Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Ezüstfenyô-díj 2003

Az erdélyi magyarság megmaradásának és szülôföldön való boldogulásának alapvetô feltétele a jogtalanul elkobzott javak visszaszerzése. Az elmúlt években beindított visszaszolgáltatási folyamat révén 1918 óta ez az elsô alkalom, amikor az erdélyi magyarság visszaszerzi és nem elveszti közösségi vagyonát. Markó Béla, az RMDSZ elnöke 2002. november 30- án hozott határozatában létrehozta az Ezüstfenyô-díjat, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedô munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdô- és ingatlantulajdon visszaszerzése, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Az Ezüstfenyô-díjat, Gyarmathy János és Kiss Levente marosvásárhelyi képzômûvészek alkotását, elsô alkalommal 2002. december 21-én, az RMDSZ megalakulásának 13. évfordulója alkalmából tartott ünnepség keretében adták át.

Szombaton, a Kultúrpalota Tükörtermében másodszor került sor a díjátadó ünnepségre, egyben az RMDSZ 14. "születésnapjának" megünneplésére.

Az RMDSZ elnöke, Markó Béla ünnepi beszédében kiemelte: az RMDSZ megalakulásának ünnepe minden évben fontos évforduló, mert egy állandó állapotot jelent a romániai magyarság életében. 14 évvel ezelôtt ugyanis nem más, hanem maga az erdélyi közösség fogott össze, hogy a sorsán változtatni tudjon. Minden nehézség dacára ezt az egységet meg tudták ôrizni, tudtak változtatni a közösség helyzetén.

A szülôföld visszaszerzéséért kötöttünk szövetséget

Tizennégy éve elindult a szövetség az egység, az együttmûködés útján, és azóta is együtt halad. Vannak, akik idôközben elfáradtak, vannak akik félreálltak, vannak, akik más úton haladnak, vannak, akik megálltak, arra gondolva, hogy megvárják azt a következô alkalmat, azt a még nem létezô jármûvet, amellyel - úgy gondolják - gyorsan célba érnek, s vannak, akik változatlanul az RMDSZ mellett maradtak. Ma ez az ünnep azt igazolja, hogy jól választottunk. A szülôföld visszaszerzéséért indultunk el ezen az úton, a szülôföld visszaszerzéséért kötöttünk szövetséget, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Ezt akarjuk még ünnepélyesebbé tenni az Ezüstfenyô-díj átadásával, mert ha volt eredménye a munkánknak, ez volt a legfontosabb: erdôt, földet vissza tudtunk szerezni, beindult a volt egyházi javak visszajuttatása és szellemi javakat is sikerült visszaszerezni - hangsúlyozta a szövetségi elnök.

Gyáva, aki küzdelem helyett kinyilatkoztatásokat tesz

Alkotmány garantálja az anyagi és szellemi javakat, biztosítja a döntésekbe való beleszólás jogát - folytatta Markó -, azt, amit egy szóval úgy lehet megfogalmazni: autonómia, és amelyhez nem nyilatkozatok és kiáltványok vezetnek, hanem nehéz munka.

Az ezekben az években visszaszerzett anyagi és szellemi javak keretet teremtenek az elkövetkezendô idôre. Van mire alapozni, ha az egységet meg tudjuk tartani. Tehetetlen, aki azt állítja, hogy nincs hova menni, hogy nincs munkánk, nincs küzdelmünk, nem értünk el semmit. Gyáva, aki küzdelem helyett kinyilatkoztatásokat tesz, hogy nincs remény, nincs tovább út, nincsenek alapok. Csak a tehetetlen és gyáva ember mondhatja: nem tettünk semmit, nem tudunk ezért a közösségért tenni! Szereztünk erdôt, szereztünk földet, szereztünk épületeket, de mindezt meg is kell tartani, hogy a közösség javára fordíthassuk - hangsúlyozta.

Ne hagyjuk kicsúszni a kezünkbôl a fenyôtût, ne hagyjuk kezünkbôl kicsúszni a földet!

- mondta a továbbiakban a szövetségi elnök. Van mit továbbvinni, lesz mit kamatoztatni, van olyan keret, amit még nem töltöttünk ki tartalommal, van közösen elvégzendô munka, ami hozzásegít, hogy a magyar közösséget egyben tudjuk tartani.

Egy éve sincs - emlékeztetett -, hogy az RMDSZ hozzákezdett kiküzdeni, hogy megváltoztassa a román kormány autópálya-építési stratégiáját. Kevesebb, mint egy év alatt sikerült eljutni oda, hogy ma már bizonyosság az észak-erdélyi autópálya megépítése. A tizennégy év története benne van ebben is. A '90-es évek elején még csak dûlôutak sorsát tudtuk befolyásolni, és ami valamikor dûlôút volt, ma már autópálya. Egy változó világban - jelentette ki a továbbiakban Markó Béla -, nehéz prognózist készíteni. Fontos, hogy úgy építsük a jövôt, hogy azon a bizonyos autópályán kevesebben menjenek el, mint ahányan visszajönnek. Ez a mi közös munkánk, az Ezüstfenyô díjasok munkásai a jövônek: nem húszan, nem százan, nem is tízezren, hanem másfél millióan dolgozunk a szülôföldért, és akik díjat kapnak, példamutató, kitartó, konok emberek - mondta végül az RMDSZ elnöke.

Ezüstfenyô-díjat kapott Bognár Levente alpolgármester, Király András területi elnök, Tokay György parlamenti képviselô Aradról, Szilágyi János besztercei kertészmérnök, Balázsi József, Érsemlyén polgármestere, Szakál András Zsolt brassói erdészmérnök, Markó Attila helyettes államtitkár, Nagy Benedek, a vallásügyi államtitkárság tanácsosa, Tôke István erdészmérnök Csíkszeredából, Dézsi Zoltán, Hargita megye alprefektusa, Kásler Pál hátszegi vállalkozó, Egyed Csaba, baróti erdészmérnök, Dimény Zoltán, Bereck alpolgármestere, Eckstein-Kovács Péter szenátor, Sallai János, Szék polgármestere, Borbély László képviselô, Csató Béla fôesperes, Péter Ferenc, Szováta polgármestere, Böndi Gyöngyike képviselô, Bekô Tamás, Nagykároly polgármestere, Varga Attila képviselô, Antal István képviselô, Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere, Lakatos Sándor zilahi mérnök, valamint a Közbirtokossági Hírvivô címû havilap.

Az emberiség csak a szeretet útján haladhat elôre

Világosan kell látni a célt, jelentette ki Csató Béla római katolikus fôesperes, aki köszönetet mondott a díjazottak nevében. Hangsúlyozta, hogy ô maga és társai csak sok-sok munkatárs segítségével tudta végezni a munkát. Markó Béla szavai a II. Vatikáni Zsinatra emlékeztették, amikor a kétezer éves egyház meg akarta fogalmazni önmagát: Mi vagyunk Isten vándorló, úton járó népe. Világosan kell látni a célt, erôs egyéniségre van szükség, aki tudja, merre tart, és a sok nehézségen és reménytelenségen is elôre halad, és egyszer felcsillan elôtte a cél. Olyan ez, mint a hegymászás - folytatta -, a csúcsra fel lehet jutni. Így lehet egyet- kettôt lépni a jövôért.

Isten annyira vágyott az ember után, hogy személyesen jött utána a földre, hogy fölölelje, az istenségbe emelje. Mi is elindulhatunk vágyaink nyomán, s Isten átölelhet, mert az emberiség csak a szeretet útján haladhat elôre. Ez az, ami célhoz vezet, mondta végül, áldott karácsonyt kívánva a jelenlevôknek.

Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a visszaszerzett vagyonra!

Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnökének hangjából az öröm mellett az aggodalom is kicsendült, mert mint mondta, az utóbbi idôben tapasztalta, hogy a közbirtokosság ügye viszály forrása is lehet. Tudatosítani kell - hangsúlyozta -, hogy van mit féltenünk, van amit elveszítenünk, ha nem úgy végezzük a munkát, ahogy kell. Karácsony elôtt arra is kell gondolni, hogy az összefogást, a szeretetet is el lehet veszíteni. Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk a visszaszerzett vagyonra, és dolgozznk úgy, hogy ez a vagyon gyarapodjék - mondta végül az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje.

A Tükörteremben megszervezett ünnepségen a jelenlevôk meghallgathatták Dsida Jenô Erdély címû versét Magyarosi Imola, Horváth István Tornyot raktam címû költeményét Bokor Barna tolmácsolásában. Koszorús Krisztina népdalokat énekelt, végül Székely Levente (hegedû) és Seres Antal (cselló) tolmácsolásában Beethoven- szonátában gyönyörködhettek a résztvevôk.

A forradalomra emlékeztek

Ion Iliescu államfô szombaton Temesváron részt vett azokon az évfordulós rendezvényeken, amelyeken megemlékeztek arról, hogy 1989 december 20-án a forradalom helyi gyôzelmének jelképeként "kommunizmusmentes várossá" nyilvánították a Bánság legjelentôsebb települését.

Az államfô néhány órás villámlátogatását követôen Tôkés László református püspök sajtóértekezletet tartott Temesváron, és ökumenikus istentiszteleten vett részt, ahol immár hagyományosan megjelentek valamennyi temesvári egyház és felekezet legmagasabb rangú képviselôi.

Az évforduló alkalmából Ion Iliescu elnök az egykori forradalmárok egy csoportjával megjelent a temesvári opera erkélyén, ahonnan 1989. december 20- án kihirdették a város kommunizmusmentességét. Annak a történelmi pillanatnak az emlékére megszólaltak a város szirénái. Ezt követôen Iliescu körülbelül kétszáz forradalmár elôtt mondott beszédében méltatta a nap történelmi jelentôségét.

Az akkor Temesváron megalakult Román Demokratikus Front vezetôje, Lorin Fortuna beszédében rámutatott: örvend, hogy végre megértették, hogy december 20-a "az alapvetô napja a temesvári forradalomnak", s nem december 16-a (amikor a józsefvárosi református templom és lelkészlak köré Tôkés László köré védôgyûrût vont tömeg fellázadt Ceausescu diktatúrája ellen).

Sajtóértekezletén Tôkés László kijelentette: "1989 nem befejezett múlt", mert a kommunista önkényuralmi rendszer bukása "nem egyszeri és végleges szabadulást, csupán a szabadulás hosszúra nyúló folyamatának kezdetét jelentette". A nyilatkozat szerint az akkori erôszakos cselekmények áldozatai ügyében még mindig nem szolgáltattak igazságot, a kisebbségpolitikában sem történt még meg a tényleges rendszerváltozás, a román politikában még mindig jelen van a magyarellenesség.

A tizennégy évvel ezelôtti eseményekre emlékeztek Marosvásárhely fôterén is vasárnap.

A himnusz elhangzása után ökumenikus szertartáson tisztelegtek az áldozathozók emléke elôtt, majd a kegyelet koszorúit helyezték el a forradalmárok emlékmûvénél a December 21. - Mártírváros Egyesület, a prefektúra, a megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a vásárhelyi helyôrség, az Erdélyi Vitézi Rend és a Demokrata Párt képviselôi. Zárómomentumként a díszszázad zeneszóra vonult fel.

Császár W. Zoltán, a December 21. Egyesület elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, a megemlékezések folytatásaként ma délben a prefektúra épületében a forradalmárok 18 éven aluli gyerekeinek édességcsomagokat nyújtanak át. Az adomány összértéke 20 millió lej.

Csíkszeredában szombaton a Julianus Alapítvány kiosztotta ez évi díjait azoknak a személyeknek, akik kiemelkedô érdemeket szereztek a szórványban élô magyarok identitásának megôrzésében.

Az idén tizenegyedik alkalommal odaítélt Julianus- díjban részesült András Mihály (Csíkszereda), a Hargita Székely Nemzeti Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgy), a Háromszék címû napilap fômunkatársa, Csoóri Sándor (Budapest) író, költô, Pomogáts Béla (Budapest) író, irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Tempfli József (Nagyvárad) római katolikus megyéspüspök, Wass Endre (Hamburg) közgaszdász és Gellérd Judith (Boston) orvos, unitárius lelkész.

A Julianus Alapítvány 1993 óta osztja ki minden évben díjait, olyan személyiségek munkáját elismerve, akik - az alapítvány kuratóriumának megítélése szerint - a szórványban élô magyarok felkutatásában és megsegítésében jeleskedtek.

Harmincharmadik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség-díjakat szombaton Budapesten, a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri épületének dísztermében.

A Magyar Örökség-díj bírálóbizottsága - évente négy alkalommal - állampolgári javaslatok alapján hozza meg döntését, titkos szavazással korunk, valamint a II. világháborút megelôzô idôszak legjelentôsebb magyar teljesítményeinek megnevezésére. A testület a Magyar Örökség részévé nyilvánította Maczkó Mária "magyar lélekbôl fakadó énekmûvészetét." A közelmúltban 70. életévét betöltött, a Károli Gáspár Egyetemen tanító Pozsgay Imre "példamutató politikai szerepvállalásáért" részesült elismerésben.

Gyulai István újságíró, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség fôtitkára sportdiplomáciai tevékenységéért vehette át a díjat tanúsító oklevelet.

Az erdélyi Haáz-család és a Szentegyházi Gyermekfilharmónia szintén bejegyeztetett a kitüntetettek nevét megörökítô Aranykönyvbe. Díjjal ismerték el Magyary Zoltán (1888-1945) jogászprofesszor "közigazgatási és tudománypolitikai munkásságát" is.

Magyar Örökség lett Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrász mûvészete. Kerényi Károly (1897-1973) klasszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár, szerkesztô "nemzet-közi klasszika filológiát gazdagító életmûvét" szintén Magyar Örökség-díjjal ismerték el.

A kitüntetô címeket elôször 1995 decemberében adták át a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Magyarországért Alapítványtól idén márciustól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át a Magyar Örökség- díj gondozását.

Sztárvendég volt Paula Seling

A Marosvásárhelyi Rádió és az Imagine Communication cég szervezésében színes elôadás keretében, szombaton este a Nemzeti Színházban 11 kategóriában kiosztották az Év embere, illetve az Év eseménye díjakat. A nyerteseket a november 14. és 28. között a Metro Media Transilvania közvélemény-kutató cég által készített felmérés alapján nevezte meg reprezentatív mintaként kiválasztott 1080 tizennyolc év fölötti marosvásárhelyi lakos.

A gálát megelôzô sajtótájékoztatón Calin Moldovan, a Metro Media Transilvania képviselôje elmondta, tudományos kutatást végeztek, hogy a kiválasztott neveket illetôen ne merüljön fel gyanú. A 11 kérdést tartalmazó ívekre a válasz egy részét a mintavételi szabályok szerint telefonon, majd lakásokhoz bekopogva jegyezték le a megbízottak, olyanok, akik mind a román, mind a magyar nyelvet ismerték, hiszen mindkét nemzethez tartozókat megkérdeztek. Nicolae Cristache színmûvész, az Imagine Communication vezetôje kifejtette, cége a Román Kereskedelmi Bank és a Bavaria Gépkocsik (fôszponzorok) segítségével mindenekelôtt azért rendelte meg ezt a felmérést, mert a díjátadási ünnepséget hagyományteremtô rangos eseményeként szeretnék minden évben megszervezni, hiszen bárki is legyen a nyertes, a nyilvános elismerés mindenkit ösztönözhet tevékenységi területén. Mirela Moldovan, a Marosvásárhelyi Rádió igazgatója a sajtó szerepét hangsúlyozta. Szerinte a nevek választásában elkerülhetetlenül szerepe volt a médiának az események, illetve a személyek népszerûsítésében, hiszen a sajtó tematizálja a társadalmat. A díjazottakkal egyetérthetünk vagy sem, a tudományos felmérés kizár mindenféle kételkedést. A szervezôk úgy tekintik, a marosvásárhelyiek döntöttek, s remélhetôleg az Év embere díj rangos elismerése lesz ezentúl mindazoknak, akik valóban tesznek valamit a városért.

Az est házigazdája az ismert televíziós mûsorvezetô, Mihaela Radulescu volt. Fellépett az Anca-Mona Marias által vezetett kolozsvári Zenemûvészeti Líceum Junior VIP gyerekénekkara, valamint a Julieta Iordache által irányított marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum M42 tánccsoportja. Sztárvendégként elôadást tartott Paula Seling és kísérôzenekara, a 7th Heaven.

Az említett közvélemény-kutatás alapján a következô személyeket, illetve eseményeket díjazták: az év sporteseménye: a marosvásárhelyi díjugratóverseny; az év kulturális eseménye: a Marosvásárhelyi Napok; az év gazdasági eseménye: a Metro nagyáruház megnyitása; az év politikai eseménye: az új alkotmány megszavazására szervezett referendum; az év sportolója: Gombos Attila többszörös wu-shu bajnok; az év újságírója: Lazar Ladariu, a Cuvântul liber napilap fôszerkesztôje; az év szociális téren tevékenykedô személyisége: doktor Raed Arafat, a sürgôsségi rohammentô-szolgálat vezetôje; az év közigazgatásban dolgozó személyisége: Dorin Florea polgármester; az év politikusa: Frunda György RMDSZ- szenátor, az év üzletembere(i): Lazar és Remus Benta. Az év embere: Dorin Florea polgármester.

Vasárnap, déli negyed egykor újabb, leginkább irodalmi jellegûnek mondható rendezvénynek adott otthont az Eminescu utcai Diakóniai Központ Bocskai terme. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke a Julianus-díj átvételére Erdélybe érkezett, marosvásárhelyi elôadását A magyarság jövôje a XXI. században címmel tartotta. Fülöp Dénes házigazda a nyitóbeszéd után röviden ismertette Pomogáts Béla új, Megújulásra váró hagyomány címû könyvét, majd az elôadó foglalta össze és osztotta meg a közönséggel meglátásait, tapasztalatait, következtetéseit. Elôadását négy pont szerint szerkesztette: feladatok, kultúra, európai integráció és nemzeti integráció, ezek alapján kísérte végig a XX. század gyászos történelmét és igyekezett a múltból és jelenbôl elôre látni a jövôt. Szó esett a szebb jövô megteremtését talán elômozdító stratégiákról, az unió történelmi kényszerûségérôl, az autonómiáról mint egyetlen megmaradási, fennmaradási formáról, lehetôségrôl, a történelemrôl, az értelmiség felelôsségérôl és az egyre gyakoribb erkölcsi csôdökrôl, az egykori és mostani külpolitikai kapcsolatokról, viszonyokról. "Nem maradhatunk meg csak az álmoknál. Ebben látom a Julianus- díj értelmét" - hallhattuk beszédének végén.

A rendezvény a közönség kérdéseivel, beszélgetéssel zárult.

Maros megye gazdasági-kulturális adottságai népszerûsítése céljából a megyei tanács és alárendelt mûvelôdési intézményei kulturális programot szerveznek ma délelôtt a marosvásárhelyi repülôtéren. A féltizenkettôkor kezdôdô rendezvényen báb- és pantonim elôadás, énekduó valamint Stefan Popa Popas és Boros Tety karikaturisták elôadásaiban illetve alkotásaiban gyönyörködhetnek a résztvevôk.

Sportgála 2003

Mint aki hosszú ideig koplalni volt kénytelen, s hirtelen egy terített asztal elôtt találja magát - ez a hasonlat jutott eszébe az újságírónak az idei sportgáláról, amelyen nem kevesebb, mint 54 személyt, mai és egykori sportolót, edzôket díjaztak. A hirtelen infláció oka nem a Maros megyei sportélet varázslatos újjáéledésében keresendô, hanem inkább abban, hogy az idén a helyhatóságok pénztárcája a korábbi évekhez képest valamivel jobban megnyílt, s a szervezôk talán igazságtalannak találták, hogy az egész összeg csak néhány kiválasztott sportoló zsebébe vándoroljon. Így történt, hogy a korábbi években csupán egy-egy oklevéllel díjazott valamennyi volt sportcsillag is meghívót kapott, akik ezúttal 4-6 millió lejes elismerésben is részesültek. Hasonlóképpen, az aktív sportolók esetében is lényegesen többen kaptak elismerést, mint a megszokott tíz, ám nagyon bonyolította a dolgot, hogy a megyei tanács és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal más-más kritériumok szerint ítélte oda a saját díjait, s a megyei sportigazgatóság tulajdonképpen ehhez igazította a kitüntetettek listáját. Végtére az egész ünnepség ilyen körülmények között eléggé zsúfolttá, s ennek következtében zavarossá sikeredett, s újságíró legyen a talpán, akinek sikerült eligazodni abban, hogy kit ki és mivel díjaz. Szerencsére a díjazottakat ez nem zavarta, hisz valamennyien az elôzô évekhez viszonyítva vastag borítékkal gazdagodtak, a megyei tanács 300 millió lejt, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal 84 milliót tudott e célra mozgósítani, a prefektúra és a sportigazgatóság által felajánlott összegeket nem hozták nyilvánosságra. Az elvégzett hozzávetôleges számítások alapján azonban fejenként 10 és 20 millió lej közötti prémiummal lehet számolni. Ami szomorú, hogy a sajtó kezébe juttatott listán számos megbocsáthatatlan pontatlanság található, a kisifjúsági világbajnok párbajtôrözô Andrei Radu neve mellett csak országos bajnoki cím szerepel, míg Gombos Attilát a világbajnoki címért tüntette ki a hivatal, amit amúgy valóban megszerzett a kiváló sportoló, csakhogy nem ebben az évben!

Az év sportolója címet az idén is a keleti küzdôsportok mûvelôje kapta, Rus Traian személyében. A Muresul klub sportolója 2003-ban kick- box világbajnoki címet szerzett, a kempo-világbaj- nokságon pedig ezüstérmet gyûjtött be. Érdekes viszont, hogy a saját maga által alapvetô stílusának tartott kung-fuban nem ô képviselte Romániát a macaói világbajnokságon. Rus Traian azonban még fiatal, s 2004-ben edzôjével, Horváth Attilával együtt (aki a Gombos testvéreket is útjukra indította) a moszkvai kung-fu Európa- bajnokságot tartják legfôbb célkitûzésüknek.

Lássuk azonban, kik azok, akik szintén elismerésben részesültek, anélkül, hogy rangsorolnánk ôket.

Aktív sportolók: Gombos Attila, Papp Csaba (keleti küzdôsportok); Barabás Enikô, Morosan Simona, Cristea Daniela (evezés); Ercsei Lehel (kajak-kenu); Logigan Lucian (kerékpározás); Popa Aurel (repülô-modellezés); Trandafir Norbert (úszás); Andrei Radu (vívás); Suteu Cosmin, Daniela Balean (atlétika); Mirona Gliga és Sergiu Rusu (sporttánc); Viorel Bubau (lovaglás); Baba Dan (súlyemelés); Hosu Crina (röplabda); Kacsó Endre (terem-labdarúgás); a CSU párbajtôrcsapata (Rigó Róbert, Bögözi Bálint, Cârneci Cristian és Andrei Radu), a Romgaz-Elektromaros nôi tekecsapata (Muntean Daniela, Duka Tilda, Baciu Doina, Martina Emese).

Edzôk: Horváth Attila (keleti küzdôsportok); Pop Nicolae (vívás); Berekméri Csongor (kerékpározás).

A Maros megyei sport egykori csillagai és eredményes szakemberei: Ciotea Ionel és Iosif Buzdugan (atlétika); Pirkán Olga, Deák Gyula, Viciu Nicolae, Koós Béla, Zajzon Pál (kosárlabda); Soós Rozália, Kamenitzki Árpád (kézilabda); Balló Ferenc (birkózás); Simon Ferenc, Nagy Dénes (vízilabda); Szemányi Margit és Tibor, Albert Erzsébet (teke); Moraru Aurel (repülô-modellezés); Breckner Gusztáv és Barabási Béla (motorkerékpáro-zás); Dienes Sándor (vívás); Szász László (sí); Grün László (röplabda); id. Gál Károly (gyorskorcsolya); Gierling György, Vakarcs Domokos (labdarúgás).

A sportolók idei eredményeirôl a megfelelô idôben lapunk is tájékoztatta önöket, a volt sportolók és szakemberek eredményeirôl a régi évfolyamok megsárgult lapjai tanúskodnak, hisz valamennyiük teljesítménylistájának közlésére alighanem a Sport+4 teljes januári terjedelme sem volna elég.

A kissé szervezetlennek és túlméretezettnek ható ünnepség azonban - tekintve az idei meg-növekedett díjakat - azt a reményt is magában rejtette, hogy a jövôben a sport finanszírozására sokkal nagyobb alapokat lehet majd mozgósítani. Ha pedig kívánhatunk valamit az új esztendôre, csak ennyit: így legyen!

Nôi röplabda, A-osztály

Rapid AIBO Bukarest - CSU Gaz Marosvásárhely 3-0 (19, 16, 15)

Az átmeneti nôi A-osztályos röplabdabajnokság utolsó fordulójában a marosvásárhelyi lányok Bukarestben a bajnokcsapat Rapid ellen léptek pályára. A Pop Nicu edzô által korábban megígért lendület az elsô játszma kátharmadáig tartott, ekkor még a CSU Gaz 14-12 arányban vezetett, ám - mint az edzôjük fogalmazott - a vakációs, ünnepváró hangulat idô elôtt erôt vett az együttesen, így az alapfelállásban játszó csapat 19-re elveszítette a szettet. A második két játszmában már a teljes fiatal tartaléksort pályára küldte a marosvásárhelyi szakvezetés, így Bardócz Orsolya et comp. a bajnokcsapat ellen igazolhatta, hogy bármikor lehet rájuk számítani. A tapasztalatlanság és a lámpaláz természetesen meglátszott az eredményen, ám végül is a mérkôzésnek nem volt igazi tétje, hisz a tulajdonképpeni bajnokság január 10-én kezdôdik.

A CSU Gaz teljesítette az elsôdleges célkitûzést, csoportjában 3. helyen végzett, azaz az ország elsô hat csapata között, az igazi erôpróba azonban most következik. Herlea leigazolásával, aki már szombaton átvette a centeri posztot, egy sokkal jobb szereplésben reménykedhetünk, reméljük azonban, a vakációs hangulat nem tart sokáig.

A csoport másik mérkôzésén: CSU Metal Galac - Constructorul IOR 3-0. A január 10-én induló A1- osztályban az alábbi együttesek vesznek részt: Rapid AIBO, CSU Metal Galac, CSU Gaz, Penicilina Iasi, Dinamo, Unic Piatra Neamt, Poli Tender Temesvár, Amici Bákó.

Röplabda, B-osztály

Universitatea Craiova - CS Armata Vescovi Marosvásárhely 0-3 (-15, -16, -20)

Sima gyôzelmet aratott az átmeneti bajnokság utolsó fordulójában a marosvásárhelyi CS Armata férfi röplabdacsapata Craiován, a csoport leggyengébb ellenfelével szemben. A fölényt látva erôsen megkérdôjelezôdik a Phoenix Szilágysomlyó craiovai veresége, amit megerôsít az a buzgalom, amellyel a somlyóiak nyerni próbáltak Marosvásárhelyen. A CS Armata azonban a Phoenix legyôzése után már tét nélküli találkozóra utazott Craiovára, s gyôzelmével minden kétséget kizáróan biztosította magának az A2-osztályos helyet jelentô 4. pozíciót a rangsorban. Az új bajnokság január 10-én rajtol. A csoport másik találkozóján: Phoenix Szilágysomlyó - Universitatea Temesvár 1-3.

A marosvásárhelyi Sportlíceum labdarúgói december 13-14-én nemzetközi labdarúgótornán vettek részt Ungváron (Kárpátalja - Ukrajna). Szántó János, a csapatot irányító edzô számolt be a történtekrôl:

- Az 1991-ben született gyerekek csoportját az ungváriak meghívták a Bajó György-emlékversenyre. Bajó György Ungváron volt sporttanár, s a sportpályán érte a halál egy szívroham következtében. Az út elég kellemetlenre sikerült, a borsi határátkelônél nem fogadták el a kollektív útlevelet, míg a közvetlen határátkelônél, a Szatmár megyei Halmiban nincs személyforgalom. Végül sikerült megértésre találnunk az átkeléshez, de hat óra késéssel érkeztünk a helyszínre, ami nagyon megviselte a gyerekeket.

A tornán 16 csapat vett részt hat országból, az elsô mérkôzést egy lengyel együttes ellen játszottuk, s az út fáradalmai következtében kikaptunk. Ezt követôen két ukrán csapat ellen léptünk pályára, elsô alkalommal 3-0-ra, másodjára 5-1 arányban nyertünk. Ezeknek az eredményeknek köszönhetôen végül az 5. helyre rangsoroltak. A mi csapatunk rúgta a torna során a legtöbb gólt, Bian Robert és Bian Vladut lettek a gólkirályaink. Kitüntette magát továbbá Dina Norbert és a kapusunk, Caluseru Catalin. Sikeres és hasznos verseny volt.

A szállást és a kosztot a házigazdák biztosították, míg az utazási költségeket a gyerekek szülei fedezték.

• Gh. Botezan

Asztali-labdarúgás

A karácsony elôtti hétvégén hagyományosan megrendezett Mesterek Tornájával zárult az asztali-labdarúgók idei versenysorozata. 2003 szegényes esztendô volt a számukra, hisz hosszú idô óta ez volt az elsô év, hogy nem szerveztek Erdélyben egyetlen nemzetközi versenyt sem. Ennek oka kettôs: egyrészt az anyagi források hiánya (a gombfocizók gyakorlatilag saját magukat finanszírozzák), másrészt a meghatározó jelentôségû magyarországi asztali- labdarúgásban bekövetkezett belsô konfliktus, amely a magyar szövetség szakadásához is vezetett. A nemzetközi szövetség és az egyik magyar szövetség elnökének, Horváth Imrének a munkastílusával egyet nem értô Csánki Csaba és hívei egy ellenszövetséget hoztak létre, s ez az eldurvult vita nem tett jót a sportág fejlôdésének. A nemzetközi szövetség vezetôségében található romániai tagok közvetítése révén remélhetôleg 2004-ben sikerül legalább a békés egymás mellett élést elérni, annál is inkább, mert októberben Budapesten világbajnokságot szerveznek (a legutolsó világbajnokságnak 2000-ben Szováta adott otthont).

Nemzetközi versenyek hiányában, a ritka magyarországi kiutazások mellett a hazai asztali- labdarúgók tevékenysége (kivételt a magyar bajnokságban szereplô Pákai György, Mártonfi István és részben Soós János képez) a megyei bajnokságra szorítkozott. Az idén új rendszerben lebonyolított bajnokság végén hat, két-két hónapig tartó szakasz összesített eredménye alapján hirdettek megyei bajnokot.

A változó sikerrel zajló versenyben végül Incze István bizonyult a legjobbnak, Soós János és Moldován Károly elôtt. A további helyeken végzett dr. Havas Péter, Simon Ferenc és Szabó Ernô harcolta ki a Mesterek Tornáján való részvétel jogát, amelyre meghívást kapott Pákai György és Mártonfi István is, akik a rendszeres magyarországi bajnoki részvétel következtében nem vehettek részt a megyei bajnokságban.

A Mesterek Tornáján nem született az idén sem meglepetés, Pákai György ismét nyerni tudott, mint valamennyi korábbi alkalommal. Ezúttal Simon Ferenc ellen gyôzött 1-0 és 1-0 arányban a döntôben. A további sorrend: 3. Mártonfi István, 4. Moldován Károly (6-1 és 1-3 a 3. helyért), 5. Incze István. 6. Havas Péter. 7. Szabó Ernô. 8. Soós János.

Mint a megyei egyesület elnöke, Soós János elmondta, 2004-ben legkevesebb két nemzetközi versenyt szeretnének szervezni Erdélyben, egyet Marosvásárhelyen, egyet pedig Nagyváradon, természetesen részt vesznek a világbajnokságon, s további újdonság, hogy az ismét, ezúttal csak öt szakaszban megrendezett megyei bajnokság legjobb hat helyezettjének, valamint a Romániában más városokban mûködô asztali-labdarúgó közösségek egy-egy képviselôjének részvételével december elején meg kívánják rendezni az elsô hivatalos román egyéni bajnokságot is.

Nem maradhat ki a naptárból természetesen a Mesterek Tornája, amelyet az ideihez hasonló rendszerben bonyolítanak. A versenyek szervezése és az azokon való részvétel mellett a lassan-lassan megerôsödni kívánó egyesület elsôrendû célkitûzésének tartja, hogy a sportágat népszerûsítse, bemutatókat szervezzen, például az iskolákban.

Az akció sikere természetesen az aktív asztali- labdarúgók hozzáállásától is függ.

Marosvásárhelyi sportolók

A Marosvásárhelyen született Nagy "Pocó" Gábor a román vízilabda történetének egyik legjobb játékosa. A sportolást 8 évesen kezdte el labdarúgóként, az egykori tehetséggondozó Simi bácsi keze alatt. Késôbb kosárlabdázott is, ám leginkább a vízilabda vonzotta, s ebben a sportágban futotta be a legsikeresebb karriert.

Nemrégiben a Ritz családnál volt alkalmam összefutni Nagy Pocóval, aki néhány napra szülôvárosába látogatott Los Angelesbôl, ahol immár több mint negyven esztendeje él. Ott mesélt röviden sportolói pályafutásáról.

- Nagyon szerettem sportolni. Gyerekként fociztam, kosaraztam, télen jégkorongoztam, még az A-osztályban is. Abban az idôben szokás volt, hogy minden sportoló 2-3 sportágban is szerepeljen. A legeredményesebb azonban vízilabdában voltam. Tizenöt évesen
"fedezett fel" a Corvin Mátyás téri (ismertebb nevén "Vointa") strandon Kiss Andor, s 16 esztendôsen már az A-osztályos csapatban voltam, ahol Deák, Simon, Bordi, Nasca, Fodor és a többi kiváló sportember voltak a csapattársaim. Abban az idôben a marosvásárhelyi vízilabdacsapat a második helyen volt az országban. Három évig játszottam ebben a csapatban, 1948-1951 között, 1951-ben besoroztak, s élsportolóként a CCA csapatához kerültem, ahol megmaradtam a következô öt évben. Az egész nyolcéves idôszak alatt a román válogatott tagja is voltam, a bajnokság és a válogatott gólkirálya, mérkôzésenkénti kétgólos átlaggal. Akkoriban a válogatott a marosvásárhelyi vízilabdázókra épült, Deák, dr. Kelemen és Simon voltak a társaim, az utóbbit minden idôk legjobb romániai vízilabdázójának tartom. Szintén játszott a válogatottban Nagy, Bordi, Nasca és Lôrinczi. Marosvásárhelyi volt a válogatott edzôje is, Daróczi.

1952-ben a helsinki olimpiára készültem, amikor elterjedt egy hír, miszerint szándékomban van külföldön maradni. Pedig akkor még eszem ágában sem volt ilyesmi, de fájdalommal kellett tudomásul vennem, hogy nem engednek kiutazni. Elvittek viszont négy évvel késôbb Melbourne-be, ahol, a mérkôzések befejezôdése után, hárman - Bordi, Hoszpodár és én - elhatároztuk, hogy nem térünk haza. Los Angelesben telepedtem le, ahol folytattam a vízilabdázást, s három éven át voltam a helybéli csapattal Kalifornia bajnoka. 1960-ban reménykedtünk, hogy játszhatunk az Egyesült Államoknak a római olimpián, de menekült státusunk miatt erre nem biztosítottak lehetôséget.

- Mennyi idô után láthatta viszont ismét szülôvárosát?

- Harmincnégy év után, 1990-ben látogathattam ismét Marosvásárhelyre, hisz nagyon vágytam már viszontlátni szülôvárosomat. Mivel katonai ranggal disszidáltam, a kommunizmus idején nem mertem hazatérni, féltem, hogy szigorú büntetés várt volna. Azóta azonban már negyedszerre látogatok haza, hogy meglátogassam ismerôseimet, barátaimat.

- Mondana valamit a családjáról?

- Feleségem, Erika magyarországi születésû, van egy fiunk, Tóni, aki szintén vízilabdázott, magyar ifjúsági válogatott is volt. Amerikai nôt vett feleségül, akivel két unokával ajándékoztak meg.

• Gh. Botezan

Az asztalitenisz a kevés sikeres sportág közé tartozik megyénkben, annak ellenére, hogy a többi sportággal egyetemben anyagi gondokkal küszködik. A belföldi versenyeken az ISK és a szülôk közösen állják a költségeket, külföldi megmérettetésekre azonban a legjobbak csak a szülôk anyagi támogatásával utazhatnak.

Ma még Marosvásárhelyen sportol - ki tudja, meddig - a hazai asztalitenisz egyik legígéretesebb tehetsége, a mindössze 8 esztendôs Szôcs Bernadette, aki 11 éves bátyjával, Hunorral eddig számtalan versenyen bizonyított. Hunor már második éve a besztercei olimpiai központban készül, nem kis sikerrel. Fiatal kora ellenére hazai és külföldi klubok is tettek már neki profi ajánlatot, szülei egyelôre azonban korainak találják az ilyen irányú elkötelezettség vállalását. A szülôk egyébként mindent elkövetnek, hogy a gyerekeik minden energiájukat az asztaliteniszre fordíthassák, ez pedig elsôsorban azt jelenti, hogy néha mélyen kell a zsebükbe nyúlniuk. Sokszor azonban így sem sikerül minden külföldi meghívásnak eleget tenniük.

Ha Hunor Besztercén dolgozik, addig Bernit a marosvásárhelyi ISK edzôi, Romeo Lupascu és Ungvári Imola készítik fel nagy figyelemmel, sokszor programon kívül is rengeteget foglalkoznak vele, csiszolják technikáját. A testvérpár lelkes támogatója Mic Alexandru ezredes is, aki sokszor segítette, megajándékozta a tehetséges gyerekeket.

Ha a Szôcs testvérek eddigi eredménylistáját szeretnénk felsorolni, az bizony igen hosszúra nyúlna, pedig még igen fiatalok és a jövô elôttük áll. Ezért csak annyit mondjunk el, hogy mindketten többszörös országos bajnokok, s számtalanszor nyertek különbözô belföldi versenyt.

Nemzetközi szinten Hunor Orosházán, Sopronban, Hlukban (Csehország), Topolcsányban (Szlovákia), Cegléden, Révkomá-romban, valamint Budapesten nyert arany-, ezüst- és bronzérmeket. Ô képviselte Romániát a legjobb 11-13 éves európai asztaliteniszezôk Eurokids felkészítôjén.

Bernadette nagyon zsenge kora ellenére belföldön már mindent megnyert, ami a 8-10 éves korosztályban megnyerhetô volt, de Révkomáromban (Szlovákia) és Orosházán is a legjobbak között volt. A magyar asztalitenisz-szövetség meghívására részt vett a Cegléden, Hlukban és Topolcsányban szervezett szatellit versenysorozaton a 11-13 évesek (!) korosztályában.

Bármerre járnak tehát, a Szôcs testvérek Marosvásárhely hírnevét öregbítik, s a városnak szüksége van eredményes sportolókra. Korábban sokan távoztak máshová vagy hagyták abba az aktív versenysportot, mert nem leltek megfelelô támogatásra. Legalább azokat becsüljük meg, akik megmaradtak, akik ígérnek, hisz Hunor és Bernadette meghozták a maguk áldozatát: a kisautókat és a babákat ütôkre és celluloid labdákra váltották.

Czimbalmos Ferenc-Attila

A marosvásárhelyi CSU klub kulturizmus-fitnesz szakosztályának november 1-jétôl Marian Bold az edzôje, aki 1995-tôl 2002-ig sportolóként tevékenykedett a klub keretében. Ebben az idôszakban Bold több országos dobogós helyezést gyûjtött össze.

- Hogy került vissza a klubhoz?

- Versenyvizsgával foglaltam el a szakosztály edzôi posztját, s edzôi tevékenységem mellett tovább folytatom versenyzôi pályafutásomat is.

- Melyek azok az újdonságok, amelyeket be kíván vezetni a klubnál?

- A CSU teljesítménysport felé orientált klub, így elsôsorban azokat az egyetemistákat célozzuk meg, akik már ûzték korábban is ezt a sportágat, s akik szeretnének részt venni a román testépítô-szövetség versenyein. A klub tevékenységében részt vehet bárki, akár állami, akár magánegyetem hallgatója, s rövidesen válogatót is szervezünk, hogy idôben felkészíthessük versenyzôinket a 2004. évi országos bajnokság selejtezôire. Ugyancsak válogatót kezdeményezünk a líceumok tanulói között, s nem zárunk ki senkit, aki testépítéssel kíván foglalkozni, még ha nem is egyetemi hallgató.

- Mivel gyôzik meg a jelentkezôket, hogy érdemes a CSU-t választani?

- Úgy vélem, személyes versenyzôi és edzôi tapasztalatom elég meggyôzô érv. Egy másik érv a testépítôterem magas színvonalú felszereltsége, s nem elhanyagolható a szakosztály hagyománya, hírneve sem. Mindennek alapján remélhetjük, hogy sikerülni fog visszatérni az országos versenyek dobogójára, hisz valóban teljesítménysportot szeretnénk a klubban. Úgy vélem, ez erkölcsi kötelességem is azzal a klubbal szemben, amelyben sikeres sportolóvá váltam.

Ovidiu Maior

BÚZÁT vásárolunk. Tel. 0722-356-303, 0722- 396-107. (67349)

VESZEK antik bútort, festményt, órákat, ezüsttárgyakat, bronzszobrot, porcelánt, ékszert. Tel. 230-947, 0744-159-190. (66152)

ELADÓ Nagykárolyban (Szatmár megye) hengerfúrógép 1.800 euróért, hajtókar- fúrógép 2.000 euróért és egy kocsifelálló (rámpa) 500 euróért. Tel. 0261/865-980. (fu.)

KIADÓ egyszoba-konyha magánháznál. Tel. 312-999. (66972)

GARZONLAKÁS kiadó. Tel. 249-694. (67430)

ELADÓ magánház a központban. Kedvezô ár és fizetés. Tel. 216-430, 218-074. (67471)

VENNÉK üzlethelyiséget a fôtéren vagy környékén. Tel: 0788-404-682, 0722-404-682, 0265/311-712. (67511)

HÛTÔK javítása lakásán. Hûtô-Szerv. Ötvös. Tel. 263-783, 0742-783-931. Garancia. (66906)

HÛTÔSZEKRÉNYEKET javítunk lakásán. Garancia, gyorsaság és professzionizmus. Tel. 0744-795-141. (67399)

AUTOMATA mosógépeket javítok. Tel. 0726-152-928. (67322)

BÉRELNÉK garázst a December 22. út környékén. Tel. 0744-432-263. (67475)

Breckner Gusztáv és Barabási Béla megköszöni a Maros Megyei Tanácsnak, a prefektúrának, a polgármesteri hivatalnak és a sportigazgatóságnak, hogy egykori sporteredményeiket nem feledve segítettek. (67510)

Szomorú szívvel emlékezünk december 22-én a székelycsókai születésû DÓCZI GYÖRGYRE halálának hetedik évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Drága emlékét szívünkben ôrizzük. Édesanyja, testvérei és azok családja. (67450)

Fájó szívvel emlékezünk FEJES BÉLÁRA halálának elsô évfordulóján, amikor a hirtelen halál elragadta szerettei körébôl december 22-én. Emlékét ôrizzük egy életen át. Szomorú felesége, leánya, unokája családjaikkal együtt. Nyugodjál békében. (67375)

Fájó szívvel emlékezünk december 22- én a somosdi SZÉKELY ERNÔRE tragikus halálának elsô évfordulóján. Emlékét ôrzik szerettei. (67503)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, gyermek, testvér, élettárs és rokon, KOCSIS MÁRIA a Romtelecom volt mérnöke, 55 éves korában elhunyt. Temetése 2003. december 22-én, hétfôn 14 órakor lesz a református temetôben. Gyászoló szerettei. (67473)

Fájó szívvel búcsúzunk szeretett kórustársunktól, RIGÓ IRÉNKÉTÔL. A Vártemplom Psalmus kórusa. (67507)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó férj, édesapa, nagytata, após, apatárs, rokon és szomszéd, a székesi BALÁZS KERCSÓ ANTAL életének 67. évében, türelemmel viselt szenvedés után elhunyt. Temetése december 22-én 13 órakor lesz a székesi gyászháztól. A gyászoló család. (67505)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett feleség, édesanya, anyós, nagymama és rokon, CSISZÁR EMMA hosszas szenvedés után 62 éves korában elhunyt. Drága halottunk temetése december 22-én déli 1 órakor lesz a megyei kórház mögötti temetôben. Emléke legyen áldott. A gyászoló család. (67502)

Fájdalommal tudatjuk, hogy SZILÁGYI FERENC kisadorjáni lakos, 2003. december 20-án, 80 éves korában csendesen megpihent. Temetése december 22-én 13 órakor lesz a családi gyászháztól. A gyászoló család. (67501)

Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a szeretett anya, feleség, testvér és nagynéni, ROMANTI ETELKA szül. Szabó rövid szenvedés után megpihent. Temetése december 23-án 14 órakor lesz a magyarrégeni református temetôben. A gyászoló család. (67500)

Szívünk mély fájdalmával, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a drága, szeretô apa, az erdôszentgyörgyi születésû CSIZMADI ATTILA 69 éves korában december 21-én hajnali 4 órakor elhunyt. Temetése december 23-án du. 1 órakor lesz az erdôszentgyörgyi családi háztól. A gyászoló család, szerettei. (-)

Ôszinte részvétünket és mély együttérzésünket fejezzük ki Péterfi Adélnak ÉDESAPJA elvesztése okozta fájdalmában. Barátai. (67506)

Együttérzésünket fejezzük ki ifj. Kômíves Mihálynak és a gyászoló családnak a szeretett ÉDESAPA elvesztése miatt érzett fájdalmukban. Vass Csaba és családja. (67504)