|
LV. évfolyam 196. (15463.) sz. |
2003. augusztus 23., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
Útjavítási munkálatok miatt ma reggeltôl egy hétig forgalomkorlátozás lesz Marosvásárhely fôterén. Az intézkedés értelmében a közúti forgalom számára lezárják a telefonpalota és a nagy ortodox katedrális közötti, vagyis a Mûvész mozi felôli sávokat, és gépkocsival csak a Nemzeti Színház felôli részen lehet közlekedni. A rendôrség sajtóirodája a forgalmi dugók elkerülése érdekében azt tanácsolja a gépkocsivezetôknek, hogy amennyiben lehetséges, kerüljék ki a központot, s a telefonpalotánál levô útkeresztezôdést.
Sajtótájékoztató a prefektúrán
Tegnap délben sajtótájékoztatót tartottak a prefektúrán. Az ott elhangzottakról az ezúttal bemutatott új szóvivôtôl, Mihaela Szamcsektôl értesültünk.
Ovidiu Natea prefektus az újságírók jelenlétében elôször válaszolt a tegnapi Cuvântul liber napilapban megjelent, Dan Voiculescu, a PUR országos elnöke által kijelentett véleményekre. Elmondta, az újságból értesült arról, hogy a PSD és a PUR megyei szervezetei felfüggesztették az együttmûködési protokollumot, hivatalosan errôl a két párt vezetôsége még nem tárgyalt. Amennyiben a PUR megyei elöljárói úgy tartják, hogy nem jó az együttmûködés, kiléphetnek, de errôl csak az országos állandó bizottság dönthet. Dan Voiculescu, az említett lapban kijelentette: "megfeledkeztek a magyar közösségekben kisebbségben levô románokról". Ezzel kapcsolatosan a prefektus elmondta, a kormánypárt nagyon sok gondot orvosolt már, s igencsak törôdnek a kisebbségi románokkal, hamisak a PUR elnökének állításai. Ezután a prefektus egyéb, megyénkbeli témákat érintett. Ismertette a megyei polgári védelem által készített viharkárfelmérést, s elmondta, az összegzést még nem fejezték be, így nem tudják, mekkora értékûek a károk, azonban feltehetôen több tíz milliárd lejrôl van szó. A videokonferencián elhangzottakkal kapcsolatosan hangsúlyozta, intézményük megtesz mindent annak érdekében, hogy a tanév kezdetéig elkészüljenek az iskolajavításokkal. A prefektus tájékoztatta az újságírókat, hogy 14 újabb iskolabuszt rendeltek, s ezeket elsôsorban a nehezen megközelíthetô falvaknak juttatják. A kifli- és tejprogram óvodákbeli alkalmazása érdekében már megtartották a versenytárgyalást, úgyszintén az iskoláknak járó tej leszállítására is, hátra van még a kifli beszerzése. Ovidiu Natea elmondta, azt szeretné, ha erre a szolgáltatásra Maros megyei cég nyerné el a versenytárgylást, mert ez mindenki számára elônyösebb volna. Egy, a Ziarul de Muresben megjelent képrôl s a hozzá fûzött epés kommentárról is szólt a prefektus: a kétes ügyletekkel vádolt Sorin Ovidiu Vântu mellett Ovidiu Natea állt - csakhogy a képen nem az üzletember volt, hanem a konstancai prefektus látható, akivel egy munkamegbeszélésen találkozott a PSD megyei elnöke. A vezetô funkciók és az üzleti vállalkozások, valamint cégek, gazdasági egységek vezetôtanácsi tagsága közötti összeférhetetlenséget illetôen a prefektusnak az a véleménye, hogy ez nem okoz gondot a PSD- nek, hiszen azok helyére, akik az utóbbi mellett döntöttek, fiatalok kerülnek, s így ez is alkalom a párt megújulására. Az újságírók többek között felvetették azt is, hogy egyre több megyénkben az erôszakos cselekedet, s az illetékesek nem tesznek eleget ez ellen. Erre a kérdésre válaszolva Ovidiu Natea kifejtette, tárgyalásokat folytatnak egy olyan operatív bizottság létrehozásáról, amelyben a rendôrség, a civil társadalom, a különbözô intézmények képviselôi és vezetôi is helyet kapjanak, s amelynek a tevékenységét a csendôrség koordinálja. Amióta a Mezôségen csendôralakulatokat hoztak létre és rendszeresítették a járôrözést, csökkentek a bûntények. Ebben az irányban kell intézkedni - hangsúlyozta a prefektus.
Noha még tart a politikai uborkaszezon, valódi pártelnökjárásnak lehettünk tanúi a héten. A tavaszi helyhatósági választásoknak gyakorlatilag megkezdôdött a választási kampánya, csupán két nap leforgása alatt két politikai alakulat országos elnöke is Marosvásárhelyen járt, mindketten ugyanazzal a céllal: elôkészíteni a terepet a közelgô választásokhoz.
Ez amúgy rendben is volna, hisz a politikai pártok alapvetô ismérve, hogy a hatalom gyakorlására törnek, s különösen az oly kis alakulatok esetében, mint amelyeknek az elnökei felkeresték Marosvásárhelyt (a Humanista Párt és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt is a választási küszöbbel küszködik), nagyon fontos a megmérettetés rendkívül precíz elôkészítése, ha valóban számottevô eredményeket akarnak elérni.
Van a kérdésnek egy olyan vetülete, amely minket, Maros megyei, különösen pedig marosvásárhelyi magyarokat közvetlenül érint, s amely a polgármesterek választására vonatkozik. Noha a politika lényege - mint mondtuk - a hatalom megszerzése, különös, hogy egyre szélesebb teret nyer a közös román nemzetiségû jelölt támogatásának gondolata az RMDSZ jelöltje ellenében. A PUR már eleve közös jelöltet javasol ott, ahol a nemzetiségi arányok kiegyensúlyozottak, míg a parasztpárt szintén hajlik erre, még akkor is (Marosvásárhely esete a példa), ha ugyanazt a jelöltet olyan kiengesztelhetetlen politikai ellenfelek, mint a PSD, vagy nemzetközileg szalonképtelen szélsôséges alakulatok is támogatják. Mindez arról árulkodik, hogy a romániai társadalom, s különösen a politikai elit nem tudja levetkôzni a nemzeti kizárólagosság gondolatát, mely szerint az sem baj, ha adott esetben a polgármester esetleg valamely párttal homlokegyenest ellenkezô ideológiai nézeteket vall - csak nehogy véletlenül magyar legyen az illetô.
Az elmúlt tizenegynéhány évben számtalanszor érte bírálat az RMDSZ-t, hogy etnikai síkra tereli a választásokat, miközben a "román pártok" jelenleg ugyanezt teszik, amiben semmi kivetnivalót nem találnak.
Csakhogy egy állítás és ellenkezôje a logika mai állása szerint nem lehet ugyanabban az idôben igaz, ezért szögezzük le: az etnikai szavazás letagadhatatlan tény, bár semmiképpen sem normális dolog. Addig azonban, míg a "többségi" pártok nem képesek érdemlegesen felvállalni a kisebbség védelmét (mi több, potenciális ellenségnek tekintve a kisebbségieket, mindenek fölötti céljuk a távoltartásuk a döntéshozatali pozíciókból), amannak nincs egyéb választása, mint saját politikai alakulatának támogatása révén próbálja érvényesíteni érdekeit, ellátni önmaga védelmét.
A kérdéskörhöz kapcsolódik, hogy miközben Dorin Florea jelenlegi polgármester rendkívül erôs támogatottságot épít lassacskán ki, még ma sem lehet tudni, hogy az RMDSZ kit javasol a tisztségre. Márpedig - mint láttuk - ezen a téren máris késésben vagyunk.
Kibéd község legnagyobb problémája a Kis- Küküllô hídja. A falu nagy része ugyan a meglehetôsen szeszélyes folyó jobb partján fekszik, leszámítva a 18 házból álló telepet, amelyen romák laknak, ám a termôföldek túlnyomó része a bal parton terül el. A Kis- Küküllôn van még két gyaloghíd, de azok sem túl biztonságosak, és az egyetlen, szekerek részére is készült híd egyre rosszabb állapotban van. A helyi költségvetésbôl már eddig több mint 600 milliót költöttek, amibôl vagonaljzatot vásároltak. Ezzel szeretnék megerôsíteni az átkelôt. A problémákat azonban ez sem oldja meg, hiszen még legalább egymilliárd lej kellene a két hídfô megerôsítésére. Ráaadásul a híd biztonsága érdekében mind az átkelô fölött, mind alatta csillapítókat kellene kialakítsanak. Az elkészült dokumentáció alapján ennek költsége 2 milliárd lej lenne, ám ezt csak a vízügy oldhatja meg. Mivel nincs pénz, a csillapítók elkészülése még mindig várat magára, sôt a csillapítók hiánya miatt a víz szintje az elmúlt 7 évben több mint másfél méterrel csökkent. Az éppen alakulóban levô község tervei között emiatt kiemelt helyet foglal el a híd javítása, tudtuk meg Dósa Sándor kinevezett polgármestertôl.
A pótérettségi után kezdôdik a pótképességvizsga
A pótérettségi után hétfôn a VIII. osztályt végzett diákok számára jelent újabb esélyt az általános iskolai tanulmányok lezárását jelentô képességvizsga. Amint arról júniusban tudósítottunk, a 7455 nyolcadik osztályba iratkozott tanuló közül 4722 érte el a kisérettségi diplomát biztosító ötös általánost.
A magyar tagozaton járó 2355 tanulóból 1272 vizsgázott sikeresen. Azok számára, akik nem tették le a kisérettségit, hétfôn adott az újabb lehetôség, hogy megszerezzék az átmenô jegyet, s az üresen álló szakközépiskolai helyeket betöltsék.
A jelek szerint mindkét tagozaton sokan lemondtak arról, hogy újból próbálkozzanak. Bár 2662 vizsgázóra számítottak, amint arról Farkas Ernô tanfelügyelô, a bizottság titkára tájékoztatott, tegnap délelôttig 1600-an iratkoztak fel, igaz a feliratkozások kora délután zárultak.
Hétfôn megyeszerte hét központban vizsgáznak a diákok, Marosvásárhelyen a Mihai Viteazul, valamint a 8- as Számú Általános Iskolában, s vizsgaközpontok mûködnek majd Erdôszentgyörgyön, Ludason, Segesváron, Régenben és Dicsôszentmártonban is.
A dolgozatokat a két marosvásárhelyi tanintézményben mûködô központokban javítják.
Románia környezetvédelmi téren ez év márciusában lezárta tárgyalásait az Európai Unióval. A csatlakozási naptár szigorú feltételeket és határidôket szabott meg bizonyos környezetkárosító tényezôk felszámolására. A hulladékgazdálkodás egyik alapkövetelménye a szelektálás és az újrahasznosítás. A nyár elején a Környezetvédelmi Minisztérium kezdeményezésére országszerte beindították a papírbegyûjtési, újrahasznosítási programot. Nemrég pedig arról értesültünk, hogy a mûanyag palackokat is be lehet vinni a recikláló központokba.
Az állami, illetve a nemkor-mányzati környezetvédô szervezetek több éve kampányolnak a mûanyag hulladék begyûjtéséért, újrahasznosítá- sáért, a törvénytelen szemétdombok felszámolásáért, hiszen ezek nagy részét ilyen palackok "ékesítették". A mûanyag nem szennyez, viszont az eldobált palackok rontják a természet képét, mivel a mûanyag nem bomlik el. Más országokban korábban bevezették a palackok újrahasznosítását, itt csak az idén, néhány hónapja - EU-s követelményeknek megfelelôen - értek meg a gazdasági feltételek, hogy a minisztérium is meghirdethette: be lehet gyûjteni a palackokat.
Ennek kapcsán megtudtuk, újrahasznosítható anyag feldolgozásával az országban egyetlen cég, a buzaui Greentech Rt. foglalkozik. Ôk kölcsönzik azt a 351.000 dollárt érô különleges présgépet, amellyel a palackokat bálázzák. Tudomásunk szerint többek között ilyen gépet használnak a marosvásárhelyi Ormatin Mur és a marosszentkirályi Maretin Kft.-knél. A buzaui cég tonnánként 120 dollárt fizet a mûanyagért, 127-et a külön összegyûjtött dugókért. A feltétel csak az, hogy legkevesebb 8 tonnát bálázzanak, hiszen a szállítás így gazdaságos. A begyûjtôközpontokban a beszolgáltatóknak 2000 lejt fizetnek egy kilogramm mûanyag palackért, amelyet akár összepréselve is be lehet adni. A begyûjtôközpontban tapasztaltak alapján eddig csak a kukázók, illetve a marosvásárhelyi szeméttelepre járó hulladékválogatók hoztak be naponta egy-két szekérrel is. Orbán István, az Ormatin Mur Kft. tulajdonosa lapunknak elmondta, felkérte alkalmazottait, hogy a Maros új gát alatti partszakaszán törvénytelenül lerakott szeméthalmokból válogassák külön és hozzák be a mûanyag palackokat. A munkások két óra alatt mintegy 400 kg-ot gyûjtöttek be. Nyersanyagforrás van tehát bôven. Tincu Maria, a Maretin Kft. adminisztrátora elmondta, csak két hete bálázzák a mûanyag palackokat, de azóta megállás nélkül mûködik a présgép. A jövôben szeretnének külön szerzôdést kötni cégekkel, vállalatokkal, hogy a mûanyaghulladékot kiválogatva gyûjtsék és adják át nekik.
Így megint idôszerûvé válik a polgármesteri hivatal és a civil környezetvédelmi szervezetek azon korábbi kezdeményezese, miszerint szelektív hulladékgyûjtésre alkalmas kukákat helyezzenek el városszerte. Sajnos, nem csak a hivatalosságoktól függ, hogy ezeket hogyan használják. A Köztársaság térre kísérleti jelleggel kitett két konténert felgyújtották, majd hontalanok foglalták el. Ha az újrahasznosítási láncban biztosítják a feldolgozást, akkor érdemes még egyszer próbálkozni a konténerek kihelyezésével.
A tavaszi vetés után végigjárták a földet a vaddisznók. Az elrejtett törökbúzaszemek után kutattak. Az újabb vetést, amit már ôriztek, ki is bújt, s szépen fejlôdött. Az öröm rövid ideig tartott, hiszen nagy, fekete madarak csipegették a gyenge szárat, s alig maradt valami a friss hajtásból. Most este kilenc elôtt kiül a gazda, s egész hajnalig ôrzi az érô kukoricát. S teszi ezt évek óta. Nincs egyedül a határban, minden tenyérnyi kukoricaföldet ôriznek a gazdák, mert tudják, télen minden szem értékes.
Évrôl évre pusztítanak a vaddisznók. Kebelén, Koronkán Nyárád-magyaróson, szerte a megyében. A gazdák minden évben beadvánnyal fordulnak az erdészeti hivatalhoz, kérve a szakembereket, hogy segítsenek. Idén az egyik városközeli település gazdáinak kérésére az erdészek két éjszaka kimentek a határba, s lövöldöztek, hogy elriasszák a vadakat. Hatvan napból két éjszakát vállaltak magukra, a többit a tulajdonosokra bízták. A tehetetlen gazdáknak két lehetôségük marad: beperelik az erdészeti hivatalt, kártérítést követelve a vaddisznók által elpusztított termésért; vagy felváltva ôrzik azt. Néhányan éltek az elsô lehetôséggel. Évek óta járják a törvényszékeket. Egyelôre eredménytelenül. A legtöbben azonban nappal keményen dolgoznak, s éjszaka ôrségben állnak. Mert valakinek a fennmaradó ötvennyolc éjszaka is küszködnie kell a garázdálkodó kártevôkkel.
Egyre több gazda, belefáradva a sziszifuszi munkába a harmadik utat választja: parlagon hagyja földjeit. Nekik lenne igazuk?
Kovács László a kettôs állampolgárságról
A kettôs állampolgárság létezô intézmény, amely a nemzetközi gyakorlatnak megfelelôen, egyéni elbírálás alapján adható - mondta Kovács László az MSZP csütörtöki elnökségi ülését követô sajtótájékoztatón, Budapesten.
A pártelnök aláhúzta: a kettôs állampolgárság a konkrét igények alapos felmérését, vizsgálatát igényli.
Hangsúlyozta, van olyan ország, amelyik etnikai alapon ad kedvezményesen állampolgárságot, de az "soha nem írta alá az Európa Tanácsnak azt az egyezményét, amely tiltja az állampolgárság megadásánál az etnikai alapú megkülönböztetést". "Magyarország az Orbán-kormány idején ezt aláírta, és a parlament ratifikálta" - tette hozzá.
A pártelnök kitért arra is: dolgoznak azon, hogy Szerbia- Montenegró, illetve Ukrajna lekerüljön a vízumkötelezett országok listájáról. Újságírói felvetésre közölte: a vízumkényszert nem a kettôs állampolgársággal lehet kikerülni.
"A kormány olyan vízumrezsimet fogadott el, egyelôre javaslatként, amely a vízum lehetô leggyorsabb, legkisebb adminisztrációval és legolcsóbban történô megszerzését teszi lehetôvé" - hangsúlyozta a politikus.
Hozzátette: a vízum ára a schengeni vízum egyharmada, azaz 10 euró lenne.
Kovács László elmondta, az ellenzék támadja a kormányt a kettôs állampolgársággal kapcsolatos álláspontja miatt, de - mint megjegyezte - az elôzô négy évben semmi sem történt e téren.
Egy újságírói kérdés kapcsán a pártelnök úgy vélekedett, az aradi Szabadság- szoborral kapcsolatos román miniszteri nyilatkozat, mely szerint nem engedélyezik a szobor visszaállítását, "zavaró elem" a magyar-román viszonyban.
"Én mindenesetre fogok tenni néhány lépést annak érdekében, hogy ebben a kérdésben elmozduljunk pozitív irányba" - tette hozzá Kovács László.
Dávid Ibolya a Szabadság- emlékmû ügyérôl
Dávid Ibolya csütörtökön az MTI-nek reményét fejezte ki, hogy Adrian Nastase miniszterelnök felülvizsgálja a román kulturális minisztérium azon döntését, amely szerint nem engedélyezik a Szabadság-emlékmû felállítását Aradon, a Tûzoltó téren.
A bírálóbizottság indoklása "tipi- kusan nacionalista, szûk látókörû és elfogult"; a "történelmi tényeket, Erdély sajátos történelmét félretenni nem lehet". "Sem a jószomszédsággal, sem az európaisággal nem fér össze az ilyen szakmai és politikai csôlátás" - fogalmazott az MDF elnöke.
Dávid Ibolya arra reagált, hogy a román miniszter bejelentette: a szaktárca köztéri mûemlékekkel foglalkozó bizottsága egyhangú szavazással úgy döntött, hogy nem járul hozzá az emlékmû Aradon történô újbóli felállításához.
Razvan Theodorescu közlése szerint az emlékmû esztétikai szempontból nem felel meg a korszerû városi környezetben elhelyezett köztéri mûalkotások mai koncepciójának. Emellett azt a történelmi szempontot is figyelembe vették, hogy a minisztérium csak olyan alkotásokat ösztönöz, támogat és ôriz, amelyek elkészültét a román történelem "jeles pillanatai ihlették meg".
Dávid Ibolya emlékeztetett: Radu Vasile miniszterelnök 1999-ben, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a szoborcsoportot az aradi minoritáknál helyezzék el, figyelembe vette a történelmi tényeket.
"A jelenlegi román miniszterelnök, illetve a kormány felelôssége, hogy az európai uniós felzárkózás meggyorsítása érdekében eltûri-e az ilyen elfogadhatatlan döntést, vagy sem" - jelentette ki az MDF elnöke.
Három témakört érintett Eugen Nicolaescu liberális képviselô, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) pénteki sajtótájékoztatóján. Az elsô a kormányzó PSD antikorrupciós kampányát ostorozta, a kiadott közlemény szerint az egész nem más esti mesénél, hisz a legelsôk, akik kijátsszák a törvényeket, azok maguk a PSD tagjai. Erre Maros megyébôl két példát említett, a PNL adatai szerint Viorel Tibrea hat, Chis Vasile pedig nem kevesebb, mint 532 személyt foglalkoztatott feketén saját cégében, mindketten a PSD markáns tagjai. A PSD állam az államban, vélte Eugen Nicolaescu, aki szerint a kormány elkendôzi a hasonló korrupciós eseteket, miközben rózsaszínben tünteti fel a helyzetet.
Másodjára Zoe Petre, Emil Constantinescu volt államelnök tanácsadójának a központi sajtóban megjelent helyzetelemzésére reagált a PNL- képviselô, aki szerint merô fantáziálás, s a politikai professzionalizmus hiányára vall, hogy Constantinescu lenne Ion Iliescu legerôsebb ellenfele az elnöki tisztségért folyó harcban, s a jelenlegi elnök lenne a leginkább érdekelt abban, hogy a második fordulóban Adrian Nastase-Theodor Stolojan párharc legyen, azt sugallva, hogy a PNL megerôsödése a PSD "csinálmánya".
A harmadik téma keretében a liberális képviselô a párt által a megyében végzett felmérés eredményeit tárta a sajtó képviselôi elé. Az Eugen Nicolaescu szerint professzionálisan vezetett felmérés legfeljebb 2,5 százalékos hibalehetôséget rejt magában, s eredményei szerint a "román pártok" közül a PNL áll a legjobban a megye választóinak szemében, hisz 17,4%-uk adná szavazatát rájuk a PSD 16,4%-ával szemben. Az eredménnyel a képviselô mégis elégedetlennek mutatkozott, szerinte egy erdélyi megyében ez az arány még mindig alacsony. Némileg meglepô, s kérdôjeleket vet fel a felmérés szavahihetôségére vonatkozóan, hogy ugyanez a kimutatás az RMDSZ-nek - a magyarságnak megyei szinten mintegy 40%-os arányához képest - csupán 23,2%-ot jósol, s Nicolaescu véleménye az, hogy nagyon sok magyar nemzetiségû választópolgár az ô pártjuk felé fordul. Mivel ugyanezen a sajtótájékoztatón, újságírói kérdésre válaszolva, ugyanô annak a véleményének adott hangot, hogy az RMDSZ azon igénye, hogy kétnyelvûen feliratozzák a vasútállomásokat is, "túlzás", a Népújság arra volt kíváncsi, hogy akkor mit kínál ezeknek a választóknak, ha még ezzel sem ért egyet. Eugen Nicolaescu szerint a magyar választópolgárnak nem a kétnyelvû feliratozás fáj, hanem ugyanaz, ami a többségi nemzetnek: a szegénység, a korrupció burjánzása, az ország általános gazdasági állapota, azaz úgy szeretne magyar szavazatokat elhódítani, hogy semmit sem kínál ezért cserébe.
Közös közleményben tudatta pénteken a Hamász és az Iszlám Dzsihád, hogy felmondja a június végén bejelentett tûzszünetet Izraellel. Izraelben azt közölték, hogy folytatódik a könyörtelen harc a terroristák ellen.
A két szélsôséges palesztin szervezet már csütörtökön közölte, hogy befejezettnek tekintik a tûzszünetet és folytatják az Izrael elleni támadásaikat, miután az izraeli katonák Gázában megölték a Hamász egyik magas rangú vezetôjét, Iszmail Abu Sanabot. A Hamász és az Iszlám Dzsihád pénteki közleményében hangsúlyozta, hogy Abu Sanab meggyilkolásával Ariel Saron izraeli miniszterelnök mért végsô csapást a tûzszüneti megállapodásra.
Egy névtelenséget kérô magas rangú izraeli tisztségviselô ugyancsak pénteken az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva leszögezte: folytatódik a könyörtelen harc a terroristák ellen.
Légy hû mindhalálig - ezt az igét kaptam, amikor felszenteltek, s egész életemben, 43 évi szolgálatom alatt ezt tartottam szem elôtt. Hû voltam Istenhez, egyházhoz, gyülekezethez. Szeptember elsejétôl nyugdíjba megyek, s átadom másnak a marosszent-györgyi gyülekezetet - mondja Adorjáni László református lelkipásztor, aki augusztus 24-én, vasárnap, a 11 órás istentisztelet keretében búcsúzik híveitôl.
Ennek kapcsán a szolgálatról, az örömökrôl és nehézségekrôl beszélgettünk.
- A lelkipásztor tulajdonképpen soha nem megy nyugdíjba, nem szakad el Istentôl, egyháztól, igehirdetéstôl, csak háttérbe vonul, s onnan szolgál. Érettségi után, egyik istentiszteleten döntöttem el, hogy lelkipásztor leszek. A templomban szólított meg Isten, s soha nem kételkedtem döntésemben. Elsô szolgálati helyem a százlelkes Nagyercse volt, ahol a reformátusok szétszórtan éltek a nagy román községben. Nehéz volt akkor nekünk az ateista világban egy rend ruhával és egy Bibliával kimenni olyan kis településekre, ahol se villany, se gáz nem volt. Sötét, mostoha körülmények között helyt kellett állni, hirdetni kellett az igét. A következô állomás Toldalag volt. Húsz kilométert gyalogoltunk a legközelebbi autóbuszmegállóig. Tizenkét évig szolgáltunk ott, s mikor azt gondoltuk, hogy már ott maradunk végleg, akkor a marosszent-györgyi presbitérium egy akarattal meghívott lelkésznek. 28 éve vagyok itt.
A szolgálatban mindig a külsô és belsô építkezésre fektettem a hangsúlyt. Kezdettôl fogva úgy éreztem, hogy a munka legfontosabb része az igehirdetésre való felkészülés és maga a prédikáció. Visszanézve, úgy érzem, hogy az ige magja sok ember szívében kikelt, s gyümölcsöt termett. Mindhárom szolgálati helyemen vállaltam a külsô építkezést is. Nagyercsében és Toldalagon a romos templomot tettük rendbe; itt, Marosszentgyörgyön a gyülekezet és a hollandok segítségével kibôvítettük az egyházi épületeket. Mindig voltak elkötelezett emberek, akik az egyház mellé és a lelkész mellé áltak, s támogattak. Toldalagon, az építkezés során Antal János gondnok volt nagy segítségemre, itt Kerekes Sándor gondnok támogatott minden tervemben. Sokáig az egyház mindenese voltam, prédikáltam, kórust vezettem, lapátot forgattam. Az elmúlt években igazi munkatársakra találtam. Kiváló karmesterre, Szilágyi Barna személyében, hûséges titkárnôre Király Magdolnában. Szolgálatkész presbitérium segített. Legnagyobb lelki támaszom s kritikusom feleségem, Farkas Irén volt és az is maradt.
- Visszatekintve a szolgálati évekre, melyik volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb élménye?
- Örömöt jelentett, valahányszor tele volt a templom, valahányszor visszajelzést kaptam. Kellemes volt minden csütörtökön találkozni a dalárda tagjaival, együtt énekelni, utazni. Azt mondhatom, hogy a gyülekezettel töltött idô mindig tartalmas volt, igazi örömforrás. Meghatódottan gondolok vissza a gyülekezeti tagok nagy segítségére, amelyet a 2001. évi balesetünk után nyújtottak. A kellemetlen élmények, a konfliktusok azokhoz az emberekhez kötôdtek, akik nem az ige hirdetését, hanem mást vártak tôlem. Minden nyájban vannak mérges, "döfôs" hívek.
- Mit tanácsol a pályakezdô lelkészeknek s utódjának?
- Legyenek hûségesek Istenhez és gyülekezethez. Szeressék az embereket, mert akkor jobban meg tudják érteni és el tudják fogadni ôket. A fiataloknak üzenem, hogy tanuljanak az idôsebbektôl, lessék el a jó dolgokat, azokat, amelyek már beváltak. A mi generációnk nagy élettapasztalattal rendelkezik, ezt szívesen átadjuk, segítünk. A gyakorlatot nem lehet könyvekbôl megtanulni, éppen ezért érdemes szem elôtt tartani az idôs lelkészek tanácsait.
Még valamit hozzá szeretnék tenni: megfáradtam. Nem az új egyházi rendelkezés kényszere alatt, hanem önként megyek nyugdíjba. Fájó szível búcsúzom a gyülekezettôl. Azt kívánom, hogy jó lelkipásztort válasszanak maguknak, s tovább gyarapodjanak lelkiekben. Mint ahogy a korintusbeliekhez írott levélben olvassuk: én plántáltam, más öntözi és Isten adja a növekedést.
Tíz nappal azután, hogy súlyos gépkocsibaleset áldozata lett, belehalt sérüléseibe Dobondi Mihály, a marosvásárhelyi Cornisa taxis cég egyik autóvezetôje. Kollégái megemlékezésképpen csütörtökön este gyertyát gyújtottak az ütközés színhelyén.
A balesettel kapcsolatban a rendôrség augusztus 12-én közleményt adott ki, amely szerint 11-én este fél tízkor a Gheorghe Marinescu és a Nicolae Grigorescu utcák keresztezôdésénél a 46 éves Dobondi Mihály a Dacia Super Nova márkájú, MS 07 HEV rendszámú gépkocsival nem adta meg az elsôbbséget balra kanyarodáskor és összeütközött az MS 18 RAD rendszámú gépkocsival, amelyet a 19 éves L. Radu Lucian szabályosan vezetett az ellenkezô irányból. Az ütközés következtében Dobondi Mihály súlyosan megsérült.
Eddig a szûkszavú rendôrségi közlemény. A taxisok között azonban felháborodást keltett a rendôrség "sza-bályosan vezetett" kijelentése. Többen közülük közvetlenül a baleset után érkeztek a helyszínre, és állítólagos tanúktól hallották, hogy a BMW sebességmérô-óra tûje a 150-160 km/h jelzésnél volt fennakadva. "Hogyan lehet azt mondani, hogy valaki szabályosan vezetett, ha a 160 km/h-nál volt felakadva a tû? Ha az ütközés ereje mintegy 30 méterre repítette a Daciát? Ha ez tökéletesen törvényes, akkor a dolog abszurd. Nem tudom, ki hibázott, de végre tisztázni kellene a történteket" - nyilatkozta A. P., a Cornisa taxitól. S. S. szintén a taxis társaság gépkocsivezetôje, mintegy negyedórával a baleset után érkezett a helyszínre. "Egy autón dolgoztunk a balesetet megelôzôen. Megegyeztünk, hogy ezután egy személy vezet egy kocsit. Hétfôtôl (éppen a baleset napján - sz. m.) Dobondi Mihály ült a 44-es jármû volánjához. Én menet közben hallottam, hogy baleset történt a Kornisa negyedben, de nem gondoltam, hogy súlyos. Késôbb hallottam, hogy vihetik az ócskavasgyûjtôbe a Daciát. Ekkor megdöbbentem, és sietve a helyszínre mentem. A fehér Super Nova egy villanyoszlopnak támaszkodott, a BMW mellette volt. Hallottam, hogy a BMW sebességmérô-óra tûje felakadt a 160-as km/óránál. Mi, taxisok mindenféleképpen átgondoltuk, hogy miként történhetett a baleset, ha a BMW szabályosan közlekedett, miért kapta telibe és repítette a várthoz képest ellentétes irányba a Daciát? Ezek találgatások, de mindenképpen nagy sebességgel kellett érkeznie, ha feldobta a levegôbe a Marinescu utca jobb oldali sávján balra kanyarodásra várakozó taxit. Ha a BMW vezetôje betartja a szabályt és a maximálisan megengedett sebességgel, 50 km/h-val közlekedik, le tud fékezni". A taxisok között többen attól tartanak, hogy az ügy eltussolódik.
Kérdésünkre a rendôrség szóvivôje, Popa Livia tegnap kijelentette, hogy egyelôre gyûjtik az adatokat, a tanúkat, a fotókat elemzik, vizsgálják a vérmintákat. A dosszié összeállítása után kezdik meg a bûnügyi vizsgálatot, és végül az ügyészség hoz döntést. A 19 éves Radu Lucian egy évvel korábban megszerzett jogosítványát felfüggesztették. Ami a sebességmérô-óra tûjének a felakadását illeti, a szóvivô nem tud arról, hogy ez így lenne, ha viszont így is történt, szakértôknek kell megállapítaniuk, hogy az ütközés miatt vagy a sebességet jelezve akadt fel a tû. Csak a mûszaki szakértôi vizsgálat döntheti el, ki volt a hibás.
Iskolaközpont alakul Erdôszentgyörgyön
Hosszas elôkészítés, híresztelések és cáfolatok után, végre biztosan lehet tudni, hogy egyesítik az erdôszentgyörgyi líceumot és az általános iskolát. Szeptember elsejétôl egyazon iskolaközponthoz fog tartozni az elôbb említett két oktatási intézmény és a bözödi általános iskola is. E tekintetben megkapták már a tanfelügyelôség átiratát és megvan az új egység igazgatójának, valamint egyik aligazgatójának a kinevezése is.
Magyarosi Erzsébettôl, a volt líceum vezetôjétôl és a létesítendô iskolaközpont kinevezett igazgatónôjétôl tudtuk meg, hogy az átalakítás 5 személy elbocsátását vonja maga után. Ezeket úgy választottuk ki, hogy nyugdíj elôtt álló személyek legyenek, és volt, aki más munkahelyre került - mondotta. Egyébként a tanári állások mind megmaradnak, hiszen eddig is közösen látták el a képzett szakemberek a két iskolában az oktatási teendôket. Az egyesítés elônyeként említhetjük, hogy csökkennek a könyveléssel és titkársági teendôkkel járó költségek. Az általános iskolába kinevezett tanárok gond nélkül líceumba kinevezett tanárokká válnak és taníthatnak felsôbb osztályokban is. A több mint 100 személyt meghaladó alkalmazotti közösség gondjára idéntôl 1200 tanulót bíznak, és az elvégzendô feladat sem kevés.
Magyarosi Erzsébet bizakodással mesél a tervekrôl:
- Be kell fejezni a már korábban beindított építkezést. A tervek szerint egy multifunkcionális dísztermet magába foglaló új épületszárny összekötné a tornatermet a líceum épületével és ezáltal lezárná az udvart is. A szükséges pénzt a helyi tanács remélhetôleg a jövô évi költségvetésbe foglalja be. Ugyanakkor az iskolaközpont szerzôdést kötött a tanfelügyelôséggel a központi fûtés bevezetésére szolgáló támogatásról. Fel kell újítani a bözödi iskolában is a csempekályhákat, és oda a vizet is be kell vezetni. A belsô meszelések egy részét elvégezték a nyár folyamán és olyan osztálytermeket is kifestettek, ahol már hat éve nem került sor ilyen jellegû felújításra. A munkálatok ráadásul igen költségkímélôek voltak, mert az intézmény saját alkalmazottaival végeztette azokat.
Az új iskolaközpontban két váltásban folyik majd a tanítás. A szakiskolások, valamint az I-IV. osztályosokból kialakított valamelyik összevont osztály délután fog tanulni.
Szeretném, ha a Rhédey-palota az iskolaközpont székhelyévé válna. Az épületet a közelmúltban újíttatta fel kívülrôl az általános iskola vezetôsége és a vezetôtanács jóváhagyásával pályázni fogunk a nagyterem, valamint az elôcsarnok mennyezetének feljavítására. Az is jó lenne, hogy ha az iskolaközpontban sikerülne megoldani, hogy szünetben az osztálytermek zárva legyenek.
- Erdôszentgyörgyön mindkét vizsga (érettségi és kisérettségi) igen szomorú eredménnyel zárult...
- Valóban a megyei átlagos eredménynél rosszabb volt a sikeresen leérettségizôk aránya, de hozzá kell fûznöm, hogy az idén végzettek jobban teljesítettek, a végeredményt a korábbi évfolyamok végzettjei rontották le. Ez alkalommal is a matematikával, valamint a román nyelvvel és irodalommal voltak gondok. Viszont örömmel tapasztalom, hogy számos diákunk bejutott egyetemre, (állami egyetemre is) és noha még hátra vannak az ôszi felvételik, máris mintegy 40%-ra tehetô a sikeresen leérettségizettek közül továbbtanulók aránya. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy IX. osztályba a legjobbak marosvásárhelyi líceumokba mennek, akkor beláthatjuk, a többnyire középmezônybôl kikerülô diákok jó eredményének tekinthetjük a fenti adatot. Egyébként pedig feltett szándékom, hogy javítsunk az érettségi és kisérettségi eredményeken. Tudjuk, általában milyen képességû gyerekek kerülnek ide, de ami rajtunk múlik, azt meg kell tennünk, hiszen a mi gyerekeinkrôl van szó. Azzal is tisztában vagyok persze, hogy egy csapásra nem fog minden megváltozni, talán néhány évnyi munka után fognak meglátszani az elsô eredmények.
- Milyen az oktatók között a szakképzett tanárok aránya?
- Rendszeresen meghirdetjük az üres katedrákat, de számos esetben egy év tanítás után az ingázó fiatal tanárok Marosvásárhelyhez közelebb levô állásokat keresnek. Szinte állandó hiány van idegennyelv-tanárokban, sôt román nyelv és irodalomból négy teljes katedra várja a szakképzett tanárokat.
- Milyen eredményeket tud felmutatni az iskolaközpontban mûködô posztliceális iskola?
- Sikeres volt a közigazgatási szak mindaddig, míg az ilyen jellegû oktatást nem alakították át egyetemi szintûvé. De továbbra is megmaradtak a szociális asszisztens és könyvelés szakok. A végzôsök többsége a visszajelzések alapján állást talált és ott megállja a helyét.
- A fentiek mellett még milyen újdonságra számíthatunk az elkövetkezô tanévben?
- A bukaresti francia nagykövetség által támogatott romániai program keretében Maros megyében 12 iskolában alakítanak ki dokumentációs központot. Egyik közülük éppen Erdôszentgyörgyön lesz. Ezt elôkészítendô már egy képzésen vettünk részt és még további tanfolyamok lesznek. Ez azt jelenti, hogy az iskolában kialakítunk egy a jelenlegi könyvtárnál szélesebb körû szolgáltatásokat nyújtó központot, ahol a számítógép, fénymásoló és internet-hozzáférés biztosított. Ide speciális folyóiratokat rendelünk majd, és foglalkozásokat szervezünk. Természetesen mindez nem valósul meg már most ôsztôl, de reményeink szerint az elkövetkezô évben már beindul. A szükséges eszközök megvannak, csak még ki kell alakítanunk megfelelô termeket és kérvényeznünk kell, hogy az eddigi félnormás könyvtárosi állást egész normásra bôvítsék ki - összegzett az igazgatónô.
- Búcsú Szász Endrétôl egy régebbi várdai beszélgetéssel -
Szíven ütött a lakonikus hírügynökségi jelentés: elhunyt Szász Endre festômûvész. Az emberben mindig mélyebb nyomot hagy a rendkívüli egyéniségekkel való találkozás. Bennem is nagyon eleven még annak a három évvel ezelôtti néhány órának az emléke, amit a tájainkról indult hírneves alkotóval tölthettem utolsó otthonában, várdai kastélyában. Már akkor is beteg volt, baj volt a szívével, de kedélye, vitalitása, iróniába hajló humora, szellemi frissessége, magabiztossága lenyûgözött, egymásra gyújtott fél cigarettái mellett mesélt élvezetes történetei feledtetni tudták, hogy a festô túl van élete delelôjén és hallgatnia kellene orvosai figyelmeztetésére. Nem olyan személyiség volt ô, akinél az effajta intelem sokat számít, rá valóban illett a jelzô: öntörvényû alkotó ember. Akkori beszélgetésünk hangfelvételébôl egy hosszabb szerkesztett interjú született. A mûvészet nem olcsó játék címmel a Marosvásárhelyt megidézô Múzsák fellegvára címû kötetben jelent meg még 2000-ben. A Magyarországon kiadott könyv mifelénk aránylag kevés olvasóhoz juthatott el, a festôtôl búcsúzóként talán érdekes lehet ebbôl a dialógusból újraközölnünk részleteket.
Bár Csíkszeredában és nem Marosvásárhelyen született, Szász Endrét mégis sok vásárhelyi sorolja a város híres emberei közé. Tudják, hogy onnan indult magasra ívelô mûvészi pályája, ott figyeltek fel elôször kivételes tehetségére.
- Ott érettségiztem a református Kollégiumban, három évig tûrt engem, csodálatos iskola volt. Molter Károly volt az osztályfônököm, remek tanárok tanítottak a kollégiumban.
- A képzômûvészeti élet hogy nézett ki akkoriban Marosvásárhelyen?
- Nemigen volt képzômûvészeti élet. Létezett egypár festô, aki intenzíven festett. A Kultúrpalota, a képtár gondnoka Bordi András volt, egyben a Festôiskola tanára is. Bordi nagy érdeme, hogy hagyott minket festeni. Én éjjel-nappal rajzoltam, mindenhol, ahol értem. Egyszer, amikor vásár volt a fôtéren, s a parasztokat rajzolgattam, ahogy ott kuporogtak a földön, odajön valaki, megütögeti a vállam. Gagyi László volt, az író, én nem ismertem. Nézegeti a rajzaimat, és rám kérdez, hol tanulok. Mondom, sehol. Hova jársz? Mondom, a Református Kollégiumba. Volna kedved külön festeni tanulni? Igen, mondom. Na, gyere velem. Elvitt Bordi Andrishoz. Ott azt mondja, itt van egy rokon gyerek, nem hagynak békén, hogy hozzam el hozzád, nézd meg, mit tud ez a tehetségtelen rokon. Bordi megnézte a rajzaimat, s azt mondta, ô más véleményen van. A mellette levô szobában kaptam egy mûtermet, attól kezdve oda jártam. A város adott modellt, ott dolgoztam vagy három éven keresztül.
- Ez volt a kezdô lökés a pálya felé?
- Igen. Illetve én már hároméves koromtól rajzoltam és tudtam, hogy festô akarok lenni. De ez a kultúrpalotai lehetôség segített. Bordi beszélt rá arra is, hogy fôiskolára menjek, meg az anyám. Én úgy gondoltam, ezt nem lehet fôiskolán megtanulni, és ma is úgy hiszem. Oda annak kell menni, aki rajztanár akar lenni. Egy mûvésznek magától kell megtanulnia a mesterséget, pontosabban azt, amit meg kell, meg lehet tanulni. Az anyám kedvéért elmentem a fôiskolára, mert mindenáron diplomás embert akartak belôlem faragtatni, de három év után, 1949-ben otthagytam.
- Ott Szônyi István volt a mestere?
- Igen. Ô nagyszerû ember volt, emberséget lehetett tôle tanulni. Ha rajzot korrigált, én kimentem, mert nem akartam, hogy hatással legyen rám. Ô önmagát magyarázta. Ugyanúgy, mint Bernáth Aurél. Ôk Bernáth-növendékeket meg Szônyi-alakokat gyártottak, én nem akartam így járni. Megkértem, hogy amikor korrigál, mehessek ki, mert tisztelem, becsülöm, de én önmagam akarok lenni.
- Álljunk meg az ötvenes éveknél. Akkori életében volt egy olyan epizód, ami nagyon súlyos következményekkel járhatott volna.
- ’50-ben lecsuktak, ez akkor normális dolog volt. Mindenki tudta, hogy elôbb-utóbb rákerül a sor. Engem mindjárt az elején, ’50-ben zártak be fegyverrejtegetés vádjával. Tíz évre ítéltek, de hamar kiengedtek. Késôbb viszont ezért nem adtak útlevelet. Már mindenki utazott, engem nem engedtek. ’70-ben kaptam útlevelet, akkor kimentem Kanadába. Elôször egy évrôl volt szó, aztán a nagykövetségek hosszabbítottak, még egy kicsit, még egy kicsit, s majdnem húsz év lett belôle.
- Akkor alakult ki az úgynevezett Szász Endre- legendárium?
- Nem. Én azért mentem el hazulról, mert már sok voltam itthon, túlságosan ismert voltam. Idegesítettem a fennforgókat. Nem tudom miért, ilyen ideges emberek voltak. Engem mindig bedobtak a mély vízbe. Oda tettek, ahol kockázat volt, és meg lehetett bukni. Létrehoztak egy galériát a Körúton, eladással egybekötött kiállítás volt, velem csinálták az elsôt. A kiállításra bejött a közönség, beszélgethetett a mûvésszel, ezt egyenes adásban közvetítették. Az elején egy kislány azt kérdezte, miért festek mindig Villon-figurákat. Mondtam, hogy azért, mert van egy rosszul felfogott optimizmusigény az alkotó emberekkel szemben, amit úgy értelmez a fônökség, hogy mindenkinek kövérnek kell lennie és mosolyognia kell, mint az Odol-reklámnak. Én meg azokat az embereket szeretem megfesteni, akikre rajzolt valamit az élet. Ha a mai munkás nem lehet sovány és elgyötört, akkor teszek a fejére egy középkori sapkát és ráírom, hogy Villon-figura. Így a zsûri elfogadja, másképp nem állítanak ki, mert nem elég optimista. A középkorban lehettek soványak és elgyötörtek, a jelenben nem. Ma ezt el lehet mondani, akkor nagy katasztrófa volt. Állatian kicsináltak. A közönségnek viszont nagyon tetszett a szereplésem. Szerettek, mert ôszinte voltam. Nem kitalált dolgokat kell mondani a médiának, hanem azt, ami az embert foglalkoztatja, s ez ritkaság volt abban az idôben. Néha veszélyes dolgokat is mondtam, rám nézve is veszélyeset, de akkor már valami miatt nem bántottak. Talán azt gondolták, ha egyszer ártatlanul leültettek, most hagyjanak békén. De azért nem volt kellemes állapot. Volt úgy, hogy anyagilag tönkretettek, kihúzták alólam a szônyeget, de különösképpen nem bántottak.
- Az ôszinteség beválik a mûvészetben is.
- Persze. Anélkül nem is lehet mûvészetet csinálni.
- Dehogy. Senki sem ismert. Kanada adta nekem azt a lehetôséget, hogy egy ismeretlen közegben lemérhessem magam. Nem kételkedtem magamban, de jólesett az a megméretkezés.
- Mennyi idôbe telt, amíg Kanada felfedezte magának Szász Endrét?
- Egy évbe. Kanada vidéki ország, olyan, mint Magyarország, csak óriási, meg gazdag, és kevesen vannak. Elkezdtem dolgozni, vették a képeimet, elment a hírem, benne voltam a tévében. Volt egy kiállításom, marha nagy siker volt. Utána 3-4 évig, amíg ott voltam, állandóan foglalkoztak velem az újságok.
- Ugyanazokat a dolgokat festette?
- Igen. Egy mûvésznek van egy egyénisége, tehetsége, és teremt magának egy világot. Egy sajátos világot, amely az egyéniségébôl ered, az pedig nem szokott változni.
- Kanadában, Amerikában kik vették a képeit?
- Nem adtam olcsón a képeket. Amikor kimentem, a magyar állam megbeszélte a kanadai féllel, hogy ötven dollárért adom a képeimet. Én azt a szerzôdést nem írtam alá. Az elején körülnéztem, láttam, hogy volt ott Chagall, Picasso, sok más is. Másnap jöttek kérdezni az áraim, mondtam, hogy én ahhoz közelit csinálok, mint Dali. Ô egy ismert ember, engem a kutya sem ismer, de szerintem jobban rajzolok, mint ô, úgyhogy az ô árainak a felét akarom. Kiröhögtek, de elvittek három képet, hogy próbálják ki. Eladták mind a hármat, velem megkötötték a szerzôdést. Tehát úgy indultam, hogy a Dali-képek árának felét kaptam, ami nem volt rossz. 20.000 dollár volt a havi elôleg, nagyon nagy pénz volt az akkor. Három évig vettek mindent, ami fénylett, ami selymes volt. Három év alatt megunja az ember. Addig nagyon élveztem a gazdagságot, jó játék volt.
- Nem kell a mûvésznek szegénynek lennie ahhoz, hogy jól fessen? Van egy ilyen közhiedelem, hogy jobb, ha a mûvész szenved.
- Én nem szerettem a szegénységet, nagyon sokszor voltam olyan helyzetben. Aki azt mondja, hogy azt szereti, az képmutató. Én megéltem mind a kettôt, van tapasztalatom, jobban szeretem a gazdagságot. Viszont a túl nagy gazdagság tényleg nem jó, az ellustítja az embert. Az hoz ki belôlem valamit, ha feszítve kell élnem. Hogyha túl sima minden, nem kell betörni az ajtót, az nem jó nekem. Közép-Európában nôttem fel, lehet, ha Amerikában éltem volna a kezdetektôl, menne a dolog, de így nem ment. Ott nem kell betonfalakat betörni, ott nekimentem az ajtónak és majdnem kirepültem a másik oldalon. A pénz ma divat Magyarországon meg Erdélyben is, de akkoriban a mûvészeknek szégyen volt errôl beszélni. Mert micsoda dolog ez, nem vagyunk anyagiasak. Nem a pénzért festek, mondják, hát persze hogy nem azért, de fontos a pénz, mert a mûvész szabadságát biztosítja. Van, aki tud kenyéren és hagymán élni a híd alatt, és az is szabad, de én nem szeretem a hagymát. Szeretem a jólétet, mindig munkával teremtettem meg magamnak, sose loptam. Már többször újrakezdtem. Nem voltam szerencsés a házasságokban, nem álltam le vitatkozni, mindig mindent ott hagytam, elváltam, egy rövidnadrágban jöttem el. Tudtam, hogy képes vagyok a nulláról újrakezdeni.
- Szinte minden mûfajban kipróbálta önmagát. Ez a szoba most tele van új szônyegterveivel. A soproni gyárban készülnek kis sorozatban. Budapesten kiállításon is bemutatja ôket. Miért nem elég a festészet, esetleg a grafika?
- Nem szeretek unatkozni. Ez nekem szórakozási lehetôség. A festés sok energiát emészt fel, amikor beteg vagyok, akkor látom, hogy kéne egy kis szufla. Amikor elfáradok festeni, rajzolni, még mindig van annyi energiám, hogy meg tudok tervezni egy ékszert, egy szônyeget vagy egy dísztárgyat. Így foglalkozom ékszerrel, bútorral, kristállyal, szônyeggel, a rokon szakmákkal, amik nem kívánnak olyan elmélyülést, mint egy festmény vagy rajz, viszont ez is megkívánja a szakmai tudásomat. Egy poharat is meg kell komponálni, na meg egy kis kihívás is van benne. Szeretem a kihívásokat. Ez a szônyegdolog is ilyen. Nem úgy kell elképzelni, hogy én most fogok egy szövôszéket egy nôvel, odaadok egy tervet és ô megszövi nekem. Ez egy gyár. Egy gyárral dolgozni sokkal nagyobb kihívás. Egy szônyeggel azt csinálok, amit akarok, ha saját szövôszéken készítem, de egy gyárban más. Vannak megrögzött szemléletû kereskedôk, meg sok más tényezô. Ez számomra pihentetô, jó játék.
- Amerikából mit hozott magával?
- Én már felnôtt emberként kerültem oda, bizalmat kaptam. De a világba mentem ki, nem Amerikába. Csak ott laktam, de Afrikától Tokióig mindenhol volt kiállításom. Utaztam Párizsba és máshova, mindenhova, ahova addig nem mehettem. Amerika egy központ volt számomra, ahol az anyagi alapot teremtgettem meg.
- Arról beszélhetünk, hogy otthonról, Erdélybôl mit hozott?
- Rengeteget. Az egész életemet onnan hoztam, a génjeimmel együtt. Az én családom csíki, valamikor a fél Hargita a családé volt, elvették, de amit örököltünk, azt nem tudták elvenni, az bennem van. Ez nekem nehézséget is okozott itt. Dacára annak, hogy magyarul beszélek, Magyarországon sohasem tudtam beilleszkedni. Mindig kivert ordasnak éreztem magam, az is voltam, nem találtam a helyemet. Hoztam magammal azt a régi erdélyi szellemiséget, ami ma már sajnos nincs meg, az csodálatos volt. Azt hiszem, Erdély volt az egyetlen hely, ahol a demokrácia valóság volt akkoriban, nem csak duma. Óriási kultúrája volt Erdélynek. Nagyszerû emberek voltak ott abban az idôben, Kós Károlyék meg Molter Károlyék, Nagy Imréék, akik mestereim voltak. Ami szellemiségem nekem van, azt onnan hoztam.
- Van valami álomszerû a Szász Endre- képekben. Vagy csak belemagyarázzuk mi, akik nézzük?
- Mindenki azt magyaráz bele, amit akar, és ahányan megnézik, annyifélét magyaráznak bele. Amit te találsz benne, az is biztos benne van, mert ha nem lehetne megtalálni, nem látnád. Egy képben sok mindennek benne kell lennie, még az ellenkezôjének is. Nekem nagyon nehéz címet adni egy képnek. Ha felcímezem, azzal meghatározom, hogy a nézô merre keressen. Egy képnél a téma lényegtelen, ürügy arra, hogy fessek. Ez nem irodalom. Sajnos, az irodalmat, a zenét értik az emberek, a képzômûvészetet nem. Azt érezni kell. Ezért kevesen érzik, hogy mi a képzômûvészet. Még mûvelt emberek is mellébeszélnek. Van, aki kinyilatkoztatja, hogy ô tudja, de én kevés ilyennel találkoztam. Sokszor festôk nem tudják, mi az, hogy tehetség, mi az, hogy képzômûvészet. De messzire elkalandoztunk Marosvásárhelytôl, pedig sok szép emlék köt oda. Megvan még a Bolgár utca? Ott laktunk valamikor.
- Most közismert tér a város szívében. Onnan tizenévesként minden fontos eseménynek részese lehetett.
- Csatangoltam is eleget. Emlékszem, amikor bevonultak az orosz katonák, éppen a Bolyai téren voltam, akkor is rajzoltam. Gyalogosok, lovasok is voltak, barátságosak. Lerajzoltam ôket, tetszett nekik, alá is írták a portrékat. Azt hitték, újságíró vagyok. Ki tudja, azokkal a rajzokkal mi lett. De már akkor megbizonyosodhattam, a képnek varázsos ereje lehet, erôsítheti az emberek közti kapcsolatot. Azóta még számtalanszor meggyôzôdhettem a nagyvilágban errôl. Ezért is elengedhetetlen, hogy amit csinálunk, igazi mûvészet legyen.
Nagy Miklós Kund
Kovács András Ferenc
"Micsoda képek térnek vissza most
Bolydult a Saint-Sulpice hálás
Rue Christine Conti Cluny Flore
J’erre à travers mon beau Paris
Itt laktál haltál Guillaume-om
Le Bizuth Boulevard Saint-Germain
Montparnasse mámor La Villette
A Gare du Nord füstjébe prüsszent
A fényben szirmot bont a Grand’ Place
Mint látomás a szenteken
Nagy-György Ferenc történetét immár 11 éve nem ô maga, hanem szerettei alakítják. Életmû? Hát mire juthat ideje 27 év alatt az embernek? Mire juthat ideje 27 év alatt a mûvésznek? Petôfi vagy Rimbaud nevével kár lenne elôhozakodnunk, mikor Tiziano vagy Picasso az, akit mércének tekintünk. Mennyit ér tehát a fiatalság?
Az ember már eltûnt, s valójában mûvek sem maradtak utána, csupán szignó nélküli lapok, amelyeket keretben, közönség elé készítve az alkotó soha nem látott. A képkeretezô odaadása, érzékeny harmóniateremtése talán új világot is teremtett, amelyre esetleg Nagy- György Ferenc is csodálkozva nézne.
Egy életmû formálódásának vagyunk a tanúi, és nem azért, mert a család minden papírlapot féltve ôriz, amely a mûvész keze vonását hordozza. A munkák lényegüknél fogva tartoznak össze, együtt sugároznak egységes, belsô világot, amelynek érzékeléséhez nem szükséges sem szignó, sem cím. A szükségbôl olykor lehet is, máskor szükséges is erényt kovácsolni, Nagy-György Ferenc munkái külön-külön, elszórva, mappákban lapulva, az örökös feszültséget sugározhatták, a befejezetlenség keserûségét és azt az ígéretet is, hogy együtt - valami más lesz. Ezzel a sóvárgó üzenettel mi, nézôk nem találkozunk. Mi most már a kész munkát láthatjuk, amelyek belsô erôvonalaik révén szervezôdnek ciklusokba, olykor idôt, olykor technikát átugorva, mintha a gondolat a maga erejébôl idôrôl idôre újjászületne. Ezeket a ciklusokat mi fedezzük föl, leginkább persze, a kiállítást rendezô mûvész-barát, ám ezeket a ciklusokat nem a mûvész tervezte. Mégis hiteles ez az elrendezés, mert már a hagyatékban, a családban is egymás mellett ôrizték a képlékeny világ három variációját.
Nagy-György Ferenc munkáiról elsô benyomásként vagy azt érezzük, hogy nagy erôt sugároznak, vagy azt, hogy nagy lelki tisztaságot és kíváncsiságot. Nagyon sok munkája láttán plasztikai párhuzamok, elôzmények jutnak eszünkbe, s tüzetesebb szemlélôdés után bárki megállapítja, a legtöbb alkotás, amelyet itt ma láthatunk, nem az örökkévalóságnak készült. Most mégis annak a része. Tények és feltételezések kavarodnak tehát. Hol találunk iránytût, hogy bejuthassunk ebbe a világba?
Esetleg életrajzi adatai segítenek fogódzót találni a munkákhoz? Léniaként használhatjuk ugyan a naptárat, de valójában csak egyetlen lényeges következtetést vonhatunk le. Mindvégig készít tanulmányokat - elômunkái lehettek volna késôbbi nagy mûveknek, de ezekkel párhuzamosan saját erejét is próbálgatja, kivéve 1990-et, amikor minden energiáját a sikeres felvételi érdekében kötötte le, és Bori meleg és titokteljes gyerekportréján kívül egyéb nem került elénk ebbôl az esztendôbôl.
Legtöbb munkája szén- és ceruzarajz meg tempera. De olaj, tinta, pasztell, akvarell is található, és a statisztikai mérlegelés alapján kimondható, hogy az évek teltével mind igényesebb, technikailag összetettebbé váltak a munkái.
De ez még mindig nem visz közel bennünket a világához.
Korai munkáiban - ugyan melyik ne volna korai egy szerencsésebb sors esetében - az erô lephet meg bennünket, amikor is a színek, a formák, a vonalak, a fény és az árnyék nem játszik egymással, hanem küzd. Ez a küzdelem a portrékban a jellem vagy a test erejét mutatja meg. Még egészen fiatalkori munkájában, a Mányoki Ádám ábrázolását követô Rákóczi-portréban sem a történelmi pompát, nem a szép, fiatal, fényes sorsra méltó férfit mutatja, hanem a kemény, cudar lázadót, aki számára nincs más lehetôség, ha ember akar maradni a saját szemében.
A képek kronológiáját tekintve azért apránként mégis feltûnhet, hogy eleinte azt festette, amit látott, utána pedig, hogy mi az, amit látnia kellene, hogy ismerhesse.
1988-ból származó két nagy kompozíciója a hit és az odaadás allegóriái, amelyben a szerkezet kristályos tisztasága is meglepi a nézôt, de méginkább a hibátlanul megrajzolt kezek sokasága.
Méltó hely e kiállítás számára a Deus Providebit ház belsô csarnoka, amely maga is példája az önmegtagadó áldozatos törekvésnek, miként az utolsó vacsorának rendkívül szerényen és önmegtagadóan emléket állító két plakátterv. A 12 apostol keze a töviskoronára tapad, de Krisztus keze nem ér el odáig, a kép alján lebegve az egész mûvet éteri tisztaságúvá teszi. A kép allegorikus jelentésére figyelmeztet a mû szegélyét alkotó piros töviskeret.
A mû párja - melynek címe: Felajánlás - a Grál kelyhének állít plasztikai emléket. Az utolsó vacsora egyszerû kupájához a szentségnek megfelelô pompázatos kehelytalp tartozik, de a kép súlyát biztosító keresztet nem tövisbôl, hanem szôlôvenyigébôl fonták, ez tehát nem az áldozat, hanem a termés, a teremtés allegóriája.
A nézôt a képrôl áradó harmónia mellett elsôsorban a kezek rendkívüli kidolgozottsága ejti ámulatba. Az a biztos rajztudás, amellyel 1988-ban Nagy-György Ferenc rendelkezett, a késôbbiek során többé nem jelentkezik premier plánban. A színtanulmányok, kompozíciók kötik le, amelyekben a grafikus vénát az érzékeny vonalak mutatják, de Nagy-György Ferenc számára ezekben az években az emberi test legfontosabb része már nem az arc, hanem a test íve.
Az idô és a tér problémája nem foglalkoztatja, vagy legalábbis nem közvetlen plasztikai feladatként. Ami azért meglepô, mert ’91-’92-es munkáiban a MaMû-nek, a Marosvásárhelyi Mûhelynek azok a jellegzetességei tûnnek föl, amelyek azóta a posztmodern iskolák fontos jegyeiként vonultak be a köztudatba is. A groteszk világlátás, az áttételes ábrázolás, az erôs színek, a (mondhatjuk: magyar) szecesszió elemeinek fölhasználása, a ’70-es ’80-as évek lázadó fiatal mûvészeinek volt jellemzô vonása, amely egybeesett a világ képzômûvészeti fejlôdésének irányával, anélkül, hogy kapcsolatot tartottak volna.
De Nagy-György Ferenc színes groteszkjei mitikusak is, szemben a MaMû racionalitásával. A rendkívül aprólékos, többnyire ceruzarajzok a mamûsök esetében sokirányú jelentést hordoznak, esetenként a környezet sok elemét építve kollázs/ vagy álkollázs-technikákkal a képfelületre, Nagy-György Ferenc munkái sokkal koherensebbek, egységes világot ábrázolnak. A MaMû a létezés körülményeivel küzdött, az új generációhoz tartozó Nagy- György egyértelmûen a teremtés problematikájával harcol.
Dehát hogyan lehet plasztikában a teremtést ábrázolni erotika nélkül? Ott is van számos munkán. De nem ez a lényegük. Nagy-György Ferenc világteremtésében ugyanis nem a fogantatás pillanata, nem az indulás öröme a legfontosabb, hanem a teremtés útja, estleg következménye, eredménye. Ennek éppúgy része az angyali töprengés, amely a kívülálló számára csak groteszk lehet, hiszen nem lehetünk részesei, társai a végsô cselekvésben, mint ahogy része a rózsaszín eksztázis is, amelynek önkívületében viszont mi is elmerülünk.
Külön kellene szólni az áhítat, a hit érzésének és a groteszk látásmódnak a párhuzamos létérôl, mintha sehol sem kapcsolódnának, noha a szent és a profán olykor ugyanazon a helyen, de mégsem összefonódva jelentkezik. Nagy-György Ferenc munkáiban hangsúlyos a groteszk, az ironikus szemlélet, de ez mindig csak a konkrétumra vonatkozik, az átfogó nagy távlat elôtt mindig alázattal hajlik meg.
Hiteles tehát a kiállítás? Eredeti?
Az átváltozó mûvészet korában az eredetiség kérdése másként tevôdik föl, mint ezelôtt. Bárkinek a modorában megfesthet, kifaraghat bármit, hiszen a nézônek nem a szerzô számít, hanem a mû. A gondolat viszont, amely foglalkoztatja, s amelynek a teljes értékû, kifejezô formáját igyekszik megalkotni - az az övé.
A mesterségbeli követelmények szerint sok mûve mûhelymunkának számít, de ezek is a mûvészi tömörítés teljességének igényével jelentkeznek. Önálló világok. Ezek a mûvek most már eljutnak a nagyközönséghez, noha egy ostoba tragikus baleset csaknem megsemmisítette az alkotóval együtt a mûveket is. Hiszen el is kallódhattak volna, vagy állhatnának bezárva egy-egy lakásban, családi ereklyeként, értékként. Miközben a ’80-as és ’90- es évek fordulója is tükrözôdik bennük, az az idô, amely számunkra már korszakváltást jelent. Ebben az idôben a teremtés gondja - az új teremtésének gondja mindannyiunk élete volt. Nagy- Györgynek az az idô adatott. Nekünk pedig most, ennek a kiállításnak a révén - Nagy-György mûvei.
*Elhangzott 2003. augusztus 16-án a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban. Rövidített változat.
Redonda antillai sziget királysága valójában irodalmi legenda. Klubféle, amelynek tagjai sohasem jönnek össze. Királya 1997 óta Javier Marias spanyol író.
1493 novemberében Kolumbusz Kristóf hajójával elhaladt a Karib-tengeren egy kerek szikla mellett, amelyet anélkül, hogy partra szállt volna, elnevezett Gömbölyûnek, azaz Redondának. A Montserrat szigete mellett emelkedô, alig egy négyzetkilométeres sziklás terület lakatlan. Madarak élnek rajta. Egyetlen kincse irodalmi legendája, amelynek történetét jelenlegi királya írta meg.
Javier Marias 1985-ben a madridi El Paísban publikált írásában vezette be az olvasót e különös királyságba. Elmesélte, hogy érdeklôdését felkeltette egy 1912-1970 között élt angol író, John Gawsworth, akinek igazi neve Fytton Armstrong volt. Oxfordi és londoni antikváriumokban bukkant néhány írására, köztük a Blackwaters (Fekete vizek) címû regényére. Az írás megragadta és tovább kutatva felfedezte, hogy Gawsworth mûveit a világ legkülönbözôbb országaiban adta ki: Algériában, Tunéziában, Olaszországban, Indiában. Költôi életmûve hat kötetet tett ki. Marias arról is tudomást szerzett, hogy Gawsworth a 30-as években költôi mozgalmak kezdeményezôje volt, kapcsolatot tartott kora nagy íróival és Matthew P. Shiel, a híres regényíró pártfogolta. Ez utóbbi halála után, 1947-ben Gawsworth lett irodalmi végrendeletének végrehajtója és örököse Redonda szigetének, amelynek Shiel 15 éves korában, 1880-ban apja kívánságára lett a királya - a Shiel-papa ugyanis megvásárolta a szigetet. Gawsworth azonban nem vette birtokába Redondát, amelyért Anglia és az Egyesült Államok huzakodott egymással. Hajléktalanként élt élete utolsó éveiben, és elfeledve halt meg egy kórházban.
A történet regényessége tovább sarkallta Mariast, és amikor megtudta, hogy Londonban elárverezik Gawsworth hagyatékát - grafikákat, térképeket, egy egész dokumentációt a sziget eredetérôl -, ezer dollárért megvette az egészet és megírta egy regényben.
1997-ben az akkori király, Jon Wynne-Tyson, azaz II. János, akinek érdeme, hogy létrehozta a sziget irodalmi nemességét, levelet írt Mariasnak, amelyben a legenda fennmaradása érdekében felajánlotta neki a trónt. Marias elfogadta. Amikor az iránt érdeklôdött, hogy milyen kötelezettségekkel jár a korona, azt a választ kapta, hogy a legendán kívül Gawsworth és Shiel irodalmi hagyatékát is gondoznia kell. Írást kap arról, hogy egyedül ô engedélyezheti mûveik kiadását, felhasználását. Most például az USÁ- ban a Coen-fivérek akarnak filmet csinálni Shiel egyik novellájából.
Wynne-Tyson még 1997-ben meghalt, szintén nagyon szegényen, és Marias "lépett a trónra". A szigeten még nem járt. "Volt olyan király, aki lefényképeztette magát az egyik csúcson, de nem hiszem, hogy szükséges elmenni oda. Tudom, hogy az egész egy barátságtalan szikla. A XVII-XVIII. században csempészek búvóhelye volt. Gömbölyûsége miatt nehéz megközelíteni. Mivel lakatlan, könnyen el lehet képzelni, hogy szörnyek, különös lények járnak ott" - fejtette ki az El Paísnak. Számára a szigetnek éppen ez a képzeletbeli formája az érdekes.
Marias most már kiadóként is mûködik. Shieltôl is adott ki könyvet, de nem csak a királyok szerepelnek terveiben. A Redonda Királyság-díjat, amely 6000 euróval jár, a sziget hercegei, a nemesség szavazza meg. Az ô kinevezettei között van Pedro Almodóvar, mint Tremula hercege, valamint Francis Ford Coppola, Megapolis hercege. Tehetséges udvaroncok megírták a királyság himnuszát, megtervezték zászlaját, útlevelét, pénzét, trónját és koronáját is.
"A redondainak nincs semmi kötelezettsége, nem kell lojálisnak lennie irántam, el is árulhat. Van néhány barátom, aki már figyelmeztetett, összeesküvést szônek ellenem" - tréfálkozik Marias. Egyelôre azonban ô a fantáziakirályság játékos, boldog királya.
Beszélgetés Gali László Jászai-díjas rendezôvel
A kezdôdô évad elsô premierjére készül a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A bemutatandó darab különleges. Noha eredeti mivoltában is rendhagyó, most egy eddig színpadon még nem látott formában mutatkozik be a nagyközönségnek. Kosztolányi Dezsô Édes Anna címû regényének dramatizált változatáról van szó.
A mûrôl, a darabról, a készülô elôadásról, annak eszmeiségérôl beszélgettünk Gali László vendégrendezôvel.
- Miért pont az Édes Annát választottad, hogyan született a regény színpadra állításának ötlete?
- Két évvel ezelôtt a komáromi Jókai Színház kérte fel Solténszky Tibor dramaturgot és engem arra, hogy vigyük színre az Édes Annát. Születtek már ezelôtt is dramatizált formában írt feldolgozások, melyeket szövegkönyv után kutatva átolvastunk, de végül úgy döntöttünk, hogy e feldolgozások minden elônye és minôsége ellenére szeretnénk a saját véleményünket belerajzolni a mûbe, erre pedig egyik feldolgozás sem volt alkalmas. Meg kellett írnunk a magunkét. Úgy éreztük, világossá kell tennünk, hogy mit jelent ma Magyarországon a mû, mirôl szól Erdélyben, mi teszi aktuálissá Európának ebben a részében, amelyik most kezd a polgári átalakulás régen megszakított nyomdokaiba lépni. Kosztolányit a legnagyobb stiliszták egyikének tartom, az Édes Annát pedig egész életmûve csúcsának. Mindennapi olvasmányommá vált, mindig újra- és újraolvasom, mert soha véglegesen meg nem fejthetô. Én a regényirodalom csúcsának tartom a mûvet, a legnagyobb magyar regények egyikének. Prózában, epikában, regényben megírt balladának. A különösen erôteljes képek és balladai tömörségû kihagyások keverékébôl áll a mû, és sokszor épp a kihagyott sorok helyén sejlenek fel azok a rejtett összefüggések, melyekbôl a darab építkezik, majd megvalósul. Azt a stiláris erôt megteremteni, amit Kosztolányi meg tudott, csak keveseknek sikerült.
- Mennyire érzed aktuálisnak a mûvet, a feldolgozás csak a színpadra állítás miatt született, vagy próbáltátok idôszerûbbé is tenni?
- Abban, hogy a darabot jobban megértsük, nagyon fontos szerepet játszik a történelem. A magyar történelemben vízválasztó 1867, a kiegyezés. Vegytisztán addig tart a feudális rend uralma Magyarországon, ezután indul el nagy erôvel a polgári átalakulás. A XIX. század végére eltûnik a jobbágy- földesúr viszony, megjelenik a cselédség. Míg a jobbágy félig-meddig családtagnak számított, a cseléd már bérmunkás. Munkakönyve van. Ez nagyon fontos. Mint ahogy az is, hogy gyökértelen a nagyvárosban. A mû megírása évtizedének témája a cseléd - a kiszolgáltatott, meggyötört emberek új rétege. A polgári család háza olyan volt, mint a korabeli Európa: a lakás volt a kontinens, a cselédszoba a gyarmat. Ami pedig ránk érvényes, a pénz világa újra meg fogja teremteni ezt a réteget. A rohamosan meggazdagodó polgárságnak újra szüksége lesz vagy van személyzetre. Csak épp most másképp nevezik, bébiszitternek, házvezetônônek, a lényeg azonban nem változott.
Azt szeretném, hogy megérezzék az emberek, ez mai történet, hogy az új polgárság ne csináljon gyarmatot. Az a vágyam, hogy ennek hangot tudjak adni az elôadásban.
- Kosztolányit viszitek színre, vagy a feldolgozás új mûvet is jelent?
Szeretném, ha flaubert-i módra mondhatnám, hogy Édes Anna én vagyok. Ugyanakkor a regény két pólusú: olyan környezetbe kerül Édes Anna, amelyben teljesen elárvul, természetes emberi ösztöne, hogy kapaszkodjon valakibe. Környezetében pedig van még egy személy, aki ugyanilyen szeretetre éhes, sorsa, ha más körülmények között él is, de hasonló, és aki megpróbálja Annát mintacseléddé, tökéletes matériává, géppé csiszolni. A tökéletes gép azonban elveszíti a reflexeit, emberi integritását, és a többszörös kitörési kísérletek kudarca után összetöri a gépet, a szobrot - és vagy önmagát kell ehhez összetörnie, vagy a gazdáját. Csak így volt képes újra emberré válni. De Anna nem gyilkol! Csak végrehajt valamit, és amikor ennek tudatára ébred, már minden emberi érzésen túl van. Mindezek ellenére a regény nem krimi, itt nincs titok, Kosztolányit sokkal jobban érdekli a motiváció. Ez azonban nem a camus-i oktalan cselekvés filozófiája. A lány gyilkol ugyan, de ha elérem azt, hogy a nézôk megértsék, hogy ô a legnagyobb áldozat, akkor jó úton jártam. Érdekes a regény szimbolikája: központi motívum a mozsár szimbóluma, az összemorzsolás, egybegyúrás eszköze.
A szövegkönyvet úgy írtuk meg, hogy még az instrukciók is a regénybôl valók. Tökéletesek ezek az instrukciók, pontosságuk megdöbbentô, nagyon közvetlen módon érinti meg a színészt. Most kezdik érezni a színészek, hogy a leírt szó a jéghegy képzetét kelti, 1/9-ed része látszik, nekünk pedig az a feladatunk, hogy a víz alatt maradt 8/9-ed részben búvárkodjunk.
- Dolgoztál már Vásárhelyen, te rendezted a Komámasszony, hol a stukker címû nagy sikerû elôadást. Milyen az itteni társulattal dolgozni?
- Az a jó, hogy nagyon erôs karakterû színészek játszanak Vásárhelyen. A mû hôsei szintén megfoghatóan erôs karakterek, akik két lábbal állnak a földön, ez a rokon vonás a színész-szerep között pedig segíti a produkciót. Gyakran úgy érzem, látom a próbákon, mintha már nem is a színész, hanem maga a figura jelentkezne, olyan átéléssel játszanak, érzôdik a mû hatása, ez pedig biztató. Tudjuk, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk, mindnyájunknak nagyon fontos a darab, szeretnénk adni valamit a közönségnek. Szeretem, ha egy elôadás érthetô és tiszta, a nézô azonosulni tud vele. Hogy egy kicsit elgondolkodjon: ne csináljunk többé gyarmatokat.
Nagy Botond
Könyvajánló
Az Erdélyi Magyar Könyvklub, illetve marosvásárhelyi üzlete, a Bibliofil ezúttal az Ambrus Lajos gyûjtötte, gondozta és a csíkszeredai Neptun Könyvkiadó által megjelentetett, mondákat és regéket tartalmazó kötetet ajánlja az olvasók figyelmébe.
Népi ihletésû a gyûjtemény, a szerzô, lévén korondi, nagyobb részt a Sóvidékhez kötôdô vagy ott ismeretes ízes történeteket jegyezte le, de nyilván az egyetemes magyar történelemmel kapcsolatos mondavilágot se felejtette el. A szöveg rajzokkal gazdagon illusztrálva látott napvilágot, a szellemes, humoros illusztrációk Koszti István Miklósnak köszönhetôk.
Leshegyfarkánál, ott, ahol az Észak-vize a Miklósba szalad, éles sziklaszakadék vigyázza a Sóvidéket. Réges-régen ott állt Balambonnak, a székelyek vezérének a vára. Esténként, ha lepihent a nap, a vár alól bûbájos nóta kelt, hallhatta azt az egész vidék.
- A vezér tündérei - mondták az emberek, mert azt mindenki tudta, hogy a vár alatti sziklapalotában tündérek laknak, köztük a szépséges Viola, Balambon vezér jegyese.
- Ez Viola - suttogták, ha felhangzott néha egy varázslatos ének. Csak a hangját ismerhették a gyönyörû hajadonnak, mert a sziklapalotába a földi halandók közül egyedül Balambon vezér léphetett be. Egy félelmetes erejû férfitündér állt ôrt a sziklapalota bejáratánál, a kíváncsiskodókat mindig visszafordította, halálfia volt, aki erôszakkal próbált behatolni a tündérek birodalmába.
Rettegett nagy úr és nyugtalan természetû ember volt a székelyek vezére, Balambon. De csak nagy ritkán szállhatott meg a saját várában, embereivel a messzi vidékeket járta, kardjával védte a megszerzett földet, hogy legyen helyük a keleten maradt testvéreknek is.
Édes volt ott a fû, és bôvizûek a folyók.
- A nagyvezér testvéreinkkel átlépte a hegyeket! - futott, mint tarlótûz, a hír.
Balambon vezér éppen a legtávolabbi végeken hadakozott. Valósággal csábította az ellent ez a föld. A székelyek rögtön követeket küldtek Árpád elé, ô meg a szíves meghívásra eljött látogatóba Balambon várába. Estenden meghallotta a nagyvezér is a vár alól kiszûrôdô gyönyörû éneket.
- A vezér tündérei - mondták az atyafiak, és arra kérték a nagyvezért: felejtse el, a sziklapalota bejáratához ne közeledjék.
- Tündérek? - ment kíváncsian a nagyvezér a sziklapalota bejárata felé.
- Megállj! - dördült meg a félelmetes férfitündér hangjátol az ég.
Árpád, a honfoglaló magyarok nagyvezére nem hátrált meg. Iszonyatos párviadalba keveredett a férfitündérrel. A nagyvezér legyôzte a félelmetes ôrt, akinek a lelke hatalmas láng alakjában csapott fel az égig.
- Üdvöz légy, dicsô Álmos fia - szólalt meg a lángok közt egy szépséges tündérlány -, te, aki legyôzted az én ádáz ellenségemet.
Abban a pillanatban a hatalmas vártorony is ropogni kezdett, és ledûlt. Azon nyomban az addig rettegett férfitündér sziklaemberré változott.
- Köszöntelek én is, szép hajadon! - válaszolt Árpád, és nyújtá a kezét a szép tündérleány felé, aki megfogadta, hogy földöntúli hatalmával is segíti majd a nagyvezért a honalapításban.
Hazatért a harcból Balambon is. Vezérét a sziklaember lángkarddal üdvözölte, amely hosszú, éles sziklaszakadék formájában fennmaradt. Mórickô annak a neve.
A meleg víz nélkül maradt lakótársulások adminisztrátorainak nagy többsége felkereste a szolgáltató vállalatot, s egyeztetô tárgyalásokat folytatott a szolgáltatás újraindítása céljából. Mint Bota Edit, az Energomur sajtóirodájának vezetôje elmondta, a lakótársulások képviselôi a lehetôségek függvényében törlesztették az adósságok egy részét, s programtervet készítettek a kintlevôségek kifizetésére. A vállalat képviselôi szorgalmazták az adós lakók, illetve amennyiben lehetséges, a nagy elmaradásokat felhalmozó tömbházak leválasztását. Ez utóbbi javaslatot megvizsgálva, elôreláthatólag jövô héten több helyen is lezárják a tömbh&aac