Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A tegnapi videokonferencián Hildegard Puwak integrációs miniszter a Sapard-programok fontosságáról, a finanszírozási lehetôségekrôl beszélt. Részletes útmutatást olvasott fel a programpályázati lehetôségekrôl, amelyet a napokban írásban is leküld - ígérte - a megyei tanácsoknak és a prefektúráknak. A megyék azonban majd mind késésben vannak, úgymond, a határidôk dolgában. A miniszter asszony kijelentette, hogy a megyék épp emiatt a késedelem miatt az 1/1-es programnál országos szinten a megítélt kb. 170 millió eurós összegnek mindössze egyharmadára
pályáztak az ország területérôl. Ugyanakkor a 2/1-es programra, amely az infrastruktúrát érinti, túljelentkezés van, mert itt több mint háromszor annyi tervet tettek le, mint amennyire a pénzbôl futja. Ez körülbelül közel ötszázmillió euró országos szinten. Ezzel szemben közel kétmilliárd eurót igényeltek a községek és más települések.

Köztudott, hogy az európai integrációs minisztérium, a mezôgazdasági, illetve a közigazgatási minisztérium vezetésével, a megyei és helyi tanácsok, valamint a megyei mezôgazdasági igazgatóságok bonyolításában mintegy két éve elindult az úgynevezett Sapard-program elôkészítése és a pályázatok kiírása. Ezek tavaly, 2002- ben augusztusi, szeptemberi, októberi és novemberi terminusra kellett eljussanak a területi Sapard-ügynökségekhez. Mivel nagyon sok megyének nem volt meg tavaly augusztusban a közvagyonára vonatkozó kormányhatározata, augusztusban csak azoknak a pályázatát fogadták el, amelyek ezt megkapták.

Maros megye nem ezek közé tartozott. Szeptemberben jelent meg a kormányhatározat, értelemszerûen a községek tervezeteit csak szeptembertôl fogadták el. Virág György, a megyei tanács elnöke a lapunk kérdésére elmondta, hogy 40 tervezetet tettek le, körülbelül 32 millió euró értékben. Ezek elsôsorban csatornázási, vízellátási témákat, útjavítási, útkövezési, tehát infrastrukturális beruházásokat öleltek fel. Maros megye is a 2/1-es programot célozta meg, amely ezekrôl a témákról szólt. A megyei tanács elnökétôl azt is megtudtuk, hogy erre még nem kaptak választ.

A videokonferencián az ország több megyéjébôl is megkérdezték, hogy mikor kapják meg az értesítést. Mindössze az augusztusban letett kérésekre válaszoltak, és ezek 75-80%-ban pozitív elbírálásban részesültek. Maros megye, de több más megye is nehezményezte, hogy mivel a kormány a nyári hónapokban nem dolgozott megfelelô ütemben, a megyék hátrányos helyzetbe kerültek a szeptemberben elfogadott kormányhatározat által. Virág György hangsúlyozta: nem érheti a megyét az a vád, hogy nem léptek idejében, hiszen 2001 júliusában letették a tervezetet és több mint egy évet kellett várniuk a kormányhatározat elfogadására. Mint mondta, nem érzik magukat hibásnak, de maradnak az igazságukkal, mert az európai uniós normákat és az uniós szakembereket ez nem érdekli. Ez az ország belsô problémája, amely, mint a videokonferencián kitûnt, több megyére kiterjedô gond, bár az érintett megyék nem hanyagság miatt kerültek ilyen helyzetbe.

Hildegard Puwak miniszter asszony felhívta az érintettek figyelmét, hogy amennyiben az elôkészítési munkálatokat, tanulmányokat nem tudják a megyék finanszírozni, forduljanak hitelezôkhöz.

Ez Maros megyére nem jellemzô, nem kell hitelezôkhöz fordulni, tájékoztatott a megyei tanács elnöke, hiszen a megyei tanács félretett egy olyan tartalékot, amelybôl meg lehet ezeket a munkálatokat elôlegezni. Abban az esetben, ha a pályázatok elnyerik a finanszírozást, fognak tudni folyósítani összegeket a községek részére. Az elnök szerint a tervek egynegyedére nem lesz finanszírozási alap, majd késôbb meglátják, hogyan oldják meg ezeket a helyzeteket.

Ugyancsak a visszakérdezések során vetette fel Ovidiu Natea prefektus, de más megyék vezetôi is, hogy szeretnék tudni a többi intézkedéseket a 3/1, 4/1, egészen a 7/1-ig terjedô programokra, hogy fel tudjanak készülni. Bár több megye megismételte ezt a kérdést, választ nem kaptak.

A mai konzultatív tanácson tájékoztatják a programokról a polgármestereket, és kiküldik a miniszter asszony írásos útmutatóját is.

Elérkezve egy hosszabb "tör-ténelmi beszámoló" tizennyolcadik fejezetéhez, számunkra döbbenetes, minden józan mértéktartást elutasító cikket tálal a szomszéd lap. A kínosan, már-már ördögien hazug cikket feldolgozni nem lehet. Legyintenénk is, mennénk dolgunkra, csakhogy annak valószínûségében, hogy tudatlan, a történelem tudományában járatlan, vagy félrevezetett román olvasók bevesznek egy újabb adag maszlagot, néhány percre szóra állni talán mégiscsak érdemes.

Elôbb azonban induljunk el onnan, hogy a mai, tegnapi, vagy korábbi rendszerek is meg vannak/voltak terhelve az etnikai stigmatizáció százféle súlyos változatával, ám ezekben az esetekben, minden igazságtalanság ellenére, felfedezhetô valami sorsszerûség. A mindenkori nacionalista hatalom pitiáner bosszúja, a kedvére, szája ízére érett megbélyegzô, vak szerencsétlenségként sajnos ma is hat, irtó rossz hangulatot keltve a nemzeti közösségek kontaktusában. De hát ez is volt a politikai cél. Ezzel a fajta hatalomgyakorlással degradálódott egyrészt oly mértékben a politika, hogy máig nem sikerült rehabilitálnia önmagát. A nacionalizmus mindenkor és ma is alkalmas arra, hogy bugyrába, elképesztô mélységébe tömegesen rántsa le felkínált áldozatait.

Nos, a legelemibb józanságot, tudományos igényességet, egzakt tiszta gondolatvezetést nélkülözô, gyûlölködô cikksorozat hamisan, mégis drámaian szembesít soha meg nem történt dolgokkal, vagy olyan féligazságokkal, amiért a mai nemzedékek felelôsséget nem vállalhatnak. És fordítva is igaz. A cikk szerzôje állítja, egyéb gyûlölködô, de már bejáratott "történészi" meglepetések mellett, miszerint a kommunista rendszerben - és figyelem! Ceausescu vad nacionalkommunista rendszerében! - dokumentálhatóan (a szerzô bizonyítékokat is ígér!) szörnyû népirtással találta szembe magát az erdélyi románság, olyanformán, hogy a hetvenes években (!) a nemzet számbeli gyarapodása korlátozva volt - általunk. Ezt tettük volna mi, genocid hajlamokkal megáldott magyarok...? Túltettünk volna, mint azt a szerzô írja, Mengele doktor kegyetlenségein? És éppen, a hetvenes években jutott volna eszünkbe a népirtási plán! Megmosolyogtató. Aztán bosszantó. Elképesztô, hogy efféle, ordítóan nevetséges, minden primitív gondolkodást alulmúló állításokkal mérgezik a hangulatot. Az még bosszantóbb, hogy van rá vevô, különben nem mérgeznék!

Ahogy a diszkrimináció-ellenes bizottság nem figyel fel az efféle uszító, alaptalan, primitívségében is roppant veszélyes vádaskodásokra, úgy bosszantó a helyi román értelmiség passzivitása. Bele sem pirulnak. Vajon miért? Gyávaságból?

Többség és kisebbség felelôssége egymáshoz való viszonyukban természetesen nem azonos súlyú, gesztust azonban mindenki tehet. Vagy a nemzetfelfogás szélsôségét jobb nem ütköztetni semmivel? Az élmények differenciáltságára rámutatni ugyan még nem bûn, ám mivel mindkét csoport sebzett és bizonytalan, akinek az együttélés harmóniája mégis fontos, tekinetettel kell lennie a másik érzékenységére. A tét pedig nem kevés: egy rosszkedvû ország, s benne egy rosszkedvû nemzetiség.

Több román kereskedelmi bank a Petrom olajtársaság számláinak zárolását kérte, miután a legnagyobb román állami vállalat érvénytelennek nyilvánította az érintett bankoknál fedezetként benyújtott Petrom csekkeket - közölte kedden a román gazdasági sajtó.

Nyilvánosságra került, hogy a Petrom Arad megyei igazgatósága adott összesen 250 milliárd lejrôl - közel 77 millió dollárról - szóló, késôbb idôpontban lejáró fizetési csekkeket néhány üzleti partnerének, majd közölte, hogy a csekkeket érvénytelennek tekinti, mivel a partnerek nem tettek eleget szállítási kötelezettségeiknek.

Idôközben kilenc kereskedelmi bank fedezetként elfogadta és beváltotta a Petrom csekkjeit. Az érintett bankok közül több már az olajtársaság számláinak befagyasztását kérte.

A csekkbotrány azután került napvilágra, hogy az országos korrupcióellenes ügyészség (PNA) elôzetes letartóztatásba helyezte Gheorghe Medintu aradi üzletembert, a kor-mányon lévô Szociáldemokrata Párt (PSD) megyei szervezetének alelnökét. A vád szerint Medintu 3 ezer euróval akart megvesztegetni egy bankvezetôt, hogy fizetési nehézségei megoldására sürgôsen 30 milliárd lej kölcsönhöz juthasson. Ôrizetbe vétele pontosan akkor történt, amikor az Arad megyei PSD szervezet arról adott számot Bukarestben a párt országos vezetôségének, hogy vezetôi között egy sem akad, akinek nevéhez bármiféle korrupciógyanús ügylet fûzôdne.

Az üzletember letartóztatását követôen hamarosan kiderült, hogy a Petrom-csekkek többségének fedezetével Medintu vett fel pénzt hat különbözô kereskedelmi banktól.

Az olajtársaság vezetése bejelentette, hogy már csak azért sem kívánja a Petrom a bankoknak a csekkeket kifizetni, mivel azokat a Petrom Arad megyei kirendeltségének kereskedelmi igazgatója a központ tudomása nélkül fizette ki.

Nicolae Cinteza, a Román Nemzeti Bank bankfelügyeleti részlegének igazgatója szerint a felelôsség nem a bankokat, hanem az olajtársaságot terheli. Mint mondta, életében nem hallott még olyan ostobaságot, hogy egy csekket kibocsátója késôbb érvénytelennek nyilvánítson.

- Ennél nagyobb ostobaság csak az, hogy a Petrom vezetése arra hivatkozik: tudta nélkül adták ki a csekkeket - tette hozzá, hangsúlyozván azt, hogy az olajtársaság az üzleti élet egyik legmegbízhatóbbnak tartott fizetési módszerét sodorja veszélybe Romániában.

A csekkbotrány egyáltalán nem tesz jót a Petrom privatizációját illetô elképzeléseknek. Ion Popa, a Petrom volt vezérigazgatója nem sokkal a botrány kitörése elôtt mondott le váratlanul - személyes okokra hivatkozva - tisztérôl. A volt vezérigazgatót Adrian Nastase miniszterelnök gazdasági tanácsadójának nevezte ki.

A jelek szerint Románia nem kíván folytatni Magyarországgal "pálinkaháborút", megelégszik azzal, hogy csak a cujkát ismerjék el román terméknek. A háború végét az mutatja, hogy a kormány a gyümölcstermelésrôl készülô törvény tervezetében rögzítette: csak a cujka számít román szeszesitalnak. A cujkát kizárólag szilvából fôzhetik és földrajzi származása, valamint alkoholfoka alapján lehet majd besorolni. A jogszabály elôírja a forgalmazóknak, hogy milyen vidékeket tüntethetnek fel a címkéken. A más gyümölcsbôl lepárlással készült szeszesitalokat rakiu (leírva:rachiu) néven lehet majd forgalmazni. Románia tavaly novemberben nagy felháborodással fogadta, hogy Magyarország a pálinka sajátos magyar termékként való elismerését kérte az Európai Uniótól. Adrian Nastase miniszterelnök utasítására minisztériumközi válságstáb alakult, a román szeszgyártók országos szövetsége (GARANT) pedig bejelentette, hogy kész perbe fogni az Európai Uniót a román termelôknek okozott súlyos anyagi veszteség miatt. A GARANT elnöke a múlt héten azt közölte, hogy Magyarország vereséget szenvedett: az Erdélyben fôzött pálinkát továbbra is palinca néven lehet forgalmazni.

Nagy-Britannia egyelôre nem akarja azonnali szavazásra bocsátani az elôzô nap benyújtott biztonsági tanácsi határozatot, mert még egy utolsó lehetôséget akar adni Iraknak a tömegpusztító fegyverek önkéntes leszerelésére - jelentette ki kedden a brit kormányfô, aki szerint az iraki elnök még mindig megmentheti rezsimjét, ha vállalja az együttmûködést.

Tony Blair a londoni alsóházban tett, napok óta feszült figyelemmel várt nyilatkozatában nem részletezte a szavazás halasztásának hosszát, sem azt, hogy errôl mikor született egyezség a javaslatot benyújtó három ország, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Spanyolország között. Kijelentette ugyanakkor, hogy az ENSZ fegyverzetellenôrei egyelôre folytatják munkájukat, és márciusban újabb jelentést tesznek le a BT asztalára.

Blair szerint azonban Szaddám Huszein iraki elnöknek most már tényleg döntésre kell jutnia, mert a passzív együttmûködés az aktív helyett nem lesz elegendô. A BT elôzô, 1441-es határozata teljes együttmûködést követel, ezért most már "10, 15, vagy 20 százalékos együttmûködés nem elég ... csak a 100 százalékos".

A miniszterelnök szerint 12 évi várakozás után "méltányosnak" tekinthetô a nemzetközi közösség azon igénye, hogy Huszein adja bizonyítékát 8500 liter lépfene-koncentrátum, valamint 2 tonnányi - 26 ezer liter lépfene-alapanyag elôállítására elegendô - táptalaj megsemmisítésének, és adjon számot 360 tonna vegyifegyver-hatóanyag, közte 1,5 tonna VX-ideggáz hollétérôl.

Arra a német-francia-orosz javaslatra, hogy adjanak nyárig idôt az ENSZ-fegyverellenôröknek az iraki tömegpusztító fegyverek felkutatására, Blair azt mondta: egyáltalán nem ez az ellenôrök feladata, és abszurd feltételezés, hogy a Franciaország méretû Irakban a helyi hatóságok segítsége nélkül az ENSZ emberei bármire is rábukkanhatnak. - Ha Irak együttmûködik, az ellenôröknek annyi idejük lehet, amennyit akarnak, együttmûködés híján azonban semennyi idô sem lenne elég - mondta.

A londoni parlament alsóháza szerdán vitatja meg részleteiben az Irakkal kapcsolatos brit kormányzati álláspontot, és az elôzetes értékelések szerint még a kormányzó Munkáspárt soraiban is lázadás várható, annak ellenére is, hogy a Blair által kedden elmondott nyilatkozatban vannak utalások az engedékenységre.

(MTI) A gazdasági növekedés lassulása és a célországok határain bevezetett szigorított ellenôrzés dacára tovább erôsödik a szegény országokból a gazdag államokba irányuló bevándorlás üteme - állapítja meg az OECD hétfôn Párizsban nyilvánosságra hozott éves jelentése.

A világ harminc legfejlettebb országát tömörítô Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet legfrissebb kimutatása szerint egyaránt növekszik a családegyesítési szándékkal útra kelôk, a külföldön munkát keresôk és a menedékjogért folyamodók száma, a tendencia tehát valamennyi kategóriában emelkedik.

Továbbra is érvényesülnek a hagyományos bevándorlási irányok - Mexikóból az Egyesült Államokba, Marokkóból Spanyolországba és Franciaországba - de újabb irányú mozgások is észlelhetôek. Az utóbbi években jelentôsen nôtt a Kínából, Fülöp- szigetekrôl, Romániából távozók száma, a legutóbbi években Ukrajnát, Brazíliát, Ecuadort, Argentínát, Szenegált, Dél-Afrikát és általában az afrikai országokat hagyják el jelentôs tömegek.

Az OECD-országokban az utóbbi évtizedben átlagosan 550 ezer külföldi szerzett évente állampolgárságot.

Mindez azért is figyelemre méltó, mert a célországok többsége az elmúlt években törvényi eszközökkel próbálta feltartóztatni az illegális bevándorlást. Ausztriában, Dániában, Hollandiában szigorították a családegyesítési feltételeket, más országok szelektív módon, elsôsorban a szakképzett munkaerôt fogadják be (ez az elv érvényesül Ausztráliában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Norvégiában). Vannak olyan országok, amelyek a kibocsátó állammal szerzôdésben állapodnak meg az illegálisan hozzájuk érkezôk visszafogadásáról (ilyen szerzôdést kötött Franciaország Romániával), másfelôl arra is történnek erôfeszítések, hogy az új bevándorlókat különféle módszerek segítségével - elsôsorban nyelvtanítás révén - integrálják a befogadó ország társadalmi közegébe.

Az OECD-jelentés egyik újszerû következtetése, hogy még a növekvô bevándorlás sem alkalmas az elöregedô társadalmak munkaerôgondjainak orvoslására. A várható élettartam meghosszabbodása, illetve a születések számának csökkenése miatt kiesett munkaerôt csak olyan hatalmas mennyiségû idegen befogadásával lehetne ellensúlyozni, ami megoldhatatlan integrációs problémákat eredményezne. Másrészrôl a bevándorlók is megöregednek és nyugdíjra szorulnak, miközben az új környezetben ôk is kevesebb gyermeket szülnek.

Az OECD-országokban rövid távú megoldásként ma azzal kísérleteznek, hogy felmérik, milyen szektorokban van szükség a munkaerô pótlására, s ezeken a területeken alkalmaznak külföldi munkaerôt. Fôként az informatika és az egészségügy, az oktatói pályák, valamint az orvosbiológiai és élelmiszer-ágazat szenved a szakképzett munkaerô hiányától - állapítja meg a jelentés.

(MTI-Press) Egész Európa szenved a szokatlanul hideg és csapadékos tél miatt. A klímaváltozás okai azonban vészjelzésnek is tekinthetôk.

Mi történt, hogy feledhetôvé váltak az elmúlt esztendôk enyhébb telei? Az idôjárás-elemzôknek erre is van válaszuk. A globális felmelegedéssel és ehhez szorosan kapcsolódva a Golf-áramlás gyengülésével indokolják az elmúlt hetek zord idôjárását. Még azokban az országokban is, ahol csak a televízióból ismerik a tengert.

A tengeráramlások hatalmas víztömegeket mozgatnak. A szóban forgó Golf-áramlás például mintegy 50 millió köbméter vizet szállít másodpercenként, ám ennek a mintegy 70 kilométer széles "folyamnak" a sebessége alig haladja meg az egy métert, szintén másodpercenként. Az Atlanti-óceán északi felének legismertebb áramlása a Mexikói- öböltôl indul, késôbb két ágra bomlik. Az egyik délkeletnek tart, a másik Norvégia irányába halad. Az utóbbi szállítja a környezeténél jóval melegebb vizet Európa partjaihoz, s ezzel enyhébbé teszi az éghajlatot. A "motor", amely ezt az áramlást mûködteti, a tenger hômérséklete és sótartalma. Ám ez azt is jelenti, hogy ha az Északi-sarkvidék tengervize felhígul, vagyis veszít a sótartalmából, az áramlás meggyengül, Európa érintett térségei hidegebbé válnak.

A Föld mai állapotát a hirtelen hidegebbre forduló idô jellemzi - mondják az idôjárás-elemzôk. Ez mintegy 15 ezer évvel ezelôtt már egyszer lejátszódott és tartott vagy 3 ezer esztendeig. Az északi félteke veszíteni kezdte az utolsó jégkorszak jegét. Akkor is az történt, mint amivel a mostani változást indokolják: a jégpáncél olvadásával együtt járt a tenger sótartalmának változása, ez pedig a Golf-áramlás ismert hatását akadályozta.

A jéghegyek mai olvadását a globális felmelegedés okozza. Grönlandon, a legpontosabban megfigyelhetô térségben, 1979 és 2002 között 16 százalékos volt a veszteség. Egyébként a legtöbb kárt 1991-ben, 1995-ben és 2002-ben jegyezhették fel. Voltaképpen az történt, hogy a felmelegedés nyomán "édesvíz" keletkezett, ez pedig felhígította a Golf-áramlást, lelassítva annak mozgását. Ha a folyamat folytatódik, vagyis a felmelegedés tartós lesz, az áramlás annyira lelassulhat, hogy a klímaviszonyok nagyon megváltozhatnak, minden eddiginél zordabbá válhatnak a telek. Európa legnagyobb részén mini jégkorszak is bekövetkezhet - jósolja Henry Stommel, amerikai óceanográfus, egyetemi professzor.

A tárlat anyaga egyértelmûen arról szól, hogy alkotója a természet vonzásában él. Évszakok, napszakok váltakoznak széles ecsetkezeléssel "bejár", a nézôt tetszetôs színvilágával fogadó, megannyi kisebb-nagyobb méretû képfelületen. Petria Cristinának, a Marosvásárhelyi 8-as Sz. Általános Iskola rajz szakos tanárának egyéni tárlatán, mely a napokban nyílt a Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András Gyülekezeti Termében. A fôvárosi Nicolae Grigorescu Képzômûvészeti Fôiskola rajz szakán végezte tanulmányait a mûvész, majd szintén Bukarestben, muzeológia karon folytatta. 1970 óta számos közös, illetve csoportos kiállításon vett részt a fôvárostól a megyénkbeli Szásznádasig, mint ahogy egyéni jelentkezései során is sokoldalú, komplex alkotóként ismerhette meg a közönség. Megfestendô téma számára egy egymással összecsengô, meleg színfoltokban gazdag, nyugalmat sugárzó ôszi domboldal, egy életteli, kissé erôteljesebb kromatikájú vízpart, bensôséges erdôszél, a dinamikus, könnyed ecsetjárással a nézôt derûre hangoló virágzó gyümölcsös, mint ahogy a meditálásra késztetô, lírai hangulatot árasztó völgy öle is. Ám, mint láthattuk, sok frissen nyílt-nyíló, néhol véletlenszerûen egymás mellé kerülô, máskor a képfelületre talán kissé rendezettebben komponált virágok, szirmok, gallyak, levelek megkapó harmóniája késztette ecsetért nyúlni. Végül szólnunk kell lovasképeirôl is, melyeken a mûvész mértéktartó színkontrasztokkal dinamikus és statikus motívumként egyaránt, kecses, arányos formájú lovak képi ábrázolásával juttatja kifejezésre irántuk táplált érzelmi kötôdését is. A tárlat március 15-ig tekinthetô meg.

Február 28-án, pénteken 10 órától a magyar nyelvû sajtósok találkozójával kezdôdik a Marosvásárhelyi Rádió megalakulásának 45. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvénysorozat. A marosvásárhelyi Bernády Közmûvelôdési Központban tartandó megbeszélésen részt vesznek magyarországi, szlovák, szlovén, ukrajnai és hazai rádiók képviselôi. 16 órától magyar nyelvû ünnepi mûsorra kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, amelyet a rádió élôben közvetít. Fellépnek: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Dancs Annamari, a Kôvirág együttes, Molnár Tünde, Nagy Dorottya, a Tiberius vonosnégyes. Mûsorvezetô: Gáspárik Attila. Este hét órától kezdôdik a román nyelvû díszelôadás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Fellép: az IRIS együttes és az Amadeus. A magyar elôadásra a belépés díjtalan, a színházba pedig csak elôzetesen megváltott jeggyel lehet be-lépni.

Vasárnap Mezôméhesre látogatott az alsóvárosi (Ludas utcai) református gyülekezet egy csoportja. A mezôméhesi református egyházzal testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak immár több mint két éve. A mintegy harmincfôs marosvásárhelyi csoport részt vett a délelôtti istentiszteleten: 11 órától Mezôméhesen, 14 órától pedig a méhesi gyülekezet leányegyházában, Báldon. Igét hirdetett Tamás Endre Ottó, az alsóvárosi gyülekezet segédlelkésze. Mezôméhesen 188 református él, az összlakosság kilenc százaléka. Negyvenen járnak templomba, mondotta Ferenczi György Csaba, aki 1989 óta szolgál ott, és aki a nagytiszteletû asszonnyal, Ferenczi Melindával és a gyülekezet elöljáróival, a nôszövetség vezetôivel fogadta a vendégeket. Méhesen nyolc gyereket tartanak nyilván, magyar tagozat 14 éve nincs, Sármásra járnak azok a kevesek, akiket magyar szóra adnak a szülôk, hiszen olyan helyzet is adódik, mikor odahaza a magyar szülôk már csak románul értenek szót gyermekeikkel. A báldi gyülekezet hatvan lelket számlál, a gyermekek száma kilenc, ott sincs magyar nyelvû oktatás. Itt mintegy negyven helybeli jelent meg az istentiszteleten. A marosvásárhelyi látogatók igehirdetés után ünnepi mûsorral kedveskedtek a méhesieknek és a báldiaknak, énekkel, verssel lépett fel Székely Mária, a csoporthoz csatlakozott Kuti Márta szerkesztô, Szabados Melinda. Énekelt az alsóvárosi kórus. Szólót énekelt Fazakas Ilona és Nagy Zoltán.

- A szórványban élôk számára igen fontos, hogy a "nagyobb testvérek" odafigyeljenek, foglalkozzanak velük - mondja Murár Mária zenetanárnô, karnagy. - Túl az anyagi támogatáson, amely fontos ugyan, de talán nem mindig az egyedüli módja a segítségnyújtásnak, a lelki kapcsolatteremtés és -tartás, a testvéri tudat erôsítése az, ami életben tarthatja az ilyen közösségeket.

Ezt szolgálták az elmúlt évben szervezett szórványtalálkozók, melyek egyikérôl, a magyarfrátairól annak idején olvasóinknak is beszámoltunk. Nem pusztul el az a család, melynek tagjai kisegítik egymást a bajban.

Március 1-jén, szombaton este 6 órától a marosszentgyörgyi Kolping Család szervezésében megtartják a VI. Csak tiszta forrásból népdalestet a plébánia tanácstermében. A rendezvényen a Mozaik ifjúsági mûkedvelô színjátszó csoport bemutatja Rejtô Jenô Akrobata éj címû vidám jelenetét, utána a Tavaszi szél vizet áraszt I. népdalverseny díjazottai énekelnek.

Március 2-án, vasárnap este 6 órától a csejdi református egyházközség meghívására a csejdi iskolában Baricz Lajos plébános-költô verseivel ismerkedhetnek meg az érdeklôdôk Szántó Edit elôadásában. A költô mûveibôl Szántó Árpád megzenésített verseket énekel.

A marosvásárhelyi nyugdíjasok önsegélyzô egyesülete március 3-án 9 órától megnyitja a szervezet Bolyai Farkas utca 36. szám alatti székhelyén levô klubját.

A marosvásárhelyi Ludasi utcai templomban március 3. és 6. között minden este 6 órától a böjtfôi nagyhét alkalmával istentiszteletre kerül sor. Igét hirdet Domahidi Ernô nyugalmazott magyarországi lelkipásztor Gyôztes lehetsz címmel. Kedden délután az asszonyoknak tartanak istentiszteletet, pénteken ifjúsági est lesz, míg a szombati gyülekezeti napon 10-13 óra között Lôrincz István alsóvárosi lelkipásztort látják vendégül.

Tudom, hogy nem könnyû és nem olcsó ma a "színházcsinálás", s ezt igazolta a nagyüzemi teátrum válságos idôszaka is, amikor a színészek éhségsztrájkja kényszerítette arra a döntéshozókat, hogy valami pénzt csikarjanak ki számukra a költségvetésbôl. Épületfenntartás, díszletek, fizetések, szerzôi jogdíjak minden produkciót költségessé tesznek. Kizárólag közönségnek eladott jegyek, bérletek még a legsikeresebb társulatnál sem fedezhetik a kiadásokat. S hogy miért említem mindezt? Mert a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal legutóbbi sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva dr. Dorin Florea polgármester elmondta, bérbe adná a fôtéren levô felújított nyári színpadot, azonban a mûvész urak nem tülekednek elfogadni ezt az ajánlatot. A polgármester sajátos kultúrteremtô elképzelése szerint nem csak a színpad és természetesen a Wembley stadionból hozott székekkel ellátott nézôteret lehetne kibérelni. Dorin Florea azt is elmondta, a színház közelében egy, vendéglátóipari egységet kellene mûködtetni, mert csak ez vonzaná a fogyasztókat. Mert mi kell a népnek? - tette fel a kérdést önmagának a polgármester. Egy kis népzene, legyen az magyar vagy román, "manele", szexfilm, s aztán a kocsma, ahova majd el lehet vinni a partnert a kultúrélmény vitájára. Lehet, hogy ma közmûvelôdési rendezvényt - a költségek miatt - nem lehet elképzelni üzleti háttér, támogatók nélkül, de azért e felújított arénában mégsem kérünk olyan "cirkuszt", amelyet a polgármester elképzelne. Jó lenne ezzel szemben, ha színészekbôl, mûsorszervezôkbôl, rendezôkbôl álló társaság, vagy ilyen téren szolgáltatást nyújtó cégek valóban azon gondolkodnának el közösen, társulás formájában hogyan lehetne kihasználni, minôségi elôadásokkal a város közmûvelôdési életébe vonni a nyári színpadot. A város kultúrfogyasztói nem a manelékre és a mititéjekre éhesek. Talán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán nemrég játszott Micimackó, vagy a Dzsungel könyve sikeres musical, vagy az ehhez hasonló produkciók lehetnének a nyári színpadhoz alkalmazott sikerdarabok, amelyeket szívesen látna a közönség. Drága mûfajok - mondhatnák a szakemberek, de mégis érdemes lenne próbálkozni, hiszen a színmûvészeti egyetemnek köszönhetôen most már nincsen hiány tehetséges utánpótlásban.

Az RMDSZ-en belüli konfliktusok egyik évek óta "melegen tartott", s idônként újrafelmelegített forrása a belsô választások kérdése volt. Elsô alkalommal belsô választásokról a brassói RMDSZ- kongresszus határozott, majd az azt követô kongresszusok, legutóbb a csíkszeredai, megerôsítette a belsô választások megtartásának szükségességét, s határozatot fogadott el ilyen értelemben. Belsô választásokra különbözô - anyagi, szervezési stb. - okokból kifolyólag mégsem került sor a csíkszeredai kongresszust követô években. A januárban Szatmárnémetiben tartott kongresszus határozatot fogadott el, miszerint május végéig megtartják a belsô választásokat. Ennek lebonyolításáról kérdeztük Borbély László képviselôt, az RMDSZ ügyvezetô alelnökét.

- A korábbi viták mögöttünk vannak. Most a fô vitatéma az, hogy ki szavazzon. Milyen törvényes keretekhez kell igazodnia az RMDSZ-nek, amikor ilyenszerû mûveletekbe kezd? Miért nem szavazhat minden, arra hajlandó magyar Erdély-szerte, hanem csak az RMDSZ-tagok?

- Szerintem ez egy álprobléma, eddig sem vetette fel senki a tizenhárom év alatt. Az utóbbi néhány hónapban dobták be a köztudatba azok, akik egyszerûen már nem volt mibe kapaszkodjanak. Véleményem szerint azért álprobléma, mert egyrészt én úgy gondolom, nem kell szégyellni az RMDSZ-t. Vagyis, ha valaki az RMDSZ-re akar szavazni, az nem szégyen, ha beiratkozik az RMDSZ-be. Hiszen mindenhol gyakorlat, és a törvényes elôírások is így szabályozzák, hogy egy szervezet, szövetség vagy párt képviselôit, tisztségviselôit a tagjai választják meg, Ez azt jelenti, ha valaki szavazni akar, beiratkozik az RMDSZ-be, és akkor szavazhat. Ami a választhatóságot illeti, például az SZKT-tagok jelölését, a szabályzat szintén megengedô. Egyetlen feltétel, hogy a tisztséget óhajtó három hónapos régiséggel kell rendelkezzen. Tehát, ha most februárban beiratkozik valaki a szövetségbe, választható lesz az SZKT-ba.

- Ez így rendben van. Mennyivel lesz több és hitelesebb ez a belsô választás annál, ami eddig is történt például tisztújítások alkalmával? Egy választás komoly felkészülést igényel a vidéki szervezetek részérôl is, ami e pillanatban kétségesnek látszik. Sok helyen azt sem tudják pontosan, ki tag, ki nem tag. Így aztán marad néhány RMDSZ körül buzgólkodó, aki tagság is és vezetés is.

- Eddig sem volt sem hiteltelen, sem illegitim az SZKT, hiszen azok, akik - úgymond - hivatalból voltak tagjai, vagy önkormányzati képviselôk, vagy területi elnökök, vagy szenátorok, képviselôk voltak, vagy a kongresszus választotta meg ôket. Én úgy gondolom, az elmúlt tizenhárom év kialakította azt a struktúrát az RMDSZ-en belül, ami biztosítja, hogy ezeket a választásokat megfelelô körülmények között meg lehet szervezni. Errôl volt szó a megyei TKT-ülésen is. Már megkezdtük az elôkészületeket. Az elhatározás szerint közvetett választást tartunk. Elég nagylétszámú küldöttgyûlést javasolunk, ahol minden területi, helyi szervezet jelen lesz az elektorokon keresztül. És ugyanezen a küldöttgyûlésen újítjuk meg a Területi Képviselôk Tanácsát is. Helytelen megközelítés lenne, ha nem figyelnénk oda, hogy Maros megye hogy néz ki területileg. Én nem mondhatom azt, hogy lemondok mindenféle kritériumról és például az eljövendô TKT-t az "aki bírja, marja" elv alapján szervezem meg. Maros megyében van egy RMDSZ, amelynek vannak helyi, területi szervezetei, kerületei, és minden TKT- tagjelölt megharcol a jelöltségért a saját kerületén belül. Ez így természetes, az oly sokat emlegetett szubszidiaritás elvét érvényesítjük. Tehát a küldöttgyûlésen megválasztjuk az új Területi Képviselôk Tanácsát, a szabályzat-felügyelô és etikai bizottságot, megválasztjuk a tizenkét SZKT-tagot. Itt szabad a vásár olyan értelemben, hogy 300 támogató aláírást kell összegyûjtsön, aki jelöltetni akarja magát a Szövetségi Képviselôk Tanácsába. Különben ezt kérték azok, akik erélyesen követelték a belsô választásokat. Ez a belsô választás: összegyûjti a támogató aláírásokat és a küldöttgyûlés a jelöltek közül az elsô tizenkettôt bejuttatja az SZKT-ba.

- A belsô választások egyik célja, ugye, hogy a magyarság különbözô szemléletû rétegeit hitelesen képviselô SZKT, úgynevezett belsô parlament jöjjön létre. Ezt milyen módon fogja garantálni az a belsô választás, amit a fenti módon bonyolítanak le? A választásokat megelôzôen ki és hogyan jelenítheti meg nézeteit vagy igényét a jelölésre?

- Ezt nem fogja garantálni, pont azért, mert figyelembe vettük azok javaslatát, akik belsô választásokat szorgalmaztak. Arról van szó, hogy senkinek ne legyen privilegizált helye, hanem lesz egy bizonyos számú jelölt, a jelöltek rendelkezésére áll 15 nap kampány. A kampány alatt elmondhatja, hogy én a Reform Tömörülést, vagy Szováta kerületet, vagy a vállalkozókat képviselem, mert ez egy igazi esélyegyenlôségen alapuló belsô választás, és a küldöttgyûlés eldönti, hogy a mondjuk 30 jelöltbôl melyik 12 érdemes arra, hogy az SZKT-ban képviselje az RMDSZ-t.

- Említette a Reform Tömörülést. Tudjuk, hogy ez a platform illegitimnek nevezte a kongresszust. Most azt sem tudjuk, mi az RT státusa. Belül vannak-e vagy kívül? Ha belül, akkor állíthatnak, ha kívül, akkor nem állíthatnak jelöltet.

- Ez az ô problémájuk, ezt nekik kell tisztázni, saját maguk számára is. Március 8-án lesz kongresszusuk, azon eldönthetik.

- Ez így van, de az RMDSz hogyan tekinti ôket?

- Az RMDSZ alapszabályzata szerint 90 napon belül a platformok be kell nyújtsák a csatlakozási kérelmüket, a szabályzat-felügyelô bizottság felülvizsgálja, hogy az RMDSZ programjával összeegyeztethetô-e, utána, úgymond, zöld utat kapnak RMDSZ-platformként. De a mostani helyzetben, amíg ôk nem mondanak valami mást, úgy, ahogy az RMDSZ többi platformja, teljesen legitim módon részt vesznek, és tudják képviselni a platform érdekeit a belsô választásokon.

Elgondolkoztatóak a legújabb CURS-felmérés eredményei, melyeket a Népújság február 15-i száma közöl. Pártok és politikusok népszerûségérôl, illetve népszerûtlenségérôl szól a dolog, s bár nem szoktunk hozzá, hogy e tekintetben elkényeztessenek, engem mégis meglepett, hogy a magyarok érdekvédelmi szervezete a második a népszerûtlenségi listán, 78%-kal. Elôtte a Nemzeti Parasztpárt, utána a Nagy-Románia Párt! Az a tény, hogy három, egymástól nagyon eltérô formáció van egy csokorban, jelzi a nagyközönség tájékozatlanságát. Jelenti azt is, hogy a félretájékoztatás jól mûködött. A Parasztpártot rengeteg támadás érte akkor, amikor még úgy nézett ki, hogy egy erôs jobboldali alakulat lehet belôle, mostanra eljelentéktelenedett, de a negatív megítélés maradt. Ami az RMDSZ-t illeti, megalakulása óta kíséri egyfajta bizalmatlanság, ezt próbálta a politikai elit egy része fenntartani, valahányszor saját érdeke úgy kívánta. Hiába volt kormányzati szereplés, hiába van a jelenlegi kormány támogatása az érdekvédelem részérôl, a jelek szerint a közvélekedés nem javult.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szocializmusban felnôtt nemzedékek számára a természetes állapot kisebbségi kérdésben az, ami akkor volt, hisz állandóan azt hallotta, hogy a kisebbségek ügye meg van oldva. Ezek szerint minden, ami többet jelent az akkori lehetôségeknél, az privilégiumnak számít, esetleg az ô kárára történik. A kérdés, amire nem kapunk feleletet: mennyire azonosítja a közvélemény az RMDSZ-t az egész romániai magyarsággal?

Érdekes képet mutat a politikusok listája. Markó Béla 10%-os népszerûségi mutatója jó is lehetne, csakhogy népszerûtlenségben is ô vezet 77%- kal. Ennyien nem bíznak meg a hazai magyarság elsô számú vezetôjében. Persze, lehet az egész nézôpont kérdése is, hisz ezen a listán a jelenlegi és két volt miniszterelnök is 50%-nál többet "teljesített".

Itt kell megemlítenem egy másik, hetekkel ezelôtt végzett felmérést, mely szerint a legszélsôségesebb személyiségek sorában Tôkés László a 3., Markó Béla a 4. helyen található, kettôjük között a különbség elenyészô, legalábbis a megkérdezettek értékítéletében. Nos, ezen kellene elgondolkodniuk vezetôinknek, funkcióktól és platformoktól függetlenül. Az a tény, hogy a szélsôségesnek, radikálisnak kikiáltott református püspök és a mérsékeltnek, kormányzási partnernek elfogadott szövetségi elnök megítélése ennyire hasonló, a dolgok újragondolására kell késztessen. Ha a legnépszerûbb pártot (SZDP) támogató szövetség és annak elnöke ilyen népszerûtlen, akkor fel kell tennünk a kérdést: támogatásunk fejében ennyit érdemlünk? Vajon a kormánypárt és annak vezetôi nem tehetnek semmit azért, hogy a bizalmatlanság oldódjon nemcsak az érdekvédelem, hanem egész közösségünk iránt?

Amit még ezekkel a felmérésekkel kapcsolatban el szeretnék mondani, az nemcsak hazai, hanem általános európai jelenség: a kisebbségi sors gondjait, buktatóit csak azok értik meg, akik kipróbálták már. A többség leggyakrabban értetlenül áll bizonyos igények, követelések elôtt. Elég megnézni az anyaországiak csodálkozását néha. A többségi polgár - lett légyen az itthoni vagy más országbeli - csak azt látja, hogy lehet anyanyelven tanulni, vannak újságok, tévéadás, kétnyelvû feliratok, a dolgok bonyolultabb vetületeit nem veszi észre, a jövô pedig ebbôl a szempontból nem érdekli.

A románok a demokrácia és a verseny híveinek vallják magukat, de többségük úgy véli, hogy a kommunizmus jó eszme, csak rosszul ültették gyakorlatba, s szinte egyöntetû az elvárás, hogy az államnak kell biztos munkahelyrôl gondoskodnia mindenki számára. Ez derül ki a Társadalmi Tanulmányok Intézete (ISS) január második felében végzett felmérésébôl. A most közzétett adatok szerint az átlagromán gondolkodását még mindig túlnyomóan a szocializmus világa jellemzi.

A megkérdezettek közel 85 százaléka a demokrácia, 78 százaléka pedig a verseny hívének vallotta magát. Ugyanakkor 58 százalékuk úgy vélte: a kommunizmus jó eszme, csak rosszul ültették gyakorlatba, 86 százalékuk pedig az állam kötelességének tartja, hogy mindenki számára biztos munkahelyrôl gondoskodjon.

A nagy többség - 71 százalék - azt szeretné, ha a politikusok helyett a szakértôk alakítanának kormányt. 22 százalékuk azzal is egyetért, jobb lenne, ha a hadsereg irányítaná az országot. 48 százalékuk szerint az államfônek kellene kormányoznia.

Az ISS a románok "paranoiás nacionalista mentalitásának" nevezte azt, hogy a megkérdezettek 68 százaléka úgy véli: Romániában léteznek csoportok, amelyek veszélyt jelentek az ország stabilitása, biztonsága és határai számára és vannak olyan román területek, amelyek jelenleg idegen uralom alatt állnak.

A románok közel fele - 47 százalékuk - nem adna szavazati jogot azoknak a román állampolgároknak, akik nem az ország hivatalos nyelvét beszélik. Nagy többségük, 71 százalékuk pedig határozottan azt vallja, hogy semmilyen nemzetközi szervezetnek - köztük az Európai Uniónak, a NATO-nak és a Nemzetközi Valutaalapnak - nincs joga megmondani azt, hogy mit tegyenek a románok.

Helyzetjelentés Storylandrôl

Elkapott engem is a gépszíj. Mentségemre szolgálhat, hogy az év legrövidebb hónapjában ugyancsak rám járt a rúd. Nem volt az elegendô, hogy néhai keresztszüleim - általam hosszú ideig bocsánatosnak minôsített vétsége folytán - a Valentine's Day ürügyén, túlérett korom dacára, naphosszat, túltengô szívek pingálására és rozmárvadító szerelmi vallomások kiötlésére és cirkalmazására kényszerültem, de "noblesse oblige" alapon, nagy politikai ideáljaim példáját követve, lépcsôházértékelô beszédemre is illôképpen fel kellett készülnöm. Habár a kvártálbeli PSD-RMDSZ protokollum szigorú betûjét követve már csak exbizalmiként szólhattam paneltársaimhoz, azért a mosókonyhai vigadóban elmondott szpícsemben - megítélésem szerint - tökéletesen elkaptam az Orbán Viktor-i fonalat: szemet gyönyörködtetô rózsaszínbe öltöztettem éves országlásomat és diadalmasan mutattam fel szájtátó (vagy inkább szájtáti?) hallgatóságomnak az utódom kákaültetvényén felfedett csomókat. Míg én a reményt ébren tartó, zöldre mázolt villanykörtéket szereltettem be a liftbe, algoritmus szerinti váltótársam azokat frivol vörösekkel cserélte ki már beiktatása délutánján. Az én idômben a közköltséglistákat indulatmentesen közszemlén konzerváló szekrénykét kulcsuralom alatt szelídítgettük, az ipse lakatos szerkentyût kovácsoltatott a gyönge furnérra, nehogy valamelyik felelôtlen társtulaj ereklyetárába menekítse a megfizethetetlen incunabulákat. Ha én a rottweilereket a balkonokra parancsoltam, ô visszazavarta ôket a fürdôszobákba, a teknôcöket átirányította a mosdótálakból a jacuzzikba, vörösborral kínálgatta a hiper- és piócákkal a hipotenzíveket. Egyszóval mindenhol keresztbe tett nekem. Jó ideig monitorizáltam ügyködését és aztán alaposan kipakoltam. "Uraim és hölgyeim, csak ennyit akartam mondani" - ültettem seggre a betévedteket. Szinkrontolmácsom backhandbôl fordított. Svédasztal a falak mentén kétoldalt megterítve, Maros menti fenyves erdôbôl származó anyagból. Több a tütü, mint a csámcsi, "vágjunk léket a lelkekben" célzattal. "Hát bizony-bizony..." - értékeltek szókimondóan, legurguláztak, kezet szorítottak, kotródtak. Luminita (de la capatul tunelului) maradt legtovább mellettem. Megittuk a pertut, végül is csak egy Valentin van a faluban és ô is bolond csavargó voltát jól leplezi.

Persze, Barbalata, elúszott funkcióm címzetese, nem hagyhatta szó nélkül a párhuzamokba burkolt kritikát. Kivárt egy hetet, átrágta magát a Medgyesi- meg a Nastase-féle anyagokon. Majd ô is összetrombitálta a két lábon járókat. Brukányi bácsit Fejenagyné tolta be handi-caron. Neki bérelt helye volt bármely prezídiumban. Mandátumvadász örökösöm nem csak analizált, programot is prezentált, prioritásokat is rangsorolt, jövôképet is keretezett. Nem rejtette véka alá megvalósításait: sikerült megakadályoznia a pihenôket összekötô lépcsôfokok számának megkétszerezôdését, ergo a kifulladás veszélye semmivel sem nôtt a tavalyihoz képest, a karfákra rávasalt vadiúj mûanyag borítás meg biztonságot sugall kapaszkodásnál, optimizmussal tölt el ereszkedésnél. Szemeteskukáink és nyugdíjasaink eurokomformitásfoka megközelítette az integrációhoz igényelt paramétereket: az elôbbiek kikalapáltak, átfestettek, hordóderekúak, az utóbbiak, ésszerû táplálkozásuknak köszönhetôen, karcsúak, jól(fel)öltözöttek, nem esnek hasra Celsius meg Fahrenheit elôtt, drogfüggetlenek, hisz már régen hadat üzentek szesznek, bagónak, koffeinnek, ingyenes és árengedményes gyógyszereknek. Tömbházunk munkanélküliségi rátája irigylésre méltóan csökkent: Nagy táti, az üvegfuvó, kivonult a jeddi dombok alá, sogorul Mare, aki valamikor a bolhát is kicsontolta, szegényházban üdül, a Kiss gyerek a Spitzbergákon jeget aszal, a Micuék Nutija elszegôdött Törökországba surgyénak. Exporttevékenységünk csak ível és ível és mindig fölfelé: Kármentôné porcelánjait, tusa Bula aranyfogsorát vitte ki a Maros-hídon túlra turkáltatni. Inflációs bankóinkat okosan befektettük: ki a Cassa Locóba, ki magán nyugdíjalapokba, ki adókba, illetékekbe fiadztat. A"scara"-i össztermék biztató növekedésban, a Salubriserv alig gyôzi szállítani a felgyülemlett árut. A "makró" stabilan duzzad, húsz-harminc éveseink csak fogcsikorgatva bírják megpányvázni. "És ez még semmi", dörögte tupírba meredve. Rövidesen nyakunkon a lakrészekre lebontott közigazgatási és pénzügyi autonómia, a csúszópénzes borítékokkal ránk vadászó közhivatalnokok sturmja, a 13 éves félidôkre lebontott privatizáció, kenyér, cukor, liszt, hús, a Sós Jóska-féle hagyatékból, quantum satis mindenkinek, a totális (vagy totalitárius?) konszenzus, a NATO-zsold, a toronyóra 24 karátos lánccal, no meg az örök élet, amitôl Ádám és Éva óta mindnyájunkat megfosztottak. Nemzeti múltunkat hozzábogozzuk akkurátusan az európai jövôhöz és a bennünk kételkedôknek csak egyet üzenhetünk: Ne tojj be, Chirac (meg X, meg Y, meg Z, meg...), hátul jövünk a zászlóval!"

Az expozé végére megnyugodtam. A pali öntudatlanul is az én malmomra hajtotta a vizet. Jövôre biztos újraválasztanak.

Híd az óceán felett

"Igazi karácsonyi öröm és ajándék a Duna TV. Amit a leginkább vártam az angyaltól, azt megkaptam. Igazán köszönjük szépen! E pár nap alatt nagyon sokat tanultam, nem tudtunk a tévé mellôl elmozdulni. Az ismerôseim és a barátaim is ugyanerrôl számoltak be, nagyon izgalmas, ahogyan újra felfedezzük a saját kultúránkat. Már nagyon éreztük a hiányát. Ezennel nagyon boldog új évet és sok sikert kívánunk."

Egy amerikai nézô írta e sorokat a Duna Televíziónak 2002 szilveszterén. S bár számos rangos szakmai elismerés - köztük az UNESCO Camera-díja, amelyet 1999-ben mint a "világ legjobb kulturális televíziója" érdemelt ki a csatorna - igazolja a Duna Televízió kulturális törekvéseit, mûsorait elsôsorban mégis a nézôk minôsítik nap mint nap - már Észak-Amerikában is.

A fennállásának tizedik évét ünneplô televízió 2002. december 24-én kezdte meg Észak-Amerikában a sugárzást. A sugárzás jelenleg napi 8 óra hosszúságú, amely rövidesen, napi kétszeri ismétléssel, 24 órás mûsoridôre módosul. A program közép-európai idô szerint 0 óra 30 perckor kezdôdik, amely lehetôvé teszi, hogy az amerikai nézôk a helyi idô szerinti fô mûsoridôben tekinthessék meg az adást.

A mûsor a Duna Televízió napi programjából kínál válogatást, s az aktualitások (híradó) mellett magazinmûsorokat, valamint kulturális és ismeretterjesztô alkotásokat láthatnak az amerikai nézôk. Természetesen helyet kapnak a régi idôk nagy magyar filmjei, amelyek iránt óriási érdeklôdés mutatkozik. A csatorna tervei között szerepel a napi mûsoridô meghosszabbítása, illetve tengerentúli anyagok, aktualitások adásba szerkesztése. A Duna Televízió mûsora jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban vehetô, azonban munkatársai már dolgoznak azon, hogy a kanadai nézôk is mielôbb láthassák a programot.

A programot a Duna Televízió tengerentúli mûsoraiért felelôs fôszerkesztôsége állítja össze. Az adással kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat a szerkesztôség az info@dunatv.hu e-mail címen várja.

A szolgáltatás elérhetôségét szerzôdött partnerszolgáltatóként a GlobeCast cég mûholdas mûsorszórása biztosítja. Az adás vételéhez parabolaantenna, beltéri egység, smart card szükséges és elôfizetés a szolgáltatásra. A vételhez szükséges felszereléssel, elôfieztôi regisztrációval valamint a díjakkal kapcsolatban kérjük, hívja a GlobeCast ügyfélszolgálatát az 1-888-988-5288-as ingyenesen hívható amerikai telefonszámon. További információk találhatók a GlobeCast web oldalán a www.globecastwtv.com címen.

A Duna Televízió azért jött létre, hogy szellemi hidat építsen az anyaországi és a határon túl élô magyarság között. Mint az elsô magyar mûholdas csatorna, tíz éve, 1992 decemberében ideiglenes telephelyen, egy bérelt francia közvetítôkocsiból kezdte meg adását. Az évek során valódi összekötô kapocs lett a határainkon belül és kívül élô magyarok között, s továbbra is céljuk, hogy minden honfitársunk érezze, nem rekedt kívül a hazán, hanem része annak. Ahogy Márai Sándor írta: "A haza nemcsak föld és hegy, halott hôsök, anyanyelv, ôseink csontjai a temetôkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szôröstül, bôröstül, testi és lelki mivoltodban: ô szült, ô temet el, ôt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerû, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. Az életed a haza életének egy pillanata is."

Balogh Edgár minden bizonnyal tudta, mekkora szükség lenne egy megbízható, jól felépített irodalmi adattárra. A hatvanas évek végén hozzá is fogott nagyszabású munkájához, elôbb természetesen kiépítette a romániai magyar irodalmi lexikon munkatársi gárdáját, szerkesztôségét. A lexikon történetének története van, hiszen azokban a "kalandos" idôkben, a hatalom szorító polipjai között alig vehetett szabad lélegzetet az a szerkesztô, aki a magyar írásbeliséggel foglalkozott. A hatalmas, megfeszítô munkát Balogh Edgár vállalta, mint ahogy vállalta Dávid Gyula is, a lexikon negyedik kötetének fôszerkesztôje. Dávid Gyula eljött Marosvásárhelyre, hétfôn
délután a Diakóniai Házban beszélte el a lexikon eddig megjelent négy kötete kiadásának meglehetôsen zaklatott, viszontagságos történetét.

Normális(abb) országokban egy lexikonsorozat gazdája általában egy intézmény, infrastrukturális háttérrel. A Román Akadémia magyar irodalmi csoportja akkorjában másfél emberbôl állt mindössze, a kolozsvári magyar tanszék intézményként nem vállalta fel a lexikon szerkesztését, úgy került az Irodalmi Könyvkiadóhoz, majd késôbb a Kriterion adta ki azokat a jogosítványokat, amelyek révén a szerkesztôk bebocsáttatást nyertek, kutathattak az Egyetemi Könyvtár nagy nyilvánosságtól elzárt részlegein. Nyilván ez csapda, szellemi röntgen volt, a szekuritáté könnyen kiszûrhette, ki mivel foglalkozik, miféle gondolatok járnak a szerkesztôk fejében.

A hetvenes évek elején Balogh Edgár vállalta a lexikon fôszerkesztését, hatalmas levelezésbe kezdett, kapcsolatot teremtett a virtuális alanyokkal.

A lexikon elsô kötete 1981-ben, a második kötet 1983- ban jelent meg. A második kötetnél a cenzúra tartott be alaposan, mivel Kós Károlyt a hatalom hivatalosan kitiltotta az irodalomtörténetbôl.

A kolozsvári irodalomtörténész - elmondása szerint - a román nacionálkommunizmus legvadabb idôszakában a kéziratanyagot édesapja kolozsvári lakásán rejtegette, tartva attól, hogy a rettegett politikai rendôrség egy esetleges házkutatás esetén gátlástalanul elkobozza. A rendszerváltás után Balogh Edgár a lexikon fôszerkesztését átruházta Dávid Gyulára, a meglévô kéziratanyagból sok szócikket még ô írt meg, halála után a munka meglehetôsen megtorpant, de végül is 1994-ben kijött a lexikon harmadik kötete. 2001-ben pályázatot írtak ki, lexikonszerkesztôket kerestek, azóta Arany János-ösztöndíjjal elôbb két, ma három fizetett szerkesztô napi 8 órai munkával látja el a szerkesztési munkát, lehet beszélni perspektíváról, majdani ötödik kötetrôl. Talán még pótkötetrôl is.

A szerkesztôk úgy gondolták, nem csak irodalmi szócikkeket vesznek fel a lexikonba, hanem a romániai magyar mûvelôdéstörténet, orvostörténet és egyéb ágazatok is helyet kapnak a kötetekben, így aztán címében a romániai magyar irodalmi lexikonként megjelent kötetek tartalmilag parttalan lexikonnak indultak. Ez a lexikon a romániai magyar Noé bárkája, jegyezte meg valahol Kányádi Sándor, nyilván nem pejoratív éllel, arra reflektálva, hogy a szerkesztôk beemeltek mindent és mindenkit, aki csak túlélte az "özönvizet." Nyilvánvaló, egy irodalom arcképét nem csak a nagyok, élô klasszikusok határozzák meg, hanem azok is okvetlenül szóba jönnek, akik körülöttük vannak. Legalább egy kötettel be lehetett kerülni a lexikonba, akinek csak köze volt a romániai magyar irásbeliséghez. Persze ez a szerkesztôségi koncepció sem tetszett a cenzúrának: mi van itt, a romániai magyar kultúrfölény fitogtatása?

A lexikon harmadik kötetébe nyilván be lehetett emelni azokat a szócikkeket, amelyek politikai okokból kimaradtak az elsô kettôbôl. A harmadik-negyedik kötetnél nem volt szempont, hogy az egyházi szerzôket nem lehet beszerkeszteni, ugyanúgy a korábban politikailag megbélyegzett személyekrôl szóló szócikkeket is felvették a lexikonba, széles skálán mentek a szerkesztôk. A negyedik kötetben benne van a romániai magyar egyházi irodalom is, az ötödik kötetben várható a zsidó felekezeti írásbeliség, mûvelôdéstörténet is.

A lexikon másik koncepcionális eleme: Balogh Edgár találmánya volt, hogy oldottabb, olvasmányos lexikont kell adni az olvasó kezébe. Az elsô kötetben a korábbi fôszerkesztô törekvése érvényesült, a második két kötetben szárazabb, adatközpontúságra törekedtek a szerkesztôk.

Megtudtuk, az ötödik kötet anyaga is kiadásra készen áll, a nyolcvanas, kilencvenes években felbukkant, az elôbbi kötetekbôl kimaradt szerzôkrôl szóló szócikkek is helyet kapnak benne. Szó van pótkötetrôl is, de az még meglehetôsen távoli történet.

A lexikonról sok visszajelzés érkezett a szerkesztôségbe, pró és kontra érvek ütköztek, a legemlékezetesebb kritika a szerkesztôket a kolozsvári Szôcs István tollából érte. A könyörtelen kritikus hírében álló kolozsvári irodalomtörténész valójában elverte a port a szerkesztôkön, de igazságtalanság lenne nem szólni arról, hogy a szerkesztôi munka szempontjából sok hasznos, szakszerûen használható javaslattal jött Szôcs István.

Az irodalmi élet fôbb eseményeit nyilván nagyon nehéz kiválasztani, sok szubjektív és esetleges tényezôvel kell számolni, de kétségtelen, hogy a lexikon a romániai magyar irodalom és mûvelôdés eseményeinek krónikája, sokszínûségre, alaposságra törekedett. Az írók, szerkesztôk, szakírók, szakszerkesztôk adatai nagyjából rendben vannak (kivéve a notórius költözködôk elérhetôségét), nem vitás, hatalmas munka az adathalmaz gondozása. A szerkesztôk becsületére legyen mondva, akkor is rendbe teszik a szócikket, ha a kiküldött kérdôív valamilyen okból nem megy vissza.

- Nektek miért nincs karikaturistátok? - lökött mellbe a kérdéssel egy ismerôs. - Minden magára valamit is adó újságnak van saját karikaturistája, esetleg több is. De egy biztosan.

Mit válaszolhattam volna. Hát, nem is tudom. Mert mi az, hogy karikatúra? A szakkönyv szerint olasz eredetû szó, magyar megfelelôje a gúnyrajz és a torzkép, de ezek nem mindig tudják helyettesíteni, mert a jó karikatúra egyben jellemzajz is. Azt is írja a szakkönyv, hogy a karikatúra szót származékaiban rövid u- val írjuk. De ezt nem tudják annál a tévénél, amelynek mûsorában két karikaturista is beszél. Dluhopolszky Lászlót kérdezni sem kell, tudja, hogy neve hosszú lengyelt jelent, és hogy az utóbbi években a mûfaj a vicclapokból átcsúszott a rejtvénylapok oldalaira. Száznegyven rejtvényújság jelenik meg Magyarországon (Romániában nem tudom, mennyi), lám, az egykor híres Ludas Matyi, amely fénykorában hatszázezer példányban kelt el, mára eltûnt a prérirôl, és a Hócipô sem tud a maga lábán megélni.

Ellenben karikaturisták - voltak, vannak, lesznek. DLUHO kedvenc ven- déglôit tünteti ki jelenlétével, ott színesben portrézik, mert a "megrendelôk" ezt szeretik. A jó karikatúra persze "nem beszél", nem kéri a szöveg mankóját a megértéshez, a befogadáshoz. De a "beszélô" rajzok is lehetnek nagyszerûek, tehetség dolga ez is, mint minden.

Kedvelem Könczey Elemért az erdélyiek közül, van saját stílusa. Nézem a helyi lapokat, bizony megismerszik, melyik a gyomorbajos, és melyik nem az. Mégis, a rajzok láttán fanyalgok. A helyi tévéhíradók mutatják egyik megyénkbeli rajzoló munkácskáit, a maguk sajátos provincializmusával felfújják jól a habot, nyilatkozik az elkövetô is, nem mulasztja el megjegyezni, hol nyert ilyen-olyan díjat egyik- másik rajza. Igaz ugyan: kezdettôl fogva - mint az Úrnak a teremtésé - volt az ÖTLET. De ettôl a remekmûig nagyobb a táv, mint Mekka és Jeruzsálem között. Egy-két helyi emberrel magam is találkoztam: az egyik tobzódott a jobbnál jobb ötletekben, és talán rajzolni is tudott. De elment, átköltözött Magyarországra, hogy aztán soha semmit ne halljak róla. Pedig sokáig lestem a lapokat, hátha rábukkanok tusvonásaira valamelyik oldalon. Volt még egy-két találkozásom próbálkozó emberekkel. Igazi tehetséggel azonban sajnos, nem. Ezt a mûfajt, úgy tûnik, mert nehezen vagy sehogysem tanítható, nem tartják komolynak az akadémiákon sem. Komoly mûvész legfeljebb átmeneti keresti lehetôségnek tekinti. Budapesten a Szabadság téren egyszer lerajzolt valaki, és amikor közöltem vele, hogy erdélyi vagyok, szegény, mint a marosszentimrei templom egere, pluszba még újságíró is, azt mosolyogta, ahá, Lászlóffy Aladár, és ingyen adta a krétarajzot, melyen viszont inkább Vilmos császárra "hajazok", bár kopaszságom miatt ez kevésbé releváns.

Budapesten március 24-én rendezik a hetedik karikatúra mûvészeti fesztivált, címe az, ami fent olvasható, díszvendége Farkasházy Tivadar, határon túli karikaturistákat is meghívtak. Sör van, Eu lesz, a világ meg attól tökéletes, hogy nem az. Most azért szorongok, nehogy Marosvásárhelyrôl is felbukkanjon ott valaki.

Lapunk már január 31-én, Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes beiktatását követô napon közölte: a gyerekek létszámának csökkenése miatt megszûnik a Marosvásárhelyi 11-es Számú Általános Iskola, a tanulóknak és a pedagógusoknak a 15-ös és az 1-es iskolában találnak helyet. Az iskola megszüntetésével kapcsolatban tegnap sajtótájékoztatót hívott össze a Pro Európa Liga.

337 gyereket kellene meneszteni

Kulcsár Gábor, az iskola aligazgatója ismertette az intézmény jelenlegi helyzetét, struktúráját: 17 tanteremben 8-15 óra között 337 tanuló tanul román és magyar tagozaton. Az iskola jól felszerelt laboratóriumokkal mûködik, saját hôközponttal oldják meg a fûtést, s ami a legfontosabb, az oktatás-nevelés optimális keretek között folyik, az iskolában képzett tanerô dolgozik, akik vizsga által jutottak e minôséghez és álláshoz. Az épület földszintjén négy csoportot magába foglaló óvoda is mûködik. Elképzelések szerint az intézményt napközivé szeretnék átalakítani, ami komoly beruházást igényelne.

Ennek ellenére nagy volt az iskola vezetôségének és pedagógusainak meglepetése, amikor egy tegnapi központi lapból tudomást szereztek arról, hogy a tanügyi reform keretében, pénzügyi megfontolásból felszámolják iskolájukat, holott eredetileg arról volt szó, hogy egyesítik a 15- ös és az 1-es iskolával.

Az iskola léte veszélyeztetettségének egyik elôjele volt, hogy a fôtanfelügyelô 2002 júniusában villámlátogatást tett az iskolában, amikor arra volt kiváncsi, milyen létszámmal folyik az oktatás. Kevés volt a gyerek, az iskola vezetôségének következô tanévtôl sikerült növelni a román elemi tagozaton a gyerekek számát, s beleegyeztek abba is, hogy két párhuzamos magyar hetedik osztályt egyesítsenek, aminek az lett a következménye, hogy egy osztályban 33 gyerek tanult.

Luxusnak tartják a délelôtti tanítást

Miután ez az intézkedés megtörtént, a tanfelügyelôség azzal vádolta meg az iskolát, hogy más körzetbôl, faluról - Lôrincfalváról, Nyárádtôrôl, Maros-keresztúrról - is fogadnak gyerekeket, holott ezt semmilyen törvény nem tiltja meg!

A tanfelügyelôség azzal vádolta a 11-es iskola munkaközösségét, hogy addig, amíg a város iskoláiban két vagy három váltásban tanulnak a gyerekek, itt a kisebb létszám miatt csupán egy váltásban folyik az oktatás, ami luxusnak számít. Feltevôdik a kérdés, vajon hol folyik hatékonyabb oktatás, nevelés, ott, ahol három váltásba zsúfolják be a gyerekeket, vagy ott, ahol az életkoruknak megfelelô idôpontban, délelôtt tanulnak? Az iskola vezetôsége felvetette, hogy, ha kevésnek találják a gyerekek látszámát, akkor a tanfelügyelôség miért nem irányít ide gyerekeket a túlzsúfolt iskolákból.

Elégedettek az itt folyó tevékenységgel

Vargancsik Tibor az iskola szülôi bizottságának részérôl kifejtette, egyöntetû véleményük, hogy az iskolát nem kell felszámolni. Elégedettek az itt folyó tevékenységgel. Két kisebb gyereke ide jár, a nagyobbik innen került a Papiuba, ahol jó eredménnyel megállja a helyét. Óhajuk, hogy a gyerekek továbbra is délelôtt tanuljanak, s ne kényszerüljenek háromváltásos iskolába, ezt Somesn Stefan fôtanfelügyelônek a kihallgatás alkalmával is elmondták. Az iskola további mûködtetésére vonatkozó kérésüket 1400 aláírással is alátámasztják.

Sok vagy kevés hatmillió gyerekenként?

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke elmondta, európai viszonylatban tendencia, hogy könnyítsék a tananyagot, a 10-15-ös létszámú osztályokkal hatékonyabbá tegyék az oktatást, a gyerekeknek kényelmes, koruknak megfelelô órarendet állítsanak össze. Nem az a reform lényege, hogy megszüntessék az egyváltásos intézményeket, hanem éppen ellenkezôleg.

A sajtótájékoztató végkicsengése szerint anyagi meggondolásból számolnák fel az iskolát, ugyanis kiszámították: egy itt tanuló gyerekre évente 6 millió lejt költenek - ami tartalmaz minden költséget, beleértve a pedagógusok bérét -, más városi iskolákban viszont 3-4 milliót, falun pedig ez a költség a 8 milliót is eléri. Egyöntetû vélemény volt, hogy a gyerekekeknek a jó körülmények közötti taníttatása nem lehet vita tárgya, bármennyibe is kerüljön.

A 2003. január 30-án kiadott 109-es számú kormányhatározat alapján a mezôgazdasági minisztérium pénzalapot különített el idénre a mezôgazdaságban használt gázolaj- támogatására. Jelenleg egy liter gázolaj ára 18.300 lej. Az üzemanyag árát 20%-os mértékben támogatja az állam, vagyis 3600 lejjel. Ki jogosult a szóban forgó támogatásra, mi az eljárás? - kérdeztük Kedves Domokost, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság gépészmérnökét.

- A gázolaj ártámogatására jogi, illetve természetes személyek, akik mezôgazdasági termelôk, saját területen gazdálkodnak, állattenyésztôk, akik takarmánytermô területekkel rendelkeznek, illetve családi vállalkozások, az 1991. évi 36-os törvény alapján alakult mezôgazdasági társulások és a 2002-ben érvénybe lépett 166-os törvény alapján létrehozott mezôgazdasági üzemegységek jogosultak. Kedvezményes áron vásárolhatnak gázolajat az 1994. évi 16-os törvény alapján azok a termôterület- bérlôk, akik bérleti szerzôdéssel rendelkeznek, mezôgazdasági kísérleti állomások, állami területeket bérlô jogi/természetes személyek.

Az igénylôknek a polgármesteri hivatalok keretében mûködô mezôgazdasági kamaráknál típuskérvényt kell kitölteniük. Ezen kérvényeken szerepelnek azok a munkálatok, amelyeket június 30-ig elvégeznek (amelyeket a mezôgazdasági kamarák és a megyei mezôgazdasági igazgatóság szakemberei idôközben ellenôriznek). Az igénylési kérvényt, miután a mezôgazdasági szakember ellenôrizte és a polgármester ellenjegyezte, a megyei mezôgazdasági igazgatósághoz kell beadni, az I. emeleti 48-as számú irodába. Itt a kérés alapján bizonyítványt állítanak ki a jóváhagyott gázolajmennyiségrôl. Ezzel az igazolvánnyal a termelô az üzemanyag-lerakatoknál, egyes töltôállomásoknál vásárolhat ártámogatott üzemanyagot.

- A megyénkbeli gazdálkodók hol vehetik át az állami támogatású gázolajat?

- Nyárádtôn, Marosludason, Szász-régenben, Segesváron, Erdôszentgyörgyön, illetve a koronkai és a gyulakutai töltôállomásoknál.

- Hogyan határozzák meg a felhasználandó üzemanyag mennyiségét?

- A kormányhatározat tartalmazza a munkálatok egységnyi területre számított fajlagos üzemanyag- szükségletét.

- Megyénkben igényelték-e az üzemanyag- támogatást?

- A tegnapig egyetlen gazdálkodónak utaltunk ki 1222 liter gáz-olajat. Érdemes igényelni ezt a támogatást, de a kormányhatározatba foglalták azt, is, hogy ha a gázolajat más célokra használják fel, az igénylô 15-20 millió lejes büntetéssel sújtható. Ráadásul a támogatás értékét is vissza kell fizetniük, és a vétkesek többé nem juthatnak ártámogatáshoz.

Fizetésképtelen vagy rosszul fizetô?

Február elején számoltunk be a közigazgatási minisztérium 6-os számú rendeletérôl, amely alapján a polgármesteri hivatalok és a távhôszolgáltatók kötelesek jegyzéket készíteni a fizetésképtelen és a rosszul fizetô fogyasztókról. A prefektúra összesítette az adatokat, amelyek szerint megyénkben 3192 személy felel meg a rendelet által szabott feltételeknek, közülük 1811-et fizetésképtelennek, míg 1381-et rosszul fizetônek minôsítettek.

Három csoportra osztott adósok

A rendelet három csoportra osztja az adósságokat felhalmozó lakókat: elsô csoportba tartoznak a fizetésképtelenek, akiknél az egy fôre esô havi jövedelem nem haladja meg az 1,8 millió lejt, egyedülálló személyek esetében a 2 millió lejt, ha az elmaradt közköltség értéke több, mint 5 millió lej, s az adósság három hónapnál régebbi, ugyanakkor a családnak, személynek a lakásán kívül nincs más tulajdona (ide értendô a földterület, más lakás, gépkocsi, garázs). Számukra, a rendelet értelmében, sürgôsségi pénzsegélyt biztosítanak, amelyet kizárólag a meleg víz és fûtés ellenértékének törlesztésére használhatnak fel. Szintén fizetésképtelennek számítanak azok a családok, amelyekben az egy fôre esô havi jövedelem 1,8-2,5 millió lej között van, 5 millió lejnél nagyobb és 3 hónapnál régebbi adósságot halmoztak fel, s lakásukon kívül nincs más tulajdonuk. Ezen tartozóknak két évre szóló kedvezményes kölcsönt biztosítanak, amelybôl törleszteni tudják adósságaikat. A harmadik csoportba tartoznak a rosszul fizetô, rosszhiszemûen nem fizetô személyek, vagyis azok, akik családjában az egy fôre esô jövedelem meghaladja a 2,5 millió lejt, ám ötmillió lejnél nagyobb, és három hónapnál régebbi adósságuk van, s nem csak a lakást, hanem más javakat is birtokolnak. Ezen személyek esetében a kormány megszorító intézkedéseket fog alkalmazni, kényszerítve ôket, hogy törlesszék adósságaikat.

Radnóton a legkevesebb, Marosvásárhelyen a legtöbb a rászoruló

A fôispánság nyilvántartása szerint Marosvásárhelyen 1297, Segesváron 23, Szászrégenben 225, Dicsôszent-mártonban 371, Radnóton 19, Marosludason 212, Szovátán 720, Maroskeresztúron 41, Marosszent-györgyön 100, Nyárádtôn 57, Nagysármáson 116 tömbházla-kásban élô családnak/személynek van 5 millió lejnél nagyobb és három hónapnál régebbi adóssága. A hôenergia- és melegvíz- szolgáltatókkal szembeni adósságaik nagysága változik: a megyeszékhely után a legnagyobb tartozásokat a dicsôszent-mártoniak (7 milliárd 268 millió lej), majd a szászrégeniek (3 milliárd 58 millió lej), marosludasiak (2 milliárd 697 millió lej), marosszentgyörgyiek (1 milliárd 920 millió lej) és szovátaiak (1 milliárd 370 millió lej) halmoztak fel. A kintlevôségek összértéke 38 milliárd 929 millió lej. A prefektúra kimutatása szerint a 3192 személybôl 1446 minôsíthetô fizetésképtelennek, 365 kedvezményes kölcsönre jogosultnak, míg 1381 személyt rosszhiszemûen nem fizetônek. A rosszul fizetôk közül legtöbben, 720-an Szovátán laknak.

A megyeszékhelyen 768 segélyre jogosult van

Marosvásárhelyen a tulajdonosi társulások adminisztrátorai gyûjtötték össze a lakók által benyújtott kéréseket, s a polgármesteri hivatalban összesítették, osztották el a beérkezett adatokat. A számadatokról Orbán Dezsô, a speciális támogatások szakosztályának vezetôje tájékoztatott.

- A hivatalhoz 1.297 kitöltött formanyomtatvány érkezett be. Az adatok alapján az 1.297 személy/család 20 milliárd 613 millió lejjel tartozik a hôenergiáért és meleg vízért. A rendelet kritériumai alapján 768 személy fizetésképtelen s segélyre jogosult (ezen személyek adóssága 12 milliárd 660 millió lej); 180 személy fizetésképtelen és kedvezményes kölcsönre tarthat igényt (össztartozásuk 2 milliárd 525 millió lej); 349 személyt rosszhiszemûen nem fizetônek minôsítettek (össztartozásuk 5 milliárd 428 millió lej). Az összesítéseket benyújtottuk a prefektúrára, innen kerül majd a szakminisztériumhoz. Elôreláthatólag március elején várhatóak újabb fejlemények a rendelet kapcsán, akkor fogják közzétenni, hogy ki és milyen formában részesül állami segélyben, kedvezményes kölcsönben - számolt be Orbán Dezsô, hozzátéve, hogy idôközben újabb kormányrendelet jelent meg, amely részben módosítja a fent említett közigazgatási minisztériumi rendeletet.

Az újdonságokra visszatérünk.

A nyárádtôi 40 hektáros ipari park megépítésére tavaly októberben írtak ki versenytárgyalást. Nyolc cég versenyzett a munkálat elnyeréséért. Az eredményt egy hónappal késôbben, novemberben hirdették ki: a licitbizottság a Geiger cég ajánlatát tartotta a legjobbnak. A versenytárgyalás egyik vesztese, a Socot cég óvást nyújtott be, amit azonban kedvezôtlenül bíráltak el.

Az ipari park létrehozására a fejlesztési minisztérium és a Geiger szerzôdött, a megyei tanács, a szentpáli és nyárádtôi polgármesteri hivatalok, mint a területet biztosító társult tagok, haszonélvezôkként szerepelnek az egyezségben. A kétéves kifutási idô csak abban az esetben tolódhat ki, ha a minisztérium képtelen folyamatosan fizetni az építkezési munkálatok ellenértékét.

Mint Virág György, a megyei tanács elnöke lapunknak elmondta, jövô hónapban az ún. felvonulási munkálatokat kezdik el: a közmûvesítést (villany, víz, gáz, csatornázás bevezetése) készítik elô. "Csak olyan cégek ajánlatát fogadják el a majdani ipari parkban való tevékenységre, amelyek környezetvédelmi hatástanulmányt készítenek. Elvileg 5000 négyzetméternyi hasznos felületet terveznek. Az ipari parknak a legszigorúbb európai normáknak megfelelô, külön szennyvíztisztító telepe lesz. Már eddig is több cég mutatott érdeklôdést a park iránt, Kanadától Japánig többen jelentkeztek, köztük bútor-, szerszám-, hangszergyártással foglalkozó vállalat is, de mindaddig, míg nem látják, hogy itt beindult valami, konkrét ajánlatról nem lehet beszélni." A megépülô ipari park jelentôsége vitathatatlan: becslések szerint mintegy 3000 munkahely létesítét eredményezné. Ha számításba vesszük az önkormányzatoknál maradó jövedelemadót, területadót, a park mûködtetése fellendítheti az egész környék gazdaságát.

Az ipari park megépítésére a kormány PHARE-alapokból 3,9 millió euró vissza nem térítendô támogatást nyert el, 1,3 millió eurót a fejlesztési minisztérium biztosít, 1 millió euróra tehetô a megyei tanács és a két helyi önkormányzat hozzájárulása a különbözô jóváhagyások beszerzésére, a tervezési munkákra.

Maros megye vezetése a február 22-i, Târgovistén lezajlott megyei tanácsok közgyûlésén beadványt terjesztett elô a helyi - megoldásra váró - gondokról. Ezek között a kórházak, a hátrányos helyzetû személyek ügye, a 80-as (telefon-beszélgetések, üzemanyag- fogyasztás, alkalmazottak számának korlátozására vonatkozó) kormányrendelet hatálytalanítása szerepelt.

A kórházépületeknek a megyei tanács tulajdonába sorolása március 15-ig kell megtörténjen, bár több olyan megye van, ahol ezt már januárban lebonyolították. Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: megyénkben 28 épületrôl (és a hozzá tartozó telekrôl) van szó. Mint már írtunk róla, a kórházépületek adminisztrálása hatalmas összegeket feltételez, erre a célra azonban a megyei önkormányzat 2003-ra egy lejt sem különített el. A târgovistei közgyûlésen jelen levô miniszterelnök és közgazgatási miniszter biztosította a tanácselnököket: erre a célra az egészségügyi minisztérium utal ki majd pénzt, az idei költségvetés megszavazásakor ugyanis ennek a minisztériumnak hagyták jóvá a keretet, legrosszabb esetben költségvetés-kiigazításkor lesz pénz.

A megye részérôl "aláírjuk a kórházépületek átvételérôl szóló egyezményt, de ebben pontosítjuk a szóban forgó épületek jelenlegi állapotát" - jelentette ki Virág György. A lapunk kérdésére kifejtette, hogy fôként Marosvásárhelyen találhatók olyan épületek, amelyeknek jogi helyzete tisztázatlan. Nincsenek telekelve, vagy hiányzik a mûszaki adatlap, a felértékelés, némelyiket pedig a volt tulajdonos követeli vissza. Azonban az átvétellel nem tudnak várni, míg ezek az idôigényes problém&aacu