|
LV. évfolyam 130. (15397.) sz. |
2003. június 7., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Miközben csütörtökön délelôtt hangzatos szép szavakat hallottunk arról, hogy mi a magyarázata a törvényszék élén történt tisztségváltásnak, a reggeli órákra berendelte kihallgatásra, a továbbiakban pedig kiderült, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség Andreea Ciuca volt elnöknôt csúszópénz elfogadása, befolyással való visszaélés gyanújával letartóztatta, és irodájában valamint lakásán is házkutatást tartottak. A bírónôt az utóbbi idôszakban elsôsorban Pop Dumitru Nagy-Románia párti szenátor vádolta meg csúszópénzt elfogadásával több alkalommal meg is fenyegették.
Letartóztatásának hírére csütörtök éjszaka a marosvásárhelyen mûködô igazságügyi szervek több mint 30 bírája és ügyésze tiltakozott a megyei Korrupcióellenes Ügyészség székháza elôtt, ahol Andreea Ciucát 14 órán keresztül, a DIAZ rohamegységek ôrizete mellett hallgatták ki, s férjét sem engedték négy órán át távozni az épületbôl. A bilincsbe vert Andreea Cuicát a 30 napra szóló letartóztatási parancs alapján éjfél után szállították el a rahovai börtönbe, amit védôügyvédei, Horatiu Coprean és Lucaian Baiu is megerôsítettek.
A bírónô férje szerint Adreea Ciucát törbe csalták. Pop Dumitru volt partnere, a Preamacom cég adminisztrátora, Tibrea Viorel telefonált neki csütörtökön reggel, hogy életre-halálra szóló fontos dolgot kell közölnie vele a cég székhelyén. Hogy azután pontosan mi következett, azt a jelenlévôk közül senki nem tudta megmondani. Dinu Ciuca szerint feleségét már korábban értesíttették arról, hogy ellenôrzések folynak azoknál a cégeknél, amelyek a megyei bíróságnak dolgoztak az utóbbi idôben.
- Világos, hogy bosszúállásról, politikai jellegû megtorlásról van szó, azért mert feleségem függetlenségét ôrizve nem akart szövetséget kötni a hatalommal - jelentette ki a férj, aki azt is elmondta, hogy a volt elnöknô sokakat kompromittáló dokumentumcsomagot adott át a Korrupcióellenes Ügyészségnek, amire azok kivizsgálása helyett a bírónô letartóztatása volt a válasz. Ugyanakkor a marosvásárhelyi sajtó képviselôi is megerôsítették, hogy Andreea Cuica olyan ígéretet tett, hogy a kompromittáló dokumentumokat nyilvánosságra hozza.
Az éjszakai tiltakozás során egy ordibáló nô jelent meg a helyszínen a szolidaritást vállaló bírák névsorával, és fennhangon kilátásba helyezte, kik lesznek a következô áldozatok.
Andreea Ciuca munkatársai, Micu Rodica, a Fellebviteli Bíróság bírájának vezetésével, aki egyben a bírák egyesületének helyi fiókszervezete élén áll, tegnap délelôtt sajtótájékoztatót tartottak.
Az újságírókat a Korrupcióellenes Ügyészségen Sandu Marin, a kivizsgálást végzô helyi ügyész nem volt hajlandó tájékoztatni, s a jelen levô ügyészek megtagadták a dosszié tanulmányozását Ghere Mihai tegnap megfogadott védôügyvédtôl is.
Andreea Ciuca ügyével kapcsolatosan, aki kitûnô hallgatóként a Kolozsvári Jogi Egyetemen végezte tanulmányait és Franciaországban doktorált, s akinek vezetésével korszerû intézménnyé alakult át a telekkönyvi hivatal, a bíróság és a megyei törvényszék, a Magisztrátusok Romániai Egyesületének Marosvásárhelyi Fiókszervezete a következô nyilatkozatot adta ki:
"A Bírák Romániai Egyesületének fô célkitûzése a bírák érdekének képviselete, a mesterség szabadságának és méltóságának megôrzése, jogállásuk megvédése a jogállam keretein belül.
Sajnálkozással kel megállapítanunk, hogy társadalmunkban a bírák azon kívül, hogy nem részesülnek a számukra kijáró tiszteletben, nagyon sérülékenyek, és ismétlôdô támadásoknak, fenyegetéseknek, politikai beavatkozásnak vannak kitéve a mesterség lejáratása céljából. A legsúlyosabb az, hogy bármely pillanatban cselszövések áldozatai lehetnek, amelynek során a bosszúállással párosult ádáz hatalomvágy, az úgynevezett számlák törlesztése és a mérhetetlen gôg legyôzi a rációt és semmibe veszi a valódi értékeket.
Ami kolléganônkkel, Andreea Ciuca bírónôvel történik, minden mértéket fölülmúl, és állásfoglalásra kötelez, mivel a Megyei Törvényszéken végzett számtalan ellenôrzés, és az ellene irányuló fenyegetések oda vezettek, hogy megfosszák szabadságától, hogy megsemmisítsék, s kizárják a versenybôl.
Megdöbbentett az az erôdemonstráció, amelynek segítségével a tettenérést és kihallgatását megszervezték. Ez utóbbi láttán, bár bírákként szokva vagyunk a rendszeren kívül levôk számára sokkoló hatású jelenetekkel, mégis elborzasztott a speciális egységek nagyszámú jelenléte és az ügy veszélyessége közötti szakadék, ami fenyegetô jelként hatott ránk, és szinte hallottuk a bilincsek zörgését. Embertelennek tartjuk a 15 órán át tartó éjszakába nyúló kihallgatást, amely ellentmond az Emberi Jogok Európai Konvenciójának. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatjuk el, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2003. június 3-i ülésén Alexandru Pantea Románia elleni perében hozott határozat elítéli a román államot az alapvetô emberi jogok megsértéséért az elôzetes letartóztatás során, valamint a rossz bánásmódért.
Mivel meggyôzôdésünk, hogy kolléganônk ártatlan, és tudjuk azt, hogy a tisztesség és becsületesség példaképe, felmerül a kérdés, hogy milyen kell legyen annak a bírónak a magatartása, aki nem rendelkezik más eszközökkel, csak a szakmai hozzáértéssel, a tisztességgel, és azzal a vággyal, hogy egy megbízatást véghez vigyen, és valami hasznosat hagyjon maga után, elnyerve kollégái tiszteletét és megbecsülését.
Feltesszük azt a természetes kérdést, hogy ha Andreea Ciuca feltételezett korrupciós tetteit bizonyítani tudják, miért volt szükség arra, hogy tôrbe csalják az elôzetes letartóztatás érdekében.
Andreea Cuica bírónô nagy hibája, hogy elsôsorban egy bátor nô, aki bízik abban, hogy végül is a jó erôi gyôznek, és aki ellenáll az igazságszolgáltatás folyamatában történô minden beavatkozásnak.
Hiába vártuk, hogy megvédjenek azok, akiknek ez lenne a feladatuk. Számunkra érthetetlen, hogy még annyi szavahihetôségnek sem örvendünk, mint egy olyan személy, akinek 50 pere van folyamatban, s aki megsért az utcán, az irodánkban, a törvényszéken, és akinek mégis szabad bejárása van egyes bírák irodájába, anélkül, hogy valaki is tiltakozna ez ellen.
Mélyen fel vagyunk háborodva a folyton pereskedô, Francean Georgeta kihívó magatartása miatt, és különösen amiatt, hogy az általa keltett konfliktussal kapcsolatos beadványainkat számba sem vette az Igazságügyi Minisztérium vezetôsége. Sôt, mi több, arra figyelmeztettek, hogy kik lesznek a következô bírák, akiknek bûnügyi dossziét állítanak össze, ami olyan pszichikai megterhelést jelent számunkra, amellyel szemben a kevés rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel próbálunk elkeseredetten védekezni.
A történtek ellenére még mindig hiszünk az igazságban, a becsületességben és a tisztességben és abban, hogy a bíróságokon a szakmai felkészültség kell legyen a döntô szempont és mi, marosvásárhelyi bírák határozottan kiállunk érdekeink védelmében" - olvasható a szerkesztôségünkhöz eljuttatott közleményben.
Mondják, hogy az elsô pünkösd alkalmával a Szentlélek lángnyelvek alakjában jelent meg, s az apostolokra kiáradva a tanítványok kicsi, rettegô, bátortalan seregébôl megszületett a világhódító kereszténység. A Szentlélek eljövetele megszüntette a korlátokat és válaszfalakat emberek és kultúrák között, s megszületett az egyetemes testvériség és szeretet kiáradásának ünnepe, létrejött a keresztény egyház.
A pünkösdre készülve paniti férfiak keze nyomán is megszületett valami, azaz feltámadt romjaiból a Füzes mente Cegébe olvadt Gôc nevû falujának az 1600-as években készült mûemlék temploma. A hajdan reformátusok lakta településen ma már csak a Szabó család ôrzi a templomot, annak értékeit, s anyanyelvünk utolsó töredezett igéit. Ha a rendszerváltás nem következik be, a mezôségi lapos kövekbôl összerakott Isten háza, amelybôl mintha híveibôl kiábránduélva a teremtô is kiköltözött volna, összeomik. A Szabó családnak, akinek a harangláb befedése is óriási erôfeszítést jelentett, sokan ígértek segítséget. Ennek ellenére az omladozó templom helyreállítására már alig volt valós esély. Csak a Kiss Ferenc nyugalmazott tanárhoz és a közelben levô Ördöngösfüzes tanár fiához, Lapohos Andráshoz hasonló álmodozók, a Mezôség, a szórvány szerelmesei hittek abban, hogy a göci templom nem porlad szét az enyészet pusztító szorításában. Hitük, álmuk, s a Szabó család nagy titkos reménye is meghallgattatott. Itt a földön, Pitó Antal református lelkész hívei, paniti férfiak határozták el a hívó szóra, hogy megmutatják mi a virtus, hogy él még bennük a régi kalákák szelleme, s hogy a nagyobb, az erôs segíteni tud a gyengén, a magára maradottan. Elôször a paniti templom régi cserepeit vitték el Göcre, s fedték be a kicsi hajlékot, amelyben otthon volt már az esô. A tetô után az elmúlt héten a megrongálódott falak következtek. Bontottak és építettek, vakoltak és javítottak, néha kicsit bosszúsan, máskor pedig a dombtetôrôl messze hangzott az ének a Szabó család nagy büszkeségére, falustársaik ámulatára.
És a csoda bekövetkezett: a négy nap alatt megforduló férfiak hajnaltól éjfélig dolgoztak. Aki nem tudott elmenni Göcre, anyagilag támogatta a segítségnyújtást. - Azt szeretnénk, hogy a göci tanútemplom legyen, nyári idôszakban minden nagyobb gyülekezet jöjjön el ide, tartson egy istentiszteletet, s tagjaiban tudatosodjon: hogy mit kell tenniük azért, hogy ne jussanak hasonló sorsra - mondja Lapohos András. És akár tovább is mehetnénk az álmodozásban, ahogy a katolikusoknak ott van Csíksomlyó, a reformátusoknak lehetne Göc, a pünkösdi találkozások helyszíne, a templom, ahol megtörtént a csoda, ami arról szól, hogy a segítséget nem csak várni kell, hanem adni is lehet, ha minden nagyobb közösség felkarol, felvállal, támogat egy kisebbet a helytállás, a hûség, a szeretet és a hit jegyében.
A magyar és a román miniszterelnök avatta fel a két ország közötti új határállomást a Vállaj-csanálosi (Urziceni) nemzetközi forgalmi átkelôhelyen pénteken.
Medgyessy Péter az átadáson mondott beszédében hangsúlyozta: az új határállomás megnyitásával újabb lehetôség adódott arra, hogy a két ország tovább erôsítse kapcsolatát, lakói ápolják üzleti és rokoni együttmûködésüket.
A kormányfô szólt arról, hogy Magyarország európai uniós tagsága 2004. május elsejével valósággá válik, s 2007-ben Románia is csatlakozhat a közösséghez.
- Addig is szeretnénk, ha a jelenlegi határok nem elválasztanák, hanem összekötnék a két országot - mondta.
Medgyessy Péter emlékeztetett arra, hogy a Magyar Országgyûlés június 2-án ratifikálta Románia NATO-tagságát és hozzátette: a szomszédos ország számíthat Magyarország támogatására az uniós tagság elérésében is.
Adrian Nastase azt emelte ki, hogy a két ország jó úton halad egy XXI. századi partnerségi kapcsolat felé, s ez az egyetlen helyes út.
A román miniszterelnök hozzáfûzte: "Miközben egyesek a múlttal küzdenek, a két ország jelenlegi kormánya elhatározta, hogy inkább a jövôvel foglalkozik a jó viszony és az együttmûködés erôsítésével".
Adrian Nastase köszönetét fejezte ki a magyar parlamentnek azért, hogy ratifikálta Románia NATO- tagságát.
A határállomás magyar oldalán közel 900 millió forintos állami beruházással kétszintes utaskiszolgáló létesítmény, személygépkocsi-vizsgáló hely, pénzbeváltó, valamint kétszer három forgalmi sáv épült.
A román oldalon egy régi laktanyát alakítottak át, új vámhivatal épült és a teljes úthálózatot korszerûsítették.
A két ország miniszterelnöke az átkelôhely avatásának emlékére fát ültetett a határ két oldalán, majd négyszemközti tárgyalást folytatott Csanáloson.
A módosítás elôtt álló kedvezménytörvényrôl is tárgyalt a két miniszterelnök a határállomás avatása utáni négyszemközti találkozón.
Ezt a miniszterelnökök közölték vállaji közös sajtótájékoztatójukon.
Medgyessy Péter elmondta: a törvény parlamenti elfogadása után tárgyalásokat kezdenek egy a végrehajtással kapcsolatos kormányközi megállapodás elôkészítésérôl.
Adrian Nastase kifejezte reményét az iránt, hogy a két kabinet közötti majdani megállapodás megfelelôen szabályozza a kedvezménytörvény végrehajtását mind az országok viszonyában, mind pedig Románia területén.
Átadták a Sapientia egyetem kolozsvári központi épületét
A Sapientia egyetem meghatározó, értékteremtô pillére a romániai magyar nyelvû oktatásnak - hangsúlyozta Medgyessy Péter magyar miniszterelnök abban a levélben, amelyet az erdélyi magyar magánegyetem kolozsvári központi épületének pénteki hivatalos avatása alkalmából küldött Tonk Sándornak, az egyetem megbízott rektorának.
Az erdélyi magyar magánegyetemet mûködtetô Sapientia alapítvány és a felsôoktatási intézmény székhelyének avatásán többek között jelen volt Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Alföldi László, Magyarország kolozsvári fôkonzulja.
Medgyessy Péter levelében kiemelte, hogy Magyarország miniszterelnökeként és Erdélyhez érzelmileg kötôdô magánemberként egyaránt szívügyének tekint minden olyan törekvést, amely hozzásegíti a romániai magyarságot kulturális és nyelvi identitásának megôrzéséhez, a szülôföldön való boldoguláshoz.
- A székház avatása újabb lehetôség az universitas fiatal polgárai számára, hogy az oktatás körülményeinek minôségi javulása révén jövôjüket e falak között elsajátított tudással alapozzák meg. Bízom abban, hogy az egyetem végzôsei a megszerzett tudást szülôföldjük gyarapodására, az erdélyi magyarság szellemi és gazdasági felemelkedésére használják majd - írta a kormányfô.
Ugyancsak levélben üdvözölte a kolozsvári székházavatást Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki azt hangsúlyozta, hogy a határon túli, benne az erdélyi magyar oktatás ügye mindenek fölött álló kérdés. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia egyetem a megértés és a tolerancia légkörében mûködhet majd.
Tonk Sándor rektor, a Sapientia alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a Sapientia egyetem léte azt jelképezi, hogy az erdélyi magyarságban van élni akarás, rendelkezik a jövôépítés hitével. Elmondta, hogy a Sapientia egyetem három oktatási színhelyén, valamint a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen ma már 1600 diák tanul, mintegy 300 oktató dolgozik.
- Az erdélyi magyar népnek, a magyar nemzetnek csodának tûnhet, hogy mostoha történelemmel a hátunk mögött a jövô maradandóságát építjük - fogalmazott beszédében Markó Béla. Mint mondta, ennek a csodának a megvalósulásához mindenki összefogására, közös akaratra volt szükség: ez a Sapientia egyetem legfontosabb tanulsága és üzenete.
Az RMDSZ elnöke szerint az épületek és a nemzetek maradandóságának ugyanaz a receptje: elkötelezett, hûséges és feladatukat értô építôk tartós alapokra, szilárd falú és szerkezetû, lakható épületeket emelnek.
- Nekünk magyaroknak a történelem során mindig akkor volt jó világ, amikor az építôk voltak többen. Az ô alkotásaikból épül fel történelmünk, mert az óvatoskodók, az alábecsülôk nem építenek semmit, kihullnak az emlékezetbôl - hangsúlyozta Orbán Viktor. A volt miniszterelnök szerint a nemzet felemelkedése érdekében tenni, építeni, beruházni kell. A magyar nemzeti kormány azért tartotta fontosnak, hogy a magyar adófizetôk pénzébôl egy más ország területén épüljön egyetem, mert ezzel nem csak Kolozsvár tért vissza a történelmi magyar egyetemi városok közé, hanem a közös, 15 milliós magyar nemzet és nemzetgazdaság jövôjébe történô beruházás valósul meg.
Az ünnepség végén az új központi épületet a Sapientia alapítvány létrehozó erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi áldották meg.
A Sapientia egyetem kolozsvári központjának otthont adó épület Mátyás király szülôházának szomszédságában áll. A Bocskai István erdélyi fejedelem egykori szülôháza helyén emelt épületet a kolozsváriak ma is Bocskai-háznak nevezik. A kuratórium és a rektorátus mellett itt kaptak helyet a kolozsvári egyetemi karok és az egyetem kutató intézete.
Anyagi károkat és átmenetileg káoszt okoztak a közlekedésben a Németország keleti fele fölött csütörtökön este és éjszaka átvonult viharok. Berlinben a vihar rövid ideig tartott és heves volt. A nagy belvárosi építkezések környékén percekig semmit sem lehetett látni a felkavart homoktól, a parkokban a szél fákat csavart ki és ágakat tépett le. A berlininél rosszabb volt a helyzet Szász-Anhaltban, Bajorországban és Baden- Württembergben, ahol a víz pincéket árasztott el, a tûzoltóságnak több száz esetben kellett kivonulnia. Bajorországban villámcsapás sebesített meg négy embert. Türingiában és Szász-Anhaltban síneket mosott alá a vihar, a közlekedést sínekre zuhant fák is akadályozták.
Hatvan évvel ezelôtt, 1943. június 10-én Argentínában szabadalmazták a magyar származású Bíró László József golyóstollát, amelyet a köznyelv Argentínában ma is birónak nevez, s amelyet angol nyelvterületen máig biro pennek, röviden bironnak hívnak.
A neves feltaláló 1899. szeptember 29-én született Budapesten. Sokoldalúságát mutatta, hogy 1921 és 1938 között számtalan foglalkozást ûzött: volt szobrász, festô, mûkritikus, tôzsdeügynök, szerkesztette a Hongrie-Magyarország-Hungary címû lapot, mindemellett egész sor újítással- találmánnyal próbálkozott. 1930-ban például olyan mosógépet népszerûsített, amelyhez az energiát egyszerû konyhai tûzhely szolgáltatta. Két évvel ezután feltalálta az automata sebességváltót, amelyet a General Motors berlini képviseletének adott el. (A GM a berendezést nem gyártotta, csak azért vásárolta meg, hogy a konkurencia ne használhassa.)
A világhírnevet mindazonáltal a golyóstoll hozta meg Bíró számára. Feltalálásához az ötletet a véletlen adta: amikor az íróasztalon felborult egy tintásüveg, az ott tartott apró golyók végigszaladtak a tintán, nyomot rajzolva az asztalra. Bíró elôször nagyméretû golyót alkalmazva ládaszignáló tollat készített, amit bemutatott az 1931. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Késôbb kisebb méretben kivitelezve írótollként is bemutatta találmányát. Szabadalmát 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál. A fasizmus elôretörése miatt azonban hamarosan kénytelen volt külföldre menekülni: elôször Párizsba ment, majd Spanyolországon keresztül Argentínába.
Vegyész testvérével, Györggyel itt tökéletesítette az íróeszközt: a legnagyobb kihívást a megfelelô sûrûségû festék kikísérletezése jelentette, s végül az öntvényrepedést jelzô festék alkalmazása vált be. Miután 1943. június 10-én szabadalmaztatta golyóstollát, megkezdte gyártását is. Elôször a brit királyi légierô számára gyártották a Bíró-féle golyóstollat, amely sem a légnyomásra, sem a repülési magasság változására nem volt érzékeny, majd az amerikai légierô is jelentkezett megrendelôként. Késôbb a találmányt Argentínában Eterpen néven hozták kereskedelmi forgalomba, a franciák pedig BIC (Biró Crayon) néven árusították. New Yorkban darabonként 12,30 dolláros áron kínálták, mint "olyan tollat, amely a víz alatt is ír".
Bíró László József választott hazájában, Argentínában olyan tiszteletet vívott ki magának, hogy születésének napja, szeptember 29-e az argentin feltalálók ünnepe. Igazi polihisztor volt, összesen 30 találmányát jegyzik, több könyvet írt és tehetséges festô is volt. Még közvetlenül 1985. október 25- én Buenos Airesben bekövetkezett halála elôtt is tudományos munkát folytatott: az argentin nemzeti atomenergia bizottság megbízásából dolgozott, az urándúsítást próbálta forradalmasítani.
Több mint két órán át hallgathatták a megjelent polgármesterek, jegyzôk, a minisztériumok alárendeltségébe tartozó intézmények vezetôi azokat az elôadásokat, amelyek a tegnapi konzultatív tanács napirendjén szerepeltek.
Vasile Cotoara, a megyei rendôr-felügyelôség fôfelügyelôje a belügyminisztérium 2003. évi programját ismertette, amelybôl kiderült, hogy nyugati, fôleg svájci mintára óhajtják átszervezni a rendôrséget, oly módon, hogy mind a bûnözés-megelôzés, mind a bûnüldözés, vagy a közbiztonság területén a leghatékonyabban tudják ellátni feladataikat. Ugyanilyen témakörben, de a csendôrség tevékenységére vonatkozóan szólt Bonteanu Marius ezredes, a megyei csendôrparancsnokság parancsnoka.
A május 21-i kormányülésen elfogadott Tiszta Romániáért országos program keretében, a megyei tanács Maros megyére készített "testre szabott" tervezetet. Ennek célja egyebek között az intézmények hatékonyságának, illetve a közigazgatás átlátható mûködésének a biztosítása, a bürokrácia visszaszorítása, illetve az állampolgárokhoz való közeledés. A kormány az általános program keretében 24 projektet tervezett. A megyei tanács programja, amelyet Emil Grozea mutatott be, több fejezetet fog át. A tiszta utak programtól a történelmi mûemlékek rehabilitálásán, illetve a kórházak modernizálásán át a falvak vízellátásáig, vagy a SAPARD-programig egész sor feladatot megfogalmaz. Az alelnök részletes, konkrét adatokkal alátámasztott elôadást tartott.
Tájékoztatót hallgathattak meg a prefektus ellenôrzô testülete által végzett ellenôrzésekrôl, Ion Vasluian alelnök a megyei utak állapotáról tartott elôadást, végül a birtoklevelek kibocsátásának stádiumát mutatta be Manisor Marius, a megyei kataszteri hivatal igazgatója. A jelen levô polgármesterek kérdéseire Ovidiu Natea prefektus és Virág György, a megyei tanács elnöke válaszolt.
Az Underground és a Dramafest program keretében az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház június 8- án, vasárnap este bemutatja Alina Nelega Hess címû darabját, a színház igazgatója, Gavril Cadariu rendezésében. A román írónô darabja egy összetett, színészt és rendezôt kemény próba elé állító jellemábrázolás, jelentôs szerepet kínál a Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata kiváló színészének, Nicu Mihocnak.
A darab címe már önmagában provokál és sokat sejtet. A cím mögött Rudolph Hess, a hitleri Németország befolyásos tábornoka áll, akit háborús bûnökért a nemzetközi törvényszék életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. A tábornok, mint tudjuk, a nyugat-berlini Spandau börtönében töltött 45 évet, amikor aztán máig tisztázatlan körülmények közt cellájában öngyilkosságot követett el. A darab egy ellentmondásos, szadista, paranoiás, bomlott elme utolsó napjáról szól. Alina Nelega színpadi munkája a bukaresti írószövetség antológiájában jelent meg elôször, kiadására az Eminescu Kiadó is vállalkozott, sokan olvassák, a darabnak nemzetközi sikere van, a New York-i Theater Lark is bemutatta. Az elôadás 14 éven aluliaknak nem ajánlott.
Az általános iskolák végzôseinek, a nyolcadik osztályos diákoknak tegnap utoljára szólt a csengô. Maros megyében 7455 tanuló végzett, ebbôl 5032 diák román, 2355 magyar és 68 német tagozaton. A ballagást követô nagy megmérettetésre, a képességvizsgára június 9-12. között lehet beiratkozni. Az elsô vizsga június 16-án román nyelvbôl, a második vizsga június 17-én lesz magyar, illetve német nyelvbôl. Matematikából 18-án, míg történelembôl, illetve földrajzból 19-én vizsgáznak a diákok. Az elsô eredményhirdetés június 21-én lesz, az óvások utáni végleges eredményhirdetés pedig június 24-ére várható. A megyében 30 vizsga- és 11 javítóközpont fog mûködni - tájékoztatott Farkas Ernô, magyar szakos tanfelügyelô.
Elsô alkalommal szervezték meg Marosvásárhelyen a Nyitott kapuk ünnepét. A kezdeményezô a kolozsvári Pro Image Kft. és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal.
Annak ellenére, hogy a hivatalos megnyitót tegnap délre hirdették, objektív okok miatt utolsó pillanatban estére halasztották. Viszont a tucatnyi gazdasági egység sátrai, a fagyit és hûsítôt kínálók, a mititejt, kolbászkát sütôk, már várták a vendégeket, a szenet is meggyújtották, s a fojtogató füst összekeveredett a vár udvarára behajtó teherautók által felvert porral. A hangszórókból fület sértô zene áradt, a fûre kihelyezett padokat inkább a szervezôk foglalták el. A háromnapos rendezvény programjában mindössze román nyelvû könnyû- és népzene együttesek fellépései szerepelnek. Marius Pascan szóvivô ezt azzal magyarázta, hogy a fôszervezô Pro Image hívta meg és fizette az együtteseket, a polgármesteri hivatal mindössze a területet biztosította bérdíj ellenében. Matei Vasile, a Pro Image igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, a rendezvény költségvetése meghaladja az egymilliárd lejt. A tavaly Craiován, Iasi-ban és Bukarestben, az idén pedig Kolozsváron szerveztek hasonló rendezvényt. Augusztus 8-10-e között Szászrégenben tartják meg a Nyitott kapuk ünnepét.
Ma este a Kripton, a Bere Gratis és az Iris, míg vasárnap este Ducu Bertzi, a Candy és a Voltaj együttesek lépnek fel. A koncertek között a támogatók szerveznek sörivó- és egyéb szórakoztató vetélkedôket, amelyekre bárki benevezhet.
A várbeli sörfesztivállal párhuzamosan zajlanak a Nyitott kapuk rendezvények, amelynek során az érdeklôdôk betekintést nyerhetnek a helyi és megyei közigazgatás felépítésébe, mûködésébe.
Június 4-én a Maros Megyei Bûnügyi Rendôrség letartóztatta a 20 éves erdôszentgyörgyi Vas Józsefet és a 18 éves Ratiu Constantint, akiket azzal vádolnak, hogy január 3-án meggyilkolták a 16 éves Sz. Józsefet. Az áldozat Erdôszentgyörgy és a bözödi tó fölötti tisztáson Micheu Stefan kecskéit és juhát legeltette, majd eltûnt. A rendôrség annak idején kereste Sz. Józsefet, azonban az alapos keresés után csak a ruháit és a kecskéket találták meg. Május 25-én Vas József értesítette az erdôszentgyörgyi rendôrôrsöt, hogy miközben a bözödi erdôben legeltette a teheneket, egy felakasztott holttestre bukkant. Az utólagos vizsgálatok, és a történtek rekonstruálása nyomán kimutatták, hogy Sz. József maradványairól volt szó, a törvényszéki orvostani elemzések után arra is fény derült, hogy meggyilkolták. Vas József és Ratiu Constantin 2003. január 3-án a bözödi erdôben járt, ahol el akarták lopni a kecskepásztor juhát. Sz. József azonban nem hagyta magát, segítség után kiáltott, de a támadók egy bottal leütötték. Amint észrevették, hogy az áldozat elhunyt, bevonszolták az erdôbe, egy nehezen megközelíthetô helyre, ahol Sz. Józsefet felakasztották egy fára, s a lábait is összekötözték, majd elrejtették a holttestet úgy, hogy avarral és egy fenyôfával eltakarták. Ezután levágták a juhot, a nyakában levô csengôt pedig a tett helyszínétôl nem messze eldobták, majd elosztották a húst és távoztak. Ahogy a nyomozók különbözô tárgyi bizonyítékokkal alátámasztották feltevéseiket, a két gyanúsított beismerte tettét. Vas Józsefet és Ratiu Constantint elôzetes letartóztatásba helyezték, az esetet a Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség vizsgálja. A vád ellenük: különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, amiért 15- tôl 25 évig terjedô börtönbüntetést is kaphatnak - tudtuk meg a megyei rendôr-felügyelôség sajtóirodájától.
Nemrégiben egy kollégámmal mentem az utcán. A lényeges közléseket nem tartalmazó beszélgetésünk során, mintegy mellékesen megjegyezte: a szerzôdés, az nem ér semmit. Megdöbbenve hallgattam érvelését: "A szerzôdést alá lehet írni, de ha meggondolom magam, akkor nem kell betartani. Mert hátha közben elfogy a pénzem, tönkremegy a vállalkozásom, vagy történik valami, például találok jobb ajánlatot ... A számla, az más. A számla, az szent dolog. Azt ki kell fizetni" - bizonygatta.
Szó szót követett, mélyen felháborodva bizonygattam neki, hogy már az adott szó is szerzôdés értékû kellene legyen. Vagyis a szerzôdés, ami azért még ennél is komolyabb elkötelezettséget jelent, felbontható ugyan, de csak a felek közös megegyezésével. Sûrûn emlegettem a kereskedelmi jogot, más országok joggyakorlatát stb. Próbáltam észérvekkel elôhozakodni, elmagyarázni, hogy éppen ez a baj erre mifelénk, hogy az emberek gondolkodás és elkötelezettség nélkül írják alá a szerzôdéseket. Közben pedig a becsületes fél beruházásokat eszközölhet a szerzôdés alapján.
Ô sem késett a válasszal, ha valamelyik fél komoly pénzeket költött el, az más, akkor az adott szó érvényes. Azt, hogy hol van a határ, amikortól a szerzôdés érvényessé válik, és hogy mennyi a komoly összeg, nem sikerült tisztázni.
Már a járókelôk némelyike is felfigyelt ránk, sôt egy idôsebb úr maga is bekapcsolódott a vitába. Hiába minden. Kollégám hajthatatlan maradt. Mint mondta, lehetséges, hogy vannak ilyen irányú elôírások a kereskedelmi jogban, de hogy ezt itt nálunk nem lehet érvényesíteni, az kétségtelen. Sôt, azt is megkockáztatta, hogy a román joggyakorlatban erre még nem volt példa.
Kategorikus ítélete támadható, hiszen bizonyára volt már rá eset, hogy törvényszéken érvényes szerzôdés alapján kártérítésre kötelezték a szerzôdésszegôt, mégsem merném azt mondani, hogy teljesen alaptalan volt feltételezése. Itt, Romániában valóban esetleges a törvényszéki perek sorsa. Soha nem lehet tudni, hogy egy szerzôdés érvényességét sikerül-e bizonyítani vagy sem. Ez még a szentnek hitt számlák esetében is megtörténhet.
Aztán minél többször sikerül szerzôdésszegôknek megúszniuk a felelôsségre vonást, annál inkább elterjed ennek a módszernek az alkalmazása. Annál inkább meggyôzôdnek az emberek arról, hogy az adott szó nem ér semmit. A kör pedig itt bezárul.
Tudom, naivnak fognak tartani, de azt gondolom: ha már az igazságszolgáltatásban uralkodó koncepciót megfékezni nincs hatalmam, a körbôl való kitörés akkor kezdôdhet el, amikor hinni kezdek az adott szó erejében. Ez minden, a véleményformálást feladatául felvállaló újságírónak kötelezô. Legalábbis én így hiszem.
Jeanne d’Arc egyszer állítólag ezt mondta: "A jövô nem az a hely, ahová igyekszünk; a jövô az a hely, amelyet mi magunknak készítünk." Kommentálás helyett csupán a tényt rögzítsük: a franciák nemzeti hôsnôjét 1431-ben az angolok máglyán megégették és honfitársai sem keltek védelmére ...
A kép napjainkban nem ilyen sötét. Létezik egy olyan tudomány, amelynek képzeletbeli üveggömbjébe tekintve sok mindent megláthatunk abból, ami egyelôre nem létezik.
Dr. Nováky Erzsébet közgazdász professzor asszony, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem Jövôkutatási Kutatóközpontjának vezetôje elôrebocsátotta:
- Négyféle jövôtudatot különböztetünk meg. Az egyik a hétköznapi. Az emberek többsége megtervezi, mit fog csinálni, törekszik a következmények optimalizálására, igyekszik elôre látni, mi lesz vele. A terminológiában ezt foresight-nak nevezzük. Az angol szó hétköznapi jelentése: elôrelátás, körültekintés. A társadalmi jövôtudatot illetôen fontos, hogy a társadalom figyeljen a jelen pozitív változásaira, támogassa az azokat felerôsítô kreatív embereket, csoportokat. Az említett foresight harmadik változatát azok a mozgalmak képviselik, amelyek a jövôért felelôsséget érzô egyének társulásaiból állnak. Ilyen például a Nemzetközi Budapest Klub. Ez a László Ervin által 1993-ban alapított társulás az emberiség jövôjét veszélyeztetô problémákat humanista megközelítésben vizsgálja. Negyedszerre említem, hogy a kormányoknak is van foresight-juk. Ôk idôben (sajnos, gyakran csak egy választási ciklusban) és térben gondolkodnak (a globális és a regionális tendenciákat is figyelembe veszik az országos tendenciák felmérésekor), valamint egyes társadalmi csoportokat kiemelve koncentrálnak a fejlôdés hajtóerôire. A három szempontot összehangolják, tevékenységi formáikat egymásra építik, s elemzik a gazdaság fejlôdési lehetôségeit. Egy sor kérdésre kell választ adniuk. Kinek a jövôjét kell szolgálniuk? Az elitekét? A leszakadt emberekét? Hogyan kerüljék el az egyenlôsdit? Hogyan erôsítsék a középrétegeket? Hogyan támogassák azt a gazdagodást, amely önzetlen cselekedetekre is képes? Ezek napjaink Magyarországán ugyancsak aktuális kérdések.
- A foresight mellé illeszthetô még egy idegen szó: futurológia?
- Igen, de ez nem azonos azzal, amivel mi itt, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemen foglalkozunk - hangsúlyozta dr. Nováky Erzsébet. - A futurológia magyarul jövôképalkotás- tevékenységet jelent. A jövôkutatás tudományának ez csupán egyik eleme. Hasonlóan fontos a prognosztika is, amely azzal foglalkozik, hogy a múlt, a jelen tendenciái miként, milyen valószínûséggel élnek tovább. Röviden azt mondhatom: a jövôkutatás komplex tudomány, amely integrálja más tudományok vizsgálódásának eredményeit. Ezért munkánkban - többek között - filozófusokkal, fizikusokkal, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, környezetvédelmi és urbanisztikai szakemberekkel mûködünk együtt.
- Korábban mit láttak meg a képzeletbeli üveggömbben?
- Harmincöt éve folyik jövôkutatás egyetemünkön. Már a kezdeti idôszakban megfogalmaztuk az elsô hazai jövôképet. A Magyarország 2000-ben címû munkánkban modellszámításokkal, nemzetközi összehasonlításokra építve bizonyítottuk, hogy ha a dolgok úgy mennek tovább, mint a kutatást megelôzô 10-15 évben, akkor a nyolcvanas évek közepére jelentôsen mérséklôdik a gazdasági növekedés üteme. A Magyarország holnapután címû, a kilencvenes évek közepén-végén készült munkánkban nyolc lehetôséget vázoltunk fel hazánk társadalmi-gazdasági jövôjét illetôen. Végül is csak három jövôváltozat volt olyan, amelyet nemcsak a döntéshozók, de - a felmérések szerint - a lakosság is elfogadhatónak tartott.
- Most elsôsorban mi foglalkoztatja önöket?
- Napjainkban két alapvetô témakör vizsgálata áll érdeklôdésünk középpontjában. Az egyik: vajon azok a folyamatok, amelyek a jelenlegi gazdasági, társadalmi, politikai helyzetet kialakították, stabilak-e vagy instabilak. Az elsô esetben ugyanis kicsi a lehetôsége annak, hogy azokat meg tudjuk változtatni. A másodikban viszont van lehetôség a módosításra, a kedvezô irányú változtatásra. Ebben a módosításban meghatározó szerepet kap a társadalom jövôformáló ereje (s ez a másik alapvetô témakör), amely valósággá alakíthatja a kedvezô lehetôségeket, és segíthet a kedvezôtlenek elkerülésében. Ehhez a jövôformáló erôhöz a diplomás értelmiségi épp úgy hozzátartozik, mint a valamilyen oklevéllel rendelkezô specialista, vagy a "csak" jó mesterember, de a jövônkért mindnyájan felelôsek vagyunk.
A professzor asszony munkatársától, Szél Bernadett, akadémiai státusú fiatal kutatótól azt kérdeztük:
- E két kulcskérdés megválaszolását hogyan segítheti az oktatás?
- Két kurzust indítottunk. Az egyik a Finn Jövôkutatási Akadémia által koordinált nemzetközi projekt, amely a Hogyan tudjuk feltárni a jövôt? címet viseli. A hallgatók a nekik megtanított módszerek segítségével képesek lesznek arra, hogy a jövôbeli tendenciákat a jelenben észrevegyék, saját jövôképüket kialakítsák, s annak megvalósításáért aktívan cselekedjenek. Az én szerepem ezen a kurzuson "tutorként" a problémafelvetés, az irányítás, a diákok kreatív gondolkodásának formálása - tájékoztatott Szél Bernadett. - A másik kurzus alapvetôen kutatás, amelynek a témája a szelektív hulladékgyûjtés jövôje Magyarországon. Fôleg azt vizsgáltuk, hogy az emberek a környezet állapotát mennyiben hozzák összefüggésbe saját sorsukkal. Ami a diákokat, a majdani diplomásokat illeti: ha igazi értelmiségiek akarnak lenni, akkor nagyobb távlatokban, szélesebb összefüggésekben kell szemlélniük a világot, felelôsséget kell érezniük annak történéseiért. Így lehetnek a jelenben rejlô jövô cselekvô alakítói.
Azt mondják: szebb, mint az eredeti. A Borostyánszoba Carszkoje Szelóban, a Katalin palotában, "a világ nyolcadik csodája", az orosz háborús mûkincsveszteségek szinonimája. A száz négyzetméter nagyságú szobában minden borostyánból készült: a falborítások, a bútorok, talán csak a márványból és féldrágakövekbôl megalkotott firenzei mozaikképek kivételek. A szoba mézszínû fényben fürdik, borostyánsugárzás ragyogja be, ha esik, ha fúj.
Orosz mesterek húszévi aprólékos munkával faragták ki ismét a figurákat, a kockákat, rakták össze a mozaikokat, s amikor a vállalkozás a végsô szakaszban pénzhiány miatt elakadt, a német energiaszolgáltató, a Ruhrgas sietett segítségre 3,5 millió dollárral. Nem véletlen, hogy bár a Borostyánszobában néhány hete az utolsó mûtárgy is a helyére került, a hivatalos átadást Szentpétervár 300. születésnapjára idôzítették, szombatra, amikor a német kancellár is a jeles vendégek között lesz.
A Borostyánszoba a német-orosz kapcsolatok csúcs-, és mélypontjainak tükre. 1716-ban I. Frigyes Vilmos ajándékozta Nagy Péternek, a feltörekvô keleti hatalommal ápolandó barátság jeléül. 1755-ben építették be a porosz ajándékot, a borostyánból készült falpaneleket tükrökkel és bútorokkal együtt a Carszkoje Szelo-i nyári palotába.
1941-ben a Leningrád pereméig elôrenyomuló Wehrmacht-katonák leszerelték a Borostyánszobát, s ládákban Königsbergbe (ma:Kalinyin-grád) szállították, ahol nyoma veszett. A Borostyánszoba holléte azóta is talány: történészek, titkosszolgálatok, kalandkeresôk igyekeztek nyomára bukkanni - mindhiába.
A mai napig több száz "elmélet" táplálja a szoba mítoszát. Van aki azt állítja, hogy a königsbergi kastély bombázásakor égtek mézszerû masszává a pincében tárolt mûtárgyak, mások azt mondják, hogy még ma is ott fekszenek valahol a romok alatt, de van olyan merész feltételezés is, hogy 2000 nyarán a Kurszk tengeralattjárón akarták kicsempészni Oroszországból, ám a mûveletet a Kurszkon bekövetkezett robbanás kudarcba fullasztotta.
A Ruhrgast talán nem csak mûvészetpártolói szándékok vezérelték a munkák szponzorálásában. Politika és üzlet fonódik itt össze. Jelenleg a német földgázszükséglet egyharmadát, a nyersolajszükséglet egynegyedét Oroszországból fedezi Németország. Az esseni konszern már 1970-ben megkötötte elsô, gázszállításokról szóló szerzôdését a Szovjetunióval. A gázüzlet minden politikai feszültséget átvészelt, a Gazprommal, a világ legnagyobb gázkitermelôjével kötött szerzôdés 2030-ig érvényes. 1998 óta a Ruhrgas a Gazprom részvényese is. Ezzel a háttérrel határozott úgy 1999-ben, hogy 3,5 millió dollárral besegít a rekonstrukcióba.
Orosz részrôl nagyra értékelik a német gesztust, amely tovább gyógyítja a háború, a háborús veszteségek miatt még mindig sajgó sebeket. Németek hurcolták el a Borostyánszobát, németek segítettek helyreállításában.
Egy másik német gázkonszern, a Wintershall a Ruhrgas nyomát követte, amikor 1,5 millió dollárt ajánlott fel a Novgorod melletti Szûz Mária elszenderülése templom helyrehozatalához. Ez a templom is a II. világháborúban pusztult el, a 14. századból származó egyedülálló freskóival egyetemben. Azt mondják, hogy mûvészettörténeti szempontból a Szûz Mária elszenderülése még értékesebb is, mint az európai rokokó ékessége, a Borostyánszoba. A gesztusok talán elôremozdítják a háború végén zsákmányként elhurcolt német mûkincsek visszaadásának ügyét is.
"Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok." (Ap. csel. 2:1-4)
Krisztus feltámadását követô ötvenedik napon a Szentlélek kitöltetését, pünkösdöt ünnepli a keresztény világ. Elnevezése a görög "pente-kosztész" (ötvenedik) szóból származik. Az Ószövetség szerint kezdetben a zsidók zarándokünnepe volt, amelyen minden izraelitának meg kellett jelenni Isten színe elôtt. Késôbb az aratás, az elsô termés, majd a Sínai-hegyen kapott törvény kihirdetésének, a tízparancsolat adományozásának emlékünnepe lett. A keresztény egyház tanítása szerint Jézus ezen a napon küldte el a Szentlelket apostolai - és általuk minden Krisztus-hívô ember - számára. Pünkösd a lélek kitöltésének, a keresztény egyház megalakulásának, a misszió kezdetének ünnepe.
Gyermekkorom legszebb ünnepe a pünkösd volt. Ez a gyermeki felfogás a magyar nép lelkének megnyilatkozásaképpen vette körül szeretettel a nyár e kedves ünnepét, hiszen az egész magyarságban a pünkösd alkalmából bontja ki a költészet, a néplélek a maga kincseit leginkább. Poétikus, szívet fölemelô, lelket vidámító ünnep. Piros pünkösdnek hívja országszerte népünk s kedves dalocskája is így szól:
Már az állandó piros jelzô eredete bizonytalan. Lehet, hogy a szentírás elbeszélése után nyerte a piros jelzôt, ugyanis a Szentlélek tüzes s így piros nyelvek alakjában szállt az apostolok fejére, vagy talán a pünkösdi, más néven a gyönyörû bazsarózsa kölcsönözte a piros szólást. Lépten-nyomon elôfordul a pünkösdi versekben a piros rózsa. Kutatói terepmunkám alkalmával jegyeztem le Székpatakon talált régi varrottas falvédôrôl a következô verset :
A piros kendônek, pántlikának, bokrétának nagy szerep jut. Nagy vigassággal, alakoskodással, énekkel, a falu bejárásával s tánccal üli meg a nép, különösen a fiatalság.
Ebben a vidám ünneplésben, melynek vallásos lényege a Szentlélek eljövetelének emlékezete, a külsô vonatkozásokban az ôsrégi természetimádás nyomait kereshetni. Ismeretes, hogy az európai népek a kereszténység felvétele után nem szakítottak azonnal a pogány hagyományokkal, hanem ezeket, a nagyobbára természetimádó szokásokat megôrizték az egyes keresztény ünnepek mellett.
A nyár bevonulását minden nép különös elôszeretettel ünnepelte s ez a kereszténység nagy nyári ünnepéhez, a pünkösdhöz fûzôdött. A vetést zsendítô, a kalászt érlelô meleg nap tiszteletét a magyarokból nem lehetett kiirtani annyira, hogy az olasz és szláv hittérítôk imájába a természetimádás képei is befonódtak. Ékes példája ennek az alábbi könyörgés:
"Légy magasztalva te nagy Isten a mi testvérünkkel, a Nappal. Ott mily ragyogó a te jelképed, Uram ! Légy áldva a mi asszonynénénkkel a Holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal együtt, akik olyan szépek és fényesek! Légy áldva a mi szívünkkel a Széllel együtt, aki felhôket és a derült idôt hozza! Légy áldva a mi urambátyánkkal, a Tûzzel együtt! Oh mi szép, oh mi vidám, oh mi erôs és hatalmas Ô! Légy áldva, oh uram, a mi asszonyanyánkkal, a Földdel együtt, aki minket táplál és megtart". (Közli: Jókai, Osztrák-magyar monarchia, Magyarország, I. k. 307. I.)
A Nap tiszteletére mutat a koronázás napvágása is, a négy világtáj felé.
A pünkösdi szokások a magyar, szláv és germán népeknél sok egyezô vonást mutatnak. Lényegük egyforma, csak az aprólékosabb felékesítésben, cicomában van a helyi felfogás szerint eltérés. Igen gyakran fordul elô a pünkösdi király, vagy királyné körmenete, hol szekéren, hol lovakon. Nem marad el a cifra kíséret, pisztolylövöldözés sem.
Pünkösdkor régen több kegyhelyen - Csíksomlyón, Andocson, Radnán stb. - zarándokbúcsút tartottak. Ezek közül néhány már veszített jelentôségébôl, a székelyföldi Csíksomlyón azonban máig a pünkösdi búcsú vonzza a legnagyobb tömegeket. A zarándoklat - a negyvenévi tiltás ellenére - annyira kiszélesedett, hogy ma már a romániai magyarság legnagyobb egyházi ünnepévé vált. Már nem csupán a környékbeli katolikus falvak népe keresi fel a somlyói "Csodatevô Máriát" pünkösd szombatján, mint hajdan, hanem más tájakon, sôt külföldön élôk is, akik között egyre több a protestáns hívô. Összeköti ôket a Krisztus tanításába vetett hit, számos egyházi ének és Csíksomlyó, a székelység történelmi kegyhelye iránt érzett tisztelet. Ide jönnek ünnepelni, együvé tartozásukat, magyarságukat a vallás rítusaiban megélni és mások számára is felmutatni.
Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe, különleges ajándékot kínál számunkra. Olyan ajándékot, amely titokzatos, határtalan és csodákat mûvel. A lélek ajándékát, amit csak Krisztus küldhet el nekünk, és amit a bibliai vak egyszerû szavai fogalmaztak meg legtisztábban: "Csak azt tudom, hogy vak voltam, és íme látok!" Ezen a pünkösdön is egy akarattal kérjük és várjuk mindnyájan Krisztus nagy ajándékát, a Szentlélek eljövetelét.
Apám 1990-ben ismerte fel a Duna Televízióban a "volt gazdáját", s elérzékenyült. A mûsorban az író felhívást tett közzé: arra kérte a televízió nézôit, hogy küldjenek neki tárgyi emlékeket, fényképeket, melyek a régi otthont idézik. Wass Albert 1990-ben még szembe tudott nézni a fájdalmas múlttal.
Ekkor vette ki apám a családi albumából azt a két fényképet, melyek közül egy megjelent a Wass- korban is: A tarantász lóval. Sajnos a fényképek nem jutottak el a floridai címzetthez, így apám levelet íratott velem az írónak, s a levélváltást itt közlöm némi aggodalommal, mert eszemben van egy Wass-felmenô véleménye az ilyen dokumentumok közzétételérôl.
"...es ist eine unerlaubte und unsittliche Handlung, auch nur eine Zeile von einem Schriftsteller zu veröffentlichen, die er nicht selber für das grosse Publicum bestimmt hat. Dieses gielt ganz besonders von Briefen, die an Privatpersonen gerichtet sind. Wer sie drucken lässt, oder verlegt, macht sich einer Felonie schuldig, die Verachtung verdient1..."
[…meg nem engedett és erkölcstelen cselekedet egy írónak akárcsak egyetlen sorát is közölni, melyet ô maga nem szánt a nagyközönségnek. S ez különösképpen vonatkozik az olyan levelekre, melyeket magánszemélyekhez intézett. Aki ezeket kinyomtatja vagy kiadja, árulást követ el, mely megvetést érdemel…]
A fenti idézet Wass Ottilia késôi feljegyzései közül való: a Kemény Zsigmonddal való "regényé"-hez, beteljesületlen szerelméhez fûzött rövid kommentár.
Ám Wass Albert nincs már az élôk sorában, így nem kérdezhetem meg, hozzájárul-e ahhoz, hogy apám levelét s az ô arra írt válaszát közzétegyem. Mégis remélem, hogy nem követek el "árulást".
19392-ben az Ön szentgotthárdi birtokán gazdasági teendôket végeztem. A napokban örömmel értesültem a Magyar Rádió hullámhosszán keresztül, hogy jó egészségnek örvend, aminek hasonló korú idôs ember létemre nagyon megörültem. Az üggyel kapcsolatban jutott eszembe Önnek a Magyar Rádión keresztül 1990-ben tett felhívása, melyben családi ereklyéket kért közeli ismerôseitôl. Abban az idôben borítékba helyeztem 2 db. családi képet, amelyeket el szerettem volna küldeni Önnek, de mivel nem ismertem az Ön címét, a Magyar Rádión keresztül voltam kénytelen továbbítani. Mind ez ideig sem a rádiótól, sem Öntôl semmiféle visszajelzést nem kaptam. Feltételezem, hogy a küldemény nem jutott el Önhöz. Az egyik kép a Berta nevû nevelônôt ábrázolta, mellette Vid nevû, kb. kétéves kisfia, valamint a kisebbik gyermek a gyermekkocsiban. A másik kép a Taranta3 nevû vadászszekeret ábrázolta befogott lovakkal, s a szekéren az udvar személyzete, rajta a Jánoska nevû erdésszel, Rebi szakácsnôvel, valamint Kelemen Magdával, aki közvetlen alkalmazottja volt az idôsebbik grófnônek. Tudatom továbbá, hogy Kelemen Magdával még az év végén mind a ketten eltávoztunk az udvarból, s karácsony elôtti napokban Székelykálon megesküdtünk4. Jelen levelemet Debrecenben lakó lányom közvetítésével küldöm […]5.
Jómagam jelenleg Marosvásárhelyen lakom, s nyugdíjazásom elôtti idôben többször átutaztam Szentgotthárdon szomorúan látva az ottani pusztítást.
Tudatom továbbá a riporternô, É. Szabó Márta nevét, aki - állítása szerint - a fényképes levelet, melyet 1990-ben küldtem Önnek, átadta az Ön kedves feleségének, aki Budapesten épp átutazóban volt.
Szeretném megtudni, hogy mi lett a küldemény sorsa.
Válaszát várva további jó egészséget kívánok. Kérem a választ a lányom nevére, Debrecenbe küldeni.
Balázs András, született 1909.
Levélbeli érdeklôdésemre E. Szabó Márta riporternô tudatta, hogy a képeket átadta az író feleségének. Ám az író nem kaphatta kézhez, mert a fenti levélre a következô válasz érkezett:
Édesapja kért meg hogy erre a címre küldjem válaszomat. Bizony az idô erôsen elszaladt fölöttem s fölötte is, de ezen már nem segíthetünk. A régi otthon már nincs: semmi se maradt belôle, csak az emlékeink. Édesapja küldeményét sajnos nem kaptam meg. De nem is fontos már. Én féllábbal oda- tul vagyok már s fiaim, bár öten vannak, sajnos beszélni se tudnak már magyarul. Az amerikai jólét és ennek elnyerhetô lehetôségei megbabonázták ôket. Több mint féléve nem láttam már egyiket sem. De már nekem sincs sok idôm hátra és akkor "hazatérek" megint Isten országába, kedves-szép Erdélyembe. S ha az ÚR lehetôséget nyújt ahhoz, hogy idônként "kísértet" is lehetek: jól megriasztom a bocskorosok leszármazottait!
[kézírással] Wass Albert bácsi
Életem egy része könyvek közt telt el. Szûkszavú apámat, aki végigélte hol magyar, hol román állampolgárként ezt a századot, én, mint kései gyerek, mindig könyvvel a kezében láttam. Bár olvasmányairól nem beszélt, mégis idôrôl idôre kezembe adott egy-egy könyvet:
Majd némán követte az olvasmány sorsát, egy- két célirányos kérdéssel ellenôrizte, hogy végére jártam-e a könyvnek, s utána közölte velem egymondatos véleményét. A funtineli boszorkányról így nyilatkozott:
- Olyan mint a Víziboszorkány. Ki is írta azt?
Amikor apám könyvespolcára megszereztem a rendszerváltás után közvetlenül megjelent A funtineli boszorkányt, melyet már vaksága miatt nem tudott végigolvasni, Marosvásárhelyre hazautazva többször neki akartam fogni a trilógiának, melyet nyári olvasmánynak szántam. Ám az szôrén-szálán eltûnt. Betûéhes sógorom elvitte. S mire végigolvastam Wass Albert szinte teljes életmûvét, az "Ezt olvasd el!"- adósság kamatozni kezdett.
Wass Albert életmûvét már nem elég végigolvasnom. Írnom kell róla.
1 Dr. Kántor Lajos: Czegei Gróf Wass Ottilia az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy jótevôje. Erdélyi Tudományos Füzetek, Szerk. Dr. György Lajos, az E.M.E kiadása, 1938/96. sz. (2129. leltárszámmal), Cluj 1938. - 22. l.
2 A valóságban 1938-ban. B. I.
3 Helyesen tarantász: orosz szó, jelentése "rugózatlan, fedett utazókocsi". A képen egy szekér volt, leszedett oldaldeszkákkal, így akár tíz személy is felfért rá lovagló ülésben.
4 A házassági anyakönyvi kivonatot Székelykálban, 1938. december 22-én állították ki.
5 […] jelzetû kihagyást ott alkalmaztam, ahol a levél a személyes adataimra vonatkozik.
"Ha a románokat és a magyarokat arra kérnôk, hogy sorolják fel és nevezzék meg azokat az eseményeket, amelyeket az együttélés során cselekedtek, az esetek túlnyomó többségében mindkét fél a rosszra emlékezne. Ez az állapot odavezet, hogy ami magyar lélekkel szemlélve égbekiáltó igazságtalanság, az román tudattal épp az ellenkezôje lehet. Ezek után feltehetô a kérdés: vajon mi csak ártani akartunk mindig, és semmi olyat nem tettünk, amiért kölcsönösen hálásak lehetnénk egymásnak?"
Az elôszóban Kötô József "boldogulásunk kézikönyvének" nevezi Beder Tibor új kötetét. "Sajátos transzilván világunk és e tájon való megkapaszkodásunk közös gyökere a Bethlen Miklós, Kemény János által kimunkált önéletírás mûfaja. Beder Tibor könyve ihletôdik szellemiségükbôl: a saját sorson keresztül nem énregényt alkot, hanem egy közösség sorsdokumentumát próbálja az olvasó elé tárni. De ahogy korunk zaklatott életritmusa és alkotási szemléletmódja kívánja, immár a szerzônek nincs ideje csiszolni irályát, hanem elsôrendûen kollázstechnikával dolgozik, a személyes vallomások és dokumentumok egymás mellé vágásával növeli kommentált önéletírása hitelét. S éppen ez adja meg a könyv értékét és báját. A Csíkba szakadt, de csíkivá vedlett, nem katolikus székely-magyar ember rácsodálkozása az akár a csíksomlyói iskolai misztériumjátékokban is testet öltött csíki lét misztériumára végül is egy értékteremtô övezet szellemiségének, olykor fiziológiai, biológiai determináltságának rejtelmeit próbálja feltárni."
A könyv a rendszerváltás 52 napját
megidézô összeállítással indul - le-
számolás a
"lépcsôházfelelôsök", a
"házfelügyelôk" aranykorával. A fejezetek
és alfejezetek címe igen beszédes: FÔ A
FUNKCIÓ (A lépcsôházfelelôstôl a
fôtanfelügyelôi beosztásig; A szabadságolt
tanfelügyelôség; Hogyan lett belôlem
fôtanfelügyelô; Töprengések a megye legnagyobb
tanügyi székében), ELTÉRÔ
GONDOLKODÁSMÓDOK ÉS ÉLETÉRZÉSEK
KERESZTTÜZÉBEN (Szerencsés földrajzi fekvés;
Én más templomba járok; Te más nyelven
beszélsz; Még itt is jobb, mint Csíkban; Hát
én immár kit válasszak), A POLITIKA
MINDENHATÓSÁGA (A hisztériakeltés
mûvészete; Az utasításokat nem kell vitatni;
Névadás bonyodalmakkal; Ismét épül Bábel
tornya), A JÖVÔ ISKOLÁJA (Iskola és
önkormányzat; Küzdj és fennmaradsz).
Akárcsak törökországi útikönyvében, itt is mindvégig a tanítás, a tudatosítás szándékával él a szerzô, munkáját kis erdélyi kézikönyvként is lehet olvasni. "2002 tavaszán 21.698.181 embert vettek nyilvántartásba Romániában. A románság száma 19.409.400 volt. A magukat más nemzetiségûeknek valló állampolgárok száma majdnem két és fél millió. Ebbôl másfélmillió magyar. Ez azt jelenti, hogy az ország minden hetedik lakosa nem román."
Ennyit arra, hogy ez az ország "egységes nemzetállam". Az volna üdvös, ha könyvét nagy példányszámban adnák ki - románul. Ha rég nem volnék túl "dekabrista" optimizmusomon, hinném is, hogy jótékony hatással lenne a román-magyar viszonyokra. De sajnos, tudom, hogy a többséget sosem érdekli a kisebbség, csak ha bûnbakot kell találnia valami balhé okán. "Saját tapasztalataim igazolják - mondja Beder -, hogy munkahelyemen, a románok túlnyomó többségével mindig jól ki tudtam jönni és ma is hálával gondolok azokra, akik számtalan nehéz helyzeten átsegítettek. És tisztségembôl távozva sem sajnálnak küldeni egy-egy ünnepi üdvözletet vagy baráti beszélgetést. Ezért is nehéz számomra megérteni, hogy ez a rendkívül tanulékony, színes, jó humorú, mûvészkedvû, hajlékony, leleményes és rokonszenves délies nép miért nem fogadja el másfélmillió magyar feléje nyújtott kezét?"
Szép kérdés; de Beder Tibor nem naiv. Félelme az új Bábeltôl retorikusnak tûnik, de nem megalapozatlan: " Ma ismét épül a Bábel tornya. Megkezdôdött az emberek nagy összeborulása. Magyarok, románok, szlovákok, csehek, lengyelek és még sokan mások földig hajolva várják a bebocsátást a Kánaánba, az Európai Unióba, amely egy még nagyobb monstrumnak a része, amelyet úgy hívnak, hogy globalizáció. Ez lesz korunk Bábel tornya."
Ha felépül, addig s addig kerülgetem, mint Allah hívei a Nagy Kaabát, míg valahol a tövében - prédikátor képében - rátalálok Beder Tiborra. És akkor lesz két ember, aki még érti egymást. És elkezdjük a többit is tanítani. (Beder Tibor: A szék. Magister Kiadó, Apáczai Csere János Pedagógusok Háza Csíkszereda, 2003)
B.D.
A nyárikonyha álma, Fény hull arcodra, Kapu kék mezôvel, Az én nagy szerelmem, A szôke Nyárád... Jó címek. A képek még jobbak. Festôjük, Szép György meg is lep velük. Nem azért, mintha eddigi festményei nem örvendtek volna széles körû elismerésnek, újdonságaival okoz meglepetést kiállítása a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti termeiben. Az absztrakció, a formabontás terén tett újabb lépések, a derûs, élénkebb színek jelentkezése, és mindenekelôtt a méreteiben, megoldásaiban is lenyûgözô aktsorozat vonja azonnal bûvkörébe a belépôt. Az lehet a nézô benyomása, hogy kegyelmi állapotban festette a mûvész ezeket a képeket. Sokat nem is tévedhet, ha a szignó mellett a dátumokat is megfigyeli és rájön, hogy a kiállított munkák nagy többsége a folyó esztendô elsô felében készült. Egy magánbeszélgetésben Szép György aztán be is vallja, hogy a múlt évben mintha kissé megtorpant volna, de annál bôvebben buzogott fel alkotókedve az idén. És milyen jó, hogy így történt, egy egész sor értékes kompozícióval gazdagította életmûvét és ajándékozta meg a tárlatlátogatókat.
Témái mit se változtak, képein ugyanazok a falu ihlette, lélek látta tájak tárulnak elénk, mint korábban, sajátos emlékegyveleget, nosztalgiát és festôi titkokat hordozva, de a mély, feneketlen zöldek, barnák, szürkék, feketék és az ezekbôl felsejlô, felragyogó fehérek mind több sárga, vörös, kék és más élénk, vidám folt társaságában nyitnak ablakot a világra. Külsôre, belsôre egyaránt. Érdekesen észlelhetô ez azon a két festményen, amelyen a festô - akárha komputeres lehetôségeket kölcsönözve - ablakszerû kivágást ékel a nagyobb tájképbe. Úgy érezhetjük, hogy kint is vagyunk, bent is vagyunk, ki is látunk és befelé, az alkotóra is tekinthetünk az ablakon. Ha ezt a befelé vizsgálódást választjuk, a tárlat egésze révén is egy halk szavú, kevés beszédû, csendes alkotómûvészt vélünk felismerni, akiben azonban legbelül érnek, forrnak az érzések, indulatok, hogy idônkét felszínre törjenek, kirobbanjanak, mint a vulkán. És erôteljes, dinamikus, felkavaró hatású gesztusokat szüljenek. Ez magyarázza a Szép-képek jellegzetes faktúráját, a finom ecsetkezeléssel egyenletesre, fényesre simított felületeket, amelyeket harsányan, sikítón kavar fel a vastagon, új dimenziót képezôn egymásra kent, késsel felvitt kontrasztszínek domborzata. Megtöri a harmóniát? Nem, inkább újabbat, zenemûszerû kompozíciót teremt. Találó példa rá a Csend. Ezen már nem ismerhetô fel az a néhány motívum, amelytôl a festô elindult. Más képeken még ráismerhetünk egy-egy kapura, falra, háztetôre, kemencére. De nem ez a lényeg, hiszen a hagyományôrzô vidék, a patriarchális falu csak ürügy a festô számára a látványalkotásban. Fontosabb számára a sejtetés, mint a konkrét formák visszatükrözése. Dsida Jenô Pasztell címû versének zárósorait juttatja eszünkbe: "mind nagyobb a néma sejtés,/ mindig több a mélyre- rejtés,/ minden nappal, amit élsz, / több, amirôl nem beszélsz."
A költôi gondolat érvényes arra a hat aktra is, amellyel Szép György festészete jó ismerôit is elkápráztatta. Pasztell és szén keverékével képes olyan kisugárzást, belsô ragyogást létrehozni, ami csak ritkán és keveseknek sikerül. Szokatlan, enyhén erotikus pózban megörökített nôi testei a festôi bravúrokon túl azzal a képességükkel is megragadnak, hogy ugyancsak nosztalgiákat, tartós élményeket, emlékeket ébresztenek a tárlatlátogatóban. Akadhat olyan, akiben szintén dsidai rímek, ritmusok csendülnek meg. Hogy is szól a Tavalyi szerelem? "Emléke visszacsillog/ s olykor arcomra tûz,/ arcomra, mely fakó/ s elmúlt évekbe néz./ Fényes volt, mint a csillag,/ forró volt, mint a tûz,/ fehér volt, mint a hó/ s édes volt, mint a méz." Ilyen ez az álomteli, vágyakozó, fényes, folyóparti, kékben, zöldben játszó ciklus is. El ne szalasszák megtekinteni!
N. M. K.
- Mindenre emlékszem - szólal meg váratlanul Göcsi. Két órája kocsikázunk, hang nem jött ki a torkán. - Emlékszem, egy versikére, de nem jut eszembe. Úgy kezdôdött, "Gyere nálunk...", ami furcsa, mert ugye az a helyes, hogy: gyere hozzánk. Már semmin sem döbbenek meg, Dancs Annamari egy szerelmes nótában a hapsi lelkét követelve így fogalmaz: "add oda nekem". Hát az oda az ott van, itt pedig az ide, nem igaz?
Göcsi nagyot sóhajt, ilyen kiadósat rég vizeltem, teszi hozzá magyarázatul, és megint megnézi a kocsi oldalán a feliratot, SUKO, ez áll ott, van egy népdal, dúdolja, "Az én csizmám disznóbôr, / Most szegôdtem Sükôbôl", hát nem csodálatos a japán-székely barátság?
Nem tudom követni, különben is olyan gyorsan biceg vissza a kormányhoz, hogy idôm se jut felhúzni a cipzárt a sliccemen. - Mindenesetre nem vagyunk egy plázageneráció - mondom, hogy ne hallgassak. A kanyargós úton nem tudok nyugodtan koncentrálni, mindenféle badarság ugrik elô, pedig az volt a szándék, hogy kimegyünk a Barátok erdeje fölé, ott hatalmas cseresznyéskertnek kell lennie, szót értünk a csôsszel, esetleg tüzet is rakunk, sütünk flekkent, zsiványpecsenyét, a hûtôládában küküllômenti bor, az egyikben, a másikban aranytartalék: debrôi hárslevelû. Mikor kimondtam, hogy deb-rô-i hárs-le-ve- lûûû, lá-lá-li, lá-li-li-lá, muzsikál a szívem, ez a fontos, semmi más, és tessék, mit böfög az agyam? A Jucinak nagy marketingot kell adni. Revitalizációs program az élménytársadalomban.
- Tessék? - kérdi Göcsi, de son vrai nom: Gödri Öcsi.
- Ja nem, csak böfögtem - böfögöm, nehogy má' szfinxnek gondolja a Bedô csúpját, ezt a hetyke sziklácskát. Konzerváló eszmeáramlat, esélyteremtô, szolgáltató, adózabáló állam.
- Tudod, mit mond Jean Baudrillard New Yorkról? - állítja meg a kocsit váratlanul. - Hogy az a világ teljesen át van itatva gazdagsággal, hatalommal, szenilitással, közömbösséggel, puritanizmussal, mentálhigiéniával...
- Ez az utóbbi: tetszik. Ez a kilépôm pártokból, civil szervezôdésekbôl... Ezzel mondom le közéleti szerepléseim javát.
- ...nyomorral, pazarlással, technológiai gôggel és haszontalan erôszakkal - levegôjében mégis frissességet lehet érezni. Miért? Talán mert az egész világ egyfolytában róla álmodik - Amerikáról, natúr -, miközben ô: uralkodik rajta és kihasználja.
Eminens érdek, széles konszenzus. Ócska ideológiai klisék.
- Felséges templom, a hegyi legelô. Mormolj, pajtás, egy sor Tamásit. Well, mecsa macsó fennsík? Befogja panorámáját szélesvásznú tekinteted?
Zászlóaljnyi okostojás. - Ja? Hát mit mondjak, láttam már üdítôbbet. Hol van itt cseresznyés?
- Hát, az nincs - legyint csalódottan. Kiszáradt fák itt-ott az elvadult tájban, az egykori gyümölcsöst felverte a gaz, elbokrosodott, apróvadak paradicsoma lett. (Nincs a lelkemben szomor, szeretem ám a nyulat, rókát.)
- Akkor hát nuku csôsz, kuku cseresznye, csucsu meggy.
- Hát igen. Teveszar mint agrárdotáció - vállalja át memóriám gubancait. - Tudod, mit írt a haverunk, aki egyszer már feljött?
Göcsi szerint kétféle rendes ragyabunkó van a világon: aki már feljött, de még lemegy héba- hóba, és aki úgy ment le, hogy sosem hozzák fel többé. (Helyszín: a padló.)
- Azt írja, halvány gôze sincs, mi lesz az erdélyi útjából. Két éve készülôdik, ide is kihoztam volna, de most már ezért minek. (Mutatja a pusztát.) Szent György módjára vívja a csatát szeszsárkányával. Kies alkoholizmusával. Angyali depressziójával.
- De a bort azért megkóstoljuk, nem? Bort és sajtot. Panírozott sajtot hûs küküllômentivel.
- Frajd Zsiga bá pesti tanítványa mondta Ady kapcsán, hogy ezt a szemétdombot, amelyen ilyen virágok teremnek, ezt nem érdemes megbolygatni...
- Vagy inkább a debrôit? Házikolbásszal.
- Nem képes életmódot változtatni. Az életmód-változtatás nála már személyiségzavarral is járna. Mint rendes polgár valószínûleg jó lenne - asszonyi szemnek. Minden este pontosan hatkor otthon volna. Nyugisan, semmi ellen nem ágálva élne. Tisztán és unalmasan.
Kinyitja végre a csomagtartót, egy pillanatig merôn nézi, mintha Dusa Laji barátunk ücsörögne ottan, fedelesbe kötözve. Aztán tovább idézgeti szabadon a debreceni költôt.
- Nos, például egy nônek ô mindent megbocsát, kivéve azt, hogy unalmas. Lehetséges, kérdezi, úgy a levegôbe, hogy éppen a hibája az a "buké" - amiért szeretik a nôk, s elviselik mások is? Hisz egymást úgysem erényeinkért szeretjük.
Pukkan a dugó, végre hozzám bicebócáz Göcsi. Nem tudom, milyen lehetett gyermekkorában, mesélte, hogy apjuk aratás elôtt új kôrispataki kalapot vett magának, a gyermekek közül a legnagyobbik örökölte a régit, az a magáét az öccsének engedte át, és így tovább. Most is kalap van a fején, de persze úri vászonkalap, albinós arcából külön kifehérlik két pamacs szemöldje, kibontom a palackot, töltök, felhajtja, aztán levágja a kalapot, homlokára csap.
- Megvan! "Gyërë nálunk Magdolnára, / Föltoszítlak a mëggyfára. / Ëhëtsz mëggyët ëlëgët, / Míg a szëmëd kimërëd!"
- Milyen szépen mondod a rövid zárt ë-t!
Dicsérjük egymást, eldaloljuk a sükôi nótát. Göcsi kurjant, kezembe nyomja a digitális fényképezôgépet. Ledobja zakóját, ingét-nadrágját, jön a bika!, üvölti, ott az a göcsörtös "túlélô", feltámadásért esdeklô cseresznyefa, kínlódva tornássza magát az ágára. Le kell kapnom. Majomszuvenír.
Egyéb bizony nem érdekel. Göcsi kölyökkorában rákapott a szomszéd cseresznyéjére, a gazda megleste, korbáccsal várta a fa alatt. Hogy ki ne kapjon, Göcsi az alsó ágak egyikérôl nagyot ugrott, hátha a kerítésen kívülre pottyan. Aztán elhúz onnan izibe.
De hát ott volt az a karó. A kerítést gúnzsos (így mondta) fiatal gyertyánból fonták, karóit pedig gondosan kihegyezték.
Jobb arcán az a lyuk nem szerelemgödröcske. Jobb farán az a másik, nagyobb lyuk bizony a karó helye.
Indiánüvöltéssel ugrik, lerogy. Igyunk, vigasztalom, ne meséld el azt is újra, hogy elhagyott mind a két feleséged. Másnak egy van, s az is marad.
Tüzet teszünk, sül a hús, két civil hétvégézik a vadonban. Felsôtestünk, combunk is pecsenye. A Göcsi hátán külön virít öt- hat cseresznyehólyag, amiket az apja hagyott emlékbe, mikor a szomszéd odakiabálta. Vetett rá jópárat, aztán ölébe vette fiát, és a szénára fektette. Itt szaladt vele a szekér a rövidítésen, a Kerekerdô bokrai között, a körorvoshoz. Onnan a mentô vitte tovább.
Valahonnan ismerôs nekem ez a palota, nyögi Göcsi. A szélesvásznú táj lassan szürkébe vált, a Bedô csúpján megjelenik Durumó, csattogtat hatalmas nyolcfonatú ostorával. Csiklik az ég, fényvillámok viháncolnak.
Nekünk bizony šecko jedno. Eszünk-iszunk, élvezzük a mennyei lézerdiszkót, a szín- és hangorgiát, meghalnánk szívesen. Halleluja.
Bomlik a magasság, ömlik a mennyei prioritás.
Bölöni Domokos
- Beszélgetés Bogányi Gergely zongoramûvésszel -
Május 22-én erdélyi hangversenykörútja újabb helyszíneként lépett közönség elé városunkban is hatalmas sikerrel Liszt: Esz-dúr zongoraversenyét szólaltatva meg Bogányi Gergely magyarországi elôadómûvész. Életrajzi vonatkozásairól olvasva a mûsorfüzetben, talán valószínûtlennek is tûnhet, hogy ennyi elsô díj - Budapesten Chopin-, Mozart-versenyeken, akár olyan nemzetközi megmérettetésen, mint például Helsinkiben a Helmi- Vesa elôadói versenyen egymást követô három alkalommal is, ill. a Kuhmói Nemzetközi Hármasverseny díjazottja. Liszt-díjat is adományoztak már neki, a nagy magyar szerzô 12 Transzcendens etûdjét is mûsorára tûzte. 7 CD-felvétele között találni olyat is, mely-többek között Liszt Ferenc valamennyi hegedûre és zongorára írt mûvét az ô tolmácsolásában ôrzi. Elvitathatja-e bárki Baranyai László, Matti Raekallion, Sebôk György, Dimitri Baskirov, Schiff András, Fischer Annie, Murray Perahia és más mûvésztársak, a zongora megannyi nagymestere oldalán, tudása "táptalaján" elôadómûvésszé érett- formálódott, emberként mégis rendkívül egyszerû, szerény, közvetlen fiatalembertôl szülôvárosa, Vác díszpolgára címét..?! Örömünkre szolgált, hogy elbeszélgethettünk.
A hangversenysorozat plakátjával, elegáns grafikájú mûsorfüzetével, "fejedelmi" kardvirágcsokorral érkezik néhány perccel koncertje után. Le is ülhetnénk máris, azonban egy csoport fiatal fut be. "Gergelyt" keresik. Hogy üdvözölhessék, hogy gratulálhassanak. Pillanatok alatt derûvel, nevetéssel tele a tágas irodahelyiség.
- Ami a tárgyi emlékeket illeti, nem vagyok gyûjtô. Semmit - kritikákat, krónikákat, bélyeget - nem gyûjtök - mondja a lányok, fiúk távoztán. Ezeket a "dokumentumokat" az otthoniaknak viszem. Kicsit azért is, hogy majdan megmutathassam, hol koncerteztem.
Ami az élmény másik forrását jelenti, számomra az a döntô. Mindig is úgy éreztem, mindaz, amit elôadómûvészként végzek, nem csak szakma. Egy élet. Életforma. Élmény számomra, hogy egy csoport kolozsvári konzervatóriumi növendék utazik ide, hogy meghallgathasson. Vagy hogy - mint tegnap Kolozsváron történt, hisz koncert után ôk is megkerestek, hogy szót válthassunk - Aradról érkeztek...
- Így utólag szinte természetesnek tûnik, hogy már kisgyermekként különdíjban részesült.
Négy és fél, öt éves koromban kezdtem el zongorázgatni. Emlékszem, Nyíregyházán rendeztek országos zongoraversenyt. A résztvevôk számára az alsó korhatár nyolc év volt. De mert kor szerint nem nevezhettem be, díjat nem kaphattam. Így váltam a jelképes különdíj gazdájává.
- Valószínû, nem az elsô zenész a családban.
Örökségem a zene. Édesanyám, édesapám zenetanár. Otthon mindig muzsika szólt. Sosem volt úgy, hogy édesapám kórusából ne jött volna hozzánk valaki. Énekelgettek. Ô zongorázott, orgonált. Bach-darabokat például. Kántorkodott. Zenei környezetbe születtünk bele. Szinte nem is emlékszem másra, mint arra, hogy mindig is zenéltünk. El sem tudtam volna képzelni, hogy ne zongoráznék! Rengeteget dolgozom.
Két napom nem egyformán! Napjaimban nem létezik rendszer. Nem tudnám megmondani, hány órát, s mikor gyakorolok. Annyit utazom, annyit játszom, hogy egyszerûen képtelen vagyok órarendet készíteni.
- Földrészt földrész, országot ország, koncerttermet koncertterem vált. Ez az élet- és munkaritmus hosszú távon azért rendkívül megerôltetô.
Még nem vált a teljesítmény rovására. Bár nincs kizárva, hogy - mondjuk - két év múlva kikészülök. Különösen olyan értelemben, amint mindig is játszom. Soha nem va