Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Év vége - mérleg. A családban, a kis- és nagyközösségben, az országban és a nagyvilágban egyaránt az összegzés ideje jött el, valamint a fogadkozásé is: na, majd jövôre...! Jövôre majd megoldjuk azt a keveset, ami az idénrôl még elintézetlenül maradt, csak egy kis kitartás, mert ez a harc lesz a végsô...

Csakhogy úgy tûnik, 2004-re igencsak felgyûltek a megoldatlan gondok. Nem csupán elintézetlen ügyek maradtak a nyakunkon, de újak is teremtôdtek melléjük.

Választások elôtt állunk, s talán természetes is, hogy sûrûsödnek a megoldásra váró feladatok. Paradoxon azonban, ám így igaz, hogy tizennégy esztendô után elôször nem a kisebbségellenes mentalitású többséggel, hanem belsô feszítôerôivel szemben kell megvívnia legfontosabb harcát a romániai magyarságnak. A legvadabb nacionalizmus idôszakát, ha nem is minden nyom nélkül (lásd a lélekszám vészes megfogyatkozása) átvészelô erdélyi magyarság önmagának készül megadni a kegyelemdöfést. Alighanem egyetérthetünk: ez a harc semmiképpen nem lehet a végsô.

A pártpolitikai és belsô kisebbségpolitikai csatározásokon túl Románia is döntô esztendô elôtt áll, ami a jövôjét - s benne a miénket is - hosszú esztendôkre meghatározza. Az Európai Unió eltökélt szándéka, mindenképpen alkalmassá tenni az országot a 2007-re tervezett csatlakozásra. Erôszakkal azonban a legjobb szándékkal sem lehet minden tekintetben megfelelôvé változtatni a balkáni zûrzavarhoz szokott környezetet. Kemény csata lesz tehát bizonyos körök ellenkezésének legyôzése, s ha gyôzelem születik e "végsô" csatában, jöhet a következô: a valódi integrálódás mindennapi harcának megvívása.

A világ, s benne Románia azonban még ennél is nagyobb kihívások elé tekint. Ha valaki úgy gondolta, hogy egy diktatúra elsöprése és véreskezû korlátlan urának elfogása bármit is megold a mai világ legélesebb, vallási köntösbe bújtatott, valójában gazdasági gyökerû konfliktusában, eddig már rá kellett jönnie, tévedett. A globális terrorizmus fenyegetése élesebb, mint bármikor, s a veszély annál alattomosabb, hogy a történelem folyamán elsô alkalommal az ellenség láthatatlan, megfoghatatlan, ráadásul a fanatizált katonái saját életükkel sem törôdnek. Fogadkozhatunk tehát, ám rá kell jönnünk: 2004-ben sem jön el a végsô harc ideje. Úgy kell azonban a jobb világért küzdenünk, mintha valóban az utolsó nagy csatában vennénk részt a megteremtése érdekében.

A Petrom kôolajipari társaság csütörtökön literenként 900 lejjel drágítja a benzint, a gázolaj ára 550 lejjel növekedik. Az áremelkedés oka a lej/euró árfolyam romlása, áll a társaság közleményében.

Az idei utolsó negyedévben a lej több mint 2.400 egységet veszített az euróval szemben. Ennek következtében, a törvényekkel összhangban, a Petrom mintegy 900 lejjel emeli a benzinfajták árát és mintegy 550 lejjel drágítja a gázolajokat. Az ármódosulás tartalmazza az árban szereplô luxusadót érintô áfa-hatást is - áll a közleményben.

Az üzemanyagok luxusadóit negyedévenként módosítják a lej/euró árfolyam függvényében.

Szeptember végétôl a lej 1.857 egységet veszített az európai pénznemmel szemben. A szeptember 30-i 38.466 lejes árfolyamról az euró december 23-ra 40.323 lejre drágult.

Az ágazat legnagyobb magántársasága, a Rompetrol és a Magánbenzinkutak Egyesülete nemrég közölte, hogy hasonló mértékben drágítja az üzemanyagokat.

A Petrom utoljára július elején módosította az üzemanyagok árát.

Az influenzajárvány miatt a megye minden kórházában mától karantént, látogatási tilalmat vezettek be. A magas lázzal, rossz közérzettel, izomfájdalommal, fej- és szemüregi fájdalommal, száraz köhögéssel járó megbetegedés beálltakor ajánlatos kihívni a családorvost és kerülni kell a tömeget.

2004 februárjától szigorodnak a banki hitelezési feltételek. A Román Nemzeti Bank szabályzatmódosítását kedvezôtlenül fogadják nemcsak a vásárlók, de fôként az ingatlanügynökök.

A Román Nemzeti Bank (RNB) számos szabályt módosított, amelyek amellett, hogy elérhetetlenebbé teszik a háztartási cikkeket vásárlók számára a kölcsönfelvételt, kedvezôtlenül érintik a jelzálogkölcsönnel vásárolókat is. Elsôdleges következménynek azt tartják, hogy jelentôsen visszaesik a tömbházlakások adásvétele, a jelzálogkölcsönt igénylôk száma. Az RNB új szabályzata szerint senki nem juthat lakásvásárlási hitelhez, míg be nem bizonyítja, hogy a havonta fizetendô részlet és kamat jövedelmének vagy családja jövedelmének 30 százalékát teszi ki, az eddig érvényben levô 50 százalékkal szemben. Példaként: ha egy banknál 100 euró a minimális részlet, egy 200 eurós jövedelemmel rendelkezô személy igényelhetett lakásvásárlási kölcsönt. Február 1. után, ahhoz, hogy a kölcsönt igényelhesse, bizonyítania kell, hogy havi 300 eurós jövedelemmel rendelkezik. A RNB másik követelménye lakásvásárlási hitel esetében az elôleg befizetése, amely a kölcsön egynegyedét jelenti. Mindeddig voltak bankok, amelyek hajlandók voltak akár elôleg befizetése nélkül is lakásvásárlási kölcsönt nyújtani. A CEC jelzálogkölcsön esetében 10, a Román Kereskedelmi Bank 15, a BRD-Groupe Société Générale 30 százalékos elôleget kért, mások 25 százalékosat. A fenti intézkedés következménye: egyre kevesebben lesznek olyanok, akik drága lakásokat vásárolnának, hiszen elô kell teremteniük a szükséges elôleget.

A tapasztalatok szerint 2003-ban jelentôsen megugrott a lakások, fôként a tömbházlakások ára. A látványos drágulás szinte mindenik típusú lakásra érvényes, de különösképpen a 2-3 szobás apartmanokra. Míg egy évvel korábban 230-270 millió lejért kelt el egy garzon, az ár immár 400 millió körül mozog a nagyvárosokban. A 3 szobás lakás ára 700 milliótól akár 900 millióig terjedhet, sôt a milliárdot is elérheti. Az okok között a jelzálogkölcsön bevezetése kétségtelenül fô helyen áll. A jó pár hónapja beindult jelzálogkölcsön-program feltételeinek szigorítását az ingatlanügynökségek kedvezôtlenül, tartózkodva fogadják, azért is, mert "összezavarja terveiket". Számítottak ugyanis arra, hogy az egyre hozzáférhetôbbé váló kölcsönzési feltételek lakásvásárlásra bátorítják elsôsorban a fiatalokat. Másfelôl a megugrott árak a banki szakértôk szerint a spekulánsoknak tudhatók be. Az RNB ezért szigorít a banki garancia biztosításán. Az ingatlan felértékelésére készített tanulmány tartalmazza a hitelt nyújtó intézmény által felbecsült árat, és az eszerint megállapított garanciát, ami nem lehet kevesebb, mint a jelzálogkölcsön értékének 133 százaléka. (Bár a BRD egyik valutahitel-programja 150 százalékos garanciát követelt eddig is.) Az RNB tehát ezzel az intézkedéssel számítja kivédeni az árak látványos és indokolatlan megugrását. Természetesen, míg alkalmazni lehet a szabályt, meg kell történnie egy egységes ingatlan- felértékelési kritériumrendszer kidolgozásának.

A szigorított hitelezési szabályok bevezetésének hatásai az ingatlanpiacra tehát vitatottak, bizonytalanok. Míg az ingatlanügynökök aggodalmaskodva várakoznak, az ügyfelek számának drasztikus csökkenésére számítva, a bankok a biztonságosabb hitelezési rendszert részesítik elônyben. Kérdés azonban: mennyiben lesz elônyös az új hitelnyújtási szabályzat a lakást vásárolni szándékozó egyén számára? Vagy a sok bába közt ismét elvész a gyermek?

Így vesznek el legjobb hagyományaink. (Királyi többes.) A kesergésre az ad okot, hogy a szerkesztôk szóltak: hátrébb az agarakkal, két csütörtökön se jelenünk meg, azokon a napokon szünet van az újságkiadásban, üzletekben, bankokban és valószínûleg Bangkokban is.

Mit van mit tenni, kedden követeljük az újságpapírhoz való jogunkat. Még nem gondoltunk arra (királyi többes), hogy érdekvédelmi ligába tömörüljünk, vagy egész oldalas europlakátokkal és persze háromszínû lobogókkal az utcára vonuljunk. Az oldalas mindenesetre meggondolkoztató, ugyanis roppant jól fogna füstölten kedvenc paszuly- (fuszulyka-, bab-) levesünkben (kir. több.), ámbátor a doktorunk azt tanácsolta, hogy adjunk le kilóinkból (kir. több.), és akkor könnyebben vesszük az emeleteket, gondolom a saját zsírunkból (kir. több.). Ámbátor nem úgy néz ki, ugyanis mostanában már nem dobálják az ember után az emeleteket (pl. a négyszobást a tizediken nem is lehet eladni), és a privatizáció irama is mintha felgyorsult volna az országos vagyon kiárusítása, szétosztogatása, elherdálása irányába és a fôpárt klientúrarendszere kifogástalanul mûködik, így választások elôtt mindenki könnyebben osztja a koncot csahos kutyusának, hogy aztán csaholjon ám a Csalhó és a Negoj alján a végsô gyôzelemig.

Jaj, elkalandoztunk, holott mi a hagyományokról akartunk beszélni, arról, hogy a csal és a hó hozzátartozik a nép életéhez, és nem véletlen, hogy az ilyen nevû csúcs a Keleti- Kárpátokban van, és nem a Nyugatiban, ahol csak a Vigyázó (Vlegyásza) van, ámbátor, mint megtudtam egy véletlen folytán, a Gyalui-havast Cigány- havasának is hívják, biztosan azért, mert a havasi romák el akartak indulni Kis-Indiából (Dimbovica- Dombóvica) Strasbourgba, de megakadtak a Nyugatiban és azóta ott csencselnek, adnak-vesznek, folytatják a hagyományokat, vonatérkezéstôl vonatindulásig.

A hagyományokban minden kerek és egész, fekete és fehér. Például a hagyományokban nem zavarodnak össze a frontok, mint mostanában a valóságban. (Ez a pillanat mintegy tízezer éve tart.) Pl. akkor mindenki tudta, hol az ô helye: a zsidók zsidók voltak, a nagyrumének nagyok és rumének. De ma hallom, hogy hagyományellenesen egy Meir nevû Romániából Izraelbe szakadt csirkefogó a hirtelen megtérült krokodilkönnyeket patakoztató Vagyim Tudorovics kampányát fogja menedzselni. Aztán egy jóravaló matematikus, aki Vásárhelyen leleplezte a Bolyai-féle pszeudoszférát, magát is leleplezte, antiszemita kijelentésekre ragadtatta magát Frankfurtban (ahol már vagy hatvan éve nem szokás zsidózni), holott a matematika tele van zsidókkal, mint a sakk és a Nobel- díj. Valószínûleg, ahogy a zsidókat és a svédeket ismerjük, Mironov volt sportminiszter sem fog béke-, matematikai és sport Nobel- díjat kapni, mert a bankárok és a judeo-bolsevisták el fogják elôle happolni és az Al-Kaida fog neki küldeni egy csomag alkaidás mosóport, hogy mossa ki a komcsi ideológiát a fejébôl és a natív antiszemitizmust a beleibôl, amit belefecskendeztek a századok és a szekuritátés ezredek. (A világban ugyanis több az ellenség.)

Most látjuk csak, hogy mindvégig a királyi többest erôltettük, holott itt a király elûzésének 56. évfordulója (tudod, dec. 30.), úgy, hogy a címet ezennel megváltoztatjuk köztársasági többesre.

Természetesen nép.

Magyar levelek

Nekem semmi bajom az új médiasztárokkal. Megvagyok nélkülük. Hajdan sem ôk hiányoztak nekem. És most sem. Hogy vannak, hogy futószalagon termelik ôket, és mindannyiukat a csillagos égig emelik, ma már természetes velejárója életünknek. Ránk tukmálják az értéktelent, a burjánzó amatörizmust, mert ma a (kultúr)biznisz már csak ilyen; televízióban, rádióban és jobb sorsra érdemes helyeken csak úgy hemzsegnek azok, akik se beszélni, se kérdezni nem tudnak (mert ahhoz túlságosan mûveletlenek), de ott vannak, tolakodnak és beszemtelenkednek mindennapjainkba. Közhely, de már a csapból is róluk folyik a duma. Miközben a pletykamagazinok (sok százezres példányszámban) úgy tesznek, mintha holmi nemes cselekedetben lámpással keresgélnék a híres embereket. Persze, találnak. Csak ôket. Jelentéktelen senkiket. Akikbôl egyik percrôl a másikra faragnak bálványt álruhában, hogy eladhatók legyenek. Pedig nem lesznek többek s maradnak, mint szürke mezei egerek. És mégis- mégis addig puccoskodnak a kirakatban és addig bugyutáskodnak bugyuta mûsorokban, amíg az milliókat érdekel, hiszen milliókat csábítgatnak olcsó szórakozásra a felcicomázott látszatvilágban.

Csepp a tengerben, hogy akad, aki másmilyen. Egy igaz ember, aki ad magára és azokra, akiket mindenek felett fontosnak talál. Aki magánkezdeményezésbôl magánvagyonát is feláldozza, hogy felmutathassa, kik alkotnak maradandót, kikre kell(ene) felnéznünk. A gesztus nagyvonalú és nem a hamisan fényesített csillagocskáknak szól. Az eset jelentôsége azonnal szembeötlô és vitathatatlan. Mert az oly sok szenvedéssel, visszássággal járó, botrányokkal tarkított, szabad piacgazdaság most az egyszer nyilvánvaló, tagadhatatlan pozitívumot is szül: akad egy gazdag úr, aki sajátjának tekinti Magyarországot, és felelôsséggel hódol a nemzet kultúrájának, mûvészetének és a tudománynak. Így mondja a színészlegenda, a kiváló és érdemes mûvész, Darvas Iván, aki megannyi díja mellé most az ötvenezer euróval járó Príma Primissimát is kiérdemelte.

A legjobbak legjobbikát csak politikai elôítéletek elhanyagolásával lehet kiválasztani. Túl az ideológiákon, személyes szimpátiákon és elkötelezettségeken, egy üzletember a segítség és jobbítás szándékával elismerésben részesíti a nagyokat, azokat, akik maguk adnak rangot a díjnak és nem fordítva. A gazdag, ki nem sajnálja pénzét, a milliomosok között sem utolsó, neve nem fontos, de semmiképpen sem azért, mert netán gyanakodnánk, hogy miért van neki annyi... Tud adni, hát ad. Elfogulatlanul megteszi. Vállalja a küldetésfélét, mert látja, hogy valahol valami nagy tévedés lehet a dologban, amikor alig- alig beszélünk azokról, akiket tisztelni, megbecsülni kellene. Hajdanán királyok, fejedelmek, arisztokraták védelmezték a szellem embereit, s megteremtették a lehetôséget, hogy azok, anyagi gondoktól függetlenül, értékeket teremthessenek. És akkor ma miért lenne mindez véletlen? Tájainkon a rendszerváltás sebezhetôvé tette a kultúrát. Szinte semmivé foszlott a törôdés, ami nyilvánvalóan legalább annyi rosszat tett, mint ami korábban volt, amikor átpolitizálták, és hozzá nem illô szerepvállalásra kényszeríthették.

Esztétikai és etikai követelmények egyensúlyát kellene valahogyan megteremteni. Helyére tenni mindent, ami olcsó és drága, ami butít, s ami felemel. Amíg még lehet. És amíg nem késô. Süllyedô értékek korában pontosítani kell, hogy ki és mi jelenthet ösztönzô erôt a társadalom számára.

A tehetôs üzletember választott, a jók között rámutatott a legjobbakra. Névsora, persze, lehet, hiányos; lehet, más, másként gondolja. De hát nem is volna jó, ha lelkiismeretével egyedül maradna. Amikor nem ô az egyetlen, akinek jócskán telik adományra. Egyébként nagyságokat és kiválóságokat ki ne ismerne. Ki ne látta volna (ha nem színházban, hát filmen) a színészkirályt; ki ne olvasta volna Magyarország legolvasottabb szépíróját, Szabó Magdát. Nálunk, Erdélyben is épített templomot Makovecz Imre, és csodájára járnak; énekelt nekünk Sebestyén Márta örökszép népdalokat; nemzeti önbecsülésünkben eligazítottak Nemeskürty István tanár úr könyvei elhallgatott történelmünkrôl, még akkor, amikor azokat, a tiltás ellenére, átcsempésztük a nem éppen barátságos határokon. Ha feldereng néha az olimpiák emléke, ki ne hallgatná újra meg újra érmes sikereink hírvivôjét, Vitray Tamást, az elnyûhetetlen sportriportert? Mindannyian konok hûséggel szolgálnak ma is. Szintúgy, mint Rost Andrea, az operaénekesnô, akinek még a New York-i Metropolitan közönsége is gyakran tapsol; mint a tudós Vizi E. Szilveszter, az akadémikus tudós, vagy az egykori Magyarország címû folyóirat külpolitikai újságírója, Gömöri Endre.

Igazi príma primissimák ôk. Immár egy korszakteremtô magándíj tulajdonosai. Ôk azok, akiknek szigorúan meghatározott természete nem a viszketés. Nem kell nekik felértékelôdni mindenáron. Nem is sündörögnek sem ide, sem oda, mert szeretnek azok lenni, akik. Csak teszik a dolgukat, ha egyszer nem fáj a kötelesség.

Uraim! Köszönjük, nem kérünk belôle! Avagy nem kérünk abból a forgatókönyvbôl, amelyet Önök nekünk az autonómia ürügyén javasolnak, vagy még inkább megpróbálnak ránk erôszakolni néhány önnön nagyságától és határtalan hatalomvágyától elvakult politikusunk segítségével. Megdöbbenéssel vegyes aggodalommal hallgattam azt az üzenetet, melyet a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásakor tolmácsoltak számunkra. Vajon tényleg annyira olcsó Önöknek az erdélyi magyar, hogy hataloméhségükben akár feláldoznák falvainkat, gyermekeinket egy lázálom oltárán? Nem szolgált elég tanulsággal számunkra a történelem, hogy most, a 21. század hajnalán fegyveres harcról beszéljenek ott, ahol csak a szívós, kitartó közös akarat diplomáciája hozhat gyümölcsöt? Nem, uraim! Önök ejtôernyôsök, kik jönnek, nem látnak, mert nem akarnak látni - az ugyanis nem fér a hatalmi stratégiába -, majd mennek dagadó mellel, itt hagyva nekünk a megosztottságot és a turáni átkot. Elfelejtik, hogy a történelem e két nemzetet, a magyart és a románt arra ítélte, hogy együtt éljenek és próbáljanak egy európaibb, biztosabb jövôt kikínlódni. Sajnos, ez nem olyan, mint egy félresikerült házasság, melyet fel lehet bontani. Nem, bárhogy fáj is ez, örök idôkre szól és ezt Önök nagyon is jól tudják! Persze, ezen belül nagyon sok mindenrôl lehet és kell beszélnünk. Az autonómia tényleg létkérdés, de ezt csak a többségi nemzettel lehet megalkotni és nem ellenében. Még akkor is így van, ha ez gyakran mindkét részrôl csak fogcsikorgatva megy. Bár társbérlôinkkel - kik persze szeretik magukat fôbérlônek tekinteni - nem imádjuk egymást, de szerencsére nem létezik a vak gyûlölet sem. Még nem! De az Önök forgatókönyvének csak ez lenne a következménye. Meg végtelen könny és nyomor áradata! Vajon saját gyerekeiknek és falvaiknak is ezt szánnák? Vagy ez a mi kiváltságunk, hogy Önöket hatalomra juttassuk?

Az évszázadok során Erdély számtalan áldozatot kellett hozzon az anyaország rejtett, vélt vagy esetleg valós érdekeiért. Kevés, amit cserébe kapott, ezt senki sem atagadhatja erôs túlzás nélkül. De mindig tárháza volt a friss, alkotó szellemnek. Utánpótlása a nemzetnek. Az is szeretne maradni és nem kérjük, hanem követeljük, hogy tartsák tiszteletben létünket, múltunkat és jövônk esélyeit. Ha segíteni tudnak gazdasági és szellemi felemelkedésünkben, azt köszönjük, hisz ez az anyaországnak is érdeke. De a mi térfelünkön a játékszabályokat mi határozzuk meg!

Remélem, sokat szenvedett erdélyi magyarságunk képes lesz egészséges ésszel és lélekkel elválasztani a konkolyt a tápláló szemtôl és nem hagyja magát végveszélybe sodorni meggondolatlan (vagy talán túlságosan is meggondolt?), öntelt és hatalomvágyó messiásoktól, s az anyaországi politika oltárán sem akar ismét áldozat lenni. Ezt jó megfontolni. Más változatból köszönjük, de nem kérünk!

Boldogok leszünk? Nem, esetleg szomorkásan vidámak, legalábbis ezt sugallja a Tompa Miklós Társulat szilveszteri kabaréjának alcíme, A Súrlott grádics emlékei. A vásárhelyi év végi kabarédömpingben a színház vidám, zenés óévbúcsúztatója sem boldogságkeresô, örömfakasztó összeállítás, hogyan is lehetne az ebben az abszurdan groteszk világban, viszont abban különbözik a mûfaj osztódással szaporodó többi produktumától, hogy nem az aktuálpolitika inspirálta, hanem a nosztalgia jegyében igyekszik a nézôket, hallgatókat felvidítani, elszórakoztatni. Ilyen értelemben a társulat bizonyos hagyományait is tiszteletben tartja. Ezt erôsítette meg Kovács Levente társulatvezetô, a szerdán este 7 órakor kezdôdô kabarémûsor mûvészeti tanácsadója is.

- Valóban ragaszkodunk ahhoz a marosvásárhelyi hagyományhoz, amely hosszú idôvel ezelôtt az Emlékek kávéházában konkretizálódott. Erre a régebbi színházlátogatók inkább emlékezhetnek. Idôrôl idôre késôbb is próbáltuk annak a sikeres mûsornak a szellemét, hangulatát feleleveníteni, többé-kevésbé sikerült is. Most is ilyesmirôl van szó. A Súrlott grádics különben a kabaré vásárhelyiségét hangsúlyozza, a Túl az Óperencián fôként az est zenei anyagára utal. A vidám jelenetek a mûfaj magyar klasszikusainak írásaiból szólaltatnak meg néhányat, ezeket színezik az operettrészletek, a sanzonok és slágerek. Kiegyensúlyozott összeállításra törekedtünk, amit az is biztosít, hogy a társulat régi, nagy tapasztalatú kabarézói - Biluska Annamária, Gyôrffy András, Kárp György, Kilyén László, Makra Lajos - mellett a kitûnôen éneklô, komédiázó fiatalok - Berekméri Katus, Nagy Dorottya, Sebestyén Aba, Szabadi Nóra és Zayzon Zsolt - is fellépnek. Az est zenei munkatársa Orbán András m. v. Közremûködik Koszorús Kálmán. A színpadképet Szabó Annamária alakította ki. A mûsort Kilyén László állította össze, a remélhetôleg kedvezô fogadtatású kabaré sikere rajta és mûvészeti irányító társa, Sebestyén Aba munkáján is múlik. A Túl az Óperenciánt addig játsszuk, amíg a közönség igényli, ez, szeretnôk, ha minél hosszabb sorozatot jelentene. A bemutató után legközelebb január 2-án este 7-tôl adjuk elô. Addig is minden kedves nézônknek emlékezetes szilveszteri kikapcsolódást és szerencsés, boldog, békés új évet kívánok!

A karácsonyi szünidô elôtt javában folyt a rendezés az erdôszentgyörgyi általános és középiskola dokumentációs és információs központjában. Így nevezik ezentúl az iskola könyvtárát, amelyet az új elvárásoknak megfelelôen rendeztek át. A megyeszerte kialakítandó 11 központhoz hasonlóan, a könyvállomány mellett CD-lejátszó, kazettás magnetofon, videolejátszó, fénymásoló, tévékészülék, internet-hozzáférhetôséget biztosító számítógépek állnak majd a diákok rendelkezésére. A régi tanári szobából átalakított két teremben a könyvespolcokat, illetve a mûszaki felszerelést helyezték el. Kialakítottak egy elôteret s egy kis termet, ahol kényelmesen, kedvükre olvashatnak a központ látogatói. A nagyteremben az egyéni tanuláshos szükséges asztalok, valamint a csoportmunkához szükséges nagyobb asztal és székek találhatók. Magyarosi Erzsébet iskolaigazgató szerint sok volt a költség, hisz az átalakításon túl padlószônyeget, számítógépeket, íróasztalt, CD- lejátszót vásároltak, szalagfüggönyt szereltettek és megrendelték a napilapokat és folyóiratokat az iskola saját jövedelmébôl.

Amint a 18 ezer kötet rendezésével elfoglalt Todea Ovidiu könyvtáros, dokumentarista elmondta, a január 20-i megnyitót követôen az iskola diákjai naponta 8-16 óra között vehetik igénybe a központ nyújtotta lehetôségeket, amit a község fiataljai is használhatnak.

Mint arról már hírt adtunk, december 19-21. között szervezték Marosvásárhelyen az Irodalmi Kreativitás Verseny országos döntôjét. A rendezvény érdekessége, hogy a '93-tól szervezett versenysorozatnak négy évvel ezelôtt váratlanul vége szakadt. A most felélesztett verseny azonban majdnem mindenben megfelelt a korábbi színvonalnak, elvárásoknak, követelményeknek. Nagyváradról, Besztercérôl, Marosvásárhelyrôl, Brassóból, Nagybányáról érkeztek a versenyzôk az országos döntôre (Kolozsvár és Csíkszereda, két régi, erôs mezônyû város sajnos kimaradt), mint mondták, igen jól érezték magukat a legmagasabb szintû vetélkedôn, tetszett az IKVszabad szellemisége, a kötetlen irodalomszeretet, a tételek, a játékok, a buli, a beszélgetések, a helyszín. A versenynek a Bod Péter Diakóniai Központ adott otthont. Két kategóriában (9-10. és 11-12. osztály) osztottak díjakat, az elsô kategória nyertesei: I. díj: Láng Orsolya, II. díj: Hôgyes Mihály Huba (mindkettô Marosvásárhely), III. díj: Nyíri Lídia (Nagyvárad). Második kategória: I.díj, Transindex különdíj: Nagy Pál (Nagyvárad), II. díj: Zoltáni Eszter (Beszterce), III.díj: Székely Varga Edina (Marosvásárhely). A zsûri különdíja: Kormos Sándor (Nagybánya).

A vetélkedô után beszélgettünk a szervezôkkel, résztvevôkkel.

Jakab Orsolya szervezô: A MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) minden évben szervez irodalmi vetélkedôt. Mivel a MAKOSZ most megyei szervezetekbôl áll, mi mint a Maros Megyei Középiskolás Diáktanács, javasoltuk az IKV újraélesztését, elküldtük a pályázatot, és azt elfogadták. Tulajdonképpen hatan szerveztük: bolyais, mûvészetis, pedás és unireás diákok, az egyik fôszervezô pedig a Sapientia hallgatója. Hallottunk az IKV-ról és jónak tartottuk az ötletet, miszerint újra meg kéne szervezni. Felkerestük Simon György magyartanárt, az egykori versenyek motorját, aki nagyon sokat segített. Volt helyi, megyei szakasz, végül az országosat is sikerült megszervezni, és a díjak sem voltak szegényesek. A Lyra Kiadó, a Corvin Kiadó, a Dr. Bernády György Alapítvány, Szabó Péter költô és a Transindex állta a jutalmakat, a versenyt az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány és a Maros-mezôségi Esperesi Hivatal támogatta. A zsûribe pedig régi IKV-sokat és olyan embereket hívtunk meg, akik a hazai magyar irodalom ismert nevei. Végül Kovács András Ferenc, Egyed Emese, Simon György, Balázsi Pál Elôd, Fehér Csaba és Nagy Botond vállalta el az értékelést. Noha nem sikerült az országos döntôt az eredeti idôpontban, április elején összehozni, jövôre erre is törekedni fogunk, és vagy tavasszal, vagy irodalmi nyári táborként igyekszünk a jövô évi IKV-t megszervezni, a mostani tizenkét versenyzônél jóval nagyobb lélekszámmal.

Hôgyes Mihály Huba, Nyíri Lídia, Fodor Edina: - Kellemes meglepetést okozott a verseny szabadsága, az, hogy ott írhattál, ahol akartál, nem ügyelt fel rád senki. Tetszettek a tételek, ötletesebbek voltak a megyei szakasz tételeinél, több olyan feladat volt, amit szerettem, amihez, úgy érzem, tehetségem van. Jó volt látni a kötött formájú és a szabad tételek szerencsés arányát, szerintem mindenki talált magának megfelelôt.

- Sokkal komolyabb, de egyúttal elvont témák voltak, nagyon tetszettek a tételek. Jó volt a buli is a Cage-ben, ennyi "mûvészlélekkel" ritkán találkoztam. Különleges toleranciát vettem észre, a stílusok keveredését, ez is színessé tette a versenyt.

- Lehetett halálkomolyat írni és nagyon vicceset is, nagy volt a választék. Amikor elolvastam a tételsort, csak néztem, aztán "beugrott", hogy mit írnék róla, és már írtam is.

- Sokkal szervezettebb, de szabadabb is, mint egy tantárgyverseny, oda fenék kell, ide meg agy. Ott tudod, hogy mit kell írjál, ismered az elvárásokat. Itt saját magadra vagy utalva, a tehetségedre, az íráskészségedre, a háttértudásodra. Nem a betanult leckét kell visszamondjad, a kreativitás számít.

Kreativitásukról, íráskészségükrôl valóban számot adtak a versenyzôk. Igaz ugyan, hogy az írások színvonala némileg elmaradt a régi versenyeken megszokottól, de ennek a négy év kimaradás is oka lehet. IKV pedig (remélhetôleg) jövôre újra lesz, addig is lehet csiszolni a tollat, a megfelelô karc után kutatva.

Divatba jött az újságíróverés. Szondy Zoltánt ismét megtámadták... "ismeretlen tettesek". Csíkszereda lassan közröhej tárgya lesz: íme egy város(ka), amely képtelen elbánni elsô számú közellenségével, a mindent és mindenkit zsebre vágó nagyvállalkozóval!...* Vajon mennyire képzett harcmûvész derék miniszterelnökünk? Nemrég ugyanis azt nyilatkozta, hogy amennyiben egy újságcikk okot adhat egy istenes ruhára, akkor ôexcellenciájának minden áldott nap móresre kellene tanítania egy-egy renitens tollnokot. * Számmisztikusok és okkultisták csemegéje: a gipszelt lábú tábornok öngyilkos felesége halottszemlei igazolványának száma: 1989/... december 22!... (Vagy egyszerûen csak: van Isten?!) * Az agrárminiszter nyilatkozik egyik tévének. Azt kívánom, hogy csendben, békességben, családom körében tölthessem a szent ünnepet, mondja. Mikor mûsorba adják, a miniszter az egyik fôvárosi kórházban fekszik, második mûtétje után. Jellemzô (?) egyébként a "jól értesült" (kvázi féltökû) hazai médiára, hogy bár Ilie Sârbu vadászbalesetérôl minden híradóban beszámoltak, egyikbôl sem derült ki, mi történt. A Duna TV híradójából tudom meg végül, hogy a sofôrje ejtette le a fegyvert, amely véletlenül elsült... * Bukarestet (és a kárpátontúli régiókat) ismét (?) felkészületlenül érte a karácsonyi hófúvás. Traian Basescu fôpolgármester megint talált bûnbakot, írja az egyik lap: "Felelôs a Jóisten, mert viharral adta a havazást." * A tévék karácsonyi mûsorai nem kápráztattak el. Ágyhoz szögezve töltöttem az ünnepet, emlékezetes marad a Mecénásról, Kemény Jánosról készült összeállítás, Xántus Gábor filmje - Sütô András veretes emlékezésével. Kiábrándított az Ábel a rengetegben címû film, nem sajnálom, hogy csak most láttam. Alig van benne valami Tamásiból. A Divertis csoport mûsorán két estén is "szerepelt" a "nagy letiltott", Pávássy Hadriánusz. Pascu Gyuri olyan pompásan figurázta ki, hogy már-már megsajnáltam a szegény zsenit...* Az osztrákok börtönt építenének nálunk. Marosvásárhely! Ez az egyetlen csúcsbefektetés: eurobörtön a Somostetôn! A tömény kombinált húgyszag mellett ez lehetne a mi spéci belépônk Európába. * Politikai szférában nem jó, ha az ember ért ahhoz, amit csinálnia kell, mondta Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter Friderikusz Sándor "keltetôjében". Mennyivel dörzsöltebb ez a korábban fellengzôsnek, önteltnek, kivagyinak stb. tûnô mûsorvezetô, mint a hét többi napján szolgáló urak! * Reggelente direkt azért vártam a másodpercnyi pontossággal jelentkezô fájdalmat, hogy jajgatva bekattinthassam a "Fridit": hadd lám, mit mondanak a magyar közélet jelesei, politikusok, tisztségviselôk, írók, mûvészek, sportolók ennek a néha kisördögi kajánsággal vigyorgó Friderikusznak, aki az utóbbi egy-két évben sokat gyarapodott bölcsességben... Alig észlelhetô finom vágásai képezik mûsorának savát-borsát... * Ehhez élettapasztalat és rezignáció is kell: a megértô, de nem egyetértô felülemelkedéshez... Ahogy egy kerengô sast néz az ember a dombtetôrôl... Szép, szép, de mégiscsak egy pompás ragadozó madár... Mi pedig: emberek - volnánk. * Marosvásárhely polgármestere megszólalt - magyarul is. Istenem, közeleg a világ vége, sóhajtottam. Mire a feleségem: igen, a választások! Azt mondotta a jeles úr, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. Régebben (mikor is?) némely (országos, nemzeti?) tévék ernyôjén három nyelven jelent meg a jókívánság, sôt szemszúrásból be is játszottak valami csárdásféleséget... Azóta ennyit sem. Akinek autonómia kell, nyaljon sót! * Nem akarok ötletet adni, de dr. Kelemen Atilla polgijelöltsége úgy néz ki, hogy most egy kisebbségi Góliát hívja ki a nagytöbbségi Dávidot... Florea mester máris töltögeti parittyáit. * A skizoid kampány elsô fejezete meg sem kezdôdött, a tömegszállítás máris kemény érveket szállít a kisskálmáni félrefüttyögôknek: ha egy város 14 esztendô alatt képtelen megoldani a városi közlekedés pár kilométernyi baját, ha a vidrátszegi reptérrôl jobbára karikatúrák raja száll fel utasokkal telt repülôgépek helyett, akkor... sem ide, sem oda nem. * Fütyül a szekuspárt, hanem... * Barátom szava: ha nem választhatok lovak közül lovat, csôdört, paripát, hanem csak szamarat, öszvért, akkor nem kérek a laskából!... * Milyen az újságírás? Kérdezték egykoron, kérdezik gyakran. Ki tudná. Régen mondták, ma is igaz: az ember bemegy a redakcióba, hogy azt írja meg, ami eszébe sem jut. Akik üdvözletet küldtek és küldenek, viszont kívánom, és köszönet. Az internetezôk pedig ne feledjék: hardver az, amibe bele lehet rúgni.

Amint az sajnos elôre látható volt, az idei karácsonyi ünnepek sem zajlottak zökkenômentesen. Közúti balesetben valamint gondatlanság miatt december 24-29-e között négyen vesztették életüket, míg a tûzoltók segítségét négy alkalommal kérték ugyanezen idôszakban.

December 24-én késô este a Maroskövesden áthaladó úton történt halálos gázolás. Az úttesten ittas állapotban fekvô 53 éves helybeli M. V.-t ütötte el MS-66-KOS forgalmi rendszámú személygépkocsijával a 37 éves K. Z.

A megengedettnél nagyobb sebességgel vezette a Daewoo Tico személygépkocsit a 21 éves S. Levente, elvesztette uralmát a jármû fölött, s átcsúszott a másik közlekedési sávra, ahol ütközött a szembôl szabályszerûen érkezô Ford személyautóval. Tegnap 10.15 órakor a Vácmány és Ákosfalva közötti egyik kanyarban történt balesetben a szabálytalankodó sofôr a helyszínen életét vesztette. A Ford vezetôjének a - légzsáknak köszönhetôen - nem esett baja. A jármûvek mintegy 50-60 százalékban rongálódtak meg .

A Marosvásárhelyi Igazságügyi Orvostani Intézet vezetôsége két esetrôl tájékoztatott: december 25-én szerencsétlenül esett el P. A. marosvásárhelyi lakos, s az ütés következtében életét vesztette. A 67 éves vásárhelyi illetôségû M. G. 27-én, szombaton fulladt meg a torkán akadt ételtôl.

A szászrégeni Turlemn Prod Kft. fûrészporelszívó berendezése gyúlt meg karácsony szombatján a rendszerbôl kipattanó szikrától, s égett el a helyiségben tárolt fûrészpor. December 25-én éjfélkor a vásárhelyi N. Eugen magánháza gyúlt meg, s égett le a tetôzete 3 négyzetméter felületen. A szerencsétlenséget a nem megfelelôképpen hôszigetelt kémény túlhevülése okozta. A csütörtökre virradó éjszaka Dicsô- szentmártonban, a Hadsereg-negyedben L. Ionel égô cigarettáját hajította a szemetesvederbe, majd elment kántálni. A lakásból kigomolygó sûrû füst okozott pánikot a tömbház lakói körében. Vasárnap délben a marosvásárhelyi Bodoni utcában egy Volvo közúti traktor utasfülkéje égett le, valamint az abban tárolt cégpapírok. A tüzet a motorház rövidzárlata idézte elô.

A megye több helységében, közötte Szászrégenben is, a tanügyi alkalmazottak pénz nélkül maradtak az ünnepek idejére. A pénzügyminiszter rendelete értelmében ugyanis azokon a településeken, ahol a fizetést havonta egyszer, egy összegben fizetik ki, saját korábbi döntésük alapján, ezt az összeget az alkalmazottak csupán január 5-e után kaphatják kézhez. Ott viszont, ahol két részletben adják a fizetést, az elôleg fejében szinte a teljes összeg kiadható az ünnepek elôtt. Somesan Stefan megyei fôtanfelügyelô szerint utóbbi esetben a pedagógusok elôlegként az alapbér 80 százalékát vehették fel, az adókat, társadalombiztosítást a januári elszámoláskor vonják le.

Virág György, a megyei tanács elnöke elmondta, hogy Maros megyében mintegy 2-3000 pedagógus van abban a helyzetben, hogy csak januárban jut béréhez, s bár volna pénz a kifizetésekre, a pénzügyi szabályozások miatt nincs lehetôség helyi szinten megoldást találni. Mivel az ügyben nem csupán a Maros megyei tanügyi alkalmazottak érintettek, a közoktatási szakszervezet a kormányhoz folyamodott, hogy megoldást találjanak a gondra.

Sacarea Ioan, a megyei Spiru Haret tanügyi szakszervezet vezetôje kérdésünkre tegnap elmondta, hogy helyenként, a polgármesterek intézkedésének következtében, akiknek sikerült megegyezniük a kincstárral, kiutalták a pedagógusoknak bérük egy részét. Az évbôl hátramaradt 2 nap alatt azonban nem sok kilátás van arra, hogy minden vidéki tanügyi alkalmazott hozzájusson fizetéséhez.

A Megyei Egészségbiztosító Pénztárhoz karácsonykor érkeztek meg az új típusú receptnyomtatványok. 2004. január elsejétôl kizárólag ezek lesznek érvényben. Mint Negulici Lajos, a pénztár beszerzési osztályának vezetôje tájékoztatott, 1800, egyenként 500 vényt tartalmazó tömb érkezett a fôvárosból, ezeket kell szétosztaniuk a kórházi, család- és szakorvosok között. Az orvosok még ma és holnap 9-12 óra között megrendelôlap alapján átvehetik a receptnyomtatványokat. Egyelôre 150 darab jut mindenkinek, de jövô év elején újabb tétel érkezik majd.

Tegnap, valószínûleg azért, mert az orvosok nem számítottak arra, hogy kiszolgálják ôket, a vártnál kevesebben jelentkeztek a pénztárnál.

Az év utolsó napja, Szilveszter (dec. 31.) a néphit szerint mágikus erôvel bír, és számos - az emberi életre, az állatállományra és a termésre vonatkozó - szokást, hiedelmet von maga köré.

A lányok gombócfôzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak jövendôbelijük neve, foglalkozása után, vagy férfinadrágot rejtettek párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a vôlegényük. Ha pedig sótlan pogácsát sütöttek, és azt az egész napi böjtölés után elfogyasztották, álmukban biztosan megjelent a várva várt "igazi". Szilveszterkor fontos szerepe van az éjféli zajkeltésnek, a "kongózásnak",
"csergôzésnek". Részben azért, hogy mindenki felébredjen, és az új esztendôben szorgalmasan dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az új év beköszöntésekor a másik oldalára forduljon. Ekkor ugyanis bízni lehet abban, hogy az egészséges lesz és jól szaporodik. Ezért a nagyobb fiúk végigjárták a házakat, és kolompolással, ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. A háziak pálinkával, borral, süteménnyel kínálták, és különbözô ajándékokkal jutalmazták meg ôket. Erdély számos vidékén a "nyájfordítás" bôségvarázsló rigmussal és adománykéréssel egybekötött szokás. Sok helyen a legények felszántották a gazdák udvarát, bevetették búzával, miközben versbe foglalva mondták el a gabona útját a vetéstôl a kenyérig, majd egészséget, boldogságot, bô termést kívántak a családnak.

Gyakori szokás a szilveszteri kántálás vagy óévbúcsúztatás, amelyet az új év köszöntése követ. A hagyományos óévbúcsúztatás vidám, de mégis meghatóan szép esemény falvakon.

Általában istentisztelettel búcsúztatják az óévet és köszöntik az újat. Hamarosan megkondulnak a harangok, és harangzúgás köszönti az új esztendôt. Éjfélkor pillanatnyi csend borul a tájra, majd a gyülekezet ajkáról szívet tépô fájdalommal felcsendül a Magyar Himnusz.

Szilveszter elnevezését I. Szilveszter pápáról, a "Béke pápájáról" (314-335) kapta.

Január 1-jét mint az esztendô kezdô napját Kr. u. 46-tól tartják az egyiptomi Nap-Hold év alapján s Julius Caesar alatt vezették be a Római Birodalomban, melyet a rómaiak nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással töltöttek. A keresztény egyház Jézus körülmetélését, a Circumcissiót ünnepli e napon. Magyarlakta területen a 16. sz. végéig karácsonnyal kezdôdött az új év, és csak 1582-ben, a XIII. Gergely pápa által megreformált naptár vezette be a január elsejei évkezdetet.

Az évkezdô nap is, csakúgy, mint Szilveszter napja, számos jóslásra ad alkalmat. Ha ilyenkor szép, napfényes idô van, jó esztendôre lehet számítani. Ha csillagos az ég, rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal, hideg, szeles idô lesz. Célszerû e napon a gyümölcsfákat megrázni, hogy bôven teremjenek.

Újévkor egész kenyeret kezdtek meg, hogy legyen a családnak kenyere az új esztendôben, kalácsot is ettek, hogy késôbb is legyen részük benne. Baromfihúst nem fogyasztottak, csak disznót, mert "a szárnyas kikaparja, a disznó meg összetúrja a szerencsét". A borsó, paszuly, lencse fogyasztása sok pénzt jelentett. Hitték, hogy aki édes kávét ivott, vagy édeskáposztát evett, annak az új esztendôben az élete is megédesedett.

Sokfelé szokás a hajnali vízmerítés. Aki elsôként merít a kútból, és ebbôl az "aranyosvízbôl" iszik, egész évben szerencsés lesz. Nem kívánatos viszont újév reggelén az asszonylátogató, mert az szerencsétlenséget jelent. Ezért a férfiaknak célszerû már kora reggel elindulni, hogy kifejezzék jókívánságaikat rokonaiknak, ismerôseiknek.

Már hetek óta tudtuk, hogy karácsonykor Lilla néninek nagy meglepetésben lesz része. Amerikából hívott fel legkisebb lánya, hogy bejelentse: a Nyárád menti kis faluban szeretné megkereszteli hároméves kisfiát, unokahúga kisfiával együtt, karácsony elsô napján. Meglepetésnek szánták, így mélyen hallgattunk róla, csak azt szorgalmaztuk, hogy hozzon az angyal karácsonyfát, hiszen anélkül nem igazi az ünnep.

A nyolcvanadik születésnapjához közeledô, mindig vidám Lilla néni az elmúlt években a telet Amerikában vagy Németországban élô lányánál töltötte, idén azonban úgy döntött, hogy itthon marad. - Nem utazom át a fél világot, itthon jól érzem magam - mondogatta. Képeslapokat vásárolt, szorgalmasan teleírta ôket, s elküldte távolban élô szeretteinek. Dédunokájának ajándékot is szeretett volna küldeni, de kissé késôn jutott eszébe, ezért lemondott a postázásáról. Sok-sok süteményt sütött, s várta az ünnepet.

Karácsony szombatján, sötétedés után kántálók népes serege állt meg Lilla néni kapuja elôtt. Három, idegenbôl érkezô lánya családjához csatlakozott itthon élô fia is. Együtt énekelték a gyermekkorban tanult énekeket. - Én torkom szakadtából köszöntöttem ôket - mondta Lilla néni, akivel együtt örvendett az egész református közösség.

A kis fekete öltönybe öltözött kisfiúk nyugodtan végigülték az istentiszteletet, a fejükre csorduló vizet is szó nélkül törölték le. A keresztelôre Gyergyóból, Szatmárról is érkeztek vendégek. Igazi családi ünnep volt mind a kettôs keresztelô, mind a karácsony.

S miközben kissé irigykedve néztem a népes vendégsereget, a közösen ünneplô, népdalokat éneklô nagy család tagjait, egy kérdés motoszkált bennem: milyen fortélyokkal, mekkora szeretettel, hozzáértéssel nevelte gyermekeit, tartja össze családját Lilla néni, hogy több ezer kilométer távolságból is hazajönnek, s megkeresztelik gyermekeiket.

Az biztos, hogy egész életre szóló értékkel ajándékozta meg családja tagjait, s ebbôl kapott vissza egy maroknyit idén karácsonykor.

A vajdasági magyarok nem jutottak be a parlamentbe

Kasza József, az Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint az Együtt a toleranciáért pártszövetség választási kudarca egyértelmûen annak tudható be, hogy a Belgrádban, illetve Szerbia középsô részén nagyon kevés szavazatot kapott a koalíció, amely egyik meghatározó pártja volt a VMSZ.

Kasza a vasárnapi elôre hozott parlamenti választás eredményeit elemezve rámutatott arra, hogy már a november 16-i elnökválasztáson is látható volt, hogy elôretörôben vannak a szerb radikálisok és erôsödnek Szerbiában a neofasiszta megnyilvánulások.

A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke közölte az MTI-vel, hogy a radikálisok sikere az országban zajló "nemzeti megújhodásnak", a szegénységnek, az európai közösség téves helyzetmegítélésének tudható be, s szerepe volt ebben annak is, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) csak akkor kezdett "követelôzni, amikor Szerbiában már állt a bál". (Kasza arra utalt, hogy Hága alig egy hónappal a novemberi elnökválasztás elôtt tette közzé négy szerbiai tábornok vádiratát, s ezzel sokak szerint nagyban hozzájárult a radikálisok megerôsödéséhez.)

A VMSZ elnöke úgy látja: az Együtt a toleranciáért koalíció kudarcának elsôsorban az az oka, hogy Belgrádban a polgárok alig fél százaléka szavazott rá. A politikus szerint szomorú, hogy egy fôvárosban ennyit ér a tolerancia elve, az emberi és kisebbségi jog és a polgári értékrend. Szerbia középsô, Koszovó és a Vajdaság közötti részén sem jobb a helyzet, ahol mindössze 1,5 százalékot kapott a toleranciát zászlajára tûzô szövetség. A Vajdaságban viszont a vártnál jobban szerepelt a koalíció, mivel a vártnál húszezerrel több, közel 140 ezer szavazatot kapott.

"A választási eredmények azt jelzik, hogy Szerbia több száz éves lemaradásában most éli nemzeti romantizmusát" - így Kasza, aki szerint pártjának ezentúl a parlamenten kívül kell képviselnie a vajdasági magyarság érdekeit, ami az eddigieknél is több erôfeszítést követel tôle.

A hivatalos részeredmények szerint a 19 szerbiai kisebbségi és regionális pártot tömörítô Együtt a toleranciáért Canak- Ljajic-Kasza nevû koalíció a szavazatok közel 4,4 százalékát szerezte meg, vagyis nem érte el a parlamentbe való jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. A Kasza-féle pártszövetség "ellenpárjának" tekintett, a Vajdasági Reformpárt által létrehozott koalíció - amelyhez csatlakozott a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) is - a szavazatok 0,5 százalékát gyûjtötte össze. A VMSZ-nek eddig hat képviselôje volt a köztársasági parlamentben, a VMDP-nek egy sem.

Kasza szerint a választási eredmények azt jelzik, hogy Ágoston András vezette VMDP teljesen marginalizálódott, és kudarcot szenvedett a párt kétpólusú politizálása. Az Együtt a toleranciáért választási szövetség kudarcában egyáltalán nem játszott közre az, hogy a VMDP egy másik választási koalícióba indult a választáson - mondta a VMSZ elnöke, rámutatva arra, hogy eredmények azt jelzik, Ágoston pártja nagyon keveset nyomott a latba.

A VMDP hétfôn javaslatot tett a délvidéki magyar pártokat tömörítô koalíció létrehozására. Kasza gyalázatosnak nevezte, hogy választási eredmények fényében Ágostonék ilyen kezdeményezésekkel állnak elô.

Ultranacionalisták elôretörése Szerbiában

Az Európai Bizottság hétfôn reményét fejezte ki, hogy Szerbia - az ultranacionalista erôknek az elôzô napi parlamenti választáson tapasztalt elôretörése ellenére - folytatja az elkezdett reformfolyamatot és az Európai Unióhoz való közeledést.

"A bizottság tudomásul veszi a választások eredményét, s azt, hogy a részvételi arány még a vártnál is magasabb (59,3 százalékos) volt. Reméljük, hogy olyan kormány jön majd létre, amely elkötelezett marad a reformfolyamatok és az Európához vezetô út folytatása mellett" - szögezte le a testület egyik szóvivôje.

A vasárnapi szerbiai választásokkal kapcsolatban Brüsszelben azt emelik ki, hogy a félhivatalos végeredmények szerint az ultranacionalista Szerb Radikális Párt több mint 27 százalékot kapott, s ezzel megelôzte a nyugati értékrendhez jobban kötôdô, demokratikus pártokat. A voksolás másik fontos fejleménye az volt, hogy beválasztották a parlamentbe Slobodan Milosevic volt szerb államfôt és Vojislav Seseljt, a radikális párt vezetôjét - miközben jelenleg mindketten a hágai Nemzetközi Törvényszék (TPI) fogdájában ülnek, éppen a jugoszláviai polgárháborúban játszott szerepük miatt.

Az Európai Unió az idén júniusi szaloniki csúcsértekezleten úgy döntött, hogy "folyamatos párbeszédet" kezd Szerbia- Montenegróval és a Nyugat-Balkán többi államával (Horvátországgal, Macedóniával, Bosznia-Hercegovinával és Albániával) az ottani reformfolyamatok támogatására. Az EU hosszabb távon felcsillantotta ezen államok elôtt az EU-ba való belépés lehetôségét is, ám eddig csak Horvátország nyújtotta be csatlakozási kérelmét. Ez utóbbiról a bizottság elvileg a jövô tavasszal mond majd véleményt, s Zágráb azt reméli, hogy 2007-ben, azaz Romániával és Bulgáriával egy idôben sor kerülhet belépésére.

Az Európai Központi Bank illetékesei egyre kellemetlenebbnek tartják az euró túlságosan is gyors drágulását a dollárhoz képest, és attól tartanak , hogy ha az európai közös pénz tovább drágul, az alááshatja az eurózóna növekedését. A londoni Financial Times hétfôi számában az EKB egyik vezetô munkatársát idézve írja azt, hogy a bank "elemezni kívánja a helyzetet, mivel az euró bizonytalanságokat okoz a gazdasági tervezésben".

Az euró szeptember óta 13 százalékkal drágult és az árfolyaemelkedés hatására megsokasodtak a bank vezetôinek figyelmeztetô megjegyzései. Az euró hétfôn új rekordot döntött 1,2470-es dollárárfolyamával.

Jean-Claude Trichet bankelnök és Otmar Essing, az EKB vezetô közgazdásza utalt arra, hogy a beavatkozás - köztük a Financial Times értesülése szerint - a kamatmérséklés mindig lehetséges opció. Ezt az eszköztárat akkor vetnék be, ha 4-8 hetes idôtartamban az euró további dráguláson menne keresztül.

Az EKB hivatalosan nem fûzött kommentárt a FT cikkéhez, ám szakértôk szerint az EKB következô, január 8-i testületi ülésén nem változtatnak az irányadó kamatokon, azt esetleg majd csak késôbb szállíthatják le a mostani 2 százalékról- a FED irányadó kamatához képest 1 százalékkal magasabb szintrôl. Az EKB az eurózónában 2004-ben 1,6 százalékos gazdasági növekedést vár, az inflációt pedig 1,8 százalékra prognosztizálja. Ezt a prognózist azonban 1,17 dolláros euróárfolyamon kalkulálták, - a mai euróárfolyam mellett a növekedés fél százalékponttal lassúbb lenne, és a drágulási ütem is jóval a 2 százalék alá süllyedne.

Megérkezett pénteken állandó nagy-britanniai anyakikötôjébe, a dél-angliai Southamptonba minden idôk legnagyobb és legdrágább luxus óceánjárója, amelyet a jövô év elsô napjaiban avat fel hivatalosan is a királynô.

A Queen Mary 2 a csaknem 170 éves múltú brit hajózási társaság, a Cunard Line tulajdona. A cég 550 millió fontért - csaknem 1 milliárd dollárért - építtette a sok tekintetben példátlan hajóóriást a francia Alstom céggel. A Queen Mary 2-t alig két év alatt szerelték össze St. Nazaire kikötôjében. A hajónak hivatalosan II. Erzsébet királynô ad nevet január 8-án, de a ceremónia az ilyen alkalmakkor szokásosnál szerényebb lesz, tekintettel a franciaországi dokkban néhány héttel ezelôtt történt súlyos balesetre.

A gyártó cég szervezésében a hajóépítôk családtagjai november közepén megtekinthették az óceánjárót, ám a partszegély és a fedélzet közé rakott átjáró leszakadt, és több tucatnyi vendég 30 méteres mélységbe, a szárazdokk betonjára zuhant. A szerencsétlenségben, amely után ügyészségi vizsgálat indult Franciaországban, tizenöten meghaltak, sokan súlyos sérüléseket szenvedtek.

A Queen Mary 2-t azonban végül a tervezett idôpontban, december 22-én átadták a megrendelônek, és a hajó pénteken megérkezett állandó angliai kikötôjébe, ahol a köd és a szakadó esô ellenére többezer érdeklôdô várta a parton.

A január 8-ai névadó után néhány nappal a Queen Mary 2 - 2620 fizetô utassal és 1253 fôs személyzettel a fedélzetén - elindul elsô, kéthetes útjára, amelynek végállomása karibi kitérôvel a floridai Fort Lauderdale.

A QM2 minden idôk legnagyobb, leghosszabb, legmagasabb, legszélesebb és legerôsebb utasszállító hajója. Vízkiszorítása 150 ezer bruttóregiszter-tonna, hossza 345 méter, magassága a tôkesúlytól a kémény tetejéig 72 méter, szélessége a parancsnoki hídnál, vagyis a legszélesebb résznél 45 méter. A hajó merülése 10 méter. A gázturbinás-dízelelektromos vegyes ciklusú, kiemelten környezetkímélônek mondott motorok 157 ezer lóerôt adnak át a négy hajócsavarnak. Ezzel a teljesítménnyel a monstrum óránként 30 csomós, vagyis 55 kilométeres végsebességre képes.

A szálláskínálat a "standard" 45 négyzetméteres, zömmel tengerre nézô, esetenként balkonnal megtoldott szobáktól a 220 négyzetméteres, kétszintes, kifelé teljes üvegfalas, saját tornateremmel, terasszal ellátott lakosztályokig terjed. Ez utóbbiakból csak öt van, de mindegyikhez külön inas és külön portaszolgálat jár.

Az utasok szórakoztatására egyebek mellett planetáriumot, bál- és színháztermet, öt uszodát, egy nagy könyvtárat, télikertet, mûvészeti galériát és ezer négyzetméter alapterületû fitness- központot építettek be.

A január 12-én induló elsô utat elhelyezéstôl függôen 2000 és 26 000 font (740 ezer és 9,6 millió forint) közötti áron hirdették.

Az új év közeledtével az újságok, folyóiratok mellett megjelenô kalendáriumok, naptárak, évkönyvek új olvasnivalót kínálnak az érdeklôdôknek. A kalendárium-szerkesztôk emlékeztetnek a múlófélben levô esztendô fontosabbnak vélt eseményeire és megelôlegezik a reményt. Magam is megveszem az általam olvasott napilapok évkönyveit, hobbim a kalendáriumgyûjtés. Könyvespolcomon sorakoznak az 1960-as, 70-es, 80-as és 90-es évek kalendáriumai, évkönyvei. Ötletem támadt, tallózok a szocialista évek alatt megjelent kiadványokban. Ami a tartalmat illeti, a 89- es események elôttiek nagy részében "muszájszövegekkel" telített, képes eseménykrónikák a Ceausescu házaspárról, pártkongresszusok és - konferenciák unalmas szövegei. Kevés olvasnivaló is akadt. Ilyen például A Hét folyóirat 1978-as évkönyve, amely ma is jó olvasmány lehetne. Beke György, Huszár Sándor, Horváth Andor, Sütô András, Cseke Péter, Mikó Imre, Takács Lajos írásai olvashatók benne. Haza, szülôföld, nemzetiség, nemzetiségi jogok. Ma is aktuálisak, s 2004-ben is harcolnunk kell ezekért. Nehéz volt akkor írni, hogy a sorok között is lehessen olvasni, hogy nemzeti önazonosságunkat felébresszék. Hála Istennek, mindig voltak az erdélyi magyarságnak gerinces egyéniségei.

A leggyászosabb kalendáriumok az 1990 éviek, amelyben a szép magyar mondatokba a helységneveket románul kellett írni, s az elsô oldalt a "nagy vezér" fényképe foglalta el.

A forradalmat követôen a szerkesztôk megszabadultak a muszájszövegektôl, saját mondanivalójukkal jelentkeztek a szerzôk, jó olvasámnyokkal lepték meg az olvasót. Mondjon bárki bármit, voltak jó napjaink is az elmúlt tizenhárom évben. Egyéni számvetésben leltárt készíthet mindenki, közösségi életünk fontosabb eseményeit krónikák jegyzik az utókor okulására. Mire emlékszünk legszívesebben, mire lehetünk büszkék? Bármi legyen a válasz, nem tetszhet mindenkinek ellentmondásokkal teli világunk. Volt és van RMDSZ-ünk, a történelem kereke tovább forgott, most már van SZNT, MNT is. Érdekvédelmi szervezeteink új utakat keresnek jogaink gyakorlására. Nem kétséges, a vizsgaidôszak ezután következik. Nemcsak politikusainknak, hanem számunkra is. 2004-ben politikai érettségbôl vizsgázunk. Éppen ezért véget kell vetni a magyar belháborúnak. Magunkat büntetjük, ha elbukunk a választásokon és megosztottan szavazunk. Oszd meg és uralkodj! - erre várnak a román pártok. Ne adjuk meg ezt az örömet nekik. Nem tanulták meg a leckét 85 év alatt a politikusaink, világi és egyházi vezetôink? A román-magyar barátság csak ideig-óráig tartott. Ígéretek bôven voltak, de megvalósítások kevésbé.

Jobb lesz, jövôre jobb kell legyen! Éltetjük magunkban a reményt, hiszen Európába készülünk.

Horváth András, Magyarózd

Pali betöltötte 41. életévét, mégis csak az idén végzett egy számítógép- kezelési tanfolyamot. Úgy gondolta, jövô van benne, hisz lassan az egész világot számítógépek vezérlik. A mai világban analfabétának számít, akinek nincs legalább alapfokú számítógépes ismerete. Könnyû a mai fiataloknak, már az elemiben tanulják - gondolta -, de amikor ô járt iskolába, még nem is hallottunk róla. Az ember, ha munkahelyet keres, a munkaadó feltételként szabja meg a számítógépes ismeretet.

Palit kisgyerekkorában nagyszülei nevelték, mert a szülôk dolgoztak, ingáztak, nem volt idejük gyereknevelésre. Azok voltak élete leggondtalanabb, legboldogabb évei. A szép karácsony estéket azóta sem feledi. Nosztalgiával gondol a régi szép idôkre. Mennyit leste szombatján az angyalt, mégis mindig elszalasztotta. Abban az idôben még nem volt villanyáram, petróleumlámpával világítottak. Éjfél körül kezükben viharlámpával suhancok kántáltak. Szívesen fogadták ôket. Borral, kaláccsal kínálták. Ma már ez sem szokás. De a nagymama ma is él, 86 éves.

- Mire való, fiam, az a komputer? - kérdezte Palit, amikor látogatóba ment hozzá. A fiatalember nem gyôzte magyarázni a számítógép hasznát.

- Haszontalan dolog az, lelkem, megvoltunk mink anélkül is elég jól. Minek tömöd tele a fejed annyi fölösleges dologgal?

Pali dühbe gurult. - Mama, hogy mondhat ilyet, a számítógépet a legnagyobb felfedezésnek tartom! Általa elôrehaladt a világ. Egy helyben topognánk most is. - És nem volna jobb, fiam? Pali mérgében hazament, leheveredett a díványra és elmélkedni kezdett. Egy riportot látott a tévében, amely egy öregemberrôl szólt, akinek fia is 130 éves volt, s egész életét kecskepásztorként a hegyekben töltötte. Nem tudott írni-olvasni, de orvosnál sem járt soha. Azt sem tudta pontosan, hogy mikor született, csak arra emlékezett, hogy kölyökkorában III. Napóleon uralkodott. Milyen nyugodt életet élhetett ez az ember! Nem volt szüksége fölösleges információkra, amivel napjainkban teletömjük a fejünket.

- Lehet, mama, hogy jobb volt régen - gondolta. Színes papírt vettünk elô a sifonból és belecsomagoltuk a házi csokit. Ezüstszínûre festett diót, almát is aggattunk a fára, végül a gyertyák kerültek a helyükre. Számomra sokkal hangulatosabb volt, mint manapság az elektromos gömbök, füzérek sokasága. Nagytata imádságot mondott, mi mormogtuk utána, késôbb templomba mentünk, hol az istentisztelet után a gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek. Bizony, szép volt, mama. Most dolgoznom kell karácsony szombatján is, mire hazaérek estefelé nagy fáradtan, már nincs kedvem templomba menni. Amíg a feleségem a töltött káposztát melegíti, én elalszom a szobában vibráló fényben.

Nemes Gyula, Nagyernye

Szentesti elmélkedés

Istenünk a Világ Világosságának felragyogásával tette fényessé a legszentebb éjszakát.

Már az elsô szentséges éjszakán elkezdett tanítani minket. Jászol volt az ágya, szalma a derékalja, istálló a szobája, hogy megértsük küldetését és a miénket: hozzá igazodni, aki elvezet minket abba a világba, amelyben a mennyei Atyánk minden gyermeke szeretetben találkozhat.

A betlehemi gyermek tehát megváltoztatta a világot. Körülálljuk a kisded Jézus jászlát, aki magához hívta a nemzeteket, s aki megvilágítani jött a népeket.

A külsô csillogásra nagy hangsúlyt fektetnek, mint amikor kedves vendéget várnak.

Tulajdonképpen az volna jó, ha Jézust nem mint kedves vendéget várnánk, hanem olyat, aki hozzánk jön, végleg. Hazajön, és ott marad. Ô végleg nálunk akar maradni. Ez tulajdonképpen a karácsonynak a mélysége.

Jézus ezt mondta: "aki szeret Engem, Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk, és lakást veszünk nála."

Lélekben ezt kellene megélni, a karácsonynak ezt kellene fölszítania bennünk. Az emberi természet olyan, hogy minden megszokottá tud válni.

Az igazi hangsúlyt ne arra tegyük, hogy mulandó ajándékokkal kedveskedünk egymásnak, hanem örülünk, hogy végre eljött közénk a Világ Világossága, ember lett az Isten, hogy ennek következtében istenivé tud válni az ember, hogy mi magunk a környezetünknek és ennek a beteg, sötét világnak világító fáklyái tudunk lenni.

Ilyenkor kell magunkba és szívünkbe néznünk. Tudunk-e, akarunk-e, képesek vagyunk-e ôszintén szeretni? Számít-e nekünk a másik?

Karácsonykor Jézusnak bennünk kell megszületnie!

Bármekkora sötétségbe egyetlen kicsi gyertya is tud fényt vinni Hadd idézzek befejezésül két szakaszt Ady Endre Karácsony címû versébôl:

"Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni."

Ipó Gabriella

Legyen olyan karácsonyunk,

amilyen még nem volt soha,

szálljon le a földre közénk

a békesség arkangyala.

Keressen meg minden embert,

legyen hívô vagy hitetlen,

és oltsa be úgy a szívét - hogy -

ünnepeljen szeretetben.

Üzze ki a gyûlöletet,

mely ott fészkel Kain óta,

ne maradjon írmagja se,

legyen a föld béke hona.

Legyen minden karácsonyunk

a szeretet szent ünnepe,

amikor is minden háznak

az Úr Jézus a vendége.

hangzott el a cím vasárnap délelôtt az alsóvárosi református templomban. A karácsonyi mûsor énekfüzérén ékeskedett Moldvay József imája, melyet Kovács András karnagy harmóniái emeltek fel. Természetes gördülékenység, összhangban a szöveg ritmusával, magától értetôdô dallamvezetés, szelíd, ugyanakkor sokatmondó akkordok leheletszerû összefonódása - mindezek a Psalmus vegyes kar "húrjain" megszólaltatva (ôsbemutató), amelyek igen finom és érzékeny lelkületbôl áradnak.

Ilyennek ismertem meg kedves tanáromat már líceumi éveim alatt. Az amúgy is hozzám közelálló kórusórákon legelôször közvetlenségével és a türelmével örvendeztetett meg. Idôközben felismertük kellemes humorát is, így tehát még szívesebben jártam vokálmûhelyre.

Végigkísérve a karnagy úr fáradhatatlan munkásságát, mely feltétlenül kiemelkedô minôsítést érdemel, ezeket a tulajdonságait tenném egyenrangúvá Csíky Boldizsár szerint a "fanatizmusig menô ügyszeretetével", és a ma oly szükséges akaraterejével, kitartásával. Turnék, koncertek, versenyek, fellépések sorozatában szolgál mûvészi zene által a Nagy István vegyes karral, a vártemplomi Psalmus énekeseivel és a Mûvészeti líceum kórusával.

Isten áldja meg gazdagon az életét!

Darabont-Horváth Éva,
III. éves zeneakadémiai hallgató

Elmentem kábeltévédíjat fizetni. A fizetés problémamentes volt. A kasszától kifelé jövet be akartam menni az illemhelyre, de határozottan rám szóltak, hogy ez nem nyilvános közvécé. Tehát bemenni tilos.

Hatvannyolc éves, nyugdíjas vagyok, zavarba jöttem, meg szégyelltem is magyarázkodni, hogy cukorbeteg vagyok, prosztatagondjaim is vannak, s elszámítottam magam.

Annak az éber pénztárosnônek, aki rám szólt, üzenem, hogy nem azért mentem be, mert ... sürgôs volt, hanem fizessem is és nem akartam becsapni sem ôt, sem az intézményt.

Ha valaki az utcáról csak ezzel a céllal menne be, én is rászólnék, de így! Vajon minden második emberrel ez történik?

Az intézményekben kötelezô módon nyitva kellene álljon az illemhely, mint minden civilizált országban. Továbbá meggyôzôdésem, hogy az alkalmazottaknak udvariasabbnak kellene lenniük.

Elteltek az ünnepek, a rossz szájízem elmúlt, de megjegyzésem azért van: az FX Communication kábeltévés társasághoz tele pénztárcával és üres vízhólyaggal kell belépni. A pénzt biztosan elveszik…

G. J., Marosvásárhely

Legfeljebb öt tudományos "világban" lehetünk otthon

A tudást tároló közeg új alakja: az okos eszköz és a világháló

Nyíri Kristóf a Mindentudás Egyetemén

NYÍRI KRISTÓF filozófiatörténész

1968-ban végzett az ELTE matematika-filozófia szakán. 1971 óta tanít ELTE Bölcsészettudományi Kar filozófiai tanszékén. 1986 márciusától 1987 szeptemberéig, valamint 1990 szeptemberétôl 1991 februárjáig Alexander von Humboldt-ösztöndíjjal a bochumi egyetemen kutatott. 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelezô tagja, 2001 májusától rendes tagja. 1995 óta az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója.

Lehetséges-e enciklopédikus tudás a 21. században? Lehetséges-e ha nem is mindent, de minden lényegeset tudni; a tudományoknak legalább minden alapvetô területén otthonosan mozogni? Ezt az alapkérdést feszegette Nyíri Kristóf filozófus, bôven merítve a Mindentudás Egyeteme korábbi elôadásaiból, hiszen ez az ismeretterjesztô válallkozás is egy korszerû enciklopédikus összefoglalás céljával indult 2002 szeptemberében.

Az "enciklopédia" kifejezés az enkükliosz (teljes körû) és a paideia (nevelés) görög szavak ókori kapcsolatára megy vissza. Latinizált változatával - "encyclopaedia" - elôször Quintilianusnál találkozunk az 1. században, s ugyanekkor íródott idôsebb Plinius Természetrajza, a mûfaj elsô klasszikusa. Könyvcímként az "enciklopédiav szó a 16. századot megelôzôen nem volt használatos. A középkor derekán, az enciklopédiák fénykorában a tudás teljes gyûjteménye nem tûnt lehetetlen álomnak. A tudásanyag gazdagodása a kora újkortól kezdve egyre inkább az enciklopédia- gondolat ellenében hatott; talán éppen utóvédharcaként e gondolatnak az "enciklopédia" szó immár könyvek címében is megjelent. Így Alsted 1630-ban kiadott, még mindig latin nyelvû enciklopédiájában, amely a szabad mûvészeteken túl a teológiát, jogot és orvostudományt is tárgyalta. Alsted a dél- vesztfáliai Herbornból 1629-ben Gyulafehérvárra költözött, ott is hunyt el 1638-ban; és Gyulafehérvárra tért vissza 1652-ben az az Apáczai Csere János, aki éppen Alsted nyomán írta meg Magyar Encyclopaedia, azaz "minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása" címû mûvét, amely 1653-ban jelent meg.

Alsted és Apáczai munkája egyaránt ama meggyôzôdést tükrözi, hogy az enciklopédikus tudás, ha nagy erôfeszítéssel is, de egyesíthetô egyetlen elmében. Ez a meggyôzôdés hatja át a 18. század elsô felének két híres angol enciklopédiáját is, John Harris 1704-ben megjelent Lexicon Technicum-ját, és az Ephraim Chambers által írt, 1728-ban megjelent Cyclopaedia-t. Harris és Chambers összeállításai, szemben a korábbi enciklopédiákkal, immár ábécé szerint elrendezett címszavakból épültek fel, ami az olvasó számára könnyebb eligazodást tett lehetôvé, a szerzô számára pedig azt, hogy nem kellett valamiféle a szó szoros értelmében összefüggô tudományos világlátással rendelkeznie, noha persze felvázolhatta és mellékelhette a tudásterületek elrendezésének ilyen-olyan térképét.

Az 1751-tôl Diderot és d’Alembert szerkesztésében megjelenô Encyclopédie, amelyet ma a Nagy Francia Enciklopédia címen szoktunk emlegetni, eredetileg a Chambers-féle Cyclopaedia fordításának indult, ám végül radikálisan új fejezetet nyitott meg a lexikonok történetében. Joggal használhatjuk a "lexikon" szót az "enciklopédia" helyett, hiszen ez a 17 kötetnyi szöveget és 11 kötetnyi képet tartalmazó, számtalan szerzô által írt összeállítás immár nyilván nem számíthatott arra, hogy anyagát az olvasó mint egyetlen összefüggô teljességet fogadja be. Az Encyclopédie elé írt bevezetô tanulmányában d’Alembert kifejezetten el is veti a tudományok egyetemes szintézisének eszméjét. Az egyes területekrôl, írja, külön részletes térképek szólnak; s noha készíthetôk mondhatni áttekintô térképek is, ám nem a kizárólagosság igényével: különbözô vetületek lehetségesek, a döntés közöttük ízlés és föladat adta célszerûség kérdése.

Kroó Norbert 2002 októberében tartott elôadásában emlékeztetett arra, hogy a tudomány sokáig többé-kevésbé egységes egészet alkotott, s csak mintegy 150-200 évvel ezelôtt vált szét a fizika és kémia, majd váltak le az élettudományok is; mostanára azonban a fizikai kémia, geofizika, asztrofizika, biofizika vagy a molekuláris biológia megjelenésével, amely területek úgymond a fizika elvein és módszerein alapulnak, új szintézisek jönnek létre. Kroó úgy fogalmazott, hogy "a fizika tudománya a természet leírásának legalapvetôbb, legátfogóbb kísérlete", s hogy "a 20. század eleje óta [...] a fizika a többi természettudomány alapjává vált". Néhány héttel ezelôtt Horváth Zalán tért vissza arra a gondolatra, hogy a fizika elsôdleges célja: "egységes módon" megérteni "a természet csodálatos változatosságát". Mint Horváth Zalán sorolta, "minden múltbeli nagy eredmény e cél felé vezetô újabb lépés volt: az égi és földi mechanika egyesítése Newton által a 17. században; az elektromosság és mágnesesség Maxwell által kidolgozott elmélete a 19. században; a téridô geometriájának és a gravitáció elméletének egyesítése Einstein által 1905-1916 között", és végül a kémia és az atomfizika kölcsönös közeledése a kvantummechanika kialakulásával az 1920-as években. Az újabb lépés a további egységesítés felé "egy mindenek fölött álló, az egész természetet leíró elmélet, a mindenség és a 'mindentudás' elmélete" felé a részecskefizika ún. Standard Modellje volna, amely "egyesíti az elektromágneses és gyenge kölcsönhatásokat [...] és hasonló módon írja le az erôs kölcsönhatásokat". Horváth Zalán ama megfogalmazása, amely szerint a Standard Modell kísérleti alapjainak elméleti feldolgozása "észbontó követelmény", mindenképp óvatosságra int.

A diszciplínákat összekötô elméletek létrejötte sem változtat azon, hogy a legszélesebben tájékozódni képes tudós is csak néhány szûk tudományágban szerezhet, illetve ôrizhet meg tényleges jártasságot; csak néhány szûk tudományág kísérleteit, publikációit, alkalmazási javaslatait képes valóban megérteni és megítélni. Miért van ez így? Hiszen újra meg újra azt halljuk, hogy az emberi agy tárolókapacitása szinte végtelen.

Robin Dunbar elmélete szerint az összes többi gerinceshez képest a fôemlôsök agya, közelebbrôl neokortexe, azért olyan nagy, mert a fôemlôsök erôsen szociális jellegû életmódot alakítottak ki. A csoportjaikat összetartó viszonyok körültekintô kezelése olyan fontossá vált, hogy ki kellett fejleszteniük azt az információ- feldolgozó kapacitást, amely képes számon tartani az állandóan változó szociális viszonyokat, valamint hasznosítani ezt az információt a komplex szociális viszonyokban való eligazodásra. Következtetés: a homo sapiens kimagasló intelligenciája alapvetôen társadalmi intelligencia, amely a társas kapcsolatok kognitív feldolgozását szolgálja. Mennyire kiterjedtek lehetnek ezek a kapcsolatok? Dunbar az emberi neokortex térfogatának arányítása alapján azt tételezi, hogy körülbelül 150 fôbôl állhat az a csoport, amelynek viszonyait még át tudjuk látni; ezen belül azonban körülbelül 5 személy lehet az, akihez különösen erôs kapcsolat fûzhet. A Mindentudás Egyeteme nyitóelôadásán, 2002 szeptemberében, Vizi E. Szilveszter azt a felismerést állította gondolatmenete középpontjába, hogy minden ember valóban és merôben egyedi világ: s kognitív képességeink arra elegendôek, hogy egyszerre mintegy 5 ilyen világban ismerhessük ki magunkat. Legfeljebb 5 nyelvet vagyunk képes igazán megtanulni - legtöbbünk ennyit se. Patkós András mondta idén októberben, hogy "[a] csillagász, az asztrofizikus, a kozmológus [...] ugyannak a tudományos nemzetségnek kissé eltérô 'tájszólást' beszélô tagjai". Vagyis: aligha képzelhetô el, hogy akár a legszélesebb látókörû tudós is ötnél több tudományos paradigmában tudjon gondolkodni. Enciklopédikus elméleti tudás a 21. században egyetlen elmében semmiképpen sem lehetséges. Ám lehetséges-e ilyen tudás - az elmén kívül?

A World Wide Web lenyûgözôen gazdag anyagot tartalmaz, amelynek persze csak elenyészô töredéke magyar nyelvû. Az érdeklôdésünkre számot tartó dokumentumok általában túl is mutatnak magukon: a linkek újabb, tartalmilag kapcsolódó helyekre vezetnek. A kapcsok mentén haladva óriási tudástartományokat járhatunk körbe - ám szó sincs arról, hogy a tudás teljes világát bejárhatnánk. Egy-egy adott dokumentumból indulva, nagy átlagban a világhálón található összes dokumentum egynegyedéhez juthatunk csak el. És ha mégis minden dokumentumhoz eljutnánk, akkor is csak töredékével találkozhatnánk annak, amit az emberiség története során írásban- képben-hangban felhalmozott. A világháló nem világenciklopédia. Viszont a világhálón számos hagyományos, magát enciklopédiának nevezô lexikon megtalálható, mint ahogy vannak kifejezetten a web számára létrehozott lexikonok is. Az elôbbire példa az Encyclopeadia Britannica 1911-es kiadása; utóbbira a Wikipedia - nagyszabású, a felhasználók által épített ("bottom- up") lexikon, és példa lehet persze az Encyclopaedia Britannica Online, amely lenyûgözô tartalmat kínál - nem ingyen, de elviselhetô áron.

Magyar nyelven a www.enc.hu webcímen ez év november 13. óta hozzáférhetôek annak a virtuális enciklopédiának elsô címszavai, amelynek felépítését az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia együttmûködésének keretében az MTA Filozófiai Kutatóintézete koordinálja, amelyet Nyíri professzor igazgat. Néhány - szinte véletlenszerûen generált - nyitó címszóból indul a gyûjtemény: "magyar", "virtuális", "enciklopédia", "tudomány", "filozófia". Mintegy hatvan diszciplína több száz képviselôjének közremûködésével további számtalan címszó készül, s minden címszó szövegében az illetô szerzô jelöli ki azokat a kifejezéseket-fordulatokat, amelyekrôl úgy gondolja, hogy azokhoz újabb címszavakat kellene rendelnünk. Az elkészült címszavak között létesült kapcsolatokat az erre a célra kifejlesztett szoftver észreveszi és - bonyolult mögöttes matematikai eszközöket alkalmazva - grafikailag megjeleníti. A Magyar Virtuális Enciklopédia célja a tudományos ismeretterjesztés, vagyis a tudás teljes körérôl eszményi esetben is csak mûholdtávlatú képet adhat; ugyanakkor ez az enciklopédia tudományfilozófiai kísérlet, amelynek során a készítôk arra a kérdésre várnak választ, hogy a tudás ama teljes köre vajon létezik-e egyáltalán; hogy a tudomány különbözô területei között ma mennyire tapasztalhatók átjárások; hogy milyen mértékig diszciplínákra szakadozott vagy éppen milyen mértékig egész a tudomány a 21. század kezdetén?

Az épülô enciklopédia címdokumentumai egymással - és a világháló egyéb részeivel - sokszoros hipermediális kapcsolatokban állnak. A tartalmak gazdagságát-bonyolultságát a kapcsok gazdagsága közvetíti: maguk a címdokumentumok külön-külön kis terjedelmûek, egyetlen pillantásra átlá