|
LV. évfolyam 128. (15395.) sz. |
2003. június 5., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Kovács László magyar külügyminiszter a kedvezménytörvény folyamatban levô módosításával kapcsolatban tett román külügyi nyilatkozatban azt tartja a legfontosabbnak, hogy a román kormány a jelek szerint tudomásul vette a törvénymódosítást.
Az MTI-nek nyilatkozva a külügyminiszter kijelentette: ,,Valamennyi tárgyalásomon, amit a szomszédos országok vezetôivel errôl a kérdésrôl folytattam, azt hangsúlyoztam, hogy a kedvezménytörvény nem kétoldalú szerzôdés, teljesen más természetû, mint például az alapszerzôdés, ahol minden egyes szóhoz kellett a két fél egyetértése. Itt tehát nem az egyetértést igényeljük, hanem a tudomásul vételt. Annak elfogadását, hogy ez a törvény nem sérti egyetlen szomszédos ország szuverenitását, érdekeit, érzékenységét sem. Ez a Magyar Köztársaság törvénye, tehát nem azt várjuk, hogy örvendezzenek neki, de azért fontos, hogy reagálásuk mégis pozitív legyen, elvégre az ô állampolgáraikról szól."
Kovács László a román nyilatkozatot ebbôl a szempontból pozitívnak tartja. Ami azt a megjegyzésüket illeti, hogy vannak még a törvényben nem eurokonform részek, ,,mi nem látunk benne ilyen részleteket, de a magyar kormány kész errôl baráti hangú véleménycserét folytatni a román külügyminisztériummal,,. A módosítás tervezetét a kormány egyébként eljuttatta az EU intézményeihez is. Elôzetes véleményt már nyilvánított egy magas rangú EU tisztviselô, aki szerint a törvény teljesen megfelel az EU elvárásainak - mondta az MTI-nek Kovács László.
A tavalyinál tartalmasabb együttmûködési szerzôdést köthet az RMDSZ Maros megyei szervezete a helyi szociáldemokratákkal. Hétfôn sikerült egyezségre jutni a vitás kérdések tekintetében, így a szöveget a legrövidebb idôn belül véglegesíthetik és jövô hét elején - talán már hétfôn - alá is írhatják a 2003-ra szóló protokollumot. Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke úgy véli: ahhoz, hogy az idei egyezménybe foglaltak meg is valósuljanak, szükséges, hogy az aláíró felek komolyan vegye a vállaltak teljesítését.
A hétfôi, utolsó megbeszélésen elég nagy létszámú RMDSZ-es, illetve SZDP-s csapat találkozott a prefektúrán, és sikerült a 2003- as megegyezés még vitás pontjait is tisztázni, így most már lehetôség van arra, hogy a legrövidebb idôn belül véglegesítsük a szöveget - mondta a megyei elnök. - Valószínûleg hétfôn alá is írjuk az egyezményt. Ez a szerzôdés részben a tavalyi protokollumot követi, részben a 2003-ban megkötött központi egyezmény kitételeit veszi alapul, tehát a felépítés szempontjából erre a két dokumentumra hasonlít. Minden olyan fontos kérdést igyekeztünk belevinni, amelyekrôl úgy éreztük, hogy a tavaly nem valósultak meg, illetve olyan kitétele is lesz a protokollumnak, amely megvédi az eddig elért eredményeket, hogy ne térhessünk vissza azokra a dolgokra, amelyek már megvalósultak - fogalmazott dr. Kelemen Atilla, aki szerint az idei megegyezésnek nagyon kényes pontja volt az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karainak a létrehozása. - Ekörül nagyon sok munkára, illetve minisztériumi és helyi szintû egyeztetésre volt szükség. Reméljük, hogy az egyetemi autonómia csorbítása nélkül, európai szellemben és a román közösség számára is elfogadható módon sikerül rendezni ezt a dolgot - mondta.
Az RMDSZ képviselôi négy mellékletbe sûrítették azokat a kérdéseket, amelyek a Maros megyei magyar közösséget a leginkább érintik, így például a magyar vidékek infrastrukturális fejlesztését, amelyhez hozzátartozik az úthálózat korszerûsítése, a vízbevezetés és sok más egyéb. Külön fejezetbe került a magyar tisztségviselôk kérdése is, hiszen itt nem sikerült jelentôs elôrelépést elérni a tavalyi helyzethez képest.
- Még ha felépítésében hasonlít is ez a protokollum a tavalyihoz, mindenképpen tartalmasabb lesz az idei egyezmény, mint a 2002-es. Az elôzô évek tapasztalatából okulva azonban, amikor errôl beszélek, mindig hozzáteszem azt is, hogy ez végül is csak egy keret, amelyet abban az esetben tudunk tartalommal megtölteni, ha mindkét fél komolyan veszi a dolgát és megtesz mindent azért, hogy a megállapodások érvényesüljenek. Természetes, hogy aláíráskor az ember mindig optimista: én szeretném, ha számarányában is több dolgot tudnánk megoldani idén, mint tavaly és tavalyelôtt - nyilatkozta.
A megvalósítások számszerû felsorolása különben pozitív képet mutat, véli a megyei elnök, az elôzô évi egyezményben vállaltak 82-85% körüli megvalósítási arányára utalva. - Súlypontosan azonban nem látom ennyire kedvezônek a helyzetet, hiszen például az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatával adósak maradtunk a tavaly. Ez egy tétele a protokollumnak, ugyanakkor igen fontos tétele, amely nem valósult meg. Ezért mondom, hogy nem feltétlenül arányt és matematikai számítgatásokat kívánok alapul venni, amikor az egyezmény megvalósítását elemezzük az év végén, hanem a vállaltak tényleges megvalósulását szeretném pozitívabban látni majd - mondta dr. Kelemen Atilla.
A mozgássérültek szervezete a pitesti-i Kasimis- Napfény alapítvány támogatásával a tegnap hozzáfogott tolókocsi-feljárót építeni azokhoz a lakásokhoz, amelyekben mozgássérültek laknak. Jancsó István a szervezet titkára lapunknak elmondta: hiánypótló kezdeményezés, hiszen az erre a városgazdáknak kellene odafigyelniük, mivel európa uniós követelmény e valóban hátrányt jelentô akadály megszüntetése.
Megtudtuk, ahol szükséges, kiépítik a feljárót, bármennyibe is kerüljön, hiszen van, ahol a mozgásséröltek a negyedik emeletre kell feljussanak. A Kasimis-Napfény alapítvány emellett kézmûvesmûhely létesítését és a mozgássérültek díjmentes ebédeltetését is felvállalta.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak képviselôi, az 1972-ben megtartott környezeti egészségtani tanácskozáson június 5- ét a környezetvédelem világnapjának nyilvánították. Az akkori nyilatkozatban az állt: ez a nap alkalom lesz arra, hogy a Föld lakosai jobban odafigyeljenek a környezetvédelemre, hiszen a nyersanyagtartalékokkal, a természeti kincsekkel való gazdálkodás meghatározhatja az emberiség jövôjét e bolygón. Az idén az ENSZ a környezetvédelem világnapját a vízgazdálkodásnak szánta.
Mint ismeretes, a szükséglethez képest a Föld édesvízkészlete nagyon kevés. Vannak olyan országok, ahol több millióan szomjaznak, vagy egészségtelen, rossz minôségû vizet fogyasztanak, ami hozzájárul a súlyos betegségek terjedéséhez. Az Európai Unió 2000. évi 60-as irányelvei elôírják, hogy az uniós országok és a csatlakozni kívánók milyen környezetkímélô vízgazdálkodást alkalmazzanak annak érdekében, hogy a meglévô vízkészletet megôrizzék, megtartsák vagy feljavítsák a felszíni vizek minôségét. Tavaly a Megyei Vízügyi Igazgatóság holland támogatással az említett irányelvet alkalmazó kétéves programot indított be a Maros vízgyûjtô medencében. Ennek alapján jelentôs lépéseket értek el a környezetkímélô vízgazdálkodási módszerek meghonosítása terén. Ami a megyeszékhelyt illeti, az Aquaserv ÖV európai uniós támogatással az ISPA-program keretében többéves - vízüzem- és ivóvízhálózat - feljavító program kivitelezésén dolgozik.
Az említett vízügyi gondokra való összpontosítás mellett az Európai Bizottság a június 2 - 5. közötti idôszakot Zöld Hétnek nyilvánította, amelynek témája a környezettel szembeni viselkedés megváltoztatása. Ahhoz, hogy a nagyszabású környezetvédelmi projektek megvalósuljanak, mentalitásváltásra van szükség. A fenntartható fejlôdés újfajta gondolkodásmódot igényel, amelynek célja összehangolni a gazdasági érdekeket a környezetvédelemmel. Változtatni kell a fogyasztói társadalom hozzáállásán a környezetvédelmi követelményeknek, elvárásoknak megfelelôen. Románia az idén márciusban lezárta a környezetvédelmi tárgyalásokat az Európai Unióval. Mivel több komplex kérdést kell megoldani, fejezetenként 3 - 7 éves határidôben állapodtak meg a tárgyaló felek. A jogharmonizáció mellett tudatosítani kell a lakosságban a környezetvédelmi gondokat. Ennek érdekében a Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium több olyan programot indítványozott, amelynek célja, hogy minél szélesebb körben bevonják a lakosságot bizonyos környezetvédelmi problémák rendezésébe, kezelésébe. Meghirdették A tiszta Romániáért, a Hasznosítsuk újra a papírt! programokat. S bár a minisztérium azon igyekszik, hogy a szelektív hulladékgazdálkodást is meghonosítsa, a lakosság érdeklôdése és felelôsségérzete sok kívánnivalót hagy maga után. Ami a hosszú távú környezetvédelmi elképzeléseket illeti, elkészült a marosvásárhelyi Agenda 21 fenntartható fejlesztési stratégia, amelybe a helyhatóságok mellett a környezetvédelmi hivatal és nemkormányzati szervezetek is bekapcsolódtak.
Állítólag senki sem áll a törvények fölött. Legalábbis az alkotmány értelmében. Azonban minálunk ezt a szöveget is értelmezik. Hogy is állunk tehát a törvényességgel?
A minap arról harsogtak a tévéhíradók, hogy a rendôrség felfedezte, hogy Mugurel Brai, az "utca embere", lopott autóval furikázik. A rendôrség helyben "elkonfiskálta" a masinát. Csakhogy az autót nem az említett (választó)polgár lopta, hanem még 1999-ben lovasították meg valakik, s azóta többször is gazdát cserélt, anélkül, hogy probléma lett volna a törvényességével. Legutóbbi tulajdonosa Ion Corduneanu rendôrfelügyelô volt. Ôt azonban kollegái nem bántották: rendôrségi számot kapott f...lámpát tett ki, és vígan furikázott. Érdekes módon, sose jutott eszébe, hogy utánanézzen az autó eredetének, pedig még az irodájából sem kellett volna kilépnie, csak a számítógépen megnéznie a RAR adatait. Kollegái is akkor "fedezték fel" a lopást, amikor a felügyelô megvált tôle.
Néhány nappal késôbb újabb botrányos hírt kapott fel a sajtó. Egy nagyon sietô autós behajtott az Emil Constantinescu sleppjébe, ezzel felkeltette a SPP-sek és a rendôrség figyelmét. A "vallatásnál" aztán kiderült, hogy az illetô is lopott kocsit vezetett. Ezt azonban, mit ad Isten, nem kobozták el, mert a volán mügött Vladascau ügyész úr ült, az országos fôügyészségrôl. Késôbb egy "illetékes" személy azzal magyarázta a furcsa megkülönböztetést, hogy "egy ügyész urat nem szabad összetéveszteni egy egyszerû bûnözôvel".
Groteszk demokráciában élünk. Az egyszerû állampolgár, miután egy rendôrfelügyelôtôl jó pénzért lopott kocsit vesz, pórul jár. A pénze is odavész, az autóját is elveszik, merthogy ... lopott. Azt nem magyarázták meg, hogy amíg megkülönböztetô lámpája és rendôrségi rendszáma volt, mitôl volt kevésbé lopott?
Azzal egyet tudunk érteni, hogy egy ügyészt nem szabad a közönséges bûnözôkkel összetéveszteni. De azt már nehezebben értjük, hogyan válik a lopott masina az ügyész kezében esetleg "antikorrupciós" eszközzé, mert feltételezzük, valamilyen korrupciós esetet sietett leleplezni az ügyész úr, amikor belerohant a hivatalos kocsisorba.
Mi, naiv polgárok, akiket a hatalom birtokosai csak és csakis négyévenként, a választási kampányok idején vesznek úgymond emberszámba, azt gondoltuk, hogy a rendôrség és az igazságszolgáltató, bûnüldözô szervek a törvény ôrei. És ha "félrelépnek", ôket szigorúbban büntetik, mint azokat az "egyszerû" bûnözôket, akikkel egyébként "természetesen" nem szabad ôket összetéveszteni ôket. A jelek szerint azonban, tévedtünk. Ami a valós demokráciában szabály, az nálunk paródiává válik: törvényesség, demokrácia, emberi jogok. És sajnos, egyelôre nem is látszanak a jobbulás jelei.
A tegnap délelôtt a Megyei Könyvtár gyerekrészlegén a 4-es Számú Általános Iskola IV. osztályos tanulói környezetvédelmi vetélkedôn vettek részt. Mintegy 1000 kérdésbôl és feleletbôl készültek fel, ezek alapján voltak a kérdôívek is összeállítva, amelynek a feladatait a könyvtárban válaszolták meg a gyerekek. A válaszokat a környezetvédelmi hivatal, a Fókusz Öko Központ, a Rhododendron és a tanulók egy-egy képviselôibôl álló bizottsága zsûrizte. Egy szülô és a hivatal támogatásával könyvjutalomban részesítették a nyerteseket.
A környezetvédelmi világnap alkalmával június 5-én 10 órától a marosvásárhelyi várban a megyei környezetvédelmi kirendeltség vetélkedôt szervez I-VII. osztályos tanulóknak. Ezenkívül díjazzák Az én városom, az én házam címû rajzverseny nyerteseit. Emellett öt helyszínen különbözô nevelô jellegû játékokat szerveznek, a központi téma természetesen a környezetvédelem. A nemkormányzati szervezetek szórólapokat, programajánlatokat kínálnak majd standjaikon. A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ tagjai pedig a kisadorjáni környezetvédelmi információs központban felavatják a nemrég felszerelt napelemet, ugyanakkor a tompai tó partján egy németországi technológia alkalmazásaként kipróbálják azt a természetes védôanyagot, amellyel megakadályozzák a part erózióját.
Döglött halakat találtak Bátos környékén a Luc patakában - jelentették június 3-án, kedden reggel a Maros Megyei Környezetvédelmi Felügyelôségnek. A környezetvédelmi felügyelôk és - ôrség, valamint a Vízügyi Igazgatóság szakemberei kiszálltak a helyszínre és megállapították, hogy a szennyezôdést a Beszterce-Naszód megyei monorfalvi tejfeldolgozó vállalat okozta. Június másodikán este lemosták a gyár rakodórámpáját, amelynek lerakódásai bemosódtak a patakba. Ennek következtében a víz zavarossá vált és csökkent a víz oxigéntartalma (0,5 mg/l). Bátos környékén, ahol a patak esése kicsi és a víz lassú folyású, körülbelül három kilométeres szakaszon a halak megdöglöttek vagy elkábultak.
A víz felszínén becslések szerint 20 kilogramm hal lebegett.
A Maros Megyei Környezetvédelmi Hatóság, a Vízügyi Igazgatóság, valamint a Beszterce- Naszód Megyei Környezetvédemi Hatóság 20,3 millió lejes büntetést rótt ki a Monor Tejfeldolgozó Vállalatnak. A szennyezés a Maroson nem volt érezhetô. A Megyei Vízügyi Igazgatóság ezután méri fel, mekkora a vízi állatvilágban okozott kár, hogy ezt a vétkesektôl hajtsa majd be - közölte Danut Stefanescu fôfelügyelô és Corneliu Botez fôbiztos.
Az agy régi fej, koponya jelentésébôl természetesen alakult ki az agyon (= fejen, koponyán, illetve fejbe) határozó igekötôi szerepe ilyen kapcsolatokban: agyoncsap, agyonlô, agyonszúr, agyonvág, agyonver. Mivel az agy sérülése gyakran halált okoz, az agyon- igekötôhöz a halálosan, halálra, majd további jelentéslazulással a nagyon, túlságosan, a végkimerülésig, illetôleg a szüntelenül jelentés társult. Ezért ma joggal kapcsoljuk az agyont a fenti igékhez is - látszólag logikátlanul -, amikor a halálos sérülés nem az agyat érte. További ilyen példák: agyondöf, agyongázol, agyonnyom, agyonrúg, agyonsújt, agyonszorít, agyontapos, agyonzúz.
Ma már a nagyon, túlságosan jelentésû, végletes mértéket kifejezô agyon- is egészen természetesen kapcsolódik igen sok igéhez: agyonbeszél, agyonázik, agyoncukroz, agyondicsér, agyondíszít, agyondolgoztat, agyonéget, agyonfáraszt, agyonhallgat, agyonkényeztet, agyonissza magát stb.
Az agyon- igekötôvel részben azonos értelemben elég gyakori a halálra határozói alak használata is: agyonkínoz, agyonsebez, agyonsújt stb. Egy régi keletû vád szerint ez "rút germanizmus", a nézet azonban nem állja meg a helyét, mivel az ilyen kifejezések a magyarban is kifejlôdhettek. Eredetileg a halálra válik jelentése valóban ez volt: (hamarosan) meghal.
A halálra ver tehát újabb, kevésbé tömör kifejezés, mint az agyonver, de éppúgy nem helyteleníthetô, mint a félholtra ver, véresre ver, kékre, zöldre ver. A halálra és az agyon azonban korántsem használható egymás helyett tetszés szerint, s köztük árnyalati jelentéskülönbség is mutatkozhat. Például a halálra éheztet és az agyonéheztet egyaránt helyes lehet, de az elsô inkább valóságos, az utóbbi pedig többnyire átvitt, túlzó értelmû. A félreérthetetlenség szélsôséges példái: a halálra ítél helyett nem mondhatjuk, hogy agyonítél, az agyonlô igét pedig nem helyettesítheti a halálra lô kifejezés.
A mai köznyelvben túltengeni látszó halálra határozót (pl. halálra keresi magát) tehát használhatjuk, de kellô mérséklettel. És lehetôleg kerüljük argóbeli párját, a hullára határozót (pl. hullára nevettük magunkat).
Román kormányközlemény a módosított kedvezménytörvényrôl
A legtöbb diszkriminatív és területen kívüli vonatkozás kikerült a magyar kedvezménytörvénybôl, de a magyar kormánynak és törvényhozásnak tovább kell gondolkodnia a jogszabályban megmaradt nem eurokonform aspektusokon - véli a román kormány.
A kormányszóvivô által kedd este nyilvánosságra hozott közlemény rámutat: Románia kormánya tudomásul vette, hogy a Magyar Köztársaság kormánya benyújtotta a magyar parlamentnek a szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény újabb, harmadik módosító indítványát.
A közlemény szerint a román kormány úgy ítéli meg, hogy e módosítás révén a kedvezménytörvény legtöbb diszkriminatív és területen kívüli vonatkozása - a munkaerô-áramlás területén történô diszkrimináció, a magyarigazolvány megadásának területen kívüli eljárása, a szomszédos államok gazdasági vállalkozásai számára kilátásba helyezett támogatások folyósításával kapcsolatos diszkrimináció és más vetületek - megoldást nyert a román fél által a velencei bizottság, az Európai Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet kisebbségi fôbiztosának, az Európa Tanács parlamenti közgyûlése Jürgens-jelentésének, valamint a szomszédos államok "konvergens álláspontja" alapján megtett román javaslatok révén.
Ugyanakkor Románia kormánya továbbra is szükségesnek tartja, hogy a Magyar Köztársaság kormánya vegye fontolóra a szóban forgó jogszabálynak "azokat az aspektusait, amelyek nem eurokonformok". Utólag pedig a magyar törvényhozás erôinek cselekvôen részt kell venniük "megfelelô szabályozásoknak" a kimunkálásában - tekintetbe véve az Európai Bizottság és az EBESZ kisebbségi fôbiztosának az ajánlásait, valamint a szomszédos államok javaslatait -, amelyek egyelôre nem kaptak helyet a módosító törvénytervezetben.
Ezzel egyidejûleg Románia kormánya folytatni fogja diplomáciai erôfeszítéseit a jelenlegi magyarigazolványoknak modern, egyszerûsített okmányokkal történô helyettesítése érdekében - hangoztatta a kormányközlemény.
A hivatalos román állásfoglalás a továbbiakban leszögezte: Romániában a magyar kedvezménytörvényben elôirányzott pénzügyi segély, valamint a magyar kormány által nyújtandó kedvezmények folyósítása az elôzôleg a román-magyar vegyes bizottságban ajánlás formájában kidolgozandó módon történik. A segélyekben és a kedvezményekben pedig kizárólag az iskolák részesülnek, diszkriminációtól mentesen.
Ion Stan, a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) tevékenységét felügyelô parlamenti bizottság elnöke szerdán közölte, hogy az RHSZ 2002-re szóló jelentése figyelmeztet a szervezett bûnözés terjedésére, de nem tesz említést az FNI-ügyrôl. A dokumentum, amely kedden került a bizottság elé, ismerteti az RHSZ nemzetbiztonsági tevékenységét. Stan elmondta, 2002- ben a korábbinál nagyobb mértékben jelentkeztek a szervezett és határon átnyúló bûnözéssel kapcsolatos fenyegetések. A hírszerzés jelentése adatokat közöl a kémelhárításról, a pénzügyi bûnözésrôl, a korrupcióról, az alkotmányos rend elleni fenyegetésekrôl, a "revizionista" és terrorista kockázatokról. A hírszerzés beszámol a telefonok lehallgatásáról, valamint SRI-alkalmazottak súlyos kihágásairól is.
Radu Timoftet a SRI igazgatóját egy hét múlva hallgatja meg a testület
Mádl Dalma romániai látogatáson
Kétnapos magánlátogatásra Romániába érkezett kedden Mádl Ferencné, a Magyar Köztársaság elnökének felesége. Látogatása elsô napján Dalma asszony felkereste a Szent Ferenc Alapítvány által Dél-Erdélyben mûködtetett szociális intézményeket.
Dalma asszony kedden a dévai gyermekotthonba és szórványkollégiumba látogatott, ahol pénzadományt, valamint ruházati cikkekbôl és édességekbôl álló ajándékot nyújtott át, majd felkereste a helybeli ferences kolostorban mûködô óvodát és általános iskolát.
Mádl Dalma látogatásának kedd délutáni programjában szerepelt a szociális intézményekben tanuló gyermekek ez alkalomra összeállított elôadásának megtekintése.
Dalma asszony szerdán a szászvárosi napközi otthont kereste fel, ahonnan a kora délutáni órákban indult vissza Budapestre.
Bôjte Csaba 1992-ben hozta létre Déván, Hunyad megye székhelyén az elsô árvaházat, amely 10- 20 gyerek befogadására volt képes. Jelenleg az alapítvány saját óvodát és általános iskolát tart fenn, ezenkívül szórványkollégiumot is mûködtet, ahol ingyenes ellátásban részesíti a rászoruló gyerekeket. Szászvároson napközi otthont mûködtet.
A szociális intézményekben összesen mintegy 400 árva vagy nehéz sorsú gyermek nevelkedik. Egy gyermek napi ellátása körülbelül egy euróba kerül, a szükséges forrásokat állami támogatásból, pályázatokból és adományokból teremtik elô. A gyermekek oktatása magyar nyelven folyik.
Az utóbbi hónapokban a Hunyad megyei hatóságok sorozatos ellenôrzést indítottak a Szent Ferenc Alapítvány szociális intézményeinél, ahol különbözô mûködési rendellenességeket állapítottak meg. A szászvárosi napközi június végéig kapott haladékot a rendellenességek kiküszöbölésére, ellenkezô esetben a hatóságok bezárják az intézetet.
Az amerikai katonák továbbra is használják a román tengerparti légi bázist - jelentette ki kedden Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter.
Bár az iraki hadmûveletek idejére a Konstanca melletti bázisra telepített amerikai kontingens katonái elhagyják a Mihail Kogalniceanu repülôteret, a távozó csapatok helyére újabb amerikai katonák érkeznek. Úgyhogy tévedtek, akik az elmúlt napokban azt mondták, az amerikaiak távoznak és magunkra hagynak bennünket - mondta a védelmi tárca vezetôje, majd hozzátette: folyamatban van a KFOR-kontingens lecserélése, s ennek keretében érkeznek újabb amerikai katonák a légi bázisra.
Pascu hangoztatta: az amerikaiak gyakorlatozásra használják a légi bázist, akárcsak az olasz hadsereg, amelynek egységei is régóta ilyesmire használnak két lôteret Galac térségében, holland katonák pedig a román hegyivadászokkal együtt készülnek fel a Kárpátokban.
A szalontüdô, a töpörtyûs pogácsa és a túrós rétes is szerepel a kiveszôben lévô osztrák ételspecialitások között, amelyeknek védelmére most a vendéglátóipar és gazdaság személyiségeibôl kuratórium alakult.
A felsorolt étkekre ugyan bárki azt mondhatná, hogy hiszen ezek magyar specialitások, de hát a több évszázados közös lét nem maradt hatástalan a konyhamûvészetre sem, s ma már nyilván csak alapos kutatómunka tudná kimutatni, melyik finomságot melyik nép vette át a másiktól, s mikor.
Az említett különlegességek között is akad, amely még "él és virul" - így a túrós rétes Ausztriában mindenütt kapható, ahol enni lehet -, mások viszont egyre ritkábban fordulnak elô, mint a szalontüdô, amelyet távolról sem mindenütt szolgálnak fel, de azért még sok elôkelô vendéglôben is szerepel az étlapon.
A kuratóriumot Stephan Mikinovic, az egyebek között a minôséget igazoló kitüntetô címeket is rendszeresen osztó Osztrák Agrárpiaci Társaság (AMA) ügyvezetô elnöke alapította, mert úgy ítélte meg, hogy egy ország kulturális identitásához a mûvészet, a kultúra és például az építészet mellett az étkezési kultúra is hozzá tartozik, ezért ezt védeni kell, mint a mûemlékeket, vagy a kiveszôben lévô állatfajtákat. A specialitások lassú eltûnését fôleg a világ megnyílása, s ezzel az ízlés nemzetközivé válása okozza: Mikinovic azzal példálózik, hogy Tiramisu Ausztriában is mindenütt van, de az úgynevezett salzburgi nokkedlit - amely kísértetiesen emlékeztet arra, amit Magyarországon somlói galuska néven ismerünk - szinte sehol sem kínálnak.
A kuratórium megalakításával Ausztria Franciaország és Olaszország példáját követi, ahol egyebek között kitüntetésekkel és államilag támogatott hitelekkel is ösztönzik a hagyományokat ôrzô éttermeket.
Elsô lépésként Bécs belvárosában megnyílt a Culinarium Austria elnevezésû intézmény, amelynek éttermében specialitásokat szolgálnak fel, de árulnak mindenféle osztrák ételkülönlegességet a remek sajtoktól és különleges sonkáktól-szalonnáktól kezdve az eceteken, olajokon, befôtteken és lekvárokon át egészen a házi készítésû száraztésztákig és több mint 400 fajta borig. Ezt a koncepciót el akarják terjeszteni elôbb Ausztria tartományi székhelyein, és késôbb külföldön is. Ezen kívül a kuratórium megállapodott Ausztria legjelentôsebb gourmet-bédekkerével, hogy mostantól különleges jelzéssel lássa el a hagyományos ételeket felszolgáló vendéglôket.
A mindehhez szükséges pénz összeszedéséhez a kuratórium a Cluninarium Austria éttermébe hívta a bankok, biztosítók és egyéb nagyvállalatok képviselôit: egyebek között borjúfejbôl, folyami rákból, pisztrángfilébôl, véres hurkából és máglyarakásból álló menüvel igyekeznek majd meggyôzni ôket a támogatás fontosságáról.
A képviselôház mezôgazdasági szakbizottságának alelnöke, Kelemen Atilla a közelmúltban tárgyalt a magyar földmûvelôdési és vidékfejlesztési miniszterrel. A szûkkörû tárgyaláson, amelyen az RMDSZ és a magyar mezôgazdasági minisztérium kapcsolattartásáról beszélgettek, Németh Imre tárcavezetô és a kabinet fôtanácsosa, dr. Solymosi József, román részrôl Kelemen Atilla képviselô és az RMDSZ budapesti szövetségi hivatalát mûködtetô Szatmári Tibor volt jelen.
A Népújságnak nyilatkozva Kelemen Atilla elmondta, hogy sok aktuális kérdés felgyûlt a mezôgazdaságban az utóbbi idôben, ami a romániai magyar közösség nagy részét is érinti, hiszen közel fele ennek a közösségnek vidéki környezetben él. Ezért nemcsak a mezôgazdaság, hanem a vidékfejlesztés problémáira is már régen sort szerettek volna keríteni. Emellett nemrégiben felröppent az úgynevezett "pálinka"-hír, és ebben is egyeztetni próbáltak a magyar miniszterrel.
A beszélgetés - tudtuk meg - az RMDSZ kérésére jött létre, mert az elmúlt idôben éppen a pálinka-ügy kapcsán sokan megkeresték a szövetséget. Ugyanis Magyarország a tavaly levédette a pálinka elnevezést, és ezért sok kistermelô, ôstermelô, de vendéglátóipari személy is megkereste az RMDSZ-t az utóbbi idôben, hogy mi lesz a Romániában kisüstit fôzôk pálinkájával. Az ügyet még bonyolította, hogy az egypár hónappal korábban elfogadott törvénytervezetben megjelenik a palinca- pálinka elnevezés is, mint a mezôgazdasági termékek listáján Romániában is jelen lévô termék.
A felek tisztázták, hogy mindazok akik gyümölcs- vagy törkölypálinkát fôznek, továbbra is fôzhetik, sôt a vendéglôsök, kocsmárosok is nyugodtan árulhatják és szerepelhet a kínálatban a pálinka. A levédés az európai uniós tagországokba vagy azon kívül exportra szánt készítménynek szól.
A képviselô hangsúlyozta, hogy az Ausztriában elôállított pálinkával nincs ilyen gond. Az RMDSZ kérte, és biztosítékot kapott, hogy ha ilyen exportigény lesz, akkor Romániával is egyeztet majd a magyar szakminisztérium, illetve arra a listára, amelyre a burgenlandi megyék felkerültek, felkerülhetnek a tradicionálisan pálinkát elôállító erdélyi megyék is. Ezt, jelentette ki az RMDSZ-képviselô, egyesek Magyarországon úgy értelmezték, hogy a romániai magyarság - egyébként teljesen jogos követelése - egyfajta támadás a Magyarországon levédett Hungari-cumokkal, jelen esetben a pálinkával szemben. Mint hozzátette, tisztázták, hogy errôl szó sincs, de az erdélyi lakosság hagyományaiba a pálinkafôzés is beletartozik.
A képviselô a találkozón kifejtette, hogy az elmúlt kormányok mezôgazdasági felelôsei sem úgy közelítették meg ezt a kérdést, mint amiben esetleges együttmûködési lehetôség is rejlik. Magyarország hamarosan az EU tagja lesz, de ez nem zárhatja ki az olyan jellegû együttmûködést, amelyre a román mezôgazdasági minisztérium részérôl is vannak jelzések. Például a mezôgazdasági technológiák, termelési technológiák, a terméktanácsok megszervezése és még sok kérdés, amelyhez Magyarországnak - de Romániának is - komoly érdekei fûzôdhetnek. Ezek a kapcsolatok a képviselô szerint eddig gyerekcipôben jártak. Most úgy tûnik, felértékelôdhetnek. Németh Imre miniszter jelezte, hogy meghívták a román partnert, és remélhetôleg hamarosan létrejön a két miniszter között egy találkozó.
Az RMDSZ-képviselô a szarvasmarhahús-termelés kérdését is felvetette, mert - mint mondta - egyelôre mindkét ország mentes a szivacsos agyvelôgyulladástól. Ezért, ha a nyugat- európai marhahús iránt bizalmatlanság nyilvánul meg, akkor a "tiszta" országok felé irányul majd a felvásárlási kapacitás. Ebben mindkét fél komoly lehetôséget lát, most értékelôdhet fel a magyarországi hústermelés, és valamilyen módon meg kellene keresni azokat az áthidaló megoldásokat, amelyek Románia és a romániai magyarság érdeke is, hiszen köztudomású, hogy Erdély jó néhány vidéke hagyományosan állattenyésztésre rendezkedett be, mondta végül Kelemen Atilla.
Az együttmûködés lehetôségét keresik
"Lehet szó az együttmûködésrôl"- fogalmazott Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének az ügyvezetô elnöke azon a találkozón, amelyet szerdán rendeztek a szövetség marosvásárhelyi Braila utcai székházában a Romániai Magyar Kisgazda Mozgalom (RMKM) vezetôségének a részvételével. Az újonnan elnökké választott Vizi János, illetve néhány választmányi tag jelezte: közösen szeretnének dolgozni az RMDSZ-szel, ezért számítanak a szövetség segítségére céljaik megvalósításában. Brassai Zsombor úgy vélekedett: a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete mellett az RMKM akciói is fontosak, ezért az RMDSZ Maros megyei szervezete támogatni kívánja a szervezetet, amelynek jelenleg a legfontosabb célkitûzése: rendezni a székházát. A tárgyaló felek jelezték: a szerdaihoz hasonló eszmecserét a továbbiakban is folytatni kívánnak.
Ülök az este a tévé elôtt és nézem a híradót. Van benne minden, mint egy ócska szatócsboltban: politika egy kis gyilkossággal elegyítve, NATO, zsebtolvajok, tengerparti nyaralás és kormányülés, sport, idôjárás- jelentés és a többi. Hadarja a bemondó, mintha fel lenne húzva. Egyszerre felkapom a fejem. Ugyanis az egyik hír a kormány azon törvénytervezetérôl szól, amely azt részletezi miként fogják ellenôrizni a tömbházlakókat. A szabályzó szerint a lakóknak törvényes kötelességük lesz ezentúl egymás feljelentése. Vagyis be kell jelenteniük az adminisztrátornál minden személyt, aki belép a házukba, akárcsak egy-két órás látogatásról lett légyen szó. Ha valaki két hétig fogadja rokonait, barátait, azokat "'beteszik" a közköltségbe. Ha csak bejárónôje van, vagy mondjuk magántanítót fogad a gyereke mellé, takarítónôje vagy bébiszittere van valakinek, azokat is beszámítják a közköltségbe, mert, mint kifejtik a felvezetôben, azok is vizet, villanyt, liftet s egyebet használnak (a levegôt elfelejtették felszámolni). Ezenkívül a lakók feljelenthetik egymást. A gondnoknak pedig jogában áll a "gyanús" lakókat ellenôrizni, olyannyira, hogy ha valami rendellenességet észlel - mondjuk -, a nap vagy az éjszaka bármely órájában bekopoghat bárkihez.
A lelkes riporterek pedig rögtönzött közvélemény-kutatást ejtettek meg az ügyben. A megkérdezettek, fôleg a fiatalabbak, természetesen, aberrációnak nevezték a készülô jogszabályt, azonban akadt egy-két olyan vénasszony, akiket szemmel láthatóan egészen "feldobott" a hír. Mert, mint mondták vagy ketten is, ôk biz'isten soha nem leskelôdnek, de hát mit csinálhatnak, mindig meglátják, hogy "idegenek" is járnak be a tömbházba, akiket ôk "nem ismernek", s akik ki tudja mi mindent csinálnak közben, amit már nem tudnak a függöny mögül meglesni.
Ültem a televízió elôtt és arra gondoltam, hogy ha Ceausescu feltámadna, bizonyára boldog volna, hogy amit annak idején ô maga szépen kitervelt és a szekuritáté segítségével végre is hajtott, s utódai a XXI. században is folytatják. Rajta tartják a szemüket a népen, hogy moccanni se tudjon/merjen, még egy-egy pohár sörre vagy egy kávéra se merje otthon fogadni a rokonait, barátait. Amellett gyengeelméjûeknek néznek bennünket, mert hiszen mindenhol van külön villanyóra, vízóra és mindenféle mérômûszer, s egy-egy lakásra annyit fizet a lakó, amennyit fogyaszt. Nem személyre mérik a vizet, az a fránya óra megmutatja, mennyi folyt ki a csapon. (Igaz - legalábbis egyelôre - nem tudja megkülönböztetni, hogy a bejárónô, a háziasszony vagy éppen a nagypapa húzta-e le a budit).
Tehát vigyázat, senkit ne engedjünk be a házunkba! Mert a szomszéd megláthatja és feljelenthet. Sôt, kutya kötelessége megtenni. S bizonyára "megfelelô" szankciókat is kiszabnak majd.
Szerencsére, ez egyelôre csak tervezet, nem törvény. Nem került még a parlament asztalára. Ha meg oda kerül, reméljük, honatyáink megfontolják majd, hogy milyen szabályzókat szabadítanak az emberekre. Mert a törvénytervezet aberráció. Amellett, hogy nem méltó egy Európába igyekvô országhoz, a diktatúrát idézô visszaélésekre ad alkalmat és lehetôséget.
Bôvülô román- olasz kapcsolatok
Mára Románia legjelentôsebb kereskedelmi partnere Olaszország lett, s a barátságos politikai légkörnek köszönhetôen rohamosan növekszik Romániában az olasz tôkével létrehozott vegyes vállalatok száma.
A két ország közötti kereskedelmi forgalom nagysága tavaly 1,3 milliárd dollárral nôtt a megelôzô évhez képest és elérte a 7 milliárd dollárt.
A román-olasz kereskedelmi forgalom Románia teljes kereskedelmi forgalmának 23 százalékát teszi ki. Ez a forgalom Románia számára szinte példátlanul kiegyensúlyozott: a teljes román kivitel 25 százaléka irányul Olaszországba, míg a teljes román behozatal 21 százaléka származik Itáliából.
A dinamikusan bôvülô kereskedelmi forgalom mellett egyre jelentôsebb az olaszországi beruházók érdeklôdése Románia iránt. Jelenleg 590 millió dollárt tesz ki a Romániában beruházott olasz tôke nagysága, ezzel Olaszország a Romániában befektetô országok listáján az ötödik helyet foglalja el.
Mostanáig elsôsorban az olasz kis- és középvállalatok jelentek meg az országban már 13 ezer vegyes vállalat mûködik olasz tôkével. A Romániában alapított mintegy 93 ezer vegyes vállalat 14 százaléka olasz partnerrel jött létre, ugyanakkor a legnagyobb olasz beruházás értéke sem haladja meg a 70 millió dollárt.
- Az olasz vállalkozók, üzletemberek tömeges jelenléte miatt ma már a romániai Bánság "kis Olaszországnak" nevezhetô - írta az Evenimentul Zilei, utalva arra, hogy csak Temesváron 6 ezer olasz vállalkozó dolgozik.
A román vállalkozók eddig elsôsorban a könnyûiparban, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén ruháztak be. Különösen jelentôs az olasz jelenlét a cipôgyártásban, a textil- és konfekcióiparban, az építôiparban, valamint a faiparban.
A Romániában dolgozó olasz vállalkozók szakmai és érdekképviseletei szervezetei szerint az itáliai vállalkozók érdeklôdése várhatóan nem csökken a jövôben sem. Az új beruházások elsôsorban azokat a területeket veszik majd célba, ahol jelentôs támogatás várható majd az Európai Unió részérôl: a falusi turizmusban, az élelmiszeriparban és a szállításban.
Új jelenség, hogy a jelenlegi törvények adta lehetôségeket kihasználva az olasz tôkével létrehozott vegyes vállalatok földet vásárolnak Romániában. A Genagricola nevû társaság például az idén már 20 ezer hektár területet vett Temes megyében és további több ezer hektárt tervez vásárolni Krassó- Szörény megyében. A társaság az itt termelt szôlôbôl készít majd bort a belsô piacra, illetve kivitelre.
Így is fogalmazhatnánk, ha a Marosvásárhelyi Mûvészeti Szakközépiskola több zene szakos növendékének a különbözô versenyek országos szakaszán elért utóbbi eredményeire gondolunk. Minden jel arra vall, hogy munkájukban, életükben mind a növendékek, mind szakirányítóik valóban fôszerepet szánnak a zenének.
Megtudtuk, a május közepén Zilahon megrendezett Viva la musica! V. rendezvényén az iskola két növendéke, a III.-os zongorista, Karácsony Erdei Tamara - szakirányító Ávéd Silló Éva - III. díjat nyert, a IV. osztályos Varga Csongor - tanára Lazar Alexandru - gordonkán nyert II. díjat. Szintén az említett idôszakban, Szebenben a Timotei Popovici nevét viselô, hegedûsök és mélyvonósok részvételével zajlott versenyen két hegedûs növendék - a VI.-os Moldovan Razvan és a VII.-es Oltean Mihai szerzett I. díjat játékával. Szaktanáruk Negrut Mariana. Ugyancsak ebben a hónapban került megrendezésre Bukarestben a Jeunesses musicales elnevezésû nemzetközi verseny, melyen a IV. B osztályos Simon Csongor II. helyezést ért el. Eredményére azért is büszke az iskola, mivel eleve dicséretes, hogy Csongi neki mert vágni egy olyan versenynek, melynek mezônyére Koreától Németországig, az északi államoktól Romániáig, Moldova Köztársaságig stb. 38 országból 166 versenyzô vett részt. 2004-ben a zongora és a klarinét kerül sorra, mivel évente más és más hangszer számára szerveznek itt elôadói versenyt, s május végén Máramarosszigeten rendezett vetélkedôn zongoristák vettek részt. Mihaiescu Carmen tanárnô osztályából a II.-os Cioban Lucian III. díjat, Condruta Condrut növendéke, a VI.-os Luca Andrei pedig II. díjat nyert.
Június sem bizonyul eseményszegénynek. 18-21-e között Suceaván, a hagyományos Arany líra - Lira de aur - elnevezésû fesztiválon különbözô korcsoportokban III-VIII. osztályos tanulók vesznek részt. Városunk mûvészeti szakközépiskolájából a VII.-es Puia Dorinel iratkozott be. Reméljük, méltóképpen képviseli majd ô is az iskolát!
Bevallom: sokáig vonzódtam a liberális, szabadelvû eszmékhez. Amint a szociáldemokrácia gondolata sem állott tôlem távol. Valószínûleg alkatilag, történelmileg meghatározott dolog az afféle affinitás. Persze az ember könnyen elnôheti, leszokhat róla, meghaladhatja. Avagy elfordulhat, mert csalódik, kiábrándul, jobbra-izgalmasabbra-karcosabbra (?) lel. Esetleg az említett irányzatok (pártok) helyi és országos képviselôi teszik az eszmét kevéssé vonzóvá, ellenszenvessé. És akkor az ember ott áll megfürödve pártok és szümpátiák nélkül, egyedül, mint egy független fajankó, mint az ujjam, mint díszpolgár a disszonanciában.
A múlt csütörtökön elveszítettem a türelmemet (nálam ez könnyen áll), és felszólaltam egy olyan ügyben, amelyben minden elôre lejátszott mérkôzésnek látszott. A díszpolgárrá jelölés dolgában. Mondják, olyan kiváló polgártársainkat jelöljük a megtisztelô címre, akik a város lakói elôtt böcsületet szereztek maguknak, kivívták a városlakók derekasabb részének rokonszenvét, tiszteletét.
Erre a pillanatra idôzítette a helyi szabadelvû párt jurátusi tollakkal ékeskedô követe felszólalását, mondván: a párt külön is felkérte tanácsi képviselôit, hogy a furioso szenátor és fôszerkesztôt javasolja a díszes polgárok diplomájára. Szenátor uram közismert arról, hogy népünk kultúrájával, nyelvével, velünk, jelenlétünkkel, sajátos nemzeti tudatunkkal és múltunkkal egyáltalán nem tud egyenesbe jôni. Magyarán : nem szeret bennünket, holott még mi alkotjuk a város másik felét. Meg aztán mögöttünk áll a derekasabb, hosszabb és bizonyítható múlt ebben a városban, melynek díszpolgári címére áhítozik (minden valószínûség szerint). S zordszívûségét ki szokta mutatni 1990 óta mind szabadabban, mind nagyobb ívben.
Kirohanásomban azt találtam mondani - a sajtó már nem volt jelen a tanácsülésen - lehet, hogy a város egyik fele tiszteli, másikkal viszont az ex szenátor úrnak folyton baja van, tehát nem támogathatjuk efféle egyed jelöltségét. Fôleg, hogy rengeteg kiváló román hölgyre és úrra szavazhatunk az elôttünk álló listáról, kikrôl az ellenkezôje könnyen bizonyítható.
A jelölô orvos-jurátus fölkapta a H2O-t: ô mit sem tud arról, hogy a fôszerkesztô és lapja elmarasztalná nap mint nap a (marosvásárhelyi) magyarokat, szervezeteiket, a civileket és civilizáltakat, a magyar mûvelôdést, történelmet.
Ekkor ébredtem rá, már annyira szabadelvû a párt, hogy akár vakokat is soraiba fogad.
Igaz, ôk mit sem tudnak arról, hogy a középkorban a testi hibások nem lehettek (volna) királyok. S ha mégis azzá lettek, két példával világítanám át a sorsot: II. Béla és III. Richard esetével. Bizonyos, hogy sem a volt felsôházi tag, sem a szabadelvû jurista nem választaná Vak Bélát. Mert magyar. Pedig annak jegyzôje (ha igaz?) a legnagyobb szabású történelemhamisítás írója volt e tájon. Neve Anonymus.
A szomszédunkban egy kétgyermekes, 33 éves mérnök halt meg, gyönyörû üzemében. Infarktusban. Alkalmunk volt látni a német szervezô-ésszerûséget ebben a városkában, ahol mindenki köszön a másiknak. Nagyon udvariasan megfogalmazták, újságban tették közzé, hogy a sírnál tartózkodjunk a szokásos részvétnyilvánítástól. Továbbá: senki se hozzon virágot, hanem a rákbeteg gyerekek javára küldjön pénzt a megadott bankszámlára. Semmi kínálás, étkezés (tor) nem volt, viszont a pap gyászbeszéde után szerre elvonultunk a sír elôtt, s mindenkinek elô volt készítve egy szál rózsaszín rózsa, melyet bedobtunk rög helyett, a koporsóra. Én titokban vittem a táskámban a kertünkbôl - azt a tövet egy régi tanítványom ültette, mikor R. bácsit operálták két évvel ezelôtt - egy szál piros rózsát...
Kölnben olyan temetésen voltunk, ahol a 82 éves anyának két "gyerekén" kívül még hárman jelentünk meg. A ravatal olyan pompás drapériákkal, csodás virágokkal volt díszítve, mintha anyakirálynôt búcsúztattunk volna. Az "árvák" egyike, nagyon rendes (német) barátnôm kénytelen volt öregek intézetében tartani édesanyját; rendszeresen látogatta, de elgondoltam, hogy az a rengeteg pénz, amit a temetésre áldozott, elég lett volna tán egy házi segítségre (ápolónôre) - és akkor otthonában múlhatott volna ki e világból a néni, s nem telefonon tudta volna meg halálát a lánya. Ezen a temetésen még megbámultuk a technikát, ahogyan géppel kiemelik a ravatalról a koporsót, és átteszik egy kis furgonra, s azt követtük mi öten a parkszerû kölni temetôben. Egyébként oda nem tanácsos járni, mert kábítószeresek vették birtokukba a virágpompás, csendes helyet. R. bácsival úgy érezzük, túl elegáns mind a kölni, mind a helyi temetô számunkra...
Nemrég egy nagybányai huszonéves magyar lányt láttunk vendégül, pesti barátunk hozta. Kellemes, értelmes, vonzó, és - én, naiv - gondoltam, megmutatom neki, eldicsekszem az írókról készített albumunkkal - amibe Te is be fogsz kerülni - ; hát majd' elájultam, mikor nemhogy Kós Károly vagy Áprily Lajos nevét, de az Illyés Gyuláét, a Németh Lászlóét sem hallotta... Román iskolába járt, most héberül tanul, mert tûz-víz Jeruzsálemben akar élni - zsidóként. Ez nem baj; csak az, hogy érdekbôl! Látod, ez is nagy téma: a világba való megkapaszkodás. (Állítólag ez a megmaradás egyik feltétele. Nehezen érthetô.)
Újraolvasva nagyon szegényesnek érzem levelem a Te gazdag küldeményed mellett; de még ezt is zavaró körülmények között írtam. Kis ötéves unokám rengeteg kérdést tesz fel. Félelmetes hallani a technika új csodáinak nevét egy pöttömnyi gyermek szájából. Nem beszélve arról, hogy ô vette észre, állapította meg hosszas babrálás után, miért állt le az elektromos írógép: mert - kifogyott a szalag.
Még írnék, de nincs erôm. Adj egy marékkal!
Veress Kálmánról nemrég írtam. Nemsokára Marosvásárhely közönsége is láthatja az általa felkészített néptáncosokat az Ezüstcsizma-vetélkedôn. Ezt a Vándorcsizma-találkozók elôzték meg...
- A Vándorcsizma-találkozók lényege, hogy kevés (6-7) együttes találkozik, de az is már száz-kétszáz táncos. A színpadi mûsor sem hosszabb két óránál. A fontos az, ami utána történik, vagyis a közös tánc, az ismerkedés, a táncház. Persze mindez nem csupán a táncteremre "szorítkozik", de hát ez a fiatalság...
- A legnagyobb elismerés, amikor azt mondja az egyik gyerek: tavaly még üres volt a bálterem, mikor csárdást húztak, s most teli van. Évek óta tervezgetem egy táncverseny megszervezését. Most, hogy több faluban is tanítom a táncot, kapóra jött az alkalom. Hiszen a kettô egybefonódik. Táncolva versenyezni - versenyezve táncolni. Fontos a nyeremény is, de a fô nyereség az a tudás, melyet a felkészülés alatt szerez a gyerek. És nem csupán technikai szempontból. A legnagyobb gyôzelem: legyôzni önmagam gátlásait, félelmeit, a gôgöt, mások lenézését.
- Még pár nap, és lezárul egy szakasz...
- Jövôre talán okosabbak, ügyesebbek leszünk. Hogy az Ezüstcsizma-versenyen a nyeremények anyagiakban is kifejezhetôk, azt a Farel Impex, a Népújság, a Lyra nyomda, a Gater Kft.-knek is köszönhetjük. Persze a szülôk áldozatvállalása nélkül nem jött volna össze a dolog.
- A gyermekek biztosan nyaggatják oktatójukat: kié lesz az ezüstcsizma?
- Azt nem mondhatom el, de a tippjeim eddig mind beváltak; ki ismerné nálam jobban a tanítványaimat. Persze lehetnek kivételek, hiszen a tét felvillanyozza azokat is, akik talán nem bíztak eddig önnön képességeikben.
- Sokan kérdezik: mitôl van az, hogy Veress Kálmánnak mindig olyan sok a táncosa.
- Ez az, amit csak sejtek. Talán azért, mert én nem hívom ôket. Nem küldök el senkit, de a lazsálást sem szeretem. Az olyant eltanácsolom.
- Tovább? Tovább! Most egy kicsit pihenünk a tánccal, s ôsszel újrakezdjük. De addig még hátravan a döntô: június 7-én, szombaton 11 órától várjuk a közönséget a Nemzeti Színházba. Utána, 19 órától táncház lesz, mégpedig Nyárádszentbe-nedeken.
- Kiket kértek fel az Ezüstcsizma zsûrijébe?
- Pethô Ildikót, a Maros Mûvészegyüttes nemrégi táncosát, Ötvös Máriát, aki táncosként és énekesként is népszerû, Molnár Józsefet a megyei mûvelôdési tanács részérôl, Kelemen Ferenc rádiótudósítót, aki "civilben" táncszakértô, -szakíró, és elnöknek a nyugdíjas éveit vidéken, Korondon gazdálkodással töltô Lôrincz Lajos koreográfust, táncmestert.
A HAZANÉZÔ címû folyóirat idei elsô száma arról számol be, hogy elkészült Miholcsa József korondi alkotása. Ambrus Lajos lapunk szerkesztôjét idézi. "A térkompozícióról szóló elsô tudósítások között olvasható a Múzsában Nagy Miklós Kund méltatása: Igazi sziklakeménységû kôbôl készül az a monumentális munkája, amit a mûvész életmûve koronájának nevez, a jelek szerint joggal. A korondi iskola elé rendelte a Firtos Mûvelôdési Egylet, valóságos emléktér lesz. Húsz méter sugarú az Erôs várunk az anyanyelv címû hatalmas térkompozíció. Alsósófalvi kôfaragók - Hajdó József, Hajdó Attila, Szvinicsán József - segítik Miholcsát terve megvalósításában. (...) Magasba tör a történelmet jelképezô andezit 'életfa', közel hét méterre emelkedik, helyet adva a mûvész által elôszeretettel alkalmazott jelképeknek, a sámánkort szimbolizáló lélekmadárnak, a honfoglalásra utaló lófejnek, a késôbbi korszakot idézô kettôs keresztnek, a személyiség- és jelentéshordozó, fél méteres átmérôjû bronzplakettnek... Igazi kultikus helyévé válhat ez magyarságunknak, anyanyelvünknek."
Killár Katalin Animus és anima címû versének alcíme: Miholcsa József szobrai közt. "Szép szenvedés a fának, / hogy írsz rá / lüktetô meséket, / melyek tüzekre vágynak. // Vigasz a sebzett fának, / hogy rósz rá / érthetô igéket, / melyek neked is fájnak."
Miholcsa József térkompozícióját, "amely egy nagy székely faluban jelkép értékûen hirdeti, tán örök érvényûen, hogy a nyelv a lélek háza, ápolni azt ránk szabott kötelesség", június 13-án, pénteken 11 órakor avatják, népünnepély keretében.
Valaki, akit elôször errôl kérdeztek, így nevezhette el a betegséget, hogy atípusos tüdôgyulladás, a sajtó felkapta, s most világszerte errôl beszélnek. Ma úgynevezett típusos tüdôgyulladás szinte nem létezik. (...) Én nem atípusosnak, hanem egyszerûen vírusosnak nevezném ezeket a megbetegedéseket. Ezekbôl sokféle létezik. A vírus típusát itt, Romániában talán csak a bukaresti Cantacuzino Intézetben tudják meghatározni. Ennek megállapításához komoly felszerelés szükséges. * Én azt szoktam mondani, hogy ha valamely országnak ismerem a gümôkór- statisztikáját, akkor már tisztában vagyok az állam gazdasági helyzetével, életszínvonalával, a kulturális nívóval. Mi most már bevallottan az utolsók vagyunk - ilyen szempontból - Európában. Ez valóban szociális betegség, a betegek nagy része az alultápláltak kategóriájából kerül ki, mert a szervezet általános ellenálló képessége ilyen esetben gyengül a leginkább. Annak, hogy valaki megbetegszik, az oka nemcsak a fertôzöttség lehet. Hiszen itt, Kelet-Európában, Romániában is a lakosság 70-80 százaléka fertôzött. Ezt az úgynevezett tuberkulin-próba kimutatja. * Mostanában gyorstalpalással, futószalagon gyártják a tanársegédeket. Kétes értékû doktorátusi munkák születnek. Egy asszisztensnô, aki a belgyógyászaton dolgozik, megbetegedett. A tüdôgyógyászatra is leküldték, a járóbeteg-rendelôbe. Ott rögtön beutalták a klinikára, és elkezdték kezelni tbc ellen. Nekem szólt valaki, hogy a lány a tüdôklinikán fekszik. Kötelességemnek éreztem, hogy meglátogassam, megnézzem, mi van vele. Addigra a tuberkulin-próbát is elvégezték, negatív volt! Kérdeztem a fônöknôtôl, hogy miért utalták be a lányt. Megmutatták a röntgenfelvételt, érdeklôdtem a kórtörténete felôl is, és ezek után azt kértem, engedjék ki, mert szó sincs tuberkulózisról. Az illetô orvosnô nagyon kiabált, mondván, hogy egyedül neki van döntési joga. Azt sem tudtam, melyik lábamra álljak. A beteget közönséges tüdôgyulladással még körülbelül egy hónapig bent tartotta. (Máthé Éva beszélgetése dr. Nagy Attila marosvásárhelyi tüdôgyógyásszal - Székelyföld, 2003. május)
Felvételi küszöbén a Bolyai Farkas Elméleti Líceum - Református Kollégium
Kilenc osztályban 270 diák számára biztosít továbbtanulási lehetôséget a 2003/2004-es tanévtôl a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégiumban pedig a tavalyihoz hasonlóan két 30-as létszámú osztály indul.
Az iskola kínálata alig tér el az elôzô évekétôl. Reál szakon két matematika- intenzív informatika és egy matematika-informatika osztály indul, a természettudományok szakon ugyancsak két osztály lesz. A humán érdeklôdésû diákok egy társadalomtudomány, egy-egy kétnyelvû (német, illetve angol), valamint újdonságként egy intenzív olasz szakos osztály között választhatnak. A hagyományokhoz visszatérve, ôsztôl egy ötödik osztályban, és egy elsô osztályban is elkezdôdik a tanítás.
Korszerû számítógépekkel mûködô négy informatika-labor, jól felszerelt fizika-, kémia- és biológia-laboratórium, valamint a hatékony módszerekkel történô nyelvoktatás teszi lehetôvé, hogy a bolyais illetve a kollégista diákok, akik saját internet- hozzáférhetôséggel rendelkezô informatika- laboratóriumot is használnak, egyre jobb eredményeket érjenek el. Két sportterem, sportpálya is tartozik a kollégiumhoz.
Az iskola teljesítôképessége elérte azt az alapszintet, hogy a minôségi oktatás kiindulópontja lehet - vélekedett Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója, az eredményekre valamint az iskola felszereltségére utalva. A jövôbeli feladatok között említette meg a módszertani munka erôsítését, a diákszervezet talpra állítását, a szülôk fórumának megalakítását a túlterhelés megelôzése, az iskolai sikertelenségek kiküszöbölése érdekében. Fontos célként jelölte meg a polgármesteri hivatallal való szorosabb kapcsolat kialakítását, ami sokat segíthet a fejlesztések terén, illetve az országon belüli és a külföldi kapcsolatok hatékonnyá tételében.
Bálint István igazgató az elitképzésre való különleges figyelmet ígéri, amit a szakosztályok közötti egész évre kiterjedô tantárgyversenyekkel, valamint az országos és külföldi vetélkedôkön való részvétellel kívánnak erôsíteni.
Horváth Gabriella aligazgató beszámolójából kiderült, a tantárgyversenyek megyei szakaszán az iskola 100 diákja vett részt, az országos szintre 20-an jutottak el, ahol egy második (német nyelv) és négy harmadik díjat (német, gazdaságtan, informatika, magyar), hét dicsérô oklevelet nyertek. Más hazai versenyeken is több mint száz diák vett részt (kémia, földrajz, angol, történelem), a külföldi nemzetközi vetélkedôkön 50 diák szerepelt (fizika, kémia, matematika, informatika, történelem, biológia), ahol elsô, második, harmadik helyezéseket értek el.
A bolyais diákok tanulmányi eredménye az elsô félév végén 8,50 fölött volt.
- Számos, diákok által beindított szakkör mûködik: ökológiai, színjátszó, média (újság, rádió), informatika.
A tanárok tevékenysége az elmúlt évben progresszív volt, az egyetlen gond, hogy az iskolának nincs meg a lehetôsége, hogy az új tanerôk kinevezésébe beleszóljon, ami elkerülhetôvé tenné a minôség alatti oktatást.
Terveink közé tartozik a korszerû oktatás feltételeinek megteremtése, a mûszaki anyagi alap fejlesztése, és az egyes szaktantárgyakon belül a minôségi oktatást célzó tanítás és kiértékelés rendszerének kidolgozása - hangsúlyozta az igazgató.
Hasznos lenne, ha a Bolyai egy nyomdagéppel rendelkezne, ez segítene a tankönyvhiány pótlásában. A sport terén pedig az iskolai uszoda felépítése a cél, aminek megvalósítása nem lehetetlen - mondta Bálint István.
A Bolyaival azonos feltételeket kínálva mûködik ugyanabban az épületben a hagyományokat folytató Református Kollégium. Székely Emese igazgató elmondta, az egyik osztályban humán, a másikban reál tantárgyak közül válaszhatnak azok, akik a teológiai osztályba felvételiznek. A kollégium külön informatika-laborral, internet-hozzáférhetôséggel rendelkezik. A református osztályok diákjai is sikeresen szerepelnek a különbözô belföldi és külföldi vetélkedôkön. Ezek közé tartozik a református kollégiumok találkozója is. A végzôsök teológiára, vallástanárira, nyelv szakra, a kántortanító- képzô valamint a református diakonissza-képzô fôiskolába felvételizhetnek.
A Református Kollégiumba jelentkezô diákok bibliaismeretbôl és az egyházi énekek tantárgyból tesznek képességvizsgát. A sikeres felvételit követôen bekerülhetnek a Református Kollégium nyolcvantagú énekkarába.
Az iskolában egyébként bentlakás és étkezde is mûködik.
Horváth Gabriella aligazgató szerint az elsô és ötödik osztályok indításával nem szeretnének az általános iskoláknak gondot okozni, a cél a Bolyai régi hagyományának visszaállítása. Az igazgatóság gondoskodik, hogy a kisebb diákoknak külön kijárata legyen az udvarra, informatikát és nyelveket is tanulhassanak. A beiratkozás ezekbe az osztályokba június 5., 6., 9- én 10-17 óra között lesz. Túljelentkezés esetén a kiválasztást június 10-én tartják. Szükséges iratok: a születési igazolvány fénymásolata két példányban, egészségügyi igazolvány, dosszié. Bármely informáciért a iskola titkárságához fordulhatnak.
A kilencedik osztályok közül a kétnyelvû német és kétnyelvû angol osztályokba jelentkezôk számára tartanak képességvizsgát, ennek idôpontjáról is a titkárságon érdeklôdhetnek.
A Bolyaiban nemcsak eredmények, gondok is vannak. Bálint István igazgató szerint a legsúlyosabb probléma a tetô állapota, amitôl a díszterem és a bentlakás egyes termei károsultak. Többször hangoztatott szükséglet a fôépület alapjának leszigetelése, az épületrendszer csatornahálózatának cseréje, a sportterem, és egykoron az iskola diákjai által épített csónakház teljes felújítása. A nagy költségek mellett - a Bolyaiban 190 csempekályha van -, saját erôbôl kevés hasonló célra jut pénz, ezért lenne szükség a támogatásra - hangsúlyozta az igazgató, aki úgy vélekedik, hogy a minôségi oktatáshoz minôségi feltételek szükségesek.
... Négysoros nyelvi játék, Kányádi Sándor leleménye. Békességes derûjét hirdeti úgy, hogy mélységekbe tekint, de megfoghatóvá tesz, közelbe hoz mindent, ami közösségünk életében fontos. A gyermekekhez, az iskolához, a magyartanításhoz talán legközelebb álló költônk. Sorsvállaló, sorskérdésekre válaszoló verseiben gyönyörû sorokat ajánl a jelentôs kortárs személyiségeknek (Illyés Gyula, Kodály, Kós Károly, Nagy Imre, Szilágyi Domokos, Székely János, Latinovits Zoltán és még sorolhatnám). Felidézi a magyar múlt történelemformáló személyiségeit és költészetünk nagyjait: látjuk Janus Pannoniust, amint elhagyja Itáliát, könnyes a szeme, de hazaindul; mintha vigyázzba állnának Apáczait jellemzô sorai; szeretetteljes gondolatok idézik Arany Jánost. A Kacsó Sándor sírjánál, a Házsongárdban elmondott verse szamizdatban terjedt azokban a rút ídôkben. És leírta az utóbbi fél évszázad erdélyi költészetének legdrámaibb sorait. Elég, ha a Fától fáig-ra, a Halottak napja Bécsben vagy a Fekete-piros megrendítô élményére gondolunk. "Megéltetnek" egy népet ezek a versek. A kisiskolásokat elkísérik a derûs Napsugár- versek, az évszakokról, a madarakról, fákról, virágokról, a hazai táj megismerésének, megszerettetésének forrásai. Ezek nélkül szegényebb lenne a hazai magyar oktatás, szürkébbek a tankönyvek, mert a Kányádi-versek teljes tematikát ölelnek át bármely sokat akaró vagy reformpedagógiát igénylô oktatási rendszerben.
A nyolcvanas évek elején, amikor ki akarták tiltani olvasókönyveinkbôl Kányádi verseit (a Szabad Európa Rádió valamilyen alkalomból megszólaltatta a költôt), kiderült, hogy felborulna az I- IV. osztályos magyar olvasókönyvek szerkezete, nem lehet átfogni a kötelezô tematikát, sem megtartani a kortárs és klasszikus irodalom arányát a kisiskolásoknak szánt könyvekben. Csak az akkori, szorongató takarékosság és az állóvizek felkavarásától való félelem akadályozta meg a tanügyminisztérium illetékeseit abban, hogy elrendeljék a Kányádi- versek tanításának betiltását. Amikor a tanév végén a tanítók, tanárok áldozatos munkáját jó lenne méltatni, ôt, a költôt is idézem, hiszen mindig azonosult azokkal, akik irodalmunk szépségeit gyermekeink szívébe plántálták, értelmükbe vésték.
Kányádi valahogy, valamiképpen a tanítók tanítója lett. A legtöbbet szereplô költônk, itthon vagy az anyaországban. Évtizedek óta járja az író-olvasó találkozókat, ott van a költészet napja rendezvényein, dobogóin, a könyvkiállításokon, könyvfesztiválokon. Úgy érzem, szoros összefüggés van költészetének némely kulcsszava - a forrás és a kút - és egy nemrégi megnyilatkozása közt. Interjút készített költônkkel a budapesti Magyar Nemzet munkatársa.* Döbrentei utcai lakásán kereste fel a riporter: "Nem messze a Dunától, egy lebombázott ház helyén, közönséges ivókút áll. Ebbôl akar ô (Kányádi) világra szóló zenélô kutat varázsolni. Érvei szerint ennek a kis magyar nemzetnek két apója volt: Bem apó és Benedek Elek apó. Az egyiknek van méltó emléke, Istennek hála, a másiknak nincsen. És eldöntötte, hogy az utóbbinak is legyen. Megbeszélte a kerületi polgármesterrel, a mûemlékvédelmisekkel, hogy közösen tervezzenek ide egy kutat, amelyet Benedek apóról neveznek el. Élô kút legyen "égig érô" diófával, mint a mesében, alatta egy sziklatömb, egyik fele lecsiszolva, Benedek Elek portréjával, ahol a víz tölgyfa vályúba csörgedez. A kút három példányban készül el: Sopronban, a Benedek Elek Tanítóképzô Fôiskolán az egyik, a székelyudvarhelyi tanítóképzôben a másik, és a Duna mentén a harmadik. Szépen gyûlik rá a pénz, az elsô bankókat maga a költô "dobta be a kútba" abból az összegbôl, amely egy díj hozama volt. A gyerekektôl is összejött 350 ezer forint, s már van a bankban másfél millió ..."
Dolgozik, reménykedik tehát Kányádi, és a ki nem apadó forrás tanúságtételeként jelennek meg versei, írásai, válaszként Elek apó üzenetére: "fô, hogy dolgozzanak!"
* Kô András: Benedek Elek zenélô kútja, Magyar Nemzet, 2003. április 1.
Marosludas - Cintos - Csekelaka - jelzi a kért útvonalat a számítógépes program. Amikor magunk mögött hagyjuk az ünneplô, zajos, poros Marosludast, rendbe tett házak, udvarok, zöld erdôk, szépen gyarapodó mezôk mellett haladunk. Egy kis emelkedô után meglátjuk a XIII. században épült csekelaki református templom tornyát, s a dombok között meghúzódó települést.
- Jó napot! A református parókiát keressük - szólítottuk meg a majd teljesen kihalt utcán járó idôs házaspárt. Oda igyekszünk mi is, mondják, s felülnek a mikrobuszra. A jelenleg üresen álló református parókián asszonyok sürögnek-forognak. A nyárádtôi református gyülekezet képviselôit és a nôszövetségi zászlót várják. A fák árnyékában levô padok mellett friss, hideg kútvíz, kalács, kávé. Vendégváróként.
Az Árpád-kori templomhoz vezetô lépcsôfokok erôpróbaként magasodnak a látogatók elôtt. A templom falai megrepedeztek, javításra szorulnak. A szakértôk szerint a vízzel telítôdött falak kiszárítására kell elsôsorban hangsúlyt fektetni, azután jöhetnek a tatarozási, falmegerôsítô munkálatok. A 270 lélekszámú református gyülekezet nemrég kapott új lelkipásztort Szatmári Ingrid személyében, aki Magyarózdról ingázik, ahol lelkész férjével és kisgyerekével él. Erdély viszonylatában ritkaság, hogy nem apad a gyülekezet létszáma. Az elmúlt tíz évben 14 kisgyereket kereszteltek és 15 személyt temettek el. Nem kiöregedô, hanem életképes közösség ez - vélekedik a lelkésznô. A gyülekezetet a hollandiai aseeni gyülekezet támogatja, az ô anyagi segítségükkel készítették el a templom felé vezetô hosszú lépcsôsort is, legutóbb a lelkészi lakás rendbetételére hoztak pénzt, s remélhetôleg a templom felújításába is bepótolnak.
A helyi általános iskolában csak I-IV. oszályban tanulhatnak magyarul a gyerekek. Pár éve beindult a magyar nyelvû óvoda is, de V-VIII. osztályban csak román nyelvû oktatás van. Sajnos, a gyerekek, fiatalok beszédén, kifejezésmódján érzôdik, hogy felsôbb osztályokban nem magyarul tanulnak - panaszolja Jakab Ferenc gondnok, aki Iszlai József fôgondnokkal együtt felügyeli az egyházi életet. - Pár évvel ezelôtt a VIII. osztály elvégzése után a diákok tovább tanultak, a marosludasi líceumba, szakközépiskolába felvételiztek. A középiskola elvégzése után a gyerekek többsége mezôgazdasági munkára szorul, abból kell megélniük. Általános jelenség, hogy aki nem tanult tovább, hatékonyabban dolgozik, mint az, aki a líceum elvégzése után szégyell újra a kapa mellé állni. Fôként ezért kevés diák folytatja tanulmányait - jelenleg csak egy tanul Marosludason. Az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nincs ingázási lehetôség. Tavaly a polgármesteri hivatal kezdeményezésére egy hónapig bejárt egy autóbusz, de nem volt elég utas, néha egy sem. A csekelakiak többsége autóval viszi a terményeket a marosludasi piacra. Minden kedden, piacnapon tojással, sajttal, paszullyal, liszttel látják el a marosludasiakat. Közösen, az üzemanyag árát összeadva teszik meg a 30 kilométernyi (15 oda, ugyanannyi vissza) távot.
A község lakói mezôgazdasági munkából és állattenyésztésbôl élnek. Minden gazdaságban van legalább egy-két fejôstehén. A határon a földek nincsenek parlagon, azok, akik visszakapták, s a városban laknak, bérbe adták vagy eladták ôket. Mindenki megbecsüli a termôföldet. A gazdák nagy része a tej értékesítésébôl tartja el családját. Két begyûjtô is van a faluban, egyik a Maros tejfeldolgozóé, a másik egy bukaresti cégé. A termékértékesítô cégek rendszeresen fizetnek, azonban a literenkénti 1.600 lejes állami támogatást február óta nem kaptuk meg. Holott sokat jelent, hiszen havonta több száz liternyi tejet szolgáltatunk be. A begyûjtôpontoknál azt mondják, hogy csak a költségvetés kiegészítése után utalják át a pénzt. Az állatok és a számlák azonban nem várják meg a kiegészítést - mondja Jakab Ferenc.
A kultúrotthon ajtaját elvitte az idô, a cserepek foghíjasak, a terem beázik. Az elôtte álló füves futballpályán libák, lovak legelnek. A csendélethez hozzá tartoznak a padon üldögélô, sörözgetô férfiak is.
- Közel félmilliárd lejre lenne szükségünk, hogy rendbe tegyük az esküvôi, keresztelôi mulatságok megtartására alkalmas kultúrotthont - válaszolja kérdésünkre Balogh Balázs cintosi alpolgármester, aki csekelakiként képviseli falustársai érdekeit a községközpontban. - A megyei tanácstól ígéretet kaptunk, hogy támogatják a javítási munkálatokat, egyelôre azonban nem utaltak át pénzt erre a célra. A futballpályát a napokban szeretnénk bekeríteni, hogy ne legelônek használják. Nemrég fejeztük be az aszfaltozást, sikerült 1,8 kilométernyi köves útszakaszt járhatóbbá tennünk. Tervek szerint, amennyiben a megyei tanács továbbra is támogatja útjavítási munkálatainkat, szeretnénk a falu bejáratától, a hídtól a jelenleg leaszfaltozott szakaszig elvégezni a munkálatokat, mintegy 1,5 kilométeren. A községközpontban jelenleg építjük az orvosi rendelôt és szolgálati lakást. Marosvásárhelyrôl ingázik a családorvos, aki Csekelakán, a kultúrotthon egyik helyiségében vizsgálja meg a betegeket. Azt szeretnénk, ha megfelelô körülményeket tudnánk biztosítani az orvosnak, s elvállalná, hogy Cintosra költözik, s ellátja a csekelakiakat is.
A falu bejáratánál két nagy istálló, tábla rajtuk, felirata szerint kormányrendelet alapján ingyen használhatják a gazdák. Kérdésünkre Balogh Balázs alpolgármester elmondja, hogy a 62-es sürgôsségi kormányrendelet értelmében tavaly szeptemberben 5 évre díjmentesen adták bérbe egy magyar és egy román csekelaki gazdának. A kedvezményben részesülô gazdák kiválasztásakor figyelembe vették, hogy kinek van nagyobb gazdasága, több szarvasmarhája. Az istállók használata mellett a gazdák kedvezményes áron vásárolhattak újabb szarvasmarhákat. Jelenleg félszáz állatot tartanak istállónként - számolt be az alpolgármester, hozzátéve, hogy a helyi állattenyésztést fellendítô kormányhatározat sajnálatos módon rövid életû volt, így Csekelakán csak két gazda részesülhetett kedvezményben.
A csekelakiakat melegszívû, tettre kész, életképes közösségként ismertük meg. Olyan emberekként, akik hajnaltól késô estig a mezôn görnyedve megkeresik a mindennapokhoz szükségeset, de tudnak mosolyogni, vidáman mesélni s nagyokat kacagni is. Olyan településen laknak, ahonnan reggelente csak a községközpontba igyekvô alpolgármester ingázik, mégis takaros házakban élnek, gyereket vállalnak, s bizakodva tekintenek a jövô felé.
Tizenöt újságíró, fotós és kamerás várakozott a Területi Csendôrparancsnokság klubtermében, indulásra várva. Kétnapos kirándulásra iratkoztak fel. A cél a csendôrparancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulatok és alegységek látogatása, az ottani parancsnokokkal való ismerkedés, a hargitai sajtó képviselôivel való találkozás.
A negyvenszemélyes autóbuszban szinte elveszett a maréknyi sereg, ám az idôközben elôkerülô "torokolaj" rövid idô alatt jó hangulattal töltötte ki a teret. "Merénylet, ki akarják füstölni a vásárhelyi sajtó krémjét!" - kiáltotta valaki, s valóban: az autóbusz hátsó ülései alól fekete füst gomolygott elô. Hiába, régi már a tákolmány, civilizáltabb országokban az ilyennek roncstelepen a helye. Maroshévízen a Szent Illés kolostor elôtt fékeztünk. Már várt az osztag parancsnoka, Vâlcan Liviu ôrnagy. A kolostorlátogatás után dúsan terített asztalhoz invitáltak házigazdáink. "A helységre legjobban a falopás jellemzô" - nyilatkozza a parancsnok. Elmondta, szerda éjszaka érték tetten azt a négytagú csoportot, amely a ditrói erdészettôl 80 köbméter fát tulajdonított el. Az év elejétôl ez már a 15. ilyen jellegû törvényszeg