Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A kormány, meglehetôsen szokatlan módon, három jóváhagyott térítésmentes hitel törlését kérte az Európai Befektetési Banktól (EBB)- közölte Emanuel Maravic, a bank EU-tagjelölt államokkal foglalkozó részlegének igazgatója.

A pénteki nyilatkozatában hangsúlyozta, nagyon ritka esetnek számít a jóváhagyott hitelrôl történô lemondás, de természetesen a hitelt igénylônek jogában áll, hogy ezt tegye.

A pénzügyminisztérium a fôvárosban tervezett három infrastrukturális nagyberuházásról kíván lemondani. Az EBB még 2000-ben írt alá megállapodást a román kormánnyal, hogy összesen 110 millió térítésmentes hitelt folyósít Bukarestben tervezett öt beruházás kivitelezéséhez.

A megállapodás értelmében az öt beruházást ugyanekkora összeggel finanszírozza a román kormány.

Maravic elmondta, hogy a pénzügyminisztérium egy mélygarázs, egy gyalogos felüljáró megépítéséhez, valamint a villamos gépjármûpark felújításához szükséges hitel folyósításának leállítását kérte.

Claudiu Lucaci, a kormány szóvivôje szerint a pénzügyminisztérium azután folyamodott a nemzetközi pénzintézethez ezzel a kéréssel, hogy a fôvárosi tanács közgyûlése megkérdezte a bukarestieket, akik kinyílvánították, hogy nem tartják elsôrendû fontosságúnak ezeket a beruházásokat. Elemzôk szerint a pénzügyminisztérium szokatlan kérését az a háború magyarázza, amely a fôváros ellenzéki fôpolgármestere és a kormány között folyik immár több mint két esztendeje.

Theodor Stolojan, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt vezetôje szerint a kormány ezzel a döntéssel azt üzeni, hogy a stratégiai elképzeléseket kész egyik évrôl a másikra megváltoztatni.

Elôször két nemzetközi pénzintézetet kíván bevonni a román állami tulajdonos a legnagyobb kereskedelmi bank, a BCR privatizációs folyamatába - közölték pénteken.

A kormány legutóbbi ülésén az a döntés született, hogy az állami vagyonalap (APAS) az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint a Világbank befektetési intézete, az International Finance Corporation (IFC) számára teszi lehetôvé a BCR egy-egy kisebb részvénycsomagjának megvásárlását.

A Ziarul Financiar és a Bursa címû gazdasági napilapok értesülése szerint mindkét intézetnek egyaránt a részvények 10 százalékát kínálják megvételre. Az eredeti elképzelésekben még az szerepelt, hogy az EBRD és az IFC a bank részvényeinek 5-5 százalékához juthat hozzá.

Claudiu Lucaci, a kormány szóvivôje közölte, hogy a Nemzetközi Valutaalap egyetért a BCR privatizációs menetrendjének módosításával.

A kormány tavaly hirdette meg a legnagyobb román kereskedelmi bank magánosítását. Az eredeti elképzelések szerint a részvények 51,8 százalékát ajánlották stratégiai befektetô számára megvételre, majd ezt követôen kezdôdtek volna tárgyalások az EBRD és az IFC bevonásáról.

A részvények maximum 8 százalékát a bank alkalmazásában állók vehetik majd meg.

A bank privatizációjának elsô kiírásakor csak egy francia pénzintézet, valamint a HVB Bank Austria és a magyar OTP konzorciuma tett szándéknyilatkozatot, de a román illetékesek egyik jelentkezôt sem találták elfogadhatónak. Ezt követôen változatlan feltételekkel ismét meghirdették a privatizációs tendert, ám arra már senki nem jelentkezett.

Aktuális

A szkeptikusok többéves folyamatról beszéltek, Nastase kormányfô csütörtöki kijelentése szerint azonban a belügyminisztérium két államtitkárának köztisztviselôi hûségesküjével befejezôdött a rendôrség úgynevezett demilitarizálása. A 2000 milliárd lejre becsült átalakítással Románia az uniós szabványokhoz való felzárkózás követelményeinek tesz eleget.

A demilitarizálás elsô lépéseként a rendôrségbôl már korábban kivált az informatizált lakosság-nyilvántartás, ami bizonyos értelemben csak megnevezését tekintve változott. A feltételek, a körülmények, a reménytelennek tûnô sorok, a zsúfoltság, az ügyintézés elvárt ritmusának hiánya tovább tart mindazok számára, akik az útlevél, a gépkocsi forgalmi engedélye valamint a hajtási jogosítvány cseréjére szánják el maguk. A militarizált bürokrácia helyett immár a civil bürokrácia kálváriáját kell megjárniuk.

Ami magát a rendôrséget illeti, ezután szakosított közszolgálati szervként kell a személy alapvetô jogait és szabadságjogait, a magán- és köztulajdon védelmezését, a bûncselekmények megelôzését és felderítését, a közrend és köznyugalom fenntartását ellátnia. Teszi ezt a területi közrendészeti hatóság révén (amelyben az alprefektus és a megyei tanácsosok is részt vesznek) a helyhatóságok nagyobb beleszólása mellett, miközben visszatértek a régi polgári elnevezésekhez, és a régi egyenruha helyett új mundérban teljesítenek szolgálatot.

Kétségtelen, hogy az új elnevezésekkel sem a rendôrségnek, sem a kívülállóknak nem lesz könnyû megbarátkozni, hisz a rendôrség helyett még ma is sokan milíciát emlegetnek. Ennél lényegesebb, hogy a külsôségek változása mögött mennyi a belsô, a szemléletbeli átalakulás, amely nem annyira a demilitarizáláshoz kötôdik, mint a polgári demokrácia mûködés- rendjéhez. Mikor válik természetessé, hogy ez a szolgálat nem a tisztességes állampolgár ellen, hanem annak érdekében mûködik. Mikor lesz természetes, hogy nem kezelik le az egyenruhától amúgy is könnyen megriadó kisembert, s ha ijedtségében, idôs korára vagy iskolázatlanságára való tekintettel például csak anyanyelvén tudja kifejezni magát, akkor is segítô megértésre talál. Annál is inkább, mivel a rendôrök kötelességei között elsô helyen szerepel a gondoskodás és tisztelet tanúsítása bármely személlyel, különösen az úgynevezett vulnerábilis csoportokkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy a törvény szerint a rendôrnek, aki nem lehet politikai párt tagja, nem folytathat kereskedelmi tevékenységet, nem sztrájkolhat és nem tüntethet, tilos közvetve vagy közvetlenül ajándékot vagy pénzösszeget kapni, kérni, elfogadni, politikai vagy erkölcstelen uszító anyagot szerkeszteni és terjeszteni...

A külsôségek és a belsô tartalom közti összhang kapcsán hadd ne idézzünk most kínálkozó ismert közmondásokat. A jóhiszemûségnek kölcsönösnek kell lennie. Fogadjuk el, hogy a változás - itt-ott van jele - az elkövetkezô évek során elôbb-utóbb be fog következni, ami civileknek és rendôröknek egyaránt érdeke, hogy ne a (katonás) hatalom tekintélyét érezzük, hanem az állampolgár, a törvényesség tiszteletébôl fakadó igazi tekintélyt.

(MTI) A kedvezménytörvény hatályba lépése óta, az elmúlt egy évben a vajdasági magyarság közel egyharmada folyamodott magyarigazolványért. Az észak-bácskai pedagógusegyesület csütörtökön felszólította a délvidéki magyar családokat, hogy egyelôre ne igényeljék az idei évre szóló oktatási kedvezményt.

A pravoszláv karácsony miatt a Vajdaságban tavaly egy hét eltolódással, az év második hetében kezdôdött a kedvezménytörvény végrehajtása. Egy év leforgása alatt a Vajdaságban mûködô hat információs irodában közel 94 ezren kértek magyarigazolványt, ami a délvidéki magyarság közel 32 százalékát teszi ki (a minap közzétett tavalyi áprilisi népszámlálás adatai szerint Szerbiában 293 299 magyar él, vagyis az ország - Koszovón kívül - lakosságának 3,91 százaléka magyar).

Bús Ottó, a vajdasági ajánlószervezet titkára közölte az újvidéki Magyar Szó címû lappal, hogy a hat információs iroda összesen 105 ezer kérelmet dolgozott fel, a magyarigazolványokon kívül mintegy 2,6 ezren igényeltek hozzátartozói igazolványt, a többi kérelem a diákigazolványra, a pedagógusigazolványra, illetve oktatói kártyára vonatkozott. Az elbíráló magyar hatóságok karácsonyig 87 ezer igazolványt készítettek el, s mindössze 246-ot utasítottak el. Az elsô hónapokban tapasztalt nehézségekhez képest az igazolványok kiadása zökkenômentesen folyik.

Miközben a magyarigazolványok kérelmezése és eljuttatása körül már nincsenek gondok, az oktatási kedvezmény folyósításában továbbra is komoly fennakadások vannak. A szabadkai székhelyû Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete (ÉMPE) csütörtökön a délvidéki magyar tömegtájékoztatás útján felszólította a vajdasági magyarokat, hogy egyelôre ne igényeljék az oktatási kedvezményt, mivel az Illyés Közalapítvány még nem hirdette meg az oktatási kedvezménnyel kapcsolatos idei pályázatot, s azt sem tudni, hogy a kedvezménytörvény mennyiben módosul az eddigiekhez képest. Király Verona, az ÉMPE elnöke közölte az MTI-vel, hogy Észak-Bácskában eddig 2300 család igényelte az oktatási kedvezményt, közel 2000 kérvényt továbbítottak Magyarországra, de csak 58 család kapta meg az oktatási kedvezményt.

Hasonló a helyzet az igényléseket összegyûjtô másik délvidéki szervezetnél, az újvidéki Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületénél (VMPE) is. Nagy Margit, az egyesület elnöke szerint hasonló okok miatt a VMPE sem fogadja az oktatási hozzájárulás iránti kérelmeket, és folyamatosan tájékoztatja a magyar családokat arról, hogy ne kérelmezzék az idei évre szóló kedvezményt.

A VMPE 2002. április 1-je óta - amióta igényelni lehet az oktatási hozzájárulást - háromezer kérvényt gyûjtött össze, és továbbított az Illyés Közalapítványnak, de csak 106 család jutott hozzá a pénzhez. Az alapítvány a minap tájékoztatta az VMPE-t, hogy további 270 család jogosult az oktatási kedvezményre, de az egyesület csak egymillió forint támogatást kapott, miközben az említett családok kielégítésére 14-szer nagyobb összegre lenne szükség - mondta az MTI-nek Nagy Margit.

(MTI) Hans Blix szerint az ENSZ fegyverzetellenôrei nem találtak "füstölgô puskacsövet", vagyis vitathatatlan bizonyítékot arra, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei lennének, vagy ilyen fegyvert állítana elô, az iraki fegyverkezési programokról készült bagdadi nyilatkozat ugyanakkor számos kérdést hagyott megválaszolatlanul.

Hans Blix, az ENSZ Felügyeleti, Vizsgálati és Ellenôrzési Bizottságának (UNMOVIC) vezetôje csütörtökön a Biztonsági Tanács ülése elôtt nyilatkozott a sajtónak az ENSZ székhelyén. Elmondta, hogy több mint hat hét ellenôrzômunka során végigpásztázták az országot, de nem találtak "füstölgô puskacsövet".

"Nyilvánvaló, hogy ha valami drámai dolgot találunk, azonnal beszámolunk róla a Biztonsági Tanácsnak" - mondta. Megjegyezte, hogy az 1441. számú BT-határozat nem szab idôbeli korlátot a fegyverzetellenôrzések.

Blix közölte, hogy egy héten belül megkezdik iraki tudósok kikérdezését, de arról nem szólt, hogy ebbôl a célból külföldre viszik-e ôket, amint azt az amerikai kormány szorgalmazza. Bagdad a múlt héten ötszáz tudós és szakértô nevét tartalmazó listát adott át a fegyverzetellenôröknek.

Az UNMOVIC vezetôje kijelentette, hogy a dokumentumok újratanulmányozása csak megerôsíti a BT elôtt december 19-én elmondott értékelését, amely szerint az iraki fegyverkezési programokról december 7-én átadott, 12 ezer oldalra rúgó bagdadi dokumentumok nagyon sok kérdésre nem adnak választ. Iraknak lehet még mondanivalója - tette hozzá.

A kérdésre, hogy a fegyverzetellenôrök kapnak-e amerikai hírszerzési értesüléseket, Blix úgy válaszolt, hogy több forrásból is kapnak információkat, és egyértelmû, hogy azok a jövôben a segítségükre lehetnek. Szavai szerint már 125 helyszínt vizsgáltak át, köztük olyanokat, ahol korábban még nem jártak, és újabb értesülésekkel újabb helyszíneket ellenôrizhetnek majd. Bízom benne, hogy több hírszerzési értesülést fogunk kapni - mondta.

A Vatikán február 15-étôl megnyitja a kutatók elôtt a náci Németországhoz fûzôdô, a II. világháború elôtti viszonyára vonatkozó titkos iratokat, válaszul azokra a bírálatokra, amelyek a vészkorszakban tanúsított magatartása miatt érték a Szentszéket.

Az eddig titkosan kezelt iratok kutathatóvá tételének idôpontját Joaquin Navarro-Valls szentszéki szóvivô jelentette be december végi közleményében. Az archívum megnyitását eredetileg január elsejére tervezték; a néhány hetes késést a szóvivô a hatalmas iratmennyiséggel indokolta.

A kutatók elôtt megnyíló archívumok az 1922 és 1939 közötti idôszakra vonatkoznak, amikor Eugenio Pacelli bíboros - a késôbbi XII. Pius pápa - 1922-tôl 1929-ig pápai nuncius volt Münchenben és Berlinben, majd 1930-tól a Szentszék külügyeit irányította. A kutatható iratok nem terjednek azonban ki XII. Pius 1939-tôl 1958-ig tartó pápaságára, és meglehetôsen hiányos az 1931-1934 közötti idôszakot felölelô iratköteg is, mert az ezen idôszakra vonatkozó dokumentumok csaknem teljesen megsemmisültek vagy eltûntek Berlin 1945- ös bombázása idején, illetve a pápai nunciatúrán kiütött tûzvészben.

Az iratokból azonban várhatóan kiderül, hogy mit gondolt a késôbbi pápa a weimari köztársaság (1919-1939) demokratikus rendszerébôl a nácizmusba való átmenetrôl és milyen utasításokat adott a pápai nunciatúra élén ôt követô utódjának. A dokumentumok várhatóan újabb adalékokkal szolgálnak arról is, hogy mennyit tudott valójában a Szentszék a már 1939 elôtt megkezdôdött zsidóüldözésekrôl, amelyek a szintén fasiszta uralom alatt lévô Rómában is megnyilvánultak - jegyezte meg az AFP hírügynökség.

Történészek és zsidó szervezetek sokszor bírálták a katolikus egyházat a vészkorszakban tanúsított magatartása és különösen hallgatása miatt. XII. Pius hívei viszont azzal érvelnek, hogy a pápa minden lehetséges módon a zsidók és más áldozatok segítségére sietett, és célravezetôbbnek látta a csendes, színfalak mögötti diplomáciai erôfeszítéseket.

A több napja szûnni nem akaró havazás kemény próbára teszi nemcsak az utak járhatóságáért felelôs szerveket, de a szállítókat, a sürgôsségi szolgálatokat és a lakosságot is. Körképünk a megyebeli helyzetet mutatja be, azzal a céllal is, hogy felhívja a hóeltakarítás fontosságára a figyelmet, ugyanakkor elôvigyázatosságra intse a megnehezedett körülmények között közlekedni, utazni kényszerülôket.

Pénteken, az erôs havazás miatt megyeszerte lassú volt a közlekedés. Az Utasszállító Rt. autóbuszai és mikrobuszai - fôként a Hargita megye felôl érkezôk - általában félórás, 40 perces késéssel közlekedtek, de volt eset, hogy 75 percet késtek. A rossz idôjárási viszonyok ellenére az Utasszállító Rt. nem függesztett fel egyetlen megyei vagy megyeközi járatot sem. A repülôtér illetékesei a leszállópályát takarították meg a hórétegtôl, információink szerint egyelôre nem tervezik a járatok felfüggesztését.

Nem késik az Ady

A marosvásárhelyi vasútállomás vezetôje, Pora Vasile kérdésünkre elmondta: nem függesztettek fel járatokat, a vonatok Maros megyében késés nélkül közlekednek, gondok a külföldi, fôként a kürtösi határátkelônél beérkezô járatoknál vannak. A Budapest-Marosvásárhely között közlekedô Ady Endre nemzetközi vonat sem késett a havazás miatt. A vasúton nincsenek hótorlaszok a megyében, és nem volt váltólefagyás sem, ami késést okozhatna.

A megyei utakon teljes kapacitással dolgoztak a hógépek - tudtuk meg a Téli Parancsnokság ügyeletesétôl, Szabó Lorándtól. Járhatatlan utak nem voltak, a havazás fôként a hegyvidéken, a Görgény völgyében, La-posnyán, Szászrégen körül, Li-bánfalván okozott gondokat. Hóekék vagy útgyaluk dolgoztak a Nyárádtô-Ákosfalva, Marosvásárhely- Nyárád-szereda közötti szakaszokon, a Mezôségen Rücs, Sármás, de a Dicsôszent- márton, Balavásár, Segesvár felé vezetô utakon is. Csütörtök estétôl péntek reggelig 116 tonna sózott homokot szórtak le a megyei utakra. Tegnap a Felsôrépa-Marosliget közötti községi útszakasz letisztításához kértek segítséget a polgármesteri hivatalok. A megyei utakat délben, a folyamatos hóeltakarítás ellenére a bôséges havazás miatt állandó jelleggel 5-6 centiméternyi kásás hóréteg fedte.

A polgári védelemnek nem jeleztek elszigetelôdött településeket, járhatatlan utakat.

Nem volt áramkiesés

Az Electrica hibaelhárítási osztályának ügyeletese szerint a megyében nem voltak problémák sem az alacsony-, sem a magasfeszültségû elektromos hálózattal, a hó miatt sehol nem volt áramkiesés. Az Electrica szakemberei csak a betervezett munkálatokat végzik.

A Megyei Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a vízhozam nem nôtt a havazás miatt a Maroson, Nyárádon, Görgény patakán, Küküllôn. A jégtorlaszok sem okoznak gondot, csak ha az idô hirtelen felmelegszik, az elôrejelzések szerint azonban ettôl egyelôre nem kell tartani - mondta lapunknak Angela Socaciu, a diszpécserszolgálat vezetôje. Tegnap reggel a Vízügyi Igazgatóság szakemberei Ratosnyán 24 cm-es, Gödemes-terházán 26 cm-es, Szászrégenben 21 cm-es, Laposnyán 36 cm-es, Szovátán 24 cm-es, Segesváron 8 cm-es, Nyárádszeredában 10 cm-es hóréteget mértek, ám a délelôtti havazás miatt a hóréteg kora délutánra a Maros völgyében helyenként meghaladta az 50 centiméteres vastagságot is.

Az Országos Útügyi Igazgatóságon az ügyeletes diszpécser szerint az összes európai úton lehetett közlekedni, csökkentett sebességgel. Problémák fôleg Szászrégen és Ratosnya között adódtak, ahol a sûrûn hulló hó miatt lerövidült a látótávolság. Mivel nem alakultak ki hótorlaszok, nem zártak le egyetlen útszakaszt sem, mindössze a 15-ös országúton, ahol Marosug- ráról kimenet egy kamion csúszott a sáncba, emiatt rövid ideig fennakadás volt a közlekedésben. Az Országos Útügyi Igazgatóság tegnap 50 hóeltakarító gépet vezényelt ki az utakra. Veres Ferenc szerint a balesetek elkerülése érdekében a gépkocsivezetôk feltétlenül tartsák be a követési távolságot, ha az utakon hóeltakarító gépeket észlelnek, ne közelítsék meg túlságosan ezeket, hiszen a csúszásgátló-anyag szórása zavarhatja a látást.

Nincs "hószünet" az oktatásban

A tanfelügyelôség részérôl Somesan Stefan fôtanfelügyelô közölte: egyetlen iskolában sem tartanak "hószünetet", bár sok olyan tanintézmény van, ahova a gyerekek kilométereket kell gyalogoljanak. A tanítást csak akkor függesztik fel, ha a tanulók fele nem jelenik meg az órákon.

A rossz látási viszonyok és a csúszós út miatt tegnap két súlyos gépkocsibaleset is történt a megyében, mindkettô Hadrév körzetében - tudtuk meg a rohammentô-szolgálat ügyeletes orvosától, amit a rendôrség is megerôsített. A sürgôsségi szolgálatot végtagtörések miatt is sokan vették igénybe.

Lassabban közlekednek a városi járatok

A megyeszékhelyen nehéz közlekedni autósnak, gyalogosnak egyaránt.

A Helyi Közszállítási Rt. ügyeletese szerint az autóbuszok a kedvezôtlen idôjárás miatt 3-5 perces késéssel közlekedtek, a járatok számát viszont nem csökkentették. Kérték a Citadin céget, hogy több homokot szórjanak az utakra.

Érdeklôdésünkre több taxis cég közölte: nehéz volt a közlekedés, fôként a Stefan cel Mare, a Mihai Viteazul, a Papiu utcákon, a Somostetô felé vezetô úton, a Dózsa György utcában torlódások voltak. Kritikán aluliak ellenben a városban a mellékutak, ahol nem takarítják el kellôképpen a havat. A gyalogosoknak sem volt könnyû dolguk, az utak mentén felhalmozott havat senki nem szállította el. Kínlódás volt felszállni az autóbuszokra vagy beülni a gépkocsikba.

A december 28-i 958-as számú Hivatalos Közlönyben megjelent a közúti közlekedésre vonatkozó 195- ös számú sürgôsségi kormányrendelet. Az új közlekedésrendészeti szabályzat a megjelenését követô 30 nap múlva lép életbe.

Az új KRESZ egy sor új szabályt vezet be. Eszerint 15 büntetôpont összegyûjtése magával vonja a hajtási jogosítvány 30 napra való felfüggesztését. Ha a sofôr az elôzô büntetés lejártát követô hat hónapon belül újabb 10 feketepontot halmoz fel, a törvény értelmében 60 napra eltiltják a vezetéstôl. 90 napig függesztik fel annak a gépkocsivezetônek a jogosítványát, akinek közlekedési szabálysértését nem egyszerû kihágásnak, hanem bírósági esetnek minôsítik az ügyészek. Kötelezô lesz a hátsó üléseken helyet foglalók számára is a biztonsági öv használata abban az esetben, ha a jármû építésekor azt azzal felszerelték.

Az új szabályzat elôírja, hogy ezután a bal kéz irányából jövô autóknak van elônye a körforgalomban, tehát ezután nem a körforgalomba behajtani szándékozó jármûnek van elsôbbsége, hanem az onnan kifelé igyekvôknek. A gépkocsivezetôknek különleges figyelmet kell fordítaniuk a megkülönböztetô jelzésekre: ha azt észlelik, hogy egy rendôrautónak be van kapcsolva a hang- és a vörös fényû jelzése, meg kell állnia, minél közelebb az útszegélyhez. Ha a rendôrautónak csak a kék fényszórója mûködik, mindössze a haladási sebességet kell csökkenteni és minél közelebb húzni az útszélhez.

A bûncselekményeknek minôsülô tettekért kirótt büntetések is jóval megemelkedtek. 1-tôl 3 évig terjedô szabadságvesztéssel sújtják a forgalomba nem írt jármûvek használatát (eddig a büntetés 3 hónaptól 2 évig terjedô börtön vagy pénzbírság volt). Abban az esetben, ha a közutakon a jármûvet hajtási jogosítvánnyal nem rendelkezô személy vezeti, a büntetés 1-tôl 5 évig terjedô börtön (az eddigi 6 hónaptól 3 évig terjedô börtön vagy pénzbírság volt). Ha a közutakon autót vezetô személy véralkoholszintje meghaladja a 0,8 ezreléket (a régi szabályzat szerint a megengedett érték 1 ezrelék volt), illetve a vezetô kábítószer vagy kábítószer hatású gyógyszerek befolyása alatt áll, a büntetés 1-tôl 5 évig terjedô börtönbüntetés. A baleset helyszínének elhagyásáért 2-tôl 7 évig terjedô szabadságvesztés róható ki (a régebbi legtöbb 5 éves börtönnel szemben). Újdonságnak számít az a törvény, amely kimondja, hogy a halálos kimenetelû vagy súlyos sérüléseket okozó baleset utáni alkohol-, kábítószer és kábítószer hatású gyógyszerfogyasztás 1-tôl 5 évig terjedô börtönbüntetést von maga után. Tilos a közutak elzárása, a közlekedés akadályozása felvonulások, tüntetések alkalmával, ezen elôírás megszegése három hónaptól két évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

Kihágásnak minôsül az áthajtás a piroson, sávváltás záróvonalon át, az elsôbbségadás szabályainak megszegése, valamint a csak anyagi kárral járó baleset esetén a rendôrség értesítésének elmulasztása. Ezekben az esetekben az elkövetôket 1,5 és 5 millió lej közötti pénzbírsággal sújtják. Ennél sokkal nagyobb, 2 és 8 millió lej közötti a büntetés összege gyorshajtásért, ittas vezetésért, hibás fékrendszerû autóval való közlekedésért, a megengedett sebességnek 50 km/h-val való túllépéséért, valamint a közlekedési rendôrök jelzéseinek be nem tartásáért. A büntetés fele a jegyzôkönyv kiállítását követô legtöbb 48 órán belül fizethetô ki a takarékpénztáraknál vagy a kincstárnál.

Az új elôírások értelmében az orvosok is felelôsségre vonhatók. Nekik kötelességük értesíteni a helyi közúti rendôrséget abban az esetben, ha a kivizsgálás eredményeképpen az illetô személyt fizikai vagy pszichológiai szempontból gépjármûvezetésre alkalmatlannak ítélik. A jogszabály értelmében, ha valaki egészségügyi okokból követ el halálos vagy súlyos sérüléssel járó közúti balesetet, annak orvosa 1-tôl 5 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

Új forgalmi jelek bevezetését is magába foglalja az új KRESZ. Nemsokára üzemanyag-töltô állomásokat, benzinkutakat, zsúfolt utakat, azokat az utakat, amelyekre tilos behajtaniuk a szennyezô anyagokat szállító autóknak, valamint egy- és kétirányú forgalmat jelzô táblákat is felszerelnek.

Szörnyülködünk, hogy megint hull a hó, hogy nagy a hideg. Ha viszont megenyhül, az a baj, hogy az olvadást követôen tükörfényessé fagy a járda, egyszóval, borzalmas ez a tél, alig lehet közlekedni. Lelassultak az autóbuszok, s a személygépkocsival is megnehezült az utazás. Bosszankodunk azon is, hogy a városi utakon felgyülemlô latyakot késôn tolják el, amit a szûkebb utcákban lehetetlenné tesz a járda mellett tiltott helyen parkoló autók sora. Még egy kis hó, aztán megbénul a város közlekedése. Hát nem borzasztó ez a tél? - hallani úton- útfélen. Holott nézôpont kérdése ez is, hisz végül is a mérsékelt éghajlaton élünk, s a télnek az a dolga, hogy havat, fagyott hozzon, aminek a természetbarátokon kívül lassan csak már csak a gyerekek örvendenek. (Vagy talán ôk sem, ahol rosszul fûtött az iskola).

Sokan a város, a megye vezetését, az útkarbantartókat szidják a közutakon kialakult helyzet miatt. Ismerôs állít meg, (soha nem volt autója, és csak a sarki boltig jár ki a házból), s a háza elôtti útra mutogatva erôsíti, hogy többek között az újság is hibás, mert nem foglalkozik eléggé ezekkel a dolgokkal, s az is fölöttébb bosszantó, hogy az érintetteket közhelyszerûen mindig váratlanul éri az igazi tél, és nem lépnek közbe az elvárt gyorsasággal. Ami részint igaz, de, amikor negyedszerre is belekezd, és úgy belelovalja magát, hogy láthatóan semmi remény arra, hogy az ismétlôdô szóáradatnak vége szakadjon, a lábam alá nézek, s viccesnek tûnô éllel megkérdezem: - Mondd csak, te ugyanbiza mivel járultál hozzá, hogy polgártársaid számára elviselhetôbbé tedd a telet? Vállrándítás a válasz, a háza elôtti zsebkendônyi járdán ugyanis bokáig ér a hó, amiben a kérdés nyomán keletkezett csendben végre tovább caplathatok. A járdát az idén télen, de még a tavaly sem seperték meg, Mister Bosszúság a maga számára nem tartja kötelezônek, amit másoktól elvár.

És nem csak ô. Mert valljuk be, hogy ma Marosvásárhelyen kevés kivételtôl eltekintve nem divat a rendszeres járdaseprés sem télen, sem nyáron. Közintézmények egész sora is a természetre bízza ezt a munkát. És van olyan járdaszakasz is, ami közterületként a senki födje, s aminek a takarításáról a város elfelejt gondoskodni. Ezért kapják fel a fejüket egyesek, amikor, rendszerint jó késôn, egy-egy dörgedelmes felhívással felébred a polgármesteri hivatal, tetemes büntetéseket helyezve kilátásba. Holott a személyzet, aki figyelmeztesse a hanyagokat, aki kiszabja a büntetést, az évek óta kapott válasz értelmében elenyészôen kevés. Pedig a polgárriogató félmilliós büntetésnek akkor lenne értelme, ha egységesen alkalmaznák mindenkire, aki nem tesz eleget eme alapvetô polgári kötelességének, s a polgármesteri hivatal a felhívást önmagára is érvényesnek tekintené, a parkok, vasúti sínek, lebontott épületek, a félbemaradt aluljáró környékén, és egyéb helyeken levô közületi tulajdont képezô járdákért. Mert bármennyire is szidjuk az útkarbantartókat, a téli viszonyok közepette ma gyalog nehezebb közlekedni Vásárhelyen, mint autóval.

Az igazságos elbírálás érdekében fel kellene mérni a helyzetet, mivel vannak olyan magánházban lakó idôs-nyugdíjas személyek, akik valóban képtelenek a járdaseprésre, és hozzátartozójuk sincs. Vannak mozgássérült, beteg emberek is, akik szintén nem tudnak megbirkózni ezzel a munkával. Vannak továbbá házak, amelyek lakatlanok, vagy hosszú idôre lakhelyüktôl távol tartózkodnak a lakói. A pontos helyzetismeret birtokában a polgármesteri hivatal illetékes szakosztályának meg kellene szervezni a járdaseprést is mint szolgáltatást, amit esetleg a rabokkal illetve a szociális segélyben részesülôkkel lehetne elvégeztetni, a megfelelô ( ha szükséges az egyéni lehetôségekhez mért) díjszabás ellenében. Esetleg a köztisztasági díj egy részét is erre a célra fordíthatná a város. Aki nem képes vagy lusta járdát seperni, az fizesse meg a szolgáltatást, de természetes óhaj, hogy egy civilizált városban az utak mellett a járdák is tiszták és járhatóak legyenek.

És ha bírálni, avagy a másik részrôl büntetni szottyan valakinek kedve, elôbb a saját portáján tegyen rendet, ha kell, hólapáttal, seprûvel, esetleg homokkal vagy sóval, illetve a jelenleginél sokkal jobb szervezéssel.

A gyulakutai polgármesteri hivatal kihasználva a munkanélküliekre vonatkozó törvény által kínált lehetôségeket, 16 személyt alkalmaz, hogy azok munkát végezzenek a közösség javára. A törvény értelmében a téli hónapokra alkalmazott munkások bérét teljes egészében a munkanélküli alapból biztosítják.

Ilyenképpen Gyulakután ez év elejétôl 2 utász tisztítja a Csöb és a Rava fele vezetô utat (havazáskor a havat lapátolják el, egyébként pedig a sáncokat tisztítják), 2 kômûves segédkezik a polgármesteri hivatal fennhatósága alá tartozó épületek javításánál. Hat személyt alkalmaztak fák permetezésére. Egyelôre még nem dôlt el, hogy az állam állja-e a szükséges vegyszer árát vagy sem, de annyi bizonyos, hogy a munkáért nem kell majd a helybelieknek fizetniük.

A szociális támogatások kiadásához szükséges iratcsomók ellenôrzésére és újak összeállítására további öt személy fog a téli hónapokban hivatali munkát végezni. Az elôbbiekben felsorolt 15 munkást egy szintén a munkanélküli alapból fizetett csoportvezetô fogja felügyelni - tudtuk meg Takács Mózes alpolgármestertôl. A szóban forgó személyeket a hivatal három hónapra alkalmazta és egy részük ezután újra munkanélkülivé válik. A téli idôszak lejártával a törvény értelmében az ily módon alkalmazott személyek bérének egy részét a polgármesteri hivatalok kell átvállalják.

Miért nem tudok átélni kellemes eseményeket kellemetlen külsô hatások nélkül? - tettem fel nemegyszer a kérdést önmagamnak. A válasz lehetne az is, hogy közösségben minden egyén másképp viszonyul környezetéhez, önmagához.

Azokat sajnálom, akik önkínzó módon vesznek részt rendezvényeken, és ez nem csak érezhetô, látható rajtuk, hanem a kulturált magatartás szabályaival mit sem törôdve zavarják környezetüket.

A csütörtök esti újévi szimfonikus hangverseny résztvevôi joggal állíthatják, hogy csodálatos élményben volt részük. A színes, változatos repertoárt a kisiskolás is végig élvezettel hallgatta, dúdolta az általa is ismert dallamokat, pirosra tapsolta kezecskéit. (Amit hiányoltunk: legalább egyetlenegy Kálmán Imre-darab magyar szólista ajkáról is. A hálás marosvásárhelyi közönségnek ennyi kijárna.)

Nem mondhatja el magáról ezt az a három fiatal, akik végigunatkozták az elôadást. Azaz, kerestek ôk más szórakozást: a bunkófonnal játszadoztak, viháncoltak, sugdolóztak, röhincséltek. Igaz lenne a mondás, hogy: hosszú, szôke haj…? A tízéves lányom is feltette a kérdést: miért jöttek ide ezek, ha ennyire unják? A kérdés megválaszolatlan marad. Nem tudni, ki kényszeríthet huszonéves fiatalokat arra, hogy olyan eseményen vegyenek részt, amit eleve elutasítanak és ezt határozottan kimutatják, zavarva ezzel környezetüket. Vagy tán ilyen-olyan viszketegségbôl a zenekarral versengve, magukra akarták összpontosítani a hallgatóság figyelmét?

Tény, hogy mindenkinek jobb lenne, ha az ilyen egyének a belépôjegy árát a sarki mulatóban hagynák, így magukat sem gyötörnék, de a zenekedvelô közönséget sem.

A 2002. december 19.-2003. január 9. közötti idôszakban a Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 21 napos levegômintából nem mutattak ki határérték-túllépést egyetlen mutatónál sem.

A vizsgált periódusban a Maros folyó 3 ellenôrzô szelvényébôl (Marosvásárhely felett, Marosvásárhely alatt és Csapó) 21 vízmintát gyûjtöttek. Vízminôségi határérték- túllépést észleltek Marosvásárhely felett, 2 esetben az ammónium-ion koncentrációja meghaladta a megengedett 1,0 mg/l értéket - 1,34 mg/l volt; 2 esetben a szerves anyag koncentrációja a megengedett 10,0 mg/l érték helyett 32,2 mg/l volt;

Marosvásárhely alatt 1 esetben a szerves anyag koncentrációja meghaladta a megengedett 10,0 mg/l értéket - 42,8 mg/l volt.

Csapónál 21 esetben az ammónium-ion koncentrációja 2,61 mg/l volt; 16 esetben a nitrát-ion koncentrációja a megengedett 10,0 mg/l érték helyett 15,89 mg/l volt; 3 esetben a szerves anyag koncentrációja 30,0 mg/l volt.

A határérték-túllépéseket az esôzések, a hóolvadás, valamint a marosvásárhelyi AZOMURES Rt. szennyvize és a városi, nem megfelelôen tisztított szennyvíz okozta.

Ebben az idôszakban a Környezetvédelmi Felügyelôség munkaközössége 68 mûködési (az Egységes Iroda keretén belül) és 7 létesítési engedélyt bocsátott ki; 8 környezetszennyezô egységet ellenôrzött.

A Környezetvédelmi Felügyelôség a SAPARD- program támogatásával kapcsolatban közli, hogy a létesítési engedélyeket kérelmezô személyek mentesülnek a díjszabás alól, azzal a feltétellel, hogy ezen tervek összhangban legyenek a Románia és az Európai Unió környezetvédelmi törvényeivel. Ezek a kérvények maximális gyorsasággal kerülnek megoldásra.

Jegyzet

A fényt minden formájában szeretem. A nyarat éppen hosszú nappalai miatt, a telet gyertyafényes estéi miatt. Külön öröm számomra a karácsony millió apró fényével.

A fôtéren még most is ott díszelegnek a csillogó fényfüzérek, sajnos már nem sokáig. Az utca fölött átvezetett színes égôk divatja országosan elterjedt. Ma már a kisebb települések fontosabb utcái fölé is megannyi színes gömböt szerelnek.

Jól van ez így, ahol futja legalább ennyire azt jelenti, hogy jól gazdálkodtak a település elöljárói, jelzi ugyanakkor azt a tényt is, hogy odafigyelnek a közösség közérzetére, elegáns módja lehet ilyenképpen a választók iránti tiszteletet is kifejezni.

Vitathatatlan, vannak olyan kis, gondokkal küszködô települések, amelyek nem saját hibájukból, de nem tudnak elegendô pénzt közvilágításra kiszorítani. Kell ugyanis gázbevezetésre, iskola vagy útjavításra és még ki tudja mi minden áll fontosságban a közvilágítás elôtt. Mesélte egy polgármester, hogy közmegegyezéssel egy hónapig két órával hamarabb kikapcsolták az utcai világítást és abból vásárolták meg a község egyetlen fénymásolóját. Azóta is minden lakó odajár hivatalos okiratait önköltségi áron lemásoltatni. Itt rongyrázás volna megvilágított karácsonyi díszekre költeni. Nem is teszik.

Ahol többre futja, ott, úgy gondolom, mindenkinek az a jó, ha a rendelkezésre álló pénzt elsôsorban utcai világításra fordítják, és csak ha marad, akkor kell színes gömbökkel ágálni. Éppen ezért találom visszásnak, amit a minap Nyárádtôn láttam. Az egyébként országos rangú fôúton több száz méteren alig látni égô lámpatestet. A mellékutcákban meg egyáltalán nincs. Van viszont a központ tájékán bôven színes lampion.

Nem végeztem számításokat, így nem tudhatom biztosan, hogy mennyit fogyasztanak az égôfüzérek és mennyit a szokványos utcai lámpák, de kétségtelen, hogy olcsóbb ez utóbbival biztosítani a megfelelô fényt a késôn hazatérôknek. Nyilván ezért alkalmazzák szerte a világban.

Abban is biztos vagyok, a település lakóinak többsége szívesebben venné, ha elöljárójuk fontossági listáján a közvilágítás a karácsonyi díszek elé kerülne és az esti közlekedés nem maradna folyamatos kaland. Ezek után már csak apró részletkérdés, de a jó ízlés azt kívánná meg, hogy ha már mindenképpen ragaszkodnak a karácsonyi hangulat megteremtéséhez, az egy hétig tartson és január 9-én már ne ez a semmire se jó fényfüzér fogadja az arra járókat. Persze Nyárádtôn a probléma valószínûleg nem a pénz szûkössége, sokkal inkább a megfelelô gazdaszellem hiánya és a hivalkodás utáni vágy. Pedig ideje volna a rongyrázás helyett a valós problémák után nézni.

A Kallós Zoltán Alapítvány országos népzenei vetélkedôt szervez Kolozsváron 2003. február 8-9-én, 10-14, illetve 15-24 éves népdalénekesek és népi hangszeresek számára.

Jelentkezési határidô 2003. január 25. (postai bélyegzô dátuma) a következô címen: Fundatia Kallós Zoltán Alapítvány, 3400 Cluj, B-dul 21. Decembrie 1989. nr. 16, Tel/Fax: 0264/198-813.

Jelentkezési feltétel:

1. Minden jelentkezônek szakmai ajánlást kell mellékelnie a saját régiójában elért eredményeirôl, illetve egy húsz népdalból álló címlistát a saját repertoárjából.

2. Az alapítvány február 1-jéig értesíteni fogja azokat, akiknek elfogadta a jelentkezését.

A versenyzôknek az alapítvány megtéríti az utazási és ellátási költségeket, valamint minden korosztály elsô három díjazottja pénzbeli jutalomban részesül. A jelentkezési levélben kérjük tüntesse fel a pontos címét, illetve telefonszámát, fax- számát, e-mail címét.

1944. augusztus 31-én kora haj-nalban az Olaszországi Madna repülôterérôl 48 amerikai vadászrepülôgép (P-51 Mustang típusú) szállt fel. Feladatuk a szászrégeni repülôtéren tartózkodó német repülôerôk megsemmisítése volt. Itt tartózkodott a Romániából áttelepült német repülôegységek közül a "Rudel harckötelék". Ez a csatarepülôegység H.U. Rudelnek, a második világháború legeredményesebb csatarepülô ászának parancsnoksága alatt volt. (Róla elég annyit tudni, hogy több mint 500 szovjet harckocsit semmisített meg személyesen, és 2534 bevetésen vett részt a háború alatt.) Ez a kötelék napok óta támadta a Kárpátok szorosain áttörni akaró szovjet- román egységeket. Az amerikaiak feladata éppen az volt, hogy az Erdélyben tartózkodó német légierô támadásával könnyítsék meg a Balkáni szovjet térnyerést.

Az amerikai gépek átrepülték az Adriát, négyen visszafordultak mûszaki hiba miatt. A többiek a Balkánon átrepülve elérték a Dunát, majd ráálltak a Maros vonalára, és felfele repültek. Az idôjárás ködösre változott, de a Maros vonalát követve nemsokára elérték Gernyeszeget, és ráfordultak a Szászrégen és Radnótfája mellett, a Mocsári erdônél lévô német repülôtérre. A támadó gépek szétváltak, körülbelül 10-12 repülôgép felülrôl oltalmazta a többit és figyelte a légteret, a többiek alacsonytámadásba kezdtek a német repülôgépekkel teli repülôtér ellen.

A repülôtér felé 3 német repülôgép közeledett, három FW-190 típusú vadászbombázó, éppen Rudel, az egység parancsnoka vezette ôket. Az Ojtozi-szorosból tértek vissza, ahol szovjet csapatokat bombáztak és géppuskáztak. Lôszer nélkül és kevés üzemanyaggal igyekeztek vissza a repülôtérre, amikor meglátták a támadó amerikai gépeket. Szemberepültek velük, és igyekeztek minél hamarabb leszállni. Rudel ért leghamarabb földet, és látta, amint egyik amerikai gép célba veszi, ezért kiugrott a még guruló repülôgépébôl, amely pár másodperc múlva égô ronccsá változott az amerikai gép lövéseitôl. Rudel sértetlenül megúszta a támadást, míg a másik leszálló gép pilótája, Hofmeister hadnagy olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lábát amputálni kellett.

A támadók ezután a földön lévô többi repülôgépet vették célba. A repülôtéren nem volt légvédelem, mivel olyan gyorsan kellett végrehajtani Romániából a visszavonulást, hogy a légvédelmi eszközöket már nem tudták elhozni. A csatarepülôgépekben ugyan nem sok kárt okoztak a támadók, mert azokat az erdôbe vontatták, illetve földhányásokat emeltek, ami három oldalról védte ôket. De a nagyobb méretû, hárommotoros szállítórepülôgépek, amelyek nyílt területen voltak, tele az ideszállított üzemanyaggal és lôszerrel, egymásután lobbantak lángra az amerikai gépek géppuskáitól.

(Folytatjuk)

"Aberráció - a racionális gondolkodástól vagy viselkedéstôl való eltérés.

Kleptománia: a kleptomániában szenvedô személy ellenállhatatlan késztetést érez a lopásra anélkül, hogy a lopott tárgyakat használná vagy ezekbôl hasznot húzna." (L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

K. Lajos, Luíz kis kellemetlen ember. Negyedünk alvilágának egyik legmegvetettebb alakja. Mindenkit ismer, mindenkit hangosan, mézesmázosan üdvözöl már messzirôl. Luíz egyedül él, de hogy hol és hogyan, azt senki sem tudja. Lelkesen beszámol mindenkinek áldott jó sorsáról, áldott jó istenérôl, aki nem hagyja el azt, aki ôbenne hisz. Eleven, keskeny kék szemével huncutul kacsingat. Luíz valójában utolsó ember. Rettegett tolvaj, félelmetes besurranó.

Luíznak két diplomája van. Egyik bútorasztalos, a másik meg faszobrász szakmáról. Elismert szaki volt a Simó Géza bútorgyárban, amíg egy napon ki nem robbant a nagy botrány a sok eltûnt kisgép meg szerszám miatt. A Luíz lakásán mind megkerültek, ô meg mennyre-földre esküdözött, hogy fogalma sincs, hogyan kerültek hozzá. Kirúgták, de nem zárták be, mert egyik szomszédja, egy özvegy katonatiszt kihúzta a bajból. Luíz nemsokára az állami színházban kapott állást, remekül bevált a díszletasztalos munkakörben. Gyönyörû élete volt addig, amíg egy csomó kellék: ruha, cipô, díszlet, meg egy csomó értéktelen lom meg nem került a lakásán. Szegény Luíz mûvészi pályafutása itt véget is ért.

És eljött 1994 tavasza, és Luíz a jó isten segítségével Budapesten kapott asztalosi állást, a híres Hungária Antenna tévémûsorszóró állomás épületének építésénél. Nem gyôzött hálálkodni az istennek. És dolgozott keményen, mert Luíz imádta a famunkát, közben meg majd meghasadt a szíve a honvágytól. Nejérôl és három imádott lányáról mesélt naphosszat, közben meg tiszta, kék szemében könnyek csillogtak.

És mit ád a jó isten? A Hungária Antenna ácsai egy szép napon nem tudják folytatni a munkát. Eltûnt egy láncfûrész, aztán egy gépgyalu, aztán két darab fúrógép, aztán egy optikai mérômûszer. Mindenki gyanús volt, a rendôrség mindenkinek a szállására ellátogatott. És a szerszámok ott voltak Luíz munkásszállói szobájában.

Hazavágták öt évre. És otthon várta a nagy lopás. Az a bizonyos özvegy katonatiszt összeköltözött az ô családjával. Ellopta az ô háromszobás lakását, a feleségét, három lányát.

Luíz megôrült. Bolondok házába került. Amikor kiengedték, egy híres pszichiáter vette kezelésbe. Neki dolgozott a szállás meg a kezelés fejében Luíz. Aztán eltûnt a doktor gázspréje, majd a kutyaeledele, majd a kutyája...

"A terhes anyát ütlegelô apától származó engram így szól: »Nesze, itt van! Ez a tied, ha mondom! És nesze, itt van, ez is a tied!« - és ez annyit jelent, hogy a magzatnak (a jövendôbeli páciensnek) valószínûleg kleptomániás hajlamai lesznek. Ezek a tolvajlást elôsegítô impulzusok egyedüli forrásai, és ezt az bizonyítja, hogy ha az auditor (dianetikai terapeuta) törli a páciens ilyen jellegû engramjait, az felhagy a lopással."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Immár nyomdakész állapotba került a Tanuljunk könnyen rovásírni! címû kéziratunk. Itt - mutatványként - közöljük a Bevezetô sorok címû kis elôszót, valamint a rovásábécé általunk egyszerûsített, módosított két változatát: az elsô a jobbról balra, a második a balról jobbra haladó íráshoz használható. Minden hangnak egyetlen betûje (grafémája) van, s ez a rovásírás könnyû elsajátítását szolgálja.

Kis könyvünk egyetlen célja: bemutatni az egységes magyar rovásírás-ábécé általunk összeállított változatát. Tudjuk: kísérletünk már nem az elsô, s minden bizonnyal nem is az utolsó. Áttanulmányoztuk az eddigi eredményeket. Bizonyos hiányérzet ébredt fel bennünk.

Egyrészt csodáltuk azt a törekvést, amely arra irányult, hogy a magyar rovásírás-rendszerbôl minél többet mentsünk meg a jövendô korok számára, másrészt viszont némi csalódottsággal nyugtáztuk, hogy ennek az írásfajtának a mai gyakorlati alkalmazása még mindig nehézkes, még mindig bonyolult. Csak egyetlen példa: egyes kutatók az E (É) betûk jelölésére három jelformát (grafémát) is "bevezettek". Ez a "gazdagítás" nem volt egészen jótékony hatású.

Ugyanakkor az írás irányának a megváltoztatása jóformán még föl sem merült, nem szólva az esetleges folyóírás kialakításáról, "meggyökereztetésérôl".

Szükségesnek látjuk tehát a változtatást: úgy építkezni, hogy lehetôleg a rovásírás szellemét éltessük tovább, a betûkészletet pedig alkalmassá kell tennünk a jelenkor követelményeihez.

Arra törekedtünk, hogy munkálkodásunkkal megteremtsük a rovásírás könnyebb elsajátításának elôfeltételeit (innen a könyv címe). Tehát az egyszerûsítés, az egyszerûsödés irányában mozdultunk el, amikor csökkentettük a magánhangzó-változatok számát, s hosszúságuk jelölésére bevezettük az egy vonalkából álló mellékjelet. Valljuk be, hogy kezdetben ez a "mellékjelezés" hosszas töprengésre késztetett. De az írástörténeti "adalékok" megalapozottá tették elképzelésünket. A következôkre gondolunk:

a) Az egyiptomi képírást az úgynevezett hieratikus (papi), majd a demotikus (népi) írás követte. Ez utóbbit i. e. a VII. században már használták, s mivel megelôzôleg nem jelölték a magánhangzókat, mellékjeleket vezettek be létük "érzékeltetésére".

b) Másodízben ott van anyanyelvünknek, a magyar nyelvnek az "esete": írástudóinknak évszázadokig tartó erôfeszítést jelentett a latin betûk bevezetése (meghonosítása). Kódexeink teljes anyaga tele van mellékjeles megoldásokkal, még a mássalhangzók "lá- gyítását" is (gy, ly, ny, ty) különbözô mellékjelekkel oldották meg.

c) Igaz, rovásemlékeink azt bizonyítják, hogy a régiségben nem jelölték a magánhangzók hosszúságát. Ez is arról tanúskodik, hogy ez az írásfajta valójában a távoli múlt hozzánk érô "üzenete" Tudnunk kell, sôt, tudjuk, hogy - példának okáért - a szótôbeli magánhangzók megnyúlását bizonyos hangtörvények követelték meg (lásd utu -út), s a nyelv "modernizálódását" eredményezte.

Bevezetônkben nem térünk ki rovásábécénk betûtípusainak taglalására, ezt a kérdéskört az Ábécénk betûkészlete címû fejezet viszonylag részletesen tárgyalja. Itt csak újólag hangsúlyozzuk, hogy jelválogatásunk során a feliratos (epigráfiai) emlékanyagra alapoztunk, s olyan variánsokat részesítettünk elônyben, amelyeknek megformálása mind a fapálcán (boton), mind a papíron könnyen kivitelezhetôek.

Külön is említendô, hogy rovásírásunkat javarészt a magyar helyesírás szabályaihoz idomítottuk. Ez, nyilván, a balról jobbra haladó írás lehetôségét is "szentesíti", az írásjelek használatában pedig teljes "szabadságot" biztosít.

Bízunk abban, hogy szerény hozzájárulásunkkal nem ártani, ellenkezôleg: használni fogunk rovásírásunk népszerûsítésének. Mert a betûkészlet elsajátítása, magunkévá tétele végül is tudásunk gyarapodását eredményezi. És egyben tisztelgést is jelent a régvolt ôsök szellemi nagysága elôtt.

Könyvespolc

Amikor elolvastam Bölöni Domokos: A próféták elhallgattak (Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2002) címû legújabb könyvét, a legelsô gondolatom ez volt: "hát igen, a való élet átpoétizálása". Molière gyönyörû megfogalmazása jutott eszembe: "A legfantasztikusabbak a világon a tények". Úgy hiszem, ezzel máris érzékeltettem, hogy a "rövid történeteknek" elkeresztelt kisprózákhoz való közelítésünk legfôbb szempontja az irodalom és dokumentumértékûség viszonyának felmutatása.

A kötetet indító írás (A repülô tehén) valójában írói vallomás: épp azt járja körül a szerzô, hogy milyen indítékok munkáltak benne novellái megírásakor, azaz: hitelt érdemlôen szól arról, hogy végül is teremtett világának mi az aranyfedezete. Utal arra, hogy a városi életforma kevésbé mozgatta meg képzeletét, viszont annál gazdagabban kamatoztatta a faluhoz kötôdô élményrétegeit. Íme: "Meghatározó élményeim ma is a falu világához kapcsolódnak… A falu elidegenült… A kis falvak úgy megomlottak, mint Isten csákányától az árva Nyárádselye." Bölöni tehát mozgásában, átváltásában ragadhatta meg a történelmileg megviselt vidéki életet. Meg is jegyzi: "Felszámolódott élményeim háttérvilága."

Eme háttérvilág legfôbb összetevôje az 1950-es években megszilárduló népi demokrácia (a szerzô 1946-ban született), majd az ebbôl kinövô "sokoldalúan fejlett szocializmus". A novellahôsök zöme ebben a légkörben téblából: éli mindenikük a maga "mozgalmasnak" hitt életét, s döbbenten figyel föl arra, hogy "… a kollektivizálás szétugrasztotta a közösséget." A közösségbomlás rendszerint a lélek csonkulását is eredményezi, de az író leginkább az önbizakodó jellemeket szereti, azokat, akik nem "hódolnak be" a sorsnak, hanem valamiképpen végül is az önmegvalósítás útjára lépnek.

Ezt a világot az író a szociográfus szemével (is) láttatja. Írásaiból kihüvelyeztük - példának okáért - a néprajzi vonatkozású "eszmefuttatásait". A csoda felvillant: szépíróinak szánt kötetben egymást érik a hitelesebbnél hitelesebb szokásleírások, népköltészeti utalások, nem is beszélve a pontos, adatokkal alátámasztott falutörténeti "adalékokról". Leírást kapunk a még nem eléggé tanulmányozott kétnyelvû mesemondásról, az alkotó típusú mesemondó-egyéniségrôl, a kántálásról, a húsvéti locsolásról (ezúttal a vidéki értelmiség öntözôkedvérôl is), a hajnalozásról, a már kihalt fonók világáról stb.

Ezek a dokumentumértékû "közlések" nem tudományos igénnyel születtek. Átsüt rajtuk az író sajátos egyénisége, érzelmi világa: nem csoda, hiszen valójában élményvilágának szerves tartozékai voltak (és maradtak) a népi élet "mozzanatai". Ezeket a szerzô íróilag asszimilálta, hiszen rövid történetei végül is íróilag megmunkált szépirodalmi alkotások.

Hogyan is "néz ki" - meglátásunk szerint - egy-egy Bölöni-novella? Íme: Tömörkény István-i pontosság az élet szépségeinek/rútságainak a bemutatásában; ehhez társul a nyersanyag modern
"megmódolása"; az írói képek szüntelen vibrálásban vannak, gyors tér- és idôváltásokkal (is) szembesülünk, eleven a szabad asszociációs készség. S ami - fôleg - írói "termékekké" avatja alkotásait, az az erkölcs világa. Hôsei úgy mozognak, úgy "intézkednek", hogy fölemelkedésükben/bukásukban is érzelmileg megrázzák az olvasót, elmélkedésre, továbbgondolásra késztetik, s arra, hogy a lelki építkezés lehetôségeit megtalálják.

Hogy is van ez? Szociográfia, riport, fikció, írói általánosítás. Eme világ megértéséhez bizonyos mértékben a mûfaji ismeret nyújthat fogódzót.

Bölöni Domokos azon íróink közé tartozik, akik esztendôk óta ismételten "polgárjogosítani" próbálják a tárcanovellát. A tárcát a lexikoni "körülhatározás" szerint - "… vonal alatti résznek" is nevezték, "… s a magyar sajtóban Kossuth Pesti Hírlapja honosította meg." Késôbb "… elôszeretettel kezdtek novellákat és folytatásos regényeket is közölni" (Magyar Irodalmi Lexikon. Bp. 1965. Harmadik kötet).

Nos, ebben a megvilágításban talán felfoghatóbbá válik, hogy a Bölöni Domokos mûvelte rövidprózának van/lesz létjogosultsága, s ezt az olvasói közérdeklôdés folyvást meg is erôsíti, ugyanis írásai nagy népszerûségnek örvendenek. Magam egyik legszebb "egypercesének" tartom A kompnál címût. Antológia-darab. Valójában a költészet felé nyit utat. Élet és irodalom szerencsés ötvözete. Nem igazolja
- egyáltalán - az író másutt megfogalmazott önjellemzését: "… zaklatott vagyok és fegyelmezetlen." Írása a gyôztes alkotó magabiztosságáról tanúskodik.

Ráduly János

Mindig sejtettem én, hogy a lift is ember. Vannak vágyai. Nem szereti, ha durván bánnak vele. A mi liftünk már nagyon öreg, alig bírja magát. Négy személyt képes hordozni a felirata szerint, valójában háromtól már igencsak leizzad. Az évek folyamán azonban nemcsak személyeket fuvarozott, hanem tárgyakat is, fôleg bútorokat. Ebben a lépcsôházban igen gyakori volt a költözés. Az ötödikrôl azért mentek el, mert szétesett a család, a hatodikon meghalt valaki, a nyolcadikról tágasabb lakásba költözött a rendôr, helyébe egy kamaszfiú jött, aki éjszakánként nagy bulikat rendezett. Zúgott bele a tömbház és a szemközti blokk is, mert nyitott ablaknál táncoltak-duhajkodtak. Mikor a házmester rájuk szólt, szinte megrakták. De aztán kihívták a rendôrséget, hiszen van törvény, csendháborítás esetén ennyi meg ennyi a bírság. De mi még nem hallottunk olyan esetrôl, hogy valakit megbüntettek volna, pedig hetente zûröznek valahol. Évekkel ezelôtt szemközt, a hetedik szint magasságában élt egy fehér gatyás férfi, aki éjféltájban kezdte szekálni a feleségét, meztelen felsôtesttel rohangált a szobákon át, kergette a nôt, aki szívszorítóan visibált: "Jaj, ne üss, tee! Jaj, istenem, ne pofozz, tee!" ... Mikor már kibírhatatlanná vált, valaki szólt a járôrnek, két csendôr felment; de addigra elsötétült a lakás, nesz se hallatszott, egy darabig csöngettek, semmi, semmi, hát eloldalogtak. Tíz perc múlva kezdôdött a cirkusz elölrôl. Az elmúlt idôszakban pontosan öt személyrôl álmodtam, hogy rájuk tartom a pisztolyt, és durr belé. Az egyik ez a kurta gatyás pocakos kurafi volt.

A nyolcadikon mulatozó suhancok betódultak a liftbe, az persze csak nyögött egyet, és megállt félúton a nyolcadik meg a hetedik emelet között. Egyenként szedtem ki ôket, súlyosak voltak, jóltápláltak és büdösek. Vigyorogtak, hogy ez milyen jó buli volt. A patentfogót szorongattam, de nem szóltam semmit.

Azt is megérzi a lift, ha félnek benne. Ereszkedtünk lefelé, Morzsika kezelte a gombot, s hát nem megállt? Mert a lédinek ilyen zárttér-iszonya van. Na, bennünket aztán a feltaláló engedett ki, miután megtalálta a kulcsát. Neki egyébként van már olyan liftötlete is, hogy a szekrény sosem áll meg két emelet között; ha pedig megnyomsz egy külön gombot, magától nyílik az ajtó. De ez ideig egyetlen találmányát sem sikerült szabadalmaztatnia, mit tehetünk.

A lift elvárja, hogy szeressék. Negyvenhárom család minden cuccát ô cipelte fel (kivéve a nagy bútorokat), lehetnek hát óhajai. Az emberek eszköznek, tárgynak tekintik, rohadt ósdi szerkentyûnek, melyet rég ki kellett volna már cserélni. (Ami igaz is.) Összeköpködik a dohányosok, letépdesik lemezfalát a kamaszok, telefirkálják a szerelmesek és a futballszurkolók, kirúgják oldalát a garázdák.

És milyen érzéketlenül fogadják a hírt, hogy az éjszaka valami fura dolog történt, a lift megállás nélkül járt. Holott csak annyiról volna szó, hogy elunta a sok karácsonyi és újévi túlterhelést, és úgy döntött: pihenésképpen csak úgy, üresen járkál egy kicsit. Megsétáltatja önmagát. Azért éjszaka, mert akkor nem járkálnak a lakók.

A lift emberiességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a külsô ajtónál kezdett motoszkálni valaki, akkor ô fegyelmezetten megállt a földszinten és várt. Várta, hogy érkezzen a lakó. Vagy látogató. És amikor az nem jött, hanem kopogni, majd kis idô után kétségbeesetten dörömbölni kezdett, a lift elôzékenyen odasietett, megnyomta a kapugombot, és beengedte az illetôt.

És sétált vele boldogan, egész éjszaka.

Mikor fél hatkor kilépett az elsô lakó, csak legyintett, és elindult gyalog le a lépcsôn. De aztán egyre többen keltek fel és indultak volna munkába vagy bevásárolni - de a lift még mindig egymagában andalgott a földszint és a tizedik között.

Azt hiszem, akkor már nagyon el lehetett szédülve.

Az emberek gonoszak. Lám, azonnal hívták a karbantartókat, a halaskocsmában cseng a mobil, istókját, az ember be se dobhatja a vodkáját.

És amikor csak kifordult a liftbôl egy ismeretlen ember hullája, azt is nem a liftre kenték?

Holott az illetô csak megnyom egy gombot, és kész. A lift nem tudja vezérelni önmagát, ha vannak benne.

A hullát elvitték, a liftet kimosták, pár napig gyalog járt a ház népe. De aztán visszaszoktunk, és megint olyan koszos, mint volt, hiába sikálja fel az alján a vinilint Ani néni.

A lift azóta: zárkózottá vált. Mikor ezt a szót leírom, sírni volna kedvem. A lift azóta nem jár egyedül. Ha elromlik, nagyon vigyáz, hogy ne legyen utasa.

Keresem vele a külön találkozást, a közös egyedüllétet. Remegve nyomom meg a gombot, és azt suttogom: - Na, pajtás, csavarogjunk egy kicsit!...

Erôs a reményem. A tizedikrôl már vízszintesen haladva járjuk meg magunkat. Szállunk a város fölött, és derûsen nézelôdünk, mint Vak Dani Pesten.

Bölöni Domokos

Ilyen leosztásban nem volt még kiállítás Marosvásárhelyen. Az anyaország határain túl élô magyar fotográfusok jelentkeztek közös tárlaton a Bernády Házban. A közelmúltban alakult Magyar Fotómûvészek Világszövetsége, illetve a Gyôri Lajos elnökölte Magyar Fotómûvészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége által patronált rendezvény vándorkiállításként érkezett megyeszékhelyünkre. Budapesten láthatták az érdeklôdôk, a honi közönség egy részéhez is eljut, majd Szlovákiában, Jugoszláviában mutatják be a válogatott anyagot. A szervezôk hét ország 85 fotósának 356 beküldött képébôl szelektálták azt a 80 felvételt, amely a Bernády Központ földszinti nagytermében és a tetôtéri galériákban a következô napokban is megtekinthetô. 70 szerzô osztozik a sikeren, melyet a kedd esti megnyitón a népes jelenlét elôrevetített. Köztük az erdélyi fotómûvészek vannak többségben, 56-an, s szokás szerint csoportjukban az idén ötvenéves Marosvásárhelyi Fotóklub vállalta magára az oroszlánrészt. A mostani rendezés is nekik köszönhetô, Plájás Istvánnal az élen nagy odaadással tevékenykedtek, hogy a csíkszeredai Balási Csaba szorgalmazta tárlat méltó tálalásban kerüljön a nézôk elé.

A helybeli fotómûhelyek csak a minap, decemberben mutatkoztak be ugyanitt, termésük egy része ismerôsként köszön vissza a falakról. De jelentôsen erôsíti az összhatást. A nézôi benyomás egészében is kedvezô, de az egyéni ízlésbôl fakadó különféle elvárások se maradnak kielégítetlenül, mindenki találhat magának jobban tetszô fényképet a kiállításon. Sokszínû, változatos az anyag, a fotózás legjobb hagyományai és az új technikákból fakadó látványteremtés egyaránt jelen van, megannyi mûfajban kínálva a vizuális élményeket. Immár túlsúlyba kerültek a színes felvételek, ennek bizonyára anyagi vonzata is lehet, hisz könnyebb szakosodott laborban elôhívatni a filmet, mint otthon kínlódni vele. Ezzel persze szegényedik is a fotós a laboros utómunka izgalmával, vágási, kísérletezési lehetôségeivel, de a folyamatok akarva-akaratlanul ilyen irányba viszik. Újabb távlatokat nyitott viszont a digitális fényképezés, a komputertechnika. Ennek is vannak nyomai a tárlaton, és alkalmunk van ismételten megbizonyosodni a fekete-fehér utolérhetetlen hangulatteremtô erejérôl, fényt s árnyékot mûvészien ütköztetô képességérôl. Tájképek, portrék, aktok, csendéletek, hétköznapi és ünnepi mozzanatok, jelképes kompozíciók, mikro- és makrovilág, dráma és líra, humor és áhítat, földközeliség és grafikai játék vagy színvarázslat gazdagon fellelhetô a rendezvényen. Mégis kinek-kinek lehetnek olyan témái, területei, amiket ezúttal hiába keres a kiállítótermekben. Alulírott például - valószínûleg szakmai indíttatásból is - szívesen látna több mûvészein megoldott riportfotót és kordokumentum értékûvé nemesedô felvételeket szellemi nagyjainkról - írókról, képzômûvészekrôl, zenészekrôl, színészekrôl. Talán egy következô alkalommal ilyesmit sem kell hiányolnom. Az észrevétel egyébként olyként is tekinthetô, mint a krónikás kákán csomót keresése. A tárlat az említett két lehetséges fotós jelenség nélkül is vitathatatlanul megérdemli a fotómûvészet híveinek figyelmét, elismerését.

N. M. K.

Fülöp Kálmán versei

Redônyök mögött

mély titkok fátyla

koldus-magány

semmittevések

járdaszegélyek

tivornyája

lélekbénító

hitszegések

némberek átka

lovak patáján

csattogó csorba

vézna csokra

égbe nyúló

imák szegélyén

lassan elkopik

Júdás csókja.

Egy kép margójára

Csillagfüzérek

bádogtüzérek

elûzik álmom

mikor a lélek

nyers képben éled -

e létet áldom.

Disputa

A rovatcímmel a lehetséges vitát elôlegeztük. A téma remélhetôleg többeket foglalkoztat és hajlandóak is a véleményüket közzétenni. A múlt héten fogalmaztuk meg a dilemmát: kell-e a megyei tárlat, szükség van-e rá vagy nincs, meghaladottnak tekinthetô vagy megérdemli, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb figyelemben részesüljön? Azóta a kérdésrôl hallhattam néhány mûvész elképzelését. Zolcsák Sándor vállalta, hogy a nyilvánosság elôtt is kifejti álláspontját. A továbbiakban talán lesznek még alkotók, kritikusok, mûvészetpártolók, akik hozzászólnak az ügyhöz, és valóban kialakul egy érdekes, hasznos disputa.

- A kiállítás elôtti délután ott láttalak a sürgô-forgó rendezôk között. Ez eleve jelzi, hogy fontosnak tartod a megyei tárlatot. Miért?

- Visszakérdezhetnék: miért van minden évben karácsony, szilveszter? Miért vannak ünnepeink? Mûvészközösségünk életében, számunkra a megyei tárlat, az együttes jelentkezés is ilyen ismétlôdô ünnep kellene legyen. Egyfajta éves számvetés, magunkba nézés, annak felmutatása, hogy közösen és egyénileg is mivel tudunk elôrukkolni. Ez a közönséget, a mûvészetkedvelôket is érdekelheti.

- Vannak, akik másképpen gondolják. A megyei kiállítást a múlt rendszer túlhaladott örökségének tekintik, anakronisztikus, fölösleges jelenségnek vélik.

- Nincs igazuk. Pontosabban vitába szállnék velük. Meggyôzôdésem, hogy sokkal többen vagyunk azok, akik ragaszkodunk a megyei tárlathoz. Az igaz, hogy az utóbbi években jóval kevesebben jelentkeztek az elvárhatónál, de ez a kapkodó rendezésnek, az információhiánynak tulajdonítható. A Képzômûvészeti Szövetség helyi fiókjának a vezetôsége mindegyre pénzhiányra hivatkozik, azt mondják, ezért nem tudják idôben értesíteni az embereket. A beszterceieket azonban képesek voltak tájékoztatni. Akkor hogy van ez?

- A város, a megye magyar mûvészeit jobban ismerem, elég gyakran beszélgetek velük. Mintha bizonyos közöny, visszahúzódás, érdektelenség nyilvánulna meg többjüknél a szakma közösségi problémái iránt. Mintha önként átengednék másoknak a terepet, a tisztségeket. Ezt csak a külsô szemlélô érzékeli így?

- Nem valószínû. Tényleg észlelhetô érdektelenség képviseletünkben, én úgy érzem, hogy egyre romlóbb állapotba kerül a megye magyar képzômûvészeti közössége. Nagyot hibázunk, ha önként átadjuk a terepet. Egyesek úgyis mindent megtesznek a térvesztésünk érdekében. Ez igen nyilvánvaló volt a tavaly a képzômûvészeti szövetség jubiláló helyi fiókjának tisztújító közgyûlésén. Akkor úgy intézték a dolgokat, hogy számunkra kedvezôtlenek legyenek a körülmények, a választáson ne legyünk jelen kellô létszámban. Igaz, sok arra érdemes kollégánk is mintha irtózna, menekülne a felelôs közösségi szerepektôl. Számban és minôségben is képezünk olyan erôt ma is, hogy döntô szavunk lehetne. Ezt a tárlatok közönségének összetétele is tükrözi. Ennek megfelelôen a kiállításnyitókon kellô súlyban kellene elhangozzon magyarul is szöveg.

- Végül is hogy lehetne életképesebbé tenni a megyei szalont?

- Úgy, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet, energiát fordítanánk rá. Jóval a megnyitó elôtt értesítenénk a potenciális kiállítókat, hogy felkészülhessenek az eseményre. Kolozsváron a közelmúltban zajlott le a Barabás Miklós Céh vezetôségválasztása. A térségért felelôs alelnökként a céhen kívül rendezvények érdekében is vállalom a mozgósítást. persze, mindenki olyan kiállításokon vesz részt, amilyeneken akar, de a megnyilvánulásokról idejében értesítjük. Ehhez szükségem lenne a kollégák címére és telefonszámára. Kérem, juttassák el hozzám mielôbb.

N.M.K.

34. Magyar Filmszemle

A 34. Magyar Filmszemlén mintegy 100 alkotást mutatnak be a Mammut 2. mozitermeiben és a Millenáris Park teátrumában. A Filmszemle Tanács elnöke az idén Koltai Lajos operatôr. A grémium tagja Hartai László, Bollók Csaba, Molnár György és Sipos András rendezô, valamint Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) fôtitkára. Lapinformációk szerint kiemelt információs vetítéseket az Uránia Nemzeti Filmszínházban is tartanak majd a szemle ideje alatt.

Az idei filmes megmérettetésre játékfilmmel benevezett alkotók között van András Ferenc (A Szent Lôrinc folyó lazacai), Bereczki Csaba (Bolondok éneke), Dyga Zsombor (Tesó), Fonyó Gergely (Na, végre itt a nyár!), Gothár Péter (Magyar szépség), Grunwalsky Ferenc (Táncalak), Hajdú Szabolcs (Tamara), Kardos Sándor és Szabó Illés (Telitalálat), Kálmánczhelyi Zoltán és Végh Zsolt (Liliomfi), Pacskovszky József (A boldogság színe), Sas Tamás (Szerelemtôl sújtva), a Schilling Árpád - Török Ferenc - Bodó Viktor - Pálfi György és Mundruczó Kornél alkotógárda (Jött egy busz), Szilágyi Andor (A rózsa énekei), Szomjas György (Vagabond), Tóth Tamás (Rinaldó) és Fliegauf Benedek (Rengeteg).

Játékfilmet készített még Ács Miklós (1GByte Film), Bolla Bertold (Amo mama öröksége), Lengyel Andor (Kistestvér), Vicsek Károly (Bolygótûz).

Vélhetôleg információs vetítésen mutatják be Bereményi Géza (A Hídember), Jancsó Miklós (Járkálj csak, halálraítélt), Káel Csaba (Bánk bán), Makk Károly (Egy hét Pesten és Budán), Pacskovszky József (Gyanú), Szabó László (Az ember, aki nappal aludt) és Miloslav Luther (Szökés Budára) alkotását is.

A dokumentum- és ismeretterjesztô filmek kategóriájába jelentkezett például Almási Tamás (Az út vége), Csillag Ádám (A megye árvái I-II.), Ferenczi Gábor (Megvan), Gyarmathy Lívia (Táncrend), Janisch Attila (Bozsik Yvette), Kézdi-Kovács Zsolt (Az a nap, a miénk), Mérei Anna (A hetedik szoba - Hova tûnt József Attila édesapja?), Moharos Attila (Mikor a szolgának telik esztendeje), Papp Gábor Zsigmond (Szülôfalum, Budapest - A flaszter népe), Szobolits Béla (Sírsz Magyarországért, sírjál! I-II.), Varga Ágota (Feketelista - Cigány munkaszolgálatosok 1944-ben), Xantus Gábor (Egy az Isten) és Tari János (A tündérek ajándéka) is.

A kísérleti- és kisjátékfilmek sorában indulók között van Bolla Bertold (Kislovas), Buvári Tamás (Posztkatona), a Czabán György - Gyôri Csilla alkotópáros (Extázis tíztôl hétig), Forgács Péter (A püspök kertje), Groó Diana (Renoir álmai/Tarka képzelet), Hatházi András (Tetemrehívás), Mátis Lilla (Elégia Huszárik Zoltánról), Szotyori István (Alvó) és Vécsei Márton (Vége) is.

Tárca-téka

(MTI-Press) Az MTI-Press 2002. évi tárcanovella- pályázatán - melyet a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Magyar Írók Szövetsége támogatott - a zsûri által közlésre javasolt alkotás.

Mostanában másik villamossal járok hazafelé. Kényszerû útvonalon, az én járatomat egy nagy útfeldúlás miatt ideiglenesen megszüntették. Már az elsô nap boldogan vágtam neki, legalább megismerek egy új világot. Szinte idôtlen az út, csak a vége felé kell átszállnom, addig nézelôdöm, s közben-közben belesüllyedek a Barbárokba. Móricz Zsigmondot nemrég húztam ki a polcról egy antikváriumban. Gyönyörû piros könyv: lapjai vastagok mégis szinte szállnak. "...a két vadember ráhajtott és egy perc alatt agyonra verték. Ott feküdt a juhász a földön, s még akkor vágtak egyet-egyet rajta." Aztán a gyereken a sor: "...az egyik bot a levegôbe emelkedett és fejen érte."

A villamos nagyon lassan, hosszan megy kifelé; elôször viszonylag polgári tájon át, aztán egyszer csak meglódul, keresztülcsattog egy hídon, s belevág a külsô világ közepébe. Bele szoktam a könyvbe temetkezni, de a második héten a vége felé eluntam az irodalmat, éppen azelôtt pillantottam ki lustán az ablakon, hogy le kellett volna szállnom. Egy fél oldalas, fél tetôs házat láttam züllött udvarral. Az egész cigányokkal volt tele, egy kis kolónia, egy kis külön gyarmat; egy lepusztult, egy másfajta rend. Egy debella mellé szorultam be, aki érzéketlenül, unottan, rezzenéstelenül ülte végig az utat. Én viszont - föntiek szerint - a Barbárokat olvastam: "Hogy a gödör megvót, a kisebb juhász fogta a gyereket, beletette... De az ember mégis, nagy vót." Nemcsak mégis, utána még egy vesszô is odahajítva: "mégis, nagy", s nem volt, hanem vót, nagy vót.
"Rákötötte a szíjat a nyakára, avval húzta bele." A villamos nem a pusztán, a sziken megy át, nem onnan indul ki, csak innen, a belvárosból, ahol cigányok árulnak paprikát, paradicsomot egységáron, egymás hegyén-hátán, mindet egy százasáért; lányok, asszonyok visítozzák: százasért, százasért, a férfiak meg, mint akiknek jobb dolguk nem lévén, nagy lustán, hanyagul falnak dôlnek, a szemük azonban dolgozik, lesi a szirtrôl a veszélyt, a rendôrt, a közterületi felügyelôt, riasztanak, s ôk riadnak, kapkodnak, futnak észvesztve, hullik a paprika, s kartondobozok röpülnek szanaszét. Onnan indultam, ott szálltam föl a villamosra, s érkeztem ki oda, ahol egy cigánytelep van, amely egyetlen ház, udvarház.

Leszálltam az állomásnál: egy aluljáró visz a vonathoz, s mint minden rendes magyar helyen, szemközt itt is pecsenyesütô-borozó- sörözô alumíniumbódék állnak, a nagyobb nyomaték kedvéért nem is egy, három.

Kértem egy pohár sört, s leültem. Meg kellett várnom, amíg elmúlik a nyári délután. Az alumíniumkunyhó magas, keskeny asztalánál három cigány álldogált. Elôvettem ismét a Barb&a