|
LV. évfolyam 96. (15363.) sz |
2003. április 26, szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Bárkivel megtörténhet, hogy reggel, amikor egy bizonyos helyiségbe lép, úgy érzi, mintha vízen járna. Ami ilyenkor, ünnepek táján néhány másodperecig talán természetesnek is tûnhet, de aztán hamar rá kell ébrednie, hogy nem valamiféle révület vett erôt rajta, hanem jobbik esetben a fürdôszoba, rosszabbik esetben a lakása telt meg vízzel. Csôrepedés.
Ha sikerül az okokat kideríteni, akkor kezdôdhet a futkosás a víz elzárása érdekében. Ha ez is megtörtént, s tömbház esetén a szomszédokat is érinti, akkor hátra van a legkellemetlenebb, szerelôt kell keresni. De honnan? Elôször is nincs egy olyan hiteles, közismert cég, amely állandó diszpécserszolgálatot mûködtet a kisebb vagy nagyobb, esetleg egy egész lépcsôházat érintô hibák elhárítására. És érvényes ez arra az esetre is, ha villany- vagy gázszerelôre lenne szükség. A szóban forgó szolgáltatásokat végzô cégektôl ugyanis csak azért szállnak ki a helyszínre, hogy szükség esetén elzárják a csapot, és ezzel az ô munkájuk le is zárult, mert törvény szerint az, ami a szolgáltatást igénybe vevô magánszemély udvarán, illetve a tömbházon belül történik, a tulajdonosra, a lakókra hárul. Aki járt már így, tudja, hogy mi következik. Elkeseredett telefonálások, miközben sorra vesszük az ismerôs szerelôket, vagy ismerôsök ismerôs szerelôit. De sajna, ki külföldi munkán, ki a kertjében, ki falun, ki éppen egy nagy vállalkozás közepén találtatik, vagy amikor meghallja, hogy mirôl van szó, például falat is kell törni, sajnálkozva utasít vissza, mások sürgôs elfoglaltságukra hivatkozva napok múlva vállalnák a hibaelhárítást. Aki kitartó, újabb telefonok jönnek-mennek, és megszólíttatik a baráti, a rokoni, az ismerôsi kör apraja-nagyja. Eredmény nélkül. Aztán következhet az újabb lottózás, és a közben el lehet gondolkodni azon, hogy kinek lenne a feladata ezeket a szolgáltatásokat biztosítani? Hogy miért nem éri meg a szakvállalatok mellett létrehozni egy-egy hibaelhárítást végzô céget, ahova bizalommal fordulhat az elôfizetô? Mert a fogyasztásért a bérünket, nyugdíjunkat messze meghaladó pénzt könyörtelenül elkérik ugyan, de teljes körû szolgáltatásra nem számíthat az egyszerû halandó.
És el lehet-e képzelni nagyobb örömet, mint amikor az elkeseredés végsô határán mégiscsak ránk mosolyog a szerencse egy szerelô személyében. Aki elvállalja a munkát, megérkezik, és az sem baj, ha tör-zúz, ha sokat kér, csak folyjon a víz, legyen világosság és meleg a lakásunkban s a szomszédoknál is. Egyhetes össznépi "szünidô" következik, közepén a munka ünnepével. Kívánom, hogy ússzák meg szárazon!
Nem ezt kívánom a szakvállalatoknak, amelyek az átalakulások "reformjában" úgymond lemondtak az ilyen jellegû szolgáltatások ellátásáról. Kényelembôl. S nem ezt kívánom a polgármesternek meg a tanácsosoknak, akiknek eszükbe se jut, hogy kötelességük a teljes körû szolgáltatás-hálózat kialakítása. Akkor is, ha némelyikük éppenséggel ellenérdekelt az "ügyben". Ne ússzák meg! Ugyanis egy 160 ezres európai városban élünk.
A tegnapi videokonferencián a kormányfô "mélységes tiszteletérôl" biztosította Daniela Bartos egészségügyi minisztert, miközben a liberálisoknak üzente, hogy nem nekik kell megmagyarázni az egészségügy gondjait.
Ismételten felrótta, hogy az orvosok egy része "túl gyakran jár külföldi szemináriumokra", s aztán, ha hazajön, a külföldi gyógyszereket népszerûsíti és írja fel a betegeknek. Nem értem, mondta, hogy ha a Nitroglicerin ára 60 ezer lej, és ugyanazt a hatást fejti ki, mint a legalább 100 ezer lejjel drágább külföldi orvosság, miért kell az utóbbit felírni. Ha megállapították volna, hogy a hazai gyógyszerek nem jók, akkor más volna a helyzet, de így…
Az egészségügyön belül van a kutya eltemetve, állapította meg, s megígérte, egyszer majd elkészítik azoknak az orvosoknak a listáját, akik túl sokat szemináriumoznak külföldön. Keményen kell fellépni egy olyan rendszer ellen, amely évek óta nem a betegek érdekeiért dolgozik, hanem egyes orvosok, gyógyszerészek egyéni "biznisze", akik a közpénzekbôl jól élnek. Bizonyos cégek rabjai vagyunk, utalt a gyógyszerforgalmazókra, megengedhetetlennek nevezve azt, hogy egyesek részt vesznek a versenytárgyaláson, megnyerik a licitet, majd visszalépnek, ily módon kényszerhelyzetbe hozva az intézményeket. Mint mondta, készülnek ezekrôl a "feketelisták", s az ilyen módszerekkel élôk többé nem fognak az egészségügyben mûködni. A "cselezôket" szigorúan meg fogják büntetni.
Nem hagyta ki a kórházvezetôket sem, akik közül szerinte sokan rosszul sáfárkodtak a rájuk bízott pénzekkel, a maguk életminôségét javították, nem a betegekét. A csütörtöki kormányülésen jelentette be: határoztak egyes, nem rentábilis kórházak szociális otthonná való átalakításáról, ahol majd ellátják azokat, akik eddig télire kórházba vonultak, de ily módon sokkal kevesebb "emberi és pénzügyi forrásra" lesz szükség. Felemlegette, hogy helyi szinten egyes orvosok hiúsági kérdést csinálnak abból, hogy az ô kórházuk megmaradjon, ha rentábilis, ha nem, mert "mindenki igazgató, fônök akar lenni, hogy legyen egy titkárnôje, akinek dirigálhat. A mentalitással van baj, vonta le végül a következtetést.
Románia több irányban is erôfeszítéseket tesz azért, hogy részt vehessen az iraki újjáépítésben - jelentette ki csütörtökön Adrian Nastase román miniszterelnök a Mediafax román hírügynökségnek adott interjúban.
Adrian Nastase elmondta, hogy a kormány különmegbízottjai napi kapcsolatban állnak Washingtonnal, illetve a Kuvaitban felállított újjáépítési és humanitárius feladatokat ellátó hivatallal.
Az amerikai fôvárosba egy héttel ezelôtt érkezett meg a kormány képviselôje, aki felvette a kapcsolatot az Iraki újjáépítésben részt vevô nagy amerikai társaságokkal, az USAID amerikai kormányügynökséggel, az amerikai kormány illetékeseivel.
Az iraki újjáépítésben való román részvételt ajánlotta az amerikai illetékesek figyelmébe közelmúltban tett washingtoni látogatásán Mihai Tanasescu pénzügyminiszter. Júniusban hasonló céllal a román ipari miniszter utazik Washingtonba. A közeli napokban a kormány egyik képviselôje Londonban brit társaságokat és cégeket keres majd fel.
Bukarest figyelme az ENSZ-re is kiterjed, mivel az ENSZ minden bizonnyal fontos szerepet játszik majd a humanitárius akciók mellett Irak újjáépítésében is - tette hozzá a miniszterelnök.
Adrian Nastase hangsúlyozta, hogy a Romániával szemben felhalmozott - 1,7 milliárd dollárt kitevô - iraki tartozás törlesztésérôl a kormány nem kíván lemondani.
A miniszterelnök közölte: a kormány garanciaalapot tervez létrehozni annak érdekében, hogy a román vállalatok felújíthassák termékeik iraki exportját, illetve Románia is bekapcsolódhasson az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján indított "olajat élelmiszerért" programba.
Adrian Nastase szerint a román vállalatok számára elsôsorban az iraki víztisztító állomások, az elektromos és távközlési hálózat, a közlekedési infrastruktúra helyreállításában nyílnak lehetôségek. Hozzátette: Románia jelenleg szakértôket készít fel arra, hogy az iraki közigazgatás újraindításában vegyenek majd részt.
A marosvásárhelyi zsidó lakosok deportálásának 59. évfordulójára és a holokauszt áldozataira emlékezve a volt Kossuth és a Malom utcák sarkánál levô szigeten emlékmûvet avatnak május 4-én. Ekkor kerül sor Izsák Márton bronzszobrának leleplezésére.
Amint Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere lapunknak nyilatkozta, a szobor talapzatán négy márványtáblát helyeznek el, amelyek négy nyelven, héberül, angolul, románul és magyarul hirdetik majd, hogy milyen eseményeknek állított emléket a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség.
Az avatás napján csak ideiglenes felirat kerül a táblákra, amelyeket majd leszerelnek, és bevésik azt a szöveget, amelyben egy közös megbeszélés során állapodott meg Rasvan Theodorescu mûvelôdési miniszter, Natea.Ovidiu prefektus, Nicolae Baciut, a megyei mûvelôdési felügyelôség vezetôje, Virág György, a megyei tanács elnöke, Dorin Florea polgármester illetve Ausch Sándor, a Zsidó Hitközség vezetôje. Az alpolgármester úgy tudja, hogy a miniszter javaslatára, utasítására született a tervezett felirat.
Fodor Imre bevallása szerint véletlenül szerzett tudomást a szövegrôl, ami váratlanul érte, mivel maga is sokat tett annak érdekében, hogy a szobrot felállítsák. A felirat így hangzik: A marosvásárhelyi és környékbeli zsidók emlékére, akiket a fasiszta magyar rezsim deportált 1944 tavaszán, és akiket a náci haláltáborokban öltek meg.
Ha ebben a formában marad a szöveg, nem veszek részt a felavatáson - hangsúlyozta Fodor Imre, amit a hitközség vezetôjével is közölt, s ajánlatot tett egy árnyaltabb és pontosabb megfogalmazásra, amelyben a fasiszta magyar rezsim helyett az állna, hogy a német csapatok által elfoglalt Magyarországon létrehozott fasiszta rezsim által 1944 tavaszán deportált zsidók emlékére, akiket a náci haláltáborokban öltek meg.
Fodor Imre szerint, mivel a helyi hitközség nem ragaszkodik az eredeti szöveghez, az RMDSZ országos vezetôségének kellene errôl tárgyalnia a mûvelôdési miniszterrel, amíg a végsô szöveg fel nem kerül a táblákra.
A feliratokról megkérdeztük Ausch Sándort, a Zsidó Hitközség vezetôjét is, aki szerint valóban volt szó arról, hogy a szobor talapzatára kerülô szövegben meg kellene különböztetni, hogy a deportálás ki által történt, és több változatból fogadták el a szóban forgó szöveget. Mivel azonban nem akarnak konfliktushelyzetet teremteni, egyelôre csak annyit írnak ki, hogy Remember Holocaust, természetesen héberül is.
Ugyanakkor elmondta, hogy biztosították Fodor Imre alpolgámrestert is arról, hogy a késôbbiekben, amikor a végleges táblát felszerelik, közös megegyezés alapján olyan felirat kerül rá, hogy miattasenki se érezze sértve magát.
(MTI) - George Bush amerikai elnök felvetette annak a lehetôségét, hogy a keresett iraki tömegpusztító fegyvereket a háború elôtt esetleg megsemmisítették vagy elvitték az országból, így talán nem is fogják megtalálni ôket.
Az Ohio állambeli Limában, az Abrams harckocsikat gyártó üzemben az elnök csütörtökön köszönetet mondott a munkásoknak a "hadviselés történetének legjobb fegyveréért".
George Bush beszédében egyebek között kijelentette: "Tudjuk, hogy voltak Szaddám Huszeinnek (az iraki elnöknek) tömegpusztító fegyverei, de akár megsemmisítette, akár eltávolította, akár elrejtette ôket, kiderítjük az igazságot. Egy dolog biztos, többet nem fenyegeti az Egyesült Államokat tömegpusztító fegyverekkel. Amerika ma nagyobb biztonságban van és az iraki ép szabad."
Az Irakba bevonult szövetséges erôk a háború március 20-i kezdete óta nem találtak bizonyítékot arra, hogy Irak vegyi vagy biológiai fegyverekkel rendelkezne, illetve atomfegyver elôállításán munkálkodott volna. A Biztonsági Tanácsban a vita a körül forgott, hogy Iraknak vannak-e tömegpusztító fegyverei és az Egyesült Államok vezetô politikusai rendszeresen leszögezték, hogy az ENSZ jóváhagyásával vagy anélkül erôvel fogja leszerelni Szaddám Huszeint, ha önként nem válik meg tömegpusztító fegyvereitôl. A bagdadi rezsim tagadta, hogy tiltott fegyverei lennének, az ENSZ fegyverzetellenôrei pedig a háború elôtt végzett tevékenységük három hónapja alatt nem találtak terhelô bizonyítékot.
Bush nem nyilvánította ki, hogy az iraki háború véget ért. Kijelentette, hogy a küldetés még nem fejezôdött be, az amerikai erôknek még mindig veszéllyel kell szembenézniük. "Egy dolog biztos, kormányt nem fogunk rákényszeríteni Irakra, hanem segítünk a demokratikus kormány megalakításában" - mondta az elnök
Kiállításmegnyitón rég nem láttak ilyen sok érdeklôdôt a mûvészetkedvelôk, mint szerda délután a Continental Szálló zöld termében, ahol a marosvécsi kórházotthonban ápoltak állították ki munkáikat. Nem pusztán a képzômûvészeti alkotások látványa, hanem a hátrányos helyzetû személyekkel való emberi együttérzés szólította meg az emberek lelkét. A kiállításon 11 gondozott 117 alkotását - szobrokat, kerámiatárgyakat, festményeket, szônyegeket, gobelineket - tekinthette és vásárolhatta meg a közönség.
- Nagyon fontos számunkra ez a nap, hiszen nyolc hónapi mûvészetterápiás foglalkozás után közönség elé állhatunk az otthonban készült tárgyakkal. A nagyszámú érdeklôdô kellemes meglepetés számunkra, s a siker válasz nemzetközi szervezeteknek, akik támogattak abban, hogy a Marosvécsen ápolt hátrányos helyzetûeknek (jelenleg 300 beutalt van) európai színvonalú kezelést biztosítsunk.
Valami kimondhatatlan belsô erô rejlik az itt gondozottakban, ami a kiállított tárgyakból is kisugárzik. Egyesek próbálták minimalizálni tevékenységünket, de bizonyíthatjuk, hogy a kastély, a hely szelleme, a Helikon, Kemény János báró szelleme ránk is úgy hat, hogy magunkból a jót próbáljuk adni - mondotta dr. Pokorny László, az intézmény igazgatója.
Dr. Barabás Dénes, az intézmény szakorvosa elmondta, a mûvészetterápiás foglalkozásnak elôzménye, hogy nyolc hónappal ezelôtt az egyik gondozott kifejezô gyurmafigurát készített. Ebbôl adódott az ötlet, hogy kipróbálják, milyen hatással van a szobrászat, a kerámia, a festészet, a textilezés a gyógykezeltekre. Kiderült, hogy a terápián részt vevô 17 személy inkább a munkát választotta, mintsem ebédelni menjen. Sôt, az észlelhetô belsô öröm következtében a gyógyszeradagot felére lehetett csökkenteni.
Jelen voltak a kiállítók is: Gusti, Gyöngyi, Anikó, Gizike, Ana, Noémi, Mária, Marika, Marcela, Zsuzsi. Gálfi Marika szerint belsô feszültségét vezeti le a varrás, a gobelinezés által, és mûvészi késztetést érez arra, hogy alkosson. A munka jót tesz neki, kikapcsolódást jelent. Öröm számára, hogy munkáját rögtön a kiállítás megnyitása után meg is vásárolták. Ugyanezt vallja Firtos Anikó is, aki subatechnikával készített szônyegeket állított ki.
A mûvészetterápiás csoportot Pokorny Attila, Horea Badea képzômûvész, Sebestian Diana nevelô vezeti.
Az Azomures Alternativa 2002 szakszervezete sajtóközleményben válaszolt a napokban tartott tiltakozó megmozdulás után a gyár vezetôsége által közöltekre. Ezúton kívánják ugyanis pontosítani, hogy valóban történtek beruházások a privatizációt követôen, de ezek egy része az Állami Vagyonalaptól visszautalt pénzbôl történt, és a beruházásokról nem derül ki, hogy van-e köztük olyan, amely a munkakörülmények javítását célozza.
Ugyanakkor a közlemény hangsúlyozza, hogy míg 1998- ban 117 miliárd lejt fordítottak bérezésre, addig 2002-ben 364 milliárdot, vagyis mindössze 96%-os a növekedés, miközben a fogyasztási index 470,1%-osan növekedett, az infláció pedig 370%-os volt. Dollárban számolva, az 1998-as béralap 13,29 millió volt, 2002-ben pedig 11,02 millió. Közben a vállalat 36,9 millió dollár értékû profitot valósított meg, és az Azomures 2002-ben országos szinten a második helyen állt a forgalma alapján. Mindezek ellenére a legutolsó, 10%-os fizetésemelésre 2001 szeptemberében került sor, de a Fotogyár és az üvegházak dolgozóinak fizetése ekkor sem növekedett - áll a szakszervezet végrehajtó bizottsága által ellenjegyzett dokumentumban.
Az Azomures vezetôsége és az Alternativa szakszervezet képviselôi közötti békítô tárgyalásra, melyet a munkaügyi igazgatóság közvetít, május 6-án kerül sor.
Április 27-én zárul az a közel kéthetes rendezvénysorozat, amelyet a vásárhelyi fegyintézetben büntetését töltô mintegy 800 elítélt számára szerveztek. Tegnap délelôtt ökumenikus istentiszteletre gyûltek össze a rabok a börtön udvarán.
A tegnapi rendezvényen római katolikus, református, adventista és evangélikus lelkészek hirdették a megváltás igéjét, melyeket alkalomhoz illô szavalatok és a büntetésüket töltô nôk zsoltáréneke egészített ki. A kéthetes rendezvény ideje alatt sakk-, römi- és asztalitenisz- vetélkedôket szerveztek, a jövô héten az udvaron felállított asztalok mellett tölthetik kellemesebben az idôt a jó magaviseletû elítéltek. A legjobban szereplôk jutalomként vehetik át a nôi elítéltek által festett tojásokat. A két húsvétot néhány elítélt családja körében tölthette-töltheti.
- Immár 13 éve szervezzük ezeket a rendezvényeket, s bebizonyosodott, valóban szükség van rájuk - mutatott rá felszólalásában Szöllösi Géza ezredes, börtönparancsnok. Elmondta, a vezetôség erôfeszítéseket tesz a humánusabb körülmények megteremtéséért. Saját erôbôl zuhanyozóhelyiséget építettek, belsô sétaudvarokat létesítettek, s egy hónapon belül elkészül a sportterem, élelmiszerbolt és mûhely is. A beruházások összértéke meghaladja a kétmilliárd lejt. A parancsnok hozzátette: 18 elítélt kérését bírálta el kedvezôen a szakbizottság, s így a tegnap ezeket a személyeket feltételesen szabadlábra helyezték.
Vannak olvasók, akik azért berzenkednek, hogy sok a reklám a médiában. Pedig ezek által felmérhetô, mi a kereslet, mi a kínálat kezdetleges, furcsaságokkal tûzdelt piacgazdaságunkban. Arra már senki sem kapja fel a fejét, ha egészségügyi asszisztenseket keresnek bébiszitternek, érettségizetteket vesznek fel bároslányoknak, szakmunkások eperszedésre jelentkeznek, mérnökök könyvelést vállalnak, tanárok pincéri pályára lépnek. Elvégre mindenkinek meg kell élni, a betevô falatot meg kell keresni, a gyerekeket fel kell nevelni, s a számlák sem maradhatnak kiegyenlítetlenül. Nem lehet tökéletes a világ, de azért mégiscsak nehezen érthetô, hogy ebben a változó gazdaságban a sok energiával, anyagi és erôráfordítással végzett iskolát, a megszerzett tudást miért nem lehet a képesítésnek megfelelô területen kamatoztatni.
Minap mégis fölöttébb érdekes hirdetésre kaptam fel a fejem. Olvasom, hogy kies városunk közszállítási vállalata jegyellenôröket alkalmaz. Feltétel, hogy a jelentkezôknek fôiskolai végzettséggel kell rendelkezniük. Nocsak! Ilyen jól állunk, hogy már a szakképzetlen munkára is egyetemet végzett személyeket alkalmaznak, vagy valamiféle értékrend-eltolódásról van szó? Nem azt akarom mondani, hogy a jegyellenôrzés valami megvetendô aljamunka lenne, de azért túlzás, hogy a jegyellenôrt maholnap az orvossal, tanárral, mérnökkel egyenrangúvá emeljük. Mert mit kell tudnia egy ellenôrnek hozzájuk képest? Udvariasan köszönni, elkérni a jegyet, megnézni és visszaadni. Ha az utas jegy nélkül utazik, háromsoros jegyzôkönyvet írni, esetleg két-három bankjegyet elvenni tôle, majd továbbállni. Ennyi. Ehhez kell a fôiskola? Igen - mondták, mert civilizált szolgáltatást szeretnének nyújtani. Csak azt nem értem, hogy akkor mit tanítanak az általános iskolában, ha egy nyolc osztályt végzett egyén ugyanezt nem tudja elvégezni? Vagy mit tanítanak az egyetemen, ha egy fôiskolát végzett csak ennyire képes?
Nem érdeklôdtem meg, hányan jelentkeztek, féltem, olyan választ kapok, amit nem szeretnék hallani.
(MTI-Panoráma) Szombat hajnalban új, kényszerûen módosított fejezet kezdôdik a Nemzetközi Ûrállomás (ISS) történetében: ezúttal nem amerikai ûrsiklóval a floridai Cape Canaveralról, hanem egy Szojuz TMA-2 típusú orosz ûrhajóval a kazahsztáni Bajkonurról indul a váltó legénység, hogy hónapokra átvegye a szolgálatot.
A kényszerûség oka a Columbia amerikai ûrrepülôgép februári katasztrófája. Bár a Columbia nem vett részt magának az ûrállomásnak az építésében - még olyan dokkolóberendezése sem volt, amellyel kiköthetett volna a Föld körül mintegy 400 kilométeres magasságban keringô bázison -, a hét ûrhajós halálát követelô tragédia miatt a másik három siklót sem engedik indulni legalább az ôszig.
Így alaposan felborult a program, hiszen az ûrrepülôgépekkel szállították a nehéz szerkezeti elemeket, velük bonyolították az állandó legénységek cseréjét. A rájuk mért repülési tilalom felvetette annak a rémét, hogy akár fel is függesztik az ugyan nehézkesen indult, de már évek óta különösebb gond nélkül zajló ûrállomásprogramot.
A nagy bajban azonban szerencsére kéznél vannak a jó öreg Szojuz, illetve Progressz orosz ûrhajók, amelyek eddig is fontos szerepet játszottak az ISS életében.
Szojuz szállította 2000 októberében az elsô állandó legénységet az ûrállomásra. Ettôl kezdve a háromszemélyes Szojuzok mintegy a mentôcsónak szerepét játszották. Egy ilyen típusú ûrhajó azóta folyamatosan az ûrállomáshoz csatlakoztatva készen áll arra, hogy vészhelyzet esetén vissza tudja szállítani a bázison dolgozó három ûrhajóst. Biztonsági megfontolásokból azonban a Szojuzokat félévente lecserélik. Ez a csere egyébként is éppen most lett ismét idôszerû.
A mostani ûrhármast váltó orosz Jurij Malencsenko és az amerikai Edward Lu Szojuzzal utazik az ûrállomásra, ahol a következô ûrmentôcsónak- váltásig, azaz október végéig, november elejéig tartózkodik majd. A távozó legénység - az amerikai Kenneth Bowersox és Donald Pettit, valamint az orosz Nyikolaj Budarin -azonban, most elôször az ûrállomás üzemeltetése során, nem ûrsiklóval, hanem a vészhelyzet esetére a tavaly ôsszel az ISS-hez csatolt Szojuzzal tér vissza a Földre. Eddig egyetlen amerikai állampolgár, a világ elsô ûrturistája, Dennis Tito utazott vissza a Nemzetközi Ûrállomásról orosz ûrhajón, hivatásos amerikai asztronauta még nem.
A személyzet nélküli Progressz teherûrhajók pedig rendszerint ellátmányt és berendezéseket juttattak el az ûrállomásra. Szerepük most jelentôsen megnô, hiszen az ûrsiklók kiválásával nekik kell biztosítaniuk a kétfôs legénység ellátását. Feltehetôen az eddiginél többet indítanak belôlük, hiszen a Progresszek lényegesen kisebb hasznos terhet tudnak a világûrbe juttatni, mint az ûrrepülôgépek.
Ha októberre sem oldják fel az ûrsiklók repülési tilalmát, úgy marad a mostani átmeneti menetrend, azaz fél év múlva újabb orosz-amerikai páros utazik egy Szojuzzal, hogy leváltsák Malencsenko és Lu asztronautákat, akik az ugyancsak a szolgálatát befejezô Szojuzzal térnek vissza.
Közel száz résztvevô jelenlétében leplezték le tegnap azt a táblát, amelyet a prefektúra tornya oldalán helyeztek el, és amely annak a 35 személynek a nevét tartalmazza, akiket a táblán levô felirat szerint a közigazgatási palota pincéjébe zártak, mert "hûek maradtak hitükhöz és nyelvükhöz".
Beszédet az alkalomhoz Zeno Opris, a Vatra Româneasca elnöke és Ovidiu Natea prefektus tartott. Elôbbi szerint a tegnapi akció igazságtétel volt azokkal szemben, akik "egy szomszédos agresszor állam" áldozatai voltak. Nem hagyhatta ki 1990 márciusának az említését sem, s bejelentette, hogy a jövôben fognak még hasonló akciókat szervezni, hogy bebizonyítsák Európának, hogy "ez az ô hazájuk, nem pedig egy régió".
A prefektus azt hangsúlyozta, hogy a történelmet meg kell ismerni, hogy ne ismétlôdhessenek meg szomorú események. Úgy gondolta, az ortodox nagypéntek a legmegfelelôbb nap erre az ünnepségre, hiszen a táblán felsorolt személyek is "szenvedtek" amiatt, hogy vállalták nemzetiségüket. A Vatra Româneasca alelnöke, Florin Oproiescu megköszönte a prefektusnak, hogy hozzásegítette az emléktábla kitételéhez. A Gheorghe Sincan esperes által megáldott és megszentelt táblát a Háborús Veteránok és a Hôsök Kultusza elnevezésû egyesület megkoszorúzta.
Tegnap délelôtt tehát elhelyezték az emléktáblát a prefektúra tornyának falán. Arról a tábláról van szó, amelyet nemrégiben Pop Dumitru nagyromániás szenátor az épület elôcsarnokában levô Bernády György-emlékplakett helyére csavart fel négy hatalmas szöggel. Akkor kijelentette: amíg ô Románia szenátora, Bernádynak nincs keresnivalója az egyébként általa épített palota elôcsarnokában, bár a valamikori városépítô polgármester arcmását az RMDSZ és a Bernády Alapítvány az összes törvényes dokumentum birtokában tette ki a hall falára. Az akció törvénytelen volt, a pérémés táblát levették, Bernády is visszakerült a helyére. A nagyromániások is tanultak valamit, mert utólag saját táblájukhoz is megszerezték a szükséges engedélyeket.
- jelentette ki Adrian Nastase miniszterelnök a tegnapi videokonferencián. Mert ha most változtatnának rajtuk, folytatta az okfejtést, leállnának a tárgyalások az Európai Unióval. Azt belátta, hogy a jelenlegi felosztás nem tökéletes, hogy a megyék régiós fejlesztés szempontjából kicsik ahhoz, hogy régiónak tekinthessék, másrészt a jelenlegi régióknak sem infrastruktúrájuk, sem megfelelô személyzetük nincs ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek. A jelenlegi régiók maradnak - jelentette be -, hozzátéve, azon lehet esetleg gondolkodni, hogyan kapcsolják össze a megyékkel. Ezt azonban a parlament tiszte eldönteni. Különben is, mondta, a nyolc régióról 2000 elôtt határoztak, és most felesleges lenne Pandóra szelencéjét kinyitni, bár kénytelen volt elismerni, hogy a romániai régiók és az európaiak nem is emlegethetôk egy napon. Nem zárta ki egy ilyenszerû felülvizsgálás lehetôségét, de kijelentette, erre csakis az uniós szerzôdés aláírása után kerülhet sor.
Jövô héten munkaszünet a költségvetési intézményekben
A kormány 369-es számú idei határozata értelmében minden költségvetési intézményben - prefektúrák, polgármesteri hivatalok, tanügyi és egészségügyi intézmények, igazságszolgáltató szervek stb. - az ortodox húsvét, valamint a május elsejei ünnep miatt április 28-május 5. között munkaszünet van. Ezekben az intézményekben szünetel az ügyfélfogadás.
A Román Nemzeti Bank és a többi kereskedelmi bank marosvásárhelyi fiókjánál az ortodox húsvéti ünnep másodnapján, április 28- án és a munka nemzetközi ünnepén, május elsején munkaszüneti nap lesz. Az ügyfeleket kedden, szerdán és pénteken fogadják e pénzügyi intézmények.
Könnyítenek azokon a marosvásárhelyi adófizetôkön, akiknek hátrálékuk van a helyi adók és illetékek kifizetésénél. Az április 24-i helyi tanácsi határozat értelmében azoknak az adófizetôknek, akiknek családjában az egy fôre esô jövedelem kisebb a nettó átlagbérnél, eltörlik a 2001. december 31-ig összegyûlt késedelmi és büntetôkamatokat. A kedvezményben csak azok részesülhetnek, akik 2003. szeptember 15-ig naprakészen kifizetik a helyi adókat.
Felújítják a marosludasi líceumot
Kétezer diák tanulási körülményeit javítják azáltal, hogy felújítják az ipari líceum tantermeit, korszerûsítik a fûtési hálózatot és új irodafelszereléseket vásárolnak. A beruházáshoz szükséges pénz, 143.000 euró PHARE-alapból származik, amelyet a polgármesteri hivatal pályázott meg.
Gyöngykoszorú-találkozó Erdôcsinádon
A X. nemzetközi Kárpát-medencei Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népzene- és népviselet-hagyományôrzô találkozó kezdôdött tegnap Erdôcsinádon. Ma délelôtt felvonulnak a népviseletbe öltözött táncosok, majd ökumenikus istentisztelettel és a csoportok bemutatkozásával folytatódik a rendezvény. 17.30 órától bál lesz, amelyen a Napsugár együttes zenekara szolgáltatja a talpalávalót. Vasárnap a külföldi elôadók mutatkoznak be. A háromnapos Gyöngykoszorú-találkozó táncházzal zárul.
Dr. Pásztori Kupán István teológiai tanár Az elrabolt történelem avagy a kitalált középkor címen tart elôadást vasárnap 19 órakor a vártemplom gótikus termében.
A KZST vendége Selmeczi György
A Kemény Zsigmond Társaság kedden délután 6 órakor tartja rendes havi összejövetelét a Kultúrpalota kistermében. Vendégük Selmeczi György zeneszerzô, karmester. Elôadásának címe: A színpadi zene halhatatlansága.
Ruhabemutató az Unirea kiállítóteremben
A Maros Megyei Képzômûvészek Egyesülete és a Moda Margo Kft. szervezésében tavaszi-nyári ruhakollekció bemutatójára kerül sor a marosvásárhelyi Unirea kiállítóteremben (Köztársaság tér 9. szám) ma délelôtt 11 órai kezdettel. A rendezvényen a megnyitóbeszédet Kulcsár József és dr. Stef Liviu mondja, a kiállítás április 30-ig tekinthetô meg.
A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság szakemberei tegnap meglátogatták a Fehéregyházáról beszállított bántalmazott kisgyereket, akit jelenleg a gyermeksebészeten kezelnek, s már túl van az életveszélyen. A megvert és késsel megvágott 3 éves G. M.-et a Rohammentô-szolgálat autója szállította a megyeszékhelyi kórházba. A központosított diszpécserszolgálat ügyeleteseit a szomszédok értesítették, hogy a 26 éves G. Doina ittas állapotban bántalmazta kisgyermekét. Mint Domby Károly, a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetôje tájékoztatott, kérték az igazságügyi orvostani vizsgálatok elvégzését, s a gyermek felépülése után igényelni fogják a szülôi jogok gyakorlásának megvonását.
Április 24-én, csütörtök este a Beszterce- Naszód Megyei Rendôrség értesítette a Maros Megyei Rendôrparancsnokságot, hogy elloptak egy OF-JX-75 rendszámú Audi A6 típusú személygépkocsit. Miközben a gépkocsi Szászrégen felôl Marosvásárhely felé haladt, a nyomára akadtak és útját akarták állni. Mivel a gépkocsivezetô ezt észrevette, visszafordult, s a rendôrök követni kezdték. Megállításához fegyvert kellett használni, ami sem testi sérülést, sem anyagi kárt nem okozott. A nagy sebesség miatt viszont a gépkocsi felborult. A gépkocsivezetôt azonosították a 35 éves marosvásárhelyi Marginean Tudor-Adrian munkanélküli, visszaesô bûnözô személyében - közölte a rendôrség sajtóirodája.
Nem csökkentik a felekezeti osztályok számát
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László ügyvezetô elnökhelyettes és Verestóy Attila szenátor csütörtökön Bukarestben folytatott megbeszélést Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter asszonnyal. Ennek során biztosítékot kaptak arra, hogy a 2003-2004-es tanévtôl nem csökkentik az osztályok számát a felekezeti oktatásban. A szaktárca vezetôjével folytatott tárgyaláson a felekezeti osztályok kérdésköre mellett napirenden szerepeltek olyan oktatással kapcsolatos idôszerû problémák, mint amilyen az érettségi tételek idôben történô lefordításának kérdése, vagy a brassói Áprily Lajos gimnázium magyar tannyelvû intézménnyé válásának helyzete. A jelenlevôk egyetértettek abban, hogy meg kell sürgetni az új iskolaépület felépítésének munkálatait annak érdekében, hogy a következô tanévet a román tagozat az új épületben kezdhesse, az önálló magyar tagozat pedig beinduljon az Áprily Lajos régi épületegyüttesében. A találkozón továbbá ígéretet kaptak a szatmárnémeti Hám János katolikus gimnázium felújításához szükséges minisztériumi támogatására, de szó esett a rászoruló magyar tannyelvû oktatást biztosító iskolák mielôbbi tatarozásáról is.
A pénzügyminisztérium az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôivel együtt május 5-én megkezdi a 2004-es költségvetési tervezet pénzügyi politikájának elemzését - nyilatkozta Mihai Tanasescu szakminiszter pénteken a Mediafaxnak. A pénzügyminiszter szerint a megbeszélések eredményeképpen kialakulnak az uniós elôcsatlakozási gazdasági program elemei. A bukaresti vezetés emellett kidolgozza a Nemzetközi Valutaalappal a készenlétihitel-egyezmény utáni idôszakra tervezett együttmûködési forma irányelveit is. Az IMF-fel kötött stand-by hitelegyezményt felválthatja egy "precautionary stand-by" típusú megállapodás. Ennek értelmében az egyezményben szereplô összegeket csak sürgôsségi esetekben kell felhasználni, viszont egy sor gazdasági kötelezettséget ró az aláíró országra. A Nemzetközi Valutaalappal való kapcsolatról a nyáron dönt a kormány.
36 százalékkal nôtt a külkereskedelem
Románia külkereskedelmének összértéke 8,9 milliárd dollár volt az elsô negyedévben, ez 36 százalékos növekedést jelent az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva, derül ki a külkereskedelmi fôosztály elôzetes adataiból.
Az export importhoz viszonyított erôteljesebb növekedési tendenciája konszolidálódott, a kivitel összértéke 4.039,1 millió dollár volt az elsô három hónapban, ez az érték 39,4 százalékkal magasabb a 2002-es év elsô negyedévéhez képest. A behozatal értéke 4.859,5 dollár volt, 33,3 százalékkal több, mint az elôzô év azonos idôszakában. A külkereskedelmi mérleg deficitje az említett idôszakban 820,4 millió dollár volt. Az exportok értéke márciusban elérte az 1.442 millió dolláros rekordszintet, 40,5 százalékkal szárnyalta túl a 2002 márciusában regisztrált értéket. A márciusi behozatal 1.784,7 millió dolláros összértéke 39,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet.
Szerzôi jogvita az Európa címû dal miatt
Szerzôi jogainak védelmére hivatkozva letiltotta az Európa címû dalának szlovák nyelvû felhasználását Varga Mihály magyar zeneszerzô, akinek zenéjét egy szlovákiai produkciós társaság a május derekán esedékes szlovákiai EU-népszavazást megelôzô kampány nem hivatalos "kampányhimnuszának" szánta. "Ezért érts meg, szeretem ôt, a vén Európát, a büszke nôt" - énekelte a nyolcvanas években Varga Miklós, Varga Mihály társszerzôje az azóta is népszerû dalt, amelynek zenéjéhez Szlovákiában az EU- kampányhoz igazított szlovák nyelvû szöveg született. A nem hivatalos kampányhimnusznak szánt dalt a közelmúltban a szlovákiai kampányért felelôs miniszterelnök-helyettes, Csáky Pál hivatalában is meghallgatták, és elfogadhatónak találták, hogy a kampányban részt vevô szlovákiai rádióadók kampánymûsoraiban, illetve a különbözô élô kampányrendezvényeken a magyar szerzô zenéjéhez írt szlovák dalszöveg elhangozzék. Ellenzéki körökben az ötlet már csütörtökön érzékelhetô nemtetszést váltott ki. Pénteken a SME címû liberális lap címoldalon hozta nyilvánosságra, hogy a "ragyogó csillagocskáról szóló régi magyar slágerbôl szlovák eurohimnusz lett". Varga Mihály, a dal magyar szerzôje pénteken az MTI-hez is eljuttatott közleményben adott hangot megdöbbenésének, mert "a Varga Miklóssal közösen alkotott szerzeményemet tudtunk és beleegyezésünk nélkül, szlovák nyelven, a szöveg jelentôs megváltoztatása mellett nyilvánosságra kívánják hozni". A dalszerzô hangsúlyozta: "szerzôi jogaim védelme érdekében - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelô egyeztetés lefolytatása után - egy általam kiadott beleegyezô nyilatkozatot aláírásáig a dal mindennemû felhasználását és nyilvánosságra hozatalát megtiltom". Varga Mihály megjegyezte: egyedül szerzôi jogainak a védelme vezérli, döntésében sem politikai, sem egyéb szándék nem befolyásolta.
Az új biztonsági körülményekhez igazított katonai stratégia
Románia katonai stratégiáját az új biztonsági körülményekhez kell igazítani, így újra kell elemezni néhány jelenlegi elôírását, és ki kell dolgozni a honvédelem új Fehér Könyvét, szögezte le Adrian Nastase kormányfô pénteken, a román haderô vezérkara mérlegének bemutatása alkalmával. A miniszterelnök elmondta, a NATO egy szigorúan védelmi szövetségbôl olyan szervezetté alakul, amely a regionális és globális biztonságteremtést tûzte ki céljául, ez pedig alapszabályzatának módosítását és új katonai bázisok létrehozását feltételezi. Nastase szerint a NATO új célkitûzései a nukleáris, vegyi, vagy biológiai fegyverekkel rendelkezô országok keltette veszélyek megszüntetése, a nemzetközi terrorizmus felszámolása, valamint a viták békés megoldását elutasító politikai diktatúrákon belüli konfliktusok rendezése. A katonai erô többé nem nagyság kérdése, hanem a gyorsaságé és mobilitásé. Az iraki háború ezt újra bebizonyította - mondta a kormányfô. A román haderôreform célja egy kisméretû, hatékony, hajlékony és a NATO- standardokkal a haditechnika szempontjából is kompatibilis struktúra létrehozása - szögezte le. Adrian Nastase biztosította a vezérkar képviselôit, hogy a kormány jelenlegi mandátuma idején a GDP legalább 2,38 százalékával egyenértékû költségvetést kíván biztosítani a honvédelmi szaktárcának.
Szexuális zaklatással vádolják az askenázi fôrabbit
Szexuális zaklatással vádolták meg Izrael új askenázi fôrabbiját, Jona Mecgert. A Maariv címû izraeli újság pénteki számában megjelent írás szerint négy férfi vádolta meg a fôrabbit. A négy különbözô korú férfi szerint a fôrabbi állítólag a legkülönbözôbb ürüggyel fogdosta ôket. Az újság fôcímében számol be a botrányról, megjegyezve, hogy a rabbi vádlóit hazugságvizsgálatnak vetik alá. A Háárec címû lap ugyancsak pénteken foglalkozik az askenázi fôrabbival. A cikk felidézi, hogy rabbinátus 1998-ban megakadályozta Mecgert jelölését tel-avivi fôrabbinak. Az egyik vád az volt ellene, hogy túl sok pénzt kért esküvôk lebonyolításáért. A vádak alól késôbb felmentették. A fôrabbi irodája az akkori és a mostani vádakat is visszautasította, és hangoztatta, hogy azok egy rágalomhadjárat részét képezik, amelyet a kinevezéssel elégedetlen körök indítottak. Jona Mecgert április 15-én nevezték ki tíz évre az európai származású - askenázi - zsidók fôrabbijává.
ORBÁN IDÁNAK 82. születésnapja alkalmával kívánnak minden jót, egészséget, hosszú életet unokái, Csilla és Csaba, valamint dédunokája, Tamás. Élj sokáig, nagymama! (56287)
ELADÓ 2 db vemhes tehén (VII. és VIII. hónapban), 2 db vemhes üszô (VII. és VIII. hónapban), 1 db fejôstehén, 1 db 6 hetes üszôborjú, 1 db 11 hónapos üszôborjú, 2 db 20 literes, fejéshez való bidon hozzávalókkal. Tel. 0265/473-533. (56219)
ELADÓ 1986-os évjáratú Volvo 340 DL 1,6 kitûnô állapotban. Irányár: 2.700 $. Érdeklôdni a 160-463-as vagy a 0740-138-299-es telefonszámokon, 10-22 óra között. (56258)
ELADÓ vízbojler szerpentinnel (a kályhában mûködôképes), Electrolux autogájzer garanciában, orosz pianínó zongora 10 millió lejért, csempekályha. Tel. 166-927. (56238)
ELADÓ 1992-es évjáratú SV 445-ös traktor lánctalppal. Tel. 333-333 belsô 162A. (56231)
ELADÓ Marosszentkirályon húscsirke. Tel. 316-966. (56240)
ELADÓ szobabútor igényesnek, Zil hûtôszekrény, varrógép, 50 l-es korsók, gázbutéliák, kettôs mosogatókagyló, párnák. Tel. 164-036, 122-696. (56154)
ELADÓ 8,5 tonnás billenô RÁBA felújított állapotban. Irányár: 115 millió lej. Tel. 570-195, 20 óra után. (55975)
FORGALOMBA írt U650-es traktor, eke, utánfutó és mûtrágyaszóró gép eladó. Tel. 312-049, 17 óra után. (56118)
ELADÓ erdô Ratosnyán. Tel. 120-467. (56133)
ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôszekrényeket, hûtôvitrineket, automata mosógépeket és mikrohullámú sütôket, mindent garanciával. Tel. 165-373, 0744-626-544. (56089)
OLCSÓN MTB biciklik, német rollerek kaphatók. Tel. 0265/212-369. (54531)
VESZEK méheket. Tel. 319-638, mobil: 0721-676-338. (56277)
ELADÓ 10 család méh. Tel. 167-350, nonstop. (56265)
VESZEK agancsot, darabokat is. Tel. 168-704. (56291)
SÜRGÔSEN veszek 2 szobás, I. vagy II. osztályú tömbházlakást. Azonnal fizetek. Tel. 250-180 vagy 0788-300-260. (56090)
ELADÓK 3 szobás tömbházlakások. Tel. 218-074, 214-206. (56112)
ELADÓ kertes magánház közös bejárattal, külön udvaron, 620 m2-es területen, az Avram Iancu utcában. Tel. 214-050, 17 órától. (54165)
ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, I. emeleti tömbházlakás saját hôközponttal, vízórával, pincével, garázzsal a Transilvaniei utcában. Tel. 254-547, 0740-115-543. (56181)
ELADÓ 2 szobás, I. osztályú lakás az 1918. December 1. úton (Tudor, Fortuna mellett) közvetítô nélkül. Tel. 145-749, 0745-897-250. (56244)
ELADÓ 3 szobás, I. osztályú lakás a Koós Ferenc utca 5/18. sz. alatt. Ára: 17 ezer euró. Ugyanitt eladók bútorok: rekamié, szekrénysor, fotelek, kanapék, hûtô, konyhaszekrény, mosógép. Tel. 127-650. (56131)
KIADÓ Budapesten, az Örs vezér tér mellett egy egy és fél szobás lakás. Tel. 0721-779-084. (56024)
ELADÓ 3 szobás, I. emeleti tömbházlakás garázzsal. Tel. 210-631, 18-22 óra között. (56071)
ELADÓ 3 szobás tömbházlakás a November 7 környékén és a Tudorban. Tel. 254-689, 0744-639-273. (56045)
ELADÓ 3 szobás ház a November 7-ben. Tel. 124- 148. (56283)
ELADÓ 3 szobás tömbházlakás és garázs pincével. Tel. 210-631, 18-22 óra között. (56293)
GAZDÁT keresek egy jólnevelt, szobatiszta belga juhász kutyának. Tel. 162-336, egész nap. (56230)
KERESEK megbízható házvezetônôt hosszú távra. Tel. 212-306, 0744-572-814. (56039)
HÛTÔSZEKRÉNYEKET javítunk a kliens lakásán garanciával. Tel. 0744-795-141. (55691)
IDÔS házaspár mellé keresünk gondozónôt állandó ott-tartózkodással Szovátára. Jó fizetés + teljes ellátás hosszú távra. Érdeklôdni mindennap 15 órától az 577-120-as vagy az 570-259-es telefonszámon vagy a 0745-585-397-es mobilszámon. (55982)
AUTOMATA mosógépet javítok a kliens lakásán. Tel. 0740-179-921. (56189)
BÉRBE adó üzlethelyiség és asztalosmûhely. Tel. 0265/166-217, 0745-593-612. (56214)
KÔMÛVESMUNKÁT, fajanszozást, festést vállalunk. Tel. 0740-210-915, 214-095. (56211)
ELÔNYÖSEN szállítok személyeket Debrecen - Gyöngyös útvonalon április 30-ai indulással és május 4-ei visszatéréssel. Tel. 137-886, 0744-528-232. (56285)
TEKERCSELEK villanymotorokat. Tel. 137-931. (56288)
Szomorú szívvel emlékezünk MARTON ISTVÁNRA (Stefan), aki április 28-án egy éve elhagyta feleségét és lányát. Nyugodjon békében. (55658)
Fájó szívvel emlékezünk április 26-án, amikor 2 éve nincs közöttünk a drága jó édesapánk, id. PÁPAI LÁSZLÓ és három és fél éve, hogy eltávozott drága jó édesanyánk is, id. PÁPAI ROZÁLIA szül. Kecséti, volt Remeteszeg utcai lakosok. Emléküket szívünkben hordozzuk, szeretetüket, jóságukat nagyon hiányoljuk. Nyolc gyermekük, 2 vejük, 5 menyük, 22 unokájuk és 8 dédunokájuk. A megemlékezési misét április 26-án 18 órakor tartjuk a kövesdombi katolikus templomban. Nyugodjatok békében, drága szüleink. (56234)
Szomorú szívvel emlékezünk április 26- án SZIGYÁRTÓ LÁSZLÓRA halálának 6. évfordulóján. Emlékét ôrzi anyósa, apósa, sógora, Attila, sógornôje, Adél és a kicsi Adrienn. (55744)
Az idô elmúlhat, szállhatnak az évek, míg élünk, velünk lesz fájó, szép emléked. Az élet szép volt és vidám, de elragadott tôlünk a kegyetlen halál. Mély sebet hagyva, örök fájdalommal emlékezünk április 26-án, amikor 6 éve, hogy eltávozott szeretett családja körébôl SZIGYÁRTÓ LÁSZLÓ. Emlékét ôrzi bánatos felesége, Jutka, lányai, Juci, Meli, veje, Csabi és kicsi unokája, Szilvia. (55774)
Elmúlt egy év, hiába várunk, mosolygós arcodat többé már nem látjuk. Minden zord tél után jön egy virágzó tavasz, de a mi szívünkben örökös tél marad. Fájó szívvel emlékezünk április 27- én a nyárádszeredai HESFELEAN ARTÚRRA. Szeretett kislánya, Henrietta és mamája. (9318141)
Szomorú szívvel emlékezünk április 26- án FEKETE VILMA ROZÁLIÁRA halálának 6. évfordulóján. Emlékét ôrzi két leánya, Rózsi, Kati, vejei, öt unokája és két dédunokája. (55960)
Szomorú szívvel emlékezünk a szentháromsági FAZAKAS DÉNESRE halálának elsô évfordulóján. Bánatos szerettei. (56063)
Eltelt egy év, mégsem hisszük, hogy akit úgy szerettünk, nincs már közöttünk. A helyed üres lett, nagyon hiányzol, nincs kivel megosszuk örömünk, bánatunk. Fájó szívvel emlékezünk április 26-án özv. NEMES MÁRIÁRA szül. Okányi halálának egyéves évfordulóján. Szomorú szívû testvére, Laci és neje, Joli. (56069)
Fájó szívvel emlékezünk özv. NEMES MÁRIÁRA, aki ma egy éve, hogy örökre itt hagyott bennünket. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Fia, Zoltán és családja. (46115)
Szívünk sírig tartó mély fájdalmával a bús temetôt járjuk, sírodnál megállva csak fényképedet látjuk. Emlékeinkben együtt élsz velünk, hisz te voltál a legdrágább nekünk. Szívedben nem volt más, csak jóság és szeretet, elvitted magaddal a fényt, mosolyt, meleget. Fájó szívvel emlékezünk április 26-án, amikor 6 éve búcsú nélkül itt hagyott SZIGYÁRTÓ LÁSZLÓ, a szeretô gyermek. Emlékét ôrzik bánatos szülei. (56126)
Úgy voltál jó, ahogy voltál, csak még lennél, csak még volnál. Elfeledni téged nem lehet, csak meg kell szokni élni nélküled. Fájó szívvel emlékezünk április 26-án, amikor 6 éve, hogy búcsú nélkül itt hagyott SZIGYÁRTÓ LÁSZLÓ, a szeretô testvér. Emlékét ôrzi bánatos húga, Ildi, keresztfia, Tamás és Tímea. (56126)
Sír a lelkünk, szomorú a szívünk, mert április 28-án van a legdrágább édesanya, a szentháromsági SOÓS JÁNOSNÉ halálának elsô évfordulója. Felcsendül szívünkben az emlékek húrja, eszünkbe jut édesanyánk jóra intô szava. Hiánya pótolhatatlan, emléke szívünkben örökre megmarad. Nyugodjál békében. Gyermekei és azok családja. (56168)
Nem az az igazi fájdalom, amitôl könnyes lesz a szem, hanem amit egy életen át viselek a szívemben halkan, csendesen. Ma 3 éve, hogy hirtelen távozott az élôk sorából az ilencfalvi születésû ifj. PAPP MISI és hat hónapja drága jó ÉDESANYÁM. Hiába haltatok meg, szívemben mindig élni fogtok. Nyugodjatok csendesen. Emléküket ôrzi Ibi családjával és Csilla. (56223)
A te szíved pihen, a miénk vérzik, a fájdalmat csak az élôk érzik. Bús temetô csendes susogása, kimegyünk oda, az maradt hátra. A sírhalmodnál összetörten állunk, porladó szívedtôl feleletet várunk. Fájdalomtól megtört szívvel emlékezünk április 26- án a marosvásárhelyi ORBÁN ATTILÁRA halálának 3. évfordulóján. Emlékét ôrzi édesanyja, apja, testvére, Csaba, valamint a Magyari család. (56264)
Már csak álmainkban jársz el hozzánk, számunkra ez mégis gyönyörû valóság. Számunkra te sohase leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok. Szívünk mély fájdalmával emlékezünk 2000. április 27-re, amikor örökre magunkra hagyott BAKÓ ANTAL J. Jóságos szíved pihen a föld alatt, minden érted hullott könnycsepp nyugtassa álmodat. Örökre bánatos családod. (56213)
Szívünk sírig tartó mély fájdalmával emlékezünk április 27-én a sáromberki özv. SZÁSZ ZSUZSANNÁRA halálának 9. évfordulóján. Emlékét ôrzi bánatos négy gyermeke, Marika, Irén, Zsuzsi, Árpi és unokái családjukkal. Nyugodjál békében, drága édesanyánk. (56237)
A búcsú nélküli elválás fájó emlékével gondolunk életünk legszomorúbb napjára április 26-án, amikor egy éve, hogy a drága jó édesapa, férj, nagyapa, após, CÎMPEAN VILMOS itt hagyott bennünket. Szelíd hangod már csak emlék maradt, megtört szíved pihen a föld alatt. Imádtad családod, mindenkit szerettél, nyugodjál békében Isten szent keblén. Emléked ôrzi a gyászoló család. (56284)
Szomorú szívvel emlékezünk RUJA LILLÁRA halálának elsô évfordulóján. Emléke szívünkben mindig élni fog. Férje, János, lánya, Icu, fia, Jancsi, unokái, Kinga és Maci. (56294)
Kegyelettel emlékezünk drága bátyámra, a nyárádszentimrei születésû BENEDEKFI JÓZSEFRE, a marosvásárhelyi posta volt dolgozójára, akit ma hat hete kísértünk utolsó útjára. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Szeretô húga, Ilonka és családja. (ko.)
A távolság? A fájdalom? Melyik nagyobb? - nem tudom! De tudom, hogy a távolság egyszer majd semmivé válik, a fájdalom örömmé. Tudom, mert hiszek, hiszek, mert a te emléked erôd ad hinni. A szívemben hordozlak a napig, amíg újra találkozunk! SZÔCS ANDRÁS elhalálozása alkalmából. Unokája, Levente és Katalin. (v.)
Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a szeretett feleség, édesanya, nagymama, rokon és jó ismerôs, HAJDU ANNA szül. Horváth a Muresul Szövetkezet volt dolgozója, életének 47. évében, türelemmel viselt, súlyos szenvedés után, folyó év április 25-én reggel visszaadta lelkét Teremtôjének. Temetése 27- én, vasárnap 15 órakor lesz a vajdaszentiványi családi háztól, református szertartás szerint. Drága szép emlékét örökre szívébe zárja szeretô férje és gyerekei. A gyászoló család. (56314)
Ôszinte részvétünket fejezzük ki Szabó Etelka szomszédasszonyunknak drága FÉRJE elvesztése alkalmából. A Justitiei utca 8. szám lakóközössége. (56282)
A vasárnap záruló eseményen 300 magyar író munkáival és mintegy 30 külföldi kiadó köteteivel találkozhatnak az érdeklôdôk.
Az eseményt - amelynek helyszíne ezúttal is a Budapest Kongresszusi Központ - Görgey Gábor kulturális miniszter és Bruno Delaye, a francia külügyminisztérium nemzetközi együttmûködésekért és fejlesztésért felelôs fôigazgatója nyitotta meg.
Görgey Gábor köszöntôjében utalt arra, hogy a rendszerváltás utáni idôkben az állam egyre inkább kivonult a kultúra és a könyvkiadás támogatásából.
- A felnôtté váló, de még friss demokrácia sok mindenre rájött, többiek között felismerte azt is, hogy a kultúrát nem hagyhatja teljesen magára, nem teheti ki csak a piac törvényeinek - fogalmazott.
Szavai szerint az elmúlt néhány évben "újra feltápászkodott" az eltûnni látszó könyves szakma, s a közönségnek újra kell a könyv.
Mint mondta, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált még a válságos idôszakban kezdte el szervezni néhány bátor ember és kiadó, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülése. A miniszter hozzátette: kezdetben nem sok reményt fûztek az eseményhez, de azt ma már a nemzetközi szakma is a legjelentôsebb könyvfesztiválok között tartja számon.
Görgey Gábor szerint ebben, s a töretlen közönségsikerben, népszerûségben szerepe van annak is, hogy évrôl évre kiváló írókat lát vendégül a fesztivál.
Az idei rendezvény díszvendége Mario Vargas Llosa perui író, s az eseményen kiemelt helyet kapott a francia irodalom.
Bruno Delaye arról szólt köszöntôjében, hogy a francia standra a legnagyobb és az újonnan alakult francia kiadók is elhozták köteteiket. A magyarországi francia kulturális évad, a franciART rendezvényeinek sorába illeszkedô bemutatójukon kétezer különféle könyvet állítottak ki a BKK-ban.
A X. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon részt vesz többek között Per Olov Enquist svéd, Pierre Assouline és Andrei Makine francia, Robert Jordan egyesült államokbeli, José Luis Martinez mexikói, valamint Diego Pita spanyol író.
A rendezvény ez évi szakmai fórumainak középpontjában a magyar olvasáskultúra fejlesztése, egy hosszú távú könyvpolitika kialakításának megvitatása és elindítása áll.
Mráz Ferenc bukaresti fotómûvész, rendezôoperatôr, a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem kommunikáció szakának tanára csütörtök este a Marosvásárhelyi Fotóklub meghívására elôadást tartott a fotográfia zeneiségérôl. A szövegközpontú kifejezésmódhoz szokott európai alkotók nehezen fogadják el a mûalkotások más irányú megközelítését. Ez volt érezhetô a képkompozícióról szóló, sûrített elôadást illusztráló fotók elemzésekor is. A közérthetô jelrendszerre építô marosvásárhelyi iskola - amely nemzetközi elismerést vívott ki az elmúlt évtizedekben - jelen levô képviselôi nehezen fogadták el az erôvonalak valamint a látható vagy jelzett geometriai formák zeneisége mellett érvelô mûelemzést. Érdekes volt tapasztalni az önmagukat autodidakta fényképészeknek nevezô fotómûvészek és a filmoperatôr összecsapását valamely furcsán komponált kép felett. Utóbbi a természethû ábrázolás ádáz ellenségeként és a tudatos képalkotás híveként, a vízszintes és ferde vonalak, a háromszögek és körök zeneisége mellett érvelt. Az érzelmi- dokumentarista vonulathoz tartozó vásárhelyi fotósok a vulgáris (lásd népszerû) eszközök helytelen alkalmazását vélték felfedezni a bemutatott képek némelyikén. Mindezek ellenére a hallgatóság számára rendkívüli élmény volt az ilyen fajta mûelemzés, és az est legfontosabb következtetéseként megállapították, hogy szabályok ide vagy oda, végsô soron csak kétféle mûalkotás létezik: jó vagy rossz.
(karácsonyi)
nincs édesvíz, nincs semmi jó:
átleng egy lány, sôt: áthullámzik,
s hulláma sodrón terjed bennem.
Holtig hû, s épp spicces fiad!
Melegíts meg, mert nagy hideg van,
mint rég kinôtt gyermekcipôbe,
Maradj még itt, s ha néha félek,
míg magam újraálmodom.
Azt a feladatot kaptuk, hogy a sósrúdról írjunk. Menten felvetettük: bármiféle rudak is lehetnek? Vagyis inkább kérdeztük, hangunk végeredményben tisztességesen csengett, elég ártatlanul érdeklôdtünk, még csak nem is akartunk a szokott pimaszsággal rátámadni a kiíróra, holott a kiírástól számított harmadik másodpercben már kerestük a könnyítést, amit persze nem akartak megadni odafentrôl. Élt bennünk a meggyôzôdés, hogy a sósrúd csak ürügy, nagyobb dolgok állnak a háttérben (isten, haza, szabadság), és tulajdonképpen kötik az ebet a rúdhoz, hogy stílszerûen szóljak a feladatról. Tévedtünk. Ragaszkodtak a sósrudakhoz, hogy azoknak van ugyanis egyfajta, írásban is rögzíthetô titokzatos-ragacsos kisugárzásuk, karizmájuk, a világ kalap karimájára is sósrudakat aggatott a Temetô jókedvében még a múlt század hatvanas éveiben. Na, ezen a Féliksz-féle benyögésen gyakran lehetett (volna) derülni utóbb, és a sósrudak szálltak, kerengtek a magosban, meg nem nyafognék, de most már késô, így ilyenkor, a költészet napjának környékén ezek a sorok akaratlanul is Gyutacs Ferinek jutottak eszébe, ô volt tudniillik közöttünk a legkiválóbb reklámköltô, poétának bizonyult, egyszer egy sorát még a tulogdi postamester is idézte egy akadémiai beszédében. De hogy mi volt, ne kérdezzétek, én alig tudok megjegyezni verssorokat, és folyton csak sósrudakon járt az eszünk. Két hetet kaptunk arra, hogy a dolgozatot elkészítsük.
Két szûkös hét alatt rengeteg mindent lehet csinálni, megsüthetô a sósrúd, mihöz vaj kell és köménymag a tetejére, meg liszt, az összegyúrható, fehér, havas hátú nagylapítón dolgozható ki, olyanon, aminek van egy kis vájata, csatornája, hogy a fölösleges tej elcsorranjon. Biztosra vehetjük, hogy szükséges élesztô is, ugyanis egy bevált babona szerint a tésztának magasra kell kelnie, hogy poronyó legyen. Errôl a porontyok jutnak eszembe, a békaporon-tyok, amelyeket már húsvét táján ki lehet fogni a réti pocsolyákból és nádasból, ha a húsvét május elsô hetére esik (nagyon ritkán, de elôfordul az életünkben). Egyszer Gyutacs Feri egy békával állított be az irodába, rátette a fônök asztalára. Az egész személyzettel kart karba öltve tudományosan megfigyelés alatt tartottuk, hogyan állt mozdulatlanul, amíg be nem következett a tökéletes, vattás, süketítô csend. Mi elbújtunk, vártuk a fônököt, akinek ekkor kellett éreznie a nagyvezértôl. A béka pedig kihasználva a rendkívüli, telefonoktól mentes nyugodt délelôtti perceket, végre elszottyantotta magát, cuppogva indult meg, a nagy kupac iratot megmászta, le akart ereszkedni, nyújtogatta lábát és a fejét, de aztán eszébe juthatott, hogy ugrós állatfajta. Szépen beleugrott a hamutartóba, kiverte a fônöki cigaretta hamvait, boldogságának porát, annyit, amennyit csak lehetett, amit Sári néni elfelejtett kiüríteni a sajnálatos békabaleset elôtt - annak leghalványabb elôérzete nélkül, igaz -, aztán leugrott a földre (a béka), nagyon megnyugodott, láttuk, a tekintete egészen emberi lett, elégedett, biztonságban érezte magát, mintha egész életében ilyen természeti viszonyok határozták volna meg metabolizmusát, akárha a parketten nôtt volna fel, ô lehetett az állatvilág giggolója, hogy aztán eltûnjön valamerre. Ismeretlen helyre távozott. Hasztalan kerestük, kerestettük, köröztük, napokig nem bukkant elô. Már ki is békültünk a gondolattal, hogy van a Hivatalnak egy szép zöld békája, egy házi és védôbékája, egy védôszenttel egyenértékû, imádkozni is lehet hozzá, de legjobban úgy tudod magad felé hajlítani jóindulatát, közbenjárását, segítôkészségét, ha pókot és legyeket, hallj oda, sáskát fogdosol, odarakod, ahol sejted, hogy megjelenik, ámbátor megjelenésének napja, perce és helye igazából kiszámíthatatlan, mint a természetfölöttivel érintkezô, bennük fürdô isteni lényeké. Talán-talán éjszakánként elômászik, felhág (aláereszkedik) a hivatali oltár kövére és elveszi a neki járó áldozati étkeket. (Soha nem tudtunk eleget szerezni, jegyzem meg utólag.)
És az az ofrande lehet, ilyen feltételek közepette természetesen, sósrúd is. Vagy cukrozott, paprikás, szalámis, adagolhatunk hozzá kínai fûszerkeveréket, curryt, szegfûborsot vagy -szeget, sôt szeget szeggel és harapófogóval, patentfogóval, hangfogóval, étekfogóval, vizafogóval, soroltuk megállíthatatlanul.
Amint ebbôl is kivehetô, elég szegényes volt a fûszerkultúránk. Mentségül csak annyit hozhattunk fel, hogy egyikünknek sem volt fûszeres a papája, nem várt reánk fûszerüzlet örökségül, az orvosok már akkor is óvtak a túlzott fûszerfogyasztástól, a vérünk felnyomatát látták ettôl tragikusabban. És végül is a sósrudakról kellett szóljon a szöveg. A pályázat - ekkoriban tanultunk pályázni - szerint hatvan-hetvenezer dollárt eredményezett volna a pályadíj a legtehetségesebbnek. Ilyen nagyságrendû összeget pedig egyikünk sem keresett a Hivatalban, gyárban, termô- és teremtôföldeken vagy a tudomány és a szellemharcok szivarfényénél, hiszen mi mindenütt az alkalmazotti vagy munkavállalói oldalon somolyogtunk, míg az ellenkezô vagyis a páratlan oldalon bizonyára havonta keresett ennyit egy középszintû vezetô. Legalábbis ezt képzeltük, miközben megsüttettük a sósrudat, kinn sürgölôdtünk a konyhában, személyesen magunk ellenôriztük a ler (sütô) hôfokát, hevítettségét és magunk ajzottuk fel a tepsit vajjal/margarinnal, nem bíztunk szeretteink rátermettségében, holott azelôtt is sütöttek már sósrudat, de akkor rájuk se nézünk. Nem szerettem én se bor-, se sörkorcsolyának. Akart korcsolyázni a nagy nyavalya. Még a tévét sem nyitottuk ki - azaz csak a magam nevében nyilatkozhatok -, ha mûkorcsolya-bajnokságot nyáladzott a tévé. A Protopopovák és Kuèikovák lamé és csillámpala ruhája, de még a vaskosan karcsú és izmosan perdülô nôi lábak sem izgattak ezen a szinten - javíthatom fel az elôbbi kijelentés súlyosan kompromittáló értelmét - , s hogy aznap este mégis ott ültünk a kedveseimmel a tévé elôtt, az a mûsorok összeállítóinak hanyagságán és lelketlenségén múlott. Nem akadt a rendelkezésünkre bocsátott mûsorcsomagban aznap este egyetlen gyilkossági esetet taglaló félmûvészi alkotás vagy olyan ismeretterjesztô film, amely a kétéltûek jellemszilárdságát és alkalmazkodóképességét volt hivatott illusztrálni a világ közvéleménye elôtt. Ehelyett vagy népzenei felvételeket sugároztak, álparasztok álcsárdákban álmélkodtak, másutt vitamûsor folyt, hózentrágeres mûsorvezetô közbehergelésével arról, ha a nép-nemzeti hidegfelvágottak összeegyeztethetôk az ENSZ-tagsággal és a fészkes félvezetéssel, dúlt a parlamenti demokrácia és a haltápszer elônyeit ecsetelte egy fizetett hirdetés stb. Hiszen ismeritek azt a léleklefolyóig kirabló érzethullámot (frusztráció), amely akkor borítja el a felnôtt nézôt, amikor végigpásztázza gyorskeresôjével a harminc-negyven állomást, és semmitôl sem rebben fel, a rajzfilm perverz és holisztikus, a hírek unalmasak, a filmek színtelenek, nyomorközpontúak és/vagy már mind láttuk.
Szerencsére - vesztünkre? - meg-csörrent a telefon. Két nappal a határ-idô lejárta elôtt. A pályázatra utalok vissza, ha már elfelejtetted volna, mirôl közbeszélek.
A fônököm volt. A kedvenc és egyetlen elöljáróm, felettesem, parancsosztó, utasító, védô feljebbvalóm. Féliksz atya.
- Melyik marha eresztett el az irodámban egy nagy zöld békát? Rana ridibundát, hogy egészen pontos legyek.
- Kacagó vagy tavi béka, feleltem, egész Európában elterjedt, de megtalálható Észak- Afrikában, sôt Ázsia-szerte is. Nagy zöldesbarna, pettyezett hátú. Hangja kellemes nôi kacajra emlékeztet, innen kapta a ridibunda nevet. Nevet, mint némber a nercbundának.
- Abbahagyhatod a hülyéskedést, mondta szigorúan a telefon. Szóval te voltál?
Mégis inkább megállapításnak tetszett, mint kérdésnek.
- Esküszöm, hogy nem, de… láttam, amikor kilépett ellenôrzésünk alól és eltûnt az iroda rengetegében. Sehogy sem akadtunk a nyomára, pedig egész délelôtt ûztük, követtük. Lerázott magáról.
- Most viszont itt van. És felfordult. Meghalt. Kiszenvedett.
- Hogyan? - A kérdésben sokkal több volt a kíváncsiság, mint a felháborodás. Rémületet? Lelkiismeret-furdalás? Ugyan. Hiszen egyszer a fônök mindenki asztalára egy csokor hóvirágot tett és az egész Hivatalt ellepték a vöröshangyák. Ez csak ártatlan, az eredeti kihívást méreteiben meg sem közelítô válaszkísérlet volt. Avagy még ennyire sem futotta fantáziánkból.
- Mostanában éjjelente is bejárok, rengeteg munka halmozódott fel. Egyik este, miközben dolgoztam, elômászott a béka és megállott az íróasztalom mellett. Elôször azt hittem, ô lesz az utódom, de erôsen a szeme közé néztem és láttam rajta, hogy segíteni akar. Nekem, érted, nekem Féliksz atyának. Mindenképpen fel szeretett volna kérezkedni. Hát felvettem. Rátettem egy darab papírra. Félreérthetetlenül a pecsétnyomóra szegezte a tekintetét.
- Melyikre? - kérdeztem fontoskodva.
- A kerekre, amellyel a minisztériumi iratokra és a külföldi ügynökségek kérdéseikre szoktunk válaszolni.
Meglepôdtem. Arra gondoltam, a kicsi téglalap alakú sokkal jobban illik a kétéltûekhez. De aztán hitelen belém villámlott, azon azt írja: RESPINS- ELUTASÍTVA, s az efféle feliratozás bizony nem vág össze egy derûs, kacagó jellemmel.
- És aztán mi történt? Összehaverkodtatok?
- Semmi és. Ô dolgozott. Sokkal jobban, mint Sárika vagy te, vagy Gyutacs Feri. Kitûnô munkaerô… volt. Amikor elfáradt, kapott egy pohár zavaros vizet, kacagtunk egy sort és folytattuk tovább a dolgot, én aláírtam az ügyiratot, ô meg pecséttel hitelesítette. Kitûnôen megvoltunk egymással napokig, akarom mondani éjjelente legalább egy héten keresztül.
- Ma éjszaka megszólalt. Úgy innék valamit, mondta nekem magyarul. Tisztán beszélt, bár kissé csámcsogósan ejtette a szavakat. És volt valami azonosíthatatlan hangsúly a mondataiban. Tiszaháti, Maros menti?
Áthoztam a vodkát a másik szobából, az albán reprezentációs konyakot ugyanis a múlt kedden, talán emlékszel, mind megitták a fôvárosiak.
Ennék is egy keveset, jegyezte meg egy idô után csöndes sztoicizmussal, nem szeretem éhgyomorra a töményt.
Csak sósrúdunk volt. Sárika vásárolta a sarki fûszeresnél. Mohón bekapta. Tömte magát, mint aki legalább egy hete nem evett...
-Tényleg nem evett, vetettem közbe hirtelen.
-…Vesztére. Ugyanis váratlanul fuldokolni kezdett, a szeme megzavarodott, köhögött, egyre vékonyabban nevetett, sírássá csordult át, szégyenlôsen félrefordult és csöndesen meghalt. Utolérhetetlen eleganciával, diszkréten, ahogy csak a nagy uralkodók szoktak, kilépett a földi és vízi árnyékok világából. Át a kihûthetetlen mennyországba.
A fônök hangja elcsuklott. Kedveseimre néztem, akik
éppen ekkor léptek be egy
tál frissen sült sósrúddal. Rá sem tudtam
nézni.
S azt hiszitek, volt még ezek után kedvem megírni a pályamûvet?!!!
Sebestyén Mihály
"1974 és 1985 között minden évben több alkalommal tanúskodtam az amerikai szenátus és képviselôház különbözô bizottságai elôtt az erdélyi kérdésben. Sikerült harminckilenc szenátort megnyerni ügyünknek. A döntô sikert akkor értük el, amikor kezembe kerültek azok a vécépapírok, amelyeket Ceausescu magyar Bibliákból készíttetett. A papírokon még rajta volt a készítô cégek címkéje. A tekercseket a Yale Egyetemen, ahol huszonöt évig tanítottam, alaposan kielemeztük, lefényképeztük, felnagyítottuk úgy, hogy napnál világosabb lett a papírok eredete. Kiszámítottuk azt is, hogy legalább tízezer Bibliát kellett összezúzni ilyen mennyiségû vécépapír elôállításához. Azt is meg tudtuk állapítani, hogy a Brit Bibliatársulat melyik évi kiadásából készültek ezek a papírok.
A washingtoni Kongresszus épületében két sajtókonferenciát tartottam több mint hetven nemzetközi újságíró, négy televíziós társaság, valamint a képviselôk és a szenátorok elôtt. Elôadásaimnak világra szóló hatása lett. De a legnagyobb hatást a déli szenátorokra tettem, akik többnyire mélyen vallásos választókat képviseltek. Ennek következtében a Romániának adott vámkedvezményt megvonták."
Havadtôy Sándor székely pap, a fairfeldi Magyar Református Egyház lelkipásztora, a Yale Egyetem tanára 25 éven át, 1967-tôl 1992-ig hirdette az igét a Szabad Európa Rádió protestáns félórái keretében. Hosszú, nagyon hosszú utazás után, 1991-ben, a Magyar Református Világtalálkozóra érkezett ismét magyar földre: amerikai emigrációjából. Testi mivoltában 43 évig volt távol, de miként a budapesti Kisstadionban tartott beszédében elmondta, lélekben soha nem szakadt el a magyar nemzettôl, az országtól és a szülôföldjétôl, Háromszéktôl. Mikor 1948-ban Nyugatra indult, Havadtôy Sándor teológust azzal a megbízással küldték Svájcba egyházi elöljárói és lelkész édesapja - szülôvárosában, Kovásznán járva név szerint is említette dr. Nagy András teológiai tanárt, dr. Tavaszi Sándor püspökhelyettest, a jeles filozófust és Vásárhelyi János püspököt -, hogy "tanulmányaim mellett képviseljem az Erdélyi Magyar Református Egyházat a nyugati fórumokon. Ennek a megbízatásnak próbáltam eleget tenni legjobb tudásom és tehetségem szerint az elmúlt fél évszázad alatt."
Láthatatlan megbízólevelérôl nem feledkezett meg soha. Hasznosította amerikai lakhelyébôl származó adottságait, felkereste a világ távoli tájain élô, hitüket az idegenben is megvalló, ahhoz ragaszkodó magyar reformátusokat. Meglátogatta Kanadát, Dél-Amerikát, ezen a kontinensen Argentína, Uruguay, Brazília, Venezuela református gyülekezeteit, eljutott Ausztráliába és Dél-Afrikába. Megható volt istentiszteletet tartani a magyar szórványok tagjaival. Kevés lelkipásztornak nyílik lehetôsége arra, hogy ilyen hatalmas egységben láthassa, érzékelhesse a széttört nemzet részeit és az anyanyelv erejével összekösse az itt-ott szakadozó szálakat a közös hit, a közös történelem, közös reménység jegyében.
Ezt tette rádiós prédikációiban is, mindenkor, az evangélium örömhírének hirdetésekor, mikor csak egy mikrofon áll elôtte a stúdióban, de odaképzelte maga köré a láthatatlan hívek végtelen seregét, olyan érzékelhetô valóságukban, mint amikor teológusként édesapja templomában, Kovásznán, a szülôföldjén felment a szószékre, és elmondta a hagyományos kálvinista áldást: "Kegyelem néktek és békesség az Istentôl és a mi Urunktól, az Úr Jézus Krisztustól." Rádiós prédikációiba is nemegyszer beleszôtte a szülôföldjéhez és annak magyar népéhez kötô fiatalkori emlékeit; mert ilyenkor képzeletben hazaszállhatott a Székelyföldre, és mert az igazi hit ott gyökerezik mindenki számára a szülôi otthonban, az elsô imádságban, az elsô kételyben és az elsô megbizonyosodásban.
Mit jelentettek a rádióadók, s így a Szabad Európa Rádió egyházi mûsorai a keresztyén/keresztény magyaroknak a pártállami évtizedekben, ez majd az 1989-et követô évtizedekben mutatkozott meg, mikor ismét szabadon megteltek a templomok, tele torokból felhangzottak a zsoltárok, és a hívek úgy kezdték el megint vallásos életüket, mintha nem is szakadt volna meg soha kapcsolatuk Istennel.
Ezt a modern missziós munkát fôleg emigráns papok végezték a müncheni rádió hullámhosszán. Jó részük tizenöt millió magyar személyes ismerôsévé vált, már a hangjuk színérôl megismertük ôket, igehirdetôi stílusukról, béklyótalan gondolkodásukról, minden hívükért és minden magyarért vállalt felelôsségükrôl.
Havadtôy Sándor családja Bedébôl származik, néhány éve, a falunapon személyesen is megismerhettem. Elmondtam neki, hogy voltaképpen régóta tartom nevelômnek, és bár az évtizedek során otthonom gyakran változott, Ô mindvégig családunk tagja maradt. Tisztelem, mert szülôföldjét egy pillanatra sem felejtette el, igyekezett minden erejével szolgálni honfitársait. Az igehirdet&