|
LV. évfolyam 178. (15445.) sz. |
2003. augusztus 2., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
A Nemzetközi Valutaalap szerint Romániának ellenôrzött keretek között kellene tartania a bérek és a hitelállomány növekedését, új intézkedéseket kell hoznia ahhoz, hogy hozzájusson a nemzetközi pénzügyi szervezet 413 millió dolláros azonnali ( stand by) hitelkerethez.
Az októberben tetô alá hozandó hitelmegállapodás kulcsfontosságú az Európa Unió-s tagságra törekvô, az EU-hoz legkorábban 2007-ben csatlakozó ország számára. Fontos a megállapodás azért is, hogy Románia javítsa külföldi megítélését, hogy reformokat vezessen be az államigazgatásban, átalakítsa veszteséges energiaszektorát, csökkentse az inflációt és a kulcságazatok privatizálásában is elôbbre lépjen. Az e téren teendô korrekciós intézkedésekrôl tárgyalt Neven Mates az IMF Romániában tárgyaló küldöttségének vezetôje. Mates nem említett konkrét intézkedéseket, de közölte, hogy a kormánynak korlátoznia kell a béremelések és a hitelezések növekedését, meg kell birkóznia a veszteségesen üzemelô energiaszolgáltató szektor gondjaival, hogy enyhíteni tudja az ebbôl fakadó egyensúlyi gondokat. Mates szerint e három tényezô "kockázatot jelent a kis méretû és nyitott román gazdaság számára".
A reálbérek 9 százalékkal a termelékenység növekedését meghaladóan bôvültek. Az IMF áprilisban 76 millió dolláros hitelrészt folyósított Romániának, és további 262 millió dollárt helyezett kilátásba azzal a figyelmeztetéssel, hogy az országnak javítania kell a közszolgáltató cégek díjbeszedési figyelmén és elôbbre kell lépnie azok privatizálásában.
Az elektromos energia tarifái várhatóan augusztus végén vagy szeptember elején 16-18 százalékkal növekednek, közölte pénteken Mihai Tanasescu pénzügyminiszter.Tanasescu elmondta, a drágulás oka egyfelôl a világpiaci energiaárak alakulása, másfelôl a hazai áramtermelés nagyobb kôszénfogyasztása. A pénzügyminiszter szerint a bukaresti vezetés és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôi megállapodtak abban, hogy a hôenergia ára változatlan marad a 2003-2004-es téli idôszakban.
"Az Országos Energiaügyi Szabályozási Ügynökség még nem döntött a villanyáram drágításáról, mivel augusztusban emelheti a földgáz és a kôszén árát is, így jelenleg nem lehet pontosan megállapítani, hogy ezek az intézkedések mennyire befolyásolják a villanyáram árát - nyilatkozták pénteken a Mediafaxnak gazdasági és kereskedelmi minisztériumbeli források.
Borongós idôben, idônként enyhén szemerkélô esôben rajtolt a marosvásárhelyi háromcsillagos nemzetközi verseny a Sziget utcai lóversenypályán, a díjlovagló számmal. Noha ez a versenyszám az avatatlan nézôk számára kevésbé látványos, így is mintegy 200 nézô gyûlt össze a helyszínen. A leglátványosabb versenyszámra, a tereplovaglásra ma, 10 órától kerül sor, míg holnap 11.30 órai kezdettel a díjugratás következik. Eredményhirdetés a három szám összesített eredménye alapján történik, a verseny a punchtowni Európa-bajnokság és az athéni olimpia kvalifikációs viadalának számít.
Közéleti, a köz ügyeit felvállaló napilapként természetszerû, hogy egyik legfontosabb hírforrásunk maga az olvasó. Nem egy községnek, városnak hivatalosságok által "bizalmasan" kezelt ügyérôl tôlük szerzünk tudomást, levélben, telefonon, személyesen... Igyekszünk is ezekrôl teljes körûen tájékozódni, vagyis "illetékesekig" eljutni. Ezenközben érdekes reakciókkal találkozunk. Azt is mondhatnám, hogy a hivatalt, céget jellemzô reakcióval.
Az olvasónak nem lesz újdonság, ha "felfedjük", hogy a panaszok érintettjei nem magáról a szóvá tett ügyrôl kezdenek el beszélni, hanem mindjárt afelôl tudakozódnak, hogy ki szólt, ki telefonált és a többi. És ha sejtik vagy tudják a panaszosok kilétét, elkezdenek ezekrôl mindenféle valós vagy vélt dolgot elmondani, hitelrontásként nyilván, ahelyett, hogy a szóba kerülô ügyekben tisztáznák önmaguk szerepét. Így nem csoda, ha csak olvasóink úgymond "legmerészebbjei" folyamodnak hozzánk, hiszen egy-egy ügy kapcsán helyszínrôl helyszínre beindul a "nyomozás", kiderítendô, ki is merészelt panaszkodni közügyekrôl, visszaélésrôl, a bürokrácia packázásairól és egyebekrôl. Olyan helyzettel is találkoztunk, amikor egy polgármester majdhogynem dührohamot kapott amiatt, hogy valaki vette a fáradságot, illetve a bátorságot, s a helyi közügyek - hivatalos beszámolókban nem szereplô - valódi állásáról tájékoztatott bennünket. Például arról, hogy X helyhatóság hogyan fonódott össze a magánszférával, a helyi közösség kárára, s hogyan intéznek ügyeket polgármesteri segédlettel "suba alatt". És arról is szól olykor a fáma, hogy a "jószolgálatok" fejében ki milyen haszonban, elônyben, viszontszolgáltatásban részesül alkalomadtán a kedvezményezett magánvállalkozó részérôl.
A politikusok, tisztségviselôk sûrûn beszélnek mostanság az önkormányzatiságról. Ilyen-olyan konferenciákon, fórumokon értekeznek róla. Van egy elég jó helyhatósági törvény, elfogadták a köztisztviselôk státusát szabályozó törvényt. Ennek ellenére az önkormányzat sok helyen nem egy közösség valódi önkormányzatát jelenti, hanem csupán azt, hogy a hivatalba fölkapaszkodottak hogyan kormányozgatják a helyi ügyeket saját érdekeik szerint, elfeledve, azért választották ôket egy közösség élére, hogy annak érdekében tegyenek. De hát ennek is van "szürete". Balgaság azt hinni, hogy a kijátszott, átvert polgárok belenyugvással tudomásul veszik a köztisztviselôk visszaéléseit.
Az a pozitív tapasztalatunk, hogy egyre több olvasónk meri szóvá tenni a helyi visszásságokat (ezekre számítunk az elkövetkezendôkben is), s ez az igyekezet feltehetôen a közelgô helyhatósági választások elôtt felfutóban lesz. Egyre határozottabb ugyanis az az igény, hogy olyan közszereplôk kerüljenek a városok, községek, falvak élére, olyan tanácsosokat válasszanak, akik valóban a KÖZ SZOLGÁLATÁNAK tekintik ezt a tisztséget, s nem alkalomnak, lehetôségnek, netán eszköznek arra, hogy a maguk vagy kis érdekcsoportjaik szándékaihoz igazítsák településeik sorsát. Mert nem csak a haszonlesôk okosodnak, a kárvallottak is!
A vasúti személyszállítási társaság tervei szerint hamarosan országszerte 120 intercity vonat fog közlekedni. Néhány vonalon már most menetrend szerinti járatok indulnak és tegnap kísérleti jelleggel berobogott az elsô Kék nyíl Marosvásárhelyre is.
A modern vonat Bolca Marcel vonatvezetô szerint kevesebb mint két óra alatt tette meg az utat, melynek célja éppen az volt, hogy az elméleti számítások után most a gyakorlatban is lemérjék a Kolozsvár- Marosvásárhely táv megtételéhez szükséges idôt, a jármû fogyasztását stb. A sikeresnek mondott kísérleten kiderült például, hogy a szóban forgó szakaszon levô sebességkorlátozások miatt a tervezettnél 20 perccel tovább tart az utazás.
- Ezek a vonatok akár 200 km/órás sebességgel is tudnának haladni, de Romániában egy, a Konstanca felé vezetô szakaszon lehet csak 120 km/órával haladni. Egyébként az átlagsebesség 80 km/óra - tudtuk meg a vonatvezetôtôl. Ô mondta el azt is, hogy az intercity járatokon dolgozó alkalmazottaknak és a motorvonat vezetôjének is külön szakvizsgát kell letennie. Emellett a vonatvezetôtôl még megkövetelik, hogy legalább egy idegen nyelvet beszéljen, kellemes megjelenésû legyen, de azt is, hogy rendkívüli esetekben, ha a mozdonyvezetônek valami baja történik, ô maga is képes legyen a szerelvény vezetését átvenni.
A Kék nyíl egyébként valóban modern: elsô és másodosztályán kényelmes ülések, kellemes és tiszta, fogyatékosok által is használható illemhelyek és a napisajtó várja az utasokat. Ami az utas számára legfontosabb kérdést illeti, a Kolozsvár és Temesvár között négy hónapja mûködô járatokon például ezért a szolgáltatásért másodosztályon 317.000 lej, elsô osztályon pedig 456.000 lej egy jegy ára.
Szintén a vonatvezetôtôl tudtuk meg, hogy a jegyárak némiképp megszûrik az utazóközönséget, de egyébként is véleménye szerint a kiváló minôségû szolgáltatás maga után vonja az utazóközönség viselkedésbeli változását, az intercity járatokon nem volt rá példa, hogy tökmagot köpködô utasokat kellett volna rendre utasítani.
Ioan Nistor, a marosvásárhelyi állomás vezetôje szerint jó lenne, ha beindulna a járat, de úgy gondolja, hogy nyereségessé csak akkor válhatna, ha Dédáig közlekedne.
A tegnap délelôtt városunkba érkezett Kék nyíl 14 óráig vesztegelt az állomásban, miközben az éppen arra járók megtekinthették. Álmélkodásban és elismerô szavakban tehát nem volt hiány, sôt nem csak az utasok, de még a helyi állomás alkalmazottjai is csodájára jártak az új szerelvénynek.
Az 534/24. számú Hivatalos Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében a Mûvelôdési és Egyházügyi Minisztérium támogatást nyújt a bözödújfalusi római katolikus, illetve unitárius, valamint a csíkszeredai római katolikus templomok építéséhez. A döntés értelmében a bözödújfalusi római katolikus és unitárius kegyhelyek építési munkálatainak folytatására egy-egy milliárd lejt, a csíkszeredai Szent Kereszt fôplébánia számára pedig 2 milliárd lejes állami támogatást utal ki a tárca.
Köztudott, hogy a bözödújfalusi magyar templomokat a kommunizmus éveiben létesített gyûjtôtó révén számolták fel, ezek újjáépítését közvetlenül a rendszerváltás után kezdeményezték. A templom- és falurombolás szomorú tényét felidézô hagyományos összejövetelre éppen ma kerül sor a tó melletti emlékmûnél.
Az RMDSZ, 1996. és 2000. között, kormányzati tényezôként több ízben is szerzett anyagi támogatást a bözödi templomok felépítésére, a Szociáldemokrata Párttal kötött együttmûködési megállapodása révén pedig a tavaly is szintén egy-egy milliárdos támogatást eszközölt ki a kormánytól. A csíkszeredai Szent Kereszt templom építéséhez mindeddig összesen 6,3 milliárd lejes költségvetési támogatást sikerült szereznie az RMDSZ-nek.
Tegnap délben a Maros Megyei Könyvtárban bensôséges ünnepségen adták át a 75 éves Mészáros Józsefnek a Pro libro senator díszoklevelet. Az összejövetelen Dimitrie Poptamas, az intézmény igazgatója méltatta az ünnepelt érdemeit, majd Fülöp Mária fôkönyvtáros mondotta el laudációját. Átvéve a díszoklevelet és megköszönve a kitüntetô címet, Mészáros József egykori kollégái, mai és nyugalmazott könyvtárosok, kulturális személyiségek, családja és barátai jelenlétében elevenítette fel könyves pályája fontosabb eseményeit, tanulságait.
Az utóbbi hetekben családom egyik tagja egészségügyi problémái miatt sorra ingáztunk az orvosok között. Csak beteg ne legyen az ember - szokták mondani, aminek legalább két vetülete van. Egyrészt a betegséggel járó állapot kellemetlen, fájdalmas, másrészt visszariasztó az egészségügybeli alkalmazottak korrupciós hajlama, haszonlesése. Ha valaki nincs rákészülve egy ilyen helyzetre, bizony értetlenséggel, felháborodással "éli meg" a gyógyulás folyamatát.
Szerencsére nem általánosíthatunk. Mert vannak még orvosok, akiket mindenek ellenére a hivatástudat, a szakmai igényesség, az emberség vezérel. Akik türelmesen, odafigyeléssel bánnak a beteggel, precíz, alapos munkát végeznek, és nem a boríték reményében. Akik egy-egy páciens orvosi problémáira a napok, évek múlva bekövetkezô ellenôrzô vizsgálatok során is emlékeznek. Olyan orvosok, akik, bár nem ügyeletesek, este tíz órakor is hajlandók bejönni a kórházba, betegüket megvizsgálni. Családjuktól, önmaguktól ellopott idô. És nem idegesek. Akik igénylik, hogy páciensük visszajelezze hogylétét, állapotának alakulását. Akik csapatmunkára is hajlamosak (az orvostársadalomra jellemzô nagyfokú szakmai hiúság és rivalitás ellenére) a beteg gyógyulása érdekében. Családorvos, aki nem méltatlankodik, ha éjjel vagy kora hajnalban zavarják otthoni telefonján, aki reggel, munka elôtt beugrik páciensét megvizsgálni. Asszisztens, aki a három hónapos csecsemô kétségbeesett édesanyjától nem veszi el a bizonyára jó szívvel adott tábla csokoládét. Igen, a sokszor kapzsi, felelôtlen egészségügyiek mellett nem ritka a kivételes szakmai tudással és emberi tartással rendelkezô orvos, nôvér. Tapasztalataim szerint egy új orvosgenerációra jellemzôk leginkább a fentiek. A "robotképet" így lehetne elképzelni: fiatal, magas színvonalú képzettségre törekvô, ambíciós szakorvosok. Nekik idôben bizonyára megtérül áldozatos munkájuk.
A többiek? Sok szót nem érdemes rájuk vesztegetni. Hírük gyorsan terjed.
Magyar külügyi állásfoglalás a kettôs állampolgárságról
Az etnikai hovatartozás Magyarországon nem lehet az állampolgárság kritériuma, ezt az érvényben lévô 1993-as törvény nem engedélyezi, és az Európai Unió rendelkezései szintén nem ebbe az irányba mutatnak - jelentette ki Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára egy pénteki budapesti sajtóbeszélgetésen.
"Önmagában nem lehet kizárni azt a lehetôséget, hogy határon túli magyarok adott esetben magyarságuk okán kaphassanak majd magyar állampolgárságot. Ám ez is csak úgy képzelhetô el, hogy ez a jogviszony az adott ország valamennyi állampolgára számára hozzáférhetô legyen" - közölte Bársony András.
Hozzátette: "vég nélküli procedúrákhoz vezetne, hogy ki milyen etnikumhoz tartozik", ha az etnikai diszkrimináció megengedett lenne.
Az államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a Szerbia- Montenegróban és Ukrajnában a jelenleg érvényes törvények kizárják a kettôs állampolgárság lehetôségét, így például a vajdasági magyaroknak le kellene mondaniuk szerb állampolgárságukról ahhoz, hogy magyar útlevelet kaphassanak.
"Meggyôzôdésem, hogy a mostani kampány a kettôs állampolgárság érdekében a helyzet nem ismeretébôl, politikai hátsó szándékból fakad" - mondta Bársony András.
A külügyi államtitkár kifejtette: az 1993-ban született, vonatkozó törvény alapján magyar állampolgárságot csak egyéni kérelemre szerezhetnek külföldiek, és további feltételek szükségesek - például állandó magyarországi lakhely, munkavállalási engedély - a letelepedéshez, illetve késôbb az állampolgársághoz. Mint mondta, az állampolgársági szabályok az Európai Unióban is hasonlóak.
Leszögezte: az állampolgárság megszerzésének lehetôsége az európai jogfelfogás szerint is egyéni jog, és nem lehet egyetlen döntéssel magyar állampolgárrá tenni a határon túl élô magyarokat.
A vajdasági magyarok kezdeményezésével kapcsolatban Bársony András elmondta, hogy a spanyol példára hivatkoznak, pedig spanyol állampolgárságot kizárólag spanyol állampolgár szülôk leszármazottai szerezhetnek; az érvényes magyar rendelkezés ennél liberálisabb, hiszen az is magyar állampolgárrá válik, aki Magyarországon született.
Kérdésre válaszolva a külügyi államtitkár azt mondta, hogy a kettôs állampolgárság kérdésében megoldást fog hozni a határon túli magyarok számára országuk EU-csatlakozása. Szlovákia Magyarországgal együtt jövô májusban válik EU-taggá, Románia hamarosan követheti és a magyar diplomácia - ahogy azt Tóth Tamás külügyi szóvivô korábban az MTI-nek elmondta - szorgalmazni fogja, hogy amennyiben Szerbia-Montenegró megfelel majd a kritériumoknak, mielôbb lekerülhessen az EU vízumkötelezetti listájáról.
Aggodalmak a Petrom privatizációja miatt
A kormány aggódik amiatt, hogy a Petrom állami olajtársaság privatizációja iránt nem mutatnak majd igazán érdeklôdést a nagy nemzetközi társaságok - írta pénteken a gazdasági sajtó hazai és külföldi szakértôk véleményét idézve.
Bukarestben a héten jelentették be, hogy a kormány döntése értelmében a Petrom részvényeinek 34-35 százalékát ajánlják fel megvételre stratégiai befektetônek, és a vásárló ezt követôen tôkeemeléssel jut majd 51 százalékos többségi részesedéshez.
A szakértôk szerint ez a döntés sokkal inkább a nemzetközi olajpiac másodrendû szereplôinek szól, nem az igazán nagy nemzetközi társaságoknak.
A szakértôk szerint a nagy stratégiai befektetôk rendelkeznek megfelelô anyagi eszközökkel ahhoz, hogy azonnal megvegyék a Petrom részvényeinek 51 százalékát, s nem szívesen bajlódnak azokkal a komplikációkkal, amelyek rendszerint a tôkeemelést kísérik.
- Az ilyen bonyolult eljárásokhoz inkább hozzászoktak az olajpiaci másodrangú szereplô, amelyek akár egy román partnerrel társulva abban érdekeltek, hogy az elsô lépésben kifizetett kisebb összeggel jussanak a Petrom feletti ellenôrzéshez - vélték a román szakértôk.
A külföldi elemzôk szintén azon a véleményen vannak, hogy a Petrom privatizációja iránt elsôsorban a térségbeli társaságok érdeklôdnek majd.
- Az amerikai társaságok szinte alig vannak jelen a térségben, nem lenne meglepô, ha közülük senki nem jelentkezne - jelentette ki Matthew Vogel, a Barclays Capital befektetési bank igazgatója, aki szerint elsôsorban az osztrák OMV, illetve a magyar Mol csoport részérôl lesz majd érdeklôdés.
A Petrom privatizációs stratégiájának elfogadása után csütörtökön 1,45 százalékkal 1400 lejre emelkedett a Petrom árfolyama a bukaresti tôzsdén. Bár a forgalom csak 6,2 milliárd lej volt, a forgalmazók szerint a papírra felfigyeltek a befektetôk, akik most arra várnak, hogy kiderüljön, milyen körülmények között történik majd a tôkeemelés a Petromnál.
Véleménykülönbségek Cozma kegyelmi kérvénye ügyében
Ion Iliescu elnök felkérte az Igazságügyi Minisztériumot, hogy dolgozza ki álláspontját Miron Cozma kegyelmi kérvényével kapcsolatban.
Az államfô a kegyelmi kérvény szövegét is csatolta a szaktárcához küldött átirathoz.
Miron Cozma a múlt héten ügyvédjén keresztül nyújtotta be amnesztiakérelmét, négy nappal azt követôen, hogy Iliescu kijelentette, Cozma büntetése "túl szigorú" és nem zárta ki a bányászvezér elnöki kegyelemben részesítését. Iliescu nyilatkozata kedvezôtlen visszhangra talált az ellenzék körében, Theodor Stolojan liberális pártelnök szerint Cozma az államfô biztatására nyújtotta be a kérést, Traian Basescu DP-elnök szerint Cozma szabadon bocsátása azt bizonyítaná, hogy Iliescu "neokommunista".
A Társadalmi Párbeszédért Csoport, a Polgári Szövetség és a Bányászjárások Áldozatainak Szövetsége tiltakozott Miron Cozma szabadon bocsátása ellen, míg több Gorj és Hunyad megyei szakszervezet arra kérte az államelnököt, részesítse kegyelemben a Zsil-völgyi bányászok egykori vezérét.
A leglátványosabb lelet Joseph Mengelének, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosának beutazási cédulája. Mengele 1949. június 20- án, Helmut Gregor néven lépett argentin földre. Genovából hajón érkezett. Foglalkozásaként mûszerészt tüntetett fel. Születési helyeként pedig az itáliai Termeno települést jelölte meg, bár eredetileg Németország szerepelt szülôhazájaként - jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitung címû német napilap latin- amerikai tudósítója.
További 7250 cédulán horvátok beutazását dokumentálták, köztük 15 háborús bûnös belépését, akik mezôgazdasági munkásokként tüntették fel magukat. A horvát csoportban bukkant fel Joseph Rauch német SS-ezredes neve is, akinek Hitler parancsot adott a bajorországi Reichsbank aranykészletének elásására.
Juan Domingo Perón elsô két elnöksége idején (1946-55) külön szervezet gondoskodott a volt náci fejesek argentínai menedékérôl. A következô kormányok szemlátomást számos dokumentumot megsemmisítettek. Néstor Kirchner új argentin elnök elrendelte az Argentínába menekült náci vezetôkrôl még meglévô dokumentumok szabad hozzáférhetôvé tételét.
Mengele feltehetôleg Brazíliában halt meg tengeri fürdôzés közben - jegyezte meg a német lap. Az argentin külügyminisztérium által frissen közzétett iratok szerint egyébként Mengele 1956-ban korrigáltatta adatait argentin személyi igazolványában, mégpedig a Német Szövetségi Köztársaság Buenos Aires-i nagykövetsége által szabályosan hitelesített születési anyakönyvi kivonata alapján.
Mit több, Mengele 1958-ban kérte egy Buenos Aires-i közjegyzô közbenjárását, hogy megtámadja a Johann Wolfgang Goethe Egyetemnek azt a döntését, amellyel megfosztotta az orvosi hivatás gyakorlásának jogától a világháború alatti bûnös viselkedése miatt.
Az NSZK csak 1959. február 9-én kérte Buenos Aires-i nagykövetsége útján Mengele letartóztatását és kiadását. Brazíliából 1968-ban érkezett hír Mengele azonosításáról Gregor néven. Az argentin hatóságok 1985-ben végül megállapították, hogy Mengele letartóztatásra tett kísérleteik sikertelenek maradtak.
Az idei Nyárádszeredai Napok rendezvénysorozat Szentannán kezdôdött a második világháborúban elesettek emlékmûvének avatásával. Ezt követôen voltak kiállítás-megnyitók, a gyerekeknek kézmûves-foglalkozások, tenyészállat-bemutató és szántóverseny.
Mozgalmas volt a rendezvénysorozat utolsó napja is. Reggel a piactéren országos kirakóvásár nyílt, 9 órakor Kádár Gyöngyi a helyi kultúrotthon elôcsarnokában megnyitotta a népmûvészeti kiállítást. A Nyárád menti lelkészek és polgármesterek ezúttal a focipályán próbálták ki tudásukat és ügyességüket. A tervek szerint este a Tompa Miklós társulat elôadására, ezt követôen utcabálra és az éjféli tûzijátékra került sor. A Tamacissza társulat délelôtt egyórás mûsorral szórakoztatta a gyerekeket, szülôket a piactér bejárata mellett. A kultúrotthonban azoknak a gyerekeknek adtak át elismerô oklevelet, akik a legszebb munkákat készítették. Ugyancsak a kultúrotthon elôcsarnokában állítottak ki egy szinte fél méter hosszú, egy alig 20 cm-es, és egy alig 10 cm-es cipôt (utóbbiakat párosával). Ezek készítôje a helybéli Simon Sándor, aki a nyárádszeredai hagyományôrzô csoport megalakításában is részt vett. A cipôknek történetük van. Amikor Sándor bácsi kiszabadult a fogságból, hazatértekor a vonat levágta egyik lábát. Szeredában cipészként dolgozott. A legkisebb cipôt 1970-ben készítette, az annál valamivel nagyobbat 1985-ben, a Gulliver lábára illôt 1995-ben, amikor nyugdíjba ment. Talán minden egyes kiállított varrottas, szônyeg, dísztárgy, kis kopjafa, vagy éppen szalmából font kosár egy sorstörténet.
A polgármesterek-lelkészek focimeccsre is többen kíváncsiak voltak. A polgármesterek szégyellték mészfehér lábukat, viszont hangsúlyozták, hogy nem volt idejük szabadságra menni és napozni. Eredmény: kettô-kettô. Gólszerzôk: Balogh István (Csíkfalva), Karácsonyi Károly (Nyárádgálfalva) - polgármesterek, Varga Sándor (Nyárádszentmárton), Rózsa Gáspár (Deményháza) - lelkészek.
A kirakóvásárnak helyet adó piactérre idén kevesebben jöttek, mint tavaly, talán az esôs idôjárás miatt. Hiányoztak a felei népmûvészek, az arany- és ezüstmûves romák, akik a tavaly éppen Brailából utaztak Nyárádszeredába.
Betérünk az Ádámosi Polgármesteri Hivatal melletti kis utcába, s csigalassúsággal haladunk a szórványtábor felé. Két kilométerre van, mondta a község vezetôje, s bizakodunk, hogy sem a tengely, sem az üzemanyagtartály nem marad a nedves mezei úton. A traktornyomon haladunk, háromszor két kilométert. Bô fél óra múlva, miután elhagytuk a csordát, mezôt, tisztást, az erdô mellett megpillantjuk a sátortábort.
Épp idôben érkezünk, hiszen a trombita hangja ebédelni hívja a táborozókat. Kézmosás, paradicsomleves, krumpligulyás, cukorka. A nagy, katonasátorhoz hasonló, ügyesen összeeszkábált ebédlô gyorsan megtelik éhes gyerekekkel, fiatalokkal. Az asztalok és padok mellett kis levelezôsarok. Sok-sok "falra" ragasztott boríték, mindeniken egy-egy név. Ha valaki titokban akar szerelmes vagy panaszlevelet küldeni a közösség egy tagjának, beteszi azt a címzett nevével jelzett borítékba. Közös panaszláda is van, az ott összegyûlt leveleket az esti tábortûznél olvassák fel. Az ebéd lejár. A szolgálatosok mosogatnak, mi ismerkedünk.
Az ALKISZ (Alsó-Kis-Küküllô Menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) által szervezett szórványtáborban 2001-ben 40, tavaly 50, míg idén 152 gyerek és fiatal vett részt. A szervezôk fôként az Alsó-Kis-Küküllô mente szórványban élô gyerekeinek akartak tanulságos vakációzó lehetôséget biztosítani, azonban az ádámosi, vámosgálfalvi, désfalvi, szászcsávási, sárosi, héderfájai, küküllô-széplaki gyerekekhez dicsôszentmártoni, marosvásárhelyi és Németországba kite-lepedett, többnyire IV-VIII. osztályos gyerekek is társultak.
- 2001-ben az Illyés Közalapítvány szór- ványtáborokat támogatott, s ezen kiírásra sikeresen pályáztunk. Igaz, hogy a táborozók nagy többsége nem szórványban él, hiszen magyar közös-ségben lakik s magyar iskolában tanulhat. Az Alsó-Kis-Küküllô mente vidéke azonban szórványként van számon tartva, így a tábor elnevezése találó. Az elsô években fôként községbeli gyerekeket táboroztattunk, idén azonban olyan nagy volt az igény, hogy volt, akit vissza kellett utasítanunk - mesél a kezdetekrôl s a jelenrôl Gagyi Zoltán szervezô. - A tábor célja lehetôséget biztosítani a gyerekeknek a találkozásra, egymás megismerésére. A napi program három részre van felosztva. Délelôtt többnyire elôadások vannak: a gyermekek jogairól, az Alsó-Kis-Küküllô menti népszokásokról, népviseletrôl, az illemszabályokról, a drogokról, káros szenvedélyekrôl, rossz szokásokról, délután a játék, szórakozás, a kézmûves-tevékenység jut nagyobb szerephez. A közös foglalkozások mellett a különbözô településekrôl jött gyerekek csoportjai a táborzáró ünnepélyen, a Füligszáj- show keretében elôadják közösen összeállított, vidám mûsorukat - ismerteti röviden a célokat, tevékenységeket a szervezô, hozzátéve: a legfontosabb, hogy a vidéki gyerekeknek lehetôségük legyen hozzáférhetô áron (a részvételi díj 150.000 lej, s az otthonról hozott termények) táborozni, kikapcsolódni, ismerkedni.
A gyerekekkel való beszélgetés során kiderül, hogy többen már az elôzô években is voltak a táborban, s szívesen visszajöttek. Az ádámosi 15 éves Mártának leginkább a szórakoztató programok, játékok tetszettek, valamint a népmûvészetrôl szóló elôadások. Övend, hogy eljöhetett a szórványtáborba, hiszen idén nyáron máshova nem mehetett nyaralni. A magyarkirályfalvi Tímea a bözödi kirándulást és a játékokat kedvelte a legjobban. - Oszkár Füleki vagyok, vagyis Füleki Oszkár - mondja a 13 éves fiatalember. - Nyolc éve telepedtünk ki Ádámosról Németországba, s elsô alkalommal veszek részt - nôvéremmel - a szórványtáborban. Jól érezzük magunkat, a fiatalokkal jól egyezünk, a legjobban az énektanulást szeretjük. Németországban is voltunk táborban, de össze sem lehet hasonlítani a két rendezvényt. Ott hidegek, komorak az emberek, itt vidámak és barátságosak. Reméljük, jövôben is visszajöhetünk - mondja tört magyarsággal.
Mégis van, aki szórványban él, s aki töri a magyar nyelvet, s nagy valószínûséggel nem tud magyarul írni és olvasni - állapítom meg, csak úgy magamnak.
A széltôl, esôtôl védett konyhában az állandó szolgálatot Vinczi Hajnal és férje, Levente biztosítja, akik minden évben, két gyerekükkel együtt önkéntesen vállalják a konyhai munkát. Bevallásuk szerint saját gyerekeikért s a többi gyerekért jönnek el minden évben. A menüt a gyerekek által hozott alapanyagok szerint állítják össze. A gyerekeknek közösségben s itt, a szabadban jobb étvágyuk van, olyasmit is megesznek, amit még eddig nem kóstoltak, vagy otthon nem ették meg. Csupán a mosogatástól, zöldségpucolástól szeretnének megszabadulni - mesélik.
Az erdô védelmében meghúzódó sátortábor mellett labdajátékra alkalmas sima területek vannak, ahova már az elsô nap feltették a háló gyanánt szolgáló kötelet. S legtöbben itt, közösen focizva, röplabdázva töltik szabadidejüket. Este a tábortûz és az éneklés jut szerephez, s villanyoltáskor a holddal kell egyeztetni.
Vidáman döcögünk hazafelé. Vidáman, mert mindig jó olyan fiatalokkal találkozni, akik tesznek valamit a környéken élô gyerekek érdekében. Akik felvállalják a térség magyar fiataljainak összefogását, érdekvédelmét és szórakoztatását, akik fiatal tanárként tudják, hogy mi a fontos a gyerekek lelki és szellemi fejlôdése szempontjából, s tesznek valamit érdekükben. Jó lenne, ha minden folyó és patak mentén megszületnének ezek a kis, összetartó erôként munkálkodó közösségek.
Ausztráliában egy német-angol házaspár tett megfigyeléseket saját gyermekük nyelvi fejlôdésérôl és úgy találták, hogy a késôbbi, az (angol) egynyelvûség felé vezetô úton, a választandó nyelv ügyében a döntô nem a szerzett információk mennyisége, hanem azok emocionális tartalma és minôsége: azon nyelvnek nagyobb az esélye, amelyiken a gyermek legjobban megközelíthetô, elérhetô és befolyásolható.
Mindenesetre, mind a mai napig nem volt megcáfolható a kanadai Jim Cummins régebb felállított ún. interdependencia tézise, ami szerint egy második nyelv csak érintetlen elsô nyelv alapján alakulhat ki; aki pedig - bármiféle okból kifolyólag - nem juthat el egy nyelv bizonyos szintjére, megreked a már említett szemilingualizmus szintjén, akkor is, ha még egy nyelvet hozzátanul. Az ilyen gyermek folyékonyan és ügyesen értekezik a mindennapok szintjén, de számára végérvényesen zárva maradnak a nyelv absztrakt dimenziói, ami miatt fennakad minden olyan feladatnál, ahol elvont gondolkozás szükséges.
Ezen utóbbi következtetés jobb megértéséhez emlékeztetnünk kell arra a tényre, hogy gondolkozni csak egy nyelven, annak megszabott szabályai és keretei között lehetséges: a nyelv nemcsak a gondolat hordozója, kifejezôje, hanem keltetôje is!
A többnyelvûség biztosan jó dolog: javítja a nyelvi kifejezôképességet, belépést biztosít mások számára zárva lévô, idegen kultúrkörbe s nemcsak fokozza az öntudatot, hanem erôsíti is a saját gyökereket. A környezet hajlik azonban arra, hogy irigyelje is azokat, akik látszólag ingyen és akár érdemtelenül jutottak ahhoz, amivel a másik nem rendelkezik. Az irigyben pedig fel sem merül az a gondolat, hogy "a többnyelvûség nem statikus és végérvényes, hanem egy dinamikus állapot, ami folytonos tanulás és felejtés eredménye" - fejezôdik be Zimmer írása Mario Wandruszka megállapításával.
Ha valaki visszaemlékszik, még a 70-es években is a (mindenható és mindenhez értô) párt azon álláspontot képviselte, amelyet az elmondottak szerint már a 60-as évek elején megcáfolt a kanadai Peal és Lambert. Hogy miért nem juthattak el az ilyen adatok akkor a szocializmust építôk közé? Elsôsorban azért, mert a politikai hatalomnak soha nem volt érdeke a tudományos igazság, hanem csak és csakis a saját maga érdekeinek megfelelô adatok, amelyek a kezdet kezdetétôl állandó hazugságok voltak: az igazság makacs dolog, nem lehet csûrni, csavarni; hazudni azonban mindennap lehet, és folyton újat, sôt szebbnél szebbeket.
E sorok írója kisebbségi sorban, de az anyanyelv jelentette homogén, egynyelvû környezetben nôtt fel. Az állam nyelvét jelentô idegen nyelvvel 5. osztályban találkozott, amire rádupláztak a "ragyogó jövendô" lingua francájának1 mondott cirill betûs nyelvvel.
Saját gyermekei azonban valódi háromnyelvûen nevelkedtek: az anya német, az apa magyar nyelvén, amihez társult a rádió és tévével a lakásba nolens-volens bejáró, az állam nyelve. Ilyen elôzmények után történt a kitelepülés az egynyelvû német környezetbe, ahol a nagyobbik gyermek az addigi háromnyelvûségét negyedik nyelvvel, az angollal bôvítette, a kisebbik azonban német és angollal maradt. A dolgok érdekessége azonban abban áll, hogy a kisebbiknél az elveszített magyarral eltûnt, kitörlôdött minden olyan gyermekkori emlék is, ami magyarul volt rögzülve. Ez is bizonyítja, hogy nemcsak gondolkozni, hanem emlékezni is egy nyelven lehetséges, s azzal együtt elveszhet a tartalom is. Minden jel szerint azonban nem végérvényesen!
Agyvérzéses betegeknél elôfordul, hogy a beszédközpont érintettsége révén teljes beszédképtelenség marad vissza; de olyan is elô szokott fordulni, hogy az addig több nyelvet beszélô továbbra is képes anyanyelvét beszélni, de elveszíti a második nyelvet. Ennek magyarázata abban állhat - ahogyan Joy Hirsch amerikai neurobiológus megállapította -, hogy a megtanult második nyelv mezôje külön agykérgi területre rögzül, s így ez úgy kieshet, hogy az anyanyelv központja sértetlenül marad. Többnyelvûen felnövôk esetében a nyelvek központja azonban közös.
Egy prominens többnyelvû személy, Carl Djerassi2, az antibébi tabletta felfedezôje, aki 1925- ben született Bécsben, zsidó orvos házaspár gyermekeként: az anya bécsi, az apa bulgáriai. Egy német interjúban3 azt mondotta, hogy 16 évesen került az Államokba, angolul tanult és késôbb tanított. "Angol nyelvû vagyok, angolul álmodom, holott ezt a nyelvet sohasem beszéltem kifogástalan kiejtéssel" - mondotta. 50 évig nem is beszélt németül, mígnem egyik könyve német kiadójának meghívására németországi körútra indult, ahol pedig "mindennap, minden várossal, rendre visszatértek emlékeim" -, s így képes volt német nyelvû életrajzának megszerkesztésénél aktívan közremûködni.
Djerassi 1939-ben Bécsbôl Bulgáriába települt át, ahonnan kivándoroltak az Államokba. De, mondotta tovább: "a bolgár az egyetlen nyelv, amelyiket kétszer tanultam meg és kétszer el is felejtettem, teljesen."
Az interjút készítette Jonka Hristova-Beyer - németül.
"... a nyelvi alternativitás az egyik fajta létnek a másik fajtával való felcserélhetôségét is implikálhatja. Annak lehetôsége, hogy az ember egyidejûleg több nyelvben is lakozzék, eltüntetheti a biológiai halál elkerülhetetlenségének tudatával járó bezártságérzetet és megfordítva, ha az ember egyetlen nyelvre ítéli önmagát, egyben menthetetlenül egyetlen életbe is zárja. (...) A nyelvi alternativitás végsô fokon tehát az ontológiai alternativitást villantja fel: non omnis moriar." 4
1. Lingua franca: a szó legszorosabb értelmében jelenti azt az arab szavakkal átszôtt, megrontott olaszt, amelyik a 13-16. sz.-ban a Földközi-tenger keleti kikötôiben érintkezési nyelvként szolgált. Tágabb értelemben jelenti manapság azt a nyelvet, amelyen sokan mint semleges nyelvvel érintkeznek. Nem latin, hanem olasz, és nem szabad nyelvet jelent, hanem frankot, ami a nyugat-európaiak egységes megnevezése volt;
2. Der Spiegel, 24/1998, 182-185. old. Interjú: Carl Djerassi, 1925, vegyész a kaliforniai Stanford Universityn; szintetizálta a kortizont, megteremtette az antibébi tabl. elôállításának alapjait, ami lehetôvé tette a szexuális forradalmat; 1985-ben gyógyul fel súlyos bélbetegségbôl, ezután irodalmi tevékenységet (is) folytat, öt regényt és egy színdarabot is írt;
3. Die Rheinpfalz, Nr. 118, Samstag, 23. Mai, 1998;
4. Non omnis moriar - Meg nem halok én teljesen (Horatius); in: H. R. Patapievici: Nézz vissza haraggal. Pont Kiadó, Bp., 1997, 63-64. old.
Kitakarítják a csatornahálózatot
A július 31-i felhôszakadás nyomán Marosvásárhelyen jó néhány kereskedelmi helyiséget és földszinti lakást elöntött a víz a Székely Vértanúk, a Forradalom utcában, a Hadsereg téren és a Meggyesfalvi negyedben. A nagy mennyiségû vizet az elvezetô rendszer képtelen volt elnyelni, aminek nem a kanálisok eldugulása az oka, a rendszert egyszerûen nem ekkora mennyiségû esôvíz elvezetésére tervezték - pontosított az Aquaserv ÖV. A vízszolgáltató vállalat szakemberei jelenleg a lefolyók és a szennyvízhálózat kitisztításán dolgoznak ott, ahol az esôzés miatt homoklerakódások keletkeztek, annál is inkább, mivel az elôrejelzések szerint az elkövetkezô napokban újabb felhôszakadásokra lehet számítani.
Elôkészületben a Nagy Pál- emlékkiállítás
2003 ôszén Nagy Pál (1929-1979) grafikus- és festômûvész életmûvét bemutató kiállítás lesz a marosvásárhelyi Kultúrpalota kiállítótermeiben. A kiállítással párhuzamosan az életmû teljességét bemutató katalógust adnak ki. Mindkét vállalkozás Nagy Pál mûvészetének széles körû megismertetését és tudományos feltárását szolgálja. A rendezôk kérik azon magánszemélyek segítségét, akik Nagy Pál-mûveket birtokolnak vagy azok hollétérôl tudnak. Jelentkezni lehet a következô címeken: Vécsi Nagy Zoltán, 3060 Hatvan, Eötvös út 1., Magyarország, tel. 0036-37-340233, mobil: 0036-30-2631878; Irsai Zsolt, Marosvásárhely, Spicului utca 4. szám, tel: 0265/213-297, mobil: 0744-569-737; Barabási Gyôzô, Marosvásárhely, Vânatorilor utca 16. szám, tel: 0265/267-543, mobil: 0744-640-877.
Száztizenegy éve, 1892. augusztus 4-én született az erdélyi irodalom egyik jelese, Dicsôszentmárton neves írója-költôje, Sipos Domokos. A város nagy fiára emlékeznek hétfôn a Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület tagjai. Koszorút helyeznek el szobrára, Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászmûvész alkotására, és emlékezések hangzanak el.
Holland énekesek erdélyi körúton
A hollandiai Houtenbôl 50 keresztény fiatal tegnap este a marosvásárhelyi nyári kertben koncertezett. Ma este 8 órától a bergenyei mûvelôdési otthonban lépnek fel, kedden Gyulafehérváron szerepelnek. Az evangéliumi szövegû dalok alkotta megakoncert része annak a kelet-európai körútnak, melynek során végigjárták Csehországot, Magyarországot és Romániát.
Szarvasmarha-kiállítás Beresztelkén
A beresztelki szarvasmarha-tenyésztôk klubja, a helybéli polgármesteri hivatal és a megye szakintézményei ma 10 órai kezdettel Beresztelkén elsô ízben szerveznek szarvasmarha-kiállítást. A program keretében 9-10 óra között felvonultatják az állatokat, 10 órakor kerül sor a kiállítás megnyitójára, a legszebb példányokat 12.30-13.30 óra között díjazzák.
Tegnap kezdôdött a marosvásárhelyi Black Hearts MC szervezte második vásárhelyi motorostalálkozó a Május 1. strandon. A találkozót gazdag program jellemzi: az elsô két nap olyan együttesek szerepelnek, mint a Knock Out, Sir Blues Vali Racila, a Spaz, a Paradigm, a Defender. Ma délután, a 12 órakor kezdôdô felvonulást követôen vidám vetélkedôk és ügyességi versenyek zajlanak. A belépti díj 100.000 lej a három napra, viszont a motorral érkezôknek a belépés ingyenes.
Hétfôn délután 6 órakor a Bolyai Farkas líceum dísztermében kerül sor az Egy erdélyi halhatatlan tudós, Bolyai Farkas címû könyv bemutatójára. A kötetet dr. Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója méltatja.
Csökkent a rokkantak gondozóinak száma
Az elsô félévben 366, rokkantakat gondozó személy számára biztosította a gondozási pótlékot a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, 44-gyel kevesebbnek, mint januárban. Az önkormányzat január és június között 10 milliárd lejt utalt ki a gondozók fizetésére, pótlékokra és a tömegközlekedési támogatásra.
A Marosvásárhelyi Tanács csütörtöki ülésén határozott a nyári színpadon történô filmvetítési díj bevezetésérôl. A belépôjegy árát a Radef Filmügynökség 35.000 lejben állapította meg. Az ügynökség 1,5 milliárd lejt költ a filmvetítô berendezések felszerelésére. A testület döntésének értelmében a Radef a filmvetítésekbôl származó bevétel 1,3 százalékát köteles átutalni a helyi költségvetésnek.
Testvérvárosi kapcsolatokat ápoltak
Két marosvásárhelyi küldöttség magyarországi látogatásáról is szerepelt beszámoló a tanácsülés napirendjén. Mindkét delegáció májusban látogatott el Szegedre illetve Bajára, ahol részt vettek egyrészt Szeged város napjainak rendezvényein, másrészt kertészeti tapasztalatcserén Baján. A találkozókon felvetették az együttmûködés lehetôségét a turizmus, környezetvédelmi programok megvalósítása, a sport terén, és szóba került az üzletember- találkozók megszervezése is ôsszel Marosvásárhelyen, melyen magyarországi vállalkozók vennének részt.
A marosvásárhelyi tûzoltócsoport tegnap délelôtt az Ákosfalva községhez tartozó Székelyvajában kútba fúlt személyt emelt ki. Az elhunyt a 95 éves D. K., akirôl egyelôre nem tudni, milyen körülmények között esett a kútba.
Irak késôbb fizeti vissza adósságait
Imad Ahmad, a Román-Iraki Kereskedelmi és Iparkamara elnöke pénteken kijelentette, Irak egyelôre nem tudja visszafizetni adósságait Romániának, erre azt követôen kerül sor, hogy romániai cégek szerzôdéseket kötnek Irak újjáépítésére. Ahmad szerint Irak 1,675 milliárd dollárral tartozik Romániának. A Pénzügyminisztérium illetékesei márciusban úgy vélekedtek, hogy az iraki adósság összege a kamatok miatt a becsléseknél nagyobb lehet, elérheti az 1,72 milliárd lejt. Az iraki újjáépítési szerzôdésekhez való hozzáférés érdekében a Román-Iraki Kereskedelmi és Iparkamara a következô idôszakban kereskedelmi központot nyit Bagdadban.
Büntetôjogi vizsgálat Basescu ellen
Büntetôjogi vizsgálat indult Traian Basescu egykori szállításügyi miniszter ellen a tengeri flotta bizonyos hajói eladásának ügyében. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pénteken tudatta Bukarest fôpolgármesterével, a Demokrata Párt (DP) elnökével, hogy hivatali visszaéléssel, sikkasztással és csalással vádolják. "Ügyvédeim a következô napokban elemezni fogják a vádemelés alapjául szolgáló iratokat" - nyilatkozta Basescu, miután két és fél órát töltött a Korrupcióellenes Ügyészség székházában. Az egykori szállításügyi miniszter állítása szerint a flotta legtöbb hajóját a privatizációs folyamat keretében adták el. A flotta- dossziéban három egykori szállításügyi miniszter (Basescu, Aurel Novac, Paul Teodoru) és más, a hajók eladásában részt vett személyek ellen indult bûnvádi eljárás.
Megalakult az elsô román lakástakarék pénztár
Az LBS Bayern (Bayerischen Landesbausparkasse) megalakította az elsô romániai lakástakarék pénztárt. A közös vállalati szerzôdést a román állami CEC takarékpénztárral Adrian Nastase miniszterelnök és Hans Eichel német pénzügyminiszter jelenlétében írták alá. Az "Elsô Román Lakástakarék Pénztár" romániai anyavállalata 1600 fiókkal rendelkezik az országban. A közös vállalat tízmillió euró alaptôkével rendelkezik. Az LBS Bayern tulajdonrésze 60 százalék. A cég 2004 elején kezdi meg mûködését. Az elsô lakástakarék pénztári törvényt 2002 szeptemberében hozták meg. Kidolgozásában az LBS Bayern szakértôi 1999 óta aktív szerepet játszottak.
Chisinau csapatokat küld Irakba
Moldova kész egy 50 fôs egységet Irakba küldeni humanitárius feladatok ellátására - közölte pénteken Victor Gaiciuc moldovai védelmi miniszter. Az arab országba 35 gyalogos, 10 orvos és 5 utász készül. A tárcavezetô elmondta: Chisinau csak a kontingens tagjainak az ellátmányát fedezi. A magasabb beosztású tisztek 20, az alacsonyabb rendfokozatúak 15, a többiek 5 dollárt kapnak naponta. A további költségeket, így a moldovai fegyveresek biztonságának a szavatolást, az Egyesült Államok állja. Gaiciuc hangsúlyozta: a moldovai kéksisakosok küldetése békés célú, de a katonák önvédelembôl használhatják fegyverüket.
Újabb, Szaddám Huszein volt iraki elnöknek tulajdonított hangfelvételt tett közzé pénteken az al-Dzsazíra katari központú arab mûholdas hírcsatorna. Az al-Dzsazíra szerint a felvétel öt nappal ezelôtt készült. Az üzenetben Szaddám Huszein arra szólítja fel az irakiakat, hogy óvják meg az állam és egykori pártja, a Baasz Párt javait, "amíg a dolgok rendezôdnek", és fogjanak össze még azokkal az irakiakkal is, akik "elárulták a nemzetet" az amerikai-brit koalícióval együttmûködve. A felvételen a volt diktátor egyúttal az amerikai megszállással szembeni ellenállásra buzdít és arra, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni.
Új helyszínt kell találnia hazai mérkôzései lebonyolítására a bukaresti Steaua labdarúgó csapatának, a jelenleg otthonául szolgáló Ghencea-stadiont ugyanis az állami felügyeletet gyakorló nemzetvédelmi minisztérium bezárja. 1998-ban azonban a klub átalakult és kikerült az illetékes tárca hatásköre alól. Az együttest irányító társaságot nonprofit vállalkozásként jegyezték be, így születhetett egy olyan megállapodás, melynek értelmében a csapat 20 évre ingyenes stadionhasználati jogot kapott. Közben azonban megváltoztak a tulajdonlási viszonyok, s ennek folyományaként Gigi Becali, az elsô számú Steaua-vezetô idén úgy döntött, hogy részvénytársasággá alakítja át a klubot. A minisztérium álláspontja szerint viszont így már nem jár az ingyenes használat.
Spanyolországban hôhullám izzasztja a hazai és külföldi turistákat, 45 fok fölé tornászva a hômérô higanyszálát. A "Spanyolország serpenyôjeként" ismert Ecija városa méltónak bizonyult hírnevéhez, 46 fokos csúcshômérsékletet produkálva. A pénteki piacot lefújták, miután a tikkasztó forróságban a 35 ezer ecijai közül úgyszólván senki sem merészkedett ki az utcára. Sevillában 44 fokot mértek. Egy meteorológus feltételezte, hogy a pénteki nap bizonyul a legforróbbnak az idén. Mindamellett az érték elmarad az andalúz fôváros 46 fokos rekordjától. Sok sevillai a balkonon, vagy a háztetôn hált, miután az éjszakára várt lehûlés elmaradt. A 27 fokos hômérsékleti minimum a legmagasabb volt 14 esztendeje. Madridban, ahol csak 37 fokot mértek, több mint ötvenszer hívták a mentôket hôség okozta sürgôsségi esetekhez.
Pokolgépek robbantak Ankarában
Tizenhét rendôr sérült meg pénteken Ankarában, amikor csomagba rejtett pokolgépek robbantak a török igazságügy-minisztérium továbbképzési központjának kertjébenh. Két sérült állapota súlyos. Egy táskába rejtett robbanószerkezet akkor lépett mûködésbe, amikor egy tûzszerész védôöltözet nélkül ellenôrizni akarta a csomag tartalmát, néhány perccel egy másik, ugyancsak a kertben bekövetkezett robbanás után. Az elsô, az épület kertjében talált pokolgépet a biztonsági emberek egy használaton kívüli épületrészbe dobták és az ott robbant fel, betörve az épület ablakait, de nem követelve sérülteket. A továbbképzési központot átkutató biztonságiak nemsokára egy újabb gyanús csomagot találtak, amely felnyítás közben mûködésbe lépett. Az AP jelentése szerint káliumalapú robbanószer lehetett benne.
Újabb szobrok vannak születôben Szervátiusz Tibor budai mûtermében, fenn a Csíksomlyó utcában, a Látóhegyen. Két népi ihletésû, derût, életigenlést sugárzó faragott fakompozíció, olyanszerû, mint a közismert Csongrádi életfa. Ismét töretlen a mûvész alkotókedve, eleven még benne annak a felemelô kolozsvári emlékünnepségnek az élménye, amelyen nemrég édesapja, a száz éve született Szervátiusz Jenô szobrászmûvész személyiségét, életmûvét idézték meg. Kettejük közös munkájának, a farkaslaki Tamási- emlékmûnek egyik-másik alakját is eszünkbe juttathatják az új keletû alkotások figurái. Körben a tágas helyiséget zsúfolásig megtöltô munkák az ifjabb Szervátiusz gazdag mûegyüttesének szinte teljességét felmutatva övezik azt a szûk kis teret, ahol a szobrász még zavartalanul dolgozhat. Akinek nem adatik meg az a kivételes lehetôség és szerencse, hogy mindezt személyesen, "élôben" megcsodálhassa, némiképp kárpótolhatja magát azzal a gyönyörû albummal, amely elsôsorban a szobrász feleségének, Szervátiusz Klárának köszönhetôen a budapesti Püski Kiadónál nagyon szép kivitelezésben a közelmúltban megjelent.
Ki ismerhetné jobban az alkotót és szobrait, mint az, aki nap mint nap folyamatosan vele van, érzékeli legkisebb lelki rezdüléseit, nyomon követheti vívódásait, megoszthatja vele gondolatait, örömeit? Nyilván költôi a kérdés, csakis az alkotást elôsegítô, talán észrevétlenül is ösztönzô élete társára gondolhatunk, aki abban a szerencsés helyzetben is van, hogy gyakorlott tollforgatóként és szerkesztôként reális tükröt tud felmutatni mindarról, amit ez a sajátos Szervátiusz Tibor-i világ jelent. Elég lehetne az a megrendítô erejû, vallomásos interjú, amely a könyv címét is adta, hogy hiánytalan képet kapjunk mindarról, ami a szobrászt elindította a pályán és ma is intenzíven foglalkoztatja, remekei születésének indítékait, körülményeit, azok jellegzetességeit magyarázza. Szervátiusz Klára azonban nem elégszik meg ezzel a mélyenszántó, lefegyverzôn ôszinte beszélgetéssel. És jól teszi. Az albumba foglalt mindenik írás hozzátesz még valami többletet a szóban forgó nagybecsû életmû elemzô értékeléséhez. Egyiktôl is, másiktól is kiemelhetnénk valamilyen sokatmondó és találó megállapítást. De itt most csak két rövid bekezdést idézzünk az élôk sorából már eltávozott, elôszóíró Gombos Gyula Fönt a csillagos eget... címû kisesszéjébôl: "Szervátiusz Tibor természetesen huszadik századi ember. Mindent tud, amit e kor szobrászai tudnak. És alkalmazza is. Ötvözi a modernet a régivel, az erdélyi ôsrégivel. De úgy, hogy az erdélyi ôsrégi hasonítja magához a nyugati modernet és nem fordítva. Eredetiségének ez az egyik titka. A másik az, hogy ember, idôtlenül. Mint ahogy az volt minden nagy alkotónk irodalmunkban és zenénkben egyaránt. S ez nem is lehet másképp. Hiszen minden valamirevaló magyar - fôleg alkotó - csak úgy lehet magyar, ha elôször ember. Enélkül magyarsága könnyen lehet üres, retorikus ágálás.
Aki kézbe veszi ezt az albumot, annak azt ajánlom, hogy ne lapozza csak úgy át, mintha tárlaton sétálna. Ezt az albumot böngészni kell. Vissza-vissza kell térni egy-egy fotójához, mert az minden alkalommal mond valami újat. Kimeríthetetlenül."
Ezzel teljes mértékben egyetérthetünk. De a fotók elmélyült szemlélése elôtt ismerkedjünk meg a szobrász Valóság és mûvészet címû ifjabbkori elméleti írásával, Losonczi Miklós mûvészettörténész tanulmányával, az író Sándor András esszéjével, Lisztóczky László tárlatnyitó beszédével, Babiczky Tibor versével, Bartis Ferenc lírai emlékeivel, a sebargai püspök dr. Ladocsi Gáspár gondolataival, Babiczky Klára egy korábbi, Sz. Barna Klára azt követô interjújával és Rockenbauer Zoltán eseményidézôjével, mindenik még inkább hozzásegít, hogy az albumban felsorakoztatott 62 mûvészi reprodukcióhoz minél nagyobb empátiával közeledhessünk.
Megrázó döbbenet és lelki megtisztulás, hit és bizakodás egyaránt érheti a nézôt, még így is, hogy csupán fotókon szemléli ezeket a nemes anyagba álmodott alkotásokat. Legyen szó a Tüzes trónon címû látomásos kompozícióról vagy a Kolozsvári Krisztusról, a Székely, netán a Nagymarosi Pietáról, a Dózsa vagy a Petôfi haláláról, a Fájdalom kapujáról meg a Magyar Oltárról, a Boldogasszonykôrôl vagy az 1956-os Emlékmûrôl. Az írott kövekrôl vagy a létportrékról, Ady, Móricz, Szabó Dezsô, Bartók, Kós Károly, Németh László, Jókai lenyûgözô arcmásairól.
Erôt, tartást, biztonságot sugalló, "lángoló és világító" személyiségeket örökített meg a szobrászmûvész, mindannyian példaképeink lehetnek. Szükségünk van rájuk ma is. Ezért is volna jó, ha ez a joggal dicsért kiadvány minél több otthonba eljuthatna mifelénk is.
N. M. K.
Kercsó Attila
S ami mindig itthon talál.
A 40. évad zajlik a Gyulai Várszínházban. A hagyományos színházi és összmûvészeti fesztivál élményteljes eseményeket kínál az érdeklôdôknek. Július elsejétôl augusztus 15-ig Közép- Európa talán egyetlen épen maradt téglavárának udvarán, színpadán drámák, operák, operettek, táncjátékok, bábelôadások kerülnek közönség elé, koncerteknek és más rendezvényeknek tapsolhat a hallgatóság. Shakespeare-, Székely János-, Márai Sándor-, Juhász Ferenc- mûvek szólalnak meg.
Az egyik ígéretes produkció bemutatója a jövô héten lesz, Shakespeare Titus Andronicus címû tragédiáját a jeles sepsiszentgyörgyi rendezô, Bocsárdi László viszi színre. A premiert augusztus 5-re, keddre tervezték, az elôadást a rá következô estéken még négyszer játsszák. Nem csak a rendezô erdélyi, munkatársai közül is többen közremûködtek a dráma színrevitelében. A próbák július elején Gyulán kezdôdtek, majd a budapesti Merlin Színházban folytatódtak, a hónap végétôl ismét a bemutató helyszínén zajlottak. A marosvásárhelyi díszlettervezô, Bartha József képzômûvész tervei már bizonyára megvalósítva állhatnak a várszínpadon, ôk ketten Bocsárdival már összeszokott alkotópárosként dolgoznak együtt. Vásárhelyi egy másik alkotótárs is, Sebesi Sándor, aki az elôadásba szôtt filmbetéteket készítette el. A játszó személyek, a darab szereplôinek nagy hányada a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja. A két fôszereplô viszont budapesti, Alföldi Róbert és Blaskó Péter. Biztosak lehetünk, hogy a produkció nem marad visszhangtalan, lesz alkalmunk még visszatérni rá.
(nk)
...az a szellemnek szolgál; aki a szellemnek szolgál, az a világot szolgálja. Ezekben a napokban valószínûleg többen is fogják idézni Wildenbrouch mondását, miközben a 75 éves Mészáros József érdemeit sorolják. Mert az ünnepelt neve, élete egybefonódott a könyvvel, a Gutenberg galaxis szolgálatával, az EMKE Monoki István- díját is ezzel érdemelte ki 1999-ben. De ha csak ezt hangsúlyoznánk, durván leszûkítenénk azt a kört, amelyben Marosvásárhely közismert személyisége hosszas és termékeny munkásságát az eltelt évtizedek folyamán kifejtette. Erre a Magyar Kultúra Lovagja címe (2000) is figyelmeztet, azt nem adják akárkinek. A jegyzetindító idézetet is egy olyan kiadványból ragadtuk ki, amely csak részben köszönhetô Mészáros József könyvtárosi foglalatosságainak. Ha nem lenne az írott szó, az irodalom aktív elkötelezettje, aligha jelent volna meg 1972-ben az azóta is sokat forgatott Gondolatok a könyvrôl címû, igencsak munkaigényes, átfogó gyûjteménye. És több más fontos kötet sem, amelyekhez meghatározó volt a hozzájárulása. Olyan sikerkönyvekre gondolhatunk, mint az Orbán Balázs már-már veszendôbe ment fotográfiáit az utókornak átmentô Székelyföld képekben címû Kriterion-kiadvány, amelynek társszerzôje, vagy a Tiboldi István gyûjtését közkinccsé tevô Adomák és tanítómesék, a rendszerváltozás után pedig a Szilágyi Domokos költészetének kevésbé ismert darabjait, Kós Károly örökségének kevéssé népszerûsített vetületeit felmutató kötetek.
Hosszú, hosszú ideje ír és olvas, a magyar és egyetemes szellemiség alapos ismerôje, elsô írása közel hat évtizede jelent meg a Református Jövôben (1944), azóta újságíróként, bibliográfusként, mûvelôdéstörténészként, kulturális életünk mindeneseként számtalan cikke, tanulmánya, esszéje látott napvilágot. Igen jelentôs hiánypótló könyvészeti termése, amelynek létrejöttén akkor is fáradhatatlanul dolgozott, amikor úgy tûnt, semmilyen esélye sincs kiadatására. De tudta, ha ô és egypár hozzá hasonlóan megszállott könyves elkötelezett nem végzi el ezt a munkát, az talán mindörökre végezetlen marad. Így készültek el a dicséretes Petôfi- illetve Szilágyi Domokos- bibliográfiák, az Igaz Szó repertórium és más figyelemre méltó sajtó- és irodalmi bibliográfiák.
A szépírás is megkísértette. Birtalan József-, Hubbes Walter-, Zoltán Aladár-szerzemények dalszövegei, költemények hordozzák szignóját. A versek esetében tulajdonképpen nem is kell múlt idôben beszélnünk. Idôrôl idôre heti mellékletünk, a Múzsa is tanúsíthatta ezt. A magunk és tisztelôi jókívánságait tolmácsolva ezúton Mészáros Józsefnek, lapunkban is közlünk néhányat Félperceseibôl, amelyek a megyei könyvtár, sokáig szeretett munkahelye legfrissebb füzetecskéjében jelentek meg abból az alkalomból, hogy a Pro libro senator címet és díszoklevelet adományozták neki.
N. M. K.
Mészáros József
Fogjátok meg! Nem tudom, kié volt.
valamennyien gondolat-tolvajok…
Osztottam magam, - az utolsóig;
Osztottak engem is, a végsôkig.
ha inkább szoroznak…
Kamaszlábú éveim szaladnak, / Hiába hívás és felnôtt szigor, / Viszik kinôtt ruháim, apró halaim, / A horgot, melyen fönnakadtam annyiszor. (Szôcs Kálmán) * A két világháború közötti idôszakban az erdélyi színjátszás és drámaírás terén mutatkoztak a legnagyobb hiányosságok. A kisebbségi színjátszást sújtó gazdasági feltételek, illetve az állami támogatás hiányának következtében kialakult helyzet már az elsô marosvécsi találkozón arra késztette az ott jelen lévô írókat, hogy az erdélyi kultúrélet fellendítésén belül komoly figyelmet fordítsanak a színházi életre. A helikoni írók a színjátszásban elsôsorban azt a fórumot látták, amely a közönséggel való közvetlen kapcsolatnak köszönhetôen a leginkább alkalmas lehet az új hatalmi helyzetben kialakult eszmék (elsôsorban az erdélyi gondolat) terjesztésére. (Vallasek Júlia) * Némán állnak, aztán Muksó az ölelkezôkhöz megy, lefejti a Nôt, és szó nélkül, agyba-fôve veri. Keszely szenvtelenül nézi az egészet. A Nô nem tiltakozik. Mint egy rongydarab, fekszik a földön, Muksó kegyetlenül rugdossa. Muksó belefárad, leül a Nô mellé, liheg. A Nô nem mozdul. Szünet. (Hatházi András) * SÓGORNÔ Malvin! Hová tûntél el?!… (Maga elé teregeti a levelet, simítgatja a hajtogatást, mintha attól függne minden. Fennhangon olvassa.) "Kedves Malvin! Mindenre találhat mentséget az ember, kivéve a saját ballépéseire… Megpróbáltam. Nem tudok másvalaki lenni! Kálmán" (Két tenyere közé fogja befáslizott arcát; a konkrét fájdalom magához téríti: fölszisszen) Szent Habakuk! Az egész város tudni fogja. Ha én ezt megmutatom Malvinnak?!… Most már nemcsak a macskám lesz depressziós. (Lászlóffy Csaba) * Nos, kedveskéim, nincs hozzáfûznivalóm a történtekhez. Itt ugyanis nem történt semmi. Lehetne azon rágódni, hogy mi történhetett volna, de idejében betoppantam, úgyhogy elejét vettem minden történésnek. Most persze a pokolba kívánnak engem, mert biztos szívesebben látnák Bettinát az ifjú hérosszal... (Király Kinga Júlia) * A mentalevél kedvencem, a gyömbérgyökeret csak hírbôl ismerem. De a zeneszerszámokkal sehogy sem tudok kibékülni, ilyen hangszerneveket sohasem hallottam, aztán meg: hol hangszer, hol kézujj, hol csiricsáré. (Egyed Emese) * ANTONIUS: Ne sírj, ne gyászold, hogy ily nyomorultul / Végzem az életem; vigasztalódj / Azzal, hogy régi szerencsémre gondolsz, / Hogy világ elsô fejedelme voltam, / A legnagyobb; s nem szégyenben halok meg, / Nem tettem le a fegyvert honfitársam / Elôtt gyáván: római rómain / Gyôzött vitézül. Elhagy már a lélek. / Nem bírom. (William Shakespeare) * Sok magyarázó Kleopatrában látja a dráma voltaképpeni fô alakját - talán azért is, mert a darab az ô halálával zárul. Az én szememben elsôsorban Antonius drámája ez a mû. De kétségkívül döntô összetevôjét alkotják Kleopatra szivárványos színeváltozásai is, a darabindító szeszélyeskedéstôl a kurtizános mesterkedéseken és a viszolyogtató opportunista ügyeskedéseken keresztül a tragikus végsô királynôi felemelkedésig. (Jánosházy György) * A mû egy ember életútját mutatja be húszesztendôs korától halála napjáig. És a hangsúly az emberen van. Nem az Akárki ember-állata, akit jobbra-balra rángatnak bûnök és erények, miközben egyenes pályán száll a sír felé, hanem a reneszánsz-felvilágosodás-romantika által istenített individuális én, aki szakít a hittel (reneszánsz), az érzelmességgel és érzelmekkel (felvilágosodás) és a társadalmi normákkal, konvenciókkal (romantika) - legalábbis eleinte. Ibsen bravúros mesterségbeli tudással formálja a húst, aki vezérmotívumául önmagát választotta és mégis, szinte észrevétlenül, de teljesen megváltozik, görcsösen ragaszkodva énképéhez mint egyetlen megmaradt elvéhez. *
Molière részvétet ébreszt hôsei iránt, de egyúttal épp e részvét fô okozójával, az ôket körülvevô társadalommal gúnyolja ki ôket és mutatja meg gyengéiket. (Csiha Nagy Botond) * A LÁTÓ augusztus - szeptemberi számában olvasható Vallasek Júlia Színház és tanulmány címû dolgozata, forgatókönyvet jegyez Hatházi András (Az utolsó film), színmûvet Lászlóffy Csaba (Mitôl depressziós a macskám?), Király Kinga Júlia (Gangolf), bábjátékot Egyed Emese (Ôzek völgye). Közli a folyóirat William Shakespeare: Antonius és Kleopatra címû drámáját Jánosházy György fordításában és vallomásával. Csiha Nagy Botond két esszével szerepel a Látóban (Ösvények az én- keresôn, Kétszeres valóság), a Talált versben a harminc éve elhunyt Szôcs Kálmán (1942-1973) költeményét (Félmúlt) olvashatjuk.
B. D.
Ha más haszna nem is lenne a Simonyi Napoknak, csak annyi, hogy néhány alkotó ember fantáziáját megmozgatja, már akkor megérte. A ház pedig áll mint egyetlen mûködô magyar emlékhely a környéken. Fenséges, gyönyörû, öröm nézni, ahogy épül, szépül. És megmozdult a közösség.
Mondhatnám forradalmi a hangulat. Forr, pezseg az élet, hogy mennyire komoly a helyzet, az is jelzi, hogy a nagy ritkán idelátogató megyei vezetôk sápadoznak a ház s a lelkesedés láttán. Ebben a nehéz világban, aratáskor, s azután is mindennap önkéntesek jönnek, meszelnek, festenek, felajánlásaiknak, ötleteiknek se szeri, se száma.Van már függöny és függönytartó, rokka, járom, régi fénykép és új.
Siska-Szabó Zoltán tehetségének és áldozatos munkájának köszönhetôen. Neje, Siska-Szabó Hajnalka is beleszeretett a tájba, emberekbe. Naphosszat jegyzetel, rajzol és fest ihletetten.
A simonyifalvi gyökerû Brittich Erzsébet kísérletezô kedve újjászületett, szorgos teendôi közepette is órákig foglalkoztatja a "simonyi" téma.
Erdôs Beáta nemrég került Vadászra. Onnan kôhajításra Simonyi. Újsütetû arcai, rajzai igyekezetét dicsérik. Egyik szeme Párizsra figyel, ahol kiállítani készül, a másikkal a Simonyiakat vizslatja.
Deák Árpád kisplasztikáit állítja majd ki, és (meg)tervezi az emlékhely cégtábláját Szívós László közremûködésével. Aki fölvállalta a kivitelezés embert próbáló munkáját. A feliratozás körüli bonyodalmakat dr. Perjési Klára, Gyula polgármester asszonya a reá jellemzô határozottsággal oldotta meg.
Döntésével egyetért Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, és Haász Tibor simonyifalvi polgármester is. A házszentelôre Tamáskó Péter Pál katolikus marosi fôesperest és Nagy László református (gyulai) fôjegyzôt kérték fel. A képzômûvészeti kiállítást Banner Zoltán mûvészettörténész nyitja meg. Aki, többek között, Simonyi Imrére emlékezik és verset mond. Az esemény a Körösközi Közéleti Fórummal indul.
A Simonyi-díjbizottság az idén nagy többséggel Beke Györgynek ítélte a Simonyi- díjat életmûvéért és az Orbán Balázséhoz mérhetô munkájáért. Az értékelôt, laudációt a pályatárs, Cseke Péter vállalta magára.
Új helyzetben az egyetemes magyar irodalom. A zárótéma kérdésfelvetésével szervesen kapcsolódik az elôzô két témához. Moderátor és vitaindító Fried István professzor, az E-MIL mentora és ideológusa. Referátumának címe: A magyar irodalom a XXI. század elején. Korreferensek: L. Simon László (Neoavantgárd), Sántha Attila (Serény múmiák), Balázs Imre József-Borcsa János (Mai magyar erdélyi irodalom), Bengi László (Mai magyar próza), Kocur László (Szlovákiai magyar irodalom) és Olasz Sándor, a Tiszatáj fôszerkesztôje. A fórumon összesereglett alkotók a simonyifalvi Simonyi Imre mûvelôdési ház nagytermében dedikálják könyveiket. Ebéd után kerül sor a képzômûvészeti, helytörténeti és A két Simonyi c. emlékkiállításra. Bevezetôt mond dr. Hevesi József, a Körösközi Simonyi Társaság elnöke. A két Simonyira emlékezik dr. Brauch Magda, Dancs László, Emôdy Dániel, Gaál Áron, Krasznahorkai Géza, L. Simon László, Matekovics János, Ördögh Szilveszter, Petróczki Zoltán, dr. Pocsay Gábor, Ujj János. A Simonyiak házát dr. Perjési Klára, Gyula és Kósa Lajos, Debrecen polgármestere avatja fel.
Viszontlátásra Simonyifalván, a Simo-nyi Napokon, 2003. augusztus 2-3-án!
Hevesi Mónár József
Fazakas Attila
Neked az idô meg se kottyant: álmodtál,
és az órák ifjú társként szegôdtek hozzád,
vén fazék forgott Szamoszban, amin túladtál,
és késôbb a lomb virág-köpönyegét dobta rád,
míg társaiddal a sok nyári ösvényt jártad, az ég
cinóbervörös harmonikáján megakadt a kezed…
Vagy már-már vak ámulatban nézted azt, ami szép
volt vagy szép lehetett volna, míg ezret
csapott a másolt ívek csapongó szárnya,
mert a könyvbôl a szavukat tiszta hangként szûrte
át kedvére a szív, és mégse lakott jól a szem;
bár a rímek összes száma begyûlt, és vérzô sebet
ejtett válladon a sebes idô tûnte!…
Hiába szólsz, hiú cserép mindaz mit álmodtál,
Ô elnyugodna, és hívása hû: fáradtan hívlak, óh, jer Halál!
Bölöni Domokos
Nem jó nekem a reggel: mindent nyakamba zúdít a bolygó világ. Emberi hangok mondanak gépi szöveget. Itt robbannak, ott repülnek, nálunk semmi? Dehogy semmi, mondja Bilók, az elsô szobában szétrobbant egy ötvenliteres korsó, azt hallottátok volna, de azt szagolnátok!, a drága bor… Hát hol vagyunk?, nyammog Kis-Keleti, aki Bilókkal ellentétben normálisnak látszik, holott Bilók a rendes közeg, Bilók megérti az emberiséget, amely ugye semmi mást nem tesz, csak uralomra törekszik, és irtja-pusztítja önmagát, mamutot zabált, aztán az megfagyott, az ember pedig sorra vette az ehetô és gyorsan felfalható állatfajtákat; addig gyarapszik meg habzsol, amíg ismét visszafacsarodik a kannibalizmusba, well…
Hát ez a megoldás, kiáltja Kerezsi Adorján, ha megesszük magunkat. Nincs több feszültség a Földön.
A Katasztrofálist viszont frissen rázta meg a villany. Katasztrofális egy állapot, sírja, nézze, Kis-Keleti úr, milyen hurkát égetett az alkaromra… Hát aztán, azt a bizonyos kapcsolót?… Az nem kapcsoló, az kar, egyenesedik ki Bilók, azt a kart nem kell bolygatni, és amikor mégis hozzányúltunk, azt gondolva, hogy a korsóból rögtön elered a drága nedû, na, kitalálja, mi lett?
Inni szagot, józannak maradni, kereszttatám!
Jönnek paradicsommal, paprikával, neccekkel, évekkel. Nézik a csajt, udvarolnak neki, de banira számítva fizetik a borzalmasan rossz, gyenge pálinkákat. Olyan a feneke, hogy vajat olvaszthatsz benne. Jaj.
Otthon a kályhán a lecsó, hazamegyek, felveszem a házikabátot. A mûhelyem olyan, mint a kristálypohár, nincs csavar, kulcs, alkatrész, aminek meg ne volna a maga szabott helye, ha akarok, bemegyek, ha nem akarok, ott a tárkonyleves tegnapról, két napra fôz a feleségem, dús táplé sok zöldséggel, másodiknak csirkemell, ott vár a hûtôben kipanírozva, nézem a tévét, míg haza nem jön a naccsága, barátom, egy felet, nem kell nekem a te pálinkád, nem iszom én rászputyint, sztálinszkáját, nem kell a sima perfekt vodicska sem, ha tudsz, töltessél egy deci Caractert, marosi kukoricapálinkát, haver...
Úgy megyek aztán hazafelé, mint a golyó!
Tudod, mi volt? A kutya ült a seggén, s nézte. A Timi-Timi bárban vagyok, filózom a lányt, nyakában a minicsodája, poronyó puca sejtelmez pici dugatalattijában, az idô állva...
Ja, ez nem az idô. Jön két csóró, kemények, nyírottak, bukszások, mellettük ül a farkaskutya a seggén, s nézi a belterületet. Kérek egy rákhiút, mindig azt kérek, mordul az alabástromfenekû, hogy itt efféle nem van. (Sic!) Jaj, ringó keblû, dinnyeseggû illatozó csajok a Freddie- bárban! … Ott bezzeg mindent kapni. Nincs szebb a vécésnéninél, ha tizenhat éves. Az egyik csóró rángatja a galléromat. Húba, Sszameg, mekkora pillanat, hóna alá, dupla szaltó, s mindjárt be az asztal alá. És azonnal rögtön a másik csórót felülfekvésbôl, rá, haslag.
A kutya csak ült a seggén, és nézte.
Jó napot, doktor úr! Tudod, ki ez? Kis-Keleti, Bilók, Kerezsi Adorján! Katasztrofálisan a nadrágomban vagyok. Fûzek szûzei, ha nem együtt fostunk Mezôbándon, akkor bújjék magának a Zrínyi-féle vadkan.
A bárban szomorúfûz ágai siratóznak vidáman. Ilyen leeresztôs a nyár. Hallgatták a meccset, értitek? Nem érti senki, igazi futballt a régiek tudtak. Jaj, az mikor volt, amikor kikaptunk a németektôl.
Jó napo