|
LV. évfolyam 20. (15287.) sz. |
2003. január 25., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Tegnap tartotta I. kongresszusát a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. 1990-ben pártként indult, de az 1996-os párttörvény megszorító elôírásai következtében mozgalommá alakult. Ez egyrészt kizárta annak lehetôségét, hogy a magyarság egységes érdekvédelmi szervezete darabokra szakadjon, másfelôl lehetôvé tette olyan személyiségek nyílt szerepvállalását a romániai magyar kereszténydemokrácia továbbépítésében, akik máskülönben nem kötelezhetnék el magkat ilyenszerû közéleti szereplésre, jelentette ki Kelemen Kálmán elnök. Egyébként a közel száz résztvevô egyhangú véleménye volt, hogy az RMDSZ egységét meg kell ôrizni a romániai magyarság hasznára. A marosszentgyörgyi római katolikus Iubilate ifjúsági csoport dalaival köszöntötte az eseményt.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, illetve Victor Ciorbea üdvözletét Bogdan Cerghizan tolmácsolta. A megyei szervezet részérôl Nicolae Havrilet elnök és Eugen Crisan alelnök volt jelen. Szabó Vilmos, a magyar miniszterelnöki hivatal politikai államtitkárának, valamint Bálint Pataki Józsefnek, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének jókívánságait és üdvözletét hozta a kongresszusra Sagyebó László, a HTMH fôosztályvezetôje, aki hangsúlyozta, hogy az RMKDM mindig az összefogás híve volt, képviselôi az egységes érdekképviselet mellett tettek hitet. Kiemelte az RMKDM szerepének fontosságát abban, hogy az RMDSZ elnyerhette a legnagyobb európai unió, az Európai Néppárt tagságát.
Méltóképpen kell viselni a tisztséget!
Varga László tiszteletbeli elnök arról beszélt, hogy a tiszteletbeli elnökség "nyugdíjas állás". E funkció viselôjének nem kell aktív szerepet vállalnia, megteszik azt mások, hanem méltósággal kell viselnie tisztségét, s ha kell, véleményt formáljon és ossza meg véleményét a tagsággal. Véleményt mondhat, bírálhat, kritizálhat, de csak a szervezeten belül, hangsúlyozta.
Az RMKDM alelnökei, képviselôi és szenátorai, helyhatósági tisztségviselôi felszólalásai mind értékes üzenetet tolmácsoltak. Makkai Gergely, Darvas Kozma József a keresztény értékrend érvényesítésének fontosságára figyelmeztetett, Cejli István az RMDSZ platformosodásáról szólva az RT-t bírálta, akik "nem keresztényként állnak a dolgokhoz". Zsombori Vilmos Hargita megye eredményeirôl szólva optimizmust kívánt a közösség felé sugározni. Hajdú Gábor azt nehezményezte, hogy a csíki székely határôrség elkobzott vagyonáért még senki szavát föl nem emelte, Szabó Károly szenátor az RMDSZ és a kormánypárt viszonyáról beszélt. Náznán Jenô felhívta a figyelmet, hogy a következô választásokra nagy gonddal válasszák ki a jelölteket, mert nem mindegy, milyen helyi önkormányzatai lesznek a magyarságnak. Szatmári Tibor, hangsúlyozta, hogy a kereszténydemokrata párt sikeresen integrálódott az RMDSZ-be és vált annak legerôsebb platformjává. Az erdélyi kereszténydemokraták tudják: a siker kulcsa, hogy egy a tábor, egy a zászló, fogalmazta meg üzenetét.
Célunk, hogy a kereszténydemokrácia az RMDSZ vezetô ideológiája legyen
jelentette ki egyebek között dr. Bárányi Ferenc politikai alelnök. Hozzátette: az RMKDM és az RMDSZ közötti viszony jelenleg felhôtlen, teljes egyetértés jellemzi a közös érdekek megoldásában. Tíz évvel ezelôtt voltak olyan félelmek, hogy a Kereszténydemokrata Párt megbontja az RMDSZ-t, annak alternatívája akar lenni. Az idô bebizonyította ezen félelmek oktalanságát. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ nem egységes szervezet, különbözô ideológiák, politikai platformok tömörülése. Mindeddig a saját kereszténydemokrata programunkat követtük az RMDSZ-en belül, a jövôben is ezt tesszük, csak sokkal markánsabban. Célunk, a pluralizmus elismerése mellett elérni, hogy a kereszténydemokrácia az RMDSZ vezetô ideológiája legyen, mondta Bárányi. Tiltakozott a Reform Tömörülés "egységbontó megnyilvánulásai" ellen, s felszólította az RT- t és "annak szellemi irányítóit, hogy szüntessék be egységbontó tevékenységüket, mert egy esetleges szakadás évtizedekre, esetleg örökre megpecsételheti a romániai magyarság sorsát".
Nem mindegy, hogyan féltjük az egységet
Az RMDSZ legfontosabb feladatának Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar közösség EU-integrációra való felkészítését nevezte. Az EU-csatlakozás valós esélyt jelent, új, kedvezô helyzetet, ha felkészítjük, képessé tesszük, hogy itt gyümölcsöztesse a határnélküliséget. Ehhez az egység elengedhetetlen. Mindenki félti az egységet, jelentette ki: azok is, akik a jelenlegi irányvonalat követik, s azok is, akik a kiszakadást szorgalmazzák. Nem mindegy, hogyan féltjük az egységet. Aki azt gyengíti, a magyarság túlélési és gyarapodási esélyét csökkenti. Arra az egységre van szükség, amit az RMKDM az RMDSZ-szel való együttlétével felmutat. Olyan egységet vár mindenkitôl, mint a kereszténydemokratáké: szókimondót, ôszintét, egymásra támaszkodót.
Megköszönte a mozgalom elnöknek, hogy támogatta az RMDSZ-t a külpolitikában, hogy az RMKDM vezetése fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ is jelen legyen az Európai Néppártban. A kereszténydemokráciát az erkölcsös politizálás kitételének nevezte. Ne csak politizáljunk, de erkölcsösen politizáljunk - zárta szavait Markó.
Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke szerint a kongresszus fordulat, ha úgy tetszik, "egy mélységesen reakciós kongresszus". Mert, mint mondta, az RMKDM elszánta magát, hogy a jövôben minden olyan akcióra, ami "a mi vagy embertársaink méltóságát érinti, a legerôteljesebb reacióval válaszoljunk. S tenni fogjuk ezt, valahányszor ebben az országban valaki azt meri állítani, hogy mi nem vagyunk ôshonos, államalkotó tényezôk, vagy azt, hogy mi nem lehetünk büszkék arra a civilizációra és kultúrára, amit az évezredek folyamán megteremtettünk..." (...) "Mi nem locsogunk az autonómiáról, mi építjük az autonómiát", jelentette ki. Példának többek között a marosvásárhelyi 13-as körzet és Sikó József elnök tevékenységét hozta fel, aki megfeszített munkát végez azért, hogy a Tudor negyedbeli harmincezres magyar közösségnek az elszórványosodását megakadályozza. Kiemelte azon kereszténydemokraták tevékenységét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az önkormányzatok mind hozzáértôbben tudják kamatoztatni a bel- és külpolitikai lehetôségeket, pénzügyi támogatásokat szereztek vagy a "lelkekben építik a kereszténydemokrata várakat", illetve harcolnak, hogy a mozgalomban meghonosodjék az egymás iránti szeretet és gondoskodás légköre.
A vitákat követôen meghallgatták Bartha Ferenc pénzügyi jelentését a fegyelmi bizottság jelentése - fegyelmi ügy nem lévén - elmaradt. Pakó Benedek római katolikus kanonoknak a megmaradás és a gyarapodás lelki, szellemi, erkölcsi és anagi feltételeirôl tartott elôadást, majd a tisztújítás következett. A kongresszus újraválasztotta elnöknek Kelemen Kálmánt. Ügyvezetô elnök lett Makkai Gergely, alelnökök: Kiss Tibor, Náznán Jenô, Zsombori Vilmos, Darvas Kozma József, Kischler Ferenc, Bárányi Ferenc és Puskás Bálint.
A héten a kormány több intézkedést hozott a lakosság javára a fûtésszámlák közötti nagy különbségek megszüntetése végett.
A mérôórás vagy anélküli tömbházlakások fûtésszámlája 2002 decemberére és 2003. január-februárjára, a mérôórás lakások fogyasztásának átlaga lesz, így a hálózati veszteség nem a lakosságot terheli.
A mérôórával nem rendelkezô lakások decemberben fizetett számláit újraszámítják, a többletet leütik a januárban fizetendô összegbôl. A határidôig kifizetett számlák, valamint az elmaradások 2003. március 31-ig történô törlesztése esetén törlik a büntetôkamatot.
A határidôig fizetô személyek 10% kedvezményben részesülnek a 2002. december - 2003. január-februári idôszakban. A kormány utasítást adott a polgármesteri hivatalok és a házi fogyasztók között közvetlen kapcsolat létrehozására, a hivatal fogyasztónkénti nyilvántartása céljából. A kormány a helyi hatóságokkal együtt folytatja a hôenergia- elosztó rendszer tökéletesítését.
Adrian Nastase és Markó Béla csütörtök este elégedettségüknek adtak hangot a Szocuiál- demokrata Párt (SZDP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közti 2002-es együttmûködési megállapodással kapcsolatban, és úgy döntöttek, hogy a két politikai alakulat az idei évre is protokollumot ír alá - jelenti a Mediafax.
A két párt delegációinak találkozója után Nastase és Markó kijelentette, hogy a tavalyi együttmûködés értékelése "pozitív".
"Értékeltem az RMDSZ felelôsségvállalásának komolyságát, adott szavának megtartását, valamint azt is, ahogyan a NATO-val, az EU-val és a kisebbségek helyzetével kapcsolatos üzenetek megfogalmazódtak olyan területeken, ahová a szövetség könnyebben eljut, mint mi", mondta a kormánypárt elnöke.
Nastase szerint az SZDP és az RMDSZ központi és területi megállapodásai hozzájárultak a mentalitásváltáshoz, utat nyitottak egy "jóval tartalmasabb, pragmatikusabb, gyanúmentes és konstruktív ötleteket eredményezô" párbeszéd felé és külügyi szinten igen nagy jelentôségük volt.
A kormányfô úgy véli, hogy az RMDSZ-nek nagyon fontos szerepe volt a román és a magyar kormány közti kapcsolatok "rendkívül pozitív fejlôdésében" is.
Nastase kifejtette: az SZDP a jövôben is folytatni kívánja a "szélesebb körû" kapcsolatot az RMDSZ-szel, parlamenti és politikai szinten, hozzátette azonban, hogy a "szélesebb körû" együttmûködés nem jelenti azt, hogy kormányzati szerepvállalásról lenne szó. A találkozó után bejelentette, hogy elfogadta az RMDSZ meghívását és részt vesz a szervezet VII. kongresszusán.
Az önálló állami magyar egyetem kérdésérôl nem lehet szó, szögezte le Nastase, azonban hozzátette, hogy találni lehet egy kompromisszumos megoldást a román törvények és a magyar kisebbség kívánságai alapján.
Markó Béla leszögezte, hogy a két alakulat közti együttmûködési megállapodás "mûködött és fontos eredményeket hozott" a szövetség és a kormánypárt célkitûzéseinek megvalósításában.
Az RMDSZ elmondta, hogy 2002-ben elôrelépés történt a tulajdon, a földek, az erdôk és az egyházi javak visszaszolgáltatása terén, és hogy ezt az idén is folytatni kell.
Hozzátette: az állami felsôfokú oktatás terén lemaradások vannak, ezeket 2003-ban be kell hozni.
A szövetség idei prioritásai továbbra is a magyar szakemberek részvétele az intézmények vezetésében, a tulajdon visszaszolgáltatásának folytatása, a felsôfokú oktatás kérdésének rendezése, továbbá gazdasági és szociális kérdések - regionális és inifrastrtukturális fejlesztés, közölte Markó Béla.
Adrian Nastase kijelentette, hogy nem támogatja a nyolc fejlesztési régió adminisztratív rendszerét megerôsítô rendelet elfogadását, sem a régiók kormányzóinak kinevezését.
"Nem vagyunk felkészülve a döntéshozatalra e tekintetben, nem támogatjuk a kormányzók kinevezését", mondta a miniszterelnök. Rámutatott: folytatni kell a reginalizációról folyó vitát, hogy olyan megoldások szülessenek, amelyek "ne egy bürokratikus rendszer bevezetését, hanem valódi decentralizációt jelentsenek".
"A regionalizáció botrány közepette merült fel, mivel a fogalommal a területi szétválasztást jelölték", mondta Nastase. Hozzátette, fennáll a veszély, hogy a regionalizmusról szóló vita veszít értékébôl, noha e tekintetben léteznek bizonyos EU-standardok, és elônyöket lehet elveszíteni.
Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ sem ért egyet a fejlesztési régiók adminisztratív rendszerének megerôsítésével és a kormányzók kinevezésével.
Az RMDSZ továbbra is fenntartja alkotmánymódosító javaslatait az anyanyelvhasználattal, a nemzetállamiság meghatározásával és a kisebbségi jogokkal kapcsolatban és ezekrôl a következô idôszakbanÁ tárgyalni kíván az SZDP-vel, jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ elnöke leszögezte: a szövetség szavazata a tárgyalások eredményeitôl függ.
Markó elmondta, az alkotmánymódosítás kérdése nem függ össze az SZDP-RMDSZ együttmûködési megállapodás megkötésével.
Adrian Nastase, a kormánypárt vezetôje közölte,
hogy a két alakulat delegációinak csütörtöi
találkozóján az RMDSZ képviselôi be-
mutatták javaslataikat, a következôkben pedig a két
párt szakértôi
"figyelmesebben" tárgyalnak majd a
kérdésrôl.
A királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége a hét közepén sértôdött közleményben utasította vissza Balogh Barnabás lelkipásztor korábbi, lapunkban is ismertetett, Tôkés László püspökhöz címzett nyílt levelében foglaltakat. Tényleg nem maradhatott válasz nélkül. Nem mindegy azonban, hogy mire mi a válasz.
Nevezett egyházkerület az elmúlt hónapokban (de akár években) nem annyira a belsô hitéletével, az egyházakhoz általában kötôdô karitatív tevékenységével szerepelt a közvélemény elôtt, mint egyfajta, kimondottan politikai szerepvállalásával. Olyannyira, hogy az RMDSZ, lakonikusan "csúcsvezetésének" nevezettek körével lankadatlanul viaskodó Tôkés László politikai segédcsapatává tették magukat. Balogh Barnabás egyebek között - tekintély és önkényuralkodói hajlamok - ezt a szereptévesztést tette szóvá terjedelmes nyílt levelében, sürgetve a belsô egyházi állapotok normalizálását.
Nem tisztünk az egyházkerületi életet minôsíteni, az kizárólag a hívekre tartozik. Az egyházkerületi elnökség is ezt kéri számon Balogh Barnabástól, egyenesen provokációnak minôsítve a lelkipásztor kilépését a szélesebb nyilvánosság elé. Csakhogy ennek a nyilvánosságnak - s itt lehet beleszólásunk - nem olyan rövid az emlékezete, mint egyesek feltételezik. Mint láthatjuk, szereptévesztésbôl egyenesen szerepzavarba keveredik az egyházkerület vezetése. Ezt írják ugyanis, a lelkipásztor eljárását minôsítve: "Megnyilatkozásának módjából, valamint a nagyváradi városi tanácsban betöltött tisztségébôl egyértelmûen kiviláglik, hogy Balogh Barnabás saját egyházához és annak problémáihoz nem mint gyülekezeti lelkipásztor, hanem mint politikai tisztségviselô viszonyul. Ellenkezô esetben érthetetlen volna, hogy panaszaira és sérelmeire nem belsô - egyházi - úton keresi a megoldást." Világos és egyértelmû igényt fogalmaznak meg arra, hogy - amint az illik - a "szennyest" ki- ki házon belül mossa. Ámde a fejleményeket figyelô jó emlékezetû "közvélemény" joggal kérdezheti e sértôdött rendreutasítás után, hogy a tiszteletre méltó egyházkerület miért nem figyelmeztette erre a "regulára" saját püspökét akkor, amikor az RMDSZ "szennyesét" a bukaresti bíróságra hurcoltatta? Az effajta egyoldalúság hogyan illik az egyházkerület "köz javára vállalt többletszolgálatába"? Vagy "rosszindulatú külsô bírálat" feltenni ilyen kérdéseket? Hátha még válaszokat is próbálnánk találni! Ezt a méltányosságra érzékeny olvasóra bízom.
A zavarodottság furcsa reakciókat vált ki. Bukfencet vet a logika, magával rántva az igazságérzetet, a tényeket az elfogultság töri kerékbe. S ha a tények elferdülnek, az igazságuk is megfogyatkozik, végsô soron pedig a szavakat kimondók méltósága szenved csorbát. Azt hiszem, Markó Bélának van igaza. A bukaresti per fináléja után mondta, hogy "jogilag a per lezárult, de erkölcsileg nem."
Nem bizony!
Magyar nemzeti közösségünk érdekvédelme azon régiókban (község, település), ahol kisebbségbe szorult (kényszerítették), vagy ahol szórvány állapotba jutott (10% alatti jelenlét), határozott, gyors beavatkozást igényel tervezett felszámoltatásunk megállításáért. Ennek egyik nagyon fontos feltétele, szakmailag kifogástalan képzettségû, nemzeti közösségünkért elkötelezett, önzetlen és kiváló politikai érzékkel rendelkezô közéleti személyiségek jelenléte állami intézményekben.
A magyar oktatás szülôföldünkön való megmaradásunk és megerôsödésünk stratégiai fontosságú ágazata. A magyar iskola, óvoda még a kis létszámú osztatlan magyar osztály is pótolhatatlan az említett településeken.
Megyénkben 1996 után felerôsödött a magyar oktatásért folyó küzdelem. Lehetôségeink megnôttek azzal, hogy állami alkalmazottakat juttattunk döntéshozó pozíciókba. (Szövetségünk programja az önálló magyar oktatási rendszer megvalósítását tûzte ki célul már jó 10 esztendeje, beleértve a mûködtetéshez szükséges intézményeket is.)
A megyei tanfelügyelôség négy magyar tanfelügyelôje (az összesen 26-ból): Dónáth Árpád, Farkas Ernô, Fejes Réka és Kovács Júlia szinte naponta fenntartott ostromállapotba kényszerülnek, amikor egy magyar osztály vagy óvodai csoport léte a tét.
Dónáth Árpád, helyettes fôtanfelügyelô megyénk magyar pedagógusainak vezéregyéniségévé vált az elmúlt hat év során. És ezzel egyszerre a magyar szülôk bizalmát is meg tudta szerezni. Irodája egyfajta zarándokhellyé vált, ahová jó volt benyitni, erôt, reményt gyûjteni, stratégiát megbeszélni egy újabb iskolaküzdelemhez. Megyei tanácsosként, mint a tanügyi szakbizottság tagja, kettônk kapcsolata kötelezô módon vált szorosabbá. Furcsállva vettük tudomásul, hogy a 2000- es választásokat követôen megyénk magyar oktatásügyét sem a képviselôházban, sem a szenátusban nem képviseli senki. (Pedig nyúl van, bot van, csak épp a kutya hiányzik.)
A tôle megszokott módon - állatmesés analógiával - értékelte érdekvédelmi szervezetünk megyei elsô embere Dónáth Árpád munkáját. Megyénk legolvasottabb napilapja hûséges társa hasonló alkalmak felpörgetéséhez. Sejtetô betoldásai: lemondott vagy menesztették, lemondás vagy lemondatás, megszegett egyezség, valaki mellébeszél stb. Aztán most szedje össze ám magát és próbáljon tisztán látni a magyarózdi vagy nagysármási magyar anyuka, nagymama, mert hát ô személyesen is ismeri Dónáth tanfelügyelô urat. Kiben merült fel: miért nem akart Dónáth Árpád tisztségben maradni? Miért nem vállalt még egy mandátumot? A riporter hölgypárosban nem. Tényleg közéletünk tisztázása a cél? …Mi elégedettek voltunk a munkájával - jelenti ki a megyei elnök fejedelmi többségben, valamilyen hûbéresi viszonyt sejtetve.
Nem elsô alkalom, hogy Dónáth Árpád eltávolításán munkálkodnak valahol. Régóta tudjuk, és nem csak a szakma, hogy nagy szálka Dónáth Árpád az RMDSZ megyei és országos vezetôinek szemében, mert nem tudták rákényszeríteni a lojális tisztségviselô szerepét. Egyenesen és nyíltan vállalta politikai meggyôzôdését a nemzeti keresztény konzervatív értékeket. Az Orbán Viktornak rendezett fórumon is találkozhattunk vele.
Aztán csak azt kezdte tapasztalni, hogy kényes döntések elôtt magára marad, miközben a felelôsség egyszemélyben az övé. Egy ilyen állapot fenntartása hosszabb idôn keresztül bizony kikezdi az ember hitét, tûrôképességét.
Nagy veszteség Dónáth Árpád távozása. Nélküle és három kollégája nélkül nem jöhetett volna létre a marosludasi magyar középiskolai tagozat, a magyar napközi, a mezôbodoni és a csekelaki magyar óvoda, az istvánházi magyar elemi iskola (1994-ig a majdnem színtiszta magyar faluban a tanítási nyelv a román volt). Nélkülük nem indulhatott volna újra a húsz év óta megszüntetett V-VIII. osztályos magyar tagozat Marosbogáton, Magyarózdon és Magyarbükkösön. És mindez munkahelyeket, megélhetést, itthonmaradást biztosított magyar pedagógusainknak.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint megyénk városaiban a magyar lakosság számarányos csökkenése, Szováta kivételével, Marosludason a legkisebb (0,7%).
Andrássy Árpád
az RMDSZ marosludasi kerületi elnöke, megyei tanácsos
Józan és felelôsségteljes polgári társadalmakban a közvélemény félrevezetését erkölcstelenségnek bélyegzik. Lám, minálunk ez sem így történik - polgári körök és szövetségek alakulnak, de a tényleges polgári értékek hangzatos szólamok szappanbuborékaival együtt kipukkadnak. Mondják, a nép kenyérrel és cirkusszal könnyen ámítható és manipulálható. Kenyérre ugyan kevés telik, de ingyen cirkuszból bô a kínálat. Ha jól belegondolunk, ez a vásári hangulat nem igazán mulattató…, inkább vidám sirató.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége az utóbbi két évben nagy erôfeszítéssel igyekezett a nyugalmat fenntartani mind a magyar, mind a román közéletben. Abból a megfontolásból tettük ezt, hogy a társadalmi nyugalom, kiegyensúlyozottság és jó közhangulat a növekedés elôfeltétele. Meggyôzôdésünk, hogy csak nyugodt körülmények között lehet igazán eredményes munkát végezni és megfontolt döntéseket hozni. Márpedig határozottan azt gondoljuk, hogy térségünk társadalmának (és ezen belül az erdélyi magyarságnak) egyetlen esélye a következetes és kitartó munka. A mi létünkért, megmaradásunkért és fejlôdésünkért objektív és szubjektív körülmények nem kezeskednek. Éppen ezért minden erôfeszítésünket a jövôre kellene összpontosítsuk és ennek megfelelôen kialakítani mai álláspontunkat.
Fontosnak tartjuk megállapítani, hogy a sok nemzetféltô sirám, részletekbe belebonyolódó szôrszálhasogatás, mondvacsinált "tyúkperek" és hiúsági kakasviadalok, szegénységi bizonyítványunkat állítják ki. S még csak nem is szégyenkezünk miattuk… Sôt, hôsökké válunk, címoldalon írnak rólunk az újságok.
Az RMDSZ nem volt jelen "az Orbán Viktornak rendezett fórumon", de jelen volt a hármasfalusi, balavásári és sok más iskola névadó ünnepélyén, sôt ádáz politikai harcot folytatott annak érdekében, hogy a névadásokra egyáltalán sor kerülhessen és az érintett iskolaigazgatókat ne büntessék meg a felettes hatóságok.
Az utóbbi napokban számos újságcikk foglalkozott a fôtanfelügyelô-helyettes cseréjének körülményeivel. Állásfoglalások, levelek láttak napvilágot, melyekben az RMDSZ-t indokolatlan bírálatok és támadások érték jó és kevésbé jó indulatú emberek részérôl, némelykor a valóság ismeretének hiányában. Emiatt kénytelenek vagyunk nyilvánosságra hozni néhány tényt az üggyel kapcsolatban.
Az RMDSZ megyei elnöksége a 2001 márciusi TKT-n való beiktatása óta végig és következetesen támogatta Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettest tevékenységének kifejtésében. Ez - egyebek mellett - az alábbiakban nyilvánult meg:
2001 májusában az újonnan a kinevezett Stefan Somesan megyei fôtanfelügyelô - bár elismerte Dónáth Árpád képességeit - mégis más helyettest szeretett volna kinevezni, de dr. Kelemen Atillának, az RMDSZ megyei elnökének határozott közbenjárása nyomán megváltoztatta szándékát.
2002. január 18-án az RMDSZ megyei elnöke és ügyvezetô elnöke iktatószámmal ellátott átiratban közölte a tanfelügyelôség vezetôségével, hogy Dónáth Árpád - szakmai és emberi tulajdonságai alapján - élvezi a megyei szervezet feltétel nélküli bizalmát és támogatását. Az átiratot Stefan Somesan fôtanfelügyelô átvette, a tartalmának tudomásul vételét aláírásával is megerôsítette, és ebbôl egy példányt Dónáth Árpád is kapott.
2002. június 8-án az RMDSZ megyei szervezete által szervezett tanügyi fórumon Dónáth Árpád a prezídiumban foglalt helyet, ô volt a fórum egyik fôelôadója.
2002 ôszén az SZDP-vel kötött megyei együttmûködési megállapodás tárgyalásai során Dónáth Árpád helyet kapott az RMDSZ tárgyaló csapatában.
Minden tanüggyel kapcsolatos kérdésben (pl. Bolyai- ügy, igazgatói versenyvizsgák) kikértük és figyelembe vettük Dónáth Árpád véleményét.
Dónáth Árpád több intézkedését és kezdeményezését az RMDSZ politikai eszközökkel rendszeresen támogatta, hogy feladatát eredményesen elláthassa.
Miért nem fôtanfelügyelô-helyettes ma Dónáth Árpád? A félretájékoztatott és manipulált közvélemény úgy tudja, hogy az RMDSZ "leváltotta", s ezzel együtt a magyar tanügy érdekvédelmét is lefejezte. Ezek súlyos vádak, és mivel nem igazak, erkölcsileg még súlyosabbak azokra nézve, akik ezt állítják!
2002 novemberében Dónáth Árpád telefonon értesítette az RMDSZ megyei szervezetét arról, hogy az Oktatási Minisztérium írásban értesítette, hogy folyó év december 3-án lejár a fôtanfelügyelô-helyettesi szerzôdése és azt versenyvizsga útján hosszabbíthatja meg újabb négy évre. Azt is hozzátette, hogy nincs szándékában versenyvizsgázni, az elmúlt 6 év nehéz munkája után a katedrán szeretné folytatni pedagógusi pályáját. Dónáth Árpád ezt az álláspontját mind a mai napig fenntartja!
A kialakult helyzet következtében az RMDSZ megyei szervezete kénytelen volt lépéseket tenni az új fôtanfelügyelô-helyettes megtalálása érdekében. Ez a szövetség érdekvédelmi jellegénél fogva természetes is! Furcsa, hogy miközben az RMDSZ-tôl folyton számon kérik a magyarság érdekeinek képviseletét, ugyanakkor kétségbe is vonják ezt. A sajtóban napvilágot látott cikkek és állásfoglalások felháborodottan méltatlankodnak amiatt, hogy az RMDSZ beleszól a tanügy kérdéseibe. De hát nem a közös érdekünk kívánja meg azt, hogy az oktatásügyben ne legyen fennakadás? Miért baj az, hogy az RMDSZ-nek olyan politikai ereje van, ami képessé teszi hatékonyan képviselni ügyünket? Természetesen alapelvünk, hogy a szakmai problémákat a szakma képviselôivel egyetértésben kell megoldani, ezért a pedagógus-szövetséggel (RMPSZ) tárgyalásokba kezdtünk. Ezzel egyidejûleg megpróbáltuk feltérképezni a potenciális jelölteket, amit azért tartottunk szükségesnek, mert éppen a jelzett idôszakban folytak az iskolaigazgatói versenyvizsgák, amelyek során azt tapasztaltuk, hogy a magyar pedagógusok ódzkodnak a vezetô állások betöltésétôl. Végül december 7-én a pedagógus-szövetség által szervezett igazgatói konzultatív tanács - amelyen maga Dónáth Árpád is jelen volt - Albertini Zoltánt ajánlotta a megüresedett helyre. Az RMDSZ az érintettel történô megbeszélés után magáévá tette ezt az álláspontot és ezt tolmácsolta a megye prefektusa felé is. Azt a véleményt, hogy a csere csak a tanév végén, tehát szeptember 1-tôl történjen meg - hivatalosan eddig tart ugyanis a tanév - nem tartottuk helyesnek, ugyanis a majdnem egyéves ideiglenes állapot lényegesen megnehezítené a tanügy valódi problémáinak kezelését. Íme címszavakban néhány prioritás, melyek megoldásában számítunk a magyar fôtanfelügyelô-helyettes és az RMPSZ hathatós segítségére: a Bolyai Farkas Líceum magyar jellegének erôsítése; igazgatói és aligazgatói versenyvizsgák - 2003 február; a magyar oktatás támogatása szórványban - új osztályok, csoportok beindítása; javaslatok a tanügyi törvény módosításához; a Papiu és az Unirea Líceumok magyar tanárainak katedra- kiegészítése; hiányzó magyar tannyelvû szakok indítása; V. osztályos magyar nyelvû diszlexiás osztály indítása a 12-es iskolában; iskolák névadása.
Ezek nem vélemények, hanem tények! Az RMDSZ nem váltotta le Dónáth Árpádot, hanem érdekvédelmi kötelességének eleget téve az oktatásügyi szakemberekkel konzultálva gondoskodott a megüresedett állás betöltésérôl, mivel a Maros megyei magyarságnak fontos, hogy ez a kulcspozíció nem maradjon betöltetlenül. Továbbá Dónáth Árpádot nem leváltották, hanem saját kérésére tért vissza az iskolai katedrára tanítani, miután fôtanfelügyelô-helyettesi mandátuma lejárt és nem kívánt versenyvizsgára állni egy újabb négyéves mandátum érdekében. Dónáth Árpád érdemeit az RMDSZ nem vitatta el, sôt messzemenôen elismerte és értékelte, ami abban nyilvánult meg, hogy írásban és ténylegesen számos esetben támogatta. Az RMDSZ javasolta és a fôtanfelügyelô minden további nélkül támogatta, hogy Dónáth Árpád mint elismert szakember betöltse a megüresedett matematika-tanfelügyelôi állást.
Dónáth Árpád kiváló szakember, rendkívüli kitartással és munkabírással rendelkezô ember, s éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a Maros megyei magyarság csak elismeréssel tartozik neki. Ellenben azok, akik eszközként felhasználva, politikai tôke reményében hangulatot keltenek körülötte, többet ártanak tekintélyének, mint amennyit használnak! Sajnáljuk, hogy az ellentáborba szervezôdô polgári körök gyûrûi - az önös politikai érdekek oltárán - képesek megfojtani egy ilyen értékes ember tekintélyét. Dónáth Árpádot az RMDSZ nem áldozatként tartja számon, hanem mint elismert pedagógust és szervezôt, akinek munkája és tapasztalata továbbra is fontos a magyar tanügyben.
Reméljük, hogy a közhangulat a józanság jegyében hamarosan helyre fog állni és Albertini Zoltán, az újonnan kinevezett fôtanfelügyelô- helyettes nyugodt körülmények között veheti át Dónáth Árpádtól a stafétabotot és a Maros megyei magyar tanügy képviselete továbbra is legalább olyan jó kezekben lesz, mint eddig. Mind Dónáth Árpádnak, mind Albertini Zoltánnak eredményes munkát kívánunk!
Brassai Zsombor ügyvezetô
elnök és Dáné Károly
oktatásügyi alelnök
A helyi adókat és illetékeket szabályozó 2002. évi 36-os kormányrendelet 4. szakaszának 4-es cikkelye a fedett teraszokat is adózandó felületként nevezi meg. A rendelet egyértelmûen teraszról beszél, ami egy épületnek a földszinten vagy lapos oldalon kialakított része, s ami nem tévesztendô össze a tömbházlakások erkélyeivel (balkonjaival).
A tömbházlakások beugró vagy kiugró fedett erkélyei mindig hasznos felületként voltak nyilvántartva, és eddig is adót számítottak rájuk. Mivel kételyek merültek fel a rendelkezéssel kapcsolatban, munkatársaink a megye nagyobb városaiban érdeklôdtek, hogy a polgármesteri hivatalok adóosztálya a helyi határozatok alapján hogyan alkalmazza e kormányrendeletet.
A dicsôszentmártoni polgármesteri hivatal adó- és illetékügyi osztályán Barbu Silvia osztályvezetô arról tájékoztatott, hogy a Kis-Küküllô menti városban a 190-es törvény 4-es szakaszának 4. cikkelye értelmében a tömbházlakások egész beépített lakfelületére számítják az épületadót. Egyébként ez a lakfelület szerepel az adásvételi szerzôdésben is. Véleménye szerint a tömbházlakásokhoz tartozó erkélyek nagy része beugró erkély, a falból kilógó erkélyek pedig egymás fölött helyezkednek el, így ritka kivételes esetnek számít az olyan erkély, amelyik fölött nincs fedél, és a törvény értelmében a lakás tulajdonosa mentesül az adófizetés alól.
Érdeklôdésünkre Nagy András szászrégeni alpolgármester elmondta, a municípium viszonylatában még nem tisztázták a kérdést. A január 16-i tanácsülésen a testület nem hozott konkrét szabályozást, egyelôre a tanács azon van, hogy a lakótelepi erkélyeket nem tekintik adó alá esô felületnek. A tanács a legközelebbi ülésen a kérdést megvitatja, amennyiben lesz újabb vonatkozó központi rendelkezés, a tanács természetesen figyelembe veszi és annak alapján hoz határozatot a tömbházi erkélyek, mint lakófelületek megadóztatásával kapcsolatosan.
A tömblakások tulajdonosaira kivetett ingatlanadóval kapcsolatban Varga Zoltán, az adóhivatal helyettes osztályvezetôje leszögezte a következôket: Marosludason az 1999. évi 27-es törvény hatályba lépése óta a tömbházlakások megadózandó lakott felületébe beleszámítják az erkélyeket is. Ilyen értelemben az akkor bejelentett felület magába foglalta az erkélyt is és a város tömbházlakói már három éve így fizetik az adót. A marosludasi adóhivatal február 3- ától kezdi meg a 2003-as évre esedékes helyi adók begyûjtését.
A segesvári polgármesteri hivatal adóügyi osztálya fônökétôl Vaidacutan Vasiletôl megtudtuk, hogy az erkélyek eddig is beleszámítottak a tömbházlakások hasznos felületébe, ahogyan az a telekkönyvekben is fel van tüntetve. Adót tehát mostanig is számoltak ezekre. Amennyiben a földszinti lakások, üzletek, vendéglátók tulajdonosai fedett teraszt építtetnek, kötelesek azt bejelenteni a polgármesteri hivatal adóügyi osztályán, s ezeket is adózzák.
Február elsején lép életbe a közúti forgalomra vonatkozó 2002. évi 195-ös számú sürgôsségi kormányrendelet, amely egy sor új elôírást tartalmaz.
Az elôírások értelmében a fenti idôponttól tilos a közutak mellett olyan táblák, falragaszok vagy hirdetmények kifüggesztése, amelyek összetéveszthetôk a jelzôtáblákkal, illetve elvonhatják a jármûvezetôk figyelmét. Rendôrségi kérésre közölni kell annak a személyazonosságát, akinek a tulajdonos kölcsönadta jármûvét a közutakon való közlekedésre. Tilos a közutakon nem engedélyezett sportvetélkedôk szervezése. Ezután tilos olyan útkeresztezôdésbe behajtani, ahol forgalmi dugó van.
A szabályzat érthetôen megfogalmazza azokat az eseteket is, amikor a hajtási jogosítványokat felfüggesztik. Eszerint 15 büntetôpont összegyûjtése maga után vonja a hajtási jogosítvány felfüggesztését. Bevezették annak lehetôségét, hogy a felére (de nem kevesebb, mint 30 napra) csökkentsék a jogosítvány bevonásának idejét, abban az esetben, ha tulajdonosa közúti biztonsági tanfolyamon vesz részt. Bûncselekménynek minôsülô tett, ha a közutakon autót vezetô személy véralkoholszintje meghaladja a 0,8 ezreléket (a régi szabályzat szerint a megengedett érték 1 ezrelék volt).
Új elôírás szabja meg, hogy a riasztóberendezés nem szólalhat meg más jármûvek elhaladásakor, s a riasztónak nem szabad 3 percnél hosszabb ideig mûködésben maradni. Ezen elôírás megszegéséért 600.000 és 800.000 lej közötti pénzbírság róható ki.
Kötelezô a hátsó üléseken helyet foglalók számára is a biztonsági öv használata abban az esetben, ha a jármûvet gyártásakor azzal ellátták. Ugyanakkor kötelezô a 12 éven aluli gyerekeknek a biztonsági öv használata, a 3 éven aluliaknak pedig a biztonsági ülés illetve speciális védôfelszerelés.
Marosvásárhelyen, az egyesülés napja tiszteletére a Kultúrpalotában tartottak történelmi értekezésekkel egybekötött mûvészi mûsoros elôadást, a polgármesteri hivatal szervezésében, ezt követte a Gyôzelem téri egyesülés hórája.
Az ünneplés alkalmával Ovidiu Natea prefektus a megye lakosságához intézett üzenetében hangsúlyozta: ma a két román fejedelemség egyesüléséhez hasonló események küszöbén állunk, amelyek rendkívüli fontosak az ország jövôbeni fejlôdése szempontjából. Ahhoz, hogy közösen virágzó és toleráns Romániát építsünk, amelyben nincs hátrányos megkülönböztetés, amelyben az állampolgárok közötti tisztelet és egyenrangúság uralkodjon, tárgyilagosan kell szemlélnünk a múltat, hogy megérthessük a jelent és elôkészíthessük a jövônket.
El lehet rajta gondolkodni. S annyi. Mert ami taxivá avanzsálná, az egyáltalán nem jellemzi. A taxi házhoz jön, célhoz visz. Gyors, kényelmes, s ha éppen három, vagy mind a négy helyet kihasználod, többnyire olcsóbb is a maxinak becézett "nôvérénél". Tehát arra a következtetésre jutunk, hogy a maxi nem taxi, így nem is lehet maxi. Lehetne mikrobusz, de az régi találmány, sajátos, megváltozott helyzetünkhöz méltatlan. De lehetne minibusz is, vagy kisbusz, mert végeredményben buszt helyettesít: annak az útvonalán jár, a megállóiban áll meg. A különbség, hogy jóval kevesebb az üzemanyag-fogyasztása, jobb a kihasználtsága, ami miatt jóval nagyobb nyereséget hoz a mûködtetôjének, mint a csúcsórák közötti idôben pl. 5-10 utassal közlekedô csuklós szerelvények. Abból is gondolom, hogy jól hozhat a konyhára, mert egyre többet vetnek be belôlük. Olyanokat is, amelyeknek az ajtaját minden megállóban a sofôr kell hogy leszálljon, körbefusson s kinyissa, olyanokat, amelyeknek a széktámlájából már úgy elment az erô, hogy ha nekidôl az utas, a mögötte ülô ölébe hanyatlik, de olyat is láttam, hogy beragadt a megállóba, s a vezetô könyörgésére maguk a szállítottak veselkedtek neki, hogy lökve újra mozgásba hozzák.
A sofôrök java része egészen kedves, szolgálatkész, tisztában van azzal, hogy az utasból él, ám sokan vannak hetykék is, akik az én házam az én váram mintájára, ha kell, még erélyesen utasítják is az embert, hogy menjen már hátra, üljön már le, ne álljon itt elöl, ne takarja el a tükröt, mi a fenének fizet 500.000-es bankóval. Ha éppen zuhog az esô s nincs ernyôje a szegény utasnak, vagy gipszelt a lába s megállón kívül szeretne leszállni, bizony vannak, akik a törvényt meg a lesben álló büntetô rendôrt emlegetik, de érdekes módon, amikor például a fôtéri megállóban, mint a bûvész keménykalapjából a végtelen nyuszik, úgy varázsolódik újabb és újabb személy elô a 10-12 helyesre engedélyezett járgány gyomrából, a kezelôje törvénytisztelô, rendôrlesô szeme becsukódik, strucc módra, amit nem látok, az nem is létezik, attól el kell tekinteni. (Érdekes módon a törvény emberei sem veszik az ilyesmit észre! Még azon is töprenghetnénk, hogyan folyik az elszámolás a járatok és az utasok száma és a napi bevétel alapján.)
Mondanám hát, hogy taxisítsák meg a maxi vagy mikro négykerekûeket: kínáljanak esetenként jobb modorú sofôröket, civilizáltabb utazási körülményeket, s a buszmegállók közé állítsanak fel fakultatív megállókat számukra, még akkor is, ha emiatt a buszokkal való állandó versengésükben esetleg idôhátrányba kerülnek.
Így el tudnám képzelni, hogy valóban az utasért vannak. Addig viszont tovább elmélkedem: ugyan mitôl taxi a maxi, s miért maxi, ha nem taxi.
Távol-Kelet, India után Távol-Nyugat, Amerika.
Sohasem készültem Amerikába, de a sors ajándéka folytán mégis eljutottam. Ha eddig Amerikára gondoltam, inkább az indiánok kultúrájára voltam kíváncsi. Utamon mégis megadatott, hogy a világ száz csodája egyikének számító, földünk legmagasabb szabadon álló épületét Torontóban megtekinthessem. Az építészeti remekmû neve hivatalosan CN Tower, vagyis Kanadai Nemzeti Torony. Az 1975-re elkészült 553,5 méter magas építmény az Ontario-tó partján áll. Adatközlôm szerint távközlési és turisztikai célból építették. Úgy emlékszik, hogy három év alatt elkészült, s évente több millió látogatója van. A torontói magyarok tûtoronyként emlegetik.
A város távolabbi pontján is meg lehet pillantani, mégis, feléje közeledve nem tudom lencsevégre kapni, mert nagyon terhelt a forgalom, nincs ahová leállni fényképezni. Ahogy a torony közelébe érünk, már nem lehet látni fényképezni, csak a felsô, vékony részét. Eltakarják a szomszédos magas épületek.
Érdekes történésre leszünk figyelmesek a torony felé vezetô úton. Vidám, nevetô emberek ülnek be egy riksa modern másába, s egy megtermett fiatalember futólépésben meg is indul velük. Nem hiszek a szememnek! Éppen az indiai riksát utánozzák itt! Úgy látszik, a turisztikai látványosságnak számító torony elôtt fokozni kívánják az élményeket, még többet keresve az idegenforgalmon.
A toronyhoz igyekezve egy hatalmas épület belsô terébe, egy nagy hallba lépünk, ahonnan kanyargó üvegfolyosó vezet a torony lábához. Néhol emeletnyi magasan járunk, mozgólépcsôk segítenek a felfele haladásban. Az üvegfalakon át körképben csodálhatjuk a fantasztikus látványt, amelyet egy kanadai világváros nyújt.
Áthaladva az üvegfolyosókon, ahogy kiérünk a hatalmas épületbôl, éppen a tûtorony aljába érkezünk. Szédítô a magassága. Megkerüljük, körbefényképezzük. Megcsodáljuk a torony karcsú ívét, s az oldalán beépített liftaknát, amely mint egy csipke finom erezete, végighúzódik a gomba alakú kilátóig. A torony alja nagy területre esik, belekapaszkodik a földbe, mint egy fa. Gondolom, nagyon mélyen lehet a talapzata, ekkora súlyt kiegyensúlyozandó.
Nagyon fúj a szél. Az egyik oldalon kisebb épület emelkedik ki a "magas gomba" aljából, itt van a liftekhez vezetô bejárat. Amint belépünk, embertömeg, több pénztár elôtt kígyózó sorok. Mi is elôlépünk, megkérdezzük, felmehetünk-e az újságíró-igazolványainkkal. A válasz negatív, s ekkor közlik, hogy az erôs széllökések miatt túl nagy a torony kilengése, pillanatnyilag szünetel a turisták lifttel való felszállítása a kilátóba.
Még elsétálunk, megnézzük a bejárati épület többi részét. Üzletek, vendéglôk, cukrászdák. Házigazdánk megvendégel egy fagyival, s aztán egy kicsit szomorúan, hogy nem mehettünk fel a toronyba, szálláshelyünk felé indulunk.
Adatközlô: Krizmanicné Gerô Dóra, Torontó
A nagy olasz operaszerzô, Giuseppe Verdi (1813-1901) halálának 100 éves évfordulója alkalmával a DUNA TV többrészes olasz filmen mutatta be a zeneszerzô életét, operáinak keletkezését és sikerét különbözô dalszínházak pódiumain. A Nabucco (1863), Ernani (1844), a Trubadúr (1853) és a Traviata (1863) rövid idô alatt meghódította Európa nagy városainak közönségét. Kolozsváron már 1869-ben bemutatták az említett operákat s a kolozsváriak vendégjátékában még ugyanazon évben Marosvásárhely - a 12.678 lakost számláló kisváros - közönsége is gyönyörködhetett.
Marosvásárhelyen a színjátszás kezdete az iskolai latin nyelvû színjátékok idejére vezethetô vissza. A református kollégium tanulói a XVIII. század végén már magyar nyelvû színmûveket adtak elô. 1790-ben Aranka György itt kezdeményezte a "magyar játékszínek" felállítását s 1792-ben a kollégium vezetôsége a város és a fôurak segítségével színfalakkal határolt színpadot állított fel az iskola udvarán, s tanulói szatirikus színmûveket mutattak be népes, elôkelô közönség elôtt. Ezt követôen beszéltek a marosvásárhelyi állandó színház létesítésérôl.
Marosvásárhelyen több mûkedvelô színtársulat alakult, ezek alkalmas helyeken felállított színpadokon játsztak, jobb esetben megfelelô termekben. De a kolozsvári színház gyakran örvendeztette meg vendégszereplésével Marosvásárhely közönségét.
Akkor színjátszásra alkalmas helyek voltak: a Poklos utcában (a Rózsák tere déli vége), a vár falán kívül, a Kádárok bástyája melletti szabad telken fából ácsolt színpad, az Elbában lévô deszka színkör, a Teleki József, a Nagyszentkirály, Kossuth Lajos, és a Szentgyörgy utca saroképületének (Teleki-Köpeczi- ház) emeleti terme, az Apolló épületében lévô Szála (színházterem), a Bolyai utca sarkán álló Transzilvánia szálló étterme, majd színházterme és a Központi étterem, a csizmakészítôk székházának terme (Rózsák tere 49. szám).
Visszatérve a Verdi-operákra, miután Fehérváry Antal kolozsvári színtársulata bemutatott néhányat Verdi operáiból s 1869 tavaszán társulatával Marosvásárhelyre jött, színlapjuk (plakátjuk) ismertetôje szerint a színiigazgató Lénárt Károly termét bérelte ki s ott tartotta színtársulatával "népszínmû, operett, szomorújáték, drámai és opera" elôadásait. Fehérváry társulata - számítva a súgót, a rendezôt, a világosítót, a karmestereket és a zenészeket is - 61-70 tagú volt (!). Négy hónapos évadját 1869 májusában Erkel Ferenc Bánk bánjával nyitotta meg, június 9- én Ernani, 30-án a Traviata címû Verdi-operák voltak mûsoron. Mûsorukon szerepelt még Donizetti Don Pasquale vígoperája (1843), Erkel Ferenc Hunyadi László címû történelmi operája, Rossini A sevillai borbély-a (1816). Természetesen, a jelzett napok közötti idôben változatos mûsorral, népszínmûvekkel, operettekkel léptek fel a színészek a 78 elôadást meghirdetett mûsor keretében, minden alkalommal nagy közönséggel és sikerrel.
Fehérváry Antal elôzetesen Lénárt termében (a Kossuth Lajos utca 21. (?) szám alatt állt emeletes épület-ben) színpadot állíttatott fel és a közönség részére "három rendû ülôsort" rendezett be, az erkélyen és a földszinten állóhelyet is biztosított.
A színtársulat neves színmûvészei közül a fiatal Jászai Mari (késôbb Kassai Vidor színmûvész felesége) nevét említem meg, aki Kolozsváron (és vásárhelyen) kezdte mûvészi pályafutását, majd 1872-tôl a budapesti Nemzeti Színház tagja lett s a "drámai színjátszás legnagyobbja" elismerést érdemelte ki.
Ez alkalommal csak az itt bemutatott operák címét soroltam fel, s mellékelem a gyûjteményemben lévô Ernani színlapjának másolatát.
Keresztes Gyula
(Folytatás jan. 11-i számunkból)
Eközben a budaki repülôtéren tartózkodó II./JG 52 német vadászrepülô alakulat riasztást kapott, hogy szovjet harci repülôgépek tevékenykednek a környéken. Nemsokára hat Me-109 típusú vadászrepülôgép emelkedett a magasba. Helmuth Lipfert százados, az egység parancsnoka, egy akkor 144 légi gyôzelmet elért ász vezeti ôket, de a felszállók között volt Fönnekold hadnagy is, aki addig 136 ellenséges repülôgépet lôtt le. Rövid idô múlva már a lövéri repülôtér fele közeledtek, ahol 500 méter magasságban meglátták az ellenséges repülôgépek csoportját. Közelebb kerülve meglepôdve vették észre, hogy a viszonylag könnyû prédának számító szovjet harci repülôgépek helyett amerikai vadászrepülôgépek az ellenfeleik. A szászrégeni repülôteret támadó amerikaiak egy része ugyanis megtámadta a kissé északabbra fekvô lövéri repülôteret. Az amerikai gépek egy nagy kört alkottak, és sorban, zuhanásba döntött repülôgépekkel géppuskázták a repülôteret, majd visszaálltak a körbe. Ebben zavarta meg ôket a hat német vadászgép. Lipfert egy amerikai gépet lelôtt, amit a kísérôje látott és igazolt. De ezután több amerikai gép vette üldözôbe a német támadókat, és a német gépek elszakadtak egymástól. Lipfert csak többpercnyi mélyrepülés után tudta lerázni üldözôit. Ezután más taktikát alkalmazott: magasan az amerikai gépek fölé emelkedett, kiválasztotta célpontját, gyorsan lecsapott rá, és minél hosszabb ideig lôtte. Majd, sebességét kihasználva, felemelkedett és maga mögött hagyta a nyomába szegôdött amerikai üldözôket. Így még három amerikai gépet gyújtott fel, ezek közül az egyiket látta a Szász-régen felé vezetô út mellett lezuhanni.
Eközben a budaki repülôtéren a gépszerelôk izgatottan várták a hazatérô német gépeket. A távolból két gép bontakozott ki, az elsônek erôsen füstölt a motorja, látszott, komoly sérülést szenvedett, le akart szállni. Azt hitték, két saját gép közeledik, amikor felismerték, hogy a második egy amerikai vadászgép. Amikor az elöl levô sérült német gép le akart szállni, az amerikai már csak kb. 30 méterre volt mögötte. Egyetlen lövést adott le, majd megfordult és elrepült. A német vadászgép leszállt, rövid gurulás után megállt. A szerelôk azonnal odarohantak, de a pilóta, Fönnekold hadnagy már halott volt. Az amerikai gép lövedéke átütötte a hátpáncélt, és eltalálta Fönnekold szívét.
A légi harcból ezenkívül még egyetlen repülôgép érkezett vissza, a Lipfert századosé. A többi négy gépet lelôtték az amerikaiak, a pilóták sorsa nem ismert.
A veszteségek? Az amerikaiak 3 saját repülôgép veszteséget jelentettek (és 9 ellenséges repülôgép légi harcban való lelövését). Az egyik amerikai gép Gernyeszeg mellett, a Darudomb nevû helyen kényszerleszállást hajtott végre, pilótáját elfogták a helybeliek, majd átadták a csendôrségnek. A többi amerikai gép lezuhanási helyét nem ismerem, a pilótáik bennégtek a gépekbe. Ugyancsak Gernyeszeg mellett zuhant le az egyik német repülôgép is, de a többi 3 német gép lezuhanásának helye szintén nem ismert.
A régeni repülôtéren a németek 60 saját repülôgép veszteséget jelentettek, a radnótfájai csendôrség 53-at. (Az amerikaiak a támadás után felderítô gépet küldtek a helyszínre, ennek légifelvételei alapján 60 ellenséges repülôgép megsemmisítését jelentették a földön.) A lövéri csendôrségi jelentés szerint az itt állomásozó 11 repülôgépbôl egy égett el, kettô kisebb sérüléseket szenvedett.
Aznap az amerikaiak még elszenvedtek veszteségeket. Dédán lezuhant egy amerikai repülôgép (fotófel-derítést végzett), pilótáját elfogták.
Bár az eddigi kutatásokból nagyjából összeállt a támadás története, egyes kérdések még nem tisztázottak. Hol zuhant le a többi 3 amerikai, illetve a 3 német repülôgép? Mi lett a pilótáikkal? A Dédánál lezuhant gép a határban hol zuhant le, illetve milyen típusú volt? Lövéren kik állomásoztak (magyar repülôerôk?), és milyen típusú repülôgépekkel? Voltak-e a közelben légvédelmi alakulatok? Pontosan hol voltak a német repülôterek (Alsó-, Felsô-Budak)? Voltak-e a közelben légvédelmi tûzeszközök?
Amennyiben valami érdemlegeset tudnak ezzel a légitámadással kapcsolatban, kérem, címük feltüntetésével írják meg a szerkesztôségbe.
László Márton
Disputa
A szervezôk azzal, hogy megrendezték a megyei tárlatot, kimondatlanul is kinyilvánították annak szükségességét. Ezt szóban is megerôsítette Gheorghe Muresan szobrászmûvész, a Képzômûvészek Szövetsége Maros megyei fiókjának vezetôje.
- Igen, szükségünk van a kiállításra, mert ez az egyetlen lehetôség, hogy felmutassuk az övezetünkben nyomon követhetô mûvészeti jelenségek teljes palettáját és esélyt adjunk a bemutatkozásra azoknak az alkotóknak is, akiknek nincs módjuk az egyéni megmérettetésre. Egy csoportos kiállítás persze elkerülhetetlenül heterogén, vegyes megnyilvánulás, amit valamiképpen közös nevezôre kell hozni, ez viszont már a szervezôk dolga.
- Az önök nyilvántartásában szereplô mûvészek egyharmada tartotta érdemesnek részt venni a tárlaton. Vajon miért csak ennyi?
- Vannak fenntartások az ilyen jellegû rendezvényekkel
szemben, egyesek
"kolhoz-jelenségnek" tekintik, ezért
óvakodnak tôle. Másrészt az alapvetô ok abban
keresendô, hogy a megyei tárlat szerepe, jelentôsége
az évek folyamán megváltozott. 1989 elôtt a
kiállítás versenyszerû hivatalos
megnyilvánulás volt, olyan értelemben, hogy
vásároltak is munkákat a részvevôktôl.
Mindenki igyekezett tehát több mûvel is benevezni,
hátha tôle is megvesznek egy-két alkotást. Ez a
gyakorlat a rendszerváltás óta megszûnt. Minden
mûvész arra orientálódik, ahol
véleménye szerint minden szempontból, természetesen
anyagilag is érzi a törôdést, figyelmet, a nagyobb
érvényesülési lehetôséget. A magyar
mûvészek, ha csak lehet, Budapesten vagy más
magyarországi központokban állítanak ki, a
diktatórikus korlátozások eltûntek, mindenki azt
és úgy alkot, amit és ahogy akar, ahol tud. A megyei
kiállítás Hamupipôke-szerepbe
kényszerült. A megismerésnek, a bemutatkozásnak
azonban mégiscsak egyik útja, eszköze.
- Zsûrizés nincs, mindenki azt hoz, amit jónak lát?
- Igen. A zsûrizés elvben 1989-tôl kezdve megszûnt. Azelôtt korlátozásnak, cenzúrának tekintették.
- Az értékkritérium akkor miképpen érvényesül a kiállításon?
- Azon mûvészek révén, akik kiváló munkákkal jelentkeznek. Ezen a tárlaton is van jó néhány olyan mû, amely az illetô alkotók csúcsteljesítményeit képviseli. Sajnos nem mindenki viszonyul így, mint ôk a kiállításhoz.
- Több régi munkával is találkozhatunk. A nézôk fôleg az új mûvekre kíváncsiak.
- Elvben reprezentatív, új alkotások bemutatója kéne legyen a tárlat. De mivel a mûvészek a nagyon szûkös helyi lehetôségek miatt vásárlásra nem számíthatnak, új munkáikat a külföldi galériákba szánják, s ha itthon is kiállítanak, azt többnyire azzal teszik, ami maradt. Itt alig van mûgyûjtô, a mûvészetkedvelôk szegények, a gazdagokat a képzômûvészet nem érdekli.
- Több mûvész információhiányról, szervezési hibákról is beszélt. Igazuk van?
- Bizonyos vonatkozásban valószínûleg, mert akarva-akaratlanul nagyobb figyelmet kapnak a cserekiállítások, vendégtárlatok, a megyei szalont a hivatalosságok se karolják fel. Másfelôl viszont mindenki tudja, hogy év végén esedékes ez a rendezvény, ha érdekli az esemény, idejében felkészülhet rá. A kiállítóterem beosztása már jókor elkészül egész évre és bármikor hozzáférhetô. A kiállítandó munkát nem akkor kell elkezdeni, amikor meghirdetjük a tárlatot.
- Úgy tûnik, hogy a publicitást sem tartják különösebben fontosnak, a sajtót néha nem tájékoztatják kellô idôben a rendezvényekrôl.
- Sajnos, a mass mediát is jobban érdeklik a szenzációs események, mint a kiállítások. Az is igaz, hogy kevesen vagyunk a vezetôségben erre a szervezési kulimunkára, a mi idônk is drága, nekünk is másból kell megélni, megtörténik, hogy nem vagyunk elég körültekintôek, megfeledkezünk a sajtóról. Erre jobban kell figyelnünk.
N.M.K.
a vándor. Körötte kôre kô rakódik,
Csak egyet tud, csak egyre képes:
csökönyös kapaszkodó. Csak az örök
úton levés, az életben marasztaló.
elôttem kulcstalan zárak, kapuk,
és telhetetlen: Telem, hozz nekem
tömérdek izzón csillogó havat,
amelyet tört szárnyam hagyott.
kioltott lelkû bárány. Huzatos
világfolyosó falán vésett kiáltvány.
dacolt a mélyemben gyúlt orkán.
Megvoltam szépen, szüretelgetett,
kisajtolt, könnyû mirhán. Ragyogó,
sûrû tájakon hevertem, ahol senki se
várt rám. Ôrködtem olykor, egyesegyedül
ki kellett volna oldanom magam
keserû vérû bárány. Halódni sem tudok
magam csak együtt veled, gyáván.
Fejem fölött lebeghetett kitömött testû sárkány;
karomban téged ringatlak hótiszta álmok almán.
Killár Katalin
Volt egy rövid idôszak, amikor a kábeltévének köszönhetôen nézhettük a spanyol tévé mûsorát is. Néha rákattintottam, és behívtam a feleségemet is, lásson bikaviadalt. Mindketten utáljuk az erôszakot, mégis lélegzetvisszafojtva figyeltük a corridát. Aztán véletlenül kezembe került egy tanulmány, és abban azt olvastam, hogy a matadorok körülbelül tíz (olykor húsz) évig szoktak szerepelni a porondon, de jótékony célú fellépésekre idôskorukban is vállalkoznak. (Gondolom, ott a bikák is szelídebbek.) Láttunk több, horrorba illô jelenetet is, a bika szarvára vette a cifra férfiút, és úgy dobigálta, mint egy rongybábut. A matador megsebesült ugyan, de nem kellett hordágy, fölállt, második próbálkozására kifárasztotta az állatot, és a kegyelemdöfést is sikerült egybôl megadnia. Általában évente minden matadort megdöf vagy felölkel, többé-kevésbé súlyos sérülést, olykor halált okozva egy bika, s elôfordul, hogy a jutalmul ítélt trófeát a kórházban kézbesítik a matadornak. Például Juan Belmontét pályafutása során ötvenszer öklelték fel. Az 1700 óta tevékenykedett kb. százharminc nevesebb matador közül legalább negyven az arénában halt meg, nem számítva a kezdôket (novilleros) és segítôket, s a bikaviadalok során a vad bikáknak köszönhetôen sokféle baleset fordult elô.
Egyik délután felkeresett egy fiatalember, akit csak látásból ismertem, talán verset vagy prózát hozott olvasásra, de annyira belefeledkezett a viadalba, hogy elfelejtette, miért jött föl. Arca kigyúlt, szeme különös fénnyel ragyogott. Érdeklôdni kezdett a viadalok iránt, de mivel magam is keveset tudtam a témáról, kölcsönadtam neki a folyóiratot a tanulmánnyal. Egy hónap múlva hozta vissza, és mondhatom, ilyen csodát még nem láttam. Szinte szóról szóra megtanulta a csaknem húszoldalas munkát. Attól kezdve José (kedvesen így szólítottuk Józsit) minden héten eljött corridázni. A bikaviadalok idénye (temporada) Spanyolországban húsvéttól ôszig, legkorábban februártól késô novemberig tart. Mexikóban októbertôl áprilisig. Vidéki városokban helyi vásárok, ünnepek (feria) alkalmával tartanak corridát. Láttuk a Pamplonában, Szent Fermán ünnepén rendezett bikafuttatást, utána legalább egy héten át naponta tartanak viadalt, az utolsó, magyarázta José, az úgynevezett concurso (am. összejövetel, verseny), amelyben hat különbözô tenyésztésû bika szerepel.
A XX. század elsô felében összesen legalább kétszázötven torero lelte halálát az arénában. Miért? Azért, mondta José, mert mielôtt felfedezték s gyártották volna az antibiotikumokat (1940-es évek), a bikától szerzett sebek jelentôs része halálos fertôzést okozott. Nagy mázlijuk volt Sir Alexander Fleming (1881-1955) angol bakteriológussal, aki 1929-ben felfedezte a Penicillinum penészgombafajok baktériumölô hatását, majd az általuk termelt penicillin nevû antibiotikumot. Ezért orvosi-fiziológiai Nobel-díjat is kapott (H. W. Flosey-vel és E. B. Chainnel).
A spanyol torreádorok hálája sem maradt el. 1964-ben szobrot emeltek Alexander Flemingnek a madridi bikaring elé.
Madridban május 15-tôl tartják a corridát,
régebb csak háromnapos volt, újabban közel egy
hónapon át tart, mégpedig Szent Izidor, a város
és a földmûvelôk védôszentjének
emlékére. (San Isidoro 1070 körül született
és 1130-ban halt meg.) A nevesebb matadorok évente hatvan, olykor
kilencven alkalommal is fellépnek, legsikeresebb évadjaikban
akár 150 bikafület és 30 farkat is begyûjtenek,
és igen jól keresnek. Idényenkét 600 corrida zajlik
Spanyolországban, kb. 150 matadorral (de közülük
legfeljebb száz lép fel) és mintegy ezer
novilleróval (kezdôvel.) Erôs a verseny. Dél-
Franciaországban (Nîmes, Arles, Béziers) 80-90 corrida
szokott lenni idényenként, spanyol
vendégszereplôkkel. Ezek télen Spanyol-Amerikában
lépnek fel, például Joselito, José Miguel Arroyo,
Enrique Ponce, Juan Mora és mások.
A mi Josénk titokban Spanyolhonba készült. Sokáig
hallgatott tervérôl. Közben már mi is tudogattuk, hogy
a bikaviadal résztvevôinek a híres festô, Francisco
José de Goya Lucientes (1746-1828) tervezett ruhát, ezeket az
ô emlékére tartott corridas goyescas-ok alkalmával
viselik. A nagykendô, amellyel az elsô két harmadban az
ismerkedés történik: capa vagy capete, egyik oldala
bíborvörös, a másik sárga, esetleg kék. A
harmadik harmad (tercio) alkalmával a matador kisebb, mindkét
oldalon élénkvörös kipert (muleta) használ, ennek
fogását hozzáerôsített fapálca
könnyíti meg.
A bikák színvakok, mondta vidoran a mi Josénk. A vörös muleta elvonja a figyelmet a vér látványától. Négy darab, kb. kilencven centi hosszú ölôkardot (estoque), a kegyelemdöféshez viszont tôrt (puntilla v. cachete) használnak, amelyet a matador bizalmi embere (mozo de estoques) tart mindig keze ügyében. A matadornak szép kis csapata, quadrillája van, gyalogos kisegítôje két-három bandillero, köpennyel és díszes, szigonyos nyárssal, bandillerával felszerelve. Ott van aztán a két picador, ezek a széles peremû kalapban (astoreno) fellépô lándzsás lovasok, akiknek további segítôik vannak. A torero öltözete: talequlla (nadrág), zapotillo (cipô), mona y coleta (szalag és copf a fejen), coleta (varkocs), tövére fekete szalagcsokor vagy nagy fekete ezüstveretû gomb (mona) van kapcsolva.
Mire már rendesen élvezni tudtuk volna a corridákat, kivették a mûsorból a spanyol tévét.
José azonnal elmaradt. Csak most döbbentem rá, mennyire nem tudok semmit sem róla. Nem volt valami rokonszenves fickó. A bikaviadal elvette az eszét. Egy-két alkalommal még összefutottunk, ekkor már elújságolta: jelentkezett idénymunkásnak Spanyolországba. Ha addig él is, elmegy a corridára, fogadkozott.
Sikert kívántam neki, és annyi. Majd küld esetleg egy képeslapot egy színvak bikával, gondoltam, és elfeledtem. Azt sem bántuk, hogy nem nézhetjük többé a corridákat. Végül is barbár dolog, ömlik a vér, finoman szólva a küzdô felek nem azonos eséllyel lépnek a porondra.
Tegnapelôtt feketébe öltözött asszony keresett fel a szerkesztôségben. Sárga-piros szalaggal átkötött fekete borítékot adott át. - A fiam küldi - sóhajtotta. Nem tudtam, ki lehet a fia, kérdôn néztem rá, de csak legyintett. - Nem fontos - mondta rekedten. - Az, akivel a bikákat nézték a tévében.
Az ajtóból még visszafordult. - Mindjárt egy éve, hogy elment. - Spanyolországba? - Dehogy. Isztambulból küldözget pénzt a TIR-sofôröktôl. - Nagyszerû. És mivel foglalkozik? - Azt jobb, ha maga nem tudja.
Aztán mégis megszánt. - Kurvapecér lett.
És elment. Annyit se mondhattam szegénynek, hogy Tesekkür ederim! (Köszönöm szépen.) Szegény José, gondoltam sajnálkozva, vajon eljut-e valaha álmai arénájába? Hátha a nôkkel megcsinálja a szerencséjét, hiszen Alin nalçasi, etin salçasi, kadinin kalçasi. Lónak a láb, húsnak a mártás, asszonynak a cipô. A fontos. Meg aztán nem is olyan rossz ott. Ki lehet jönni velük. Hiszen Türk ve mádzsár kárdesir, török-magyar egytestvér. A fiók mélyére süllyesztettem a fekete borítékot. Azt hiszem, késôbb sem bontom föl.
Élek tán annyit, jön majd egy képeslap, rajta csak ennyi: Olé!
Bölöni Domokos
Ajánlok egy könyvet. Tudom, szinte lehetetlen megszerezni, ahogy megjelent, azonnal el is kelt. De rendhagyó és olyan tetszetôs, hogy legalább létezését érdemes a könyvbarátoknak elkönyvelni. A Magyarországra áttelepült, Kecskeméten élô, alkotó kiváló grafikusunk, Damó István ötlete a kötet, ô kérte fel Faludy Györgyöt, hogy bocsássa rendelkezésére egyik kéziratát. A költô a Ballada a Senki Fiáról címû versét vetette papírra, ahhoz készített rajzokat a könyvmûvész, és tervezte meg a máris ritkaságnak számító kiadványt. A Nalors Grafika Kft. gondozásában Vácott nyomták a mindössze 12 oldalas elegáns, szép füzetet ötven példányban. Ebbôl harminc számozott. Ízelítôül reprodukáljuk a kötet címlapját és egyik dupla oldalát. Mellékletünkbe Damó István könyvtárgyaiból, Kundera- illusztrációiból is kiválasztunk néhányat.
(nk)
Szobája szûk! Csak ül, csak ír.
Bús létgyönyör, hars lelki gyász!
S ha tán libát eszik: nyomott.
Kovács András Ferenc
A Szép magyar könyv 2002 versenyének újdonsága, hogy a magyarországi könyvesbolti forgalomba került hazai kiadvá-nyok mellett nevezhetôk a határon túli magyar nyomdákban készült, magyar kiadók által megjelentetett kötetek is, a pályázatok február 4-ig nyújthatók be.
Errôl a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése tájékoztatta az MTI-t.
Mint ismertették, a szakmai megmérettetést szervezô Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése ezúttal is nyolc kategóriában hirdet pályázatot.
A kiírás alapján gyermekkönyvek; tankönyvek (általános és középiskolai, valamint segédkönyvek); ismeretterjesztô kiadványok; tudományos mûvek, szakkönyvek, felsôoktatási kiadványok; szépirodalmi és ifjúsági könyvek; mûvészeti könyvek és albumok; bibliofil és speciális kiadványok, valamint fakszimile, reprint és adaptált kiadványok kategóriában nyújthatók be a jelentkezések.
A zsûriben tizenegyen foglalnak helyet. A testület az elôzsûrik elnökeibôl, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése elnökségének tagjaiból áll. A Szép magyar könyv versenyének díjait a hagyományoknak megfelelôen az Ünnepi Könyvhét nyitónapján, idén július 12-én adják át.
Harsányi Gábor Kis ember, kis szobor címmel írt darabja nyerte el a zsûri, valamint a közönség díját a magyar kultúra napja alkalmából rendezett vígjátékíró versenyen.
A Magyar Rádió Rt. és a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány - szerdán, a késô esti órákban véget ért - színházi játékában ezúttal három színmûvész, Mikó István, Székhelyi József és Harsányi Gábor vett részt.
Az egyfelvonásosok a Magyar Nemzet január 22-i számában megjelent írások közül kisorsolt Kis ember, kis szobor címû rövidhír nyomán születtek, s a darabokat a szerzôk színrevitelében mutatták be a Budapesti Kamaraszínház Tivoli színházában.
A legjobb színész díjában Jánosi Dávid, a legjobb színésznô díjában Szilágyi Zsuzsa részesült a JOBB ma egy szerda, mint holnap egy BAL láb címû, Mikó István írta és rendezte vígjátékban nyújtott alakításért.
Különdíjat kapott Schubert Éva, Verebély Iván és Zámbori Soma színmûvész.
Az egyfelvonásosok február 11-én, kedden, a Petôfi rádió Éjfél után címû mûsorában hangzanak el.
Színészarcok
Sebestyén Aba párjával, Nagy Dorottya színmûvésznôvel érkezett a Tompa Miklós Társulathoz. A színház elôcsarnokában faggatom alakításairól, terveirôl…
- Shakespeare Lear királyában Edmund szerepét játszottad. Ekkor láttalak elôször színpadon. Majd a Rómeó és Júliában Rómeóként, illetve a Shaffer-féle Amadeusban, ahol szintén fôszerep jutott neked. Mindezek bemutatója Szatmárnémetiben volt. Miért jöttél el Szatmárról? Úgy érzed, jobban tudod kamatoztatni Marosvásárhelyen a tehetséged?
- Hat évet voltam Szatmáron, nagyon kellemes, hasznos, tanulságos volt az ott eltöltött évek sora. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan egyéniségekkel találkoztam a társulatnál, akiktôl rengeteget lehetett tanulni. Pár nevet említenék csak: Ács Ali bácsi, Czintos József, Parászka Miklós.
Hogy miért jöttem el mégis? Megkértek, felkértek, hogy tanítsak a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemen, s mivel én eléggé kalandorszellem vagyok, azt mondtam, hogy miért ne. A tanítás kihívást jelent számomra.
- Miért nem mentél inkább Kolozsvárra?
- Kolozsváron nem kértek ilyen egyértelmûen fel. Ott is elkezdôdött egyfajta kaland a Magyar Állami Operánál, oda tenoristának hívtak meg, be is ugrottam egy operettelôadásba, a Mágnás Miskába. Ha minden igaz, hosszú távú kapcsolat teremtôdhet a kolozsváriakkal. Nagyon remélem, hogy így is lesz.
- Amióta végeztél, milyen szerepeket játszottál és ezek közül melyiket tartod a legjobbnak? Van-e szerepálmod, rendezôálmod?
- Rendezôálmom igazából nincs. Szeretem a jó rendezôt, a jó színházat, a jó csapatot. Szerepálmom? Játszottam egypár fôszerepet és azok közül mindegyiket nagyon szerettem. Az Amadeus kedvencem volt, mai napig szívesen gondolok rá. Sajnálom, hogy nem sikerült egy erdélyi turnét összehozni belôle. A szatmári színház pályázatát nem fogadták el, nem adtak rá pénzt. Ma duplán sajnálom, ugyanis a Salierit alakító Ács Alajos nincs már közöttünk.
A szerepekre visszatérve, kedvencem még a Rómeó és a Pinczés István rendezte Szigorúan ellenôrzött vonatokban Milos szerepe, amely szintén nagyon közel áll hozzám. Említhetném még Rusznyák Gábor rendezésében a Tót Feri címû misztériumjátékot, ahol Tót Feri szerepe szintén az alkatomhoz közelálló. Ez utóbbi két elôadás Debrecenben volt bemutatva.
- Ha már az alkatodról beszélsz, hogy érzed, milyen színésztípus vagy?
- Nem tudom, ezt inkább mások tudnák megmondani. Igyekszem úgy felkészülni, hogy minden szerepre megfeleljek.
- Mint fiatal tanár, milyen elképzeléseid vannak a színészoktatásról? Mire szeretnéd a diákjaidat megtanítani? Milyen mértékben lehet fôiskolást irányítani?
- Hiszek abban, hogy a tanárra nagy felelôsség hárul, amikor bemegy az osztályba, ahol tizenkét diák csillogó szemmel várja, hogy tanulhasson, hogy irányítsák. Mert igénylik az irányítást a diákok.
- Most már egyre inkább érzem, hogy nagyon pontosan fel kell készülnöm minden órára, és fel is készülök, mert ezt másképpen nem lehet csinálni. Megpróbálok mindent átadni nekik, amit innen-onnan én is ellopkodtam, az energiámat, a hat év alatt összegyûjtött ismereteimet, tapasztalataimat, egyszóval mindent szeretnék velük megosztani.
- Szeretnél dolgozni Magyarországon? Mit gondolsz, helyes, ha elmennek külföldre a színészek?
- Amint már említettem, dolgoztam két évadon át a debreceni Csokonai Színháznál Rusznyák Gáborral, Pinczés Istvánnal, Parászka Miklóssal a Csongor és Tündében. Nagyon jó tapasztalat volt, jó, ha az ember "kipróbálja" magát más társulatoknál is. Kint maradni viszont nem szeretnék, mert úgy gondolom, hogy itt is sok tennivaló van, hogy itt van szükség ránk, rám.
- Játszottál itt A kötelesség oltárán-ban. Dolgoztál-e már együtt ezzel a csapattal?
Meg kell mondanom, hogy nem most elôször játsztam itt, Marosvásárhelyen. Harmadéves fôiskolás koromban én alakítottam a Magyar Elektrában Oresztészt. ’96 után Nádas Péter Találkozásában Farkas Ibolya mellett én játszottam a fiatalembert.
Ezzel a csapattal viszont még nem dolgoztam, csak A kötelesség oltárán címû darabban. Kissé erôltetett volt a menete ennek a produkciónak, ugyanis január 16-ára volt tervezve a bemutató, mégis meg kellett hogy legyen december 29-re. Ez a munkafolyamatra is kihatott, de egyébként jól dolgoztunk együtt.
- Ha össze kellene hasonlítanod a marosvásárhelyi társulat hangulatát a szatmáriéval, milyen tapasztalataid vannak? Jobb itt, vagy ezt még nem tudod igazán?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudom. Úgy érzem, öt hónap után elhamarkodott lenne egy határozott véleményt mondani, ugyanis egy olyan periódusban csöppentem ide, amikor enyhén szólva válságban volt a színház, s ez rányomta a bélyegét a társulat hangulatára is.
- Mit jelent számodra a színház?
Kereskényi Hajnal
kopaszra nyírt pitypang-fejjel...
kopaszra nyírt pitypang-fejjel...
Nagy Sz&eac