Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tegnap délelôtt a Maros Megyei Táblabíróság Melletti Ügyészség újból meghallgatta a Wass Albert-szobrok ügyében Bartha József holtmarosi református lelkészt és Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot. A meghallgatáson ezúttal jogi képviselôjük, Frunda György szenátor is jelen volt.

Olvasóinkat már tájékoztattuk, hogy a múlt héten is az ügyészségre hívatták a két lelkipásztort. Az ügy elôzménye, hogy a Hôsök és Mártírok Kultuszának Egyesülete, a 2002. évi 31-es, a fasiszta jelképek betiltására vonatkozó sürgôsségi kormányrendeletre hivatkozva követelte az Erdélyben felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását. Ezek közül egyik a holtmarosi református egyház telkén, a másik a szászrégeni római katolikus templom udvarán található. Hidegcuti Ioan, a mûvelôdési és vallásügyi minisztérium államtitkára, Markó Béla kérésére, fogadta Kelemen Atilla megyei elnököt. Az elnök szerint ígéretet tett, hogy egy szakértôi tanulmány elkészültéig az ügyet "jegeli". Az ügyészség tegnap újra behívatta a két lelkészt.

Frunda Györgytôl a Népújság azt kérdezte, mi történt, hiszen a múlt héten a szaktárca államtitkára azt ígérte, leállítja az ügyet?

- Mivel már az ügyészségre került az ügy, leállítani nem lehet. Azonban, hangsúlyozom, elôzetes eljárásról van szó, az ügyészség dokumentálódás céljából hallgatta ki a két papot. Nem indult ellenük bûnügyi eljárás, nem vádlottként voltak beidézve.

Ügyvédi minôségemben kértem, tanúként hallgassák ki a Wass-fiúkat, Endrét, aki Németországban él, és a Cegei Wass Alapítvány által két árvaházat mûködtet Régenben és Holtmaroson, illetve Hubát, aki az USA hadseregében tábornok. Ugyanakkor az ügyészség hozzájárulását kértem, hogy a Románia és Amerika között aláírt konvenció értelmében kérje ki az USA Wass Albertre vonatkozó megállapításait. Ezzel párhuzamosan elindítjuk a rehabilitációs pert.

***

Wass Albertet 1946-ban egy kolozsvári népbíróság háborús bûnösnek nevezte és halálra ítélte. Többszöri ellenôrzés után, az Amerikai Migrációs Iroda ártatlannak nyilvánította. Ugyanerre a megállapításra jutott a Wiesenthal Alapítvány. Az ügyvéd szerint a család hibája is, hogy ezek után nem indított pert az 1946-os ítélet megsemmisítéséért és Wass Albert romániai jogi rehabilitációjáért. De ha már a szobrok miatt napirendre került, akkor megteszik.

Az "erôs lejt" megteremtô pénzreformot 2005- ben hajthatják végre Romániában - közölte Adrian Vasilescu, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának tanácsadója kedden.

Lapnyilatkozatában elmondta: a pénzreform végrehajtására már most fel kell készülni, hogy a nemzeti bank 2005 január 1-tôl forgalomba hozhassa a fölös nulláktól megszabadított román valutát.

Vasilescu szerint, ha Románia továbbra is elodázza az erôs lej bevezetését, akkor nemsokára ötmillió lejes címletû bankjegyet is forgalomba kell hozni.

Az új lej bevezetését a román nemzeti bank már régóta szorgalmazza, az eddigi politikai szintû vitákon azonban semmiféle döntésre nem jutottak. Mugur Isarescu, a BNR kormányzója eredetileg azt javasolta, hogy a reformot 2003-ban, vagyis idén hajtsák végre.

A nemzeti bank kormányzója figyelmeztetett, hogy a következô év nem lenne alkalmas a mûvelet
végrehajtására, mert 2004-ben tartják Romániában az általános választásokat.

A szakemberek szerint Romániában hamarosan forgalomba kell hozni az egymillió lejes bankjegyet. A jelenleg forgalomban lévô legnagyobb címlet, az 500 ezer lejes bankjegy mintegy 15 dollárnak felel meg, miközben kívánatos lenne, hogy a legnagyobb címletû bankjegy legalább 40-50 dollárt érjen.

Romániában a jelentôs gazdasági szereplôk panaszkodnak, hogy a román valuta nehezen kezelhetô a sok nulla miatt. A Ziarul Financiar címû gazdasági lap emlékeztetett arra, hogy tavaly a pénzügyminisztérium számítógépeit a rendkívül hosszú számjegyek idônként szinte lehetetlen feladat elé állították.

A Raiffeisen Bank romániai leányvállalatának szakértôi úgy vélik, az ilyen nehézségeket kiküszöbölô informatikai programok költségei elérhetik a félmillió dollárt.

A BNR számításai szerint a pénzreform végrehajtása nem jelentene sokkal többet az új bankjegyek elôállítási költségénél.

A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy Romániának nem lenne jó gyenge lejjel csatlakozni Európához, a túlságosan magas konvertálási költségek miatt.

Január 31. és február 2. között ül össze a Romániai Magyar Demokrata Szövetség VII. kongresszusa. A Szatmárnémetiben sorra kerülô eseményen közel ötszáz küldött és több mint száz meghívott vesz részt (újságírókkal együtt mintegy 800 személy), köztük talán miniszterelnökök, pártelnökök. Így feltehetôen több lesz ez a fórum, mint a magyar közösség érdekvédelmi szervezetének tisztújítója.

Másfelôl, a bojkottálásra irányuló kísérletek - el egészen a közösség belsô életétôl idegen pereskedésig - sorra elhaltak. Sôt, a kongresszus idôpontjára a királyhágómelléki egyházkerület által ugyancsak Szatmárnémetibe idôzített összejövetel akár meglepetéssel is szolgálhat az egyházkerületi volt fôgondnok minapi, Tôkés Lászlóhoz intézett nyílt levele után. Kiderül ott és akkor.

Alább kongresszusi útravalójukról kérdeztük azokat, akik ott lesznek, tehát túltették magukat a legitimitás-vitákon. A megszólalók egy-egy szeletét képviselik az RMDSZ sokszínûségének.

Fog ez menni!

Tokay György: A kongresszus egy kicsivel viharosabbnak ígérkezik, mint az elôzô, bár szilárd meggyôzôdésem, hogy amennyiben a politikai analízis minimumát elvégzik a jelenleg a Reform Tömörülés körül csoportosuló erôk, vissza fogják utasítani a politikai öngyilkosság gondolatát. Tudniillik, kilépni az RMDSZ-bôl és látványosan egy másik szervezetet létrehozni, politikai öngyilkosság. Csakhogy eddig egyetlen szóval sem mondták, mit nem találnak meg az RMDSZ programjában, s milyen alternatívát tudnak felmutatni. Egyszerûen arról volt szó, hogy a vezetôséggel nem értettek egyet. Ehhez nem kell új szervezetet létrehozni, ehhez meg kell nyerni a tagságot, hogy rájuk szavazzanak. Amennyiben ez nem sikerül, és új szervezetet akar valaki létrehozni, ahhoz programra van szüksége. Más alternatívájuk nincs. Mi marad más? Egy komoly elemzés, és a kisebb-nagyobb megrázkódtatások után visszatérni az anyaszervezetbe, s tudomásul venni, hogy például a kétharmados többség azért mégiscsak megszívlelendô dolgokat mond. Az, amin lovagol az RT, a belsô választás, májusig meglesz. Akkor már nem lesz újabb vesszôparipa, s akkor nem marad más hátra, mint elismerni, hogy az RMDSZ egységesen mûködô szervezet, s abban kell dolgozni. Más gyakorlati út nem létezik. Fog ez menni! Fogak csikorgatása és nagy viták után, de menni fog. Más út nincs. Én erre voksolok.

Lejátszott játszma

Kónya Hamar Sándor: A kongresszus végül is olyan parti, amikor mindent lesepertek a sakktábláról. Tehát ott lehet ülni a sakktábla elôtt és az asztal alatt lehet keresni a bábukat. Valami ilyesmi fog történni a kongresszuson, ezért egyfajta közönnyel figyelem mindazt, ami történik, és ami készül. Engem nem a kongresszus izgat, hanem ami a legközelebbi választásokon fog történni. Mert ha a kongresszuson, úgymond, értelmezhetô és olyanszerû megfogalmazás történik, hogy nem a vég közeledik, csak a jövô távolodik, annak a következménye a választásokon fog megmutatkozni. És ez az, amitôl mindenki fél. Szerintem nagy baj van az RMDSZ-ben, mert ami megoszt bennünket, az egyfajta tanácstalan gyûlölet, ami összetart, egy oszthatatlan fájdalom és nem tudom, mi lesz ennek a következménye. Aggódom, és nem érdekel, mi lesz a kongresszuson, mert lejátszott játszma. Ismétlem, egy szabad sakktábla elôtt állunk. Kérdés, kinek lesz ereje újabb bábukkal telerakni ezt a sakktáblát, s majd kezdôdhet a játszma. Ez sok mindent jelent politikai és jogi értelemben is.

Jól teszik, ha távol maradnak

Kelemen Kálmán: Szeretnénk, ha a kongresszus egy olyan megnyugtató üzenetet fogalmazna meg a romániai magyarság számára, hogy érdemes itthon maradni, mert az épülés évei következnek, amikor a marcangoló testvérviták kimaradnak az RMDSZ életébôl. Azt szeretném, ha olyan szervezetté válnánk, hogy amikor történik valami, amit a többség és a magyarság jó része eredménynek ítél meg, ne legyen az ellendrukker csoport, amely mindig megkontrázza, és a reménytelenséget sulykolja az erdélyi magyarságba.

A távolmaradók távolmaradásáról azt mondhatom, hogy azzal rosszat nem tesznek sem a magyarságnak, sem a kongresszusnak. Jól teszik, ha távol maradnak, hátha utána önvizsgálatot tartanak, aminek következtében nemes, és a közösség érdekében hasznos munkát végezni képes tagjaik visszatérnek majd az elhagyott akolba.

A döntéssel önmagát gyengítette az RT

Katona Ádám: Pénteken tárgyalunk még egyszer Markó elnök úrral, utána hozunk határozatot, hogy ha elmegyünk, hogy megyünk és miként megyünk a kongresszusra. Hogy milyen érzésekkel megyek? A Markó elnök úr SZKT-beli személyeskedô kirohanásai után, ami nem engem érintett, hanem a Reform Tömörülést, nagyon lehangoltan. A szövetségi elnöknek nem az RMDSZ egyik szárnyát vagy a másikat kellene képviselnie, hanem valamennyiünket. Jelen voltam az RT kongresszusán, szomorúan vettem tudomásul a kongresszusról való távolmaradásukról szóló döntést, ugyanis ôk feltétel nélkül maradnak távol. Ha megfogalmaznák tételesen, hogy mi készteti ôket a távolmaradásra, nem csak így általánosságban, akkor érdemben lehetne beszélni róla. Így, ezzel a döntéssel, önmagát gyengítette a Reform Tömörülés, amit
fájlalok.

Elvetették a sulykot és nem tudtak visszakozni

Bucur Ildikó: Én mindig nagy reménységekkel megyek a kongresszusra, mert az a tapasztalatom, hogy minden elôzetes harag, riogatás ellenére, a kongresszuson bölcs döntések születtek. Az embereket nem lehet hosszú távon becsapni. Pár embert, akár kis közösséget is csak ideig-óráig. De egy kongresszuson, ahová annyi helyrôl, annyiféle rétegbôl, a magyarság annyiféle csoportjából érkeznek küldöttek, a véleményeket meghallgathatjuk, megvitathatjuk, s az eredmény, legalábbis eleddig, mindig elôre mutatott.

Sajnálom, hogy egyesek nem jönnek a kongresszusra, de azt hiszem, ôk is sajnálják. Véleményem szerint elvetették a sulykot, és utána nem tudtak visszakozni, pedig szerettek volna. És most elég rossz helyzetbe kerültek. Én ennek nem örülök, mert egy egészséges belsô ellenzék nem árt.

Váljon szét a politikum és a civil szféra

Eckstein Kovács Péter: Ôszintén remélem, hogy a kongresszusnak sikerül átalakítania az RMDSZ struktúráját. Azt szeretném, ha a politikai döntés elôkészítésébe és a döntéshozásba nagyobb beleszólása lenne minden ideológiai irányzatnak, hogy a viták ne a megyei szervezetekben zajlodjanak, hanem a platformok között. Azonkívül a politikumnak és a civil szférának az éles szétválasztását tartanám üdvösnek az RMDSZ-en belül.

Ami a távolmaradókat illeti, mindenki azt mondja, sajnálja, hogy nem lesznek ott. De ez a saját döntésük volt, s attól még a kongresszus legitim lesz, és meg fogja hozni a kellô döntéseit.

Remélem, jobb belátásra térnek

Borbély László: Ez nagyon fontos esemény az RMDSZ életében. Mind a program, mind az alapszabályzat a módosításaival egy olyan hátteret biztosít, amely egyrészt megoldja a belsô választások kérdését is, hiszen május 31-ig le kell záruljon. Úgy gondolom, ez lehetôséget nyújt a továbbiakban, hogy hatékonyan mûködjön az RMDSZ.

Sajnálatosnak tartom azok távolmaradását, akik nem akarnak eljönni a kongresszusra, még mindig reménykedem abban, hogy a következô idôszak jó tanácsadó lesz, s mégis eljönnek. Hiszen épp azokról van szó, akik többször is kérték a rendkívüli kongresszus összehívását. Éppen ezért, a kongresszuson kellene felsorakoztassák az érveiket. Ez fontos, hiszen az alapszabályzatot és a programot a kongresszus kétharmada fogadja el. Kell legyen egy olyan demokratikus fórum - és ez a kongresszus -, amely ezeket megtárgyalja. Én remélem, hogy jobb belátásra térnek, és ott lesznek.

A számadás és számbavétel ideje

Verestóy Attila: A kongresszus a számadás és számbavétel ideje is lesz. Véleményem szerint nem a távolmaradás lesz jellemzô. Azok, akik különféle csoportérdekeket tekintenek fontosnak és úgy érzik, hogy a magyarság megengedheti magának, hogy egyesek alternatív szervezetekben gondolkozzanak, azoknak az ideje szerintem nem jött még el. Eléggé világos fejû és józan a romániai magyar közösség, s tudja, hogy még nem áll elég biztos lábakon az elért eredmény. Tudatában van annak, hogy még sok mindent meg kell szerezni, el kell érni. Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy eldobja magától azt a lehetôséget, amit az RMDSZ jelentett az elmúlt tizenhárom esztendôben.

Aktuális

Olvasom, hogy Konstanca megye prefektusának számításai szerint a benzintolvajok napi egymilliárd lej kárt okoznak csak az általa vezetett megyében. Ez a számadat egyetlen ellenôrzés nyomán kerekedett ki, mert, mint mondta, a megyeszékhely közvetlen szomszédságában találtak egy céget, amely a szükséges engedélyek nélkül árulta a benzint. A prefektus azon csodálkozik, hogy nem intézkedtek eddig a nagy kôolaj- és benzinvezetékek meglékelésének a leállításáért. Azt is elmondta, hogy a fenti esetrôl ô maga értesítette a megfelelô szerveket, egy idô után azonban "bizonyítékok hiányában" a nyomozás leállt. A prefektus szerint egész elhallgatás-hálózat épült ki, nehogy valamiképpen kiderüljön, mi is történik tulajdonképpen.

Attól még idegesebb lett, hogy a kôolajtermékek szállításának biztonságáért felelôs pararancs-nokságnak a tavaly július 10. és november 12. közötti idôszakról szóló jelentésében az áll, hogy a Petrotrans 1200 köbméter veszteséget jelentett, legnagyobb részét Konstancáról. A prefektus kijelentette: véleménye szerint nem akarják megtudni, nem is akarnak fényt deríteni a dolgokra, mert ily módon az érdekeltek a veszteségeiket a lopások számlájára írhatják. Végre, egyenes beszéd!

A délutáni televíziós rémhíradóban is sûrûn jelentkezik a téma. Nagy tamtammal mutatják a többnyire egy-két cigányból álló üzemanyagtolvaj "bûncsoport-okat", a riporterek meg is kérdik, miért követték el a "gaztettet", s kiderül, hogy ez amolyan megélhetési tolvajlás. Folyik a cirkusz végeérhetetlenül. Azonban a fontoskodó, magukat "nemes egyszerûséggel" sztárriporterként emlegetô tévéseknek egyetlenegyszer sem fordult meg a fejében rákérdezni az illetékesekre: hogyan számolják el példának okáért a veszteséget? Vagy, honnan tudják pontosan, mennyit loptak? Ennek több oka lehet: nem jut eszükbe, vagy - és ez a nagyobb baj - nem akarják kényes kérdésekkel zaklatni a cégvezetôket, rendôrségi felügyelôket, kormányképviselôket. A nagykutyák helyett megelégednek egy-egy kóbor kiskutyával...

Ha jobban belegondolunk, igaza van az idézett prefektusnak, hogy egyeseknek még jól is jön egy-egy ilyen nyilvánosságra hozott vezetéklékelés, mert a tolvajlások leple alatt, a leleplezôdés legcsekélyebb veszélye nélkül, "szabályosan" is el lehet sikkasztani nem egy-két vedernyi, hordónyi, de akár többciszternányi üzemanyagot. Aztán, ha már feltûnô a veszteség, könnyen lehet "in flagranti" találni néhány nyomorultat, akik elemelnek egy-egy vederrel.

Mondhatják, rosszhiszemû felvetés. Meglehet, de a konstancai prefektus aligha beszél félre. Valakinek/valakiknek nem érdeke eljutni a jelenség gyökeréig. Mellesleg, ha a hétrôl hétre bemutatott tolvajlások értékét összeadjuk, bôven telne belôle sûrített ôrzô-védô szolgálatra a vezetékek mentén. Csakhogy ezzel bedugulna nem csak az illegális, hanem a méreteiben homályban maradó
"legális" tolvajlás lehetôsége is.

Az Európai Bizottság szerdai bejelentése szerint támogatja azokat a javaslatokat, amelyek célja, hogy lendületet adjanak a közös agrárpolitika (CAP) félidôs felülvizsgálati reformjának.

- Az EU Bizottság kedden este újabb javaslatokat fogadott el a CAP reformjához - jelentette be az EU mezôgazdasági biztosa, Franz Fischler az Európai Parlament mezôgazdasági bizottsága elôtt. A tervcsomag az új javaslatok közbeiktatása mellett megtartja a júliusban körvonalazott eredeti CAP reformterv fô alapelveit.

A tervet az EU 15 agrárminisztere a következô héten kezdi megvitatni és a vita elôreláthatólag több hónapig is eltart majd.

Az eredeti, júliusi reformterv alapként azt javasolja, hogy 2004-tôl az EU már ne a termelés mennyiségének növelését ösztönözze támogatásával, és az így elvont közvetlen támogatások összegét fordítsák inkább a falusi infrastruktúrák fejlesztésére.

Svédország, Hollandia, Németország és Nagy-Britannia minisztere lelkesen üdvözölte, sôt még kevesellte is Franz Fischler mezôgazdasági biztos reformtervét, amit akkor az Európai Bizottság is jóváhagyott. A francia, spanyol, olasz, görög, portugál, luxemburgi, ír, osztrák és kisebb mértékben a belga viszont valóságos pergôtüzet zúdítottak rá.

(MTI) Lord Robertson NATO-fôtitkár szerdán bejelentette Brüsszelben, hogy hivatali idejének végeztével, ez év végén távozik tisztségébôl.

Sajtóközleményében a fôtitkár hangoztatta, hogy számos szövetséges kormánya biztatta, pályázzon egyéves hosszabbításra, ô azonban úgy érzi, elegendô ebbôl a nehéz, igénybe vevô megbízatásból a rendes négy év.

Robertson, a korábbi brit védelmi miniszter már utolsó hivatali évének kezdetén elégedetten vont mérleget fôtitkári pályafutásáról a közleményben. Rámutatott, hogy sikerült megvalósítania mindazokat a célokat, amelyeket három éve maga elé tûzött: a NATO-haderôk haditechnikájának lényeges korszerûsítését, erôs kapcsolat fenntartását az Egyesült Államok és a nyugat- európai szövetségesek között, hatékony válságkezelô képesség létrehozását, a kapcsolat elmélyítését Oroszországgal, a bôvítés újabb szakaszának megalapozását, katonai együttmûködés létrehozását a NATO és az EU önálló védelmi és biztonsági politikája között, a szövetség költségvetésének és belsô mûködésének reformját, a fôtitkár hatáskörének növelését. "A NATO mindezeket elérte vagy jó úton jár megvalósításában és ezzel hozzáigazította magát a XXI. századhoz" - állapította meg a fôtitkár.

Megemlítette még, hogy a szövetség fél évszázados fennállása alatt ô volt az elsô fôtitkár, aki életbe léptette a Washingtoni Szerzôdés 5. cikkelyét, amely kollektív védelmet ír elô a szövetségeseknek bármelyikük külsô megtámadása esetén, a Balkánon pedig az ô ideje alatt a NATO erélyes beavatkozással három helyen is elhárította újabb vérfürdôk veszélyét.

Brüsszeli megfigyelôk véleménye szerint Robertson jelentôs szerepet játszott a NATO történelmi fordulatában, amellyel a szövetség fennmaradt a Szovjetunió és a Varsói Szerzôdés széthullása után és új létjogosultságot, új hivatást talált magának a megváltozott világhelyzetben. Fáradhatatlan összpontosításával a NATO haderôreformjának, újrafegyverkezésének szükségére abban is jelentôs a szerepe, hogy a szövetségesek a tavaly novemberi prágai csúcsértekezleten egész sor konkrét kötelezettséget vállaltak új katonai képességek költséges kifejlesztésére. Az is bizonyosra vehetô, hogy személyes erôfeszítései nélkül nem jött volna létre többéves elhúzódó görög- török ellentétek után a katonai együttmûködés rendszere a NATO és az EU között, ami most már lehetôvé teszi, hogy az EU átvegye békefenntartó mûveletek irányítását például a Balkánon és megkezdje önálló válságkezelô erôinek bejáratását.

Élysée-évforduló

A német-francia megbékélést szentesítô Élysée-szerzôdés évfordulóján a francia államfô és a német kancellár a két ország történetében negyven éve kezdôdött együttmûködés továbblendítésének közös törekvésérôl fejtette ki véleményét; a Libération és a Berliner Zeitung szerdai számában egymás mellett közölte állásfoglalásukat.

A francia nemzetgyûlés és a német Bundestag képviselôinek szerdán Versailles-ban tartandó elsô együttes tanácskozása, a két ország kormányának közös minisztertanácsa újabb történelmi lépés azon az úton, amelyre Charles de Gaulle tábornok és Konrad Adenauer NSZK-kancellár vállalkozott, amikor 1963. január 22-én, ádáz háborúskodások után a béke megteremtésérôl döntött - állapította meg Jacques Chirac francia elnök.

A 80. német-francia csúcsértekezlet keretében rendezett évfordulós eseménysorozat új lendületet, új ihletet kíván adni az elôdök által beindított együttmûködési folyamatnak - hangsúlyozta. Emlékeztetett arra, hogy az eltérô kiindulópontokból egymás felé forduló két ország közös erôfeszítése az európai közeledés példátlan hajtómotorjának bizonyult, s erre most az Európai Unió keleti kibôvülésének, a közösség újraszervezôdésének szakaszában nagyobb szükség van, mint korábban bármikor.

- Amikor Berlin és Párizs egyetértésre jut, Európa képes elôrehaladni, ha nézeteltérések keletkeznek, a folyamat elakad; ezért szükséges, hogy Németország és Franciaország szorosan egyeztessék erôfeszítéseiket - mutatott rá Chirac. Leszögezte, hogy az európai építkezés csak akkor teljesedhet ki, ha a kontinensen létrejön a jogrend, a biztonság és a szabadság szövetsége.

Az ünnepi rendezvénysorozat alkalmából Párizs és Berlin közös nyilatkozatban tesz hitet az egységesülés mellett; a közös erôfeszítések koordinálásának céljával fôtitkári posztot létesít a két kormány mellett. Mindkét testületben a másik állam képviselôje tölti be a titkárhelyettesi funkciót.

Gerhard Schröder német kancellár arra mutatott rá, hogy a két ország egyirányú erôfeszítései döntô szerepet játszottak a koppenhágai uniós csúcsértekezlet sikerében. Itt zárták le eredményesen a szervezet kelet- és közép-európai államokkal való kibôvítésérôl folytatott tárgyalásokat.

- Európa jövôjének építésében új történelmi jelentôségû szakaszt sikerült átlépnünk - emelte ki Schröder. Ez a döntés mindenekelôtt népeink azon mély törekvésébôl táplálkozik, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk Európa gyászos megosztottságának, amely eddig csak szenvedést és vérontást szült kontinensünkön.

Az Élysée-szerzôdés és a koppenhágai csúcsértekezlet a francia-német partnerség negyven évét jellemzô sikertörténetét tanúsítja - állapította meg. Felidézte, hogy 1963 kezdetén a két állam bátor politikai vezetôi országaik polgárai, elkötelezett értelmiségiek és közéleti személyiségek támogatásával hitet tettek a kétoldalú együttmûködés mellett. Ebben a döntésben az a merész remény és ünnepélyes ígéret fogalmazódott meg, hogy az a két nemzet, amelynek történelme és sorsa évszáza-dokon keresztül olyan szorosan s egyben tragikusan fonódott össze, a jövôben soha többé nem kerül szembe egymással.

(MTI) Oszama bin Laden egyszerû csellel rázta le üldözôit 2001 végén Afganisztánban, a Tora- Bora hegységben vívott harcokban.

A The Washington Post keddi száma szerint az al-Kaida terrorszervezet vezetôje a Pakisztánba vezetô hegyi ösvények felé menekült, mûholdas mobiltelefonját elôtte marokkói testôre kezébe nyomva, aki azután a másik irányba futott. A trükköt arra a nyilvánvaló gyanúra alapozták, hogy az amerikai hírszerzés a mobiltelefon révén megpróbálja bemérni Oszama bin Laden tartózkodási helyét.

Abdallah Tabarak sûrûn használta is a készüléket, hogy tévútra vezesse az üldözôket. A 43 éves marokkói férfit végül elfogták a maroktelefonnal együtt. Jelenleg a kubai Guantánamói-öbölben lévô amerikai támaszponton ôrzik 600 fogolytársával együtt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az al-Kaida tagja, illetve a tálibok katonája volt. Az Abu Omar néven is ismert testôr nagy tekintélyre tett szerint a fogolytáborban, és több éhségsztrájkot is szervezett.

A guantánamói fogolytábor, a Camp Delta megközelíthetetlenségét jelzi, hogy a lap értesüléseit Rabatban szerezte marokkói tisztségviselôktôl, akik a támaszponton kihallgathatták az észak-afrikai arab ország ott ôrzött állampolgárait.

2001 novemberében B-52-es bombázók és támadóhelikopterek támogatásával az amerikai különleges erôk hadmûveletet indítottak a Tora-Bora hegység barlangrendszerébe visszahúzódott terroristák kifüstölésére. Mobiltelefon ide, mobiltelefon oda, egyes elemzôk szerint az amerikaiak alapvetôen azért szalasztották el az alkalmat az al-Kaida vezérének elfogására vagy megölésére, mert a szükségesnél sokkal kevesebb amerikai katonát vetettek be a harcokban, és túlságosan is afgán szövetségeseikre hagyatkoztak a hágók lezárásában.

Nagyszabású közös akciót hajtottak végre a közép- és délkelet- európai térség országai az embercsempészet és az emberkereskedelem felszámolására - jelentették be a szervezett bûnözés elleni harcra létrehozott bukaresti regionális SECI-központ sajtóértekezletén.

Yalcin Cakici, a SECI soros török igazgatója, valamint Bánfi Ferenc rendôr-dandártábornok, a központ magyar igazgatóhelyettese, az operatív osztályának vezetôje a tavaly ôsszel végrehajtott Mirage (délibáb) fedônevû akció eredményeit ismertette és értékelte.

Az akcióban a SECI-központ 11 tagországa - Albánia, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Görögország, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Románia és Törökország - mellett részt vettek Ukrajna, Jugoszlávia bûnüldözô szervei és a koszovói ENSZ-misszió képviselôi is.

Az elôkészületek már tavaly nyáron megtörténtek, az akció szeptemberben indult. A mûvelet során a térségben ellenôriztek több mint húszezer éjjeli szórakozóhelyet, vendéglôt, határátkelôt és más célpontot.

Az igazoltatott több mint ezerhétszáz nô közül kiszûrték az emberkereskedelem 237 lehetséges áldozatát. Azonosítottak csaknem háromszáz olyan személyt, akik részt vettek az emberkereskedelemben. 293 esetben eljárás indult, csaknem háromezer esetben bírságolásra, kiutasításra került sor. Felfedeztek 1762 - javarészt Irakból, Afganisztánból és Kínából származó - illegális bevándorlót.

Albániában egy egész emberkereskedelmi hálózatot göngyöltek fel, Horvátországban hamis személyi és útiokmányokkal rendelkezô szökevényeket, Bosznia-Hercegovinában, Görögországban határsértôket, Moldovában leánykereskedôket vettek ôrizetbe.

Magyarországon Hegyeshalomnál elfogtak négy olyan ukrán állampolgárt, akik 16 ukrán leányt próbáltak Ausztriába szállítani illegálisan, hogy ott örömlányokként futtassák ôket.

Bánfi Ferenc dandártábornok az MTI-nek adott nyilatkozatában a SECI hasznáról, célszerûségérôl és hatékonyságáról szólva a többi között rámutatott: a mindössze két éve létrehívott SECI-központhoz 2001-ben, felállításának elsô évében 900 ügyben érkezett megkeresés a térség országaiból, tavaly már 3200 esetben keresték meg kábítószerrel, emberkereskedelemmel, gépjármûlopásokkal és más bûncselekményekkel kapcsolatos ügyekben.

1500 telefonhívást fogadtak az S.O.S. Reménység Telefonszolgálat önkéntesei az elmúlt hat évben - hangzott el tegnap délelôtt a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban, a telefonszolgálat hatéves születésnapja alkalmából szervezett sajtótájékoztatón. A reményekrôl, nehézségekrôl, tervekrôl Dan Viorel, a szolgálat vezetôje számolt be.

A telefonszolgálatot 1997-ben hozta létre az Egészség, Nevelés, Család Egyesület. Mottója: Meghallgató fülek, megértô szívek. Célja: lelki támaszt nyújtani, tanácsot, útbaigazítást adni a magányos, beszélgetôtársra vágyó, elkeseredett, tanácstalan személyeknek. Az elsô években a szolgálat egész hétvégén mûködött, jelenleg csupán szombaton 19-06 között fogadják a hívásokat. Az eddigi beszélgetések idôpontja változó volt, pár másodperctôl 2 óráig terjedtek.

- Általában szociális, családi, szexuális problémákkal fordulnak hozzánk. Legtöbben tanácsot, néhányan anyagi támogatást, útbaigazítást kérnek. Számos fiatal személy is felvette a kapcsolatot szolgálatunkkal, megosztva velünk kamaszkori gondjait, nehézségeit. Volt olyan eset is, hogy összetévesztettek az erotikus vonallal, vagy megkértek, hogy segítsünk az amerikai vízum beszerzésében - tájékoztatott Dan Viorel. - Önkénteseinknek meg kellett tanulniuk feldolgozni, "letenni" a hallott gondokat, problémákat. A telefondíjak emelkedése miatt az elmúlt években kevesebben fordultak hozzánk. Többször kértük a telefontársaságot, hogy biztosítson számunkra díjmentes telefonszámot, ám a kérésünket elutasították. Szeretnénk kiterjeszteni szolgáltatásainkat, hogy a lelki támasz mellett a valóban rászorulóknak anyagi támogatást is nyújthassunk. Ehhez azonban szükségünk van támogatókra - nyilatkozta a szolgálat vezetôje.

Aki szombat este, éjszaka nincs kivel megossza gondjait, nincs, akivel elbeszélgessen, akitôl tanácsot kérjen, tárcsázhatja a 210-865-ös (magyar), illetve 210-864-es (román) marosvásárhelyi Reménység- telefonszámot.

A 2000. évi 99-es sz. kormányrendelet jóváhagyásáról szóló 650/07.12.2002. törvény értelmében:

Bármilyen kereskedelmi tevékenységet csak a törvényes rendelkezésnek megfelelôen kiváltott engedéllyel rendelkezô kereskedôk végezhetnek.

Az élelmiszer-kereskedelmi és a közélelmezési tevékenységek megfelelô szakismeretet követelnek és szakképzett személyek által végezhetôk, a 2000. évi 99-es sz. kormányrendelet alkalmazási elôírásainak megfelelôen.

A 2000. évi 99-es sz. kormányrendelet érvénybe lépésétôl (2002. január 1.) számított egyéves határidô elteltével az élelmiszerkereskedelmi és közélelmezési tevékenységekben alkalmazott személyek a következô feltételek valamelyikének kell megfeleljenek:

a.) a törvényes rendelkezéseknek megfelelôen szervezett élelmiszer-kereskedelmi és/vagy közélelmezési szakképzési tanfolyam elvégzése;

b.) legalább 2 éves szakmai tapasztalat az élelmiszer- kereskedelem és/vagy közélelmezés terén és egy, a törvényes rendelkezéseknek megfelelôen szervezett, alapfokú köztisztasági tanfolyam elvégzése.

Carmen Vamanu közgazdász,
a megyei munkaügyi felügyelôség fôfelügyelôje

Anyanyelvünk

A való(ság) fônév általánosabb, összefoglaló értelmû fogalmat jelöl, a létezô világra utal a nem létezôvel szemben.

Pl. ábránd és való(ság); látszat és valóság; ráébred a valóságra; valóra válik valami.

A való melléknév és fônév a van ige jelen idejû melléknévi igenévi alakja. Olyan személy, tárgy, jelenség, aki/amely megvan, létezik; valóságos (gyakran a nem létezôvel ellentétben). Pl. A való élet, a való világ; "Vagy tán valólag a világ nem ilyen? Ily szomorúnak én látom csupán?" (Petôfi); "Nem Isten, nem is az ész, hanem a való anyag teremtett minket" (József Attila).

A valóság fônév (rendszerint egyes számban) filozófiai értelemben is a létezô világ a benne rejlô összes lehetôséggel és viszonylatokkal együtt, illetôleg mindaz, ami valamilyen formában létezik, megvan vagy végbemegy, történik, illetôleg az ilyen létezôknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége. "Legvakmerôbb reményimet / megszégyenítô ragyogó valóság…/ Édes szép ifjú hitvesem, / Minek nevezzelek?" (Petôfi); "Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, / Vagy ez a mi hitünk valóságra válik." (Ady); "Folyton hazudik, de nem azért, hogy szépítse a rút valóságot…, hanem hogy elhitessen valamit, ami nincs." (Karinthy); "Annyi mende-monda keletkezik az ilyen eset körül, hogy ember legyen, aki kibogozza a valóságot." (Nagy Lajos). A tény szó ellenben szûkebb körû, a való(ság)nak, tehát a létezés, történés folyamatának egyetlen mozzanatára (jelenségére, eseményére, cselekedetére) utal. Pl. Befejezett, megcáfolhatatlan, közismert tapasztalati tény.

A tény szó, amelynek egyébként a jogtudomány és más tudományok nyelvében is fontos szerepe van, újabban kedvelt kifejezésévé vált a mozgalmi és hivatalos nyelvnek. Mint divatszót sokszor teljesen szükségtelenül használják. Pl.: Tény, hogy megdrágult a benzin; tény, hogy még sok a hiba a munkánkban; nem számoltak azzal a ténnyel, hogy; megfeledkeztek arról a tényrôl, hogy. Ilyenkor többnyire nyugodtan elhagyhatjuk, hiszen a mondat jelentését a sablonos tény szó elhagyása általában nem változtatja meg: megdrágult a benzin; még sok a hiba a munkánkban stb. Hogyha azonban mégis szükségét érezzük valamilyen nyomatékosító állítmányi résznek, akkor a lapos, elcsépelt tény, hogy szerkezet helyett inkább ezek közül válasszunk: való igaz, hogy; kétségtelen, hogy; mi tagadás; szó ami szó stb.

Éveken, évtizedeken át rozoga, lepattogzott festésû ajtón léptünk be az épületbe. A jó néhány centis réseken télen a szél besüvített a váróterembe, ahol felnôttek, gyerekek, de gyakran csecsemôk fagyoskodtak, a különbözô vizsgálatok elvégzésére várva. A laborokban sem voltak jobbak a körülmények, s mindezeken túl a boncteremnek és a hûtôkamrának is siralmas volt az állapota. Tömören így írható le a valamikori Bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet vásárhelyi egysége. A tavalytól minden gyökeresen megváltozott. S amint arról a helyszínen is meggyôzôdhettünk - jó irányba. Interjúalanyunk dr. Hecser László egyetemi elôadótanár, az intézet igazgatója.

- Éveken át a külegység vezetôi tisztségét töltötte be. Aztán 1997-ben lemondott, 2001. május elsejétôl pedig a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója.

- Az igazságügyi hálózat tevékenységét szabályozó 2001. évi 459-es számú törvény életbe léptetésével hozták létre az igazgatói állást, s lett jogi személy az intézmény. Az intézet hatáskörébe három megye tartozik: Maros, Kovászna és Hargita. Ez utóbbi kettô igazságügyi orvostani tevékenységének szakmai felülvizsgálatát biztosítjuk. Az igazgatói állásra 11-en jelentkeztek, s a versenyvizsgát követôen a minisztériumban interjún vettem részt, amelyen jelen volt az egészségügyi miniszter államtitkára is. Május elsejétôl országos szinten hat igazságügyi orvostani intézet alakult: Craiován, Temesváron, Kolozsváron, Iasi-ban, Bukarestben és Marosvásárhelyen. Addig a Bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet külsô laborjaként mûködtünk, minden Bukaresttôl függött, a legkisebb kiadásért is a fôvárostól kellett jóváhagyást kérnünk. Ebben a "kuplerájban" nem akartam dolgozni, s 1997-ben ezért mondtam le a külegység vezetôi tisztségérôl.

- Nyugati államokban nagy múltra tekint vissza az igazságügyi orvostani szakértôi státus. Nálunk mi a helyzet?

- A 459-es törvény megjelöli ezt a tisztséget, valamint meghatározza feladatkörét. Azonban a módszertana még nincs kidolgozva, így egyelôre nem tudjuk gyakorlatba ültetni. Három fokozati igazságügyi orvostani szakértô lesz: egyes fokozatot egyetemi elôadótanárok kapnak, kettes fokozatot a fôorvosok, hármast a szakorvosok. A törvény értelmében a hármas fokozatú igazságügyi orvostani szakértô mindössze bírósági, a kettes fokozatú törvényszéki és táblabírósági, az egyes fokozatú legfelsôbb bírósági szinten is képviselheti a szakértôi véleményt. A törvény azt is kimondja, hogy abban az esetben, ha az alperes vagy az áldozat egyes fokozatú szakértôt fogadott meg, a tárgyalásokon a felperes illetve az elkövetô ugyancsak egyes fokozati szakértôvel jelentkezhet. Ezt kellene még tisztázni, hiszen ez az egyes fokozatú szakértôk több száz kilométeres ingázását jelentené, s elfogadhatatlan, hogy a szakértô - aki intézményigazgató, egyetemi elôadótanár is - több napig hiányozzon egy-egy tárgyalás miatt. Országos szinten már jóváhagyták a szakértôk névsorát. A vásárhelyi intézet hatáskörébe tartozó három megye szakértôi: egyes fokozatú igazságügyi orvostani szakértô jómagam; második fokozatú Hadarean Viorel fôorvos, tanársegéd (Maros megye), Cretu Adrian fôorvos (Kovászna megye); harmadik fokozatú Biris Dacian, Jung Harald, Croitorescu Lucian (Maros megye), Rémán István (Hargita megye), Barbu Adriana (Kovászna megye).

- Hogyan összegezné az intézet múlt évi tevékenységét?

- 807 boncolást végeztünk, 120 pár fordult hozzánk az apaság megállapítása érdekében. Hozzá kell tennem, ezt a vizsgálatot egész Erdélyben csak a marosvásárhelyi intézetben végezzük. Elmegyógyászati szakértôi vizsgálatot 120 személynél végeztünk, öngyilkosságot 150-en követtek el. Mindez növekedést jelent az elôzô évhez viszonyítva.

- Milyen pénzügyi alapokból kellett gazdálkodnia a tavaly az intézetnek, s milyen újításokat, javításokat sikerült elvégezni?

- 2001-tôl saját költségvetéssel gazdálkodhatunk. A beruházásokra az egészségügyi minisztériumtól kapjuk az alapokat, a többit a szolgáltatásaink díjából teremtjük elô. A törvény szerint ugyanis bármilyen igazságügyi orvostani vizsgálatot meg kell fizetni. Ezt nem értik meg sokan, s a hozzánk forduló háborús veteránok, forradalmárok és nehéz szociális helyzetû személyek díjmentességet vagy árkedvezményt kérnek. A tavaly a minisztérium 450 millió lejt juttatott, ebbôl fedezzük a fizetéseket is. Szolgáltatásainkért a rendôrség 200, az ügyészség több mint 300 millió lejjel van elmaradva. Vettünk egy új Dacia típusú szolgálati személygépkocsit. 240 millió lejért vásároltuk azt a német gyártmányú, UV- szûrôs fotokolorimétert, amelyet az intézet toxikológia laborjában használnak a toxikus anyagok kimutatására. Az egész épületet konvektorokkal szereltük fel. A váróterem bejárati ajtaját hôszigetelt biztonsági ajtóra cseréltük, pontra tettük a világító berendezést, új székeket vásároltunk, s így a teremben vizsgálatokra várakozóknak már nem kell fagyoskodniuk. Valamennyi földszinti ablakra rácsot erôsítettünk, s az épületet riasztóberendezéssel láttuk el, amely betörés esetén a MOGYE központi kapujánál állandó jellegû ügyeletet teljesítô kapust riasztja. A váróterem melletti két mellékhelyiségben leomlottak a falak, azokat újraépítettük, falicsempét ragasztottunk, az idén a földre járólap kerül, akárcsak a többi teremben és elôcsarnokban. Hét performans szá-mítógépet is vásároltunk, s külön programot készíttettünk az adattárolásra.

- Az évek alatt a legnagyobb visszhangot a hûtôkamrák és a boncterem siralmas helyzete keltette. Történt-e változás ezen a téren?

- Másfél éve megjavítottuk a hûtôrendszert. A berendezés elavult, bármikor újra elromolhat, ezért minél elôbb új, korszerû hûtôkamrát kell vásárolnunk. Az idei költségvetés kiutalására várunk, s ahogy az megérkezik, hozzáfogunk a nagyméretû munkálathoz. Automatizáljuk a hûtôrendszert, európai szintû hûtôberendezést készítünk, ahol a falakat, plafont le lehet mosni, naponta többször fertôtleníteni. A korszerû sepsiszentgyörgyi hûtôkamrához hasonlót szándékszunk létesíteni.
A befogadóképpesége tíz holttest. Tavasszal fogunk neki a munkálatoknak. A hûtôkamra elôterét néhány napja padló- és falicsempéztük, az omladozó falakat újraépítettük. A boncteremben a kôasztalokat inoxréteggel vontuk be. Legkésôbb ôszig a boncteremben is padló- és falicsempézünk, biztonsági ajtókra cseréljük a jelenlegieket, s a boncterembôl kivezetô ajtó helyébe tenyérérzékelô zárral ellátott ajtó kerül. Állítom, az embert nemcsak életében kell tisztelni, de halála után is. Amikor a Közegészségügyi Igazgatóság megadta a mûködési engedélyt, feltételként szabták, hogy biztosítsuk a boncterem és hûtôkamra állandó jellegû higienizálási és fertôtlenítési lehetôségét. A munkálatok befejeztével európai szintû intézet leszünk.

- Más intézmények krónikus személyzethiánnyal küszködnek. Önöknél is hasonló a helyzet?

- Sajnos, igen. Kértem ugyan az egészségügyi minisztériumtól egy toxikológus és egy biológus állás jóváhagyását, de sikertelenül.

- A körülmények látványosan változtak. Mit hoz ez a szakértôi munka minôsége terén?

- A fotokoloriméter üzembe helyezésével a szakértôi vélemény precizitását növeltük. Míg a régi mûszer mindössze 3-4 mérget mutatott ki, a korszerû mûszer kiterjeszti a toxikus anyagok azonosítási lehetôségét, vagyis 10-12 típusú mérget mutathatunk ki. A szerológiai vizsgálat korszerûsítésével az apasági tesztek pontossági fokának növelését értük el. Eddig a szerológiai vizsgálatot három teszt alapján végeztük, 73 százalékos pontossági fokkal. Jelenleg angol szérumokkal, 7 teszt alapján végezzük az összehasonlítást, 90 százalékos pontossággal. Tervezzük a HLA-teszt bevezetését, de erre még nincs meg a szükséges pénzkeret. Ennek, vagyis a fehér vérsejtek kompatibilitásán alapuló speciális tesztnek a hibalehetôsége alig 4%.

- Az új közlekedési szabályok szerint börtönbüntetéssel sújtják azokat a jármûvezetôket, akik halálos vagy súlyos testi sérüléssel járó közúti balesetet követtek el kábítószer hatása alatt, illetve akik a balesetet követôen kábítószert vagy kábítószer hatású gyógyszert fogyasztottak. Rendelkezik-e a Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet ezen szakvizsgálat elvégzéséhez szükséges felszereltséggel?

- Az új KRESZ életbe ültetésekor az igazságügyi minisztérium biztosítja majd az országban mûködô hat egészségügyi orvostani intézetnek az európai szintû felszerelést, amellyel a balesetet elkövetett személyek szervezetében kimutatható az elfogyasztott kábítószerek fajtája és mennyisége.

Világtelefónia

A rendszerváltozást követôen Búzásbesenyôn is elkezdôdött a vezetékes telefon-bekötési láz - írja egy olvasónk. - Számos próbálkozás történt, aláírás-gyûjtéssel, rokonsági összefogással, ismerôsök közbenjárásának igénybe vételével. Mindhiába. Volt ugyan a faluban egy szál (csepû, azaz központos) telefon, 2002 decemberéig mûködött, úgy-ahogy. Különbözô feltételeket szabtak aztán: ha ennyi meg ennyi elôfizetô kerül, akkor automata központ is lesz, ilyen meg ilyen árban. Heteken át tartott a próbálkozás, családokat kerestek fel, házalói módszerrel tettek kínálatot, de lassan gyarapodott a vállalkozó szellemû lakosok száma, akik valóban szerettek volna vezetékes telefont. Eleinte vállalták-forma, de mikor pénzrôl esett szó, egybôl elavult a dolog. Miért. Mert mire egy hónap alatt, mondjuk, sikerült összeverbuválni a "kezdô" csapatot, a szolgáltató máris új, borsosabb árral rukkolt elô. És így teltek az évek, közben hallottuk, hogy másutt, itt is, amott is, ahol "fontosabb személyek" hétvégi házat, nyaralót-mit építettek maguknak, ott napok alatt "termett" automata központ is...

Hálistennek közben megjelentek a mobilszolgálatok is ékes hazánkban. Mifelénk azonban mégsem. Az E-60-as út mentén fekszik a település, de közelében éppen csak hogy megjelenik valami kis térerô. Bent a faluban még rosszabb a helyzet. Többszöri érdeklôdés után azt a választ kaptuk, hogy ha a helyi elôfizetôk száma elér egy bizonyos szintet, hajlandók javítani a térerôn. Vagy pedig vegyem nyakamba ismét a falut, és gyûjtsem az aláírásokat. Hálátlan dolog: nem részletezem, hányféle ember házal manapság mindenféle aláírásért, s milyen a fogadtatásuk.

Pár éve viszont mintha betlehemi csillag tûnt volna fel, megjelentek a szerelôkocsik. Jó hosszúra sikeredett a kivitelezés, mégis csak két kártyás telefon bekötésére futotta az új digitális (vagy mégsem) vonalból. S ez is csak a falu közepéig jutott el. Azóta is ott lóg a huzal vége egy villanyoszlopon. A két kártyás telefon mûködik úgy-ahogy, kártyát viszont sehol sem kapni a faluban.

A fiatalok és az értelmiségi réteg azóta is csak várakozik és álmodozik: hátha mégis lészen telefonvonal, és akkor beköthetjük az internetet, akkor majd lesz ez is, és lesz amaz is (még nem gondolnak a hónap végén megérkezô számlára); ja és akkor majd a polgármesternek sem kell szôlôállványon tartania maroktelefonját a csöppnyi térerô miatt; és akkor majd az igazgató is kérhet számítógépet, net- bekötést az iskolába; és akkor majd a lelkészek is több hírrôl, rendezvényrôl értesíthetik híveiket...Akkor majd nem kell egyeseknek a dombra (a temetôbe), a volt kovácsmûhely romjaira, a háztetôre fölkapaszkodniuk, hogy kapcsolatot teremthessenek szeretteikkel, ügyfeleikkel, a hivatallal, a világgal.

Ezek az álmaink. A valóság egyelôre annyi, hogy a község (Kerelôszentpál) automata központot kapott. (Közeledett a liberalizáció.) Minden létezô operatôrös telefont átkapcsoltak az automatára. Hogy ez aztán miként mûködött? Hívásokat még lehetett fogadni, de fölhívni már nem. Ez is csak pár napig tartott, az ünnepek alatt szinte némák voltak a készülékek. (Kímélték a számláinkat?) Aztán egyik nap hívás érkezett a szerelôktôl: - Tessék má' mondani, hogy' mûködik az új telefon? - Katasztrofálisan. - Uram, a szerkentyû nem most jött ki a gyárból, mi egy lefáradt (lestrapált) központot kaptunk, örüljünk, hogy van egyáltalán.

A szakik azt remélik: nemsokára begyúl. (Kiég.) És akkor kapunk helyébe egy vadonatújat!

És a besenyôiek is reménykednek. De egyhamar nem lesz jobb a soruk, mint a székelyvéckeieknek. Vagy a kibédieknek, akik szintén "nyugdíjas" központot kaptak. Van olyan elôfizetô, hogy ultramodern csatlakozó masinákkal szerelte fel magát, aztán most teheti kirakatba ôket. Nuku fax, nuku internet. Hóolvadáskor átáznak a kábelek, és akkor megvalósul a világtelefónia. Mindenki beszél mindenkivel. Egy idôben és egyszerre!

A szakképzett pótszülôk alkalmazásáról döntöttek

Az árva és elhagyott gyerekek nevelését felvállaló szakképzett pótszülôk státusáról és alkalmazásukról új határozatot fogadott el a kormány. A rendelkezés tartalmazza azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelniük a pótszülônek jelentkezô személyeknek, valamint felsorolja a gyerekek neveléséért járó juttatásokat.

A határozat értelmében szakképzett pótszülô lehet az a személy, aki saját lakással rendelkezik, megfelelô életkörülményeket tud biztosítani a rá bízott gyerek/gyerekek számára. A jelentkezôknek 60 órás tanfolyamot szerveznek, amelyen elsajátíthatják az alapvetô gyermeknevelési tudnivalókat, s betekintést nyerhetnek az árva és elhagyott gyerekek sajátos problémáiba, megtanulják kezelni azokat. A szaktanfolyamot tartó szakemberek felmérik a jelentkezô képességeit, s eldöntik, hogy megfelelô-e gyerekek gondozására, nevelésére. A tanfolyamokat a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságok szervezik, költségeit azok törlesztik. Az elôírások alapján nem válhat pótszülôvé az a személy, akit bûncselekmény miatt végleges bírósági döntéssel ítéltek el; aki elvesztette szülôi jogait, illetve gyerekét végleges bírósági döntéssel elhagyottnak nyilvánították; aki fertôzô krónikus betegségben szenved.

A pótszülônek jelentkezô személyeknek kérvényt kell benyújtaniuk a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságokhoz, amelyben igénylik, hogy a szakemberek felmérjék képességeiket, életkörülményeiket. A kérvénynek tartalmaznia kell, hogy hány gyerek nevelésére vállalkoznak, a kiskorúak milyen életkorúak és nemûek lehetnek, illetve vállalják-e sérült (esetenként HIV- vírussal fertôzött vagy AIDS-es) gyerekek gondozását.

A kiválasztott személyek három évre szóló bizonyítványt kapnak, amely alapján vállalhatják az elhelyezési központokból kivett gyerekek nevelését. A szakképzett pótszülôk tevékenységét, a rájuk bízott gyerekek fejlôdését rendszeresen ellenôrzik a megyei igazgatóságok szociális munkásai. Az ellenôrzések nyomán a szociális munkás igényelheti a bizonyítvány felfüggesztését vagy végleges visszavonását.

A szakképzett pótszülôket munkakönyvvel alkalmazzák, a törvény által elôírt fizetés mellett juttatásokat biztosítanak számukra a gondozott gyerekek számának függvényében, illetve azt figyelembe véve, hogy egészséges vagy sérült, fertôzött kiskorúakat nevelnek. A határozat értelmében a pótszülôknek elszámolják azokat az utazási és elszállásolási költségeiket, amelyeket a gyerekek érdekében tesznek.

A megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság folyamatosan szervez pótszülô-képzô tanfolyamokat mind a megyeszékhelyen, mind a vidéki városokban. Érdeklôdni a megyei igazgatóság 211-699-es telefonszámán lehet.

A Holtmaroson bejegyzett Transsylvania Tejszövetkezetnek története van, 1937-ben alakult. A Felsô-Maros menti gazdák érdekvédelmi egyesületét az 1950- es évek elején, a kollektivizálás idején megszüntették. Az akkori 2000 állattenyésztônek, tejtermelônek, utódjaiknak 2000-ig kellett várniuk, hogy újraszervezhessék érdekvédelmi egyesületüket. Mi történt az elmúlt két évben? - kérdeztük dr. Bocz István elnököt és Márton Ernô vezetôtanácsi tagot.

Márton Ernô: A Transsylvania Tejszövetkezet nem azért alakult meg, hogy mi, a tagokkal együtt, jogosultak legyünk a tej állami támogatására. Az alapvetô indok az volt, hogy folytatni szeretnénk azt, amit ôseink, nagyapáink elkezdtek. Három évvel ezelôtt csupán 25 holtmarosi gazda szorgalmazta az érdekvédelmi egyesület újraszervezését, ôket tartjuk az alapító tagoknak. Azóta a Felsô-Maros mente (Idecspatak, Füleháza stb.) tejtermelôinek java része csatlakozott egyesületünkhöz. 2002 március-áprilisában már 2250 tagot számláltunk (akkor a tagok szarvasmarha állománya elérte az 5000 egyedet).

A gazdálkodók belátták, hogy szükségük van egy ilyen szervezetre, hiszen az a saját érdekeiket hivatott képviselni. Magyarán: rájöttek arra, hogy közös problémáik közösen sokkal könnyebben megoldhatók.

- A tej értékesítését is felvállalta az érdekvédelmi képviselet?

- Egyik alapvetô feladatunk a tej értékesítésének biztosítása. Felvállaltuk a tejalkuk lebonyolítását a felvásárlókkal. Több alkalommal folytattunk tárgyalásokat az övezetünkben tejet felvásárló öt céggel.

Dr. Bocz István elnök: Mielôtt az árak megállapításáról beszélnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a mi képviseletünk elsôsorban a tej minôségi szintjének emelésére törekedett. Tehát elsôsorban biztosítottuk az alacsony csírasejtszámot, a megfelelô tárolási hômérsékletet, a zsírfokot. Jelenleg az egyik cég által ajánlott felvásárlási ár 5500 lej literenként. Ha a tej átvételekor a hômérséklet 4-6 C fok között van, akkor minôségi bónuszt is kapunk, ami 500-1500 lejt jelent literenként, ami ugyancsak megegyezés alapján történik. A tejszövetkezetünk jelenleg négy hûtôtartállyal, ahogy a környéken ismerik, hûtôtankkal (Holtmaros, Felsôrépa, Füleháza, Maroslüget) rendelkezik.

- A tej megfelelô minôségi szintje elérésének és a jövedelmezôség megvalósításának feltétele a gépi fejés.

- A holtmarosi tejszövetkezet vezetôtanácsa az elmúlt két év sikereként könyvelte el, hogy egyre több kisgazda értette meg, hogy profitot létrehozni csak korszerû technológiák alkalmazásával lehetséges. Elégtétellel mondhatom el, hogy Holtmaroson már 8, Felsôrépán 15, Maroslügeten 4 gazda tért át a gépi fejésre.

- Az európai országokban az önökéhez hasonló érdekvédelvi szervezetek a tagok és más gazdák számára szaktanácsadói tanfolyamokat szerveznek saját szaktanácsadóikkal. Gondoltak-e arra, hogy ekképpen próbálják gyarapítani a tagok ismereteit?

- Az érdekvédelmi képviseletünk alapszabályzatába foglaltuk annak idején egy szaktanácsadói bizottság megalakítását, és nem akárhogy. Azon szakemberekbôl állítottuk össze a nevezett bizottságot, akiknek szaktudását a tagok, a gazdák elismerték. A vezetôtanács felvette a kapcsolatot a kijelölt, országos és helyi szinten elismert szakemberekkel, felkérte ôket a tevékenység felvállalására. Sikerült létrehoznunk az említett bizottságot. Néhány nevet említenék: dr. Cornel Podaru, drd. Dán Péter, a marosszentgyörgyi Szarvasmarha-tenyésztôi, Kísérleti és Fejlesztési Állomás kutatói, továbbá a kolozsvári, brassói állatorvosi egyetemek egy-egy képviselôje. A szászrégeni Feier Alapítvány egyik dolgozója a pályázatok elkészítésérôl oktatja gazdáinkat.

Végezetül el kell mondanunk még, hogy a holtmarosi tejtermelôk naponta 1500 liter tejet adnak át a felvásárlóknak. Az elmúlt két év fontos eseményei közé sorolandó, hogy a Transsylvania Tejszövetkezet átalakult a Transsylvania Agrártermelôk Szövetségévé, amelynek kezdeményezése nyomán múlt év november 14-én létrehozták a Felsô-Maros menti Állattenyésztô Társulások Szövetségét (Idecspatak, Maroslüget, Felsôrépa, Holtmaros). Következik az érdekvédelmi képviselet jogi bejegyzése.

Tájrajáró jegyzete

Ritkaság, különös kegyelem, hogy napilap olyan jellegû írással lepje meg az olvasót, ami felkelti benne a lappangó vagy pusztuló táji-környezeti értékek védelmének, megmentésének bevallhatóan feladott szándékát. Fekete Albert okleveles tájépítészmérnök a Népújságban közölt Erdélyi táj, merre tartasz? c. írása gondolatébresztésnél jóval több tartalommal, mindenképpen továbbgondolásra érdemes ajánlattal állt elô, amit figyelmen kívül hagyni bûn. Ellenkezô esetben, kissé patetikusan szólva, önfeladást, szándékos rombolást idézünk elô nemzeti önazonosságunkban, reménytelen megfutamodásba kezdünk a sajátos értékeket leradírozó, elôbb-utóbb sarkunkra taposó globalizáció elôtt. Megfutamodni persze nem kell, mert nem lehet meglógni a 21. század dinoszaurusza elôl, mindössze élhetô "törzsi" stratégiát kell kitalálni sürgôsen.

Emlékszem, volt egypár dolog, amiért ki lehetett bírni Ceausescu ôrült rendszerét. A történelemrôl szóló ismeretanyag azt sugallta cenzúra nélkül, hogy a buldózerekkel bekeményített kalandorpolitika, szellemi tatárjárás is egyszer véget ér. Minden, ami maradt örökségül, protestált. Értelmes cselekvésnek számított, ha valaki köveket mentett úgy, hogy hagyta a mohát a bevésett írásokon zöldellni, mert a szellemi padlássöprôk még a kôzeteket is gátlástalanul begyûjtötték. Az értékek lázadtak és protestáltak, az ellenállás teoretikusan érdekes volt; az érték alkalmas volt arra (mindig alkalmas egyébként), hogy tartalmakat kifejezzen. A tartalmaktól pedig köztudottan rettegett a diktatórikus hatalom, ezért akart mindent a maga ízlésére, alkalmasságára átépíteni, megspékelve álesztétikai, átmagyarázó filozófiákkal. Ebben a szellemileg ambivalens korszakban is egyértelmûen megfogalmazódott az, amit Fekete Albert világosan lejegyez: a hagyományok tisztelete és a fejlôdés lehetôségének megteremtése együtt jelentik egy nemzet, egy népcsoport megmaradását, egy egészséges jövôkép kialakításának feltételét. A 21. század Európájának közepén- peremén csupán egy, a kor kihívásait integráló, a természettel baráti viszonyban élô társadalom lesz képes talpon maradni.

Ha mintegy emlékeztetôül egy kissé távolabbra megyek, azt hiszem, mégsem túl messze, amikor a diktatúrából visszamaradt emlékekbôl Kelet- Európában nagy visszhangot keltô markáns tájvédelmi demonstrációra gondolok: a magyarországi Solt Ottilia-féle ellenzéki tiltakozásra, a bôs-nagymarosi vízlépcsô megépítése ellen fellépô demokratikus ellenzéki kiáltványokra célozva.

Ami az országunkat illeti, Ceausescu falurombolása ellen való igaz, külföldön voltak nagy demonstrációk, a határon belül minden efféle próbálkozást csírájában elfojtottak. Maradjunk végképp itthon, a történet rólunk szól.

A tájépítész a lényegre tapint, amikor azt mondja, bennünk is tudatosodnia kellene, hogy itt és most a transzszilvanizmus szellemében nevelkedett, magyar nyelvû erdélyi iskolákban és egyetemen képzett tájépítészekre van szükség. Olyanokra, akik megtalálják a hangot a tájjal és a benne élô néppel. Akik nem hagyják veszni azt a hajdanán méltán Tündérkertnek nevezett környezetet, amit az évszázados székely falutörvények, a hagyományos paraszti tájhasználat, az erdélyi arisztokrácia ízlése és természeti adottságok szerencsés ötvözôdése alakított ki. Ha sokat késlekedünk, tájgyógyítókra lesz szükségünk. Azt mondom, hogy néhol egyenesen tájdaganat elburjánzásáról van szó, azonban átgondolt, körültekintô mûtéti bravúrral még az élet menthetô, a tájrehabilitáció eredményes lehet.

Csoda-e, ha valamennyi képzômûvészeti tárlat anyaga az erdélyi tájból, az erdélyi hagyományokból, népi építészetébôl táplálkozik? Mindössze szerény önvallomás: amikor nagyon elegem van, ha úgy adódik, vidékre megyek, ha nem tehetem, könyvespolcra nyúlok, átlapozom isten tudja hányszor Korniss Péter budapesti fotómûvész albumát, ami Erdély sajátos hangulatát hozza. Kegyelmi pillanatokkal ajándékozom meg magam.

Csakugyan, Erdély kertmûvészeti, erdészeti, építészeti, tájgazdálkodási és fôleg néprajzi vonatkozásokban nagyhatalom, megvan a hagyomány, és van kéznél bôven forrásanyag!

Azt gondolom, nem véletlenül beszélnek sokat mostanában az ember elmagányosodásáról. Nemcsak azért, mert a mûvészet mostani társadalmi helyzetének a következményeivel szembenézett, s levonta ebbôl a szükséges következtetéseket, hanem azért is, mert mûvészete középpontjába a világ "elrákosodásának", leépülésének, szétesésének, pusztulásának megrázó folyamatát állította, s aki a pusztuló világ képét látomásaiban újrateremtette, nem is lehet más, csak magányos... Azt hiszem, ez is megfontolandó szempont.

Fontos, szinte felmérhetetlenül fontos, amirôl Fekete Albert beszél. Az általa felvázolt irány lehet valóban az, amelyen elindulva válaszolhatunk az örök quo vadisra: az erdélyi táj jó irányba, individualitásának, sajátos karakterének, barátságos hangulatának, a benne lakó nép által szentesített hely szellemének megôrzése felé tart. Azt mondom, remek olvasmány Fekete Albert írása, csakhogy mint olvasmány nem elég. Hogy mit kell tenni, arra is egyértelmû javaslata. Magam pedig szívesen olvasnám a "témában" jártas szakemberek hozzászólásait Fekete Albert jó értelemben vett provokáló írásáról.

Tárca

Isten tudja, mióta nem volt bál a faluban. Nincs fiatalság. Két-három középkorú család mûveli a földet, a többi mind elaggott, öreg. Sírt ásni is csóró romákat hívnak a szomszéd településrôl. Novembertôl újév januárjának közepéig egyvégtében takarított a Kaszás. Elföldelték az utolsó öregembert is. Csak vénasszonyok és iszákos koravének maradtak lábon, de ezt sem kell szó szerint érteni. A kilencvenes évek elején még hat bögrecsárda mûködött, mostanra kettô maradt, egyik a volt szövetkezeti bolt (kenyérért és vodkáért jártak oda), a másik a pálinkafôzô tulajdonosának a kocsmája, ott mindig volt sör is. Hja, a nagy hal felfalja a kis halat, a nagyobbik csehó lenyeli a kisebbiket. Üstös Minya úgy oldotta meg a tôkeharcot, hogy fiával elvétette a boltos lányát, és mivel a boltos (az apatárs) igen gyakori vendége volt az ô kocsmájának, megkötötték a szerzôdést is: mindent a fiatalokra íratnak, de persze továbbra is ôk maguk kezelik az üzletet mindkét részen. Ami annál is könnyebb, mivel a fiatalok többnyire Magyarországon tartózkodnak, kiváltották a magyarigazolványt, és valahol Szombathely környékén szerzik a forintot, hogy aztán hazatérve tôkeerôsen álljanak rá a faluturizmusra; korszerûsítik az egykori uradalmi kúriát - Üstös Minya most alkudozik az egykori tulajdonos egyetlen (erôsen oldalági) örökösével, egy nagyon mélyre csúszott entellektüellel, aki azonban többnyire adószedôként kereste a kenyerét -, és persze folyamatosan a többi házat is potom áron felvásárolják a városra szakadt, haza már sosem költözô fiaktól, unokáktól, hogy majd valamikor a kétezres évek közepére jövedelmezô turistaparadicsommá varázsolják ezt a kis gödröt, amelyben az Árpád-kori település évezredek óta alussza Csipkerózsika- álmát.

Annyit már tavaly elértek, hogy (Arany Jánossal szólva:) az utat megkövecsezték. (Aranynak akkor egy versébe, Üstös Minyának sok pálinkájába s két kövér disznójába került.) Szegény jobbágyai nem voltak, öt embert foglalkoztatott a "birtokon", kettô csak a pálinkafôzéssel törôdött, egy volt a beszerzô s egyben sofôr, a negyedik a kocsmát vezette, az ötödik pedig, unokaöccse, egy elcsapott könyvelô, akit alkoholizmusáért a családja is elkergetett városi lakásából, az úgynevezett papírmunkát végezte, de ha kellett, akármilyen szerszámra, fejszére, gyalura, kapára-kaszára is rátette a kezét, hasznát lehetett venni. Messzi vidékrôl is ide hozták a cefrét, mert Minya kitûnô szilvapálinkát készített. Mikor a községközpontban az urak (vagyis a közigazgatás helyi jelességei) már nagyon elunták a papírmelót, befogattak, mint hajdan az igazi urak, és kikocsikáztak Üstös Minyához. Akkor sikerült igazán a buli, ha elôre bejelentkeztek, mert akkor Minya mozgósította a szomszéd faluból a zenészeket, és persze valami jó kaját is készíttetett az asszonyokkal. Asszonya annyi volt, mint a vadkender a bozótban. Élt még az anyósa, az édesanyja, ott volt a felesége, aztán mindkét részrôl a rokonság megmaradt asszonyai, akik abból éltek, amit városi gyermekeik juttattak, mikor kilátogattak halottak napján vagy sátoros ünnepek alkalmából. Ezekkel lakodalmat is tudnék tartani, dicsekedett Minya. Meghallotta a polgármester, egy ambiciózus fiatalember, aki ravaszsággal és dörgölôdzéssel pótolta hiányzó szakértelmét. - Hát akkor, Minya bátyám, rendezhetnél itt egy isteni kosaras bált! - pattant ki agyából az ötlet.

Minya azonnal kapott rajta. Pohár poharat, szó szót követett, papír s plajbász került elô, elkészült a meghívottak jegyzéke, kezdve a megyei urakkal, befejezve a helyi lelkésszel, aki azonban nem lakik itt, éppen ezért van rá is szükség, hogy engedje át az egykori felekezeti iskolát, amelyet az államosítás után kultúrháznak használtak. Eldöntötték, hogy a szószóló az apatárs lesz, mert Gúnzsos Gedônél ékesebben senki sem beszél már. A polgármester mutyiban megegyezett az önkormányzati tanáccsal is, ki-ki hozza a feleségét, az utazás nem gond, fogadnak egy kisebb buszt, hólánccal simán viszi s hozza ôket, mi több, kétszer fordul, hogy a megyei meg a municípiumi elöljárókat, az érdekvédelmi szervezet (ennek a szószerkezetnek az elsô tagját különös nyomatékkal ejtették) vezetôit és persze párjukat-partnernôiket is idôben szállíthassa.

Így sikerült Kiscsokoládon kosaras bált rendezni, méghozzá úgy, hogy a helybeliek - az egy szószóló Gúnzsos Gedôt kivéve, akit le kellett tácsolni, mert igen hamar megrészegedvén csupa malacságot rigmusolt - egytôl-egyig amolyan felszolgálók, helyi szólással: fennforgók vagy fenntaposók voltak. (Az ételféleségekrôl nem tudok szólni, mert nem hívtak meg.) Beszélik, hogy hatszor gazdagabb és változatosabb volt a menü, mint akármely lakodalomé. Bizony, még tortát is rendeltek, mert az egyik "patron" (a cégtulajdonost becézik így) felesége éppen névnapját ünnepelte. Hát Kiscsokolád ilyen nagy bulit a legutolsó polgármester-választás óta nem látott! (Jellemzô módon azt is Nagycsokoládon tartották... De az sem érte el ennek a fényét, mert itt csupa kétszázötvenes égôt használtak.) Bécsit és angolvalcert is táncoltak, választottak bálkirálynôt, a facsaratos eszû házigazdák úgy rendezték, hogy a legfontosabb tíz pár vendégnek is legyen "saját kosara", gusztusosan megrakva minden földi jóval, és a zsûri, ejnye na, valahogy éppen a legrangosabb vendég (egy honatya) kosarát találta a legesztétikusabbnak!... Sok-sok díjat és ajándékot osztogattak, nagyszerûen fogyott a kiváló küküllômenti bor, boldogságtól fénylettek az arcok, repültek a férfiak karján a nôk (volt egy kis baj is, mert egyik- másik vendég nem kimondottan a bénejét hozta el, hanem szeretôjét, kitartottját-mijét, na de kicsire nem adunk), konfettiesô zuhogott, éjfélkor a területi vadásztársaság kórusa éjjelizenét adott az ablak alatt, majd eldördült a vadászpuska- sortûz, és bevonult a terembe egy - ropogósra sült vadmalac!

A mulatság hajnali szánkózással ért véget, a vendégeket tíz lovasfogat várta a falu alsó végén, és néhány kilométeren dalolva, magukat muzsikáltatva suhantak a csengôs szánokon az urak és a hölgyek. Ott, az egykori Veres-fogadó helyén aztán érzelmes búcsúzás, nyakbaborulás, nagy fogadkozások után ("Mind magyarok vagyunk!") átültek a buszba, és khm, hát na, köd elôttünk, köd utánunk.

Reggelre a kisebb potentátok, a községi önkormányzat tanácsosai is elfáradtak, meg az intelligencia is kidôlt, értük már nem jött szánkó, megelégedtek a rozzant busszal. Mire a "fennforgók" kitakarították a termet, elmosták az edényeket, Gúnzsos Gedô is felocsúdott, és apatársával összefogontózva gajdolt egy nótát, hogyaszondja, "Ha majd egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülôre..." Falusi embernek leghôbb vágya a repülés.

Hirtelen torkukon akadt a gajd; odaát megszólalt a templom harangja. Szaggatott. - Ki halt meg, Pityu? - kiáltottak oda, mikor egy kicsit abbahagyta. - Hát izé - nyögte a félkótya suhanc harangozó. - Hát izé - Majd nagy késôre valahogy mégis kibökte: - Hát izé. Kicsizsiga Jancsikóné. Mári né, na.

- Isten nyugtassa - rebegték a megmaradtak. - Beteg vót. Karácsony óta nyomja az ágyat. - Micsinájjunk - tért napirendre az eset fölött Üstös Minya. - Eccer mindenkinek megkongatják.

- Be kár - pityeredett el egyik segítôasszony. - Éppen indultam volna hozzája, hogy egy kis báli maradékot vigyek a hitvánnak. Most immá’ aztot is a disznyók, vaj’ ejsze a kutyák eszik meg...

Csütörtöki kimenô

Az emberi szeretet végtelen. Semmi sem foghat ki rajta; a szeretet szemét, érzékeit, fülét semmi sem kerülheti el. A szeretô szív nem gyôz megszakadni és újjászületni minden pillanatban.

Nem kíván ez a pár sor az ismert Szent Pál-i szeretethimnusz parafrázisa lenni, távol álljon tôlünk az efféle szándék. Hiszen éppen a szeretet ünnepe elôtti hetekben pillantottam meg a Vörösmarty tér egyik zugában az alábbi felhívást. Éppen ott, ahol a botrányos 2002-es könyvnapok idején az a Kairosz kiadó sátra állott, honnan a szerzô végeérhetetlen soroknak dedikálta az azóta leköszönt kormányfôrôl fogantatott könyvét. (Soha nem láttam olyan hosszú érdeklôdô, már- már rokonszenvtüntetéssé fajuló dedikációs vágyakozást.)

Egyszóval olvastam, hogy: Nyugalmazott lovak otthonának alapítására pénzt gyûjt egy alapítvány. Abban az országban, ahol szinte háromezer (harmincezer?) hajléktalant tartanak számon csak a fôvárosban.

Ön, kedves olvasó, könnyedén, hattyúszárnycsapások közepette rávághatja, demokrácia van, ki-ki arra gyûjt és ad pénzt, amire akar. Azoknak szánja jövedelemadójának valamely elenyészô százalékát, akiket rokonlelkûségével tüntet ki. Igaz. És mostanában gyakrabban hallani az állatok jogairól, mint a felnôttek kötelességeirôl.

Ugyanis az utóbbi évtizedben a jogok visszaszerzése, megszerzése folyt földön, föld felett, visszamenôleg és a jövendô számára. A mérleg a jogok felé billent, hiszen a korábbi sok-sok évtized éppenséggel a kötelességek jegyében telt el, szoros volt, antidemokratikus, kegyetlenül egyhangú és embertelen, ti. zászlajára írta a volt rendszer a szocialista humanizmust.

Ámbátor azt hiszem, hogy a mûködô demokráciákban a két tányérnak egyensúlyban/egyvonalban kellene állnia: emitt a kötelességek, amott a jogok. Az utóbbit folyton tökéletesíteni kell, az elôbbit mindenkor felvállalni.

Jó, jó, de mi van a lovakkal? Ôk is nyugdíjba kerülnek, akárcsak az emberek. Elküldik a hadseregtôl, a gazdálkodóktól, a malomból, a lovaglóiskolából, a huszárbandériumtól és hagyományôrzô lovastúrákról. És mehet a vakvilágba, nyomtatónak, ha még van efféle funkció. Mi legyen tehát velük? Szalámi, kolbász, bôrdíszmû, kiállítási tárgy, babusgatás tárgya lészen? Még jó, hogy nem kell az ô nyugdíjukat is az infláció mértékében indexhez kötni.

Magyarországon most otthont építenek számukra, ha elegendô pénz gyûl össze. Merem remélni, hogy elegendô fog összegyûlni, ugyanis a lovakat mindenki szereti, nem mint a hajléktalan csavargókat. Ui. a lovak erkölcsileg nem züllenek le, nincsen szegénységszaguk, és viszonylag rövid ideig, mintegy két évtizedet élnek csak. Nem koldulnak, nem hálnak az utcasarkon és a metróban, nincs anyanyelvük, sem nemzetiségük.

Az arabs vagy az angol csupán jelzô a telivérek elôtt.

Stációk az álomkeresôn

... megalakul hivatalos keretek között is a Maros megyei Polgári Mozgalom. A gomba módra elszaporodott cívis körök két-két, megbízólevéllel feltarisnyált képviselôje korporatíve megválasztja majd vezetô struktúráit, föltételezhetôen alapszabályzatot fogalmaz, cselekvési tervet körvonalaz, dönt majd a törvényes bejegyzés szükségességérôl, esetleges menetrendjérôl. A gyakorlat ismert, kisebbségi mozgalmi életünk szokásrendjében mértéken felül dívik, a krónikus anyagi gondok és a kritikus helyszûke nem teszik lehetôvé a szélesebb körû reprezentálást urnaközelben. A nagy áldozatok árán felhúzott közösségi házak, a toprongyos önkormányzatok által istápolt tanintézmények vagy az Isten számába át-
utalt kultúrotthonok dimenziói eleve megtizedelik a döntéshozatalban részt venni óhajtók számát. Mert
az érdeklôdés a jelenség iránt, legalábbis most, a germináció ráérôs idôszakában, tagadhatatlan. Mikrotársadalmunk önszervezôdési igényét illetôen nem érheti zokszó a ház elejét. Ahol már egy kotlóaljnyi bús, félbús, nem ritkán félhúsban levô magyar összehajol, rögtön megszületik az ötlet, mint a GaGa reklámbéli két cowboy találkozásakor: irány a Country pub, dobjunk össze egy cercle-t. Ha lehetséges, akár lépcsôházanként is. Már minálunk Fejenagyné a negyedikrôl azonnal elkapta a fonalat. Egy apró feltétele volt csupán: ruházzuk fel elektori jogkörrel, látogathassa meg küküllô menti pereputtyát és egyúttal hozzon egy butykó kendi bort is öblös torkú életpárjának. Ha az elfogadandó
stratégia megkívánja, akár az RMDSZ tagságidíj-beszedôi tisztét is képes feláldozni a kiküldetésért. Azt a felelôsségteljes feladatkört, amelybe én magam lobbiztam be, tova 13 esztendôvel ezelôtt. Éppen Janus havában, körzetesedésünk felemelô szakaszában. Mert lelkesedésben akkoriban igazán nem volt hiány. Ha megfújták a trombitákat, tapostuk egymás tyúkszemét hatra-vakra a hevenyészett gyûléstermekben, kiszûrtük legjobbjainkat és ácsoltuk számukra a különbözô méretû polcokat, hadd legyen hova kapaszkodjanak kedvük szerint. Nagy dumával, középméretû, az átkosból átmentett avagy a zûrzavarban kikönyökölt funkcióval révbe lehetett jutni. Az in kontumáciám-szerû, féllegális megoldások&eacut