|
LV. évfolyam 199. (15466.) sz |
2003. augusztus 27., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Kedden elindították a nemzeti olajvállalat, a Petrom régóta halogatott privatizációját: az elôzetes, nem kötelezô ajánlatokat szeptember 19- ig várják. A gazdasági minisztérium szeptember 30-ig hirdeti ki, hogy az érdeklôdôk közül melyek tehetnek kötelezô ajánlatot.
A gazdasági minisztérium a bejelentése értelmében a Petrom részvényeinek 33,34 százalékát ajánlják fel megvételre stratégiai befektetônek, és a vásárló ezt követôen tôkeemeléssel jut majd 51 százalékos többségi részesedéshez. A Petrom privatizálás - amelytôl mintegy 1,0 milliárd dolláros bevételt várnak - fontos eleme Románia és a nemzetközi pénzintézetek hitel megállapodásainak.
A reménybeli stratégiai befektetônek bizonyítania kell, hogy van tapasztalata olaj- és gázipari cégek mûködtetésében és éves bevétele az elmúlt három évben - egy cég esetében - meghaladta az 1,0 milliárd dollárt, konzorcium esetében az 1,3 milliárdot, valamint a jelentkezônek banki referenciával is rendelkeznie kell, hogy kötelezô ajánlatot tehessen.
A kormány augusztus elején három hónappal elhalasztotta, jövô március végére írta elô a Petrom privatizálásának lezárását.
A gazdasági sajtó szerint a kormány aggódik: a Petrom román állami olajtársaság privatizációja iránt nem mutatnak majd igazán érdeklôdést a nagy nemzetközi társaságok. A megszólaló szakértôk szerint ez a döntés sokkal inkább a nemzetközi olajpiac másodrendû szereplôinek szól, nem az igazán nagy nemzetközi társaságoknak. A szakértôk szerint a nagy stratégiai befektetôk rendelkeznek megfelelô anyagi eszközökkel ahhoz, hogy azonnal megvegyék a Petrom részvényeinek 51 százalékát, és nem szívesen bajlódnak azokkal a komplikációkkal, amelyek rendszerint a tôkeemelést kísérik.
A külföldi elemzôk is azon a véleményen vannak, hogy a Petrom privatizációja iránt elsôsorban a térségbeli társaságok érdeklôdnek majd. - Az amerikai társaságok szinte alig vannak jelen a térségben, nem lenne meglepô, ha közülük senki nem jelentkezne - mondta Matthew Vogel, a Barclays Capital befektetési bank igazgatója, aki szerint elsôsorban az osztrák OMV, illetve a magyar Mol csoport részérôl lesz majd érdeklôdés.
Az idei elsô félévben 1200 milliárd lejes (36,3 millió dolláros) adózás elôtti nyereséget ért el a Petrom, 27 százalékkal meghaladva a tavalyi azonos idôszak 934 milliárd lejes (28,5 millió dollár) teljesítményét. A cég forgalma az idôszakban 33,534 ezer milliárd lej volt (1,01 milliárd dollár), 43 millió dollárral több, mint a tavalyi elsô félévben.
A Petrom - vezetôinek értékelése szerint - jó pénzügyi eredményeit költségcsökkentô intézkedéseinek és növekvô olajtermék exportjának köszönheti.
A megyei tanács elnöke nem tartja biztonságosnak a közlekedés szempontjából a megyei utak több mint egyharmadát. Ezek lezárása azonban lehetetlen, mert szociális gondot okozna, hiszen bármennyire rosszak az utak, számos település számára az egyetlen megközelítési lehetôséget jelentik - mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Virág György.
Nem újdonság, hogy rossz állapotban vannak a megyei utak. A 780 kilométerbôl (48 kilométer földút) azonban a megyei tanács elnöke mintegy 300 kilométert legszívesebben lezáratna. Azt, hogy pontosan mely útszakaszokra gondol, Virág György nem volt hajlandó elárulni, "ezt az újságírók jobban tudják" - válaszolta a kérdésekre.
A megyei önkormányzat idén különösen kevés pénzzel rendelkezett útjavítás céljára. A költségvetésében 71 milliárd lejt különített el, a különleges útalapból pedig csupán 14 milliárdot utaltak ki. Ebbôl is 5 milliárdot Marosvásárhely kapott a Dózsa György utca befejezésére. Az összesen 80 milliárd lej értékre már megkötötték a szerzôdéseket, az útjavítási munkálatok folyamatban vannak. Utalva arra, hogy tavaly nagyszabású munkálatokba fogtak a Szállítási Minisztériumtól kapott jóváhagyások alapján, amelyeket aztán az illetékesek elmulasztottak kifizetni és amelyekre végül késve, csak 2003-ban utaltak ki pénzt, Virág György kijelentette: "a továbbiakban egyetlen versenytárgyalást sem szervez a megyei tanács addig, amíg a folyószámláján nincs a megígért pénz". A megyei tanács elnöke arra az 1 millió dollárra célzott, amelyet útkövezésre használhatnak és amelynek kiutalásáról rendelet jelent meg a Hivatalos Közlönyben, de a pénz még csak papíron létezik. Célzott a miniszterelnök által ígért 300 millió dolláros hitelre is, amit elosztanának a megyék között. Mindaddig azonban, amíg csak ígéretek vannak, a megyei önkormányzat nem vállalhat szerzôdésbeli kötelezettségeket.
A tanácselnök szerint a költségvetés- kiigazítással a megyei önkormányzat valószínûleg csak 10 százalékát kapja meg az igényelt 250 milliárd lejnek. Ez pedig teljes egészében a rokkantaknak és gondozóiknak fizetendô támogatásokra kell, hiszen októbertôl a tanács már nem rendelkezik egyetlen lejjel sem erre a célra.
A lapunk kérdésére, hogy milyen támogatást kaphatnak azok a községek, amelyek polgármesterei a hétfôn lezajlott megbeszélésen pénzt igényeltek az iskolajavítások befejezésére, hûtôszekrények, tûzifa vásárlására, Virág György kijelentette: semmilyet. "Ha jó esetben többet kapunk a költségvetés kiigazításakor, mint 25 milliárd lej, hogyan osszuk el?! Mire adjunk pénzt: a 416-os törvény alapján a szociális segélyekre, amelyekre 50 milliárd kellene, vagy az egészségügyi ellátásra, iskolákra, kultúrára? Szinte lehetetlen eldönteni, annyi pénzt pedig nem utalnak ki, hogy mindenre jusson. Másrészt pedig nem a megyei tanács kötelessége a községek menedzselése. Lesznek polgármesterek, akik ezért haragudni fognak, de ez a helyzet, a tanács költségvetése korlátozott" - mondotta Virág György.
Ha már nem volt képes annyi év alatt valamit is tenni a távfûtési rendszer korszerûsítéséért, s tehetetlenül nézte, amint a lakosság által kifizetendô számlák elviselhetetlenül magasra emelkedtek, hogy a távhôszolgáltatók lehetetlen helyzetbe kerültek a rosszul fizetô fogyasztók miatt, s sok esetben egyes tömházlakók a szomszédjaik trehánysága miatt voltak kénytelenek tûrni a hideget, a kormány populista intézkedéssel próbálja elkerülni, hogy a választás elôtti évben rossz színben tûnjön fel a választópolgárok elôtt. Gondolt tehát egy merészet, s azt tervezi, hogy - a földgáz árának jelentôs növelése ellenére - mintegy 40%-kal csökkentett rezsiszámlával "kedveskedjék" a közelgô fûtésidényben a fogyasztóknak.
A sokkal nagyobb számlákhoz szokott tömházlakók pedig - elámulva a kormány "gondoskodásán" - a tervezet kidolgozói szerint ezek után arra hivatottak, hogy tömegesen szavazzanak a kormánypártra az elkövetkezendô választásokon. A dolog hátulütôje, hogy mint ahogy az energia sem vész el, annak elôállítási költségei is megmaradnak, ez pedig nem maradhat kifizetetlenül. A kormány zseniális fogásának köszönhetôn ez úgy történne, hogy a fûtési idény lejárta után a valós érték és a kifizetett összeg közötti különbséget, egyenlô arányban, a hat nyári hónap számlájára osztanák szét.
Az ötlet nem új, a havonta kiegyenlített számlák fizetésének ötletét már többször megpróbálták megvalósítani, ez azonban rendszeresen a lakótársulások ellenkezésébe ütközött, éppen a számlázott érték nehéz követhetôsége miatt. Most azonban nem igazán kérdeznék meg a fogyasztókat, egész egyszerûen kevesebbet számláznának, hogy majd a különbözetet kérdezetlenül az adós nyakába varrják.
A választási propagandafogás nyilvánvaló, s nem lehet véletlen, hogy ez pont a választások elôtti évben jut a kabinet eszébe, holott a gondok nem újkeletûek. Van az ötletnek azonban emellett is néhány rendkívül nagy szépséghibája. Egyrészt a télen a költségek és számlák közötti különbözetet a távhôszolgáltató nyakába varrják, amely csak a nyáron kaphatja vissza a pénzét. Tekintve, hogy ezeknek a vállalatoknak a többsége a kintlevôségek miatt az anyagi csôd szélén áll, kérdés, hogy mibôl tudják finanszírozni a lakosoknak nyújtott álcázott kölcsönt. Az újabb rájuk nehezedô anyagi teher pedig csak tovább odázza az amúgy is csigalassúsággal haladó korszerûsítést. Másrészt ugyan ki garantálja, hogy a rosszul fizetô lakók a csökkentett számlákat kiegyenlítik? Mindaddig, míg a lakások egyéni betáplálását és számlázását nem oldják meg, a probléma lényege ugyanaz marad. Márpedig ha a rendelkezésre álló így is kevés forrásokat (közpénzeket!) nem a modernizálásra, hanem - hisz tulajdonképpen errôl van szó - a kormánypárt választási kampányára fordítják, ennek csupán a gondok továbbgörgetése az eredménye.
Keddtôl kezdôdôen hat egyetemi központban képezik ki az egészségügyi szférában dolgozó, felelôs beosztásban lévô tisztségviselôket a közbeszerzések szervezésére, valamint a jövô évi költségvetés kidolgozására és elôterjesztésére - közli a Mediafax.
A találkozókat - amelyeken részt vesznek a közegészségügyi igazgatóságok, kórházak, egészségbiztosítási pénztárak vezetôi és gazdasági igazgatói - Bukarest, Marosvásárhely, Craiova, Iasi, Kolozsvár és Temesvár egyetemi központjaiban rendezik. Kedden Bukarestben, Craiován és Marosvásárhelyen tartották az elsô találkozókat.
Az Egészségügyi Minisztérium közleménye szerint a háromnapos találkozó során a résztvevôknek bemutatják a közbeszerzésekre vonatkozó törvényi szabályokat, az éves közbeszerzések elôterjesztési módját, valamint ezek megszervezését és lebonyolítását. Az egészségügyi tárca képviselôi ugyanakkor bemutatják a jövô évi költségvetés elôterjesztésének és kidolgozásának módszertanát is, valamint a gazdasági-pénzügyi menedzsment gyakorlati útmutatásait.
- Az Országos Ellenôrzési Hatósággal közösen végzett legutóbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a kórházak által 2002-ben felhalmozott hátralékok többsége a közbeszerzésre vonatkozó törvényes elôírások be nem tartása miatt született. Ebbôl az okból ma megkezdjük az elsô találkozót, amely során a kórházak, egészségügyi igazgatóságok és egészségbiztosítási pénztárak valamennyi felelôse kiképzésben részesül egészségügyi menedzsmentbôl - nyilatkozta kedden a rendezvénysorozatról Mircea Beuran egészségügyi miniszter.
55 éve annak, hogy Szászrégenben beindult a tanítóképzés. Igaz, tiszavirág- életû volt, hisz nyolcéves sikeres tevékenysége után ezt az országos szinten elismert és nagyrabecsült iskolát a hatalom megszüntette.
Nyolc év alatt, 1948-1956 között 740 tanuló nyert oklevelet és hagyta el az alma mater kapuit, akik falvakon és városokban becsülettel helytálltak és magas fokon teljesítették tanítói hivatásukat, felelôs szerepet vállalva a tudás és a mûveltség terjesztésében, a magyar hagyományok fenntartásában.
Öt évvel ezelôtt, az iskola 50 éves évfordulóján egybegyûlt volt képzôsök elhatározták, hogy minden év szeptember elsô szombatján megünneplik a szászrégeni magyar nyelvû tanítóképzô napját, melyre az idén szeptember 6-án kerül sor.
Véget ért a feketemunkát ellenôrzô kampány
Az országos szintû akció keretében a Területi Munkaügyi Felügyelôség szakemberei elsôsorban arra voltak kíváncsiak, hogy az alkalmazottak szabályszerû szerzôdés alapján dolgoznak-e, de emellett az átfogó vizsgálat során kiterjedt a figyelmük munkabiztonsági kérdésekre is.
Megyénkben 137 olyan céget ellenôriztek, amelynek tevékenységi területe az építkezés. Tavaly a hasonló jellegû kampány során 159 ilyen céghez látogattak el, ám most nem ellenôrizték azokat a cégeket, amelyeknek nem a megyében van munkatelepük. Az egyhetes akció során 37 cégnél találtak rendellenességeket és 48 személy dolgozott feketén, akik közül 5-en kiskorúak. A kiszabott büntetések összértéke 1,6 milliárd lej, de nagyobb részét nem a szerzôdések hiánya miatt rótták ki.
- Sokkal inkább a munkavédelemmel és munkabiztonsággal, telepszervezéssel vannak gondok - mondta Carmen Vamanu fôfelügyelô. A favágó körfûrész védôberendezését nem szerelik fel, a lépcsôk bizonytalanok, az állványok csak amolyan tákolmányok, nem használják a munkavédelmi felszereléseket, nem végzik el a munkavédelmi képzést, nincs elsôsegélynyújtásra alkalmas hely kiképezve és még sorolhatnám a rendellenességeket. A kirótt büntetések értéke igen magas, tükrözik a számos kihágást, amit találtunk. Ez azt jelenti, hogy ennyi élet volt veszélyben. A munkáltatók nincsenek is tudatában, hogy milyen veszélynek teszik ki munkásaikat, de az alkalmazottak sem. Szinte általánosnak mondható, hogy a magasban dolgozók nem használják a munkavédelmi felszerelést. Ha felelôsségre vonjuk ôket, igyekeznek másra hárítani a hibát.
A fôfelügyelô úgy véli, általánosnak mondható, hogy a kirótt több 10 milliós büntetéseket igyekeznek enyhíteni, és a felügyelôknek elnézô magatartásukért cserébe felajánlott építôanyagokból már akár egy egész házat fel lehetett volna építeni.
Egyébként a 37 megbüntetett cég közül egy esetben a munkatelepet is bezáratták, mivel a telket nem készítették elô megfelelôképpen a beomlás kiküszöbölésére. A fôfelügyelô tegnapi sajtótájékoztatóján azt is elmondta, hogy a kirótt büntetések mindegyikét megfellebbezték az érintettek.
Érdekes és ugyanakkor visszatetszô jelenségrôl számolt be tegnap Farkas Ernô szaktanfelügyelô, akitôl a pótkisérettségi lefolyásáról érdeklôdtünk. Mint elmondta, néhány magyar tagozaton végzett diák, a tegnapi román nyelv és irodalom vizsga után, ma megpróbált kibújni a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsga alól. Kérték, hogy ne kelljen magyar nyelvbôl vizsgázniuk, s miután ezt - az érvényben levô tanügyi törvény értelmében - visszautasították, durván követelôztek, s nem értették meg, hogy kötelezô számukra is a vizsga. Farkas Ernô véleménye szerint magatartásuk felháborító, s sajnálatos módon jelzi az erdélyi magyarság identitástudatának szintjét. Természetesen, a szóban forgó diákoknak vizsgázniuk kellett. A tegnapi vizsgára 647-en iratkoztak be és 617-en jelentek meg. A tételek, a szaktanfelügyelô véleménye szerint, könnyûek voltak.
Ma matematikából, csütörtökön földrajzból illetve történelembôl tartanak képességvizsgát, az eredményeket szombaton délig függesztik ki, az óvásokat ugyanaznap fogadják, a végleges eredményeket szeptember 2-án függesztik ki.
Tegnap a pótérettségin magyar nyelv és irodalom ismereteikrôl adtak számot a diákok. Mint Albertini Zoltán fôtanfelügyelô-helyettes elmondta, a vizsgára 69 végzôs iratkozott be, s a szaktanárok véleménye szerint a tételek mindenki számára megoldhatók voltak.
Az elmúlt héten tartott szóbeli vizsgákon mindenki átmenô minôsítést kapott. Ma szaktantárgyból, csütörtökön és pénteken választható tantárgyakból szerveznek írásbelit. Az eredményeket szeptember 1-jén délelôtt függesztik ki, az óvásokat ugyanaznap 16-19 óra között fogadják. A pótérettségi vég-leges eredményeit szeptember 4-re ígérik.
Az Oktatási és Nevelési Minisztérium új szakaszt iktatott a tanári helyek számítógépen történô elosztásába, valamint a fennmaradó állások betöltése esetében.
Irinel Chiran, az Oktatási és Nevelési Minisztérium államtitkára kedden a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a számítógépen történô helyosztás során azért volt szükség ennek az újabb szakasznak a bevezetésére, mivel számos olyan különleges eset állhat fenn, amely a hagyományos módszerrel nem megoldható. A változtatás után, a július 16-17-i versenyvizsga alapján a következôképpen alakul a tanári helyek, fennmaradó vagy fenntartott katedrák elosztási grafikonja:
Az elsô szakaszban szeptember elsején függesztik ki a fennmaradó helyek végleges listáját. Szeptember 1- 3. között az átmenô osztályzatot szerzett jelentkezôk újból elkészítik jelentkezési formanyomtatványukat.
Szeptember 3-án és 4-én a jelentkezôk végleges opcióit a tanfelügyelôségek adatbázisába vezetik, majd szeptember 5-én rendezik meg a jelentkezôk számítógépen történô elhelyezését a szaktantárgyakban elért osztályzatok csökkenô sorrendje alapján. Egy nappal késôbb összesítik, majd újabb adatbázisba vezetik azokat a tanári állásokat és katedrákat, amelyek az elsô elosztási szakasz során betöltetlenül maradtak. Szeptember 7-én és 8-án a versenyvizsgán átmenô osztályzatot elért, ám az elsô szakaszban állást nem kapott jelentkezôk ismét feliratkoznak a megyéjükben vagy más megyékben betöltetlenül maradt vagy megôrzött tanári állásokra.
A jelentkezôk második, országos szintû számítógépes elosztása szeptember 9-én történik. Az utolsó helyosztó szakaszt szeptember 10- én rendezik meg. Ez már nem számítógép segítségével történik, hanem nyilvános gyûlés során rendezik meg, és azokat a tanügyi dolgozókat érinti, akik átmenô osztályzatot kaptak a július 16-17-i versenyvizsgán, nem kaptak állást abban a szaktantárgyban, amelybôl vizsgáztak, és kettôs szakképesítéssel rendelkeznek, valamint a tanítói státusban lévô pedagógusok - idegen nyelv, rajz, zene, testnevelés.
Másik kategóriát képeznek az oktatómesterek, akik elért osztályzatuk csökkenô sorrendjében jutnak álláshoz.
A fennmaradó tanári állások függvényében a harmadik csoportba tartoznak azok a pedagógusok is, akik nem vettek részt a júliusi versenyvizsgákon.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) tárgyalást kezdeményez azoknak a volt párttagoknak a visszaszerzésérôl, akiket korábban kizártak, emellett egyeztetni kíván a Keresztény Néppárttal (PPC), a Népi Akcióval és a Radu Vasile vezette csoporttal is, jelentette be hétfôn Victor Ciorbea pártelnök.
Ciorbea közölte, máris megkezdték a tárgyalásokat a kizárt, illetve tisztséget be nem töltô személyekkel, és reméli, ezeket az egyeztetéseket mihamarabb véglegesítik, hogy az idei ôsz "az értelemé" legyen.
Ciorbea hozzátette, a hiúságot félre kell tenni, és "politikai, emberi" szempontból mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a széthúzás jellemezte párt arculata megváltozzék.
A pártelnök megerôsítette, a politikai alakulatban mindenkinek helye van, a vezetô tisztségekben és a választási listákon egyaránt. Hasonlóképpen vélekedett Teodor Morariu alelnök is, aki szerint az egységre történô felhívás kedvezô visszhangot kapott abban a 15 megyei szervezetben, amelynek vezetôivel nemrég folytattak tárgyalást a PNTCD vezetôi..
Morariu szerint jelenleg egy "visszatérési
hullámra" van szükség a Kereszténydemokrata
Nemzeti
Parasztpártban, annál is inkább, mivel a
legutóbbi IMAS-felmérés alapján a
megkérdezettek 23,5 százaléka jobbnak tartja a
parasztpárti kormányt a jelenleginél.
Victor Ciorbea emellett közölte, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt egyeztetni kíván a Keresztény Néppárttal (PPC), a Népi Akcióval és a Radu Vasile vezette csoporttal is, majd reményét fejezte ki, hogy megtalálják a közös nevezôt az eddigi nézeteltérések kiküszöbölése érdekében.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt országos
állandó bi-zottsága február közepén
döntött
Ioan Avram Muresannak, Decebal Traian Remesnek, Dan Corneának
és Mugur Ciuvicanak a pártból való
kizárásáról.
(MTI-Panoráma) - Hetvenöt évvel ezelôtt egy francia szocialista-párti külügyminiszter és amerikai republikánus kollégája kezdeményezésére született a "Briand-Kellogg- paktum ", az elsô olyan sokoldalú nemzetközi szerzôdés, amely az agresszív háborúktól mentes világ eszméjét nemzetközi jogi formába kívánta önteni. (A "paktum" elnevezéssel annak idején a szerzôdô felek még a megállapodás újszerûségét és ünnepélyes jellegét óhajtották hangsúlyozni.)
Az aláírási szertartásra 1928. augusztus 27- én - az elsô és a második világháború között "félidôben" - Párizsban került sor, a szerzôdés letéteményese az Egyesült Államok lett.
A szerzôdô felek abból a magasztos meggyôzôdésbôl indultak ki, hogy elérkezett az idô, amikor nyíltan le kell mondaniuk a háborúról, mint nemzeti politikájuk eszközérôl, amikor meg kell fogadniuk, hogy kapcsolataik bárminemû változását kizárólag békés úton hajtják végre, s amikor a világ civilizált nemzetei a háborúról való közös lemondásban "végre egymásra találnak ".
Az elôkészítô munka oroszlánrészét a francia, illetve az amerikai diplomácia akkori vezetôje, Aristide Briand és Frank- Billings Kellogg végezte el, ôk lettek a paktum névadói. A közvetlen elôzményekhez tartozik, hogy Moszkva 1927. november 30-án a "Nép- szövetség" (Nemzetek Szövetsége) égisze alatt tartandó leszerelési világértekezlet elôkészítô bizottságában, Genfben "általános és teljes leszerelést" javasolt, beleértve a hadseregek felszámolását, a katonai szolgálat megszüntetését, a támaszpontok és erôdítmények lerombolását, a hadügyminisztériumok és vezérkarok feloszlatását, a háborús propaganda betiltását, a fegyverszabadalmak érvénytelenítését és így tovább.
A szovjet illúziókeltésre, amely egyébként már az 1922-es génuai értekezletre nyúlt vissza, nyugati illúziókeltés lett a válasz. Briand elôször egy közös francia-amerikai nyilatkozatot indítványozott "a háború törvényen kívül helyezésérôl ", abban a reményben, hogy Párizs elnyeri az Egyesült Államok támogatását egy újabb európai háború esetére. A francia külügyminiszter elsôsorban egy közvetlen francia-német megegyezésen munkálkodott, de országa biztonságát fôképp Washington bevonásával kívánta megerôsíteni. Kelloggs kétoldalú paktum helyett többoldalú, átfogóbb megegyezést szorgalmazott, az amerikai érdekeknek megfelelôen.
1928. augusztus 27-én a Briand-Kellogg-paktumot aláírta Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia (utóbbi kettô fenntartásokkal), India, öt brit domínium, de aláírták a második világháború késôbbi kirobbantói, Németország, Olaszország és Japán is. Kelet- Európából "vesztüket érezve" Csehszlovákia és Lengyelország csatlakozott a szerzôdéshez, a késéssel meghívott Szovjetunió 1928. szeptember 6-án lett a paktum részese. 1939 végéig összesen 63 állam vállalta az agresszív háborúról való nemzetközi jogi erejû lemondást.
A "magas szerzôdô felek" ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy a háborút, mint a nemzetközi viták megoldásának eszközét elítélik, és egymás közötti viszonyukban lemondanak róla, mint nemzeti politikájuk eszközérôl. Valamennyi vitájukat és konfliktusukat, bármilyen okokra vezethetôk azok vissza, kizárólag békés eszközökkel szabályozzák és döntik el.
A paktum további államok csatlakozására is lehetôséget biztosított hatálybalépése után, ami 1929. július 24-én történt meg, az összes ratifikációs okmányok washingtoni letétbe helyezése után. Fogyatékossága volt egyrészt, hogy nem irányzott elô válaszlépéseket (szankciókat) rendelkezéseinek megszegôjével szemben, másrészt említést sem tett a háborúk eszköztárának korlátozásáról vagy csökkentésérôl.
Magyarország az 1929-es XXXVII. számú törvényben cikkelyezte be "a háború igénybevételérôl való lemondás tárgyában aláírt" párizsi megállapodást.
Megemlíthetô, hogy a Nemzetek Szövetségének Közgyûlése 1932-ben határozatban rögzítette: a tagállamok nem ismerhetnek el semmiféle állapotot, szerzôdést vagy egyéb megállapodást, amely ellentétes akár a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányával, akár a Briand-Kellogg-paktummal.
Aristide Briandról feljegyezték a krónikák, hogy 1906-tól huszonötször miniszter volt különbözô francia kormányokban, és 1909-tôl tizenkétszer kormányfô. Egyik megalkotója volt a Nemzetek Szövetségének, 1925 ôszén ô írta alá a németekkel a locarnói egyezményt.
Frank-Billings Kellogg az Egyesült Államok londoni nagykövetének tisztségébôl 1925-ben lépett elô külügyminiszterré. A tisztséget négy éven át töltötte be, Latin-Amerika és Kína ügyeibe való erôszakos beavatkozásait is feljegyezte a diplomáciatörténet.
A második világháborút követôen a háborús fôbûnösökkel szemben eljáró katonai törvényszékek a Briand- Kellogg-paktumra utalva megállapíthatták: a háború feltétlen tilalma már a második világháború kitörése elôtt a nemzetközi jog általános szabálya volt. Ezen az alapon a béke elleni bûncselekmény elkövetéséért, vagyis a háború kirobbantásáért is felelôsségre vonhatták a magas rangú vádlottakat.
Nyárádszeredában 1993-ban kezdôdött a kertészszakember-képzés. Azóta a hét évfolyamon 203 végzôs vehette át a mérnöki diplomát, amelyet a román szakminisztérium is elismer. Dr. Jakab Sámuel, a magyarországi Szent István egyetem Kertészettudományi Kara nyárádszeredai levelezô tagozatának vezetôje segítségével ez év elején készítettünk átfogó interjút az indulással kapcsolatos itthoni történésekrôl. Akkor bemutattuk az indulás körülményeit, az oktató testület létrehozásának nehézségeit. A tagozatvezetô az interjúban rávilágított az oktatás gazdasági hátterére és felvázolt egy jövôképet is. Augusztus 23-án, a jubileumi évfordulón jelen volt Halász Péterné, a Szent István egyetem Kertészettudományi Karának vezetôje, akit arra kértünk, hogy a Nyárádszeredában indított kertészmérnöki oktatással kapcsolatos fontosabb magyarországi eseményeket ismertesse.
- Miként született meg az ötlet a magyar nyelvû szakképzésre Erdélyben, Nyárádszeredában?
- Annak idején az RMDSZ és az RMGE tanulmányi felelôsei keresték fel a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (Szent István Egyetem jogelôdje) Kertészeti Karát, arra hivatkozva, hogy Romániában a magyar nyelvû mezôgazdasági szakképzést fokozatosan elsorvasztották. Ezt adatokkal bizonyították. Az egyetem kertészettudományi kara, a felkérés nyomán, 1993-ban elvállalta a kertészmérnöki fôiskolai szintû képzést levelezô, távoktatás formájában. Engedtessék megjegyeznem, hogy az erdélyi képzésünk példájára 1996-ban a Vajdasági Magyar Szövetség és Zenta város önkormányzata kérte fel az egyetemet kertészeti oktatás beindítására. Három évvel késôbb, 1999-ben Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola ad helyet a kertészmérnök-képzésnek. Jelenleg a tagozaton belül három konzultációs központ mûködik: Erdélyben - Nyárádszeredában, a városi mûvelôdési házban; Vajdaságban - Zentán, a Thurzó Lajos Mûvelôdési Központban; Kárpátalján - Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskolán. Ezekben a központokban hetente vagy kéthetente péntektôl vasárnap délig tartanak a konzultációs foglalkozások.
- Miért választották Nyárádszeredát?
- Az itteniekkel közösen döntöttünk. A mi szemszögünkbôl Nyárádszereda megfelelt azért is, mert nagy múltú település. Tudjuk, hogy annak idején Zsigmond király emelte városi rangra, ahol országgyûlés is tartatott. Itt tartották hosszú századokon át Marosszék közgyûléseit. Más szempontból a nyárádszeredai mûvelôdési ház, ahol kiépítettük az Erdélyi Konzultációs Központot, megfelel a hétvégi foglalkozások számára a jól felszerelt tantermekkel, számítógépteremmel. Szertárak, bemutató tárolók és olvasóteremmel ellátott kertészeti könyvtár segít az oktatásban. Harmadsorban az volt az érv, hogy a Maros és Küküllô folyók közötti területek ökológiai adottságai kiválóan megfelelnek a kertészkedésnek, amelynek régi hagyománya van. Gondoljunk csak a híres termôvidékekre: Küküllô menti borvidék, Maros és Nyárád menti zöldségtermesztés, Murokország. Az utóbbi tíz évben megváltozott tulajdonformák és viszonyok maguk után vonják a gazdálkodási, termesztési formák változását is. És ha ez a változás képes összehangolni az új szakismereteket a környezet adottságaival, hagyományaival, a virágzó kertészet valóra válhat. Ebben segíthet sokat oktatásunk.
- Kérem, szóljon a távoktatási képzésrôl.
- Tudni kell, hogy a kertészmérnök-képzés akkreditált képzés, 4 éves idôtartamú, levelezô rendszerû, fôiskolai szintû. Mi szerettünk volna 3 éves képzést indítani, de a magyar képesítési körülmények négy év után engedélyezik az oklevél kiadását, a diploma csak így honosítható. Az oklevelet a Szent István Egyetem kertészettudományi Kara állítja ki, angol és magyar nyelven, amelyet a szomszédos országok elfogadnak és honosítanak.
Az írásbeli felvételi vizsgát biológiából, matematikából vagy kémiából mindig Nyárádszeredában tartjuk. Az elmúlt tíz év alatt a Nyárádszere-dában felvett diákok száma 661 fô, ezekbôl kertészmérnöki diplomát vehetett át 203 végzôs. A képzésünk célja: kertészeti szakemberek kimûvelése, akik lakóhelyükön maradva képesek önálló kertészeti gazdaság létrehozására, irányítására, sôt a feldolgozás és értékesítés megszervezésére. Mi a célunk? Egyelôre még álom: egy magyar nyelvû kertészeti fôiskola megteremtése Nyárádszeredában.
Hosszú lenne részletesen beszélni a képzés struktúrájáról, ehelyett elmondanám, hogy a kertészeti karon évtizedek óta mûködô levelezô oktatás felépítését, módszerét, tapasztalatait vettük figyelembe a határon túli oktatás elindításakor. Az európai távoktatás módszertanát ismerve folyamatosan fejlesztjük képzésünket. Mára a határon túli képzésünknek egy sajátos formája, szerkezete alakult ki, amely legyôzte a határokat. Ennek a sajátos szerkezeti felépítésnek köszönhetô a képzés folyamatossága és minôségi fejlôdése.
- A négy tanulmányi év alatt az elméleti órák száma 1210. Hogyan biztosítják a gyakorlati hátteret?
- Az állandó gyakorlati helyek valójában most vannak kialakulóban. Jelenleg Magyarországon, a jól mûködô egyéni és vállalati kertészeti gazdaságokban szervezünk foglalatosságokat vagy technikai mûveleteket ismertetô begyakorolható foglalkozásokat. A magyarországi tanulmányi, bemutató szemlék alkalmával a legkorszerûbb termesztéstechnológiai folyamatokkal, mûveletekkel ismerkedhetnek meg hallgatóink.
- Melyek azok a feladatok, amelyek megoldásra várnak?
- A legfontosabbakat említem: az információs hálózat fejlesztése, naprakész elérhetôség az egyetem és a konzultációs központok valamint a diákok és tanárok között. Ezek a technikai feltételei annak, hogy a távoktatás módszereit hatékonyan használni tudjuk; a tantermek felszereltségének további javítása, korszerû oktatástechnikai eszközökkel való ellátása; a szakkönyvtárak bôvítése, rákapcsolása az Internetre; a herbáriumok, bemutató, szemléltetô anyagok bôvítése; megfelelô gyakorlati helyek kialakítása; gyûjteményes kertek mûködtetése a konzultációs központok közelében; a végzett diákok továbbképzése.
- Semmit sem lehet megvalósítani anyagi háttér biztosítása nélkül. Kik támogatták a nyárádszeredai kertészmérnöki oktatást?
- A magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Fôosztálya az elsô évtôl támogatta képzésünket. Az oktatás minôségét több alkalommal ellenôrizték a helyszínen. Az egyetem 1996-tól megkapta a levelezô hallgatói normatívát a határon túli hallgatók után is. Az Oktatási Minisztérium a felvehetô hallgatók létszámát tagozatonként 50 fô/évben határozta meg. A szeredai konzultációs központ külön támogatást kap az Oktatási Minisztériumtól. A nyárádszeredai képzésünket támogatta a Pro Agricultura Hungariae Alapítvány és a Sapientia erdélyi alapítvány, a képzés költségeire folyósítottak pénzösszegeket. Mind a két alapítvány írásba adta, hogy további évfolyamok indítását nem támogatja, az oktatást meg kell szüntetni! Egyébként a világon sehol sem az alapítványok döntik el a képzés szükségességét, hanem az igény, a tanulni vágyók száma. Az Új Kézfogás Közalapítvány egyszeri támogatást nyújtott a nyárádszeredai kertészmérnök-képzésre.
Engedje meg, hogy köszönetet mondjak a nyárádszeredai konzultációs központ vezetôjének, dr. Jakab Sámuel nyugalmazott talajkutatónak, aki a kezdettôl hûséges küzdôtársam, töretlen lelkesedéssel vett és vesz részt az oktatás szervezésében. A legjobb erdélyi kertészeti szakembereket, tanárokat nyerte meg a képzés számára. Minden hallgatót atyaian fegyelmez, tíz éve rója a kanyargós, gödrös utakat Marosvásárhely és Nyárádszereda között.
- Az ön számára mi az elmúlt tíz év legnagyobb elégtétele?
- Egy mondatban nehéz, de megfogalmazom. Az, hogy a kertészettudományi kar létrehozott egy új, sajátos képzési formát, amely nem a XXI. század fejlett információs hálózatának, az oktatástechnika diadalának gyôzelme, hanem egy igazi pedagógus tanári kar és egy tanulói igény, akarat eredménye.
Az alábbiakban közöljük Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnökének az augusztus 25-én elkezdôdött rendkívüli parlamenti ülésszakon, a szenátusban az alkotmánymódosítás vitája kapcsán elhangzott felszólalását.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség több alkotmánymódosító javaslatot nyújtott be. Ezek részint az alaptörvény mélyreható megreformálására vonatkoztak, az államhatalmi ágazatok egyértelmûbb különválasztását, valamint a közigazgatás sokkal mélyrehatóbb decentralizációját célozták. Ugyanakkor természetesen elôterjesztettünk egy, a romániai nemzeti közösségek jogállására vonatkozó javaslatcsomagot is. Szerintünk el sem lehet különíteni egymástól ezt a két kérdéskört: a demokratikus intézmények megreformálását, illetve a kisebbségi jogok bôvítését.
A bizottsági, valamint a képviselôházi vita nyomán egyes módosító javaslatainkat elfogadták, másokat pedig elutasítottak - többé-kevésbé így történt ez a vitában részt vevô más politikai alakulatok javaslatai esetében is. Elmondható végeredményben, hogy a jelenlegi tervezet jobbítja az Alkotmányt - bizonyos területeken jelentôs mértékben -, de alkotmányreformról egyelôre nem beszélhetünk. Pár év múlva valószínûleg ismét módosítanunk kell az Alkotmányt, hogy az minden szempontból kielégítse az Európai Unió elvárásait.
Léptünk egyet elôre, de nem akkorát, amekkorát kellett volna.
A kisebbségi jogok szempontjából nagyon fontos az Alkotmány kiegészítése olyan rendelkezésekkel, amelyek biztosítják az anyanyanyelv használatát a helyi közigazgatásban, az állam dekoncentrált intézményeiben és az igazságszolgáltatásban. Ezeknek a javaslatoknak az elfogadásával tulajdonképpen egy olyan tényleges helyzet nyert szentesítést, amelyet részben már a jelenlegi törvények is tükröznek.
Nem fogadták el viszont egy további javaslatunkat, amellyel úgyszintén egy tényleges helyzetet szentesíthettünk volna legmagasabb szinten. A nemzetállami meghatározásnak az Alkotmány 1-es cikkelyébôl történô törlését célzó javaslatunkra utalok, tisztelt kollégák, miközben érintetlenül hagytuk volna az állam egységes jellegére, illetve más jellemzôire vonatkozó kitételeket.
Nem hiszem, hogy a XXI. században hagynunk kellene, hogy érzelmek és elôítéletek vezéreljenek bennünket, amikor errôl a kérdésrôl beszélünk. Nem hiszem, hogy ezt az alaptörvényt, az Alkotmányt, a nemzeti romantika prizmáján keresztül kellene szemlélnünk. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy nekünk, akik nem értünk egyet ezzel a meghatározással, ironikusan vagy arrogánsan kellene kezelnünk ezt a problémát.
A nemzetállam fogalmának - état-nation, ahogy a franciák mondják - minden bizonnyal fontos történelmi szerepe volt, nemcsak Franciaországban vagy Romániában, hanem szinte az összes európai országban. Egy történelmi idôszak terméke volt, és természetes módon több ország élt vele, hogy egy bizonyos pillanatban bizonyos közhangulatot keltsen. Csakhogy ennek a fogalomnak lejárt a "szavatossági ideje", ami - ismétlem - nem azt jelenti, hogy a múltban nem volt jelentôsége.
De most egy új évezredben vagyunk, és remélem, hogy mi is minél elôbb egy új Európában leszünk.
Ha elfogadnák e meghatározás törlését, tulajdonképpen a valóságot fogadnák el ebben a tekintetben. Ugyanis a nemzetállam meghatározás két fôbb szempontból nem fedi a romániai valóságot: elsôsorban ebben az országban a többségi román lakosság mellett más fontos nemzeti, nyelvi és kulturális közösségek élnek, köztük jelentôs számban magyarok: legalább másfél millió magyar nemzetiségû román állampolgár. A meghatározás azt sugallja, hogy a román állam kizárólag a román nemzeté, mi pedig úgy gondoljuk, hogy ez az állam az összes állampolgár közös tulajdona, és mindnyájunkat egyenlô partnernek kell tekinteni az ország közigazgatásában és fejlesztésében. Mi azt valljuk, hogy mind a magyarok, mind a más nemzetiségû polgárok az állam alkotóelemei, még történelmi szempontból is. A nemzetállami meghatározás - szerencsére - az elmúlt években kivívott jogok szempontjából sem fedi már a valóságot. Még nagyon sok problémánk van például az anyanyelv használatával a tanügyben, a mûvelôdésben, a közigazgatásban, de mégis, ezeken a területeken valós elôrelépések történtek az utóbbi idôszakban.
Tehát semmi nem indokolja azt, hogy Románia maradjon az egyetlen állam Európában, amelyik egy ilyen alkotmánykoncepcióval rendelkezik. Viszont elegendô érv szól e szintagma törlése mellett, illetve amellett, hogy az Alkotmány 1-es cikkelye által is szentesítsük az egyenlôséget a román nemzet tagjai, valamint a más nemzeti közösségekhez tartozó román állampolgárok között.
Az együvé tartozás és összetartás üzenete lenne mindazok számára, akik ezeken a vidékeken élnek.
Végül pedig még egyszer megerôsíteném azt, amit az elején mondtam: a bizottság által javasolt tervezet révén Románia alaptörvénye sok szempontból javulni fog, de továbbra is gondolnunk kell a jelenleginél sokkal átfogóbb alkotmányreformra. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyetért az elfogadott módosításokkal, de a vitákban fenn fogja tartani más benyújtott módosító javaslatait is.
Hallom, olvasom, hogy vannak olyan magyar tanácsosok is Erdély- szerte, akik nem hívei közéleti síkon a magyar nyelvhasználatnak. nem helyeslik az anyanyelvünkön való megszólalást a tanácsi munkálatok során. Vagy pedig legfennebb "szimbolikus esetekben" tartják helyénvalónak. Tudunk olyan városi tanácsosról is - különben ismert, nagyra becsült szakember a maga területén -, aki kerek perec kijelentette nemrégen: ô soha nem fog magyarul beszélni a tanácsüléseken. Noha egy olyan erdélyi város tanácsosa, ahol a lakosságnak legalább fele magyar nemzetiségû. Magyar anyanyelvû. S ô nyilván az RMDSZ-frakció tagja…Egy erdélyi nagyváros magyar alpolgármestere ekként nyilatkozott: "Engem személy szerint zavarna, ha arra kellene várnom, hogy valaki minden mondatomat lefordítsa." Nem túl távoli kollégája, aki néhány esetben vállalta a tolmácsolást, tömören kijelentette: "Röhej az egész."
A Székelyföldön sem mindenütt rózsás a helyzet. Abban a kisvárosban, ahol a 2002-es népszámlálás szerint (is) a lakosság 68 százaléka magyar, a tanácsülések mai napig románul zajlanak. A tôszomszédságban a városi tanács már annak idején beindította volt az ajándékba kapott tolmácsgép mûködését, de a helybéli három román önkormányzati képviselô visszautasította a fülhallgatók használatát. "Megbélyegzônek" találták az eljárást, s hónapokig nem voltak hajlandók részt venni az üléseken. Másutt is megtörtént, hogy a kisebbségben lévô román tanácsosok egy része kirohant a terembôl, ajtókat csapkodva, mikor valaki magyarul kezdett beszélni. Ez lenne a "hagyományos román tolerancia" megnyilatkozásának egyik formája?
A székely anyaváros helyi tanácsának minden tagja magyar anyanyelvû, lévén ez 95 százalékban székely-magyarok lakta település. Itt kezdettôl fogva magyarul folytak, folynak az ülések munkálatai - természetes módon. Látszólag abszolút világos, problémamentes az itteni helyzet. De csak látszólag. Mert amikor egy tanácsülésen megjelenik a megye román prefektusa, a felszólalók kénytelenek románul beszélni. Esetenként jó székelyes tájszólással. S minthogy nem mindenki tudja pontosan használni a román szakkifejezéseket, olykor ilyen és hasonló mondatok is elhangzanak: "A komisszió elolvasta az amplaszamentrôl szóló anekszát, és hozott egy decsíziót." Íme: a nyelvi romlásnak ilyenfajta tanácsi táptalaja is van manapság minálunk.
Legtöbb esetben gyakorlati nehézségekre hivatkoznak azok, akik nem lelkesednek a tanácsülések többnyelvûségéért. Holott a lehetôség adott, s a technikai nehézségek megoldhatók. Romániában törvény biztosítja az anyanyelv használatának jogát a közéletben (is) - s nem csupán az itt élô, nagyszámú magyarság számára. De mit szóljunk ahhoz, hogy ha egy RMDSZ által jelölt magyar tanácsos nem hajlandó élni ezzel a jogával? Miközben minden szinten keményen küzdünk az anyanyelvi oktatásért, az iskolák fölöttébb szükséges voltát emlegetve. Miközben gonddal ápoljuk a szórványokba szorult gyermekek csonkuló magyar szavait, kétségbeesetten próbáljuk megmenteni a pusztulástól a csángó-magyarok ôsi anyanyelvét.
Csak kérdem - aggodalommal.
Szeptember 10-tôl fegyelmezettebb közszállításra számíthat a marosvásárhelyi utazóközönség. A Helyi Közszállítási Rt. és a Siletina Kft. társulás GPS mûholdas követôrendszerrel látja el az autóbuszokat és a maxi-taxikat, közleke-désüket pedig számítógépes rendszer hangolja majd össze.
A tömegközlekedési jármûveknek GPS követôrendszerrel való felszerelése az utasok számára minôségi szolgáltatást jelent, de a társulás is hasznot húz belôle. Egyrészt tehát, javul a közszállítás, pontosabban érkeznek majd a buszok, kisbuszok, hiszen a követôrendszernek és a közös diszpécserszolgálatnak köszönhetôen az idôkiesések korrigálhatók, másrészt kivédhetôk az olyan esetek, amikor a buszvezetôk indokolatlanul késlekednek, a jármû meghibásodását, az üzemanyaghoz való hozzáférést is jelzi a rendszer (így elkerülhetô lesz a gázolajlopás). A vállalat számára megtakarítást jelent a korszerûsítés: csökken az üzemanyag- és alkatrészcserére kiadott összeg. A jelenleg dolgozó 25 diszpécserbôl 8-an maradnak az új központban - jelentette ki a tegnapi sajtótájékoztatón Claudiu Maior, a Siletina Kft. és Tatár Béla, a Közszállítási Rt. igazgatója.
Az utasok tájékoztatását a nemrégen felszerelt elektronikus hirdetôtáblákkal oldják meg, amelyen az idôpont, dátum és hômérséklet kijelzése mellett helyet kaphatnak a polgármesteri hivatal közérdekû közleményei, de ami a legfontosabb: az utas megtudhatja, hány percet kell még várakoznia a választott útvonalon közlekedô autóbuszra. A hirdetôtáblák közül 15-öt helyeztek ki egyelôre a fôbb lakónegyedekben levô megállókba, a jövôben még vásárolnak pannókat.
A GPS rendszer bevezetése a tömegközlekedésben minden vonalon országos szinten egyedülálló, Ploiesti-en mûködik hasonló rendszer, de csak két autóbuszvonalon. A lapunk kérdésére a két igazgató kijelentette: nem tudják, mennyibe kerül ez a rendszer, hiszen nem vásárolták meg. A gyártó cég, a bukaresti Radcom Kft. kísérleti jelleggel biztosítja a városnak, vállalja a karbantartását, és ha beválik, bérelni fogják, legkevesebb öt évig. A Helyi Közszállítás-Siletina társulás csupán két várostérképet vásárolt meg 6000 euróért.
A követôrendszer beszerelését a gépkocsivezetôk nem fogadták túl nagy lelkesedéssel, jelentette ki Claudiu Maior, hiszen lehetôvé teszi, hogy minden munkában töltött percrôl elszámoltassák ôket. "Bizonyára lesznek, akik idôvel más munkahelyet választanak, de ez a lépés mindenképpen szükséges volt a közszállításbeli rendellenességek felszámolására."
Egyelôre a Radcom szakemberei dolgoznak a programon, még néhány mikrobuszra fel kell szerelni a követôrendszert, ezt követôen, szeptember 10-tôl helyezik üzembe a rendszert.
- nyilatkozta egyhangúlag Tatár Béla és Claudiu Maior arra az újságírói kérdésre, hogy miért akarnak betörni a taxipiacra. A Népújság kérdésére a Közszállítási Rt. igazgatója elmondta, hogy nem a Siletina, hanem a társulás vásárolta nemrégiben lízingrendszerben a 70, Renault Clio Simbol és Dacia Solenza márkájú gépkocsikat, amelyekkel Transil néven (rövidtelefonszám 948) új taxitársaságot alakítanak. Tíz százalékos elôleggel, 3 éves lejáratú szerzôdéssel vásárolták a kocsikat, közel 8000 eurós áron. Nem az a céljuk, hogy más taxis cégeket buktassanak meg, minôségibb szolgáltatást akarnak biztosítani a lakosságnak. A többi taxitársasággal egyenlô árakat szabnak meg, s minden egyes hívásra kimennek majd. "Más cégek sokszor elutasítják a hívásokat, ha túl rövid a távolság. Ez a társulás taxijaival nem fog megtörténni, hiszen a kocsik szintén el lesznek látva GPS rendszerrel, ami Európában is egyedülálló. Nem lesz lehetôség arra, hogy visszautasítsanak hívást vagy vesztegeljenek. Ugyanakkor nyugtát bocsátanak ki az utasnak a gépkocsivezetôk" - közölte Maior.
Szeptember 1-tôl a taxik csupán egy része fog üzemelni, mert még nem sikerült alkalmazni a teljes személyzetet.
Augusztus 20-án délután Marosvásárhelyen két férfi betört egy kioszkba, bántalmazták az elárusítót, majd 450.000 lej értékben pénzt és anyagi javakat loptak el. A károsult értesítésére a helyszínre siettek a marosvásárhelyi rendôrség közrendészei és sikerült letartóztatni a 17 éves M. E. és R. R. helybéli fiatalokat.
A Biztonságosabb közlekedésért program keretében a megyei közlekedési rendôrôk augusztus 21. és 28. között 16 alkalommal alaposabban ellenôrizték a forgalmat. Az említett idôszakban 4 bûncselekményt jegyeztek, 1560 alkalommal büntettek, 20 jogosítványt függesztettek fel. 16 személyt ittas állapotban való vezetés miatt vontak felelôsségre, míg 23 gépkocsivezetôktôl elvették a jármûve törzskönyvét.
Augusztus 25-én délelôtt a marosvásárhelyi Ion Buteanu és a Segesvári út keresztezôdésénél Cs. I. 53 éves helybéli lakos az MS 99 YNY rendszámú Dacia személygépkocsijával nem adta meg az elsôbbséget a 40 éves S. P. által vezetett motorkerékpárnak, akit a baleset miatt súlyos testi sérülésekkel szállítottak kórházba.
Augusztus 26-án, 5.30-kor Kerelôszentpál község közelében, az 15-ös számú országúton Bata Ioan Petru 49 éves brassói gépkocsivezetô BV 53 YRY rendszámú Opel Vectra személygépkocsijával elgázolta a 71 éves S. Ioan szentpáli lakost, aki nem a kijelölt helyen akart átkelni az úttesten. A gyalogos a helyszínen elhunyt.
A közrendészek, a rohamrendôrökkel közösen augusztus 23-án éjjel 9 és 1 óra között több olyan helyiséget látogattak meg, ahol a lakosság bejelentései alapján nem tartják be a nyitvatartási programot. Az akció során több diszkóban ellenôriztek és négy helyen állították meg a gépkocsikat. A razzia során 40 helyiségben 271 személyt igazoltattak, ezek közül 15-öt a rendôrségre kísértek különbözô kihágások miatt. Egy helyi körözött személyt letartóztattak, összesen 13 pénzbírságot róttak ki - tájékoztattak a megyei rendôrség sajtóosztályáról.
Sokat léptünk a javítás irányába, de világméretû a zûrzavar
Az embert történelemalakító döntései segítették a túlélésben
Egyetemi tanulmányait Debrecenben és Budapesten folytatta történelem, latin, filozófia, szociológia, valamint magyar nyelv és irodalom szakon; történelem-magyar tanári diplomát szerzett (1952). Dolgozott a debreceni és a szegedi egyetemeken (1957-ig), majd a Történettudományi Intézet munkatársa lett (1963). Kutatott, illetve elôadott a legtöbb európai fôvárosban, járt az Egyesült Államokban és Tajvanon. 1982-tôl a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanár, 1984-1992 között az egyetem rektora. Jelenleg professzor emerita, a 19-20. századi történelmi doktorképzô program (Európa és Magyarország) vezetôje.
A különféle történeti iskolák mindig is többféle közelítésben tárgyalták a história folyamatát, de abban mindenki megegyezett, hogy a történelem létezik, feltárható és leírható. Az utóbbi idôben viszont éppen ebben a kérdésben következett be gyökeres változás - kezdte aktuális helyzetképét Ormos Mária történész a Mindentudás Egyetemén, majd frappáns és kézzelfogható érveket szegezett szembe a történettudományt illetô elméleti kifogásokkal.
A történelem megismerhetôségét vitatók abból indulnak ki, hogy a múlt az idôk mélyén úgy helyezkedik el, mint egy lezuhant és szilánkokra szakadt repülôgép roncsai: szétszóródva és összefüggéseibôl kiszakadva. Ezért a vizsgálódó szem eleve képtelen az egykori egységet rekonstruálni. A történész valamit összeilleszt, valamit nem, és semmi garancia rá, hogy akár azt is jól állította volna össze, amit egyáltalán összeállított. A következtetés pedig úgy hangzik, hogy e körülmények miatt a múltról csak különféle, töredékeken alapuló elbeszélések születhetnek, de sosem jöhet létre a teljes történet hiteles rekonstrukciója. Gondoljunk bele abba, hogy hány szereplôje, részvevôje volt a második világháborúnak, és hogy ebbôl következôen hányféle szögbôl lehet látni a szétszórt elemeket, hányféle módon lehetséges elôadni, és adták is elô valóban a második világháború történetét. Biztos, hogy ez az esemény több mint egymilliárd embert érintett. Az események repeszei pedig szétszóródtak a világ minden pontján. Keresni lehet, sôt kell ôket Európában, Ázsiában, a Távol-Keleten, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán térségében, Afrikában és Amerikában. Nem kétséges, hogy eltérô élmények, következésképpen eltérô elbeszélések születtek aszerint, hogy az egyik oldal vagy a másik élte át és dolgozta fel magának a megélteket, aszerint, hogy a levegôbôl, a szárazföldrôl vagy a tengerrôl nézték és nézik a történteket, továbbá aszerint, hogy vajon a frontok vagy a hátország borzalmairól van-e szó és végül aszerint, hogy vajon az áldozatok beszélnek-e vagy pedig üldözôik.
Léteznek azért komoly ellenérvek, amelyek ezt az esetlegességet és szubjektivitást korlátok közé szorítják. Létezik ugyanis tárgyiasult, a maga nemében változatlan történelem is. Elbeszéléstôl független, tárgyi valójában felismerhetô és bemutatható történelmi elem maga az ember, aki maga után hagyta alakjának és életkörülményeinek számtalan mutatóját. Ugyancsak tárgyi mivoltukban feltalálhatók a szerszámok, amelyek segítségével az ember biztosította és biztosítja létét, túlélését és fajának fennmaradását. Kiterjeszthetô e kör az ember hajlékára is, mivel a lakóhely szinte mindegyik fázisáról van máig fennmaradt, fizikai értelemben reális emlékünk, s e megkérdôjelezhetetlen történet körébe tartozik az ember foglalkozásának, munkájának a története is.
A tárgyiasult történetnek van egy másik formája is, amely ugyancsak létezô, de szoros ellenôrzést követel, és amely még az ellenôrzések ellenére is lehetôvé teszi a további vitákat. A töméntelen papírról, hang- és filmszalagról, felvételrôl van szó, amelyek a könyvtárakban, levéltárakban és a különféle egyéb tékákban találhatók. Maradtak olyan írásos források, amelyek keletkezésük idején mentesek voltak minden elôzetes, konkrét szándéktól, és csupán ismeretszerzésre irányultak, vagy valamilyen ismeretet mintegy óhatatlanul, szándékuk ellenére tartalmaznak. Ebbe a kategóriába tartozik minden területi és tulajdonra vonatkozó felmérés, a népszámlálási adatok zöme, az üzemi (földbirtokkal kapcsolatos vagy bármifajta) könyvvitel, egyéb üzleti papírok, tisztiorvosi jelentések, okmányok, anyakönyvek, érdektôl független statisztikák, a szó szerinti jegyzôkönyvek.
A már jóval kérdésesebb és ezért szigorúbban ellenôrzendô kategóriát alkotják a korabeli szerkesztett jegyzôkönyvek, az emlékezetbôl leírt szövegek, a naplók, a levelek. A korabeliség lehet garancia arra, hogy a forrásban az tükrözôdik, netán már hamisítva vagy csúsztatva, ami a korabeli hamisítási vagy csúsztatási érdekeknek megfelelt: a történész nem sokat ér egy olyan naplóval, amelyet szerzôje a Horthy-korszak légkörében írt, majd a Rákosi-korszak légkörében átírt. A közhiedelem szerint becses és megbízható forrás a korabeli fotó, illetve filmdokumentáció. E vélekedés távolról sem felel meg a valóságnak. Jól tudjuk, hogy mily félelmes módon manipulálták a fényképanyagot a diktatúrákban, de a retusálás másutt sem volt teljesen ismeretlen. A magyar filmhíradó például felvette a magyar kormányzó megérkezését Klessheimbe, majd távozását onnan 1943 áprilisában. A filmkockák alapján arra lehet következtetni, hogy itt két politikus, Hitler Adolf és Horthy Miklós rendkívül barátságos eszmecseréje bonyolódhatott le, holott a valóságban a Führer a vádak és a szemrehányások özönével árasztotta el beszélgetôpartnerét.
A történész munkája e feltételek mellett egy restaurátor eljárásához hasonlít, ahogy az az olykor sitthez hasonló ásatási eredménybôl összerak egy kancsót vagy tálat. Még a restaurátor is élvez némi elônyt a történésszel szemben, mivel ô már látott jó néhány kancsót és tálat, míg a történész sosem láthatta azt a képet, amelyet ki fog rakni, mert a történelem úgy ismétli önmagát, hogy sosem ismétli tökéletesen.
A második nagy kérdés már nem a történelem kitapintható vagy feltárhatatlan voltára irányul, hanem arra, hogy a létezô történet mennyiben az ember mûve, illetve mennyiben "csinálódik" közelebbrôl megfoghatatlan erôk és mozgások által. Odo Marquard német filozófus abból indult ki vonatkozó munkáiban, hogy az emberek a történelmet sokáig az Istenre vagy a Sorsra bízták, és nem voltak olyan önteltek, hogy azt maguknak tulajdonítsák. Egyszer azonban mégiscsak magukhoz ragadták a kezdeményezést. Detronizálták az Urat, elûzték a Sorsot, és kijelentették, hogy történetük alakítását a saját kezükbe veszik. Mivel rendelkeznek az ehhez szükséges belátással és azzal a képességgel, hogy kellôképpen átlássák a dolgokat, vagyis mivel racionális lények, képesek rá, hogy a történelmet a lehetô legjobb világ kialakítása felé tereljék.
A folyamat egy fontos állomásán, 1789. augusztus 26- án a francia Alkotmányozó Nemzetgyûlés kiadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, és abban magabiztosan leszögezte: "Az emberek szabadnak, jogilag egyenlônek születnek, és azok is maradnak." Nem túl sok idônek kellett eltelnie ahhoz, hogy világossá váljon, az emberek távolról sem lettek egyenlôk és valójában nem is szabadok. A várt nagy boldogság és jólét elmarad, minduntalan várat magára, és Marquard úgy látja, hogy "az abszolút jobbítás világméretû konfúzióvá, zûrzavarrá fajul". A nagy reményeket követôen az emberek, ahelyett, hogy szabadoknak születtek volna, diktatúrák sorát szenvedték végig, két világháború és egy kegyetlen gazdasági világválság vágott rendet közöttük, és ebbôl megtanulhatták, hogy mégsem áll hatalmukban minden, sôt az az érzés alakult ki bennük, hogy úgyszólván semmi sem áll a hatalmukban. Élettartamuk záros és eléggé rövid. Minduntalan megörökölnek valamit, és ezen az "elôtalált" állapoton nincs módjuk változtatni. Ahol egy ember elkezdi a történetét, ott sosem kezdôdik semmi. "Mert a valóság - mondja Marquard - eléjük vágva, már mindig ott van, és nekik kapcsolódniuk kell." Mit tehetnek? Elkezdenek az elôdökre mutogatni, hiszen az elôtalált dolgok rájuk mennek vissza. De az ember azt sem tudja befolyásolni, ami utána jön, és az eredmények sokszor "gyalázatot hoznak a szándékra". Következésképpen az ember mutogatni kezd az utódokra is, hiszen ami bekövetkezik, az viszont hozzájuk kapcsolható.
Marquard elemzésébôl kimarad azonban a jelen, ez a röpke és illó valami, amelyben éppen végbemegy az "elôtaláltak", a meglevô dolgok befolyásolása, megváltoztatása. Az embertôl függ, hogy ezt hogyan hajtja végre, a befolyásolás módja pedig kihat arra is, ami majd következményként megjelenik az utódok számára. Konfúzió ide vagy oda, a jobbítási szándéknak mutatkozik néhány eredménye: 57 év óta nem tört ki sem világméretû, sem kontinentális háború, és 73 éve nem alakult ki 1929-es méretû világgazdasági válság sem. A személyiség és a csoport, a kisebbségek jogai pedig védettebbekké váltak, mint bármikor.
A történetet a múlt, az elôtalált dolog tehát nyilvánvalóan erôsen meghatározza, mintegy keretet ad a lehetséges döntésekhez, de a továbbiakat nem irányítja szuverén módon. A történelmet mindenek ellenére maga az ember "csinálja" mindenkori hasznos vagy káros döntéseivel.
A Történelmet nem olyan régen Francis Fukuyama azzal fenyegette meg, hogy noha dicsô emlékekre hivatkozhat, ütött a végórája. Fukuyama könyvében bemutatja a hatalmas változásokat, amelyek a múlt század nyolcvanas éveinek a végén és a kilencvenes évek legelején mentek végbe. Teljes joggal mutat rá a nagy és sérthetetleneknek vélt diktatúrák összeroppanására és a nagy számban újjászületett, független államok keletkezésére, amelyek mind ráléptek a demokrácia útjára. Ez az irány valóban felbátoríthatja az embert arra a következtetésre, hogy a világ talán valóban az általános demokratizálódás felé tart, ami a hegeli felfogásban és Fukuyama szerint is egyúttal azt jelenti, hogy az embernek többé nincs megvalósítandó célja, elérte a csodák városát, ahol már minden jól van berendezve, és mindenki megtalálja boldogságát. A történelem tehát véget ért vagy legalábbis hamarosan véget ér.
De vajon kimerülnek-e az emberi célok magával a demokráciával? A történelem eddigi menete azt mutatja, hogy távolról sem. Az emberek tömegei fütyültek a demokráciára, ha alapvetô törekvéseiket veszélyeztetve látták. A huszadik században már volt egy rövid korszak, amikor szintén tucatszám születtek a minta-demokráciák, majd csaknem ugyanazzal a gyorsasággal adtak helyet különféle autoriter rendszereknek és diktatúráknak. A múlt század elején alkotmányos értelemben példaértékû demokrácia született Portugáliában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Finnországban, Lengyelországban, Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában. Néhány hónapig polgári demokratikus kormány volt hatalmon 1917-ben Oroszországban, majd 1918-1919-ben Magyarországon is. E hullámot azonban kisvártatva egy nagy ellencsapás váltotta fel. A húszas-harmincas években néhány, általában északi és nyugat- európai állam kivételével mindenütt diktatúra vagy tekintélyállam jött létre. Csehszlovákia kivételével az imént felsorolt valamennyi országban, továbbá Spanyolországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Görögországban, Bulgáriában és Romániában.
Ugyanilyen gyászos véget ért az a demokratizálási hullám is, amely az egykori, zömükben a hatvanas években önálló lábra állt gyarmatokon söpört végig. Akkoriban a nagy befolyással rendelkezô államok vezetôi azt hitték, hogy a demokráciát be lehet vezetni egy közösség életébe, valahogy úgy, mint a villanyáramot. A gyökértelen és eszköztelen demokráciák sorra adták át a helyüket a legvadabb és az esetek nagy részében a legkorruptabb önkényuralmaknak.
Nem minden demokrácia, ami messzebbrôl annak látszik, vagy lágyabban mondhatjuk talán azt, hogy a fogalmak mást jelentenek itt és mást amott. Ha a demokrácia alakilag nagyon jól is mûködik, egyáltalán nem biztos, hogy ez önmagában véve megelégedéssel tölti el az egész populáció vagy legalább nagy részének a szívét. Az emberek számára ugyanis a demokrácia önmagában véve nem valami végcél, miként azt a nagy filozófusok eszmefuttatásai alapján hinni lehetne, hanem csupán egyike az eszközöknek ahhoz, hogy igazi céljukat, a mindenkori jobban élést a túlélés biztosítása mellett elérjék. A jobban élés fogalmában természetesen benne foglaltatik a személyes és a csoportos jogok világa is, amire a modern ember a jólét körében láthatóan igényt tart. Mégsem találnak sok örömet a demokráciában, ha keretei között munkanélküliségre vannak kárhoztatva, ha rossz lakásokban laknak, ha éhüket nem tudják kellôen csillapítani, ha nincs perspektívájuk, ha súlyos gondot okoz a gyerekek neveltetése, ha nincs kikapcsolódásuk, szórakozásuk - vagyis ha minden okuk megvan a rosszkedvre.
Semmi sem jogosít fel a hitre, hogy az emberiség a végsô, örökre megnyugtató szakaszába érkezett volna, vagy hogy az elôjelek szerint hamarosan oda érkezik. Semmi sem kelti azt a benyomást, hogy az ember a világ minden táján, vagy bárhol is kielégítette volna ambícióit, és ennek tudatában a továbbiakban már nem kell történelmet "csinálnia", hanem békésen sütkérezhet elért eredményei fényében. Éppen ellenkezôleg. Az utolsó néhány év szétszórt repeszei, amelyek egységbe foglalására egyelôre senki sem tud vállalkozni, akárhány szakember elemzi is az egyik vagy a másik repeszcsoportot, mindenképpen arra vallanak, hogy a beteljesülés városa továbbra is távol van. Kétségtelen, hogy ismét világméretû zûrzavar vesz bennünket körül. Ennek bizonyos elemei láthatóak az Amerikai Egyesült Államokban, a Távol- a Közép- és Közel-Keleten, továbbá Európában is. Léteznek további elemek, amelyek kevésbé láthatóak, és olyanok is, amelyekrôl egyelôre fogalmunk sem lehet, mert még csak lappanganak. A történelem tehát momentán biztosan nem ért véget, mert az ember ismét egy olyan zavarodottsággal áll szemben, amelyet valahogyan meg kell oldania vagy át kell vészelnie, hogy ne pusztuljon bele.
Elhangzott 2003. március 10-én a Duna Televízióban
2003. szeptember 1-jén délután 5 órakor sugározza a Duna TV azt a portréfilmet, amely a 100 éve született báró Kemény Jánosról készült. A Mecénás címû 40 perces adásban az irodalomszervezô, író és a vécsi helikoni találkozók házigazdája életének fontosabb állomáshelyei elevenednek meg a képernyôn (Kolozsvár, Alsójára, Nagyenyed, Marosvásárhely, Gernyeszeg, Marosvécs). Emlékezzünk rá kegyelettel.
Összesítették a lakásigényléseket
A 2001-ben megjelent, az államosított lakások visszaszolgáltatására vonatkozó törvény értelmében megyénkben 995 kérvényt fogadtak el az illetékes szervek. Ezek közül 601-et megoldottak. 147 épületet természetben adtak vissza a volt tulajdonosoknak, 124 esetben kifizették az értéket, 7 család részvényt, más javakat kapott kárpótlásul, míg 163 kérvényt jogtalannak vagy alaptalannak ítéltek meg, ezért elutasítottak. Megoldásra vár még 394 okirat, ezenkívül 86 esetben a törvényszékhez fordultak jogorvoslatért - áll a prefektúra által készített összesítésben.
Kiállítás a Bolyai Alkotótábor mûveibôl
A marosvásárhelyi várban megrendezett III. Bolyai Alkotótáborban részt vevô mûvészek alkotásait az érdeklôdôk az augusztus 28-án, csütörtökön 6 órától megnyíló tárlaton tekinthetik meg.
Országos bemutatóval vendégszerepel Marosvásárhelyen a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a Hubay Miklós Freud avagy az álomfejtô álma címû színmûvel, melynek a 2002/2003-as évadban volt a premierje a Körös-parti városban. A dráma központi hôse Sigmund Freud, a nemzetközi tekintélyû osztrák pszichoanalitikus-tudós. A szereplôk között láthatjuk Meleg Vilmost, Ács Tibort, Kardos M. Róbertet, Csíki Ibolyát, Fábián Enikôt, Hajdú Gézát, F. Márton Erzsébetet stb. Jelmez: Kelemen Kata, színpadtervezô-berendezô Vasilatos Ianis, zenei szerkesztô, díszlet és rendezés: Pinczés István. Az elôadásra augusztus 31-én, vasárnap 7 órakor kerül sor a Nemzeti Színház nagytermében. Jegyek elôvételben a Nemzeti Színház jegypénztáránál.
Fiatal képzômûvészek kiállítása
Három ifjú festômûvész mutatkozik be szombaton Marosvásárhelyen. Balázs Imre Barna, Incze Mózes és Varga Melinda tárlata augusztus 30-én délelôtt 11 órakor nyílik meg az Eminescu utcai református diakóniai központban. Az alkotók jelenleg Magyaroszágon élnek, Balázs és Incze erdélyiek. Nyaranta itthon töltenek néhány hetet alkotással, az idén Szentdemeteren dolgoztak, ott született festményeiket viszik közönség elé. Képeiket Nagy Miklós Kund ajánlja az érdeklôdôk figyelmébe.
Országos néptánc- és népmûvészeti fesztivál
Augusztus 30-án, szombaton délelôtt néptánc- és népmûvészeti fesztivált szerveznek Alsóidecsen. A rendezvényt Szabó János, Marosvécs polgármestere nyitja meg, majd a színpadra lépnek táncaikkal, népdalaikkal az idecsi, caracali, görgényhodáki, magyarsárosi román, marosvécsi, holtmarosi magyar, Mihail Kogalniceanu-beli tatár, kisidecsi cigány, temesvári szerb és a bátosi német néptáncegyüttesek. A fesztivál a 21 órakor kezdôdô bállal zárul.
II. mezômadarasi képzômûvészeti alkotótábor
A Mezômadaras Fejlesztési Egyesület és a mezômadarasi református gyülekezet a vendéglátója annak a képzômûvészeti alkotótábornak, amely augusztus 23-án nyitotta meg kapuit. Részt vesz 20 hivatásos és amatôr képzômûvész, szobrász, fotómûvész, grafikus Marosvásárhelyrôl, Szatmárról, Ágotáról, Ludasról, Erdôcsinádról, Mezômadarasról. A zárókiállításra augusztus 31-én, vasárnap 13 órakor kerül sor a mezômadarasi kultúrotthonban.
Az Evangélium Színház Marosvásárhelyen
Sík Sándor: István király címû drámájával vendégszerepel Marosvásárhelyen a budapesti Evengélium Színház társulata. Az elôadáson olyan neves színmûvészek lépnek fel, mint Bitskey Tibor Kossuth- díjas érdemes mûvész, továbbá Borbáth Otília, Forgács Szilvia, Körtvélyessy Zsolt, Buzogány Márta, O. Szabó István, Varga Tamás stb., rendezô: Udvaros Béla. Sík Sándor drámáját a Nemzeti Színház nagytermében augusztus 28-án, csütörtökön este 7 órától láthatja a marosvásárhelyi közönség. Jegyelôvétel a Nemzeti Színház jegypénztáránál.
Ma délután 5 órától a nyárádszeredai elhelyezési központban levô árva gyerekek népdalokból és versekbôl összeállított elôadást tartanak. Az ünnepség célja az árvaházban levô tehetségesebb gyerekek felfedezése, támogatása. A rendezvényt a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet megyei fiókja rendezte.
Az Electrica Rt. marosvásárhelyi fiókjának szovátai alegysége értesíti a fogyasztókat, hogy augusztus 28-án, csütörtökön 8-15 óra között nem lesz villanyáram Havadon az 1. és 71., valamint a 141. és a 156. házszámok között. Augusztus 29-én, pénteken 8 - 15 óra között nem lesz villany Nyárádmagyaróson, a Fô úton, a polgármesteri hivatal épületétôl a falu végéig, a Szováta felé vezetô út menti házaknál.
Sürgôs intézkedések a járványveszély kiküszöbölésére
Az Egészségügyi Minisztérium kénytelen volt sürgôs intézkedéseket hozni a járványveszély megelôzése érdekében, amely a folyóvizek alacsony vízhozama következtében állhat elô; a lakosság országos szintû vízellátásának felügyelete érdekében parancsnokságot hoztak létre. Az Egészségügyi Minisztérium vezetôsége a lakosság országos szintû vízellátásának felügyelete érdekében parancsnokság létrehozását rendelte el, miután a különleges meteorológiai viszonyok miatt vészesen csökkent a folyóvizek vízhozama. A döntést az is indokolta, hogy az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet elôrejelzése szerint a folyók vízhozama továbbra is csökkenni fog. A legalább minimális ivóvízellátás biztosítása céljából valamennyi megyében ütemtervet dolgoznak ki. Ez magában foglalja majd a vízellátásra, valamint alternatív ivóvízforrások kijelölésére, a vízminôség folyamatos ellenôrzésére vonatkozó tervet. Ugyanakkor folyamatosan ellenôrzik a vízminôséget a szolgáltatás megszakítása után, az egészségügyi intézmények biztosítják a megfelelô mennyiségû fertôtlenítôszereket, és felügyelik az ivóvíz útján terjedô betegségek esetleges elterjedését. A parancsnokságot majd a közegészségügyi igazgatóságok ügyvezetô igazgatói, valamint a vízminôséget ellenôrzô helyi intézmények vezetôi alkotják. Központi szinten a parancsnokságot az Egészségügyi Minisztérium és a Közegészségügyi Hatóság szakértôi irányítják.
A Nagy-Románia be akarja perelni a román államot Ceausescu kivégzése miatt
A Nagy-Románia Pártnak szándékában áll beperelni a román államot Nicolae Ceausescu lelövése miatt, panasza megfogalmazása során a párt a diktátor vádiratát veszi alapul, nyilatkozta Dumitru Pop, a politikai alakulat Maros megyei szenátora, jelenti a Mediafax tudósítója. "Három vádpont alapján ítélték el a Ceausescu házaspárt, amely közül az egyik arra vonatkozott, hogy Nicolae és Elena Ceausescu megpróbált elmenekülni az országból egymillió dollárral. Tudni szeretnénk, mi történt a pénzösszeggel" - szögezte le Pop. Dumitru Pop közölte, a PRM már interpellált a parlamentben az egymillió dollár ügyében, amely szerepel a diktátor házaspár vádiratában. "Írásban kaptunk választ Mihai Tanasescu pénzügyminisztertôl, amely megdöbbenést váltott ki bennünk. Ebben ugyanis az szerepel, hogy ez az összeg tulajdonképpen nem létezik" - jelentette ki Dumitru Pop. Az ellenzéki szenátor úgy véli, amennyiben a pénzügyminiszter igazat mond, abból az következik, hogy a vádpontok egyike hamis volt. "A bizonyítékok hiánya a Ceausescu házaspár per&ea