|
LV. évfolyam 164. (15431.) sz |
2003. július 17., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A liberálisok támogatják a PSD vezetôinek egy, a közéletben bevezetendô választási etikai kódex létrehozását, jelentette be szerdai sajtótájékoztatóján a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szóvivôje, Eugen Nicolaescu parlamenti képviselô - jelenti a Mediafax.
Hozzá tette ellenben, hogy a kormánypárt új fôtitkárának az elmúlt idôszakban tett nyilatkozatai nem illenek ebbe a kódexbe. A Dan Matei Agathon által bizonyos politikusok esetében használt jelzôk, például pszichopatának nevezni Mugur Ciuvicat, vagy azt állítani, hogy Traian Basescut Emil Constantinescu pénzeli, nem illik sem egy választási, sem egy viselkedési etikai kódexbe - szögezte le Nicolaescu. Emiatt a liberálisok megkérdôjelezik Agathon jó szándékát, "annál is inkább, mivel a tolerancialecke nem tartott sokáig".
Reméljük azonban, hogy Agathon javaslata ne maradjon csupán a kezdeményezés szintjén, hiszen éppen a PSD az a párt, amely bevezette az elegancia hiányát a román politikai életbe" - nyilatkozta Nicolaescu.
A liberálisok úgy vélik, hogy a kormánypárt által javasolt választási kódex csak abban az esetben megvalósítható, ha konkrét intézkedések is kísérik végrehajtását, "máskülönben a jelenlegi kormány újabb hamvába holt tervévé válna".
A Szociáldemokrata Párt (PSD) választási etikai kódexet terjeszt elô, amelyrôl a többi parlamenti párttal is egyeztet, és amely szerint a politikusok lemondanának az eddig alkalmazott "mocskos" kampányról, a személyek elleni támadásról, ugyanakkor bevezetnék a fair-play-t - jelentette be kedden a kormánypárt fôtitkára, Dan Matei Agathon.
Dan Matei Agathon szerint a kormánypártnak a választásokat elôkészítô országos bizottsága jelenleg még dolgozik ezek a kódexen. - Találkozót tervezek valamennyi párt szóvivôjével, amelyen a lehetôségek szerint megbarátkoznánk, majd pedig lemondanánk az eddigi stílusról- szögezte le Dan Matei Agathon.
A kormánypárt fôtitkára rámutatott, a PSD kimondott híve egy politikai fair-play-nek, ám "nem fog elbújni, hanem válaszolni fog, amikor igazságtalanul megtámadják".
Mircea Geoana külügyminiszter jelképes egy euróban fogadott egy bécsi újsággal, hogy Románia 2007-ben tagja lesz az Európai Uniónak. Geoana egy gazdasági konferencián vett részt Bécsben, és ebbôl az alkalomból interjút adott a Der Standard címû osztrák lapnak.
A politikus nagyon derûlátó országa csatlakozási esélyeit, menetrendjét illetôen: szerinte 2004 végére lezárják a csatlakozási tárgyalásokat, 2005 elején aláírják a csatlakozási szerzôdést, így bôséges két év marad a ratifikációs eljárásra. Rámutatott, hogy a 31 tárgyalási fejezetbôl 20-at átmenetileg már lezártak.
A külügyminiszter szerint fôleg a Brüsszel által gyakran kifogásolt kérdésekben sikerült haladást elérni. Elmondta, hogy "ambiciózus" programot indítottak be a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformja érdekében, "agresszívan" fellépnek a korrupció ellen, s a korrupcióellenes hivatal máris több magas beosztású tisztségviselôt tartóztatott le.
Folytatják a mûködô piacgazdaság kiépítését, küszöbön állnak új privatizációs kiírások a nyersanyagiparban, fôleg a kôolaj- és földgáziparban, valamint a bankszektorban.
A román fél tisztában van a teendôkkel, és Brüsszel is azt akarja, hogy Románia sikeres legyen. A "csatlakozás minôsége" most már csak Bukaresttôl függ - mondta Geoana az interjúban. A legkeményebb dió, amelyet még fel kell törniük, - akárcsak Lengyelországban - az agrárszektor átalakítása. A román lakosság 25 százaléka még a mezôgazdaságban dolgozik, de az ipar már jól hozzáidomult a Nyugathoz: a román külkereskedelem fele az olaszországi Veneto és a németországi Bajorország tartománnyal realizálódik.
A politikai gravitációs erô az egész térséget Közép-Európa irányába vonzza, így az olyan "problémás" szomszédokat is, mint Moldávia vagy a Dnyeszteren túli Terület - vélte Geoana az osztrák lapnak adott nyilatkozatában. Románia és Moldávia egyesülésének gondolatát merô képzelgésnek minôsítette, de elismerte, hogy Románia "ter-mészetesen" érdekelt a térség stabilitásában. Ezért azt a stratégiát követi, hogy a Fekete-tenger menti országok "együttesen tekintsenek Európára".
Szerinte e törekvéssel nem áll szemben az a körülmény, hogy Bukarest újabban erôsen kacsintgat az Egyesült Államokra is. Mint fogalmazott, a különbség nem annyira a "régi" és az "új" Európa, mint inkább a különbözô, más-más történelmi körülmények között felnôtt európai nemzedékek között áll fenn. Az EU és a NATO újoncai megpróbálnak egyensúlyozni Európa és az USA között, mert tekintettel vannak legfôbb történelmi tapasztalatukra, az örökös bizonytalanságra - mutatott rá Geoana.
Ha minden jól megy, két héten belül megszületik a szerzôdés a nyárádtôi környezetkímélô hulladéktelep megépítésérôl. A megyei tanács és néhány érdekelt, egyesületbe tömörült város aláírja az okiratot a kivitelezô céggel, az olasz Vaste Italiával.
Hogy miért fontos a megyének a szóban forgó hulladék-kezelô telep létrehozása? A válasz egyszerû: az EU-s követelményeknek ebbôl a szempontból is meg kell felelni, mégpedig hamarosan, hiszen a csatlakozás elôrevetített idôpontja, 2007 rohamosan közeledik. Az is a környezetkímélô hulladéktelep létrehozása mellett szól, hogy költségei 10-szer alacsonyabbak egy hagyományosénál.
A megye aránylag korán "lépett" ezen a téren: az ökologikus szeméttelep ötlete 1999-ben született, ISPA-pénzalapokból látszott megvalósíthatónak. 21 millió dolláros beruházásra kell gondolni, amibe beletartozik a jelenleg mûködô szeméttelepek szintén környezetkímélô módon történô bezárása (ennek kivitelezési költségei 7 millió dollárra tehetôk). Az ISPA-hitel igen elônyös lett volna, hiszen az összegnek csupán egyharmadát kellett volna visszatéríteni.
A fenti idôpontban több város (Marosvásárhely, Dicsôszent-márton, Szováta, Marosludas, Radnót) megértette a terv fontosságát, és egyesületbe tömörült, együttmûködési szerzôdést írva alá a megyei tanáccsal. A helyi tanácsok is jóváhagyták a tervet, majd elkészült a pályázat. Két éven át zajlottak a mérések, a 32 hektáros terület jogi helyzetének tisztázása. Az érdekeltek csoportjából azonban "kiugrott" Marosvásárhely, a jelenlegi polgármester ambíciói ugyanis külön szeméttelep létrehozásáról szóltak, bár a helyi tanács azóta sem hozott határozatot a "kilépésrôl". Az ISPA-pályázattal kapcsolatban, fôként a megyeközpont visszavonulása miatt, a visszajelzések nem voltak biztatóak, ezért a megyei önkormányzat úgy döntött, finanszírozást kell találni, majd a késôbbiekben haszonbérbe adja a telepet.
A megyei tanács hirdetésére 8 cég tett ajánlatot, a válogatás után pedig hárman maradtak versenyben: az osztrák PowerPack, a német Schuster és az olasz Vaste Italia. Utóbbi ajánlata bizonyult a legelônyösebbnek: 14 euro 1 tonna hulladék kezeléséért.
Ha megtörténik a szerzôdés aláírása az olaszokkal, a segesvári környezetkímélô hulladéktelep után a közeljövôben felépül a megye második, évi 100.000 tonnányi hulladék kezelésére alkalmas ökológiai szeméttelepe, 15 évre megoldva a hulladék tárolásának, kezelésének gondját. A városoknak, községeknek szembesülniük kell majd azzal, hogy hagyományos hulladéktelepeiket meg kell szüntetniük, és meg kell szervezniük a szemételszállítást, valószínûleg a nyárádtôi telephez. A jelek máris azt mutatják, hogy Szászrégen és Segesvár is csatlakozik az érdekelt városok együtteséhez, az évi 60.000 tonnányi hulladékot "termelô" Marosvásárhely renitenskedik csupán. Márpedig hangzatos kijelentések ide-meg-oda, kénytelen lesz "beadni a derekát". Csak kár volt 3 évet elvesztegetni veszekedéssel, a megye és a város vezetôje közötti nyilatkozatháborúval, ehelyett cselekedni kellett volna. Talán már mûködne is az a bizonyos környezetet kímélô hulladéktelep...
Az év végén fejezik be a kábítószer-élvezôk kezelését szolgáló központ épületét. A munkálatok összértéke meghaladja a félmilliárd lejt.
Dr. Gábos Grecu József egyetemi elôadótanár, az 1-es Számú Elmegyógyászati Klinika vezetôje lapunknak nyilatkozva elmondta, a vásárhelyi drogfogyasztókat kezelô részleg 2002 januárjában alakult hat ággyal, három a férfi és ugyanannyi a nôi kábítószer-fogyasztók számára. A klinika keretében mûködô részleg nem felelt meg a funkcionalitásnak, hiszen a klinikai patológia keveredett a kábítószer-élvezôk patológiájával. Ezért másfél éve elindították a külön részleg építését.
A klinika udvarán évtizedek óta létezô épületet újraépítik, ezután itt kezelik a drogosokat. A tervek szerint a földszintes épület két, egyenként három-három ágyas terembôl, egy kezelôbôl, nappaliból és fogadóhelyiségbôl áll. A szobákhoz tusolóval és angolvécével felszerelt mellékhelyiség tartozik. A klinika vezetôsége már beszerezte a szobák berendezéséhez szükséges ágyakat, szekrényeket. A betegek kezelését egy pszichiáter, egy pszichológus, egy munkaterápiát végzô asszisztens, egy szociális gondozó, hat pszichiátriai asszisztens és három ápoló látja el.
Szociáldemokrata világtalálkozó
Háromnapos baloldali tanácskozáson vett részt Londonban Adrian Nastase miniszterelnök. Tony Blair brit kormányfô meghívásának tett eleget más állam- és kormányfôkkel, hogy a progresszív kormányzásról, illetve egy modern szociáldemokrata program kihívásairól, illetve a sem igazán kapitalista, sem teljesen szociáldemokrata, úgynevezett "harmadik útról" tárgyaljanak. A rendezvényen mintegy négyszázan vettek részt, politikusok, állami méltóságok, politológusok, gazdasági szakemberek, elemzôk. Külön meghívottként volt jelen Bill Clinton, az USA volt elnöke.
A "progressive government" ötlete hat évvel ezelôtt született, amikor a Fehér Házban Bill Clinton demokratái kormányoztak, a "tizenötök" Európájában is a szociáldemokrata kormányok domináltak. Mostanában az erôviszonyok a konzervatív jobboldal javára változtak, Amerikában is a republikánusok vették át a hatalmat. A jövô évben, amikor tíz újabb ország csatlakozik az Európai Unióhoz, a "politikai mérleg" ismét a baloldal javára billenhet, fogalmazódott meg a summiton, bár a kelet-európai szociáldemokrácia törekvései még nagyon távol állnak a "harmadik út" elveitôl.
Megnyitóbeszédében Tony Blair a munkáspárti kormányzat sikereirôl számolt be. Mint mondta, Angliában az utóbbi idôben elérték, hogy a kamatlábak lecsökkentek, visszaszorították az inflációt, alacsony a munkanélküliségi ráta. Ugyancsak a Blair- kormányzat alatt nôtt az életszínvonal, javult az egészségügyi ellátás. Vagyis, összegezte a brit kormányfô, "a progresszív kormányzatnak sikerült közös nevezôre hoznia a gazdasági kompetenciát és a társadalmi igazságosságot". Vagyis megtalálta azt a bizonyos "harmadik" utat.
Adrian Nastase a BBC Breakfast with David Forst címû mûsorának adott interjújában az európai integrációról, Románia NATO- csatlakozásáról és a bukaresti kormány korrupcióellenes intézkedéseirôl nyilatkozott. Elsô alkalommal kapott meghívást román miniszterelnök egy ilyen tanácskozásra - jelentette ki a kormányfô, ami azt jelenti, hogy a Szociáldemokrata Pártot befogadták az európai szociáldemokraták közé.
A David Forsttal folytatott beszélgetés központi témája Románia helyzete az új Európában volt, amely az iraki háború alatt vált "témává". Azzal magyarázta Románia kiállását Amerika mellett, hogy " szomorú tapasztalatokat szereztünk mi is a diktatúráról a Ceausescu totalitarista rendszere idején". Nastase úgy vélekedett, hogy most a legfontosabb Európa újraegyesítése. Hozzátette: az Európai Unió 2004-es bôvítésével, majd 2007-ben Románia és Bulgária csatlakozásával, a második világháború óta elôször valósul meg az egyesült Európa.
A kormányfô szerint a Románia és Franciaország között kialakult feszültség nem lehet akadály az ország EU-csatlakozásában. Csupán " pillanatnyi afférról" volt szó, mondta, amit a két országnak az iraki háborúval szembeni álláspontjainak az ütközése, illetve az Amerikával való kapcsolat váltott ki. Meggyôzôdését fejezte ki, miszerint hamarosan visszaáll a régi béke és az euroatlanti "család" valós erôt fog képviselni. Az euroatlanti kapcsolat - hangsúlyozta Nastase - létfontosságú a közös védelmi és biztonsági politika szempontjából. Ugyanakkor mostanában sokat beszélnek az Európai Unió identitásáról. Fontos errôl tárgyalni, de végül mégiscsak az számít majd, hogy sikerül-e összekötô kapcsot teremteni Amerika és Európa között, a közös biztonság érdekében, tette hozzá a miniszterelnök.
A BBC riporterének a korrupcióra vonatkozó kérdésére válaszolva, a miniszterelnök kijelentette: a korrupció Romániában az átmeneti idôszak része volt. "Ma a kormány keményen harcol a korrupció ellen, több intézkedéssel gyökereiben támadjuk meg" - tette hozzá.
A tanácskozást követôen tizenöt ország államfôi és miniszterelnökei, közöttük Tony Blair brit kormányfô, Gerhard Schröder német kancellár, Jean Chrétien kanadai miniszterelnök, Alexandr Kwasnyewszki és Leszek Miller lengyel állam-, illetve kormányfô, Medgyessy Péter magyar, Adrian Nastase román, Vladimir Spidla cseh, Helen Clark új-zélandi kormányfôk, valamint Argentína, Brazília, Chile, Etiópia és a Dél-afrikai Köztársaság államfôi külön megbeszélést folytattak a London melletti Brackellben.
Félsziget Ifjúsági és Diákfesztivál
Július 19-én, szombaton délután a marosvásárhelyi Víkendtelepen színjátszó fesztivállal, irodalmi délutánnal és koncertekkel indít a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Magyar Ifjúsági Értekezlet által szervezett Félsziget Ifjúsági és Diákfesztivál. A viták ellenére a tartalmas programokkal jelentkezô, minôségi szórakozást ígérô fesztivál helyszíne a Víkendtelep lesz.
Színdarabok: 18 órakor Éder Enikô Csókacsevetelô címû egyéni mûsora és az irodalmi délután közül választhatnak a jelenlevôk. Az utóbbin Gáspárik Attila Kovács András Ferenccel beszélget, s részlet hangzik el a Jack Cole dalai címû mûsorból.
Koncertek: 20 órától Cserey Csaba, Deák Bill Gyula és a Mercedes Band lép fel, kivetítôn megtekinthetô az István, a király címû rockopera.
Színdarabok: 15 órától színdarabbal folytatódik a fesztivál, a kolozsvári Maszkura amatôr társulat elôadja Matei Visniec A fegyverkereskedô és az öngyilkos abszurd drámája címû elôadását.
Igen! Irány Európa! címû konferencia (15 óra): Az európai integráció tapasztalatairól Bársony András politikai államtitkár, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Vasile Puscas fôtárgyaló, Victor Ponta államtitkár és Markó Béla, az RMDSZ elnöke számol be. A kerekasztal-beszélgetést az ifjúsági államtitkárok találkozója követi, amelyen részt vesz: Daciana Sârbu, az Oktatási és Ifjúsági Minisztérium államtitkára, valamint Mesterházy Attila politikai államtitkár.
Színdarabok: 16.45 órától a nagyváradi Partium színpad elôadásában A kis herceg címû elôadás látható, majd a Csíki Játékszín Raymound Queneau Stílusgyakorlatok címû elôadásával lép színre.
Konferencia: 11 órakor Fiatalok az európai uniós munkaerôpiacon témával tartanak kerekasztal- beszélgetést Mesterházy Attila politikai államtitkár és Frunda György szenátor részvételével. Délután Borbély László parlamenti képviselô és Niculescu Tóni ügyvezetô alelnök a romániai munkaerôpiacról értekezik.
Színház: 17 órától Lung László Zsolt egyéni mûsorral lép fel, majd Márdirosz Ágnes Szép édes Annácska címû produkcióját viszi színre.
Koncertek: Sarmalele Reci, Vama Veche és Heaven Street Seven.
Konferencia: 11 órakor az ösztöndíj- lehetôségekrôl, egyetemek közötti együttmûködésrôl beszélget Szatmári Ildikó államtitkári tanácsos, Zilahi László fôosztályvezetô a magyar oktatási minisztériumtól és Kötô Józsefügyvezetô alelnök. Az erdélyi diákok részére nyújtandó oktatási támogatásokról Bálint Pataki József, a HTMH elnöke és Takács Csaba ügyvezetô elnök számol be. A posztgraduális képzésrôl délután 5 órakor tudhatnak meg részleteket a jelenlevôk.
Színház: 17 órától viszik színre az Én, Örkény István, valamint Mese habbal címû színházi elôadásokat.
Koncertek: 20.30 órától a Bikini, a Republic és a Zanzibar magyarországi együttesek lépnek fel.
Konferencia: 11 órakor az Ifjúsági és Diákszervezet együttmûködésérôl, partnerkapcsolatokról számol be Ocsovai Tamás helyettes államtitkár, Kelemen Hunor parlamenti képviselô, Kovács Péter, a MIÉRT elnöke, valamint Lokodi Csaba, a KMDSZ elnöke.
Színház: 17 órától a csíkszeredai Tamás és a hattyúk nevû színjátszócsoport Lorca: Bernarda Alba háza címû mûvét viszi színre.
Zárókoncertek: Kumm, a Kimnowak és Kispál és a borz.
Fontos tudnivaló, hogy a szombati, hétfôi és szerdai rendezvényekre a napijegy ára 49.000 lej, vasárnap és kedden 59.000 lej, a teljes jegy ára, amely magában foglalja az ingyenes sátorhelyet, 189.000 lej. Jegyek a helyszínen kaphatók.
Emberi emlékezetem óta megrögzött gyalogjáró vagyok. Elmondhatom a költôvel, Arany Jánossal: "Ha egy úri lócsiszárral / Találkoztam s bevert sárral: / Nem pöröltem, letöröltem".
Nem pöröltem, igaz, de - megvallom - magamban pokolba kívántam az elegáns gépkocsiját kormányzó úri lócsiszárt, aki úgy rohant bele a járdaszéli pocsolyába, hogy lehetôleg minél jobban felfröcskölje rám a vizet, s még mosolygott is hozzá, elégedetten.
Megrögzött és javíthatatlan gyalogjáróként tapasztalom lépten-nyomon: már a járda sem a miénk. Hanem egyre inkább, egyre vészesebben az autóké. Oda húzódnak, ott parkolnak naphosszat. Sok helyütt csak egy-egy keskeny sáv, itt-ott egy kicsiny rés marad szabadon számunkra, akik általában gyalogosan - "legföllebb ha omnibuszon" - közlekedünk manapság Marosvásárhely utcáin. Vagy másutt.
Úgy látom, több figyelmet, nagyobb védelmet érdemelne a gyalogjáró emberiség. Mert mégiscsak mi vagyunk többen, legalábbis egyelôre. Mindaddig, amíg lesznek a földkerekségen épeszû férfiak és nôk, akik nem felejtették el végérvényesen: jönni és menni, szemlélôdni, világot látni leginkább gyalogmenetben lehetséges.
De milyenek a mi járdáink - melyeket hovatovább alig- alig mondhatunk magunkénak? A fôbb terekrôl be kell fordulni valamelyik mellékutcába, hogy észlelhetô legyen: gödrök és repedések sokasága között csak szemlesütve lehetséges elkerülni a bokaficamot. Miközben folyik (folydogál) az autóutak rendbetétele, megengedhetetlenül kevés gond fordíttatik a járdákra. Fôként azokra, melyek kissé távolabb esnek a központi forgalomtól. Ahol csak nagy ritkán lehet látni gyalogosan közlekedô városvezetôket, különféle illetékes atyafiakat. Tisztelettel javasolom: némelykor hagyják pihenni kocsijaikat; lépjenek ki belôle. A járdára…
A Madisz Maros megyei szervezetének 1995-tôl rendszeresen sikerült megszervezni Szovátán az Ifjúsági Képzômûvészeti Alkotótábort, melynek induláskor megfogalmazott célja lehetôséget biztosítani az ifjú képzômûvészek számára, hogy megfelelô szakmai tapasztalattal rendelkezô mûvészek irányítása alatt bôvítsék tudásukat. A tábor teret biztosít eltérô mûvészeti stílusok szembesítésére és a diákok tapasztalatcseréjére.
A szervezôk az idén a IX. ifjúsági alkotótáborba húsz 16 és 20 év közötti fiatalt hívtak meg az ország minden részérôl: Iasiból, Kolozsvárról, Marosvásárhelyrôl, Szászrégenbôl és Temesvárról. A tábor ideje alatt a résztvevôk változatos kikapcsolódási lehetôségek között válogathattak: kirándulhattak a környéken, látogathatták a Medve-tavat, ellátogattak korondi fazakasmûhelyekbe és nagykendi vesszôfonó mûhelyekbe.
Szôcs Zoltán, a tábor mûvészeti vezetôje szerint ide már a legjobbak kerülnek, akik szívesen és kényszer nélkül dolgoznak, alkotnak. Idén különösen sikeres volt a tábor - tudhattuk meg -, mivel a kedvezôtlen idôjárás arra kényszerítette a diákokat, hogy egész nap bent ülve alkossanak.
A tegnap, a rendezvény zárónapján kiállítást szerveztek a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban, ahol a legjobb 10 fiatal mûvész bemutathatta munkáit.
Ezek közül választotta ki a háromtagú zsûri (Kuti Dénes festômûvész, Sántha Csaba szobrász és Szôcs Zoltán) a díjra legérdemesebbeket. Így elsô díjat nyert Surducan Ileana és Munteanu Ada (Kolozsvár), második díjat Moraru Ioana (Iasi) és Méder Csongor (Marosvásárhely). Méder Csongor egyébként már tavaly is díjjal bizonyította, helye nem csak ebben a táborban, hanem a jövendô mûvésznemzedékben is megvan. Kísérleti mûveiért különdíjban részesült Banga Szilárd (Szászrégen).
A tábor megszervezését a Communitas Alapítvány, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága támogatta.
Félévi mérleg a szervezett bûnözés megelôzésérôl
A közelmúltban fejezôdtek be azok a munkamegbeszélések, amelyeken a Szervezett Bûnözés és a Kábítószer-kereskedelem Letörésével Megbízott Területi Központ félévi tevékenységét értékelték. A Maros és Hargita megyét átfogó központ eredményeirôl a tegnap sajtótájékoztatón számoltak be.
- Közel fél kiló kábítószert, 14.044 darab kábítószer tartalmú gyógyszert és 14 darab Ketaminol fiolát koboztunk el. Mindezek ellenére nem beszélhetünk jelenségrôl sem Maros, sem Hargita megyében - mutatott rá Moldovan Radu Sandu rendôrbiztos, a központ vezetôje. Elmondta, a fent említett idôszakban 60 ellenôrzést végeztek, melyeknek célja az embercsempészet és a koldulás visszaszorítása. Hat szervezett csoportot azonosítottak, akik Olasz- és Spanyolországba törvénytelen munkára toboroztak személyeket, Spanyolországba, Jugoszláviába és Macedóniába prostituáltakat vittek. A Ialomita megyei D. Mihai, Cezar és Leonard (testvérek) öt testi fogyasztékost vittek Franciaországba koldulni. A szatmári illetôségû O. Ioan vezette csoport 120, külföldön lopott személygépkocsit csempészett be az országba, majd forgalomba íratták és értékesítették a jármûveket. Egy másik csoporttól 1650 hamisított eurót és 200, ugyancsak hamisított dollárt koboztak el. A rendôrbiztos példaként említette a székelyudvarhelyi D. Károly esetét, aki Csíkszeredában tíz 100 dolláros bankjegyet hozott forgalomba.
A központ részt vállal a Belügyminisztérium által kezdeményezett A fehér halál ellen elnevezésû programban, melynek célja a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás visszaszorítása. A központ szakemberei 2003 elsô hat hónapjában 42 ellenôrzést végeztek, amelynek során 28 bûncselekményre derült fény. 29 személy ellen kábítószer-kereskedelem alapos gyanújával indítottak eljárást, közülük három nevére ötnapos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki a Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség. A lapunk kérdésére válaszolva, Moldovan Radu elmondta, ezek a dílerek drogfogyasztók is, akiket az 1-es Számú Elmegyógyászati Klinikán kezeltek. Jelenleg szabadlábon folyik ellenük az eljárás, így nem kizárt, hogy a két ludasi és a vásárhelyi illetôségû kereskedô tovább folytatja törvénytelen cselekedeteit. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy az ellenôrzések során Maros megyében 17, Hargita megyében pedig 6 olyan gyógyszertárat találtak, ahol engedély nélkül forgalmazták a kábítószer tartalmú gyógyszereket.
A rendôrbiztos példaként említette a bukaresti illetôségû B. Alina esetét, aki Segesváron próbált heroint vásárolni. Mivel nem jutott hozzá a droghoz, súlyos elvonási tünetekkel került kórházba, ahonnan néhány hét múlva gyógyultan távozott. Moldovan Radu véleménye szerint a lány esete biztató jel arra, hogy a megyében nem alakult ki a kemény drogok piaca. A központ szakemberei már régóta figyelték D.E.- t, akinek lakásán májusban 360 gramm cannabist találtak. A felelôsségre vont fiatalember tagadta, hogy eladásra szánta a kábítószert, azt azonban bevallotta, hogy a vadkendertöveket Nyárádtôn, illetve Iasi megyében találta. Egy négytagú, vadkenderbôl sodort cigarettát szívó csoportot márciusban egy házibuli alkalmával füleltek le. A 22 és 29 év közötti fiatalokat elvonókúrára kötelezték.
Moldovan Radu rendôrbiztos elmondta, a többi szervekkel együttmûködve jelen lesznek a Segesvári Középkori Fesztiválon, ahol két évvel ezelôtt sok fiatal fogyasztott kábítószert. Kérdésre válaszolva azonban bevallotta, nem hallott arról, hogy két nap múlva Marosvásárhelyen lesz nagyméretû ifjúsági rendezvény.
Kodály Zoltánt zeneszerzôként, zenetudósként, zenepedagógusként ismerik határainkon belül és határainkon kívül is. Engem azonban nem a zene hozott össze vele, "találkozásaink" oka, létrehozója anyanyelvünk szeretete, a magyar nyelv és kultúra ápolásának, terjesztésének közös gondja volt.
Nagy emberek életmûvének számbavételekor a legtöbbször szó esik az ünnepeltnek élethivatásán kívüli kedvtelésérôl is. Érdeklôdéssel hallgatjuk mindnyájan, hogy a kiváló orvosprofesszor egyben lelkes zenebarát, sôt muzsikus, a híres fizikatanár meg nemzetközileg elismert bélyeggyûjtô is. Kodály Zoltánnak a magyar nyelv védelmével, ápolásával, mûvelésével való kapcsolatát azonban semmiképpen sem könyvelhetjük el sem alkalmi kirándulásnak, sem kedvtelésnek - mai divatos szóval hobbinak -, sem a szakmai munkából való pihentetô kikapcsolódás lehetôségének. Egész életén átvonul, életmûvéhez szervesen kapcsolódik a nyelv gondja és kérdése.
Visszatekintés címen néhány évtizeddel ezelôtt megjelent gyûjteményes kötetének elôszavában így vall:
"Mi lehetett az a hajtóerô, amely minden akadály ellenére máig egyenes úton hol röpítette, hol vonzotta ennek az életnek a szekerét? Egy reménytelen, viszonzatlan, viszonozhatatlan szerelem. A néphez, melynek ezeréves látható története, s még jobban nyelvében, dalában élô több ezer éves látható története, és talán még jobban nyelvében, dalában élô több ezer éves láthatatlan élete ellenére vonz magához, vérségi kötelék nélkül is."
Amikor ezeket a sorokat leírta, szinte már egyformán osztotta meg erejét és idejét a zene és az anyanyelv - mondhatnám így is: a zene és a nyelv zenéje között. Cikkeket írt, agitált, szervezett, mert hiszen a jó magyar kiejtésért való harcát ugyanaz a nagy cél és gondolat indította el, mint zenei anyanyelvünk újrafelfedezéséért és közkinccsé tételéért való küzdelmeit: hogy legjobb, legértékesebb nemzeti sajátságainkat megôrizzük, fejlesszük, gyarapítsuk, és egész népünk tulajdonába juttassuk.
Kodály Zoltán nyelvmûvelô munkájának számbavétele még a jövô feladata; az én személyes megemlékezésemnek szükségszerûen korlátozott határai közé természetesen nem fér bele az egész életmû ilyen szempontú áttekintése, mindamellett úgy gondolom, hogy találkozásaink felidézése több mint szubjektív emlékezés: életem egyik nagy ajándékának tekintem, hogy nem csak tanúja, hanem küzdôtársként részese is lehettem Kodály nyelvmûvelô munkájának, harcainak.
A NATO és az Európai Unió biztonsági szervei Moldova helyzetérôl és egy esetleges válságkezelô erô lehetôségérôl is tanácskoztak szokásos havi ülésükön kedden Brüsszelben.
A NATO állandó tanácsa és az EU politikai és biztonsági bizottsága Lord Robertson NATO- fôtitkár és Maurizio Melani olasz nagykövet vezetésével kölcsönösen tájékoztatták egymást a Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban vezetett békefenntartó mûveleteikrôl, az EU beszámolt a Kongói Demokratikus Köztársaság Ituri tartományában önállóan folytatott Artemisz mûveletérôl. Megbeszélést tartottak az EU külpolitikai stratégiai alapelveinek eddig elkészült és a legutóbbi, görögországi csúcsértekezleten már bemutatott tervezetérôl, továbbá a NATO terrorizmus elleni stratégiájának vonásairól és fôleg a két szervezet katonai-biztonsági együttmûködésének kérdéseirôl.
A rendezetlen kelet-európai problémák között részletesen szó volt Moldova helyzetérôl és ebben az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) szerepérôl. Az ülés után tartott sajtóértekezleten Lord Robertson elégedetten nyugtázta a két szervezet részérôl, hogy az orosz csapatok eltávolították azt a használaton kívüli harckocsilôszerrel megrakott vasúti szerelvényt, amely egy moldovai város közelében vesztegelt és komoly veszélyt jelentett a város lakosságára nézve.
Mind Roberton, mind Melani cáfolta, hogy már szóba került volna egy válságkezelô erô kivezénylése akár a NATO, akár az EU vezetésével az egykori szovjet tagköztársaságba. Mindketten azt hangsúlyozták, hogy Moldova "a világ egyik elég bonyolult térségében fekszik", ahol sokféle érdeket kell figyelembe venni, és egyelôre a moldovai kérdés kezelésének legalkalmasabb keretéül az EBESZ látszik, amelyben Oroszország is részes. Az olasz nagykövet hozzátette, hogy az EU már tanácsadással részt vesz az alkotmányozás folyamatában, és sokoldalú polgári jellegû segítséget is képes nyújtani Moldovának, ha erre felkérik. Robertson rámutatott, hogy korai bármiféle katonai jellegû mûveletrôl, annak orosz elemérôl vagy egyebekrôl találgatni, az EBESZ semmire sem kérte még a nyugati szervezeteket.
A megállapodás többek között rögzíti, hogy milyen keretek között mûködik együtt a jövôben a szaktárca és a nemzeti tanács - mondta Kovács Kálmán az aláírást követôen.
Az egyezmény értelmében a támogatások pályázati rendszerének kialakításakor figyelembe veszik a határon túli, így a vajdasági magyarok érdekeit is - tette hozzá.
A miniszter elmondta, kezdeményezik a vonatkozó jogszabályok módosítását annak érdekében, hogy a határon túli magyarok közvetlenül is pályázhassanak támogatásokért.
Jelenleg az Apáczai Közalapítványon keresztül mintegy 200 millió forinttal segítik a határon túli közösségeket - tájékoztatott a tárca vezetôje.
Kovács Kálmán kitért arra is, hogy november közepéig valamennyi határon túli magyar szervezettel szeretne hasonló megállapodást kötni. A tárca az RMDSZ képviselôivel tavasszal írt alá egyezményt.
Kovács Kálmán közölte: november közepén Nagyváradon rendezendô konferencián jelentenék be az információs társadalom határon túli magyar értekezletének megalakulását.
A miniszter szerint a megállapodás módot ad arra is, hogy a pályázati rendszer mellett a gazdasági, politikai együttmûködés egyéb feltételeit is megteremtsék. Ezek közé sorolta 2003 ôszén üzleti fórum létrehozását Szabadkán, a magyar-szerb nyelvû website a két állam gazdasági szereplôirôl és az általuk folytatott tevékenységekrôl szolgáltat majd információkat.
Józsa László úgy vélte, a megállapodás szolgálja leginkább azt a célt, hogy a vajdasági magyar közösség felzárkózzon az európai trendekhez.
(MTI) A vajdasági középiskolások harmada más, kisebbségi nyelvet is beszél anyanyelvén kívül, s többségük a magyar nyelvet tanulná meg a legszívesebben. Az újvidéki Scan közvélemény-kutató intézet a tartományi oktatási minisztérium megbízásából készített felmérést a középiskolások közötti nemzeti és nyelvi toleranciáról. A vizsgálat 39 tartományi középiskola háromezer tanulójának bevonásával készült.
A felmérés szerint a vajdasági középiskolások közel harmada az anyanyelvén kívül beszéli valamely más vajdasági nemzeti kisebbség nyelvét is. Szembetûnô ugyanakkor, hogy míg a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok közül majd mindenki beszéli a többségi szerb nemzet nyelvét, addig a szerb tanulók alig tizede sajátított el kisebbségi nyelvet (javarészt olyan szerb hallgatókról van szó, akiknek szülei vegyes házasságban élnek).
Több nyelv tudásával leginkább a vajdasági szlovákok és a románok dicsekedhetnek. A Montenegróból áttelepült családok gyerekei éreznek a legnagyobb késztetést arra, hogy megtanulják más vajdasági kisebbség nyelvét, s legkevésbé fogékonyak erre a Koszovóból származó diákok.
A felmérés egyik érdekessége, hogy a vajdasági középiskolások leginkább a magyar nyelvet szeretnék elsajátítani, míg a népszerûségi lista utolsó helyén a ruszin nyelv áll. A növendékek többsége azzal indokolja a más nyelv iránti érdeklôdését, hogy olyan közegben él, ahol más nemzetiségûek is laknak, s nyelvük elsajátításával könnyebben megértenék egymást. A diákbarátságok többnyire nem nemzetiségi alapon köttetnek: a középiskolások háromötödének más nemzetiségû barátja is van, s háromnegyedük vallja azt, hogy egyáltalán nem fontos számára, hogy milyen nemzetiségûek a cimborái.
A Scan intézet felmérésének vannak árnyoldalai is. A magyar diákok kétötöde, s a horvátok negyede mondta azt, hogy akadtak gondjaik nemzeti hovatartozásuk miatt. Egyesek verést is kaptak ezért, sértegették ôket, mások pedig azt sérelmezték, hogy kinevették ôket vagy csúnyán néztek rájuk. A tanulók kétharmada szerint tanáraik egyáltalán nem ejtek szót az iskolában a nemzeti és vallási tolerancia szükségességérôl.
A középiskolásokban híven élnek a sztereotípiák más népekrôl. Míg a szerb növendékek okosnak, bátornak és vidámnak tartják saját nemzettársaikat, a magyarok legtöbbször az "agresszív", "büszke" és "lusta" jelzôt használták a szerb diákokra. A többi tanuló is leginkább agresszívnak, egyben bátornak és vidámnak tartja a szerb diákokat.
A délvidéki magyar tanulók jónak, szorgalmasnak és okosnak tartják magukat, s a többiek is jónak, kedvesnek, vidámnak, szorgalmasnak és rendszeretônek tartják a magyarokat. A szlovákok jók, szorgalmasak és okosok, a románok és a ruszinok jók, míg a montenegrói középiskolások legfôbb jellemvonása a lustaság, s csak ezután jellemzô rájuk a bátorság és a jóság.
A magas hômérséklet miatt Franciaország déli részén sokhelyütt deformálódtak a vasúti sínek, így a Párizs és Marseille között közlekedô nagy sebességû vonatokat (TGV) le kellett állítani. A földközi-tengeri üdülôhelyeken a víz hômérséklete elérte a 28 fokot.
Nyugat-Európában az utóbbi 200 év alatt soha nem tapasztaltak ilyen forró idôjárást. A meteorológusok most attól tartanak, hogy trópusi viharok keletkeznek. Olaszországban és Spanyolországban a szokatlanul nagy hôség már a háziállatok tömeges pusztulásához vezetett.
Az olasz hatóságok felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy a nagy hôség és csapadékhiány miatt rohamosan csökken az ivóvízkészlet, és elképzelhetô, hogy emiatt akár két héten belül szükségállapotot kell hirdetni az országban. Drasztikus intézkedésekre lehet szükség, például a mezôgazdaság vagy az ipar vízfelhasználásának korlátozására. A Pó folyó alacsony vízszintje - 8 méterrel alacsonyabb a megszokottnál - rekordokat dönt. A leginkább sújtott tartományok: Piemonte, Emilia-Romagna, Lombardia és Friuli-Venezia Giulia. Velencében az év elsô felében 40 százalékkal kevesebb csapadék hullott, mint az átlagos mennyiség.
A vízkorlátozáson kívül van olyan veszély is, hogy a nagy villamosenergia-felhasználás (például a légkondicionáló berendezések tömeges használata) miatt áramkimaradás következik be az ország egész északkeleti részén. Az egyik észak-olasz erômûvet már le is kellett állítani a turbinákat hûtô víz hiánya miatt, és egy másikat is ilyen veszély fenyeget. Az utóbbi leállítása akár 2,5 millió ember energiafelhasználását is érintheti. Az aszály fenyegeti az idei szôlô- és gabonatermést is.
Nagy-Britanniában is rekordhômérsékletet mérnek az utóbbi napokban. A fogadóirodák számos fogadást kötnek arra, hogy a hômérséklet a héten eléri a bûvös 100 Fahrenheit-fokot (37,7 Celsius-fok).
A Reuters jelentése szerint a délkelet-finnországi Utti városban 29,8 Celsius-fokot mértek, miközben az átlaghômérséklet 19 fok szokott lenni. Több svájci kantonban betiltották a pisztránghorgászatot, mert a vizek oxigénhiánya miatt veszélyben vannak a halak.
Egyik szülô sem ébred fel reggel azzal a gondolattal, hogy ártani szeretne gyerekének. Nincs olyan anya, aki azt mondaná: ma ideges leszek, kiabálni fogok, és amikor csak lehet, bántani fogom a gyermekemet. Éppen ellenkezôleg. Reggelenként sok édesanyában születik meg az elhatározás: ma végre nyugodt napunk lesz. Nem lesz semmi kiabálás, veszekedés, mérgelôdés. A jó szándék ellenére azonban a nem kívánt "háború" ismét kitör. S egyszer csak megint azt vesszük észre, hogy olyasmiket mondunk a gyermekünknek, amiket magunk sem gondolunk komolyan, olyan hangnemben, amelyet mi magunk sem szeretünk. Bár utólag lehet, hogy megbánjuk ezeket, a hiba már megtörtént. Jóvátenni sokkal nehezebb, mint elkövetni. Nehéz megvigasztalni azt a gyereket, akit elôzôleg butának, ügyetlennek, semmirevalónak címkéztünk. Nehéz meggyôzni, hogy nem olyan, amilyennek az elôbb leírtuk. Tévedésünkért ritkán kérünk bocsánatot gyerekünktôl. Sokkal inkább elintézzük egy ajándékkal, egy kis zsebpénzzel, vagy elvisszük a McDonald’s-ba kiengesztelésül. Csakhogy az a gyerek, akit így nevelnek, késôbb kevésbé lesz kezdeményezô, nehogy ismét elügyetlenkedje a dolgot. Vagy éppen ellenkezôleg, túl sok mindenbe belevág, mert neki mindenáron bizonyítania kell ügyességét.
Minap, az utcán sétálva, furcsa kis jelenetnek voltam a tanúja. Szépen öltözött anya tizenéves fiával kézenfogva sétált, látszólag jó barátságban voltak. A következô pillanatban, figyelmen kívül hagyva a körülöttük levô tömeget, szájon ütötte, nem törôdve, vagy talán nem is sejtve, hogy milyen helyzetbe hozhatja gyerekét. Tekintetemmel a gyerek arcát fürkésztem, várva a reakcióját. Elvörösödve, félszeg, zavart mosollyal, megalázottan félrenézett, nem merte felemelni földre szegzett tekintetét. Szégyenérzetét nem tudta leplezni. Elképzelhetô, hogy milyen mélyen érintette a gyereket ez a nyilvános megszégyenítés, melynek következményét nehéz belátni.
A szülô mondhatná, hogy nevelni akarta a gyerekét, talán szép beszédre, szülô iránti tiszteletre, engedelmességre. De hogyan is kell valójában nevelni? Van erre recept? Nincs. A szülô ismeri a legjobban gyerekét. Ha egy kicsit is fontos neki, hogy egészséges, kreatív ember váljon belôle, akkor megfelelô nevelési módszereket, megoldásokat keres. A kritikus helyzetekben útbaigazításért, tanácsért fordul a szakemberhez.
Sokszor azt hisszük, hogy egy pofon vagy szájon csapás megoldást hoz, és talán pillanatnyilag el is érjük vele a kívánt eredményt. Ha mindennapossá tesszük ezt a nevelési módszert, ez nagyon mély sebeket hagyhat a gyerek személyiségében. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs szükség szülôi fegyelmezésre. De a fegyelmezés nem abból áll, hogy megbélyegezzük, (te már csak ilyen vagy, pont olyan, mint apád, anyád, kétbalkezes, ügyetlen, buta), vagy nyilvánosság elôtt megszégyenítjük, beletaposva a méltóságába. Hasonlóan káros, ha saját feszültségünket, dühünket "elverjük" gyerekünkön. Ha netalán nem a mi szülôi elvárásainknak megfelelôen viselkedik, akkor azzal büntetjük, hogy megvonjuk tôle a szeretetünket. Mindezek a gyermek érzelmi világát csonkítják, meggátolják ôt abban, hogy harmonikusan fejlett, érett egyénné váljon, bátran lépjen környezete felé, tudjon dönteni különbözô helyzetekben, merjen kezdeményezô lenni.
Vannak olyan szülôi viselkedési formák, amelyek mindig kudarchoz vezetnek, nem segítik elô a gyermek egészséges lelki fejlôdését, kibontakozását, hanem közvetlenül káros, romboló hatásúak. Ilyen kudarcra vezetô viselkedési formák például a fenyegetés (Ha ezt még egyszer megteszed, kirázom belôled a lelket!), a megvesztegetés (Ha ezentúl nem pisilsz be az ágyba, akkor karácsonyra kapsz egy biciklit), a kigúnyolás (Szörnyû, hogy milyen udvariatlan vagy. Hol nevelkedtél, az erdôben? Oda való vagy tényleg, az erdôbe!) stb.
Nem szégyen felnôttként tanulni, módosítani gyereknevelési módszereinken, ha azok nem járnak sikerrel. Ugyanúgy nem szégyen kérdéseinkkel, gondjainkkal nevelôhöz, pszichológushoz fordulni. Ma már léteznek olyan szervezetek, alapítványok, amelyek különbözô programok keretében a gyerekneveléssel kapcsolatban segítséget nyújtanak. Ilyen rendezvénysorozat indult a szülôk számára a Talentum Alapítvány szervezésében is. Az elôadások, beszélgetések témája a hiányzó szülô, a szeretet kifejezése, a gyerekkel szembeni elvárásaink, a fegyelmezési módszerek alkalmazása, a gyerek érzelmi elhanyagolása, sértô jelzôk, dühkitörések hatása a család érzelmi légkörére.
Természetesen nem lehet a fentebb vázolt problémákra receptszerû megoldásokat találni, hiszen minden család helyzete, minden gyerek személyisége különbözô. Csupán a konkrét körülmények ismeretében segíthet a szakember, hogy kedvezô irányba változtathassunk a nevelési módszereinken.
A gyerekek sokkal inkább hallgatnak ránk, felnôttekre, sokkal nagyobb befolyással van rájuk a viselkedésünk, szavaink, mint gondolnánk. Ha nem is azonnal, de mindenképpen meg lesz az eredménye annak, ha megértéssel, türelemmel, érdeklôdéssel viszonyulunk hozzájuk, nem pedig ingerülten elfordulva, durván kioktatva, legyintve problémáikra.
Hivatalom szerint régi könyvekkel foglalkoznék, már amikor a telefonoktól és egyebektôl elegendô idôm marad. Egy Komáromi Csipkés György által Debrecenben 1669-ben megjelentetett régi prédikációs könyv (Concionum sacrarum) elôzéklapján találtam az alábbi rövid imát. Szerzôjérôl annyit tudunk csupán, hogy Kovásznai Kelemennek hívták, s nyárádszeredai majd sóváradi lelkész volt 1686-1698 között. Az alábbi vasárnap esti könyörgés ebben az idôben fordulhatott ki tolla alól.
Oh minden irgalmassággal és kegyelmességgel gazdagon bôvölködô Sz. Jehova nagy Isten, nagy hálaadással magasztaljuk mi Istenünk az te szent nevedet minden lelki és testi velünk közlött ajándékidért. Kiváltképpen, hogy minket igaz ismeretedben és Anyaszentegyházadnak társaságában ez óráiglan kegyelmesen megtartottál, és ez szent napon is velünk voltál, minden lelki és testi veszedelmektôl megoltalmaztál, sz. igéddel az örökéletre tápláltál, és ez mai sz. napnak estvéli órájára tûrhetô állapottal juttattál. Alázatosan esedezünk Felségednek, életünknek idejében cselekedett undok bûneinket az Jézus Krisztus érdemiért bocsásd meg azoknak bocsanatával, és az Jézus Krisztusban lött igazíttatásunk felôl is tégy bizonyossá. És ha ez sz. napot is lélekben és igazságban úgy nem szenteltettük, mint Felséged kívánta, ebbeli fogyatkozásinkért is ne vess el minket színed és tekinteted elôl, hanem az mi hibás isteni tiszteletünket az Jézsus Krisztus tökéletes érdemével fedezd el. Ez mai sz. napon producáltatott sz. igédet írd be, uram, szent lelkeddel jól szíveinkbe, hogy azokat meg tarthassuk és életünket azok szerint rendelhessük. Öntsed, Uram, szerelmedet lelkünkbe, félelmedet szívünkbe, hogy ennekutána kegyesebben szentelhessünk innepet, és szántszándékkal szent innepedet meg ne rontsuk. Zabolázd meg Uram, az inneprontókat, indítsd fel az keresztény Magistrátusoknak szíveket, hogy minden te parancsolatidat ôrízhessük s másokkal is ôríztessük, az szombatrontókat meg zabolázhassuk, hogy szent napod rontásáért országunkra váró, falu s magunk személyére rettenetes fenyegetésednek büntetése ki ne ontassék. Tartsd meg Uram Anyaszentegyházadat, abban sz. igédnek producáltatását és sz. napodnak megszentelését. Adj békességet is, Úristen, országunkba, hogy Felségedet a békességben lélekben és igazságban szolgálhassuk. Oh Uram, ez be állandó éccakának setétségében is légy velünk kegyelmes gondviseléseddel, ôrezz meg lelkünkben-testünkben minden lelki és testi veszedelmektûl, és ha életünk kedves Felségednek, vigy által az réánk fel virradó hétre egészben, békességben, melyben áld meg, Uram, kézi munkánkat, és rendes hivatalunkat sz. neved dicsôségére, lelkünk idvességére. Adjad Uram, hogy ez egész hetet az te félelmedben tölthessük el, és várhassuk az mi fejünkre lelki és testi áldásunkat az mi urunk Jézus Krisztus által. (Amen).
Immár több mint egy hete részesültünk a csodában a csíksomlyói nyeregben, a Hármashalom oltár elôtt, a legpesszimistább becslések szerint is több mint háromszázezren, plusz azok, akik a képernyôk elôtt élték át ezt a felejthetetlen élményt. Cikkek, riportok sora elemezte szinte minden megvilágításban. Volt szó play-back énekhangról, a magyarság összetartó erejérôl, a 30 millió forintos összköltségrôl, újságírói bravúrokról a jelzôket illetôen, a sztárok megszólaltatásától egészen a politikai felhangokig.
De feltûnô módon egyetlen sajtóorgánum - még a vallási elkötelezettségûek sem - nem akadt, amely hitélményrôl számolt volna be az elôadás kapcsán. Pedig valójában Csíksomlyón, az Ezer Székely Leány Napjának estéjén ez történt. Akárcsak a Sínai- hegyen pár ezer évvel ezelôtt. A Szentlélek írta a történelmet… Afféle rendhagyó, profán pünkösd volt, ahonnan az égzengés sem hiányzott. Istenélményben, eksztázisban volt része annak, aki kinyitotta lelkét a kegyelem elôtt. A kegyelmi felhívás nekünk szólt, mindannyiunknak, akik erdélyi magyarként szeretnénk valamit kezdeni életünkkel. De nem mint egyedek, mint tömeg, hanem mint közösség, mint nép. Nem pusztán szórakozni, kirándulni ment oda senki, hanem ünnepelni, átélni egy találkozást. Igen, a több száz ezer ember ebben az esetben nem tömeg, nem közösség, nem nézôk, hanem maga a nép. A jórészt fiatalokból álló nép, Erdély szinte minden szegletébôl, akik talán a somlyói búcsún nemigen szoktak ott lenni, akik a magyarországi ôsbemutató után húsz évvel Magyarországról és messzebbrôl is eljöttek, mert valami húzta, vonzotta ôket Csíksomlyóra… A tévé képernyôje át sem viheti azt az élményt, hogy milyen erôsek vagyunk, lehetünk, ha ennyien vagyunk. Milyen felemelô, hogy eggyé válik a hangunk, a szívünk dobbanása, mire képes az ember, ha együttmûködik a pillanat szülte kegyelemmel…
A rockopera szövegét hallgatva és azzal nem egyszer azonosulva épp a kegyelem szele csapta meg a jelenlevôket, akik hatalmas kórust alkotva énekelték, hogy: "nincs más út, csak az Isten útja…". Habár lehet, hogy eszük Koppányra voksol, aki ma is bennünk van - lásd Európa, szabadság, fogyasztás stb. -, a szívük mégis azt mondja, hogy "Uram, te ismered a lelkem titkait", te tudod, hogy vágyaim is, pótcselekvéseim is, de talán bûneim is téged céloznak meg, mert te vagy életem értelme…!
Egy ilyen rockopera megér száz prédikációt, mert a lényegre döbbenti rá az embert. Az érzelmekre, a zsigerekre is hat, miközben halálosan komoly létkérdéseket taglal, és döntésre szólít fel. Csíksomlyón épp azt élhettük át, hogy hitünk nem magánügy, hogy nem lehet kívülállóként szemlélni azt, ami velünk történik, hogy Isten minket magyarként és keresztényként szeretne üdvözíteni, hogy Istennek velünk mint néppel is terve van, és ezt véghez is szeretné vinni. A kegyelem is biztosítva van, erôforrásaink is adottak, de ma újra döntenünk kell, akárcsak Istvánnak a hosszú távú - és talán fájdalmasabb -, vagy rövid távú, de kényelmesebb célok között.
Azt mondják, hogy férfiembernek szégyen a sírás. De az István, a király elôadása alatt valahonnan mélyebbrôl jött a könnyek búvópatakja, és elôtört - gondolom, nem csak belôlem -, mert a könnyek tisztítanak, ôszintévé tesznek, és az így "elôkészített" lélekkel már Isten is tud valamit kezdeni…
Akinek nincs saját lakása, az csak vendég a városban, mondta egyszer Tátikó, mikor látogatóba jött Elemérékhez -, olyan a lakásotok, mint a városi buszok, nincs évszak, hogy kellemesen érezné magát bennük az ember, a szürke blokkotokban télen fáztok, nyáron fürdôkádban háltok, a hôség meg a szúnyogok miatt, bizony, nem laknék itt semmi pénzért... De a Fennvaló mégis úgy rendelkezett, hogy Tátikó éppen Eleméréknél hunyta örök álomra a szemét. Megmûtötték. Felnyitották a hasát, összenéztek a doktorok, aztán intettek: lehet visszavarrni. Az lett volna utolsó kívánsága, hogy még egyszer utoljára láthassa otthoni háza tornácáról a hold feljöttét s az est icsillagot. De hát nem lehetett már mozgatni az öreget. Koporsóban tért haza...
Elemérnek ez most valahogy eszébe jutott, amint feleségével a karján házat látni mentek valahová a folyó közelébe, egy igen csendes utcába. Útközben meglepetéssel tapasztalta, mennyire elôvette magát a városnak ez a része: minden második-harmadik ház vagy új, vagy éppen most újították, korszerûsítették, vendégváró éttermek, panziók nyíltak, felekezeti házak emelkedtek úgyszólván a semmibôl, és a családi házak is csinosabbak, (mértéktartóan) színesebbek; csempézett falú, korszerûen fedett épületek csalogatják a tekintetet minduntalan, a zöldövezet pedig hangsúlyosabb szerepet kapott, mint ez idáig. Egyik panzió udvarára ôk is bemerészkedtek, látták, hogy bográcsgulyás készítésre alkalmas szerelékrôl is gondoskodott a gazda, s azzal vissza is hôköltek: bizonyára nem olcsó hely az.
Ez igaznak bizonyult; Elemér késôbb visszatért oda, de már asszonya nélkül, barátjával, akinek nem volt türelme olcsóbb helyiség után kutatni, és bizony például a zsidvei bor kétszer annyiba került, mint másutt.
Nem is a barát "árulta" a bennvalót, hanem a felesége. Az Elemér asszonya egyik ámulatból a másikba esett. Amint belépsz a (vas)kapun, balról hatalmas cseresznyefa árnya borul rád, jobbról a "többlépcsôs" családi ház, melynek elôbb a dereka épült fel, azután jutott pénz a járdáig terjedô újabb két szobára (ezt megmagasították), és valamivel késôbb telt ki az udvar mélye, a "derékhoz" toldott nyári konyha, kamra, hát még a diófa. Balról áll az is, de fülemile-per nem lehet miatta, mert a bal oldali szomszéd házának csak a tûzfala látszik, azt leplezi mûvészien az öreg diófa. Nem tudni már, ki ültette, árnyékában ha ült, gyümölcsét ha ette, Elemér beszívta a hûvös levegôt, nejére nézett, az meg csak pihegett, mint egy barna galamb. S hát még a kút. Igaz, nem használják, de. Manapság, mikor minden úgy drágul, hogy mire a szádból tüdôdbe jut a levegô, már fél centtel többet ér, persze a kilégzést senki sem honorálja, becsülni kell egy kutat az udvaron. Apropó kilégzés, egy tehén naponta 280 liter metánt enged szabadjára a beleibôl. A világ böndô-gôzösei inkább vádolhatók az üvegházhatás elôidézésével, mint az erômûvek vagy a gépkocsik, van itt erômû?, kérdezte Elemér. Nincs. Ja. Az ember tehát maga szeretné tönkretenni a világot, mennyi (szerencsére nem egészen sikeres) kísérlet, Uram! De hiába: ott állnak mögötte a marhák, és hahaha, kacagtak, a házigazda haver valami piros bort vett elô, hideg volt és enyhén ecetes, mégis, ha Jézusnak ilyennel nedvesítik az ajkát, megköszöni. De hiába, hahaha. Ott állnak mögötte a marhák, és lefingják az égrôl a csillagokat.
Az asszonyok savanyúan elhúzták a szájukat, és elmentek megnézni a szobákat is, Elemér gyorsan elfeledte a lopott poént, majd komolyan kérdezôsködni kezdett: mikorra lesz diszponibilis a lakás, és fôleg: mibe kerül.
Nem tudta meg. De a haver elmesélte a szomszéd ház történetét. A szomszéd ház is a neje birtoka. Volt. Még a diktatúra bukása utáni nemes humánus láz idején adta el. Ugye, ôk akkor már Duisburgban éltek, az anyósék pedig ebben, amit most árulnak, hogy már sem az anyós, sem az após nem él, az anyós harminc éven át ápolta a csaknem magatehetetlen apóst, mi sem mutatta, hogy elhagyta volna életereje - mégis elôbb ment el. Duisburgból hazajött Inge, és az elsô jelentkezônek odaadta kettejük galambfészkét, házasságuk legszebb éveinek otthonát. Jött egy alak, árvák otthonát szeretné berendezni ott. Abban a hajlékban. Gyere csak, nézzük meg azt is, nézd, mekkora fenyô ôrzi, azt mondtam Ingének, így foglak ôrizni én is téged, látod azokat a pompás virágágyásokat? Azokat még Inge hozta létre. No, ne bámészkodjunk tovább, nekünk ugrik a tulajdonos kutyája.
Ötezer dolcsiért adta oda azt a pompás kertes házat Inge annak a szélhámosnak. Meghatotta, hogy árvák otthona lesz. Az nem "többlépcsôs" ház, az rendes, normális, hatszoba-összkomfortos családi ház, igaz, hogy kút nélkül. Benne a nyíló rózsa valójában Inge volt, boldogan hagytuk el az országot, de mikor pár hónap múltán rövid látogatásra visszatértünk, meséli a haver, hát akkor már valaki beült a mi kis fészkünkbe, akinek pedig eladtuk, felvette a Nyikifor Kámforovics nevet.
Kijöttek az asszonyok, mosolyogtak nagyon. Látod-e, mennyi ôsz hajszála van, mondta a haver Elemérnek. Azelôtt olyan dús sötét fejéke volt, mint egy indiai szépségnek...
Akkor ôszült meg, amikor az a kegyetlen csalódás érte. És, gondold el, mégis hisz az emberekben...Nahát. Én soha, nevetett a haver, és újratöltötte a poharát Elemérnek. Senkiben sem bízom, magamban a legkevésbé.
A felesége csendesen szipogott hazafelé. Istenem, mondta, hatvanötezer euró. Elemér hallgatott. Lopva asszonya haját fürkészte, és azon tûnôdött, vajon miért titkolja csalódásait. Az asszony ekkor megbotlott a járdaszélen, és hirtelen elzuhant. Arca a földre csapódott, fehér haja elborította, mintha óvni akarná a kegyetlenül tûzô naptól.
Országos szinten vitát váltott ki a törvényhozók, a végrehajtók és a rendelet érintettjei között a nemrég megjelent, taxizásra és bérautózásra vonatkozó törvény. Ennek megfelelôen a helyi tanácsokra ruházzák a szolgáltatás rendezését. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal kidolgozott egy tanulmányt, amelynek alapján tanácsi határozattervezet is született. A dokumentumot két ülés után sem fogadta el tanács, mivel cikkelyeivel kapcsolatosan sok kifogást, megjegyzést, kiegészítenivalót fogalmaztak meg a városatyák. Idôközben megjelent a törvény alkalmazási szabályzata is, ami sok mindenben eligazítást nyújt. A megyeszékhelyi taxizásról a tanácsosok - várhatóan véglegesen - a legközelebbi soros ülésen döntenek. Alábbi ankétunkban áttekintjük mindazt, amit e szolgáltatással kapcsolatosan megfogalmaz a törvény, s azt is, hogyan vélekednek minderrôl a tanácsosok, illetve az illetékes szervek, valamint a taxisok képviselôi.
A helyi tanácsi határozattervezet elôkészítéséhez a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal szocio- kulturális és vagyonkezelô igazgatósága, valamint az engedélyeztetési és gazdasági tevékenységet ellenôrzô osztálya tanulmányt készített a taxizásról. Ebbôl kiderült, hogy Marosvásárhelyen összesen 1200 taxi közlekedik, közülük 820 engedéllyel. A 38- as törvény, illetve a június 18-án megjelent 275- ös számú alkalmazási rendeletnek megfelelôen a tanács kell meghatározza azt az optimális feltételt, amelyek kötelezô betartásával civilizált közszállítás alakítható ki a városban. Ezek a szállítás módszerére, a személyszállítás díjszabásaira, a kötelezô munkaprogramra, a különbözô tiltásokra és korlátozásokra, a taxik várakozási helyének meghatározására, az ellenôrzésre, valamint a helyi illetékekre és díjakra vonatkoznak. Figyelembe véve tehát az igényeket, illetve a piac kínálta lehetôségeket, valamint a város infrastruktúráját - ez utóbbi inkább a parkolóhelyekre vonatkozik -, a tanácsosoknak kell meghatározniuk a forgalomba állítható gépkocsik számát. A lakosság szociális védelméért és az illojális konkurencia kivédéséért szintén tanácsi határozat szabályozza a viteldíjak keretét is. De dönteniük kell a jármûvek korábban sokat vitatott megkülönböztetô színérôl is. Figyelembe véve a kiváltott engedélyek számát, valamint a taxisok képviselôinek véleményeit, a polgármesteri hivatal illetékes ügyosztálya a határozattervezet elôterjesztésében javasolta, hogy a gépkocsik színe sárga legyen, a számuk pedig ne haladja meg a 750-et. Kilátásba helyezték, hogy a lehetôségek szerint a tanács hozzon határozatot arról, hogy még több taxi-várakozóhelyet jelöljön ki a polgármesteri hivatal. Az elképzelés szerint a taxiparkolókban az engedélyezett jármûvek egyharmadának kell helyet biztosítani, mivel, elméletileg, a többieknek úton kell lenniük. A szolgáltatást a különbözô cégeknek, illetve magánszemélyeknek egy, a feltételek szerint összeállított pontrendszer alapján ítélik oda.
A szóban forgó határozattervezet szakbizottsági vitája után a tanácsosok tucatnyi megjegyzéssel, kiegészítéssel látták el a dokumentumot, majd a július 3-i tanácsülésen két órán át vitatkoztak, de nem jutottak dûlôre. Jobb híján aztán a szakbizottságok kijelöltek egy-egy képviselôt, akik az elhangzott javaslatokat Bakó László Attilának az üggyel behatóan foglalkozó vagyonkezelô igazgatóság vezetôjének a társaságában elfogadható formába öntik. Kedden délben szerkesztették meg az új szabályzatot, amiben követték a törvény által elôírt alkalmazási feltételeket, illetve figyelembe vették a taxisok kamarájának javaslatait.
- Az ügy azért olyan bonyolult, mert mind a törvény, mind pedig az alkalmazási szabályok, illetve ennek megfelelôen a tanácsi határozat több szempontot követ - magyarázza lapunknak Bakó László Attila igazgató. Elôször a taxis cégek a mûködési engedélyek, illetve az egyéni vállalkozók az iparengedélyek kiváltásakor számos dokumentumot kell felmutassanak, ami nélkül nem dolgozhatnak. Ezeknek egy része a gépkocsira, mások pedig a jármûvezetôre, illetve harmadsorban a kereskedelmi tevékenység kifejtésére vonatkozik. Minden engedélyt különbözô hatóságok bocsátanak ki, és kötelesek az erre vonatkozó rendelkezéseket ellenôrizni. Például a gépkocsi-lajstromozási hivatal nagyon szigorúan, félévente ellenôrzi az autók mûszaki állapotát, az útügyi hatóságtól szállítási licencet kell kiváltani stb. A tanácsosok nem ismerték elég alaposan a törvényt, és ezért a határozattervezet kapcsán olyan feltételeket fogalmaztak meg, amelyeket a törvény már szabályoz. Ebben próbáltunk rendet teremteni kedden.
A Népújság birtokába jutott határozattervezet mellékleteként összeállított taxizási szabályzat szerint nem bocsátanak ki idényre szóló engedélyeket, mivel - érveltek a tanácsosok - Marosvásárhely nem fürdôváros, hogy a nyári szezonban indokolt lenne több gépkocsival taxizni. Így összesen az elôzetes tanulmány által javasoltaknak megfelelôen 750 sárga színû taxi közlekedik majd a városban. 250 engedélyt magánvállalkozóknak, míg 500-at taxis cégeknek ítélnek oda ötéves idôtartamra. Ennek fejében egy sor feltételt kell teljesíteniük: a jármûre látható helyen ki kell függeszteni a megkülönböztetô jeleket, belül az utas által is elolvasható helyre ki kell tenni a vezetô fényképes igazolványát. A jármûvek csak a polgármester hivatal címkéjével közlekedhetnek, a gépkocsik kizárólag a kijelölt várakozóhelyeken parkolhatnak stb. A versenytárgyalás feladatfüzete szerint 250 engedélyre a független fuvarozók, míg 500-ra a cégek pályázhatnak. Egy cég legfeljebb a meghatározott gépkocsiszám 30 %-át birtokolhatja, azaz legtöbb 140 jármûvet közlekedtethetnek. A gépkocsik mûszaki állapotára, valamint felszereltségére vonatkozóan szigorúan be kell tartani a Gépkocsi-lajstromozási Hivatal (RAR) által megszabott feltételeket. A pontszámok összeállításánál sokat nyom a latban, ha a gépkocsivezetônek van taxis tapasztalata, napirenden kifizette a helyi adókat és illetékeket, ha saját tulajdonú, minél frissebb évjáratú autóval rendelkezik és kényelmes feltételeket (légkondicionálás stb.) tud teremteni utasainak. Meghatározó az is, ha a szolgáltató marosvásárhelyi cég, illetve a megyeszékhelyen lakó magánszemély.
Természetesen az utast elsôsorban az érdekli, hogy minôségi szolgáltatásban részesüljön, ami a gépkocsi kényelmén túlmenôen a taxis viselkedésétôl, szolgálatkészségétôl is függ. Errôl az említett 38/2003-as törvény 52. cikkelye részletesen rendelkezik. Eszerint csak azon gépkocsivezetôk lehetnek taxisok, akik megfelelô szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Ezzel kapcsolatosan Bakó László Attila megjegyezte: tudomása szerint a taxisok kamarájánál folyamatban van a szakma deontológiai kódexének a kidolgozása. Az etikai szabályzat szerint a kamarának jogában áll majd ellenôrizni, és adott esetben javasolni az illetékes szerveknek a mûködési engedély visszavonását attól a taxistól, aki nem tartja be az elôírásokat. Ezenkívül a szolgáltatás minôsége érdekében számos feltételnek kell eleget tenniük.
A fogyasztóvédô hivatal felügyelôi elsôsorban az említett törvény, illetve az alkalmazási szabály szerint, de panasz nyomán is ellenôrizhetik a szolgáltatás minôségét, valamint a mûködési feltételeket. Amint arról tájékoztattak a fogyasztóvédô hivatal megyei kirendeltségénél, az utóbbi hónapokban egyetlen panaszt sem jegyeztek be e szolgáltatásra vonatkozóan.
Várhatóan a legközelebbi tanácsülésen vitát lezáró, végleges döntés születik e témában. A taxis cégek, illetve a kamara képviselôje egyetértettek a határozattervezetben foglalt feltételekkel. Ami a szolgáltatás minôségét illeti, ezt nemcsak a szakmai etika kell meghatározza, hanem a szabadpiac is, hiszen amennyiben valóban gazdag a kínálat, nem mindegy, milyen jármûbe, ki mellé ül be a kliens. A tanácsosoknak a gépkocsivezetôkkel kapcsolatosan egyetlen kifogásuk volt: a taxis foglalkozásához illôen legyen felöltözve - fogalmazták meg a vitákban. A szabályzatokon és a rendteremtési szándékon túl, reméljük, a fogyasztók valóban a szakmát tisztelôk által nyújtott, megfelelô szolgáltatásban részesülnek.
Gyulakutai olvasóink több ízben kerestek meg panaszaikkal, hogy nem folyik a víz a lakásukban, és emiatt a szomszédból kényszerülnek kútvizet hordani. Korábban hiába fordultak a polgármesteri hivatalhoz, mert az nem segíthetett. A lehetetlen helyzetbôl - most úgy tûnik - megtalálták a kiutat.
Az 1953-ban épített vízüzem, ami a hôerômû tulajdonában volt, a Termoelectrica Rt.-hez tartozott. Ugyanez a vállalat birtokolta a hálózati csöveket és szennyvízcsatorna-rendszert is. Mióta a hôerômû leállt, azóta a létesítmény egyetlen szolgáltatása az ivóvíz elôállítása és forgalmazása volt, mert a lakosság már a hôenergiát is saját hôközpontokkal oldotta meg. Ami magát a vízhálózatot illeti, legalább 50 éves, és eredetileg kútból származó vízzel mûködött. Késôbb áttértek a Kis-Küküllô vizére, azt tisztították és szolgáltatták, és idôközben a hálózat fokozatosan bôvült. Lassanként nem csak a tömbházlakók, hanem a magánházak lakói is csatlakoztak a rendszerhez, ám a bôvítés mindvégig össze-vissza, rendszertelenül történt. Ezt követôen a kutakat nem gondozták, így a visszatérés a kútvízre gondot okozna, bár ez sem lehetetlen. Jelentôs befektetést igényelne továbbá a hálózati csövek cseréje, de szükséges lenne, mert nagy a veszteség és rendszeresek a csôtörések is. A vízhálózat javítására már évekkel ezelôtt kellett volna pénzt áldozni, de a hôerômûnek erre nem volt lehetôsége, a helyi tanács pedig más tulajdonában levô berendezések javítására nem adhatott pénzt. A Termoelectrica mindvégig abban bízott, hogy a hôerômûvet sikerül eladni, privatizálni, de a beruházás nem állt érdekében.
A helyi tanácsnak végül többszöri sikertelen próbálkozás után ez év júniusában végre sikerült átvennie a vízhálózatot, így most már legalább elméleti lehetôség nyílik a beruházásra, ha a szükséges pénz egyelôre még nem is áll rendelkezésre.
A vízüzem jelenlegi felszerelésével optimális esetben minden lakás számára tud vizet biztosítani. Ám ha szárazság van, és a lakók egy része a csapvizet használja öntözésre, akkor a vízüzem kapacitása már nem elegendô a teljes hálózat ellátására. Ugyanígy gondot jelent a túl nagy esôzés, amitôl zavarossá válik a folyóvíz. A polgármesteri hivatal ezeket a gondokat természetesen csak komoly beruházásokkal tudná orvosolni, s erre csak idôvel kerülhet sor. Addig is a lakosság elsôsorban azt tapasztalhatja, hogy a korábban alig 4000 lejes köbméterenkénti árat szinte szinte négyszeresére emelték. A tanács határozata értelmében a víz ára köbméterenként 15000 lej lesz, és még ez is csak a költségek fedezésére elegendô. Míg eddig az Energetikai Minisztérium felvállalta a veszteségeket, a helyi tanács most már nem teheti meg ugyanezt. Ezért felszólították a lakosokat, hogy ellenôriztessék a vízóráikat, és ahol eddig nem volt, oda szereltessenek. Amint Takács Mózes alpolgármestertôl megtudtuk, felkértek egy céget, hogy helyben ellenôrizzék a vízórákat, így nem kell Marosvásárhelyre szállítani a mérôeszközöket. Ugyanakkor elkezdôdik a hálózat teljes ellenôrzése, megvizsgálják, hogy a kertek öntözésekor elfogyott vízmennyiséget mérik-e és fizetik-e a fogyasztók vagy sem. Ahol eddig illegálisan használták a vizet, oda most vízórát fognak szerelni. Tisztázni kell továbbá a vízhálózat késôbb épített részének a helyzetét.
A helyi tanácsra váró feladatok azonban még ezzel sem érnek véget.
Meg kell vizsgálniuk az eredeti tervezésben még szereplô három bôvizû kút helyzetét, és vissza kell csatolni a rendszerbe az ezekbôl származó, a Küküllô vizénél jóval tisztább ivóvizet is.
Amíg azonban a szükséges beruházások nem történnek meg, számítani lehet az elavult rendszerbôl fakadó veszteségekre, illetve arra, hogy a vízüzem nem mindig fogja tudni ellátni a teljes rendszert. Alkalmanként - a korábban történtekhez hasonlóan - értesíteni fogják a lakosságot, hogy a víz fogyasztásra alkalmatlan, mindaddig, míg a megfelelô tisztaságot biztosítani nem tudják.
A gyulakutai vízhálózathoz jelenleg 17 vállalat és 436 család csatlakozik. Jelentôs adósságokat senki sem halmozott fel, mindössze 20 családnál haladják meg az adósságok az egymillió lejt. A rosszul fizetôket azonban az a veszély fenyegeti, hogy levágják a vizüket. Mindazonáltal a hivatal abban reménykedik, hogy a szóban forgó személyek törlesztik adósságaikat. A fogyasztók pedig abban reménykednek, hogy idôvel a helyi tanács megfelelô összegeket tud elkülöníteni a víztisztító üzem, valamint a hálózat modernizálására. Hogy a vízszolgáltatás végre zavartalanná váljon.
- Melyek azok a fô objektív tényezôk, amelyek miatt országunk mezôgazdasága nem képes megközelíteni az európai színvonalat?
- A három fô tényezô a következô négy, úgymint: tavasz, nyár, ôsz, tél.
Fülöp Kálmán
Úgy volt, hogy katona koromban kivittek a frontra. Fogságba estem. Egy tengerparti városban lettem fogoly. Hát az egyik reggel azt mondja nekem a fôparancsnok:
- Na, te Lukácsi András, most az a feladat, hogy a város összes utcáit meg kell seperni. Tiszta fényesre.
- Rendben - mondtam a fôparancsnoknak -, én elintézem az ügyet, csak adjon a kezem alá ötven embert s egy teherautót.
- Rögtön megkaptam az ötven embert, s összeszedtünk egy rakás kötelet. Elmentünk ki a tenger partjára. Tudtam, hogy a tenger szélén van egy víz alatti bokros tömés, ahová meg szokott húzódni egy nagy óriáshal.
A kötelekre hurkot vetettünk, aztán a víz alatti tömést körbefogtuk. A hal éppen akart szabadulni, de hiába, mert az elejét is, a hátulját is hurokba fogtuk, s kihúztuk a partra