|
LV. évfolyam 32. (15299.) sz |
2003. február 8., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Románia nemzeti prioritásnak tekinti a IV. európai közlekedési folyosó romániai, Nagylakot Konstancával összekötô szakaszának megépítését - közölte Miron Mitrea szállításügyi miniszter.
Bejelentése egy héttel az után hangzott el, hogy a magyar és a román kormányfô Szatmárnémetiben megállapodott arról: közösen lépnek fel az Európai Unió illetékeseinél az EU anyagi támogatását kérve annak érdekében, hogy a Budapest-Bukarest közötti autópálya a IV. európai közlekedési folyosó eredetileg tervezett nyomvonalán mihamarabb megépülhessen.
Mitrea elmondta, hogy a IV. európai közlekedési folyosó tervét a közelmúltban külön megvitatta Adrian Nastase kormányfôvel és Mihai Tanasescu pénzügyminiszterrel, majd ezt követôen a kormány csütörtöki ülésén foglalkoztak a kérdéssel.
A közlekedési miniszter szavai szerint Romániának a 2007-ben remélt EU csatlakozás elôtt meg kell teremtenie azt, hogy korszerû közlekedési hálózat kösse össze Nyugat-Európával. Ezért a IV. közlekedési folyosó romániai szakaszának megépítését nemzeti prioritásnak tekinti.
A program megvalósítása közel 4 milliárd dollárba kerül majd. A tervek szerint 2006-ig összesen mintegy 3 milliárd dollár beruházással elkészülnének az autópálya legfontosabb szakaszai.
A romániai szakasz a magyar határon lévô Nagylakot köti majd össze a Fekete-tengeri Konstanca kikötôvárossal az Arad-Temesvár-Lugos-Déva- Nagyszeben-Brassó-Bukarest nyomvonalat követve.
A Déva-Nagyszeben közötti szakasz megvalósíthatósági tervének elkészítése 2003 közepére várható. Bukarest ugyanakkor reméli, hogy az Arad- Temesvár-Lugos szakasz építését az Európai Beruházási Bank finanszírozza majd.
Miután a IV. európai közlekedési folyosó nyomvonala elkerüli Észak-Erdélyt, ahol az erdélyi magyarság zöme él, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség azt szorgalmazza, hogy az ország infrastruktúrájának fejlesztésérôl szóló törvénycsomagban prioritásként szerepeljen a Bors-Nagyvárad-Kolozsvár útszakaszon haladó autópálya megépítése is.
Az észak-erdélyi autópálya megépítésének érdekében már több mint egy éve közösen lobbiznak az érintett román és magyar térségek parlamenti képviselôi is a két kormánynál.
Az elmúlt hetek, napok egyik helyi szenzációja volt, hogy a fasiszta jelképeket tiltó sürgôsségi kormányrendeletre hivatkozva, a Hôsök Kultusza elnevezésû egyesület követelte az Erdély-szerte felállított Wass Albert-szobrok eltávolítását. Hidegcuti Ioan, a mûvelôdési és vallásügyi minisztérium államtitkára ennek alapján szólította fel Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonokot, illetve Balogh József holtmarosi református lelkészt, "oldják meg" a templomaik udvarán elhelyezett szobrok ügyét. A két lelkészt ugyanakkor beidézték a megyei táblabíróság melletti ügyészségre, s meghallgatták, úgymond, információgyûjtés céljából.
Közben az államtitkár ígéretet tett, hogy egy szakértôi tanulmány elkészültéig "jegeli" a szobrok ügyét. Ennek ellenére másodjára is beidézték a papokat az ügyészségre, akiket ezúttal védôügyvédjük, Frunda György is elkísért. A védelem egyebek mellett azzal érvelt, hogy Wass Albertet, bár egy kolozsvári népbíróság 1946-ban háborús bûnösnek nevezte, az amerikai emigrációs hivatal és a Wiesenthal Alapítvány is az ellenkezôjét állapította meg róla.
Az ügy folytatása, hogy pénteken újságírói kérdésre válaszolva Ovidiu Natea prefektus kijelentette: elrendelte, hogy tartsák be a 31-es rendelet elôírásait, azaz bontsák le a szobrokat. Szászrégenbôl választ is kapott, mondta, hogy megtették a kormányrendelet elôírásainak megfelelô lépéseket. Vagyis, elsô lépésként megbüntették az "engedetlenkedô" katolikus kanonokot, ugyanazt tették a holtmarosi lelkésszel is. Hozzátette, március 7-i határidôt szabtak meg, ugyancsak a törvény elôírásainak megfelelôen.
A Népújság közbevetésére, miszerint a törvény a közterületeken felállított jelképekre vonatkozik, a prefektus kijelentette: "Akkor beszéljünk egyenesen. Én finom akartam lenni, de jobb, ha egyenes leszek. Antonescu szobra Sármáson ugyancsak egy templom udvarában volt felállítva, és lebontották. Akkor a probléma egészen más: a törvény mindenkire vonatkozik, vagy nem? Szerintem, mindenkire egyformán vonatkozik".
A tegnapi videokonferencián Adrian Nastase miniszterelnök a közigazgatás reformjáról, illetve a decentralizációról szólva felvetette a fogyatékosok problémáját. Ugyanis nemrég határozott a kabinet arról, hogy a megyei - fogyatékosokkal foglalkozó - intézményeket a megyei tanácsok hatáskörébe utalja. Az intézkedés ellen tiltakozóknak magyarázta, hogy ez nem központi kérdés, hanem mindenhol helyi probléma. És minden helyhatóság, maga tudja felmérni a reális helyzetet, kiszámítani a rokkantak számát, illetve a valóban rászorulók megsegítéséhez szükséges támogatások nagyságát.
A helyzetet tarthatatlannak nevezte, mert, mint mondta, míg 1993-ban országos szinten 72 ezer fogyatékost mutattak ki a statisztikák, 2003-ra - valamilyen csoda folytán - az ilyen-olyan rokkantak, fogyatékosok száma meghaladta a 450 ezret. Ezért kellett átruházni a megyékre, ez volt az intézkedés értelme, jelentette ki a miniszterelnök.
Összesítették a Megyei Informatizált Lakosság-nyilvántartó Osztály múlt évi tevékenységét. Az eredményekrôl, valamint a Románia területén ideiglenesen tartózkodó külföldiek rendszerére vonatkozó kormányrendelet elôírásairól a tegnapi sajtótájékoztatón számoltak be.
Meghesan Ioan rendôrfôbiztos, a Megyei Informatizált Lakosság-nyilvántartó Osztály vezetôje elmondta: tavaly több mint 622.000 személyt szolgáltak ki. 51.000 személyazonossági kártyát, 42.000 választói igazolványt, 50.000 útlevelet, 10.000 hajtási jogosítványt és 26.600 gépkocsi-bejegyzési igazolványt állítottak ki. A nagy volumenû munka idôben való elvégzése érdekében a szolgálat alkalmazottai három váltásban dolgoztak. A fôbiztos rámutatott: Brassó és Kolozs megyében, ahol az útlevélosztályt két olyan készülékkel szerelték fel, amelyen a fényképeket és az útleveleket készítik, a várakozási idô három hónap. Ezzel szemben a vásárhelyi központban, ahol mindössze egy ilyen készülék létezik, az útlevél elkészítésének ideje nyári csúcsidôben legtöbb 30 nap volt, jelenleg a várakozási idô 6-7 nap, sürgôsségi esetben aznap, illetve maximum 24-48 óra múlva kézbe veheti az igénylô a dokumentumot. A fôbiztos a szolgálat személyzethiányáról is szólt: 3 tisztre, 6 rendôrügynökre és egy köztisztviselôre lenne még szükségük, a helyeket azonban zárolta a belügyminisztérium.
- Megyeszinten mintegy 20.000 személynek járt le a személyazonossági igazolványa, de nem jelentkeztek annak kicserélésére. Ugyanezen kategóriába tartoznak egyes 14. életévüket betöltött fiatalok, akik nem igényeltek személyit - mutatott rá Meghesan Ioan.
2002-ben 87 hamisítási bûncselekményre derítettek fényt, amelyet 14 személy követett el. Ide tartoznak az útlevél-hamisítások, a mûszakivizsga-bizonylatok hamisítása (ez utóbbiból 22-t foglaltak le). A fôbiztos példaként említette azt a szászrégeni esetet, amikor egy személy odaadta iratait a hamisítónak, s a fényképkészítéskor a rendôrségen ez utóbbi jelent meg. Két mezôgerebenesi lakos Magyarországon készített hamis személyazonossági kártya alapján próbált itthon útlevélhez jutni. Segesváron Horváth Augustin (aki utólag több nevet vett fel) idegen személyek útlevelébe ragasztotta saját fényképét, s úgy utazgatott a nagyvilágban. A jelenlegi törvénykezés értelmében az ilyen okirathamisítás bûntettét elkövetôk nem jelentenek veszélyt a társadalomra, ezért ezen személyeket mindössze pénzbírsággal sújtották, s 4-5 évig nem szabad elhagyniuk az országot.
Suciu Vasile helyettes rendôrbiztos, a külföldiek osztálya vezetôje a Romániában tartózkodó külföldiek rendszerére vonatkozó 2002. december 12-i 194-es számú sürgôsségi kormányrendelet elôírásait ismertette. Ennek értelmében az úgynevezett"feketelistán" szereplô országokból érkezôknek (Ázsia, Törökország stb.) 10 napon belül jelentkezniük kell az illetô település rendôrségén. Tavaly 60 személyt vontak felelôsségre, akik törvénytelenül tartózkodtak a megye területén.
Egyenlô esélyeket teremteni a vidéki gyermekek számára - a romániai oktatáspolitika régi gondja ez, amelyet a jelenlegi miniszter asszony kezdett el sûrûn emlegetni beiktatása óta. Persze nem véletlenül, mert az Európai Unió felé tekingetô Romániának rosszul áll a szénája ezen a téren. Néhány községközponttól eltekintve, még az ország fejlettebb megyéiben is a minimális komfortot nélkülözô iskolaépületek, a felszerelés, taneszközök siralmas állapota, az évtizedes pénztelenség nyomai a jellemzôek.
A megoldási lehetôségek között elsô helyen a számítógépekkel való ellátás szerepelt, amelyekbôl közel sem jutott annyi, amennyire szükség lenne ahhoz, hogy minden gyermek számára természetessé váljék a használatuk. Persze, az is kérdéses, hogy miképpen lehet számítógépet mûködtetni ott, ahol a XXI. század kezdetén még villanyáram sincsen.
Újabb lépésként következett az iskolabuszprogram, ami "jól jött", különösen azokon a településeken, ahol a helységközi személyszállítás privatizálását követôen megszûntek az autóbuszjáratok, látható haszon mellett sajnos számolni kell a kisebb falvak iskoláinak bezárásával is, aminek a hatása évekkel késôbb lesz majd érezhetô.
Aztán felröppent a hír, hogy azok a fiatalok, akik vidéki településekrôl egyetemre iratkoznak, és vállalják, hogy visszatérnek a falujukba, ösztöndíjat, támogatást kapnak. Sajnos, a továbbiakban nem igen hallottunk arról, hogy ezt a kecsegtetô ötletet hogyan léptetik életbe, holott a megyeközpontoktól, városoktól távol esô falvak legnagyobb gondja továbbra is a képzett pedagógusok hiánya. Az egyetemet frissen elhagyó fiatalok zöme ugyanis még a tanügyet is egyre inkább elkerüli, nemhogy falura kívánkozna tanítani.
A hiánybetegséget - legutóbbi sajtónyilatkozata szerint - eredeti módon próbálja meg orvosolni a szakminisztérium. Egy világbanki támogatással összeállított program elôírja, hogy növelni kell a szakmai hozzáértést vidéken, amit a tanároknak az iskolában történô továbbképzésével, szakmai fejlôdésük biztosításával, illetve a vidéki iskolák tankönyvekkel és szemléltetô anyagokkal való ellátásával vélnek megoldhatónak. Tegyem hozzá: a valóságban ennél kézzelfoghatóbb dolgok - a tisztességes megélhetést biztosító bérek, komfortos szolgálati lakás és egyebek - tehetnék népszerûvé a vidéki pedagógusi státust a fiatalok körében.
Mindenképpen jó hír viszont, hogy az említett program értelmében támogatni fogják a víz és a villanyáram bevezetését, korszerû illemhelyek kialakítását, valamint a fûtés megoldását. És hogy a jelenlegi kormány kedvenc módszere, a bizottságosdi se hiányozzék a programból, a helyi közösséggel való kapcsolat javítása érdekében létrehozzák a helyi nevelési tanácsokat. Ha az erdélyi hagyományokat vesszük figyelembe, kiderül, hogy nem találták fel a spanyolviaszt, hisz az egykoron mûködô iskolaszékek, amelyeket eredményesen alakítottak újra nem egy székelyföldi településen, hasonló funkciót látnak el. Azzal a különbséggel, hogy ezekbôl az új bizottságokból kifelejtették a szülôi képviseletet. Elvégre mit is kereshetnének a szülôk ott, ahol történetesen a saját gyermekük jövôjérôl van szó? - mondhatjuk néma malíciával.
Pénteken, Marian Cornaciu, a PUR megyei elnöke, Silviu Morariu és Alexandru Schiopu alelnökök és Constantin Jilavu, a segesvári szervezet elnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen beszámoltak a januári rendkívüli kongresszusról.
A. Schiopu alelnök szívéhez és foglalkozásához közelálló témát, az egészségügy helyzetét vette górcsô alá. Véleménye szerint az egészségügyi hálózatot magát rosszul gondolták el, egyesek hasznára. Példának a biztosító pénztárat hozta fel, mondván, hogy, az egész bianco "váltó", hiszen nem szabja meg kereken: "mit kapok, ezért amit adok". Ez pedig csalásokra ad lehetôséget. Így az egészségügyi biztosítás egyfajta adó lett, így költöttek el, nem tudni mire, csillagászati összegeket, így halmozódtak fel a kórházak hatalmas adósságai. Így aztán, nincs pénz gyógyszerre, kezelésre, tombol az országban a tuberkulózis és a nemi betegségek, mondta Schiopu.
Az egészségügyi miniszter által nemrég kitalált, a kórházi beutaláskor lefizetendô illetéket alkotmányellenesnek nevezte, mert "a betegség elôtt mindenki egyenlô". Egy ilyen rendelkezés elfogadhatatlan egy egészségügyi miniszter szájából, jelentette ki, hozzátéve: nem tudom, milyen politika érdekek tartják még székében ezek után.
Romlott az orvosi ellátás minôsége, mert tíz év alatt 11 orvosi egyetemet hoztak létre, amely szalagon gyártja a gyengén képzett, sokszor érdektelen orvosokat. Így nem csoda, hogy olyan az egészségügy helyzetet, amilyen.
George Bush amerikai elnök utasította kormányát: dolgozza ki az ellenséges számítógépes hálózatok elleni komputeres támadások irányelveit - jelentette pénteken a The Washington Post.
Bush a múlt év júliusában írt alá titkos utasítást azon szabályok kidolgozására, amelyek alapján a késôbbiekben eldöntik, milyen esetekben és hogyan fog behatolni az Egyesült Államok külföldi komputerhálózatokba azzal a céllal, hogy megbénítsa azok mûködését, illetve lehetetlenné tegye hozzájuk kapcsolt egyéb rendszerek - radarok, telefonhálózatok, elektromos berendezések - mûködtetését.
A lap szerint eddig a legnagyobb titokban tartották az utasítás létezését, de a The Washington Post most információkat kapott róla a kormány névtelenül nyilatkozó tisztségviselôitôl.
- Az utóbbi idôben olyan találgatások terjedtek el széles körben, hogy a Pentagon fontolgatja: számítógépes támadást is indít Irak ellen, ha az elnök végül is úgy dönt, hogy hadba száll az arab ország ellen annak tiltott fegyverprogramjai miatt - idézett a Reuters a washingtoni lapból.
A névtelenül nyilatkozó tisztségviselôk nem kívántak beszélni arról, hogy folynak-e ilyen elôkészületek. Mindenesetre leszögezték: az Egyesült Államok eddig még nem élt a komputeres támadás eszközével, de a Pentagon fokozza az informatikai fegyver kifejlesztését célzó erôfeszítéseit.
(MTI) A külpolitikai téren eddig messzemenôen semleges, diszkrét Svájc a jelek szerint Micheline Calmy-Rey irányítása alatt az aktív békepolitika felé fordul: az új külügyminiszter most azt vizsgáltatja, fekínálhat-e Svájc menedékjogot Szaddám Huszein iraki államfônek.
Az ötlet Jean Ziegler publicistától származik: az ENSZ rendkívüli nagykövete az élelemhez való jog ügyében azt írta a Blick címû bulvárlapban: "Ha meg tudnám menteni félmillió ember életét, az ördögnek is adnék menedékjogot". Ziegler az elsô öbölháború idején 36 embert szabadított ki iraki túszfogságból, miután elôzôleg Szaddámmal tárgyalt.
Az ötlet mellé állt a Matterhorn csúcsról ismert Wallis kanton, amelynek elnöke, Thomas Burgener úgy nyilatkozott, hogy a kanton befogadná az iraki elnököt, ha ezzel hozzájárulhatna a békéhez.
Calmy-Reynek az egész svájci kormányt meg kellene gyôznie, hogy Szaddám Huszein kedvéért helyezze hatályon kívül az érvényes jogszabályokat, amelyek szerint csakis tiszta elôéletûeknek adható menedékjog az országban. Megfigyelôk azonban emlékeztetnek arra, hogy Bokassa közép-afrikai császár és Mobutu Sese Seko volt zaíre-i elnök is töltött idôt a Genfi-tó partján.
A külügyminiszter asszony kijelentette: "Békés eszközöket kell keresni, hogy elérjük, hogy Szaddám számûzetésbe menjen".
Elôzôleg Calmy-Rey felajánlotta, hogy Irak és az Egyesült Államok képviselôi találkozzanak Svájcban, erre azonban Washington nem reagált. A napokban pedig bejelentette, hogy február közepén humanitárius konferenciát tartanak Svájcban az esetleges háború várható következményeire való felkészülés céljából, s erre 30 államot és 15 szervezetet hívtak meg. Az ENSZ segélyszervezetei - így az UNICEF és a UNHCR (menekültügyi fôbiztosság) - nagy érdeklôdést tanúsít, mivel több tízezer halálos áldozatra és több millió menekültre számítanak. Pénteki svájci közlés szerint a meghívott államok - így az Egyesült Államok és az Irakkal szomszédos országok - "még kéretik magukat". (Irakot nem hívták meg, mert humanitárius érdekeit a Nemzetközi Vöröskereszt képviseli, és jelenléte svájci megítélés szerint politikai irányba vinné a tanácskozást.)
A konferencia terve, valamint az újszerû külpolitika vitákat váltott ki Svájcban, s szinte minden pártban akadnak lelkes támogatói és heves bírálói.
Hétfôn nyilatkoznak a januári hôenergia- számláról
A sokat vitatott fûtésszámlák közötti nagy különbségek felszámolására hozott sürgôsségi kormányhatározat kiegészítéseképp a közigazgatási minisztérium is rendeletet bocsátott ki, miszerint a távhôszolgáltatók és a polgármesteri hivatalok kötelesek jegyzéket készíteni a fizetésképtelen és a rosszul fizetô fogyasztókról. A rendelet tartalmazza a felmérési kritériumokat, valamint azokat a kedvezményeket, amelyekben az adósok részesülhetnek. A rendelet alkalmazásáról, valamint a januári fûtésszámlák kiszámításáról és a pontosan fizetô lakóknak nyújtandó 10 százalékos kedvezmény alkalmazásáról érdeklôdtünk a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban, valamint az Energomur fûtésszolgáltatónál.
Három csoportra osztott adósok
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban Orbán Dezsôt, a speciális támogatások osztályának vezetôjét bízták meg a közigazgatási minisztérium által kiadott rendelet végrehajtásának kidolgozásával.
- Az általam kidolgozott elképzelés szerint
létrejönne egy koordináló bizottság, amely
összehangolná a polgármesteri hivatal, az Energomur és
a prefektúra képviselôibôl álló
szakembercsoport munkáját. A rendelet három csoportra
osztja az adósságokat felhalmozó lakókat: elsô
csoportba tartoznak a fizetésképtelenek, akiknél az egy
fôre esô havi jövedelem nem haladja meg az 1,8 millió
lejt, egyedülálló személy esetében a 2
millió lejt, ha az elmaradt közköltség
értéke több, mint 5 millió lej, s az
adósság három hónapnál régebbi,
ugyanakkor a családnak, személynek a lakásán
kívül nincs más tulajdona (ide értendô a
földterület, más lakás, gépkocsi, garázs).
Számukra, a rendelet értelmében,
sürgôsségi pénzsegélyt biztosítanak,
amelyet a meleg víz és fûtés
ellenértékének törlesztésére
használhatnak fel. Szintén fizetésképtelennek
számítanak azok a családok, amelyekben az egy fôre
esô havi jövedelem 1,8-2,5 millió lej között van, 5
millió lejnél nagyobb és 3 hónapnál
régebbi adósságot halmoztak fel, s lakásukon
kívül nincs más tulajdonuk. Ezen személyeknek
két évre szóló kedvezményes
kölcsönt biztosítanak, amelybôl törleszteni
tudják adósságaikat. A harmadik csoportba tartoznak a
rosszul fizetô, rosszhiszemûen nem fizetô személyek,
vagyis azok, akik családjában az egy fôre esô havi
jövdelem meghaladja a 2,5 millió lejt, ám
ötmillió lejnél nagyobb, és három
hónapnál régebbi adósságuk van, s nem csak a
lakást, hanem más javakat is birtokolnak. Ezen személyek
esetében a kormány megszorító
intézkedéseket fog alkalmazni, kénysze-
rítve ôket, hogy törlesszék
adósságaikat.
Rövid idô alatt nehéz alapos munkát végezni
- A tulajdonosi társulások adminisztrátorai február 12-ig benyújtják a nyilvántartásukban szereplô, adósságokat felhalmozó személyek jegyzékét. A polgármesteri hivatal felügyelôibôl álló csoport vállalja az elsô csoportba tartozó, fizetésképtelen személyek körülményeinek kivizsgálását, az esetükben szükséges szociális ankét elvégzését. Tudni kell, hogy az adminisztrátorok már leadták a fûtéspótlékot igénylô személyek kérését, mintegy 10.000 kérést. A hivatal szakemberei ezekbôl fogják kiválasztani azokat a családokat, amelyek elméletileg megfelelnek az elsô csoport kritériumainak, hozzájuk személyesen elmennek, így elkészítve a szociális ankétot. Elôreláthatólag a fûtéspótlékot igénylô személyek közel fele fog megfelelni az elsô felosztás követelményeinek. A másik két csoportba tartozók azonosítását - az én elképzelésem szerint - az Energomur, illetve a fôispánság szakemberei fogják elvégezni. A rendelet értelmében a szakbizottság február 20-ig kell benyújtsa összesítését, amelyet a prefektúra március 1-jéig kell kézbesítsen a minisztérium képviselôinek.
Véleményem szerint nehéz lesz ilyen rövid idô alatt felmérni, alaposan kivizsgálni az érintettek helyzetét. Amennyiben a polgármester jóváhagyja a tervet, s ezt megvalósíthatónak tartja a prefektúra és az Energomur is, hétfôtôl hozzáfoghatunk a felméréshez - nyilatkozta Orbán Dezsô.
Folyamatosan készítenek felméréseket
- Az Energomur folyamatosan készít felméréseket az adós lakosokról és a kintlevôségek mértékérôl - nyilatkozta Bota Edit, a vállalat sajtóirodájának képviselôje. - A tulajdonosi társulások képviselôi már októberben, novemberben és decemberben is kitöltötték az adósságokról szóló kérdôíveket. Ezeket a kimutatásokat fel lehet használni az új rendelkezés alkalmazásakor.
Bota Edittôl megkérdeztük, hogy a marosvásárhelyi fogyasztók januári hôenergia- és melegvíz-számlájának kiszámításakor alkalmazzák-e a nemrég megjelent kormányrendeletet? Vagyis a fogyasztás ellenértékének kiszámításakor a hôenergia-mérô órával ellátott tömbházak átlagfogyasztását veszik-e figyelembe? A januári számlákban jelentkezik-e a decemberi többletfizetés? Hogyan alkalmazzák az idôben fizetô lakók esetében a 10 százalékos kedvezményt?
Bota Edit szûkszavúan annyit mondott, hogy elôreláthatólag a számlákat hétfôn fogják eljutattni a lakótársulásokhoz, s így csak akkor tud tájékoztatni a fogyasztás kiszámítási módjáról.
- A kormányhatározat alkalmazási elôírásai nem jelentek még meg. Ma nem nyilatkozunk a fogyaszás ellenértékének kiszámításáról. Azonban hangsúlyozom: be fogjuk tartani a törvényes keretet - mondta Bota Edit. Hétfôn újra érdeklôdni fogunk.
Tüntetésre szánták el magukat a Maros megyei családorvosok és gyógyszerészek. Tiltakozásképpen a 2003-as keretszerzôdés elôírásai ellen kedden 13.30 órakor kivonulnak a prefektúra elé.
A megye mintegy 350 családorvosa nem hajlandó aláírni a 2003-as keretszerzôdést a megyei egészségbiztosítási pénztárral. Dr. Vultur Ioan, a családorvosok megyei egyesületének elnöke sajtóértekezleten hangsúlyozta, ha aláírnák a keretszerzôdést, a családorvosi kabinetek amúgy is szerény jövedelme közel 30 százalékkal csökkenne. Bár a szolgáltatások értékét megnövelték, ezek jelentôs részének átcsoportosítása egy kevésbé jól fizetett kategóriába hátrányosan érinti az orvosokat, a biztosító által a páciens után fizetett ún. fejpénz pedig csökkent. Követelik többek közt, hogy a fejpénz és a szolgáltatások értékét úgy állapítsák meg, hogy elfogadható jövedelemszintet biztosítsanak a családorvosoknak, töröljék a gyógyszerek kiírására vonatkozó havi keretet, a központi ügyeletek létrehozásának felelôsségét ne varrják a családorvosok nyakába, ezt a közegészségügyi igazgatóságok alakítsák meg.
A közel 130 patikus kényszerhelyzetben van: csak akkor juthatnak hozzá a 2002-ben kibocsátott kedvezményes gyógyszerek ellenértékéhez (amely egyenlô a gyógyszertárak 2003-as költségvetésével), ha aláírják az idei keretszerzôdést. Ha azonban ezt megteszik, a pénztár a 2003-as költségvetést a tavalyi adósságok törlesztésére fordítja, úgyhogy március 1-jétôl ismét pénz nélkül maradnak a patikusok és - kedvezményes, ingyenes gyógyszerek nélkül a betegek. Ez nem egyéb, mint zsarolás - jelentette ki Moldovan Mariana, a Gyógyszerészek Kollégiumának igazgatója. Tiltakozásképpen kedden 13.30 órakor a családorvosok és a gyógyszerészek a Nemzeti Színház mögötti parkolóban gyülekeznek, ahonnan a prefektúra épülete elé vonulnak. A tüntetésben a munkaidôn kívül levô orvosok, gyógyszerészek vesznek részt. Vultur Ioan elnök szerint az orvosoknak nem ártana gondoskodniuk arról, hogy a kabinetekben ebben az idôszakban is legyen egy asszisztens, az esetleges sürgôsségi esetek ellátására.
A replika jogán kérjük közzétenni a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal álláspontját lapjukban február 5-én megjelent, Lokodi Imre Patyomkin-fal a Hidegvölgyben címû írására vonatkozóan.
Elôrebocsátjuk, hogy nem áll szándékunkban polemizálni sem a cigányok sorsával kapcsolatos témákról, sem válaszolni olyan vádakra, amelyek régebbi keletû politikai felelôsséget és nemzetstratégiát terhelnek.
Ami azt illeti, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt jelentôs mértékben foglalkoztatja olyan megoldások keresése, amellyel a cigányság és más hátrányos társadalmi helyzetû állampolgárok életkörülményein javítani még mielôtt az Európai Unió nyomást gyakorolt volna Romániára; Marosvásárhelyen különféle, e réteg társadalmi integrációját a hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését és sajátos lakásproblémáinak megoldását célzó programokat állítottunk össze. Elôször is a Polgármesteri Hivatal arra törekedett, hogy a helyi költségvetésbôl alapokat utaljon ki a Hidegvölgy lakói helyzetének törvényesítése céljából, miután a hivatal évtizedekig elhanyagolták ezt a városrészt. Az eljárás folyamatban van, idén elkészült a zóna terepfelvétele a felparcellázás céljából.
Sajnos, a polgármesteri hivatal szakemberei által kidolgozott, a cigány lakosságnak szánt lakásépítési programot, amelybe finanszírozó társként bevonták volna az idôközben a Tájékoztatási Minisztérium alárendeltségébe vont Országos Roma Hivatallá vált Kisebbségi Hivatalt, valamint munkaerôként a jövendôbeli haszonélvezôket is, bár elbíráláskor kedvezôen véleményezték, mégis elutasították. Lakásépítések mellett terveinkben szerepel kisipari mûhelyek s egy iskola megnyitása az említett zónában. Más, a nemkormányzati szervezeteknek a népcsoport szexuális nevelése, problémáinak a sajtóban való megismertetésére vonatkozó programokat tartottuk fontosabbnak, ezért azok nyertek anyagi támogatást. Úgy véljük, hogy az említett kategória teljes társadalmi beilleszkedése kizárólag munkával és neveléssel érhetô el, s a polgármesteri hivatal az ágazati kormányszerv támogatása hiányában is teljesíti a kötelességét, hogy a hosszú ideig elhanyagolt, halogatott problémák megoldása egyik napról a másikra megoldást nyerjenek. Nem kell arról sem megfeledkezni, hogy Marosvásárhelyen nem csak a Hidegvölgyben él szociális problémákkal küszködô cigányság, hanem a Rovinari lakónegyedben, Besében, sôt a város más, még központi zónáiban is.
Hivatalunkat foglalkoztatja a Rovinari lakónegyed leromlott tömbházaiban lakók elköltöztetése, hogy az épületeket felújítsuk, a negyed eredeti arculatát visszaállítsuk. Ugyanakkor szándékunkban áll a közüzemi szolgáltatásokkal és villamos árammal ellátni a Hidegvölgyet és Besét is.. Nem utolsósorban javítani akarunk azoknak a cigányoknak a lakáskörülményein, akik a városközpont hosszú átjárós lakásaiban laknak, akik a megye más városaiból és településeirôl (legtöbb esetben törvénytelenül) költöztek ide, gyakran valóságos bordéllyá, egészségtelen fertôponttá alakítva a helyiségeket. Bírálatot, kritikát bárki megfogalmazhat, minket viszont a praktikus, konkrét és kivitelezhetô megoldások foglalkoztatnak s csak olyan vitában veszünk részt, amely tisztességes, részrehajlástól és képmutatástól mentes.
Ami hivatal által kezdeményezett, a Segesvári út fölé tervezett 620 épületbôl álló új negyed építését illeti, s amelyhez még az idén hozzáfognak, nem áll semmiféle kapcsolatban, ami a cigányok elszigetelésére, "gettó-sítására" és bantusztanizálására vonatkozó spekulációval. Egy modern, elsôsorban fiatal családoknak szánt lakónegyedrôl van szó, amely történetesen a Hidegvölgy közelében épül meg. Ebbôl egy fontos következtetés adódik: a polgármesteri hivatal nem tart efféle szomszédságot hátrányosnak, mellesleg rendelkezik az Építkezési és Lakásügyi Minisztérium jóváhagyásával, valamint illetékes szervek támogatási ígéretével. Nyilvánvaló, hogy az övezetbe dús növényzetet telepítenek, ami azonban nem elszigetelési megfontolásokból, hanem mivel az EU- térségben elsôbbséget szentelnek a természetnek bármely jelentôs program vagy projekt kivitelezéséhez nélkülözhetetlen az ökológiai szempontok érvényesítése. A többi Lokodi Imre úr "populista gargalizálása" Az más kérdés, hogy annak ki fôszereplôje. Marius Pascan aligazgató, a polgármesteri hivatal sajtószóvivôje
Chicago a világ egyik legszebb városa. A Michigan-tó partján és a Chicago folyó mentén fekszik, Illinois államban. Igazi világváros, metropolis. A több mint száz elôvárossal együtt nyolcmillió a lakója. Az Amerikai Egyesült Államok egyik legsûrûbben lakott területe. Ipari, kereskedelmi, mûvelôdési és kulturális centrum. A város széltében-hosszában 120 kilométer. Chicagóra is jellemzô, mint a többi amerikai nagyvárosra, hogy a település méreteihez képest pici, felhôkarcolókból álló központja van, s körülötte terpeszkedik a végeláthatatlan kertváros.
A városban a magyarok egyesületeket, társaságokat alakítottak, két református és egy katolikus gyülekezetbe járhatnak. Magyar vendéglôk és üzletek is léteznek.
Amint az ötsávos autósztrádán a város központja felé közeledünk, már messzirôl látszik a Sears-torony, amely magasságával, nagyságával és a jellegzetes két tornyával kiemelkedik a többi magas épület közül. Az építmény 1973-ban nyílt meg, 441 méter magas, antennákkal 520. Acél a váza, sötét ablakokkal borított. A világon a második, ember által lakott épület, a Kuala Lumpur-i Petronas Tower után. A tornyot három év alatt a Sears cég irodaházának építették. Tizenkétezer ember munkahelye. A légkondicionálást számítógép vezérli.
Ha a torony aljában állunk, úgy érezzük magunkat, mint egy törpe. Sötéten, robusztusan emelkedik fölénk az óriási épület. Alig lehet befogni a fényképezôgéppel. Több mint száz lift mûködik az épületben. A húsz méter magas fôbejárati csarnokban élô fa, fû zöldell, s Calder híres mozgó mûve, az Universe , amelyet az öt természeti ôselembôl mintázott. Az épület tetejérôl, szédítô magasságban a kilátás fantasztikus. Alul a nyüzsgô élet.
A városmag, a torony mellett nagy kiterjedésû park, hatalmas szökôkúttal. A vastag, szivárványszínû vízsugár magasra szökik. Itt Amerikában minden hatalmas méretû. Sétálva a parkban, egy tópartra érkeztünk. Tiszta, rendezett. A tó vidéke is zöld, nyírott gyep, bokrok, fák vannak. Az amerikai településekre az is jellemzô, hogy sok a zöldövezet. Itt mindig fúj a szél, a Michigan-tó felôl jön a friss légáramlat.
Amikor a 2001-es szeptemberi események után október 31- én újra megnyitották a torony kilátószintjét, idôs Bush elnök, az államok egykori elsô embere kijelentette: Az újranyitás bizonyítja: a terroristák abban az értelemben kudarcot vallottak, hogy nem sikerült rémületben tartaniuk az Egyesült Államokat.
Adatközlô: Tatár Etelka, Chicago. Könyvészet: Kis Csaba: Amerikai Egyesült Államok, Panoráma Kiadó, 1994.
Érdekes könyvismertetést közöl az erdélyi szászok Münchenben, kéthetente megjelenô lapja (Sieben- bürgische Zeitung) ez évi második számában dr. Wolfgang Knopp tollából, az ún. bambergi lovasról, vagyis arról a bambergi dómban található, remekbe szabott lovasszoborról, amelynek mind a szerzôje, mind az általa ábrázolt személy azonossága eddigelé ismeretlen volt.
Legújabban a würzburgi Carsten Busch vállakozott a lovas személyének megfejtésére.
A bambergi késô román kori--kora gótikus dómot 1237-ben szentelték és a legjelesebb német mûemlékek közé tartozik. A lovas személyisége ügyében meggyôzô módon érvel Busch: mivel a középkorban templomba csak szentté avatottak kerülhettek, így a lovas nem lehet más, mint Szent István magyar király, aki Géza fia volt és Vajk névre hallgatott, majd 995-ben feleségül vette a bambergi püspökség alapítója, II. Henrik (1002-1024 között német császár) Gizella leányát. István a magyarságot a nyugati keresztény kultúrkörhöz kapcsolta, s bevezette a törzsi szervezetek helyett frank példa szerint a Komitason (grófságokon) alapuló közigazgatási rendszert. A szentté avatott király tetteit a bambergi püspökség lovasszobor felállításával méltatta. A szobor 1230-40 között készült, szerzôje azonban ismeretlen, s a kora gótikus szobrászat egyik legkiemelkedôbb alkotása. (Carsten Busch: Der Bamberger Reiter, Collibri Verlagsbuchhandlung, Bamberg, 2002)
Kôrösi Csoma Sándor szobrát halála után 100 évvel, 1942-ben állították fel Marosvásárhelyen. A székelység nagy fia szobrának felállítását a városi tanács határozta s készíttette el rövid idô alatt, alkotója Dabóczi mihály szobrászmûvész. a szobrot a Kôrösi Csoma Sándor nevét viselô Polgári Iskola fôhomlokzata elôtti téren, a Kádárok bástyája tövében helyezték el. Az iskola (ma egyetem) elôtt most Petru Maior szobra áll. a szobor elhelyezésével kapcsolatos vitákról Anghi Balázs tiszteletre méltó városi tanácsos emlékiratában találok feljegyzéseket. Talán nem lesz érdektelen feleleveníteni azokat.
A szobrot eredetileg a fôtéren tervezték elhelyezni, de az iskola akkori igazgatója, Kôrösi Csoma Gyula - 1940-1944 - jó összeköttetései révén, hivatalos helyen elintézte, hogy a szobor a Kôrösi Csoma Sándor nevét viselô iskola elôtt legyen felállítva. Anghi Balázs szerint az iskola igazgatója meggyôzte a város polgármesterét, a város fômérnökét, a budapesti országos mûvészeti intézmény igazgatóját az általa javasolt helyen való elhelyezésre. Anghi Balázs a városi tanács határozatával ellenkezô elhelyezés miatt tiltakozó levelet küldött Budapestre, a kultuszminisztériumba, de arra válasz csak a szobor leleplezése után érkezett, s hallgatagon az iskolaigazgató óhajának megfelelô beleegyezését adta. Sajnos, akkor is a személyi összeköttetés, a protekció döntô jellegû volt.
A szobor már állt a bástya tövében - mint
írta Anghi Balázs -, mikor a budapesti japán katonai
attasé - Vásárhelyen járva - látta
Kôrösi szobrát, s így kiáltott fel: "A
székelység legnagyobb fiának ilyen egyszerû szobrot
állított, s azt is ilyen eldugott helyen? Mi, japánok,
legszebb templomunk oltárának jobbján
állítottunk szobrot emlékének. Kôrösi
Csoma Sándornak nem ilyen szobrot s nem ezen a helyen, hanem a
fôtér kellôs közepén kellett volna
méltó szobrot állítani!". Anghi válasza:
"Igaza volt." Emléksoraiban megjegyezte, hogy a
"kvartett" (a négy jóváhagyó) terve ellen
már nem volt lehetôsége bármit is tenni.
Kôrösi Csoma Sándor szobra 2-3 évig állt terméskô alapzatán, a háború után ledöntötték. Hosszas tárgyalások eredményeként, helyét megváltoztatva került ismételten alapzatra a vár ellenkezô sarkán lévô Mészárosok bástyája közelében, a fákkal szegélyezett kettôs útra nézôen (ma Vársétány), kedvezôbb helyen.
Ez a szobor arra a székely tudósra emlékeztet, aki erôs hittel és kitartással indult el az ismeretlen úton a magyarok ôshazájának keresésére, Tibet és a Himalája vidékére. Szorgalommal tanulta a szükséges nyelveket, és gyûjtötte az anyagot a tibeti-angol szótárhoz és grammatikához, s mindezt 1834-ben ki is adta. 1837-ben Kína északi részére ment a dzsungar nevû nép lakta földre, ahol úgy vélte, hogy ott megtalálja a magyarok ôshazáját. Dardzsilingben a veszélyes láz megtámadta. gyûjteményét a kelet-indiai angol kormány rendelkezésére bocsátotta, s 1842-ben ott halt meg. Dardzsilingben temették el, az angol társaság emlékoszlopot emeltetett sírja fölé. Kôrösi Csoma Sándor nem érte ugyan el azt a célját, melyért útra kelt, de nyelvészeti munkájával nagy és elismert szolgálatot tett a tudománynak, s nemzetének elévülhetetlen dicsôséget szerzett.
Keresztes Gyula
Nem a Hold teszi, hogy ha egy bizonyos napon füvet nyírunk, az gyorsabban, sûrûbben vagy éppenséggel lassabban nô ki újra. A Hold csupán a dolgok "mögött álló" princípiumot mutatja, amely a növekedést különbözô módon befolyásolja. A különféle princípiumok könnyebb megértése érdekében hasznos a 12 állatövi jegyhez való viszonyítás. További könnyítést jelent a Hold kinézete az égbolton, vagyis a telihold és az újhold közötti fázisok.
A holdnaptárban tehát a Hold egy óra mutatójaként értelmezhetô. Nem több és nem kevesebb. Évszázadok óta hozzászoktunk ahhoz, hogy az óra mutatja az idôt. Ám az óra nem egyenlô az idôvel! Csupán az idô különféle minôségeinek mutatója azt jelzi nekünk, hogy "reggel hat óra van", vagy "délben tizenkét óra van".
Képzeljék el a tizenkét állatövi jegyet, akár a tizenkét számot egy óra mutatóján. Ezek az életben fellépô különféle minôségeket juttatják kifejezésre. Ha "délben tizenkét óra" van, ezzel egy egész sor dolgot asszociálunk: éhség,ebédidô, nyáron forróság. Ugyanezt tehetjük, ha "óránkon" nem a 12-es szám áll, hanem egy állatövi jegy, mondjuk, az Oroszlán. Errôl is eszünkbe jut egy és más.
Mivel a Hold-szabályokat lehetôleg egyszerû formában szeretném továbbadni, íme egy hasonlat: ha jó mélyen belélegzünk és pár pillanatig bent tartjuk a levegôt (= telihold), bizonyára nem szeretnénk, ha valaki éles tárggyal közelítene és próbálna megszúrni. A telihold napja nem alkalmas operációkra, sebészeti beavatkozásokra, mivel ilyenkor nagyobb a vérveszteség. (A szükségesetek természetesen kivételt képeznek.) Hogyha jól kilélegzünk, kiürülünk (újhold), nem érezzük jól magunkat, ha idegen anyag kerül szervezetünkbe. Az újhold napja például nem alkalmas oltásokra. Újholdkor másként reagálunk mondjuk, az "Oroszlán-idôpontra", mint teliholdkor. A Hold "mu-tatója" megtanít bennünket arra, hogy az óra idôpontjai által kínált lehetôségeket maximálisan kihasználjuk.
Újholdkor a Hold és a Nap a Földrôl nézve egy vonalban helyezkednek el, ezért a Hold felénk nézô oldala nincs megvilágítva. Az újhold a sötétség ideje, a következô "lélegzetvétel" elôtti szüneté, az elengedésé, az újrakezdésé.
Ez a belégzés, az új energia, a felvétel, a felépülés ideje. Az ember és a természet nyitottak az új iránt, de fokozottabban sebezhetôk is.
A növekvô Hold idején szokás vetni, trágyázni, hajtásokat metszeni, kenyeret sütni és ez a periódus alkalmas vitaminkúrákra és új projektek megvalósítására.
Teliholdkor a Hold és a Nap egymással pontosan szemben helyezkednek el, a Hold felénk nézô oldala teljes napfényhez jut. Ez a feszültség ideje, a belsô nyomás rendkívül nagy, ami sokszor abban nyilvánul meg, hogy nyugtalanok, jóval tevékenyebbek vagyunk, mint másor. Sokszor nem értjük, mi "ütött belénk" és a naptárra nézve megállapítjuk, hogy épp telihold van, vagy telihold körüli napok.
Számos gyógynövény is ilyenkor a leghatásosabb.
Ez a kilégzés, az energialeadás, a célzott, koncentrált erôbevetés periódusa. Mivel ez a megszilárdítást is jelenti, érvényes fogtömésekre, kerítések alapjának öntésére, mûtéti beavatkozásokra, mosásra, fogyókúrákra és salaktalanító- illeve méregtelenítô kúrákra. Ilyenkor jó növényeket ültetni, illetve átültetni.
Ciorba Ildikó Melinda
Ments meg, Uram, az értelemtôl! Abszurd korunk egyik vezérszólama is lehetne ez az ironikus fohász, de csak a társadalmi valóság ihlette cinikus festménycím. Több hasonlóan frappáns, a világot kritikusan szemlélô gondolattöredék, humorhordozó szentencia jelentkezik a képek alján kubanek László egyéni tárlatán a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A székelyudvarhelyi festô fontosnak tartja, hogy címválasztásával pontosan arra irányítsa a nézôk figyelmét, amit kompozíciója révén ô közölni akar. Igen, Kubanek a fiatal alkotók azon szûkebb csoportjához tartozik, akik vállalják a mondanivalót, bíznak abban, hogy mûvészetükkel ha nem is tudják megváltoztatni, de befolyásolni képesek a környezetüket. Ez nem megy a látvány rovására, de a végletekig leegyszerûsített jelrendszerû festmények nem valószínû, hogy a címek nélkül (Érvénytelen szavazat, Majd jönnek mások, Azok a határon túliak, az élet göcsörtös fája, Mint hal a vízben, Aktuális aranyhal, Elôbb volt a tojás, Változik az ember stb.) ugyanazt sugallnák a közönségnek, mint így. Figyelemre méltóak, érdekesek a barlangrajzszerûen, kriptogramként, ôsi civilizációk rajzos szimbólumaiként megfogalmazott, sötét tónusú képek, de láttukra nem feltétlenül terelôdik társadalombírálati síkra a gondolatunk. A címbe tömörített szerzôi koncepció teszi egyértelmûvé a dolgokat. Kiérlelt, megmunkált festmények ezek a vegyes technikával készült, akril-pasztell jelképegyüttesek. Elsô pillantásra azt hihetnôk, hogy nagyobb tapasztalatú festô ecsete hozta létre a színben visszafogottan szûkszavú, de fakturálban mívesen gazdag képeket. Tudjuk azonban, hogy pályája elején, útkeresô szakaszában leledzik a vendég, akinek nyilvánvaló tehetsége azt is elôrevetíti, hogy szerez még bôven kellemes meglepetéseket közönségének.
Rég nem mutatkozott be városunkban székelyudvarhelyi mûvész. Legutóbb talán Maszelka jánosnak volt itt egyéni kiállítása, de az hosszú évekkel ezelôtt volt. Mint Kubanek László anyaga is tanúsítja, érdemes lenne jobban odafigyelni a Küküllô menti város képzômûvészeti életére, színes, különleges munkák születnek az ottani mûtermekben.
N. M. K.
Zayzon zsolt tavaly óta a Marosvásárhelyi Nemzeti színház Tompa Miklós Társulatának a színésze. A Színmûvészeti Egyetem elvégzése után került a társulathoz. Ôt kérdeztük az indulásáról, eddigi szerepeirôl, a színházról való felfogásáról....
- Hogyan kerültél a Nemzeti Színházhoz?
- Amikor 2001-ben elvégeztem a fôiskolát, Béres András volt a társulat igazgatója, ô kérdezte meg, lenne-e kedvem a vásárhelyi színházhoz jönni. A legideálisabb versenyvizsgatípust választották, nem kellett verset mondanunk vagy énekelnünk, ami alapján szerintem nem igazán lehet eldönteni, ki mit tud, hanem lejátsztuk egymás után a IV. éves vizsgaelôadásokat - s ennek alapján döntöttek a zsûriben levô rendezôk, színészek. Így kerültem a színházhoz Darabont Mikolddal és László Csabával együtt.
Az ember tragédiája volt az elsô nagyszínpadi elôadás, amiben játszottam. Monstrumprodukciónak készült, de végül is nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Aztán következett a Csirkefejben a Közeg szerepe. Ez egy hálás kis szerep volt. Ezt Erasté szerepe követte A heccben, majd a Zûrzavaros éjszaka Chiriac figurája. A négy elôadás során alkalmam volt négyféle színházi stílusba belekóstolni. a 2002/2003-as évadban az elsô elôadás, amiben játsztam, Ionesco A kötelesség oltárán címû darabja volt.
A legutóbbi feladatom pedig Füles a Micimackóban, amelynek most volt a bemutatója.
- Mit jelent számodra a Micimackó?
- Minden gyerek játszik, ez a játék pedig halálosan komoly, és ezért igaz és ôszinte. Aztán eljön az az idô, amikor iskolába kell mennie, és ezzel valahogy megszûnik az "igazi" élete, folyamatosan meg kell felelnie különbözô elvárásoknak. Olyan ez, mintha kimostak volna az agyából minden ôszinte és tiszta dolgot, egy "rendszer" részévé, rabszolgájává válik.
Errôl a tiszta és igaz korról szól a Micimackó, mert azok az események, amelyeket a közönség lát, egy kisgyerek történetei, olyan cselekvések, amelyeket az ôszinte szeretet vezérel. Ezért annyira szomorú az elôadás vége, amikor a gyereknek el kell búcsúznia játékaitól és iskolába kell mennie. Ez a téma szerintem minden embert megérint, foglalkoztat. Valahogy mindenki szeretne újra gyerek lenni...
- Furcsa ez a dolog a szerepekkel. Lehet, hogy megkapja az ember azokat a szerepeket, amikre nagyon vágyik, de nem tud semmit kezdeni velük. Nem, szerepálmaim nincsenek. de nagyon szeretem az oroszokat, Csehovot például. Ôt a fôiskolán szerettem meg, amikor a Platonovot játsztuk. Shakespeare-t is nagyon kedvelem, de ez már keményebb dolog. A lélektani realizmus, tehát a Sztanyiszlavszkij iskolájára támaszkodó színház áll közel hozzám. Nyitott vagyok minden olyan színházra, ahol a színész színészként van jelen az elôadásban. 23 évesen még nem tudom, de nem is akarom eldönteni, mi lenne nekem a jó színház. Színészként az az ember feladata, hogy a ráosztott szerepet megcsinálja, még akkor is, ha az csak "kétmondatos szerep". Az elôadás egy egységes történet elmesélése kell legyen, amelyben minden szereplônek megvan a maga helye és feladata.
- Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó színésznek?
- Nem elég csak a tehetség, az ösztön, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, hanem technikai tudásra is szükség van, meg észre és jó ízlésre. A jó ízlés nagyon fontos. A legfontosabb azonban a színházba vetett hit.
- Amikor kilépsz a színházból, ezzel együtt kilépsz az adott szerepedbôl is, vagy "magaddal viszed" a figurát?
- Én folyamatosan "színházban" élek, errôl szól az életem. Amint már említettem, ez hit kérdése is. Nem hiszek abban, hogy a színész a jelmezzel együtt ledobja a figuráját is, este hétkor újra felveszi, és csak akkor kezd el újra abban a figurában gondolkodni, élni. Mert ez csak technika kérdése lenne, és ez hazugság.
-Nem vezet ez egyfajta skizofréniához?
- Én ezt pozitív elôjelû színházi skizofréniának nevezném. Egyedülállóként ezt most tudom tenni, de amikor az embernek családja, gyerekei vannak, lehet, hogy nem tud így létezni, fontos, hogy megtalálja az arany középutat.
- A vásárhelyi társulatban megtaláltad a helyed?
- Olyan szinten megtaláltam a helyem, hogy bemegyek a színházba és jól vagyok az emberekkel, befogadtak. A vásárhelyi színház nem az a fajta színház, ahol a kezdô színésznek tizenöt évet kell eltöltenie ahhoz, hogy köszönjön neki a portás. Nem volt beilleszkedési gondom, soha nem próbálok felvenni valamiféle maszkot, hogy jónak lássanak. Én igazából ösztönlény vagyok, kevés dolgot gondolok át, szeretek sodródni. Nem tartom jó dolognak, ha az ember az életén töri a fejét.
Viszont olyan szempontból nem találtam meg a helyem, hogy a színházban nincsen jelen pillanatban olyan rendezô, aki csapattá kovácsolná a társulatot. Legjobb példa erre Bocsárdi, aki Sepsiszentgyörgyön kovácsolt össze egy jó kis csapatot. Szeretném, ha valami ilyesmi létrejönne Vásárhelyen is.
- Mivel töltöd az idôd, amikor éppen nem dolgozol egy alakításon?
- Ez a második évadom színészként, és ez alatt az idô alatt nem igazán volt szabadidôm, szerencsére. Akkor tartom teljesnek az életem, amikor egy elôadáson dolgozom. Ha már választunk egy szakmát, akkor abban feladatunk van. A testnek kell a nyugalom, de a lélek cselekvésre készteti az embert. Ahogy József Attila mondja: "... Én dolgozni akarok". Persze, ennek feltétele, hogy az ember szívesen csinálja, amit csinál, mert ha bele van kényszerítve valamibe, akkor nem mûködik az egész.
Amire azonban idôt szakítok, az az olvasás. És nagyon szeretek emberek között lenni. Este tízkor, amikor kijössz a színházból, nem tudsz elmenni szörfözni, de elmehetsz emberek közé. Az emberek hatnak egymásra, tanulnak egymástól.
- Mi a véleményed a színház jövôjérôl?
- Én a mûvészszínházban hiszek. Hiszek abban, hogy a színháznak a társadalomban fontos szerepe van. Azonban egyre inkább megfigyelhetô hozzánk nem illô információtömegek beözönlése, az amerikanizálódás, ami összekeveredvén a mi kultúránkkal, torz dolgokat szül: baseballsapka, napszemüveg székely harisnyával - láttam már ilyet.
Manapság úgy tûnik, hogy az értéktelenség lett az érték. A színház elvesztette azt a fajta funkcióját, amelyet kezdetben betöltött - gondolok itt a görög színházra. Az embereket csábítja a divatos amerikai mozifilmek technikai bravúrossága. A színház az egyetlen élô mûvészet, technikailag soha nem éri utol a filmet, de nem is ez a feladata. A színháznak az emberrôl kell szólnia, egyszerûen, tisztán.
Lehet, hogy túlságosan optimista vagyok, de hiszek abban, hogy az emberek elôbb-utóbb rájönnek arra, hogy szükségük van a színházra.
Máthé Erika
III. éves teatrológus hallgató
Kicsi szöszke lány..., most Zsebibaba..., de olykor a tüzes, sôt "caragialés" Zita, Platonov Sashája... és Szofja Jegorovna is volt. Darabont Mikold, rögtön a fôiskoláról kilépve, második éve a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színésznôje.
- Úgy kezdôdött, mint bármelyik más színésznek. Az elsô évem szerencsés volt, a mostani kevésbé, de nem csak nekem, hanem idôsebb kollégáimnak is. Az elsô lépések úgymond tapogatózások voltak, bármilyen szerepnek örvendek, és dolgozom. Lehetne egy kicsit több munkám... A színész nem elvárásokkal kezdi a pályáját, hanem kiaknázza azokat a lehetôségeket, amelyeket felkínálnak neki. A fontos az, hogy amikor éppen nincs feladat, az az egy-két hónap - vagy akár több is -, az ne üres, hanem aktív várakozás legyen. Készülni kell arra, ha bármilyen lehetôség adódik, azt kellôképpen ki tudd használni. Ehhez nagyon nehéz hozzászokni fiatal színészként, miután a fôiskolán minden percünk foglalt volt. A más által irányított életünk egybôl a mi kezünkbe került. A fôiskola befejezése után hirtelen magunkra maradtunk, s az a burok, ami a fôiskola volt, az a biztonság megszûnt.
- Most már, hogy ez a burok megszûnt, a köldökzsinór elszakadt, színész lettél, a mostani tapasztalatod birtokában felvételiznél-e még egyszer a Színmûvészeti Egyetemre?
- Nem. Azt hiszem, nem, mert ezt is úgy választottam, hogy szinte belecsöppentem. Az ember mindenre képes. Rosszabb periódusaimban arra gondolok, hogy bármikor változtathatok, de semmi garancia nincs, hogy más jobb lenne. Ez is csak azért van, hogy megnyugtassam magam. Persze, szeretem a szakmám. Egész életünk azzal telik el, hogy keressük azt a munkát, amiben a legtöbbet tudunk nyújtani, fontosak tudunk lenni, szükség van ránk. Egyelôre úgy érzem, hogy ez az, amit végeznem kell, és nem véletlenül választottam ezt. Ami a szakma maga, a színpadon való létezés, játszás, nagyon érdekel és szeretem.
- Biztos vannak terveid, vágyaid is...
- Különösebb terveim nincsenek. Vágyam, hogy minél többet játsszam. Ha nem dolgozom, teljesen üresek a napjaim, fölöslegesnek érzem magam. különösebb szerepálmaim sincsenek. Eddig a legnagyobb szerepem és a legnagyobb kihívás is számomra a Zûrzavaros éjszaka Zita szerepe volt, illetve végzôsként a Platonov-elôadás Sashája. Színészideálom nincs, sok színészt szeretek, mindenkitôl jó ellesni valamit, de szerintem minden ember egyedi, és ezért hiszem, hogy saját kvalitásaimat kell felfedezzem, fejlesszem. A színészi munka együtt jár a magam megismerésével, nagyon fontosnak tartom, hogy az ember odafigyeljen magára. Az élet tele van Istentôl kapott lehetôségekkel, amelyek azért vannak, hogy szellemileg- lelkileg fejlôdjünk. Viszont ezeket a lehetôségeket meg is kell látni, mert sokszor nem olyan látványosak...
- Milyen jövôt látsz a színházban?
- A vásárhelyi színházban gondolkodom, mert ezt ismerem a legjobban. Szerintem egy jól összeforrott, tehetséges, színes társulatot lehetne itt kovácsolni, csak ahhoz mind egyet kell akarjunk. Egy ilyen csapat csodákat tudna mûvelni, egy jó elôadás, úgy gondolom, színésznek, nézônek egyaránt óriási élmény lehet. A színházra mindig szükség lesz. Nézôként, ha két órán keresztül igazi, ôszinte, emberi megnyilvánulásokat, történéseket látok, az egész estémet betölti. Színészként, egy szerepet eljátszva meg tudok élni olyan fájdalmat vagy örömöt, amit a hétköznapi életben ilyen szinten nem tudok vagy nem merek. Ez elôadás után egyfajta beteljesülés-, megnyugvásérzéssel tölt el, mert más voltam.
- Különben milyen vagy, hogy telnek a hétköznapok?
- Amikor bekerültem a fôiskolára, az addigi barátaimmal fokozatosan elveszítettem a kapcsolatot. A program, az estig tartó munka lehetetlenné tette, hogy odafigyeljek barátaimra, sôt a családomra is. Most, hogy több szabadidôm van, rádöbbenek, csak olyan barátaim vannak, akik színházi emberek. Szükségesnek tartom, hogy más téren dolgozó emberekkel is találkozzam, másként beszûkül a gondolkodásom. Azzal van szerencsém, hogy a családom a közelemben van, és most ez a legfontosabb támaszom. Képzeld, most tanulgatok fôzni. Ha arra gondolok, hogy a nô elsôdleges feladata mindig az volt és marad, hogy jó anya és feleség legyen, ez nagyon fontos. Különben olvasgatok, rendezgetem a kis lakásomat, hogy minél barátságosabb legyen, és jól érezzem magam otthon. Mondhatnám, készülök arra, hogy az Isten ad majd egy társat... Ez a hiányérzetem.
Nagy Andrea Natália
III. éves teatrológus hallgató
Ifjú pajdegogosz koromban elvetôdtem a település kultúrházába is. Már néhány hete tanítottam az iskolában, és elvoltam magunkkal (feleség, két gyerek, bérelt lakás egy faházban, fûrészporos kályha, fôtt és sült pityókák), nem is merészkedem vala oda, ha egy egészen friss "falustársam", egy hozzám hasonlóan "alföldi" legény, frissen végzett agrármérnök, föl nem keres. Az ilyen bemutatkozó látogatások akkor már nem voltak divatban, de a mérnök úr rettenetesen unta magát, mert a falu nyelvét nem beszélte, ellenben emlékezett rá, hogy hajdan (ötödik osztálytól hetedikig) azonos kollégiumban, bentlakásban ettük a büdös túrós makarónit, és hát felkeresett, hátha tôlem többet tud majd meg új állomáshelyérôl. Borozgattunk, aztán ahogyan az lenni szokott, pánikszerûen elfogyott az italunk, és ki kellett mozdulnunk a házból. A korcsoma ott is, mint egyebütt, közvetlenül a kultúra hajléka szomszédságában leledzett, mi pedig, némi erôre és bátorságra kapván, beóvakodtunk a "nagy házba" is. Csakhogy...
Itt az olvasó utólagos engedelmével megszakítom a mesét. Mert nemrégen egy másik településen jártam, ott is szép tágas hajlékot emeltek a mûvelôdésnek, fel is újították stb. Csak éppen az volt, hogy - a télvíznek fittyet hányva két hatalmas csempekályha ontotta a hôt, a teremben kellemes nyári levegô honolt, mégis - a férfiak többségének fején díszelgett tökfedôje.
Odabent a szép szó és az alkotó munka ünnepét ülték, de a kályhák miatt a terem közepétôl már alig lehetett igazán érteni a szöveget, ráadásul tisztességben megôszült embereknek annyi sem jutott az eszébe, hogy nemcsak templomban illik levenni sapkát-kalapot, hanem ilyen helyen is.
Most "visszakapcsolok" az elsô történetre. Belükkentünk régi-új barátommal (egy mérnök s egy tanár, nem semmi, hehe) a "kultúrba", és ott meglehetôsen bávatagon nézegettünk a félsetétben erre-arra, már ropták a táncot valakik a színpadon, annyi sem jött ki a szánkon, hogy "Jó estét kívánok!"... Na de nem sokáig. Mert nemsokára hozzánk lépett egy szálfa termetû atyafi (késôbb láttam, egyik lába le van vágva, úgy csüng hátrafelé a faalkotmányon, amelyet pótlásként hordott, állítólag azzal alapozta meg hírnevét, hogy egy lakodalmi bunyó alkalmával leakasztotta ezt a keményebb részét a testének, és olyan rendet vágott, hogy csak úgy törtek a csontok) - odalép Gyuri bácsi, így hívják, és azt mondja: - Jó estét adjon az Isten. Isten hozta magukat, akárkik volnának is.
Erre mi szégyenlôsen fogadjuk a köszöntést, mutatkoznánk is be, de Gyuri bácsi felemeli colos mutatóujját.
- De szeretném megmondani, hogy aki ide béjön, az leveszi a bászkát, mert ha nem, leverôdik!
A "bászkát" (baszksapkáinkat) persze azonnal lekaptuk, nyakunkat behúztuk, félreoldalogtunk, suttogva elmagyaráztam Nelunak, mirôl van szó, aztán mikor a legnagyobb volt a taps, leforrázva kioldalogtunk a kultúrházból. Gyuri bácsi meg az akkori kultúrigazgató (késôbbi tanár kollégám) sokáig emlegették "a jövevény értelmiség" megleckéztetését.
Elképzelem, hogy átsétálok a (szintén közeli) büfébe, bögrecsárdába, akármibe, és ott tiszta asztalokat találok, fehér abrosszal, ízléses, halk zenével, csendesen beszélgetô vendégekkel. Odalépek a bárpulthoz, köszönök illedelmesen, anyanyelvemen fogadják, megérdeklôdik, mi az óhajom, rendelek, aztán hirtelen megkérdezem a deli lánytól, aki szemmel láthatóan uralja a helyiséget, takaros is, szépecske is, mosolygós is, kedélye is van, mondja, kedves, miért van az, hogy itt nem találok sapkás-kalapos alakokat a vodkájuk mellett.
A hölgy rám nevet, aztán kicsit komolyan, mégis kópésan ezt válaszolja: - Uram, ez tisztességes kocsma. Ez nem kultúrház.
Mondom, mindezt csak elképzelem. Mert a valóság egészen más. A kultúrházakat kocsmává zülleszti a harmadik évezred közönye, a kocsmák pedig - azok: maradnak: kocsmák. Üvöltözô, kapkodó-csapkodó, gesztikuláló, esküdözô, káromkodó, felháborodó, összeveszô, egymásra acsargó, ölre menô, majd megbékélô, ölelkezô, csókolózó gezemuza társaság szemetes, gazos, bûzös, randa csehói. Kocsmába nem kell fejfedô. Fej sem, csak torok. Nyelni, megragadni.
puha szattyánbôr kellene a kéznek
nem szeretik a kényelmetleneket
még visszaültetik az iskolapadba
varázstalanítják a varázslatot
lehet-e szeretni a fájdalmat a fogban?
folyton varázstalanítják a varázslatot
s vidor álmok tárnájában nyögve
az omlásnak szánt Bábel tornyát
és hogy ragyogott a felnôttek szeme!
s miközben ácsolták Bábel tornyát
fénylô homlokoktól kérges tenyerekig
kérges tenyerektôl lyukas sarukig
a hittel kivert s vérrel kevert úton
markolja azt mi megmaradt alább
és póknászt ül a lenni-nem lenni
a vásárhelyi Tóth István is elment
ökörnyál-gyertyafény nézett vissza rá
a közhely utcájából nincs kiút:
s hogy legyen a versnek pártfogója
hogy ne legyen a szónak szomja
hogy legyen ki verset mondjon ott
mitsem tudni a világok egyikérôl
olyan mint kút szomját vízzel oltani
mennyi lehetségest kutat a remény
moirák orsóján gyûl a megfont fonál
nem könnyû kiállni a szakító próbát
szeretni ôket tán csak ezért lehetne
föl kellene fogni a levés okát
"Uram, taníts minket imádkozni."
akárhány esztendô kell is hozzá
hisz mindenkié a Szisz-fohász:
"nyúzzuk csomagunk hét határon át"
oltalmaz minket ki a Múzsa isten
félig ember s csak félig isten.
Olyan életmûvész és szerepjátszó,
aki állítólag mûvein csak tehetséggel, az
életén viszont lángésszel munkálkodott. Ha
van titka, azt talán a költô-gyermek-bolond
hármassággal lehetne jellemezni, mintegy a
mûvészetté emelt infantilizmus embere. Illyés Gyula a
húszas évek elején így jellemezte:
"Apolló és egy finom kis úri óvodás
benyomását keltette. Fennkölt volt és gyermekes,
már az elsô tekintetre." Nos, ez az úri
óvodás, akinek egész munkássága a gyermekkor
titkai körül forgott, 1955-ben a Francia Akadémia halhatatlanja
lett; amúgy meg ötven éven keresztül ô volt
Párizs mûvészeti életének legfrissebb,
legszínesebb mulattatója, csodálatos szellemi
mozgékonyságával olykor híve, máskor
elôfutára vagy bohóca kora új mozgalmainak.
Az izmusokkal szakítva a klasszikus antikvitásból keresett témát, egy egyénien hôstelenített Antigonét írt-rendezett és tervezte jelmezeit is 1923-ban. Három évvel késôbb bemutatták Orpheé (Orpheusz) címû tragédiáját, majd 1928-ban az Oedipe roi-t (Oidipusz király). az újító Cocteau felfedezte a klasszikus drámát, s a lényegábrázolás kísérletével ösztönözte a modern színházat is a tragédia szellemének feltámasztására.
1929-ben mindössze három hét alatt megírta egyik legértékesebb mûvét, a Rettenetes gyerekek/ Vásott kölykök/ Veszedelmes Éden címmel magyarra fordított Enfants terribles regényt vagy nagy novellát, amelynek Márai Sándor is lelkes olvasója volt. Ugyan nem volt prózaíró, hôseiben nem tudott eltávolodni önmagától, de ez tehetségének igazi színterén, a gyermekkor titkainak témakörében remek prózát eredményezett, ahogy a Les Parents terribles (1938, Rettenetes szülôk) nagyszerû háromfelvonásos drámát. Az elôbbi "legköltôibb" mûbôl, a Paul és Elisabeth árva kamasz testvérpár életébôl készített 1950-ben forgatókönyvet, és maga mondta el a film kísérôszövegét (de hát játszott ô színpadon vagy filmben is, pl. Musset szerepét egy Guitry-filmben).
Készített különleges monodrámát, mielôtt témakeresése a középkor felé fordult volna (A kerekasztal lovagjai, 1937): egy nô és egy telefon szereplésével La voix humaine (1930, Emberi hang; magyar hangjátékként: A búcsú), melyben a hölgy a mellékzajokból, jelekbôl érti meg kedvese hûtlenségét. Született film is a mûbôl, F. Poulenc pedig operát írt a darabból.
A tizedik múzsával elôször 1930-ban találkozik filmalkotóként a Le sang d’un poète (A költô vére) címû, bemutatásakor sokkolónak ható magánmitológiájával.
Ekkoriban írta legjobbnak tartott színmûvét, a La machine infernale-t (1934, Pokolgép), amellyel Cocteau az emberiség nagy mitológiai kincséhez kapcsolódik, s az Oidipusz-mítoszhoz, a hozzá is oly közel álló témához kötôdik, utolsó visszanyúlásként az antikvitáshoz.
Írt felejthetô drámát (Les Monstres sacrés, 1940, Szent szörnyetegek), de a háborús légkörben izgalmas detektívdrámát is (La Machine á ecrire, 1940, az írógép).
Az 1940-es években forgatókönyvírója A szép és a szörnyeteg Perrault-mesén alapuló történetének, ebben a La belle et la bête (1945) filmben megjelenik új kedvence: Jean Marais. Elkészíti a költészet és a halál viszonyát vizsgáló Orphèe (Orpheusz) c. filmjét.
Érdekes ember volt a bohóc-akadémikus, aki költészetében mindig fenntartott valamit az avantgárdos ifjúságból, és ezt terjesztette ki (a szimbólumokkal olykor túlterhelt) filmjeire, balettjaira is. A csodagyereknek indult poéta öregen is leleményes maradt és hû kedvenc jelszavához: "Elôbb találni, aztán keresni." Bûvészügyességû szerepjátszása ("Hazugság vagyok, amely mindig igazat mond") bizonyára nem a legmélyebb, de az egyik legszínesebb képét adja korának.
Új autóbuszjárat Marosvásárhelyen
A Helyi Közszállítási Rt. február 10- tôl indítja a 12B jelzésû autóbuszt, amely 15 percenként közlekedik majd a Tudor negyed - Cuza Voda utca - Egyesülés negyed útvonalon. A 12B jelzésû autóbuszra érvényes lesz a 12-es, a fôtéren keresztül közlekedô jármûre megváltott bérlet.
E jelszóval szervez tombolát a Helyi Közszállítási Rt. márciustól. A játék lényege, hogy a megvásárolt autóbuszjegyeket az utas megtartja, ezek ugyanis következô hónapban sorshúzáson vesznek részt, a tombola díja pedig 9.009.000 lej, vagyis éppen 1001 utazás ára.
A Közoktatási Minisztérium újabb 47 kisbuszt oszt szét az ország megyéiben, amelyekkel a falusi gyerekeknek a lakhelyüktôl a legközelebbi iskolába való szállítását oldják meg. A 2003/2004-es tanévben 295 ARO típusú kisbuszt helyeznek üzembe, amelybôl 205 darab 16, a többi 22 férôhelyes. Somesan Stefan fôtanfelügyelô a hét végén Szebenben a kisbuszok szétosztásáról tárgyalt, hétfôn már ismert lesz, hány jut ezekbôl Maros megyének - tájékoztatott Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes.
A tegnap hajnali havazás miatt a megyében nem volt forgalmi fennakadás sem a megyei, sem az országutakon, még a hegyvidéken sem. Bár kora reggel az utakat még hó fedte, mindenütt zavartalan volt a közlekedés.
Figyelembe veszik az alternatív tankönyveket
A Közoktatási Minisztérium átiratot juttatott el az egyetemekre és fôiskolákra, melyben figyelmeztetik ezen intézmények vezetôségét, hogy tartsák be az idei január 15-i 3017-es minisztériumi rendeletet, amely a felvételire vonatkozó általános kritériumokat tartalmazza. A rendelet elôírja, hogy ha felvételi vizsgát szerveznek, minden vizsgatantárgy esetében figyelembe kell venni a középiskolai évfolyamokon használatban lévô alternatív tankönyvek anyagát . A rendelet célja, hogy egyetlen tanuló se kerüljön hátrányos helyzetbe amiatt, hogy a tananyagot az alternatív tankönyvek valamelyikébôl sajátították el.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata február 9-én, holnap este 7 órakor a kisteremben I.L. Caragiale Elveszett levél címû darabját tûzte mûsorra. Rendezte Razvan Ioan Dinca.
Imahét Désfalván és Abosfalván
Február 10-16. között a désfalvi református egyházközségben és az abosfalvi leányegyházközségben imahetet tartanak. Abosfalván naponta 17 órától, míg Désfalván 18 órától tartanak istentiszteletet. Katolikus, unitárius, ortodox és református vendéglelkészek hirdetnek igét az ökumenia jegyében.
A szovátai Teleki Oktatási Központban tegnap a városbeli és környéki óvónôk módszertani köre zajlott, ma délelôtt 9 órakor az óvodások, déli 12 órakor a negyedik osztályosok játéktárát tartják. Délután 3 órától táncházba várják az érdeklôdôket.
Az Electrica villamossági vállalat szovátai alegysége tájékoztatja a fogyasztókat, hogy a karbantartási munkálatok miatt február 10-én 8 és 16 óra között szünetel az áramszolgáltatás Erdôszentgyörgyön az Állomás, December 22. és Stadion utcákban. Ugyancsak hálózati munkálatok miatt február 10-én, hétfôn és 11-én, kedden 9-17 óra között nem lesz villany a Jedd községhez tartozó Kebelében. Náznánfalván pedig február 10- én, hétfôn 9-15 óra között a Fô út 155-266. számától Mezôbergenye fele a falu végéig, a Búza, Liliom, Mezô, Állomás, Rózsa, Bazsarózsa és a Forrás utcákban szünetel az áramszolgáltatás.