|
LV. évfolyam 54. (15321.) sz. |
2003. március 6., csürtötök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A tengerparti légitámaszpontot nem fogják felhasználni Irak megtámadására - jelentette ki Mircea Geoana külügyminisztert.
A román diplomácia vezetôje Franco Frattini olasz külügyminiszterrel kedden lezajlott találkozója után nyilatkozott. Geoana leszögezte: az amerikai féllel a konstancai repülôtér felhasználására vonatkozó tárgyalások nem változtak, a légitámaszpontot az esetleges hadmûveleti színterek felé tartó amerikai csapatok tranzitállomásaként használják. Még akkor is, ha Törökország továbbra is elutasítja az amerikai csapatok befogadását saját felségterületére - tette hozzá.
Ugyanakkor újságírók kérdéseire válaszolva a külügyminiszter "természetes folyamatnak" nevezte a nyugat-európai amerikai katonai támaszpontok átköltöztetését kelet- európai államok területére. Ennek semmi köze a Washington és Berlin közötti nézeteltérésekhez, ahogyan azt hibásan híresztelték - hangoztatta Geoana, aki szerint a támaszpontok költöztetésének valódi oka a XXI. századi új kihívásokhoz igazodó NATO- stratégia változtatásának szükségességére vezethetô vissza. Ám ennek a költöztetésnek a mérlegelése, elemzése még legalább egy évig eltart. S ha végül arra a következtetésre jutnának, hogy Románia és Bulgária geostratégiai potenciállal rendelkezik a védelmi szövetség számára, ez egybe fog esni annak megvizsgálásával, hogy "mi legyen Romániának, mint leendô NATO-tagállamnak a profilja" - mutatott rá Mircea Geoana.
A tudományos akadémia ellenzi egy román-kanadai cég verespataki aranykitermelési tervének kivitelezését - jelentették be Bukarestben.
A Román Akadémia kedden lezajlott rendkívüli ülésszakán az ország legilletékesebb tudományos fóruma arra a következtetésre jutott, hogy a verespataki román-kanadai aranybányászati cég kitermelési vállalkozásának megvalósítása katasztrófális környezeti, kulturális, történeti, turisztikai, gazdasági és szociális következményekkel járna. A Román Akadémia négy érdekelt szakosztálya - a biológiai, a geonómiai, a kémiai és a történettudományi szakosztály - az elmúlt hónapokban tüzetesen tanulmányozta a verespataki vegyes tulajdonú cég kitermelési elképzelését. A 2004-2005-tôl kezdôdôen 15-16 év leforgása alatt megvalósítani tervezett, 400 millió dolláros beruházás miatt több települést el kellene költöztetni és egész hegyoldalakat legyalulni, emlékhelyeket és mûemlékeket eltüntetve. Háromezer hektár terület válna kopárrá, és a mérgezô anyagok lerakása nagy környezeti kockázatot okozna. A mérleg másik serpenyôjében a kitermelhetô 300 tonna arany és körülbelül 1600 tonna ezüst van. A nagyszabású terv kivitelezése érdekében a Gold Corporation nevû román-kanadai cég már meg is kezdte verespataki területek, helybeliek tulajdonát képezô házak, kertek, gyümölcsösök felvásárlását. Az akadémiai ülésszakon neves román akadémikusok által elôterjesztett tudományos beszámolók szerint a vállalkozás az országnak összehasonlíthatatlanul több kárt okozna, mint amilyen hasznot hozhatna. Az egyik akadémiai elôadás külön emlékeztetett a ciános aranykitermelés pusztító hatású veszélyeire, a Magyarországra is átterjedt nagybányai folyószennyezésre. Ez két évvel ezelôtt kiváltotta az európai fórumok és intézmények bírálatát, és 105 millió dolláros magyar kártérítés- követeléshez vezetett - mutatott rá az akadémiai értékelés. Ezért - mindent egybeveteve - a Román Akadémia rendkívüli ülésszakának részvevôi felkérték a román kormányt, az ország parlamentjét és valamennyi érintett intézményét, hogy akadályozzák meg a verespataki arany- és ezüstkincs feltárására és kitermelésére vállalkozó román-kanadai cég tervének megvalósítását.
Az egészségügyben és a szociális átalakításban csak félig-meddig zajlott le a rendszerváltás. Piacgazdaság van abban az értelemben, hogy a nyugati világban használatos gyógyszerek, mûszerek kizárólag nyugati áron szerezhetôk be. A szociális felépítésben is érintetlen még az államszocializmus, és nem kell mélyen kapargatni, ha feudális viszonyokat akarunk találni a kozmetikázó kényszerintézkedések mögött. A járványmegelôzés pedig neuralgikus fejezete a hazai egészségügynek. Elképedve szerzünk innen- onnan tudomást arról, mi folyik a társadalom alsóbb rétegeiben, hol tart a civilizációs szint. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a társadalmi nyomort az ország keleti és déli részével hozzuk analógiába, ahonnan elképesztô, már-már tragikomikus népegészségügyi állapotokról számol be a közszáj és a napisajtó. Persze, nem kell azért átmenni a Kárpátokon túlra, hogy az általános nyomorról "látleletet" készítsünk, megvan a mi regionális nyomorúságunk is, és a részek közti szintkülönbség már lassan nem feltûnô. Javaslom, olvassák el a "palotailvai civilizációról" szóló írásunkat, példának okáért. Ez az áldatlan balkáni állapot az egészségügyi kimutatásokban kétségtelenül tükrözôdik, a társadalmi nyomor végtermékébôl, a lerobbant köznépbôl egy lerongyolódott egészségüggyel: fából vaskarikát elve szintjén mûködik. Persze volt ígéret a politika felôl, sôt prioritásokról szoktak beszélni nekünk minden negyedik esztendôben, ám a mutatók és szintkülönbségek sajnos nem, vagy alig mozdulnak el. Valahogy a politológusok és közgazdászok kedvenc konca, a shakespeare-i Athéni Timon jut eszembe. Ígérni, ez korunk igazi szelleme, mondja benne az egyik szereplô.
Annál szellemnélkülibb a megvalósítás, mert hiszen ahhoz már tenni is kéne valamit, annál is inkább, mert a lakosság egészségi állapota, szociális ellátottsága aggasztó. A hazai egészségügyet az orvosok szaktudása, az egészségügyi dolgozók viszonylagos készsége és a hálapénz óvja meg a teljes összeomlástól. A szociális, népegészségügyi állapotokról siralmas beszélni, a nyomor a lakosság mindennapi életében realizálódik.
Persze a végtelenségig ez így nem mehet. Nagy szükség van valamilyen változásra az egészségügyi reformot nem lehet egy-egy választási ciklusra tervezni. Egy tisztességes, valamirevaló szociális-egészségügyi reformhoz politikai döntésre, annak hosszú távú érvényesítéséhez pedig a fô politikai erôk egyetértésére van szükség mindenekelôtt. Ha van valami, amit az állam és az önkormányzatok nem vethetnek ki nyakukból, akkor az egészségügy az, és a fokozott szociális törôdés.
Várunk rá, koncepció azonban nem mutatkozik. Az egészségügy privatizációjáról beszélnek. Csakhogy magáncégre legfeljebb a csôdtörvény érvényes. Ha privatizált kórházat üzemeltetô profitorientált cég megy tönkre, akkor már nagy baj van. Pista bácsi sérvét a felszámolás másnapján ki operálja meg? Sajnos, a meglévô társadalmi különbségek óhatatlanul megjelennek a betegágyak mellett is.
Megmagyarázhatatlan jelenség országszerte, hogy az adóügyi hivatalok pénztárainál a március 15-i elsô negyedévi határidô elôtt az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is tolongás, zsúfoltság van (mint képünk tanúsítja), az adófizetôk órák hosszát állnak sorban azért, hogy kifizessék a helyi adókat és illetékeket.
Marosvásárhelyen sem jobb a helyzet. Az valahogy érthetô, hogy az emberek sietnek leróni pénzbeni kötelességüket, s megszabadulni egy gondtól, pláné, ha tíz százalékos kedvezményben is részesülnek, ha március 15-ig az egész évi épület-, terület- és gépjármûadót kifizetik, viszont az már kuriózumszámba megy, hogy a régi beidegzôdést képtelenek "levetkôzni", s inkább sorba állnak, minthogy kihasználják a felkínált kényelmesebb lehetôséget. Vagyis azt, hogy a város területén mûködô kilenc postahivatalban fizessék az adót, ahol jobbára sor nélkül, lezseren lehet ügyintézni. Zsörtölôdés, idegeskedés nélkül szabadulhatnak meg a pénztôl. Egy feltétellel, hogy az adófizetônek ne legyenek múlt évi adóhátralékai. Ha valakinek csupán a tavalyi 40.000 lejes köztisztasági díja maradt kifizetetlenül, az még nem akadály arra, hogy a postahivatalban fizethessen. A zsúfoltság elkerülése végett jó számításba venni ezt a lehetôséget is.
(MTI) Szlovákia és Románia a továbbiakban is konzultálni fog a magyar kedvezménytörvényt érintô kérdésekrôl - jelezte szerdán Pozsonyban a hivatalos látogatáson Szlovákiában tartózkodó Adrian Nastase és vendéglátója, Mikulás Dzurinda szlovák kormányfô.
A szlovák és a román kormányfô között teljes az egyetértés abban, hogy a határon túli magyaroknak kedvezményeket kínáló jogszabálynak maradéktalanul igazodnia kell az európai jogi normákhoz, márpedig szerintük a kedvezménytörvény jelen alakjában nem felel meg ezeknek az elvárásoknak.
"Kizárólag arról van szó, hogy a harmadik évezred küszöbén a közös Európa kialakítását segítô, európai jogszabályok legyenek érvényben" - fogalmazott a közös sajtótájékoztatón Dzurinda. Nastase a "XIX. századi kérdésekre irányuló" magyar törvényt idôszerûtlennek tartja, és úgy ítéli meg, hogy az ennél sokkal fontosabb XXI. századi problémákra kellene inkább összpontosítani.
A román miniszterelnök szerint Magyarország érthetetlen okokból késik a módosítással, jóllehet azt már az elôzô és a jelenlegi magyar kormány is többször megígérte, de valamilyen körülményre hivatkozva még mindig késlekednek. Ha ez így folytatódik, akkor a jogszabályt elôbb vagy utóbb ajánlatos lenne felfüggeszteni - jelentette ki Nastase.
A román fél ugyanúgy nem ismeri a módosítás szövegtervezetét, ahogyan Pozsony sem, ezért elvárják, hogy mielôtt a módosításról a magyar parlament tárgyalni fog, Budapest konzultáljon róla Bukaresttel és Pozsonnyal, mégpedig "nem a módosítás elveirôl, hanem annak tényleges formájáról" - hangzott el a román miniszterelnök kétnapos pozsonyi látogatásának elsô hivatalos programja után, Mikulás Dzurinda és Adrian Nastase kétoldalú megbeszélését követôen.
(MTI) Romániáé volt a legsikeresebb szuverén devizaadósság-kibocsátás tavaly - állította éves nemzetközi tôkepiaci visszatekintésében a Euromoney. Miután Magyarország és Lengyelország érett adóssá vált, a likviditásban fürdô, jobb hozamokat keresô konvergencia-alapok tôkéjét a román adósság vonzotta - írták a folyóirat elemzôi.
A Londonban megjelenô havi gazdaságpolitikai folyóirat legutóbbi számának elemzése szerint 2002-ben a román adósság teljesített a legjobban, mármint befektetôi szempontból, a JP Morgan globális feltörekvô piaci kötvényindexében (EMBI).
Ezt a teljesítményt legalábbis részben az magyarázza, hogy Magyarország és Lengyelország feltörekvô adósból mára többé- kevésbé "feltö-rekedett" adóssá fejlôdött, és az uniós konvergenciára játszó, tôkével bôségesen ellátott alapok más, jobb hozamokat kínáló országok után néztek.
Tavaly Románia lett a nyilvánvaló célpont. Az év elején még nem volt egyértelmû az ország EU-csatlakozásának kilátása, és a román adósság kockázati felára másfél éve még 6,00 százalékpont volt az irányadó Euribor felett. Ezután jöttek a jó hírek: a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) támadt nézeteltérést, amely 400 millió dollár hitel folyósítását akasztotta meg, augusztusra sikerült rendezni, novemberben Romániát meghívták a NATO-ba, és a decemberi koppenhágai EU- csúcson elhangzott, hogy 2007-ben lehetséges az ország uniós tagsága is.
Mindez több százalékponttal csökkentette a román adósságot terhelô kockázati felárat. Már a májusban kibocsátott 700 millió eurós, tízéves szuverén kötvény árazáskori felára is csak 3,42 százalékpont volt az irányadó eurókamatcsere- hozam felett, és a másodlagos piacon ez azóta 2,65 százalékpont körüli szintre zsugorodott tovább - mondta a Euromoneynak a társszervezô Deutsche Bank illetékese.
Jutott a lap dicséretébôl Lengyelországnak is, amely a tavalyi euró- és dollárkötvény- kibocsátás mellett kijött egy "érdekes" fontkötvénnyel is.
Magyarország tavaly nem jelent meg a nemzetközi tôkepiacon. Az idén január végén bocsátotta ki új, 1 milliárd eurós, tízéves futamú kötvényét, amelynek szelvénye 4,5 százalék, hozamfelára 0,27 százalékpont volt az árazáskor az Euribor felett.
A Királyi Külügyi Intézet (RIIA) szakértôi szerint már az idôsebbik Bush elnök környezete is azért döntött úgy 1991-ben, hogy a hadsereg ne vonuljon be Bagdadba, mert semmiképp sem tartották kívánatosnak, hogy Amerika belekeveredjen az iraki politikába.
Az amerikai politikai döntéshozóknak Irak elfoglalása után most már el kell határozniuk, hogy hajlandók-e a szükséges idôt (3-10 év), valamint a kellô eszközöket és személyi forrásokat rááldozni az iraki politika alapvetô problémáinak megoldására, vagy csak lecserélnek néhány embert az iraki vezetés élén, és a régihez nagyon hasonló rezsimet hagynak hatalmon.
A RIIA elemzése szerint jó eséllyel ez utóbbi megoldás fog érvényesülni, mivel Irak hosszú távú, költséges és átfogó reformja valószínûleg a rövid távú amerikai választási politika áldozatául esik majd.
A várható katonai konfliktusról az elemzôk azt írták, hogy az rövid - 1-3 hetes -, de intenzív légiháborúval indul, és ezt követi, esetleg kíséri egy 350 ezer fôs szárazföldi és légi bevetésû haderô inváziója Törökország és Kuvait felôl.
A londoni külpolitikai elemzô csoport elôrejelzése szerint elképzelhetô, hogy a katonai akció beindulása államcsínyhez vezet az iraki katonai vezetés részérôl, ennek esélye azonban nem nagy. Szaddám Huszein iraki elnök az utóbbi húsz évben sikerrel hallgattatta el a hadsereg legfelsô vezetését, megfélemlítéssel és kivételezésekkel egyaránt. Rezsimje klán- és családi lojalitáson nyugszik, a biztonsági szolgálatokat közvetlen rokonai felügyelik, és ez nagyon megnehezít bármilyen összeesküvést ellene.
Ha mégis bekövetkezne egy korai puccs, azt Bush amerikai elnök saját kemény fellépése gyôzelmeként tudná eladni a hazai közvéleménynek, olyan sikerként, amely lehetôvé tette az iraki rendszerváltást amerikai veszteségek nélkül. Ez a forgatókönyv biztosítaná azonban a legkisebb befolyást az Egyesült Államoknak és a nemzetközi közösségnek az iraki politika alakítására, ráadásul a puccsal hatalomra kerülô új iraki vezetés valószínûleg nem lenne stabil. Az új vezetôknek szükségük lenne a hadsereg és a biztonsági szolgálatok lojalitására, és ehhez pontosan ugyanolyan eszközök állnának rendelkezésükre, mint Huszeinnek: erôszak és kivételezés - áll a londoni elemzésben.
A Királyi Külügyi Intézet szakértôi szerint az esetleges puccsot valószínûleg ellenpuccsok sorozata követné, mivel más ambiciózus tábornokok is igyekeznének hatalomhoz jutni a parancsnokságuk alatt álló katonai egységek bevetésével.
A legrosszabb forgatókönyv azonban az elhúzódó katonai konfliktus lenne, az iraki lakosság és az amerikai elnök szempontjából egyaránt, George Bush újjáválasztási esélyeit ugyanis az iraki vállalkozás kimenetele határozza meg. Az amerikai közvélemény nem tûrné a hosszú hadjáratot és az ezzel járó nagy vérveszteséget, ami azzal fog járni, hogy az amerikai hadsereg elsöprô erôvel fogja bevetni minden technikáját. A valószínû súlyos iraki veszteségek kilátását ellensúlyozza az amerikai hadszíntéri veszteségek mindenáron történô alacsonyan tartásának követelménye - áll a londoni külpolitikai agytröszt hétfôn megjelent átfogó elemzésében.
A Vajdaság készülô alaptörvénye körvonalazza a tartomány leendô autonómiáját, amely valós törvényhozói, végrehajtói és igazságügyi funkciókkal ruházná fel a tartományt, és szavatolná a kisebbségek identitásának megôrzését - közölte az MTI-nek adott interjújában Egeresi Sándor, a tartományi parlament és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke.
A vajdasági parlament pénteken fogadta el a tartományi alaptörvény munkaváltozatát. A dokumentum 9 fejezetbôl és 159 szakaszból áll. A parlament által megalakított bizottság két héten belül tervezetté alakítja a dokumentumot, amelyet végleges változatban várhatóan a tavasz folyamán fogad el a parlament. Mivel a tartományi törvényhozásnak nincsenek valódi jogalkotói jogosítványai, a dokumentumot törvénytervezet formájában a szerb köztársasági parlament elé kell terjeszteni elfogadásra. Egeresi azt reméli, hogy az alaptörvényben megfogalmazott elvek beépülnek majd a készülô szerbiai köztársasági alkotmányba is.
Az 1974-es alkotmány széles körû autonómiát biztosított a tartománynak, de a dokumentumot a milosevici rendszer hajnalán, 1991. június 21- én statútum váltotta fel, amellyel megszûntek a vajdasági parlament és a kormány törvényhozói, illetve végrehajtói jogosítványai. A statútum "látszatautonómiát" adott a tartománynak, parlamentje törvénytervezeteket terjeszthetett a szerbiai törvényhozás elé, de a milosevici uralom megdöntéséig ezzel a lehetôséggel sem élt.
A megnyirbált autonómia visszaállításának folyamata a múlt év elején kezdôdött, amikor a szerb parlament elfogadta az autonóm hatáskörök egy részének visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomagot, amely a hatályos szerb alkotmány keretein belül több tucat autonóm jogosítványt adott vissza a tartománynak az oktatás, a mûvelôdés, a tömegtájékoztatás és a nyelvhasználat területén. A "ha- tásköri" törvény csak egy lépés volt a valódi autonómia visszaállításához, a Vajdaság az új tartományi alaptörvény hatályba lépésével kapná vissza valós autonómiáját.
A készülô vajdasági alaptörvénynek számos kérdésre kell választ adnia - mondta Egeresi. - Nem tudni egyelôre, hogy milyen lesz a tartomány parlamentje, s hogy lesz-e jegybankja. A VMSZ azt javasolja, hogy a törvényhozás polgárok tanácsából (alsóház) és nemzeti közösségek tanácsából (felsôház) álljon. Ha mégis egykamarás lesz a parlament, akkor olyan védômechanizmusokat kell kidolgozni, amelyek szavatolják a kisebbségek jogérvényesítését, képviseletét a végrehajtó hatalomban, az igazságügyben és számos más területen. Az alaptörvénybe be kell építeni azokat a rendelkezéseket, amelyek szavatolják a délvidéki magyarság és a többi kisebbség megmaradását, rendelkeznek a kisebbségi tanácsok szerepérôl, mûködésérôl és finanszírozásáról.
Az elkövetkezô idôszakban a VMSZ egyeztetni fog koalíciós partnereivel, a Nenad Canak tartományi parlamenti elnök vezette Vajdasági Szociáldemokrata Ligával és Zoran Djindjic szerb kormányfô Demokrata Pártjával. E három párt abszolút többséggel rendelkezik a tartományi parlamentben, és - Egeresi szerint - nem áthidalhatatlanok közöttük az ellentétek. A leköszönô jugoszláv államfô vezette Szerbiai Demokrata Párt elutasítja a vajdasági alaptörvény meghozatalát és a tartomány széles körû autonómiáját, az országot egyenrangú régiókra osztaná, amelyek közül csak az egyik lenne a Vajdaság.
Sajnos a milosevici propaganda és a múlt rendszer szellemisége még mindig érezhetô Szerbiában, illetve a Vajdaságban. Kétféle Vajdaság létezik, a nacionalizmussal megfertôzött és az európai Vajdaság - mondta Egeresi.
A politikus az utóbbi fényes példájaként említi azt, hogy a tartományi parlament pénteken határozatot fogadott el a kollektív bûnösség elvének elvetésérôl. A VMSZ kezdeményezésére született határozat a rehabilitáció reményét fogalmazza meg mindazon nemzeti közösségek számára, amelyek a II. világháború óta magukon viselték a kollektív bûnösség bélyegét. A parlament megbízta a tartományi kormányt, hogy határozza meg azon döntések és rendelkezések körét, amelyek bûnössé nyilvánítottak egyes nemzeti közösségeket, közöttük a délvidéki magyarságot is.
Kerekes Károly Maros megyei képviselô a hét elején elhangzott parlamenti politikai nyilatkozatában bírálta azokat a legutóbbi kormányintézkedéseket, amelyek a fogyatékos személyek helyzetét érintik. Az orvosi szakértôi bizottságok által az új besorolási kritériumok szerint végzett felülvizsgálatok következtében egyesek elvesztették juttatásaikat. Ezen személyek között olyanok is vannak, akik súlyos érszûkületi betegségek miatt végtagamputáción estek át, vagy súlyosan paralizált állapotban vannak.
A képviselô elmondta, hogy intézkedés történt arra vonatkozóan is, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek ne legyenek besorolhatók a fogyatékos személyek kategóriájába, ôket a 2000. évi 17-es számú törvény által elôírt öregkori juttatások illetik meg. A képviselô szerint ezek elsietett, felületesen kezelt intézkedések, hiszen köztudott, hogy az öregek szociális gondozását biztosítani hivatott helyi közigazgatási hatóságok, súlyos pénzügyi nehézségeik miatt, képtelenek ellátni ezt a feladatukat.
A képviselô rámutatott arra, hogy az RMDSZ régóta sürgeti a közösségi szociális szolgáltatások rendszerének törvényes keretet biztosító egységes szabályozás kidolgozását, de sajnos ez a mai napig sem valósult meg. Következésképpen azok, akiket az orvosi szakértôi bizottságok már nem sorolnak be a fogyatékos személyek kategóriájába, szociális gondozás nélkül maradnak.
A képviselô sürgette a közösségi szociális gondozás rendszerének mielôbbi szabályozását.
Meglepôdve olvastam Gaál Árpád cikkét legnépszerûbb megyei újságunkban. "Belsô választás", így, idézôjelben!
Most nekem engedjék meg, hogy néhány sorban kifejtsem véleményemet Gaál úr írásával kapcsolatosan.
Elôször is, ha jól emlékszem (s ha tévedek, kérem Gaál urat, igazítson ki), a belsô választást (idézôjel nélkül) nem a Reform Tömörülés találta ki. Amikor az RMDSZ brassói kongresszusa 1993-ban napirendre tûzte, az RT még "gyermekcipôben járt", s a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Teljesen természetes, hogy egy olyan szövetség, amely a "demokrata" jelzôt a nevében hordja, tisztségviselôit idôrôl idôre a legdemokratikusabb, legszélesebb körû választással akarja kijelölni. Megmondom ôszintén, én, ha akármilyen szintû vezetô volnék, nagyon rosszul érezném magam, ha nem így választottak volna meg. (Ez természetesen ízlés dolga.)
A "belsô választások" megtartása tehát nem az RT vagy bármelyik másik platform vesszôparipája. És arra való, hogy biztosítsa, az RMDSZ-nek demokratikusan megválasztott, s ezáltal legitim vezetôi legyenek. Hogy az RT és más platformok célja a jelenlegi vezetôség megbuktatása? Hát aztán? Minden parlamenti választáson az ellenzék arra törekszik, hogy megbuktassa a hatalmon levôket. És ebben egy igazi demokráciában senki sem talál kivetnivalót. Miért gondolja Gaál úr, hogy ha - ad absurdum - a demokratikusan megszervezett, lebonyolított választásokon nem a jelenlegi vezetôség gyôzne, az az erdélyi magyarság szétszakadásához vezetne? A húsosfazakat pedig úgy érti, hogy most a jelenlegi vezetôség ül mellette?
Ha igaza lenne Gaál úrnak a marosvásárhelyi belsô választásokat illetôen (bár ezt erôsen kétlem, az én tapasztalataim mások voltak, s azt sem tudom, mire alapozza azt a kijelentését, hogy az eredmények nem tükrözték sem a választók, sem a magyar lakosság véleményét), azt a következtetést kellene levonnunk, hogy ne tartsunk választásokat, s a jelenlegi vezetôséget életfogytiglan vezetésre ítéljük. De ezzel a logikával parlamenti választásokat sem kellene tartani. Annyiban igaza van, ha a jelölteket nem a választók állítják, hanem felülrôl küldik, nem is ismerhetik ôket. S vajon ki a hibás azért, hogy a szórványvidéken az RMDSZ iránt kicsi az érdeklôdés?
Hogy mennyibe fog ez kerülni az RMDSZ-nek (és a magyarságnak)? A demokráciát nem pénzben mérik. (S arról is hallottam valamit rebesgetni, hogy erre már egyszer megvolt a pénz.)
Természetesen a belsô választásoknak csak akkor van értelme, ha azokat a demokrácia játékszabályainak szigorú betartásával szervezik meg. Máskülönben csak színjáték és kidobott pénz.
A felsorolt problémák megoldása nem mindig pénzkérdés. Vitathatatlan, hogy megfelelô rendelkezésre álló összeg szükséges, de ennél a megfelelô hozzáállás sokkal fontosabb. Nagyon sok területén jól mûködô nemkormányzati szervezet van, egyes kormányhivatalok helyi kirendeltsége is jó munkát végez. Ami hiányzik, az a hatékony együttmûködés azok között, akik segíteni tudnak, akarnak és már ilyen területen tevékenyen mûködnek. A különbözô adatbázisok közös felhasználása és a hivatalok által valóban partnerként kezelt szervezetek együtt gyorsabban érhetnének el felmutatható eredményeket. A különbözô szervezetek és hivatalok közötti versengés, bizalmatlanság jelenleg gátolják a megoldásokat. Bár egyenként mindenki tesz már valamit az "ügy" ilyen vagy olyan megoldása érdekében, a kívülálló ezt nem láthatja, és sokszor a különbözô tenniakarók egymást gátolják, ahelyett hogy segítenék. Ékes példa erre, amikor a szociális vagy tanügyi problémákat felvállaló nemkormányzati szervezetekkel szemben különbözô engedélyek megszerzésekor a gazdasági egységekkel szemben követelményeket tá-masztanak és nem veszik figyelembe a sajátosságokat, melyek semmi törvénytelent nem igényelnek, csak rugalmasságot. Az ehhez hasonló példákat sokáig lehetne sorolni, hiszen általánosan elfogadott vélemény, hogy a hivatalokon kívül tevékenykedô szervezetek többletmunkát jelentenek és mindig kellemetlen kérdéseket bolygatnak.
Jelenleg a roma és nem roma lakosság közötti kölcsönös elôítéletek taszító erôként hatnak. Ennek eredménye a roma közösség és a többség közötti szakadék nagyobbodása. A kérdés csak az, meddig mélyíthetô ez a szakadék, mikor üt a szakadékon át a tûrôképesség határára érkezô közösségek egyike, és ennek mennyire erôszakos lesz a megnyilvánulási formája.
A többség körében élô elôítéletek sok esetben nem alaptalanok. Azonban helytelen és veszélyes egyének hibáját egy egész közösségre kivetíteni és mindenkit vétkesnek kikiáltani. A már létezô elôítéleteket a sajtó egyes képviselôinek felelôtlensége csak fokozza. Minden leírt szó és különösen minden kép pozitívan és negatívan is befolyásolhatja a közvéleményt. A média akaratlanul is nevel, ezt a felelôsséget nem háríthatja el magától.
Az elsô lépést a megoldás felé a nyitottság jelentené. Az, hogy szûnjünk meg a szônyeg alá seperni a problémákat. Vállaljuk, hogy vannak elôítéleteink, de kíséreljük meg a kérdést minden szempont szerint megvizsgálni. Több mint valószínû, hogy eddig számunkra ismeretlen információkhoz jutunk, melyek lényegesen befolyásolhatják gondolkodásmódunkat és nem csak a megértéshez visznek közelebb, de a megoldáshoz is. Ha pontosan ismerjük a kérdést, amivel szembenállunk, talán már nem is tûnik olyan ellenszenvesnek. Lehet, hogy felismerjük a megoldás lehetôségeit. Ki-ki lehetôsége szerint, van aki adományokkal segíthet, van aki egyéni sorsok segítését vállalhatja fel. Mások szót emelhetnek hivatali túlkapások ellen, annál inkább, mivel felismerhetik ezen intézkedések önmagukra vonatkozó veszélyeit is. Ismét mások egész egyszerûen csak szaktudásuk lelkiismeretes alkalmazásával figyelemreméltó eredményeket érhetnek el.
Fontos lépés lenne továbbá tisztázni, hogyan is képzeljük el a roma közösség többségi társadalmunkba való integrálását. Hiszen minden cselekedetünk kiindulópontját ez képezi. A romák integrálására sok kísérlet történt, ezek eddig elismerten vagy burkoltan, végcélként mind a teljes asszimilációt tûzték ki. A roma közösség ennek eddig ellenállt, ennek kövekeztében a roma nép súlyos identitászavarral küszködik, szinte elvesztette nyelvét és kultúrájának ôsi vonásait. Mondhatnánk, az integrációs törekvések rossz irányba sültek el, hiszen a többségi társadalom csak egy magabiztos népcsoport tagjainak integrálására van felkészülve. Egy gyökértelen, elbizonytalanodott, mûveletlen és nehéz szociális helyzetben levô népes tömeg befogadására nem képes. Ezért bármiféle stratégia alapja a másság elfogadása kellene legyen. A másság pozitív vonatkozásainak erôsítésére építve, a többség és romák közötti bármilyen közös érték felismerése nagyot lendítene a szakadék áthidalásában.
Hiszen a gádzsó felsôbbrendûség puszta illúzió, kizárólag a jobb esélyekkel induló elônyébôl származik. A többségi társadalomban oly sokat emlegetett sportszerûség megkívánja, hogy egyenlô rajtlehetôséget biztosítsunk mindenkinek, ahogy azt oly divatos hangoztatni - nemre, nemzetiségre és vallásra való megkülönböztetés nélkül. Igy a valóság árnyoldalán élô romák számára is. Tehetjük ezt, mert keresztényi elvek szerint cselekszünk, vagy tegyük puszta önvédelembôl egy nyugodt közösségi légkör megteremtése érdekében. De cselekedjünk.
Sok a pénzünk, semmit érô; a világ ára az égbe szökik. Bár ahol nagyobb a fáradozás, ott nagyobb a gyönyörûség is. Viszont ahol nem egyenlô mindenki, ott nincs méltányosság, s a méltányosság hiánya egymaga kizárja az igazságosságot. Maxímákból épül nyomorúságunk.
Ahol túl sokra becsülik a gazdagodást, ott nem a törvény érvényesül, hanem az erôszak. Ne mondja senki, hogy ahol a szabadság, ott az erkölcs, mert ahol legnagyobb a ravaszság, ott a legkisebb a boldogság. És viszont: ahol az erényt nem tisztelik, ott a rosszindulat szabadon tenyészik.
Korrupció? Sikkasztás, csalás, zsarolás, gazemberség? Haszonlesés? Kéz kezet mos? Társadalmi maffia? Leleplezés, letartóztatás, kivizsgálás, vizsgálati fogház?
A korrupció megfogható, a korrupt nem. Ah, zseniális szélhámo-sok, politikai kalandorok Eldorádója, Románia!...
Ostobák tôkéje a megszólás. Elôrelátóké a rágalom?
Vannak örök tulajdonságok. Például a farizeusság. Nincs kor, melyben ne játszana fôszerepet. Macskák és menyétek ülnek nászt, és a természet irtózva fordítja el a fejét.
Ma még tiszta a megyebáró, holnap már bilincsben meditál a lélek halhatatlanságáról. Fônökei nyilatkoznak: hajaj, ezt a gazembert már tegnap kiközösítettük. Mert jóllehet a mi szekerünkön ült és a mi nótánkat fújta, gabonánkat mégis a maga csûrébe hordta. Elôfordulgatnak ugyan elvétve, itt-ott szegény árva vidéki pártkorifeusok, akik hm, többet gyûjtöttek, mint illene, ám kétségkívül mindje nagy tisztességgel szerezte vagyonkáját.
Egyébként pedig, brr!, nem munkaeszközünk a vérpad. Mi az építés, a szervezettség, a megfontolt elôrehaladás, a társadalmi egyetértés, a fejlôdés emberei vagyunk. Viszont egy kicsit idegenkedünk azoktól, akik lebuknak. Valahogy nem komilfó az. A vérmesebb fiúktól tehát meg kell szabadulni. Ügyetlen tolvajnak rács mögött a helye. Rabolni csak pontosan, szépen, ahogy a B-52-es megy az égen.
Most, hogy kóbor kutyáink már amcsi husikát harapdálnak, eladjuk a jenkiknek a román tengerpartot, homokostól. Mert csatát veszthet Bush, ütközetet Szaddám - a háborút így is, úgy is mi nyerjük meg! S a dollár név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez...
Aki pofázik, fagyos kutyaszôrt neki! A sajtó, a rekedt torkú kuvasz meg hadd csaholjon - ignorabimus.
Coki!
A Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Tagozata bemutatja D. R. Popescu O batista in Dunare (Zsebkendô a Dunában) címû színmûvét a galaci Catalin Vasiliu rendezésében. A bemutató elôadásra ma este fél hétkor kerül sor a színház kistermében. Fôszerepben Marinel Popescu. Cristian Ioan vezérigazgató elmondta, a társulat rendkívül jó hangulatban dolgozott a fiatal és tehetséges rendezôvel, a direktor jó perspektívát lát a társulat és rendezô közötti további együttmûködésre.
Nem tudni még pontos idôpontot, minden valószínûség szerint március 10. és 15. között újabb bemutatóra várja közönségét a Rebreanu tagozat. Cristian Ioan rendezésében, Romulus Fenes díszleteivel bemutatják Constantin Zarnescu Regina Iocasta címû színmûvét. A darab román-francia koprodukcióban készült. 2001 februárjában kezdôdött az a színházi program, amikor francia szerzôket játsztak román színházak, és Franciaországban, a kortárs román dráma rendezvénysorozata keretében román színmûveket tûztek mûsorra francia színházak. A társulat vezetô román színészei mellett fellépnek francia vendégmûvészek, a Grenoble-i Színházi Fesztivál igazgatója, Renata Scant színmûvésznô, aki fôszerepet alakít, valamint a kanadai, pontosabban quebeci Jean Pierre Scantamburlo színmûvész. Júniusban a darabot elviszik Párizsba, játsszák Grenoble-ban, esedékes egy görögországi turné is. Renata Scant elmondta, az említett színházi fesztivál a nyolcvanas évek közepén jelentôsen nyitott a kelet-európai színházak felé, érdeklôdéssel követi a román színházmûvészet fontosabb eseményeit.
Március idusán emlékezem az 1848-49. évi szabadságharc hôsi halottjára, Lukinics Józsefre, Bem József tábornok hadsegédjére, kinek porladozó csontjait a marosvásárhelyi római katolikus temetôben sírhant ôrzi.
Az 1848-as szabadságharc emlékezetes marad Európa szabadságszeretô népeinek történetében. A népjogokért vívott küzdelmek dicsôséges éve volt 1848. Új eszmék, új irányzatok vezették Európa népeit. A szabadság, testvériség és egyenlôség jelszavának gyakorlati megvalósításáért sóvárogtak a nemzetek.
1848 elején (febr. 24-én) Párizsban tört ki a forradalom. Az ottani események híre cselekvésre buzdította Európa forrongó népét s a történelmi Magyarországon már azon év március elején az új, szabad eszmék jó talajba jutottak. A mozgalom irányítója Kossuth Lajos volt, kinek szónoklatai hatása alatt a Pilvax kávéházban gyülekezô ifjúság indította el a hazafias mozgalmat Pesten és az egész országban. Vásárhely ifjúságát is áthatotta a mozgalom. Az elsô fellelkesülés hatása alatt Erdély Magyarországhoz való csatlakozását kérték. Az erdélyi országgyûlés, majd V. Ferdinánd osztrák császár 1848. június 10-én megerôsítette az uniótörvényt.
A harci események váltakozó eredménnyel peregtek. Erdélyben a szabadságharcok vezére Bem tábornok volt, aki magyar és székely harcosok ütközeteit sikerrel irányította. Bem Kolozsváron értesült 1849. június 24-én az orosz cári haderônek az országba való betörésérôl. Azonnal összegyûjtötte a szétzilált csapatokat, s június 27-én már Beszterce környékén táborozott, s vakmerôen, támadólag lépett fel a nagy létszámú haderôvel szemben. Elsô napi gyôzelme után 28-án az orosz haderôvel szembenálló harcosai kénytelenek voltak visszahúzódni Szeretfalváig, de már július 3- án diadalmasan vonultak be Besztercére. A június 28- án vívott diadalmas harcokban sérült meg Lukinics József, akit orvosi kezelésre Marosvásárhelyre hoztak, de már a sebesültön nem tudtak segíteni. Holttestét a római katolikus temetô bejáratának közelében helyezték örök nyugalomra. A helyi Kossuth Lajos párti asztaltársaság, melynek dr. Bernády György is tagja volt, 1898. március 15-re Lukinics sírját sírkôvel jelölte meg, melynek felirata a következô:
A gondozatlan sírt a Református Kollégium, Bolyai Farkas Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre rendbe tette, sírhantját betonkerettel látta el, kereszttel díszített sírkövét felújíttatta. A virággal beültetett sírt a Bolyai Farkas iskola tanulói gondozzák.
A sok gyôzelmes csata után bekövetkezett a szabadságharc végét jelentô gyásznap, a világosi fegyverletétel napja.
Ha valaki a szabadságharc hadi eseményeit nyomon követi, tudott dolog, hogy a legtöbb ütközet lefolyásáról nemigen van hiteles adat, a hadijelentéseknek csak kevés része megbízható. Ennek tulajdonítható, hogy a magyar szabadságharc történetét összefoglaló kötetek V. kötetében (írta Gracza György) az 1038- 1039. és az 1444. oldalakon a besztercei harc során LUKENICS ôrnagy sebesülését írja le.
Az író szerint a besztercei városháza tornyáról "egy álnok szász Bemre lôtt, a golyó azonban hadsegédét találta el, aki meg is halt". A római katolikus temetôben levô sírkövén LUKINICS formában van bevésve a név. Az elôbbiek szerint vagy a hadijelentést tevô, vagy a sírkövet vésô személy tévedhetett.
Március 14-én 13.30 órakor a baráti kör megemlékezik Lukinics József 1848-as szabadságharcosról és megkoszorúzza sírját a római katolikus temetôben.
Azt írod, Anna, jó volna találkoznunk. Évfolyamunk 1973-ban végzett, "helyválasztásra" csak ide né, Krajovára vittek bennünket. Vonattal utaztunk, kellemesen telt a nap, ott pedig ki-ki a vizsgajegye szerint jelentkezett egyik vagy másik meghirdetett állásra - országos veszekedés volt, például Madéfalvát követelte (vasúti csomópont volta miatt) egy bukaresti hölgy, aki szót sem értett a nyelvünkön, már kapta is a katedrát, véletlenül derült ki a turpisság, mikor valaki megkérte, mondaná el az Anyám tyúkja elsô két sorát... De lehet, hogy nem így történt, rosszul emlékezem én már, Anna. Örülök, hogy ti, háromszékiek legalább összetartotok, lám csak, milyen szépen felsoroltad, ki hol tanít, mire vitte az életben; de én sajnos, nem emlékszem mindenkire. Mindenkire? Alig emlékszem egyik-másik arcra, névre... Azért van ez, mert az az évfolyam (nyolcvan hallgató: nyolc fiú, a többi lány vagy már asszony) nekem már a harmadik volt. Akkor kezdtem, mikor még magyar-történelem szak mûködött, azt hittem, ha történelmet nem is, magyart legalább tanítanak, aztán kiderült: történelmet a vendégtanár Dankanits Ádámtól lehet tanulni igazán (1977-ben ilyenkor, március 4-én pusztult el a bukaresti földrengésben), de én túlságosan éretlen voltam, nem tanultam meg az egyetemes történelmet (el is vágott, aljas klapanciával "toroltam meg" szigorát, "Édes fiam, Dankanits, / engemet te ne taníts!", máig röstelkedem érte); ama másik tanár pedig, aki az ország ókori történetét adta le, rosszindulatú, magyargyûlölô volt, kurzusait alig látogattam, vizsgájára el se mentem. Arról az évfolyamról néhány markáns figurára emlékszem, legtöbbjük iskolaigazgatóságig vitte, van, aki doktorált is, de a diktatúra beléjük fojtotta a kutatási hajlamot, igazi történész egyikükbôl sem lett. Második próbálkozásom a mezeizés volt, a látogatás nélküli tagozat, román- magyar szakon. Arról alig van mit mondanom. A fôiskola megküldte a könyvészetet és a vizsgatételeket, nekünk mindössze annyi volt a feladatunk, hogy a félévi dolgozatokat megírjuk, beadjuk, aztán jelentkezzünk vizsgára, és örüljünk a friss levegônek, ha sikerült. Egyetlen vizsgát sem tettem le, egyetlen dolgozatot meg nem írtam. Így hát mintegy hivatalból kizártak ebbôl is. És mivel a lejárt leckekönyv (index) már nem "védett meg", bizony besoroztak bakának. A harmadik "eresztés" voltatok ti, hét év szünet után csapódtam hozzátok, ebben az intervallumban lappang katonai szolgálatom és helyettes tanári mûködésem emléke. Elsôéves lettem megint, és mint legidôsebb az évfolyamon, mindenféle megbízásokkal láttak el úgymond diákszövetségi vonalon. Ezek közül egyre emlékszem, mert rossz volt: Marosfôre hívták össze az évfolya-mok diákvezetôit, "felkészítôre", persze a dörzsöltek szórakoztak, a buta zöm "szemináriumokon" ücsörgött - hallgatta a csausizmus ifi változatának blôdségeit; eluntam a bánatot, kilógtam. Elkaptak, amint éppen focizok néhány társammal - és az esti vonattal máris jöhettem haza. Kidobólevelemet egy magas, sovány, cigányképû alak írta alá, azt mondták, a Csau lányának udvarol, vagy már el is vette, Stefanescunak hívták talán. Otthon sokáig cidriztem, hogy ezek majd fegyelmit adnak vagy visszafizettetik a vonatjegy meg a kaja árát, de nem lett következménye, mert - mint egyik asszisztens mesélte (az illetô most súlyos tanár a magánegyetemen) - valamiféle ürüggyel haza kellett küldeni néhány balekot, a "bukaresti létszámfölösleg" miatt...
Az a három év a város és falum
közötti ingázással telt, elsô évesen
már megszületett a fiam, egyebet nem "alkottam"...
Rég lemondtam arról, hogy esetleg megtanulhatnám az
írásmûvészet csínját-
bínját; itt tanárokat képeztek, jól-
rosszul. Az is lett mindenki, kevesen váltottak szakmát.
Még elkészült a kép az utolsó
elôadásról (Izsák József tartotta a
százas teremben), még megjelentünk a hivatalos
kicsengetésen a menza elôtt,
este még összegyûltünk az
Aranykakasban és jót mulattunk (hajnalban András Katival
táncoltam a lányotthon elôcsarnokában) - de
aztán jött a katedraválasztás és a nyár
és a szétszéledés, a szóródás.
Néha találkozom az egykoriakkal, egyre nehezebb tisztáznom, melyik "eresztésbôl" való, akivel éppen beszélgetek, már nem szégyenkezem a szklerózáért; rákérdezek. A nyolc fiú sorsát nagyjából tudom: Bartha Laci Székelyudvarhelyen él és tanít, utoljára Szávics Karcsival együtt kerestek fel egy húsvét másodnapján; Bustya Péter némettanárként mûködik idehaza, vele néha-néha összefutok; Boldizsár Guszti Csíkszeredában él, nagyszerû diákszínjátszó csoportot nevelt ki az évek folyamán; Illyés Attiláról azt hittük, nagy költô válik belôle, Te írod, hogy elunva a falusi kultúrigazgatóságot, Párizsig meg sem állt; Székely Csaba nevelôtanár Szamosújváron, szorgosan tudósítja a kolozsvári rádió magyar és román nyelvû adásait a kisváros nagy és még nagyobb eseményeirôl; Varga Sanyi Újpesten lakik, újság-íróskodott, most megint tanít egy általános iskolában, könyvét itt adta ki Vásárhelyen, majd küldök belôle. Szávics Karcsi meghalt, tudod.
Tanáraink közül kevés, aki még él. Rég elment Kocziány László, késôbb aztán Kicsi Antal, már a változás után Oláh Tibor, és nem igazán tudom a sorsát a többinek, akik kevesebbet foglalkoztak velünk. Bartha János és T. A. Enachescu heti rendszerességgel közlik nyelvmûvelô írásaikat a helyi lapokban. Egy másikkal nagyon összementem. Találkozásunk örömére vendéglôben elevenítettük fel néhány közös emlékünket (úgy látszik, volt mégis), ám a negyedik üveg sör után óhatatlanul politikára terelôdött a szó, és odalett a kedély. Amikor pedig már nem tudom, hányadszorra így vezette be egy-egy mondatát: "Voi, udemeristii." ("Ti, eremdéeszesek...") - felálltam az asztaltól, és azóta sem ülök le vele.
Kedves Anna, arra kérsz, keresném meg azt a nyolcvan egykori tanárjelöltet, és szervezzük meg, mi, Marosvásárhelyen élôk vagy rekedtek a harmincéves találkozót. Izsák tanár úr lesz az osztályfônök. (Azt válaszolta, elvállalja, ha megéri a júniust.) Kedves Anna, húztam-halogattam a választ, nem tudom, mit tegyek.
Az Aranykakas megvan még. Júniusra megnyitják talán a nyárikertjét is. Sok rendes vendéglôje van a városnak. Közreadom hát a háromszékiek kezdeményezését (ôk a legmozgékonyabbak): Kedves kollégák, 1973-ban végzett román-magyar szakos "pedások"! Jelentkezzetek (nálam vagy Bustya Péternél), elôzetes számbavétel és névsorolvasás végett. Hívjatok vagy írjatok, mondjátok el, mi van veletek. Beszéljük meg Imreh Anikóék javaslatát. És ha lehet, találkozzunk júniusban itt, Marosvásárhelyen!
Tegnap délben Naotoshi Sugiuchi, Japán bukaresti nagykövete és dr. Maior Ioan, a ludasi, valamint dr. Moldovan Iuliu, a szászrégeni kórház igazgatója - Ovidiu Natea prefektus, dr. Brânzaniuc Klára, a megyei közegeszségügyi igazgatóság vezetôje, dr. Benedek Imre aligazgató, dr. Copotoiu Constantin, a megyei kórház igazgatója, dr. Marius Sabau, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, valamint Marian Traian és Dancu Ovidiu, Szászrégen, illetve Ludas polgármestereinek jelenlétében aláírták azt a szerzôdést, amelynek értelmében a régeniek 22.552, míg a ludasiak 52.524 dollár vissza nem térítendô hitelt kapnak orvosi felszerelések, berendezések vásárlására.
A szerzôdés aláírását követôen a nagykövet a jelenlevôknek elmondta, a Grant Assistance for Grassroots Project keretében a japán kormány olyan terveket, elképzeléseket támogat, amelyeket nemkormányzati szervezetek, helyi közigazgatási egységek, illetve nem nyereségorientált társaságok, kórházak nyújthatnak be. Ezeknek a célja egy közösség életkörülményeinek a javítása kell legyen.
- Japán népe örömmel ajándékozza ezt a pénzösszeget a két város közegészségügyi ellátásának a feljavítására, hiszen tudjuk, hogy ezzel hozzájárulhatunk az életszínvonal emeléséhez. Bár több ezer kilométer választ el egymástól, az ajándék a két nép barátságának a bizonyítéka is - mondta a nagykövet.
Ovidiu Natea prefektus házigazdaként megköszönte az ajándékot, majd hangsúlyozta: Maros megyében hagyománya van a román-japán kapcsolatoknak, s példaként a fotóanyaggyárat, a marosvásárhelyi filharmóniát, illetve a japán nyelvet és kultúrát terjesztô alapítványt említette. A prefektus a nagykövet tudtára adta, létezik a megyében egy program, amelynek célja a romák életszínvonalának az emelése, ezt szeretné tanulmányozásra átnyújtani, abban a reményben, hogy hasonlóképpen, a japán kormány támogatja majd az elképzelést.
Hasonlóan meleg szavakkal megköszönte még az ajándékot a megyei közegészségügyi igazgatáság vezetôje, a két kórház igazgatója és a két város polgármestere is.
A város egészségügyi egységvezetôiktôl megtudtuk, internetes honlapról töltötték le ezt a pályázati lehetôséget, majd a nagykövetség gazdasági attaséjával hat hónapig leveleztek, míg a japán szakember személyesen is megtekintette a két kórházat. A pályázaton 88 kórházzal versengve nyert a szászrégeni és a ludasi. A pénzösszegbôl a ludasi kórháznak egy mobil röntgenkészüléket, egy echográfot, egy számítógépes biokémiai vizsgálóberendezést és az ehhez szükséges felszerelést, míg a szászrégeniek az intenzív terápia osztályra három képernyôt vásárolnak. Miután a pénzösszegeket átutalják, csak június körül várható, hogy használatba helyezik az említett felszereléseket.
Naotoshi Suciuchi nagykövet feleségével és munkatársával együtt tegnap a szászrégeni, ma a ludasi kórházat kereste fel.
Március 7-én 16 órakor a Marosludasi Nôszövetség és EMKE tárlatnyitót szervez a Magyar Házban. Kiállításra kerül a marosvásárhelyi Fotóklub tagjainak - Brassay Károly, Bálint Zsigmond, Both Gyula, Koncz János, Kucsera Jenô, Incze István, Mihu Constantin, Kerekes Péter, Szegedi Ferenc, Török Gáspár, Pálosi Ferenc, Plájás István, Tamás András - A nô a fotómûvészetben címû fényképsora.
Nônapi asztalitenisz-versenyt szervez a Maros megyei MADISZ. Március 8-án, szombaton délelôtt fél 11-kor kezdôdik a bajnokság, a cukorgyár víkendtelepi szabadidôházában. Korhatár nincs, a szervezôk mindenkit szeretettel várnak.
A Nôk Világimanapját Marosvásárhelyen a különbözô felekezetû keresztyén nôk pénteken délután 5 órakor ünneplik a Vihar utca 17. szám alatti (a Litoral közelében levô) református templomban.
A Maros Megyei Nyugdíjasok Szövetségének végrehajtó bizottsága nônapi ünnepséget szervez március 7-én 10.30 órai kezdettel. A rendezvényre a szövetség Bolyai utca 36. szám alatti székhelyén levô klubban kerül sor.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség idén, április 3-6-a között rendezi meg a tizedik, jubileumi Tudományos Diákköri Konferenciát, melyen a hazai és külföldi, orvosis, fogorvosis és gyógyszerészetis diákoknak lehetôségük nyílik a kutatásaik során készített szakdolgozataik bemutatására. Az elmúlt években magyarországi, kárpátaljai és vajdasági vendégdiákok is részt vettek, a hazaiakon kívül. Az eddigi TDK-kon olyan neves egyetemi tanárok tartottak elôadást, mint prof. dr. Szent-Györgyi András (Boston), prof. dr. Kunos György (Richmond), prof. drr. Klein György (Stockholm - a Nobel bizottság tagja), prof. drr. Simon Géza (Minneapolis), prof. dr. Renner Antal, prof. drr. Palkovits Miklós (Budapest). A meghívott professzorok díszelôadásain alkalom nyílik szakmai újdonságok, újítások ismertetésére és megismerésére. A dolgozatok bemutatása párhuzamosan folyik majd a marosvásárhelyi Kultúrpalota termeiben, a következô témakörökben: Morfológia, pato- morfológia; Fiziológia, fiziopatológia, mikrobiológia, klinikai farmakológia; Konzervatív orvostudomány; Mûtéti orvostudomány; Megelôzô orvostudomány, varia; Fogorvostudomány; Gyógyszertudomány. A szervezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Szûkebb értelemben csak azt a szóalkotásmódot nevezzük szórövidülésnek, amelyben a szótestet szervetlenül, csonkításszerûen megrövidítjük.
A puszta szórövidülésnek nagy hagyománya van a magyar személynevek történetében. Az Árpád-korban sok rövidült személynévvel találkozunk. Valószínû, ilyenek az ismeretlen eredetû Bek, Bed, Bod, Csom stb. személynevek. Késôbb a keresztény eredetû nevek is megrövidültek, néha képzô hozzákapcsolásával. Ilyenek: Bene (Benedek), Barna (Barnabás), Deme (Demeter), Benkô (Benedek) stb.
A nyelvújítás sûrûn felhasználta ezt a szóalkotásmódot. Így lett az árny, cég, cikk, cím, diadal az árnyék, cégér, cikkely, címer, diadalom szavakból.
A 20. században erôsen megnövekedett a szórövidülések száma. A képzôtlen rövidülés viszonylag kevés. Pl. kösz (köszönöm), influ (influenza), önki (önkiszolgáló üzlet), prof (professzor) stb. Némelyikük már önálló szóként használatos. Ezek mind bizalmas hangulatúak, de ilyen beszédhelyzetben vagy szövegkörnyezetben elfogadhatók.
Ha egy idegen eredetû szónak késôbb a rövidülését is átvesszük, a két szó egymás mellett élése a rövidebb rövidülés jellegét nem engedi feledésbe merülni. Pl. busz (autóbusz), labor (laboratórium), mini a miniatûr és minimális szavak idegen megfelelôibôl.
A rövidülés a fônevek kicsinyítô képzôs formájában a leggyakoribb. Ez az - i képzôs rövidülés. Keletkezésük a Jani, Pali becenevek mintájára a gyermeknyelvben kezdôdött, s arra ma is jelelzô. Ilyenek a cuki (cukorka cukrászda), csoki (csokoládé), mozi (ezt Heltai Jenô terjesztette el), fagyi (fagylalt), nagyi (nagymama) stb. A gyermeknyelvbôl ez a rövidülési forma átterjedt az iskolai nyelvbe is. Pl. dagi (dagadt, kövér), diri (direktor, iskolaigazgató), doli (dolgozat), oszi (osztályfônök), cigi (cigaretta), kondi (kondíció), baki (baklövés, rádióbemondók ejtéshibája).
A ratosnyai vízi erômû és gát megépítése élénk vitát váltott ki a környezetvédôk és a létesítmény megépítését támogatók között arról, hogy van-e értelme e hatalmas beruházásnak. S míg folyt a csatározás, lassacskán folytatódtak a munkálatok. Ma már nincs visszaút, mi több, azt kell keresni, hogy a villamosenergia-termelés mellett a vízgyûjtô milyen gazdasági hasznot hoz majd a környéknek. A gond viszont az, hogy még mindig nagyon sok pénz kell a kivitelezéshez. Erre keresnek megoldást minisztériumi szinten is.
A gátat a községközponttól mintegy 8 km-re a Ratosnya völgyében építik meg. Tervezett magassága 110 méter lesz, ezt 2,5 millió köbméter kôbôl húzzák fel. A vízgyûjtô hasznos térfogata 40 millió köbméter. Ehhez tartozik még összesen 8525 méter hosszú 3,5 méter átmérôjû alagút, amelyben összegyûjtik a környékbeli hegyi patakok vizét. A vízi erômû épületéhez egy 680 méter hosszú, 2,3 méter átmérôjû vezetéken jut el majd a víz. Az erômû 35,2 megawattot termel, ami évente 116,5 gigawatt/óra villamos energiát jelent. Amennyiben elkészül a gát Donka, Bisztra, Kis- és Nagygalonya, Visa, Nagy- Ilva, és Fenyô patakok vizét vezetik be a gyûjtôbe:. A múlt év végéig elkészült a vízi erômûvet ellátó csatorna, hátramaradtak még a simítási munkálatok és a vezeték elhelyezése. A turbinaház is készen áll, még a belsô munkálatokat kell véglegesíteni és be is lehet helyezni az áramfejlesztô egységeket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy az energetikai résszel máris teljes mértékben elkészültek. Meg kell tervezni egy 100.000 köbméteres vízhozam-kiegyenlítô medencét, amelyet a vízi erômû épülete és a Maros közé helyeznek. Ennek a célja szabályozni a Marosba vezetett vízhozamot. A medence kiképzése nagyobb munkát igényel, hiszen a fôutat is meg kell majd emelni. Ezzel szemben nsgyon elmaradtak a gát felhúzásának munkálataival. Szakemberek szerint alig 25%-a készült el. Ennek csakis anyagi oka van. Ugyanis a vízi erômû építését az Iparügyi Minisztérium s ezen belül az országos villamossági vállalat finanszírozta, míg a gátépítés a Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium, azaz a vízügyi igazgatóság hatáskörébe tartozik.
Farago Emil mérnök, a bukaresti Hidroconstructia Rt. erdélyi fiókja ratosnyai vízüzeme építôtelepének vezetôje lapunknak elmondta, minisztériumi szinten tárgyalásokat folytattak annak érdekében, hogy a beruházást teljes mértékben átvegye a vízi erômûvekkel gazdálkodó országos vállalat, a Hidroelectrica Rt., hogy ez az intézmény biztosítsa továbbra is a kivitelezéshez szükséges pénzösszeget, mivel jobb gazdasági forrásokkal rendelkezik, mint a Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium. Az átadási-átvételi dokumentációt el is készítették, csak a kormányhatározatra várnak, amely szentesíti ezt a szándékot. Ezzel ellentétben viszont Ioan Chioralia, a vízügyi igazgatóság vezérigazgatója elmondta, valóban tárgyaltak errôl magas szinten, de egyelôre ez csak egy elképzelés, nincs konkrétum. Az idén a minisztérium 20 milliárd lejt különített el a gát építkezési munkálatainak folytatására. Ez korántsem elég ahhoz, hogy a megfelelô ütemben haladjanak. S hogy még mennyi kell? Kérésünkre az építôtelep- vezetô gyors számítást végzett. Az energetikai rész befejezésére, az említett medencével együtt 20 millió, a vízgyûjtô alagutakra 25, míg a gátra 70 millió dollár szükséges. S hogy ez arányítva mennyi? Eddig összesen mintegy 60 millió dollárt fektettek be. Az idén az energetikai részleg 50 milliárd lejjel gazdálkodhat. Farago Emil szerint, ha a Hidroelectrica Rt. átvenné a beruházást, évente mintegy 400 milliárd lejt is hajlandó lenne erre költeni. S ha ezt a finanszírozási lehetôséget rendszeresen biztosíthatnák, 5 év múlva akár üzembe is helyezhetnék az egységet, de úgy, hogy a gátat csak félig emelnék fel, annyira, hogy az elvezetô alagútba tereljék a tóban felgyûlt vizet, s a gyûjtôalagutaknak is csak egy része biztosítaná a vízgyûjtô ellátását. A gát mielôbbi megépítése kétségtelenül a környékbeli települések gazdasági fellendülését is jelenti, hiszen ezzel együtt rendbe teszik az infrastruktúrát, s a vízhozam- szabályzó fontossága mellett az sem mellékes, hogy a tó turisztikai vonzata is jelentôs hasznot hozhat majd a községnek, ezért jó lenne, ha kormányszinten minél elôbb kedvezô döntést hoznának a finanszírozásról - mondta Farago Emil mérnök.
Ratosnya a magyarság egyik szórványbástyája. Az RMDSZ helyi szervezetének nyilvántartása szerint 360-an laknak e településen. Arányuk községszinten nem éri el a 20%-ot. A legutóbbi népszámlálás szerint 17 lélek kell még ehhez. Mindezek ellenére elérték, hogy Szász István tanító személyében az RMDSZ jelöltje lett az alpolgármester és a 11 helyi tanácsosból 2 érdekvédelmi szervezetünket képviseli. A szervezeti élet itt is sántít - mondja Hénner Sándor tanácsos. 128 a fizetô tag, ezek közül kevesen jelennek meg, amikor valami fontos gyûlés van. Általában a templomban tartják a kapcsolatot a tagsággal. Oda is csak 25-30-an járnak, nagyrészt az idôsebb korosztályból. S míg a községközpontban kevesen laknak, addig a Jódtelep 90%-a magyar ajkú. Itt viszont van mit felmutatni. Az RMDSZ parlamenti képviselôk közbenjárására, a megyei tanács támogatásával elérték azt, hogy felújíthatták a jódtelepi iskolát és a kultúrotthont, az iskolában pedig egy orvosi rendelôt is létesítettek. Kétnyelvû helységnévtáblát is kihelyeztek. Igaz, ebbôl egyik csak 6 órát volt a helyén, de a másik még mindig a fôút mellett hirdeti, hogy itt magyarok is laknak. A jódtelepi református egyház tulajdonába 30 hektár erdô került vissza.
- Akik az RMDSZ-hez fordultak, azoknak eligazítást nyújtottunk a törvényekben, segítettünk abban, hogy a 18-as és a 2000/1-es törvények alapján visszakaphassák földjeiket, erdeiket. Ezenkívül a hadifoglyok, munkaszolgálatosok jogigénylését is rendeztük és természetesen a magyarigazolványokért folyamodókat is támogattuk. Eddig több mint 100-an kértek státusigazolványt, ezek közül 40 személynek kézbesíthettük a dokumentumot - magyarázta Szász István alpolgármester.
- Máris azon munkálkodunk, hogy megfelelôen szerepeljünk a következô helyhatósági választásokon. A múltkor legalább két tanácsosi helyet veszítettünk azáltal, hogy a magyarok ötfelé húztak. Volt, akit arra kényszerítettek, hogy más jelöltre szavazzanak, másokat meggyôztek, s nagy részük el sem jött szavazni. Meg kell szüntetnünk a széthúzást, hiszen bebizonyítottuk, hogy helyi szinten mi is méltó partnerei lehetünk más politikai pártokbeli falu-társainknak. A PUNR színeibôl a PSD-be váltott polgármesterre jók a kapcsolataink, s reméljük, hogy a közösség érdekében sikerül majd a jövôben is elkerülni a különbözô érdeksúrlódásokat - egészíti ki az alpolgármester beszámolóját Hénner Sándor.
Az RMDSZ képviselôinek negyedévenkénti látogatására eljön a polgármester is és a más pártbeli tanácsosok, mindannyian értékelik az ilyen jellegû kapcsolattartást.
- Ha van egyetértés és támogatottság, sok mindent el lehet érni szórványban is - mondják végül beszélgetôtársaim.
Ez a kérdés aggasztja a ratosnyaikat tavasszal, hiszen a hegyekben levô nagy hó hirtelen olvadása, a jégzajlás minden évben áradást okoz a környéken. Az 1996-os nagy árvíz óta azonban a helybéliek nem ülnek karba tett kézzel. Elérték azt, hogy a vízügyi igazgatóság beruházásaként a Maros bal partján (vasút felôli részén), három szakaszban több kilométer hosszú partvédô gátat építsenek. Elôször a volt kis nyomtávú vasúti híd fölötti szakasz készült el. Erre a vízügyi igazgatóság 7 milliárd lejt költött. A második szakasz az állomás melletti hídtól indul és lefele a jódtelepi házakat védi meg. Egyelôre 15 milliárd lejbe került a gátépítés, de itt a tél beállta miatt nem fejezték be a munkálatokat. hátramaradt még az említett két híd között mintegy 500 méteren a partvédô kiképzése. Ahogy az idôjárás megengedi, a Hidroconstructia Rt. munkásai tovább dolgoznak, mert az idén is a vízügyi igazgatóság 4,8 milliárd lejt szánt e munkálatokra. Sajnos volt olyan eset, amikor a parton lakók akadályozták meg azt, hogy haladjanak az építkezéssel, mivel a gátat a saját földjükre helyezték és nem értették meg, hogy nem veszítenek semmit, hanem nyernek, hiszen a víz lassan még a partot is elmosta volna.
A ratosnyaiakat azonban nem csak a Maros veszélyezteti. A gyorsan lezúduló hegyi patakok vize sokkal nagyobb kárt okozhat. Ezért saját anyagokból, munkaerôvel a Ratosnya- (300 méter), a Jód- (100 méter) és a Disznó- (80 méter) patakon emeltek farönkökbôl partvédô gátat. S míg a Ratosnya patakán levôt a tavalyi nagyvíz megrongálta, a Disznó-patakit az ott lakók szedték szét félig. A Jód-patak miatt különös vita kerekedett a vasúti társasággal. A felette átívelô vasúti híd környékét a törvények értelmében a vasúti társaság szakemberei kell hogy takarítsák. Mivel évek óta nem törôdtek vele, a hordalék a hídig magasodott, a patak eldugult és a víz legutóbb szilveszter éjjelén elöntötte a környékbeliek házát. Az év eleji eset után többször is kérték a vasúti társaságot, hogy végezzék el a szükséges patakárok- karbantartási munkálatokat, a mai napig nem került sor erre. A helyhatóságiak "mossák a kezüket", egy esetleges áradás miatt a vasútikat fogják hibáztatni.
Ön a község költségvetésébôl elsôsorban mire fordítana pénzt?
Bálint Katalin, 78 éves nyugdíjas: - A Jódtelepen, a Malom utcában lakunk. Az utca mellett folyik a Jód-pataka. Szilveszter éjszakáján lépett ki a medrébôl. Azóta ebben az utcában valósággal rettegünk a víztôl. Szabályozni kellene a Jód-patakot, mert minden tavaszon kiönt. Látják, a házunk alapja mennyire megrongálódott? Hiába javítjuk fel, addig, amíg nem szabályozzák, vagy nem takarítják ki a medret kellôképpen, állandó veszélyben vagyunk.
Ács Miklós, nyugdíjas: - Szeretném látni, hogy ebben az évben sikerül befejezni a központi iskola építését. Az utak katasztrofális állapotban vannak, a nehézgépkocsik sûrû forgalma miatt. A községben a háztartási szemét, a fafeldolgozásból származó hulladék elhordása nincs megoldva, én már azt hiszem, azt meg sem érem. A költségvetésbôl kitakarítanám gépekkel a jódtelepi Kicsi-patakot.
Sabin Cosma, ratosnyai nyugdíjas: - Településünkön a lakosság zöme ivóvízgondokkal küszködik. Itt van a kút az udvaron, most van benne víz, de nyáron kiszárad. A fentrôl lefolyó vizek nem tiszták a gátépítés miatt. Jó lenne egy kis víztisztítót üzembe helyezni. A polgármesteri hivatal beruházna az ivóvízvezeték- hálózat kiépítésébe. Továbbá nagyon sok pénz kellene a legelôk tisztítására, utak, utcák javítására.
Pascan Sabin, 21 éves tanító: - A középületek külsô arculatát javítanám fel, gondolok a kultúrotthonra, a polgármesteri hivatalra, a központi iskolára. De azt is szeretném, ha az iskolában központi fûtés biztosítaná a meleget. Ha ez Marosoroszfalun sikerült, Ratosnyán miért ne lehetne megvalósítani? És ha még maradna pénz, akkor az ivóvíz- és a gázhálózat lefektetését végeztetném el ebben az évben.
Moldovan Gheorghe munkás, 48 éves: - Az utakat kellene sürgôsen megjavítani, mert azok katasztrofálisak. A patakokon vizsza-bályozási, takarítási munkálatok elvégzésére van szükség. Lehet, hogy túl igényes vagyok, de új épületbe kellene költöznie a polgármesteri hivatalnak, a rendôröknek. Ratosnya központját szebbé, vonzóbbá kellene tenni.
A politika a társadalom, az állam vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló közösségi vagy egyéni tevékenység. Ezzel kapcsolatos eszmék, elvek rendszere.
A politikus politikával foglalkozó közéleti személy. A viszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó személy.
A fenti meghatározások annyira sokatmondóak, sûrítettek, meghatározóak, világosak, hogy ha nem boncolgatjuk, elemezzük, akkor is érthetôk. A magam részérôl így el is fogadnám, ha nem tapasztalnám romániai magyarságunk bizonyos részének a politikával, politizálással kapcsolatos (sokszor zavaros) felfogását, állásfoglalását.
Kétségtelen, hogy a politika mindennapi életünknek befolyásoló, sôt meghatározó eleme. De nem egyszerû feladat, melyet minden elôkészítés, felkészülés nélkül vállalni tudna valaki.
Ahogy egy tanárnak, orvosnak, mérnöknek, lelkésznek, technikusnak, szakmunkásnak el kell sajátítania a szükséges ismereteket ahhoz, hogy jól vagy jobban hasznára váljék a társadalomnak, úgy a politikusoknak is jó, ha jogi ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkeznek. A politikusi pályára nem elég csak "áhítozni" vagy "rászületni", mint ahogy azt sokan hiszik.
A különbözô korok és társadalmi rendszerek politikusainak, politikát "csinálóinak" számtalan pozitív és negatív megnyilvánulásából példát meríthetünk, meríthetnénk.
Ma szinte mindenki politikus, politikai vezetô akar vagy szeretne lenni. Hatalomra, uralkodásra akar szert tenni. Nemcsak hiszi, de hirdeti is és gyôzköd mindenkit, hogy ô nem önmagáért, de a közért mindent jobban csinálna, tud csinálni, mint a másik vagy harmadik. Mit szólnának mindehhez Brutus, Cato, Cicero I-III. századi római politikusok?
Szerintem csak az politizáljon, aki nem az uralkodásért, hatalomért, sem egyéni becsvágyának kielégítéséért, hanem az egész romániai magyar közösség érdekképviseletének felvállalásáért teszi. Aki ama bizonyos "égbe nyúló létrán" csak olyannyira mászik fel, hogy minden feléje nyúló kezet megfoghat, barátságot, szerénységet, alázatot megtarthat. Gôgös vezetôre nincs szükségük a magyaroknak.
Gondolom, ha mindezeket meghánynák-vetnék az úgynevezett politizálással kacérkodó polgártársak, akkor nem burjánzanának annyira a platformok és újabban már az úgynevezett polgári körök is, hiszen ezek mind az egységünk, szilárdságunk, ütôképességünk gyengítését készítik elô, még akaratlanul is.
Hol van ma már az az ereje és egysége a magyarságnak, amellyel 1990 tavaszán rendelkezett? Össze tudnánk-e hozni egy olyan gyertyás felvonulást ma, mint 1990-ben? Akkor irigyeltek a többségiek, ma, lehet, már azt mondják: nem kell tôlünk tartani, mert civódunk és széthúzunk.
Mi nem politizálhatunk úgy, mint a többségiek vagy a magyarországiak. A mi jelszavunk ma ez kell legyen: ahogy lehet, okosan és együtt!
Egységes erônket most arra kell fordítanunk, hogy a keservesen kiharcolt törvényeket, rendeleteket végrehajtsák. Természetesen tovább kell küzdeni jogainkért, mert küzdelem nélkül semmi nem történik.
Sokfelé szakadni, itt és most, egyenlô az önfeladással, öngyilkossággal. Az uralkodásért, a belsô hatalom megszerzéséért folytatott tébolyt, irigykedést, civódást végre abba kellene hagyni és kiegyezésre jutni.
A polgári köröknek van-e létjogosultsága, vagy csak követjük a magyarországiakat? Helyzetünk azonos az övékével? Nagyon meg kell fontolni minden lépést, mert nem egyéni érdekek kétséges sikerérôl, hanem összmagyar közösségünk jelenérôl, jövôjérôl van szó, amelyért mindenki felelôs. Én is, te is, ô is, mi is, ti is, ôk is!
Bizonyára sokan vannak, akik nem osztják véleményem, de milyen biztos alternatívát tudnak felmutatni, amelyre már volt elôzetes példa. Új ösvények taposgatására politikai vonalon a mostani idô és körülmények kevéssé alkalmasak.
De vannak utak, ösvények, amelyeken sikeresen lehet vagy lehetne tevékenykedni. Oktatási, nevelési, mûvelôdési, gazdasági, fôleg mezôgazdasági, iparosítási, turisztikai, tájfejlesztési vonalon mind-mind szükség van tevékeny, jeleskedô, sôt harcos vezetô emberre.
Miért csak politizálni akar mindenki?!
Dr. Ágoston Albert
Akár a város számos magyar nyelvû lakóját, engem is foglalkoztat a Bolyai Farkas középiskola és a Református Kollégium sorsa, múltja, jelene és jövôje.
Úgy gondolom, nem közömbös azok számára sem, akik ott kezdték el és ott fejezték be tanulmányaikat. Nagyon sokan az óvodai képzéstôl az érettségi vizsgák befejezéséig magukba szívhatták az iskola szellemiségét, hagyományait és az általános mûveltséghez szükséges, nem kevés alapismeretet.
Mint egykori pedagógusok, mi is sokat tanulhattunk az ottani hagyományokból, pontosságból, következetességbôl, emberségbôl.
Engem, mint az utolsó I-IV. osztályban ott tanítót, jelenleg nyugalmazott pedagógust foglalkoztatott az elemi osztályok története az iskola alakulásától egészen 1984-ig, amikor el kellett hagynom az ôsi iskolát, közel 20 évi tanítói munka után (5 generáció), amikor felszámolták az I-VIII. osztályt.
Ott ért az iskola 425 éves évfordulója. Erre az alkalomra tanulmányoztam az elemi osztályok történetét a Teleki Téka dokumentációs osztályán, elkészítettem egy szerény anyagot, de akkor alig adatott lehetôség a közlésre. Most ismét aktuálissá vált a kérdés, hiszen javasolták, hogy az elemi tagozatot újra kellene indítani. Ennek hagyománya van a nagy múltú iskolában.
Nem sokkal a reformáció után, az 1556-os kolozsvári országgyûlésen három protestáns iskola felállítására hoztak határozatot. Egyik helyét a székelyvásárhelyi kolostorban jelölték meg, így került sor 1557-ben, a vártemplom melletti elhagyott kolostor épületében a Schola Particula megnyitására. Itt 1602-ig tanítottak, majd az iskolát áthelyezték mostani helyére, ahol a hajdani Szent Miklós-plébánia épületében folytatták az oktatást. Tehát az iskola létesítésétôl elemi iskola is mûködött itt.
Gondolom, hogy az évszázados történelmi múlt is indokolttá teszi, létjogosultsága van az elemi tagozat újraindításának. Szeretném, ha az anyanyelvi oktatásért felelôs szervek felfigyelnének erre az igényre, és a román tagozat helyébe besorolnák az I-VIII. osztályt.
Virginás Piroska, nyugalmazott tanítónô
Nagyon szépen köszönjük a fáradozásukat, amit ügyünkért tettek. A február 28-i Közönségszolgálat címû oldalban K. F. nyugdíjas, volt munkaszolgálatos érdeklôdésére azt a választ kapták a nyugdíjpénztártól, hogy a közel tízezer benyújtott kérésbôl már ezret megoldottak. Igazán szép teljesítmény! Azt kérdezném azoktól, akik ezzel foglalkoznak, hogy ha hét hónap alatt a tízezer kérésbôl ezret oldottak meg, akkor mi lesz a következô kilencezerrel? Ezek átvizsg&