Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Ellentmondásos nyilatkozatok jelentek meg Dónáth Árpád volt megyei fôtanfelügyelô-helyettes lemondásával vagy lemondatásával kapcsolatosan. Dónáth Árpád az üggyel kapcsolatban, január 7-én a Népújság kérdésére azt válaszolta, hogy "nem óhajtja továbbra is betölteni ezt a funkciót, a tanév végéig matematika szaktanfelügyelôként dolgozik majd". A minap a Krónika napilapnak már azt jelentette ki, hogy "az elôzô egyezség ellenére, december 20- án", Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke "a leváltásomra kérte fel a fôtanfelügyelôt". Az ellentmondásos nyilatkozatok után elkerülhetetlen tiszta vizet önteni a pohárba, minden érintettnek megadva a lehetôséget véleménye kifejtésére.

Az RMDSZ nem kérte ki a véleményét

Kérdésünkre Dónáth Arpád szûkszavúan nyilatkozva megerôsítette, hogy az RMDSZ megyei szervezetének vezetôjével folytatott beszélgetésre hivatkozott a fôtanfelügyelô, amikor közölte vele, hogy a megegyezés ellenére mégsem maradhat a fôtanfelügyelôi tisztségben, és megkérte, hogy szakfelügyelôként dolgozzon tovább. Az RMDSZ részérôl viszont nem kérték a véleményét, és nem közölték vele, hogy miért gyorsítják meg a cserét.

Kelemen Atilla "nem inszisztált"

Somesan Stefan fôtanfelügyelô elmondta, hogy tulajdonképpen nincs jelentôsége annak, hogy miért változott meg a tanfelügyelôség álláspontja. Ugyanakkor elismerte, hogy valóban folytattak errôl a témáról beszélgetést az RMDSZ képviselôivel, és az ajánlat, az ötlet, hogy a cserét hamarabb ejtsék meg, az RMDSZ
megyei szervezetének elnökétôl származik, aki azonban nem inszisztált a fôtanfelügyelô leváltását illetôen.- Számomra teljesen mindegy volt, hogy ki a helyettesem, de mivel Dónáth Árpád kijelentette, hogy a tanév lejártával nem akar a tisztségben maradni, és a versenyvizsgán sem kíván részt venni, arra gondoltunk, hogy jobb, ha megszüntetjük az ideiglenes állapotot, annál is inkább, mivel Albertini Zoltánt jól ismerem, dolgoztunk is együtt. Ugyanakkor a folytonosság érdekében megkértem Dónáth Árpádot, hogy maradjon matematika tanfelügyelônek az iskolai év végéig.

Az olyan kutya, amelyiket bottal kell a nyúl után hajtani, soha nem fogja meg a nyulat!

- Igaz-e, hogy Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettest az RMDSZ megyei elnökének a prefektusnál tett közbenjárására cserélik fel valaki mással, holott egy elôzetes egyezség szerint a tanév végéig tisztségben kellett volna maradnia? Mi történik valójában - tettük fel a kérdést dr. Kelemen Atillának, az RMDSZ megyei elnökének. Ki nem mond igazat, mert valaki port akar hinteni a közvélemény szemébe?

- Nagyon sajnálom, hogy ebbôl egy ilyen ügy lett, és úgy érzem, elvész a jóérzés ma az emberekbôl. Én már nyilatkoztam - sajnos azonban az illetô lap nem így hozta le -, hogy ha Dónáth Árpád nem játszadozott volna a visszavonulás gondolatával, mostmár nem elôször, és nem jelentette volna be többször, hogy nem akar semmilyen funkciót elvállalni, a tanfelügyelôségen sem akar maradni, hanem vissza akar menni a 6-os iskolába tanárnak, ahol sem igazgató, sem aligazgató nem akar lenni, akkor nem jutottunk volna ide. Most ezt cáfolva, rossz ügyhöz adta a nevét. Ezzel viszont játszani nem lehet. Amikor megszavazták Albertini Zoltán kinevezését, terminusról nem volt szó. Arról volt szó, hogy ezt minél hamarabb életbe kell léptetni. Véleményem szerint kontraproduktív egy olyan embert poszton tartani, aki saját bevallása szerint nem akarja ezt tovább csinálni. Ugyanakkor nem kell kitenni az utódját annak, hogy a sajtó, illetôleg a közvélemény
"szétszedje", még mielôtt nekifogna ennek a munkának. Hangsúlyozom, hogy ha Dónáth Árpád ebbéli óhaját nem fejezte volna ki többször az RMDSZ felé, akkor ô akár nyugdíjas koráig tisztségében maradhatott volna.

- Egy tegnapi nyilatkozatában Dónáth Árpád mégis azt állítja, hogy az elôzetes egyezség ellenére, az ön december 20-i személyes közbenjárására volt kénytelen megválni a posztjától.

- Én nem tudok ilyen megegyezésrôl. Az RMDSZ részérôl az ügyvezetô elnök és a tanüggyel foglalkozó alelnök vett részt a találkozón, és ott terminusról nem volt szó. A december 20-i megbeszélésen pedig egyéb folyamatban levô ügyeket tárgyaltam át a prefektussal, s tényleg azt mondtam, hogy ha ez a Dónáth Árpád kérése, akkor én azt szeretném, ha felgyorsítanánk ezt a folyamatot. Hiszen nem mindegy, hogy jönnek a beiskolázások, illetve nagyon sok feladat hárul még ránk tanügyi problémákban, ezért egy végleges emberre van szükség ezen a poszton.

- Az érintett szerint azért történt ez az állítólagos "közbenjárás", mert csatlakozott a polgárinak nevezett körhöz.

- Én ezen nagyon csodálkozom, két éve, mióta az RMDSZ Maros megyei szervezetét vezetem, nem tudok arról, hogy bárkit atrocitás ért volna. Megmondtam: hogyha Dónáth Árpád nem játszott volna most már többször a visszalépés, lelépés, visszavonulás gondolatával, az én támogatásommal akár nyugdíjas koráig maradhatott volna a tisztségben. Mi elégedettek voltunk a munkájával, több esetben meg is védtük. A visszalépés ötlete nem tôlem származott. Akkor viszont ki kell mondanom, hogy eredményes munkát csak úgy lehet végezni, ha teljes szívvel, teljes energiával végezzük. Számítottam arra, hogy esetleg Dónáth Árpád ott marad, de a kollégáim megerôsítették, hogy semmiképpen sem akar a tanfelügyelôségen maradni. Azért remélem, hogy a tapasztalatát átadja Albertini Zoltánnak, és hogy továbbra is, még ha fáradt vagy kiábrándult is, egy csapatban fog dolgozni az RMDSZ-szel.

- Hogyan kerül a képbe ezek után az úgynevezett "RMDSZ-utóhatás"?

- A tisztségviselôkkel, még egyszer mondom, a lehetô legjobb viszonyt próbálom fenntartani. Senki felettesének nem tartom magam. Végül is egy érdekvédelmi, s szeretném hinni, érdekérvényesítési szövetség tagjai vagyunk. Személyesen fel is hívtam Dónáth Árpádot, hogy miért kell ezt a kérdést ilyen módon megközelítve felfújni. Ô elég ingerülten közölte velem, hogy az ügyvezetô elnöknek már jelezte ezt a szándékát. Ha én magam jutottam volna ilyen döntésre, akkor elôször felhívtam volna a megyei elnököt. Lehet, hogy teljesen jogszerû, amit Dónáth Árpád tette, és az ügyvezetô elnök, ahogy ô fogalmazott, "azért van, hogy nekem az üzeneteket átadja", de én mégis személyesen tárgyaltam volna meg vele a dolgot.

- Tehát nem politikai menesztésrôl van szó?

- Semmiféle politikai vetülete nincs a dolognak. Én viszont azt mondhatom, hogy csak olyan tisztségviselôkkel tudok dolgozni, akik teljes szívvel, teljes gôzzel dolgoznak. Mert nagyapám azt mondta valamikor, hogy az olyan kutya, amelyiket bottal kell a nyúl után hajtani, soha nem fogja meg a nyulat.

Nagy tolongás volt tegnap a marosvásárhelyi adóügyi osztályon, ahol a tavalyi adókat és illetékeket lehetett kifizetni. Mint Gál Imolától, a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától megtudtuk, egyelôre január 13- 16. között lehet az elmaradásokat törleszteni, a szokásos munkaprogram szerint. Az elsô nap sokan szerettek volna élni ezzel a lehetôséggel, úgyhogy a reggeli órákban a polgárôröknek kellett rendet teremteniük a sorban állók között. A telefonpalota épületében levô adóügyi osztályon mindössze két ablaknál történik az ügyintézés, az alkalmazottak nagy része ugyanis a tavalyi adatok összesítésén és az idei értesítések összeállításán dolgozik. Gál Imola kérdésünkre hozzátette: ha az ügyfelek száma megköveteli, a következô napokban akár meghosszabbított program szerint dolgoznak, és 1-2 nappal kitolják a tavalyi adók kifizetésének határidejét. A 2003-as (és az elmaradt) adókat elôreláthatólag január 27-tôl kezdôdôen lehet fizetni, eddig az idôpontig a polgármesteri hivatal postázza az értesítéseket a lakosságnak.

Ha Romániának lehetôségében állna saját erôbôl, az EU-segélyalapok és más külföldi segélyforrások nélkül ledolgozni a fejlett gazdasággal rendelkezô társadalmakkal szembeni hátrányát, minden bizonnyal megtenné, és sem a
PHARE, sem a SAPARD, sem az ISPA-programok, sem az IMF, vagy BERD-hitelek körül nem keletkezne ekkora hírverés. A valóságban azonban nyilván nincs így, a külföldi - visszafizetendô vagy vissza nem térítendô - hitelek nélkül esély sincs, nem csupán a lemaradás ledolgozására, de a tátongó fejlettségi szakadék mélyülésének elkerülésére sem.

A pénzt nyújtó szervnek, de a román államnak is természetesen az az érdeke, hogy az alapokat minél hatékonyabban, valóban a célnak megfelelôen használják fel. Ezért igénybevéte-lükhöz viszonylag komplikált procedúra teljesítésére van szükség, egész röviden: pénzt csak meghatározott célra és feltételek mellett adnak. Némileg ez magyarázza - noha azért mégiscsak érthetetlen és furcsa -, hogy Románia évekig azzal a gonddal küszködött, hogy nem volt képes elkölteni a rendelkezésére bocsátott alapokat, csupán azért, mert nem tudott megfelelni - most lehet vitatkozni azon, hogy miért - a támasztott feltételeknek.

Az utóbbi idôszakban hasonló esetekrôl szerencsére kevesebbszer lehetett hallani, a hét végén azonban mégis egy kirívó esetrôl tudósított a sajtó. A bukaresti infrastrukturális fejlesztésre nyújtott 110 millió eurót kitevô vissza nem térítendô Európai Befektetési Bank-hitelt visszautasította a kormány, mert - úgymond - az általuk támogatott beruházások nem képeznek prioritást a fôvárosban. Az ügyrôl olvasva, az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen. Egyrészt bármennyire nem a legégetôbb teendô például a villamospark felújítása, nyilvánvalóan igencsak szükséges, másrészt az is roppant érdekes, hogy lakossági közvélemény-kutatás mögé bújik a kormány, holott más esetekben nem veszi figyelembe a közakaratot.

Marosvásárhelyrôl nézve Bukarest természetesen messzi van, így a döntés nem érint közvetlenül, de számunkra is jelzésértéke van. A döntés mögött ugyanis teljesen nyilvánvaló módon a PSD-kormány és a fôváros PD-s polgármestere, Traian Basescu közötti mély ellentét áll. Ha pedig a politikai csatározás odáig fajul, hogy annak oltárán a közérdeket is fel lehet áldozni, akkor ott bizony nagy baj van. Az elmúlt két év történéseit figyelve pedig ez Marosvásárhelyen sincs másként. A polgármester és a megyei tanács, a polgármester és a prefektúra, a polgármester és a városi tanács között dúló, néha néma, máskor pedig zajos nyilatkozatháború már eddig is jelentôs kárt okozott a városnak, de a megyének is, s talán nem szükséges részletezni, mennyire elôbbre lennénk az ipari park és a tranzitutak, az aluljáró és a regionális szeméttároló, a színház és a fedett uszoda ügyében, ha az energiákat nem a politikai csatározások, hanem a pályázati lehetôségek minél jobb kihasználása foglalná le. S ha történetesen Dorin Florea például nem takarózna folyamatosan a lakossági felmérés eredményeivel annak kapcsán, hogy kizárólag az utak felújításával törôdik. Az utak rendbetétele természetesen fontos, ám a színház támogatása vagy az uszoda felújítása legalább ugyanolyan fontos lenne, még akkor is, ha ezek az akciók, az információ hiánya miatt, egész biztosan nem fognak soha akkora köztámogatottságra számítani.

Gleen Gould Bach-interpretációi, Richter Schubert- szonátái - mondhatjuk ma, hála a hangfelvételen való rögzítés lehetôségének. E két példával nem annyira a nagy elôadókra akarom felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy mindig volt egy sorozatszerû megjelenítésre való törekvés, s persze, egyesek ezek közül legendás hírûekké váltak. Nem csak voltak, vannak is. Hisz nem kis vállalkozás, melyet Bogányi Gergely tett, mikor az elmúlt években Magyarországon Chopin összes mûveinek elôadásába kezdett, vagy Király Csaba 2001 óta a hatalmas Liszt-zongorairodalom megszólaltatásának tervét vállalta magára. De nem szükséges elkalandoznunk, helyben, itthon is akad erre példa. Adriana Bera, Székely Attila és Vízi Ferenc Beethoven zongoraszonátáinak sorozatszerû elôadását kínálja fel számunkra. Ez a hármas
"összeesküvés" a Beethoven-ügy szolgálatában, a 80-as évek elejének Mozart- szonáta sorozatát villantja fel emlékezetemben. A társítás annál is inkább érdekes, mert bizonyos mértékben az akkori lelkes mûvészgárda, Kovács Zsuzsa, Mészáros Enikô és Körtesi András "leszármazottai" kerülnek most színpadra: ugyanis, a gyökereket illetôen, Székely Attila Kovács-, Vízi Ferenc pedig Körtesi-tanítvány. A mester és tanítvány kapcsolat másik vonatkozása, sajnos, csak részben körvonalazódott. Az eredeti elgondolásban Adriana Bera, a kolozsvári Zeneakadémia tanára mellett, Gérard Frémy, a párizsi Conservatoire professzora is
"elkísérte" volna diákját, jelentôs részt vállalva a zenei megjelenítésbôl. Az utóbbi tervet azonban áthúzta a véletlen, Frémy egészségi okokból nem vehet részt a hangversenyen.

Beethoven egykor és Beethoven ma, a klasszikus modellek tiszteletében bontakozó egyéniség hangja és a kereteket szétfeszítô mester megnyilatkozása, egy hatalmas szellem gyötrôdése és örömteli pillanatai - egy teljes élet filozófiája. Reméljük, hisszük, hogy a január 14-i és 21-i estek tíz zongoraszonátájának folytatása lesz, mert ebbe a
"kalandba" mûvésznek és közönségnek egyaránt érdemes belemenni.

Hirdetem hát - találkozás Beethovennel! - engedjük, hogy mûvészetének szikrája "lángra lobbantsa az emberi lelkeket".

Január 13-16. között tartják az immár hagyományossá vált Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum Napjait.

A rendezvénysorozat a tegnap ünnepélyes megnyitóval kezdôdött, majd a líceum névadója tiszteletére elôadásokat tartottak. Ezt követôen nôi kosárlabda-vetélkedôn és matematika- versenyen vehettek részt az érdeklôdôk. Az elsô nap alkotóversennyel zárult.

Ma 14 órakor a sportteremben líceumok közötti kézilabda-vetélkedôt szerveznek lányok számára, ugyanazon órától a díszteremben líceumok közötti latin kultúra és civilizációs megmérettetés, 15 órától a fizikalaboratóriumban tudományos ülésszak, 16 órától szavalóverseny lesz. Délután fél 5-tôl a programban Városunk képekben és szavakban címmel reklámverseny szerepel.

Szerdán, január 15-én a megyei tanfelügyelôséggel közösen 12 órától Mihai Eminescu szobra elôtt kegyelettel emlékeznek a költôre. 13 órától az Ifjúsági Házban kiosztják a líceum díjait, s bemutatják a diáklapot, majd énekeket és szavalatokat hallhatnak az érdeklôdôk.

Csütörtökön 13 órakor a líceum sporttermében olimpiai témájú referátumokat olvasnak fel, 14 órától ugyanott líceumok közötti kézilabda-vetélkedô lesz fiúk számára, 15 órától az amfiteátrumban Mihai Eminescu életére és munkásságára vonatkozó általános mûveltségi vetélkedôn mérhetik össze tudásukat a diákok. Az ünnepségsorozatot délután 5 órakor kezdôdô álarcosbál zárja, amikor is az öttagú zsûri díjazza a legsikeresebb, Eminescu alkotásaiból merített korabeli öltözetet.

Egyáltalán nem vártam a telet. Az utolsó pillanatig reméltem, az idén valahogy kevesebb lesz a hó, hamarabb elolvad, nem marad meg napokig, hetekig. Titokban abban is bíztam, hogy a hômérô higanyszála mínusz 10 foknál nem süllyed alább, s isten bizony nem vettem volna zokon, ha éjjel-nappal a 0 fok körül (inkább felett) mozog. Reménykedtem, hogy nem kell kinti csattogó, csípôs hidegre kelnem, majd naponta végigcsicsonkáznom a munkahelyig s vissza.

A többrétegû öltözködés még valahogy elbírható, de bármilyen csizmát, bakancsot is húznék, az utak és járdák síkosságával nem tudom felvenni a harcot. S valahányszor kimegyek a házból, valóságos korcsolyapálya fogad. Kezdôdik minden a tömbház elôtt. Esténként a suhancok egy veder vizet öntenek pontosan a bejárat elé, az reggelig gyönyörûen megfagy, úgyhogy egész nap tálalva van a szórakozás. Igen ám, de éjszakánként a havazás elrejti a síkosságot, s a gyanútlan közeledô karját-lábát törheti. A járdán sincs másként. Úgy tûnik, a Testvériség utcában a takarító személyzet és a lépten-nyomon nyíló üzletek tulajdonosai, alkalmazottai testvéries egyetértésben összefogtak, s hadat üzentek a járókelôknek: senki sem távolítja el az immár jéggé fagyott havat. Így valóságos mûvészet azon végighaladni, hogy végre-valahára a Fortuna elôtti buszmegállóba érkezzünk. De az itteni helyzet sem rózsásabb. A járdát valamikor még ôsszel láttuk, legközelebb valószínûleg tavasszal bukkan újra elô. A közszállítás jármûveire felszállni sem könnyû, hiszen az útról a hóekével félretolt s bôkezûen leszórt csúszásgátlótól megfeketedett hóban kell átgázolni. (Olvadáskor bokáig ér a víz, hogy éjszaka ismét befagyjon.) A célhoz érve, a leszállás hasonlóan körülményes, s ehhez csak hozzáadódnak a buszokon elszenvedett civilizálatlan körülmények: bent sincs melegebb, mint kint. A jegyszedôk kesztyûbe bújtatott ujjal, dermedt mozdulattal nyújtják át a jegyeket, sokuk arcán lázrózsa nyílik. Az utasok cipôjérôl lehulló hó és latyak itt is életveszélyes.

De az igazi meglepetés a valamikori számológépgyári végállomásra igyekvôket éri: bô hete, mióta az elsô komolyabb, kitartó havazás elkezdôdött, a híres-nevezetes közszállítási társulás buszai és a maxi-taxik nem mernek kimenni a hegyen. Az odáig vezetô utat ugyan eltakaríttatta a számológépgyárat megvásároló magáncég, de a lehurbolt állapotban levô jármûvek sofôrei így is veszélyes vállalkozásnak érzik az odáig való kijutást. Kopottak a gumiabroncsok, a jármûvek mûszaki állapota sem a legmegfelelôbb. S akkor inkább megállnak a Jeddi úti Aesculap elôtt.

A minap reggel is ott nyitotta ki ajtóit az autóbusz, s tessékelte lefelé az elsô ülésen kuporgó idôs bácsit.

- Uram, 84 éves vagyok, háborús veterán, a feleségem sírjához megyek, ennyi maradt az életembôl. A lépcsôn nem tudok felmenni, nyakamat töröm - könyörögte szinte sírva.

- A lépcsôkön tessék felmenni, én tovább nem megyek. Ha nem tetszik, menjen haza - hajtogatta a magáét a sofôr. A bácsi pedig leszállt a buszról, átment az út másik oldalára, s felült a város irányába induló jármûre.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a kedvezménytörvény ismét napirendre került vitája kapcsán a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, hogy a státustörvénynek a szomszédos országok uniós csatlakozása után is vonatkoznia kell az ott élô magyarokra. Az elmúlt években magyar oldalról nem sikerült meggyôzni az európai fórumokat arról, hogy ez a törvény fontos és hasznos. Az európai vélekedés zavaros e témakörben, és sokszor ellenséges is - fogalmazott a szövetségi elnök. Markó Béla hangsúlyozta, hogy a szövetség szükségesnek tartja kedvezménytörvényt, és nem tudna beleegyezni abba, hogy az általa nyújtott kedvezmények csonkuljanak. Mindaddig, amíg elvi viták folynak egyik vagy másik megfogalmazással vagy értelmezéssel kapcsolatban, nincs olyan nagy baj, de annak, amiben mi már konkrétan megállapodtunk - vagyis hogy milyen kedvezményeket tartalmazzon a módosított törvény - nem fogadunk el változtatásokat - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Pénteken, január 10-én, az Európa Tanács Jogi és Emberjogi Bizottságának ülésén is napirenden szerepelt a Kedvezménytörvény kérdése. Az ülésen annak ellenére, hogy mind a szlovák, mind a román politikusok azt kérték, hogy a kedvezménytörvényrôl szóló jelentést a januári ülésszakon tárgyalja le a közgyûlés, a bizottság a vitát áprilisra halasztotta. A döntésben szerepet játszott a magyar kormány és Parlament álláspontja, így a közeljövôben a Velencei Bizottság és az EBESZ elnökének jelentése alapján módosítják a kedvezménytörvényt.

Frunda György szenátor, az Európa Tanács Emberjogi Bizottságának alelnöke fontosnak és eredményesnek tartotta azt, hogy a jelentéstevô Erik Jürgens bukaresti látogatása során találkozott az RMDSZ vezetôivel és figyelembe vette a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos észrevételeiket.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Alapszabályzata 37. cikkelyének elsô bekezdése és 60. cikkelyének h.) pontja értelmében összehívom szervezetünk rendes Kongresszusát.

A VII. Kongresszusra a Szövetségi Képviselôk Tanácsa határozatának megfelelôen 2003. január 31. és február 2. között kerül sor Szatmárnémetiben, a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában.

Az ülésszak 2003. január 31-én, pénteken d.u. 14 órakor kezdôdik és február 2-án, vasárnap déli 12 órakor ér véget.

Az Alapszabályzat 38. cikkelyének értelmében a Kongresszus napirendjén szerepel: a szövetségi elnök beszámolója, az alapszabályzat és a program módosítása, a szövetségi elnök megválasztása .Markó Béla szövetségi elnök Bukarest, 2003. január 13.

2003. január 18-án, szombaton délelôtt 11 órakor, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében ülésezik a Szövetségi Képviselôk Tanácsa.

Az Állandó Bizottság a következô napirendet javasolja: a szövetségi elnök politikai tájékoztatója; a kongresszussal kapcsolatos szervezési kérdések megvitatása; kérdések, interpellációk Az ülés délután 15 óráig tart.

Szombaton délelôtt 10 órától, a Kultúrpalota kistermében egyeztetô kerekasztal- megbeszélésre kerül sor.

Az RT kettôs állampolgárságot szorgalmaz

A kedvezménytörvény módosításakor a kettôs állampolgárság lehetôségének biztosítását javasolja a határon túli magyarok számára a Reform Tömörülés (RT).

Az MTI bukaresti irodájához vasárnap eljuttatott állásfoglalásában a Reform Tömörülés arra hivatkozott, hogy Románia kettôs állampolgárságot biztosít "több százezer, a határokon túl élô románnak", s ez a gyakorlat nem váltotta ki sem az érintett országok, sem európai fórumok nehezményezését.

Az állásfoglalásban az RT vezetôje arra szólította fel az RMDSZ vezetôségét, hogy a "sikeres román modell átvételét" szorgalmazza a kedvezménytörvény módosításakor. Az RT szerint a kettôs állampolgárságot biztosító román gyakorlat alkalmazása
"valódi tartalmat adhat a nemrég meghirdetett román-magyar stratégiai partnerségnek, erôsítvén ezáltal a térség stabilitását".

Az RT bírálta a jelenlegi magyar kormányt, mivel véleménye szerint az "tétova, halogató magatartásával teret enged a kedvezménytörvény hatástalanítására törekvô erôknek".

- Szomorúan tapasztaljuk, hogy a kisebbségi magyar érdekvédelmi szervezetek által is egyöntetûen támogatott NATO-tagfelvétel sikerén felbuzdult román és szlovák diplomácia eredményesnek mutatkozik a törvény lényegét megsemmisíteni kívánó próbálkozásában. Bármely, a nemzet iránt felelôsséget vállaló magyar kormánytól elvárható, hogy a megszerzett eredményeket igyekezzen megvédeni - fogalmazott az állásfoglalás.

Pozsonyi lapvélemény

Hovatovább nem lesz olyan határon túli magyar politikus, aki az anyaországi kiszivárogtatások, félinformációk, cáfolatok és pártcsatározások zuhatagában tisztán látná, hogy valójában mi is a helyzet a kedvezménytörvény módosítása ügyében - írja hétfôn Státuskomédia címû kommentárjában a pozsonyi Új Szó. A magyar nyelvû napilap cikkírója, Szilvássy József visszatekint a jogszabály megszületése óta végbement fejleményekre, majd megállapítja: a Medgyessy- kormány "képlékeny helyzetet örökölt az Orbán kabinettôl."

Jóllehet a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) legutóbbi fórumán konszenzus alakult ki, áttörés mégsem történt. Mint Szilvássy írja: Bukarest látszólag a megegyezés híve, ám közben a strasbourgi parlamenti közgyûlésen szeretné megleckéztetni Magyarországot, s elérni a törvény hatálytalanítását. Pozsony hajthatatlan. Budapest pedig egyre bizonytalanabb. A kilátásba helyezett módosítást tovább módosítaná hét elv szerint, amelyekrôl a szlovák és a román külügyminisztérium értesült, a határon túli magyar pártok viszont állítólag még nem, "holott ez a jogszabály leginkább bennünket, kisebbségben élô magyarokat érint."

"Ha a magyar diplomácia nem akar a szomszédos országokban vesszôfutásra kényszerülni, akkor végre egyértelmûvé kell tennie odahaza és külföldön: elvben a kedvezménytörvény összeegyeztethetô az európai jogrenddel, ám végérvényesen tisztázni kell, mely rendelkezései eurokonformok és melyek nem" - így a szlovákiai magyar lap, amely szerint ennél is fontosabb tisztázni, vajon milyen törvényes eszközökkel lehet most és majd, az európai uniós keretek között is segíteni a határon túli magyar közösségek anyanyelvi oktatását, mûvelôdését, szülôföldön maradását. Ilyen világos alapon lehet egyezségre jutni, vagyis jó kompromisszumokat kötni a partnerekkel.

"A halogató taktika és a szomszédok kegyeinek keresése ezúttal sem kiutat, hanem zsákutcát, vagyis kudarcot jelent. Fôleg a párt- és államközi vitákban újra csak kiszolgáltatott határon túli magyarok számára" - zárja cikkét az Új Szó.

Az idei év átfogó reformokat hoz a központi és helyi közigazgatásban, a reformok egyik eleme a köztisztviselôi státus tisztázása, jelentette ki szombaton, Kolozsváron Vasile Puscas, Románia uniós fôtárgyalója - jelenti a Mediafax.

- A közigazgatási kapacitásnak még a csatlakozás, azaz 2007 elôtt mûködôképessé kell válnia, ez lévén a garancia a hatékony, korrekt és azonnali jogharmonizációra és a közösségi politikák alkalmazására - mondta Puscas.

A fôtárgyaló szerint a reformok keretében össze kell hangolni a központi és helyi hatóságok tevékenységét, decentralizációt kell végrehajtani, meg kell szûntetni a bürokráciát és különleges egységeket kell létrehozni az aquis communitaire (közösségi joganyag) kérdésének kezelésére.

Mindennapi SMS-ünket add meg nekünk! - fohászkodhatnak Olaszország mobiltelefonos hívôi, és nem hiába. A TIM, a legnagyobb mobiltelefon-társaság olyan SMS-szolgáltatást vezetett be, amelyek mindennapi imákat, bibliai részleteket küldenek zanzásítva a híveknek, sôt, még arra is felhívják a figyelmet, hogy melyik napon melyik szent tisztelete van soron. Persze jól tudjuk: Krisztus koporsóját sem ôrizték ingyen, egy ilyen vallási üzenet 0,15 euróba kerül.

Olaszország, a világ egyik legkatolikusabb országa, már jó ideje igénybe veszi a modern technológiát a hitélet segítésére. Számos web-oldalt hoztak létre az interneten, köztük az "Angyalok on-line"-t, amelyrôl minden megtudható, amit a 72 angyalról és arkangyalról tudni illik. Külön oldalon léphet kapcsolatba bárki a saját ôrangyalával. Ha valaki egy szentrôl kapta a nevét, tájékozódhat a "Szentek, áldottak és tanúságtevôk" címû honlapról, és persze elmélyítheti bibliai ismereteit is a hálón keresztül. Csupán gyónni nem tudnak interneten az olaszok - legalábbis egyelôre.

A Vatikán sem maradhatott le: 1997-tôl van saját honlapja a Szentszéknek, három szolgáltatóját pedig Rafael, Mihály és Gábriel arkangyalokról nevezték el. Rafael felelôs a navigációért, Mihály óv a hackerektôl, és Gábriel biztosítja a kapcsolatot a külvilággal. Ugyanakkor valószínûleg II. János Pál pápa a világ egyetlen olyan vezetôje, akinek nincs e- mail címe, sôt számítógépe sincs. Szentbeszédeit a mai napig kézzel írja, vagy diktálja.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

Sem Marosvásárhely nem fejlôdhet a körülötte levô községek nélkül, de e községek sem a megyeközpont nélkül - jelentette ki a megyei tanács tegnapi sajtóértekezletén Virág György tanácselnök annak kapcsán, hogy múlt héten az összefüggô fejlesztési tervekrôl tanácskozott az RMDSZ több tisztségviselôjével: Törzsök Sándor, dr. Benedek István, dr. Kolozsváry Zoltán, Dávid Csaba, Molnár Gábor városi tanácsosokkal, dr. Benedek Imre megyei tanácsossal, Burkhardt Árpád alprefektussal és dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselôvel.

A terv lényege: közös fejlesztési projektek kidolgozása Marosvásárhely és a környezô helységek, úm. Marosszentgyörgy, Marosszentanna, Marosszentkirály (esetleg Náznánfalva és Mezôpanit), Nyárádtô, Maroskeresztúr, Jedd (a késôbbiekben Ákosfalva, Karácsonyfalva, Dózsa György község) között a közúti hálózat, vízellátás, csatornázás, közszállítás, hulladékkezelés területén.

"Az ötlet négy évvel ezelôtt született meg, még Fodor Imre polgármester kezdeményezte, de megvalósítását három községi polgármester ellenkezése akadályozta. A maros- szentgyörgyi, marosszentannai és jeddi polgármesterek nem voltak hajlandók az egyezményt alárni, úgy vélték, hogy községük külön- külön is képes a lakosság érdekeit tükrözô fejlesztési tervek kidolgozására" - jelentette ki a megyei tanács elnöke. Virág György elutasította azt a feltételezést, miszerint az összefüggô fejlesztési terv a megyeközpont és az említett települések egybeolvasztását, és ezáltal Marosvásárhely etnikai összetételének megváltoztatását célozná. Kérdésünkre kijelentette: az együttmûködés célja elsôsorban megoldásokat találni a terelôutak építésére, ezáltal részben mentesíteni lehetne a megyeszékhelyet a nehézforgalomtól, de hasonlóan fontos a vízellátás ügyének rendezése, egyszóval mindenki csak nyerne a fejlesztési tervek összehangolásából. A múlt heti megbeszélések eredményeként megállapodtak, hogy Marosvásárhely és Maros megye fôépítészei, Kovács Angela valamint Dunca Doru újra kezdeményezik a megbeszéléseket a szóban forgó községek polgármestereivel, megpróbálva meggyôzni ôket a közös fejlesztési tervek elészítésének elônyeirôl.

A tanács dönt az amerikai alapítvánnyal való együttmûködésrôl

A február 13-i megyei tanácsülésen szóba kerül a Gyermekek Követsége elnevezésû, amerikai alapítvánnyal megkötött szerzôdés további sorsa. Az alapítvány elnökét, Dennis Hammondot január 17-re várják Marosvásárhelyre, a vele folytatott tárgyalások alapján kell kétharmados többséggel döntést hozniuk a tanácsosoknak. A Népújság kérdésére Virág György elmondta, hogy a szóban forgó alapítvány 2000 szeptemberében kötött két évre szóló szerzôdést a megyei tanáccsal a marosszentkirályi gyermekfalu létrehozására. Az állami tulajdonban levô 11 házat kell kialakítaniuk fogyatékos gyerekek és az ôket örökbe fogadó szülôk részére, majd 49 éven át finanszírozniuk a központ mûködtetését. Mindeddig egy központi épület készült el, amit a megyei tanács által készíttetett tervek alapján a célnak megfelelôen átterveztek és tavaly nyáron felavattak. Az amerikai alapítvány képviselôje akkor elégedetlen volt a belsô átépítéssel, amirôl Virág György szerint azt állította hogy kész tények elé állították. "Mivel az amerikai fél, többszöri meghívásunk ellenére tavaly szeptember óta nem jelezte további szándékát, ami a gyermekfalu munkálatainak folytatását valamint 49 évig tartó mûködtetését illeti, a tanácsnak döntenie kell az ügyben. Ha az alapítvány képviselôje januárban nem jön el Marosvásárhelyre, nem kizárt, hogy a megyei tanács februári ülésén az együttmûködés megszakítása mellett dönt". Hogy mi lehet az alternatíva? Virág György szerint az Országos Gyermekjogvédô Hatóság nemzeti érdekeltségû programjaira elkülönített keretbôl remélhetnek támogatást az értelmi fogyatékos gyerekeknek otthont adó központ megépítésére. Errôl is szó lesz a héten Marosvásárhelyre látogató Gyermekjogvédô Hatóság államtitkárával folytatott megbeszélésen. Ami a fogyatékos gyerekek Marosszentkirályra való áthelyezését illeti a marosvécsi kastélyból, a megyei tanácselnök úgy véli: ennek - bármennyire is nincs ínyére a közben megépült luxusnegyed lakóinak - meg kell történnie.- Hamarabb készült el a gyermekfalu terve és épültek meg a házak, valósult meg a közmûvesítés, utána kezdték el a luxusvillák építését a Rasaritului negyedben. Ha a gyermekfalu nem jön létre, közmûvesítés hiányában nem lett volna olyan vonzó a terület - tette hozzá Virág György.

Életképesebb önkormányzarokért

Reményekkel, tervekkel kezdik az új évet nem csak a átlagpolgárok, de az intézményvezetôk is. Virág Györgyöt, a Maros Megyei Tanács elnökét arról kérdeztük, mit tartana fontosnak az önkormányzatiság erôsítésében, hogyan valósíthatók meg e tervek.

- Legfontosabb: a közigazgatási minisztérium révén szeretnénk leltárba venni azokat a hatásköröket, amelyeket a 2001/215-ös számú, a helyhatósági törvényben foglaltakon kívül az elmúlt másfél évben a parlament vagy a kormány a helyhatóságokra ruházott, s ezeket olyan rendszerré alakítani, amelyben nemcsak a hatáskörök, hanem az anyagi eszközök és a humán erôforrások is rendelkezésünkre állnak. Vannak olyan területek, ahol a végrehajtó személyzet száma túl nagy, szakmailag pedig nem eléggé felkészült. A kiváló szakemberek sok esetben az alacsony bérezés miatt nem vállalnak szerepet a szociális tevékenység, gyermekjogvédelem, tanügy, mûvelôdés terén.

- A Maros Megyei Tanácsnál is ez a helyzet?

- Igen, éppen ezért javasolni fogunk egy új szerkezeti- felépítési sémát. Nem növeljük a személyzetet, hanem átcsoportosítjuk, módosítunk a munkaköri leírásokon, pontosítjuk a feladatokat, felelôsségeket. Szeretnénk elérni, hogy a költségvetésbe foglalt összegekkel rugalmasabban gazdálkodhassunk - ilyen értelemben javaslatokat terjesztünk majd be az illetékes szervekhez.

- A költségvetéssel kapcsolatban mit tart fontosnak?

- A decemberi tanácsülésen jóváhagytuk ugyan a 2003-as költségvetést, amely mûködôképes, de a tanácsosok úgy döntöttek, hogy az intézményeknek elkülönített, programokra lebontott költségvetést januárban a szakbizottságok újraelemzik, a februári tanácsülésen pedig megvitatják. Erre azért van szükség, mert olyan programokat, tervezeteket dolgoztak ki egyes intézmények, amelyek komolytalanok, megvalósíthatatlanok. A december elején bemutatott tervezeteket a megyei tanácsosoknak, szakbizottságoknak nem volt idejük alaposan tanulmányozni, visszautalni. Újdonság, hogy idén 20 százalékot állapítottunk meg intézményeinknek a költségvetésükhöz való saját hozzájárulás címén. Az ennek megfelelô összeget önerôbôl kell elôteremteniük. Egyesek számára ez abszurditásnak tûnik, de mi úgy véljük, megvalósítható. Érezni fogja minden önkormányzat, hogy a 2003-ra jóváhagyott anyagi kereteket más forrásokkal is ki lehet pótolni, és itt mutatkozik meg azoknak a kapcsolatrendszereknek a hatékony mûködtetése, amelyeket az elmúlt évek során a helyi közigazgatások kialakítottak. Egy polgármesteri hivatalnak nem az a szerepe, hogy folyamatosan kérjen; akkor indokolt a kérése, ha az általa használható eszközök mindenikét kimerítette a problémák megoldása érdekében. A baj az, hogy a polgármesterek nem emelkednek a helyzet magaslatára. Az RMDSZ-polgármestereknek például 30-40 százaléka nem készült fel megfelelôképpen szerepére, most kezdenek ráébredni arra, hogy tulajdonképpen mire is vállalkoztak. Ugyanakkor a helyi közösségek felelôsségvállalása is nagyobb kellene legyen, ne féljenek elindulni a választásokon, akár önjelöltként is.

Sok bírálat ért a menedzseri szerzôdések figyelmetlen megfogalmazásával kapcsolatban is, ezeket figyelembe vesszük a januárban véglegesítésre kerülô szerzôdéseknél.

- Mit remél 2003-tól?

- Két nagy reményem van: a privatizálási folyamat valóban az lesz, ami a lényege. A veszteséges nagyvállalatok legalább beszüntetik a tevékenységüket, ha egyelôre nincs is vevô rájuk. Ezek további mûködtetése óriási összegeket von el az ország amúgy is szûkös erôforrásaiból. Ehhez olyan társadalmi segélyprogramokat kell kidolgozni, amelyek enyhítik a szociális feszültségeket. Másik reményem a NATO-ba való meghíváshoz kapcsolódik, azt eredményezheti, hogy a külföldi tôke nagyobb bizalommal áramlik be az országba. Ezek az összegek valamint a EU-pályázatok elnyerésébôl származó pénz az infrastruktúra (utak, csatornázás, vízellátás, hulladékkezelés) látványos fejlesztésében tükrözôdnek.

- Helyi szinten mire számíthatunk?

- Bízom benne, hogy - ha a februárban beérkezô ajánlatok megfelelôek lesznek -, március végéig véglegesíthetjük a regionális szeméttelep kivitelezési és mûködtetési szerzôdését. Ha ez sikerül, év végére már beindíthatjuk az elsô modult. A fejlesztési minisztériummal való egyeztetés során minden bizonnyal március elején megkezdôdnek a repülôtér melletti 40 hektáros ipari park építkezési munkálatai. Továbbá, a különleges útalap elosztása a pénzügyi és szállítási minisztériumok között, valamint a normarendszer kidolgozása most van folyamatban. Remény van arra, hogy méltányosabb összegekhez jussunk a megyei úthálózat javítására, fôleg ha figyelembe vesszük, hogy a 152-es megyei utat a december 6-i kormányhatározattal nemzeti úttá minôsítette a szállítási minisztérium. A napokban újabb kormányhatározat ugyancsak nemzeti úttá minôsíti a 137-es megyei utat.

Ha nem okoz újabb elôre nem várt rendkívüli meglepetéseket az idei tél, a polgármesteri hivatalnak valószínû hárommilliárd lejt kell fizetnie a hóeltakarítással, az utak sós homokkal való szórásáért végzett tevékenységért - hangzott el Dorin Floreának a sajtó képviselôivel való hétfôi találkozásán. A polgármester részben elégedetlenségét fejezte ki mind a két céggel szemben (Salubrisev, Citadin), akik ezt a munkát végzik, különösen az elsô nagyobb mennyiségû havazást követô elsô órákban nem jártak el az elvárt gyorsasággal. Véleménye szerint azonban tél van, és az utakat nem lehet teljesen tisztára takarítani, amit egyébként a tilosban parkoló gépkocsik is helyenként lehetetlenné tesznek. A havazást követô esôzések pedig a lefolyók eldugulásához vezettek. Ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy az elavult géppark felújítására, és a munka hatékonyabbá tételére az egyedüli megoldás a szóban forgó cégek magánosítása lenne.

Hogy ezt nem tudta elérni, ezért véleménye szerint a tanács a felelôs, mivel megakadályozta abban, hogy tásult formában véghez vigye a privizációt.

A Népújság kérdésére miszerint a gyalogos forgalmat különösen megnehezíti, hogy a közterületet képezô járdákat sem tisztítják meg, ígéret hangzott el, hogy intézkedni fognak, hogy az aluljáró környékén, hidakon és más közterületeken járhatóvá tegyék a járdákat.

A rendszerváltozások, impériumváltások, ideológiai országfordulatok kedvenc játéka az utcanevek átmázolása. Mindjárt az elején, lehetôleg az origo-pont közelében, hogy holnaptól az utca embere azon az új hatalom által megkívánt nevû utcán át közelítse meg az ügyintézésre (még?!) nem szakosodott ügyintézeti hivatalokat. Ezt szimbolikus cselekvésnek nevezi a szociológiából és etnológiából aláereszkedett közírói nyelv. Szimbolikus (jelképes), hiszen a valódi változások lassan, akadozva indulnak meg, vagy el sem indulnak, a régi tehetetlenség és bürokrácia még hosszú ideig uralni fogja a közéletet, a hivatali tengôdést és a gördülékeny korrupciót.

A sort - ha történeti példák után nézelôdünk a História fantázianevû tárházban - a francia forradalom nyitotta meg, amikor új idôszámlálást vezetett be, de még a hónapok nevét is megmásolta. Ezekbôl csak a Gérminal, Brumaire és Thermidor maradt meg híres könyvcímek foglyaként, a többit kivetette magából az évezredes megszokás és nem utolsó sorban a Bourbon-restauráció. (Ez utóbbi esetben nyert ügye volt.)

Tájainkon (értsd Kárpát-medence és Dunatáj) az utcanév-változtatások gyorsulása 1918-tól figyelhetô meg. Hogy egészen közel hozzam önökhöz a szimbolizmus lépfenéjét, Erdélyben (mondjuk benne Marosvásárhelyen, de tételezhetném Nagyváradot vagy Kolozsvárt) legalább négy-öt jelentôs utcanevezési kampány folyt, viharzott vagy szivárgott át az elmúlt száznegyven év során. 1860-ig városunkban az utcanevek nem voltak szabályozva, a nép (természetesen az istenadta) ajakán alakultak ki az elnevezések: Ebhát, Szent Miklós utca, (Kis és Nagy) Szentkirály, Szentgyörgy, Gatyaszár, Sáros, Baromvásár, Nagypiac és Kisköz, Belsô Kutas stb. Aztán 1860-ban a fôteret a városi tanács (az egykori magisztrátus) Széchényi István emlékére-tiszteletére nevezte el a nagy férfiú halálakor. Ettôl kezdve lassan, módszeresen 1918-ig kerültek fel az új nevek a házak falára, a polgárok tudatszintjére - leginkább az újonnan megnyitott, korszerûsített utcák nyertek nevet, hiszen addig anonimusok valának. Persze a régi belvárosiak is a tanácsi döntések nyomán másabb elnevezést nyertek, ámbátor a régiek dicsôségére legyen mondva, városdédatyáinkat alig vezette napi politikai szándék és gôg.

Ám a Ferdinánd király nevével jelzett uralom egy csapásra megváltoztatta minden addigi ismert és ismeretlen utca nevét. Kivétel nélkül. Lefordították, elferdítették, elidegenítették, politikafüggôvé változtatták. Ráadásul csak a város elenyészô (és hivatalos) hányada bólintott rá a névcserére. Már ha valaki kíváncsi lett volna az ôslakosok és városalapítók véleményére. (Hírlik - nem volt.) A változtatás bekerült a fôkönyvekbe, aktákba, levéltárakba, személyi iratokba. A költségekkel senki sem törôdött. A lakossági terhek amúgy is nôttek, növekedtek. Egy másik haso nló gyökeres fordulat 1940/1941-ben állt be, ekkor az utcák egy része visszakapta a megszokott régi nevét (már ahol pontosan emlékeztek erre), mások az akkor uralgó rendszer jelképei és jelkép-alakjainak nevét kölcsönözték magukra. 1945-1948-ban jött egy harmadik nevezési hullám, amely eleinte mértéktartónak ábrázolta magát, kiegyensúlyozni akart etnikai végleteket. Nem sikerült. Ámbátor sok jó ötlet is akadt a választott táblanevek között.

1984/89-ben az egynemûsítés, a ceausescui egybemosás és kiutálás indulatától vezettetve a párthû városvezetés sorra megváltoztatta a magyar utcaneveket, csakis azokat, az újabb tömbháznegyedekben pedig a képzelt és tiszteletben nem tartott erényekrôl nevezte el a kôsikátorokat.

1990 után megint kezdôdött elölrôl a játszma és tart a mai napig az ismert fordulatokkal. A változások ellenzôi, az avult és megnyomorító szimbólumok védôi hirtelen a lakosság ügyvédeinek mezében tetszelegnek. Nem szabad a lakosságot kitenni olyan terheknek, úgymond, mint személyazonossági igazolvány váltás, utcatábla-kiszögezés stb. Na de, kérdem én, ki fog fizetni e logika mentén kártérítést az 1920-as, 1940-es, az 1945-tôl folyó átmázolásokért? Ôket ki kárpótolja visszamenô hatállyal?

Meg aztán nagy zûrzavar támad a földhivatalokban, kataszteri officinákban és bírósági levéltárakban. Holott a digitalizálás, a komputeres világ már itt van, csak végre alkalmazni kellene az adatkezelô, -tároló helyeken: rendôrség, pénztárak, nyilvántartások, utcanévtár, telefonkönyv-szerkesztôség, aranyoldalak.

Azt meg sem merem kérdezni, mikor kerülnek vissza az évszázados régi nevek, melyek szervesen illettek a Városhoz?

Gondolom, akkor, midôn Keresztelô Szent János újra beáll a Jordán vizébe. Ha addig föl nem veszi a Száddám nevét. Lehet, hogy az amcsik ezért is háborút indítanak?

Telenézô

A hétvégének két jelentôs eseménye volt, mindkettô fô helyen szerepelt a magyar médiában. Szombaton beiktatták Magyarország új prímását dr. Erdô Péter személyében, a Duna és az ATV élôben adta, az M2 vasárnap sugározta felvételrôl. Nekem a
"politikai ökuméné" tetszett; ott láttam a volt miniszterelnököket, Boros Pétert, Horn Gyulát, Orbán Viktort - meg a mostanit, Medgyessy Pétert, a bazilikában. Nem adtam volna egy vak lóért, ha csoda folytán belelátok vala gondolataiba...* A másik, az szomorú esemény. Hatvan éve pusztult el a második magyar hadsereg. Jány Gusztáv vezérezredes sokat emlegetett parancsa ("A 2. Magyar Hadsereg elvesztette becsületét..."), a film: Valahol Oroszországban, a tematikus összeállítások, a (részben 1993-as) dokumentumfilmek, harcostársak emlékezései, magyarázó szövegek, Szakály Sándor hadtörténész élôben és archívról (fess fiú volt fiatalon!)... - azt éreztem, itt ez a borzalom, melyet máig sem sikerült feldolgoznia a nemzetnek. És megint emlékezni kell rá, pedig nem szívesen emlékezünk, mert ugye a haza nagy szégyene, és bármennyire mentjük a menthetetlent (a háború körülményei, a nemzetközi helyzet, kiszolgáltatottságunk Hitlernek stb.), ezt a fájdalmat nem moshatja el semmiféle idô. Sem a jóléti társadalom tunyasága, sem az Európai Unióba készülôdô ország társadalmi rétegei között fokozódó feszültség (ez következik nemsokára) -, a doni tragédiára nincs felmentés, nincs mentség... Nem vigasztal a mottó sem (Szegedy-Maszák Mihálytól), hogy Közép- európa sorsát sohasem ennek a térségnek a politikusai döntik el... * Hruscsov emlékezése: "Sztálin 1939. augusztus 24-én korán reggel jó hangulatban volt. Elmondta nekem, hogy az elôzô nap hozzánk érkezett Joachim von Ribbentropp német külügyminiszter, s elhozta nekünk aláírásra készen a barátsági és megnemtámadási szerzôdés tervezetét. Sztálin mámorosan mondta: - Hitler be akar csapni bennünket, de én azt hiszem, hogy mi járunk túl az eszén". * A Kossuth Rádióban és a Marosvásárhelyi Rádióban is szép emlékezések hangzottak el. A Vasárnapi Újságban 1943-ból küldött rádiós üzeneteket is hallottunk. A baka üzenete rövid, pontos, szabatos: jól vagyok, egészséges vagyok, jól érzem magam, nagyon szeretnélek látni benneteket, ölellek satöbbi. A bemondó biztatása: amennyiben valaki az akkori honvédek közül még élne, ô vagy hozzátartozói, jelentkezzenek. Te- lefonáljanak be. Beszélt többek között egy Máthé Sándor nevû honvéd is, lakhelye Görgény-oroszfalu. Izgatottan kapcsoltam vissza fél tíz körül, hadd hallom, jelentkezett-é valaki. Hát nem. Vajon mi lett a sorsuk? Mi lett volna. Az oroszfalusi Máthé Sándor is bizonyára odaveszett a brianszki erdôben. A fiatal kutató, Berekméri Á. Róbert
"listáján" (még) nem szerepel a falu neve. De ezek a jegyzékek kiegészíthetôk, és aki emlékszik, az emlékezzék, és jelentkezzék; mert most lehet és szabad.

Szerencsétlenül járt szüleink, nagyszüleink vigasztalhatatlan utódaiként ennyit megtehetünk: hogy emléket állítunk nekik, és az emlékezetüket nem engedjük kihunyni. Az 1943-as doni katasztrófa ott lobog fekete gyászként keserves történelmi mementóink sorában.

Írtuk, az Új Élet, a késôbbi Erdélyi Figyelô szerkesztôsége közel négyezer kötetes könyvtárat adományozott a vásárhelyi vártemplomi egyházközségnek, a Kántortanító- képzô Fôiskola örökös használatára. Alábbiakban a könyvtár átadásának okmányát aláíró Sütô András egykori fôszerkesztô rögtönzött beszédét jegyezzük. A Diakóniai Házban elhangzott gondolatainak múlhatatlan idôszerûsége, súlya van.

"Hogyha lehunyom a szemem, akkor emlékeimbôl onnan jövök most ide, ahol 1944 ôszén három méter közelrôl figyelhettem Kemény Zsigmond könyvtárának a máglyáját Pusztakamaráson, ahol ezrével kerültek tûzre ennek a lángésznek a hátrahagyott könyvei, iratai, és igen sok más értéke annak a szellemnek, amelyet Kemény Zsigmond képviselt a legragyogóbban. Kemény Zsigmond Pusztakamaráson van eltemetve, a könyvtárát ugyanúgy, mint minden más uradalom könyvtárát, 1944-ben nagyrészt elégették.

Most, könyvtárátadáskor meg kell említenünk, hogy olyan könyvtárpusztulás Erdélyben, amilyen 1944-ben történt, viharos történelmünk során soha nem fordult elô. Az 1849- es események, Nagyenyed felégetése, lakosságának lemészárlása és ennek az esztendônek Erdélyben történt borzalmai mellett a könyvtárégetések voltak a legfájdalmasabbak. Ám az sem volt akkor olyan nagyméretû, mert a vidéki kastélyok nagy része megmenekült, anélkül, hogy a könyvtáraikat felégették volna.

1944-ben teljes pusztulásnak esett áldozatul a magyar arisztokrácia, a földbirtokos réteg, és a polgárságnak az a része, amely szellemi értékeket birtokolt. Ekkor olyan hatalmas veszteségeink támadtak, hogy azóta sem tudtuk bepótolni. Ezért gondolom, hogy valamiképpen pótlás, gyógyítási szándékból eredô adomány az, amit mi felajánlunk az ifjúságnak. A gyûjtemény nagyon kis mértékben tükrözi a kornak azokat a kívánalmait, amelyek nem termettek - vagy csak nagyon ritka esetben - maradandó irodalmi értéket.

Azt a periódust említem, amikor valamelyik juhász nem érezte jól magát juhfejés közben, ha a kicsi szék helyett nem valamely corvinát helyezett ülôkének maga alá. Igényes az ilyen pásztor, természetesen, corvináról szeretett fejni az istenadta... Szerencsére a corvináinknak tetemes részét sikerült kimenteni, mint ahogy nekem is sikerült Kemény Zsigmond egy könyvét, egy irodalmi lexikont kimenteni a máglyából, mert kegyes volt hozzám a katona, aki fegyverével vigyázta azt a könyvmáglyát, amely késôbb az én irodalmi kalandozásaimban Szervét Mihály máglyájaként is megjelent. A saját könyvem gyergyószentmiklósi kicsi máglyájával is, amikor az Anyám könnyû álmot ígér címû könyvemet, mert egy magyar katona olvasgatta, a káplár máglyára szánta. A kis csapat szeme elôtt gyújtották fel, mondván a kiskatonának: neked pedig azt kell olvasnod, amit a fôhadnagy parancsol, és nem azt, amit ez a valamiféle Sütô írdogál...

Ahogy Németh László látomásában megszületett, a pozitív értelemben vett arisztokrata hagyományt, történelmi idôk mélyéig látható és tapasztalható hagyományt, az európai kultúrának magyarító folyamatait és a nemzeti kultúra termését hatalmas pusztulás után az újnemesség a polgári sereg éleszti újjá akár iskolában, akár iskolán kívül, polgári mozgásban. Ez mindenekelôtt a könyvtárkultúránkhoz kapcsolódik, mert a mai elektronikus kultúrélet formái nyilvánvalóan elkerülhetetlenek. Ezekkel szembeszegülni nem csak botorság, de haszontalan is. De ha a nyomtatott könyv szerepe csökken is a nagy mûszaki forradalmakban, nem csökken semmiképpen sem abban az emberi igényben, hogy az olvasólámpa fénykörében találkozzunk Petôfivel, találkozzunk a világirodalommal, amely ilyenformán biztosítja azt az intimitást, azt a szellemi életet, amely nélkül nem élhetünk.

Azt hiszem, Marosvásárhelyen nagyon fontos az, hogy az új nemesség pótolja a régi nemességet. Ennek az új nemességnek, akinek szántuk néhányan ezt a négyezer könyvet, amely éppenséggel annak is tükre, hogy miként próbáltuk átvészelni az elmúlt évtizedek csonkaságait, azt az agymosást, aminek áldozataként nagy tömegek tudatában, kultúrájában maradtak olyan ûrök, amelyeket meg kell valamiképpen tölteni, behozván olyan mulasztásokat is saját kultúránkban való tájékozódásban, amelyek mindennap tapasztalhatók.

Az elmúlt évtizedek nemzedéke számára a tanítás egyoldalú, dogmatikus, kultúránk hamisított tendenciái miatt árnyékszemnek vonult elôttünk Tamási Áron, akit klerikális reakciósként tartott távol az iskolapolitika, vagy Kós Károly, akit mint tudjuk, éveken keresztül betiltott a hatalom, a nevét sem lehetett leírni, könyveit bevonták. Említhetjük Illyés Gyulát, akiért eredménytelenül vitatkoztunk Bukarestben és másutt, akinek 1979-ben minden könyvét bevonták, de annak elôtte már volt Babits, aki katolikus misztikusként került margóra az irodalomtanítás keretében, Szabó Lôrinc, aki polgári mivoltában krétáztatott meg és lett belôle olyan költô, akit csak erôs kritikával volt szabad olvasni. Reményikrôl ne is beszéljünk, meghallgatása és olvasása börtönévekkel járt, és így sorolhatnám, talán még Móricz Zsigmondot is, akit "félkarú óriásként" tárgyaltak az egyetemen az ötvenes években, mert csak a parasztság nyomorát ábrázolta, nem emelte ugyanolyan magasba, szellemi régióba a munkásságot is.

Lehetne sorolni azokat a tiltásokat, amelyek folytán a mi könyvtárunk valamiféle pótlást, helyreigazítást jelent a fiatalság számára. Gondoljunk Dsidára, akirôl azt íratta a marxista kritika, hogy "hamis angyal", klerikális misztikus, nacionalista is.

A könyvtár olyan mulasztások pótlásában segíthet ifjakat és idôsebbeket, amelyeket az idô kényszereiben szenvedtünk el, és amelyeket annak idején, az elmúlt évtizedekben a szellemi ellenállásnak valamilyen nyíltabb vagy burkoltabb formájában sikerült mégis örökségképpen ide elhozni. Mert az, hogy a mi erdélyi kiadóink mit hoztak ki, és hogy Domokos Géza vezényletével mi volt az a szellemi érték, amelyet sikerült átmenteni cenzorokkal és politikusokkal vitatkozva, annak a kornak szellemi ellenállási része volt.

Boldog vagyok, hogy nem úgy kell összeszedegetni a négyezer kötetet, ahogy valamicskét összeszedegettünk Kemény Zsigmond könyvtárából. Boldog vagyok, hogy nem kell ezt a könyvtárat visszaharcolnunk. Szégyenszemre, legnagyobb felháborodásunkra és csalódásunkra minden kísérletünk dolgában a Batthyaneum nem az, ami volt. Bosszantó, hogy a Batthyaneum dolgában a mai napig is olyanok diktálnak, akik nem tudják, nem ismerik a könyvtár névadójának személyét, akik azt sem tudják, mit ér a könyvtár, az erdélyi magyarság szellemi kincsestára.

Azt gondolom, hogy az idô nem lehet aggasztó és lehervasztó tényezô számunkra. Az idô mindenképpen igazságot teremt, hogyha mi is vele együtt tudunk haladni."

***

Az ünnepi rendezvény keretében mutatták be a kolozsvári református egyház Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájának újabb könyveit. Jelen volt Tonk István, a nyomda felelôs vezetôje, aki következetesen végzi a rá bízott missziót. A nyomda könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar kulturális élet. A szóban forgó könyveket, Kurta József Öreg Graduál századai Erdélyben, Kolumbán Vilmos József Törvényhozó egyház, Árva Bethlen Kata levelei, Birtalan József Dicsérjétek az Urat és egy orgonáról szóló kézikönyvet Csíky Csaba zeneszerzô, Lakatos Péter református lelkész és Ötvös József református esperes mutatták be. Lakatos Péter egy könyvritkaságot, Rákóczi György fejedelem eredeti bejegyzésével ellátott Graduált is elhozott mutatóba.

Ötvös József írja az Árva Bethlen Kata leveleinek kiadása kapcsán: Mindenekelôtt ez a könyv is egy
"adósság", mivel 2000 ôszén emlékeztünk Fogarason, templomában és sírja mellett, majd Bonyhán, a szülôhelyén születésének 300. évfordulóján. Önéletírását, utolsó órájáról való elmélkedését, eltemettetésérôl szóló végrendeletét tartalmazó könyv (...).

Az Új Magyar Lexikonban (Budapest, 2001) azt olvassuk, hogy "fennmaradt levelei irodalmi értékûek." Ebbôl az irodalmi értékbôl nyújt ízelítôt, csak úgy kiragadva is, a 152. számú levél: " én magamról írhatom kedves Öcsémuramnak, hogy Istené a dicsôség, jobban vagyok, fenn járok, de az erô igen gyengén jön, minthogy az nyavalya igen hosszas volt és terhes, hogy az emberi elmét feljül haladja az én világban való megmaradhatásom."

Az elmúlt évi 89 milliárdos városi költségvetés jó része a helybeli pedagógusok fizetését képezte. Saját bevételekbôl a tervezett összeg 82 százalékát sikerült begyûjteni. Az adóknál és illetékeknél 16,5 milliárd helyett 15,5 milliárd bevételük volt, a jövedelmi adóknál viszont a tervezett 17 milliárdból mindössze 13,8 milliárddal gazdálkodhatott a város. Az ok a munkahelyek számának csökkenése, valamint az alacsony bérek.

Ennek ellenére, Popa Octavian polgármester szerint több függôben levô beruházás végére tettek pontot: mûködik a mûvelôdési ház felújított fûtési rendszere, az Avram Iancu úton 1,3 kilométer vízvezeték cseréjét végezték el, és az út bal oldalán 40 házhoz fektették le a bekötô csöveket. A vízüzemben végzett beruházás révén gazdaságosabbá vált az egységben az energiafogyasztás. Bár a speciális útalapból nem folyósították a várost megilletô 3,2 milliárd lejt a jóváhagyott négymilliárdból, ennek ellenére a 14-A országúton befejezték a Küküllô-híd felújítását, az elvégzett munkáért azonban még mindig adósak a kivitelezô Ancona cégnek. Mivel el kellett terelni a forgalmat, felújították a terelôutat, és saját erôbôl a város több útját is aszfaltozták. Korszerûsítették a napipiacot, medertakarítási munkát végeztek az Ádámosnál a Küküllôbe ömlô Sárospatakon, és a város valamennyi tanügyi intézményét a lehetôségek szerint rendbe tették az új iskolai év küszöbén.

Egész évben arra törekedtek, hogy a közvilágítás jó legyen, és a városgazdálkodás terén sok virággal díszítették a parkokat, a város központját. Augusztusban lebontottak egy roma családok által lelakott tömbházat az üveggyár területén, amelynek helyére a GECSAT olyan beruházást tervez, amely legalább 400 személy számára biztosít majd munkát.

A földtörvény kapcsán benyújtott kérelmeknek majdnem a 100 százalékát rendezték. A 10-es törvény alapján egy vásárhelyi család két fôtéri épületet kapott vissza természetben, a református egyház is nemsokára rendelkezhet arról az épületrôl, amelyben az általános iskola egyes osztályai mûködtek az elmúlt években. Az 1. számú óvoda épületének volt tulajdonosa elfogadta a kártérítést, és kártérítést ajánlanak fel az unitárius egyháznak, ha benyújtja a kérelmet a ma házasságkötô teremmé és tanácsteremmé átalakított épületért, amely az egyház tulajdonát képezte.

A polgármester elmondása szerint a legnagyobb gondot a ravatalozó ház jelenti, amit a volt tulajdonos, aki valamikor olajprést mûködtetett ott, természetben igényel vissza. Az épületet azonban 25 éve ravatalozóként használják, s a perrel eljutottak a Legfelsôbb Törvényszékig.

2003-ra 100 milliárdos bevételbôl szeretne gazdálkodni a város. Ígéreteik szerint átveszik az egykori vegyi kombinát nyomán maradt meddô hányókat, ezek környezetkímélô lezárására négymillió dollárra van szükség

A saját bevétel terén 46 milliárd lejre számítanak, ahhoz adódna a költségvetés- kiigazítás során lehetséges 1,2 milliárd lej. Amint már beszámoltunk, az idén elsô helyen áll az iskolák, a városi múzeum saját fûtési rendszerrel való ellátása, a közmûvesítés folytatása néhány utcában, a közüzem felszereléssel való támogatása, a hulladékgyûjtés korszerûsítése, s mivel nincs lehetôség önállóan gépeket vásárolni, egy segesvári partnerrel terveznek együttmûködést. A közeljövôben meg kell valósítani a hivatal számítógépes hálózattal való ellátását, és a tervek között szerepel a fôtér közelében levô gyermekjátszótér felszerelésének, rendezésének befejezése is.

Május végén Dicsôszentmárton fennállásának 725. évfordulóját ünneplik meg. Erre az alkalomra kívül-belül korszerûsítik a polgármesteri hivatal épületét, valamint a városi múzeumot is - tájékoztatott Popa Octavian polgármester.

Az elmúlt évi 89 milliárdos városi költségvetés jó része a helybeli pedagógusok fizetését képezte. Saját bevételekbôl a tervezett összeg 82 százalékát sikerült begyûjteni. Az adóknál és illetékeknél 16,5 milliárd helyett 15,5 milliárd bevételük volt, a jövedelmi adóknál viszont a tervezett 17 milliárdból mindössze 13,8 milliárddal gazdálkodhatott a város. Az ok a munkahelyek számának csökkenése, valamint az alacsony bérek.

Ennek ellenére, Popa Octavian polgármester szerint több függôben levô beruházás végére tettek pontot: mûködik a mûvelôdési ház felújított fûtési rendszere, az Avram Iancu úton 1,3 kilométer vízvezeték cseréjét végezték el, és az út bal oldalán 40 házhoz fektették le a bekötô csöveket. A vízüzemben végzett beruházás révén gazdaságosabbá vált az egységben az energiafogyasztás. Bár a speciális útalapból nem folyósították a várost megilletô 3,2 milliárd lejt a jóváhagyott négymilliárdból, ennek ellenére a 14-A országúton befejezték a Küküllô-híd felújítását, az elvégzett munkáért azonban még mindig adósak a kivitelezô Ancona cégnek. Mivel el kellett terelni a forgalmat, felújították a terelôutat, és saját erôbôl a város több útját is aszfaltozták. Korszerûsítették a napipiacot, medertakarítási munkát végeztek az Ádámosnál a Küküllôbe ömlô Sárospatakon, és a város valamennyi tanügyi intézményét a lehetôségek szerint rendbe tették az új iskolai év küszöbén.

Egész évben arra törekedtek, hogy a közvilágítás jó legyen, és a városgazdálkodás terén sok virággal díszítették a parkokat, a város központját. Augusztusban lebontottak egy roma családok által lelakott tömbházat az üveggyár területén, amelynek helyére a GECSAT olyan beruházást tervez, amely legalább 400 személy számára biztosít majd munkát.

A földtörvény kapcsán benyújtott kérelmeknek majdnem a 100 százalékát rendezték. A 10-es törvény alapján egy vásárhelyi család két fôtéri épületet kapott vissza természetben, a református egyház is nemsokára rendelkezhet arról az épületrôl, amelyben az általános iskola egyes osztályai mûködtek az elmúlt években. Az 1. számú óvoda épületének volt tulajdonosa elfogadta a kártérítést, és kártérítést ajánlanak fel az unitárius egyháznak, ha benyújtja a kérelmet a ma házasságkötô teremmé és tanácsteremmé átalakított épületért, amely az egyház tulajdonát képezte.

A polgármester elmondása szerint a legnagyobb gondot a ravatalozó ház jelenti, amit a volt tulajdonos, aki valamikor olajprést mûködtetett ott, természetben igényel vissza. Az épületet azonban 25 éve ravatalozóként használják, s a perrel eljutottak a Legfelsôbb Törvényszékig.

2003-ra 100 milliárdos bevételbôl szeretne gazdálkodni a város. Ígéreteik szerint átveszik az egykori vegyi kombinát nyomán maradt meddô hányókat, ezek környezetkímélô lezárására négymillió dollárra van szükség

A saját bevétel terén 46 milliárd lejre számítanak, ahhoz adódna a költségvetés- kiigazítás során lehetséges 1,2 milliárd lej. Amint már beszámoltunk, az idén elsô helyen áll az iskolák, a városi múzeum saját fûtési rendszerrel való ellátása, a közmûvesítés folytatása néhány utcában, a közüzem felszereléssel való támogatása, a hulladékgyûjtés korszerûsítése, s mivel nincs lehetôség önállóan gépeket vásárolni, egy segesvári partnerrel terveznek együttmûködést. A közeljövôben meg kell valósítani a hivatal számítógépes hálózattal való ellátását, és a tervek között szerepel a fôtér közelében levô gyermekjátszótér felszerelésének, rendezésének befejezése is.

Május végén Dicsôszentmárton fennállásának 725. évfordulóját ünneplik meg. Erre az alkalomra kívül-belül korszerûsítik a polgármesteri hivatal épületét, valamint a városi múzeumot is - tájékoztatott Popa Octavian polgármester.

(1941-2003)

Ismét kevesebb lett a város egy jeles férfiúval. Szerkesztôségünk megrendülten értesült Puskás György hirtelen haláláról. Az 1941-ben Dicsôszentmártonban született népmûvelô, a vegyészeti technikum végzettjeként a Vegyikombinátban dolgozott 1997-es nyugdíjazásáig. Gazdag mûkedvelôi, közönségszervezôi tevékenységet fejtett ki. A Dicsôszentmártoni Népszínház alapító tagja, Vitális Ferenc halála után elnöke, a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület alapító tagja, elnöke (1990-1993), az RMDSZ dicsôszentmártoni városi választmányának tagja (1990--1993), EMKE-díjas színjátszó, rendezô. Emlékezetes alakításai: Plébános (Gárdonyi: A lámpás), Czirmos bácsi (Tamási: Hullámzó vôlegény), Svejk (Hasek: Svejk), Krisztyán Tódor (Jókai: Az aranyember), Ó Péter (Gárdonyi: Ida regénye), Zetelaki Dániel (Sütô: Ádvent a Hargitán), Dr. Biritz (Rejtô: Herkules bonbon), Szobapincér (Cooney: A miniszter félrelép). Hirtelen távoztát szívbôl fájlaljuk, emléke sokáig fog élni közönsége és munkatársai, e nagy család emlékezetében. Kedves Gyuri, nyugodjál békében!

Lapunk munkaközösségének nevében: Bölöni Domokos

Éveken át szerettünk volna bejutni a dicsôszentmártoni Tehnolemnbe, amely hajdani hírnevével ellentétben a rendszerváltás után a lassú haldoklás útjára lépett. Az utolsó idôszakban napirenden voltak az elbocsátások, mivel a bútorgyártó cég mind több partnerét vesztette el a be nem tartott határidôk miatt. Utolsó próbálkozásunk, amikoris az egykori igazgató két órát várakoztatott a kapualjban, mielôtt végérvényesen elutasított volna, egy perrel járt. A várakozás ideje alatt leírtuk, amit láttunk, ráadásul egy fénykép is készült. A cég vezetôje hitelrontásért indított pert ellenünk, és csúfságképpen egy lej kártérítést kért. A pert végül is eljárási kifogások miatt zárták le.

A Tehnolemn, illetve a Holland cég privatizálása nyomán az elmúlt héten végre fogadtak a dicsôszentmártoni bútorüzemben, amely a változás óta az Ardeleanca KT nevet viseli. Tulajdonosa, Ghiurca Petru a tavaly ôsszel nyerte meg a privatizációs versenytárgyalást. A bútorüzemet azóta Andreescu Daniela kereskedelmi, Baltatu Gheorghe adminisztratív igazgatók vezetik, a termelés felügyeletét pedig Benyovszky János látja el.

380 dolgozóval vették át a cég aktívumait, s azóta is folyamatosan alkalmaznak újabb személyeket. A helybeliek szerint el is bocsátanak egyeseket.

Ahogy a cég vezetôi elmondják, az indulás fô nehézségét, azon kívül, hogy kereskedelmi partnerek nélkül maradtak, a dolgozók mentalitásának a megváltoztatása jelentette. Ez nem könnyû folyamat, amiképpen a partnerek visszacsalogatása, újabb megrendelôk megnyerése sem volt az.

Vásárokon vettek részt, az elektromos postán keresztül próbáltak kapcsolatot teremteni, és végül sikerült. Jelenleg van megrendelésük. Elsôsorban tömör fenyôfából készítenek természetes színû vagy festett bútordarabokat német és osztrák megrendelésre, s tölgyfa bútorok gyártására is van kilátás. Hogy idáig elérjenek, szükség volt egy sor befektetésre, megjavították a tetôt, javításokat végeztek az üzemcsarnokokon, korszerûsítették a központi fûtést, a vízvezetékeket, szûrôket szereltek a környezetszennyezés kiküszöbölése érdekében, új, korszerû fafeldolgozó gépeket vásároltak, és kisebb-nagyobb léptekben haladnak tovább az egész üzem korszerûsítése érdekében. Mivel a megrendelések száma nô, úgy döntöttek, hogy bevezetik a két váltást, ezért is hirdettek meg újabb munkahelyeket. Tartják ugyanakkor a kapcsolatot a helyi szakiskolával, s az asztalosmesterséget tanuló diákok közül alkalmazzák mindazokat, akik igyekeznek, érdeklôdnek a szakma és a munka iránt.

Amint a cég vezetôi elmondták, szeretnék elérni, hogy 5-600 alkalmazottal dolgozzanak, és a felvevôpiac alakulása alapján erre minden reményük megvan.

Folyamatosan fogadják az adófizetôket

Bár az illetékesek egyfolytában azt bizonygatják, hogy ez évtôl csökkentek a lakossági adóterhek, Dicsôszent-mártonban Barbu Silvia, a polgármesteri hivatal adó- és illetékhivatalának vezetôje arról tájékoztatott, hogy a Kis-Küküllô menti, municípiummá avanzsált városban az ellenkezôje igaz. Az okokat elsôsorban az képezi, hogy 2002. évi 36-os kormányrendelet nyomán nôtt az épületek megadózandó értéke. Így például a helyi vasútállomás környékén, az úgynevezett B-övezetbe tartozó kétszobás tömbházlakás megadózandó értéke az elmúlt évben 297.007.306 lej volt, amire 445.511 lej adót fizetett a tulajdonos, ugyanannak a lakásnak a megadózandó értéke 2003-ra 363.390.048 lejre emelkedett, a fizetendô adó pedig 726.780 lejre. Míg az 1975 elôtt épített lakások esetében ötszázalékos adócsökkentést számítanak, az újabb tömbházlakásoknál - ennek híján - a növekedés még nagyobb.

Kérésünkre az adóhivatal fônöke egy téglából épített, 50 négyzetméter felületû víz és kanalizálás nélküli magánház és a hozzá tartozó mellékhelyiségek példáját említette. A szóban forgó épület adózandó értéke a 2002-es 179.437.874 lejrôl 234.407.500 lejre emelkedett, az adó pedig 269.157 lejrôl 462.815 lejre. Ugyanekkora felületû összkomfortos lakásért 433.711 lej helyett 756.405 lejre nôtt az adó (az adózandó értéket pedig 289.140.822 lejrôl 378.202.500 lejre emelte a kormány).

Ami a beltelkeket illeti, egy 500 négyzetméteres területért 1.034.000 lejrôl 2.150.000 lejre emelkedett a telekadó. A fent említett értékeket, amelyeket a település minôsítése alapján határoz meg a kormányrendelet, nem csökkentheti a helyi tanács.

A Dacia személygépkocsira a kormányrendelet értelmében 58.000 lej adót kell fizetni, ezt viszont ötven százalékkal növelheti a helyi tanács.

Az is ismeretes, hogy az idéntôl, a mezôgazdasági terményekre számított profitadó mellett a mezôgazdasági területekért is adót kell fizetni. A dicsôszentmárton környéki földterületek a negyedik kategóriába tartoznak. A beszámolóhoz hadd tegyük még hozzá, hogy az elmúlt évben a dicsôszentmártoniak 95 százalékban fizették be az adókat és illetékeket, és 2003-ra már fogadják az ügyfeleket, tehát folyamatosan lehet adót fizetni fôleg annak, aki szeretne a 10 százalékos kedvezményben részesülni. A legnagyobb adósuk továbbra is a már privatizált Bicapa marad 6 milliárd lej adótartozással.

Jó hírnek számít, hogy a Magyar Ház könyvállománya egy 8-10.000 kötetes könyvtárral gyarapodott, amelyet a házat fenntartó három egyház vásárolt meg, a polcokkal együtt tudtuk meg Rencz Andrástól, a ház gondnokától. A könyvtárosi teendôket is ellátó gondnok szerint, ha felmelegszik az idô, a könyveket felleltározzák és polcra kerülnek. Egyébként a könyvtár látogatóinak száma gyarapodott, és jelenleg a téli program szerint jobbára hétköznap délelôttönként van nyitva.

A könyvtár bôvítésén túl az idén egy egész sor állagmegôrzô munkát végeztek a 100 éves épületen, s a javítást folytatni szeretnék a jövô esztendôben is, különösen akkor, ha sikerül alapítványi támogatást is megnyerni erre a célra.

Mivel igencsak vitatott téma a városban az adóterhek növekedése, az elmúlt héten ezzel kapcsolatos véleményérôl kérdeztünk meg néhány helybeli lakost.

Iszlay Géza városi tanácsos: - Önkormányzatról beszélnek, holott állandóan beleszólnak és kiigazítják azt, ami a helyhatóságok dolga lenne, ezért nem értek egyet az adóemeléssel. Másrészt a jövedelmek és a lehetôségek szempontjából Dicsôszentmártont nem lehet Marosvásárhellyel összehasonlítani, mégis az adók nagyságát illetôen egy kategóriában van mindkét település. Addig, amíg a piac nem mûködik igazán, a felülrôl való beleszólást nem tartom helyesnek. Azt nem mondom, hogy nem szükséges tájékozódási pontokat kijelölni, de nem ilyen mértékben. Mert hiába az a valóság, hogy a kormányhatározat szabja meg az adók növelését, az állampolgárok a városvezetést szidják, amikor kiderül, hogy több adót kell fizetniük, mint tavaly. Sokat vitatkozunk azon is, hogy növelheti-e a tanács az adóterheket, de a várost is valamibôl fejleszteni kell, a lakosok azt is számon kérik tôlünk.

Bodó Éva kisvállalkozó: - Itt, Dicsôszentmár-tonban mindenkinek kevés a jövedelme, jót semmiképpen sem jelent számunkra az a kilátás, hogy több adót kell fizetni, mint tavaly. De mit tehetnénk, ha több részben is, az adót muszáj kifizetni. Munka nélkül maradtunk, a férjem betegnyugdíjas, én kisvállalkozó vagyok, vásárokra járok, de annak függvényében árulok, amennyi pénzük van a vásárlóknak. Sok nincs, mégis melegben, hidegben menni kell. Két gyerekünk van, kell a pénz… Mindenképpen nehéz év elôtt állunk.

Jenei László órásmester: - Elég szomorú, hogy több mint hatvan százalékkal több épületadót kell fizetni, holott ilyen mértékben nem nôttek a jövedelmek. Kérdem én, hogy akkor minek alapján döntötték el a növelést? Mint magánvállalkozók dolgozunk itt a volt szövetkezeti helyiségben, és valószínû, az adóemelés nyomán a bérleti díj is magasabb lesz. Egyszerûen nem tudom, mibôl fogjuk kifizetni….

Víg János nyugdíjas: - Kétszobás tömbházlakásban élünk, amiért a tavaly 300.000 lej körül volt az adó, holott se fûtésünk, se meleg vizünk nincsen. Kérdem én, hogy akkor mire fel növelték az adót? Negyedévenként szoktunk fizetni, mert a nyugdíjból egyszerre nem lehet, még ha kedvezményt is adnak. Így felosztva sem marad semmi pénzünk.

Márkos Zsigmond szabómester: - Ezért a kicsi helyiségért, ahol dolgozunk, 17 euró bért fizetünk egy négyzetméterre, amihez hozzá kell számítani a fogyasztást is. Ezért esik rosszul, hogy növelik az adókat. A 92 éves öreg édesanyámon is segítenem kell, tehát kétszer kell házadót fizetnem, és ráadásul bevezették a földadót is a mezôgazdasági területekért. Ha így haladunk tovább, akkor majd a lakosság csak kiállításon fogja majd látni, hogy milyen is volt egy szabó, mert be fog kelleni csukjuk a
"boltot."

Romániában a mezôgazdasági kutatás, kísérletezés válságba jutott. A kutatási hálózat darabokra szakadt. Az országban lévô 120 mezôgazdasági kísérleti intézetnek alig fele mûködik, azok is csak formálisan. A múlt évben a nemzeti jövedelem 0,32%-át költötték kutatási célokra. A Maros megyében lévô 5 kísérleti állomás közül ma már csak kettôben zajlik kísérletezési, kutatási tevékenység: a marosvásárhelyi prémállattenyésztô és a marosszentgyörgyi Szarvasmarha-tenyésztô Kísérleti Állomáson. Az országban nyolc szarvasmarha- tenyésztô kísérleti és fejlesztési állomás mûködik. Közülük az egyik Marosszentgyörgyön. Drd. Dán Péter állattenyésztési mérnök-kutatóval beszélgettünk a jelenlegi helyzetrôl.

Az intézet állami támogatás nélkül mûködik

- Egységünket annak idején Szarvasmarha- tenyésztési és Kísérleti Állomás néven hozták létre. Amint az elnevezésbôl is kitûnik termelési és kutatási munkát végeztünk. A fordulat után egyre fogyott az állatállományunk, csökkentek földterületeink, fogyatkozott gépparkunk. Az elmúlt 13 év során a termelési részlegünk jövedelme egyre csökkent, amely lényegesen hozzájárult a kutatási részleg és tevékenység fenntartásához. Közben az állam megvonta a közpénzekbôl származó támogatást, legalábbis tôlünk. Önfenntartó egységnek nyilvánítottak, mivel termelési részleggel, az ernyei állattenyésztési teleppel rendelkezünk. A telepen évente átlagosan 500-600 szarvasmarhát tartunk, amibôl 210-220 fejôstehén. A termelési részleg jövedelmét az általunk végzett oktatásból, az esetenként a megrendelôk számára elvégzett munkák után fizetendô díjakból egészítik ki. Az említett forrásokból származó pénzösszegek csak az állomás fenntartására, a fizetések biztosítására elegendôk. Nem jut pénz a fejlesztésre, újabb felszerelések, eszközök, mûszerek beszerzésére. Nagyon régi eszközökkel dolgozunk. Sajnos, csak a vegetálás szintjén állunk.

- Hányan vesznek részt ma a kutatásban?

- A fordulatig, 1990-ig, az állam jelentôs összeggel járult hozzá a kísérleteink költségeinek biztosításához. Az említett évben 38-an dolgoztunk a kutatásban, ma kilencen vagyunk. Négyen rendelkezünk kutatói minôsítéssel: dr. Podar Cornel, dr. Tudoran Dumitru agrármérnök, dr. Pogacean Maria agrármérnök és jómagam. Még három felsôfokú képzettségû szakember és két technikus vesz részt az itt végzett munkában.

- Gondolom, a kutatási célokra kijelölt problémakörök száma is csökkent.

- Így igaz. A múlt évben négy problémakörben dolgoztunk: a gépi fejés tanulmányozása kis- és nagygazdaságokban, a tej minôségének követése közvetlen fejés és tárolás után egészen a fogyasztóig; minôségi takarmányelôállítás, erjesztett takarmányok tárolása; a hatékony vegyszerezés, gyomirtás a növénytermesztésben; környezetkímélô technológiák kifejlesztése szarvasmarha- és borjútenyésztésben a kisgazdasá-gokban.

- Miután befejezôdik egy kutatási ciklus, az új információ hogyan hasznosítható?

- Az illetô kutató negyedévenként részleges beszámolókat készít, amelyeket eljuttat a Román Akadémiához. Év végén pedig a teljes beszámolót, amelyet általában a javaslataival, következtetéseivel egészít ki. Az Akadémia a maga során ezeket a tudományos dolgozatokat megjelenteti. A mi esetünkben a tudományos munkákat tartalmazó kézikönyv címe Új elképzelések az állattenyésztésben - mindez román nyelven. Mi, magyar anyanyelvû kutatók az eredményeinket a szaklapokban, az Erdélyi Gazdában, az Agráriumban jelentetjük meg. Az újdonságok átadására nagyon jó alkalmak a kerekasztal- megbeszélések, szakmai találkozók. Az RMGE Maros megyei szervezetének vezetôivel nagyon jók a kapcsolataink, gyakorta szerveztünk szakmai találkozókat. Ezenkívül elôadok a Budapesti Szent István Egyetem nyárádszeredai távoktatási központjában. Ez is lehetôség arra, hogy az ott érdeklôdô gazdák újabb információkhoz jussanak.

- Térjünk vissza a kutatáshoz. Egy adott témakörben ön miként kezdi el a kutatómunkát?

- Általában a termelésben felmerülô gondok, az igények az újabb megoldásokra adják az ötleteket a témajavaslatokhoz. Jelen vagyunk a saját farmunkon, emellett jó kapcsolatokat alakítottunk ki a farmgazdaságokkal, de kisgazdákkal is. Volt olyan eset is, amikor egy gazda spontán módon új megoldást talált egy adott problémára, az ötletet átvesszük azzal a céllal, hogy technológiai hátteret építsünk ki.

A valóság gyakran megcáfolja a racionalitást

- Említhetek egy példát. Köztudott, hogy a tehenet ellés elôtt, az elôírások szerint két hónappal (az más kérdés, hogy a gazdák tévesen két hétrôl beszélnek) szárazra kell állítani, ami azt jelenti, hogy fokozatosan csökkenteni kell a fejések számát és egyre kevesebb tejet kell kifejni. A két hónapos idôszakban gyakran fordul elô a tôgy megbetegedése. Olvastam valahol, hogy lehetséges a gyors elmeddítés, illetve szárazra állítás egyik napról a másikra. Kezdtem gondolkodni, miként lehet gyakorlatilag megoldani. Rájöttem, hogy a tôgybimbók nyílásait be kell dugni. De mivel? További kísérletek után megfogalmazódott: egy kis dugót készítek egy antibiotikumos zsíros készítménybôl, ami a tôgybimbóban marad, míg a tehén ellik. A meglepetés számomra az volt, hogy nemcsak nem betegszik meg a tôgy, hanem a tej felszívódik a szervezetbe. A tej nagyon sok biológiailag aktív anyagot tartalmaz, többek között fehér vérsejteket, amelyek a tôgy egészségét erôsítik. Emellett ellés után a tejhozam szintje megmarad.

- Az új módszert alkalmazzák?

- Néhány gazdaságban igen, és hatékonyan. Mások viszont, sajnos szakemberekrôl van szó, egyszerûen elfogadhatatlannak tartják. Vagy talán félnek az újtól.

- Sok gazdával találkoztam, aki nem tudja fejôstehenét hozzászoktatni a gépi fejéshez...

- Ez nem igaz. Eddig még nem láttam olyan egyedet, amely ne szokta volna meg a gépi fejést. Tudniuk kell az állattartóknak, hogy a tehenet a következôképpen kell hozzászoktatni a géphez: a gépet két napon át az orra elé teszem, hogy lássa, fogadja el környezetében, szokja meg. A következô két napban idônként bekapcsolom a gépet, hogy búgását szokja. Ezután az elôírások szerint a tôgyre kapcsolom, és garantáltan a tehén meg sem moccan. A gépi fejés kevésbé fájdalmas, mint a kézi. Csakhogy meg kell tanulni a gépi fejés titkait is. A hozzáállás, tanulás nélkül nem alkalmazható egyetlen új technológia sem.

- A múlt év decemberében a kísérleti állomásnál szervezett szeminárium témája a nagyüzemû tejtermelés volt. Miért ez a téma, hiszen a fejôstehenek 90%-át a kisgazdaságokban tartják?

- Azért választottuk ezt a témát, mert az EU- kompatibilis tejminôséget csak nagyon magas mûszaki szint biztosításával lehet megvalósítani. A csúcstechnológia bevezetése viszont csak a nagy állományú és nagy tejhozamú gazdaságok esetében megtérülô befektetés. A csúcstechnológia alkalmazására csak a nagyüzemi termelés biztosít megfelelô feltételeket. Emiatt a nagyüzem képviseli a jövôben is az ágazat húzóerejét. Világviszonylatban koncentrálódnak az állományok, a telepeken növekednek az állatlétszámok.

- Az EU-csatlakozás idôszakában miért tartja nagy értékûnek éppen a magyarországi tapasztalatokat?

- Meggyôzôdésem szerint az Európai Unió felé az út Magyarországon át vezet, legalábbis a mezôgazdaság azon ágazata számára, amelyben dolgozunk. Elsôsorban, mert a magyar nagygazdaságokat az EU-tagállamok is elismerték. Másodsorban, mert a magyar kollégák az összefüggéseket, az esetleges hátrányokat vagy buktatókat ôszintébben feltárják elôttünk, mint a nyugat-európai szakemberek.

- Ön 20 éve dolgozik a marosszentgyörgyi - maradjunk a régi elnevezésnél - a Szarvasmarha- tenyésztési és Kísérleti Állomásnál. Marad-e idô a családra?

- Otthon is számtalan cetlire, papírdarabkára vannak felírva rövid jegyzeteim, vagy éppen beugró ötleteim. Ez idônként zavaró a család számára. Én úgy gondolom, hogy valóban kell gondolni arra, hogy egy adott pillanatban van otthon kenyér vagy nincs. Ha nincs és el kell mennem, elmegyek kenyeret vásárolni, de az eszem másfelé jár. Én hivatásnak érzem a kutatást, idônként a család kissé háttérbe szorul, de feleségem, Mária Éva megszokta már, ugyanígy az idén érettségizô Orsolya lányom. A kísérletezés, kutatás nagyon szép munka.

Múlt év végén kezdett neki a ploiesti-i székhelyû Inspet a marosvásárhelyi Budai lakónegyedbeli gázvezetékek cseréjének. A város e része napokon belül építôtelepre kezdett hasonlítani. Az utcaburkolatokat feltörték, egyes útszakaszokat lezártak, sôt a helyenként kihelyezett táblán a cég a lakók elnézését kérte a kellemetlenségekért. El is néztük volna, ha a munkálatok elvégzését követôen annak rendje-módja szerint betömik és leaszfaltozzák az utcákat. A viszonylag gyorsan haladó munkacsoportokat meglepetésszerûen érte a fagyos idô, a tél beköszönte. A vezetékeket ugyan elhelyezték a kiásott gödrökbe, ám a tátongó árkokat csak helyenként tömték be földdel. Például a Panselutelor utca környékén vagy a 10-es iskola mellett, a Gereblye utcában szinte fél méter mély árkok éktelenkednek, a lakók panaszkodnak: gépkocsijukat két hónapja ki sem tudják mozdítani a garázsból. A hóolvadáskor vagy esôzéskor kialakuló sártengerrôl még nem is szóltunk.

Lapunkban már jeleztük a rendellenességeket, ám mi sem történt. Érdeklôdésünkre tegnap kiderült: a munkálatok haszonélvezôje a Distrigaz, a kivitelezô cég, a ploiesti-i Inspet versenytárgyaláson nyerte el a munkát. Elôször a Szabadság, majd a T. Vladimirescu utcákban kezdték el a vezetékek cseréjét, így értek el a Budai negyedig.

A Distrigaz marosvásárhelyi egységének vezetôje, Radu Petre elmondta: a kivitelezô cég szakszerûen és gyorsan elvégezte a munkát, azonban az útburkolat visszaállítására az Inspet szerzôdést kötött a marosvásárhelyi Citadin Kft.-vel. Az Inspet helyi munkacsoportjának vezetôje, Voinea Dragos szerint már többször felszólították a Citadint, hogy tegyen eleget szerzôdésbeli kötelezettségeinek, de a jelek szerint hiába. Az Inspet, hogy ne hagyja maga után feltúrva az utcákat - bár nem volt kötelessége - betömte földdel az árkok egy részét. "Nem hagyhattuk, hogy a Budai negyed utcái járhatatlanok legyenek. A félméteres mélységrôl való szintrehozás és az aszfaltozás a Citadin feladata" - jelentette ki Voinea.

Kérdésünkre a Citadin gazdasági igazgatója, Sigmirean Mircea a rossz idôre, havazásra hivatkozott, emiatt nem tudták betömni az árkokat. "A kivitelezô cég nem jelezte, amikor befejezte a munkálatot, csak a napokban értesített, követelve, hogy tegyük rendbe az útburkolatot. Az erôs havazás ezt nem tette lehetôvé, de munkacsoportjaink 1-2 napon belül megoldják a problémát. Nem a cégvezetés hanyagságáról és semmiképpen sem rosszindulatáról van szó" - mondta.

A polgármesteri hivatal szóvivôje, Marius Pascan közölte lapunkkal: alkalmazták a helyi tanács 2002. november 28-i határozatát, és a Distrigazt mint a munkálat haszonélvezôjét tegnap 15 millió lejre bírságolták a közterület rendbetételének elmulasztása miatt. Ha ezek után sem oldják a meg a problémát, a következô bírság értéke 25 millió lej lesz.

Mi a magunk részérôl csak azt kérdezzük: miért kell folyton zsinórban piszkálni az illetékeseket azért, hogy teljesítsék kötelességüket? Ha mindenki lelkiismeretesen, nagyobb odafigyeléssel végezné feladatát, a lakosság elégedettebb lenne, és nem utolsósorban elkerülhetôk lennének a borsos bírságok. Így mindenki jól járna.

Hogy kinek mire lenne a legnagyobb szüksége az új esztendôben, azt nem tudom, de nekem arra a reményre, hogy ha a miniszterünk nem is változtathat a minap megszavazott törvényen, változtathatunk mi, "tan-ügyiek" - szakfelügyelôk, óvónôk, tanítók, tanárok, no és a szülôk. Mert hát hogy élhetnénk az új évben békességben, egészségben, ha szívünket szorító abroncs veszi körül?

Mitôl az abroncs, a szorítás? A bizonytalan bizonyostól - kérdések halmazától, hogy: vajon tényleg igaz lesz, vajon tényleg a 6. évét alig betöltött gyermeknek kötelezô módon iskolába kell majd mennie?

És jönnek a találgatások, a változatosabbnál változatosabb hírek, rémhírek.

"Lasszóval" fogják majd össze azokat a kisgyermekeket, akik még nem "értek" meg, akik még nem érzik magukat iskolába valónak, elég érettnek, önállónak, magabiztosnak, erôsnek és bátornak?

Vajon a demokratizálódó társadalmunkban, ahol tudott dolog, hogy adott a szólásszabadság, a szülônek semmi akarata, óhaja, vágya a gyermekével szemben nem lehet?

És áramlanak az ijesztô gondolatok sorozatai: az óvónôk gyermekek nélkül maradnak. De hát ez kit érdekel? Kit érdekel, hogy a társadalom nem tudja értékelni az óvódape-dagógusok munkáját? Kit érdekel, hogy a tapasztalt óvónôket
"demokratikus" gesztussal félre akarják söpörni?

Állítólag a 6 éves gyermekekbôl egy elôkészítô osztályt alkotnának majd az iskolák keretén belül és akkor azokkal a gyerekekkel csak dupla képesítésû pedagógusok foglalkozhatnak. A legutóbbi hírek szerint nem elôkészítô, hanem az elemi iskola elsô osztályába sorolják be a hatéves gyereket. Az, hogy a
"lányok", akik 5 év alatt óvó- és tanító diplomát is szereztek, de egyikre sem volt idejük igazán ráhangolódni, kit érdekel?

Kit érdekel, hogy a gyermeket egy már megszokott, jó, meleg fészekbôl egy "második, pót" anyai kebelrôl ragadnák ki egy év FELKÉSZÍTÔRE.

És aztán: hogyan, mire készítenék fel a gyermeket? Írnak majd egész nap pálcikákat vonaltól vonalig? Esetleg nyelveket gyakorolnak, hogy megtörjék édes anyanyelvük még ringó bölcsôjének falát? Hátra tett kézzel, úgy "didaktikusan"?

Dr. Vekerdy Tamás pszichológus szerint nem szabad a biológiai folyamatokat meggyorsítani, és nem is lehet. Idôt kell hagyni a fejlôdés folyamatának.

"… az a kisgyerek, aki egy kulturált, rá figyelô felnôtt társaságában sokat mozog, ügyeskedik, kérdez, figyel és játszik - minden, az életkorához szükséges, és a fejlôdés szempontjából fontos képességét mûködteti."

Mert: "Vajon mi az a testi mozgásba ágyazott lelki funkció, amelynek megvalósításától függ, hogy rendben van-e a kisgyerek életérzése, s amely egyben a kisgyerek létébôl fakadó elemi joga? Ez: a játék. Méghozzá: SZABAD JÁTÉK." (Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák)

Egy kisgyerek 6-8 év között érik meg az iskolára, semmiképpen nem 6 éves korára.

"Mindenekfelett játszodjon és nôjön a gyermek, a szüntelen tanítás elnyomja a növés erejét, s az érzet, mint az országút, olyan meddôvé teszi."

Ez a gondolat Bolyai Farkastól származik. Nem az óvodás pedagógiát tanulmányozta, nem is a pszichológiát, de zseni mivolta meglátta, hogy mi a jó egy gyermeknek: játszodjék.

Antoine de Saint Exupéry alkotása, A kis herceg világhírû. Utolérhetetlen pedagógiai értékkel fogalmaz meg örökéletû gondolatokat, a gyermekek lelkivilágával kapcsolatosan. Mégis, fittyet hányva e dolgokra (és ne soroljuk több nagy ember idézetét), változtatni akarnak a gyermekek világán, életmódján, rendjén stb… Ez mind helyénvaló is lenne, hisz ez a feladatuk - de nem úgy mindezt, hogy a biológiai folyamatokat félresodorva, a természetes életrendet felborítva mesterséges vércsörgedezést táplálunk gyermekeink szervezetébe, s arra kényszerítjük ôket, hogy alig 6 évesen a világot is megváltsák.

"Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek - mondta a kis herceg. Idôt vesztegetnek egy rongylabdára, amitôl egyszerre nagyon fontos lesz az a rongylabda; és, ha elveszik tôlük, sírnak…" (Antoine de Saint Exupery - A kis herceg)

Kedves szülôk, kollégák! Ne engedjük sírni kisgyermekeinket. Hagyjuk meg a gyermekkorukat gyermekkornak, életük meseforrásának, bájának, mosolyának.

Ferenczi Rozália óvónô,
2. sz. óvoda, Marosvásárhely

A 2002. év gazdag volt eseményekben a nagysármási református egyház számára. Valahogy itt, a
"végeken", lévén, hogy Nagysármás Maros, Kolozs és Beszterce megye hármas határában húzódik, távol a központoktól, eléggé érzékenyek vagyunk magunkra maradottságunkban. Mert mezôségi szórványban egy majdnem 1400 lelket számláló magyar református egyház küzd, vergôdik a fenn- és megmaradásért, gondolom, több figyelmet érdemelne, ha már nem az elöljáróktól, legalább a médiáktól.

Sajnos, politikai és egyházi elöljáróinktól a szép szólamokon és siránkozásokon, a Mezôség sorsáról való értekezéseken kívül nem sokat kapunk. Ezért elvárnánk, legalább a média jobb érzésû képviselôitôl, néha-néha, hogy ne csak a skandal-lumokra, marakodásokra, ilyen-olyan botránykeverôkre figyeljenek és errôl írjanak. Az ünnepek, a jó, a szép is téma legyen írásaikban. Higgyék el, sokan már a csömörig tele vannak a sok rossz és botrány hallatán, olvastán, és valahol a szívünk mélyén kívánják-kívánjuk a szépet, a jót hallani-olvasni.

2002. szeptember havának elsô szombatján a nagysármási református templomban (amely építészetileg a Mezôség gyöngyszemének számít ) megünnepeltük építésének és felszentelésének századik évfordulóját.

Soha nem tapasztalt összefogás, segítôkészség, odaadás lett úrrá a lelkekben, ami egy csodálatos, falutalálkozóval egybekötött ünnepségben csúcsosodott ki.

Bizony, nem kis munka volt 600 vendégnek teríteni és megvendégelni ôket, de a szeretet és az odaadás csodákat mûvel. Üröm volt az örömünkben az a tény, hogy újra megtapasztalhattuk az elhagyatottság, a kivetettség vagy nemtörôdömség keserû érzetét, ugyanis sem a meghívott és beígérkezett Duna televízió munkatársai, de még egyházi elöljáróink (kivéve az esperes urat) sem méltattak arra, hogy részt vegyenek az ünnepségünkön. Ugyanis az Erdélyi Egyházkerület püspöksége, amelyhez területileg és igazgatásilag tartozunk, nem méltatott még egy köszöntô levél erejéig sem.

No sebaj, mert a sármásvölgyi értelmiségi találkozón az RMDSZ és a média reprezentánsai sokat ígértek annak orvoslására, hogy ezután többet és jobban odafigyelnek majd sorsunkra, és az eseményekrôl érdemben tudósítanak. Hála Istennek, a türelem és a remény még megmaradt!

2002. november 10-én gyülekezetünk ünnepet szentelt fúvószenekarunk 55. évfordulójának. Mert bizony viszontagságos idôkben, 1947-ben alakult meg, nagy áldozat árán, és még viszontagságosabb idôkben ki is tartott, és meg is maradt mind a mai napig. Köszönhetô ez az alapító tagoknak, akiknek gyerekeik, unokáik folytatják a zenélését, és a mindenkori vezetôiknek, karnagyaiknak. Meg is jelent a Népújságban egy soványka cikk az eseményrôl, csakhogy éppen nem az esemény témájáról szólt, tudnillik arról, hogy évfordulós ünnepség volt a fúvószenekar fennállásának 55. évfordulójára.

Az újságíró fontosabbnak tartotta a meghívott fúvószenekarok és a Szabadság úti református egyház énekkara produkcióit értékelni, dicsérni úgy, hogy meg sem említette ünnepségünk lényegét, zenekarunk történetét, mai állapotát.

Arról is írni kellett volna, hogy amíg egyházi együtteseink az utánpótlás hiányával küzdenek és a kiöregedés, a megszûnés veszélye fenyegeti ôket, a nagysármási fúvószenekar örömmel büszkélkedhet azzal, hogy ilyen gondja nincs, mert bizony tizenéves lányok és fiúk csodálatosan zenélnek, hivatásos karnagy vezetése nélkül.

Dicséretükre váljék, hogy az
"öregek", akiknek több zenei ismeretük és tapasztalatuk van, szeretettel, odaadással és ingyen foglalkoznak azokkal, akik a diszkó, a hibábavaló csavargás és tévézés helyett idejüket a zenetanulással töltik. Hasznos és szép idôtöltés, amire érdemes odafigyelni, mert példamutató kivétel fiataljaink számára, akiket sajnos, az elzüllés és a káros élvezetek hajhászása is fenyeget.

Kívánok áldásos, békés új esztendôt, hogy többet és jobban odafigyeljünk egymásra.

Székely Sándorné
Balogh Rozália, Nagysármás

Ketten mentek a Morja hegye felé, apa és fia: Ábrahám és Izsák. Az apa tudta, miért mennek, a fiú nem sejtette. Annyit tudott, hogy áldozatot mutatnak be. Izsák látott már áldozatot, tudta, hogy kell hozzá fa, tûz és áldozati állat. Minden együtt volt, csak az áldozati állat hiányzott. Izsák megkérdezte apját, hol van az áldozatra való bárány? Az apa azt felelte: Isten gondoskodik majd az égôáldozatról, fiam. A bibilaolvasó tudja, hogy Izsák volt a megparancsolt áldozati bárány. Ábrahám kitérô, kíméletes feleletében igazat mondott fiának. Isten gondoskodott, egy kost rendelt.

Ma is emberek milliói teszik fel a kérdést: hol van az áldozati bárány? Hol van az édesanyám, az édesapám? - kérdik az elárvult gyerekek. Hol van az élettársam, akivel együtt indultunk, egykor szép reményekkel? Hol lesz az otthonom karácsonykor? Kicsi nyugdíjammal, munkanélküliségi segélyemmel mit veszek, mivel okozzak örömet szeretteimnek? Eljön-e hozzám valaki az új évben, hogy ne legyek egyedül? Kapok-e munkahelyet, hogy családom ne éhezzen, s fizetni tudjam a közköltséget? Az Isten gondoskodik. Ez legyen a biztatás új év elsô napjaiban is, ne feledjük Ábrahám hittel tele szavait. Ezzel kezdjük az új évet!

Id. Balogh Károly nyug. lelkész

Idejét múlta már a téma, de engedjék meg, hogy még egyszer írjak a karácsonyról. E pár sort függelékként szánom Varga László Mi a karácsony? címû írásához. Bemutatok egyet, a kommunizmusban töltött karácsonyok közül. Történt Kr. után 1953-ban.

Édesanyámmal ketten hazatértünk az éjféli misérôl. Haza?! Hát ez túlzás. Kitelepítettek voltunk, és nekünk nem volt hova hazamenni. Egy túlzsúfolt udvar végében volt egy kamrácska, amelyen három szál deszkán aludhattunk. Nekünk ez volt a haza, amit az is bizonyított, hogy a sarokban egy csinosan feldíszített kis karácsonyfa is szorongott. Lelkünkben nem volt harag, hiszen a kis Jézus is rongyos istállócskában töltötte elsô éjszakáját. Miért lennénk mi különbek?

Másnap reggel háromnegyed hatkor csörgetett az ébresztôóra. Rohantunk a kultúrpalota elé, ahol már együtt kedvetlenkedett a jól ismert társaság. Minden reggel együtt utaztunk a négyes buszon. Bezsúfolódtunk akkor is, mint minden reggel, és amíg egymás hegyén-hátán zötykölôdtünk, újra és újra eszembe jutott Ábel megjegyzése: "bement (beszállt) oda annyi ember, amennyi oda be sem fért"... A gyári sorompónál újabb megpróbáltatás várt ránk. Vonatszerelvény állta el utunkat. A szerelvény vagonjait egyenként mázsálták. Jaj, ha nem érünk be idejében! Ha közben beveszik a
"kondikát"..., levonják a napi bérünket! A kocsivezetô nyomta a dudát.

Végre a gyár kapuján belül kerültünk. Én az udvar legmélyében egy raktárhelyiség irodájában dolgoztam. Rohantam hát oda. Vékony lódenkabátomban ismét dideregni kezdtem a busz szaunája után. Sajnos, abban az idôben, pontra, csak ilyen kabátokat árultak. Úgy csúfoltuk ezeket, hogy
"kínlóden". Nem voltak szépek, de meleget sem tartottak.

Az irodában nekem nem jutott
"saját" íróasztal, mert csak kampányista voltam. A kedves Szabó bácsi viszont átadta az ô íróasztalát, mondván, ô ugyis egész idô alatt a raktárban kell tartózkodjon, s ha éppen meg kell írjon egy nyugtát vagy számlát, azt megírhatja az asztal sarkán is. Karácsony reggelén döbbentem álltam meg közös asztalunk elôtt. Egy alig 8 centiméteres kis fakereszt állt az asztalon. Nem feszület, egyszerû kis talpas fakereszt. Rámeredtem. Kereszt az irodában, melynek faláról zord képû antikrisztusok tekintettek le ránk? Igen..., és ez a parányi kereszt nagy lett. Nagyobb mindennél. Ott zengett körülötte az éjféli mise glóriája - Dicsôség mennyben az Istennek!

Szabó bácsi észrevette döbbenetemet. Kicsit megriadt. Nem tudta rólam, ki vagyok, honnan kerültem oda..., csak azt tudta, hogy kampányista vagyok.

- Behoztam ide ezt a kis keresztet, mondta zavartan, hiszen ma karácsony van. Elvettem a keresztet, áhítatosan megcsókoltam, majd óvatosan visszahelyeztem a kis fenyôág mellé. Mi akkor még tudtuk, mit ünneplünk karácsonykor.

Karácsony telt karácsony után. Sok év szállt el azóta, de Szabó bácsi kis keresztjét nem tudtam elfelejteni. Az maga volt a merész istenszeretet, a bátor hitvallás.

Lengyel Judit, Marosvásárhely

Pár hete figyelemmel kísérem a Heti Mûsorkalauzt, hogy lássam, mikor teszik be a Satelit televízió helyébe a Hálózat mûsorfüzetét, de még mindig nem fedeztem fel.

Ennek érdekében gondoltam, hogy talán utánanézek az interneten, ha netalán találnék olyan web-oldalt, amely tartalmazza a magyarországi televíziók programjait. Szerencsémre némi keresgélés után kaptam is egy jó oldalt, remélem, ezzel megkönnyítem az önök dolgát. Http://www. port.hu/pls/w/tv.musor. Remélem, hogy ezzel az információval szolgálatukra leszek és segítem munkájukat. Egyben megragadom az alkalmat és szeretnék egy szívességet is kérni önöktôl. Éspedig: szeretném, ha közbenjárnának a Romsat kábeltévé vezetôségénél egy számunkra közös ügyben.

Azt reméltem ugyanis, hogy a Satelit megszûnésével egy jó magyarországi csatorna jelenik meg a mûsorrácsban, de sajnos, csalódnom kellett. A Hálózat nevû televízió még a Satelit szintjét sem éri el. Egész nap Prima tornát, Teleshoppingot és már ki tudja hányszor ismételt sorozatot adnak. Ha jól sejtem, ez egy
"vidéki" televízió. A Hálózat helyett nyugodtan be tehették volna a TV2, az RTL KLUB, Viasat 3, Viva+ vagy éppenséggel a Hallmark televíziók egyikét.

A Portal kábeltévé szolgáltatónál 6 magyar adó van a mûsorrácson, nem értem, miért nem lehetne a Romsatnak is még két jó magyar csatornája?

Nem én vagyok az egyedüli, aki ezen a véleményen van, már több ismerôsöm is panaszkodott, hogy nincs semmi jó adó a Duna tévén kívül. Ha kell, aláírást gyûjtünk egy jobb tv- csatornáért.

Bölöni Bálint

"A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozata csütörtökön este 7 órakor a Stúdió-teremben adja elô a Chicago címû musicalt. Jegyeket elôvételben a Stúdió-pénztárnál, a Köteles Sámuel utca 6. szám alatt lehet váltani."

Ez áll az újságban. A gyanútlan színházkedvelô hétfôn délután felsétál a Köteles utcába jegyet venni. A bejárati ajtó zárva. A színházkedvelô áll, csavargatja a fejét jobbra, balra, sehol nincs a pénztár nyitvatartási programja. Végül a Stúdió kapusától megszerzi az értékes információt: az elôadásokra naponta 11 és 13 óra között lehet jegyet venni. Kedden 12 óra körül ismét a pénztárnál van. A villany ég ugyan a fülkében, de személyzet sehol. Legalább az lenne kiírva, hogy "Ebédelni mentem, ha 18 óráig nem jövök, akkor vacsorázni is." De még ez sem. A színházkedvelô ácsorog vagy tíz percet a pénztár elôtt. Aztán ismét a kapushoz fordul. És újabb információ birtokába jut.

A pénztárosnô kilépett valahová, nem tudni, aznap visszajön-e. És valószínû, hogy másnap délben is kilépik valahová, ezért érdemesebb inkább csütörtökön az elôadás elôtt megpróbálni, akkor biztosan lehet jegyet váltani...

A színházkedvelôt kimondottan érdekli ez a produkció, úgyhogy csütörtökön elmegy az elôadásra. A negyedéves színisek elvégezték feladatukat, egy jól megrendezett, valóban szórakoztató darabbal rukkoltak elô. Az újság is megtette kötelességét, folyamatosan hirdeti az elôadást. És végül a színházkedvelô is kitett magáért. De erôs kételyei vannak, hogy a kabarék, hangversenyek, rendezvények új évi dömpingjében a Stúdió színház pénztára nem a konkurencia malmára hajtja-e a vizet?

Kádár Botond

Az RMDSZ Maros megyei szervezete újra elkezdte vidékjárási programját, amelynek keretében a szervezet elnöksége felkeresi a vidéki önkormányzatok és helyi RMDSZ-szervezetek vezetô testületeit. Ezek a találkozók lehetôséget teremtenek arra, hogy feltérképezzék a települések sajátos helyi jellegû gondjait és terveit, másrészt alkalmat nyújtanak a község jövôjét körvonalazó stratégia megfogalmazására is. A megyei szervezet elnöksége kiemelt szerepet tulajdonít a vidéki környezetben élô magyarságnak, hiszen több mint statisztikai tény, hogy a megye lakosságának legalább fele mezôgazdasági környezetben él. Az is kétségtelen, hogy az erdélyi magyarság, s ezen belül a Maros megyei magyarság jövôje jelentôs mértékben az önkormányzatok megerôsödésétôl függ, ezért fontos, hogy a közelgô 2004-es helyhatósági választásokra idôben és felelôsen fel lehessen készülni. Tehát a vidékjárási program egyrészt helyzetelemzô, másrészt elôkészítô jellegû.

2003. január 9-én, a Csíkfalva község területén lévô Lovasfogadóban találkozott dr. Kelemen Atilla megyei elnök, Brassai Zsombor ügyvezetô elnök és Virág György megyei tanácselnök a csíkfalvi és nyárádszeredai önkormányzatok polgármestereivel, titkáraival és tanácsosaival. A tanácskozáson a megyei elnökség felvázolta 2003-as cselekvési prioritásait, valamint az önkormányzati munkát illetô elvárásait.

A korábbi belsô feszültségeknek szinte már nyoma sincs, aminek eredménye tetten érhetô azokban a megvalósításokban, melyek egyértelmûen azt tanúsítják, hogy összefogással lehetséges az elôrelépés.

Dr. Kelemen Atilla méltatta az RMDSZ 2002-es eredményeit, melyek komoly pozitív változásokat idéztek elô a magyarság életében. Kiemelten értékelte a föld-, erdô- és ingatlan- restitúciós törvényeket, melyek jelentôs ingatlanhoz juttatták vissza az erdélyi magyarságot - mind egyéni, mind közösségi vonatkozásban. Hasonlóképpen pozitívnak minôsítette az önkormányzati törvény kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását is, melyek fôleg az erdélyi magyarság közérzetét javították, de ugyanakkor világos politikai üzenet is a többség részérôl, mely azt erôsíti, hogy a többség felülvizsgálta nemzetiségi politikáját és hosszú évtizedek után kész elismerni a nemzetiségek alapvetô jogait. Sok minden közrejátszott a politikai helyzet megváltozásában - gazdasági tényezôk, NATO- és EU-csatlakozási folyamatok -, de el kell fogadni, hogy radikálisan megváltozott a kisebbségek helyzete Romániában, s ezt a helyzetet nem kritizálni, hanem jó értelemben kihasználni kell - hangsúlyozta a megyei elnök.

A 2004-es választásokról szólva az elnök kitért az önkormányzati tanácstestületek minôségi javításának szükségességére, amit a továbbiakban nem lehet felületesen kezelni. Véleménye szerint az eddig alkalmazott jelölôrendszer nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, ezért a következôkben ki kell dolgozni egy sokkal körültekintôbb szûrô szempontrendszert. A megyei RMDSZ elnöksége dolgozik egy erre vonatkozó javaslatcsomagon.

Multifunkcionális kultúrotthon

Balogh István, csíkfalva polgármestere a találkozón részletesen ismertette a hivatal és a tanács 2002-ben elért eredményeit. Elsôsorban az erdôk helyzetérôl szólt. Csíkfalva községben mintegy 480 hektár erdôt mértek ki, vagyis az összes visszaigénylést sikerült kielégíteni. Hangsúlyozta, hogy jó az együttmûködés az erdészeti hivatallal, amelynek alkalmazottai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy 100%-ban sikerült visszaszolgáltatni jogos tulajdonosainak az erdôvagyont. A földtulajdont igazoló birtoklevelek kiállításával ezzel szemben le vannak maradva - az eddig megjelent statisztikák szerint mindössze 47%-ban állították ki a birtokleveleket, de valójában 70%-nál tartanak, ami azt jelenti, hogy egy év alatt az igények mintegy 50%-át sikerült kielégíteni. A lemaradás elsôsorban a szakemberhiánynak tudható be - mindössze 1 mérnökkel dolgoznak -, de lehetôségük nyílt további 2 referens alkalmazására. Nagy segítséget jelentett a bukaresti szakemberek munkája, akik 900 hektár földet mértek fel, s így lehetôvé tették, hogy áttekinthetô legyen a község földbirtoka.

A polgármesteri hivatal iskolabôvítést és iskolatatarozást tervez a közeljövôben. Bár az iskolaépületek viszonylag jó állagúak, de ha 10 osztály lesz kötelezô, akkor további osztálytermeket kell kialakítsanak. Vadadon az idén két elsô osztály indul - a gyerekek létszáma ezt lehetôvé teszi -, ezért ott is bôvíteni kell. Jobbágyfalván eddig a volt katolikus kántorlakásban folyt az óvodai foglalkozás, ellenben az épület nem alkalmas arra, hogy továbbra is használják, ezért a gyerekeket ki kell költöztetni. Mintegy 50 millió lejes gyorssegélyre lenne szükség ahhoz, hogy közmunkával kijavítható legyen az életveszélyessé vált épület.

A polgármester nagy kihívásnak mondta a multifunkcionális kultúrotthon építését Csíkfalván. Tekintettel arra, hogy Csíkfalva községközpont, indokolt egy reprezentáns és több célra is felhasználható épület (sportterem, könyvtár, szegénykonyha, bálterem, klubtermek stb.). Ennek a leendô létesítménynek a tervezetét el is készítették, s becsült értéke mintegy 2,5 milliárd lej. A polgármesteri hivatal megpróbál pályázni erre az összegre.

A község másik nagy gondja a Nyárád. Sürgôsen folyószabályozási munkákat kell végezni, mivel több épület - családi ház - is komoly veszélyben van. Készült egy elôtanulmány, melynek megállapítása szerint mintegy 6 rendkívül veszélyes ponton kell szabályozási munkát végezni. A polgármesteri hivatal, készülve az esetleges EU-támogatásokra, egy sokkal komolyabb felmérô tanulmányt és tervcsomagot is szeretne készíttetni, de eddig még nem találtak olyan intézményt, amely képes ezt elvégezni. A tanulmányoknak a költségvonzata is magas összegekre rúg, amit egyelôre szintén nem képesek finanszírozni.

Elhangzott, hogy a község az elmúlt évben több ízben pályázott sikeresen: FRDS-pályázaton 2,5 milliárd lejt tudtak költeni a búzaházi útra, a megyei tanácsnál pedig a búzaháza- Vadad útvonalra nyertek pénzt. SAPARD-pályázaton már pozitívan minôsítették az ugyancsak a búzaházi útra letett pályázatot. Az Illyés Közalapítvány mintegy 100.000 Ft és 10.000.000 lej összeggel támogatja a község monográfiájának kiadását. A Pro Hungaris Alapítványtól Nyárádszeredával és Nyárádgál-falvával közösen 570 kötet könyvet kaptak a községi könyvtár számára.

Az állatösszeírást 80%-ban teljesítették. Balogh István szerint Csíkfalva község rendelkezik a megye legszebb marhaállományával. Egyre több szarvasmarhatartó foglalkozik állattartással és tejtermeléssel (ami a szovátai Hochland tejgyárnak is köszönhetô, akik a megyében az egyik legjobb árat fizetik literenként a tejért - 6000 lej/liter). Ugyanakkor fellendült a kertészet - sokan vannak már, akik 2 hektáron is foglalkoznak zöldségtermesztéssel.

A prefektúra börtönnel fenyegeti a polgármestert

Dászkel László, nyárádszeredai polgármester a várossá átminôsülô község helyzetét ismertette. A birtoklevelek kibocsátásával már 82%- nál tartanak - igaz, a polgármestert 10%-os fizetéscsökkentéssel büntette a prefektúra. Szociális segélyt 277 személynek ítéltek meg (mintegy 3 milliárd lejt osztottak ki), akiknek segítségével nagyon sok köztisztasági és városrendezési ügyet sikerült megoldani. A község területén lévô megyei utak nagy részét a megyei tanács segítségével sikerült megjavítani. Szennyvízcsatornázási tervet nyújtottak be a SAPARD-ügynökséghez és december elején már kedvezô minôsítési visszajelzést kaptak a megyei bíráló bizottságtól.

Elkezdôdött a kultúrotthon befedése - a Bocskai Alapítvány és a Nyárádszeredai Kertészeti Egyetem támogatásával -, mintegy 1000 négyzetmétert szeretnének kiképezni az új tetôszerkezet kiépítésével, ami lényegesen megnövelné az épület befogadási kapacitását és többszintû kihasználhatóságát.

Ugyancsak jelentôs fejlemény, hogy minisztériumi szinten jóváhagyták egy sportcsarnok építési
tervét, melyhez a szükséges területet a polgármesteri hivatal meg is vásárolta.

A község egyik legnagyobb gondja az ortodox egyházhoz kapcsolódik. Többéves peres folyamat elôzte meg az ügy kedvezôtlen fejleményeit. Miután a polgármesteri hivatal elveszített minden pert, a bíróság jogosnak bírálta el az ortodox egyház területigénylését, akik ezt kihasználva kápolnát akarnak építeni a település történelmi fôterére, annak ellenére, hogy a helyi tanács határozatot hozott arra nézve, hogy a fôtéri közterület nem beépíthetô. A tanács mindeddig nem bocsátotta az egyház rendelkezésére a területet, amiért a prefektúra börtönbüntetéssel fenyegeti a polgármestert. Dászkel László az RMDSZ védelmét és politikai támogatását kéri ebben az ügyben. Dr. Kelemen Atilla tájékoztatta a jelenlevôket arról, hogy az RMDSZ országos szinten is foglalkozik ezzel a kényes üggyel, s remélhetô, hogy találnak egy köztes, de mindenképpen jó megoldást. Címer-ügyben is sok a gáncsoskodás.

Dászkel László elmondta, hogy az országos heraldikai bizottság visszautasította eddigi tervezeteiket. Virág György tájékoztatta a polgármestert, hogy idôközben egy újabb törvény született, amely megerôsíti az önkormányzatok azon jogát, hogy címert és zászlót terveztethessenek maguknak, ezért arra kéri a nyárád-szeredaiakat, hogy terjesszék be újra a megyei tanács megfelelô szakbizottságához a szóban forgó tervezetet.

Erdôgazdálkodási csôd

A község alpolgármestere az erdôgazdálkodással kapcsolatos gondokat sorolta fel, melyek elmondása szerint nem haszonhoz juttatták, hanem anyagi és erkölcsi károkat okoztak a polgármesteri hivatalnak. Véleménye szerint további törvénymódosításokat kellene eszközölni ahhoz, hogy az erdészeti hivatal monopóliuma némileg korlátozható legyen.

Dr. Kelemen Atilla ígéretet tett arra nézve, hogy személyesen fog közben járni Nyárádszereda érdekében a megyei Erdészeti Hivatalnál. Azonban hosszú távon csak a magánerdészetek létrehozása lehet a jó megoldás, ezért javasolja, hogy a nyárádszeredai polgármesteri hivatal vegye fel a kapcsolatot a ratosnyai és a dédai polgármesteri hivatalokkal, ahol már létrehozták a magánerdészeti hivatalokat.

Új otthonban a Rozmaring központ

Ioan Toganel, a megyei tanács jegyzôje az avatón elmondta, Románia kötelezettséget vállalt, hogy a gyermekvédelem terén 2007-ig felzárkózik az Európai Unióhoz. Ennek alapján a megyei tanács kidolgozott egy programot, amelynek a lényege, hogy fokozatosan felszámolják az elhelyezési központokat. A gyerekeket igyekeznek örökbe adni, illetve
"szakosodott" pótmamák által családi körülményeket teremteni számukra. A program elsô lépéseként a marosvásárhelyi Trébely utcában levô I-es, illetve a szászrégeni elhelyezési központot szüntetik meg. A tervek szerint ide majd szakmai képzésre fogadják azokat a 18 évüket meghaladó árvákat, akikrôl e korhatár után senki sem gondoskodik. A tanács másik programja a gyerekelhagyás megelôzését szolgálja. Ennek része a Rozmaring központ fenntartása, mûködtetése is. A központba olyan gyerekek járnak, akik nincsenek elszakadva családjaiktól, de a központ oktatóinak, gondozóinak köszönhetôen másfajta neveltetést kapnak, ami alapja lehet annak, hogy késôbb kitörjenek a jelenlegi környezetükbôl. A gyerekjogvédô igazgatóság további pályázatokat nyújt be a PHARE-program alapján, s a pénzösszegekkel a Rozmaring központhoz hasonló intézményeket szeretnének támogatni.

Orbán Dezsô, a polgármesteri hivatal szociális ügyekkel foglalkozó igazgatója nagyon fontosnak tartja, hogy a nehéz anyagi helyzetben levô családokat, gyerekeket integrálják a társadalomba, hiszen ezáltal hozzájárulhatunk a szegénység felszámolásához. Nagyon sok még a tennivaló e téren, de az a tény, hogy sikerült ez a kezdeményezés, igazolja, hogy ha lassú lépésekkel ugyan, de valóban konkrétan is tehetünk valamit a hátrányos helyzetûekért.

Fodor Imre alpolgármester, folytatva Orbán Dezsô gondolatait, kifejtette: e munkában nagyon fontos az állami intézmények és a civil szféra, az egyházak összefogása. Ahogy a Ferenc-rendi szerzeteseknek sikerült a Rozmaring központhoz hasonló egyházi intézetet létesíteni és fenntartani, úgy mások is követhetik e példát. A polgármesteri hivatal is pályázatokat hirdet azért, hogy a nemkormányzati szervezetek is bekapcsolódjanak e tevékenységbe. Az alpolgármester is hangsúlyozta, hogy jobban kellene gondoskodni a szociális intézményekbôl kikerült nagykorúakról, hiszen, ha nem integrálódnak a társadalomba, akkor minden addigi munka hiábavalónak bizonyulhat. Buscu Elisabeta, a Holt International szervezet vezetôje kiegészítette e gondolatot azzal, hogy ôk szülôi tanácsadással foglalkoznak, s így a megyei tanács munkáját teljesítik ki.

A szalagvágás, majd az avatóbeszédek után a vendégek betekinthettek a tágas tantermekbe, a korszerûen berendezett helyiségekbe, ahol most már bármilyen más iskolához hasonló körülmények között tanulhatnak, hozhatják be azt a lemaradást az utcáról ide kerülô, nehéz anyagi helyzetben levô gyerekek, amirôl ôk nem tehetnek.

Több jelentkezô is pályázik, hogy a félbemaradt aluljáró munkálatainak bevégzése fejében megkapja a Dózsa György utca sarkán levô területet, ahova az aluljáró megnyitását követôen három év alatt építkezhet, és tíz éven át adókedvezményben részesül - jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea. A versenytárgyalás a mai nap során zajlik, és a vállalkozókat a polgármester szerint az riasztotta el, hogy városrendészeti tervet kértek tôlük a szóban forgó övezetre, ami igen költséges.

A korábbi versenytárgyalásra - Dorin Florea szerint az ô biztatására - a Bila cég jelentkezett, amely egy "barakkszerû épületet" szándékozott felhúzni a szóban forgó területre. A polgármesternek állítólag sikerült meggyôznie a cég vezetôit, hogy újra vegyenek részt az újabb versenytárgyaláson, mivel egy többszintes épület elkészítése nyomán az áruháznak használt felületek mellett a fölöslegesen maradt szinteket akár bérbe is adhatják.

Végül is talán ma eldôl, hogy lesz-e nyertese a pályázatnak, ami jelentôs mértékben hozzájárulna a városkép alakulásához.

Miért Szováta? Mert vonz a táj. A tó és környéke. Mert vonz az erdô. A falvak szépsége. Mert jó e törzsgárda tagjaiként kellemes hangulatban dolgozni. Szakmai titkokat önzetlenül megosztani. Vita, szóváltás nélkül egymásnak segíteni. Ezért is fejlôdhetett ez az összeforrott csapat - a közösség maga - ennyit!

Nos, Czirjék Lajosnak, a Képzômûvészek Marosvásárhelyi Egyesülete alelnökének e magukért beszélô szavai üzenet értékûeknek is tekinthetôk. Állításának igaza azonban semmit el nem von a tavalyi, XVI. szovátai alkotótábor szervezôi- támogatói: megyei tanács, népi alkotások megyei háza, a képzômûvészek egyesülete, valamint a megyei táborügynökség hozzájárulásának fontosságából, még kevésbé a hivatásos képzômûvész, Vasile Muresan, az alkotótábor mentora szakmai irányító munkájának szerepébôl. Hisz az októberi táborozás 18 részvevôje - köztük három hivatásos képzômûvész is - mintegy 200 munkájából most bemutatott csaknem 60 a legsikerültebbek közé tartozik. Amint megnyitóbeszédében egyébként Tunaru Nicolae, az egyesület elnöke is fogalmazott, ehhez az alkotó közösséghez szívükkel-lelkükkel kötôdô "táborlakók" emberileg is kötôdnek egymáshoz. Másrészt, Muresan tanár úr szakmai hatásának köszönhetôen, évrôl évre nyilvánvalóbb a minôségi ugrás. Mind alaposabbá válik rajztudásuk.

Természeti táj, falurészlet, városkép, néhány látszólag jelentéktelennek tûnô más téma újrafogalmazása képezi a kiállítás anyagát. Bôvizû ecsetkezeléssel könnyedén papírra vetett élénk, friss színek - megannyi szép akvarell; olykor festôi, máskor grafikai hatást elért, színárnyalatokban gazdag pasztell; anyagszerû, szelíd színekkel vászonra vitt csendélet; meggyôzô önarckép; fény-árnyék, hideg, meleg színek kontrasztját hozó lírai olajképek; grafikus vonalvezetéssel bársonyos felület látszatát keltô szénrajz...

Amit Vasile Muresan a kiállító mûvészekrôl úm. személyre szabottan értékelésként megfogalmazott, egybecsengett azzal, amit a tárlaton tapasztalhattunk. E saját örömükre, kedvtelésbôl rajzoló-festô, szín- és formaérzékkel, témaérzékenységgel megáldott autodidakták több, valóban érett mûvészi alkotást tudhatnak a magukénak.

Acélfalú óvóhelyet alakítanak ki II. Erzsébet brit uralkodó és közvetlen hozzátartozói számára a londoni Buckingham- palotában és a windsori kastélyban terrortámadás esetére.

A bomba- és gáztámadást kivédeni hivatott szobák kialakítását a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások nyomán a királyi család biztonságáról végzett felülvizsgálat eredményeként rendelték el. A biztonságos távközlési vonalakkal, hálóhelyekkel, tisztálkodási lehetôségekkel felszerelt helyiségeket egy hétre elegendô élelmiszer- és vízkészlettel látják el - adta hírül a The Sunday Times.

Hasonlóan komfortos biztonsági szoba épül a Clarence House-ban , a tavaly elhunyt Erzsébet anyakirályné egykori otthonában Károly walesi herceg számára. Az anyakirályné halála után a palotát a brit trónörökös kapta meg.

A vasárnapi brit lap szerint a korszerû óvóhelyek azokat a kicsi, szûkösen berendezett helyiségeket váltják fel, amelyeket évtizedekkel ezelôtt építettek a célból, hogy végszükség esetén menedékhelyként szolgáljanak a királyi család számára. A windsori kastélyban és a Buckinham-palotában lévô királyi óvóhelyek nyolc négyzetméter alapterületûek voltak és csak arra szolgáltak, hogy bombázás esetén éjszakára meghúzódjon bennük a királyi család. A több mint egy millió font költséggel megépítendô új óvóhelyek fala golyó- és tûzálló acélborítású lesz, képes ágyútámadásnak vagy egy könnyû repülôgép becsapódásának kivédésre. Az illetékeseket különösen a windsori kastély biztonsága aggasztja, mivel az a heathrow-i nemzetközi repülôtérre vezetô nemzetközi légi folyósok alatt terül el.

A királyi óvóhelyeken a legkorszerûbb távközlési vonalak segítségével parancsoki-irányító központot alakítanak ki, megfigyelôberende-zésekkel felszerelve a külvilágon történések figyelemmel kísérésre. A világítást és a fûtést a tengeralattjárókon használatos áramfejlesztô- rendszer biztosítja majd, és a szobáknak önálló, légszûrôkkel védett levegôztetô berendezése lesz.

A katonai célú légijármûvek az ellenük indított rakéták ellen úgynevezett infracsapdával védekeznek, amelyek valójában az erôs infrafényt csillagszóró-szerûen kisugárzó berendezések. Velük térítik el a veszélyeztetett légtérben a gépek felé tartó rakétákat.

A közelmúltban egy Kenyából hazatérô turistákkal teli izraeli charter utasszállító repülôgépet hajszál híján lelôttek egy vállról indítható, szovjet gyártmányú SA 7/9-es - szaknyelven csapatlégvédelmi" rakétával. Szerencsére a meglehetôsen régi rakéta" kissé célt tévesztve" a gép mellett robbant. Olyan közel, hogy az éppen emelkedni kezdett gép néhány utasa látta is annak felrobbanását.

Az SA (SA = surface-to air, földrôl levegôbe irányuló) rakéta egy másfél méter hosszú csôbôl indítható. A hossza 135, átmérôje 7 centiméter, súlya 9,5 kg. Szilárd hajtóanyagú elsô fokozata kilövi a csôbôl, a második pedig a hangsebesség két- háromszorosával repíti 2,5 kg-os robbanó repesz töltetével a célja felé. Infravörös hôsugár-érzékelôje észleli a repülôgép hajtómûvébôl kiáramló forró gázsugarat és annak nyomába eredve, kis kormányfelületei mozgatásával önmûködôen vezérli a célig. Közelségi gyújtója attól már néhány méterre is felrobbantja a töltetet, de van ütközési gyújtója is. Kezelése nagyon egyszerû, mert csak a csövét kel a hôsugárforrás irányába fordítani, s érzékelôje jelzi, ha "megfogta" a célt, s már indítható, ami hátralökéssel nem, csak egy kis csóva hátrafújásával jár. Így akár észrevétlenül is kilôhetô, például egy nyitott tetejû kis teherautóról, vagy egy bokros területrôl. Csak a Nap irányába nem, mert az égitest óriási sugárzása arra felé kormányozná.

Az SA rakéta ideális eszköz a felszállóban lévô utasszállítók lelövésére, mert mintegy 10 kilométeres távolságig képes a nála sokszorta lassabban emelkedô repülôgépet követni és e távon belül utolérni. Ezért most hasonló terrortámadásoktól tartva azt javasolják az USA és Izrael védelmi szakértôi, hogy a veszélyeztetett repülôterekrôl induló utasszállítókat is szereljék fel a katonai gépeken már évek óta használatos infra- csapdákkal. Ezek lényegében a világító jelzôrakétákhoz, vagy a petárdákhoz és a csillagszórókhoz hasonló anyagú, a veszélyben lévô géprôl hátrafele kilôhetô, erôs infrasugárzású fényforrás-fürtök, amelyek "megbolondítják" a támadó rakéta hôérzékelôs vezérlését. A rakéta így valamelyik hamis cél nyomába eredve fogyasztja el hajtóanyagát. Ám az infracsapda hatékony alkalmazásához a gépekre olyan "hátranézô" érzékelô radart is fel kell szerelni, ami jelzi a pilótáknak, hogy kezdjék meg azonnal a "csillagszórók" indítását, mert veszélyes rakéta eredt a gép nyomába. A katonai gépek és helikopterek (az afgán-szovjet háború óta) a veszélyes zónákhoz közeledve akkor is megteszik ezt, ha nincs konkrét jele a veszélynek.

Leszúrta feleségét

Emberölési kísérlet alapos gyanújával vették ôrizetbe a 31 éves marosszentgyörgyi illetôségû I. Imrét. A rendôrség közleménye szerint a férfi munka nélkül maradt, s bánatát alkoholba fojtotta. Amikor pénteken délután felesége felelôsségre vonta, az ittas férj válaszképpen vadászkéssel mellbe szúrta feleségét. Az áldozatot életveszélyes állapotban szállították a megyei kórházba, ahol megállapították, hogy megsérült a szívburok és a jobb szívkamra.

Kirabolták az ittas gyalogost

Rablás alapos gyanújával vették ôrizetbe a 30 éves V. Sorint és a 25 éves M. Danila-Liviut, mindketten foglalkozás nélküli dicsôszentmártoni lakosok. A két fiatalember szombaton hajnali 1.30 órakor megtámadta a Dicsôszentmárton utcáján ittasan haladó 45 éves medgyesi L. V.-t, akit az M. Liviu lakására kísértek. Itt erôszakkal elvették a nála levô hitelkártyát, ételjegyeket, 700.000 lej készpénzt, valamint megfosztották ruházatától. A bûncselekmény elkövetése során az áldozat kisebb sérüléseket szenvedett. A rendôrségi nyomozás eredményeképpen az eltulajdonított javakat visszaszerezték, a pénznek azonban nyoma veszett.

Havasak az utak

Hóréteg borította a Hadrév és Maroskece közötti útszakaszt, s így a közúti forgalom meglehetôsen nehézkessé vált. Ezt nem vette figyelembe a 22 éves vásárhelyi illetôségû Florea Cristian-Ioan, miközben az MS-33-BKN forgalmi rendszámú haszonjármûvet kormányozta, és nem tartotta be az elôírt követési távolságot. Amikor az elôtte haladó nyergesvontató hirtelen fékezett, a szabálytalankodó sofôr elkapta a kormányt, jármûve átcsúszott az ellenkezô közlekedési sávra, ahol frontálisan ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô Daciával. A balesetben a "vétlen" kiskocsi utasa, a 49 éves tövisi illetôségû S. Ana súlyos sérüléseket szenvedett.

Három hónapi
kórházi kezelés

A hét végén hunyt el az az 53 éves szovátai férfi, aki múlt év október 31- én szívgyógyszer-túladagolással próbált véget vetni életének. A helyszínre kiszálló rohammentôsöknek sikerült visszahozniuk az életbe, s a kómában, majd vegetatív státusban levô beteget azóta a megyei kórház különbözô szakosztályain kezelték. Mivel azonban agymûködése súlyosan károsodott, az orvosok próbálkozásai csôdöt mondtak.

Fôgondnok-váltás a Vártemplomban

Csegzi Sándort, Marosvásárhely alpolgármesterét választotta a református gyülekezet a Vártemplom új fôgondnokának. A vasárnapi kinevezésig Burkhardt Árpád alprefektus töltötte be ezt a tisztséget. Ugyanezen naptól egészségügyi okok miatt lemondott Ritz László gondnok, helyét Berekméri Béla tölti be.

Látó-nívódíjakat osztanak

A Látó Irodalmi Színpadán, a szerkesztôség Tanácskozmányi Termében január 18-án, szombaton délután 6 órakor átadják a Látó-nívódíjakat. A díjazottak Domokos Géza, Gagyi József, Jánk Károly és Nagy Attila. Laudációt mond Gálfalvi György, Kovács András Ferenc és Vida Gábor.

Könyvbemutató

Szerdán, január 15-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház Szent Mihály termében mutatják be dr. Kovács Dezsô egyetemi elôadótanár Ambuláns szájsebészet címû könyvét. A könyvbemutatóra 18 órai kezdettel kerül sor.

Gruppenhecc-elôadások

A Gruppenhecc kabarétársulat szerdán este 7 órától a vásárhelyi Kultúrpalota nagytermében, csütörtökön 19 órától a szászrégeni mûvelôdési otthonban, vasárnap este 7 órától ugyancsak a Vásárhelyen a Kultúrpalotában viszi színre Lubickolás a NATO-ban címû zenés politikai kabaréját. Fellépnek Nagy István, Szélyes Ferenc, Kárp György, Biluska Annamária, Kozma Attila, Fodor Piroska, Fülöp Beáta, Somodi Hajnal és Henn János színmûvészek. Írta és rendezte: Nagy István színmûvész.

Képviselôi fogadónap Marosludas kerületben

Kerekes Károly parlamenti képviselô szerdán 15 órától az RMDSZ Marosludas kerületi székházában, majd 17 órától az Andrássy-telepi kultúrházban találkozik választóival.

Akarsz-e velem játszani?

A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület Habakuk bábjátszó csoportja Akarsz-e velem játszani? címmel rendezvénysorozatot szervez a cserealji református templom tanácstermében. A rendezvények pénteken 16 órakor kezdôdnek és vasárnap zárulnak. Három napon át meséket hallgathatnak meg a kicsik. Minden elôadás után bábkészítô játszóház lesz. A belépés ingyenes.

Bemutató elôadás

Január 17-én, pénteken este 7 órakor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata bemutató elôadást tart. A Kemény János bérlet tulajdonosai A. A. Milne Micimackó címû darabját tekinthetik meg.

Hahota-elôadás Marosvásárhelyen

A Hahota színtársulat január 26-án, vasárnap este 7 órától Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében Egy bolond százat csinál címû 2003-as szilveszteri kabaréjával lép közönség elé. Fellépnek: Puskás Gyôzô bábszínész, a Hahota színtársulat alapítója, Gönczi Katalin bábszínész, Szabó Mária, Székely M. Éva, Csergôffy László és Székely Ferenc színmûvészek, Kelemen Barna és Cseke Péter bábszínész. Szakmai tanácsadó: B. Fülöp Erzsébet színmûvész. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Hivatásos képzômûvészek csoportos kiállítása

A Képzômûvészek Marosvásárhelyi Egyesülete székházának - Köztársaság tér 9. szám - Egyesülés-Unirea kiállítótermében e hét végén, január 18-án délelôtt 11 órától három hivatásos képzômûvész: Gyenes Tibor, a bukaresti Ion Mincu Építészeti Fôiskola, Mihai Frunza és Vasile Muresan, a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola abszolvenseinek alkotásaiból rendezett csoportos tárlat nyílik.

Újraépített mûvelôdési otthon

Két évvel korábban siralmas állapotban volt a toldalagi kultúrház: hiányoztak cserepei, a mennyezet beszakadt, a külsô és belsô vakolat olyannyira lepattogzott, hogy a téglák kilátszottak. Azóta újravakolták, kívül-belül lefestették, a konyhát bevakolták, lebetonozták és fôzôkályhával látták el, a közeljövôben mosogatókagylót is felszerelnek, használhatóvá tették a színpadot, megjavították az ablakokat és ajtókat, a földre padlózatot, a falakra lambériát erôsítettek, és függönyökkel tették otthonosabbá a termet. Mindössze az építkezési anyagot vásárolta meg a hivatal, aztán ismerôsökkel és segíteni akaró személyekkel napok alatt elvégezték a javítást.

Gyalogjáró a Luc fölött

Lakossági kérésre építették Vajdaszentiványon azt a gyalogjárót, amely mintegy két kilométerrel rövidíti meg a kapálóföldre vezetô utat. Eddig a földmûvesek is csak azon a hídon juthattak szántóföldjeikre, amelyen a nehézjármûforgalom is folyt. Csakhogy sok idôt és energiát veszítettek a kerüléssel. A Luc pataka fölött épített 27 méter hosszú gyaloghíd anyaga 10 millióba, a munkálatok pedig 12 millió lejbe kerültek.

Csúcsvezetôk találkozója erdélyi prefektusokkal

Ion Iliescu államfô és Adrian Nastase miniszterelnök vasárnap, Kolozsváron részt vesznek az erdélyi prefektusok és megyei tanácselnökök találkozóján, ahol a helyi közigazgatás reformstratégiájáról tárgyalnak majd, közölte hétfôn Cozmin Gusa. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) fôtitkára elmondta, nem pártgyûlésrôl van szó, de ilyen árnyalata is lehet, tekintettel arra, hogy az erdélyi megyei tanácsok elnökeinek többsége a kormánypárt tagja. Gusa elmondta: az SZDP hasonló találkozókat tervez minden történelmi régió prefektusaival és megyei tanácselnökeivel.

Magyar befektetôk az élen

Tavaly novemberben 191,2 millió dollár volt a Kolozs megyében befektetett külföldi tôke összértéke, a befektetôk száma 3.865 volt. A befektetôk között elsô helyen Magyarország áll 92,3 millió dollárral, majd következik Luxemburg (38,1 millió dollár), Olaszország (13 millió dollár) és Hollandia (6,4 millió dollár). Osztrák cégek 10,1 millió dollárt, német társaságok 7,2 millió dollárt, amerikai cégek pedig 5,6 millió dollárt fektettek be Kolozs megyében.

Erdélyi szakápolók Kecskeméten

Erdélybôl érkezett harminc szakképzett ápoló állt munkába hétfôn Kecskeméten, a megyei kórházban. Horváth Attiláné, az intézmény szóvivôje az MTI-nek elmondta: a Székelyudvarhelyrôl és Marosvásárhelyrôl ideiglenesen áttelepült szakápolók - akikkel a nôvérhiányon kívánnak enyhíteni - frissen végzett fiatalok és kivétel nélkül magyar anyanyelvûek. A kórház - egyhónapos próbaidôvel - egyéves munkaszerzôdést kötött velük. Az erdélyi szakápolók az elsô hónapban - amíg a magyar, illetve a helyi sajátosságokkal megismerkednek - felügyelet mellett dolgoznak, azt követôen önállóan. Alapbérük, illetve az erre pluszként járó különbözô juttatások és a mûszakpótlékok összege mintegy havi bruttó százezer forint, ez megegyezik a velük azonos végzettséggel és gyakorlattal rendelkezô ápolók keresetével. Mindannyian a nôvérszálláson kaptak lakhatási lehetôséget.

Közel százezren igényeltek
magyarigazolványt Kárpátalján

Kárpátalján a magyarok közel kétharmada igényelt magyarigazolványt az elmúlt évben, de az okmány iránti érdeklôdés továbbra sem csökken. Gulácsi Géza, a munkácsi információs iroda vezetôje az MTI ungvári tudósítójának érdeklôdésére hétfôn elmondta: a múlt év végéig 98 ezren, vagyis az ukrajnai magyarok közel kétharmada kérelmezte a magyarigazolványt és a hozzátartozói igazolványt. Úgy vélte, az igénylések száma egy hónap múlva eléri a 100 ezret, mivel a nyár végi visszaesést követôen újra megnôtt az érdeklôdés az okmány iránt, így hónapok óta kétezer és kétezer- ötszáz között ingadozik a benyújtott kérelmek száma.

240 kilométeres dugó a német autópályákon

Kétszáznegyven kilométer hosszan torlódtak a jármûvek hétfôn Németország autópályáin, és körülbelül 200 karambolt számoltak össze a síkos, havas utakon. A szánkó- és korcsolyapályává változott utakon autók tucatjai rohantak egymásba, vagy álltak keresztbe. Egyes helyeken a kamionok nem voltak képesek megbirkózni az emelkedôvel. A 3-as autópályán, Würzburg közelében 40 autó rohant egymásba, de a tömegkarambol nem volt halálos kimenetelû. A 14-es autópályát Szász-Anhalt tartományban Bernburg és Plötzkau között, a 40-est Észak-Rajna- Vesztfáliában Essen környékén kénytelenek voltak átmenetileg lezárni.

Az erôs hóesést, a hóátfúvásokat, az ónos esôt a vasúti és a légi közlekedés is megsínylette.

Amerikai közönségdíjak

A Gyûrûk Ura - A Gyûrû Szövetsége, a Pókember címû film, a Jóbarátok címû televíziós sorozat, Eminem rapénekes, Faith Hill countryénekesnô, a Dixie Chicks lánycsapat és a Creed együttes nyerte a 29. alkalommal kiosztott amerikai közönségdíjat. A díjakat a kaliforniai Pasadenában adták át vasárnap. A filmek versenyében fô díjakon A Gyûrûk Ura - A Gyûrû Szövetsége és a Pókember osztozott. A legjobb vígjáték a Bazi nagy görög lagzi (My Big Fat Greek Wedding). A legjobb filmszínésznek Mel Gibsont, a legjobb filmszínésznônek Julia Robertset kiáltotta ki a közönség. A legjobb televíziós sorozat a Jóbarátok illetve a CSI, Crime Scene Investigation: Miami, a legjobb új sorozat díját a 8 Simple Rules for Dating My Teenage Daughter alkotói vehették át. A televíziós mûfajok legjobb színésznôje Jennifer Aniston, a legjobb színésze pedig Ray Romano lett.

Húsz fagyhalál egy hét alatt Moszkvában

A múlt héten húszan haltak meg Moszkva közterületein a hidegtôl, 180 ember szállítottak kihûlt állapotban kórházba, 339 személy szenvedett fagyásos sérüléseket, hatvanhárman pedig a síkos utcán elcsúszva sérültek meg - közölték hétfôn az orosz fôváros közegészségügyi hatóságai. A legtöbb halálesetet vasárnapra virradóra regisztráltak. Ekkor hárman fagytak meg a 25 fokos hidegben, és csaknem 100 embert szállítottak kórházba. A hatóságok közlése szerint kórházi ellátásban részesültek 10 százaléka nô. A legtöbb sebesült Moszkva központjából került gyógyintézetbe. Mindannyian ittas állapotban voltak, amikor felvették ôket az ambulanciára.

Vasárnap 11 áldozat volt

Vasárnap összesen 11 ember halt meg az Izraelben és a palesztin autonóm területeken újra fellángolt erôszak miatt. Az újabb erôszakcselekményeket 16 nappal az izraeli törvényhozói választások elôtt követték el, s két nappal azt követôen, hogy Jasszer Arafat palesztin elnök felszólította a palesztinokat: tanúsítsanak önmérsékletet, s ne válaszoljanak erôszakkal "a választást megelôzô idôszakban várhatóan megszaporodó provokációkra". A francia hírügynökség összegzése szerint a vasárnap megöltekkel 2853-ra emelkedett a 2000 szeptemberében kiújult izraeli-palesztin háborúság halálos áldozatainak száma.

Randalírozó bolgár juniorok

A Román Jégkorong Szövetség kártérítést követel a bolgároktól, mert a vendéghokisok 600 eurós kárt okoztak szállodájukban a vasárnap befejezôdött csíkszeredai U20-as világbajnoki selejtezôn. A divizió II A-csoportban szereplô, s ott az utolsó helyen végzô fiatalok az egyik este ittasan felgyújtottak egy szônyeget, betörtek egy ajtót. Az egyik játékos pedig elaludt a zuhany alatt, ezzel két emeletet árasztott el vízzel a hotelben.

Tizenöt évesen szelte át az Atlanti-óceánt

A 15 éves brit Sebastian Clover egyedül vitorlázta át az Atlanti-óceánt, s így ebben a "mûfajban" világcsúcstartónak mondhatja magát, hiszen ilyen fiatalon még senkinek sem sikerült ez a nem mindennapi teljesítmény. Az angol diák december 19- én indult el Reflection nevû hajójával a Kanári-szigeteken fekvô Tenerifébôl, s 4300 km megtétele után vasárnap érkezett meg a Karib- térségben található Antigua szigetére. Sebastian édesapjával, Iannel versenyezve vágott neki az óceánnak, s bár a papa egy nappal korábban ért a célba, a fiú nincs elkeseredve.

ELADÓK színes tévék, automata mosógépek, hûtôszekrények, fagyasztók, kombinált hûtôszekrények német importból, garanciával, ingyenes szállítással a városban. Tel. 169-301. (50988)

ELADÓ használt orosz félverseny kerékpár és BMX gyermekkerékpár jutányos áron. Tel. 217-355. (50896)

VÁSÁROLOK szarvasagancsot. 160.000 lej/kg. Tel. 0745- 602-636. (50863)

BÚZÁT veszünk. Tel. 0722-396-107, 0722-356-303. (50739)

ELADÓ német importból többféle modellû hengerelt parketta. Tel. 0744-640-875. (50905)

A BIROTECH KFT. elad homologált pénztárgépeket a legolcsóbban a megyében, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (2944858)

ELADÓ 1.580 m2 telek a Trébely utcában. Tel. 250- 437, 16-20 óra között. (51025)

ELADÓK új 140 W-os Magnat hangfalak olcsón. Tel. 134-376, 0740-949-659. (51058)

ELADÓ garázs a Tudor negyedben. Tel. 146-208. (51076)

ELADÓ a Víkendtelepen levô Queen vendéglô többféle felszereléssel, saját központi fûtéssel és légkondicionáló felszereléssel. Tel. 0744-797-656. (51103)

ELADÓ a Bolyai téren, utcafrontban földszintes - emelet-ráépítési lehetôséggel - 2 szoba-összkomfortos lakás, iroda, üzlet, orvosi rendelô vagy egyéb privatizációs rendeltetéssel, nagy pince, az udvaron garázslehetôség. Tel. 144-248. (51005)

ELADÓ 2 szobás magánlakás melléképületekkel, nagy udvarral és kerttel Székelykakasdon, a Templom utca 166. szám alatt. Ára: 9.500 $. (50744)

ELADOM vagy elcserélem nyárádgálfalvi 2 szoba-konyhás, melléképületekkel rendelkezô lakásomat. Érdeklôdni a 0740-857-081-es telefonszámon vagy a 81. szám alatt. (50657)

VESZEK tömbházlakást. Helyben fizetek. Tel. 306- 808, 0723-610-050. (50972)

ELADÓ 6 szobás lakás melléképülettel Somosdon. Érdeklôdni a 331-194- es vagy a 332-478-as telefonon. (51038)

ELADÓ Hármasfaluban (Maros megye) a 188. házszám alatti ingatlan. Érdeklôdni a 0740-645-948-as telefonszámon lehet. (50965)

KERESEK kiadó lakást hosszú távra. Tel. 0745-929-860. (51085)

Az ÁDÁM&ÉVA párkeresô újra szeretettel várja magányos, 25- 65 év közötti klienseit. Tel. 136-797. (51034)

ANGOLÓRÁK hatékonyan és intenzíven, minden szinten. Tel. 166-956, 0744-786-808. (50654)

TRANSYLVANIA.INFO - erdélyi vonatkozású weblapok: román-magyar szótár, fórum, eseménynaptár, weblapkatalógus. www.transylvania.info (50236)

MENYASSZONYIRUHA-SZALON kölcsönöz 2002-es és már 2003-as legújabb modelleket színes árnyalatban is, nagy választékban és koszorúslány- ruhákat. Înfratirii u. 20/3. sz. Tel. 249-977, 0745-762-011. (50520)

KÜLFÖLDI tapasztalattal rendelkezô angoltanár angolórát ad minden szinten. Tel. 763-803. (50816)

KÉSZÍTÜNK külsô mûanyag redônyöket és harmonikaajtót. Tel. 218-321, 0744-121- 714. (50754)

VÁLLALUNK vakolást, járólap- és falicsempe-ragasztást, festést, mázolást, padlástér-beépítést garanciával. Tel. 0745-418-382. (50801)

HÛTÔK javítása lakásán. Ötvös. Hûtô-Szerv. Tel. 163-783, 0745-278-233. Garancia. (50661)

FESTÉST, mázolást, fali- és padlócsempe lerakását vállaljuk. Tel. 169-798, 0745- 415-852. (50977)

MUNKÁT keresek otthoni tevékenységre. Tel. 127- 267. (50989)

VÁLLALUNK komplex munkálatokat, belsô átalakítást. Tel. 0744-640-875, Marosvásárhely. (50905)

ELADÓ, BÉRBE adó 250 m2-es helyiség cégszékhelynek, kereskedelmi tevékenységre, irodáknak. Tel. 0744-796-658. (50809)

FESTÉST, fali-, padlócsempe-lerakást, kômûvesmunkát vállalunk. Tel. 137-754, 0744-908-635. (9318066)

Elmúltak az évek, hiába várunk, mosolygós arcodat többé már nem látjuk. Drága unokánk, elmentél örökre, örökös bánatot hagytál a szívünkben. Szemünkben könnyel, örök fájdalommal emlékezünk KRISTÁN JÓZSEF LEVENTÉRE halálának 2. évfordulóján. Szép emlékét ôrzik egy életen át a Kristán és a Hegedûs nagyszülôk Magyarzsákodról. Nyugodjál csendesen, drága unokánk. (50919)

Csengô hangod már csak emlék maradt, megtört tested pihen a föld alatt. Fájó szívvel emlékezünk KRISTÁN JÓZSEF
LEVENTÉRE. Sánta Lôrincz és családja, valamint Magyar Mihály és családja. (51024)

Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, és akit szerettünk, azt nem felejtjük el. Szomorúan gondolunk január 14-én ifj. KRISTÁN
JÓZSEF LEVENTÉRE halálának 2. évfordulóján. Szomszédja és jó barátja, Miklós László. (50372)

Szomorú szívvel emlékezünk január 14- én a nyárádszentsimoni id. SZABÓ BÉLÁRA halálának elsô évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Szeretô felesége, gyermekei és azok családjai. (50705)

Fájó szívvel emlékezünk január 14- én, halálának harmadik évfordulóján GILIGA ANNÁRA. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Bánatos édesanyja és lánya, Anikó. (50914)

Szomorú szívvel emlékezünk január 14- én MAGYAROSI IMRÉRE halálának egyéves évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Bánatos felesége és családja. (51082)

Szeretett volna még közöttünk maradni és tovább is segíteni, de megállt a szív, megpihent a kéz, mely értünk dolgozott. Szomorúan emlékezünk január 14-re. Két éve, hogy örök álomra szenderült a nemeslelkû, mindenkit szeretô, önfeláldozó édesanya, anyós, jó rokon, a marosbogáti születésû BÜKKÖSI ERZSÉBET szül. László. Emlékét ôrzi fia, menye, rokonai. (51092)

Megrendülten tudatjuk, hogy a szeretett gyermek, férj és édesapa, PUSKÁS GYÖRGYéletének 61. évében hirtelen elhunyt. Temetése 2003. január 15-én 13 órakor lesz a dicsôszentmártoni református temetôben. A gyászoló család. (51079)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy PUSKÁS GYÖRGYa Dicsôszentmártoni Népszínház elnöke és EMKE-díjas rendezôje, a színjátszó csoport alapító tagja, szeretett színpadi társunk, 2003. január 10-én elhunyt. Temetése 2003. január 15-én 13 órakor lesz református szertartás szerint a városi halottasháztól. Emlékét kegyelettel ôrzi a Dicsôszentmártoni Népszínház társulata és a ragaszkodó közösség. (51083)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, önfeláldozó apa, a csíkfalvi születésû FAZAKAS ERNÔvásárhelyi lakos, életének 67. évében, rövid szenvedés után hirtelen elhunyt. Temetése január 14-én 11 órakor lesz a kiskunmajsai gyászháztól. A gyászoló család. (51077)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, legdrágább édesapa, nagyapa, testvér, após, sógor, rokon és jó barát, a nyárádgálfalvi

FEKETE ISTVÁNéletének 60. évében, súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után örökre megpihent. Drága halottunk temetése 2003. január 15-én 13 órakor lesz a nyárádgálfalvi családi gyászháztól. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család. (51086)

Szomorú szívvel búcsúzom öcsémtôl, PISTUTÓL. Árpád és családja. (51086)

Fájó szívvel búcsúzom öcsémtôl, PISTUTÓL.Nôvére, Irma és férje. (51086)

Fájó szívvel búcsúzom szeretett testvéremtôl, PISTUTÓL. Póli és családja. (51086)

Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a szeretett férj és édesapa, a marosvásárhelyi AITAI LAURENTIU 47 éves korában hirtelen elhunyt. Drága halottunkat 2003. január 13-án helyeztük örök nyugalomra. Isten nyugtassa békében. Gyászoló felesége, Tina, gyermekei: Lörincz és Albert. (51094)

Fájó szívvel búcsúzunk édesanyánktól, PARIAN MÁRIÁTÓLaki 92 éves korában elhunyt 2003. január 11-én. Temetése 2003. január 14-én 15 órakor lesz katolikus szertartás szerint, a felsô kápolnából. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család. (51109)

Ôszinte részvétünket fejezzük ki a Zecses családnak FERI bácsi, a székelykáli iskola volt alkalmazottja elhunyta miatt érzett fájdalmukban. A székelykáli iskola tantestülete. (51087)

Ôszinte fájdalommal és mély megrendüléssel búcsúzunk szeretett kollégánktól, FAZAKAS ERNÔTÔL, aki 35 éven keresztül emberséggel és jóakarattal szolgálta a betegeket és rászorulókat a Dózsa György községi egyés-zségügyi rendelô volt dolgozójaként. Ôszinte részvétünk a gyászoló családnak. Volt munkatársai. (51078)

Ôszinte részvétünk a Csutak családnak ISTVÁN elvesztéséért érzett fájdalmukban. A Cutezantei utcai 22. számú tömbház lakói. (51084)

Nagy megdöbbenéssel vettük tudomásul a mindenki által tisztelt és megbecsült CSUTAK ISTVÁN tévétechnikus korai halálának hírét. Távozása pótolhatatlan ûrt hagyott családjának és nekünk. Tisztelettel és kegyelettel búcsunk tôled, drága Csutak István. A marosvásárhelyi Kossuth Lajos utcai Tévészerviz Központ munkaközössége nevében Mátyás Zoltán. (51099)

Megrendülve értesültünk szeretett igazgatónk, SOLYMOSI FERENCZ elhunytáról. A gyászoló család fájdalmában osztozunk. A Meggyesfalvi Téglagyár nyugdíjas tisztviselôi. (51104)

Együttérzésünket fejezzük ki Puskás Imola ÉDESAPJA elhunyta alkalmából. Barátai: Andrea, Dzsó, Melinda és Lajos. (51105)

Egy szülô elvesztése nagy fájdalom, de a sors elôtt tehetetlenek vagyunk. Együtt érzünk szeretett Polgár Márta kolléganônkkel a szeretett ÉDESANYJA elhunyta miatt érzett mély fájdalmában. Ôszinte részvétünk. Kollégái a Marosvásárhelyi Egészségügbiztosító Pénztártól. (51108)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik id. TÓTH ZSIGMOND temetésén részt vettek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (51098)