Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Enyhén csökken az SZDP népszerûsége

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) a voksok 43 százalékát kapná, ha a következô vasárnap választásokat rendeznének, de a tavaszi támogatottságához képest enyhén csökkent a népszerûsége, derül ki a CURS hétfôn ismeretett közvéleménykutatásából, amely a Román Akadémiai Társaság (RAT) megbízásából készült.

Sebastian Lazaroiu, a CURS igazgatója szerint az SZDP fôleg a városi lakosság körében veszít támogatottságából.Enyhe növekedés mutatható ki a Nemzeti Liberális Párt (NLP) esetében, amely a népszerûségi lista második helyén van a szavazatok 18 százalékával.

A Nagy-Románia Párt (NRP) a voksok 16 százalékát szerezné meg, a Demokrata Pártra (DP) a választó-polgárok 10 százaléka szavazna, az RMDSZ megôrizte 6 százalékos támogatottságát, majd következik a Román Humanista Párt (RHP) 4 százalékkal és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) 2 százalékkal.

A megkérdezettek 35 százaléka nem döntötte el, kire szavazna, vagy nem megy el szavazni.

A közvéleménykutatásban részt vevô személyek 62,5 százaléka szerint az ország rossz irányba halad, 56,7 százalékuk úgy véli, a jelenlegi kormány képtelen javítani az ország gazdasági-társadalmi helyzetén.

A megkérdezettek 44 százaléka szerint a korrupcióellenes harc nagyrészt az ellenzék ellen folyik, 31 százalékuk úgy véli, a korrupció ellen harcoló intézmények pártatlanok. A lakosság 51,6 százaléka rosszabbul él, mint egy évvel korábban, 32 százaléka ugyanúgy él, míg csupán 15 százalék nyilatkozta, hogy jobban él, mint a tavaly. A közérdeket szolgáló intézmények toplistája a válaszadók szerint: egyház (73,6%), hadsereg (66,8%), médiák (58,3%), polgármesteri hivatal (40,8%), államelnöki hivatal (39,4%), rendôrség (36,9%), bankok (30,5%). A felmérés szerint a kormányt a lakosságnak csak 23,7 százaléka támogatja. Szintén alacsony népszerûségi mutatók születtek az igazságszolgáltatás (22,2%), a szakszervezetek (21,4%), a parlament (16,6%) és a politikai pártok (11,3%) esetében. (Mediafax)

Aktuális

Aki a tavaly óta nem járt a Víkendtelepen, igazán kellemesen lepôdhet meg. Nagyot változott a marosvásárhelyiek elsô számú szórakozóhelyének képe, kellemes környezet hívogat az ízlésesen kialakított medencékbe, s a megújult vendéglátóipari egységek is felújítva, tiszta asztalokkal, székekkel várják a sörözôket, miccsezôket. Bôvült a kínálat a szórakozni vágyóknak, különösen a gyermekek - ha a szüleik zsebe megengedi - élvezhetik a változatos lehetôségeket az elektromos kisautóktól a ugrálószônyegig. Mi több, megoldódott a telepre látogatók régi gondja, van, ahol levetkôzni, ahol az értékeket megôrzésre elhelyezni, s a felújított illemhelyek ingyenesen állnak a fürdôzôk rendelkezésére. Egy szó mint száz, meglátszik a telepen, hogy rendbetétele a polgármesteri hivatal számára elsô számú prioritást élvezett, s nem marad más lehetôségünk hátra - ha a már minden egyébtôl megvont alapokat a víkendbe fektették -, mint hogy kényelmesen elnyúljunk a medence közelében elhelyezett napozóágyakon, s élvezzük a kikapcsolódás nyugalmát.

Amikor pedig meguntuk a nap melegét, ideje megmártóznunk a kellemes vízben, ha a tömeg és a rendszertelenül fejest ugrálók ezt megengedik. Rend ugyanis nincs a medencék környékén. Ha valaki csupán nyugodtan kíván úszkálni egyet, semmi esélye, hisz folyamatosan ki van téve annak a veszélynek, hogy valaki a fején landol, vagy az ide-oda hancúrozók fröcsköléseinek, játékszereinek. A medencék valóban a szórakozást szolgálják, de civilizált tájakon bizonyos tevékenységekre megfelelô helyet alakítanak ki, s strandmester felügyeli, hogy senki ne sodródjon veszélybe úszás közben. A tengerparton tilos olyan szakaszon fürdeni, ahol a vízimentôk nem ügyelik fel a partot, bárhol külföldön pedig a strandokon is létezik valaki, aki a rendre ügyel, s ha kell, kimenti a veszélybe kerülteket, fuldoklókat. Hol vannak a Víkendtelepen a vízimentôk? Az illetékesek szerint a helyszínen, ám jelenlétüket nem lehet érzékelni. Igazolja, hogy több tragédia történt már az idén is, a múlt héten egy kislány fulladt bele a medencébe, hogy a számos sérülést szenvedettrôl ne is tegyünk említést. Mi több, a meleg éjszakákon éjfél körül is vannak, akik fürdôzésre adják a fejüket, vajon az ô biztonságukra - különösen, hogy abban az órában nagy a valószínûsége, hogy valaki "emelkedett hangulatban" próbáljon megmártózni - ki ügyel?

Ja, és még valami: a város fele lakosságára való tekintettel (noha a kétnyelvû feliratokra vonatkozó törvény csak a közintézmények esetében teszi ezt kötelezôvé), illett volna, hogy a harmonikus együttélésre a deklarációk szintjén oly kényes polgármesteri hivatal a nagyon helyesen kifüggesztett iránymutató táblákon magyarul is feltüntesse, hogy a vendég mit hol talál meg. Talán apróság, de sokatmondó dolog. Mint ahogy az is meggondolkodtató, hogy a hangszórókból szóló Radio Vacanta adása is csupán a vendégek felének szól. Mûsorából már csak a polgármester - médiacsatornákon rendszeresen hangoztatott - toleranciára való kioktató felhívása hiányzik.

Szülôi, felügyelôi gondatlanság, tinédzserek meggondolatlansága okozta azokat a szerencsétlenségeket, amelyeknek három gyerek esett áldozatául.

Pénteken délután a Víkendtelepre 25 árvaházi gyerekbôl és 5 kísérôbôl álló csoport érkezett. Este fél 7-kor az 1,80 méter mély medencébe esett a csoporttól eltávolodott 12 éves kislány, akit ájultan emelt ki a segítségére sietô vízimentô. Azonnal riasztották a vásárhelyi rohammentô-szolgálatot, amelynek csapata 4 perc alatt érkezett a helyszínre. Dr. Raed Arafat elmondta, 20 perces újraélesztés után a lány magához tért. Kórházba szállították, ahol az intenzív osztályon próbálták életben tartani. A szakszerû orvosi beavatkozás ellenére a kiskorú a szombatra virradó éjszaka elhunyt. Arafat doktor szerint komplikációk léptek fel, s a halált valószínûleg tüdôödéma okozta.

Cîrcu Ioan, a szabadidôközpont igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, a Víkendtelepen minden váltásban három vízimentô dolgozik. Közülük az egyik már régóta figyelte a lányt, aki rosszul volt, hányt. Egy adott pillanatban elájult, így esett a medencébe. Az ôt szemmel követô mentô azonnal utána szökött.

Vasárnap délben Maroscsapón egy másfél éves kislány fulladt a kútba. A gyerekre nagymamája ügyelt. Figyelmetlenség következtében esett a kicsi a kútba. A helyszínre a radnóti rohammentô- szolgálatot hívták, akik kiemelték a szívstopot szenvedett kislányt. Újraélesztették, majd a vásárhelyi kórház felé indultak. Kerelô-szentpálon vette át az áldozatot Arafat doktor csapata. A kórlap szerint a kislány az esés során töréseket szenvedett, s a vízben való tartózkodás miatt hipotermiás lett. Az orvosi beavatkozás ellenére a kislány a hétfôre virradó éjszaka a kórházban elhunyt.

14 éves fiú tûnt el vasárnap este 8-kor Marosvásárhelyen a Cementla-poknál. Keresésére a vásárhelyi tûzoltókat hívták, akik egész éjszaka rudakkal és búvárokkal keresték a hagymásbodoni B. Rupit. A tegnap reggel Piatra Neamtról indult szakszerûen felszerelt búvár, akinek segítségével mától tovább folytatódik a keresés.

Holttestcsonkot dobott ki magából a Kis-Küküllô szombaton Szent-demeter közelében. Mindössze az alsó végtagok, a medence és a gerinc egy része volt meg. A lábain levô bakancsok arra engednek következtetni, hogy a férfi holtteste tél végén, tavasz elején kerülhetett vízbe. Az áldozat kilétének azonosítására, valamint a halál körülményeinek feltárására indított nyomozás folyamatban van.

Az Egyesülés-Unirea kiállítóteremben a Mûkedvelô Képzômûvészek Egyesülete rendhagyó tárlatot szervezett, amelyen az alkotótáborokban készült legjobb alkotásokat mutatja be. A szombati tárlatnyitón Nicolae Tunaru, az egyesület megyei elnöke, Vasile Muresan képzômûvész és Opris Gh. Ilarie, az egyesület alelnöke méltatta a kiállított festményeket, hangsúlyozva a hasonló, összefoglaló jellegû tárlatok jelentôségét. Az augusztus 22-ig látogatható tárlaton többek között Czirjék Lajos, Gyenes Tibor, Hadnagy Gabriella, Incze István Botond, Kulcsár Erzsébet, Márton Ágota Márta és Ôsz Zoltán festményei is láthatók. A Köztársaság utca 9. szám alatti kiállítóterem nyitvatartása: hétfôn, kedden, csütörtökön és pénteken 12-16 óra, szerdán 10-14 óra, szombaton 11-13 óra között. A jelenleg kiállító mûvészek láthatók Koncz János Róbert felvételén, mely a szombati tárlatmegnyitón készült.

Ma reggeltôl újra lesz meleg víz Marosvásárhelyen, a Tudor Vladimirescu lakónegyedbeli 5- ös számú kazánházhoz csatolt tömbházakban - nyilatkozta tegnap délelôtt Bota Edit, az Energomur sajtóirodájának vezetôje, aki azt is elmondta, hogy a szóban forgó kazánházhoz tartozó lakótársulások törlesztették az adósság 80 százalékát, s ütemtervet készítettek a fennmaradó kint-levôségek lerovására. Bota Edittôl azt is megtudtuk, hogy a meleg víz nélkül maradt tulajdonosi társulások nagy része folyamatosan törleszti a tartozást, azonban vannak olyanok is, melyek semmi hajlandóságot nem mutatnak a felmerült gondok rendezésére. A sajtóiroda vezetôje arról is beszámolt, hogy ma reggeltôl meleg víz nélkül maradtak a Kereskedelmi Iskolaközpont kazánházához csatolt tömb-házlakások. Az említett egység látta el meleg vízzel az iskolaközpontot, a bentlakást és a környezô tömb-házlakásokat. Nyáron a fogyasztók száma jelentôsen lecsökkent, voltak olyan lakók, akik elutaztak, s ezért nem igénylik a szolgáltatást, ugyanakkor páran kérték a rendszerrôl való lecsatolásukat. Emiatt a kazánház nem tud gazdaságosan meleg vizet elôállítani. Amennyiben az ôsz folyamán újra megnövekszik a fogyasztók száma, s az iskolaközpont is igényli a meleg vizet, lehetséges, hogy újraindítják a szolgáltatást.

Késô délután, amikor a nappali hôség árnyalatnyit alábbhagy, rendszerint megtelik a tömbház mögötti játszótér. Kisebbek és nagyobbak kedvenc helye, hiszen lipinka, hinta, csúszda, homokozó várja ôket, a sportkedvelôk focizhatnak, pingpongozhatnak, illetve kerékpárral, rollerekkel, görkorikkal róhatnak végeérhetetlen köröket a leaszfaltozott sétányokon. Szüleik, felügyelôik a padokon ülve tárgyalhatják meg napi, heti teendôiket, soros gondjaikat.

Ez a kép volt a hétvégén is. Néhány gyerek a homokozó körül kergetôzött. A piros csúszda lépcsôin szaladtak fel, majd próbáltak minél nagyobb lendülettel, minél elôbb földet érni. Aztán hirtelen, mint az már fiúk között lenni szokott, bakalódás lett a játék vége. Hogy ki ütött elôbb, esetleg csak egymás lábában botlottak meg, nem tudni. A kb. négyéves, szemüveges segélykiáltása töltötte meg a teret. Nagydarab anyja szaladt megmentésére, s indulásból két pofont kevert le a fiát állítólag bántalmazó hét év körüli fiúnak. Az visszaütött. A nô elkapta, magához szorította, s kegyetlenül sapkázta. A gyerek anyját hívta segítségül. Szaladva érkezett az addig padon üldögélô asszony. Egyenesen a szemüveges anyjának hosszú hajfonatába kapaszkodott, s közben üvöltözött. A másik is. Erre szaladt oda a kisebbik gyerek apja. Nem tudhatta, mirôl van szó, de amikor meglátta a bôgô kölyköket, elkapta az idegent, s kemény ökleivel verni kezdte.

- Vered a fiam, s ha eltöröd a szemüvegét, mi lesz? - kérdezte a gyerektôl két pofon és egy rúgás között.

- Így neveled a kölyköd, hogy nem tud viselkedni? - toldotta meg felesége a nônek kiabálva.

Kisebbségben lévén, a nô zokogó fiával eltûnt a játszótérrôl. Senki sem avatkozott közbe. A megdöbbentô jelenet végén a szemüveges szülei büszkén újságolták dicsôséges tettüket.

Holnap mi következik?

Magyar külügyi elemzés a kettôs állampolgárságról

Várhatóan egy-két héten belül végleges formát ölt a Külügyminisztérium elemzése a kettôs állampolgárságról - közölte a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára az MTI-vel.

A külügyi tárca azt vizsgálja: Magyarország miként adhatna esetlegesen kettôs állampolgárságot nem "rezidens" (állandó lakhellyel nem rendelkezô) és letelepedni nem kívánó polgároknak - mondta el Bársony András.

Öt vajdasági magyar párt és mozgalom a múlt pénteken közös levélben kérte Mádl Ferenc köztársasági elnököt, Szili Katalint, az Országgyûlés elnökét és Medgyessy Péter miniszterelnököt, vessék latba befolyásukat annak érdekében, hogy azok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettôs állampolgárságot.

Az államfô szombati nyilatkozatában a kettôs állampolgárság ügyét a magyarság rendkívül fontos kérdésének nevezte, amelynek esélyeirôl, lehetôségeirôl és jogi feltételeirôl reményei szerint a politikai elit és a társadalomtudományok képviselôi elôbb- utóbb megnyugtató módon foglalnak állást.

Az Országgyûlés elnöke azután alakítja ki álláspontját a vajdasági szervezetek levelérôl, ha azt hivatalosan megkapta - közölte Szili Katalin kabinetirodája vasárnap az MTI érdeklôdésére.

Gál J. Zoltán kormányszóvivô vasárnap az MTI-nek ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy Medgyessy Péter miniszterelnökhöz még nem érkezett meg hivatalosan a vajdasági magyarok levele.

Bársony András a Külügyminisztériumban készülô elemzés kapcsán az MTI-nek nyilatkozva vasárnap elmondta: a külügyi tárca összehasonlítja részben az uniós tagországok ide vonatkozó jogszabályait, részben pedig a környezô országok gyakorlatát "a tekintetben, hogy a kettôs állampolgárság milyen kritériumok mellett érvényesíthetô az adott ország vonatkozásában".

A politikai államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy valójában nem is a kettôs állampolgárság bevezetésérôl van szó, hiszen az létezô jogi intézmény Magyarországon, s több tízezerre tehetô az ezzel rendelkezô állampolgárok száma.

Az elemzés azt vizsgálja, létezik-e olyan gyakorlat, amely eltér az Európa Tanács 2002-ben Magyarország által is ratifikált egyezményétôl, amely kimondja a diszkrimináció tilalmát, kizárja a nemen, valláson, fajon, bôrszínen vagy nemzeti vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetést - tette hozzá.

"Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden ország szabályozása szinte kivétel nélkül elutasítja az etnikai alapon való pozitív vagy negatív diszkrimináció minden fajtáját" - hangsúlyozta.

Bársony András közlése szerint az egyetlen kivétel talán Németország, amely az 1997-ben aláírt egyezmény hatályba léptetése elôtt hozta létre ezt az úgynevezett státus németek intézményét.

"Ez elsôsorban a 70-es, 80-as évek elején, a Ceausescu-rezsim ideje alatt a romániai szászok kimenekítését szolgálta" - magyarázta, hozzátéve: Németország sem tért el attól az alapvetô jogelvtôl, hogy a leendô állampolgárnak érdemben kapcsolódnia kell a fogadó ország jogintézményeihez és jogrendszeréhez.

Tájékoztatása szerint az általános tapasztalat az, hogy sehol sem létezik az úgynevezett levelezô állampolgári intézmény, vagyis amikor valaki külföldrôl kér állampolgárságot, de egyébként az anyaországgal nem kíván semmilyen szorosabb jogi köteléket ápolni.

A politikai államtitkár elmondta: az elemzés elkészülte után áttekintik, milyen következtetéseket lehet végérvényesen levonni, s leülnek tárgyalni azokkal a kisebbségi vezetôkkel, akiknek a részérôl erre igény jelentkezik. Véleménye szerint Magyarország az európai uniós csatlakozás idôpontjáig "nincs abban a helyzetben", hogy valamifajta fundamentálisan új elemet vezessen be az állampolgárság szabályozásában.

Mint hangsúlyozta, az állampolgársági jogok és az állampolgárság intézményének szabályozása az európai uniós csatlakozási szerzôdés része, azt a bel- és igazságügyi fejezet részeként lezárták, attól a csatlakozási folyamat befejezése elôtt eltérni nem lehet.

Megnyílt a debreceni Ady Akadémia

A kettôs állampolgársággal kapcsolatban különösen fontos a magyar politikusok felelôssége, "ne ígérjünk olyat, amirôl tudjuk, hogy nem teljesíthetô" - jelentette ki a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelôs politikai államtitkára hétfôn Debrecenben, sajtótájékoztatón.

"Nem szabad illúziót kelteni azzal, hogy a schengeni határok átjárhatók lesznek a kettôs állampolgársággal" - tette hozzá Szabó Vilmos a 14. Ady Akadémia megnyitóját követô sajtótájékoztatón.

Ugyanakkor megítélése szerint a kettôs állampolgárságról beszélni kell, "ne legyen tabu téma", de szakértôknek kell errôl tárgyalniuk kevés aktuálpolitikával.

Magyarország számára az európai uniós csatlakozás az egyetlen esély a nemzet újbóli összekapcsolódására; a belépés után a "magyar-magyar kapcsolatok egy része belpolitikává válik" - hangsúlyozta az államtitkár.

Szabó Vilmos bejelentette: a közeljövôben Magyarország Szerbia-Montenegróval kisebbségvédelmi egyezményt ratifikál, amelynek eredményeként elképzelhetô kisebbségi vegyes bizottság megalakítása is.

Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök az Ady Akadémia résztvevôit köszöntve örömét fejezte ki, hogy a Kárpát-medence minden részébôl érkeztek magyar értelmiségiek a debreceni továbbképzô tanfolyamra.

A püspök szavai szerint ma a legfôbb gondot a világban fellelhetô gazdasági, politikai, erkölcsi feszültségek feloldása jelenti.

Megfogalmazása szerint "elit emberekké" kell válni, akiket az jellemez, hogy amit gondol, azt mondja, s amit mond, azt teszi.

Orosz István történész professzor, az Ady Akadémia elnöke elmondta: a határokon túl élô magyar értelmiségiek idei továbbképzô tanfolyamának összesen 230 résztvevôje van.

"A legtöbben Romániából, Ukrajnából és Szerbiából érkeztek" - tette hozzá. A tíznapos kurzuson öt szekcióban - orvosi, közgazdaság-tudományi, humán tudományok, pedagógia-oktatás módszertan és Európa-tanulmányok - hallgatnak elôadásokat a résztvevôk.

Orosz István, az akadémia alapító elnöke a kurzus megnyitásakor hangsúlyozta: úgy tûnik, hogy akadémiánkra, amely a szakmai programok mellett törekszik a magyar nemzeti tudat ápolására és az egységes magyar nemzet gondolatának ébrentartására, még sokáig szükség lesz.

"Ébren kell tartanunk az egységes magyar nemzet gondolatát akkor is, ha ez nem került bele az anyaország és a határokon kívül élô magyarság viszonyát, az anyaország által nyújtott kedvezményeket tárgyaló törvénybe, s akkor is, ha az Európai Unió vezetôi csak államnemzetekben és nem kultúrnemzetekben tudnak gondolkodni" - fogalmazott.

Orosz István ebben a helyzetben a közös nyelvet, a közös múltat és a nemzeti emlékezetet nevezte a magyarság számára összetartó erônek.

Örök hûséget esküdött egymásnak a Nemzetközi Ûrállomáson (ISS) tartózkodó Jurij Malencsenko ûrhajós és menyasszonya, a texasi Houstonban élô Jekatyerina Dmitrijeva.

A 26 éves menyasszony a Johnson Ûrközpontban mondta ki a boldogító igent, hagyományos fehér menyasszonyi ruhában. A Föld felszínétôl 380 kilométerre keringô, 41 éves vôlegény fehér nyakkendôt kötött ûrruhája gallérjára az emberiség történetének elsô ûrbéli esküvôje alkalmából.

A texasi törvények szerint az egyik házasulandó fél távollétében is meg lehet tartani az esküvôt - amennyiben az illetô csakugyan nyomós ok miatt van távol. Az adott esetben az illetékes hatóság megfelelô oknak tekintette a vôlegény ûrutazását. A vôlegény tanúja az ûrállomás másik ûrhajósa, az amerikai Edward Lu volt. A jegyesek már jó elôre beszereztek minden szükséges engedélyt, és megállapodtak egy nagy amerikai televíziós csatornával a közvetítés kizárólagos jogáról. Az esküvô mûholdas közvetítésének költségét - 8-10 ezer dollár a mintegy tízperces mûholdas kapcsolatért - a jegyeseknek nem kellett megfizetniük, mert az ûrhajósoknak joguk van a hozzátartozóikkal létesített rendszeres rádió-és tv-kapcsolathoz - számolt be az eseményrôl az AFP hírügynökség.

Jekatyerina négy éves volt, amikor családja elhagyta a Szovjetuniót, és kivándorolt az Egyesült Államokba; ô azóta is Houstonban él. Jurij és Jekatyerina 2002 tavaszán ismerkedett meg.

Az ûrprogramot irányító orosz és amerikai hatóságok csak hosszas vonakodás után egyeztek bele, kelletlenül, az esküvôbe, de a jegyesek ragaszkodtak ahhoz, hogy ne kelljen megvárniuk a vôlegény útjának október végére-november elejére tervezett visszatértét. Az orosz ûrhajózási ügynökség azzal érvelt, hogy egy orosz hivatásos repülôtiszt, fontos katonai titkok ismerôje, nem házasodhat össze külföldi állampolgárral.

Napirenden az autópálya- építés

A központi lapok és más hírforrások egymás után mutatják be a Bukarest-Budapest közötti autópálya romániai szakaszainak terveit.

Miután a múlt héten az egyik tömegpéldányszámú bukaresti napilap a Bukarest- Brassó közötti autópálya-szakasz terveit ismertette, vasárnap és hétfôn hírügynökségek arról számoltak be, hogy a hét végén Brassóban a Bukarest-Brassó- Marosvásárhely-Kolozsvár-Nagyvárad nyomvonalra elképzelt autósztráda Brassó megyei szakaszának megtervezésével megbízott cég és a brassói helyhatósági szervek képviselôi megvitatták a nemzetközi autópálya újabb szakaszának terv- vázlatát.

Az elôzetes tervek szerint az autópálya 73 kilométeres szakasza vezetne át Brassó megye területén Brassó-Feketehalom-Fogaras nyomvonalon, ahonnan Marosvásárhely-Kolozsvár irányában tervezik a sztráda Nagyváradig, illetôleg a román-magyar határig tervezett útvonalát.

A brassói megbeszélésen a tervezéssel megbízott cég képviselôi a helyhatósági szervek közremûködését és segítségét kérték az autópálya nyomvonalába esô területek tulajdonjogi kérdéseinek minél gyorsabb intézése érdekében, hiszen a Brassó-Nagyvárad közötti szakasz építése már jövôre megkezdôdik.

Magyar levelek

Bizalmas, közvetlen, fesztelen társalgásban, a sport nyelvén a teniszben szinglinek mondják az egyes játékot. Magyar értelmezô szótáram ennél többet nem tud. Nyilvánvaló azért, mert öregecske szegény. De a szingli szónak jelentése ma már árnyaltabb. És több. Szingli az egyedülálló fiatal. Aki, mivel nem is szívesen lenne más (ha már kénytelen elfogadni), a szingliségbôl életfilozófiát gyárt magának, akár hosszú távra is. Emberbôl vagyunk, társas lénynek születtünk, nem jó egyedül, sem fiatalon, sem késôbb. És ennél jobbat nem nagyon tartogat az élet számunkra. Csak érezzük, hogy valakivel összetartozunk, csak érezzük, hogy fontosak vagyunk valakinek és az is nekünk.

Mégis. A szingliség ma életstílus. Amirôl lehet (és kell is) beszélni. A szociológusok a nôk oldaláról kerülgetik a témát. Nyilván, nem véletlenül. Ôk vannak többen egyedül; önszántukból, de inkább kényszerbôl. Pedig az utóbbi évtizedekben a nôk mintha alkalmazkodóbbak lennének. Magabiztosabbak és igényesebbek lettek. Esélyekben utolérték a férfiakat, ugyanolyan a végzettségük, pozíciószerzésben is felveszik a versenyt, és ugyanannyit keres(het)nek, mint az erôsebbik nem. De mindez (az egyenjogúság) megteremtette a feltételeit annak is, hogy a hölgyek immár hamarabb megszokják életmódját az egyedüllétnek. Könnyebben beletörôdnek, ha muszáj; de meglehet, hogy a függetlenség, az önmegvalósítás csábítása teszi elviselhetôbbé, megszokhatóbbá a monogám napokat. Könnyebben kimondják, férfiak persze vannak, de minek, ha egyik sem olyan, amilyenek lehetnének. Amit elvárnak, nem kevés, készséggel elhiszem. Csak ha magyarázkodni kell, sajátosan csacska és badar és hétköznapi dolog jut az eszükbe.

Egy bulvármagazin, amely nemrégiben az egyedüllétnek mint életmódnak népszerûsítésébe fogott, olcsó szövegekkel traktálja az olvasót. Mert másra bizonyosan nem telik.(Állítólag) szingli tulajdonságokkal megáldott nôk sorolják végeérhetetlenül, hogy náluk miért került fölöslegbe a férfi. Nincs szükség rájuk. Csak azért, hogy legyen aki kicsavarja a villanykörtét és megjavítsa a csöpögô vízcsapot; csak azért, hogy legyen kinek kimosni a zokniját és legyen kirôl panaszkodni a barátnônek; csak azért, hogy legyen, aki kritizálja az ebédet és legyen kivel veszekedni unos-untalan; csak azért, hogy legyen, aki eligya, elnôzze a pénzedet. Megannyi földhöz ragadt kifogás, de aligha mondhatná bárki, hogy nem igaz. Persze mindennek az ellenkezôje sem hazugság. Hogy mi a csodáért lenne szükség netán egy megértô társra. Csak úgy, jóban, rosszban. Amazon szerepre vállalkozott lányaink evvel vajmi keveset törôdnek. És kicsit gyanús, ha így megnyilatkoznak. Manapság a karrier a fontos, sajnos. Okosnak kell lenni és sikeresnek. Magasra állították a lécet, és nem azért, hogy átbújjanak alatta; ez a módi. Az önmegvalósítás bizony nagyon sokszor csak a családi felelôsségvállalásról való tudatos lemondás árán érhetô el. Onnan menekülnek elôre. Az egyedüli nôk jövedelme, akárhogy vesszük, messze meghaladja a családban elô feleségekét, az anyukákét. Így aztán nem is kétséges, az egyedüli nô kiszámítja, mennyit veszít(ene) akkor, ha sorsát összekötné valakivel. A józan megfontolás, nyilvánvaló, nem bûn. Csak civilizációs ártalom. Annyira, hogy már nem is csodálkozunk, ha az ember lánya segítségért kiált, amikor édes szülôje türelmetlenül unokát akar.

Mert hiába akarja. Magyarországon most évente alig kilencvenezer gyermek születik. Ami fölötte kevés, mert húsz esztendôvel ezelôtt ez a szám még százharmincezer volt. Fogy az ország lakossága, vészesen fogy. Igaz, ideig-óráig a tízmilliós lélektani határ tartható, a betelepülô magyarok és nem magyarok jóvoltából.

Természetesen öregedô, fogyatkozó országnak bajait túlontúl egyszerû volna egy kétségkívül vonzó (de esetleg káros) életmód számlájára írni. Sok oka van annak, hogy a folyamat szinte megállíthatatlan. Ha már a rendre családbarát kormányok igyekezete által sem sikerül érdemlegesen tenni valamit. Hiába kedvezményezett adóban, aki gyereket vállal, hiába a számtalan segítség és elôny a már megszületett gyermeknek. Mert közben a leendô szülôkrôl mintha megfeledkezne mindenki. Pedig róluk a statisztika árulkodik. Magyarországon ma az egyedül élôk aránya, a gyermekvállalási korosztályon belül, már elérte a harminc százalékot. Megelôzzük Amerikát, ahol ez a szám alig húsz százalékot mutat. Demográfusok óva intenek, mert tudják az eléggé kínos tényeket, hogy a fiatalok alig huszonkilenc évesen jutnak el oda, hogy felnôttnek tekinthessék ôket. Ekkor lesz (ha lesz) munkájuk, lakásuk, házastársuk. De ez mindenképpen késô. És addig vállalják (tetszik a szó, vagy nem) a szingliséget mint életstílust. Ami lehet jó vagy rossz, amit lehet nem unni s akár lelkesedhet is valaki miatta. Ami indulhat átmeneti állapotnak csupán, de azért hozzáfûzném a minimális kommentárt; hiszen mindazonáltal amíg tart, nincs szó se tartós kapcsolatról, se gyermekrôl. Hát figyelmeztetésképpen ennyi

Moldova is az EU-ba törekszik

Moldova fô külpolitikai célkitûzése e pillanatban a közeledés Európához, hosszabb távon pedig az Európai Unióhoz való csatlakozás - hangoztatja a keleti orientációban némileg csalódott chisinaui kormány, amely abban reménykedik, hogy a várhatóan 2007-ben csatlakozó "testvéri" Románia oldalvizein végül is beevez a gazdag országok klubjába. A csatlakozásra teljesen felkészületlen, kicsiny, 4,3 millió lakosú, kommunista vezetésû szovjet utódállam iránt azonban egyelôre nagy a bizalmatlanság Brüsszelben.

A chisinaui külügyminisztériumban úgy látják, hogy geopolitikai fekvése, a Kelet- és Nyugat-Európa között elfoglalt helye folytán Moldovának manôvereznie kell Európa két nagy tábora között. A legutóbbi választásokon hatalomra került kommunisták szívük szerint Oroszország és a Független Államok irányába orientálnák a 33 ezer négyzetkilométeres országot, de Chisinau csalódott amiatt, hogy a FÁK-on belüli gazdasági együttmûködés eddig nem járt kedvezô hatással Moldova számára. Jóllehet a 12 FÁK- tagállam közül 10 támogatja szabadkereskedelmi övezet létrehozását és ezzel összefüggésben már meg is született 94 egyezmény, a zóna mind a mai napig nem mûködik, mert a legnagyobb FÁK-tagország, Oroszország nem ratifikálta a megállapodásokat.

A moldovai lakosság széles rétege a padlón heverô ország szociális és gazdasági helyzetének javulását reméli egy esetleges EU- csatlakozástól. Saját politikai meggyôzôdése ellenére még Vlagyimir Voronyin kommunista elnök is hazája EU-csatlakozása mellett van, mert - mint mondta - "az EU-ban gazdaságilag azért mégiscsak minden jobban mûködik, mint a Független Államok Közösségében". Voronyin felszólította minisztereit, használják fel "minden kreatív képességüket" arra, hogy a kicsiny szovjet utódállam 2007-re az unió társult tagjává válhasson és megszilárdíthassa jövôjét a tömörülésben.

Az elnök szerint Moldova, amely Európa legszegényebb országa, az Európai Unióba való belépés nélkül nem tudja megoldani a szakadár Dnyeszter-menti Köztársaság problémáját, és arra bíztatta a politikusokat, hogy hozzák fel az országot a nyugat-európai normákhoz. Hollandia nemrég javasolta, hogy az Európai Unió küldjön békefenntartókat a vitatott hovatartozású Dnyeszter menti térségbe, felcsillantva a reményt Chisinau számára, hogy az EU segít megoldani a feloldhatatlannak látszó konfliktust.

Diplomaták csekélynek tartják a csatlakozás esélyeit egy olyan ország esetében, ahol öt ember közül négy napi egy dollárnál kevesebb jövedelembôl él, és ahol a szakadár Dnyeszter menti térség a fegyverek, a drog- és embercsempészek paradicsoma. Tavaly Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke is úgy nyilatkozott, hogy nem lát olyan okot, amely miatt az uniónak tagjai sorába kellene fogadnia Moldovát vagy Ukrajnát.

Mindennek ellenére a moldovai elnök kijelentette a chisinaui parlamentben, hogy a Független Államok Közösségének összes tagállama közül Moldovának van a legjobb esélye az európai uniós tagságra.

Számtalan európai utazása alkalmával, valamint közép- és kelet-európai kollégáival fenntartott kapcsolatai révén a kommunista elnök "felfedezte Európát" - beszélik Chisinauban, ahol az emberek a legszívesebben azt szeretnék, ha Moldovát Romániával egyidejûleg vennék fel az Európai Unióba. Voronyin sem szeretné, ha országa lemaradna a szomszédos Románia mögött, amely 2007-es EU- csatlakozásban reménykedik. - Az EU-integráció és Moldova reintegrációja (újraegyesítése a szakadár területtel) egy és ugyanazon érme két oldala - mondta.

A moldovai külügyminisztériumban tisztában vannak azzal, hogy a irdatlan házi feladatok miatt az EU-hoz való közeledés csak egy nagyon lassú folyamat lehet, és e célból külön osztályt hívtak életre a tárcánál. Az Európai Unió sem tudja elképzelni Moldova közeli uniós tagságát, amirôl Brüsszel szerint csak azután lehet szó, hogy jelentôs politikai és gazdasági reformok mentek végbe a Prut folyón túl.

A csatlakozás irányába tett elsô lépés lehet egy társulási egyezmény megkötése, Románia EU-belépése után pedig Brüsszel megvizsgálja, hogy Moldova milyen további lépéseket tehet saját csatlakozásának elôsegítése érdekében.

Felelôsek vagyunk egymásért

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta Tom Lantosnak, az amerikai kongresszus külügyi bizottsága rangidôs, demokrata párti tagjának Medgyessy Péter miniszterelnök hétfôn, az Országház kupolatermében. A magyar származású politikus - aki idén töltötte be 75. életévét - a magyar-amerikai kapcsolatok elômozdítása érdekében az elmúlt évtizedekben kifejtett tevékenysége elismeréseként kapta a kitüntetést. Méltató beszédében Medgyessy Péter kiemelte: Tom Lantos már a rendszerváltás elôtt sokat tett a szabad Magyarország újjászületése érdekében, most pedig sokat tesz azért, hogy az EU- tagság után is kiegyensúlyozott kapcsolatok legyenek Budapest és a transzatlanti szövetség tagjai, legfôképpen az Egyesült Államok között.

A miniszterelnök beszédében kitért arra, hogy Tom Lantos Raoul Wallenberg svéd diplomata segítségével élte túl Budapesten a II. világháborús zsidóüldözés vészkorszakát; Wallenberg tiszteletére a magyar származású politikus késôbb szobrot állíttatott az amerikai törvényhozás épületében. Tom Lantos 1945- ben telepedett le Amerikában, három évtizedig dolgozott közgazdász professzorként, 1980 óta kongresszusi képviselô Kalifornia államból.

"Raoul Wallenberg szellemében és nevében fogadom el a kitüntetést. Mindannyiunknak, Amerikában, Európában és máshol is meg kell értenünk, hogy felelôsek vagyunk egymásért" - mondta Tom Lantos. Az amerikai képviselôház nemzetközi kapcsolatokért felelôs bizottságának társelnöki tisztét betöltô Tom Lantos üdvözölte, hogy az Egyesült Államok és Magyarország szövetségesként vesz részt a terrorizmus elleni harcban.

"Elsôrangúak a magyar-amerikai kapcsolatok" - közölte.

Elmondta: mind az amerikai kongresszusban, mind a kormányban nagy várakozásokat táplálnak Medgyessy Péter következô egyesült államokbeli látogatása elôtt.

A kitüntetési ünnepség után Tom Lantos újságíróknak nyilatkozva elmondta: mindent megtesz annak érdekében, hogy amerikai segítséggel sikerüljön Magyarországon egy Szilícium-völgyet kialakítani, és ennek érdekében tárgyalásokat is folytatott.

Megtörténik - nem ritkán -, hogy nagyra nôtt kisvárosunk valamelyik kül- avagy belnegyedében belépek egy üzletbe s kérek egy kiflit. Így, ahogy most mondom: kiflit. A fiatal hölgyemény ott a pult mögött rám pillant, s némi tûnôdés után megszólal: Ce doriti? Szemmel láthatóan úgy tesz, mintha kiszolgálói pályafutása során ezúttal hallaná elôször Vásárhelyt ezt a szót, hogy kifli. Megismétlem óhajomat, az elôbbi módon. S erre unottan - hang nélkül - elém teszi a kért árucikket.

Ez a kétnyelvûség egyik változata manapság Erdélyben, a Maros és Küküllôk tájain.

Joggal tételezhetem fel, hogy a szóban forgó kenyérbolti dolgozó munkahelyén már nemegyszer találkozott hozzám hasonló, kifli iránt érdeklôdô vásárlókkal. De úgy gondolja - talán erre oktatták mezôségi vagy Görgény-völgyi szülôfalujában, mielôtt betelepült volna a városba -, hogy süketnek kell lennie a magyarul kiejtett szavakkal szemben.

Ha én kenyérbolti - vagy bármilyen területen mûködô - kiszolgáló lennék, egy olyan helységben, ahol nagy számban élnek nem román anyanyelvû állampolgárok is, bizony, szorgalmasan igyekeznék minél elôbb és minél tökéletesebben elsajátítani azt a nyelvet, melynek ismerete elengedhetetlenül szükséges a mindennapi munkámban. A jó kereskedônek elemi érdeke, hogy szót értsen a vevôkkel - minél több nyelven. Ez is latba esik, ugyebár, amikor a helyi konkurencia esélyeivel élhetünk. (Jelezni kívánom: vannak haszonnal forgatható román-magyar szótárak, melyeket üres óráikban a kenyérbolti kisasszonyok is kezükbe vehetnek!)

Más példákkal is szolgálhatok a sajátos erdélyi kétnyelvûség bozótos területérôl. A Marosvásárhely- Székelyudvarhely útvonalon (és vissza) közlekedô autóbusz egyik-másik sofôrje csakis románul hajlandó válaszolni a Kibéden vagy Farkaslakán felszálló öreg néninek, midôn az a menetjegy ára iránt érdeklôdik - természetesen: magyarul. Márpedig Marosvásárhely és Székelyudvarhely között (meg vissza) nagyobbára magyarul beszélô székely-magyarok utazgatnak. Mi lenne, ha az illetékesek olyan sofôröket ültetnének ezeknek a buszoknak a kormánya mellé, akik nem tartózkodnak megszólalni magyarul, mikor a helyzet megkívánja? Hogy az a kibédi vagy farkaslaki öregasszony kissé otthon érezze magát menet közben is…

Egyvalamit megemlítenék még a frissebb keletû jövésmenéseim rendjén szerzett, idevágó élményeimbôl. A helyszín: Székelyudvarhely.

Van egy kis idôm; várom, hogy felülhessek a Parajd felé induló autóbuszomra; sétálgatok a buszállomás közvetlen közelében lévô piacon. S hirtelen eszembe jut, hogy kellene egy kaszafenô kô. Jó, ha van a háznál. Meg is pillantom egy helyütt; fiatal legényember árusítja. Kérdem tôle (persze magyarul): mennyiért tudna adni nekem egy ilyesmit? Válaszol a fiú: Nu vorbesc ungureste. És tovább piszkálja a körmét, köpködi a tökmagot. Székelyudvarhely piacán. Az "anyavárosban". Ahol épp aznap üléseztek a szervezôdô székely nemzeti tanács emberei.

Kaszafenô kô nélkül érkeztem vissza parajdi házamba - azzal az észlelettel tarsolyomban, hogy bódító ábrándok köde mögött éli világát a kegyetlen hétköznapi valóság.

Bolyai János-alkotótábor harmadszor

Jövô hétfôn nyitja kapuit a III. marosvásárhelyi Bolyai-alkotótábor. A szervezôk szerint az idei táborozás rendhagyó lesz, hangsúlyozottan fórum jellegû. A mûvésztelepen augusztus 18. és 30. között zajló események sorában külön figyelmet szentelnek a mûvészetelméleti és esztétikai tanácskozásoknak. Minderrôl a tábort kezdeményezô és harmadik esztendeje éltetô Csegzi Sándor alpolgármester és az idei mûvészeti táborvezetô, Irsai Zsolt képzômûvész tájékoztatott.

- A fô helyszín ezúttal is a vár, de nem az árnyas udvar, hanem a Mészárosok bástyája - pontosít Csegzi Sándor. - Az idei tábor újdonsága tette szükségessé ezt a változtatást. Az elsô két alkalommal az volt a fô cél, hogy a szoborparkot létrehozzuk és a város közterein elhelyezhetô alkotások szülessenek. Errôl a késôbbiekben sem akarunk lemondani, de most egy frissítô irányváltással próbálkozunk: az újító kortárs mûvészetek, elsôsorban a médiamûvészet irányába nyitunk, és fôként az egykori Marosvásárhelyi Mûhely, az azóta Magyarországon is szép pályát befutott és jellegében némiképp megváltozott MAMÛ alapító tagjai közül lesznek jelen néhányan, valamint a csoportosuláshoz kapcsolódó jeles fiatalabb alkotók közül egypáran. 14 vendégre és 6 helyi képzômûvészre számítunk. Akárcsak a két elsô együttlét idején, az idén is hazajön dolgozni több vásárhelyi elszármazott. Adósságot is törlesztünk ezzel, hiszen Garda Aladár László, Németországban élô MAMÛ-snek és Ágoston Vilmosnak, a mûhely valamikori elméleti mentorának még 1999-ben Svájcban megígértem, hogy ha módunk lesz rá, lehetôvé teszünk egy ilyen találkozót.

- Szóba került két név. A részvevôk névsora már végleges?

- Várjunk még pár napot a közzétételével, amikor már egészen biztos, hogy akik visszajeleztek, tényleg el is jönnek. Többfelé elkötelezett, nagyon elfoglalt emberekrôl van szó, akiket ilyenkor, nyáron különösen sok helyre hívnak, igen rangos nemzetközi mûvésztelepekre, kiállításokra is. Lehet, hogy lesznek majd olyanok, akik ide utaznak, de nem maradnak nálunk a táborozás teljes idôszakára.

- Remélem, hogy a hét végére már minden tisztázódik - mondotta Irsai Zsolt. - Az ismert ôsmamûsök közül biztosra ígérte jelenlétét Elekes Károly, Krizbai Sándor, Nagy Árpád, az itthoni közönség talán becenevükön könnyebben fel tudja idézni ôket emlékezetében, tehát itt lesz Alex, Pika és még többen mások. Neves budapesti esztéták, mûkritikusok is vállalták, hogy eljönnek a táborba, például Beke László és György Péter. Ôk akkor lesznek itt, amikor augusztus 26. és 28. között a mûvészetelméleti és esztétikai fórumok zajlanak. A mûvészek és az elméleti szakemberek mellett elvárjuk ezekre a beszélgetésekre a vásárhelyi "civil" érdeklôdôket is. Mûhelyünk nyitott jellegét egyébként ismételten szeretném hangsúlyozni. A Mészárosok bástyája földszintjén társalgót rendezünk be, itt kerülnek sorra a beszélgetések, elôadások, filmvetítések. A felsôbb szinteken lesznek a technikai hátteret biztosító mûhelyek, a vizuális anyagok feldolgozására szolgáló berendezések. Alaposan fel kell készülnünk minden ilyesmire, a vitákon ugyanis bôven lesznek video-installációk, nemzetközi rendezvényeken készült filmek, egyebek. Különben, ahogy manapság illik, errôl a kéthetes táborról is készül filmösszeállítás, a többórás dokumentációs nyersanyagból televíziós sugárzásra is összehozunk egy filmmontázst. És természetesen egy színvonalas könyvre is gondoltunk, amely szintén gazdagon dokumentálná mindazt, ami a táborban történik. Olyanszerû kiadványt szeretnénk megjelentetni, mint amilyen az Igaz Szósok bátor vállalkozása, a még a múlt rendszerben közzétett Ötödik évszak volt, amely az újító, kísérletezô fiatal mûvészek elsô kirajzását szemléltette.

A középiskolás diákok rengeteg ötlettel és kreativitással vannak megáldva. Errôl nem csak a Duna Televízió táborának lakóit, hanem mind az öt kontinens tévénézôit is meggyôzték júliusban. A tábor filmes csoportja három rövidfilmet készített egy hét alatt, melyekkel az alkotók már be is neveztek az augusztus 27. és 31. között rendezendô diákfilmszemlére.

Július 6-án, vasárnap 162 fiatal indult útnak a Duna Televízió székháza elôl, hogy az anyanyelvi táborban egy hetet töltsön el a Nógrád megyei Szurdokpüspökiben.

Az idén hatodik alkalommal megrendezett táborba a gyerekek többsége Erdélybôl, a Felvidékrôl, a Délvidékrôl, illetve Kárpátaljáról érkezett. A tábor fô célja, hogy a résztvevôk megismerkedhessenek a világ különbözô tájain élô magyar fiatalokkal, ápolják identitásukat, és megismerkedhessenek a különbözô országok, régiók kultúrájával is.

A diákok kilenc kis csoportos foglalkozáson vehettek részt, mint irodalommal, történelemmel, filmezéssel, fotózással, újságírással és rádiózással, néptánccal- népzenével, képzômûvészettel, valamint idén elôször színjátszással is.

A tábor csoportvezetôiként a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium pedagógusai mellett a Duna Televízió munkatársai kaptak fôszerepet. Kalocsai Andrea, Bartók László, Czétényi Csilla, Vizi Mária, Forgách Róbert, Csendes Csaba mondott igent a felkérésre. A kiválasztott vendégelôadók a Duna Televízió szellemiségét szem elôtt tartva tartották elôadásaikat. A táborlakók az elôadók között köszönthették Görög Ibolya protokollfônököt, dr. Balogh Júliát, a megújuló Közép-európai Magazin szerkesztô-rendezôjét, Hidán Csaba irodalomtörténészt, a Rendhagyó történelemóra szerkesztô-rendezôjét, Berecz András mesemondót, Pálfy G. István újságírót, Meszleny László hírigazgatót, Mucsányi János mûsorvezetôt és az Aranypálma-díjas producert, a Duna Mûhely vezetôjét, Durst Györgyöt.

A fiatal filmesek között olyan alkotó is segítette a kezdô érdeklôdôk munkáját, aki a tavalyi diákfilmszemlén fôdíjas lett. Talán ezért is reménykedhetnek az ifjú rendezôk az idei sikerekben. A diákok filmjein kívül három teljes mûsor is készült a táborban. A Kamasz útra és a Diákcsemege már július végén adásba került, míg a Nyelvôrzô címû irodalmi mûsor szeptember elsô hetében kerül bemutatásra.

Betévedtünk az árcsói kerámiavásárra. Az elôzô rendezvényekhez viszonyítva csalódnunk kellett. Amikor újraindult a korondi kerámiavásár, valósággal tolongtak az árcsói vendégfogadó körüli parkban a szebbnél szebb edények, cseréptárgyak készítôi, kiállítói. Még a korongolást szorgalmazó, lelkesítô Bandi Dezsô iparmûvész is megfordult itt és elismerôen nyilatkozott egy-egy jól sikerült népi mûtárgyról. Eljöttek írók, költôk, értelmiségiek, a népmûvészetet kedvelôk, s nemcsak. Az idén viszont az ide érkezôket körhinta és gumihajó, balkáni zene fogadta. S a vásártéren mindössze 6 keramikus, egy taplótárgy-készítô rakodott ki. Mellettük samponok, hajlakkok, s giccsárusok portékái. A színpadon kórusok, néptáncosok és énekesek léptek fel program szerinti sorrendben, körülöttük sörösbódék, flekken- és mititej- árusítók, s ennyi. Bár jelen volt fekete kerámiájával a Babos család, s kiállított Páll Margit is, sajnos megkopott a kezdeti lendület, a múlté lett az igazi szakmai seregszemle. Helyét átvette a kommersz, a giccspiac. Sajnos, aki nem elôször fordult meg Korondon turistaként, azt is tapasztalhatta, hogy a fôúton levô elárusítóbódékban sem igazán található már az a termék, amely ezt a községet egyedülállóvá tette. A nyakló nélküli pénzhajsza szelleme a Firtos alatt is arat(ott).

Indulj hazafele...

Vasárnap elsô alkalommal szerveztek falutalálkozót az E60-as nemzetközi út mentén fekvô, 350 lelkes településen. Mátéfi János fôgondnok és Nagy Endre gondnok javaslatára a presbitérium januárban elhatározta, hogy felújítja az 1820-ban épült református templomot, újraönteti a megrepedt harangot, s a munkálatok befejezése után falutalálkozót szervez, hogy a helyiek az elszármazottakkal együtt ünnepelhessenek.

A nemzetközi útról letérve köves úton döcögtünk a falu központja fele. Ünneplôbe öltözött emberek, vendégváró kapuk. A szervezôk a kultúrotthonban terített asztalt vizsgálták, a kisebb hiányosságokat pótolták. A szépen rendbe tett református templom udvarán padok sorakoztak, a hangosító berendezés fel volt szerelve. A templom melletti téren fából ácsolt színpad kisiskolások által készített rajzokkal díszítve. Három zászló lengedez. Európa. A parókia a falu végén van, a volt termelôszövetkezet irodáiból alakították ki. Sikeresen.

A hit, a lelki örökség megtartásának fontosságára hívta fel a jelenlevôk figyelmét Ötvös József lelkipásztor, a Marosi Református Egyházmegye esperese, hangsúlyozva: az elsô falutalálkozó, a kopjafaállítás és a harang újraöntése történelmi pillanat a göcsiek életében. Az ünneplés örömét mindenki vigye haza, s féltve ôrizze helybéli vagy messzi távolban levô otthonában - ajánlotta az igehirdetô.

Majthényi Wass Csaba göcsi lelkipásztor a település és templom rövid történetét ismertette, kiemelve, hogy a göcsi református egyház 1997-ben önállósodott, leválva a székelyvajai egyházközségrôl. Megemlítette a település neves szülöttjét, Erdély harmadik püspökét, Göcsi Mátét, s köszönetet mondott Balogh Józsefnek, aki újraöntötte a 300 kilogrammos harangot.

A templomi ünnepély legmeghatóbb része a fiatalok mûsora volt. A székely ruhába öltözött, csizmát viselô fiatalok a Fábián Anna Olga által betanított kis mûsorral elnyerték a hallgatóság tetszését. A fellépés érdekessége volt, hogy a lelkész házaspár elénekelte a református énekeskönyv egyik közismert zsoltárát. "Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik" - csendült fel a két énekhang egymást kiegészítve. A mûsor elnyerte az esperes úr tetszését is, aki meghívta az elôadókat szolgálati helyére, a Vártemplomba.

A múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendô - olvasható a Széchenyi István-idézet a templom szomszédságában felállított kopjafán. A faragott emléken egy idôpont is áll: 1567, akkor született az elsô írásos emlék Göcsrôl. A kopjafát Osváth Csaba ákosfalvi polgármester állította, saját bevallása szerint azért, hogy emlékeztesse a helyieket a múltra, s a község vezetôjének munkájára.

A szabadtéri mûsor keretében a község vezetôje mellett Kerekes Károly parlamenti képviselô is köszöntötte az egybegyûlteket, majd a fiatalok népi táncot adtak elô. Figyelemreméltó, hogy a 300 lelkes kis gyülekezetben 16 fiatal pár vállalkozott arra, hogy betanulja a népi táncot, s elôadja azt. Az éneklésbe besegítettek az idôs asszonyok is, akik a színpad sarkában állva "fújták a nótát".

Megható volt Császár Sándor felszólalása, aki az elszármazottak nevében gyermekkori élményeirôl, a "kicsi Göcsön" átélt boldog pillanatokról számolt be, s megköszönte a szervezôknek, hogy lehetôséget teremtettek neki, hogy olyan falustársaival is találkozzon, akiket már 20-25 éve nem látott.

A kultúrotthonban, s annak udvarán terített asztal mellett, friss házi kenyeret törve sok-sok szép emlék elevenedett meg, s a hazaérkezôk megosztották egymással a bút, keservet is. Örvendtek, hogy hazajöhettek, hogy a kis település, szülôfalujuk a fejlôdés útjára lépett, hogy a helyi I-IV. osztályos iskolába 29 kisdiák jár már.

A meghívón Pilinszky János Találkozások címû versébôl olvasható egy részlet: Hányféle találkozás, Istenem, / együttlét, különválás, búcsúzás, / Hullám a hullámtól, virág a virágtól / szélcsendben, szélben / mozdulva, mozdulatlanul / hány és hányféle színeváltozás / a mulandó s a múlhatatlan / hányféle helycseréje.

Vasárnap Göcsön igazi, lelkiekben gazdagító, megtartó értékeinkre hangsúlyt fektetô, a jövôbe vetett bizalmat megerôsítô falutalálkozó volt.

Az újságírónak is vannak kedvenc települései, amelyek különösen a szívéhez nôttek. Ilyen számomra Mezôcsávás is, amelynek iskolájában magam is tanítottam, s mûemlék templomegyüttesét sohasem mulasztom el megmutatni a Mezôség iránt érdeklôdô ismerôseimnek. Mindezek alapján töltött el különös jóérzéssel, hogy a rendszerváltás után megpezsdült az élet minden vonalon. Francia és belga kezdeményezésre Mezôcsávás és Mezôfele bekerült az európai faluturisztikai hálózatba, gyülekezeti ház épült, megújult a fúvószenekar, program indult a munkanélküliek képzésére, mezôgazdasági gépek érkeztek a faluba az Agricola 2000 program keretében, aztán ahogy teltek az évek, csend lett minden vonalon. Túl nagy csend. Ez csak a mi tájékozatlanságunk lenne, tûnôdtem el néhányszor, aztán múlt heti látogatásunkkor kiderült, hogy a kilenc faluból álló községben mintha lassított film formájában zajlana az élet. Kevés településen találkozni annyi kiábrándult, elfáradt, kedvetlen emberrel, mint ahánnyal Csáváson elbeszélgettünk.

Toganel Augustin polgármester is unottan válaszolt kérdéseinkre. Gyenge volt az idén a gabonatermés, mindössze 1800 kg búzát gyûjtöttek be hektáronként. Véleménye szerint biztatóbb a kép az utakat illetôen. 58 teherkocsi kaviccsal járhatóbbá tették a szabédi utat, s a faluba kijár a 9S jelzésû autóbusz. Galombodot viszont még mindig nehéz megközelíteni, de nemsokára kövezni fogják ott is az utat.

Az iskolák karbantartására 160 millió lejt különítettek el, Szabadon már elkészültek, Felében sincs már sok hátra, a községközpontban nemcsak belül, kívül is festik az iskolát. Az óvodákra sajnos nem jut pénz - mondja a polgármester.

Pápai Dénes alpolgármester jó hírként említi viszont, hogy befejezték a mûvelôdési ház felújítását a községközpontban, ami valóban mutatós lett. Új a tetôzet, falakat javítottak, gipszkartonból készült az álmennyezet, a konyhában járólapot raktak, vizet vezettek, külön bejárat készült a könyvtárnak, s klubterem a fiataloknak, már csak a nagytakarítás van hátra. No meg a környezet rendezése, bekerítése. Az alapítvány székházát átvette a polgármesteri hivatal s ha a megye is besegít, akkor sikerül azt is befejezni, s megfelelô helyre költözhetnek a csendôrségi laktanyaként használt megöregedett épületbôl - tájékoztatott Pápai Dénes.

Volt egy idôszak, amikor jól ment minden, felépült a gyülekezeti ház, vendégszobákkal az emeleten, elkészült a gyülekezeti terem, az üzlet, a garázs, most mintha össze-kuszálódtak volna a szálak, összezavarodott volna minden, s magam is lehangolódtam. Pedig ahhoz, hogy az ember lépni, cselekedni tudjon, erôre van szükség - vélekedik Darabont József református lelkész.

Mezôcsáváson, amelynek szép fekvésû temploma, s fából épített mûemlék haranglába érdekes látványossága a Mezôség kapujában levô településnek, hatszáz reformátust tartanak számon, köztük száz körül vannak a romák. Bár voltak esztendôk, amikor nagyon sokat temettek, mára már egyensúlyba került a születések és az elhalálozások száma, s évente 13 körül van a keresztvíz alá tartott gyerekek száma - tudjuk meg a lelkésztôl.

Teendôkben pedig nincs hiány, tavaly villamosították a harangot, de munka még van bôven, a harangláb zsindelytetejét kikezdték a madarak, s javításra vár a papilak tetôzete is. A maastrichti holland testvérgyülekezet segítségével 10 roma házat megjavítottak, s egy lányt, aki nemsokára végez, szociális nôvérként fognak alkalmazni.

Kultúrmunka jelenleg nincs a faluban, a gyülekezet ünnepelni szeret, aztán hamu alá kerül minden - vélekedik a lelkész, aki úgy érzi, belefáradt az utóbbi évek során végzett munkába, amelynek eredményei nem az elképzelések szerint alakultak. A születések száma lehetne több is, de Csáváson sok a vénlegény, kevés az új család, s az emberek úgy bezárkóztak, hogy alig lehet kimozdítani ôket.

Az utóbbi idôben mintha kevesebbet hallottunk volna róluk, holott korábban sok rendezvényen gyönyörködhettünk játékukban. Örökre emlékezetes marad számomra a marosvásárhelyi Református Világtalálkozó, amelynek során a Várból a ligeti sportpályára tartó menet élén ôk zenéltek. Sajátos színfoltot jelentettek a néptánc-találkozók alkalmával is. És most hadd áruljuk el, hogy a mezôcsávási fúvószenekarról van szó, amely a sármási mellett hamar népszerûvé vált megyeszerte és távolabb is. Mivel több tagját közülük ismerem, ma is restellem, hogy nemegyszer szászcsávási zenekarként emlegettük a Népújságban. Talán azért, mert a kóruskultúrájáról híres Küküllô menti falu neve is a zenélés kapcsán szerepel lapunk hasábjain.

- Mostanában mintha ritkábban lépnének fel, mi az oka? - tettük fel a kérdést Nagy Dénes nyugalmazott tanítónak, a zenekar vezetôjének egy álmos délelôtt a kerti asztal mellett.

- Az utolsó próbán (minden héten tartottunk) mindössze hatan voltunk, nem is fújtunk, nem volt értelme. Pedig két Gyöngykoszorú-találkozóra van meghívásunk, de egyikre sem tudunk elmenni… A prím- fúvósunk neheztel, sokan ebben a nyári idôszakban váltásban dolgoznak, a fiatalok kimaradtak a zenekarból. Idevaló születésû vagyok, s tudom, hogy különös nép ez a csávási, szalmalángszerûen nekifognak valaminek, ami aztán kifullad, abbamarad.

- De ne beszéljünk még a végrôl, talán lelkesítôbb, ha a kezdetekrôl teszünk említést…

- Mezôcsáváson hagyománya van a fúvószenének. Az elsô hangszereket 1936-ban vásárolták a református egyház költségén, s 1937-ben megindult a tanulás. Egy Medgyes környéki szász fúvós járt el Csávásra tanítani, zenekart vezetni. Amikor nem volt már, aki irányítsa, a zenélés abbamaradt, a tagok szétszéledtek. Néhányan azonban maradtak közülük, akik bálokra jártak. Ezekbôl a zenészekbôl Szegedi Jenô tanító, egy könnyûzenekart szervezett a hatvanas évek vége felé. Egyszer részt vettem a próbán, tanácsokat adtam, s megbíztak a zenekar vezetésével - mondja Nagy Dénes, aki a marosvásárhelyi református kollégiumban kezdte tanulmányait, ahonnan gyakran oson ki zenét hallgatni, s emiatt kellett átiratkoznia a székelykeresztúri képzôbe, ahol 1949-ben kántortanítóként végzett alapos zenei tudással.

- "Rákapcsoltunk" a próbákra, s annyira fejlôdtünk, olyan kedvet kapott a társaság, hogy adott pillanatban képesek voltunk lakodalmi zenélést is vállalni. A zenekar alaptagjai közül meg kell említenem Rusu bácsit, Gudor Gyulát, Fülöp Antalt… Én magam harmonikáztam, s be kell vallanom, hogy, bár nem volt rossz kereseti lehetôség, egy idô után nagyon fárasztóvá vált, így kimaradtam.

A rendszerváltás után 1993-ban jött a Székely Jancsi kolléga, területi RMDSZ-elnökként, hogy a csávásiaknak zenekara volt, s most miért nincs semmi, mit csinál a helyi érdekvédelmi szervezet? Vannak még, akik tudnak fújni, hozzunk össze egy zenekart - javasolta. Szólt a fiataloknak is, s 1994. február 12-én megtartottuk az újjáalakuló próbát, amelyre több mint 30-an jöttek el. A lényeg az volt, hogy megtanítsam fújni a kürtöt. Bár egyesek a következô próbákon már nem jelentek meg, 27-28- an megmaradtak a zenekarban. Voltak kimondottan kezdôk, akikkel az ábécétôl kellett indulni mindent, de sikerült ôket is egy bizonyos szintre eljuttatni. Mások bejártak a népi mûvészeti iskolába, ahol gitározni, klarinétozni tanultak. Idôvel a fiatalok lemorzsolódtak, a legifjabb tagunk szakiskolás, s magánszorgalomból trombitálni tanul - mondja Nagy Dénes, s csalódást, lemondást érezni a hangjában.

Amikor egy képet kérek, a pianínón gondosan elrendezett dossziékban keres, amelyek a zenekar történetét, kitüntetéseit ôrzik. Kicsit lehangolt, elkeseredett, de ahogy volt pedagógus kollégaként ismerem, 73 éve, s a pillanatnyi megtorpanás ellenére Csáváson lesz még jövôje a fúvószenének. És ha némi támogatást is sikerülne szerezni valahonnan, s az iskolában is szorgalmaznák, hogy a fiatalok megtanuljanak zenélni, és belenôjenek a felnôttek soraiba, ahogy arra Sármáson láthattunk jó példát, akkor hallunk még a csávási fúvószenekarról is.

Mezôcsávás és Mezôfele számára ígéretes kezdeményezésnek indult a faluturizmus, amit mai napig tábla is jelez mindkét falu bejáratánál. Kezdetben jöttek is a vendégek, de az utóbbi idôben számuk megfogyatkozott. Miért hanyatlott le a vendégfogadás? - tettük fel a kérdést több "táblás" háznál is.

Bordos Dumitru és felesége friss nyugdíjasok, hónapok óta várják, hogy megkapják az elsô járandóságukat, ezen a nyáron különösen jól fogna egy kis jövedelem kiegészítés: - Az idén nem volt külföldi vendégünk, pedig olyan jól kezdôdött minden, ’95-ben még fogadtunk két családot, azóta, egy-egy belföldi vendég ha betéved. Az ok? Szétment az egyesület, még a gépeket is tönkretették. Aztán reklám nélkül nem lehet ezt a tevékenységet folytatni - vélekednek többek között.

Kelemen Erzsébetéknél már a táblát is levették:

- Szükség esetén két szobát is ki tudtunk adni. A PHARE-program keretében itt dolgozó francia tanárnô fél évig lakott nálunk. Kezdetben lefényképezték a szobákat, hogy bekerüljenek a francia és belga katalógusokba, s két-három évig jól mûködött a vendéglátás. Francia és belga vendégeket, no meg bukarestieket is fogadtunk. Akik nálunk jártak, mai napig írnak, tetszett nekik. Fogalmunk sincs, hogy mi történt. Talán a programmal együtt abbamaradt a reklámozás is, holott most, hogy bevezették a faluba a vizet, és lehetôség van mindenütt fürdôszobát berendezni, valószínû, többen vállalkoznának. Mert jó kereseti lehetôség lenne ez nyáron minden vendégfogadó számára.

Özv. Kovács Gyuláné, Mezôfele:

- Még szoktunk fogadni négy-öt vendéget évente. Nemrégiben is volt valaki, de mivel nincs közvetlenül a szoba mellett a mellékhelyiség, nem felelt meg az elvárásoknak. Azt mondják, talán azért nem jönnek, mert nincs egyéb látványosság, csak ez a nádmunka. Ha vendégünk volt, kiültünk és dolgoztunk, fényképeztek, és ôk is megpróbálták. Az is gond, hogy nem ismerünk nyelveket, és nem tudunk beszélni a vendégekkel, pedig megérné, hisz a befektetés kétszeresen megtérül.

Pápai Katalin ügyes, talpraesett lány, mezôfelei házukon még ott van a tábla:

- Ezelôtt két évvel még mûködött, egy nyáron öt-hat alkalommal fogadtunk belga és francia vendégeket. A napokban jelentkezett egy vendég, de nem voltak megelégedve az ágyakkal. Azt hiszem, az a gond, hogy nincs elég látnivaló, ezért volt korábban is, hogy egy- két éjjelre szálltak meg a külföldiek, s csak a véletlenül betoppant magyar vendégek maradtak többet.

Székely Csaba, az egyesület vezetôje szerint 1994- 95-ben valóban jól indult, amíg a francia kapcsolat is mûködött. Késôbb egyre nehezebb lett az engedélyek beszerzése, és egyedül nem érezte elég talpraesettnek magát arra, hogy mindent elintézzen. Ha találnánk egy szervezôt, aki a hivatalos részét lebonyolítaná, akkor valószínû megnövekedne a turisták száma, és fellendülhetne a vendégfogadás - vélekedik.

Akadozik a csontvelô-átültetési központ finanszírozása

Romániában három csontvelô- átültetési központ mûködik: Bukarestben, Temesváron és Marosvásárhelyen. Korszerûen felszerelt klinikák, jól képzett orvosokkal, asszisztensekkel. A várólistákon nagyszámú beteg, mindezek ellenére az évente végzett beavatkozások száma kevés. Az ok: a pénzhiány.

A marosvásárhelyi csontvelô-átültetési központ vezetôje, dr. Benedek István szerint mind szervezési, mind finanszírozási gondok nehezítik a klinika mûködését.

- Fodor Imre polgármestersége alatt, a helyi tanács támogatásával sikerült ezt a düledezô, összeomló-félben levô épületet megszerezni, úgy felújítani, hogy országos szinten is egyedülálló. Egyetlen épületben kapott helyet minden, ami a csontvelô-átültetéshez szükséges: a felszerelések, a steril helyiségek, laboratóriumok. A mûtét elvégzése után ugyanis bármikor olyan problémák merülhetnek fel, hogy bizonyos vizsgálatokat, orvosi beavatkozásokat el kell végezni, ehhez pedig nagy segítség, ha minden eszköz kéznél van. Ezt sem Bukarestben, sem Temesváron nem tudták megvalósítani. Ezenkívül sikerült az orvosokat, asszisztenseket külföldi szakképzésben részesíteni. A probléma ott van, hogy az egészségügyi minisztérium a mai napig sem hozott egy olyan döntést, amely meghatározza a csontvelô- átültetô központok tevékenységét.

- Ezt hogyan értsük?

- Nincs egy olyan szabályzat, amely világosan kimondja: milyen orvosok, hány asszisztens, kisegítô személy kell itt dolgozzon, milyen felszerelésekre, hány steril szobára van szükség. A mai napig úgy dolgozunk, hogy a hematológiai osztályról irányítjuk át az asszisztenseket, orvosokat a csontvelô-átültetés elvégzésére. A mai napig az orvosoknak ügyeletezniük kell a belgyógyászati, a hematológiai osztályon, és amikor a csontvelô- átültetés folyik, mintegy önszorgalomból, jóindulatból itt is állandó felügyeletet tartanak. Az ügyeletes orvosoknak biztosítani kellene a pihenési lehetôséget, mert az mégsem természetes dolog, hogy valaki 24 órán keresztül felvigyáz a csontvelô-átültetett betegre, utána járóbeteg-rendelést tart, ezt követôen a hematológiai osztályon látja el a betegeket, majd a belgyógyászati klinikán folytatja az ügyeletezést. Nemcsak a csontvelô- átültetési központ finanszírozása nincs egyértelmûen megoldva, de a személyzeti problémák sem. Nem az a gond, hogy nincs felszerelés, nincs szakértelem, a szervezési probléma rendezetlen, és úgy látom, hogy erre nincs is meg a hajlandóság.

- Megelôzte a kérdésemet. A központi sajtó nemrég arról cikkezett, hogy akadozik a csontvelô- átültetési központok mûködése, a bezárás veszélye fenyegeti ezeket az intézményeket. Így van ez?

- Romániában az a helyzet alakult ki, hogy jelen pillanatban - nem tudom milyen pénzekbôl: minisztériumi vagy alapítványi alapokból, sokszor nem hozzáértô emberek javaslatára - külföldre küldenek szervátültetésre, így csontvelô- átültetésre is betegeket. Ezek az orvosi beavatkozások körülbelül háromszor annyiba kerülnek, mintha itt végeznék el. Hozzá kell tennem, hogy a statisztikák szerint a külföldre szervátültetésre kiküldött betegeknek mintegy fele elhalálozik. Miért? Azért, mert vagy késôre jutnak ki, vagy mert nem részesülnek megfelelô elôkezelésben, és amikor hazatérnek, az utókezelést sem tudják teljesen biztosítani számukra. A szervátültetés, csontvelô-átültetés komplex folyamat, ezeket a betegeket nagyon szigorú kritériumok alapján kell kiválasztani, megfelelô módon kell elôkészíteni. Egy kezelési stratégia keretén belül maga a csontvelô-átültetési beavatkozás egy lépés, de csak minden fázis megfelelô elvégzése után van esélye a betegnek a gyógyulásra. Mindezek ellenére nem arról van szó, hogy a csontvelô-átültetési központokat meg akarja szüntetni az egészségügyi minisztérium, ezeket nem lehet megszüntetni, hiszen akkor sokkal többe fog kerülni a betegek gyógyítása.

- Ha már a pénznél és az összehasonlításoknál tartunk, mennyire költséges ez a beavatkozás itthon?

- Jelentôsen alcsonyabbak a költségek, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül a nyugati országokban. Persze egyszerû ember számára sok pénznek számít a 30-35.000 dollár, de az ugyanazzal a módszerrel végzett mûtét például Párizsban megközelítôleg 100.000 euróba kerül. Egy szebeni betegünktôl tudjuk ezt, akinek egészségügyi adatait nemrég küldték el Franciaországba. Azt is figyelembe kell venni, hogy a beteg nem mehet egyedül Franciaországba, egy hozzátartozónak el kell kísérnie, vele kell lennie, a késôbbiekben pedig a betegnek ellenôrzésekre kell visszajárnia. Tehát a 100.000 euróhoz még pluszköltségek adódnak, amelyek még legalább 50 százalékkal emelik a család vagy a finanszírozó kiadásait. Csak mi tudjuk, hogy milyen nehézségek, áldozatok árán végeztünk el az idén 5 csontvelô- átültetést 5 milliárd lejbôl. Ez azt jelentette, hogy komplikációmentes, pluszkiadásokat nem feltételezô esetekrôl van szó. Arra kértük a minisztériumot, hogy a sürgôsségi listánkon levô újabb öt személy gyógyítására - akik közül 3 akut leukémiás és akik számára életmentô lenne a beavatkozás - 7 milliárd lejt utaljanak ki. A volt egészségügyi miniszter részérôl annak idején azt a választ kaptuk, hogy kezdjük el a lépéseket az öt beteg elôkészítésére, mert a nyári költségvetés-kiigazításkor lesz pénz, ha nem is 7, de 5 milliárd lejt kapunk. Közbejött a minisztériumi váltás, kicserélôdtek a személyek, akik most ismerkednek az új munkakörrel. Az új minisztériumi illetékesek ismét kérik tôlünk a már többször elküldött jelentéseket. Naponta továbbítjuk a jelentéseket, amelyekben beszámolunk arról, hogy mit végeztünk, hogy végeztük, mennyibe került, milyenek az eredmények. Ezelôtt egy héttel kaptuk a legújabb átiratot a minisztériumból, ugyanazokat az adatokat kérik még egyszer. Mellesleg a bukaresti központban már leállították a tevékenységet adminisztratív problémák miatt, ebben az évben nem végeztek egyetlen csontvelô-átültetést sem, Temesváron az év elején két betegen végezték el a beavatkozást, februártól ôk is leálltak. Kimerítô ez az állandó küzdelem azért, hogy gyógyíthassunk. Sokszor az az érzésem, hogy szélmalomharcot vívunk, hogy nincs lehetôség az ilyenfajta beavatkozásokra, szegény az ország. Szegény ország, de ugyanakkor gazdag, ha 3-5- szörös áron küldi külföldre átültetésre a betegeket.

- Nyugat-európai viszonylatban mi a helyzet ezen a téren?

- Az orvosi beavatkozások általában költségesek, a csontvelô-átültetés pedig egy olyan része a betegellátásnak, amely sok pénzbe kerül. Feltevôdik a kérdés: egy szegény országnak mennyit lehet erre áldozni? Az európai uniós országokban a statisztikák szerint 300-400 átültetést végeznek 10 millió lakos esetében évente, Romániában a 20 millió lakosra számítva ez évi 800 átültetést jelentene. Még ha az ország tízszer szegényebb is, legalább 80-100 átültetést évente el kellene végezni. Hogy ez nem történik meg, még a szegénységgel sem magyarázható. Az a szomorú, hogy a szakmai feltételek adottak, csak a finanszírozás hiányzik. Mégis optimista vagyok, úgy vélem, elôbb-utóbb a betegek és hozzátartozóik nyomására rendezôdni fognak a gondok.

- Hányan várakoznak jelenleg csontvelô- átültetésre?

- Évente legkevesebb 20-25 átültetést kellene végezzen ez a központ. A várakozási listánkon jelenleg is 30 beteg van. A sürgôsségi listán 5 beteg szerepel. Mivel az állapotuk kritikus, legkésôbb szeptember- októberben el kell végezni a csontvelô- átültetést.

A tervezetthez képest több mint egy fél évet késik a marosvásárhelyi Rovinari negyedben levô, nagyrészt romák által lakott két lerobbant tömbház felújítása. Az épületeket az Országos Lakásügynökség támogatásával, annak programja keretében renoválják, s ennek megfelelôen azok bérelhetik majd, akik eleget tesznek az ANL követelményeinek.

A jelenleg még ott lakókat a Baneasa utcába szeretnék átköltöztetni, a volt állami gazdaság épületeibe, amelyeket a polgármesteri hivatal átvett korábbi tulajdonosától. Ide azonban csak azok költözhetnek át a volt Ady negyedbôl, akiknek lakásbérleti szerzôdésük van. A Baneasa utcabeli épületek rendeltetésszerû átalakítására a helyi tanács saját költségvetésébôl 1,5 milliárd lejt különített el. Ezenkívül sikerült egy pályázatot elnyerni, amelynek alapján a Köztájékoztatási Minisztérium még 3 milliárd lejt ad e célra. A pályázati tervezet alapján ide roma szociális központot létesítenének.

- A romákkal foglalkozó civil szervezetekkel közösen azt szeretnénk, hogy egy olyan központot mûködtessünk, ahol az itt lakók saját magukról gondoskodnak, úgy, hogy körükbôl neveznek ki adminisztrátort, kapust, más szükséges személyzetet. Ez ügyben már felvettük a kapcsolatot az érintett cigányszervezetekkel, amelyek várhatóan összesítik elképzeléseiket, s majd egy következô találkozáskor ismertetik velünk - tájékoztatott Csegzi Sándor alpolgármester.

A polgármesteri hivatal beruházási osztályán megtudtuk, hogy a tervek szerint a Rovinari negyedbeli két tömbházat szeptemberben kell átadják az Országos Lakásügynökségnek, így várhatóan csak októberben foghatnak hozzá a munkálatokhoz. Addig el kell készíteni a Baneasa utcai központot, ahol viszont még egy négyzetméternyi vakolatanyagot sem kavartak. Egyelôre várják, hogy az újjászervezett minisztérium illetékesei utalják át a pályázat alapján elnyert pénzösszeget a polgármesteri hivatalnak. Azt a szakemberek nem tudták megmondani, két hónap alatt rendbe lehet-e tenni az új rendeltetésnek megfelelôen a szükséglakásokat.

Bár még messze az iskolakezdés, megyeszerte folyamatban van az épületek felújítása. A megyeszékhelyen levô mintegy 100 tanintézet több mint felében dolgoznak, vannak olyan egységek, ahol befejezték a munkálatokat. Erre a helyi tanács 17 milliárd lejt utalt át. Ebbôl az összegbôl, 500 millió lej körül a líceumok, 200-300 millió között az általános iskolák, míg 50-100 milliót az óvodák költhettek el. Amint korábbi tájékoztatón elhangzott, nagyobb pénzösszegbôl, a 14-es, 20-as általános iskolák, illetve az Alexandru Papiu Ilarian Kollégium saját központi fûtéses rendszert épít ki. Két épületbôl egy-egy óvodát is el kell költöztetni, mivel ezeket az államosított lakások visszaszolgáltatá