Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Csúcsra járó román-magyar kapcsolatok

Magyarság és európaiság együtt létezik

- hangsúlyozta Medgyessy Péter magyar miniszterelnök, aki "néhány szívbôl jövô, emberi ôszinte szót" mondott, amikor az anyaország, illetve a magyar kormány üdvözletét tolmácsolta. Utalva arra, hogy Magyarország hamarosan az EU tagja lesz, arról szólt, hogy egy olyan Európai Unióba igyekszünk, amelyben Magyarországnak helye lesz, de helye lesz Romániának is. Hangsúlyozta, hogy a magyar politikának támogatnia kell a szomszédos országokat, hogy minél hamarabb részeivé váljanak a nagy európai közösségnek. Fontos, jelentette ki, hogy minél hamarabb együtt tartozzunk ehhez a közösséghez, együtt gondolkozzunk, hozzásegítve egymást, hogy megôrizzük magyarságunkat. Magyarság és európaiság együtt létezik, úgy kell az EU-ba bekerülni, hogy minden magyar, határokon innen és túl megôrizhesse nyelvét, kultúráját - mondta - hozzátéve, ehhez szeretne a kormány több segítséget adni, mint amit az elmúlt években sikerült. Külön szólt a fiatalokhoz, illetve a román külügyminiszterrel folytatott megbeszélésérôl. Az RMDSZ-rôl kijelentette: európai gondolatokat képvisel, európai módon. Hangsúlyozta, hogy egységes RMDSZ-re van szükség, ez a magyarság érdeke, hozzátéve, hogy a szövetség mindig tisztességes, megbízható partnere volt a magyar kormánynak, s a jövôben közösen kell megoldásokat keressenek azok, akik felelôsséget éreznek a romániai magyarság iránt.

Megtanultuk elfogadni egymást

Adrian Nastase magyarul kívánt sikert és jó munkát a kongresszusnak. Köszöntô szavaiban kijelentette: örömmel és bizakodva jött az RMDSZ kongresszusára, örömmel töltötte el, hogy a magyar kormányfô is részt vesz a kongresszuson. Mint mondta, jelenléte nem udvariassági gesztus csupán, hanem szimbólumértékû, a politikai kommunikáció egy magasabb fokát jelenti. Hiszen a kölcsönös bizalmatlanság, gyanakvás után közösen néznek a jövô felé. Mára lehetôvé vált az, ami a múlt évtized végén még elképzelhetetlen volt. "Megtanultuk elfogadni egymást, rájöttünk, hogy a tolerancia mindenkinek hasznos, hiszen a közös cél az európai integráció és egy jobb élet". Hangsúlyozta, hogy az SZDP-RMDSZ-együttmûködés nem konjunkturális kapcsolat, nem csoportérdek, hanem a demokrácia egyik nyeresége. Az a tény, hogy Románia ma az etnikai együttélés modellje, egyaránt a román politikusok és a magyar közösség érdeme. A kongresszus elôtti percekben, az MSZP elnökével aláírt együttmûködési protokollumra utalva, hangsúlyozta az RMDSZ szerepét, amely nemcsak a belpolitikai porondon játszik fontos szerepet, hanem a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezôje. Az RMDSZ-re mint hosszú távú partnerre számítanak a továbbiakban is, jelentette ki, hozzátéve, hogy az eddig megvalósított kisebbségi igények mellett az elkövetkezendôben azon fognak munkálkodni, hogy - egyebek mellett például kiszélesítsék az állami magyar egyetemi oktatást.

Változni azért, hogy megmaradhassunk

Markó Béla arra a kérdésre keresett választ: miképpen lehetséges úgy megmaradnunk, hogy le ne maradjunk? Miképpen válhatunk úgy európaivá, hogy továbbra is erdélyiek legyünk? Milyen mértékû alkalmazkodás szükséges a megmaradáshoz, illetve meg tudjuk-e ôrizni magunkat, ha túlságosan gyorsan változunk? Az elnök elsôsorban arra adott választ, hogy mit tettek az elmúlt négy esztendôben a változásért és a megmaradásért, azért, hogy a szülôföld ne taszítson el magától, hanem megtartson magyarként, ahol élünk, azért, hogy a szó szoros értelmében és átvitt értelemben is "vízum nélkül" utazhassunk Európába. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ az elmúlt négy évben nem a patetikus állásfoglalásokban volt erôs, hanem a szülôföld tényleges visszaszerzésében. "Mi ma már nemcsak követeléseinket, hanem visszaszerzett anyagi és szellemi javainkat is örökíteni tudjuk a következô nemzedékekre: március tizenötödikéinket, zászlónkat és himnuszunkat, falvaink és városaink magyar nevét, iskoláinkat, egyetemünket, földjeinket, szôlôinket, legelôinket, erdeinket". A továbbiakban a konfrontáció vagy kooperáció dilemmáját fontolgatva kijelentette: nemcsak eszközökrôl, célokról van szó, arról, hogy milyen közösségi modellt akarunk felépíteni a jövôben. Erdélyben - mondta - olyan autonómiaformákat kell elképzelni, amelyek jogi keretet biztosítanak a partneri együttmûködésre, a mindannyiunkat közösen érintô döntések elôkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában. A kormánypárttal kötött protokollumot lehetôségnek nevezte, de hangsúlyozta, hogy "a politikai protokollumtól hosszú még az út az etnikumközi megállapodásokig". De komoly eredményeket értünk el ezáltal az önkormányzatokban, az oktatásban, az anyanyelvhasználat kérdésében, a mûvelôdés területén. Kitért a gazdasági kérdésekre, az európai integrációra, Románia és Magyarország kapcsolatrendszerére, az RMDSZ külpolitikájára. Külön szólt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségrôl. "A józan logika azt kívánná - jelentette ki - hogy amennyiben fontos eredményeket értünk el az elmúlt idôszakban, akkor az eszköz is megfelelô volt, amivel ezt elértük. Vagyis, a józan logika szerint, egy gyenge RMDSZ nem lett volna képes sem a román parlamentben, sem az önkormányzatokban azt a munkát elvégezni, amit elvégeztünk. (...) ...egy illegitm RMDSZ nem tehetett volna szert akkora tekintélyre Európában, amekkora tekintéllyel ma rendelkezik." "Az érdem közös, a felelôsség személyes! - hangsúlyozta Markó. Azt állítani, hogy az RMDSZ nem volt erôs, nem volt demokratikus, nem volt legitim: hazugság! És bíróságon feljelenteni az RMDSZ-t: történelmi vétek! És az egykori történelmi érdem sem ment fel senkit a mostani történelmi vétek alól, hogy egy ilyen pereskedéssel tönkreteszi szövetségünk belsô autonómiájának elvét, amely egyébként hasonlatos az egyházéhoz: arról az elvrôl van szó, hogy konfliktusainkat egymás közt kell megoldanunk."

Felhívta a figyelmet az egység fontosságára, mert még nehéz munka vár az RMDSZ-re. "Vagy szövetségként mûködünk tovább, vagy könnyûnek találtatunk a megmérettetésben, és elfúj minket a történelmi szél". Konklúzióként fogalmazta meg, hogy nem lehet egy közösséget sem a múlt nyomorúságával riogatni állandóan, sem a jövô ígéreteivel ámítani. Lapzártakor kezdôdött az elnöki beszámolóról szóló vita.

Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt elnöke és Kovács László,Magyar Szocialista Párt elnöke tegnap írta alá Szatmárnémetiben a két párt együttmûködési szerzôdését. Az eseményrôl sajtótájékoztatón számoltak be.

Nastase fontos eseménynek nevezte a dokumentum aláírását, amely rögzíti a két párt közötti kapcsolatok fejlôdését, az államközi kapcsolatok szempontjából is. Megköszönte Kovács László barátjának és pártjának a támogatást, amely hozzájárult, hogy az SZDP elnyerje a Szocialista Internacionalé teljes jogú tagságát, a magyar kormány támogatását a NATO-tagság elérésében és az EU-integrációban. A román-magyar kapcsolatok fejlôdésében a két párt szerepét fontosnak ítélte, s kijelentette, a dokumentum ezt rögzíti és ígéreteket tartalmaz egy XXI. századhoz méltó együttmûködéshez.

A Medgyessy Péterrel való találkozót pozitívan értékelte, és mint mondta, bár nem volt idô a kétoldalú kapcsolatok teljes spektrumának átbeszélésére, megegyeztek, hogy barátsággal és kellô komolysággal kezelik a létezô vagy a jövôben felmerülô problémákat.

Megígérte, hogy a következô kormányülésen felülvizsgálják a gazdasági vízumkényszerre vonatkozó kormányrendeletet, s bejelentette, közös levelet fogalmaznak meg az Európai Bizottság irányába, a Bukarest- Budapest közötti autópálya támogatásáról. Kijelentette: a két kormánypárt és a két miniszterelnök jelenléte Szatmárnémetiben az RMDSZ szerepének az elismerése a két ország közötti kapcsolatban.

Kovács László Markó Béla Összekötve élünk címû versét idézve hangsúlyozta: igaz ez a románokra és magyarokra, Romániára és Magyarországra, mert a kisebbség és többség sorsa össze van kötve mind a két országban. Örült, hogy sor kerülhetett a két párt közötti szerzôdés aláírására és külön örömét fejezte ki azért, hogy minderre az RMDSZ- kongresszus adott alkalmat. Ez is megfelel - jelentette ki - annak a szerepnek, amelyet az RMDSZ játszik a romániai politikai életben. A megállapodásból három pontot emelt ki: * hangsúlyt helyez a fiatalok közötti együttmûködésre * az értelmiségiek közötti kapcsolatok fontosságára, * a kisebbségek kölcsönös támogatására. Hiszen amíg valamikor a kisebbségek léte konfliktusforrás volt a két ország kapcsolatában, mára mindkét ország érdekeit az szolgálja, hogy az együttmûködés útján haladjanak.

Megbeszélés határon túli magyar vezetôkkel

Szakértôi egyeztetéseket tartanak az elkövetkezô hetekben a kedvezménytörvény tervezet módosításáról - jelentette be pénteken Szatmárnémetiben Medgyessy Péter miniszterelnök azt követôen, hogy a határon túli magyarok képviselôivel találkozott.

A szatmárnémeti prefektúra épületében tartott találkozón, amelyen ott volt Kovács László külügyminiszter, az Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke is, részt vett Markó Béla, az RMDSZ, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetségének (VMSZ) elnöke.

A találkozót követôen Medgyessy Péter újságíróknak elmondta: áttekintették a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos elôkészítô munka jelenlegi állását, és megállapodtak arról, hogy szakértôk további egyeztetéseket tartanak a tervezetrôl, amelyet várhatóan a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) február második felében összehívandó ülése elé terjesztenek. Medgyessy Péter szerint ekkorra már olyan anyagot állítanak össze, amely tartalmazza a határon túli magyar szervezetek képviselôinek véleményét is.

Medgyessy Péter tájékoztatott arról is, hogy a megbeszélésen szóba került, miként lehetne hatékonyabbá tenni azokat az alapítványokat, amelyeken keresztül az erdélyi magyarság hozzájuthat a számára a magyar költségvetésben biztosított, az Országgyûlés által megszavazott támogatásokhoz.

Markó Béla szerint Magyar Állandó Értekezlet (Máért) február végi ülésén lesz esély arra, hogy a résztvevôk megállapodjanak a kedvezménytörvény módosításáról.

Markó a találkozó kapcsán elmondta: a törvénytervezet módosításáról megkezdik a szakértôi tárgyalásokat, és megfogalmazzák azokat a kiegészítéséket, amelyeket szeretnének a módosításban érvényesíteni.

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Párjának (MKP) elnöke tisztességes, korrekt megbeszélésnek nevezte a magyar kormányfôvel folytatott eszmecserét, amelynek azt volt a célja, hogy egyeztessenek a kedvezménytörvény módosításáról, a megkötendô kompromisszumokról. Megnyugtatónak nevezte, hogy február elsô felében szakértôi tárgyalások lesznek, s ezáltal a határon túli magyar pártok - így az MKP is - lehetôséget kapnak arra, hogy idôben ki tudják dolgozni a javaslataikat.

Elmondta: a rövid tárgyaláson is érzékelni tudta, hogy a magyar fél nyitott az észrevételekre. Kifejezte reményét, hogy szakértôi szinten a tervezet módosítható azokkal az észrevételekkel is, amelyeket a délvidéki magyarság tesz. Ezek közül példaként azt említette: szeretnék elérni, hogy a magyar oktatatási kedvezmény az intézményeken keresztül jusson el a délvidéki magyarsághoz.

Medgyessy-Nastase találkozó

Magyar-román miniszterelnöki találkozó zajlott le pénteken Szatmárnémetiben, ahol a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tartja VII. kongresszusát.

Medgyessy Péter magyar és Adrian Nastase román kormányfô az RMDSZ meghívását elfogadva érkezett Szatmárnémetibe.

A magyar és a román kormányfô közösen lobbizik a Budapest-Bukarest autópálya megépítése érdekében az Európai Unió elnökénél - közölte Medgyessy Péter miniszterelnök az MTI-vel azt követôen, hogy Adrian Nastaséval találkozott.

Elmondta: megállapodtak Adrian Nastaséval arról, hogy elôbb levélben keresik meg Romano Prodit, az Európai Bizottság elnökét, s kérik támogatását a Budapest-Bukarest autópálya építéséhez, majd pedig Athénban az EU- csatlakozási dokumentum aláírásakor személyesen is felvetik: szívesen vennék az Európai Uniónak a segítségét abban, hogy megépüljön a két fôvárost összekötô 4-es korridor.

Medgyessy Péter elmondta azt is, hogy konkrét megállapodásra jutottak a rövid megbeszélésen a magyar kisvállalkozókat és befektetôk hátrányosan érintô romániai idegenrendészeti törvény módosításával kapcsolatban. A kormányfô emlékeztetett rá: a jelenlegi romániai szabálymódosítás hátrányosan érintené az itt mûködô magyar kisbefektetôket. A z új szabályozás szerint ugyanis csak azoknak a befektetôknek könnyítené meg a romániai tartózkodását, akik 100 ezer euró feletti beruházást valósítanak meg.

Medgyessy Péter közölte: megegyeztek Adrian Nastaséval abban, hogy kölcsönösségi alapon kezelik ezt a kérdést, és 15 ezer euró lesz az a határ, ahol befektetés esetén könnyítés jár a magyar kisbefektetôknek.

Különös örömmel tölt el, hogy felsôbb gondoskodás révén megyénkben is megalakult a szegénységellenes, és a lecsúszott, nyomorúságos helyzetbe került csoportoknak, rétegeknek a társadalomba (de hol van ez a társadalom?) való visszailleszkedését elômozdító bizottság, amelynek meg is választották a vezetôségét, van mûködési szabályzata, amelynek értelmében felméri a megyei helyzetet, adatbázist hoz létre, kórismét állít fel, félévi, évi jelentéseket készít, munkacsoportokat alakít ki, és bevonja a tevékenységbe azokat a nemkormányzati szervezeteket, amelyek szociális munkát végeznek.

Félreértés ne essék, nem az ötlet végrehajtásával megbízott megyei tanács ellen van kifogásom.

Csodálkozom viszont a kormány "tájékozatlanságán", hogy ilyen apparátusra, ennyi papírmunkára van szüksége ahhoz, hogy észrevegye, ami nyilvánvaló: a romániai lakosság zöme vagy már elviselhetetlen szegénységben, vagy azon a határon él, ahonnan egyetlen hajszál választja el attól, hogy a legalsó kategóriában találja magát. Elôször is ott van a nyugdíjasok, és különösképpen a téesz-nyugdíjasok hatalmas tábora, akik egy tisztes munkával letöltött élet után a koldusoknál is kevesebb pénzbôl tengetik az életüket. És még ez is lehetetlenné válik attól kezdve, ha egyedül maradnak. És micsoda idegfeszültséggel, mennyi gonddal járnak az egy-két, sôt három gyermeket egyedül nevelô szülôk mindennapjai. És még nem is szóltunk a megye- és Románia-szerte egyre szaporodó romatelepekrôl, egész településekrôl, ahol olyan mértékû a szegénység és az elmaradottság, hogy bármiféle segítô szándék úgy olvad be az általános nyomorúságba, mint csepp víz a tengerbe.

De hogyan nevezhetnénk azokat a bérbôl és fizetésbôl élô házaspárokat, akik a lakás fenntartásával járó költségeken túl örülnek, ha az alapélelmiszerekre marad némi pénzük. Nem véletlen, hogy a mai Románia lakossága eszik a legtöbb burgonyát és kenyeret. És az sem véletlen, hogy folyton rosszkedvûek vagyunk, s már-már a depresszió enyhébb vagy súlyosabb formájának össznépi változatával kell szembenézni.

Hogy a szegénységet hogyan lehetne felszámolni? Nos, valamennyi információ birtokában éppen a kormány ne tudná erre a választ? Amiképpen azt is, hogy eddigi próbálkozásai, az adóterhek, a közköltségek terén nem jelentenek megoldást az alapproblémára, ami a bérek és kiadások között tátongó szakadékból ered. Az már csak a helyzet szekszepilje, hogy ilyen körülmények között a minimálbér többszörösének megfelelô büntetésekrôl hoznak törvényt a közlekedési szabályokat megszegôk ellen.

De sebaj, megalakultak a szegénységellenes bizottságok, amelyek számba vesznek, és segítenek visszailleszkedni a társadalomba azoknak, akik már régen az utolsó szalmaszálat is kénytelenek voltak elengedni. Lehet, hogy a hiszékenységemmel és a derûlátásommal van a baj, de mindez az újabb bizottságosdi egy délvidéki honfitársunkról szóló viccre emlékeztet, aki tehetetlenségében végül a ruháját vette le, hogy legyen mit ôriznie.

Iliescu táviratban megerôsítette

Ion Iliescu elnök pénteken táviratot küldött George W. Bushnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, melyben leszögezi, hogy az AEÁ számíthat Romániára a világ biztonságának fenntartására, a béke és a szabadság megvédésére irányuló erôfeszítéseiben.

Románia megérti, hogy a diktátorokat nem lehet megtûrni vagy figyelmen kívül hagyni. A diktátorok hatalmát meg kell szüntetni - áll a táviratban.

Iliescu kifejti: a románok ismerik a szabadság és a békés élet értékét, mivel "látták a kommunizmusban megtestesülô rosszat", ezért osztják az amerikai elnök meggyôzôdését, miszerint "a történelmet a szabad emberek írják".

"Elnök úr, biztosítani kívánom, hogy számíthatnak Romániára a világ biztonságának fenntartására, a béke és a szabadság megvédésére irányuló erôfeszítéseikben" - fogalmaz Iliescu.

Az államfô emlékeztet arra, hogy Az új európai demokráciák közös nyilatkozata, amelyet a prágai csúcsértekezleten adtak ki, bebizonyította: Románia képes az Egyesült Államok és a NATO szövetségeseként fellépni a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni harcban. Továbbra is kiállunk e közös front megerôsítése mellett és támogatni fogjuk az ENSZ Irakkal szembeni feltételeinek megvalósítását célzó lépéseket - áll a táviratban.

Tisztújító közgyûlést tartott csütörtökön a marosvásárhelyi Stúdió teremben a Családorvosok Maros Megyei Egyesülete. A zsúfolásig telt teremben titkos szavazással elnöknek dr. Vultur Ioant választották, a vezetôséget még három alelnök, egy titkár és egy pénztáros képviseli.

Az új vezetôség szerette volna, ha az egyesület képviselteti magát a tegnap Bukarestben, az egészségügyi minisztérium és a kormány épülete elôtt lezajlott tiltakozó megmozduláson, ám jelentkezôk hiányában ez elmaradt. - Túl késôn tartottuk meg a közgyûlést, és azok, akik esetleg részt vettek volna a tüntetésen, nem kaptak helyettesítô orvost. A betegeket nem hagyhattuk orvosi ellátás nélkül - nyilatkozta lapunknak Vultur Ioan elnök. Mint ismeretes, a 2003-as keretszerzôdést és annak alkalmazási utasításait kifogásolva a Családorvosok Országos Szövetsége tüntetéseket helyezett kilátásba. A családorvosok amiatt elégedetlenek, hogy az egy páciensre esô összeget csökkenteni kívánja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Az új elnökség szombaton határoz a helyi szinten alkalmazandó stratégiáról, a tegnapi közgyûlésen mindössze abban állapodtak meg a családorvosok, hogy egyelôre nem írják alá a 2003-as keretszerzôdést. - Az Egészségbiztosítási Pénztárral a napokban csak egy kiegészítô okiratot írunk alá, amely gyakorlatilag a 2002-es keretszerzôdés meghosszabbítását jelenti mindaddig, amíg aláíródik az új szerzôdés. A 2003-as keretszerzôdés kapcsán rengeteg még a tisztáznivaló, az alkalmazási utasítások sem jelentek meg a Hivatalos Közlönyben - nyilatkozta lapunknak dr. Kovács Beatrix, az egyesület újraválasztott titkára.

Csütörtök délután a Continental Szálló zöld terme megtelt a Codecs 2002-es évfolyamának végzôseivel, valamint olyan meghívottakkal, akik potenciális ügyfelek lehetnek a következô tanévekben. A tanácskozáson az új munkatörvénykönyvrôl Pavel Todoran PSD- képviselô, majd az összjövedelmi adózásról a Pénzügyi Igazgatóság igazgatója, Lucian Savu beszélt. Elôadásaikat követôen a jelenlevôk kérdéseket tehettek fel, majd élénk és hasznos vita alakult ki mindkét témakörben. Az est folyamán egyébként diplomaosztóra is sor került: 30 sikeres tanfolyamvégzô vehette át az oklevelét. Közülük 15-en már szakmai oklevelet kaptak, mivel ôk három modult hallgattak végig.

A FNI kárvallottjainak egyesülete a tagjai sorában elterjedt bizonytalanság eloszlatására közli, hogy a legfelsôbb bíróság 2002. június 10-én kelt ítélete elutasította Románia fôügyésze, Tanase Joita fellebbezését, melynek következtében a legfelsôbb bíróság 2001. március 3-i 1323-as számú ítélete végérvényes és visszavonhatatlan maradt. Az ítéletet követôen az ANI-FNI a civil perrendtartás alapján követelte, hogy a CEC hajtsa végre az 1999. évi 2205-ös számú kezességi szerzôdés elôírásait. Mivel a pénzügyminisztérium és a CEC fellebbezett a határozat ellen, a 2001. május 11-i 60-as számú ügyirat két részre tagolódik: az egyik, az 5079-es számú ügyirat a CEC-tôl a befektetett pénz visszaszolgáltatását követeli, az 1714-es számú ügyiratban pedig a pénzügyminisztérium a legfelsôbb bíróság ítéletének eltörlését kéri.

A két per párhuzamosan zajlott 2002. október 4- éig, amikor a banki aktívumok értékesítésével foglalkozó hatóság (AVAB) kérte a pénzkövetelési per felfüggesztését mindaddig, míg a 1714-es számú ügyiratban ítélet születik. Az ítélet 2002. december 17-én született meg, amikor a bukaresti fellebbviteli bíróság az 1769-es számú visszavonhatatlan ítéletében elutasítja a keresetet.

Az ítéletet követôen az ügyirat visszakerült a fôvárosi bíróság kereskedelmi osztályára, s a kártérítési per folytatódik. Minden egyéb FNI-vel kapcsolatos információ, amely nem a 2001. évi 5079-es ügyiratcsomóval kapcsolatos, egyesületünket nem érinti.

Az APFNI-tagdíjakat továbbra is a Raiffeisen Bankban lehet kiegyenlíteni, az igazolványok a Rózsák tere 56. szám alatti székhelyen válthatók ki, ahol az egyesület tevékenységével kapcsolatos tájékoztató anyagok is tanulmányozhatók.

Belepillantott kis tükrébe, a szeme körüli lilás folt már fakulni kezdett, az emlék viszont elevenen élt benne. Borzongva gondolt arra a hétvégére. Hatalmas hó, csend és egy jó szánkázás. A vidám társaság éppen hazafelé indult, alkonyodott. Hat óra körül lehetett. Ekkor egy nagyobb csoport bukkant fel az erdôbôl, körülvették ôket és addig rúgták-ütötték, ameddig kedvük telt. Ô egy lánytól kapta a ruhát. Kegyetlenül mérte a csapásokat arcára, földre, hóba tiporva, bakancsával mellkasát rugdosta. A kínos percek alatt úgy érezte, most itt a vég. Segélykiáltásuk elveszett az erdô fái és a támadók ordításai között. Miután azok jól "kiszórakozták" magukat, fenyegetések közepette továbbálltak, ôk meg menekültek, sántítva, véresen...

Azóta is fél, s ha besötétedik, nem szeret egyedül járkálni. Hihetetlennek tûnik, hogy azok a huszonévesek mit rendeztek velük minden ok nélkül. És egy lány hogy lehet ilyen durva, levadult fenevad?

A szülô ilyenkor szidja magát, hogy miért is engedte el gyermekét a hóbundás tájba, hogy miért nem tartott vele? De hiszen már nagyok, és tudnak vigyázni magukra. Kinek fordul meg a fejében, hogy a Somostetôn ilyesmire is sor kerülhet, hogy egyes fiatalok mire vetemednek, drog, ital, filmek hatása alatt vagy puszta bölcsködésbôl, talán nemzeti érzelmektôl fûtve.

A rendôrségen megszületett a jelentés, de kevéssé hihetô, hogy a támadókat valaha azonosítják. A megvert gyerekek hetekig szenvedtek, szánkázni aligha akarnak majd menni. Megutálták a telet, bizalmatlanok, gyanakvóak lettek a nagyobb társaikkal szemben, és ha szégyellik is kimondani, még mindig bennük él a félsz, és ez nem csoda...

(Bevezetô rész)

Az, hogy a Hold életünket befolyásolja, nem új felismerés, csak épp a modern technikától és anyagiaktól túlterhelt világban feledésbe merült. Egy ausztriai szerzôpáros (Johanna Paugger - Thomas Poppe) évekkel ezelôtt megjelentetett könyve ezt a régi-új bölcsességet eleveníti fel. A könyv rövid idôn belül hatalmas sikert aratott és azóta évrôl évre különbözô könyvek, kiadványok, naptárak jelennek meg, melyek a Hold adott állását figyelembe véve minden napra tanácsokat tartalmaznak. A legolvasottabb napilapban is mindennap szerepel a Hold-naptár, péntekenként pedig az egész heti elôrejelzés. Ezek lényege: összhangban élni a természettel és tekintetbe venni, hogy melyik nap milyen tevékenységekre alkalmas. Itt fôként a ház körüli tevékenységekrôl van szó, mint például favágás, famunkák, virágok, növények és gyümölcsfák gondozása, mosás, takarítás, festés és mázolás. Ebbôl is látszik, hogy a régi ember tekintetbe vette ezeket a felismeréseket és az emberek hagyományként továbbadva megôrizték a sok évszázados tudást. A Hold-naptár értelmezésében nagy szerepe van a csillagok állásának is. Ebben a sorozatban szeretném megismertetni a kedves olvasóval ezt a tudást. Azt is kihangsúlyoznám, hogy a Hold-naptár használata segítséget, könnyítést jelent mindennapi elfoglaltságainkban, de nem szabad kizárólagos érvényûnek tekinteni, ugyanis nem ez az egyetlen tényezô, amely az életet és az eseményeket befolyásolja. A Hold egy a sok faktor közül, olyan, mint egy óra. Segít orientálódni.

Ha az apály és a dagály jelenségére gondolunk, tagadhatatlan, hogy a Hold-hatás érvényesül, ez a leginkább látható bizonyítéka annak, hogy a Hold hatást gyakorol a Földre. Továbbá a 28 napos Hold-ciklussal áll összhangban a legtöbb nô havi ciklusa is, és ez a régi idôkben még kifejezettebb volt, manapság azonban sok egyéb tényezô is közbeszól.

A Hold-naptárban gyakran állnak ilyesmik, hogy:
"Hold a Kos jegyében, fokozott agresszivitás". Lényeges itt megjegyezni, hogy nem a Hold az agresszivitás okozója, hanem, hasonlóan egy óra mutatójához - az élet órájának mutatójához -, csupán azt fejezi ki, hogy "hány óra", vagyis, hogy milyen minôséggel rendelkezik egy adott nap.

Leginkább talán a teliholdas éjszakák élnek a köztudatban. A telihold "megbolondítja" azokat, akik kissé érzékenyebbek: ilyen éjszakákon nem tudnak aludni, egyesek éppenséggel alvajárókká válnak. Voltak és vannak azonban tudományos elméletek is, melyek szerint a telehold valóban befolyásolja az emberi szervezetet. Egyes kórházakban még mûtéteknél is figyelembe veszik, ha nem muszáj, ilyenkor nem végeznek mûtéti beavatkozásokat. A telehold után a Hold csökkenni kezd, "lead". Ez az állapot az újholdig tart, amikor a Hold növekedni kezd,
"felvesz". Két hét "hízás" után ismét telehold következik, és ez az élet körforgásához hasonlóan folytatódik, végtelen sokszor megismétlôdik. Közben az emberi szervezetben is ugyanez történik. Szervezetünk nem más, mint egy mikrokozmosz, amely a makrokozmosz kicsinyített másaként, azzal teljes összhangban mûködik, tôlünk függetlenül. Mi csak tudatlanságunkban gondoljuk, hogy mindent mi irányítunk és minden tôlünk függ.

A telihod és az újhold közötti "leadó" két hét alkalmas például méregtelenítô, salaktalanító és fogyókúrákra, ugyanis ezekben a napokban a természet is támogatja testünk ilyen irányú "törekvéseit". Az újholdat követô két "felvevô" héten például óvatosabbak kell lennünk táplálkozásunkkal, ugyanis ilyenkor minden sokkal inkább "bent marad".

A teliholdnak és az újholdnak van a legerôsebb hatása. Azonban már telihold elôtt 3-4 nappal elkezdôdik egyfajta változás: az emberek idegesebbek, zaklatottabbak, nagyobb a balesetveszély, több a bûncselekmény. Ha a szervezet valamiért megbetegedett, a betegség telehold és újhold napján még inkább kifejezésre jut.

Ezután a kis ízelítô után a következôkben rendszeresen olvashatnak majd a Holdról, valamint egyéb holdhatásokról.

Ciorba Ildikó Melinda

Gyomorbántalmak, nyombélfekély

"Régen, falun, hogyha valakinek fájt a gyomra, meleg borogatást tettek rá. Meleg vizes ruhát, vagy melegített fedôt tettek a köldökire, és megkenegették disznózsírral, megmasszírozták. Ez jólesett a betegnek, megnyugodott. Ezerjófû (étvágy-fokozó), kamilla (gyulladás-csökkentô), fodormenta (fertôtlenítô, görcsoldó) teát itattak vele. A gyermekeknek hecserli- (csipkebogyó) teát vagy lekvárt is adtak. Ez meghozta az étvágyukat.

Amelyik férfinek a gyomra égett, szódabikarbónás vizet ivott. A bátyámnak sok volt a gyomorsava. Emlékszem, sok száraz, vagy pirított kenyeret, kekszet, pattogatott kukoricát evett. Akinek kevés volt a sava, az savanyúkáposztát vagy uborkát evett, vagy egy-egy pohár bort ivott." (Makfalva, Marosszék) "Itt nálunk, a borvizek országában, akinek sok a sava, lúgos hatású ásványvizet iszik." (Kovászna, Háromszék)

"A hasfájós, szeles csecsemônek vagy kisgyermeknek, de még felnôttnek is, köménymagos levest, vagy köménymagteát fôztek. Volt, aki köménymagot rágott. Ették a fokhagymát is, az is segített. Hagymateát is szoktak fôzni" (Csíkfalva, Marosszék) A köménymag a gyógynövény-szakirodalom szerint is görcsoldó hatású. Akinek nehéz az emésztése, nagyon hasznos a séta, mert meggyorsítja a bélmozgást.

"Nyombélfekélyem volt tizennyolctól harmincéves koromig. A kórházat is megjártam miatta, amikor vérezni kezdett. Sokat szenvedtem vele, különösen ôsszel és tavasszal voltak erôs fájdalmaim. Egyszer valaki - akit már ezzel a módszerrel meggyógyított egy tudós asszony - javasolta, hogy próbáljam meg én is. Minden reggel felkelés után közvetlenül éhgyomorra egyem meg egy kávéskanál langyosra melegített mézet. Megpróbáltam, egy évig folytattam a kúrát, s tökéletesen meggyógyultam
tôle." (Sepsiszentgyörgy, Háromszék) Listát lehetne írni arról, hogy a méz mennyi betegség esetén megelôzô és gyógyító hatású táplálék. A savtúltengésben szenvedôknek is jó a langyos méz. Semlegesíti a gyomorsavat, bevonja a gyomornyálkahártyát, a baktériumokat elpusztítja. Segíti a májmûködést és az emésztést. Erôsíti az ideg- és immunrendszert, méregtelenít. Fiatalnak, idôsnek ajánlott.

Bernád Ilona

Szövegidézetek a szerzô gyûjtésébôl.

Bibliográfia: Rácz Gábor - Rácz Kotilla Erzsébet - Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Bukarest, 1984.

Majdnem szó szerint lefegyverezte megtámadóit a viccelôdésével Albánia - hazájában - híres humoristája. Sejfulla Miftarira fegyveres útonállók támadtak, megállásra kényszerítették autóját, amelyben néhány barátjával együtt utazott. A humorista kiszállt kocsijából és lelkendezve fordult a rablók fegyverei felé. - Hú de klassz Kalasnyikovok! Ezer éve nem láttam belôlük egyet se! Odaadná egy kicsit? Na... Legalább a tusát hadd érintsem meg... A rablók elröhögték magukat, részben mert tetszett nekik áldozatuk rögtönzött reakciója, részben pedig, mert felismerték. Útjára engedték, és még siettették is, hogy zavartalanabbul rabolhassák ki a következô autóst. Albániában az autóútonállás meglehetôsen gyakori volt 1997 után, amikor is a szegény balkáni ország anarchiába süllyedt, ám az utóbbi idôben megritkultak az ilyen támadások - jegyezte meg a Reuters.

Engram: az "öntudatlanság egy pillanata, amely fizikai fájdalmat, vagy fájdalmas emóciókat (érzelmeket), valamint minden érzékletet tartalmaz, és amely mint tapasztalat nem érhetô el az analitikus elme számára."

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Sz. J. igazi férfi volt, 180 magas, roppant széles vállú, nagy sörényes oroszlánfejét még félelmetesebbé tette félsötét szemüvege. És a rettenetes hangja, melynek hallatán földbe gyökerezett minden tanuló lába… Sz. J. technológiát meg mechanikát tanított. Törékeny, bájos ki felesége ugyanabban az iskolában fizikát és matematikát.

Ki tudná megmondani, hogy például a tanügyben mi a csúcs? Sz. J. sokra vitte. Az illetô iskola igazgatója lett már harmincévesen. Aztán hirtelen megtorpant. Mindenki hitetlenkedve állt az esemény elôtt. Sz. J. nem csak megtorpant, hanem meghátrált. Nem hittünk a szemünknek. Az az Sz. J., akinek a kedvenc mondása az volt, hogy "még a legmakacsabb tanulóból is báránykát csinálok egy évharmad alatt", hónapok alatt maga lett a megtestesült rettegés, és következett a zuhanás. Sz. J. negyvenöt évesen a kocsmák, éjjeli ivók törzsvendége lett, állástalan igazgató. Magával rántotta feleségét is, aki mint valami félénk kis árnyék, néha még fel-feltûnik a környék áruházaiban.

Sz. J.-nek most is hatalmas a hangja, de azt most arra hasznája, hogy a cimborák elôtt lobogtatva "buletinét", kidülledt szemmel üvöltse, hogy ô magyar, az apja is az volt, és hogy az ô nevét hosszú ó-val írják, és hogy az ôsei, akik szintén magyarok voltak…

Sz. J. lefogyott, összement. Hatalmas boltozatos homloka nagy múltról árulkodik, sötét szemüvege már megszokottá vált az utca járókelôi közt, akik sietve félreállnak elôle, amikor este kilenc után bizonytalan léptekkel hazafelé igyekszik. Az ital jó szövetséges. Sz. J. rögtön tuskóként dôl az ágyba és már remegnek is a falak a horkolásától. De eljön fél kettô. Sz. J. fuldokolva, falfehéren ugrik fel az ágyból, halálos rettegés köhögése rázza, és rémült felesége ellenkezése dacára magára rángat valami öltözéket, majd kibotladozik az éjszakába. Dülöngélve igyekszik az egyetlen, reggelig nyitva tartó életmentô ivó felé.

Sz. J. halálosan retteg, és már régóta menthetetlenül megkárosodott, hajdan csillogó elméjével átokról, istencsapásról, túlvilági üldözésrôl meg effélékrôl gondolkodik. De Sz. J. korántsincs egyedül. Az összes ivók, de még az "éjszakai menedékhely" is zsúfolásig tele van rettegô, reménytelen emberekkel. Mindegyikük túl van már néhány elvonókúrán meg pszichiátriai kezelésen.

("Az a személy, aki bekapcsolódott engramokkal rendelkezik és olyan környezetben él, ahol sok restimulátor található, óriási méretû restimulációnak és analitikus zárlatnak lesz kitéve. Egyetlen nap leforgása alatt, a dührohamot produkáló férfi vagy az apátiába süllyedô nô esetében, a személy állapota a normálistól eljuthat az elmezavarig, majd újra normális állapotba kerülhet.")

(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Csizmadia Mihály

Wallis Simpson nemcsak a tróntól fosztotta meg királyi szeretôjét, de meg is csalta. Mi több, az egykori walesi herceg ágybéli titkos vetélytársa még csak nem is számított kékvérûnek, viszont nôs volt - ez derült ki a brit központi levéltár által VIII. Eduárd 1936-os lemondásáról közzétett aktákból.

VIII. Eduárd alig 11 hónappal megkoronázása után, 1936 decemberében lemondott a trónról, mert a brit kormány nem járult hozzá, hogy királyként feleségül vegye az elôzôleg már kétszer elvált Simpson asszonyt.

A Public Record Office mintegy száz aktacsomójából egyértelmûen kiderül: Simpsonné titkos mellékafférjáról csak a walesi herceg, a késôbbi király nem tudott, a Scotland Yard különleges ügyosztálya viszont annál inkább.

A titkosrendôrök már 1935-ben a többszörösen elvált amerikai asszony és polgári másodszeretôje nyomában voltak. Egyik elsô feljegyzésük Wallis Simpson és a jól menô Ford- kereskedésébôl élô Guy Marcus Trundle viszonyáról 1935 júniusában született, de ebben még az állt, hogy "nem sikerült kideríteni Mrs. Simpson szeretôjének kilétét". Júliusban már tudták, hogy Simpsonné az akkori walesi herceg mellett még kivel osztja meg idejét. Azt is kiderítették, hogy az asszony jelentôs mennyiségû pénzzel és ajándékkal halmozza el Trundle-t.

A 20. század legnagyobb brit alkotmányos válságáról szóló papírokat nem véletlenül csak most tette közzé a brit közlevéltár. Nemrégiben hunyt el a csaknem hét évtizede lezajlott saga egyik meghatározó, jóllehet végig háttérben maradó szereplôje, Erzsébet anyakirálynô, néhai VI. György király felesége és a mostani uralkodó, II. Erzsébet édesanyja, aki soha nem tudta megbocsátani sógorának, hogy csúfot ûzött az angol trónból.

Az idôsebbik Erzsébet, aki megélte 100. születésnapját, állítólag azt is erôsen nehezményezte, hogy a királyi szerepre nem készülô, beszédhibája miatt gátlásos és magának való férje VIII. Eduárd viselkedése miatt kényszerült magára venni az uralkodás terheit, amelyeket a háború csak nehezebbé tett.

VI. György nem is viselte sokáig a terhet: igen korán, 1952-ben elhunyt, huszonéves leányára hagyva a trónt.

Kertész Róbert

Bölöni Domokos

Szeretnél szépen élni? Mi sem nehezebb. Csak bûnben élhetsz boldogan. Ha nincs lelkiismereted. Ha van, akkor nagyon unalmas lesz a hátralévôséged. Semmi sem olyan unalmas, mint a bûn, Satan est pur, írta Maritain, idézi Márai, és hozzáteszi: igen. A Sátán "tiszta", mert nem hazudik: nem akar mást, csak a Bûnt. De a Bûn buta és unalmas.

A lány morális luxusban élt. Ô is kiborult, ha ágyába pici fokhagymaszem került. Mikor mindenki elhagyta, egy szabályosra nyírt frizurájú fiú meghívta a gyülekezetbe. Ott vidám istentiszteletet tartottak, legalábbis az elsô része annak tûnt, ezt élôben közvetítette egy tévéadó. Tetszett, mert el lehetett ernyedni, míg énekeltek és muzsikáltak, azt hihetted, lakodalomban vagy, bár a dalok szövegét csaknem mindenki elôre ismerte, tudta. Olyan fogalom, hogy bizonytalanság, nemtudás, itt nincsenek. Itt csak kegyes vigyor és bizonyosság van.

Elvitt oda, egy ilyenre, Magyarországra. Jól éreztem magam. Fôleg, amikor a prédikátor az ilyen-olyan ímélekre válaszolt. Az is tetszett, hogy mindenre azt mondták: Ámen. És az utolsó szótagra helyezték a hangsúlyt. Minden tetszett.

És elhívtam a lányt egy temetésre mihozzánk. Nem nagy a tél, olvadozott a hó, nagyim rákos volt, morfiummal tartották benne a mit is, voltak politikai elvei. Azt tartotta, gondold meg, falusi asszony, 1932-ben született, hogy a Rendszer csak akkor tud megmaradni, ha elveszi az emberektôl a Szabadságot. Ha elragadja a magántulajdon, a vállalkozás, a munkavállalás, a véleménynyilvánítás, az írás, a politikai állásfoglalás szabadságát - mert a RENDSZER nem mondhat le a Zsarnokságról, hiszen az az egyetlen lehetôség, hogy megtartsa a hatalmat.

Ugye nem érted.

A temetô fenn van a világ tetején, vitorlázóval siklik a lelked a Küküllô terére, juhpásztorok üvöltenek kutyáiknak, négy lapátos balról, négy lapátos jobbról, hantolnak siker nélkül, a sír nem akar befedôdni. Nézik az idegenek, ámuldoznak a jövevények, a sír mind nyitottabb, a koporsó fölé helyezett pótkoporsó (azért tették oda, hogy a padmalyt helyettesítse) dübörög a göröngyök robajától, Jézus ott lappang az agyagfalban, tudod, mégsem hívod, mégsem jelentkezik.

A lány azt suttogja: "Csürhe nép csahol az agorán."

És egybôl megöregszel. A "csürhe nép" veled énekel, jobban tiéd, Uram, jobban Tiéd. A lány füledbe sugdos édes görög szókat, gerjedez benned vér a jóra, horgadozik piros paradicsomi szándék. Szeretnél szépen
élni? Magadhoz rántod zsenge testét, szájadra tapasztja ajkát, nincs még ilyen a világon, ujjongsz, hogy valakit így, ennyire önzetlenül: elfogadjanak, szeressenek... Kezed a kicsike fehérnemûjén dolgozik, nincs ellenállás, a lány füledbe sugdos, leng a bugyim, rebegi, és puhán belédhatol, parancsolja élvezetedet.

Hirtelen, minden átmenet nélkül döbbensz rá: halandó vagy. Írsz novellát, azt várják: izgasd fel olvasóid. Nôk olvassák, amit írsz. A csúcson a lány kettétörik, kirándul karódból, zubogó élvezet-szoborrá válik. Belebávulsz, ájultan nézed, mint akinek semmi sem új, fehér por, fekete harmat, kivert fogak, ostoros hátak, nézed, mint kinek nincs köze transzszilván nyomorhoz, élvezni kell, majd jöhet egy más kor, oszt' odaütsz, csattan, visszafagy a táj.

Csiklóban zakatol páncélöklöd. Ordas élvezet ural.

Vitorlázón suhansz. A sírból még kiszól a nagyi. "Szia, Öcsike!" Úgy szeret, visszavár. Fülemben szarkák cserregnek, a folyó fölött ködnyelv nyalakodik a levegôvel.

A lány - imád. Mondja: "Te iubesc."

Morális luxusban létezünk.

Kányádi Sándor a Hargita Megyedíj átvételekor, életmûvének méltatása után jegyezte meg, hogy a költô is úgy kell eljárjon új verseinek és új köteteinek bemutatásával, mint a jó kotló, amely miután megtojja a tojást, megszemléli, megforgatja, csôrével megkocogtatja, és csak azután kezd kotkodácsolni, miután látja, hogy jó sikerült.

Úgy gondolom, ez a kedves anekdota érvényes a marosvásárhelyi pszeudoszféra-kompozícióra is. Meg lehet szemlélni, megsimogatni, megkocogtatni és végül kotkodácsolni. Egypár gondolattal szeretnék ehhez a kotkodácsoláshoz hozzájárulni, most, amikor eljött az ideje.

Valóban egy mélyen intellektuális alkotás, nem egy 2x2=4 bonyolultságú mû, és megértése egy kis szellemi erôfeszítést, kirándulást igényel mind a matematika, mind a mûvelôdéstörténet tájain.

A mû jeligéje a hiperbolikus tér volt és ez jobban kifejezi a lényegét, mint a pszeudoszféra megnevezés. Úgy olvastam, a kiírók megkövetelték, hogy valamilyen formában a pszeudoszféra benne kell legyen az emlékmûben. Ezt az alkotó, dr. Horváth Sándor nagyon ügyesen oldotta meg. Mert benne van, mint egy harang, beharangozza az új világ megszületését, egy új geometria megalkotását, de ugyanakkor megfosztotta a pszeudoszférát attól a kitüntetett szerepétôl, amelyet - sajnos tévesen - neki tulajdonítanak. A pszeudoszféra valóban csak egy a sok állandó negatív görbületû felület közül, amelyeknek a belsô geometriája lokálisan (nagyon-nagyon) kis környezetében érvényesül a Bolyai-Lobacsevszkij-féle síkgeometria. Ilyen konstans, negatív görbületû felületünk, amilyen tulajdonsággal a pszeudoszféra is rendelkezik, nagyon sok van: Dini felülete, Kuen felülete, katenoidhoz hasonló- félék, csavar és forgásfelületek. Nos, a konstans negatív görbületû csavarfelületek matematikailag (topológiailag) még jobbak is, mondhatjuk, mert azok teljes felszíne végtelen, tehát egy végtelen sávot (csíkot) ágyaznak be a hiperbolikus síkból.

Ügyes fogás volt, hogy az Emlékmûben benne van a pszeudoszféra, de csak mint hírt hozó harang. A szerkezeti váz megértése már nagyon kemény dió. Az valóban az "igazi" hiperbolikus tér szerkezetét próbálja érzékeltetni, olyan formában, hogy valamilyen feltételek (megszorítások) mellett azzal a szerkezettel hézagmentesen kitölthetô a hiperbolikus tér. A kérdés az, hogy hol van a hiperbolikus tér, mert még a kétdimenziós hiperbolikus sík is csak a hatdimenziós euklideszi térben valósul meg, a háromdimenziós hiperbolikus tér, vagyis amit a szerkezet szemléltet, csak a kilencdimenziós euklideszi térben valósul meg (jelenlegi tudásunk szerint!). Ha a világunk földi mértékben hiperbolikus volna, akkor megvalósulna, de a környezô világunk mégiscsak euklideszi. Mert, ha hiperbolikus volna, akkor nem volna hasonlóság, nem tudnánk benne fényképezni, a mûépítészek nem tudnának benne tervet rajzolni (ami a hasonlóságra és perspektívára épül), mert csak egybevágóság volna. Egészen másként alakultak volna ki az élô sejtek, növények, állatok, emberek. Még a tudományos-fantasztikus kategóriát is meghaladó fantázia kellene ahhoz, hogy elképzeljük, milyen is volna az életünk, ha az élet eleve hiperbolikus térben fejlôdött volna ki. Mi csak az euklideszibe beágyazott geometriát tudjuk pontosan szemléltetni. Ezért a hiperbolikus teret csak mûvészi fantáziával lehet érzékeltetni, de precízen, önálló világként megszerkeszteni nem.

Az egyik legnagyobb ma élô matematikusnak, John Nash-nek legnagyobb tétele az, hogy minden Riemann-sokaság (és ilyen a hiperbolikus tér és sík is) beágyazható valamilyen sokdimenziós euklideszi térbe. Nashnak ez volt a legragyogóbb matematikai felfedezése, noha a Nobel-díjat nem ezért kapta, hanem a nemkooperatív játékelméletéért. A csodálatos elme címû Oscar-díjas film nem ad errôl pontos képet, de aki ezt alaposan meg szeretné érteni, annak javasolom, hogy olvassa el Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme címû könyvét. A film sokban torzít és amerikai sikerpropagandát csinált Nash életébôl, viszont a valóság sokkal kegyetlenebb és a könyv ezt követi!

Visszatérve Horváth Sándor mûvére, lényegében ô ezt a beágyazott hiperbolikus teret próbálta bemutatni. Nagyon sikeresen, mert annak a szerkezetnek bizonyos oldalai egyenlô közû négyszöget alkotnak. Csakhogy a hiperbolikus térben a távolság már nem az euklideszi távolság. A hiperbolikus síkban azon pontok mértani helye, amely egy adott egyenestôl egyenlô távolságra van, már nem egyenes, hanem hiperciklus. Ezért ott a négyzetek már másként néznek ki, mint az általunk megszokott képen.

Az egész mûvet én úgy értelmezem, hogy a pszeudoszféra beharangozza az új geometriát, de véges felszínérôl felszáll az az eszmerendszer, amelybôl kiteljesedik a hiperbolikus tér. A hiperbolikus tér már nem szemléltethetô még annyira sem, mint amennyire a pszeudoszféra véges felszínén legalább kicsiben a hiperbolikus sík. Az már önálló, valóban "más világ", egy új szellemi dimenziókat magába rejtô matematikai entitás.

Sokan megkérdezhetik, mire jó ez a hiperbolikus világ? Téved, aki azt hiszi, hogy az csak arra való, hogy legyen, ahol a matematikusok dicsôséget szerezzenek és kiüssék a szegény szobrászokat a kenyérkeresetbôl. A hiperbolikus világ egy matematikai segédeszköz, segítségével olyan szabályokat és törvényeket fogalmazhatunk meg, amelyek által megvalósították a számítógépeket és amelyek nélkül nem volna mobiltelefon. Azt, hogy ma a számítógépben CD-ket olvasunk és írunk, hogy mobiltelefonokról és Internetrôl üzengethetünk a világ másik oldalára, azt a hiperbolikus térnek is köszönhetjük és fôleg az azt felfedezô és megalkotó matematikusoknak is. Ha nem volna hiperbolikus tér és kvantumtér, akkor bizony mobiltelefon és Internet se volna!

Ilyen egyszerû és ilyen bonyolult ez az "új más világ".

Gyôrbôl útban hazafelé, Marosvásárhelyen idôzve, Gaál András csíkszeredai festômûvész szerkesztôségünket is felkereste. Hírekkel, fotókkal, kiállítási katalógussal, meghívókkal érkezett, friss élménytárából is részesültetett. Két sikeres tárlatról is beszámolhatott. Az elsô, 14 erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, vajdasági festômûvész közös kiállítása, január 15-én nyílt meg a gyôri Petôfi Sándor Mûvelôdési Házban a Határon Túli Magyar Mûvészek Összmûvészeti Fesztiváljának nyitórendezvényeként. A kiállító mûvészekrôl és mûveikrôl Banner Zoltán mûvészettörténész beszélt. Gaál itt nyolc képével jelentkezett. Az összmûvészeti fesztiválról annyit, hogy január 29-én zárult, eseményei közt az egyik legérdekesebb a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztôinek és munkatársainak irodalmi estje volt.

A csoportos kiállítás megnyitása után két nappal Gaál András egyéni gyûjteményes tárlaton állt a dunántúli város közönsége elé. A Napóleon-Ház Galériában festôi pályájának több mint négy évtizedét átfogó 70 festményét állította ki. Azokat is Banner Zoltán ajánlotta be a jelenlevôknek. Ôt és sokrétû mûvészettörténészi, mûvészetszervezô munkásságát Molnár György mûgyûjtô méltatta. A hetvenéves mûvészeti író megnyitóbeszédének lényegét is a rendezôket képviselô mûgyûjtô foglalta össze kiállítási sajtóbeszámolójában. Ebbôl ragadunk ki most egy rövid részletet.

"Banner Zoltán Európa egyik legnagyobb tájképfestôjeként mutatta be Gaál Andrást. Beszélt a tájképnek korunkban betöltött funkciójáról, megfogalmazta a hû tájkép ismérveit, és elutasította a táj fényképszerû reprodukálását. A jó tájkép sohasem a valóság hû mása - mondta -, hanem mindaz, ami a mûvész lelkében megfogalmazódik a tájjal kapcsolatban, amit a tájjal kapcsolatban elmondani szeretne, s amit kivetít a vászonra. A jó festô nem azt festi meg, amit lát, hanem minden képében önmagát is adja.

Gaál András képei egyetlen tájnak végtelen változatai. Minden egyes képe egy "hullámoztatott hullámvonal", melynek egyik oldalán a föld, másik oldalán az ég, vagyis a Mindenség van.

Banner Zoltán röviden vázolta Gaál András életútját is, a kezdetektôl napjainkig. Kitért az erdélyi magyar mûvészet II. világháború utáni helyzetére, majd az erdélyi mûvészet modernizációja. A 60-as évek végén megalakult a Marosvásárhelyi Mûvésztelep. Egy fiatal nemzedék, 20-30 székely mûvész - festôk, grafikusok, szobrászok - gyûlt itt össze, hogy új, modern mûvészetet teremtsen. Tíz év múlva Gaál András Csíkszeredában megalapította a Hargita Mûhelyt. 1974- ben Márton Árpáddal, Zöld Lajossal együtt megalapították Gyergyószárhegyi Alkotótábort, mely legalább olyan jelentôs az erdélyieknek, mint a magyarországiaknak pl. Kecskemét. Ezek a mûhelyek a XX. század elején Európában lezajlott mûvészeti forradalomnak, az avantgárd mûvészetnek utóvéd harcait vívták meg Erdélyben. Alkalmazták azokat a tanulságokat, melyeket a kubizmustól a szürrealizmusig a modern mûvészet felvetett, s amelyeket egyetlen nemzet festôje sem kerülhetett, kerülhet el, azaz az erdélyi mûvészet modernizációja tovább folytatódott.

Ezek a mûvészek eljutottak annak a felismeréséig, hogy az erdélyi közösség ízléséhez, tudatához, éltformájához hasonló, azt szolgáló, azt felvillanyozó, abban funkciót nyerô mûvészetet kell megteremteniük. ez a mûvészet az erdélyi nép nyeresége volt, széles tömegeket vonzott, mert az emberek úgy érezték, hogy megnyílt az ég, hogy valami olyan sugárzás és frissesség árad feléjük, amilyen a valóságban nincs is, csak a festett képeken.

Gaál András képeirôl is ez a mélyrôl jövô frissesség sugárzik - fejezte be mondanivalóját Banner Zoltán."

A gyôri Napóleon-Ház Galériában február 15-ig tekinthetô meg a kiállítás. A festô örömmel újságolta, hogy a budapesti Duna Galériában is rangos közös tárlatot fedezett fel, ahol 21 alkotó 21 mûve látható és köztük ott van az ô egyik festménye is. Gaál Andrástól reprodukciókat is kértünk, ezekbôl közlünk néhányat mai mellékletünkben.

(nk)

Az érthetôbb Jancsó és az öregedô fiatalok

Jancsó Miklós filmjével kezdôdött, Makk Károlyéval zárul az idei filmszemle. A két mû között azonban számos fiatal bizonyíthatja tehetségét, s olykor azt is, hogy nemcsak formabontással lehet sikert elérni.

- Mert magamat kigúnyolom, ha kell - mondhatná Jancsó Miklós Cyranó szavait idézve, de a nagyorrú francia lovaggal ellentétben, ô valószínûleg hozzátenné: - De hogy más mondja, azt se nagyon bánom. Új filmjében, a Kelj fel komám, ne aludjál-ban két kedvenc színésze közül az egyik, a Kapa becenévre hallgató Mucsi Zoltán mondja Jancsónak, aki szinte végig jelen van a vásznon: "Miki bácsi, azért kellene valami húzósabb mondanivaló, valami eredeti gondolat, valami jó ebben a filmben!". Jancsó erre a szokásos négybetûs választ adja, mi is a jó a férfiaknak, de máshol is meditálnak a szereplôk, hogy vajon érdekli-e a nézôket az a valami, amit most csinálnak, s amit Pepe sohasem ért.

Valójában most érteni lehet Jancsót. Legalábbis azoknak, akiknek van valami fogalmuk az ország XX. századi történelmérôl. Most ugyanis történelmi szimbólumokkal tréfálkozik a mester. A maszkos Sztálinnal, aki a fiókba üti a fejét, amikor kikászálódik egy szerkénybôl, amelynek egy másik részében csontváz van, ami bármikor kieshet onnan. De öreg, orosz katonatiszt, meg egy tank éppen úgy megjelenik a filmben, mint sárga csillagos zsidók, szökött katonák, amerikai sofôr,
"davajgitár" és még felsorolhatatlanul sokféle jelkép kerül elô ebbôl a történelmi lomtárból - természetesen énekekkel együtt. Kicsit kuszán, kicsit fegyelmezetlenül, mintha egy huszonéves, kezdô, avantgárd hajlamú rendezô készítette
volna. Jancsó viszont már elmúlt nyolcvan.

Az ô filmje a 34. Magyar Filmszemle nyitó bemutatója volt, míg a másik "nagy öreg" - valószínûleg ô is kikérné ezt magának - Makk Károly, Egy hét Pesten és Budán címû munkájával zárul a seregszemle. Kettôjük között a valóban fiatalok és most nagy számban a középgeneráció tagjai is versenyben vannak. Például Szomjas György a Vagabunddal, Grunwalsky Ferenc a Táncalakkal,
András Ferenc A Szent Lôrinc folyó lazacával, Gothár Péter a Magyar szépséggel, de most kerül csak versenybe Bereményi Géza Hídembere és Káel Csaba Bánk bánja is.

Fiatalok - konzervatívabb szemlélettel

A tavalyi szemle szenzációja volt sok fiatal, elsô filmes bemutatkozása. (A Hukkle még most is kaszálja a díjakat a különbözô fesztiválokon, de ezt neveztük az Oscar-jelöltek közé is. A Valami Amerika mintegy félmillió nézôjével messze lekörözte a legtöbb Magyarországon bemutatott amerikai film nézôszámát). Most mindenki azt várta, hogy vajon idén is lesznek-e hasonlóan sikeres, érdekes alkotások fiatal, kezdô rendezôktôl.

Két munka már fut a mozikban. Az egyik Novák Emil Sobrija a híres bakonyi betyárról, a másik Sas Tamás filmje, a Szerelemtôl sújtva. Ez utóbbi érdekessége, hogy a rendezô, aki elôzô, Presszó címû filmjében egyetlen helyre "szúrta le" a kameráját, most egyetlen lakásban, egyetlen nôi szereplôvel - Ragályi Elemér mozgékony kamerája
elôtt - vitt filmre egy drámai szerelmi históriát.

Nem éppen fiatal a Kardos Sándor-Szabó Illés páros. Kardos régóta ismert, kitûnô operatôr, Szabó Illést pedig regényei és néhány forgatókönyve tette ismertté, most azonban rendezôpárosként mutatkoznak be. Méghozzá egy valóságos történet játékfilmbe emelésével: egy csepeli munkás ugyanis 1956. október 23-án ütötte meg az akkor nagy pénznek számító, több mint félmillió forintos totófônyereményt. Aminek aztán gyorsan a nyakára is hágott.

Lehet, hogy Meskó Zsolt munkája lesz a Valami Amerika sikerszériájának folytatója - Szent Iván napja címmel készített filmet, egy úgynevezett "magyar színész sztár" egyetlen, zaklatott, pénz után futkosó napjáról.

Sokat még nem tudunk a fiatalok filmjérôl - van belôlük még vagy nyolc -, de a jelek szerint ôk nem az öregen is igen fiatalos Jancsó útján járnak. Inkább, mintha a konzervatív filmkészítés hagyományaihoz térnének vissza. Valószínûleg az amerikai filmek mozis és televíziós egyeduralmának hatására, mintha kicsit öregesebben szeretnének szót érteni a közönséggel.

Bernáth László

(Jöjj, tavasz...)

Jöjj, tavasz, oh, gyere, jöjj el!

Fölhagy a medve a böjttel:

Barlangból kifelé mászkál,

Mancsa ma négyfele császkál!

Csúszik a zord, fene medve -

Álmaitól menekedve

Morczos még, szimatol, dörmög,

S megy köszörülni a körmöt...

Persze, a medve sem érti - mivégre

Bambul a keskeny, a jéghideg égre?

Halvány még a sugár - csalfán

Nem nyalogatja a talpán...

Jöjj, tavasz, oh, gyere tényleg!

Az egyszeri medve bokázzon, örüljön a fénynek:

Már ezután sose fázzon,

Nyáron a lányok, a fák derekán dalokat cziterázzon!

(1881 februárjában, Kolozsvárott)

(Óh, hány poéta...)

Óh, hány poéta, hebre szent,

Czívis, polgári czefre czenk,

Hány senki zengi Debreczent!

........................................

Most kellenél, szegény Vitéz Mihály,

Hogy itt megint Reményt igézz, s kiszállj

Sírhantodból... de hely ma

Sem vón’ számodra tán,

Kesernyés ajkú pajtás!

Hamis próféta, selyma

Pap annyi, mint a pelyva -

Emészt a gaz, s tenyész

A lelki fattyúhajtás...

...............................

Ezért ne vedd zokon, amint

Kedélyed fád rokona int -

Henyélj inkább, Csokonaink!

(1905. január)

Kocsis István A Tér címû drámai monológjával vendégszerepelt városunkban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Jászai-díjas színmûvésze, Gáspár Tibor. A Bolyai János hitérôl, küzdelmérôl és szerelmeirôl szóló, Merô Béla rendezésében színre vitt kétrészes drámai monológ bemutatása után a Színmûvészeti Egyetemen beszélgettünk a mûvésszel.

- Hogy lehet ebben az elmosódó világban lényegesen, megkülönböztethetôen megragadni bizonyos vásárhelyiséget? Bár a drámában Temesvár ad szállást Bolyai Jánosnak, a színpadkép mintha egyértelmûen Vásárhelyrôl beszélne. Városunkról - a 19. század vidéki kopottságában, ahol mindenek dacára zsenik születtek. Hogy jöhet be a színpadra hallatlan nagy hatással Bolyai és korának színe és fonákja?

- Boldog vagyok, hogy így látják önök. Van ennek egy titka. A két Bolyai szellemisége roppant nagy hatással van az egész világra. Én magam alföldi vagyok, Szentesen születtem, most Békéscsabán élek, magyarországi színházaknál dolgozom. A Bolyaiak szellemiségét komolyan veszem, ôszintén próbálok azonosulni velük, ami egyáltalán nem nehéz. Nem nehéz, mert a Bolyaiak is ôszinték voltak. A színész, ha valamelyest közelíteni akar feléjük, önmagában keresi meg az igazságokat, ami annak a figurának, jelen esetben a zseniális nagy magyar matematikus figurájának a lényege. Akkor már az ember ismerôssé tud válni azok számára, akiknek elképesztôen sokat jelent városuk nagy szülöttjének szellemisége. A Bolyaiak ismerôsök, ismerôs a szerzô, Kocsis István, aki nem véletlenül nyúlt Bolyai János drámájához, nagyon ismerôs a mai magyarságnak, ismerôs személy szerint nekem. Tudjuk, hogy honnan jövünk, ahhoz, hogy keressük, merre menjünk, ne felejtsük: azok a nagy szellemek, akik mögöttünk állnak, biztos bástyaként, várfalként állnak az életünkben. A szellemi örökséget vinni kell, különben küszöbön a globalizáció, könnyen bedarálhat minket.

- Mese nincs, a monodrámában a színésznek át kell szellemülnie, különben nem hiteles. Mûvészt próbáló feladat. Tekintettel arra, hogy a színész is a hétköznapok prózai hangulatában él, az átszellemülés hogyan lehetséges?

- Kardinális kérdése a darabnak, és Bolyai János megértéséhez hallatlanul fontos. Ô maga le is írja, meg is magyarázza, majd a szerzô is segít a nézônek és a színésznek is egyúttal, másként szólva szemlélet kell hozzá. Az alanyi világban hiába keresünk erre választ, nem kapunk, meg azon túl a makrovilágban is van még valami, ameddig eljutunk, meg a mikrovilágban is haladnak a tudósaink, egyre kisebb részecskéket ismernek meg, de még mindig van ott valami. Tehát végtelenség van, magyarán: a szemlélet az, ami képes átlépni ezt a teret és ezt az idôt, és ebben a színésznek kutyakötelessége efelé mennie. Akkor már a színészi átlényegülésnek is könnyebb az útja, hogy az idôtlenségben és a tértelenségben képzeli magát. Más nem számít, itt már nincs színmûvészet, lebegés van. Lebegés az elmének és a léleknek csodálatos összefonódásából. Egy zseniális ember, egy nagyszerû író, egy színész meg egy rendezô ezt a káprázatot - vagy valóságot? - létre tudja hozni. A hatodik elôadásnál tartok, azt veszem észre, hogy a nézô egy idô után teljesen egyfelôl jön, ideológiai megkötöttség nélkül. Ha bejön a "csôbe", ha nyitni tud, akkor olyan nagy szellemi utazásban lehet része a drámán keresztül, hogy felejteni könnyen nem tudja. Nem egy Big Brother, nem egy "való világ-kérdés", hanem valóságot kap a nézô.

- Szerintem minden egyén elôtt valamiképpen ismerôs ez, nem ismeretlen világ, csakhogy nem divat errôl beszélni.

- Pedig gyermekkorunkban, álmainkban jelen van a Fényasszony, a jelen idejû és az idôtlen én kérdése. Mind-mind olyan metafizikai fogalmak és lehetôségek az ember számára, hogy ha ezt elvetjük magunktól, szegényebbé és kevesebbé válik az életünk.

- Volt már "bolyais" elôélete?

- Játszottam Németh László Két
Bolyai címû drámájában Farkas szerepét, és itt Marosvásárhelyen is volt szerencsém eljátszani egy turné alkalmával, amikor a békési Jókai színházzal Erdélyben jártunk. Külön öröm számomra, hogy szülôvárosukban eljátszhattam a két Bolyait.

- Mûvész úr, élmény volt az elôadása. Mikor láthatjuk még Marosvásárhelyen?

- Imádok Erdélyben járni, jövök a családdal, színházat nézni is járok Váradra, Kolozsvárra. Szatmárban is gyakran megfordulok. Nem ígérhetek semmit, de bármikor boldogan jövök ebbe a csodálatos városba. Egy dologra rendkívül figyelni szoktam. Elszomorít, hogy Szentesen, Budapesten, Székelyudvarhelyen, Kassán és Marosvásárhelyen a fiatalok is ugyanolyan harlemi ízlés szerint öltözködnek, tehát mos a globalizáció. Mossa az agyunkat, nem is vesszük észre és kimossák a lajbit, csizmát és a fehér inget, s ezáltal Fényasszonyt, Bolyait...

Lokodi Imre

Új színész házaspárral gyarapodott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Ennek kapcsán beszélgettem az idei évadban Vásárhelyre szerzôdött, de szerepei révén már ismert Ördög Miklós Leventével.

- A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem elvégzése után egy évig a Csíki Játékszín mûvésze voltál. Vásárhely mellôl, Magyaróról származol, miért épp a csíki színházat választottad?

- Miután elvégeztem a vasutas középiskolát, felvettek színésznek a gyergyói Figura Színházhoz. Románul végeztem a líceumot, nem mertem felvételizni a színire, de Parászka Miklós, aki akkor a szatmári színház rendezôje volt, látta az egyik gyergyói elôadást és ajánlotta, hogy végezzem el a színmûvészeti egyetemet. A fôiskolán Kovács Levente osztályába kerültem, de csoportokra voltunk osztva, az én csoportommal Béres Attila foglalkozott. Rendszeresen ,,vendégszerepeltem" a Szélyes Ferenc vezette csoportban, harmadéven pedig Szélyes át is vett. Parászkával régi ismerôsök vagyunk, megkérdezte, nem volna-e kedvem Csíkba menni, mert szükség van egy olyan alkatú férfiszínészre, mint én. Menyasszonyommal, most már feleségemmel (Szabadi Nóra színmûvésznô) egy helyre szerettünk volna szerzôdni, de nôi helyet ott akkor nem hirdettek, így ô Szatmárra került, ahonnan lejött a 2001-es szilveszteri kabaréra és többet nem ment vissza. Az évad hátralevô részét Csíkban töltötte.

- Milyen szerepeid voltak a Csíki Játékszín színpadán?

- A Turandot-ban Timur voltam, a herceg apja, Barabás Olga Harcsadalában Jani, volt pár jelenetem a 2001-2002-es szilveszteri kabaréban, ahol Karinthy és Rejtô írásait vittük színre, a Csipikében
az idôsebbik szarvasbikát játszottam, valamint a zenetanárt Molière Úrhatnám polgárában.

- Az egyetemi évek alatt sokszor szerepeltél nagyszínpadon…

- Az elsôéves színis hallgatóknak az intézet minden évben tanulmányutat biztosít Budapestre. Egy ilyen tanulmányúton ismerkedtünk meg Novák Eszterrel, aki megígérte, hogy eljön hozzánk tanítani. El is jött, de a színházba, így az osztályom besegített a Chioggiai csetepaté címû elôadásba, ahol nekem szöveges szerepem is volt. Utána, szintén fôiskolásként, a Kincses Elemér rendezte Nagy Romulusban kaptam egy kis germán szerepet. Játszottam az Anca Bradu-féle A tavasz ébredésében, mellyel a bukarest fesztiválon nagy sikert arattunk, majd a Babarczy László által rendezett Liliomban szerepeltem. Negyedéves voltam, amikor véletlenszerûen belecsöppentem a 3:1 a szerelem javára címû sportoperettbe, melynek szintén Novák Eszter volt a rendezôje. Negyedévesen nem szokás más színházi produkcióban szerepelni, de felkértek, így elvállaltam Braun szerepét. A fôiskolán akkor ment a Kabaré, amiben Suguc voltam, ezt a szerepet nagyon szerettem, éreztem, hogy benne vagyok az elôadásban, együtt lélegzem a produkcióval.

- Vásárhelyre kerültetek. .Össze lehet hasonlítani a két színházat? Melyek a hasonlóságok, eltérések?

- A csíki színházat szinte kizárólag szatmári színházi emberek alapították, így természetes, hogy Csík átvett a szatmári színháztól dolgokat. Csíkban jó alakuló színház volt, újdonságot jelentett a városban. Jó néhány munkafolyamatban részem volt, a közönség pedig nagyon hálásan fogadott. Sokkal intimebb, kicsi a csapat, a mûszak. Ha mentünk valahova, befért egy buszba az egész színház, a színészektôl a személyzetig. Jóval családiasabb volt a hangulat, mint a vásárhelyi színháznál. Viszont Vásárhelyen itthon vagyunk, itt van a lakásunk, itt élnek a szüleink, és jó újra együtt játszani a volt tanárainkkal, évfolyamtársainkkal.

- A nemrég bemutatott Micimackó plakátján az áll, hogy dupla szereposztásban te is fôszereplô vagy, ennek ellenére még nem láttunk Micimackóként a színpadon…

- Idôhiány miatt, mert amikor elkezdtük a Micimackót, nekem a Kötelesség oltárán-ban voltak fôpróbáim, januárban pedig, amikor újrakezdték a Micimackót, nem lett volna idô dupla szereposztással próbálni. Most ezek a próbák is elkezdôdtek, így valószínû, hogy februártól már én is mackó leszek.

- Milyen fajta színházban szeretnél játszani? Melyik színházi vonulatot kedveled?

- Inkább a naturalista-realista színházat, ezt tanultam Béres Attilától, Szélyestôl, Novák Esztertôl, azt a színházat, ahol az ember magában keresi a legmélyebb pontokat és nem valamilyen külsôséggel építi fel a szerepeit, elôadásait. Egyébként egyformán szeretem a vígjátékot és a tragédiát, mert ami a közönségnek vígjáték, azt a színész lehet, hogy néhol tragikusan éli meg. Amin a közönség nevet, az lehet, hogy tragikus töltetet hordoz a szerepen belül. És minden tragédiában kellene lennie egy kis derûnek. Volt olyan elôadás, amibôl még a meglévô, kevés komikus elemet is kivágták, és a darab érdektelenné, unalmassá vált. A humor mindig színt hoz az elôadásba, érdekesebbé teszi azt. Ott volt például a Vízkereszt, amit negyedéven adtunk elô. Jó rendezés, hálás szerepek. Nagyon személyessé vált a darab, mert egészen egyedi kerete volt. Civilként léptünk fel a színpadra, ahol fokozatosan váltottunk át shakespeare-i figurákká, amelyekben szintén magunkra ismertünk. Én Nemes Böffen Tóbiást alakítottam és teljesen önmagamból építhettem fel ezt az ôsrocker figurát. Nem lehettem nagy bajuszú matróz, ezért tipikus, szegecses, motoros típust formáltam az eredeti szerepbôl, aki nem találja helyét a világban, és a más kárán vidul. Elsô nagy szerepem volt, de sikerült a szerep fejlôdési ívén végigvinni a figurát.

- Már az évad elsô elôadásában, Molnár Ferenc A testôr-ében színre léptél…

- Nagyon örvendtem, hogy már az elsô produkcióba kiosztottak, amit Lohinszky tanár úr rendezett, noha engem a fôiskolán nem tanított. A testôrben kis szerepem volt, amit megpróbáltam úgy a magamévá tenni, hogy megfeleljen Molnár Ferenc világának, olyan szereplôt akartam formálni, aki emberi gyarlóságaival, pénzéhségével együtt is kedves kis figura, és szereti a közönség. Utána A kötelesség oltárán következett, ami nehéz feladat volt. Az utóbbi idôben a vásárhelyi közönség vásárhelyi társulattól nem látott ilyen jellegû elôadást, és az igazság az, hogy mi sem játsztunk ilyet. Nagyon nehéz volt, nem volt kapaszkodónk, ezért igazi csapatmunkát igényelt. De a közönség elfogadta, a reakciók és visszajelzések alapján mondhatni szereti is. A négy szerepet négyen, felváltva játszottuk, ott kellett folytatni, ahol a másik abbahagyta, egyik pillanatról a másikra kellett váltani.

- Terveid?

- Mivel a feleségemmel családot alapítottunk, nem szeretnék átszerzôdni, úgy érzem, sikerült itt megtalálnom a helyem, befogadott a társulat, elfogadott a közönség, remélem, továbbra is lesz feladatom és szerencsém jó rendezôkkel, jó elôadásokban, jó szerepeket játszani.

Nagy A. Botond,
harmadéves teatrológus hallgató

Harmonia caelestis

"...Édesapám, e marcona, barokk fôúr, kinek gyakran állt módjában és kötelességében pillantását Lipót császárra emelhetni, pillantását Lipót császárra emelte, arcára komolyságot vett, bár csillogó, hunyorgó szeme, mint mindig, elárulta, s mondotta: Kutya nehéz, felség, úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot, azzal fölpattant Zöldfikár nevû pejére, és felvágtatott az érzékeny, XVII. századi tájleírásban."

"Mi a különbség édesapám és az Isten közt? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs."

*

Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik elôttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. mûremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerôsnek tûnô allén. az utat porcukorhó borítja (sóôrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kôvé dermednek. Mi?)

Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?)

Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.)

Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem- Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkrôl (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa).

Sorstörmelékek, sorsôrlemények, mi.

Most lett vége a huszadik századnak.

Körmendy Zsuzsanna

Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségrôl beszélek a "dologról", amirôl senki nem tehet, és ô a szenvedô alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erôs, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom.

Díszpolgárt avatnak Nagykenden

A 93 éves Péterfy László nyugalmazott református lelkész hatvan éven át szolgálta a nagykendi református gyülekezetet. Az utóbbi években egymás után jelentek meg Kis-Küküllô és Nyárád menti közösségekrôl készült monográfiái. A Balavásári Polgármesteri Hivatal és az EMKE helyi szervezetének kezdeményezésére vasárnap 14 órakor a kultúrotthonban díszpolgárrá avatják és köszöntik a nagytiszteletû urat. Üdvözlô beszédet mond Máté János polgármester, Fülöp Kálmán költô, szaval Rüsz Károly. Fellép a nagykendi református gyülekezet férfikara.

Ajándék Nagyadorjánnak

Az Országos Audiovizuális Tanács televízió- és videokészülékkel ajándékozta meg a nagyadorjáni iskolát. A Nyárád menti faluban eddig csak gyengén tudták vételezni a televíziómûsorokat. Vészi József marosvásárhelyi vállalkozó támogatásának köszönhetôen ezentúl több csatorna is vételezhetô, hisz a kábeltévés cég vezetôje egy parabolaantennával is megajándékozta a helyi oktatási intézményeket. A felszereléseket a héten helyezték üzembe.

Vásárhelyi alpinista újabb sikere

Szekeres Gerônek, az 59 éves marosvásárhelyi építészmérnöknek sikerült meghódítania Dél-Amerika legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát, miután pályafutása során Európa, Ázsia és Afrika legmagasabb hegyeit is megmászta. Ötfôs csapatának harmadik próbálkozásra kedden sikerült feljutnia a csúcsra. Az expedíció tagjai jelenleg az alaptáborban vannak, ahonnan holnap térnek vissza.

Február 10-étôl drágul a buszjegy

A marosvásárhelyi tanács ülésérôl szóló tudósításunkban közölttôl eltérôen, a közszállítási viteldíjak február 10-étôl drágulnak. A társult Helyi Közszállítási Vállalat és a Siletina Kft. autóbuszjárataira váltott bérletek szombat-vasárnap a társulás tulajdonában levô maxi-taxikon is érvényesek, a 65 év fölötti nyugdíjasok ugyanezeken utazhatnak a hét minden napján utazási igazolvánnyal, akárcsak az autóbuszokon - tájékoztatott a társulás vezetôsége.

Versmondó-verseny

A marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu (volt 20-as Számú Általános) Iskolában február 8- án, szombaton 10 órakor megszervezik a Kemény János körzeti versmondó-versenyt harmadik osztályos tanulók