|
LV. évfolyam 94. (15361.) sz. |
2003. április 24., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét
Tegnap a körülményekhez képest rendben és fegyelmezetten zajlott az Azomures mintegy 1000-1500 alkalmazottjának a tiltakozó megmozdulása. Az egybegyûltek ismételt kérése ellenére sem került azonban sor arra, hogy a gyár vezetôsége párbeszédet folytasson az egybegyûltekkel.
A gyár alkalmazottainak tegnapi tüntetésén egyértelmû volt, hogy a munkások leginkább a bérekkel elégedetlenek. Az Alternativa 2002 szakszervezet vezetôsége éppen ezért a szervezet közgyûlésén kapott mandátumnak megfelelôen a kialkudott minimálbér szintjét 2.705.000 lejrôl 4.869.000 lejre szeretné emelni, ugyanakkor húsvétra 100 dollár, karácsonyra 150 dollár, szabadságra pedig egy átlagbérrel egyenértékû prémiumot kér. A szakszervezet követelései között szerepel az is, hogy az alkalmazottaknak osszák ki a vállalat által termelt profit 10%-át. A szakszervezeti követelések alapjául az szolgál, hogy a gyár privatizálásakor az alkalmazottak átlagbére 272 dollár volt, ám az mostanra jelentôsen csökkent. A tiltakozó megmozduláson a bérkövetelések mellett elhangzottak más sérelmek is, pl. a jelenlevôk nehezményezték, hogy olyan alkalmazottak is vannak a gyárban, akikrôl senki sem tudja, hogy mit dolgoznak, hogy minden ígéret ellenére voltak elbocsátások, hogy folyamatosan csökken az alkalmazottak létszáma, és hogy a dolgozók egy része évtizedes munka után is kezdôként van nyilvántartva és ennek megfelelô bérezésben részesül. A sérelmek és követelések után a tömeg felháborodása jeleként halomba dobálta a vezetôség által minden részlegre több példányban eljuttatott és elfogadhatatlannak minôsített béremelési javaslatát, majd egyes vezetôk nevét skandálta, kérve, jöjjenek és beszéljenek velük, ám a vezetôség egyetlen tagja sem jelent meg a gyár elôtt tartott megmozduláson, sôt, a sajtó képviselôi is egy sajtóközleménnyel kellett beérjék.
A sajtó számára a munkások által halomba dobált többoldalas dokumentum kivonatolt változata jutott, amelybôl kiderül, hogy a vezetôség álláspontja merôben különbözik a szakszervezetétôl, fenntartva, hogy a kért béremelés pénzügyi, gazdasági, de még szociális meggondolások alapján is lehetetlenség. A vezetôség emlékeztetett arra, hogy a patronátus a privatizálás befejezése óta eltelt idôszakban 1998-tól 2002 végéig 135 milliárd lejnyi osztalékot fizetett ki, miközben 167 milliárd lejnyi tôkeemelés történt és 608 millió lejre eszközöltek beruházásokat. Történt mindez annak ellenére, hogy a vezetôség szerint a fényérzékeny papírt gyártó üzem és más részlegek veszteségesek. Munkásoknak kiosztott ismertetôben a vezetôség arra hivatkozik, hogy "mindig az embert tartották szem elôtt, és a 3700 alkalmazott egyike sem maradt munkanélküli, pedig Nyugaton egy hasonló profilú vegyi üzem alig 900 személyt foglalkoztat". A vezetôség érvei közt megtaláljuk a mûtrágya árának a csökkenését is, mely véleményük szerint az 1995/1996-hoz képest ma csak feleáron értékesíthetô. A Yetkin Erman, az igazgatótanács alelnöke által ellenjegyzett sajtóközleményen ugyan nem, de az alkalmazottaknak kiosztott értesítésben az is szerepel, hogy amennyiben az alkalmazottak ragaszkodnak követeléseikhez, kénytelenek lesznek bezárni a vállalatot.
A munkakonfliktusokra vonatkozó törvény értelmében a munkakonfliktus kirobbanásától számított 2 munkanapon belül a munkaügyi igazgatóságnak kezdeményeznie kell a közvetítést a patronátus és a szakszervezet vezetôsége között, ám ha nem jár sikerrel, akkor békítô tárgyalást hívhat össze. Amennyiben a felek elfogadják ezt a lehetôséget, akkor a békítô bíróság határozata mindkét fél számára kötelezô érvényû, ám a szakszervezeti vezetôk véleménye szerint erre nem fog sor kerülni. Ha a közvetítést követôen sem közelednek a felek álláspontjai, akkor sztrájkba lépnek.
A tiltakozók békés elvonulása után Dandarau Maria szakszervezeti elnök, Marginean Ioan alelnök, valamint Cozos Grigore, a fényérzékenypapír-üzem szakszervezeti képviselôje is nyilatkozott a sajtó képviselôinek, elmondva, hogy a vezetôség által felhozott érvek nem mind állják meg a helyüket, ugyanis a fényérzékenypapír-gyár ha nem is nyereséges, de nem termel veszteséget, és az elmúlt öt évben az alkalmazottainak száma 700-ról 390-re csökkent. Nem releváns szerintük az sem, hogy máshol egy vegyipari üzemben hányan dolgoznak, hiszen a szolgáltatásokat leszámítva a szakirányú tevékenységet folytatók száma itt sem több, ám a nyugati üzemekben olyan modern berendezéseket használnak, amelyek jóval kevesebb kisegítô személyzetet igényelnek. Végezetül kifejtették: csak akkor engednek követeléseikbôl, ha a gyár vezetôsége új, kedvezôbb ajánlattal áll elô és azt a szakszervezeti tagok közgyûlése jóváhagyja.
Keddrôl szerdára virradóan a Maros Megyei Mentôszolgálathoz tíz óra alatt nyolc hívás érkezett, valamennyi a legsúlyosabb, nulla illetve elsô fokú. Hajnali négy órakor Nyárádtôre hívták a mentôsöket, ahol egy Volkswagen kocsi borult be a sáncba négy 17-20 év közötti fiatallal, akik közül egy lány súlyosan megsebesült. Alsóbölkénynél egy személygépkocsi hajtott bele a vonatba, s az autóban két személy szörnyethalt. Az éjszakai ügyeltet teljesítô dr. Ivanici Ioan igazgató reggel nyolc órakor szállt le a mentôkocsiból, és azt követôen a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál tárgyalt órákon át az idei keretszerzôdés feltételeirôl.
Hogyan lehet olyan körülmények között zavartalanul végezni ezt a rendkívül felelôsségteljes munkát, amikor a mentôszolgálatot a Mediafax által közzétett hír szerint az összeomlás fenyegeti? Az igazgatóra várva, ezt a kérdést tettük fel Mihai Ciobanu szakszervezeti vezetônek, aki szerint mind Marosvásárhely, mind a megye vezetôinek el kell már dönteniük végre, hogy szükség van-e a szolgálatra, s ha igen, az igényeknek megfelelôen kellene finanszírozni a tevékenységüket. Az év elején valamennyi alkalmazott bérét egymillió lejjel csökkentették, és mindeddig hiába vártak a törvényes módon járó 13. havi bér 40 százalékára, ráadásul vannak olyan gépkocsivezetôk, akik saját költségükön javíttatják meg a kocsit, amelyet vezetnek. Az idén kevesebb pénzbôl kell a szolgálatnak gazdálkodnia, mint a múlt év során, amikor 1,6 milliárd lejes adósságot halmoztak fel. Ilyen légkörben hogyan lehet az elvárt szakszerûséget megkövetelni a személyzettôl? - kérdezi joggal a szakszervezeti vezetô, aki cáfolta, hogy azt nyilatkozta volna, hogy 70 alkalmazott elbocsátását és a túlórák fizetésének felfüggesztését javasolta a csôd elkerülése érdekében.
- A személyzet létszámát lehetetlen csökkenteni, a pihenôszabadságok idején így is gondok vannak, hogy minden váltást biztosítani lehessen. Különben is szakképzett személyekrôl van szó, akik több tanfolyamot is elvégeztek. Ahelyett, hogy az elbocsátásuk szóba jönne, arról kellene gondoskodni, hogy a végzett munka szerint fizessék meg ôket.
Míg a tavaly 39,4 milliárd lejre kötöttek szerzôdést a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárral, az idén mindössze 37 milliárd lejbôl kell fedezzék a kiadásokat - tudtuk meg a hírt Ivanici doktortól, a szolgálat igazgatójától, aki tegnap délelôtt írta alá a szerzôdést a biztosítóval. Ebbôl az összegbôl az idén a nulla, egyes és kettes fokozatú sürgôsségi hívásokra tudnak a helyszínre kiszállni. 2003-ra 50.400 kiszállásra kötöttek szerzôdést, ami 7.000-rel kevesebb, mint az elmúlt évben. Hogy mi lesz azokkal a betegekkel, akik nem sorolhatók be az elsô három fokozatba, Ivanici doktor szerint ellátásuk ezentúl a családorvosokra, illetve a Marosvásárhelyen mûködô két ügyeleti központra hárul.
A megszabott keretbôl a mentôszolgálat a mûvesekezelésre szállított betegeken kívül nem tudja biztosítani a többi beteg szállítását, ami évek során egyik alapvetô tevékenységük volt (a múlt évben 43.000 esetben igényelték ezt a szolgáltatást). A betegszállítást a szakminiszter áprilisi rendelete értelmében privatizálni fogják, és amíg ez megtörténik, a megrendelô kórházak finanszírozzák ezt a tevékenységet.
- Hogyan érinti a szerzôdés a személyzetet (22 orvos, 94 egészségügyi asszisztens, 121 gépkocsivezetô)? - kérdeztük Ivanici doktortól.
- Elbocsátásokat nem tervezünk, viszont a béreket ezentúl kénytelenek leszünk ahhoz igazítani, hogy ki milyen fontosságú munkát végez.
- Mi történik a múlt évi adóssággal?
- A következô napokban törleszteni fogjuk az üzemanyagot, a gyógyszert, az egészségügyi fogyóanyagot és a gépkocsi-alkatrészeket forgalmazó cégeknél felgyûlt tartozásainkat.
- Mi lesz a mentôszolgálat gépparkjával, különösen ha arra gondolunk, hogy a különbözô programok alapján beszerzett korszerû mentôkocsik karbantartása igen költséges?
- 23 korszerû mentôautóval rendelkezünk, amelyek üzemeltetése valóban nagyon sokba kerül, és ráadásul júniustól a benzin is újra drágul. Le kell mondanunk a régi típusú Daciák egy részérôl, amelyeket esetleg bérbe adunk annak a cégnek, amely a betegszállítást vállalni fogja - vélekedett Ivanici doktor a szerzôdés aláírását követôen. Elmondta továbbá, hogy az ígéretek szerint az alkalmazottak hozzájuthatnak a múlt évi 13. fizetés 40 százalékához, valamint azt is, hogy az erdôszentgyörgyi mentôsöket is átveszi a szolgálat.
Tény, hogy nem lesz könnyû az idén sem fenntartani a mentôszolgálatot. De a megye lakossága számára sem lesz egyszerû ezentúl mentôautót hívni, ha a kérés nem illeszkedik be a megszabott sürgôsségi fokozatokba. Az ügyeleti központokból pedig nem szállnak ki a helyszínre az orvosok.
- Tavaly is nôtt a Romániából Magyarországra beutazók száma, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre inkább csak célzott piaci munkával lehet a Magyarországot vonzóvá tenni román turisták számára - mondta Bíró Gáspár, a Magyar Turisztikai Rt. kolozsvári képviseletének vezetôje szerdán az MTI-nek.
A kolozsvári iroda vezetôje elmondta, hogy tavaly a Romániából Magyarországra beutazók száma 5,66 millió volt, 16,4 százalékkal több, mint 2001-ben.
A turisták teljesen pontos száma nem ismeretes, de a román állampolgárok által igénybe vett magyarországi szálláshelyek száma 11,7 százalékkal, ezen belül a szállodai foglaltságok száma 27,5 százalékkal növekedett.
A beutazások számának ilyen mértékû növekedése azért is figyelemre méltó, mivel tavalyi év elsô néhány hónapjában a forgalom visszaesett, mert a román hatóságok megszigorították a kiutazási szabályokat.
Miután 2002 elejétôl a román állampolgárok is vízum nélkül utazhatnak a schengeni térségbe, a figyelem elsôsorban a Magyarországon átutazó román turistákra összpontosult. A magyar utazási cégek kedvezô ajánlatainak köszönhetôen ma már általános gyakorlatnak számít, hogy az átutazó román turistacsoportok 3-4 éjszakát Magyarországon töltenek.
A román turisták számára az elsô számú célpont Magyarországon Budapest. A magyar fôváros vonzereje önmagában is jelentôs, és ehhez járul az is, hogy a román turisták is nagyobb számban érkeztek a Hugaroringen rendezett Forma-1 futamra, illetve a Sziget-fesztiválra.
A Hajógyári szigeten rendezett fesztiválra tavaly 25-30 ezer fiatal utazott Romániából, közel egyharmaddal több, mint egy évvel korábban.
Népszerûek a román turisták körében a magyarországi puszta programok, ugyanakkor a jelek szerint nem sikerül áttörést elérni a Balatonnál. Bíró Gáspár szerint ennek részint az az oka, hogy az elmúlt években a román idegenforgalom illetékesei igen agresszív kampánnyal kezdték népszerûsíteni a román tengerpartot, a "magyar tengert" felkeresô román turistákat így jószerével csak a Horvátországba irányuló átutazó forgalom
"lecsapódásának" lehet tekinteni.
Bár a román sajtóban és a román illetékesek nyilatkozataiban nemigen kap helyet, a Romániát felkeresô külföldi turisták legnagyobb számban Magyarországról érkeztek. Tavaly mintegy félmillió magyar turista kereste fel Romániát, a Magyarországról Romániába történt beutazások száma ennek jóval több mint a kétszerese volt.
A Magyarországról érkezô turizmus fontosságának szakmai elismerését jelenti azonban, hogy a román idegenforgalmi minisztérium tavaly - kétévi tervezés után - képviseleti irodát nyitott Budapesten.
Az iroda megnyitásakor az idegenforgalom magyar és román állami illetékesei elvi megállapodásra jutottak arról, hogy harmadik, elsôsorban tengerentúli piacokon közös megjelenéssel lehetne segíteni a forgalom növelését. Az elvi megegyezés egyelôre csak papíron létezik, még várat magára annak a bizottságnak a felállítása, amely azt vizsgálná meg, hogy miként lehetne összeállítani egy közös katalógust.
17 darab, orosz és európai gyártmányú, összesen 30 kiló második világháborús lövedéket hatástalanítottak a tegnap a Megyei Polgárvédelmi Felügyelôség szakemberei. A robbantást a dicsô-szentmártoni lôtéren tartották.
- Másfél hónap alatt gyûlt össze a robbantással hatástalanított lövedékmennyiség. A négy gránátot, a hét bombát és hat robbanó lövedéket Marosvásárhely, Szászrégen, Ludas, Görgény, Idecs, Marosszentkirály, Náznánfalva, Marosszentanna, Faragó, Marosugra, Kutyfalva és Csíkfalva térségében találták a lakók. A háború idején fel nem robbant lôszerek építkezések alapjainak, vízlevezetô csatornák ásásakor, valamint a mezôgazdasági munkálatok során kerültek felszínre, de az ócskavas-begyûjtôkhöz is szállítottak közülük - nyilatkozta lapunknak Tatar Olimpiu alezredes, szakfelügyelô. Hozzátette: a háború idejérôl származó lövedékek rendkívül veszélyesek, hiszen a rozsdásodás ellenére a bennük levô robbanóanyag a több mint fél évszázad során tökéletesen konzerválódott, a robbanási mechanizmus el volt indítva, de ismeretlen meghibásodás eredményeként a kilövés után nem robbantak fel, ezért külsô hatásra bármelyik pillanatban felrobbanhatnak. Hasonló lövedékek lelésekor a polgárvédelmi felügyelô elôvigyázatosságra int, azokat tilos megérinteni, ütögetni, szétszedni, gurítani, tûzre tenni, elásni vagy szállítani. Ezzel szemben haladéktalanul értesítsék a helyi rendôrôrst, a Megyei Rendôr-felügyelôséget, a Megyei Polgárvédelmi Felügyelôséget, illetve jelezzék azt a 112-es segélyhívószámon.
Az eljárásnak megfelelôen a tegnap méteres gödörbe temették a lövedékeket, majd 250 méteres távolságból felrobbantották azokat. Ezt követôen a robbanás következtében keletkezett több mint két méter mély és ugyanakkora átmérôjû krátert vették szemügyre a szakemberek, ellenôrizve, hogy valóban valamennyit hatástalanították-e. Az alezredes elmondta, a tavaly mintegy 80, a megye területén talált lövedéket hatástalanítottak ezzel a módszerrel.
Mert mindkettôrôl nem lehet szó. Elméletileg. Az utolsó száz méteren hihetetlen gyorsasággal jóváhagyott korrupcióellenes törvény arra kötelezi a parlamenti képviselôket, szenátorokat, önkormányzati képviselôket, hogy válasszanak: a bársonyszék vagy az üzlet. Hogy kiskapuk ezúttal is lesznek, nem kétséges, a közérdekre való tekintettel egyesek kivételnek számítanak majd.
Az április 21-i Hivatalos Közlönyben közzétett korrupció-ellenes törvénynek már a tervezete is heves vitát váltott ki. Erre számítani lehetett, ugyanis, mint köztudott, az egyik legkellemetlenebb érzés, ha az ember zsebébe nyúlnak. Azonban egy percig sem kétséges, hogy szükség volt egy ilyen intézkedéscsomagra, hiszen az immár diplomaták és nemzetközi intézmények képviselôi által is nyíltan bírált korrupció beláthatatlan méreteket öltött Romániában. Ennek jele, hogy sûrûn kiderül, a gazdasággal, stratégiai vállalatokkal kapcsolatos intézkedés mögött választott képviselôk, jelenlegi vagy volt kormánytagnak, politikusnak különérdekeltsége sejlik fel. Bizonyíthatóan vagy sem, de a kapcsolatszövevény, az összefonódás lehetôsége sokak számára túl erôs kísértés.
Helyi szinten sem más a helyzet. Tanácsosok - városiak vagy megyeiek - önálló ügyvitelû vállalatok, repülôtér, útjavító rt. vagy más kereskedelmi társaságok igazgatótanácsainak tagjai, esetleg azokban vezetô pozíciót foglalnak el. Jogos igény tehát, hogy szétváljon a gazdasági érvényesülés és a köztisztségek szférája.
Felmerül persze a kérdés, hogy az új szabályozás összeférhetetlenségi kitétele miatt zavarok állhatnak be a helyhatóságok munkájában. Ha megürülnek a tanácsosi padsorok lesznek pártok, amelyek a megfogyatkozott választási listákról nem tudják pótolni képviselôiket. Tehát - mondják egyesek - nem aktuális egy évvel az újabb választások elôtt ilyen intézkedést hozni.
Ha csak ezt a szempontot tartjuk szem elôtt, valóban nem. De ne feledjük, 2001-ben sem volt aktuális, amikor is az összeférhetetlenségre utaló cikkelyt alkalmazását, a helyhatósági törvény megjelenését követôen az érintettek "közbenjárásaira" elhalasztották. Lássuk be, egy ilyen törvény általában sosem aktuális, hiszen akadnak, akik politikai, közéleti tisztségek vállalásával éppen vállalkozói, gazdasági esélyeiket kívánták bôvíteni.
A közpénzek közelében állhat elô ugyanis a legkönnyebben a "kecske is jól lakik s a káposzta is megmarad"-állapot. Nehéz választani, s nyomasztó dilemma. Nem csoda, hogy 75 nappal ismét elhalasztották a törvény alkalmazását. Ez alatt az idô alatt kell az érintetteknek bevallaniuk vagyonukat, döntést hozniuk az összeférhetetlenség kiküszöbölésére, azaz a kecske vagy káposzta dilemma feloldására.
György Péter esztéta, tanszékvezetô egyetemi tanár, a magyarországi médiakutatás közismert szakembere vezetésével 2003. április 24. és 26. között a budapesti ELTE BTK Média Centrumának munkatársai elôadásokat tartanak a Sapientia EMTE marosvásárhelyi mûszaki és humán tudományi kar kommunikáció szakán.
Az elôadók és elôadásaik témái: György Péter: 1. New Media, 2. Olvasástörténet; Hammer Ferenc: 1. Reprezentáció, 2. Kulturális állampolgárság, globalizáció; Gács Anna: 1. Szerzô/szöveg, 2. Kortárs irodalom, Hargitai Henrik: 1. Multimédia, 2. Elektronikus médiatörténet, Ragó Anett: 1. Kognitív tudomány (egyéni és kulturális reprezentáció), 2. Vizualitás és kultúra, Bodó Balázs: E-learning.
Az elôadások mellett a résztvevôk videofelvételrôl válogatást láthatnak az ELTE média tanszékén tartott szakmai rendezvényekrôl, a Valóságsokk és a Terror és háború képei a médiában címû konferenciák anyagából. Az április 24én, a marosvásárhelyi Deus Providebit Ház Szent Mihály termében de. 10 órakor kezdôdô elôadások a terembeli ülohelyek függvényében a kommunikáció szak hallgatóin kívül az érdeklodok számára is nyitottak.
A médiaszakemberek látogatása alkalmából 2003. április 26án, szombaton 18 órától a Látó szépirodalmi folyóirat és a Sapientia EMTE kommunikáció szakának szervezésében sor kerül György Péter esztéta, médiakutató és Gács Anna irodalomkritikus, irodalomelméleti szakember szerzôi estjére. A rendezvény helyszíne a marosvásárhelyi Kultúrpalota kisterme.
Szászrégenben, a vasútállomás melletti lépcsôházak egyikében tegnap nagy sürgés- forgás volt. Az elsô és második emeleten, két felújított tömbházlakásban talált otthonra a szászrégeni elhelyezési központban élô lányok egy része. A Megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság PHARE- pályázaton nyert támogatásból vásárolt és alakított át családi otthonná hat tömbházlakást és egy magánházat, ezek közül ötöt tegnap avattak fel, helyi és megyei illetékesek jelenlétében.
A palotailvai Camarasan család, Minodora és Teodor öt fiúgyereket nevelt fel, négyen közülük már dolgoznak. Amikor Minodora tudomást szerzett arról, hogy Szászrégenben pótszülôkként alkalmaznak házastársakat, meggyôzte férjét, hogy jelentkezzenek a válogatásra.
- Szeretjük a gyerekeket, s úgy döntöttünk, hogy ha sikerült öt fiút felnevelnünk, akkor "elbírunk" öt lánnyal is - mondja a talpraesett asszony, miközben bemutatja a négyszobás, korszerûen berendezett lakást. - A legkisebbik fiunk, Calin még csak nyolcadikos, így ôt magunkkal hoztuk, a többiek meglesznek nélkülünk is a palotailvai házunkban. A lányokat egy hete ismerem, eddig jól megértettük egymást, s úgy gondolom, ezután sem lesznek nagy gondok. Felállítottuk a házirendet, s megbeszéltük a belsô szabályokat. A lányok folytatják tanulmányaikat az abafáji speciális szakiskolában varró szakon. Mikrobusszal szállítják ôket az oktatási központig s haza - meséli, s közben szüntelen figyeli, hogy a lányok merre vannak, mit csinálnak.
- A PHARE-támogatásból megvásárolt és berendezett lakásokban közel negyven lány talál otthonra - tájékoztat Domby Károly, a Megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság vezetôje. - Most öt házat adtunk át, s a közeljövôben benépesülhet a másik kettô is. Az a célunk, hogy fokozatosan számoljuk fel a nagyméretû árvaházakat, beleértve a speciális szakiskolát és bentlakást is. Azt szeretnénk, hogy minél több enyhén sérült, fejlôdésben visszamaradt gyerek és fiatal be tudjon illeszkedni a közoktatásba, s szakképzett nevelôk segítségével meg tudja állni helyét az egészséges gyermekek mellett. A családi otthonok kialakításával is az a célunk, hogy a fiatal lányok jobban be tudjanak illeszkedni a helyi közösségbe, megtanuljanak családban élni, s elvégezni a kis háztartásban rájuk háruló feladatokat. A pótszülôket munkakönyvvel alkalmaztuk, s a lányok nevelését, ellátását addig biztosítjuk, amíg azok elvégzik a szakiskolát, munkahelyet találnak, s önellátókká válnak. Ennek a folyamatnak részeként a nyáron átadtunk tíz olyan családi otthont, ahol a megyeszékhelyi 3-as számú elhelyezési központban élô gyerekeket szintén pótszülôk fogják nevelni. A nagyméretû árvaházak felszámolása, a speciális oktatásban részt vevô gyerekek közoktatásba való beilleszkedése hosszú folyamat. A családi otthonok kialakításával jelentôs lépést tettünk a végsô cél felé - vélekedett Domby Károly.
Mivel a mezôgazdálkodók a nagy távolságokra lévô lerakatoktól szerezhették be az államilag támogatott gázolajat, a kormány módosította a 2003. évi 109-es határozat 8-as cikkelyét. Eszerint a megyékben mûködô Petrom Rt. és más, gázolajat forgalmazó egységek lerakatainál, töltôállomásoknál beszerezhetô az államilag támogatott gázolaj. Az igényléskor fel kell mutatni a mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóságok által kiadott bizonyítvány eredeti példányát, amely tartalmazza többek között a gépesített munkálatok elvégzéséhez szükséges államilag támogatott gázolaj mennyiségét is.
A családnevet mai elveink és gyakorlatunk szerint nem fordítjuk le. Kivétel a szenteknek a származási helyére utaló neve, amely voltaképpen inkább állandó jelzô, mint családnév. Gyakran lefordítjuk azonban az irodalmi beszélô neveket, különösképpen a komikus figurákét, mert itt a komikumnak fontos eleme a közszói jelentés. Moliere vígjátékhôsét, Georges Dandint régebben Dandin Györgynek fordították, újabban Illyés Duda Gyurivá magyarította. Ugyanígy lefordítjuk a természeti népek beszélô neveit is. Ilyen az indián Bôrharisnya, Sólyomszem, Ravasz Róka stb. Érdemes megemlíteni, hogy ha le nem fordítjuk is, magyaros alakban használjuk néhány közismert, fôleg történeti személynek a nevét: Kálvin János, Kolumbusz Kristóf, Verne Gyula stb.
A keresztnevek lefordításában is sokat változott a szemlélet. A nyelvújítók tudatosan törekedtek az idegen keresztnevek magyarrá tételére. Akkoriban általános volt a Shakespeare Vilmos, Schlegel Frigyes megjelölés (William Shakespeare, Fridrich Schlegel helyett). Idôvel állandósult a személynév sérthetetlenségének elve, s ennek megfelelôen a keresztnevek lefordítása ma már csak azon a szûk területen dívik, ahol nincs mellettük családnév, tehát a szentek, az uralkodók és a pápák nevében. Ezért nevezzük a német Heinich, az angol Henry, a francia Henri nevû uralkodókat mind Henriknek, a jelenlegi lengyel származású pápát János Pálnak stb. Ámde itt is van kivétel, fôleg ha a névnek nincs közkeletû magyar megfelelôje. Az Eduárd nevû angol királyokat nem nevezzük Edének vagy Eduárdnak, sem Baudouin belga királyt Baldwinnak.
Van még néhány olyan idegen személynév, amely a közhasználatban már említett múlt századi divat hatására magyaros sorrendben, magyar keresztnévvel rögzôdött meg, illetve magyaros és eredeti formában egyaránt használatos. Ilyenek: Engels Frigyes, Tolsztoj Leó, Clark Ádám, May Károly, Schiller Frigyes stb. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a keresztnevek lefordítása nemcsak korszerûtlen dolog volna napjainkban, hanem célszerûtlen is, mivel számos nehézséggel, kellemetlenséggel járna. Igen sok keresztnévnek nincs is magyar megfelelôje, még a kínálkozó megfelelések sem mind egyértelmûen jók, ezenkívül nemegyszer okozhat vagy legalábbis okozhatna zavart a lefordított nevek nyelvenkénti gyakoriságbeli eltérése, más-más hangulati értéke. A német Johann nevet például fordíthatjuk Jánosnak, de a Johannesbôl rövidült Hans már le nem fordítható névnek számít.
Az 53-tagú bizottság egy nappal korábbi határozatában felszólította a havannai kormányt, hogy engedjen be egy emberjogi megfigyelôt a szigetre. Ezt kubai tisztségviselôk elôre elutasították. Ugyanakkor elvetette mind a hosszú börtönbüntetéssel sújtott kubai másként gondolkodók szabadon bocsátását sürgetô Costa Rica-i módosítási javaslatot, mind a több mint négy évtizedes amerikai kereskedelmi embargó beszüntetését szorgalmazó kubai módosító indítványt.
Bár mindkét módosítási javaslat elbukott, az Egyesült Államok és Kuba egyaránt gyôzelemként értékelte a genfi határozatot, amely lényegében megegyezett a (valamivel nagyobb szavazatkülönbséggel elfogadott) tavalyival. Az élesítô módosítás elvetése azonban valójában az Egyesült Államok kudarcát jelentette, hiszen amerikai tisztségviselôk a hidegháborús érát idézô leszámolásnak minôsítették a másként gondolkodó kubai újságírók és emberjogvédôk börtönbe vetését.
"Az igazság az, hogy Latin-Amerika nem támogatott bennünket" - mondta a New York-i lapnak Wayne Smith, az amerikai Nemzetközi Politikai Központ (CIP) munkatársa, aki korábban diplomataként szolgálta hazáját Havannában. A latin-amerikai államok zöme azért vonakodott elítélni a kubai rendszerbírálókkal szembeni megtorlást vagy a három vízibusz-eltérítô kivégzését, nehogy az amerikai érdekek engedelmes kiszolgálójának tûnjön.
"Mivel az Egyesült Államok hadat visel, a latin-amerikai választók nem akarják, hogy kormányaik túlságosan közelinek látsszanak hozzá. Rossz ez a szavazási eredmény az emberi jogok szempontjából, egyben a kialakult új világrend ártalmas következménye is - jegyezte meg Juan Mendez, a Notre Dame Egyetem polgár- és emberjogi központjának vezetôje.
Mexikó és Brazília, két vezetô latin- amerikai demokrácia egyfajta semlegességi elv nevében utasította el mindkét módosítást (vagy legalábbis tartózkodott). Brazília az enyhe határozatot sem támogatta, Argentínához hasonlóan. Argentína elôre bejelentette tartózkodását, amit azzal indokolt, hogy ellenzi a Kuba elleni embargót és az iraki háborút. Mexikóhoz hasonlóan Guatemala is megszavazta ugyan a gyenge határozatot, de elutasította a kubai rendszerbírálókkal szembeni megtorlás említését.
Sok latin-amerikai állam az amerikai óriásnak egy kis szomszéddal szembeni hatalmi visszaélését látja a Kuba elleni embargóban. Mi több, némelyikükben a kubai forradalom iránti nosztalgia vegyül egy olyan latin-amerikai ország iránti csodálattal, amely több mint négy évtizede dacol a nagy északi szomszéddal - írta az amerikai lap.
(MTI) - Iraki síita zarándokok százezrei sereglettek össze szent városukban, Kerbelában vallási ünnepük szerdai tetôpontján, amelyet Amerika-ellenes jelszavak tarkítottak. A zarándoklatot övezô vallási és politikai buzgalom rávilágított annak lehetôségére, hogy Szaddám Huszein elnök bukott rezsimjét iszlám fundamentalista, USA-ellenes kormány váltsa fel Irakban - vélekedett a Reuters.
Az iráni hivatalos hírügynökség, az IRNA szerint délig (közép-európai idô szerint tíz óráig) több millió síita sereglett össze a mártírként tisztelt Huszein imám kerbelai sírmecseténél lévô szabad téren. A zarándokok tömegébôl több ezer tüntetô vált ki, akik iszlám kormány alakítását, iszlám állam felépítését követelték a háború utáni Irakban, az amerikai haderô azonnali kivonásával egyetemben. A tiltakozók felemelt ököllel harsogták az Egyesült Államok és Izrael, illetve Amerika és Szaddám közé egyenlôségjelet tevô jelszavaikat.
A dél-iraki síitákat egy vallási méltóság Kerbelában felszólította: ne hagyják, hogy külföldiek határozzák meg sorsukat. Abdel-Aziz Hákim, az iráni bázisú Iraki Iszlám Forradalmi Fôtanács (SCIRI) alelnöke Irak vallási irányításáért szállt síkra. A SCIRI az egyik legjelentôsebb síita ellenzéki csoport Irakban. Vezetôi azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy uralkodni akar Irak felett.
A 25 milliós iraki lakosság 60 százalékát alkotó síiták negyedszázada elsô ízben tarthatják az aranykupolás sírmecsetnél egyik legfontosabb vallási ünnepüket. Szaddám rendszere ugyanis tiltotta a tömeges kerbelai zarándoklatot, amely a Huszein imámnak adózó 40 napos gyászt zárja le. A síita hit szerint Huszein, Mohamed próféta unokája muzulmán idôszámítás szerint 61-ben (Krisztus után 680-ban) Kerbela mellett feláldozta magát a kalifa címért az Omajjádokkal vívott csatában.
(MTI) - Egy vezetô francia és brit politológus értékelése szerint a jelenleg egypólusú politikai világrendben csak az Európai Unió lehetne méltó ellensúlya, egyben partnere az Egyesült Államoknak, de az iraki háború körüli európai belviszály feltárta, hogy ezt két mély nézeteltérés is nehezíti: a tagországok az Egyesült Államokhoz való viszony és az európai integráció további elmélyítése kérdésében sem értenek egyet.
A belga Le Soir hasábjain több mint egy héten át folyt a vita a világpolitikai viszonyokról, s a tanulságokat összefoglaló két beszélgetésben kedden Thierry de Montbrial, a francia külügyi intézet igazgatója és William Hopkinson, a brit királyi külügyi intézet professzora egyaránt úgy vélekedett, hogy az egyesülô Európa még jó ideig nem lesz az Egyesült Államok komoly partnere a világpolitika színpadán, döntôen saját belsô megosztottsága miatt, amit a mai amerikai kormányzat igyekszik erôsíteni.
A francia politológus szerint az Irak körüli kötélhúzás feltárta, hogy az Európai Unió politikai mibenlétét és az Egyesült Államokhoz való viszonyát illetôen nincs egyetértés a tagállamok között. Ma még az sem bizonyos, hogy az EU-ból lesz-e valaha klasszikus világhatalom, de a következô évtizedekben biztosan nem. Más világpolitikai pólus sem lehetséges: Oroszország gazdaságilag liliputi és még mindig a bomlás folyamatában van, Kína legfôbb gondja a következô negyedszázadban az lesz, hogy növekedése ne korbácsoljon fel hullámokat. Az ideális világhatalmi helyzet az Egyesült Államok és az EU szövetsége lenne, amiben egyensúlyi helyzet uralkodik. Ehhez nem kellene feltétlenül többet költeni az európai katonai potenciálra, inkább azon változtatni, hogy az európai kiadások hatékonysága ne csak 20-30 százaléka legyen az amerikainak a szétforgácsoltság, a sok átfedés, összehangolatlanság miatt. Washington Európa megosztásán fáradozik, ott senki sem akar katonailag önálló döntésre képes Európát. Ez egyben a NATO önellentmondása is. Ezért de Montbrial szerint a szövetséget fel kellene oszlatni és létrehozni egy újat, amely az Egyesült Államok és az EU szövetsége lenne, s ebben az európai fél közös külpolitikával és hadsereggel rendelkezne.
A brit politológus úgy látja, hogy Tony Blair brit miniszterelnök, Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár Irak körüli áldatlan vitája jó idôre elfújta a bizalmat egy közös európai kül- és védelmi politika iránt. Blairrôl azelôtt elképzelhetô volt, hogy az EU új elnöke lehet, most már a franciák és a belgák aligha támogatnák. Eközben Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter és csapata eltökélten élesztgeti az európaiak közti ellentéteket. Hopkinson úgy látja, hogy a fô ellentét azok között húzódik, akik még integráltabb, szövetségi Európát akarnak és akik ezt elutasítják. Az EU új kelet-európai tagjai az utóbbiak közé tartoznak, mert nemrég szabadultak ki a szovjet gyámkodás alól és szívesebben bízzák magukat egy távoli nagyhatalomra, Amerikára, mintsem hogy tovább engedjenek szuverenitásukból. Döntôen London és Párizs kellô egyetértésén múlik, hogy lesz-e hatékony európai közös külpolitika. Gazdasági erejénél és katonai kapacitásánál fogva csak az EU lehet az Egyesült Államok világpolitikai partnere - vélekedett a brit politológus.
Szombaton tartják az RMDSZ Maros megyei szervezetének belsô választásait, azaz a Szövetségi Képviselôk Tanácsa megújítását szolgáló küldöttgyûlést. Az eseményre, amelyen 243 küldött vesz részt, a Kultúrpalota nagytermében kerül sor. Javasolt napirendi pontok: a megyei elnök, illetve a TKT elnökének beszámolója, az etikai, ellenôrzô és szabályzat- felügyelô bizottságok jelentései és választások, a megyei alapszabályzat és program elfogadása, illetve a TKT és a Szövetségi Képviselôk Tanácsa tagjainak megválasztása.
A belsô választások kiírásáról az RMDSZ január végi szatmárnémeti kongresszusa határozott. A határozat értelmében az SZKT-helyek egy részének betöltésérôl a területi szervezetek közvetlen vagy közvetett (elektoros) választáson döntenek. A szövetség Maros megyei szervezete a közvetett szavazás mellett döntött.
- Hogy állnak az elôkészületekkel? - kérdeztük Brassai Zsombor ügyvezetô elnököt.
- Helyi, körzeti és kerületi szervezeteknél a tisztújításokat lebonyolítottuk, egy kerület kivételével. Mezôcsávás kerületrôl van szó, ahol nem sikerült határidôn belül megtartani a tisztújítást. Erre ma kerül sor. Az SZKT- jelöltek a kijelölt határidôn belül letették pályázatukat.
- Mit kellett a pályázatnak tartalmaznia?
- A jelölt önéletrajzát, a területen mûködô egyik helyi szervezet által kiállított tagsági igazolvány másolatát, kézzel írott nyilatkozatot arról, hogy a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon nem indult valamely más párt vagy szervezet színeiben. Az önéletrajznak tartalmaznia kellett az illetô politikai tevékenységét 1989 elôtt és után, az RMDSZ-ben kifejtett tevékenységet, valamint a hírszerzô szolgálatokkal való együttmûködést 1989 elôtt és után. Ugyanis nem volt jelölhetô az, aki legalább három hónapja nem tagja az RMDSZ-nek, ha a hírszerzô szolgálatokkal kapcsolatosan nincs feddhetetlen múltja, illetve, ha a parlamenti vagy helyhatósági választásokon más párt, szervezet színeiben indult. És persze, 300 támogató aláírást az SZKT- jelöltséghez.
- Hány pályázó indul a Maros megyének leosztott SZKT-helyekért?
- Tizenhatan jelentkeztek a megyének fenntartott tizenkét helyre: Balogh József, Benedek Imre, Csegzi Sándor, Dáné Károly, Dávid Csaba, Dudás Annamária, Fodor Imre, Gál Ernô, Illés Kálmán, Iszlai Árpád, Kakassy Sándor, Kelemen Kálmán, Náznán Jenô, Péter Ferenc, Simon János, Sipos Levente.
- Hogyan fog lezajlani a belsô választás, illetve az egész közgyûlés, hiszen nemcsak a tizenkét SZKT-tagot kell megválasztani, hanem a Területi Képviselôk Tanácsát és a különbözô bizottságok tagjait is?
- A küldöttgyûlés titkos szavazással fog dönteni arról, hogy a tizenhat pályázó közül melyik tizenkettôt preferálja. A TKT-tagokra és a bizottsági tagok személyére az RMDSZ körzeti/kerületi tisztújító és jelölôgyûlésén tettek javaslatot.
- Hogyan történik a választási eredmények megállapítása, mikor kell az SZKT-képviselôk listáját nyilvánosságra hozni, illetve lehet- e óvással élni, ha rendellenességet észlel valaki a választás során?
- SZKT-mandátumot azok a jelöltek nyernek, akik a leadott érvényes szavazatokból a legtöbbet szerzik meg. A választások idôpontjától számított 48 órán belül kell nyilvánosságra hozni az SZKT-tagok listáját, és a nyilvánosságra hozataltól számított 48 órán belül lehet óvással fordulni a szövetségi választási bizottsághoz. Amennyiben az óvásban foglaltak szükségessé teszik, a választási bizottság érvényteleníti a választást, és rendkívüli küldöttgyûlés kiírásáról dönt.
- A szombati küldöttgyûlés tehát az SZKT-tagokról dönt és megerôsíti vagy elutasítja a kerületek/körzetek által javasolt TKT képviselôket. A megyei szervezet tisztújítására ezúttal nem kerül sor?
- A küldöttgyûlés megyei elnököt nem választ, mert a legutóbbi, 2001 februárjában tartott küldöttgyûlés négy évre választotta meg a megyei elnököt, ellenben a Területi Képviselôk Tanácsában tisztújítást tartanak, hiszen a legutóbbi küldöttgyûlés határozata értelmében a Területi Képviselôk Tanácsa kétévente megtartja a tisztújítást. A küldöttgyûlés megerôsíti a körzetek, kerületek által javasolt jelölteket. A testület állandó bizottságát a küldöttgyûlés utáni elsô TKT- ülésen választják meg.
Baracs Dénes
Nehéz lenne tömörebben összefoglalni azt a dilemmát, amely a Szaddám Huszein rendszerét oly sikeresen porrá zúzó amerikai hatalom elôtt áll: a könyörtelen diktatúrát megsemmisítve a szabadságot hozta el az irakiaknak, ami a jövô megválasztásának szabadságát is kell jelentse - de ez akár egy teokratikus állam létrejöttére is vezethet. Méghozzá nem is akármilyen állam lenne ez: Irak lakosságának 60 százaléka síita muzulmán, márpedig a szomszédos Iránban Reza Pahlavi sah Amerika-barát rendszerét negyed százada éppen a síita papság vezette népi mozgalom, felkelés söpörte el.
Iránban élesen Amerika-ellenes, szigorú teokratikus állam jött létre, amelyet Washington - éppen a környezô országokban élô síita hitû muzulmán lakosságra kisugárzó hatása miatt - hosszú ideig olyannyira a fô veszélynek tekintett, hogy éveken át támogatta vele szemben még Szaddám Huszein (kezdetben is az utóbbi idôszakához hasonlóan kegyetlen) rendszerét is, pusztán azért, mert az ellensúlyt képezett (háborút vívott) a néhai Khomeini ajatollah, az iráni legfelsôbb vezetô fenyegetô birodalma ellen.
Ez ügyben jó két évtizede még a mostani amerikai hadjárat lelkének számító Donald Rumsfeld amerikai hadügyminiszter is személyesen tárgyalt Bagdadban Szaddám Huszeinnel, elnöke különmeg- bízottjaként. Szaddámról ugyanis sok mindent el lehet mondani, de síita fanatikus bizonyosan nem volt: a Baasz Párt világi uralmat valósított meg, s mivel a most megdöntött rezsim a kisebbségi szunnita törzsekre támaszkodott, a diktatúra ereje elsôsorban az iraki síitákat tartotta féken, távol a politikai képviselet lehetôségétôl, még távolabb bármiféle hatalmi túlsúlytól.
Aligha tévedünk, ha feltételezzük: nem utolsósorban ez a megfontolás állította le az 1991- es elsô öbölháborúban Kuvait felszabadítása után már Bagdad felé haladó amerikai csapatokat, ezért tett le akkor a mai elnök apja és az ô csapata (soraiban Dick Cheney akkori védelmi miniszterrel, a mai alelnökkel) Bagdad bevételérôl és Szaddám Huszein megdöntésérôl. Mi több, akkor hiába lázadt fel Dél-Irak síita lakossága az északi kurdokhoz hasonlóan a meggyengült diktátor ellen: Washington azonkívül, hogy az iraki légierô számára repülési tilalmat rendelt el Észak- és Dél-Irakra vonatkozólag, semmit sem tett az ellen, hogy Szaddám Huszein pretoriánusai, a Köztársasági Gárda erôi vérbe fojtsák a síita felkelést.
Bármi volt is akkor az ok, ma egyértelmû a következmény: a második öbölháborúban a síita lakosság sokak által várt Szaddám Huszein-ellenes felkelése elmaradt, és a diktátor hatalmának összeomlása után újra színre lépô síita vallási erôk jelentôs része örömmel fogadta ugyan a változást, de rögtön a vallási állam létrehozásának és az amerikaiak távozásának követelésével lépett fel. Amikor a hét végén Bush amerikai elnök véleményét kérdezték az e jelszavak alatt felvonuló síita tömegek tüntetésérôl, ô azzal tért ki a dilemma elemzése elôl, hogy az iraki nép most láthatja, milyen pompás dolog a szabadság. Nem biztos, hogy a felszabadítók szemszögébôl hosszabb távon is ilyen pompás ez a fejlemény.
Természetesen ma más a helyzet, mint két évtizede, maga az iráni teokrácia is demokratizálódott bizonyos fokig, de kebelén belül továbbra is folyik a küzdelem a síiták radikális és mérsékelt szárnya között - méghozzá jobbára, bár nem mindig, politikai eszközökkel. (A konzervatív, nagyobb hatalmú iráni irányzat a teokratikus államon belül gyakran alkalmaz a rossz emlékû kínai kulturális forradalomra emlékeztetô eszközöket is, megkerülve a különben a vallási állam keretén belül létrehozott instanciákat is.) Irakba viszont ezek az ellentétek már véres tajtékkal érkeztek meg: gyilkosságok áldozatává vált két síita vezetô is, egyikük éppen londoni emigrációból tért vissza, és Tony Blair brit miniszterelnök, aki személyesen is tárgyalt vele, bízott abban, hogy szerepet játszhat majd az iraki demokrácia újjáépítésében. Nem így történt, a mérsékelt síita molla szinte azonnal kést kapott a szívébe - jelezve azt, mi következhet, ha nem sikerül idôben felülkerekednie a mérsékelt erôknek a többségi iraki muzulmán egyházban.
Aligha kétséges, hogy Washington - az iráni tapasztalat fényében is - az állam és egyház szétválasztását megvalósító politikai demokráciát szánna Iraknak. Erre utal azoknak a Szaddám rendszerével szemben álló személyiségeknek a kiválasztása is, akikkel a hadjárat elôtt próbált elôre olyan magot kialakítani, amely körül kijegecesedhet majd a laikus állam. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a diktatúra bukása után ez az ellenzék még nemigen képes önálló lépésekre amerikai szervezés nélkül, ezzel szemben a síita papság azonnal kézbe vette a felekezet többsége által jellemzett megannyi térségben a közszolgálati feladatokat és a hatalom gyakorlására alkalmas tényezôként lépett fel. Elegendô arra utalni, hogy (az amerikaiak által napokig tétlenül tûrt) fosztogatásnak sokfelé éppen a mecsetekbôl érkezô felhívás vetett véget, és oda vitték vissza a muzulmán papok utasítására az alkalmi rablók a zsákmány egy részét.
A legnagyobb tömegmegmozdulások is síita szervezésben zajlottak le, jelszavaik nyilvánvalóan tükrözték a lakosság jelentôs részének érzéseit, azokét, akik érthetô módon nem kértek sem Szaddám Huszein diktatúrájából eddig, sem az amerikai megszállásból ezután (az amerikaiak sûrûn cáfolják is, hogy ez lenne a céljuk). A kerbelai síita zarándoklat, amely az elsô ilyen gigantikus vallási tömegesemény Irakban a diktatúra évtizedei után és éppen szerdán jutott el csúcspontjára, újabb alkalmat szolgáltat az egyház számára befolyásának érzékeltetésére - így a belsô berkeiben folyó hatalmi villongás kimenetele még fontosabbá válik.
A kisebbségi és Szaddám megdöntött rezsiméhez közelebb állt szunnita közösség hangja ma még érthetôen halkabb, de nyilván szintén hallható lesz - és aligha lehet elképzelni súlyosabb fejleményt, mint egy esetleges iraki belsô vallásháborút. Létkérdés tehát a diktatúra bukása után, hogy az ilyesfajta konfliktusok elkerülését lehetôvé tévô, demokratikus világi hatalmat sikerüljön létrehozni. Igazi versenyfutás lesz ez az idôvel, hiszen Washington a diktatúra bukását követôen nyilatkozatai szerint csak rövid ideig kíván politikai ellenôrzést gyakorolni, addig, amíg az irakiak maguk veszik kezükbe jövôjüket. Így csak aránylag kevés idejük van a komoly történelmi múlttal nem rendelkezô iraki demokratikus, Szaddám Huszein rezsimével szemben kialakult ellenzéki erôknek ahhoz, hogy elképzelésüket elfogadtassák a lakosság többségével - viszont a muszlim vallási erôk, amelyeknek hagyományos felfogásához tartozik a társadalom egészének irányítására vonatkozó elhivatottságba vetett hit, meglévô szervezetükre támaszkodva máris színre léptek.
Márpedig az arab világban riasztó példák vannak arra, hogy milyen következményekkel járhat, ha erôvel szállnak szembe a vallási párttá formálódott iszlám erôkkel, amikor azok többséget szereznek: elegendô Algériára gondolni.
Húsvétkor már szólt a felújított orgona, noha a munkálatokhoz mindössze két héttel azelôtt fogtak hozzá. - Egy ilyen felújítás legalább négy hetet tart normális esetben, ezúttal azonban éjt nappallá téve dolgoztunk, hogy a húsvéti ünnepekre elkészüljünk - mondta John Smith. Az orgonaépítô mester nagyszülei erdélyi származásúak, de ô már Magyarországon született Bánffy Bélaként. Amikor kivándorolt Ausztráliába, névváltoztatásra kötelezte a szükség, ugyanis rájött, hogy magyar nevével kicsi az esélye arra, hogy munkát kapjon.
- Így lett belôlem John Smith - magyarázta.
Székelykövesden lelkesedéssel fogadták érkezésének hírét.
- Igen jelentôs dolognak tartom, hogy egy ilyen kis közösség 13 év után eljutott oda, hogy nem parókiát vagy gyülekezeti házat épít, nem templomot újít fel, hiszen ezeken túl vagyunk már, hanem hangszert korszerûsít - vélekedett Brassai Zsombor református lelkész, aki szerint egészen rendkívüli, hogy a felújítás költségének kétharmadát mindössze két hét alatt adták össze a hívek.
- Mindenki lehetôségei szerint adományozott, ki 100.000 lejt, ki 5 milliót. Ezenkívül dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselô, az egyházközség patrónusa 50 millió lejes támogatást szerez a kultuszminisztériumtól, ami a hiányzó egyharmad résznek felel meg.
John Smith pedig nem is az orgonafelújítás gondolatával érkezett Erdélybe.
Nagyszülei városait jött megtekinteni, illetve a családfát felkutatni, és eközben jött rá, hogy a vidéken rengeteg olyan orgona van a templomokban, amelyek már nem mûködnek, vagy nagyon rossz állapotba kerültek. Így kezdôdött minden. A mesterember felajánlotta szolgáltatásait, az egyházközségek kaptak az alkalmon, hiszen John Smith áron alul vállalta a munkát ráadásul 10 év szavatosságot is ajánlott.
- Ezeket az orgonákat sohasem javította szakmabeli, ehelyett mindenki hozzányúlt és azt is elrontották, ami esetleg még jó volt rajtuk. Ráadásul pénzük sem nagyon volt a kis közösségeknek, hogy a felújítási munkálatokra költsenek. A sípokat sem tisztították, egyszóval a hangszereket nagyon elhanyagolták. Interneten szétküldtem egy körlevelet, erre többen jelentkeztek, Brassai Zsombor is válaszolt. Így jött létre a kapcsolat, ennek nyomán érkeztem Székely-kövesdre - mesélte John Smith, aki eddig már hat-hét orgonát újított fel, de a sornak nincs vége, hiszen egyre többen keresik meg mostanában.
Székelykövesden is múlt idôben beszélnek már a munkáról, amelyet különben hat ember helyett négyen végeztek el, mint említettük, feleannyi idô alatt. John Smith irányításával Boldizsár Róbert, Lukács István és Nagy Irénke dolgozott olyan ütemben, hogy húsvétkor ismét a régi orgona akkordjaira énekelhessen a helyi református közösség.
- Sípokat pótoltunk, korhadt fát cseréltünk. Az orgona, amelynek szekrényét 1846-ban építették, magát a hangszert pedig utoljára 1944-ben javították, ma ismét nagyon jó állapotban van. Elektromos fújtatót építettünk bele, ennek köszönhetôen most már hangosabban lehet vele zenélni. Koncertre ugyan nem lenne alkalmas, de a liturgikus feladatok ellátásánál mindenképpen többre képes - értékelt az ausztráliai mesterember.
A Mûkedvelô Képzômûvészek Marosvásárhelyi Egyesülete kiállítótermében múlt szombaton délelôtt Laczkó Aranka és Járai József közös tárlata nyílt meg. Tizenkét grafika, négy faliszônyeg és csaknem száz húsvéti tojás képezte anyagát a Laczkó Aranka harmadik egyéni tárlatának. Grafikái akár sorozatnak is tekinthetô figurális kompozíciók. Tematikájukat illetôen nôi elfoglaltságok, általuk ellátott munkák - kenyérsütés, mosás a folyón, asszonyok a zöldségesben stb. - képi megelevenítése. Szárhegyi rokonaié, akik - mint fogalmazott a naiv mûvész - benne élnek. Ezért is érzi szükségét emléket állítani nekik. Faliszônyegeit - Szekeres lakodalmi menet, Szénagyûjtés, Regutabál, A csodaszarvas - a hagyományápolás hívta életre. A mintegy 50, darabról darabra megcsodálandó, hagymahéjjal, tussal, sajátos fehér festékkel, bôr- ill. olajfestékkel színezett tojások némelykor a hagyományos, másszor ezen túlmutató, újszerû díszítôelemek jutnak érvényre. Nyilvánvaló, hogy hála a nézôre kellemesen ható sajátos, egyéni stílusjegyeinek, Laczkó Aranka munkái joggal nézettetik magukat. Érthetô, hisz amint Ilarie Opris, a népi alkotások megyei központja referense, valamint Czirjék Lajos, az egyesület alelnöke méltató szavaiból megtudtuk, a mûvész festészetet annak idején néhai Bordi Andrástól tanult, ami pedig a szônyegvarrást illeti, mestere Bandi Dezsô volt. Sok csoportos kiállításon is részt vett. Budapesten, Kecskeméten, ill. Stockholmban, ahol az itt élô magyarok kulturális egyesületének a tagja. Sôt, neve címszóként szerepel több erdélyi alkotótársáéhoz hasonlóan a Wistner- féle katalógusban, aki Európa egyik legjelentôsebb magángyûjtôjeként a naiv alkotókat kívánta számba venni. Míg Laczkó Aranka a múltat képviseli ezen az alelnök szavait idézve, kettôs szellemben rendezett tárlaton, Járai Józsefet a jelen, illetve a jövô foglalkoztatja. A különbözôségben benne rejlik a közös pont is: mûvészetük emberközpontú. Szimbolikus üzenettel is bíró képei - világi-egyházi ihletésûek egyaránt - érzékenységre, idôszerû úm. témalátásra utalnak. Alkotásai az ember és kozmosz, ember és környezet szerencsés, kifejezô ötvözôdései. Míg Laczkó Aranka a naiv mûvészet eszközeivel próbálja átmenteni a hagyományt, Járai József színes grafikái - kilenc - Ima a mindennapi kenyérért, Letört szárnyak - Ikaros, Nyomorultak éjszakája, Tövislabda stb. -, fémdomborításai - húsz - Napleány, Lovak álma stb. - a meditáló mûvészt mutatják. Lucia Calinescu tanítványaként Járai József a sok csoportos jelentkezéstôl eltekintve hetedik alkalommal rendez egyénit. Bemutatkozott Budapesten is. Belgiumban állandó tárlatot nyitott. Szabadúszó lévén dekorációs munkát is végez, restaurál. Megélhetési eszköz számára a mûvészet. A téma feldolgozásában, képi láttatásában korszerû kifejezési eszközökhöz, technikákhoz folyamodik. Szerencsésnek, tanulságosnak bizonyult hát a Laczkó-Járai-társítás.
Nem irigylem a munkaadókat. Nem választhatják meg, kikkel is dolgoznának szívesen. Nehéz lehet most nekik, ugyanis egy újabb rendelettel megtiltják, hogy az állásajánlatokban bármiféle megkötéssel éljenek a munkakeresô jelöltekkel szemben. Nem írható ki például a szemlézôkhöz, hogy vakok kíméljenek. Azt sem, hogy a filharmónia karmestert keres, felsôfokú zenei végzettség kötelezô. Azt meg különösen nem, hogy az illetô zenei hallása közelítse meg az abszolútumot és ismerje a hangjegyeket (pl. tudja megkülönböztetni, melyik a violin- s melyik a kapukulcs), lehetôleg ne legyen süket és történetesen birtokában legyen egy alig használt frakknak. Az esélyegyenlôség nevében lehetôséget kell adni a kockásinges, hallatlan (gyengén halló, süket), mindet csak hallomás után lepötyögô bokorlakóknak.
Jaj, egyáltalán ne tüntessük fel, milyen életkorú legyen a jelölt. Sem azt, hogy milyen nemmel rendelkezzen. Ezek ugyanis veszélyes megkülönböztetésre adhatnak alkalmat. A munkaadónak és a felvételi bizottságnak mindenkit el kell viselnie. Elôszûrés kizárt, tilos és embertelen.
Mesélik pl., hogy Hruscsov elvtárs hazatért az USA- ból és rögtön kiadta a jelszót: minden szovjet városba sztriptízbárt. A káderesek mindjárt felkutatták a legmegfelelôbb hölgyek után a nagy Uniót. Találtak is hét kiváló hölgyet, valamennyi ismerte Lenint, tagja a bolsevik pártnak, megbízható, munkakönyves, kiváló kolhoznyikok, egészséges származásúak. Megtörténik a bemutatkozás a Központi Bizottság szupertitkos különtermében, rendben levetkôznek a sztahanovista bárisnyák. Csak Szuszlov elvtárs, a fôideológus sóhajtozik: nem értem, mit esznek ezen az amerikaiak?!!
A rádióhoz bemondóversenyt lehet hirdetni kivétel nélkül mindenkinek, nem számít, hogy nem ismeri a rádiózás mesterségét, nincs dikciója, analfabéta vagy csak fél- és funkcionális analfabéta, gamma vagy pláne delta. Az istenért, nehogy kijelentsük, hogy valamely nyelv ismerete kötelezô. Pl. az anyanyelvé. A némáknak is esélyt kell adni.
S nehogy úgy járjunk, mint dadogós ismerôsöm, Berger Bandi, aki elkutyagolt a rádióhoz 1945-ben és jelentkezett a Kossuth adónál hírolvasó-bemondónak. Nem vették fel. Amikor megkérdezték, mi a kudarc magyarázata, nagyvonalúan jelentette ki: antiszemiták egytôl-egyig.
Na persze, van a szabályrendeletnek egy utolsó kitétele, amely azt mondja: "Amennyiben a törvény errôl másként nem rendelkezik".
Hát ettôl tartsunk, feleim, mert ez minden hazai korrupció melegágya. Ahogyan Orwell fogalmaz, a demokráciában mindenki egyenlô, de vannak egyenlôbbek is.
Csak ezt akartam mondani, mielôtt indulnék felvételizni Skóciába kastélykísértetnek.
- Sütô András Egy lócsiszár virágvasárnapja címû drámáját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál Béres Attila viszi színre. Generációs távolság választja el a szerzôt a rendezôtôl, mégis kortársak. Mit jelent ez az ifjú rendezônek?
- Inkább társak vagyunk, abból kiindulva is, hogy a darabját rendezem, de alapvetôen azért, mert nagyon sok mindenben azt gondolom, mint ô. A darab "sajnos és hál’istennek folyamatos aktualitásban" szenved, a ’74-es bemutatótól kezdve. Ma talán abszolút értékben nyerte el aktualitását. Gondolok arra, hogy amikor ezt a darabot Kaposváron ’74-ben bemutatták, s attól kezdve színre vitték Újvidéktôl Kolozsvárig, a rendezôi elképzelések Kolhaas Mihály lázadásához, a lázadás szükségességéhez, a kitörésünkhöz fûzôdtek. Akkor olyan korban éltünk. Ma, 2003-ban Sütô Andrástól pár generációs távolságra azt gondolom, hogy Luthernek "sokkal több igaza van", mint a darab megírásától számítva bármikor. Ma a reálpolitika idejét éljük, vagy kellene élnünk. Elôször a mi mindenfajta, forradalom után elnyert demokráciánkat, európaiságunkat, jogainkat, satöbbi-satöbbi kell megszilárdítani, s aztán lehet… És itt már pontokat teszek.
- Ha már valamilyen megközelítésben bevetült a beszélgetésünkbe a politikum kérdése, körvonalazhatnók a rendezô álláspontját színház és politika viszonyáról?
- Úgy gondolom, a színházból mindenképpen számûzni kell a politikát. Természetesen színésznek, rendezônek, színháziaknak magánemberként lehetnek opciói. De a színpadi magánpolitika nem szolgálhatja mûvészetünket, sôt, gusztustalan. Gondolok arra, hogy nem vet jó fényt egy jó nevû színészünkre, ha indulatosan vérbeforgó szemmel verset szaval bármely "körök" rendezvényén. Ezzel szemben azt gondolom, mivel minden elôadással tükröt kell tartanunk a mi életünknek, egy elôadásnak kell politizálnia. Ezért is mondom, hogy Luthernek több igaza van.
- Béres Attila Marosvásárhely színpadán és kulisszái között tulajdonképpen otthon van. De ezúttal visszhangos egri és budapesti rendezôi sikerek után tér haza - vendégként. Hogyan tervez itt elôadást létrehozni?
- Én mindenhol ugyanúgy dolgozom. Módszereim alapvetôen a tanáraimtól - Székely Gáborra, Ascher Tamásra gondolok - eltanult módszerek. Mindig abból indulok ki - bár amikor még itt voltam színész, ez a fajta racionalitás és türelem hiányzott belôlem -, hogy a színházban elsô helyen mindenképpen a színész áll. A második helyen vagyunk mi, a rendezôk, mûszakiak, meg mindenki, akik azért dolgozunk, hogy a színész játszani tudjon. Én elsôsorban a színészre vagyok kíváncsi. Hogy pontos legyek: elsôsorban például Zayzonra vagyok kíváncsi. Arra, hogy Zayzon milyen Kolhaas Mihály, és nem az érdekel, hogy az én fejemben van egy Kolhaas Mihály, és aztán Zayzon olyan kell legyen, ha belehalok is. Ilyen esetben a színház elveszti azt a gyönyörûségét, ami az emberek találkozásáról szól. Másrészt azt gondolom, hogy az én rendezôi elképzelésem dôlhet, nôhet, bukhat, emelkedhet, és lehet akármilyen, ha a színész nem tudja magáévá tenni. Mindenképpen a színész elsôbbségét akarom hangsúlyozni ebben a harcban, ami egy próbafolyamatban a színész és a rendezô viszonya. Egy elôadás akkor tud jó lenni, ha a színész százszázalékban hiszi, hogy amit ô csinál, az jó. Kicsi az esélye, hogy egy elôadás rossz legyen, ha egy színész abszolút lelkesedéssel és odaadással tudja játszani a szerepét. Akkor talán a hibák is eltûnnek, akkor a közönség is megértôbb.
- A próbafolyamatnak körülbelül a derekán miben bízhatunk?
- Fura, mert én még ilyen elôadást soha nem csináltam. Ez egy erôsen visszafogott, azt is merem mondani, hogy a szóra, a szituációra, és nem az "extra ötletekre" alapuló elôadás. Tulajdonképpen egy "csendes" elôadás. Minden a mélyben, a lélek bugyraiban történik. Én bízom az elôadás érvényességében. Ezt a szót választom, hogy érvényes, amiben mindenki - politikai és társadalmi helyzetétôl függetlenül - meg fogja találni azt a gondolatot, ami ôt valamivel jobbá, gondolkodóbbá teszi.
Sütô András Egy lócsiszár virágvasárnapja címû drámájának vasárnap esti bemutatója kapcsán Béres Attila rendezô tartott sajtótájékoztatót tegnap. A vendégmûvész aggódva beszélt a Nemzeti Színház mûszaki osztályán eluralkodott állapotokról. A mûszakkal iszonyúan nehéz dolgozni, a rendezô örül, ha a díszletek a vasárnap esti bemutatóig elkészülnek. A színészgárdáról, az egykori kollégákról ellenben jó véleménye van, bizalommal osztotta ki a szerepeket.
Az elôadásra, Kolhaas Mihályra reflektálva, kérdezte a Népújság a rendezôt: ma még érdemes lázadni, van divatja a lázongásnak? Béres: A drámát Sütô András Kolhaasként írta meg, ô Lutherként szeretné látni a darabot. Szerzôt, rendezôt nemcsak az adott kor lázadása izgatja, mozgatja, hanem Luther Márton pragmatizmusa. Béres úgy véli, a fiatalságnak kötelessége lázadni. Béres Attila Luther igazával rendezi a drámát, Sütô Andrással egyetértésben. Ô adta a történetet, végül is van egy klasszikussá váló írónk Vásárhelyen. A lélektani realista elôadást - a konfliktusok a lélek bugyraiban játszódnak - a nemrég elhunyt Ferenczy István emlékének szentelik. A rendezô a jelenetekben meglepetéseket tartogat. Kolhaas Mihály szerepét Zayzon Zsolt játssza, Nagelschmidt: Sebestyén Aba, Luther Márton: Kilyén László, Tronkai Vencel báró: Györffy András, mások. Az elôadás díszletét É. Kiss Piroska kaposvári képzômûvész tervezte, a jelmez László Ildikó munkája. Az elôadás zenéjét Hencz József szerezte. A darab hat hét alatt készült el.
Romániában a takarmánytermesztési, kísérleti és fejlesztési állomást Brassóban hozták létre, amelynek tudományos tevékenységét dr. Razec Iosif mérnök, az intézet igazgatója irányítja. Felesége, dr. Razec Maria mérnök, fôkutató dolgozta ki A pázsitfûfélék termesztése, magas gazdasági hatékonyságú értékesítése a kis- és közepes állattenyésztési farmokon, a fenntartható mezôgazdálkodás körülményei között címû tervezetet, amelynek megvalósítása a Világbank támogatásával történik.
A brassói kutatóállomásnál dolgozó házaspárral Holtmaroson találkoztunk, még márciusban, azon a tudományos szimpóziumon, amelyet a helybéli szarvasmarha-tenyésztôk egyesülete, a Transsylvania szervezett. Az elôadók elmondták, hogy a kutatóállomás programjának megvalósítására öt - Brassó, Kovászna, Kolozs, Hunyad, Maros - megyében kerül sor. Miként kerültek kapcsolatba a holtmarosi állattenyésztôkkel? Dr. Bocz István, a Transsylvania állattenyésztô egyesület elnöke 2001 novemberében utazott Brassóba, akkor hívta meg az intézmény igazgatóját Holtmarosra, aki a meghívásnak eleget tett. Azóta Holtmaros határában létrehoztak két tagban, egy 1 hektáros kísérleti parcellát, amelyen takarmány-pázsitfüveket termesztenek - sikeresen. A takarmánytermô területet ebben az évben növelik, ugyanis a kutatók által Holtmarosra hozott évelô fûfélék és pillangós virágúak keverékének hozama magas volt és nagyon jó minôségû. Ez azt jelenti, hogy a kutatók által kiválasztott takarmánykeverék valóban megfelel a felsô-Maros menti agrometeorológiai és talajviszonyoknak. Tudni kell, hogy Brassóban a kutató házaspár az ország különbözô zónáinak megfelelô keverékeket (egyéves takarmány- pázsitfüvek, évelô fûkeverékek, herefüves keverékek stb.) állítottak elô. Az öt megyében eddig bebizonyosodott, hogy a takarmánykeverékek hatékonyan segítik a tej- és hústermelést. Elméletileg és gyakorlatilag bizonyított tény, hogy 4 kg ilyen zöld takarmány 1 liter jó minôségû tejjel emelheti a fajállat hozamát, 60 kg zöld takarmány 1 kg-mal növelheti a húsállat élôsúlyát.
E takarmánykeverékek nagyon jól silózhatók, emellett óvják a talajt is, hiszen vannak olyan takarmány-pázsitfûfélék, amelyeket ha a talajba szántanak, azt feljavítják, helyettesítik a természetes trágyát. De létezik olyan keverék is, amelyet ha elvetnek, ott nem nô gyomnövény.
A tudományos kutatások eredményeirôl elég körülményesen tájékozódik a gazdatársadalom. A kutatók idôszakonként tájékoztatókat adnak ki, de azok csak az akadémiához és a megyei mezôgazdasági szaktanácsadó hivatalokhoz jutnak el. Gyakorlati tanácsadások is megjelennek írott formában, sajnos, nem a könyvesüzletekben. Meghívások esetén eljárnak tapasztalatcserékre, szimpóziumokra, ahol fôleg a gyakorlati munkára vonatkozó tanácsadás hangzik el. Egy példa: a köztudatban úgy honosult meg, hogy a fû (a takarmány nem fû) amúgy is kinô, nem kell vele foglalkozni. Téves felfogás. Például nem mindegy, mikor és hogyan kaszálnak, hogyan kell elkészíteni a jó silót. A kutatóállomás nem adhat ki rendszeresen tájékoztatókat, pénzhiány miatt. Talán ha megalakul a takarmánytermesztôk országos szövetsége, amely alakuló ülését március közepén tartotta, a brassói kutatóállomás munkatársainak kezdeményezése nyomán.
A burgonya az egyik legfontosabb népélelmezési növény, mégis termesztése a változás utáni években visszaesett. A Mezôgazdasági, Élelmezésügyi és Erdészeti minisztérium tájékoztatója szerint 1989-hez viszonyítva a termôterület hozzávetôlegesen 100.000 hektárral csökkent.
1998-ig évente átlagosan 250.000 hektáron termett burgonya. Az 1990-2000-es években 12,5 tonna hektáronkénti átlagos terméshozamot jegyeztek. Ez a hozam háromszor alacsonyabb az EU országaiban mért terméshozamoknál, így Románia az utolsó helyek egyikén szerepel a burgonyatermelô országok ranglistáján. A 2001. évben növekedtek, nem nagy mértékben a termôterületek (276099 ha), összesen 3.982.108 tonna krumplit takarítottak be, hektáronként 14.423 kilogrammot. Ugyancsak a 2001. évben több burgonyát (8.868 t) importált az ország, mint amennyit exportált (9.803 t).
A hazai termesztésbôl származó burgonyából évente átlagosan 20.000 tonnát dolgoznak fel ipari üzemekben (az össztermés 1%-át). A volt keményítô-elôállító gyárak áttértek - annak ellenére, hogy a burgonyából készült keményítô iránt nagy a kereslet - kukorica alapanyagú keményítô elôállítására, mivel az elôbbi termék gyártási önköltsége igen magas. Ennek következtében a krumpli értékesítése gyakorlatilag a szabadpiacon történik. Az utóbbi években az egyetlen termék volt, amelynek piaci ára csökkent, a fogyasztók örömére, a termesztôk kárára. Azért a termesztôk kárára, mert a burgonyatermesztés nagyon pénzigényes. A burgonyatermesztôk pénztelensége abban mutatkozott meg, hogy nem használtak minôsített vetôgumót, nem tartották tiszteletben a korszerû növénytermesztési technológiákat a vegyszerek, a gombaölô szerek, az üzemanyag magas ára miatt.
De nem csupán a fogyasztásra alkalmas burgonyahozam csökkent drasztikusan, hanem a vetôgumó termesztése is. Néhány összehasonlító adat: 1990-ben 12.000 hektáron termett magas biológiai értékû vetôgumó, míg 2002-ben csupán 3.453 hektáron. Ismeretes, hogy a nem megfelelô minôségû, biológiai értékû vetôgumó akár 50%-kal is csökkentheti a hozamot és a termény minôségi szintjét. A betakarítás után pedig költséges a tárolása is, megfelelô raktárhelyiségekre van szükség, ahol biztosítani kell a megfelelô levegôhômérsékletet, a nedvességet, amelyek újabb költségeket igényelnek.
A 2002. évi 210-es számú kormányhatározat elôírásai értelmében a burgonyatermesztôk állami támogatást igényelhetnek, de ez a támogatás egy hektár burgonyatermô föld létesítési költségeinek alig 5-6%-át fedezi, ha pedig a vetôgumó támogatását is ideszámítjuk, akkor az össztámogatás eléri a 10-12%-ot.
Miért nehézkes a hazai burgonyatermesztés felfuttatása? A szakminisztérium szerint közrejátszik az is, hogy a krumplival bevetett terület 15%-án tavaszi vetések után kerül talajba a vetôgumó, az összterület 11%-án burgonya után burgonyát termesztettek. A burgonyatermô területek alig 4%-án alkalmazzák az öntözéses termesztési technológiát.
Eddig a tájékoztató, amelyben nem olvashattunk arról, hogy a szakminisztérium mit tesz ebben az évben a krumplitermesztés fejlesztése érdekében.
A kormány határozatba foglalta, hogy 2003-ban állami támogatással segíti a növénytermesztôket terményenként, azzal a céllal, hogy növekedjen a terménymennyiség és a minôségi színvonal. Azok a mezôgazdasági termelôk jogosultak a támogatásra, akik üzemegységekkel rendelkeznek vagy azokat adminisztrálják, és termékeiket a piacon értekesítik. A cél az, hogy a közvetlen állami támogatás révén növekedjen az üzemegységek gazdasági hatékonysága, a termelés és ezzel párhuzamosan a termékek minôségi szintje. A támogatáshoz való jutás feltételei: a kultúrák létrehozásakor kötelezô a minôsített vetômagok vagy ültetôanyagok használata; a szántást, a vetômagágy elôkészítését, a vetést az agrotechnikai követelményeknek megfelelôen, gépesítve kell elvégezni; az alap növényvédelmi munkálatok, vegyszerezések elvégzése. Azoknak a termesztôknek, akik melegített üvegházakban állítanak elô zöldséget, be kell mutatniuk a 2002. október 15 - 2003. április 30. közötti idôszakban elhasznált hôenergiáról szóló számlákat.
Azok a mezôgazdasági termelôk, akik igénybe kívánják venni a közvetlen támogatást, kérvényt kell beadjanak a megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóságokhoz. A határozat tartalmazza az esetleges kihágások esetén alkalmazandó büntetéseket is. Ha az elszámolási dokumentumokban nem valós adatok szerepelnek, vagy más célokra használták fel a támogatást, az kihágásnak számít és 30-50 millió lej közötti pénzbírsággal sújtható. A termesztônek ilyen esetben még vissza kell fizetnie a támogatásként átvett pénzösszeget, hozzáadva az infláció-értéket.
Gazdaportré
Asztalos János 48 éves, székely-sárdi lakos. Elemi iskolába járt, azután beiratkozott a sáromberki mezôgépészeti iskolába. Nem ez volt a célja, de szülei szegénysége miatt elfogadta. Jó tanuló volt. Mezôgépészként tért haza. A nyárádszeredai mezôgépészeti állomás (SMA, ma Servagromec) alkalmazottaként dolgozott. Munkája elismeréseként kinevezték a (volt) nyárádszeredai mezôgépészeti állomás székelysárdi részlegének vezetôjévé. A privatizálási törvény megjelenése után megvásárolta az akkor újonnan létrehozott Servagromec cég 1000 részvényét. Öt év alatt fizette ki a 25 millió lejt. Mivel egyetlen lej osztalékot sem kapott (a mai napig sem), és idôközben munkanélkülinek nyilvánították, 1993-ban döntött: magángazdálkodóként él. Hogy miként, ô maga mesél róla.
- Mezôgépész vagyok, falufelelôs. Nagyon fáj nekem, hogy a nyárádszeredai volt mezôgépészeti állomás csôdbe jutott. A jogutódja még létezik. Csakhogy mi annak idején több száz hektár termôterületet mûveltünk meg. A Szabó úr által (ma is) vezetett gépállomás székhelyén mezôgazdasági gépeket is javítottunk. Az övezetben ingatlanokkal, komoly alapeszköz-állománnyal rendelkeztünk. Az évek során (mi, részvényesek sem figyeltünk kellôképpen az eseményekre) egyre csökkent a cég tulajdona. Visszaszorultak az általunk megmûvelt termôterületek. A nyárádszeredai mezôgépészeti központban egyre kevesebb gép javítását végeztük. Amikor azt mondtam az igazgatónak, hogy nem kell új irodát építeni, azt be lehet rendezni az egyik elhagyott mûhelyben is, visszautasítottak.
- Mi történt a székelysárdi részleggel, amelynek tevékenységét ön irányította?
- Sikerült megtartani az épületet, de az sajnos, tele van ócskavassal. Ki mer azokhoz nyúlni? Én nem! Ki fogja az épületet karbantartani? Én nem! Jobbnak láttam áttérni a magángazdálkodásra, miután hivatalosan is munkanélküliként küldtek el a mezôgépészeti állomástól. Nem értem azt sem, hogy részvényesként miként bonthatták fel a munkaszerzôdésemet? Több alkalommal érdeklôdtem, hiába. Ezért döntöttem: magam élek meg, ahogy tudok.
- Siker&u