Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Amerikai katonai szakértôk vizsgálják Romániában, hogy a Mihail Kogalniceanu katonai repülôtér használható-e egy Irak elleni katonai támadáshoz - közölte vasárnap Bukarestben az államfô szóvivôje.

Corina Cretu szóvivô bejelentése szerint az amerikai hadsereg európai parancsnokságának szakértôi azt követôen érkeztek a Konstanca kikötô közelében fekvô katonai repülôtérre, hogy a román parlament jóváhagyta az Egyesült Államok Irak elleni katonai fellépésének támogatását.

A szóvivô elmondta, hogy egyelôre nem született döntés a romániai katonai repülôtér használatáról. Az amerikai katonai szakértôk csak a terepet mérik fel, az amerikai hadsereg európai parancsnoksága határoz majd arról, hogy igénybe is veszik-e a létesítményt.

A parlament a múlt hét közepén hagyta jóvá, hogy Románia támogassa az Egyesült Államok Irak elleni katonai fellépését. A parlamenti döntés értelmében az amerikai hadsereg igénybe veheti az ország légterét, a támadáshoz szükséges infrastruktúrát. Románia emellett közel 300 fôs katonai alakulatot is kész Irakba küldeni.

Perrendtartási okok miatt

Tegnap a Bukaresti Legfelsôbb Bíróság kilenctagú tanácsa - perrendtartási okok miatt - május 5-re halasztotta az ítélethirdetést a Bradet szálló kontra szovátai fürdôvállalat ügyben, amelyen azt a rendkívüli fellebbezést tárgyalták, amelyet Románia fôügyésze fogalmazott meg azzal a döntéssel kapcsolatosan, amelyet a fürdôvállalat megnyert a Iomar-ügyben, nyilatkozta a Népújságnak a döntést követôen Frunda György szenátor, a fürdôvállalat védôügyvédje.

Mint köztudott, 2001 májusában privatizálták a szovátai fürdôvállalatot. A versenytárgyalást, illetve a 82%-os részvénycsomagot a Salina Invest nyerte meg/vásárolta meg. A fürdôvállalathoz tartozó négy szálloda közül háromnak - Bradet, Faget, Alunis - a bérlôi peres úton kérték, hogy a bérleti szerzôdést változtassák lízingszerzôdéssé. Elsô fokon a marosvásárhelyi táblabíróság helyt adott a követeléseknek. A tulajdonos a legfelsôbb bíróságon fellebbezett. A Bradet Szálló esetében pert nyert. A végleges ítélet kimondása után, a legfelsôbb ügyész, saját kezdeményezésre megtámadta az ítéletet. Ezt tárgyalták tegnap, és ebben a döntésben halasztott május 5-re a legfelsôbb bíróság.

A gázszolgáltató vállalat részlegvezetôjének minapi nyilatkozata szerint az országos gáznyomás-probléma vidékünkön elég szelíd formában nyilvánul meg. Itt "a rendszer nem omlott össze, csupán mûködési zavar állt be". Hogy milyen a gáznyomás, azt a háziasszonyok észlelik legpontosabban, sütés-fôzéskor. Például vasárnap, amikor érdekes módon fûtés is volt, meleg víz is, mégis odaégett a mostanig rendszeresen takaréklángon sütött prézlis, úgy megnôtt a nyomás. Ja, szüneteltek a nagyfogyasztók? Akkor viszont miért állt le a melegvíz-szolgáltatás a késô esti órákban?

Elsô látásra úgy tûnik, valakik a bolondját járatják velünk. Az alacsony gáznyomással indokolt melegvíz-kor- látozás természetesen számlacsökkenéshez vezet, amit a korábbi kormányrendelet alkalmazásának bizonyítékaként lengethetnek diadalmasan a naiv fogyasztó orra elôtt. S a beigazolt számlazsugorodás fölötti örömében meg is feledkezik a meleg vizes bosszúságairól, amikor mosásról, zuhanyozásról kénytelen lemondani, ugyanis, mint Hofinál, csak hörög a csap, ami tolmácsolva azt jelenti, hogy "rögtön jövök"… Ezt viszont ki kell várni.

A másik értetlenkedésem a polgármesteri hivatal közleményébôl adódik, miszerint, a helyi tanácsi határozat értelmében a különben anyagi helyzetük folytán fûtéspótlékra jogosultak csak akkor részesülnek e támogatásban, ha nincs elmaradásuk, vagy ha van, március 31-ig törlesztik. Ezzel, véleményem szerint, a hivatal két legyet üt egy csapásra: a támogatási kötelezettségeinek is eleget tesz, s a kasszája sem ürül ki. Mert szeretném látni azt a kisjövedelmû adóst, aki több hónapja képtelen volt fizetni, mibôl törleszti a felgyûlt milliókat, hogy ne szalassza el a pótlékot?

De nem lehet abbahagyni a méltatlankodást: azt sem bírom felfogni, hogy ha az Energomur távfûtés-szolgáltató - a kormányrendeletet betartandó -, tulajdonosi vagy lakótársulásonként részelteti az ígért 10%-os árcsökkentésben a jól fizetôket, hogyan alkalmazható az igazságosság elve, egyformán vagy differenciáltan részesülnek a kedvezményben a hátralékos vagy anélküli lakók? Egyértelmû, hogy ha erre nincs rendelkezés, a tulajdonosi társulások ügykezelôi nem fognak (nem mernek!) önhatalmúlag intézkedni. Viszont az is kedélyborzoló, ha a kisnyugdíjas, akinek a jövedelme meghaladja a pótlékhatárt, viszont éppenhogy elég a fogyasztásra, s mégis kifizeti, a táplálkozása rovására, csak úgy részesüljön, mint például egy négytagú, négy keresetû család (ilyen is van!) tízmilliót meghaladó tartozással. Mert az, hogy egy lakótársulásnak esetleg tartalékai vannak, amitôl (még!) fizetôképes, semmiképp nem a hanyag, nemtörôdöm (nem képtelenekrôl van szó!) lakók érdeme, hanem azoké, akik a folyószámla mellett még 100-200 ezer lejt lepengettek nehezebb idôre.

S még egy lényeges vetülete a dolgoknak: mi lesz az érdekeltséggel? Mi lesz, ha a kötelezettségeiknek eleget tevôk, akik a fûtési idényben egymillió lej körüli kedvezményre lennének jogosultak, ám a kollektív viszonyítási "norma" megfosztja tôle, nem a közköltség rendszeres törlesztését tartják majd elsôdlegesnek, így is mindegy, úgy is mindegy alapon? Erre is kellene megoldást találni, mert pénz nélkül a szolgáltató is menthetetlenül csôdbe jut, nem csak a "távhôsök" fagyoskodnak a fûtetlen lakásokban.

Megoldást persze ne várjunk. Sem a kormányhatározat, sem a gáznyomás ötlete nem azért született. Arra ugyanis, mint a sok ellentmondásból kiderül, alkalmatlan. Legfennebb a szédítésünkre jó.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség továbbra is ragaszkodik az önálló magyar állami egyetem létrehozásához Romániában, de az idén csak az látszik elérhetônek, hogy a kolozsvári állami egyetemen önálló magyar karok alakuljanak - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ a kolozsvári Szabadság címû újságnak adott interjújában.

Az RMDSZ azt szeretné, hogy a kormányon lévô Szociáldemokrata Párttal az idei évre kötendô parla-menti együttmûködési megállapodásba kerüljön bele: önálló magyar - természettudományi és humán - karokat hoznak létre a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE).

A szövetségi elnök emlékeztetett arra, hogy a karok létrehozásáról szóló végsô döntést a román alkotmány által szavatolt egyetemi autonómia értelmében az egyetem szenátusának kell meghoznia, amely már több ízben is leszavazta ezt a tervet.

- Jól látható, hogy amiképpen Kolozsváron leszavazzák a magyar oktatókat az egyetem szenátusában, úgy az RMDSZ-t is leszavazzák Bukarestben, ha nem alakít ki olyan együttmûködési viszonyt, hogy a többség támogassa a szövetség kezdeményezéseit - hangsúlyozta.

Markó szerint szó sincs arról, hogy az RMDSZ ne ragaszkodna továbbra is az önálló állami magyar egyetemhez, de a kormánypárttal folytatott tárgyalásokból egyértelmûen kiderült: az idén csupán a karok létrehozása látszik megvalósíthatónak. Mint mondta, ezt sem lesz könnyû elérni.

Az önálló magyar karok meglehetôsen nagy költségvetési önállóságot és döntési autonómiát biztosíthatnak a magyar oktatás számára. Markó szerint, ha a román kormány hajlandó többletet biztosítani ezek mûködéséhez a központi költségvetésbôl, akkor a szenátus tagjainak nagyon kevés érvük marad a javaslat visszautasításához.

Az RMDSZ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: a kolozsvári BBTE szenátusának meggyôzéséhez nagy szükség van a kolozsvári magyar egyetemi oktatók, valamint a Bolyai Társaság támogatására is.

Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fômegbízottja szerint elôbb "ki kell meríteni" a diplomáciai lehetôségek tárházát, csak utána szabad fontolóra venni a háborút Irak ellen.

Javier Solana hétfôn Brüsszelben, alig egy órával a rendkívüli EU-csúcs kezdete elôtt újságíróknak nyilatkozva úgy vélekedett: "Mindenki elfogadja, hogy a háború szükséges lehet, de még nem tartunk itt. Ki kell merítenünk az összes diplomáciai lehetôséget. Mindenki elismeri, hogy a háború csak a legvégsô megoldás." A fômegbízott az ENSZ fegyverzetellenôrei munkájának folytatása és eszközeik erôsítése mellett foglalt állást. "Jó munkát végeznek, és segíteni kell ôket" - mondta Solana.

A fômegbízott reményét fejezte ki, hogy a csúcs résztvevôi konszenzust érnek el három alapvetô kérdésben: Szaddám Huszein lefegyverzésének szükségességében, a válságnak az ENSZ keretein belül való rendezésében, és abban, hogy alapvetô fontosságú a fegyverzetellenôrök szerepe - nemcsak a jelenlegi iraki válságban, hanem bármely késôbbi krízisben, amely a tömegpusztító fegyverek terjedése körül alakul ki. "Ezzel szolgálhatjuk legjobban a békét" - szögezte le Solana.

A rendkívüli csúcs célja, hogy áthidalják az EU-n belüli, Irakkal kapcsolatos komoly nézeteltéréseket. Az amerikai kemény álláspontot mindenekelôtt Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország támogatja, míg az azonnali háborút ellenzôk élén Franciaország és Németország áll. Az iraki válság egyben próbája annak is, hogy képes-e egységesen fellépni az Európai Unió fontos világpolitikai kérdésekben.

Az olaj ára hordónként 100 dollárt is elérhet, ha egy esetleges iraki háború lángra lobbantaná a Közel-Keletet, és a terroristák megtorló csapásokat mérnének különféle célpontokra - figyelmeztetett a Die Welt címû berlini lap hétfôi számában Wolfgang Wiegard, a német kormány számára idôrôl idôre jelentést és ajánlásokat összeállító független szakértôk, a "gazdasági bölcsek" vezetôje.

Wiegard szerint a legrosszabb esetben világméretû recesszió következnék be, a gazdasági hatások az Irak elleni esetleges katonai mûvelet idôtartamától és hevességétôl függenek. Németország a konjunktúra további romlása esetén aligha tudná beváltani azt az ígéretét, hogy az idén államháztartási deficitje nem haladja meg a GDP 3 százalékát.

Ez az egyike azoknak a kritériumoknak, amelyek teljesítését vállalták az euróövezethez tartozó országok. A német deficit 2002-ben jóval meghaladta a 3 százalékos határértéket: 3,75 százalék volt.

Wiegard azt jósolta a Die Weltben, hogy ha az olaj ára négy negyedéven keresztül hordónként 35 dollár körül mozog, az Németországban két éven át 0,3 százalékponttal fogná vissza a gazdasági növekedést.

Német gazdasági vezetôk és politikusok hétfôn egész oldalas hirdetésben álltak ki a jó német-amerikai kapcsolatok mellett.

A berlini Die Weltben - elôzôleg a The New York Timesban - meg- jelent, "az amerikai néphez inté-zett üzenetet" mások mellett Ernst Welteke, a szövetségi jegybank elnöke, a Deutsche Bank, a német posta vezetôi, a politikusok közül Guido Westerwelle, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) elnöke, Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek pártjának alsóházi frakcióvezetôje, Alfred Tacke szociáldemokrata gazdasági államtitkár, a kereszténydemokrata Friedrich Merz, a CDU gazdasági szakértôje írta alá.

Az aláírók jelezték, hogy a német-amerikai kapcsolatok fejlôdését elôsegítô legrégebbi német egyesület, az Atlanti Híd baráti köréhez tartoznak.

Az üzenet egyebek között amellett érvel, hogy a kormányok között az iraki kérdésben tapasztalható "nézetkülönbségek" nem rombolhatják szét a német-amerikai szövetséget. A német-amerikai barátság több mint a politika és a gazdaság érdekszövetsége, az értékközösség is egyben.

A múlt héten százéves fennállását ünneplô német-amerikai gazdasági kamara berlini fogadásán több vezetô gazdasági szakember, illetve vállalkozó aggodalmának adott hangot a kétoldalú viszony lehûlése miatt. Mint fogalmaztak, az amerikai piactól nem csekély mértékben függô, exportorientált német gazdaságnak komoly gondot okozhat, ha a tengerentúli fogyasztók "leszoknak" a német termékek vásárlásáról.

Nemrég egy amerikai újságíró, a több évtizede Bonnban élô Don Jordan a ZDF televízióban nyíltan figyelmeztette a németeket: különutas Irak-politikájukkal azt kockáztatják, hogy Franciaország sorsára jutnak. A francia gazdaság "a mai napig nem heverte ki azt a csapást, amelyet a francia áruk elleni amerikai bojkott meghirdetése jelentett, miután Charles de Gaulle elnök 1966-ban kivonta hazáját a NATO integrált katonai szervezetébôl" - emlékeztetett Jordan.

(MTI-Press) Elég az újságok álláshirdetéseit megnézni, hogy meggyôzôdjünk arról: nyelvtudás nélkül minimálisra szûkül a munkát keresôk esélye. De milyen nyelveket érdemes megtanulnunk?

A szocialista évtizedek alatt legföljebb azt várta el nyelvtudás terén a hatalom, hogy a friss korosztályok beszéljék a tábor nyelvét, az oroszt. Ezt a nyelvet kötelezô tantárgyként tanították az általános- és középiskolákban. Azt, hogy a magyar ifjúság nem akart szovjet polgár lenni, mutatja, hogy a ennek ellenére nagyon kevesen tanultak meg oroszul.

Az EU-tagsággal ugyan nem jár hasonló kényszer, de annál szigorúbban fog diktálni a szükség. Az EU-tagok körében egyértelmûen az angol a leginkább használt nyelv. Ma már a közösség nem angol anyanyelvû lakosságának harmada beszél angolul. Egy tizede franciául és csak egy huszada németül. A bôvítéssel a német nyelv súlya várhatólag valamit nôni fog, hiszen az újonnan bekerülô országok kultúrája és gazdasági élete inkább a némethez kötôdik. De ez sem változtat azon, hogy az angol lesz a legfontosabb idegen nyelv.

Az angoltudás a magyar gazdasági, politikai és társadalmi élet legfelsô köreiben már régóta követelmény, ezért aztán tíz év a többségmegtanult angolul. Ma ritka az a vezetô menedzser és tudós, aki nem használja az angol nyelvet. A diákok nagy többsége is elsônek ezt a nyelvet választja.

Az talán eszünkbe sem jut, hogy száz éve, (Svájc után), a Kárpát-medence területe volt az, ahol legtöbben beszéltek egynél több nyelven, hiszen ma, ebben a tekintetben, mind a magyarok, mind az utódállamok, sereghajtónak estek vissza.

Nem nehéz megjósolni, hogy a következô évtizedekben szinte minden szakma mûvelôjének legalább egy nyugati nyelven kell tudnia. A magyarok számára azonban ez a német is lehet, ha ott akarnak munkaviszonyt vállalni, ahol jobban keresnek, nagyobb a szakmai fejlôdés esélye. Németország közelebb is van, mint az angolszász országok, ráadásul a németekkel rokon a leginkább a mi civilizációnk. Értelmiségiek számára viszont az angoltudás lesz a legfontosabb, mert az ô szintjükön mindenki tud angolul és a szaknyelv is többnyire angol.

A szülôknek szóló, fontos tanács: gyermekeik kezébe ne csak szakmát, hanem nyelvtudást is adjanak! Azzal minden szakma piaci értéke, azaz megfizetettsége jelentôsen megnövekszik.

Március elsejétôl, ha a minisztériumi jóváhagyás megszületik, egyetlen igazgatóság fogja vezetni a Marosvásárhely területén levô összes kórházat - erôsítette meg dr. Brânzaniuc Klára közegészségügyi igazgató azt a tervet, amelyet még balesetben elhunyt elôdje, dr. Butilca Florin ismertetett lapunkkal. Az egészségügy jelenlegi vezetôinek véleménye szerint azért van szükség az egyesítésre, mivel a megyei kórház sürgôsségi kórházzá való átalakításával nagyobb összegekhez juthatnának az egészségbiztosítási pénztártól. A sürgôsségi jelleg kialakításához azonban az intézményt ki kell bôvíteni olyan sürgôsségi jellegû klinikákkal, amelyek ma még más épületekben mûködnek. A további érvek szerint egy központi irányítás mellett jelentôs mértékben csökkenthetôk a költségek.

Az egyesítés érdekében elképzelt lépésekrôl, a várható változásokról dr. Brânzaniuc Klára igazgatónôt kérdeztük.

- Arról beszámoltunk már, hogy az egyesítéssel várhatóan bezárják a reumatológiai és fizikoterápiai klinikának a ligetben mûködô részlegét. Számíthatunk-e más klinikák felszámolására is?

- Természetes, hogy átalakulások, átszervezések várhatók: nefrológiai klinika csak egy marad, a cukorbetegeknek viszont elkülönítünk egy 25 ágyas részleget, az ideggyógyászaton és az ortopédián csökken az ágyak száma, mivel mindkét szakból két szakklinika mûködik Marosvásárhelyen.

Az egyesített kórház központja a megyei kórházban lesz, és a sok régi épületben mûködô klinikából, amelyek a municípiumi kórházhoz tartoznak, azok maradnak meg, amelyek minden szempontból megfelelnek a közegészségügyi elôírásoknak. Ahhoz viszont, hogy a megyei kórház elnyerje a sürgôsségi jelleget, ide kell költöztetni például a szájsebészetet. Itt kellene mûködjön a szemészeti klinika is, amelyrôl nem mondható el, hogy nem megfelelô az épülete, csak messze van. A fül-orr-gégészetnek is a központi épületben lenne a helye, de a 60 ágyas klinkának viszonylag kedvezô a fekvése, mivel a legközelebb található a kórházhoz.

Mindezt a megyei kórház épületének egy új szárnnyal való bôvítése oldhatná meg, amely helyet adna a hiányzó klinikáknak.

- Eldôlt-e már véglegesen, hogy ki fogja vezetni az egyesített kórházat?

- Erre vonatkozóan is felküldtük a minisztériumba a javaslatot, igazgatónak továbbra is maradna Copotoiu Constantin professzor, aligazgatónak Szabó Béla fôorvos. Ezenkívül eggyel bôvülne az aligazgatók száma, s erre a tisztségre pedig Dogaru Grigore fôorvost, a municípiumi kórház jelenlegi igazgatóját javasoltuk.

- Mi lesz az átszervezést követôen a municípiumi kórház adminisztratív személyzetével?

- A szükségleteknek megfelelôen átszervezzük; akik a nyugdíjkorhatár közelében vannak, azok nyugdíjba vonulnak, s mivel a pénztár bevezeti a kórházaknak a megoldott esetek szerinti finanszírozását, e tevékenység lebonyolítása érdekében személyzetre van szükség.

Eredményessé kell tennünk a kórház mûködését, amely az alapszolgáltatásokat fogja biztosítani a járulékot fizetôknek. Mivel a közeljövôben a magánbiztosítási rendszer bevezetése várható, olyan szolgáltatásokra is gondolnunk kell, amelyeket a minimális csomag nem tartalmaz, s amelyekért fizetni fog az a beteg, aki igénybe óhajtja venni.

Az eredményesség, a gazdaságosság érdekében kellett csökkentenünk az ágyak számát, aminek következtében 2003-tól megyei szinten négyszáz ággyal lesz kevesebb.

Kénytelenek voltunk cselekedni, mert nagyok a kórházi tartozások, s bár még nem kötöttük meg a keretszerzôdést a biztosítási pénztárral, valószínû, hogy központi alapokból sem kapunk annyi pénzt, ami fedezné a szükségleteket. Mivel adóssággal kezdjük az idei évet is, csak olyan szolgáltatásokat ôrzünk meg, amelyeket térít a biztosító.

Annak ellenére, hogy a megoldott esetek bonyolultságát illetôen a megyei kórház országos szinten a harmadik helyen áll a Bukaresti Szívgyógyászati Intézet és a fôvárosi Floreasca sürgôsségi kórház mögött, az újraelosztáskor nem az elôbbiek, hanem a többi mögöttünk levô kórházhoz hasonló összegeket fizettek, ami nem volt elég a költségek fedezésére.

Az elmúlt évben kísérleti jelleggel elindított követési módot, amelyben részt vett a megyei kórház, az idén a többi egységre is kiterjesztjük, s a finanszírozást a megoldott esetek függvényében állapítjuk meg. Ez megjelenik a kórlapon, s hónapról hónapra fogjuk követni és ellenôrizni, hogy az adatok megfelelnek-e a valóságnak, ami nagyobb mértékû áttekinthetôséget biztosít. A tervek szerint a kórházi ápolás költségeit a kibocsátó lapon is feltüntetjük, hogy mindnyájunkban tudatosuljon, mennyire sokba kerül ez a szolgáltatás.

- Elhangzott, hogy ebben az évben országos szinten bevezetik az úgynevezett beutalási díjat. Kell-e számítani erre megyénkben is?

- Igen, ott, ahol nem sürgôsségi esetrôl, és nem 18 év alatt gyer-mekrôl, fiatalról van szó. Egyébként ez egy 50-100.000 lej közötti mérsékelt összeg lesz, és természetesen a szociális esetekben sem kell majd kifizetni.

- Várható-e változás a kórházi laboratórium tevékenységében? Közismert, hogy az utóbbi idôben bizonyos vizsgálatok elvégzése érdekében elég sokat sétáltatták a magánlaboratóriumokba a betegeket azon a címen, hogy a kórházban a tesztanyagok hiánya miatt idôszakonként egy sor vizsgálatot nem tudtak elvégezni.

- Vannak bizonyos röntgen- és laboratóriumi vizsgálatok, melyek a biztosítási pénztár szerint nem tartoznak az alapszolgáltatások körébe. Ezt kell pontosan tisztáznunk és megállapítanunk, hogy mikor kell fizetnie a betegnek. Másrészt vannak betegek, akik nem rendelkeznek küldôcédulával. Megtörtént, hogy valóban hiányoztak a laboratóriumi tesztanyagok, ezt is mind újra át kell gondolni, hogy ne legyenek fennakadások, és adósok se maradjunk senkivel szemben.

- Említette, hogy több pénzre az idén sem számíthat a kórházigazgatóság. Ennek ellenére milyen beruházásokat helyeztek kilátásba, hisz az elmúlt évek során a legszigorúbb anyagi feltételek között is felújult egy-egy klinika?

- 2003-ban egy lejt sem költhetünk beruházásra, csak a szükséges javításokra fordíthatunk pénzt.

- Évek óta halogatott probléma többek között a megyei kórház alagsorában mûködô mosoda ügye is….

- Terveink szerint mind a mosodát, mind a konyhát, mind pedig a laboratóriumot kiadnánk vállalkozóknak. Minden lehetôséget meg kell ragadnunk, hogy hatékonyabbak legyünk. Nincs sok biztató távlat elôttünk, ennek ellenére megoldásokat kell találnunk.

- Szó volt korábban arról, hogy a municípiumi kórház-igazgatósághoz tartozó egységek egy sor régi épületben mûködnek. Van-e ezek között olyan, amelyet visszaigényelt a volt tulajdonos?

- Bizonytalan a régi szülészet épületének helyzete, a dr. Ciugudeanu utcából pedig el kellett költöztetnünk a genetikai és a családorvosi kabineteket, mivel a volt tulajdonos visszakapta a házat, amelyben mûködtek.

- Végül egy utolsó kérdés. A vonatkozó jogszabályi elôírások értelmében a kórházi orvosoknak biztosítani kell a járóbeteg-rendelés lehetôségét is. Hogyan valósítják meg ezt?

- Mivel a megyei kórházhoz tartozó poliklinikán egyes rendelôket szerzôdéses alapon mûködtetnek az ott dolgozó orvosok, meg kell várnunk, amíg lejár a szerzôdésük. Az is lehet, hogy egyesek közülük visszatérnek a rendszerbe. Mindenesetre a megyei kórház orvosainak meg kell teremtenünk a lehetôséget a járóbeteg-rendelésre - vélekedett az igazgatónô.

A ’70-es évek közkedvelt magyarországi együttesének, a Fonográf dalának sorai ("Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki, nem érti senki, nem is akarja megtanulni…") jutottak eszembe, amikor a megyei tanács legutóbbi ülésén a tolmácsgép miatt kirobbant vitát hallgattam. A liberális párt egyik képviselôje a tanácskozás szünetében kifejtette, a tolmácsgép bevezetése tulajdonképpen az RMDSZ-nek olyan látványos politikai húzása, amivel a választókat maga mellett szeretné tartani, a kongresszus körüli nézeteltérések, a pártbeli szakadás kendôzésére. E kijelentés a probléma álmegközelítése. E felszíni megállapítás alatt jóval több húzódik. A megyei tanács ülésén valójában megismétlôdött az a kultúrák között kreált kommunikációs zavar, amelynek háttere valójában a többségi - kisebbségi nemzet kapcsolatának pszichózisában rejlik, s amelynek tanúi lehettünk, többé-kevésbé látványos módon 1990 márciusától napjainkig. A rendszerváltás után kisebbségi jogainknak visszakövetelését a többségiek olyan területi agressziónak vélték, amely eleinte az ismert "Erdély-féltésben" nyilvánult meg, s ez az évek során sem múlt el, csupán külpolitikai helyzetváltás miatt háttérbe, a nagypolitika színterérôl a mindennapok csataterére került. Az anyanyelvû oktatásunk kiterjesztése, nyelvhasználati jogunk tulajdonképpen olyan "mi-nôségi engedmény", amely erôsebb konkurenciát eredményez, s ezt már a többség pozícióvesztésként fogja fel. A másságot elutasító, introvertált kommunikációs közegének biztonságába zárkózó többségi nemzet egyes tagjai még inkább fenyegetve érzik helyzetüket az ország európai integrációs törekvéseihez nélkülözhetetlen nyitás miatt. Errôl hallhattunk tulajdonképpen véleményt a megyei tanácsülésen, ahol nyilvánvalóan nem arról volt szó, hogy nem értenénk meg egymás nyelvét, avagy ne tudnának románul kommunikálni a magyar tanácsosok. A kérdés csupán az, ki hogyan viszonyul a másikhoz, mennyire tudja elfogadni a másságot, befogadni a másik kultúrát, aminek jelentôs kódja a nyelv. Az is másról árulkodó érv, miszerint a tolmácsgép megvásárlásáról nem tudott "a végrehajtó apparátus személyzete". A kultúrák közötti konfliktusfeloldás, a kommunikációs zavar megszüntetésének egyik kulcsa az információkeresés, a kölcsönös bizalomépítés. Amennyiben az érintett tanácsosok így közelítenek a problémához, meggyôzôdésem, hogy a "botrányt" elkerülhették volna. A szóban forgó tanácsos, aki maga is ért magyarul, e megkeresési szándékot a pártfegyelemre hivatkozva elutasította. S ez nyilvánvaló a jelenlegi belpolitikai kontextusban, hiszen ez esetben is valójában arról van szó, hogy a hatalmi pozícióhátrányban levô nemzeti liberális párt ellenzékként nem tehet engedményeket, nem mutathat másfajta arculatot. Az esetet nem hagyhatjuk szó nélkül, hiszen ennek konnotációi jelentôsebbek az egyszerû megyei tanácsülési szócsatározásnál. Amikor az ország vezetô politikusai az európai integrációs törekvések felgyorsítása érdekében nemzeti konszenzusra törekednek, errôl közös nyilatkozatot is szentesítenek, akkor nem szabad engednünk azt, hogy a társadalom tagjai között kommunikációs zavarkeltôk legyenek. Az EU-hoz való felzárkózás nem annyiból áll, hogy elfogadunk EU-konform törvényeket, mint például az anyanyelv-használatot lehetôvé tevô 215-ös helyhatósági törvény, hanem mentalitásváltásra is szükség van. Az integráció nem csak jogi, gazdasági közeledést, hanem kulturális interferenciát is jelent. Az új helyzet elfogadására megfelelôen, tudatosan kell felkészülnünk. A szemléletváltás olyan gondolkodásmódot jelent, aminek jellemzôi az ôszinteség, a nyitottság, a másság tisztelete, a kultúraközi kommunikációs zavarok felszámolása. Az áltolerancia zsákutcába vezethet.

Többet telefonáltaka megengedettnél

A Maros Megyei Tanács elnöke érthetetlennek tartja, hogy az egyre több felelôsséggel felruházott önkormányzatok telefonbeszélgetéseit korlátozza a kormány. 2001 óta folyamatosan szûkítik a keretet, a megyei tanács alkalmazottai decemberben 100 millió lejt fizettek ki zsebbôl a pluszbeszélgetésekért.

A megyei tanácsok február 22-i, Târgovisten sorra kerülô közgyûlésére készül a Maros megyei önkormányzat. A felvetett témák között a 416-os, a garantált minimáljövedelemre vonatkozó törvény, a kórházak, a rokkant személyek finanszírozása, az infrastruktúra- fejlesztéssel és a 2001. évi 80-as kormányrendelet alkalmazásával kapcsolatos kérdések szerepelnek.

A megyei tanács tegnapi sajtótájékoztatóján Virág György elnök elmondta: a minimáljövedelemre ugyan van törvény, de a szükségletek mindössze 15 százalékával rendelkezik a megyei önkormányzat, a községek nagy részében képtelenek kifizetni a rászorulókat. A kórházakkal kapcsolatban ismert, hogy az épületek januártól a helyhatóságok tulajdonába kerültek, ám központi költségvetésbôl pénzt nem utaltak ki a javítási, karbantartási munkálatokra. A rokkant személyek megyei felügyelôségei is felbomlanak, két hónapon belül ezek tevékenysége is átkerül a megyei tanácsokhoz. A tanácsi alkalmazottak bére alacsony, ebédjegyeket nem kapnak, a tanácselnökök emelést szeretnének elérni. Ami pedig a 2001. évi 80-as kormányrendeletet illeti, ennek alapján jelentôsen (30 százalékkal) korlátozták a telefonbeszélgetéseket 2000 utolsó negyedévéhez képest. A pluszbeszélgetéseket az illetékeseknek saját zsebükbôl kell kifizetniük, ami tavaly december végén meg is történt: 100 millió lejt fizetett ki összesen a tanács 125 alkalmazottja - válaszolta kérdésünkre az elnök.

- A szakszervezettel történt nem vitamentes megbeszélés után döntöttünk úgy, hogy egyenlôen osztjuk fel az alkalmazottak között a 100 milliót. Érthetelen, hogy az egyre több felelôsséggel felruházott önkormányzatok telefonbeszélgetéseit korlátozzák, és igazságtalan, hogy egy újabb rendelettel a közigazgatási minisztérium kivonja magát a szigorítás alól - jelentette ki Virág György.

A megyei tanács a telefonbeszélgetések korlátozására bevezette, hogy 5 perc után automatikusan megszakítja a beszélgetést, a kódolást azonban nem sikerült megvalósítani. Mobiltelefonokkal csak az operatív vezetés tagjai rendelkeznek és négy igazgató, valamint a gépkocsivezetôk, akik azonban legtöbb 10 dollár összeget beszélhetnek le havonta. A tanács számlái: havonta 35-40 millió lej a fixtelefonokra és 10-12 millió a mobiltelefonokra.

Ami viszont "megfoghatóbb", sikerült elvi megegyezést aláírnia a megyei tanács elnökének Marosvásárhely polgármesterével a repülôtéri munkálatok közös finanszírozására: a megyei tanács 3,5, a polgármesteri hivatal elvileg 5 milliárd lejjel járulna hozzá a költségekhez. Utóbbi esetében az összeg változhat, a városi tanács döntésének függvényében. Megfelelô programokra a színház is nyerhet támogatást a város részérôl - ígérte Dorin Florea polgármester, míg Virág György kifejtette: nem akadályozza a polgármestert, aki a Repülôklub területén szeretné a város ipari parkját létrehozni - annál is inkább, hogy a szóban forgó terület nem képezi a megye tulajdonát.

Az RMDSZ egyik parlamenti képviselôje, Ráduly Róbert, rögtön a szövetség szatmárnémeti kongresszusa után kezdett nyilatkozgatni a sajtóban arról, hogy nem számít, mit fogadott el többségi szavazattal a szervezet legfelsôbb döntéshozó fóruma, ô úgysem tekinti magára nézve kötelezônek. Aztán azzal folytatta, hogy szerinte " a kongresszuson történtek nem járultak hozzá a szövetség integráló szerepéhez, s az ilyen évindító biztosan nem tesz jót a szervezet népszerûségének". A folytatásban azt fejtegette, hogy "a vezetôség kiszorítja a belsô ellenzéket", ami pedig - "Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!" -, "alkalmas pillanatot teremtett egy alternatív romániai magyar politikai erô megjelenéséhez". Miután ezeket kifejti valamilyen, csak általa ismert logikával, azt a következtetést vonja le, hogy "mindettôl függetlenül, nem fog szétszakadni az RMDSZ", és ô maga sem fog "szakítani belátható idôn belül a szövetséggel". Hanem "inkább belülrôl" folytatja a harcot, amit "nem ad fel egykönnyen". Sietett hangsúlyozni, hogy nem ért egyet azokkal, akik a parlamenti képviselet elvesztésével riogatják a közvéleményt, ugyanis "a magyarság túléléséhez nem feltétlenül szükségesek a parlamenti helyek".

Nos, finoman fogalmazva, érdekes fejtegetés. Hogy jobban megértsük, vegyük sorba az eszmefuttatást. Mindenekelôtt azt, hogy milyen kongresszusi döntést nem tekint magára nézve kötelezônek. Az RMDSZ alapszabályzatának arról a fejezetérôl van szó, amely a tiszteletbeli elnököt taglalja, s amely tisztséget a szavazás során töröltek a szabályzatból. Ezt a kongresszusi döntést nem ismeri el. Hogy mit tekint magára nézve kötelezônek a képviselô - bár a szabály az szabály -, mondhatnánk, a magánügye. Csakhogy a politikus, aki egyébként parlamenti bársonyszékben melengeti a melengetnivalót, ugyanakkor az egyik területi szervezet elnöke is, egyebek mellett egyenesen számon kérte (ebben az ügyben gyûlést hívott össze) az általa vezetett területi küldöttektôl, hogyan merészeltek az ominózus cikkely törlése mellett szavazni. Ugyanis - jelentette ki - a delegáció azzal az ukázzal ment a kongresszusra, hogy "nem szabad módosítani az alapszabályzatnak a tiszteletbeli elnökségre vonatkozó kitételeit". Ennek ellenére a küldötteknek csupán egyharmada szavazott szófogadóan a területi elnök szájíze szerint. A többség a tisztség törlésére adta a voksát. Vállalva, hogy - mint a vezetôjük megfenyegette ôket - "nem kerülhetik el a nyilvánosság elôtti számadást". Arról, hogy a kis diktátor, aki jobbára attól lett képviselô, hogy jó piárérzékkel oktatásügyben elkarikázott Strasbourgba, megleckéztette-e vagy miképpen leckéztette meg a renitens küldötteket, nincs tudomásom, de maga a fenyegetés is sokatmondó.

A másik okfejtés arról szól, hogy a vezetôség kiszorító politikája, úgymond, alkalmas pillanatot teremtett egy alternatív romániai magyar politikai erô megjelenéséhez. Hogy hol van ez az erô, milyen alternatívát mutat fel, nem tudni. Egyelôre mindmáig nem jelentkezett senki ilyenszerû ajánlattal. Azazhogy a hétfôi híradásokat olvasgatva azt is megtudhatjuk, hogy miért. Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke ugyanis elmondja a Mediafaxnak, hogy, úgymond, több személy lépett vele kapcsolatba, akik azt kérték, találjon alternatívát a jelenlegi RMDSZ-re. Vagyis, még nem találtak. Mit lehet erre mondani? Ahhoz képest, hogy évek óta keresik, úgy tûnik, hozzájuk közel álló "több személy" sem találja.

Innen aztán a következô, az elôbbiekhez kapcsolódó kijelentés - a képviselô vaslogikájának ékes bizonyítéka. Mert azt mondja, hogy bár itt a ragyogó alkalom az "alternatívára", azért az RMDSZ "nem fog szétszakadni", és ô maga is marad ebben a szakadva egyben maradó, kiszorítós szervezetben. És majd elfelejtettem, marad a parlamentben is, bár "a magyarság túléléséhez nem feltétlenül szükségesek a parlamenti helyek".

Szóban forgó képviselônek ez a legelmésebb megállapítása. Érdemes ennél kissé elidôzni. Ha ilyesmit a politika perifériáján buzgólkodóktól hallunk, legyintve továbbmegyünk. Végtére is lehet szeretni a politikát hozzáértés nélkül is. Képviselô urunk azonban "elvileg" nem a kibicek közé sorolandó, hiszen jelöltette magát, megválasztották és ezzel fel is vállalt valamit. Valamit, amirôl azt mondja, hogy "nem feltétlenül szükséges". Ha ez a meggyôzôdése, kézenfekvô a kérdés, miért nem mond le, s foglalkozik, mondjuk, a helyi hokicsapat szervezésével. Hátha ott ered-ményesebb lenne. Mert, lássuk be, ha ennyire fölöslegesnek tartja a parlamenti képviseletet, valami nagy-nagy tehetetlenségi érzés keríthette hatalmába. Van ilyen. S ebben tényleg tartósan elvergôdik az ember, ha nem tudja, merre is vegye az irányt. Ebbôl a zavarodottságból aztán nem csoda, hogy zavaros elmésségek születnek. Pedig egyszerû a dolog. Neki, meg néhány más RMDSZ-honatyának, akikrôl az a szóbeszéd, hogy sokat nem mozdítanak a parlamentben, szembe kellene nézniük a saját teljesítményükkel, s tisztességgel levonni az adódó következtetést. Nem pedig hangzatos nagyotmondásokkal leplezni önnön tehetetlenségüket és krónikus szereptévesztésüket.

A székely ember jut eszembe, akit a fia megkérdez: Édesapám, ez milyen szilva? - Kék szilva, fiam. - Akkor miért piros? - Azért piros, me' még zöld! Csakhogy ami elmegy az egyszeri székely legénynél, az nem megy a XXI. század kisebbségi érdekvédelmi harcában. A kék az kék, az érdekvédelem, érdekvédelem, nem lehet piros, csak mert az érdekvédô esetleg még "éretlen".

Belsô választásra készül az RMDSZ segesvári és környékbeli szervezete. Az új választmány nehéz feladatokra vállalkozik, hiszen szórványban a közösségi élet szervezése más jellegû gondokkal jár mint ott, ahol a magyarok többségben élnek. Morzsolódunk, apadunk, s ez a tendencia leginkább a végeken érzôdik. Igazolásul álljon itt néhány adat, amelyet interjúnk elején Gál Barna tanár, megyei tanácsos, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke mutatott be. Segesváron 1990-ben 84 magyar I. osztályos tanuló volt, ma 32, tehát számuk 37%-ra csökkent. 2002-ben a magyar fiatalok 65%-a vegyes házasságot kötött. Sajnos kevés az olyan fiatal is, aki anyanyelvû felsôfokú intézetben folytatja tanulmányait. A tavaly érettségizett 43 diákból 27-en iratkoztak be fôiskolára vagy egyetemre, s csak ketten tanulnak a Sapientián. Az adatok tükrében arról kérdeztük az elnököt, hogy az elmúlt mandátum alatt mit sikerült elérnie az RMDSZ helyi szervezetének, amely három tanácsos által a közigazgatásban is jelen van.

- Nem tekintem különösebb sikernek azt, hogy három tagunk jutott be az elmúlt helyhatósági választásokon a helyi tanácsba, mert hat is lehetett volna, ha a választási kampány jól sikerül. Ennek egyik oka sajnos az volt, hogy az emberek nem tanúsítottak érdeklôdést a választások iránt. Másodsorban pedig voltak ellendrukkereink is, hiszen két magyar független tanácsosjelölt is indult, amiért szavazatokat veszítettünk. Ha a helyhatósági választásokon is úgy szavaznak a segesváriak, ahogy a képviselôinkre és szenátorainkra, akkor biztos legalább öt, de akár hat tanácsosunk is lenne, s természetesen ezáltal a politikai befolyásunk is megnôtt volna.

- Ha tisztújításról beszélünk, akkor gondolom - bár még távol állunk ettôl -, az új csapat elsôdleges feladata a következô helyhatósági választások elôkészítése.

- Valóban, s az új választmányra nagy felelôsség hárul majd ezáltal, mert keserû tapasztalataink vannak ezen a téren, itt, Segesváron.

- Mit sikerült a jelenlegi választmánynak, a helyi tanácsosoknak mindeddig elérniük Segesváron?

- Elvileg nagyon sok mindent, gyakorlatilag nem sokat. Nagyon jó viszonyban vagyunk a polgármesteri hivatallal, a helyi közigazgatási intézményekkel, a politikai pártokkal szívélyes, baráti a viszonyunk. Sajnos ide, Segesvárra, még a szele sem ért el az RMDSZ és a kormánypárt közötti egyezménynek. A kétnyelvû táblák közül egyet valahogy kitettek, de azt is lemázolták, s azóta sem cserélték ki. Az erdô-, föld-, háztulajdonjog- visszaszolgáltatás a segesváriakat nem érdekli. Két héttel ezelôtt arra kértem a polgármestert, számoljon be arról, mit valósítottak meg a két párt által magas szinten aláírt, illetve a helyhatósági választáskor helyi szinten megkötött egyezményeknek megfelelôen, erre a kérdésre azonban nem tudott válaszolni. Magyarán, semmit sem valósítottak meg. Magyarul tudó köztisztviselô nincsen a polgármesteri hivatalban, arról nem is beszélek, hogy a törvényszéken vagy a rendôrségen van-e Segesváron magyar anyanyelvû. Ezen a téren nem jutottunk elôre.

- Nem a RMDSZ helyi szervezetének kellett volna erélyesebben fellépnie ilyen esetekben?

- A táblaügyben is kértük Frunda György közbelépését, ezt a szenátor úr meg is tette, még a prefektus is szorgalmazta az ügyet, de mindig valamilyen kibúvót találnak. Amikor arról kérdeztem a polgármestert, hogy van-e olyan magyar alkalmazott a hivatalban, aki a közigazgatási szaknyelvet is jól ismeri, akihez a románul kevésbé tudók fordulhatnak, azt válaszolta, mi az állásokat meghirdetjük, ha magyar szakember jelentkezik és ô nyeri meg a versenyvizsgát, akkor felvesszük. Javasoltam, hogy amikor meghirdetik az állást, a versenyvizsga feltételei között a magyar nyelv ismerete elônyt jelentsen. Erre a javaslatra a polgármester nem adott egyértelmû választ. Így e téren sincs elôrelépés.

- Jelentôs eredményként könyvelhetô el, hogy a Gaudeamus Alapítvány a rászoruló diákoknak bentlakást tart fenn, mi több, sikerült az Illyés Közalapítvány támogatásával egy új épületszárnyat is felhúzni, ahol étterem és szobák lesznek.

- Valóban, 6 évvel ezelôtt együtt hoztuk létre a szórványban levô diákok támogatását felvállaló alapítványt, ma viszont azt kell mondanom, hogy a Gaudeamus Alapítvány kuratóriumával alig vagyunk köszönô viszonyban. Nem tartjuk a kapcsolatot, mert önállósultak, ôk kapják a pénzt, rendezik, nincs szükségük az RMDSZ-re.

- Hogyan lehetne bevonni a közösségi életbe a segesvári magyarokat, mit kellene tegyen ennek érdekében a választmány?

- Sajnos, azt is el kell mondanom, hogy a helyi szervezet választmánya nem mûködött, a tagok a székház felé se jönnek. Az RMDSZ-t az a szûk öttagú vezetôség irányította, amely minden héten tanácskozott, döntéseket hozott, a többiekre nem számíthattunk. Ezen kellene mindenképpen változtatni, s hogy mivel lehetne megszólítani az embereket, nem tudom. Nálunk elnököt is kell majd választani, hátha az új elnöknek lesz valami elképzelése arról, hogy a segesvári magyar értelmiségieket hogyan vonja be legalább valamilyen közmûvelôdési tevékenységbe, mert valamikor gyakran voltak ilyen események. Most az RMDSZ-bálon kívül semmi nincs, ami megmozgatná a segesvári magyarokat.

- Az RMDSZ kongresszusán szó esett arról, hogy az ifjúság tevékenységét kellene felkarolni, illetve a gazdasági vállalkozókat mozgósítani. Hogy állunk ezzel a kérdéskörrel itt, Segesváron?

- Segesváron volt ifjúsági szervezet, a megyében elôször itt indult be a magyar vállalkozók klubja, ez mind megszûnt. Létezett az EMKE helyi szervezete, ez is megszûnt, mert azt mondták, nincs rá igény. A helyi rádióadó magyar nyelvû mûsorát is több nekifutásból beindítottuk, s itt a néhány lelkes szerkesztôn kívül elég nehezen kapunk munkatársakat. A jelenlegi gazdasági, társadalmi körülmények között az emberek nem nagyon érdeklôdnek a közösségi élet, s ezen belül az RMDSZ iránt. Remélem, az új választmány megtalálja majd a kulcsát annak, hogyan lehet felrázni e Csipkerózsika-álmából a segesvári magyarságot.

A kormány hazudik - fogalmazott velôsen pénteki sajtótájékoztatóján a Nemzeti Liberális Párt szóvivôje, Eugen Nicolaescu képviselô. Hogy mit titkolt el a kormány a képviselô szerint? Azt, hogy növelni fogja az energiaárakat, a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezménynek megfelelôen. Azt se mondta, hangsúlyozta a képviselô, hogy a felelôsségtôl akart szabadulni, amikor a helyhatóságok nyakába sózta a hôközpontok mûködtetését, anélkül, hogy a megfelelô pénzalapokat is átutalta volna. A közköltségekkel kapcsolatosan sajtóközleményt is kiadott, amelyben élesen bírálta a kormány fûtéspolitikáját, s képtelenségét, hogy megoldást találjon a lakosságra nehezedô terhek könnyítésére. Támogatás helyett imázskampányokra pazarolja a pénzeket, ami azt jelenti, hogy a legkevésbé sem érdekli a lakosság többségének sorsa. Rövid és hosszú
távú megoldásokat is ajánl a közleményben, amelyek között kiemelt helyen található az energetikai szektor valós restrukturálása, a veszteségek megszüntetése, illetve az energiatermelés és szolgáltatás azonnali privatizálása.

Nyilvános bocsánatkérést követel

az SZDP marosvásárhelyi szervezetének titkárától, aki a napokban támadást intézett ellene az egyik román napilapban. Eugen Nicolaescu a megjelent írást hazugságnak, a jóérzés hiányának, rosszindulatú félretájékoztatásnak minôsítette, és követelte, szerzôje kérjen nyilvánosan bocsánatot a sértésekért. Ha nem teszi meg, jelentette ki a liberális képviselô, az igazságszolgáltató szervek elôtt kell majd felelnie.

A fenti bevezetô után az újságírók kérdéseire válaszolt. A Népújság a múlt heti megyei tanácsülésre reagált, amikor az NLP tanácsosa heves kirohanást intézett a nemrég felszerelt tolmácsgép használata ellen. Mi történik, elveszik a nagyromá-niások "kenyerét", hiszen ami a tanácsülésen elhangzott, mindennek mondható, csak nem liberális magatartásnak? Holott a szerkezetet teljesen legálisan, a törvényes elôrások betartásával szerelték fel.

E. Nicolaescu: Annyit mondhatok, amit a kollégáimtól tudok. Véleményem szerint a liberális tanácsos helyesen járt el, mert nem volt szükség annyi pénzt elkölteni egy olyan gépezetre, amely nélkül eddig is simán lezajlottak az ülések. Minden tanácsos ismeri a román nyelvet, tehát azt a pénzt egyébre is elkölthették volna. Ráadásul az összeg szavazásakor nem tûnt ki világosan, mire szánják azt.

- Enyhén szólva furcsa, hogy egy megyei tanácsos nem tudja, mit szavaz meg a költségvetés vitájakor. De, ha - tegyük fel - mégsem tudta az illetô, akkor legalább a szakbizottságbeli kollégáitól kérhetett volna felvilágosítást. Ha meg nem értette, miért nem szavazott ellene?

- Nincs okom kételkedni a kollégám szavaiban. Elismerem, hogy a dolog törvényes, de a pénzt fontosabb dologra is költhették volna. Ami a szavazást illeti, azt mondták, valóban nem volt világos, mirôl szavaznak.

Úgy tûnik, Marosvásárhelyen fellendülôben a turizmus, a vendégfogadás. Ezt mi sem illusztrálja jobban mint az, hogy városszerte egyre több minôségi szolgáltatást nyújtó panzió jelent meg. A sportcsarnok mellett is kettôt építenek magánvállalkozók. Az egyikrôl, a volt zsidó közfürdôbôl átalakított panzióról szóltunk már. Felvételünkön a sportcsarnok közvetlen szomszédságában, az ELCO Rt. - villamos hálózatokat építô vállalat - mintegy 15 milliárd lejes beruházásával 24 szobás, háromcsillagos szálloda készül. Barabási Ferenc, az ELCO Rt. igazgatója lapunknak elmondta, a tavaly nyáron fogtak hozzá a munkálatokhoz, s reményeik szerint egy év alatt, azaz az idén júniusban be is fejezik. A minôségi szabványnak megfelelôen a szálloda földszintjén luxusvendéglô, kondícióterem, szauna és fodrászat is lesz, az udvaron pedig ôrzött parkolót képeznek ki. Kérdésünkre az igazgató kifejtette, a sportcsarnokban szereplô csapatokat is szívesen látják, de nem kivételezhetnek az árat illetôen, hiszen minél elôbb meg akarják téríteni a befektetett költségeket. Inkább a konferencia-turizmust szeretnék támogatni, hiszen egy korszerûen berendezett tanácstermet is kiképeznek majd, ahol minél több szimpóziumnak, tapasztalatcsere-találkozónak, más hasonló jellegû rendezvénynek lesznek a házigazdái.

A pénzügyminisztérium sajtóközleményébôl tudtuk meg, hogy 2003. január 31-én a pénzügyminisztériumban aláírták a Románia és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank között megkötött szerzôdést, amelynek alapján a bank 25 millió dollár értékû kölcsönt folyósít a hazai erdôfejlesztési program támogatására. A kölcsönzési egyezményt román részérôl Mihai Nicolae Tanasescu pénzügyminiszter, a Világbank képviseletében pedig Andrew Vorkink, Közép- és Dél-Európáért felelôs igazgató írta alá.

· olyan erdôgazdálkodási rendszerek kidolgozására, amelyek biztosítják a magántulajdonban lévô erdôk hosszú távú kezelését, továbbá az erdôtulajdonosi társulások és társaságok támogatása, informatikai rendszer létrehozása, amellyel követhetô egészében az erdôgazdálkodás;

· az erdôk magánosítása kihatással van az állami erdôk vagyonkezelôire, a cél a következmények enyhítése, az Országos Erdészeti ÖV által kidolgozott reformot támogató újabb stratégiák, az erdei kitermelôutak korszerûsítése révén, amely intézkedések során javulhat a környezetvédelem és fellendülhet az állami erdôkitermelés;

· a fakitermelés hatékonyságának és a fafeldolgozó ipar korszerûsítésének támogatása, a megalakítandó Faipari Információs Kereskedelmi Központ, független szaktanácsadói hivatal létrehozásával, így biztosítható a faipari egységek közötti szoros kapcsolatok és az egész ágazati tevékenység irányítása;

· a lakosság távlati erdôgazdálkodással kapcsolatos nevelése, egy információs program kidolgozása, fôleg az erdôtulajdonosok-, társulások, társaságok számára.

A programban szerepel továbbá az árvíz, talajeróziók kockázata elhárításának, valamint ezek mezôgazdasági területekre kiható, negatív következményei csökkentésének támogatása.

Az idén elkészül és eljut Brüsszelbe mindazon mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek listája, amelyekre Románia védelmet kér az Európai Unió piacán - közölte hétfôn Valeriu Steriu földmûvelésügyi államtitkár.

A lista összeállításában szerepük lesz a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóságoknak is, amelyek rögzítik azokat a termékeket, amelyekre Románia védelmet kér.

Az EU minôségpolitikájának egyik célkitûzése a termelôk védelme az áruelnevezések törvénytelen használata ellen, továbbá a fogyasztók védelme a termékek származásának, természetének vagy minôségének hamis megnevezése ellen. Termékvédelmet kérhet egy termelôi csoport vagy egyetlen személy is, az EU akkor biztosít védelmet, ha a használt gyártási módszerek autentikusak, a termék jellemzôi pedig különböznek más, hasonló termékektôl.

"A termékvédelem egy kiegészítô minôségi rendszer. Egy román termelô védelemmel és anélkül is jelen lehet az uniós piacon, azonban a minôségi márkajelzés hátrányos versenyhelyzetbe hozza a hazai termelôket" - mondta az államtit-kár.

Iulia Dumitrescu, a földmûvelésügyi szaktárca Európai Integrációs Fôosztályának szakértôje közölte, a romániai termékek a származás megnevezésével, a termék elôállításának földrajzi helyével, valamint specifikus jellemzôjével kapcsolatos védelmet kaphatnak.

"A listán szerepelni fog minden élelmiszer, a szeszes italok kivételével" - tette hozzá Dumitrescu

Az uniós termékvédelem megszerzése érdekében a termelôknek kérvényt kell benyújtaniuk a találmányi hivatalhoz, a kérvényt a földmûvelésügyi tárca hagyja jóvá. A termékek listája megjelenik a Hivatalos Közlönyben.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôi a Román Nemzeti Bank (RNB) vezetésével folytatott megbeszélések keretében hangsúlyozták, hogy a jegybank döntése az euró árfolyam- referenciaként való bevezetésével kapcsolatban indokolt mind a román külkereskedelem dinamikája, mind pedig az uniós csatlakozási program szempontjából - nyilatkozta vasárnap a Mediafaxnak Adrian Vasilescu, az RNB kormányzójának tanácsadója.

Az IMF küldöttsége szombaton és vasárnap találkozott a központi bank vezetésével. A megbeszéléseken szó esett több, monetáris- és devizapolitikával kapcsolatos kérdésrôl, köztük az euró referenciavalutaként történô bevezetésérôl.

Vasilescu elmondta, az áttérés március elsô pénzügyi hetével kezdôdôen történik.

A referenciavaluta megváltoztatását az elmúlt évben hirdette meg az RNB, és a központi bank stratégiájának csupán egyik szakaszát jelenti. A következô lépés az infláció visszaszorítása (ennek elôkészítése a következô két évben történik), a végsô cél az euró nemzeti fizetôeszközként történô bevezetése.

Új közszolgálati osztály létesítését tervezi Dorin Florea polgármester. A hivatal feladata lenne felmérni a város területét, épületállagát - hallhattuk a városvezetô heti sajtótájékoztatóján.

A polgármester kifejtette, hogy az általános városrendezési tervnek megfelelôen a részletterveken dolgoznak a szakemberek. Itt azonban mindegyre olyan akadályba ütköznek, hogy számos telek tulajdonjoga nem tisztázott, s emiatt az építkezési, városfejlesztési tervek kivitelezésére több hónapot kell várni. Gyakorlatilag arról van szó - fejtette ki a polgármester -, hogy még 1989 elôtt számos nagyvállalat, cégek, illetve magánszemélyek úgy építkeztek vagy terjesztették ki beltelkeiket, hogy az állam területét foglalták el, s utólag sem telekelték saját nevükre. Ilyen helyzetben van a Poklos patak melletti Tudor Vladimirescu utca Bábolna és Budai Nagy Antal utcák közötti szakasza (1. oldali felvételünkön), ahol a kerteket a patak partjáig terjesztették ki, pedig a meder mentén utcát kellett volna létesíteni, illetve a keresztezôdésig tartót folytatni. A mai napig se lehet tudni pontosan, hogy a városnak mekkora területe van, s ezért szükséges a kataszteri közszolgálat létesítése - mondta a polgármester.

Tizenhárom évvel a rendszerváltást követôen újabb marosvásárhelyi nagymúltú vállalatot magánosítottak. Múlt pénteken cserélt gazdát a marosvásárhelyi Imatex vállalat állami tulajdonban levô részvénycsomagja. A Magánosító és Állami Tulajdonrészt Kezelô Hatóság (APAPS) brassói kirendeltsége a birtokában levô 57 százalékos részvénycsomagot bocsátotta áruba. Török Ernô, a kirendeltség osztályvezetôje a Népújságnak elmondta: a részvények megvásárlására három ajánlatot kaptak, kettôt brassói cégektôl, a harmadikat az Imatex alkalmazott- részvényeseitôl (PAS). Zárt borítékos ajánlatokat nyújtottak be, a nyertes a brassói Cartoxal Kft. lett, amely a névleges értéknél jóval nagyobb összeget hajlandó fizetni egy részvénynél. A részvénycsomag összértéke 1,8 millió dollár, ez tartalmazza a beruházásokra, a környezetvédelemre fordítandó összeget is. Az új tulajdonos ugyanakkor vállalta, hogy 2 évig nem alkalmaz létszámcsökkentést, és érvényesnek ismeri el a kollektív munkaszerzôdést.

Az Imatex jelenleg mintegy 400 alkalmazottal mûködik. Magánosítási folyamatát csupán 1999-ben indították el, ugyanis ehhez környezeti hatástanulmányt kellett készíteni. A privatizálást követôen az új tulajdonossal 10 napon belül kötik meg az adásvételi szerzôdést, ugyanennyi ideje van a versenytárgyalás többi résztvevôjének is az óvásra.

Emberi koponyát fedezett fel hétfôn egy férfi egy szemeteskukában talált csomagban, Marosvásárhelyen.

A koponyát az Igazságügyi Orvostani Intézetbe szállították, hogy megállapítsák származását és tulajdonosa halálának okát. - Tisztáznunk kell az életkorát és nemét. A koponya meglehetôsen réginek látszik, hiányzik az alsó állkapcsa, jobb homloki részén haj látható, erôszak nyoma nincs rajta - nyilatkozta dr. Hecser László fôorvos, az intézet iogazgatója.

A koponyát a Victor Babes utcában találták meg, az ott lakók szerint a testrész az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem laboratóriumaiból is származhat. Az esetet kivizsgálók azt is feltételezik, hogy a koponya esetleg egy felbontott sírból származik, azonban Marosvásárhelyen több mint tíz éve nem észleltek ilyen természetû sírgyalázást.

Színek és évek, Jégvirágok, Napsütésben, Kavalkád, Még nyílnak a völgyben, Paradicsommadár, Csillaghullás és folytathatnánk azon préselt virágokból készült, kellemes kromatikájú, kompozíciós készségre valló képek sorát, melyekbôl vasárnap 12 órától nyílt egyéni tárlat megyeszékhelyünkön, az unitárius egyházközség tanácstermében, a marosvásárhelyi nyugalmazott gyógyszerészasszisztensnek, Marton Erzsébetnek köszönhetôen. A nagyszámú érdeklôdô zömében nôtársak, a mûvésznô által textíliára álmodott, sajátos technikával megalkotott miniatûrökben gyönyörködhetett. A lélektôl lélekig vezetô úton természetszeretetérôl, -tiszteletérôl vallani juttatott szóhoz a mûvész megannyi leheletnyi virágszirmot-pártát, változatos rajzolatú, érdús levelet, statikus voltában is dinamizmust érzékeltetô indát. S ha az imént arról szóltunk, hogy a tanácsteremben többnyire hölgyek ültek, azért tettük, mivel a Maros Megyei Nôi Fórum egyik tagjaként lépett közönség elé a préselt virág mûvészetével Marton Erzsébet, amint a tárlatanyag méltatásában Suba Piroska képzômûvész ôt nevezte, Matyó. A megyei fórum elnöke, dr. Briscan Lucia - aki objektív okok miatt maradt távol - köszöntôjében, melyet Suba Piroska olvasott fel, többek között erre ösztönzött: "Kérem, közeledjenek nyitott szemmel és lélekkel e munkák felé, mivel az, amit a természet adott, és amit a lélek szeme örömünkre épít újra, sohasem lehet giccs!"

Még peng a levegô a fagytól, mégis minduntalan a tavaszra gondolunk. Szombaton kikeletköszöntô népdalvetélkedô színhelye volt megyénk közmûvelôdési szempontból leggazdagabb, legsokoldalúbb települése.

Zsúfolásig telt a terem, a közös ima után felcsendült a mottóul választott népdal: "Tavaszi szél vizet áraszt..." És következtek az izgalomtól vagy a székely ruha színeitôl kipirosodott gyerekek, óvodások, kisiskolások, a gimnáziumi tagozat tanulói, a Jubilate tagjai. A versenyzôk a kötelezô dal mellett szabadon választott népdallal vagy virágénekkel szerepeltek. A zsûri tagjai: dr. Márkus István ny. agronómus mérnök, Lôrincz András tanító és Hajdó Károly zenetanár, karnagy voltak.

"És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik: a népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító ereje" - idézte Kodály Zoltánt Hajdó Károly, mikor az esemény értékelésére kértük. - Dicséret illeti a közösséget, melyet Baricz Lajos plébános vezet, hiszen csaknem hetente rukkolnak elô újabb és újabb szellemi, hitbéli, mûvelôdési rendezvénnyel. E célból bôvítették ki a plébánia hittantermét is. Elismeréssel szólok a szülôk hozzáállásáról, anyagi áldozatvállalásáról, hiszen székely ruhát varrattak gyermekeiknek. Köszönet illeti a pedagógusokat ügyszeretettel végzett munkájukért: Gönczi Mária, Csók Mária óvónôket, Lôrincz András, Simon Márta, Balogh Andrea, Oprea Kinga, Rend Enikô, Huszár Katalin tanítónôket, Orbán Ágnes zenetanárt, Simon Kinga kántornôt, a Jubilate együttes vezetôjét.

A karnagy a repertórium-választás kapcsán szólt az életkori sajátosságok, a hangterjedelem figyelembe vételérôl (csecsemônek nem szokás szalonnát adni), hiszen a zene az egyik legfontosabb szellemi táplálékunk. Beszélt a népdal sajátosságairól, a helyes levegôvételrôl, a helyes tempó megválasztásáról, arról, hogy az elôadónak, ha mégoly apró is, tudnia kell a népdalok tartalmi, érzelmi hangulatát átsugározni hallgatóságára; és ez nem csupán adottság, született tehetség kérdése, azokon túl vagy azok mellett: megtanítható és megtanulható.

A nyerteseknek a dicsérô oklevelet, jutalmat dr. Márkus István adta át. Az óvodások, elsô és második osztályosok közül Nagy Réka Brigitta, Gyárfás Kinga és Tordai Arnold bizonyult a legjobbnak, dicséretet kapott Suciu Orsolya; a harmadik, negyedik és ötödik osztályosok közül Iszlai Brigitta, Sárkány Szilárd, Kátai Kinga és Papp Klára nyert, dicséretben részesült György Andrea, Török Noémi és Simon Csenge; a "gimisek" kategóriájában Cseh Izabella, Sófalvi Csilla, Szövérfi Renáta, Sárkány Izabella és Kádár Orsolya énekelt a legszebben, a dicséret pedig Égei Noémit és Tatár Andreát illette; a Jubilate (azaz ifi) korcsoportban Ferenczi Lehel és Gönczi Andrea vitte el a pálmát.

A remegô kezû, akaratlanul meg-megvonagló ajkú idôs személyek másoknál türelmetlenebbül várják a tavaszt. Túlságosan elegük van a télbôl. A nyugdíjukat jóval meghaladó költségekbôl, a síkos utakból, az elesés veszélyébôl.

Leginkább az egyedülállók, magukra maradottak várják a meleget. Amikor naphosszat a fa árnyékában, a padon üldögélhetnek, bandukolhatnak a sétányokon lassan, botjukra támaszkodva. A minap furcsa, s mégis - sajnos - megszokott látványban volt része annak a fiatalembernek, aki a vásárhelyi Hangya üzlet felé igyekezett. A tejgyár elôtt gyaloghíd ível át a Poklos- patakon, azon próbált átkelni egy idôs hölgy. A korlátba kapaszkodva, kétségbeesett tekintettel kutatott segítség után. Fázott, valószínûleg már hosszú percek óta állhatott ott. A megtermett fiatalember gondolkodás nélkül odalépett, valósággal felemelte a gyenge testet, majd nyugtató szavak kíséretében átemelte a hídról levezetô három lépcsôfokon az úttestre. Akkor látta, miért nem lépett le magától a néni: a lépcsôket domború jégréteg borította, ha csak rálépik, kockáztatja, hogy nyakát töri. A néni hálálkodott: - A túlsó oldalon még valahogyan felkínlódtam magam, ám lefele már nem mertem megindulni - vacogta. Idôközben egy másik gyalogos lépett fel a hídra, s érkezett feléjük. A fiatalember már lépett is, hogy ôt is átsegítse a jégpályán, ám a karján esernyôt viselô hölgy szelíd mosollyal elutasította: - Már kiképeztem magam a lejutásra - mondta, s szavait alátámasztva, valóságos akrobatikus mutatványba kezdett. Az esernyô kampós végét a korlátba akasztotta, megfordult, s háttal ereszkedett lefele, mintha csak hegymászó lenne. Cipôje csúszott a jeges lépcsôn, de biztosan tartotta magát a multifunkcionálissá vált esernyôbe kapaszkodva. A néni elkerekedett szemekkel nézte. - Én azért ilyesmire nem lennék képes - mondta elismerôen, s hozzátette: - Inkább ezután kerülök száz métert, mint hogy még egyszer a hídon rekedjek.

- A magyar film fénykorában, a hatvanas-hetvenes években olykor egymillió nézôje is volt egy-egy Jancsó- filmnek, minden különös propaganda nélkül, mert ezek a filmek aktuális társadalmi kérdésekrôl szóltak, ami a Nyugatot is lázba hozta, de még fontosabb, hogy az aranykor filmjeinek hangneme kíméletlenül ôszinte és eredeti volt. Valószínû, hogy a mostani mûvekbôl ez hiányzik. Ha végre ugyanolyan ôszintén és eredeti nyelven nyúlnánk saját dolgainkhoz, akkor a nézôk érdeklôdése is visszatérhetne - mondja egy interjúban Pósa Zoltánnak a Magyar nemzetben a magyar filmmûvészet egyik legmarkánsabb alakja, Koltai Lajos operatôr. (Húsz rövidfilm, tizennyolc tévéfilm, hatvanhét játékfilm, Kossuth-díj, három Oscar-jelölés.) A 34. magyar filmszemlérôl számos mûsorban nyilatkoztak, elég sokan. Koltai szerint a magyar nagy játékfilmesek bizonytalansága a kilencvenes évek óta tart, ebben az idôszakban nem is születtek igazán érdemes munkák. A magyar dokumentumfilm viszont hihetetlenül megerôsödött. Az idei szemle nem volt a filmmûvészet nagy éve - vélte Koltai. De a fiatalok ráéreztek, hogy a film nyelvezete ma sem más, mint a húszas években. "Engem legalábbis csak a vizuális nyelv tud magával sodorni, s ha már megbarátkoztam a képpel, akkor szívesen odafigyelek a dialógusra is. A hazai szakma, ha lassan is, de kezdi talán végre tudomásul venni, hogy bár soha nem szabad feladni saját szemszögünket, oda kell figyelni a közön- ségre is.

- Magyarországon a megnö-vekedett anyagi lehetôségek ma már mindenképpen garantálják, hogy egy fiatal, tehetséges elsô filmes rendezô akár egy éven belül is esélyt kapjon a folytatásra. Ám én nagyon régen harcolok az ellen a szemlélet ellen, amely kizárólag csak pénzügyi okokra hajlandó visszavezetni a problémákat. A gondolatok és az öntörvényû képi látásmód hiányát semmiféle támogatás nem pótolja."

Az 53. berlini filmfesztiválon tíz nap alatt 300 filmet vetítenek le. A versenyprogramba 22 alkotást válogattak, ezekbôl is 5 amerikai. Kelet- és Közép-Európa képviseletében egyetlen film szerepel - Demjan Kozole szlovén rendezô Alkatrészek c. alkotása. Két magyar film is volt a kínálatban, azokat az ifjú filmesek fóruma, illetve a Panoráma sorozatban vetítik.

A némafilm mesterének, Wilhelm Murnaunak retrospektív sorozatot szentelnek. Az életmû-díjat Anouk Aimée francia színésznô kapja. Az idei sztárok: Richard Gere, Meryl Streep, Nicole Kidman, Dustin Hoffman, Nicolas Cage, Kung Li, George Clooney. Utóbbi kettôs minôségben is vendége a berlini szemlének: az Egy veszélyes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind) rendezôjeként és a Stanislaw Lem sci-fi regénye alapján készült Solaris fôszereplôjeként. (A Solarist harminc éve már megfilmesítette Andrej Tarkovszkij.)

b. d.

A Cantuale énekegyüttes 1998-ban alakult marosvásárhelyi zenész fiatalokból. - Elsô perctôl az volt a célunk - vallják -, hogy a szinte feledésbe merült egyházi és világi vokális (énekhangi) muzsikát újra hallhatóvá tegyük a közönségnek; és ez részben sikerült is.

A vokál kvartett tagjai: Nyilas Szabolcs, Bíró Péter, Gyárfás István és László Norbert Endre. Repertoárjukban több zenemûfaj szerepel: gregorián énekek, motetták, madrigálok, népi feldolgozások. Szívesen fellépnek a legkülönbözôbb alkalmakkor és helyeken: szentmisén, istentiszteleten, templomi esküvôn, kórusfesztiválokon, képkiállításon, könyvbemutatón. Egyházi mûsorukból hangfelvétel készült a marosvásárhelyi rádióstúdióban, címe: Sursum corda - emeljük fel szívünket. E felvételen két korábbi tag is közremûködött, Fülöp Csongor és David Sorin.

A Cantuale felépett Erdély kisebb-nagyobb településein, énekelt Hollandiában, Olaszországban, Ausztriában, Kárpátalján és Magyarországon. Egy rövid CD-felvétel a tulipánok hazájában is készült, és felkerült a nemzetközi kórusok albumára.

A "négyek" a csoport megalakulása elôtt mind valamilyen más kórusban énekeltek. Az egyházi katolikus kórus "vezette rá" László Norbertet arra a felismerésre, hogy ezt lehet kis csapattal is. A Cantuale létrejötte tehát nagyrészt a Norbert érdeme. Ma már az énekkar stílusára összpontosít, a hangzásra és csiszolásra. Tehetsége nem csak a muzsikában mutatkozott meg, hanem a képzômûvészetben is. Grafikái rég túllépték az ország határait. Jelenleg a kolozsvári Zeneakadémia ének szakos hallgatója. A Stuttgartban mûködô Johann Sebastian Bach Nemzetközi Akadémián is tanul, ez a lehetôség nem sokaknak adatik meg.

A Cantuale egyik alapembere Gyárfás István, aki számtalan lakodalomban, esküvôn, ünnepélyen lelkesen hegedül és énekel. Ô is a kolozsvári Zeneakadémia hallgatója, ének szakon. Szerencsés ember, hiszen ilyen hangja nem sokaknak van. A stuttgarti Bach- akadémián is tanul.

Bíró Péter is a kolozsvári akadémián tanul, zenepedagógia szakon. Közben zenét tanít, és már karvezetésre készül. A Cantualéban tenor 2, egyébként pedig régi és szenvedélyes bridzsjátékos.

Nyilas Szabolcs a kis csapat szóvivôje. A Katolikus Hittan- tanárképzô után ô is Kolozsváron tanul tovább az akadémián. Szabad idejében pedig - üzletember. Mert egyébként mind a négyen a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia kórusának tagjai, és ez lehetôséget nyújt a saját próbákra is.

(A képen a Cantualé próba közben. Balról jobbra: Nyilas Szabolcs, Bíró Péter, László Norbert, Gyárfás István.)

Mostanában, mikor szinte elemi erôvel tör fel bennünk a kétség, vajon mit hagytunk ki az elmúlt tizenhárom esztendôben, mire gondoltunk a kezdet kezdetén, amikor tervekrôl - némileg elôreugorva az idôben -, szép megvalósításokról ábrándoztunk, csakugyan, egy helyi közszolgálati tévécsatorna is volt a pakliban. Mai idôszerû jegyzetünk alapgondolatául lapunkban közölt interjú szolgált, amiben arról kérdezték a Román Televízió igazgatótanácsának tagját, mikor lesz Marosvásárhelyen közszolgálati televízió?

A kérdés természetesen visszacseng: mikor, mikor, mikor? Illetve: esetleg miért nem, vagy ha mégis: hogyan?

Induljunk el onnan, hogy a helyi publikumnak, románnak és magyarnak, mai napig nincs színvonalas, minôségi televíziós tájékoztatása. Másrészt, egy évtizede vár regionális mûsorokra, ezen belül állandó magyar nyelvû mûsorszórásra Erdély magyarsága. A kereskedelmi televíziók kínálatáról annyit, hogy jobbára a tömeges elhülyítés eszközei, már-már veszedelmesen alulinformáltak, vagy szakmailag értékelhetetlenek, miközben túltengenek a primitív mûsorok. Tisztelet a kivételnek, s szerencse, hogy van némi válogatási lehetôségünk.

Noha a népszerûségi- nézettségi statisztikák a kereskedelmi televíziók kínálatát erôsítik, az igényesebb, markáns réteg komolyan gondolja: a nézettség nem lehet egyetlen, kizárólagos alapelv, a kereskedelmi televíziók lélekromboló és az emberi személyiséget erkölcsi értékeiben pusztító mûsoraival bûn lenne beérni, következésképp olyan regionális televízióban gondolkozik, amely a nézôk szellemi igényeit jó irányba terelné, az ítéletalkotásukat fejlesztené, jó mûsorral az ifjúságot is érdekeltté tenné, az "elhülyítô szocializációt" jelentôsen visszafogná. Nem árt arra is figyelni, amint egy kommunikációs cég reklámja ingyenes és bérmentett tanáccsal látja el a világot: hallasd a hangodat ( make yourself heard)! Hallatnánk, persze, már hogyne hallatnánk, csakhogy a kérdés az: miképp? mert azok a tömegek, amelyek a médiának csakis hallgatással válaszol(hat)nak, nem önként lettek némákká. A kifejezhetetlenné vált élet, a formát nem kapó események, egyszóval a marginalizáltság, az elnyomottság és a társadalom különbözô életformái között nyilvánvaló összefüggések vannak. És távolról sem anyagi kérdés: akik nincsenek abban a helyzetben, hogy egy adott társadalom által elfogadott formák között juttathassák kifejezésre önmaguk kultúráját, azaz hallathassák hangjukat -, elkerülhetetlenül sérülnek, mégpedig emberi lényükben lesznek sértetté. Hátrányos helyzetük épp úgy felháborító és nehezen viselhetô, mint a szegénység okozta marginalizálódás egyéb formái.

A regionális közszolgálati televízió - mint látjuk, lásd protokollum - nyilvánvalóan az RMDSZ-t is izgatja, mert a szabály úgy áll, hogy akik maguk sem mindig képesek saját érdekeik képviseletére, akik újra és újra azt élik át, hogy hangjuk mégsem hallatszott, akkor nyilván ôk is a marginalizáltságot élik meg. Az a tükör, amit a többségi sajtó tart elénk, sok esetben torzzá "sikerül."

Azt gondolom, nem érdemes vitatni Gálfalvi Zsolt igazát: a marosvásárhelyi stúdió teljes mértékben beilleszkedik a nemzetközi tendenciába, ami a regionális stúdiók szerepét illeti. Nos, hát akkor egy ház, egy ingatlan lenne az akadály? Kétségkívül: az. A polgármester jóindulatára lesnek sleppek, stábok, statiszták? A kérdést lehet ízlelgetni tovább, amíg csak egyszer tévénk lesz.

Közös farsangi mulatság Erdôcsinádon