Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Sokkal nagyobb politikai súllyal rendelkezik a romániai politikai életben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint amilyent a romániai magyarság népességi arányának megfelelô hagyományos hét százaléknyi választási eredménye látszólag indokolna. Ennek okairól, az egység kérdésérôl, az RMDSZ jövôjérôl, valamint Románia és benne a romániai magyarság európai távlatairól nyilatkozott Markó Béla, az RMDSZ elnöke a szövetség pénteken kezdôdô VII. kongresszusa elôtt az MTI-nek.

- Ma már nem hagyható figyelmen kívül az RMDSZ véleménye, amikor a romániai kormány, vagy a parlament fontos döntéseket hoz, és akkor sem, amikor Románia és Magyarország között kerül sor egyes fontos problémák tisztázására. Néhány évvel ezelôtt elképzelhetetlen lett volna, hogy az RMDSZ hivatalosan jelen legyen a két kormány közti tárgyalásokon, amikor minket közvetlenül érintô kérdésekrôl esik szó, most már ez így is van. Súlyunk van közvetve, vagy közvetlenül Európában - hangsúlyozta.

Az RMDSZ elnöke szerint ez részint azzal magyarázható, hogy az etnikai kérdés sem Romániában, sem Európában nem "hétszázalékos" kérdés, hanem sokkal nagyobb súllyal esik a latba, amikor a térség sorsáról, Románia NATO-felvételérôl, vagy európai uniós csatlakozásáról kell dönteni.

- Befolyásunk köszönhetô annak is, hogy jó döntéseket hoztunk az elmúlt években. Elsôsorban azt, hogy nem konfrontációs politikát követünk, hanem az együttmûködést keressük a román többség képviselôivel, úgy, hogy céljainkat nem adjuk fel. Nem a politikai instabilitást, hanem ellenkezôleg a politikai stabilitást támogatjuk minden pillanatban - szögezte le.

Markó szerint kívánatos lenne, ha Romániában mindig olyan kormány alakulna, amellyel az RMDSZ együtt tud mûködni. Az RMDSZ sokszínû szervezet, soraiban vannak baloldaliak, jobboldaliak, vannak szociáldemokraták, liberálisok, kereszténydemokraták.

- Van egy közös eredô, de soha nem alapoztunk egyetlen politikai doktrínára, tehát sokkal alkalmasabbak vagyunk a mindenkori kormánnyal való együttmûködésre, mint egy ideológiai párt. Mégsem merném azt mondani, hogy mostantól fogva lehetséges lesz minden kormánnyal együttmûködnünk, vagy nekünk erre kellene törekednünk - szögezte le.

Úgy vélte, a romániai magyarságnak arra kell törekednie, hogy a vezetô intézményekben legyenek ott képviselôi. Ez részint megvalósult, például az alkotmánybíróság, a számvevôszék, az országos audiovizuális tanácsban, a Román Nemzeti Bank, a versenyhivatal, vagy az értékpapír-felügyeletben.

- Sajnos, a rendôrség, a bíróság, az ügyészség felsô szintjein még nem vagyunk jelen. De az elv már létezik, lassan-lassan a román többség józanabbul gondolkodó politikusai is elfogadják. Most alakul az, hogy a magyar közösség képviselete miként valósulhat meg az ország irányításában - hangsúlyozta.

Markó Béla szerint az RMDSZ természetesen csak eszköz, de a romániai magyarság politikai egysége, egységes politikai fellépésének képessége több: olyan érték, ami kifejezi, hogy a romániai magyarság külön közösséget alkot Románián belül.

- Ez olyan alapelv, ami azt fejezi ki, hogy a magyar közösség a maga mindenkitôl jól elkülöníthetô kulturális és politikai jellemzôivel egységes egészet alkot. Ezért paradox, hogy az elmúlt idôszakban azok sugallták, hogy az egység csak eszköz, akik leghangosabbak akkor, amikor a romániai magyarság autonómia-igényérôl van szó. Ezért érezte a romániai magyarság többsége hatalmas ellentmondásnak a bukaresti bíróságon folyó pereskedést, azt, hogy van, aki jobban bízik a román bíróságban, mint az RMDSZ-en belüli konfliktusmegoldó eszközökben - hangsúlyozta.

Markó Béla szerint az RMDSZ-nek idôvel változhatnak bizonyos feladatai, de az az alapvetô feladata, hogy a romániai magyarság politikai egységét kifejezze, nem fog változni. A romániai magyarság politikai akaratát mindig képviselni kell a megfelelô, az idôvel akár változható fórumokon.

Az RMDSZ kongresszusának most egy olyan idôszakra kell kidolgoznia programot és stratégiát, amelynek végén - 2007-ben - várható: Románia is csatlakozni tud az Európai Unióhoz. Markó Béla szerint az elkövetkezô évek legfontosabb teendôje éppen az lesz, hogy a magyar közösséget külön is felkészítsék az EU-csatlakozásra, képessé tegyék arra, hogy ne vesztese, hanem nyertese legyen a csatlakozásnak.

Markó Béla hangsúlyozta: a romániai magyarság számára végzetes lenne, ha Magyarország csatlakozna az Európai Unióhoz, Románia pedig hosszú távra kívül rekedne. Ugyanilyen hatással járna Magyarország és Románia nemzeti bezárkózása.

- Ezért mondjuk, hogy Romániának is minél elôbb be kell kerülnie az Európai Unióba. A most elôre látható három-négy éves különbség nem okozhat problémát, sôt lehetôséget adhat Magyarországnak arra, hogy gazdaságilag erôsödvén visszahasson az erdélyi gazdasági mozgásokra is. Függetlenül attól, hogy a pillanatnyi kérdések miként oldódnak meg, számunkra az egyetlen biztosnak látszó garancia az, ha mindkét ország bekerül az Európai Unióba. Ezzel gyakorlatilag megvalósul, amit a kilencvenes évek elején célul tûztünk ki, de nem igazán gondoltuk, hogy sikerül valóssággá tenni: a határok nem csupán légiesülnek, hanem megszûnnek.

Kedvezô elôrelépés a Jürgens- jelentés szövegezésében

Magyar szempontból igen kedvezô elôrelépés történt kedden a kedvezménytörvényrôl készített Jürgens-jelentés végleges megszövegezése terén - jelentette be Tabajdi Csaba, az Európa Tanács strasbourgi parlamenti közgyûlésének ülésén részt vevô magyar küldöttség vezetôje.

Az MTI-nek adott tájékoztatásában az országgyûlési delegáció vezetôje beszámolt arról, hogy Hans Jürgens jelentéstevô és az érintett delegációk képviselôi között magyar kezdeményezésre egyeztetés zajlott le a nap folyamán. Ennek eredményeképpen lényeges módosítások kerültek be a közgyûlés jogi és emberi jogi bizottsága elé kerülô szövegváltozatba.

A közgyûlési bizottság döntött arról, hogy következô, csütörtöki tanácskozásán tûzi napirendre azt a jelentést, amelyet a holland képviselô az Európa Tanács felkérésére készített a kedvezménytörvényrôl. Az értékeléshez a magyar fél már elôzô nap 17 módosító indítványt terjesztett be.

A bizottsági ülés után egy szûkebb testület, a magyar, a román és a szlovák parlamenti delegáció képviselôi, a holland jelentéstevô és Eduard Lintner, az ET jogi és emberi jogi bizottságának elnöke egyetértésre jutottak a jelentés végleges szövegváltozatáról. Az eszmecsere során Jürgens kötelezettséget vállalt arra, hogy egy híján valamennyi magyar módosító indítványt belefoglalja az átdolgozott jelentésbe, amely így szinte teljes egészében elfogadhatóvá vált a magyar fél számára. Csütörtökön várható a szövegrôl végleges (bizottsági) szavazás.

Rendkívül fontos az a változtatás, amely a korábbi megfogalmazással szemben nem etnikai megközelítésûnek ítéli meg a kedvezménytörvényt, hanem tudomásul veszi , hogy az egyén szabad önazonosság-választására épül, azt tekinti magyarnak, aki annak vallja magát.

A jelentés új változatában elismeri, hogy Magyarországon kívül számos ET-tagállamnak van hasonló jogszabálya.

Az új tervezetben kifejezést nyer, hogy nemcsak Magyarországnak kell lépnie a kedvezménytörvény módosítása érdekében: a benyújtandó határozati javaslatban az Európa Tanács minden érintett kormányt érdemi tárgyalásra hív fel.

A szöveg egy pontosítás révén immár nem azt állapítja meg, hogy "a szomszédos országok" bírálták a kedvezménytörvényt, csak annyit szögez le, hogy "néhány érintett szomszédos ország" adott hangot ellenvetéseinek.

Magyar szempontból egyetlen olyan elem maradt a jelentésben, amely nem minôsül elfogadhatónak. Ez az a kitétel, amely szerint a magyar kultúrnemzet koncepció - a jelentéstevô értelmezésében - azt az érzést kelti, hogy Magyarország nem fogadja el a fennálló határokat. Ez - mint Tabajdi Csaba nyomatékosan leszögezte - egyáltalán nem felel meg a tényeknek.

Jürgens elfogadta viszont, hogy a határozati javaslatban szerepeljen: Magyarország szomszédai területi integritását számos két- és sokoldalú nemzetközi szerzôdésben, többek között magyar- román, magyar-szlovák alapszerzôdésekben garantálta - emelte ki Tabajdi Csaba.

A magyar küldöttségvezetô megjegyezte, hogy Jürgens tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta az eredeti megbízást. A holland jelentéstevônek a hasonló jellegû, létezô európai jogszabályokkal kellett volna egybevetnie a magyar kedvezménytörvényt, ô azonban mindezektôl függetlenül mondott véleményt a jogszabályról. A keddi bizottsági ülésen a résztvevôk ezzel idô hiányában nem kívántak foglalkozni.

Sajtótájékoztató a Pro Európa Ligánál

Így jellemezte Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, az S.O.S. Segesvár kampány eredményét, amelynek nyomán nem a középkori váráról ismert település mellett épül fel a turisztikai minisztérium által kezdeményezett Drakula park. Egyébként ezért a kampányért a Civil Szervezetek Bukaresti Gálaünnepségén a Pro Európa Ligát, illetve a Sighisoara Durabila Egyesületet a legjobb kampányért járó díjjal tüntették ki.

A turisztikai miniszternek be kellene adnia a lemondását, a miniszterelnöknek pedig elnézést kellene kérnie, amiért azzal, hogy nem kis sajtóvisszhang mellett maga is vásárolt a részvényekbôl, valójában garanciát vállalt ezért a gazdasági szempontból kezdettôl fogva megalapozatlan tervért - mondotta Smaranda Enache, aki kijelentette, tárgyaltak arról is, hogy az országos korrupcióellenes ügyészségen ismeretlen tettes ellen feljelentést tegyenek a Drakula park ügyében.

A kampány eredményének kapcsán mindkét civil szervezet közleményt bocsátott ki, amelyekben arra hívják fel a figyelmet, hogy a világ legnevesebb auditáló cége, a PricewaterhouseCoopers által készített tanulmány is azt igazolja, hogy a terv elindítói illuzórikus számadatokkal manipulálták a közvéleményt. Amellett, hogy a Drakula park terve figyelmen kívül hagyta a természeti és épített környezet védelmére vonatkozó törvényes elôírásokat, gazdasági szempontból sem lett volna életképes a Segesvár melletti tisztáson.

A turisztikai miniszter arrogan-ciája miatt megmagyarázhatatlanul sokáig tartott a terv agóniája, és megengedhetetlenül sok pénzébe került mind az államnak, mind pedig az
állampolgároknak. Ha azt a 41 milliárd lejt, amibe a "kísérlet" került, a segesvári vár felújítására fordították volna, elômozdíthatták volna a várhoz illô turizmust, és a helyi közösség érdekeit - olvasható a közleményben. Ennek kapcsán Smaranda Enache felvetette, hogy miért nem magántôkébôl tervezték az építkezést, továbbá kijelentette, hogy a külföldiek nem az álkastélyokra kíváncsiak, amikor Erdélyben restaurálni lehetne a meglévô örökséget.

A kérdésre, hogy mit ajánlanak és mit tesznek annak érdekében, hogy Segesvár turisztikai szempontból valóban fellendüljön, Smaranda Enache azt válaszolta, hogy abban az esetben, ha a helyi tanács hajlandó tárgyalni a ligával, amit eddig nem sikerült elérniük, akkor az e téren sikeres külföldiek tapasztalatainak ismertetésével, illetve jelentôs összegek idevonzásával tudnának segíteni abban, hogy Segesvár az erdélyi turizmus fôvárosává váljék.

*

A Pro Európa Liga tegnapi sajtótájékoztatóján az említett téma mellett ismertették a 2003-ra szóló terveket, s Haller István a büntetô törvénykönyv módosított tervezetének, a politikai pártok mûködésére vonatkozó törvénynek, valamint a civil szervezetekre és alapítványokra vonatkozó sürgôsségi rendelet módosítására megalkotott törvényjavaslatnak a jogsértô elôírásait vette számba.

Elhangzott, hogy pénteken Kolozsváron a Provincia Csoport nyilatkozatának nyilvánosságra hozatalára szervezett sajtótájékoztatón a régiókkal kapcsolatos véleményét fejti ki a liga.

Nem ismerek olyan józan gondolkodású személyt, aki komolyam számított volna arra, hogy a jelenlegi bukaresti hatalom, vagy akár a román parlamenti ellenzék bármely pártjának vezetôje egyetértsen az alkotmány elsô cikkelyének módosítására irányuló RMDSZ- javaslattal. Románia nemzetállam marad és punktum - hangzik az elnöki konzultációk után is az anakronisztikus válasz, s még az ennek ellentmondó nyilvánvaló tények sem tántorítanak el magukat felelôs politikusnak valló személyeket tévhitüktôl. A magyarság képviselôinek - még a teljes esélytelenség tudatában is - mégis kérniük kellett ennek a kitételnek az eltörlését, hisz az alkotmány eme cikkelyére hivatkozva (a bizonyos jogokat biztosító, ám alacsonyabb jogi besorolású törvények elôírásai dacára) puszta létünk is bármikor megkérdôjelezhetô.

Ha azonban ennek a vitának az eldöntésére a közeljövôben aligha számíthatunk, tényleges tétje lehet az elnöki konzultáció tárgyát képezô egyéb témáknak, s különösen a választási törvény módosítására vonatkozó elképzelések végsô formába öntésénél kell nagyon résen lennie érdekképviseletünknek. Az oly gyakran hangoztatott (az Egyesült Államokban és Franciaországban például régóta alkalmazott) uninominális választás bevezetése ugyanis katasztrofális következményekkel járna a magyarságra nézve. Való igaz, a név szerint, szavazókörzetenként megválasztott képviselô a szavazói által könnyebben beazonosítható és felelôsségre vonható, kötôdése erôsebb a választóihoz, ám ez azt is jelentené, hogy ott, ahol a magyarság nem tömbben él, szinte lehetetlen képviseletének biztosítása. Mi több, már az olyan jelentôs magyar lakossággal rendelkezô településeken, mint Marosvásárhely is, a szavazókörzetek határának "megfelelô" kijelölésével egész könnyen akadályozható meg magyar képviselô megválasztása.

Természetesen nem most találtuk fel a spanyolviaszt, az RMDSZ vezetôsége is nagyon jól tudja ezt, s ha nem is teljesen a listás választás megtartása mellett áll ki, legalább egy - Magyarországon kiválóan mûködô - vegyes rendszer bevezetését szorgalmazza, amely a töredékszavazatok megmentését lehetôvé teszi. Sok függ azonban attól, hogy miként sikerül kijátszania kártyáit. Érdekképviseletünk vezetôinek minden diplomáciai ügyességére szüksége van egy katasztrófa elhárításához. Talán nem véletlen ugyanis (mindenesetre nagyon nem szerencsés egybeesés), hogy a Cotroceni palotából évekig kitiltott Corneliu Vadim Tudor (most, hogy a NATO megnyitotta kapuit Románia elôtt, s az EU is konkrét belépési határidôvel kecsegtet) éppen erre a konzultációsorozatra ismét Iliescu elnök színe elé járulhatott, erôsödnek a magyarellenes provokációk (lásd a Wass Albert-szobrok, a Bernády-emlékplakett, vagy az újonnan lemázolt helységnévtáblák ügyét), s talán az sem jelentôségmentes, hogy éppen most vált hirtelen fontossá ez a változtatás, amikor az RMDSZ- kongresszus kapcsán a magyarság vezetôit az egymás elleni konfliktusok kötik le.

Ami pedig az utóbbira vonatkozik, való igaz az is, hogy amennyiben mégiscsak sikerül egyeseknek "fel- robbantani" az egységes RMDSZ-t, csupán az uninominális szavazás biztosíthat a jövôben magyar parlamenti képviseletet - néhány székelyföldi szavazókörzetben.

A nyugati megyékkel ellentétben Maros megyében egyetlen sertéspestises esetet sem jeleztek. Dr. Ioan Rusu, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója szerint még a betegség gyanúja sem merült fel. Ennek ellenére a szakember óvatosságra inti a gazdákat.

Maros megyében négy éve nem fordult elô sertéspestis sem háztáji gazdaságokban, sem farmokon, de még a vaddisznóállományban sem. Ennek egyrészt az az oka, hogy a megyében még rendszeresen végzik a sertéspestis elleni oltást. Viszont a nyugati megyékben a Mezôgazdasági Minisztérium Országos Ügynökségének határozata alapján felfüggesz-tették az oltásokat, lévén, hogy Romániának állategészségügyi vonatkozásban is fokozatosan fel kell zárkóznia az Európai Unió tagországaihoz, ahol már nem alkalmazzák ezt a módszert, hanem az általános megelôzésre helyezik a hangsúlyt. Az oltások beszüntetését azért kezdték a nyugati megyékkel, mert ott rég, 7-8 éve nem volt megbetegedés. Viszont 2002-ben felütötte a fejét a vírus és több fertôzéses gócpont alakult ki.

Mire kell odafigyelniük a háztáji és üzemi gazdáknak?

Az általános oltási kampány február- márciusban folyik, minden egyedet be kell oltatni. Az oltás ingyenes, a oltóanyagot és a munkadíjat a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság elszámolja a körzeti állatorvosoknak. Fontos, hogy a vásárokban ne vásároljanak olyan egyedeket, amelyekre az eladó gazda nem váltotta ki az állategészségügyi bizonyítványt.

Melyek a sertéspestis tünetei?

A betegség elsô tüneteként az emésztési, légzési zavar jelentkezik. Az állat nehezen lélegzik, vöröses, lilás foltok jelennek meg a has és a fül tájékán. Késôbb idegrendszeri zavarok is fellépnek, az állat nem tud lábra állni, fekvô állapotban kapálózik. A fertôzés után 7-10 napon belül elpusztul. Nagyon súlyos esetekben a halál egy- két napon belül is bekövetkezhet.

Jogszabályozás a mezôgazdaságban

A kormány az elmúlt év második felében, ez év elején a mezôgazdaságra vonatkozó valóságos rendeletzuhatagot tett közzé. Csegzi Gergelyt, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság mérnökét ezúttal három kormányrendelet gyakorlati alkalmazásáról kérdeztük Nyárád-gálfalva községben.

Rosszul idôzített rendeletek

Csegzi Gergely vélekedése szerint a mezôgazdasági összeírás meghirdetésével kezdôdött. Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy ezt az EU-hoz való felzárkózás tette szükségessé. Csakhogy nemsokára egy következô rendelet elôírta, hogy a földadó 2005-re tervezett életbe léptetését két évvel megrövidítik és így érvénybe lép ez évtôl. Az adókat még nem hajthatják be, hiszen az alkalmazási szabályokat nem közölték. A mezôgazdasági összeírás és a földadó bevezetésének egymás utáni közzététele után a gazdák többségében kialakult egy hamis felfogás: a nagyméretû leltározás az adók megállapítása miatt történik. Holott a mass mediában a mezôgazdasági minisztérium, a helyhatóság több alkalommal közölte, hogy az összeírás célja nem az adómegállapítás, hanem a vagyoni helyzet pontos felmérése. A gazdák közül sokan nem értették meg, hogy az adatokat csupán statisztikai nyilvántartásra használják fel, hogy azok bizalmasak, és ezen adatokat egy központi számítógépes adatbázisban fogják tárolni. Félô, hogy sokan, éppen az adózás miatt, nem a valós adatokat diktálták be.

Folyamatban az adatok összesítése

Nyárádgálfalva községben a nyolc számlálóbiztos, 2 szakirányító és egy fôcenzor, a hét faluban 1390 gazdaság vagyonát mérte fel. Az adatok részleges feldolgozása után már tudni, hogy a községben 303 gazdaságban tartanak szarvasmarhát, 254-ben juhot, és 590- ben sertést. Az állatállomány növekedést mutat. Az adatokból továbbá következtetni lehet arra is, hogy az állattenyésztôk többsége saját maga állítja elô a szükséges takarmányt, gabonát. Sikerül-e január 31-ig végezni az adatok összesítésével? Csegzi Gergely mérnök elmondta, hogy hosszabbított munkaidôben dolgoznak, és a jelek szerint e hónap végéig befejezik az adatok összesítését.

Miként történik az ingyenes mûtrágya igénylése?

A típusnyomtatványokkal rendelkeznek, ám még egyetlen kérést sem iktattak, ugyanis a falugyûléseken meghirdették, hogy az igényléseket február 1. után lehet beadni. A helyi gyakorlat bizonyította, hogy a zömében idôs, 70-80 éves - kisadorjáni, nagyadorjáni, bedei gazdák nem ismerik kellôképpen a román nyelvet. A helyi vezetés úgy döntött, hogy február 1-je után falvanként a gazdákat behívják a polgármesteri hivatalba, ahol a szakemberekkel együtt töltik ki a típuskérvényeket. Miután a gazdáktól átveszik a saját felelôsségük alapján kitöltött nyilatkozatokat, azokat ellenôrzik a gazdasági lajstromban.

Csegzi Gergely mérnök szerint az államilag támogatott mûtrágya kiosztása elôfeltételeinek teljesítését legkésôbb február 15-20-ig befejezik Nyárádgálfalva községben.

Február elsején lép életbe az új közlekedési szabályzat. A közúti közlekedésre vonatkozó 195-ös számú sürgôsségi kormányrendelet a 2002. december 28-i 958-as számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. Hogyan készültek fel a rendôrök az új KRESZ alkalmazására, mivel kell szembesülniük a gépkocsivezetôknek? - tettük fel a tegnap a kérdést Rus-Pop Nicolae rendôrfôbiztosnak, a Maros Megyei Rendôr-felügyelôség szóvivôjének.

- A kormány január 23-i ülésén elfogadta az új törvény alkalmazási szabályzatát, ám az azt közlô Hivatalos Közlöny az ország egyetlen rendôr-felügyelôségéhez sem érkezett meg sem elektronikus, sem nyomtatott formában, de még a közlekedési rendôrség honlapján sem olvasható egyelôre - tájékoztatott a rendôrfôbiztos. Hozzátette, egészen addig a pillanatig, míg az alkalmazási szabályzatot tartalmazó Közlöny meg nem jelenik, az új KRESZ nem alkalmazható. Feltételezések szerint azonban február 1-jéig megjelenik a Közlöny. Elmondta, a közlekedési rendôrök kezdetben elnézôbbek lesznek azokkal a jármûvezetôkkel szemben, akik könnyebb kihágásokat követnek el, valamint azokkal, akik olyan szabálysértést követnek el, amelyek eddig még nem szerepeltek a közlekedési szabályok között. Az ittasan vezetôkkel illetve tilosba behajtókkal szemben azonban továbbra is szigorúak, hajthatatlanok lesznek az egyenruhások.

A régi magyar igazságszolgáltatás máig megôrzött nyelvi emlékei szinte kivétel nélkül a büntetôjog körébôl valók. Ez a jelenség bôvebb fejtegetés nélkül is érthetô, hiszen a jogi életnek egyetlen ága sem lehetett olyan nagy hatással az egykorúak gondolkodására és képzeletére, mint a bûnügyekben való nyomozásnak, a kínvallatásnak szörnyûsége, a vétkesekre kirótt büntetések irgalmatlan volta. A nem javító, hanem megtorló célzatú büntetéseket jórészt a közönség szeme láttára hajtották végre, s így nyelvünk történetére való jelentôs befolyásukon nincs mit csodálkoznunk. de azért a régiség más irányú bírói gyakorlatának is maradt itt-ott némi nyoma.

Szvorényi József egyik értekezésében mint közmondást közli ezt a szólást: pecsétet küldtek rá: hatóság elé idézték. Feljegyzi a szólást Dugonics is: pecsétet vittek reá. Annak a régi, már Kálmán király törvényeiben elôforduló jogszokásnak az emlékével van dolgunk, hogy az alperest minden írás nélkül, pusztán az arra szolgáló pecsétnek a ráküldésével idézték törvény elé .

A büntetôjogi emlékek jó része a vallatás rémségeihez fûzôdik. A kínos kérdés kifejezésünkben ma már senki sem érzi a vádlott megfeszítésére, nyújtására, megcsigázására való emlékeztetést, pedig onnan indult útjára.

A kínzó vallatásnak egyik legelterjedtebb módja volt a csigázás. A vádlott kezét hátra kötötték, a zsinegbe horgot akasztottak, s a horog kötelét a mennyezetbe erôsített csigán át a padlón álló motollára csavarták. A motolla
forgatásával kifeszített zsineg a vádlottat a kezénél fogva a levegôbe emelte, a test súlya karját
a vállcsuklóban kifordította, s
ebben a borzasztó helyzetben kellett a bíró kérdéseire felelnie.
Ha nem akart vallani, akkor egyet-egyet csavartak a motollán, és az összekötözött lábára még kisebb-nagyobb nehezéket is akasztottak.

E vallató módnak Magyarországon való nagy divatját mutatják mindenekelôtt a történeti emlékek.
"A hóhér által fog csigáztatni; Tsigára fogják vonni; Nem vonnya nagyobb csigára az Eperjesi Hóhér az Hegyi- Tolvajokat.

A nyelvi emlékek meg különösen sokfélék. Így nagyon járatos szólása volt a régiségnek ez: csigán sem vallaná ki; ollyanokat mondat véle haragbúl, amiket tsigán sem vallaná ki artza-pirulás nélkül; Ne búsulj, Péter, híved leszek, tsigán sem mondok egyebet.

A csigáz, elcsigáz ige régtôl fogva a testi és lelki fárasztás, kínzás mindenféle ágának szokásos kifejezése. Pl. "Az ökrökön követ, meszet hordathatna, mindazáltal úgy, hogy el ne csigázná teljességgel ököt." Ma is azt mondjuk, hogy a fárasztó foglalkozás elcsigázza testünket, lelkünket, a rossz bánásmód, a kemény munka elcsigázza, agyoncsigázza a jószágot.

Magyar szempontból igen kedvezô elôrelépés történt kedden a kedvezménytörvényrôl készített Jürgens-jelentés végleges megszövegezése terén - jelentette be Tabajdi Csaba, az Európa Tanács strasbourgi parlamenti közgyûlésének ülésén részt vevô magyar küldöttség vezetôje.

Az MTI-nek adott tájékoztatásában az országgyûlési delegáció vezetôje beszámolt arról, hogy Hans Jürgens jelentéstevô és az érintett delegációk képviselôi között magyar kezdeményezésre egyeztetés zajlott le a nap folyamán. Ennek eredményeképpen lényeges módosítások kerültek be a közgyûlés jogi és emberi jogi bizottsága elé kerülô szövegváltozatba.

A közgyûlési bizottság döntött arról, hogy következô, csütörtöki tanácskozásán tûzi napirendre azt a jelentést, amelyet a holland képviselô az Európa Tanács felkérésére készített a kedvezménytörvényrôl. Az értékeléshez a magyar fél már elôzô nap 17 módosító indítványt terjesztett be.

A bizottsági ülés után egy szûkebb testület, a magyar, a román és a szlovák parlamenti delegáció képviselôi, a holland jelentéstevô és Eduard Lintner, az ET jogi és emberi jogi bizottságának elnöke egyetértésre jutottak a jelentés végleges szövegváltozatáról. Az eszmecsere során Jürgens kötelezettséget vállalt arra, hogy egy híján valamennyi magyar módosító indítványt belefoglalja az átdolgozott jelentésbe, amely így szinte teljes egészében elfogadhatóvá vált a magyar fél számára. Csütörtökön várható a szövegrôl végleges (bizottsági) szavazás.

Rendkívül fontos az a változtatás, amely a korábbi megfogalmazással szemben nem etnikai megközelítésûnek ítéli meg a kedvezménytörvényt, hanem tudomásul veszi , hogy az egyén szabad önazonosság-választására épül, azt tekinti magyarnak, aki annak vallja magát.

A jelentés új változatában elismeri, hogy Magyarországon kívül számos ET-tagállamnak van hasonló jogszabálya.

Az új tervezetben kifejezést nyer, hogy nemcsak Magyarországnak kell lépnie a kedvezménytörvény módosítása érdekében: a benyújtandó határozati javaslatban az Európa Tanács minden érintett kormányt érdemi tárgyalásra hív fel.

A szöveg egy pontosítás révén immár nem azt állapítja meg, hogy "a szomszédos országok" bírálták a kedvezménytörvényt, csak annyit szögez le, hogy "néhány érintett szomszédos ország" adott hangot ellenvetéseinek.

Magyar szempontból egyetlen olyan elem maradt a jelentésben, amely nem minôsül elfogadhatónak. Ez az a kitétel, amely szerint a magyar kultúrnemzet koncepció - a jelentéstevô értelmezésében - azt az érzést kelti, hogy Magyarország nem fogadja el a fennálló határokat. Ez - mint Tabajdi Csaba nyomatékosan leszögezte - egyáltalán nem felel meg a tényeknek.

Jürgens elfogadta viszont, hogy a határozati javaslatban szerepeljen: Magyarország szomszédai területi integritását számos két- és sokoldalú nemzetközi szerzôdésben, többek között magyar- román, magyar-szlovák alapszerzôdésekben garantálta - emelte ki Tabajdi Csaba.

A magyar küldöttségvezetô megjegyezte, hogy Jürgens tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta az eredeti megbízást. A holland jelentéstevônek a hasonló jellegû, létezô európai jogszabályokkal kellett volna egybevetnie a magyar kedvezménytörvényt, ô azonban mindezektôl függetlenül mondott véleményt a jogszabályról. A keddi bizottsági ülésen a résztvevôk ezzel idô hiányában nem kívántak foglalkozni.

RMDSZ-vezetôk az államfônél

Markó Béla szövetségi elnök szerdai sajtótájékoztatóján mindenekelôtt a Ion Iliescu államfôvel kedden folytatott tárgyalásokat vázolta. Elmondta, hogy az államelnök javaslatára három fô téma szerepelt a találkozó napirendjén: Romániának az Európai Unióba való csatlakozásával kapcsolatos kérdések, valamint az Alkotmány és a választási törvény módosításához fûzôdô javaslatok megvitatása.

Az Európai Integráció kapcsán a tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy a Románia számára megszabott csatlakozási feltételek teljesítése érdekében elengedhetetlen a politikai és civil szféra teljes körû összefogása. Nem csupán az államelnöknek, a kormánynak vagy a politikai pártoknak kell ennek érdekében cselekednie, szükség van az egész társadalom szolidaritására. Markó Béla elmondta azt is, hogy az államfô az integráció elôkészítéséhez szükséges dokumentumok kidolgozásával egy külön bizottságot szeretne létrehozni, amelynek munkálataiban valamennyi parlamenti párt, így az RMDSZ képviselôje is részt fog venni.

Az Alkotmány kérdésében nem sikerült konszenzusra jutni a nemzetállam fogalmát meghatározó 1. cikkely módosításában, valamint a nemzeti kisebbségeknek közösségekként való meghatározása kérdésében. Ion Iliescu egyetértett azonban a kisebbségek nyelvének az igazságszolgáltatásban való használatával, ebben az esetben azonban még várni kell az Alkotmánymódosító bizottság véleményére - nyilatkozta az RMDSZ elnöke.

A választási rendszer módosításával kapcsolatban Markó Béla hangsúlyozta, hogy az RMDSZ már 1992-ben felvetette az államelnök és a parlamenti választások különválasztásának gondolatát. Emellett a Szövetség képviselôi javasolják az önkormányzati választásoknak egy fordulóban való lebonyolítását, meggyôzôdésük ugyanis, hogy a polgármesternek már az elsô fordulóban, a szavazatok egyszerû többsége megszerzése eredményeként történô megválasztása kevésbé lenne idô- és energiaigényes.

Külföldiek romániai tartózkodása

Kétoldalú tárgyalásokat kezdett a magyar fél a román illetékesekkel azzal a céllal, hogy Magyarország mentesüljön a külföldiek romániai tartózkodását szabályozó, tavaly elfogadott új idegenrendészeti kormányrendelet hatálya alól.

A Külügyminisztérium szóvivôje az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében rámutat, hogy a román kormány az elmúlt év utolsó napjaiban új idegenrendészeti sürgôsségi kormányrendelettel szabályozta a külföldiek romániai tartózkodását.

Hozzáteszi: a kormányrendelet végrehajtási utasítását 2003. január 27-én tették közzé.

Tóth Tamás közlése szerint a megjelent jogszabályok - az üzleti célú tartós vízum kiadásának feltételeit szabályozó elôírásai - hátrányosan érintik a magyar kisbefektetôket.

Mint írja, a sürgôsségi kormányrendelet megjelenését követôen folytatott konzultáció alkalmával a román illetékesek arról biztosították Magyarország bukaresti nagykövetségét, hogy annak elôírásai a magyar befektetôkre nem fognak vonatkozni.

- A hét végén publikált végrehajtási utasítás alapján értesültünk arról, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben Magyarország nem került fel a rendelet hatálya alól mentesülô országok listájára - olvasható a szóvivô közleményében.

Hozzáteszi: a megjelent jogszabályok részletes tanulmányozása folyamatban van, az eddigi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a jogszabályok bizonyos pontjai ellentétesek az érvényben lévô nemzetközi elôírásokkal.

Tóth Tamás megjegyzi: a jogszabályok ellentmondanak a román fél részérôl az elmúlt idôszakban több ízben kifejezett, és miniszterelnöki szinten is megerôsített azon szándéknak, amely szerint mindkét fél kiemelt figyelmet fordít két ország közötti tôkekapcsolatok fejlesztésére, illetve az ehhez kapcsolódó feltételek javítására.

A szóvivô kitér arra, hogy a rendelet a vízumkiadás feltételéül szabja egyebek közt, hogy legalább 100 ezer euró értékû befektetés valósuljon meg, hogy helyi munkanélkülieket alkalmazzanak, hogy román alapanyagokat és beszállítókat vegyenek igénybe, illetve annak igazolását, hogy a befektetô saját országában is hasonló jellegû tevékenységet folytat.

Leáldozóban van az utcasarkon kéregetôk ideje, viszont feljövôben az interneteseké. A pénzszûkében szenvedôk egyre gyakrabban kunyerálnak a világhálón.

Az elsô kolduló oldalakat a Yahoo internetes portál hozta létre 1996-ban. Jelenleg 51 ilyen jellegû honlap mûködik a világhálón: a legtöbben hitelügyleteikhez keresnek adóstársat, vagy kórházi kezelésre gyûjtenek pénzt, de természetesen akadnak olyanok is, akik minden különösebb indok nélkül egyszerûen készpénzt kérnek az oldalakra látogatóktól.

Rich Schmidt marketing-szakember volt az internetes kéregetés egyik úttörôje. "Számomra az internet az alkotó anarchiát jelentette. Egyszerûen kíváncsi voltam arra, hogy mi történik akkor, ha az internetezôk közül minden századik ember küld nekem egy dollárt" - emlékszik vissza a kezdetekre Schmidt, akinek honlapjára (http://sendadollar.com) az elmúlt három év során összesen 4800 dollár érkezett. Mint a Reuters utalt rá, a férfinak két célja van: gazdag akar lenni, és szeretne bekerülni a CBS amerikai tévétársaság egyik igen népszerû éjszakai show-jába. Vannak persze különleges esetek is: az Internet Squeegee Guy címû honlapot (http://www.website1.com/squeegee/) üzemeltetô kéregetô néhány dollárért cserébe azt ígéri, hogy belülrôl megtisztítja az adakozók számítógépének monitorát. Ô legalább úgy tesz, mintha megdolgozna az adományokért, nem úgy, mint az ohiói Natalie, aki azért kér pénzt, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan tehetségnek, mint neki, dolgoznia kelljen, hiszen a sok munka tönkretenné a kezeit. Natalie-nak eddig 1473 dollárt sikerült begyûjtenie, de küldtek neki egy gyûrût, egy telefonkártyát, könyveket és néhány halálos fenyegetést is. (Hogy miben tehetséges, arra nem tért ki a Reuters.)

De vajon mi veszi rá az internetezôket az adományozásra? Schmidt szerint a legtöbb ember a kéregetôs honlapokat nézegetve azon mereng, miért nem neki jutott eszébe ez az ötlet és mintegy elismerô díjazásul küldi el a pénzt.

Akadnak azután becsületes koldusok is, afféle továbbadományozók. Karyn Bosnak 13 ezer dollár alamizsnát kapott, amivel sikerült rendeznie korábbi adósságát, ám mivel még akadnak, akik adnának neki, más internetkoldusokhoz irányítja ôket, például egy operaénekesi pályára vágyóhoz, aki nem tudja kifizetni az énekleckéket.

Újabb szín a zászlópiacon? Elektronikus posta hozta közlemény (?), értesítô (?) beharangozta: Erdélyi Polgári Mozgalom van kialakulóban. Hol lenne a magja? Mert aki nem fér internethez, nyomtatott formában kapja kézhez, csak találgatni tud, hol lehet a központ, kik az alapítók, miféle importárut kínálnak nekünk? A közlemény semmit nem árul el, a megszokott módszer kéznél van: jótékony névtelenségbe burkolózik. Sebaj, annál többet mond el a tartalom...

Ha felületes vagyok, akkor szép és hangzatos szöveg lengi be nyugodtabb perceimet, kokárdás a hangulatom. De ha komoly érdeklôdés izgalmával szótagolom a sorokat, valahol lógva marad kedvem. Mirôl van szó?

Nagyvonalakban a polgári értékek felkarolásáról. Nyíltabban: Erdélyben (is) polgári körök szervezôdnek. Nincs is semmi baj, demokratikus országban lehet szervezôdni, az elgondolások mellett szólhatnak érvek. Aztán választani lehet. Politikai csoportot lehet választani, változtatni, nemzetet nem. Ebbôl a szempontból nyilván nagy a felelôsség. Modern idôk normái szerint való, ha egy politikai csoport a nemzet részének tartja magát, és nem állítja azt, hogy a nemzet a politikai csoport alárendeltje. A nemzethez való kötôdés nem elhatározás kérdése, nem jön létre csak úgy magától. Ehhez hosszú, intenzív szocializáció szükséges. De ne menjünk a dolgok elébe.

Írják a szövegezôk: "A pénzzel együtt a magyar társadalmunknak inflálódott az egészséges, a jövôbe mutató közgondolkodáshoz oly szükséges polgári értékrendbe és intézményekbe vetett hite is. Leértékelôdtek olyan fogalmak, mint a tudás, munka, kultúra, magántulajdon, közösségi szellem, család, gyermekáldás, demokrácia." Nem vitás, mindebben deficitünk van, ráadásul az ilyesmirôl sosem lehet tudni, mennyi az elég(séges). További bökkenô: a sorolt dolgok hiányában, ami összességében a konzervatív polgári értékrend lényegét-gerincét kívánja jelenteni, hogy áll össze az új polgári értékrend? Ne mondják nekem, hogy történelemkönyvekbôl tanulható lecke: gyorstalpalóval polgárok leszünk. A helyzet az, hogy a második világháború befejezése után a polgárság mint olyan megszûnt létezni, az is lehet, még korábban. Mi történt az értékeivel? Tanulmánykötetek szólhatnának róla, akár ellentmondásosan is, a modernizáció utcáit meg zsákutcáit - régi lámpaként - valamelyest bevilágítva. Tehát bonyolultabb a dolog, mintsem néhány hangzatos mondattal elintézhetnénk. Afféle polgári kontinuitásról egyértelmûen nem beszélhetünk, a gyökér ma már igen mélyen van, felhozni, a társadalomban szétágaztatni nem könnyû. Nem könnyû, mert nem világos, mit takar a fogalom. Elméletek vannak és szép megfogalmazások, de valaki meri azt állítani, hogy folyamatosan polgári életet élt és a jövô letéteményeseként modellt állhat a polgári értékrendet megélni kívánóknak. Magyarnak születtem, magyarul beszélek kedvemre, magyarul tudom a legfinomabb megkülönböztetéseket kifejezni, ezért a hovatartozásaim értékrendjében a hovatartozás, a nemzet az elsô szempont. Lehetek konzervatív vagy baloldali, de magyar baloldali vagy magyar konzervatív vagyok. Ez természetes, nem szükséges folyton a nemzet fogalmához menekülnöm, nem tömjénfüst ugyanis, mi több, vérszemre kapva, kisajátítanom úgy, hogy ahhoz mondjuk szociáldemokrata, netán liberális eszmeiségû hozzá ne férjen - pusztán ideológiai okokból. De hát a kaotikus, átalakuló társadalmakban könnyen megesik, hogy az identitászavarok miatt valaki egy politikai vagy egyéb csoportbéli tagságát helyezi a legelsô helyre, és minden más kötôdését e mögé sorolja. Azt hiszem, nem kell, nem lehet bizonygatni, miszerint az ifjabb nemzedékek új keletû jobboldali, tehát polgári kiállása igenis tudatos, mi több, átgondolt világnézeti-politikai választás. Kérdezzük csak meg - mondjuk egyetemistáktól -, mit takar a vonzódás a magyar tradíciókhoz, mi az a bizonyos összefogó eszme, milyen a nemzeti gondolkodás Erdélyben, továbbá hogyan fogalmaznák meg a büszkeséget és az önazonosságot, mi a szabadosság átka, amit egyesek szerint a liberalizmus hoz magával, ami ellen küzdeni kell nyilván...

Ha keresztény vagyok és kereszténydemokrata értékeket vallok, az automatikusan nem azt jelenti, hogy kivetem a nemzet testébôl a másként gondolkodókat, vagy a magam képére uniformizálom a közgondolkodást!

Azt mondja a kezdeményezô polgári kör, hogy "bármilyen heroikus küzdelemmel szegélyezett 13 év áll mögöttünk, be kell lássuk, hogy a polgári értékek feladása zsákutcába vitte közösségünk." Nem értem, miféle polgári értéket adtunk föl? Értelmezésem szerint nem adhattuk föl azt, amibe még bele sem kezdtünk.

Nem tudom, arról van-e szó, amikor azt mondják: "intézés helyett önépítkezni kell", hogy nekünk, magyaroknak az utóbbi években kellett rádöbbennünk, hogy kibogozhatatlanul összezavarodott a nyelvünk, s ez a zavarodottság különösen a közéletben okoz bonyodalmakat. Politikai szókészletünk nem az eszmecsere, nem a közlés, hanem a félrevezetés eszköztára és a félreértések forrása lett. Ha azt mondom, nemzeti, lehet, így lesz kódolva: nacionalista. Ha azt halljuk: keresztény, némelyekben így lesz lefordítva: antiszemita. A félreértés, a félrehallás mechanizmusa persze oda-vissza mûködik. Aki pedig liberálisnak vallja magát, kozmopolitának minôsül. A modernizáció fogalma sokaknak globalizáló gyarmatosítást jelent, míg a baloldali gyakran a bolsevik szinonimájaként jelentkezik. Így a cselekvés is nyelvi leleményünknek köszönhetôen néhol (ahol kell!) pejoratív élet kap. Szóval: hol van itt intézés? Vagy úgy gondolják, attól megy a sorsunk jól, esetleg jobban, ha x vagy z képviselô, szenátor fogja magát és beállít a kormányhoz, visz magával egy liter szilágyságit és sebtében elintéz egy magyar egyetemet? Ne legyünk naivak! Sokszor elmarasztalták a "kis lépések taktikáját", most meg önépítkezésrôl beszélnek. Mi hát az önépítkezés? Nem tudom meg.

Olvasom aztán, a Polgári Mozgalomnak nem lesz vezetôje! A keresztény tanítás pedig minden nyáj elején pásztort lát szívesen. Ezt a kitételt, azt hiszem, jobb nem kommentálni.

Azt gondolom, az aggálytalanul hamis eszmeiségnek a tudatos vállalásához és terjesztéséhez nem társul felelôsség. Ha az európai felvilágosodással, a szellem progressziójával, a toleráns demokrácia eszményében a polgári forradalmak edzett jelszava volt a Szabadság, Testvériség, Egyenlôség, akkor el kell fogadni, hogy nem csak - az egyelôre pontosan nem tudni hol létezô - polgári értékek lehetnek az élet hordozói. Nem kell erôltetetten, lózungok mögé bújva újravarázsolni. Ha útja van és létjogosultsága, egyszer a felszínre jön. Addig jó lesz nekünk a klasszikus értelemben vett európai értékrendszer is.

Amin tehát fönnakadok a polgári körök igyekezetét figyelve, az a szándékok ellentmondásossága. Elégtelennek érzem a nemes általánosságokat. A cél bizonytalan körvonalú, a "mozgalom" is egyelôre úgy fest, hogy kezdeményezôi inkább valami ellen állnak össze, mintsem valamiért. Így azonban túl laza szövésû.

A romániai és magyarországi vezetô politikusok jelenlétének köszönhetôen óriási a sajtó érdeklôdése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség pénteken kezdôdô VII. kongresszusa iránt.

Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar kormányfô is elfogadta az RMDSZ meghívását, így a kongresszust megelôzôen román-magyar kormányfôi találkozó színhelye is lesz Szatmárnémeti.

A kongresszus ad alkalmat arra is, hogy a kormányon lévô román Szociáldemokrata Párt és a Magyar Szocialista Párt együttmûködési megállapodását a két pártelnök - Adrian Nastase és Kovács László magyar külügyminiszter - aláírja.

A román miniszterelnököt kormányának több tagja, így a belügyminiszter mellett a védelmi, a közigazgatási és a tájékoztatási miniszter is elkíséri Szatmárnémetibe.

A magyarországi parlamenti pártokat Kovács László MSZP-elnök, Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alelnöke, valamint Eörsi Mátyás, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivôje képviseli majd.

A helyi szervezôknek a vártnál jóval több, 180-200 újságíró jelenlétével kell számolniuk. A szatmárnémeti Friss Újság szerint impozáns lesz a magyarországi közszolgálati televíziók felvonulása a kongresszuson: a Duna Televízió 30-40 személyes stábbal érkezik, de hasonló számú munkatársát küldi a Magyar Televízió is.

Kabai István, a Szatmár megyei RMDSZ ügyvezetôje közölte, hogy már 730 szálláshelyet foglaltak le a meghívottak és az újságírók, de amennyiben az elôre tervezettnél több szálláshelyre lenne szükség, a szervezôk készek újabb bentlakási szálláshelyeket bocsátani a vendégek rendelkezésére.

Nagy érdeklôdéssel, ám annál nagyobb meglepôdéssel olvastam lapjuk január 28-i számában megjelent, a Maros megyei Polgári Mozgalom megalakításáról szóló tudósítást. A politikailag is globalizálódó világunkban már nem meglepô, hogy Erdélyben is vannak olyanok, akik minden habozás és kritikai szemlélet nélkül készek meghonosítani a polgárinak nevezett mozgalmat. Ami nem baj, hiszen a civil szervezôdések korát éljük.

Ami számomra ennél furcsább, az az, hogy az újonnan megalakult mozgalom hangadói egytôl egyig egykoron a Maros megyei magyarság politikai, közösségi érdekvédelmét ellátó RMDSZ vezetô tisztségviselôi voltak. Különösnek találom a neveket olvasva, hogy miért nem éltek lehetôségeikkel akkor, amikor tisztségeik folytán, erejük és befolyásuk is lehetett arra, amire vállalkoztak. Ha alaposabban utánanézünk ugyanis annak, hogy kik azok, akik most a polgári mozgalmak nevében bírálják az RMDSZ- t, akkor ezeket a bírálatokat akár töredelmes önkritikának is tekinthetnénk. Az alábbi felsorolásból ugyanis egyértelmûen kitûnik, hogy az RMDSZ-ben betöltött magas és felelôsségteljes tisztségeik révén éveken át minden lehetôségük megvolt és van most is arra, hogy személyes értesüléseik szerint "beteg" erdélyi magyar társadalmunk súlyos bajait orvosolják.

No, de lássuk, kik az állítólagos kiszorítottak: Tôkés András - Maros megyei fôtanfelügyelô-helyettes (lemondott), aki egyébként öt évig az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnöke és 4 évig a me-gyei RMDSZ egyik legfelsôbb testülete, a Területi Egyeztetô Tanács volt elnöke, több mint 10 évig az RMDSZ megyei tanácsosa, valamint a Romániai Magyar Pedagógus- szövetség elnöke. Tôkés András háromszor jelöltette magát a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöki tisztségére, két alkalommal visszalépett (legutóbb Kincses Elôd javára); Fodor Imre - az RMDSZ Maros megyei tanácsosa, késôbb Marosvásárhely polgármestere, jelenleg az RMDSZ által támogatott alpolgármester, a Területi Képviselôk Tanácsának (TKT), illetve a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) tagja; Kolcsár Sándor - a TKT tagja volt, az RMDSZ elnökségi és választmányi tag, két évig az RMDSZ megyei szervezetének elnöke; Kiss István - a Maros megyei RMDSZ körzeti elnöke, a szervezet ügyvezetô elnöke, volt TKT-tag, szervezési alelnök, a Tulipán Kft. igazgatója, pontosabban utolsó igazgatója, mivel ebben az idôben bukott meg a Tulipán Kft. Kiss István emellett a 2000-es helyhatósá-gi választások során a Maros megyei RMDSZ-szervezet kampánystábjának "oszlopos" tagja volt; Fülöp G. Dénes - a Maros megyei RMDSZ elnökségének és választmányának volt tagja; Szekeres Erzsébet - jelenleg az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanácsának tagja, a Maros megyei RMDSZ-szervezet volt alelnöke; Ráduly Levente - a Maros megyei RMDSZ-szervezet volt alelnöke, az RMDSZ által javasolt városi tanácsos; Kovács Júlia - Maros megyei szaktanfelügyelô, az RMDSZ városi tanácsosa; Gál Márton - a Marosvásárhelyi RMDSZ- szervezet 5-ös körzetének volt elnöke, több évig választmányi tag, TKT-tag, utána pedig a városi körzetek elnökeit tömörítô Konzultatív Tanács (EKT) elnöke; Mátyás Zoltán - a Maros megyei RMDSZ volt választmányi tagja, volt TKT-tag, jelenleg a Területi Egyeztetô Tanács tagja. Csíki Sándor - a nyárádszeredai RMDSZ volt elnöke; Márton János - megyei tanácsos, a megyei szervezet vezetôségi tagja volt. És még sorolhatnám.

A fentiek alapján csupán oszthatom a Népújság tudósítójának azon véleményét, miszerint nem tudni, ki és mi akadályozhatta meg ezeket a személyeket abban, hogy fontos tisztségeik, az RMDSZ-ben kifejtett tevékenységük révén megvalósíthassák a fórumon ismertetett nemzetmentô célkitûzéseiket. De én ennél tovább mennék: már csak a Polgári Mozgalom hiteléért, az erdélyi magyarság sorsa feletti aggodalmaskodás mellett az említetteknek legalábbis illene beszámolni a közösségükért végzett eddigi munkájukról is.

A máramarosszigeti, az aradi, a maroshévízi, illetve a marosvásárhelyi (Bolyai) magyar tannyelvû középiskolák után megoldódik a brassói Áprily Lajos nevét viselô középiskola helyzete is - tájékoztatta tegnap szerkesztôségünket Borbély László képviselô.

Az elmúlt héten történt egyezség értelmében Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter személyesen ment el Brassóba, ahol tárgyalásokat folytatott a prefektúra, a megyei tanács és a tanfelügyelôség képviselôivel. A tanácskozások nyomán meg is született a döntés, hogy a világbanki támogatással felújított épületbe februártól az Áprily Lajos Gimnázium költözik vissza.

Ezzel remélhetôleg véget ér az a huzavona, ami még 1990-ben kezdôdött, amikor a tanügyminisztérium jóváhagyásával egyezség született, hogy a hatos számú iskolában, illetve az Unirea líceumban tanuló magyar osztályok átköltöznek a 6-os számú iskola, azaz az egykori Római Katolikus Fôgimnázium épületébe, a román osztályok pedig mindkét iskolából az Unireában fognak tanulni. A magyar osztályok át is költöztek, s megalakult a magyar tannyelvû Áprily Lajos Gimnázium, a 6-os iskola román tagozata viszont nem tartotta be az egyezséget, és továbbra is maradt egészen addig, amíg az épület világbanki segítséggel történô felújítása elkezdôdött. Ennek befejeztével parázslott fel újra a vita, hogy ki költözzön vissza a volt katolikus gimnázium épületébe. Mivel a tavaly megkötött protokollum értelmében mind a pénz, mind a jóváhagyások adottak voltak, hogy a 6-os iskola számára új épület készüljön, a miniszter asszony brassói látogatása során azt is megerôsítették, hogy a szóban forgó osztályok a jelenlegi helyükön (azaz ahova ideiglenesen kiköltöztették ôket) maradnak, és iskolakezdéskor vehetik birtokukba a szeptemberre elkészülô új épületet.

Bombariadó miatt kellett megszakítsa a Kolozsvári Állami Magyar Operában telt ház elôtt tartott kedd esti elôadását a marosvásárhelyi Gruppenhecc társulat. Miután a közönség és a színészek kénytelenek voltak elhagyni a termet, a rendôrség és tûzszerészek vették át a terepet. Keresô akciójuk nyomán azonban kiderült, hogy a bombariadó kacsa volt.

Valaki ilyen módon szórakozott a társulat és a közönség számlájára, avagy szándékos rosszindulat mûködött a kabaré forgatókönyvét átíró bejelentés hátterében? - tettük fel a kérdést Nagy István színmûvésznek, a Gruppenhecc társulat vezetôjének, akit ugyanakkor arra is kértünk, hogy részletezze a történteket.

- Biztos, hogy nem csupán tréfa volt, és a szándék kifejezetten ellenünk irányult, hisz a kolozsvári magyar opera is telt ház elôtt játszik, és soha ilyesmi nem történt meg az elôadások alatt.

Egyébként nyolc óra elôtt tíz perccel érkeztek a rendôrök, mondván, hogy bejelentést kaptak, miszerint a nézôtéren elrejtett bomba nyolc óra után tíz perccel robban. A kollégák éppen egy jelenet közepén tartottak, s én arra számítottam, hátha véget ér a jelenet és elkezdôdhet a szünet. De, mivel telt az idô, kénytelen voltam bejelenteni a bombariadót. A közönség kezdetben azt hitte, hogy ez is a kabaréhoz tartozik, nevettek, tapsoltak egyesek, s a kollégák is azt hitték, hogy jópofáskodom. Aztán sikerült megértetni, hogy valóságos felszólításról van szó, s a közönség rendben távozott a terembôl és az épületbôl. Ezalatt a rendôrség elterelte a forgalmat az opera elôl, és aki ott parkolt, máshova kellett vinnie a jármûvét. Az átvizsgálás, amit a tûzszerészek betanított kutyák kíséretében végeztek, körülbelül fél órát tartott. Nem tudom, ennyi idô alatt hogy tudták átkutatni a színházat, amelynek annyi zegzuga van.

Amikor engedélyt adtak, a közönség visszatért (nagyon kevesen mentek haza), és folytathattuk az elôadást. Mivel a roma jelenet közepén szakítottuk meg a kabarét, lehetett apropózni, hogy a Párizsban élô roma kisebbség állt bosszút, avagy Funar polgármester haragudott meg, hogy leuraztuk. Aztán viccelôdhettünk azon is, hogy netalán a kolozsvári magyar színház irigyelte meg, hogy ilyen nagy közönség gyûlt össze az elôadásra, valamint a nagy kihagyáson is, hogy egy ilyen fordulat nem a szövegkönyvírónak jutott eszébe. A közönség "vette a lapot", és végül óriási sikerünk volt, meg is jegyeztem, hogy jelek szerint "bom-ba" kell ahhoz, hogy a hazai magyarság összetartson.

A kényszerszünetben, mivel Frunda György szenátorral nem sikerült beszélni, felhívtam Takács Csabát, aki értesítette a belügyminisztert, ô megígérte, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiderítsék, ki volt a telefonáló - válaszolta kérdésünkre Nagy István.

Napjainkban az óvodai nevelési folyamatban új helyzet állt elô. Két szintéren folyik ugyan a gyermekek nevelése, még mindig elsôdleges szerepet tulajdonítunk a családnak, de egyre nagyobb a jelentôsége az intézményes nevelésnek.

Ezért nyilvánvaló az a tendencia, hogy a törôdô, gyerekeikre odafigyelô családok fokozott elvárásokat támasztanak az óvoda intézményével szemben.

A család gondoskodása gyakran az óvodai nevelés fokozott ellenôrzésében mutatkozik. A szülô látni, követni kívánja, hogy az óvónôtôl megkapja-e a gyermek a maximális törôdést, melyet ô szülôként nem tud megadni.

Ezért keressük mi, óvónôk a járható utat: hogyan lehet igazi, régi értelemben vett családias légkört teremteni az óvodában.

A szülôk részérôl pedig a fokozott ellenôrzés helyett együttmûködést remélünk.

Célunk "behozni" a szülôket az óvodába. Olyan tevékenységi formákat tervezünk, amelyekre szívesen eljönnek a szülôk, nagyszülôk, testvérek. A közös élmény, az együtt töltött idô, a közös gondok közelebb hozzák érzelmileg is a szülôket gyerekeikhez és az óvónôkhöz egyaránt. Így alakulhat ki lassan az elfogadás, a megértés, az együttérzés mindkét oldalon.

A jövôben szeretnénk intenzívebbé tenni a szülôkkel a gyermekek megismerését szolgáló személyes beszélgetéseket.

Ez különösen a szocializációs zavarok esetében alkalmas, amikor már az óvodás korosztálynál is szükséges a magatartásrendezés. Elbeszélgetve, bemutatva a gyermeket különbözô tevékenységekben, tanácsot adhatunk az együtt nevelésben.

Gyakran elôfordul, hogy a hároméves, óvodába kerülô kisgyermek gátak nélkül nevelôdik a családban. A szülô tudja, hogy veréssel nem lehet korlátokat állítani, de nem talál helyette ésszerû megoldást. Kényelmesebb a "ráhagyó", a gyermeket mindenben követô magatartás. Az így szoktatott gyermek óvodai élete gyakran tele van önhibáján kívüli konfliktusokkal, mert nem ismeri az egyeztetés stratégiáját.

Ha a szülôk bizalmasak, az óvónô szakértô segítségét elfogadják, közösen kidolgozhatjuk az "otthoni stratégiákat" is.

Kedves szülôk, tapasztalatom szerint a mai rohanó világban a felnôttek és a gyerekek közül is sokan éhezik a szeretetet.

Dorothy Law Holtz szerint: "A szeretetet tanuljuk. Ha a gyermekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világban." Tanuljuk meg együtt szeretni a gyermekeinket.

Ha megnyertük az önök bizalmát, várjuk az ön kisgyerekét is óvodás csoportunkba.

Sokáig töprengtem, mit is írjak csütörtökre, hiszen csak úgy bugyognak a témák-toposzok ön- és közéletünkben. Hálás, ámbátor nagyon is sokak által felkeresett lenne a közelgô szatmári kongresszus, amelyet valószínûleg nem fog követni egy újabb szatmári béke. Örökké zöldellô ügynek látszik a státus kedvezménye, meg az, hogy ki mit mond róla Európa- szerte, s miként fog a magyar kormány ebben az ügyben úgy lépni, hogy ne hívja ki fûnek és fának rosszallását, a velencei tükrök és trükkök fejcsóváját.

Végül is marad a városháza ügye, akarom mondani a megyei önkormányzat palotája és P. D. afférja. Ezalatt nem valamely pártot kell értenünk, hanem egy megyei szenátort, akinek táblitisze van. Korábban a kontramagyar vírus által megtámadott egyének tünetegyüttesében könnyûszerrel felfedezhette még egy elsôéves orvostanhallgató is a városnévtábla-szaggatás és mázolás ingerét, szümptómáit. Ezt nagy nehezen sikerült megfékezni. Nem ismerjük az orvosszer nevét, de talán azt kellene beadni P. D.-nek ezúttal is. Persze mi ezekben a betegségekben csak empíriásan tájékozódtunk, vannak a betegségnek szakemberei, mentôsök, epidemiológusok. (Igaz, ôk per pillanat Szatmárra készülnek.)

Mint tudomásunkra esett, nem csupán táblát szaggatnak - emléktáblát, Bernády-plakettet, nemzeti eksztázy-tablettát nyeldesnek -, hanem újabban táblákat is faragnak. Nagy önszorgalommal ülnek kis mûhelyekben, ahol történelmet, álmot, haragot és gyûlölséget faragnak, fúrnak, csiszolnak és balladákat gyártanak. A tízezer római legény és leány megkínzásáról. Ôket, mint a balladai homály is sejtetni engedi, éppen a Városháza pincéjében kínozták meg és halálra.

Mondanom sem kell, az inkvizítor, a marosvásárhelyi Torquemada éppen a nagynevû polgármester Bernády volt, a vasszögekkel kínzók pedig tejellenôröknek álcázták magukat. Ôk voltak azok, akik anno december P. D. felmenôjét is jogaiban korlátozták, szabotálták. Hiszen 1918 elôtt még a tejnek is nemzetisége volt, az elnyomás a tehenészeti termékekre is kiterjedt.

Hogy most mitôl tart P. D.? Mi váltotta ki haragját a visszahelyezett tábla felôl? Egyfelôl nemsokára véget ér a parlamenti szünet és valami bravúrral kell kezdeni az esztendôt, ui. roppant egyhangúak a román és magyar lakosság napjai. Nem a közüzemi díjak elviselhetetlensége fodrozza a kedélyeket.

Másfelôl viszont - szubjektív, empíriás megsejtésünk szerint, szigorúan magánvélekedésként veendô - feltételezzük, hogy hírt kapott: Bernády szelleme visszatér a közeljövôben a közéletbe. (Miként a kelták is tartották, azért kell a kôszál obeliszk, hogy a lélek ki- s bejárhasson rajta a testbôl.) Na, mármost az idôk szavát az unoka is megértette. Tejet az utolsó kis tehénke is ád, ám ô attól tart, hogy a hazajáró Bernády-lélek és eremdész cinkosai éppen a benzin eladását, a P. D. kútjait fogják bojkottálni.

Márpedig mi egy polgári Nagyromantikus országot építünk, ahol a szabadkereskedelemnek gátja nem lehet.

Az én cégem ideális: gondold meg, ott voltaképpen nem is kell dolgoznod. Ugorni kell. Reggel bemész, mondjuk, fél kilenckor, de ez se muszáj, ha valami közbejön, csak leszólsz az ügyi csajnak, hogy izé. Picinyke hézag, majd érkezem. És majd' érkezel. Esetleg ott is vagy, és külön jön neked a kávé (cafesinho), a telefonüzenetek sokasága, amelyekre nem is kell válaszolnod, csak utasítod a lányt, és az majd megfogalmazza a szószt. És jön a masszôr tíz óra körül, megdögönyöz, mintha öt görög öt törököt örökös örömök között, és jön a tenyérjós lédi, megmondja, mit tégy aznap: semmit. Az a legjobb napod, ha semmit sem csinálsz, hagyod az idôt folyni a maga mentére. Jönnek ilyen-olyan folyamodók, kéregetôk, pofázók és követelôk - mit sem törôdsz velük. Nem üzlet az üzlet, ha csórók csinálják. Ha te csinálod, az más. Dél tájban kapod a jelzéseket a jobb bizniszekre, odafigyelsz. Kötsz egészséges kompromisszumokat. Léted már semmitôl sem függ, mert a kamatokkal jól sáfárkodtál, a sáfárokat jól elláttad kamatokkal.

Van egy kis gyanú azért. Hogy miért perceg a fában a szú? Miért fehér a hó? Miért csókolják a keresztet a muzulmánok? Miért hangzik el annyi hazugság az újságokban? Miért nincs pénz a boldogságra?

Satöbbi. Vannak hülyeségek. Nem is sejted, ki fúrja cégedet. Honnan jön a sok sav. Vannak sajgó széplelkek, akik csapást csapásra halmozva tesznek tönkre.

- Áh, de ez nem az én esetem, mondja Huba. (Ô az, akinek mondta volt Árpád apánk, tudod, azt a dolgot a ...szameggel!) Vereckénél adyskodunk. Lépünk havat, az unalom nagy veszély. Ezek az én tétova gondolataim, miközben gyúrnak, dögönyöznek, vakarják a tökömet.

Gondolod, hogy többre jutsz, ha román vagy?

Mert lásd csak, a helyi rádióban is van egy magyar mûsor, agro-meditáció, azt hinnéd, hogy megmerevedik a paraszt, és miközben hômérôn lesi, menyire hûl biznisze, magában meditál: szeretem, ha szeretnek, mert ebbôl a mûsorból tudom meg, hogy a hím állat késôbb jön a világra. Csókoltat a Viagra.

Az unalom erkölcstelen és életellenes. Tégy szerintem. Légy "patron". Akkor minden baj a tiéd, meg a boldogságok halmaza is. Ha nem lehetsz tulajdonos, legjobb, ha elmész a fenébe. Most, a farsangon jól jön az ilyen menés, találj magadnak gömbvillámokat. A gömbvillám japán neve: hitotama.

Vigyázz azonban. Úriember nem vállalkozik olyasmire, amihez nem ért.

Te mihez értesz?

Marosvásárhely aránylag kevés régi patinás épülettel rendelkezik, de ami van, az sajátos jelleget kölcsönöz e maros menti településnek. A városunkba érkezô idegenek, turisták elsôsorban az óvárost és környékét látogatják, az itt lévô épületeket és mûemlékeket szemlélik és nem a panelházakat vagy az utóbbi idôben épült kacsalábon forgó palotákat.

Mielôtt a turistaidény beindulna, sétára hívom a lap olvasóit és az illetékeseket, hogy számba vegyük a városközpont épületeinek állapotát az eddigi restaurációk alapján.

A polgármesteri hivatal városrendészeti osztályára nagy felelôsség hárult és hárul, mikor egy-egy régi épület felújítására engedélyt ad ki. Megállapíthatjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében a hivatal a helyzet magaslatán állt, hisz nekik köszönhetjük, hogy eredetiben visszaállították az Iparos Tanoncotthont (a Iuliu Maniu utcában), a Vármegyeházát (ma polgármesteri hivatal épülete), a Nyugdíjpalotát (Enescu utca), a Kereskedelmi Bank épületét, az Apollót, a Lábasházat, az ortodox katedrálist s a Keresztelô Szent János plébániatemplom körüli épületkomplexumot (a Rózsák terén), a Bornemissza- és a Haller-házat (a Sáros - Târgului utcában), a Kendeffy-házat és a törvényszék épületét (az óvárosban).

Sajnos, a felújított épületek egy részénél nem voltak ennyire következetesek. Így az 1995-1998-as felújításakor a Városháza (ma prefektúra) épületének homlokzatára és az elôcsarnokba nem helyezték vissza a kerámiadíszítéseket, ablakfestményeket és az építéssel kapcsolatos táblákat, amit 1962-ben a pártvezetôk önkényesen leszedettek és eltüntettek.

A Rózsák terén a volt rendôrségi épületre se helyezték vissza az 1959-ben leszedett épületdísze-
ket, de nem építették vissza a Dózsa György utcában a volt Hangya
központ és a 2-es Általános Iskola oromfalait se, ami nélkül csonka az épület.

Hasonlóan jártak el a volt Európa Szálló és Kávéház (Posta utca 2. szám) felújításakor, melyet az utóbbi években kétszer is átalakítottak anélkül, hogy kötelezték volna a tulajdonosokat, a bérlôket az épületek külsejének a visszaállítására, pedig erre a helyi sajtóban többször felhívta az illetékesek figyelmét Keresztes Gyula építész.

Felújítást nyert 2002-ben a Kereskedelmi és Iparkamara épülete is (Városháza utca), de ott sem vették figyelembe az épület tervezôjének, Thoroczkai Wigand Edének eredeti elgondolását - a falakat kékre festették.

Hasonló hibát követtek el a Rózsák tere 36- 40. szám alatti panelház festésekor. Az ordító sárga szín helyett olyant kellett volna javasolniuk, ami a fôtér többi épületéhez hasonló, nem kihívó és beleillik a történelmi városrész miliôjébe.

A városrendészeti hivatal feladata, hogy egy átgondolt tanulmányt készítsen a fôtér és környéke házainak külsô festésére, és kötelezze a tulajdonosokat azok betartására.

Átalakításoknak vagyunk tanúi a Papp-palota esetében is. A városrendészeti hivatal feladata, hogy ez a patinás épület megtartsa eredeti stílusát. Én szkeptikusan nézek a felújítás elé, annál is inkább, mert olyan újságcikket olvastam, ahol az építôk magabiztosan kijelentették, hogy nyugodtan végezhetnek bármilyen átalakítást, mert nem mûemlék épületrôl van szó. Nem szeretném, hogy az átalakításról csak utólag vegyünk tudomást, mint az Európa Szálló, a Maros vendéglô vagy az Avram Iancu utca elején felépített, a környezetbe nem illô házak esetében, ahol kész tények elé állították a városvezetést és a mûemlékvédôket.

Sétánkat és elmélkedéseimet itt megszakítom, az illetékesekre bízom, hogy az óváros és környéke épületeire és arra a kincsre, amit elôdeinktôl örököltünk, vigyázzanak.

Emlékezni a múltbeli történésekre, eseményekre emberi tulajdonság. Az erdélyi magyar történeti múltat, vagy akárcsak városunk egy- egy határkövet képezô eseményeit, történéseit számon tartani, arról megemlékezni éppenséggel erény, sôt kötelesség. Különösen napjainkban, amikor az erdélyi magyarság számbeli megcsappanásának vészjósló körülményei közt erôsebb, fennmaradásra, itthonmaradásra ösztönzô erôfeszítésre, munkálkodásra, nemzettudatra van szükségünk. Manapság, amikor nem vérzivataros történések, csaták alakítják sorsunkat, és jórészt önként, nagyobb nyugdíjat vagy bért remélve, hajszolva, saját elhatározásunkból hagyjuk el mostohává zsugorodott otthonunkat, szülôföldünket, reménykedve az anyaország fájdalmakat, szenvedéseket enyhítô, felkaroló támogatásában, nekünk, itthon-maradottaknak nélkülözhetetlen az emlékezés, hiszen ez egymásra-találásunk, összetartásunk egyik erôsítô módja lehet.

Igaz az is, hogy az emlékezés csak akkor éltetô és erôsítô jellegû, ha az nem a lemondás, a további felelôtlen feladás jegyében zajlik. Ennek pedig egyik követelménye, hogy annak megszervezésébôl, megformálásából, különösen megélésébôl ne hagyjuk ki a fennmaradást és megmaradást, az itthonmaradást és hazatérést évszázadokon át szolgáló történelmi egyházainkat, nemkülönben nemzeti közösségünk jövôjének zálogát képezô fiatalokat, egyáltalán senkit.

Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor városunk, Marosvásár-
hely gazdag történeti múltjának egyik 400 éves eseményére vonatkozó adatok felelevenítésén fáradoztunk.

*

Ma Erdélyben kevés olyan évet élünk meg, amely ne emlékeztetne egy-egy múltbeli eseményre, történésre. A 2002. évben nem is egy emlékezetes "évforduló" zajlott Maros-parti városunkban. 200 éve született a matematika világába üstökösként feltûnô Bolyai János, a neves marosvásárhelyi professzor, Bolyai Farkas fia. Ugyancsak itt, Marosvásárhelyen 200 éve nyílt meg az olvasó közönség elôtt a magyar világtájon hírneves Teleki-téka. Egyszersmind 2002- ben, vagyis 400 éve kezdte építeni városunk lakossága Borsos Tamás fôbíró vezetésével Székelyvásárhely várát.

E kérdésrôl szólva jeleznünk kell azt is, hogy Fodor S. Sándor a lapunk hasábjain egyik cikkében már megemlékezett a vár építésérôl. Ez mindenképpen örvendetes. Igaz az is, hogy a Maros-parti város és vára ritkán került az összmagyarság történetében sorsdöntônek bizonyuló események középpontjába. Városunk és a vár azonban múltunk és jelenünk történéseinek helye, része. Valamikor a város védelmét biztosítva, a lakosság visszatérését, a helybenmaradást is szolgálta. Fodor S. Sándor írására emlékeztetve, nem árt egy pontosabban idôzített megemlékezés. Nagy Szabó Ferenc krónikájából ugyanis azt olvashatjuk, hogy a vár megépítéséhez "a nagy Istennek szent segítsége által 1602-ik esztendôben kisasszony-nap tájatt…" fogtak hozzá. Tehát az esemény valamikor 1602. szeptember 8-a körül esett meg, és tartott mintegy fél évszázadon át. Az építkezés befejezésének pedig éppen 350 éve lesz 2003-ban.

A XVI-XVII. század fordulóján Erdély véres események színterének bizonyult. A felemelkedôben lévô Habsburg-birodalom és a hanyatló Oszmán Birodalom vetélkedésének tárgya és helye volt egy olyan korban, amikor Báthori Zsigmond fejedelem szeszélyes és kalandor természete, felelôtlen viselkedése nyomán a kis ország a császári biztosok, a zsoldos G. Basta tábornok, Báthori András, Székely Mózes és Mihály vajda, valamint a hozzájuk csapódó erôk hadakozásának, sôt, pusztításainak, rablásainak áldozatává vált.

A pusztítások nem kerülték el a maros-parti várost sem. 1601-ben
"szent Lôrinc nap tájatt" - írja a már említett krónikás -, a hajdúk "a klastromot, szentegyházat verék fel egy délután-tájban, és el is égeték… mind a szentegyházat, tornyot, iskolát". 1602. esztendôben pedig " úrnapjára virradólag, hajnal elôtt" támadtak a város védtelen népére. "A város népe álmosan ki ide, ki amoda, mindenét itt hagyván elfuta". Ennek ellenére közülük "sokat levágának". A prédáló hajdúság, "igen rút istentelen nép", "minden prédát összegyôjtvén, még ebéd elôtt elindult Csávás felé, mert sietett, félt a székelységtôl".

A város népe részben a közeli erdôkben, részben távolabb, éppenséggel a várfalakkal, bástyákkal körülvett Brassóban talált menedéket. Nos, ez alkalommal jutott a város néhány fôembere - Borsos Tamás, Nagy Szabó János és Nagy Szabó Mihály -, "mindenik bíróságot viselt", tapasztalt férfi arra a gondolatra, hogy Székelyvásárhelynek is valamilyen várra van szüksége. A gondolat megérlelésében és kivitelezésében Borsos Tamásnak jutott fôszerep, hiszen ez idô tájt ô állott a város élén fôbírói minôségben.

Borsos Tamás, aki 1566-ban született, kalmársággal foglalkozott, nemesi címet nyert, többször viselte a városbírói tisztséget, sôt, Bethlen Gábor törökországi, portai követeként a nagy fejedelem hív emberének, tanácsosának bizonyult és Erdély történetében is felejthetetlenné tette nevét, az 1602. évi dúlásokat és pusztításokat követôen hazatérve Székelyvásárhelyre, "a város népét egybe gyûjté", elôadta tervét, és szépen inti azt "légyenek egy szívvel és akarattal" a vár megépítésében. Akadtak ugyan ellenkezôk is, de azokat távozásra bírták, majd a céhmesterek segítségével összeírták a város lakóit, számba vették, hogy milyen építôanyaggal rendelkeznek, és "kisasszony-nap tájatt" "hozzája fogának" a vár felépítéséhez.

Mintegy ötvenéves erôfeszítés nyomán, végül is 1653-ban fejezte be a város népessége erôdítménye, vára építését. Idôközben 1616. április 29-én Bethlen Gábor szabad királyi várossá emelte a helységet, elismerve ezzel az állapottal járó szabadalmakat, jogokat (köztük a vártartás jogát), és hivatalosan is Marosvásárhely névvel illette azt. A vár védelmi szerepét sikeresen látta el, bár nagyobb ellenséges hadak nem pusztították, nem ostromolták azt.

A marosvásárhelyi vár a századok folyamán újabb és újabb szerepkört töltött be. Volt az osztrák hadak kaszárnyája, a "székely vértanúk" börtöne, raktár stb. Napjainkban egyre inkább másfajta szerepkörrel bôvül, ugyanis helyet biztosít a vásárhelyi fiataloknak mûvelôdési és szabadidejük kitöltését szolgáló hasznos rendezvények megszervezéséhez. Ugyanakkor a vár ter