Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

(MTI) Az EU-tagállamok külügyminiszterei hétfôn hivatalosan is meghozták a döntést tíz ország jövôre esedékes csatlakozásáról, s ezzel megtették a csatlakozási szerzôdés aláírásához szükséges utolsó - már csak formai jelentôségû - lépést.

Az unió miniszteri tanácsa Luxembourgban kezdôdött ülésén vita nélkül elfogadott közös nyilatkozattal tette szabaddá az utat a szerzôdés szerdán Athénban esedékes aláírása elôtt.

A tíz országgal az EU a tavaly decemberi koppenhágai csúcson zárta le a csatlakozási tárgyalásokat. Az unió alapszerzôdése szerint új tagországok felvételérôl a tanács egyhangúlag dönt, az Európai Bizottság kedvezô véleménye, illetve az Európai Parlament hozzájárulása alapján. A bizottság pozitív állásfoglalása már februárban megszületett, a parlament pedig a múlt héten szavazta meg a tíz ország csatlakozását támogató határozatokat.

A tanács hétfôi nyilatkozata emlékeztet arra, hogy a tízek csatlakozásával az unió történetének ötödik, eddigi legnagyobb szabású bôvítése valósul meg. Ezzel egyúttal "az egész kontinensen új korszak kezdôdik, amelyben az unió folytathatja annak a céljának a megvalósítását, hogy a demokrácia, a pluralizmus, a jogállamiság, az emberi jogok és a piacgazdaság eszméin alapuló Európát épít fel" - áll a nyilatkozatban.

A dokumentum megemlíti, hogy a tíz ország a csatlakozási szerzôdés ratifikációs folyamatának lezárulása után, 2004. május 1- jén válik az EU tagjává. Képviselôi azonban már az aláírás másnapjától, április 17-tôl "aktív megfigyelôkként" vehetnek részt a tanács és testületei munkájában.

Magyarországon várhatóan összesen heten lehetnek ott az EU-csatlakozási szerzôdés aláírásán, szerdán Athénban a magyar delegáció tagjaként: négy rendszerváltás utáni miniszterelnök, két köztársasági elnök, valamint a jelenlegi külügyminiszter.

Ezt Medgyessy Péter kormányfô mondta a hétfôn Budapesten tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján, amelyen értékelte a szombati népszavazást és beszélt az EU-taggá válásig hátralévô feladatokról.

A kormányfô kérdésre válaszolva kö- zölte: eredetileg öt fôben limitálták az athéni magyar delegáció létszámát, ám a luxemburgi küldöttségbôl átengedett hely mellett a görög EU-elnökség is biztosított még egy helyet.

Ezzel kapcsolatban Medgyessy Péter kiemelte: ez a létszám elegendô, és bár örült volna több helynek, a lehetôségek korlátozottak voltak.

- A referendum üzenete egyértelmû és pozitív, hiszen az EU-csatlakozás kérdésében az igenek 84 százalékos aránya kimagaslónak számít - jelezte Medgyessy Péter.

Arra is kitért a miniszterelnök, hogy konstruktív, nem pedig személyeskedô belpolitikai vitákat szeretne a jövôben, európai stílusú politizálást, amely a realitásokat is figyelembe veszi.

A kedvezménytörvény módosítása ügyében Medgyessy Péter hangsúlyozta: a kormány fenn akarja tartani a törvény eredeti szellemét, legfontosabb intézkedéseit.

- Úgy kell érvényesítenünk a határon túli magyarok érdekeit, hogy az figyelembe vegye az EU elôírásait és megnyugtató válaszokat adjon a szomszédos országok kormányainak aggályaira is - fogalmazott a kormányfô.

Elmondta: a következô hetekben rendezik meg a Magyar Állandó Értekezletet, és utána kerül a kedvezménytörvény-módosítási javaslat a parlament elé.

A vajdasági magyarok kapcsán kapott kérdésre közölte: jelenleg is dolgoznak azon, miként lehet a csatlakozás után olyan kedvezményeket biztosítani számukra, amelyekkel nem nehezednek utazási feltételeik Magyaror-szágra.

- Keressük a megoldást a vízumkötelezettség tervezett bevezetésébôl fakadó vízumdíj-problémára is - tette hozzá.

Egyházi ingatlanok

Randy Bell, az amerikai külügyminisztérium restitúciós ügyekért felelôs nagykövete Washingtonban fogadta Antal Jánost, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi osztályvezetôjét, aki az erdélyi magyar történelmi egyházak érdekének képviseletében amerikai tárgyalássorozaton vesz részt.

A New York-i székhelyû Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF - Hungarian Human Rights Foundation) szervezésében létrejött találkozón Antal ismertette amerikai partnereivel a romániai egyházi restitúció körüli helyzetet, különös tekintettel arra, hogy közel másfél hónappal a visszaigénylési kérések leadása után az egyházak semmilyen visszajelzést nem kaptak a 2002/501-es törvény által felállított Különleges Bizottságtól, így a tulajdonképpeni restitúció megmagyarázatlan okok miatt tovább késlekedik.

Hámos László, a HHRF elnöke felkérte az amerikai restitúciós nagykövetet támogassa az amerikai- és a román kormány, az érdekelt romániai egyházak és amerikai testvéregyházaik, civil szervezetek résztvételével létrehozandó megfigyelô munkacsoport felállítását a tulajdonképpeni restitúciós folyamat monitorozására. Hangsúlyozta, erre azért van szükség, mert éreztetni kell a román kormánnyal, a világ szeme rajtuk van, azonnal el kell kezdeni az egyházak tulajdonba helyezését.

Randy Bell egyetértett a helyzet tarthatatlanságával és tájékoztatta a magyar küldöttséget arról, hogy az általa vezetett iroda állandó kapcsolatban van a bukaresti amerikai nagykövetséggel és a román kormánnyal. Jómaga is nehezményezi, a restitúciós törvény és annak végrehajtási utasításai lehetôséget adnak az ügyben érdekelt helyi hatóságoknak, hogy késleltessék, akadályozzák a visszaszolgáltatást a szükséges okmányok kiadásának megtagadásával. Bell elmondta, Mircea Geaona külügyminisztertôl legutolsó washingtoni látogatása alkalmával határozottabb, elkötelezettebb hozzáállást kért.

Aktuális

Mindig is gyanakodva fogadtam a pátosztól fûtött, bombasztikus megfogalmazásokat. Zavar, ha valaki bizonyos események fontosságát felfújja, ha hatásvadász jelzôk özönét zúdítja a hallgatóságra, olvasóközönségre. Ezúttal azonban meggyôzôdéssel állíthatom én is: jövôt választott Magyarország!

Jelszóként hangzik, de nem az. Túlzásnak vélhetnôk, de ez a tények szabatos megfogalmazása. Igaz, az Európai Unióhoz való csatlakozásra kiírt népszavazás nem annyira látványos, mint egy rendszer megdöntése, mint ha forradalmi cselekmények történtek volna, de még annyira sem, mint egy egyszerû kormányzatváltás, mégis, az igenlô szavazat nyomán Magyarország történetében olyan fordulat következik be, amelynek az ország, de a teljes magyar nemzet sorsára hatalmas, ma még nem teljesen átlátható, ám egész bizonyosan pozitív következményei lesznek. Ha csak Portugália és Spanyolország példáját tekintjük, a hetvenes évekig diktatúra alatt senyvedô két ibéri állam történelmi távlatokból nézve pillanatok alatt vált - az európai szinthez képest mélyrôl, Portugália esetében nagyon mélyrôl indulva - gazdasági paradicsommá, miután az Unió tagjaivá váltak. Magyarország külön elônye, hogy már a "legvidámabb barakk" stádiumát lényegesen meghaladó szintrôl vág neki a csatlakozásnak, s közép- európai gazdasági hagyományaira is bátran alapozhat.

Az igen szavazatok 80 százalékot meghaladó aránya mellett igencsak nehéz megmagyarázni a nemmel voksolók álláspontját. Elsôsorban nem az egyszerû állampolgárok érzelmi alapon, valami logikán túli nemzetféltésbôl származó ellenszavazatait, hanem azoknak a felelôsnek vallott politikai formációknak az álláspontját, amelyek ezt kiváltották. Ha azonban egy párt önmagát minôsíti ezzel - amelyhez amúgy demokratikus joga van –, mit tehetünk hozzá a teljes magyarság képviseletében tetszelgô MVSZ csatlakozást elutasítasító állásfoglalásához? Vajon ilyenkor, amikor a képviseltnek mondott, vagy inkább csak vélt szavazótábor egyértelmûen ellentmond a vezetôségnek, a játékszabályok nem az illô következtetések levonását írnák elô?

Nekünk, erdélyi magyaroknak is különös jelentôséggel bír a magyarországi igen. Az anyaország európai elkötelezettsége egyrészt minôségi változást eredményezhet abban a támogatásban, amelyet a határon túlra szakadt nemzetrészeinek nyújthat, másrészt az egyelôre az Unión kívül rekedt utódállamokkal szembeni tekintélye is megnô. A legfontosabb azonban számunkra mégis annak a folyamatnak a kiterjedése, amely elôremutatva szinte tehetetlenségi erejénél fogva ragadja majd magával Romániát, s keretében Erdélyt is. Ez lesz a mi jövôválasztásunk. Egyfajta történelmi jóvátétel, a kisebbségekl Európájában való teljesebb egymásra találásunk pillanata.

Hétfôn, két óra tíz perces repülôút után, pontban a menetrend szerint, 13.20 órakor landolt a marosvásárhelyi nemzetközi repülôtér betonján a Malmö Aviation légitársaság gépe.

Ez volt az elsô járat, amely a belföldi Paralela 45 turisztikai társaság és négy svédországi partnere között létrejött megegyezés alapján, a tervek szerint minden hétfôn megteszi a két város közötti oda-vissza utat.

Az ünnepélyes járatavatón jelen volt Virág György megyei tanácselnök, megyei tanácsosok, üzletemberek, Alin Burcea, a Paralela 45 tulajdonosa, míg a géppel megérkezett Roland Senften, a Malmö Aviation charter-igazgatója is. Természetesen szintén jelen volt a marosvásárhelyi repülôtér igazgatója, Stefan Runcan, aki rengeteget harcolt ennek a járatnak a beindításáért, valamint kollégája a malmôi Sturup repülôtérrôl.

Ünnepélyes jellege mellett a járat már az elsô alkalommal élesben üzemelt, Malmôbôl 47 utas érkezett, visszafelé pedig 14-en ültek fel a gépre. Mint Alin Burcea megjegyezte, az elsô alkalommal, amíg még ismeretlen a járat, soha nem szoktak ilyen sokan lenni, ám ez minden bizonnyal annak is tulajdonítható, hogy a TAROM megszüntette skandináviai járatait, így jelenleg ez az egyetlen közvetlen kapcsolat Románia és Skandinávia között. További elônyként megemlítette, hogy magán légitársaságról lévén szó, a jegyek ára alacsonyabb, mint a TAROM- é, jelenleg 299 euróba kerül egy menettérti jegy.

A kezdéssel némi bizonytalankodás is együtt járt, így például negyedórájába telt a repülôtér személyzetének, amíg a leszálláshoz szükséges lépcsôt a géphez állították, majd kiderült, hogy az magasabb a szükségesnél, így csupán szükségmegoldást alkalmazva sikerült az utasoknak kikászálódni a gépbôl.

Szintén némi szervezetlenségre vall, hogy a hivatalosságok ünnepi beszédei az utasok halljában, teljesen alkalmatlan, zsúfolt helyszínen, mikrofon nélkül hangzottak el, ami lehetetlenné tette követésüket. Ami mégis kiderült, az az, hogy az üzemeltetôk nagy potenciált látnak a járatban, hisz a rokonlátogatásra érkezôk mellett a - elsôsorban szovátai - turizmust is fellendítheti. Ebben bizakodik a megyei tanács vezetôsége is, hisz a skandináv államokban rejlik Európa egyik legnagyobb turisztikai felvevôpiaca.

A Marosvásárhely-Malmö járat - mint ezután minden hétfôn - 14.40 órakor rajtolt Vidrátszegrôl.

A királyi ház EU-lobbija

A tegnap Marosvásárhelyre látogatott Radu de Hohenzollern-Veringen, a román királyi ház fôhercege, Mihai király lánya, Margit hercegnô férje, akit tanácsosa, Cornel George Comsa kísért el országos tájékozódó körútján.

Az elôkelôséget a prefektúrán Burkhardt Árpád alprefektus, Emil Groza, a megyei tanács alelnöke és Dorin Florea polgármester fogadta. A vendéglátók röviden ismertették a megye, illetve Marosvásárhely gazdasági, társadalmi, politikai helyzetét, hangsúlyozva az oktatási, kulturális jelentôségét, de mindenekelôtt a befektetési lehetôségeket. E rövid bemutatkozó után a fôherceg kifejtette, 1989 után Romániában a politikai vezetôk sokáig nem tudták, merre irányítsák az országot. Ez a határozatlanság fékezte az ország gazdasági, társadalmi fejlôdését. Csak néhány éve lett világos, hogy megvan a megfelelô politikai akarat az Európai Unióba való integrálódásra, ezért döntött úgy a román királyi ház, hogy lehetôségeik szerint a hatalmon levô politikai párttól, vagy koalícióktól függetlenül, támogatják ezt a szándékot. Ismert tény, hogy a volt kommunista országokból elmenekült királyi családok milyen határozott lobbit folytattak annak érdekében, hogy volt országaik mielôbb csatlakozzanak az Unióhoz. A herceg Mihai királyt idézve hangsúlyozta, az integrációt nem az intézmények, hanem az emberek viszik véghez, így ennek az elvnek megfelelôen kötelezték el magukat az említett ügy mellett. A fôherceg úgy ítélte, történelme során Románia sohasem volt ilyen jó helyzetben a külföldi megítélés tekintetében, mint most, amikor geopolitikai szempontok szerint a kibôvített egyesült Európa - Közel-Kelet, illetve a "távoli óriás", az ázsiai országok közötti kapu lehet. Ezt a lehetôséget kell kihasználni mind országos, mind pedig helyi szinten. Ami Maros megyét és Marosvásárhelyt illeti - mondta a fôherceg -, az oktatási, kulturális potenciált kell jobban kihasználni, hiszen e téren sokat mutatott fel a város.

Látogatásának célja - fejtette ki Radu de Hohenzollern-Veringen - többrétû. Megpróbál kapcsolatokat teremteni közigazgatási, védelmi - bevallása szerint a katonai akadémia nemrég végzett tisztje -, gazdasági, vallási, kulturális, környezetvédelmi és oktatási téren hazai intézmények és külföldi intézetek, finanszírozók között. Konkrétan fel is ajánlotta, hogy közbenjárásával akár az angliai országos közigazgatási ügynökség továbbképzô tanfolyamaira is eljuthatnak az adminisztrációban dolgozók. Elmondta, a www.princeradu.ro honlapon követhetô külföldi útjainak programja, s ha valakit érdekel valamelyik helyszín, rendezvény, akkor felveheti vele a kapcsolatot és a lehetôségekhez mérten támogatja a kiutazásukat. Azt is elmondta, a román királyi ház az Erzsébet-palotában kéthavonta olyan estélyeket szervez, ahova a civil társadalom képviselôit hívják meg, annak érdekében, hogy így kötetlenebb formában egymásra találhassanak az érdekelt felek. A hivatalos találkozó után Radu de Hohenzollern-Veringen, aki, mint megtudtuk, egyben Románia kormánya integrációs és együttmûködési, valamint fenntartható fejlesztési irodájának különleges megbízottja is, a nap folyamán találkozott Vasile Poppal, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, üzletemberekkel, meglátogatta a Petru Maior Egyetemet, ahol Vasile Bolos rektor és a diákok fogadták a vendéget, délután pedig jelen volt a Romulus Guga könyvesboltban rendezett Kildine címû kötet bemutatóján, majd felkereste az Azomures kombinátot és a dr. Raed Arafat vezette Rohammentô-szolgálatot.

A kedvezménytörvény módosításáról és egy új, magyar-román Gozsdu alapítvány létrehozásáról tartottak megbeszéléseket pénteken Bukarestben a magyar és a román külügyminisztérium szakértôi.

A találkozón a magyar fél válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek román részrôl fogalmazódtak meg a kedvezménytörvény módosításával kapcsolatban. A törvény módosított szövegének tervezetét március 15-én adta át Marosvásárhelyen Kovács László magyar külügyminiszter román kollégájának, Mircea Geoananak. A bukaresti megbeszélésen szó volt egy új, magyar-román Gozsdu alapítvány létrehozásáról. A magyar elképzelés szerint az alapítvány ösztöndíjakat biztosítana, könyvtárat és Gozsdu emlékházat, esetleg kutató intézetet üzemeltetne. A magyar kormány kész Budapesten székhelyet biztosítani az alapítvány számára. Az alapítvány fenntartásához a magyar és a román kormány egyenlô mértékben járulna hozzá költségvetési forrásokból.

A találkozón magyar részrôl hangsúlyozták, hogy a közös közalapítvány létrehozása tükrözi a magyar-román kapcsolatok új, magasabb minôségi szintjét, olyan együttmûködési formát jelent, amely egyaránt jól szolgálja egymás jobb megismerését és a közös európai célokat.

A Gozsdu alapítvány kérdése tavaly november végén, Adrian Nastase budapesti látogatásán vetôdött fel. Akkor egyetértés született abban, hogy Gozsdu Manó - a magyarok és a románok számára egyaránt elfogadható - szellemi örökségét a magyar és a román kormányzat közösen ôrizze meg és alapítványi formában tartsa fenn az elkövetkezô generációk számára.

A kormányfôi találkozót követôen a tavaly decemberben Bukarestben tartott magyar-román külügyminiszteri megbeszélésen ismertette a román fél saját elképzeléseit a Gozsdu alapítványról.

A bukaresti találkozót követôen magyar részrôl azt is hangsúlyozták, hogy az új magyar-román Gozsdu közalapítványnak sem jogilag, sem anyagilag semmi köze nincs Gozsdu Manó valamikori alapítványához. Az egykori Gozsdu hagyaték ügye Magyarországon mind vagyonjogi, mind egyházi kárpótlási szempontból lezárult.

A román sajtó tavaly úgy számolt be a Gozsdu alapítvány ügyérôl kezdett magyar-román megbeszélésekrôl, hogy ezek eredményeként Magyarország visszaszolgáltatja Romániának az egykori Gozsdu alapítvány vagyonát, beleértve a Gozsdu-udvar néven ismert budapesti ingatlan-együttest.

A pénteki bukaresti találkozón a két fél tájékoztatta egymást aktuális ügyekrôl, egyebek között a magyar-román kormányközi vegyes bizottság júliusra tervezett ülésének elôkészületeirôl. Magyar részrôl jelezték, hogy választ várnak arra a jegyzékre, amelyet tavaly decemberben adtak át a román félnek a csíkszeredai fôkonzulátus 1996 óta húzódó ügyében.

Díszdoktorrá avatták a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (UBB) I. Mihály volt román uralkodót, aki szerint Románia európai integrációja oldhatja meg a legnagyobb romániai egyetem viharos történelmi múltja miatt máig tartó vitákat.

A díszdoktori cím odaítélése mellett az egyetemi szenátus tiszteletbeli tagjává is megválasztották a volt uralkodót. A hivatalos indoklások szerint az egyetem vezetése ezzel azt kívánta elismerni, hogy I. Mihály meghatározó alakja a romániai demokratizálási folyamat-
nak, valamint jelentôs mértékben segítette Románia európai integrációját.

A címek átvételekor tartott ünnepi beszédében Mihály király az egyetem szerkezetérôl beszélt, a kolozsvári UBB egységének megôrzését hangsúlyozva.

Azoknak, akiket még mindig foglalkoztat az egyetem megosztása, azt tudom mondani, hogy hasonló viták egész Európában folynak. Az évtized végéig Románia tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak, ekkor értelmüket vesztik azok a szóváltások, amelyek a múltban zajlottak. A román és a magyar az Európai Unió hivatalos nyelve lesz, amelyeket az összes európai intézményben beszélni fognak, innen Brüsszelig - jelentette ki.

I. Mihály úgy vélte: a román hatóságoknak meg kell találniuk a legmegfelelôbb oktatási rendszert annak érdekében, hogy "a szándékos kormánypolitika és figyelmetlenség miatt sokat szenvedett kisebbségek" megfelelô bánásmódban részesüljenek Romániában.

Együttmûködési megállapodást írt alá a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a romániai magyar ifjúsági szervezetek egy részét tömörítô Magyar Ifjúsági Értekezlettel (MIÉRT).

A megállapodás aláírása a MIÉRT Vajdahunyadon tartott féléves konferenciája keretében történt. Az együttmûködés elsôsorban az oktatás területére terjed ki, az RMDSZ és a MIÉRT emellett közösen igyekszik választ találni a fiatal generáció szociális problémáira, együtt próbálják csökkenteni a szülôföldrôl való elvándorlást.

Az RMDSZ vállalta, hogy a szövetség döntéshozó szervezeteiben 15 százalékos arányú képviselethez jut a MIÉRT, emellett az RMDSZ támogatja a fiatal jelöltek indulását a romániai általános és helyi választásokon.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, most elôször történt, hogy a szövetség együttmûködési megállapodást kötött egy ifjúsági szervezettel. Az RMDSZ elnöke szerint ezzel fordulat történt a szövetség és a ifjúság kapcsolataiban.

Kovács Péter MIÉRT-elnök féléves beszámolójában többek között elmondta, hogy az értekezlet jelenleg 240 tagszervezetet foglal magába. A MIÉRT tagja a Román Ifjúsági Tanácsnak, ami lehetôséget nyújt a román kormánynak szánt javaslatok megfogalmazására. Sikernek könyvelte el azt a tényt, hogy a MIÉRT szakértôi részt vesznek a különbözô támogatási rendszerek elbírálását végzô testületekben, az Illyés és a Communitas alapítványok fórumain.

Hangsúlyozta, a szervezet elsôdleges cél ja most az, hogy a jövô évben esedékes helyhatósági választásokon a MIÉRT 200 jelöltje kerüljön be a helyi önkormányza-tokba.

A román legfelsô bíróság még nem értesítette döntésérôl a szovátai gyógyfürdôt mûködtetô magyarországi érdekeltségû vállalatot, a Salina Investet, amelynek többségi tulajdonosa a Danubius Hotels Rt.

Errôl Betegh Sándor, a Danubius Hotels Rt. vezérigazgatója nyilatkozott csütörtökön az MTI-nek, miután a román legfelsô bíróság szerdán jogerôs ítéletben kimondta, hogy fel kell függeszteni a szovátai fürdôvállalat magánosítási folyamatát.

A vezérigazgató elmondta: 2001. május 18-án írta alá több magyar cég a magánosításról szóló szerzôdést, öt nappal késôbb az illetékes román bíróság azonban úgy döntött, hogy fel kell függeszteni a magánosítási folyamatot. Ez ellen a román állami vagyonkezelô ügynökség (APAPS) fellebbezett, amit most jogerôsen elutasított a román legfelsô bíróság.

A román állami vagyonkezelô ügynökséget képviselô jogász, Frunda György korábban úgy nyilatkozott: a román legfelsô bíróság ítéletének nem lehetnek jogi következményei.

Betegh Sándor szavai szerint egy évvel korábban a román szenátus által felállított bizottság szabályszerûnek találta a privatizációs folyamatot.

A Salina Investben jelenleg 57 százalékos részesedéssel rendelkezik a Danubius Hotels Rt. és 43 százalékkal a Corvinus Rt.

Betegh Sándor elmondta: a legfelsô bíróság döntése ellenére a fürdôkomplexum rekonstrukciós munkálatai tovább folytatódnak. Hozzátette: a jövô héten adják át a szálloda elsô három emeletét, június közepére készül el a teljes hotel és várhatóan a nyár végére már a gyógyászati részleg is kész lesz. Így már húsvétra várják a vendégeket - tette hozzá a vezérigazgató.

A Danubius Rt. a privatizációról szóló szerzôdésben arra vállalt kötelezettséget, hogy két év alatt 5,1 milliárd dolláros tôkeemelést hajtanak végre a gyógyfürdôben, amelyet felújításra fordítanak.

Betegh Sándor közölte: 4,1 milliárd dolláros befektetés valósult meg eddig. A vezérigazgató szerint a teljes beruházás várhatóan 10-11 év alatt térül meg.

A Népújság 2003. április 10-i, csütörtöki számában (15.351) Segesvár megkapta az Európa Zászlót - Vásárhely is megkaphatta volna! címmel rövid írás jelent meg Mózes Edith újságírónô tollából. A cikkel és annak érdemi mondanivalójával teljes mértékben egyetértek. Pontosításként illetve kiegészítésként közlöm a következôket:

Az Európa Tanács érdemrend- sorozatának négy fokozata van, melyeket a cikk is emleget és ezek a következôk:

- elsô fokozat: Európa Oklevél

- második fokozat: Európa Zászló

- harmadik fokozat: Európa Plakett

- negyedik, legmagasabb fokozat: Európa Díj

1999-ben Marosvásárhely igényes, részletes pályázatot tett le Strasbourgban, mely lényegében egy egységes kritériumrendszeren alapuló, tizenkét fejezetre lebontott, tárgyilagos adatokkal kitöltött kérdôív. Ennek alapján érvelt Frunda György szenátor Strasbourgban, mégpedig eredményesen. Így vehette át a város 2000-ben az Európa Zászlót, tehát ugyanazt a második fokozatú kitüntetést, amellyel most Segesvárt tüntették ki. A Frunda György által emlegetett és a cikkben felsorolt érdemeken kívül, még a következô marosvásárhelyi eredményes tevékenységeket mérlegelték (a kérdôív fejezeteinek sorrendjében):

· A város tevékenysége nemzetközi és hazai helyi önkormányzati egyesületekben.

· Marosvásárhely környezetbarát fejlesztési stratégiája elsô változatának kidolgozása.

· Társvárosi kapcsolatok és azok pozitív hatása (Kisinyov, Budapest XI. Kerület, Zalaegerszeg, Szeged, Kecskemét, Ilmenau, Bournemouth).

· Együttmûködés az önkormányzat, a civil szervezetek és az egyházak között.

· Kétnyelvû közönségszolgálat és feliratozás.

· Interetnikai együttmûködés, fôleg a kultúra és mûvelôdés terén (Marosvásárhelyi Napok, a vár hasznosítása).

· Az Európa-gondolat népszerûsítése (Európa-nap és más rendezvények).

· A város tevékeny részvétele az Európai Unió által igényelt térségi (regionális) fejlesztés elindításában. Köszönjük Frunda György szenátornak, hogy világosan kimondotta: mit nem tettünk, illetve hogy mit kellett volna tennie 2000 után Dorin Florea polgármesternek és akkor kérhettük volna most a harmadik fokozatot, vagyis az Európa Plakettet.

Gáspárik-"ügy"

Tisztelt Bálint Zsombor!

Szomorúan tapasztalom, hogy ma már könyvekrôl is írnak értékelést olyanok, akik írásukban elismerik, hogy el sem olvasták azt, és íráskényszerüségüknek engednek (szereptévesztés?) olyan újságírók (pl. ön!), akik úgy mondanak ítéletet, hogy már az elsô sorokban közlik, "fogalmuk sincs, mit tartalmazott a jegyzet", amelynek alapján kialakult egy konfliktus.

Szerepét Gáspárik Attila téveszti el. Köztisztségviselôként tárgyilagos tájékoztatást vár el tôle minden adófizetô állampolgár,
"humorista vénáját" pedig élje ki a színpadon. De ott is csak akkor tegye, ha szellemes és nem gyûlölködô. OAT-alelnöki minôségében kötelezô a tájékozottság. Azon túl, hogy a Transindexben úgy nyilatkozik, "gondolom, a Maros megyei szervezet az egész szövetséget képviselte", ami megengedhetetlen általánosítás, saját szegénységi bizonyítványát állítja ki azzal, hogy nem hallott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének létezésérôl! Így jár az újságíró, a riporter, aki csak saját írásait olvassa, csak a saját hangját hallgatja (vagy azt sem!).

RMDSZ- és RMPSZ-tagként mindkettôtôl érdekvédelmet követelek. Fenntartom, hogy Gáspárik Attila zavaros gondolkodásról árulkodó jegyzete mérgezi a közvéleményt és annak kell felülvizsgálnia köztisztségviselôi beosztását, aki odajuttatta! Annak, aki hibázik, közösséget (nemcsak a magyar pedagógus-társadalmat!) sért, vállalnia kell a felelôsséget megalapozatlan kijelentéseiért, melyek a tisztség betöltésére való alkalmatlanságát igazolják. S ha ô erre képtelen, fel sem méri a helyzetet, azoknak kell viszonyulniuk az általa kialakított igen kellemetlen helyzethez, akik felelôs állásba juttatták.

Az ön tájékozatlansága (azonkívül, amit az elején beismer) is indulatosságra vall. Elég lett volna a szerdai lapban közölni írását, kedden pedig megérdeklôdni, kik szavaztak, kinek a nevében!

Az oktatás szakmai gondjaival foglalkozó konferenciától függetlenül országos RMPSZ- elnökségi gyûlés zajlott, valamint országos küldöttközgyûlés. Ez utóbbi kettô foglalt állást az ügyben, nem a szakmai konferencia! A küldöttek az ország különbözô megyéibôl érkeztek, állásfoglalásukat régiójuk pedagógusaival egyeztetve írásban hozták magukkal.

Nem tudom, ön kit képvisel, milyen közösséghez tartozik. Engedje meg, hogy feltételezzem, ha például egy- két pap tévedése miatt valaki az egyházat gyalázná, felháborodna egyszerû hívô emberként! Sajnos, ezt az állításomat csak akkor érthetné, ha ismerné Gáspárik Attila jegyzetét.

Ön azt írja, hogy olyasvalamirôl alakítok ki véleményt, amit nem is olvastam, holott én egyáltalán nem mondtam véleményt Gáspárik Attila jegyzetérôl. Így arról sem, hogy Gáspárik mennyire tájékozott vagy nem tájékozott, hogy mennyire általánosít vagy sem. Így igaz, nem ismerem jegyzetének tartalmát, de talán jobb is így, hisz élesen el tudom választani az érzelmi megközelítést az elvitôl (annak ellenére, hogy indulatossággal vádol), s ismét csak azt tudom mondani, hogy nem a tartalom a lényeg, ugyanis nem kijelentéseit kívántam minôsíteni, hanem elveket tisztázni. Talán igaza van önnek és más pedagógusoknak, amikor Gáspárik megállapításaival szembeszállnak, ehhez joguk van, még az is elképzelhetô, hogy egyetértenék önökkel. Amivel azonban soha semmi körülmények között nem tudok egyetérteni, hogy valakitôl megvonják a véleménynyilvánítás jogát, vagy hogy "örökre eltiltsák" - szimpla nemtetszés alapján - a közszerepléstôl. Gáspárik szabadon kifejezheti gondolatait, ha pedig azokkal valaki nem ért egyet, megfogalmazhatja ellenvéleményét, sértés esetén pedig beperelheti ôt. Egyedül a bíróság hivatott ugyanis egy demokráciában arra, hogy a törvényes elôírások szerint valakit kártérítésre kötelezzen, vagy bizonyos jogokat megvonjon tôle. A szabad véleményalkotásra azonban még az elítéltnek is joga van, még akkor is, ha egyesek úgy vélik, ezzel mérgezi a közvéleményt. A közvélemény ugyanis a gondolatok ütköztetésébôl alakul ki, s az embereknek nem szükséges megmondani, hogy mit gondolhatnak vagy mit nem. Ha Gáspárik valóban gyûlölködô, mint állítja, egész biztosan maga ellen fogja hangolni a közvélemény jelentôs részét, cenzúrázási szándék nélkül is. Másrészt jegyzetemben arra a veszélyre kívántam felhívni a figyelmet, amit - az RMPSZ állásfoglalásában (ez lehet akár a teljes testületé, akár, ami súlyosabb, csak egy szûk vezetô rétegé, amely viszont a testület nevében nyilatkozik) - Gáspárik személyének összekeverése jelent a magyarság érdekvédelmi szervezetével. Azt állítani ugyanis - ha áttételesen is -, hogy Gáspárik egyenlô az RMDSZ-szel, csak azért, mert a támogatásával nevezték ki az OAT-be, pontosan olyan, mint ha azt állítaná valaki, hogy Toró T. Tibor egyenlô az RMDSZ-szel, hiszen annak listáján választották képviselôvé. Azt hiszem, ennek a képtelenségét ön is belátja, s noha jegyzetemnek ez lényeges gondolata, replikája megírásakor elkerülte a figyelmét.

Pedagógusi munkája iránti ôszinte nagyrabecsüléssel,

Magyar levelek

Nem írhatom, hogy tájkép csata után, csak azért, mert jobban hangzana. Csata nem volt. Csak meglehetôsen éles társadalmi és politikai vita. Most, amikor Magyarország népe döntött, és nem is akárhogyan, az ember hajlik az önáltatásra. Vajon nem volt felesleges a sok vita, ha ennyien akarjuk, hogy belépjünk az Unióba? Elképzelhetô, járhattunk volna úgy is, mint ostoba malackák a tévé képernyôjén. Ha már szóra bírta szegényeket a bugyuta reklám, arról panaszkodtak, hogy vajon mikor kapnak moslékot végre; s mivel sehogyan sem jutottak a dolog végére, rájöttek, hogy sokkal jobban tették volna, ha az EU-csatlakozás elôtt jut eszükbe ilyesmirôl tanakodni. Persze, naiv, aki elhiszi, hogy ez volt a legfontosabb kérdés, amit szôrén-szálán találgatni kellett volna. Maradjunk annyiban, hogy a propaganda hárommilliárd forintjából csacskaságokra is futotta. Ami akár tetszik, akár nem, velejárója mindenféle kibeszélésnek. A lényeg egészen más. Magyarország szóba állt egymással. És ez a körülmények ismeretében nagy szó. (Aki nem sejti, mi az, amit errôl tudni kellene, gondoljon csak a társadalom megosztottságára meg a politika mélyre ásott árkaira, amelyek csak ásítanak betemetetlenül, szégyenszemre.) Hogy az egyetértés mekkora, most már tudjuk. Nos, volt és van EU-párti meg EU- ellenzô. És ez rendjén való. Érvelhetett mindenki meggyôzôdése és hite szerint. Jól, rosszul vagy reményekkel telve. Hiszen mind az akarás, mind az ellenvetés mindannyiunk méltóságából fakadt. S ha ennyivel számol az ember, akkor már a helyzet tanulságait is könnyebben megszívleli.

A tények, természetesen, makacs dolgok. A magyar európait most már senki és semmi el nem térítheti. Választottuk a csatlakozást, mert helyette csak egyetlen helytelen döntés születhetett volna. Ha kívül maradunk. Ha csapdába tereljük magunkat. Ha nem láttuk volna meg és nem tanultunk volna belôle, hogy az államszocializmus azért bukott olyan nagyot, mert rendre újra termelte az elmaradottságot. Van, hogyne volna, az Unión kívül is élet, van tapasztalásunk éppen elegendô belôle, hiszen megszenvedtük tisztességben és türelemmel. De immár fölösleges annyit hajtogatni, hogy jobb lesz belül, mint kívül. Sodródni az árral és esetleg valahol a periférián vagy a hátsó udvarban ténferegve, kényelmesen várni a csodát mégsem kellene. Jó érzés, hogy a vén Európa saját keleti felét nem tekinti idegennek. Ez nekünk intô jel. Meg felkínált lehetôség. Csak tudjunk élni vele. Mert igaz, ami közhely, csak arra való, hogy rózsaszínûre fesse a világot. Annak, akinek minden vagy fekete, vagy fehér és annak, aki mindent akar vagy semmit. De annak is, aki vágyálmait kergeti.

Nyilván, az EU nem hibátlan képzôdmény, javítgatják is, amikor lehet. Nem mennyország senkinek. Még fiatal, intézményrendszere bonyolult, költséges és meglehet, esetenként a hivatalnokok packázása sem kizárt. Ahol honosodik az új rend, ilyesmi megeshet. Az EU egy üzletféle, a piacgazdaság viszonyai között, hogy kérni kérhessünk, mert hajszálpontosan megmondják, mennyi az, amit kaphatunk. Természetesen akkor, ha jó versenyzônek bizonyulunk. Az iramot diktálják a régiek, azok, akik segítségünkre lehetnek. Bizonyos játékszabályokhoz igazodva, de nem holmi egyenkultúra szerint és nem úgy, hogy valaki kiszolgáltatott lehessen. Ott, ahol a német, a francia, mindenki megvédi saját nemzeti érdekeit, a magyar sem tehet másként. A tét nem kevés. De szerencsére minden rajtunk múlik. Aki tudja magáról, kicsoda és erre büszke, annak egyértelmû, hogy nem adhatja fel semmiképpen. Csak akkor, ha magát szükségessé teszi. Aki nem kiszolgálói szerepre szerzôdik és beáll versenyezni, az felemelkedni kíván. Mint megannyi egyenrangú társ, akinek nem mindegy, hogy húzza vagy taszítja az erôsebb.

Magyarország szegény ország. Olvasóm, ha felteszi a kérdést, ha nem, a választ is tudja pontosan, hogy mihez képest. Itt olyan piacgazdaság terjeszkedik a rendszerváltás óta, amelyben a külföldi tôkebejövetel igazította úgy ahogy a gazdaság szerkezetét. A privatizálás sem volt mentes mindig a korrupció gyanújától. Odalett a termelôi vagyon, miközben, aki tôkéjét hozta, vitte, viszi a nyereséget, menti magának. Csorbát szenvedett a szociális gondoskodás; sok a munkanélküli, ami ha nem is jelenik meg a statisztikában, azért nyilvánvaló, csak éppen ügyesen elbujtatták a korai nyugdíjasok között.

Szegénynek a gondjai a gazdagok klubjában nem múlnak el máról holnapra. De "igen" szavazatát arra adta a magyar, hogy a szegény ne lehessen még szegényebb. A munkanélküliekért, a minimálbérbôl élôkért, a kisnyugdíjasokért muszáj tenni, hogy az uniós árakat követô piac számukra is hozzáférhetô legyen. Uniós árakhoz uniós bérek kellenének, hogy senki ne érezze magát kárvallottnak. A hárommillió és valahány "igen" a csatlakozásra azonban még nem minden. Megnyugvásra nincs okunk. A neheze ezután jön. Ellentmondásainkat újra kell értelmezni azokkal, akik sopánkodnak már jó ideje, hogy maradjunk meg magunknak. Pánikolni idôk végezetéig mégsem lehet, mindazok után, hogy bizonyíthatóan eddig még egyetlen EU-tagállam sem panaszkodott az együttlétre. Balsorsunk ma az, hogy sorsán soha nem tanul az ember. Higgyünk benne, hogy az Unió emberére talál a magyarban. Gróf Széchenyi István társtalan és rokontalan Kelet Népe, a magyar, nem holmi jöttment Európában. Van tartása, van becsülete. Bizonyság erre ezeréves történelme. Ritka alkalom, hogy Ady Endre Kompországa végre a Nyugatnak bonthatott vitorlát és nem Keletnek; és nem hánykolódik már, a széljárás szeszélyének kitéve, ide vagy oda. A magamfajta erdélyi innen most mégis kelet felé néz és reménykedik mindig, nincs messze már, amikor úgy mehet át Trianon gyûlölt határán Ártánd és Bors között, hogy észre sem veszi.

Erdôszentgyörgyön idén a hagyományos Szent György-napi ünnepség egybeesik a húsvéti ünnepekkel is. Húsvét szombatján 10.30-kor lesz a hivatalos megnyitó, majd ezt követôen 11.30-kor írják alá hivatalosan is Baja városával a testvértelepülési megállapodást.

A délután folyamán környezetvédelmi szimpóziumra kerül sor, melyen neves egyetemi elôadótanárok mellett Makkai Gergely képviselô is tart elôadást. Nem marad el a bográcsgulyásfôzô verseny sem és újdonságként kaszkadôr- és önvédelmi bemutatóra is sor kerül. Este a kultúrotthonban tartják a kosaras bált.

Vasárnap délután háromkor kezdôdik a gyerekek kulturális mûsora, majd a nap a tervek szerint tûzijátékkal zárul. A látványos program kezdési idôpontja 21.30.

Marosszentgyörgyön csak április 22-én tervezik az ünnepségsorozat kezdését, viszont május harmadikáig is elhúzódnak. A tervezet szerint 22-én 19 órától a református egyház kulturális mûsora nyitja meg az ünnepségsorozatot, majd másnap, 23-án 18 órától már a községi könyvtár is bekapcsolódik, szimpóziummal, felekezeti iskolák témakörben. Ugyanitt megnyitják majd a marosszent-györgyi iskolák és templomok festészeti kiállítását, és egy helységet ismertetô könyv bemutatójával zárul a nap.

Szent György neve napján 10 órától tartják a búcsús szentmisét a helyi katolikus templomban majd ugyanaznap este 6-tól kulturális mûsor is lesz.

Április 25-e és május elseje között a helyi sportegyesület és az iskola szervezésében sportvetélkedôkre kerül sor. Május másodikán az Aspor egyesület szervez 9 és 16 óra között egészségügyi megelôzô jellegû tevékenységet. Ugyanaznap délután 5- tôl avatják felnôtté a 18. életévüket betöltötteket.

A május elsején Jászberénybôl érkezô kórus május 3-án 18 órától a kórustalálkozón lép fel a helyi kultúrotthonban.

A fenti programokat a szervezôk azonban egyelôre csak tervezetként fogalmazták meg és elképzelhetô, hogy más ünnepi mûsorpontokkal bôvülnek.

Jegyzet

Szent hitünkrôl vallást tettünk, Te hallottad, jó Atyánk. Engedd mindig azt követnünk, amit itt most fogadánk - énekeltük konfirmálókként, s énekelték vasárnap Erdély-szerte a református templomokban a kis bizonyságtevôk. Megtanultuk és felmondtuk a Heidelbergi kátéban foglalt válaszokat. Bizonyítottuk, hogy tudjuk, milyen alapokon nyugszik református vallásunk, s felvétettünk az egyháztagok körébe. Személy szerint az akkori bizonyságtételt családi ünnepként éltem át. Olyan eseményként, amikor a családunk apraja- nagyja begyûlt a kis tömbházlakásunk nagyszobájába, s jót mulatott. Az ajándékokat sem felejtettem el: akkor kaptam az elsô Bibliám, az elsô fehér kötött pulóverem, s az elsô levesestálam. Fontos esemény volt életemben, bár akkor nem értettem, éreztem sem jelentôségét, sem felelôsségét.

Pár hónappal késôbb az uszodában egy jóképû, nagymenô fiatalember azt kérdezte tôlem, hogy hiszek-e Istenben? Mert tetszett nekem, s mert nehéz színt vallani a közvéleménnyel nem egyezô dolgokról, egybôl rávágtam: nem. Gyávaság volt, s tagadás. Éreztem ezt akkor is, s késôbb is, amikor a lelkész Máté evangéliumából hirdette az igét: valaki vallást tesz rólam az emberek elôtt, én is vallást teszek róla az én mennyei Atyám elôtt. Valaki megtagad engem az emberek elôtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elôtt.

Minden évben virágvasárnapon, konfirmáláskor újra és újra szívembe zárom ezt az igét, figyelmeztetve magam, hogy a vallástétel, a hitemrôl való bizonyságtétel, a református egyházhoz való tartozásom nem merült ki, nem fejezôdött be a konfirmálással. Tetteimmel, szavaimmal naponta vallást teszek hitemrôl vagy megszegem fogadalmam.

Bár a református templom és lelkészi lakás melletti ingatlan is az egyház tulajdona, az épületet mai napig nem használhatják. Pedig nagy szükség lenne rá, mert nem rendelkeznek gyülekezeti teremmel, nincs egy olyan helyiség, ahol összegyûlhet-nek különbözô egyházi rendezvényekre.

A kétezer lelket számláló gyülekezetben évrôl évre kevesebb ifjú konfirmál. Ez az utolsó év, amikor az ifjak száma harminc fölött volt. Az egyház feladata, hogy a fiatalokat megtartsák az egyház kötelékében. Azért, hogy az ifjúság számára egy olyan helyet teremtsenek, amely az övék lenne, s ahová a vonzó tevékenység miatt - találkozók, elôadások, internet, zene - szívesen járnak majd, Czirmay Csaba Levente fiatal lelkész a marosludasiak régi álmának megvalósítását vállalta fel, gyülekezeti házat építenek. Az elkészült terv szerint a jelenlegi lelkészi lakást alakítják át gyülekezeti teremmé, a meglévô épületre emeletet húznak, ahol vendégszobákat alakítanak ki. Az új lelkészi lakást pedig a régi mellé építenék fel. Tavalyi árakkal számolva a beruházás 6-7 milliárd lej lesz.

A 43 tagot számláló kórus március 30- án szórványmissziót végzett Fehér megyében. Felkeresték a nagyenyedi, tövisi, boroskrakkói, magyarigeni, gyulafehérvári és vajasdi református templomokat, amelyek a szórványsors keserves állapotában vergôdnek pár lelkes gyülekezettel.

Intenzív munka folyik a polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó városi kertészetben, ahol nyolc asszony dédelgeti a palántákat. Covaciu Luminita kertészmérnök vezetésével elôkészítették a kiültetésre váró kora tavaszi virágokat, fákat és díszcserjéket. Eddig 6000 tô virág és 150 facsemete került földbe a város különbözô zöldövezeteiben. Júniusban a hidegre érzékenyebb fajtákat ültetik ki, ezekbôl 30.000 tövet neveltek a télen is folyamatosan fûtött melegházban.

A város területén az utak állapota ismét "megérett" a javításra, azonban a munkálatok elvégzésére csupán május 5- ére írtak ki versenytárgyalást. Erre a célra 1,5 milliárd lejt különített el a polgármesteri hivatal.

Végre megoldódik az Andrássy-telep felé vezetô, 151-es számú megyei út javítása is. Erre a célra a speciális útalapból utalnak át pénzt a megyei tanácstól. Tervek szerint 2,5 kilométeren terítenek el új aszfaltburkolatot.

Gezsén 3 kilométer hosszú út javítására 700 millió lejt fordítanak. Ezt a pénzt a kereskedelmi célú helyiségek eladásából szándékoznak összegyûjteni. További 300 millió lejt szánnak az Andrássy-telepi és a gezsei utak kövezésére.

Összesen 5,5 milliárd lejbe kerül a város keleti részének - ahol körülbelül 3300 ember él - a csatornázása. A Rózsa, Liliom, Rasaritului, Grigorescu, Akác, Dobrudzsa, Március 8 utcában fektetnek le csatornahálózatot körülbelül 2,5 km távolságon - tájékoztatott Ovidiu Dancu polgármester.

Idén 17 építkezési engedélyt bocsátottak ki a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályán. A tavalyi évhez képest sokkal nagyobb az építkezési kedv. A városban négy új ház építésére, 4 toldásra, három melléképület felhúzására, villanyáram bevezetésére kértek engedélyt, amelyeket jóvá is hagytak -, tájékoztatott Mennyei József építész.

Az egészségügyi reform szele nem kerülte el a városi kórházat sem. Miután három héttel ezelôtt a minisztériumi küldöttség távozott a megyébôl, döntés született arról, hogy a kórházi ágyak számát 314-rôl 245-re csökkentik (amely tartalmazza a gezsei pszichiátria 55 ágyát is), viszont a kórház anyagi gondjai nem csökkentek ezzel párhuzamosan.

69-cel csökkentették az ágyak számát

A kórház nem egy épületben, hanem a város területén szétszórt, több ingatlanban mûködik 38 orvossal, 145 asszisztenssel, 33 ápolónôvel, 8 felsôfokú végzettségû személyzettel - vegyészek, gyógyszerészek -, valamint 90 fôs kisegítô személyzettel. Marosludas és a környék lakosságának, körülbelül 52.000 embernek
biztosítják az orvosi ellátást Nagysármástól Radnótig - fôleg, amióta a radnóti kórházat egészségügyi központtá alakították át. A kórházi ágyak számát gazdasági okok miatt 69-cel kell csökkenteni. A sebészet 40 ággyal, az ehhez tartozó intenzív terápia 5, a belgyógyászat 50 ággyal, az intenzív terápia 4 ággyal, a fertôzô betegségek klinikája és a nôgyógyászat-szülészet 25 illetve 25+4 ággyal mûködik. Az újszülöttosztály viszont csupán 10 ággyal mûködik. A gyerekkórházban 40 ágy, míg a kísérôknek 13 ágy maradt.

Mi történik, ha egyszerre 15 szülô nô érkezik?

Az újszülöttosztályon nagy gondot jelent a kevés ágyszám. Dr. Nagy Barna szülész- nôgyógyász fôorvos szerint törvény van arra, hogy az újszülöttosztályon hatféle kórterem mûködjön: az egészséges csecsemôknek, a császármetszéssel született csecsemôknek, a koraszülötteknek, a szeptikusoknak és potenciálisan fertôzô gyerekeknek, továbbá egy úgynevezett tamponkórterem fertôtlenítések esetére. Az adott feltételek között a tíz ágyat lehetetlen elosztani. Nem beszélve arról, hogy a szülések számát nem lehet elôre beütemezni. Van úgy, hogy csak 4-5 szülés van egy héten, de elôfordul, amikor 18 is. Mi történik abban az esetben, ha egyszerre 15 szülô asszony érkezik az osztályra? Hová helyezik a csecsemôket?

65 százalékban fedik a költségeket

Dr. Nagy Barna szülész-nôgyógyász fôorvos, a kórház aligazgatója a jelenlegi helyzetrôl elmondta, hogy a kórház költségeit a megyei egészségbiztosító pénztár által biztosított összeg körülbelül 65 százalékban fedi. Tavaly a mûködésére 50 milliárd lejt költöttek, viszont a biztosító eddig csak 38 milliárd lejt számolt el. Mindaddig, amíg a pénz többi részét, a több mint 11 milliárd lejt nem kapják meg, nem törleszthetik az adósságokat a szolgáltatóknak, a gyógyszerszállítóknak. A 2003-as évre 39 milliárd lejes költségvetést igényeltek, viszont ennek is csak a 60-63 százalékát biztosították, olyan feltételek mellett, amikor az egy napi kórházi költséget 270.000 lejre szorították le. Ebbôl 40.000 lej az élelem, viszont ennek is csak a 60-63 százalékát biztosítják. A kórház és a biztosító az idei szerzôdést még nem írta alá.

Felszerelés a japán nagykövetségtôl

A városi kórház és poliklinika gyógyászati felszerelések vásárlására 50.000 dollár adományt kapott. Ebbôl már megvásároltak egy EKG-t, amelyet a szervi funkciókat vizsgáló osztályon szereltek fel. A laboratóriumba egy digitális adatfeldolgozót, egy echográfot, egy hordozható röntgenkészüléket, egy nagy teljesítményû mikroszkópot, számítógépeket vásárolnak.

Az EKG számítógépre, monitorra csatolva már mûködik. Lelkes Margit már ezzel ellenôrzi a betegek szívmûködését.

Felújították a gyermekkórház fürdôszobáit

A kórház - amelyet április elsejétôl átvett a polgármesteri hivatal - költségvetésébôl nem telik a leromlott állagú épületek javítására. Viszont egy hollandiai alapítvány 50 millió lejt költött a gyermekkórház vízvezeték- és csatornarendszerének a felújítására, valamint a fürdôszobák fali- és padlócsempéinek cseréjére. A pénzt a genemuideniek gyûjtötték össze a Stichting Zwarewaterland nevû jótékonysági alapítvány 25 éves évfordulójának ünnepségén. A hollandok nemcsak az anyagiakat állták, hanem eljöttek és két hét alatt saját kezûleg végezték el azt munkát, amelyet évek óta el kellett volna végezni. A csoportban, amelyet Martin Snel vezetett, Peter Apperlo és három testvér is részt vett: Kanis Williem, Toon és Hank.

Mint dr. Csíki Ildikó gyermekgyógyász elmondta, a hollandok kiságyakat, gyermekholmit, pelenkát, ágynemût hoztak. Nagyon jól fogott a segítség, hiszen mindebbôl hiány volt az osztályon. Még idén a hollandok visszatérnek és a folyosókon is lerakják a padlócsempét.

Tavasz van, a nagytakarítás idôszaka. A polgármesteri hivatal irányításával a városban már három hete folyik a munka. Elégedettek-e a városban folyó munkával, a köztisztaság jelenlegi állapotával és a lakosság hozzáállásával?

Iszlai Ildikó: Én a Traian utcában magánházban lakom, a mi utcánk tiszta, s a környékünkön is tisztaság van, elégedett vagyok. A köztisztasági díj 120 ezer lej, ha elosztjuk, havonta csupán 10 ezer lej jut. Ez szerintem nem sok. Figyelem a köztisztaságiakat, meg vagyok velük elégedve, tisztességes munkát végeznek.

Vári Erzsébet: A Bignél, a vasútállomás mellett, tömbházban lakom. Sajnos, a mi negyedünkrôl nem mondható el, hogy tiszta. Ezért inkább a lakók hibáztathatók, mert nem vigyáznak a környezetükre. A legfájdalmasabb nekünk, kisgyerekes szülôknek, hogy nincs játszótér. A berendezett játszóterekre nem fordítanak gondot. Tudtommal a negyedben nem hirdettek nagytakarítási akciót, mindenki a saját kiskertjét próbálja rendbe tenni. De a közvetlen közelükben levô járdára, az utcára nem megy ki senki.

Varga Stefan: Nem vagyok elégedett a köztisztasággal. Fôleg a mellékutcákban hanyagolják el a takarítást. Viszont a város által szociális segélyben részesített személyek jó munkát végeznek. Amint látom, folyamatosan dolgoznak.

Kelemen Ágnes: Nem nagyon. Személy szerint zavar, hogy nincsenek szemetesládák, emiatt még a felnôttek is a földre dobják a szemetet. A konténereket, a szemeteskukákat hetente egyszer ürítik. A régi városrészben lévô parkot nem rendezték be hintákkal, a régiek nem mûködnek, pedig azt reméltük, hogy a nagytakarítás alkalmával erre is sor kerül.

Czirmay Izabella: Láttam piszkosabb várost is. A tisztaság állapotáért nem csak a vezetôket kell hibáztatni, hanem nekünk is tennünk kell. A fôtéren közlekedek, itt rend van.

Hatan konfirmáltak virágvasárnap, s húsvétra készlôdik az ákosfalvi református gyülekezet, ahol december óta Balla Loránd, a Vártemplom volt segédlelkésze teljesít szolgálatot. Olvasói kérésre látogattunk el, hogy az elmúlt hónapok alatt szerzett benyomásairól érdeklôdjünk, mivel a jelzések szerint a reformátusok körében megnyugodtak a kedélyek, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az új lelkipásztor és családja jól érezze magát.

- Hivatalosan december 12-én vettem át ezt a sok nehézségtôl próbára tett, szétesô jellegû gyülekezetet, ahol a lelki élet mellett a papilak és a templom is alapos felújításra szorult. Mivel Ákosfalva fontos utak keresztezôdésében terül el, lakossága összetett. Egyesek ma is megkülönböztetô jelzôvel látják el azokat, akik a kisebb vagy más településekrôl költöztek a községközpontba. Ezt az összetettséget fokozták a múltbeli nehézségek, e ezért jelentett nagy kihívást számomra, hogy sikerül-e felülkerekedni a belsô ellentétekeken, s egyforma szeretettel és indulattal válni mindenki lelki gondozójává. Ezt a küzdelmet minden nap meg kell vívnom magamban, és ezt kérem a presbiterektôl is. Ugyanakkor azt is szem elôtt kell tartanom, hogy igényes gyülekezetrôl van szó, mind a prédikáció minôsége, mind a közösségi élet terén. Az eredményeink azért is fontosak, mivel központi fekvésû településként, amit itt felmutatunk, az jó hatással lehet a környezô falvakra is.

Három hónap távlatából úgy érzem, hogy nagyon megpezsdült az egyházi élet. A gyülekezet meghallgatta Isten üzenetét, s egységes közösségként közel százan vesznek részt az istentiszteleten, szépen látogatottak a bibliaórák, s az ifjúsági bibiliaórák is. Nagyon nagy népszerûségnek örvend, hogy ezekre neves személyiségeket hívunk meg, akik a különféle témákban elôadást tartanak, és válaszolnak a felmerülô kérdésekre. Szeretnénk vendégül látni olyan elôadókat is, akik az EU-s gondolkodást hozzák közelebb a gyülekezet tagjaihoz. A látogatottság még nagyobb volt az egyetemes imahét során, s több mint 150-en voltak jelen a március 15-i ünnepségen is, amikor a kántor-tanítóképzô fôiskola diákjai tartottak ünnepi mûsort. Nagyon lelkesen, szépen szerepeltek a helybeli iskolások is, látszott, hogy mind a szülôk, mind a pedagógusok szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel.

A lelkieken túl el kell mondanom, hogy a presbitérium nagyon komolyan és fáradságot nem kímélôen felvállalta az egyház körüli teendôket, amit nemcsak munkával, hanem adományokkal is segített. A papilak kívül-belül felújult, s hosszabb távon felújításra vár a templom is, ahol salétromosak a falak, s helyrehozataluk nagy munkát igényel.

A célom továbbra is az, hogy az értékekre helyezzem a hangsúlyt, hisz az egyszerû embertôl a legnagyobb felelôsséget viselô személyekig mindenkiben ott van az érték. Ha ezt keressük és találjuk meg egymásban, akkor össze tudjuk tartani a közösséget. Ha az élet minden területén az értékekre figyelünk, akkor a kérdéseink is megoldódnak - vélekedett Balla Loránd református lelkész, aki szerint a falu, és benne a közel 700 lelket számoló református gyülekezet elôtt az egység megtartásán túl az a legfontosabb feladat, hogy Ákosfalva az infrastruktúrától kezdve minden szempontból valóban központ legyen, amelynek szellemisége besugározza a vidéket.

A fogyasztói panaszok 75 százaléka jogos

Romlott, a fogyasztók egészségére káros termékeket, hamisított kapucínert és pirospaprikát, hiányos feliratozást találtak a megyei fogyasztóvédelmi hivatal felügyelôi ellenôrzô körútjaik során. Az elsô negyedévi tevékenység öszszegzésébôl megtudhatjuk, hogy a hivatal ellenôrei 687 alkalommal vizsgálták az egészségügyi, minôségi és biztonsági elôírások betartását. A helyszíni ellenôrzésekkel párhuzamosan vizsgálták a beérkezett panaszok jogosságát is. Január-márciusban 285 reklamációt és észrevételt jegyeztek be a fogyasztóvédô hivatalban, s ezek kivizsgálása nyomán 211 esetben a vásárlónak adtak igazat.

Büntetések, bezárt egységek

A helyszíni terepszemléken a felügyelôk közel 4 milliárd lejnyi minôségileg nem megfelelô terméket találtak, s ezek közül 2,55 milliárd lej értékû árut végleg kivontak a forgalomból. Legfôbb rendellenességek: a fogyasztók hiányos tájékoztatása, a címkén nem volt román nyelven, vagy részletesen feltüntetve a termék összetétele, szavatossági ideje. A felügyelôk romlott, az egészségre káros, lejárt szavatósságú tejés hústermékeket, konzerveket; kozmetikai cikkeket, édességet, péksüteményt találtak. Emilia Leah igazgatónô tájékoztatása szerint az elsô negyedévben 44, az egészségre káros terméket azonosítottak a fogyasztóvédelmi felügyelôk. Néhány példa: erjedt ananászkompót, penészes sajt, ragadós virsli, süllôszelet lárvával, olvasztott sajt fémdarabbal, homokos zöldborsókonzerv. Hamisított termékeket is azonosítottak a felügyelôk: kapucínerként árult cikóriakávé, festékkel színe-
sített pirospaprika, pamutzokniként árult mûszálas termék.

Az ellenôrzések során a felügyelôk 1 milliárd 275 millió lej büntetést róttak ki, ideiglenesen felfügesztették 33 kereskedelmi és termelôegység tevékenységét, a hiányosságok kiküszöböléséig bezártak 35 egységet.

Elégedetlen fogyasztók

A hivatalhoz írásban benyújtott, telefonon bejelentett panaszok közel fele az élelmiszeripari termékek minôségére vonatkozott, ugyanakkor a reklamálók a szolgáltatásokat, az ipari termékek állapotát is kifogásolták.

A fogyasztók 56 százaléka nem követelt kártérítést, csupán a tapasztalt hiányosságok kivizsgálását kérték. A leggyakrabban elôforduló panaszok: kemény péksütemény, kenyér, lejárt szavatosságú, romlott hústermék, rossz, nem jellemzô ízû tejpor, piszkos mellékhelyiségek, penészes gyümölcs és kompót. A panaszosok 7 százaléka a közszállítási jármûvek állapotát kifogásolta, s panaszt emelt amiatt, hogy a gépkocsivezetôk nem adnak jegyet és nem biztosítanak megfelelô hômérsékletet vagy a megengedettnél több utast szállítanak.

A kivizsgálások nyomán a felügyelôk elrendelték 513 millió lejnyi termék cseréjét, megjavítását, vagy az ellenérték visszaszolgáltatását; 2 milliárd lejnyi terméket kivontak a forgalomból és 735 millió lejre büntették a gyártókat és kereskedôket.

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal továbbra is várja a vásárlók panaszait, észrevételeit a Jeddi út 7. szám alatti székházában, illetve a 255-153-as telefonszámon.

Dorin Florea polgármester úrnak az április 2-i csemeteültetés alkalmából elhangzott kijelentéseire szeretnénk a következôket válaszolni:

A marosvásárhelyi nemkormány-zati környezetvédelmi szervezetek keretén belül számos hazai és külföldön is elismert szakember (egyesek közülük különbözô tudományos címekkel is rendelkeznek), valamint lelkes természetbarát is tevékenykedik, akik az utóbbi években többek között újrafestették a turistajelzéseket a Kelemen- és Görgényi-havasokban. A polgármester úr ismételt támadásai a környezetvédelmi szervezetek ellen nem bátorítják ezen emberek részvételét a polgármesteri hivatal által szervezett tevékenységekben.

De talán nincs is szükség ezeknek a szakembereknek a bevonására városunk környezetvédelmi gondjainak a megoldásába, hiszen - amint értesültünk - szerencsés helyzetben vagyunk: környezetvédô polgármestert tudhatunk magunkénak. Polgármesterünk (a sajtó értesülései szerint) egy facsemetét másfél perc alatt ültet el, egy felnôtt fa kivágására pedig legkevesebb 30 percre van szükség. Ezeket az adatokat elemezve az alábbi következtetésekre jutottunk: a polgármesteri hivatal alkalmazottainak favágási erôfeszítései teljesen hiábavalók (habár az elmúlt években és különösképpen az idén számos fát kivágtak, a különben kötelezô nyilvános vita teljes mellôzésével), ugyanis nem tudnak lépést tartani polgármesterünkkel, ha ez utóbbi csak 15 percet szán mindennap faültetési tevékenységeire. A vásárhelyieknek tehát nincs oka aggódni a szennyezett levegô vagy a por miatt, lesz elég fa, amely felfogja ezeket. Az egyetlen gondot az jelentheti, hogy egy másfél perc alatt elültetett fának 25-30 év növekedésre van szüksége, hogy 30 percre legyen szükség a kivágásához.

Ezáltal szeretnénk közölni a lakossággal azt is, hogy a polgármesteri hivatal meghívta a környezetvédelmi szervezeteket egy április 2-án tartandó faültetésre a városon kívüli csemetekertbe. Miután jeleztük részvételi szándékunkat, szerdán, április 2-án 11.00 órakor tudomásunkra hozták, hogy az akció elhalasztódik egy késôbbi idôpontra.

Éppen ezért meglepetéssel vettük tudomásul a csütörtöki helyi sajtóban, hogy a hivatal alkalmazottai, a polgármesterrel az élen, a Mihai Viteazu utcában fákat ültettek, és - mint nyilatkozta - ismét nélkülünk. Vajon miért?

Kívánva további sikert a polgármester úrnak, tisztelettel.

Az Alter Eco környezetvédelmi munkacsoport

A közelmúltban a bukaresti cégbíróság elnökét, Victor Babiucot látta vendégül a helyi mezôgazdasági, ipari és kereskedelmi kamara. A fôvárosi intézményrôl akkor hallottak alapján a helyi, a kereskedlemi kamara jogi irodájának keretében mûködô cégbíróságról az iroda vezetôjét, Nasca Vladimirt kérdeztük.

A helyi cégbíróság 1994 májusában alakult, mûködési szabályzata és perrendtartása igen kis eltérésekkel azonos a Bukarestben mûködô intézetével és az ország többi részein létrejött cégbíróságokéval.

- A helyi cégbíróságra arányosan kevesebb ügy kerül, vagyis míg Bukarestben évente 700 esetben keresik meg a cégbíróságot, addig mi évente átlagosan 20 iratcsomóval foglalkozunk. Büszkén mondhatom, hogy eddigi mûködésünk ideje alatt mindössze 5-6 alkalommal támadták meg a cégbírósági határozatokat és két esetben módosították azt, semmissé még egyszer sem nyilvánítottak nálunk meghozott határozatot - mondta Nasca Vladimir.

- Sok a 20 iratcsomó vagy kevés más megyékhez képest?

- Van olyan megye az országban, ahol tudomásom szerint nem is szervezték meg a cégbíróság mûködését. Ugyanakkor van olyan is, ahol a mienkhez viszonyítva sokkal több pert letárgyalnak. Ilyenek például a galaci és konstancai cégbíróságok, ahol a folyami és tengeri szállítás kapcsán sok nézeteltérést ily módon simítanak el. Mindazonáltal a 20 iratcsomó sokkal kevesebb, mint amennyit szeretnénk. Évek óta népszerûsítjük, mégsem igen értem, hogy mi az oka a kereskedôk tartózkodásának.

- A bukaresti cégbíróság mûködésérôl megtudhattuk Victor Babiuctól, hogy elônyösebb, mint a hagyományos törvényszéki eljárás. Ez fenntartások nélkül elmondható helyi szinten is?

- Igen. Sôt, mivel itt sokkal kevesebb ügyet kell tárgyalnunk, még rövidebb idô alatt, maximum két-három hónap alatt lefolynak a perek, és a hozott határozatok törvényessége és érvényessége tejes körû. A felek közösen választhatnak bírákat és az itt lefolyó tárgyalások sem nyilvánosak. Az illetékekre vonatkozóan feltétlenül el kell mondanunk, hogy kamarai tagoknak 30%-os megtakarítást, nem kamarai tagoknak 15%-os megtakarítást jelent, ha a cégbírósághoz fordulnak.

- Ilyen kedvezô körülmények között érthetetlen, hogy miért részesítik elônyben a törvényszéket.

- A kérdéskör teljes körbejárásához az is hozzátartozik, hogy idôközben 2000 folyamán egy rendelet módosította és egyszerûsítették a kereskedelmi perek perrendtartását, ugyanakkor egy évre rá napvilágot látott a fizetési felszólításra vonatkozó rendelet is, ami valóban kézenfekvô eszköz a konfliktusok egy részének feloldására.

- Elképzelhetô, hogy a cégek egy része éppen a gyors ügyintézést elkerülendô ódzkodik a cégbírósági eljárástól?

- El kell ismernünk, hogy vannak ilyen esetek. Sajnos a hozzánk forduló póruljártakon - akik a szerzôdés megkötésekor elmulasztották a szükséges záradékot bevenni a feltételek közé - nemigen tudok segíteni. Pedig szép számban vannak, hetente akár hárman-négyen is megkeresnek. Nekik és mindenkinek csak az elkövetkezôkre vonatkozóan tudom tanácsolni: mindig a hitelben árut eladónak kell szorgalmaznia a megfelelô záradék felvételét a szerzôdésbe. De többnyire azt tapasztaljuk, hogy a szerzôdéskötéskor a felek szégyellik szóvá tenni a kényes kérdéseket, így fel sem merik hozni, hogy mi lesz, ha a vásárló nem fizet. Úgy tesznek, mintha lehetetlen volna, hogy egyik fél becsapja a másikat. Aztán mikor bekövetkezik a baj, akkor már késô. Szerzôdéskötéskor úgy viselkednek sokan, mint a mézeshetekben a házasságot kötôk, nem látják az esetleges problémákat vagy azok kockázatait. Pedig az üzlet az üzlet. A hitelben eladónak érdeke, hogy a szerzôdésben arra vonatkozóan is megállapodjanak, hogy mi fog történni, ha a vásárló egyáltalán nem fizet, ha kevesebbet vagy késve fizet. Csak ezután szabad aláírnia a szerzôdést. Hasonlóképpen a vásárlónak is tisztáznia kell, hogy mi történik akkor, ha a vásárolt termék vagy szolgáltatás nem megfelelô minôségû, ha annak leszállítása késve történik vagy elmarad. Ezekre a lehetôségekre is gondolni kell, még akkor is, ha a szerzôdô felek megbíznak egymásban. Így, ha kellô elôrelátással kötik meg a szerzôdéseket, sok késôbbi fejfájás elkerülhetô - összegzett Nasca Vladimir.

Románia Hivatalos Közlönyének április 7-i számában az álláshirdetésekre vonatkozó olyan utasítások jelentek meg, amelyek mind a munkáltatókat, mind a hirdetést felvevô kiadványokat egyaránt diszkrimináció-mentes álláshirdetések, közlemények megjelentetésére kötelezik.

A kormány mellett mûködô Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács által elfogadott utasításcsomag elsô fejezete szerint azok a munkáltatók vagy képviseleteik, amelyek a szabad állásokra hirdetés, közlemény segítségével szándékoznak alkalmazottat találni, a polgárok egyenjogúsága elve alapján kötelesek kiküszöbölni mindenfajta kedvezményezést illetve diszkriminációt. A szóban forgó vállalatoknak, intézményeknek lehetôséget kell biztosítaniuk az állás megszerzésére a jelöltek fajától, nemzetiségétôl, etnikumától, anyanyelvétôl, vallásától, valamely társadalmi osztályhoz, hátrányos helyzetû társadalmi kategóriához való tartozásától, korától, nemétôl, szexuális orientációjától, meggyôzôdésétôl függetlenül, kivéve azokat a helyzeteket, amelyek esetében a törvény máshogyan rendelkezik.

A második cikkely kimondja, hogy a hirdetések feladói, úgymint az ezeket közlô sajtóorgánumok nem hozhatnak nyilvánosságra olyan hirdetéseket, amelyek korlátozzák az érdekelt személyek részvételét a versenyvizsgákon, az elsô cikkelyben felsoroltak szerint. Az elôírások be nem tartása esetén a 2000. évi 137-es, a diszkrimináció minden formáját büntetô kormányrendeletben foglaltak szerint bírságolják meg a vétkeseket.

A fenti intézkedések a Hivtalos Közlönyben való megjelenés idôpontjától léptek érvénybe.

Mintegy 60-70-re tehetô hozzávetôlegesen azon gyerekek száma, akik rendszeres látogatói a megyei könyvtár gyermekkönyvtára elôcsarnokában hat éve mûködô játéktárnak, ahol nemcsak játékokat kölcsönöznek, de népszerûek a játékmûhelyek is.

Sajnos, helyszûke miatt az Oázis Alapítvány által létesített játéktárat nem sikerült annyira fölfejleszteni, hogy állandó játékkölcsönzôt és játszóházkeretet is tudjon biztosítani. Bár fennállása óta volt példa arra, hogy a gyerekek a kismamákkal, nevelôkkel vettek részt egy-egy foglalkozáson, mint ahogy arra is, hogy kiképzésre nevelôket hívtak oda. Mind a megyei könyvtár, mind az Oázis Alapítvány egyenlô mértékben járul hozzá az Alice nevet viselô játéktárprogram fejlesztéséhez. Dimitrie Poptamas, a megyei könyvtár igazgatója a legmesszebbmenôen támogatója ügyünknek - jegyezte meg Görög Ilona pszichológus, az alapítvány elnöke. - Gyakorlatilag tudatos intézményépítésrôl beszélhetünk. Alapítványunk játéktárat hozott létre szerte az országban. Elsôként az Alice-t 1994-ben, majd Brassóban a mára már jobban kiteljesedett Pummi testvérjátéktárat, mely lehetôvé tette számunkra, hogy bekapcsolódhassunk az Európai Játéktárak Hálózatba. Gyergyószentmiklóson az Esély Alapítvánnyal közösen hoztuk létre a Kobak játéktárat, mely néhány évvel ezelôtt került a Sérült Fiatalokat Gondozó Alapítvány tulajdonába. A rozsnyói Lizuca játéktár pedig, melyet a helyi általános iskola tanítónôje egy megüresedett óvodateremben mûködtet, Csipkerózsika-álmát alussza egy padláson, várva, majd csak felismeri valaki a játéktárban rejlô lehetôségeket és életre kelti...

Arról is értesültünk a továbbiakban, hogy a hat év alatt külföldi adományokból szerzett játékállományt az utóbbi hónapban jelentôsen felújíthatták a hollandiai Comenius Fôiskola diákjainak jóvoltából, akik tanáruk, Fritz Siebers kezdeményezésére gyûjtötték össze a Pummi és Alice játéktár számára ajándékozott pénzt. Ezúttal olyan típusú játékokat is megvásárolhattak, melyek a kisiskolásokat is érdekelhetik. Eddig jobbára óvodáskorú gyerekek jártak a játéktárba. Nagyon szeretnék, ha a jövôre nézve a játék örömét a kisiskolásokhoz is eljuttathatnák. Kézenfekvô, hogy mindez több, mint játék, több szakterület együttmûködését is feltételezi. Gondolunk most a mûvelôdés mellett az oktatásra, nevelésre, család- és gyermekjogvédelemre például. Ha e területek mindenike hozzájárulna a maga kis lehetôségeivel, városunkban is csodálatos játéktár mûködhetne. Amint a múlt héten Grazban megtartott európai találkozó résztvevôi is hangsúlyozták, országaikban a közigazgatás vállal egy-egy játéktár mûködtetésében oroszlánrészt. Igaz, minisztériumi támogatáshoz is jutnak. A termékeny tanácskozás minket is arra ösztönzött, fokozzuk erôfeszítéseinket a lehetséges támogatók, partnerek megkeresésére. Jövôben Brassó lesz a házigazdája az európai találkozónak.

Mindezek ismeretében szeretnénk tehát felhívni a szülôk figyelmét arra, hogy a játék nem GYEREKJÁTÉK csupán! Tényleg, ezt a dolgot nagyon sokan elintézik azzal, hogy vásárolnak egy-egy csillogó-villogó, drága valamit anélkül, hogy felmérnék a játék, a játszás igazi lényegét, szerepét, fontosságát. Annak jelentôségét, amit mi itt nyújtani tudunk a gyermekeknek egyéniségük, értelmük, egészséges fejlôdésük szempontjaira figyelve.

A Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal és a Megyei Méhészegyesület szervezésében tartottak továbbképzô tanfolyamokat, amelyek ismeretellenôrzô vizsgával zárultak. 109-en vizsgáztak sikeresen. Közöttük volt a marosvásárhelyi illetôségû Moldovan Ioan is, aki Mezôszabadon telket vásárolt, ahol a méhészpavilonját tartja. Április 10-én mintegy 40 méhészt hívott meg (a marosvásárhelyi kör tagjait) tapasztalatcserére. Ez jó alkalom volt arra, hogy képet alkothassunk a méhészek munkájáról, gondjaikról, jövôbeni ter-veikrôl.

A házigazda arra kért, hogy neve mellé írjuk oda felesége, Silvia nevét is, aki nélkül nem tudta
volna gyakorolni a méhészetet. A Moldovan családban különben Ioan bácsi a harmadik nemzedékbeli, aki folytatja, és úgy tûnik, megvalósította elôdei méhészálmait. A legnagyobb elégtétele, hogy fiát, Sabint is bevonta a munkába. Mert a méhészethez elsôsorban szenvedély, rajongás kell, a munkát pedig nagy hévvel kell végezni. Csak ezek után következnek a gazdasági meggondolások, hogy hány család fenntartására futja a rendelkezésre álló pénzbôl, hogy a vándorméhészet jövedelmezôbb vagy a helybeni. És nem utolsósorban a folytonos tanulás, újabb szakmai információk megszerzése. Moldovan Ioan nyugdíjas fejjel ezért is iratkozott be a tanfolyamra. Nem bánta meg, hiszen gyarapíthatta a méhek nevelési, tartási technológiájával kapcsolatos ismereteit. Bôvült látásköre, ugyanis a méhegészségüggyel, könyvelôséggel, menedzsmenttel, piaci értékesítéssel, törvénykezéssel kapcsolatos elôadásokon is részt vett.

Érdemes egyáltalán napjainkban méhészkedni Romániában? Kissé csodálkozva nézett rám. Azt válaszolta, hogy igen, mindig is érdemes volt. Kérdés, hogy a méhész meg akar-e nagyon gazdagodni, vagy pedig csak azért csinálja, mert szenvedélye. Kérdés, hogy mennyit ruház be, ha meg akar gazdagodni és mennyit, ha csupán idôtöltésként végzi munkáját. A méhészetben mindkét esetben kell költekezni. És mindkét esetben a nyereség 60%-át vissza kell fordítani a méztermelésbe. Ha ez nem történik meg, akkor abba kell hagyni. További kérdés: hány családot tud eltartani az illetô? Ha nyereséget akar, akkor legkevesebb 50 családra van szükség. Ha pedig csak saját mézellátását akarja biztosítani, akkor elegendô alig néhány tíz család. A piacra termelés pedig egy külön téma. Ez esetben az ember számára a méhészet hivatássá kell váljon. Enélkül ne