|
LV. évfolyam 198. (15465.) sz |
2003. augusztus 26., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Közvélemény-kutatás Maros megyében
A Maros megyei polgároknak alig több, mint az egynegyede bízik az Országos Korrupció-ellenes Ügyészségben, derül ki a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által rendelt közvélemény- kutatásból, jelenti a Mediafax.
A PNL által nyilvánosságra hozott felmérés szerint a Maros megyeiek leginkább a hadseregben (46,4%) és a sajtóban bíznak (39,9%).
A közvélemény-kutatás értelmében az Országos Korrupció-ellenes Ügyészségben a megkérdezettek 29 százaléka, míg a szakszervezetekben 27,5 százaléka bízik.
A helyi intézmények korrupcióját tekintve a Maros megyeiek elsô helyen a rendôrséget (35,22%), a polgármesteri hivatalokat (18,86%) és az igazságszolgáltatást (10,69%) nevezték meg. Gabriela Neagu, az Országos Korrupció-ellenes Ügyészség szóvivôje nem volt hajlandó nyilatkozni a felmérésrôl, mondván, hogy nem ismeri. - Látnom kellene a felmérésben szereplô kérdéseket, amelyet mindenekelôtt hiteles intézménynek kellett volna elkészítenie. Nem nyilatkozhatok, amíg nem láttam és politikai vitákba nem kívánok bocsátkozni - szögezte le Gabriela Neagu.
A felmérést a Nemzeti Liberális Párt felkérésére egy független kutatóintézet készítette Marosvásárhelyen, Segesváron és Szászrégenben, a közvélemény- kutatás elkészítése során 1600 polgárt kérdeztek meg, 2,9%-os hibaszázalékkal.
Amikor augusztus elején Aradon jártunk, a Szabadság- emlékmû felállítására kijelölt tér rendezési munkálatai folytak. A minoriták fôtéri templomának udvarán a rácsok mögé zárt szoborcsoport láttán az volt az elsô benyomása a látogatónak, hogy türelemmel viselt hosszas rabságuk ellenére valósággal élnek, mozognak a Szabadság jellegzetes alakjai. Aztán fekerestük a Tûzoltó teret, amelyet a helyhatóságok a szobor felállítására jelöltek ki. Tágas tér, bár kicsit félreesik a központtól, de mégis a belváros szélén található. Egyik oldalán régi tornyával a tûzoltóság, a másik három oldalon polgári házak veszik körbe. Ahogy néztük a feltúrt teret, amelynek rendezését a polgármesteri hivatal vállalta, arra gondoltunk, hogy a szobor felállításával ez a csendes, látszólag elhanyagolt városrész is életre kel, s zarándodokok, érdeklôdôk találkozási helyévé válik.
Aradi tartózkodásunk alatt lépten-nyomon a készülôdésrôl lehetett hallani. A város magyarsága hónapok óta az ünnepség lázában ég. Gyûjtésekrôl és ajánlásokról szóltak a hírek, s olvastuk, hogy a Csiky Gergely iskola udvarán javában folyik az alapkövek megtisztítása. A gránitfelületeket Olasz-orszából hozatott savval mosták fényesre, eltüntették a rozsda- és szurokfoltokat, betömték a címerek helyét. A talapzat hiányzó nyolcvannegyedik gránitdarabját Hargita megyei andezittel pótolják.
Mindezek után meghökkentett a hír, miszerint a mûvelôdési tárca köztéri emlékmûvekkel foglalkozó mûemlékvédelmi bizottság úgy döntött, a szobor mûvészileg és történelmileg nem felel meg a jelenlegi koncepciónak, azaz nem méltó arra, hogy köztéren felállítsák. Kiderült, hogy a határozatot még júniusban hozták, és eddig sikerült titokban tartani. Vajon meddig és miért akarták takargatni? Ilyen és hasonló döntések hallatán derül ki, hogy tizenkét év után mennyire szükség van az önrendelkezésre, arra, hogy ne Bukarestben döntsék el, hogy mit kell Vásárhelyen vagy Aradon tenni. Mert, ha a helybeliek beleegyeztek a szobor felállításába, akkor hagyni kellene ôket, hogy tegyék, amit elhatároztak. Annál is inkább, hisz az egyesülés emlékmûvének felállítására létrehozott egyesület ülésén a román képzômûvészek Arad megyei elnöke arra a javaslatra, hogy az új emlékmûvet a Szabadság-szobor egykori helyén állítsák fel, azt válaszolta, hogy nincs értelme ennek, mert, ha ötven év múlva is, de ott mégiscsak a Szabadság-szobor áll majd. Dumitru Serban szobrász létére tud valamit. Azt, hogy a szobroknak életük van, és évek múltán is képesek feltámadni. Ahogy annyi viszontagság után, az egykor közadakozásból megvalósított Szabadsággal is történt. Csakhogy Romániában a rendszerváltás után ennyi évvel vannak még döntéshelyzetben olyan személyek, akik félnek a "szabadságtól".
Közel egymillió, 1-8 osztályos, szerény anyagi körülmények között élô családból származó diák kap ingyenes tanszert ebben az évben összesen mintegy 200 milliárd lej értékben. A tanszercsomagok füzetekbôl, iskolatáskából, ceruzákból, golyóstollakból, mértanfelszerelésbôl, könyvekbôl és atlaszból áll.
A tanszereket augusztus végéig osztják ki.
A 2002. évi 126-os számú jogszabály értelmében ezekre az ingyenes tanszercsomagokra az állami oktatási intézményekben tanuló diákok jogosultak, akik olyan családokból származnak, amelyek havi nettó átlagjövedelme a bruttó minimális hazai átlagbér legtöbb ötven százalékát éri el családtagonként.
Adrian Nastase miniszterelnök hétfôn Alexandru Athanasiu oktatásügyi miniszterrel együtt vett részt a program új szakaszának megnyitóján. A kormányfô felidézte, hogy az iskolában az elsô, kínai gyártmányú töltôtollát édesapja egyik barátjától kapta ajándékba, majd hozzátette, hogy ezzel az íróeszközzel sajnos nem sikerült túl szépen írnia. (Mediafax)
Az iskolajavítási munkálatokról, gondokról számoltatták be tegnap a megye polgármestereit a prefektúrán. Ovidiu Natea prefektus mellett a találkozón részt ettek Kacsó Gabriella, az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetôje, a megyei tanfelügyelôség és a megyei tanács képviselôi.
Mint kiderült: a legnagyobb gondot az ivóvíz, a hûtôszekrények és a tûzifa hiánya jelentette.
Mintegy 80 község polgármestere jelent meg a megbeszélésen, amelyen szó esett a tej-, kifliprogramról, az ingyenes tanfelszerelésekrôl, az iskolajavításokról, a tûzifával való ellátottságról. Az új tanévkezdéssel a legtöbb iskolában nem lesz gond, elvégezték a festést, tetôjavítást, beszerezték a tüzelôanyagot. A prefektus felszólítására csak a problémákról ejtettek szót az ábácésorrendben felszólított községek polgármesterei. Elsô helyen az iskolai ivóvízhiány szerepelt, ezzel a gonddal küszködnek például Makfalva, Alsóidecs, Kozmatelke, Zágor polgármesterei. Mások arra panaszkodtak, hogy nincsen amibôl hûtôszekrényt vásároljanak az óvodákba, erre kérték a megfelelô összegek kiutalását. Magyarón gondok vannak a tûzifa biztosításával, Bátoson a tornaterem állapota siralmas, a görgényhodákiak kiflit és tejet kértek a keksz és olvasztott sajt helyett, Makfalván az ivóvíz bevezetéséhez kell szereléseket végezni, ehhez kértek támogatást, a mezôpaniti alpolgármester hangsúlyozta: az óvodaépület régi, rossz állapotban van, új épületet kellene készíteni, hiszen több mint 250 óvodás gyerekkel foglakoznak a nyirkos falú épületben. Székelyvéckén a szakképzett pedagógusok hiánya jelent problémát.
A több mint kétórásra nyúlt beszélgetés során az illetékesek feljegyezték a gondokat, ahol lehet, támogatást nyújtanak - ígérték.
Romeo Beja korábbi bányászszakszervezeti vezetô hétfôn Bukarestben a costesti-i per tárgyalása és Miron Cozmával folytatott megbeszélése után közölte, a bányászok "rendkívüli" tiltakozási akciókat indítanak el "minden, az országban történô rossz ellen".
- Véleményem szerint nagyszabású akciókra kerül sor, sôt eljuthatunk a polgári engedetlenségig is - nyilatkozta Beja, aki szerint a jelenlegi, illetve a 2000 elôtt hatalmon lévô kormány "kihágásai" minden képzeletet felülmúlnak.
A Zsil-völgyi bányászvezér szerint a vájárok bármilyen áldozatra képesek, ám nem áll szándékukban a törvényes keretek túllépése. - Eltökélt szándékunkban áll tisztességesen dolgozni, de tisztességesen meghalni is - mondta Beja, aki vasárnapra Lupénybe hívta sajtótájékoztatóra az újságírókat, "amelyen a legszebb meglepetések várhatóak". A bányászok hétfôi látogatása során egyébként Miron Cozma egyedül Romeo Beját nem fogadta a Rahova börtönben.
A Ion Iliescu államfônek, Adrian Nastase miniszterelnöknek, Rodica Stanoiu igazságügyi miniszternek és Tanase Joita legfôbb ügyésznek címzett levelében Constantin Cretan, a Tîrgu Jiu-i Miron Cozma Liga elnöke rámutat, a bányászok megmozdulásai azt bizonyítják, hogy "a vájárok és vezetôjük akciói mindig is olyan demokratikus, szakszervezeti fórumokon hozott döntések megnyilvánulásai voltak, amelyekre a felelôtlen szociális és gazdasági politikák adtak felhatalmazást".
A bányászok azért utaztak a bukaresti Rahova börtönbe, hogy születésnapja alkalmából felköszöntsék és megajándékozzák Miron Cozmát. Gheorghe Caprita, a Miron Cozma Liga alelnöke szerint mindeddig több ezer, a Zsil völgyi bányászvezért támogató aláírást gyûjtöttek. - Szabadon akarjuk látni, sôt hajlandóak vagyunk mi bevonulni helyette a börtönbe, hiszen ô a mi testvérünk - nyilatkozta Caprita. (Mediafax)
Dan Matei Agathon, a Szociáldemokrata Párt (PSD) fôtitkára hétfôn kijelentett: a Demokrata Párt (PD) szándéka, hogy Ion Iliescut államelnöki tisztségébôl felfüggesszék, e politikai alakulat közeledését bizonyítja Nagy-Románia Párthoz.
Agathon közölte, Emil Boc PD-alelnök bejelentése, miszerint kezdeményezik az államfô felfüggesztését, a Demokrata Párt vonzalmát bizonyítja a PRM-hez, amely "beharangozta, hogy bepereli a román államot"..
- Hasonló a hasonlónak tapsol - tette hozzá a PSD fôtitkára.
A Demokrata Párt elemzi annak lehetôségét, hogy elindítsa Ion Iliescu államfô tisztségébôl való felfüggesztésének folyamatát a 2002/31-es számú, a fasiszta és antiszemita jelképek tiltását kimondó kormányrendelet alapján, közölte vasárnap Emil Boc demokrata alelnök. Emil Boc elmondta, javaslatát a párt szeptemberi országos állandó bizottságának keretében terjeszti elô.
Dumitru Pop Maros megyei Nagy-Románia párti szenátor ugyanakkor a hét végén közölte, a PRM szándékában áll beperelni a román államot Nicolae Ceausescu kivégzése miatt, panaszában pedig a párt a diktátor vádiratára hivatkozik.
Stefan Popescu Bejat PD-alelnök, Gorj megyei parlamenti képviselô pénteken sajtótájékoztatón jelentette be, hogy pártja és a Nagy-Románia Párt között "doktrínabeli hasonlóság" létezik, amely megyei szinten lehetôvé teszi az együttmûködést a jövô évi helyhatósági választásokon. (Mediafax)
A kormány augusztus 22-i ülésén döntött arról, hogy minden magánszemély köteles tévédíjat fizetni, hacsak saját felelôsségére nem nyilatkozik úgy, hogy nem rendelkezik tévékészülékkel. A tévédíjat egy közös háztartásban élô családok fizetik. A határozat alapján a magánszemélyek és alkalmazottal nem rendelkezô jogi személyek havi tévédíja 40000 lej, a 24/2001-es sürgôsségi kormányhatározat rendelkezései alá esô jogi személyek 150.000 lejt kell fizessenek, a többiek 500.000 lejt, a turisztikai egységek pedig az elszállásolási egységükben levô minden szoba után 77000 lejt. Az idénytevékenységet folytató egységek azonban csak az idény ideje alatt kötelesek tévédíjat fizetni. Mentesülnek a fizetési kötelezettség alól a havi szociális segélyben (416-os törvény) részesülôk, a nonprofit egyesületek, a diplomáciai missziók, öregotthonok, kórházak és járóbeteg- rendelôk, katonai egységek, felsôfokú oktatási intézmények, iskolák, óvodák, bölcsôdék, gyerekotthonok, a rádió- és tévétársaság alkalmazottai és az innen nyugállományba vonulók, valamint más törvény által megszabott kategóriákhoz tartozók.
Hasonló csoportokra oszlanak a rádiódíj értéke alapján a fizetésre kötelezett személyek. Számukra az elsô kategóriában 25.000 lej a díj, 100.000 a 24/2001-es sürgôsségi kormányhatározat rendelkezései alá esô jogi személyeknek, a többieknek pedig 300.000 lej. A felmentés ez esetben is ugyanazokat a jogi és magánszemélyeket érinti. Mulasztás esetén magánszemélyek 500000-1000000 lej közötti büntetés kifizetésére kötelezhetôk, jogi személyek pedig 1.000.000 és 5.000.000 közötti büntetésre.
Az Európai Bizottság és az EU-tagországok kemény nyomására Románia egyre fokozottabb harcot folytat az országban tapasztalható korrupció ellen európai uniós csatlakozási felkészülésének jegyében.
Bukarest 2004-ben akarja lezárni csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, és 2007-ben kíván csatlakozni az EU-hoz. Günter Verheugen, az unió bôvítési biztosa legutóbbi romániai látogatásán, miközben dicsérte Adrian Nastase miniszterelnök szocialista kormányát az európai integráció irányában elért elôrehaladásért, személyesen is figyelmeztetett: sürgôs elôrelépésre van szükség a korrupció elleni harcban.
Késô ôsszel esedékes, hogy az Európai Bizottság elkészítse éves jelentését Romániának az európai integráció terén elért eredményeirôl. Ebben az EU-nak nemcsak azt kell visszaigazolnia, hogy észrevehetô reform- elôrelépések történtek a gazdaságban, igazságszolgáltatásban és közigazgatásban, hanem azt is, hogy haladás tapasztalható a korrupció elleni harcban. Ellenkezô esetben Románia számára fennáll annak a veszélye, hogy késlekedést szenvednek a csatlakozási tárgyalások. Annak, hogy a korrupció egyelôre komoly probléma az országban, egyik látványos bizonyítéka az a közelmúltbeli eset, amelyben bukaresti rendôrök üzemanyag-tolvajokat fedeztek és segítettek információkkal, a zsákmányban való osztozás fejében. E bûncselekményekben a román fôváros egyik rendôrôrsének valamennyi tagja részt vett - immár mind a 22-en rács mögött vannak.
A tavaly óta létezô PNA különleges hatóság eddig 1500 esetben folyatott nyomozást és 150 személy ellen emelt vádat. Nastase miniszterelnök tavasszal a bizalmi kérdés felvetésével vitt keresztül a parlamentben egy törvénycsomagot a korrupció leküzdésére. Bírálók szerint azonban még ez sem elég.
Michael Guest bukaresti amerikai nagykövet egy igazságügyi konferencián az ország szégyenének nevezte a korrupciót. A DPA hírügynökség jelentése szerint Jonathan Scheele, az Európai Unió nagykövete is többször kijelentette: a korrupció elleni harc az európai uniós csatlakozás politikai elôfeltételeihez tartozik, hiszen "tolvajok között nem lehet demokrácia". Idôközben már több korrupt rendôrt, vámost és hivatalnokot elbocsátottak, és nagyobb halak is akadtak a PNA-ügyészség horgára: egy kormánytanácsost és két további magas rangú hivatalnokot tartóztattak le, és három volt közlekedési miniszter ellen folyik vizsgálat a nyílt tengeri flotta eladásánál folytatott állítólagos illegális üzelmek miatt. Mindazonáltal a hivatalban lévô politikusokat mindeddig megkímélte a korrupcióellenes kampány. Éppen ezért sok átlagpolgár borúlátó: közvélemény-kutatási eredmények szerint az emberek 46 százaléka véli úgy, hogy Nastase kormányzása alatt csökkent a korrupció, de ugyanannyian vannak olyanok, akik szerint növekedett. Egyben azonban csaknem teljes az egyetértés: csupán a romániaiak 9 százaléka gondolja, hogy országában vannak emberek, akik csak munkájuknak és képességeiknek köszönhetôen lettek gazdagok.
Ausztriában a férfiak átlag 40 százalékkal keresnek többet, mint a nôk - derült ki az osztrák kormány pénteken nyilvánosságra hozott jelentésébôl.
A nôk hátrányos megkülönböztetésének leépítési eredményeirôl készített beszámoló egyelôre nem sok pozitív változásról tanúskodik, hiszen a sajtóban ismertetett adatok is azt bizonyítják, hogy Ausztriában tovább nô a férfiak és a nôk bére közötti különbség.
A Kurier címû bécsi lap egyebek között arról tájékoztatta olvasóit a kormányjelentés alapján, hogy 1997-ben a nôk éves bruttó átlagkeresete 14 522 euró volt, a férfiaké pedig 23 542 euró . A különbség akkor 38 százalékos volt. A legutóbbi felmérések szerint az osztrák férfiak évi keresete átlag 25 592 euróra (kb. 6,781 millió Ft), míg a nôké 15 304 euróra nôtt, ami már 40 százalékos többletet jelent a férfiak javára.
Az osztrák nettó átlagkeresetek változása is hasonló tendenciát mutat, hiszen míg 1997-ben a férfiak 33 százalékkal kaptak többet, mint a nôk, 2001-ben már 35 százalékra nôtt az elônyük.
A fizetésekhez hasonlóan nyugdíjasként is kifizetôdôbb férfinak lenni Ausztriában, jóllehet a két nem átlagnyugdíja közötti különbség az utóbbi években stagnál. Tíz évvel ezelôtt a nyugdíjas osztrák férfiak átlag 43 százalékkal magasabb összegû nyugdíjat kaptak, mint a nôk, 1997-ben és 2001-ben 42 százalékon állapodott meg az elônyük.
A sajtó szerint a jelentést ezekben a napokban terjesztik az egyenlô elbánás kérdéseivel foglalkozó osztrák szakbizottság elé, ahol javaslatokat vitatnak meg a kormány számára a férfiak és a nôk közötti bérezési különbségek mérséklése érdekében.
Ha nagyon jóindulatú vagyok, azt állítom, az aradi szobor dolgában nagyon mellényúlt a tekintetes minisztérium és kultúraôrzô esztétikai különítménye, élén R.T.-vel. Mondom, ha telve vagyok jóindulattal, akkor elhiszem, a kormány különbözô nyúlványai autonóm mozgatják csápjaikat, s nem tudja az egyik kéz, mit tilt a másik. Miközben állítólag püspökrécéket mészárolnak halomra a hortobágyi nemzeti parkban a gubernátorok, s kedélyesen koccintanak a nagy fogásra Pelikán József gátôr és a békaemberek szívességébôl, kik féktelen ügyességgel halakat dobálnak a kormányfôi sajkába, nos, addig a magyar kultúra alapos ismerôje, R. T. miniszter úr a maga birtokán ön- és ízlésére kényesen kivégzi az aradi Szabadság-szobrot. S ezzel jókora botrányt, nemzetközi bonyodalmat kavar.
Megvannak a kisebbséghergelésnek a maga történetileg jól bejáratott és hites módszerei. Évszázados hagyományokra tekint vissza a technika. Ha tehát az adott kisebbség nagyon szeretne valamit megszerezni, elérni, kivívni, birtokolni, akkor elôbb jóindulatúan a tek. hatóság figyelembe veszi, megígéri, hogy tanulmányozni fogja, fejtörés tárgyát fogja képezni az illetô kérés. Közben informátorai révén kipuhatolja (mindig akad naiv fecsegô), mi is az elérendô végcél, mit (t)akar tulajdonképpen a fránya alattvaló kérelme (mindig akad elegendô rosszindulatú szakértô). Mert a kisebbség sem lehet közvetlen s maradéktalanul ôszinte - erre tanítják keserû történelmi tapasztalatai.
Nos, a hivatal dolgozik, tesz-vesz, ügyködik. Reményt keltôen ráhunyorog olykor az elôtte lógó nyelvvel és sóvár tekintettel álló minoriterre. Vagy csak egyszerûen hallgat, amit a hungarus minimus a beleegyezés, a jóindulat jelének vesz. Mi több, a fôhivatal vezetôje földabrosz hírû européer, tudós társasági tag, rengeteg tudományos közlemény és még több heherészô raccsolás és esszé-csevely fûzôdik nevéhez.
Aztán midôn a remények már magas fokon izzanak, több hónapos csúsztatás, elhallgatás, néma szemjáték után jön egy csorba bárd, egy páváskodó basa, vagy basáskodó Pávay (eldöntése Önre marad) és meghozza a lesújtó hírt, amit a fôhivatal elfelejtett közölni. Amnesy International.
Ekkor a kisebbség levegô után kapkod, képviselôi kijelentik, hogy a dolog nem fair (ki mondta, hogy itt fair játék folyik? itt kibabrálás, szemszúrás, mellédumálás és kib- ás folyik), fellebbez, beadványokat gyárt, parlamentileg felszólal, újságilag cikkezik, bizottságilag szóvá tesz. (Hatósági rárímelés: lóvá tesz.) Két esztendôn belül eredmény születik, hiszen itt a demokrácia már kezd bizseregni: megérkezik a revideált engedély... jóval a kitûzött szoboravatási szertartás után. Idôközben az aradi tûzoltóteret felszántották, bevették búzával, még konkolyt is hintettek hozzá a hitelesség kedvéért. Meg kell várni, míg a mag kisarjad, szárba szökik, megsárgul, learatják, kicsépelik, megôrlik, kenyeret sütnek belôle éppen augusztus 20-ra, az új kenyér ünnepére. Ezzel kínálják meg a gubernátorokat és a miniszteriálisokat, akik a szobor leleplezô ünnepségre érkeznek Aradra. Itt szónokol majd R. T., aki a szobor felállítása érdekében kiizzadott küzdelmeirôl beszél a magyar reakció elleni harcban, mely el akarta odázni a szobor felállítását.
Miért tart tehát a mûvelôdés fôpásztora a Szabadság-szobortól? Egyáltalán mi dolga a fôhatóságnak a szobrokkal?
A kérdés annál is indokoltabb, minthogy a tárca közismerten szûkmarkú minden kulturális üggyel szemben, nem vagy alig támogat, irányít, segít, nem véteti magát észre a mûvelôdési közéletben, csak baklövéseivel, fukarságával és koncepciótlan melléfogásaival. Ez az emlékmû nem az ország adófizetôinek rovására állíttatik vissza. Végtére is a restitúció helyi kezdeményezés, és amikor végre van konszenzus románok és magyarok között egy szimbolikus cselekvés dolgában, itt a minisztérium, odaát az ifjú demokraták hergelészeti akciója rontja a helyzetet. Csupálja az esélyeket. Dühít.
Még a legrokonszenvesebb Király András, egykori egyetemi kollégám álláspontja: az eb (canis lupus calvus ministerialis) ugat, a restaurálás és felállítás halad.
De vissza a feltett kérdéshez. A minisztérium imád beleszólni a szobrok ügyébe. Bálványimádó. Illetékesnek érzi magát. (Lásd a vásárhelyi holokauszt-szobor felirata.) Csak olyan szobrok felállítását támogatja, amelyek egyetlen szûk nézôpont foglyai. Pluralizmus, tolerancia, demokratikus véleményszabadság nincs. Sem mások történelme. Csak nimbuszápolás szoborszinten. Mítoszteremtés. Történelemtorzítás. Emlékezetirtás.
A helyreállítás, a visszahelyezés beláthatatlan folyamatokat indíthat el. Ugyanis a tulajdon visszaszolgáltatása után ezzel eleredhet az elorzott történelmi emlékmûvek (minden városnak van mit visszakérnie), magának a történelemnek a visszaszolgáltatása is. A tudat-imperializmus visszanyesése, megbuktatása, a reális arányok helyreállítása.
Aradon például a Szabadság-szobor arra emlékezteti a lakosokat, amit valaki a napokban úgy fogalmazott meg: hogy Magyarországnak a térségben a szabadság kivívása volt a missziója és ezt teljesítette is. Akár a forradalom bukása árán is. Meg arra is, hogy a 19. század végén egy vidéki magyar városban olyan pompás emlékmûvet állítottak fel közadakozásból a város polgárai, amely méltán vetekszik a korabeli pesti, bécsi vagy párizsi, berlini vagy római emlékmûvekkel. Hangsúlyozzuk: egy vidéki város, az akkori ország közepén, egy alföldi polgárváros, alig több mint hatvanezres népességével.
A tizenhárom aradi vértanú emléke - mondották sokszor - senkit sem sért ma már. Sem osztrákot, sem magyart, sem románt. Még azokat a mai románokat sem, akiknek ôsei talán nem is Aradon, nem is Erdélyben, hanem másutt, a Kárpát-medencén kívül éltek, s akik soha nem hallották hírét sem Leiningen-Westerburg Ká-rolynak sem Haynaunak. Velük, a tábornokokkal az a baj, hogy nevük ismert, ôket ma is név szerint, akár személyesen is lehet tisztelni, ragaszkodásunkkal kitüntetni. Megfogható, belátható, tragikus szám. Nem olyan, mint a háromszáz felégetett falu és a negyvenezer ortodox vagy görög katolikus áldozat, akiket az utókor talált ki, fújt fel, nagyított tragikomikusan hiteltelenné.
Szükséges ez a negyvenezer valamilyen nemzeti überolás céljából. A hergelészeti szakférfiak számára elengedhetetlen kellék. Mert ha elengednék, megbukna egy imperialista igénykonstrukció és áldozatspekuláció. Akkor fel kellene vállalni az 1848 ôszén kirobbantott polgárháborúban az eszközszerep ódiumát, amely végül is Európától való lemaradásunk egyik újkori forrása volt. Jelentôsen hátráltatta a térségben kibontakozó polgárosodást, visszavetette a korszerûbb szabadságállapotok mûködtetését. A kiegyezés példátlan sikert hozott a térség számára. Ezt is el kellene akkor ismerni, és ebben az összefüggésben, mintha Sabin Gherman igaza mellett több érv szólna, mint a gyulafehérvári népgyûlés lelkesedése mellett 1848 után hatvan esztendôvel.
Arad - marad, mondogatták talán 1920-ban. Maradt 1940-ben a bécsi döntés idején is. A mai aradi román és magyar polgárok (tanácsosok) mégis ki tudtak lépni abból a szemléleti mocsárból, amely csak a múltbeli szembenállásokból iszik, csak az örök acsarkodást tartja erényes állampolgári viselkedésnek, csak a kisebbség fölötti szigorú, de igazságtalan paternalizmust elfogadható viszonynak.
Okosabban cselekedtek, mint azok a vásárhelyi helyatyák, akik Kossuth Lajos utcanevétôl úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttôl. Holott itt is, ott is csupán egy utcanevet, egy emlékmûvet kell helyreállítani (jelképes dolgokat), nem határokat, nem a dualizmust, melyet a történelem vakon és örökre félrelökött.
Végül is Arad az egyet nem értés példája marad?
Visz a metró mozgólépcsôje. Mindegy, le a mélybe vagy éppen felfelé, mindenik oldalon szúrják a szemedet cirkalmas betûkkel a színes táblák. "Ne foss, fuss!" Persze senki nem rohan sehova, se lefelé, se felfelé, addig biztosan nem, amíg viszi vagy hozza az araszoló lépcsôsor. A három szóból egy nem (nagyon) közlésképes. Még a számítógépem se hagyja magát, és tudatja velem: ilyen szót nem illik papírra (képernyôre) vetni. De nálam csak illusztráció. Aki így megszólítja a jövô-menô embertömeget, minden bizonnyal nem szégyenkezik. Kioktat, ijesztget, tôle ennyire telik. A szájtáti közvéleménynek meg megjárja. Legalább nem mondhatja senki, hogy oktalanul szemérmes. Ha valakinek netán eszébe jutna mégis, hogy idáig süllyedni az ízléstelenkedésben nyilvánosan azért mégsem kellene. Pedig csak egy sikerre ácsingózó írástudónak a könyvét reklámozzák ilyen kitartóan és gátlástalanul. Az idei esztendô legizgalmasabb kalandregényét ígérik ezek a táblák. Rajtuk még a remeklés címe és szerzôjének becses neve. Amit szíves engedelmükkel elhallgatnék, de egyáltalán nem azért, mert megveszekedett hirdetôje vagy híve lennék a túlzott nyelvtisztaságnak. Csak azért, mert olyasmire nem biztathatok senkit, amit magam sem tennék. Én aztán se nem f...k, se nem f...k lóhalálában a boltba, hogy megvásároljam akárkinek a könyvét. Aki hírverésbôl így levizsgázik.
Tudom, hogyne tudnám, ma Budapesten nem ez a napisajtó témája. Itt, ahol bizonyítottan csalnak a brókerek és nejlonzacskókban hurcolják a piramisjátékon összecsalt pénzeket a mindent elnézô haveroknak, itt, ahol valamelyik tévében mindennapra esik egy dáridó, hogy elkápráztathassák, akit kell, itt, ahol a politika sehogyan sem akar tisztulni, mert akkor nem volna kivel acsarkodni, itt bizony eseményben nincs hiány. És a nagy kibeszélésben összegabalyodnak a közhelyek. S nem csak azok.
De arról alig esik szó (ha egyáltalán esik), hogy romlik a magyar nyelv állaga, silányodik, s mindjárt önmaga árnyéka csupán. Pusztul, mert pusztítják az ember nyelvét. Nem fogják elhinni honjaim, hogy miért megyek szíves örömest a Hungaroring tájékára. Az autósok híres versenyén jó ott lenni, pedig nem kétséges, a tévében több mindent látnék belôle. Csakhogy az ördög mindig a részletekben bujkál. A kommentár, a magyarázat számomra elviselhetetlen. Bennem a tûrésküszöb ellenáll a zagyva dumának. Hogy bizonyítsam: megörökítettem; tudom mellékelni. Csak sikerüljön elolvasni.
"Kösziköszi, köszike-köszike, hoppácska, hoppácska - tépi, tépi azt a drága autót - tetszettek látni? - mintha párost táncolnának, egymás mellett rohannak - eldurran az agyam - lejön neki a redôny - döntésre viszi a dolgot - leveri igazándiból - meg tetszene mutatni? - küldi szépen a homokágyba a McLarent - mert annak gáz volt a jobb hátsónál - most Schumachernek töltik a brenyát - siet vissza a dolgára - gyönyörût dobott a testvérén - pfuj, de jó kerékcsere volt! - huj de nagyon - háháhááá - hát Barichello ma, igen ô ma - tolja le a pályáról - tetszenek látni, el tudta kapni a grabancát - naná hátulról - nem csoda krimisen látom - hogy ereszti a pacikat - igen ez barbártrükk - egyszerre kettôt dobott el - nocsak, nocsak - kiszáll a kéglironcsból szegény Jarno Trulli - ez már csak disznópörkölésre ha jó - de csupa irodalom az egész - a pilóta átbukfencezik a korláton, az autó ég, a szerelôk meg szomorúan ücsörögnek - na ha ez igaz, akkor... - igen, Montoya is odatette magát - nagyon odatette - elkezdett nyúlni a masinéria és a kilencedik kap szépen egy aranyos kis kört - mert itt valami el lett baltázva, de nagyon - Williams BMW-ket dobálni ide-oda azért nem lehet - pikánsul néz ki a dolog - magunk közt szólva - de nem a Ferrari volt - de tud kapirgálni Montoya hátába - mégis krimis a vége - leesik az égi áldás - és keményen tesz-vesz a Ferrari - Räikkönen odaveri elônyét, eldobja magától a pezsgôsüveget - ha szembeülnek a képernyôvel, akkor a bal alsó sarokban - ja, persze miért ülnének a háta mögött, szóval a bal alsó sarokban beintenek Ralf Schumachernek - ô a nagynak kisöccse, van ma a tetôn - na most reklám következik a javából, de nehogy elmenjenek, jövünk vissza hamarosan."
Nekem aztán ne! Ennyi lenne hát manapság egy autóverseny költészete, amikor a nyelv és képzelet összekeveredik olcsó tudálékossággal. Érdekes, nem? Értjük is, meg nem is. Majdnem. Mert csak majdnem magyar. A szavak mintha ismerôsök lennének, de ahhoz, hogy értsem a halandzsát, erôt kell vennem magamon, igazodnom kellene ízlésirányához ennek a nyelvelésnek, és saját fejemben kéne átállítani a váltókat. De vajon minek? Nem azoknak kellene okosodni (és változni ízlésben és gusztusban), akik a nyelvi kultúra vadhajtásait nyesegetés helyett alantasan szaporítják?
A BM Duna Palota, a Magyar Protestáns Közmûvelôdési Egyesület és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt mûködô budapesti Evangélium Színház Marosvásárhelyen vendégszerepel Sík Sándor István király címû drámájával.
A rangos szereposztásban olyan jeles mûvészegyéniségeket láthatunk színpadon, mint Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes mûvész, Borbáth Ottilia, Forgács Szilvia, Körtvélyessy Zsolt Jászai-díjas, Buzogány Márta, O. Szabó István Jászai-díjas, Varga Tamás, Medgyessy Pál, Gyurin Zsolt, Valkay Pál, Mucsi Sándor, Zsolnay András, Bicskei Kiss László, Lénárt László, Galgóczy Imre és Szathmáry László.
A elôadás rendezôje Udvaros Béla, aki az 1996-os premier kapcsán így nyilatkozott: "E mû drámaisága, idôszerûsége elevenebb, mint hajdan volt. Egy lenyûgözô történelmi személyiség kettôs konfliktusát állítja a dráma középpontjába. Küzdelmes harcai kifelé a maradi vezértársaival, befelé pedig saját emberi drámája sorscsapásaival (fiai korai halála), valamint a magyarság és kereszténység összeegyeztetésének nehézségei. (...) István király erkölcsi isztaságában nem a hatalomért, hanem a nemzetben gondolkozott."
Az elôadásra 2003. augusztus 28-án, csütörtökön este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.
Jegyek elôvételben és elôadás elôtt a Nemzeti Színház jegypénztárában válthatók. Tel.: 212-335/118
Az Égtájak mûvészeti fesztivál elsô néptánc-találkozóján szombaton Mezôbándon csaknem hat órán át porzott a talpak alatt (tizenévestôl hetvenévesig) a színpad pádimentuma. A részt vevô csaknem 25 néptánccsoport, hagyományôrzô együttes, népi zenekar, énekkar menettánca, élményteljes, színdús mûsora nemcsak a Kárpát-medence népi viseletének seregszemléjét jelentette.
Sajátos, tetszetôs színfoltot jelentett a farnadi Nádas, akár a péterrévei Tisza népi együttes és Juhász zenekar viselete, fergeteges muzsikája, a zentai Szélrózsa leánykar csinos- szép tagjainak dalos produkciója. S ha már a résztvevôknél tartunk, folytatjuk a sorolást: a nagysármási román néptáncegyüttes és a magyar Tulipán, a kászonújfalusi néptáncegyüttes és zenekar, a mezô-paniti Bokréta, a szamosújvári Kaláka, a mezômadarasi Öreg Táncosok ill. a hagyományôrzô néptánccsoport, aztán a vajdaszentiványiaké, a marossárpa-taki néptánccsoport, a marosszent- királyi Vadrózsák, újabb mezôpaniti csoport, a holtmarosi, vicei, marosmagyarói, továbbá a marosludasi Hajdina, a marosvásárhelyi hivatásos Maros Mûvészegyüttes román és magyar tánckara, a csittszentiváni, majd a marosvásárhelyi Napsugár, és persze, a bándi Komlód-Egerházi néptánc-együttes. Böjthe Zoltán és az Égtájak fesztivál, valamint a Vendégségben Budapesten rendezvények programigazgatója, Goldschmied József által közösen rendezett néptánctalálkozóra a Felvidékrôl, a Vajdaságról és Erdélybôl érkeztek, ha különbözô hitet is valló magyarok és nem magyarok, egyöntetûen keresztényekként. A helybeli református templomban, ahol Kerezsi János református, István atya, csíksomlyói plébános, az ortodox Lucian atya és az unitárius Jenei Sándor lelkész szolgált, jöttek találkozni, imádkozni. Hagyományaikat szolgálni, s az európai szellemiség ismérveit viselve magukon, népi kultúrájuk értékeit fellelni, nemzedékrôl nemzedékre átadni.
A fesztivál s a közel 500 résztvevô jelenléte bizonyítja, népi hagyományaink valóban túlnônek rajtunk, egyének felett, és cselekvésre késztetnek Kárpát-medence-szerte.
Mezôbergenyében a vasárnapi istentisztelet után ünnepélyes keretek között zárult az egyhetes alkotótábor és nyílt meg a két hétig látogatható, negyven festménybôl, bôrplasztikából és agyagszobrokból álló kiállítás.
A gyülekezeti ház nagytermében szép számmal jelentek meg a gyülekezet tagjai, a részt vevô alkotómûvészek, valamint azok a gyerekek, akik egy hét alatt az alkotás titkaiba nyerhettek betekintést.
A kiállítást Domahidi Béla helybeli lelkész, valamint Szucher Ervin és Kelemen Ferenc újságírók nyitották meg. "A festôk ecsete alatt átminôsült a mezôségi táj, emberi kapcsolatok jöttek létre, s a nagyterem falán itt maradó képekkel nem csak mi lettünk gazdagabbak, hanem növekedett bennünk Isten" - mondta a lelkész. "Csodálatosan szép világ, hiszen csodateremtôk vesznek körül. Szép alkotások születtek itt akkor, amikor a tévécsatornákon ömlik az agresszió, s a számítógép világában az embereknek nincs idejük egymásra, a szépre figyelni. Meghitt, szép hangulatú kiállítás, a mûvészek lelkük egy részét hagyták itt." - szólt az egybegyûltekhez Kelemen Ferenc. Szucher Ervin azt emelte ki, hogy több mint egy évtizede jár a faluba, ahol az emberek vagy a mezôre, vagy a kocsma irányába mentek. Most jólesô érzés, hogy a falubeliek érdeklôdést tanúsítanak a képzômûvészet iránt, hogy fogékonyak a szépre és erre vették az "utat".
A jelen levô mûvészeknek - Radu Florea, Kulcsár Erzsébet, Hadnagy Gabriella, Fábián Margit, Sabina Purcariu, Merdar Elisabeta, Cristina Petria, Fekete Pál, Incze István Botond, Frunza Mihai, Ôsz Zoltán és Vasile Muresan szakirányító - a gyerekek virágcsokrokat adtak át, majd mindenik mûvész köszönetet mondott a szervezôknek, a Mezôbergenyei Református Egyházközségnek, Domahidi Béla lelkésznek és a Mezôpaniti Polgármesteri Hivatalnak, amelyek keretet és anyagi támogatást nyújtottak az elsô, szerintük is nagyon eredményes és bensôséges képzômûvészeti tábornak.
- Mit érzett a díj átvételekor? - tettük fel a kérdést - hazatértét követôen - a kitüntetettnek.
- Kellemes meglepetés volt számomra, és nagy belsô öröm tölt el amiatt, hogy ez az elismerés másoknak is jelzés lehet: egy felelôsen gondolkodó kormány számára (minden látszat ellenére) nem mindegy, hogy az identitástudatot sikerül-e megôrizni a határokon túl. Egyetlen romániai magyar kitüntetettként viszont arra gondoltam, hogy még sokaknak ott lenne mellettem a helye. Az elismerés megerôsít abban is, hogy jó úton járok...
- Csató Béla fôesperest most már legfelsôbb szinten is az építô papok sorában tartják számon. Milyen meggondolásból választotta ezt az utat?
- Papi életem legnagyobb és legkényesebb kérdése: szabad-e egy papnak ilyen mértékben a különféle építési munkálatokra "adnia magát". Ugyanakkor, az elôttem járókhoz hasonlóan, mindig azzal vigasztalódtam, hogy semmit sem tettem fölöslegesen, és amit megvalósítottam, arra szükség volt. Mert ez lehet az egyetlen vigasz arra, hogy miközben az ember építéssel foglalkozik, papi munkája menthetetlenül csorbát szenved.
- Vannak idôszakok, amikor nagyon fontossá válik a "kövekkel, kövekben" való gondolkodás, mivel a lelki építkezésnek is meg kell teremteni a helyét és feltételeit, hogy látható, hatékony és eredményes...
- ...és egyáltalán lehetséges legyen, ami az egyetlen magyarázata és mentsége a papnak, amikor épít.
- Mindezekbôl kiindulva, talán nem lenne érdektelen felsorolni, hogy pályája fontosabb állomásain milyen épített üzeneteket hagyott a hívekre...
- Gyakorlatilag mindig a szükség teremtette meg azt, hogy mit kellett építeni a papi munka mellett. Nyárádtôre helyeztek elôször önálló parókiára, ahol korábban nagyon hosszú ideig nem, volt helyben lakó pap, amibôl az következett, hogy plébániát, lakást kellett megteremteni, valamint a hozzá tartozó falvakban az istentiszteleti helyiségeket.
Késôbb Sepsiszentgyörgyre helyeztek, ahol hasonló volt a helyzet, lakhatóvá kellett változtatni a parókiát, rendbe hozni a templomot, kápolnát létesíteni a különféle fíliákban, és a közösség szolgálatára egy olyan házat, termet építeni, ahol a saját önazonosságunkat építgethettük.
Szentgyörgyrôl kerültem Vásárhelyre, ahol minden folytatódott.
- Mikor merült fel a Deus Providebit Ház építésének terve?
- Ahogy idejöttem, azonnal. Egész életemben azt vallottam, hogy a román államtól igenis követelnünk kell mindazt az infrastruktúrát, amit elvettek, de értékes éveket veszítünk, ha csak erre várunk. Ebbôl kiindulva gondoltam úgy, hogy lépnünk kell, ahogy lehet. Az élet igazolta, hogy helyes volt ez a gondolkodás, mert ha ez a ház történetesen nem lett volna készen 2000-re, akkor Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek nem volna létezési lehetôsége. Gyakorlatilag itt tudott elindulni, és örömmel veszem tudomásul, hogy a jövôben gyarapodni fog, úgymond kiteljesedik.
- Mi lesz a ház rendeltetése, ha elköltözik az egyetem?
- Remélem, hogy nem költözik el teljesen. Szeretném, ha itt maradna a Társadalomtudományi Kar a szociálpedagógia és társadalmi kommunikáció szakokkal, sôt tovább gyarapodna, mivel olyan értelmiségieket képez, akiknek a munkája nagyon könnyen összehangolható az egyházi munkaterülettel. Véleményem szerint nagyon szükséges, hogy az egyház, és gondolok itt a többi egyházakra is, gyakorlatban is mûvelje azt, amit hirdet. Jézus Krisztus a szeretet vallásának a megalapítója, és ezt gyakorlatban is be kellene mutatnunk, amennyire lehetséges.
- Ha történetesen nem valósul meg ez a remény?
- Ennek a háznak akkor is rendeltetése van, hisz sok olyan elképzelés született az egyházon belül, ami képes arra, hogy betöltse ezt a helyet.
- Amikor nekifogtak az építkezésnek, gondoltak-e arra, hogy egyetemi székhely lesz a házból?
- Tanulmányi központ címén épült, s azért választottuk ezt a tág megfogalmazást, hogy ez mindenféle program esetében igaz maradjon, mint ahogy meg is valósult.
- Kinek volt az ötlete, hogy az épület ilyen és ekkora legyen?
- Nagyobbat szerettünk volna. A bukaresti mûemlékvédelmi hivatal vett le róla egy emeletet, mondván, hogy a barokk épületegyüttes mellett esztétikailag jobb, ha alacsonyabb lesz, az alapterületet pedig a hely diktálta.
- Véleménye szerint az a tény, hogy az egyetemi hallgatók naponta itt járnak a templom udvarán, jelent-e valamilyen közvetlen hatást a vallás gyakorlására, az érdeklôdés felkeltésére, vagy szó sincs errôl?
- Úgy látom, hogy semmi összefüggés nincs aközött, hogy ki milyen fizikai közelségben van a templommal, mert ezeket a kérdéseket a szív és az akarat diktálja és hordozza. Tudatosan említettem elôször az ember szívét, mert csak a szívünkkel, s mondhatni csak a bensônkkel tudunk ráérezni az igazán mély transzcendens dolgokra. Soha nem a tantárgyakból megtanult istennel találkozik az ember, hanem csakis a szívén keresztül megérzett Istennel. Ilyen szempontból az egyetemre már hazulról jönnek minden transzcendenciára immunis hallgatók, és szintén hazulról feltarisznyálva érkeznek olyan emberek, akik fogékonyak...
- A jelek szerint az építkezésben nem lehet megállni azok számára, akik ezen a vonalon is elkötelezték magukat. Ezt bizonyítja a fôtéri lábasházban elkezdett munka...
- Valóban így van, de az építkezésekben szükséges egy fontossági sorrendet felállítani, és ilyen módon rangsorolva egymás után végezni a teendôket. Sürgôsnek tûnik az egyetemisták bentlakásáról, kollégiumáról gondoskodni, azért lenne olyan fontos a lábasház restaurálását folytatni és befejezni.
- Úgy szoktam beszélgetni Istennel, "hogy, ha ez neked fontos, segíts meg, s egy pillanatig se történjen az, ami nekem fontos"...
- Fôesperes úr, mi lesz azokkal az ingatlanokkal, amelyek immár törvényesen is az egyházat illetnék meg?
- Nem tudom. A törvények Romániában is végrehajtásra várnak. Ha ezt titkos utasításokkal megakadályozzák, akkor Isten és ember elôtt ki merem jelenteni, hogy lelkiismeretben nem köteleznek bennünket. Várjuk tehát a jogszabályok becsületes végrehajtását, s majd, ha lesz "lovunk, akkor megpatkolhatjuk, és gyeplôbe foghatjuk".
Minden jogrend semmibe vétele, a törvénykezés arcul verését jelenti, egy évvel azután, hogy a román állam kinyilvánította az 1948-as államosítás törvénytelenségét, egy igazságtalan bírói határozattal újraállamosítsák a volt katolikus iskola és zárda épületét, (ahol a mûvészeti líceum mûködik), amely az 1948-as államosításból kimaradt. Az egykori katolikus gimnáziumot illetôen várjuk a törvény alkalmazását. Ha ez a romániai jogszabályok alapján nem valósul meg, megpróbáljuk a nemzetközi igazságügyi fórumon elérni, hogy egyházunk javait visszaszolgáltassák, és ez irányban meg is tettük a szükséges lépéseket.
- Hogyan vélekedik arról, hogy végül is nem engedélyezték a katolikus osztály beindítását Marosvásárhelyen?
- Az mond a legtöbbet, ha nem kommentálom.
- Az öröm mellett mire gondolt még a kitüntetés átvételekor?
- Arra, hogy az elismerés azoknak is szól, akik nélkül nem mentem volna semmire, a tervezôktôl, a kivitelezôkön át a támogatókig, pontosabban mindenkinek, aki megértette, felkarolta és támogatta a Deus Providebit Ház ügyét.
Noha évek óta erre várnak, a település lakói alig hiszik, hogy Kibéd valóban önálló község lett. A Hivatalos Közlöny 523-as számában a 338-as törvény megjelenését követôen azonban a makfalvi önkormányzat kibédi tanácsosai nem késlekedtek sokat. Közös megegyezéssel Dósa Sándort javasolták ideiglenes polgármesternek, akinek mintegy 2 hete már megérkezett a kinevezése. Alpolgármesternek Mátyus Istvánt nevezték ki a következô helyhatósági választásokig. A leendô polgármesteri hivatalban rajtuk kívül még senki nincs, bár már tudják, hogy a jegyzô Bányai József lesz, látogatásunkkor ô nem tartózkodik a hivatalban. Maga az épület is inkább még csak nevében nevezhetô polgármesteri hivatalnak, hiszen az intézménynek eddig még csak két asztala és öt széke van. A többi bútordarab, ami a termekben, szobákban elvétve látható, kölcsön.
Beszélgetésünk során Dósa Sándor már az elején leszögezi, 9 hónap alatt nagyot felmutatni nem lehet.
- Ez csak amolyan fészekrakás. Hiszen a nulláról kell kezdenünk. Van egy épület, amit '68 óta nem használtak rendszeresen, látható, hogy milyen állapotban. Az elkövetkezô idôszakban lehetôleg még a hivatali munka beindulása elôtt rendbe kellene tenni. Kértük is ez ügyben a megyei tanácsot, hogy a költségvetés-kiegészítésnél tartsák szem elôtt a mi gondunkat is és támogassanak. Közben már kértük és megvan a pénzügyi számunk, a pecsét is elkészült, bankszámlát és kincstári folyószámlát kell nyitnunk. Ehhez azonban az szükséges, hogy különválasszuk a két község költségvetését. Mondhatom, nem könnyû dolog eldönteni, hogy az elmúlt 7-8 hónapban mely bevételek tartoztak valóban Makfalvához és melyek Kibédhez, mennyit költöttek egyik és mennyit a másik falura. Mi lesz a kinnlevôségek sorsa... Amíg hozzá nem kezdtünk, nem tudtuk, hogy mennyi speciális kérdés vetôdik fel. A megyei tanács által kiküldött bizottság is csak tapogatózva halad a munkával. Éppen ezért szándékunkban áll megkeresni azokat a helységeket, akik már átestek hasonló szétválasztáson. Meg kell tudnunk minden apró részletet, csak egy példát mondok, az anyakönyvbe a személyi számokat év elején kiosztják, aztán év közben nincs honnan nekünk újakat adjanak. Nem tudjuk, mitévôk legyünk...
Még beszélgetünk, amikor megérkezik a falu rendôre, javasolva, hogy küldjenek átiratot a lakosság- nyilvántartóba, hogy az új személyazonossági iratokba már lakhelyül Kibéd községet jelöljék meg.
Tennivaló annyi van, hogy a két polgármester azt sem tudja, hogyan sorolja: miután elkészül az ez évi költségvetés, be kell indítani a hivatali munkát, iktatókönyveket kell vásárolni, ezek a közvetlenül elôttük álló feladatok. A prefektúrától kérni kell, hogy átiratban közölje, Kibéd 1800 lakosának hány alkalmazottat foglalkoztató hivatala lehet.
- Nem szándékunk a törvény által megengedett összes állást meghirdetni. Egyelôre a lehetô legkisebb létszámmal szeretnénk munkához látni, hogy aztán, ha szükség lesz, növelhessük a keretet.
A község sürgôs munkálatai közt természetesen elsô helyet foglal el a Kis-Küküllô hídjának javítása. Szintén fontos a víz bevezetése az iskolába, annál is inkább, mivel a Solel Boneh-program keretében a hálózat elkészült. Azt szeretnék, hogy az utcai vízcsapokat tûzoltócsappá alakítsák át. A lakosságból már harminc háztartás képviselôje is feliratkozott, hogy szeretne egyénileg is rácsatlakozni a hálózatra, hogy otthonába bevezesse a vizet. Erre annál is inkább szükség van, mert idén a nagy esôzések során a magasabban fekvô gazdaságoknál nemigen volt víz a kutakban.
Dósa Sándor végül így foglalja össze:
- Legalább 20 év lemaradást kell behoznunk. Tudjuk, hogy korábban az volt az elképzelés, hogy elsôsorban a községközpontokat fejlesszék. Ennek megfelelôen itt nemigen történtek fejlesztések.
A polgármester helyettesével, Mátyus Zoltánnal együtt már készített egy hozzávetôleges minimális költségvetést, amelynek megfelelôen legalább 680 millió lejre volna szükség a hivatal épületének legfontosabb javításaira: tetôjavításra és villanyszerelési munkálatokra, bútorokra és számítógépre, illetve egyéb eszközökre. A községtábla már elkészült, a napokban fel is szerelik. Mindketten bizakodóak: Kibéden van legalább 10 életerôs vállalkozás, jól fejlôdik a faluturizmus... A lakosság pedig meg fogja érteni, hogy némiképp növekednek az adók, hiszen Kibéd most már községi rangot kapott, de a növekedés nem olyan méretû, hogy azt ne bírnák meg, és legalább most már mindenki bízhat abban, hogy a pénzt a községben költik el.
Kezdheti tehát a munkáját a kibédi polgármesteri hivatal, bizonyítva, hogy egy erôs, hagyományait megfelelôen ápoló közösség önszervezôdési igényét érvényesíteni tudja.
- Hála istennek! - jegyezte meg Ferenczi Levente, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének helybeli elnöke. Elmondta, hogy a Mercedes Unimos-S típusú tûzoltóautót 1998-ban adományozta a magyarországi testvértelepülés, Szatymaz önkormányzata. Annak ellenére, hogy a gépkocsi mûszaki vizsgája megvan és jegyeztették a RAR-nál is, nem tudták a mai napig sem forgalomba iktatni. Ennek egyszerû oka van: nincs rá pénz. Ám az évek során sikerült vásárolniuk 300 méter nyomótömlôt, négy vízsugárszórót, szívótömlôt szívókosárral, elosztókat. A gépkocsi motorját karbantartják, bármikor indul. Az elsô másfél évben a tûzoltóautót a szabad ég alatt tartották egy udvaron. Kibéd 500 éves évfordulójának tiszteletére a gazdaköri tagok a nemrég megalakult polgármesteri hivatal épületének szomszédságában egy kis épületet tataroztak, ajtókat készítettek és ma ott garázsolják a tûzoltókocsit. Mire használják? A gazdaköri elnök ötlete nyomán a jármûvet kutak tisztítására, a régebbiekbôl pedig a víz kiszivattyúzására használták. A megrendelôktôl csak az üzemanyag árát vették el.
Ma már létezik egy hattagú önkéntes tûzoltócsapat, akik szükség esetén tudnak dolgozni a tûzoltóautóval. Az utóbbi tanácsülésen indítványozták, hogy a hat személy ne fizessen éjjeliôradót, mivel önkéntes tûzoltó. Döntés még nem született. És mi történik, ha a faluban valahol felcsapnak a lángok, a kocsit kiviszik a garázsból? Ferenczi Levente elmondta, hogy a helyi rendôr vészhelyzetben nem kérné a forgalmi engedélyt. Szerencsére erre eddig még nem volt rá szükség.
(kilyén)
A faluturizmus Kibéd jövôje - vallotta és vallja ma is Ferenczi Levente, aki 2000-ben családi házának egy részét átalakította, két vendégszobát rendezett be fürdôvel, teljesítette a faluturizmusba való kapcsolódás feltételeit. Azóta Magyarországról, Németországból, Finnországból, Belgiumból, Hollandiából, Koreából és idén Görögországból jött turisták szálltak meg a Ferenczi-portán. Az elmúlt 13 évben további 12 család vállalkozott a vendégfogadásban. Ma már visszatérô vendégek szállnak meg a kibédi vendégfogadóknál.
A fô út melletti porta bejáratánál nem látunk táblát, amely hirdetné, hogy az erre utazó turista itt megszállhat. A bejárati kapun belépve szép látvány fogad: a rendezett udvaron sátor, alatta asztalok, székek és vendégek. Vakációs, szabadságoló hangulat fogadott. A vendégek ebéd után voltak. Becsei Balázs és felesége, Mária, Kecskemétrôl jött Kibédre. Kérdeztem, miért éppen Kibédre? Balázs azt válaszolta, hogy szülei 20 évvel ezelôtt jártak a Küküllô menti faluban és környékén. Annyira jól érezték magukat, hogy ajánlották Balázsnak, töltsön itt egy hetet. A szegedi Babos Árpád és felesége, Ildikó a szomszédasszonyuktól hallottak Kibédrôl, ajánlatát elfogadták, és eljöttek. Mindannyian jól érezték magukat, voltak a Bözödi- tónál, elutaztak Szovátára, a Gyilkos és a Szent Anna tóhoz. Mindemellett jutott idô lovas szekértúrára is Kibéd környékén.
Ferenczi Levente elmondta, hogy egyre több a vendég. Az idei év talán határkô lesz a kibédi vendégfogadók életében. Ugyanis az történt, hogy ez év elején a Ferenczi családhoz szegedi üzletember-csoport látogatott el, akiknek megtetszett a település. Akkor azt ígérték, hogy valamilyen módon bekapcsolódnak a faluturizmusba. Néhány hét múlva a magyarországi partnerek kérték, hogy a település monográfiáját juttassák el Szegedre. Ferenczi Levente elküldte. Kibédrôl késôbb küldöttség utazott a testvértelepülésre, a Szatymazi Napokra, ott találkoztak az üzletemberekkel. Utolsó este Gulyás Gyula üzletember javaslatára elfogadták, hogy megalakítják a Kibéd - Szeged Turisztikai Társaságot, amit a tervek szerint a jövô hónapban mindkét országban bejegyeznek. Érdekességképpen említjük meg, hogy az egyik szegedi vállalkozó eredeti módon reklámozza majd a társaságot. Saját nyomdájában elkészít 500.000 kis szórólapot, amelyre a következô szöveget írja: Jöjjön el Kibédre és hagyjon ott 50.000 forintot! Nem bánja meg! Hogy már megtette vagy sem, nem tudjuk, de ha megteszi, az is nagy segítség a kibédiek számára - mondotta Ferenczi Levente.
Kilyén Attila
Kibéd lakossága egy emberként szavazott arra, hogy önálló településsé váljanak. A megalakuló községhez fûzött reményekrôl kérdeztük a helybelieket, mit várnak az új vezetôségtôl, mit szeretnének, ha megváltozna, egyáltalán miért akartak különválni Makfalvától?
Bereczki Anna, 75 éves, nyugdíjas : - Nehéz volt Makfalvát járni. Meg hát azt reméljük, hogy mindent nem visznek el. Ami pénz összegyûl, azt itt használják fel. Eddig senki nem törôdött velünk, itt van mindjárt a híd. Az öregek jóformán már át sem tudnak menni rajta; a két palló, Alszegen meg Felszegen sem nekünk való.
Farkas Anna, 76 éves, nyugdíjas: - Én nemigen járok sehova, de azért szeretném, ha úgy volna, mint régen. Nekem nehéz volt lemenni Makfalvára. Egy ilyen öreg asszonyt mint én, fel sem vesznek az alkalmisok. Hiába is intenék. Igaz, voltak olyan képviselôink, akik sokat tettek a faluért, de azért mégis más, ha itt, helyben van a polgármesteri hivatal.
Bereczki Károly, kazánfûtô, 43 éves: - Szerintem nem jól gazdálkodtak Makfalván. Most fiatalokat neveztek ki vezetôknek, azt várjuk tôlük, hogy több mindent intézzenek el. Reméljük, hogy a híd mellett a kutat és a tanács épületét is rendbe teszik, megoldják a köztisztasági gondokat.
Orbán Vilmos, 70 éves, nyugdíjas: - Azt akartuk, hogy a hivatal legyen itt helyben. Az új vezetéstôl meg várjuk, hogy járjanak a nép kedvében. Csinálják meg a hidat, a mezei utakat, mert ezek sürgôsek. Azt gondolom, hogy csak nyertünk vele, és nem hiszem, hogy az adók túl magasak lennének majd.
Szilveszter Magda: - 41 éve élek itt, tudom, mit jelent egy papírért leutazni Makfalvára. Sok pénzt elköltöttünk és fecséreltük az idônket. Megtörtént, hogy a polgármesteri hivatalnál a hivatalnok nem volt ott, nem is tért vissza, nem tudtuk elintézni az ügyünket. Eltelt a nap hiába. Jobb, ha itt van a polgármesteri hivatal, könnyebben intézhetjük ügyeinket.
Ifj. Dósa György: - A 78 éves édesapámtól tudom, hogy Kibéden régi idôk óta volt falubíró. Aztán jöttek a néptanácselnökök, késôbb megszüntették a hivatalt, átköltöztették Makfalvára. Teltek az évek, mondta is apám, hogy ezek a vezetôk nem szégyelltek jól belemarni a település gazdaságába. Ezért is jó, hogy helybeli vezetésünk van. Úgy vélem, van elônye és van hátránya is. Majd meglátjuk, miként alakulnak az adók...
Csak a múlt hét végén került nyilvánosságra az augusztus 15-én a megyén átvonuló vihar által okozott károk jegyzéke. A Megyei Polgári Védelem prefektúrához küldött átirata szerint Marosvásárhelyen a Hídvég és a Margaréta utcában fák dôltek a villamos vezetékekre, majd az utcára, minek következtében megszakadt a környéken az áramszolgáltatás és a forgalmat is akadályozták. A Ioan Roman utca 29. és az Eminescu utca 53. szám alatti házakra fák dôltek, és az épületekben kár keletkezett. A szél feltépte a mezôsámsondi kultúrotthon tetejét, késôbb a sárpataki kórházotthon tetôcserepeit repítette le, a község sokáig villanyáram nélkül maradt. Mezôméhesen a villám belecsapott egy csûrbe, fák dôltek ki és 10 ház maradt tetô nélkül. Héjjasfalván az alacsony feszültségû vezeték szakadt meg a fô út 39. szám elôtt, míg Fehéregyházán, az Ispánkútnál a fôútra került fák miatt csak az egyik sávon lehetett közlekedni. A legsúlyosabb kár Marosszentkirályon keletkezett. Itt egy fal rádôlt négy személyre. Az áldozatok közül három végtagtörést szenvedett, kettôt az intenzív osztályon agyalapi töréssel is kezeltek.
A kár értéke hozzávetôlegesen 10 milliárd lej körül van, de pontosan még nem állapították meg a végösszeget. A vihar után azonnal intézkedtek a megyei és marosvásárhelyi polgári védelem alakulatai, a rendôrség, az Electrica Rt., az országútügyi igazgatóság intervenciós alakulatai, a tûzoltók és a sürgôsségi rohammentô- szolgálatosok - tudtuk meg a Sandu Jinga ezredes, a Megyei Polgári Védelem parancsnoka által készített összesítésbôl.
Vasárnap délután benépesedett a ratosnyai labdarúgópálya. Nem helybéli rangadóra jöttek el a falubeliek, hanem azért, hogy a fakitermelôk napja alkalmával szervezett láncfûrész-vetélkedôn, zsákfutáson, kötélhúzáson és a minifoci-turnén résztvevôknek szurkoljanak, s mulassanak a Maros partján.
- Több helyi tanácsos javaslatára szerveztük meg a fakitermelôk napját. Ezáltal egy korábbi hagyományos rendezvényt újítottunk fel, s szeretnénk, hogy ezentúl minden évben megtartsuk ezt az ünnepet - nyilatkozta lapunknak Szász Movila István alpolgármester.
A Mogila Gheorghe polgármester által tartott megnyitó után rövid mûsorral fellépett a dédabisztrai Miorita néptáncegyüttes, majd a ratosnyai 2-es általános iskola diákjai bábelôadást tartottak. Ezt követôen a helybéli, érdekességnek számító lánc-fûrészversenyre a rendezvényt támogató fakitermelô cégek meghívásos alapon neveztették be versenyzôiket. 13 vállalat közül csak 7 jelölt ki képviselôt, akiknek szigorú zsûri felügyelete alatt idôre fel kellett szerelniük a láncot, majd négy, különbözô pozícióba állított rönköt szeleteltek fel megadott, milliméternyi pontos méretre és szögben. A végsô rangsort pontozás alapján állították össze. S a helybéli támogatóknak köszönhetôen díjakat is osztottak a nyerteseknek. Örvendetes, hogy a magáncégek mellett a magán erdôkerület is felvállalta a rendezvény védnökségét. A szakemberek mellett a fiatalok és a gyerekek sem maradtak ki a vetélkedôkbôl. Nyolc helybéli csapattal mini labdarúgóturnét szerveztek, a pályán volt hely a gyerekeknek is, akik kötélhúzásban, zsákfutásban és kötélmászásban mérték össze erejüket. A díjkiosztás után szabadtéri diszkó következett, majd a ratosnyaiak reggelig mulathattak a pálya melletti tábortûznél, ami körül bôven volt sör, mititej és flekken is.
A Horváth István Alapítvány idén augusztus 30-án, szombaton tartja szokásos évi összejövetelét. Ekkor szervezik a falunapot is. A Magyarózdi Fórum témája: Közösségfejlesztés a Malozsavölgyében. A falunap programja a következô: 9.30-10.30: a vendégek fogadása. 10 órakor állat- és mezôgazdasági kiállítás nyílik, szervezôi: Ballai György, Fülöp Zoltán. A szakmai bírálóbizottságban részt vesz dr. Dán Péter és dr. Suba Kálmán. 11.30-kor kezdôdik a kistérség-fejlesztési fórum, amelynek meghívottai: Csomós Attila RMGE-elnök, dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô, dr. Makkai Gergely parlamenti képviselô, Náznán Jenô mezôgazdasági mérnök, Maros megye Mezôgazdasági és Vidékfejlesztô Igazgatóságának aligazgatója, Pekár István, a Duna Televízió elnöke, Pálfy G. István közíró. Moderátor: Somai József, a Horváth István Alapítvány alelnöke. A Fórum 14 órakor ér véget, ekkor megkoszorúzzák Horváth István költô sírját a magyarózdi református temetôben. (Bôvebb felvilágosítás Ballai György gazdaköri elnöknél, a 0265-483-113-as telefonszámon.)
Tegnap megérkezett a megyei tanfelügyelôséghez két ARO márkájú gépkocsi, amely iskolabuszként fog közlekedni. A jármûveket Görgényszentimre és Mezôpagocsa kapja. A tanfelügyelôség még 10 gépkocsit igényelt, ám egyelôre nem tudni, mikor érkeznek meg. Ha az iskolai év kellôs közepén kapják meg, üzembe állításukkal várnak a következô iskolai évig - jelentette ki Somesan Stefan fôtanfelügyelô.
Akkoriban még gyári munkásnak, pontosabban géplakatosnak neveltek. Úgy illett, hogy értelmiséginek is tudnia kellett fémet fûrészelni, reszelni, fúrni stb. Persze van, aki alapvetôen nem erre született. Higgyék el, tapasztalatból mondom. Ami másnak percek kérdése, az nekem napok, hetek kínlódása volt, de végül már elfogadhatóan fogtam kezemben a fémfûrészt, és már azt is kapiskáltam, hogy márpedig reszelôzsír nem létezik. Hogy géplakatosi pályánk biztos legyen, évhar-madonként két-két hetet a gyárban töltöttünk. Nem bántuk, hiszen a munka nem ölt meg, és akkor még azt vallottuk, hogy mindenhol jó, de a legjobb az iskolától távol. A gyárban persze inkább nyûg voltunk, leszámítva azokat a boldog perceket, amikor az estiben tanuló munkások házi feladatait készítettük. Kellemes szövetség alakult ki ilyenkor közöttünk. Mi szabadidôt nyertünk, nekik jegyeik ugrásszerûen meg-növekdetek. Jó üzlet volt.
Egyébként a cél az lett volna, hogy inasokként részt vállaljunk a termelésbôl, de mint mondtam, tehetségnek jócskán hiányában voltam egynéhány társammal együtt. Minket aztán jobb híján, ilyen-olyan mondvacsinált munkákra osztottak be. Pl. csavaralátéteket válogattunk szét. A szépen és gondosan, hamupipôke-lelkülettel szétválogatott csavaralátéteket végül egy munkás vitte el, félreesô helyen jól összerázta, és hozta vissza, hogy újra legyen mit szétválogatnunk. Szerencsére ez már a múlté.
Most meg azért jutott eszembe, mert azt hallottam, hogy szelektív szemétgyûjtésrôl folyik a vita. Akárki elmehet és megnézheti, Marosvásárhely nem amolyan utolsó hely, vasútállomásán szelektív hulladékgyûjtôk díszelegnek. Három nyílás, külön üvegeknek, külön papírnak, külön egyébnek. Környezetvédôk szíve gyorsabban dobog, ha meglátják. Ne aggódjanak, nem sokáig. Elég ugyanis közel menni a hulladékgyûjtôhöz, és máris kibújik a szög a zsákból. A nyílások egy üregbe vezetnek. Vagyis, ha én gondosan szétválogatom a szemetet, az minden bizonnyal összerázódik. Meg egyébként is egy helyre ürítik. Nem szeretnék ünneprontó lenni, kellenek a szelektív hulladékgyûjtôk, de értelmetlen félmegoldásokra nemigen van szükség. Annál is inkább, mivel ezek éppen az eljárás hitelességét rontják. Amúgy is elmaradott környezetvédô neveltetésünknek csak éppen ez nem hiányzik.
Azt mondja a közmondás, hogy az segít, aki gyorsan segít. És ez így igaz. Most végre rendezôdni látszik a mi nyugdíjproblémánk is. Meghallgattam a tanácsukat - 2003. aug. 14-i lapszám - és tértivevénnyel két fénymásolatot küldtem a személyazonossági igazolványomról. Közben megérkezett a hivatalos felszólítás is, az újságcikk után két nappal, jelenjek meg személyesen a hiányzó másolattal a Iuliu Maniu utca 2. szám alatt. Hát felkerekedtünk a férjemmel, egymást támogatva, és elmentünk a megadott címre, és alig 5 perc alatt végeztünk. Kéthavi nyugdíjkiesés után, 2x2 útiköltség ráadásként.
Sajnos, az teljesen mellékes, hogy kinek a hibája a több hetes idôhúzás és az iratok eltûnése a dossziéból. A lényeg az, hogy az idôs, beteg nyugdíjas próbáljon vegetálni jövedelem nélkül, és élje túl a gyógyszerek kihagyását.
Biztos vagyok abban, hogy csak az Önök lelkiismeretes hozzáállása tudta kimozdítani a holtpontról a nyugdíjaink átutalását. Nagyon köszönjük az utánajárást. Kívánom a legjobbakat ennek a derék kicsiny csapatnak, a Népújság szerkesztôségének, hogy nagyon sokáig legyen lehetôségük örömet szerezni a magyar olvasóknak.
Désy Erika, Szováta
Új épületbe költözött a nyugdíjosztály, a Poklos-patak partjára. A nyugdíjasok itt igényelhetik a kezelési jegyeket. Fényes üvegablakok mögött mind fiatalok dolgoznak. Itt várjuk a nyitást, sok nyugdíjassal együtt, hogy beadhassuk a kérvényeinket. Abban reménykedünk, hogy hátha megváltozott a rend, és nem járatják az embert. A megyében ez az egyetlen hely, ahol a kezelési jegyeket igényelni és rendezni lehet.
2003. június 4-én adtam be kérvényt két orvosi javaslattal, friss nyugdíjszelvénnyel, egyik ablaknál be is iktatták, s iktatószámot is adtak. A kérvényt Serdean Adina Steluta referensnél kellett beadni. Itt felhívták a figyelmemet, hogy majd jöjjek érdeklôdni. Voltam is, háromszor. Magyarul egy szót sem szólnak az emberhez. Reggel 8 órától álltam sorba, s amikor odaértem, a hölgy két csomag kérvényt vizsgált át. Majd kijelentette, hogy az én kérvényem nincs meg, menjek vissza déli 1 órakor, akkor zárnak. Vártam 1 óráig. Kiderült, hogy a kérvényem tényleg eltûnt. Ekkor közölték, hogy hozzak új orvosi javaslatot, kezdjek mindent elölrôl. Erre már megkerestem Morent Ilona vezérigazgatónôt, aki a helyszínre jött, de az alkalmazott letagadta, hogy beadtam a kérést, pedig az iktatószám - 47622 - a kezemben volt. Az igazgatónô azt tanácsolta, menjek el egy orvoshoz. Erre felemeltem a hangomat, s azonnal kiállították a kért jegyet.
Ezek után megkérdem: mi változott?
Zsigmond Erzsébet, Szováta
Kolozsváron ballagtam ki a vonatállomásra, ugyanis reggel kilenc órára Váradon kellett lennem, tisztán, frissen, üdén. Nézem, nincs túl sok kecsegtetô járat. Választhatok személyvonatot, mely nem ér be idôbe, gyors van kettô is, egyikkel utaztam már, és egész nap mostam magamról a vonatszagot.
Döntöttem: intercityvel megyek, legalább tisztán érkezem meg Váradra.
A szerelvény tökéletes, az ajtó gombbal nyílik. Hû, ez nem semmi! Mesélte a barátom, milyen vonatok járnak Németországban: tisztaság, kényelem, fülhallgatós zene, internet, digitális információs tábla, 120 km/órás sebesség stb…
Megtalálom a helyem, kitûnô, kényelmes szék, le is telepedek.
Egyesek aludni próbálnak, én olvasok.
Ellenôrzik a jegyeket, aztán elôáll egy hölgy és kicseréli a kukászsákokat. Pár perc sem telik el, s a hölgy egy mögöttem levô üres széken el is aludt.
Nem illik ide erre a szerelvényre.
Olvasok. Közben átnézek a túlsó üléssorhoz: egy bácsi, csomagjaiból ítélve Kárpátokon túli, kihasználva, hogy a szemközti ülés szabad, kiteregette a vonaton talált friss újságot, elôvette a felvágottat, a "veknit", paprikát, sajtot, szalonnát, és jóízût falatozott a bicskájával a drága plüss kárpitos széken.
Nem tudtam, sírjak vagy kacagjak.
Nagyon megéheztem, de alig mertem elôvenni az édesanyám által készített tepertôs pogácsákat az ajtó elôtt álldogálva, nehogy morzsa kerüljön a földre.
Idôben érkezek Váradra. Nem gondolkodom az eseményeken, csak rápillantok az egész szerelvényre, és megcsodálom. Szép, esztétikus, kényelmes, tiszta, miért nem járhatna mindenütt ilyen? Vajon mikor cserélik már le a kopott, füstös, büdös vagonokat.
Egy hét múlva olvasom az újságban: Marosvásárhely-Kolozsvár között is beindul a Kék Nyíl nevû intercity.
Reménykedem, ezen nem lesznek farkaséhségû uzsonnázók..
Ifj. Béres József
A kövesdombi piacon "mûvészi" kiállítás nyílt a dinnyeszezon beállta óta. Éjjel-nappal nyitva tart, a belépés ingyenes, ám akit balszerencséje oda vezet, felette meglepô, sôt megdöbbentô élményekben lesz része. A helyszín a piac északi oldalán levô kerítésen túli rész, a járda, s a járda melletti füves terület, amely borzasztó látványt nyújt. A járdát végig vastag, ragacsos massza lepi be, ugyanis a rengeteg piszok, az elhajított gyümölcsök meg a bôséges dinnyelé lerakódik mint a guanó, keményen, vastagon úgy, hogy beleragad a lábbeli. Mindenütt dinnyedarabok, rothadt paradicsomok, rothadt gyümölcsök, melyek között nem ritkák a gatyák, sôt az intim nôi öltözékek is, továbbá agyonstrapált cipôk, szandálok, ormótlan bakancs, nejlon- és mûanyagdarabok, minden elképzelhetô alakzatban, pálinkás és sörösüvegek, sapkák, kalapok és mindenütt tömény büdösség csavarja az orrot. És hogy teljes legyen az összhang meg a kép, a megszorult emberek éjszakánként ide járnak kisebb-nagyobb fizikai szükségleteiket elintézni, úgy, hogy alaposan kell figyelnünk, hová és mibe lépünk.
A piszokhalmaz nem zavarja az edzett pasasokat, akik félmeztelenül békésen alszanak a fûben, a járda két oldalán barna bôrû gyermekek jóízûen fogyasztják az elcsórt gyümölcsöket. A dinnyét földhöz vágják, és kézzel markolják ki a belét. Hát ez a szomorú állapot uralkodik a piacon. Mit lehetne tenni, hiszen ez a látvány pontosan az iskola elôtt van? Nemsokára kezdôdik az iskola. A felelôs szerveknek sürgôsen intézkedniük kellene.
Kajcsa Jenô,
Marosvásárhely
Érdemes felfigyelni a Buda-könyvek Kft. kiadásában megjelent, s a Maros Megyei Könyvtár mûszaki részlegén megtalálható kézikönyvre, amelynek címe Híres üzlet - emberek és közgazdászok.
Mindig érdekelte az embereket az, hogy a leggazdagabbak, a leghíresebbek honnan indultak és hogyan nôttek óriásokká. A szóban forgó könyvben olyan vállalkozókról lehet olvasni, akik a XX. században váltak híressé és ötleteikkel nemzetközi jelentôségû nagyvállalatokat építettek fel. Például: Carl Friedrich Benz, Ferdinand Porsche, Szoicsiro Honda, Robert Bosch, Gabrielle (Coco) Chanel, Christian Dior, Johann Jacobs, Rudolf August Oetker, Onassis, Walter Elias Disney.
A vázlatos életrajzokat a munkásság idôrendi áttekintése követi.
Ez a kézikönyv tájékoztató, szórakoztató és tanulságos olvasmány mindenki számára.
Fall Magda könyvtáros
A Tudor negyedbeli Corina üzlet mellett mûködô újságárusnál történik meg velem mindennap, amirôl beszámolok. Mivel nem rendeltem újságot, naponta szoktam megvásárolni, van, amikor csak helyi lapokat veszek, van, amikor központiakat is. Azaz vennék, ha nem lennének eldugva az újságárus háta mögé, ruhadarabokkal eltakarva. Ezek szerint az árus keveset rendel a lapokból, vagy csak az ismerôsöknek rendel.
Amikor szóltam neki, hogy az eldugott lapok a háta mögött vannak, csúnya szavakkal illetett. Azt kérdeztem, a bódé, a helyi és központi lapok a saját tulajdona? Délelôtt 10 órától délután 6 óráig mit árul? Nem egyszer fordult elô, hogy ittas állapotban a fiókra támaszkodva aludt.
Mi, újságolvasók, elégedetlenek vagyunk az újságárussal a civilizálatlan magatartása, csúnya beszéde miatt. Kérjük, hogy helyezzék el máshová. Meg kellene értenie, hogy ô van a vevôkért és nem fordítva. Hátha azután nem kellene a Diamant piacig vagy a Favoritig mennünk újságért, s akkor a délutáni órákban is lenne újság. Mi a véleménye, Angyel úr?
Korodi Béla, Marosvásárhely
Vasárnap elsô alkalommal szerveztek falunapot Pókában. Az ünnepély 13 órakor, a pókakeresztúri lelkipásztor, Kristóf István igehirdetésével kezdôdött. Istentisztelet után a meghívottak és helybéliek a Jakab-féle kúria kertjébe vonultak, ahol az ideiglenesen felállított színpadon a helybéli óvodások és iskolások népdalokat adtak elô. Nagy sikert arattak a Kelemen Piroska helybéli tanító által felkészített táncosok. A felhozatalt gazdagította a vajdaszent-iványi és sárpataki tánccsoportok által bemutatott kis mûsor. A közönség dr. Szöllösi Árpád elôadásából megismerhette a település történetét, valamikor virágzó kulturális életét.
A meghívottak közül Kelemen Atilla, a megyei RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyûlteket, üdvözölte a kezdeményezést, s további építô munkára ösztönözte a pókaiakat. Gróf Bethlen Anikó írószereket és édességet ajándékozott a helybeli gyerekeknek.
A falunap második felében a szórakozáson volt a hangsúly, a vendégek és helybéliek flekkent, miccset, halat fogyasztottak, beszélgettek és emlékeztek.
Augusztus 24-e emlékezetes nap marad a pókaiak számára.
Dr. Szöllösi Árpád