Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A kormány jelentôsen csökkenti azt az összeget, amellyel a külföldi befektetôknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy tartós vízumot kaphassanak Romániában - közölte szerdán Adrian Nastase miniszterelnök.

Adrian Nastase a kormánypárt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség idei együttmûködési megállapodásának aláírása alkalmából tartott sajtóértekezleten az MTI kérdésére elmondta, hogy a döntés feltehetôen már a kormány csütörtöki ülésén megszületik ebben a kérdésben.

A kormány idén január végétôl sürgôsségi rendelettel módosította a vízumok kiadási rendjét. A rendeletbe egyebek között az is bekerült, hogy azoknak a külföldi befektetôknek, akik romániai érdekeltségeik irányításához tartós vízumot kérnek, igazolniuk kell, hogy legkevesebb 100 ezer euróval rendelkeznek.

A külföldi befektetôk romániai tevékenységét nehezítô rendeletet Magyarország is kifogásolta. A román és a magyar miniszterelnök január végén Szatmárnémetiben tartott találkozóján Nastase ígéretet tett Medgyessy Péternek arra, hogy a kormány hamarosan felülvizsgálja az intézkedést.

Nastase elmondta, hogy az elvi döntés már megszületett az elôírt összeg jelentôs csökkentésérôl. Addig arról folyt a vita, hogy egységes összeget állapítsanak-e meg valamennyi ország állampolgárai számára, vagy a kölcsönösség elvét alkalmazzák azokkal az országokkal szemben, ahol léteznek hasonló rendelkezések.

A magyar miniszterelnök a szatmárnémeti találkozó után úgy tájékoztatta az MTI-t, hogy a kölcsönösségi elv alkalmazását látták megoldási lehetôségnek.

A február eleje óta Nagylaknál bevezetett új határátkelési ügyintézés nemhogy enyhítette, de még fokozta is a gondokat. Emiatt a nagylaki határátkelô romániai felét hétfôre virradó éjszaka mintegy 200 kamionsofôr zárta el jármûvével tiltakozásul a hosszas várakozás ellen - közölte a keddi román sajtó. Robert Iudt, az aradi határrendôrség szóvivôje a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a tiltakozás csak rövid ideig tartott, hétfô reggelre helyreállt a normális közlekedés. A kamionosok szerint az okoz gondot, hogy a február elején bevezetett úgynevezett egyablakos ügyintézés a forgalom gyorsítása helyett éppen ellenkezô eredménnyel járt: 12-14 órát kell várakozni a határ átlépésekor. Az egyablakos ügyintézést február elsejétôl vezették be a román hatóságok a nagylaki, a borsi és a gyulavarsándi határátkelônél, miután a módszert a román-bolgár határon, a giurgiui átkelônél kipróbálták. A nagylaki gondokról már a múlt héten beszámolt a Nyugati Jelen címû aradi újság. A lapnak adott nyilatkozatában Arad megye prefektusa arra hívta fel a figyelmet, hogy az igen nagy forgalmú határátkelô gondjainak megoldásához egy új sávot kellene építeni a teherautók és kamionok számára.

(MTI) Iráni támogatást élvezô iraki ellenzéki erôk hatoltak be Irak északi részébe, magas rangú iráni tisztségviselôk közlése szerint azzal a céllal, hogy biztosítsák a határt egy Irak elleni esetleges háborúban.

A Financial Times címû újság amerikai kiadásában közölt információk szerint a mintegy ötezer fôs, nehéz fegyverzettel is felszerelt csapatok névlegesen Mohammed Bakir al-Hakim ajatollahnak, az iraki síita muzulmán ellenzék egyik befolyásos, Teheránban élô vezetôjének parancsnoksága alatt állnak. A korábban Irán déli, az iráni-iraki határhoz közeli térségében állomásozó erôk két hónappal ezelôtt kezdtek beszivárogni Irak északi, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség (PUK) ellenôrzése alatt álló részébe.

Az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy tud az al-Hakim ajatollah vezette erôk, a Badr dandár iraki bevonulásáról, de további kommentárt nem volt hajlandó fûzni a hírhez. Az amerikai kormányzathoz közel álló elemzôk azonban elmondták, hogy az Egyesült Államokat nyugtalanítják az Észak- Irakban kialakult rendkívül bonyolult erôviszonyokba bekapcsolódó új elem szándékai.

Törökország korlátozott mértékben ugyan, de régóta jelen van katonailag Irak északi részében, míg az amerikai hadsereg különleges egységei néhány hónappal ezelôtt szivárogtak be a térségbe. A Badr dandárt, amelynek tagjait az Iráni Forradalmi Gárda képezte ki és fegyverezte fel, az iráni kormány megbízottjának lehet tekinteni, és észak-iraki bevetése tovább nyomatékosítja Teherán azon álláspontját, miszerint Iránt nem lehet figyelmen kívül hagyni az Irak jövôjérôl folyó tárgyalásokban.

Iráni tisztségviselôk kitartanak amellett, hogy a Badr dandár védelmi szerepet játszik, de észak-iraki jelenléte nyilván felerôsíti az Egyesült Államok és különösen az arab világ azon aggodalmát, miszerint egy Irak elleni katonai fellépés az ország széteséséhez vezet - írta a Financial Times, amelynek egy neve elhallgatását kérô magas rangú iráni tisztségviselô mindazonáltal azt állította: al-Hakim ajatollah csapatainak jelenléte védelmi jellegû, azt a célt szolgálja, hogy elejét vegye az iraki székhelyû, Szaddám Huszein iraki elnök által erôsen támogatott iráni ellenzéki csoport, a Mudzsahedin Halk esetleges támadásának.

Al-Hakim ajatollah a teheráni központú Iraki Iszlám Forradalom Legfelsô Tanácsának (SCIRI) vezetôje. Az ajatollah teheráni irodája cáfolta, hogy a Badr dandár bevonult Irak északi részébe, de megerôsítette, hogy a SCIRI évek óta csapatokat állomásoztat a térségben. A PUK egyik képviselôje ugyancsak azt állította, hogy a közelmúltban nem voltak csapatmozgások a határon, de a SCIRI erôi jelen vannak a körzetben.

Irak és Irán, amely 1980-88-ban háborút vívott egymással, egyaránt támogatja a területén menedéket talált ellenzéki csoportokat. Az amerikai háborús fenyegetéssel és az iraki ellenzék egységének megteremtésére tett törekvésekkel szembenézô Szaddám Huszein iraki elnök néhány napja felajánlotta az iráni kormánynak, hogy felhagy a Mudzsahedin Halk pártfogolásával, ha Irán is beszünteti az iraki síita és kurd kisebbség támogatását.

II. János Pál pápa szerdán ismét felszólította a nemzetközi közösség tagjait, hogy a válságos pillanatokban tartózkodjanak az egyoldalú lépésektôl.

A katolikus egyházfô üzenetét szerdán olvasta fel Angelo Sodano vatikáni bíboros-államtitkár a Nemzetközi Mezôgazdaságfejlesztési Alap (IFAD - az ENSZ szakosított szervezete) Kormányzótanácsának római ülésén. A szentatya állásfoglalásában nem tesz konkrét utalást sem az Egyesült Államokra, sem pedig Irakra. Általánosságban fogalmazva fejti ki: a többoldalú nemzetközi cselekvés egyre döntôbb jelentôségû tényezô a béke szempontjából, amelyre jelen pillanatban a népek a legjobban vágynak.

Sodanót ezen a fórumon újságírók arról kérdezték: a pápa az elôzô napon kérte-e Kofi Annan ENSZ-fôtitkárt, hogy utazzék Bagdadba békemisszióra. A bíboros csak annyit felelt: A Szentszék bátorít min-denfajta békekezdeményezést, tiszteletben tartva azoknak a politikusoknak a mozgásszabadságát, akik maguk is e nemes cél érdekében fáradoznak.

Márciustól

Romániában márciustól fölemelik a cukor vámját, megvédendô a hazai termelôket a nagy és olcsó importtól - mondta a román cukorgyártók szövetségének (OINZR) elnöke, Mihai Lungu kedden hírügynökségeknek. Lungu szerint megállapodtak az EU-val, és ennek értelmében a fehércukor vámját 90 százalékra emelik az eddigi 45 százalékról, a nyerscukorét pedig 45 százalékra az eddig 30 százalékról.

(MTI-Panoráma) Napjaink háborúit ultramodern fegyverekkel vívják, de azok, akik az ellenségeskedéseket kirobbantják és a harci cselekményeket végigviszik, olyan aggyal gondolkodnak, amely alig fejlôdött a történelem elôtti idôkhöz képest - legalábbis így vélekednek az egyesült államokbeli Denverben összegyûlt kutatók.

- Lehet, hogy nukleáris technológiával rendelkezünk, de az agyunk bizony kôkorszaki, társadalmi és politikai rendszereink pedig igen lassan képesek alkalmazkodnak ahhoz, hogy a technika milyen rohamléptekkel fejlôdik - fejtette ki Paul Roscoe, a Maine Egyetem antropológusa a Tudományos Haladást Elômozdító Amerikai Szövetség (AAAS) éves közgyûlésén.

- Nukleáris fegyverek és kôkorszaki agy: ez életveszélyes kombináció! A politikai vezetôknek nem árt ezt eszükben tartani, amikor az Egyesült Államok és szövetségesei éppen Irak megtámadására készülnek és az amerikaiak és az észak-koreaiak Phenjan nukleáris fegyverprogramja miatt is kötélhúzásba kezdtek.

- Az ember az egyetlen élôlény, amely konfrontációt keres ellenfeleivel és kész megölni is ôket múltbeli cselekedetek miatt - mutatott rá a tudós. A kutató mindezt az emberi agykéreg sajátos fejlôdésével hozza összefüggésbe, ami lehetôvé tette az ember számára a nyelv kialakítását és a szerszámkészítést, aminek révén kiemelkedhetett az állatvilágból, de egyben negatív tulajdonságaink kialakulásában is szerepet játszott.

- Az emberi lényeknél kialakult az a képesség, hogy elôre el tudjanak képzelni jövôbeli helyzetek, modern szóval élve modellezni tudjanak késôbb bekövetkezô szituációkat. Így képessé váltak a kollektív erôszak megtervezésére is, ez magyarázza, miért vannak háborúink - magyarázza Roscoe professzor, akit az AFP hírügynökség idézett.

Az agykéreg teszi lehetôvé továbbá, hogy a katonák érzelmileg felkészüljenek a harcra, emlékezetükbe idézve ellenfeleik erôszakos cselekményeit - állítják a kutatók. Dr. Stephen Beckerman szerint azonban a bosszú távolról sem az ember sajátsága. Ha megvizsgáljuk az emberek közötti véres bosszúállás eseteit, magatartásuk nem nagyon tér el attól, amelyet a fôemelôsök is tanúsítanak - véli a Pennsylvania Egyetem antropológusa.

Tudóstársa, Lawrence Keely az Illinois Egyetemrôl hozzáfûzte: a háborúk gyakoribbak, amikor nehéz a gazdasági helyzet, de maga a háború olyan idôs, mint maga az emberiség.

Dr. Beckerman arra mutatott rá, hogy törzsi viszonyok között a bosszú a háborúskodás elsôdleges oka, az egyén és a közösség szintjén egyaránt. De akárcsak az Irak körüli mai helyzetben is, gyakran szerepe van, ha nem is kifejezett módon, egy jövôbeli agresszió megelôzésének is.

A néprajz számos olyan eseményt ír le, amikor a megelôzô bosszúállást egy késôbbi, még nagyobb támadástól való félelem motiválta. A véres visszavágás azonban nem mindig azonnali - állapította meg az antropológus, és a volt Jugoszlávia példáját idézte, amikor egyes vezetôk csapataikat azzal motiválták a harcra, hogy ôseik több száz évvel korábban vereséget szenvedtek a muzulmánoktól. A bosszú emlékezete igen hosszú.

A tudós azonban rámutatott a modern háborúk és a régi törzsi háborúk közötti alapvetô különbségre is: Az emberiség történetében a leglényegesebb választóvonalat akkor léptük át, amikor a háborúról olyanok kezdtek dönteni, akik maguk nem mentek harcolni, saját bôrükön nem tapasztalták meg a háborút.

Paul Roscoe antropológus szerint nagyon nyugtalanító, hogy az emberiség letért a fejlôdés normális útjáról, ami azt jelenti, hogy küzdjenek, de utána egy ponton parancsoljanak maguknak megálljt. Mára ugyanis az emberek technikai lehetôségei arra, hogy ártsanak egymásnak, meghaladják szociális és kulturális képességeiket arra, hogy határt szabjanak irracionális magatartásuknak.

A tudós aggasztó (bár nem egészen új) következtetése: egy kiterjedt termonukleáris konfliktusban a csapások és ellencsapások elvben akár az egész emberi faj pusztulását is eredményezhetik".

Aktuális

Az észak-erdélyi autópálya lassan olyanná kezd válni, mint egy délibáb. Most éppen ismét terítékre került, s a képviselôház annak rendje s módja szerint meg is szavazta, hogy megépítése "nemzeti prioritás", csupán az a gond vele, hogy a jelen "prioritásként" tündöklô látomása holnapra könnyedén szertefoszolhat.

Az autópályák építése immár tizenhárom esztendeje állandó beszédtéma, de a döntéshozók vitáin túl mindeddig alig jutottunk. Abban többnyire egyetértés uralkodik, hogy szükség volna az autópálya- és a gyorsforgalmi úthálózat kibôvítésére, ám a magas költségek miatt egyelôre csupán a vágyak szintjén ragadtunk le. Az a kevés beruházás, amely ezen a téren történik - ismervén Bukarest központosító hajlamait - a legkevésbé sem meglepôen +, a fôváros könyékére korlátozódik, mi több, az európai támogatásra számot tartó, Bukarestet Budapesttel, s rajta keresztül Európával összekötô folyosó eredetileg tervezett útvonala is a déli változatot támogatta, mindannak dacára, hogy az észak-erdélyi régió kapcsolatai sokkal szorosabbak Magyarországgal és Európával, a jelenlegi inkább szétválasztó, mint összekötô infrastruktúra ellenére is.

Az Észak-Erdélyen keresztülhaladó autópálya ötlete azon a találkozón vetôdött fel újra, amely Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök között jött létre az RMDSZ-kongresszuson. Mindazonáltal az elképzelés távolról sem új, csupán mindig elfelejtôdött korábban. Még Traian Basescu szállításügyi minisztersége idején elkészült egy tervezett nyomvonal is, Maros megyét érintô szakaszát lapunk is részletesen ismertette, de konkrét formában csak most került terítékre.

Nehezen érthetô, hogy miért a magyar miniszterelnöknek kellett román kollégáját meggyôznie arról, ami elsôsorban Románia és a román állampolgárok érdeke, azonban ha már komoly az elhatározás, addig kell megvalósításán munkálkodni, amíg a déli útvonalra való összpontosítás miatt az észak-erdélyi változat ismét háttérbe nem szorul. Az autósztráda ugyanis nem csupán az utat rövidíti le a két fôváros között, de az egész térség gazdasága számára fellendülést eredményezhet, s kiindulópontja lehet egy Ukrajnához kapcsolódó autópályának is, az ezzel járó minden elônnyel együtt.

Amikor ígéretekrôl, beruházásokról, "nemzeti prioritásokról" van szó, természetesen illik bizalmat elôlegezni a kormányzatnak, csupán a korábban már megígért, majd elfelejtett, mélyhûtött, vagy csigatempóban megvalósuló beruházások példája tesz óvatossá. Hogy az RMDSZ és a kormánypárt közötti idei protokollumba is belefoglalták megépítésének szükségességét, némileg optimistábbá tehet, s megteremti annak is a lehetôségét, hogy a sztrádaépítés érdekében lobbizó körök - nem csak az RMDSZ - egységesebben és hatékonyabban lépjenek fel céljuk éléréséért.

Kommentár

Botrány. A hónapok óta elôttünk zajló világpolitikai színjáték aktuális jelenetében a francia elnök elvesztette türelmét. Megelégelte, hogy a szereposztásban legfeljebb néhány mondatos statisztáknak, esetleg csak bólogatóknak számító szereplôk mindegyre belekotyognak a forgatókönyvbe, zavarva a fôszereplôk alakítását. Mégis, mit képzelnek?!

Nos hát, a kedden szokatlanul gorombán, nyilvános megintésben részesült statisztasereg nem nagyon képzelôdik. Inkább rémülten figyeli, hogy a nagyhatalmi játszmában színvallásra kényszerítik, ami - történelmi tapasztalat - beláthatatlan és bizonytalan kimenetelû kellemetlenségek sorát nyithatja meg. Rémesebb kilátás, mint az egyébként legalább annyira ön-, mint közveszélyes vegyi, biológiai és atomfegyverekkel való, mostanság sokat emlegetett, de valahogyan mégiscsak ésszerûtlennek látszó fenyegetettség.

Mondhatjuk, maguk keresték, hiszen választhatták volna a diplomatikus semlegességet. Az a valószínûbb, hogy az Egyesült Államok vitte ôket a jégre, ami elôl aligha térhettek ki. A világ már ilyen.

Chirac nem kertelt tovább, magyarán: nevén nevezte a dolgokat, s a NATO- meg EU-bebocsátásra váróknak megmutatta, hol a tényleges helyük. Vagyis nem az a dolguk, hogy ide-oda állva, amolyan nyomásgyakorló tömeg avagy diplomáciai "ágyútöltelék" szerepét öltsék magukra, hanem illemtudó statisztákként, legrosszabb esetben is hallgassanak. A hallgatás joga ôket is megilleti. És persze, a másik alapvetô emberi jog, a mormogás joga szintén. Halljuk is a méltóság látszatát ôrizni kívánó önérzetes, de óvatos méltatlankodás legkülönbözôbb változatait. Többnyire nyakatekert okfejtéseket diplomatikus modorosságba cicomázva. A látszatot újra kell építeni. A fôszerep ettôl még fôszerep marad, a statiszták meg várjanak a beintésre. Arról nem Chirac tehet, hogy valaki többnek gondolja magát, mint amennyi valójában. Az egyenlôséget, egyenrangúságot - ne legyünk már vakok - jobbára csak mímelni szokták a világpolitika asztalánál. Igaz - gondolhatnánk -, a francia elnökben lehetett volna annyi empátia, hogy belátja, a megrótt európai országokat lehetetlen helyzetbe hozták. Biztosan nem a fáradtság, az érzelmi túlfûtöttség miatt fogalmazott élesen.

Chirac "kiborulásából" azonban nem a forgatókönyvbôl hirtelen kizökkent, a világszínpadot tartósan uraló színjáték mégoly színes epizódjai az igazán érdekesek. Inkább az, hogy Irak valójában nem ok, hanem csak apropó, ürügy, egy, a színfalak nehezen belátható mélységeiben zajló konfliktusban. A körülmények folytán nagyhatalomból világhatalommá lett-kényszerült Egyesült Államok vált mértéktelenül befolyásossá, s erôsödô kétségek merülnek fel, hogy tud-e kellô higgadtsággal élni az ezzel járó felelôsséggel. Mert a hatalom felelôsség is. Annak a felelôssége, hogy a hatalommal megáldott-megvert képes-e úgy élni az erejével, hogy a világban zajló folyamatok természetesnek elfogadott rendjében ne keletkezzen törés. A német-francia kettôs ellenállása az elhamarkodottnak látszó kockázatos döntésekkel szemben erre a mérhetetlen felelôsségre figyelmezteti a Bush-kormányzatot. Az emlékezetes szeptember 11-e utáni hevületben Afganisztánt még meg lehetett "úszni" pisszenés nélkül, bár ott máig sem sikerült rendet teremteni. A Bush-sal szembeforduló Chirac és Schröder az Irak elleni fellépésben valami jóvátehetetlentôl tart. Olyan fordulattól, ami Amerika szemszögébôl talán kezelhetônek, kézben tarthatónak látszik, Európából azonban a világhatalmi szerep veszedelmes túljátszásaként jelenik meg. Ettôl kívánják visszatartani. Szerintem jogos aggodalommal, hiszen a mérhetetlen felelôsséghez képest legalábbis kétségesek az Irakban sûrûn kutakodók által eddig feltárt tények. Így nem a Szaddam-rezsimet védi, aki olyan fejleményektôl próbálja óvni a világot, amelybe még egy világhatalom is belerokkanhat. A Szaddam-rezsim úgy pokoli, ahogy van, de kordában tartható, míg egy háború könnyen oda vezethet, hogy veszedelmes egységfrontba tömöríti az arab világot, amely már nem kereskedelmi partnerként, világgazdasági versenytársként lesz jelen, hanem kiszámíthatatlan, egyben erôs ellenségként. Vagyis, a világbiztonság a tét, amelyet a világhatalom elhibázott lépése - szabad ezt mondani? - legalább annyira veszélyeztethet, mint az elszabaduló terrorizmus. A dzsinnt nem szabad kiereszteni a palackból, mert sem fôszereplôk, sem statiszták nem lesznek képesek visszakényszeríteni. Miközben kesernyésen elszórakozunk a statiszták három nap alatt lefutó kínos hiúsági rohamain, bízzunk abban, hogy - a színjáték epilógusában - a bölcs óvatosság kerekedik felül.

Újabb egy évre szóló parlamenti együttmûködési megállapodást kötött a kormányon lévô Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az idei együttmûködés jegyzôkönyvét Adrian Nastase kor- mányfô, PSD-elnök és Markó Béla, az RMDSZ elnöke írta alá szerdán Bukarestben.

A megállapodást követô sajtóértekezleten mindkét politikus azt hangsúlyozta, hogy a PSD és az RMDSZ 2000-ben kezdett parlamenti együttmûködése hasznosnak és eredményesnek bizonyult Románia, az egész román társadalom és a romániai magyarság számára.

Nastase külön kitért arra, hogy a parlamenti kisebbségben lévô PSD számára elsôsorban a törvényhozási többség biztosítása érdekében volt és van szükség az RMDSZ-szel való együttmûködésre. Ugyanakkor az elmúlt két év nagyon kedvezô tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a két szervezet programja számos ponton összeilleszthetô.

- Sokkal jobban megismertük egymást, megtanultunk tárgyalni egymással és azt is pontosan felmértük, hogy melyek azok a területek, ahol a véleményünk eltér - mondta.

A miniszterelnök szerint a PSD számára valós volt az a kockázat, hogy a román lakosság egy része a választásokon szavazataival "megbüntetheti" a kormánypártot a romániai magyarokkal kötött együttmûködés miatt.

- Az elmúlt évek tapasztalata, fôként az a tény, hogy Romániát tavaly decemberben felkérték a NATO-hoz való csatlakozásra, azt bizonyította: alaptalanok az olyan félelmek, hogy megpróbálnák Erdélyt elszakítani Romániától, és Magyarországhoz csatolni - jelentette ki.

Mint mondta, az RMDSZ-szel kötött megállapodásoknak jelentôs szerepük volt abban is, hogy ma Románia és Magyarország viszonyának egészen más a légköre, mint korábban; mindkét fél felismerte, hogy csak nyerhet az együttmûködéssel.

Markó Béla emlékeztetett arra, hogy 2000-ben az elsô együttmûködési megállapodás aláírását sokan kétkedve, fenntartásokkal fogadták. Mostanra viszont sikerült eljutni odáig, hogy az együttmûködés tartalmát rögzítô jegyzôkönyvben a speciális romániai magyar igények mellett egyre több az egész romániai társadalom számára egyaránt fontos feladat.

Az idei évre tervezett együttmûködésbôl Markó az MTI kérdésére kiemelte: a két fél egyaránt szorgalmazza a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar - természettudományi és humán - kar létrehozását. Az Erdélyt átszelô autópálya megépítését is nemzeti prioritásként kezeli a kormány.

- Fontos a tulajdonkérdés további rendezése valamint az, hogy számos szociális kérdésre, így például a kis nyugdíjak ügyére is kiterjed az együttmûködés - mondta.

Az idei évre kötött megállapodás részletesen taglalja a két szervezet közti politikai kapcsolatokat, a törvényhozási együttmûködést. Tételesen felsorolja, hogy milyen formában támogatja az RMDSZ a kormányprogram végrehajtását.

Kiemelt figyelmet kaptak az idei együttmûködésben az állami és egyházi oktatás kérdései, ezen belül az anyanyelvû oktatás biztosítása minden szinten.

Újdonságként a mostani jegyzôkönyv mellett függelékben szerepel, hogy milyen támogatást kap a központi költségvetésbôl a 16 erdélyi megye, valamint az, hogy milyen infrastrukturális beruházásokat és fejlesztéseket terveznek az idén ezekben a megyékben.

Az SZDP és az RMDSZ fenntartják eltérô véleményüket az alaptörvény elsô paragrafusával kapcsolatban, amely nemzetállamként határozza meg a román államot. Az SZDP azon pártok közé tartozik, amelyek ellenzik az alkotmány elsô paragrafusának módosítását, szögezte le Adrian Nastase, a kormánypárt elnöke a protokollum aláírása után. Nastase szerint az elsô paragrafusnak
"jelképes jelentése van", módosítása pedig Pandora szelencéjének megnyitását jelenti
"egy olyan kérdés elôtt, amelynek nem lenne gyakorlati haszna".

Markó Béla szövetségi elnök elmondta, hogy sem a kormánypárt, sem az RMDSZ nem változtatott az alaptörvény elsô cikkelyének módosításával kapcsolatos álláspontján.

A két alakulat delegációinak szerdai találkozóján nem esett szó az alkotmánymódosítás kérdésérôl. Egyébként a pártközi együttmûködési megállapodás nem tartalmaz alkotmánymódosítással kapcsolatos elôírásokat.

Nem tagadom, hogy hiába élek távol szülôföldemtôl, lelkem mégis ott lebeg valahol a még zölden lélegzô erdélyi hegyek fölött. Olyan ez az állapot, mintha csak azért szívnám magamba mindennapi életterem eseményeit, hogy azt egy másik világ sorsával összehasonlíthassam, hogy arról töprengjek, hány lépést kell még ez utóbbi lépésközelben se lévô országnak megtennie ahhoz, hogy a nyugatiak országszámba vegyék, sôt partnerként kezeljék.

Most, amikor a szomszédos Magyarország méltóságteljesen halad az Európai Unió felé, Románia és benne Erdély lakosai még mindig a betevô falaton töprengenek, és örülnek, ha elmondhatják: végre van már hova dolgozni menniük. Ôk most alapozzák társadalmi méretekben egzisztenciájukat, és a kivándoroltakkal szemben még mindig ôk töltik be a "szegény rokon" szerepét. Bár nem is álmodják, milyen áron lett az irigylésre méltó családtag "jómódú nyugativá".

Erdély sorsát megpecsételi Románia gazdaság- és szociálpolitikája. A lépéshátrányt gazdasági konszolidációval csak úgy számolhatja fel, ha nem zárkózik el a világgazdaság profitorientált befektetôi elôl, és kitartó célja az EU- tagság elnyerése, hiszen igen nehéz még az EU elôszobáját is megközelítenie. Úgy tûnik, Románia az EU követelményeit csak akkor teljesítheti sikeresen, ha kitartóan igyekszik valódi demokráciát teremteni; amikor már nem a pszeudodemokrácia élvezôi sóhajtanak többé, hogy a "demokráciával" a lakosság nagy része vagy munkanélküli vagy "ún. betegnyugdíjas" a tengôdéshez szükséges havi "jövedelem" biztosítása érdekében. A valódi demokrácia vajúdási idôszakában ez a helyzetértékelés a két állapot közötti, remélhetôleg átmeneti állapotot tükrözi, mely nem túl vonzó az életerôs, élni akaró fiatalság számára. A valódi demokrácia megteremtése azonban még az ún. nyugati jóléti államokban sem megy nehézségek nélkül. Gondolhatunk itt a nagy vihart kavart német Kohl és a saját televíziós csatornát mûködtetô Berlusconi korrupciós ügyeire.

Romániának számos lépést kell megtennie a demokráciát nemesítô úton. Mindenekelôtt jó lenne, ha az ország arculatát nem megélhetési politikusok alakítanák, hanem olyanok, akik önmegtartóztató módon az egyéni érdek elé helyeznék a köz ügyét azzal, hogy legalább kitartóan üldöznék a korrupciót. Ha eredményesek lennének, az lenne maga a Kánaán! A demokrácia fogalma itt még azt jelenti, hogy az állam önkorlátozó módon engedi érvényesülni a szólás- és gyülekezési szabadságjogot, hatalmához pedig már szüksége van az állampolgár szavazatára. Ebbôl az átlagpolgár annyit érzékel, hogy véleményét szabadon bárhol elmondhatja anélkül, hogy a szomszéd besúgói megtorlásával kellene számolnia. Ez nagy levegôvételt jelentett: az emberek szabad mozgásteret nyertek a megfigyelés veszélye nélkül. Most ugyanis legfeljebb a sajtónak lehet árulkodni, avagy kiszivárogtatni. S az ember elôbb-utóbb élvezettel olvassa azt, amit a sajtó ironikus hírkezelése nyújt naponta nekünk.

Most, tizenkét évvel a mindenható, orwelli diktatúra letûnte után az erdélyi embernek is élnie kellene a szabadságjogaival, hogy érezze, hatni tud saját sorsa alakulására. Csakhogy akadályoztatva van, hiszen a román állam kisebbségpolitikája következetlenül hol korlátozza a diszkriminációt, hol nem. Pedig a törvény elôtti egyenlôség az elsô generációs szabadságjogok közé tartozik, amelynek megtapasztalásáért egy emberként próbált küzdeni többség és kisebbség 1989 elôtt. Milyen jó is volt gyôzelemittasan látni, ahogy a személyi kultusz építményei a szemünk elôtt dôltek romba. Ezt a metamorfózist többség és kisebbség egyaránt baráti egyetértésben ünnepelte.

Többség és kisebbség azonban csak akkor akarhat egyet, ha érdekeik megkívánják. Plurális környezetben, amikor a kisebbségi sorsban élôk kultúráját, igényeit is komolyan kell venni, már nehezebb konszenzust teremteni. Ezért mondhatjuk azt, hogy Románia EU-tagsága kisebbségi politikájának EU-konform szalonképességén is múlik. Többség és kisebbség jogainak egyenrangúsítása, avagy a békés egymás mellett élés csak ceausescui szlogen marad ma is, ha folyton a múltbéli sérelmek lerágott csontját szopogatják mind a többség, mind pedig a kisebbség nacionalista érzelmektôl túlfûtött politikusai. Az erdélyi embernek már elege lehet abból, hogy úgy akarja a politika a tömegeket megmozgatni, hogy a nacionalista kártyát játssza ki. A marosvásárhelyi áldozatok kellene elriasszanak minden józanul gondolkodó politikust a nacionalista sallangoktól. Tragikomikus látványt nyújtanak Funar háromszínû padjai Kolozsváron és átgondolatlanok Tôkés autonómiát követelô prédikációi. Nem szerencsés az sem, ha arra buzdítja híveit, hogy határolódjanak el a kormányban politikai erôt képviselô RMDSZ-tôl, és csatlakozzanak az erdélyi polgári körökhöz. Demokratikus környezetben teljesen elfogadható az, hogy a Reform Tömörülés képviseli - az összes többi platformmal együtt - a másként gondolkodó erdélyi magyar embereket. Nem tesz mást, csak alternatívát nyújt egy újabb szavazáskor. De ha mindaz, amit tesz, eszmerendszere miatt szalonképtelen a román politika számára, már életveszélyes lehet a magyar kisebbség politikai reprezentációja szempontjából. Szerencsére Szatmárnémetiben sikerült megszilárdítani az RMDSZ bel- és külpolitikai kulcsszerepét. Konszenzusos politikát képvisel, és reális alternatívát nyújt a felelôsséggel szavazó tömegeknek.

Romániában még nem vitázhatnak arról, hogy etnikai hovatartozás nélkül a különbözô deprivált társadalmi rétegek felzárkózását hogyan mozdíthatnák elô egy hüvelyknyivel, hiszen az megy csodaszámba, ha valaki kisvállalkozást nyitott, vagy ha sikerült valahol tartós munkát találnia. A tömeges munkanélküliséget csak úgy lehetne felszámolni, ha kerül olyan befektetô, aki a lepusztult gyárakat privatizálva új munkahelyeket és új reményt teremt. Amikor azonban a multinacionális cégek megjelennek, akkor környezetvédelmi deficit is leselkedhet Romániára. Ennek elsô jele az, ha ész nélkül rohannak a multinacionális gazdaság karjaiba. A csapda akkor válik valósággá, ha azt látjuk, hogy Romániában még meg sem próbálják felépíteni a nem létezô zöldpolitikát. (Budapesten legalább sikerült üres palackokból épített tutajon leevezni Kóródi Mária környezetvédelmi miniszterhez, tiltakozva a környezet visszafordíthatatlan rombolása ellen.) Az is igaz, hogy az egészséges élettérhez való (negyedik generációs) szabadságjog érvényesítése a XXI. század feladata lesz, de nagy a tétje: a létünk függ tôle. Globális probléma, ezért egyetlen ország, fôleg az EU-ba igyekvôk nem vonhatják ki magukat a felelôsség alól. Ugyanakkor az utóbbiak mélyenszántó érdeke is lenne olyan környezetvédelmi politikát és jogrendszert felépíteni, melytôl az EU-ból érkezô multinacionális cégek nem tekinthetnek el, hiszen a zöldek által felállított korlátokat már otthonukban megtapasztalták.

Paradox Románia helyzete. Egyfelôl az állam tárt karokkal várja befektetôit, akiktôl a civilizált életet, munkahelyteremtést és nem utolsósorban a jó kis adót várja feneketlen háztartásába. Ugyanakkor nem feledheti a román aranybányák környezeti katasztrófáit, nem áldozhatja fel Erdély zöld hegyeit a pillanatnyi örömöknek. Az ország vezetésének bölcsen kell gondolkodnia, és nem kis munka vár rájuk. Mindenekelôtt meghasonlottan bár, de fel kell számolniuk a korrupciót ahhoz, hogy egyrészt a multik pénze ne néhány "bank közeli elitpolitikus", hanem az ország felemelkedését szolgálja; másrészt, ha sikeresek lennének, az ország lakói örömmel szavaznának bizalmat a jól gazdálkodó hatalomnak. Így a polgár visszanyerné a szabad ember önbizalmát az érdekérvényesítéshez EU-n belül és kívül egyaránt. De semmit nem ér az öntudatos, szabadon élô ember, ha az ún. civilizált élet felté-telei kerülnek veszélybe, ha a politikai érdekérvényesítés csatározásaiba azért nem lehet bevonni a környezetvédôket, mert politikai megfelelôjük születése, még ki tudja meddig, várat magára.

Az egészséges élethez való jog érvényesítése a zöldpolitikán keresztül lehetne egy olyan közös ügy többség és kisebbség számára egyaránt, amelynek tétje most már nem a szabadság kivívása, hanem az, hogy az élet vizét, a zöld erdôk levegôjét nemcsak kortársaink,hanem a jövô nemzedékei is emberhez méltóan - XXI. századi divatszóval szólva - fogyaszt-hassák.

A választott tisztségviselôk külföldi kiutazásai mindig is szóbeszédre adtak okot. A sajtó és nemcsak - a kiküldetések eredményeinek vagy éppen a konkrét eredmények hiánya miatt - elôszeretettel nevezte "kirándulásoknak, haszontalan pénzköltésnek" a hivatalosan tapasztalatcserének tartott kiutazásokat.

Míg 2001-ben 6, tavaly már 14 megyei tanácsos járt külföldön, de a tanács végrehajtó apparátusának tagjai közül is szép számban látogattak nyugati országokba. Legkedveltebb célországok Ausztria, Franciaország, Magyarország, Horvátország, Németország. Van olyan nyugati ország, amelynek régiójával vagy településével a Maros Megyei Tanács partnerkapcsolatot épített ki és tart fenn, egyre több a szakmai kiküldetés is. Tavaly közel 1 milliárd lejt költöttek a megye költségvetésébôl ilyen célra, az idén a külkapcsolatok ápolására 1,6 milliárd lejt szánnak. Hogy a szakmai találkozók vagy a kapcsolatok ápolásának haszna ehhez mérhetô-e, a vélemények megoszlanak. Ankétunkban a kiküldetések tapasztalatainak itthoni hasznosításáról kérdeztünk olyan tanácsosokat, akik egy vagy több alkalommal is részt vettek e delegációkban.

Húsz ilyen találkozóból bejön egy

Szalkay József két éve megyei tanácsos, ez idô alatt kétszer volt lehetôsége képviselni külföldön a megyét.

- Elsô alkalommal tavaly júniusban vettem részt egy rangos találkozón a Maros megyével testvérmegyei kapcsolatban álló Gyôr-Moson-Sopron megyében, Magyarországon. Találkoztunk a megye vezetôségével, betekintést nyertünk az ottani ipari park, szeméttelep mûködésébe, amely egyik legkorszerûbb Magyarországon, és amelyeket mi most készülünk megvalósítani Maros megyében. Egy megvalósíthatósági tanulmányt kaptunk a szemétteleprôl, amit, ha itteni szakemberek áttanulmányoznak, ennek a kaptafájára meg lehet építeni a Maros megyei telepet is. Megismertük a gyôri ipari park fôtervezôjét, aki segítséget ígért a nyárádtôi ipari park kivitelezése esetében. A cél: kapcsolatot teremteni és minél hamarabb létrehozni ezeket az objektumokat. Számomra ezek dokumentációs utak. A legfontosabb, hogy az ember megy, lát, tapasztalatot szerez, hazajön és itt próbálja gyümölcsöztetni új ismereteit.

- Ön hogyan gyümölcsöztette?

- Elhoztam ezt a dokumentációt és azoknak, akik készítik e két létesítmény megvalósíthatósági tanulmányát, elmondtam a kint látottakat, és megpróbáljuk életbe ültetni. Kulturális kapcsolatokat is kialakítottunk a Gyôri Nemzeti Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház között, eredmény: kölcsönös vendégszereplésekre kerül sor idén.

A hamburgi úton a román gazdaság napján voltunk, az ottani repülôtér vezetôségével találkoztunk. Elvittük számos Maros megyei vállalat adatait, hogy a német beruházók megismerjék az itteni befektetési lehetôségeket. Megismerkedtünk Hamburgban Románia tiszteletbeli konzuljával, aki késôbb részt vett egy itteni, német tôkéjû cég avatásán, és megígérte, hogy a közeljövôben üzletembereket küld ide. Egy ilyen találkozón számos vállalatvezetô vesz részt, névjegykártyákat cserélnek, és aztán abból valami lesz vagy nem lesz. Azt mondják, hogy húsz ilyen találkozóból bejön egy.

Az ember sosem tudja, hogy honnan "ugrik ki a nyúl"

Csomoss Benedek szerint e külföldi utak haszna a kapcsolatok kiépítésében van, legyen az községi vagy városszinten.

- Említhetem Beresztelkét, amely egy Párizs melletti, Montigny nevû városkával áll kapcsolatban. Kulturális alapon indult el a kapcsolat, mûvészeti tárgyak cseréjével. Ebbôl alakult ki lassan egy községgazdálkodási kapcsolat, a franciák végül sokat segítettek tanügyi vonalon, a gyerekeknek ajándékokat hoztak, tavaly egészségügyi készülékeket adományoztak. A nemrég vihart kavart tolmácsgép kapcsán: például Montignyban a polgármesteri hivatalban fordító kabinetek vannak, 5-6 nyelvre is tolmácsolnak egyszerre.

Az ember mindig hasznosítani igyekszik amit lát, amihez persze pénz is kellene, de ezekbôl a látogatásokból, közvetlen kapcsolatokból lassan kialakul egy másfajta gondolkodásmód. Legalább elvileg látja az ember, mit kellene tenni. Ezek a legkézenfekvôbb eredmények egy ilyen út után. A kiküldetéskor például Csegzi Sándor alpolgármester adott pár marosvásárhelyi útikalauzt és más gazdasági jellegû reklámkiadványt. Ezeket természetesen átadjuk, hisz az ember sosem tudja, hogy honnan
"ugrik ki a nyúl". E kiküldetésekbe befektetett pénz csak a mi gondolatvilágukban tûnik soknak. Személyenként 15-17 millió lejbe kerül egy utazás, ami a mi felfogásunk szerint nagyon sok, de ez valutába átszámolva kevés. Nem is élünk úgy, mint ôk, amikor megyünk, mikrobusszal utazunk, lehetetlen helyeken alszunk, minél olcsóbban, hisz a kiszállási díjak sem fedezik a költségeket. Egy eszmei átnevelést azonban nem lehet pénzben kifejezi. Ezeket az utakat gyakoribbá kellene tenni, akkor egészen biztos a megyei tanácsosok sem kérdôjeleznék meg a tolmácsgép szükségességét.

Nem ártana, ha minél többen elmennének a szakmai találkozókra

Chioralia Ioan, a megyei tanács mezôgazdasági és vízügyi szakbizottságának elnöke, a Megyei Vízügyi Igazgatóság vezetôje.

- Bécsben környezetvédelmi témájú szemináriumon kétszer voltam Virág elnök úr tanácsadójával, mert én nem beszélek angolul, neki kellett tolmácsolnia. Saját gépkocsival utaztunk, a költségek 80 százalékát a meghívók állták, tehát semmiképpen sem lehet szó a közpénz szórásáról. Sok érdekes dolgot láttam, fôleg a víz- és hulladékgazdálkodásról. Bizonyára tudja, hogy minden munkálatra vízgazdálkodási engedélyt kell kibocsátani, ami a Megyei Vízügyi Igazgatóság vezetôjeként rám hárul. Látva a bécsi újdonságokat, mi is emeltük a mércét, ami a benyújtott dokumentációk színvonalát illeti, megnöveltük a követelményeket. Nem csak kimondottan a programon vettünk részt, kihasználtuk a lehetôségeket, és megnéztük a bécsi hulladéktelepet, ami talán a világon is egyedülállóan korszerû. Úgy vélem, nem ártana, ha minél többen elmennének az ilyen szakmai találkozókra és nemcsak tanácsosok, hanem leginkább szakemberek.

A tapasztalatok idôben térülnek meg

Balogh József úgy véli, azért hasznosak ezek az utak, mert a találkozások révén ismernek meg bennünket, igényeinket a külföl-diek.

- Tavaly volt egy olaszországi kiutazásunk, infrastruktúrával kapcsolatban szerveztek megbeszélést, amelyen inkább a keleti országok képviselôi, szakemberek vettek részt, és amelyen nekünk a 4-es folyosót - az erdélyi autópálya ügyét - kellett ismertetnünk. Addig nem is hallottak rólunk az ott levô szakemberek, nem tudták, milyen gondjaink, igényeink vannak. Tapasztalatainkat a szenátorok, képviselôk révén továbbítjuk az illetékes minisztériumokhoz is. Idén lesz például egy szakmai találkozó Franciaországban, ahova nemcsak azért megyünk, hogy kiránduljunk, egy bizonyos programot, munkatervet be kell mutatnunk. Ha nem jelentünk volna meg Olaszországban, nem hívnak meg Franciaországba, és nem tudjuk továbbvinni e munkát. Szellôztetik a sajtóban, hogy a tanácsosok közpénzeken utaznak. Errôl annyit, hogy én a kiszállásra saját gépkocsival utaztam, 4500 km-t le kellett vezetni, és bár áthaladtunk pl. Velencén, még kirándulni, nézelôdni sem volt idônk, annyira szoros volt a konferencia programja. De megérte a fáradságot, mert szakemberként érdekelnek ezek a dolgok. Visszaérkezéskor beszámolunk; ami jó, hasznos tapasztalat, azt megpróbáljuk átvenni. Ezek a tapasztalatok idôben fognak megtérülni. Itt nem feltétlenül a befektetôk idecsalogatásáról van szó, saját magunk kell megtaláljuk azt a lehetôséget, hogy a szûkös anyagi helyzetben is jó minôségû munkát végezzünk. Konkrét eredményként említhetem, hogy a látottak alapján kevés pénzbe kerülô technológiát tudtunk alkalmazni Maros megyében, a Nyárádtô-Ákosfalva 17,5 km- es útszakasz felújításánál, ahol a kivitelezés 18,5 milliárd lejbe került.

Virág Györgyöt, a megyei tanács elnökét is a külföldi utak céljáról, hasznáról kérdeztük.

- A megyei tanács tevékenysége egy részét arra fordítja, hogy fenntartsa a kapcsolatot a különbözô külföldi szervezetekkel. Amellett, hogy a végrehajtó személyzeten belül létezik egy, a fordításokkal foglalkozó iroda, a tanácsosok között is vannak olyanok, akik idegen nyelveket ismernek, bizonyos szakterületeken tevékenykednek és tagjai különféle európai testületeknek. A külföldi utak célja: európai uniós tagszervezetektôl pénzügyi támogatások elnyerését lehetôvé tevô kapcsolatok életben tartása. Egy alkalommal említettem, hogy azok a szemek, amelyek nem látszanak elég gyakran, elfelejtôdnek. Ez egy román mondás tükörfordítása, de akkor tapasztaltam meg igazán, amikor egy európai szakbizottság tagjaként három egymás utáni gyûlésen nem vettem részt és szinte elölrôl kellett kezdenem mindent. Ahhoz, hogy e kapcsolatokat fent lehessen tartani, személyes találkozásokra van szükség. Igenis: el kell menni és vendégül kell látni bizottsági tagokat, szakembereket. Csak egy példát említek: 1994-ben a dél-olaszországi Lecce tartománnyal létesült kapcsolat, azóta számos itteni család épített ki jó viszonyt olasz családokkal, több diák végezhetett tavaly nyáron szezonmunkát Olaszországban tisztességes bérért. Ezt az akciót idén valószínûleg megismételjük.

- Bizonyára vannak nem ennyire sikeres kapcsolatok is...

- Sajnos ez éppen a magyar kapcsolatok némelyikére vonatkozik. Többet reméltem a Gyôr-Moson-Sopron megyei közgyûléssel való együttmûködéstôl. Szerettem volna, ha a tanügyi, egészségügyi vonalon is kialakulnak kapcsolatok, de nem jött össze. Kulturális téren ugyan voltak kölcsönös tárlatnyitások, de ezek egy-egy embernek a tevékenységét mutatják be és nem mozgatnak meg tömegeket.

- Másrészt mûködô gazdasági kapcsolatok kialakításával sem dicsekedhetnek túlságosan.

- Sajnos nem. Irigységgel nézem Marosvásárhelynek Zalaegerszeggel, Szegeddel, Kecskeméttel kialakított szoros kapcsolatait. Mi a gyôriekkel maximum évi egy-két alkalommal találkozunk, de ez nem az ô hibájuk, részünkrôl tapasztalható tartózkodás. A németországi Brandenburg tartománnyal van kialakulóban jelenleg partnerkapcsolat, ez valamivel biztatóbb gazdasági szempontból is.

- Térjünk vissza a delegációkhoz. Hogyan döntik el, melyik kiküldetésben ki vesz részt és hányszor? Vagy valamiféle jutalomutakról van szó, mint beszélik?

-A kiszállás nem jutalomút, hanem a szakbizottságban kifejtett tevékenység egyik formája. Ódzkodom attól, hogy részletezzem, egy-egy kiszállás mennyibe kerül, vagy mit tehet zsebébe a tanácsos. Aki külföldre utazik, nem mehet üres zsebbel, hiszen egy intézményt képvisel. Visszatéréskor azonban elszámoltatjuk, a Számvevôszék is ellenôrzi a kiadásokat. Eddig három vagy négy alkalommal találtak jogtalan napidíjat tanácsi alkalmazottak esetében, teljes egészében vissza kellett fizetniük. A kiküldetésbôl visszatérô tanácsosok és alkamazottak kötelesek írásban beszámolni, amit az Állandó Küldöttség elé terjesztünk. Vannak e beszámolók között sikerültebbek és kevésbé sikerültek, de a számonkérés mindenképpen megtörténik. Mandátumom elején megígértem, hogy minden megyei tanácsos legalább egy hivatalos külföldi utat tesz, ezt akár jutalomként is lehet értelmezni, de semmiképpen nem azt jelenti, hogy ezzel valamilyen módon befolyásolni szeretném a szavazásaikat, vagy az orruknál fogva vezetem ôket, mint ahogy elhangzott ilyen vád, néha még a tanácsosok részérôl is.

- Egyesek kétszer-háromszor is voltak már külföldön. Hogyan választják ki a személyt, milyen koncepció alapján dolgozzák ki a kiszállási tervet?

- A kiszállási terv mindig függ attól, hogy az európai szakbizottságok mikor tartanak üléseket, mikor és milyen szakmai tanácskozásokat szerveznek. Mindeniken nem tudunk jelen lenni. A költségvetésben elôre meghatározott keretet soha nem léptük át. 2002-ben 1 milliárd lej körül volt a külföldi utak összértéke, de olyan megyérôl is tudok, ahol erre a célra 10 milliárdnál is többet költöttek. A megyei tanácsi szakbizottságokból több személy felváltva utazik ki. A végrehajtó apparátusból általában ugyanaz a személy megy, a kapcsolattartás folytonossága miatt fontos ez.

- Kizárólag az elnöké a döntés?

- Elsôsorban az elnök dönt, de mindig megbeszélem az alelnökökkel, a fôjegyzôvel és a hat megyei szakbizottság elnökeivel, hogy ki a megfelelô személy a kiküldetésre. Az is szempont, hogy beszélnek-e a tanácsosok idegen nyelveket, egy európai szakbizottsági ülésre ugyanis szinte fölösleges olyan személyt küldeni, aki nem tud egy idegen nyelvet.

- Apropó, hány tanácsos beszél legalább egy idegen nyelvet?

- Körülbelül a tanácsosok fele, legalább alapfokon. Általában ôket küldjük ki, de van kivételes eset is, amikor a téma szakember jelenlétét követeli.

- Ha már a téma fontosságáról beszélünk, árulja el, mit mondhatnak nekünk Barcelonában a nôk szerepérôl a politikában, gazdaságban, mellesleg ide két tanácsos hölgy utazott ki?

- A testületben nagy a számbeli különbség nôk és férfiak között, a 41 tanácsosból csupán 3 hölgy. Elismerem, hogy ennél a kiküldetésnél szempont volt, hogy hölgyek menjenek Barcelonába. Van úgy, hogy néha nem a téma miatt küldök el valakit, hanem mert így tisztességes. E két hölgy számára nem sok alkalom mutatkozott, hogy külföldre menjenek, egyfajta kárpótlás volt a spanyolországi út egy elmaradt olaszországi kiküldetésért.

- Szóval csak jutalomút volt...

- Nem tagadom. Mondjuk, ez a szabályt erôsítô kivétel.

- Hogyan lehetne javítani a külföldi kiküldetések hatékonyságát?

- A haszon nem lehet más, csak közvetett, ami abban nyilvánul meg, hogy az illetô tanácsos a továbbiakban hogyan viszonyul a megye problémáihoz. A haté- konysági fokkal elégedetlen vagyok, bizonyos szakterületeken nem alakult ki elég szoros együttmûködés. Kevés esetben mondhatom el, hogy gazdaságilag nyertünk.

Ha például az ipari park munkálatainak beindulását követôen látnánk azokat a beruházókat, akiket megkerestünk, akik meglátogattak, ha megjelent ez a mûködô tôke itt, utána már mérhetôbb lesz e kapcsolatrendszer eredményessége.

A társadalom peremén levôkért

A tavaly tavasszal megjelent, a társadalom peremére szorulás megelôzését célzó törvény alapján számos kedvezmény jár az elhelyezési központban felnôtt, a gyereküket egyedül nevelô fiatalok, fiatal gyerekes vagy gyerektelen, jövedelem nélküli családok vagy más nehézségekkel küszködô fiatalok részére. Amint tegnap a Munkaerô-elhelyezési Ügynökség sajtótájékoztatóján kiderült, eddig a törvény alkalmazása kedvezményei ellenére is akadozik.

Ennek legfontosabb oka, hogy az érintettek nem ismerik a törvény által biztosított kedvezményeket, vélte Reghina Farcas, az ügynökség igazgatónôje. A szóban forgó (2002. évi 116-os számú) törvény lehetôséget teremt, hogy a hátrányos helyzetû fiatalok úgynevezett szolidaritási szerzôdést kössenek az ügynökséggel, melynek alapján ez utóbbi támogatja ôket a munkahely-keresésben, majd a munkaközösségbe való beilleszkedésben. Ugyancsak az ügynökség feladata felkutatni azokat a munkáltatókat, amelyek hajlandóak foglalkoztatni az érintett fiatalokat, de általában ez nem jelent gondot, hiszen a megkérdezett munkáltatók többsége nem zárkózott el ez elôl. Ebben természetesen az is közrejátszik, hogy a törvény alapján a fiatalok jogosultak az országos átlagbér 75%-ával egyenértékû támogatásra, amennyiben legalább egy évig alkalmazzák ôket. A támogatás mindazonáltal csak két évig, vagy a 25. életévük betöltéséig folyósítható, ám ha a munkáltató a 25 évnél fiatalabb alkalmazottal a két év lejárta után meghatározatlan idôre szerzôdést köt, annyi ideig, amíg a fiatalnak munkanélküli-segély járna, a segély felével egyenértékû összegû támogatásra jogosult.

A kedvezô feltételek ellenére azonban éppen az érintettek felkutatásában adódnak nehézségek, és hiába kérték a helyi tanácsok és a tanfelügyelôség segítségét, eddig mindössze 15-16 személy került be az adatbázisba. Közülük ötnek már most sikerült állást találni három különbözô cégnél. Az ügynökség úgy tervezi, hogy idén legalább 90 ilyen fiatalt kutat fel és talál munkát számukra.

Marosvásárhely Municípium Tanácsához,

Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalához,

dr. Dorin Florea polgármester úr figyelmébe!

Mivel a lakosságnak a 2002-2003 téli idôszakára járó fûtéstámogatással kapcsolatos, helyi szinten hozott egyes rendelkezései ellentmondanak az országos szinten kibocsátott jogszabályoknak, Marosvásárhely Municípium Tanácsához és Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalához fordulunk kéréseinkkel. A 2003. januári 20/30-as helyi tanácsi határozat, amely "egyes, a lakásfûtésre nyújtott támogatási feltételekre" vonatkozik, és amelyet február 12- én hoztak a lakosság tudomására, az 1. cikkelynél elôírja, hogy fûtési segélyt azon személyek kapnak, illetve a kérést azoktól fogadják el, akik a 2002/121-es sürgôsségi kormányrendelet értelmében jogosultak - de csak azon kérelmezôktôl, "akik adósságukat teljes mértékben törlesztették a szolgáltatónak", amit a tulajdonosi társulás adminisztrátora igazol (a határozat 2. cikkelye szerint). Ellenkezô esetben a támogatási kérelmeket nem fogadják el és a segélyt sem utalják ki.

A 2002/20-as tanácsi határozat 1. cikkelyébôl kitûnik, hogy nem részesülhetnek segélyben azok a családok, amelyek a 2002/121-es kormányrendelet alapján jogosultak, de akiknek még az elôzô idôszakokból vannak adósságaik (és késedelmi kamataik) az elhasznált hôenergiáért. Emiatt az érintettek panasszal fordultak hozzánk, az adminisztrátorok pedig jelezték, hogy a támogatási kérelmeket nem veszik át az adósságokkal rendelkezô személyektôl mindaddig, míg ki nem fizetik a hôenergia-tartozásokat.

A 2003. évi 20/30-as helyi tanácsi határozat ellentmond az országos szinten elfogadott jogszabálynak,
vagyis a 2002/121-es sürgôsségi kormányrendelet nem köti az adósságok teljes mértékben való törlesztéséhez a fûtési segély odaítélését.

A 2003/6-os, a lakosságnak a hôenergiára nyújtott támogatásokra vonatkozó kormányrendelet 4. cikkelye, valamint a Közigazgatási Minisztérium 200/IS/461-es átirata elôírja azon alacsony jövedelmû családok megsegítését, amelyeknek "elmaradásaik vannak a hôenergia kifizetésénél", és amelyeknek sürgôsségi támogatást kell nyújtani, a 2002/121-es sürgôsségi kormányrendeletben szereplô fûtéspótlékon felül. A 2003/20-as helyi tanácsi határozat a fenti jogszabályokkal teljesen ellentétes. Kizárólag azon családok segélyezése, amelyek a számláikat teljes egészében törlesztették, a tartozások mértékének növekedéséhez vezet.

A fentiekre való tekintettel követeljük, hogy a helyi tanács vonja vissza (nyilvánítsa semmissé) a 2003/20-as határozatát!

A helyi lapokban közlemény jelent meg február 12- én, amelyben a tulajdonosi társulások képviselôit kérték, hogy február 14-ig közöljék a polgármesteri hivatal illetékeseivel azon személyek névsorát, akiknek tartozásaik vannak a hôenergia kifizetésénél. Mivel a tulajdonosi társulások nyilvántartásában a teljes közköltségi tartozások szerepelnek és nem felosztva (energia, víz, gáz stb.), egy ilyen kimutatás elkészítése két nap alatt lehetetlenség, emiatt kérjük, a határidô legyen február 24-e, amit a helyi sajtóban közöljenek.

Kérjük ugyanakkor, hogy a tulajdonosi társulásokra vonatkozó határozatok meghozatala elôtt - a problémák tisztázása és az esetleges óvások benyújtásának elkerülése végett - a társulások képviselôivel is egyeztessenek.

Ioan Dragan, a Marosvásárhelyi tulajdonosi Társulások
Ligájának elnöke

Anyanyelvünk

Egy régi magyar háztartásbeli állapotot tükröztet az a közmondásunk: Ha vendégségbe jársz, késed legyen; ma a vendégségbe járásnak ez nem lényeges kelléke, de tudjuk, hogy a 16. században még az úri nép is magával vitte az evôkészségét, a kést, és mikor divatba jött, a villát is.

A parasztszobában ma is látható kanalasra (kanáltartó) kell gondolnunk magyarázatul, mikor halljuk, hogy az ebédre vagy vacsorára késôn jövôt így fogadják: Felakasztották a kanalát (Nagybánya); ugyancsak a kanalaknak étkezés után a kanalasra való felakasztására vonatkozik ez az elôbbivel egy jelentésû szólás: Ajtófélre van akasztva a kanál (Sárospatak).

Folytassuk a címbeli Kitették a szûrét szólásunkkal. Eredetileg a leánykérés alkalmával kapott visszautasítást jelentette, s egy régi, ma már valószínûleg kihalt jelképes népszokásban van a magyarázata. Amint e szokás szentesi ismertetôje mondja, a házasulandó legény cifra szûrben ment el leánynézni. A konyhában felakasztotta szûrét, s ô bement s beszélgetett a házbeliekkel. Ha távozott, s látta, hogy a szûr le van akasztva a szegrôl, s künn van az eresz alatt, akkor ezentúl oda nem volt szabad bemennie a legénynek. Feltûnô, hogy ez a tôsgyökeres magyar szokáson alapuló szólás a régi magyar irodalomban nem fordul elô. Napjainkban már nincs szó a házasuló legény visszautasításáról, vagyis szólásunkban az eredeti jelképes szokás már a 17. század végén elhomályosodott, és megindult az a folyamat, amelynek eredményeképpen a kitették a szûrét szólás ma azt jelenti: kitették, kitessékelték valahonnan, hivatalából rövid úton elbocsátották, kiadtak rajta.

Ilyesféle szûrkitevés emlékét ôrizheti a híres pathai szûr is, amelyet már Balásfi Tamás emleget: Ki adnak rajta, mint a pathai szûrön.

Dugonics egész kis mesét költ a kosarat kapott szólás magyarázatára, pedig a visszautasításnak ez a kifejezése kétségtelenül egy ôsrégi német szokásnak az emlékét ôrzi. Hildebrand megállapítása szerint a lovagvilágban szokás volt, hogy a szerelmes ifjú ne a legegyszerûbb úton, a kastély kapuján át igyekezzék imádottjához, hanem mintegy áldozatkészségének bizonyításául, nehezebb úton, az emeletes várkastély ablakán közelítse meg. Ebben a vállalkozásban gyakran a hölgy is segített a lovagnak olyanformán, hogy kötélre erôsített kosarat bocsátott le érte. Ha mármost az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, feneketlen kosarat bocsátott le neki, amibôl megértette, hogy rossz helyen kereskedik. A szegény szerelmes, lezuhanván, gyanútlanságát teste kék-zöld foltjaival fizette meg.

Ülésezik a TKT

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapszabályzata értelmében 2003 február 21-én, pénteken délután 2 órára összehívják a Területi Képviselôk Tanácsának soron következô ülését az RMDSZ Maros megyei szervezetének székházába. Ezen sor kerül egy kongresszusi beszámolóra, majd az ügyvezetô elnökség 2003-as munkatervének bemutatására és elfogadására. Megbeszélik ugyanakkor a belsô választások elôkészítésével, valamint a március 15. megünneplésével kapcsolatos teendôket.

Dicsô kerületi önkormányzati fórum

Vámosgálfalván a helyi kultúrotthonban ma délután 2 órától önkormányzati fórumot szerveznek. A fórum meghívottjai: dr. Kelemen Atilla megyei elnök, Borbély László TKT-elnök, Virág György, a megyei tanács elnöke, Burkhardt Árpád alispán és Brassai Zsombor ügyvezetô elnök.

Lakossági fórum Marosvásárhelyen

A marosvásárhelyi RMDSZ- szervezet 8-as körzete lakossági fórumot szervez február 21-én, pénteken délután 6 órakor a Kultúrpalota kistermében. A rendezvény meghívottjai: Markó Béla szövetségi
elnök, dr. Kelemen Atilla megyei elnök, képviselôházi frakcióvezetô, Frunda György szenátor, SZKT-elnök, Borbély László képviselô, TKT-elnök.

Csütörtöki kimenô

Végre nemcsak nálunk van újratemetés. Már hosszú ideig abban a tévhitben éltem, hogy ez valami magyar specialitás, fôleg a kilencvenes években vált új formájává a turizmusnak a halottutaztatás. Hiszen a sorban a legkülönbözôbb személyiségek váltak címlapsztorivá, mint Nagy Imre, Jászi Oszkár, Horthy Miklós.

Igaz, korábbról is akadt rá példa: Kossuth és II. Rákóczi Ferenc: Mindig a magyar történelembôl kiüldözötteket, kikergetetteket érte a megtiszteltetés. A közvélemény még egyszer felfigyelt reájuk, hogy utána már csak a szaktudósok foglalkozzanak éltükkel és tetteikkel, és ünnepi alkalmakkor, kerek évfordulókon pedig a politika és a politika közeli szervezetek, egyesületek, alapítványok és régi lelkes híveik, megszomorodott szívû özvegyeik (unokáik). Olykor megjelenik egy emlékirat tollukból, de már korántsem kelt akkora szenzációt, mint mondjuk Sztálin leányáé, az Alilujeváé.

Országtársaink még csak most tanulnak bele. Hazahozták II. Károly király holttestét, ennek kapcsán régi filmhíradók elevenedtek meg, a királyi ház felvételeit játszották a tévék. Az egykori párttörténészek, a nemzeti ideológia kelesztôi mára mind új- és jelenkorossá vedlettek át - egymásután jelentetik meg azokat a mûveket, amelyek korábbi felfogásukkal szöges ellentétben állanak. Bár eladdig is csak nekik volt bejárásuk a szupertitkos okmányok közé, most végre learathatják gyümölcsét a korábbi körmönfont Párttól megrendelt szidalmaknak. Azaz mindig talpra esnek, mint a Felix felix. (Jelentése boldog macska.)

II. Károly tíz évig uralkodott Romániában. Botrányok szegélyezték uralmát és életét. Amit a keresztény és szélsôjobb nem bocsátott meg, az a zsidó szeretô majd feleség volt. Ez fáj még mindmáig a legjobban. Holott Károly király nem volt sem zsidóvédô, sem a kisebbségi és emberi jogok védelmének bajnoka. Alatta az ország nyílegyenesen tartott a szélsô jobb felé, Hitler karjaiba, vált a Vasgárda martalékává - vargabetûk után.

A király diktatúrájának idején 1938- tól megszüntette a politikai pártokat, egyetlen ún. nemzeti újjászületési frontba tömörítette a belpolitika aktorait, majd 1940-ben a bécsi döntés nyomán támadt országos felháborodás elôl elmenekülve lemondott, távozott Romániából. Portugáliában élt, mint Horthy Miklós. Ott is halt meg.

Most Curtea de Argesen nyugszik. Hites felesége viszont, bár, mint hírlik, kikeresztelkedett, nem szentségtelenítheti meg a román királyok nyughelyét, egy másik templomban alussza örök álmát.

Amolyan halotti macskaasztal alatt.

Köztudott, a parancsuralmi rendszer 1972-ben lebontatta a fôtéri ferences redházat és kolostort, s mert a pártvezetôség cinizmusa nem ismert határt, a megfogyatkozott, majdhogynem szerzetes nélkül maradt rendet a Szabadság utca egyik zugában rejtette el, mert úgy tartották, jó, ha a város vallási és mûvelôdési életében vitathatatlan szerepet betöltô franciskánusok nincsenek szem elôtt; a rendnek és templomának egy lelakott munkásmozit utaltak ki. Ennyit röviden a ferencesek vásárhelyi kálváriájáról.

Az is közismert, hogy a rendszerváltás után közvetlenül Erdélyben beindult a jószolgálati tevékenységérôl népszerûvé lett rendi élet, csakhogy kolostornak semmiképpen sem nevezhetô Szabadság utcai ingatlan, a Szent Imre-plébánia és a templom közötti épületben sofôriskolás étkezde mûködik, beláthatóan nem ideális hely szakrális életre. Éppen ezért a házfônök, P. Bakó B. Pál OFM egy új kolostor felépítését tervezi. Mint elmondta, áprilisban esedékes káptalan (rendtartományi nagygyûlés) dönt, lesz-e, és ha igen, hol lesz a barátok új vásárhelyi kolostora. Egyelôre semmi sem bizonyos, az építészeti tervek készen vannak, szóba jöhet a templom melletti üres ingatlan, vagy olyan belvárosi telek, amit a rend kap kárpótlásként, esetleg vesz haszonbérbe számára ideális ingatlant.

Egy marosvásárhelyi az inkák földjén

A tegnap délben sajtótájékoztatón számolt be kalandos útjáról a közel 60 éves dr. Szekeres Gerô, a marosvásárhelyi Arhing Kft. igazgatója, aki nemrég tért haza andokbeli expedíciójáról. Az alpinista két csúcsmegmászási kísérlet után feljutott Dél-Amerika legmagasabb pontjára, a 6962 méter magas Aconcaguára.

A magashegyi alpinizmus olyan, mint a drog. Ha belekezdesz, nem tudod abbahagyni még akkor sem, ha tudod, hogy mindegyik túra, expedíció az életedbe kerülhet - vallotta a Népújságnak Szekeres Gerô, aki elszánta, meghódítja a világ kontinenseinek legmagasabb csúcsait. Mint ismeretes, részt vett a Himalája- expedíción, volt már a Kilimandzsárón, s most legyûrte az Aconcaguát. Szekeres Gerô elmesélte, 26 órát töltött a repülôgépen, míg Budapestrôl Frankfurton keresztül Sao Paolóba érkezett. Itt találkozott egy német, szlovák társával, illetve dr. Balogh Ernôvel és a magyarországi Himalája-expedícióban is részt vett Hargitai Szabolccsal. Itt az Apor család leszármazottainál lakhattak, ahol megtudták, hogy a báró visszaköveteli szárhegyi kastélyát. Busszal folytatták az utat az argentin Mendozáig, ahol megváltották a 200 dolláros csúcsdíjat. Innen az út a Puente del Inca (az Inkák hídján) keresztül vezetett az Aconcagua rezerváció lábához. Az alaptábor, ahova megérkezik a turisták nagy része, az a 3300 méter magas Confluencia park. A marosvásárhelyi világjáró elmondta: úgy tudjuk, hogy a dél- amerikai országok gazdaságilag elmaradottak, azonban útján nem ezt tapasztalta. A fôváros amerikai metropolisra hasonlít, s mivel az ország nagy részét hegyek borítják, a turizmusra helyezik a hangsúlyt, nagyon tisztelik a természetet, hiszen mindenhol tisztaságot, rendet találtak. A szolgáltatások is biztosítottak, így például öszvérrel juthattak fel a 4260 méter magas Plaza Mulasra. Innen pedig már gyalog a 4380 méteren levô alaptáborba, a Nido de Condoresre. A csúcskísérletet szigorú akklimatizációs program elôzte meg, ami azt jelentette, hogy ötször jöttek le és mentek fel, mintegy 1000 méteres szintkülönbséget, s a csapat megmászta az 5050 méter magas Boneta-csúcsot, ahova alpintechnikával lehetett csak feljutni. S amikor úgy tûnt, hogy minden rendben van, január 14-én átélték az évszázad legnagyobb viharát, amikor e magasságban mintegy 120-140 km/órás szél tombolt, s nem egészen két nap alatt majdnem egyméteres hó hullott. A felsôbb táborban levôk több tucat sátrát elsöpörte a szél. Amikor sikerült energiát gyûjteni, akkor az expedíció továbbindult az 5780 méter magas Berlin táborba, majd innen a kiindulópontra kapaszkodott fel, a 6600 méteren levô Independencia menedékházhoz. Ezután következett a legnehezebb szakasz, a csúcs alatti szikla és jégfal leküzdése. Az elsô kísérlet az idôjárási viszontagságok miatt kudarcot vallott. Amikor a csapat tagjai megpróbáltak továbbjutni, láthatták, hogy a falban mintegy 20 alpinista pókként kapaszkodik, ôk már se le, se fel nem mertek továbbmenni. A csúcsmegmászási kísérletet az is meghiúsította, hogy rosszul számították ki a menetidôt, így hamar kifáradtak, s nem maradt tartalékerô a sziklafalra. Azonban, ahogy az idô jobbra fordult, ismét nekirugaszkodtak, s 9 órás út után felléphettek az Aconcaguára. A marosvásárhelyi alpinista elmondta, az Andok Fehér ôrszemérôl látni lehet a Csendes- óceánt, vagy akár a chilei fôvárost. E korai vulkanikus hegység klímája okozhatja a legnagyobb gondot a hegymászóknak. Németországi kollégájukat légszomj miatt le kellett hozni a gerincrôl. Szekeres Gerô bevallotta: sikerét a jó csapatszellemnek, a lelki és fizikai egyensúlynak köszönhette. S azt is megtudtuk, nem hagyja abba, ameddig nem jut fel Óceánia (5030 méter, Carstenz) és Észak- Amerika (Mount McKinley, 6193 m) legmagasabb csúcsaira.

Tegnap nagy öröm volt a sármási magyar tannyelvû óvodában. A szórványban mûködô tanintézmények támogatási programjának keretében az Országos Pedagógiai Szövetség révén az Apáczai Közalapítványhoz benyújtott pályázat kedvezô elbírálása nyomán értékes didaktikai anyagokkal bôvült az óvoda felszerelése. Színes tévé, CD- és videolejátszó, videokazetták, CD-k, mesés- és gyerekkönyvek valamint sok játék volt a csomagokban, amelyet a szovátai Teleki Oktatási Központ illetve a Megyei Pedagógusszövetség képviselôi vittek ki a sármási óvodába, ahol 80 gyermek tanul.

Kecskés Izabella, az óvoda igazgatónôje elmondta: az értékes didaktikai eszközök fontosak a gyermekeknek, jelentôsen megkönnyítik az óvónôk munkáját, emelik az oktatás színvonalát. Annál is inkább örülnek ezeknek, mert minden didaktikai eszközt, játékot, amivel rendelkeznek, önerôbôl vásároltak vagy készítettek, eddig pedig csak egy régi, meglehetôsen rossz állapotban levô diavetítôt használtak.

Traktor fényszórója a kékeslila oldalban. A kisvasút lerobbant állomásán egy idegen várja a vonatot.

Nem jön.

A traktorzúgás hirtelen eláll, mint a havazás. Talán felborult a gép. De a fény, a völgybe sugárzó éles pászma, az megvan, tehát mégsem.

A hegy visszatartja lélegzetét, figyel.

És akkor odaföntrôl felhangzik a dal. "Eresz alatt fészkel a zsiráf, cérnaszálon csüng az elefánt." Két szólam, a tenor érces, magasba törekvô, a másik, a terc: befelé forduló, el-elcsukló, magányos.

"Száraz ágon turbékol a vaddisznó."

Az idegen megpróbálja kisilabizálni az állomás nevét. De a táblát erôs tárggyal megveregették valakik, leugrott a zománc.

"Jaj, de szép madár a víziló!"

Lehajol, megpróbálja fülét a sínekre tapasztani. Az igen, oda is fagyna. Mert ha vonat jön, az a pattogásból ugye, kivehetô.

"Eresz alatt fészkel a zsiráf, cérnaszálon csüng az elefánt. Száraz ágon turbékol a vaddisznó, jaj de szép madár a víziló!"

Két szólamban ez szép is lehet. Ahogy a fény rávetül a falura, ha ágyú volna, eltalálná a tornyot. És ezek a hangok rezegnek a metszô hidegben, aztán mikor kihûlnek, lerogynak a mezôre, a fákra, szentjánosbogárzik a hó.

Az idegen a nótázókat figyeli. Persze nem látni semmit. A fénysugár nem ide szól.

Isznak, gondolja az idegen. Isznak, közben lefullasztották a motort, tehát már részegek. És gajdolnak mindenfélét. Affélék. Kettôt isznak s hetet alusznak. Fagyna szájuk az üvegre.

A vonat pedig nem jön.

Már negyedszer, ötödször éneklik ugyanazt. Ez így azért az ember idegeire megy.

Szerencsére most váltanak.

"A krokogyélus a Nyárád partján csücsül a farkán, úgy urizál."

Hamis, kiáltana oda az idegen. Nem a Nyárád, hanem a Nílus partján csücsül a farkán. Hahaha.
És nem "krokogyélus", hanem "krokodilus".

"A felesége kijön a vízbôl, s a konyhapénzbôl jól bepiál."

Hamis, kiáltaná megint az idegen, nem 'konyhapénzbôl', hanem 'konyhapízbôl', így tisztább a rím, mókásabb a mondanivaló. Hehe.

Valami olyan zaj is közben, amely mintha vonat. De csak a távoli országút moraja. Tehergépkocsik.

"Fütyül a szééél a hegyeken, ha maga tudná, hogy' szereteeem!"

A hegy torkon ragadta a szelet, se ki, se be. Csend van, csak a nóta, ez is két szólamban, a tenor szárnyal, a basszus (vagyis a terc) morajlik, mint olvadáskor a folyó.

Kezdik s végzik, végzik s kezdik. A krokogyélus a Nyárád partján csücsül a farkán, úgy urizál. A felesége kijön a vízbôl, s a konyhapénzbôl jól bepiál. Fütyül a szééél a hegyeken, ha maga tudná, hogy' szereteem!

Ha jönne a vonat, meg se hallaná tôlük.

Na végre. Hátha kimerültek. Most meg a csenddel nincs mit kezdeni. Reszelgeti az ember dobhártyáját.

Vonat nem.

Valami hörgés. Mint mikor a disznó torkában még egyszer megforgatják a kést. Bugyborékol az utolsó vér.

Jaj, megint. A krokogyélus a Nyárád partján, csücsül a farkán...

De csak egy hang. Csak a basszus. Vagyis a terc. Az idegen hozzáhallja a prímet, egy pillanatra erôs kísértést érez, hogy átvegye és legalább ekként fölhágjon a tetôre a traktorhoz. De inkább hallgat, a terc pedig árván imbolyog az éjszakában, lelassulva, önnön paródiájába fordulva.

Aztán fölberreg a traktor, a fény elfordul, az erdôs oldalt pásztázza, játszik, végül elnyeli a havas.

Meg kellene nézni, mi történt, gondolja az idegen. És elindul. De nem a hegy felé, hanem vissza, el a vasúttól, az országút irányába, ahonnan nemrég a teherkocsik burrogása jött.

- Szóval maga a vonatot várta. - Fejét csóválja a sofôr. Lenyúl, kis kólásüveget nyújt oda. - Igyék egy kortyot, hiszen maga "medve". Meg van dermedve. Na. Magának szabad.

Az idegen belekortyol, aztán kapkod levegôért. A sofôr kacagja. - Ha nem veszem fel, reggelre olyan lesz, mint a fakabát, hallja-é.

- Vonat pedig egyáltalán nem jár. Van annak tíz éve is talán, hogy beszüntették. Nem volt jövedelmezô, tuggya-é.

Óriási sorok, idegeskedés, idônkénti agresszív megnyilvánulások színhelye volt napokon át a marosvásárhelyi diabétesz-központ folyosója. A reggeli órákban a laboratórium elôtt tolakodtak azok, akik minél hamarabb be szerettek volna jutni, délire az orvosi rendelôk elôtt gyûlt össze a várakozók fáradt, ideges, elkeseredett tömege, hogy a kora délutáni órákban a gyógyszertár elôtt kanyarogjon egy újabb hosszú sor.

Máskor sem volt egyszerû a cukorbetegek számára az a nap, amelyen az elôzetes programálás szerint jelentkezniük kellett, de aki korán felkelt, az már otthon reggelizhetett.

Amint dr. Suciu Gina Camelia, a megyei diabéteszprogram vezetô fôorvosa elmondta, a zsúfoltságot, a megnövekedett várakozási idôt az okozta, hogy elfogytak a vércukor meghatározásához szükséges gyorstesztek, amelyekkel helyben eredményt mondtak a betegeknek. A bukaresti céggel szemben, amely a tesztet forgalmazza, tetemes adósság gyûlt fel, ezért januártól beszüntették az ellátást. A vénás vérvétellel történô vércukorszint- meghatározás viszont sokkal idôigényesebb, le kell vetkôznie a betegnek, maga a vérvétel is hosszadalmasabb, az eredményre pedig két-három órán át kell várni. A gond az, hogy a megyei szinten számon tartott 12.000 cukorbetegbôl Régen és Dicsô körzetébôl is, ahol nincs szakorvos, Marosvásárhelyre kell jönniük azoknak, akik inzulinos kezelésre szorulnak. Egyébként összesen 2700 személy kap inzulinos kezelést. A járóbeteg- rendelôben mûködô központnak havonta 1500-2000 gyorstesztre van szüksége, ennyi beteget vizsgálnak meg ugyanis. A doktornô szerint vannak, akiket két, sôt három hónaponként programálnak újabb vizsgálatra, mivel az összes beteg havi fogadására képtelen a négy szakorvosból, két asszisztensbôl és a három regisztrátorból álló személyzet. A statisztikák szerint havonta átlagosan hatvan személlyel nô a cukorbetegek száma, ami évente 800-1000 új beteget jelent. A diabétesz kialakulásához az örökletes tényezôk mellett a stressz, a nem megfelelô étkezés, a mozgás hiánya is hozzájárul, és az Egészségügyi Világszervezet szerint 2020-ra várják a tetôzést, ami a betegek megkétszerezôdését jelenti.

A felnôttek mellett megyénkben 80 cukorbeteg gyereket tartanak számon. A páciensek zöme azonban a 2-es típusú, azaz a 40 éves kor után jelentkezô cukorbetegekbôl áll.