Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét

. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

A várakozásokhoz képest közel egy hónappal csúszik, csak augusztus végére várható a költségvetés- kiigazítás. Maros megyének mintegy 544 milliárd lejre lenne szüksége ahhoz, hogy a helyi tanácsok mûködése továbbra is biztosított legyen, és jusson pénz az oktatásügyre, egészségügyre, szociális segélyekre, beruházásokra.

A megyei tanács gazdasági igazgatóságának vezetôje, Bartha József kérdésünkre elmondta, idén csak feleannyi pénz állt rendelkezésre, mint amennyi szükséges lett volna. Ha a szakminisztériumhoz benyújtott igényléseket felosztjuk, a megyei önkormányzat szükségleteire még 162, a helyi tanácsokéra 381 milliárd lej kellene. Az adatoknál maradva, a tanári fizetésekre az év második felében 25, a fûtéspótlékra 200, iskolajavításra 25, földgáz bevezetésre 15 helységben 25, a szociális kórházotthonok mûködtetésére 40, útkövezésre- vízellátásra 10 milliárd lej lenne szükséges. Szintén 10 milliárd lej kellene a segesvári, szovátai és rücsi sporttermek megépítésére. A megyei tanács alárendeltségébe számos intézmény tartozik, amelyek finanszírozása pénzigényes. Csak a gyermekjogvédelemre 25, a repülôtér korszerûsítési munkálataira 10, útjavításra és 14 híd javítására 50, a Nemzeti Színház javítási munkálataira, modernizálására 20, a tej-kifli programra pedig 16 milliárd lejt igényelt a megyei tanács vezetése. A Pénzügyminisztériumhoz eljuttatott igénylista mellett a költségvetés- kiigazítást számos egyéb érvvel támasztják alá. Ezek szerint a megye 97 közigazgatási egysége közül 74 saját bevételeibôl képtelen még a mûködtetési költségeinek fedezésére is; a megyei tanács hatáskörébe tartozik a jelentôs összegeket felemésztô repülôtér, 11 mûvelôdési intézmény (beleértve a Nemzeti Színházat). A kiadásokat az is felduzzasztja, hogy a megyei önkormányzatot idéntôl kötelezték 33 kórházépület átvételére. Ezeknek a leromlott állapotban levô épületeknek a felújítása évi 40-45 milliárd lejt emésztene fel.

Bartha József nem túl optimista, szerinte az igényelt összeg 10 százalékát ha megkapják, elsôsorban a tanári fizetésekre, szociális segélyekre van remény pénz kiutalására. Ennek ellenére reméli, hogy a helyi tanácsok vagy a mûvelôdési intézmények mégsem jutnak oda, hogy beszüntessék tevékenységüket, hiszen október-novemberre még várható egy ôszi költségvetés-kiigazítás is.

Ami a 2004-es költségvetési tervezetet illeti, ezt július 1-jéig kellett volna a Pénzügyminisztériumhoz eljuttatni, de a helyi tanácsok késlekedése miatt még folyamatban van a kidolgozása. Fôbb beruházásként többek közt a dicsôszemtmártoni Bicapa vállalatnál terveznek konszolidálási és környezetvédelemmel kapcsolatos munkálatokat, amire a megyei tanács 1,5 milliárd lejt igényel. Tervezik továbbá a Marosvásárhely-Maroshévíz közötti út felújítási munkálatainak megkezdését, Szászrégen terelôútjának megépítését is.

Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank vezetôje sajtótájkoztatón jelentette be, hogy a jegybankaz irányadó kamat és kötelezô tartalékok növelésérôl döntött. A BNR így akarja megelôzni a folyó fizetési mérleg egyenlegének további romlását. Isarescu közölte: a jegybank - 18,25 százalékról - egy százalékkal emelte a bankközi kamatok szintjét. A kötelezô tartalékokról azt nyilatkozta, hogy az a behozatal ls a küladósság szintjének megfelelô lesz. Csak így lehet fenntartani a nemzetközi pénzpiacokon a Románia iránti bizalmat, illetve a hitelbesorolás további javulását. Kifejtette, osztja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tárgyalóküldöttségének aggodalmát a nemkormányzati hitelek bôvülésével kapcsolatban. A nemkormányzati hitelállomány túlzott növekedésének káros hatása abban rejlik, hogy jelentôs mértékben növeli a forgalomban lévp pénzmennyiséget, közvetve pedig a keresletet. Ez különösen a román gazdaság esetében "egészségtelen", mivel a strukturális gondok miatt a hazai vállalatok nem tudják fedezni a bôvülô keresletet, ami az importok növekedéséhez vezet.

Aktuális

Miközben egyesek számára lehetetlenné válik a garzonlakások fenntartása is, ahogy kifele haladunk a városból, házépítési dömping tanúi vagyunk lépten-nyomon. Sôt, elég csak a Somostetôre felsétálni, ahol kisebb-nagyobb "kastélyok" sokasága fitogtatja tulajdonosának anyagi helyzetét. Épülnek a villák a Vácmány felé, a Jeddi úti temetôhöz vezetô úton, a bárdosi út mentén, Marosvásárhely és Szabad között, Marosszentgyörgyön úgyszintén. Szentkirályon befejezéshez közeledik a Napkelet negyed, s nemsokára elkezdôdik a családi házak építése Marosvásárhelyen, a Bodoni hegy oldalába tervezett új lakónegyedben.

Az új villák kinézetérôl hadd ne beszéljünk most, mindössze annyit jegyezhetnénk meg, hogy az ízléses, szép, különös, érdekes architektúrával épülô házak mellett az elképzelhetô leggiccsesebb épületek jelzik tulajdonosuk "igényét", "szépérzékét". Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehetett ezekre engedélyt adni, különösen olyan esetekben, amikor láthatóan zavarják a városképet. De nem errôl szeretnék most részletesebben szót ejteni. Sokkal inkább az új házaknak a méretén csodálkozom el idônként.

A szóban forgó épületek között ugyanis szinte egyáltalán nem látni emberi léptékû földszintes családi házakat. Még ott sem, ahol ezt a telkek mérete lehetôvé tenné. A jelek szerint az, ami máshol már régen természetes, itt nálunk még nem jött be divatba. Az új villák legkevesebb 8-10 szobásra épülnek, s az egy-két emelet mellett a manzárdot is beépítik. Hogy minek? Az ember természetesnek veszi, hogy akinek pénze van manapság, azt nem aggasztja a több tízmilliós gázszámla sem. Valószínû, takarítószemélyzetre is futja, mert ekkora házakat egyébként nehéz tisztán tartani, még akkor is, ha a szobák többségét soha nem használják. Az udvarban, kertben is nap mint nap "benne kell lakni", vagy pedig külön személyzet szükséges ahhoz, hogy mindig gondozott legyen. És még nem szóltunk az adókról, s a várostól levô nagyobb távolság miatt szükséges gépkocsiról, s az üzemanyag- költségekrôl.

Felvillan az emberben, hogy az új tulajdonosok grandomániája mellett esetenként pénzmosásra is alkalmas a lakásépítési akció. Mindezek ellenére felvetôdik a kérdés, hogy miért kell egyeseknek annyi szoba? A hajdani elképzelés, hogy jó lesz majd a gyerekeknek, régen nem állja meg a helyét. Általában ugyanis a tehetôsebb családban felnôvô fiatalok választják a külföldi kitelepedést a "még több" reményében. A nagy paloták tulajdonosai pedig egyszer megöregednek, mert ez az élet rendje, és akkor fárasztó lesz minden fok lépcsô, és egyre nehezebbé válik a lakások fenntartása is. Igaz, az ingatlant el is lehet adni, hisz azt mondják, hogy a lakásban nô a pénz. Nem biztos azonban, hogy a jövôben, amikor nálunk is kipukkan a grandománia, s emberi méretûvé "zsugorodnak", földre szállnak az igények, a mai giccses házkolosszusoknak gazdája akad.

A felei hegyoldalban a brassói Prescom cég által bérelt gyümölcsösben javában tart a nyári alma szedése, amelyet kilogrammonként 7-8.000 lejes áron visznek is a felvásárlók. Amint Moldovan Csaba kertészmérnök (képünkön), a farm vezetôje elmondta, 117 hektáron termesztenek almát. Az idén a jelek szerint nem lesz olyan bô termés, mint tavaly, de azért a várakozásoknak megfelelô mennyiséget tudnak szüretelni, bár a tizenegyszeri permetezés ellenére is, a az almamoly és az ilonca támadásától tartanak.

Önálló pénzügyi keret létrehozását szorgalmazza a határon túli magyar egyházak támogatására a Magyar Reformátusok Világszövetsége (MRVSZ) és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS) - tájékoztatták a szervezet vezetôi a sajtót.

A két református tömörülés ezt "mértékadó kormányzati kijelentések, nevezetesen Medgyessy Péter miniszterelnök ígérete alapján" szorgalmazza - olvasható közös közleményükben, amelyben a napokban Pápán elfogadott állásfoglalásaikat és határozataikat összegzik.

A dokumentumot az MRVSZ képviseletében Tôkés László püspök-elnök és Takaró Mihály világi elnök, az MRETZS részérôl pedig Erdélyi Géza püspök-elnök és Bodnár Ákos világi elnök jegyzi.

A világszövetség és a tanácskozó zsinat indítványozza, hogy közérdekû és nemzetpolitikai szempontból is fontos tevékenységüket a magyar költségvetés közvetlen módon, vagyis ne a Magyarországi Református Egyház közvetítésével részesítse támogatásban. Közlésük szerint várakozással tekintenek a magyar kormány egy éve elôkészületben lévô új egyházpolitikai stratégiája elé, s hasonlóképpen nagy reményeket fûznek a kormány koncepcionális szinten már kialakított új egyház-finanszírozási elképzeléseihez.

Nemzetpolitikai vonatkozásban az MRVSZ és az MRETZS síkra száll a nemzet határok felett átívelô újraegyesítésének politikája mellett - írták. Szorgalmazzák a kettôs állampolgárság megadását a délvidéki magyaroknak, a vízumkényszer novemberi bevezetése kapcsán kezdeményezik a kárpátaljai és a délvidéki magyarság határátkelési gondjainak jelentékeny megkönnyítését, össznemzeti ügyekben pedig a nemzetközi egyházi testületek intézményes bevonását.

Mint hozzátették, a világszövetség és a tanácskozó zsinat örömmel fogadta az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) megkeresését az európai alkotmány módosítása és kiegészítése kapcsán, s e folyamatban maguk is részt kívánnak venni.

Közlésük szerint közös javaslatcsomagot állítanak össze, amelyet eljuttatnak a CEC illetékes bizottságához, ezen munkába bevonják tagegyházaikat, s javaslataikat összegezve az alkotmányozás ügyében egységes módon kívánnak fellépni.

Az indonéz rendôrség szerint az al-Kaida terrorhálózattal kapcsolatban álló Jemaah Islamiyah délkelet-ázsiai szélsôséges iszlám szervezet toborozta a jakartai Marriott luxusszálloda elleni robbantást elkövetô öngyilkos merénylôt.

A gépkocsiba rejtett pokolgéppel végrehajtott terrortámadásnak 10 halálos áldozata és 150 sebesültje volt.

A Jemaah Islamiyah két ôrizetben lévô tagja rekonstruált fénykép alapján azonosította a vélelmezett robbantót és elismerte, hogy a terrorcsoport szervezte be - közölte pénteken Erwin Mappaseng, az indonéz rendôrség bûnügyi igazgatója, akit az AP amerikai hírügynökség idézett.

A két férfi elmondta, hogy ô bérelte fel a Szumátra szigetérôl származó 28 éves Aszmar Latin Szamit. Azonosításában segítséget nyújtott a merénylô testvére és így hárman, a halántékán lévô forradás alapján ismerték fel minden kétséget kizáróan a robbantás elkövetôjét.

Erwin Mappaseng megnevezte a Jemaah Islamiyah két ôrizetben lévô tagját is, akit júniusban fogtak el azzal a váddal, hogy pokolgépes merényleteket és rablásokat követtek el a nyugat-indonéziai Szumátra szigetén. A bûnügyi igazgató az ügyrôl további részletekkel nem szolgált, és azt sem árulta el, hogy a 28 éves férfit csupán a Marriott Szálloda elleni merényletre toborozták-e.

Indonéziai tisztségviselôk korábban már közölték, hogy a végrehajtás szempontjából sok hasonlóságot mutat a mostani jakartai és a 2002 októberében Balin történt terrortámadás, amelyben 202 ember - túlnyomó többségében ausztrál turista - vesztette életét.

Az elkövetôk mindkét esetben hasonló robbanószert alkalmaztak és igyekeztek ledörzsölni a rendszámtáblán lévô számokat a robbantáshoz használt jármûvön. A rendôrség azt is elmondta, hogy a merénylô mobiltelefonjával hozta mûködésbe a pokolgépet, akárcsak Balin.

Iraki tudósok meghallgatása nyomán új bizonyítékok kerültek elô arra vonatkozóan, hogy Szaddám Huszein elûzött diktátor uralmának idején biológiai fegyvereket állítottak elô Irakban - közölte pénteken a brit sajtó kormányforrásokra hivatkozva.

A The Economist címû hetilap beszámolója szerint a brit hírszerzés az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos ellentmondások miatt szorult belpolitikai helyzetben lévô Tony Blair miniszterelnöknek szeptemberben egy újabb Irak-dosszié összeállításával siet a segítségére. Ez egyebek közt arra utaló új bizonyítékokat tartalmaz, hogy Iraknak volt biológiaifegyver-programja, és ilyen fegyvereket nem is kis mennyiségben állítottak elô. Arra is sikerült újabb bizonyítékokat találni, hogy a tömegpusztító fegyverek gyártását kiterjedt fedôprogramokkal próbálták leplezni Irakban.

A brit külügyminisztérium a Financial Times címû napilapnak megerôsítette az információkat. Londoni remények szerint az újonnan elôkerült adatok elegendôek lesznek arra, hogy alátámasszák a tömegpusztító fegyverekrôl tavaly nyilvánosan is elôterjesztett brit állításokat, amelyek egy része ma még vitathatónak tûnik.

A jelenleg szabadságát töltô Blair hazájában súlyos bírálatokat kapott amiatt, hogy a fegyverekrôl néhány tény feltehetôen eltúlozva került a sajtón keresztül a lakossághoz. A miniszterelnök helyzetét nehezíti, hogy három héttel ezelôtt öngyilkosságot követett el a kormány iraki fegyverekkel foglalkozó egyik tanácsadója, tápot adva ezzel annak a gyanúnak, hogy az említett kommunikációs vádak nem alaptalanok.

A Financial Times címoldalas cikkében a csütörtöki bagdadi robbanás körülményeit elemezve arra is rámutatott, hogy az iraki beavatkozás következményeképpen immár érezhetôen csökken George Bush amerikai elnök Szaddám Huszein elûzésére vonatkozó döntésének támogatottsága is. Az amerikai közvéleményt ugyanis elbizonytalanította az a benyomás, hogy bár az amerikai erôk megnyerték a háborút, a jelek szerint elvesztik a békét.

A cseh képviselôház után csütörtökön a szenátus is jóváhagyta a NATO kibôvítését további hét kelet- európai országgal, ami azt jelenti, hogy Csehország egyértelmûen igent mondott a szervezet keleti irányú kiterjesztésére.

Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia felvételérôl a NATO-ba a szervezet tavaly novemberi prágai csúcstalálkozója döntött. A nemzeti parlamentek jóváhagyása után a hét ország várhatóan jövô tavasszal vagy nyáron válik a szervezet teljes jogú tagjává. A 71 tagú parlamenti felsôházban a jelen lévô 64 szenátor közül a szavazáskor 61 támogatta a bôvítést, ketten tartózkodtak, egy pedig ellenezte. A szavazást az érintett országok nagykövetei a helyszínen követték figyelemmel. Az alsóház már júliusban jóváhagyta a bôvítést.

Stanislav Gross belügyminiszter a kormány képviseletében történelmi fontosságúnak nevezte, hogy újabb kelet-európai államok válnak a szervezet tagjává. "Európában ezzel tovább szélesül a biztonsági és a stabilitási övezet" - jelentette ki a vitában Jirí Liska polgári demokrata szenátor. A bôvítést a vitában csak egy kommunista képviselô ellenezte, aki úgy vélte, hogy kontinensünk biztonságát nem a NATO-nak, hanem az ENSZ-nek kellene biztosítani.

Csehország, Magyarországgal és Lengyelországgal együtt régiónkból elsôként 1998 tavaszán nyert felvételt a NATO-ba.

Kelet-Európa ötven leggazdagabb emberének listáján harmincegy orosz szerepel - írta a Wprost lengyel hetilap csütörtökön megjelent számában.

A lista élén Mihail Hodorkovszkij, a YUKOS olajipari vállalat elnöke áll, akinek a vagyonát 8,3 milliárd dollárra becsülik, megelôzve két honfi- és "szaktársát": a szintén olajban "utazó" Roman Abramovicsot (7,5 milliárd dollár) és Mihail Fridmant, aki 6,7 milliárd dolláros vagyonával a kôolajon kívül még banki és távközlési ügyletekben is érdekelt.

A térség negyedik leggazdagabb embere a lengyel Jan Kulczyk, aki a France Télécommal közösen a legnagyobb lengyel távközlési vállalat, a TPSA 47,5 százalékának birtokosa.

A leggazdagabb ukrán, a hivatalosan csak a donyecki Sahtar futballklub tulajdonosaként szereplô Rinat Ahmetov becsült vagyona 1,9 milliárd dollár.

A listán - amelyet a Wrpost alapján az AFP francia hírügynökség ismertetett - szerepel még Szerbia és Montenegró leggazdagabb embere, a gyógyszergyártásban érdekelt Milan Panic, aki 1,2 milliárd dollárjával a tizenhatodik. A leggazdagabb román Iosif Constantin Dragan, gáz és ingatlanügyletek, 900 millió dolláros tôkével a lista 21. helyére, a leggazdagabb cseh Petr Kellner pénzmágnás 550 millió dollárral a 43. helyre került. A leggazdagabb bolgár a 47. helyen álló Vaszil Bojkov, aki 500 millió dolláros vagyonát a szerencsejáték-üzletágban kereste.

Marosvásárhelyen az elsô félévben 10.065.301 ezer lejt költöttek a súlyosan sérült személyek gondozóinak fizetésére és a közszállítási jármûveken számukra biztosított utazási kedvezmények fedezésére - olvasható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal keretében mûködô szociális-gondozási közszolgálat féléves jelentésében. A legutóbbi tanácsülésen ismertetett tájékoztatóból megtudhattuk, hogy a gondozók fizetésére 7.246.130 ezer lejt utaltak ki, az ingyenes buszjegyekre pedig 183.415 ezer lejt költöttek. A szakosztály tevékenységét összefoglaló jelentésbôl kiderül az is, hogy a fent említett összeget a megyei tanács által átutalt 19.720.000 ezer lejnyi, egész évre szoló költségvetésbôl fizették ki (a sérült személyek gondozóit s az elôírások értelmében számukra biztosított kedvezményeket a szakminisztériumok által a megyei tanácshoz átutalt pénzalapokból fedezik).

Jelenleg 366 szociális gondozó tartozik a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal hatáskörébe, 44-gyel kevesebb, mint az év elején. A gondozók számának csökkenését elsôsorban a fogyatékos személyek besorolását szabályozó 726-os számú sürgôsségi kormányhatározat alkalmazása okozta. A szóban forgó határozat értelmében a nyugdíjkorhatárt elérô sérült személyekrôl a helyi polgármesteri hivataloknak kell gondoskodniuk. Ugyanakkor hozzájárult a létszámcsökkenéshez a 2002. évi 519-es számú törvény is, amely elôírja, hogy a nemlátókon kívül, a sérültek vagy hozzátartozóik kérhetik, hogy a szociális gondozóknak járó jutattásban ôk részesüljenek (természetesen ez esetben nem biztosítanak számukra gondozót).

A jelentésbôl megtudhatjuk azt is, hogy az elsô félévben átlagosan 1.382 ingyenes utazási szelvényt biztosítottak a fogyatékos személyeknek és kísérôiknek.

(Folytatás július 30-i lapszámunkból)

Aki részt vett már egy ilyen találkozón, az maga is meggyôzôdhetett arról, hogy ezek az úgynevezett gyöngykoszorús fiatalok öntudatosak, udvariasak és értéktisztelôek. Magyar néptánc formálta alakjuk egyenes, akár a nádszál. Szépek, ügyesek és életrevalóak. Híre- hamva sincs e fiatalok között az alkoholizmusnak és a kábítószereknek. Ember lett és ember lesz belôlük az élet minden területén. Férfi és családszeretô édesapa a legénybôl, nô és gyermekáldást vállaló édesanya a lányból.

Maguk a találkozók csak egyik - bár valóban rendkívül fontos - megnyilvánulásai a Gyöngykoszorú-mozgalomnak. Értelmük és fontosságuk éppen "találkozó" jellegükben van. A találkozó nem verseny, nem rangsorol, s ily módon nem diszkriminál, és nem fesztivál, amely a maga - múltból beidegzett, ünnepélyes jellegével - végül is a mindenkori hatalomnak hódol és ünnepélyeskedik. Egyszerûen csak találkozó! Találkozó, amely betölti azt a Csoóri Sándor-i óhajt és jövendölést, mely szerint: "Látnunk kell egymást, hogy láthatóak legyünk s hallani, hogy hallhatóak." Találkozó, ahol végre mindenki - a mi saját, hagyományos, magyar nép-nemzeti kultúránk világában - önmaga szórakozik, s ezzel a szórakozással egyben közösségét és nemzetét lelkesíti és erôsíti. Talán éppen ezért éri ennek a rendezvénynek ezt a
"találkozó" jellegét a legtöbb aknamunka.

Az egész Gyöngykoszorú-mozgalomban a legfontosabb - bár nem a leglátványosabb - az az alaptevékenység, amely az együttesek, táncházak, tánctáborok, népdal, népzenész és más hagyományôrzô csoportok és körök heti rendszerességgel zajló összejövetelein, próbáin, alkotó és önképzôkörein zajlik. E nélkül a rendszeres alaptevékenység nélkül ugyanis az egész mozgalom megalapozatlan lenne. A szerencse az - de ez már a szervezés kérdéseihez tartozik -, hogy ez a két tevékenység egymást (éppen azért, mert kölcsönösen feltételezi) folyamatosan erôsíti, gazdagítja és fejleszti is egyben. Gyöngykoszorú-találkozó kétféle is létezik, stílusvidéki és megyei szintû. Stílusvidéki találkozó bárhol és bármikor szervezhetô, ahol már létezik, és kellô tapasztalattal rendelkezik valamilyen fent említett alaptevékenység. Nagyon is kívánatos lenne az ilyen stílusvidéki találkozók számának a növekedése, kívánatos, egyrészt azért, mert csak Maros megyében legalább hét különbözô, magyar néptánc stílus létezik: sóvidéki, Küküllô menti, Nyárád menti, mezôségi, székely- mezôségi, Felsô- és Alsó-Maros menti, és mert a stílusvidéki találkozók nagy feladata lenne - az elkövetkezô években - ezeknek a rendkívül szép néptánc stílusoknak, táncrendeknek, tánczenéknek, daloknak és viseleteknek a minél eredetibb és hitelesebb felgyûjtése és új életre keltése. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a stílusvidéki találkozók a kisebb távolságok miatt egyrészt könnyebben szervezhetôek, másrészt kevesebbe kerülnek, mint az egyre hatalmasabb megyei szintû rendezvények. További nagy elônye a stílusvidéki találkozóknak, hogy velük eljuthat a Gyöngykoszorú-mozgalom újabb és újabb közösségekbe, falvakba, városokba és körzetekbe. Nem cél ezeknél a találkozóknál a grandománia. Öt, maximum tíz csoport egy-egy stílusvidéki találkozó esetében bôven elegendô.

Megyei szintû Gyöngykoszorú-találkozót csak olyan helységek és közösségek rendezzenek, ahol megvannak már egy-egy ilyen nagyméretû rendezvény szervezéséhez a szükséges tapasztalatok és az anyagi feltételek. Maros megyében jelenleg három - ezeknek a feltételeknek megfelelô - ilyen megyei szintû rendezvény létezik: az erdôcsinádi - rügyfakasztó, a holtmarosi - Szent István napi és a marosvásárhelyi évadzáró és ünnepköszöntô.

Ezekre a találkozókra természetesen meg lehet hívni egy-egy más megye vagy akár más - fôleg Kárpát-medencei - ország vendég együttesét is, tovább színesítve és gazdagítva általuk ezeket a rendezvényeket.

A Gyöngykoszorú-mozgalom elvitathatatlan érdemeként Maros megyében a mûkedvelô néptánc- együttesek száma mára már meghaladta a százat, s ezek döntô többségénél - az eltelt 12 év alatt - lényegében meg is történt az elsô generációváltás, és ezért ezek többsége, a korosztályoknak megfelelôen, már 2-3 csoporttal is rendelkezik.

Örvendetes, új jelensége a Maros megyei Gyöngykoszorú-mozga-lomnak, hogy néhány éve elindult - külön a gyermekek számára - a magyar népi, dalos és táncos gyermekjátékok Megy a gyûrû elnevezésû rendezvénysorozata is, találkozókkal és egyre növekvô érdeklôdéssel. Éppen egy ilyen - nagysikerû - találkozóra került sor június 7-én, a marosvásárhelyi vár udvarán. Végül, nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ez az egész Gyöngykoszorú-mozgalom gyakorlatilag szinte teljesen önerôbôl mûködik. Ennek az önerôbôl való gazdálkodásnak megvannak a maga nyilvánvaló hátrányai, de elônyei is. A hátránya a szegénység - az közismertebb. Az elônye a függetlenség - az fontosabb.

- Miért szereted ezeket a táncokat, ezeket a dalokat, ezt a zenét és ezt a viseletet? - tette fel a kérdést nemrég egy rádióriporter egy ilyen Gyöngykoszorú-találkozón részt vevô fiatalnak...

- Hogy miért ? Hát azért, mert csodálatosak, és mert a miénk!

Egy újabb kormányrendelet értelmében a juhászoknak szakemberek elôtt kellene számot adni tudásukról. Azoknak, akik vándorlegeltetésre adják fejüket, engedélyt kell kérniük a helyi polgármesteri hivataloktól, hogy községeik határában legeltethessenek. Ez utóbbi legeltetési formát az erdélyi juhászok nem gyakorolják. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként zajlik a vizsga, és az eddigiek mellett milyen ismeretekkel gyarapodhat még egy juhász?

Jude Ioan, a Megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság Balavásár községben dolgozó mérnöke elmondta, hogy gyakorlatilag mibôl áll a vizsga. A juhász jelentkezik a polgármesteri hivatalnál egy iratcsomóval, amely tartalmazza a mezôgazdasági nyilvántartási lajstrom névre szóló kivonatát, az igénylô személyazonossági igazolványának másolatát, a polgármesteri hivatal igazolását, miszerint az illetô juhász és állományának számát. A felsorolt iratok alapján a mérnök egy névre szóló bizonyítványt bocsát ki a polgármester és a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság igazgatójának aláírásával, amely tanúsítja, hogy a juhász szakmailag hivatalosan is elismert. Ennyit a kormányhatározatról, amelyet az EU- csatlakozás követelményeinek teljesítése érdekében tettek közzé.

A 46 éves Rozs János beleszületett a juhászatba. Amikor említettem a kormányhatározatot, azt válaszolta, hogy nem hallott arról. Viszont elmondta, hogy a faluba, miután 73 éves édesapja felmondott, jöttek más juhászok, akik az állományt nagyon leapasztották. Emiatt a falu juhosgazdái Rozs Jánost 1997- ben megválasztották juhásznak. Valamikor a gyulakuti állomány elérte az 1000 juhot is. Ma ez 870 fô, amibôl 230 a Rozs családé.

Újra szóba került a szakmai bizonyítvány kérdése. Rozs János egyszerûen fogalmazott: - Mit tanulhatnék én újat a mérnök uraktól? A juhásznak jól kell bánnia az állattal, kúrálja rendesen. Ezt nem lehet könyvekbôl tanulni, szeretni és csinálni kell a szakmát. Nyáron itt lakunk a Bikás fertályban. Azért építettem a még pirosban lévô házat, hogy itt lehessünk egyfolytában az állatok mellett. Csak télen lakunk Gyulakután. Itt megszoktuk. Három kút van a fertályban. Szerencsére bôséges a vízhozam.

- A legelôkön mutatkozott a szárazság hatása?

- Voltak részek, amelyek valósággal megsültek. De a fûhozam elegendô volt, hiszen a legelôterületek nagy kiterjedésûek. Gond az, hogy takarítani kellene azokat. Én megtenném, ha a helyi tanács kiadná azt bérbe 5-10 évre.

- Ha betegséget fedez fel, mit tesz?

- Tóth Dénes ügyel az állatok egészségére. Együttmûködésünk nagyon jó. Ha Gyulakutáról hívom, sürgôsségi esetekben éjszaka is kijön a Bikásba. A fürösztéseket mi végezzük a feleségemmel és a 24 éves fiammal, aki itt dolgozik, itt lakik, gazdálkodik. Az injekciókat megvásároltam, s minden más anyagot, ami a juhok egészségvédelméhez szükséges.

Beszélgettünk az értékesítésrôl is. A sajtot, ordát minden kedden egy csíkszeredai cég vásárolja fel nagy tételben. Az esztenán is vásárolnak erdôszentgyörgyiek, szovátaiak, marosvásárhelyiek. A juhosgazdák rendszeresen megkapják a juhonkénti 7 kg sajtot és 1 kg ordát. Eddig senki sem panaszkodott.

Autósok rémálma, amikor az utakra romániai szokások szerint kavicsot terítenek el. Apró sérülések a kocsi alján és oldalán, repedô szélvédôüveg a következmény, hiába is tartják be a vezetôk a megengedett sebességet és követési távolságot. A szembejövô vagy az elôzésbe kezdô jármûvek ugyanis általában fittyet hánynak a szabályokra, és felverik az éles kavicsokat.

Július közepén e sorok írójának is volt szerencséje megtapasztalni az úgynevezett felületi kezelés "jótékony hatását" a Küküllôszéplak és Balavá-sár közötti útvonalon. Csütörtökön a szerkesztôségi Daciát érték sorozatos
"bombatámadások", amíg Rücsrôl elértük Mezôfelét. S mert minden viszonylagos, panaszosaink példájából ítélve végül is szerencsénk volt, hiszen az ô esetükben a szélvédôüvegbe került a rücsi kiruccanás.

Mivelhogy a tavasz óta várjuk a megyei utak javítását, egyesek szerint szóvá sem kellene tennünk a fenti kellemetlenségeket. A megyei útügy vezetôje azt nyilatkozta, hogy nagy teljesítményû gépekkel és kiváló eredményekkel végzik a szóban forgó felületi kezelést, és a Küküllôszéplak-Balavásár közötti szakasz javítása kapcsán sem érkezett hozzájuk egyetlen panasz sem.

Szabó László, a Mezôfele és Rücs között dolgozó Drum-serv mérnöke szerint általánosan használt módszerrôl van szó, a gond csak az, hogy le kellene zárni egy idôre az utat, ahol a szurokba követ szórva javítanak. Miután rögzült az új burkolat és a kefeautó megtisztította az utat, a szabályok szerint akkor lenne szabad ráengedni újra a forgalmat. Mivel megyei szinten hiányoznak a terelôutak, és a teljes útlezárás nem lehetséges, jelzôtáblával próbálják figyelmeztetni a gépko-csivezetôket, hogy tartsák be a megen-gedett sebességet valamint a 40 méteres követési távolságot. A jelek szerint nem sok eredménnyel. Ennek ellenére az a kérésük, hogy Rücs fele ezekben a napokban vezessenek óvatosan.

A tegnaptól tíz Piaggio Liberty robogón cirkáló közlekedésrendész ügyel fel a megye közúti forgalmára. A kétkerekûeket a megyei közlekedés- rendészet adományként kapta a Paneuro cégtôl. Az akció szerves része a Biztonságosabb közlekedésért kormányprogramnak.

- Az utóbbi években rendkívül sok baleset történik a települések forgalmas, zsúfolt utcáin. Mint ismeretes, ezen szakaszokon a rendôrautók járôrözése meglehetôsen körülményes, annál könnyebben, gyorsabban tudnak az esetleges forgalmi dugók vagy a koccanások helyszínére érkezni a kisméretû robogók - mutatott rá Cotoara Vasile rendôrfôbiztos, a Megyei Rendôr-felügyelôség parancsnoka. Hozzátette, a rendôrségi átszervezés eredményeképpen hat rendôrautót - négy radarkészülékkel felszereltet és két járôrözôt - a megyén áthaladó, nagy forgalmú európai utakra irányították, s ezeknek hiányát is pótolják az új robogókkal.

Alexandru Chiorean PR-menedzser, a Paneuro Trading képviselôje lapunknak nyilatkozva elmondta, a tavaly a bukaresti közlekedésrendészetet 9 Piaggio Typhoon, míg idén májusban a brassóit 4 Piaggio X9 robogóval látták el. A Maros megyének adományozott Liberty modell ára 1600 euró plusz HÉA, ám a hang- és fényjelzéssel, csomagtartóval, bukósisakkal felszerelt változat meghaladja a 2400 eurót. Az 50 köbcentis jármû maximális óránkénti sebessége 160-170 kilométer, az üzemanyag-fogyasztása 100 kilométerenként 2,5 liter. A 81 kilós jármû a vezetôjén kívül még 50 kilós terhet bír meg.

Megtudtuk, hasonló robogókat a világ több országában használnak a postai, tûzoltói és rendôri tevékenységben. A tegnap a robogók elosztása is megtörtént: négy marad a megyeszékhelyen, kettô-kettô Szászrégen valamint Segesvár, míg egy-egy Marosludas és Szováta rendôrségeihez kerül. Marosvásárhely központjában állandó jelleggel lesz egy kétkerekû. A robogókat vezetô rendôrügynökök A1 kategóriájú hajtási jogosítvánnyal kell rendelkezzenek, illetve további kiképzésben részesülnek.

- Meggyôzôdésünk, hogy a gyakorlatba ültetett program eredményeképpen nemsokára kézzelfogható javulás észlelhetô a lakosság biztonságában - összegzett a parancsnok.

Az Automobile Bavaria marosvásárhelyi kirendeltsége háromnapos tesztelést szervezett a Rover márkájú személygépkocsik és terepjárók számára. Ezúttal a Rover 75 dízelmotoros túraautó, valamint a Freelander és New Range Rover típusú terepjárók álltak a meghívott tesztelôk rendelkezésére. A klasszikus brit stílusú gépjármûveket (a kormány azért baloldalon volt) a nem túlságosan drága, de mégis jó minôségû jármûvek kedvelôinek szánják.

A BMW típusú személygépkocsikat is forgalmazó cégnek a közeljövôben is szándékában áll hasonló módon népszerûsíteni kínált termékeit.

Jegyzet

Megrendítô élmény volt számomra a marosvásárhelyi öregotthonban tett látogatás. Voltam már néhányszor tudósítani az elhagyott, magányos lakók ünnepeirôl, de ez alkalommal más volt. Csütörtök délután az otthon hétköznapi, mindennapi arculata fogadott.

A marosi Nôszövetségnek van egy jótékonysági programja, melynek keretében minden csütörtökön délután egy-egy református gyülekezet képviselôi felkeresik az öregek otthonát, s kis csomagokat - kaláccsal, tésztával, almával - visznek a gondozottaknak. A nyárádtôi nôszövetség tagjai már többször sorra kerültek, ezúttal is nagy odaadással készültek, több mint 20 asszony sütött tésztát, gyûjtött almát. Az elmúlt tíz év alatt az otthont szépen rendbe tették, ám a belépôt most is, így is megcsapja a kellemetlen fertôtlenítô- és "betegség" szag. A két ruháskosárnyi csomag nagy része a kis elôtérben maradt, s a többivel a fekvôbetegek szobáiba igyekeztünk. Tehetetlenség - szüntelen ez a szó jutott eszembe. Tehetetlen, beteg emberek feküdtek egymás mellett a zsúfolt szobákban. Volt, aki lépéseket hallva kinyitotta a szemét és vizet kért. A lelkipásztor igét olvasott, s bátorító szavakkal próbált segíteni. Az asszonyok közül néhányan az ágyak mellé álltak, szóval és simogatással enyhítették a magányt. Istenem, ôrizz meg attól, hogy ide kerüljünk. Segíts meg, hogy mindig legyen valaki, aki otthonunkban ad egy pohár vizet, s ha rászorulunk, gondunkat viseli - mondtuk mindnyájan, gondolatban.

A látogatás második része már kissé könnyebb volt. Az egészségesebb személyek az ebédlôben gyûltek össze, ahol a rövid, kétnyelvû istentisztelet után kis mûsort mutattunk be, átadtuk kis ajándékunkat s beszélgettünk. Örvendtek az édességnek, még jobban a látogatásnak. Mert szükséges a megfelelô gondoskodás, a tiszta ágynemû és a finom falat, de annál sokkal fontosabb a meleg emberi szó, érintés, a keserû vagy örömteli pillanatok felidézését meghallgató személy.

Idôsek és még idôsebbek, az ország minden részérôl, fôként városokból. Az egyik önszántából jött, mert kis nyugdíjából nem tudta fenntartani magát, a másikat elkergette lánya, mert eltört a keze, s pár hétig nem tudott gondoskodni magáról. Volt ügyvédek, banktisztviselôk, takarítók, szakmunkások, háztartásbeliek.

- Mi már volt-emberek vagyunk - mondta egyikük szomorúan. Leírtak minket.

Vigyáznunk kell (kellene) egymásra, dobbant belém, törôdni egymással, hogy ne legyen magánytól szenvedô ember.

Hazafele menet jobban szorítottam férjem kezét, s szüleimet is felhívtam, hogy elmondjam: számíthatnak rám.

A Népújság 1995. aug. 26-i számában jelent meg az "Itt valtom, tôn császár" címû írásunk, amelyben az isztambuli rovásszöveg két érdekes mondatáról "értekeztünk". Már akkor megpróbálkoztunk a VALTOM szóalak kimerítôbb "körülírásával", de cikkünkben végül is nyitva hagytuk a kérdés megoldását.

Ezt írtuk: "A VALT szó a -zó nyelvjárást sejtet, vagy csak egyszerûen hangzóátvetés történt volna? A voltam helyett valtom került a feliratba? A nyelvtörténet eredményei talán kellôképpen megvilágítják a jelenséget".

Nos, az azóta eltelt évek valamelyest közelebb vittek a kérdéskör megoldásához. Kiindulási pontunk - nyilván - a van létige. Ennek elbeszélô múltú formája a vala, amely a mai öregek nyelvhasználatában - egyre ritkábban - még ma is elôfordul. 1964. április 13-án a kibédi Simonfi Elekné Sándor Judit így énekelte el a Szilágyi Andrásné címû népballadánk két sorát: "Ki leánya valál, mikor kicsi valál?/ Szilágyi Andrásnak kisebb leánya valál." Történeti adatok után kutatva, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára III. kötetét (Bp., 1976) forgattuk haszonnal. Íme:

1350 k.: Wala; 1552: vallánc. Ugyanitt adatot kaptunk a volt - valt szóváltozatokra is. 1237-40: Wolt (személynév); 1456 k.: voth.; 1604: valtanac. Ez a legutóbbi adat perdöntô jelentôségû, jelzi, hogy a rovásemlék keletkezése után közel száz évvel még mindig élt a valt forma, tehát a rovásemlékben nem csupán hangzóátvetés történt, amit nyelvhibának is lehetne minôsíteni. Most bízvást leírhatjuk: Kedei Székel Tamás egy 500 évvel ezelôtt még "forgalomban levô" szót ôrzött meg rovásfeliratában.

Ábránk a VALTOM szó rovásírásos formáját "adja". Az olvasat balról jobbra halad.

A XIX. század végén a Székelyföld gazdasági életének fellendítése érdekében 1899-ben jött létre a Székelytársaság. Célja a székelykérdés ismertetése volt a sajtó hasábjain s így a közérdeklôdés tárgyává tenni a székelység gondjait és az illetékes minisztériumokkal azok megoldását elfogadtatni. Az ország építése, iparosítása, fejlôdése nagy méreteket öltött, de Erdély területén, Székelyföldön mindez alig volt érezhetô és a munkalehetôségek miatt sokan külföldre vándoroltak.

A Székelytársasághoz csatlakozott a már mûködô Székely Egyesület, az Országos Magyar Gazdasági Egylet, az Erdélyi Gazdasági Egylet, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egylet, a Nemzeti Szövetség és a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara. 1901. július 23-án Marosvásárhelyen tartották az elsô közös értekezletet s százegy évvel ezelôtt, 1902. aug. 28- 30. között Tusnádfürdôn a székely kongresszust. Ott többek között a kivándorlással kapcsolatos rendeleteket, a székely fürdôk fejlesztését is tárgyalták. A gyûlés résztvevôi összesen 52 javaslatot terjesztettek elô és határozatilag kérték a legsürgôsebb intézkedéseket. Néhány javaslat: a székelyföldi vasútvonalak megépítése, a Székelyföld bekapcsolása az országos vasúti forgalomba; a székelyföldi gyógyfürdôk fellendítése, ásványvizeinek fokozott értékesítése; a székelyföldi értékes építôkövek és a márvány kitermelésének növelése, felhasználása; a háziipari készítmények országos viszonylatban való bemutatása, árusítása; kereskedelmi iskolák létesítése és azon községi (városi) iskolák államosítása (pénzügyi igazgatása), melyeket nem tudnak a szükségletnek megfelelôen fenntartani; az állami középítkezéseknél a székely emberek foglalkoztatása, hogy ezáltal a kivándorlást a szomszédos országokba (és Amerikába) meg lehessen szüntetni; az országos gazdasági munkás- és cselédsegélyzô pénztár felállítása.

A társaság mindezen kérelmek teljesítése által remélte a Székelyföld lakossága anyagi helyzetének javulását és a nép helyben maradását. Mennyire idôszerû probléma mindez ma is, még ha nem is szó szerinti értelemben nézzük a kérdéseket, a tennivalókat.

A Székelytársaság szervezôje és tevékeny tagja, Borszéky Soma (1847-1913) Almásmezôn (Csík vm.) született, Szebenben végezte iskolai tanulmányait, majd a jogot Kolozsváron. Az 1848-as forradalmi események alatt Bem József táborában tevékenykedett. A forradalom után Kovásznán, Szászrégenben volt ügyész, 1867-ben Budapesten a Kereskedelemügyi Minisztériumban dolgozott osztálytanácsosi beosztásban, negyven éven át. Munkássága ideje alatt mindenkor a székelység érdekeit képviselte. A Székely Iparkamara létrehozásával foglalkozott, s 10 évi fáradozása révén hozta létre a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamarát, mely a négy székely vármegye területén (Maros-Torda, Udvarhely, Csík és Háromszék) központi jelleggel mûködött. A szecessziós épület a dr. Bernády György polgármester által építtetett városháza szomszédságában 1909-1910-ben épült. Sajnos, az elsô világháború a kamara tevékenységét megszüntette, más feladatok kerültek elôtérbe, a Székelytársaság tevékenysége megszûnt, a Székelyföld iparosítása háttérbe szorult.

"Dramatizáció: az engram-tartalomnak az aberrált személy által részleges vagy teljes lejátszása a jelen környezetben. Az aberrált viselkedés teljes egészében dramatizálás. Minden aberrált rendelkezik a maga állandósult dramatizációival, amelyeket restimulatív helyzetekben vég nélkül ismétel." (L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

V. Károlyon nehezen tudtak eligazodni. Ötvenöt-ötvenhat éves lehetett (senki sem merte megkérdezni tôle). Fiatalkorában állítólag nagy jövô állt elôtte, fényes pályát jósoltak neki valamilyen tudományos szférában, aztán belesodródott a nemzetközi politikába, aztán állítólag az agrárpolitikába is, a nemzetiségi politikába is, és ezért állítólag a mindenkori hatalom mindenféle megtorlásban részesítette, mindenünnen kiközösítette, mindenhova bezárta, igaz, hogy mindenünnen ki is engedte, és most mint egy méltóságteljes, kiengesztelhetetlen veterán, aki mindenkiért feláldozta magát, és senkitôl sem kapott semmilyen elismerést, és most már nem is tart igényt rá, hatalmas múltjának hatalmas súlya alatt roskadozva, tûnôdve járja az utcákat, megjelenik a fontosabb összejöveteleken (hívatlanul is, de ki meri megállítani), soha nem kér szót, ha meg szót adnak neki, megköszön szépen mindent, de hogy mi az a minden, nem mondja, és ki merné megkérdezni.

A télen összegyûltünk, hogy ne legyünk szanaszét. Többen is hozzászóltunk ahhoz, amihez sokkal kevesebb hozzászólás is bôven elég lett volna, és hogy valamit mégis tartalmazzon az összejövetelünk, meghívtunk egy tiszteletes urat is, egy fiatal, lelkes magyart, aki megígérte, hogy a mi lehetetlennek tûnô helyzetünket megpróbálja egy kicsit más pozícióból megvilágítani és régi példákkal szemléletessé és érthetôvé tenni.

És megjelent V. Károly, a régi politikai viharok veteránja csendesen, szerényen, ahogy szokott. Megállt, vagy inkább meghúzódott az ajtó mögött, és kalapját a kezében tartva várt. Várt és várt. Egyszer csak észrevették. Udvariasan le akarták ültetni, de ô türelmesen várt, amíg az emelvényhez nem kísérték, és mivel nem jutott eszükbe, hogy ki, mikor és miért hívta ide, a gyûlés tiszteletbeli meghívottjaként mutatták be, és a vezetôk közé ültették, amit rövid, sértôdött szabódás után mégiscsak elfogadott.

Honnan indultunk, hogy ide jutottunk? És hová jutunk, ha most itt vagyunk? És ki a felelôs ezért, mert valaki csak kell, aki elviszi a balhét, hogy mi is megnyugodjunk, és dolgunk végeztével haza tudjunk menni szállásunkra, mert késô van, és a dolog amúgy is sokkal komplexebb, semhogy egyetlen gyûlésen meg lehetne vitatni…

És most következett volna a meghívott tiszteletes úr az ôsrégi példázatával, melyet a Szentírásból választott ki, és amely megnyugtatott volna minket, hogy tulajdonképpen nem is vagyunk olyan nagy bajban, és ha nagy bajban is lennénk, vigasztalhat az a tény, hogy még más népek is nagy bajban vannak.

Tehát a tiszteletes úr szólásra emelkedett, mire síri csend lett. Ám ekkor megdöbbentô dolog történt. V. Károly, a veterán hirtelen felpattant, néhányat lépett elôre, így a közönség elsô soráig jutott, és a hallgatóságra förmedt:

- Azt már nem! Azt már nem engedem meg, hogy az egyház ebbe is beleszóljon! Ki hozta ide az egyházat és miért? Ki hagyta jóvá? Imádkozó árulók, besúgók, Júdások! Minket nem csapnak be, mi nem félünk senkitôl, még az istentôl sem. Tessék, itt az ellenség elôttünk! - üvöltötte. - Tudják, miért nem káromkodok és miért nem szedem le az eget? Mert nem engedhetem meg magamnak, mert maguk mind ismernek, tudják, hogy ki vagyok és hogy mit tettem ezért a népért…

Döbbent csend támadt. A fiatal tiszteletes kábultan szedte össze szent könyveit meg iratait, majd nesztelenül távozott.

A csend tovább tartott. Senki sem bírt megszólalni. Végül V. Károly politikai veterán megelégelte a várakozást, és mivel megszokta, hogy az elismerés mindig elmarad, kezébe vette a kalapját és tûnôdve, mártírosan kiballagott a terembôl.

"Megállapíthatjuk, hogy az egyháznak teljesen igaza van, amikor minden tôle telhetôt elkövet az istenkáromlás megakadályozása érdekében. Istent káromló szavakat nagyon gyakran olyan emberek elôtt ejtenek ki, akiket úgy megvertek, hogy elvesztették öntudatukat. Az istenkáromlás engramparancsai révén születik az elvakult vallási rajongó és a vérszomjas ateista, akiket az egyház persze szívesen nélkülözne." (L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)

Amennyiben a bioritmus cikksorozat elsô részében leírtak alapján elkészítette a kört a megfelelô bejegyzésekkel, láthatja, hogy az egyik (jelképes) évszakból a másikba való átmenet képzeletbeli óralapunk 9,12, 3 és 6 órájánál található. Az eddig elterjedt nézettel ellentétben, miszerint a "lenti" napok rosszak, a
"fentiek" pedig jók, elmondható, hogy a kritikus napok valójában az évszakok átmenetének pontjai. Leginkább pedig a tavaszból a télbe történô átmenetet érezzük meg, amely a "9 óránál" van. Az átmenet sokszor nem is tart egy egész napot, hanem csupán pár órát. Ennek érzékelésében jelentôsége van annak, hogy valaki hány órakor született. Például, ha valaki délelôtt született és az egyik görbéje áthalad a
"télbôl tavaszba" ponton, valamilyen formában fizikai szinten érzékel fáradtságot, csökkent teljesítôképességet, mégpedig inkább délelôtt, olyan óra tájában, amikor született.

A három görbe egymáshoz való viszonya is jelentôséggel bír. Mindhárom görbét tekintve beszélhetünk a test harmóniájának funkciójáról.

A fizikai és az érzelmi görbe egymással az anyagcsere-funkcióért felelôsek, vagyis mindenért, ami a testnedvekkel, vérrel, belsô elválasztású mirigyekkel, hormonokkal, kiválasztással kapcsolatos. A görbék, ha egyszerre futnak, erôsítik egymás hatását. Attól függôen, hogy a kör melyik részén található az egyszerre futó két görbe, lehet szó erôs kiválasztásról, vagy erôs felvételrôl. Bizonyára már mindenki megfigyelte magán, hogy vannak napok, amikor kiválasztása jóval erôsebb, mint máskor, többet jár WC-re, többet ehet, és nem hízik meg.

Van azonban fordítva is, amikor a két görbe egymás mellett fut, de "felvevô" irányba (a képzeletbeli óralapon tehát 6-tól 12-ig). Ilyenkor szervezetünk a bejuttatott anyagokat jobban megtartja, ez érvényes mind az étkezésnél, mind például gyógyszerek bevételénél. Ilyenkor kevesebb gyógyszerrel is elérjük a kívánt hatást. Hogyha a fizikai és érzelmi görbék egymással ellentétesen futnak, vagyis az egyik lent, a másik pedig fent van, azt jelenti, hogy egymás hatását csökkentik, gyengítik.

Másként kifejezve, ha a két érték közti szög kicsi, erôs hatást jelent, ha a szög nagy, gyenge hatásról beszélünk. Mindezt akkor tudja majd ábrázolni a saját napi bioritmusára vonatkozóan, amikor megkapta az Ön napi aktuális értékeit, valamint a bejelölésre és másolásra alkalmas mellékletet az újság egyik következô számából.

Ezek a hatások nap mint nap változnak, minden nap egy más energiahelyzet tárul elénk. Amikor az összes kombinációs lehetôség kimerült, újraindul a ciklus, ebben az esetben 644 nap múlva. Ezt a számot úgy kapjuk, hogy megszorozzuk a fizikai görbe 23-as számát az érzelmi görbe 28-as számával, ami 644-et tesz ki.

Az érzelmi és intellektuális görbe egymással a vérkeringés-funkcióért felel. A 28 napig tartó érzelmi görbe és a 33 napig tartó intellektuális görbe számait összeszorozva 924-et kapunk, tehát ennyi napig tart vérkeringési funkciónk teljes ciklusa. Ezen belül a két görbe esetében ugyanúgy beszélhetünk erôsítô vagy gyengítô hatásról, mint a fentebb leírt anyagcsere-funkciónál: ha a két érték egymás mellett fut, erôs a vérkeringési funkció, ha távol vannak egymástól, akkor gyenge. Ehhez a funkcióhoz tartozik egész testünk vérellátása, a vérnyomás, a pulzus, valamint az oxigénfelvétel és leadás.

A fizikai és az intellektuális görbe együttesen a fej-funkcióért felel. E funkció teljes tartama a fizikai 23-as érték és az intellektuális 33-as érték szorzata, amely 759-et ad. Ez a funkció nemcsak fejfájásért, migrénért felel adott esetben, hanem testünk fájdalomérzékeléséért is, tehát idegi vonalon is mûködik. Itt is érvényes az erôs vagy gyenge hatás, annak függvényében, hogy a fizikai és intellektuális görbék egymáshoz viszonyítva milyen képet mutatnak.

A harmónia-funkció tartama mindhárom görbe értékének szorzatából adódik, vagyis 23x28x33 = 21252 nap. Ezt az értéket 365-tel osztva (= egy év) 58,2-t kapunk. Ez azt jelenti, hogy ha születésünkkor minden érték a "tavasz" 9-tôl indult, amikor mindegyik érték 0 volt, ugyanez az energetikai helyzet áll be 58,2 év múlva is, vagyis mindhárom görbénk a 0 ponton halad át. Ilyenkor egyeseknél fokozottabb mértékben tapasztalhatók egészségügyi panaszok, betegségek állhatnak elô, megváltozhat a kedélyállapot és az általános teljesítôképesség.

Amint látjuk, összesen 21252 különféle bioritmus-kép mutatkozik életünkben - mindenkinek egyformán. Miután mindegyik lehetôség kimerült, újraindul a ciklus - tovább forog az élet kereke. A dolog azonban mégsem ennyire egyszerû, mivel ahányan vagyunk, annyiféle módon éljük meg, érzékeljük ugyanazt a bioritmus-értéket. Ez abból adódik, hogy nemcsak a mi személyes születési dátumunk játszik szerepet a bioritmusban, hanem az is, hogy anyánknak a születésünk napján milyen volt a bioritmusa. Az ô bioritmusát ugyanis átadja nekünk, akár egy pecsétet, és ez kihatással lesz egész további életünkre. E tény ismeretében értékes információkat szerezhetünk esetleges betegségi hajlamokra vonatkozóan, de különös tehetségekrôl is. Ez a születési pecsét örökre megmarad. Fontos tehát, hogy mindenki saját maga számára fejtse meg a bioritmusát, figyelje teste reakcióit, kedélyállapotát, szellemi teljesítôképességét, akár jegyzetelheti is egy ideig felismeréseit.

Ugyanaz a bioritmus-kép, amely valakinek esetleg panaszokat okoz, egy másik embernél nagyon nagy valoszínûséggel semmiféle reakciót nem vált ki.

Készültérôl már adtunk hírt akkor, amikor Miholcsa József szobrászmûvész mûtermébôl tudósítottunk, s terveirôl, aktuális foglalatosságairól beszélgettünk. A Sárpatakon élô alkotó a napokban ismét benn járt szerkesztôségünkben, fotókat hozott az Árpád fejedelmet megörökítô egész alakos szobrának torjai avatásáról. 2003 jó éve a mûvésznek. Kevesen mondhatják el magukról, hogy egyetlen esztendôben hat-hét mûvük kerül közterekre itthon, illetve az anyaországban. És nem is akármilyen. Az anyanyelv elôtt tisztelgô korondi monumentális kompozíciójáról részletesen szóltunk. A torjai esemény visszhangja még eleven, de már ismét avatásokra készülhet. A faluja fôterére tervezett fejedelmi portrésorozata újabb alkotását, János Zsigmond arcmását augusztus 20-án helyezik talapzatára. Ugyancsak aznapra idôzítették Dálnokon Miholcsa Dózsa György szobrának leleplezését. Szeptemberben Budapestre várják a szobrászt, a portréfestés nagy erdélyi mesterérôl, Barabás Miklósról mintázott szobra kerül kijelölt helyére, a festô egykori budai mûterme elé. Október 6-tól újra a sárpatakiak örülhetnek, Rákóczi Ferenc kômásával bôvül a szoborpark. Most azonban idôzzünk még egy keveset az Árpád- szobornál, közzétéve egy torjai helyszíni felvételt és Magyari Lajos szép versét, amelyet erre a kivételes alkalomra írt.

Magyari Lajos

A szoborállító torjaiaknak

Itt állt hát Ô, mintha Kárpát-gerincen állna,

s már csak titkon nézne vissza az óhazára.

Itt áll, s állunk véle mindannyian,

kiknek e földön még fájó s méltó gondja van,

kiket, bár szántak néma pusztulásra,

naponta indulunk új honfoglalásra,

kikben ha már nem moccanna a föld szerelme,

e föld csak dudvát, gyilkos epéket teremne...

Itt áll hát Ô, szívében az elhagyott hazával,

gyötrött, kergetett, szép honszerzô hadával,

s elôtte az Ígéret földje, a térség,

amint élni, meglakni a fátumok kimérték,

az új haza, mi még sokszor el fog veszni,

de - vesztett hazában is -

csak itt, itt lehet újra hont szerezni.

A föld, mit, ha elhagyunk is, sírva visszahív,

sikoltva mindig: "Az nem lehet, hogy annyi szív..."

De lehet, lám, lehet! Szerelme mégis beledobban

izomba, gerincbe, úgy is, ha összeroppan,

s utolsó reményünk, a Juss tudása

lesz menedék és a haza mása...

Itt áll hát Ô, kit pajzsra és vezérnek emeltek

- az egyenlôk közt elsôt! - büszke fejedelmek,

kiért vérünket bô hullatással adtuk,

s a gyönyörû mítosz, hogy éppen mi fogadtuk,

mi, hunnak, avarnak búvó maradéka,

testvére magyarnak, Nyugat martaléka,

kik védtük testünkkel mégis ezer évig,

hiú reményben, hogy a hála tán beérik,

s eljön a boldog béke is itt, a végeken...

De maradtunk árván, küzdve s védtelen.

És mégis! Mikor ekék hasítnak ôs- ugarba,

s a föld válaszol minden mozdulatra,

valami titkos nyelven csak véled beszélget,

tudod, hogy ez utolsó kincsed, éked:

véred van benne, a verejtéked.

S ha megmaradsz rajta embernek, magyarnak,

hol hulló szavaid is gyökérré fogannak,

ki nevezhet téged hontalannak?

Ki merne híni minket hontalannak...?

- Beszélgetés Zöldi Lászlóval -

Zöldi László (sz.1945. november 23, Dunapataj) újságíró, szerkesztô, kritikus, médiatörténész, közülünk való. Lélekben, érzésben Körös-közi. Sarkított sorshelyzet eredôje ez. Noha Dunapatajon született, mégis mintha Erdôhegyen nôtt volna fel. Felnôttként sorsközösséget vállal szülei földijeivel. Hazulról hazajár. Ahogy azt Olosz Lajos születésének 100.évfordulóján írt, ihletett, értékes, szép levelében megfogalmazta. A költôt gyerekkorában ismerte meg, de felnôttként még inkább értékelte verseit, jogbölcseleti koncepcióját, közéleti tevékenységét. Édesapja, Olosz Lajos Iván (Buncsi) nevezetû fiának barátja. A szülôk Kolozsvárott ismerkedtek meg. Talán ezért is szívesen látogat Belsô- Erdélybe. Kolozsvárra visszajár. Balogh Edgárt faggatja a korai Korunkról, Dunamenti Szövetségrôl. Balogh Edgárral készített interjúi valódi értelmiségi csemegék, merészek, lényegretörôk, szakmai remeklések. Itthon kézrôl kézre adtuk Marosvásárhelyen a menzán, a színiakadémián, az Igaz Szó Mûhelyein. Az elemit és a középiskolát Kiskôrösön, és Kecskeméten végezte. Debrecenben bölcsészdiplomát szerzett. 1970-ben Budapestre költözött. Az MTA Történettudományi Intézetében dolgozott. Mélyvizet a Magyar Ifjúság c. hetilap szerkesztôsége jelentett. Onnan aztán errefelé a sûrûjében élt mint az Élet és Irodalom fôszerkesztô-helyettese. A rendszerváltást a Népszabadság kulturális fôszerkesztô-helyetteseként élte át, majd a Magvetô Könyvkiadó igazgató- helyettese. 1993 óta mûködteti a Kárpátia Sajtóügynökséget. Egy évtizede felsôoktatási intézményekben tanítja a média és a helyi médiumok történetét. Eddig nyolc kötete jelent meg, egy kivételével a magyar sajtóról.

- Olosz Lajos-tisztelô vagy személyes élményeid hatására is. Oszd meg velünk élményeid.

- Az erdôhegyi hagyományok révén jutunk el Olosz Lajoshoz. Apám ugyanis az egyik Olosz fiú, Buncsi osztálytársa és barátja volt, s mint ilyen, bejáratos az ügyvédi kúriába. Nagyanyám szintén jó, már-már barátnôi kapcsolatba került Olosz nénivel, már amennyire barátnô lehetett egy erdôhegyi boltosasszony és egy kisjenôi ügyvéd felesége. Ráadásul Zsuzsa néni, a nagyanyám húga Kisjenôre ment férjhez, házuk körülbelül százötven méterre van az Olosz-kúriától. Amint lehetett, a rokonsággal azonnal fölvettük a kapcsolatot; már az ötvenes években átjártunk Erdôhegy-Kisjenôre. Kisgyerekként ott lábatlankodtam a felnôttek között. Hallottam, amint apám és Olosz Buncsi megbeszéli a világ dolgait, és néha az öreg is beleszól a véleménycserébe. Debreceni egyetemistaként kezdtem foglalkozni Erdéllyel, ekkor faggattam ki az erdôhegyi 19-es ellenállókat, akik még éltek a hatvanas évek második felében. Azt is gyermekkorom óta tudom, hogy egy Méliusz nevû temesvári újságíró meg-megfordult Kisjenôn, a helybéli zsidó malmos lányának udvarolt. Nem volnék meglepôdve, ha kiderülne - nekem nincs módomban utánajárni -, hogy a hölgy volt Jóska bácsi elsô felesége, aki a negyvenes évek végén, amikor a férjét börtönbe csukták, öngyilkos lett. S bár Méliusz Józsefet jól ismertem, utolsó tévéinterjúját is én készítettem vele, errôl az életrajzi mozzanatról nem beszélgettünk. Bukarestben is, Budapesten is mindig Anna néni jelenlé-tében találkoztunk, és tapintatlannak éreztem volna, ha a második feleség elôtt az elsôrôl váltunk szót. Témánk szempontjából amúgy is az a lényeg, hogy Méliusz József, a költôként is publikáló újságíró-szerkesztô a harmincas évek végén ismerte meg Olosz Lajost, a költôként is publikáló kisjenôi ügyvédet. Ennek a barátságnak köszönhetô, hogy a börtönbôl kiszabadult Méliusz, amikor ismét hatalmi pozícióba került - alelnök lett az írószövetségben -, fölfedezhette az évtizedek óta hallgató, csak az íróasztalának verselô költôt. Mindkettejükkel beszélgettem errôl, egymástól függetlenül ugyanúgy emlékeztek a részletekre. Az Élet és Irodalom címû hetilap hasábjain van is ennek nyoma, egy interjú, de az Olosz-nekrológban is megírtam ezt. Apám egyébként a költô halála után is tartotta a kapcsolatot az Olosz-fiúkkal. Nemcsak az apja ügyvédi klientúráját öröklô Buncsival, hanem a marosvásárhelyi orvosprofesszorral is.
Megszenvedte Buncsi bácsi erôszakos halálát. (A környék leghíresebb ügyvédje a kilencvenes évek elején rablógyilkosság áldozata lett.) Tudok arról is, hogy Olosz Lajos emlékét a Körös- közben két irodalmi kör is ápolja, Ágyán emléktáblával jelölték meg a költô szülôházát. Van egy-két tárgyi és sok szellemi emlékem a halk szavú, finom tollú poétáról. Ezeket alkalomadtán szívesen osztom meg veletek.

- Amit szívesen fogadunk az ágyai Olosz Lajos- emlékházban, és további együttmûködésben gondolkodunk.

- Egy példa a lehetséges együttmûködésre. A Közelképek címû kötet számára Marosi Ildikó készítette az Olosz-interjút és Erdélyi Lajos a fotóportrét. Tudod, hogy másfél évtizedig szerkesztettem az Élet és Irodalmat. A hetvenes évek közepén kerültem oda, és haláláig dolgoztam együtt a szerkesztôség legtekintélyesebb munkatársával, Nagy László költôvel. Szívélyes kapcsolat alakult ki közöttünk, a Kossuth-díjas költô és a pályakezdô újságíró közti rangkülönbséget sohasem éreztette. Egyszer meglátta a kezemben a Marosi- Erdélyi-féle kötetet. A botja miatt nehézkesen ült le az íróasztalomhoz, lapozgatta az interjúkat, bár azt nem állítanám, hogy túl sok idôt fordított rájuk. Erdélyi Laló fényképeit azonban alaposan megnézte, sôt magát a könyvet kölcsön kérte. Annyira megragadta ugyanis a számára valószínûleg ismeretlen Olosz Lajosnak a dedikálandó verseskötet fölé hajló arca, ezernyi ránca és a könyv mellé helyezett szemüvege (amely kitöltötte a kép jobb oldalán üresen maradt helyet), hogy elhatározta: lerajzolja a jellegzetes fejet. Aztán néhány hét múlva meghalt. A könyvet nem kaptam vissza az özvegyétôl, igaz, nem is kértem. Azt azonban jó volna megtudni, hogy a XX. század egyik legnagyobb magyar költôjének hagyatékában vajon nem lappang-e egy grafikai portré a kisjenôi költôrôl.

- Most pedig szálljunk alá, ha nem is a poklokra, de a mi "kis kies" irodalmunk berkeibe, állapotrögzítô szemlére. Tetten érhetô-e még az urbánus-népi nekiveselkedés, feszültség a kortárs magyar irodalomban?

- Igen, érzékelem az urbánus-népi feszültséget. Ez azért zavar, mert idôközben sikerült valamiféle szintézist teremtenem a városi és népi kultúrértékek között. Mindazonáltal, mindkét szekértábor olyan azonosulást igényel tôlem, amire éppen az egyéni szintézis miatt képtelen vagyok. Néhányad-magammal araszolok a senki földjén.

- Úgy néz ki, az uniós csatlakozásnak nincs alternatívája, történelmi szükségszerûség. Hatása az egyetemes irodalomra kivédhetetlen. Ez valóban új helyzetet jelent? Kettôs hatást, európait és amerikait?

- Nem vagyok Nostradamus típus, sem tenyérjós. Ez majd kiderül. Nem tudható, hogy a szellemi életben milyen helyzet alakul ki az uniós csatlakozás után. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Robert Schumann és politikustársai több mint fél évszázada azért találták ki az európai államok unióba tömörülését, hogy akadályozzák az amerikai mentalitás térnyerését, elterjedését.

- Balogh Edgár álma, a Dunamenti Szövetség már-már realitás. Emberek, eszmék alakulnak át, értékteremtô átalakulás tanúi és részesei vagyunk. Magánemberként és irodalmárként hogyan éled meg?

- Élek, és remélek. Balogh Edgár álma, a Dunamenti Szövetség részben megvalósult. Elvégre észak-déli irányban a Duna/Dunau/Dunare/ köti össze az Európai Unió jelenlegi és majdani tagállamait.

- Jelenleg milyen téma foglalkoztat, min gondolkodol, dolgozol?

- Mint mondottam, médiatörténész is vagyok. Jelenleg egy tanulmánykötetet állítok össze a globális sajtóról. Vagyis azokról a magyarországi újságokról, amelyek globális (külföldi) tulajdonban vannak, de lokális körülmények között jelennek meg.

- Köszönöm a beszélgetést!

Hevesi Mónár József

Olosz Lajos

Lábnyomtalan, szûzdacú havas,

hol megdöbben a csend a röpke neszre,

hol sötétlila árnyékszônyegek

vannak terítve a szakadékereszre,

hol fekete fenyôk,

mint némán imádkozó,

magukkal leszámolt

szerzetesek, állnak,

és a szél szürke zuzmólobogókkal

int vissza a tovatûnô nyárnak;

örök bükkösök selyemavarja

- mint arany tükör -

hol hegyeket terít,

bérc, melyrôl ha lemereng a lélek,

el nem hervadó, tiszta kéjt merít,

patakok, mik túlharsognak mindent,

de meghallgatják a titkos vallomást,

égbolt, az egyetlen szeplôtlen fátyol,

felhôvitorlák, halk neszek:

varázsoljatok magatok közé!

…Talán otthonabb leszek.

Maholnap már semmit sem mondok.

A barlang homálya egyre mélyebb.

Reákönyöklök kôpadomra,

nem lázadok, és nem remélek.

Jaj, amikor még tavaszi álom

kicsalt a völgybe és egyre ûzött,

milyen gyönyörû, furcsa hajsza volt:

a szívembe vérvörös virágot tûzött.

Barlangomba akkor, ha megtértem,

parazsat szítottam karcsú lángra,

és vidáman ámultam, trachitszobámat

virágokkal hogy bedobálta.

Éjszaka a szájához ültem:

besziporkázott minden csillag,

a réteken nyújtózott a május,

és nem hagyott aludni a tavaszillat.

Most már sötétkék itt benn a mennyezet,

és lassankint a falak egész feketék,

és hasztalan vonszolnám magam a szabadba,

mert benn a szívemben fekete az ég.

Budapest szívében, az V. kerületben, a Kossuth Lajos sugárúttal párhuzamos közeli kis Vármegye utcában évek óta rendszeresen hallat magáról egy barátságosan vonzó kulturális központ, a Vármegye Galéria, ahol az erdélyieket mindig szívesen látják, akár kiállítani szeretnének, akár csak a rendezvények iránt érdeklôdnek. Gyakran írtunk a galéria kiállításairól, az idei évforduló egy átfogóbb visszapillantást, felmérést is indokolttá tesz. Ezzel a céllal kerestem fel a galériavezetô Kulcsár Editet egy újabb beszélgetésre.

- Azt is mondhatnánk, hogy kezd eléggé tekintélyes múltja lenni a Vármegye Galériának. Összesítô adataik vannak-e fennállásuk elsô tizenöt évérôl? Magamban számítgattam, és abból indultam ki, hogy évente legalább hat kiállítást rendeznek.

- Még talán többet is. A 15 éves Erdély Mûvészetéért Alapítvány 1988-tól vállalja az Erdélyben élô és alkotó mûvészek bemutatását az anyaországban. Sajnos, a Vármegye Galéria még mindig magányosan végzi ezt a feladatot, a határon túli, a Kárpát-medencében dolgozó magyar mûvészeknek még mindig nincs önálló kiállítótermük. Az a múzeum is késlekedik, amit az elôzô kormány ilyen céllal szándékozott létrehozni. Mégsem egy magánalapítvány feladata lenne ennek a szolgálatnak az ellátása. Mi csináljuk, amit kell és lehet, de kevesek és kicsik vagyunk igazából az elvárásokhoz képest.

- Viszont nagyon következetesen teszik a dolgukat, és a jelek szerint lehetôségeiket maximálisan kihasználják, egymást követik itt a kiállítások. Említsünk néhányat az utóbbiak közül.

- A legnagyobb eseményünk az, hogy Szervátiusz Jenô- emlékévet tartunk. Megjelentettünk egy gyönyörû naptárt, aztán egy emlékkiállítást rendeztünk, ahol megpróbáltunk átfogó képet mutatni Jenô bácsi életmûvébôl, a kolozsvári nagymúzeumból is sikerült áthozni munkákat. Aztán július 4-re, a születésnapra azt az anyagot visszavittük, és ott egy nagyon szép emlékrendezvény volt ebbôl az alkalomból. Természetesen mi is ott voltunk.

- Most, pár óra múlva Bardócz Lajos grafikusmûvész kiállítása nyílik meg.

- Igen, aminek nagyon örülünk, de ezzel párhuzamosan más is van, Paulovics László erdélyi íróportréit mi utaztatjuk körbe az országban. Az egy nagyon szép anyag, 50 erdélyi írót ölel fel. Volt a pápai református kollégiumban, megy a Tokaji Írótáborba. Utána Határok nélkül címmel Kárpát-medencei csoportos kiállításra készülünk több mûvész alkotásaiból.

- Korábbról is szóba hozhatnánk néhány nevet?

- Andrássy Kurta János kiállítása kiemelkedô volt. Ô egy idôs, híres szobrászmûvész, akinek erdélyi gyökerei vannak, és nagyon régen volt Budapesten önálló kiállítása. Petkes József 75 éves volt az idén, ô is bemutatkozhatott galériánkban. Úgy látszik, az idei az elszármazottak éve.

- Persze nem csak a legidôsebb generáció vagy a derékhad szerepelhet itt. Hogy kerül sor a kiválasztásra? Jelentkeznek a mûvészek, vagy önök kérik fel ôket a kiállításra?

- Van egy nagy archívumunk, ahol a jelentkezôket tartjuk nyilván, és bizony tényleg törekszünk a fiatalok bemutatására is. Ôk elôször csoportos kiállításon vesznek részt, és mindig várjuk a jelentkezôket. A mûvészeti kuratórium szeptemberben dönt a következô év programjáról, és mi azután megpróbáljuk azt megvalósítani. Pontosabban igyekszünk megteremteni annak az anyagi lehetôségeit, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Mindenkinek legyen szép meghívója, esetleg katalógusa, és hogy egyáltalán fenn tudjuk tartani ezt a galériát.

- Egy ideje párhuzamosan is tudnak kiállításokat szervezni.

- Igen, és egyéb rendezvényeket, könyvbemutatókat, irodalmi esteket, CD-bemutatókat a Vármegye Szalonban, itt, a földszinti gyönyörû termünkben.

- Ez a 15 év sok nehézséget is jelentett, de nagyon sok elégtételt is hozhatott.

- Igen. Sok örömöt is jelentett. Most is örömmel láttam a Mûterem sorozat elszármazott mûvészeinek a kötetében is, hogy mennyi olyan erdélyi mûvész van, akiket mi bemutattunk. Sok erdélyi mûvészt a Vármegye Galérián keresztül ismer a budapesti közönség, ebben biztos vagyok.

- A fôváros közönsége mennyire tartja számon ezt a sajátosságában páratlan galériát?

- Majd meglátja, hányan lesznek a megnyitón. Ebben a galériában éppen az a különleges, hogy mindig van közönség. Bármilyen napszakban bejöhetnek az emberek, ez nem minden itteni hasonló létesítményre jellemzô. Nagyon sokan tudják, akár a vidékiek is, hogy mindenkor olyan valamivel találkozhatnak itt, amire a mûvészetszeretô közönségnek nagy igénye van. Olyan kiállításokat találnak, amelyeket értenek, szeretnek, és ezért is járnak hozzánk.

N.M.K.

Ezzel a jelképes címmel nyílt meg július végén Budapesten, a Vármegye Galériában Bardócz Lajos tárlata. Az 1936-ban Szászsebesen született grafikusmûvész, aki Bukarestben végezte fôiskolai szaktanulmányait, majd Kolozsváron vált mûvészeti életünk egyik markáns egyéniségévé, 1988-ban áttelepült Magyarországra. Tiszakécskén él, rendszeresen dolgozik, alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon láthatja az anyaországi és a külföldi közönség. Munkái számos díjat, elismerést szereztek számára. Mostani bemutatkozásán mûveit a galériavezetô Kulcsár Edit, valamint Pap Gábor mûvészettörténész ajánlotta a népes közönség figyelmébe. Közremûködött Dinnyés József daltulajdonos. Mint mindig, az érdeklôdôk között több erdélyi mûvészetkedvelô is volt. A megnyitó alkalmával beszélgettünk az alkotóval az október 5-ig látható képek karéjában.

- El tudom képzelni, hogy sokan még nem is látták a festményeket, rajzokat, de már a kiállítás címe alapján felfigyelnek az anyagra.

Az egész kiállítás egyetlen metaforaként is felfogható, de a sérült tájak elsôsorban Erdélyre érvényesek. Vannak képek, amelyeken ez konkrétan is felismerhetô. Ez itt például a gyergyószárhegyi Tatárhalom, ami Ditró és Gyergyószárhegy között van. Ez meg egy gyerekkori emlék Szászsebesrôl, ahol születtem. A nagyapám fehér lovát én vittem legelni, szôrén ülve, és ott van egy római kori itató, ami lényegében egy vízvezeték. Ez meg az Exodus, a menekülés, egy ló által megtestesülve, az Erdélybôl szükségszerûen, önszántukból vagy kényszerûen elmenekült magyarok szimbóluma. Szimbolikus a székely kapu is.

- Ez a téma annyi év után is izgatja ?

Igen. Nézze meg, itt is felfedezhetô egy székely kapu, persze átté