Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

Meglepô bejelentés

A korrupció nem általános Romániában, noha a társadalom szintjén rendkívül elterjedt jelenségnek tûnik, jelentette ki kedden Alexandru Chiciu, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség osztályvezetô ügyésze. A Romániában legelterjedtebb gazdasági bûntettek az ÁFA- visszatérítéssel, a hamis dokumentumok alapján történô fizetési átütemezéssel és mentesítéssel, vámilleték- mentesítéssel és a kettôs könyvvitellel kapcsolatosak - közölte Chiciu egy, a gazdasági bûnözésrôl szóló konferencián. A Korrupcióellenes Ügyészség több mint 1.500 bûnvádi dossziét állított össze és 150 személyt állított bíróság elé. Az intézmény által visszaszerzett összeg meghaladja az 1.000 milliárd lejt, tette hozzá Alexandru Chiciu. Az ügyész szerint a korrupció szintjének csökkentése érdekében csökkenteni kell az állami beavatkozás mértékét, növelni kell az intézményi átláthatóságot és a köztisztviselôket is érdekeltté kell tenni a korrupció elleni harcban.

Tegnap folytatódott a július 3-án, csütörtökön elkezdett, mindössze 27 napirendet tartalmazó Marosvásárhelyi Tanácsülés. Az elhalasztott ügyek között volt a városi taxizás rendezése, illetve a Dózsa György utca és a fôtér keresztezôdésénél levô aluljáró fölötti tér rendezése.

A Moldovan Nicolae tanácsos által vezetett ülésen elôször a nonstop egységek üzemeltetésével kapcsolatos határozattervezetrôl tárgyaltak a városatyák. A lakók panaszát meghallgatva a tanács kidolgozott egy szabályzatot, amelynek alapján csak szigorú feltételek között lehet majd éjjeli mulatóhelyeket nyitva tartani. Az e pont körül is több órát tartó vitában különösebbnél különösebb vélemények hangzottak el ezen egységek közbiztonságáról, a környékbeli rend és a fegyelem megôrzésérôl. Azt is pontosítani kellett, hogy tulajdonképpen a nonstop közélelmezési egységeken a tanácsosok a diszkókat, videodiszkókat és diszkóbárokat értik. Míg egyesek a rendbontásért a felelôsséget teljes mértékben a tulajdonosokra akarták hárítani, addig mások, joggal a rendôrség, a csendôrség és a polgárôrök hatákonyabb fellépését sürgették. A véleménycsatából viszont az is kitûnt, hogy a tanács olyasmit is szeretne rendezni, ami tulajdonképpen nem tartozik a hatáskörükbe. Végül a sok javaslatot a szünetben egyeztették, s csak ezután szavaztak érdemben a tanácsosok. A másik elhúzódó és bonyolult vitát a taxizás rendszerezése okozta. Miután a határozattervezet mellékleteiben a szakbizottságok kifogásait, kiegészítéseit is belefoglalták, a tanácsosok újabb elképzelésekkel álltak elô, amelyekkel az amúgy sem tisztázott kérdést még jobban elbonyolították. Szó volt a gépkocsik kötelezô sárga színérôl, a jármûvek mûszaki állapotáról s ennek rendszeres ellenôrzésérôl, a gépkocsivezetôk megfelelô öltözetérôl, a szolgáltatást végzô cégek közötti versenytárgyalás módszerérôl, de még arról is, hogyan hajtsa be a polgármesteri hivatal a taxisok sokéves adósságát. Aztán annyira belebonyolódott mindenki az ügybe, hogy végül javasolták, hozzanak létre minden szakbizottság egy-egy tagjából álló egyeztetô bizottságot, amely a hivatal szakigazgatóságának a segítségével ismét elôkészíti a határozattervezetet, figyelembe véve az újabban elhangzott javaslatokat, s errôl véglegesen a következô rendes tanácsülésen döntenek. Miután a tanácsosok a hivatal erkélyérôl megtekintették ahogy beérkeznek a Románia körversenyében részt vevô kerékpárosok, elfogadták a kolozsvári Matrix Transilvania Kft. által kidolgozott, a Dózsa György utca és fôtér keresztezôdésének útrendezésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt s az erre szánt költségvetést. Az új terv szerint az aluljáró fölött nem képeznek ki körforgalmat, hanem sávos leosztás lesz, ami sokkal olcsóbb az elôzô javaslatnál. A tanulmány 15,1 milliárd lejbe kerül. Továbbá elfogadták az ANL-tömbházak víz-, gáz-, villany- és lefolyórendszerének a városi hálózatba való bekötésének költségeit, illetve a Tudor Vladimirescu utca korszerûsítésére szánt pénzösszeget is.

Éles vitát váltott ki a polgármester azon bejelentése, hogy a július 3-i ülésen a polgármesteri hivatal ajánlatára hozott jogi és közigazgatásjogi ügyosztály megszüntetésére vonatkozó határozat érvényességét a prefektúra megóvta. A polgármester – napirenden kívül – arra szerette volna megkérni a tanácsot, fejtsék ki álláspontjukat az üggyel kapcsolatosan, mert el szeretné kerülni a pert a prefektúrával. Volt olyan tanácsos, aki azt vallotta, vállalhatják a pert, mert jogosan döntöttek, mások pedig azon voltak, elismerik tévedtek. Végül úgy határoztak, az esetet a következô tanácsülésen újratárgyalják, miután alaposabban elemzik a helyzetet. Miután több tanácsos, megunva a vitát, felállt és elment, hamar megválasztották a következô ülésvezetôt és berekesztették a tanácskozást.

(MTI) Reméljük, hogy a román-magyar kormányközi vegyes bizottság jövô heti ülése a kétoldalú kapcsolatok új szakaszát nyitja majd meg - jelentette ki hétfôn Mircea Geoana román külügyminiszter.

A román diplomácia vezetôje bejelentette, hogy július 18-án Bukarestben a két külügyminiszter elnökletével ülést tart a kormányközi vegyes bizottság.

Mircea Geoana megfogalmazása szerint ez a találkozó remélhetôleg a kétoldalú kapcsolatok új, sokkal gyakorlatiasabb szakaszát nyitja majd meg, amelyben sikerül kialakítani az európai integrációt érintô munkakapcsolatok mechanizmusát, tekintettel arra, hogy Magyarország megoszthatja az Európai Unióval folytatott
csatlakozási tárgyalások során szerzett tapasztalatait.

Románia és Magyarország közösen ambiciózus szerepet kíván vállalni a térségben, támogatást kíván nyújtani a nyugat-balkáni államoknak az európai és az euroatlanti struktúrába történô integrációjukhoz.

A bukaresti találkozón a két külügyminiszter tárgyalásainak fontos témája lesz a közelmúltban módosított magyar kedvezménytörvény. Mircea Geoana kifejtette: a törvénybôl ki kell iktatni az európai normáknak nem megfelelô elemeket, olyan kétoldalú mechanizmust kell kidolgozni, amely lehetôvé teszi a késôbbi zavarok és a területen kívüliség azon problémáinak felszámolását, amelyek a jogszabály módosítását követôen is fellelhetôek még a törvényben.

A román külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy sikerül megtalálni a törvény olyan formáját, amely teljes mértékben összhangban van az európai intézmények ajánlásaival. Mint mondta, ehhez a két ország és a két külügyminisztérium közötti nagyon jó együttmûködés biztosít alapot.

Aktuális

A nyári idôszak nemcsak a vakációzásé, szórakozásé. Ilyenkor ugrik meg látványosan például az útlevélkérelmezôk, a személyi igazolványt kicserélni szándékozók száma, ami a bürokraták szervezetlen munkája miatt évente ismétlôdô jelenséggel jár együtt: sorban állással, idegeskedéssel, idôpocsékolással.

A fentiek érvényesek az egyéb intézmények köz(önség)szolgálati irodáira is, kapásból csak az adóhivatalt, a villamossági vállalat pénztárát, nyugdíjpénztárat említsük. Ezeknél periódusonként, fôként a fizetési határidô lejártakor nagy a tumultus, amin az illetékesek évek óta képtelenek változtatni.

Nem fogadhatjuk el magyarázatként azt, hogy az emberek a hibásak, mert nyáron rohanják meg az útlevélosztályt, miután egész télen át, tavasszal ültek nyugodtan, eszükbe sem jutott "eljárni" a "kál-váriát". Senki ne magyarázgassa, hogy legkevesebb háromszor kell felkeresni az intézményt egy irat beszerzéséért, órákat tölteni, ájulásig zsúfolódni, míg az ügyintézô ablakhoz kerülünk és elejétôl végig hetekbe telik, mire végre hozzájutunk az aktához.

A fentiek sokak számára ismerôs képsorok, és bár tudjuk, hogy a nyár mégiscsak a szabadságolások idôszaka is, azért elvárjuk, hogy az illetékesek munkaszervezési "tehet- sége" legalább annyira fussa,
hogy civilizált emberi körülményeket biztosítson annak a fogyasztónak, ügyfélnek a kiszolgálására, amelyet - legalábbis nyilatkozati szinten annyira tisztel. Annyi év tapasztalatából kiindulva idejében kellene megfelelô módon felkészülni a közönség fogadására. Ha több az ügyfél, kiegészíteni a személyzetet, pluszhelyiségeket biztosítani, várakozási lehetôséget, hiszen az ügyfelek között számos idôs, beteg ember van. Hiába reformálják meg papíron a rendszert, egyszerûsítik az ügyvitelt, beszélnek európai uniós jogharmonizációról, ha mindez a gyakorlatban nem mûködik, a polgár továbbra is úgy érzi: a közszolgálati intézmények cigliznek vele. Hivatkozni erre-arra, magyarázkodni lehet (még ha sokszor logikusak és hihetôk is a helyi intézményvezetôk részérôl tehetetlenségüket alátámasztó, a felelôsséget a minisztériumokra áthárító érvek), de arra semmilyen magyarázat nincs, hogy miért nem lehet ésszerûbben kihasználni a lehetôségeket. Mindezekhez nem kell bukaresti utasításokat várni, gondolkodni helyi szinten is lehet, csak egy kis jó szándék szükséges. Fôként, ha a megye, a városok vezetôi, képviselôi gyakori külföldi útjaik alkalmával látnak, tapasztalnak. A furcsa az, hogy tapasztalataikból nem derül ki, hogy német vagy osztrák, netán magyarországi (testvér)városok közszolgálatainak mûködését tanulmányozták volna, majd itthon változtatni igyekeznének a dolgokon. Meg kellene érteniük már végre, hogy nem az ügyfél, a polgár van értük, hanem fordítva.

Markó Béla:

Az RMDSZ heti sajtóértekezletén Markó Béla szövetségi elnök az elmúlt két hét eseményeit összefoglalva beszámolt a Szövetségi Képviselôk Tanácsa alakuló ülésérôl, az ügyvezetô elnökségnek integrációs-, ifjúsági-, valamint szórvány és szociális fôosztállyal való bôvülésérôl. Ugyanakkor kitért az RMDSZ küldöttségének Bákó megyei látogatására, amelynek eredményeként további hat csángóföldi településen a szülôk kérésére magyarul is tanulhatnak a csángó gyerekek - ez egyértelmû mentalitásváltásról tanúskodik. A szövetségi elnök továbbá hangsúlyozta a nagyváradi római katolikus püspöki palota visszaszerzésnek jelentôségét. Közölte, hogy az ingatlan teljes birtokbavétele egy háromlépcsôs folyamat révén fog beteljesülni. Ezáltal régóta húzódó ügyet oldottak meg, pozitív példát mutatva az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának lehetôségérôl és szükségességérôl - mondta Markó Béla. Az elkövetkezô idôszak teendôirôl pedig elmondta, hogy az RMDSZ gazdasági és pénzügyi szakemberei még az ôszi parlamenti ülésszak elôtt elkészítik a 2004. évi költségvetési tervezetet, valamint a Szövetség által fenntartandó javaslataikat, ugyanakkor a jövô évi helyhatósági választásokon való sikeres szereplés érdekében megteszik a szükséges elôkészületeket.

Újságírói kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátornak az alkotmány 1-es cikkelyének kiegészítésére vonatkozó javaslata, nem mond ellent a Szövetség eddigi álláspontjának, miszerint a nemzetállam fogalma nemcsak elavult Európa-szerte, de nincs sem valós, sem jogi fedezete. Elôbb vagy utóbb Romániának is le kell mondania arról, hogy az ország Alkotmányában nemzetállamként határozza meg önmagát - mutatott rá Markó Béla.

Günter Verheugen, az Európai Unió bôvítési biztosa a Handelsblatt keddi számában megjelent interjújában ellenezte, hogy az Európai Unióba válogatás nélkül mindenkit felvegyenek.

Verheugen, aki hamarosan az EU szomszédsági politikájáért is felel majd, a Düsseldorfban szerkesztett német lapnak azt mondta, hogy a lehetségesre kell összpontosítani, azaz a török kérdés tisztázására, illetve a balkáni országok - a volt jugoszláv tagköztársaságok - belépési perspektívájára. A többieknek megfelelô együttmûködést ajánlhat fel az EU, de úgy hogy nem lesznek tagok.

- Minden európai ország kérvényezheti az EU- tagságot. Oroszország ezt nem tette meg, és nem is fontolgatja. Integrációs képességünknek és készségünknek világos határai vannak. Ellenzem, hogy a földrajzilag Európának nevezett egész térséget úgymond az Európai Unió végsô állapotának tekintsük. Úgy hiszem, okos dolog lenne, ha az Európa politikai földrajzára vonatkozó kérdést nem válaszolnánk meg végérvényesen. A lehetségesre kellene összpontosítanunk. Lehetséges a belátható jövôben a török kérdés megoldása. Lehetséges az is, hogy a balkáni országoknak világos és reális belépési perspektívát nyújtsunk. Az összes többinek méretre szabott együttmûködést ajánlhatunk fel, de egyértelmûen a tagsági küszöb alatt - közölte Verheugen.

A bôvítési biztos Izraelrôl úgy vélekedett, hogy az ország gazdaságilag kimagasló helyet foglal el az Európai Uniót övezô országok között. Izrael lenne az elsôszámú jelölt, ha a belsô piacba való bevonásról lenne szó, s ha a politikai feltételek adottak lennének. Az EU-országok valószínûleg nem is lennének készek kivételezett helyet biztosítani Izraelnek, amíg a közel-keleti békefolyamatban nincs valódi haladás.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának 2003-as jelentése szerint komoly válságba került a fejlôdés a harmadik világban: a 25 éves fejlesztési idôszak derekán nemcsak annak kitûzött céljai nem látszanak teljesülni, hanem 54 országban csökkent az jövedelem, 21-ben pedig általános visszaesés mutatkozott az elmúlt tíz év alatt.

A kedden Brüsszelben és New York-ban nyilvánosságra hozott jelentés szerint a világ 175 országának sorrendje a fejlettség összetett mutatója szerint szinte változatlan tavaly óta: az elsô három helyen skandináv országok állnak - Norvégia, Izland, Svédország. Ôket Ausztrália, Hollandia, Belgium, Egyesült Államok, Kanada, Japán és Svájc követi. A közép-kelet-európai országok közül Szlovénia a 29., Csehország a 32., Lengyelország a 35. helyen áll, Magyarország a 38. helyre került, az utolsó helyre pedig az afrikai Sierra Leone. A fejlettség indexében a legfôbb tényezôk az egy fôre esô jövedelem, a születéskor várható élettartam és az iskolázottság szintje.

Mint Jan Vandemoortele, az ENSZ Fejlôdési Programjának fôtanácsadója brüsszeli sajtóértekezletén elmondta, az elsô 17 ország között tulajdonképpen elenyészô különbségek vannak. Annál súlyosabb a legtöbb harmadik világbeli ország helyzete. A fejlôdés ugyanis nagyon egyenetlen. Míg Kína, India, Banglades, Nepál elôrelépett, Fekete-Afrika legtöbb országában csökkent az egy fôre esô nemzeti jövedelem. A helyzet jellemzôje, hogy az utóbbi években mutatkozó haladás elkerülte a legszegényebb országokat és rétegeket, inkább a jobban állók haladtak. A kutatók különösen furcsának találták, hogy a csecsemôhalandóságban, az anyák szüléskori elhalálozásában kevesebb haladás mérhetô a 90-es években, mint az elôzô évtizedben, holott a 90-es években világszerte gazdasági fellendülés volt.

Az ENSZ Fejlôdési Programja ezért új akciótervet javasol a jobb módú és a szegényebb országoknak Ezredévi Paktum néven a fejlesztési célok megvalósítására. Ez 59 olyan országot sorol fel, amelyek különös erôfeszítést igényelnek belsô átalakításukban és külsô segítségben, mert ezekben vagy szerkezeti gátjai vannak a fejlôdésnek, vagy gyéren lakottak, rossz természeti adottságaik, hátrányos fekvésük akadályozza kibontakozásukat a szegénységbôl. Az Ezredévi Paktum négy irányban sürgeti a jómódú országok cselekvését: több és hatékonyabb segélyezésre buzdítja ôket - a segélyt megkétszerezve évi 100 milliárd dollárra kellene emelni ahhoz, hogy a célok teljesüljenek, enyhíteni kellene a szegények adósságszolgálati terheit, végre megnyitni a fejlett országok piacát a fejlôdôk mezôgazdasági és textilipari termékei elôtt és új eszközöket, gyógyszereket adni nekik legsúlyosabb egészségi ártalmaik, fôleg az AIDS leküzdésére.

A repülôgépet június 28-án egy kanadai pilóta, Bob Strother vette észre a guineai fôváros repülôterén, azóta azonban - írta hétfôn a The Guardian címû brit lap - újból nyoma veszett. A gépet Strother szerint átfestették és Guineában új azonosító jelzéssel (3XGOM) látták el. Korábbi azonosító jelzésének (N844AA) több betûje még most is jól látható.

A Boeinget az utóbbi idôben szállítógéppé alakították át, egy nyugat-afrikai illetôségû libanoni üzletember tulajdona és arra használják, hogy árút szállítson Bejrút és Conakry között.

- Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy ugyanarról a repülôgéprôl van szó. A régi azonosító jelzés jól látható. Bárki legyen is a tulajdonosa, befolyásos barátokkal rendelkezhet, ha két nap alatt el tudta intézni a gép nyilvántartásba vételének megváltoztatását, mivel rendes körülmények között ez két hónapig is eltart - jelentette ki a kanadai pilóta a brit lapnak nyilatkozva.

Az Egyesült Államok június 18-án közölte, hogy több afrikai országgal együtt részt vesz a Boeing-727-es felkutatásában, mivel egyes felelôs amerikai személyiségek tartanak tôle, hogy a gép terrorista csoportok kezére kerülhetett. A repülôgépet annak idején az Airangol angol társaság bérelte és a luandai repülôtéren vesztegelt, mivel számos szabálytalanság miatt nem kapott engedélyt az angolai légtér átrepülésére.

A Boeing egy évig ott állt mozdulatlanul az angolai repülôtéren, aztán májusban egyszer csak engedély nélkül, üresen felszállt, pilótafülkéjében "egy fehér emberrel", amint ezt a repülôtér egyik alkalmazottja tanúsította - jelentette az AFP.

A Maros megyei sürgôsségi kórház vezetôsége múlt pénteken nem írta alá a 2003-as keretszerzôdést. A megyei egészségbiztosítási pénztár által ajánlott összeget elutasították, arra hivatkozva, hogy a pénzalapok nem elégségesek. Az összeg növelésérôl a héten Bukarestben tárgyalnak az egészségügyi minisztérium illetékeseivel.

A kórházak 2003-as keretszerzôdéseinek aláírása már fél éve húzódik, aminek oka az egészségügyi intézmények átszervezése. A kórházak mostanáig kiegészítô egyezségek alapján mûködtek, az így kiutalt összegekbôl legtöbb esetben csak a személyzet bérének fedezésére futotta. Tehát a kórházigazgatók nem tervezhettek, nem ismerve azt a költségvetést, amibôl gazdálkodhattak volna idén. Bár június is eltelt, az egészségbiztosítóval még tartanak a tárgyalások, a megyei sürgôsségi kórház esetében azonban nem sikerült dûlôre vinni a dolgot.

Múlt pénteken a kórház vezetôsége és a megyei egészségbiztosítási pénztár képviselôi közötti tárgyalások kudarcba fulladtak, elôbbiek ugyanis elégedetlenek voltak a pénztár által felajánlott összeggel: 718 milliárd lejjel. Ebbôl levonódik amit idén már elköltött a kórház, a tavalyi adósságokat pedig a remények szerint külön alapból fizetik vissza. Egyébként az adósságok kifizetése sem megy egyszerûen, jelenleg éppen ellenôrzô testület vizsgálja: korrekt módon kötötték-e a szerzôdéseket, indokoltan halmozták-e fel az adósságokat?

Kérdésünkre Nistor Vasile, a megyei sürgôsségi kórház gazdasági igazgatója nem volt hajlandó elárulni a pénztár által ajánlott összeget, csupán annyit tett hozzá, hogy kevesebb, mint amennyit tavaly kaptak. Hozzátette: mintegy 900 milliárd lej lenne elegendô a megfelelô mûködéshez. A költségek közel felét a gyógyszerek és egészségügyi felszerelés, fogyóanyag teszi ki. A betegek száma egyre nô, a gyógyszerfogyasztás szintén, és nagyon sok más megyébôl érkezô súlyos beteget kezelnek Maros megyében, a megyei egészségbiztosítási pénztárak között pedig nem történik meg a betegekre fordított összegek elszámolása. Ilyen körülmények között persze, hogy kevés az a pénz, amit a biztosító ajánlott, ezért a törvény szerint az egészségügyi minisztériumhoz fordulnak - jelentette ki az igazgató.

A megyei sürgôsségi kórház jelenleg mintegy 350 milliárd lejjel adós a gyógyszerforgalmazóknak, júniusban azonban a biztosító átutalt bizonyos összeget, amibôl kifizették a közmûszolgáltatást, egyéb adósságokat.

A helyzet elôreláthatólag az idei keretszerzôdés elfogadása után sem változik, hiszen ez havi fix összeget jelent, amibôl a kórház gazdálkodhat. A kórházigazgatókkal megkötött menedzseri szerzôdések és a pénzügyi törvény értelmében, ha az igazgatók túllépik a megszabott keretet, büntetôjogi eljárást indítanak ellenük. Ha viszont ragaszkodniuk kell a megszabott havi költségvetéshez, azt jelentheti, hogy az elôre becsültnél nem vásárolnak majd több gyógyszert, nem kezelnek több beteget. A kórházigazgatók többségének ez jelent majd dilemmát. Olyan viszont nem történhet, hogy leállítsák az oxigén beszerzését (a megyei kórház jelenleg is több mint 1 milliárd lejjel adós az oxigénszállító cégnek), a gyógyszermennyiséget sem csökkenthetik, s az élelmet sem vonhatják meg a betegektôl.

Nistor Vasile számára érthetetlen, hogy miért kapnak differenciáltan pénzt a kórházak. Míg például a megyei kórház részére 2002- re 9,6 millió lejt állapítottak meg az egy betegre esô átlagköltségként, az intézmény pedig 10,2 milliót költött, más, hasonló státusú intézménynek 15 milliót is adtak. Az igazgató úgy vélekedett, nem pazarolták a pénzt, mégsem kapják meg a szükséges összegeket. Hol itt az igazság? - tette fel a jó ideje megválaszolatlan kérdést.

Az SZKT marosvásárhelyi ülésén hangzott el a következô megállapítás: "Kísért egy csonka és elavult anyanyelvû oktatási rendszer." Mivel maga a szövetségi elnök mondta, érdemes beszélni a kérdésrôl. A kijelentés elsô részével maradéktalanul egyetértek, mindenki számára világos, hogy a magyar nyelvû oktatás nem teljes, de most nem errôl szeretnék beszélni. Ami oktatásunk elavult voltát illeti, nem lennék ilyen kategorikus. Még akkor sem, ha sokan a maradiság bélyegét süthetik rám. Mielôtt bármit is idejétmúltnak tekintenénk, nézzük meg, van-e mivel helyettesíteni. Kiderül, sok mindent meg kell változtatni, de van egy sor olyan érték, amit meg kell tartanunk.

Ami a kérdésben megkerülhetetlen: anyanyelvû oktatásunk az egész román oktatási rendszer része, a nagy változtatásokat csak az egésszel együtt lehet végrehajtani, kilépni belôle lehetetlen. Ez a rendszer pedig lassan halad elôre, legnagyobb elôrelépés a számítógépek és az alternatív tankönyvek megjelenése az általános iskolákban is. Ez bizony kevés! Számunkra még nagy eredmény, hogy taníthatjuk a romániai magyarság történelmét is, nagy hiányt pótol, és ez a megállapítás nem a történelemtanár hazabeszélése! A rendszer egészének megreformálásában döntô a parlament és a szaktárca hozzáállása. Gondolom, ebben lehet szava érdekképviseletünknek is.

Az utóbbi években történt némi elôrelépés a hazai magyar oktatásban, ami természetesen nem elég, legfeljebb biztató kezdet. Az eszközök terén mind több iskolában van számítógép, tévékészülék, videokészülék, kazetták stb. Ezek nagy része külföldi adományokból jött össze. Ami a korszerû oktatás humán feltételeit jelenti, nem elhanyagolható, hogy tanulóink, ill. azok egy része megfordult már külföldön, elsôsorban Magyarországon, kirándulások, versenyek, vetélkedôk alkalmával. Világot látni gyerekfejjel hasznos élmény lehet bárkinek. A pedagógusok továbbképzésében olyan lehetôségek vannak, amelyekrôl ezelôtt tizenöt évvel álmodni sem mertünk. Gondolok itt az RMPSZ által szervezett nyári tanfolyamokra, melyek ma már nyolcszáz embernek nyújtanak színvonalas továbbképzési lehetôséget, de ide sorolhatnám a hasonló magyarországi rendezvényeket, melyek évente több száz embert vonzanak. Hogy mindez sok vagy kevés, arról lehet vitatkozni, de a lényeg, hogy létezik és élni kell a lehetôséggel.

Tudom, a felsoroltak korántsem oldják meg oktatásunk modernizációjának kérdését, de részét képezik annak.

Ami a korszerûsítést illeti, azt általában tudjuk, hogy mitôl kellene megválni, mi az, ami idejétmúlt és fölösleges. A baj ott kezdôdik, hogy nem tudjuk, miként kellene átformálni a mai iskolát úgy, hogy az megfeleljen a XXI. század elvárásainak. nemcsak mi nem tudjuk, hanem mások sem, például tôlünk nyugatabbra. Egész Európában az oktatás válságáról beszélnek, de általánosan elfogadható megoldást senki sem tud ajánlani. Kísérletezések léteznek, mindenki igyekszik saját ötletét az egyedüli jó megoldásként eladni. A tanulókat kísérleti alanyként felhasználni kockázatos dolog, ha az legalább a régi eredményt nem hozza. Jó dolog az internet, a számítógép, az angol nyelv ismerete, de ne ringassuk abban magunkat, hogy ezek birtokában gyerekeink már "eurokonform" tudással rendelkeznek. Csodák az oktatásban sincsenek!

A leginkább az aggaszt, hogy a jelek szerint megint túl sokat fogunk oktatni és keveset (vagy semmit) nevelni. Pedig az utóbbi esetében mutatkoznak nagy hiányosságok, ezzel is magyarázható a sok életunt, reményvesztett fiatal jelenléte, az "el innen!"-féle magatartás mind gyakoribbá válása. Az erdélyi iskolák azon hagyományát, mely szerint nemcsak tudást, hanem mûveltséget is adnak, át kellene menteni, sok más értékkel együtt.

A mi gyerekeink kisebbségként élnek egy olyan országban, amely óriási gazdasági gondokkal küzd, de az Egyesült Európához közeledik. Az egyetlen üdvözítô megoldás az ifjú nemzedék számára, hogy többet tudjon, többet teljesítsen. Mivel azok a tendenciák, amelyek az oktatás modernizációjában jelentkeznek, nem kedveznek a nagyobb tudás és nagyobb munkabírás kimûvelésének, át kell gondolnunk, mi az, ami átvehetô. Tetszetôs és populista jelszavak mögé bújva nem lehet lerontani azt, ami egyszer bevált; ami népszerû, nem biztos, hogy korszerû is.

Ha a politikában, jogérvényesítésben a lépésrôl lépésre módszere látszik járható útnak, akkor engedtessék meg a pedagógustársadalomnak is a fontolva haladás taktikája, és modernizáció címén ne hajítsuk ki a fürdôvízzel a gyermeket is.

Várószobai pacsuli

,... tejünk van, miért ne szoptassunk? ötlik eszembe naiv spontaneitással a gyermekkoromban valahol felszedett bölcs mondás, midôn a brit Economist Intelligence Unit analitikusai által összeállított, borúlátónak tûnô prognózis számadatait értelmezgetem. A tanulmányban felvetett téma izgalmasan közérdekû: a 2007-re beígért uniós csatlakozást követô, kikerülhetetlen akkomodációs idôszak dimenzióit feszegeti és cca 80 évet elôlegez meg nekünk a teljes értékû felzárkózásra. Amikor is, elvárásaik szerint, hazácskánkban is eléri majd az egy fôre esô átlagjövedelem az EU-ban dívó átlagszintet. "Jó munkához idô kell", vágom rögvest fintorgó dumapartnereim elé aduként a sok szócsatát megnyert szólásunk elsô tételét, és hiába replikázna backhandbôl a negyedikrôl Fejenagyné a folytatással, torkára ragasztom a szót. Egy másik általam istenített nagyasszony, Hildegard Puwak címzetes integrációs miniszter kijelentéseivel cáfolok: masszív infrastrukturális beruházási programjaink életbe léptetésével, az évi 5-6%-os egyenletes gazdasági növekedést és a megfékezhetetlen kivitelnövelést biztosítva, belátható idôn belül nyomában lihegünk majd a csupán szánalmas 2%-os hausse-okra képes elôttünk vágtatóknak. Nyakukba csördítünk a reformoknak, közéjük vágjuk a gyeplôt, a fölös tôkéjükön csücsülô vad kapitalisták busásan megtámogatnak és egykettôre utolérjük a megszaladtakat. Nincs okom aggódni, az idén 2053-ig újraérvényesített személyazonosságim nem évül el a nagy, mindenre pontot tevô cvikipusziig. Idôm van dosztig és legalább nem telik vigasztalanul.

A tejhozamokra nem panaszkodhatunk. A felvilágosulatlan
"baltaták", bivalyok, juhok termelnek zavartalanul. Jut a tejkóból iskolákba, ésszerûen beosztva nyugdíjasok asztalára is, ipari feldolgozásra, sôt még kórházakba is, ha az állandó vízummal odaédesgetett, kosztfeljavítást önként felvállaló hozzátartozók teszik kötelességüket. A fluxust üzemeltetô cowboyok is csak havonta egyszer elégedetlenkednek, amikor az állami szubvenciót szállító postakocsik rendszeresen javíthatatlan defekteket kapnak valahol.

Lévén minden elôföltétel adott, a szoptatásnak nem lehet akadálya. Négyéves turnusokban minden politikai alakulat felvállalja a feladatot. Program szerint, jobban mondva saját programja szerint. A felvezetô kampányok során bármely urnára érett, fülkébe terelhetô választópolgár szájába, méret szerint, beillesztik a tôgyet, hadd csüggjön rajta, szívja, nyelje, telítôdjön. Akik édesen szeretik, azoknak kockacukrot is adnak hozzá, a gyengébb gyomrúak számára akár meg is alvasszák, az éhenkórászoknak egy nagy túrót is kevernek belé, az örök életre áhítozóknak meg kefirmiceliummal dúsítják a hófehér tütüt. A próbaitatást követôen mindenkinek döntenie kell: az elkövetkezô négy évre San Lactára, Okéra, Monorira, Pluvilactra esküszik, fizet elô. A felspájzolt tapasztalat szerint a meglévô márkafajták közé nehezen furakodhat be a nüansz. A lé napról napra hígul, a tejfölréteg ugyanilyen arányban vékonyodik. Mindez rákenhetô a helytelenül alkalmazott technológiákra. Néhány mestert áthelyeznek, ésszerûsödik a struktúra, de a gyár egy pillanatra le nem áll. A vezetôtanács a helyén marad. Rajta semmi sem múlott. Három év múlva majd újra felütik a panaszkönyvet. Az EIU- elôrejelzés szerint, ha tudjuk tartani ezt a ritmust, a mennybemenetelig már csak 28 kormányátalakítást kell kiszurkolnunk.

Om trai si om vedea.

Elegáns borítójú CD-k a Vártemplom gótikus termében, az asztalon. Közepén a templom mása, valamint: Énekeljetek az Úrnak - a kórusmûsor címe -, ill. a Marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara - az elôadó együttes neve - olvasható. Belül, a borítón, megszólalás rendjében szerzôk, mûvek. A CD-n pedig piros betûkkel szintén az említett mûsor címe, kórus neve.

És akiknek mûsoráról idén, június elsején éjjel a Marosvásárhelyi Rádió munkatársai a jelzett felvételt készítették, most jókedvûen zsibongtak, beszélték túl - amúgy asszony módra - egymást. Nem kis izgalommal. Hisz saját CD-felvételüket jöttek meghallgatni. Esemény a CD mind a Kovács András vezette kórus, mind a gyülekezet életében. Mihelyst a régen várt vendégek - Birtalan Judit és József, a vegyes kar egykori alapítói is, mert idôközben Eötvös József esperes lelkész jött - megérkeztek, a karnagy örömmel köszöntötte a házaspárt, a dalosokat.

- Családias hangulatban készültünk meghallgatni mit produkáltunk - mondotta. Két év munkájának eredménye ez a 15 éneket tartalmazó felvétel, melynek elkészítéséhez csak magyar szerzôk - Bárdos, Birtalan, Kocsári, Csíki B. Karai, Murár M. és mások - többnyire egyházzenei darabjaiból válogattunk. Kivételt Kodály Zoltán : A szép énekszó múzsája címû alkotása képez.

- Szeretném megköszönni - folytatta Kovács András - a kórus azon 36-38 tagjának a munkáját, akik évszaktól és idôjárástól függetlenül rendszeresen jártak próbára. Nekik köszönhetjük, illetve az együtt éneklés iránt táplált szeretetüknek amit elértünk. Mert mindenekelôtt ez jellemezte, kölcsönzött tartást ennek a közösségnek. És ebben a munkában ez a szép. Szeretném, ha kritikus füllel hallgatnánk meg a felvételt. Úgy, hogy tanuljunk belôle. Mert legtöbbet nekünk mond. Aztán indult a lejátszás. A mûsorszámokat a vegyes kart egykor létrehozó és l4 éven át dirigáló Judit asszony konferálta. Kezében kottákkal.

Annyira jólesô érzés szemben állni ismét veletek - hangzottak utóbb, a teljes felvétel lejátszása után Judit asszony megilletôdöttségre, meghatódottságra utaló szavai. Olyan sok szép szerzeményt énekeltetek az évek során s váltatok számomra máig is nagyon kedves közösséggé. Ezt a veszteséget fájlaltam leginkább, amikor el kellett mennünk. Gratulálok ehhez a szép CD-hez. Számítottam is ilyen produkcióra. Sokáig énekeljetek együtt, s hozzatok ki sok felvételt! Így ösztönözte továbblépésre egykori énekkarát Judit asszony.

A Nyugdíjasok Maros Megyei Egyesületének székhelye melletti helyiségben az egykori, a nyugdíjasok által közkedvelt olcsó élelmiszerbolt helyén tegnap újabb vállalkozás indult be, ezúttal temetkezési-kegyeleti cikkeket árusító cég, az ABIB Kft. kezdte meg mûködését. A helyiségben virágokat és egyes háztartási termékeket is forgalmaznak, elônyös áron - jelentette ki a megnyitón Kovács Irma, az egyesület elnöke. Elmondta, hogy szerették volna, ha továbbra is megmarad az üzlet profilja, azonban a megnövelt bérleti díj elriasztotta a kereskedôket. A nyugdíjasok körében végzett felmérés szerint egy kegyeleti cikkeket árusító vállalkozásra is szükség van - jelentette ki az elnök. A megnyitóra több nyugdíjas is eljött, akik szerint fontosabb lett volna egy olyan élelmiszerboltot nyitni, ahol alacsony áron hozzájuthattak volna élelemhez, hiszen a nyugdíj kicsi.

Kovács Irma kijelentette: a késôbbiekben egy mentôautót is szeretnének, amely a súlyos, krónikus betegeket szállítaná otthonuk és a kórház között (ehhez kérte a megnyitón részt vevô Dorin Florea polgármester támogatását), majd vérnyomásmérôt, vércukorszintmérôt is beszereznek.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata szabadtéri nyári színházi programot hirdet Vásárhelyi nyári komédiázás címmel, melynek keretében bemutatják az Egynapi királyság és Kocsonya Mihály házassága címû komédiákat. Az elôadás színrevitelét Kovács Levente- Szélyes Ferenc rendezôpáros irányítja. A szereposztásban Fülöp Bea, Henn János, Kárp György, Kilyén László, László Csaba, Nagy Dorottya, Sebestyén Aba, Szélyes Andrea, Szélyes Ferenc és Zayzon Zsolt kapnak helyet. Az elôbemu-tatóra Mikházán a mûvelôdési házban kerül sor, 2003. július 12-én, szombaton este 9 órától. Az esemény a nyárádremetei községi polgármesteri hivatal, és személyesen Birtók György polgármester támogatását élvezi. Az elôadást megelôzôen nyílik meg ugyanitt Kántor Zita és Sándor Ernô képzômûvészeti kiállítása, melyet Hunyadi László szobrászmûvész méltat. Az elôadást követôen este 11 órától kezdôdik a hajnalig tartó bál, melyen fellép Koszorús Kálmán és zenekara. A báli belépô ára személyenként 50.000 lei. A helyszínen flekken, mititej, bor és csapolt sör kapható. A mikházi iskola udvarán, a sportpályán és a Nyárád partszakaszain sátorozási lehetôség van. A komédia vasárnap, július 13-án este 9 órától a nyárádremetei kultúrotthonban lesz mûsoron. A Vásárhelyi nyári komédiázás - Egynapi királyság és Kocsonya Mihály házassága marosvásárhelyi ünnepélyes bemutatójára július 16-án, szerdán este 9 órától kerül sor, a Bolyai Farkas Líceum belsô udvarán. Rossz idô esetén az elôadás színhelye a Színmûvészeti Egyetem Stúdió terme. A komédia július 17-én ugyanitt, július 19-én a vármezôi kultúrotthonban is mûsoron lesz.

Jegyzet

Állandóan modernizálunk. Vagy modernizálódunk. Vagy moder-nizálódtatunk. Vagy megmodernizáljuk magunkat. Holott már a posztmodernnek is lassan vége. Persze, megint a sokadszor lerágott csont, az érettségi. A diákok sápítoznak, hogy jaj, vajon mi lesz, aztán lejár, legtöbbjüknek problémamentesen és az újérett mivel marad? Semmivel. Érdekes lenne összehasonlítani az idei és az elmúlt, mondjuk hat év érettségi tételeit egy unalmas délutánon. De a tantárgyak számának és a tanultak számonkérési módjainak évenkénti változ(tat)ása is rendkívül szórakoztató lehet. Azoknak, akik leérettségiztek. Akik pedig még nem, azoknak ott van a bizonytalanság. A teljes bizonytalanság. Az érettségi vizsga radikális megváltoztatása láttán ugyan sokan állandóságra tippelnek, de az elmúlt évek viharos és viharvert változtatásai, állandó változtatásai épp elegendô garanciát nyújtanak a jövôbeli érettségik ideihez hasonló lefolyására. És ennek mennyi haszna van... Nem elég, hogy a szerencsétlen sorsú középiskolás azt sem tudja, hol a feje, ezentúl azt sem fogja tudni (bár eddig sem kapott errôl túl sok felvilágosítást), hogy mivel tömje azt a szegény fejet, arról nem is beszélve, hogy a vizsga lefolyási módjainak, újításainak megfejtésén kellôen sokat gyakorolhatja a valószínûségszámít ást. Bár nem biztos, hogy ez egy humán szakos diáknak a legmegfelelôbb foglalkozás. Piacra lehetne dobni, mondjuk tesztkönyveket, hasonlóan a sofôriskolához, ám azok beszerzése sem lenne kifizetôdô egy, körülbelül a honi KRESZ és a lyuggatott utak változásainak iramában amortizálódó vizsga okán. Apropó, utak: minôség hiányában minél többet javítják, annál jobban romlik. A közutak autósa, motorosa pedig csak annyit lát az egészbôl, hogy a jól megszokott, stratégiai pontossággal ismert, szinte baráti lyuk már nem létezik, ehelyett egy eleddig ismeretlen, barátságtalan és kegyetlen gödörben végzi a féltengely, az elôbbitôl húsz centire. Persze, a húsz centi minden héten máshol. No, így áll ez valamennyire az érettségi vizsgáinkkal is. Úgyhogy ne csodálkozzunk, ha esôs idôben vízzel telik meg jobb sorsra érdemes diákjaink agya...

Sokféle célja lehet a manapság egyre gyakoribb konferenciáknak. Mindenekelôtt az, hogy az egy témában dolgozó szakemberek megismerjék egymás eredményeit. Másodsorban véleménycsere, esetleg szakmai vita az eltérô megközelítések esetében. A fontos szakmai kutatási irányokban pedig felmérni a jelenlegi kutatások állását, eredményeit. Szerencsés esetben a konferenciák végén ki szokott kristályosodni egy egységes vélemény bizonyos kérdéskörrel kapcsolatban.

Július 20-22. között zajlott Szebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" címû nemzetközi konferencia. A szervezô a "Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevôk sok helyrôl érkeztek: a Kelet-Európa Intézettôl Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolo-gnai egyetemrôl, a moszkvai egyetemrôl, Münchenbôl. A hazai kutatók Bukarestbôl (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részérôl Nagy Mihály adott elô, a Sapientia EMTE részérôl Gagyi József. Városunkat Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte.

A konferencia központi témája: az ’50-es évek kommunista kisebbségpolitikája Kelet-Európában, fôként Romániában. A résztvevôk összetételébôl adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt.

Gerhard Seewan (Kelet-Európa Intézet, München) arról beszélt, hogy a kommunista hatalomátvétel után Kelet-Európában úgy gondolták, hogy a nemzetiségi probléma magától megoldódik, mivel az új, szocialista társadalomban az osztályeredet számít, nem a nemzeti hovatartozás. Ez utópiának bizonyult, a nemzetiségi problémák megoldása helyett pedig a kelet-európai kommunista államok többsége az elnyomás régóta bevált eszközéhez nyúlt.

Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború idôszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került elôtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "le-mond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták gyôztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult.

Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésbôl álltak, amelyeket idôrôl idôre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Visszaemlékezések szerint maga Hitler is belátta, hogy a bécsi döntés hibás volt, de - gúnyosan - az akkor már közeledô oroszokra bízta a probléma megoldását.

Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörrôl értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az elsô idôszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a fôleg zsidó nemzetiségûek számára az elôzô korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létezô alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-tôl egyre nôtt a román nemzetiségûek aránya a pártban, ôk kerültek többségbe.

Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) elôadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be.

Stefano Bottoni (bolognai egyetem) A Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülô román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását elôirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintrôl jövô határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották.

Gagyi József (Sapientia EMTE) elôadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelôen a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Például a Tusnádfürdôn üdülô román vendégek menekülésszerûen összepakoltak és hazautaztak, azt gondolva, hogy ott Magyarország lesz. Magyar nemzetiségûek pedig aziránt érdeklôdtek, hogy akkor most nyugodtan ki lehet-e tûzni a magyar lobogót?

Egyik kiemelkedô elôadás a Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt. ô "Nemzeti kisebbségek a szekuritátéban" címmel tartotta elôadását. Elôször az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket fôleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az elôadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendôrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a szekuritáté személyi iratai szerint abban az idôszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségû. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, fôleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után.

Összességében a konferencia rendkívül hasznos és tanulságos volt, ahol megismerhettük a történettudomány legújabb idevágó eredményeit.

Hétfôn estig több mint háromszáz érettségizô nyújtott be óvást a központi javítóbizottsághoz, megkérdôjelezve a román írásbeli eredményeket, további hatvan vizsgázó pedig a magyar írásbeli eredményekkel volt elégedetlen. A dolgozatokat Brassóban javítják újra, a végleges eredményeket holnap 10-11 óra körül függesztik ki minden érettségiztetô központban.

Albertini Zoltán, az érettségiért felelôs helyettes fôtanfelügyelô tájékoztatott, hogy az eddigi eredmények szerint a vizsgázók 75,20 százaléka szerepelt sikeresen a megmérettetésen. Maros megyében az érettségi vizsgát koordináló öttagú csoport munkájának köszönhetôen semmilyen rendellenesség vagy kirívó eset nem történt.

Már akkor tudtam, hogy sokan leszünk Csíksomlyón az István, a király erdélyi bemutatóján, amikor Udvarhely és Csíkszereda között tízesével kellett kerülgetnem a Bihar, Szatmár, Kolozs, Maros rendszámú személygépkocsikat, és biza rengeteg magyar, valamint német és osztrák felségjelû is akadt közöttük. Négyszázezer emberre azonban nem számítottam. Mint kiderült, a szervezôk sem. Ennek ellenére civilizáltan viselkedtünk, s a tömegrendezvényeken, fesztiválokon "kötelezô" agyontaposás ezúttal elmaradt. A csíksomlyói Nyereg, a domboldalban egymagában álló Hármasoltár ideális helyszín volt a rockopera bemutatására.

Hát megértük. Több elvetélt kísérlet után, végre megszületett az elsô erdélyi elôadás. (A konferanszié erdélyi ôsbemutatóként próbálta nekünk eladni, és látom ám, hogy írott sajtónk egy része is díjazza az ötletet. Tudtommal az ôsbemutató egyszeri és megismételhetetlen. Az 1983-as budapesti elôadás után már nem lehet ôsbemutatni máshol is, mert ha mégis, akkor "ôsi" lenne az elsô kolozsvári, vásárhelyi vagy akár mezôbergenyei elôadás is.) Az illetékesekkel készült elôzetes interjúkban egyre csak azt olvastuk, hogy Erdély így, meg úgy, szinte azt kellett hinnem, mi vagyunk a világ közepe. Ezért nem tudom megérteni miért vártunk tizenévet "Istvánékra". És ezért nem tudom felfogni azt sem, hogy ha már ilyen türelmesek voltunk, miért felvételrôl hallgattatták velünk az elôadást? Merthogy a csíksomlyói István, a király jelentôs hányadát nem a székely hegyek között, hanem valamelyik budapesti stúdióban adták elô a szereplôk. Magyarosan fogalmazva: playback volt. Elhiszem, hogy "lemez-minôséget" akartak produkálni, vagy tartottak attól, hogy egyik-másik fiatal nem képes teleénekelni a "szabadteret", de a playback akkor is a mûfaj és a közönség elleni merénylet.

Viszont a Mûrôl már nincs mit mondani. Ha elôdeink nem gondoskodtak nemzeti eposzról, Bródy, Szörényi és társaik megtették. Totális libabôr, amint több tízezer ember énekli Varga Miklóssal vagy Vikidállal az egyes passzusokat. A visszaadhatatlan hangulatot pedig tetézi az örökérvényû tartalom (az a bizonyos szabad madár valóban felszállhatna már a Kárpátok gyûrûjébôl). A koreográfia most is képes volt újat hozni: jó ötlet volt például a hegytetôn álló kápolnához felparancsolni a papok menetét, vagy Tordát a Hármasoltár tetején lévô keresztnél megénekeltetni. Ugyanakkor nem láttam a magyarországi elôadásokban a jurtát mint színpadi elemet (ami legalább jelképesen ellensúlyozta a színteret alkotó királyi palotát), és újszerûen hatott a játéktérként felhasznált domboldalon idônként komótosan sétálgató csendôrök látványa is.

Sokan és sokat beszéltek az István, a király összetartó erejérôl is. Ehhez talán csak annyit tennék hozzá, hogy bizony ezen az estén a féltéglának is lett volna olyan keletje, mint a kézrôl kézre járó, a Nyeregben csak feketén kapható szilvóriumnak. Az elôadás végén a közönség kánonban énekelte a Székely himnuszt, egyik fele még csak alig "porlott", a másik meg már "csillagösvényeken" mászkált, míg végül Varga Miklósnak leesett, hogy itt bizony nem elég az "Isten, áldd meg a magyart". Az alaphang megadása után egy emberként zengett a hegyoldal, és nagy tételben mernék fogadni rá, hogy ezt a kórust Bukarestben is meghallották....

Összességében jó volt az elôadás, maradandó az élmény, megérte Csíksomlyóra elzarándokolni. Jöhet az Attila kardja vagy a Költô visszatér.

"Felértékelôdik" Búzásbesenyô

Az idei falunapot szombaton sportrendezvények elôzték meg, a tápiószôlôsi vendégek pedig ezúttal transzfogarasi kiránduláson vettek részt. Vasárnap délelôtt a falu felsô végében, alig száz méterre a szülôháztól felavatták a Pajka Károly utcanévtábláját. Beszélt Simon István polgármester. Németh Mihály, helyi RMDSZ-elnök Pajka Károly utolsó napjára emlékezett, amikor a fiatalember azt mondta: ott a helyünk, oda kell mennünk. És bekarikázott Marosvásárhelyre. Ez 1989. december 21- én történt, egy csütörtöki napon. Ifjú Pajka Károly csatlakozott a Tudor negyedbôl induló néphez, amely a "Gyertek velünk!", "Veniti cu noi!" skandálásával hatalmas tömeggé duzzadva lepte el a város fôterét. Nappal a pribékek nem mertek lôni. Este aztán, a sötétség leple alatt gyilkolni kezdtek. Pajka Károly öt más társával együtt hullott térdre. Alig 36 éves volt. Fiatal felesége, két kisfia maradt árván. Tizennégy esztendô telt el, a sebek hegednek, a fájdalom is alábbhagyott, mondta Németh Mihály -, de az emlékezés nem fakulhat.

Imádkozott és bibliai kontextusba helyezte a falu mártírjának áldozatát Simon Levente református lelkész. Megtisztelte jelenlétével az eseményt Virág György, a megyei tanács elnöke. - Pajka Károly voltaképpen helyettünk volt ott. A változásnak lett szemtanúja és egyben áldozata. Mi is ott lehettünk volna, mi is lehettünk volna áldozatok. Nem feledhetjük áldozatát.

Az idô malmai lassan ôrölnek. Lám csak, húsz évnek kellett eltelnie a bemutatótól, hogy Csíksomlyón is elhangozzék az István, a király. Mennyi víznek kell lefolynia a Maroson, míg jogainkat mind visszakapjuk. Míg természetes módon élvezhetjük a jogokat, amelyekért Pajka Károly az életével fizetett.

Búzásbesenyô sorsát rokonszenvvel kíséri Virág György. Megdicsérte a helybelieket, mert a falutábla mellett ott olvasható az is, hogy Búzásbesenyô testvértelepülése Tápiószôlôs. A falu jövôjét illetôen felhívta a figyelmet arra a változásra, amelyet a közeljövôben felépülô és itt elhaladó autópálya jelent majd. Hiszen az Ugra - Cserged - Bonyha - Zágor - Segesvár nyomvonal mentén minden át- és felértékelôdik, a szántóföldektôl, rétektôl, erdôktôl a házhelyekig, telkekig, épületekig. Jó lesz mindezekre már mostantól odafigyelni a helybelieknek, mert a településnek haszna lehet belôle.

Az utcaszentelést követôen a három felekezet hívei ünnepi istentiszteleten vettek részt, Nagy József római katolikus plébános, Simon Levente református lelkész és Suciu Iulian ortodox lelkész vezetésével.

A mûvelôdési házba nem fért be a teljes közönség. Mialatt a mûsor zajlott, kétszer is eleredt az olyannyira óhajtott esô. Üdítô zápor szaladt végig a völgyön, és felfrissítette a levegôt. Simon István polgármester üdvözölte a vendégeket, Tápiószôlôs küldötteit, Csizmadia Endréné iskolaigazgatót, az önkormányzat képviselôit, barátokat. Kedei Elôd iskolaigazgató a falu történetét vázolta. (Pál-Antal Sándor bokros teendôi miatt nem állíthatta sajtó alá a falu monográfiáját, de ami késik, nem múlik. A falutörténet igazi szakmunka, megjelenése külön is ünnepet jelent majd.)

A jelenre vonatkozóan Kedei Elôd megjegyezte: sértetlenül áll a falutábla, románok és magyarok dicséretére; hirdetve, hogy ez a jövô: együtt, egymás mellett, Búzásbesenyôért.

A gazdag mûsorra hely hiányában nem térhetünk ki részletesen. Fellépett a három egyházközség énekkara, illetve énekcsoportja, szavalatok hangzottak el. A település becsüli öregjeit. Mosó Piroska (Bara) emléklapokat nyújtott át. Németh János 95 éves, Bara Kádár Mária és Bogdan Finica egyaránt 93, Kovács Mária 91, Kedei Pál (az iskolaigazgató nagyapja) 90 éves. A nyolcvanévesek között köszöntötték Bakk Istvánt, Bogdan Stefant, Csifó Rozáliát, Kádár Sándort, Kardos Irént, Németh András Jánost.

Hasonlóképp köszöntötték az 56, 55, 50 és 25 éves házassági évfordulóikhoz érkezett párokat. Búzás-besenyôn 2003-ban hét gyermek született, három román és négy magyar anyától. Az iskola két tagozattal mûködik, van "sulibusz", a sárga ARO a közeli (Mikefalvához tartozó) Somostelkérôl hozta s hozza szeptembertôl ismét a román tagozatra a diákokat. Marosvásárhelyre ifjú Kádár Sándor vállalkozása biztosítja az utazást, maxitaxival.

Lehet, hogy új korszak kezdôdik Búzásbesenyô életében. Az autósztráda nyomvonalának közelsége serkenti az ittmaradást és a letelepedést, hiszen zajártalom nem fenyegeti a völgyet, érdemes lesz pl. hétvégi üdülôket, panziókat építeni, faluturizmust mûvelni. Lehet vezetéken Maros-vizet hozni Kerelôszentpálról, lesz végre közmûvesítés. A hír hozadékáról sokat nem lehet beszélni, egy azonban bizonyos: aki besenyôi ember messzi földön keresi a pénzt, idehaza fogja kamatoztatni.

A búza nem úgy ereszt idén, mint jó esztendôkben. De az áldás esôje remény formájában is hullhat. A boldogulás szivárványa koszorúzta az idei falunapot.

Kórusalapító, néptanító, magyar szakos tanár, a Kárpát-medence legidôsebb aktív presbitere, író és költô, a Nyárád mente és a Mezôség történetérôl, népmûvelôdési életérôl összegyûjtött több száz oldalas monográfiák szerzôje. A puszta adatokon túl, a marosvásárhelyi Kiss Ferenc az örökösen reménykedô, az örökösen küzdô emberek sorába tartozik. Hitvallása szerint sohasem siránkozni, hanem lépni, tenni kell.

Bár az adatok nem hazudnak, Kiss Ferencrôl, ahogy percek alatt felmegy a göci domb oldalán, képtelenség elhinni, hogy 90 éves. A kérdésre, hogy honnan van ez a fiatalokat is megszégyenítô erô benne, elmosolyodik és az ég felé mutat. A hit mellett vallomásai szerint másik életadó forrása az anyanyelv. Beszélt és énekelt változatában egyaránt.

- Hol kezdôdött, honnan indult ez a mindenképpen impozáns életpálya? - tettük fel a kérdést egy júliusi délelôtt a lakása elôtti verandán, ahol a pihenés ritka perceiben az okuláré feladatát ellátó nagyítóval kéziratait rendezgette.

- Amikor 1913-ban Székelykövesden a 11 gyerek közül az ötödiknek megszülettem, családunkban két bölcsô volt szolgálatban, néném a ringóban, bátyám a talpasban feküdt. Mivel úgy tûnt, hogy nem vagyok életre való, a kemence alatti faládát bélelték ki számomra, s gyolcsanyagból a halotti ingem is megvarrták, amibe késôbb kíváncsian dugtam bele a kezem. Háromévesen álltam lábra, s tanultam meg beszélni, ötévesen pedig már mondókákat kiabáltam az udvaron száradó cserefáról, amely szülôi elôrelátásból került oda, hogy, ha szükséges, padmalynak használják fel.

Ahogy iskolába kerültem, a templomban tartott évzáró vizsgán elhangzott már, hogy a Kiss Mihály fiából lesz "valaki". Elsô tanítóm, Nagy Zoltán így értékelte teljesítményemet: nesze, fiam, 20 krajcár, többet is adnék, de magam is szegény ember vagyok. Késôbb Péter Domokosnak lestem a szavát, aki az osztatlan kövesdi iskolában, ahol 93 tanulóval foglalkozott, Apáczai Csere Jánosról, Kôrösi Csoma Sándorról beszélt. Csoma Sándor példáján felbuzdulva határoztam el, hogy a szegénységünk ellenére tanulni fogok.

Az enyedi kollégiumban kitartással, áldozattal, fegyelmezett magatartással sikerült pótolni a hiányokat. Nagyszerû tanáraim voltak, s Csegzi Sándor vendéglôs jóvoltából ingyenkosztban részesültem.

Kövesd és Enyed formált azzá, aki vagyok. A szülôházban a szombat esti szertartások, amikor édesapám feltette a okulárét, lehúzta a lámpát, köréje ültünk, s miközben a légy zümmögését sem lehetett hallani, hangosan elmondtuk a Miatyánkot, énekeltünk egyet, majd hosszasan elbeszélgettünk.

- Ahogy életrajzában olvashattuk, a Bethlen Kollégium nem csak a tudást, neves professzorok útravalóját, hanem kellemetlen élményeket is tartogatott Kiss Ferenc számára.

- Bár végig az elsôk között voltam, (orgonából és szertornából valamennyi társam közül a legjobbnak számítottam), utolsó éves koromban a romántanárral gyûlt meg a bajom. A székelyek román eredetûek - jelentette ki, s én megjegyeztem, hogy nem hiszem el, amit mond. Ezt követôen hiába "fújtam betéve" az anyagot, bosszújától a tanári kar sem tudott megmenteni. Kijelentette, hogy amíg ô ott van, nem fogok Enyeden "képesítôzni". Ekkor döntöttem el, hogy átmegyek a kézdivásárhelyi katolikus tanítóképzôbe. Bár nem ismertem ott senkit, a református pap, s a képzô igazgatója kedvesen fogadott. Szállást, kosztot biztosítottak, s tanítványaim is kerültek, akikkel eredményesen foglalkoztam, szombatonként pedig a vasárnapi iskolásoknak éneket oktattam. Hamar híre ment, hogy szeretek tanítani, s amikor végeztem, meghívtak kántortanítónak. Nem fogadtam el, arra hivatkozva, hogy gyakorlatot kell még szereznem, ennek ellenére két év múlva is azt írták, hogy
"szeretettel várjuk a mi fiunkat".

- Nem kétséges, hogy az indokolt kifogáson túl, a nagy családra gondolva a frissen végzett kántortanító az otthonához közelebbi iskolába vágyott. Hol kezdte a pályát? Melyek voltak tanítói munkásságának állomásai?

- Maroskeresztúrra neveztek ki, ahonnan behívtak katonának. Helyettesítôrôl nekem kellett gondoskodnom, akit, idôközben véglegesítettek, s visszatértemkor a püspökségrôl Székelyföldvárra (Kocsárd állomás) irányítottak. Amikor megérkeztem, a 42 magyar gyermeket, arra hivatkozva, hogy nincsen tanító, éppen át akarták vinni a román iskolába. Mivel pap sem volt, szóltam a kurátornak, hogy harangoztasson, ahogy vasárnap szokott, s a templomból vonultunk át évnyitóra az iskolába. Ottlétem alatt az ennivaló kevés volt (reggelizni nem volt mit, s az ebéd egy részét tettem el vacsorára), munka viszont annál több. Meglátogattam minden családot, és sikerült elérnem, hogy ásóval, kapával rendbe tegyék a temetôt, ahol már a juhok legeltek. A nehézségek láttán a felnôttek színdarabot tanultak, amit az állomás épületében adtak elô, s a bevételt fizetéspótlékként nekem adták.

A 16 konfirmált ifjúból zenekart szerveztem, sikerült összefogni a falut, s ma sem tudom elfelejteni azt az örömöt, amivel évek múlva is fogadtak, ha látogatóba mentem.

Nyáron Brailán vállaltam regáti missziót, ahol öt gyerekkel kezdtem az oktatást, s mire végeztek, 17-en voltak. Színdarabot is tanítottam, amelyhez a katonaságtól kértem magyar fiúkat, mivel tanítványaim között csak lányok voltak. Egy év elteltével ákosfalvi kántortanítói állásra pályáztam. 1936 augusztusában egy tiltakozó gyûlésen ismertem meg a leendô feleségem, aki már ott tanított, s amikor mondtam, hogy ôsztôl kollégák leszünk, nem akarta elhinni. Bár többen is jelentkeztünk, engem választottak, s a következô év nyarán elvettem feleségül. 1950-ig tanítottam Ákosfalván, ahonnan, mivel nem léptem be a pártba, tanítványaim tiltakozása ellenére áthelyeztek Szentgericére.

- Mindkét faluban a tanítói munka mellett dalárdát szervezett, színdarabot írt és tanított be. Mi vezérelte, miért tartotta fontosnak a közös éneklést, a népmûvelést?

- Ákosfalván negyventagú férfikórus mûködött, amelybe csak katonaság után nyertek felvételt a legények, mivel azt tartották, hogy elôbb meg kell tanulni viselkedni. Szentgericén 148 tagú kórust szerveztem, a legnépesebbet az országban. Az idôsebb asszonyok egy hét alatt 52 nôi székely ruhát varrtak. A szándékom az volt, hogy próbáljam meg összekovácsolni a falut, amely a kollektivizálás miatt kettôbe szakadt. A távolabbi elképzelésem pedig, hogy a fôvárosi fellépések során felfigyeljen a világ arra, hogy milyen népes kisebbségi kórus mûködik Romániában. Az augusztus 23-i ünnepséget követôen novemberben fel is keresett Moszkvából egy néprajzkutató, aki látta a szentgericeiek üveges táncát. Kíváncsi volt, hogy kik vagyunk, mivel csak két hasonló csoportról tudott (egyrôl a Balaton mellett, egyrôl pedig a Kaukázusban). Csodálkozott, amikor felvilágosítottam, hogy rokon népként onnan kerültünk ide mi is.

- A kórusmozgalom könyvírásra is ihlette, de a több száz oldalas, fényképekkel dokumentált kézirat ma is kiadatlanul hever?

- A Bekecs alatt zeng az ének a Nyárád menti 54 kórus történetét tartalmazza, amit tízévi munkával gyûjtöttem össze. Az énekkarok leírása a falvak bemutatásával fonódik össze, s kirajzolódik a papok, tanítók, énekoktatók pályája is. A hétszáz oldalas kézirat mottóját Németh Lászlótól kölcsönöztem: "A kórus az a közösség, ahol a reménység holnapba keresgélô csírája melegedni tud." Megjelentetését 1986-ra a Kriterion Kiadó vállalta, s már meg is szerkesztették a kéziratot, amikor kaptam egy értesítést, hogy a helységnevek csak románul jelenhetnek meg. Akkor azt mondtam, hogy álljunk le vele, és várjuk meg a jobb idôt. Ami a mai napig sem jött el.

- Mikor kezdett el érdeklôdni a Mezôség iránt?

- Már 1933 tavaszán felébredt bennem a kíváncsiság, hogy megnézzek egy mezôségi felekezeti iskolát. Sármáson szálltam le a vonatról, onnan gyalogoltam el Pusztakamarásig, ahol azt mondták, hogy a kulcs Sütô bácsinál, a harangozónál van. A gyermek hozta is, s amikor körülnéztem, már akkor megmozdult bennem valami. Aktív felelôsséggel 1940 után kezdtem járni a Mezôséget arra gondolván, hogy addigi életem során Isten kitüntetett, s ezért cserébe munkával tartozom.

Adorján Antal tekei papnak írtam elôször levelet, hogy tájékoztasson a szórványfalvakról. Fel is sorolta a Komlódpatak völgyének településeit: Komlód, Oroszfája, Nagynyulas, Septér, Királyfalva, Örményes, Kisnyulas, Szentmárton, Rücs. 1942-ben felmértem a helyzetet, hogy hol tudnának elszállásolni 30 embert. Az ákosfalvi kórussal egy hétig jártuk a vidéket, s nem lehet kibeszélni azt az örömöt, amit fellépésünkkel az ottlakóknak szereztünk. Nagynyulason Bihari Károly, fehérharisnyás hetven körüli atyafi a Himnusz után arra kért, hogy még egyszer énekeljük el azt az imádságot, mert elôször hangzott el itt ezer esztendeje. Az unokái ma már nem tudnak magyarul. 1944 májusáig rendszeresen, minden vasárnap látogattam a falvakat. A Nyárád menti falvakból a lelkészek is beszolgáltak.

1940-ben Rücsön 100 tanköteles gyerek volt, (ma egy sincs) a Székely Ernô vezette
iskolában, Mezôkirályfalván Lukács Péter, Mezôörményesen Majtényi Zoltán volt az igazgató, akik a segítségemmel kapták meg visszamenôleg is a fizetésüket. 1942-ben ki akartak nevezni szórványügyekért felelôs miniszteri tanácsosnak, ami a nagyságos úr címmel járt volna, de ezt az ajánlatot sem fogadtam el.

1942-ben besoroztak katonának, Jugoszláviában estem orosz fogságba, majd a magyarországi és romániai fogolytáborokat megjárva Focsani-ból kerültem haza. 1944 után pedig olyan világ következett, amikor csak titokban érdeklôdhettem a korábban bejárt falvak iránt.

- Mikor indult el újra a Mezôségre?

- A Falvak dolgozó népe címû lap szinte minden számában közölték egy-egy írásomat a marosszéki települések történetérôl. Amikor a falvakat járva megkérdezték, hogy mit keresek ott, azt válaszoltam, hogy a Megéneklünk Románia mozgalom keretében dolgozom. A Mezôségen 147 település adatait jegyeztem fel, mindenütt legalább háromszor megfordultam. A régi dalárdistákat, lelkészeket, tanítókat kerestem, és közben számba vettem a falvak történetét. Munkámban a névkönyv volt a segítségemre, amelyet minden évben az egyházkerület adott ki. Tekén, Detrehemben, Széken találtam a legrégebbi, oktatásra vonatkozó adatokat, és természetesen az éneklésre is, hisz ott énekeltek, ahol iskola mûködött. Az eredmény egy nyolc kötetet kitevô dokumentum értékû, képek százaival illusztrált monográfia, a Riadóra szól a harang, amely 1881-tôl mutatja be a Mezôség településeinek helyzetét, s köztük a száznál több haldokló eklézsia sorsát is. Ebbôl az anyagból egy százoldalas ízelítôt a Magyar Református Presbiteri Szövetség jelentetett meg 1995-ben Budapesten. A többi adat pedig kiadásra vár.

- A Még szólnak a harangok arról is beszámol, hogy az utóbbi harminc év alatt 30 iskola szûnt meg a Mezôségen…

- Az egykori százból már csak 20 mûködik: Széken, Ördöngösfüzesen, Vajdakamaráson, Búzában, Magyarszováton, Magyarfrátán, Detrehemben, Sármáson, Mezôbodonban, Mezôbándon, Mezômadarason, Szénáságyon, Kölpényben, Mezôpaniton, Bergenyében, Székelykövesden, Szabédon, Tekében, Mezôcsáváson, Galambodon… Nem elegendô csak tudomásul venni a sorvadó közösségeket, a gyerekhiányt. Lépnünk, cselekednünk kell.

A falu felé kell tekintenünk. Bejött a városba a falu, a Mezôség is. Most arra lenne szükség, hogy visszanépesedjenek a települések. A templomok még megvannak, sok családnak áll még a szülôi háza is. Nem hagyhatjuk ott a falut - mondja Kiss Ferenc, akinek az utóbbi években a roskadozó göci mûemlék templom feltámadását köszönheti a háromtagú gyülekezet. Kérésére ezt a munkát a mezôpanitiak vállalták fel, akik napokon át dolgoztak Pitó Antal lelkész és Pete Zoltán gondnok vezetésével.

- Az utóbbi években Kiss Ferencnek komoly támogatói akadtak...

- 30 éve ismertem meg Papp Vilmos kôbányai református lelkészt, teológiai professzort, aki állandó segítôtársunk. A mezôségi fiatalokat már több alkalommal vendégül látta Budapesten, ahol a tanulás és az országjárás szerepelt a programunkban.

Nagy segítséget jelentett, hogy Mezôméhesre került Ferenczi György református lelkész, aki szívósan, kitartóan vesz részt a szervezô munkában.

- Melyek a ma is érvényes halaszthatatlanná vált teendôk?

- Sátoros ünnepeinken jelen kell lenni minden szórványgyülekezetben, Biblia, énekeskönyv, ábécéskönyv szükséges valamennyi családba. A szórványgyülekezeteket nagyobb közösségek kell felvállalják és támogassák, tovább kell folytatni az ifjúsági konferenciák szervezését, amelyek jó alkalmat jelentenek a szétszórtan élô fiataloknak az ismerkedésre. Követeljük vissza valamennyi intézményünket és hasznosítsuk azokat. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy falvaink, egyházaink történetét ismertessük. Mûködtetni kell iskoláinkat, s ahol nincs erre lehetôség, meg kell szervezni a szórványban élô gyerekek anyanyelvi oktatását. Az iskolával rendelkezô falvakban családok kellene gondozásba vegyék ôket, addig is, amíg a kilátásba helyezett kollégiumi hálózat kiépül. Meg kell becsülni, anyagilag is támogatni kell a helyben maradó értelmiségieket, vezetôket. Gazdasági szakirányítást kell biztosítani valamennyi településnek, példamutatóan kell hasznosítani az egyházi földeket, támogatni kell a kisipari létesítmények elindulását, a juhászat, méhészet, gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlôdését és gazdaságossá tételét. Ki kell bôvíteni az erdélyi faluturisztikai hálózatot, gazdanapokat kell szervezni minden vidéken a minta kisgazdaságok bemutatásával… néhány ötlet abból, amin hosszú idô óta gondolkodom.

- Az utóbbi években egymást érik a kitüntetések, munkáját értékelte az EMKE, a Julianus Alapítvány, a Presbiteri Szövetség. Melyiknek örült a legjobban?

- Tavaly a Debreceni Egyetem Akadémia ETOT Kollégiuma a magyar nép oktatásáért nyújtott kiemelt szintû szolgálataim elismeréséül az egyetem díszdoktori címét adományozta. Augusztus 30- án a tiszakécskei tanévnyitón adják át a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Makkai Sándor-díját, amellyel a pedagógusok munkáját értékelik.

Nem élték túl a mûtétet a sziámi ikrek

Nem élték túl az 50 órás szétválasztó mûtétet a fejüknél összenôtt iráni sziámi ikrek. A 29 éves Bidzsani nôvérek kedden délelôtt néhány óra különbséggel meghaltak a szingapúri Raffles klinikán. A sziámi ikrek közül elôbb Ladan halt meg, majd két órával késôbb Laleh halálát is bejelentették. A vasárnap megkezdett, több mint 48 órás, rendkívül bonyolult mûtét nyomán a páciensek sok vért vesztettek. Ez az elsô eset, hogy fejüknél összenôtt sziámi ikreket felnôttkorukban választottak szét. A legnagyobb nehézséget Ladan és Laleh Bidzsani agyának kockázatos szétválasztása okozta a példátlan mûtétet végzô, 28 tagú nemzetközi orvoscsoportnak és a száz asszisztensnek. Különösen nagy gondot okozott, hogy az operáció közben ingadozott a pácienseknél a koponyaûri nyomás szintje.

Scheele: Románia kis mértékben képes hasznosítani a Phare-pénzeket

Romániának "világos" tervezeteket kell bemutatnia ahhoz, hogy több pénzt kapjon az Európai Uniótól, jelenleg "igen kis mértékben képes felhasználni a Phare CBC-alapokat - jelentette ki kedden Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetôje. Románia igen kis mértékben képes felhasználni a (határon átnyúló együttmûködés támogatására létrehozott) Phare CBC alapból kiutalt összegeket, így Brüsszelben a program kibôvítésérôl döntöttünk. Nehéz lesz, de az európai integrációs tárca vezetôje növelni kívánja a személyzet létszámát- mondta Scheele. Az EB romániai képviselôje szerint a Phare CBC pénzösszegeit meg kell duplázni, de csak abban az esetben, ha megfelelôen kidolgozott programok születnek. Jonathan Scheele kedden, Aradon értékelt néhány közösségi alapokból finanszírozott programot és részt vett egy európai információs központ felavatásán.

Lemondták a pápalátogatást

II. János Pál pápa mégsem utazik augusztusban Mongóliába - közölte már most, július elején a Vatikán. Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivô kedden jelentette be a döntést, de nem közölte annak indokát. A mongóliai meghívás ettôl függetlenül továbbra is érvényes, bár késôbbi idôpontot nem határoztak meg a látogatásra. - Az a probléma, hogy ez igen hosszú út lenne, amelynek megtétele a pápa egészségi állapotától is függ - mondta el újságíróknak Angelo Sodano bíboros, vatikáni államtitkár. Júniusban egy vatikáni tanácsadó már utalt arra, hogy a 83 éves II. János Pál elhalaszthatja az utat, ha annak megtételét egészségi állapota nem teszi lehetôvé. Egy másik vatikáni tisztségviselô pedig nemrégiben úgy vélekedett, hogy a mongóliai látogatásra "még nem érett meg az idô" - jelentette a Reuters.

A Tarom "teljesítette" az idei veszteséget

A román nemzeti légitársaság, a Tarom már az év elsô négy hónapjában elérte az egész évre tervezett 19 millió dolláros veszteséget - közölte keddi számában a Bursa címû gazdasági napilap. A társaság vezetôi azonban a rossz évkezdés ellenére bizakodnak, mivel májusban és a júniusban az utasszám jelentôsen emelkedett - tette hozzá a lap. Aurel Fulger, a Tarom marketingigazgatója elmondta, hogy az év elsô négy hónapjában átlagosan 54 százalékos volt a Tarom utasszállító repülôgépeinek kihasználtsága. Az utasok száma ebben az idôszakban 4 százalékkal csökkent a tavalyi elsô négy hónaphoz képest. Az igazgató szerint az iraki háború és az ázsiai atípusos tüdôgyulladástól (SARS) való félelem tartotta távol az utasokat. A Tarom járatain az év elsô négy hónapjában összesen 250 ezren utaztak. A marketingigazgató elmondta, hogy az utasszám a legjobban a Tarom belföldi járatain növekedett. Fontos eredménynek nevezte, hogy bár a Temesváron élôk még mindig Magyarországra utaznak, ha repülôgépre akarnak szállni távolabbi célok felé, Kolozsvár esetében azonban már kedvezôbb a helyzet: egyre többen választják a bukaresti indulást a külföldi légi úthoz. Az utasok számának növekedését reméli a Tarom attól is, hogy a légitársaság bevezette az internetes jegyfoglalást és