|
LV. évfolyam 84. (15351.) sz |
2003. április 10., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Nehezen emészthetô a székelyföldi fejlesztési régió terve
A Szociáldemokrata Párt (PSD) szerint az RMDSZ vezetôi elhamarkodottan álltak elô a székelyföldi fejlesztési régió tervével - hangsúlyozta a PSD kedden közzétett közleménye.
A kormánypárt emellett úgy vélte, hogy az RMDSZ rosszul közelítette meg a kérdést. "Az RMDSZ ugyan azt hangsúlyozza, hogy gazdasági szempontok alapján van szükség erre a régióra, a nyilvános vitában azonban az etnikai kritérium került elôtérbe" - fogalmazott a közlemény.
A PSD szerint valóban eljött az ideje a tényleges decentralizációnak. Az európai építkezés komoly lehetôséget nyújt a regionális fejlesztésre. Ugyanakkor az európai integráció a politikai és gazdasági szempontok vitájáról, a nagyobb hatékonyságról szól. A párt közleménye egyben hangsúlyozta: a PSD azt reméli, hogy az RMDSZ-szel folytatott kétoldalú egyeztetések során az RMDSZ vezetése változtat eddigi álláspontján, és "a más korszakba tartozó etnikai szempontok helyet a regionális fejlesztés korszerû európai elveit veszi figyelembe".
Az RMDSZ az elmúlt hetekben tûzte napirendre a Maros, Hargita és Kovászna megyét magában foglaló úgy nevezett székelyföldi fejlesztési régió kialakításának tervét. Az elképzelést a román politikai pártok és a román politikusok egy része rendkívül hevesen elutasította. Az ellenvetésekre válaszolva Markó Béla, az RMDSZ elnöke a sajtónak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a fejlesztési régiókat a kormánnyal való egyeztetés nyomán kell kialakítani. Markó utalt arra is, hogy a Romániában jelenleg létezô nyolc fejlesztési régiót elhibázottan alakították ki 1998-ban, mivel az akkori kormány a romániai valós helyzetet figyelmen kívül hagyva kizárólag az Európai Unió által megfogalmazott általános kritériumoknak kívánt megfelelni.
- A távhôrendszerrôl levált tömbházlakások miatt az Energomur 2002-ben 20 milliárd lej veszteséggel zárta az évet - számolt be Pop Tiberiu. - A 90-es évekhez képest a vállalat jelenleg feleannyi hôenergiát állít elô és szolgáltat. A Színház téren van olyan hôközpont, hogy 2-3 tömbháznak biztosítja a fûtést és a meleg vizet, a Pandúrok ûtján a lakók 40 százaléka egyéni hôközpontokat szerelt. Ugyanakkor a meleg víz és hôenergia elôállításához szükséges gáz árát folyamatosan emelik, s nem tesznek különbséget a kisfogyasztók és nagyfogyasztók között. A veszteségek miatt szükség volt a vállalat átszervezésére. Közel 110 alkalmazottunkat bocsátottuk el, bezártuk az éttermet, az öntödét, szûkítettük az adminisztrációval foglalkozó személyzet számát. Idén nyáron újabb leválásokra számítunk, hiszen a fogyasztók minél kisebb áron szeretnék lakásuk melegítését, a mindennapos használathoz szükséges meleg vizet elôállítani. Vállalatunk a gáz árának folyamatos emelkedése, az elôállítási költségek miatt nem tudja csökkenteni szolgáltatásainak árát. Sajnálatos módon idén nyáron nagyméretû beruházásokat, javításokat nem tudunk végezni. Szakembereink számítása szerint városszinten az elavult rendszerek, hiányos szigetelés miatt a távhôrendszerben 14 százalékos veszteségek vannak. Fontos hangsúlyozni, hogy azoknál a tömbházaknál, ahol hômennyiségmérô órát szereltünk fel, ott a lakók annyit fizetnek, amennyit fogyasztottak. Jelenleg a tömbházak közel felében már vannak mérôórák. Idén folytatni fogjuk a mérôszerkezetek szerelését, s így próbáljuk megtartani fogyasztóinkat - mondta az igazgató.
- Városszinten még 1100 hômennyiségmérô órát kell felszerelnünk, s elôreláthatólag idén nyáron sikerül ezt megtennünk. 2004 végéig szeretnénk minden tömbházlakást melegvízórával ellátni, így biztosítva a fogyasztóknak minôségi és veszteségek nélküli szolgáltatást - mondta Bota Zoltán. - A felszerelt és felszerelendô órák újak, és pontosan mérik az elfogyasztott hômennyiséget. A fogyasztók többször kifogásolták, hogy két egymás mellett levô, azonos felületû tömbházban nem egyformák voltak a hôenergia- számlák. Fontos újra meg újra elmondani, hogy az elhasznált hôenergia függ a felszerelt fûtôtestek számától, a lakások és lépcsôház szigetelésétôl, az épület elhelyezkedésétôl.
64 rosszul fizetô tulajdonosi társulás van
- Megyeszékhelyünkön 675 tulajdonosi társulásnak van szerzôdése az Energomurral, s ezek nagy többsége rendszeresen törleszti a szolgáltatás ellenértékét - számolt be Luca Alexandru. - Jelenleg vállalatunkkal szemben 23.738.450.243 lejjel tartoznak, ennek 84 százalékával az egyéni fogyasztók adósaink. Március végén 64 lakótársuláshoz küldtünk felszólítást, felkérve ôket régi és újabb számláik törlesztésére, illetve a nagy adósságokat felhalmozó tömbházak megjelölésére. Általában a társulások nagy része elküldi a rosszul fizetô tömbházak jegyzékét, így csupán azokban szüntetjük be a melegvíz-szolgáltatást. Elôreláthatólag a megszorító intézkedésre május elején kerül sor. Ezzel ellentétben jó hírként elmondhatom, hogy az 5- ös sürgôsségi korányhatározat alapján 10 százalékos kedvezményben részesültek azok a lakótársulások, amelyek idejében és teljes mértékben törlesztették számláikat. Januárban 279 megyeszékhelyi társulás részesült kedvezményben. Ezúton felkérjük azon lakótársulások képviselôit, amelyek nem részesülnek fûtléspótlékban, hogy keressék fel vállalatunkat, s töltsenek ki egy formanyomtatványt erre vonatkozóan. Fontos tudni, hogy a kedvezményben részesülô társulások végleges jegyzékét csak akkor lehet meghatározni, ha a polgármesteri hivatal elküldi a fûtéstámogatásban részesülô társulások névsorát. A lakótársulások törlesztették ugyan a teljes, rájuk kirótt számlát, azonban a teljes számlához hozzá tartoznak a fûtéspótlékok is, így csak a szóban forgó jegyzék kézbesítése után tudjuk megmondani, hogy a fent említettnél több társulásnak biztosítunk kedvezményt vagy sem - mondta a közgazdász.
A sajtótájékoztatón érintett témákra még visszatérünk.
Ismét a már-már túlmediatizáltnak számító egészségügyi problémákra kell visszatérnünk. Jogosan, hiszen az egészség az, amit - ebben a kapitalizálódó világban - legtöbben a pénznél is fontosabbnak tartanak. Különösképpen azok, akik valamilyen módon - betegként vagy akár orvosként, asszisztensként - a rendszerrel kapcsolatban állnak.
Amint az illetékesek állítják, a kórházi ágyhelyek csökkentése az egészségügyi reform részét képezi. Ebbôl kiindulva megyénkben megközelítôleg ezerrel csökkentik, átalakítják a kórházi ágyhelyeket. Mindaddig, míg jogos és átgondolt az intézkedés, nem szólhatunk ellene. Hogyan minôsíthetô viszont az az intézkedés, amikor például egy nôgyógyászati-szülészeti osztály felszámolásával 40-50 kilométeres út megtételére kényszerül a szülés elôtt álló, vagy éppenséggel vajúdó nô?
A helyzet a Mezôség központjának számító Nagysármásra jellemzô, ahol községi szinten korszerû, jól menedzselt kórház mûködik. És ahol - bár felszereltség szempontjából megfelelôek a körülmények - felszámolták a nôgyógyászati-szülészeti osztályt.
A közegészségügyi igazgatóság szülész-nôgyógyász szakorvos hiányával indokolja e részleg mûködésének beszüntetését, ez a kizárólagos ok pedig kétségtelenül jogossá teszi a megszorító intézkedést. A kérdés ebben az esetben: csupán ennyire terjednek ki a reform jelszó alatt történô változtatások? Csökkenteni, korlátozni, spórolni? Még akkor is, ha ez a lakosságot, betegeket hátrányosan érinti? Létrehozni, támogatni kórházakat, részlegeket ott, ahol valós igény van erre, rugalmasan kezelni az egészségügyi reformot - mintha ismeretlen fogalmak lennének.
Ezek után mit tehetnek a Mezôség terhes asszonyai? Igyekeznek résen lenni, hogy a szülési fájdalmak elkezdôdése után hasznos idôben, a szinte járhatatlan utakon Marosludasra (40 km), Szászrégenbe (50 km) vagy Marosvásárhelyre (60 km) érjenek a mentôautóval, ami azonban mindenképpen közel egyórás utat jelent. Ha ez nem sikerül, marad a szó szoros értelmében a köztes megoldás - a mentôkocsiban, a bábaasszony segítségével történô szülés! Hogy komplikációk is felmerülhetnek - ki gondol erre?
Míg a fentiek csak a szülés elôtt álló nôket érintik, a nôgyógyászati vizsgálatra szoruló betegek is várhatóan kilométereket utazhatnak ezután. A községben ugyanis egy más helységbôl érkezô szakorvos rendelt meghatározott napokon három órát. A törvényes elôírások pedig idéntôl megtiltják, hogy két különbözô helységben végzett szakorvosi tevékenységért két különbözô szerzôdést köthessen az egészségbiztosítóval.
A gondokra a jelek szerint egy szülész- nôgyógyásznak a sármási kórházhoz való alkalmazása lehetne a megoldás, ami évek óta nem sikerül. Ebben kellene nagyobb szerepet vállalnia mind a közegészségügyi igazgatóságnak, de fôként a helyi önkormányzatnak, kedvezményes munka- és lakhatási feltételeket biztosítva a szakorvosoknak. Mert a XXI. század elején mégiscsak elfogadhatatlan, hogy ennyire primitív körülmények között kényszerüljenek szülni az asszonyok!
Egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak illetékesek arról, hogy mikortól emelik a sertéshús behozatali vámját. A kormány a közelmúltban jelentette be, hogy július elsejétôl megszûnik a sertéshús importjára adott átmeneti kedvezmény és a jelenlegi 20 százalékos vámot 45 százalékra emelik.
Eugen Dijmarescu, a külügyminisztérium külkereskedelmi fôosztályának vezetôje a múlt hét végén közölte, hogy a kormány korábbi bejelentésével ellentétben már május elsejétôl emelik a vámot. Elmondta, hogy a CEFTA-államok esetében a korábbi gyakorlatnak megfelelôen 25 százalék lesz a vám, kivéve Lengyelországot, amellyel szemben szintén 45 százalékos vámot alkalmaznak majd.
A külkereskedelmi illetékes bejelentését követôen Petre Daea, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára azt közölte, hogy még semmilyen konkrét döntés nem született a megemelt vámok május elsejétôl történô bevezetésére.
A mezôgazdasági államtitkár szerint egyelôre csak a húspiac valamennyi elemét vizsgálják, és nem kívánnak kedvezôtlen jelzéseket adni a piacnak.
Az elmúlt idôszakban rendkívül heves vita bontakozott ki a sertéstenyésztôk és a húsfeldolgozók között. A Román Sertéstenyésztôk Országos Szövetsége (PRCP) azonnali védelmet követel a kormánytól az ágazat megmentése érdekében, míg a feldolgozók érdekeit képviselô Román Húsipari Szövetség (ARC) szerint a védôvámok csak a hazai fogyasztási árak azonnali növekedését eredményezné.
A PRCP azt követelte, hogy a sertéshús behozatali vámját azonnal emeljék 60 százalékra, jelentôsen növeljék a tenyésztôknek nyújtott állami szubvenciót és tegyék átmeneti idôre vámmentessé a takarmány behozatalát.
Az érdekvédelmi szövetség szerint végveszélybe került a sertéstenyésztés Romániában. Ennek bizonyítékaként említették, hogy a hazai sertésállomány 4,8 millió darabra csökkent, miközben 1997-ben 7 millió, 1989-ben pedig 14,5 millió darab sertés volt az országban.
A PRCP tiltakozó tüntetést szervezett Bukarestben a kormány épülete elôtt és a nagylaki határátkelônél.
A gazdasági sajtó szerint a kormány elsôsorban azért enged a tenyésztôk követeléseinek, mert azt szeretné, hogy a hazai sertésállomány legalább 6 milliósra növekedjék arra az idôre, amikor Románia az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon eljut a mezôgazdasági és állattenyésztési kvóták megállapításához.
Lezárult a tôke szabad áramlásáról szóló fejezet
Románia hétéves átmeneti idôszakot kért és kapott a külföldiek földvásárlási tilalmának megszüntetésére az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokon.
Az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalások keretében Románia kedden zárta le ideiglenesen a tôke szabad áramlásáról szóló fejezetet. Ebben azt vállalta, hogy a külföldiek földvásárlási lehetôségét kivéve 2007-ig - Románia várható csatlakozásának idôpontjáig - átveszi a közösségi joggyakorlatot.
Bukarest hétéves átmeneti idôszakot kért és kapott arra, hogy az EU és a schengeni térség országainak állampolgárai termôföldet és erdôt vásárolhassanak Romániában. Az említett térség állampolgárai öt év elteltével vásárolhatnak második lakhely számára belterületi ingatlant az országban.
- Az átmeneti idôt az összes parlamenti párttal, a vállalkozói szövetségekkel és a szakszervezetekkel folytatott konzultáció után kértük annak érdekében, hogy ne keletkezzen zavar a romániai földpiac mûködésében - hangsúlyozta Vasile Puscas, Románia EU- fôtárgyalója.
A fôtárgyaló szerint a tôke szabad áramlásáról szóló tárgyalási fejezet ideiglenes lezárása alapvetô jelentôségû abból a szempontból, hogy az Európai Unió még az idén elismerje: ténylegesen mûködô piacgazdaság alakult ki Romániában.
Románia valamennyi fejezet tárgyalását megnyitotta az Európai Unióval és a 30 fejezetbôl eddig 17 tárgyalását zárta le ideiglenesen.
Adrian Nastase miniszterelnök az európai-amerikai viszály ellenére is bízik abban, hogy a NATO és az Európai Unió (EU) egy jövôbeli védelmi struktúra egymást kiegészítô elemeivé válik - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) címû német lap, amely a bukaresti kormányfôvel folytatott beszélgetés alapján cikket közölt szerdai számában.
Nastase egyúttal, a román lakosság túlnyomó többségével összhangban, egyértelmûen hitet tett a NATO és annak vezetô hatalma, az Egyesült Államok mellett. A transzatlanti visszafogottság - írta az FAZ - idegen Románia számára. A bukaresti kormány világos szavakkal, valamint utász- és egészségügyi alakulatokkal támogatja az amerikai-brit katonai mûveletet Irakban.
Nastase az egyértelmû állásfoglalást egyrészt azzal indokolta, hogy a románok még emlékeznek az 1989-ben megbuktatott diktátorra, Ceausescura. A másik motívum: a nemzetközi struktúrák, így például a NATO összekötô ereje meggyengült, mert a Szovjetunió megszûnése után elhalványult a veszélyérzet. Románia számára azonban, amely hosszú ideig "senki földje" volt Kelet és Nyugat között, a NATO továbbra is "rendkívül fontos" szerepet játszott.
Nastase az FAZ munkatársával készült interjúban óvatos szavakkal érzékeltette, hogy a "senki földjérôl" való menekülésben az Oroszországgal kapcsolatos aggodalom is szerepet játszhat. A Szovjetunió globális hatalom volt, míg ezzel szemben Oroszország "regionális" tényezô, amely megpróbálja visszaszerezni "globális" szerepkörét.
Mivel az ilyen moszkvai tendenciák - olvasható az FAZ-ben - korábban gyakran a Nyugat által megtûrt román területveszteséggel jártak, Bukarest nagy figyelemmel követi Oroszország mostani együttmûködését Franciaországgal és Németországgal. Nastase azonban igyekezett a pozitív oldalt kiemelni - írta a frankfurti lap. Oroszország megpróbál ugyan befolyásra szert tenni a vele "szomszédos övezetekben", ugyanakkor a mai Oroszország "pragmatikus" ország, amely búcsút vett a régi uralmi álmoktól. Éppen ezért mostani összekapcsolódása Németországgal és Franciaországgal nem válik "stabil struktúrává". "Nem hisszük, hogy új, Németországból, Franciaországból és Oroszországból álló Szent Szövetség (kialakulása) várható" - idézte a német lap Nastasét.
Az Odera menti Frankfurtban és környékén lakók számára már le is zajlott az Európai Unió bôvítése: sokan Lengyelországba járnak tankolni. Rá se rántanak, hogy oda-vissza egy-egy órát kell ácsorogni a határon. Az olcsó benzin vonzereje nagyobb: a megtakarítás literenként a 30-35 eurócentet is elérheti.
Sokan nem csak a tankot töltik meg, hanem a benzineskannákat is, meg további, kevésbé bizalomgerjesztô edényeket. Ez ugyan tilos, de a vám túlterhelt. Nem ritka, hogy berlini rendszámú kocsik is átruccannak benzinért a lengyel oldalra: a fôváros hatvan kilométerre fekszik a határtól.
A benzinturizmus mindennapos ott, ahol a határok megálljt parancsolnak a német pénzügyminiszter hatalmának. Máskülönben a benzin Németországban lenne a legolcsóbb az Európai Unión belül, ha nem terhelnék meg adóval. Március végén a szuper literje átlagban 1,081 euróba került, ebbôl 0,804 volt az adó. Aki a Boden-tó partján, Konstanzban lakik, tudja értékelni Svájc közelségét, s még jobban járnak a Trier környékén élôk: egy olyan EU- országba - Luxemburgba - járhatnak benzinért, ahol a szuper literje mindössze 0,775 euróba kerül.
Ausztriában is olcsóbb a benzin (március végén literenként 0,906 euróba került a szuper), de a német üzemanyagturistákat itt felemás hangulatban fogadják. "Sikerrel csapoltuk meg a német pénztárcákat" - jelentette január közepén a Kurier címû lap. Az osztrák autóklub képviseletében nyilatkozó Elisabeth Brugger-Brandau a dolog hátulütôjére is rámutat: a Németországgal határos osztrák régiók mindig is drágábbak voltak. Ezeken a helyeken most még kisebb a hajlandóság az árak csökkentésére.
Nincs pontos kimutatás arról, hogy hány millió eurótól esik el a német kincstár a benzinturizmus miatt. Egyesek évi 700 millióra gyanakodnak, s a német politikusok józan eszére apellálnak: a határ mentén lakó németeket adóvisszatérítésekkel kellene visszatartani a benzin-pendlizéstôl, úgy, mint az olaszországi Lombardiában.
A nyáron veheti át Strasbourgban Segesvár polgármestere és tanácsa. Az Európa Tanács szakbizottsága ítélte oda a kitüntetést a városnak, tájékoztatta a lapunkat Frunda György szenátor, az ET jogi bizottságának alelnöke. A kérdésre, hogy mit kell tennie egy városnak, hogy megkapja az Európa Zászlót, a szenátor elmondta, hogy négy fokozat van addig, amíg európai várossá válhat egy település. Felemlegette, hogy Fodor Imre polgármestersége idején Marosvásárhely egybôl megkapta a második fokozatot, mert figyelembe vették az 1990 márciusi eseményeket, illetve az utána következô idôszakban az etnikumközi békéért tett erôfeszítéseit, Vásárhely történelmi, kulturális múltját. Így sikerült megkapni az Európa Plakettet. Ezt tovább kellett volna vinni, jelentette ki a szenátor, részt kellett volna venni a közös rendezvényeken itthon és külföldön, közösen az Európa Tanács megfelelô bizottságaival. Európa Központot kellett volna nyitni, amit mind a helyi tanács, mind a Pro Európa Liga szorgalmazott. Ha létrejött volna ez a központ, akkor Marosvásárhelyen is tarthatna az Európa Tanács kihelyezett bizottsági üléseket. Szervezhetnének szemináriumokat, konferenciákat. Ez frissebb politikai vérkeringést jelentene: emberek jönnének, pénz jönne, civilizálódna a város. Sajnos - tette hozzá -, a jelenlegi polgármestert egyáltalán nem érdekli ez a dolog, egyetlen lépést sem tett ebben az irányban.
- Segesvár mivel érdemelte ki a zászlót?
- Minden évben megszervezik a segesvári középkori napokat, vannak emberjogi központok ott, meghívtak németeket és másokat, és nem utolsósorban, kérték. Amit Vásárhely polgármestere nem tett meg.
Csörgheô tekintetes úr kanászának jóvoltából a hír futótûzként terjedt el a Szakhmáry tanyán. Az úri muri nem bomlott fel azért, legfeljebb Csuli bátyánk faragott le egy-két oktávot a "Hej élet, élet, betyárélet"-et propagáló kesergô hangerejébôl, s a szilaj csürdöngölôs lábak bizonytalanodtak el néhány taktus erejéig. A "végeladás, nincs maradás"-ra kárhoztatott dzsentri randalírozók könnyei nem a történelmi- társadalmi kényszer által megújhodásra ítéltetett országért, hanem a halódó apaállatért hullottak a szikes talajra. Történt mindez valahol Közép-Európában, valamikor a XX. század hajnalán.
Olykor úgy tûnik, hogy az azóta eltelt száz esztendô alatt sokat változott alapállásában a régió. Példálózó kedvünkben járjuk csak egy kissé körül a tiszacsécsei igazmondó egykori tündérkertjét és az azóta hozzácsatolt keleti, déli területeket. Ugorjunk egy merészet térben és idôben, szemlélôdjünk. Ha nem is telik örömünk benne. Sertéspestis tizedeli a kondát? Beoltjuk, ingyen és bérmentve a vályú szélén konnyadókat. Nagytestvéri kötelességünk. Betegségek gyötrik az értékteremtô prolit, a lenullázott mezôgazdászt, a sárba taposott nyugdíjast? Nyögjön a szerencsétlen, ha nem vigyázott magára és imádkozzon. A Fennvaló lehetôségei korlátlanok, nem hasonlíthatók össze az egészségbiztosítási pénztárak szûkre szabott büdzséjével. Ha meg pechére ateista az illetô és nyögdécselve is kitart elvei mellett, hát fizessen! Ne pazarolja közköltségre, gyermektartásra, kenyérre-tejre, kultúrára és ehhez hasonló flancokra jövedelmét. A tékozló háziorvosok meg tervszerûsítsék órára, napra, hónapra a fájdalmakat, a nyöszörgéseket. A gyesre áhítozó virtuális kismamák nyesegessék meg igényeiket. Államtati ugyan jó néven veszi, ha demografice aláfalazzák elképzeléseit, de extrapénzre egyetlen gôgicsebajnok se számítson, hisz szegény az államháztartás és az innen-onnan összegereblyézett kis pluszokkal álcázni illene az abnormis méretekre felhizlalt ipari csôdtömeget. Mert másként a talmi ígéretekkel altatott nagyüzemi dolgozó azonnal az utcára vonul, utakat zár el, kormányellenes jelszavakat deklamál, ha megakadályozzák abban, hogy továbbra is a rég kinôtt raktárak számára termeljen, középkori technológiák szintjén KGST-beli minôségi elvárások szerint. A "timpul trece, leafa merge" nosztalgiája erôsebb holmi ködös EU-s elképzeléseknél, és a langyos tranzíció végtelenségét elfogadó szaki jobban örül az országos átlagfizetéssel kibérelt borítéknak, mint a sohanapján kiosztandó eurókupacoknak. Azért nem is perel, hogy mindennemû feljebbvalói gyárában, üzemében, vállalatánál, pártjában, az Ország Házában több tízmilliós nagyságrendeknek firkantanak alá havi rendszerességgel. Fôállásban, mert a haknipénzekért rendszerint a strohman: nej, bátyus- kisöcs esetleg sógor, keresztapa (a nasu') szignál. Ti. nagykutyáknál általában szerteágazó a család. Mint Pristandaéknál volt a Caragiale érában a Dâmbovita-parton, mint a "Don Corleone és megszámlálhatatlan társai" cégnél Szicíliában. A famigliát össze kell tartani, jusson minden tagjának betevôre. És az sem baj, ha esetenként géntérképeken is át kell hágni. A "prietenul prietenului meu" mindenütt feltétlen garancia. Ha utakat kell kátyúzni, kerül rá licitérett pretendens a baráti körbôl, ha zöld gyepet kell újravarázsolni nemzeti érdekeket érintô futballgyôzelmekre, telik a politikai klientúrából, ha fiak-borjak karrierjét kell egyengetni, bôvíthetô orrvérzésig a szkéma. Levitézlett inkompetenciák is találnak maguknak szemet: igazgatótanácsok, különbözô kaliberû kancelláriák, nagykövetségek tájékán megszámlálhatatlan a szélvédett rejtek. Vak tyúk sem halhat minálunk éhen, ha tarajosak között van nexusa. Banánhéjra tévedt gazdasági kamikázék számára megnyílnak a horizontok minden irányban. Garantált vízummentességgel akár Amnéziáig is elkalandozhatnak. Az itthon ragadottakat korrupcióellenes szérummal beoltja a kormány és a politikum. A kór állítólag 3-5 napon belül minden utóhatás nélkül gyógyul. Kezelôorvosunk, gyógyszerészünk közbelépése nélkül.
Az állatfarm mindennapjait nem fenyegeti veszély. A nagy kan a helyén van. Aki beteg hírét terjeszti az az evidenciák esküdt ellensége. Fizetett Mefisztóként kiérdemelt gyöngyéletünket mérgezi. A mi esetünkben mellééreztél, Móricz Zsiga!
Múlt héten tartotta tavaszi ülésszakát az Európa Tanács parlamenti közgyûlése. Ennek egyik napirendi pontja a csecsen kérdés volt, amelyrôl Frunda György szenátor, az Európai Néppárt csoport tagja készített írásos jelentést.
A csecsen kérdés többéves probléma, amely ciklikusan felvetôdik az Európa Tanácsban. Az oroszok sokat ígérnek, s nagyon keveset tesznek - jelentette ki a lapunknak az RMDSZ-szenátor.
Hangsúlyozta, hogy Csecsen-földön folyamatosan megsértik az emberi jogokat: egyik felôl vannak a sokak által banditáknak, terroristáknak nevezett csecsenek, akik valóban követnek el terrorcselekményeket, másfelôl az orosz katonák, akik csecsenek százezreit kényszerítik hazájuk elhagyására, tömeggyilkosságokat követnek el, nôket erôszakolnak meg, embereket rabolnak el, civileket kínoznak meg. Frunda szerint számos ajánlás és rezolúció született a harcok azonnali beszüntetésérôl, emberjogi megfigyelôket küldtek a térségbe, az orosz hatóságok is hoztak intézkedéseket, de, mint mondta - anélkül, hogy a csecseneket védené -, be kell látni, hogy az orosz hadsereg ellenôrizhetetlen visszaéléseket követ el.
A szenátor hangsúlyozta, hogy a kérdést többször is halasztotta az Európa Tanács, s bár három éve kérték, hogy vonják felelôsségre a bûnösöket, csak néhány esetben történt meg, akkor is csak közkatonák esetében. Ha nem történik meg a vétkesek felelôsségre vonása Oroszországban, jelentette ki Frunda György az ET közgyûlésén, akkor azt egy nemzetközi bíróság kellene megtegye. Az Európa Tanács, páneurópai intézményi minôségben, monitorizálja a 45 tagországban az emberi jogok tiszteletben tartását, és javasolta, alkalmazzanak azonos standardot Groznij, Szrebrenica és Koszovó esetében.
Az Európai Unió alapító szerzôdésének rendelkezései szerint új tagországok felvételérôl (lásd mellékelt térképünket) a miniszterek tanácsa egyhangúlag dönt, az Európai Bizottság véleménye, illetve az Európai Parlament hozzájárulása alapján. Az Európai Parlament tegnap szavazott, bár az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy tartható-e a menetrend. Sikerült azonban eloszlatni a közösségi költségvetés kapcsán felmerült dilemmákat, így a tegnapi szavazás borítékolható volt. Zöld utat kapott az EU mindeddig legnagyobb bôvítése, mely felöleli Magyarországot is, ahol szombaton tartanak népszavazást a belépésrôl. (Összeállításunk az MTI sajtóanyagából készült.)
Jól érzik magukat az Európai Unióban a jelenlegi tagországok lakói: rendszeresen megismételt közvélemény-kutatások szerint folyamatosan támogatja hazájának tagságát a jelenlegi 15 tagország lakosságának jelentôs többsége.
A EU saját statisztikai hivatala legutóbb 2002 novemberében mérte fel a polgárok véleményét ebben a kérdésben, és 55 százalék egyértelmûen elônyösnek értékelte, hogy hazája annak idején belépett az Unióba.
Az úgynevezett Eurobarométer felmérés vonatkozik valamennyi jelenlegi tagországra, azokra is, amelyek a kezdetektôl - 1957 óta - részesei az együttmûködésnek, de azokra is, amelyek késôbb - 1973-ban, 1981-ben, 1986-ban vagy akár 1995-ben - váltak taggá. Az évente kétszer, reprezentatív mintán végzett (több tízezer lakos megkérdezésén alapuló) közvéleménykutatás-sorozat azt mutatja, hogy a tagságot a lakosság több mint fele folyamatosan jónak tartja. A XXI. században végzett felmérések ráadásul folyamatosan növekvô támogatást mutatnak.
A legfrissebb kutatás szerint a jelenlegi tizenöt tagállamban az embereknek mindössze mintegy 10 százaléka véli úgy, hogy a tagság nem elônyös. Valamelyest alacsonyabb azok aránya, akik nem tudtak véleményt nyilvánítani az ügyben, míg 29 százalék nem érzi sem elônyét, sem hátrányát a tagságnak.
A mai állapot szerint mindössze négy olyan ország van az Unióban, ahol nem éri el a lakosság abszolút többségét azoknak az aránya, akik egyértelmûen elônyösnek tartják a tagságot. De még ezekben az országokban is többszörös többségben vannak a támogatók a tagság ellenzôivel szemben: a régóta legszkeptikusabbnak tartott britek 31 százaléka minôsítette "jó dolognak" a tagságot, szemben 19 százalékkal, akik rossznak tartják azt, és 35 százaléknyi olyan lakos mellett, akik saját szemszögükbôl sem elônyösnek, sem hátrányosnak nem érzik a közösségi együttmûködést. Finnországban 41, Svédországban 43, Ausztriában 46 százalék a magukat EU-tagként egyértelmûen jobban érzôk aránya, míg csupán 19, 23, illetve 13 százalék a tagság miatt bánkódóké a rendre 37, 32, illetve 35 százalék semlegesen voksoló mellett.
De például Luxemburg lakóinak 83 százaléka kifejezetten pozitívnak tartja a tagságot, és csupán 3 százalék ellenzi azt. Írországban 74, Hollandiában 69, Spanyolországban 68 százalék a tagságot éltetôk részaránya, de Belgiumban, Dániában, Görögországban és Olaszországban is meghaladja a 60 százalékot, míg az ellenzôk aránya ezekben az államokban - Dánia kivételével - mindenhol messze 10 százalék alatt van.
Az adatokból kitûnik, hogy a támogatók aránya olyan országokban alacsonyabb az átlagnál, amelyek a leggazdagabbak közé tartoznak. Átlag alatti - de egyértelmû - a legutóbb, 1995-ben belépett Ausztria, Finnország és Svédország támogatóinak aránya, míg a leginkább integrációpártinak az alapító tagok közé tartozók - luxemburgiak, hollandok, olaszok, belgák - bizonyultak. A vezetô erônek tartott két ország közül Franciaországban valamivel átlag alatti (52 százalék), Németországban jóval a középérték fölötti (62 százalék) az Uniót egyértelmûen elônyösnek értékelôk aránya.
Azt is megkérdezték a lakóktól, hogy hozott-e nekik kifejezetten hasznot a tagság. Tavaly ôsszel átlagosan 50 százalék válaszolta azt, hogy igen, 28 százalék nemmel felelt, 22 nem tudta eldönteni. A britek közül 40 százalék nem látta anyagilag kifejezett hasznát a tagságnak, szemben 30 százalék profitálóval, de Írországban 82, Görögország-ban 74, Luxemburgban 72, Dá-niában 69, Portugáliában 64 százalék hasznot hozónak minôsítette a részvételt.
A lakók 53 százaléka fontosnak tartja, hogy a nemzeti érdekek védelmében hazája továbbra is rendelkezzen vétójoggal a legfontosabb kérdésekben. 24 százalék azonban egyetért még azzal is, hogy szûnjön meg teljesen az egyországos vétó, mert így még hatékonyabb lehetne az Unió.
A tíz tagjelölt ország csatlakozásával a ma még csak a 15 országot tömörítô Európai Unió lélekszáma mintegy 20 százalékkal emelkedik, és eléri a 453 milliót.
A magyar Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a tíz ország belépése lassíthatja a népesség növekedését, mert míg a közösség tagállamainak növekedési átlaga 3,6 ezrelék, addig a csatlakozásra váró országokban 1,8 ezrelékes csökkenést mértek 2002-ben. A természetes szaporodásban a jelenlegi tagállamok 0,8 ezrelékes növekedést értek el, szemben a jelölt országok 1,1 ezrelékes csökkenésével. A nettó migrációban az unió 2,7 ezrelékes gyarapodása messze meghaladja a belépésre várók mínusz 0,7 ezrelékes értékét. 2002-ben a tagállamok lélekszámának növekedése háromnegyed részben a határokat átszelô migráció miatt következett be. A bevándorlás különösen erôteljesen érintette Luxemburgot és Portugáliát, ahol ezer lakosra 6,7 bevándorló jutott. A legalacsonyabb mértékû e folyamat hatása Franciaországra, ahol mindössze egy ezrelékkel növelte a migráció a természetes szaporulat ütemét.
A KSH közlése szerint jelentékeny bevándorlás nélkül Németország, Görögország és Olaszország népessége csökkent volna. A csatlakozásra várók közül öt országban haladta meg a kivándorlók száma a bevándorlókét, a negatív egyenleg a Cseh Köztársaságban és Lettországban volt a legnagyobb: 4,7 illetve 2,0 ezrelék. Magyarországon az egyenleg +1,3 ezrelék volt.
A népességszám növekedése az unión belül 2002-ben tagállamonként jelentôs eltéréseket mutatott. A listavezetô 12,2 ezrelékkel Írország lett. Második helyen áll Luxemburg, ahol a növekedés meghaladja a 10,0 ezreléket. A sor végén áll Németország és Olaszország 1,4 illetve 2,3 ezrelékkel.
A csatlakozásra várók közül a népesség legnagyobb csökkenését Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban mérték, ahol 7,3 illetve 6,1 ezrelékkel mérséklôdött a lakosság. Magyarország tényleges fogyása 2,2 ezrelék volt tavaly. A tíz jelölt közül csupán Cipruson, Máltán és Szlovéniában regisztráltak gyarapodást.
Manapság sokat hallani európai integrációról, európai polgárokról, európai alkotmányról - de vannak-e ennek az egyesült Európának közös, kiemelkedô vezetôi? Egyáltalán kik személyesítették meg a múltban ezt a közös Európát? Errôl a kérdésrôl szervezett több európai alapítvány egy nagyszabású, hat országot átölelô közvélemény-kutatást, melynek eredményeit a Le Monde címû francia napilap ismertette.
A kérdezôbiztosok két felmérést készítettek: az elsôn az olasz, angol, német, francia, spanyol és lengyel embereknek spontán, azaz saját kútfôbôl kellett felsorolniuk, hogy kit tartanak "nagy európainak", a másodikon viszont egy-egy listát tettek eléjük, rajta az elmúlt évszázadok, illetve a jelenkor személyiségeivel, s ezek közül választhattak.
Az elsô lista kapcsán kapott végeredmény azt mutatja, hogy az európai közvélemény egyelôre meglehetôsen nacionalista: minden ország saját politikusait, személyiségeit választotta, a külföldiekrôl szinte teljesen megfeledkezve. Még Napóleont említették legtöbben "nagy európaiként" saját országán kívül, de külföldön így is csak maximum 5 százalékot kapott (Olaszországban érte el ezt az arányt), s az olaszok messze eléje sorolták Romano Prodit, az EU-bizottság jelenlegi elnökét, illetve Silvio Berlusconi olasz kormányfôt. Hiába, így múlik el a múlt dicsôsége - s Napóleon hívei legfeljebb csak azzal vigasztalódhatnak, hogy az egykori császár elé került két olasz politikus 200 év múlva aligha tudja majd megôrizni mostani elôkelô helyezését egy hasonló felmérésben....
Egyébként a "legsovinisz-tábbaknak" a lengyelek és a németek tûnnek: az elôbbieknél összesen 62 százalékot kapott Aleksander Kwasniewski jelenlegi államfô és II. János Pál, a lengyel származású pápa, míg a németek 30 százaléka szavazott "nagy európaiként" Joschka Fischer külügyminiszterre és 26 százalék Gerhard Schröder kancellárra.
A második lista, ahol a válaszolóknak elôre megadott személyiségek közül kellett kiválasztaniuk a "nagy európaiakat", némileg árnyalta a képet: itt a hat ország összességében a modern kor személyiségei közül Winston Churchill (22 százalék), Marie Curie, a neves tudós (19 százalék) és Charles de Gaulle (19 százalék) kapta a legtöbb szavazatot, a történelmi személyiségeknél pedig Leonardo da Vinci (25 százalék), Kolumbusz Kristóf (21 százalék) és Luther Márton (19 százalék).
A három lista összevetésébôl úgy tûnik: e hat ország állampolgárai Winston Churchillt és Charles de Gaulle-t, a II. világháborús antifasiszta összefogás két nyugati vezéralakját tekintik a legnagyobb európaiaknak. Azonban az is bizonyosnak tûnik, hogy egyelôre még nem alakult ki a közös európai tudat, a közös európai identitás, azaz még lesz teendôje az integráció elmélyítésén dolgozó jelenlegi politikusoknak...
Maros megyében a megyeszékhelyen, Marosludason, Mezôzáhon, Nyárádszeredában, Segesváron és Szászrégenben mûködnek több száz árva és elhagyott gyereknek otthont adó elhelyezési központok. Jelenleg az árvaházakban gondozott gyerekek száma 1107. A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság a kormánystratégia alapján dolgozta ki saját irányelveit, melyek közül az egyik legfontosabb: 2007-ig felszámolják a nagyméretû árvaházakat, s a gondozottakat pótcsaládoknál, rokonoknál helyezik el. Domby Károllyal, a megyei igazgatóság vezetôjével az új szemléletû rendszer elônyeirôl s a felszabaduló épületek sorsáról beszélgettünk.
- Családban vagy nagyobb közösségben? - azt hiszem, ez a tétje a bevezetôben említett folyamatnak.
- Legfôbb irányelvünk: a gyermekeknek megfelelô, családias életkörülményeket biztosítani. Családot, ahol szeretetet és gondoskodást kapnak. Jelenleg a hét elhelyezési központból ötben családi modulokban élnek a gyerekek, ami azt jelenti, hogy 8-10-en tartoznak egy kis családhoz, két, úgynevezett pótédesanyjuk van, s részt vállalnak a háztartási teendôkbôl. Próbáljuk a családi légkört megteremteni, bevonni ôket a mindennapi munkába, hogy megszokják a felelôsséget. Arra tanítjuk ôket, hogy a mindennapi megélhetés biztosításáért dolgozni, tenni is kell valamit, nem készen elvárni mindent. Ennek ellenére a tapasztalat azt mutatja, hogy ez mégsem elegendô. Jelenleg az egészséges gyerekek nagyon kis hányada lép át gördülékenyen a valódi, kinti életbe. Az egészséges fiatalokban fellelhetô egy általános félsz: bizonytalanok, amikor kilépnek az életbe. Úgy érzik, hogy amikor elhagyják a központot, elveszítenek mindent. Nem tudnak alkalmazkodni, nem találják fel magukat, nehezen vállalnak munkát, nem tudják kezelni a fizetésként kapott pénzt. Nem tudják ellátni magukat, nem tudnak megfelelô életteret kialakítani maguknak. Véleményem szerint ez azért van, mert hiányzik életükbôl a valódi családi háttér, az érzelmi biztonság. Úgy érzik, távozás után teljesen magukra maradtak, nincs kihez visszatérjenek, kitôl tanácsot kérjenek. Holott a központok vezetôi a lehetô legtöbbet segítenek nekik. Az igazgatóság az alapítványokkal közösen mindent megtesz, hogy lakást, munkahelyet biztosítson számukra.
- Gondolom, itt a nagy kérdés, hogy milyen eredménnyel?
- Példaként megemlíthetem, hogy a Dove Alapítvány négyszobás lakást bérelt a megyeszékhelyen az árvaházból kikerült fiatal lányoknak, s munkahelyet is szerzett nekik varrodában, cukrászdában. Berendezett lakást, megélhetési lehetôséget biztosított számukra. Mezôbergenyében és Segesváron is volt hasonló kezdeményezés, sajnos nem sok sikerrel. A lányok nagyon kis hányada tudja megállni a helyét, tudja megtartani munkahelyét. Legtöbben nem értették meg, hogy dolgozniuk kell, nem tudják megbecsülni a felkínált, s lássuk be, nagyon nagy lehetôséget. Vannak fiatalok, akik a megyeszékhelyi szociális otthonban kaptak menedéket, s idônként munkát is vállalnak. Legtöbben nem találták meg helyüket. Mindez azt bizonyítja, hogy a nagyméretû árvaházakban nem tudjuk kellôképpen felkészíteni a fiatalokat az életre, a társadalomba való beilleszkedésre. Fontos, hogy minden árva és elhagyott gyerek családban nevelkedjen.
- Pótszülôk, rokonok, családi házak - az alternatív gondozási formák, amelyekkel felcserélik a mamutárvaházakat. Hogyan sikerült ezeket meghonosítani megyénkben?
- Megyeszinten eddig 3200 árva és elhagyott gyereket sikerült az árvaházból kivenni és pótszülôkhöz, családokhoz, a tágabb értelemben vett családjukhoz helyezni. Nagy részüket nagyszüleik, rokonaik nevelik; több mint 200-at szakképzett, profi pótszülôk gondoznak. Jó pár gyerek az alapítványok, nemkormányzati szervezetek által mûködtetett családi házakban, árvaházakban él. A családi környezetben élô, rokonok, pótszülôk által nevelt gyerekek pár hetes szeretetteljes gondozás után nagymértékben megváltoznak. A családi légkör jótékony hatással van rájuk. Nyitottabbak, mosolygósabbak lesznek, kiteljesednek, s gyorsabban fejlôdnek. Legtöbb pótszülô vidéken, falvakban él, így a falusi, egészségesebb környezet is kedvezôen hat a gyerekek fejlôdésére. A kis neveltek kiveszik részüket a mindennapi háztartási munkából, könnyen és gyorsan beilleszkednek a helyi közösségekbe. A gondoskodás, szeretet csodákra képes. Az árva, elhagyott gyerekeknek nagy szükségük van szeretetre, biztonságra, s ha ezt megkapják, gyors fejlôdésnek indulnak minden téren. Ezért nagyon fontos, hogy a nagyméretû elhelyezési központokból, ahol egy- két nevelô gondozza, látja el a gyerekeket, családi körülmények közé, gondoskodó rokonokhoz, pótszülôkhöz kerüljenek.
- A pótszülôi szerepre nem mindenki alkalmas, akkor sem, ha ô maga úgy gondolja, hogy igen. Milyen kritériumok szerint választják ki a jelentkezôket?
- A jelentkezôknek mindenekelôtt meg kell indokolniuk, hogy miért vállalkoznak gyereknevelésre. Orvosi és pszichológiai vizsgálatokon, szigorú szûrésen vesznek részt. Fontos hangsúlyozni, hogy a pótszülôk nem választhatják ki a nevelendô gyereket, s azt sem mondhatják meg, hogy az, akit gondjaikra bíznak, szôke és kék szemû legyen, alacsony vagy magas. Szociális munkásaink mérik fel a kiválasztottak életkörülményeit, s ha ezeket megfelelônek tartják, akkor következik a kiválasztottak felkészítése. Az érintetteket szakemberek készítik fel a gyereknevelésre, ismertetve velük az árvaházi gyerekek sajátos gondjainak, problémáinak lehetséges megoldásait is. Egy pótszülô 1-2 gyerek nevelését vállalhatja. Az apát vagy anyát munkakönyvvel alkalmazzuk, fizetésként az országos minimálbért kapják, beleszámítva a régiséget is, ugyanakkor havonta, a gyermekpénz mellett, gyerekenként 550.000 lej gondozási és nevelési illetékre jogosultak, ezt a munkaügyi és társadalomvédelmi igazgatóság biztosítja. Amennyiben egy pótszülô két gyerek nevelését vállalja, fizetését csak egy gyerek után kapja, azonban két gyerek után jogosult gyermekpénzre, nevelési illetékre.
- Megtörténhet, hogy egy pótszülô csak munkaerônek, "szolgának" veszi magához a kiskorú gyereket. Hogyan lehet kivédeni ezeket a visszaéléseket?
- A pótcsaládok tevékenységét negyedévenként ellenôrzik a szociális munkások. Jelentést készítenek a tapasztaltakról, s ezt bemutatják a szakbizottságnak. El kell mondanunk, hogy voltak olyan családok, amelyek kereseti lehetôséget láttak a gyermekek gondozásában. Amennyiben a családokhoz elhelyezett gyerekek nem fejlôdtek megfelelôen, a pótszülôk nem foglalkoztak velük, s csak a pénzért vagy inasnak tartották a gyerekeket, elvettük tôlük ôket, s visszavontuk a pótszülôi engedélyt. Eddig három engedélyt vontunk vissza. Legtöbben azonban megszerették a gyerekeket, s sajátjaikként nevelik.
- Mi lesz a pótszülôk által nevelt, nagykorúvá vált fiatalokkal?
- A törvényes rendelkezések értelmében a pótszülôk által nevelt gyerekek addig maradhatnak a családoknál, amíg tanulmányaikat végzik, egyetemre járnak. Nálunk a megyében még nem volt hasonló eset. Más megyék tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagykorúvá vált fiatalok nagy többsége ott marad a családnál és beilleszkedik a helyi közösségbe; helyben vállal munkát. Mindehhez szükségük van a helyi közösségek, polgármesteri hivatalok, egyházak segítségére is, s remélhetôleg megkapják a támogatást. Szerencsés és nem ritka az az eset sem, hogy a pótszülôk kérték, vehessék örökbe nevelt gyermekeiket. Legtöbbször lehetôvé tettük ezt. Mind az örökbe vett, mind a nagykorúvá vált fiatalok esetében a pótszülôknek csak akkor marad meg a munkaszerzôdésük, ha újabb gyerek nevelését vállalják.
- Sikerül-e megvalósítani a terveket, s 2007-ig teljesen felszámolni a nagyméretû elhelyezési központokat? Mi lesz az épületek sorsa?
- A kidolgozott tervek alkalmazását figyelembe véve, meggyôzôdésem, hogy 2007-ig sikerül megvalósítani fô célunkat. Amikor az elhelyezési központok felszámolásáról beszélünk, két fontos tényezôre kell figyelnünk: a gyermeklétszám csökkentésére és az üresen maradó épületek, az alkalmazottak sorsára. Mint már említettem, jelenleg 1107 kiskorút gondozunk az elhelyezési központokban. Ez a szám részben módosulhat, ha figyelembe vesszük, hogy az év eleji kimutatás szerint jelenleg közel 110 elhagyott csecsemôt gondoznak a kórházakban. A családorvosok segítségével megpróbáljuk felkutatni családjukat, visszajuttatni ôket hozzájuk. Akiknek nem találjuk meg a családját, azok bekerülnek az árvaházakba. A felszámolás alatt nem azt értjük, hogy kiürítjük a házat, s feltesszük rá a lakatot. Az átalakulásra, felszámolásra vonatkozó tervek összeállítása elôtt felkértük a központok vezetôit, hogy állítsanak össze egy olyan tervet, amelyet alternatívaként tudnak felmutatni a központ további mûködése érdekében. Például a megyeszékhelyi 3-as Számú Elhelyezési Központ felszámolására igazgatóságunk pályázatot nyújtott be a PHARE-hoz. A pályázatunkat, amelyben családi házak vásárlására igényeltünk pénzt, elfogadták. Ezeket a családi házakat, lakrészeket azokon a településeken vásároltuk, ahonnan az árva és elhagyott gyerekek származnak, vagyis Szászrégenben, Dicsôszentmártonban, Mezôfelében, Marosszentannán, Petelében, Marosfelfaluban. A házban családias körülmények között pótszülôk fogják nevelni a gyerekeket, segítve ôket, hogy megtalálják helyüket a közösségben. Másik példa a Trébely utcai 1-es Számú Elhelyezési Központ, amelynek egy részében, amennyiben szükséges, családi modult fogunk kialakítani, a másik részben tanácsadói központot fogunk mûködtetni szülôk és gyerekek számára. Marosludason szintén tanácsadói központot szeretnénk létrehozni, ugyanakkor ott kap helyet egy nappali foglalkoztatási központ is. Minden esetben figyelembe vettük a helyi igényeket, és a központban dolgozó szakképzett személyek elhelyezését. Nagy részük továbbra is munkát vállalhat a létrehozandó intézményekben. Az árvaházak felszámolásának gazdasági vetülete sem elhanyagolható. A pótszülôknél, rokonoknál elhelyezett, alapítványok által átvállalt árva és elhagyott gyermekek nevelése, gondozása jóval kevesebbe kerül, mint a jelenlegi gondozási formában történô ellátásuk. Ugyanakkor újra hangsúlyozom, hogy az átalakítás elsôsorban a gyermekek fejlôdésére, társadalomba való beilleszkedésére van és lesz jó hatással. A szeretetben nevelt gyerekek életképes, társadalomba könnyebben beilleszkedô felnôttekké válnak.
Tegnaptól Marosvásárhelyen korszerû épületben, jó körülmények között nevelhetik hat hónapig gyerekeiket azok a lányanyák, illetve a nehéz anyagi körülmények között élô, problémás családi háttérrel rendelkezô anyák is, akiket több igénylô közül választott ki a megyei gyermekjogvédelmi bizottság.
Az Akácfa utca 22. szám alatti ingatlant a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság több hónapos keresés után találta meg és az EU PHARE-programja keretében vásárolhatta meg. A pályázatot 2001. október 16-án nyerte el a gyermekjogvédelmi igazgatóság, ezt követôen kutatták fel az alkalmas épületet, amelyet 90.000 euróért meg is vásároltak. A belsô tereket a program követelményeinek megfelelôen át kellett alakítani. Ez utóbbi munkálatok közel 120.000 euróba kerültek. A kétszintes, manzárdos házban kilenc különálló szobát, 4 fürdôszobát, konyhát, 3 irodahelyiséget képeztek ki. A telken lesz egy kis játszótér is, és garázs, raktárhelyiségek vannak. A gyermekjogvédelmi igazgatóság elsôsorban az árvaházakban, az éjjeli menedékhelyen levô fiatal anyák közül választotta ki azon szerencséseket, akik hat hónapig európai színvonalú körülmények között nevelhetik majd gyerekeiket. Ide elsôsorban azok a fiatal anyák kerülhettek, akiknek nem volt több mint két gyerekük, illetve nem hagyták el gyerekeiket, nem rendelkeztek biztos lakóhellyel, nehéz anyagi és szociális körülmények között éltek. A 11 jelentkezô közül 9-et szállásolhattak el az otthonban. A program szerint fél évig biztosítják a teljes ellátást. Egy szakácsnô fôz majd, de úgy, hogy idôközben tanítják is az ottlakókat, hiszen a cél nem csak az, hogy biztos menedéket nyújtsanak az anyáknak. A fél év alatt biztos társadalmi hátteret is kell teremteni számukra, hiszen csak ennyi idôn át gondozhatják ôket. A gyermekjogvédôk ez idô alatt nemcsak gyereknevelésre oktatják, hanem szakmára is tanítják az anyákat. A cél tehát a társadalomba való teljes integrálás. S bár azzal tisztában vannak az otthont teremtôk, hogy ezzel még nem oldódott meg az elhagyott gyerekek gondja, az EU-támogatásnak köszönhetôen sikerült felmutatni azt a lehetôséget és szintet, amellyel megfelelôen rendezhetik ezt a kérdést. Megtudtuk, hasonló intézetek nyitását tervezik Dicsôszentmártonban és Szászrégenben is.
Beszélgetés dr. Falus András egyetemi tanárral
Kiváló tudósember és kiváló elôadó, aki lebilincselô módon tud beszélni egy olyan témáról, amely évek óta az érdeklôdés középpontjában áll. Nem véletlen, hogy 2001-ben a tudományos újságírók névtelen szavazata alapján az év tudósának választották Magyarországon. Ezenkívül arra nagyon büszke, hogy három gyereke és hat unokája van, és nemsokára megszületik a hetedik is. Felesége szintén szakmabeli, a budapesti Országos Véradó Központ vírus-szerológiai részlegének vezetôje.
Kutatási területe tágabb értelmezésben a genetika, ez a parányinak tûnô fantasztikus világ, amelyben ott rejlik a nagy egész, az élet üzenete. És a rendkívüli lehetôségeké is, hisz napjainkra sikerült feltérképezni az emberi génállományt, amely dr. Falus András biológus szerint egy 40.000 kötetes könyvtárhoz hasonlítható. A "könyveket" csak le kell venni a "polcról", és rendre elolvasni, hogy az egészséggel és betegségekkel kapcsolatos hihetetlenül gazdag információmennyiség birtokába jussunk.
- Hogyan vezetett az út a genetikáig? - kérdeztük marosvásárhelyi elôadását követôen Falus professzortól.
- 1970-ben végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia szakán, tíz éve a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének az igazgatója és tanszékvezetô egyetemi tanára, 2001-tôl a Magyar Tudományos Akadémia tagja vagyok. Kezdetben az immunológia volt a specialitásom, s kutató immunológusként tankönyveket írtam magyarul és angolul. Molekuláris biológiával az Egyesült Államokban kezdtem el igazán foglalkozni. 1984-86 között Bostonban a Harvard Egyetemen tanultam meg a géntechnikát, amit elhoztam Magyarországra is. Ma az intézetnek, amelyet vezetek, 40 munkatársa van. Mivel nagyon szeretnék a határon túli magyarokon segíteni, Erdélybôl is vannak PhD hallgatóink.
- Mi az ön által irányított intézet profilja?
- Sejtbiológiát, genetikát és immunológiát tanítunk orvos, fogorvos és gyógyszerész hallgatóknak magyarul, németül és angolul. Évente hatszáz hallgatónk van, akiknek elôadásokat és gyakorlatokat tartunk.
Tudományos profilunk négyirányú. Legfontosabb a hisztamin-kutatás. Az allergiából ismert hisztamin egyéb funkcióival foglalkozunk. Mivel kiderült, hogy a rosszindulatú daganatok kialakulásában, a rákos burjánzásban fontos szerepe van, létrehoztunk egy olyan egérmodellt, amelyben génmanipulációs technikával hisztaminmentessé tettük az embrionális ôssejtet, s a hisztamin-hiányos egér megváltozott tulajdonságaiból következtetünk a hisztamin szerepére. Ha értjük, hogy egy daganat hogyan osztódik, akkor befolyásolni lehet azt.
A másik nagy kutatási irányunk az allergia-genomika. Több száz, több ezer génegyüttes kifejezôdéseinek és változatainak különbözô mintázatát vizsgáljuk az allergián belül az asztmában elsôsorban, mivel Magyarországon, s különösen Budapesten, nagyon sok az asztmás gyerek. A kutatás során új géneket "halászunk ki" a szó szoros értelmében, amelyekkel próbáljuk az asztma súlyosságát, kezelhetôségét, kimenetelét valamilyen módon megjósolni, elôre becsülni.
A harmadik terület az ôssejtkutatás: fôleg egerek embrionális ôssejtjeivel, illetve emberi köldökzsinór-ôssejtekkel foglalkozunk. Mivel multipotens sejtekrôl van szó, amelyekbôl sok szövetszerv alakulhat ki, ez egy nagyon perspektivikus területet jelent.
Végül egy viszonylag kisebb, de nagyon eredményes téma: az ízületi gyulladás modelljét állítottuk elô egerekben, és ennek a jellegzetességeit vizsgáljuk. Egy sor emberi munka is folyik régi intézetemmel, az ORFI-val (Országos Rheumatológiai és Fizikoterápiás Intézet) együttmûködésben.
- A GÉN meghatározása változott az idôk folyamán. Hogyan hangzik ma a pontos definíció?
- Az örökletes állomány, a szervezet örökletes tulajdonságainak egysége. Gén az, ami valamilyen fehérje termelôdését kódolja. Lehet egy enzim, egy vázfehérje, egy festékanyag-fehérje, egy antitest, olyan molekula, ami a mérgeket "fogja meg", vagy ami az ingerület-áttevôdésben felelôs. A gének az örökölt információ egységét jelentik. Mai tudásunk szerint körülbelül 40.000 génje van egy embernek. Két éve fejezôdött be az emberi genomkutatás elsô szakasza. Lexikálisan gyakorlatilag az egész genomot ismerjük, amit számítógépen tárolnak, és szabadon hozzáférhetô.
Az emberi öröklôdô anyag a sejtek magjában található, kromoszómákra szétvágva. A 23 pár kromoszómából 22 pár egyforma és van egy szex kromoszómapár, XX a nôknél, és XY a férfiaknál. Ez összesen sejtenként körülbelül hárommilliárd nukleotid-bázist jelent, ami hozzávetôlegesen 40.000 gént tartalmaz. Az emberi gének száma nem sokkal több, mint a kétszerese a szôlômuslica-gének számának, a legtöbb növényben viszont több gén van, mint az emberben. Az ember és csimpánz génállománya között egy-, az ember és egér genomja között kétszázalékos a különbség, ami az élôvilág egységét bizonyítja. Az emberi genom nagyon híg, ritkán találhatók benne a gének. Ma úgy gondoljuk, hogy ennek a teljes hárommilliárd génnek, illetve nukleotid létrafoknak csupán az egy-két százaléka tartalmaz kódoló részt.
- Elôadásában említette, hogy a genetika fejlôdése szerencsésen esett egybe a számítástechnika fejlôdésével, ami a bioinformatika kialakulásához vezetett. Mivel foglalkozik a bioinformatika?
- Néhány éve, amióta a genom- információ a rendelkezésünkre áll, egy nagyon hatékony metodika is eltejedt, a chiptechnológia, amit mikroarray (mikroelrendezés) technológiának neveznek, s ami hihetetlen módon meggyorsította a kutatást. Rengeteg adat keletkezik egy-egy chipen, amit csak egy informatikai eljárás képes feldolgozni. A bioinformatika elemzi a chipek mintázatát, csoportosít és kiválaszt, és például vírus-diagnosztikát is végez egy lépésben. Rövidesen a legkeresettebb szakká válik. Döbbenetes dolog, hogy ma már a számítógép elôtt korszerû tudományt lehet mûvelni.
- Az emberi géntérkép elkészítésének hírére szédületes kombinációkat lehetett hallani a távlatokat illetôen. A kutató hogyan vélekedik a perspektívákról?
- Korszakváltás következik be, aminek rendkívüli jelentôsége az elektronikát pillanatok alatt megváltoztató félvezetôk feltalálásához és bevezetéséhez hasonlítható. Idôben csak néhány éve kezdôdött el, s az elkövetkezô tíz évben minden errôl fog szólni. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy az Európai Unió új nagyszabású tudományos projektjei között elsô helyen az orvosi genomika áll, amire hihetetlenül sok pénzt szán Európa. Az eddigi gondolkodás szerint az ismert anyagoknak (mondjuk géneknek) vizsgálták a mûködését egy-egy betegségben, és ebbôl próbáltak következtetést levonni. Mostantól kezdve egyszerre lehet az összes gént vizsgálni, olyanokat is, amelyek korábban eszébe sem jutottak senkinek. Hogy csak egy példát említsek: az Alzheimer-kórban (ami a negyedik halálok Amerikában, és egyébként másutt is gyakori, csak nem diagnosztizálják) minden mikroszkóp alatt látható szövettani jelenséget megvizsgáltak, míg végül a chip-technikával derült ki, hogy a zsíranyagcsere egyik hordozó fehérjéjének egyik variánsával mutat rendkívül szoros kapcsolatot a betegség, és ma már tudják is, hogy ennek mi az oka.
Eddig a hangszereket néztük egyenként, most a zenekari összhangzattant tudjuk figyelni. Ezenkívül rengeteg olyan "halászó" kísérlet van, ami a biológia hihetetlen új oldalait mutatja meg.
- A genom révén milyen betegségek kórismézésére nyílt lehetôség?
- Gyakorlatilag minden betegséget diagnosztizálni lehet: daganatokban például a melanómát és annak áttéteit, az onko-hematológiai kórképeket, a leukémiát, lymphomát, a gyomorrákot, emlôrákot, agyi folyamatokat stb…. Bizonyos sejtek irányítását, mozgását szabályzó anyagok magas vagy alacsony koncentrációja alapján meg lehet jósolni például, hogy melyik gyereknek van különös esélye arra, hogy asztmás legyen.
Az élet legkülönbözôbb területein, s elsôsorban az egészségügyben a genomika óriási üzletet is jelent, amit a gyógyszereket és diagnoszti-kumokat elôállító világcégek gombamódra történô szaporodása is bizonyít.
- A különbözô betegségekre való hajlamot általában örökli az ember. Ha a saját géntérképemet megismerem, akkor milyen lehetôségeim vannak? Be lehet-e majd avatkozni idôvel ebbe a folyamatba, vagy csak annyit tehetünk, hogy jobban odafigyelünk azokra a körülményekre, amelyek elôsegíthetik a betegség kialakulását?
- Egyre több génrôl tudjuk meg, hogy valamilyen betegség mögött áll. A betegségek zöme azonban nem egy géntôl függ, 99 százalékuk úgynevezett poligénes. Meg lehet jósolni, el lehet dönteni, hogy valaki leginkább mire hajlamos. A gének valószínûséget, hajlamot jelentenek, a lehetôség valószínûségének határolják be a korlátait. A környezeti hatások, fertôzések, táplálkozás, és sok egyéb tényezô járulhat hozzá a betegség kialakulásához. A génmanipulációval történô beavatkozás ideje még nem jött el. Egy-két kivételtôl eltekintve ezek a kísérletek még nagyon kezdeti stádiumban vannak. A probléma az, hogy a géneket az adott szövetben kellene megváltoztatni ahhoz, hogy ott fejtsék ki hatásukat. Meg vagyok gyôzôdve, hogy néhány éven belül világos lesz, hogy merre kell elindulnunk, ma viszont a génmanipulációval szemben egy- két kísérlettôl eltekintve szkeptikusabb vagyok.
Adott viszont a diagnosztika és a gyógyszerfejlesztés. Személyre szabott védôoltásokat, gyógyszer- kombinációkat lehet javasolni, ami azonkívül, hogy az egészségünk szempontjából rendkívül fontos, sokkal olcsóbbá teheti a betegellátást. Adott továbbá a megfelelô környezet, az életmód-módosítás lehetôsége. Aki pédául genetikailag hajlamos a COPD betegségre (egy tüdôbetegség), soha nem betegszik meg, ha nem dohányzik. Bár hajlamos lehet az immunsejtek programozott halálára, soha nem kap AIDS-fertôzést az, aki nem él korlátozások nélküli nemi életet. Nem beszélve a kábítószer- függôségekrôl és az ebbôl fakadó életmódbeli jellegzetességekrôl. A gének nem sorsot és végzetet jelentenek, hanem lehetôséget, érzékenységet a környezet hatásaira való reaktivitásra.
Néhány kivételtôl eltekintve, az idegrendszeri pszichikus jelenségeket, az igazi gondolkodást, az érzelmet, a motivációt olyan bonyolult folyamatok, idegrendszeri hálózatok határozzák meg, amelyekhez képest a gének úgy tekinthetôk, mint egy hatalmas épületben a téglák. A téglák anyaga nagyon fontos az épület stabilitása szempontjából, de az épület külsejéhez meg funkciójához rengeteg minden hozzájárul.
A tanult információk egy másfajta örököltséget jelentenek. Ide tartoznak a kultúrgének, azaz a mémek, amelyek az ember hagyományainak, legendáinak, mítoszainak, a vallási gyakorlatoknak az örökölt forgatókönyvét képezik. A DNS-ben örökölt fizikai gének rengeteg mindent meghatároznak, de a határokat jó tudni.
- A genetika egyik sokat vitatott eredménye, a klónozás manapság nagyon élénken foglalkoztatja az emberek fantáziáját…
- Nagyon sok félremagyarázás, bálványképzés folyik, ami arról szól, hogy az örök életet meg lehet oldani, és mindenkit meg lehet gyógyítani…
Ezért nagyon fontos e téren a nyilvánosság. A tudomány emberének kötelessége az érthetô közismeret-terjesztés.
Sokféle klónozás létezik, nukleinsavakat, sejteket sokszorozunk, amiben semmi etikailag kifogásolható nincsen. A teljes szervezet klónozásának lényege a sejtmagátültetés. Egy emberi sejtbôl, testi sejtbôl a magot átviszik egy petesejtbe, (aminek elôzôleg kivették a magját), utána pedig visszahelyezik a méhbe, és genetikailag annak az egyénnek az ikertestvére alakul ki, akinek a sejtjét beültették a petesejtbe. Így ivartalanul ugyannak az élôlénynek a klónja, másolata jön létre.
- Ami mégsem tökéletes másolat….
- Ha sikerül is ez biológiailag, pszichológiailag semmiképpen sem lesz ugyanaz. Ahogy mondottam, a tanult dolgok, a kultúrmémek, az összes hatás, ami az emberi egyedfejlôdés során éri, a tanáraink, a gyermekkori fertôzéseink, a napfény… az mindig más lesz. A genetikai állományból a legfontosabb rész azonos ugyan, de ott is vannak kisebb különbségek a pontmutációk miatt. Végül is egy nagyon hasonló iker jön létre.
A klónozásnak azonban vannak biológiai, világnézeti és pragmatikus megközelíthetôségei. Biológiai szempontból egy testi sejt eljutott a differenciáció bizonyos szakaszára, hiszen az ôssejtek kezdettôl fogva egyre szûkülnek, egyre kevesebb minden lehet belôlük. A klónozáskor viszont egy újrakezdés következik be, mivel egy valamely pontig eljutott sejtet visszaraktak egy ôssejtállapotba, ami újrakezdte a fejlôdést. Rengeteg hiba van már ezekben a sejtmagokban, ami látszik is a jól-rosszul sikerült klónozási kísérletekben. A világhírnévre szert tett Dolly bárány 277 kísérlet egyetlen sikeres eredményeként jött világra. Lehet, hogy a klón megszületik, de már hároméves korában gondjai lesznek. Amíg ezt egészen biztosan nem tudjuk, addig nem szabad embereken kísérletezni.
A világnézeti probléma az, hogy hívô keresztyén emberként a klónozást határátlépésnek tartom. Az embernek nem az a dolga, hogy beavatkozzon az élet elôtti és az élet utáni kérdésekre. Az abortusz, a klónozás és az euthanázia valahol hasonló rendkívül nehéz világnézeti etikai, jogi vonatkozásokat jelent.
A harmadik dolog a pragmatikum. Azt mondták, hogy egy jó embert nem kell klónozni, de az embriót érdemes, mert majd jó lesz egy sejtnek, egy májnak, egy vesének, csontvelônek. Ennek az alapvetô nehézsége az, hogy megakadályozunk egy embert abban, hogy ember legyen, és eltesszük májnak. Ezen világszerte vitatkoznak, s a legtöbb országban moratórium van érvényben a humán embrionális kísérletek vonatkozásában, amivel én egyetértek, mert vannak egyéb megoldások is. Ilyen például a köldökzsinór vagy a felnôtt ôssejt, ezekkel kapcsolatosan semmiféle etikai probléma nincsen. A köldökzsinór a csecsemô tulajdona, amelyben rengeteg multipotens sejt van, amit el lehet tenni mélyhûtôben, nitrogén alatt, mínusz 170 fokon, és szükség esetén elô lehet venni és használni. Nagyobb érdeklôdést váltott ki a felnôtt ôssejt kérdése, ami talán egyszer meg fogja oldani a szövettranszplantáció kérdését és pontot tesz ennek a horrorisztikus történetnek a végére.
Egészen hétköznapi hasonlattal a gének egy nyersanyaggal tele éléskamrához hasonlíthatók. Az étel a géntermék, a hozzávalók a gének. Hogy ki, mikor, milyen sorrendben, milyen arányban, hogyan elôkészítve teszi bele az ételbe a nyersanyagokat, az a környezeti hatás. Egy biztos, romlott alapanyagból nem lehet jó ételt készíteni, de nagyon jó alapanyagból is nagyon el lehet rontani a végterméket. És ez a lényeg, ezt kell szem elôtt tartani a gének esetében is.
Amerikai egyesült államokbeli egyetemeken levô diákok keresték fel tegnap a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt, ahol Csegzi Sándor alpolgármesterrel találkoztak. A diákok egy olyan tanulmánykörút alkalmával jöttek el Erdélybe, amelyen elsôsorban a kelet-európai népek történelmével, kultúrájával, a mindennapok realitásával ismerkedtek meg.
A 15 diákból álló csoport a Lexia International program keretében fél évig tartózkodik a volt kommunista tömbhöz tartozó államokban: Németországban, Csehországban, Magyarországon és Romániában. Mindamellett, hogy megismerkednek az ott élôk kultúrájával, hagyományaival, az illetô ország nyelvét is igyekeznek megtanulni. Sok helyen családoknál szállásolták el ôket, így kapcsolatba kerülnek a mindennapi élettel is. A diákok Magyarországról jöttek Erdélybe. Voltak Nagyváradon, Kalotaszegen, ellátogattak a kolozsvári Babes- Bolyai Egyetemre, bejárták a Székelyföldet, Segesvárt, végül pedig Marosvásárhelyen zárták körútjukat - tájékoztatott Vancsik Hajnalka, a Lexia International budapesti igazgatója.
A vendégeket köszöntötte Dorin Florea polgármester is, majd teendôire hivatkozva távozott, így a párbeszédet Csegzi Sándor alpolgármesterrel folytatták. Az alpolgármester a város amerikai kapcsolatairól, gazdasági, turisztikai programjairól tájékoztatta a diákokat. A fiatalokat elsôsorban a város etnikai összetétele, a románok és magyarok közötti kapcsolatok érdekelték. Szó esett a helyhatósági választásokról, az RMDSZ politikai szerepérôl, a helységnévtáblák körüli vitáról s az 1990 márciusi eseményeket sem kerülték meg kérdéseikkel.
Az amerikaiak tapasztalatából lejegyezhettük, hogy fôként vidéken feltûnô gazdasági különbségeket észleltek a volt kommunista országok között. Egyikük azt is furcsállta, hogy egy olyan városban, ahol a lakosság fele magyar, a román polgármester nem tud az együtt élô nemzetiség nyelvén beszélni, ez náluk nagy politikai "tévedés" lenne. A tervezett új fôtérrôl is az volt a véleményük, hogy nem kellene a hagyományos arculatot ennyire korszerûsíteni. A hasznos eszmecsere után a csoport körbejárt a városban, majd visszautaztak Magyarországra.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Hallgatói Önkormányzata (HÖK) és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) közös szervezésében április 11-13-a között tartják a II. Mûszaki Tudományos Diákköri Konferenciát. A rangos rendezvénynek a Cuza Voda utca 22. szám alatti Szakszervezetek Mûvelôdési Házának 23-as terme ad otthont.
Az MTDK célja, hogy a legkiválóbb egyetemisták és fôiskolások tudományos eredményeinek bemutatási és értékelési fóruma legyen, ezáltal ösztönözze az intézményi TDK keretei között végzett hallgatói tudományos tevékenységet. A rendezvényen a Tudományos Diákköri Konferenciák munkaeredményeit is bemutatják. Az idei konferenciára számítástechnika, villamosmérnöki és gépészmérnöki témakörökben nyújtottak be tudományos dolgozatokat az egyetemisták. Az MTDK-n rangos magyarországi kutatók és szakemberek tartanak elôadást az anyagkutatásban elért ereményeikrôl.
A háromnapos rendezvény április 11-én, pénteken 17 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét, amelyet plenáris elôadások követnek. 17.40 órakor prof. dr. Gyulai József, a Magyar Tudományos Akadémia Mûszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének vezetôje Az anyagok kutatása a XX-XXI. század fordulóján. Utak a nanomegmunkálás, nanotechnológia felé; 18 órakor dr. Barna Árpád, az MTA doktora Újdonságok a nagyfeloldású elektronmikroszkópiás metszeti minták preparálásában; 18.40-tôl prof. dr. Radnóczi György igazgatóhelyettes A nagyfelbontású elektronmikroszkópia alkalmazása nanoszerkezetek jellemzésére; míg 19.20 órától dr. Barna B. Péter, az MTA doktora A fázisképzôdés lehetséges folyamatai vékonyrétegekben címmel tart elôadást.
Szombaton, április 12-én 10 órától számítástechnikai ülésszak lesz, majd 11.50- tôl Csörnyei Márk és Bánky Tamás Mikrohullámú jelek optikai úton történô elôállítása címû elôadását hallgathatják meg az érdeklôdôk. 12.10 órától dolgozatok gyakorlati bemutatása, 14.30-tól villamosmérnöki, 17.15 órától gépészmérnöki ülésszak és a dolgozatok gyakorlati bemutatása. 20.30 órától színielôadás lesz.
Vasárnap 11 órakor tartják a záróünnepélyt, melynek keretében jutalmazzák a legjobb dolgozatokat bemutató egyetemistákat.
Néhány kivételt nem számítva, azokat a szólásmagyarázatokat tekinthetjük leginkább megnyugtatóknak, a leginkább bizonyítottaknak, amelyeket "kettôs jelentésû" idézetekkel tudunk támogatni - mutat rá O. Nagy Gábor egyik jegyzetében. "Kettôs jelentésen azt értjük, hogy valamely állandó kapcsolat néha ugyanabban a mondatban a szavak eredeti átvitt értelmében is elôfordul. Egy példa mindjárt rávilágít erre. Leveles menyecskék címû elbeszélésében a következôket írja Mikszáth: "Pör bôven terem a mi falunkban még a rossz esztendôkben is. Mikor fiatal az idevalósi ember, a kocsmában húz ujjat az ellenfelével, ha megöregszik, a vármegyén folytatja". "A kocsmában húz ujjat"- ebben az ujjat húz a szavak eredeti jelentésében fordul elô; a mondat másik felében, ahol a vármegyérôl van szó, és amelybe szintén odaértjük ezt a szókapcsolatot, már átvitt a jelentése, és azt értjük rajta, hogy veszekedik vagy kikezd valakivel, beleköt valakibe. Ha tehát kiderítjük, hogy mi volt a módja a kocsmákban történô ujjat hízásnak, nyilvánvalóvá válik a szókapcsolat szólásszerû használatának az eredete is.
Azt, hogy "ki a legény a csárdában", nemcsak verekedéssel, késeléssel, hanem vetélkedô játékkal is el lehetett dönteni. Ennek az volt az egyik módja, hogy két legény - mind a kettô erôsebbnek tartotta magát a másiknál - összeakasztotta a jobb keze középsô ujját, lábát a másik fél lábának, vagy - ha asztal felett folyt a vetélkedés - az asztalnak feszítette, és minden erejébôl úgy húzta a másikat, hogy kimozdítsa a helyébôl, esetleg át is rántsa a maga oldalára. A szavak eredeti értelmében ezt jelenti: ujjat húzni vagy régiesen: ujjat vonni. Ebbôl a valóságos erôpróbából természetszerûen alakulhatott ki a szókapcsolatnak az az átvitt értelme, hogy «összeméri erejét, képességét valakivel». A szólás legrégebbi ismert elôfordulása csakugyan ezt a jelentést mutatja: "az Isten mindeneknek ura, és senki ôvele ujjat nem vonhat, senki akaratjának ellene nem állhat". De nemcsak a XVII. század elején, hanem még másfél századdal késôbb, Faludi Ferenc írásaiban is azt jelenti a szólás, hogy «megmérkôzik valakivel»: "Nem hiszem, hogy vitézséggel ujjat vonhass Lutzenburggal." A szólás mai, a von helyett a húz igét tartalmazó alakja és «kikezd valakivel, beleköt valakibe» jelentése a XVIII. század végétôl kezdve vált általánossá - ezt a Mikszáth-idézetbôl is láttuk - eredetének tudata még egy fél évszázaddal ezelôtt sem homályosodott el annyira, mint manapság, amikor a kocsmai vetélkedés említett módja is teljesen kipusztulóban van.
Az olaszországi Trapaniban zajló ifjúsági és kadett vívó-világbaj-nokságon hatalmas marosvásárhelyi siker született. A CSU párbajtôrözôje, Pop Nicu és Szabó Zoltán tanítványa, Andrei Radu megnyerte a kadett korosztály világbajnoki címét! Az eredmény óriási meglepetés, mert noha a sportoló már ért el különbözô nemzetközi versenyeken sikereket, nem rendelkezett igazán nagy tapasztalattal, hisz az anyagi korlátok miatt korábban csak kevés versenyen vehetett részt, s edzôinek véleménye az volt, hogy a világbajnokságon ez ellene fordulhat. Mi több - annak ellenére, hogy országos bajnoki címet szerzett -, a szakszövetség egyetlen lejjel sem járult hozzá a vb-n való részvételéhez, a kiutazás teljes költségét a családja által