|
LV. évfolyam 289. (15556.) sz. |
2003. december 11., csütörtök |
Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Apróhirdetések
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Díjmentesen
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A kormánypárt készül a választásokra. Bármi áron meg kell nyernie. A cél érdekében semmi sem drága, alkut köt, szövetségeket, szerzôdéseket ír alá, különféle, Európának is tetszô "projekteket implementál", s közben, a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon alapon készít szociális segélyprogramokat.
A megyei szervezet sem akar lemaradni. Két hét alatt két pártot "szippantott fel" (prin absorbtie), akiknek egyelôre "kuss" a neve, a minap pedig úgynevezett "partnerségi politikai egyezményt" írt alá a magát szintén szociáldemokratának nevezô roma párttal. Az indoklásból kiderül, hogy "teljes egyetértés" van közöttük "az országos és megyei érdekû célok", illetve a kormány bel- és külpolitikákjának "promoválása" tekintetében. Az is kiderül, hogy a két politikai alakulat együttmûködése jótékony hatással lesz az ország euroatlanti integrációjára(?).
A tulajdonképpeni "politikai egyezmény" elsô pontja szerint fô céljuk "a román nép egységének és nemzeti méltóságának", illetve "az egységes, szuverén román nemzetállam" érvényesítése, a demokrácia és jogállam "konszolidálása", és az összes divatos euroblabla.
Hogy azért valami "konkrétum" is legyen benne, kijelentik, hogy támogatják a romák helyzetének javítását célzó kormányrendeletet. Ennek érdekében a kormánypárt képviselôje megígérte, romákat fognak alkalmazni a megye állami intézményeiben, természetesen "szigorúan szakmai" alapon, ráadásul "biztosítani fogják a "toleráns polgári klímát", a "szociális nyugalmat".
Nos, ezért a sok ígéretért a romáknak fizetniük kell. A dokumentumba foglalták, hogy az SZDP elnökjelöltjét, illetve a megyei listán a kormánypárt szenátorjelöltjeit fogják támogatni. Bárkik is legyenek. A helyi tanácsok esetében, úgymond, konzultálni fognak, viszont a megyei tanácsnál szintén a kormánypárt jelöltjeire kell majd szavazniuk.
Az aláírás alkalmával Natea kijelentette: "abszolút biztos, hogy az SZDP megoldja a romák összes problémáját". Merész kijelentés. Erre én is befizetek, mert az lenne a világ nyolcadik csodája, ha a prefektusnak sikerülne megoldania azt, amit mióta a világ világ, egyetlen államnak, kormánynak, de még az ENSZ-nek sem sikerült.
Hogy mennyit ér valójában a megyei szervezet szava, kiderül a késôbbiekben, egyelôre annyi "abszolút biztos", hogy aláírattak a romákkal egy olyan egyezményt, amely szentesíti, hogy általános ígéretek fejében "abszolút biztosan" a kormánypártra adják szavazataikat.
Romániában novemberben 1,4 százalékra lassult az infláció az októberi 1,5 százalékról. A múlt hónapban elsôsorban az élelmiszereken kívüli árucsoport és a szolgáltatások áremelkedése lassult - közölték tegnap a statisztikai hivatalban (INS).
Tavaly novemberhez képest novemberben 14,5 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedése, az októberi 15,8 százalék után. Romániában, ahol a térség országai közül az egyik leggyorsabb az infláció, novemberben 12,8 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint tavaly decemberben.
Románia, amely abban bízik, hogy 2007-ben csatlakozik az Európai Unióhoz, az idei évre 14 százalékos, a jövô évre egyszámjegyû inflációt irányzott elô.
Az INS adatai szerint a nem élelmiszerek 0,7 százalékkal drágultak novemberben októberhez képest, amikor 1 százalékos volt az áremelkedés. Az áram, a fûtôolaj és a földgáz ára 1,1 százalékkal emelkedett. A szolgáltatások novemberben 1,6 százalékkal drágultak, az októberi 3,9 százalékos áremelkedés után. Az élelmiszerek 2,1 százalékkal kerültek többe, mint októberben.
Az RMDSZ december 20-án, Marosvásárhelyen ünnepli megalakulásának 14. évfordulóját. A Kultúrpalota Tükörtermében, déli 12 órakor tartandó ünnepség keretében az idén is átadják a szövetség által létrehozott Ezüstfenyô-díjakat, amelyeket azoknak adományoznak, akik kiemelkedô munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdô- és ingatlantulajdon visszaszerzése, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében.
Az országos államvasutak által kiadott tájékoztató szerint december elsô hetében tizenhét Maros megyei állomásra került fel a kétnyelvû állomásnév- tábla: Küküllôvárra, Magyarkirályfalvára, Sövényfalvára, Ádámosra, Dicsôszentmártonba, Dicsôszentmárton-kisállomásra, Vámosgálfalvára, Désfalvára, Mikefalvára, Balavásárra, Gyulakutára, Erdôszentgyörgyre, Makfalvára, Kibédre, Sóváradra, Szovátára és Parajdra.
Borbély László képviselô a Népújságnak elmondta, hogy az RMDSZ és a szállítási minisztérium közötti többszöri tárgyalás nyomán készült el azoknak - több mint 300 - a helységeknek a listája, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya 20% fölött van. A képviselô szerint a kétnyelvû állomástáblák elkészítése és kifüggesztése tervszerûen történik, a megbízott cég minden hétre megkapja azt a listát, amely alapján különbözô útvonalakon el kell készítse és fel kell tegye a kivilágított, sötétben is jól olvasható kétnyelvû táblákat.
A határidô március vége. Szeptembertôl több mint 150 helységben már kitették az állomásokat jelzô kétnyelvû táblákat, különösebb feszültségek vagy konfliktus nélkül. Mindössze két vagy három esetben történt meg, hogy az állomásfônök elsô lépésben elzárkózott, a minisztérium azonban következetes maradt, és azóta az akció zökkenômentesen folyik.
Az RMDSZ-nek, tájékoztatott Borbély László, heti információja van arról, hogy hol tették ki ezeket a táblákat. Csak az utóbbi két hétben több mint tíz Maros megyei helységben, többek között Dicsô- szentmártonban is kifüggesztették, ahol a helyi polgármesterrrel, Popa Octaviannal viaskodunk és harcolunk már két éve, hogy tegye ki a kétnyelvû helységnévtáblákat a város határába. Az állomás nevét hamarabb sikerült elhelyezni, egyrészt azért, mert valószínûleg a miniszter is megértette, hogy ez immár alkotmányos jog. Ezek után nevetséges a polgármester hozzáállása.
A képviselô kijelentette: ha van politikai akarat, ha van a kezünkben egy eszköz, és tudunk is élni a jogainkkal, akkor egy olyan folyamatnak lehetünk tanúi, amely fontos a magyar közösség számára is.
Tízéves fennállását ünnepelte, december 10-én a Kisebbségi Hivatal a Képviselôház Iorga termében. Az ünnepi találkozón részt vettek a Kisebbségi Hivatal életében jelentôs szerepet játszó közéleti személyiségek, köztük Viorel Hrebenciuc egykori kormányfôtitkár, Tokay György és Eckstein-Kovács Péter volt kisebbségi miniszterek, Markó Béla szövetségi elnök, valamint a kisebbségi szervezetek képviselôi. A résztvevôket levélben köszöntötte Ion Iliescu államfô és Adrian Nastase miniszterelnök.
Az ünnepi ülés során felszólalók, mindenekelôtt méltatták a hivatal 10 éves tevékenységének eredményeit, külön kiemelve az Interetnikus Kapcsolatok Hivatalának a kormánystruktúrában betöltött szerepét.
Markó Béla szövetségi elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta: az elmúlt tíz évben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség döntôen hozzájárult Románia kisebbségi politikájának alakításához. Az RMDSZ elnöke kiemelte az anyanyelvhasználat, oktatás, kultúra terén elért eredményeket, amelyeket az alkotmánymódosító törvény is megerôsít. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi jogvédelem terén a folyamat korántsem tekinthetô lezártnak, az elkövetkezôkben e jogok intézményesítésére, illetve kiteljesítésére kell törekednünk - jelentette ki Markó Béla. A továbbiakban kifejtette: önmagukban a jogok nem elegendôk, alkalmazni, illetve gyakorolni kell ôket. Az RMDSZ nem járulhat hozzá ahhoz, hogy az eddig elért eredmények csorbuljanak -zárta felszólalását Markó Béla szövetségi elnök.
Az ünnepi ülés végeztével Markó Attila helyettes államtitkár átadta a kisebbségi szervezetek képviselôinek, az erre az alkalomra készített emlékplaketteket.
Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az EU alkotmányos szerzôdésérôl döntô kormányközi konferenciának (IGC) semmilyen körülmények között nem szabad rendezetlen kérdéseket maga után hagynia - jelentette ki szerdán az intézmény egyik illetékese.
Romano Prodi elnök szóvivôje azt követôen beszélt errôl, hogy a biztosok testülete megvitatta az EU soros olasz elnökségének a küldöttségekhez kedden eljuttatott legutóbbi - és egyúttal az utolsónak szánt - kompromisszumos szövegtervezetét. Ez lesz a viták kiinduló pontja a pénteken és szombaton tartandó brüsszeli EU-csúcson.
A bizottság nagyon szeretné, ha a hét végén lezárulna az IGC, de egyetért azokkal az állásfoglalásokkal, amelyek szerint nem bármilyen áron kell megállapodást elérni - mondta a szóvivô.
A biztosok valamennyien úgy értékelték, hogy az elnökség nagyon jó munkát végzett. A legtöbb területen tartotta magát az alkotmánytervezetet kidolgozó konvent által elôterjesztett megoldásokhoz, figyelve közben a javításokat és pontosításokat szorgalmazó javaslatokra is - tette hozzá.
A testület szerint azonban egy-két nyitott kérdésben az elnökség tervezete visszalépést jelent az eredeti változathoz képest, és ez veszélyeztetheti az unió intézményeinek mûködését.
Ezek közé tartozik például az EU újonnan létrehozandó külügyminiszteri tisztségével járó hatáskörök pontos meghatározása. Az alkotmánytervezet szerint a külügyminiszter egyszerre lenne tagja a tanácsnak és a bizottságnak, az elnökség legutóbbi javaslatai alapján azonban továbbra is fennáll a veszély, hogy e kétféle minôsége nem lenne egyensúlyban.
A bizottság ezt azért tartja aggasztónak, mert úgy véli, hogy egy ilyen kiegyensúlyozatlanság ronthatná az unió külpolitikájának egységességét és következetességét - mondta a szóvivô, aki szerint ez nemcsak intézményi, hanem politikai kérdés is.
Pozitívan értékelendô viszont, hogy azokon a területeken, ahol a konvent a minôsített szavazattöbbséggel történô döntéshozatal alkalmazását javasolta, az elnökség általában tartotta magát ehhez. Ugyanez érvényes ennek a módszernek a közös kül- és biztonságpolitikában történô alkalmazására is - állapította meg a szóvivô.
Hat gyermek vesztette életét egy amerikai katonai akció következtében Afganisztán keleti részén - jelentette be szerdán Kabulban egy amerikai katonai szóvivô.
Bryan Hilferty alezredes elmondta, hogy a támadást afgán felkelôk feltételezett fegyverraktárául szolgáló épületegyüttes ellen hajtották végre péntek éjjel Gardez tartományi székhely környékén. A hat gyermek és két felnôtt holttestét másnap fedezték fel egy összedôlt fal romjai alatt, civilek jelenlétére a támadás elôtt semmilyen jel nem utalt. A helyszínen nagyobb mennyiségû robbanószert és lôszereket találtak, így egyelôre az sem kizárt, hogy az áldozatok halálát másodlagos robbanás okozta. Dzsaláni mollát - akit a fegyverraktár létesítésével gyanúsítanak - nem találták meg a támadás helyszínén, letartóztattak viszont kilenc másik személyt. Amerikai sebesülésrôl nem érkezett jelentés. Két napon belül két ilyen tragikus eset történt Afganisztánban. Szombaton kilenc gyermek halt meg a délkeleti Gazni tartományban amerikai légitámadás során. Mindkét akció a Lavina (Avalanche) hadmûvelet részét képezi, amelyet az amerikai erôk az ország legveszélyesebb keleti, déli és délkeleti részein indítottak el december 2-án. Hilferty alezredes sajnálkozását fejezte ki az afganisztáni katonai akciók polgári áldozatai miatt. Hozzátette azonban, hogy elkerülhetetlenek az ilyen események, különösen olyan esetekben, amikor civilek nagy mennyiségû hadi felszerelés közelében tartózkodnak.
(MTI) - Az olasz maffia számlájára az elmúlt öt évben 666 gyilkosság írható, ugyanakkor a szervezett bûnözés bevétele ebben az idôszakban közel 43 milliárd eurót tett ki.
Az Eurispes, a politikai, gazdasági és társadalmi kutatások római intézetének tanulmánya szerint - amelyet egy milánói tanácskozáson hoztak nyilvánosságra - a négy legnagyobb olasz szervezett bûnözôi csoport (a nápolyi székhelyû camorra, a calabriai bázisú ,ndrangheta, a szicíliai cosa nostra és pugliai sacra corona unita) az elmúlt öv évben leginkább a kábítószer- kereskedelembôl húzott hasznot, bevételeinek javát ez tette ki, összesen 26 milliárd euró értékben. Itt a vezetô szerepet a nápolyi klánok játsszák - a bevétel harmada az övék -, s a tanulmány szerzôi szerint különben is a ,ndrangheta a leginkább terjeszkedô és megújhodásra képes bûnszövetkezet Olaszországban.
A különbözô vállalatokban való maffiarészesedés 7,5 milliárd eurót, a fegyverkereskedelem 5,2 milliárdot - itt a camorra a fôszereplô -, a prostitúció 2,2 milliárdot, míg a zsarolás és az uzsorakamat 2 milliárd eurót hozott az olasz maffia konyhájára a fél évtized alatt.
A csaknem hétszáz gyilkosság közel fele a bandaháborúk következménye, s azok fô helyszíne a camorra szûkebb hazája, Campania tartomány, ahol 311 maffiagyilkosságot jegyeztek fel. Calabriában 144, Pugliában 108, míg Szicíliában "mindössze" 89 maffiagyilkosságot regisztráltak az elmúlt öt évben.
(MTI) - Halálának 209. évfordulóján a Saint-Denis székesegyház királyi kriptájában eltemetik a tragikus sorsú kis herceg, XVII. Lajos szívét, amelyrôl minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az 1795-ben a Temple börtöntoronyban elhunyt gyermeké, XVI. Lajos és Marie Antoinette fiáé volt.
Az utóbbi években a Saint-Denis katedrális egyik kápolnájában ôrzött ereklye hosszú és kalandos történet után most bekerülhet a francia királyok kriptájába, miután egy belga és egy német intézet 2000 áprilisában egymástól függetlenül DNS-vizsgálatok alapján kimutatta, hogy az alkoholban tartósított gyermekszív valóban Marie-Antoinette Habsburg hercegnô és XVI. Lajos francia király kisebbik fiának, Louis Capet-nek a mellkasában dobogott.
E vizsgálatok alapján a hétvégén járult hozzá hivatalosan a francia állam, hogy a Bourbon- ház emlékét ápoló magánalapítvány június 8-án, szûk körben végleg eltemesse a kis mártír herceg szívét.
A gyermek négyéves volt, amikor kirobbant a Nagy Francia Forradalom, hétévesen börtönbe zárták, és 10 éves korában, 1795. június 8-án egy nyirkos cella férges matracán tébécében meghalt. Anyját és apját, a francia királyi párt már korábban nyaktiló alá küldték.
Az ereklye kalandos utat járt be az elmúlt kétszáz évben. Az utólag immár hitelesnek bizonyult legenda szerint Philippe-Jean Pelletan doktor, aki a Temple börtöntoronyban 1795. június 8-án kiállította a hivatalos halotti bizonyítványt a foradalmi hatóságok anyakönyvének megfelelôen "Capet-fiú" névre, másnap visszament, kiemelte a gyermek tetemébôl a szívét, és köpenye alatt kilopta a börtönbôl. A korabeli királyi temetkezési szokások szerint a szivet illatosított tartósítószerekkel kibélelt külön urnában ôrizték meg.
A következô másfél évszázad során a titkos ereklye kézrôl kézre járt, monarchisták, Bourbon-rokonok és barátaik rejtegették, de mint utólag kiderült, adott tartózkodási helyérôl utazásának minden egyes állomásán készült hivatalos jegyzôkönyv, vagy legalább becsületszó alapján kiállított dokumentum.
Az urnát 1975-ben egy spanyolországi Bourbon-herceg lánya, Marie des Neiges ajándékozta a Saint-Denis székesegyháznak, ahol a francia királyok földi maradványai nyugszanak. Azóta azonban egy mellékkápolnában ôrizték, mígnem most kiderült, hogy valóban Louis Capet szívérôl van szó, s immár állami engedéllyel végsô nyugalomra lelhet családja körében, a Bourbonok kriptájában.
Meglehetôsen szórakoztató (a helybelieknek bizonyára nem) innen, tisztes távolból szemlélni Kovászna megye prefektusának és a helyi önkormányzatok illetékeseinek váltakozó hevességgel folyó, feltûnôen tartós konfliktusát. A látszat szerint, ugye, Horia Grama prefektus a "hagyo-mányosan" renitenskedô önkormányzatokat mindegyre az általa törvényesnek vélt útra kívánja terelni. Ezzel szemben a lényeg: nem a törvénytelen és törvényes, jobb esetben az önkormányzati önállóság és a központosító rendteremtés konfliktusáról van szó, hanem a kisebbség (ami ezúttal többség) és a többség (ami ezúttal kisebbség) hatalmi rivalizálásáról. Az ottani "ôsi román" föld valójában magyarok lakta föld. A rendszerváltás elôtti évtizedek módszeres fellazítási politikájával sem sikerült gyökeresen változtatni az etnikai arányokon. Érthetô hát az ott élô románok krónikus frusztráltsága. A nacionalisták azonban ma már nem élhetnek a hajdani hatalmi eszközökkel, tetszik, nem tetszik, ôrizniük kell a törvényesség és a demokrácia látszatát. Nem könnyû, s mint látjuk, mindegyre elôbukkannak a régi beidegzôdések. Az RMDSZ - kereszttûzben - újra és újra nekiveselkedik a konfliktus rendezésének, a kormányzópárt felé befolyásosabbnak látszó vezetôi ügyrôl ügyre kilincselgetnek is, s megkísérelnek úgymond "egyeztetni". A kormány meg a kormánypárt természetesen mímeli az együttmûködési készséget, meghallgat, lavíroz, ahogy az már szokás. Az eredmény persze elmarad. Legfeljebb annyit érnek el, hogy tûréshatáron belül tartják, s tegyem hozzá, egyben tartósítják a konfliktust. Akár rá is csodálkozhatunk, hogy a pitinek látszó ügyek sorra megoldhatatlannak bizonyulnak.
A rácsodálkozás helyett azonban hasznos más nézôpontból vizsgálódni. Észrevenni például, hogy Grama nem "közönséges" prefektus. Ô helytartó. S több mint a kormányé. Neki - akárcsak elôdeinek - kormányokon, pártrezsimeken túlmutató feladata van. A csak hosszan körülírható, látható meg kevésbé látható hatalmi körökben "kritikusnak" tartott országrészben az a dolga, hogy helytartóként minden úton-módon gátolja a magyar önkormányzatiság egyébként törvényekben rögzített jogosítványainak érvényesítését. Csip-csup zászlóügyekkel, névadások akadályozásával, tanácsi határozatokkal kötôdve, a megyei tanáccsal, a megyeközponti polgármesterrel való huzakodással folyamatosan zavarja a koherens önkormányzati munkát. Közben a többségi (helyben kisebbségi) vágyálmokat táplálgatja. Ebben erôs támasza az az abszurdhoz közeli, mindeddig kezelhetetlennek bizonyult állapot, hogy a megyei kulcsintézmények zömét, a lakossági megoszlás mintegy "ellentételezéseként", román nemzetiségûek vezetik. Amitôl a helyben kisebbségiek nemes egyszerûséggel eltekintenek, midôn idôrôl idôre országba- világba sírják sanyarú "elnyomatásukat". Azt meg pláne diszkréten kezelik, hogy az említett fontos intézményekben a személyzeti politika is a javukra játszik... Nem érdekes, hogy az állítólagos hátrányos megkülönböztetést példálózandó, mindig csak az jut eszükbe, hogy milyen nyelven fogadja a fôvárosból odatévedôt a kenyereslány? És soha az, hogy sok hivatalban a magyar nyelvet "csak azért sem" használják.
Így fest a konfliktus valóságos ábrája. S hogy az iménti, talán túl kanyargós okfejtés egybôl érthetôvé váljon, itt van egy kérdés: vajon Gh. Funart egyéni, kiváló képességei miatt tartják máig a polgármesteri székben, vagy azért, mert ô is egy helytartó, az elôbbitôl ugyan eltérô megfontolásból, de szintén kritikusnak tartott városban?
Az "ügy" gyökerére tehát a zsigeri bizalmatlanságban, az elôítélettel terhes többségi reflexekben találunk rá. A nemzetállami mítosz köszön vissza. Ezt ébresztgetik egyébként Marosvásárhelyen is a polgármester-jelölés mostani elôfutamaiban, midôn a román pártok ideológiától, politikai szemlélettôl, elvektôl függetlenül lelkesen borulnak össze a "csak magyar ne legyen" egységfrontba. Dagadhatnak a nacionalista keblek, sutba az európai szellemiséggel! Akkor is, ha mindenkinek hasznosabb lenne mielôbb rájönni, nem kell minket kinevezett vagy "önkéntes" helytartókkal sem szemmel, sem kordában tartani. Érjék be a törvényekkel, bízzanak a normális emberek civilizált együttmûködésre való hajlamában!
Ideje túllenni a "ki kit gyôz le" állapotán. De mint sok egyébben, ebben is alapos késésben van az ország.
(MTI) - Antall József, a rendszerváltozás elsô szabadon választott magyar kormányának miniszterelnöke. 1932. április 8-án született Budapesten. Édesapja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra menekült lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg. 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt. A fiatal Antall József a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív családban nôtt fel, ahol a demokrácia, a humanizmus és a liberalizmus értékei is magától értetôdôen voltak jelen.
A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult. Érettségi után, az 1950-es évek elején, az ELTE bölcsészettudományi karán, majd az állam- és jogtudományi karon folytatta tanulmányait, majd történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve a történettudomány tárgykörébôl bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Néprajzi, mûvészettörténeti, antropológiai, iszlám mûvelôdéstörténeti tanulmányai mellett közgazdaságtani tanulmányokat is folytatott.
Egyetemi évei után, 1954-tôl az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fôvárosi Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban és a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, illetve felnôttoktatással is foglalkozott. 1964-tôl a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos munkatársa, fômunkatársa, igazgatóhelyettese, majd 1974-1990 között fôigazgatója volt.
A politikai életbe 1956 októberében kapcsolódott be, amikor egyrészt az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottsága elnökévé választották, másrészt részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében és a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában. Kapcsolatban állt a Nagy Imre- kormány több miniszterével (Tildy Zoltán, Kovács Béla, Bibó István, Farkas Ferenc). Az 1956-os forradalmat eltipró szovjet beavatkozás, november 4-e és 1957. január eleje között részt vett a belpolitikai és külpolitikai vonatkozású tervezetek, memorandumok elkészítésében. Politikai tevékenységéért egy idôre ôrizetbe vették, a magyar rendôri szervek többször kihallgatták. Fegyelmivel a Toldy Gimnáziumba helyezték, és publikációs tilalom alá került. 1959-ben állásából felfüggesztették, a tanári pályától eltiltották.
1963-tól újra publikálhatott, ezután mintegy 350 könyve, tanulmánya, cikke jelent meg a politika, a mûvelôdés- és orvostörténet tárgykörébôl. 1967-tôl az Orvostörténeti Közlemények fôszerkesztôje, 1972-tôl a Magyar Orvos-történelmi Társaság fôtitkára, 1982-tôl elnöke, az MTA több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, valamint a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak vezetôségi tagja volt.
A pártállam végnapjaiban újból bekapcsolódott a politikai életbe: közremûködött a kisgazdák és a kereszténydemokraták újjászervezésében, és 1988-ban a Magyar Demokrata Fórumhoz (MDF) csatlakozott. 1989-ben az MDF egyik fô delegátusaként kiemelkedô szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében és a Nemzeti Kerekasztal háromoldalú egyeztetô tárgyalásain. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották. 1990 augusztusától az Európai Demokratikus Szövetség (EDU) elnökhelyettese volt haláláig.
Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett szabad választásokon pártja, az MDF biztos gyôzelmet aratott, majd Antall József május 23-án megalakította - a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával - hárompárti koalíciós kormányát. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia politikai intézményrendszere, elindult a piacgazdasággá alakulás. Fô külpolitikai irányává vált az euroatlanti integrációs szervezetekhez való csatlakozás, a jószomszédi viszony a környezô államokkal, és az ott élô magyarok támogatása. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Magyar földrôl kivonultak a szovjet csapatok, megszûnt a Varsói Szerzôdés és a szocialista gazdasági együttmûködési szervezete, a KGST. Kezdeményezôje lett a "Visegrádi országok" együttmûködésének.
Kormányfôi mûködésének szinte a kezdetétôl küzdött az alattomos kórral, a nyirokrendszer daganatos megbetegedésével, amely 1993. december 12-én legyôzte. Síremlékét, Melocco Miklós alkotását 1999 májusában avatták fel a Kerepesi temetôben.
Antall József mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végérvényesen Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékôrzô hagyománnyal sem. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt.
Takács Ilona
A népesedés és család aktuális és hosszú távú kérdéseirôl rendezett tudományos konferenciát a közelmúltban a magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutató Intézete. Az egyik izgalmas vitatéma a népesedés állapota és perspektívája volt.
A magyar jelent és a holnapot egyaránt érintô kérdéskörben Hablicsek László matematikus- népességkutató, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese rámutatott korunk egy sajátos és ellentmondásos jelenségére: miközben Európa fejlett országaiban hosszabb távon is fennmaradó népességgyarapodás várható, addig az európai rendszerváltó országokban népességfogyás mutatható ki. Ezt a folyamatot az érintett országokban, így Magyarországon sem láthatták elôre, amiért a máig divatos szemléleti mód okolható. A kutatók ugyanis a népességreprodukcióban túlhangsúlyozták a termékenység szerepét, s nem vették kellôen figyelembe, hogy a modern társadalmakban a népesség növekedésének másik két összetevôje is jelentôs: a halandóság és a külsô vándorlások hatása.
A népesség növekedésével kapcsolatban külföldi kutatók a globalizáció és a vándorlás összefüggéseire mutatnak rá. Hangsúlyozzák, hogy századunkban a népmozgalmak legfontosabb tényezôinek egyike a tömeges vándorlás, ami kapcsolatba hozható a globalizációval, korunk másik meghatározó jelenségével.
A globalizáció politikai oldala a bevándorlással összefüggô felfogásokkal, nézetekkel kapcsolatos. A tömeges kivándorlás a célországokban gyakorta heves vitát vált ki a befogadás, a letelepedés értékelése szempontjából. A multikulturális nemzetmodell és a nemzetállam helyenként és koronként eltérô hangsúlyt kap. Sokak ellenérzését váltja ki Magyarországon is, hogy a környezô országokból betelepülnek , még ha valójában magyarok is.
A demográfusok szerint ahhoz, hogy 2050-ben is megmaradjunk 10 millióan, legalább 1,6-os születési arányszámmal, továbbá a férfiak 75 éves, a nôk 82 éves átlag- élettartamának elérésével kellene számolnunk, valamint, ha évente legalább 47 ezer bevándorlót fogadnak, s csupán 7 ezer lenne a kivándorló. Mindezektôl egyelôre messze áll Magyarország.
A Diszkrimináció-ellenes Országos Tanács közölte, nem tartozik hatáskörébe annak a folyamodványnak a megoldása, amelyet Szilágyi Zsolt RMDSZ- képviselô nyújtott be a Fodor Imre marosvásárhelyi alpolgármestert érintô incidenssel kapcsolatban. A tanács úgy döntött, hogy a Közigazgatási és Belügyiminisztériumhoz, illetve a közügyi szaktárcához irányítja át a Szilágyi által októberben benyújtott folyamodványt.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezô testületének elnöke kedden juttatta el a Mediafaxhoz a diszkrimináció-ellenes tanácstól kapott választ, amely szerint a testület megállapította, hogy a folyamodványban szereplô tényekre nem vonatkoztathatók a diszkrimináció minden formájának megelôzésérôl és büntetésérôl szóló 2000.évi 137-es kormányrendelet elôírásai. A tanács döntése ellen 15 napon belül lehet fellebbezni. Szilágyi Zsolt szerint a tesület válasza nem kielégítô, ezért az EMNT jogászai elemzik a fellebbezés és a további jogi lépések lehetôségét.
Az RMDSZ-képviselô által benyújtott folyamodvány szerint Fodor Imrét diszkrimináció érte, amikor a gépkocsijában talált SZNT- plakátok miatt bekísérték az erdôszentgyörgyi rendôrségre.
Szilágyi Zsolt megemlíti Andrássy Árpád és Márton Lajos esetét is, akiket Marosvásárhelyen kísértek a rendôrségre plakátragasztás miatt.
December 13-14-én Marosvásárhelyre érkezik az az egyedülálló filmes rendezvény, amelynek keretében a Transindex internetes portál egész napos vetítésre hívja a mozirajongókat. A tavasszal Kolozsváron megrendezett Bizarr filmek éjszakája után a Transindex a Látványfilmek maratonjára várja azokat, akik bírják a 24 órás mozizást. A december 13-án este 6 órától kezdôdô rendezvényt a Köteles Sámuel utca 6. szám alatti Színmûvészeti egyetem látja vendégül.
A rendezvényen a filmes látványvilág alapvetô trendjeit dokumentáló alkotások kerülnek vetítésre. A hét végén többek között a kortárs filmmûvészet olyan darabjait láthatják a mozikedvelôk, mint az Elveszett gyermekek városa, a Chunking Express, a Szárnyas fejvadász és az Ezeregyéjszaka virágai.
A Transindex internetes portál egy olyan játékba szeretné bevonni a vendégeket, ahol az elvont esszéisztikus alkotások mellett megfér a cyber-punk film is, hogy végül az összes mozgókép egyetlen nagy filmmé olvadjon össze, és egy másfajta, érdekes élményben részeltesse a nézôt.
A szervezôk négy tömbbe osztották a filmeket, és a fáradtság kijátszása érdekében a tömbök közötti szünetekben kávé mellett válogatott urbán zenét, és flash animációkat ízlelhetnek a résztvevôk.
Vokálszimfonikus hangversennyel s benne ôsbemutatóval zárul az idei Musica sacra Fesztivál. Az ôsbemutatót illetôen a marosvásárhelyi származású Kolozsváron élô, a többszörösen díjazott komponistáról, Terényi Edérôl illetve a Fadrusz címû orgonára és zenakarra írt versenymûvérôl van szó. E négytételes mûvében az egyik legjelentôsebb magyar szobrásznak, Fadrusz Jánosnak kíván emléket állítani. Jellemzô egyébként a Mester szülôvárosa iránti hûségére, hogy nem éri be azzal, hogy az ôsbemutató színhelye Marosvásárhely, hanem ami mûve tolmácsolását illeti, orgonamûveinek elsô számú megszólaltatója is marosvásárhelyi: a kitûnô elôadómûvészként számon tartott Molnár Tünde. A koncert mûsorán nyitószámként S. Barber: Adagio-ja hangzik el, majd a Terényi-darabot követôen J. Haydn, a bécsi mester által írt 14 mise közül a Nelson angol hadvezér eszterházi látogatásának emlékére 1798-ban írt, a hadvezér nevét viselô misét halljuk, melyben a szerzô újszerû zenekari technikákkal kísérletezik.
És mivel ének-zenekari a koncert, ami a szólókat illeti, közremûködik Claudia Bataraga szoprán, Ana Rusu alt, Cristian Sandu tenor, Gheorghe Rosu basszus, valamint a filharmónia vegyes kara - karvezetô asszisztens: Sikó Szidónia, karvezetô: Vasile Cazan. A zenekart és az énekkart ezúttal a kolozsvári Florentin Mihaescu, a kortárs román karmesterek egyik jeles képviselôje dirigálja.
Tegnap elsô ízben szervezték meg a Nyitott kapuk elnevezésû rendezvényt, amelynek igazság szerint az lett volna a célja, hogy a munkanélküliek tábora megismerkedjen az intézmény tevékenységével és betekintést nyerjen az itt folyó tevékenységbe.
A sajtó képviselôi arra vártak, hogy a munkahelyek és -lehetôségek iránt érdeklôdôk ostromával szembesülnek, azonban nagy meglepetésünkre az ügynökség folyosóin még csak a hétköznapi forgalom sem volt tapasztalható. Egyetlen olyan munkanélkülivel sem találkoztunk, aki a rendezvény iránt érdeklôdött volna. S ha a rendezvény jelszavát - a Maros megyei Munkaerô-foglalkoztatási és -átképzési Ügynökség az állampolgár szolgálatában! - elemezzük, akkor teljes csôdrôl kell beszámolnunk.
A fél tizenkettôre meghirdetett sajtótájékoztatóra azonban összeült az ügynökség konzultatív tanácsa, hogy a sajtó kérdéseire válaszoljanak. Annak ellenére, hogy ez a testület már egy éve mûködik, tagjai nem ismertek. Reghina Farcas ügyvezetô igazgató lapunk kérdésére tájékoztatta a jelenlévôket arról, hogy a testület tizenöt tagot számlál, öt képviselôt a prefektúra, ötöt a munkáltatók, ötöt pedig a szakszervezetek delegáltak. Szerepük, hogy a három fél között közvetítô szerepet vállaljanak fel és átláthatóvá tegyék az ügynökség munkáját.
Az ügyvezetô igazgató helyben rendelkezésünkre bocsátotta a konzultatív tanács tagjainak névsorát, amelyen a következô nevek szerepelnek: a kormányhivatal részérôl: Georgescu Cristian, Turcata Nicolae, Dogaru Lucretia, Laurentiu Petru, Somesan Stefan; a szakszervezetek részérôl: Sima Zaharie, Cruceanu Cornel, Cocis Calin Orlando, Farcas Nicoleta, Buzan Florian; a munkáltatók részérôl: Cotoi Gheorghe, Puni Silviu, Iliescu Ionel, Gotea Ovidiu és Botan Daniela. Tehát a Maros megyei munkanélküliek ügyében konzultáló testületben, annak ellenére, hogy a munkanélküliek táborának legalább fele magyar, egyetlen magyar név sem szerepel. Van azonban egy roma képviselô, aki a legnehezebb szociális helyzetben lévô nemzetiség érdekeit próbálja érvényesíteni. Somesan Stefan megyei fôtanfelügyelô - amikor a romák elhelyezkedésérôl hangzott el kérdés - megjegyezte, hogy az ügynökségnél nem etnikai alapon készülnek a statisztikák.
Újságírói kérdésekre válaszolva Gotea Ovidiu, a testület tagja, a szászrégeni Concordia Forest igazgatója elmondta, hazai szinten a legnagyobb baj nem az ügynökségek munkájának hiányosságában keresendô, hanem a munkához való viszonyulásban. Mint mondotta, a fafeldolgozó cége által két hónapja meghirdetett 25 állást mai napig sem töltötték be, mert nagyon kevesen akarnak dolgozni. Silviu Puni pedig arra tért ki, hogy a munkanélküliek alkalmazásával járó kedvezményeket nem veszik igénybe a munkáltatók, a Maros megyének szánt 26 milliárd lejes hitelkeretnek csak a fele kelt el.
A testület a tegnap döntött arról, hogy az országos ügynökség elé terjeszti javaslatát, miszerint az ország nyolc központi megyéje számára Marosvásárhelyen létesítsék a munkaerô-átképzô központot.
"A költôvel való találkozásaimról írva elôször egykori kedves tanáromra, Szabadi Bélára kell emlékeznem" - írta, aki vagy ötvenöt évvel ezelôtt - ha nem is testi valóságban - összehozott vele; Szabadi tanár úr minden alkalmat megragadott embernevelésre. Még a latinórákból is lecsípett 10-15 percet, hogy akkor a tananyagból még hiányzó költôk egy-egy versét bemutassa nekünk. Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád; ôk szerepeltek leggyakrabban. Meg az erdélyiek! Erdély nagy kultuszában Szabadi is osztozott a maga módján, a maga ízlése szerint. Irtózott a jelszavaktól, a gyûlölködéstôl, az olcsó, hangoskodó, látványos hazafiaskodástól. Meg kell ismerni Erdélyt - mondta. Ismerni kell történelmét, életét, kultúráját. Olvassátok az erdélyi írókat, költôket! Levelezzetek erdélyi diákokkal! Az a nemes buzgalom hozta közel hozzánk az Ábelt, Tamási Áron remekmûvét, melyet mi már megjelenésének évében olvastunk latinóráink elején, folytatásos regényként. (Ha jól emlékszem, az Apostolok cselekedeteit is ily módon olvastuk végig.) És Dsida Jenô, Reményik Sándor, Áprily Lajos is sorra került ezeken a "rendhagyó" óratöredékeken. És ahhoz is értett Béla bácsi, hogy önálló gondolkodásra, véleményalkotásra buzdítson, szoktasson bennünket. Nem szerette a kész, mástól hallott vélemények, ítéletek szajkózását. Azt akarta hallani, mi hogyan látjuk, nekünk mi a véleményünk, miért tetszik, miért nem tetszik.
Mostani írásom is egy régi adósság törlesztése. Hogyan láttam hát Áprily Lajost, amikor elôször találkoztam vele mint a pápai református kollégium diákja. Ezek az alkalmak, a jó, értô tanár vezetésével való versolvasások már akkor megmutatták nekem Áprily költészetének legfôbb értékeit, jellegzetességeit... Tanúja lehettem annak a varázslatnak, amikor a szó költészetté lényegül; érezhettem a hangok zenéjét, a nyelv dallamát, a versek áradó ritmusát; részesévé váltam annak a meghitt kapcsolatnak, amely a költôt a természethez fûzi, versei nyomán még kedvesebb, vonzóbb, szebb lett nekem is az erdôk, fák, bokrok, virágok, madarak azelôtt is kedves világa. Ezek az élmények lényegükben nem, csak intenzitásukban változtak a késôbbi évek folyamán; erôsödtek, új meg új ismerettel bôvültek, gazdagodtak.
Áprilyval való elsô találkozásom - zenei élmény volt: versének, a Márciusnak hangzása, zengése, dinamikus lüktetése. Az élet megújulása, vizek, fák, madarak hangja, zenéje, a vers dallama, ritmusa és rájuk az emberi lélek visszhangja - egymást kiegészítô harmóniájában olvad össze..."
Új bemutatóra készül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A bemutató ezúttal erdélyi ôsbemutató is. Arthur Miller Pillantás a hídról címû, 1955-ben írt, négy évvel késôbb magyarra fordított világhírû darabját mindeddig nem játszotta még a társulat. A december 19-ei bemutató kapcsán beszélgettünk, mintegy elôzetesként, Kincses Elemér rendezôvel.
- Nem csak a társulat premierje lesz az elôadás, hanem a darabé is, hiszen - ahogy én tudom - Millernek ezt a mûvét Erdélyben, magyar nyelven még sohasem játszották - mondta a rendezô. Körülbelül negyven éve itt, Vásárhelyen rendezte meg Harag György a darabot a román társulattal, kitûnô szereposztásban. Azt az elôadást én is láttam, ma is emlékszem rá, akkora élményt jelentett. Ami a mostani produkció szereposztását illeti, szerencsénk van. Nagyon jónak, szinte ideálisnak mondható, a fôszereplôt, a színészeket a legjobb idôben éri a feladat. Az a dolgom, hogy segítsem ôket felismerni önmagukban azokat az igazságokat, amelyek nélkül nincs mû, nincs jó elôadás, és remélem, néhány új vonást is fel tudok fedezni, fedeztetni az arcukon. Bemutató elôtt: a próbafolyamat legnehezebb fázisában vagyunk.
- Milyen stílus, irányzat jegyeit fogja magán viselni az elôadás?
- A darab realista. Ezt szem elôtt tartjuk, de a Labancz Klára díszletei mást is sugallnak, kiemelik az elôadást a szûken értelmezett realizmusból. A mûben és a színházban is az ember-ember közti viszony a legérdekesebb, a legizgalmasabb, ez az, amiért, amibôl él a színház. Az elôadás kapcsán én ezt lázas realizmusnak nevezem: a mû a végletes szenvedélyek darabja, igen felfokozott szenvedélyekkel kell szembesülni színésznek, nézônek, rendezônek egyaránt. Izgalmas, hihetô, nagyszerûen megírt darab. A bemutató december 19-én lesz, a háromtagú család: Szélyes Ferenc, László Zsuzsa és Darabont Mikold, a két olaszországi bevándorlót pedig Zayzon Zsolt és Ördög Miklós Levente játssza.
Jövô pénteken tehát ôsbemutató Vásárhelyen, a mû megírása utáni 48. évben, elôször magyarul.
Édes angyalka! Szépen kérlek, hozzál nekem egy nagykabátot és egy pár bakancsot. Jön a tél, és nincs miben járnom iskolába. * A karácsonytól várom, hogy: kapjak egy számítógépet s egy csomó édességet; egy nagy karácsonyfát; hogy hulljon a hó; egy gépfegyvert tudjak használni; legyen sok petárdám; legyünk boldogok a családommal; tudjak mindenkinek valamit ajándékozni. (Gyerekek levelei Jézushoz) * Amikor kinyitottam az ajtót, nagyon meglepôdtem. Egy angyal állt elôttem. Nekem adta az ajándékot, és elment. Szóhoz sem tudtam jutni. A szüleim is nagyon meglepôdtek. (Az én karácsonyi történetem) * Mikor szereti rosszul a gyermekét a szülô? Amikor rejtett vágyai megvalósítását várja tôle, vagy kárpótlást a maga sikertelen életéért. Amikor a karácsonyi ajándékcsomagba "mindent" belezsúfolna, amire ô valamikor hiába vágyott. (Szeretni nem mindig könnyû) * Szeretném megkérdezni: hány családban nyitják ki legalább karácsonykor a Bibliát és olvassák el a karácsonyi történeteket? Tud-e a családfô meghitt, családi csendességben hálát adni Istennek, áldást, segedelmet kérve? Mert ez volna az igazi karácsony. (Pap Géza református püspök) * Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, ôszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserûség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben, gyomláljátok azt ki gyorsan, mielôtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet. (Wass Albert utolsó karácsonyi üzenete) * [Szászrégen és vidéke, V. évfolyam, 12. (58) szám, 2003. december]
Nem a részletekben rejlik az ügy pikantériája. Sokkal inkább egy magatartásforma egészében. Az aggemberi habitusban. Egy elavult ideológia élô kövületei akarnak aktívnak látszani. A történelem penész- és hullafoltjait hôsködéssel, diktátummal kívánnák eltüntetni.
Olvasom a lapban, hogy egyik szent nevû közeli nagyközségben a közelmúltban nem avathatott a magyar lakosság emlékoszlopot (kopjafát) világháborús elesetteinek, mert a magukat folyton felpaprikázó hadastyánok nem szeretik a magyar motívumokat, a tulipánt és egyebeket egy közös emlékmûvön látni.
A közösség egésze állított volna együttesen emléket azoknak, akik a különbözô frontokon 1940-1945 között elestek, egykori el- és meghurcolt falusfeleiknek. Románoknak, magyaroknak, vélhetôen a még kisebb kicsiny kisebbségeknek is. Ahogy ennek most szép divatja támadt, ugyanis korábban csak a szovjet, majd utóbb az Antonyeszku és a nácik (ja és a "gaz magyarok") ellen küzdô seregek halottjainak állíthattak mementót. Akkor ennyi fért bele a proletár internacionalizmusba, a rendszer engedékenységébe.
Most végre itt lett volna az alkalom, hogy ki-ki a maga rítusa, értékrendje, módja szerint hozzájáruljon az emlékmû felépítéséhez, hogy mindenki megtalálja a maga halottainak szimbolikus azonosságát. A tolerancia példája lehetett volna.
Nem lett, mert a hadi aggok szövetsége, mely már többször fellépett mindenféle magyar rendezvény (megnyilvánulás) ellen 1990 óta (pl. legutóbb megkontrázta bírósági úton Kossuth Lajost, holott annak még a mai magyarok dédapja sem volt katonája, már csak a történelmi távlat folytán sem), ezúttal is megzsarolta a szent nevû közösséget. Megakadályozta a magyar emlékmû felállítását. És a helyi RMDSZ (mondják, írják: érdekvédelmi szervezet) belement abba, hogy a magyarok kisebbségi helyzetben büntethetôk legyenek. Mellôzhetôk. Mellékvágányra kerelhetôk. Ôket lehet - valószínûleg kell is e furcsa etika szerint - sértegetni, elkergetni. Sorakozót fújni nekik, pofa be és alapállás vezényszó kiadásával. Ahogy az katona apóéknál szokás, illô.
Ha én vagyok az RMDSZ (vagy más érdekvédelmi szervezet), akkor a saját falumban, melyet az én kezem is épített, az én adóm is hizlalt, az én verítékem is gyarapított, ahol magam is otthon vagyok falualapítóként rengeteg nemzedékre visszamenôleg, ahol az én halottaim is nyugszanak, az effajta mellôzést nem viszem, viselem el szó nélkül. Hiszen az ilyen rossz kompromisszum holnap akár ki is utasíthat minket saját ágyunkból, házunkból, történelmünkbôl.
Ama szent két dologról híres: ô írta a kereszténység legszebb szeretethimnuszát, miután a damaszkuszi úton végigment és megjelent elôtte az igazabb hit jele. Másfelôl ô volt az, aki otthagyta azokat.
Nos, ha a falu egy kicsit is rátarti, bizony sarkon fordul és faképnél hagyja a fakardos, falelkû aggastyánokat, hadd tüntetgessék egymást mindhalálig.
Fehér zúzmara ékesíti a dermedt fákat, bokrokat. A Rozmaring utcai éjszakai menedékhely bejárati ajtaja reggel fél nyolckor már tárva-nyitva. Alkalmi lakói kifelé szállingóznak, a szabályzat szerint 8 órakor el kell hagyniuk az épületet.
A 3-as szobában immár három hete egy nyolctagú cigány család lakik. N. Noémi és V. Károly élettársi viszonyban él, legnagyobb gyerekük, a 14 éves kislány AIDS-beteg, anyja beteggondozói támogatást kap, valamint a hat kiskorú után járó gyerekgondozási segélybôl élnek. Három gyerek iskolaköteles, ám még soha nem jártak tanintézetbe. Nyolc hónapos a legkisebbik, testsúlya és fejlettsége azonban legtöbb 2 hónaposnak felel meg. A gyerekek alultápláltak, gyengén fejlettek. Valamikor a Hidegvölgyben éltek egy vályogházban, a területet megvételre ajánlotta a tulajdonos, de nem tudták kifizetni, s így menni kényszerültek. Hogy rossz anyagi helyzetükön segítsenek, különbözô alapítványok többször juttattak nekik építôanyagot, ám azt eladták, s az ára szertefoszlott, mint az ôszi köd. A menedékhelyre kényszerülve sem változtattak életmódjukon. Annak ellenére, hogy ott állandóan van hideg és meleg víz, nem tisztálkodnak, mi több, ruháikat sem mossák, hiszen úgyis kapnak mást a könyörületes szívû emberektôl. A 11 éves fiú cigarettázik, s a szülôk gyerekeiket koldulni küldik. - Értesítettük a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóságot, s kértük, hogy vegyék állami gondozásba a kiskorúakat - mondja Székely István igazgató. Ez a legtöbb, amit itt tehetnek értük.
Az éjszakai menedékhely 4 szobájában 25 ágy van, a tegnap éjjel 23-at foglaltak el. A tavaly télen, nem egy alkalommal a folyosón is ágyakat kellett felállítani a szállást igénylôknek. Az emeleten szociális otthont rendeztek be, 16 szobájának mintegy 60 lakója van. A szabályzat szerint azokat, akik nem fizetik az albérletet és a fogyasztást, kilakoltatják.
Az igazgató az épület javításáról is szólt. Pályázatok révén szerzett pénzbôl a közös konyhákat és fürdôket padló- és falicsempézték. Mosógépeket vettek, tatarozzák a szobákat és a folyosókat, a konyhai villanyrezsókat gázkályhákra cserélik, termopán ablakok és ajtók kerülnek az eddigiek helyébe.
A nagyállomás várótermében székeken gubbasztanak néhányan, két férfi a sarokba húzódva falatozik. Titi Ernest Tiu helyettes állomásfônök elmondja, este 11-kor kirakják a hajléktalanokat, s az elsô reggeli vonat elôtt nem is juthatnak be az épületbe. Fodor Marian ezredes, a vasúti rendôrség parancsnoka szerint azonban már több mint három éve minden este 4-5 férfi húzódik be ide, ahol pár órát pihennek. A rendôrök sajnálatból már nem is teszik ki ôket. Napközben a környezô bárok, kioszkok körül takarítanak, onnan kapnak némi aprópénzt, falnivalót. Azt is megtudjuk, hogy egyezség született a vasúti rendôrség és az éjszakai menedékhely vezetôsége között, eszerint a hajléktalanok hetente kétszer kötelesek a menedékhelyen megfürdeni, s itt tiszta ruhát kapnak.
A tavaly kitaposott ösvényen kaptatunk a város fölé, a valamikori kôbánya mögötti területen álló sátorfalu felé. A fagyos földbôl elôgomolygó füst jelzi: a tavalyi lakók sorsa az idén sem rendezôdött. Megtermett kóbor kutyák kíséretében a táborhoz érve fedezzük fel: megsokasodtak a putrik. A hangos ugatásra V. Somna bújik elô, rövid ujjú trikóban, s invitál befelé. A tavaly télen az akkor kéthetes Jimmyvel és férjével, még apró sátorban húzták meg magukat, amelyben jóformán még kiegyenesedni sem lehetett. A nyáron embermagasságú, kocka alakú építményt állítottak fel a régi helyébe, s a széles ágyon mindhárman jól elférnek. A gyerek idôközben szépen cseperedett, szerencse, hogy anyjának még mindig van teje.
A "szomszédban" húzta fel tágas sátrát a 18 éves T. Adriana, aki anyjával és fiútestvérével él itt. Munkahelye nincs, papírt és vasat gyûjtenek a szemétteleprôl, azt értékesítik. Lakkozott körmû ujjai között szûrôs cigaretta füstöl, s az idôközben körénk gyûlô többi sátorlakó is mind dohányzik. Ki nem fogy belôlük a panasz: a polgármesteri hivatalba és a prefektúrára még csak be sem engedik, senki sem támogatja ôket, a "gyerekpénzbôl" kénytelenek megélni. Talán ezért is szülnek nyakra-fôre, a nyomorra, ártatlan gyer-mekeket.
A szomszédos völgyben is öt sátor. T. Lajos tágra nyitja a tákolmány ajtaját, benn 21 éves felesége és két nagyobbik fia. - A másfél éves kislányt a tegnap utalták be a tüdôkórházba, a négy hónapos lányomat pedig egy családnak adtam, nevelésre. Az itthon maradottak naponta egyszer esznek, s a szemétrôl kerül ki a ruha, lábbeli - mondja a négygyermekes családanya, aki az elsô csemetéjét 13 évesen szülte. A karton- és préseltlemez-falakon guberált szentképek, varrottasok. A sátor nejlontetôzetén több helyen ökölnyi lyuk tátong. A törött sarkú, virágmintás falióra a pontos idôt mutatja: 9 óra 10 perc.
H. Sándor családja az idén 12 személyre gyarapodott. A tizedik gyerek, Virginika négy hónapos. - Nemsokára rendet csinálunk, de csak most ébrednek a kicsik" - szabadkozik a szapora beszédû családfô, miközben a lányok lábukkal söprik a földpadlót borító szemetet az L-alakba helyezett ágyak és matracok alá. A nagyobb fiúk a tákolmány elôtt vasat raknak a targoncára, készülnek a begyûjtôhöz. A szomszédban M. Maria két hónapos csöppsége üvölt. - Beteg, mindjárt viszem a körorvoshoz - mondja a vékony blúzát gomboló, szoptatás közben megzavart 18 éves asszony, aki 3 évvel ezelôtt szült elôször. A "lakás" éke az ovális képrámába foglalt Van Damme-arckép.
- Jöjjenek el karácsonykor is, s akkor hozzanak csomagot is! - kiáltanak utánunk gyerekek, felnôttek.
A fül-orr-gégészeti klinika mellett keskeny kocsiút vezet felfelé. A következô épület egy hatalmas palota. Félúton, a betonkerítés tövében lila paplan domborul. Körülötte mustáros, pástétomosdobozok, száraz, zöld penészfoltos kenyérdarabok, piros folyadékkal félig teli kétliteres mûanyag flakon. A bokrok csupasz ágain ruhadarabok, paplanok lógnak. A hatalmas nejlonzsák félrehajtva, valószínûleg esôs idôben használja a "gazda". Többszöri szólításra mocorogni kezd a paplan, s torzonborz fejû, 65 év körüli férfi bújik elô. - Menjenek innen, hagyjanak békén - mondja, s kezét védekezôleg emeli a vaku elé. Hiába kérdezzük, nógatjuk, nem beszél. - Nincs szükségem segítségre. Ha jót nem tudok csinálni, rosszat nem teszek - mondogatja. A közeli kioszkban áruló nô meséli, tudomása szerint legalább három hónapja "lakik" itt a késô délelôttig alvó, s éjszakánként papírhulladékok után kutató férfi.
Nyomortelepek. Nyomorgó emberek, alultáplált, fázó, vérszegény csecsemôk, piszkos kezû, éhes tekintetû kisgyerekek, akik a maguk erejébôl képtelenek kitörni e világból. Segít-e rajtuk valaki? Karácsonyról karácsonyra felébred a lelkiismeret, igyekszik letudni lázas nagylelkûséggel egész évi közömbösségének bûnét a számkivetettségre ítélt életekkel szemben. Silány vigasz azoknak, akiket a morálisan rokkant társadalom képtelen emberhez méltó léthez juttatni.
Év végi összegzést végzett Viorel Bubau, Marosszentanna polgármestere. Nem választási kampányról van szó - jelentette ki -, ám ennek ellenére felsorolta a 2000-ben történt megválasztása óta eltelt idôszak megvalósításait.
Mint a sajtó képviselôinek eljuttatott közleményben szerepel, a községben bevezették a vezetékes vizet, s mintegy 1,5 millió euró beruházást vonzottak. Az ingázás csökkentése érdekében 700 munkahelyet teremtettek helyben. 36 km községi utat köveztek le, 54 ANL-hitelbôl épített lakást adtak át. A kultúra terén az udvarfalvi mûvelôdési otthon felépítését tartották említésre méltó megvalósításnak. Mint Viorel Bubau elmondta, jelenleg sikerült a Sapard-program alapjaiból 1.000.000 euró vissza nem térítendô hitelre szert tenni, amit csatornázási munkálatokra fordítanak. A legnagyobb megvalósításnak azonban a marosszentannai polgármester azt tartja, hogy kitûnô együttmûködést tudott kialakítani a községi tanács tagjaival, politikai színezettôl függetlenül. "Nekem nem kell kampányolnom - mondta - megteszi helyettem a tanács." Politikai pályafutásáról szólva, nem zárta ki, hogy a jövô évi választásokon képviselôi székre pályázzon.
A közeljövô teendôirôl szólva elhangzott, hogy újabb német beruházásra kerül sor a közeljövôben a községben, 1,5 millió euró értékben.
A polgármester elmondta azt is, hogy az idén is megrendezik a hagyományos év végi ünnepséget a községközpont mûvelôdési házában, december 21-én 18 órától, amelyen Marosszentanna 300 mûkedvelôje lép fel.
A marosvásárhelyi Fotóklub és a Milvus madarászcsoport két tagját, Koros László Leventét és Kerekes Istvánt díjazták, illetve elismerésben részesítették a kolozsvári Biodiverzitást Felmérô és Megôrzô Központ által meghirdetett pályázaton. A legjobb tíz felvétel között volt Koros László Levente és Kerekes István két-két felvétele, ezek közül az elôbbi az Esti imával (fotónkon) a harmadik helyezést érte el, míg Kerekes István Iris pumila (Nôszirom), valamint Koros László Levente Prunella collaris (Havasi szürkebegy) fotóját elismerésben részesítették. A 2003-as pályázat témája a védett fajok volt, az említettek három-három képe a tavaly is az elsôk közé került.
Emilia Trasculescu mérnök, a megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság szóvivôje juttatta el szerkesztôségünkbe azt a tájékoztatót, amelyben röviden összefoglalta azokat a fontosabb változásokat, amelyek a szôlészettel, borászattal foglalkozó gazdálkodók tevékenységében várhatók az EU-csatlakozás jegyében.
Románia 2007-re tervezett európai uniós csatlakozásának feltétele a hazai mezôgazdasági jogszabályok uniós szabványokhoz való igazítása. A közös agrárpolitika megvalósításának célja a jobb minôségû termékek elôállítása.
A szôlészeti-borászati szabályozások elôírják többek között a szôlôültetvények jegyzékének létrehozását. Ez lesz az állami és EU-s támogatások felhasználásának alapdokumentuma, ugyanakkor ennek alapján ellenôrizhetô azok hatékonysága, a termékválaszték és a termelés mennyiségének alakulása parcellánként, fajtánként. A lajstrom adatbázisának begyûjtése megkezdôdött a megyei mezôgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóságokon. A szôlôterülettel rendelkezôk december 31-ig - a polgármesteri hivatalokban lévô gazdasági lajstrom alapján - nyilatkozatot helyeznek el az általuk mûvelt szôlôterületrôl a mezôgazdasági igazgatósághoz. Az országos szintû, számítógépen tárolt adatbázis a tervek szerint jövô év április 30-ig készül el.
Ugyancsak új elôírás, hogy a gazdák a következô idôszakban csak minôségi, nemes szôlôfajtákat telepíthetnek. Tilos az olyan gyenge agrobiológiai tulajdonságokkal rendelkezô szôlôfajták telepítése, mint a nova, otelló, izabella, Jacquez, Clinton és Herbemont. Romániában a hibrid szôlôfajták telepítésének visszaszorítása 2002-ben kezdôdött a 244. számú szôlészeti és borászati törvény hatályba lépése után. A jogszabály alapján a szôlôfajták kicserélése hosszú távú programok alapján történik az állam és az EU támogatásával. Jó tudni, hogy a nemes szôlôfajták telepítésekor használt ültetôanyag ára államilag támogatott.
A tájékoztatóban választ kapunk arra a kérdésre, hogy a hibridfajtákat termesztô gazdák mit kezdjenek szôlôseikkel. Termeszthetik továbbá is, de az abból készített bor csupán családi fogyasztásra használható. A nemes szôlôfajtákból elôállított bor viszont forgalmazható a szôlô és bortörvény szabályozásai szerint.
A következô idôszakban a szôlôtermesztôk elônyére válik, ha szakmaközi társulásokat hoznak létre, amelyek megteremthetik a feltételeit annak, hogy termékeiket, borkészítményeiket nagyobb jövedelmezôséggel értékesíthessék.
A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ megjelentette Focus címû környezetvédelmi lapjának 20., ezúttal magyar nyelven megjelenô számát. A lap a fenntartható vidékfejlesztés témakörével foglalkozik. Betekinthetünk a Nyárád kistérségi társulás munkájába, majd részletes leírás olvasható a Nyárád menti integrált vízgazdálkodási programról, ennek gyakorlati megvalósításairól. A napenergia felhasználásáról, alkalmazásáról is tájékoztat a lap. A kistérségek közül még Kalotaszeg, Torockó és Várasfenes-Magyarremete mutatkozik be részletesen az érdeklôdôknek, Gligor Róbert László hollandiai tanulmányútjáról is számol be. A színvonalas tartalmú szaklapot Hajdu Zoltán, a Fókusz elnökének irányításával Claudia Budai szerkeszti, közremûködnek: Szabó Emese Kinga, Buta Alexandru, Domokos Csaba, George Togor, Gligor Róbert László, Okos-Rigó Dénes és Réman László. A lapot a Fókusz Öko Központ Liliom utca 22. szám alatti marosvásárhelyi székházában lehet beszerezni.
Vasárnap reggeltôl új menetrend szerint közlekednek országszerte a vonatok. Az új program 2003. december 14-étôl 2004. december 11-ig érvényes. A marosvásárhelyi nagyállomásról tájékoztattak, csak néhány óra az eltérés a korábbi menetrendhez viszonyítva.
Hajnalban az elsô vonat Déda felôl 2.05 órakor érkezik a nagyállomásra. Csíkszereda felé a 4012-es személyvonat 3.58-kor indul, ezután 4.10-kor a Nagyszeben felé közlekedô szerelvényt indítják. A budapesti gyors 5.26-kor hagyja el az állomást. 5.41-kor vonat érkezik Dédáról, 5.44-kor és 6.42-kor pedig Kocsárdról fut be a szerelvény. Kocsárd felôl a budapesti rapid 6.54-kor érkezik a marosvásárhelyi végállomásra. Személyvonat indul Gyergyószentmiklós felé 7.21-kor, az ellentétes irányba közlekedô szerelvény mozdonyvezetôjének pedig 7.34-kor emeli magasba az indítókorongot az állomásfônôk. A kolozsvári intercity 7.49-kor, a nagyszebeni személy pedig 8.55- kor érkezik. Ezután Brassó fele 10.45-kor indul, Dédáról 11.30-kor érkezik személyvonat. A kolozsvári intercity 12.36-tôl közlekedik, a Temesvár- Galac gyors 12.54-kor érkezik, majd 6 óra múlva megy tovább. 13.21-kor ismét Déda, míg 13.37-kor Székelykocsárd irányába indul szerelvény a nagyállomásról. A bukaresti intercity 13.50-kor, ezután pedig 14.22-kor Kocsárdig, míg 14.25-kor a Brassóig közlekedô járatot indítják el. Galac felôl a temesvári gyors 15.02 órakor áll meg a fôvágányon, majd 8 óranyi várakozás után folytatja útját. 16.08 órakor a gyergyószentmiklósi személy érkezik, majd Csíkszereda fele 16.10-kor, Nagyszeben felé pedig 16.17-kor indul a járat. Újabb kolozsvári intercity vonat jön 17.08- kor, majd ezután 17.22-kor indítják a mangaliai rapidot. A kolozsvári intercity 17.25-kor indul vissza a kincses városba. Ezt követôen a nagyállomásra 18.39-kor érkezik a székelykocsárdi, valamint 19.34-kor a dédai személyvonat. Az esti vonatok menetrendje: (érkezés) Csíkszereda- Marosvásárhely 20.22, Nagyszeben - Marosvásárhely 20.28, Budapest-Marosvásárhely 20.40, Bukarest-Marosvásárhely 21.08, Brassó- Marosvásárhely 23.28 óra. Indulás: Marosvásárhely-Székelykocsárd 22.30, Marosvásárhely-Déda 22.39, Marosvásárhely- Székelykocsárd 23.23 óra.
Bár eseménydús közéletünkben három napig sem tart egy-egy csoda (azaz: botrány), a december elsejei nagynemzeti fuszulykahoppáré visszhangjai még hallatszanak itt-ott. Az államegyház fô szóvivôje Pál apostolt, Aranyszájú Szent Jánost és egy krónikást is idézve nyugtatta meg az össznépet: nagyobb bûn a jóllakott ember irigysége, gyûlölete, mint a kolbász a paszulyban, ergo szeresd nyomorúságodat, és habzsold a kormány "pomannáját". * Egy rosszmájú glosszaíró megjegyzi: csak a puliszka hiányzott - mint echte "romanikum". * Elnök szeretne lenni a kolozsvári Gheorghe Dinu tábornok, volt kémelhárító. Romániának ellentmondást nem tûrô elnökre van szüksége, érvel. Bezony. A szekuban nem idióták dolgoztak, uraim. Vlagyimir Putyin is (h)onnan rakétázta föl magát. Most ô a cár. És Medgyessy Péter atyánkfia sem tett szerzetesi fogadalmat soha... Sôt Bush elnökrôl is tudható, hogy korábban CIA-vezetô vala. Na de ki hallott errôl a Dinuról? Ha elefánt, jól elbújt a cseresznyefán. * A megye fôtanfelügyelôje körlevélben szólította fel az iskolákat, hogy december 1-jére ötven-ötven fôs, népviseletbe öltözött diákcsapatokat prezentáljanak a "csenáklura". Ejnye, Szamosi elvtárs! Miért nem követel ön is inkább vissza valamiféle fôteret, mint Pap Demeter elvtárs, akinek kijár egész Maroshévíz; de talán az Istenszékére sem ülhet holnaptól senki más. * Az oltyán kobzos dalár felfogadta, csakazért makacsul eljár Marosvásárhelyre, holott egyre kevesebben kíváncsiak a mûsorára. Bukarestben ötezer nézô tapossa össze magát, mikor fellép, itt pedig, írja izzó tollú prókátora, nem lehetett rávenni az "együttmûködésre" a Filharmónia zenekarát meg a kórusát. (Mert akkor, ugye, nem kellene krajovai-nagyszebeni muzsikusokra-dalosokra pénzt pazarolnia.) Ejnye, Fülig Harmónia! Valaki kavarja itten. Szabotázs esete forog fenn. Tudva vagyon pediglen, hogy kik és miért tesznek keresztbe Tudor Gheorghénak. (Nem mondjuk ki, így sejtelmesebb és kockázatmentesebb.) Ezt a páratlan mûvészetet NEM élvezni és NEM pártolni? A hazafiatlanság Csomolungmája! * Ó, jaj, a marosi románság cserben hagyta a nemzet bárdját. * De semmi ez a Szilágy megyei esethez képest. Oda, pontosabban Zilahra a kolozsvári Nemzeti Színház szállt...volna ki. De csak harminc jegy kelt el, le kellett mondani az elôadást. S a huncut zilahiak bizony visszaváltották jegyeiket, holott meg lett mondva: érvényesek egy késôbbi idôpontra. * Szilágy megyében sok a szilvafa, jó a pálinka, de egyetlen színházépület sincsen, úgyhogy kultúrházakban lépnek fel (ha igen) a vendégmûvészek...* A közönség visszacsábítását nem az eurókázó mezbe bújtatott nagynemzetiszocialista hoppáréval, hanem igazi cirkusszal lehetne elkezdeni. Ahol a bohóc valódi, nem önjelölt Napóleon...* A szünetben természetesen szintén paszulyt és kolbászt kell osztani, forralt borral, pu... De ezt már mondtam. * Nem jött össze a miniszterelnök pománája. A honatyák, megyefônökök, polgármesterek alulteljesítették a "normát". * Csillagnyugdíjat bezzeg tud javallani magának a T. Ház, de mikor a szegényekrôl van szó, honatyáink olyan fösvények, mint a hegyi ösvény. * A miniszterelnök (úgy is mint fôvadász) két nyulat puffantott egyetlen lövéssel: a Jóságos Adományozó szerepében tetszelegve ismét jó reklámot csinált magának; és átdobva a döglött macskát a törvényhozásba, a parlament ellen hergelte a sajtót. A kormány mossa kezecskéjét... * A közvélemény bezzeg nem háborodott fel a KÖNYÖRADOMÁNY miatt. Nincs méltósága a népnek. Tolvajokhoz, koldusokhoz egyaránt hozzászokott az ország. * Nagyobb zûrt keltett a kormányfô ama javallata, hogy a szentünnepen ne bántsák egymást a szekértáborok. Hogyhogy? Cenzúráznák már az érzelmeinket is? Hám-hám-hám! * Lám csak, a pártfôtitkár draku-lalovag pálmaültetô miniszter a megígért tartalmas jutalom helyett óvszercsomaggal "kedveskedik" a tantárgyversenyek gyôzteseinek...* Ôrültség ez is, mint a szekustábornok jelöltsége - de micsoda ráció van benne!
A gyermek szidalmazása a legelterjedtebb szülôi büntetés. Mindenkinek megvan rá a maga egyéni, temperamentumától függô módszere. A saját gyermekkorunkra visszaemlékezve nem mondhatjuk, hogy kellemes a szidást hallgatni, viszont a pillanatnyi kellemetlenségen túl a szidás tartós károsodást okozhat a gyermek személyiségében. A Tálentum Alapítvány által szervezett Esély program keretében szakemberek csoportja dolgozik a gyermeket érô testi vagy szóbeli erôszak megelôzésén és a már kialakult problémák kezelésén. Megpróbáljuk felhívni a szülôk figyelmét arra is, hogy fegyelmezni szükséges, viszont tudni kell, hogyan használjuk a szavakat ennek érdekében. A különbözô pedagógiai hibákat - a teljesség igénye nélkül - az alábbi kategóriákba csoportosít-hatjuk.
Egyes szülôk sokáig türelmesek, sok mindent lenyelnek abban a reményben, hogy a szidás végül is elkerülhetô lesz. De egyszer csak betelik a pohár, és kirobban mindaz a harag, amit addig magukba fojtottak. Hogy mikor, az a gyerek "bûnének" súlyától teljesen független. És éppen ez a baj, mivel a gyerek nem érti, miért éppen most veszekszik vele a szülô, mikor napokon át egy szót sem szólt, sôt mosolyogva vette tudomásul hasonló kilengéseit.
A fenti típussal szemben állnak azok, akik szinte mindenben találnak kivetnivalót. Örökösen utasításokat osztogatnak, és mindenre megjegyzéseket tesznek. Így aztán a gyerek rájön, hogy az örökös morgolódást nem kell komolyan venni, és elôbb-utóbb arra a figyelmeztetésre sem hallgat, amelynek kivételesen van alapja.
Vannak olyan szülôk, akik sohasen állítják, hogy nekik valami nem tetszik, elhárítják magukról a szidalmazás felelôsségét, valahogy így: " Engem ugyan nem érdekel, hogy mit csinálsz, de ha az apád (anyád), osztályfônököd stb.) megtudja, ..." Az ilyen szülô nem elég határozott ahhoz, hogy a gyermek engedelmeskedjen neki.
Elterjedt típus a jóakaratú szidalmazó is, aki fegyelmezô beszédét rendszerint azzal kezdi: "Én csak a javadat akarom." És ez valószínû, így is van. Ám ha valaki túl gyakran hangsúlyozza jóindulatát, akkor megfordulhat a gyerek fejében, hogy ennek az ellenkezôje az igaz.
"Te aztán nem álltál kétszer sorba, amikor az észt osztogatták!" Rendkívül ártalmas típus a szellemes gúnyolódóké. Látszólag sosem szidnak, csak kifinomult megjegyzéseket tesznek. A gúnyolódás mindenképpen nagyon bántó, erôsen megtépázza a gyerek önbizalmát. A szülô felsôbbrendûségét érezteti, hiszen a gyerek nem tud még ugyanolyan módon replikázni, és ez nyilván nincs is megengedve neki.
Vannak szülôk, akik nem veszekednek, csak éreztetik, hogy valami nincs a kedvük szerint: megváltozik a hanghordozásuk, rosszalló pillantásokat vetnek a gyerekre, de nem mondják meg, mivel is elégedetlenek tulajdonképpen. A gyerek nem kap semmilyen támpontot viselkedése korrigálására, elbizonytalanodik, és arra gondol, ô maga rossz, hiszen a szülô az egész személyiségét kérdôjelezi meg.
Mindezek a típusok elkülöníthetôk ugyan egymástól, egy dologban azonban megegyeznek: hogy a szülôk hozzákezdenek-e a veszekedéshez, az sokkal inkább a saját hangulatuktól függ, mint attól, hogy mit csinál a gyerek. A szidás ilyenformán egyáltalán nem nevelési módszer, hanem csak a "gôz" levezetése.
Azt jelentené ez, hogy a szülôk többé egyáltalán ne szidják gyermeküket? Sosem haragudhatnak, sosem ereszthetik le a gôzt? Nem arról van szó, hogy ne fegyelmezzenek, és az is érthetô, hogy dühüket le kell vezetniük. Csakhogy ez utóbbinak nem lehet céltáblája a gyermek. (Inkább törjenek össze néhány olcsó poharat vagy emeljenek súlyt.) Szidni pedig csak okkal szabad, és ami a legfontosabb: következetesen és mértékkel.
A fegyelmezés akkor hatékony, ha röviden, egyszerûen és világosan közöljük gyerekünkkel a kérésünket, parancsunkat vagy tilalmunkat, ennek okát is, és a kívánatos cselekvés módját.
Lehetôleg akkor mondjuk el mindezeket, amikor még aktuális, idôben minél közelebb az elkövetett hibához. Arról beszéljünk, amit tett vagy nem tett a gyerek, vagyis amit nem fogadunk el a viselkedésében. Érdemes röviden azt is a gyerek értésére adni, hogy miért nem tetszik az, amit csinál. (Ne fröcskölj a fürdôben, mert minden csupa víz lesz és beáznak a szomszédok.)
Amikor az okát magyarázza, a szülô gyakran rájön, hogy sok mindent tulajdonképpen racionális ok nélkül tiltana meg a gyerekének. A szülô rengeteg veszélyt érez, amely gyerekét fenyegetheti, ezek egy része csupán vélt veszély, de az aggódó szülô megtiltja gyerekének minden új helyzet kipróbálását. Nem könnyû megítélni, hogy mikor felkészült a gyerek arra, hogy új helyzetekkel, veszélyekkel megküzdjön, de ez is a szülô feladata. Nagyszerû lenne, ha a szülô mindenik gyerekét megkérdezné esténként: "Milyen veszélyekkel találkoztál ma? Hogyan bántál el velük?" S az már külön ajándék lenne, ha a szülô is képes lenne ugyanezt elmondani.
Jó, ha a szülô nemcsak az elégedetlenségét juttatja kifejezésre (Annyit tekeregsz! Nem tanulsz semmit!), hanem azt is, hogy pontosan mit vár el gyermekétôl. Konkrétan értésére kell adni a gyereknek, hogy például mennyit lehet távol otthonról, és mit várnak el tôle a tanulás terén. Ahogy nô a csemete, ajánlatos vele is megbeszélni az elvárásainkat, rugalmasan egyezkedni vele, hogy az önbizalmát erôsítsük és arra sarkalljuk, tanuljon meg önállóan gondolkodni és felelôsséget vállalni.
A Népújság, mint olvasóink tapasztalhatták, következetesen szorgalmazta Marosvásárhely városrendészeti és egyéb irányú fejlesztési koncepcióinak kidolgozásában a szakmaiság felelôsségteljes érvényre juttatását. Kelemen Árpád tervezômérnök írása akár vitaindítóként is alkalmas arra, hogy a manapság e tárgyban folyó felszínes, politikai vagdalkozásokkal tûzdelt polémiát a szakszerûség irányába terelje. Ideje, hogy az amatôrködô, polgármesteri voluntarista, a szakmaiságot kijátszó, népszerûséghajh&aa cute;sz tervezgetés helyét átvegye a körültekintô városfejlesztés. Marosvásárhely jövendô arculatáról, egy minden tekintetben mûködôképes város kialakításáról szól az a nem csekély felelôsség, ami a városi tanácsot, a polgármestert, fôépítészt terheli. Emelkedjenek hát a kihívás rangjára.
Olvasván a Népújság december 4-i számában megjelent, a városvezetés hosszú távú városfejlesztési elképzeléseirôl szóló cikket, bevallom, nem csak mint marosvásárhelyi születésû lakos, hanem mint szakember is úgy éreztem, ideje lenne a hozzászólásnak. Ami nem csoda, tekintettel a polgármester és a tanács között az utóbbi években elfajult, állandó konfliktusra, amely eddig is rengeteg - és részben már jóvátehetetlen - kárt okozott a városnak. Kimondottan szerencsésnek tekinthetjük tehát azt, hogy egy-egy riportból tudomást szerezhetünk az ilyen tervekrôl is.
Mindenekelôtt azt szeretném tisztázni, hogy a városvezetés megnevezésen a polgármesteri hivatalt és a helyi tanácsot is értem. A tanács a döntéshozó, míg a polgármesteri hivatal a végrehajtó szerve a városvezetésnek. A továbbiakból kiderül, hogy miért is írtam le ezt a közismert dolgot.
Mielôtt még az említett cikkben felvázolt két témára rátérnék, engedtessék meg egy kis bevezetô. Ezt, tekintettel a témakör fontosságára, az elmúlt idôszak balfogás