|
LV. évfolyam 124. (15394.) sz. |
2003. május 31., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Kimondatott a szenátusi igen is a közoktatási törvény módosítására. Tudjuk, hogy a változtatás oka az európai szabványokhoz való felzárkózás szükségessége. Ebbe pedig beletartozik a hatéves kortól kötelezôvé váló iskola. Ami valóban az európai országokra, sôt az Egyesült Államokra is jellemzô gyakorlat, csakhogy - ahogy már többször írtunk róla - az az elsô osztály mind berendezésében, mind pedig a gyerekekkel való foglalkozás tartalmát tekintve valóban megtemeti az óvoda játékvilága és a tanulás közötti átmenetet. A tanterv is ennek szellemében készül, játékosan, könnyedén írva elô az ismeretek elsajátítását. És természetesen ehhez igazodnak a tankönyvek is, ha egyáltalán vannak már ebben az osztályban. A mi felemás helyzetünkben azonban, a közoktatási miniszter péntek reggeli tévényilatkozata szerint, egyelôre jó lesz a régi, a hétéveseknek készült ábécéskönyv, tegyük hozzá, hogy a nemzetiségi gyerekeknek ott van a román ábécéskönyv is, azzal a különbséggel, hogy állítólag szellôsebbé tették a tantervet. Majd elválik, hogy valóban sikerül-e az, ami a rendszerváltás óta sajnos csak igéret maradt. A hosszas vita nyomán pozitív tényként kell viszont elkönyvelnünk, hogy lemondva a kezdeti kategorikus megszorítástól, a szülô döntésére bízzák, hogy iskolába adja-e hatéves gyermekét vagy sem.
A törvénymódosítás másik sarkalatos pontja a tízosztályos oktatás kötelezôvé tétele, aminek kísérletét az idôsebb pedagógusnemzedék megérte már egyszer a Ceausescu- éra éveiben is. Hadd tegyük hozzá, hogy "favágás" volt a javából. Elôször is nem volt könnyû iskolába terelni azokat a nyolcadik osztályt végzett gyermekeket, akik egész egyszerûen nem nem akartak tovább tanulni, és egyesek közülük nem is voltak képesek erre. Pedig minden községi, sôt néhány falusi iskolában is megalakították a kilencedik-tizedik osztályokat. És akkoriban ingyen volt a bentlakás és a koszt, és a kedvezményes bérlet csekély pénzbe került. A kísérlet azonban így sem járt sikerrel, s rövid idôn belül megszüntették az erôltetett kilenc- tizedik osztályt. Figyelembe véve a lakosság helyzetét, ma még nehezebb lesz valamennyi végzôs diákot beiskolázni, különösen akkor, ha más településre kell ingázzanak, vagy bentalakásban kell elhelyezni ôket. A falusi családok egy részében ugyanis ezt a kiadást képtelenek lesznek fedezni. Ha a kormány a törvénymódosítás mellett nem teremti meg a támogatás lehetôségét is, akkor hiábavaló az egész, a gyerekek egy része lemorzsolódik, kimarad a kilencedik osztályból. Holott valóban hasznos elképzelésrôl van szó, ami megakadályozná. hogy a 14 éves gyerek utcára kerüljön. Aztán feltevôdik az a kérdés is, hogy milyen tanterv alapján, milyen tankönyvekbôl fognak tanulni. De hadd ne legyünk szkeptikusak, és bíznak abban, hogy valószínû megíródnak az új programoknak megfelelô új tankönyvek, s azokat netalán kiadják magyar nyelven is... csakhogy addig jön egy új kormány, és akkor kezdôdhet minden elölrôl. A politikának kiszolgáltatott romániai tanügy nyugtalan, folyton változó világában ugyanis minden lehetséges.
Közös tüntetésre készülnek a megyei szakszervezetek
A FRATIA Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége Maros megyei szervezete sajtóközleményt juttatott el szerkesztôségünkbe, amelyben szolidarizálásáról biztosítja az Azomures Alternativa 2002 szakszervezet tagjait. "Ennek konkrét jele azonban a közeli tüntetésekben fog megnyilvánulni, amelyeken részt vesznek a szövetséghez társult összes szakszervezet képviselôi.
A jövô hét elején tanácskozásokba kezdünk, ezt követôen rövidesen mintegy ötezer szakszervezeti tag fog Marosvásárhelyen tüntetni.
A jelenkori szakszervezeti mozgalom alapelve, hogy gyôzzön az érvek ereje, de mikor a helyzet megkívánja, a körülmények miatt kénytelenek vagyunk az erô érvéhez folyamodni, bármennyire nem szeretnénk ezt.
Együtt vagyunk, mert így erôsebbek vagyunk" - áll az operatív tanács által aláírt közleményben.
Kovács László, Mircea Geoana és Goran Svilanovic az európai integrációs folyamatokról és a térségbeli együttmûködésrôl folytatott megbeszéléseket.
Megérkezése után Kovács és Geoana azonnal tárgyalóasztalhoz ült Svetozar Marovic szerbia- montenegrói államfôvel. A nap folyamán a magyar és a román külügyminiszter találkozott Zoran Zivkovic szerb miniszterelnökkel és Milorad Drljeviccsel, a szerbia- montenegrói parlament alelnökével is. A belgrádi tárgyalássorozat végén került sor a hármas külügyminiszteri találkozóra.
Mircea Geoana és Kovács László a belgrádi Újtemetôben lerótta kegyeletét Zoran Djindjic, a március 12-én meggyilkolt szerb miniszterelnök sírjánál.
A hármas külügyminiszteri találkozó gondolata még a Djindjic elleni merénylet elôtt felmerült, a gyilkosság után a magyar és a román külügyminiszter megállapodott abban, hogy május 30- án közös látogatást tesznek Belgrádban. Geoana csütörtökön közölte, hogy Románia és Magyarország egyrészt szolidaritását és barátságát akarja kifejezni szomszédos országnak, s a tárgyalásokon megvizsgálják azt, hogy Bukarest és Budapest miként tudná segíteni Szerbia-Montenegrót európai és euró-atlanti integrációját. A belgrádi külügyminisztérium közleménye szerint a háromoldalú találkozókon nemcsak az európai integrációs folyamatokról van szó, hanem a térségbeli, szubre-gionális és határ menti együttmûködésrôl is.
A külügyi közlemény szerint ezek a kérdéskörök elsôdleges fontosságúak mindhárom ország külpolitikájában.
Csütörtökön, június 29-én két tragikus baleset történt megyénkben. Marosvásárhelyen, 20 óra körül az 1918. December 1. út és a Budai Nagy Antal utca keresztezôdésénél Popescu Claudiu-Alexandru B- 68287-es rendszámú Skoda Octavia típusú gépkocsijával balra fordult, a Budai utcába hajtson anélkül, hogy elsôbbséget adott volna a fôtér felôl motorkerékpárral érkezô Bálint Tibor Zoltánnak. Ez utóbbi megpróbált ugyan fékezni, de sikertelenül és így nekiütközött a Skoda oldalának, majd átbukott a gépkocsin. A rohammentô- szolgálatosok néhány perc múlva a helyszínre siettek és elsôsegélyben részesítették, azonban belehalt sérüléseibe. A tragédiát az is fokozza, hogy Popescu Claudiu-Alexandru gyerekkori barátja volt Bálinth Zoltánnak, együtt sportoltak. Popescu Claudiu- Alexandru a szovátai Mobila futballistája, Bálinth Zoltán pedig a marosvásárhelyi Muresul labdarúgója volt. A rendôrség folytatja a kivizsgálást.
Ugyanaznap, éjfél elôtt Déda és Dédabisztra között a 27 éves marosfelfalusi Demeter Jenô HR 04 HSA rendszámú Dacia Nova gépkocsival hátulról belerohant egy farönköket szállító kivilágítatlan szekérbe. A rönkök ráborultak az autóra. Egyik közülük átütötte a szélvédôt, s halálosan eltalálta a hátsó ülésen ülô, 23 éves felfalusi M. Leventét, akit nem sokkal azelôtt autóstoposként vettek fel a jármûbe. Az 51 éves S. Nicolae, Beszterce- Naszód megyei utas súlyos sérüléseket szenvedett.
A Román Akadémia ismét határozottan kérte a verespataki aranybányászati beruházás megakadályozását, hogy így elejét vehessék a térség nagyarányú környezeti katasztrófájának - írták a pénteki román lapok. Románia legmagasabb tudományos fóruma az elmúlt hónapokban immár másodszor rendezett tudományos tanácskozást a Nyugati Kárpátokban, Verespatakon tervezett felszíni aranykitermelés gazdasági, szociális, jogi, környezetvédelmi, történelmi és turisztikai kockázatairól és várható katasztrofális következményeirôl - hangoztatták az akadémia csütörtöki tudományos ülésszakáról megjelent beszámolók.
A meglehetôsen homályos pénzügyi hátterû külföldi cég által tervezett bányaipari beruházás tervét jelenlegi formájában nem lehet az ország gazdasági érdekeit szolgáló közérdekû vállalkozásnak tekinteni - hangoztatta az ülésszakon elôterjesztett tudományos értekezés. A magánérdekeket szolgáló vállalkozás kockázatai pedig olyan nagyok, hogy megvalósításának elejét kell venni még mielôtt helyrehozhatatlan és katasztrofális következményekhez vezetne - mutatott rá az akadémia kolozsvári egységének elnöke.
Ionel Haiduc akadémikus a többi között kiemelte: a román állam számára kilátásba helyezett 300 millió dolláros haszon eltörpül a Gold Corporation 3 milliárd dolláros tervezett nyeresége mellett. A beruházással kapcsolatban beígért munkaerô-foglalkoztatás csak átmeneti jellegûnek tekinthetô, mert a másfél évtizedre tervezett feltárás és kitermelés befejezése után kezelhetetlen tömeges munkanélküliség lépne fel a térségben. Ezen túlmenôen a helyi lakosság egyharmadát - templomaival és temetôivel együtt - el kellene költöztetni jelenlegi lakhelyérôl, a felszíni fejtés megnyitásához ledózerolandó táj feldúlásával egyidejûleg eltûnnének a római kori aranybányászat felbecsülhetetlen történelmi értékû archeológiai nyomai. Arról nem is szólva, hogy a legnagyobb európai aranykitermelésnek beharangozott vállalkozásban alkalmazandó ciános ércfeldolgozási technológia nemcsak a közvetlenül érintett vidék, hanem távolabbi tájak és országok környezetének súlyos szennyezésével fenyeget. Mindent egybe vetve, a tudományos elôterjesztés a terv azonnali leállítását sürgette.
A politikusok, magas rangú állami köztisztségviselôk vagyonát nyomon követendô, a csütörtöki kormányülésen sürgôsségi kormányrendeletet fogadott el a kabinet. Ezzel módosította a pár héttel korábban parlamenti felelôsségvállalással elfogadott korrupcióellenes törvény vagyonbevallásra vonatkozó elôírásait. A sürgôsségi kormányrendelet szerint azoknak a parlamenti képviselôknek, magas rangú állami tisztségviselôknek, akik tízezer eurónál nagyobb pénzösszeggel rendelkeznek, pontosítaniuk kell, hány lej és valuta található hazai vagy külföldi bankszámláikon, bankbetéteiken. A jogszabály értelmében a módosított vagyonbevallást a kormányrendelet hatályba lépésétôl számított harminc napon belül kell benyújtani, és kötelezô módon közzé kell tenni a parlament, a kormány, az egyes minisztériumok, prefektúrák, megyei tanácsok és más intézmények internetes honlapján, vagy a Hivatalos Közlönyben.
Az Európa Tanács javaslatára és támogatásával készített tanulmányt Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának a vezetôje a Maros megyében észlelhetô faji megkülönböztetésrôl. Ennek a konklúzióit ismertette tegnap. Az elôterjesztésen jelen levô Smaranda Enache, a PEL társelnöke hangsúlyozta, hogy a tanulmány jelzés, hogy vannak diszkriminációs esetek, kell foglalkozni a témával, ismerni kell a törvényeket és az uniós elvárásoknak megfelelôen fel kell készíteni a köztisztviselôket.
Haller elmondta, hogy a tanulmány mintegy 400 kérdôív és interjú, beszélgetés alapján készült. A 2003 március és május közötti idôszakot átfogó felmérés során köztisztviselôkkel, jogászokkal, ügyészekkel, bírákkal, rendôrökkel, egyszerû emberekkel tárgyaltak és ezek alapján vonták le a megfelelô konklúziókat.
Ezek között említette, hogy például a diszkrimináció fogalmát sem ismerik sokan, akár jogászok, ügyészek, tisztviselôk sem. Ennél is súlyosabb, hogy nem ismerik a törvényeket, nem tartják tiszteletben. Példaként említette, hogy a törvényszéki tárgyalások során nem alkalmaznak hivatásos tolmácsot, így nem megfelelô a fordítás, ami félreértésekre adhat lehetôséget. A fent említettek nagy része nem érti a pozitív diszkrimináció lényegét, sokan a pénzforrások hiányára, vagy az átmeneti idôszakra hivatkozva nem tesznek eleget törvényes kötelezettségeiknek.
Külön említette az oktatást, ahol hiány van szakképzett káderekben, a romák sokszor hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, kiközösítik. Haller István szerint a szellemi fogyatékosok iskolájából, a marosvásárhelyi 1-es Számú Kisegítô Iskolából roma iskolát csináltak. Másképp is éri ôket megkülönböztetés: a vendéglôkben, diszkóban, taxikon, vagy nem jutnak megfelelô információhoz. Az igazságszolgáltatásban is ugyanez a helyzet. A túlterheltségre hivatkozva a legtöbb esetben az ítéletet csupán az ügyészek vádirata alapján hozzák meg. 2002-ben a megyei törvényszéken 2000 eset közül 16-ban hoztak a bírák felmentô ítéletet.
Az emberjogi szakértô egész sor ajánlást fogalmazott meg az oktatási minisztérium, a tanfelügyelôség irányába. Emellett a közigazgatási minisztériumot is felkéri, hogy ellenôrizzék a tisztviselôket, ismerik-e és betartják-e a törvényeket, az igazságügy- minisztérium pedig figyeljen jobban oda az igazságszolgáltatás munkájára.
Nem mondom, az ötlet fényes elmét takar, nem egy zsenge hajtás a közlekedési minisztérium fô-fô asztalán. Ha nem vigyázok, mindjárt azt hiszem, Miron Mitreának mûvészi élménye van, egy kis filmes nosztalgia hatja át kreatív perceiben, amikor tiltott területekrôl beszél. Gothár Péter díjazott filmjére gondolok elsôsorban, aki filmes nyelven, esztétákat gyönyörködtetô technikákkal a zónáról, a tiltott övezetrôl mesél. Meg aztán ne felejtsük ki a nagy kortársak névsorából a szellemi szabadutas Moldova Györgyöt se és szánalmas hôseit, akiket ugyebár, a mozdony füstje megcsapott. A tiltott zóna csakugyan szánalmas közeg, és nyersen megélve távol van a mûvészi világtól. És mi se rengessük meg alapjaiban a Parnasszusokat, hogy olyasmiket feltételezzünk egy ízig-vérig reálminiszterrôl.
Nekem egy kicsit más a nosztalgiám. Nekem csak kis gözösrôl vannak szép élményeim, de csapjunk bele egyenesen: onnan ma már nincs mit ellopni, és ami a forgalmat illeti, akár kerti székben is alhatok a sínek kellôs közepén, ha akarnék se tudnék öngyilkos lenni. Fütyülhet a bakterház...
Tiszta beszéd. Egy kóros társadalmi jelenséget a miniszter az állami vasutak közelségével magyaráz: nem másért, hanem azért járkálnak az emberek a vasúti pályák mentén, hogy elgázoltassák magukat a vonattal. Mit nem tudtunk eddig ezekrôl a pszichiátriára érett emberekrôl, azonkívül, hogy furcsán viselkednek. És ha ez így halad, mindenkinek lesz egy-egy története kizárólag megrendítô élményekkel. Azt mondom hangosbemondóval: senki ne hívja ki maga ellen a sorsot, távolodjanak el a sínektôl, kérem, különben bírságot fizetnek! A pályaôrök úgy rád csapnak, tisztelt öngyilkosjelölt, mint légyre a kutya szokott.
Szóval el tudnának képzelni ennél fixebb magyarázatot? Rendkívül nagy ívû, alapvetôen társadalombarát miniszteri rendelkezés. Az ilyesmit díjazni szokták. Meg aztán a börtön. Totál igazságos, miért is hátalják a talpfákat el a nagy nemzetközi pályákról. Nem szégyellik magukat? Netán nincs mivel begyújtani? Legyen.
Aranyos a másik elképzelés is, de hiszen a miniszter azért miniszter, hogy csak úgy, a kisujjából rázza ki az okos rendelkezést. Tervezi, hogy a városokban, a kivezetô pályák szakaszán zajcsökkentô falakat emelnek, hogy komfortosabban érezzük magunkat a vonatban. Szeretném látni azt a nagy csöndet, amit a meggyesfalvi lakók élveznek majd, el egészen Keresztúrig. Csak kerüljék nagy-nagy gonddal a vákuumot is, amikor a zajos hanganyagot szivattyúzzák el a falak, különben, mint légy a falhoz, úgy lesznek odacsapva. Én mindenesetre idejében szóltam. Mi lesz itt, tölgyesi szanatórium?
Engem már nagyon kínoz a kíváncsiság, hogyan nô meg bennem az utazó komfortérzete, amikor a kalauz rám kacsint: ugye, hogy a jegyét nem számolja el... Nem számolom el, fogom mondani, de ezennel felhívom a céefer figyelmét, hogy a blattolásom áfáját az állami vasutakra kötöm. Mert Mitrea Patyomkin-fala hülyére érdekel.
Prefektusi és fôtanfelügyelôi üzenet
A nemzetközi gyermeknap ünnepet és boldogságot jelent a gyerekeknek, hiszen ilyenkor még inkább a figyelem középpontjába kerülnek. Ugyanakkor e nap alkalom arra, hogy a felnôtteket arra emlékeztesse: kötelességük vigyázni az életükre, biztosítani a tanulást számukra, megteremteni a biztonságukat, hogy boldog gyermekkoruk legyen. Azokon a gyerekeken is segítsünk, akiket a sors mostohán kezelt - áll abban az üzenetben, amelyet Ovidiu Natea prefektus juttatott el szerkesztôségünkbe. Stefan Somesan fôtanfelügyelô az oktatók azon feladatát hangsúlyozza, amely által kötelesek megteremteni azt az egészséges, szeretetteljes környezetet, amelyben gondtalanul nevelkedhetnek a gyerekek. A szülôknek, az egyháznak és az iskolának különösen azt a szerepét emelte ki, amelyet az oktatási folyamatban kell betölteniük. A gyermeknapi rendezvényekkel a gyermekek örömét kívánják fokozni, s még inkább azokét, akik hátrányos helyzetben vannak.
Pénteken délelôtt benépesült megyeszékhelyünkön, a megyei könyvtár gyermekrészlegének elôcsarnokában mûködô Alice játéktár, melyet az Oázis Alapítvány mûködtet. Rákosi Anna ny. tanárnô fogadta és üdvözölte szeretetteljesen a helybeli 18-as iskolából valamint a játéktárat látogatókból álló kb. húsz játékos kedvû, tettrekész aprónépet. A játéktár e nyitott napjára a játék világnapjává nyilvánított május 28-a és a gyermeknap alkalmából kerítettek sort. Ôsember kora óta játszik az ember. Kezdetben végtagjai voltak a játékeszközei, késôbb különbözô fa-, kôdarabok váltak azzá, a gyerekek kis rongyba fogott fadarabot csucsujgattak, késôbb csuszát... Azóta persze, se szeri, se száma a játékszereknek, eszközöknek. Napjainkban - jegyezte meg Anikó néni - mindenki - két hónapostól a százévesig - játszik. (Kuncogás, derû a teremben.)
Nos, a játéktárban a továbbiakban négy csoportra oszlottak a gyerekek és forgórendszerben mindenikük játszott és alkotott.
Summa summárum: játszani nem csak jó. Szükséges is. Korhatár nélkül!
Mesejáték és bábdarabok: A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata vasárnap délután 5 órától a nagyteremben A. A. Milne Micimackó címû mesejátékával várja a gyerekeket, akik a gyermeknap alkalmával ingyen, a kísérô felnôttek pedig jutányos áron tekinthetik meg az elôadást. Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház vasárnap délután 5 órakor A vitéz szôcs címû bábdarabbal várja a gyerekeket, akiknek az elôadás után játszóházat szerveznek. A román tagozat színészei vasárnap 10.30 órától a marosvásárhelyi várban mutatják be a Piroska és a farkas címû mesedarabot, majd ugyanaznap délután 5 órától a Pandúrok útján levô parkban a Gulliver utazásai címû bábelôadást adják elô.
Teknôcök kiállítása: A Talentum Alapítvány szombaton délelôtt 11-re a Teknôc Gyermekklub minden régi és új tagját meghívja a gyermeknapi mûsoros ünnepségre és a rajzkiállítás megnyitójára a Deus Providebit Házba. Ugyanaznap délután 4-tôl a gyerekek állatkerti vetélkedôn vehetnek részt.
Az Impact Központ Napjai: A marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány által szervezett Impact Központ Napjai rendezvénysorozat keretében ma délelôtt az alapítvány székházában vetélkedôt szerveznek, amelynek témája: Mit tudunk a fogyatékos gyerekekrôl. A rendezvényen az 1-es, 3-as és 20-as általános iskolák diákjai vesznek részt. Vasárnap folytatódik a sérült gyerekek megismerése érdekében szervezett egész hetes rendezvény. 10 órától az Ariel bábszínházban a fent említett iskolák kisdiákjai lépnek fel kis mûsorral. Viszonzásképpen a sérült gyerekek elôadással köszöntik egészséges társaikat. A rendezvényen jelen lesznek az Impact Központba járó gyerekeken kívül az Ügyes Kezek csoporthoz tartozók, az 1-es számú speciális iskolában tanulók, a Mária Alapítvány és a Mozgássérültek Szervezete által összefogott gyerekek, fiatalok is.
Rövid ünnepség keretében, a Koronkai úton található Lion komplexumban, a Renault Maros megyei forgalmazójánál is "leleplezték" a 2003-as év európai autójának megválasztott Renault Mégane II modellt. Az elôzô Mégane a legnagyobb példányszámban eladott külföldi gépkocsinak számított a romániai piacon, s a forgalmazók abban bíznak, hogy az új változat, amely a középkategóriában a legbiztonságosabb jármûnek számít, hasonlóan népszerûvé válik. A tájékoztató keretében az is elhangzott, hogy a csomagtartó rész formabontó vonalvezetése miatt a konzervatív ízlésû román piac esetleg idegenkedni fog az új autótól, a cég képviselôi azonban meggyôzôdésüknek adtak hangot, hogy a vásárlók hamar megszokják az új vonalakat, s a kedvezô ár és alacsony fogyasztás mellett a középkategóriában egyedülálló hat légzsákos standard felszerelés, a harmadik generációs ABS-rendszer, a ventillált tárcsás, rendkívül üzembiztos fék, valamint minden egyéb, az utas kényelmét szolgáló felszerelés alapján döntenek majd a megvásárlásáról. A Renault Romania képviselôi elmondták: a Nissannal kötött "házasság" meghozta a gyümölcsét a motor tekintetében, hisz az 1,4 literes változat már 95 lóerôs teljesítmény leadására képes, ami az 1,6 literes változatnál 110 lóerôre nô. A kérésre biztosított extrák terén említést érdemel a sötétedéskor automatikusan felkapcsoló fényszóró, vagy a kerekek levegônyomását érzékelô, annak egy bizonyos érték alá csökkenésekor a vezetôt riasztó mûszer.
A Renault jelenleg évi mintegy 10.000 autót ad el Romániában, ebbôl a reményeik szerint 1000 lesz a Mégane II gépkocsik száma, tekintve azt is, hogy a formaságokat helyben lebonyolító részletfizetéses vásárlásra vagy lízingelésre is lehetôség nyílik.
Az ünnepség helyszínén megjelent érdeklôdôk ki is próbálhatták az újonnan leleplezett járgányt.
Vasárnap 11.30-kor ünnepélyes avató után útnak indul a marosvásárhelyi keskeny nyomtávú vasútállomásról a megyeszékhely és Bánd között közlekedô szerelvény, amelyet elsôsorban turisztikai használatra szánnak. A szerelvényt délben Maroskeresztúron, nem sokkal ezután Bergenyében, majd a bándi hegyen levô állomáson fogadják a helyi hivatalosságok. A bándi hegyen 13.45 - 16 óra között népünnepélyt rendeznek, majd ezután a vonat visszaindul Marosvásárhelyre, ahova a program szerint 17.30-kor érkezik meg. Az avatójáratra és az ünnepségre ezúttal kizárólag a meghívottakat várják a szervezôk.
- Jaj, szerkesztô úr, én úgy meguntam. Én már mindenhová bekopogtam, és mindig csak elküldtek egy másik helyre. A kiadó azt mondta, nézessem meg egy szakemberrel, de ki van itt szakember? Hát én senkit sem ismerek. És az igazgató úr sem tud egy nevet sem. Mondja meg, mitévô legyek?...
A szerkesztô ugyanazt a cselt alkalmazta. Vagyis amikor nem értesz valamihez, írj föl az illetônek egy vagy két új nevet, címet, telefonszámot - és menjen Isten hírével. Jóllehet igazi szakemberhez irányítottam (a néprajztudományok doktorához), pár nap múlva ismét jelentkezett a 76 éves marosvásárhelyi Huszár Irén (aki korát meghazudtolóan mozgékony, bármennyire unja már a házalást), és elpanaszolta, hogy sajnos, nem járt eredménnyel az én közvetítésem sem. Huszár Irén keresztszemes mintákat rajzol. Nem valamely tájegység sajátos mintáit, hanem a maga esze és képzelete szerint, amolyan "lakásdíszítô" színes mintákat. Száznál is több lapja van, mindeniken három-négy. Szeretné végre tudni, mit ér a munkája, szeretné, ha valaki megmondaná, érték-e, amit teremtett.
- Bölöni úr, én úgy meguntam ezt az egészet - siránkozik a telefonba. Mintha az élete múlna azokon a mintákon.
Tehetetlen vagyok. Mitévô legyek? Íme, elkiabálom: itt van Huszár Irén háromszáz- négyszáz kézimunka-mintája/rajza. Valaki hívja föl, látogassa meg, segítsen rajta. Hozzá nem értôk, pancserok, nyerészkedô szándékúak kíméljék. Telefonszáma 217-962. Köszönöm!
A Romániában mûködô amerikai kereskedelmi kamara (AmCham) és a társadalmi kapcsolatok egyesülete (ARC), ünnepség keretében, tegnap odaítélte az Emberek az emberekért országos pályázat elsô kiadása nyerteseinek a díjait. A pályázat célja a kereskedelmi társaságok és a civil szervezetek társadalmi-közösségi problémák megoldására kifejtett tevékenységének bátorítása volt.
A pályázatra négy részlegben összesen 110-en iratkoztak fel, a díjak odaítélésérôl jeles személyiségekbôl álló héttagú zsûri határozott. A díjazottak között két Maros megyei pályázó is szerepel. A marosvásárhelyi Biodinamikus Kertészek Csoportja az önkéntességi programok csoportjában az attesztált biokertészi cím odítélésérôl tartott vidéki tanfolya- mok programjával nyert, míg a galambodi Zólyomi Zsigmond közösségfejlesztési különdíjban részesült.
A Maros megyei labdarúgás nagy hagyományokkal rendelkezô csapata, a marosvásárhelyi CS Armata a 30 éves történelmének legnehezebb pillanatait éli át. Ma, szombaton 11 órától a C-osztály keretében, a municípiumi stadionban a Torpedo Zernyest ellen játszik, túlélésért vívott sorsdöntô mérkôzésen. Mindkét csapat a C- osztályban maradásért küzd, a vesztes 99%-os biztossággal kiesik az idény végén. Csak a saját erejére támaszkodva, a CS Armata látványosan magához tért a tavaszi idényben, s helyreállította az ôszi gyenge szereplés - amikor többnyire ifjúsági játékosok léptek pályára - következtében megtépázott tekintélyét. Ha csak a tavaszi idényt vesszük alapul, a CS Armata a csoport élvonalában található. A csapat múltja, valamint a marosvásárhelyi labdarúgás jövôje nevében arra kérjük mindazokat, akik évekig a csapat mellett voltak, jöjjenek el holnap a stadionba, hogy buzdításukkal segítsenek át ezen a nehéz pillanaton. A marosvásárhelyi közönség mindig a csapat mellett állt a nehéz percekben, reméljük, ez most sem lesz másként. Fiatal, jövôre tekintô csapatunk van. Szeretnénk visszahozni a csapatot a futball elitjébe, ez azonban az önök, a nézôk segítségétôl is függ. A mérkôzésre a belépés ingyenes, hogy mindenki lehetôséget kapjon arra, hogy mellénk állhasson.
A marosvásárhelyi CS Armata vezetôsége
Wass Albertnek, a nyugati magyar irodalom jelentôs képviselôjének teljes írásmûvészete jajkiáltás a trianoni békediktátum során elcsatolt, tágabb értelemben vett Erdélyért. Nem csoda hát, ha az elmúlt évtizedekben agyonhallgatták. Noha teljes életmûvét most folyamatosan jelenteti meg a pomázi Kráter Mûhely Egyesület, valamint a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, úgyhogy lassan bestsellerré válnak regényei, irodalomtörténeti szerepe valójában tisztázatlan.
Az okok, amelyek életmûvének itthoni - a történelmi Magyarország területén való - közlését késleltették, nem képezik jelen írásom tárgyát. Csak utalok rá, hogy hiányzik egy objektív, az írói életmû sokszínûségét feltáró monográfia. Elsôsorban ez ösztökélt arra, hogy a minden tekintetben "élô" - s a szójáték kínálja magát: - kortárs irodalmat oktató tanár Wass Albert mûveivel foglalkozzam. Eközben fedeztem fel Wass Albertet önmagam számára is: azt, hogy mûveinek íze, illata van, mely megfog, írói világa pedig lebilincsel és elkötelez.
A második okom származásom: Balázs Róza nagyanyám Déstôl 8 kilométerre, a mezôségi Szásznyíresen született. Jómagam születésemtôl, 1965-tôl huszonhárom éves koromig "Ceausescu Romániájában" éltem, s életemben számtalan kapcsolódási pont kínálkozik a Wass Albert regényeinek hátterét képezô történelmi, társadalmi, politikai eseményekkel. Ô a "régi román világ", én pedig a második trianoni döntés utáni Nagy-Románia magyarellenességébôl kaptam életre szóló kóstolót - ami gondolkozásomat hajlékonnyá, viselkedésemet bizonyos határig diplomatikussá, ám értékeimet, életfelfogásomat szilárddá edzette.
Harmadik okom ugyancsak személyes. Wass Albertnél mindössze egy évvel fiatalabb apám, Balázs András (1909-2000), a harmincas évek végén fiatal gazdatisztként az író vasasszentgotthárdi (ma: Sucutard) birtokán "szolgált". Itt ismerkedett meg elsô feleségével, Kelemen Magdolnával, aki az "idôs gróf" feleségének, Wass Endrénének közvetlen alkalmazottja volt.
1921-ben a román földtörvény következtében államosították és szétosztották a - többnyire magyar - nagybirtokokat. Így a vasasszentgotthárdi Wass-uradalom nem biztosított kellô megélhetést sem a Wass családnak, sem apáméknak mint alkalmazottaknak. Így apám a regátba, az olténiai Craiova környékére ment az akkori Vajda Sándor (Alexandru Voda) miniszter János nevû fivérének egy tagban maradt földbirtokát igazgatni.
Noha a Wass család alkalmazásában töltött rövid szolgálat a nagyon hosszú, megpróbáltatásban, nélkülözésben, bölcsességet igénylô, bonyolult élethelyzetben bôvelkedô élet viszonylatában kevésnek tûnik, mégis mint kortársakban több közös vonást fedeztem fel bennük. (Wass Albert 90 éves korában, apám 92. életévében hunyt el.) Az ugyancsak anya nélkül felnôtt apám tisztelte Wass Albertet, s még habitusbeli tulajdonságokat is "eltanult" tôle, amelyek számomra gyermekként bizalmasan tapadtak apám aurájához, s amelyekre Wass Albert regényeinek olvasása közben ráismerek, mint történeteinek cselekvéshordozóira. A szivarozás - gesztusként, de nem életviteli tartozékként - példa erre:
- Csak akkor gyújtottam rá, ha megkínált szivarral "a gróf" - emlegette apám, ha a dohányzás szóba került. Noha apámnak gazdatisztként több arisztokratával is dolga, mondjuk úgy: munkája volt, "a gróf" az ô szóhasználatában egyedül az írót jelentette. "Az idôs gróf" pedig annak apját, Wass Endrét. Apám, aki egyáltalán nem volt mesélô kedvû ember, más grófról nem tett említést.
S ahogy néha visszaemlékezett a tiszta eszû, az
ésszerûség határáig takarékos,
ám humoros, vadászatot kedvelô
"gróf"-ra, ugyanúgy mosolyogva emlegetett egy
szellemileg leépült Wass-családtagot, aki élete
alkonyán nem csak a közvetlen környezetében
élô emberek nevét, hanem a közhasználatú
szavakat is elfelejtette, s mindennapos tevékenysége
különféle, összekevert magvak hamupipôkei
válogatásából állt.
- Maga izé, hozza csak ide azt az izét - kérte a magvas tálat. - Én azt szoktam...
Az író elsô feleségének az édesanyja, Siemers Ilona, aki Wass Albertnek egyben nagynénje is volt, könyvet írt a Wass családról, amelyben elismeréssel említi író unokaöcs-vejét, akit nemcsak a mezôségi táj, a benne lakó emberek ihlettek meg, hanem széles rokonságának egynémely furcsára sikeredett, különféle tagja is: a "Farkasmama" (a Farkasverem Vénasszonya), a három vénlány, akik agg korukban is kérôre vártak, fittyet hányva az idô múlásának, mely csúfondárosan eljárt felettük (Csaba regényének három nôalakja). Siemers Ilona Wass- kor címû könyvének illusztrációi, fényképei közül kettôt láttam az apám albumában is: az egyiken az író Vid fiával és egy dajkával, egy másikon a vasasszentgotthárdi udvarház, elôtte lovasfogattal. Apám szûkszavú emlékezéseinek objektivitását igazolja ez a dokumentum értékû könyv is, mely németül íródott, s magyarul a kissé együgyûen nagyzoló Wass-kor címet kapta a fordítóktól. (Sajnos a marosvásárhelyi Mentor Kiadó nem tünteti fel a könyv eredeti német címét, mely feltehetôleg Die Wass-Zeit lehetett, s így jelentésmezeje bôvülne 'kor'-ra, 'korszak'-ra, 'idô'-re, ám semmiképpen nem játszana rá a magyar 'vas kor' fogalmának nosztalgiázó, héroszi múltat idézô jelentésére.)
(Folytatjuk)
Az idei szeptember elsején lesz Kemény János születésének 100. évfordulója. Akkorra több fontos megemlékezô rendezvény várható, de az egész esztendô jó alkalom arra, hogy az utókor felmérje, újra a köztudat elôterébe hozza az író, irodalomszervezô életmûvét, eléggé nem becsülhetô érdemeit. Diákvetélkedôkrôl már beszámolhattunk az eltelt hetekben, hónapokban, hiszen a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány gondoskodott arról, hogy a centenárium évében folyamatosan emlékeztessen valami a marosvécsi találkozók köztiszteletnek örvendô házigazdájára. Most egy könyvet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Nem új, de keresett. 2001-ben adta ki az alapítvány A Mecénás - Kemény János és a Helikon címmel. Hamar elfogyott, azóta is sokan keresték a könyvesboltokban, hiába. Ez tette szükségessé az utánnyomást, amely szintén a Lyra Kiadó gondozásában látott napvilágot, vásárolni elsôsorban a kiadó Aranka György üzletében lehet.
"Kemény János szellemalakja Erdély legnagyobb mecénásainak csillagképébôl sugárzik felénk..." - olvasható Sütô András beajánló soraiban, majd az író személyisége, portréja saját írásaiból, önvallomásaiból, kortársai és utódai - Dsida Jenô, Hunyady Sándor, Szabó Lôrinc, Áprily Lajos, Makkai Sándor, Olosz Lajos, Szántó György, Molter Ká- roly, Kacsó Sándor, Sütô András - visszaemlékezéseibôl, méltatásaiból is kirajzolódik. A Marosi Ildikó és Adamovits Sándor válogatta anyagot a Nagy Miklós Kund szerkesztette emlékkönyvben gazdagon egészítik ki a fotók, amelyek a Kemény család archívumából kerültek elô. Aki a kiadványról az elsô megjelenéskor lemaradt, a hiányt most pótolhatja.
A legutóbbi romániai népszámlálás 2002-ben közzétett eredményei arra késztettek minden felelôsen gondolkodó értelmiségit, hogy igyekezzék felmérni: milyen helyzetben él jelenleg az erdélyi magyarság, milyen jövôképpel rendelkezik. Olyan stratégiák kidolgozása vált szükségessé, amelyek számolnak a jelenlegi helyzettel, és pozitív kötôdést alakítanak ki az erdélyi fiatalokban környezetükhöz, illetve lehetôséget is teremtenek számukra ahhoz, hogy szülôföldjükön teljesítsék ki önmagukat.
Az ilyen stratégiák egyik lényeges elemét kell képezze az, hogy maguk a fiatalok, akik ebben a régióban élnek, hogyan látják saját jövôjüket, milyen képpel rendelkeznek közösségük, családjuk hagyományairól, hogyan illeszkednek be a nyilvánosságba, az erdélyi intézmények kereteibe. Ennek a helyzetnek és generációs közhangulatnak a feltérképezésére vállalkozott a Korunk szerkesztôsége, amikor Ablak a jelenre címmel pályázatot hirdetett erdélyi magyar középiskolások számára. A pályázat abból az elképzelésbôl indult ki, hogy a környezethez való viszony alakítható, megváltoztatható, és hogy ehhez a változtatáshoz szükséges elsô lépés az, hogy ki-ki saját véleményt alakítson ki és fogalmazzon meg róla. 78 pályamû érkezett be Erdély teljes területérôl, publikálásra méltó munkák. A szerkesztôség a legutóbbi lapszámban csupán a díjazott szövegeket közli teljes terjedelmükben, a többi írásból szemelvények olvashatók. (A közeljövôben kötetben fog megjelenni az összes dolgozat.)
A lapszámban olvasható Karácsonyi Zsolt és Kuti Csongor néhány verse, de a lap rangos tanulmányokat is közöl Pásztor Gyöngyi-Péter László (Kolozsvári magyar diákok: jelen és jövô), Pomogáts Béla (Cs. Szabó László Erdélye és Európája), valamint Szántai János (Ami a Filmszemlérôl még elmondható) tollából. Állandó rovatában (Exercitia spiritualia) Visky András közöl esszét.
csak ima -
"Senkivel sem lehet ôszintén beszélni / végül már magamnak is hazudok / vagy csak elhallgatom magamban / a mondanivalómat. / Félni önmagadtól / reszketni a saját árnyékodtól / megrettenni a sóhajtástól / lúdbôrözve ijedezni a magánvéleménytôl / bólogató, köszönô emberként / gondolatok nélkül élni / mindent élvezni / csámcsogni / álmodban is óvatoskodni / bárgyún tapsolni / meghajolni / önmagad elôtt" (Senkivel)
Ezek a sorok egy marosvásárhelyi mûvész, egy örökmozgó lélek, egy nyughatatlan alkotó, egy javíthatatlan pedagógus, egy szenvedélyes kiállítás- és mûhelyszervezô lelkiállapotát tükrözik az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek végén. Molnár Dénes annyira sokoldalú mûvész, olyan erôs kísérletezô hajlamú egyéniség volt, hogy jóllehet nagyon sok képzômûvészeti mûfajt körbejárt, kipróbált, szívesen kirándult szépirodalom, a líra vadvirágos mezôire is, és - a rá jellemzô "grotreál" stílben - saját kiállítású s kiadású verses albumának ezt a címet adta: Ordított sorok. "Ahogy megszülettünk a halállal játszunk / komolyan szorongó játékot - írta Testamentum címû vallomásában. - Életünk másra mégse hagyjuk / magunk viseljük terheit / A szívdobbanásnak / a csókízû perceknek / A rögízû életnek. / Betelni velük a halálig sem lehet. / Halálom után mit is hagyok / E véletlen korra / Emlékeim képekben, rajzokban / dokumentált félelmeim / Akaratlan gyôzelmeim / Vert hadam: az igazságot / Tört lelkem: a hûséget / Romló testem gerincferdülését / Hajtogatva a végrendelet mellékleteként / Szellemem, soraim, gondolataim / Hevernek szanaszét utódaimban / Túlélve esetlenségem / Véletlen tanítványaimban. / Mert: / Vagyonom az élet / Gazdagságom csak halál lehet."
"Erdélyi magyar mûvészetünk a még élô, idôs mestereken kívül nem sok olyan alkotót tart számon a középgenerációból, akikre a folyamatos alkotótevékenység, a sokoldalú szakmai jártasság, hivatástudat és közösségi elkötelezettség a jellemzô - írta róla 1992-ben monográfusa, képzômûvész kollégája: Muhi Sándor. - Ennek igen összetett társadalmi, politikai, konjunkturális okai vannak. Akik közülük ’89 elôtt is sikeresek voltak, azok legtöbbje szakmai vagy politikai kompromisszumok árán vált azzá. Akik etikai okokból nem váltak a hatalom szolgáivá, azokat a munkahely, a napi gondok szorítása rövid idô alatt vasárnapi alkotóvá degradálta. És még ez a jobbik eset. Sokan kiégtek és otthagyták a szakmát. Voltak olyanok is, akik nemcsak túlélni, hanem megélni is szerettek volna. Ôk elôbb-utóbb ráálltak az eladható képek sorozatgyártására, és bár az eladhatóság nem minden esetben negatív fogalom, nálunk jórészt az volt. A mûvész az önmaga alkotta világ fejedelme. Ha szolgál, szolgává fajul.
Akit morális tartása a túlélésre predesztinált, az könnyen belecsúszott a napi politikával való ellentmondás kátyújába, ahol a képi mondanivaló rovására dominál a szavakban is megfogalmazható üzenet, tiltakozás, az utóbbi évtizedek kelet- európai mûvészetének bélyege."
Molnár Dénes - jellemzi méltatója - nem mindennapi munkabírásának, családja megértésének és támogatásának, szerencsés alkatának köszönhetôen különösebb emberi vagy alkotói válság nélkül vészelte át azokat az évtizedeket. Nem alkudott meg, és nem váltotta aprópénzre tehetségét. Nem illeszkedett a hatalom elvárásaihoz, ezért a Képzômûvészek Szövetsége többször is elutasította tagsági kérvényét. És ha mûvészi állításaihoz nem talált fórumot, hát maga teremtett fórumot számukra. Ô az, aki akkor is dolgozott, amikor mások panaszkodtak vagy illeszkedtek.
Ha irodalmi példát keresnénk, akkor Benedek Elek két háború közötti szervezôi és alkotói tevékenységéhez hasonlíthatnók Démol termékeny és megtermékenyítô, szervezô és ihletô munkáját. Hej, pedig a ’89 utáni "új rend", ha lehet, még ellenségesebben viseltetett iránta - a leplezetlenül feltörô nacionál-sovinizmus ôt is kikezdi, ellehetetleníti. Nyíltsága, szókimondása, ôszintesége hamar szemet szúr, elkergetik katedrájáról, emberségében mélyen megalázzák. A demokratúra grasszálása bizony kedvét szegi. Diadalív címû versét idézem: "Diadalkapu szívemben / Elszivárog vérem / Hiába emeltem tiszteletedre / ó demokrácia / csak a diktatúra menetel alattad / az elhunyt remény mélyen szántó árja / aláássa oszlopaid / Szentélyem szószólóit / Por lepi és halott galambfiak. / Kriptám beomlik / Döglött állatok lepik el testem / Marcangol a kétségbeesés / Csontkezemmel vakargatom / a koporsó kôkeménységét / kortalan hangulatban / újabb diktátorok ölik ifjúságunk."
Mi lehet mégis az egyetlen élet-válasz a halálos fenyegetettségre? A munka. A tervezés. A szervezés. A mozgás. Egyszer arról mesélt nekem, hogy milyen gazdag alkotókban Erdély, közelebbrôl Maros megye, Marosvásárhely. Azt mondta, legalább négyszázötven képzômûvésze van ennek a gyönyörû vidéknek; akkor is a mi mûvészeink ôk, ha különbözô okok miatt már nem élnek közöttünk, ha másutt próbálnak szerencsét. És azt is mondta Molnár Dénes, hogy ez a gazdag mûvészet megérdemelne egy modern galériát, egy kortárs képzômûvészeti panteont. Akkor bizonyítaná be ez a társadalom, hogy értékeli a mûvészetet és megbecsüli alkotóit, ha a színházhoz, a mûvelôdési házakhoz és a templomokhoz hasonlóan katedrálist emelne a képzômûvészetnek is. Errôl aztán szépen elvitatkozgattunk, és egyikünk sem gondolta, hogy ábrándozás, képzelgés, fantáziálás csupán, amit ott elmûvelünk.
Akkor még nem tudtam, hogy Ô szép csendben már lerakta a maga Galériájának az alapkövét, elkezdte az adatgyûjtést, illetve már a rendszerezést is; hogy 1995-ben megjelentesse ennek a könyvnek az elôképét, az Erdélyi magyar képzô- és iparmûvészek tárát, amelynek egy számozott példányával meg is ajándékozott aztán. Az még meglehetôsen borzas füzet, adatai hézagosak, de megbízhatóak. A teljes Tárat 1999-ben kívánta megjelentetni, tisztelgésképpen egykori iskolája, késôbbi munkahelye, a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum szellemisége elôtt, fennállása félszázados évfordulóján. Ezért is került bele a képzômûvészeti tagozat 47 évfolyama végzôseinek a névsora (1949 -- 1951 között hatan végeztek, 1956-ban nincsenek végzettek). A kötet azonban csak fájdalmas távozása után két évvel jelenhetett meg, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával.
Molnár Dénes ebben is úttörô munkát vállalt. Az elsô erdélyországi mûvészeti tár, írja az ajánlásban, képzô-, ipar-, fotó- és építômûvészek, muzeológusok, tárgyi néprajzosok, mûemlékvédôk, mûgyûjtôk, mûvek adattára, képírók, képfaragók, aranymûvesek, fundátorok, fotográfusok és festômûvészek, szobrászok, grafikusok, formatervezôk, építészek, mûírók, mûértôk életrajzgyûjteménye, életmûvek pályaképe, elhalványuló arcképek, eltûnô mûemlékek, életpályák leltára, mestermûvek képtára. Mûhelyek, mûvésztelepek, festôiskolák, mesterek, mûvészi sikerek listája. Erdélyi magyar és szász és román és örmény és zsidó mûvészek és mûértôk nevei sorjáznak, iskolák, mûhelyek résztvevôi mellett megtaláljuk a Felvidék, Kárpátalja, a Vajdaság és Szlovénia magyar képzômûvészeinek a lajstromát is.
A munka nem teljes, mert nem is lehet teljes egy ilyen természetû vállalkozás. Valaki megjegyezte, árva lélekvesztô ez, utasainak jó negyede már nincs a fedélzeten, alámerült a mulandóság óceánjába. Egy másik rész pedig jobb hajóra ült, új partokra evezett, Kanadába, az Államokba, Svájcba települt át vagy az anyaországba repatriált. Van aztán egy szegényebb csapat is, a kevéssé jelentékeny vagy éppenséggel jelentéktelen utasoké, akik a harmadosztályra váltottak jegyet, ôket nyeli elsônek el az ár, ha jön a jéghegy. Ha tehát jól megszámítjuk, ennek a lexikonnak csak egynegyede aktuális, szögezte le rosszmájú ismerôsöm.
Mit lehet erre mondani. Hogy múltunk nélkül csonka a jelenünk, a jövônk pedig bizonytalan? Hogy akik elhagyták Erdélyt, azok mûvészi kiteljesülésüket keresik, mert a mûvésznek meg kell ismernie a világot, az egyetemes mûvészet nagy értékeit, Párizsban, Rómában, Athénban, Londonban, New Yorkban, Montreálban, Delhiben, Pekingben, Tokióban, Bangkokban és Sidneyben? És Szófiában, Kijevben, Szentpétervárott, Moszkvában, Krakkóban, Belgrádban, Prágában, Genfben, Berlinben, Amszterdamban, Brüsszelben, Koppenhágában, Oslóban, Stockholmban, Helsinkiben és Budapesten? Hogy a mûvész számára nincsenek átjárhatatlan határok? Hogy ama Galériát mindenképpen föl kell építeni, mert éppen az lesz a hatalmas mágnes, amely hazavonzza az erdélyi mûvészeket, legkiválóbb alkotásaikkal? És persze a látogatókat mindenhonnan? Hogy Marosvásárhely Kortárs Mûvészeti Galériája anyagiakban és szellemiekben ezerszeresen jobb üzlet, többet hoz a konyhára, mint a fellegjáró polgármester kocsmabizniszes, telehas-központú turistapolitikája? Hogy Marosvásárhely úgy válhat ismét igazán Erdély fôvárosává, ha a mûvészetek fellegvárává emelik? Mit válaszolhattam volna.
Molnár Dénes, lám, föltette a koronát életmûvére. Adott utókorának egy kézikönyvet, amelybôl az szépen megtanulhatja - önmagát. A Tár aztán szép csendben kiegészül, adatai felfrissülnek, kikerekednek, pontatlanságait okos hozzáértôk szorgosan kijavítják. Több bôvített, javított kiadás követi. Becsüljük meg.
S ha lehet, igyekezzünk napról napra jobbá, bölcsebbé és derûlátóbbá válni. Szemüveg címû versében Molnár Dénes ezt mondja: "Nem lehet/ nem szabad / mindenkit egyformán látni / és arra gondolni / egyforma magasak, kövérek, kékszemûek / vidámak és boldogok / nemi életük kitûnô / isznak, írnak, csókolnak, táncolnak / jó ruhába öltöznek / éjjel / vetkôznek / esténként leoltják a villanyt / - elmerengnek más szôke feleségén / kötéllé fonják lepedôjüket / szétverik az ébresztôórát / válluk mennyezetig ér / és hirtelen összehullnak / mikróba nagyságúak lesznek / narancs, égszínkék meg lilás foltokban ugrálnak / valami szívja vérüket / fehérré fogynak neonfényben / lassan elhull a hajuk / bajuszt növesztenek / másak lesznek / borotválkoznak / kétnaponként gondolkoznak / - nem szabad / nem lehet / mindenkit egyformán látni "
Nézzük és lássuk hát egymást egy kicsit a Démol szemeivel is, feleim.
(Elhangzott 2003. május 18-án, az Erdélyi mûtár címû kötet bemutatóján, a marosvásárhelyi unitárius egyház Bolyai téri tanácstermében.)
Dupla, sôt triplacsavart rejt magába a felvétel. Aurora Dediu bukaresti vendégmûvész a Duett kiállítássorozat második marosvásárhelyi tárlatának megnyitóján az általa kiállított képek egyike elôtt fotózza a közönséget, miközben munkatársunk, Vajda György ôt örökíti meg ebben a helyzetben. Ez a fotográfia is szerepelhetne egy valamikori rendezvényen, mellékletünkben azonban az érdekességén túl információértéke miatt van jelen. Az ARTeast Alapítvány, pontosabban annak vezetôje, Bartha József festômûvész kezdeményezte román- magyar Duett-program újabb tárlatnyitó eseményén készült a tágas várgalériában.
Korábban már részleteztük, hogy a projekt a két ország számos ifjú mûvészét és hat mûvészettörténészét, kurátorát hozta össze. Egymás mûvészetének megismerésén túl a kialakult kapcsolatokat hat kiállítás is erôsíti, ezeknek a marosvásárhelyi mûvészetkedvelôk a haszonélvezôi, hiszen a tárlatokat itt rendezik meg a várban. Az elsôrôl beszámoltunk, a másodikról is tudósítottuk olvasóinkat. Most visszatérünk egypár gondolat erejéig a rendezvényre, amely az elôzetes tervek szerint tegnapig várta az érdeklôdôket.
Ezúttal Irina Cios, a bukaresti Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Központ igazgatója ajánlotta a szervezôk, majd a nézôk figyelmébe az együtt kiállító párost, a már megnevezett bukaresti mûvészt és budapesti kollégáját, az ugyancsak fiatal Bakos Gábort. A megnyitón a kezdeményezés jelentôségét is méltatta, annak folyamatáról Bartha József is szólt. Megtudhattuk tôle, hogy a Duetten kívül is lesznek a nyáron különleges mûvészeti események városunkban, ezekrôl idejében értesítjük a mûvészetpártolókat, a hat tárlatra beütemezett program nyilvános része szeptemberig szünetel, akkor kerül nézôk elé a következô kettôs válogatás. A jelenlegi, mint Irina Cios is kiemelte, a pikturális és a konceptuális fotográfia területére kalauzolt. A megnyitón csak Aurora Dediu jelent meg, Bakos Gábor éppen egy másik, nyugati kiállításra volt hivatalos. Egyetlen munkáját állította ki, méreteiben az óriásreklámokra emlékeztetô számítógépes nyomatot, mely látványelemein túl politikai töltetet is hordoz. Dediu festészeti szakot végzett a fôvárosban, néhány éve viszont a fotográfia vonzásába kerülve készíti képeit, fôként a színekre, fény és árnyék kontraszthatásaira helyezve a hangsúlyt, nem kevés iróniával, öniróniával telítve sorozatait.
az üveggolyóm szerint a tárgyakat
azért nem vesszük észre mert szörnyen
nagyképûek vagyunk
a varázs
csak ránk talál
Csinálhatnék papírcsónakot, vagy szétvághatnám csipkés hópehelyre, mindenki jobban járna.
Három napig sem ütött, de többet már nem húzta fel.
Két kulcsra járt. A kis mánusa meglazult, néha lemaradt, ötkor ütötte a nyolcat, és már minden barátját idegesítette. Ôt is, de ez volt benne a lényeg. Az apai nagyanyjáé volt. Ott a konyhában, az ágy fölött, már észre sem vette senki, ha kongatott. Évek óta untatott háziakat, vendégeket. De volt. És békén hagyták. Bár a mostohanagyapja (akit különben nagyon szeretett) egyszer hozzávágott egy cipôkefét. Mégis ô húzta fel mindennap két kulccsal, volt, hogy a port is letörölte róla. Pedig az örmény nagymama hozta az elsô házasságba. Az órát. A cipôkefének nem sok köze volt a történethez. Az örmény nagymama fiatal volt és szép. Nehéz sorsú. Apja, gazdag kereskedô csôdöt mondott, fôbe lôtte magát, örmény nagymama árván maradt 3 évesen, szép, rátarti, hideg anyával. Zárda, dacházasság öreg férjjel. Mindig mesélte, csak attól félt, nehogy majd egy bajuszos Károly legyen a férje, akinek fekete esernyôje van. A nagyapja Károly volt, bajuszos, fekete esernyôvel kérte meg örmény-fiatal-szép nagymama kezét.
Három hónap múlva hazaküldte a kiscselédet, nem volt pénze Károlynak. Egy év múlva már zongorázni sem lehetett, a patefon az ágynemûtartóba került. De ott volt a fia. Lopva vitte cirkuszba, mert azt sem volt szabad.
És az ágynemûtartóban, a patefon mellett az a régi fénykép Károllyal. Abban az évben készült, amikor ôt is majdnem fôbe lôtték. Egy csinos orosz tiszt. Károly a szász ismerôsét bújtatta, aki aztán ottmaradt náluk örökre. WC-t csinált a konyhájukból, konyhát a gyermekszobából és nappalit a hálójukból.
Örmény - még mindig szép - és fiatalabb nagymama megunta. Hazaköltözött.
Károly beteg lett. Szoba-konyhába kérte vissza szép feleségét új férjestôl. Új nagyapa orosz fogságból megtért szoba-konyhába, ápolta Károlyt, aztán eltemette.
Ô már ezt a nagyapját ismerte. Aki hozzávágta az órához a cipôkefét. (Vagy ruhakefe volt? Az, amelyik a falon lógott egy csinos kis kefetartóban?)
Három napig sem ütött, de többet már nem húzta fel. Egy helyen a fa megrepedezett, de a szerkezete még jó. Csak a kismánusát kellene megjavíttatni. Mert félreüt. Félrejár.
amikor ébredtem a beat zene szólt
borzongva hallgattuk a szakszofont
táncdalénekes szeretett volna lenni
énekelte a gimnázium színpadán
már sztárolták Bresnájder Klárit
és Elvist is a szótárunkba loptuk
a pad alatt olvastuk a ponyvát
Rejtôt idézni az nem volt semmi
a régesrégen kinôtt kockás inget
az egér mûanyag hátát símogatva
nem jelenik meg
Zenekari karmester, fôiskolai tanár, a Miskolci Szimfonikus Zenekar mûvészeti igazgatója, nemzetközi zenei tábor mûvészeti vezetôje, nemzetközi karmesterversenyek zsûritagja, zongoraszólista... És ezzel még mindig nem mondtunk el mindent Kovács Lászlóról, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarának karmesterérôl, hisz több olyan elismerés, díj is utal szakmai ill. emberi- mûvészi-erkölcsi tartására, mint a Liszt-, a Bartók-Pásztory-díj például, valamint a kortárs mûvek tolmácsolásáért járó, tíznél is több jutalom.
Mindezek ismeretében a 33. Marosvásárhelyi Zenei Napok nyitóhangversenye alkalmával, néhány órával a koncert elôtti beszélgetésünkben nem tudtam nem megkérdezni, honnan van benne az indíttatás ennyi minden iránt, hisz úgy tûnik, mindent betöltô szerepet szánt életében a zenének.
- Családomban szinte mindenki foglalkozik zenével. Ki kórusénekesként, ki fúvószenekari tagként, ki templomi orgonistaként vagy épp egy lokálban, zongoristaként mûveli a zenét. Amint cseperedni kezdtünk és valamilyen hangszer közelébe kerültünk, játszani kezdtünk. A zongora volt számunkra a leghozzáférhetôbb. Így, adott pillanatban, azon vettük észre magunkat, hogy szép lassan erre a pályára álltunk. Melyrôl nagyon nehéz lett volna leszállni. Középiskolai tanulmányainkat befejezve - Magyarországon konzervatóriumnak nevezik, bár nagyon sok országban ez a legfelsôbb szintet jelöli, mi konzinak neveztük -, öcsémmel együtt bejutottunk a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Vezénylés és harsona szakon szereztem diplomát.
- Mennyit nyom zenekari karmesterként a latban egy fúvós hangszer ismerete?
- Nagyon hasznosnak bizonyult magas szintû elsajátítása, mivel ezáltal igen sokat ültem a zenekarban. Így tapasztalhattam meg, mit jelent jó s mit rossz karmesterrel dolgozni. Mi az, ami fontos egy-egy zenekari muzsikus számára a karmester teljesítményét illetôen. A zeneakadémia elvégzése elôtt nem sokkal kerültem az operaházba, ahol operaelôadást dirigáltam. És ezt követôen rendszeresen.
- 22 évesen mindössze. Azóta eltelt néhány év. Hogyan gondol rá most?
- Így, 25 év távolából, szerintem nem nagyon boldogítottam a muzsikusokat... Bármennyire is érezze magáról úgy az ember, hogy tehetséges, nem rendelkezhet azokkal a tapasztalatokkal, melyekkel egy zenekart, egy annyira bonyolult mûködést, mint az opera mûfajáé, jól lebonyolíthasson. Én dirigálgattam - gondolom - magamnak, le is ment az elôadás, nem származott ebbôl semmiféle probléma, ám azóta nagyon sok mindent megtanultam.
- Amiben segíthetett a zenekarral imént említett együttmûködés is.
- Téved az a karmester, aki azt tartja magáról, hogy tud valamit, és ezért a zenekart mindig tanítania kell. Nagyon úgy gondolom, hogy a zenekartól az ember minden pillanatban tanul is. A karmester minden pillanatban nézi, követi, hogy mihelyt egy mozdulatot tesz a zenekar felé, hogyan, miként reagálnak erre tagjai. Ha sehogyan sem, meg kell találni a módját annak, hogy késztesse rá ôket. Tudniillik a dirigensnek is értékelnie kell folyamatszerûen saját tevékenységét. Nem koncepciókat kell átadnia. Nagyon rugalmasnak kell bizonyulnia. Képesnek saját munkája befolyásolására.
- Az említett családi indíttatás, a zenekarral történô állandó kapcsolattartás tapasztalatait, tanulságait valószínûleg eredménnyel tudta kamatoztatni a fôiskolai tanárként.
- A tanítás már inkább egyirányú utca. A tanár - miközben elôad - bármennyire követel is aktivitást azoktól, akikkel játszik, tapasztalatlan fiatalokról van szó. Olyanokról, akiknek befogadni kell. Nekem pedig áramoltatni az információkat.
- Igényes, felelôsségteljes munka.
- Valóban nagy felelôsséget jelent fiatalokkal dolgozni. Érzékeltetni velük a zenekari munka légkörét. Elsajátíttatni a zenekari munkára vonatkozó tudnivalókat, hiszen egy életen át ezt fogják végezni. Ezért nem mindegy, úgy tapasztalják-e meg mindezt, mint rosszat, hogy fantáziájuk megszabdalt, hogy azonos módon kell beállni a sorba és játszani, mindig csendben lenni, csinálni, amit mondanak -, vagy gyönyörû alkotó folyamatként élik meg, melyben ki-ki a maga kisebb-nagyobb feladatát ellátva hozza létre a nagy egészet. Gyönyörû szép társasjáték.
- Nagy energia-ráfordítást igényelhet mindez. Meddig bírhatja az ember ezt a maratont?
- Lehet nagyon sokáig csinálni. Pályám kezdetén valóban óriási energiákat mozgatva dolgoztam. Emlékszem, sokkal jobban elfáradtam. Sokkal többe került úm. nekem a dolog. Nem tudtam, hova, milyen irányba kell és mekkora lépéseket tenni azért, hogy valami megvalósulhasson. Most már tudom: nem kapkodni, ide-oda futkorászni kell irányvesztetten. Ha mindezeket az ember tudja, a dirigálás nem igazán fizikai munka. Szellemileg irányított, érzelmeket átadó folyamat.
- Kortárs mûveket is tolmácsol. Ezért jutalmazták több alkalommal is. Mi késztette e mûvek megszólaltatására? Amennyire nemes, céltudatos ez a vállalkozás, esetenként annyira kockázatos is.
- Magyarországon minden évben a jogvédô nívódíjjal jutalmazza azt a tíz-tizenkét embert a zenei életbôl, aki a kortárs zenéért a legtöbbet tette. Kilenc év alatt, újonnan írt mûvek megszólaltatásáért jutottam e díjak birtokába. Nagyon fontos, hogy amit a zeneszerzôk leírnak - bár közülük talán nem mindenik tetszik a közönségnek, s nemigen a zenekarnak sem - az alkotásaikat játszani kell, hogy ôk is továbbléphessenek és szerzôi munkájuk egyáltalán értékelhetô legyen. Tolmácsolásuk olykor tényleg nem hálás teendô. Gondolnunk kell azonban rájuk, hogy ezáltal - jobb darabok reményében - alkotásra ösztönözzük ôket.
- Nem kortárs, ám mindenképpen sikermûveket - nyitány Weber Oberon c. operájából, S. Rahmanyinov 2. c-moll zongoraversenyének zenekari kísérete, Dvorak: 7. d-moll szimfóniája - dirigál Marosvásárhelyen.
- A karmestert általában felkérik egy-egy mûsorra. Bár - ritkán ugyan - elôfordul, hogy megkérdik: ezt vagy azt a darabot dirigálná-e szívesen? Nos, ez utóbbiról beszélhetünk a mi esetünkben is. Ez egy nagyon hagyományos koncertprogram, három remek darabbal. Nagyon szeretem mindeniket. Boldogan vállaltam hát a mûsort. S mivel nem elsô alkalommal dolgozunk együtt - 1998-ban már dirigáltam itt, állítom, nagyon kellemes a marosvásárhelyi filharmonikusokkal együttmûködni. Aki a zenei életben járatos, akinek kínálkozik rá kitekintés, tudja, milyen rangot képvisel. Illetve azt, hogy a Zenei Napok mennyire ünnep. És az, hogy a 33. alkalommal került megrendezésre, nagyszerû teljesítmény!
Jóga és egyéb meditációs technikák
Kiegyensúlyozottságunk és egészségünk érdekében fontos, hogy megtaláljuk a számunkra kedvezô és hasznos "lelki gyakorlatot", melyet rendszeresen és folyamatosan ûzünk - leginkább naponta. Vannak azonban olyan napok, mégpedig azok, amikor a Hold a Szûz jegyében tartózkodik, hogy különösen jól oda tudunk figyelni belsô világunk igényeire, könnyen "magunkra tudunk hangolódni". Ilyenkor újszerû felfedezéseket teszünk saját magunkra, környezetünkre vonatkozóan és ha kell, régi, esetleg hibás nézeteket könnyebben el tudunk engedni. Utóbbi esetben még hatásosabb a csökkenô Hold ideje.
A költözés folyamata két összetevôbôl áll: az elsô lépés egy megfelelô új élettér megtalálása, ebben különösen támogathat bennünket, ha a Hold a Rák jegyében van. Magát a költözést legalkalmasabb egy Szûz napon végezni, növekvô Hold idején, vagy pedig Bika napon, csökkenô Hold idején.
"Levegôs" napok a lakkozásnak, festésnek- mázolásnak kedveznek, ilyenkor könnyebben szárad a lakk és a festék. Vizes napokon például, a Rák jegyében mintha egyáltalán nem akarna száradni a lakk vagy a festék. Oroszlán napokon éppenséggel túl gyors a száradás, a festék könnyen lepattogzik utána.
Ruhamosásra leginkább alkalmas a csökkenô Hold ideje, ilyenkor a piszok könnyebben kioldódik. Tekintetbe lehet azt is venni, hogy "vizes" jegyben, például a Halakban tartózkodó Hold idején még hatásosabb a mosás.
Mindez a mai világban, a mosógépek idején természetesen jelentôségét veszti, de ha valamit mégis kézzel kell kimosnunk, érdemes szem elôtt tartani.
Érdekes az az elmélet, miszerint ruhásszekrényünk elrendezésében, a régi, nem viselt darabjainktól való megválásban is támogat a Hold. Ruhásszekrényünket csökkenô Hold idején ajánlatos rendezni, leginkább a Rák jegyében. Ha azonban ismerjük azt a jegyet, amelyikben a Hold saját születésünk pillanatában állt, akkor olyan napon fogjunk hozzá ruhásszekrényünk átrendezéséhez. Ilyenkor állítólag könnyebben felismerjük, hogy mi az, amire végképp nincs szükségünk, mert esetleg már évek óta nem viseltük és ezután sem tesszük.
Általában ezekre a témákra vonatkoznak az egy évre összeállított holdnaptár tanácsai, természetesen az aktuális minôségû jegyet és az éppen uralkodó állatövi jegyet is feltüntetve. Bár ebbôl az ízelítôbôl a pontos napok most nem olvashatók ki, de már az is egy lépést jelent, ha tekintetbe vesszük a növekvô és csökkenô Hold idejét.
Figyelje a természetet és figyelje magát - mindannyian a természet gyermekei vagyunk! Kellemes tavaszi ébredést kívánva,
Ciorba Ildikó Melinda
"Dramatizáció: az engram-tartalomnak az aberrált személy által részleges vagy teljes lejátszása a jelen környezetben. A dramatizáció során az egyén mintegy színészként játssza kirótt szerepét; irracionális cselekvések sorozatán fut végig."
L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)
Ketten várakoztunk a fogászati rendelô elôszobájában. Néhányszor elforgattam az asztalon heverô színes lapokat, melyek gyönyörû fogsorokkal, drága fogpasztákkal meg hajlékony fogkefékkel voltak tele, de ez nem sokat segített. Az idô nem akart telni, a rendelôbôl nem jött ki senki. Megszólítottam az elôttem várakozó fiatalembert. Törékeny, nagy dioptriás szemüveget viselô sápadt fiú volt.
- Nem. Csak tömetni. Rettenetesen fáj - szorította a zsebkendôt az arcához.
- Rossz lehet, sajnálom - motyogtam.
Tovább várakoztunk. Bent mûszerek csörömpöltek, férfi, nôi hangok szûrôdtek ki felváltva. Felálltam.
- Nem szeretem az ilyesmit - szóltam oda a szomszédomnak, és az ablakhoz léptem. Kint nagy volt a forgalom, ez a város egyik fôutcája.
- Én sem szeretem. Rettenetes kellemetlen - ismerte be fiatal sorstársam.
Nyílt az ajtó, egy kövérkés, középkorú férfi lépett be, kezében kulcscsomót rázogatott. Felmért minket, egy darabig valószínûleg azon tûnôdött, hogy két ember sok vagy kevés, végül úgy dönthetett, hogy két ember nem olyan sok, és ô is leült.
Hallgattunk, vártunk. Bent erôsödött a beszélgetés, egy-egy szófoszlány már tisztán kihallatszott.
- Kérem, ha nekifogunk, végigcsináljuk - hallatszott a doktor határozott hangja.
- De olyan nagyon fáj - nyöszörgött egy nô.
Ez igen. Valahogy rászánom magam, hogy megszabaduljak az átkozott bölcsességfog-gyökértôl, és tessék, javában kínoznak elôttem egy nôt. Komolyan fontolóra vettem, hogy csakugyan olyan fontos-e megszabadulnom attól a gyökértôl, olyan sürgôs-e, vagy még várhatok vele. Lopva a másik két páciensre néztem. A kövér egykedvûen játszadozott a kulcsaival, de a másik, a szemüveges fiatalember nem nézett valami jól ki. Izgett-mozgott a széken, erôsen izzadott, nem is csoda, meleg volt, és ráadásul éppen ô következett.
- Ne mozogjon, ne ficánkoljon annyit, ha mondom! Ki kell onnan szedni, ki kell onnan piszkálni. Hát nem akar megszabadulni tôle? - mennydörögte a doktor.
- Jaj, hagyja már abba, doktor úr! - rimánkodott a nô, Nem bírom ki, belepusztulok! Ha tovább piszkálja, én belehalok. Hagyja ott, mert beleôrülök, kérem szépen!
Most ijesztô dolog történt. A szemüveges fiatalember felállt, fájdalmasan összegörnyedt, a hasát fogta, majd a szívéhez kapott, elszürkült arccal nyöszörgött, majd lezuhant a földre, ott vonaglott, és fogvacogva nyüszített!
Rémülten néztünk össze a másik várakozóval, a kövérrel.
- Valamit tennünk kell - hebegtem. - Ez az ember halálán van.
- Kint van a kocsim - tért magához amaz. Vigyük hamar a sürgôsségire.
Egy jó óra múlva hazafelé jöttünk új ismerôsöm kocsijával. Szegény fiú bent maradt felügyelet alatt.
- Hiába, a fogászat kellemetlen egy hely - magyarázta kövér társam. - Valamikor én is nagyon féltem, de ha az ember nem akar teljesen fog nélkül maradni, bizony szenvednie kell. Szegény fiú, betegnek látszott.
[Egy túlélés ellen ható engramot láthattunk, ez a dinamikák útjában áll. Egy abortuszkísérletet tartalmaz, amely most, a hasonló körülmények miatt restimulálódott. A beteg, a hajdani magzat, választhat három magatartás (valencia) dramatizációja között. Ha a doktor valenciáját dramatizálná, könyörtelen, kemény ember lenne; ha az anyjáét (itt a szenvedô nôi páciens) végigszenvedné az anya akkori szenvedését, de ô a saját valenciájába kényszerül, így csaknem azonos intenzitással szenvedi végig a (sikertelen) abortuszkísérlet közben elszenvedett fájdalmakat.]
Csizmadia Mihály
A máj egyik legnagyobb és legfontosabb szervünk. Funkciói: fehérjetermelés, zsíranyagcsere- irányítás, koleszterintermelés, a cukrok átalakítása szükséglet szerint, vér és energiaraktározás, vitaminaktiválás- és raktározás, enzimtermelés az anyagcsere- folyamatok irányításához, véralvadási faktorok elôállítása, a hormonok lebontása, méregtelenítés, epetermelés, immunfunkciók stb.
Májkárosodást okoz az alkohol, a huzamosabb ideig szedett gyógyszerek (altatók, nyugtatók, szulfamidok, antibiotikumok, fogamzásgátlók, citosztatikumok, bizonyos szívritmus-szabályozók, antituberkulotikus szerek), a mérges- és penészgombák, vegyszerek (permetezô-, tisztítószerek, tartósítók, festékek, szerves oldószerek) stb. Napjainkban a májbetegségek elsô számú oka a mértéktelen alkoholfogyasztás. Ebben az esetben alakul ki a sárgaság (hepatitis), majd krónikus szakasza után a májzsugorodás (cirózis). A jóléti társadalmakban gyakori a zsírmáj is.
A sárgaság leggyakoribb okai: a különbözô májbetegségek, mint a mérgezések, fertôzések, gyulladások, autoimmun betegségek, gyógyszer-mellékhatások, alkohol, drogfogyasztás, születéskor, traumák utáni nagyfokú vörösvértest-szétesés, epebetegségek (epekô, epehólyag-deformitások, epevezeték- elzáródás, krónikus gyulladások), az epekörforgás zavarai, daganatok (májáttétek is).
A magyar népi gyógyászatban a sárgaság legáltalánosabb kezelési módja a gyógynövényterápia. Makfalván, a Kis- Küküllô mentén kislánykoromban anyai nagymamám a réten mindig mutogatta a gyógynövényeket, tanított, hogy melyiket mire kell használni. Emlékszem, mondta, hogy a májfû (a sárgafûre, orbáncfûre mutatott) nagyon jó a májbetegeknek, sárgaságosoknak. Minden, ami keserû a szájnak, orvosság a májnak, s ezek a gyermekláncfû, ezerjófû, cickafark, máriatövismag, articsókalevél, borsmenta, körömvirág, fehér üröm, tárnics, kurkuma, apróbojtorján, vérehulló fecskefû, kálmosgyökér. A svédkeserû is ezekbôl a gyógynövényekbôl áll. A felsoroltak közül 3-4 félébôl összeállíthatunk egy teakeveréket, amellyel 3-4 hetes teakúrát végezhetünk. Egy hónap múlva más összeállításban folytathatjuk a teakúrát.
"Itt a környéken egy mokány asszonyhoz jártak a sárgaságosok teáért. Olyan burjánteákat állított össze hegyi füvekbôl, virágokból, hogy messze földön híre ment. S még az orvosok is elismerték. Az unokatestvérem kórházba került, s maga az orvos ajánlotta, valahogy így: ennek nem mi vagyunk az igazi gyógyítói, menjenek fel Ponorba, keressék a teakészítô mokány asszonyt, s kérjenek tôle vagy két hónapra való teát. Ô mindent megmond, azt is, hogyan kell elvégezni a kúrát. Eddig, akit tudok, mindenkinek jót tett. Olyan betegünk is volt, mondta a doktor, akin már nem tudtunk segíteni, s ez az asszony meggyógyítota." (Szé-kelykocsárd, Alsó-Fehér vármegye)
Szövegidézet a szerzô gyûjtésébôl.
Bibliográfia: Dr. Török Szil