Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

Nem tudom, hogy mennyire lesz eredményes a napokban létrehozott, a külföldi befektetések román ügynöksége (ARIS) mellett mûködô, külföldi befektetéseket vonzó stratégiai tanács, az azonban mindenképpen furcsa, hogy csupán most, annyi reformtévelygés után jutott eszébe a kormánynak, hogy a külföldi stratégiai befektetôknek nem csupán megkülönböztetett figyelmet illene szentelni, hanem ezt a tevékenységet olyan személyiségre kell bízni, aki nem csupán hallomásból tudja, miként kell viselkedni a pénzt hozó üzletemberekkel.

Ion Tiriac, a vagyonának szóló irigységen túl, sokaknak azért sem szimpatikus, mert nem szórja kimondottan a pénzt. Másrészt viszont a nulláról kiindulók fösvénysége pragmatikus üzletembert sejtet, s talán éppen az alapozza meg vállalkozásai szilárdságának hírét. Tiriac - miközben kartonmilliárdosok iszonyú összegeket szórnak önmaguk reklámját szolgáló célokra - attól a presztízsveszteségtôl sem riad meg, amit a bukaresti profi tenisztorna megszüntetése jelent számára, hisz fel tudja mérni - amit újgazdag üzletember társai közül sokan nem -, hogy eladósodással az üzleti hírnév már nem sokat ér.

Az egykori sportolóból lett milliárdos kezében viszont új minôségében olyan ütôkártyák vannak, amilyenekkel egyetlen kormányhivatalnok sem rendelkezik. Elôször is évtizedes nyugati üzleti tevékenysége révén hitele mérföldekkel magasabb szinten áll, mint bármely PSD-kiskirályé, másrészt vagyona megóvja minden korrupciós kísértéstôl. Ugyanakkor - s ez talán a legfontosabb - tudja, mit vár el a befektetô attól a pillanattól kezdve, hogy kilépett a repülôgép ajtaján, s addig a másodpercig, amíg ismét felült a gépre.

Tiriac olyan üzleti fogásokkal is tisztában van, amelyek a PSD-kormány számos hivatalnokának nehezen férnek a fejébe. Miközben talányosan fogalmaz ("eddig olcsón adtuk el magunkat"), számos nyilatkozata igazolja, hogy ezzel nem azoknak játszik alá, akik a mamutcégekért - a beléjük ölt temérdek anyag értékének okán - dollármilliókat kérnének. Tisztában van vele, hogy sokszor sokkal jobb üzlet nem csupán ingyen átruházni egy céget, de még fizetni is a befektetônek érte.

Hogy mégis némi fenntartással kell kezelnünk az új tanács megalakulását (amelyben amúgy Tiriac mellett olyan cégek vezetô beosztású képviselôit is bevonták, mint a Daimler- Chrysler, a Philips vagy a Magna Europa), az éppen a kormányfüggôsége. Szilárd és feltétel nélküli politikai támogatás nélkül ugyanis - bármennyire tisztában vannak a tennivalóval - minden erôfeszítés kudarcra van ítélve. Talán több esély kecsegtetne, ha airiac minden gáncs ellenére hosszabb idôre kitartana ebben a posztban, s végül keresztülvinné akaratát. Az eddigi tapasztalat azonban az, hogy az üzletember abban a pillanatban, amikor a legkisebb ellenállást tapasztalja, hajlamos venni a kalapját. Hogy nem ragaszkodik semmiféle pozícióhoz, ez adott esetben szimpatikus tulajdonság. A foggal-körömmel ôrzött bársonyszékek országában azonban csupán az ellenfél eszközeinek igénybevételével lehet eredményesen harcolni a külföldi befektetôket ellehetetlenítô közeg ellen.

Tegnap a délutáni órákban került sor az Azomures vezetôsége és szakszervezete közötti munkaügyi perben az elsôfokú ítélethirdetésre. Az Azomures vezetôsége azt kérte, hogy függesszék fel az általános sztrájkot és nyilvánítsák illegálisnak, ugyanakkor az okozott kár megtérítését követelte a sztrájk kirobbanásáért felelôs személyektôl. A bíróság elfogadta a felperes elsô kérését, mondván: "A sztrájkot fel kell függeszteni, mivel annak kirobbantása túl korai volt." A meglehetôsen szûkszavú döntés indoklását a felek csak késôbb kapják kézhez, és ekkor fog kiderülni, hogy tulajdonképpen mit is értendô a túl korai sztrájk alatt.

A szakszervezet mindenesetre a döntésnek megfelelôen, azonnali hatállyal kénytelen felfüggeszteni a sztrájkot, ám lehetôségük van 10 nap alatt fellebbezni az ítélet ellen. A munkások ezután tehát a szakszervezet vezetésével már nem sztrájkolhatnak, de amint egyik szakszervezeti vezetô elmondta, amennyiben a többség a spontán sztrájk mellett dönt, nem fog késlekedni, hogy csatlakozzon.

A per második kérésének tárgyalására és az okozott kár megtérítésére vonatkozó ítélet meghozatalára csak késôbb kerül sor.

Ami pedig a termelés újraindítását illeti, mindenki arra vár, hogy a vezetôség kiadja a parancsot: kapcsolják be a berendezéseket.

A Kovászna Megyei Tanács vezetése átadja a Székelyföld Fejlesztési Régió tervezetét Jonathan Scheele-nek, az Európai Bizottság romániai delegációja vezetôjének.

Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke közölte, a tervezetet a Hargita, Kovászna és Maros megyei tanácsok kezdeményezték mintegy két hónappal korábban.

A Mediafaxnak adott nyilatkozatában Demeter elmondta, a Scheele-lel tervezett találkozón felveti a fejlesztési régió és a regionális átszervezés kérdését.

Szeretnénk meggyôzni az EB romániai delegációjának vezetôjét arról, hogy kezdeményezésünk jó,
alternatívát kívánunk kínálni
bemutatni a bukarestben bemutatott tervekkel szemben. Meg kell érteni, hogy a tervezet célja nem az etnikai különválás, hanem a térség fejlesztése - hangsúlyozta Demeter János. Reményét fejezete ki, hogy a találkozó kaput nyit az EU képviselôivel való együttmûködés felé.

Jonathan Scheele a május 21-24 idôszakban Kovászna és Hargita megyébe látogat, hogy felmérje az EU által finanszírozott projektek helyzetét. Scheele találkozik Horia Grama Kovászna megyei prefektussal, valamint Demeter Jánossal, a megyei tanács elnökével. (Mediafax)

Nemzetpolitikai stratégiaváltás a láthatáron

Túl kell lépni azon, hogy a magyar költségvetés egy bizonyos részét az ezzel megbízott közalapítványok pályázati alapon eljuttatják a határon túli magyar közösségekhez, s ehelyett partneri kapcsolatokat kell teremteni - jelentette ki szombaton Kolozsváron Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára.

Szabó a határon túli magyar közösségek és a magyar kormány közötti partneri együttmûködés kialakításáról tárgyalt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezetô elnökségével. A MeH határon túli magyarság ügyeivel megbízott államtitkára a tárgyalásokat követô sajtótájékoztatón elmondta, hogy a gazdasági, szociális és már téren történô partneri együttmûködés teljesen új filozófiát kíván.

Szabó Vilmos elmondta, hogy a magyar-magyar gazdasági együttmûködés fellendítése érdekében a magyar kormány döntést hozott a külföldi befektetések ösztönzésére létrehozott Corvinus Rt. friss tôkéhez juttatásáról. A Corvinus Rt. 7,5 milliárd forinthoz jutott, így a rendelkezésére álló összeg meghaladja a 10 milliárd forintot.

Ez nem csak az erdélyi magyarság számára fontos és hasznos, hanem a magyar-román gazdasági kapcsolatokon is nagyon lendíthet - hangsúlyozta. Szabó Vilmos beszámolt arról is, hogy az RMDSZ ügyvezetô elnökségével közösen megvonták a Medgyessy- kormány és az erdélyi magyar érdekvédelmi szövetség közötti együttmûködés elsô évének mérlegét. A kormányprogramnak a határon túli magyarságra vonatkozó pontjait elemezve az államtitkár elmondta: fontos, hogy az elôzô kormány által megítélt támogatásokat sikerült megtartani, sôt esetenként növelni lehetett összegüket. Hangsúlyozta: a tavaly novemberi Magyar Állandó Értekezleten elôször történt meg, hogy a kormány képviselôi a határon túli vezetôk elé terjesztették a következô év költségvetés-tervezetét.

Megbeszélés a történelmi magyar egyházak vezetôivel

A magyar kormány feladata a lehetô legnagyobb mértékû nemzeti egyetértés megteremtése - hangsúlyozta Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára vasárnap Nagyváradon, miután találkozott Tôkés László református püspökkel.

A találkozót követô sajtóértekezleten mind a MeH határon túli magyarságért felelôs államtitkára, mind a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a párbeszéd fontosságát emelte ki. Szabó Vilmos hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget tartja a romániai magyarság hivatalos képviselôjének, de az egyházfôkre is fontos partnerként tekint, ezért kezdeményezte, hogy mostani erdélyi látogatása során találkozzon a történelmi magyar egyházak vezetôivel.

Mind a magyar államtitkár, mind a református püspök ôszinte, nyílt eszmecsereként értékelte a megbeszélést. Elmondták, hogy több kérdésben egyetértettek, így például abban, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kezdeményezésére létrejött nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek továbbra is fejlôdnie kell.

A nagyváradi magyar magánegyetem jelenleg a Sapientia erdélyi magyar magánegyetemnek biztosított évi 2 milliárd forintos magyar költségvetési támogatásból 25-30 százalékot kap. Eltérôen ítélték meg a nagyváradi Ady- központ ügyét. A magyar kormány a nagyváradi Mecénás Alapítvány és a nagyváradi katolikus püspökség tervének megvalósítását támogatja, míg Tôkés püspök szerint ez a támogatás az egyházkerülete által Érdmindszenten elképzelt központ létrehozását illetné meg.

Szabó Vilmos vasárnap Nagyváradon megbeszélést folytatott Tempfli József katolikus megyés püspökkel. Szombaton, Kolozsváron Pap Géza erdélyi református és Mózes Árpád evangélikus püspökkel találkozott.

A kormány rendelettel mentesítette a magyar állampolgárságú vállalkozókat a Romániában folytatott üzleti és kereskedelmi tevékenységhez szükséges tartós vízum megadásának korlátozásai alól.

A szombaton elfogadott kormányrendelet értelmében mentességet kapott a korlátozások alól az a tíz állam - köztük Magyarország -, amely a közelmúltban írta alá a csatlakozási megállapodást az Európai Unióval.

A kormány tavaly decemberben módosította az idegenrendészeti törvényt, s ennek keretében a vállalkozói tevékenységhez kért tartós vízum megadását szigorú feltételekhez kötötte: a külföldi vállalkozónak igazolnia kell, hogy legalább 100 ezer euróval rendelkezik a tervezett tevékenységhez, illetve olyan üzleti tervet kell bemutatnia, amely a román illetékesek megítélése szerint hasznos a román gazdaság számára.

Az idén január végén életbe lépett szigorítások alól a törvény módosításával egy idôben felmentést kapott az EU 15 tagállama, valamint további hat ország.

Magyarország a romániai szigorítások bevezetésének pillanatától kezdve tiltakozott a magyar állampolgárságú vállalkozók romániai tevékenységét korlátozó intézkedések ellen. Adrian Nastase kormányfô január végén tett ígéretet Medgyessy Péter magyar miniszterelnöknek, hogy Bukarest megoldja ezt a problémát.

- Milyen a fürdôvállalat jelenlegi jogi helyzete?

- A fürdôvállalat a Salina Invest tulajdonában van 93,9%-ban, 2,1 százalék az APAPS-é, a többi a kisrészvényesek kezében van. A jogi helyzet tehát teljesen tiszta, világos, stabil. Az APAPS, a privatizációs szerzôdés egyik aláírója, de maga Musetescu miniszter is érvényesnek tartja a szerzôdést, mi pedig a szerzôdésben foglalt kötelezettségeinknek a legmesszemenôbben eleget teszünk.

- Elvileg önök a szállodák, a gyógykezelô és több villa tulajdonosai. Mi a helyzet a Bradet és az Alunis Szállókkal, hiszen a vételárban ezek is benne voltak?

- Nemcsak elvileg, gyakorlatilag is a mi tulajdonunk, telekkönyvileg mindenképpen. Az más kérdés, hogy nem mi üzemeltetjük. Különbséget kell a kettô között tenni. A jogi tulajdonláshoz nem fér semmi kétség. A Bradet és az Alunis Szállókat más üzemelteti és perben vagyunk velük. Illetve az Alunis meg is nyerte. Magyarán, el kell adnunk a bérlônek lízingben. De egyelôre még a mi tulajdonunkban van ez is.

- Ha elveszítik a két vitatott szállodát, hogyan szerzik vissza azok arányos értékét?

- A szállodáknak arányos értéke nincs, mert mi részvénycsomagot vásároltunk. Az épületeknek megvan a piaci áruk. Tulajdonképpen a lízingügy sem lefutott ügy, mert el kell ugyan adjuk az illetônek, de ha nem tudunk megegyezni, és ha ô az árat nem tudja kifizetni, akkor sajnáljuk, de a törvény nem kötelez arra, hogy bagóért odaadjuk. A lízingtörvény azt írja elô, hogy a könyvelôségi értéktôl indulva, piaci értéken kell eladni lízingben a szállodát. A piaci érték és a könyvérték között jelentôs különbség szokott lenni.

- Tárgyaltak már az Alunis bérlôjével az eladásról?

- Tárgyaltunk, de további tárgyalásokat kell folytatnunk. Ô jelenleg szünetelteti a tárgyalásokat, hivatkozva az ominózus legfelsôbb bírósági ítéletre. Szerintünk helytelenül teszi, mert a Balneoclimaterica tulajdonában van a szálloda, és ez ellen senki semmiféle ítéletet nem hozott. Tehát a szálloda tulajdonjoga megkérdôjelezhetetlen.

- Milyen a villák tulajdonjogának a helyzete? Ha jól tudom, egész sor perük van.

- Igen, a 10-es törvény kapcsán sokan visszaigénylik a villákat, hiszen annak idején nagyon sokat jogcím nélkül államosítottak. Mi reménykedünk, hogy a bíróság úgy fogja meghozni a döntéseket, hogy a mi tulajdonunkban maradnak. Mert a 10- es törvény kimondja, hogy azoknál a cégeknél, amelyek többségi magántulajdonban vannak, az állam kárpótolja a volt tulajdonosokat.

- A legfelsôbb bíróság az Alunis bérlôje által indított bírósági eljárás során az önök számára kedvezôtlen döntést hozott. A jogi képviselôjük azt nyilatkozta, hogy ennek azonban nincs közvetlen jogi következménye. Ez azt jelenti, hogy semmi sem változik, a bíróság ítélhet, ahogy akar, "a kutya ugat és a karaván halad"?

- A kérdés jogos. Ez egy rendkívüli eset, az ítéletet önmagában és az események tükrében kell nézni, nem általánosságban. Tehát 2001. május 23- án a bíróság egy olyan ítéletet hozott, amelyben felfüggeszti a privatizációs folyamatot. Az ítélethozatal idôpontjában azonban ez a folyamat már lezárult. Ezért a szerzôdést jogszerûnek ismeri el mind a két aláíró fél.

- A legfelsôbb bíróság nem ismerte ezt a helyzetet?

- Ismerte. Arra vár mindenki, hogy az indoklást kézhez kapjuk. Ennek általában két-három hónap az átfutási idôszaka. Abból az indoklásból meg fogjuk tudni, miért utasította vissza a fellebbezésünket. Lehet, ad absurdum, úgy gondolja, nem kell fellebbezni, mert az ítélet okafogyottá vált, már amikor meghozták.

- Ha így lesz, rendben. De, tegyük fel, ugyancsak ad absurdum, ha a Salina mégsem marad - úgymond - "birtokon belül", akkor mi lesz?

- Egy külön bírósági döntés kell elbírálja a szerzôdés jogosságát vagy jogtalanságát. A befektetônek is megvannak a maga jogi bástyái, ôket is védi a törvény, például a magyar-román beruházásvédelmi törvény. Ezért mi ettôl annyira nem félünk, mert bizonyítottuk, hogy már 4 millió dollárt befektettünk és látszik is a változás. A következô 1 millió dollár is érkezik. Tehát mi optimisták vagyunk és tesszük a dolgunkat tovább. Terveink vannak, céljaink vannak, nem hagyjuk magunkat lerázni. Azért, mert itt van két-három ember, akinek az érdekeit sértjük, ezt nem lehet leállítani. A pénznek öntörvényû a mozgása, ha bankszámlán van, akkor azzal kezdeni kell valamit, s ha kezdünk vele valamit, építünk, akkor az építôk dolgoznak, ha pedig dolgoznak, akkor kifizetjük, s ha kifizettük, akkor arra törekszünk, hogy bevételünk is legyen. S hogy lesz bevétel? Úgy, hogy turistákat hozunk Romániából és külföldrôl. Számítunk a megerôsödô román középrétegre, amely ki tudja fizetni a szálloda és a gyógykezelô szolgáltatásait. És ekkor a kör bezárul.

A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Mûvelôdési Egyesület abban a napjainkban zajló vitában, amely az Izsák Márton által készített Deportáltak emlékmûvét (holokauszt-emlékmû) kíséri, fontosnak tartja a közvélemény elé tárni saját állásfoglalását.

Mi, a társaság tagjai, írók, mûvészek, színházi szakemberek, vállalkozók, tanárok és közéleti személyek, Izsák Márton mester kiváló szoborcsoportját mûalkotásként szemléljük, ugyanis alkotója is annak szánta. Ezzel kívánt mementót állítani a közel hatezer elhurcolt és soha vissza nem tért honfitársunknak, az egykori marosvásárhelyi zsidó polgártársainknak.

Polgártársainkat a magyar kormány parancsára a csendôrök szedték össze 1944 májusának elsô vasárnapján, zárták a koronkai téglagyárban kialakított gettóba. Ugyanolyan gettó mûködött az egykori marosszentgyörgyi téglagyár közelében, a marhavásártéren is. Gyerekeket, idôseket, betegeket, csecsemôket, nôket és öregeket, háborús munkaszolgálatból hazatérô férfiakat hurcoltak el, szolgáltattak ki a náci haláltáboroknak. Legtöbbjük soha nem tért haza Auschwitzból. Nemzedékek hiányoznak.

Emlékük legyen áldott. Emlékezni fogunk reájuk, emlékeztet rá az emlékmû Marosvásárhely közterén.

De hol van a többi zsidó emlékmû, melyeknek Románia-szerte állniuk kellene, hiszen nem csak Marosvásárhelyrôl hajtották a halálba a sárga csillagosokat?

Tisztában vagyunk a múlttal, és azt szeretnénk, ha a marosvásárhelyi magyar és román közöség is pontosan emlékezhetne a múltra, torzítások és elhallgatások nélkül. Mert az agyonhallgatás sem lehet gyógyír az 1944-1945 szaggatta sebekre. A holokauszt semmivel sem mérhetô össze.

Úgy gondoljuk, egy mûalkotásnak a célja a lelki gazdagodás, maga az emlékezés és emlékeztetés. Korántsem a történelmi szemlélet kialakítása vagy a felelôsségek kiosztása. Nem egy esetleges szoborfelirat dolga valamiféle régi adósság törlesztése.

Marosvásárhelyen csakis magyar felelôsséget emlegetni egy emlékmûvön rosszízû, oda nem illô és fôleg feszültségkeltô. Hiszen az Antonescu-kultusz mûvelôi éppen a magyarok kizárólagos bûnösségére kívánnak utalni minden módon a romániai holokauszt története kapcsán.

A marosvásárhelyi izraelita hitközség elöljárói, akik a szobor feliratát kitalálták és kitették - miközben a minisztérium diktátumára hivatkoznak -, nem fújhatnak egy követ Antonescu híveivel. Legalábbis így gondoljuk mi, akik elkötelezettjei vagyunk a demokráciának.

Egy szobor mellé nem szükséges semmilyen melléklet, hosszadalmas magyarázat. (Miként Kolozsvár polgármestere teszi.) A mûalkotás címe legyen rövid és lényegre törô. Így gondoljuk mi, akik magunk is mûalkotásokat hozunk létre. A holokauszt avagy Soáh szó tökéletesen elegendô a 21. század embere számára. Mert szobrot a jövendônek és nem a tegnapnak állítunk.

Fölösleges a magyar népközösséget avagy éppen a maradék zsidóságot kitenni oktalan gyûlöletnek, megvetésnek, kellemetlen pillanatoknak. Aki szelet vet, vihart arat, tartja a közmondás.

Nem fölösleges viszont, sôt beszélni kell a zsidóüldözésrôl, a deportálásról és a gázkamrákról, Horthyról, Hitlerrôl, Bakyról és Endre Lászlóról, Antonescuról és Lecca tábornokról, akik az észak-erdélyi és a romániai holokauszt végrehajtásában tevôleges szerepet játszottak. Beszéljenek róla túlélôk, amíg közöttünk járnak, történészek, publicisták, tanárok, említsük meg az utánunk jövôknek minél gyakrabban. Miként azokat az igaz embereket is, akik a vészkorszakban segítettek az üldözötteken. Vigyük gyermekeinket gyakran a szobor elé, hogy megértsék, mi az: embertelenségben élni-halni.

A marosvásárhelyi magyarság nem fut a felelôsség elôl. Nincs oka rá. A szobroknak pedig ne szánjuk a törvényszékek szerepét.

Azt hisszük, ezt végül zsidó barátaink is belátják.

Wolfowitz Bukarestben

Ioan Mircea Pascu honvédelmi miniszter és Paul Wolfowitz, az USA védelmi miniszterének helyettese Románia jelenlegi politikai és katonai kontextusban játszott geopolitikai és stratégiai szerepérôl folytatott eszmecserét hétfôn, tájékoztat a Honvédelmi Minisztérium közleménye.

Wolfowitz méltatta Románia részvételét a balkáni és afganisztáni békefenntaró missziókban, és értékelte az iraki helyzet stabilizációs mûveleteiben való részvételi elkötelezettségét.

Ioan Mircea Pascu tájékoztatta az amerikai politikust a román haderôreform fejleményeirôl.

A találkozón részt vett Mihail Popescu vezérkari fônök és Michael Guest, az USA bukaresti nagykövete is. (Mediafax)

Nincs kibôl választani?

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott ajánlatok alapján összeállították a javaslatot a díszpolgári, illetve a Pro Urbe-címekre. A jelöltek listáját a helyi tanács elemzi majd és dönti el, kit illet meg igazán ez a megtiszteltetés. Civil szervezetek, magánszemélyek javasolhattak jelölésre érdemes személyiségeket, sôt, amint Marius Pascan, a hivatal szóvivôje elmondta, önjelöltek is akadtak. Helyszûke miatt nem soroljuk fel az eddig javasoltak teljes névsorát, csak néhány nevet említünk: Lazar Ladariu újságíró, dr. Cornel Moraru irodalomkritikus, Gheorghe Popa nyugalmazott tábornok, Vasile T. Suciu ny. ezredes, Catana I. Ioan háborús veterán, dr. Emil Silvas akadémikus, valamint dr. Csiha Kálmán ny. református püspök, dr. Dienes Sándor orvos, Szemanyi Tibor és Margit, Albert Erzsébet volt sportolók, Alexandru Nerva Tirneveanu bélyeggyûjtô stb. A Pro Urbe címre Hans Grimm tanárt és Atanasiu I. Popa publicistát ajánlották.

Az említettek közül több személyt már a tavaly is "elôterjesztettek". A tanácsi határozat elôkészítéséhez a szabály szerint meg kell indokolni a javaslatot. S bár e cím nem jár semmiféle anyagi juttatással, furcsa, hogy miért van ennyi javaslat. A díszpolgári cím azoknak jár, akik valóban tettek valamit annak érdekében, hogy a város fejlôdjön, jó híre legyen nemcsak az országban, de a határon túl is. Véleményem szerint a névsorban több olyan személyiség van, aki még távolról sem érdemelte ki ezt az elismerést. Reméljük, a tanácsosok az említett szempontokat figyelembe véve döntik majd el, kinek nyújták át az oklevelet. Ha továbbra is politikai, etnikai, és más hasonló meggondolás alapján választják a díszpolgárokat és nem azokra szavaznak, akik valóban példaképei kell legyenek a városnak, akkor nincs értelme címeket adományozni.

XXXIII. Marosvásárhelyi Zenei Napok

Olga Babadjan szívesen improvizál a hangversenyeken. Gyakran történik meg, hogy a koncertteremben bármely hallgató részérôl érkezô zenei témára, erre szóló mindennemû elôzetes felkészülés nélkül kész fejben kidolgozni és rögtönözni zenét és azt azonnal be is mutatni a közönségnek. Így akár zenei témával a
"zsebünkben" ülhetünk be az orgonaestre a hangszerek királynôjét hallgatni.

A tanulmányait egykor a Moszkvai Zeneakadémia orgona-zongora szakán végzô, utóbb doktorátusi címet szerzô, olykor komponálással is foglalkozó mûvész az üzbegisztáni Szamarkandban született. Zenész családban. Egy ideig szülôvárosában tanároskodott, hangszerszólózott. Közel tíz éve pedig Bukarestben, a zeneakadémián ad elô, munkatársa a fiatal elôadómûvészek számára rendezett Jeunesse musicale nevet viselô versenynek. Említett kettôs képzésébôl adódóan tagja a Zongoramûvészek Nemzetközi Alapítványának. Mindenekelôtt a romantika érdekli, ezen belül különös figyelemmel fordul a francia orgonairodalom felé.

Gazdag, széles színskálán mozgó mûsorában találni többet kortárs román szerzô alkotásaiból is. Kézenfekvô tehát ma esti mûsorának mûfajgazdagsága. Orgonára szerzett, szabad formát jelentô improvizációs mûvek, futamokkal tûzdelt toccaták - D. Buxtehude: d-moll toccata, Max Reger: Toccata, op. 59 - hangzanak majd el, protestáns egyházi népénekek, korálok - Bach: Jesus Christus, unser Heiland; Kleines harmonisches Labyrinth valamint három Brahms- korál: Herzliebster Jesu; Herzlich tut mit verlang; O Gott, du frommer Gott; továbbá Louis Vierne: Clair de lune, Hymne du soleil; D. Sosztakovics Katerina Ismailowa címû operájából a passacaglia; S. Toduta két recitativója az elôadómûvész átiratában, végül Max Reger kéttételes hangszeres darabja, a d-moll szonáta.

A Bodor Péter soron lakó olvasónk jelezte, hogy közel egy hete, a bejáratnál kifüggesztették a tömbházra érvényes melegvíz- szolgáltatási programot. Az értesítés szerint a lakóknak hétköznapokon 5-9, 14-22 óra között, míg hétvégenként állandóan biztosítanak meleg vizet. A gond az, hogy reggel is csak hideg víz folyik a melegvízcsapból. A szolgáltatás korlátozásáról Valentina Luciantól, az Energomur sajtószóvivôjétôl érdeklôdtünk.

- Az Energomur felmérést végzett a melegvíz- fogyasztásról, kimutatva azokat az idôszakokat, amikor a lakók többet, illetve kevesebbet fogyasztanak. A eredmények alapján az érintettek hétköznapokon leginkább 6-9 óra között és délután, hétvégén pedig folyamatosan használják a meleg vizet. A felmérés nyomán megbeszélésre hívtuk a nagy adósságokat felhalmozó lakó- és tulajdonosi társulások vezetôit, s ismertettük velük az eredményeket, javasolva nekik, hogy fogadják el a korlátozott melegvíz- szolgáltatást. Ezt eddig minden adminisztrátor elfogadta. Erre elsôsorban azért van szükség, hogy kisebb költséggel lehessen elôállítani annyi meleg vizet, amennyire a fogyasztóknak szükségük van. Szakembereink szerint többe kerül, ha folyamatosan megfelelô hôfokon kell tartani a meleg vizet, mintha bizonyos idôszakonként teljesen újramelegítik azt. A korlátozást átterjesztjük mindazon tulajdonosi társulásokra, amelyek nem törlesztették a vállalattal szembeni adósságaikat. Így próbáljuk megelôzni a kintlevôségek növekedését.

Mindenki felelôs a rendért és a tisztaságért

A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal megkötött szerzôdés értelmében a polgárôrök rendszeresen járôröznek. Elsôsorban a köztisztaságra és a közrend megôrzésére figyelnek. A koldusokat és a prostituáltakat is büntetik. Legutóbb május 7. és 13. között szerveztek razziát. A polgármesteri hivatalhoz eljuttatott jelentés szerint az említett idôszakban 217 személyt igazoltattak, 7-et figyelmeztettek, hogy törvényt sértettek, 11-et pedig összesen 35 millió lej értékben bírságoltak meg, ezenkívül a 61/91-es törvény értelmében 4, míg a 224-es kormányhatározat alapján 7 jegyzôkönyvet készítettek, ezek alapján a büntetés összesen 35 millió lej. A polgárôrök a Kövesdombon épülô unitárius templom környékét is rendszeresen bejárták, és az ott tanyázó hajléktalanokat felszólították, hagyják el az építô telephelyet. Megfigyelés alatt tartották a kövesdombi, a November 7, illetve a Tudor negyedbeli, valamint a fôtéri templomokat, ahol a koldusokat vették célkeresztbe. Ami a köztisztaságot illeti, ezen a téren is találtak kivetnivalót. Megállapították, hogy például a Dacia szerviz melletti Poklos-híd mellôl hetek óta nem szállították el a szemetet. Nagyon sok utcai szemétkosarat tönkretettek, elloptak. A Rózsák terén, a Luxor üzlet lejáratánál, a parkoló körül földre öntött konyhai hulladékkupacokat találtak. Hasonló a helyzet a Doina és Jenô bárnál. A Fortuna-Diamant környékén több utcában (Rodniciei, Progresului, Viitorului, Muncii, Jeddi út, Sârguintei, Pomicultorilor, Bucinului), az eurokukák és a konténerek körül is hatalmas szeméthalmok tornyosultak. Hasonló a helyzet a December 22.-Unic üzlet környékén is. A Székely Vértanúk, a C. Romanu Vivu utcában találtak el nem szállított szeméthalmokat. Az Állomás téren az utcai szemétkosarakat nem ürítették ki, a Gyulafehérvári, a Ludasi, a Radnót utcákban zsákokban helyezték ki a szemetet és nem kukákban. A Kövesdombon pedig a Petru Dobra, Lamâitei, Koós Ferenc, Godeanu és a Magurei utcákban voltak olyan eurokukák, amelyekbôl túltelítettség miatt kiömlött a szemét. Szerte a városban az utcákon és a járdákon építkezési törmeléket tárolnak, halmoznak fel. Ez a fajta hulladékkezelés sincs megoldva.

A lapunk kérdésére, hogy ezt miért nem rendezték korábban, a polgármester azt felelte, a szeméttelepre kell szállítani a törmeléket, ahol ezzel befedhetik a hulladéktárolót. S azt is megemlítette, azért küzd, hogy visszavegye a város a Meggyesfalvi negyed mögött levô volt téglagyári bányát, mert ide több évig lehetne majd hordani a törmeléket, s akkor ezt a kérdést is megoldják.

A polgárôrök jelentésével kapcsolatosan Dorin Florea polgármester szokásos heti sajtótájékoztatóján elmondta, ha a törvények olyanok, hogy bizonyos értelemben megengedik a kibúvót, akkor a helyi tanácsnak kell olyan határozatot hoznia, amivel a közfegyelmet és a tisztaságot fenntartsa. A lakótársulások vezetôi, adminisztrátorai pedig meg kell értsék, hogy a tömbházak körüli rendfenntartás, takarítás az ô dolguk és felelôsségük.

- Munka és nevelés, az kell a népnek! - mondta a polgármester, kifejtve, csak akkor lesz rend a városban, ha a társadalom a semmi embereket kiközösíti, s csak azokat fogadja el, akik civilizáltan tudnak együtt élni.

Napjainkban egyre inkább megoldhatatlan problémát jelent a fiataloknak a lakásvásárlás. Szinte napról napra változnak az árak, s az utóbbi másfél év leforgása alatt közel négyszeresére emelkedtek. Az ok egyszerû: a kínálat távolról sem fedezi a keresletet. Ehhez hozzájárul azonban az Országos Lakásügynökség által épített új lakások csillagászati ára, amelyhez próbálnak felzárkózni a régi, de még jó állapotban levô tömbházak.

Egy garzonért 10-11.000 eurót kérnek, az árak fixek. Az elsô osztályú kétszobás lakások 500 milliónál kezdôdnek, a legolcsóbb háromszobás 600-700 millió körül mozog. Magánlakásokról ne is beszéljünk, a legkevesebb 50.000 eurós ár miatt a fiatal számára elérhetetlen álom marad. És akkor homlokára csap: a polgármesteri hivatal diadallal számolt be az ANL-lakásokról. Amivel úgymond megoldja a megyeszékhely lakáshiányra vonatkozó társadalmi problémáját. Kilincsel, határidôre benyújtja az igényelt iratokat, s várja a verdiktumot. Már a harmadik tömbházat adják át, s ô még mindig nem kerül sorra. Pedig nem is a lista végén lóg, ám az elôtte várakozók sora nem akar fogyni. Reménykedve, kissé bizonytalanul kopog be az ügyosztály igazgatójánál.

Rövidesen kiderül, az ôsszel átadott tízemeletes tömbház lakói közül sok családos visszamondta a garzont, hogy biztosan kapjanak tavasszal a kétszobásból. Hogy ezáltal más várakozót szorítanak hátrébb, nem számít.

Aztán eljön a tavasz. A márciusi átadás kivitelezési okok miatt nem történik meg. A fiatal reménykedik, de a "lista" szerint túl hátul áll. Megint az igazgató. A folyosón találkoznak. Amikor érdeklôdik, vállrándítás: ôszire halasztották a munka átadását. Különben is, nyáron sátorban a Maros-parton is lehet lakni.

A fiatal elôtt elsötétül a világ. Érzi, ha még egy másodpercig kell látnia az igazgatót, nem felel tetteiért. Gyorsan elköszön és távozik.

A Déli Sarkon hegyet neveztek el róla, ez az egyik ünnepi ajándék. A 82 éves pápa hétköznapjait azonban a küldetés teljesítése határozza meg.

A Szentatya különleges ajándékot kapott negyed százados pápai jubileuma kapcsán. A Déli Sark egyik 1100 méter magas hegyét ezentúl a térképek II. János Pál néven jegyzik. A hivatalos ünnepség ugyan október 16-án lesz, de a 25 esztendôvel ezelôtti kezdésre való ünnepi megemlékezés sorozat már zajlik. Szent Péter, IX. Pius és XIII. Leo után ô a negyedik helytartó, aki ilyen hosszú ideig irányíthatta az Egyház életét.

Karol Wojtyla: fáradt öregember, legalább is a televízió árulkodó képsorai szerint. II. János Pál: fáradhatatlan fôpap. Látszatra a pápa nehezen viseli 82 évének terheit, szenved a Parkinson-kór miatt, megviselte a pápasága idején végrehajtott öt mûtét, mozgásában gátolja jobb térdének izületi fájdalma. Lendületét azonban csak ideiglenesen fékezték testi bajai. Fizikai "megújulása", érthetôen, téma a sajtóban. Egyebek között arról írtak a lapok, hogy a kedvezô változás a "Montaigner- pirulának" köszönhetô. Ezt, állítólag egy francia tudóstól kapta, a múlt év júniusában.

"Igaz, hogy a pápa jobban van az egy évvel ezelôtti állapotához képest, de ennek semmi köze Luc Montaigner tablettáihoz. A Parkinson-betegség ellen sem szed új gyógyszert. A javulás kizárólag a megváltozott idôbeosztásnak, a több pihenésnek és a fizioterápiának köszönhetô" - mondta Joaquin Navarro-Valls, a Vatikán szóvivôje. Orvosa szerint a Szentatya a természetes gyógykezelés híve, amennyire lehet, csökkenti a munkát, többet pihen, változatosabb a diétás étkezése, masszázs és fizioterápiás kezelés segíti. Hozzátette, hogy a napi programja nem, csak a különféle kötelezettségeinek ideje változott. Kevesebb tárgyalást vállal. Még a hivatalos beszédek felolvasását is mellôzi, adott esetben ezeket írásban kapják meg az érintettek.

A program nem ad idôt Karol Wojtylának a kedvelt sétákra, a palota kertjében. Orvosa szerint ennek a helyébe lépett a masszázs és a testerôsítô gyakorlat - látható, észrevehetô hatással. A korábban erôsen megdôlt felsô teste, mely a légzését nehezítette, beszédei felolvasásában zavarta, most az egyenesebb háttal tisztább és érthetôbb beszédhez is segíti.

S hogy jobban van, az évi útitervei is bizonyítják. Ezeken folyamatosan dolgoznak a Vatikánban. A program voltaképpen méltó a világjáróként is megismert és megkedvelt pápához. Május és október között meglátogatja Horvátországot (június 5-8), Boszniát (június 21), Szlovéniát (szeptember). A legfárasztóbbnak a mongóliai látogatás ígérkezik, augusztusban.

Százötven éves az enyedi tanítóképzés. A közel négyszáz éves, nagy nevû-nagy hírû Bethlen Kollégium keretei között kisebb-nagyobb megszakításokkal másfél évszázada munkálkodik ez az iskola az erdélyi magyar népnevelés szolgálatában. Hûséggel, példamutató hivatástudattal áll küldetése magaslatán.

Itt felkészült pedagógusok nemzedékei tanították a betûvetést ezeken a tájakon; a székelyföldi falvakban, a mezôségi szórványokban, a Maros és a Küküllôk mentén voltak szorgos magvetôi a kultúrának, igehirdetôi az anyanyelven való megszólalásnak - és megmaradásnak. Mert az enyedi "képezde" nem csupán egy kisváros, nem csak egy szûkebb régió szellemiségének tûzhelye volt a tovatûnt idôkben, s maradt mindmáig, hanem az erdélyi magyarság egészének értékgyarapító intézménye - valóban olyan "kohó", ahol az emberség és a mûveltség szilárd alapzata formálódott. Az ma is - megannyi könyvégetô pusztítás, betiltási kísérlet és bátor újrakezdés után: Nagyenyed változatlanul az örök humánumban gyökerezô embernevelés, tudatformálás eleven mûhelye. Iskola, ahol odaadó professzorok, nevelôk irányításával lelkes fiatalok csapatai készülnek szorgalmasan gyönyörû hivatásuk gyakorlására.

Mai tanítójelöltek, tegnapi-tegnapelôtti véndiákok, tanárok és tanítónôk, helybéli érdeklôdôk és sokfelölrôl érkezett vendégek, meghívott személyiségek színes forgatagában élt négy napon át az öreg Kollégium. Udvarán (bizony, romladozó falak között) Bethlen Gábor és I. Apafi Mihály fejedelem mellszobrának tekintete, jeles tanárok és kiváló egykori tanítványok emléktáblára vésett névsora - hogy csak pár nagy nevet említsek: Pápai Páriz Ferenc, Aranka György, Kôrösi Csoma Sándor, Bolyai Farkas, Barabás Miklós, Kemény Zsigmond, Barcsay Jenô, Áprily Lajos, Szabó T. Attila, Vita Zsigmond - késztette pillanatnyi megállásra, múltba merülésre a szemlélôdôt. Felejthetetlen arcokat idéz meg az emlékezés: Gáspár János, Fejes Áron, Elekes Viktor, Juhász Albert, Veress Gábor, Csefó Sándor, Nemes János… Valamennyien meghatározó egyéniségei voltak a tanítóképzésnek, az enyedi múltnak, akik apáinkat indíthatták útnak a református kántor-tanítói pálya rögös, de messze vezetô ösvényein. Hogy a volt növendékek aztán a szellem és a helytállás szószólói legyenek ôrhelyeiken, kórusokat vezessenek, színdarabokat tanítsanak be a falu fiataljainak, könyvtárakat alapítsanak - a mindenesség honi hívásának engedelmeskedve. Úgy érzem, ôk is jelen voltak, vannak Nagyenyeden ezeknek az emlékezô és jövôt tervezô ünnepnapoknak a forgatagaiban, a tanítójelöltek mintaóráin éppen úgy, mint a tudományos ülésszakon, a kiállításokon, az író-olvasó találkozón, a nemrégiben végzett növendékek megkapó színpadi elôadásán, a vitafórumon, a gálamûsoron, a diákok szombat esti bálján. Felsorolni is nehéz lenne a rendkívül gazdag és változatos program valamennyi eseményét, mozzanatát. De semmiképpen sem maradhat említés nélkül például a Barcsay-emlékplakett leleplezése; a Duna menti Szentendre szép ajándékát hozták el Enyedre a világhírû magyar - mezôségi származású - festômûvész hagyatékának gondozói. Ugyanekkor került sor az évfordulós alkalomra szerkesztett, vaskos Emlékkönyv bemutatására is a könyvtárteremben, szépszámú érdeklôdô jelenlétében. (A kötetet Bakó Botond, Demény Piroska és Józsa Miklós állította össze; megjelent a Mentor Kiadó gondozásában.) És a Kollégium Dokumentációs Könyvtárában elmúlt századokra emlékeztetô iratokat, kiadványokat, régi fényképeket láthattunk - a sokszor emlegetett Bethlen-szellem mindenkori enyedi jelenlétének, mûködésének beszédes bizonyítékait. Ezekrôl a megsárgult papírlapokról maga a történelem szólott mihozzánk.

Múltat idéznek a megkopott kollégiumi lépcsôk is, melyeken felfelé lépdelünk Simon János igazgató úr szíves kalauzolása mellett. Az iskola egykori tanulója, aki most már öregdiákként kíváncsi arra, hogy melyik is volt akkoriban az ô osztályának tanterme, nem más, mint Sütô András. Megtaláljuk, s belépünk. Persze: egészen más. Fapadok helyett kényelmesen székeken ülhetnek a mai képzôsök, kis asztalkák mellett. De a falak, az utcára nyíló ablakok híven ôrzik a múlt hangulatát. S a maguk hangtalan nyelvén beszélnek most nekünk arról a pusztakamarási kisfiúról, aki az itt nyert indítások birtokában járja töretlen írástudói felelôsséggel anyanyelvünk, kultúránk Nagyfejedelemségének útjait a betûk birodalmában.

Sokáig emlékezetes marad - s bizonyára nem csupán az enyediek számára - az a szombat délután, amikor a Kollégium tágas dísztermében, több száz jelenlevô élnék figyelmének közepette Sütô András emlékezett a múltra s szólott jelenünk égetô gondjairól, arról, amit ô egykoron így fogalmazott axiómává: "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk." Hogy megmaradhasson az erdélyi szórványok magyarsága is anyanyelvében, nemzeti mivoltában, a Mezôség holttengeri szigetvilágának kis közösségeiben, a dél-erdélyi tájakon, mindenütt, ahol valamikor ugyancsak virágzó magyar települések élték mindennapjaikat, házat-hazát védelmezve a betolakodó keleti hadak ellenében, s szabadon imádkozhattak templomaikban.

Sütô András vallomásos szavai vezették be a közelmúltbeli hetvenes évek legvégén készült rövidfilm vetítését, melynek kissé megfakult kockáin azt láthattuk, hogy az író kis unokájának kezét fogva miként barangol az enyedi történelem forgatagaiban; azt hallhattuk, hogy miként kiáltotta világgá figyelmeztetôleg - a nacionalista-kommunista diktatúra füle hallatára - panaszos igazságainkat, már a film címével is hangsúlyozva mondandójának üzenetét. Méltó volt ez az emlékidézés az évfordulós ünnepség valós tartalmához.

… Százötven esztendô eseményeire, eredményeire, sûrû fényeire és ritka gyászaira pillanthattak vissza Nagyenyeden az egybegyûltek ezeken a májusi ünnepnapokon. És nem maradt háttérben a mellôzhetetlen kérdés sem: hogyan tovább? Dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyûlés elnöknôje meleg hangú levelet küldött Simon Jánosnak, melyben egyebek között ez olvasható: "Ezúton is szeretném Önöket biztosítani afelôl, hogy a Kollégium jövôjét figyelemmel kísérem. Minden tôlem telhetôt megteszek azért, hogy intézetük az illetékes magyar állami szervezôtôl is megkapja a nemes küldetése teljesítéséhez elengedhetetlen anyagi és erkölcsi támogatást." Biztató, szép szavak! Megérdemelné Enyed, a Kollégium, az erdélyi magyar tanítóképzés ügye, hogy a magas szintû figyelemnek konkrét tartalma legyen - mielôbb…

A százötvenedik évfordulót ünneplô iskola növendékeihez, tanáraihoz üzenetet intézett Románia oktatásügyi minisztériumának vezetôje, Ecaterina Andronescu asszony is. Az itt folyó munka jó menetének érdekében ígérte segítségét. S ez sem kevés…

Az ünnepnapokat megnyitó beszédében Simon János, a Bethlen Kollégium agilis igazgatója a Nagy Fejedelemhez címezve szavait, Sütô András Nagyenyedi fügevirágából idézett: "Az útmenti csalán példáját követjük: minél jobban tépdessük, annál jobban sokasodik. Jól tudjuk, hogy jövônk az iskolák falai közé van letéve".

A mindenkori tûzfelelôsök gondja, hogy a fejedelmi kezekkel meggyújtott tüzet Nagyenyeden soha ne engedjék kialudni.

A hangverseny napjának közeledtével egyre inkább tapasztalom: be kell mutatni Bogányi Gergelyt a közönségnek, vannak dolgok, amit el kell mondani róla, s egyáltalán arról, minek köszönhetô az ô jelenléte Erdélyben. Ez pedig az én feladatom, hisz ismerem a hangversenykörút szervezésének körülményeit, fontosabb részleteit. Elôadói személyiségének ecsetelését az életrajz és a szakirodalom egyes dokumentumaira építem, mivel ezek is igen beszédesek.

Ki az tehát, akit generációja legtehetségesebb magyar zongoramûvészének tartanak? Bogányi Gergely neve az 1996-os budapesti Liszt-verseny megnyerésével vált ismertté. Szakmai berkekben "elôtte is tudták a váci fiúról, hogy nemzetközi szólistakarrierre hivatott, rendkívüli tehetség" (írták róla a Muzsikában), s ezt többek közt a budapesti Chopin- és Mozart-versenyek gyôzelmei, finnországi megmérettetések ismételten elnyert elsô helyezései is bizonyították. Mégis az "áttöréshez" kellett a nyolc évtizedes történetre visszatekintô legendás Liszt-verseny. Így 1996 óta Bogányi pályája ténylegesen a figyelem központjába került. S továbbra sem hazudtolta meg hangzatos indulását. Mert, bár a budapesti Liszt Ferenc és a helsinki Sibelius Zeneakadémiákon való felkészülése mellett Dimitrij Baskirovot, Murray Perrehiát, Rados Ferencet és Schiff Andrást, az Egyesült Államokból pedig Sebôk György professzort mondhatja mesterének, ma már Bogányi neve magáért beszél: "Játékának érettségével, nemes egyszerûségével emelkedik kortársai fölé." Említett versenygyôzelmébôl adódóan elsôsorban Liszt-játékosként tartották számon, de a 2002-ben gyümölcsözô hatalmas vállalkozása óta Chopin neve is elválaszthatatlanul mûvészi sorsának része lett. "A Liszt-játékos Chopin-estje", "A csoda, amit Chopinnek hívnak", "A díszpolgárban reinkarnálódó Chopin" csak néhány cím, mely a grandiózus feladat életbeültetését visszhangozza: kilenc hangversenyen eljátszani a 201 darabból álló teljes chopini életmûvet. Országszerte 25 alkalommal lépett fel ezzel a programmal, ugyanakkor Finnországban is bemutatta a teljes sorozatot. S bár a Réti Zsuzsanna által a Népszavában megjelentetett interjúban azt nyilatkozza, hogy elôreláthatólag egyelôre néhány évig Chopin muzsikája áll tevékenységének fókuszában (a hangversenyeket más országokban is be akarja mutatni), az elénk táruló kép egy nyughatatlan, állandó aktivitásban levô személyiséget tükröz. Hisz másutt maga mondja, "a rutin elkerülése érdekében" vállalt egyéb koncerteket is otthon és külföldön ("szellemileg frissít más komponisták mûveinek interpretálása is"). S itt álljunk meg néhány gondolat erejéig Liszt Tizenkét transzcendens etûdjének egyetlen est keretében való eljátszásánál: szünet nélkül, egyvégtében adta elô a tizenkét, egyesek által már "gyilkos nehézségûnek" nevezett darabot, élete addigi "legnagyobb kihívásának" tekintve az említett hangversenyt. Bár részletes hangversenynaptár nem áll rendelkezésünkre, egy Retkes Attila által 2000 elôtt készített interjúban a tervekre terelôdve a szó, megtudhatjuk, hogy olaszországi, németországi, belga, holland és távol-keleti körutak, a weimari fesztiválon Liszt-mûsor, Budapesten a Rádiózenekarral Rahmanyinov III. Zongoraversenye következett…

De beszéljünk most arról, amit pontosan tudunk - hogy nagyváradi két fellépése után, jótékony célú hangversenykörutat tesz Erdélyben melynek állomásai: május 21-én, szerdán Kolozsvár, 22-én Marosvásárhely, 23- án Székelyudvarhely, ezt követôen zárt körû hangversenyt ad Gyulafehérváron, majd fellépéseinek tiszteletdíját a dévai gyermekotthonnak adományozza. Egyetlen kivétellel mind szólóestek keretéban mutatkozik be nálunk. Marosvásárhelyen a XXXIII. Zenei Napok rendezvény záróhangversenyén a helyi filharmónia szimfonikus zenekarával Liszt Esz-dúr Zongoraversenyét adja elô. Azt a mûvet, melynek szegedi megszólaltatásáról Illés Mária kritikus így nyilatkozott: "Liszt Esz-dúr Zongoraversenyének technikai mutatványai olyan graciózusan gördültek elô a keze alól, mintha semmilyen nehézséget nem jelentenének, miközben színek arzenálját vonultatta föl egy-egy újabb téma, motívum, érzelem bemutatására." De még valamit jó tudni a közönségnek: "Bogányi az a fajta mûvész, aki szívesen ad ráadást." (!)

Ha még nem sikerült mindenkit meggyôznöm, vagy ellenkezôleg, kíváncsivá tettem valakit Bogányi elôadómûvészete, személyisége iránt, megnézheti a Duna Televízió jóvoltából május 20- án a Román Televízió (TVR2) magyar adásának kedd délutáni (16 órakor kezdôdô) mûsorában szereplô portréfilmet. Ezt is annak érdekében sugározzák, hogy a csoda, az igazi mûvészet majd minél több ember lelkéhez közvetlen is eljuthasson.

Zalaegerszeg és Marosvásárhely testvérvárosok. Ennek köszönhetô, hogy az Egerszeg Fesztiválra minden évben meghívást kapnak marosvásárhelyi és környékbeli mûvészek is. Így volt ez idén május 8-12. közt is, a 8. fesztiválon: Maros megyét a Maros Mûvészegyüttes hét párból álló kamaracsoportja mellett a vajdaszentiványi, marossárpataki, mezôpaniti hagyományôrzôk képviselték.

A néptáncgálán a Maros Mûvészegyüttes KALOTASZEG címû mûsorából adott elô látványos táncrészleteket. A szabadtéri színpad nem tette lehetôvé, hogy Könczei Árpád teljes koreográfiáját bemutassák, így a közönség "csak" a gyönyörû kalotaszegi román és magyar táncban és viseletben gyönyörködhetett. A megfiatalodott együttes - amely nemrég tért vissza a közel két hónapos japán turnéról - énekese és táncosai ezúttal is bizonyították, hogy kiemelkedô helyet töltenek be Erdély néptánc-életében. Külön dicséret illeti az erdélyi népzenészeket: Moldován-Horváth István és a Maros Mûvészegyüttes zenekarának hiteles zenei kísérete a bemutatott látványos forgatós táncok, illetve kalotaszegi táncrend hatását még tovább fokozta. Mivel a helyi Zalai Táncegyüttes és zenészei a fesztivál ideje alatt lengyelországi turnén vettek részt, bizony nagy szükség volt a képzett erdélyi zenészekre.

A néptáncgála után a kisszínpadon egy helyi zenekar muzsikájára csinos cigánylányok ropták temperamentumosan táncaikat. Mivel fiút nem hoztak magukkal, a marosvásárhelyi Varró Hubát kérték fel, hogy gernyeszegi táncismeretét kamatoztatva tegye színesebbé a fiatal lányok látványos, ám motívumokban nem túl gazdag lépéssorozatait. A beugrás sikerét mi sem jelzi jobban, minthogy Huba a három lány társaságában ugyanakkora tapsot kapott, mint a nemrég megválasztott cigány- szépségkirálynô, akit a mûsorvezetô külön is köszöntött Huba és Péter, a Maros ME hivatásos táncosai a legényesversenyen is jeleskedtek: megosztott elsô helyet szereztek, így bizonyították, hogy igencsak járatosak a makfalvi táncanyagban.

Az Erdély határán fekvô Gyimest a setétpataki táncosok és zenészeik, Zerkula János és Fikó Regina képviselték Zalaegerszegen. Moldva táncait két énekes-táncos, Dombóét egy hagyományôrzô ismertette a nagyszámú közönséggel. Horváth Elek és zenésztársai nemcsak autentikus vajdaszentiványi parasztzenével, hanem nótákkal is szórakoztatták a sörsátor látogatóit. A rendezvény bemutatása kapcsán nem szabad megfeledkezni az egyik helyi fôszervezôrôl (és egyben koreográfusról), Varga Jánosról sem. "Bokszos" érdeme, hogy minden évben igen nagy számban képviselhetik Erdélyt néptáncosok és népzenészek. Volt még sok más program is a zalaegerszegi fesztiválon: énekmondás (Kátai Zoltán elôadásában), Kormorán- és Edda- koncert, ünnepi ökumenikus istentisztelet, hanti kézmûvesek bemutatkozása a jurtában, lovasbemutató a Gébárti-tónál. A különféle rendezvényekben azonban volt néhány közös vonás: sehol sem kellett belépôt fizetni, sokan jöttek el megnézni ôket, és a büfések nagy örömére rengeteg sör és üdítô fogyott. Az árakat leszámítva akár Erdélyben is érezhettük volna magunkat. Egy magyarországi rendezvényrôl ennél jobbat nehezen lehetne mondani.

Van egy szép szokás a Marosi Református Egyházmegyében: elôre meghatározott program szerint gyülekezetrôl gyülekezetre vándorol az égô mécsessel díszített nôszövetségi zászló. A vándorzászló útjának összeállításakor az egymástól távolabb esô gyülekezeteket választották. A célja: megismerhessék egymást a gyülekezetek, megosszák tapasztalataikat az asszonyok.

Nyárádtôn már egy hete lázasan készülôdtünk a vasárnap délutáni eseményre. A református gyülekezet majd minden nô tagja kivette részét az elôkészületekbôl. A régi nôszövetségi tagok mellett serénykedtek a fiatalok, s azok is, akik eddig visszahúzódtak, s nem vették ki részüket a hasonló alkalmakra való felkészülésbôl. Messzirôl jönnek, fáradtak, éhesek lesznek? Ki fogadja ôket? Ki hoz virágot? Hova állítsuk be a terített asztalt? - tették fel a kérdést a énektanulás közben tartott szünetekben. Vasárnap délelôtt a vártnál több sütemény és üdítô gyûlt össze, s mire megérkeztek a vendégek, már az utolsó simításokon is túl voltunk.

A székelykövesdi nôszövetség 22 tagja kis mûsor keretében adta át a nôszövetségi zászlót, majd a lelkipásztoruk mutatta be a gyülekezetet.

Az istentisztelet utáni szeretetvendégségen alkalom nyílt a beszélgetésre, a közös ismerôsök felkutatására, a helybéli sajátosságok bemutatására. S ez mindkét gyülekezet képviselôinek fontos volt. Ugyanakkor a kis ünnep alkalmat teremtett lehetôségeink felméréséhez, egymás jobb megismeréséhez. Hiszen nem elég egymás mellett élnünk, dolgoznunk. Idônként, a közös célok megvalósítása közben fel kell fedeznünk a közös és egymástól eltérô tulajdonságainkat. Fontos, hogy örvendjünk a közösen elért sikereknek, s megköszönjük egymásnak a segítséget.

A vándorzászló nem csak vendégeket hozott, hanem közelebb hozta az egymás mellett élô embereket is.

Furcsa kéréssel fordultak szerkesztôségünkhöz búzásbesenyôi olvasóink. Arra kérnek, segítsünk felvenni a kapcsolatot a hasonló nevû települések (feltehetôen szintén besenyô származású) lakosaival. Az Alföldön tudnak Besenyôd, Besenyôtelek, Ládbesenyô, Szirmabesenyô és Besenyszög nevû településekrôl, a Felvidéken (Szlovákiában) hallottak Bés - Besa, Bese - Besa, Besenyôfalu - Besenova, Besenyôpetôfalva - Pecenady, Felsôbesenyô - Hronka Dubrava, Hontbesenyôd - Pecenice és Zsitvabesenyô - Besenov létérôl. A Délvidéken van Besenovo és Besenovo Monostor. A Bánságban, Krassó-szörényben van Csernabesenyô - Pecinisca, Óbesenyô - Dudestii Vechi, Újbesenyô - Dudestii Noi. Sem az elôbbiek, sem az utóbbiak lakóiról nem tudunk semmit. Az erdélyi Háromszéken, Kovászna megyében van Sepsibesenyô - Padureni/Moacsa, Fehér megyében Székásbesenyô - Secasel, Beszterce-Naszód megyében Besenyô - Viisoara. De van egy Besimbák is, amelynek román neve Oltet.

Szûkszavú, mára jobbára elavult (1960-as) adatokkal csak néhány magyarországi Besenyôrôl - Besence (?), Besenyôtelek, Besenyszög, Besnyô, Besenyôd, Ládbesenyô, Rinyabesenyô, Szirmabesenyô - rendelkezünk. Sepsibesenyôrôl háromszéki kollégáink segítségével szerezhetünk bôvebb ismereteket.

A búzásbesenyôiek kapcsolatba szeretnének lépni mindazon településekkel, amelyek még tudják, honnan származnak, és szeretnék jobban megismerni múltjukat, valamint azokat, akik hasonló származásúak. Ezúton kérjük az érdekelteket, hogy adják tovább ezt a jelzésünket, és segítsenek a kapcsolatfelvételben; jelentkezzenek lapunk posta- vagy e-mail címén, telefonjain. Aki teheti, továbbítsa ezt a felkérést az internetes csatornákon is!

Az alábbiakban a besenyôk eredetét foglaljuk össze, és bemutatjuk Búzásbesenyôt. Hálásak volnánk, ha mihamarabb hasonló visszajelzést kapnánk a felsorolt vagy (hiányos ismereteink miatt) itt meg sem említett településekrôl.

A besenyôk (más szóval pecsenyegek) a lexikon szerint: kihalt nomád török nép. Az Ural és a Volga között éltek, amikor a 9. század végén a kazárokkal vívott harcok során átkeltek a Volgán, és - bizánci szövetségben - elûzték a magyarokat dél- oroszországi szállásaikról (Levédiából). Ezután Etelközben telepedtek meg. A 10-11. században a szomszéd népekkel vívott állandó harcban felmorzsolódtak. Egy részük Magyarországra menekült. Ezeket részben az ország nyugati és déli részein határôröknek telepítették le, egyes csoportjaik pedig az ország különbözô vidékein telepedtek le, például azokban a falvakban, melyeknek nevében a besenyô szó elôfordul. Más részük bizánci területre költözött; ott is határôrök voltak. Késôbb orosz területre is költöztek vissza. A 12. század végére teljesen beolvadtak az ôket környezô népekbe. Nyelvük a kipcsak-török nyelvekhez tartozott.

Erdélyben (Szépkenyerû-szentmárton mellett) a legszebb nevû település talán Búzásbesenyô. Kolozsvár felôl az Európa 600-as úton lehet megközelíteni, Ludas, Radnót, Kerelôszentpál (Sânpaul) után jobbra kell térni a Valea Izvoarelor tábla elôtt. Marosvásárhelyrôl félórányi járás kocsival, ugyanazon az E-60-ason, nyugati irányban, Nyárádtô (Ungheni) és Hidegvölgy (Recea) után, csak ott balra kell kanyarodni. A nemzetközi vonaltól mintegy másfél kilométernyi hengerelt út vezet a faluig.

Besenyô neve egy adománylevélben jelenik meg elôször, 1349-ben, így: Beseneu. A település természetesen sokkal korábbi. A név az idôk folyamán ekként alakul: Bessenew (1414), Besenye (1461), Bessenyew (1469), Besenyw (1473), Bessenyeo (1589), Búzás Besenyô (1740). Románul Bessenieu alakban említik 1733-ban. Az 1964- tôl használatos Valea Izvoarelor (Források völgye) szép ugyan, de vajmi kevés köze van a valósághoz.

Egy 1482-bôl származó adat szerint Mátyás király fia, Corvin János is birtokolt földet Besenyôben. 1714-ben 18, a 1720-ban 46 adófizetô családot tartottak nyilván. Birtokos családok (1785- bôl): Kôszegi, Horváth, Szombatfalvi, Thúróczi, Szatmári, Szentmiklósi, 1895-bôl: Benedek József, Mátyás Sámuel, Thúróczi Dénes, dr. Nyárádi Gyula.

1995-ben kis füzetet jelentettek meg a faluról, e szerint a római katolikus hívek száma 564 lélek volt, a reformátusoké 311, az ortodoxoké 197. Az oktatás óvodai és általános iskolai tagozatán 170 gyermek tanult.

Az elsô írásos említés 650. évfordulóján, 1999. július 11-én megtartott ünnepségen határozták el, hogy ha lehet, évente egy alkalommal hazahívják az elszármazottakat, és együtt ünnepelnek. Búzásbesenyôt tavaly 1171 lélek lakta, a lakosság 75 százaléka volt magyar, 27 százaléka román, 2-3 százaléka roma. 46,5 százalékuk római katolikus vallású, a plébános neve: Nagy József. A falu búcsúnapja szeptember 14., a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe. 33 százalékot tesz ki a református vallásúak száma, a lelkész neve: Simon Levente. A lakosság többi része ortodox román, a lelkész neve: Suciu Iulian. Néhányan egyéb hitet vallanak. A faluban többször megfordul a marosvásárhelyi buszjárat, az utóbbi idôben többen is munkalehetôséghez jutottak Marosvásárhelyen, Nyárádtôn. Legalább nyolcvan személy ingázik naponta. Magyarországra mintegy tizenöt személy telepedett ki. Munkát vállal Magyarországon körülbelül harminc személy, keresetüket hazahozzák, a család gyarapítására fordítják. Sok a szép új, takaros ház.

Besenyô Kerelôszentpál községhez tartozik, de polgármestere, Simon István besenyôi, lakása is itt van.

Az iskolában román és magyar tagozaton elsôtôl nyolcadik osztályig bezárólag tanulnak a gyermekek, az elmúlt tanévben 132 tanuló járt iskolába, 83 a magyar, a többi a román tagozaton. Az iskola igazgatója Kedei Elôd.

A templom melletti épület, a felújított faluotthon az egykori tanítóember, a népmûvelô Rátoni János nevét viseli, aki 1957 és 1983 között élt itt. Kórust vezényelt, színjátszó csoportot mûködtetett. A teremben lakodalmat, halotti tort, egyéb összejöveteleket tartanak, színpada viszont kicsi. A falunak van magyar néptánccsoportja. A mûvelôdési házat Szabó Árpád helybeli vállalkozó igazgatja.

Búzásbesenyô testvértelepülése a magyarországi Tápiószôlôs. Évente keresik fel egymást, a besenyôi fiatalok oda járnak szüretelni. A falu monográfiáját Pál- Antal Sándor történész, marosvásárhelyi fôlevéltáros kutató állította össze - megjelenés elôtt áll. Pál-Antal Sándor szerint fel kellene tárni az itt letelepedett besenyôk történetét, ásatásokat kellene végezni.

A falu közepén csorgó cseveg. Leánykút a neve. A vascsôbôl kristályhideg víz zubog. Aki teheti, ezt a vizet issza. Búzásbesenyô szeretettel várja a többi Besenyô jelentkezését!

Péter Ferenc polgármester szerint idén az eddigieknél korábban fogtak hozzá a fürdôszezonra való felké-szüléshez. Nagyban folyik az utak javítása, egy-két héten belül be is fejezik.

Elkészült a Fô út a város bejáratától a központig, illetve a Rózsák útja a polgármesteri hivataltól a Szováta Szállóig. Következik a Fenyô utca (az Erdészeti Hivataltól a Medve-tóig) és a Sas utca (rendôrség - Alunis szálló közötti szakasz). A körülbelül 10 kilométeres útszakasz foltozása 2 milliárd lejbe került, mondta a polgármester, hozzátéve, hogy az idén, a többi évhez viszonyítva, korábban elkészültek az útjavítással.

Majdnem tökéletes

A polgármester szerint a közvilágítás "majdnem tökéletes". Ez azt jelenti, hogy körülbelül 500 világítótestet helyeztek el városszerte. A Medve-tó körül is rivaldafény van, negyven izzó világít a tó körül, úgyhogy este "a bolhát is meg lehet fogni", mondta Péter Ferenc. Erre a célra 3 milliárd lejt irányoztak elô a költségvetésbôl.

Mintegy 700 darab hársfát, 1000 aranyesôt, 1000 darab mirtuszt és ugyanannyi hibiszkuszt ültettek ki a Fô út mentén és a lakónegyedekbe. Ugyancsak a városszépítés és a köztisztaság érdekében száz darab eurokukát szereltek fel a város területén.

A gyerekekre is gondoltak. A polgármesteri hivatal hat csúszdát
és gyerekhintákat rendelt a Petôfi, Eminescu és Függetlenség tömbház-negyedek játszótereire. Mintegy 100 eurokukát szerelnek fel a város területén.

Az 1103-as kormányhatározat értelmében a piacokon tilos az elôcsomagolt vagy csomagolt élelmiszeripari termékek, valamint cukor, búzaliszt, kukoricaliszt, rizs, étolaj, ecet, borok, konzervek, üdítôk, szirupok, fûszerek vagy más hasonló termékek árusítása, amelyek raktározásához nincsenek betartva a gyártó által elôírt feltételek.

Ugyanakkor tilos az új, használt vagy feljavított ipari termékek, elektronikai és elektromos háztartási cikkek és ezek cserealkatrészei, játékok, kozmetikai cikkek, cipôk, textiláruk, mosószerek, autóalkatrészek és kellékek, órák, mérômûszerek, valamint egyéb hasonló tárgyak árusítása más feltételek mellett, mint amit a jelenlegi törvények elôírnak.

Kovács Kálmán, magyar informatikai és hírközlési miniszter nemrégi romániai látogatása során útba ejtette Szovátát is. A látogatás nyomán a polgármesteri hivatal egy modern számítógéppel lett gazdagabb. A kérdésre, hogy a miniszter milyen alapon választotta ki éppen Szovátát, a polgármester azt válaszolta, hogy Kovács Kálmán öt darab nagy teljesítményû komputert ajándékozott erdélyi intézményeknek. A kiválasztás az RMDSZ ajánlásának köszönhetô. Mint a látogatás során maga a miniszter hangsúlyozta, azért adja, hogy a polgármesteri hivatal jobban tudjon pályázni az elkövetkezendôkben, és reményét fejezte ki, hogy a pályázatokat ezen a gépen fogják megírni.

Toldd meg egy pályázattal

A város nem pályázhat SAPARD-programra, tudtuk meg, mert a jelenlegi kiírás szerint Sóvárad és Illyésmezô közigazgatási szempontból nem különálló helységek. Azonban pályáztak a SAMTID-ra, amelyet az Európai Unió a helységek víz- és csatornahálózatának a feljavítására írt ki. Ez a költségek 50%-os támogatását jelenti, 50%-ot BERD- kölcsönbôl állnak. A pályázat maximális értéke a lakosság számának függvényében, fejenként 60$. Erre pályázik Szováta is, a pályázat benyújtásának határideje június közepe. A szakemberek jelenleg az elôtanulmányokat készítik.

Lehetôség kisvállalkozók számára

Nem érdektelen a kis- és közepes vállalkozók számára, hogy június 16-g PHARE-pénzekre pályázhatnak. Ez az összeg nem túlságosan nagy, országos szinten 98 milliárd lej. Az országos listán Szováta is nominalizálva van. A program szerint minimum 350 millió, maximum 3,5 milliárd lejre pályázhatnak a vállalkozók. Az érdeklôdôk az április 3- i, 225. sz. Hivatalos Közlönyben (M. Of.) tájékozód-hatnak.

Egyelôre nincs, hiszen a januárban keletkezett tûz akkora károkat okozott, hogy az önkormányzat nem tudná fedezni az összeget. Körülbelül 5-6 milliárd lejbe kerülne a mûvelôdési otthon (volt munkásklub) teljes felújítása. Ezért az Illyés Közalapítványhoz tettek le pályázatot. Mivel pillanatnyilag nem áll megfelelô helyiség a "kultúra" rendelkezésére, hol a Teleki Oktatási Központ elôadótermét, hol a református egyház gyülekezeti termét vagy más helyiségeket használnak ilyen célokra.

Ottjártunkkor két könyvbemutatót tartottak a református egyház gyülekezeti termében: Zepeczaner Jenô, Szôke András: Szovátai fürdôélet, illetve Gub Jenô: Természetismeret és néphagyomány címû könyvek kerültek bemutatásra.

Panasz nyomán több alkalommal írtunk már a szakadáti legelôrôl. A közel 100 hektárnyi terület jogi helyzete tisztázatlan volt, a szarvasmarha- tenyésztôk elégedetlenkedtek. Tisztázódott-e végre az ügy? - kérdeztük Péter Ferenc polgármestertôl.

- Tavaly decemberben megkaptuk az Állami Terület- adminisztrációtól (ADS) a jóváhagyást, hogy a helyi tanács átveheti a legelôt. A telekelés most van folyamatban, jelenleg készítik a szakértôi felméréseket. Még az erdészeti hivatallal kell egypár jogi kérdést tisztáznunk. Ha megkapjuk a telekkönyvet, utána jelölhetjük ki pontosan a területeket az istállótulajdonosoknak, és behatárolhatjuk a városi legelôt. Addig is ideiglenesen egyeztettünk az állattartó gazdákkal, ki melyik szakaszon legeltethetne, 1500 kg mûtrágyát adtunk nekik a legelô gondozására. Ugyanakkor felkértük ôket, vigyázzanak a legelô karbantartására - nyilatkozta a polgármester.

Kérdésre megtudtuk, hogy kb. 60 személyt és 90 állatot "érint" a dolog.

Véleménye szerint a város vezetôi megtették a szükséges elôkészületeket a nyári fürdôidényre? Elégedett a helyhatóság munkájával?

Benedek Gábor: A helyi vezetôséggel kapcsolatosan azt mondhatom, hogy az utóbbi idôben tényleg kézzelfogható és érezhetô a változás. Mióta új vezetés került a város élére, azóta lelkesebben, nagyobb odaadással dolgoznak. Szerintem sokkal többet tettek, mint az elmúlt években összesen. Az ôsszel megjavították a járdákat, parkosítottak, és nagy meglepetésemre, meg is öntözik azokat a fákat, amiket az út szélére ültettek. Úgy gondolom, a lehetôségek arányában megtettek és tesznek mindent, hogy minél jobb legyen a szezon elôkészítése.

Fülöp Margareta: Én nyugdíjas vagyok, nem tevékenykedek sem turisztikában, sem máshol, csak úgy éldegélek. Látszik, hogy készülnek: javították az utcákat, fákat ültettek, úgyhogy van változás.

Kinda György Elég gyenge, ahogy én látom. Nincs szórakozási lehetôség egy magamfajta fiatalember számára. Nincs egy hely, ahová elmehetnénk szórakozni. Nem tudom,
mit tehetne ezért a város, de valamit kellene tegyen, hogy ne menjen el a fiatalság innen szórakozni más helyekre, hanem maradjanak itthon.

László Rozália: Nem tudom, hogy készül a helyhatóság. Változás nemigen látszik, mindenesetre nem annyi, amennyi kellene. Például több munkahely
kéne a szovátai népnek, az utakat is jobban meg lehetne csinálni. Szerintem nem eléggé készülnek, sem az utak, sem a kiszolgálás nem olyan, amilyen kellene. Még sok itt
a tennivaló.

Tatár Mária: Szépítgetnek, szépítgetnek. A parkok szépek, sokat tett ez a polgármester, az az igazság. A nyárra felkészültek, láttam, fákat ültettek, nagyon szép. De azért kellene még egy játszótér
az Eminescu negyedbe. Gondoljuk, csak kialakul majd, ha a fürdôvállalat beindul. Az
a minden Szovátán. A szálloda nagyon szép, ha elkészül a kezelô, jönnek a turisták is. Csak lesz
valami.

Covrig Vasile: Én elégedett vagyok. Sokkal jobb minden, mint régebb. Van kórházunk, nézze, most is aszfaltoznak, tömik a gödröket. Az a baj, hogy szegénység van, kevés a pénz. Ha lenne pénzem, én pontra tenném a turisztikát, mert mi, szovátaiak, ebbôl élünk, nem a gyárakból.

"Ha van Isten, földtôl a fényes égig / Rángasson minket végig, /
Ne legyen egy félpercnyi békességünk, / Mert akkor végünk, végünk."

A fenti idézet a Nekünk Mohács kell c. versbôl való, de sok más versébôl lehetne még idézni, ahol ostorozza nemzetét, fajtáját. A féltésbôl fakadó elkeseredés sugallja lángelméjének eme vulkáni kitöréseit, vagy a forradalomra akarja buzdítani általa a kisemmizett tömegeket? Nem tudom eldönteni. Talán még az Adyt kutató irodalmárok, kritikusok vagy éppen forradalmár szellemiségûek sem tudják megmondani. Hiszen ô is tévedett, nem is egyszer, és nem is kicsit.

Bár látnoknak tartották, nem mindig látta vagy nem jól látta a dolgok, események kimenetelét, következményeit.

1905 tavaszán írta például, hogy a nacionalizmus alkonyán vagyunk. Nézzünk végig az azóta eltelt száz esztendôn, annak eseményein, el a mai napig, és láthatjuk, hogy a nacionalizmus mit mûvelt és mûvel ma is világszerte, Európa-szerte, országszerte. Amikor írta a fejtegetéseit, elhitték és igazat adtak neki. A tömegeket irányítani, sôt szuggerálni tudja egy-egy elismert, hírnevet szerzett vagy hatalomra törô, uralkodni vágyó személy. Csak az utolsó századból hány példát lehetne venni! Mohács óta, ha végigpásztázzuk az eltelt csaknem ötszáz évet, egyebet sem tudunk megállapítani, mint azt, hogy az egyetértés, az összefogás, a békesség hiánya nagymértékben elôsegítette a kudarcok, vereségek bekövetkezését.

Nekünk nem kell Mohács. Nem kell egyetlen olyan csatavesztés, békekötés, diktátum sem, amelyet a nép feje fölött, a nép döntése nélkül, a nép félrevezetése, megosztása által szorgalmaznak vagy kötnek.

Nekünk nyugodt, békés, igazságos, emberhez méltó élet és jövendô kell. Éppen akkor van végünk, ha nincs egyetértésünk, békességünk. Minden kisebbségi sorsba juttatott vagy jutott népnek egyetlen útja van csak, amely az életre, a megmaradásra vezet. Nem indulhatunk, nem járhatunk százféle ösvényen. A kitaposott, kikövezett úton kell mennünk ma és holnap is. Közben akarva- akaratlanul taposhatjuk egymás lábát, tyúkszemét, de lelépve az útról sáncba esünk, ahol egyenként lemaradozunk és odaveszünk. Még olyan kisebbségi sorsba jutott néprôl vagy akár nemzetrôl nem hallottam, amelyik gyengítené, szétszórná egységét, erejét, miközben azt mondja, hogy egységet, erôt akar gyûjteni, hogy célját elérhesse.

A romániai magyarság nem tíz, csupán kétfelé kell szakadjon, és máris egy képviselôje jut a parlamentbe. Hát ez kell nekünk? Inkább csak egy, mint negyven? Hol van az ész?

Vigyázat, mert a jövônket még jobban elpackázó, tönkretevô személyek nagy felelôsséggel tartoznak a nemzet, a világ, az Úr Isten elôtt!

Az erdélyi magyarság életét, jövôjét örökre "megpecsételt" trianoni diktátum által még meghagyott egységet, erôt is felszámolnánk? Az utolsó szalmaszálat is elengednénk?

Magyar testvéreim! A politikai vezetést gyakorló és annak átvételéért ádáz harcot folytató, egységet megbontó értelmiségi uraim! Nem gondolják, hogy ennek a küzdelemnek csak egy képviselô lesz a nyertese? Eme véget nem érô, sôt inkább kiszélesedô harc közepette gondoljanak arra, hogy ki lesz az az egy személy, akiért verekednek. Ki lesz az, akit egy év múlva a parlamentbe fognak küldeni?

A "nép", amikor ráébred a "politikai öngyilkosságra", akkor vagy lázad, vagy szedi a sátorfáját. Ennek az ádáz RMDSZ-beli és -elleni harcnak az eredménye, kimenetele csak bukfenc lehet. Ezt akarják ellenségeink is. Ki vagy kik fogják nekik ezen vágyukat megvalósítani? Szerintem azok, akik nem ismerik el, nem látják be, hogy egy kisebbség politizálása sohasem úgy történik, történhetik, mint a többségé.

Dr. Ágoston Albert

Tartósnak mondható az a kapcsolat, amely már kilenc éve létezik a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu (volt 20-as) és a Mihai Viteazul (volt 5-ös) Állami Gimnáziumok, valamint a jászberényi Nagyboldog-asszony Kéttannyelvû Katolikus Általános Iskola énekkara között.

Immár ötödik alkalommal kerekedtünk útra április 24-én reggel.

Utunk elsô állomása Kolozsvár volt, estére Jászberénybe érkeztünk. A barátokkal való találkozás elfeledtette az út fáradalmait.

Második nap Budai Lászlóné tanárnô és Benke László tanár úr vezetésével meglátogattuk Jászberény nevezetességeit: a Barátok templomát, a Fôtemplomot, a város fôterét, a polgármesteri hivatal épületét, a Jász Múzeumot, ahol bemutatták a város történetét, élôvilágát, jellegzetes mesterségeit, viseleteit és Lehel vezér kürtjét.

Délután sor került a közös hangversenyre, ahol a gyerekek bemutatták egymásnak s a meghívott vendégeknek, szülôknek, mi mindennel gazdagodtak tavaly óta. Egyesek szemébe könnyet csalt Wass Albert költeménye, valamint a Honfoglalás címû dal, melyet a vásárhelyi gyerekek adtak elô. A hangulat fokozódott, amikor a közönség is bekapcsolódott az éneklésbe. Ezt követôen az "iskolák" megajándékozták egymást. Harmadnap reggel a két énekkar gyerekeivel kirándulni mentünk Egerbe. Meglátogattuk a bazilikát, amely egyike Magyarország legnagyobb katolikus templomainak. Ezután a Dobó-téren át eljutottunk a várba, ahol a gyerekek felidézhették Gárdonyi Géza Egri csillagok címû regényé