Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

Fél százalékos volt májusban a drágulás Romániában, háromnegyed év óta a legkisebb mértékû. Az élelmiszerek fogyasztói árszintje átlagban 0,3 százalékkal nôtt áprilishoz képest, a hús- és tejtermékárak még csökkentek is.

Hivatalos statisztikák szerint azonban az idei májusi fogyasztói árindex az egy évvel korábbit 14,4 százalékkal haladta meg, áprilisban a különbség kerek 16 százalék volt. Az április havi romániai fogyasztói árinfláció még 1,1 százalék volt - írja a Reuters.

A tavaly az inflációt 17,8 százaléknak mérték, Bukarest - elôkészítendô csatlakozását az Európai Unióhoz - erre az évre az infláció 14 százalékra szorítását helyezte kilátásba.

A kormány egyik következô idôszakra tervezett célja a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött jelenlegi egyezmény teljesítése és egy újabb megállapodás aláírása, jelentette ki Adrian Nastase kormányfô, aki kedden találkozott Owaise Saadattal, a Világbank új romániai képviselôjével.

A Pénzügyminisztérium idén ôszig elemzi majd, hogy a jövôben Románia milyen formában mûködik együtt az IMF-fel. A kormányfô ismertette a Világbank képviselôjével a kabinet külpolitkai prioritásait, melyeknek két fô eleme az uniós csatlakozási tárgyalások lezárása 2004 végéig, valamint a NATO-hoz való csatlakozás ratifikációs folyamatának lezárása. Owaise Saadat elismerte, hogy romániai missziója nehéz, de hozzátette, hogy ez a feladat a román vezetéssel való hatékony együttmûködésen alapul. A Világbank keretében 27 éve dolgozó Saadat Ziad Alahdadot váltja fel Romániában. (Mediafax)

Fegyelmi vizsgálat a tiltakozó bírák ellen

Tegnap délelôtt sajtótájékoztatót tartott Grosu Floarea, a Megyei Törvényszék újonnan kinevezett elnöke, aki az intézményben kialakult hangulattal kapcsolatosan fejtette ki véleményét. A múlt hétfôn ôrizetbe vett Andreea Ciuca helyébe kinevezett elnöknô szerint az igazságszolgáltatásba vetett hitet nem ingathatja meg a bíráknak az a kis csoportja, akik egy folyamatban levô eljárást kérdôjeleznek meg, holott az igazságügy szervezésére vonatkozó jogszabály, valamint a Bírák Erkölcsi Törvénykönyve nem teszi lehetôvé a hasonló állásfoglalást.

Az elnöknô kifejtette, hogy nem akarja hallgatásra kényszeríteni a bírákat, de azoknak be kellene tartaniok a rájuk vonatkozó jogszabályokat, amelyek értelmében nincs joguk nyilvánosan véleményt mondani egy kivizsgálás alatt levô személy bûnösségérôl vagy ártatlanságáról. Bár az Andreea Ciuca letartóztatása elleni tiltakozás rontott az igazságszolgáltatás tekintélyén, a jegyzéket az intézmény 89 alkalmazottja közül mindössze 19-en írták alá (a törvényszék 23 bírájából 11-en) - hangsúlyozta az elnöknô, aki kötelességének tartja, hogy mindent megtegyen a rend és a szakmai fegyelem, a bírói hatalom felsôbbrendûségének biztosítása érdekében. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a marosvásárhelyi bírák magatartásáról ô maga nem értesítette a Legfelsôbb Igazságügyi Tanácsot, ahonnan azonban egy bizottság érkezését helyezték kilátásba, akik elvégzik a kivizsgálást, s meghozzák a szükséges intézkedéseket. Ennek az állapotnak meg kell szûnnie, és véleménye szerint a kívülálló bírák bármelyikét meg lehet kérdezni azzal kapcsolatosan, hogy miért nem csatlakozott a tiltakozókhoz, akiknek lépését fiatalságuk és a volt elnöknô iránti barátságuk számlájára írja.

Bár kezdetben nemmel válaszolt, és azt tanácsolta a jelen levô újságíróknak, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez forduljanak a válaszért, végül a Népújság által feltett, és több újságíró által is megerôsített kérdésre elmondta, hogy az elmúlt pénteken a megyei korrupcióellenes ügyészségen tanúként maga is vallomást tett.

Az elnöknô tagadta viszont a kormánypárttal való kapcsolatát, és azt nyilatkozta, hogy a prefektust személyesen a múlt heti koszorúzási ünnepségen ismerte meg. Kiemelte, hogy eddig sem foglalkozott politikával, amit tükröz az is, hogy az egyetlen bíró volt, akit a volt igazságügy-miniszter megtartott tisztségében.

A kérdésre, hogy mi a véleménye a kifogásolt eljárásról, Grosu Floarea azt válaszolta, hogy nem ismeri a kivizsgálás pillanatnyi állását, ami viszont a különbözô tárgyak (a volt elnöknô számítógépe) és iratok ( könyvelôségi dossziék) lefoglalását és elvitelét illeti, minden a törvényes elôírásoknak megfelelôen zajlott.

A Népújság kérdésére, miszerint a bíróságon azt beszélik, hogy nyilvánosan megfenyegette volna a volt elnöknôt, határozottan kijelentette, hogy ez nem felel meg a valóságnak, és méltóságon alulinak tartja az efféle megnyilvánulást.

Az elnöknô részletesen beszámolt életrajzáról és vagyonáról (tömb- házlakás, még kifizetetlen kölcsönre vásárolt Dacia személygépkocsi), majd kifejtette, mint már korábban is, hogy elnökként a szakmai hozzáértést és a becsületességet fogja szem elôtt tartani.

Aktuális

S idôközben megváltozik a szövege. Ez lehetne "dióhéjban" a múlt heti sztori. De "hol van már a tavalyi hó?"... Tehát arról van szó, hogy a kormány kidolgozta a magas rangú tisztségviselôk nyaralóházairól szóló törvénytervezetet. Ha elkészül egy törvénytervezet, az a szabály, hogy benyújtják a parlament állandó bizottságához. Nos, a mi törvénytervezetünkkel az történt, hogy menet közben, vagyis, amíg a Victoria-palotától a Nép Házáig vándorolt, olyan változáson ment keresztül, hogy a "szülôanyja" is meglepôdött.

Arról nem szól a fáma - s furcsa mód hirtelen nagy csend lett körülötte -, hogy kinek/kiknek és miképpen sikerült menet közben újabb és újabb paragrafusokkal "feldúsítani". A "bibit" rögtön észrevette a szemfüles ellenzék. S nem akárki, hanem Theodor Stolojan, aki élesen elítélte, a törvényeket "cinkelik", meghamisítják. Ugyanakkor a szakminiszter, Miron Mitrea lemondását követelte. A sajtó is megtette a kötelességét, s így "illetékesek" kénytelenek voltak foglalkozni a dologgal.

A miniszterelnök szerint, a "ce-párok" "karózták fel" a tervezetet útban a parlament felé. Ezzel el is intézte az ügyet. A kormányszóvivô pedig mindössze annyit tudott, hogy "a törvény elment a Victoria-palotából", és nem tudta, hogy "a miniszterek mikor vették észre a különbséget". Honnan is tudhatta volna? Elvégre az a feladata, hogy a kormány dolgain tartsa a szemét, a kapun kívül már nem terheli felelôsség!

Na és mit tett a miniszter, akinek a törvényét mismásolták meg? Ahelyett, hogy megszívlelte volna a sajtó és Stolojan észrevételeit, s megtette volna a kötelességét, azaz lemond, összedugta a fejét a fônökével, és bûnbakot keresett. Ebbôl
"születtek" a "karósok", akiknek nincs nevük, funkciójuk, vagyis nem vonhatók felelôsségre.

Az "utca embere" csodálkozik, hogyan történhet ilyesmi egy alkotmányos jogállamban. Mert azt hittük, hogy a kormány legalább önmagát komolyan veszi (ha a választókat hülyének is nézi), és ha
"összehoz" egy törvénytervezetet, azt az eredeti formájában adja át a parlamentnek. Arra sose gondoltunk volna, mi naivak, hogy az menet közben megváltozhat, annak ellenére, hogy elôzôleg a kabinet elfogadta, s a szakminiszter és a kormányfô is ellenjegyezte. Ezért csodálkozunk. Vagy talán nem is kellene csodálkoznunk? Ki tudja, hány ilyen és hasonló eset történt már "demokratikus törvényhozásunk" történetében, csak nem derült ki?

Az igazságszolgáltatásnak, illetve a korrupcióellenes ügyészségnek most kellene akcióba lépnie. Mert mi ez, ha nem korrupciós ügy. Sejthetô ugyanis, hogy az érdekeltek úgy változtatták meg a paragrafusokat, hogy nekik jó legyen. Mondom, most kellene utánanéznie, ha az aktuális közbotrányban (Ciuca-ügy) nem éppen magával lenne elfoglalva. És még egy dolog, amin el lehet csodálkozni. Miért hallgatott el oly hirtelen mind a központi sajtó, mind a politika? Mitrea, ha már lemondani nem hajlandó, miért nem tisztázza, hogy mi történt a "háza táján"? És miért elégedik meg a miniszterelnök azzal, hogy "lecepározza" az ismeretlen törvényhamisítókat, aztán "ejti" a témát? Kérdések sora, amelyekre a közvélemény választ várna.

A Scan nevû újvidéki közvélemény-kutató intézet felmérése szerint ha most népszavazást tartanának, a polgárok 59 százaléka Szerbia önállósága mellett voksolna. Decemberben a polgárok 39 százaléka vallott szakadár eszméket.

A délszláv államunió nagyobbik köztársaságában eddig a Vladan Batic igazságügyi miniszter vezette Szerbiai Kereszténydemokrata Párt (DHSS) volt az önállósságot szorgalmazó politikai erôk zászlóvivôje. A kormánypárt négyszázezer aláírást gyûjtött össze a függetlenségi népszavazás kiírásához, de koalíciós partnerei hathatós nyomására a minap mégis úgy döntött, hogy az államközösség alaptörvényében elôírt hároméves moratórium lejártáig nem fogja szorgalmazni a referendum kiírását.

A kormánypártok közül a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is az önállóság mellett kardoskodik, de e két pártnak együttvéve sincs számottevô támogatottsága. Annál inkább a G17 Plus nevû pártnak, amely alig fél éve, decemberben alakult meg a hasonló nevû, tekintélyes gazdasági és jogi szakértôket tömörítô, országos hálózattal rendelkezô civil szervezetbôl.

Noha a G17 Plus elnöke, Miroljub Labus a szerb-montenegrói államjogi viszony átalakításáról szóló belgrádi megállapodás egyik aláírója volt, a párt az államközösség megalakulása óta egyre erélyesebben követeli Szerbia különválását Montenegrótól. A G17 Plus szerint Szerbiának csak kára származhat abból, ha piacát "egységesíti" a nála hússzor kisebb gazdasági potenciállal rendelkezô Montenegróval.

A G17 Plus másfél hete országos kampányt indított a köztársaság önállóságáért. A Scan felmérése azt jelzi, hogy Labusék kampánya nem hagyja hidegen a választópolgárokat: a párt népszerûsége 13 százalékra ugrott a márciusban mért kilencrôl. A G17 Plus támogatottságban lassan eléri az élenjáró Demokrata Pártot és a Szerbiai Demokrata Pártot, amelyek népszerûsége 17 százalék körül mozog.

Míg a kereszténydemokraták beadták derekukat, a G17 Plus az Európai Unió nyomására sem kíván elállni szándékától. Javier Solana a múlt heti belgrádi látogatásán külön tárgyalt Labussal, de a megbeszélések után az EU kül- és biztonságpolitikai fôképviselôje beismerte, hogy nem tudta lebeszélni a politikust az önállósági kampányról.

Közismert, hogy Montenegróban a Milo Djukanovic kormányfô nevével fémjelzett kormánykoalíció továbbra is "próbaállamnak" tekinti az államközösséget, azt állítja, hogy "esélyt kíván adni" neki, de bárhogyan alakul is a helyzet, a hároméves moratórium lejárta után megtartják a függetlenségi népszavazást.

(MTI) Elvileg három napja maradt az Európa jövôjével foglalkozó konventnek arra, hogy konszenzusra jusson az EU intézményi reformjának kulcskérdéseirôl, s a legutóbbi egyeztetések eredményeként lényegesen javult az esélye annak, hogy ez sikerülni fog.

Könnyen lehet, hogy a tanácskozó gyûlés ezen a héten nem fejezi be teljesen munkáját, hanem bizonyos - technikai és gyakorlati, nem pedig politikai jelentôségû - kérdések megvitatására hagy még magának némi idôt. De ha az alapvetô kérdésekrôl létrejön a megállapodás, ez nem lesz akadálya annak, hogy az eredeti terveknek megfelelôen a június 20-21-i szaloniki EU-csúcson elôterjessze az új alkotmányos szerzôdés tervezetét.

Mindez még egy hete is felettébb bizonytalannak tûnt, mert a reformelôkészítés záró szakaszára váratlanul kiélezôdtek az intézményi rend átalakításával kapcsolatos nézeteltérések. A konvent elnökségének azonban néhány nap leforgása alatt sikerült fordítania a helyzeten. Valéry Giscard d'Estaing elnök pénteken már arról számolt be, hogy "létrejöttek a konszenzus alapjai".

Hogy ezek mennyire szilárdak, annak a tanácskozó gyûlés szerdán kezdôdô - a hivatalos menetrend szerint utolsó - plenáris ülésén kell eldôlnie. Az elnökség mindenesetre elég magabiztos volt ahhoz, hogy a napirend elsô témáiként ne a forma szerint még mindig nyitott fô kérdéseket, hanem az unió politikáival kapcsolatos részterületeket jelölje meg. Az ülés ugyanakkor a tervek szerint csütörtökön és pénteken is folytatódik, s e részeinek napirendje még nyitott.

A 2001. decemberi laekeni csúcson az állam- és kormányfôk olyan záródokumentum kidolgozásával bízták meg a konventet, amely vagy különbözô választási lehetôségeket tartalmaz - ebben az esetben azt is megjelölve, hogy ezek mögött milyen támogatottság áll -, vagy konszenzussal alátámasztott ajánlásokat fogalmaz meg.

A küldöttek nagy többsége egyértelmûen ez utóbbi megoldást részesíti elônyben, mert úgy vélik, hogy ezzel szavatolhatják a szöveg belsô következetességét, illetve így gyakorolhatják a legnagyobb befolyást a reformokról dönteni hivatott kormányközi konferenciára.

Az elnökség kedden ismét összeült, hogy a plenáris tanácskozás elôtt és a legutóbbi egyeztetések fényében még egyszer megvizsgálja az intézményi rend átalakításával kapcsolatos leginkább vitatott rendelkezések tervezetét. A plenáris ülés után pedig még mindig marad néhány napja arra, hogy elvégezze az utolsó simításokat a szaloniki csúcs elé kerülô szövegen.

A konventben képviselt, változatos módokon tagolódó nézetek és érdekek kavargása a legutóbbi idôkben arra a kérdésre egyszerûsödött le, milyen mértékben érdemes átalakítani az idén februártól hatályos nizzai szerzôdésben rögzített intézményi rendet. A kis és közepes országoknak - a konventben ezen a szinten nagy többségben lévô - csoportja, valamint egy-két nagyobb tagország (Nagy-Britannia, Spanyolország) mértéktartó, visszafogott átalakítást szorgalmazott. A többiek - lényegében az alapítók hatos köre - mélyrehatóbb változásokat tartanának szükségesnek.

Az elnökség most úgy véli, hogy a kétféle törekvés eredôjébôl elôállította azt a kompromisszumos képletet, amelynek minden résztvevô számára elfogadhatónak kell lennie. Ennek lényege az, hogy a nizzai rend nagyobb mértékû megbolygatásával járó változásokat 2009 novemberéig elhalasztanák ugyan, de a mélyrehatóbb reformok híveinek elképzelései közül is megvalósítanak néhányat, mindenekelôtt az állandó elnökség intézményének a bevezetését.

A spanyol külügyminiszter kijelentette, hogy a Madrid és London között Gibraltár ügyében folytatott tárgyalások "nagyon elôrehaladott állapotban vannak" - írta az ABC kedden.

Ana Palacio "érdektelennek" nevezte Denis MacShane Európa-ügyi brit államtitkár szavait, aki az El Paísnak és az El Mundónak elôzô nap adott interjújában ellenkezô értelemben nyilatkozott. Kijelentette, hogy a brit-spanyol tárgyalások nagyjából ugyanott tartanak, mint egy hónappal ezelôtt.

Egy évvel ezelôtt Jack Straw brit külügyminiszter ígéretet tett a gibraltári helyzet rendezésére a spanyol elvárások szerint, tehát a dél-spanyolországi brit enkláve közös fennhatóság alá helyezése révén. Novemberben a gibraltáriak népszavazáson utasították vissza ezt a megoldást. A tárgyalások Madrid és London közt megszakadtak, és a spanyol sajtó információi szerint azóta sem folytatódtak.

Denis MacShane - az El País és az El Mundo hétfôi számában megjelent interjújában - leszögezte, hogy a kabinet semmiképpen nem egyezhet bele egy olyan megoldásba, amely ellentétes a helyi lakosság érdekeivel. Ana Palacio azonban hangsúlyozta, hogy a brit kormány elkötelezettsége a gibraltári helyzet rendezése iránt továbbra is érvényes.

(MTI-Press) Az indiai vôlegény kevésnek tartotta a hozományt, a menyasszony a rendôrséget hívta.

A vôlegénynek nem volt elég két tévé, két hûtôszekrény - egy saját magának, a másik a testvérének - és kevésnek tartotta a 2 ezer meghívottat is. Az új autó sem tetszett. Néhány perccel az esküvôre indulás elôtt kivágta az adut: fölemelte a saját értékét. Egymillió rúpiát - 6 és fél millió forintot - követelt. S hogy meggyôzô legyen a szándéka, rokonaival felpofoztatta az apósjelöltet, akinek fizetnie kellett. A vörös menyasszonyi száriba - a csípô köré tekert, vállon átvetett, több méter hosszú, varrás nélküli felsôruhába - tekert testû, hennával befestett ara olyasmit tett, amire az indiai nôk milliói gondolni sem mernek. A 21 éves Nisha Sharma a rendôrséget hívta. Feljelentette 25 esztendôs vôlegényét, akit azonnal le is tartóztattak, zsarolás miatt. Nem ússza meg öt évnél kevesebb börtönnel.

Indiában, 2003-ban ez a tett hôsi elhatározásnak számít. Az a természetes, hogy a lány családja fizet, még a legmagasabb kaszt esetében is. A "hozomány" itt azt jelenti, hogy a lány szülei adóznak a vôlegény családjának, amiért magukhoz engedik a leendô menyüket. De leveszi a sápot a közvetítô is, az ô jutaléka a "hozomány" 15 százaléka.

A zsaroló házasságkötést egyébként 1961 óta a törvény is tiltja, alkalmazását azonban hallgatással körülbástyázták. Így fordulhatott elô, hogy az egyetemista lány, áttörve a hallgatás falát, "hôs" lett Új Delhiben. Az egyik újság öles betûkkel hirdette tettét, az elsô oldalon. De nem volt lap, amelyik a sztorit fel ne dobta volna, például azzal a képpel, hogy a festett testû menyasszony a hûtôgépeken trónol. "Azt szeretném, ha sok lány bátorságot merítene abból, amit tettem" - nyilatkozta a hoppon maradt, ám hôssé vált menyasszony.

Bátorsága azonban nem csupán erkölcsi erô bizonyítéka, hanem túlélés kérdése is. Évente mintegy 7 ezer nô hal meg "hozomány" miatt. Ha ugyanis a férj és annak családja kevesli a menyasszonnyal együtt érkezô javakat, az ifjú asszonyt túsznak tekintik. Nem sokkal ez elôtt az eset elôtt egy autókereskedô emiatt mérgezte meg a menyét. Elôfordult, hogy benzinnel leöntötték és meggyújtották a szerencsétlen új asszonyt. A tüzet, ugyebár - sajnos -, a kályha okozta...

Nisha azonban választhat, máris számos kérôje akadt, akik éppen a bátorsága okán vennék feleségül. A lány válasza: "Be akarom fejezni az egyetemet."

Szombaton, június 14-én Marosvásárhelyen, délelôtt 10 órától a Kultúrpalota nagytermében sor kerül a romániai magyar orvosok találkozójára. A találkozón részt vesznek az RMDSZ volt egészségügyi miniszterei és államtitkárai, megyei egészségügyi igazgatók és aligazgatók, kórházigazgatók és aligazgatók, szakorvosok, megyei egészségügyi biztosító pénztárak tisztségviselôi, parlamenti képviselôk és szenátorok. Az ülésszak keretén belül a résztvevôknek lehetôségük nyílik arra, hogy beszámoljanak mindazokról a tevékenységekrôl, amelyeket a romániai egészségügyi reform érdekében tettek. A rendezvény meghívott elôadói: Daniela Barto" egészségügyi miniszter, dr. Nagy Örs, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem prorektora (elôadásában a romániai magyar egészségügyi oktatás kérdéseit tárgyalja), dr. Bartha István, az Egészség- és Családügyi Minisztérium fôosztályvezetôje (elôadásában az egészségügyi reform kérdéseit tárgyalja), dr. Kalmár László, a Segítô Jobb Alapítvány vezetôje. Megnyitóbeszédet Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke mond.

Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, a rendezvény egyik szervezôje, a találkozóval kapcsolatosan elmondta, az RMDSZ kezdettôl fogva részt vesz a romániai egészségügyi rendszer reformjában, azáltal, hogy kormányzati szerepet vállalva tevékenyen hozzájárul a folyamat kiteljesedéséhez. A találkozó célja tulajdonképpen az, hogy a résztvevôk meghatározzák: a továbbiakban milyen modellek alapján szeretnék a reformot folytatni, ugyanakkor a rendezvény keretén belül azt is kifejthetik, hogy az RMDSZ álláspontja szerint miért van szükség, illetve hogyan lehetne megoldani a romániai magyar egészségügyi képzés kérdését. Ugyanakkor a találkozó alkalmat ad arra is, hogy a résztvevôk megtárgyalhassák, milyen lehetôségei vannak a romániai és magyarországi egészségügyi szervezetek együttmûködésének az oktatás, az egészségügyi ellátás és a tudományos kutatás területén.

Régiós társulás alakult

A régóta bebizonyosodott igazság ma is érvényes, közös erôvel többre lehet jutni. Ennek alapján már megyénkben is több kisrégiós társulás alakult.

A Nyárádszeredai és a Kis-Küküllô Menti Térségi Társulásról már több ízben írtunk. Úgy tûnik, példájuk másokat is cselekvésre ösztönzött és kedden Mikefalván megalakult az Alsó Kis-Küküllô Menti Térségi Társulás is.

Ehhez csatlakoztak Széplak, Kóródszentmárton, Mikefalva, Vámosgálfalva, Bogács és Ádámos községek. Az újonnan alakult térségi társulásba azonban nem csak a hivatalok tömörülhetnek, az nyitott civil szervezetek elôtt és magánvállalkozóknak is. Ennek megfelelôen már az alakuló ülésen részt vett a vámosgálfalvi borpince képviselôje is.

Az ünnepi alakuló ülésen egyébként részt vett a megyei tanács részérôl annak elnöke Virág György, Veress Ádám, a Küküllô vidékét képviselô megyei tanácsos, és a megyei tanács részérôl a SAPARD-programokkal foglalkozó szakember, Bataga Valer. A prefektúrát Burkchardt Árpád alprefektus képviselte. Ugyanakkor jelen volt a Kis-Küküllô Menti Térségi Társulás ügyvezetô elnöke is, Borbély Emma, aki a saját szervezetükben gyûjtött tapasztalatait osztotta meg a jelenelevôkkel.

Az Alsó Kis-Küküllô Menti Térségi Társulás vezetôtanácsába a társuláshoz tartozó községek polgármestereit választották be, akik majd egy késôbb tartandó gyûlésen maguk közül jelölnek ki elnököt és ügyvezetô elnököt.

A térség központjaként földrajzi meggondolások miatt Mikefalvát választották, tudtuk meg Vámosgálfalva polgármesterétôl, Végh Józseftôl, aki azt is elmondta, legelsô terveik közt a Felsô Kis-Küküllô mentén már elindított vízbevezetési program szerepel.

A Mediafax Hírügynökség közlése szerint Andreea Ciuca bírónô többek között a Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) néhány dokumentumáról is fénymásolatot készített, amelyeket hazavitt és bûnözôknek szándékozott átadni: egy Orlandino nevô olasznak és román cinkosának, Matei Mariannak, akik az ország törvényeit sértô tevékenységet folytattak - nyilatkozta szerdán Radu Timofte, az RHSZ igazgatója sajtótájékoztatón.

Timofte elmondta, a Ciuca asszony által elvitt iratokat az RHSZ bocsátotta a Maros Megyei Fellebbviteli Bíróság ügyészei rendelkezésére. A bírónô fénymásolatokat készített a dokumentumokról, noha azok mindegyikén másolást tiltó felirat volt.

Radu Timofte közölte, a titkosszolgálat 2002 februárjától figyelte Andreea Ciucat, aki "közvetlenül beavatkozott" egy határon átnyúló bûnözésre vonatkozó ügybe, amelyben az olasz maffia egyik szárnya is érintett volt.

Az RHSZ igazgatója szerint a titkosszolgálat "elegendô bizonyítékot bocsátott az igazságszolgáltatás rendelkezésére az érintettek bûnösségének alátámasztására".

Radu Timofte azt követôen nyilatkozott, hogy az RHSZ tevékenységét felügyelô parlamenti bizottság meghallgatta ôt az intézmény 2002-es tevékenységérôl szóló jelentés kapcsán.

Az igazságügyi miniszter a múlt hét szerdáján engedélyt adott a Korrupcióellenes Ügyészségnek Andreea Ciuca bírónô, a Maros Megyei Törvényszék exelnökének elôzetes letartóztatására csúszópénz elfogadása, befolyással való visszaélés és meg nem érdemelt javak elfogadása miatt.

A múlt csütörtökön végzett házkutatás során a Ciuca család garázsában több mint 1.500, büntetô- és polgárjogi dossziékból származó dokumentumot találtak. Az iratok között olyan fénymásolatok is voltak, amelyek a Korrupcióellenes Ügyészség egyik ügyiratáról készültek. Az ügyirat Matei Marian Nicolaera vonatkozott, akit befolyással való visszaélés és bûnpártolás miatt állítottak bíróság elé. A 294 oldalas, szigorúan titkos dosszié engedélyezve lehallgatott telefonbeszélgetések átiratait tartalmazta.

A Korrupcióellenes Ügyészség kedden bejelentette, hogy Andreea Ciuca ellen újabb eljárás indult közérdek ellen elkövetett minôsített hivatali visszaélés, hamisítás, csalás, hivatalos dokumentumok eltulajdonítása és bûnpártolás miatt.

Marian Nicolae Mateit, egy brassói kereskedelmi társaság igazgatóját február 20-án állította bíróság elé a Korrupcióellenes Ügyészség befolyással való visszaélés és bûnpártolás miatt. Matei több ízben kért és kapott 138.500 dollárt Riccardi Orlandino olasz állapolgártól annak fejében, hogy rendôrségi és igazságszolgáltatási kapcsolatai révén meghiúsítja az olasz ellen folyó büntetôjogi vizsgálatot. Marian Nicolae Matei a külügyi hírszerzés tábornokaként ajánlotta magát és megpróbált beavatkozni a vizsgálat menetébe Orlandin javára, akit azzal gyanúsítanak, hogy az olasz maffia tagja. Az olaszt néhány hónappal ezelôtt tartóztatták le Marosvásárhelyen.

hosszú, szenvedélyes politikai és szakmai viták után, a kormány elfogadta a szövetkezeti kerettörvény-tervezetet, és benyújtotta elfogadásra a Képviselôházhoz. A törvénytervezet kezdeményezôje az RMDSZ volt. A szövetség programjában alapvetô kérdésként szerepel a szövetkezeti mozgalom reformja és újjászervezése a piacgazdaság követelményeinek, és a szabad, demokratikus egyesülési elvek alapján. Kiemelt feladatként bekerült mind a 2002-ben, mind a 2003-ban a kormánypárttal megkötött proto-kollumba. Sajnos a kormánypártban mûködô egyes reformellenes politikai erôk több mint 2 éven keresztül lebénították a törvénytervezet benyújtását.

A felsô szövetkezeti struktúrákban (UCECOM, CENTROCOOP stb.) mûködô, az elôzô rendszerbôl átvett nomenklatúra, vagyonhatrácsolási szándékkal, szívósan igyekszik megôrizni hatalmi pozícióját. Ezek a törekvések hathatós támogatást élveztek egyes kormánypárti élpolitikusok részérôl, például Octavian Cozmânca közigazgatási miniszter hosszú hónapokon keresztül íróasztala fiókjában tartotta a törvénytervezetet. Ez a politikai magatartás felbátorította a szövetkezeti nomenklatúrát és eszeveszett kampányt indított a reformtörekvések lejáratására. A kampány leghangosabb demagóg személyisége Dumitru Dânga, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének (UCECOM) elnöke, aki a szövetkezeti tagok zsebébôl kivett milliókkal finanszírozza a lejáratási kampányt. A közeljövôben rendkívüli kongresszust akar összehívni, hogy a visszahúzó erôk tüntessenek a reformtörvény ellen. Arrogáns, cinikus módon támadja a szövetkezeti kérdésekért felelôs Silvia Ciornei miniszter asszonyt, követelve annak eltávolítását.

Feltevôdik a jogos kérdés, hogy a kormány egyes tagjai miért nem állnak ki kollégájuk mellett, visszautasítva az elvtelen támadásokat. Remélem, hogy Adrian Nastase miniszterelnöknek megvannak a politikai eszközei, hogy érvényt szerezzen a kormányprogramnak, beleértve a szövetkezeti reformot is.

Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a szövetkezeti kerettörvény gyorsított eljárással kerüljön megvitatásra és elfogadásra, annak érdekében, hogy sürgôsen rendezôdjön a szövetkezeti mozgalomban kialakult áldatlan állapot.

Vida Gyula parlamenti képviselô

Fôként beszámolókból álló, hat napirendi pont szerepelt a a Maros Megyei Tanács Állandó Küldöttségének tegnapi ülésén. Tájékoztatót hallhattunk a megyei önkormányzat küldöttségeinek magyarországi, németországi, olaszországi, strasbourgi konferenciákon való részvételeirôl, ezek némelyikérôl lapunk elôzô számaiban már beszámoltunk. A külföldi utak kapcsán a tegnapi ülésen Teodor Giurgea megyei tanácsos szólalt fel, kijelentve, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vállalkozók bevonására a kétoldalú kapcsolatok kialakításakor. Hangoztatta, a küldöttségek résztvevôi fölösleges, hogy annyit magyarázkodjanak az utak eredményességét illetôen, hiszen a személyes találkozásokon alapuló kapcsolatteremtések hasznosak, bár elismerte, hogy egyesek kiküldetései inkább kirándulásoknak tekinthetôk, mint eredményes munkának. "Túl sokat kommentálják a megyei tanács alkalmazottai a külföldi utakat. Talán nem kellene annyit munkaidôben játszaniuk a számítógépeken, akkor nem jutna idejük az ilyenszerû eszmecserékre" - jelentette ki Giurgea.

Az Állandó Küldöttség végül jóváhagyta a június 19-én sorra kerülô megyei tanácsülés 20 pontból álló napirendjét.

A képviselôház közigazgatási bizottsága tegnap tárgyalta 12 helység közigazgatási besorolásának a megváltoztatását. Maros megyében - Nyárádszereda után - Nagysármás és Erdôszentgyörgy is kérte a várossá való besorolását.

Makkai Gergely, a bizottság tagja a Népújságnak elmondta, hogy kemény csatát vívtak a két helységért. Ugyanis egyes bizottsági tagok azt kérdezték, miért kell annyi város Maros megyébe? A képviselô válaszában kifejtette, hogy elsôsorban azért, mert eleget tesznek a törvényben elôírt feltételeknek, másodsorban pedig növelni a megye városlakóinak az arányát. A bizottság azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy ezek a helységek átlagon felül eleget tettek a feltételeknek mind a lakosság száma, az infrastruktúra, vagy ívóvízhálózat csatornázás stb. szempontjából.

Ugyancsak a tegnap döntött a bizottság, hogy Gyergyószentmiklóst municípiummá nyilvánítsák.

Egyetértés van a kormánypártok és az ellenzék között abban, hogy a kárpát-medencei magyarság határok megváltoztatása nélküli egyesítésének európai keretek között kell megtörténnie - jelentette ki Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára a Hargita Népe címû lapnak adott interjújában.

A csíkszeredai magyar napilap szerdai számában megjelent interjúban a határon túli magyarokért felelôs politikai államtitkár közölte: a nagyobb kormánypárt és a legnagyobb magyar ellenzéki párt abban is egyetért, hogy ha olyan fontos kérdésben kell dönteni, amely érinti a Kárpát-medence magyarságát, különös tekintettel a Magyarország határain kívül élôket, akkor abban prioritást kap az ô véleményük.

Szabó Vilmos hangsúlyozta: a kedvezménytörvény módosítási tervezetének kidolgozásakor a magyar kormányt az a szempont vezérelte, hogy Magyarország uniós csatlakozását követôen is érvényben maradhasson a törvény, megmaradhassanak a kedvezmények.

A lap kérdésére válaszolva a magyar államtitkár elmondta, hogy a törvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatás folyósítása technikai okok miatt szenvedett késedelmet, az eddig beadott és elbírált pályázatok esetében nincs pénzügyi akadálya a támogatás kifizetésének.

Szabó Vilmos szerint az új pályázatok kiírása a kedvezménytörvény ôsszel várható módosítása után történik majd meg, mivel a tervezett módosítás értelmében az oktatási-nevelési támogatásban részesülôk köre bôvülni fog.

A MeH államtitkára elmondta azt is, hogy Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök legutóbbi találkozóján nem volt központi téma a kedvezménytörvény.

Festôi környezetben tanácskozott a múlt hét végén Marosfôn a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Ez inspirálta az alábbi beszélgetést Makkai Gergely képviselôvel a globalizációról, illetve annak környezeti hatásairól.

- A legtöbb értelmezés közös kiindulópontja az a megállapítás, hogy a globalizáció rendkívül bonyolult folyamat. A vélemények azonban megoszlanak, mert globalizáció alatt mindenki mást ért. Meghatározható-e a globalizáció?

- Érdekfeszítô elemzés lehetne felszínre hozni azt az összetett valóságot, amelyet az átfogó globalizáció definíciónak tartalmaznia kellene. Ilyent azonban gyakorlatilag lehetetlenség megalkotni, mert ha sikerülne is, akkora szófolyam kerekedne ki belôle, hogy tudományos hasznáról vagy gyakorlati alkalmazhatóságáról le kellene mondani. Ezért igyekeznek a jelenség értelmezôi is inkább "ráérezni" a tartalomra. A szakemberek egyetértenek abban, hogy viszonylagos fogalom, mindenki érzi, de senki sem tudja szavakba önteni.

A globalizáció fogalma mai értelmezésben elôször a ’60-as, ’70-es évek fordulóján jelent meg a köztudatban, amikor a Római Klub jelentése nyomán a Föld sorsáért aggódó tudósok, környezetvédô aktivisták foglalkozni kezdtek a globális környezetvédelmi problémákkal. Az akkori jelentés arról szólt, hogy világunk összezsugorodott, a környezetszennyezés nem egyszerûen helyi, hanem határokon átnyúló probléma lett, az egész bolygóra kiterjedô hatásai vannak. Például a savas esô, ózonlyuk, éghajlatváltozás.

- Ön a képviselôház környezetvédelmi és közigazgatási bizottságának tagja. Mit mondhat a globalizáció környezeti vonatkozásairól?

- Ilyen szempontból a jelenséget egyidôsnek tekinthetjük magával az emberrel. Hiszen ma már biztosan állíthatjuk, hogy a globalizációra utaló elsô hiteles tartalmi utalások a Bibliában találhatók, és az elsô hiteles multinacionális szervezetek az egyházak voltak. A világ tehát globálisnak indult. A teremtéstörténet szerint Isten a Földet átadta az embernek, azzal a meghagyással, hogy "uralma alá hajtsa". Az más dolog, hogy ezt az ember úgy értelmezte, hogy hasznot húzzon belôle.

- Mondhatnánk, hogy kezdetben az ember együtt élt a természettel, együtt lélegzett vele. A civilizációnak nevezett folyamat során azonban a természet fölé próbált emelkedni. Mára egyenesen konfrontációvá vált a valamikori harmonikus együttélés.

- A mai szekuralizálódott világban a globalizációnak már egy új formája terjedt el, amelyben a társadalom egyértelmûen uralja a természetet, globális ökológiai válságot okozva. Ugyanis ebben a globalizált világban a még fellelhetô érintetlen területek is az ember mûve, hiszen fennmaradásukhoz már emberi beavatkozás szükséges. Egy másik fontos probléma, hogy az egész világon uralkodóvá vált életforma, életstílus a fogyasztás. Fôleg a jóléti társadalmakban szinte presztízsfogyasztás jelleget öltött, ez pedig rendkívüli módon terheli a Föld erôforrásait.

- A földgolyó ökológiai teherbíró képességének kifejezésére az úgynevezett ökológiai lábnyomot alkalmazzák. Ami egy-egy ország, régió életmódjának, a társadalomnak a környezetre gyakorolt hatásának felmérése, érzékeltetve egyúttal, hogy az ott lakókat mekkora terület képes eltartani.

- Így van. Az utóbbi évek kimutatásai szerint az elmúlt 30 évben a fokozódó emberi tevékenység hatására a földi ökológiai lábnyom 50%-kal növekedett, s túlléptük már azt a határt, melyet a bioszféra még el tud viselni oly módon, hogy képes megfelelôen regenerálódni. Az is tény, hogy a fejlett országok ökológiai lábnyoma messze meghaladja a fejlôdô országokét. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a globalizáció célja a különbözô társadalmak életmódjának uniformizálása, könnyen belátható, hogy ha a bolygó minden lakója áttérne a fejlett országokra jellemzô életmódra, a Föld belerokkanna.

Környezetünk válságának jeleit ma már nap mint nap tapasztaljuk, s a jövô kilátásai még riasztóbbak. Katasztrofális következményekkel fenyegetô globális éghajlatváltozásnak vagyunk tanúi, amit elsôsorban a légkörbe juttatott ún. "üvegház-gázoknak", illetve a mértéktelen erdôirtásnak köszönhetünk. A század végéig az idei meteorológiai világnapon közzétett adatok szerint a földi átlaghômérséklet akár 5-6 fokos emelkedést is elérhet és a ma rendkívülinek számító szélsôséges idôjárási viszonyok megszokottá válhatnak. Már közismertek azok az éghajlati szcenáriók, amelyek szerint a felmelegedés eredményeként a világóceán megemelkedô szintje elborítja az alacsonyan fekvô part menti területeket, más, sûrûn lakott területeken állandósulni fog az aszály, ami az édesvízbázisok túlhasználatával és elszennyezôdésével fog járni. A fogyasztói életforma terjedésével egyenes arányban növekszik világszerte a szilárd és folyékony hulladékok tömege, s ezen belül a veszélyes hulladékok részaránya. Földünk ökológiai egyensúlyára rendkívül érzékeny élôvilág biológiai sokszínûsége egyre szegényedik és a jövôben aligha lesz képes biztosítani az emberi élet fennmaradásához nélkülözhetetlen állapotokat.

- Van-e tehát, illetve mi a megoldás?

- 2001. április 27-én II. János Pál pápa a Társadalomtudományok Pápai Akadémiája által szervezett konferencián kifejtette, hogy a globalizáció "azzá fog válni, amivé teszik. Önmagában véve egyetlen rendszer sem zárt: vigyázni kell arra, hogy a globalizáció - mint bármely más rendszer - az egyént, a szolidaritást, a közjót szolgálja". A megfogalmazott hármas kötelezettség jegyében az elfogadható alternatíva, amely a gazdasági globalizációval szemben ajánlható, legegyszerûbben úgy fogalmazható meg, hogy: gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan. Abból a ténybôl kell kiindulnunk, hogy a globalizáció eddigi eredményei visszafordíthatatlanok. Amit tenni lehet a globalizáció káros mellékhatásainak a kivédésére, az egy olyan világmodell kialakítása lehetne, amelyben léteznének ugyan globális szervezetek, de hatalmuk korlátozott, összehangoló jellegû lenne, és a döntések mindig a problematikus szinten történnének. A lokális cselekedet értelmében minden árut a felhasználási helyhez minél közelebb kellene megtermelni, és a hulladékok ártalmatlanításáról is helyben kellene gondoskodni. Így a rendkívül környezetszennyezô távolsági kereskedelem olyan árukra korlátozódna, amelyekre ugyan feltétlenül szükség van, de helyben nem termelhetôk meg, illetve elôállításuk túl nagy környezeti vagy egyéb károkat okozna. A lokalizáció, a kereszténydemokrata ideológia szerint többet jelent a hibák kiigazításánál: jelentôs irányváltást, egy olyan gazdaságszervezôdési módot takar, amelyben a társadalmi és ökológiai szempontok fontosabbak a piaci terjeszkedésnél és a profitnál.

Románia lakosságának mintegy a fele kizárólag a havi költségeket képes fedezni jövedelmébôl, közölte kedden Cosmin Alexandru, a GfK Románia vezérigazgatója a társaság egyik tanulmányára hivatkozva.

A tanulmány áprilisban készült a romániai fogyasztók szokásairól.

Alexandru egy bankszemináriumon elmondta, az utóbbi évben 5 százalékkal nôtt a jobb pénzügyi helyzetrôl beszámoló háztartások száma.

A GfK Románia igazgatója szerint az utóbbi egy évben a lakosság radikálisan megváltoztatta véleményét a gazdaság következô 12 hónapban várható fejlôdésérôl. A gazdasági perspektívákról kialakult pozitív kép kizárólagos oka az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás sikereinek erôteljes mediatizálása. Ennek ellenére a személyes anyagi helyzettel kapcsolatos vélekedések pesszimisták, tette hozzá Alexandru.

"Egy furcsa helyzetnek vagyunk tanúi, amelynek magyarázata egy családon belüli konfliktus az inkább sötét személyes perspektívák és a kedvezô színben megjelenô általános perspektívák között. Az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás jelentôs sikerként jelent meg a médiákban" - mondta Cosmin Alexandru.

A kedvezô jövôre számítók számaránya megduplázódott, a borúlátók tábora a tavalyi arány felére csökkent.

A GfK adatai szerint 2002-ben a lakosság több mint 40 százaléka a gazdaság romlására számított a következô 12 hónapban, a jövedelmek összegének növekedésére csak a megkérdezettek 20 százaléka számított.

A román GeCAD Software cég által kifejlesztett RAV vírusölô programot megvásárolta az amerikai Microsoft társaság - jelentette be szerdán Radu Georgescu, a GeCAD elnöke.

Az 1992-ben létrehozott román cég elnöke bukaresti sajtótájékoztatón nem árulta el az üzlet nagyságát, amelyet a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap az üzletkötô felekhez közel álló forrásokra hivatkozva 10-20 millió dollár közötti nagyságra becsült.

Radu Georgescu úgy vélte, hogy az amerikai céggel kötött üzlet elsôsorban Romániára vet jó fényt, aminek következtében a román szoftveripar jelentôs bôvülése várható.

Silviu Hodarean, a Microsoft Romania elnöke elmondta, hogy a RAV program megvásárlása is hozzájárul majd ahhoz, hogy az amerikai cég biztonságosabbá tegye a Windows operációs rendszert, valamint egyre fejlettebb vírusölô programokat dolgozzanak ki az üzleti partnereiknek.

A GeCAD nemzetközi szoftvercég 1994-ben dolgozta ki az elsô vírusölô programját. Jelenleg 100 alkalmazottal mûködik és több mint 60 országban van forgalmazója. A cég programjait világszerte mintegy 10 millióan használják.

2001-ben a társaság üzleti forgalma elérte a 3 millió dollárt, ebbôl 1 millió a vírusölô programok eladásából származott.

A román szoftverpiacon a vírusölô programok részesedése meghaladja a 2 millió dollárt, becslések szerint a piac éréke év végéig eléri majd a 3-3,5 millió dollárt.

Megy a gôzôs, / megy a gôzös / fel a mennybe. / Ott ül rajta, / ott ül rajta / a sok gyermek. / Elôl megy a / hittanóra, / mi a gôzöst / a menny felé / irányítja - zengett pünkösd vasárnapjának délelôttjén a római katolikus plébániához tartozó elsô és második osztályos tanulók év végi záró ünnepségen az alkalomra átdolgozott- szövegezett kellemes dalocska a Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Erzsébet termében.Tizenöt bájos, izgatott apróság bizonyított. Versbe szedett kis jelenetekben mondták el, az ôrangyal mindig mellettük, s hogy földi életük legnagyobb kincseként édesanyjuktól tanulhatnak. Sôt, olykor még a békés állatseregtôl is. Meghatónak bizonyult sokak számára a záró jelenet utolsó kép - mondata:ISTEN SZERET -, melyet az ábécé ehhez szükséges betûinek megelevenítésével, kis testükkel "írták"-rótták emlékezetünkbe is a tanulók.

Valójában egész évi munkánk lényegét kívántuk kifejezni ezekkel a szavakkal - jegyezte meg a hitoktató Radványi Hajnal - e kis színjátszó csoport öt iskola növendékeibôl állt össze. Az iskolai hitoktatástól eltérôen, a plébániabeli hittanóra nem kötelezô. Önként, szívesen járnak a gyerekek. Valóságos elitcsapatot képeznek. Öröm volt velük dolgozni - mondotta, így folytatva: A kis jelenetek?! Én írtam és igyekeztem játékos formában hitünket szolgáló szép gondolatokat megfogalmazni. Hinni szeretném, sikerült is.

Tény, hogy kicsit félre sikerülhetett a mûsoridôzítés, hogy nem láthattunk senkit a klérus részérôl. Mindenesetre kár, mert örömüket lelhették volna a gyerekek sikeres szereplésében.Ez volt a véleménye Farkas Ernô szakfelügyelônek is, aki magánemberként vett részt az ünnepségen - mondotta a hitoktató.

Az európai uniós csatlakozás tárgyalóbiztosa, Vasile Puscas, Ioan Muraru ombudsmannal való találkozásakor kijelentette: az ombudsmani intézmény - felügyeleti szerepe révén - illetve valamennyi olyan hatóság, amely személyi adatokkal dolgozik, a jövôben nagyobb figyelmet kell szenteljen a személyi adatok védelmét célzó csatlakozási feltételek teljesítésére. A megbeszélés célja éppen az optimális megoldások felkutatása volt az ombudsmani iroda bevonására a személyi adatok védelme érdekében. Az Európai Unióban rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a kérdésnek, ezért Romániában is kellô figyelemmel kell eljárni - vélte Vasile Puscas. Növelni kell az adminisztratív kapacitást minden olyan imtézményben, ahol ezekkel az adatokkal dolgoznak, s széles körû felvilágosító kampányt kell folytatni, hogy az állampolgárok is tisztában legyenek jogaikkal ezen a téren.

(MTI) Ausztriában a magyarok alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget, s ennek ellenére jóval kevesebb támogatást kapnak a többinél, ezért aláírásgyûjtést kezdtek, amelynek eredményét kedden vitték el a kancellári hivatalba, s jelezték: amennyiben erôfeszítéseik nem vezetnek célra, készek akár Brüsszelbe is elmenni.

Deák Ernô, az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetségének elnöke, és Dr. Plank József, a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület elnöke kedden sajtóértekezleten fejtette ki: a magyar a legnagyobb kisebbség Ausztriában, ôk kapják messze a legkevesebb állami támogatást. A legutóbbi népszámlálás szerint csak a magukat magyarnak valló osztrák állampolgárok száma közel 26 ezer, s a tartósan Ausztriában élô, de állampolgárságot még nem szerzett magyarokkal együtt a létszám 40-45 ezer fô. Míg a magyarok támogatása még schillingben számítva 4,2 millió, a következô legnagyobb nemzeti kisebbség, a horvát - akiknek létszáma összesen 19 ezer körül van - mintegy 16 millió schillingnek megfelelô összeget kap az államtól. A támogatási összegre egyébként projektekkel kell pályázni, de egy kisebb tavaszi átutalás nyomán mindig csak ôszre derül ki, mely projekteket találták a kancellári hivatalban támogatásra méltónak, s így gyakran elôfordul, hogy valamilyen rendezvényt már megtartottak, mire kiderül, hogy arra támogatás nincs. Így eshetett meg, hogy tavaly több százezer schillingnek megfelelô összeget kellett visszafizetni a magyaroknak - panaszolták fel. A magyar tanácsadó testületek mindig csak az utolsó pillanatban tudják meg, mennyi pénzt oszthatnak szét a különbözô kérelmekre, de az nem biztos, hogy végül a kancellári hivatal elfogadja a javaslatot, s a testület - amelynek üléseirôl nem készül jegyzôkönyv -, minden igyekezet ellenére sem látja át, milyen alapon osztják el a támogatási összegeket. A tiltakozáshoz csatlakozó több mint 1800 aláíró követeli, hogy a politikusok akár csupán az 1976-os nemzetiségi törvényre való tekintettel vegyék komolyan az abban foglalt kötelezettségeiket, és tegyenek konkrét lépéseket a nemzeti kisebbségek fennmaradása érdekében. Nem az a céljuk, hogy a többi kisebbség kevesebbet kapjon, hanem hogy a kormány emelje meg annyival a kisebbségeknek nyújtott, évek óta változatlan összegû, mintegy 3,8 millió eurónyi - támogatást, hogy a magyarok annyit kapjanak, mint a többiek, ami szûken elegendô is lenne a kultúra fenntartásához szükséges struktúrák mûködtetésére.

"Amennyiben a legközelebbi jövôben nem mutatkozik kedvezô változás, a mindig lojális ausztriai magyaroknak nem marad más hátra, mint belenyugodni a teljes asszimilációba" - mutat rá a sajtóértekezlet elôtt kiadott tájékoztató, és ehhez Dr. Plank József még hozzátette, hogy szükség esetén kész akár Brüsszelig elmenni.

Deák Ernô az MTI kérdésére elmondta: a magyarok tartós hátrányos megkülönböztetésének történelmi okai vannak, amennyiben a szocializmus éveiben nem élveztek olyan hathatós támogatást Magyarországtól, mint a szlovének és a horvátok anyaországuk, az egykori Jugoszlávia részérôl. A kancellári hivatalban egyébként a küldöttségnek csupán arra volt lehetôsége, hogy leadja levelét s az aláírásokat, mert az elôzetes ígéretek ellenére nem akadt, aki fogadta volna ôket.

Erdély-szerte a legismertebb rendôrnek számít, hangját, jellegzetes akcentusát a marosvásárhelyi rádió révén távol esô vidékeken is felismerik, megyeközpontunk lakói a sajtóból jegyezték meg a nevét, arcát pedig a helyi tévéadások révén. Rus-Pop Nicolae rendôr- fôbiztos a rendôrségi ranglétra minden fokozatát elérte, s a vidéki ôrsvezetéstôl a bûnüldözésen át eljutott a városi parancsnoki tisztségig is. Az utóbbi idôben a rendôrség sajtóreferenseként a szervezet arculatának alakítása, a tájékoztatás volt a feladata. Más területen még ereje teljében levô szakembernek számítana, a rendôrségnél azonban elérte a nyugdíjkorhatárt. Bár nem volt mentes a keserûségektôl és nehézségektôl, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy érdekes, változatos, eseményekben gazdag pályát futott be.

- Egy marosvásárhelyi születésû érettségizett fiatalember 34 évvel ezelôtt miért választotta a rendôrtiszti mesterséget?

- Édesapám is rendôr volt, s a kamaszfiúkat egyébként is vonzza a kaland, a rendôrmesék, s mint a hajdani 4-es számú középiskola humán szakos diákja sokat olvastam, a szépirodalom mellett krimiket is. Másrészt idôs szülôk gyermekeként (a bátyám is 13 évvel volt nagyobb nálam), az érettségi elôtt tíz nappal elvesztettem az édesanyámat. Mivel a család anyagi helyzete nem volt könnyû, az is sokat nyomott a latban, hogy a rendôrtiszti fôiskolán minden ingyen volt. Ott kezdtem el a jogi tanulmányokat is, és 1977-ben államvizsgáztam. Tavaly volt a 30 éves találkozónk, ahol kiderült, hogy a 170 tisztbôl ma 32-en dolgozunk a rendôrség keretében. Volt kollégáim között van sikeres üzletember, három államtitkár, parlamenti képviselôk és sok ügyvéd is.

- Hogyan alakult a pályája a fôiskola elvégzése után?

- 1972-ben a Maros Megyei Rendôr-felügyelôséghez helyeztek, onnan egyenesen a nyárádszeredai rendôrôrs élére neveztek ki, ahol korábban sohasem jártam, de mivel édesanyám szentgericei volt, a rokonoktól gyakran hallottam, hogy a szeredai vásárba készülnek. Öt évet töltöttem ott, ami szakmai szempontból nagyon sokat jelentett számomra, már csak azért is, mert nem volt fônököm, csak négy beosztottam több-kevesebb tapasztalattal, és magamra voltam utalva. A kényes problémákat az akkor már 20 éve Magyaróson mûködô Végh Ferenccel beszéltük meg. Nyárádszeredában ismertem meg a feleségem, aki a tanügyben dolgozott, ott kötöttünk házasságot, és ott született a fiam is, aki jogot végzett, és jelenleg katonai szolgálatát teljesíti.

- Nyárádszeredai mûködése alatt melyik volt az elsô emlékezetes eset?

- 1972. december 5-én, Mikulás napján, a névnapomon valaki talált a Nyárád partján egy kartonbôröndöt, amelyben egy újszülött kislány holtteste volt. Este történt, s miután elkezdtem az elsô ellenôrzéseket, jelentettem a feletteseimnek, akik másnapra ígérték az ügyész vezette operatív csoport kiszállását. De mivel Szereda nem olyan nagy település, a hír hamar elterjedt, és már aznap este valaki a faluból elmondta, hogy információi vannak a feltételezett tettes kiléte felôl. Másnap reggel, amíg kijött a csapat Vásárhelyrôl, pontosítottam az információkat, és megkértem egy egészségügyi dolgozót, akkor ugyanis még szülészet is mûködött a községközpontban, hogy menjen el a szóban forgó személyhez, aki több napig hiányzott a munkából. Visszatértekor közölte: a jelekbôl utalva a gyanúsított több mint valószínû, hogy szült. Amikor kijött a csapat, megerôsítették a feltételezést, miszerint a férjezetlen hölgy, aki nem volt helybeli, egy gézdarabbal fojtotta meg az újszülöttet. A fônökeim elégedettek voltak, hogy gyorsan megoldódott az ügy, s ki is tüntettek. Ezen túlmenôen bátorságot adott az a tudat, hogy bár még idegen voltam, éreztem, az emberek mellém álltak, és a továbbiakban is számíthattam a segítségükre.

- Nyárádszeredából hogyan vezetett az út a megyei rendôrségre?

- 1977-ben áthelyeztek a bûnügyi osztályra, ahol a kiskorúak körében jelentkezô bûnözés megelôzésével és követésével kellett foglalkoznom. A családom Szeredában maradt, én pedig egy ideig a szülôi házból ingáztam. Még abban az évben a Kövesdombon kaptunk lakást, és megszületett a lányom is, aki most földrajz- történelem szakos tanárnô. Sajnos nem sokat lehettem velük, mert 1978-ban egyéves bûnügyi továbbképzô tanfolyamra küldtek Bukarestbe, ahol elsôsorban a súlyosabb bûncselekmények megelôzésére, követésére és felderítésére képeztek ki. A kurzus újdonságnak számított az akkori Romániában, és különösen a Belügyminisztérium keretében. Neves egyetemi tanárok oktattak bûnügyi pszichológiára, pszichiátriára, logikára, szociológiára. Amikor egy év múlva valóban komoly szakismeretek birtokában bûnügyi szakértôként hazatértem, a kislányom már járni tudott.

A kriminalisztikai továbbképzés után a megyei rendôrség bûnügyi osztályán folytattam a munkát, s a legsúlyosabb bûncselekmények, az emberölés megelôzése, és fôleg a felderítése lett a feladatom. Ekkor adatott meg az a különleges esély számomra, hogy egy kiváló ügyésszel, Vitos Lajossal mûködjünk együtt, akivel még azt megelôzôen közeli barátok lettünk. Vele, illetve más ügyészekkel, mint a néhai Liviu Dobosi, alkalmunk volt sok bonyolult bûnügyet felderíteni, de néha a sikertelenség sem került el.

- Ha megemlítene néhányat a felderítetlen esetek közül...

- Az 1983 nyarán történt "Erika", valamint az 1980 októberében történt "Teréz" ügyekre gondolok, amelyekben nem sikerült megtalálni a tettest, és két gyilkos megszabadult a büntetéstôl, és ma is itt járkál közöttünk. Az ártatlan áldozatok, egy hatéves kislány meg egy ötvenéves asszony, pedig már régen halottak.

- Melyik volt az a bûnügy, amely a leginkább megérintette?

- Az "Erika"-eset, amelyben egy hatéves kislányt megöltek és feldaraboltak, és ráadásul az összes testré-szét sem sikerült megtalálni…., nagyon mélyen hatott rám.

- Számon tartotta-e, hány nagyon súlyos esetet derítettek fel?

- Nem tudnám megmondani, mivel azokat a jegyzetfüzeteket, amelyekbe írtam, mint titkos dokumentumot le kellett adni, és megsemmisítették, holott nagyon sok érdekes adat volt bennük. A nyolcvanas évek elôtt viszont másolatot készíteni egy dokumentumról egyenlô volt az öngyilkossággal.

- Az elmúlt rendszerrel kapcsolatban az beszélik, hogy voltak esetek, amelyekben mindenáron meg kellett találni a tettest, s ha ez sehogy sem sikerült, rábizonyították valaki másra. Ön kényszerült-e ilyenre, vagy esetleg voltak-e tévedései?

- Igen, voltak esetek, amikor tévedtünk. 1978 szeptemberében gyilkosság történt Marosludason. Mivel a bukaresti tanfolyamon voltam, csak 1979 februárjában kapcsolódtam be a nyomozásba. Az áldozat egy hatvan éven felüli adventista férfi volt, akit este, hazafelé menet szíven szúrtak, és mielôtt meghalt, annyit tudott elmondani, hogy egy alacsony és ittas férfi volt a tettes. A nyomozás, amelyben szintén Vitos Lajossal dolgoztunk, nagyon hosszú ideig tartott, és nagyon nehéz volt. Egy adott pillanatban volt egy gyanúsítottunk, aki ellen elrendeltük a fogva tartást, majd az elôzetes letartóztatást, aztán szabadon engedték, mert nem volt elég bizonyíték. Hogy mégse maradjon szabadon, jogtalan fegyverviselés miatt küldtük börtönbe, mivel köztudott volt róla, hogy mindig egy nagy kést hordott magánál, és sok tény ellene szólt. Az áldozattal munkatársak voltak, s a kivizsgálás során furcsán viselkedett, s üzeneteket küldözgetett a családnak, a tanúknak… végül, mivel nem volt elegendô bizonyíték, elengedték. Ezt a férfit, bár törvényesen, de az ügyben ártatlanul, megfosztottuk a szabadságától. A történtek után két évvel pedig megtaláltuk a tettest.

- Hogyan lehet gyorsan eredményt elérni, mi a legfontosabb a nyomozás során?

- Tudni kell látni és olvasni a helyszínen talál dolgokból, segít a boncolás, amibôl kiderül a halál oka, s lehet következtetni a tettesre is, hogy alacsony volt-e vagy magas, jobb- vagy balkezes. Rendelkezésünkre állnak a kriminalisztikai módszerek, hajszál, vércsepp stb. elemzése, és a családtagok, szomszédok, tanúk és egyáltalán más személyek kikérdezése, hogy elôször is kiderítsük az emberölés okát ( pénz, bosszúállás, féltékenység, szexuális okok stb…).

Néha minden a véletlenen múlik. 1990 nyarán Ölyvesen megerôszakoltak, megfojtottak és megöltek egy idôs asszonyt. A helyszínen csak egy száraz sárdarabot találtak, érdekes csíkozattal. Nem dolgoztam kezdettôl az ügyön, de miután a nyomozás nem járt eredménnyel, megkértek, hogy az úgynevezett magyarok utcáján álljak szóba az emberekkel. Akkor már szóvivôként dolgoztam, s a rádióban közvetítették a rendôrségi híradót. Az ölyvesieknek viszont elegük volt a rendôrökbôl, a kollégáimnak nem sikerült megtudni semmit. Amikor az egyik házhoz értem, ahol két idôs asszony lakott, meglepetésemre éppen a rendôrségi híradót hallgatták. Szóltak, várjam meg, amíg véget ér, hát én is meghallgattam magam. Aztán ahogy szóba elegyedtünk, a beszélgetés 360 fokos fordulatot vett, és elmondták a gyanújukat, ami nagyon hasznos volt számunkra. A szálak egy 18 éves fiatalemberhez vezettek, s amikor beléptünk az udvarukra, s az édesanya felkiáltott, hogy itt már nem lesz esküvô, tudtuk, hogy jó nyomon járunk, s meg is találtuk a tárgyi bizonyítékokat.

- Milyen szerepe volt az erôszaknak az 1989 elôtti nyomozások során? A nagyközönség akkoriban úgy tudta, hogy a fizikai agresszió mint vallatási eszköz napirenden van a milícián?

- Gyakran megtörtént, hogy nem ismertük a gyilkost, de találtunk egy gyanúsítottat, aki beismerô vallomást írt, az ügyész elôtt viszont azt nyilatkozta, hogy a rendôrségen megverték, és ilyen módon kényszerítették vallomásra. Az én véleményem az, hogy valaki kijelentheti, hogy megverték, de hogy ártatlanul azt nyilatkozza, hogy embert ölt, és vállalja, hogy egy életre elítéljék, nem tudom, milyen verésnek lehet ilyen hatása.

- Humán mûveltséggel rendelkezô értelmiséginek milyen érzés volt a rendszerváltás elôtt rendôrként dolgozni?

- A volt milícián, mint bárhol máshol, voltak megszorítások és korlátok. Ha figyelembe vesszük, hogy a korabeli dokumentumokban a milícia alkalmazottait is pártaktivistáknak tekintették, akik egy bizonyos területen dolgoznak, akkor nem kétséges, hogy a mi életünket és a tevékenységünket is szigorúan nyomon követték. Ha egy más állampolgár vette a bátorságot, hogy elmenjen például a templomba, mi ezt nem mertük volna vállalni. Ha egyesek látogatást tehettek külföldi rokonaiknál, számunkra ez elképzelhetetlen volt, s ha érintkeztünk is ilyen személyekkel, egyik jelentést a másik után íratták velünk. Ami a szakmai tevékenységet illeti, adtak olyan rendeleteket, amelyeknek semmi összefüggése nem volt a rendôri munka alapelveivel.

- Hogyan élték meg a rendszerváltás napjait?

- Amikor láttuk az embereket a rendôrség kapujában, összegyûjtöttük a fegyvereket, és a volt fônökünk parancsot adott, hogy likvidálni kell ôket, mire egy idôsebb kolléga megszólalt, hogyan lôjünk mi az emberekre, menjünk inkább haza, és azt is tettük.

- Hogy látja ma az 1990 márciusában történteket? Miért nem tudta ellátni alapvetô feladatát a rendôrség?

- Ma már hideg fejjel, nyugodtan lehet beszélni errôl is. Ahhoz azonban, hogy hitelesek legyünk, bele kell élnünk magunkat abba a légkörbe, ami akkor Romániát, a megyét és Marosvásárhelyt jellemezte. Én hiába esküszöm meg arra, hogy mi is történt valójában, egy tulceai vagy konstancai lakos megmosolyog, és nem hiszi el, amit mondok. El tudom viszont mesélni egy helybelinek, bár nem volt sem a fôtéren, sem a volt RMDSZ- székház elôtt, sem Régenben, sem Hodákon, Libánfalván, Oroszhegyiben. És nem tekinthetünk el a szubjektív tényezôktôl sem. Az 1989-es események után a kommunista állam valamennyi intézménye, de különösen a szekuritáté és a milícia a módszeres lejáratásnak, szidásnak és vádaknak volt kitéve, sokszor törvényes alap nélkül. Nehogy azt higgye valaki, hogy szentek voltunk, megvoltak a bûneink és hibáink, amelyeket vállaltunk, és vállalunk a továbbiakban is, de akkor megindult ellenünk az a folyamat, ami egyben az állam tekintélyének a felbomlásához, mondhatni a megszûnéséhez vezetett. Másrészt nem kaptunk tiszta, világos eligazítást, hogy a különbözô új helyzetekben hogyan kell eljárnia a rendôrségnek. És ott volt maga a rendôr, teljesen bizonytalan lelkiállapotban. Részben olyan visszaélésekkel vádolták, amelyeket nem követett el, másrészt nem volt világos, hogy mit kell tennie, és a fônökei is képtelenek voltak eligazítani, mert ôk sem tudtak többet. Amikor a rendôr intézkedni akart, a lakosság ellene fordult, kifütyölték, és a bûnözô pártját fogták, függetlenül attól, hogy az mit követett el, és fennállt annak is a kockázata, hogy megverik.

A márciusi események után egy éjszakát a sürgôsségi szolgálatnál töltöttem. Idôs nôk és férfiak jöttek, akiket megállítottak az utcán, és bántalmaztak, azért, mert magyar volt, késôbb pedig azért, mert románul beszélt. A fizikai fájdalom mellett láttam, hogy másért is szenvednek, amit marosvásárhelyiként én sem tudtam elfogadni.

Az idô minden sebet begyógyít, és azt hiszem, hogy végre rendezôdnek, rendezôdtek a dolgok. Nagy árat fizettünk, hisz halottak is voltak, de megmarad örök emlékeztetônek, hogy ilyesmi többet soha ne történhessen meg.

- Hogyan került a városi rendôrség élére?

- 1990 ôszén visszahívtak szabadságról, és a felügyelôség vezetôje, Gambrea ezredes minden bevezetô nélkül kijelentette, hogy attól a naptól fogva én vagyok a Marosvásárhelyi Rendôrség parancsnokhelyettese. Ismeretlen feladat volt számomra, nem könnyû társadalmi és politikai helyzetben.

1992-ben, amikor Cotoara Vasile városi parancsnok átkerült a megyei rendôrséghez, egy nap találkoztam a személyzeti osztály vezetôjével, aki közölte velem, hogy most küldik Bukarestbe a javaslatot, hogy én foglaljam el a városi parancsnoki tisztséget. Egészen meglepôdtem, mert meg sem kérdeztek, de késôbb Gambrea ezredes azt mondta, hogy én vagyok a legmegfelelôbb erre a funkcióra, amit 1997-ig töltöttem be. A szóban forgó év augusztusában egy ellenôrzô csoport érkezett a minisztériumból, amely kizárólag a parancsnok munkastílusát vizsgálta. A bizottság egyik tagja mondta is, hogy a fél kezén meg tudná számolni, hány hasonló vizsgálatot folytattak addig. Az ellenôrzés nyomán megállapították, hogy a munkamódszerem nem megfelelô, és felmentettek a tisztségbôl. Meg kell mondanom, hogy nagyon mélyen érintett. Nem az a tény, hogy már nem vagyok fônök, nem a rangok és címek miatt, amelyek után sohasem futottam, a mód zavart leginkább, ahogy velem eljártak. Már csak azért is, mert tiszta volt a lelkiismeretem, hogy a parancsnoki székben töltött öt év alatt nem követtem el törvénytelenséget, és minden erômmel, tudásommal azon voltam, hogy jó fônök legyek, és megpróbáljam megoldani a vásárhelyi lakosok gondjait.

A leváltásomat követôen három hónapig az Országos Rendôr-felügyelôség rendelkezésére álltam, nem kaptam munkát, és nem tudtam, mi lesz velem. Voltak napok, amikor nem jött, hogy kimenjek az utcára, arra gondolva, hogy az egyszerû emberek mit feltételeznek rólam, holott nem követtem el semmi rendellenességet.

Jólesett, bátorított viszont az ismerôsök és a sajtó biztatása, akikrôl úgy éreztem, hogy mellettem állnak.

1997-tôl egy új korszak kezdôdött az életemben, hisz a sajtószóvivôi státust olyan érdekesnek és szépnek éreztem, mint amikor a bûnügyi osztályon dolgoztam. Igaz, nem értek olyan elégtételek, mint amikor egy hajszál, egy vércsepp nyomán elindulva sikerült megtalálni a tettest, amit egyébként a fônöki beosztás sem pótolt. Jó érzés volt viszont a rendôrség és a sajtó kapcsolatát rendezni, és remélem, hogy hozzájárultam valamivel ahhoz, hogy javuljon az intézmény, a rendôrök megítélése. Tudom, hogy e téren még sok a tennivaló, és sajnálom, hogy ezt a fajta munkát nem kezdtem el korábban, hisz tapasztalataim nagyon sokat segítettek, amiképpen az is, hogy mindig arra törekedtem, hogy korrekt módon járjak el.

Bár az élet gyakran ûzött rossz tréfát velem, és az eltelt évek során nem hiányoztak a nehézségek, a sorsom pedig korán a kezembe kellett vennem, gyakran dolgoztam jó közösségekben, voltak kiváló fônökeim, akiktôl tanulni lehetett, és végül is örvendek, hogy 2002-ben maszterátusi címet szereztem a közkapcsolatok, kommunikáció terén.

- Most, amikor rendôrök megvagyonosodásának részleteitôl hangos a sajtó, egész halkan hadd kérdezzem meg, Rus-Pop Nicolae, miért nem épített még házat?

- Nem volt idôm rá, és az idôn sok mindent értek. Magam kellett boldogulnom anyagi szempontból is, mivel sem a szüleim, sem a feleségem szülei révén nem örököltünk vagyonokat. Persze az is lehet, hogy kollégáimhoz képest költekezôbben éltem, és nem gazdálkodtam jól a pénzzel. Talán majd ezután...

- Hogyan tovább, hisz még csak 55 éves? Ilyenkor gyakran a politika felé tájékozódnak a férfiak...

- Valóban fiatalnak tartom még magam, és a változatokat most mérlegelem. Szeretnék olyan területen dolgozni, amit már ismerek, ami a belügyminisztériumhoz vagy a tájékoztatáshoz, esetleg az oktatáshoz kötôdik. És anélkül, hogy szándékom lenne valakit megsérteni, két dologgal viszont, a politikával és az ügyvédséggel nem szeretnék foglalkozni. Egyik sem talál az egyéniségemhez.

- További szakmai sikerek és a változatlan népszerûség reményében köszönöm a beszélgetést.

A kora esti kis ünnepséget Takács Ilona aligazgató nyitotta meg, majd díjazták a tantárgyversenyeken, sportvetélkedôkön kitûnt kisdiákokat. A rendkívül lelkes közönség (szülôk, nagyszülôk, rokonok) elôtt lépett fel az iskola Eszterlánc néptáncköre, amely éppen egyidôs az alma materrel.

- Az 1993-ban megnyílt új iskolában hagyományt próbáltunk teremteni. Az elemi tagozaton már az indulás évében kezdôdött a néptáncoktatás, Pethô Ildikó néptáncos következetes, magas szintû szakmai irányításával. Úgy éreztük, az anyanyelvi oktatás csak akkor teljes, ha a beszéd-, olvasás-, íráskészség fejlesztése mellett ugyanolyan hangsúlyt helyezünk a zenei anyanyelv és a mozgásos anyanyelv elsajátítására is - hallottuk Székely Irénke tanítónôtôl. - Ahogy az évek teltek, azt is megtapasztaltuk, hogy a néptáncoktatás olyan összetett nevelési tevékenység, amely túllépi az anyanyelvi nevelés kereteit. A gyermek egész személyiségére hat. Megalapozza zenei és mozgáskultúráját, gazdagítja, finomítja érzelemvilágát, erôsíti akarati vonásait, közösségi élményt nyújt. A mozgás olyan agykérgi és kéreg alatti területeket stimulál, amelyek a tanulás központjai. Tehát az értelmi képességeket is fejleszti. A mozgásfejlesztés leghatékonyabb a 6-7, illetve a 10-11 éves gyermekeknél. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem csak a tehetséges gyermekekkel foglalkozunk, hanem teljes létszámú osztályokkal. A fejlôdés lehetôségétôl senkit sem akarunk elzárni.

Negyvennégy gyerek lépett az iskola - roppant szûknek bizonyuló - dísztermének parányi színpadára, óvodások, elsôsök, harmadikosok, kezdô és haladó csoportok. Az utóbbi két évben tanult táncanyagból mutattak be gyermekjátékokat, hajdúsági, nyárádmenti, dunántúli táncokat. Kedves oktatóik: Benedek Zsuzsa, Harmath Erzsébet, Székely Irénke. Muzsikált a Cinige zenekar, a fáradhatatlan Sinkó András tanár úr vezetésével. A táncok, játékok között mesét, verset is mondtak a tanulók.

Nagy élmény volt színpadon látni az iskola egykori diákját, Dósa Attilát, aki a Napsugár együttes táncosa, s aki barátját és táncostársát, Benô Barnát is meghívta. Ôk ketten voltak a hab a sulitortán. Barna szombaton nyerte el a döntôn az Ezüstcsizma nagydíját, egy pár (kb. hárommillió lej értékû) szegôdött csizmát. A két legény virtuóz tánca (alig akartuk leengedni ôket a színpadról) pedagógus szakszóval talán megerôsítésnek nevezhetô; fényes igazolása a krédónak, melyrôl Székely Irénke tanító néni szólt, megtoldva azzal, hogy a kisdiákok saját szemükkel látták, maguk gyôzôdhettek meg róla: táncolni nemcsak jó és kellemes, hanem a tánc - életcél, szakma, hivatás is lehet.

Szombaton 10 órakor a dicsôszentmártoni Magyar Közmûvelôdési Központban (volt zsinagóga) könyvbemutatót tartanak. A Mûvelôdés címû kolozsvári folyóirat kiadásában jelent meg Kelemen Lajos történettudós, mûvészettörténész dr. Gidófalvi István címû életrajza (sajtó alá rendezte, szerkesztette, a kísérô tanulmányt és a jegyzeteket írta Sas Péter - Mûvelôdés Kolozsvár, 2002). A gyógynövénykutató gróf Gidófalvi István munkásságát és a könyvet a szerkesztô, Sas Péter ismerteti. Tizenegy órakor tárlat nyílik az 1898. május 28-án Dicsôszentmártonban született, magyarsárosi kötôdésû Gidófalviné Pataky Etelka tájképfestô mûveibôl, melyet gitárhangverseny követ. Vasárnap a felújított magyarsárosi mûvelôdési otthon ünnepi megemlékezés keretében fölveszi Gidófalviné Pataky Etelka nevét. Istentisztelettel kezdôdik a névadó ünnep az unitárius templomban, majd az egykori kúria helyén épült kultúrház elôtt Szabó Levente iskolaigazgató beszél a festômûvész Pataky Etelkáról, és leleplezik a táblákat. Rövid mûsorral szolgálnak az iskola tanulói, a nôszövetség és az egyházi kórus.

Csütörtöki kimenô

Az alapigét egy magyar újságírótól hallottam az amszterdami repülôtéren. K. Á. valakirôl azt mondta, klasszikus szereptévesztô, s meg kell állítani, nehogy már a befôtt tegye el a nagymamát. Roppant plasztikus metafora: szorgalmas befôttek konyhaköténykében állnak a repülôtérnyi konyhaasztal mellett és sorra begyömöszölik hatalmas negyedliteres csavaros szájú üvegekbe a száz kilométeres körzetben fellelhetô nagyanyókat. Nagyanyók pedig benn mosolyognak, kötögetnek, tipegnek, port törölnek vagy levelet írnak onokájuknak a kamra mélyén. Bármikor elôvehetôk, megnézhetôk, levegôtlenség esetén kiszúrható a celofánhártya, amellyel lekötötték az üveget.

Nagyanyó múzeumi tárgy, a családi csudabogár-gyûjtemény büszkeséggel mutogatható darabja. (Igaz, ma már alig hallani, hogy így hívnák. Minden gyerek mamát mond, holott még József Attila korában az az anya megnevezése volt.)

Nagymama pedig javíthatatlan eltevô. Befôzésre programozott ház- és nívótartási gépezet. Vagy inkább kézmíves. Ma örül, hogy a piacon bármilyen gyümölcs az év bármely szakában megkapható. Cukorért elszalajtható a család akármely tagja, de inkább ô megy le a lifttel a hetedikrôl. Nem a sarki kispiszkosban veszi meg, hanem Rózsikánál, mert amaz régi megbízható kereskedô még az ánti- ántivilágból. Befôttkötözô gumit szerencsére már nem kell Pestrôl hozatni, van a piacon, boltban, minden utcasarkon. Celofán, fólia, csavaros szájú üveg (borkány) és hozzá rozsdamentes acélból készült tetô vagy fedô, rácsavaró ráma (vagy hogy a manóban híjják, biztos tudja a veje) mind-mind dögivel, egyszóval élvezet a befôzés.

Az ember (az idôs asszony) hajnalban kimegy, megveszi a gyümölcsöt, hazacipeli. Azaz ad valamit egy arra csellengônek, aki utána hozza a felvonóig. (Lift mûköd.) Vonszol. Bejut a lakásba. Fulladásos haláltünetek. De ki törôdik ezzel? Megmossa. Bô víz. Hétszer. Szétválaszt. Kimagol, lecsupál, felvág, egyben hagyja. Felteszi fôni. Cukor. Nem nézi a receptkönyvet. Évtizedek óta ugyanazzal a módszerrel szerkeszti egységgé a téli eltevendôket.

Fô. Ezalatt vasal. Fô. Ezalatt mos egy sort. Fô. Megkóstolja. Fô. Fônök. A konyha korl&aac