Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Csak közvetlenül a karácsonyi ünnepek elôtt kapcsolják be a díszvilágítást Marosvásárhely fôterén - hangzott el a polgármesteri hivatalban tartott tegnapi sajtótájékoztató során. A zúzmarára emlékeztetô füzéreket a bukaresti Philips cégtôl szerezték be, a virágóra helyén feldíszített fenyôfát a Maros völgyébôl hozták. A polgármester szerint úgy díszítik fel a fenyôfát, hogy az valóban felkeltse a gyerekek érdeklôdését.

A gyermekváros az idén is a várban lesz, ahol december 18-tól 50 iskola tanulóközössége lép fel mûsorokkal, és vetélkedik, hogy kié a legszebben feldíszített fenyôfa. Csütörtöktôl kezdve különbözô együttesek is szerepelnek a várbeli színpadon, pénteken pedig Dancs Annamari lép fel. Vasárnap a különbözô egyházak kórusai karácsonyi dalokat adnak elô.

A polgármesteri hivatal az idén is megszervezi a szabadtéri szilvesztert, amelyen a Compact, Saga, Senzor, Stigma együttesek és Homonyik Sándor koncertezik.

A Szociáldemokrata Párt támogatja a megbékélés parkjának létrehozását Aradon, amelyben helyet kapna a Szabadság-szobor és egy, az 1848-as román forradalmároknak emléket állító szoborcsoport, jelentette ki hétfôn Ion Solcanu, a kormánypárt alelnöke. Hozzáfûzte, a javaslatot ismertetik az RMDSZ vezetôivel.

- Megoldást kell találnunk az aradi Szabadság-szoborral kapcsolatban, de nem úgy, ahogy ôk akarják; mi a megbékélés parkját támogatjuk, amelyben helyet kapna a Szabadság-szobor és egy, az 1848-as román forradalmároknak emléket állító szoborcsoport is - mondta Solcanu.

Markó Béla RMDSZ-elnök szombaton leszögezte, a szövetség akkor veszi figyelembe egy 2004-es RMDSZ-SZDP megállapodás lehetôségét, amikor rendezôdik a Szabadság-szobor ügye.

Solcanu szerint a kormánypárt képviselôi a következô napokban ismertetik javaslatukat az RMDSZ vezetôivel. - Álláspontunk szerint 2004-ben is folytathatjuk az együttmûködést az RMDSZ és az SZDP javára egyaránt - tette hozzá Ion Solcanu.

Aktuális

Kísértetiesen visszaköszön a történelem. A legvérszomjasabb diktátorok is esendô emberekké szelídülnek hatalmuktól megfosztottan; Szaddám Huszein kozmetikázatlanul riadt tekintete, bozontos szakálla a harckocsiból esetlenül kikászálódó Ceausescut idézte, aki - emlékezünk még a képsorokra - korábban gondosan kisminkelt, cenzúrázott ráncait végigsimítva tette fel rendetlenül lobogó ôsz tincseire a kucsmáját. Sic transit gloria...

Romániában tehát személyes élményeket idéz az iraki diktátor horogra kerülése, ám míg annak idején a Kárpátok géniuszának bukása csupán regionális jelentôséggel bírt, s gyors kivégzését a nemzetközi közvélemény különösebb reakció nélkül vette tudomásul, Irak egykori korlátlan urának esete lényegesen távolabbra mutat a sokat próbált közel-keleti nép sorsánál. Szaddám Huszein személyes szerencséje, hogy az ôt elfogó amerikaiaknak a legcsekélyebb érdeke sem fûzôdik ahhoz, hogy mártírt faragjanak a személyébôl, ám elfogása fordulópontot jelenthet az iraki konfliktusban.

Tulajdonképpen Szaddám Huszein, az ember, ettôl a pillanattól kezdve már egyáltalán nem érdekes. Csupán az a fontos, hogy elfogásának ténye miként befolyásolja majd az egyre bonyolultabbá vált konfliktust, amely addig volt a legegyszerûbb, míg a klasszikus háború képét öltötte. Ha csupán Szaddám híveinek gerillaharcára gondolunk, alighanem lassan felmorzsolódnak az ellenállási gócok, ám a volt diktátor horogra akadása még a volt rezsim ellenzôiben sem fogja csökkenteni a térségre jellemzô Nyugat-ellenes érzelmeket. Ilyen szempontból pedig kissé túlzottnak tûnik az az optimizmus, ami a világ vezetôi politikusainak nyilatkozatait jellemezte.

És mégis... Szaddám Huszein kiiktatásával a legfôbb akadály hárult el a honi adminisztráció létrehozása elôl, ennek sikerétôl függ pedig, hogy mikor vonulhatnak vissza a nemzetközi erôk Irakból. Márpedig a kivonulásnak mindenképpen be kell következnie (még akkor is, ha az amerikaiak nem szívesen hagyják majd ott az olajmezôket), különben az iszlám szélsôségesek híveinek és szimpatizánsainak száma veszélyesen megnövekedhet, nem csupán Irakban, de a teljes iszlám világban. A fanatizmus által táplált iszlám fundamentalizmus ellen pedig sem Szaddám, de még Oszama bin Laden esetleges elfogása sem gyógyír. Tüneti kezelésként lehet (és kell!) harcolni a terrorista sejtek ellen, de végleges megoldást csupán egy egész földrajzi régió gazdasági-társadalmi reformja, mentalitásának megváltoztatása hozhat, amihez nem csupán Szaddám Huszein horogra akadása, de a NATO teljes tûzereje is kevés.

Szaddám Huszein elfogása után

Szaddám Huszein "már néhány héten belül" bíróság elé kerülhet, és akár halálra is ítélhetik - ezt az iraki ideiglenes kormányzótanács egyik tagja hétfôn jelentette be.

Elképzelhetô, hogy Szaddám Huszein volt iraki elnök bíróság elé állítása lesz a XXI. század elsô nagy törvényszéki drámája, amelyben napvilágra kerülnek az iraki diktatúra legborzalmasabb tettei, de az is lehet, hogy az esetleges per hatalmas politikai vihart kavar a háború utáni iraki igazságszolgáltatás és az amerikaiak iraki szerepe körül.

Az Egyesült Államok vezette szövetség abban reménykedik, hogy önmagában a volt diktátor elfogása demoralizálja a volt Baasz Párt eszméihez hû iraki ellenállókat, de e fegyvertény olyan hatást is kiválthat, hogy olyan Szaddám-ellenes erôk is szembefordulnak a megszálló amerikaiakkal, amelyek eddig nem tették.

A Szaddám-per - ha egyáltalán lesz ilyen - lehet a nemzeti megtisztulás kezdete, amely elvezet a jogállamhoz, és amely intô esemény lesz a térség más önkényurai számára. Hihetetlen, de ha elügyetlenkedik a megdöntött elnök felelôsségre vonását, akkor mártír válhat belôle.

Richard Dicker, a Human Rights Watch New York-i központú nemzetközi emberi jogi szervezet munkatársa szerint nehéz eltúlozni a feltételezett per tétjét, a világ és fôleg az iraki nép viszont mindenképpen számít a diktátor bíróság elé állítására, és arra, hogy ítéletet hirdetnek fölötte. ("Aki ítélkezik, az legyen igazságos" - mondta egyszer Szaddám Huszein.) A világban számos államférfi úgy nyilatkozott, hogy elkerülhetetlen a bíróság elé állítás.

A baaszista rezsim a nyolcvanas-kilencvenes években legalább 300 ezer embert, de lehet, hogy ennek többszörösét gyilkolta le és temette tömegsírba, többségüket Szaddám irányításával. Bár e bûncselekmények közismertek, könnyen lehet, hogy a Szaddám elleni eljárás bonyolult és rendkívül nehéz politikai per lesz - mondja Dicker.

Történészek felhívják a figyelmet arra, hogy még Hitlerre is nehéz lett volna rábizonyítani sok bûnét, mert például nem készült feljegyzés arról az utasításáról, hogy a zsidókat meg kell semmisíteni. Szaddám bíróság elé állításának jogi kerete az iraki emberi jogi törvényszék múlt heti felállításával mindazonáltal készen van. Nemzetközi emberi jogi szakértôk szerint probléma forrása lehet, hogy a törvényszék létrehozásának elôkészítésében óriási szerepe volt az Egyesült Államoknak, és az amerikai hatóságok jóváhagyása kellett a mûködéséhez. Hanny Megally közel-keleti jogi szakértô azt mondja: fennáll annak a veszélye - még ha nem is így van -, hogy úgy tûnik: az eljárást az Egyesült Államok felügyeli.

Ha az amerikaiak azt akarják, hogy a pernek legyen nemzetközi hitele és jogosultsága akkor nem szabad a megszálló erôk által kreáltnak tûnnie - állítja Richard Dicker.

Még ha az ítélkezô iraki bírók és az ügyészek a legjobb szándékúak is, a több évtizednyi statáriális bíráskodás után nincs meg a tapasztalatuk ahhoz, hogy szabályos és igazságos perekben, a jelen körülmények között igazságos ítéleteket hozzanak olyan súlyos vádak ügyében, mint népirtás, háborús vagy emberiesség elleni bûnök, és nagy szükség lesz arra, hogy segítsenek nekik nemzetközi jogászok - állítja Dicker és Megally.

Dicker szerint emellett a törvényszék alapjául szolgáló büntetô törvénykönyvnek súlyos hiányosságai vannak emberi jogi szempontból, mint például az, hogy hallgatólagosan engedélyt ad a vallomások kínzással történô kikényszerítésére. Az eljárás nem megfelelô elôkészítés és végrehajtás esetén politikai kirakatperré válhat, nem igazságszolgáltatás lesz, hanem bosszú - mondja.

Amerikai tisztségviselôk azzal érvelnek, hogy az iraki igazságszolgáltatás az irakiak dolga, nem pedig nemzetközi törvényszéké, ráadásul - mint mondják - az olyan törvényszék, amelyet a délszláv háborús bûnök vagy a ruandai népirtás kivizsgálására hoztak létre, nagyon lassú, és költséges a fenntartása.

Együttmûködik a magyar és a román rendôrség

A magyar és a román rendôrség együttmûködésérôl írt alá hétfôn Budapesten jegyzôkönyvet Salgó László országos rendôrfôkapitány és Dumitru Sorescu, a román rendôrség országos parancsnoka.

A jegyzôkönyv értelmében a román rendôrök a kábítószer-kereskedelem elleni harcról, a sportrendezvények rendôri biztosításáról, valamint a tanúvédelemrôl tájékozódnak majd Magyarországon, a magyar rendôrség képviselôi Romániában a gazdasági és pénzügyi bûnözésrôl, a pénzmosás elleni küzdelemrôl, a terrorelhárító szolgálatok tevékenységérôl, a szervezett kábítószer-bûnözés elleni fellépésrôl, valamint a fedett nyomozásról cserélnek tapasztalatot - közölte Salgó László.

Dumitru Sorescu emlékeztetett, hogy a két kormány 1997- ben írt alá egyezményt a szervezett bûnözés, a terrorizmus és az illegális kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemben való együttmûködésrôl.

A most aláírt jegyzôkönyv a két rendôrség közös tevékenysége során eddig összegyûjtött tapasztalatokat összegzi és meghatározza a következô két esztendô feladatait.

Az országos román parancsnok közölte: számít arra, hogy a magyar rendôrség átadja az európai uniós felkészülése során szerzett tapasztalatait is. Ezek nagyon fontosak Románia számára, hiszen szomszédos országokról van szó, s a problémák nagy része hasonló - mutatott rá.

Salgó László tájékoztatása szerint megállapodtak abban, hogy javasolják kormányaiknak az 1997- es kormányegyezmény áttekintését, ugyanis az elmúlt évek során sok változás történt.

Az egyezmény támogatja a fôvárosi és a megyei rendôrségek együttmûködését is, kiemelten a határ menti övezetekét.

Kovács László magyar és Eduard Kukan szlovák külügyminiszter pénteken Brüsszelben ünnepélyesen aláírta a Szlovákiában élô magyar, illetve a Magyarországon élô szlovák kisebbség oktatási és kulturális támogatásának módjáról szóló kétoldalú megállapodást.

Medgyessy Péter miniszterelnök az aláírás után újságíróknak azt mondta: számára az a legfontosabb, hogy a támogatások eljussanak a kedvezményezettekhez; ennek pontos formája másodlagos jelentôségû.

Kovács László az aláírás elôtti nyilatkozatában kijelentette, hogy a megállapodás megkötése mindkét kisebbség számára nagy jelentôségû fejlemény, amely hozzá fog járulni kulturális azonosságtudatuk megôrzéséhez.

A megállapodás megszületése jó példája annak, hogy a két ország közötti alapszerzôdés keretei között hogyan lehet megtalálni a mindkettôjük érdekeit szolgáló kompromisszumokat - fûzte hozzá a külügyminiszter.

Eduard Kukan ugyancsak azt emelte ki, hogy a mostani aláírás arról tanúskodik, a két ország a köztük támadt nézeteltérések ellenére is képes volt pozitív, európai módon kezelni ezt a problémát.

Szlovákia azt szeretné, ha a nemzeti kisebbségek a társadalmakat gazdagító erôvé válnának, s úgy véli, a megállapodás aláírása után a két ország kapcsolatainak építô, pozitív elemeire összpontosíthat - mondta.

Már több mint másfél száz - enyhébb lefolyású - mérgezési esetet jegyeztek fel Olaszországban, ahol immár szinte minden tartományban, és a szigeteken is támad az "Acquabombernek" elkeresztelt ismeretlen, aki háztartási tisztítószerekkel "buggyantja meg" az ásványvizeket s újabban a tejes, üdítôs és joghurtos palackokat.

A november közepén feljegyzett elsô eset óta a rettegés és pánik s vele együtt a bejelentések és vakriadók száma egyre nô, s bár a hatóságok nem zárják ki, hogy ökoterroristával vagy terroristákkal, esetleg zsarolókkal van dolguk, egyre valószínûbb, hogy egyesek "sportot ûznek" abból, hogyan tegyék zavarossá az italokat és bélgörcsössé annak fogyasztóit.

Egyszerre szinte divat lett a bevásárlóközpontokban vásárolt palackok mérgezettségére hivatkozni, illetve azokat adott esetben "csínytevésbôl" megbuggyantani - néhány ôrizetbe vétel is történt ilyen gyanúval. Elôfordult már olyan eset, hogy valaki saját sikertelen öngyilkossági kísérletét igyekezett a vásárolt ásványvízre, vagyis az Acquabomberra kenni.

Az olasz keresztelte el Acquabombernek azt az ismeretlent, aki november óta több boltban és bevásárlóközpontban folyékony szappannal és más háztartási tisztítószerekkel - minimális, csak enyhe egészségi ártalmakat okozó dózisokban -, fecskendô segítségével "buggyantott meg" ásványvizes palackokat.

Az Acquabomber elnevezés az olasz Unabomber rejtélyes bombagyártóra és robbantóra utal, aki elôször 1994-ben jelentkezett, legutóbb pedig idén márciusban hallatott magáról: egy kisebb pokolgépet robbantott a helyi igazságügyi palota mosdójában, csak csekély anyagi kárt okozva. Az olasz rendôrség az Acquabomber és az Unabomber esetében sem tudja még pontosan, kit keres.

A lakosságot változatlanul arra figyelmeztetik az üggyel foglalkozó terrorellenes szakértôk - mivel egyelôre igazi ellenszerét nem találják az Acquabomber akcióinak, habár az áruházakban már mûködnek a megfigyelô rendszerek -, hogy fogyasztás elôtt alaposan vizsgálják meg a mûanyag ásványvizes, tejes és joghurtos palackokat, s e szemrevételezés után erôteljes szorítással ellenôrizzék, ereszt-e folyadékot vagy levegôt a butélia vagy doboz. Ne fogyasszanak azonnal a vízbôl vagy tejbôl a palack felnyitása után, hanem annak szagát is ellenôrizzék, továbbá legyenek óvatosak más élelmiszerekkel is.

Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Holt Alapítvány is bekapcsolódott a karácsonyi meglepetéseket szervezôk sorába, s húsz sérült gyereknek édességet és játékot ajándékozott. Mint Elisabeta Buscu, az alapítvány vezetôje elmondta, a marosvásárhelyi McDonald’s étteremben szervezett találkozónak kettôs célja volt: lehetôséget teremteni a gyerekeknek egymás megismerésére, a kikapcsolódásra, tájékoztatni a szülôket a Childnet program keretében szervezett tanácsadói tanfolyamról. Az USAID által támogatott Childnet program keretében a mozgás- és/vagy szellemileg sérült gyerekek szüleinek szakemberek tartanak elôadást a nevelés során felmerülô problémák kezelésérôl, mindarról, amit egy szülônek tudnia kell ahhoz, hogy megfelelôen gondozza gyerekét. A szervezô alapítvány januártól fogadja az érdekelt szülôket, akikkel a karácsonyi ajándékok kiválasztásakor is egyeztetett.

Tegnap délelôtt az izgalomtól kipirult gyerekek a Télapóval is találkoztak, akinek fülébe súgták a verseket. Nem maradtak el a finomságok sem, az étterem gyermekmenüje mellé ezúttal palacsinta is járt.

Irigykedve forgatom a 2004-es Hargita Kalendáriumot, a Hargita Népe címû lap kiadványát; a kilencvenes évek fellobbanása után mára alábbhagyott az efféle könyvek divatja, egyre kisebbek, szürkébbek az almanachok - és tessék, jön a Borbély László és Hecser Zoltán (fôszerkesztô, felelôs kiadó) vezette csapat, Sarány István szerkesztô és társai, s megtalálják a "forrást", közölnek sok fényes reklámot, amibôl "a széle üti a hosszát" - és szép kivitelezésû könyvet, tartalmas olvasmányt kínálnak (hozzáférhetô áron) a karácsonyi ünnepekre. "Mondjon bárki bármit, voltak szép napjaink 2003-ban - írja az elôszó. - Egyéni számvetésében leltárt készíthet mindenki errôl, közösségünk életének fontosabb eseményeit krónikák jegyzik az utókor okulására."

Felelôsen gondolkodó tollforgatók, írók, mûvészek, tudósok, kutatók jegyzik a megjelent anyagokat - esszét, tanulmányt, felmérést, szépirodalmat. Sütô András, Pomogáts Béla, Beke György, Kányádi Sándor mellett olyan csíki, gyergyói, udvarhelyszéki alkotók jelentkeznek, mint - a néprajzosok, kutatók, közgazdászok, helytörténészek közül - dr. Balázs Lajos, Tankó Gyula, Gálfalvi Gábor, Gagyi József, Mirk László, Oláh Sándor, Miklós István, dr. Garda Dezsô, Zepeczáner Jenô (a névsor korántsem teljes) -, a hargitai szépírók közül pedig ide kívánkozik Ferenczes István, Kozma Mária, György Attila, Ferencz Imre, Zsidó Ferenc, Molnár Vilmos, Gál Éva Emese, Oláh István neve (s ez a sor sem ér itt véget).

A kalendárium rejtvénypályázatának témája: Magyar építészek, a fônyeremény egy színes televízió.

Legfontosabb partnereivel együtt ünnepelt az Electro Orizont csütörtök délután a Nemzeti Színházban. A meghívottak a cég által forgalmazott legkorszerûbb számítástechnikai újdonságokat csodálhatták meg, majd ezekrôl és a legújabb szoftverekrôl szóló rövid filmeket tekintettek meg. A vetítésen a cég 12 éves történetét is felvázolták, az utolsó év legfontosabb megvalósításaira, az új székház felépítésére, valamint a különbözô tevékenységek szervezeti szétválasztására fektetve a hangsúlyt.

A kellemes hangulatú fogadás a Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának elôadásával zárult.

Jegyzet

Marosvásárhelyi bankszékház, péntek, késô délután. Két sor a pénztárnál.

- Mi történt? - hallatszik át a másik sorból a nôi hang.

- Megtámadtak, s mindenemet ellopták - csendes a felelet. Mindenki arra fordul, együtt érezni az áldozattal. Alacsony, szomorú arcú, középkorú nô. Mesél: este a Dózsa György utcai bankautomatából vette ki a fizetését, amikor valakik megtámadták, leütötték, elvették pénzét, táskáját, iratait. A bankkártya eltûnését jött jelenteni a pénzintézetbe.

Utam a Rózsák téri buszmegállón vezet keresztül. Sötétedik, a megállóban sok a várakozó. A tömegben három nô állingál és figyel. Tekintetük az alig pár lépésre levô bankautomatára szegezôdik, amely elôtt öt-hat nô várja, hogy kivehesse a fizetését, s egy fárasztó hét után bevásárolhasson a családjának. Az automata képernyôjén mindannyiszor megjelenik a kért összeg, így hát a törvényszegôk elôre tudhatják a zsákmány nagyságát. Azt is megnézik, a pénzzel teli tárcát a táska melyik rekeszébe teszi a kiszemelt, mit sem sejtô, munkától fáradt áldozat. Aztán csak várják, hogy az illetô a megállóhoz lépjen. Maxitaxi fékez. Tumultus, mindenki elsônek akar felszállni. A kiszemelt áldozat igyekezetében észre sem veszi, amikor a három nô körülfogja. Kegyetlenül nyomulnak elôre, vállukkal, lábukkal szorítják a pár perccel korábban "meg-gazdagodott" szerencsétlent, hogy az ne is érezze, amikor táskájából kiemelik a pénztárcát. A kellemetlen meglepetés mindössze akkor éri, amikor a tömbháza közelében levô boltban vásárolva fizetni próbál, illetve otthon osztaná fel a számlák egyenlítésére szánt összeget. A kezdeti nyomulás ellenére a három nô egyetlen alkalommal sem ül fel a közszállítási jármûre. Szemük megint a bankautomatára tapad, a következô áldozatukat keresik.

Alig pár lépésre két polgárôr beszélget. Vaknak kell lenniük, hogy ne lássák a hármak ténykedését. S mivel a fentebb leírt zsebmetszôk már nem egyszer kerültek összetûzésbe a törvénnyel, lehetetlen, hogy a fekete mundérosok ne ismerjék ôket. De egyikük sem lép. A három tolvaj pedig gátlástalanul dolgozik tovább.

Digitalizált Bolyai-hagyaték

Tegnap délben a Teleki Tékában Csegzi Sándor alpolgármester, az EMTT marosvásárhelyi fiókjának elnöke, a tavalyi Bolyai- emlékév kezdeményezôje ünnepélyesen átadta Sebestyén Mihálynak, a Teleki Téka vezetôjének azokat a könyveket, okiratokat, tanácskozási dokumentumokat, amelyeket a jubileum alkalmával adtak ki. Az átadáson jelen volt a magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium két képviselôje is.

Az alpolgármester kifejtette, Marosvásárhely méltóképpen emlékezett Bolyai Jánosra, s mindazzal, ami a 200. évforduló alkalmával összegyûlt, szeretnék gazdagítani a Teleki Téka Bolyai-tárát. Sebestyén Mihály megköszönte az adományt, s elmondta, méltó helyre és gondos kezekbe kerül a dokumentációs anyag, hiszen a Téka ôrizôi nem hagyják halványulni a nagy tudós emlékét. A Bolyai-hagyaték gyarapításával, az anyag feldolgozásával pedig a tudományt szolgálják. Bolyai eszméi, gondolkodása ma sem hagyja nyugton a kutatókat, így a Téka valóban nem is könyvtár vagy múzeum, hanem egy élô, mindig érdekes adatokkal szolgáló tudományos mûhely is egyben. Kitzinger Dávid, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Politikai Államtitkári Hivatalának fôosztályvezetô-helyettese, akit Galambosi András fôosztályvezetô kísért el útjára, elmondta, a minisztérium jövôben beindít egy olyan határokon átnyúló programot, amelynek keretében el szeretnék készíteni a magyarság kulturális, tudományos adattárát. Erre a tárca a költségvetésbôl már kiutalt 200 millió forintot, amibôl 97 milliót határon túli szervezetek kaphatnak meg pályázat útján. Egyelôre még folyamatban van a pályázat módszertanának, illetve az adattár elkészítési módjának a kidolgozása, de a tavasszal várhatóan beindulhat ez a program. Azt máris megelôlegezték, hogy a következôkben mintegy 1,5 milliárd forintot szán majd a minisztérium az adattár elkészítésére, bôvítésére. Az alpolgármesterrel folytatott korábbi tárgyalásoknak köszönhetôen jöttek el Marosvásárhelyre, hogy megtekintsék a Bolyai-hagyatékot, amelyet valószínûleg az elsôk között rögzítenek majd digitális formában, és lehetôvé teszik, hogy a dokumentumok interneten is hozzáférhetôek legyenek nemcsak a tudományos kutatók, hanem oktatási intézetekben tanulók számára is.

Az ünnepélyes mozzanat után Weszely Tibor Bolyai- kutató és Sebestyén Mihály a magyarországi vendégeknek eredeti kéziratokat mutatott be. Ezt követôen a rendezvényen résztvevôk megkoszorúzták a Bolyai téren található Pszeudoszférát és a két Bolyai síremlékét a református temetôben.

Philobiblon

A megyei könyvtár által Philobiblon címmel szervezett háromnapos szakmai rendezvénysorozat keretében csütörtöktôl tanácskozást, zenés irodalmi estet, vetélkedôt és kiállításnyitókat is tartottak.

A Philobiblont csütörtökön a Kultúrpalota kistermében nyitották meg. Ezután a megyében dolgozó könyvtárosok szakmai értekezleten vettek részt. Délben kiosztották a korábban meghirdetett szakmai vetélkedô nyerteseinek a Serafim Duicu-díjakat, délután pedig a könyvtárban ikonkiállítás nyílt, amelyet a George Cosbuc és a Romulus Guga Gimnázium tanulóinak zenés irodalmi mûsora követett. Este Philobiblon muresean címmel Dimitrie Poptamas fôkönyvtáros könyvét mutatták be. Pénteken délelôtt a Teleki Tékában folytatódott a rendezvénysorozat. A zenei részlegen Georgeta Buda könyvtáros Antonio Vivaldi munkásságáról tartott audícióval egybekötött elôadást. A téka idôszakos kiállítótermében Ovidia Mesaros könyvtáros különleges világba kalauzolt a tárlókba helyezett könyvek segítségével. Több értékes kötetben idôben és térben Kínába "utazhatunk" a délben hivatalosan is megnyitott kiállításon. Nem volt nehéz válogatni, hiszen az egzotikus országról a könyvtáralapító is számos könyvet gyûjtött össze, ezekbôl láthatunk egypárat. A legrégibb az 1657-bôl származó atlasz, amelyben kézzel színezett térképen kereshetjük a mai kínai városok elôdjeinek nevét, helyét. A gondosan összeállított tárlaton metszeteket láthatunk kínai városokról, a különbözô rituálék alkalmával készített rajzokon csodálhatjuk a hajdani viseletet, amely nem sokat változott az évezredek során. Van még könyv hadmûvelésrôl, igazságszolgáltatásról, hagyományos gyógymódokról és a híres kínai konyháról is. Lehetetlen tükrözni mindazt, amit e nagy nép az emberiség számára alkotott s jelentett, de a könyvekben olvashatunk arról is, hogy milyen történelemformáló találmányaik voltak, milyen hajózási ismeretekkel rendelkeztek a hajdani kínaiak, betekinthetünk a selyemfeldolgozás vagy a porcelánkészítés titkaiba is. A kiállítás több hónapig látogatható.

Szombaton délelôtt a könyvtár olvasótermében tudományos szesszióval zárult a rendezvény.

Színészarcok, színpadi jelenetek, premierhangulatot sugárzó képek közé lép, aki felkeresi a marosvásárhelyi Azomures vállalat Petôfi téri üzletét. Bartha László színházi fotós színes és fekete-fehér felvételeibôl hétfô délben nyílt kiállítás, a fotókat Zeno Fodor teatrológus ajánlotta az érdeklôdôk figyelmébe. A kiállító a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu Társulat utóbbi évadjainak elôadásain készült emlékezetes pillanatokat örökítette meg, montázsai a produkciók lényegét, szellemét megragadva vonják magukra a nézôk figyelmét.

1. Világhírû magyar tudósok - internetes tudománytörténeti vetélkedô a 100 éve született Neumann János tiszteletére, V-VII. osztályos tanulók számára. A versenyen az elsô 100 jelentkezô vehet részt. Benevezni az appendix@xnet.ro e-mail címen lehet.

2. Zrínyi Ilona matematikaverseny - a 3-8. osztályosok népszerû vetélkedôjére - 2004. január 10-ig lehet benevezni. Egy iskolából tetszôleges számú tanuló indulhat. További információk a 264-028 telefonszámon.

Tervek szerint a jövô évben valamivel több mint 2 milliárd forintot fordíthat az oktatási tárca a határon túli magyar oktatás támogatására, ami kismértékû emelkedés 2003-hoz képest - közölte Szabados Tamás az Apáczai Közalapítvány konferenciáján, pénteken, Budapesten.

Új feladatként a határon túli magyar oktatók bérkiegészítését említette az oktatási tárca politikai államtitkára. Elmondta: 2004 szeptemberétôl minden határon túli magyar oktató teljesítményarányos bérkiegészítésben részesül, e célra a szaktárca 40 millió forintot különített el. Külön kiemelte az Apáczai Közalapítvány költségvetési támogatásának növelését, e célra az oktatási tárca büdzséjében 200 millió forint áll rendelkezésre.

Szabados Tamás megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a határon túli és a magyar oktatás, nevelés ügyét nem lehet szétválasztani. Beszámolt arról, hogy jelenleg 1400 alapképzésben részt vevô hallgatót támogatnak ösztöndíjjal, a kiegészítô juttatás összege idén a korábbi
15.600 forintról 19 ezer forintra nôtt.

A támogatással azt kívánják elôsegíteni, hogy az érintettek "gyarapodó tudásukat a mindenkori szülôföld javára fordítsák".

Kônig Sándor, a közalapítvány kuratóriumi elnöke elmondta: idén mintegy egymilliárd forintot juttattak határon túli intézményeknek ingatlan-beruházási, eszközvásárlási célokra. Ezek között megemlítette a Marosvásárhelyen 2003 októberében átadott tanári lakásokat és a felsôoktatási szakkollégiumot. A szakképzési alaprészbôl közel 700 millió forintos támogatást kaptak.

Kônig Sándor kifejtette: örülne, ha legalább ilyen összeg jövô évben is rendelkezésre állna. Célként jelölte meg, hogy a közalapítvány a közoktatás felé is nyisson a jövôben. A kuratóriumi elnök közölte: csütörtökön döntöttek arról, hogy 250 millió forint értékben írnak ki felnôttképzési pályázatokat.

Az eredetileg a határon túl mûködô magyar nyelvû felsôoktatás és szakképzés támogatására létrehozott közalapítványhoz a megalapítása óta eltelt öt évben 1432 pályázat érkezett, 12,3 milliárd forintnyi igénnyel. A közalapítvány kimutatása szerint 321 szervezet 726 projektjét támogatták, több mint 3,5 milliárd forinttal.

Az Apáczai Közalapítvány második konferenciáján közel 160 határon túli oktatási szakember vett részt. A tanácskozáson bemutatták a Ki kicsoda adatbázist, amely a határon túli magyar nyelvû oktatásban tevékenykedô pedagógusok, intézményvezetôk, szakemberek adatait tartalmazza.

A ma esti marosvásárhelyi szimfonikus hangversenyen két németországi elôadómûvész lép fel. A filharmónia szimfonikus zenekarát Franz Lamprecht vezényli, a hangszeres elôadómûvész pedig a megyeszékhely szülötte, az államvizsgán idén júniusban a legmagasabb osztályzatot kapott Alina Tambrea hegedûmûvész. Zenész családban - édesanyja, édesapja hegedûs - született, s így érthetô, hogy alig ötéves, amikor hegedülni kezd tanulni. Zenei tanulmányait a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumban kezdi, de mert a család 1988-ban kitelepedik Németországba, Düsseldorfban, a zeneakadémián folytatja Rosa Fain növendékeként. 1995-98 között Düsseldorfban, a Robert Schumann konzervatóriumban, 1998-tól pedig a kölni konzervatóriumban tanul, ahol Viktor Tretyakov professzor osztályába nyert felvételt. Mesterei között olyan világhírû elôadómûvészeket is találunk, mint Tomas Brandis és Stefan Gheorghiu. Több alkalommal is ösztöndíjban részesült, most pedig mesterképzô fokozaton tanul. Mozart-, Beethoven-, Brahms-, Sibelius-, Dvorak-, Bach- stb. mûvekkel mûsorán Német- illetve Olaszországban, Belgiumban, Ausztriában, Jugoszláviában koncertezett már kamara- és szimfonikus zenekarok szólistájaként. 1994-95-ben három alkalommal vett részt az Észak-Rajna-Vestfália tartományban rendezett fiatal mûvészek elôadóversenyén. 1994-ben tartományi I. helyezést ért el szólistaként, országos szinten harmadikat, 1995-ben pedig a kamarazenekar kategóriában tartományi elsôt. Kedden este Mendelssohn dallamossága, líraisága, dalszerûsége által népszerû é-moll hegedûversenyét szólaltatja meg.

Szombaton délután a marosvásárhelyi Vártemplom diakóniai otthonában hagyományteremtô rendezvénysorozat elsô estéjét szervezték. A MADISZ és az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezésére várhatóan havonta, rövid elôadással egybekötve, olyan filmek bemutatására kerül sor, amelyek elsôsorban a magyar történelmet népszerûsítik, illetve a kultúrát, hagyományt ápolják.

Az ötletadó, szervezô Farczádi Attila lapunknak elmondta, mindenképpen azt szeretnék, hogy a globalizációs törekvésekkel szemben a fiatalokkal olyan filmeket is megismertessenek, amelyek rólunk szólnak, a mi kultúránk termékei. Az elôadások is a magyarságtudatot szeretnék felébreszteni azokban a fiatalokban, akik az amerikai dömpingfilmekhez szoktak az évek során. Ezért választotta elsônek Koltay Gábor 1991-ben készült filmjét, a Julianust. A Domonkos-rendi szerzetes, Julianus barát társaival együtt 1235-36-ban, az akkori körülmények között minden erôt felülmúló vállalkozásba kezdett: elindult, hogy megkeresse Volga menti ôseinket. A Kodolányi János regényébôl írt közös magyar-olasz produkcióban olyan neves színészeket láthattak a nézôk, mint Raf Vallone, Franco Nero, Nino Manfredi, valamint Bán János, Vikidál Gyula és Varga Miklós. A film bemutatása alkalmából Kolozsvári Szilárd fiatal történelemtanár reflektált a korra és arra a történelmi elméletre, amely az ôsmagyarokat a Volga-Káma vidékére helyezte. A történészek, antropológusok egyre inkább hitelt adnak Julianus barát feltevéseinek, a finnugor eredetet fenntartókkal szemben, így a Domonkos-rendi szerzetest ma az ôskutatók elôfutárának tartják - hallhattuk a történelemtanártól.

A havonta megrendezendô est következô filmje a Szent Korona lesz, s az elôadás az államalapító korát idézi fel.

"Engedni ott, hol az engedés öngyilkosság,

kockáztatni ott, hol arra szükség nem kényszerít,

egyaránt bûn volna a nemzet ellen."

(Deák Ferenc)

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Deák-év volt az idén, bár egy-két viszhangos rendezvénytôl eltekintve szinte észre sem vettük, hogy a kétszáz évvel ezelôtt született államférfira, "a haza bölcsére" kellett volna emlékeznie a magyar közéletnek. Nem véletlenül múlt el már- már észrevétlenül ez az évforduló! A deáki mérséklet, bölcsesség, szilárdság és következetesség ugyanis nem jellemzi mostanában a magyar politikát, illetve egyik-másik erdélyi magyar politikust.

Ennek ellenére, amit mostanáig elértünk, azt éppen az erdélyi magyarság közös okosságának, józanságának és szolidaritásának köszönhetôen értük el. Deák Ferenc erdélyi örököse nem valamely politikusunk, hanem maga az egész közösség.

Sorsdöntô pillanatokban ugyanis ez a közösség mindvégig jól mérlegelt, és jól választott. Az építést választotta, nem a rombolást, az együttmûködést, és nem az elzárkózást, a folyamatos elôrehaladást, és nem a sültgalamb-váró helyben topogást.

Sültgalamb ugyanis nem röpköd mifelénk a levegôben, legfennebb balkáni gerle. Gondolom, ennyit azért mindannyian megtanultunk az elmúlt években.

Tisztelt Szövetségi Képviselôk Tanácsa!

Alkotmánymódosítás után vagyunk.

A leltárt könnyû elkészíteni: kevesebb lett az ellenünk való, több lett a nekünk való a módosított alkotmányban. A tartalmát mindenki tudja, a történetét is mindenki végigkövethette, én most a politikai tanulságokról szeretnék szólni a 2003-as év végéhez közeledvén.

Nem egy-két hónap, nem egy-két év, hanem több mint egy évtized küzdelmes munkájának az eredménye volt az a néhány mondat, amivel alkotmányos garanciákat teremtettünk többek között az anyanyelv szabad használatára, és egy jelentôs lépéssel közelebb kerültünk a jogegyenlôséghez, amelytôl egyébként még valószínûleg hosszú-hosszú évek politikai harcai választanak el.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik közvetve vagy közvetlenül dolgoztak ezen az alkotmánymódosításon, akik elôkészítették, akik végigvitték, akik a kampányban a magyarságot mozgósították. Részese ennek az eredménynek a parlamenti képviselet, az Ügyvezetô Elnökség, az önkormányzatok, a fiatalok, az egész RMDSZ.

Az a szövetség vitte végig ezt a folyamatot, amely egy adott pillanatban már-már egyedül maradni látszott álláspontjával, hogy az alkotmánymódosítás megszavazása létkérdésünk, míg aztán az egyházak egy része teljes erkölcsi súlyával mellénk nem állt. Az ô politikai tisztánlátásuk és közösségi elkötelezettségük példa lehet mindannyiunknak.

De ezenkívül mi volt? Sok-sok habozás, szôrszálhasogatás, a káka sokszori végigtapogatása, hátha mégis lesz csomó rajta, vonakodás, huzakodás, méltatlan kibúvás a felelôsség alól, míg végül néhány jelentôs értelmiségi is megszólalt mellettünk. Egyszer-kétszer úgy éreztem azokban a napokban, hogy talán már szégyenkeznünk is kellene, amiért sikerült jobbá tennünk Románia alkotmányát. Mintha valami árulásra vetemedtünk volna mi, akik régóta magára hagyottan vergôdô magyar közösségünknek alkotmányos jogokat akarunk szerezni.

Szégyen, hogy ezért szégyenkezni kell!

De nem kell!

Nem, mert amikor szükség volt rá, ez a magyarság ismét jól döntött. 95 százalékos igen szavazatával jóváhagyta az alkotmánymódosítást, 95 százalékos igen szavazatával kiállt az egység eszméje mellett.

Nem egymásnak tartozunk köszönettel, tisztelt kollégák, hanem a közösségnek, amely megbizatást adott nekünk, és amely most ezzel a 95 százalékos szavazatával figyelmeztetett minket: rendelt ideje van a vitának, és rendelt ideje van az összefogásnak is. Az alkotmánymódosítás az összefogásra volt fontos alkalom, nem a vitára, és azoknak lett igazuk, akik összefogtak, mert ez végül bizalmi szavazás is volt.

Ha fordítva történik, akkor most hányan követelnék a fejünket, hányan neveznék bizalmatlansági szavazásnak az alkotmánymódosítást?

És így? Hányan mondtak le tisztségükrôl azóta azok közül, akik nemmel szavazni biztatták a magyarságot? Hányan szórtak hamut a fejükre? Hányan ismerték be nyilvánosan, hogy nem volt igazuk?

Hányan álltak ki ország-világ színe elé a székely nemzet és a magyar nemzet újdonsült "tanácsosai" közül, és hányan mondták el, hogy bizony tévedtek. Tévedni emberi dolog, tisztelt kollégák, emberként lehet ekkorát tévedni, közéleti vezetôként vagy politikusként viszont nem. Ennek ellenére nem látom sehol a nagy lemondásokat, a nagy visszavonulásokat, a nagy magyar úri és polgári becsület eme nagyszerû gesztusait. Sehol semmi ilyesmi! Legfeljebb szörnyû sértôdés azért, hogy egy kollégánkat enyhe szankcióként egy bizottságból visszavontuk, amolyan "ejnye-bejnye, nem volt ez szép dolog" alapon.

Nem is kell több és súlyosabb szankció alkotmánymódosítás dolgában. De annyit legalább elvártam volna, hogy néhányan magukba szálljanak, és - horribile dictu - egy idôre hátrább lépjenek.

A nemzet "tanácsosai," szemben velünk, a nemzet "napszámosaival", szívesen hivatkoznak ugyanis a közösség akaratára.

Hát tessék parancsolni! Volt az idén egy belsô választás, amelynek nyomán létrejött a Szövetségi Képviselôk Tanácsa. Ezt gyorsan elfelejtették, és továbbra is változatlanul hiányolják a közösségi megmérettetést. Mi volt az alkotmánymódosítás, hogyha nem egy újabb megméretkezés, hölgyeim és uraim? 4 százalék nem sok, sôt, ha jobban belegondolunk, még a romániai magyarságon belüli képzeletbeli parlamenti küszöböt sem éri el, de azért végül is a négyszázalékosoknak is itt lenne a helyük a szövetségben, mi ôket sem taszíthatjuk ki, ám azt sem engedhetjük meg, hogy az RMDSZ-szel szemben politikai alternatívát teremtve elôbb-utóbb megosszák a magyar közösséget.

Befogadó, de egységes RMDSZ-re van szükségünk ahhoz, hogy a következô év kihívásaival szembenézzünk, és ehhez most megkaptuk, közvetve, az alkotmánymódosító népszavazás által a felhatalmazást. Értsük jól meg egymást: nem egyikünk vagy másikunk kapott bizalmat ezzel, hanem csakis az RMDSZ, csakis az a politika, amely közös érdemünk, és közülünk senki nem sajátíthatja ki.

Fontos ez a bizalom, amelyet egy nemrég elkészített közvélemény-kutatás is visszaigazol, és jó lenne, ha tovább tudnánk ezt vinni az önkormányzati és a parlamenti választásokra. Ehhez viszont mostantól fogva ugyanolyan szolidárisan kell dolgoznunk, mint ahogy azt végül is - a súlyosnak látszó, de súlytalannak bizonyult ellenvélemények dacára - az alkotmánymódosítás elôtt is tettük.

Sorsdöntô éve lesz ugyanis 2004 az RMDSZ-nek, és az egész romániai magyarságnak.

Paradox helyzetben vagyunk: ha nem erôsödtünk volna meg annyira, hogy az anyanyelvhasználatot alkotmányos joggá tegyük az igazságszolgáltatásban is; hogy a csángóknál az anyanyelv hivatalos oktatása mellett ma már komolyan szóba kerüljön a magyar mise lehetôsége; hogy újabb középiskolák, a szatmárnémeti Hám János és a brassói Áprily Lajos líceum helyzetét rendezzük; hogy a vasútállomások nevét kiírják magyarul; hogy erdôk, földek és immár az egyházi ingatlanok egy részét is visszajuttassuk tulajdonosaikhoz; hogy Románia autópálya-építési stratégiájára befolyással lehessünk; hogy jó eséllyel vágjunk neki annak a törvénymódosításnak, miszerint jövedelemadója egy százalékának címzettjérôl ki-ki maga rendelkezhessen; ha a státustörvény romániai sorsát nem tudtuk volna jó irányba terelni; ha csupán néhány hónap munkájáról nem lehetne egy ilyen listát készíteni - a kudarcokról, például a Szabadság-szoborról sem feledkezve meg, persze -, akkor talán nem lennénk akkora ütéseknek kitéve, mint így. Most viszont szembe kell néznünk azzal, hogy román oldalról akár a választási törvény módosításával is megpróbálják a romániai magyarság parlamenti képviseletét felszámolni vagy meggyengíteni. Ezt nem engedhetjük meg. Másik oldalról meg mindenféle fórumok, szövetségek, egyesületek, tanácsok próbálnak megosztani minket, a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Pártnak gyûjtve ezáltal szavazatokat. Ha ôk nem veszik észre, hogy kinek segítenek ezzel, nekünk észre kell vennünk, és nem szabad megengednünk, hogy éppen az autonómia esélyétôl távolítson el minket egy mesterségesen felgerjesztett közhangulat, egy könnyen feszültté váló román-magyar viszony.

Ma az a feladat, hogy tovább erôsödjünk, szervezetként is, de elsôsorban közösségként.

Ha a romániai magyarság nem fog megerôsödni, soha nem fog autonómiát kapni!

Mit jelent ez?

Láthatták a közvélemény-kutatás eredményeit.

Szociális és gazdasági gondoktól gyötört, az itthonmaradás vagy kitelepülés dilemmájával viaskodó közösség a miénk. A szociális gondokra szociális választ, a gazdasági gondokra gazdasági választ, a nemzeti sorskérdésekre nemzeti választ kell nekünk adnunk. A kenyérhiányra nem válasz a himnusz, de a piros- fehér-zöld lobogó hiányára sem válasz a nagyobb darab kenyér. Ezekért nekünk együtt, egyszerre kell megdolgoznunk a jövôben is, de egyre nagyobb súlyt helyezve a kisnyugdíjasok, a fiatal szakemberek, a munka nélkül maradt, lakásgondokkal küszködô magyar emberek problémáira.

A kormánypárttal kötött megállapodás hamarosan lejár. Van még két teljesítetlen egyezség: a Szabadság-szobor helyzetének rendezése, és a két kolozsvári magyar egyetemi kar létrehozása. A Szabadság-szoborral kapcsolatosan körvonalazódik egy kompromisszumos megoldás, tárgyalunk róla, és minél hamarabb dûlôre kellene vinni. Addig nem tudjuk lezárni a 2003-as protokollumot, és nem tudunk arról sem beszélni, hogy mi legyen 2004-ben.

Ami a két kolozsvári kart illeti: nem könnyû úgy megvalósítani, hogy az ezt ellenzô egyetemi rektort a királyhágómelléki református püspök agyba-fôbe dicséri az egyik nyilatkozatában, sôt, azt is elmondja, hogy tárgyalópartnere "szívvel-lélekkel híve az átalakításnak". Csodálkozunk-e, hogy ennyi magyar dicséretet beseperve, sem a rektor, sem kollégái nem sietnek még valamit is tenni a két magyar kar létrehozásáért, és páholyból nézik, hogy ráadásul most már a magyar egyetemi oktatók között is megbomlani látszik az egység. Nincsen már sok addig, hogy valaki ki ne mondja: itt már csak az RMDSZ erôsködik ezzel az egész idejét múlt dologgal. Nos, továbbra is erôsködni fogunk, tisztelt kollégák, és ragaszkodunk az egyezség betartásához.

Az imént említett rektori-püspöki találkozóról még annyit: ha ez az a tôlünk oly sokszor számon kért legendás keménység, ha ez az a radikális szemléletváltás az erdélyi magyar politikában, akkor ezzel sokra nem megyünk. Milyen érdekes az is, hogy nagy megszelídülések tanúi vagyunk mostanában...

De visszatérve a kormánypárttal kötött megállapodásra: januárban valószínûleg ismét össze kell ülnünk, és el kell döntenünk, hogyan lépünk tovább.

Egy biztos: jövôre két fontos célunk van, erôs önkormányzatot és erôs parlamenti képviseletet létrehozni. Mindkettôre szükségünk van, egyik a másik nélkül semmit sem ér. Ennek alá kell rendelni minden más pillanatnyi konfliktust, vitát, nézetkülönbséget.

Az Európai Unió küszöbén vagy lesz politikai eszköz a kezünkben, hogy sorsunkat igazgassuk, vagy teljesen háttérbe szorulunk, a fiatalok elmennek, és itt meg néhány öregedô politikus, püspök és más értelmiségi egymást gyötri majd teljesen öncélúan. Ezt akarjuk-e? Nem! Akkor pedig készüljünk fel 2004-re, mert erônk és tudásunk megvan hozzá, fogjunk össze, de úgy, hogy mindig adjunk helyet a másik véleménynek, a különbözô véleményeknek is. Csakis nyitott, az eddiginél is nyitottabb, mindenkinek megmérettetési lehetôséget adó RMDSZ-szel indulhatunk neki a választásoknak.

Végezetül pedig engedjék meg, hogy egy hosszabb idézettel fejezzem be mondandómat, ha már lassan-lassan végére jár ez az esztendô. Tizenkét évvel a szabadságharc bukása után, 1861. május 3-án, az Országgyûlésben mondta ezt Deák Ferenc kivételes jelentôségû, a felirati politika mellett érvelô beszédében:

"Igenis, uraim, ezen politika nem a kockáztató merészség politikája, hanem az óvatosságé, nem félénk, hanem erônkhöz és helyzetünkhöz van mérve. (...) Merészség a politikában csak akkor van helyén, midôn tetemes erôre támaszkodik, e nélkül mindig koczka, mely többnyire vakra fordul. (...)

Önsorsunkról magunk rendelkezhetünk, s ha koczkára tesszük azt, önmagunk szenvedjük kárát. De mások sorsát, mit a bizalom hitünkre bízott, a haza sorsát, mely becsesebb elôttünk saját életünknél, féltenünk kell minden veszélytôl, s a szeretet óvatosságával kell azt megôriznünk; koczkáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát koczkáztatnunk nem szabad. (...)

Oly idôben, midôn a méltatlan szenvedések özöne minden honfikeblet fellázított, s a feldúlt bizalom helyébe gyanakodás, sôt talán gyûlölség lépett, könnyebb a merészség politikáját követni, mint az óvatosságét. Ilyenkor a keserûség szava minden kebelben visszhangra talál, s a felzúdult szenvedély örömestebb hallgat a merész tanácsra, mint az óvatosság intô szavára. Izgatott idôkben könnyebb az indulatok árját követni, mint azt a hon érdekében csillapítani.

A ki ellenben a hon erejét a helyzet veszélyeihez mérve azon meggyôzôdésre jutott, hogy több óvatosságra van szükség, mint merészségre, s el van határozva a türelmet vesztett kedélyek ingerültségével szemben szilárdság mellett óvatosságot is tanácsolni, gyakran kiteszi magát félreértéseknek, sôt talán gyanúsításoknak is, miket eltûrni csak azért, hogy a haza ne szenvedjen, lelki erôt kíván s politikai bátorságot. Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság.

Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor. De tudom azt is, hogy izgatott idôben gyakran felette nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekinteni azt, a mit maga óhajt, s több ízben tapasztaltam, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény. De van egy hû barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb elôttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hû barátom: önlelkiismeretem. Ennek parancsát követtem most is, midôn nyíltan, határozottan s tartózkodás nélkül jelentettem ki meggyôzôdésemet."

*Elhangzott az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa 2003. december 13-i ülésén

Nemrégiben arról számoltunk be, hogy szinte hihetetlen segítôkészséggel mezôpaniti férfiak megmentették a pusztulástól a mezôségi Cegéhez tartozó egykori település, Göc református templomát, amelyet az idén ôsszel ünnepélyesen fel is avattak. Az eseményt megörökítô beszámoló nyomán a tudósító egy levelet kapott, amelynek írója azt tette szóvá: hasznos lenne, ha a panitiak otthon is körülnéznének. Mert bár minden elismerést megérdemel, hogy másokon segítettek, de tenniük kellene valamit azért is, hogy e népes és életképes település legkisebb lakói, az óvodások is a XXI. századnak megfelelô körülmények között játsszanak és tanuljanak.

A falu segítse a saját gyermekeit

Kovács Júlia, az óvodákért felelôs tanfelügyelô is hasonlóképpen vélekedik: szégyen, hogy egy olyan községközpontban, ahol sok kisgyerek van, nem tesznek valamit azért, hogy megváltozzanak a körülmények.

- Két-három éve jártam a polgármesteri hivatalban, mivel tudomásomra jutott, hogy az óvoda egyik termében fagypont alatt volt a hômérséklet, s szivárgott a gáz is. A polgármestert arra kértem, hogy a tanács támogassa nagyobb mértékben az óvodát. Azt a feleletet kaptam, hogy a gyerekeknek csomagot biztosítanak, mire én azzal érveltem, hogy sokkal fontosabb lenne meleget biztosítani számukra. A polgármester arra hivatkozott, hogy nagy a község, sok a gond, kevés a pénz, s a Panithoz tartozó falvakban is rendbe kellett tenni az óvoda- és iskolaépületeket.

Akkoriban azt láttam, hogy a környéken építkeznek, értesültem, hogy külföldi segélyeket is kapott a falu, oda kellett volna hát figyelni, hogy idôben elkezdjék egy új óvoda építését. Úgy érzem: nemcsak szavalni kellene, hogy ne hagyjuk a templomot s az iskolát, hanem tenni is kellene ennek érdekében

A mezôpaniti óvónôk sokat dolgoznak, bent a termekben megpróbálták eltakarni az épület siralmas állapotát. Közülük egyesek bejöhettek volna Vásárhelyre, de továbbra is vállalták az ingázást, mert ragaszkodnak a faluhoz. Több figyelmet érdemelnének, s elsôsorban az lenne a fontos, hogy a falu segítse a saját gyermekeit, s lehetôségei szerint az egyház is, hisz belôlük lesznek a jövendô egyháztagok - vélekedett a tanfelügyelô.

Mállik a vakolat

A helyszínen lehangoló kép fogadja a látogatót. A több mint százéves, s az árvíz által is megrongált hajdani iskolaépület falairól körös-körül vedlik a vakolat, mellmagasságban nedves, salétromos alatta a tégla. Az udvar rendezett, játszóeszközök is vannak, nyáron valószínû kellemes lehet, a járda azonban már csak a kiálló kavicsokból áll. Az épület sarkánál az eresz deszkái elkorhadtak, kitörtek a beszivárgó esôvíz miatt. A folyosó cementje is megviselt, repedezett, egy óvónô a hidegben éppen bilizteti a kicsiket. Bent a termekben látszólag minden a legnagyobb rendben, hisz burkolat fedi a falat, de, mint kiderül, ez csak a felszín.

105 gyerek hat csoportban

Nagy Ildikó igazgatónô kérdésünkre elmondja, a mezôpaniti óvodába 105 gyereket írattak be, akik hat csoportot alkotnak.

- Én is ide jártam óvodába és iskolába is - mondja a helybeli származású óvónô, aki szerint mindent megtesznek azért, hogy a termek szépek, esztétikusak legyenek. Legutóbb gyékényeket vettek, hogy a falon levô hibákat eltakarják, a polgármesteri hivatal is segített cseréppel, faanyaggal, a javításokat a szülôkkel végezték el. Fénymásolót vett az óvodának a hivatal, s csomagot biztosítanak a gyerekeknek.

Mindezek ellenére az igazgatónô úgy vélekedik, hogy Panitban nagy szükség lenne egy új óvodára. Vagy a jelenlegi épület korszerûsítésére, konfortosabbá tételére. Be kellene vezetni a vizet is, a takarítónônek ráfagy a keze a vederre a sok vízhordás során. A kút vize pedig fogyasztásra nem alkalmas.

Béka és egér

Az óvoda épülete alatt vizes a talaj, ezért történhet meg, hogy békát is találnak a termekben, s nem ritka az egér sem. Az óvoda elôtti sáncot pedig ki kellene takarítani. Mivel nagyon tönkrement az épület elôtti járda, kicsiknek, nagyoknak veszélyes. Bár az udvart próbálták rendben tartani, az elültetett fenyôfákat, bokrokat kihúzták és elvitték. Az illemhelyet hiába festették le, az iskolás gyermekek délután lyukat fúrnak, bemásznak és mindent tönkretesznek.

Az igazgatónô szavait Balogh Emese egészíti ki, aki szerint vannak nagyon hideg helyiségek, ahol gázkonvektorra lenne szükség, de már belefáradtak a könyörgésbe. Kolléganôjük másodszor beteg, olyan hideg van az ô termében. Egyébként a plafon néhol beszakad, a festék sem tart a falon, és tönkrement a padló is, mivel az épületnek nincsen alapja. Az egyik terembe az ajtó elé linóleumot vásároltak, alatta virágzik a penész.

Vásárhelyre viszik óvodába

Erôs Zsófia óvónô szerint az épületet az óvónôk és a szülôk tartják életben. A faluban igény lenne napközi otthonra is, de ilyen körülmények között gondolni sem lehet arra, hogy létrehozzák. Ezért fordul elô, hogy hároméves gyerekeket a szülôk bevisznek Vásárhelyre napközi otthonba.

- Panit olyan falu, ahol rendszeresen járnak óvodába a gyermekek, a szülôk pedig igénylik és értékelik a munkánkat. Mi pedig fiatalok vagyunk, sok még bennünk a lendület, és azt szeretnénk, ha a körülmények olyanok lennének, amilyeneket ezek a gyerekek, a falu megérdemelne. A beszélgetés során elhangzik: a tavaly egy terv is készült egy új óvodaépületrôl, de aztán nem hallottak többet arról.

Megtudjuk még, hogy az óvónôk nemcsak a gyerekekkel, a szülôkkel is foglalkoznak egy holland program alapján. A szülôk iskolája, amelyet csoportonként tíz szülô öt héten át hetente egyszer vesz részt, nagy segítséget nyújt a nevelésben. Ezenkívül minden ünnepélyt megtartanak a mûvelôdési otthonban, s a gyerekeknek bábszínházbérletet is váltottak.

Talán jövôre valami elkezdôdik

- Van-e esély arra, hogy új óvoda épüljön Mezôpanitban, össze lehetne-e fogni a lakosságot, hogy besegítsen a munkálatokba? És mit tett ennek érdekében a helyi tanács? - kérdeztük Bartha Mihály polgármestertôl.

- Ahhoz, hogy valami elkezdôdjön, elôször a megvalósíthatósági tanulmányra van szükség, ami nem kevés pénzbe kerül, a terv úgyszintén. Pályázni nem merünk, mert az önrész olyan sok lenne, hogy azt nem tudná vállalni a helyhatóság. Ha gyûjtést szerveznénk erre a célra, a panitiaknak nehéz lenne megmagyarázni, hogy a tervezés idôszakában mire megy el annyi pénz.

A polgármester szerint a nehézségek ellenére új óvodáról gondolkodnak, s a kétszintes épület a jelenleg zárva tartó könyvtárnak is megfelelô helyet, olvasótermet biztosítana. Az elképzelések szerint egyik szárnyában a hivatal régen tervezett új székháza is helyet kaphatna. Gondot jelent viszont, hogy nincs szabad közterület a faluban, s a polgármester tudomása szerint a jelenlegi óvodát, amely a tulajdonát képezte, a földterülettel együtt visszakérte a református egyház. Az önerôbôl történô építkezést viszont szinte lehetetlen megvalósítani, mivel a panitiak, bár tudnak vigyázni a pénzükre, manapság rosszabbul élnek, mint korábban, a föld megmûvelése ugyanis nagyon sok pénzt felemészt - teszi hozzá.

Ami az óvoda támogatását illeti, az alkalmazottak bére, a fenntartási költségek is nagyon megterhelik a helyi költségvetést.

Szakvélemény szerint javítani nem érdemes

A beszélgetésbe bekapcsolódik Deák János iskolaigazgató, aki a helyi tanács tagja. Elhangzik még, hogy 150 milliót szavaztak meg az óvodajavításra, de amikor a szakember megnézte az épületet, úgy vélekedett, hogy nem érdemes arra költeni. Mint mondják, az óvónôk által említett tervrajz, csak egy A4-es papírra rajzolt épület, azaz valójában egy elképzelés.

Elismerik, hogy jogos a levélíró állítása, miszerint többet kellett volna tenni - önkormányzattól az iskola vezetésén át egészen az egyházig - az óvodáért, de most már nagyon nehéz. A mezôpaniti tanács másfél milliárd lejes költségvetésének 50 százalékát a tanerôk fizetésére fordítják, a többibôl pedig csak a közintézmények fenntartására futja, ennek ellenére, a polgármester ígéretet tett, hogy a 2004-es büdzsébe belefoglalják egy új óvodaépület elôtanulmányának költségeit. Deák János iskolaigazgató derûlátó, úgy véli, hogy mégiscsak sikeres lenne egy mozgalmat indítani az új óvoda építésére.

Minden jó ügyet támogat az egyház

Pitó Antal református lelkész szerint nem igaz, hogy az egyháznak nem fáj az óvoda állapota, s amikor újrafedték a tetôt, lehetôségeik szerint támogatták azt. Ami az épületet illeti, 1926-ban, amikor két tanerôssé vált az iskola, az egyházközség vezetôsége úgy döntött, hogy átadják azt a román államnak. Ezért nem kérhették vissza, csak az udvar egyharmadát, ami megmaradt az egyház tulajdonában. A lelkész hozzátette: restelli, hogy kívülállónak kellett felvetnie ezt a kérdést. A polgármesteri hivatallal azonban megszakadt a jó kapcsolat, az óvodának pedig a helyhatóság a gazdája. A legnagyobb gondot a pénzhiányban látja, de külföldi támogatásra csak akkor lehetne számítani, ha egyházi óvodáról lenne szó. Véleménye szerint, ha az egyház kezdeményezne e téren valamit, azt úgy fogadnák, hogy beleavatkozik a helyhatóság dolgába. Kérdésünkre, hogy elképzelhetô-e a presbitérium mozgósítása, ha szóba kerül egy új óvoda építése, Pitó Antal úgy válaszolt, hogy minden jó ügynek támogatója lesz, csak kezdôdjön el már valami.

Összegezésképpen csak annyit tegyünk még hozzá: Mezôpanitot a múlt rendszerben sem kényeztették el középületek dolgában. Az iskolát is a helybeliek építették, s úgy tûnik, hogy korszerû óvodája, könyvtára, mûvelôdési központja is csak akkor lesz a falunak, ha sikerül összefogni és az ügy mellé állni, s ennek érdekében támogatókat megnyerni, hogy a több mint száz szebbnél szebb kisgyerek a falu hírnevéhez méltó, s a XXI. századi igényeknek is megfelelô körülmények között készülhessen fel az iskolára és az életre is.

Hétmilliárd lejes beruházás eredményeként vasárnap ünnepélyes keretek között avatták fel a Szovátai Egészségügyi Központ új szárnyát, amelyben a legkorszerûbbnek számító, nagy teljesítményû Philps Duo Diagnost röntgengép mûködik január elsejétôl. Régi vágya valósult meg ezáltal a szovátaiaknak, akik egy röntgenfelvételért, átvilágításért ezután nem kell a megyeközpontba utazzanak.

Az avatóünnepségen a megyei és helyi RMDSZ tisztségviselôi, környékbeli polgármesterek, helyi intézményvezetôk, meghívottak vettek részt. Péter Ferenc polgármester az új röntgendiagnosztikai laboratóriumot, amely a helyi tanács hozzájárulásával épült fel, jelentôs lépésnek nevezte a település valódi várossá válásának folyamatában.

Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke az esemény fontosságáról szólva a muncípiummá válás gondolatát vetette fel. Az ünnepségre meghívták dr. Hajdú Gábor volt egészségügyi minisztert is, aki elindította azt a programot, amelynek során a komoly sugárveszélyt jelentô elavult romániai röntgendiagnosztikai felszerelések helyébe korszerû röntgengépeket vásároltak. - Örvendek, hogy az akkori megrendelés nyomán egy ilyen gép eljutott Szovátára is - jelentette ki a volt miniszter. Virág György, a megyei tanács elnöke a korábbi szakminisztériumi vezetés (Hajdú Gábor és tanácsosa, dr. Benedek Imre) szerepét hangsúlyozta a szovátai kórház újbóli megnyitásában. A továbbiakban felvillantotta annak lehetôségét is, hogy a Miron Mitreával folytatott megbeszélés nyomán sor kerülhet a Balavásár-Csíkszereda közötti megyei út felújítására. Dr. Benedek Imre többek között a szovátai kórház újraindításának nehézségeirôl beszélt, és arra figyelmeztette a helybelieket, többet ne engedjék, hogy megszüntessék azt, majd kiemelte a volt igazgatók és a kórház vezetését elvállaló fiatal belgyógyásznô, dr. Fekete Erzsébet szerepét, aki kiköltözött Szovátára. A röntgendiagnosztikai laboratórium fordulópont a minôségi orvosi ellátás biztosítása terén - hangsúlyozta dr. Csiki Zsuzsánna, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója. Az ünnepségen felszólalt dr. Makkai Gergely mint a körzet RMDSZ- képviselôje, illetve Szakács Géza közgazdász, aki kijelentette: fôkönyvelôként sikerült elérnie, hogy a szovátai kórház megszabaduljon az adósságoktól.

A röntgenkészülék mûködtetését kezdetben dr. Rédai József székelyudvarhelyi szakorvos vállalta, aki hetente kétszer fog átjárni Szovátára.

Ahogy kezdek behajolni az öregségbe, annál nagyobb nosztalgiával gondolok a szülôföldemre, a Felsô- Nyárád mentére, s ott a büszke és mégis szelíd Bekecs-havas alján szerényen meghúzódó szülôfalumra, Nyárádköszvényesre. Felszéplenek lelki szemeim elôtt a kedves, ám sokszor fájdalmas emlékek. Különös meghatottság fog el, ha a karácsonyi ünnepek jutnak eszembe. Szent karácsony napja a szív és lélek igaz, nagy ünnepe volt az egész falu számára.

Akkoriban hó borította be a vidéket. Ó, micsoda hatalmas havazások tették ünnepélyesebbé a karácsonyt! A gondosan kisepert ösvények, utak mellett méteres magasságban állt a hóréteg, a Bekecs hóborította csúcsaiból a makulátlan szûzi fehérség varázsa hatotta át az embert. Este a lámpafényes ablakokból máskor sosem érzett melegség áradt, a vastag hóban utat törô kantálók éneke zengett mindenfelé. A kantálókat szívesen fogadták, korukhoz illôen kínálták tésztával, kaláccsal, dióval, almával, pénzzel, a felnôtteket pálinkával vagy borral. A szobákban már teljes díszben pompáztak a karácsonyfák. Milyen nagy boldogságot hozott mindenkinek, de fôként a gyerekeknek a tündöklô karácsonyfa! Gyönyörködve néztük a gyertyákat, a sziporkázó csillagszórókat, a család éneklése még fennköltebbé tette a hangulatot. Éjfélkor mindenki templomba sietett, ahol a hagyományos pásztorjátékkal elevenítették fel a kisded születésének körülményeit.

Bepityókázott népes cigánycsoportok éjszaka pajzán rigmusokat, nótákat, tréfás jeleneteket adtak elô.

A karácsonyfáról tilos volt valamit levenni, meg kellett épségben maradnia egész vízkeresztig. Csak házszentelés után került sor a felszámolására.

Én Annuska nevû húgommal jártam kantálni, az énekeket, rigmusokat drága édesanyám tanította. Ma is elgondolom, hogy az egyszerû apróka falusi asszony hogy is tudott annyi szép éneket, verset! Ahol megjelentünk, nagyon tetszett a mûsorunk, összecsókolgattak és bôségesen megjutalmaztak. Az egyik fennséges költeményre ma is emlékszem, s szeretném, ha minél többen megtanulnák ebben a kegyetlen, egymást agyontaposó világban:

"Eljött a nap, mit várva vártunk,/ égen csillagfény ragyog,/ Jézuska fáját ide hozták/ a halkan szálló angyalok.// Köszönjük neked, édes Jézus,/ hogy szíved minket úgy szeret,/ s az angyalok karával együtt/ dicsérjük ma szent neved. // Ha elmúlik a szent karácsony,/ te akkor is maradj velünk/, míg élünk, ezt a kis családot/ szeresd ó, édes Istenünk! // Ó add, Urunk, hogy boldog legyen/ földünkön idôs és gyerek/, ragyogjon nékünk örök napfényként/ a jóság és a szeretet!

Kajcsa Jenô, Marosvásárhely

Az 1894. évi szabályzás nem kötelezô jelleggel írta elô, csak lehetôséget kínál azon településeknek, ahol 100 katasztrális hold, azaz kb. 58 ha szôlôültetvény esetén a gazdák egyharmada kezdeményezi a hegyközség megalakulását. Mi, magyarok ma is büszkén mondjuk el, hogy ez a törvény 11 évvel megelôzte a méltán világhírû, hozzá hasonló francia eredetvédelmi törvényt. A hegyközségek léte Magyarországon nagyon régre nyúlik vissza, az elsô írott emlék V. István korából való (XIII. század) . A XV-XVI. században különbözô kiváltságok megadásával járultak hozzá a magyar királyok a szôlôtermesztés elterjedéséhez. Az egykori hegyközségi rendtartás kötelezôen elôírta a munkák elvégzésének rendjét, módját, idejét, a szôlôhegy ôrzésének, az utak karbantartásának szabályait, sôt a hegyközségi tagok viselkedési formáit is. Legendás hírûvé vált az az 1827-bôl származó Fejér megyei szabályzat, amely bünteti azt, aki az elöljáróját szidja, mocskolja, sôt éktelenül káromkodik. A vétkességért a paraszt vagy jobbágy 12 pálcaütést kapott, a nemes 4 Ft-ot fizetett.

Az 1800-as években Magyarországon már általános volt a szôlôtermelô vidékeken a hegyközségek szervezôdése. A filoxérajárvány új helyzetet teremtett. Az újratelepítés, a termelôi együttmûködés, a kártevôk elleni védekezés már országosan egységes szabályzást kívánt. Ekkor született a már említett 1894. évi törvény. A nemzetközi bortermelésben fontos szerepet játszó országokban a hegyközségekhez hasonló szervezetek számos területen nagyon fontos szerephez jutottak.

1910-ben újabb szervezet alakul, az Erdély-hegyaljai Bortermelôk Szövetsége. Sokat számítottak a borkereskedelem fejlesztése szempontjából az 1909-ben megalakult közpincék. Mûködésük célja, hogy a termelôk megfelelô boraikat 50% elôleg fejében ide szállítsák és kedvezô áron értékesítsék. Ilyen közpince létesült Dicsôszentmártonban és Ménesen. A dicsôi közpincének a megyeháza óriási pincéje adott helyet. (Ma 1-es sz. líceum). A kezelési díjat havonta fizették hektoliterenként. A bor a termelô kívánságára saját neve alatt, házasítások esetén a termelési hely neve alatt került forgalomba.

A közpincék vándor pincemestereket is alkalmaztak, akik a magánpincék borainak kezelését is irányították. Az elsô világháború után Erdély 13 szövetkezettel csatlakozott a Romániai Szôlészeti Szövetkezetek Szövetségéhez, köztük volt a dicsôszentmártoni is.

A fenti adatok egy részét Csávossy György Jó boroknak szép hazája, Erdély címû könyve szolgáltatta. Az elôzmények ismeretében a Kis-Küküllô mentén kötelezônek érzi az ember a hegyközségi szervezetet sürgôsen létrehozni. A régen bevált szabályzások átvételével és a mai normáknak, elôírásoknak megfelelôen. Meglévô szôlôseinket meg kellene védeni a megsemmisüléstôl, illetve növelni kellene azokon a területeken, ahol aránylag könnyen megmûvelhetô.

A mai követelményeknek megfelelô minôségû és garanciájú bor elôállításához szükséges feltételeket a kistermelôk nagy része nem tudja betartani (de lehet, hogy nem is ismeri), nincsen megfelelô helyisége, gépe (szûrô), palackozója, dugója, üvege, címkéje stb., nem beszélve a reklámról. Ahhoz, hogy a bort minél magasabb, azaz értékének megfelelô áron lehessen értékesíteni, biztosítani kell bizonyos feltételeket, illetve a szabványok betartását. Az elôbbieket csak egy erre szakosodott cég vagy egyesület képes biztosítani, mivel az egyéni termelôk nehezen vagy egyáltalán nem tudnak hozzájutni támogatáshoz és az önrész elôteremtése, a pályázat(ok) elkészítése, ezek megírása (megírattatása) szintén nagy teher.

A román állam támogatja az új telepítéseket vagy a hiánypótlást, illetve a szôlôállomány felújítását, ezt az egyesület sokkal egyszerûbben tudná kivitelezni.

Remélem, felébresztettem a vágyat mindazokban, akik egy kis összefogással sokkal eredményesebben tudnának gazdálkodni szôlôseikben.

Orbók Ferenc, Dicsôszentmárton

Az elsô gondolatot a felirat keltette: "Minden románok uralkodója". Pár évvel ezelôtt úgy fogalmaztak volna: "minden romániai népek szeretett uralkodója", de hát változnak az idôk!

Ha a város "fura ura" - Dorin Florea személyében - nem magyarázza a szoborügyet, talán nem is keltett volna további gondolatokat bennem.

E város gondolatkeltô tisztelt polgármestere azt is nyilatkozta a Marosvásárhelyi Rádió december 3-i adásában, (nem szó szerint) idézem, miszerint a vajda a székelyek körében is igen népszerû volt, mivel a nekünk tett összes ígéretét betartotta.

Namármost, hogy kerül a csizma az asztalra? - avagy honnan a gondolattársítás? Florea polgármester kiváló szemfényvesztônek ígérkezik. Ha már a vitéz vajda minden románok uralkodója, miért ne lehetne ô minden románok polgármestere Vásárhelyen, amelyet valamikor székelynek is neveztek. De ez még mind nem elég, a kalapból elôhúzta azt a hasonlatot is, melynek értelmében próbálta belénk "szuggerálni", hogy miért ne lehetne ônagysága minden románoknak és más nemzetiségûeknek - szavát és ígéretét betartó - polgármestere Marosvásárhelyen?

Ha ez nem választási kampány a javából, akkor micsoda?

Vigyázzunk, nehogy besétáljunk a nekünk állított csapdába!

Madarasi Lajos, Marosvásárhely

Újra elôkerültek a Mikulás-sapkák, de nem csak az üzleti elárusítók csapták a fejük búbjára, hanem a Magányosok Klubjának nem éppen fiatal tagja is.

December az öröm és a meglepetések hónapja. Kezdôdik a jó öreg Mikulással, aki személyesen látogatott el hozzánk december 9-e zord délutánján. Kicsit meglepôdött, mert a nagy zsivaj miatt azt gondolta, gyermekekkel fog találkozni, ám hamar feltalálta magát, amikor látta, hogy kortársak közé került. Talán éppen ezért jó mélyen nyúlt a zsákjába.

Jó dolog ajándékot kapni, de úgy mondják, adni még annál is jobb. Ezt hamarosan meg is tapasztaljuk, mert már készítjük a csomagokat, hogy a hagyományokhoz híven, Kopacz Imola pszichológus vezetésével ellátogassunk az öregek házába, hogy az ott élôk szívébe is belopjuk a karácsony fényét, melegét.

Így az ajándékozás örömével eltelve készülünk karácsony közös megünneplésére is. Már 23-án kopogtatni fog klubunk ajtaján a magányosok felett ôrködô angyal.

S ha netalán a szentestén egymagunkban leszünk, lesz amire emlékezzünk, az együtt eltöltött szép ünnepi percekre. S így nyugodt derûvel várjuk a ránk köszöntô új esztendôt.

Radványi Hajnal

Mai világunk gépesített társadalmának egyik igen nagy problémája az autók parkolása. Városaink tervezése, építése idején nem gondoltak, sôt még ma sem gondolnak eléggé arra, hogy a teherkocsik meg személygépkocsik parkolása milyen gondot okoz a tulajdonosoknak. Érthetô tehát, hogy az egyre drágább gépkocsik tulajdonosai féltik "ékszereiket".

Az is érthetô, hogy valahol munkahelyük vagy ügyintézésük közelében kell(ene) parkolniuk. Ezért helyszûke vagy a helyhiány miatt felhajtanak a járdára. Az viszont nem érthetô, hogy némely kocsitulajdonos - féltve jármûvét a koccanástól - annyira elfoglalja a gyalogosok számára épített járdát, hogy ott járni sem lehet.

Sokszor a gyalogosnak még csomag nélkül is le kell mennie az úttestre. Van autós, aki keresztben áll a járdán, vagy a kocsival teljesen elfoglalja a szûk járdát.

A csoszogó öregeknek, a kézi szekeret húzó bevásárlóknak bizony sok bosszúságot okoznak ezáltal. Jön a téli, síkos, havas idô, ami még nehezebbé teszi a kocsikerülgetést. A címbe foglalt fogalom megszívlelésére gondoljanak az önzô kocsitulajdonosok, de a rend ôrei se nézzék közömbösen ezen "kihágásokat". A kerékbilincs sokszor inkább ilyen autókra illene.

Egy másik hasonló közlekedési "ki- hágás" a járdán való biciklizés. Sokszor a kamaszok még versenyre is kelnek, és ennek hevében elfelejtenek a gyalogosokra figyelni. De ilyen veszélyes - fôleg az öregekre - a görkorcsolyázás is. Csak amúgy surrannak el az ember mellett ezen "jármûvek" használói. Mivel az embernek nincs szeme hátul, az onnan jövôket nem kísérheti figyelemmel. Még csak rágondolni is borzalom, ha különösen a bizonytalanul lépkedô, vagy a bôven létezô járdagöböket kerülgetô öregeket ütik el ezek a gyorsan járók. Biztos csonttörés, mûtét, sok fájdalom, szenvedés és talán sírig tartó sántikálás. A fiatalabb nemzedék az ezzel járó sok bajt el sem tudja képzelni.

Neveljük egymást, ez is emberi kötelesség!

Dr. Ágoston Albert

"A hegyoldalon álló öreg tölgyes heteken át visszhangzott a fejszecsapásoktól és a földre zuhanó óriási fák robajától. Utána hatalmas teherautók és lánctalpasok érkeztek, és elszállították az immár halott erdôt. Eltûntek az öreg fatörzsek s velük együtt elvesztette fészkelési helyét minden madár..." - olvasom egy magyarországi folyóiratban. De erdôt vagy fákat irtó tevékenységekrôl a helyi sajtóban is olvasni, szinte napi rendszerességgel. Pedig az erdôt, a fákat nem pusztítanunk, hanem óvnunk kellene.

Amikor az erdôben jártok - írja Iljin orosz író -, láthatatlan falakat hágtok át. Az egész erdô, mint egy óriási ház, emeletekre és lakásokra van osztva. A tölgyerdôben hét emelet van, a felsô emelet a tölgyek, kôrisek, hársak és juharfák csúcsai. Alább berkenyefák, vadalma és vadkörtefák. Még alább a mogyoró, galagonya és a kecskerágó bokrai fonódnak össze. A bokrok alatt füvek és virágok nônek. Minden emeletnek megvannak a saját lakói. De csak erre jó az erdô? Az erdô felbecsülhetetlen értékû kincs. Az erdô, azon túlmenôen, hogy jelentôs nyersanyagforrás, puszta jelenlétével is hasznot hajt, kedvezôen befolyásolja a vidék éghajlatát, megóvja a talajt a víz rombolásától, kiszûri a levegô szennyezôdését, zajcsökkentô szerepe van, oxigéndús levegôje pihentetô, sôt gyógyító hatású.

Az erdôre a legnagyobb veszélyt az ember jelenti, gondolok itt a fát jogtalanul eltulajdonítókra, az orvvadászokra és a gyújtogatókra.

Nemes Gyula, Nagyernye

December 4-én, a Szovátáról induló távolsági kora reggeli buszon a sofôr nem fogadta el a kedvezményes nyugdíjas-jegyet, mert "rég nem kaptak rá alapot". Így két, Szovátán és két, Gyulakután fölszálló idôs ember kénytelen volt teljes jegyárat fizetni Marosvásárhelyig. Talán azt a bizonyos hiányzó "alapot gyûjti a saját zsebébe, hogy négyünk közül egynek sem adott jegyet?! Miért nem kértük? - érvelhet. Tudtommal a jegyet nem kérni, hanem adni kell a pénz ellenében. Sôt, jóhiszemûen még arra is számítottunk, hogy leszálláskor meggondolja magát, és visszaadja a lefizetett összeg felét a kedvezményes jegyek ellenébe