|
LV. évfolyam 30. (15297.) sz. |
2003. február 6., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A Drakula Park a fôváros mellett, Snagov térségében épül fel egy, az Állami Protokollalappal Gazdálkodó Társaság által rendelkezésre bocsátott területen - jelenti a Mediafax. "Az, hogy a terület a Társaság tulajdonában van, megakadályozza a telekspekulációt a térségben. A határos területek azonban hirtelen vonzóvá válhatnak bizonyos személyek számára, ha nyilvánosságra hoznánk a pontos helyszínt", jelentette ki szerdán Dan Matei Agathon turisztikai miniszter.
A PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég által készített megvalósíthatósági tanulmány elôzetes következtetéseiról a miniszter Judy Clarkkal, a társaság nemzetközi osztályának elnökével tárgyalt.
A PricewaterhouseCoopers megvalósíthatósági tanulmánya márciusban készül el.
Agathon elmondta, a szórakoztató park mind Drakulát, mind pedig Vlad Tepest bemutatja. "Nyilvánvaló, hogy egy kizárólag Drakula-tematikára épülô park nem hozza meg a várt bevételeket. Ezért a létesítmény egy része a középkori kultúrát és töténelmet jeleníti majd meg. A parkban Drakula és Vlad Tepes is jelen lesz", tette hozzá a miniszter.
A törvényhozói tevékenységgel kapcsolatos összeférhetetlenségi törvény azonnali elfogadását sürgette a kormányon lévô Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácskozásán Ion Iliescu államfô - közölték szerdán.
Az államfô egyben felszólította a kormánypárt parlamenti képviselôit, szenátorait, valamint a párt országos és helyi szervezeteinek vezetôit, hogy még a törvény megszületése elôtt mondjanak le a különbözô vállalatok, gazdasági társaságok igazgatótanácsaiban és a részvényesek közgyûléseiben betöltött tisztségükrôl.
Iliescu emlékeztetett arra, hogy a kormány tagjainak - a minisztereknek és az államtitkároknak - már választaniuk kellett, hogy a politikusi, vagy gazdasági tevékenységüket akarják-e folytatni. Az államfô szerint a korrupció elleni harc megköveteli, hogy ezt az elvet a törvényhozókra is kiterjesszék.
Az államfô arra is figyelmeztetett: ha nem találja megfelelônek a parlamenti képviselôk összeférhetetlenségérôl és vagyonbevallási kötelezettségérôl szóló törvényt, azt habozás nélkül visszaküldi a parlamentnek.
A kormánypárt tanácskozásán Adrian Nastase kormányfô, a PSD elnöke közölte, hogy a képviselôk összeférhetetlenségének és vagyonbevallásának kérdését a korrupció elleni törvénycsomag tartalmazza majd. Ezt a törvénycsomagot február második felében kormányzati felelôsségvállalással kívánják a parlament elé terjeszteni.
A kormányzati felelôsségvállalás azt jelenti, hogy a kormány által benyújtott tervezetrôl a parlament nem folytat vitát, azt változatlan formában kell elfogadni, vagy elutasítani.
Az RMDSZ kitart amellett, hogy az SZDP-vel tervezett idei együttmûködési megállapodás a tavalyihoz hasonlóan elôírja a romániai magyar közösség képviselôinek jelenlétét az összes fontos állami intézményben, közölte Markó Béla szerdán, sajtótájékoztatón.
A szövetség elnöke hozzátette, kiáll a magyar szakemberek képviselete mellett, de a konkrét tisztségekkel kapcsolatban nem alkudozik az SZDP-vel.
Markó elmondta: néhány RMDSZ-honatya a parlamenti frakciók keddi találkozóján kérte, hogy a magyar szakemberek legyenek jelen a rendôrség és a titkosszolgálatok kötelékében, valamint a diplomácia területén, mivel ez a magyar közösség és kisebbség-többség viszony javát szolgálná.
"Nem természetes, hogy a Székelyföldön az államhatóságok képviselôi kizárólag román nemzetiségûek legyenek", szögezte le az RMDSZ elnöke.
Markó Béla röviden értékelte az elmúlt hét végén lezajlott Kongresszus eseményeit. Hangsúlyozta: a Szövetség életében betöltött vitathatatlan szerepe mellett, a Kongresszus erôs kapocsnak bizonyult Románia és Magyarország közötti viszonyok megerôsítésében. Felhívta a figyelmet a Kongresszus által elfogadott határozatokra, amelyek több olyan kérdésre - integráció, régiófejlesztés, ingatlanok visszaszolgáltatása, kedvezménytörvény, szociális helyzet, népesedés - vonatkoznak, amelyeket az elkövetkezô idôszakban megkülönböztetett figyelemmel fognak kezelni a Szövetség szakemberei. Mint mondotta: az elfogadott határozatok prioritások megállapítására kényszerít. Markó Béla kitért a Szövetség Programja és Alapszabályzata módosításának következményeire: az elfogadott dokumentumok egyes átalakítások végrehajtására köteleznek bennünket, így a belsô választásoknak május 31.-ig történô lebonyolítására.
Ismét fenyegetésként éri a betegeket az újabb, elfajulni látszó kedvezményes gyógyszerbotrány. A patikák zsinórban függesztik fel az ingyenesen és kedvezményesen felírt gyógyszerek kibocsátását. S hogy még szebb legyen, legtöbb helyen már készpénzért sem kaphatók bizonyos orvosságok. A szokásos magyarázkodás: nincs pénz feltölteni a készleteket, mert az egészségbiztosító nem számolta el a 2002-ben kibocsátott gyógyszereket, a lerakatok nem hiteleznek, sôt, perbe fogják a gyógyszertárakat.
Magyarázatokkal a pénztár is ellát bennünket: a patikusok a hibásak, mert túllépték a kedvezményes gyógyszerekre vonatkozó, szerzôdésben meghatározott anyagi keretet, úgyhogy semmi joguk követelôzni.
Mondja mindenki a magáét, kimerítô cinikussággal, a realitásoktól eltávolodó közömbösséggel.
Egyetlen szerzôdésrôl azonban mélyen hallgatnak. Arról, amely a biztosító és a biztosítottak között megkérdôjelezhetetlenül érvényben van. Vagyis köthetnek olyan szerzôdést a gyógyszertárakkal, amilyent csak akarnak, a kedvezményes és ingyenes gyógyszerre jogosultak hozzá kell jussanak a készítményekhez minden korlátozás nélkül. A porhintô magyarázatokkal ez nem pótolható.
A betegeknek elegük van a köntörfalazásból, miközben valahol, valaki(k) zsonglôröznek a biztosítottak pénzével, azzal a jövedelemünk 14 %-át kitevô, egészségbiztosítás címen befizetett összeggel.
Az évtizedes siralmas tapasztalat után akár rosszhiszemûnek nevezhetô gondolataink támadhatnak. Például az, hogy a zûrzavart tudatosan keltik. Mert mi is történik valójában? Törvényellenesen korlátozzák az ingyenes és kedvezményes gyógyszerkeretet, a ma és nem a jövô hónap elején megbetegedôket kényszerhelyzetbe hozzák, hogy megvásárolják a felírt készítményeket. Ebbôl haszna van a gyógyszerészeknek és az adózás nyomán, a költségvetésnek. Tehát osztoznak a biztosítottaktól jogtalanul szerzett bevételeken. Lehet beszélni kerethiányról, ám arról, hogy az másfelôl milyen haszonnal jár, egy szót sem szólnak. Igaz, nem is kérdezik ôket. Hacsak e sorokat nem tekintik kérdésnek. S a biztosítótól sem hallottuk a takarékosság lehetôségeirôl.
Az egészségügyet nem tudjuk faképnél hagyni. Errôl gondoskodtak a kötelezô befizetéssel. Amit kapunk a - minden patikában kifüggesztett - biztosítottak jogait felsoroló lista. Legalább tudjuk, hogy mit sértenek meg.
Vajon mi történne, ha valaki megelégelné, s most pert indítana? Igaz, kétes próbálkozás lenne, hiszen a legbuzgóbb jogvédôk sem kíséreltek meg legalább egy példaértékû pert indítani. Marad az egyesek számára jótékony káosz.
Rendkívüli közgyûlés a kamaránál
Operatívan és viták nélkül zajlott Maros megye Mezôgazdasági, Ipar- és Kereskedelemi Kamarájának rendkívüli közgyûlése. A vezetôtanács elôzetes munkájának köszönhetôen az alapszabály javasolt módosításait már korábban kiküldték a tagoknak, és azok észrevételei alapján bocsátották a közgyûlés elé a tervezetet.
Az egyhangúlag elfogadott új szabályzat mintegy különválasztja a kamarán belül a döntéshozó szervet a végrehajtó szervtôl, vagyis a kamara ügyvezetô elnöksége nem tagja a továbbiakban a vezetôtanácsnak, és maga a tanács is megfogyatkozott létszámmal, a korábbi 19 tag helyett 17 taggal mûködik majd. A végrehajtó és döntéshozó szervek közötti kapcsolatot a kamara mindenkori elnöke - jelenleg Pop Vasile - tartja, aki tagja a vezetôtanácsnak is.
A közgyûlés ugyanakkor, más megyei kamarákhoz hasonlóan, döntést hozott arra vonatkozóan is, hogy az alkotmánybíróságnál megtámadott 156-os sürgôsségi kormányhatározatot ne tartsák be. A szóban forgó rendelet alapján a kamarák a nemrégiben különvált céglajstromozási hivatalok és egységesített irodák javára le kellene mondjanak az utóbbiak által használt javakról. Ebbe azonban értelemszerûen nem csak eszközök tartoznak, hanem az ingatlanok egy része is. A közgyûlés határozata értelmében a kamara székhelye vagy annak részei nem idegeníthetôk el, csak ha errôl maga a közgyûlés így dönt. Az egységesített iroda valamint a céglajstromozási hivatal egyébként tovább mûködhet a kamara épületében, egy szerény bér fejében, de az ingatlan átengedésérôl szó sem lehet - hangsúlyozta Pop Vasile, a kamara elnöke.
A jelen levô tagok egyébként abban is megegyeztek, hogy az évi soros közgyûlést február 26-án illetve a szabályszerû résztvevôarány hiányában 27-én tartják majd meg.
Pop Vasile, aki tavaly év végén vette át az intézmény vezetését, záróbeszédében hangsúlyozta, hogy az eddigi gyakorlattól eltérôen, mostantól fogva azt szeretné, ha a kamarát nem a szavak, hanem a tettek jellemeznék. Pop Vasile a Népújságnak nyilatkozva hozzáfûzte, szavakkal nem lehet eredményeket felmutatni, de a tettek meghozzák a várt eredményt. Csak így lehetséges az, hogy az országbeli számos anyagi gonddal küszködô kamara mellett a Maros megyei szinte az egyetlen, ahol a céglajstromozási hivatal leválása nem jelentette a kamara megbénulását, sôt az elmúlt hónapokban még nôttek is bevételeik. Szintén a tettek jegyében az elnök megígérte, hogy hamarosan a példaszerûen mûködô segesvári képviselethez hasonlót hoznak létre Szász- régenben.
Befejezéshez közeledik az építkezés
Ha minden jól megy, idén elkészül az erdôszentgyörgyi templom, azonban Sebestyén Péter helyi plébánossal beszélgetve kiderült, tennivaló van még bôven.
- Idén 12 napig tartott a házszentelés. 180 családot kellett végigjárni, hiszen szinte ez az egyetlen lehetôség, hogy a közösséghez tartozó családokat meglátogassam. A házszentelés az az alkalom, amikor kell jusson idô arra, hogy az emberek megnyíljanak és feltegyék azokat a kérdéseket, amelyekre máskor és máshol nem kerülne sor. Ebben az évben a házszentelés különösen nagy lelki élmény volt, mert most éreztem elôször, hogy kezd egy közösség kialakulni, hogy ismerôsként mehetek a családokhoz. Nemhiába mondják, hogy legalább öt év kell egy egyházközösségi munka megalapozásához.
- Ha Isten is úgy akarja és elkészül a templom, akkor sem ér véget az építkezés. Az egykori bözödújfalusi templomért megítélt kártérítés ugyanis nem csak templom, hanem plébánia építésére is jár. Igaz, a pénz a kormánytól nagyon lassan csurran-cseppen. Mindenesetre ez az építkezés egyhamar nem ér véget, a lelki építkezés pedig soha.
Erdôszentgyörgyhöz tartozik Hármasfalu, Makfalva, Bözöd, Rava és Kôrispatak. A fôút mentén levôkre kéthetenként, a többiekre havonta egyszer kerül sor. Sebestyén Péter ugyanakkor sajnálattal számol be arról, hogy a tavaly hat keresztelôbôl csak egy volt Erdôszentgyörgyön, a hat temetésbôl azonban csak egy volt máshol. A házasságok a szórványvidékre jellemzôen mind úgynevezett vegyes házasságok, mivel katolikusok és más vallásúak között köttetnek, s a gyerekek általában az anyjuk vallását
A kormány sajtóközleménye szerint rendeletet hagytak jóvá a municípiumi, városi, községi közvilágítást mint közszolgáltatást biztosító vállalatok létrehozásával és mûködésével kapcsolatban. A kormányrendelet elôírásokat tartalmaz e vállalatok jogi helyzetét, az ide tartozó infrastruktúrát illetôen, ugyanakkor megszabja a helyi önkormányzatok felelôsségét is. A közvilágítási díjakat a helyi tanácsok állapítják meg. A rendelet büntetésekre vonatkozó elôírásokat is tartalmaz: 100 milliótól 300 millió lejig terjedô bírságot rónak ki abban az esetben, ha a közvilágítást biztosító közszolgáltató nem rendelkezik mûködési engedéllyel vagy e tevékenységet más szolgáltatónak átengedô szerzôdéssel. Utóbbi esetben, ha a közvilágítási szolgáltatást olyan vállalatnak engedi át, amely nem rendelkezik engedéllyel e tevékenység végzésére, a bírság 100 milliótól 500 millió lejig terjed.
Ma 10 órától a prefektúra kistermében tartja második ülését az Elsze-génység Elleni Megyei Bizottság. Marosludas, Dicsôszentmárton, Szászrégen, Mezôbánd, Nádas, Radnót és Szováta polgármestere a hét elejéig kellett benyújtsa az általa igazgatott településen élô hátrányos helyzetû személyek névsorát, valamint a támogatási lehetôségeket, a szegénység felszámolására kidolgozott terveket, amelyek alapján összeállítják a munkatervet, s február 13- án a megyei tanács elé terjesztik.
A hangerô a beszédhangnak egyik olyan tulajdonsága, amely egész beszédünk folyamán érvényesül. Bizonyos hangerô minden hangnak, illetve minden szótagnak a képzéséhez szükséges. A hangsúly bizonyos szótagokra esô erôtöbblet, egy-egy szótagnak a környezôkhöz képest nagyobb hangerôvel való kiejtése, tehát az átlagos beszéderônél nagyobb nyomatékkal ejtett szótagoknak a sajátossága. A nagyobb hangerôvel ejtett, kiemelkedô nyomatékú szótagot hangsúlyosnak, az átlagos erejû többit pedig hangsúlytalannak nevezzük.
A szóhangsúllyal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy bármely szó lehet hangsúlyos vagy hangsúlytalan, tehát a hangsúly nem szerves alkotórésze a szónak (eltérôen más nyelvektôl, amelyekben a hangsúlynak értelem-megkülönböztetô szerepe lehet, mint például az angolban, az olaszban és az oroszban). A magyarban a szó hangsúlyának csak a helye van megszabva: ha valamely szó hangsúlyossá válik a beszédben, ezt a hangsúlyt általában az elsô szótagján kapja. A szónak tehát az elsô szótag a fôhangsúlyos helye. Ezért a magukban álló, külön-külön kiejtett szavaknak (például felsorolásban) az elsô szótagjuk hangsúlyos. Pl.: az év elsô három hónapja: január, február, március. Ez a törvény érvényes az összetett szavakra is: az összetétel (elsô tagjának) elsô szótagja kapja a hangsúlyt: békekongresszus, elôadómûvész, hangversenykalauz, miniszterelnök, vezércikk, világkiállítás, úszóbajnok. Ellenben egypár erôs érzelmi telítettségû indulatszónk, amelyet rendesen sajátos felkiáltó mondat értékben használunk, a végén hangsúlyos: Ohó! Ahá! Nono! - Kisebb, alig észrevehetô hangsúlyt kap hosszabb egyszerû szavakban különösen az ötödik, a kilencedik és általában minden páratlan számú szótag, összetett szavakban az összetétel második tagjának elsô szótagja. Ezek a szó mellékhangsúlyos helyei. Az ilyen mellékhangsúlyok kivételesen elérhetik a szó fôhangsúlyának erôsségét, fôleg erôs érzelmi telítettségû mondanivaló hatására. Pl. Rettenetes nagy szád van!; Elragadó (a viselkedése). Megfigyelhetô, hogy bizonyos szavak aránylag sûrûn kapnak mellékhangsúlyt: Borzasztó (dolog történt)!: (Ez) lehetetlen (kérem)! Ellentét, szembeállítás végett bármely szónak bármely szótagja kiemelhetô erôs logikai hangsúllyal. Pl. nem helység, hanem helyiség?; nem a legszebb, hanem a legfiatalabb: nem a fejére, hanem a fejébe teszi a kalapot.
Az idei év végéig le kell zárni az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációját, továbbá el kell adni a PSAL és RICOP programokban résztvevô nagyvállalatok állami tulajdonban levô részvényecsomagjait, szögezte le kedden Vasile Puscas, Románia uniós fôtárgyalója.
Puscas közölte, az idén az iparügyi minisztérium tulajdonában levô állami vállalatok privatizációja kerül középpontba, mivel a szaktárca tulajdonában van az állami tôke 45 százaléka.
Az európai integrációs ügyvezetô tanács Adrian Nastase kormányfô vezetésével ülésezett kedden, a Victoria palotában. Az ülés fô témája a mûködôképes piacgazdaság megteremtéséhez szükséges feltételek idei teljesítésének lehetôsége volt.
Az EU-fôtárgyaló szerint a mûködôképes piacgazdaság minôsítés megszerzésének legfôbb feltételei az állami vállalatok privatizációjának lezárása, az árak és a kereskedelem liberalizációja, a tulajdonjog szabályozása és nagyobb volumenû külföldi befektetés megszerzése.
A mûködôképes piacgazdaság megléte az egyike az uniós csatlakozás ama két gazdasági feltételének, amelyet az Európa Tanács 1993-as, koppenhágai értekezlete szabott meg a tagjelölteknek.
(MTI) Valószínûleg mégis külügyminiszteri szintû lesz az a rendkívüli találkozó, amelyet az EU soros görög elnöksége tervez az iraki válság megvitatására a tagországok, a tagjelöltek és Irakkal határos országok részvételével - közölte szerdán a belga külügyminisztérium szóvivôje.
Didier Seeuws tájékoztatása szerint a tanácskozást Brüsszelben tartanák meg február 14-e után, vagyis azt követôen, hogy az ENSZ iraki fegyverzetellenôrei elôterjesztették újabb jelentésüket az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
A találkozó megtartásával most már gyakorlatilag minden érintett egyetért, csak az a kérdés maradt nyitva, milyen szinten rendezzék meg - mondta a szóvivô, aki szerint "a dolgok külügyminiszteri tanácskozás irányába haladnak".
A görög elnökség a múlt hét végén kezdett véleményfelmérô konzultációkat a rendkívüli találkozó összehívásának célszerûségérôl, amely körül azóta széles körû egyetértés alakult ki a tagországok között. Kosztasz Szimitisz görög kormányfô egy rendkívüli csúcs összehívásának lehetôségét is felvetette, s uniós illetékesek legutóbbi tájékoztatásai szerint a többség ezt is támogatta volna. A belga külügyi szóvivô azonban most azt közölte, hogy a tagországok egy része mégis inkább külügyminiszteri találkozót részesítene elônyben.
Athén azután vette kezébe a diplomáciai kezdeményezést, hogy a múlt héten nyolc európai ország - öt EU-tagállam, három tagjelölt, köztük Magyarország - vezetôi közös felhívásban álltak ki a válságban tanúsítandó transzatlanti szolidaritás mellett. Az elnökség rossz néven vette, hogy nem konzultáltak vele elôzetesen a lépésrôl, amely álláspontja szerint nem segítette az egységes európai fellépést.
A tizenötök külügyminisztereinek a múlt hét elején sikerült ugyan közös álláspontot kialakítaniuk Irak lefegyverzésének ügyében, de errôl hamar kiderült, hogy csak a vélemények legkisebb közös nevezôjét tükrözi. Fennmaradtak a nézeteltérések az olyan alapvetô kérdésekben, mint az újabb ENSZ BT-határozat szükségessége, vagy a világszervezet felhatalmazása nélküli fegyveres beavatkozás eshetôsége.
(MTI-Panoráma) Semmi konkrétum, gyanús jel, csak feltételezésekbôl áll az a dosszié, amelyet Colin Powell amerikai külügyminiszter január 5-én kénytelen volt a Biztonsági Tanács elé terjeszteni - írja a párizsi Le Monde címû francia lap a New Yorker címû amerikai lap elemzését idézve.
A tekintélyes francia lap szerint a New Yorker elemzése jól példázza, hogyan módosult a Pentagon irányvonala Szaddám Huszein iraki elnök és az al-Kaida terrorszervezet közötti kapcsolatot illetôen, és miként illeszthetô ez be azon erôfeszítések sorába, amelyekkel az amerikai vezetés mindenáron igazolni akarja az Irak elleni megelôzô háborút.
George W. Bush amerikai elnök köreihez nyilvánvalóan közelálló amerikai hírszerzési források szerint - mint ahogy az Colin Powell külügyminiszter beszámolójában is szerepelt - az iraki diktátor és Oszama bin Laden, az al- Kaida vezetôjének kapcsolata 1993-ra vezethetô vissza, amikor a két férfi - Hasszan al-Turabi, szudáni illetôségû közvetítô révén meg nem támadási szerzôdést kötött egymással. A kilencvenes években az al-Kaida sebtében Bagdadba küldte egyik iraki származású megbízottját, Abu Abdullah al-Irakit, azzal a feladattal, hogy mihamarabb építsen ki gyümölcsözô együttmûködést a mérgezô hatású gázok harci bevetésével kapcsolatos információcserében. Az iraki titkosrendôrség úgynevezett 999. számú egységének néhány tagját hasonló okokból Afganisztánba küldték.
Volt az al-Kaidának egy másik iraki származású tagja is, név szerint Abu Hadzser al- Iraki, akit 1998-ban tartóztattak le Németországban, majd kiadtak az Egyesült Államoknak. Hadzser al-Iraki összekötôtisztként mûködött a bagdadi vezetés és az al-Kaida között. Szerepel a történetben egy harmadik iraki, Abu Wael is, aki Észak-Irakban, az iráni határ térségében mûködô Anszar-al-Iszlam nevû csoport fegyveres szabadcsapataival épített ki kapcsolatokat. Ez a csoport igen jóban van az al- Kaidával és menedéket nyújt a Szíriában és Jordániában mûködô kisebb szélsôséges iszlám harci csoportok némelyekének. Az egyik ilyen csapat - a Dzsund al-Shams - szervezett például halálos végû merényletet október végén az ammani amerikai nagykövetség egyik alkalmazottja ellen. A szervezet vezetôje, a jordániai származású palesztin, Muszab al-Zarkawi Bagdadban kezeltette magát, amikor az Afganisztán elleni amerikai háborúban megsebesült.
Mivel sajnálatos módon egy halom feltételezésen túl semmi közvetlen bizonyítékot nem sikerült felmutatni, Donald Rumsfeld védelmi miniszter és a köréhez tartozó héják csapata, akik elégedetlenek voltak a CIA szerintük túlságosan is óvatoskodó felderítési stílusával, újfajta adatgyûjtési módszert parancsolt rá a szervezetre. Így jutottak a dolgok odáig, hogy a Bush- kormány fogalmi szótárában a CIA immár egyértelmûen a galambok gyülekezeteként szerepel, akik hosszú idôn keresztül elbagatellizálták az al-Kaida és Szaddám Huszein iraki elnök közötti kapcsolatokat.
A Pentagon vezetôi tavaly augusztusban a CIA-nál tett látogatásukat követôen arra utasították szakértôiket, hogy vizsgálják át a CIA által gyûjtött adatokat a terroristák és az ôket támogató államok kapcsolatáról, és szenteljenek különleges figyelmet az al-Kaida és Irak közötti kapcsolatoknak mégpedig azok szerint a szempontok szerint, amelyeket Donald Rumsfeld külügyminiszter állított össze. Az új módszer lényege az, hogy elôbb felállítunk egy hipotézist, és utána vizsgáljuk meg, hogy a tények igazolják-e a feltételezést, nem pedig fordítva - írja a New Yorker. Donald Rumsfeld és helyettese Paul Wolfowitz tehát a felderítés klasszikus módszereivel szemben elônyben részesítik a tények utólagos igazolásának módszerét.
Az elôre programozott háború légkörében, amely Washingtont ma áthatja, meglehetôsen kényes dolog volna a CIA számára a kormányzattal való szembehelyezkedés - írja az amerikai lap. Így aztán nemrégiben megbíztak egy elemzô csoportot, s ez a Vörös Sejtnek nevezett csapat egy újfajta elemzési módszer alapján vizsgálja a rendelkezésre álló tényanyagot. Ennek lényege, hogy felállítanak egy hipotézist, amely csak kis mértékben megy túl az eddigi megállapításokon, és megvizsgálják, hogy ez az új hipotézis milyen új következményekhez vezethet - írja a New Yorker.
A nemzeti közösségünket több mint háromnegyed évszázada abszolúte megérdemlô autonómiáról szólok. Nyugat- Európában, pl. Angliában devolúciónak is nevezik. Ez latin fogalomként ugyebár átruházást, háramlást jelent. Egyes, központilag gyakorolt jogok helyhatósági szintre való átruházásakor használják. Minálunk ritkán fordul elô. Ikertársáról viszont, az autonómiáról sokat írtak-beszéltek az elmúlt évtizedben. Átzúgott rajtunk könyvtárnyi elméleti futam és doktrinér fejtegetés. Nem oktalanul. Ez a "kényesnek" mondott problémánk, ez a gordiuszi csomó Macedóniai Nagy Sándor módjára karddal nem oldható meg, nem vághatjuk ketté. Többek között, mert nincs is kardunk hozzá. És ha volna? Akkor is Illyés Gyulának van igaza: minden gordiuszi csomót ujjaink használatával oldjunk meg, türelemmel, hozzáértéssel. Ezt is cselekedtük mindig, minden körülmények között, bár nem nagy sikerrel. A türelmünkbôl sokra futja, a hozzáértésünk már kevesebb - Machiavellitôl szekunda jár nekünk -, a megértés pedig többségi honfitársaink részérôl - az autonómia dolgában - majdnem semmi. Többek közt félrevezetettség okából is. Demagóg zsurnaliszták, parlamenti bársonyszék-vadászok ez ügyben is macskát rajzoltak a közélet falaira, majd egérnek képzelvén magukat, rángógörcsös mongolveszedelmi rettegésbe fogtak, babért szerezve néphülyítésben. Ne csodálkozzunk, ha ily módon az erdélyi magyarság köreiben is tapasztalható már a tünet, melyet én Gambetta-effektusnak hívok, ui. a francia politikus taktikai tanácsa igazolódik benne. Közismert ugyebár: Vágyatokat, álmotokat "egy percig se feledjétek, egy szóval se említsétek!" Csakhogy a hallgatás, az elhallgatás útján sehova sem jutunk. Romániában románok nélkül politikai cselekvést, hasznunkra valót elképzelni: éppoly botorság, amennyire lehetetlen is. (Aki szimulátorban képzel magának mesés küzdôteret, az más mûfaj, mondjuk cervantesi.) Szólni kell tehát, Kós Károly-i módon, erôvel, kristályos gondolatisággal. Szólni kell a román demokrácia legjobb erôihez, mindazokhoz, akik megértik, hogy a devolúció annyi mint evolúció, európai eszmékben fogant minôségi változás lehet a román társadalomban. Ikerfogalma pedig, az autonómia, mely semmiben sem veszélyezteti a román államiságot, szövetségünk értelmezésében és Markó Béla fogalmazásában is: egy közösség jogát jelenti "ahhoz, hogy az ôt és csakis ôt érintô kérdésekrôl, iskolájáról, kultúrájáról, gazdaságáról szabadon határozhasson". Stratégiai célunk ez. Némelyek által figyelmen kívül hagyott parlamenti és kormányköri iszapbirkózásban, funárlelkületû, magyarellenes honatyák, publicisták vokális tatárjárásai közepette haladtunk elébb jó néhány ügyünkben - az áhított önrendelkezés felé, amelyrôl ugyancsak Markó Béla így szólt legutóbb: "Távol vagyunk- e még... az autonómiától? Igen, távol vagyunk." Ha ez sikerpropaganda, határozzuk meg újból a szavainkat. Bizonyosság marad továbbra is, hogy szövetségünk eredményeit, kudarcait az országos politikai folyamatok, erôviszonyok összefüggéseibôl kiszakítva megítélni nem lehet. Annál könnyebb elítélni, kicsinyelni, miközben a minket megilletô restitúciót az állami és önkormányzati institúció félkézzel adja, két kézzel, sôt kézzel-lábbal akadályozza. Ezért fordul elô, hogy céltáblákat a találathoz igazítjuk. De mondandóm irányát követve most arról a belsô vérzésrôl kell szólnom, minek folytán közel kétmilliós nemzeti közösségünk másfél milliónyira fogyatkozott. Részint kivándorlás, részint a gyermekáldás ritkulása folytán. Emlékszünk, ugye, bölcs és bátor Deák Ferencünk válaszára, mit a sorkatonák folytonos létszámnövelése dolgában adott a királynak: A magyar anyák egy évben csak egyszer szülnek, felség! És ma már? Azt is mondhatná: egyszer egy életben. Harmadsorban pedig rossz századaink nagy romlásaira emlékeztetô kóros jelenség terjed, súlyosbodik és követeli, hogy ünnepterápia helyett az erdélyi szórványmagyarság nyelvi pusztulásának folyamatát állítsuk meg - ha lehet. Nagyjából 400 ezer magyar sorsáról van szó. A közismert, ám gyakorlatilag eléggé föl nem karolt algyógyi kiáltvány hiába szólt hozzánk olyan drámai erôvel és bizonyító tényekkel, ahogyan csak Kós Károlyék szóltak hajdan. Pedig 63 református szórványgondozó lelkipásztor, köztük Vetési László, a kiáltvány szerzôje, cáfolhatatlanul mondta ki és bizonyította, hogy az asszimiláció torkában vergôdô közösségünk magyarként az utolsó elôtti perceket éli. Hogy miért? A szórványsorsot föltáró remek könyvében Vetési László így válaszol erre: mert a peremmagyarság számára "a másság nem érték, a sajátosság nem méltóság, hanem szégyen, a magyarság stigma, a magyar nyelv megpecsételés, az azon való kommunikálásnak használati-gyakorlati értéke nincs". (Akár a csángó dráma, azzal a különbséggel, hogy egyházi üldözést az erdélyiek nem szenvednek. Az az inkvizíciós agresszivitás, amit csángóföldön anyanyelvi istentiszteleti és oktatási követelés miatt papok, Isten szolgái Isten gyermekei ellen fényes nappal Európában elkövetnek: pédátlan a maga nemében.) Kiút itt is csak az autonóm nyelvi tér, az önrendelkezés.
És itt már helyben vagyunk. Régóta hangoztatott, minden lehetséges hatalmi szinten ismételt ellenvélemény az autonómiával szemben: nem egyéb az nacionalista jellegû elszigetelôdésnél, szegregációnál, következménye pedig a lemaradás, az esélyegyenlôtlenség. Meg aztán: területi és személyi autonómia? Ilyen nincs is Európában! Továbbá: a nemzetiségi kérdést oly módon oldottuk meg, hogy az minden európai normát meghalad.
Befejezésként, nagyon röviden néhány ilyen meghaladott normát említek föl - megértést kérve mindazoktól, akik számára semmi újat nem mondok. Esetleges parlamenti felszólalók érveit is gyarapítva hozok föl egyet s mást minden munkanapra.
Hétfôre Finnországot. Ahol a lakosság valamivel több mint 7 százalékát kitevô svédekre való tekintettel hivatalos nyelv a finn és a svéd. Turkuban állami svéd egyetem mûködik, Helsinkiben pedig két svéd tanítási nyelvû fôiskola. A hadseregben a finn vezényleti nyelv mellett svéd kiképzési nyelvû alegységek is vannak. Svéd nemzetiségû a honvédelmi miniszter. És nô. Mikor Kányádi Sándorral ott jártunk, az egész országban olvasható kétnyelvû feliratokat fényképeztük.
Keddre ugyancsak Finnországot említem, vagyis az autonóm Aland-szigeteket. Ahol tömbben élnek a svédek, munkahelyi követelmény a svéd nyelv ismerete. A letelepedési engedély is ehhez kötött. A hadkötelezettség eltörölve, szigetlakó pedig finn hadseregbeli szolgálatra nem kötelezhetô. Mi látható még ott? Svéd kormányzó, svéd minisztériumok, svéd miniszterelnök. És mennyi a svéd lakosság száma? Nem kevés: 25.000. ôk, ennyien, ragaszkodnak a saját pénznemhez, saját bélyeghez is. Tudják, hogy miért.
Szerda - Katalónia. Hivatalos nyelv a katalán, második a spanyol. A gyönyörû és hatalmas Spanyolország a nyelvi régiók megoszlása szerint 17 autonómiában biztosítja népeinek az önrendelkezést, tartományi parlamenttel, kormánytanáccsal, törvényszékkel stb. Katalónia gyakorlatilag állam az államban, élén az autonómia elnökével és házelnökével. Feliratok mindenütt csak katalánul.
Csütörtök - Dél-Tirol. Hivatalos nyelv a német, az olasz és a ladin. D mint dicséretes. Ez utóbbi népcsoport 18.500 fônyi közösség. Az autonómia összlakossága a félmilliót sem éri el; az 58 milliós olasz állam lakosságának 0,5%-át teszi ki a dél-tiroli német kisebbség, mely autonómiát követelt és kapott. Idô híján errôl most csak annyit, hogy a két nagyobb népcsoport, a német és az olasz párhuzamosan önálló iskolai hálózatában a másik nyelv tantárgykénti oktatása kötelezô.
Végül, ha péntek, akkor Moldávia - Románia vértestvére, nemzetrésze. Több mint hárommillió román, kevesebb mint 200 ezer fônyi gagauz népcsoport, amely bibliai sugallatra választott magának harci módszert: Zörgessetek és megnyittatik néktek! Aztán zörgettek, dörömböltek is. Nem lôttek! És román honfitársaik parlamentje, kormánya révén megnyittatott nekik a gagauz autonómia, minisztériumokkal és önálló gagauz állami egyetemmel stb. Többségi megértés, humánum és emberi jogi tisztelet dolgában tehát Moldáviát is Nyugaton kell keresni.
Jól mûködô autonómiát legalább huszonötöt felsorolhatnék még - csak Európában. de csak ismételném magam. Kívánom érdekvédelmi szövetségünknek: mivel történelmi vízválasztóhoz érve drámai gondoknak nézünk elébe: olyan cselekvési programot dolgozzon ki, amelynek megvalósítása közben, megannyi váratlan akadály, Szkülla és Kharübdisz között haladva céltábláinkat egyszer se kelljen a találatokhoz igazítani.
Az 1989-es fordulat után Románia számára az európai és euro-atlanti integráció kérdése a romániai társadalom demokratizálódásának sarokkövévé vált.
Az elmúlt tizenhárom évben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség mindvégig azon az állásponton volt, hogy az integrációs folyamat felgyorsítása elsôdleges érdeke Romániának és ezen belül a romániai magyar közösségnek.
Azért, hogy nyertesei lehessünk az európai integrációnak, az RMDSZ kiemelt feladatának tekinti a romániai magyar nemzeti közösség érdekeinek képviseletét, azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyek lehetôvé teszik, hogy erre a közösség és annak tagjai felkészülhessenek. Célunk, hogy az egyenlô esélyeket biztosító sokszínû Európában megôrizzük magyar nemzeti identitásunkat és kialakítsuk versenyképességünket.
Ehhez a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek politikai eszközökre van szüksége.
Ezért 1996-ban az RMDSZ úgy döntött, részt vesz a döntéshozatalban, kormánykoalícióra lépett, és ezzel tevôlegesen részt vállalt Románia euro-atlanti integrációs folyamatában. Ez az idôszak, valamint a 2000-es választások utáni egyezmények a kormányzópárttal a magyar nemzeti közösség életében is pozitív eredményeket hoztak. A nemzeti kisebbségek, közösségek kérdéskörének európai dimenzióba emelése fontos állomást jelentett az integrációs folyamatban.
A tulajdon kérdésében, a föld és erdôk visszaadásáról szóló törvény és az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény keretet biztosít e tulajdonok visszaszolgáltatásához. Ezen törvények gyakorlatba ültetése politikai akarat kérdése.
A romániai magyarság továbbra is cselekvô részese az integrációs folyamatnak. A 2002-es ôszi prágai NATO-csúcsértekezlet Románia euro-atlanti csatlakozásáról meghatározó lehet a következô években. Az RMDSZ hozzájárult az integrációs folyamat felgyorsításához. Romániát ma a térség stabilitását pozitívan befolyásoló országként tartják számon. A szélsôséges politikai erôk elszigetelésében és a politikai stabilitás fenntartásában az RMDSZ-nek döntô szerepe volt. Az a tény, hogy feloldották a vízumkényszert, fontos a romániai magyarság számára, fôleg most, amikor Magyarország európai uniós tagsága elôreláthatóan vízumkényszer bevezetését fogja jelenteni néhány Magyarországgal szomszédos állammal szemben, ahol magyar közösség is él. A kisebbségi közösségek helyzetének rendezése elkezdôdött ugyan, de még számos alapvetô kérdést kell megoldani ahhoz, hogy az esélyegyenlôség feltételei megteremtôdjenek.
Ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az Európai Unió 2002. éves jelentése kimondja, Romániában még nem mûködik teljes értékû piacgazdaság. Bár gazdasági növekedésrôl beszél a statisztika, a lakosság ezt nem érzi, szegénység van, az életszínvonal nem nô, a nyugdíjasok, a pályakezdôk számára különösen nehéz a megélhetés.
Románia számára az Európai Unió által betervezett 2007. évi csatla-kozási dátum azt jelenti, hogy gazdasági, szociális kérdésekben, a korrupció csökkenése terén, a nemzeti közösségek jogainak kiteljesítésében meg kell tennie azokat a lépéseket, amelyek reális esélyt jelentenek az ország minden állampolgára számára, hogy a csatlakozás valóban egy olyan egyesült Európát jelentsen, ahol a jólét, a másság tiszteletben tartása és elismerése alapvetô értékek lesznek.
Az RMDSZ, a romániai magyar nemzeti közösség partnere Románia európai integrációs törekvéseinek. Ebben társa az RMDSZ azon román politikai erôknek, amelyek egy valós, megvalósításokon alapuló integrációt, az Európai Unióhoz való csatlakozást és a vele járó értékrendek átvételét akarják Románia számára.
Elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség VII. kongresszusa
2003. febr. 2., Szatmárnémeti
Figyelembe véve Románia általános gazdasági-szociális helyzetét, az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat, az önkormányzatokra támaszkodó térségi fejlesztési stratégiák szükségességét és az európai politikáknak megfelelô, a térségek közötti különbségek csökkentését célzó programok szükségességét,
tekintettel Magyarország európai uniós csatlakozására, amely Románia európai integrációs folyamatában a romániai magyarság számára elônyös helyzetet teremt,
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kongresszusa, a helyzeti elônynek az érvényesítésére és azért, hogy a magyarság az integrációs folyamatból nyertesen kerüljön ki,
1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség céljai között kiemelt szerepet kap az erdélyi térségek (Partium, Belsô-Erdély, Székelyföld) fejlesztési elképzeléseinek támogatása, a térségi sajátosságokat figyelembe vevô fejlesztési programok támogatása.
2. A Székelyföld (Hargita, Kovászna és Maros megye) sajátos helyzete és adottságai miatt sajátos megoldásokat igényel. A székelyföldi magyar lakosság (667.573 fô) 55%-a él vidéken (365.294 fô). Ezért az RMDSZ különös gondot fordít a vidék gondjainak megoldására, a vidékfejlesztésre, a vidéki infrastruktúra javítására.
3. A Székelyföld térsége problémáinak megoldása érdekében az RMDSZ támogatja:
a. hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson;
b. egy térségspecifikus fejlesztési program megvalósítását, amely a beruházások ösztönzését, az életminôség javítását és új munkahelyek létrehozását célozza;
c. modern technológiák bevezetését a székelyföldi hagyományos iparágakba (fafeldolgozás, mezôgazdaság), figyelembe véve, hogy visszaszolgáltatásra került a mezôgazdasági ingatlanvagyon;
d. az intézményfejlesztést, az önkormányzatok menedzsmentjének bevezetését;
e. a Székelyföldi Fejlesztési Ügynökség létrehozását;
f. a humán erôforrás képzését és átképzését, a felsôoktatás szerepét a felnôttképzésben;
g. a kultúra fejlesztését és a hagyományok megôrzését;
4. A kongresszus kötelezi az ügyvezetô elnökséget arra, hogy hozzon létre egy térség- és vidékfejlesztési stratégiák kidolgozásával, támogatásával, összehangolásával megbízott munkacsoportot.
Elfogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség VII. kongresszusa
2003. febr. 2., Szatmárnémeti
Ki mit tud általános mûveltségi vetélkedô, ki mit tud németül és román irodalomból, számítógépes játékverseny, magyarságtörténeti elôadások, angol énekek, a Kitaibel verseny díjazott dolgozatainak bemutatása - változatos programmal kezdôdött hétfôn és folytatódott kedden a Bolyai Napok idei rendezvénysorozata, amelynek Bálint István igazgató szerint a hagyományosan telt házat vonzó egyik legfontosabb eseménye a Nagy Fizika Hûhó.
A tizenegy csapatot megmozgató fizikashow helyszíne kedden délután az iskola amfiteátruma volt, ahol a szervezô osztály, a László József tanár vezette X.G kitett magáért, és a "gólyák" tevékeny közremûködésével olyan vetélkedôt láthattunk, amely talán azoknak a diákoknak is megmozgatta az érdeklôdését, akik esetleg unalmas, könyvízû fizikaórák emlékével érkeztek a Bolyaiba. A célzatosan megfogalmazott, néha humoros kérdések érdekes bepillantást nyújtottak a tantárgy világába, de ennél is vonzóbbak voltak a diákok által bemutatott kísérletek, amelyek azt bizonyították, hogy mennyire érdekessé, színessé lehet tenni a fizika tanítását, ha hagyjuk a tanulókat önállóan kísérletezni, s (ha az elméleti ismeretek mellett) a tantárgy gyakorlati vonatkozásaira tevôdik át a hangsúly. Álmunkban is próbálkoztunk, s szerettünk volna olyan kísérletet bemutatni, hogy robbanjon, szikrázzon minden - fogalmazták meg a Forgó hármas csoport tagjai elôzetes elképzeléseiket, majd végül is a különbözô hatásokra bekövetkezô forgó mozgásokat mutattak be, de láttunk szökôkutat, hangszórómodellt, a légörvény hatását, ismeretlen tömegû golyók mozgását, gravitációs in-gát... Kisebb-nagyobb sikerrel a versenyzôknek fizikai fogalmakat, jelenségeket kellett bemutatniuk pantomimjátékkal, majd képrejtvényeket felismerni, illetve ügyességi próbán bizonyítani ötletességüket, gyakorlati érzéküket, s közben a közönség is nyerhetett ajándékot, ha helyesen válaszolt a kérdésekre. A csoportok szereplése alapján az iskola fizika szakos tanárai kitettek magukért, s bizonyítottak a diákok is, sôt a vetélkedô alatt a fizikához írt szerelmes versekért is díjakat osztottak ki a közönség körébôl vállalkozó tollforgatóknak. A vetélkedô a fizikai ismereteken túl lehetôséget biztosított a reál érdeklôdésû "gólyáknak" a szereplésre is, gondolataik kifejezésére, amely téren láthatóan lesz tanulnivalójuk az elkövetkezô évek során. A Kórodi Annamária és Ritiu Dániel vezette vetélkedô - ahogy az iskolaigazgató fogalmazott - az elsô alkalom volt arra, hogy a IX.-es diákok körébôl a legtehetségesebbek felszínre kerüljenek. A többórás, jó hangulatú, érdekes és tanulságos fizikashow-t, amelyet Dávid Anna, a zsûri elnöke értékelt, a Szip-pancsok (Veress Orsolya, Puskás Attila, Zsidó József) csapata nyerte, a második helyen a Dreisteinok (Ferencz Dalma, Jakabffy Attila, Farkas Szilárd), a harmadikon pedig a Forgó hármas (Demeter Molnár Ferenc, Fodor Sándor és Hôgyes Mihály Huba) elnevezésû csapat végzett.
Olvasom az újságban, hogy megmászták az Aconcaguát. Teccik tudni, ez nem valami fölöttébb vérmes és nagytermészetû hölgy, akit csak az alpinisták és a fôpinisták tudnak kielégíteni, hanem ez egy csúcs, egész pontosan a lap szerint 6959 m magas alakulat az Andokban. A méret úgy van megállapítva, mint a nyugatról ideszoktatott ár, nem 6960 vagy pláne 7000, hanem pontosan 6959, ami mégiscsak kevesebbnek tûnik, holott édesmindegy, mert én (és még sokan mások innen a Keleti-Kárpátok lejtôjérôl) még a Somostetôre is lihegve megyünk fel.
Szóval roppant örültem, hogy akadt egy földim, aki megmászta az Aconcaguát, amelyrôl utoljára akkor hallottam, amikor Szabó Vili bácsi, minden idôk legföldrajzabb tanára a Dél-Amerika hegyeit mutogatta nekünk egy nagy pálcával, amellyel olykor lesújtott, mint Nemezis tanulni vágyó fônkre. Valamint elmagyarázta, hogy ô egyszer megfürdött a Dunában, és csak úgy puszta hekulából átúszott a bolgárokhoz, azaz csak átúszott volna, mert három méterrel a part elôtt halálosan kifulladt, ezért aztán vissza kellett fordulnia.
És persze dalmahodott a kebelem, amikor a hírt láttam, mert tudtam, hogy íme vannak még rajtam kívül olyanok, akik kimenôsek, igaz, ôk egész hetekre távozhatnak el, nemcsak csütörtökönként. Meg azért is dagadoztam lokálpatrióta mivoltomban, mert elképzeltem, hogy Sz. G. egy szál Archingben ott áll az Aconcagua spiccén és kitûzi Marosvásárhely lobogóját, amit Fodor Imre polgármestersége alatt fogadott el a közgyûlés, és ott lesz a többi túrázó zászlaja, meg a Vásárhellyel társult városoké, a Zalaegerszegé, Kecskemété és Bornemouthé, na meg Ilmenaué (ez utóbbit a jelenlegi lordmayor nem szereti), és a sokcsillagos Európa- lobogó még egyszer, ja, az egész világ tudni fogja, hogy van a Balkán-félsziget tövében egy város, ahol él és dolgozik Sz. G. okleveles mûépítész, aki már meghódította Európa és Ázsia, sôt a Fekete Afrika minden valamirevaló hegycsúcsát, csak…
…a marosvásárhelyi várat nem tudta bevenni soha, mert a jelenlegi polgármester és csapata, az egészségügyi pénztár volt fôbajnoka, a privatizációs ügynökség egykori fômatadora és más jelentôs urológusok megakadályozták Marosvásárhely Közép-, Új és Vandálkori Várának építészeti rehabilitációját körmönfontan, mondván, kell egy pénzes kalmár, aki a várat körülköpködött kulturális csôddé tegye, ahogyan a Marosvásárhelyi Napok alkalmából már mintát vehettünk.
Sz. G. tervét a közgyûlés egykor elfogadta, már azonban le van seperve, amibôl kitetszik, a marosvásárhelyi Várdomb mégiscsak magasabb, mint az Andok és mint a Hely Szelleme, az Undok.
Az urbanizált társadalomban a tereknek különösen szimbolikus jelentôségük van, gondoljunk csak az ókori görög városállamok agoráira, vagy a középkori települések óriási templomok, dómok által uralt szent övezeteire. Az autentikus demokráciákban a köztér az a hely, ahol egy tömbként (köz)véleményt nyilváníthat a nép, de ide összpontosul mindenfajta ceremónia, amely kizökkent bennünket a mindennapokból, ahol a történelem íródik. Marosvásárhely fôtere is ilyen. Valamikor azt az egyszerû funkciót töltötte be, hogy vásárteret biztosított a Felsô-Maros mentieknek, a mezôségieknek, a Nyárád partjairól érkezôknek. Amikor a városépítô Bernády György polgármester eldöntötte, hogy cifra palotát építtet, akkor úgy tervezték, hogy a Városháza és Kultúrpalota más épületekkel együtt egy tágas teret zárjon közre. Az elsô világháború, majd az 1918-as országváltás nem engedte, hogy a mûvet befejezzék. Görögkeleti, majd ortodox templom zárta le a fôteret építészetileg vitatható módon. S közben lassan megszûntek azok a kis szent terek, amelyeket szobraink uraltak. Eltûnt a Kossuth-, a Zrínyi-, a Petôfi- szobor, helyükbe lett más: Sztálin, Anyafarkas, Ismeretlen Román Katona. A történelem átrendezte a szimbólumokat. A központban felvonultak német katonák, s Horthy Miklós, aztán végigmasírozott itt a román és az orosz hadsereg, végül pedig 45 éven át tapstér lett a hely.
Aztán 1989-ben fegyverek ropogtak, 1990-ben ugyanitt tüntetett
sok ezer magyar, követelve addig megnyirbált jogaikat, amiért
szekercékkel, vasvillákkal jöttek ránk. Vissza-
állították az Anyafarkast, szobra lett
az elsô román polgármesternek, Emil Dandeának, a
városépítô kiszorult a térrôl a
Vár aljába. A polgármester emlékét,
örökségét ápoló Bernády
Alapítványnak 12 évvel a rendszerváltás
után egy plakettet sikerült diszkréten visszahelyeznie a
vitrálisaitól megfosztott épület bejárati
elôcsarnokába.
A történelmi emlékezet e gesztusát azóta sem fogadták el azok reprezentánsai, akik hajdanában erôszakkal foglalták vissza a fôteret. A megbékélést színlelôk, de lényegében gyûlöletet szítók, az európai erkölcsöt és normarendet elutasítók másfajta rehabilitációt akarnak. Azokat az idôket szeretnék visszaidézni, amikor a teret az erôszak, a tévhit, az intoleráns propaganda uralta. A múlt áldozataira emlékezni kell, de nem úgy, hogy emlékükbôl, vélt vagy valós sérelmeikbôl erôszakolják elô a gyûlölködést. (Megeshet, hogy az egykori körülmények alaposabb vizsgálatakor kiderül, "szenvedéseik" oka teljesen más volt, mint az, amit az elfogult, aktualizáló utókor annak vél.) A palota pincéjében állítólag megkínzottak névsorát (sz. m.: ez is elôkerült, de a nagy gyûlésterem üvegablakairól még mindig nincs tudomásunk) falra helyezôknek gesztusukkal nem is a történelmi rehabilitáció volt a szándékuk. Ez tulajdonképpen a tér visszafoglalási kísérletének folytatása. Amolyan többségi erôdemonstráció, a valós demokrácia játékszabályainak brutális felrúgásával. A hely, a tér múltja és igazi szelleme nem ôket igazolja. A városépítô Bernády György az épületegyüttessel a korabeli európai városok sorába akarta emelni az elmaradott vásárvárost. Ez a szándék ma is idôszerû mindazoknak, akik európaiaknak vallják magukat. Az ô gondolataik a követendôek, hiszen a történelem is a templom- s a városépítôket, a köztérberendezôket tartja számon, s nem a haladás alkalmi kerékkötôit.
Meg vagyok nyugodva. Sôt, mélységesen. Mitôl ez a nagy megkönnyebbülés? Vigyáznak ránk, a világ aggódó-óvó szeme rajtunk csüng.
Olvasom, hogy a Drakula Park elhelyezésével kapcsolatos fejlemények valósággal lázba hozták a BBC, CNN, ABC, Reuters, Ananova, Associated Press, Sydney Morning Herald, Miami Herald, meg a Las Vegas Sun hírvivôit, s bô teret szenteltek a szóban forgó tervnek. Elégedetten nyugtázva, hogy az eredetileg Segesvárra elképzelt látványosságcentrum nem ott, hanem máshol, minden jel szerint (a BBC News biztosra mondja) Bukarest környékén épül fel. Gyôzelem! Tartós és agresszíven heves küzdelem nyomán sikerült megkímélni Segesvár mellékén néhány évszázados fát a gonosz rontástól, s megszabadítani a várost és lakóit néhány milliónyi dollár és néhány tízmilliárd lejes befektetés nyomasztó gondjától. Nem is gyôzelem ez, hanem egyenesen ragyogó gyôzelem. Lám, a környezet- meg egyéb védôk nem hiába emelték fel a szavukat, Londontól Las Vegasig meg Sydneyig visszhangzott többszörösen, sôt, a sosem hallott Ananova nevû hírmondóig.
Ezen persze csak az olyan provinciális lelkek csodálkozhatnak el, mint én. Hiszen még abból sem sejtettem meg a sorsunk iránti mélységes aggodalom jelét, hogy Károly herceg vette a fáradságot, s akárcsak Sherlock Holmes, a páratlan nyomozó, felelôtlenségekkel teli tájainkra utazott a ködös Albionból, rosszallását kifejezendô. Ki is fejezte.
Lám, mi itt könnyelmûen elkótyavetyélnénk vitatott, de létezô örökségünket, mások, idegenek ezzel szemben pénzt, idôt nem kímélve utaznak, vizsgálódnak, a nemzetközi sajtót mozgósítják környezetünk megôrzése érdekében.
Ugyancsak provinciális szûklátókörûségemben futólag idôztem el a Drakula Park és mítosz erkölcsi, szellemi kártételeinek messzeható veszedelmén. Ehelyett, földhözragadt módon, a befektetésekkel járó haszon járt az eszemben, köztük a munkahelyteremtés, a járulékos szolgáltatásoknak, kereskedelemnek jutó impulzus. Pedig mennyivel jobb, hogy - hála az önzetlenül aggódóknak - a szórakoztató park áthelyezésével most - legalább egy ideig - marad minden a régiben. Segesvár és környéke élheti tovább kilátástalan, de legalább volt és mai vámpíroktól mentes életét. Még az évi kosztümös csiricsárétól is megkímélhetnék ôket, érjék be a délutáni tévés rémhíradókkal, meg a se szeri, se száma, gyengeelméjûeknek szánt mûsorokkal. A bukarestiek pedig süllyedjenek az erkölcsi és szellemi fertôbe Drakulástól!
Különben - mondhatom önkritikusan - még most sem egészen a széleslátókörûség munkál bennem. El-elkószálnak a gondolataim. Olyan ostoba kérdések fordulnak meg a fejemben, hogy minek rengeteg pénzt fordítani a világ legesleghíresebb könyvelôi cége, a PricewaterhouseCoopers könyvelôire, amikor mifelénk a felvilágosultságukról híres környezet- meg egyéb védôk, próféciákban gazdag egyházi személyek még a hercegi látogatás elôtt megmondták, hogy a "lokáció" elhibázott. Bizonyos David M. Russel, az azonos nevû tanácsadó cég igazgatója is a honi védôk álláspontjára jutott, mint az mélyenszántó véleményében kifejezôdik: "Segesvárt nem kellett volna számításba venni, mivel a város önmagában érdekesebb, mint bármilyen park. " Erre sem gondoltam, vallom be most töredelmesen. Na, de ha így van, tehát voltak, akik ezt jó elôre, szinte gombnyomásra egyszerre megmondták, minden szakértôinek nevezett vizsgálat kidobott pénz. Ezért a pazarlásért egyenesen ki kell rúgni a minisztert, aki hónapokon át csikicsukizott, nem volt bátorsága színt vallani, hogy a jövendôt elôre megjósolóknak van igazuk.
Ahelyett, hogy ezt belátta volna még annak idején, a szóbeszéd szerint mindenféle kulisszák mögötti tudakozódásba fogott, hogy vajon milyen érdekek is mocorognak a park elhelyezése körül. S nem érte be a környezet- meg egyéb védôk kizárólag nemes felháborodásból fakadó érveivel. Remélem, ezután majd jobban odafigyelnek rájuk, és nem próbálják az adófizetôk pénzét szakértôkre meg utazgatásra költeni Svájctól Londonig, s ki tudja még meddig.
Mindent egybevetve, önostorozásom végén elmondhatom, hogy most már nyugodtan alszom. Legalábbis, ami Segesvárt illeti. Ott sikerült elkerülni a környezeti katasztrófát. Lám, milyen egyszerû: ahol semmit sem építenek, semmit sem bontanak, ott a környezet sem szenved.
Tény, hogy kezdek kiemelkedni a provincialitásból, most már azt kérdezem felbátorodva a világérdeklôdéstôl, hogy mi lesz a mi kombinátunk keltette állítólagos ártalmakkal. Ezzel kapcsolatban idôrôl idôre felvillan némi érdeklôdés, aztán rajtaütésszerûen lelohad.
Még ennyi sem történt múlt december közepe táján, amikor valamiféle csôtörés miatt ammónia jutott a levegôbe. A környezetvédô felügyelôség sietett megnyugtatni bennünket, hogy semmi vész. Mi mást is tehetett, hiszen ezért fizetjük. A környezet- meg egyéb védôk meg sem szólaltak, az Ananova is hallgatott. Vagy már karácsonyi szabadságra mentek, vagy tényleg bagatell az egész ügy. Közben azt is megtudtuk, hogy a szóban forgó gázt vízzel semlegesíteni lehet. Ebbôl az is következik, hogy újabb, esetleg nagyobb csôtöréskor mindjárt kéznél van a megoldás: ha jön a baj, víz alá dugjuk a fejünket, s addig tartjuk ott, amíg közlik, hogy elmúlt a veszély. Az idônként terjedô bûzzel nem érdemes foglalkozni, hiszen "a ló s az eb beledöglik, az ember megszokja". Verespatak meg messze van, s különben is, ha még a Las Vegas Sun sem ír róla, fölösleges aggódni. Ez magyarázhatja a diszkréciót. A telekárak alakulásában, a tôkebefektetésekben pedig nem vagyunk annyira érdekeltek , hogy az alkalomtól függôen erre vagy arra az oldalra álljunk. A fölösnek látszó jövedelmünket jó, ha tartalékoljuk a következô energia-áremelés idejére. Ha pedig majd újra látjuk, hogy kitör védelmünkben az önzetlen aggodalom heve, térjünk észre és gondoljunk a Drakula elûzetésével elért hallatlan gyôzelemre. Értünk van.
A szatmárnémeti RMDSZ-kongresszuson a szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy már-már kialakult az az eszközrendszer, amely alkalmas arra, hogy a szervezet növelje befolyását a romániai politikai folyamatokra, Románia és Magyarország viszonyára, az európai emberjogi és kisebbségjogi viszonyok alakulására. Ez az eszközrendszer csak akkor lesz hatékony, csak olyan RMDSZ-szel valósítható meg, amely továbbra is helyt ad minden tisztességes ideológiának, amely nemcsak a közösségen kívül, de azon belül is az együttmûködést szorgalmazza az egyházakkal, a civil társadalommal, a sajtóval, az értelmiségiekkel. Amely képes nemcsak az érdekvédelemre, hanem az érdekegyeztetésre is.
Alább a Maros megyei küldöttek közül kérdeztünk néhányat: mit tart a kongresszus legfontosabb üzenetének?
Dr. Benedek István, Marosvásárhely municípiumi tanácsos: Több üzenete is van a kongresszusnak. Egyértelmûen pozitív üzenet a gazdasági problémák kezelése, a fiatalság megszólítása, a nôk szerepének az elôtérbe hozása, a szociális helyzet értékelése. Ezeknek a problémáknak az elôtérbe helyezése mindenképpen pozitív üzenet és elôrelépést jelent az RMDSZ- kongresszusok történetében. Ezeket a problémákat rég ismerjük, sokakat régóta foglalkoztatnak, hiszen egyre szegényebb lesz az erdélyi magyarság, egyre rosszabb szociális körülmények között él, ami egyértelmûen megmagyarázza a fogyatkozást, az elvándorlást. Ha ebben az irányban sikerül lépéseket tenni és megállítani a folyamatot, akkor mindenképp pozitívan kell értékelni ezt a kongresszust.
A harmadik kongresszuson vettem részt, és a szatmárnémeti, a többihez viszonyítva, profi módon volt megszervezve, ez is az RMDSZ-en belül mûködô struktúrák professzionalizmusát húzza alá. Szép programok hangzottak el ezekkel kapcsolatban, döntések születtek. A következô lépés a megvalósítás. Részprogramokat kell kidolgozni, eszközöket kell találni a megvalósításukhoz. Az, hogy csak támogatunk valamit, szerintem nem elegendô. Ennek érdekében tenni is kell. Én ezeket az eszközöket még nem látom elég körvonalazottan. Remélem, hogy az elkövetkezendô hónapokban határozott lépések fognak történni.
Egy másik pozitív dolog, hogy végre, a sokat vitatott belsô választásokról is döntés született, és a kongresszus határozata értelmében május végéig meg kell történnie. Ez is egy olyan dolog, amely belsô súrlódásokat, konfliktusokat okozott az RMDSZ-ben. Ha sikerül megvalósítani, akkor úgy gondolom, mindenképpen pozitív kihatása lesz.
Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke: Véleményem szerint az RMDSZ VII. kong-resszusa igazolta meggyôzôdésemet, amely szerint minden RMDSZ-tisztség-viselônek, függetlenül attól, hogy milyen szinten tölt be vezetô szerepet, vagy milyen ideológiai irányvonalat képvisel, mindenképpen integráló szerepet kell betöltenie, aminek a következô években eredményekben is jobban meg kell mutatkoznia. Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy szövetségünkben mindenkivel együtt lehessen dolgozni. Nagyon nehéz feladat, sok türelmet, párbeszédet, egyeztetést, kitartást, energiát, idôt és igazi keresztény hozzáállást feltételez.
Sok mindent meg lehetne fogalmazni szép szavakban, de számomra a legfontosabb üzenet az, hogy ezután még többet kell dolgozni egy bizonyos cél vagy eredmény elérése érdekében, mint eddig. A romániai magyarságnak ezután is meg kell találnia az utat, a megoldást a szövetség egységének megôrzése érdekében. Ezért az elkövetkezendôkben még fontosabb lesz az egyéni és a közös példamutató magatartás. Növelni kell munkánk hatékonyságát, gyorsítani az eredmények sikeres megvalósulását tagságunk elvárásainak megfelelôen.
Az elôttünk álló négy év meghatározó lesz az európai integráció szempontjából, mert minden tagállam azzal fog élni ebben a közösségben, amit a belépés pillanatáig sikerült megvalósítania. Ezek alatt a megvalósítások alatt értem a kisebbségi problémákat is.
Péter Ferenc, Szováta polgármestere: Szerintem a legfontosabb, hogy az egység megmaradjon, mert eredményeket csak együtt tudunk elérni. Az RMDSZ VII. kongresszusa elsôsorban professzionalizmusról tett tanúbizonyságot. Elsôsorban a szövetséget vezetô csapat és az ôket támogató szakemberek közösen képesek arra, hogy fontos szerepet töltsenek be az ország politikai életében. Ne feledjük, 2003-at írunk, amikor mind a politikában, mind a közigazgatásban igazi profi szakemberekre van szükség. Csak így lehetünk erôsek, csakis így érhetünk el eredményeket.
Amit sajnálok, az az, hogy még ma is akadnak, nem is kevesen, akik úgy gondolják, hogy a politikában lehet harcolni, a szövetségben érdekképviseletet végezni anélkül, hogy kiálljunk igazunkért, anélkül, hogy az illetô a Szövetségi Képviselôk Tanácsában, vagy akár a kongresszusi tribünrôl védené meg igazát, ismertetné álláspontját, és komoly érvekkel, alternatívák felmutatásával próbálná meggyôzni a küldötteket.
Véleményem szerint a számunkra legfontosabb célkitûzéseket - autonómia, a gazdasági helyzet javítása, a magyar nyelvû oktatás korszerûsítése és kiszélesítése -, amelyekkel megakadályozhatnánk a magyarság elvándorlását, csak egy erôs szervezettel érhetjük el. Ez pedig nem lehet más, mint az RMDSZ.
Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere: Idôszûkében tömörebben, de a kongresszuson is elmondtam, hogy meg vagyok gyôzôdve, hogy az erdélyi magyarság történetében egy elhibázott kongresszusként tartják majd számon. Mert egy stratégiailag helytelen döntés született azzal, hogy megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Tokay György is megmondta, hogy ez egy stratégiai döntés volt. Eddig úgy, ahogy, de nem osztottuk meg az erdélyi magyarságot. Most ezzel megosztottuk, és szerintem a szövetségi elnök programjában az a kitétel, hogy a politikai együttmûködést ô ezután is lehetségesnek és kivitelezhetônek tartja, nem fog mûködni. A mi történelmünkben sajátos helyzet alakult ki. Azon túlmenôen, hogy az erdélyi magyarság magáénak tudhatta azt a kis közösséget, amely az 1989-es forradalmat elindította és Temesváron a legnagyobb áldozatot hozta, egy különleges helyzet alakult ki. Ezt a dolgot, ezt a személyiséget nekünk kötelezô lett volna integrálni. Ha nem tudtuk integrálni, akkor nem gondolkodunk helyesen.
A kongresszuson is elmondtam, hogy Kossuth Lajos nagyon jó stratéga volt, de nagyon nehezen kezelhetô ember. Ám késôbb bebizonyosodott, hogy stratégiai elképzelései helyesek voltak. Attól híresülünk mi el ezzel a kongresszussal, hogy egy helytelen stratégiai döntéssel megosztottuk a magyarságot, s majd ez a kongresszus is úgy fog elhíresülni, mint annak idején azok, akik Kossuthtól megvonták a magyar állampolgárságot. Tôkés László stratégiai szempontból mindig kristálytisztán beszél. Hogy nem könnyen kezelhetô, az igaz, de nekünk úgy kellett volna integrálnunk, hogy ne osszuk meg a magyarságot. Egy ilyen embert nem lehet jogi érvekkel megfosztani a tisztségétôl és elvenni minden hatáskörét. Mi kellett volna felnôjünk hozzá. Szerintem ez a döntés helytelen volt és a következmények sem lesznek jók.
Márk Endre, az RMDSZ szászrégeni szervezetének elnöke: A kongresszus jelentôségét abban látom, hogy az elôzetesen bejelentett viharfelhôk nem jelentek meg, és józan ítélôképességgel végezte el a rábízott feladatokat.
Fontosnak tartom, hogy az RMDSZ frissen elfogadott programja kiemelten foglalkozik az ifjúság problémáival, tehát van reális esély ennek kezelésére. Bár egyes platformok nem vettek részt a munkálatokon, a program vitája során számos javaslatukat elfogadta a kongresszus.
Sajnálom, hogy csak egy elnökjelölt volt, és nem mérettette meg magát az, aki egyetlen eredményét sem ismerte el a vezetôknek és a szervezetnek. Most lett volna helye az ôszinte, nyílt vitának, alkalom az alternatívák bemutatására. Sajnos, ez elmaradt. Nem tapasztaltam kiszorítósdit a kongresszuson, sem a szervezet életében. Sôt, szeretném tudatosítani, hogy a végeken - vidéken - sok hely várja mindazokat, akik úgy érzik, kiszorultak. Van hely orvosnak, tanárnak, akik akár RMDSZ-elnökök is lehetnek, ha bebizonyítják alkalmasságukat. A végek nem elhanyagolhatók.
Végül, úgy értékelem, hogy az úgynevezett "gordiuszi csomót" nem növeltük, hanem pontot tettünk egy olyan probléma végére, amely éveken át a levegôben lógott, s szította a belsô ellentéteket. Az új vezetésnek és mindenkinek tenni kell a köz érdekében, a jól kidolgozott program végrehajtásáért. Szerintem pontosan ez a program és a küldöttek józan ítélôképessége akadályozta meg az egységbontást. Felelôtlen hazárdjáték lenne és nem engedhetô meg még legradikálisabb tagjainknak sem. Az RMDSZ-en belül mindenki megtalálhatja a helyét és alázattal végezheti feladatát a közjó és megmaradás érdekében. Kölcsey szavai szerint: "Egyedül a legnagyobb erô sem tehet meg mindent, nem tehet sokat; egyesített erôknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges".
Náznán Jenô, a mezôgazdasági igazgatóság aligazgatója: A kongresszuson is elmondtam, hogy a támogatási rendszer kevés, instabil és kiszámíthatatlan. Szükséges ezt a megvalósíthatatlanságig bonyolított rendszert egyszerûsíteni, mert a gazdák egyszerûen nem tudnak mit kezdeni az elvárásokkal. A kinyújtott kéz, a kolduló kéz szindrómát elkerülendô, nem szociális segély szintjére alacsonyított támogatási rendszer kell a mezôgazdaságnak, nem kuponok, nem egymillió lej hektáronként, nem egy zsák mûtrágya, hanem egy átlátható kedvezményes hitelrendszer, amely biztos piacot, stabil, kiszámítható jövedelmet és üzemképes mezôgazdaságot jelent.
Üzenetnek nevezem az RMDSZ-program azon elôírását, hogy az elavult intézményrendszert a mezôgazdaságban modernizálni kell. Tekintettel arra, hogy elárvult és elöregedett falvaink nagy többsége, úgymond, mezôgazdasági területfölösleggel rendelkezik, lévén, hogy az elzárt völgyekben gépesítetlen területeket nem lehet megdolgozni, egy erdôsítési program kidolgozását javasoltam, hozzátéve, hogy a mezôgazdasági politika szerves része kell legyen a gazdaképzés. Az Európai Unióban egyszerû hitel-hozzáférhetôség és finanszírozási lehetôségek vannak erre. Elmondtam és fenntartom, hogy jelenleg a mezôgazdasági oktatási rendszer alapfokon és középfokon selejtet termel. Teljesen használhatatlan és a mezôgazdasági társadalomba beilleszkedni nem tudó végzettek jönnek ki a mezôgazdasági líceumból. Ezzel szemben az RMGE- nek és más civil szervezeteknek pozitív tapasztalatuk van a gazdaképzés terén. Ezért az RMDSZ segítségét kértük a mezôgazdasági oktatás és a gazdaképzés újjászervezéséhez.
Virág György, a megyei tanács elnöke: Negyedik alkalommal vehettem részt az RMDSZ kongresszusán. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a hozzászólók között sok fiatalt láttam, akik elmondták a problémáikat. Örvendek ennek, mert nagyon fontos ez a jelenlét, és az, hogy elhangzottak ötletek, javaslatok, amelyek megvalósításra várnak, és annak is, hogy többen hangsúlyozták: sokkal következetesebben, sokkal kevésbé elméleti síkon kell az ifjúság problémáival foglalkoznia az RMDSZ-nek. A fiatalok soha nem szûnô türelmetlensége lesz az, ami reményeim szerint kimozdítja abból az eléggé sokat ostorozott állóvízszerû állapotból az RMDSZ testületeit, amely állapot bizony jellemzô volt különösen a Szövetségi Képviselôk Tanácsa üléseire. Nem szabad nekünk abban gondolkodni, hogy ott van a tesület, megszavazott ezt-azt, mert, bár szabályosan mûködött, de korántsem olyan eredménnyel, ahogy elvárható lett volna.
A másik fontos dolog szerintem, hogy a helyi közigazgatás irányába tett minden javaslat azzal a reménnyel töltött el, hogy most jött el az alkalom arra, hogy észrevegyük: nagyon fontos munkát végeznek a parlamenti képviselôk, szenátorok, de sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a polgármesterekre, a helyi tanácsosok kiválasztására, képzésére, mert enélkül egyszerûen nincs eredmény. Nem lehet csak a parlamenti tevékenységre bízni a gondok megoldását, mert az emberek a parlamenti képviselôkkel értelemszerûen sokkal ritkábban találkoznak, mint a sorsukat kezelô, adminisztráló, közigazgató személyekkel. A polgármestereknek, tanácsosoknak a kiválasztása eddig esetlegesen vagy kisebb csoportok lobbijával történt, a képzésük még inkább hiányt szenvedett. Ilyen személyeket nem lehet döntéshelyzetbe hozni, mert nem tudják, mirôl döntenek. Ezt a továbbiakban nem engedhetjük meg magunknak. Ilyen értelemben van tennivalója az RMDSZ-nek is. Azt is fontosnak tartom, hogy tételesen benne van az RMDSZ programjában, hogy a prefektúrákat mint intézményeket fel kell számolni, meg kell szüntetni a felesleges párhuzamosságot. Enélkül sokkal gördülékenyebben mûködhetne a közigazgatás.
Üzenete a kongresszusnak szerintem az, hogy csak a szervezett minôségi szakmai munkának lehet hitele, és egy bizonyos idô után eredménye.
Bár Maros megyében a lakosság 2002 folyamán a megszorítások ellenére is havi 24-26 milliárd lejre váltott ki ingyenes és ártámogatott gyógyszereket, az Egészségbiztosítási Pénztár a patikákkal kötött szerzôdésben megállapított havi 14 milliárd lejt utalta át a gyógyszertáraknak. A múlt év során felgyûlt közel 160 milliárd lejes különbözetet sürgôsségi kormányrendelet alapján kellene rendezni, ez azonban késik, és valószínû, nem fogja fedezni a teljes összeget. Késik továbbá az idei keretszerzôdés megkötésére vonatkozó jogszabály alkalmazási útmutatójának közlése is - válaszolta kérdésünkre dr. Csíki Zsuzsánna, a megyei biztosítási pénztár vezérigazgatója, aki szerint a múlt évi szerzôdés függelékeként, januárban is a 2002-es keretben megszabott 14 milliárdot osztották el a gyógyszertárak között.
Mivel az említett összeg csak csepp volt a tengerben, Marosvásárhelyen továbbra is mindössze két- három gyógyszertárban válthatók ki az úgynevezett "támogatott" gyógyszerek. Ahogy a családorvosok tiltakozása kapcsán értesültünk, olyan patikákról van szó, amelyek elsôsorban nem a gyógyszerek eladásából élnek meg. A többi gyógyszertár - Mariana Moldovan, a Gyógyszerészek Megyei Patronátusának elnöke szerint -, ha eddig havonta néhány napig még elfogadta az ingyenes és ártámogatott vényeket, március elsejétôl teljes mértékben beszünteti a kedvezményezett gyógyszerek kibocsátását, ha továbbra sem kapnak biztosítékot arra, hogy a tavaly ( 150 milliárdra) valamint az idén januárban (már 30 milliárdra) kiadott kedvezményes gyógyszerek ellenértékét megkapják. Ilyen még nem fordult elô, hogy országos szinten már elhasználták az idénre megszabott gyógyszerkeretet is, és tulajdonképpen adósságra kössenek szerzôdést - hangsúlyozta a patronátus elnöke.
Kérdésünkre a biztosító igazgatója azt nyilatkozta, hogy vannak gyógyszertárak, amelyeknek a tavaly áprilisig volt elég a szerzôdésben megállapított keret, más egységeknek a tavaly szeptemberig tartott a szerzôdés alapján folyósított összeg.
Mivel a 2003-ra kidolgozott keretszerzôdésben az áll, hogy a pénztár megválogathatja a gyógyszertárakat, amelyekkel szerzôdést köt, azt tudakoltuk az igazgatótól, hogy lesznek-e egységek a megyében, amelyekkel megszakítják a szerzôdéses kapcsolatot. A válasz értelmében a pénztár továbbra is arra törekszik, hogy valamennyi egységgel szerzôdéses viszonyban maradjon, a keretszerzôdésre vonatkozó elôírások alapján azonban (ha addig nem változtatnak rajta) csak azokkal a patikákkal köthetnek szerzôdést, amelyekrôl a pénztár ellenôrzése nyomán bebizonyosodik, hogy rendelkeznek a szükséges gyógyszerkészlettel.
A Patronátus elnöke szerint, ha ezt a követelményt valóban figyelembe veszik, a pénztárnak nem lesz kivel szerzôdést kötnie, mivel a gyógyszertárak eladósodása okán hiányok mindenütt vannak, annál is inkább, mivel a patikák tartozása miatt a gyógyszerforgalmazóknak sincs lehetôségük már bizonyos importszerek behozatalára.
Kédésünkre, hogy a kialakult helyzetet figyelembe véve, a gyógyszertárak vállalkoznak-e a szerzôdéskötésre, Mariana Moldovan azt felelte, hogy bár csak az "utolsó métereken" vonták be a keretszerzôdés alkalmazásáról folyó tárgyalásokba a Gyógyszerészek Kollégiumát, kénytelenek lesznek szerzôdést kötni, mivel vissza kell szerezniük a pénzt, amit a tavalyi év során a támogatott gyógyszerek beszerzésére kiadtak.
A sor végén pedig ott áll a betegek egyre elégedetlenebb, egyre elkeseredettebb és ingerültebb tábora, akikért állítólag ez az egész rendszer mûködik, de akik mégsem jutnak hozzá a számukra létszükségletet jelentô szerekhez, és akiket tulajdonképpen nem érdekel, hogy ki kinek nem folyósította a szükséges összegeket, és az sem, hogy évrôl évre miért szûkül a kedvezményes gyógyszerekre szánt pénz. Az viszont nyilvánvaló, hogy eközben észrevehetôen romlik a lakosság egészségi állapota, ami azt jelenti, hogy mind több gyógyszerre lenne szükség. Ezt azonban az ország egészségügyi politikájának alakítói - úgy tûnik - továbbra sem veszik figyelembe.
Sôt. Miközben a költségvetési adatok szerint 2002-ben csak a kórházak mûködtetésére és