|
LV. évfolyam 120. (15390.) sz |
2003. május 27., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Kompetens és mérvadó nyilatkozatok szerint az RMDSZ sikerrel járt Budapesten. Az erdélyiek, pontosabban az erdélyi magyarság legitim képviseletének akarata érvényesült a MÁÉRT ülésén, az Erdélybôl vitt javaslatcsomagot az elvárásoknak megfelelôen elfogadták. Tudvalevô, hogy a kedvezménytörvény körül túlságosan hosszúra nyúltak a viták, most már az a fontos, hogy a módosított kedvezménytörvény a román kormány tevôleges kifogása nélkül Romániában is mielôbb alkalmazható legyen.
A siker persze nem osztatlan. Ami a módosított kedvezménytörvény megközelítését, véleménytálalását illeti, a vajdaságiak, a kárpátaljaiak és a legnagyobb magyarországi ellenzéki párt között sok a közös vonás. Az egységes nemzeti identitás fogalma leginkább ott vált érzékeny ponttá, ahol az európai uniós csatlakozás még csak távlati remény, vagy Kárpátalja esetében az sem, így aztán erôsebben támad itt az a lélektani hatás, az a félelem, hogy ezen részek magyarsága a nemzettesttôl végletesen leszakad. Ismeretes, hogy novembertôl vízumkényszer áll be a magyar állam és Szerbia, illetve Ukrajna között, ezt a tényt pedig egy újabb vasfüggöny leereszkedésének rémével élik meg a délvidéki és kárpátaljai magyarok. Bebizonyosodott, hogy akár vitatkozva is, de a határon túli magyarság az Európai Unión belül remél jövôt és megmaradást.
A nézeteltérésnek az egységes nemzet érzelemdús deklarációja, vagy annak nemzeti felhangoktól mentes, modern, reális megvalósulása közötti lényeges különbségek adtak táptalajt. A Fidesz nyilvánvalóan korábbi munkáját látja megcsorbítva, elvégezetlenül. Az ellenzéki párt, ha burkoltabb formában is, de nyilván szívesen folytatná azt a kampányfélét a határokon túli magyarság körében, amibe a hatalomra jutását követôen belekezdett. Az egységes nemzeti identitás fogalmának kikerülését a preambu- lumból azért is fájlalja túlságosan, mert az új helyzet az érzelmi politizálásnak nem ad túlságosan nagy teret. A politikusok úgy látják, a kedvezménytörvény elfogadott változata eurokonform és a realitásokat akképpen tartja szem elôtt, hogy uniós szempontból ami nem jó az anyaországnak, az nyilvánvalóan nem jó a határon túli magyarságnak sem, és fordítva. Az érzelmi szempontokon túl káros lenne a fôsodor, vagyis az EU Bizottsága, az EBESZ, és a Velencei Bizottság ajánlásaival szembehelyezkedni egy hangzatos, de hasznavehetetlen lozinkasor kedvéért. Ami pedig a nemzeti hovatartozásunkat illeti, az már rég eldöntött ügy, senki sem vonhatja kétségbe, hogy az erdélyi, akár délvidéki magyar közösségek ne lennének a magyar nemzetnek a részei. Az érzelmi kérdés, az odatartozás a csatlakozás után megoldódik, megszûnnek azok a szellemi-földrajzi határok, amelyeket Trianon óta az elszakadt részek annyi keserûséggel emlegetnek.
Módosítás után a kedvezménytörvény megfelel azoknak a formai követelményeknek, amelyek megjelentek a nemzetközi ajánlásokban, amelyek Magyarország uniós csatlakozásából következnek.
Románia lakosságának többsége úgy véli, hogy saját anyagi helyzete és a gazdaság alakulása romlani fog a következô évben - derül ki a Mediafax által ismertetett GfK Románia piackutató társaság által készített felmérésbôl.
A közvélemény-kutatást 2001-tôl folyamatosan végzik, az eredményeket félévente összesítik. A felmérést az EU finanszírozza, hasonlókat az unió tagállamaiban és a tagjelölt országokban is végeznek.
Romániában minden hónapban ezer személy válaszolt tizenkét havi és két negyedéves kérdésre.
Az idén januártól túlsúlyba kerültek azok a személyek, akik anyagi helyzetük romlására számítanak. Áprilisban a megkérdezettek 30 százaléka jelzett rosszabb anyagi helyzetet, csak 25 százalék számított javulásra. A gazdasági helyzet kapcsán a borúlátók aránya az év elejétôl 32 százalékra nôtt, a kedvezô helyzetre számító személyeké 27 százalékra csökkent.
Cosmin Alexandru, a GfK Románia vezérigazgatója szerint a lakosság általában borúlátó a magas költségekkel járó téli idôszak után, a pesszimisták arányának növekedését a hosszú téllel magyarázta. A megkérdezettek 50 százaléka áprilisban úgy nyilatkozott, hogy anyagi helyzete rosszabb, mint egy évvel korábban, ez 6 százalékos növekedést jelent a tavalyi év végéhez képest. Helyzete javulásáról csak 19 százalék beszélt. A romániai felmérés alanyai a drágulástól és a munkanélküliségtôl tartanak a leginkább. A lakosság 52 százaléka szerint jövedelme alig fedi a kiadásokat. Csak 15 százalék tud takarékoskodni, a megkérdezettek 25 százalékának adósságai vannak. A lakosság többsége a következô évben kevesebbet költ tartós fogyasztási cikkekre és képtelen lesz takarékoskodni.
A helyhatósági reform fontos eleme lenne, ha a városi rendôrparancsnokot, valamint a fôügyészt nem politikai meggondolások alapján neveznék ki (amit egyébként kommunista aberrációnak tart), hanem a lakosság választaná meg azokat - jelentette ki tegnap sajtóértekezletén Dorin Florea polgármester. Tette ezt annak kapcsán, hogy a Cotroceni palotában a prefektussal együtt maga is részt vett azon az ünnepségen, amelyen Romániának az elkövetkezô 25 évre vonatkozó fejlesztési programját mutatták be. Mivel saját városfejlesztési stratégiáját csak a prefektussal ismertethette, levelet intézett az államelnökhöz, amelyben arra hívja fel Ion Iliescu figyelmét, hogy a hosszú távú fejlesztés alapja csak a helyi önkormányzatok megerôsítése lehet.
Az említett tisztségekért versengô személyek, akik a választási kampányuk során mutatnák be csapatukat és programjukat, sokkal nagyobb felelôsséggel és erôvel töltenék be tisztségüket, mint azok, akiket kineveztek ezen funkciókra. Azonkívül, hogy nagyobb lenne a rend, az állampolgárok azzal "büntethetnék" a közrend megôrzésére vállalkozó vezetôket, hogy a következô alkalommal nem választanák újra ôket - hangsúlyozta Dorin Florea. Ezzel a lépéssel meg lehetne szüntetni azt az állapotot is, amely az utóbbi idôben kialakult, s a köztisztelet csökkenését hozta a hivatalban levô vezetôkkel szemben.
Világbank érdekeltségébe tartozó Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) 60 millió dolláros hitelt nyújtott Romániának a vidéki oktatási rendszer fejlesztési tervezetének finanszírozására. Az errôl szóló megállapodást pénteken írták alá Bukarestben.
MIhai Tanasescu pénzügyminiszter elmondta, a projekt összértéke 91 millió dollár, ebbôl 60 milliót a Világbank, 30 milliót a román kormány, egymilliót pedig a helyi közösségek biztosítanak.
A tevezet célja az oktatási folyamat javítása, az iskolák felszerelése és az oktatáshoz való hozzáférés megkönnyítése.
A projekt keretében 1.500, egyenként maximálisan 7.000 dollár értékû vissza nem térítendô hitelt biztosítanak a helyi közösségek és az iskolák közös tevékenységének fejlesztésére.
Ziad Alahdad, a Világbank romániai képviselôje közölte, hogy a nemzetközi pénzintézet negyedszer nyújt támogatást a romániai oktatás fejlesztésére, az elsô három hitel összértéke 170 millió dollár volt.
Alahdad hangsúlyozta: a vidéki oktatás színvonalát közelíteni kell a városi iskolákéhoz, továbbá a közép- és felsôfokú oktatásban növelni kell a vidéki diákok számarányát.
(MTI) Hosszas késlekedés után szerdán megnyílik a II. világháborúban elesett magyar katonák temetôje és emlékhelye az oroszországi voronyezsi területen lévô Rudkino településén.
A sírkert megnyitásának ügye régóta gesztusértékû kérdése a magyar-orosz kapcsolatoknak. Az ugyancsak Voronyezs melletti boldirevkai I. Magyar Központi Katonai Temetô 1997-es megnyitása óta ez a legnagyobb szabású emlékállítás a Don- kanyarban elesett magyar katonáknak.
Rudkino környékén eddig több mint 30 ezer magyar katona maradványait tárták fel, az emlékhelyen egy kis múzeum is elkészült.
A több mint 10 éves magyar-orosz hadisír- együttmûködés keretében mintegy 250 oroszországi temetôben alakítottak ki nyughelyeket magyar elesettek számára. Az 1995-ös kétoldalú megállapodás értelmében a temetôk létesítése és fenntartása a magyar fél finanszírozásával történik, pontosabban a szovjet államadósságból különítettek el 10 millió dollárt erre a célra.
A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetô felavatására az orosz Vojennije Memoriali társadalmi szervezet és a háborús emlékhelyekkel foglalkozó magyar-orosz vegyesbizottság szervezésében kerül sor. A rudkinói ünnepségen delegációval képviselteti magát a Honvédelmi Minisztérium és a moszkvai magyar nagykövetség. Magyar részrôl Holló József vezérôrnagy, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet fôigazgatója, az orosz védelmi tárca képviseletében Jurij Kvjatkovszkij altengernagy mond beszédet, majd a Magyar Honvédség katolikus, református és izraelita tábori püspöke celebrál ökumenikus istentiszteletet a halottak emlékére. A ceremónia résztvevôi koszorút helyeznek el a boldirevkai magyar, illetve szovjet katonai emlékmûnél is. A magyar fél korábbi tervei szerint egy magas szintû látogatáshoz kötötték volna a megnyitót, de az MTI információi szerint ez nem találkozott az orosz partnerek szándékával.
A rudkinói temetô várható idei megnyitásáról Medgyessy Péter miniszterelnök is beszámolt tavaly decemberi moszkvai látogatása során. Az Izvesztyija címû orosz napilap a magyar kormányfôi vizit idején részletes cikket közölt Rudkino kérdésérôl, megszólaltatva az emlékmûvet erôs fenntartásokkal kezelô helyi lakosokat is. Pavel Ponomarjev járási vezetô például olyan véleményt fogalmazott meg, hogy a magyarok a németeknél is kegyetlenebbül viselkedtek a civil lakossággal a háború alatt. Kifogásként fogalmazódott meg az is, hogy a környéken elesett mintegy 400 ezer szovjet katonának nincs méltó emlékhelye, így Vlagyimir Kulakov, a voronyezsi terület kormányzója annak kialakításához kötötte a magyar temetô megnyitását.
Magyar Bálint oktatási miniszter januárban, a Nemzeti Emlékezet Program által a doni katasztrófa 60. évfordulója alkalmából szervezett tanulmányi kirándulás keretében egy diákcsoporttal járt Voronyezsben. A miniszter a rudkinói temetô megnyitását elômozdító gesztusként a magyar kormány nevében 40 ezer eurót ajánlott fel a környékbeli szovjet emlékhelyek javára. A pénzt a magyar fél átutalta, de hírek szerint - a korábbi, hasonló célú olasz felajánláshoz hasonlóan - ezt az összeget helyi iskolák és kulturális intézmények dologi kiadásaira fordítják.
Adrian Nastase miniszterelnök hétfôn bejelentette, hogy a kormány csütörtöki ülésén sürgôsségi rendeletet fogad el a korrupcióellenes törvény módosítására, melynek nyomán a tisztségviselôknek számszerûen nyilvánosságra kell hozniuk a bankszámláikon levô összegeket.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) azért hozta ezt a politikai döntést, hogy válaszoljon Ion Iliescu államfô és a politikai pártok elnökeinek jelzéseire.
Nem akarjuk azt az érzést kelteni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a pártelnökök nyilvánosan megfogalmazott észrevételeit, amelyek a sajtóban, a véleményformálók szintjén is megjelentek, ezért kötelességünk meghallgatni a jelzéseket - fogalmazott Nastase.
A kormányfô megjegyezte, rámutatott a lépés kockázataira, de figyelmeztetése nem talált visszahangra a politikai életben. Ha az ország legfontosabb vezetôi úgy gondolják, hogy az indoklás nem tartható, akkor már nem tartozunk érte felelôsséggel, a felelôsség megoszlik a politikai osztály szintjén - fûzte hozzá a kormányfô.
Nastase elmondta, a csütörtöki kormányülésen pontosan megszabják a bankszámlákon levô összegekrôl szóló nyilatkozatok procedurális vonatkozásait, valamint benyújtásuk határidejét.
A miniszterelnök arról is szólt, hogy a kormányülésen elemzik a kötvényekbôl származó összegek kérdését is.
Nem akarjuk kinyitni Pandora szelencéjét, és újrakezdeni a vitát egy olyan törvényrôl, amelyért felelôsséget vállaltunk- fogalmazott.
Nem tudom, boldog-e Tôkés László. Ugyanis komoly önkéntes szövetségesre talált az általa kezdeményezett Magyar Nemzeti Tanács. A pártoló nem más, mint Eugen Nicolaescu, a Nemzeti Liberális Párt szóvivôje, a regátból hozzánk került, s bennünket "szakértô" képviselô. A politikus szombaton, sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyetért, sôt támogatja Tôkés László kezdeményezését, hiszen - tette hozzá - a romániai magyarságnak reális alternatívára van szüksége az RMDSZ kormánnyal összefonódó poltikájának és politikai monopóliumának az ellensúlyozására.
Érdemes kissé elidôzni az egyébként állandó szereplésvágyban égô politikus kijelentésénél. Nyíltan kijelenti, hogy Tôkés László, a Reform Mozgalom és a Szász Jenô neve fémjelezte mozgalomnak szavaz - úgymond - bizalmat. Ez pedig egyértelmûen azt jelenti, hogy az RMDSZ legradikálisabb szárnyát támogatja. Ami egyébként dicséretes egy román politikustól. Csak azt nem veszi észre közben, hogy önmagával keveredik ellentmondásba. Ugyanis, mióta a parlamentbe került, szinte életcélul tûzte ki a kormány, s közvetve az RMDSZ politikájának állandó, válogatás nélküli kritizálását.
Tudathasadásos állapot. Tudniillik nevezett képviselô évek óta zsinórban tesz a képviselôház plénuma elôtt úgynevezett politikai nyilatkozatokat, amelyekben vehemensen tiltakozik példának okáért a kétnyevû feliratok ellen, a kisebbségi anyanyelvhasználat ellen, sok esetben túllicitálva még az erre "szakosodott" nagyrománi- ásokat is. Nem is olyan régen éppen az ô pártja támadta hevesen a megyei tanács elnökét, mert tolmácsgépet szereltetett fel, hogy az RMDSZ- tanácsosok használhassák anyanyelvüket. Furcsa volt a támadás éppen egy liberális képviselô részérôl, hiszen a helyi közigazgatásról szóló törvény biztosítja az anyanyelvhasználat jogát azokban a tanácsokban, ahol egy kisebbség aránya eléri a húsz százalékot. A megyei tanács elnöke nem tett mást, mint hogy alkalmazta a törvényt, amely mindenki számára kötelezô. És még sorolhatnék példákat, de felesleges szószaporítás lenne, a lényeget így is lehet érteni.
Nos, ha ezek után egy olyan törekvés mellett foglal állást, amely még az RMDSZ, de sok magyar szemében is túl radikálisnak tûnik, akkor nem tudjuk, mit gondoljunk a liberális képviselôrôl. Mert valami nem stimmel a dologban. Vagy tiltakozik a magyarok "követelései" ellen, és akkor kitart a magyarellenessége mellett, vagy pedig magyarbarát, s következetesen támogatja az RMDSZ egyébként teljesen jogos követeléseit mind a parlamentben, mind helyi szinteken. Így azonban...
Egyébkét arról sem vagyok meggyôzôdve, hogy Tôkés László örömmel nyugtázza, hogy ilyen "magas rangú" támogatóra lelt. Úgy járt ô is, hogy isten mentse a "barátoktól", az ellenségeivel maga is elbánik?
Önzetlenül, idôben publikussá teszem barátaim, jó- és rosszakaróim, kétes hírû üzletfeleim, no meg utánam sóvárgó tanítványaim számára tavaszutói fellelhetôségem pontos koordinátáit. Hadd ne keressenek hiába klasszikus hunyópartnereim megszokottá vált rejtekhelyeim valamelyikén. Ezúttal ugyanis sikerült kispórolnom átütemezett fûtéspotlékokból, ki nem váltott vérnyomáscsökkentôim és közérzetserkentôim árából, lyukas cipôtalpak és tarkón felejtett szôrzetek rovására egy magyar tengerpartot megcélzó, elôszezonbeli nyaralásra valót. Hátsó udvarbeli bungalóban, tizedpanzióval ugyan, de autentikus miliôben. Fütyülök a körülményekre, merész választásomban egyetlen cél vezérel: szeretnék kellôképpen ráhangolódni odalent, a Nagy Pocsolya keleti csücskében meghúzódó kis üdülôtelepen a - nemsokára szülôvárosomban is nyakamba szakadó - vakációs örömökre. Nem élném túl, ha csapongó fantáziájú, ötletdús polgármesterem beígért megvalósításai felkészületlenül érnének. Az idôsödés korát felvállaló emberként jómagam is már nehezebben alkalmazkodom a nóvumokhoz. Perverz elôrelátásomnak köszönhetôen viszont könnyen kifoghatok a dokin. Mire ôkelme átplántálja Víkendtelepünkre a balatoni infrastruktúrát, én már megedzett bennszülöttként magabiztosan vehetem majd birtokomba az import Paradicsomot. Legyen hát meg az ô "akarattya" is, toldozgatom meg öncélúan esténként a "Miatyánk"-ot, hátha "soknyelvûségemmel" terem majd számomra is babér az ide varázsolt Cote des Imbeciles-en. Fapofázni, fakutyázni is megtanulok, ha kell. Idegent is hajlandó vagyok vezetni vállveregetve, orránál fogva, a fellépô igények szerint. Marsall-közbe ugyan nem kvártélyozhatok be senkit az idetolongókból városatyáink krónikus ötlettelensége folytán, de az Antonescu sétányon bárki számára felhajthatok egy kétszoba-összkomfortot, étkeztetési lehetôségekkel, meg a közeli várudvaron nyitandó thai, maláj, zulukaffer táj jellegû oszteriák bármelyike készséggel szolgál. A besszarábiai, bukovinai, transznisztriai "gyôzôrôl" a bulvár keresztapójáról a Hôsök Kultusza misszió bármely szôrcsuhása szívesen felvállalja majd az adatközlést és garantáltan többet és szavahihetôbbet tudnak majd mondani a kíváncsiskodóknak, mint akár Matatias Carp, a zabszalmára való történelemhamisító. A nála jelentéktelenebb és városunkhoz lazábban kötôdô névadókról (a Bolyaiakról, Borsos Tamásról, Köteles Sámuelrôl, Bernádyról) majd én próbálnék meg referálni a hozzánk tévedteknek. Elkalauzolhatnám ôket a Komor Marcell-Jakab Dezsô-Körösfôi Kriesch Aladár-Thoroczkai Wigand Ede által kreált épületegyüttesekhez, bemutathatnám nekik a hocheurópai színvonalon kivitelezett aluljárót, a Forma 1-es autópályákat überelô sugárutakat, közvetíthetném, soron kívül, valutabeváltó szándékaikat a centrumban ásítozó Unicredit, Transilvania, ABN-AMRO bankok valamelyikénél.
Lehetne ez a prosperitásomat biztosító jövöm. Egyelôre homlokomra T táblácskákat biggyesztve ki kell tanulnom a szakmát, el kell kapnom a spilt, olyan mértékben, hogy idehaza a sárga mezôben éktelenkedô felkiáltójelet teljességgel mellôzhessem. Emiatt vonulok "összetartásra" a Balcsira, a megadott címre, a 21. sz. alá. Hogy ez a kód házszámot jelent, avagy csak az ölünkbe pottyant 21. századot szimbolizálja, azt csupán a helyszínen tudom meg. Errôl felületes szállásmesterem elfelejtett tájékoztatni. Ha nyitott szemmel és befogadó lélekkel tájékozódom, nagy a valószínûsége annak, hogy sikerrel abszolválom a kurzust. Hazamenekítem ismereteimet, és ötvözve azokat önkormányzati uram és parancsolóm kincstári optimizmusával, megteremthetem magamnak a lehetôséget ahhoz, hogy ráérôs brucani perspektívában újból itthon, otthon érezzem magam.
Mivel a közszolgálati rádió- és tévédíj fizetésének általánossá és kötelezôvé tételét elôíró kormányhatározat több lakossági kategóriában, politikai valamint nemkormányzati szervezetben élénk tiltakozást és elégedetlenséget váltott ki, múlt heti ülésén a kabinet módosította a rendeletet.
Az új rendelkezések szerint mentesülnek a közszolgálati rádó- és tévédíj fizetése alól a havi szociális segélyben részesülô családok és egyedülálló személyek (az utólag módosított 2001. évi 416-os törvény alapján szavatolt minimáljövedelemre jogosultak), az öregotthonok, állami kórházak és járóbeteg-rendelôk (a tévédíj- fizetés alól mentesülnek az összes állami egészségügyi egységek, a rádiódíjnál viszont csak a fentebb említettek), nonprofit egyesületek és alapítványok, katonai egységek, állami oktatási intézmények (felsôoktatási intézmények, gyermekotthonok, iskolák, bölcsôdék és óvodák), külföldi diplomáciai kirendeltségek és ezek tagjai, a Román Rádió Társaság és Román Televízió Társaság alkalmazottai és nyugdíjasai, valamint azok a mezôgzadasági nyugdíjasok, akiknek a járandóságát a 2000. évi 19-es törvény hatályba lépése elôtt állapítottak meg, és egyéb különleges törvényekben elôírt kategóriák. A rádiótaxa-fizetés nem érvényes még a belsô rádiózási hálózatok elôfizetôire.
a kormányhatározat mintegy 700.000 családot érint és körülbelül 22 milliárd lejes rést eredményez a társaság költségvetésében.
Falugondnokok az elöregedett településeken
A falugondnoki szolgálat erdélyi alkalmazási lehetôségeirôl szervezett május 9-én tanácskozást a Magyar Mûvelôdési Intézet és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület Maros megyei szervezete. A Bod Péter Diakóniai Központban tartott megbeszélésre, amelyen az ötletet évek óta támogató Kerekes Károly parlamenti képviselô is részt vett, és amely iránt több megyei település polgármestere, tanácsosok, a kántortanító-képzô diákjai is érdeklôdtek, Magyarországról meghívták Kemény Bertalant, a falugondnoki szolgálat kidolgozóját. A "mindannyiunk Berci bácsija"-ként emlegetett Kemény Bertalan, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség elnöke, akit e szolgálat mûködésérôl, hasznáról kérdeztünk.
- Mi a lényege a falugondnoki szolgálatnak?
- A falugondnok egy általános mindenes. Mint településtervezô, fölismertem azt, hogy a falu elsôsorban emberekbôl áll, és nagyon fontos a róluk való gondoskodás, fôként az elöregedett falvakban. A falut is fel kell vállalnia valakinek. De nem csak az öregekrôl szól ez a dolog. A falugondnoki szolgálat egyrészt személyre szóló szolgáltatásokat jelent, nem kizárólag szociális téren, mint ebédhordás, gyógyszerkihordás, hiszen akár 30 kilométerre is lehet a patika, hanem minden olyan problémát, ami egy távol esô, intézményhiányos, 100-200-600 lelkes faluban felvetôdhet, a falugondnok - ha tudja - megoldja. Ha nem, akkor megkeresi a megoldás módját, legalábbis utánajár a dolognak. A falugondnoki szolgálat három tényezô együttmûködésének az eredménye: a falugondnok személyisége, nem feltétlenül a tanultsága fontos, hanem az embersége. Nem kívánunk nyolc általánosnál többet, csak annyit, hogy tudja vezetni a mikrobuszt. Helybelinek kell lennie, mert ez is az ô szaktudásának része, a közösség ismerete. A következô feltétel, hogy az önkormányzatnak - de nemcsak az önkormányzat mûködtetheti szolgálatot, hanem civil szervezet is - helyi rendeletet kell alkotnia a falugondnokság létrehozásáról, szakmai programot kell készítenie a pályázathoz, meg kell hirdetnie az állást, a pályázókat a falugyûlés meghallgatása, a lakosság szavazása után választják ki. Aki a legtöbb szavazatot kapja, rendszerint azt nevezi ki a képviselô testület.
- Hogyan mûködik a falugazda- intézmény?
- Én is megkértem egyszer egy 130 lelkes település falugondnokát, mesélje el a napját. "Csörög a vekker, felébredek, elkészülök, megreggelizem, aztán megnézem a falut, hogy él-e még mindenki" - mondta. Ilyen kis faluban ezt meg lehet tenni, egy nagyobban azonban nem. Hangsúlyozom: településenként változik a falugondnok dolga. Lényeg, hogy mindenre nyitott legyen, hogy megegyezésre jusson a falu vezetésével mint munkáltatóval. A falugondnoknak azonban vannak önálló elképzelései, nem csak azt kell tennie, amit mondanak neki. Nem lehetséges egy általános munkaköri leírás, éppen azért, mert az élet mindig hoz magával valami újat. Tizenhárom éve mûködik ez a rendszer nálunk, induláskor bizonyos feladatok voltak fontosak. Most már nagyon sok helyen vezetékes víz, gáz van, mobiltelefon és telefon, sok olyan dologra, ami eleinte fontos volt, ma már nincs szükség, de vannak újabb feladatok. A falugazda kihordja az ebédet, gyógyszert, lehet hozzá különbözô problémákkal fordulni, és kialakul egy napi menetrend. Van úgy, hogy iskolás gyerekeket szállít a tanintézményhez (kiegészítve a Volánbusz tevékenységét) mert ennek hiányában nem juthatnának el idôben iskolába, óvodába. Színházba, búcsúba, országjárásra is viheti a falubelieket. Van olyan falugondnok, hogy a tejet begyûjti, mert nincs más mód erre, van, aki lemossa a halottat, felöltözteti, megássa a sírt és énekel a temetésen. Nagyon széles körû a tevékenysége. Idônként vannak falugondnok-találkozók, amelyeken megbeszélik gondjaikat, hiszen ez egy olyan munka, ami nagyon igénybe veszi az embert. Nem nyolcórás tevékenységrôl van szó, de nem is a munka mennyisége számít, hanem a természete, az emberekkel való foglalkozás. Szembenézni minden emberi nyomorúsággal és közben megfelelni a legkülönbözôbb elvárásoknak, sokszor harcolni az önkormányzati testülettel, amelyeknek esetleg más elképzeléseik vannak.
- Mibe kerül falugondnoknak lenni?
- Attól függ, hogy hogyan mûködik a szolgálat, milyen tevékenységre fekteti a hangsúlyt. Nem csupán a mikrobuszon való jövés-menésbôl áll a feladat. Van, ahol a falugondnoknak lehetôsége van többet beszélgetni az idôsekkel, van, ahol havonta ezer kilométert utazik, de úgy is, hogy háromezer kilométert tesz meg feladatainak ellátása érdekében.
- Milyen a falugondnokoknak a helyhatóságokkal való viszonya?
-Nálunk minden faluban van önkormányzat, ez a szolgálat munkáltatója és mûködtetôje. Ha civil szervezet mûködteti, amely pályázott erre, csak úgy kapja meg a mûködési engedélyt, ha feladat- átvállalási szerzôdést köt az önkormányzattal. A törvény ugyanis az önkormányzatot kötelezi arra, hogy bizonyos szociális alapellátású feladatokat megoldjon. Sokszor elôfordul, hogy harcolni kell az önkormányzati testületekkel, amelyeknek esetleg más elképzelései vannak.
- Ebbôl következik, hogy a pénzt, legalábbis annak nagy részét az önkormányzat biztosítja?
- Ez egy folyamat. Tizenhárom évvel ezelôtt úgy indult, hogy a kis falvak megkapták az autóbuszt, és nekik kellett mûködtetni. Volt egy átmeneti idôszak, amikor évente kaptak - vagy nem kaptak 200.000-300.000 forintot a mûködési költségekre a megyei önkormányzattól. Néhány éve elég szép normatív támogatás van a költségvetésben, a mûködési engedéllyel rendelkezô falu- vagy tanyagondnoki szolgálatok részére, ez évi 2 millió forint. Van olyan falu, ahol teljesen kijönnek e pénzbôl. Magyarországon egyébként megalakult a falugondnoki hálózat: 765 településen és tanyás térségben mûködik ez a szolgálat, 11 egyesületbe szervezôdtek a falugondnokok. Ebbôl következik, hogy a pénzügyi források döntô része állami költségvetésbôl, minisztériumi költségvetési fejezetbôl származik. Az indítást segítik azzal, hogy a mikrobusz költségeinek 70-80 százalékát biztosítják, vissza nem térítendô támogatás formájában. A 11 falugondnoki egyesület 2000 augusztusában szövetségbe tömörült, ez azonban nem érinti az egyesületek önállóságát, továbbra is önállóan pályázhatnak, viszont a kiemelten közhasznú egyesületnek minôsülô szövetségnek több lehetôsége van olyan pályázatokon is részt venni, mint például egy most zajló PHARE-pályázat.
- Megtérülô befektetésnek látszik, ha közvetetten jelentkezik is.
- Meggyôzôdésem, hogy más az élet minôsége egy olyan faluban, ahol abban a tudatban éldegél az ember teljesen egyedül - távol élô gyermekei csak ritkán tudják meglátogatni -, de ha valamire szüksége van, akkor tud szólni a falugondnoknak, aki megoldja. Csodálatos találkozni azokkal az öregasszonyokkal, akik most mentek elôször életükben színházba, kirándultak el Ópusztaszerre, vagy a Szent Koronát megnézni az Országházba, kikapcsolódni, mert eddig erre nem volt módjuk. Olyan ez, mint amikor vízben fuldoklik az atyafi, kihúzza valaki a szárazra, kirázza belôle a vizet, és szájon át lélegezteti abban a reményben, hogy megindul a légzés. Ezt sokáig kell csinálni, amíg természetessé válik, amíg a falugondnok munkája révén ô maga válik feleslegessé, mert megfiatalodik a falu, mert bátorságosabb ott élni, ahol ez mûködik, mert összekapcsolja a világgal a távoli kis falut. Ha ezért nem tesz a falu semmit, az utolsó embert is kiviszik a temetôbe.
A múlt héten az Európai Információs Központban elméleti síkon zajló megbeszélésre került sor, amelyet az intézmény és az Otthoni tábor (Tabara de Acasa) Konzorcium szervezett. Témája: Az otthoni tábor - lehetséges európai projekt, amelyre nemkormányzati szervezetek és turisztikai társaságok voltak hivatalosak. Maga a megnevezés önmagában furcsa, és egy sor kérdést vet fel. Ha tábor, akkor miért otthon? S ha otthon, akkor mitôl tábor? Arról ne is beszéljünk, hogy mindezt egy konzorcium (az Idegen szavak szótára szerint ideiglenes szövetkezés nagyobb szabású közös pénzügyi mûveletre, tôkebefektetésre) bonyolítja. Eleve homályba keveredünk, ha a konzorciumot a nemkormányzati, nonprofit szervezetekkel hozzák összefüggésbe.
Dr. Avram Tripon, a Petru Maior Egyetem Információs Központja képviselôjének elméleti vitaindítójából csak annyit tudhattunk meg, hogy a lehetséges projekt célja a turizmus fejlesztése, a társadalom valamennyi rétegének a szabadidôs programokba való bevonása, ahol ki-ki bebizonyíthatja tehetségét, adottságát kamatoztathatja.
A tizenvalahány résztvevô felét képezô újságírók elégedetlenül távoztak, mert egyórás beszélgetés után sem vált világossá, eszik-e vagy isszák az otthoni táborozást? Alig egy hír erejéig terjedô információt sikerült "behajtani". De nem derült ki, hogy milyen módon szeretnék megvalósítani elképzeléseiket, milyen társadalmi réteg és milyen korosztály bevonását célozták meg. Annyit elárultak, hogy a konzorcium "önfinanszírozó" és önszervezôdô.
Pescar Claudia, az As-Tour képviselôje elmondta, hogy akit érdekel a dolog, a Grand Szálló földszintjén megtekinthet egy kiállítást, s hogy gyereknap tiszteletére (valamikor) divatbemutatót, csütörökön 12 órakor idôs polgárok számára elôadást szerveznek a Grand Szállóban. Az Otthoni tábor május 15-tôl június 15-ig tart.
Május közepén három egymást követô éjszaka, pontosabban a péntekre, szombatra és vasárnapra virradó éjszaka a Marosvásárhelyi Rendôrség, a Szervezett Bûnözés Leküzdése és Drogellenes Területi Központ, a Megyei Csendôrparancsnokság közösen végeztek ellenôrzéseket. Az éjszakai mulatókban szervezett razziák során azt tartották szem elôtt, milyen mértékben tartják tiszteletben az illetô helyiségek tulajdonosai, valamint az itt szórakozó vendégek a közrendre, illetve a civilizált viselkedésre vonatkozó elôírásokat.
12 közélelmezési egységet látogattak meg, ellenôrizték a mûködési engedélyeket, a nyitvatartási program és a megszabott árak tiszteletben tartását, míg a rendôrség szakemberei arra voltak kíváncsiak, hogyan zajlik a szeszes italok árusítása, illetve fogyasztanak-e kábítószereket az ide betérôk.
Az ellenôrzések során kiderült, a Moncalypso Company és a Liverpool Kft. mûködési engedély nélkül folytatja tevékenységét, a Com La Fiko Kft.-nek pedig nem volt ideiglenes engedélye a berendezett teraszra. A Bally Serv. és az Antonadra Kft.-k alkalmazottai a jóváhagyott nyitvatartási programot túllépve szolgálták ki a vendégeket. Az észlelt kihágásokért az illetô egységek tulajdonosait pénzbírsággal sújtották. Ugyanakkor valamennyi fogyasztót igazoltattak. Egyik ellenôrzés során sem észleltek csendháborítást.
Kétségbeesett nôi segélykiáltásra lett figyelmes vasárnap délelôtt Bordas Dumitru törzsôrmester. A hangok az 1848. út 11 C tömbházából érkeztek, ahol két fiatal megpróbált kirabolni egy nôt. Bár nem volt szolgálatban, azonnal a helyszínre sietett, és ôrizetbe vette az egyik elkövetôt.
A Területi Csendôrparancsnokság sajtóirodájának tájékoztatása szerint P. Levente és Ö. Róbert megtámadta M.R.-t, s erôszakkal elvették tôle arany nyakláncát és 2 millió lejét. P. Leventét sikerült elfognia a tiszthelyettesnek, s a motozás során megtalálta nála az ékszert. Azonnal értesítette a rohamosztagot, amely a rendôrségre kísérte a törvénysértôt.
Füvet gyûjteni ment vasárnap a 15 éves K. József édesapjával a mentôállomás és a Víkendtelep közötti részre. A nagy melegben, délután 2 órakor a gyerek levetkôzött, s bement a csónakázó-medencébe anélkül, hogy apjának szólt volna. Az apa elkezdte keresni, aztán értesítette a Víkendtelep vezetôségét és a mentôsöket. Kétórás kutatás után találták meg a kiskorú holttestét a Fürödni tilos! feliratú tábla irányában.
A megyei kórház intenzív osztályán vasárnap hunyt el a 15 éves szászrégeni M. Zsolt. Dr. Hecser László, a Marosvásárhelyi Igazságügyi Intézet igazgatója elmondta, a gyerek május 16-án, a sportteremben birkózóedzés közben megsérült. Nyak- és gerincsérüléssel szállították kórházba, ahol kómába esett. A boncolás szerint halálát a C4-es és 5-ös csigolya törése okozta, amely érintette a gerincvelôt.
Pénteken halva találták az 57 éves, vásárhelyi illetôségû I. Florint az egyik somostetôi nyaralóban. A férfi prosztatarákban szenvedett, és veseproblémákkal küszködött. A boncolás során állapítják meg halálának okát.
Május 22-én tûnt el otthonról a 60 éves vásárhelyi A. István, akinek holttestére vasárnap találtak az erdôben. A férfi felakasztotta magát. Május 19-én a marosvásárhelyi Endokrinológiai Intézet második emeletérôl kiszökött egy 23 éves vajdahunyadi férfi. A többszörös traumát szenvedett fiatalembert kómás állapotban kezelték, ennek ellenére vasárnap a kórházban elhunyt.
A vasárnap esti nagy vihar a vásárhelyi Bolyai utcában leszakította az egyik neonnal kivilágított cégtáblát. A rövidzárlat tüzet okozott, a lakók riasztották a tûzoltókat. A helyszínre érkezésükig azonban kiverôdött a biztosíték és a lángok maguktól elaludtak.
(nagy a.)
Május második felében Marosvásárhelyen egyszerre több utcában folynak az útjavítási munkálatok.
A Dózsa György utca mind-két felén, a Poklos-patak és a kövesdombi út közötti szakaszon marták fel az aszfaltot, hogy új aszfaltburkolatot teríthessenek le a napokban.
Kövezik a Caminului és a Méh utcát, betonozzák a Sziget utcát, foltozzák a Tatros, a Grigorescu és a Tulipán utcát. Kátyúznak a Petru Dobra utcában is.
A nagy forgalmú Cuza Voda utcában a kanálistetôket szintbe hozzák az úttesttel, a Szabadság és a Iuliu Maniu utca keresztezôdésénél új betonágyat öntenek. A Kornisa negyedben és a kövesdombi Parângului utcában parkolót létesítenek, továbbá a volt Kossuth utcában járólapokat helyeznek el a járdára - tájékoztatott a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal sajtóosztálya. A kivitelezôk a Citadin Prest és az Astor útkarbantartó cégek.
"Úgy látszik, ezeken a tájakon hosszú vajúdások árán jöhet csak a megújulás, de jönni fog, higgyünk benne." - áll az Erdôszentgyörgyi Figyelô legújabb májusi számában, a Szent György-napi ünnepségekre emlékezô írásban, melyben Mester Benjámin alpolgármester köszöntôbeszédét idézik. Az ünnepekrôl egyébként ez a lapszám kétoldalas képösszeállítással is beszámol, Szi-lágyi Zoltán fotóit használva.
A nyolcoldalas havilapban egyébként kitekintôt találunk az adminisztrációs szempontból Hargita megyéhez tartozó, de valójában szomszédnak számító Kôrispatak szalmakalap- múzeumára, sorsáról és munkájáról vall Egy ember a sok közül, neve: Borbély Emma, rövid ismertetô jelent meg a helyi májusi népszokásokról, Sebestyén Péter köszönti az édesanyákat, és a mezôgazdasági teendôk leírása sem maradt ki.
Az Erdôszentgyörgyi Figyelô legújabb számában környezetvédelmi oldalt és diákoldalt, sôt rejtvényeket is találunk, és amint már megszokhattuk, Székely Ferenc szerkesztésében hírrovatot.
Úgy gondolom, hogy a hatodik számát megért, néhány száz példányban megjelenô folyóirat szerkesztôi nem csak híven visszaadták az alpolgármester szavait, hanem valóban hisznek abban, hogy a várossá váló Erdôszentgyörgyön eljön a megújulás.
Egyesületünk a Kistelepülések nagyasszonya mozgalom pályázatát ebben az évben Mai nagyasszonyok címmel Magyarországon és a határon túli magyar közösségek körében is meghirdeti.
A címet azoknak a történelmi nagyasszonyainknak a példájára alapítottuk, akik híres gyógyítók, nevelôk, gazdálkodók, az árvák és elesettek megsegítôi voltak a régi Magyarországon.
A pályázatra bárki jelölhet olyan nôt, akinek jól ismeri önkéntes közösségi tevékenységét, akirôl bizonyíthatóan tudja, hogy nagy mértékben hozzájárul közössége életkörülményeinek javításához, környezete védelméhez, a hagyományok ôrzéséhez, a rászorulók megsegítéséhez.
A levélben jelölteket egyesületünk felkéri, hogy "kö-zösségi életrajzukkal" pályázzák meg a Mai nagyasszony elismerés címet.
A közösségi életrajzok elbírálását követôen független zsûri tesz javaslatot az egyesület közgyûlésének a cím odaítélésére.
A cím ünnepélyes átadására az október 15-i Falusi nôk világnapja alkalmával kerül sor.
1. a pályázó foglalkozásán kívül,
4. jelenleg is aktívan tevékenykedik,
6. közösségi munkájáért még nem kapott kitüntetést.
A pályázatra jelölés határideje: 2003. június 30.
A jelölést a következô címre kell küldeni: 2365 Inárcs, Május 1. u 27., Magyarország
Nem ajánlva, csak sima küldeményként kérjük postázni!
Dr. Bottáné Gajdon Nárcisz alapító elnök
Az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület a Cross Religious Directions on Balkan Networkkal együttmûködésben július 13. és 19. között Kolozsváron, Algyógyon és Magyarvalkón szervezi meg a Cross Religious Directions on Balkan címû nemzetközi ifjúsági tábort. A táborban vallásos és egyéb témájú elôadások lesznek, különbözô mûhelytevékenységek és a Szikra együttes koncertezik. A táborról részletesebben hamarosan az Erdélyi IKE honlapján lehet olvasni (www.ike.ro/cross) vagy a havonta megjelenô IKE Hírlapban.
Érdeklôdni lehet továbbá a kolozsvári IKE- irodánál (Mócok útja 84. szám, 400370-es irányítószám) vagy a 198-050-es telefonszámon. Email: zolix11@yahoo.com, vinczol@hotmail.com. A táborba való bejelentkezés határideje: június 1.
Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság - EMT - idén is megszervezi hagyományos számítástechnika-táborát középiskolás diákok számára. A tábor helyszíne: Kolozsvár, idôpontja 2003. augusztus 25-30.
Középiskolás diákok jelentkezését várjuk 2003. június 30-ig!
A táborral kapcsolatosan az EMT kolozsvári titkárságán lehet érdeklôdni: tel.: 0264- 190825, 0264-194042, e-mail: emt@emt.ro, programszervezô: Kovács Enikô, eniko@emt.ro
Az olaszok 76 százaléka többet dolgozik heti 40 óránál, ezzel több idôt töltenek munkahelyükön, mint európai szomszédaik - derül ki egy felmérésbôl, amelyet egy internetes állásközvetítô, a Monster 12 EU ország 20 ezer foglalkoztatottja körében végzett.
Az olaszok 23 százalékot meghaladó része több mint 50 órát tölt hetente munkahelyén. Az észak-európai országokban - Dániában, Finnországban, Írországban és Nagy- Britanniában - ezzel ellentétes irányzat figyelhetô meg: a munkaidôt heti 25-40 órára korlátozni - írja az Il Sole 24 Ore címû olasz lap hétfôn, a felmérésre hivatkozva. Ezekben az országokban a munkaszerzôdések jelentôsen rugalmasabbak, mint Olaszországban, ahol a rövidített, illetve a részmunkaidôt még nem sikerült keresztülvinni. A Monster felmérése szerint a franciáknak csak 57, a dánoknak 43 százaléka tölt heti 40 óránál többet a munkahelyén.
A Monster szerint ugyanakkor a több munkával töltött idô nem jelenti feltétlenül a jobb munkát: ez a nem megfelelô termelékenység, vagy a nem optimálisan mûködô szervezet jele is lehet.
Minden valószínûség szerint ez volt az emberi történelem egyik legdrágább asztalterítôje: a nevezetes terítô, no meg a csokoládé és a parfüm, amelyeket Mona Sahlin svéd miniszterelnök-helyettes 1995-ben a kormánytisztségével járó hivatali hitelkártyával egyenlített ki, mindössze 70 eurónak megfelelô összegbe került - de derékba törte karrierjét. Hiába tartották ôt Ingvar Carlsson akkori svéd miniszterelnöknek legvalószínûbb utódjának, soha nem lett kormányfô, mert elôbbi lépése miatt korrupció-gyanús politikussá vált - legalábbis a svéd választók egy részének szemében.
Franciaországban, vagy Olaszországban azonban ennél többre van szükség a politikai karrier megkérdôjelezôdéséhez - írja az európai korrupciós helyzetet elemzô cikkében a The Economist címû brit hetilap. Silvio Berlusconi jelenlegi olasz miniszterelnök ellen például büntetôperek folynak könyvelési csalás, megvesztegetés, s több más vádpont miatt, mégis kormányfô lehetett belôle, s nem is szándékozik feladni posztját, sôt: épp most szeretne egy olyan törvényt elfogadtatni a törvényhozással, amely a "magas állami posztot" betöltôknek immunitást ad a bûnperek alól. Ilyen immunitás védte meg Jacques Chirac francia államfôt is attól, hogy válaszolnia kelljen a törvénytelen pártfinanszírozással kapcsolatos vádakra: ezek arra az idôszakra vonatkoztak, amikor ô vezette a francia jobboldal vezetô pártját, az RPR-t, s emellett Párizs fôpolgármestereként ténykedett. Amikor Chirac tavaly újraválasztásáért küzdött, ellenfelei egy olyan, hamisított plakátot készítettek róla, ahol a felirat a következô volt: "Válasszatok újra, vagy börtönbe kell mennem!" Chiracot most védi az államfôi immunitás - de az Elf-Aquitane francia olajcég egykori vezetôi nem élhetnek ezzel a lehetôséggel, s nekik bizony bíróság elé kellett állniuk amiatt, hogy a cégnél éveken át olyan titkos kassza mûködött, ahonnan kenôpénzeket fizettek ki politikusoknak, pártoknak.
Az olasz és (egyes) francia ügyek tehát legalább eljutottak a bírósági szakaszba - szemben az egykori német kancellárt, Helmut Kohlt érintô üggyel, aki illegális kampánytámogatásokat fogadott pártja, a CDU számára. Kohl nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni az adományozók nevét, mondván: a tisztesség ezt nem engedi. Ennek ellenére nem kellett bíróság elé állnia.
Ebbôl is látható, hogy a korrupció megítélése más és más a különbözô európai országokban. Márpedig ezen a téren is közelíteni kellene a tagállamok álláspontjait, ha valóban komolyan veszik azt, amit a 2001. szeptember 11-i amerikai terrormerényletek után elhatároztak: azaz hogy elmélyítik igazságügyi és bûnüldözési együttmûködésüket. Mint a The Economist emlékeztet, szeptember 11. után az EU-tagállamok tervet dolgoztak ki az egységes európai letartóztatási parancs bevezetésére: ez a hagyományos, s bizony igencsak idôigényes kiadatási eljárásoknál gyorsabb, hatékonyabb módszer lenne. Egy ilyen lépés azonban azt igényli, hogy a tagállamok - és azok vezetôi - tökéletesen megbízzanak az összes többi tagállam igazságszolgáltatásának mûködésében. S bizony Berlusconi a lap szerint máris ideges: nemrégiben arról gyôzködte kollégáit - egyelôre hiába - hogy az egységes letartóztatási parancs révén a politikailag elfogult vizsgálóbírók szabadon üldözhetnék ellenfeleiket az országhatárokon túl is...
Az EU belsô reformján dolgozó konvent alkotmánytervezete az eddiginél sokkal szorosabban integrálná az európai igazságügyi, bûnüldözési rendszert. A közösen üldözendô bûncselekmények listáján ott szerepel a korrupció is. "Most már csak azt kellene eldönteni, hogy miként definiáljuk a korrupciót? Úgy, ahogy azt Svédországban értelmezik, vagy úgy, sokkal enyhébben, mint azt az EU-n belül a többi ország teszi?" - teszi fel a kérdést a brit hetilap.
Május elsejétôl költözködik az RMDSZ segesvári szervezete. A Mihai Eminescu kultúrház emeletérôl átkerül a volt pénzügyi igazgatóság helybéli kirendeltségének irodáiba a Hermann Oberth tér 25. szám alá. Egy korábbi tanácsi határozat szerint ez az épület lesz majd a pártház, ahol mindenféle politikai színezet helyi fiókjai székelnek majd. Egyelôre az RMDSZ és a PSD foglalta el a számukra kijelölt helyiségeket. Az RMDSZ a megyei szervezettôl, a Kolping házból és a Gaudeamus Alapítványtól kapott bútorokat, irodafelszerelést. Nemcsak a székház lett új, új vezetôség is került az élre. A március 27-i belsô választás után Gál Barna tanár helyét Gáll Ernô vállalkozó vette át, az alelnök Tóth Tivadar, a Mircea Eliade líceum aligazgatója lett. Elnökségi tagok: Veress László gyógyszerész, helyi tanácsos, Szász Izolda ügyvéd, helyi tanácsos és Domokos Anikó tanárnô. A választmányba a következô személyek kerültek: Bartha Irma - titkár, Buzogány Géza, Fülöp Lajos, Hartel Tibor, Hegedûs Tivadar, Istók Zsolt, Jakabházi Béla, László Imola, Szappanyos Árpád, Teutsch László, Veres Lajos és Veres Zoltán.
A tanárokból, közgazdászokból, vállalkozókból álló választmány elkötelezett szándéka, hogy felfrissítse a tevékenységet úgy, hogy aktívabb szerepet vállal majd a segesvári magyarság közéletének szervezésében.
A segesvári polgármesteri hivatal beperelte a gázszolgáltató vállalatot, mivel hibás gázórákat üzemeltetnek, amelyek kétszer annyi gázat mérnek, mint amennyit a hôközpontok elfogyasztanak. A tömb-házlakásokat ellátó hôközpontok egyikéhez a polgármesteri hivatal korszerû gázfogyasztásmérôt szereltetett, ekkor derült ki a nagy különbség, az új és helyenként az 1960-tól mûködésben levô gázórák által mért értékek között. Dorin Danesan polgármester elmondta, felszólították a gázvállalatot, hogy fizessék ki a különbséget, vagy legalább vállalják fel, hogy hamarosan új mérômûszereket szerelnek a hôközpontokhoz. Mivel a szolgáltató cég nem fogadta el az ajánlatot, a hivatal pert indított ellene.
Amióta Szabó Dénes esperes átvette a segesvári és a hozzá tartozó fíliák irányítását, megpezsdült az élet a katolikus egyházközségben A parókia építôtelep lett. Új egyháztanácsot választottak, amely szívvel-lélekkel támogatja az esperes által kezdeményezett átalakításokat. A liturgikus eszközöket is felújították, rendszerezik majd az egyházi levéltárat, s mindezen "házi munkák" mellett pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítványhoz a várban levô plébánia templom felújítására. A kivitelezésre 700 millió lejre lenne szükség, ennek egy részét kérték a közalapítványtól, a többit a hívek adományából és természetesen más támogatókat keresve egészítik majd ki. Ezenkívül szeretnének központi fûtést is szerelni a templomba, erre 300 millió lejt áldoznának. Szabó Dénestôl megtudhattuk, hogy az elôdje, Harai János esperes által kezdeményezett Apor Vilmos templom építési tervének kivitelezése stagnál. A terület, amelyre a templom kerülne, a polgármesteri hivatal tulajdona, ezt 99 évre bérbe adnák a katolikusoknak. Szabó Dénes esperes viszont mást szeretne. Arra kérte a helyi közigazgatásbelieket, hogy a korábban elvett és még vissza nem szolgáltatott területek egyikéért cserébe a templomnak kijelölt helyet adják vissza teljes joggal az egyháznak. Ezzel kapcsolatos beadványát az esperes eljuttatta a polgármesteri hivatalhoz, ahonnan még hivatalos választ nem kapott.
A Segesvár környéki szórványban élô diákoknak otthont adó Gaudeamus házat az idén bôvíteni szeretnék. Elkészült az A szárny, ahol szobák, tanári lakások és az étterem kapott helyet. A bentlakás vezetôsége örömmel újságolta,hogy a napokban beindították a konyhát (felvételünkön) is, így a diákok már saját éttermükben ebédelhetnek. A B szárnyra, amelynek felépítése kb. 60 millió forintba kerülne az Apáczai Alapítványhoz nyújtott be pályázatot a Gaudeamus alapítvány kuratóriuma. Ebben az épületrészben közösségi termet is kialakítanak majd, s így az épületkomplexum méltó kulturális, bástyájává lesz az itt élô magyaroknak - tájékoztatott Farkas Miklós tanár, a Gaudeamus Alapítvány elnöke.
Kisebbségi fesztiválra készülnek
Az utolsó simításokat végzik a várbeli interetnikai központ székházában. A város talán egyik legrégebbi lakóházát újították fel, ahol a tavaly is sikeres interetnikai fesztivált szervezett az ifjúsági központ. A korszerû irodák, tevékenységi termek mellett egy ifjúsági szállodát is berendeznek. Szükség van mindezekre, hiszen az idén is a házigazdái lesznek az ország legnagyobb kisebbségi fesztiváljának.
Házigazdáink nem tudták, hogy milyen régi az épület, de az biztos, hogy ez volt az egyetlen, amelyik túlélte az 1642-es tûzvészt. Elôkelô szászok tulajdona volt, azt is beszélik, hogy valamikor a XVIII. században egy polgármester felakasztotta itt magát, s azóta a szelleme visszajár kísérteni. Az épületet államosították, utána öt család lakott itt, nemrégiben azonban egy részét visszavehette a szász evangélikus, illetve a római katolikus egyház, ôk adták bérbe a fiataloknak, hogy gondozzák, építsék újra. Az interetnikai központot a Dél-Kelet-Európáért Stabilitási Egyezmény és a stuttgarti kulturális külkapcsolatokat ápoló intézet támogatja, ôk finanszírozták a felújítást is. A munkálatok alatt a mennyezeti vakolat alól festett fakazetták kerültek elô, mi több, az egyik mellékhelyiségbe is egy több száz éves, pajzsmotívumokkal díszített ajtón lehet belépni. A ház érdekessége, építészeti különlegessége, hogy a pagodákhoz hasonlóan a falakat a tetôtér alatt összeácsolt gerendák tartják össze. A székházban irodahelyiségek, két elôadóterem, konyha, étterem, pinceterem lesz, ahol az új rendeltetésnek megfelelôen különbözô tevékenységeket szerveznek majd. Fiatal, igénytelenebb turisták, látogatók 11 szobát (3-5 ágyas) bérelhetnek majd itt 5-10 euróért. A két éve elkezdett felújítást nemsokára befejezik. Mindeddig a támogatók 3 milliárd lejt fektettek be, s továbbra is felkarolják a központ tevékenységét.
Az interetnikai központ augusztus 21-24. között az idén is megszervezi a kisebbségek fesztiválját, amely tulajdonképpen a Romániában élô kisebbségek seregszemléje kíván lenni. Több mint 800 résztvevôt várnak. A néptáncelôadásokon kívül kézmû-vesvásár is lesz, ezenkívül különbözô társadalmi és politikai tanácskozásra, szimpóziumra is sor kerül, ahol az érdeklôdôk alapos helyzetképet kaphatnak a romániai kisebbségek sorsáról. A szervezôk a múlt pénteken tartottak elôkészítô szemináriumot, amelyen több kisebbség képviselôi vettek részt és jelen voltak az ifjúsági szervezetek részérôl is. A megbeszélésen a sajtóstratégiát szögezték le, eldöntötték, hogy kisebbségenként legtöbb 50 személyt fogadnak és arról is tárgyaltak, hogyan tegyék az elôzô évekhez képest gördülékenyebbé a programot. Az idén az ígéretek szerint magyarországi, németországi, ukrajnai, és olaszországi hagyományôrzôk is jelen lesznek a fesztiválon.
Mennyire elégedett a polgármesteri hivatal városszépítésével?
Lôrincz Éva adminisztrátor: - Nem vagyok megelégedve a jelenlegi városvezetéssel, a polgármesterrel. Sokat ígér, kampányszerû beszédei vannak, de ennek még a felét sem tartja be. Mióta mondja, hogy elkészül a sportcsarnok, s még mindig csigalassúsággal haladnak a munkával. Azt ígérte, hogy lesznek zöldövezetek, parkok, játszóterek, hát ebbôl sem lett sok. Minden, ami szép volt, tönkretették, kivágták a fákat, össze-vissza építkeznek. Szóval tehetnének többet is értünk.
Jére Nóra szakács: - Tenni tesznek valamit, de nem eleget. Azt mondom, takarítgatnak a városban, mert ha összehasonlítom például Segesvárt Székely-udvarhellyel, hát van különbség e téren is. Úgy tûnik, nálunk csak a látszatra adnak. Itt a turistaidény, hát nem sokat mozdítottak. Lesz a középkori fesztivál, amit nagy felfordulásnak neveznék, és semmi más. Más években még elmentem, de semmi jót nem láttam, így az idén otthon maradok. Szép beszédet hallani, de egyebet nem.
Simó Irén nyugdíjas: - Hát, ha mondjuk a tisztaságot Brassóhoz hasonlítjuk, akkor mi ehhez képest jól állunk. Nem mondom, a hivatal jól gazdálkodik, csak egy kicsit több kellene. Nem vagyok megelégedve az útjavításokkal. Felkaparják az aszfaltot, s aztán hetekig otthagyják a gödröket, ameddig betömik. Emiatt aztán tele van gödörrel és porral a város.
Szôke László nyugdíjas: - Az utak borzasztóan rosszak, hiába is javítják évrôl évre. A járdák pedig olyanok, hogy az ember akár ki is törheti a nyakát. Persze, mondhatjuk, hogy többet is tehetnének, de sajnos, Segesvár nagyon szegény. A nagyipar tönkrement, nagy a munkanélküliség, kevés pénz folyik be a költségvetésbe. S talán emiatt sem tudnak megfelelôen gazdálkodni. Ezenkívül többet tehetnének a közbiztonságért. Nagyon sok a kocsma, ezeknek a felét fel kellene számolni. Éjjel abban a csendes utcában is, ahol lakom, gyakori a duhajkodás, a randalírozás. A fiatalok pedig mindent tönkretesznek, ami a kezük ügyébe akad. Mindezért ki a felelôs?
Engel Mária varrónô: - Én a tisztasággal meg vagyok elégedve. A virágágyásokba frissen ültettek, a villanyoszlopokra is virágokat helyeztek ki, ez mind szép és jó. Az utak állapota is sokat javult, természetesen mindez a jelen körülmények között. Ha több kulturális rendezvényrôl gondoskodnának - hangverseny, színház -, talán nem is lenne gond.
Koncz Csilla tanuló: - Többet kellene tenni a kultúráért. Nekünk, fiataloknak nincsenek szórakozási lehetôségeink és másfajta kultúrát is igényelnénk, mint ezek a fesztiválok, Drakula-dolgok. A városszépítés szellemi részéhez ez is hozzátartozik.
Viccesen úgy tartja a közvélemény: az elsô gyermeknek fôzik a pelenkáját, a második gyermeknek mossák a pelenkáját, a harmadik gyermeknek pedig szárítják a pelenkáját. Ez még a jobbik eset a harmadik gyermek számára, mert gyakran megesik, hogy a harmadik gyermek a világra sem jön. Amikor az elsô jelentkezik, nagy az öröm és meghatódottság. Fôzik is a pelenkáját örömmel… A második érkezését már kicsit fejcsóválva fogadják szülôk, nagyszülôk és nagynénik egyaránt, de valamelyik besegít, és mossák a pelenkát. Amikor a harmadik gyermek kopogtat, megriad a család … és a harmadik gyermek már nem sír fel. Nincs lehetôsége még a szárított pelenkára sem.
Modern családtervezés: apa, anya, két gyermek.
Természetesen magam is (nagyon) elítélem a mûvi abortuszt. Egyetlen háború, amelyet elismerek, a bölcsôháború. Ha sokan vagyunk, gyôzünk, ha megfogyatkozunk, legyôznek. Gyermeket világra hozni mégis felelôsség. Meg nem felelô körülmények között pedig felelôtlenség!
Azt szokták mondani, ahol hatan esznek, ott a hetediknek is jut egy falat. Viszont azt is mondhatjuk, ahol hatan éheznek, ott a hetediknek sem lesz jobb dolga. Ami pedig arra késztet, hogy ezt a pár sort megírjam, az, hogy a Duna TV-ben végignéztem a "… hol nem volt" címû filmsorozatot. Tragikus sorsú gyermekeket láthattuk, a Föld minden részérôl.
Említsünk ezek közül csak egyet. A brazíliai szegény gyermekek sorsát. Mint prostituáltak tengetik életüket. Világszerte dívik a gyermekprostitúció, de Brazíliában is? Keresztény, katolikus államban? A katolikus egyház egyebet sem tesz, mint harcol az abortusz ellen. Még a családtervezés ellen is. Vajon látja, tudja, hogy milyen sorsra jöttek világra ezek a gyermekek?
Szerintem a legszomorúbb az, hogy egy misszionárius papot is a mikrofon elé állítottak, és ô is azt vallotta, ezeknek a gyermekeknek nincs más választásuk. Vagy az éhenhalás, vagy a prostitúció.
Akkor miért engedték megszületni ezeket a szerencsétleneket? Bûnben, testi, lelki fertôben nônek fel, hogy idô elôtt elhulljanak különbözô fertôzô betegségekben. Ha felnônek is, milyen felnôtt lesz ezekbôl? Milyenek a jelenkori felnôttek, akik ilyen szolgáltatásokat fogadnak el gyermekektôl?
A világban nem csak a gazdasági, de az erkölcsi élet is hanyatlik, és ez a hanyatlás a tragikusabb. Mit láthatunk nap mint nap a képernyôn? Erôszak, kôdobálás, merénylet, háború, gyilkosság… Ha ilyesmirôl nincs szó, már nem is érdekes az adás. Ez ámítja el gyermekeinket is. De vajon velük mi lesz? A mi egy-, kétgyermekes családjainkra mi vár? Tôlünk, felnôttektôl függ ez! Gyermeknap közeledtével gondolkozzunk el ezen!
A brazíliai gyermekek sorsa is felnôtteken múlik, akik világra hozták ôket. Állam, egyház, szülôk felelni fognak értük. Háromnapos karneválokra telik? Háborúkra, bombákra, merényletekre telik? A gyermekekre nem marad pénz? Akik világra hozták ôket, azok feleljenek!
Lét vagy nem lét… Hamleti kérdés ez is.
Lengyel Judit, Marosvásárhely
Május 23. és 25. között Off Road Trophy verseny volt Maros megyében, melyre 25 terepjáró gépkocsit neveztek be. A verseny szervezôi között a következôket sorolja föl a Népújság tudósítása (2003. május 24.): a megyei Off Road Club, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a prefektúra, a Romsilva. A verseny indításakor volt egy kis forgalom-elterelés, prefektusi és polgármesteri szónoklat, tiszta szerencse, hogy papi áldást nem igényeltek a résztvevôk. Szívrepesve üdvözlöm az ehhez hasonló megnyilvánulásokat, mert minden ilyen akció egy-egy újabb rúgást jelent a döglôdô kommunizmus alfelébe. Azt is kitörô örömmel fogadtam, hogy a prefektus nem vesztette el a humorérzékét: "Örvendetes tény, hogy a jelenlegi nehéz körülmények között az emberek kikapcsolódásra is szakítanak idôt, energiát és pénzt" - idézi az újság. Ilyen jó viccet rég nem hallottam, becs’szó.
Gratulálok a szervezôknek: sikerült minden nehézséget leküzdeniük, elindíthatták az EU-s csatlakozás szempontjából oly fontos versenyt. Picuri nehézséget jelentett az engedélyek beszerzése, de látva a verseny támogatóit és ismerve a hazai viszonyokat (vesd össze: ki beszél itt korrupcióról?) merem remélni, hogy hamarabb, kevesebb utánajárással és olcsóbban intézték el, mint pl. egy családi vállalkozás bejegyzését.
Az erdôfelügyelôséget azért kellett beavatni ebbe a természetbarát összeesküvésbe, mert derék versenyzôink - a közúti forgalom elôl elzárt! - erdei utakon szeretnek hajtani legkivált. Kíváncsi vagyok, ki engedélyezte, mennyiért és milyen alapon, hogy egy autócsorda végigrohanjon száz kilométernyi erdei úton? A tudósítás azt sem említi, hogy a 25 versenyzô mennyi büntetést fizetett azért, hogy (törvény- ellenesen!) belemoshassa a kocsiját a patakokba. Idézem: "folyóvízben gázolva mérték össze a lóerôket". No persze, ha a prefektúra és a városháza áldását adja az ilyen bulikra, akkor ezt általában elfelejtik. Holott az alkotmány azt írja: a törvény mindenki számára kötelezô. Vagy mégsem?
Még egy dologra vagyok kíváncsi: hány milliárdot utaltak át a szervezôk a környezetvédelmi tárcának? Csak úgy, nemes gesztusként, a "jelenlegi nehéz körülményekre" való tekintettel…
Kuszálik Péter
Megnyílt a marosszentgyörgyi fürdô, május 25- én, vasárnap én is elkezdtem az orvos által javasolt terápiát.
A strandon végighallgattam a fürdôvendégek egymás közti panaszait, elégedetlenségét a körülményekkel, a víz minôségével, tisztaságával kapcsolatban. A nôk cipelték az ágyakat, ha nem akartak a földre feküdni. A medence alját nem javították ki rendesen. Javítgattak, de a munkálatokat nem végezték kellôképpen. A kabinok külsô oldalán nagy rések vannak, a tetôzet rozoga, a cserép lazán áll, várja, hogy az arra járó tolvajok benyúljanak rajta. Ezért felhívom a fürdôvendégek figyelmét, hogy pénzt, értékes holmit a kabinban ne hagyjanak. A vezetôség a felelôsséget nem vállalja, ha valami eltûnik. Arra nincs pénz, hogy ôrt alkalmazzanak. Így hát, ha valakit meglopnak, marad a kárral.
Ez történt vasárnap délelôtt is, több személyt megloptak, kiemelték a kabintetôn a felakasztott táskákat és kifosztották. A medencében kerültem kapcsolatba a megkárosított hölggyel, 250.000 lejét, egy 500.000 lejes új órát loptak el tôle. Együtt éreztem vele, de a sajnálkozás nem elég, így arra ösztönöztem, jöjjön velem az irodába. Itt hûvösen fogadták mondókámat, s erre megígértem, hogy írok a Népújságnak.
Késôbb megjelent a rendôrség, de a meglopott nô nem volt már jelen, így hát én vettem részt az ügy tisztázásában. Közben a teret is ellenôrizték és megfogták a tolvajt, aki állítólag most jött ki a börtönbôl. Most csak az kell, hogy a megkárosított hölgy jelentkezzen.
Végül csak annyit, hogy a vezetôségnek gondoskodnia kellene annak érdekében, hogy a vendégeknek jobb fürdôzést, biztonságos és kellemes környezetet biztosítsanak.
Péntek Margit, Marosvásárhely
Tudtommal Romániában nem engedélyezett az eutanázia, és mégis gyakorolják.
Mi az, ha nem hallgatólagos beleegyezéssel gyakorolt eutanázia, amit a betegekkel elkövetnek? "Aki bírja, marja" alapon, a 30-35°C melegben a magas vérnyomásban és más betegségekben szenvedôk, idôs betegek tülekednek a patika elôtt, a fôtér és Európába készülôdésünk kellôs közepén. Aztán gyógyszert vagy adnak, vagy nem, mert már elfogyott a pénz, amit én is úgy befizettem, illetve lehúzták, mint mástól, csak más kapott, de én nem.
Úgy tudom, az orvosok, gyógyszerészek, sôt ’89 után már a miniszterek is egyetemet végzett, diplomás emberek, annyi okos ember hogy nem tud egy fontossági sorrendet felállítani, ha már ilyen szûkös a helyzet?
1. Elôször is a gyermekek, mert ha még nekik sem biztosítjuk a szükséges gyógyszereket, várhatjuk, hogy szüljenek a fiatal anyák és a demográfia pozitív legyen.
2. A cukorbetegek, akik gyógyszer nélkül az életüket veszíthetik el (úgy tudom, ôk meg is kapják a rendelôben, jó megoldás).
3. Vannak olyan szembetegségek, amelyek kezeletlenül vaksághoz vezetnek, ilyen a glaukóma. Nekik is felírják azt a kétféle szemcseppet, aminek hiányában rövid idôn belül megvakulhat a beteg, ami nagyon kellemetlen a betegnek és a nemlátó- segély is sokkal többe kerül az államnak, mint a megelôzés.
4. Nem utolsósorban az elmebetegeknek, akik általában a szegényebb néprétegbôl kerülnek ki, és nem tudják megvásárolni a gyógyszert, és betegségüknél fogva több élelemre van szükségük, mert nagyobb az étvágy.
Ha az elmebetegek nem kapják meg a megfelelô gyógyszereket, az egészséges polgárok nyugalma forog kockán, vagy megvárjuk, amíg a fél város megfutamodik?
Már az év ötödik hónapjában vagyunk, még nincs megoldás, vagy ez direkt egy természetes szelektálás célját szolgálja(?) Aki öreg és beteg, nincs semmi keresnivalója ebben a világban, de amíg él, a biztosítási pénzt automatikusan levonják, és nem adnak érte semmit.
Kiss Anna, Marosvásárhely
Már van néhány hete, hogy észrevettem a csodatevô erôkkel bíró asszonyok megjelenését a hirdetések között.
Tudtommal van itt errefelé egy törvény, mely szerint tilos a különbözô kotyvalékok, csodaszerek forgalmazása. Talán most szüntették be ezt a törvényt, és ennek köszönhetô, hogy mind a nyolcan (egy hét alatt kb. ennyit számoltam össze, négyesével-ötösével jelennek meg egy számban) egyszerre "vissza-jöttek" Indiából és Izraelbôl, meg más misztikus helyekrôl, egyenesen ide Marosvásárhelyre. Nem firtatom, hogy tényleg jártak-e ott, de néhány évvel ezelôtt mintha láttam volna ôket itt, az újságok hasábjain. Aztán egyszerre eltûntek. Vajon a cenzúra mûve volt, vagy csak elmentek Indiába, füveket gyûjtögetni? Most újból itt vannak.
"Csinálmányt old fel" és "gonosz átkot ûz el". Mintha a középkorban élnénk! De nem a középkorban vagyunk, ugyanis a hirdetésben mobiltelefonszám is szerepel. És jócskán modernizálhatták magukat, mivel vállalatok mûködését is föllendíthetik. A modern marketinghez is érthetnek, mert mindegyikük reklámjában az szerepel, hogy a többinél jobb, meg hogy olyan füveket ismer, meg olyan betegségeket gyógyít, amelyet orvosok vagy más, konkurens javasasszonyok nem ismernek.
Érdekes, ha minden kisvárosra ennyi jut belôlük, akkor miért van annyi gond mifelénk? Vagy talán a Németországban, Franciaországban vagy Ausztriában élô mágusok mûve a sok gonosz és csinálmány, ami országunkat sújtja?
Már rájöttem, miért "érkeztek" ide, és éppen most. Mikor a helyzet siralmas, az itt élô emberek hajlamosak arra, hogy elhiggyék: mindez azért van, mert valami gonosz átok uralkodik rajtu(n)k. Például így terelôdik minduntalan a kisebbségi kérdésre a figyelem, amikor nagyobb lyukakat kell elkendôzni.
Én azokat a szegény nyugdíjasokat sajnálom, akiknek alig jut pénz a betevô falatra (nemhogy fogyasztásra, közköltségre, netán gyógyszerre), és elég hiszékenyek ahhoz, hogy - keresztény színekbe bújtatott - javasasszonyokhoz fordulnak.
Nem is ellenük emelném fel inkább a szavam. Mert hát demokratikus országban élünk, senkit sem ítélhetünk el vallási vagy ideológiai alapon. Az íróknak/újságíróknak az kellene legyen a céljuk, hogy olvasóik mûveltségét szolgálják. Ha már a ponyvaújságnak nem is, de legalább az értelmiségieknek kellene ügyelniük arra, hogy mit közölnek. Úgyis sokan tartják sötétben meg babonák között a népet.
Ettôl eltekintve nagyon szeretem a jó gondolatokat, melyek a Népújságban megjelennek, maradok hûséges olvasójuk továbbra is.
Vita Szabolcs
Múlt pénteken, május 16-án meghívtak 5 órai teára. Nocsak, jegyezték meg a szomszédaim, alig tudunk rávenni, hogy kilépj a házból, most meg vidáman készülôdsz, mintha valamilyen ünnepségre mennél. De hisz az is ünnepi alkalom arra, hogy azok, akik eddig csak az éter hullámhosszán hallottunk egymásról, személyesen is megismerkedjünk.
Most már egy éve és kilenc hónapja annak, hogy a Marosvásárhelyi Rádió magyar adása két órával bôvült. Szombat-vasárnap kivételével mindennap mûsort közvetítenek nagyon fiatal munkatársak. Az adás címe Délutáni váltás. Szerkesztôi Rákóczi Kinga és Kádár Zoltán, munkatársaik állandó rovattal Biró Zsolt, Agyagási Levente, Szabó Anikó, Kulcsár Andrea és Sármási Bocskai János. Az adás ultrarövid hullámhosszon hallható, sokunk közremûködése pedig a második órában, 15-16 órakor kezdôdik az általános mûveltségi vetélkedôn. Sok és fiatalos zene közepette öt kérdés hangzik el a tudományok, a mûvészetek világából, és az éppen aktuális problémák megbeszélésére is sor kerül. Ezt azokkal tárgyalják, akik a hétfônként kisorsolt bûvös számon kerülnek sorra. Vannak nyeremények is. A fiatal szerkesztôk nem kis igyekezetébe kerülhet minden héten megszerezni azokat a támogatókat, akik adományaikkal járulnak hozzá a játékosok jutalmazásához. Ezen a teadélutánon kitûzôvel a ruhánkon próbáltuk egymást felfedezni.
A játékostársak, meglepetésemre, közelrôl sem a nyugdíjasok korosztályából kerültek ki, szép számmal voltak fiatal édesanyák vagy éppen vállalkozó férfiak, és sok volt az iskoláskorú gyermek. Eljöttek az adáskörzet játékosai pl. Nyárádszeredából, Szászrégenbôl és környékérôl is. A vetélkedô ott is folytatódott, a mûsor parodizálását egy kislány tette meg, nem mindennapi szereplésével. Egy szerencsés hölgyet svéd kozmetikumokkal szemünk láttára szépítettek meg olyan készítményekkel, amilyeneket jutalomként többször is nyerhettünk.
A mûsorvezetôket-szerkesztôket és munkatársaikat a magyar adás vezetôje, Borbély Melinda mutatta be. Elgondoltam, lám-lám, milyen sikeresen fiatalítottak, bárcsak minden intézményünkben így történhetne.
A finom tea, a kellemes környezet, az emelkedett hangulat közepette Kiss Ernô játékostársunk jött egy javaslattal: meg kellene alakítani a rádió baráti körét, ahhoz mi 55-en, akik ott megjelentünk, meg is tehetnénk az elsô lépést, aláírásunkkal jeleznénk szándékunkat. Tudtommal 42 aláírás gyûlt. A találkozó hasonlított az angolok hagyományos 5 órai teázási szokásához, családias volt, hangoskodás nélküli, politikamentes.
Játékostársaim nevében is köszönöm vendéglátóink kedvességét!
- Jó hangulatban vagy, milyen volt? - kérdezték itthon. Egy kicsit polgári, egy kicsit európai stílusú, hazafelé jövet Chopin muzsikája járt az eszemben.
Csendes tiltakozásra készülnek a cukorgyáriak
A marosvásárhelyi Zamur Rt. és a marosludasi Zaharul Rt. Szabad Szakszervezet vezetôje, Trif Augustin a tegnap közleményt juttatott el szerkesztôségünkhöz, amelyben tájékoztatja a közvéleményt, hogy 2003. május 28-án, 10-12 óra között a szakszervezeti tagok a megyei Cukorrépa-termesztôk Egyesületének képviselôivel ôrséget állnak a prefektúra elôtt. Ezzel az akcióval próbálják elérni, hogy követeléseiknek eleget tegyen a kormány. A szakszervezeti vezetô négy pontban fogalmazta meg követeléseiket: * tegyenek közzé kormányrendeletet, amely alapján ebben az évben 60%-ra megnövelik az importból származó nyers cukor vámilletékét , a finomított cukorét pedig 90%-ra; * módosítsák a 2002. évi 55-ös kormányhatározatot, amely a vámilletékekre vonatkozik; * módosítsák a Mezôgazdasági Élelmezésügyi és Erdészeti Minisztérium, a Fejlesztési Minisztérium és a Közpénzügyi Minisztérium által közösen, 2001-ben kiadott 396-os, 3267-es, 2182-es rendeleteket, amelyek a hátrányos helyzetû övezetekben élelmiszert termelô egységekre vonatkoznak, amelyek nem fizetnek vámilletéket, kérik, hogy a cukrot vegyék ki a vámkedvezményes élelmiszerek névsorából; * kérik annak a vegyes bizottságnak az összehívását, amely a Moldova Köztársasággal kötött Szabad Kereskedelmi Egyezmény keretében mûködik.
Trif Augustin szakszervezeti vezetô elmondta, a hazai cukorrépa- termesztôk és -feldolgozók nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mivel a kormány nem védelmezi kellôképpen vámilletékekkel a hazai termelôket.
Tegnap ünnepélyes keretek közt ugyan de meglehetôsen szerény részvétellel nyitották meg a középiskolák Prezent - Lyceum - Jelen elnevezésû fesztivált. Mindazonáltal a polgármesteri hivatal tanácstermében jelen voltak a hivatal képviselôi, a tanfelügyelôség, a sport és ifjúsági minisztérium helyi kirendeltségének képviselôi, iskolaigaz