Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Ellentmondásos nyilatkozatok jelentek meg Dónáth Árpád volt megyei fôtanfelügyelô-helyettes lemondásával vagy lemondatásával kapcsolatosan. Dónáth Árpád az üggyel kapcsolatban, január 7-én a Népújság kérdésére azt válaszolta, hogy "nem óhajtja továbbra is betölteni ezt a funkciót, a tanév végéig matematika szaktanfelügyelôként dolgozik majd". A minap a Krónika napilapnak már azt jelentette ki, hogy "az elôzô egyezség ellenére, december 20- án", Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke "a leváltásomra kérte fel a fôtanfelügyelôt". Az ellentmondásos nyilatkozatok után elkerülhetetlen tiszta vizet önteni a pohárba, minden érintettnek megadva a lehetôséget véleménye kifejtésére.

Az RMDSZ nem kérte ki a véleményét

Kérdésünkre Dónáth Arpád szûkszavúan nyilatkozva megerôsítette, hogy az RMDSZ megyei szervezetének vezetôjével folytatott beszélgetésre hivatkozott a fôtanfelügyelô, amikor közölte vele, hogy a megegyezés ellenére mégsem maradhat a fôtanfelügyelôi tisztségben, és megkérte, hogy szakfelügyelôként dolgozzon tovább. Az RMDSZ részérôl viszont nem kérték a véleményét, és nem közölték vele, hogy miért gyorsítják meg a cserét.

Kelemen Atilla "nem inszisztált"

Somesan Stefan fôtanfelügyelô elmondta, hogy tulajdonképpen nincs jelentôsége annak, hogy miért változott meg a tanfelügyelôség álláspontja. Ugyanakkor elismerte, hogy valóban folytattak errôl a témáról beszélgetést az RMDSZ képviselôivel, és az ajánlat, az ötlet, hogy a cserét hamarabb ejtsék meg, az RMDSZ
megyei szervezetének elnökétôl származik, aki azonban nem inszisztált a fôtanfelügyelô leváltását illetôen.- Számomra teljesen mindegy volt, hogy ki a helyettesem, de mivel Dónáth Árpád kijelentette, hogy a tanév lejártával nem akar a tisztségben maradni, és a versenyvizsgán sem kíván részt venni, arra gondoltunk, hogy jobb, ha megszüntetjük az ideiglenes állapotot, annál is inkább, mivel Albertini Zoltánt jól ismerem, dolgoztunk is együtt. Ugyanakkor a folytonosság érdekében megkértem Dónáth Árpádot, hogy maradjon matematika tanfelügyelônek az iskolai év végéig.

Az olyan kutya, amelyiket bottal kell a nyúl után hajtani, soha nem fogja meg a nyulat!

- Igaz-e, hogy Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettest az RMDSZ megyei elnökének a prefektusnál tett közbenjárására cserélik fel valaki mással, holott egy elôzetes egyezség szerint a tanév végéig tisztségben kellett volna maradnia? Mi történik valójában - tettük fel a kérdést dr. Kelemen Atillának, az RMDSZ megyei elnökének. Ki nem mond igazat, mert valaki port akar hinteni a közvélemény szemébe?

- Nagyon sajnálom, hogy ebbôl egy ilyen ügy lett, és úgy érzem, elvész a jóérzés ma az emberekbôl. Én már nyilatkoztam - sajnos azonban az illetô lap nem így hozta le -, hogy ha Dónáth Árpád nem játszadozott volna a visszavonulás gondolatával, mostmár nem elôször, és nem jelentette volna be többször, hogy nem akar semmilyen funkciót elvállalni, a tanfelügyelôségen sem akar maradni, hanem vissza akar menni a 6-os iskolába tanárnak, ahol sem igazgató, sem aligazgató nem akar lenni, akkor nem jutottunk volna ide. Most ezt cáfolva, rossz ügyhöz adta a nevét. Ezzel viszont játszani nem lehet. Amikor megszavazták Albertini Zoltán kinevezését, terminusról nem volt szó. Arról volt szó, hogy ezt minél hamarabb életbe kell léptetni. Véleményem szerint kontraproduktív egy olyan embert poszton tartani, aki saját bevallása szerint nem akarja ezt tovább csinálni. Ugyanakkor nem kell kitenni az utódját annak, hogy a sajtó, illetôleg a közvélemény
"szétszedje", még mielôtt nekifogna ennek a munkának. Hangsúlyozom, hogy ha Dónáth Árpád ebbéli óhaját nem fejezte volna ki többször az RMDSZ felé, akkor ô akár nyugdíjas koráig tisztségében maradhatott volna.

- Egy tegnapi nyilatkozatában Dónáth Árpád mégis azt állítja, hogy az elôzetes egyezség ellenére, az ön december 20-i személyes közbenjárására volt kénytelen megválni a posztjától.

- Én nem tudok ilyen megegyezésrôl. Az RMDSZ részérôl az ügyvezetô elnök és a tanüggyel foglalkozó alelnök vett részt a találkozón, és ott terminusról nem volt szó. A december 20-i megbeszélésen pedig egyéb folyamatban levô ügyeket tárgyaltam át a prefektussal, s tényleg azt mondtam, hogy ha ez a Dónáth Árpád kérése, akkor én azt szeretném, ha felgyorsítanánk ezt a folyamatot. Hiszen nem mindegy, hogy jönnek a beiskolázások, illetve nagyon sok feladat hárul még ránk tanügyi problémákban, ezért egy végleges emberre van szükség ezen a poszton.

- Az érintett szerint azért történt ez az állítólagos "közbenjárás", mert csatlakozott a polgárinak nevezett körhöz.

- Én ezen nagyon csodálkozom, két éve, mióta az RMDSZ Maros megyei szervezetét vezetem, nem tudok arról, hogy bárkit atrocitás ért volna. Megmondtam: hogyha Dónáth Árpád nem játszott volna most már többször a visszalépés, lelépés, visszavonulás gondolatával, az én támogatásommal akár nyugdíjas koráig maradhatott volna a tisztségben. Mi elégedettek voltunk a munkájával, több esetben meg is védtük. A visszalépés ötlete nem tôlem származott. Akkor viszont ki kell mondanom, hogy eredményes munkát csak úgy lehet végezni, ha teljes szívvel, teljes energiával végezzük. Számítottam arra, hogy esetleg Dónáth Árpád ott marad, de a kollégáim megerôsítették, hogy semmiképpen sem akar a tanfelügyelôségen maradni. Azért remélem, hogy a tapasztalatát átadja Albertini Zoltánnak, és hogy továbbra is, még ha fáradt vagy kiábrándult is, egy csapatban fog dolgozni az RMDSZ-szel.

- Hogyan kerül a képbe ezek után az úgynevezett "RMDSZ-utóhatás"?

- A tisztségviselôkkel, még egyszer mondom, a lehetô legjobb viszonyt próbálom fenntartani. Senki felettesének nem tartom magam. Végül is egy érdekvédelmi, s szeretném hinni, érdekérvényesítési szövetség tagjai vagyunk. Személyesen fel is hívtam Dónáth Árpádot, hogy miért kell ezt a kérdést ilyen módon megközelítve felfújni. Ô elég ingerülten közölte velem, hogy az ügyvezetô elnöknek már jelezte ezt a szándékát. Ha én magam jutottam volna ilyen döntésre, akkor elôször felhívtam volna a megyei elnököt. Lehet, hogy teljesen jogszerû, amit Dónáth Árpád tette, és az ügyvezetô elnök, ahogy ô fogalmazott, "azért van, hogy nekem az üzeneteket átadja", de én mégis személyesen tárgyaltam volna meg vele a dolgot.

- Tehát nem politikai menesztésrôl van szó?

- Semmiféle politikai vetülete nincs a dolognak. Én viszont azt mondhatom, hogy csak olyan tisztségviselôkkel tudok dolgozni, akik teljes szívvel, teljes gôzzel dolgoznak. Mert nagyapám azt mondta valamikor, hogy az olyan kutya, amelyiket bottal kell a nyúl után hajtani, soha nem fogja meg a nyulat.

Nagy tolongás volt tegnap a marosvásárhelyi adóügyi osztályon, ahol a tavalyi adókat és illetékeket lehetett kifizetni. Mint Gál Imolától, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától megtudtuk, egyelôre január 13- 16. között lehet az elmaradásokat törleszteni, a szokásos munkaprogram szerint. Az elsô nap sokan szerettek volna élni ezzel a lehetôséggel, úgyhogy a reggeli órákban a polgárôröknek kellett rendet teremteniük a sorban állók között. A telefonpalota épületében levô adóügyi osztályon mindössze két ablaknál történik az ügyintézés, az alkalmazottak nagy része ugyanis a tavalyi adatok összesítésén és az idei értesítések összeállításán dolgozik. Gál Imola kérdésünkre hozzátette: ha az ügyfelek száma megköveteli, a következô napokban akár meghosszabbított program szerint dolgoznak, és 1-2 nappal kitolják a tavalyi adók kifizetésének határidejét. A 2003-as (és az elmaradt) adókat elôreláthatólag január 27-tôl kezdôdôen lehet fizetni, eddig az idôpontig a polgármesteri hivatal postázza az értesítéseket a lakosságnak.

Ha Romániának lehetôségében állna saját erôbôl, az EU-segélyalapok és más külföldi segélyforrások nélkül ledolgozni a fejlett gazdasággal rendelkezô társadalmakkal szembeni hátrányát, minden bizonnyal megtenné, és sem a
PHARE, sem a SAPARD, sem az ISPA-programok, sem az IMF, vagy BERD-hitelek körül nem keletkezne ekkora hírverés. A valóságban azonban nyilván nincs így, a külföldi - visszafizetendô vagy vissza nem térítendô - hitelek nélkül esély sincs, nem csupán a lemaradás ledolgozására, de a tátongó fejlettségi szakadék mélyülésének elkerülésére sem.

A pénzt nyújtó szervnek, de a román államnak is természetesen az az érdeke, hogy az alapokat minél hatékonyabban, valóban a célnak megfelelôen használják fel. Ezért igénybevéte-lükhöz viszonylag komplikált procedúra teljesítésére van szükség, egész röviden: pénzt csak meghatározott célra és feltételek mellett adnak. Némileg ez magyarázza - noha azért mégiscsak érthetetlen és furcsa -, hogy Románia évekig azzal a gonddal küszködött, hogy nem volt képes elkölteni a rendelkezésére bocsátott alapokat, csupán azért, mert nem tudott megfelelni - most lehet vitatkozni azon, hogy miért - a támasztott feltételeknek.

Az utóbbi idôszakban hasonló esetekrôl szerencsére kevesebbszer lehetett hallani, a hét végén azonban mégis egy kirívó esetrôl tudósított a sajtó. A bukaresti infrastrukturális fejlesztésre nyújtott 110 millió eurót kitevô vissza nem térítendô Európai Befektetési Bank-hitelt visszautasította a kormány, mert - úgymond - az általuk támogatott beruházások nem képeznek prioritást a fôvárosban. Az ügyrôl olvasva, az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Egyrészt bármennyire nem a legégetôbb teendô például a villamospark felújítása, nyilvánvalóan igencsak szükséges, másrészt az is roppant érdekes, hogy lakossági közvélemény-kutatás mögé bújik a kormány, holott más esetekben nem veszi figyelembe a közakaratot.

Marosvásárhelyrôl nézve Bukarest természetesen messzi van, így a döntés nem érint közvetlenül, de számunkra is jelzésértéke van. A döntés mögött ugyanis teljesen nyilvánvaló módon a PSD-kormány és a fôváros PD-s polgármestere, Traian Basescu közötti mély ellentét áll. Ha pedig a politikai csatározás odáig fajul, hogy annak oltárán a közérdeket is fel lehet áldozni, akkor ott bizony nagy baj van. Az elmúlt két év történéseit figyelve pedig ez Marosvásárhelyen sincs másként. A polgármester és a megyei tanács, a polgármester és a prefektúra, a polgármester és a városi tanács között dúló, néha néma, máskor pedig zajos nyilatkozatháború már eddig is jelentôs kárt okozott a városnak, de a megyének is, s talán nem szükséges részletezni, mennyire elôbbre lennénk az ipari park és a tranzitutak, az aluljáró és a regionális szeméttároló, a színház és a fedett uszoda ügyében, ha az energiákat nem a politikai csatározások, hanem a pályázati lehetôségek minél jobb kihasználása foglalná le. S ha történetesen Dorin Florea például nem takarózna folyamatosan a lakossági felmérés eredményeivel annak kapcsán, hogy kizárólag az utak felújításával törôdik. Az utak rendbetétele természetesen fontos, ám a színház támogatása vagy az uszoda felújítása legalább ugyanolyan fontos lenne, még akkor is, ha ezek az akciók, az információ hiánya miatt, egész biztosan nem fognak soha akkora köztámogatottságra számítani.

Gleen Gould Bach-interpretációi, Richter Schubert- szonátái - mondhatjuk ma, hála a hangfelvételen való rögzítés lehetôségének. E két példával nem annyira a nagy elôadókra akarom felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy mindig volt egy sorozatszerû megjelenítésre való törekvés, s persze, egyesek ezek közül legendás hírûekké váltak. Nem csak voltak, vannak is. Hisz nem kis vállalkozás, melyet Bogányi Gergely tett, mikor az elmúlt években Magyarországon Chopin összes mûveinek elôadásába kezdett, vagy Király Csaba 2001 óta a hatalmas Liszt-zongorairodalom megszólaltatásának tervét vállalta magára. De nem szükséges elkalandoznunk, helyben, itthon is akad erre példa. Adriana Bera, Székely Attila és Vízi Ferenc Beethoven zongoraszonátáinak sorozatszerû elôadását kínálja fel számunkra. Ez a hármas
"összeesküvés" a Beethoven-ügy szolgálatában, a 80-as évek elejének Mozart- szonáta sorozatát villantja fel emlékezetemben. A társítás annál is inkább érdekes, mert bizonyos mértékben az akkori lelkes mûvészgárda, Kovács Zsuzsa, Mészáros Enikô és Körtesi András "leszármazottai" kerülnek most színpadra: ugyanis, a gyökereket illetôen, Székely Attila Kovács-, Vízi Ferenc pedig Körtesi-tanítvány. A mester és tanítvány kapcsolat másik vonatkozása, sajnos, csak részben körvonalazódott. Az eredeti elgondolásban Adriana Bera, a kolozsvári Zeneakadémia tanára mellett, Gérard Frémy, a párizsi Conservatoire professzora is
"elkísérte" volna diákját, jelentôs részt vállalva a zenei megjelenítésbôl. Az utóbbi tervet azonban áthúzta a véletlen, Frémy egészségi okokból nem vehet részt a hangversenyen.

Beethoven egykor és Beethoven ma, a klasszikus modellek tiszteletében bontakozó egyéniség hangja és a kereteket szétfeszítô mester megnyilatkozása, egy hatalmas szellem gyötrôdése és örömteli pillanatai - egy teljes élet filozófiája. Reméljük, hisszük, hogy a január 14-i és 21-i estek tíz zongoraszonátájának folytatása lesz, mert ebbe a
"kalandba" mûvésznek és közönségnek egyaránt érdemes belemenni.

Hirdetem hát - találkozás Beethovennel! - engedjük, hogy mûvészetének szikrája "lángra lobbantsa az emberi lelkeket".

Január 13-16. között tartják az immár hagyományossá vált Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum Napjait.

A rendezvénysorozat a tegnap ünnepélyes megnyitóval kezdôdött, majd a líceum névadója tiszteletére elôadásokat tartottak. Ezt követôen nôi kosárlabda-vetélkedôn és matematika- versenyen vehettek részt az érdeklôdôk. Az elsô nap alkotóversennyel zárult.

Ma 14 órakor a sportteremben líceumok közötti kézilabda-vetélkedôt szerveznek lányok számára, ugyanazon órától a díszteremben líceumok közötti latin kultúra és civilizációs megmérettetés, 15 órától a fizikalaboratóriumban tudományos ülésszak, 16 órától szavalóverseny lesz. Délután fél 5-tôl a programban Városunk képekben és szavakban címmel reklámverseny szerepel.

Szerdán, január 15-én a megyei tanfelügyelôséggel közösen 12 órától Mihai Eminescu szobra elôtt kegyelettel emlékeznek a költôre. 13 órától az Ifjúsági Házban kiosztják a líceum díjait, s bemutatják a diáklapot, majd énekeket és szavalatokat hallhatnak az érdeklôdôk.

Csütörtökön 13 órakor a líceum sporttermében olimpiai témájú referátumokat olvasnak fel, 14 órától ugyanott líceumok közötti kézilabda-vetélkedô lesz fiúk számára, 15 órától az amfiteátrumban Mihai Eminescu életére és munkásságára vonatkozó általános mûveltségi vetélkedôn mérhetik össze tudásukat a diákok. Az ünnepségsorozatot délután 5 órakor kezdôdô álarcosbál zárja, amikor is az öttagú zsûri díjazza a legsikeresebb, Eminescu alkotásaiból merített korabeli öltözetet.

Egyáltalán nem vártam a telet. Az utolsó pillanatig reméltem, az idén valahogy kevesebb lesz a hó, hamarabb elolvad, nem marad meg napokig, hetekig. Titokban abban is bíztam, hogy a hômérô higanyszála mínusz 10 foknál nem süllyed alább, s isten bizony nem vettem volna zokon, ha éjjel-nappal a 0 fok körül (inkább felett) mozog. Reménykedtem, hogy nem kell kinti csattogó, csípôs hidegre kelnem, majd naponta végigcsicsonkáznom a munkahelyig s vissza.

A többrétegû öltözködés még valahogy elbírható, de bármilyen csizmát, bakancsot is húznék, az utak és járdák síkosságával nem tudom felvenni a harcot. S valahányszor kimegyek a házból, valóságos korcsolyapálya fogad. Kezdôdik minden a tömbház elôtt. Esténként a suhancok egy veder vizet öntenek pontosan a bejárat elé, az reggelig gyönyörûen megfagy, úgyhogy egész nap tálalva van a szórakozás. Igen ám, de éjszakánként a havazás elrejti a síkosságot, s a gyanútlan közeledô karját-lábát törheti. A járdán sincs másként. Úgy tûnik, a Testvériség utcában a takarító személyzet és a lépten-nyomon nyíló üzletek tulajdonosai, alkalmazottai testvéries egyetértésben összefogtak, s hadat üzentek a járókelôknek: senki sem távolítja el az immár jéggé fagyott havat. Így valóságos mûvészet azon végighaladni, hogy végre-valahára a Fortuna elôtti buszmegállóba érkezzünk. De az itteni helyzet sem rózsásabb. A járdát valamikor még ôsszel láttuk, legközelebb valószínûleg tavasszal bukkan újra elô. A közszállítás jármûveire felszállni sem könnyû, hiszen az útról a hóekével félretolt s bôkezûen leszórt csúszásgátlótól megfeketedett hóban kell átgázolni. (Olvadáskor bokáig ér a víz, hogy éjszaka ismét befagyjon.) A célhoz érve, a leszállás hasonlóan körülményes, s ehhez csak hozzáadódnak a buszokon elszenvedett civilizálatlan körülmények: bent sincs melegebb, mint kint. A jegyszedôk kesztyûbe bújtatott ujjal, dermedt mozdulattal nyújtják át a jegyeket, sokuk arcán lázrózsa nyílik. Az utasok cipôjérôl lehulló hó és latyak itt is életveszélyes.

De az igazi meglepetés a valamikori számológépgyári végállomásra igyekvôket éri: bô hete, mióta az elsô komolyabb, kitartó havazás elkezdôdött, a híres-nevezetes közszállítási társulás buszai és a maxi-taxik nem mernek kimenni a hegyen. Az odáig vezetô utat ugyan eltakaríttatta a számológépgyárat megvásároló magáncég, de a lehurbolt állapotban levô jármûvek sofôrei így is veszélyes vállalkozásnak érzik az odáig való kijutást. Kopottak a gumiabroncsok, a jármûvek mûszaki állapota sem a legmegfelelôbb. S akkor inkább megállnak a Jeddi úti Aesculap elôtt.

A minap reggel is ott nyitotta ki ajtóit az autóbusz, s tessékelte lefelé az elsô ülésen kuporgó idôs bácsit.

- Uram, 84 éves vagyok, háborús veterán, a feleségem sírjához megyek, ennyi maradt az életembôl. A lépcsôn nem tudok felmenni, nyakamat töröm - könyörögte szinte sírva.

- A lépcsôkön tessék felmenni, én tovább nem megyek. Ha nem tetszik, menjen haza - hajtogatta a magáét a sofôr. A bácsi pedig leszállt a buszról, átment az út másik oldalára, s felült a város irányába induló jármûre.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a kedvezménytörvény ismét napirendre került vitája kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, hogy a státustörvénynek a szomszédos országok uniós csatlakozása után is vonatkoznia kell az ott élô magyarokra. Az elmúlt években magyar oldalról nem sikerült meggyôzni az európai fórumokat arról, hogy ez a törvény fontos és hasznos. Az európai vélekedés zavaros e témakörben, és sokszor ellenséges is - fogalmazott a szövetségi elnök. Markó Béla hangsúlyozta, hogy a szövetség szükségesnek tartja kedvezménytörvényt, és nem tudna beleegyezni abba, hogy az általa nyújtott kedvezmények csonkuljanak. Mindaddig, amíg elvi viták folynak egyik vagy másik megfogalmazással vagy értelmezéssel kapcsolatban, nincs olyan nagy baj, de annak, amiben mi már konkrétan megállapodtunk - vagyis hogy milyen kedvezményeket tartalmazzon a módosított törvény - nem fogadunk el változtatásokat - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Pénteken, január 10-én, az Európa Tanács Jogi és Emberjogi Bizottságának ülésén is napirenden szerepelt a Kedvezménytörvény kérdése. Az ülésen annak ellenére, hogy mind a szlovák, mind a román politikusok azt kérték, hogy a kedvezménytörvényrôl szóló jelentést a januári ülésszakon tárgyalja le a közgyûlés, a bizottság a vitát áprilisra halasztotta. A döntésben szerepet játszott a magyar kormány és Parlament álláspontja, így a közeljövôben a Velencei Bizottság és az EBESZ elnökének jelentése alapján módosítják a kedvezménytörvényt.

Frunda György szenátor, az Európa Tanács Emberjogi Bizottságának alelnöke fontosnak és eredményesnek tartotta azt, hogy a jelentéstevô Erik Jürgens bukaresti látogatása során találkozott az RMDSZ vezetôivel és figyelembe vette a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos észrevételeiket.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Alapszabályzata 37. cikkelyének elsô bekezdése és 60. cikkelyének h.) pontja értelmében összehívom szervezetünk rendes Kongresszusát.

A VII. Kongresszusra a Szövetségi Képviselôk Tanácsa határozatának megfelelôen 2003. január 31. és február 2. között kerül sor Szatmárnémetiben, a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában.

Az ülésszak 2003. január 31-én, pénteken d.u. 14 órakor kezdôdik és február 2-án, vasárnap déli 12 órakor ér véget.

Az Alapszabályzat 38. cikkelyének értelmében a Kongresszus napirendjén szerepel: a szövetségi elnök beszámolója, az alapszabályzat és a program módosítása, a szövetségi elnök megválasztása .Markó Béla szövetségi elnök Bukarest, 2003. január 13.

2003. január 18-án, szombaton délelôtt 11 órakor, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében ülésezik a Szövetségi Képviselôk Tanácsa.

Az Állandó Bizottság a következô napirendet javasolja: a szövetségi elnök politikai tájékoztatója; a kongresszussal kapcsolatos szervezési kérdések megvitatása; kérdések, interpellációk Az ülés délután 15 óráig tart.

Szombaton délelôtt 10 órától, a Kultúrpalota kistermében egyeztetô kerekasztal- megbeszélésre kerül sor.

Az RT kettôs állampolgárságot szorgalmaz

A kedvezménytörvény módosításakor a kettôs állampolgárság lehetôségének biztosítását javasolja a határon túli magyarok számára a Reform Tömörülés (RT).

Az MTI bukaresti irodájához vasárnap eljuttatott állásfoglalásában a Reform Tömörülés arra hivatkozott, hogy Románia kettôs állampolgárságot biztosít "több százezer, a határokon túl élô románnak", s ez a gyakorlat nem váltotta ki sem az érintett országok, sem európai fórumok nehezményezését.

Az állásfoglalásban az RT vezetôje arra szólította fel az RMDSZ vezetôségét, hogy a "sikeres román modell átvételét" szorgalmazza a kedvezménytörvény módosításakor. Az RT szerint a kettôs állampolgárságot biztosító román gyakorlat alkalmazása
"valódi tartalmat adhat a nemrég meghirdetett román-magyar stratégiai partnerségnek, erôsítvén ezáltal a térség stabilitását".

Az RT bírálta a jelenlegi magyar kormányt, mivel véleménye szerint az "tétova, halogató magatartásával teret enged a kedvezménytörvény hatástalanítására törekvô erôknek".

- Szomorúan tapasztaljuk, hogy a kisebbségi magyar érdekvédelmi szervezetek által is egyöntetûen támogatott NATO-tagfelvétel sikerén felbuzdult román és szlovák diplomácia eredményesnek mutatkozik a törvény lényegét megsemmisíteni kívánó próbálkozásában. Bármely, a nemzet iránt felelôsséget vállaló magyar kormánytól elvárható, hogy a megszerzett eredményeket igyekezzen megvédeni - fogalmazott az állásfoglalás.

Pozsonyi lapvélemény

Hovatovább nem lesz olyan határon túli magyar politikus, aki az anyaországi kiszivárogtatások, félinformációk, cáfolatok és pártcsatározások zuhatagában tisztán látná, hogy valójában mi is a helyzet a kedvezménytörvény módosítása ügyében - írja hétfôn Státuskomédia címû kommentárjában a pozsonyi Új Szó. A magyar nyelvû napilap cikkírója, Szilvássy József visszatekint a jogszabály megszületése óta végbement fejleményekre, majd megállapítja: a Medgyessy- kormány "képlékeny helyzetet örökölt az Orbán kabinettôl."

Jóllehet a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) legutóbbi fórumán konszenzus alakult ki, áttörés mégsem történt. Mint Szilvássy írja: Bukarest látszólag a megegyezés híve, ám közben a strasbourgi parlamenti közgyûlésen szeretné megleckéztetni Magyarországot, s elérni a törvény hatálytalanítását. Pozsony hajthatatlan. Budapest pedig egyre bizonytalanabb. A kilátásba helyezett módosítást tovább módosítaná hét elv szerint, amelyekrôl a szlovák és a román külügyminisztérium értesült, a határon túli magyar pártok viszont állítólag még nem, "holott ez a jogszabály leginkább bennünket, kisebbségben élô magyarokat érint."

"Ha a magyar diplomácia nem akar a szomszédos országokban vesszôfutásra kényszerülni, akkor végre egyértelmûvé kell tennie odahaza és külföldön: elvben a kedvezménytörvény összeegyeztethetô az európai jogrenddel, ám végérvényesen tisztázni kell, mely rendelkezései eurokonformok és melyek nem" - így a szlovákiai magyar lap, amely szerint ennél is fontosabb tisztázni, vajon milyen törvényes eszközökkel lehet most és majd, az európai uniós keretek között is segíteni a határon túli magyar közösségek anyanyelvi oktatását, mûvelôdését, szülôföldön maradását. Ilyen világos alapon lehet egyezségre jutni, vagyis jó kompromisszumokat kötni a partnerekkel.

"A halogató taktika és a szomszédok kegyeinek keresése ezúttal sem kiutat, hanem zsákutcát, vagyis kudarcot jelent. Fôleg a párt- és államközi vitákban újra csak kiszolgáltatott határon túli magyarok számára" - zárja cikkét az Új Szó.

Az idei év átfogó reformokat hoz a központi és helyi közigazgatásban, a reformok egyik eleme a köztisztviselôi státus tisztázása, jelentette ki szombaton, Kolozsváron Vasile Puscas, Románia uniós fôtárgyalója - jelenti a Mediafax.

- A közigazgatási kapacitásnak még a csatlakozás, azaz 2007 elôtt mûködôképessé kell válnia, ez lévén a garancia a hatékony, korrekt és azonnali jogharmonizációra és a közösségi politikák alkalmazására - mondta Puscas.

A fôtárgyaló szerint a reformok keretében össze kell hangolni a központi és helyi hatóságok tevékenységét, decentralizációt kell végrehajtani, meg kell szûntetni a bürokráciát és különleges egységeket kell létrehozni az aquis communitaire (közösségi joganyag) kérdésének kezelésére.

Mindennapi SMS-ünket add meg nekünk! - fohászkodhatnak Olaszország mobiltelefonos hívôi, és nem hiába. A TIM, a legnagyobb mobiltelefon-társaság olyan SMS-szolgáltatást vezetett be, amelyek mindennapi imákat, bibliai részleteket küldenek zanzásítva a híveknek, sôt, még arra is felhívják a figyelmet, hogy melyik napon melyik szent tisztelete van soron. Persze jól tudjuk: Krisztus koporsóját sem ôrizték ingyen, egy ilyen vallási üzenet 0,15 euróba kerül.

Olaszország, a világ egyik legkatolikusabb országa, már jó ideje igénybe veszi a modern technológiát a hitélet segítésére. Számos web-oldalt hoztak létre az interneten, köztük az "Angyalok on-line"-t, amelyrôl minden megtudható, amit a 72 angyalról és arkangyalról tudni illik. Külön oldalon léphet kapcsolatba bárki a saját ôrangyalával. Ha valaki egy szentrôl kapta a nevét, tájékozódhat a "Szentek, áldottak és tanúságtevôk" címû honlapról, és persze elmélyítheti bibliai ismereteit is a hálón keresztül. Csupán gyónni nem tudnak interneten az olaszok - legalábbis egyelôre.

A Vatikán sem maradhatott le: 1997-tôl van saját honlapja a Szentszéknek, három szolgáltatóját pedig Rafael, Mihály és Gábriel arkangyalokról nevezték el. Rafael felelôs a navigációért, Mihály óv a hackerektôl, és Gábriel biztosítja a kapcsolatot a külvilággal. Ugyanakkor valószínûleg II. János Pál pápa a világ egyetlen olyan vezetôje, akinek nincs e- mail címe, sôt számítógépe sincs. Szentbeszédeit a mai napig kézzel írja, vagy diktálja.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Sem Marosvásárhely nem fejlôdhet a körülötte levô községek nélkül, de e községek sem a megyeközpont nélkül - jelentette ki a megyei tanács tegnapi sajtóértekezletén Virág György tanácselnök annak kapcsán, hogy múlt héten az összefüggô fejlesztési tervekrôl tanácskozott az RMDSZ több tisztségviselôjével: Törzsök Sándor, dr. Benedek István, dr. Kolozsváry Zoltán, Dávid Csaba, Molnár Gábor városi tanácsosokkal, dr. Benedek Imre megyei tanácsossal, Burkhardt Árpád alprefektussal és dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselôvel.

A terv lényege: közös fejlesztési projektek kidolgozása Marosvásárhely és a környezô helységek, úm. Marosszentgyörgy, Marosszentanna, Marosszentkirály (esetleg Náznánfalva és Mezôpanit), Nyárádtô, Maroskeresztúr, Jedd (a késôbbiekben Ákosfalva, Karácsonyfalva, Dózsa György község) között a közúti hálózat, vízellátás, csatornázás, közszállítás, hulladékkezelés területén.

"Az ötlet négy évvel ezelôtt született meg, még Fodor Imre polgármester kezdeményezte, de megvalósítását három községi polgármester ellenkezése akadályozta. A maros- szentgyörgyi, marosszentannai és jeddi polgármesterek nem voltak hajlandók az egyezményt alárni, úgy vélték, hogy községük külön- külön is képes a lakosság érdekeit tükrözô fejlesztési tervek kidolgozására" - jelentette ki a megyei tanács elnöke. Virág György elutasította azt a feltételezést, miszerint az összefüggô fejlesztési terv a megyeközpont és az említett települések egybeolvasztását, és ezáltal Marosvásárhely etnikai összetételének megváltoztatását célozná. Kérdésünkre kijelentette: az együttmûködés célja elsôsorban megoldásokat találni a terelôutak építésére, ezáltal részben mentesíteni lehetne a megyeszékhelyet a nehézforgalomtól, de hasonlóan fontos a vízellátás ügyének rendezése, egyszóval mindenki csak nyerne a fejlesztési tervek összehangolásából. A múlt heti megbeszélések eredményeként megállapodtak, hogy Marosvásárhely és Maros megye fôépítészei, Kovács Angela valamint Dunca Doru újra kezdeményezik a megbeszéléseket a szóban forgó községek polgármestereivel, megpróbálva meggyôzni ôket a közös fejlesztési tervek elészítésének elônyeirôl.

A tanács dönt az amerikai alapítvánnyal való együttmûködésrôl

A február 13-i megyei tanácsülésen szóba kerül a Gyermekek Követsége elnevezésû, amerikai alapítvánnyal megkötött szerzôdés további sorsa. Az alapítvány elnökét, Dennis Hammondot január 17-re várják Marosvásárhelyre, a vele folytatott tárgyalások alapján kell kétharmados többséggel döntést hozniuk a tanácsosoknak. A Népújság kérdésére Virág György elmondta, hogy a szóban forgó alapítvány 2000 szeptemberében kötött két évre szóló szerzôdést a megyei tanáccsal a marosszentkirályi gyermekfalu létrehozására. Az állami tulajdonban levô 11 házat kell kialakítaniuk fogyatékos gyerekek és az ôket örökbe fogadó szülôk részére, majd 49 éven át finanszírozniuk a központ mûködtetését. Mindeddig egy központi épület készült el, amit a megyei tanács által készíttetett tervek alapján a célnak megfelelôen átterveztek és tavaly nyáron felavattak. Az amerikai alapítvány képviselôje akkor elégedetlen volt a belsô átépítéssel, amirôl Virág György szerint azt állította hogy kész tények elé állították. "Mivel az amerikai fél, többszöri meghívásunk ellenére tavaly szeptember óta nem jelezte további szándékát, ami a gyermekfalu munkálatainak folytatását valamint 49 évig tartó mûködtetését illeti, a tanácsnak döntenie kell az ügyben. Ha az alapítvány képviselôje januárban nem jön el Marosvásárhelyre, nem kizárt, hogy a megyei tanács februári ülésén az együttmûködés megszakítása mellett dönt". Hogy mi lehet az alternatíva? Virág György szerint az Országos Gyermekjogvédô Hatóság nemzeti érdekeltségû programjaira elkülönített keretbôl remélhetnek támogatást az értelmi fogyatékos gyerekeknek otthont adó központ megépítésére. Errôl is szó lesz a héten Marosvásárhelyre látogató Gyermekjogvédô Hatóság államtitkárával folytatott megbeszélésen. Ami a fogyatékos gyerekek Marosszentkirályra való áthelyezését illeti a marosvécsi kastélyból, a megyei tanácselnök úgy véli: ennek - bármennyire is nincs ínyére a közben megépült luxusnegyed lakóinak - meg kell történnie.- Hamarabb készült el a gyermekfalu terve és épültek meg a házak, valósult meg a közmûvesítés, utána kezdték el a luxusvillák építését a Rasaritului negyedben. Ha a gyermekfalu nem jön létre, közmûvesítés hiányában nem lett volna olyan vonzó a terület - tette hozzá Virág György.

Életképesebb önkormányzarokért

Reményekkel, tervekkel kezdik az új évet nem csak a átlagpolgárok, de az intézményvezetôk is. Virág Györgyöt, a Maros Megyei Tanács elnökét arról kérdeztük, mit tartana fontosnak az önkormányzatiság erôsítésében, hogyan valósíthatók meg e tervek.

- Legfontosabb: a közigazgatási minisztérium révén szeretnénk leltárba venni azokat a hatásköröket, amelyeket a 2001/215-ös számú, a helyhatósági törvényben foglaltakon kívül az elmúlt másfél évben a parlament vagy a kormány a helyhatóságokra ruházott, s ezeket olyan rendszerré alakítani, amelyben nemcsak a hatáskörök, hanem az anyagi eszközök és a humán erôforrások is rendelkezésünkre állnak. Vannak olyan területek, ahol a végrehajtó személyzet száma túl nagy, szakmailag pedig nem eléggé felkészült. A kiváló szakemberek sok esetben az alacsony bérezés miatt nem vállalnak szerepet a szociális tevékenység, gyermekjogvédelem, tanügy, mûvelôdés terén.

- A Maros Megyei Tanácsnál is ez a helyzet?

- Igen, éppen ezért javasolni fogunk egy új szerkezeti- felépítési sémát. Nem növeljük a személyzetet, hanem átcsoportosítjuk, módosítunk a munkaköri leírásokon, pontosítjuk a feladatokat, felelôsségeket. Szeretnénk elérni, hogy a költségvetésbe foglalt összegekkel rugalmasabban gazdálkodhassunk - ilyen értelemben javaslatokat terjesztünk majd be az illetékes szervekhez.

- A költségvetéssel kapcsolatban mit tart fontosnak?

- A decemberi tanácsülésen jóváhagytuk ugyan a 2003-as költségvetést, amely mûködôképes, de a tanácsosok úgy döntöttek, hogy az intézményeknek elkülönített, programokra lebontott költségvetést januárban a szakbizottságok újraelemzik, a februári tanácsülésen pedig megvitatják. Erre azért van szükség, mert olyan programokat, tervezeteket dolgoztak ki egyes intézmények, amelyek komolytalanok, megvalósíthatatlanok. A december elején bemutatott tervezeteket a megyei tanácsosoknak, szakbizottságoknak nem volt idejük alaposan tanulmányozni, visszautalni. Újdonság, hogy idén 20 százalékot állapítottunk meg intézményeinknek a költségvetésükhöz való saját hozzájárulás címén. Az ennek megfelelô összeget önerôbôl kell elôteremteniük. Egyesek számára ez abszurditásnak tûnik, de mi úgy véljük, megvalósítható. Érezni fogja minden önkormányzat, hogy a 2003-ra jóváhagyott anyagi kereteket más forrásokkal is ki lehet pótolni, és itt mutatkozik meg azoknak a kapcsolatrendszereknek a hatékony mûködtetése, amelyeket az elmúlt évek során a helyi közigazgatások kialakítottak. Egy polgármesteri hivatalnak nem az a szerepe, hogy folyamatosan kérjen; akkor indokolt a kérése, ha az általa használható eszközök mindenikét kimerítette a problémák megoldása érdekében. A baj az, hogy a polgármesterek nem emelkednek a helyzet magaslatára. Az RMDSZ-polgármestereknek például 30-40 százaléka nem készült fel megfelelôképpen szerepére, most kezdenek ráébredni arra, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak. Ugyanakkor a helyi közösségek felelôsségvállalása is nagyobb kellene legyen, ne féljenek elindulni a választásokon, akár önjelöltként is.

Sok bírálat ért a menedzseri szerzôdések figyelmetlen megfogalmazásával kapcsolatban is, ezeket figyelembe vesszük a januárban véglegesítésre kerülô szerzôdéseknél.

- Mit remél 2003-tól?

- Két nagy reményem van: a privatizálási folyamat valóban az lesz, ami a lényege. A veszteséges nagyvállalatok legalább beszüntetik a tevékenységüket, ha egyelôre nincs is vevô rájuk. Ezek további mûködtetése óriási összegeket von el az ország amúgy is szûkös erôforrásaiból. Ehhez olyan társadalmi segélyprogramokat kell kidolgozni, amelyek enyhítik a szociális feszültségeket. Másik reményem a NATO-ba való meghíváshoz kapcsolódik, azt eredményezheti, hogy a külföldi tôke nagyobb bizalommal áramlik be az országba. Ezek az összegek valamint a EU-pályázatok elnyerésébôl származó pénz az infrastruktúra (utak, csatornázás, vízellátás, hulladékkezelés) látványos fejlesztésében tükrözôdnek.

- Helyi szinten mire számíthatunk?

- Bízom benne, hogy - ha a februárban beérkezô ajánlatok megfelelôek lesznek -, március végéig véglegesíthetjük a regionális szeméttelep kivitelezési és mûködtetési szerzôdését. Ha ez sikerül, év végére már beindíthatjuk az elsô modult. A fejlesztési minisztériummal való egyeztetés során minden bizonnyal március elején megkezdôdnek a repülôtér melletti 40 hektáros ipari park építkezési munkálatai. Továbbá, a különleges útalap elosztása a pénzügyi és szállítási minisztériumok között, valamint a normarendszer kidolgozása most van folyamatban. Remény van arra, hogy méltányosabb összegekhez jussunk a megyei úthálózat javítására, fôleg ha figyelembe vesszük, hogy a 152-es megyei utat a december 6-i kormányhatározattal nemzeti úttá minôsítette a szállítási minisztérium. A napokban újabb kormányhatározat ugyancsak nemzeti úttá minôsíti a 137-es megyei utat.

Ha nem okoz újabb elôre nem várt rendkívüli meglepetéseket az idei tél, a polgármesteri hivatalnak valószínû hárommilliárd lejt kell fizetnie a hóeltakarítással, az utak sós homokkal való szórásáért végzett tevékenységért - hangzott el Dorin Floreának a sajtó képviselôivel való hétfôi találkozásán. A polgármester részben elégedetlenségét fejezte ki mind a két céggel szemben (Salubrisev, Citadin), akik ezt a munkát végzik, különösen az elsô nagyobb mennyiségû havazást követô elsô órákban nem jártak el az elvárt gyorsasággal. Véleménye szerint azonban tél van, és az utakat nem lehet teljesen tisztára takarítani, amit egyébként a tilosban parkoló gépkocsik is helyenként lehetetlenné tesznek. A havazást követô esôzések pedig a lefolyók eldugulásához vezettek. Ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy az elavult géppark felújítására, és a munka hatékonyabbá tételére az egyedüli megoldás a szóban forgó cégek magánosítása lenne.

Hogy ezt nem tudta elérni, ezért véleménye szerint a tanács a felelôs, mivel megakadályozta abban, hogy tásult formában véghez vigye a privizációt.

A Népújság kérdésére miszerint a gyalogos forgalmat különösen megnehezíti, hogy a közterületet képezô járdákat sem tisztítják meg, ígéret hangzott el, hogy intézkedni fognak, hogy az aluljáró környékén, hidakon és más közterületeken járhatóvá tegyék a járdákat.

A rendszerváltozások, impériumváltások, ideológiai országfordulatok kedvenc játéka az utcanevek átmázolása. Mindjárt az elején, lehetôleg az origo-pont közelében, hogy holnaptól az utca embere azon az új hatalom által megkívánt nevû utcán át közelítse meg az ügyintézésre (még?!) nem szakosodott ügyintézeti hivatalokat. Ezt szimbolikus cselekvésnek nevezi a szociológiából és etnológiából aláereszkedett közírói nyelv. Szimbolikus (jelképes), hiszen a valódi változások lassan, akadozva indulnak meg, vagy el sem indulnak, a régi tehetetlenség és bürokrácia még hosszú ideig uralni fogja a közéletet, a hivatali tengôdést és a gördülékeny korrupciót.

A sort - ha történeti példák után nézelôdünk a História fantázianevû tárházban - a francia forradalom nyitotta meg, amikor új idôszámlálást vezetett be, de még a hónapok nevét is megmásolta. Ezekbôl csak a Gérminal, Brumaire és Thermidor maradt meg híres könyvcímek foglyaként, a többit kivetette magából az évezredes megszokás és nem utolsó sorban a Bourbon-restauráció. (Ez utóbbi esetben nyert ügye volt.)

Tájainkon (értsd Kárpát-medence és Dunatáj) az utcanév-változtatások gyorsulása 1918-tól figyelhetô meg. Hogy egészen közel hozzam önökhöz a szimbolizmus lépfenéjét, Erdélyben (mondjuk benne Marosvásárhelyen, de tételezhetném Nagyváradot vagy Kolozsvárt) legalább négy-öt jelentôs utcanevezési kampány folyt, viharzott vagy szivárgott át az elmúlt száznegyven év során. 1860-ig városunkban az utcanevek nem voltak szabályozva, a nép (természetesen az istenadta) ajakán alakultak ki az elnevezések: Ebhát, Szent Miklós utca, (Kis és Nagy) Szentkirály, Szentgyörgy, Gatyaszár, Sáros, Baromvásár, Nagypiac és Kisköz, Belsô Kutas stb. Aztán 1860-ban a fôteret a városi tanács (az egykori magisztrátus) Széchényi István emlékére-tiszteletére nevezte el a nagy férfiú halálakor. Ettôl kezdve lassan, módszeresen 1918-ig kerültek fel az új nevek a házak falára, a polgárok tudatszintjére - leginkább az újonnan megnyitott, korszerûsített utcák nyertek nevet, hiszen addig anonimusok valának. Persze a régi belvárosiak is a tanácsi döntések nyomán másabb elnevezést nyertek, ámbátor a régiek dicsôségére legyen mondva, városdédatyáinkat alig vezette napi politikai szándék és gôg.

Ám a Ferdinánd király nevével jelzett uralom egy csapásra megváltoztatta minden addigi ismert és ismeretlen utca nevét. Kivétel nélkül. Lefordították, elferdítették, elidegenítették, politikafüggôvé változtatták. Ráadásul csak a város elenyészô (és hivatalos) hányada bólintott rá a névcserére. Már ha valaki kíváncsi lett volna az ôslakosok és városalapítók véleményére. (Hírlik - nem volt.) A változtatás bekerült a fôkönyvekbe, aktákba, levéltárakba, személyi iratokba. A költségekkel senki sem törôdött. A lakossági terhek amúgy is nôttek, növekedtek. Egy másik haso nló gyökeres fordulat 1940/1941-ben állt be, ekkor az utcák egy része visszakapta a megszokott régi nevét (már ahol pontosan emlékeztek erre), mások az akkor uralgó rendszer jelképei és jelkép-alakjainak nevét kölcsönözték magukra. 1945-1948-ban jött egy harmadik nevezési hullám, amely eleinte mértéktartónak ábrázolta magát, kiegyensúlyozni akart etnikai végleteket. Nem sikerült. Ámbátor sok jó ötlet is akadt a választott táblanevek között.

1984/89-ben az egynemûsítés, a ceausescui egybemosás és kiutálás indulatától vezettetve a párthû városvezetés sorra megváltoztatta a magyar utcaneveket, csakis azokat, az újabb tömbháznegyedekben pedig a képzelt és tiszteletben nem tartott erényekrôl nevezte el a kôsikátorokat.

1990 után megint kezdôdött elölrôl a játszma és tart a mai napig az ismert fordulatokkal. A változások ellenzôi, az avult és megnyomorító szimbólumok védôi hirtelen a lakosság ügyvédeinek mezében tetszelegnek. Nem szabad a lakosságot kitenni olyan terheknek, úgymond, mint személyazonossági igazolvány váltás, utcatábla-kiszögezés stb. Na de, kérdem én, ki fog fizetni e logika mentén kártérítést az 1920-as, 1940-es, az 1945-tôl folyó átmázolásokért? Ôket ki kárpótolja visszamenô hatállyal?

Meg aztán nagy zûrzavar támad a földhivatalokban, kataszteri officinákban és bírósági levéltárakban. Holott a digitalizálás, a komputeres világ már itt van, csak végre alkalmazni kellene az adatkezelô, -tároló helyeken: rendôrség, pénztárak, nyilvántartások, utcanévtár, telefonkönyv-szerkesztôség, aranyoldalak.

Azt meg sem merem kérdezni, mikor kerülnek vissza az évszázados régi nevek, melyek szervesen illettek a Városhoz?

Gondolom, akkor, midôn Keresztelô Szent János újra beáll a Jordán vizébe. Ha addig föl nem veszi a Száddám nevét. Lehet, hogy az amcsik ezért is háborút indítanak?

Telenézô

A hétvégének két jelentôs eseménye volt, mindkettô fô helyen szerepelt a magyar médiában. Szombaton beiktatták Magyarország új prímását dr. Erdô Péter személyében, a Duna és az ATV élôben adta, az M2 vasárnap sugározta felvételrôl. Nekem a
"politikai ökuméné" tetszett; ott láttam a volt miniszterelnököket, Boros Pétert, Horn Gyulát, Orbán Viktort - meg a mostanit, Medgyessy Pétert, a bazilikában. Nem adtam volna egy vak lóért, ha csoda folytán belelátok vala gondolataiba...* A másik, az szomorú esemény. Hatvan éve pusztult el a második magyar hadsereg. Jány Gusztáv vezérezredes sokat emlegetett parancsa ("A 2. Magyar Hadsereg elvesztette becsületét..."), a film: Valahol Oroszországban, a tematikus összeállítások, a (részben 1993-as) dokumentumfilmek, harcostársak emlékezései, magyarázó szövegek, Szakály Sándor hadtörténész élôben és archívról (fess fiú volt fiatalon!)... - azt éreztem, itt ez a borzalom, melyet máig sem sikerült feldolgoznia a nemzetnek. És megint emlékezni kell rá, pedig nem szívesen emlékezünk, mert ugye a haza nagy szégyene, és bármennyire mentjük a menthetetlent (a háború körülményei, a nemzetközi helyzet, kiszolgáltatottságunk Hitlernek stb.), ezt a fájdalmat nem moshatja el semmiféle idô. Sem a jóléti társadalom tunyasága, sem az Európai Unióba készülôdô ország társadalmi rétegei között fokozódó feszültség (ez következik nemsokára) -, a doni tragédiára nincs felmentés, nincs mentség... Nem vigasztal a mottó sem (Szegedy-Maszák Mihálytól), hogy Közép- európa sorsát sohasem ennek a térségnek a politikusai döntik el... * Hruscsov emlékezése: "Sztálin 1939. augusztus 24-én korán reggel jó hangulatban volt. Elmondta nekem, hogy az elôzô nap hozzánk érkezett Joachim von Ribbentropp német külügyminiszter, s elhozta nekünk aláírásra készen a barátsági és megnemtámadási szerzôdés tervezetét. Sztálin mámorosan mondta: - Hitler be akar csapni bennünket, de én azt hiszem, hogy mi járunk túl az eszén". * A Kossuth Rádióban és a Marosvásárhelyi Rádióban is szép emlékezések hangzottak el. A Vasárnapi Újságban 1943-ból küldött rádiós üzeneteket is hallottunk. A baka üzenete rövid, pontos, szabatos: jól vagyok, egészséges vagyok, jól érzem magam, nagyon szeretnélek látni benneteket, ölellek satöbbi. A bemondó biztatása: amennyiben valaki az akkori honvédek közül még élne, ô vagy hozzátartozói, jelentkezzenek. Te- lefonáljanak be. Beszélt többek között egy Máthé Sándor nevû honvéd is, lakhelye Görgény-oroszfalu. Izgatottan kapcsoltam vissza fél tíz körül, hadd hallom, jelentkezett-é valaki. Hát nem. Vajon mi lett a sorsuk? Mi lett volna. Az oroszfalusi Máthé Sándor is bizonyára odaveszett a brianszki erdôben. A fiatal kutató, Berekméri Á. Róbert
"listáján" (még) nem szerepel a falu neve. De ezek a jegyzékek kiegészíthetôk, és aki emlékszik, az emlékezzék, és jelentkezzék; mert most lehet és szabad.

Szerencsétlenül járt szüleink, nagyszüleink vigasztalhatatlan utódaiként ennyit megtehetünk: hogy emléket állítunk nekik, és az emlékezetüket nem engedjük kihunyni. Az 1943-as doni katasztrófa ott lobog fekete gyászként keserves történelmi mementóink sorában.

Írtuk, az Új Élet, a késôbbi Erdélyi Figyelô szerkesztôsége közel négyezer kötetes könyvtárat adományozott a vásárhelyi vártemplomi egyházközségnek, a Kántortanító- képzô Fôiskola örökös használatára. Alábbiakban a könyvtár átadásának okmányát aláíró Sütô András egykori fôszerkesztô rögtönzött beszédét jegyezzük. A Diakóniai Házban elhangzott gondolatainak múlhatatlan idôszerûsége, súlya van.

"Hogyha lehunyom a szemem, akkor emlékeimbôl onnan jövök most ide, ahol 1944 ôszén három méter közelrôl figyelhettem Kemény Zsigmond könyvtárának a máglyáját Pusztakamaráson, ahol ezrével kerültek tûzre ennek a lángésznek a hátrahagyott könyvei, iratai, és igen sok más értéke annak a szellemnek, amelyet Kemény Zsigmond képviselt a legragyogóbban. Kemény Zsigmond Pusztakamaráson van eltemetve, a könyvtárát ugyanúgy, mint minden más uradalom könyvtárát, 1944-ben nagyrészt elégették.

Most, könyvtárátadáskor meg kell említenünk, hogy olyan könyvtárpusztulás Erdélyben, amilyen 1944-ben történt, viharos történelmünk során soha nem fordult elô. Az 1849- es események, Nagyenyed felégetése, lakosságának lemészárlása és ennek az esztendônek Erdélyben történt borzalmai mellett a könyvtárégetések voltak a legfájdalmasabbak. Ám az sem volt akkor olyan nagyméretû, mert a vidéki kastélyok nagy része megmenekült, anélkül, hogy a könyvtáraikat felégették volna.

1944-ben teljes pusztulásnak esett áldozatul a magyar arisztokrácia, a földbirtokos réteg, és a polgárságnak az a része, amely szellemi értékeket birtokolt. Ekkor olyan hatalmas veszteségeink támadtak, hogy azóta sem tudtuk bepótolni. Ezért gondolom, hogy valamiképpen pótlás, gyógyítási szándékból eredô adomány az, amit mi felajánlunk az ifjúságnak. A gyûjtemény nagyon kis mértékben tükrözi a kornak azokat a kívánalmait, amelyek nem termettek - vagy csak nagyon ritka esetben - maradandó irodalmi értéket.

Azt a periódust említem, amikor valamelyik juhász nem érezte jól magát juhfejés közben, ha a kicsi szék helyett nem valamely corvinát helyezett ülôkének maga alá. Igényes az ilyen pásztor, természetesen, corvináról szeretett fejni az istenadta... Szerencsére a corvináinknak tetemes részét sikerült kimenteni, mint ahogy nekem is sikerült Kemény Zsigmond egy könyvét, egy irodalmi lexikont kimenteni a máglyából, mert kegyes volt hozzám a katona, aki fegyverével vigyázta azt a könyvmáglyát, amely késôbb az én irodalmi kalandozásaimban Szervét Mihály máglyájaként is megjelent. A saját könyvem gyergyószentmiklósi kicsi máglyájával is, amikor az Anyám könnyû álmot ígér címû könyvemet, mert egy magyar katona olvasgatta, a káplár máglyára szánta. A kis csapat szeme elôtt gyújtották fel, mondván a kiskatonának: neked pedig azt kell olvasnod, amit a fôhadnagy parancsol, és nem azt, amit ez a valamiféle Sütô írdogál...

Ahogy Németh László látomásában megszületett, a pozitív értelemben vett arisztokrata hagyományt, történelmi idôk mélyéig látható és tapasztalható hagyományt, az európai kultúrának magyarító folyamatait és a nemzeti kultúra termését hatalmas pusztulás után az újnemesség a polgári sereg éleszti újjá akár iskolában, akár iskolán kívül, polgári mozgásban. Ez mindenekelôtt a könyvtárkultúránkhoz kapcsolódik, mert a mai elektronikus kultúrélet formái nyilvánvalóan elkerülhetetlenek. Ezekkel szembeszegülni nem csak botorság, de haszontalan is. De ha a nyomtatott könyv szerepe csökken is a nagy mûszaki forradalmakban, nem csökken semmiképpen sem abban az emberi igényben, hogy az olvasólámpa fénykörében találkozzunk Petôfivel, találkozzunk a világirodalommal, amely ilyenformán biztosítja azt az intimitást, azt a szellemi életet, amely nélkül nem élhetünk.

Azt hiszem, Marosvásárhelyen nagyon fontos az, hogy az új nemesség pótolja a régi nemességet. Ennek az új nemességnek, akinek szántuk néhányan ezt a négyezer könyvet, amely éppenséggel annak is tükre, hogy miként próbáltuk átvészelni az elmúlt évtizedek csonkaságait, azt az agymosást, aminek áldozataként nagy tömegek tudatában, kultúrájában maradtak olyan ûrök, amelyeket meg kell valamiképpen tölteni, behozván olyan mulasztásokat is saját kultúránkban való tájékozódásban, amelyek mindennap tapasztalhatók.

Az elmúlt évtizedek nemzedéke számára a tanítás egyoldalú, dogmatikus, kultúránk hamisított tendenciái miatt árnyékszemnek vonult elôttünk Tamási Áron, akit klerikális reakciósként tartott távol az iskolapolitika, vagy Kós Károly, akit mint tudjuk, éveken keresztül betiltott a hatalom, a nevét sem lehetett leírni, könyveit bevonták. Említhetjük Illyés Gyulát, akiért eredménytelenül vitatkoztunk Bukarestben és másutt, akinek 1979-ben minden könyvét bevonták, de annak elôtte már volt Babits, aki katolikus misztikusként került margóra az irodalomtanítás keretében, Szabó Lôrinc, aki polgári mivoltában krétáztatott meg és lett belôle olyan költô, akit csak erôs kritikával volt szabad olvasni. Reményikrôl ne is beszéljünk, meghallgatása és olvasása börtönévekkel járt, és így sorolhatnám, talán még Móricz Zsigmondot is, akit "félkarú óriásként" tárgyaltak az egyetemen az ötvenes években, mert csak a parasztság nyomorát ábrázolta, nem emelte ugyanolyan magasba, szellemi régióba a munkásságot is.

Lehetne sorolni azokat a tiltásokat, amelyek folytán a mi könyvtárunk valamiféle pótlást, helyreigazítást jelent a fiatalság számára. Gondoljunk Dsidára, akirôl azt íratta a marxista kritika, hogy "hamis angyal", klerikális misztikus, nacionalista is.

A könyvtár olyan mulasztások pótlásában segíthet ifjakat és idôsebbeket, amelyeket az idô kényszereiben szenvedtünk el, és amelyeket annak idején, az elmúlt évtizedekben a szellemi ellenállásnak valamilyen nyíltabb vagy burkoltabb formájában sikerült mégis örökségképpen ide elhozni. Mert az, hogy a mi erdélyi kiadóink mit hoztak ki, és hogy Domokos Géza vezényletével mi volt az a szellemi érték, amelyet sikerült átmenteni cenzorokkal és politikusokkal vitatkozva, annak a kornak szellemi ellenállási része volt.

Boldog vagyok, hogy nem úgy kell összeszedegetni a négyezer kötetet, ahogy valamicskét összeszedegettünk Kemény Zsigmond könyvtárából. Boldog vagyok, hogy nem kell ezt a könyvtárat visszaharcolnunk. Szégyenszemre, legnagyobb felháborodásunkra és csalódásunkra minden kísérletünk dolgában a Batthyaneum nem az, ami volt. Bosszantó, hogy a Batthyaneum dolgában a mai napig is olyanok diktálnak, akik nem tudják, nem ismerik a könyvtár névadójának személyét, akik azt sem tudják, mit ér a könyvtár, az erdélyi magyarság szellemi kincsestára.

Azt gondolom, hogy az idô nem lehet aggasztó és lehervasztó tényezô számunkra. Az idô mindenképpen igazságot teremt, hogyha mi is vele együtt tudunk haladni."

***

Az ünnepi rendezvény keretében mutatták be a kolozsvári református egyház Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájának újabb könyveit. Jelen volt Tonk István, a nyomda felelôs vezetôje, aki következetesen végzi a rá bízott missziót. A nyomda könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar kulturális élet. A szóban forgó könyveket, Kurta József Öreg Graduál századai Erdélyben, Kolumbán Vilmos József Törvényhozó egyház, Árva Bethlen Kata levelei, Birtalan József Dicsérjétek az Urat és egy orgonáról szóló kézikönyvet Csíky Csaba zeneszerzô, Lakatos Péter református lelkész és Ötvös József református esperes mutatták be. Lakatos Péter egy könyvritkaságot, Rákóczi György fejedelem eredeti bejegyzésével ellátott Graduált is elhozott mutatóba.

Ötvös József írja az Árva Bethlen Kata leveleinek kiadása kapcsán: Mindenekelôtt ez a könyv is egy
"adósság", mivel 2000 ôszén emlékeztünk Fogarason, templomában és sírja mellett, majd Bonyhán, a szülôhelyén születésének 300. évfordulóján. Önéletírását, utolsó órájáról való elmélkedését, eltemettetésérôl szóló végrendeletét tartalmazó könyv (...).

Az Új Magyar Lexikonban (Budapest, 2001) azt olvassuk, hogy "fennmaradt levelei irodalmi értékûek." Ebbôl az irodalmi értékbôl nyújt ízelítôt, csak úgy kiragadva is, a 152. számú levél: " én magamról írhatom kedves Öcsémuramnak, hogy Istené a dicsôség, jobban vagyok, fenn járok, de az erô igen gyengén jön, minthogy az nyavalya igen hosszas volt és terhes, hogy az emberi elmét feljül haladja az én világban való megmaradhatásom."

Az elmúlt évi 89 milliárdos városi költségvetés jó része a helybeli pedagógusok fizetését képezte. Saját bevételekbôl a tervezett összeg 82 százalékát sikerült begyûjteni. Az adóknál és illetékeknél 16,5 milliárd helyett 15,5 milliárd bevételük volt, a jövedelmi adóknál viszont a tervezett 17 milliárdból mindössze 13,8 milliárddal gazdálkodhatott a város. Az ok a munkahelyek számának csökkenése, valamint az alacsony bérek.

Ennek ellenére, Popa Octavian polgármester szerint több függôben levô beruházás végére tettek pontot: mûködik a mûvelôdési ház felújított fûtési rendszere, az Avram Iancu úton 1,3 kilométer vízvezeték cseréjét végezték el, és az út bal oldalán 40 házhoz fektették le a bekötô csöveket. A vízüzemben végzett beruházás révén gazdaságosabbá vált az egységben az energiafogyasztás. Bár a speciális útalapból nem folyósították a várost megilletô 3,2 milliárd lejt a jóváhagyott négymilliárdból, ennek ellenére a 14-A országúton befejezték a Küküllô-híd felújítását, az elvégzett munkáért azonban még mindig adósak a kivitelezô Ancona cégnek. Mivel el kellett terelni a forgalmat, felújították a terelôutat, és saját erôbôl a város több útját is aszfaltozták. Korszerûsítették a napipiacot, medertakarítási munkát végeztek az Ádámosnál a Küküllôbe ömlô Sárospatakon, és a város valamennyi tanügyi intézményét a lehetôségek szerint rendbe tették az új iskolai év küszöbén.

Egész évben arra törekedtek, hogy a közvilágítás jó legyen, és a városgazdálkodás terén sok virággal díszítették a parkokat, a város központját. Augusztusban lebontottak egy roma családok által lelakott tömbházat az üveggyár területén, amelynek helyére a GECSAT olyan beruházást tervez, amely legalább 400 személy számára biztosít majd munkát.

A földtörvény kapcsán benyújtott kérelmeknek majdnem a 100 százalékát rendezték. A 10-es törvény alapján egy vásárhelyi család két fôtéri épületet kapott vissza természetben, a református egyház is nemsokára rendelkezhet arról az épületrôl, amelyben az általános iskola egyes osztályai mûködtek az elmúlt években. Az 1. számú óvoda épületének volt tulajdonosa elfogadta a kártérítést, és kártérítést ajánlanak fel az unitárius egyháznak, ha benyújtja a kérelmet a ma házasságkötô teremmé és tanácsteremmé átalakított épületért, amely az egyház tulajdonát képezte.

A polgármester elmondása szerint a legnagyobb gondot a ravatalozó ház jelenti, amit a volt tulajdonos, aki valamikor olajprést mûködtetett ott, természetben igényel vissza. Az épületet azonban 25 éve ravatalozóként használják, s a perrel eljutottak a Legfelsôbb Törvényszékig.

2003-ra 100 milliárdos bevételbôl szeretne gazdálkodni a város. Ígéreteik szerint átveszik az egykori vegyi kombinát nyomán maradt meddô hányókat, ezek környezetkímélô lezárására négymillió dollárra van szükség

A saját bevétel terén 46 milliárd lejre számítanak, ahhoz adódna a költségvetés- kiigazítás során lehetséges 1,2 milliárd lej. Amint már beszámoltunk, az idén elsô helyen áll az iskolák, a városi múzeum saját fûtési rendszerrel való ellátása, a közmûvesítés folytatása néhány utcában, a közüzem felszereléssel való támogatása, a hulladékgyûjtés korszerûsítése, s mivel nincs lehetôség önállóan gépeket vásárolni, egy segesvári partnerrel terveznek együttmûködést. A közeljövôben meg kell valósítani a hivatal számítógépes hálózattal való ellátását, és a tervek között szerepel a fôtér közelében levô gyermekjátszótér felszerelésének, rendezésének befejezése is.

Május végén Dicsôszentmárton fennállásának 725. évfordulóját ünneplik meg. Erre az alkalomra kívül-belül korszerûsítik a polgármesteri hivatal épületét, valamint a városi múzeumot is - tájékoztatott Popa Octavian polgármester.

Az elmúlt évi 89 milliárdos városi költségvetés jó része a helybeli pedagógusok fizetését képezte. Saját bevételekbôl a tervezett összeg 82 százalékát sikerült begyûjteni. Az adóknál és illetékeknél 16,5 milliárd helyett 15,5 milliárd bevételük volt, a jövedelmi adóknál viszont a tervezett 17 milliárdból mindössze 13,8 milliárddal gazdálkodhatott a város. Az ok a munkahelyek számának csökkenése, valamint az alacsony bérek.

Ennek ellenére, Popa Octavian polgármester szerint több függôben levô beruházás végére tettek pontot: mûködik a mûvelôdési ház felújított fûtési rendszere, az Avram Iancu úton 1,3 kilométer vízvezeték cseréjét végezték el, és az út bal oldalán 40 házhoz fektették le a bekötô csöveket. A vízüzemben végzett beruházás révén gazdaságosabbá vált az egységben az energiafogyasztás. Bár a speciális útalapból nem folyósították a várost megilletô 3,2 milliárd lejt a jóváhagyott négymilliárdból, ennek ellenére a 14-A országúton befejezték a Küküllô-híd felújítását, az elvégzett munkáért azonban még mindig adósak a kivitelezô Ancona cégnek. Mivel el kellett terelni a forgalmat, felújították a terelôutat, és saját erôbôl a város több útját is aszfaltozták. Korszerûsítették a napipiacot, medertakarítási munkát végeztek az Ádámosnál a Küküllôbe ömlô Sárospatakon, és a város valamennyi tanügyi intézményét a lehetôségek szerint rendbe tették az új iskolai év küszöbén.

Egész évben arra törekedtek, hogy a közvilágítás jó legyen, és a városgazdálkodás terén sok virággal díszítették a parkokat, a város központját. Augusztusban lebontottak egy roma családok által lelakott tömbházat az üveggyár területén, amelynek helyére a GECSAT olyan beruházást tervez, amely legalább 400 személy számára biztosít majd munkát.

A földtörvény kapcsán benyújtott kérelmeknek majdnem a 100 százalékát rendezték. A 10-es törvény alapján egy vásárhelyi család két fôtéri épületet kapott vissza természetben, a református egyház is nemsokára rendelkezhet arról az épületrôl, amelyben az általános iskola egyes osztályai mûködtek az elmúlt években. Az 1. számú óvoda épületének volt tulajdonosa elfogadta a kártérítést, és kártérítést ajánlanak fel az unitárius egyháznak, ha benyújtja a kérelmet a ma házasságkötô teremmé és tanácsteremmé átalakított épületért, amely az egyház tulajdonát képezte.

A polgármester elmondása szerint a legnagyobb gondot a ravatalozó ház jelenti, amit a volt tulajdonos, aki valamikor olajprést mûködtetett ott, természetben igényel vissza. Az épületet azonban 25 éve ravatalozóként használják, s a perrel eljutottak a Legfelsôbb Törvényszékig.

2003-ra 100 milliárdos bevételbôl szeretne gazdálkodni a város. Ígéreteik szerint átveszik az egykori vegyi kombinát nyomán maradt meddô hányókat, ezek környezetkímélô lezárására négymillió dollárra van szükség

A saját bevétel terén 46 milliárd lejre számítanak, ahhoz adódna a költségvetés- kiigazítás során lehetséges 1,2 milliárd lej. Amint már beszámoltunk, az idén elsô helyen áll az iskolák, a városi múzeum saját fûtési rendszerrel való ellátása, a közmûvesítés folytatása néhány utcában, a közüzem felszereléssel való támogatása, a hulladékgyûjtés korszerûsítése, s mivel nincs lehetôség önállóan gépeket vásárolni, egy segesvári partnerrel terveznek együttmûködést. A közeljövôben meg kell valósítani a hivatal számítógépes hálózattal való ellátását, és a tervek között szerepel a fôtér közelében levô gyermekjátszótér felszerelésének, rendezésének befejezése is.

Május végén Dicsôszentmárton fennállásának 725. évfordulóját ünneplik meg. Erre az alkalomra kívül-belül korszerûsítik a polgármesteri hivatal épületét, valamint a városi múzeumot is - tájékoztatott Popa Octavian polgármester.

(1941-2003)

Ismét kevesebb lett a város egy jeles férfiúval. Szerkesztôségünk megrendülten értesült Puskás György hirtelen haláláról. Az 1941-ben Dicsôszentmártonban született népmûvelô, a vegyészeti technikum végzettjeként a Vegyikombinátban dolgozott 1997-es nyugdíjazásáig. Gazdag mûkedvelôi, közönségszervezôi tevékenységet fejtett ki. A Dicsôszentmártoni Népszínház alapító tagja, Vitális Ferenc halála után elnöke, a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület alapító tagja, elnöke (1990-1993), az RMDSZ dicsôszentmártoni városi választmányának tagja (1990--1993), EMKE-díjas színjátszó, rendezô. Emlékezetes alakításai: Plébános (Gárdonyi: A lámpás), Czirmos bácsi (Tamási: Hullámzó vôlegény), Svejk (Hasek: Svejk), Krisztyán Tódor (Jókai: Az aranyember), Ó Péter (Gárdonyi: Ida regénye), Zetelaki Dániel (Sütô: Ádvent a Hargitán), Dr. Biritz (Rejtô: Herkules bonbon), Szobapincér (Cooney: A miniszter félrelép). Hirtelen távoztát szívbôl fájlaljuk, emléke sokáig fog élni közönsége és munkatársai, e nagy család emlékezetében. Kedves Gyuri, nyugodjál békében!

Lapunk munkaközösségének nevében: Bölöni Domokos

Éveken át szerettünk volna bejutni a dicsôszentmártoni Tehnolemnbe, amely hajdani hírnevével ellentétben a rendszerváltás után a lassú haldoklás útjára lépett. Az utolsó idôszakban napirenden voltak az elbocsátások, mivel a bútorgyártó cég mind több partnerét vesztette el a be nem tartott határidôk miatt. Utolsó próbálkozásunk, amikoris az egykori igazgató két órát várakoztatott a kapualjban, mielôtt végérvényesen elutasított volna, egy perrel járt. A várakozás ideje alatt leírtuk, amit láttunk, ráadásul egy fénykép is készült. A cég vezetôje hitelrontásért indított pert ellenünk, és csúfságképpen egy lej kártérítést kért. A pert végül is eljárási kifogások miatt zárták le.

A Tehnolemn, illetve a Holland cég privatizálása nyomán az elmúlt héten végre fogadtak a dicsôszentmártoni bútorüzemben, amely a változás óta az Ardeleanca KT nevet viseli. Tulajdonosa, Ghiurca Petru a tavaly ôsszel nyerte meg a privatizációs versenytárgyalást. A bútorüzemet azóta Andreescu Daniela kereskedelmi, Baltatu Gheorghe adminisztratív igazgatók vezetik, a termelés felügyeletét pedig Benyovszky János látja el.

380 dolgozóval vették át a cég aktívumait, s azóta is folyamatosan alkalmaznak újabb személyeket. A helybeliek szerint el is bocsátanak egyeseket.

Ahogy a cég vezetôi elmondják, az indulás fô nehézségét, azon kívül, hogy kereskedelmi partnerek nélkül maradtak, a dolgozók mentalitásának a megváltoztatása jelentette. Ez nem könnyû folyamat, amiképpen a partnerek visszacsalogatása, újabb megrendelôk megnyerése sem volt az.

Vásárokon vettek részt, az elektromos postán keresztül próbáltak kapcsolatot teremteni, és végül sikerült. Jelenleg van megrendelésük. Elsôsorban tömör fenyôfából készítenek természetes színû vagy festett bútordarabokat német és osztrák megrendelésre, s tölgyfa bútorok gyártására is van kilátás. Hogy idáig elérjenek, szükség volt egy sor befektetésre, megjavították a tetôt, javításokat végeztek az üzemcsarnokokon, korszerûsítették a központi fûtést, a vízvezetékeket, szûrôket szereltek a környezetszennyezés kiküszöbölése érdekében, új, korszerû fafeldolgozó gépeket vásároltak, és kisebb-nagyobb léptekben haladnak tovább az egész üzem korszerûsítése érdekében. Mivel a megrendelések száma nô, úgy döntöttek, hogy bevezetik a két váltást, ezért is hirdettek meg újabb munkahelyeket. Tartják ugyanakkor a kapcsolatot a helyi szakiskolával, s az asztalosmesterséget tanuló diákok közül alkalmazzák mindazokat, akik igyekeznek, érdeklôdnek a szakma és a munka iránt.

Amint a cég vezetôi elmondták, szeretnék elérni, hogy 5-600 alkalmazottal dolgozzanak, és a felvevôpiac alakulása alapján erre minden reményük megvan.

Folyamatosan fogadják az adófizetôket

Bár az illetékesek egyfolytában azt bizonygatják, hogy ez évtôl csökkentek a lakossági adóterhek, Dicsôszent-mártonban Barbu Silvia, a polgármesteri hivatal adó- és illetékhivatalának vezetôje arról tájékoztatott, hogy a Kis-Küküllô menti, municípiummá avanzsált városban az ellenkezôje igaz. Az okokat elsôsorban az képezi, hogy 2002. évi 36-os kormányrendelet nyomán nôtt az épületek megadózandó értéke. Így például a helyi vasútállomás környékén, az úgynevezett B-övezetbe tartozó kétszobás tömbházlakás megadózandó értéke az elmúlt évben 297.007.306 lej volt, amire 445.511 lej adót fizetett a tulajdonos, ugyanannak a lakásnak a megadózandó értéke 2003-ra 363.390.048 lejre emelkedett, a fizetendô adó pedig 726.780 lejre. Míg az 1975 elôtt épített lakások esetében ötszázalékos adócsökkentést számítanak, az újabb tömbházlakásoknál - ennek híján - a növekedés még nagyobb.

Kérésünkre az adóhivatal fônöke egy téglából épített, 50 négyzetméter felületû víz és kanalizálás nélküli magánház és a hozzá tartozó mellékhelyiségek példáját említette. A szóban forgó épület adózandó értéke a 2002-es 179.437.874 lejrôl 234.407.500 lejre emelkedett, az adó pedig 269.157 lejrôl 462.815 lejre. Ugyanekkora felületû összkomfortos lakásért 433.711 lej helyett 756.405 lejre nôtt az adó (az adózandó értéket pedig 289.140.822 lejrôl 378.202.500 lejre emelte a kormány).

Ami a beltelkeket illeti, egy 500 négyzetméteres területért 1.034.000 lejrôl 2.150.000 lejre emelkedett a telekadó. A fent említett értékeket, amelyeket a település minôsítése alapján határoz meg a kormányrendelet, nem csökkentheti a helyi tanács.

A Dacia személygépkocsira a kormányrendelet értelmében 58.000 lej adót kell fizetni, ezt viszont ötven százalékkal növelheti a helyi tanács.

Az is ismeretes, hogy az idéntôl, a mezôgazdasági terményekre számított profitadó mellett a mezôgazdasági területekért is adót kell fizetni. A dicsôszentmárton környéki földterületek a negyedik kategóriába tartoznak. A beszámolóhoz hadd tegyük még hozzá, hogy az elmúlt évben a dicsôszentmártoniak 95 százalékban fizették be az adókat és illetékeket, és 2003-ra már fogadják az ügyfeleket, tehát folyamatosan lehet adót fizetni fôleg annak, aki szeretne a 10 százalékos kedvezményben részesülni. A legnagyobb adósuk továbbra is a már privatizált Bicapa marad 6 milliárd lej adótartozással.

Jó hírnek számít, hogy a Magyar Ház könyvállománya egy 8-10.000 kötetes könyvtárral gyarapodott, amelyet a házat fenntartó három egyház vásárolt meg, a polcokkal együtt tudtuk meg Rencz Andrástól, a ház gondnokától. A könyvtárosi teendôket is ellátó gondnok szerint, ha felmelegszik az idô, a könyveket felleltározzák és polcra kerülnek. Egyébként a könyvtár látogatóinak száma gyarapodott, és jelenleg a téli program szerint jobbára hétköznap délelôttönként van nyitva.

A könyvtár bôvítésén túl az idén egy egész sor állagmegôrzô munkát végeztek a 100 éves épületen, s a javítást folytatni szeretnék a jövô esztendôben is, különösen akkor, ha sikerül alapítványi támogatást is megnyerni erre a célra.

Mivel igencsak vitatott téma a városban az adóterhek növekedése, az elmúlt héten ezzel kapcsolatos véleményérôl kérdeztünk meg néhány helybeli lakost.

Iszlay Géza városi tanácsos: - Önkormányzatról beszélnek, holott állandóan beleszólnak és kiigazítják azt, ami a helyhatóságok dolga lenne, ezért nem értek egyet az adóemeléssel. Másrészt a jövedelmek és a lehetôségek szempontjából Dicsôszentmártont nem lehet Marosvásárhellyel összehasonlítani, mégis az adók nagyságát illetôen egy kategóriában van mindkét település. Addig, amíg a piac nem mûködik igazán, a felülrôl való beleszólást nem tartom helyesnek. Azt nem mondom, hogy nem szükséges tájékozódási pontokat kijelölni, de nem ilyen mértékben. Mert hiába az a valóság, hogy a kormányhatározat szabja meg az adók növelését, az állampolgárok a városvezetést szidják, amikor kiderül, hogy több adót kell fizetniük, mint tavaly. Sokat vitatkozunk azon is, hogy növelheti-e a tanács az adóterheket, de a várost is valamibôl fejleszteni kell, a lakosok azt is számon kérik tôlünk.

Bodó Éva kisvállalkozó: - Itt, Dicsôszentmár-tonban mindenkinek kevés a jövedelme, jót semmiképpen sem jelent számunkra az a kilátás, hogy több ad&oac