|
LV. évfolyam 140. (15407.) sz. |
2003. június 19, csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelô kormánybizottság június 18-i ülésén elvi döntést hozott 35 ingatlan visszaadása tárgyában - tájékoztatott Markó Attila kisebbségvédelmi helyettes államtitkár, a kormánybizottság alelnöke.
A megvizsgált 35 ingatlan közül 22-t a magyar történelmi egyházak kapnak vissza: az Unitárius Püspökség 4 ingatlant, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület 3, az Erdélyi Református Egyházkerület 2, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 4, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pedig 6 ingatlant kap vissza. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló 501/2002-es számú törvény életbe lépését követôen ez a kormánybizottság elsô döntése, melyet június végéig újabb döntés követ. Markó Attila szerint a kormánybizottság következô ülésén, melyet június 27- ére terveznek, a magyar egyházaknak visszajuttatott ingatlanok száma minden valószínûség szerint 50-re emelkedik majd, és ezzel sikerül eleget tenni a magyar-román kormányközi vegyes bizottság jegyzôkönyvében Románia által vállalt kötelezettségnek is.
A most meghozott elvi döntést követôen a jövô hét folyamán a szakértôi titkárság minden ingatlanra vonatkozóan megszerkeszti a kormánybizottsági határozatokat, és eljuttatja azokat az érintett egyházakhoz.
A parlament szakbizottságai szerdán húsz "igen", két "nem" szavazattal és egy tartózkodással hivatalba iktatták Mircea Beuran orvosprofesszort, a Nastase-kabinet új egészségügyi miniszterét.
A beiktatás után Beuran elmondta, a következô idôszakra három prioritást állított fel: a páciensek és orvosok helyzete, az egészségügy pénzügyi, illetve jogi állapota.
- Elsôként az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek problémáját kívánom megoldani, hogy a betegek ne csak havonta néhány napig, hanem állandóan hozzájussanak ezekhez a szerekhez. Találkozni kívánok a pénzügyminiszterrel, hogy megértsem, hogyan épül fel a költségvetés és milyen rendszer alapján történik az egészségügy finanszírozása, ezenkívül elemezni kívánom a hatályos jogszabályokat is" - fogalmazott az új tárcavezetô.
Mircea Beuran leszögezte, az Országos Egészségbiztosító Pénztár autonómiája mellett száll síkra, és tervezi az egészségügyi reformmal kapcsolatos jogszabályok átvizsgálását is. Az új egészségügyi miniszter célkitûzései között szerepel a gyógyszerek HÉA-jának 6-7 százalékra csökkentése a jelenlegi maximális 19 százalékról.
Szerdán beiktatták hivatalába Alexandru Athanasiut, az Oktatásügyi, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium új vezetôjét.
Athanasiu a meghallgatáson kijelentette, célkitûzései a kötelezô oktatással, valamit a felsôfokú oktatás mûködési hatékonyságának növelésével kapcsolatosak.
Az új miniszter szerint folytatni kell az oktatási folyamattal kapcsolatos stratégiát, és hangsúlyozta, hogy az oktatásügy területén stabil jogi rendszerre van szükség, továbbá életképes beiskolázási alternatívák és egy nevelésügyi erkölcsi kódex kidolgozását is kívánatosnak tartja.
A parlament iparügyi és gazdaságpolitikai bizottságai szerdán 31 "igen", három "nem" szavazattal és három tartózkodással fogadták el Dan Ioan Popescu gazdasági és kereskedelmi miniszter jelölését.
A meghallgatáson Popescu ismertette a szaktárca struktúráit és elmondta, a minisztérium tevékenységének jelentôs hányadát az elôrejelzés, a fejlesztés területén és az energetikai ágazatban fejti ki.
A miniszter szerint az energetikai ágazatban évekig nem történt megfelelô nagyságrendû beruházás. Kifejtette, néhány ágazat újraiparosításáról van szó, nem a régi ipari struktúrák visszaállításáról. Támogatásban részesül a kohászat, a kôolajipar, a gépgyártó ipar és a fogyasztási javak ágazata, mondta Dan Ioan Popescu.
A szaktárca hatáskörébe tartozó kereskedelem kapcsán a miniszter elmondta, vissza kell szerezni az orosz, az afrikai és közel-keleti piacokat.
Július 1-jétôl mélyebbre kell zsebükbe nyúlniuk a szállítóknak. A központi sajtóban megjelent hírek szerint a Romániában vagy külföldön forgalomba íratott, és a megengedett tengelysúlyt, rakszelvényt meghaladó gépjármûvekkel szállító cégeknek elôzetesen jóváhagyást és különokiratokat kell beszerezniük az országos kategóriába sorolt utak használatáért. A jóváhagyásban szerepelnie kell az útvonalnak, távolságnak és a szállítási feltételeknek is.
Bár alig néhány nap maradt hátra a fentiek alkalmazására, melyekrôl a Közmunkaügyi, Szállítási és Lakásépítési Minisztérium adott ki rendeletet, az Országos Utak Megyei Ügynöksége mit sem tud ilyen jellegû utasításról, tegnap még semmilyen átiratot nem kapott a szakminisztériumtól. Az illetékesek elmondták, a megengedett összsúlyt meghaladó szállító jármûvek esetében eddig is szükség volt a különleges engedélyekre, ezért vélhetôen e dokumentumok kiváltási költségeinek emelkedésérôl lehet csupán szó.
Visszatérve a felröppentett hírekre, ezek szerint a Romániában forgalomba írt teherszállító jármûvek esetében idén minden kibocsátott elôzetes jóváhagyásért 37,5 eurót, külföldön bejegyzett jármûnél 84 eurót kell lefizetni, ha "túlsúlyos" a kocsi. Jövôre valamelyest csökkentik a díjszabást, míg 2007-tôl, a tervezett uniós csatlakozás idôpontjától számítva ingyenes lesz az elôzetes jóváhagyás kibocsátása. Ezzel szemben (speciális) különokiratokra is szükségük lesz a fent említett kategóriába tartozó jármûveknek, ami idén 42, illetve 95 euró lesz, a gépkocsi forgalomba való beírási helyétôl függôen, 2007-tôl egységesen 20 eurót kell fizetni.
A fizetendô összegek sorozata még nem ér itt véget, pluszpénzt kell kiadni például a 20 tonnás jármûre, minden 100 kilométer után 20 eurót, ha romániai bejegyzésû, ha külföldi, 34,2 eurót, vagy ha a jármû hosszúsága a megengedettnél 2 méterrel több, 11,6 illetve 30,6 euró a tarifa.
Lélegzetet sem lehet szinte venni az "euródömpingtôl". Elmondhatjuk, hogy az egységes pénznem, a fizetnivalók szempontjából máris Európában vagyunk. Annál kevésbé az utak állapotával. A szállítók pedig máris felháborodottan könyvelik el: ismét lehúznak róluk egy réteg bôrt. Sokallják az összegeket, kifogásolják az utak állapotát, a jármû összsúlyának ellenôrzési módját, a büntetések (25 millió lej!) nagyságrendjét.
A beszedett pénz az Országos Utak Ügynökségének különkasszájába megy, logikusan véve útjavítási céllal. Hogy e nagy pénzeszsákból milyen mértékben újítják fel az infrastruktúrát, számunkra követhetetlen. Az eldübörgô nehézjármûvek nyújtotta "élményekrôl" az út menti házak lakói mesélhetnének igazán. A zajártalom mellett az épületek állapotának romlása is szempont. Arról viszont nincs tudomásunk, hogy a sok-sok összegyûjtött lejbôl, euróból a rongálódásnak kitett ingatlanok helyreállítására áldoztak volna.
Tegnap a matematika írásbelivel folytatódott a kisérettségi, amelyen némileg módosultak a kedden ismertetett adatok. Ahogy Farkas Ernô, a vizsgáztató bizottság titkára utólag tájékoztatott, végül is 1895 magyar tagozaton tanuló diák iratkozott fel a vizsgára abból a 2355-bôl, akik nyolcadik osztályba jártak. A román írásbelin 1888-an vettek részt, aztán tovább folytatódott a morzsolódás. A keddi magyar vizsgán már csak 1876-an jelentek meg, szerdán a matematika írásbelin 1872-en írtak dolgozatot.
A magyar tétel Petôfi Sándor Arany Jánoshoz címû versén alapult, s a szövegértés és szövegértelmezés mellett egy humoros hangvételû levelet kellett írniuk a vizsgázóknak, valamint Saint-Exupéry A kis herceg címû regényének egy részét kellett átalakítani párbeszédes formára. A tavalyi magyar tételhez képest könnyebbnek tûnik az idei, s ha nem is minden kérdés, de az átmenô jegy elérését lehetôvé tevô pontok megoldása valamennyi tanuló számára kézenfekvô volt.
A matematika tétel a várt idôben magyarul érkezett meg a vizsgaközpontokba, s a szaktanárok véleménye szerint ez is differenciált kérdésekbôl állt. A maximális pontot nagyon nehéz volt elérni, de az átmenô jegyet a diákok többsége megszerezhette. A kisérettségi a Románia történelme vagy földrajza (ki melyiket választotta) vizsgával zárul.
Nem hagyományosnak bizonyult a Szivárvány Alapítvány által a Hidegvölgyben, roma gyerekek számára mûködtetett általános iskolában a tegnap délelôtt megtartott ünnepélyes tanévzáró. Az iskola udvarán mintegy 50-60 érdeklôdô szülô, testvér, hozzátartozó, a függöny mögött a szükséges színpadi kellékekkel - betûház, iskolatábla, bútor mesejelenethez, magnó stb. - ellátott rögtönzött játéktár ünnepibe öltözött ovisokkal, batyuval vállukon "ballagó" negyedikesekkel, a gimnázium elsô évét sikeresen záró ötödikesekkel. A változatos, hangulatos, tartalmas szellemi táplálékon kívül volt ízletes szendvics, kávé a szülôknek, finom ebéd az iskola csaknem 70 óvodásának, kisdiákjának. Az idén a tantestület segítôtársra talál immár a szülôkben is. Igyekezetüknek, a céltudatos csapatmunkának köszönhetôen részesülhettek érdemoklevélben, jutalomban többen is. Gratuláljunk hát az elsôt végzett, oklevelét sugárzó arccal átvevô Restás Lajosnak, Catalinának és Rupertnek, a IV.-es Stoica Mihainak, Lazar Gyöngyinek, Restás Vilmának ill. Mátyásnak, valamint az ötödiket végzô Capó Gézának, Hampucz Rozáliának, Oratie Cristinának és Gábor Mihainak.
Itthon zárul az évad, de a marosvásárhelyi filharmónia szimfonikus zenekara majd csak "koncertdús" külföldi hangversenykörútról visszatérve örvendhet a valóban megérdemelt nyári szünetnek. Alig érkeztek vissza a Miskolcon megrendezett nemzetközi operafesztiválról, máris német- illetve franciaországi turné várományosai - tájékoztatott Vasile Cazan mûvészeti igazgató.
- Ejtsünk egypár szót a ma esti évadzáró hangversenyrôl is.
- A vásárhelyiek által igen kedvelt németországi Franz Lamprecht vezényli. Ô immár 12 éve vendégkarmesterünk. Tartalmas ez a kapcsolat mindkét fél részére, hisz évente többször is szervez hangversenykörutat filharmóniánk zenekara illetve vegyes kara számára. Vezényelte zenekarunkat Franciaországban is. Másik meghívott karmesterünk a francia Amaury du Closel. Visszatérve a rendkívüli hangversenyre, a német dirigensnek köszönhetôen érdekes, eredeti, újszerû mûsorban lesz részünk. 1001 éjszaka meséi jelképes címmel ugyanis néhány gyakran, másszor ritkán játszott szerzôk mûveibôl - R. Korszakov: Seherezádé, C. M. von Weber: Abu Hassan, J. Strauss: Intermezzo az 1001 éjszakából, Kelet meséi, Borogyin: Közép-Ázsia pusztáin, Csajkovszkij: Hattyúk tava, E. Grieg: Huldigungmarsch - hangzik fel szimfonikus szvit, nyitány, közjáték, szimfonikus költemény, keringô... Hegedûn közremûködik a filharmónia koncertmestere, László Sándor. Ezzel a mûsorral utazunk a jövô héten Németországba is. A zenekar ottani programján szerepel még Mendelssohn: Lobgesang címû vokálszimfonikus mûve is. A vegyes kar jó néhány tagja is velünk utazik, besegíteni a düsseldorfi és a hildeni oratóriumi kórusba. Ez a tûzijátékkal záruló hangverseny különben hagyományszerûen szabadtéri. Hazatérve, turnézni a franciaországi Lauche-ba indulunk július 4-én. Arra a hagyományos fesztiválra, melyet pénz szûkében egy ideig nem rendeztek meg. Az idén is sikerült a polgármesteri hivatalnak az ehhez szükséges összeget elôteremtenie, s így tavaly óta újraindult a fesztivál. Amaury du Closel vezényletével két alkalommal, más-más mûsorral lépünk közönség elé. Operamuzsikával - Rossini: A sevillai borbély - és szimfonikus mûvekkel - Beethoven: Egmont-nyitány, Ah, perfido! (ez egy ritkábban játszott darabja a szerzônek), két ária a Fidelio címû operájából, végül az Eroica, a III. szimfóniája hangzik el. Amennyiben valóban mûködôképessé válik a lauche-i fesztivál a jövôre nézve, évente egy-egy turnét jelent majd számunkra - összegzett Vasile Cazan.
Az argentin-argentínai - viszonylag újabb - földrajzi megnevezésben meglehetôsen ingadozik az i hosszúsága. Argentin és argentín, illetôleg argentinai és argentínai változat egyaránt hallható. Legalább írásban mégis ajánlatos a megkülönböztetést követni: a rövidült népnévben rövid i-t írni, az Argentína országnévben és melléknévi származékában pedig hosszú í-t.
Rövidült melléknévi ragozásában ingadozik a hangrend: argentinek vagy argentinok, argentinnel vagy argentinnal stb. Az argentin-argentínai melléknévpárral és az ehhez hasonló népnévpárokkal szóalkotásbeli nehézségek, gondok is adódnak. Az argentin szó elvonás eredményeként született az Argentína országnévbôl. Az elvonás analógiájául részben minden bizonnyal más -in végû népnevek szolgáltak (abesszin, beduin, latin, mordvin stb.). Az argentin tulajdonképpen nem szabályos forma, de már meghonosodottnak és elfogadhatónak tekinthetô. Hasonlóképpen vonódott el a palesztin népnév is a Palesztina országnévbôl.
Gyakori a népnév elvonása az -ia végû országnevekbôl is. Így született meg a holland, a bolív, a brazil, a jordán és az ausztrál népnév a Hollandia, Bolívia, Brazília, Jordánia, illetôleg az Ausztrália országnevekbôl. Itt az analógiás példák száma még nagy: Albánia, Dánia, Litvánia, Macedónia, Norvégia, Portugália, Románia, Szlovénia stb., szemben az albán, dán, litván stb. szavakkal. A holland szó már évtizedek óta meghonosodott. Eléggé elterjedt az ausztrál szó is (pl. ausztrál gyapjú, ausztrál úszólányok). A jordán szó még csak most van elterjedôben. Ez utóbbi azonban a Jordán folyónévvel való hangzásbeli egybeesése miatt nem tekinthetô szerencsésnek. A bolív szó a legújabb keletû a fent említett népnevek közül, ezért ma még sokan szokatlannak és szabálytalannak tekintik. Ám ha meggyökerezik, elvben nem kifogásolhatjuk, bár ma még a bolíviai változatot tekintjük irodalmi nyelvinek.
Az integrációs tárca nem osztja az EIU pesszimizmusát
Saját erôfeszítései és az EU-tól kapott pénzügyi támogatás nyomán Romániának minden esélye megvan arra, hogy jelentôs mértékben csökkentse azt az idôszakot, amely alatt az egy fôre esô átlagjövedelem szintje eléri az uniós szintet, áll az Európai Integráció Minisztériumának szerdai közleményében.
A szaktárca értékeli a The Economist Intelligence Unit (EIU) szakértôinek erôfeszítéseit és pontosságát, de úgy véli, hogy Románia jelentôs mértékben csökkentheti az átlagjövedelem felzárkóztatásával kapcsolatban említett 80 évet. Ez lehetséges az Európai Bizottság országjelentéseiben is elismert belsô erôfeszítések révén, továbbá "az EU által biztosított pénzügyi támogatás és az unióval folytatott állandó párbeszéd" segítségével.
Románia bruttó nemzeti összterméke 2002-ban 5 százalékkal növekedett, a költségvetési hiány a GDP 3 százaléka alatt van, ez pedig azt igazolja, hogy 2004-ben 10 százalék alá csökken az éves infláció - mindez egy olyan idôszakban, amelyben a világgazdaság stagnál, áll az Európai Integráció Minisztériumának közleményében. Románia nem hagyta, hogy az Egyesült Államokat, az EU-t, vagy Japánt sújtó gazdasági válság károsan érintse, növelte kivitelét és masszív infrastrukturális beruházási programot fejleszt.
Románia képes 5-6 százalékos gazdasági növekedésre, míg az EU-tagjelölt államok átlagos növekedését mintegy 2 százalékra becsülik
Románia kész megvalósítani a 2007-es uniós csatlakozás célkitûzését és rácáfolni az EIU elôrejelzéseire, áll a közleményben.
Ismételt kormánynyilatkozat a holokauszt kapcsán
A jelenlegi román kormány vállalja a román állam fél évszázaddal korábbi felelôsségét a holokauszt áldozataival szemben, s továbbra is kész együttmûködni a kérdést tanulmányozó nemzetközi intézményekkel - hangsúlyozta a kormány kedden este nyilvánosságra hozott közleménye.
A román állam képviseletét 1940. és 1945. között ellátó kormányzók bûnösek voltak abban, hogy háborús bûncselekményeket, pogromokat, a Denyeszteren túli területekre történô deportálásokat hajtottak végre. Tömegesen szállították át Románia zsidó lakosságának jelentôs részét a román hadsereg által megszállt és ellenôrzés alatt tartott területekre, a holokauszt gyászos mechanizmusához tartozó diszkriminatív és tömeggyilkos módszereket alkalmaztak - fogalmaz a kormánynyilatkozat.
A dokumentum ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jelenlegi román kormány volt az elsô a demokratikus Románia történelmében, amely a fasiszta, náci, faj- és idegengyûlölô szélsôséget határozottan elítélô törvényeket kezdeményezett, a jelenlegi miniszterelnök és a kormány más tagjai mutattak rá arra, hogy a romániai zsidóság jelentôs részét módszeresen haláltáborokba hurcolták, illetve kivégezték.
A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a kormány tavaly márciusban hozott sürgôsségi rendelete tiltja a holokauszt tagadását, a fasiszta, faj- és idegengyûlölô megnyilvánulásokat, a háborús bûnösök emlékének dicsôítését.
A keddi kormánynyilatkozat azt követôen látott napvilágot, hogy a múlt héten olyan álláspontot tettek közzé, miszerint 1940. és 1945. között Románia akkori határain belül nem volt holokauszt. Az állásfoglalás nagy nemzetközi felháborodást keltett, Izrael felszólította a román kormányt: találja meg a megfelelô módját annak, hogy pontosítsa a történelmi valóságnak nem megfelelô nyilatkozatot.
Nyilatkozott a holokauszt ügyében Ion Iliescu államfô is. Az elnök kedden, Ukrajnában tett látogatásáról hazatérve leszögezte, hogy a kormány múlt heti nyilatkozata felesleges vitát nyitott.
Nem lett volna szükség erre a nyilatkozatra, nem kellett volna felesleges vitát nyitni, hiszen álláspontunk ismert: Romániában nem volt holokauszt, csak bizonyos románok vettek részt a holokausztban, annak a történelmi korszaknak bizonyos pillanataiban intézkedéseket hoztak a romániai zsidósággal szemben - jelentette ki.
Iliescu szerint azt el kell ismerni, hogy volt holokauszt egyes románok részvételével, de az nem Romániában történt, és Romániát nem lehet összehasonlítani Németországgal vagy a holokauszt más kezdeményezôivel.
Szaddám Huszein megbuktatott iraki elnöknek Bagdad északi részén, a Tigris folyó egyik acélhídjánál veszett nyoma. Mialatt az amerikai harckocsi-alakulatok április 9-én az iraki fôváros nagy részét ellenôrzésük alá vonták, a 66 éves diktátor, alig néhány órával bukása elôtt az Adamíja negyed Abu Hanifa nagymecsetjénél utoljára mutatkozott a nyilvánosság elôtt - ha ugyan ô volt.
Egy nôi szemtanú, a 42 éves Parvin, aki annak idején csupán karnyújtásnyira állt tôle, a dpa német hírügynökség bagdadi tudósítása szerint nem kételkedik abban, hogy valóban Szaddám Huszeinnel találkozott. Azóta azonban irakiak és a volt diktátor amerikai üldözôi egyre csak kérdezik, hol rejtôzködhet Szaddám.
"Egész idô alatt gyûlöltem, de amikor itt, a háború és a feszült helyzet közepén hirtelen feltûnt, sírnom és ujjonganom kellett" - monda az idézett asszony. Szaddám a nô elmondása szerint jól hallhatóan utasította személyes testôreit, hogy engedjék át a szögesdróton a vele lévôket. Vele volt állítólag Kuszaj nevû fia és Szultan Hasim Ahmed védelmi miniszter is. "Láttam a tetoválásait. Ô volt" - bizonygatta Parvin.
Az amerikai katonai vezetés is, amely többször is bombázta és rakétákkal támadta Szaddám feltételezett rejtekhelyeit, idôközben egyre valószínûbbnek tartja, hogy Szaddám Huszein túlélte az iraki háborút. "A legtöbben minden bizonnyal azon a véleményen vannak, hogy még él. Ezzel foglalkoznunk kell" - mondta Richard Myers amerikai vezérkari fônök egy interjúban. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Szaddám illegalitásba vonulása bátoríthatja az iraki ellenállást. Nagy mozgékonyságú amerikai különleges egységek állnak készen Irakban arra, hogy bármikor akcióba lépjenek, ha ismertté válik Szaddám holléte.
De mintegy 10 héttel eltûnése után is alig hallani többet puszta találgatásoknál. Ahmed Csalabi, az Iraki Nemzeti Kongresszus (INC) elnöke állítólag úgy tudja, hogy az amerikaiak körözési listáján elsô helyen szereplô volt elnököt legutóbb három héttel ezelôtt látták Dijála és Tikrít tartományokban, amint pénzt fizetett ki az amerikai csapatok elleni támadásokért. Amerikai katonatisztek mindazonáltal bizalmatlanul fogadták a hírt. A Londonban megjelenô, Al-Kudsz al-Arabi címû arab napilap Szaddám állítólagos levelét tette közzé, amelyben figyelmeztetést intézett az Irakban tartózkodó külföldiekhez és a rendszerével szemben álló koalíció államaihoz.
Két nappal a bukás elôtt, Máher Szufján at-Tikriti tábornok, Szaddám Huszein belsô biztonsági csapatainak egyik fônöke, Bagdad megszállt repülôterén az elnök rendezett visszavonulásáról tárgyalt - írta keddi számában az a Bagdadban megjelenô legnagyobb példányszámú síita újság. A beszámoló szerint ennek során iraki részrôl azzal fenyegetôztek, hogy véres utcai harcok várhatók Bagdadban, ami azonban végül elmaradt. Az amerikai katonatisztek nem járultak hozzá, hogy Szaddám Huszein és kísérete rendezett sorokban távozzon.
"Hónapokig, ha nem évekig is rejtôzködhet, akár itt Bagdadban is. Ezen nem csodálkoznék" - mondta egy volt iraki diplomata. Mint utalt rá, Szaddámnak - más keresett háborús bûnösökhöz és terrorista vezetôkhöz hasonlóan - megvannak a szükséges pénzforrásai, továbbá támogatók egész hálózatával rendelkezik.
- Elnök úr, mi a véleménye a romániai magyar sajtóról?
- Elgondolkoztat. Nekem nem azért nehéz véleményt mondanom, mert nincs. Természetesen van. Inkább azért, mert sokan vannak, akik könnyen és szívesen félreértenek egy ilyen megnyilatkozást, s a független sajtó dolgaiba való beavatkozásként értelmeznek. Így aztán valóban óvakodom. De hát…
Van sok elégedetlenségem és ez természetes is, hiszen már a mi sajtónk is sokszínû, s az RMDSZ- rôl, a szervezet vezetôirôl mondott vélemény is sokszínû. A kritikát persze el kell fogadni, amennyiben igaz tényeken alapszik. Összevetve a román nyelvû sajtóval, jó véleményem van. A mi, vagyis a magyar közösség sajtója egészében még mindig sokkal tartásosabb, etikusabb. Ez persze nem valamiféle rózsaszínû állapot, mert akad egy-két lap, amelyek olyan eszközökkel is éltek az elmúlt években, amelyektôl megkímélhették volna közösségünket. A mi sajtónk kissé konzervatív, elônyeipéldául az etikai tartás, és hátránya, hogy nem mindig friss, nem mindig korszerû. Az audio-vizuális kommunikáció még mindig nem foglalta el a maga helyét. S még valami: érdekes, ahogy az intézményeink, akár a tudatos szándékok ellenére is, követik a magyar közösség igényeit. Például az írott sajtó regionális jellegû, zömében megyei, ami minden bizonnyal azért van, mert a romániai magyar közösség különbözô helyzetekben él és sajátos kihívásokkal kell szembenéznie.
- A sajtót érintô kérdést azért gondoltam fontosnak, mert idôrôl idôre feltûnnek, ne firtassuk, milyen fogyasztásra szánt víziók. Egy vagy két éve kérdezték egy sajtóban jártas anyaországitól, hogy mi a véleménye az erdélyi magyar sajtóról. Az illetô, miután kijelentette, hogy csak felszínesen ismeri a "témát", bô két hasábon mondott okosnak látszó jó nagyokat. Frissebben a kezembe akadt egy amannál óvatlanabb szerzô, aki nem tudni milyen kútfôbôl származó vízióit emígyen összegezi: "Erdélyben - alig létezô kivételektôl eltekintve - az írott magyar sajtó már nem haldoklik: tulajdonképpen évek óta halott."
- Nem ismerem ezt a szöveget. Megkérdezhetném, hol jelent meg?
- Anyaországi lapban, amely éjt nappá téve értünk aggódik. Sommás aggódás. Tegyem hozzá, nekünk, "holt sajtónak" nem pártvezér toboroz olvasókat.
- Azt gondolom, hogy a sajtónk is sajátos pályát futott be az elmúlt években és meghatározó eleme közéletünknek. Együtt szemlélve, úgy gondolom, hogy az újságíró dilemmái azonosak a politikus dilemmáival, az újságíró társadalom éppen olyan sokszínû, mint sok más része a romániai magyar közösségnek.
Ma, 2003-ban, ahogy én látom, az újságíró is éppen úgy keresi a helyét ebben a világban, mint bárki más értelmiségi. Éppen úgy szembenéz feloldhatatlan ellentmondásokkal. Ezek lényege talán abban van, hogy a sajtó a mi világunkban részben vagy egészében áruvá vált, alá van rendelve a piac törvényeinek. Egy értelmiségi számára ez szerintem drámai dilemmát jelent, hiszen felelôssége van a saját közösségével szemben. Vagyis az, hogy mit mond egy újságíró, az nagyon is befolyással van a közösségbeliek életére, közérzetére, a jövôképére. Ez nem válhat üzletté. Kegyetlen dolog, ha az újságírónak szembesülnie kell azzal, hogy mikor és milyen tartalommal adható el egy lap minél több olvasónak. Az igazságnak ugyanis nem mindig a népszerûség a mércéje. Ezért is fontos számunkra, hogy ne engedjük elhatalmasodni a sajtón a kizárólagosan üzleti szemléletet, mert a legfontosabb, a közéleti felelôsség sikkadhat el.
- Magam - legalábbis pillanatnyilag - nem annyira az üzleti szemléletbôl fakadó ellentmondásokat, mint inkább a közösségen belüli dilemmák kezelését látom problematikusnak. Az éles szemléletbeli megosztottság, az érdekek differenciálódása közepette végül is nem az a dolgunk, hogy ide vagy oda csapódjunk, hanem hogy megôrizzük a szuverén válaszkeresés képességét. Az elnök úr hogyan talál rá a helyes útra?
- A kérdésfelvetésben érzékeltetett dilemma valós. Ezért is mondom, hogy sajátos helyzetben vagyunk. Sem a romániai magyar politika, sem a romániai magyar sajtó nem hasonlítható még a magyarországi politikához vagy sajtóhoz sem. Egy államisággal rendelkezô közösség esetében nem merül fel az, ami a mi közösségünkben nap mint nap felmerül: egy másik közösséggel vagy annak politikai szándékaival kell tulajdonképpen naponta ütköznünk, s ilyen vonatkozásban szolidárisnak kell lennünk az ártó szándékokkal szemben. Ilyen tekintetben nem lehetünk megosztottak. Aki a megosztottságot táplálja, akár a politikában, akár a sajtón belül, az nagyon rosszat tesz az egész közösségnek. Ugyanakkor ezzel az érvvel elfojtani a romániai magyarságon belüli sokszínûséget, vagy megpróbálni visszaszorítani azt, ami a sajtónak a legbensôbb sajátossága, hogy tájékoztasson és véleményt mondjon arról, ami velünk történik, éppen oly súlyos hiba lenne. A szolidaritás meg a szabad vita együttes érvényesítése nem egyszerû dilemma. Valószínûleg még egy jó ideig nem tudunk olyan szabadon vitázni egymással…
- Hogy végletesen egymás torkának essünk…
- … valóban, olyan indulattal, ahogyan ezt mások más helyzetben teszik. Ez, valószínû, sokaknak fájdalmas is, hiszen egyfajta önkorlátozást igényel.
- Nem lehet ezt mértéktartásként felfogni? Ami, belátom, más, kívülálló számára akár egyenesen opportunizmusnak is tûnhet.
- Igen, igen, az önkorlátozás mércéje a kérdés. Úgy gondolom, hogy azért vagyunk felelôs emberek, hogy ezt megtaláljuk. S ebben az összefüggésben bizonyos etikai elveket érdemes a közvélemény figyelmébe ajánlani. Lehet, nekünk, helyzetünkbôl adódóan sokkal jobban kell vigyáznunk bizonyos dolgokra. Például, hogy az igazat mondjuk. Az igazság mindig jó vezérelv akár a politika, akár a sajtó számára.
- Honnan lehet tudni, hogy mi az igazság?
- Sokszor lehet tudni és mégsem szólalunk meg. A saját bôrömön is nemegyszer tapasztalom ezt. Mindmáig senkitôl nem hallottam, pedig sokan tudják azt, hogy a sepsiszentgyörgyi fórumon egy marosvásárhelyi RMDSZ, tehát a mi szervezetünk által állított városi tanácsos, Ráduly Levente fölállt és több száz ember elôtt hazudott. Azt mondta, hogy az énáltalam valamikor réges-rég írt és egyébként azóta is használatos tankönyvben, melyet 1983-ban, három év használat után betiltottak, Nyírô Józsefrôl rossz szavakat szóltam. Nekem egyébként Nyírô Józsefrôl mint íróról jobb véleményem van, mint másoknak, de ez az irodalom kérdése. Sokan tudják, hogy a fiatalember egyszerûen hazudott, hiszen abban a tankönyvben nem is beszéltem Nyírô Józsefrôl. Számomra, személy szerint is, ezzel veszítette hitelét a szóban forgó fórum. Egy tankönyvet, amelyet három év után betiltottak, s a szerzôjét meg lehetett rágalmazni úgy, hogy senki nem állt fel és nem kérdezte meg, hogy hol van a bizonyíték. Mi több, a rágalom megjelenhetett az egyik romániai magyar újságban, és sem a lap szerkesztôi, sem mások nem jelezték, hogy fiatalember, maga hazudik. Nos, én nem olyan sokszínû szervezetet akarnék magunknak, amelyben valaki megrágalmazhatja saját szervezetének az elnökét. És nem is olyan sajtót szeretnék, amelyikben egy ilyen hazugság büntetlenül megjelenhet. Azt javasolnám, hogy próbáljunk ilyen egyszerû vezérlôelveket találni, mint az igazmondás követelménye.
- Van, amikor nem mindjárt derül ki az igazság. Vagy maradnék szívesebben a gyakran nehezen megragadható igazság helyett a helyes fogalmánál. Elnök úr, hogyan találja meg a helyes válaszokat például a politikában felmerülô kérdésekre? Hogy a fórummozgalomnál maradjunk, az autonómia fölött csapnak össze a vitázó felek.
- Csakhogy ez nem az autonómia-pártiak és az autonómiát ellenzôk vitája! Magam úgy gondolom, hogy az autonómia nem kivihetetlen. Azt gondolom, hogy elérése nehéz és hosszú, idônként csalódásokkal járó munkának lesz az eredménye, s nem kinyilatkoztatásokból születik. Ezeken a fórumokon mi történt? Elmondták tetszetôsebben, demagógiával, populizmussal telítve ugyanazt, ami az RMDSZ programjában benne van, majd nemes egyszerûséggel kijelentették, hogy ezt az RMDSZ-nek kell megvalósítania.
- Ahogy a székely mondja: fogjuk meg és vigyétek…
- Igen, mert különbözô nyilatkozatokban megbíztak bennünket, hogy vigyük véghez. Persze, nem ilyen fórumok üzenetére van szükségem, hogy tudjam, mi a dolgom. Tehát, nem meggyôzô érveket hallunk, hogy együtt találjunk - visszautalnék - helyes válaszokat, hanem semmire sem kötelezô, de jól hangzó kinyilatkoztatásokat.
- Hol húzná meg az RMDSZ-t a reformmozgalomtól elválasztó demarkációs vonalat? Ha van ilyen, mert azért találunk sûrû átjárásokat is. Legfeltûnôbb, ha RMDSZ- tisztségviselôt látunk a fórumokkal kacérkodni.
- Én tulajdonképpen nem is tudom nagyon pontosan meghatározni azt, hogy miben van a vita lényege köztünk és ezek között a mozgalmárok között. Azt ugyan sokszor elmondják, hogy az RMDSZ által használt eszközök ugyan vezettek némi eredményre, de hát hosszú távon nem hatékonyak. Továbbra sem teszik hozzá azonban, hogy akkor milyen eszközökhöz kellene folyamodni. Illetve, most már megértettem, hogy ezek az eszközök nem hatékonyak, ennek ellenére azt üzenték a fórumról, hogy csináljuk meg, ami benne van az RMDSZ programjában. Ezek szerint mégis megfelelôek az eszközök?
- Ha Toró T. Tibor arról beszél, hogy egyik feladatuk meggyôzni a román politikai elitet az autonómia-gondolat hasznosságáról, akkor nem olyan éles a szembenállás. Esetleg az merülhet fel az emberben, hogy az RMDSZ politikai elitjének tagjaként mire is jutott eddig, a román elittel nap mint nap érintkezve.
- Úgy gondolom, a mozgalmárfe-jekben van némi zavar. Itt-ott egyik-másik megszólalásban, mert úgy látom, ez is meglehetôsen színes társaság, fölfedezni vélem a különbséget ami az eszközöket illeti, de azokról az eszközökrôl való vitában nem kívánok részt venni. Az erôszakkal való példálózás sehova sem vezet. Hogy az ilyesmit nekünk felmutassák, még magyarországi segítséghez is folyamodtak a szervezôk. Általam publicistának nem igazán nevezhetô úriember jött el ide, hogy emlékeztessen minket az ír, a baszk, meg ki tudja milyen példákra, s biztatta a székelyeket, hogy vonuljanak át a csángókhoz, megoldani a csángó kérdést. Ilyesmik is vannak egyesek fejében, de szó sincs arról, hogy azt gondolnám, az egész csoportosulás híve lenne az ilyen eszközöknek. Valójában egy bizonyos elégedetlenség sodorta egymás mellé ôket, ezért találnak nehezen közös fogódzót. S ha már arról van szó, hogy én miben látom a helyes utat, úgy gondolom, az a helyes út, hogy ôrizzük meg továbbra is az RMDSZ sokféleségét, s próbáljunk mindenkivel, aki erre képes, párbeszédet folytatni. Oda kell figyelni az elégedetlenségre, s nem az a válasz, hogy akivel nem értünk egyet, azt eltaszítjuk. Persze, van ember, akinek a véleményére nem vagyok kíváncsi.
- Az RMDSZ kapcsolatrendszerében az egyházaknak kitüntetett helyük van, nyilván az érdekközöség alapján. A harmóniával azonban nem látszik minden rendben lévônek. Miért tûnik úgy nekem, hogy az egyházak, mondjam így, kissé szégyenlôsen vállalják fel az RMDSZ-t? Amikor valamit el kell érni, "intézni" a politika köreiben, igyekeznek az RMDSZ-ernyô alá, amikor erre éppen nincs szükség, hát, mit mondjak, egyes egyházi tisztségviselôk eléggé dodonai megnyilatkozásokhoz folyamodnak. Nem lehet ezt a kapcsolatot tartásosabbá tenni?
- Hosszú éveken át gyakorlatilag nem voltak zavarok az RMDSZ és az egyházak viszonyában. Érdekes, akkor hallani olyasmit, hogy az RMDSZ nem képviseli az egyházak érdekeit, amikor a legtöbbet elérhettünk. Rengeteget dolgoztunk az egyházak számára fontos célkitûzések eléréséért az elmúlt két-három esztendôben. Talán kevéssé látszik a közvélemény számára, hogy például az egyházi ingatlanok dolgában eljutottunk a törvény elfogadásáig, most pedig megindul a vagyon visszajuttatása. Ebben szívós, kitartó munka van. Nem kell szégyellni elismerni ezt, egyenesen méltánytalanságnak tartom. És igazságtalan azokkal a kollégákkal szemben, akik a törvényt kidolgozták, s nap mint nap azért küszködnek, hogy ne csak jogsza-bály legyen, hanem az ingatlanok vissza is kerüljenek az egyházak tulajdonába.
- Miért kell akkor szégyellni az RMDSZ-t?
- Az elmúlt években rendkívül sokat dolgoztunk egy tiszta, világos program megvalósításáért, eközben azonban néhány elvi kérdést nem volt sem idônk, sem energiánk tisztázni. Beszéltünk arról, hogy a sajtónak meg kell keresnie a maga szerepét. Az RMDSZ-nek is újból és újból meg kell tennie ezt. S miért lenne kivétel az egyház? Az RMDSZ felelôssége az, hogy ennek a közösségnek a politikai képviseletét ellássa. Az egyház felelôssége, amely ugyanilyen nagy, vagy még nagyobb, abban van, hogy biztos világképet, erkölcsi értékrendet adjon ennek a közösségnek. Az egész közösségnek, s nem szelektíven, ideológiákban elmerülve. Nem az egymásnak feszülés a dolgunk ma, hanem az, hogy ki-ki a maga eszközeivel jóhiszemûen szolgálja a közös célokat.
- Az RMDSZ másik "frontvonala" a kormányzó párttal való együttmûködés, protokollum- politizálás. Itt sem egyszerûsödnek, inkább bonyolódni látszanak a dolgok. A választások közeledtével az SZDP alkuképessége is lemerevedhet, nem lesz igazán érdeke együtt masírozni az RMDSZ-szel. Milyen taktikát választ az RMDSZ, ha színt vált a kormányzó párt? Nekik is vannak választási érdekeik, s még nem tartunk ott, hogy kiiktathatnák az "etnikai kártyát".
- Ismerjük az ilyenszerû együttmûködések természetét. Ha választási ciklusokban gondolkozunk, akkor tagadhatatlan, hogy a két elsô év a legeredményesebb. A kormányzó párt nagy hibát követne el, ha egy nacionalista kampányt képzelne el jövôre. Végül is ’96 óta a nagy változás az, hogy lanyhuló a kampányok nacionalista jellege. Az elôzô választásokon még a Nagy- Románia Párt sem annyira a nacionalizmusával, hanem a rendpártiságával, populizmusával szerzett szavazatokat. Az uniós csatlakozásra készülô országban nagy kárt okozna, ha a politikai közbeszédet az etnikumközi viták terepére terelnék. Mi mindenesetre ezzel is számolunk. Nem kívánunk választási koalíciót kötni senkivel.
- A kormánypárttal való együttmûködésnek van negatív hozadéka is. A sikertelen, vagy egyenesen rossz kormányzati lépések óhatatlanul kihatnak az RMDSZ megítélésére. Ez akkor sem kerülhetô el, ha az RMDSZ-nek éppenséggel köze sincs a kudarcos döntésekhez. Még rosszabb, ha olyan jogszabályokat szavaz meg, amelyekrôl rövid idô alatt kiderül, hogy valamely okból elhibázottak. Volt ilyen nem is egy. Szóval hogyan óvható az RMDSZ imázsa?
- Egy ilyen megállapodás azt kellene jelentse, hogy a napi kormányzati munkáért nem vállalunk felelôsséget. Akkor sem, ha természetesen együttmûködünk a kormánnyal. Meg kell mondanom, hogy korábban jobb volt az ezzel kapcsolatos kommunikáció, az utóbbi idôben azonban érzékelek egy kapkodást, fáradságot is a kormányzat részérôl. Bizonyára ennek is szerepe van a mostani kormányátalakításban. Tény, hogy nem kell mindenben azonosulnunk a kormányzattal. Van egy nagy hibánk: általában nem a nyilvánosság elôtt vetjük fel a problémákat. Vagyis tiszteletben tartjuk azt az egyezséget, hogy közösen vállalkoztunk egy munkára, s elôször is egymás között kell tisztáznunk ennek kereteit. Gondolom, ez érthetô, de belátom, hogy nem mindig hasznos, hiszen abban is összemos bennünket, amiben nem indokolt. Ettôl elmosódottabbá válik egy politikus, vagy akár az RMDSZ képe a közvélemény elôtt, mert az a benyomás, hogy nem szólal meg markánsan. Ennek súlya van egy olyan politikai életben, ahol a politikai nyilatkozatok többsége azért születik, hogy sokkolja a közvéleményt.
- Az együttmûködésnek ez a "diszkrét" vonása viszont a kormánypártnak válhat a javára. A román közvélemény elôtt némiképp homályban tarthatják azt, amit nem szívesen vernek dobra magyaroknak tett engedménynek tûnôen.
- Óriási ellentmondás van például aközött, hogy nekünk milyen éles, néha durva, konfliktusig elmenô vitáink vannak az egyeztetô megbeszéléseken, és aközött, hogy a nyilvánosság ebbôl mit érzékel. Netán egyenesen idilli viszonyt. Nincs idill! Politikai racionalitás van, amely céltudatosságot, rugalmas tárgyalóképességet követel tôlünk, s mint az iméntiekbôl is kiderül, saját arculatának hatásosabb fölmutatását, esetleg megtévesztô vonások nélkül.
- A lanyha érdeklôdés mellett lezajlott belsô választások után nemrégiben megalakult a Szövetségi Egyeztetô Tanács, jövô hét végén összeül a megújított Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Milyennek látja a miniparlament összetételét? Az már látszik, hogy a megszokott "belsô ellenzék" halványabban lesz jelen.
- Elôször is szerintem nem lanyha, hanem változó volt az érdeklôdés, a területi szervezetek igényességétôl függôen. A szervezetek többségében a közvetett választások mellett döntöttek.
- Ez volt a kényelmesebb a szóban forgó megyei vezetéseknek.
- Nézôpont kérdése, hiszen egy küldöttgyûlés megszervezése is azt feltételezi, hogy körzetrôl körzetre küldöttjelölô-gyûléseket kell tartani. Az SZKT szerintem jó összetételû lesz, új arcokkal és sok fiatallal.
- Milyen mûködésbeli változások várhatók? A korábbi testület nem volt mentes a funkciózavaroktól.
- Az új SZKT-nak módja van, hogy mûködési szabályzata kidolgozásában hasznosítsa az elmúlt évek tapasztalatait, kiiktassa mindazt, ami nehezíti az érdemi munkát. Azt gondolom, hogy nem másképpen, hanem jobban kell dolgozni. Hogy politikailag mennyire sokszínû, a frakciók megalakulásával derül ki. Hivatalosan nincsenek ott a platformok, de amennyire a listát ismerem, minden ismert platform képviselôi ott lesznek az új testületben.
- Sajtóval kezdtük, ugyanoda lyukadunk ki. A napilap- szerkesztôség olyan, mint egy átjáróház. A nap minden órájában betér az olvasó. Gyakran hallom az így betérôktôl, hogy "mondjuk meg Markó Bélának"…, s aztán mondanak ezt meg azt. Ebbôl mindjárt adódik, hogy egyfelôl bíznak Markó Bélában, másfelôl már csak Markó Bélától várnak segítséget, mert Markó Béla környékén vagy lennebb, helyi RMDSZ-vezetôknél, polgármestereknél, tanácsosoknál nem jártak sikerrel. Szóval mit gondol az ilyen kezdetû mondatokról, hogy mondjuk meg Markó Bélának?
- A bizalom megtisztel, de egyben elengedhetetlen is ahhoz, hogy valaki ezt a tisztséget ellássa, vagy más tisztségeket. Erre azzal szolgálhatunk rá, hogy a legnagyobb elkötelezettséggel végezzük a munkánkat, amely aztán lehet sikeres vagy kevésbé sikeres, de a felelôsségérzet tényén nem változtat. Az idézett kezdetû mondatokról pedig azt gondolom, hogy mindnyájunk kötelessége odafigyelni az emberek véleményére, igényeiket sem lehet elhárító módon kezelni, a könnyelmûség nem csak a szervezetre, az illetô személyekre is visszaüthet, hiszen a hitelükön ejt csorbát. A bizalom lassan épül, de gyorsan omlik össze. Az elkövetkezô idôszakban még inkább elvárható a nagyobb odafigyelés minden RMDSZ- tisztségviselôtôl, hiszen látjuk a meggyengítésünkre irányuló próbálkozásokat. Márpedig ha meggyengülünk, a legfontosabb eszközünket, a parlamenti képviseletünket kockáztatjuk. Ez beláthatatlan következményekkel járna.
Kedden, a képviselôház plénumában Adrian Moisoiu nagyromániás képviselô alpári módon támadta az RMDSZ-t, a kormánypárttal kötött protokollumot, illetve személyesen dr. Kelemen Atilla képviselôt, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét. A támadásra ezúttal a Bolyai líceum ballagási ünnepségén elhangzott ünnepi beszéd szolgáltatott alkalmat. A nagyromániás képviselô felháborodottan emlegette, hogy Kelemen Atilla a szerinte háborús bûnös Wass Albertet méltatta, illetve, hogy az "elmagyarosított" Bolyaiban a román gyerekekre olyan "pszichológiai nyomás" nehezedik, hogy úgy érzik magukat, mintha ma is a bécsi diktátum idején élnének. Azt állítja, hogy a "román gyermekeket elûzték" az iskolából, ami a középkorba való visszatérés jele, és az RMDSZ revansista politikájának az eredménye. Dr. Kelemen Atilla képviselôt kérdeztük a történtekrôl.
- Egy ilyen politikai alakulattól, mint a Nagy-Románia Párt, nem várok egyebet. Én a Bolyaiban a ballagáson mindenféle politikusi szöveget kerülni akartam. A. Moisoiu felszólalásában történt utalás az olyan politikai egyezségekre, amelyek el akarják szakítani egymástól az iskolásokat. Azt hiszem, egy ilyen ünnepség nem a politikai csatározások színhelye. Ám azzal, amit elmondtam, érzékeltetni akartam, hogy mi tudjuk, honnan jövünk és hova megyünk. Arra utaltam, hogy nekem is több generáción át ott végeztek a felmenôim.
Maga Wass Albert neve semmiféle megítélésben nem került szóba, pusztán arra reflektáltam: örvendek annak, hogy míg 1966-ban, amikor én érettségiztem, csak egy embert volt szabad idézni a kicsengetési kártyán, most pedig Stevensontól kezdve, a Biblia, Wass Albert, Weöres Sándor és mások gondolatai is megtalálhatók ezeken a kártyákon. Ezt minôsítette a jelen levô képviselô kolléga súlyos nacionalizmusnak. Nem félek a személyem elleni támadásoktól, mindenkinek lelke rajta. Persze arra mindig fel lehetünk készülve, hogy ez a politikai alakulat soha nem törôdik bele abba, hogy a románok és a magyarok valamit európai szemléletben próbálnak rendezni Marosvásárhelyen vagy máshol az országban.
- A nagyromániás kolléga önt, képviselô úr, cinikusnak nevezte, hogy miközben az európai szellemiségrôl beszél, az "átkos" protokollum nyomán középkori állapotokat akar visszahozni. Ugyanakkor azt állította, hogy a bolyais román gyerekekre "pszichológiai nyomást" gyakorolnak, ez pedig az RMDSZ revizionista politikájának a része, amelynek célja, hogy Erdélyt Nagy-Magyarországhoz csatolják.
- Én voltam az egyetlen olyan szónok a Bolyaiban, aki végül is kifejezetten a magyar osztályokhoz szólhattam volna, mert sem a román aligazgató, sem a képviselô egyetlen magyar szóval nem köszöntötte a diákokat. Ellenben minden magyar felszólaló szólt a román diákokhoz is. Azt hiszem, hogy európaiságról beszélni Romániában nem cinizmus. Azt viszont igazán cinikus dolognak tartom, hogy - mint a holokauszt körül kavargó politikai botrány is bizonyítja -, Románia kifelé egyféle retorikát használ, bent pedig éppen az ellenkezôjét teszi. Elokvens példája annak, hogyan gondolkodnak egyesek az európaiságról.
- Több olvasó is megkeresett, mert - mint mondták - megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a nagyromániás képviselô is részt vett a Bolyai évzáró ünnepségén, és beszédet mondott. Egyáltalán mit keresett ott, milyen minôségben szólalt fel?
- Meg lehet a módját találni. Én magam nem akartam beszélni, mert nem hiszem, hogy politikai szónoklatokra van szükség ilyen alkalmakkor. Az évzáró reggelén közölte velem az iskola vezetôsége, hogy Moisoiu bejelentkezett a Bolyaiban szónokként, tehát kénytelen voltam én is szólni. De a pillanat emelkedettségét nem akartam negatív irányba befolyásolni. Abban láttam például a politikai manipuláció veszélyeit, hogy egyetlen magyar felszólalót sem tapsoltak meg.
- Úgy látszik, hogy június 17. a magyarellenes kirohanások napja volt a képviselôházban. Mert miközben Adrian Moisoiu "elsiratta" a Bolyait, Ioan Miclea Nagy-Magyarországot átkozta, belekeverve Tôkés Lászlótól Orbán Viktorig, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsig mindent, amit csak lehet.
- Ezt megszokni igazán nem lehet, de mi, akik a képviselôházban dolgozunk, fel vagyunk készülve az ilyesmire. Az elmúlt 12 év történései bebizonyították, hogy Romániában vannak még olyan erôk, akik ezt a retorikát nem tudják és nem is akarják megváltoztatni. Egyetlen politikai fegyverük a magyar veszedelemmmel való riogatás. Azt hiszem, hogy a választások közeledtével ezek a hangok még felerôsödnek, ahogy ettôl a politikai alakulattól már megszoktuk. Számomra ez csak annak az igazolása, hogy a romániai magyarságnak van ki ellen küzdenie, nem egymással kellene háborúznunk.
Feldolgozó és kereskedelmi egységek ellenôrzése
A Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti Minisztérium rendelete alapján a Maros Megyei Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója, dr. Rusu Ioan körlevélben értesítette a húsfeldolgozó és élelmiszeripari, kereskedelmi, közélelmezési egységeket azokról az intézkedésekrôl, amelyeket a nyári meleg idôszakban kötelesek alkalmazni.
Dr. Rusu Ioan elrendelte, hogy nyáron a húsfeldolgozó egységekben függesszék fel a hurkafélék, a disznófôsajt, a kenômájas elôállítását és azok forgalmazását a kereskedelmi egységekben, továbbá kihágásnak minôsül a nyers tojásból készített majonézek és récetojások közfogyasztásra szánt forgalmazása.
A Megyei Állategészségügyi Igazgatóság szakemberei a nyári idôszakban rendszeresen ellenôrzik a hústermékek szállításának feltételeit. A húsból készült élelmiszeripari termékek szállítása csak erre a célra engedélyezett gépkocsikkal történhet. A forgalmazó egységekben a hústermékeket hûtôpultokban, hûtôkamrákban szabad tárolni, amelyeket a személyzet a megfelelô paramétereken köteles mûködtetni annak érdekében, hogy a termékeket 0- 4 C fokon tárolhassák.
A húsfeldolgozó egységekben rendszeresen ellenôrizni fogják a higiéniai, egészségügyi elôírások tiszteletben tartását, de nem csak. Járványok esetén az ellenôrzések kiterjednek a személyzet egészségügyi felkészítésére is. Az ott dolgozóknak kötelezô biztosítani a mosó- és fertôtlenítôszereket. A közélelmezési egységek vezetôi kötelesek megôrizni a közfogyasztásra készült ételpróbákat 72 órán át. Az igazgatóság illetékesei fokozottan ellenôrizni fogják az élelmiszerkészítmények, félkész áruk bakteriológiai vizsgálatát is.
Különbözô rendezvények, találkozók, esküvôk stb. esetén az egységvezetônek kötelessége hivatalosan értesíteni a helybeli állategészségügyi szakembert, aki ellenôrzi a felhasználandó húst. A szakember engedélyt bocsát ki, amely bizonyítja, hogy a hús felhasználható. A fiskális számla nem állategészségügyi bizonylat, így nem vehetô figyelembe. Az említett elôírások a kultúrotthonokban rendezett összejövetelek szervezôi számára is érvényesek.
A felsorolt intézkedések be nem tartását az igazgatóság szakemberei szigorúan büntetik.
Zsigmond Erzsébetet életének alakulása, élete tragikus fordulópontja, életének sorseseménye, leányának elvesztése kényszerítette írásra. A nélkülözések, közös gondok közepette az anya programszerûen, rendszeresen mesélni kezdi élettörténete epizódjait. Az élettörténet megírásának ötlete a lányától származik, az anya ekkor fedezi fel az írást mint az ôt traumatikusan ért események elleni védekezés módszerét. Így egyike lesz azoknak a sérült asszonyoknak - mondja az utószóban Keszeg Vilmos -, akik bántódásaikat, sérelmeiket az írás által dolgozzák fel, vezetik le. Az írás ebben az esetben a fájdalom állapotának megnyújtása, felfokozása, megélése, a helyzet értelmezése.
Az írás ismétlôdô cselekvés lesz életében. Gyermeke elvesztése élete végéig tartó gyászt kényszerít rá, hosszú ideig ideggyógyászati kezelést igénylô beteggé teszi. Ebben az állapotban születnek meg a halott gyermekhez írott levelek. Keszeg Vilmos azt is írja, hogy miközben az írás kommunikatív, szociális aktus, Zsigmond Erzsébet esetében paradox módon az elmagányosodás, a marginalizáltság, a kommunikációtól való elzárkózás (betegesen) kétségbeesett gesztusává válik.
A Sirató fogadtatása még inkább elszigetelte szerzôjét, Ákosfalváról is elköltözött, jelenleg Szovátán él. Emlékiratának újbóli megjelenése alkalmat kínál a szakembernek, hogy fogadtatását is vizsgálja. "A szerzô ismerôsei meglepôdve szerezhettek tudomást arról, hogy szereplôi lettek Zsigmond Erzsébet emlékiratának. A könyv esetté vált, esetté avatta szerzôjét. Minthogy a szóbeliséget örökítette meg, merevítette ki, magára hívta a figyelmet, s ami írva volt benne, az visszakerült újra a szóbeliségbe. Beszéltek róla, háborogtak fölötte, igazat adtak vagy nem, elvitatták a szerzôtôl a kibeszélés jogát, kifogásolták a leírtak hitelességét, kiegészítették, továbbfûzték a történteket. A könyv állandó jelleggel beleépült a környezetébe, indulatokat termelt, kapcsolatokat alakított újra."
(Zsigmond Erzsébet: Sirató. Életem könyve. Sajtó alá rendezte, az utószót írta Keszeg Vilmos. Második kiadás, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó Székelyudvarhely, 2003. A kötet kapható szerkesztôségünk apróhirdetési irodájában.)
Talpig álltunk a virágban és a szép szavak már a térdünket nyaldosták. Ott nyomorogtunk a tömegben, ünnepi verejtékbe vetkôzött anyák és apák, becipelt falusi nagymamák és iskolát már törvényesen kerülô ifjak között. Benne álltunk az ünneplésben, a szónoklatokban, a jókívánság úgy csobogott, mint a Poklos-patak egy-egy kiadósabb záporesô-tivadar után.
Az ifjúság, ahogy népszónokok imádják nevezni, fiataljaink, tanácsokkal voltak ellátva, kibélelve, beragasztva, szétnyalogatva. A nagybetûs élet és a bölcsesség repdesett szerteszéjjel az iskolaudvaron, meghatott fehér ingek, blúzok, kiskosztümök és formaruhák és lerúgott tûsarkú cipôk jellemezték a tanügyi tájat azokban a napokban. Na igen, és azok a doktorkalapok, melyek megszerzéséért a középkorban egész Oxfordig vagy Pádováig kellett utazni, ma viszont elég végigbattyogni öt évet a Zsumzsagin Czedenbál gimnáziumban, hogy a fejedre illesszék már az elsô napon, ha apuka-anyuka kifizette az újmódi rongyrázi egyenruha ellenértékét.
Szóval ballagáson voltunk. Könnyen kitalálható. A szónoklatokra senki sem figyelt, holott ha az ember csak egy kicsit is odahallgatott a magyar nyelvûekre - maradjunk a saját térfelünkön -, menten elment a kedve attól, hogy érettségi után kilépjen a világba. A közhelyek sokaságát zúdítja a megírásra felkért pedagógus a hallgatóság fejére. Beszéde nem jobb az osztályfônöki órákon szokásos kétségbeesett próbálkozásnál. Most újabban gyakran szerepel az isten, ami korábban törölt volt, ettôl viszont a beszéd a legelemibb papolássá silányul. Kér, kijelöl, biztat, megható közhelyeket mond, silány jelzôkkel fûszerezi semmiben sem eredeti mondanivalóját. Emberies, a legjobb esetben.
Mit kell egy ilyen poloniusi dumában eredetieskedni, kérdezhetik Önök.
A tanügyi fônénik és -férfiak fontosnak ítélik az évzárós, ünnepi elhangzást, a szokást senki sem meri áthágni. Hát akkor talán mégis valami intimebbet kellene mondani stílusosan, hihetôen, ôszintén. Elhihetôen. Az pedig inkább maradjon, véljük, az osztály falai között. Bensôségesebb, jobb, nyugodtabb.
Baj van a magyar közbeszéddel. Nincsenek modellek, minták, modern módszertanok. Nincs retorikakultúránk. Az egyházi - lássuk be - az egyházé. A profán világé legyen másképp profi. Az iskoláé legyen iskolajellemzô. Ami nem zárja ki az eredetiséget.
S ha egyszer elmaradna a ballagások alatti ünnepi tipródás és mikrofonos hangicsálás, ha az osztályok egyénileg szerveznék meg a saját ballagási ünnepségüket, akkor talán az iskolára is szívesebben emlékezne vissza Parasapusztáról és Los Angelesbôl a nemrégen végzett egykori erdélyi diák.
Fojtó füst borította el az utcát, a házakat. A járdán, zöldövezetben, az úttesten eszméletüket vesztett emberek hevertek. Gépkocsi csapódott egy villanyoszlopnak, a jármûvezetô aléltan borult a kormánykerékre. S szinte azonnal fülsiketítô hang hasított a levegôbe. A környéken lakók riadtan szaladtak ki a házakból, ám a sûrû füstbe borult utcát mindössze a tûzoltó-, mentô- és rendôrautók vijjogása töltötte be. Ez az állapot uralkodott a tegnap délelôtt 11 órakor a vásárhelyi Felszabadulás - Raktár - Rakodó utcák keresztezôdésében.
Aggodalomra nincs ok, a fentebb leírt helyzet mindössze katasztrófa-elhárítási gyakorlat. A forgatókönyv szerint az Azomures Rt.-nél terrorista támadás következtében vegyi baleset történt, amelynek során megsérült az ureagyártó berendezés és 10 tonna ammónia szabadult a levegôbe. A mérgezô felhô elborította a gyárat és a Meggyesfalvi negyedet. A robbanásban az Azomures négy alkalmazottja sérüléseket szenvedett, 75-öt mérgezési tünetekkel kezeltek a fertôzött térségen kívül rögtönzött elsôsegélynyújtó helyen, míg negyvenen sokkos állapotba kerültek. A környék berendezései is megsínylették a robbanást: egy villany- és egy telefonoszlop kidôlt, s ennek következtében 30 méter villany- és telefonvezeték, ill. egy köztelefon megsérült, a húgysavgyártó állomást azonnal leállították, míg a villanyoszlop kidôlésével járó autóbaleset során keletkezett rövidzárlat tüzet okozott.
Az Azomures vezetôsége riasztotta a 112-es egységesített diszpécserszolgálatot. A tûzoltók 10 perc alatt érkeztek a helyszínre, a rendôrök pedig lezárták a forgalmat. Védôruhába öltözött pirotechnikai szakemberek mérték a levegô ammónia-fertôzési szintjét, a rádióadón egymással kapcsolatban levô parancsnokok percenként ismertették a helyzetet. Idôközben Arafat doktor csapata, valamint a mentôszolgálat is a helyszínre érkezett, s hordágyra fektetve szállították a sérülteket a közelben felállított elsôsegélynyújtó-helyre. A gépkocsiba szorult sofôrt feszítôvágóval mentették ki a roncsok közül. A tûzoltók másodpercek alatt fékezték meg a lángok továbbterjedését. Az idô teltével a környezetvédelmi szakemberek a levegô ammónia- mennyiségének folyamatos csökkenését jelentették. Arafat doktor irányításával a kórházi kezelésre szorult sérültekkel a mentôautók a megyei kórház felé indultak. A riasztó felhangzása óta 40 perc telt el, amikor a szakemberek közölték: elmúlt a veszély, az ammóniafelhô már nem veszélyezteti a lakott területet. A gépkocsiforgalom is visszatért megszokott kerékvágásába.
További két helyszínen zajlott a tegnapi katasztrófa-elhárító gyakorlat. A forgatókönyv szerint az utóbbi két napi bôséges esôzés miatt átszakadt a Bega-patak védôgátja, s hajnali 6 órakor a Bodoni utca környékén fél méteres víz öntött el 34 gazdaságot, valamint 1,5 hektár termôföldet. A riasztott tûzoltóknak és polgári védelmi szakembereknek 124 személyt kellett kimenteniük, majd 20 pincébôl és alagsorból merték ki a vizet. Alig egy órával késôbb a Hidegvölgyben bekövetkezett földcsuszamlásban kilencen sérültek meg, 14 ház megrongálódott, kettô teljesen eltûnt a föld felszínérôl. Fennakadást jelentettek a közúti forgalomban, a villanyárammal és ivóvízzel való ellátásban is.
A június 16-20-a között zajló megyei katasztrófavédelmi gyakorlatsorozat következô helyszíne Nyárádtô, ahol ma az európai úton gyúlékony anyagot szállító tartálygépkocsi borul fel.
A Marosludasi rendôrségen hétfôn jelentkezett Venczel Sándor helybeli lakos, aki bejelentette, hogy egy 5,6-os kaliberû lôfegyverre bukkant a marosvásárhely-Ludas között közlekedô személyvonaton. Az ügyben indított nyomozás során kiderült, hogy a szóban forgó lôfegyver eltûnését egy temesvári lakos, F. Aurel jelentette a rendôrségnek. A vizsgálatok során azonosították R. Ioan Mihai 17 éves ludasi lakost, aki beismerte, hogy június 10-én éjjel két másik személlyel behatolt F. Aurel temesvári lakásába, ahonnan ellopták a fegyvert, majd a késôbbiekben, a vonaton találkozott Venczel Sándorral és együtt próbáltak túladni a lôfegyveren. A két "fegyverkereskedô" egy potenciális vevô tanácsaira hallgatva meggondolta magát és jelentette a rendôrségen a "talált" fegyvert. Az ügyben folytatódik a nyomozás.
Magas, karcsú szôke lány, elsô ránézésre szépségversenyek reményteljes részvevôjének nézi az ismeretlen, aminek némiképpen ellentmond, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceum fizikatermének hosszú asztala mögött találkozunk vele, ahol éppen kísérletet végez. Gyorsak, pontosak, határozottak, kicsit sietôsek a mozdulatai - s ahogy a beszélgetés során kiderül, a XI. (H) osztályt végzett diáklány nem a kifutón, hanem egészen más pódiumokon gyûjti be egyre-másra az elismerést.
Horváth Emôkre tavaly a Szegedi Tudományegyetem Kísérleti Fizika Versenyén nyert elsô díjat, az idén ugyanott a második lett miközben iskolatársa, Kovács Ferenc került a harmadik helyre.
Az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján pedig, amelyet májusban tartottak Prágában, a fizika szekcióban neki ítélték az elsô díjat. Ezekben a napokban Erdély csapatában versenyzik, iskolatársával Puskás Attilával a Sopronban zajló Vermes Miklós Nemzetközi Tehetségkutató Fizikaversenyen.
A nyáron németországi informatikatáborba készül.
Bevallása szerint nemcsak fizikával, mással is szívesen tölti az idôt, kedveli a magyart, a matematikát, szabad idejében jut ideje kötni és fôzni is, és fontosnak tartja az idegen nyelvek ismeretét. A fizikával elsôsorban az iskolában foglalkozik, szaktanárai felügyeletével, mert otthon nincsenek meg a kísérletezéshez szükséges eszközök. Még nem döntötte el egészen biztosan, hogy mi szeretne lenni, egy biztos, hogy mûszaki pálya lesz, és itthon, az országban.
Szülei támogatják, s a kérdésre, hogy miképpen birkózik meg ennyi feladattal, azt válaszolja, hogy sokat segít az, teljesítménysportot ûzött, ami hozzászoktatta a rendszerességhez, a jó idôbeosztáshoz.
- Tizedik osztályban sikerült meggyôznöm, hogy fogjon neki a versenyzéshez fizikából, holott amolyan "univerzális diákként" sok tantárgyból eredményes. Mivel a KÖMAL-ban (Középiskolai Matematikai és Fizika Lapok) jól szerepelt, szerencsét próbált a szegedi kísérleti fizika vetélkedôn. Ott elektrosztatikából kellett versenyeznie, amit tizedik osztályos létére még nem tanult, ezért szeptember 1-15. között kiolvasta a fizika könyvet. A ferromágneses anyagokkal végzett kísérlettel megnyerte a vetélkedôt. Nagy sikerélmény volt, dolgozatát sok helyen bemutatta, beküldte a Természet Világa diákpályázatára is, s ezzel a dolgozattal, illetve kísérlettel nyerte meg az idei prágai vetélkedôt, ahol angolul kellett elôadnia, amire a dolgozat szakmai része mellett szintén pontot kapott - tájékoztat Bíró Tibor tanár, aki IX-X. osztályban szerettette meg Emôkével a fizikát.
Szász Ágota,jelenlegi fizikatanára szerint jól felkészült, alapos, rendszeres, kitartó tanítvány, aki igazi hozzáállással végzi a dolgát. Az elért eredmények lelkesítették, hogy nem voltak hiábavalóak eddigi erôfeszítései, és úgy vélem, hogy sokat fogunk még együtt dolgozni.
A tanárnô szerint örvendetes, hogy a Bolyaiban az utóbbi idôben érezhetô a fizika iránti érdeklôdés, a kilencedik osztályt végzett Kántor Emese a fizika tantárgyverseny országos szakaszára jutott be, s megemlíti Puskás Attilát is, akinek a fizika- és informatika-eredményei is kiválóak.
A mondottakhoz hadd tegyük hozzá, hogy az elmúlt évek során nyert díjak mellett ezt bizonyította az iskolanapok alkalmával a Bolyai fizika tanárai (Szász Ágota, Máthé Márta, Klementisz János, László József, Bíró Tibor) által megszervezett vetélkedô, A nagy fizika hûhó népszerûsége is.
II. Rákóczi Ferenc életét és munkásságát ismertetô kötetet mutattak be kedden Miskolcon a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából.
"A II. Rákóczi Ferenc címû könyv kézirata már 1999-ben elkészült, de csak most talált kiadóra a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat támogatásával" - mondta a bemutatón a könyv lektora, Dobrossy István, a megyei levéltár igazgatója.
A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár gondozásában megjelent kötet végigköveti a fejedelem életútját, egészen a rodostói számûzetésben, 1735-ben bekövetkezett haláláig.
A szerzô, Korbuly Dezsô bemutatja, hogyan lett a mûvelt ifjú mágnásból a szabadságharc élére álló európai léptékû politikus. Elemzi a szabadságharc állomásait, és a vereséget követô számûzetés éveirôl beszámolva ismerteti az ország nélkül maradt fejedelem utolsó terveit.
Történetek a testvértelepülési kapcsolatokról
A múlt év decemberében két magyarországi üzletember, Kovács János és Márkus János a Nyárád mentérôl tért haza, amikor Lôrincfalván megálltak Imreh József helybéli vállalkozónál. A két vendég megígérte, hogy hazatérve Magyarországra, tanácskoznak Újlôrincfalva polgármesterével arról, hogy miként is lehetne kapcsolatokat létrehozni az alsó-Nyárád menti Lôrincfalvával. Két hétre rá visszatértek, ezúttal a község polgármesterével, Soltész Andrással.
Imreh József a múlt év december végén meglepôdött, amikor magyarországi üzletfelei visszajöttek Újlôrincfalva polgármesterével, azzal a céllal, hogy a Nyárád menti Dózsa György község polgármesterével, Iszlai Tiborral kezdeményezzék a testvértelepülési kapcsolatok kialakítását. Az egyeztetô tárgyalás során megállapodtak a keretszerzôdésrôl. A magyarországi vendégek nemsokára meghívót küldtek, amelyben a tudatták, hogy 2003. február 7-ére várják Lôrincfalva küldöttségét, hogy aláírják a testvértelepülési kapcsolatokról szóló megállapodást. Újlôrincfalván a polgármesteri hivatalban megjelent Szabó Vilmos politikai államtitkár, Gulyás László országgyûlési képviselô, helybéli tanácsosok, Lôrincfalváról pedig Imreh József vállalkozó, Iszlai Tibor, Dózsa György község polgármestere, valamint Bálint Béla tanácsos. Gulyás László méltatta a két község közötti megállapodás jelentôségét, és hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a közös programok megszervezése, a baráti viszony elmélyítése, amelyeket a polgármesterek aláírásukkal szentesítették. A kapcsolatokat a jövôben is építeni fogják, nem csupán a kultúra, hanem a gazdaság terén is.
Szabó Vilmos politikai államtitkár kiemelte, hogy kötelességük segíteni a testvértelepülési kapcsolatok kiépítését, amelyre mindkét fél részrôl igény mutatkozott. A határok átjárhatóságát, amely az évszázad nagy lehetôsége, mindenképpen ki kell használni a rendszeres találkozók megszervezésére.
Júniusban Soltész András polgármester, Söregi Mátyás és Popov Béla újlôrincfalvi üzletemberek jártak Lôrincfalván. Az újabb egyeztetô megbeszélés során megegyeztek, hogy egy-egy héten át 10-10 gyereket üdültetnek kölcsönösen a két településen, július elején pedig Lôrincfalva 40 újlôrinci vendéget fogad.
Imreh József végezetül elmondta, hogy Újlôrincfalva képviselô testülete meghívta Lôrincfalva küldöttségét a 2003. augusztus 16- án tartandó 125 éves Újlôrincfalva rendezvényére. E napon rendezik meg a Lôrinc nevû települések (Magyarországon hét helység) VIII. országos találkozóját.
A falu lakossága, különösen a fiatalok valósággal megpezsdültek. A kisgyerekek, a fiatalabbak különbözô verses, zenés, táncos mûsorokat készítenek elô a pedagógusok vezetésével. A felnôttek gyûjtik vagy a készítik a jellegzetes Nyárádmenti népmûvészeti tárgyakat. A vendégeket fogadó gazdák készülnek a júliusi találkozóra, rendbeteszik a házuktáját Egyre szebbé válik a falu.
A 2003-as évet a magyar nép II. Rákóczi Ferenc- emlékévként ünnepli. Rákóczi Ferenc Erdély és Magyarország leggazdagabb fôura volt, a magyarországi szövetkezett rendek vezérlô fejedelme, háromszáz évvel ezelôtt, 1703. június 16- án tért vissza lengyelországi menekülésébôl.
II. Rákóczi Ferenc A hazáért és a szabadságért jelszóval az osztrák rémuralommal szemben folytatott harcba vitte nemzetét. A magyar népben felébresztette a szabadság érzetét és szeretetét. Erdély népének nagy része is csatlakozott a Rákóczi vezette csapatokhoz, a felkelés nemzeti küzdelemmé vált. A nyolc évig tartó szabadságharc változó eredménnyel járt. A kuruc háborúk során, 1704-ben Rákóczit Erdély fejedelmévé választották Gyulafehérváron, de távolléte miatt a fejedelmi székbe való beiktatása nem történt meg. Ünnepélyes fejedelmi beiktatása 1707. április 5-én, Marosvásárhelyen volt, a vártemplomban tartott országgyûlés keretében. A következô évben Erdély kimaradt a szabadságharcból, s 1711. április 29-én a szatmári békeszerzôdés véget vetett a küzdelmeknek. Rákóczit Lengyelországban érte ez a hír, számûzetése elsô éveit Párizsban töltötte s onnan 1717-ben a törökországi Rodostóba került. Ott halt meg 1735-ben Erdély utolsó fejedelme.
A magyar nemzetnek fájdalmas sebet jelentett, hogy szabadságharcának dicsô hôse és vezére számkivetésben élt és idegen földön kellett örök nyugalomra térnie. Közel kétszáz év után, 1904-ben gróf Tisza István miniszterelnök törvényjavaslatát a képviselôház elfogadta, s annak alapján II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak Törökországban nyugvó hamvait 1906-ban hazavitték és a nagyságos fejedelem földi maradványait a kassai székesegyházban vörös márványból faragott díszsírba helyezték.
A szabadságharcban, a kuruc világ nemzeti küzdelmeiben lelkesítô dalok születtek, lantosok és tárogatósok kísérték a harcosokat, s ezek a dallamok a mai napig fennmaradtak és a magyar zenetörténet részévé váltak. A kuruc nóták költôi nagyrészben ismeretlenek voltak, dallamaikat Rákóczi udvari zenészei, vagy a nyertes (vesztes) harcok ismeretlen lovagjai szerezték. A kuruc dalból tüzesen, indulatosan tört fel a nemzeti érzés, a magyar ritmus, a virágénekek dallamában az egyházi énekek hatása. A kuruc nóták dallama és szövegei szájról szájra terjedtek, bôvültek s váltak ismeretessé. A harcra ösztönzô és a kurucok vitézségét dicsôítô dalok közül a Rákóczi-nóta a nép lelkében valóságos himnusszá vált s ma is közismert, énekelt dalunk. Az idôk során neves zeneszerzôk választották mûveik témájává a Rákóczi-indulót, így Erkel Ferenc 1840-ben, Berlioz 1846-ban, Liszt Ferenc (zenekarra) 1865-ben, majd beépítette a XV. magyar rapszódiába is. Marosvásárhely népe tisztelettel emlékezett meg a városban beiktatott Rákóczi fejedelemrôl. 1902-ben a polgármesternek választott dr. Bernády György városépítô munkáját az utcák rendezésével és burkolásával kezdte. A marosvásárhelyi vár nyugat felé nézô falának hosszában és a kapubástyához felvezetô kettôs utat, a "kövecses utcát" tiszteletbôl II. Rákóczi Ferenc névvel illette, és azt új építôanyaggal, klinkerittel (égetett sárga mûkô) burkolattal látta el. 1921-ben a rákóczi nevet a román forradalmár Avram Iancu nevével cserélték fel.
a rákóczi utca rendezésével egy idôben a Szentgyörgy utcából a várhoz felvezetô kaptatós közt lépcsôs feljáróvá építtette át Bernády, s a lépcsô Rákóczi nevét kapta.
A dr. Bernády György polgármester idejében épült tornyos városháza gyûléstermének ólomberakásos, színes üvegablakaiba helyezett öt történelmi személy portréja közül egyik II. Rákóczi Ferencé, abban a helyzetben, miként azt Mányoki Ádám festette vászonra. A berakásos üvegfestményt Roth Miksa készítette. A magyar történelem nagyjainak színes üvegfestményeit az elsô világháború után, 1921 februárjában az államhatalom "biztonságba" helyezte.
A Bodor Péter által a Maroson átvezetô, fából ácsolt híd helyett, mely közel száz év után nagyon rossz állapotba került, Bernády új híd építését kezdeményezte. A háromnyílású híd vasszerkezettel készült. A hídlábak tervezôje Péterfy Dénes királyi fômérnök volt, a részben rácsos tartószerkezetû vas felépítményt Fodor Béla budapesti gépgyáros tervezte és kivitelezte. Az összesen 67 méter hosszú és 5 méter széles úttestû hidat 1900 elsô hónapjában kezdték építeni, s 1911 májusában már átadták a forgalomnak. A híd város felôli hídfôin egy-egy rézbôl öntött tábla felirata tudatta, hogy a város vezetôségének határozata szerint a híd a Vásárhelyen fejedelmi székbe iktatott II. Rákóczi Ferenc nevét kapta. Az 50-60 év alatt megnövekedett forgalom lebonyolítására már alkalmatlan vashíd helyett vasbeton hidat építtetett a város.
II. Rákóczi Ferenc fejedelmi székbe való beiktatásának kétszázadik évfordulójára, 1907-ben dr. Bernády György kezdeményezte a Rákóczi-szobor felállítását. A szobor készítését a város polgárainak áldozatkész adományaival és a város költségvetésébôl juttatott pénzbôl