Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A kormány a héten újabb rendeletet fogadott el a kisjövedelmûek, a fûtésdíj-törlesztéséhez nyújtandó támogatásról. A rendelet külön fejezetben foglalkozik a hôközpontokhoz csatolt és földgázzal fûtô családoknak kiutalandó segélyekkel.

Az elkövetkezô napokban életbe lépô rendelet alapján három közköltség-törlesztési lehetôség közül választhatnak a tömbházlakók. Az egy évre esedékes összeget, az elôzô évi fogyasztásokat figyelembe véve, feloszthatják 12 egyenlô részre, illetve lehetôség van november-március hónapokban egy elôre kiszámított átlagfogyasztást fizetni, s a fennmaradó hónapokban törleszteni a reálisan elfogyasztott mennyiség árát. A jelenleg országszerte alkalmazott törlesztési módot is lehet választani, vagyis a havonta elfogyasztott mennyiséget számlázzák.
A fizetési változatot a tulajdonosi társulások közgyûlésein dönthetik el. A tömbházlakásokban lakó, a távhôrendszerhez kapcsolt kis jövedelmû családoknak az egy fôre esô havi jövedelem alapján határozzák meg az állami segélyt. A felosztás a következôképpen alakul: amennyiben az egy fôre esô havi jövedelem 750.000 lej, az érintettek havi 1.656.000 lejben részesülnek a téli hónapokban, illetve 690.000 lejben, amennyiben a 12 hónapra felosztott fizetési módot választották. Azon személyek, akiknek 750.000 lejnél kisebb a havi jövedelmük, s szociális segélyben részesülnek, a fôtéspótlék értékét 20 százalékkal megemelhetik, azonban ez nem haladhatja meg a hôenergia és meleg víz ellenértékét. Amennyiben az egy fôre esô jövedelem 750.001-1 millió lej között van, a pótlék értéke 1.080.000 lej, 450.000 lej az egész évben feloszott közköltség esetén. 1.000.001-1.250.000 lejes jövedelem esetén 720.000 lejt, illetve 300.000 lejt utalnak át. Akiknek a jövedelme 1.250.001-1.500.000 lej között van, 480.000, illetve 200.000 lejes segélyben részesülnek. Az 1.500.001-1.750.000 lejes keresetûek 360.000, illetve 150.000 lejt kapnak. 1.750.0001-2.106.0000 lej közötti havi bevétel után 240.000, illetve 100.000 lejes fûtéspótlékot igényelhetnek.

A lakásaikat földgázzal fûtô családok esetében a felosztások és segélyek a következôképpen alakulnak: amennyiben az egy fôre jutó havi jövedelem 1.053.000 lej alatt van, a téli hónapokban a fûtéspótlék 550.000 lej. 1.053.001-1.287.000 lej közötti kereset esetében a segély 330.000 lej, míg 1.287.0001-1.638.000 lej közötti jövedelem mellett a fûtéspótlék 165.000 lej.

A rendelet értelmében 10 százalékos kedvezményben részesülnek, akik a határidô lejárta elôtt teljesen törlesztik a január- márciusi közköltségeket. Akik egész évben rendszeresen fizetik a hô- és melegvíz-díjat, eltörlik az elôzôleg felgyûlt büntetôkamatot.

Elôzetes számítások szerint a fûtéspótlékok kifizetésére országszinten 3.400 milliárd lejre van szükség az állami költségvetésbôl.

Románia 500 millió dollár erejéig akar kötvényt kibocsátani a nemzetközi tôkepiacon az elsô félévben, a költségvetési hiány részleges fedezésére - mondta a Román Nemzeti Bank kormányzóhelyettese, Cristian Popa a Reuters hírügynökségnek.

A kormányzóhelyettes nem nyilatkozott sem a tervezett kötvény(ek) típusáról, sem elképzelt lejáratáról vagy kamatáról.

A román és a bolgár kötvények népszerûvé váltak a nemzetközi befektetôk körében - a konvergenciajáték második vonulatába tartoznak ezek a papírok -, amióta várható, hogy ez a két ország 2007-ben ugyancsak beléphet az EU-ba.

A kibocsátás(ok) árazásával igyekeznek arra összpontosítani, hogy a befektetôk Románia EU- hasonulására fogadnak - mondta Popa is.

Románia utoljára tavaly áprilisban szerepelt a nemzetközi tôkepiacon, és akkor majdnem három és félszeres túljegyzés volt a 700 millió euró értékben kibocsátott román eurokötvényre. A tavaly kiadott kötvény lejárata 2012. március 8., kuponja 8,5 százalék, kibocsátási és másodlagos forgalmazói ára 98,352 százalék volt,a hozamfelára kibocsátáskor 3,65 százalékpont volt az irányadó, 2012-ben lejáró német Bund felett, illetve 3,42 százalékpont az irányadó eurókamatcsere-hozam (mid-swaps) felett.

Románia, többéves szünet után, 2000. októberben tudott ismétkilépni a nemzetközi tôkepiacra, három évre szóló 150 millió euró értékû eurokötvénnyel, amelynek kuponja 11 százalék volt. Ezt rövid idôn belül egy ötéves lejáratú, 300 millió euró nagyságú kibocsátás követte, 11,3 százalékos kamatra. Utána, 2001. júniusban, Románia 600 millió euró értékû kötvényt helyezett el a piacon, hétéves futamidôvel, 10,625 százalékos kamatra, majd a tavaly ápri-lisi, igen sikeres kibocsátás következett.

Tegnap délelôtt Marosvásárhelyen Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke többórás eszmecserét folytatott a romániai írott és elektronikus sajtó vezetô munkatársaival. A kötetlen hangulatú megbeszélésen a szövetségi elnök mindenekelôtt a kormányzó párttal kötött idei együttmûködési megállapodás részleteirôl tájékoztatatta a résztvevôket, majd az RMDSZ és a romániai magyar sajtó kapcsolatáról fejtette ki véleményét, hangsúlyozva, hogy a sajtó a tárgyilagos, egyben a vélemények sokféleségét bemutató tájékoztatás révén
jelentôs mértékben járult hozzá az RMDSZ- kongresy-szus sikeres lebonyolításához. Reményét fejezte ki,
hogy hasonló módon segíti elô a belsô választások lebonyolítását.

Az RMDSZ - nyomatékosította Markó Béla - érdekelt a magyar sajtó piacképességének erôsítésében, így a számba jöhetô támogatási források - Comunitas Alapítvány, Illyés Alapítvány - elosztásánál a szempontrendszert a reális igényekhez kell igazítani.

Az eszmecsere során több vélemény hangzott el a sajtó közösségformáló, közvélemény-alakító szerepérôl, ami megyérôl megyére sajátos arculatot hordoz.

Aktuális

Ötletekben nincs hiány a közoktatási minisztériumban. Miután évekig nem történt semmi a tízosztályos oktatás elôkészítése érdekében, mint ismeretes, nemrégiben gyorsan kiötölték, hogy jövôtôl hatéves kortól kezdik az iskolát az elsô osztályos gyerekek, akiket kiragadva az óvodából, hétéves társaikkal csapnak össze. Azt is kitalálták, hogy a megnövekedett gyereklétszámot a kettôs képzettségû, korábban óvónôként mûködô pedagógusokkal fogják fedezni. Csakhogy a szakszervezetek tiltakozásából kiderült, hogy nem üti a széle a hosszát, s szeptember 1-jétôl országos szinten 11 ezer óvónô veszíti el az állását, akik nem rendelkeznek kettôs képesítéssel.

A tiltakozás nyomán megszületet az újabb ötlet, miszerint ôsztôl, ha a szülôk beleegyeznek, a négy-öt tanórán kívül a gyerekek még négy órát az iskolában maradnak, s felügyeletükre az állás nélkül maradt óvónôket osztják be. A szakminiszter szerint ez egy nagyon jó megoldás annak érdekében, hogy az iskolások kulccsal a nyakukban ne az utcán lófráljanak, hanem felügyelet mellett elvégezzék a házi feladatukat, és játszhassanak.

Az ötlet, a hatéves gyerekek beiskolázásához hasonlóan nemzetközi összefüggésben nézve nem újszerû. Elég csak Magyarországon körülnézni, ahol már régen mûködnek az úgynevezett napközis iskolák, természetesen a megfelelô körülmények között, étkezdével és ebédlôvel ellátva. Az sem újdonság, hogy a hatéves gyerekek iskolára való elôkészítése a világ sok országában elkezdôdik. Ahogy Románia sem volt kivétel, azzal a különbséggel, hogy ez a tevékenység eddig az óvodai nagycsoportokban történt. Ezen a jól bevált módszeren akkor lett volna szabad változtatni, miután megteremtették a hatéves gyerekek életkorának, figyelem- és tudásszintjüknek megfelô körülményeket az iskolákban, és gondoskodtak az óvónôk továbbképzésérôl is. Annál is inkább, mivel egy hasonló kísérlet Romániai viszonylatban már kudarcot vallott.

Ami pedig a délutáni foglalkoztatást illeti, a jelenlegi körülmények között nagyotmondásnak látszik. A nemzetiségi oktatásban ugyanis nem négy, hanem öt-hat, sôt estenként hét óra van a diák mögött, mikor lejár a napi iskolaprogram, amelynek során ülni, figyelni kellett annyi idôn át. A gyermek, és különösen a kisdiák éhes, fáradt, elcsigázott. Ezek után további négy órát ott tartani az iskolában, ez már kínzásnak is felfogható. Ezen túlmenôen az sem egészen világos, hogy milyen termekben fogják tölteni ezt a négy órát a tanulók azokban az iskolákban, ahol például két, sôt három váltásban, reggel héttôl este nyolcig folyik az oktatás.

Pedig az ötlet (a négyórás idôtartamot leszámítva) nem lenne rossz, ha a romániai oktatásügy tartalmában szellôsebb, s gyakorlati tevékenységekben gazdagabb lenne, és az iskolai program végén valóban csak négy tanóra maradnak a diák mögött. A délutáni programot pedig fel lehetne használni azoknak a tanulóknak a felzárkóztatására, akik otthon nem számíthatnak segítségre, de még a feltételek sem adottak, hogy egy tiszta asztal mellett csendben leülhessenek tanulni.

A TKT tegnapi ülésén a testület meghallgatta a megyei elnök kongresszusi beszámolóját, tájékoztatót hallgattak meg a napokban a Szociáldemokrata Párttal felújított protokollumról, majd bemutatták és elfogadták az ügyvezetô elnökség idei munkatervét. Ugyanakkor megbeszélték a belsô választások elôkészítésével, valamint március 15-e megünneplésével kapcsolatos teendôket.

A tanácskozáson határozatot fogadtak el arról, hogy április 26-án tartják az RMDSZ megyei szervezetének küldöttgyûlését, amelyen a megyei elnök beszámolója mellett a küldöttek beszámolót hallgathatnak meg a Területi Képviselôk Tanácsa (TKT), illetve a különbözô bizottságok tevékenységérôl. A TKT határozata értelmében ugyancsak a küldöttgyûlés választja meg az SZKT- (Szövetségi Képviselôk tanácsa) tagokat, illetve a Területi Képviselôk Tanácsát. Határozatot fogadtak el arról, hogy a Maros megyét a "hivatalos" (parlamenti képviselôk, szenátorok, területi elnökök stb.) SZKT-tagokon kívül megválasztandó 12 tag közül hét a vidéket, öt pedig Marosvásárhelyt fogja képviselni.

A tisztújító küldöttgyûlésen részt vevô küldötteket a kerületi és körzeti RMDSZ-szervezetek körzeti/kerületi tisztújító és jelöltgyûlésein választják meg, ugyanitt tesznek javaslatot a TKT- képviselô, illetve a bizottsági tagok személyére is.

Az SZKT-tagok megválasztása a küldöttgyûlésen, a közvetett választás módszerével történik, az RMDSZ VII. kongresszusán elfogadott szabályzat alapján. Az SZKT- jelöltséghez 300 támogató aláírás szükséges. A jelöltek 2003. április 7-ig kell letegyék pályázatukat a területi választási bizottsághoz. A kampány 15 napos, április 7-tôl április 22-ig tart. A tanácskozás részleteire visszatérünk.

Még egy amerikai Hercules-C130-as szállítógép érkezett pénteken dél körül a konstancai Mihail Kogalniceanu repülôtérre, miután csütörtök este öt másik repülôgép és hat MH 46-os helikopter szállt le ugyanott.

Tiberiu Fratila kapitány, a honvédelmi minisztérium tájékoztatási osztályának képviselôje szerint a repülôgépek és helikopterek katonai felszerelést és személyzetet hoztak, a Herculesek közül négy kirakodás után el is távozott.

Fratila elmondta, az amerikai szakértôi csoport folytatja a konstancai repülôtér felmérését, majd az amerikai személyzet elszállásolásával és élelmezésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.

- Ma és holnap (pénteken és szombaton - szerk. megj.) újabb repülôgépek érkeznek Konstancára, ahol további utasításra várnak. Románia nem áll háborúban. A Kogalniceanu repülôtéren egy ideiglenes amerikai bázis mûködik, egy esetleges Irak elleni katonai beavatkozásra történô felkészülés keretében - közölte a honvédelmi tárca képviselôje.

A Mihail Kogalniceanu repülôtér környékén fokozott biztonsági elôírások vannak érvényben. (Mediafax)

(MTI) Az Irakban várható háború árának elôzetes becslései 50 milliárd dollártól csaknem 2000 milliárd dollárig terjednek, attól függôen, hogy mit számítanak bele a költségekbe - áll a londoni The Economist legújabb számának összeállításában.

A brit gazdaságpolitikai hetilap szerint három számítási módszer létezik: csak a közvetlen hadmûveleteket veszik figyelembe, beleszámítják a háború utáni békefenntartás költségeit, vagy mindehhez hozzáveszik még a hosszú távú makrogazdasági hatásokat is.

Az elsô, legszûkebb számítási módszer alapján - és feltételezve, hogy a második öbölháború sem tart tovább, mint a hathetes elsô - az amerikai törvényhozás két házának költségvetési bizottságai egyaránt 50 milliárd dollárral számolnak, ami az Egyesült Államok éves hazai össztermékének fél százaléka lenne.

A háború utáni békefenntartás, valamint a humanitárius tevékenység és az újjáépítés ennek azonban már a sokszorosába, amerikai elemzôi számítások szerint 100-600 milliárd dollárba is kerülhetnek a következô évtizedben.

A Yale Egyetem kutatóinak számítása szerint a széleskörûen számolt makrogazdasági veszteség, ugyancsak tíz évre vetítve, elérheti az 1900 milliárd dollárt, ami a következô évtized minden évében az amerikai gazdaság teljes termelési értékének átlagosan 2 százalékával lenne egyenlô.

Abban sem lehet egyértelmûen reménykedni, hogy - csakúgy, mint 1991-ben - a háború után az olaj ára gyorsan zuhanni fog. A Goldman Sachs befektetési ház elemzése szerint a jelenlegi magas olajárnak sokkal inkább a venezuelai termelés kiesése, semmint a iraki válság az oka. Venezuelában - a világ ötödik legnagyobb olajtermelô országában - az exportot bénító sztrájk már véget ért ugyan, de valószínûtlen, hogy az ország az idén a korábbi termelési szint kétharmadánál magasabbra tudná növelni kínálatát.

A Goldman Sachs szerint háború esetén a venezuelai és az iraki olajkínálat egyidejû kiesése minden idôk legnagyobb olajpiaci megrázkódtatását okozhatja.

Ugyancsak az olajárak gyors esése ellen szól, hogy az északi félteke idei, kivételesen hideg tele éppen akkor növelte erôsen az ipari országok fogyasztását, amikor az amerikai kereskedelmi olajtartalék 1975 óta nem látott mélységbe süllyedt. Az elsô öbölháború idején az Egyesült Államok tartalékai jóval az átlag felett voltak.

Mindemellett a Kôolajexportáló Országok Szervezetének fölös kínálati kapacitása is jóval szûkösebb, mint 1991-ben volt; akkor az OPEC 6 millió hordóval növelhette napi össztermelését, ma a kapacitástartalék mindössze 2 millió hordó - áll a The Economist pénteki elemzésében.

A lap szerint a magas olajárak túltermeléssel és zuhanó inflációval jellemzett idôszakban érik a világgazdaságot. A vállalati szektor ebben a környezetben alig tudja továbbhárítani a növekvô költségeket, amelyek így nem az inflációt gyorsítják, hanem a vállalati profitokat kezdik ki, késleltetve a beruházások élénkülését és a munkanélküliség csökkenését. A helyes pénzügypolitikai válasz ilyen idôkben a kamatcsökkentés, amit a jelek szerint az alapkamatát 1,75 százalékon tartó amerikai Federal Reserve jobban felismert, mint a valutauniós jegybank. Ez utóbbi, a maga 2,75 százalékos irányadó kamatával, még mindig inkább az inflációval van elfoglalva, és jó eséllyel nem is fog gyorsan lépni - írta brit gazdaságpolitikai hetilap.

Nem könyörületet várnak a mozgássérültek

Megyeszinten 2032 mozgássérültet tartanak számon, ebbôl 801 másod- és harmadfokú rokkant. Az ô gondjaikról, valamint a Megyei Mozgássérültek Egyesületének idei terveirôl számolt be az egyesület vezetôsége csütörtöki sajtótájékoztatóján.

- Székhelyünk túlságosan is kicsi ahhoz, hogy ott a mozgássérülteknek a társadalomba való beilleszkedését célzó tevékenységet folytassunk - mutatott rá legnagyobb hiányaikra Negrusa Danila elnök. Hozzátette: több alkalommal is felkereste a prefektúra és a polgármesteri hivatal vezetôségét azzal a kéréssel, hogy támogassák az egyesületet egy központ létrehozásában, melynek célja a szakszerû orvosi ellátás és a rehabilitáció biztosítása. A válasz mindannyiszor elutasító volt.

Pozitív tényként említette a Megyei Munkaközvetítô Hivatal által indított átképzô tanfolyamot, amelyre tizennyolc, 18 és 35 év közötti mozgássérült jelentkezett, szerzett képesítést. Érthetetlen viszont a vállalkozók viszonyulása, akik idegenkednek a testi fogyatékosok alkalmazásától.

A találkozón jelen volt a pitesti-i Napsugár Alapítvány vezetôsége is. Romeo Ralciu elnök elmondta, az egyesülettel együttmûködve tegnaptól minden pénteken a Sapientia egyetem éttermében húsz testi fogyatékos személynek háromfogásos ebédet biztosítanak (1. oldali felvételünkön), valamint 5-10, otthonról elmozdulni képtelen személynek haza szállítják. Néhány napos vásárhelyi tartózkodásuk alatt már több mint 8 millió lej értékben juttattak élelmet és déligyümölcsöket tartalmazó csomagokat a rendkívül nehéz anyagi helyzetben levô rokkantak gyerekeinek.

A Mozgássérültek Egyesülete idén a Dalia Alapítvánnyal közösen ügyességi mûhelyt indít, amelyben két rokkantat és a kisegítô iskola három tanulóját képezik ki kézmûves tárgyak készítésére, amelyeket késôbb értékesíthetnek. Ezen terv életbe ültetéséhez szükségük van a polgármesteri hivatal segítségére, hogy a tevékenységet megfelelô helyiségben tudják lebonyolítani. Július-augusztusban mintegy 20 személy számára tábort szerveznek. Márciustól kezdôdôen a rokkantak lelki gondozását egy magyar és egy román pszichológus vállalja fel.

A marosvásárhelyi 3-as számú, valamint a szászrégeni 8-as számú nagyméretû elhelyezési központok felszámolása érdekében a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság PHARE-pályázaton igényelt és nyert pénzt. A Gyermekeink program keretében az igazgatóság házakat és tömbházakat vásárolt Szászrégenben, s azokban a falvakban, amelyekbôl a gyerekek származnak. Jelenleg a szakemberek olyan házaspárok jelentkezését várják, akik vállalnák 4-8 gyerek nevelését. Tervek szerint a kiválasztott személyek ezekben a megvásárolt házakban a gyerekekkel együtt fognak lakni. Az árvaházakból kikerülô gyerekek ezáltal családi körülmények között nônek fel, s jobban beilleszkednek a helyi közösségekbe. Az érdekelt házaspárok a Megyei Gyermekjogvédelémi Igazgatóságon (Gheorghe Marinescu utca 62. szám, a Faipari Iskolaközpont bentlakása) jelentkezhetnek hétköznapokon 7-15 óra között, érdeklôdni a 211-699-es és 211-561-es telefonszámokon lehet. A jelentkezôket orvosi és pszichológiai vizsgálatok, beszélgetések után választják ki, s munkakönyvvel alkalmazzák - tájékoztatott Codruta Sava aligazgató.

Ákosfalva község iskolái közel 300 millió lej értékû iskolai bútorzathoz jutottak - tájékoztatta szerkesztôségünket Antal András igazgató. - A felszerelés (kisasztalok, székek, rajzasztalok, laborasztalok) a ROMENIE-HULP MIDDEN-VEELAND-OOST- SOUBURG alapítvány jóvoltából került a községbe. - Iskoláink tantestületei és diákjai ezúton is hálás köszönetüket fejezik ki Szabó László úrnak, az alapítvány képviselôjének, valamint Osváth Csabánál, Ákosfalva polgármesterének a kapcsolatteremtô munkáért.

Jegyzet

Február végét írunk, s úgy néz ki, hogy sem a fagy nem enged, sem a fûtési gondokkal járó stressz nem oldódik. Sôt az újabb "intéz-kedések", "döntések", "határoza-tok" csak borzolják a kedélyeket. November óta figyelem a jól hangzó támogatásokról szóló közleményeket, s hallgatom a fûtési költségekrôl szóló különféle okfejtéseket, hogy mi mennyi, hogy mi miért annyi. A kijelentések felelôs beosztású kormányképviselôktôl, energiaügyi hatóságiaktól, gázasoktól, távhôszolgálta-tóktól, tulajdonosi és lakótársulások elnökeitôl, polgármesterektôl származnak. Csak éppen azt nem veszik észre, hogy intézkedéseik, megoldásaik, s a kormány által beígért támogatások mindeddig nem hozták meg a várt eredményt. Úgy is mondhatnám, semmit sem érnek. Legalábbis Marosvásárhelyen nem. A polgármesteri hivatal, miután felmérte, hogy szûkösen számolva idénre legalább 42 milliárd lejre lenne szüksége a szegény sorú családok támogatására, csak 5,5 milliárdot kapott az államtól, ami sem a segélyekre, sem a fûtéspótlékra nem elegendô. S ami nem épp rendjénvaló, hogy a helyi tanács csak most szavazott meg 21 milliárd lejt a fûtéspótlékra, s majd a jövô héten dolgoznak ki metodológiát arra, hogy honnan is veszik elô ezt a pénzt.

Ami a legfurcsább a dologban, hogy a polgármesteri hivatal egy olyan közleménnyel rukkolt elô, amely szerint a fûtéspótlékot csak azok kaphatják meg, akik teljes egészében kifizették a közköltséget. Aki ilyen feltételeket támaszt a kisnyugdíjasokkal, munkanélküliekkel szemben, az vagy nem érti, vagy nem akarja érteni a fûtéspótlék lényegét. Nem világos számára, hogy ez azért járna, mert a szegény embernek nincs honnan, nincs mibôl kifizetni a fûtésszámlát, s hogy az iszonyúan szegényes családi költségvetésben tátongó ûrt betömjék vele.

A tátongó ûr egyelôre marad, a fûtéspótlék csak papíron létezik, mert azok, akik ilyen nyomorba juttatták a lakosságot, úgy néz ki, csak döntéshozatalra képesek, de a pénzt már nem tudják elôteremteni.

Na, mit szólsz hozzá, hogy én ezt gyermekfejjel, menekültként, 1945 tavaszán, amikor Budán voltunk, a saját szememmel láttam? - kérdezi - ma már nyilván nyugdíjas korú - mérnök barátom, amikor a felvételt megmutatom neki. Arra kérem, próbáljon meg emlékezni, hogy melyik utcában vagy téren járt akkor a szüleivel, de hiába. Mint ahogyan azt is hasztalan kísérlem megtudakolni tôle, hogy hallomása szerint milyen márkájú, típusú "gépmadár" zuhant rá az emeletes épületre. Azt viszont hozzáteszi, hogy az ostromlott fôvárosban annak idején egy másik becsapódott gép roncsával is találkozott.

Inter arma… Sokszor közölt kép, címlapon is jött már. A mûterembe fúródott hadirepülôgép olyan megrendítô téma, amelyet csak a háború produkálhatott. Szimbolikus kép ez, arról tanúskodik, hogyan söpri el, semmisíti meg a békés, alkotó munkát, a mûvészet eredményeit a háború esztelen rombolása - olvashattuk Escher Károly Riportfényképezés címû könyvében a magyarázatot. A Fotókönyvtár sorozatba tartozó 5. mûvet 1959 januárjában rendelték meg a kiadónál. Májusban került nyomdába, és júliusban kezdték terjeszteni. Az sem volt a magyarok történetének a legnyugalmasabb éve. Emlékezzünk az ötvenhatos forradalommal rokonszenvezôknek az akkori hatalmi szervek általi felkutatására, üldöztetésére és - esetenkénti - halálba kergetésére!

Ebben a mostani se béke, se háború hangulatú világunkban újból szükség van ilyen, haditudósítás erejû, dokumentum jellegû képek elôkeresésére, hogy ne feledjük: fegyverekkel játszani felmérhetetlen kockázat. Az inter arma silent Musae latin mondás egyik fordítása az, hogy háborúban hallgatnak a múzsák. De úgy is értelmezhetjük ezt a mondatot, hogy háború idején nem virulhat a tudomány, az irodalom, a költészet. Van aztán egy másik régi szövegvariáns, mely így szól: Inter arma silent leges. Amivel állítólag azt akarta kifejezni Cicero - a kiváló római szónok - hogy amíg a csatározás folyik, szünetelnek a törvények.

De vajon csak ennyirôl van szó? Gondoljuk el, milyen végtelen hosszú lajstromot tudnánk összeállítani azokról a dolgokról, amelyeket megfékez, ellehetetlenít, megbénít, megcsúfol, hosszabb-rövidebb ideig vagy végérvényesen megsemmisít az emberi gonoszságnak felsôbbrendûségi érzés, hódítási és hatalomvágy, irigység, gyûlölet, bosszú, káröröm, szadizmus tégláiból felépített pokla.

Személy szerint nem adok hitelt annak a közvélemény-kutatásnak, amelyrôl nem tudom, hogy ki, mennyi költségráfordítással és milyen bevallott vagy rejtett céllal rendelt meg. Esetleg éppen hangulatkeltés, a tömegek megtévesztése, manipulálása, a fölmérést kezdeményezô helyes vagy helytelen lépésének igazolása szándékával. Tessék mondani, hogy van az például, hogy az egyik "szondázás" szerint az Egyesült Államok után Románia lakossága támogatja legnagyobb arányban az Irak-ellenes hadviselés elkezdését, megelôzve például Angliát, az USA hû szövetségesét? És hogyan illeszthetjük emellé az európai uniós internethasználók szúrópróbaszerû megkérdezése nyomán kialakult eredményt: 90 százalékuk nem ért egyet Irak megtámadásával? Népszavazást "persze" sehol sem tartanak ilyen témában. A háború vagy béke kérdését továbbra is olyan politikusok szeretnék eldönteni - a nemzetek feje fölött -, akik nem tanultak eleget a történelem szörnyûséges tragédiáiból.

Egy holdhónap alatt a Hold az összes állatövi jegyen áthalad. A Holdhónap 28-29 napig tart, állatövi jegybôl pedig 12 darab van. Ez azt jelenti, hogy a Hold mindegyik jegyben 2-2,5 napig tartózkodik.

A "felszálló" rész a Nyilastól az Ikrekig tart, a "leszálló" rész pedig az Ikrektôl a Nyilasig. Az ekliptika metszéspontjainál vannak az úgynevezett "holdcsomók", melyek a horoszkópban szerepet játszanak. A Hold mozgásiránya megfelel egy óra mutatójának mozgásával. Kb. hattól tizenkettôig növekedô mozgást ír le a mutató, vagyis a Hold és ilyenkor minden, ami a földfelszín fölött van, szintén növekedik. Majd kb. tizenkét órától hatig lefelé mozog a mutató, mélyül, az erô a föld irányába húzódik vissza.

A felszálló Hold

A felszálló Hold a következô jegyeken halad át: Nyilas, Bak, Vízöntô, Halak, Kos és Bika. Ebben a periódusban növekszik, virágzik minden, ami a föld fölött van. A kívülre
ható energiaellátást szimbolizálja. Ezek a napok alkalmasak gyümölcs, zöldség leszedésére, mivel ezek ilyenkor rendelkeznek a legtöbb energiával. Gyógyhatású készítményeket - krémeket is ilyenkor tanácsos keverni.

A leszálló Hold

A Hold leszálló tendenciája, illetve csökkenô ereje az Ikrek, Rák, Oroszlán, Szûz, Mérleg és Skorpió jegyekben jut kifejezésre. Az érés ideje ez, a föld alatti gyarapodásé és növekedésé. Ilyenkor tanácsos vetni és ültetni. Ebben a periódusban az erô a földbe koncentrálódik, ezért alkalmas átültetésre is, a növények ilyenkor nem sínylik meg azt. Gyógyhatású gyökereket ilyenkor kell begyûjteni.

Az állatövi jegyek és a hozzájuk rendelt elemek

Mindeddig "óránkon" a mutató járását figyeltük meg. Most pedig következzenek az "órák" egyenként, vagyis az állatövi jegyek.

Amint már egy elôbbi részben is említettem, például a déli 12 óráról bizonyos dolgok jutnak eszünkbe. Így van ez az állatövi jegyekkel is, melyekhez egy egész sor tulajdonság rendelhetô. Az állatövi jegy egy szóban történô megnevezése csupán egy rövid, orientációt segítô fogalom. A jegyekhez tartozó jellemzô vonásokat a megfigyelt és állandóan kibôvített tapasztalatok sokasága adja.

Már egész régi idôktôl kezdve megpróbálták leírni azok a tudósok, akik asztrológiával foglalkoztak, hogy egyes csillagjegyekhez milyen típusú emberek tartoznak.

A "tüzes" jegyek a Kos, az Oroszlán és a Nyilas. A tûz férfias minôség. A tûz az univerzális erô kisugárzását szimbolizálja, az erôt, a feszültséget, az alkotó energiát és az akaratot.

A "vizes" jegyek a Rák, a Skorpió és a Halak. Ez nôi minôség.

A víz az érzéseket, az érzelmeket fejezi ki, a félemeket és az odaadó szeretetet, beleérzôképességet, fantáziát és önzetlenséget, romantikát és megérzéseket. Olyan napokon, amikor a Hold vízjegyeken halad át, a víznek különös szerepe van. Például ilyen napokon jó megöntözni virágainkat.

A "levegôs" jegyek az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntô. A levegô hagyományosan férfi minôség. A levegô jegye a gondolatok, ötletek világát jelenti, az alkalmazkodóképességet, szellemi frissességet, közvetítôi hajlamot, közlékenységet és a konfliktusok elsimításának képességét. A fényt és a könnyedséget szimbolizálja.

A "föld" jegyei a Bika, a Szûz és a Bak. A föld nôi minôséget tükröz. A föld jegye az érthetôt, a kézzel foghatót, a praktikus gondolkozást, a "két lábbal a földön járást", a kitartást, türelmet jelképezi. A föld jegy egyben a "hideg" minôséget is magáénak tudhatja.

Bizonyos tevékenységek elvégzésére (például növényeink megöntözése) mindazon állatövi jegyek napjai alkalmasak, melyek egy bizonyos minôséget képviselnek, így például az említett virágöntözésre a "vizes" jegyû napok alkalmasak, tehát azok a napok, amikor a Hold a vízjegyû állatövi jegyeken (Rák, Skorpió, Halak) halad át. Természetesen ennek figyelembe vétele nem mindig és minden körülmények között lehetséges, de ezek az optimális napok, és ha szem elôtt tartjuk ôket, ez kedvezô hatással van a végzett tevékenységre. Könnyebb megjegyezni a négy elemet, mint a tizenkét állatövi jegyet, annál is inkább, mivel könnyebben asszociálunk a tûz, víz, levegô és föld minôségekhez.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Epehólyag (I.)

Sorozatunk elôzô részeiben a gyomorbántalmak, patkóbélfekély, hasmenés magyar népi gyógymódjairól volt szó. Folytatjuk az epehólyag és a máj betegségeivel.

Az epekô betegség a természetgyógyászati szemlélet szerint civilizációs betegség (is). A negatív stresszhatás, feszültségállapot, a nôknél elfojtott agresszió is kiválthat epegörcsöt. Az epehólyag által termelt epe a zsírok emésztésében játszik fontos szerepet. A túlzott sertéshús-evés elôsegíti a kövek kialakulását. A sok zsíros étel fogyasztása esetén az epesavak kicsapódnak, homok, késôbb kô lesz belôlük. Nem csak a táplálkozási szokásoktól függ az epekô kialakulása. A családi öröklôdés, a hajlam is számít. Epegörcs alatt nemcsak a hasunk, hanem a jobb lapockánk környéke és a hátunk is fájhat.

Mivel az epebetegségek rengeteg szenvedést, fájdalmat okoznak, és a beteg nem tudja folytatni megszokott életmódját, életünk során fontos lenne az epekôképzôdés megelôzésére figyelni. A magyar népi hagyományban, az egészségtanban, gyógyászatban és a más (indiai, kínai) hagyományos orvoslásokban is sokféle módszert ismertek a megelôzésre és a gyógyításra. A máj- és epebetegségeket gyógyító, úgynevezett gyógyélelmiszereket, gyógynövényeket is gyakran igénybe vették. Ezek pl. a cékla, retek, torma, cseresznye, citrom, hagyma, burgonya, csipkerózsagyökér, olívaolaj, petrezselyem, fehér ürömfû, erdei berkenye, orbáncfû (csengôfû), borsmenta.

Ajánlott a nyers céklalevet rendszeresen fogyasztani, mert megelôzi a kôképzôdést. Ezenkívül a rákos daganat kifejlôdését is megakadályozza. A céklalevet a préselés után az elsô három órában fogyasszuk el.

Epekô-megelôzô és epeválasztást javító hatása van az olívaolaj- kúrának. A következôképpen végezhetjük: reggelente éhgyomorra egy evôkanál olíva- vagy más növényi olajat nyeljünk le, utána azonnal egy evôkanál frissen préselt citromlevet. Feküdjünk a jobb oldalunkra és maradjunk az ágyban még 20-25 percig. A citromlevet más gyümölcslevekkel is helyettesíthetjük. Az olívaolajat bevehetjük úgy is, hogy összevegyítjük gyümölcslevekkel. A növényi olajoknak hashajtó hatásuk is van. A krónikus székrekedésben szenvedôk is végezhetik.

A kúra másik formája, hogy minden étkezés elôtt egy órával fél kiskanál olajat lenyelünk. Az adagot emeljük kétnaponta fél kiskanállal öt kiskanál mennyiségig. Ez évente egyszer megismételhetô.

Forrásanyag: Rácz Gábor-Rácz Kotilla Erzsébet-Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Bukarest, 1984; Dr. Török Szilveszter: Epebetegségek népi gyógymódjai, In. Elixír magazin 137. szám, 2000. július, 30-35, Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez, A betegség jelentése és jelentôsége, 1991, Budapest.

Közel kerek évtizeddel a III. kötet után nemrég megjelent a Romániai magyar irodalmi lexikon IV. kötete is: az N-R betûs címszavak 787 könyvoldalnyi gyûjteménye. (Kiadta az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Kriterion; fôszerkesztôje Dávid Gyula.)

A horatiusi ars poetica ajánlata szerint kívánatos (volt), hogy kilenc esztendeig érlelôdjék az írásmû - "Nonum prematur is annum" -, de hát ez a tanács fôként a költeményekre vonatkozott annak idején: lexikonokat még nem is szerkesztettek a régi rómaiak. De én itt és most - mindenek ellenére - inkább üdvözölni szeretném ezt a régóta várt, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen kiadványt, nem bírálni. (Eljöhet elôbb-utóbb megvitatásának, gyöngeségei elôsorolásának az ideje is.) Jó, hogy végre asztalunkon van ez a kézikönyv, s bármikor belelapozhatunk egy-egy adat keresése közben. Jó, hogy remélni lehet immáron a következô, az V. kötet megjelenését is. (Talán nem lesz szükséges újból emlegetni a horatiusi bölcsességet…)

Már 1981-ben, az elsô kötet elôszavában megfogalmazta Balogh Edgár, ennek a nagyszabású és kiemelkedô jelentôségû szellemi vállalkozásnak a kezdeményezô és mindenes irányítója, hogy ez a lexikon
"a romániai magyar nemzetiség írásbeliségének címszavait foglalja magába". A szerkesztés során érvényesített "kísérletezô és úttörô jellegû sokoldalúság" itt - és a továbbiakban is - azt jelentette, hogy a címben olvasható "irodalmi"- ságot a lehetô legtágabb értelemben kell felfogni. Vitatható volt (s szerintem ma is vitatható) ennek a koncepciónak a szakmai helyénvalósága, mert elkerülhetetlenül valami fajta ködös parttalanságnak nyitott kaput; nem könnyû pontosan körülhatárolni, hogy voltaképp mirôl is "szól" egy ilyen lexikon…

A vállalkozás születésének meghatározó körülményeitôl azonban nem lehet eltekinteni. Balogh Edgárék a romániai magyar
"írásbeliség" egészére gondoltak 1968-ban, amikor hozzákezdtek a munkához. Bénító "ideológiai" kötöttségek, különféle kényszerek szorításában indítottak útjára egy olyan kézikönyv-sorozatot, mely romániai nemzetiségi kultúránk egészérôl nyújthat képet, s nem csupán a szorosabb értelemben vett irodalmat tekinti tárgyának. A legkülönbözôbb szakterületekrôl kellett munkatársakat toborozni, s a gondok csak sokasodtak az idôk múltával. Okkal mondják a szerkesztôk a IV. kötet bevezetô soraiban: "Az 1989-es változást követô új történelmi helyzetben olykor átfoghatatlanul sokrétûvé vált az a jelenség- együttes, amelyet több mint harminc évvel ezelôtt a kezdeményezôk ebbe a fogalomba véltek belesûríthetônek: romániai magyar irodalom".

Menet közben alapvetôen megváltozott a szerkesztôbizottság, a szakszerkesztôk, a helyi szerkesztôk, a munkatársak népes csapatának személyi összetétele. A IV. kötet munkálatai idején a 82 munkatárs közül 22 hunyt el. Balogh Edgárral együtt régóta nincs az alapító szerkesztôbizottság tagjainak sorában Kacsó Sándor, Venczel József, Sôni Pál; a közelmúltban halt meg Gábor Dénes és Köllô Károly… Új, friss erôk folytathatják sikerrel a lexikonszerkesztést, és feltétlenül gyorsabb ütemben is, hogy az V. kötet minél elôbb kikerülhessen a nyomdából.

Jól tudjuk: nincs a világon (s talán nem is lesz soha) olyan tökéletes lexikon, melybôl valami vagy valaki ki ne maradt volna, ki ne maradna; a miénk sem kivétel. A kisebb-nagyobb hibák és hiányosságok, félrefogalmazások listájának összeállítása persze alapos belemerülést igényel, s bizonyára akadnak búvárlói, akik felróják, hogy például kinek a családnevét sikerült összetéveszteni az álnevével: hogy melyik hajdani napilap említése hiányzik imitt vagy amott. (Én most csupán a Reggeli Újság címû, egykoron Marosvásárhelyt kiadott független politikai és közgazdasági napilapot említem a véletlenül mellôzöttek sorában; 1931. december 25-én jelent meg az elsô száma, felelôs szerkesztôje Gyulai Zsigmond volt. De ugyanígy szóvá tehetem az ugyancsak R betûs, ugyancsak marosvásárhelyi illetôségû, Rivalda címû színházi és irodalmi hetilapot is, ami 1919-1920-ban látott napvilágot. Ha már tud a lexikon - szerencsére - az aradi Reggelrôl is, ami 1934 és 1936 között a Magántisztviselôk Egyesületének, a Kiskereskedôk Szindikátusának és a Vendégipari Szindikátusnak a hivatalos lapjaként jelent meg…)

"Kötetünk anyaggyûjtését általában 1995. december 31-ével zártuk" - olvasható az Elôszóban. 2002 decemberéig - amikor az elsô példányokat kézbe vehettük - hét bô esztendô telt el, s ezalatt bizony említésre méltó új mûvek születtek a honi "írásbeliség" legkülönbözôbb ágazataiban, fiatal szerzôk is jelentkeztek szép számban, s egyáltalában: nem jelentéktelen változások következtek be a lexikoni jelenlétre joggal számot tartó értékek területein. A túlságosan hosszú "lefutási idô" azonban lehetetlenné tette ezek számbavételét - a legtöbb esetben. Mert akadtak szerencsés kivételek is: fölfedezhetünk a lexikonban itt-ott 2000-es, sôt késôbbi keltezésû bibliográfiai adatokat is - azoknál a címszavaknál, melyeknek szerzôi - "tûzhely-közelbôl" - bedolgozhattak ilyen jellegû pótlásokat a már szinte kész kötetbe. De kétségtelen, hogy sok minden hiányzik a pályák rajzából, az élô szerzôk közelmúltbeli munkásságának sommás foglalatából.

Nagyon is szükségesnek mutatkozik, hogy a már formálódó V. kötet után kiegészítésként számba vétessék A-tól Zs-ig irodalmunk teljes értékállománya. Hogy az "írásbeliség" vaskos kötetei után (mellett) legyen végre egy valódi irodalmi lexikonunk is!

Nagy Pál

hol vagytok ó vásárhelyi sörök

s te ropogósra sült virgoncka flekken

tényleg hittem az ifjúság örök

s ama sorsban nem is lehetett szebben

s hol a barátság mely egész világ volt

jó társak ki tudja már merre jártok

ó azok a vásárhelyi sörök

hol a literes fortuna szováta

a somostetô s a víkend között

s a hatötvenes megkeresztelt hálba

mellé húzódó árva üldözött

hol vannak az áldott áramszünet

alatt is felhabzó tekintetek

ó azok a vásárhelyi sörök

egyszer még apoloniát is szívtunk

reményteljes sörbanállás elôtt

kit érdekelt hogy nincs jövô és nincs út

s a kombinátfüst ver fölénk tetôt

s hogy fogyunk csak várakozunk erôtlen

a körénk torpantott vérzô idôben

ó azok a vásárhelyi sörök

tudjuk ami volt szépülô emlék lett

s meghajolunk akaratod elôtt

szebb s jobb világ ez de sokkal sötétebb

mesés habjukat vesztették tán végleg

ó azok a vásárhelyi sörök

Balási András

1998-ban, december 8-án, kedden, találtam egy pénztárcát. Tartalma: személyazonossági igazolvány, átlátszó mûanyag tokban, öt darab tízezres bankó (román lej), egy darab százezres bankó (román lej), egy darab telefonkártya, könyvtári belépô (Maros Megyei Könyvtár), sorszám a III-as fogászati klinikára (nôi név, az orvosé). Idô: 8 óra 25 perc. Hely: a Dózsa György úti megálló, a bútorüzlet kijárata, a gyümölcsösbódé elôtt, a járdán, vagyis az út szélén. (A megálló azóta megszûnt.)

A fiatalember, M.I., huszonegy éves. Hosszan csengettem, majd kopogtam az ajtón. Ez 13 óra 40 perckor történt, miután a Munka utca elôtt leszálltam a 20-as buszról, a volt 18-as gyógyszertár elôtt (most Bayer). Innen pár száz méternyire van a tömbház, negyedik emelet, 12-es lakás. Az édesanya, alacsony, barna, hatvanas asszony, ijedt arcot vágott, nem vezetett be, az elôszobából láttam, mûhelye van - szerteszét minták, ruhák, rongyok, fancsikák, és az ügyetlenül letakart varrógép. Attól tartott tán, finánc érkezik. Remegô kezekkel nyúlt a tárcáért, ragaszkodtam hozzá, hogy darabonként vegye át a tárgyakat, majd papírt kértem, és a leltárt rávezettem. Remegve írta alá. Megnyugtattam, ez azért szükséges, nehogy megvádoljanak, hogy valamit eltulajdonítottam.

Egyébként hol van a fia, kérdeztem.

Dolgozik, sóhajtotta. Nem firtattam, hol, nem tartozik rám. Már búcsúzkodtam is. Adni akart borravalót, aztán szabadkozott: jaj, nem adhat mégsem, hirtelen nem találja kulcsait. Nem fogadok el semmit, jelentettem ki, s azzal eljöttem. Hiszen ha valóban adni akar, ott van, amit a pénztárcában találtam s átvette, kereken százötvenezer lej, ötven is elég lett volna.

Bosszant az oktondiság.

2003. február 4-én, kedden, hat óra negyven perckor a Domus megállóban (Hosszú utca, hivatalosan 1918. december 1. sugárút) találtam egy pénztárcát. Tartalma: útlevél, személyazonossági igazolvány, két telefonkártya, egy hitelkártya, hajtási igazolvány M.I. névre, ötszáz dollár százas címletekben, kétszáz euró, százas címletekben, kétmillió lej ötszázezres címletekben, három névjegykártya, egyik a tárca tulajdonosáé, a másik egy fogorvosé (nôi név), a harmadik török név, bukaresti lakcím.

Lebonyolítottam néhány ügyletet, vagyis vásároltam egy ruhakefét, egy kéziszappant és két napilapot, aztán átmentem az út másik oldalára, és az új klinika elôtt ismét felültem a 20-as buszra. Még mindig a Munka utca elôtt áll meg, innen pár száz méternyire a tömbház, csakhogy idôközben kaputelefont szereltek, úgyhogy megcsöngettem a 12-es lakást. Ki az, szólt le egy dörmögô férfihang. M. lakás?, kérdeztem vissza. Nem, az a család már nem lakik itt, válaszolta a dörmögô, és nem kattant az ajtó. Éppen jókor érkezett egy másik lakó, aki kérdésemre elmondta, hogy M. néni egy vagy két éve meghalt (nyugodjék békében), a lakást eladták, a fiáról nem tudnak semmit.

A névjegykártyán megnéztem a doktornô címét (a fogorvosét), hát az az utca egészen közel van. Arra sétáltam, szerencsére nincs kaputelefon. A pénztárcából diszkréten kiemeltem a dollárkákat, az eurókákat és a lejecskéket (az ötszázezreskéket). Hitelkártya lebuktat.

Becsúsztattam a tárcát az orvosnô postaládájába. Annyi idôm maradt csupán, hogy a járdára érve beslisszoljak a közeli bögrecsárdába. (Ezt az egyet még meghagyták.) A négyemeletes tömbház elé siklott egy rendôrkocsi, dehogy szirénázott, egy frászt. A házból, ahol az imént még oly szeretettel ügyködtem a postaláda elôtt, szép szál urat kísért ki két rendôr. Nem volt megbilincselve, engedelmesen beült a hátsó ülésre közéjük. A kocsi, ahogy érkezett, el is suhant.

Szóval valakit letartóztattak. És tudom, ki az illetô. Persze nincs mit mondanom róla. Itt ülök, nézem magát, Emilia Marika Rózsi, amint mosogatja a krigliket. Jólesik, hogy akkor is felismer, ha hetekig be sem teszem a lábam a kocsmájába. Persze a környékbeliek a világos sört kedvelik. És az is tetszik, hogy szôkérôl feketére festette a haját. Most végre lesz presztízse.

Vége a hülye viccelôdésnek.

Bölöni Domokos

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) február 8-án tartotta rendes közgyûlését. Az alábbiakban a jegyzôkönyvbôl tallózunk.

Fodor Sándor elnök szerint az E-MIL sikeres évet zárt, bebizonyította, hogy igenis van létjogosultsága egy erdélyi írószövetségnek. Sikerült tisztázni a Romániai Írók Szövetségével a nézeteltérést, mindkét szervezet az itteni magyar írók érdekében, nem egymás ellenében dolgozik. * Sántha Attila ügyvezetô elnök elmondotta: a kezdeti 21 tagról 97-re nôtt a létszám. A közgyûlés egyperces csenddel adózott az elhunyt Balogh László író emlékének. Az E-MIL-nek sikerült elérnie, hogy az erdélyi szerzôk könnyebben vehessék fel honi honoráriumaikat: a szerzôk átadják a cikkek, írások jogdíját az E-MIL-nek, amely kiszámlázza az illetô lap felé az összeget, és azt az E-MIL a szerzô óhajától függôen átadja vagy saját céljaira használja fel. Nem sikerült megoldani azt, hogy a szerzôk könnyebben férjenek hozzá a Magyarországon megjelenô alkotásaik tiszteletdíjához. * Az E-MIL 2003-as tervei: felkerülni a világhálóra, a honlap tesztelés alatt áll. Bemutatkozik a szervezet Magyarországon is, a Parnasszus márciusi lapbemutatóján. A lap Bágyoni Szabó István szerkesztésében külön blokkot szentel az E-MIL költô tagjainak. Az E-MIL felvételét kéri az Európai Írószövetségek Kongresszusába (European Writers' Congress). Alkotói pályázatokat írnak ki, ezek nyertesei ingyenesen mehetnek a zetelaki alkotótáborba. Kidolgozzák az E-MIL arculatát (logóját, emblémáját). * László Edit cenzor beszámolójából: a szervezetnek jelenleg egy alkalmazottja van (irodavezetô), a nagy értékû tárgyak vagyonértéke 38 millió lej (két performans számítógép). A szervezetnek reális adóssága csupán az ügyvezetô elnök elmaradt fizetése. * Márkus Barbarossa János felajánlotta az E-MIL bécsi bemutatkozójának a megszervezését. * Böszörményi Zoltán ötezer dollárt ajánlott fel az E-MIL mûködésére, továbbá javasolta: legyen az E-MIL-nek saját lapja, amely havonta vagy háromhavonként jelenik meg. * Csép Sándor két irodahelyiséget ajánlott fel a MÚRE kolozsvári székházában, a Rákóczi úton. * Csávossy György az E-MIL-nek adományozott 200 példányt 2002-ben megjelent monográfiájából. * Az E-MIL alapszabályzata nem módosult, de a közgyûlés megszavazta a tagdíjat, amelynek minimális összege évi ötvenezer lej (a felsô határ nincs megjelölve). * A 2003- as év irodalmi díjazottjait azok nevesítik majd, akik idén vehették át a díjakat: Bogdán László, Farkas Wellmann Éva, Fried István, Mózes Attila és Szálinger Balázs. * Szakosztályok létesítését a következô közgyûlésre halasztották. * Kérelmezik az E-MIL jogát arra, hogy tagjai közül jelöljön szerzôket a magyar és román állami díjakra. * Tisztújításra nem került sor, mivel senki sem mondott le.

b.d.

remegô kézzel

pohár vagy butykos

mindegy

adj innom, pultos

adj innom,

hogy hasson

hasítson belém

szúrágta fába

ócska ribancok

ostobasága

mámora elmúlt

elcsókolt csóknak

illata búnak

bajnak bánatnak

fénye tündöklô

szirénszemeknek

s szóljon a rigmus

szóljon hajnalig

húzzad te cigány

vonóval karral

mit bánom én

akár a hajaddal

és remegô kézzel

pohár és butykos

adj innom, pultos

adj innom,

hogy hasson

Vincze Ferenc

Az európai gondolkodás lényegétôl idegen a halál tagadása. Nem mondhatjuk, amit a búcsúbeszédek szónokai szoktak: Molnár Dénes nem halt meg, tovább él, csak elô kell venni festményeit, grafikáit satöbbi.

Molnár Dénes meghalt, immár három éve nincs közöttünk, és semmivel nem pótolható hiányt hagyott maga után. Éppen a Molnár Dénes - ha úgy tetszik, Démol - után maradt hatalmas képzômûvészeti anyag szembesít minket ezzel, és ennek a veszteségnek az érzése az ô egésszé lett életének a bizonyítéka.

Nem tudom, ôriznek-e arcokat a vastag erdélyi templomfalak. Ha igen, akkor megvan az öröklét, legalábbis addig, amíg a kövek állnak. Ha nem, ôrizzük meg mi ôt emlékezetünkben. Nem a gyúródó ember típusából való volt. Mándy Stefánia írta Csontváry cédrusa nevében: "én nem kívántam szólni/ a szó szólt".

Lokodi Imre

Színészarcok

Az idei évadtól szerzôdött Marosvásárhelyre Nagy Dorottya színmûvésznô, férjével, Sebestyén Abával együtt. A Tompa Miklós Társulat új színésznôje tulajdonképpen hazajött, amikor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz érkezett, hisz itt született, itt nôtt fel és az egyetemet is vásárhelyen végezte néhány évvel ezelôtt. Egyik Micimackó-próba elôtt sikerült kicsikarnom tôle néhány rövid választ annak kapcsán, hogy mit jelentett neki ez a lépés.

- Hogyan lett belôled vásárhelyi színésznô? Hogy merült fel az a kérdés, hogy átjöjj ide Szatmárról?

- Nagyon egyszerû történet. Felhívtak és megkérdezték, hogy nem akarunk-e a férjemmel együtt a vásárhelyi színházhoz jönni. Fontolgattuk, aztán úgy döntöttünk, hogy eljövünk.

- Tudjuk, hogy Vásárhelyen végezted az egyetemet. Mi történt veled az azóta eltelt idôszakban?

- Egyetem után a Csíki Játékszínhez szerzôdtem alapító tagként… Tulajdonképpen Szatmáron csak vendégszínész voltam három évig. Nagyjából ennyi.

- Hogy érzed magad újra Vásárhelyen? Egy idegen, új városba jöttél, vagy egy kedves régi városba jöttél vissza?

- Biztosan tudod, hogy vásárhelyi születésû vagyok, természetesen jó volt újra hazajönni. A régi kedves városomba jöttem vissza, hisz még mindig itt vannak a gyökereim: a család, anyukám…

- Milyen szerepeket játszottál Csíkban, késôbb Szatmáron? Melyik volt idáig a kedvenc alakításod?

- Párhuzamosan játszottam mindkét helyen. Jó volt dolgozni Dragos Galgotiu rendezôvel a Részegek elôadásban (Csíkszereda), aztán fontos volt Júlia szerepe a Parászka Miklós által Szatmáron színpadra állított Rómeó és Júliában. A Molnár Ferenc: Egy, kettô, három-jában ugyancsak jól éreztem magam, ezt szintén Parászka Miklós rendezte. Játszottam még Csehov - Kiss Csaba átiratában, a De mi lett a nôvel? címû elôadásban, Venczel Valentin rendezése alatt. Kedvenc alakításom? Nincs. Mindegyiket szerettem, a kis szerepeket is.

- Nem volt nehéz egyszerre két helyen játszani? Nagy a távolság Csíkszereda és Szatmár között…

- Nehéz volt, fárasztó volt. Sok-sok utazással és egyeztetéssel lehetett csak megoldani… De szerettem, és szeretem, mert most is ezt csinálom. Szatmáron még most is játszom, lassan örökös vendégszínész leszek ott. Izgalmasak az ilyenfajta kihívások, én nagyon szeretem a változatosságot. Jó néha társulatot változtatni.

- A szatmári közönséghez viszonyítva milyen a vásárhelyi közönség?

- Nem igazán ismerem még a vásárhelyi közönséget, a szatmári viszont csodálatos.

- És milyennek tûnik az itteni színház társulata a szatmárihoz viszonyítva?

- Az az igazság, hogy a szatmári színház társulata még közelebb áll a szívemhez, de itt is megszerettem már egypár embert és próbálok beilleszkedni.

- Milyen elôadásban játszol jelenleg és milyen kilátások vannak a jövôre nézve? Mikor és milyen szerepben láthatunk legközelebb a színpadon?

- Vásárhelyen a Micimackóban játszom a Tigris, Szatmáron a Cseresznyéskertben a Varja szerepét. Miben játszom legközelebb? Ezt még nem tudom, majd eldôl. Remélem, hogy komolyabb feladatokat is fogok majd itt kapni.

- Általában milyen szerepeket szeretsz játszani? Vannak-e szerepálmaid?

- Nincsenek szerepálmaim. Minden szerep könnyen meg tud fogni.

- Mivel foglalkozol a szabadidôdben? Mi a kedvenc idôtöltésed?

- Amikor éppen nem mosok, fôzök és takarítok - ami különben nagyon kikapcsol -, olvasok, úszom, bulizok…

- Talán kicsit idejét múlta ez a kérdés: miért választottad a színészpályát? Milyen kilátásai, milyen álmai lehetnek ma egy pályája kezdetén álló színésznek?

- Hogy miért választottam ezt a pályát? Ezt nagyon hosszú lenne elmesélni… Röviden: teljesen véletlenül választottam a színészpályát, eredetileg ugyanis Kolozsvárra készültem magyar-angol szakra. Aztán valami közbejött, váratlanul úgy döntöttem, hogy megpróbálom a színit, és sikerült.

- Az álmok, kilátások…

- Nagy kilátások nincsenek, de álmok vannak. Hogy milyen álmok, azt nem árulom el, ezek titkok.

- Sok sikert kívánok e titkos álmok megvalósításához!

- Köszönöm.

B. Nagy Sándor III. éves teatrológus

mindennapi

ecetbe mártott

bizonyosságok sora

Tôkés Tibor

Tárlat

Több mint negyed évszázada kiállító mûvész mutatkozik be a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A temesvári Susana Fântânariu kiállítási katalógusa szerint 1976-os iasi-i elsô egyéni tárlata óta munkáival nagyon sokfelé megfordult. A hazai megmérettetések mellett többek közt Ausztriában, Hollandiában, Magyarországon, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Franciaországban is közönség elé vihette mûveit. Grafikái eljutottak Argentínába, Brazíliába, Kanadába, Japánba, Kínába, Koreába, Malajziába, Indiába, Egyiptomba, az Egyesült Arab Emírségekbe is. Az utóbbi egzotikus országok alkotói szempontból is sokat számítanak a festô-grafikusnak, Vásárhelyen kiállított képei is egyértelmûen tanúsítják, hogy rajong az egyiptomi, az arab mûvészetekért, kultúráért.

Vegyes technikával készült színpompás kompozíciói gazdag festôiségükkel vonják magukra a figyelmet, a mûvésznô azonban ragaszkodik a grafikai besoroláshoz. Papírra készültek, rajzi elemeket is változatosan alkalmazó, más eljárásokat is ötvözô sorozatok láthatók a falakon. Nagy részük sok nézôt biztosan az ôsi szarkofágokra, egyiptomi leletekre, múmiákra emlékeztet. De tekinthetôk stilizált emberalakoknak és a felezôvonal alatt feltûnô tükörképüknek is. Az alkotó mindkét interpretációt elfogadja, és valószínûleg nem csak ezt a kettôt. Nem is lehet egyféleképpen értelmezni ezeket a grafikákat, hiszen mindenik részleteiben is látványbôséggel áraszt el. Susana Fântânariu a változások híve, képei ezt is tükrözik.

A tárlat néhány darabja rendhagyó próbálkozásairól is tudósít, arról, hogy némelykor úgy érzi, ki kell lépnie a síkból, mondandója megjelenítésére alkalmasabb a három dimenzió. Ebbe a vonulatba illeszkednek könyvtárgyai, amelyek a vendégmûvész ötletgazdagságát, inventivitását hozzák elôtérbe.

A mediatizálást megint mellôzô kiállításnyitón mûvészkollégák voltak jelen. A képeket a szélesebb közönségnek is érdemes megnéznie.

N. M. K.

Ligeti 2003 elnevezéssel fesztivált rendez a nürnbergi operaház Ligeti György közelgô 80. születésnapja alkalmából.

A február 23-ig tartó elôadássorozaton felcsendülnek a korunk egyik legjelentôsebb zeneszerzôjének számító alkotó fôbb mûvei.

A fesztivál múlt péntek esti megnyitása elôtt Wulf Konold, a nürnbergi opera fôintendánsa korunk egyik legeredetibb zeneszerzôjének nevezte Ligetit, akinek mûveit éppen úgy jellemzi a magyar muzsika, mint a nyugati avantgárd zenével való találkozása. Stílusa nem sorolható semmiféle iskolába - idézte szavait a DPA.

Ligeti György 1923. május 28-án született Dicsôszentmártonban. Magyarországon végezte tanulmányait, majd 1950-tôl 1956-ig a budapesti Zenemûvészeti Fôiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított. Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása után külföldön telepedett le. Elôbb Bécsben, majd Berlinben élt. Dolgozott a kölni rádió fômunkatársaként, néhány évig a stockholmi Zenemûvészeti Fôiskola tanára volt, és tanított a kaliforniai Stanford Egyetemen is. 1973 óta Hamburgban él és ott tanít.

1991-ben Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként ô kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, a Császári- díjat. 2000-ben a finn Wihuri Alapítvány Sibelius- díjat adományozott neki. 2001 januárjában volt az ôsbemutatója új kürtversenyének Hamburgban, 2003 januárjában pedig Adorno-díjjal tüntették ki Ligeti Györgyöt Frankfurtban.

Az 1950-es évek után írt mûvei a zene radikálisan új megközelítését jelzik. "Hangfelület" (Klangflächen)-elmélete a szeriális zene kritikájából indult ki. Sajátos szünetei, ritmusai és harmóniái külön-külön gyakran nem is ismerhetôk fel, de együtt sokszínû hangzást eredményeznek. Zenéje egyszer csendes nyugalmat, máskor gyötrelmes mozgást tükröz. Jó példa erre a két szólistára és két kórusra írt Requiemje. Mûvei új harmóniákat keresnek, a délkelet-ázsiai kultúrák zenéjére alapozva, valamint új ritmikai struktúrákat, fôleg afrikai eredetû zenék nyomán.

Ligeti György egyetlen operáját 1978-ban írta Le Grand Macabre címmel.

Könyvespolc

Domokos Géza elnyerte a Látó nívódíját, meggyôzôdésem, hogy az olvasók ôszinte örömére. A kellemes hangulatú, telt ház elôtt tartott díjátadáson derült a közönség, amint a szerzô - jó elôadóként is - felolvasott könyvébôl egy részletet. Hallgatva akkor, olvasva késôbb, felmerült bennem a kérdés: - mi lett volna, ha…? Ha Domokos Gézát most is ott látnánk, hallhatnánk a parlament szószékén, netán egy hazai magyar összesített könyvkiadó élén? Vagy örüljünk inkább annak, hogy szerzônk felszabadultan a közéleti munka és a politikai élet terhei alól, megírhatta memoársorozatának immár az ötödik kötetét, úgy tûnik, nemcsak az ô, hanem egy nemzedék visszatekintését. nyilvánvaló, hogy az utóbbi 13 esztendôben már nem irányított pályán haladt, az övé volt a választás lehetôsége, de jó, hogy akkor, a gyötrelmes években, ott volt, ahol a romániai magyar mûvelôdés értékeit lehetett menteni, ahol írókat avattak, felszínre hozták az értékeket, majd késôbb pedig azon a politikai porondon, ahol egy nemzeti közösség sorsa forgott kockán, s ahol jó sorsa megóvta a hatalom kelepcéjétôl. Domokos, amibe belefog, azt teljes szívvel, tehetséggel végzi, mi pedig a feltörekvés, a helytállás, majd a tettekkel való bátor szembenézés példáját látjuk könyve révén magunk elôtt. Egy zágoni székely-magyar ifjú pályaképét. Ismerôs, annyiszor leírt és megírt a gyermekkor világa. Sokat próbált, a zárt, hagyományôrzô közösségbôl, a megélhetés kényszere miatt Brassóba, Bukarestbe, Azugába került fiatal házaspár és felcseperedô gyermekük hányódása, megkapaszkodása, a becsületes munkával kivívott társadalmi helyért. Az ilyen családban a legfontosabb dolog a tehetséges, igyekvô gyermek iskoláztatása, taníttatása. Úgy is lett. A zágoni iskolából - mert közben a Domokos család hazakerül -, begördül a szalmazsákkal, terményekkel megrakott szekér a Székely Mikó Kollégium konviktusának udvarára. A különbözeti vizsga után következik a beilleszkedés a kollégiumi életbe, el kell jutnia a legátusi, az immár kiváló tanulót jelzô szolgálatig.

Megkapta és meg is tett mindent, hogy megszerezze a nagy erdélyi iskolák nyújtotta mûveltségi és etnikai-erkölcsi alapokat, de leginkább az olvasás, az ismeretszerzés iránti törekvést, a nagy gondolkodók felfedezésének igényét és emellé a rend, a pontosság, a testi és lelki fegyelem ôsi szokásait.

Zárójeles vagy közbevetett kitérôiben nem sokszor tesz említést arról, hogy a gyökerek és a kollégium zárt világa miképpen segítette megkapaszkodni, helytállni a nehéz útszakaszokon. De az olvasó levonja a tanulságot, hogy ezek a gyermek- és iskolaévek kemény munkára, testedzésre, folytonos odafigyelésre késztetô napjai, évei voltak az igazi edzôpályák, hogy szovjet ösztöndíjas diákként mindenfajta vezetô megbízatással, az itthoniakhoz való hûséggel, mindig a lényeget lássa meg, ott legyen és azt kövesse, ahol és akitôl a legtöbbet tanulhat.

A valamikori Bolyai Egyetemrôl sok diákot jelöltek szovjet ösztöndíjra. A memoárkötet vonzó, olvasmányos része a Moszkvai album címû. Domokos - amint elmondja -, a kíváncsiságtól hajtva, egy sokat emlegetett, ismeretlen világra volt kíváncsi, és amint jószerencséje vitte, elôzetes nyelvi képzésre Bukarestbe került, majd a kemény priccsekre emlékeztetô szovjet hálókocsival megérkezett Moszkvába. Ott is a hírneves Maxim Gorkij Irodalmi Fôiskolára, a Szovjet Írószövetség patronálta elit fôiskolára, hogy román társaival együtt "íróvá képezzék", jelesen ôt, Konsztantyin Pausztovszkij prózaszemináriumában. A szovjet világgal szembesülni az otthoni felnagyítások, lelkesedések után, nem lehetett könnyû dolog sem a magyar, sem a román diákoknak. Ezt a "valóságot" tisztes tárgyilagossággal és a Pausztovszkij írói és emberi nagyságának kijáró tisztelettel írja le Domokos Géza. Életének olyan meghatározó éveiként tekint erre vissza, amikor igazi szellemi mûhelyben, felülemelkedve a hétköznapok nyûgös kötelezettségein, azt értékeli, hogy olyan mestere van, akiben bízni lehet, akitôl megtanulhatja a mértékletesség, a jó ízlés, az életbôl ellesett igazság- és jóságérzékelés mibenlétét.

Írók, költôk, történészek, zenetudósok, kritikusok közt és szerényebb vagy igen jótollú újságírók közt élte az életét, és dolgozott ezután. Vitte zágoni tarisznyájában és mikós iskolatáskájában, amit rábíztak, és amit hozzászerzett az otthoniakhoz. Azon igyekezett, hogy sok-sok erdélyi, romániai magyar család könyvtárnyi könyvet gyûjthessen családjának, hogy ott sorakozzanak könyvespolcán a világirodalom, az Erdélyi Szépmíves Céh remekei, szótárak, nyelvtörténeti tár, kislexikonok, és még sorolhatnám.

A romániai magyar mûvelôdési életben az eddigi legbefolyásosabb, leghatékonyabb könyvkiadót hozta létre, irányította és gyarapította.

Lassan már nem is a könyvet, hanem szerzôje céltudatosságát és munkája eredményességét dicsérem. Volt idô, amikor szakmai közelségbôl láthattam és érzékelhettem mindezt, de akkor még, a napi küzdelmek hevében, ha Domokos segítségét, tanácsát kellett kérnem, nem gondoltam arra, hogy egyszer annak örülhetek majd, hogy leírhatta az "Éveim, útjaim, arcaim" sorait.

Önarcképét a kötet utolsó részében, levelezése egy töredékes részével, annak közlésével írja meg Domokos Géza. Barátainak, segítôtársainak, neves közéleti személyiségeknek írott vagy tôlük kapott levelek, hazai helyzetképek illusztrálják az ellehetetlenült erdélyi értelmiségi létet a 80-as években. A bátorító levelekben olykor sajtómumusaink neve is felvillan, akikhez fordulnia kellett Domokosnak, hogy valamit, valami egészen kicsi kedvezményt, megjelenést, külföldi utat kicsikarjon munkatársai számára. Kihez-kihez barátian, tisztelettel, figyelemmel vagy köszönettel szól, mindig megkülönböztetett viszonyulás és hangnem jellemzi ezeket a leveleket. Nem volt könnyû dolog az erdélyi szellemi élet tehetségeit, nagy öregeit vagy éppen kitaszítottjait segíteni, serkenteni biztatással vagy olykor szíves dorgálással. Megismerhettük Domokos Géza "arcait", és amiért hálásak lehetünk, magával ragadott könyvének szellemisége. A bizakodás és derû, amelyrôl attitûdje és írásai tanúskodnak.

Ha láthatnánk még a közéletben a dacot, haragot, méltánytalanságot érzô, de remekül elrejtô domokosi derût, amely mintha sugallná: ezt a kátyút is elkerüljük, de ha beleragadunk, akkor sem leszünk sárosak.

A Látó nívódíját örömmel nyugtázza nemzedékem. A református kollégiumok kemény szigorából, a "fényes szellôk" ôszintén ámuló zászlóvivôinek soraiban menetelô, jószerint csalódott nemzedékem.

Mintha tisztábban látnánk sok mindent ezután, ha gyötrelmes utunkra visszanézünk.

Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2002

Rózsa Mária

Könyvajánló

Graham Greene

Graham Greene párját ritkító szûkszavúsága ellenére, vagy éppen azért, remek elbeszélô. A sûrítés mestere sokat tud a világ minden tájáról, minden tudományról, s ami tény, adat felmerül mûveiben, az mind helytálló, mindnek értelme van, és történeteiben valódi szerepet kap. A 20. század egyik legolvasottabb szerzôjének írásaiban sajátosan keveredik kalandosság, lélektani hitelesség és társadalmi kritika.

Az amerikaiak vietnami beavatkozását egy angol tudósító közönyös szemével rögzítô, de annál kíméletlenebbül leleplezô regény fôhôse egy fiatalember, Alden Pyle, a csendes amerikai. Otthon kellett volna maradnia, hogy olvassa az újságok vasárnapi mellékleteit meg a baseballhíreket. Nyugodt élet járt volna neki egy szabályszerû amerikai lány oldalán, aki tagja a Könyvbarátok Klubjának. De mert fiatal volt, hiszékeny és tudatlan, mindenfélébe belekeveredett. Saigonba ment, mert azt mondták neki, hogy vegye fel a harcot a militarista bajkeverôkkel, diktátorokkal, s nyerje meg a Távol-Keletet a demokráciának. Halálában magányos ellenálló maradt, de tisztasága, bátorsága, a szabadságot és a többi embert keresô személyisége példaként áll mindenféle elnyomással és háborús uszítással szemben.

Nemcsak az utolsó öt esztendô során Saigonban együtt töltött szép esték emlékére kértelek, engedjétek meg, hogy könyvemet nektek ajánljam, hanem azért is, mert szemérmetlenül kisajátítottam lakásotokat, hogy abban helyezzem el egyik hôsömet, és a te nevedet, Phuong, hogy olvasóim dolgát megkönnyítsem, mert egyszerû, szép és könnyen kiejthetô, amit pedig nem mondhatunk el valamennyi honfitársnôd nevérôl. Mindketten láthatjátok, hogy egyébként keveset vettem át a valóságból - élô alakot semmi esetre sem. Pyle, Granger, Fowler, Vigot, Joe: mindezeknek nincs eredetije sem Saigonban, sem Hanoiban; Thé tábornok pedig meghalt - hátba lôtték, úgy hírlik. Még a történelmi eseményeket is átcsoportosítottam. Például a nagy bomba a Continental közelében megelôzte a biciklibombákat, s nem utánuk következett. Ilyen apró változtatások miatt nincs lelkifurdalásom. Regényt írtam, nem történelmet, és remélem, hogy kitalált hôseim sorsa elszórakoztat majd egy rekkenô saigoni estén.

Baráti üdvözlettel Graham Greene

Román-magyar együttmûködési stratégia

Vekov Károly Kolozs megyei RMDSZ-képviselô, a szövetség Nemzetépítô Platformjának vezetôje pénteken sajtótájékoztatón kijelentette, hogy szükség van a románság és a romániai magyar közösség együttmûködésének közép- és hosszú távú stratégiájának kidolgozására. A képviselô szerint a stratégiának ki kellene térnie a törvényi és intézményes keretekre, és konkrét elemeket kell tartalmaznia az együttmûködési viszony körvonalazása céljából. - Olyan térségek is vannak, ahol nem a magyarok, hanem a románok vannak kisebbségben, ennek a stratégiának pedig ki kell térnie a helyi közigazgatásban való képviseletre, az esélyegyenlôségre helyi, megyei, regionális, vagy akár országos szinten, valamint a pénzforrások felhasználásának módjára is - mondta Vekov. A Nemzetépítô Platform elnöke támogatja egy olyan fórum létrehozásának gondolatát, amely nem csupán politikai szinten, hanem a civil társadalom síkján is képviselné a magyar közösséget, mivel az RMDSZ nem képes mindezeket a kérdéseket lefedni.

Bankprivatizáció

A kormány március elsején megkezdi a tárgyalásokat az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) és az International Finance Corporationnel (IFC) a Román Kereskedelmi Bank (RKB) privatizációjáról - nyilatkozták kormányzati források a Mediafaxnak. Az idézett források szerint a június végéig tartó tágyalások keretében növekedhetnek az EBRD és az IFC által megvásárolható részvényarányok. A Román Kereskedelmi Bank jelenlegi privatizációs stratégiája szerint az állam teljes RKB-részvénycsomagját eladja. A tervek szerint az elsô szakaszban a bank alaptôkéjének legalább 51,8 százaléka egy stratégiai befektetô tulajdonába kerül. Egy legtöbb 10 százalékos részvénycsomagot közvetlen tárgyalások révén az EBRD és/vagy az IFC vásárolna meg, 8 százalékot pedig a bank alkalmazottai kapnának. A Román Kereskedelmi Bank alaptôkéjének mintegy 7.000 milliárd lej értékû 69,8 százaléka a Privatizációs Hatóság birtokában van.

A háborús veszély nem állíthatja szembe egymással a vallásokat

Az iraki válságra utalva II. János Pál pápa felszólította a világvallások képviselôit, ne engedjék meg, hogy a politika szembeállítsa ôket. "Még a háborús fenyegetésnek sem szabad elidegenítenie egymástól keresztényeket, muzulmánokat, buddhistákat, hindukat és más vallásokhoz tartozó embereket" - jelentette ki a pápa csütörtökön a Vatikánban, amikor a Kathpress jelentése szerint kihallgatáson fogadta indonéz vallási vezetôk küldöttségét. "Mint békére kötelezett vallási vezetôknek - saját népünkkel, más vallások híveivel, minden jóakaratú emberrel együtt - a kölcsönös megértés, az együttmûködés és a szolidaritás megteremtésén kell munkálkodnunk - jelentette ki a pápa. "A háború mindig az egész emberiség veresége, egyben azonban a vallások tragédiája is" - mondta.

Külföldi önkéntesek "bevetése" vasárnaptól

Az emberi pajzsnak jelentkezett külföldi önkéntesek vasárnap megkezdik tevékenységüket, elsô csoportjuk elfoglalja helyét a Bagdad déli részén levô villamoserômûnél. Ezt Ken O'Keefe, a brit Védôpajzs mozgalom alapítója jelentette be csütörtökön az iraki fôvárosban a sajtó képviselôinek. A mozgalomnek eddig 130-150 tagja érkezett Bagdadba. Hozzátette: az önkéntesek fontos polgári infrastrukturális létesítményeket, például villamoserômûveket, víztisztító üzemeket "szállnak meg", hogy megakadályozzák ezek bombázását. Az iraki hatóságok már kijelölték számukra ezekben a létesítményekben a tartózkodási helyeiket - idézett O'Keefe nyilatkozatából a DPA.

Az amerikai Kongresszus júniusig ratifikálja Románia NATO-hoz való csatlakozását

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa május végéig, vagy június elejéig ratifikálja Románia NATO-hoz való csatlakozását - jelentette ki pénteken, a Cotroceni Palotában Bruce Jackson, az USA NATO- bizottságának elnöke. A Ion Iliescu elnökkel folytatott megbeszélést követôen Jackson leszögezte, Románia és a többi kelet-európai ország NATO- hoz történô csatlakozásának ratifikálási folyamata lezártnak tekinthetô. Az USA NATO-bizottságának elnöke tájékoztatta a román államfôt az iraki válsággal kapcsolatos legújabb washingtoni fejleményekrôl is.

A moldovai elnök Magyarországon

Moldova európai struktúrákhoz történô közeledése, annak magyar segítése volt a fô téma Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke és Vladimir Voronin moldovai államfô pénteki budapesti megbeszélésén. Vladimir Voronin csütörtökön érkezett kétnapos hivatalos magyarországi látogatásra, népes delegáció élén. Szili Katalin a találkozót követôen az MTI-nek azt mondta: Magyarország támogatását jól jelzi, hogy Moldova Európa Tanácshoz történô csatlakozásakor, 1995-ben magyar raportôr, jelentéstevô volt az ET parlamenti közgyûlésében. A házelnök a megbeszélésen tájékoztatta Vladimir Voronint arról, hogy milyen jogharmonizációs, jogalkotási lépéseket tesz az Országgyûlés az EU- csatlakozás tekintetében. Felajánlotta, hogy a parlament ebben a kérdésben szívesen megosztja tapasztalatait a moldovai törvényhozással. A moldovai elnök beszámolt országa integrációs törekvéseirôl. Elmondta, hogy a t&