|
LV. évfolyam 136. (15403.) sz. |
2003. június 14., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Tegnap nem vizsgálódtak már a Megyei Törvényszéken a Legfelsôbb Igazságügyi Tanács háromtagú bizottságának tagjai, akik korábban azért érkeztek Marosvásárhelyre, hogy a két pártra szakadt bírák között kialakult helyzetet vizsgálják, pontosabban azoknak a bíráknak a magatartását, akik tüntetéssel és nyilatkozatokkal álltak ki a leváltott elnöknô, Andreea Ciuca mellett. Szerdai sajtótájékoztatóján Grosu Floarea, a törvényszék új elnöke kilátásba helyezte, hogy a kivizsgálás nyomán különféle szankciók esedékesek, a megrovástól a felmentésig, a véleményt nyilvánító bírák ellen.
Artenie Cordos, a Fellebbviteli Bíróság elnökének nyilatkozata szerint a bizottság tagjai nagyon sok bíróval álltak szóba mind a városi bíróságról, mind a törvényszékrôl, mind pedig a Fellebbviteli Bíróságról. Helyben nem fogalmaztak meg semmilyen következtetést, véleményüket valószínû a központi lapokban teszik közzé - vélekedett az elnök.
Mintegy 12 fiatal erdélyi magyar alkotómûvészt részesített egy évre szóló ösztöndíjban a Communitas Alapítvány ösztöndíjbizottsága. Az errôl szóló okleveleket a pályázat nyertesei, fiatal zenészek, képzômûvészek, írók és színészek pénteken Kolozsváron tartott ünnepi rendezvény keretében vehették át.
A kivételes eseményen részt vett az ösztöndíj kezdeményezôje, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, de jelen volt SzabóVilmos, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, valamint Alföldi László magyar fôkonzul is.
Ünnepi beszédében Markó Béla szövetségi elnök kiemelte: az ösztöndíj létrehozása alátámasztja azt a határozott szándékot, hogy a szövetség hathatósan támogassa a mûvészetek különbözô területén dolgozó alkotókat. - Itt az ideje, hogy 13 év után az erdélyi magyar közösség vezetôi teljes súllyal odafigyeljenek a mûvészekre, arra, hogy a tehetséges fiatalok a szülôföldjükön maradjanak, azonban mindez nem könnyû. Ehhez áldozatkész mecénásokra, de fôként arra van szükség, hogy maga a magyar közösség váljék a fiatal mûvészek mecénásává - hangsúlyozta Markó Béla.
A szövetség elnöke ugyanakkor rámutatott, az erdélyi magyar mûvészeti életben lezajlott vitáknak az volt az egyértelmû konklúziójuk, hogy a kultúra semmikor sem válhat áruvá. - A közösség számára a maradandó értékeket a kultúra, a mûvészetek teremtik meg, ezért alapvetôen fontos az, hogy ilyen kezdeményezések révén létrehozzuk a közösségi mecenatúra alapjait - mondta az elnök.
A mintegy hárommillió lejes havi támogatást jelentô ösztöndíjat a neves alkotómûvészekbôl álló bizottság a következô alkotóknak ítélte oda:
Ferenc S. Apor képzômûvész, Nemes-Kovács Ernô szobrász, Vilhelem József Hunor egyetemi hallgató, Amaryllis együttes (csoportos), Vox Turturis kamarakórus (csoportos), Jankó Zsolt karmester, Papp Sándor Zsigmond újságíró, Vallasek Júlia Réka egyetemi hallgató, Vida Gábor író, Sebestyén Aba színész, Dimény Áron színész, Keresztes Attila és Bodó A. Ottó tanársegéd (csoportos).
Az eseményen az ösztöndíjbizottság tagjai megerôsítették, határozott szándék van arra, hogy a jövô évtôl lényegesen bôvüljön a díjazottak száma, és növekedjen az ösztöndíjak összege is.
A rendezvény ünnepi hangulatát emelte a díjazott Vox Turturis kamarakórus, valamint az Amaryllis régizene- együttes nagy közönségsikert arató elôadása is.
A Magyar Oktatási Minisztérium erdélyi körutat tett politikai államtitkára a magyar tannyelvû (elsôsorban állami) felsôoktatás helyzetének számbavétele mellett megfordult Szamosújváron és a Mezôségen is, ahol tanítókkal, tanárokkal tárgyalt és megtekintette a válaszúti szórványkollégiumot. Változatos, a romániai magyar oktatás szinte minden szintjét átfogó élményekben tehát bôven volt része.
Benyomásairól szólva az államtitkár a felsôoktatás támogatása kapcsán megemlítette, hogy kormányának szándéka hozzájárulni ahhoz, hogy az egyetemet végzett legtehetségesebb fiatalok számára vonzóbbá váljon a köztudottan rosszul fizetett állami magyar nyelvû felsôoktatásban elhelyezkedni, a Sapientiáról szólva pedig azt nyilatkozta, hogy a további támogatások célja az oktatás minôségének növelése lesz. A felsôoktatásról nyert betekintés mellett Szabados Tamás egyik legfontosabb élményének nevezte a mezôségi és egyéb vidékek kis falvaiban élô szórványmagyarság helyzetétvel való szembesülést, azt, hogy ezeknek a gyerekeknek az anyanyelvi oktatása már régen veszélyben van. Feltett szándéka, hogy errôl tájékoztassa a miniszterelnököt, s a támogatáspolitikában körzeti kollégiumok építését is elôsegítsék (a meglévôk mintájára), amelyekben összegyûjtik a magyar nyelven tanulni vágyó gyerekeket, és biztosítják számukra az anyanyelvi képzést, ami véleménye szerint hozzájárul a felsôoktatás bázisának növeléséhez is.
A vidéket, a mezôségi falvak helyzetét ismerve, mindenképpen dicséretes kezdeményezésrôl van szó, és hadd tegyük hozzá, hogy a jövô héten sorra kerülô kisérettségi kapcsán elgondolkodhatunk, hogy mikor készül majd el egy támogatásra érdemes átfogó program arról is, hogy milyen módon lehetne javítani a vidéki falvak iskoláiban, és általában az I-VIII. osztályokban az oktatás minôségét. A tavalyi kisérettségi eredmények ugyanis azt tükrözték, hogy a nyolcadik osztályt magyar tagozaton végzett fiatalok közül sokan nem is jelentkeztek vizsgára, vagy nem szerezték meg az átmenô jegyet. Igaz ugyan, hogy jövôre eltörlik a képességvizsgát, de ez közel sem garantálja az oktatás minôségének javulását, amiképpen azon sem változtat, hogy a tanulók egy része már az elemi iskolában lemarad, ami még inkább folytatódik a gimnáziumi években. Ha a szórványvidéken kialakult helyzet mellett a színmagyar falvak iskoláinak összevont vagy foghíjas osztályaira gondolunk, kétségtelen, hogy egyetlen gyerekrôl sem szabad lemondani. Az is természetes, hogy nemcsak kívülrôl kell várni a támogatást, a napközis elemi iskola, a rendszeres délutáni foglalkozások megszervezése, szaktanárok megnyerése és megtartása, a nehéz anyagi helyzetben levô diákok tovább tanulásának támogatása az iskolai közösségek, szülôi bizottságok, helyhatóságok, a romániai magyar érdekvédelem közös feladata lenne.
Mert ha ilyen mértékben folytatódik az iskolák leépülése és megszûnése, ráadásul továbbra sem teszünk semmit a lemaradó diákok népes táborának a felzárkóztatásáért, eljön az idô, hogy a mind ígéretesebben kiépülô anyanyelvû felsôoktatási hálózatban meghirdetett helyekre nem lesz elég jelentkezô.
(MTI) A két kormánynak szóló ajánlásokat rögzítô jegyzôkönyv elfogadásával fejezôdött be csütörtökön Sepsiszentgyörgyön a magyar- román kormányközi vegyes bizottság kisebbségi szakbizottságának V. ülésszaka.
A mostani munkatalálkozó a tavaly ôsszel Gyulán tartott ülés folytatása volt. A találkozón a két küldöttséget a társelnökök, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és Cristian Diaconescu román külügyi államtitkár vezette. A román delegációban helyet kapott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a magyar küldöttségben pedig a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának képviselôje.
A két társelnök közös sajtóértekezletén egyaránt azt emelte ki, hogy a bizottság az együttmûködés és barátság szellemében végezte munkáját. Cristian Diaconescu külön hangsúlyozta, hogy a román- magyar kétoldalú kapcsolatok jelenleg különösen jó szakaszban vannak, mindkét fél az együttmûködés lehetôségeit helyezi elôtérbe.
A két kormánynak szóló ajánlások között olyan konkrét kérdések szerepelnek, mint a battonyai román nyelvû oktatási-nevelési intézmények felújítása és bôvítése, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen tervezett magyar karok alapítása, a Gozsdu Alapítvány létrehozása, a Csíkszeredában tervezett magyar konzulátus megnyitása.
A két államtitkár elmondta, hogy a Gozsdu Alapítvány létrehozásáról már elvi megállapodás született miniszterelnöki szinten; jelenleg a megfelelô jogi keret kidolgozása a feladat. A csíkszeredai magyar konzulátusról Diaconescu kijelentette, hogy hamarosan megoldódik ez a kérdés.
Az ülésen áttekintették a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának helyzetét. Szabó Vilmos hangsúlyozta: a magyar fél üdvözli az egyházi ingatlanok visszaadásáról született román törvényt, ugyanakkor szeretné, ha felgyorsulna annak végrehajtása.
- Ezzel kapcsolatban az ajánlások között szerepel, hogy a román kormány kövesse figyelemmel a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár jogi helyzetének oly módon történô rendezését, hogy az megfeleljen a gyulafehérvári katolikus érsekség elvárásainak is - tette hozzá.
A magyar politikai államtitkár hangsúlyozta, hogy nem a kisebbségi szakbizottság az egyetlen fórum, ahol megvitatják a két országban élô nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos együttmûködés formáit és lehetôségeit. Ezen a téren jelentôs szerepe van a két ország szakminisztériumai közötti együttmûködésnek, illetve annak, hogy a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség külön is megállapodik az együttmûködésrôl az egyes magyar minisztériumokkal.
Diaconescu úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ és a magyar minisztériumok együttmûködése a romániai magyarság céljainak elérését segíti, amennyiben az a megfelelô jogi keretek között történik.
A szakbizottság ülésén külön témaként szerepelt a magyar kedvezménytörvény. A két államtitkár megállapodott abban, hogy a törvény módosítását követôen visszatérnek a végrehajtással kapcsolatos kérdések megvitatására.
(MTI-Panoráma) A diplomáciának talán nem is egészen jelentéktelen része a vendéglátás: a hírekben gyakran esik szó a politikusok hivatalos látogatásai alkalmából rendezett munkaebédekrôl, díszvacsorákról, s a kevésbé pompás alkalmakkor is szerepe van a fehér asztalnak, arról azonban ritkán esik szó, hogy ki varázsolja a magas vendégek elé a finom és a szemet is gyönyörködtetô fogásokat.
A bécsi magyar nagykövetségen Opóczky István mesterszakács gondoskodik a vendégek jólétérôl néhány éve és még ezután is rövid ideig. Bízvást elmondható, hogy fôztjét számon tartják a kulináris élvezeteket bôségesen kínáló császárvárosban. Meleg ételei házias ízûek, hidegtálai szépségesek, s édességeibôl soha nem marad egy falat sem. Kiválóságát, azt, hogy számon tartják, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemegyszer kölcsönkérték már a nagykövetségtôl.
Barsiné Pataky Etelka nagykövet a követségi szakács szerepérôl azt mondja, feladata nem könnyû. A nagykövet asszony ugyan a magyar ízekre helyezi a hangsúlyt a vendéglátásban, de az étkezési szokások változnak, az egészséges táplálkozás irányába tartanak, s erre tekintettel kell lenni, vagyis a jó szakácsnak is holtig kell tanulnia. Figyelni kell arra, hogy a vendégeknek - akik közül sokan gyakran megfordulnak a nagykövetségen - mindig újat nyújtsanak. A változatos alkalmak hol gyönyörû hidegtálakat, hol meleg ételeket, hol édességeket, hol mindezt együtt követelik meg, noha ezeket egy nagyobb étteremben külön-külön szakemberek készítik. Egy több száz fôs fogadás azonban egyúttal hatalmas logisztikai feladatot is jelent, s mivel a szakács szerzi be a nyersanyagot, még az elôírt keretek mellett is rajta is múlik, hogy mennyi pénzbôl varázsolja csodáit az asztalra.
Opóczky István - Opi - mindezt tudja, s nem is akárhogyan: híres sajtos pogácsája talán egy költôt is megihletne, ha ehetne belôle, ugyanis rendszerint pillanatok alatt elfogy, de hosszan lehetne mesélni gusztusos hidegtálairól, réteseirôl, esetleg sûrû szaftú pörköltjérôl. S arról, hogy a nem könnyû munka ellenére mindig sugárzóan jó a kedve, amikor ropogós fehér ruhában maga tálalja fel alkotásait.
Budapesten is sokan ették már fôztjét, ha nem is tudják: egyebek között a Fészek mûvészklubban, a BM Dunapalotában és az újból megnyílt Régi Siposban volt konyhafônök. Opi ínyencségeivel elnyerte a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Venesz József életmûdíját, a Német Katonai Lovagrend Érdemkeresztjét és Bécsben az osztrák Szent Lélek Kék Szalagja rendet a népek közötti kapcsolatteremtésben szerzett érdemeiért.
A diplomáciai élet velejárója azonban az is, hogy idôvel búcsút kell venni tôle. Opi négy év után mostanában hagyja el Bécset, s bármilyen kiváló legyen is utóda, bizonyosan hiányozni fog sokaknak, akik fôztjét megízlelték.
Ünnepélyes menetoszlopban haladtak végig a városon tegnap délben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Sportcsarnokba tartó végzôs egyetemi hallgatói: az 54. orvos- és gyógyszerésznemzedék. A szülôkkel, rokonokkal, barátokkal, ismerôsökkel zsúfolásig telt Sportcsarnokban 365 végzôs diák tette le a hippokratészi esküt, a magyarok magyar nyelven is.
A megyei és városi elöljárókat, a végzôs hallgatókat, a megjelenteket Marius Sabau, a MOGYE rektora üdvözölte, aki felszólalásában hangsúlyozta: a továbbképzés, folyamatos tanulás az egyetlen módja annak, hogy az orvosok helytálljanak, sikeresen gyógyítva a betegségeket. "A mai kor orvosának nem elég csupán rögzítenie a gyakorlathoz szükséges teendôket, hozzá kell jutnia, fel kell tudnia dolgozni és hasznosítani az új adatokat, információkat. Amint a hippokratészi eskü is emlékeztet: az orvosnak együttérzô személynek kell lennie, aki elsôsorban másokért cselekszik, nem pedig önös célokért".
Nagy Örs rektorhelyettes ünnepélyes, biztató, de egyben figyelmeztetô szavakkal, magyar nyelven szólt a végzôs hallgatókhoz. "Az elkövetkezô idôszakban sikerélmények mellett sikertelenségek és megpróbáltatások is várnak rátok. Meggondolatlan, elhamarkodott döntéseket azonban ennek ellenére ne hozzatok. További szívós munkára, küzdelemre van szükség, jól felkészült, megbecsült orvosként és gyógyszerészként kell dolgoznotok, bizonyítanotok szerte a világban, de elsôsorban itthon. Az orvosi és gyógyszerészi hivatás szép és nemes feladat, bármelyik ágát, szakát is választanátok. De ahhoz, hogy igazán jó orvos és gyógyszerész légy, mindenekelôtt tisztelni kell és megérteni a beteget. Számotokra mindig a beteg érdekei legyenek elsôdlegesek, és soha ne éljetek vissza kiszolgáltatott helyzetével. A gyógyító munka enélkül nem igazi gyógyítás, hanem száraz, lélek nélküli szakmává fajul, és az orvos és gyógyszerész, aki nem így tesz, alapvetôen sérti esküjét. Kívánom, hogy társadalmunk, nemzetünk erôs öntudatú, versenyképes, hitét és életkedvét megtartó tagjai legyetek".
Virgil Gliga, Sorin Popsor, Dogaru Maria és Doru Nastase Melicovici dékánok felszólalásait követôen a diákok képviseletében Fekete Tímea és Maria- Manuela Soaita tolmácsolta üzenetét. Az ünnepség az érdemoklevelek kiosztásával és a hippokratészi eskü letételével zárult.
Ötévenként szervezik meg azt a katasztrófavédelmi gyakorlatsorozatot, amelynek célja a megyei polgárvédelmi felügyelôségek szakemberei elméleti és gyakorlati ismereteinek, valamint szakmai tudásának felmérése, ellenôrzése. Az egész hetes akciósorozat programját a tegnap ismertették a sajtó képviselôivel.
Jinga Sandu ezredes, a Megyei Polgárvédelmi Felügyelôség parancsnoka elmondta, a megyei szintû katasztrófavédelmi gyakorlat június 16-20-a között zajlik. Ezzel egy idôben a szomszédos megyékben is szerveznek hasonló akciókat. A tevékenység során olyan komplex és rendkívül nagy nehézségi fokú gyakorlatokat szimulálnak, amelyek a valóságban is bármelyik pillanatban bekövetkezhetnek. A programban árvizek, földcsuszamlások, vegyi baleset és közutakon bekövetkezô balesetek szerepelnek, amelyekben emberek vesztik életüket, megsebesülnek, anyagi károk keletkeznek, víz-, gáz-, távközlési vezetékek hibásodnak meg, valamint forgalmi dugók bénítják meg a közúti forgalmat. A gyakorlatok során kimenekítik a lakosságot a katasztrófa sújtotta területrôl, a közegészségügyi és állategészségügyi igazgatóságok szakembereivel közösen megfékezik az emberek és állatok körében kitörô fertôzô betegségeket. A Környezetvédelmi Felügyelôség szakembereinek feladata a környezet szennyezettségének csökkentése.
A nagyméretû akciósorozat hétfôn reggel 8 órakor kezdôdik a Megyei Polgárvédelmi Felügyelôség székhelyén, ahol megtárgyalják a mozgósítást. Délben Gödemesterházán a részt vevô mintegy 300 személy a szimulált gyakorlat során el kell hárítsa a hatalmas árvíz következményeit, ki kell mentsen személyeket, háziálla-tokat és a lakosok javait. Kedden 9 órakor a prefektus a kisterembe hívja össze a Megyei Katasztrófavédelmi Bizottságot, ahol Jinga ezredes ismerteti a megyében uralkodó helyzetet. Újdonságnak számít az elektronikus térképen való tájékozódás, amelyet elsô alkalommal öt évvel ezelôtt Krassó-Szörény megyében használtak. 10 órakor Segesváron a földrengés következményeit kell elhárítsák, s ugyanott a Román Hírszerzô Szolgálat különleges gyakorlatot mutat be. Szerdán 10 órakor Marosvásárhelyen vegyi balesethez szállnak ki a szakemberek. A forgatókönyv szerint az Azomures vegyi kombináttól mérgezô vegyi felhô kúszik a város fölé, s hatásai megfékezéséhez szükséges a rohammentôszolgálat, a polgári védelem és a tûzoltók közbeavatkozása. Csütörtökön 11 órakor a Nyárádtôn áthaladó európai úton gyúlékony anyagot szállító tartálygépkocsi borul fel. Mivel csak gyakorlatról van szó, a szerencsétlenség egy mellékutcában történik, s így nem lesz fennakadás a közúti forgalomban. Pénteken 12 órától a prefektúra nagytermében értékelik a gyakorlatsorozat eredményeit, hatékonyságát.
Az akcióban részt vesz a Megyei Katasztrófaelhárító Bizottság, a Megyei Polgárvédelmi Felügyelôség, a helyi katasztrófa-elhárító bizottságok, a prefektúra és megyei tanács vezetôsége, a gazdasági egységek polgárvédelmi alakulatai, a rendôrség, a csendôrség, a tûzoltóság és a polgárôrség. Jinga Sandu ezredes felszólítja a lakosságot, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a gyakorlatokon, hiszen ezek során elsajátíthatják azokat az ismereteket, amelyeknek segítségével egy esetleges valós katasztrófa során életüket menthetik meg.
A Nyárádtôi Polgármesteri Hivatalban tartottak csütörtökön megbeszélést a tervezett Nyárádtô-Ákosfalva közötti kétsávos, 15,7 kilométer hosszúságú kerülôút megépítésérôl. A tárgyaláson részt vettek az érintett községek polgármesterei, a Környezetvédelmi Igazgatóság vezetôje, valamint a tervezô cég képviselôi.
A lakott településeken kívül haladó kerülôút célja mentesíteni a teherforgalomtól Nyárádtô községet valamint Marosvásárhelyt, megépítése pedig nem okoz környezeti károkat - hangoztatta Nyárádtô polgármestere, Covrig Ioan, aki Danut Stefanescu, a Megyei Környezetvédelmi Igazgatóság vezetôjének aggályaira válaszolt. Az igazgatót az érdekelte különösképpen, hogy az út mentén hulladékgyûjtô tárolók, parkolásra alkalmas helyek legyenek, ne kerüljön sor erdôirtásra, ugyanis csak bizonyos feltételeknek való megfelelés alapján bocsátható ki környezetvédelmi engedély. Hangsúlyozta: semmiképpen sem lehet szó arról, hogy temetôket számoljanak fel a beruházás miatt.
A megbeszélésen jelen voltak Ákosfalva, Karácsonyfalva és Dózsa György községek polgármesterei is, akiket fôként az érdekelt, milyen idôtartamú lesz a terv kivitelezése, hogyan járnak el azokkal a termôföld-tulajdonosokkal, akiknek parcelláin áthalad majd az út, lesznek-e az eltérôútról leágazások a gazdák földjei felé. A tervezô céget képviselô Anca Grigoras kijelentette: miután az érintett földtulajdonosok parcelláinak értékét megállapítják a szakértôk, áralku alapján vásárolja fel tôlük az Országos Útügynökség. A tervnek egyelôre nincs finanszírozója, hiszen ahhoz, hogy európai uniós pénzalapokra pályázzanak, meg kell tenni a kötelezô lépéseket: a települések (mintegy 10 falu érdekelt) lakossága egyet kell értsen a tervvel, meg kell szerezni a környezetvédelmi és más jóváhagyásokat, mûszaki tanulmányt készíteni, legvégül pedig versenytárgyalást szervezni a kivitelezésre - tette hozzá.
A Népújság kérdéseire Anca Grigoras elmondta, hogy a beruházás költségeit 32 millió euróra becsülik, a kivitelezéshez pedig másfél év szükséges. A kerülôút tervezett elhelyezése három másik változat közül bizonyult a legjobbnak, hiszen mezôgazdasági területeken haladna át, elkerülhetô az erdôirtás, a talajösszetétel is kedvezô, nincsen árvízveszély.
A megbeszélés végkövetkeztetését Covrig Ioan polgármester hangsúlyozta: hasznos a beruházás, amelynek megvalósításával munkahely-lehetôségeket is teremtenek. Mivel országos besorolású útról van szó, ezen nem közlekedhetnek majd mezôgazdasági jármûvek, szekerek. A polgármestereknek pedig gondoskodniuk kell arról, hogy a szóban forgó területek gazdáinak birtokleveleit kibocsássák, valamint figyelniük kell majd arra, hogy a megépítendô út mentén milyen vendéglátóipari egységeknek adnak ki építkezési engedélyeket.
Újságokban, rádióban, televízióban, elôadásokon, beszélgetések során, sokszor elszomorodva, sokszor mérgelôdve, néha lemondóan. Szellemi, erkölcsi értékeiben degradálódó világban élünk, és a változásra, biztató jövôképre semmi remény.
Az ismeretterjesztésnek, hírközlésnek íratlan szabálya, hogy az információ igaz, pontos és tudományos legyen! Sajnos, nagyon sok a felületességbôl, pontatlanságból, figyelmetlenségbôl, a hozzá nem értésbôl, kontraszelektáltságból származó tartalmi, nyelvi, formai hiba. A hibásan megjegyzett, megtanult információk további hibákat szülnek. Teljesen hiba nélkül írni, beszélni természetesen szinte lehetetlen, de próbálkozni mindezek minimálisra csökkentésével lehet. Az újságokban, televízióban naponta fordulnak elô bosszantó, könnyen elkerülhetô hibák (nem a "nyomda ördögére" gondolok), de "hibaigazításról" ritkán lehet olvasni (ami hiba a hibára!). Természetesen magam is követtem és követek el hibát, de próbálom megelôzni, kijavítani, helyrehozni.
Az itt közölt írásaimban pár kirívó, nagyon durva hibára, ferdítésre, helytelen ismeretre szeretném a tisztelt olvasó figyelmét felhívni abban a reményben, hogy talán ezzel egy kis "minôségi javuláshoz" hozzájárulhatok.
Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy elidegenedô, "pénz-centrikus", "dollárszívû-, - lelkû, -agyú" világunkban a haszonvágy környezetünkben, a természetben milyen sokszor helyrehozhatatlan károkat okoz. Ezzel az ember önpusztítást végez, jövôbeni létét kérdôjelezi meg!
A természetvédelem a természet élô és élettelen tárgyainak megóvása, fenntartása, szükség szerinti helyreállítása és bemutatása. A természetvédelem hatósági, tudományos, gazdasági, mûszaki, kulturális és egyéb tevékenység, amely nem szûkíthetô le csupán a ritkaságok megóvására.
A természetvédelem tárgyai sokfélék, ezek közül itt kettôt emelnék ki: - Növények és növényritkaságok; növényfajok, növénytársulások, magányos fák, facsoportok, erdôk, kertek, parkok, arborétumok, amelyek tudományos, kulturális vagy más közérdekû szempontból, környezeti jelentôségük, ritkaságuk, különlegességük miatt értékesek.
- Hasznos, ritka vagy kipusztulással fenyegetett vadon élô állatfajok és a kiveszôfélben lévô háziasított állatfajták.
Az ökoszisztémák (környezeti rendszerek) legfontosabb komponensei a növénytársulások, mivel csak a zöld növények képesek a kozmikus (napenergiát) felfogni és azt átalakítva más élôlények számára is hasznosíthatóvá tenni. A zöld növények által termelt szerves anyag képezi - közvetlenül vagy közvetve - az ember és az állatvilág létalapját jelentô tápanyagot, és termelik az életet fenntartó oxigént!
A természetvédelem passzív és aktív tevékenység keretében valósul meg. A passzív természetvédelem legegyszerûbb formája, amikor nem okozunk kárt a természetben. Ilyenkor a védelem alá helyezett területeken a természeti folyamatokat szabadon engedi érvényesülni. Az aktív védelem az egyes védett fajok és életközösségek érdekében beavatkozik a folyamatokba, igyekszik elhárítani a káros hatású jelenségeket, és kedvezô körülményeket biztosít a védett fajok szaporodásához és fenntartásához.
Országunkban ezt igen körültekintôen megszerkesztett, a Hivatalos Közlöny I. részének 1995. december 30-i 304-es számában megjelent és 2000-ben újraközölt környezetvédelmi törvény lenne hivatott biztosítani. Világos a törvény, sok szakasza rendelkezik a természet-környezet megóvásáról, a kihágásokat elkövetôk, törvénysértôk megbüntetésérôl. Ennek ellenére tapasztalataim végtelen szomorúak, lehangolóak.
(Folytatjuk)
William Shakespeare színházában férfiak alakítottak minden szerepet, ami bevett szokás volt az I. Erzsébet korabeli angol színházakban. A nôket ugyanis nem tartották tehetséges színészeknek.
A Shakespeare színházának mintájára felújított londoni Globe Theatre szabadtéri színpadán most fordult a kocka: a III. Richárdban kizárólag nôk alakítják a szerepeket. És hogy teljes legyen a meglepetés: a Globe kizárólag férfiszereplôkkel állítja színpadra a II. Richárdot.
Mindenesetre érdekes elhatározás éppen a III. Richárdot kizárólag nôi szereplôkkel elôadatni, hiszen éppen a nôk szenvednek Richárd brutalitásától a legtöbbet. Meggyilkoltatja férjeiket, gyermekeiket vagy ôket magukat, s végül édesanyja is a halálát kívánja. Barry Kyles rendezésében - a fôszerepben Kathryn Huntersszel - a nôk emberszabásúnál nagyobb bosszúálló istennôkként jelennek meg Shakespeare-korabeli súlyos brokát kosztümjeikben.
A Tim Carrol rendezésében csupa férfiszereplôvel színpadra állított II. Richárd (a fôszerepben Mark Rylance-szal) szintén bemutatja az uralkodó kegyetlen természetét, valamint az általa elkövetett bûntetteket, és egyvalamiben rokon III. Richárddal: egyikük sem képes felnôni egy király szerepéhez, és ezért törvényszerûen mindkettôjüknek el kell bukniuk.
("A dramatizáció a túlélésre irányuló viselkedés - persze a reaktív elme ütôdött gondolkodásmódja szerint -, amely arra az elôfeltevésre épül, hogy az organizmus "hasonló" helyzetbe került, ezért újra meg újra meg kell ismételnie azt, amit egyszer már átélt."
L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)
A borbélymûhely teljesen üres volt, úgyhogy amikor a vendég beállított, mind a négy fodrásznô felállt, és várakozón nézett rá. Volt is mit nézni rajta. Negyven körüli, 180 cm magas volt, hatalmas, kisportolt felsôtesttel. Enyhén ôszülô szôke haja alig szorult vágásra, de az ilyen alakhoz nyilván a rövid, sportos haj illik. A férfi a négy bámészkodó hölgy elôtt enyhén zavarba jött.
- Csókolom… öö…, Irénke mikor dolgozik?
- Na, hát üljön ide - kapott észbe a legfiatalabb fodrásznô. - Ebbe a székbe.
Az óriás vonakodva engedelmeskedett.
Zümmögött a gép, csattogott az olló, a kis nô kezében fürgén mozgott a fésû. A férfi mogorván nézte magát az elôtte álló óriási tükörben. Hirtelen felszisszent, mert a fésû beleakadt valamibe a tarkóján, és egyet pattant.
- Elnézést - pirult el a fodrásznô. - Valami van itt. Mi van itt, anyajegy? - A nô óvatosan kitapogatta azt a valamit a rövid, tömött haj alatt. Hét-nyolc centis sebhely volt.
- Hû, micsoda sebhely! - képedt el.
- Valami régi mese… egy baleset - dünnyögte kedvetlenül a kliens.
1993 nyarán nyílt meg a város egyik legmodernebb élelmiszer-áruháza. Szenzációszámba ment. Minden, minden külföldrôl jött és hihetetlenül alacsony árakon. Egyik napról a másikra óriási forgalma lett. Itt kapott biztonsági ôri állást K. L., aki egyik székely megyébôl származott, és akinek sportkarriere letûnôben volt.
Egyik este, pontosan kilenckor, zárórára nagy zajjal betódult az üzletbe egy csapat fiatal fiú. A kasszáknál már a pénzt számolták, a fiúk meg beözönlöttek a polcok közé. A biztonsági ôr természetesen szigorúan elállta az útjukat és megpróbálta kitessékelni ôket. Megjelent a fônök is, ám mire megszólalhatott volna, a banda egyik tagja egy ökölcsapással leütötte. A biztonsági ôr sietve közbelépett, de valaki egy baseball-ütôvel hatalmas ütést mért hátulról a fejére, amitôl véres fejjel elterült. Elszabadult a pokol. Az idegenek felborították a polcokat, vasrudakkal, baseball-ütôkkel törték, zúzták a vitrineket.
- Törjetek össze mindent! - üvöltötte egyikük. - Üssetek agyon mindenkit! Szapora rúgások zúdultak a földön fekvô két férfira. A kasszásnôk a pénztár mellé leguggolva hisztérikusan sírtak.
A biztonsági ôr két hónapot feküdt a kórházban. Mindkét karját eltörték, fején óriási repedés húzódott, szerencsére a koponya nem szakadt be. Az idôs fônök belehalt sérüléseibe…
- Harmincnégyezer - riadt fel gondolataiból K. L. Átadta a pénzt a fodrásznônek és köszönés nélkül távozott.
- Felhívtak Laciék. - Ezzel a hírrel fogadta otthon a felesége. - Délután költöznek. Segítségül hívtak téged is.
K. L. nem érezte jól magát, egész nap nyugtalan volt. Nyugtalanságát itallal próbálta eloszlatni, de hiába. Délután ötkor, mire Laciékhoz ért, már meglehetôsen kábult volt. És furcsamód fáradt, nagyon fáradt. Mindene fájt. A régi ütések nyomai sajogtak. Csak éppen ez a cipekedés hiányzott…
Nem is erôltette a munkát. Kisebb darabokat hordozgatott le a földszintre, és persze minden egyes út után újabb pohár konyak. Hét óra körül már teljesen részeg volt és nagyon ingerült. Laciék éppen egy nagy vitrines szekrényt mozgattak. Kinek lehetett az ötlete, nem tudni, de az edényeket meg poharakat a fiókban hagyták, így minden mozdulatra óriási csörömpölés volt a válasz, meg rémült sikoltozás.
- Vigyázzatok, mert mindent összetörtök! - üvöltötte valaki. -Valakit agyonüt ez a nagy szekrény, ha eldôl!
Csörömpölés, üvöltözés. K. L. kezdett rosszul lenni. Zúgott a feje és halálosan fáradt volt. Kétségbeesetten nézett körül, majd a kétméteres függönytartó vasrudat felkapva, állati üvöltéssel a többiekre rontott, és ahogy érte, agyba-fôbe verte ôket, majd bömbölve kirohant az utcára.
Egy csomó zúzott seb, de szerencsére törést senki nem szenvedett. A szekrény tényleg felborult, és minden összetört benne.
K. L.-t néhány óra után húzták ki az ágyból. Kábultan pislogott, semmit sem értett az egészbôl.
(A leütött férfi esetében több valenciát találunk. Ki a gyôztes? Ki más lenne, mint az, aki ôt leütötte. A törvény: foggal- körömmel túlélni. Ha a restimuláló tényezôk mûködésbe lépnek, gyôzni kell, mint az a férfi, úgy kell beszélni, ugyanazt kell tenni. Ô maradt felül, az ô taktikája helyes. Olyan légy, mint ô! - súgják a sejtek.
L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)
Népi gyógyászat, természetgyógyászat
Sorozatunk elsô részében a máj funkcióiról, károsító tényezôirôl, a sárgaság okairól, valamint az azt gyógyító gyógynövény- terápiáról írtunk.
A magyar népi gyógyászatban, amely pszichoszomatikus (vallja a lelki eredetû betegségokokat), a sárgaság fizikai okai mellett megtaláljuk a pszichés okokat is: "A sárigságot vagy megfázástól vagy megcsemelléstôl (csömörlés) vagy jetségtôl (ijedség) kapják" (Ko- vászna, Háromszék) Ez a népi kóroktani kijelentés megfelel a mai pszicho-neuro-immunológiai, természetgyógyászati, hagyományos orvoslás felfogásának, miszerint a betegségek distressz, negatív lelki és idegállapot eredményei.
Dr. Török Szilveszter természetgyógyász közzétett egy népi gyógymódot a sárgaságra vonatkozóan: "4 rész étkezési szódabikarbónához 1 rész konyhasót és 1 rész glaubersót kevertek. Az utóbbi javítja az epe elválasztását. Ebbôl a keverékbôl csapott kiskanálnyit feloldottak fél pohárnyi meleg vízben, és reggel éhgyomorra megitták, a második porciót pedig ebéd elôtt fogyasztották el.
Sárgaság esetén, bôrviszketésnél, mentolos vagy étkezési szódás meleg fürdôt alkalmaztak."
"Gyermekkoromban sárgaságos voltam. Elég sokáig elhúzódott a betegségem. Egyszer édesapám meghallotta, hogy a szomszéd faluban van egy ember, aki gyógyítja ezt a bajt. Fel is kereste, az ember kért édesapámtól egy liter bort, és a következô héten vissza is küldte. Egész barnás volt a színe. Gyógynövényeket tett bele. Emlékszem, minden étkezés elôtt egy pálinkáspohárral kaptam abból az italból." (Makfalva, Kis-Küküllô mente)
A magyar népi gyógyászatban a racionális gyógymódok mellett nagyon sok mágikus, analógiás gyógymódot találunk. Ezek közül az egyik a színterápia. Az analógia törvénye azt jelenti, hogy hasonlót hasonlóval gyógyítanak. Ezek alátámasztására felsorolom a következôket: a sárgaságos sok sárgatököt, sárgarépát kellett egyen, (sárga) viaszpohárból adták neki a folyadékot, a nyakába aranygyûrût kötöttek, a poharába aranygyûrût lógattak, sárgavirág (csengôfû), sárga peremizsvirág (körömvirág) teát adtak neki. (V.ö. Oláh. 1986. 160.) Ennek az értelmét már csak a keleti gyógyászat és természetgyógyászat ismeretében lehet megmagyarázni.
Szövegidézet a szerzô gyûjtésébôl.
Bibliográfia: Dr. Oláh Andor: Újhold, újkirály! 1986, Budapest; Dr. Török Szilveszter: Epebetegségek népi gyógymódjai; Nagyanyáink receptje sárgaság esetén, In. Elixír magazin, 2000. július.
Gyarmathy János szobrászmûvész mûtermében
Ideje lenne, hogy itthon is értékéhez méltó szerephez jusson Gyarmathy János mûvészete, fogalmaztuk meg többször is a jogos igényt, valahányszor szóba került, hogy a marosvásárhelyi szobrászmûvész alkotásai külföldön nagyobb figyelemnek örvendenek, mint szülôföldjén, annyira, hogy Iserlohnban, ahova nyaranta a mûvésztelepre évrôl évre visszavárják, több köztéri szobrával is büszkélkedhetnek, és másutt is van ilyen munkája Németországban. Most végre elmondhatjuk, hogy megadatott számára a régóta esedékes jelentôs feladat, elkészíthette Bartók Béla mellszobrát, a mû már végleges helyén, a bukaresti Herastrau-parkban bronzba öntve emlékezteti az arra járókat a világhírû magyar zeneszerzô emberi, alkotói nagyságára. A marosvásárhelyi Kós Károly- és a nyárádgálfavi Szentiváni Mihály-portré után ez Gyarmathy harmadik ilyen hazai köztéri munkája. A szoboravatás ürügyén kerestük fel várudvari mûtermében, persze, hogy nem csak a Bartók-szobor érdekelt.
A mûvész köztudottan szûkszavú, keveset beszél, annál többet dolgozik. A mûtermül szolgáló két kis helyiség sûrûn tömve kisplasztikákkal, dombormûvekkel, plakettekkel. A többség már végleges formában, bronzalakban, az újabbak gipszmintaként, öntésre várva sorjáznak az állványokon, polcokon. Legalább félszáz szobor teremti meg, mutatja föl Gyarmathy János emberi melegséggel telített különös, mitikus, groteszk világát. Az életmû - mintegy hatvan kisszobor, harminc dombormû, negyven plakett - nagyobbik hányada látható itt, számosat lapunkban is reprodukáltunk. A frissebbekrôl ejtünk szót tehát, mindenekelôtt a Bartók-mellszoborhoz gratulálva.
- Megtisztelô feladat volt, hirtelen jött az RMDSZ elnöki hivatalának a felkérése, gyors és kemény munkára ösztökélt. Februárban kezdtem hozzá és másfél hónap alatt készült el. Teljes erôbedobással kellett dolgoznom, de megérte, úgy érzem, sikerült megragadnom a zeneszerzô humánus, sugárzó egyéniségét. Igazodnom kellett a bukaresti parkban már létezô többi szoborhoz és az ezekkel összhangban levô talapzathoz, ez is meghatározta a mû milyenségét. A mellszobor 85 centiméter magas, a valós nagyságnak úgy másfélszerese. Aki a groteszkbe hajló, ironikus Gyarmathy-munkákat ismeri, azt itt hiába keresi. A megmintázott személyiség és mindaz, amit ô képvisel, nem ilyen megközelítést igényel. Szerencsés dolog, ha az ember olykor a szokásostól eltérô módon is bizonyíthat.
Mítoszaink, emberi gyarlóságaink, gyengeségeink, erényeink és elesettségünk, megkísértéseink és reményteljes törekvéseink rendkívül változatos, ötletdús formában, de egyértelmûen gyarmathyasan jelentkeznek egyéb alkotásaiban. Az egyik legújabb kompozíció, az Európa és Dante a ravennai nevezetes Dante-biennáléra benevezett és ki is állított mû mása. Mitikus téma több is van. A mediterrán mondavilág, a biblia univerzuma gyakori kiindulópont Gyarmathynál. A tékozló fiú, a felhôvé változó nôrabló Zeusz, Isten szeme... csak néhány az új munkák alapötleteibôl, fô motívumaiból. A megannyi formai, plasztikai bravúrral megoldott kisszobor-együttes más filozofikus, gondolatébresztô eredeztetôje a hitetlenkedés, az adakozás szépsége, az ördögi kísértések, az áldozathozatal, a közöny és így tovább. Mai mellékletünkben Vajda György fotóival megpróbálunk érzékeltetni valamit ebbôl a gazdag alkotói termésbôl.
N. M. K.
Szabó Péter pár hónappal ezelôtt debütált a Múzsa oldalain, a napokban már verskötettel lepte meg ismerôseit, barátait. A jelek szerint elég sokan lehetnek, hiszen a múlt péntek esti könyvbemutatón megtöltötték a Bernády Ház nagytermét. Rendhagyó volt a premier, az elsôkönyves szerzô szokatlan ötlettel rukkolt elô, Kovács András Ferenc költô beajánló szavai és saját felolvasása után, diákok részvételével szavalóversenyt rendezett a kötetbe foglalt költeményekbôl.
A Szemeiddel nézlek, a sepsiszentgyörgyi Medium Könyvkiadó tetszetôs kivitelezésû új kiadványának szerzôje az orvosköltôk sorát gyarapítja. Mai fiatalok jellegzetes életérzései késztetik versírásra. A modern világ fogalomrendszere, szóhasználata jelenik meg lírájában, a tévés, internetes, virtuális illetve a nagyon is konkrét valóság képei, élethelyzetei jutnak szóhoz, egyfajta poszt-poszt- beat hangulat szövi át, lengi be a kötetet. Sok benne a szerelem, a humor, az irónia, sôt némi nosztalgiát is felfedezhetünk. Persze mindezt sajátosan vásárhelyi, Café Tutun-os megközelítésben. Szabó Péter bátran ütköztet egymástól egészen távol álló dolgokat, fogalmakat, az elôszeretettel használt gondolatritmusok és ôsi ismétlésszerkezetek adnak valami magával ragadó lendületet, kölcsönöznek spontán gyermeki bájt verseinek. KAF, aki egyértelmûen dicsérte a kötetet, a kortárs amerikai költészet, fôként Kerouac vagy Ginsberg hangvételére emlékeztetô jellegét emelte ki. Lesz-e mindennek figyelemre méltó folytatása és mikor, az majd eldôl a továbbiakban. Ma ismerkedjünk meg néhány verssel a mostani könyvbôl.
(nk)
Szabó Péter
Dereng a lélek felett a szeretet,
Ahogy olvasom a sorokba nyomtatott vallomást,
Téged vár vacsorára a képzelet,
A tehervonatot várom, kés csuklómon, érzem a gázt.
Bocsáss meg, hogy mi mindent túlélünk,
Kibírjuk fakírként a sokezer szúró fûszálat.
Rím nélküli logikába menekülünk,
Hogy mû a könny, az öröm, mû a bánat.
Múzsák milliói bilincsben miattad,
Magunkkal mérjük a mindenséget, dollárban,
Ha bohóc lennél, a Föld mosolyogna rajtad,
Ha szoba lennél, a Föld ülne csendben a szobában.
Anyám fél. Ötkor kel hajnalban.
Anyám fél ötkor kel hajnalban.
Anyám minden. Kedves lány szép néni.
Anyám minden kedves lány, szép néni.
Anyám édes. Apám helyett apám.
Anyám harangszó a templomkertben,
Anyám a legszebb rím versemben,
Anyám fém: acél, vas. Lítium mindenek fölött.
Éjjel. Néni vonszol fel az utcán dobozokat. Egy mázsát.
Megáll. Fején csúf sapka. Hajlott tehervonat lélegzik ködöt, párát.
Mellette parfümbolt, Versace, Armani. Romban ház.
Kollégium, luxusautó, itt, ott szemét. Magának magyaráz.
Sehol senki. Sötétség, kegyetlen sötétség.
A néni egyre cipel, megpihen, cipel. Világít. Ég.
It’s a beautiful day. Szép napunk van.
Ne félj pici, nem bántalak. It’s just a gun.
We’re a superpower. Magyar vagyok vagy valami más?
Hat gól egymás után. Zsenik. Who the fuck’s this guy, Puskás?
Nagy Miklós Kund harmadik Mûterem kötete kérdezôkönyv. Már az elsô kettônél is kijelentettem, hogy a kérdezô nem akar a háttérben maradni, egyáltalán nem elégszik meg a labdaadogató- szedô szereppel. Ennél sokkal többet kíván alanyaitól is.
No, nem esszét a mûvészet lényegérôl, de még a jelenkori irányzatok lexikonszerû szócikkvázlatát sem kívánja könyvében alanyaival megbeszélni. Erre sem idô, sem alkalom.
Csak tér. Rengeteg tér. Ugyanis egykor (valamikor) egy boldog- boldogtalan ôskorban, rendszer-, lélegzet- és paradigmaváltás elôtt, de jó néhány évtizeddel korábban, valamennyi szereplô együtt volt, együvé tartozott.
Hová tartozott? - kérdi a kíváncsi, naiv, tájékozatlan, gyanúperrel élô, a világot megérteni akaró tudakozó.
Erdélyhez, ehhez a földhöz, a születés mítoszával egybefûzött szimbolikus és szent térhez, egy iskolához, irányzathoz, baráti társasághoz, Café-Tutunhoz, Bolyai utcához, a Ion Andreescu nevét viselô Mátyás-házhoz (hogy ki született ott, az még eldöntendô), börtönhöz, lehallgatókhoz, zsûrikhez és elutasításokhoz, elsô ecsetvonáshoz, az elsô kitörött ceruzahegyhez, vídiához és videóhoz, MAMÛ-höz. Egyszóval rengeteg dologhoz, amelyek ma már virtuálisan, álomszerûen festményekbe elásva, szobrokba belefoglalva, ruhák ráncába belevasalva élnek. Várnak, maradnak.
Nagy Miklós a szétszóratás után eredt útnak. Összeszedni azokat, akik kiléptek az azóta bukott rendszer raktárából, ketrecébôl, üvegkalitkájából, kirakatából. Kinek- kinek mi jutott. Egy harmadik, befejezô kötet lapjain még egyszer egybeseregleni. Az elsô két kötet szereplôivel ismerik egymást. Egyáltalán, mindenki mindenkit ismer. Félszemmel pillantanak egymásra, egy-egy szóval árulják csak el, hogy ismerôsök. Inkább a legnagyobbakra függesztik a szemüket: irigylik a régi mestereket, és szégyellik ifjúságuk forrófejûségét, midôn az erdélyi nagyokat provinciálissá zsugorították, a modernség videoklipjei mögött az andezit állandóságát keresik, öregednek, bölcsebbekké válnak, keserûbbé- derûsebbé.
Egyetlen dolgot nem tesznek: nem nosztalgiáznak. Még a legelfogultabb nép-nemzeti, extrém politikai nyilatkozatairól neves-hírhedett szobrász sem. Lehorgonyoztak, megállapodtak Budapesten, Magyarpolányban, New Yorkban, München mellett egy szénakazalban, keringenek a nagyvilágban Carrara és a soha nem látott halhatatlanság között. Alkotnak, gondolkodnak, kitalálnak, a szerencsében bíznak, szerencselovagok a szó legnemesebb értelmében, alkalmi emberek, pedig a szürke állandóságból jönnek. Beérkezettek, soha nem akarnak megérkezni a fantáziátlanság partjaira. Megrendelések között válogatnak, ôket válogatják ki nagy feladatokra, kis munkákra, megbuknak üzletvitelbôl, stílust, lépést, szemléletet, országot váltanak. Világot már nem. Hazát egyszer váltottak.
Miklós barátunk azt kérdezi tôlük: mi köti ôket Kolozsvárhoz, a Bernády képzelte szecesszióhoz, a hegyekhez, borvizekhez, apáik testétôl felpúposodó földhalmokhoz? Mit hoztak magukkal otthonról - haza? Mikor, hogyan, miért, mivel fognak visszatérni?
Könnyû dolgokat kérdez. Az új otthonra kérdez. Kényelmetlen dolgokat kérdez. Közömbös válaszokat kap. Kellemetlenkedik. Nagyvonalú, bennünket biztató válaszokkal fizetik ki. Megkerülik a választ. Elnéznek. Elhallgatnak. Agyagot mintáznak. Rajzolnak. Rezet karcolnak. Árkot szemük alá az idô.
Végül is az a kérdés: ha még a mieink közé számíthatjuk ôket.
A költô bölcselô-szobrász fia büszke arra, hogy erdélyi magyar mûvésznek nevezik egy szlovén alkotótelepen. Holott… Sokan visszajárnak. Itt is dolgoznak. Táborban találkoznak, tárlatokon találkoznak, nem találkoznak, csak hallottak a honiak sikereirôl. (Vannak arra utaló jelek, hogy a szabadság nálunk is leveles ágat hajtott.) Ismét mások még nem tértek vissza rövid látogatásra sem Erdélybe, mióta eleresztette ôket a hatóság, a család, falu- város-ország-szószék-szerelem-mûterem. Ôk bujdosnak, újítanak, más erdélyieket segítenek, a lelkiismeretükre hallgatnak. valami helyett/mellett/alatt írnak, festenek, rajzolnak, fényképeznek, gyúrnak. Néha egy-egy könnycseppet vissza. Egy furcsán ismerôs torokszorítást.
Errôl nem beszélnek. Errôl soha nem fognak beszélni.
Benne élnek a 21. században. Az ikertornyok robbanásában, a közömbösség lépfenéjétôl fertôzött környezetben, a politika közelében, attól elfordulva. A divatban, a rohanásban, magas vérnyomásban, látványterrorban. Pénzben, gazdagságban, giccsben. A múlt - az egyéni - távolról sem olyan fontos, mint gondolnánk. Inkább a közösségi múlt/jövô válik fontossá. Például a köztéri szobrokban Szent Istvántól az ismeretlen magyarokig.
Nagy Miklós könyve arról szól: mi van akkor, ha valaki máshol keresi a boldogulást.
Emigránskönyv. A sorsok könyve.
Ja, hogy van benne mûvészet? Hát persze. Hiszen a kivándorolt marósokról és a Honoluluban fészket rakó kacsacsôrû emelôdaru- kezelôkrôl nem szükség könyvet írni. Csak a mûvészekrôl érdemes.
* Elhangzott 2003. június 11-én a marosvásárhelyi Bernády Házban tartott könyvbemutatón
A költô ezt az énekes lényt szabadítja fel, írja Zeno Ghitulescu líráját, munkásságát értékelve a jeles román kritikus, Gheorghe Grigurcu. A marosvásárhelyi lírikusról sok méltatást olvashattak a versbarátok az eltelt évtizedekben, az értékelésekbôl néhány elhangzott szerdán a Kultúrpalota kistermében is azon a sikeres szerzôi esten, amelyen Ghitulescu jóvoltából költészet és muzsika lélekderítô kézfogója valósult meg. Mindazt, amit a mûsorvezetô dr. Berdj Asgian professzor, illetve az irodalomkritikus Iulian Boldea és Nagy Miklós Kund az orvosköltô költészetét elemezve hangsúlyozott, rendkívül gazdagon illusztrálta a Nemzeti Színház öt színmûvésze, Mihai Gingulescu, Kilyén Ilka, Elena Purea, Tatai Sándor és Marius Turdean ihletetten tolmácsolt, Dan Glasu rendezte versmûsora, melybe szervesen illeszkedett a filharmónia kiváló Tiberius vonósnégyesének Mozart-válogatása.
Zeno Ghitulescu közel fél évszázada közöl verset, mindeddig tizennégy kötetbe foglalva láttak napvilágot. Franciára, angolra, oroszra, litvánra és albán nyelvre is fordítottak belôlük, mindenekelôtt azonban a magyar olvasók ismerkedhettek meg velük Székely János, Szôcs Kálmán, Jánosházy György és legfôként Tóth István átültetésében. Két évvel ezelôtt, kevéssel halálát megelôzôen, Tóth István, Ghitulescu jó barátja egész könyvnyi fordítással lepte meg a szerzôt és a közönséget. A Vannak kapuk címû kötet 73 verstolmácsolást kínál fel az érdeklôdôknek. A válogatás a költô különbözô alkotó periódusait öleli át. A helyi népi egyetem, a filharmónia és az Írószövetség szervezte esten ezekbôl mondtak el jó néhányat a magyar színészek. Egyet ma a Múzsában is felidézünk.
Zeno Ghitulescu
Tóth István fordítása
Tallozó
Seregi bácsi odasántikált asztalunkhoz, és megkérdezte: - Mennyit, fiúk? -, mert a "mit" csöppet sem volt kétséges: rumot. Akkoriban azt ittunk, s nem is kis mennyiségben; akár iparit is mondhatnék. - Egy-egy decit, Seregi bácsi - mondtuk alattomosan, mert már elôre tudtuk a választ: - Hozok mindjárt kettôt-kettôt, mert hát öreg és sánta ember vagyok én, ne mind járassanak annyit. - És hozta az öreg a sántikáló rumokat ott, a Tulipánban, alátétként az aznapi pornó rajzait; izgatóbbnak tûnnek még manapság is az idô távolából, mint a Hustler elegáns papírra nyomott képei. Asztaltársaságunk csupa neves emberbôl állt, illetve ült: volt ott válogatott és áligás labdarúgó, Európa-bajnok szabadfogású birkózó, Marosvásárhely legjobb szóló- és basszusgitárosa, kegyetlen, "revolveres" újságírója, no meg egy kezdô, de akkor még tehetséges novellista, aki mára már sem kezdô, sem tehetséges; szerénységem tiltja megjegyezni a nevét. Na és akkoriban jó volt a román rum: a Rom... Így kezdôdött, s bár végzôdött volna is. Akkoriban bírtuk az italt, mint Isten a szidást. Tudtommal a Tulipánban nem akadt egy valamirevaló besúgó sem. Mára már sokan nem vagy alig élünk abból az asztaltársaságból, aminthogy Vásárhelynek sincsen áligás futballcsapata. Sic transit... (Mózes Attila: Kocsmák, micsoda kocsmák! KORUNK, 2003., május)
Párbeszéd Kovács Leventével, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat vezetôjével
Kovács Leventével legutóbb akkor folytattunk hosszabb beszélgetést, amikor kinevezték a Tompa Miklós Társulat élére. Eltelt pár hónap, a kisvárdai fesztiválszerepléssel véget ér az évad. Mielôtt az újabb idényre szóló elképzeléseket számba vettük, arra voltam kíváncsi, hogyan jellemezné a záruló játékszezont immár úgy, mint aki pár hónapon át mûvészeti vezetôként is hozzájárult a színház teljesítményéhez. Azt mondta, hogy az átmeneti jelzô a legtalálóbb.
- Több szempontból is átmeneti évad volt a 2002- 2003-as, hiszen a színház abba a helyzetbe került a tavaly, hogy a hosszabb ideig tartó bizonytalanság után a minisztériumi támogatásból, finanszírozásból átkerült a helyi önkormányzathoz, a megyéhez. Megváltozott a fenntartó, a mûködtetô szerv. Átmeneti az évad abból a szempontból is, hogy szeptember 1- jétôl március közepéig a Tompa Miklós Társulatnak nem volt kinevezett vagy pályázati úton kijelölt vezetôje, ami szintén egyfajta hiátust jelentett. Átmeneti olyan tekintetben is, hogy én is örököltem bizonyos dolgokat, és másokat nekem kellett elkezdenem. Ez mindenképpen felemás állapot. A következô évad lesz az, amit nem nevezhetek átmenetinek, hanem az általam irányítandó, kezelendô évadnak.
- Egy közbevetés az elsô szemponthoz: megnyugtató megoldásnak látszik az, ami született, vagyis hogy az önkormányzat hatáskörébe ment át a színház?
- Emberileg megnyugtató, mert olyan személyekkel dolgozunk együtt, mint Virág György és munkatársai. Olyan szempontból nem megnyugtató, hogy a megye feltehetôen a legjobb szándéka ellenére sem tudja teljes egészében biztosítani a színház mûködéséhez szükséges alapokat. Ezen a téren állandóan problémák vannak. Új fôkönyvelô került a színházhoz és elég sok a számolgatás, hogy a támogatás alapfinanszírozása hogyan történjék. Amikor én ide jöttem, létezett egy városi tanácsi döntés, miszerint egy bizonyos összeggel támogatják a színházat, és ilyen vonatkozásban tényleg történt érdemi lépés. A minisztériumnak is van valamilyenfajta támogatási feladata. De tulajdonképpen egy nagy összeg kellene, és ezt a minisztérium kellene biztosítsa, ugyanis a színház felújítását kellene véghezvinni, a színpad tetôszerkezete, a vezetékek, a fûtés és sok más dolog felújításra szorul. A vízhálózat elavult, 1973 óta ezen a téren semmi nem történt. Mindig valami nem úgy mûködik, ahogy kellene. Az elôcsarnok, a nézôtér világítása katasztrofális, nem lehet a színházat rendesen körbejárni, mert félô, hogy a rossz lépcsôkön kitörik az idôsebbek lába, és egyéb ilyen gondok bôven adódnak. Akár azon az áron is érdemes lenne lépéseket tenni, hogy a színház tevékenysége átmenetileg leáll. Nem tart elôadásokat vagy máshol játszik, máshol próbál. A színház rendbetételének a halasztása egyre nagyobb összegeket fog jelenteni.
- Egyébként is felmerült az, hogy a színház máshol játszik, persze ennek másfajta magyarázata van. Beszámoltunk a lapunkban is, hogy lesz egy nyári szezon, ami ilyesmivel is jár.
- Természetesen, hiszen adódnak Vásárhelyen olyan helyszínek, ahol játszani lehet. Mi eredetileg a Teleki Téka udvarára gondoltunk, ahol régebben voltak ilyen próbálkozások. Sajnos, a Téka felújítás alá került, ami nekik nyilván nem sajnos, de nekünk így más helyszín után kell néznünk. Eszünkbe jutott a Bolyai líceum udvara és errôl fogunk majd tárgyalásokat kezdeni, hiszen 210 évvel ezelôtt ott kezdôdött Marosvásárhelyen az intézményesnek nevezhetô színjátszás. De ott van még a vár szabadtéri színpada és még más elképzeléseink is vannak. Ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy menjenek a színészek a szabad ég alá játszani, de fontos dolog lenne, hogy a helyi közönséget és az ide látogatókat néhány ilyen különleges színházi eseménnyel is fogadják. Ez a vásárhelyi nyári komédiázás, az ilyen nevû projekt egy kezdet. Ha ez jól sikerül, akkor évek alatt terebélyesedhetünk, nyári fesztivállá válhat, vagyis folyamatos nyári évad is lesz Marosvásárhelyen. Ennek még más vetületei is vannak, szeretnénk XVIII. századi, régi magyar komédiákból egy összeállítást megvalósítani és a Nyárád mente néhány falujában, községében bemutatni. Ugyanakkor ezzel a nyári évaddal plusz kereseti lehetôséghez kívánjuk juttatni azokat a színészeket, akik ennek az évadnak a nehezét cipelték a vállukon. Erre más körülmények között sok lehetôség adódik más helyen, más országban, filmezés, nyári játékok, tv, szinkron stb. Itt nálunk erre nincs mód. Ahhoz, hogy a színház vonzó lehessen, itt tarthassa az embereket, szükséges ilyen téren is javítani a körülményeiket. Ez volna az az elsô nagyobb lélegzetû elképzelés, ami már az én munkámhoz kötôdik.
- Szó volt az örökölt mûsorrendrôl, programról. Ennek a tanulságait lehet kamatoztatni?
- Igen. Az évad gerincét az elôzô mûvészeti vezetés felvázolta, a zavarok inkább funkcionálisak voltak. Az elsô és a következô bemutató között túl nagy volt a hiátus és ez a közönség érdeklôdésének a viszonylatában is érezhetô volt. Azok a nagy produkciók, amelyeket az elôzô vezetés betervezett, gondolok itt elsôsorban a Két nô közt címûre és az Egy lócsiszár virágvasárnapjára, megszülettek és megfelelô színvonalon. Úgy érzem, hogy az évad vége egy kicsit felkunkorodott és hosszú évtizedek után végre sikerült egy mesejátékot, gyermekszínházi elôadást, a Micimackót színpadra vinni, amely minden mutató tekintetében, látogatottság, bevétel szempontjából vezeti az évadot. Most jelzik telefonon, hogy a csíkszeredai turnén is nagy az érdeklôdés iránta. Át kellett költöztetni egy rövidített változattal a Kisterembe, hogy az óvodásokat is be tudjuk hozni. Született a Kisteremben is két figyelemre méltó produkció, a Ionesco-dráma, A kötelesség oltárán, amely támogatott produkció is volt, és az évad végén a Rejtélyes viszonyok, amelyet a következô évadban szeretnénk igazán kifuttatni. Ez az átmenetiség az évad vége felé sûrített programban, javuló, emelkedô tendenciát mutatott. És úgy gondolom, hogy ennek a jövôre nézve is lesz valamilyenfajta pozitív kihatása.
- A beiktatásod után közvetlenül azon elmélkedtünk, hogy jó lenne valamilyen módon a közönséget visszahozni a színházba, szorosabbá tenni a társulat és a nézôi közti köteléket. Ilyen értelmû eredményekrôl már beszélhetünk?
- Igen. Ennek elsô lépése volt a gyerekelôadás, amely jelentôs közönségrétegeket hozott be. Én magam a visszajelzésekbôl úgy érzem, hogy a közönség hiányolta a magyar drámairodalom különbözô korszakaiból való alkotásokat az utóbbi évek repertoárjából. Ez a következô évadban jelentôs mennyiségben lesz jelen. Hirtelen az erdélyi magyar drámapályázat díjnyertes darabjára gondolok, Hatházy András színmûvére. Parászka Miklós a díjazó zsûri elnökeként vállalta a megrendezését a következô évad kistermi részének nyitó elôadásaként. De gondolhatok a Boldogtalanokra, Füst Milán mûvére, a Valahol Európában címû musicalre, amelyet 90 százalékban van lehetôségünk színpadra vinni, bizonyos szerzôi jogdíjak függvényében. A jövô évadra olyan elôadásokat tervezünk a magyar drámai színpad közelebbi vagy távolabbi múltjából, amelyek jelentôs közönségvonzást gyakorolhatnak. Ilyen az Édes Anna is, amelynek már elkezdtük a próbáit. Gondolom, ezek mind nagy érdeklôdésre tartanak számot. Arthur Miller Pillantás a hídról címû drámáját Kincses Elemér fogja rendezni, az egyetemes drámairodalomból ez egyedül árválkodik a mezônyben, de ez is közönségvonzó elôadás volt mindenhol, film is készült belôle. Az igényes irodalomnak az a része kerül így színpadra, amely ugyanakkor közönségvonzó szerepet is betölt. Kabarét is szeretnénk rendezni, mégpedig a magyar irodalom klasszikusabb vonulatából, a Nóti Károly, Rejtô Jenô, Lôrincz Miklósig terjedô sávban. A kistermi programban is több olyan dolog szerepel, amely a szórakoztatóbb jellegû, de igényesebb mûfajokhoz kapcsolódik. Szeretnénk sanzonestet rendezni. Szeretnénk a színház és a közönség közötti viszony, a kölcsönös megismerés terén elôbbre lépni. Tudok külföldi és itteni próbálkozásokról, úgynevezett talkshow-kat rendeznek, ahol a színészek találkoznak a közönséggel, és egész színészgenerációk megismertetése ilyen interaktív kapcsolatban történik.
- Igen. Nálunk mintha hiányozna a jó értelemben vett sztárolás. A közönség többnyire akkor figyel fel valakire, ha sokat beszélnek róla.
- Természetes. Az elmúlt idôszakban sokat beszéltünk a generációváltás kérdésérôl. Tudjuk, hogy a 80-as évek végzettjei szinte teljes egészében hiányoznak. Alig végzett tucatnyi színész akkoriban, és azoknak is nagyobb része elvándorolt. Létezik egy olyan középgeneráció, amely most kéne a legismertebb legyen, és helyettük fiatal színészek jönnek, akiket meg kell ismerni. Egy nagyon jellegzetes példa erre az a tény, hogy a My Fair Ladyt a közönség közel 50-szer megnézte a Stúdióban, mégis, amikor annak az osztálynak zöme átjött ide a színházba, ismeretlen színészként fogadták ôket a nézôk. A végzôs fôiskolásból nem lesz egybôl ismert színész. Az ismertségét meg kell teremteni, amihez az is hozzátartozik, hogy a közönség lássa, megismerje, a médiákon keresztül találkozzon vele, újságokban, címlapokon, rádióinterjúkban, a tévé képernyôjén.
- Jönnek még színészek? Folytatódik a társulatépítés?
- Persze, hogy folytatódik. Évtizedenként egyszer ha elôfordul, hogy egy erôs csapat ugyanahhoz a színházhoz tudjon elhelyezkedni. Inkább rétegesen kell ennek történnie, 2-3 ember érkezik egyik évben, másikban mások, hogy hosszú távon is rétegzôdjék a színházban a generációk egymásra rakódása. Egy fôiskolás osztályban mindenki mindent eljátszik, de egy színházba kerülve már más szereposztási gondokkal kerül szembe. Éppen Parászka Miklóssal tárgyaltunk errôl, megnézte a fôiskola végzôseinek az elôadásait, és elismerte, hogy ezek olyan produkciók, hogy egy okos színházigazgató egy-egy évadot lefedne velük. De társulatépítés szempontjából nem biztos, hogy szerencsés, ha mondjuk ez a hét lány egyazon színházhoz kerül.
- Apropó, hét lány. Itt is, mint minden társulatnál, nyilvánvaló, hogy egyeseket többet foglalkoztatnak, másokat kevésbé. Ezen a téren van-e a társulatvezetônek közérzetjavító elképzelése?
- Igen. Van egy ilyen statisztikai vázlatom a következô évadra, hogy kinek milyen foglalkoztatást tud nyújtani a színház, hogy ne forduljon elô, hogy valakinek a neve mellett üres rubrikák legyenek. Természetes, hogy a rendezôknek, akik jönnek, van egy bizonyos prioritásuk. Az én feladatom, hogy ha valaki fizetést kap, akkor valamilyen munkát biztosítsak a számára. Az is nyilvánvaló, hogy egy hadsereg nem állhat csupa tábornokokból, közlegények is vannak, tehát ezután is lesznek kevésbé és többet foglalkoztatott színészek, ez természetes mindenhol a világon. Szeretném, hogy a kevésbé foglalkoztatott színészeknek is meglegyen a munkájuk, amivel igazolni tudják az ittlétüket.
-Még egy nagyon fontos kérdés, amin áll vagy bukik a siker, a rendezôké. Szóba hoztad, hogy vendégek is lesznek. A jövô évadban a hazaiak vagy vendégek lesznek túlsúlyban?
- Ez is-is helyzet, mert a hazai rendezôknek, nevezetesen Kincsesnek és nekem, hiszen én is rendezôi státuson vagyok, meg kell rendeznünk a magunk penzumát. Ugyanakkor megôrizzük azt a nyitást, amely kétirányú, és az itteni színház helyzetébôl szinte magától értetôdôen adódik, hogy a magyar és a román színjátszás személyiségeivel igyekszünk együttmûködni. Szándékomban áll a magyar új rendezô nemzedék néhány tehetséges tagjával tovább dolgozni, elsôsorban Bodó Viktorra és Béres Attilára gondolok, de Rusznyák Gábor is továbbra is a képben van. Tárgyaltam még Csizmadia Tiborral, Bodolai Gézával is szándékomban van felvenni a kapcsolatot. Olyan rendezôkkel, akik a fiatal, közép- és egészen fiatal generációhoz tartoznak, és akiket a magyar szakmában most a legjobban jegyeznek. Ugyanakkor a román szakma felé is szeretném továbbra is nyitva tartani a tájékozódást. Nagyon jó tapasztalataim voltak Andreea Vulpeval, aki nálunk a fôiskolán a Sirályt rendezte. Ô mutatott hajlandóságot, hogy itt, a színházban is dolgozzon. Úgy szeretném, hogy a magyar és a román szakma kiváló vagy ígéretesnek mutatkozó tehetségei idônként helyet kapjanak társulatunk munkájában. Van egy olyanfajta távlati terv is, hogy általunk kinevelendô rendezôk vagy olyan színészek, akiknek rendezôi ambíciói vannak, kísérleti jelleggel egy külön programban kapjanak megmutatkozási lehetôséget. Nem lehet tudni, hogy hol lapul a nyúl. Látjuk a szakmából, a román és magyar szakmában is van rá példa, hogy rendezôk nônek ki olyan színészekbôl, mint Alföldi Róbert vagy Gelu Colceag, senkinek sem szégyen, ha a színész felváltja a szakmát és ezek a képességek idônként ötvözôdnek. Nálunk rendezô osztály fog végezni 3 év múlva, közülük is kaphatunk majd utánpótlásra lehetôségeket. Tervben van a hazai szakma legkiválóbbjait foglalkoztatni, Parászka Miklós, Barabás Olga, Bocsárdi László meghívása továbbra is fennáll. Ez a rendezôi kínálat, amit a következô évadra gondoltam.
- Az új évadban Kovács Levente melyik elôadást fogja rendezni?
- A Györgyike drága gyermek címû Szomory-darabot szeretném újra színre vinni, pont 20 évvel ezelôtt rendeztem a fôiskolán. Akkor nehéz volt megrendezni, mert az idôs szerepek, az apa-anya szerepére is fiatal színészek, kerültek és ez egy más jelleget adott az elôadásnak, de most a nemzedéki összetétel is olyan, hogy az elôadásban a jövôre ide szerzôdtetett színésztôl a nyugdíjasig, mindenkinek juthat feladat. Szeretném a generációkat felvonultatni és a közönség elvárásainak is eleget tenni. Kedves, szórakoztató, de nem minden tanulság nélküli darab.
N. M. K.
Könyvajánló
E könyv szerzôje földrajztanár, a Székelyföld kiváló ismerôje, aki saját terepismerete, valamint az utóbbi években megjelent forrásmunkák alapján mutatja be a Székelyföld helységeit, fontosabb turisztikai objektumait.
A könyv nem a teljesség igényével íródott, a szerzô a turista számára leglényegesebb információk közlését tartja elsôdlegesnek: röviden és célratörôen sorolja fel a települések elérhetôségét, földrajzi környezetüket, természeti adottságaikat, természetvédelmi kuriózumokat, történelmi, építészeti emlékeiket, érdekességeket, látnivalókat.
Maros, Hargita és Kovászna megye tájegységeit földrajzilag a Maros, az Olt, a Nyárád, a Nyikó, a Tatros, a Küküllôk és mellékvizek különítik el egymástól, változatos és sajátos természeti környezetet teremtve a városoknak, falvaknak, népes csángó tanyavilágnak és a történelmi idôk folyamán kirajzott szórványtelepüléseknek. A hegyormokon várromok lelhetôk fel, az erdôségekben barlangok húzódnak meg, sziklahasadékok, szorosok, tavak emelik a táj szépségét, ôsi földvárak nyomai, templomok, középkori kastélyok, udvarházak, régi kúriák beszélnek a múltról.
A javasolt útvonalak mentén az egész Székelyföldet bebarangolhatja - gépjármûvel, vonattal, gyalog - nemcsak az idegen turista, hanem azok az ittlakók is, akik szeretnék jobban megismerni a vidéket, ahol élnek. Könyvünk megyénként mutatja be a nagyobb városokból kiinduló autóutak mentén sorakozó községeket, falvakat, amelyeknek földrajzi helyét a leírásokon kívül hét kisebb térkép is szemlélteti. A leírások nem a történelmi Székelyföld ismert közigazgatási tájegységeit (székek, vármegyék) követik, hanem a mai adminisztratív felosztást, ezzel is megkönnyítve az eligazodást, az utazás elôzetes megtervezését. A szerzô a leglényegesebb látnivalók, érdekességek felsorolása mellett külön felhívja a figyelmet az utak állapotára, a helységek különbözô irányokból való, más-más megközelítési módozataira (autóval, vonattal, gyalog), minden esetben vázolja a hegyekbe vezetô fontosabb gyalogos túraösvények útvonalait, jelzéseit, a menetidôt, nemegyszer külön figyelmeztetve a túra nehézségi fokozatára is. Mindezek mellett tájékoztat az étkezési és szálláslehetôségekrôl is.
A terepen való tájékoztatást részletes térkép is segíti, a könyvben való eligazodáshoz pedig a magyar-román helynévmutató és a román-magyar helynévszótár nyújt segítséget.
A kiadó
A Román Akadémia díszdoktorrá avatta az MTA elnökét
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke díszdoktori oklevelet vett át Eugen Simiontól, a Román Akadémia elnökétôl a két intézmény együttmûködési megállapodásának aláírását követôen. A Román Akadémia közleménye szerint a megállapodás alapján a két intézmény együttmûködik a tudományos kutatás és az akadémiai cserék területén. Eugen Simion Vizi E. Szilveszter "rendkívüli tudományos érdemeiért" adományozott díszdoktori címet az MTA elnökének. Ezt a kitüntetést úgy tekintem, mint a román nép elismerését a magyar nép iránt - mondta Vizi. A ceremónián részt vett Marius Iosifescu, a Román Akadémia alelnöke, Ionel Haiduc, az akadémia kolozsvári fiókjának vezetôje, akadémikusok, valamint a magyar diplomáciai testület tagjai.
Kincses-Geoana: Bukarestben folytatják
A Kincses Elôd ügyvéd által Mircea Geoana külügyminiszter ellen indított rágalmazási perben megszületett a Marosvásárhelyi Bíróság ítélete. Mivel a külügyminiszter azt a védekezést terjesztette elô, hogy a március 15-i marosvásárhelyi nyilatkozata a külügyminiszteri tevékenységének része, ezért a kormánytagokra vonatkozó különleges eljárás alkalmazását kérte. A fentiek figyelembe vételével Kincses Elôd indítványozta az ügy áthelyezését a Bukaresti Legfelsô Ítélôtáblához, amit a Marosvásárhelyi Bíróság jóváhagyott.
Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF pénteken, a gyermekmunka elleni világnapon hatékonyabb összefogásra szólította fel a nemzeteket a gyermek- és nôkereskedelem, a prostitúció és a gyermekmunka elleni harc folytatásában. A világnap alkalmából kiadott UNICEF-nyilatkozat szerint a világ szinte minden táján jelentkezô emberkereskedelem mára az illegális fegyver- vagy kábítószer- kereskedelemhez hasonlóan jól jövedelmezô üzletággá nôtte ki magát. 2003-as adatok azt mutatják, hogy az emberekkel történô kereskedés évente mintegy 12 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le. A konferencián felszólalt Rania jordániai királyné is, aki felhívta a figyelmet a háborús helyzetekben kizsákmányolt gyermekek életére, és kiskorú lányok szomorú példáival illusztrálta a jelenlegi helyzetet. Nem hivatalos adatok szerint évente mintegy 1,2 millió gyermeket adnak el illegálisan. A fiatalkorú lányokat gyakran cselédként alkalmazzák és az esetek többségében szexuális zaklatás éri ôket. Az UNICEF pénteki nyilatkozata hét olyan lépést sorol fel, amelyek szükségesek a probléma megelôzéshez: a kormányok politikai eltökéltsége a gyermekmunka visszaszorítására, a kérdéskör hatékony törvényi szabályozása, a gyermekek iskoláztatása, a gyermekek felvilágosítása az emberkereskedelem módszereirôl, a tanárok és rendôrök felkészítése a veszélyeztetett gyermekek kiszûrésére, a média ismeretterjesztô munkája, valamint a már egyszer áldozatul esett gyermekek lelki sebeinek gyógyítása és visszavezetésük a társadalomba.
Szerzôdést írt alá a román, illetve a magyar Világgazdasági Intézet
2003. június 13-án pénteken, Bukarestben, az Akadémia Ház Luxemburg termében a romániai, valamint a magyarországi Világgazdasági Intézetek kétéves együttmûködési megállapodást írtak alá. A 2004 januárjától 2006 decemberéig érvényes szerzôdést Inotai András és Mircea Ciumara, a két intézet igazgatója, illetve vezérigazgatója írta alá a két ország európai integrációjáról szóló 4. magyar-román kerekasztal-beszélgetés alkalmából. A Román Akadémia által szervezett összejövetelt Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója nyitotta meg.
A Renault 200 millió euróval növeli az Automobile Dacia alaptôkéjét
A pitesti-i Automobile Dacia részvényesei az elmúlt héten úgy döntöttek, hogy 7.569 milliárd lejjel (mintegy 200 millió euróval) növelik a cég alaptôkéjét, amely így mintegy 14.600 milliárd lej lesz - nyilatkozta a Mediafaxnak Constantin Stroe, a Dacia alelnöke. - Az összeg a privatizációs szerzôdésben vállalt, azóta teljes egészében teljesített 219,7 millió dolláros beruházási kötelezettség kiegészítése. A többségi részvényes Renault-csoport új beruházási lehetôségeket azonosított a Dacia keretén belül - mondta Stroe. A pitesti-i gépkocsigyártó cég alelnöke kifejtette, az összeg egy részét a jelenlegi tevékenység támogatására fordítják, ezenkívül felújítják a Dacia-üzemek néhány épületét, ezeket a Renault tizenegy nemzetközi alkatrészszállítója használja majd. Jelentôs összeget fordítanak továbbá a következô Dacia-modell, az 5.000 eurós X90 gyártásához szükséges gyártósorok és logisztika Romániába szállítására. A modell gyártására a tervek szerint 220 millió eurót fordítanak. A Renault 1999-ben vált a Dacia többségi tulajdonosává, amikor 50 millió dollárért megvásárolta a román államtól a cég többségi részvénycsomagját. A francia gyártó a privatizációs szerzôdésben elkötelezte magát, hogy öt éven belül mintegy 220 millió dollárt ruház be a pitesti-i üzemek tevékenységébe.
Magyar-román-ukrán Interrégi&oa