|
LV. évfolyam 174. (15441.) sz. |
2003. július 29., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Az izraeli vezetés kéri a román kormányt, hogy ismertesse világos álláspontját a holokauszttal kapcsolatban, Ion Iliescu államfô erre vonatkozó kijelentései után - áll az izraeli külügyminisztérium közleményében, az intézmény honlapján.
A felkérést David Peleg, az izraeli külügyi tárca Közép-Európáért és Eurázsiáért felelôs igazgató-helyettese fogalmazta meg vasárnap, amikor találkozott Mariana Stoica tel-avivi román nagykövettel.
David Peleg átadta az izraeli kormány határozott tiltakozását a román államfô nyilatkozataival kapcsolatban. Leszögezte: Izrael komolyan veszi Iliescu kijelentését, miszerint az európai zsidók holokausztja nem tekinthetô egyedülálló problémának, és ebben a megállapításban a holokauszt tagadásának egyik formáját látja.
Peleg emlékeztetett, hogy Izrael támogatta Románia NATO- hoz és az EU-hoz történô csatlakozását, és hangsúlyozta: e folyamat alapja egy toleráns civil társadalom létrehozása kell legyen, amely bátran szembenéz múltjának sötétebb oldalaival, felelôsséget vállal érte és tanul a múltból.
Mint lapunkban is közzétett közleményében jelezte, drasztikus intézkedésre szánta el magát az Energomur. Hétezer marosvásárhelyi család hétfôtôl meghatározatlan ideig meleg víz nélkül maradt, a helyi fûtôvállalattal szembeni felhalmozott adósságok miatt.
Bota Edit, az Energomur sajtóirodájának vezetôje szerint a vállalat azért szüntette meg a hétezer család melegvízellátását, mivel a lakóközösségek több mint tízmilliárd lejjel tartoznak a cégnek.
- A meleg vizes csapok mindaddig elzárva maradnak, amíg a felhalmozott adósság nem csökken, mivel mi is tartozunk a Distrigaznak - nyilatkozta Bota Edit. Hozzátette, további több száz családnak van kifizetetlen tartozása, így ôket is a melegvíz-szolgáltatás megszüntetése fenyegeti.
A marosvásárhelyi holokauszt- emlékmû felavatásakor - emlékszünk - viszályt kavart a talapzatra került felirat. Akkor Razvan Theodorescu mûvelôdésügyi miniszter szerecsenmosdatási kísérletként ragaszkodott ahhoz, hogy a második világháborús zsidóüldöztetésért kizárólag a kor magyar hatóságait hibáztassa, ezt mintegy ellentétbe helyezve a "nemeslelkû" román magatartással. Visszatetszést keltett az is, hogy az emlékmûavatáson olyan szervezetek képviseltették tüntetô módon magukat, amelyek egy nemzetközileg háborús bûnösnek minôsített, zsidóüldözésért is felelôsségre vonható személy nevét viselik, vagy kultuszát felvállalták. Elsôsorban nem azért, hogy az ártatlan áldozatok emlékének adózzanak, hanem hogy kedvenc ellenségképükre, a magyarokra mint hóhérokra "rámutassanak".
A magyarságnak természetesen fel kell vállalnia történelmi bûneit, még akkor is, ha azt vezetôi követték el. A román kormány azonban akkor még úgy gondolta, taktikájával kibújhat történelmi felelôssége alól. Ha azonban Marosvásárhely túlságosan kicsi település ahhoz, hogy nemzetközileg felfigyeltek volna a manôverre, a román kormány és elnöki hivatal gondoskodott arról, hagy saját maga készítsen elô csapdát magának. Elsôként a New York-i Holokauszt Múzeummal kötött kutatási megállapodásban próbálták megállapítani, hogy Romániában nem volt holokauszt (holott ennek tagadása az érvényben lévô törvényekbe ütközik). Ekkor még sikerült elkerülni a botrányt, hisz többé- kevésbé sikeresen tudták árnyalni utóbb a kijelentést, hogy elfogadhatóvá kozmetikázzák.
A zsidó szervezetek és az izraeli állam figyelmét azonban a román politikumra terelték, s elég volt Ion Iliescu elnök néhány szerencsétlen megfogalmazása a Háárec címû lapnak adott interjújában, hogy ismét fellángoljanak az indulatok. Amúgy Iliescuról azt feltételezné az ember, hogy 73 esztendôsen és két államelnöki mandátum vége felé közeledve, már több esze és politikai tapasztalata van, mint hogy meggondolatlanul nyilatkozzon, de ô minden bizonnyal úgy gondolta, hogy elég lesz a korábbi román álláspont árnyalása is. A Romániára a korábbiak miatt már nagyon érzékeny izraeli közvélemény azonban rávetette magát, s ízekre szedte a román államelnök szavait, a Jerusalem Post egyenesen a Jörg Haider osztrák szélsôjobboldali politikushoz való, korántsem hízelgô összehasonlítást is bevetette a köztudatba.
Hogy a román társadalomban s a politikai elitben mélyen gyökerezik az idegengyûlölet, a másság iránti gyanakvás, de leginkább a nemzeti érdemeknek egyfajta kisebbrendûségi komplexusból fakadó eltúlzása, azt leginkább mi, Romániában élô kisebbségiek érzékeljük. Ezért lesz érdemes odafigyelni arra, hogy miként birkózik meg a belföldi politika azzal a letagadhatatlan ténnyel, hogy a román háborús vezetés alatt 420.000 zsidó halt meg. Folytatódik-e továbbra is a mosakodási kísérlet, a felelôsség áthárítása, avagy végre beismerik az elôdök bûneit?
Apropó: Marosvásárhelyen van egy utca, amely (egy bírósági döntés következtében) még mindig - a vonatkozó kormányrendelet elôírásai ellenére - a fent említett áldozatok zömének haláláért felelôs személy nevét viseli. Még meddig?
A Kossuth utca nevének visszaállítása szerepel az e heti tanácsülés utolsó napirendi pontjaként.
Ezzel kapcsolatosan a sajtó képviselôivel való e heti találkozása alkalmával Dorin Florea polgármester kifejtette, hogy tulajdonképpen néhány tanácsos óhajáról van szó. Ha már nem lehetett elodázni a kérdés napirendre tûzését, ô maga egy megbeszélést tartott volna szükségesnek a két oldalon álló politikai erôk között, az idôszakosan elhangzó és egyesek "undorát" kiváltó kijelentésekre gondolva - tette hozzá, majd utalt arra, hogy az ô célja a bizalom légkö- rének megteremtése, továbbá, hogy együtt kellene megtalálni a jó ízlésnek megfelelô megoldást az utcanevek esetében.
Kérdésünkre dr. Benedek István, a városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetôje elmondta, hogy csütörtökön a polgármesterrel folytatott kétórás megbeszélés nyomán került napirendre a Kossuth utca nevének visszaállítására vonatkozó kezdeményezés. E beszélgetés során megegyezett a véleményük abban, hogy mindkét félnek megvan a maga érzékenysége, amit figyelembe kellene venni. Benedek doktor utalt arra, hogy a város bejáratainál továbbra is ott vannak azok a polgármester által felállíttatott táblák, amelyek nem tesznek eleget a törvényes elôírásoknak, a polgármester pedig hiába beszél a bizalom megteremtésérôl, ha továbbra sem rendelte el a kétnyelvû utcanévtáblák egységes kifüggesztését, s a Víkendtelepen a város vezetôjének többszöri ígérete ellenére sincsenek kétnyelvû feliratok, ami hozzájárulna a magyar lakosság otthonosságérzetének kialakításához. Kérdésünkre dr. Benedek István elmondta, hogy bízik tanácsos kollégái megértésében, mivel az RMDSZ-képviselôk találták meg a megoldást a Köztársaság térre tervezett görög katolikus templom ügyében is, amelyet, ha már régi helyén, a fôtéren, nem mûködhet, véleményük szerint az új posta közelében lehetne felépíteni, ami nem járna egy park felszámolásával.
Az utolsóként szereplô határozattervezetbôl kiderül, hogy Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából különösen aktuális, hogy a nevét viselô utca, amelyet ma is így emlegetnek a vásárhelyiek, visszakapja régi nevét, amit a Csegzi Sándor, Király István, Törzsök Sándor, Spielmann Mihály, Sántha Tibor és Vlas Florinból álló bizottság javasolt és szavazott meg egy tartózkodás mellett. A névváltoztatással nem ért egyet viszont az a megyei bizottság, amelynek konzultatív szerepe van a kérdés eldöntésében, és erre a kedvezôtlen döntésre hivatkozik átiratában, és utalt tegnapi sajtótájékoztatóján Ovidiu Natea prefektus is.
Maradt az Antonescu sétány elnevezés
Benedek István elmondta, hogy Dorin Florea a Kossuth utca ügyét szerette volna összekötni az Antonescu utca ügyével. Mint ismeretes, a bulevárd, amely a tanács 2002 szeptemberében elfogadott határozata alapján a Vár sétány nevet kapta, nem viselheti az új elnevezést. A városi tanács határozatát 2002 októberében a Hôsök Kultuszának Megyei Egyesülete támadta meg a törvényszéken azzal az indokkal, hogy a határozat meghozatalakor nem tartották be a törvényes elôírásokat: nem kérték a megyei névadó bizottság véleményét, a szakbizottságokban nem vitatták meg a határozattervezetet, s nincs törvényes elôírás arra, hogy az utcák nevét is le lehet fordítani, továbbá nincs végleges igazságügyi döntés azzal kapcsolatosan, hogy Ion Antonescu háborús bûnös lenne. A fenti indokokat figyelembe véve Szatmári Ilona bírónô 2003. február 12-én hozott határozatában az elsô kifogásra hivatkozva, miszerint a városi tanács nem kérte ki a megyei névadó bizottság egyébként konzultatív jellegû véleményét, semmisnek nyilvánítja a tanács határozatát. Mivel a polgármesteri hivatal jogi képviselôi nem támadták meg a fenti határozatot, és csak akkor hozták a tanácsosok tudomására, amikor lejárt a fellebbezési határidô, a bulevárdnak megmaradt az Antonescu sétány elnevezése - tudtuk meg a részleteket Benedek István frakcióvezetôtôl, aki szerint azonban nem felel meg a valóságnak, hogy a szakbizottságok nem vitatták volna meg a határozattervezetet, a megyei névadó bizottság pedig a javaslattételkor még nem volt megalakulva.
A kifogásokon innen és túl tény, hogy a jelenlegi izraeli-román vita közepette nem vet túl jó fényt Marosvásárhelyre, hogy itt még létezik az Antonescu sétány elnevezés. Egyébként Dorin Florea szerint a vásárhelyi polgármesteri hivatal bôkezûen bánt azokkal a zsidó személyekkel, akik volt ingatlanjaikat kérték, mivel, ha ez lehetséges volt, vissza is kapták. Késôn jelent meg viszont a vonatkozó törvény alkalmazási útmutatója, amely szerint akik kártérítésben részesültek, nem jogosultak arra, hogy visszakapják ingatlanjukat, ezért több esetben a hivatal kénytelen lesz visszavonni a visszaszolgáltatásra vonatkozó dokumentumot. A nagyobb gond az, hogy a tulajdonosok sok esetben nem teszik rendbe a visszakapott épületet. A polgármester szerint, akik felfrissítik házuk homlokzatát, adókedvezményben részesülnek, akik nem teszik ezt meg központi fekvésû ingatlanjukkal, azokat nemsokára büntetni fogja a hivatal.
Gyönyörû mûemlék templom rejtôzik a Beszterce-környéki dombok között. Felújítva, ragyogó fehéren hirdeti, hogy élnek még reformátusok azon a vidéken, hitüket ôsi falak övezik. A Dés felé letérô, a templomhoz vezetô út mentén takaros falvak egymásutánja, melyek nem vesztették még el teljesen magyar és szász lakosságukat. Jellemzô a máshonnan annyira hiányzó összetartás. A magyar falvak lakói tudnak egymásról, számon tartják egymást, eljárnak egymás ünnepeire, ünnepségeire. És eljárnak a többségiek ünnepségeire is, mint ahogy azok is eljárnak az övékre. Barátságból, tiszteletbôl. Színesítik a falu és egymás életét.
E falvak egyike Somkerék, és Somkerék büszkesége az elôbb említett mûemlék templom. A XIV. századi gótikus épület a jellegzetes erdélyi templomépítészet stílusjegyeit viseli, mennyezete, támpillérei utalnak a késô középkori eredetre, szószéke, kazettás karzatai viszont már a korai protestantizmus átépítési igényeire vallanak. A késôi, azaz korunkbeli protestantizmus pedig megbecsülte ezt az igényt, és felújíttatta elôdei templomát, melynek - vaskossága okán - túl magasnak nem tûnô körerkélyes tornyából szédítô messzeségbe el lehet látni. A régen épült templomokra jellemzô sötétség, komorság, nyomasztó hangulat itt ismeretlen. Nem a Pantokrátor az Úr. A kazetták, díszítések virágmintái, a szószék színekben kígyózó motívumai, a fehér falak légiessége, a fények ragyogása felszabadítja az embert és igazi szentéllyé avatja a templomot. Szentéllyé, mert öröm ide betérni, öröm itt megpihenni.
A torony árnyékában szervezte meg a somkeréki gyülekezet az idei falutalálkozót. A programfüzet fedôlapján a helyi református lelkipásztor, Felszegi Imre verse. A találkozó istentisztelettel, azon belül ünnepi mûsorral kezdôdött. Igét hirdetett Papp Géza, az erdélyi református egyházkerület püspöke, majd úrvacsoraosztás után Vincze Minya István, a gyülekezet volt lelkipásztora mondott ünnepi beszédet. ,,Soha ne jusson ez a templom arra a sorra, hogy csak egypár lélek felett ôrködjön" - kívánta. Ezután a püspök leleplezte azt az emléktáblát, melyen az itt szolgált lelkészek nevei szerepelnek, évszázadokra visszamenôleg. A névsor az 1300-as évek elejétôl kezdôdik... Nem maradhatott el a népviseleti ünneplôbe öltözött dalárda éneke sem, amelyet szavalat, ajándékozás, majd a helyi polgármester román nyelvû beszéde követett. Mint elmondta, Isten neve minden nyelven ugyanazt jelenti és minden templom ugyanazt az Urat szolgálja. Büszke arra, hogy mûemlék temploma van a falunak, és továbbra is támogatásáról biztosította a gyülekezetet. A szintén meghívott, fiatal ortodox pap szerint a mentalitást, a nemzetiségek közötti viszonyt kell elsôsorban megváltoztatni. Az imádságban mind együtt vagyunk, és ha egymásért imádkozunk, önmagunkért is imádkozunk. A falu népe kölcsönösen eljár egymás ünnepeire, a két templom egymással szemben, az út két oldalán helyezkedik el, a meghívás a barátság és tisztelet bizonyítéka. A gyülekezet lelkipásztora a Magyarok Világszövetségétôl emlékzászlót vett át, melyen II. Rákóczi Ferenc jelmondata állt: ,,Istennel a hazáért és a szabadságért".
Az istentiszteletet ünnepi ebéd követte, majd délután Gyenge János lelkipásztor, kinek egyik felmenôje szintén a somkeréki emléktáblán szerepel, hirdetett igét. Az egész napos rendezvénysorozat nótaesttel ért véget.
Életerôs közösség Somkerék magyar népe, és noha itt is az idôsebb generáció képviselôi alkották a többséget, jó volt látni a sok fiatalt a templomban. És jó volt látni azokat a román embereket, akik láthatóan nem értettek túl sokat az istentiszteletbôl, de eljöttek és végigülték a bô kétórás rendezvényt. Példát állított Somkerék, példát mindkét részrôl arról, hogy hogyan lehet az egészséges nemzettudatot megôrizni úgy, hogy közben elismerjük a másikat, a másik kultúráját, tiszteljük annak értékeit, és mindezt a hétköznapi élet, nem a nagy frázisok szintjén. A falu életén pedig mindez visszatükrözôdik. Ôrködjön felettük továbbra is a zöld dombok között ékszerként ragyogó, ôsi templom.
A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet a táborigazgatósággal közösen két tábort szervez idén a roma gyermekeknek, valamint azoknak a diákoknak, akik a gyermekjogvédelmi vetélkedôkön jó eredményeket értek el. Ana Chirtes, a szervezet megyei elnöke tájékoztatott, hogy július 25-29. között Szovátán 30 cigány gyereknek biztosítottak táborozási lehetôséget. A megyeszékhelyi, cikmántori és szászrégeni gyerekekkel tanítók, tanárok és önkéntesek foglalkoztak. A táborvezetô Mira Miralena volt, aki részt vett a hátrányos megkülönböztetés felszámolása érdekében szervezett továbbképzôn; az ott tanultakat a tábori tevékenység során is felhasználta.
Július 30-augusztus 8. között a szervezet szintén Szovátán szervezi meg a hagyományos gyermekjogvédelmi táborát, amelyen azok a diákok vesznek részt, akik a szervezet 15 fiókegysége által szervezett gyermekjogvédelmi vetélkedôkön elsô helyezettek lettek. Idén 160 kis- és középiskolás gyerek vehet részt a rendezvényen, amelynek mottója: A gyermekeknek joguk van a véleménynyilvánításhoz és a különbözô rendezvényeken való részvételhez. Az egyhetes táborban megszervezik a gyermekjogvédelmi vetélkedô országos szakaszát is, ugyanakkor a táborozók különbözô alkotómûhelyekben tevékenykedhetnek. A szervezôk vitákat is szerveznek az aktuális gyermekjogvédelmi gondokról, s az érintettek véleményét figyelembe veszik a szervezet évi tevékenységi tervének kidolgozásakor.
A táborigazgatósággal kötött egyezmény értelmében a szervezet önkéntesei július- augusztusban hét megyében levô iskolai táborokban tartanak elôadásokat a gyermekek jogairól, a környezetvédelemrôl, az egészséges táplálkozásról és a fiatalokat érintô kérdésekrôl.
Nem találtak rendellenességeket
A Megyei Közegészségügyi Igazgatóság és az Egészségügyi Felügyelôség szakemberei a múlt hét elején a laposnyai és szovátai iskolai táborokban vizsgálták az egészségügyi, minôségi és biztonsági elôírások betartását.
Mint dr. Kövecsi Zsuzsanna, a közegészségügyi igazgatóság iskola- egészségtanának orvosa elmondta, Laposnyán a gyûjtômedencében a szárazság miatt nagyon lecsökkent a vízmennyiség, így pár napig a libánfalvi orvosi rendelôbôl hordták a vizet 100 táborozó gyerek számára. A vizet bakteriológiailag ellenôrizték, s minôségét megfelelônek tartották. A vízmennyiség csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy a Buckner Alapítvány által táboroztatott 100 gyerek egyszerre zuhanyozott, holott elôzô években a gyerekek felváltva, minden második nap fürödtek. A helyszínelés idôpontjában a vízmennyiség már emelkedett, így megoldódtak a gondok. Az orvosnô arról is beszámolt, hogy a táborigazgatósághoz tartozó táborban felújították s korszerûen felszerelték a konyhát, a tavalyelôtt épített zuhanyozókban is megfelelôek a körülmények, csupán a hálók szorulnak javításra. A gondnok tájékoztatása szerint a táborigazgatóság a jövô évben utalja ki a hálók tatarozásához s egy új szárny építésének elkezdéséhez szükséges pénzösszeget.
A szovátai tábor kapcsán Kövecsi Zsuzsanna elmondta, hogy az épületeket kimeszelték s a gyerekeknek megfelelô körülményeket, ellátást biztosítanak. A két ellenôrzés alkalmával a szakemberek nem találtak olyan rendellenességet, amely felszólító figyelmeztetést vagy büntetés kirovását vonta volna maga után - nyilatkozta az orvosnô.
Hosszú hetek óta elôször történt meg, hogy mindketten szabadok legyenek a hétvégén. A gyerek már régóta készült az együtt töltendô napra.Vasárnap korán felkeltek, hogy az elsôk között érhessenek az üdülôhelyre.
A korai óra ellenére meglehetôsen sokan terítették le plédjeiket a Víkendtelep zöld füvén. A hangszóróból kellemes zene áradt, a nap barátságosan szórta meleg sugarait. A játszótér hintái, lipinkái, csúszdái, és a homokozó önfeledt játékra csalogatta az apróságokat. Lépten- nyomon gyorsfalatozók kínálták szolgáltatásaikat, s nem egy helyen lehetett ropit, csokit, kekszet vásárolni. Szomjazók is jócskán voltak, a vendégekkel teli teraszok asztalait sör, üdítô, ásványvíz töltötte meg roskadásig.
A déli meleg elôl azonban a leghatékonyabb hûsölést a medencék tiszta vize nyújtotta. A gyerekek medencéjében a szökôkút ellenállhatatlan csábítás valamennyi apróság számára. Szép, modern, tiszta minden. Ám hirtelen mintegy húsz jövevény jelenik meg a parton s ereszkedik a kicsik közé. A felnôttek pólóban, nadrágban, szoknyában, a gyerekek sem strandöltözékben merülnek a vízbe. Koszosak, civilizálatlanok. Egyre több szülô tereli a medence másik felébe csemetéjét. A "betolakodókat" ez szemmel láthatóan nem zavarja, a testes, izzadó nôk a szökôkút alatt keresnek menedéket, s áztatják ki tudja mikor mosott rongyaikat. Jól érzik magukat. Bô óra múlva három purdé vacogva bújik egymáshoz a medence szélén, a vékony lepedô alig takarja sötét hátukat. Aztán valamennyien eltûnnek a térrôl. Helyreáll a régi rend.
Késô délután a kisgyerekes családok hazafelé készülôdnek. Bizony, nem egy lepedô mellett hulladék tarkítja a gyepet. A hangszóró zenéje félbeszakad. "Kérjük, a mûanyag flakonokat és egyéb csomagolóanyagokat ne hagyják a füvön, használják a szemeteskukákat" - hallatszik a mûsorvezetô intelme. A korábban a romákra sanda szemmel tekintô család szedelôzködik. Úgy távoznak, hogy egyikük sem hajol az üres fagylaltosdoboz és kanál után.
Ion Iliescu elnök hétfôn levelet küldött Moshe Katsav izraeli államfônek, amelyben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Háárec címû lapnak adott interjú "szelektív és hiányos" ismertetése kétségeket ébresztett Románia holokauszttal kapcsolatos álláspontja vonatkozásában.
"Az elnöki hivatal kiadott egy dokumentumot, amely határozottan és félreérthetetlenül részletezi országunk álláspontját és az én személyes álláspontomat a holokauszttal kapcsolatban, a román állam felelôsségét a múlt század '30-as és '40-es éveinek Romániájában a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmód kapcsán, és az államosított vagy elkobozott zsidó javak egykori gazdáinak erkölcsi és anyagi kárpótlásával kapcsolatban. Ez nem egy új álláspont, erre alapul országaink és népeink jó viszonya" - áll Iliescu levelében, amelyet az elnöki hivatal sajtóirodája juttatott el a Mediafaxhoz.
A levélhez csatolták az elnöki hivatal sajtóirodája által vasárnap kiadott közlemény szövegét is, amely szerint Iliescu "meglepetéssel" vett tudomást izraeli hivatalos vezetôk és romániai újságírók reakciójáról, akik félreértelmezték a Háárec-beli interjúban mondottakat.
Románia következetesen kitart álláspontja mellett és támogatja Izraelt abbéli erôfeszítéseiben, hogy békés megoldást találjon a közép-keleti válságra, és támogatja az Egyesült Államok által javasolt béketervet - szögezi le levelében Ion Iliescu.
Markó a kisebbségügyi tapasztalatok kölcsönös hasznosításáról
Valóban hasznos lenne, ha a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikában Románia és Magyarország kölcsönösen alkalmazná a jó tapasztalatokat - jelentette ki hétfôn Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek.
Az RMDSZ elnöke azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy Adrian Nastase kormányfô egy televíziós mûsorban bejelentette: vizsgálják annak lehetôségét, hogy a román alkotmány módosításának szenátusi vitájában felvessenek-e egy olyan módosítást, amelynek értelmében a Romániában élô nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányos elvét összekapcsolnák a kölcsönösség elemével. A miniszterelnök felvetésével kapcsolatban Markó Béla leszögezte: nehezen képzelhetô el, hogy az alkotmányban szerepeljen a kölcsönösség elve, mivel ez ahhoz a jogi helyzethez vezethetne, hogy a román alaptörvény elvárásokat fogalmaz meg más államokkal szemben.
Ezzel együtt véleményünk szerint Magyarországon már megoldást kellett volna találni valamilyen formában a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletére, ezt hangsúlyoztuk akkor is, amikor legutóbb Gyulán a magyarországi románok képviselôivel találkoztunk - mondta.
Markó Béla szerint, ha kölcsönösségrôl van szó, akkor valóban hasznos lenne, ha Romániában azt is megnéznék, hogy milyen jó tapasztalatokkal rendelkezik Magyarország a nemzeti kisebbségeknek nyújtott jogok területén.
- Nagyon örülnék, ha Romániában is léteznének valamilyen formában a nemzeti kisebbségek önkormányzatai, az a lehetôség, hogy a nemzeti kisebbségek helyi és országos szinten saját önkormányzatokat választhatnak. Tudjuk, hogy a magyarországi gyakorlatnak vannak hiányosságai, de ezzel együtt érdemes lenne ezt az önkormányzati formát Romániában is megvalósítani - jelentette ki.
A magyar kedvezménytörvény példájára
Az eddiginél sokkal aktívabb politikát hirdetett meg Adrian Nastase miniszterelnök a határon túli románok érdekében. A miniszterelnök a Realitatea nevû kereskedelmi televízió Harc Romániáért címû mûsorában kifejtette: Romániának immár nem szívességeket kell kérnie az Európai Unióval szomszédos államokban élô románok érdekében, hanem joggal várhatja el, hogy esetükben bizonyos európai normákat érvényesítsenek, mint ahogy azt korábban Romániától követelték.
Adrian Nastase szerint nincs rendben az, hogy a román vezetés megszokta: "elsôsorban arról adunk számot, hogy miként viselkedünk mi a nemzeti kisebbségekkel szemben, és elfogadjuk, hogy más országokban a nálunk alkalmazottnál szûkebb normák érvényesülnek".
A miniszterelnök szerint ebbôl a szempontból ígéretesnek bizonyult Románia számára a magyar kedvezménytörvény kérdésében folytatott vita.
Azt hiszem, ebben a majd két évig tartó vitában európai álláspontra helyezkedve úgy gyôztünk, hogy közben nem sértettünk meg senkit, és sikerült bizonyos elvárásokat rögzítenünk - fogalmazott. Különösen fontosnak nevezte, hogy a módosított kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról Bukarestben született román-magyar megállapodásba bekerült a kölcsönösség elve.
- Ez azt jelenti, hogy ha ugyanazokat a feltételeket állapítjuk meg a határon túli, mondjuk Magyarországon élô románok számára, akkor ugyanolyan elbánásban részesülnek majd a magyar állam részérôl, mint amilyen elbánást a román állam biztosít a nemzeti kisebbségeknek - jelentette ki.
A miniszterelnök közölte, hogy a magyar példát követve alapítványok létrehozását tervezik, amelyek anyagi támogatást nyújtanak majd a határon túli román közösségeknek kulturális célokra. Véleménye szerint ezzel kikerülhetô a közvetlen állami szerepvállalás olyan esetekben, amikor célszerûbb a civil társadalom kezdeményezése a kormányzati döntéseknél.
Hozzátette, hogy a határon túli románok közvetlen tájékoztatása érdekében megteremtik a mûszaki felté-teleit annak, hogy a szomszédos országokban jobban lehessen venni a román közszolgálati televízió adásait.
Adrian Nastase végezetül azt is bejelentette: vizsgálják annak lehetôségét, hogy a román alkotmány módosításának szenátusi vitájában felvessenek-e egy olyan módosítást, amelynek értelmében a Romániában élô nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányos elvét összekapcsolnák a kölcsönösség elemével.
A pénteken közölt exkluzív interjúban a 28 éves, nevét biztonsági okokból nem közlô testôr elgondolkodtató információkkal szolgált a keresett iraki vezetôk bujkálásáról. A férfi a tekintélyes lap iraki tudósítójának egy Bagdad egyik északnyugati kerületében található házban adott három órát a kérdések feltételére.
A testôr elmondta, hogy Szaddám és fiai a háború alatt végig Bagdadban maradtak, mivel meg voltak gyôzôdve arról, hogy a fôvárost nem képesek bevenni az amerikaiak. Mikor az elsô célzott rakétatámadás érte egyik dél-bagdadi házukat, éppen a város északi részén húzták meg magukat, barátok és rokonok házaiban szállva meg.
Az amerikai haderô informátorok segítségével próbálta ismételt bombatámadásokkal megölni Szaddámot. Az ominózus Manszúr kerületben történt támadás után az amerikaiak bejelentették, hogy vélhetôen megölték a diktátort és egyik fiát, Udajt. A valóságban azonban Huszein megérezte, hogy a találkozó szervezôje áruló lehet, és a jelzett étterem mögötti házat a találkozó idôpontja elôtt elhagyta. Tíz perccel késôbb rakéta csapódott be az épületbe... szervezôemberét pedig azonnal kivégeztette.
Amikor Bagdad április 9-én elesett, Szaddám és fiai a város szunnita kerületében, Adhamijában tartózkodtak. (Itt vették fel két nappal korábban a vezér egyik televíziós beszédét.) A város eleste után két nappal, pénteken Szaddám Huszein és fiai mindenki megdöbbenésére részt vettek az Adhamija egyik mecsetében tartott imán, miközben néhány kilométerrel arrébb már amerikai katonák járôröztek az utcákon.
A három iraki vezetô többet nem jelent meg a nyilvánosság elôtt, megbízható barátok és rokonok házai között jeltelen autókon változtatták tartózkodási helyüket, néha szinte az amerikai katonák orra elôtt.
A testôr elmondta azt is, hogy a diktátor tisztjei árulásának tulajdonította a háború elvesztését, és mikor ezt felismerte, Bagdad elhagyása mellett döntött. Udaj testôre szerint az ellenállás megszervezésérôl csak a háború vége után kezdett tanácskozni Szaddám néhány emberével.
A 28 éves alkalmazottat 6 évi szolgálat után 1000 dollárral bocsátotta el Udaj a fôváros elhagyásakor - a három iraki vezetô családtagjaikkal menekült el, nem bíztak már senkiben.
Bûnvádi feljelentést tett a kivizsgálását folytató ügyészek ellen Andreea Ciuca, a Maros Megyei Törvényszék volt elnöke, akit az Országos Korrupció-ellenes Ügyészség (OKÜ) június elején tartóztatott le megvesztegetés vádjával. A volt elnöknô 350.000 euró kártérítést követel a feljelentésben szereplô 4 személytôl.
Mint Andreea Ciuca a Népújságnak elmondta, a feljelentést múlt héten küldte el a Legfelsôbb Törvényszék Melletti Ügyészségnek. Ciuca hivatali visszaéléssel, hamis tanúvallomással való felbujtás kísérletével, törvénytelen letartóztatással, a vizsgálat során elkövetett visszaélésekkel, rossz bánásmódnak való alávetéssel vádolja Gheorghe Suhant, az OKÜ fôügyészét. Marin Sandu, az OKÜ Maros megyei részlegének vezetôje ellen szintén a hivatali visszaélés, hamis tanúvallomás megszerzésére irányuló próbálkozás vádjai szerepelnek, Remus Postolache és Alexandru Cîmpeanu felügyelôket hivatali visszaélés miatt jelentette fel Andreea Ciuca. Az említett négy személytôl összesen 350.000 euró kártérítést kér a törvényszék volt elnöknôje: 210.000 eurót a fôügyésztôl, a megyei korrupcióellenes ügyészség vezetôjétôl 100.000 eurót, Remus Postolachetól 30.000, míg Alexandru Cîmpeanutól 10.000 eurót.
Ciuca 52 oldalas feljelentésében részletesen leírja az ellene elkövetett törvénytelenségek sorozatát. Elsôként az ártatlanság vélelmére hivatkozik, melyet szerinte megvontak tôle azáltal, hogy a fôügyész már az elsô kihallgatáson kijelentette: "meggyôzôdésem, hogy hazudik". Ezenkívül olyan szavakat használt, mint "lefizetett". A bírónô letartóztatása még nem történt meg, amikor a rahovai börtönnek már jelezték: helyre van szükség bezárására. A fôügyész számlájára írja, hogy a sajtónak hamis információkat szivárogtatott ki, ill. a rossz bánásmódot: 39 óra vallatás alatt 1 órai alvást engedélyeztek, több mint 19 órán át nem jutott élelemhez, 36 órán át nem cserélhetett öltözéket. Andreea Ciuca kimerítôen leírja "tettenérése" körülményeit, a letartóztatásával kapcsolatos rendellenességeket, azt, hogy megtiltották az ügyvédeivel való kapcsolatteremtést, elutasították a vádirat tanulmányozását. A feljelentésben az ügyében kihallgatott tanúkra is kitér, azóta néhányuk ellen vizsgálat indult. Ha a Legfelsôbb Törvényszék Melletti Ügyészség nem indít vizsgálatot a feljelentésben szereplô személyek ellen, Andreea Ciuca az Európai Emberjogi Törvényszékhez fordul panaszával.
Tisztújító konferenciát tartott a Parasztpárt megyei szervezete
Szombaton, a Kultúrpalota kistermében tartotta megyei konferenciáját a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) megyei szervezete. Napirenden a megbízott elnök féléves beszámolója és tisztújítás szerepelt. Az 54 küldött Osan Virgil urológust választotta elnökké. Elsô alelnök Briscan Lucia, titkár: Butiurca Petru, tiszteletbeli elnök Man Nistor. Alelnökök: Crisan Eugen, Crucean Cornel, Palasan Ioan, Sigmirean Cornel. Ugyanakkor megválasztották a 27 tagú megyei állandó bürót is. Ionut Chiorean ortodox és Flavius Mihet görög katolikus papok kérték isten áldását a konferenciára. A tanácskozást Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Smaranda Enache, a Népi Mozgalom alelnöke, illetve Mora Ákos Daniel, a Nemzeti Liberális Párt megyei fôtitkára üdvözölte.
Lucia Briscan megbízott elnök beszámolója pontokba szedve ismertette a megyei szervezet féléves munkáját. Legfontosabb talán az volt, hogy a megyében 800 támogató aláírást gyûjtöttek a párt újrabejegyzéséhez. Elismerte, hogy sokat vártak az újrakezdéssel, miután (az idôközben Emil Constantinescu pártjához csatlakozott) Havrilet Nicolaét kizárták a szervezetbôl. Ezt követôen Virgil Osan ismertette programját és bemutatta az általa kiválasztott megyei vezetés névsorát.
A "központot" Mircea Talos országos alelnök képviselte, aki egyben a Beszterce-Naszód megyei szervezet elnöke, és Victor Ciorbea üzenetét tolmácsolta a résztvevôknek. Bár pár perccel korábban Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke testvérpártként üdvözölte a PNT konferenciáját és a román és magyar kereszténydemokraták összefogásának szükségességérôl beszélt, kijelentette, hogy Romániában az egyetlen kereszténydemokrata erôt a PNT képviseli, és úgy meg kell azt erôsíteni, hogy 2008-ban 20-25%-ot érjen el a parlamenti választásokon, a jövôre esedékes helyhatósági választásokon pedig legalább 10 százalékot. (Ez Maros megyében 2-2 megyei, illetve marosvásárhelyi municípiumi tanácsosi helyet, és minden olyan helységben, ahol szervezetük van, legalább egy tanácsosi tisztséget feltételez). Miután dicshimnuszt zengett Ciorbeáról, a párt helyzetét elemezte. Ekkor kiderült, hogy igaz, "megbocsáthatatlan hibákat" követtek el, amikor kormányon voltak, fôleg a koalícióban kötött kompromisszumok miatt, de '92 óta nem volt sem megfelelô választási stratégiájuk, sem kormányprogramjuk. Az alelnök szerint a sajtónak is megvan a maga bûnrésze, mert "blokád" alatt tartja a szervezetet.
A hozzászólások során nem a pártkonferenciákon megszokott amolyan "bólogatójános" módra fogadták a beszámolókat. Nyíltan, keményen bírálták azokat, akik miatt a szervezet mélypontra jutott. Nem kímélték Victor Ciorbeát sem, és jól érzékelhetô ellenszenvvel fogadták Emil Constantinescu visszatérését a politikai életbe. Egyesek ötletekkel jöttek, mások azonban továbbra is központi utasításokat várnak a helyi szervezetekben.
Degan Vasile a ludasi szervezet képviseletében kért szót. Az 1995 óta Amerikában élô, és a PNT-t dollárral támogató küldött szerint meg kellene szabadulni azoktól, akik kompromittálják a pártot. Ion Diaconescut és Ionescu Galbent említette név szerint, akiket egyszerûen "katasztró- fának" nevezett. Szóvá tette a kommunikáció teljes hiányát a központi vezetés és a vidék között, illetve bírálta Victor Ciorbeát, aki szerinte túlságosan finoman fogalmaz a nyilatkozataiban. Emil Constantinescuról röviden így vélekedett:" Nemcsak a PNT szégyene, de szégyent hoz az egész országra. Amit a Parasztpárttal tett, megbocsáthatatlan". Kijelentette, hogy "az elnöksége idején a fia összejárta Amerikát és pénzt kunyerált, amit aztán saját céljaira használt fel, villát épített, autót vásárolt magának". Felhánytorgatta, hogy a PNT sose kérte a választási törvény megváltoztatását, és több bátorságot kért Ciorbeától, illetve, hogy olyan értékes személyiségeket vonjanak be a Parasztpártba, mint például Valentin Stan.
Talos Mircea azonnal válaszolt a felvetésre. Mint mondta, nem kívánja távollétében minôsíteni Emil Constantinescut. Amikor megalakította a mozgalmát, üdvözölte, de a véleménye az, hogy "jó helyen van, ahol van, csak hagyja békén a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot". Az idôközben eltávozott Smaranda Enachéra utalva jelentette ki: "Constantinescu és a hölgy Isten küldötteinek képzelik magukat, akiket Románia megmentéséért küldött".
- jelentette ki Oroian Eugen, a ludasi szervezet elnöke. Mint mondta, 1990-ben ketten szervezték meg a Parasztpártot. Az 1996-os választási gyôzelemig erôs szervezetté vált. Azonban mihelyt Dorin Floreát prefektusnak nevezték ki, "párhuzamos szervezeteket hozott létre". Illetve a barátainak ígérte, hogy "polgár-mestert csinálok belôled". A Florea-Muresan-féle botrányok és harcok aztán végleg tönkretették a szervezetet. Mikor pedig polgármesterré választották, Florea hátat fordított a Parasztpártnak és "függetlennek" nyilvánította magát. A ludasi küldött szerint sokan azért álltak félre, mert "féltek Floreától", aki a "jobb kezével, Porutiuval" juttatta oda a szervezetet, ahová jutott. Az ilyen politikát Mircea Talos is "ártalmasnak" nevezte, de nem fejtett ki olyan határozott álláspontot, mint Emil Constantinescu esetében.
Palasan Ioan Szászkézdrôl pozitív példát mutatott be. Elmondta, hogy amikor a Parasztpárt kormányon volt, négy helyi tanácsosuk volt, 2000 óta pedig - amikor a párt nem érte el a parlamenti küszöböt - eggyel többen vannak. A kormánypárt "sehol" sincs, tette hozzá. Kérte, kövessék az ô példájukat.
Azokról, akik cserben hagyták a szervezetet, úgy vélte, "aki elment, jól tette", mert "nem voltak igazi kereszténydemokraták".
- Volt idô, amikor elmentem a Parasztpártból, de nem mentem el igazán, csak Victor Ciorbeát követtem, mert elegem lett a párton és a koalíción belüli botrányokból és a tehetetlenségbôl - jelentette ki egyebek között Crisan Eugen alelnök. Örömének adott hangot, hogy együtt lehettek az igazi kereszténydemokraták, akik együtt voltak 1996-ban, majd a sok vita, viszály tönkretette a szervezetet. Meggyôzôdésének adott hangot, hogy van elég erkölcsi forrásuk és erejük, hogy a PNT-t talpra állítsák, mert "Románia a Parasztpárt nélkül és kereszténydemokrata eszmék nélkül nem létezhet".
Man Nistor tiszteletbeli elnök a párt történelmi múltját elevenítette fel, hozzátéve, hogy az országot jelenleg történelem nélküli pártok vezetik, "autoritárius, diktatórikus, kriminális rendszert" emlegetett, s a PNT "szelídségét" Jézus Krisztus alázatához hasonlította. Ma csak azért "nem vetnek bennünket börtönbe, mert nem merik megtenni" - jelentette ki. Hangsúlyozta: demokrácia ellenzék nélkül nem létezhet, a PNT pedig olyan kitartó, tudatos, intelligens ellenzéki párttá kell váljon, amelyiktôl nem lehet majd eltekinteni. Egyelôre ôk lesznek az egyetlen valódi ellenzéki párt, de arra készülnek, hogy átvegyék a hatalmat, mondta végül.
Voltak hozzászólók, akik józanul belátták: "ez a terem a PNT", vagyis, hogy kevesen maradtak. Többen kérték, Victor Ciorbea váltson át agresszívebb hangnemre. Kiderült, hogy nem meséket, konkrétumokat várnak. "A mesék és a kommunikáció hiánya vezetett a párt bukásához" - hangzott el sok egyéb mellett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szombati megyei konferenciáján.
A sajtóban megszellôztetett hírekre - melyek szerint tisztségével összeférhetetlen a Columna társaságnál betöltött adminisztrátori funkciója - reagált tegnapi sajtóértekezletén Ovidiu Natea prefektus. Mint kiderült, a téves információ a cégbejegyzési hivataltól származott, melynek vezetôje, Lia Baculea bejelentette: vállalja a felelôsséget.
A sajtótájékoztatón Lia Baculea röviden ismertette a Columna cég létrehozásának feltételeit: a társaság 1991-ben alakult 9 millió lejes alaptôkével, 21 részvényessel és 19 adminisztrátorral. Minden bejegyzést kézzel vezettek be a nyilvántartásokba, egészen 1993-94-ig, amikor is egy I. változatnak nevezett számítógépes adatbázist hoztak létre. A cégbejegyzési hivatal informatizálása 1998-ban történt meg, ez a II. változat, "ettôl az idôponttól tûzbe tesszük a kezünket a bevezetett adatok korrektségét illetôen" - nyilatkozta Lia Baculea.
A Columna társaság létrehozásakor, 1991-ben Ovidiu Natea prefektus adminisztrátorként szerepel, ám 4 év után a részvényesi közgyûlés a tisztségbe nem választotta vissza. A vezetôségben bekövetkezett változtatásokat 1996. július 30- án, 4459-es számmal lejelentették a cégbejegyzési hivatalnak, de csak "félig vezették be a nyilvántartásba". Azaz éppen az a rész felejtôdött ki, amely Ovidiu Nateára, pontosabban az adminisztrátori tisztségébôl való visszahívására vonatkozik. A tévedésért, melyre a cégbejegyzési hivatal vezetôje a dossziék újbóli átolvasása után jött rá, Lia Baculea vállalja a felelôsséget, bár nem tudni, ki volt az a hivatalnok, aki hibázott. Így gyakorlatilag nincs is kit megbüntetni.
- Amúgy sem lehetnék adminisztrátor a Columna cégnél, hiszen az alapszabályzat szerint egy vezetôi tisztséget 4 évig, újraválasztás után még 4 évig tölthetek be. 8 év után automatikusan megszûnik vezetôi beosztásom. A hírt felröppentô újságíró csak annyit kellett volna tegyen, hogy a törvényszéken levô dosszié áttanulmányozásakor ellenôrizze az alapszabályzatot is. Rájött volna, hogy 1999 után már semmiképpen nem lehetnék adminisztrátor a Columnánál - nyilatkozta a prefektus.
Ovidiu Natea bevallása szerint egyrészt azért kellemetlen számára az ügy, mert a sajtó képviselôivel korrekt és nyitott kapcsolatban áll, érintettségi alapon a hírt közlô újságírótól elvárta volna, hogy megkérdezze. Másrészt Eugen Nicolaescu liberális párti képviselô, az NLP szóvivôje sajtóközleményben utalt arra, hogy a prefektus adminisztrátori állást tölt be egy magáncégnél, így az összeférhetetlenségi törvény hatálya alá esik. - Eugen Nicolaescu államtitkári tisztséget töltött be 1996-2000 között a Pénzügyminisztériumban, köztisztviselôként kellene tudnia a vonatkozó szabályozásokat, a 31-es törvény elôírásait. Az ô részérôl furcsának tartom a leellenôrizetlen információk felhasználását - jelentette ki Natea.
Ma Marosvásárhelyre érkezik a Kis- és Középvállalatok Országos Tanácsának vezetôje, prof. dr. Ovidiu Nicolescu. Az elnök munkalátogatást tesz a marosvásárhelyi Kis- és Középvállalatok Helyi Tanácsánál.
A látogatás tervezett programja szerint dr. Ovidiu Nicolescu a prefektúra, a megyei tanács, illetve a városháza vezetôivel találkozik.
Délután különbözô helyi cégek és intézmények vezetôivel munkamegbeszélést folytat a marosvásárhelyi Kis- és Középvállalatok Helyi Tanácsának székhelyén, majd e tanácsülésén vesz részt.
Kereken kilencven esztendôs a vásárhelyi Kultúrpalota. S napok óta látjuk-olvashatjuk homlokzatán a nevét magyarul is. Öröm a házhoz. Anyanyelvünk minden betûjét mindenkor örömmel látjuk-olvassuk.
Kultúránk hajlékának képzelte el ezt a pompás építményt annak idején dr. Bernády György, a nagy polgármester. Ilyennek tervezte meg Komor Marcell és Jakab Dezsô; ezt a szellemiséget fejezik ki Kôrösfôi-Kriesch Aladár falképei, a Tükörterem üvegfestményei, a magyar irodalom és mûvészet múltbéli kiválóságait ábrázoló bronzreliefek, fejszobrok, mindaz, ami valódi érték városunk legismertebb látványosságának falai között.
Csakhogy: a Kultúrpalota homlokzatáról hosszú évtizedeken át hiányzott a magyar felirat. (Kezdetben Ferenc József Közmûvelôdési Háznak nevezték.) Új történelmet fabrikáló kezek eltüntették - innen is - a magyar betûket. Hogy más legyen a látszat…
Aki megálmodta és nem akármilyen céltudatossággal, szívós leleménnyel tetô alá hozta - kiváló munkatársaival - ezt a Palotát, így írt róla 1913-ban, elkészültének idején: "(…) a magyar történelembôl és a székely népmondákból merített tárgyú képzô- és iparmûvészeti remekek kincsesházának kell lennie, hogy az abban elhelyezett intézményeknek a tudós és írástudatlan, a hatalmas és alacsony sorban levô, a gazdag és szegény elôtt egyaránt nyitva kell lenniök (…)". Ady Endre pedig látnoki beleérzéssel így tekintett a jövôbe, mikor eljött Marosvásárhelyre: "Ez lesz, ha a Sors is úgy akarja, a magyar menedék (…) Ide fogunk verssel, zenével, beszéddel visszavonulni, ha baj lesz."
Idôk során volt aztán baj ezeken a tájakon (is), nem is kevés. S a Palota valóban otthona lehetett - ma is az nem ritkán! - megtartó kultúránknak: irodalomnak, zenének, színháznak, képzômûvészeteknek. De semmiképpen sem érthetô, hogy falai között miért nem kaphat méltó székhelyet - manapság sem - az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület. Hisszük: legalább olyan otthont megérdemelne itt az EMKE is, mint amilyent az Avram Iancuról elnevezett hazafias egylet birtokol…
Nemrég, június 24-én volt a vásárhelyi Kultúrpalota elkészültének kilencvenedik évfordulója. Oly zajosan tudunk apróbb eseményeket is ünnepelni; megérdemelte volna dr. Bernády György ékes mûve, hogy az alkalom adtán szó essék róla illendôen.
Homlokzatán a magyar felirat mindenképpen eredeti mivoltára és rendeltetésére emlékeztetô jelzés most már azok számára is, akik hajlamosak a feledékenységre.
A mai napon, a segesvári csata 154. évfordulóján, tragikus kimenetelû harcban elhunyt honvédokra emlékezünk - székely katonákra, akik a muszka háromszoros túlerejével néztek farkasszemet Fehéregyháza mezején, és köztük egy költôre, akiben a magyar szabadság halhatatlan géniuszát tiszteljük. Ez az öntörvényû, megszállottságig szenvedélyes és a szabadság szellemének mindhalálig elkötelezett poéta: Petôfi Sándor. Jelenléte a szerencsétlen balfordulatot vett csatában olyan tanulságot fogalmaz meg, amely a megemlékezôt másfél évszázad múltán is igen sajátos öntudat felvállalására kötelezi.
Mert a megemlékezésnek csak úgy van jelentôsége és értelme, ha célunk következetesen a poéta szellemiségének életben tartása. Megemlékezésünk csak akkor hiteles, ha hagyjuk, hogy a költô sajátítson ki magának.
Igaz, nem könnyû megérteni azt a Petôfit, aki 1849. július 31-én Fehéregyháza határában nyomtalanul eltûnt. Vajon miért hagyta el Mezôberényt, majd Tordát és Marosvásárhelyt? Miért szegôdött ismét Bem csapataihoz, miután a lengyel tábornok több ízben is megpróbálta távol tartani az ágyúk dörgésétôl? Miért nem maradt fiatal felesége és hét hónapos kisfia mellett? Amikor már világos volt, hogy a túlerôvel támadó muszkák a székely hadak fölé kerekednek, miért az utolsók között akarta a csatateret elhagyni, jóllehet még kardot sem hordott az oldalán? A végtelenségig folytathatnánk a kérdések sorát, s csak a könyörtelen fátum miatti keserûségünk sûrûsödne oldhatatlanná.
Annyi biztos, hogy hittôl ihletett elszántsága nem súlytalan és közhelyszerû olcsó pátosz volt, hanem olyan elvhûség, melynek aligha találnánk párját manapság. S talán ebbôl kellene kiinduljunk, amikor a csatamezôn eltûnt költôre emlékezünk. Sajnos, a népi emlékezet többször idézi a nyughatatlan természetû fiatalember már-már különcködônek nevezhetô viselt dolgait - a katonai fegyelemre és rendre fittyet hányó magatartását - mint szabadelvû demokrata szemléletét, mely sokszor a naivitás határait súrolja, de mint ilyen, felülemelkedik a kor kicsinyességein és a költészet lendületével Pegazus-szárnyakon röpteti tova a magyar szabadságvágy éltetô gondolatát. Gyalokay Lajos, Bem egyik fiatal századosa, akinek kocsiján utazott Petôfi július 30-án Marosvásárhelyrôl Fehéregyházára, találóan írja a költôrôl: úgy politikai, mind szociális kérdésekben "majdnem a szabadosság határáig terjedô demokráciának volt a híve". Megvetett minden konzervatív értéket és hagyományt, ami korlátozta volna az emberi szellem mozgásterét. "Az ô lelki szemeinek látköre magasabban, az emberek és tárgyak felett kezdôdött, és az ideálok csillagos egén végzôdött" - írja Gyalokay, majd így összegzi észrevételeit: "Ebben leli lélektani magyarázatát, hogy ô, ki lábai alá nem nézett, lépten-nyomon valami apró akadályon megbotlott, s magasan hordott homlokával annyi társadalmi szokás és elôítéletbe, annyi önzés, irigység és kicsinyes hiúságokba ütközött; ebbôl lehet megfejteni azt a mindennel elégületlen, folytonosan lázongó pesszimizmust, mely epéjével még meleg szerelmet lehelô költeményeibe is beszivárgott."
De nemcsak bírált, és bírálva rombolni akart, hanem alkotva újjáteremteni a világot. S talán igaza van azoknak, akik Petôfiben ezért nemcsak a forradalmárt látták, hanem a zsenit is, aki maga szab a társadalomnak törvényt. Mint minden zseniális személyiség, úgy ô sem volt szerény, hanem maga ismeri be, hogy rá a hiúság jellemzô. S ennek megfelelôen öntudatosan vállalta a maga részét és szerepét, melynek a segesvári csata vetett szomorú véget.
Petôfi nem volt elfogult nacionalista, annak ellenére sem, hogy buzdító forradalmi verseibôl csak úgy árad a hazafiasság és a nemzet iránti elkötelezett szeretet. Több európai nyelvet ismert, beszélt és mesterien fordított. A lengyel nemzetiségû Bem tábornok iránti elfogult rajongása közismert. Petôfi szabadelvûségét igazolja vonzódása a "kutyarcú vénemberhez", aki közismerten monarchista volt és távolról sem olyan szabadelvû demokrata, mint a költô. Ellenben minden bizonnyal megnyerô volt Petôfi elôtt Bem hajlíthatatlan és megtörhetetlen ellenállása az osztrákokkal szemben (…)
Alighanem a szenvedélyes szabadságszeretet volt az, ami a tapasztalt és kemény idôk által megpróbált Bem tábornokot a fiatal Petôfi Sándorhoz szinte apai érzelmekkel kötötte. Ugyanúgy, a kölcsönösség elve alapján e szabadságszeretet vonzotta és kötelezte le az elfogultságig a költôt a tábornok iránt.
Megkockáztatom megfogalmazni: Petôfi annyira volt nacionalista, amennyire a magyar nemzet elkötelezte magát a kicsinyességeken és konzervatív értékeken felülemelkedô szabadság mellett. Petôfi hitt a jólét lehetôségében és az egyenlôség elvében, ebbôl nem alkudott, s addig volt magyar, míg nemzete ezeket a szabadelvû értékeket fel tudta vállalni. Közismert, hogy nem támogatta, sôt vehemensen támadta, bírálta és gúnnyal karikírozta a magyar kormány azon intézkedéseit, melyek kompromisszumkötésre tendáltak. (…)
Nehéz eldönteni, kinek volt igaza, s ma már kell annyi józanság legyen bennünk, hogy igazat adjunk Gyalokaynak, aki azt mondja Petôfirôl - a legnagyobb tisztelettel, de mint késôbb Deák-párti és a kiegyezés híve: "Alig lehetne naivabb gyermekes tudatlanságot képzelni, mint amivel ô, dacára viszontagságos életének, lángeszének és széles körû - bár inkább enciklopédikus, mint alapos - ismereteinek, sokszor az élet gyakorlati szükségei, kötelességei és feladatairól nyilatkozott."
Azért tartom fontosnak mindezt elmondani és felidézni ezen az ünnepségen, mert az a gyanúm, hogy olykor illetéktelenül, személyiségét és eszmeiségét félreértve sajátítjuk ki magunknak Petôfi Sándort. Az ôt körülvevô kultusz gyakran csak egyoldalú és szélsôséges képet alkot róla, mely megtévesztôen hasonlít rá, mégis valami hiányzik belôle. Éppen itt, Fehéregyházán kell kimondjuk: Petôfi nem olcsó ripacs és forradalmast játszó szájhôs volt, mint amilyent gyakran kultusza farag belôle, hanem a szabadságnak elkötelezett elvhûség szimbóluma. Nem volt pragmatikus, hanem idealista, s mint ilyen képviselt rendkívüli és idôtálló értékrendet, melyet örökségként elfogadni és tovább hordozni számunkra létfontosságú. Valahogy úgy, amint Bem tábornok is tette: a kemény ütközetek elôtt futárszolgálatot bízva rá, a csatatértôl távol tartotta, majd ismét keblére ölelte - "mon fils, mon fils, mon fils!" (fiam, fiam, fiam!). Csak egyszer nem engedelmeskedett az "öregnek", s akkor is vesztét látta Fehéregyházán. Szelleme azonban ránk maradt, s fiunkként öleljük magunkhoz és fiunkként féltsük a kicsinyesség ágyúinak gyilkos tüzétôl! Petôfitôl kell megtanuljuk, hogy a szabadság mindig magasabb rendû, mint kicsinyes és pillanatnyi érdekeink.
Illesse dicsôség Petôfi és a '48-as honvédek emlékét!
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezetô elnöke
(Elhangzott a fehéregyházi Múzeumkertben 2003. július 27-én - rövidített változat)
A fehéregyházi síkon ma minden csendes, 154 éve véget értek a csaták, az ágyúdörgések, csak néhány emlékoszlop, szobor jelzi, hogy itt kemény harcot vívtak eleink a szabadság védelmében. A 2002-ben felszentelt millenniumi unitárius templom tornyából szemügyre vehetjük az 1849. július 31-i csaták színhelyét és felidézhetjük a végbement eseményeket.
Lelki szemeink elôtt megjelenik a marosvásárhelyi Vártér, Bem altábornagy fôhadiszállása, ahonnan 1849. július 30-án elindult a honvédsereg Segesvár irányába, hogy megküzdjön Lüdersz több mint kilencezer fôs s 32 löveget számláló hadával, mely néhány napja a Nagy-Küküllô völgyét és Segesvárt tartotta megszállva.
Bem a Vácmányon, Kelemen-telkén, Erdôszentgyörgyön, Bözödön és a Gagy- keresztjén át érkezett Székelykeresztúrra, ahol pihenôt rendelt el, és eligazítást tartott a tisztikarnak a másnapi csatára vonatkozóan. Ide érkezett meg éjfél után Sepsiszentgyörgyrôl a 27. zászlóalj négy százada, de hiába várták Kemény és Dobai seregét, mellyel nyolcezer fôre emelkedett volna a magyar sereg létszáma is. Ilyen körülmények között Bem kora reggel csak 3700 honvéddel, 14 ágyúval és 2 tarackkal indulhatott az ütközetbe…
Fehéregyházát az oroszoktól mentükben visszafoglalták, és sor került a hadsereg harcrendbe való felállítására.
A millenniumi templom tornyából 154 év távlatából követhetjük Bem intézkedéseit, aki a lovasságot az országút mentén, az ágyúkat a Rogyina nevû réten, a gyalogságot az Ördögvölgyi erdô szélére és a Livádára, míg a parancsnokságot a Monostori-kert nyugati részére helyezte el.
Az orosz gyalogság és tüzérség a segesvári erdô szélén, a lovasság a livádai részen várta a csata kez-detét…
11 órakor Bem a segesvári erdôt, ahol nagyszámú cári gyalogság és a hadseregstáb tartózkodott, heves ágyútûz alá vette és halálosan megsebesítette Szkarjatyint, Lüdersz 5. hadtestének tábori fônökét. Talán ez volt az a lélektani pillanat, amikor egy fergeteges rohammal eldönthették volna a csata sorsát… De nem így történt, mert az orosz emberfölény letörésére a bátorság, az elszántság kevésnek bizonyult.
A küzdelem délután 4 óra tájban mind öldöklôbbé vált, Bem csapatának ereje egyre lankadt, s így az utolsó roham után megkezdték a visszavonulást a rogyinai részrôl Héjjasfalva irányába. Közben az orosz bal szárnyon, a Küküllô mentén a bekerítést célzó kozák lovasroham teljesen felborította a magyar sereg rendjét, minek következtében a zûrzavar lett úrrá a csatatéren. Mindenki menekült a kozák dzsidások támadása elôl, köztük volt Petôfi Sándor is, aki feltehetôleg az Ispán-kút mellett esett el…
Ma csendes a fehéregyházi sík. Itt nyugszanak közös sírban az 1849. július 31-én a szabadságért küzdô hôsök. Az utókor nem feledkezett meg a fehéregyházi csata résztvevôirôl.
Gróf Haller Lujza 1898-ban turulmadaras emlékmûvel, emlékparkkal és múzeummal adózott annak a 400 honvédnak az emlékére, akik a Monostori-kertben nyugszanak.
1999. július 31-én a kiskunfélegyháziak Máthé István szobrászmûvész Petôfi Sándor egész alakos bronzszobrával, míg a fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület számos mûalkotással tisztelgett a hôsök emlékének.
Az utóvédharcok elesettjeit, köztük Zeyk Domokos századost Héjjas-falván temették el, s obeliszk ôrzi emléküket.
Annál fájóbb, hogy a hatalom 1980-ban a Cionta-kertben nyugvó honvédsírokat eldózerolta és felszántotta.
Hasonlóan fájó, hogy az Ispán- kútnál Hunyadi László szobrászmûvész Petôfit ábrázoló emlékmûvét ismeretlen tettesek többször megcsonkították.
Több figyelmet érdemelne a Szkarjatyin-emlékmû gondozása is, mely ugyancsak utal az 1849. július 31-i eseményekre.
Fehéregyháza kegyeleti hely. Az itt lezajlott csatákról és az elesettekrôl elôször 1898. július 17-én emlékeztek meg. Azóta a csata évfordulóján minden évben virág díszíti a hôsök sírjait. Többször tartottak országos jellegû megemlékezéseket is.
Az 1989-es fordulat után a fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület magára vállalta az évenkénti megemlékezések szervezését, amit példamutatóan, magas szinten meg is valósított.
Egy 25 tagú, önkéntesekbôl álló holland csoport két hétig tartózkodik Pókakeresztúron. A vakációt önkéntes munkával töltô egyetemista közösség vezetôje E. J. Kragt építész, aki az építési munkálatokat koordinálja.
1999 óta tart a helybeli és a kampeerveni gyülekezet közötti testvérkapcsolat. Elsônek az I-IV. osztályos iskolát újították fel, új tetôszerkezettel látták el, valamint korszerû bútorzattal, padokkal szerelték fel. Bevezették a vizet, központi fûtést szereltek. Nyugati színvonalú oktatási körülményeket biztosítottak a pókakeresztúri gyerekeknek.
Három éve kezdôdtek az orvosi rendelô és a gyógyszertár építkezési munkálatai. A vásárhelyi vállalkozó azonban nem tett eleget kötelezettségeinek, így csak az idén nyáron folytathatták a munkálatokat. az építmény az iskola fölötti területre került. A faluban eddig nem volt rendelô, a mûvelôdési otthon melletti szobában vizsgálta a betegeket a községközpontból hetente kétszer feljáró orvos. Az új épületben a földszinten lesz két orvosi rendelô, a váróterem és a betegek számára mellékhelyiség. A felszerelést - tolókocsikat, tolóágyakat, matracokat, pokrócokat, szekrényeket, kötszereket, orvosi szereket, valamint a betegségek kezeléséhez szükséges gyógyszereket - már a tavaly elhozták. Az idén az építkezési anyagok érkeztek a faluba. Az emeleten kialakított három vendégszobát a helybeli fiatalság összejövetelek szervezésére is használhatja. A beruházás értéke meghaladja a 15.000 eurót.
A hollandok tervei szerint jövôben az 1600-as években épült református templomot tatarozzák. A holland és német kormánytól igényelt támogatásból szándékoznak megerôsíteni a templom alapját, amely a földcsúszás miatt repedt meg több helyen. Megjavítják a vihar rongálta tetôteret is.
Szinte járhatatlanná vált a községközpontot Pókával összekötô megyei út. A számtalan gödör veszélyeztette a személyautók és szekerek tengelyét. A gernyeszegi Multi Prod Impex Kft. 8 tagú csoportja múlt kedden fogott hozzá a sárpataki Kerek erdôtôl a pókai mûvelôdési otthonig terjedô 3 kilométernyi útszakasz kátyúzásához, s ez két napon belül járható is lett. Az aszfaltot a vásárhelyi Citadintól vásárolták.
A helyi költségvetésbôl 90 millió lejt különítettek el a községi utak kövezésére, a követ a polgármesteri hivatal teherautójával szállítják. A 14 kilométer összhosszúságú községi utak járhatóak ugyan, ám a hóolvadás vagy nagyobb esôzés után szükség van a kô pótlására. Leginkább a mezômajosi, pusztaalmási és pókakeresztúri bekötôutak karbantartása igényel odafigyelést. Évente több mint 2000 köbméter követ szórnak a községi utakra.
Tizenhat diák fejezte be az idén a nyolcadik osztályt. Közülük hárman pótvizsgára maradtak. A kisérettségire iratkozott 5 gyerek közül ketten vizsgáztak sikeresen.
Tamás Ágnes titkárnô elmondta, a sárpataki általános iskola történetében a leggyengébb eredményeket az idén érték el. Románból a legkisebb jegy 1,45, a legnagyobb pedig 5,90 volt. Matematikából a legjobbnak az 5,80, a leggyengébbnek az 1,70 számított. Jó eredményeket értek el földrajzból (9,70), valamint magyar nyelv és irodalomból (8,40). Óvást senki sem nyújtott be. A pót-kisérettségire hárman jelentkeztek. A többiek a sáromberki szakácsképzô inasiskolában tanulnak szakmát.
Megtudtuk, a tavalyi évfolyam rendkívül jó volt. 11-en iratkoztak kisérettségire, közülük kilencen vizsgáztak sikerrel, majd a pótvizsgán a többiek is. A fiatalok Marosvásárhely jó nevû líceumaiban folytatják tanulmányaikat.
Az utánpótlás is biztató: az idén a 15, VII. osztályt végzett tanuló jó képességû, szorgalmas gyerek, akik középiskolákban szándékoznak tovább tanulni.
A községközpontban a tejcsarnokot a marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. mûködteti. A felvásárló a múlt év októberében beruházott: egy 1500 literes hûtômedencét helyezett üzembe, amely 4 fokosra hûti le a tejet, miközben elektromos motor forgatja a kavaró lapátokat. Ezen a hôfokon a hûtôrendszer automatikusan kikapcsol, és ha szükséges, azon a hômérsékleten tartja, amíg a tartálykocsiba szivattyúzzák a tejet.
Vajda Péter 1995 óta csarnokosként dolgozik. Elmondta, hogy ebben az évben naponta átlagban 1200 liter tejet vesz át 88 állattartó gazdától. Belenéztünk a nyilvántartásba: Simon Dezsô 50, Lakó Sándor 45 liter tejet visz naponta a csarnokba. A tej zsírfoka 3,5-3,6 százalékos. A tejcsarnokos mindennap, reggel és este, annak rendje-módja szerint elvégzi a méréseket, s megelégedéssel nyugtázza, hogy az állattenyésztôk "leszoktak" a tej vizezésérôl. A marosvásárhelyi Tejfeldolgozó Rt. 6000 lejt fizet literenként, a felvásárlási árat alku alapján határozták meg. A cég rendszeresen, idejében fizet, havonta egyszer postán juttatják el a gazdáknak a tej után járó pénzösszegeket.
A gazdák elégedettek, hiszen a közelben levô Toldalagon mindössze 5300 lejért vásárolják fel a tejet. Ennek is van magyarázata: kevesebb a tej, és Toldalag messzebb van Marosvásárhelytôl - mondotta Vajda Péter.
(kilyén)
- Sok családban megszületett a második gyerek. Élni akaró közösség ez - jellemezte a pókai református közösséget Kovács István lelkész.
A lelkész öt éve szolgál itt, azelôtt Márkodon négy évig hirdette az igét. Kérésre jött Pókába, miután az elôzô pap más gyülekezetet választott. A 400 lelket számláló közösségben évente 15-20 a temetések száma, ezzel szemben alig 3-5 gyereket keresztelnek. Az idén nem volt konfirmáló. 2000-ben még 8-an tettek tanúbizonyságot, a tavaly egy fiatal konfirmált. Biztató, hogy jövôben öten válnak az egyház tagjává, s ezután a konfirmálók száma évrôl évre növekszik. Míg a 2002/2003-as tanévben az I-IV. osztályban 13-an tanultak, az óvodába 27 gyerek jár.
- Sajnos, a templomhoz való viszonyulásuk nem ennyire pozitív. Én vezettem be azt a szokást, hogy a templomból életkor sorrendjében kijövô férfiakkal kezet fogok. Rendszerint az elsô 80, az utolsó 50-52 éves. A felnôtt bibliaórára 15-20-an, az ifjúságira alig 4-5-en járnak.
Tíz éve tart a kapcsolat a svájci Artbeitsgruppe csoporttal, akik évente 2-3 alkalommal küldik megbízottjukat az erdélyi kis közösség támogatására, soros gondjainak orvoslására. Az ô segítségükkel négy éve tették rendbe a parókiát, tavaly 580 millió lejt fordítottak a templom javítására. Átforgatták a cserepeket, gipszkarton- és tetôszigetelést végeztek, kívül-belül kimeszelték. Az 50 éves templom domb tetején épült, s valószínûleg a földmozgás eredményeképpen 6-8 centis repedések jelentek meg a karzatnál. Ezért aláalapozásra volt szükség.
Végéhez közeledik a községgazdák mandátuma. A települések lakói ilyenkor mérleget vonnak, valóban betartotta-e szavát a helyi közigazgatás vezetôsége, a mulasztásokat, elnapolt tennivalókat is számba veszik. Mennyire vannak megelégedve a Sárpataki Polgármesteri Hivatal tevékenységével, mit várnak még el tôle? - tettük fel a kérdést a község több lakosának.
Böjte András, 61 éves, mezôgazdász, Marossárpatak: - A polgármesterrôl kizárólag pozitív szavakat mondhatok. Ô volt az elsô, aki közös nevezôre tudott jutni a helybeli cigánysággal, s három év óta mintha kevesebb lopás történt volna a faluban. A jelenlegi önkormányzat leköveztette az utakat, nincs is járhatatlan út a községben. Megoldódott a közvilágítás. Tudom, nem csak tôlük függ, de a gazdáknak több mûtrágyára lenne szükségük.
Kozma Sándor, 38 éves, Sárpatak: - Még mindig megoldatlan a köztisztaság. A Paradicsa utcában lakom, ahonnan senki sem szállítja el a háztartási hulladékot. Pedig a szomszédok a kerítésen kívül, az utcára gyûjtik a szénát, szalmát, s a boglyák mögé még döglött tyúkot is hajítanak. Pozitív tény viszont, hogy lekövezték az utakat, korábban a nagy sár és számos gödör miatt sok utcában csak gyalog lehetett járni. A rendôrséggel való jó együttmûködés eredményeképpen a községközpontban megszûnt a lopás. Amit hiányolunk, az az ivóvíz. Kút van ugyan az udvaron, de száraz idôben nagymértékben leapad a szintje. Ha felépítik az új vízvezeték-rendszert, amit a Jézus-kúthoz csatlakoztatnak, semmi kifogásom nem lenne, hogy még egy mandátumot nyerjenek.
Böjte Margit, 39 éves, szociális gondozó, Póka: - Az utóbbi idôben megszaporodó lopások miatt Pókában is elkelne rendôrség. Ugyanakkor az éjjeli- és határôröket is gyakrabban kellene ellenôrizzék, mivel nem mindig végzik feladatukat, s így fölöslegesen fizeti ôket a nép.
Juhász Béla, 71 éves, Póka: - Tavasszal kihirdették a sáncok takarítását, s a lakosok önkéntes munkával kitakarították a lefolyókat. Ennek köszönhetôen az esôzések alkalmával a víz nem tett kárt a gazdaságokban. Itt a faluban még néhány községi útra elkelne a kövezés, hogy ne ragadjon a szekér kereke a sárba. Továbbra is megoldatlan gond az iskolás gyerekek ingázása. A távolsági busz menetrendje nem egyezik a tanítás idôpontjával, s így a községközpontban tanuló V-VIII. osztályos diákok gyakran gyalog teszik meg az 5 kilométeres távolságot.
Szilágyi Csaba, 28 éves, Póka-keresztúr: - Ha segítségre volt szükségünk, támogattak. A hivatal ingyen biztosította a követ az orvosi rendelô járdájának készítéséhez. Annak ellenére, hogy évek óta nincs buszjárat, lekövezték az utat, így gépkocsival szállíthatják a gyerekeket a gimnáziumba. A hivatal segítségével javítottuk fel kívül- belül a mûvelôdési otthont. Amit elvárunk tôlük: gyakrabban jöjjön fel a polgármester, érdeklôdjön a falu problémái, a lakosság elvárásai felôl.
"Az eltelt 13 év alatt semmit sem csináltak" - "jelszóval" támadni a hôszolgáltatót (most fôleg a marosvásárhelyi Energomurról van szó), eléggé furcsa. Talán jogos a kérdés: az újságíró nem olvas újságot, tévét sem néz, vagy csak csukott szemmel? Nem hallottak például a modern, automatizált hôközpontokról, a korszerû kazánokról és használati melegvíz-készítô berendezésekrôl?
Átugrottuk a tavaszt, benne vagyunk a nyárban, hát lássuk a szánt!
Bizony öreg szegény, roggyant is már, drótozott- foldozott, de vannak benne fényes szegek is, meg erôs kengyelek. Ezt nem észrevenni...!
"Túl kevés!" - indokolt a kifogás, de ennek a miértnek is megvan az azértja. Nem tisztem ezt elemezni, csak valószínûsítem, hogy sem a cégnek, sem a városunknak, sem másnak soha nem ált rendelkezésére az átfogó korszerûsítéshez szükséges - mai "lágy" lejben ezer milliárdos nagyságrendû - összeg. "Más" alatt a fogyasztókat értem, hisz "kapun" belül is sok tennivaló van (lenne), a rendszer jól csak egységesen mûködhet(ne). ("Engem nem érdekel, hogy nincs pénz!" vélekedésre mit mondhatnék? Én is untam a politikai gazdaságtant, de - ha dicsekvés, ám legyen - miközben "lisztesedett" a hajam, egy s más ragadt rám ebbôl a tudományból is.)
"Vannak városok, ahol meg tudták csinálni!"
Így van, de többnyire külsô kölcsönbôl tették, örvendezve vették s most sírva, fogcsikorgatva adják vissza, mert a fogyasztók ott is "elszálltak".
"Elszálltak", mert a belsô szerelés maradt a "fogyatékos" régi, "eredendô bûnök" mellett a fogyasztók trehányságából is adódó problémákkal; mert a tömbházlakások tulajdonosainak jogai és kötelességei nincsenek kellôképpen rendszabályozva; mert a hôenergia ára megmaradt az országos irányár; mert a szájról-szájra terjedô, sôt a média által is terjesztett, gyakran hivatalosságok szájából eredô információk pontatlanok, hiányosak, félrevezetôk. Egyenes következményként az egyéni megoldás - köznyelven "mikrócentralé" - beszerelése többnyire divat, mint szükséglet, gazdagságossága mindenképpen megkérdôjelezhetô; mert a gáz, víz, villanyáram, anyagok s velük együtt a hôenergia ára egyre nô lekörözve a jövedelmeket. A szegények mellett sok a rosszhiszemû adós is, ám az adósság behajtása jogi úton borzasztó körülményes, hosszadalmas, viszont az adósok "táplá-lásának" megszüntetéséhez a mûszaki feltételek is hiányoznak. A fogyasztói adósságot sokszorozza, hogy a központi és helyi költségvetésbôl a támogatási összegek (ártámogatás, fûtéspótlék) hol jönnek, hol nem (inkább nem); mert bármilyen gazdasági tevékenység ellehetetlenül, ha a bevétel (termelés) csökken, a kiadások meg nônek; mert a kormányzati intézkedések pontatlanok, ellentmondóak, gyakran aberránsak, populista pótcselekvés jellegûek... (De elverni a port a hôszolgáltatón, arra nagyon jók?! Jobban veszik ettôl a lapot, vagy a saját bosszúságukat vezetik így le??)
Szól a fáma sikertörténetekrôl is, de ne hasonlítsuk Temesvár vagy Kolozsvár sem anyagi, sem szellemi potenciálját a mi kis városunkéhoz...
Inkább boncolgassunk néhány "mert"-et!
Családi ház esetében is vannak írott és íratlan szabályok a szomszédsággal szembeni jogokról és kötelességekrôl. Ez halmozottan érvényes a tömbház esetében. A szó szoros értelmében beházasodtunk egy közösségbe magán és közös (oszthatatlan) tulajdonrészekkel, jogokkal és kötelezettségekkel. "Az én lakásomban azt csinálok, amit akarok" - álláspont erkölcsi szempontból is kifogásolható! "Nem kényszeríthet rám senki egy szolgáltatást" - vélemény is sántít, mert a hôellátás egyéni megoldása (röviden: mikróval) indokolt ha a szolgáltatás minôsége kifogásolható, de a súlyos, sokrétû következményeket sem szabad(na) figyelmen kívül hagyni. Ezek jogi, életminôségi, mûszaki, biztonsági, energiagazdálkodási, környezetvédelmi stb. problémák.
Adódik mindjárt a kérdés: elfogadható-e az olyan megoldás, melynek elôny