|
LV. évfolyam 80. (15347.) sz. |
2003. április 5., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Március végén próbakisérettségit tartottak, amire a minisztérium nem küldött magyar nyelv és irodalom tételeket, a matematikatételek pedig román nyelven érkeztek. A megyei tanfelügyelôségtôl a szakminisztériumba jóváhagyás végett felküldött beiskolázási terv értesüléseink szerint továbbra is megismétli az elôzô évek gyakorlatát, amikor a magyar tagozaton tanuló diákok számára a középiskolai oktatás keretében nem biztosítottak egyenlô feltételeket és esélyeket.
- Mi a RMDSZ megyei szervezetének álláspontja ezekrôl a gondokról, az évek óta megoldatlan problémákról ? - tettük fél a kérdést Dáné Ká-roly oktatási alelnöknek.
- Elôször is az új oktatási törvényben megoldást kellene találni, hogy ne csak az az elôírás szerepeljen, hogy magyarul tudó vezetôk is legyenek a tanügyben (gondolok itt a tanfelügyelôségekre is), hanem azoknak legyen sajátos feladatkörük, azaz a magyar oktatásért, a magyar tagozatokért feleljenek.
A kisérettségire a matematikatételek már két éve lefordítva érkeznek. Ezért volt meglepô, hogy a vizsga széles körben mediatizált és valóban hasznos fôpróbáján ez nem történt meg. Bízom benne, hogy a valódi vizsgán minden rendben lesz.
Az érettségi vizsga írásbeli tételeinek fordítása viszont összehasonlíthatatlanul bonyolultabb feladat. Személyes számításaim alapján az összes fordítandó tételeket és variánsokat figyelembe véve az új tesztrendszer több mint ezer gépelt oldalt tesz ki. Következésképpen a fordítás lebonyolítása távolról sem a pillanatnyi jóindulat kérdése.
Ami a beiskolázási számokat illeti, a magyar diákok számára továbbra is diszkriminatív módon behatárolják a lehetôségeket. Míg a románul tanuló diákok 63 százalékának biztosítanak középiskolai helyet, a magyar tagozatok végzôseinek a 49 százaléka számára nyílik lehetôség arra, hogy anyanyelven folytathassák középiskolai, szakközépiskolai tanulmányaikat. Ezenkívül hiányosak a lehetôségek is, mezôgazdasági, erdészeti, közgazdasági szakosztályok továbbra sem mûködnek magyar nyelven. Ez utóbbiból van ugyan egy, de nem abban az iskolában, amelynek ez a szakterülete. Közigazgatási osztály sem mûködik magyar nyelven, aminek következtében néhány év múlva a közigazgatási törvényt "objektív" okokból nem lehet majd alkalmazni.
- A Bolyai líceum például nem indíthatna ilyen osztályt?
- A Bolyainak nem az a feladata, hogy a balettiskolától a katonai akadémiáig mindent pótoljon. Megvan a maga stratégiája, azt kell meg-valósítsa. Viszont a mi adónkból is fenntartott mezôgazdasági és közgazdasági iskolaközpontokban magyar nyelven is kellene biztosítani az oktatást.
Tudomásom van róla, hogy a Bolyai vezetôtanácsa egyetértett azzal, hogy az ôsztôl katolikus osztályt indítsanak, amelyet a kezdeményezôk - érsekség, fôesperesség valamint az öregdiákok - az Unireában, vagy a mûvészeti líceumban mint volt katolikus intézményekben láttak volna szívesen. Ezen iskolák vezetôsége azonban helyhiányra hivatkozva megtagadta a benyújtott kérelemre a kedvezô választ, s a tanfelügyelôség is az iskolák vezetôségének az álláspontját erôsítette meg. Különben a katolikus osztály indítását támogatja az RMDSZ. Én magam felmérést végeztem a diákok körében, s az eredmény azt mutatta, hogy van igény egy ilyen osztályra, s ôszintén remélem, hogy az ôsztôl be is indul.
- Azt hallani, hogy gondok vannak az Unirea és a Papiu líceumokban tanító tanárokkal, akiknek nem rendezték a katedráját.
- Valóban voltak ilyen gondok, de az RMDSZ közbenjárására megoldódtak. A Bolyai magyar iskolává válásával az osztálycserék miatt ezek a tanárok a saját iskoláikban elvesztették óráik egy részét vagy minden órájukat. Helyzetük a múlt héten rendezôdött: a minisztérium jóváhagyása alapján a tanfelügyelôségtôl kiegészítô kinevezést kaptak.
- Milyen eredménnyel végzôdtek az iskolák vezetô tisztségeire szervezett versenyvizsgák? Igazságos volt-e a verseny?
- A magyar igazgatók és aligazgatók száma nem változott. Fôigazgatói tisztségre kevés magyar pedagógus jelentkezett, annak ellenére, hogy a pedagógus- szövetséggel karöltve számos arra érdemes kollégát biztattunk a vezetô szerep vállalására. Gratulálok, és sikeres munkát kívánok a nyertes pályázóknak, fôigazgatóknak és aligazgatóknak, és arra biztatom: higgyenek abban, hogy munkájuk - bár gyakran tûnik hálátlannak -nagyon fontos egész közösségünk számára.
Ami a verseny igazságosságát illeti, úgy érzem, hogy egyetlen, számomra fájó kivételtôl eltekintve az arra érdemes jelöltek nyerték el az igazgatói és aligazgatói tisztségeket.
- Milyen egyéb gondokra kellett az utóbbi idôben megoldást találni?
- A tanügyben naponta, hetente merülnek fel problémák kisebbségi létünk kapcsán: a tanfelügyelôség vonakodik kiadni egyes magyar személyiségek nevét viselô iskoláknak az új bélyegzôt. A tanintézmények összevonásának tervét illetôen gyakran tapasztaljuk, hogy éppen ott kerül szóba egy-egy iskola megszüntetése, ahol a magyar tagozat jól mûködik.
Az RMDSZ és a kormányzó párt országos megállapodásában külön cikkelyek foglalkoznak a tanügyi kérdésekkel, mégis egyes megyei tanügyi vezetôk az évtizedek óta begyakorolt önkényes módszerekkel próbálják továbbra is irányítani a tanügyet, s a "testvériség" jegyében óvnak a "szegregációtól", holott ilyenkor az etnikai diszkriminációt gyakorolják a gyerekeinkkel szemben.
Az RMDSZ megyei szervezetének oktatásügyi alelnöki minôségében a lehetôségeimhez mérten eddig is felléptem az ilyen megnyilvánulások ellen, és ez a továbbiakban sem lesz másképpen. Ezúton is biztatom az érdekelt tanárokat, diákokat, hogy szükség esetén igényeljék az RMDSZ segítségét - nyilatkozta Dáné Károly.
Az SNP Petrom és az Air British Petroleum (BP) a NATO repülôgépeinek szánt üzemanyag gyártását kezdi meg a petrobrazi-i finomítóban, tájékoztat pénteki közleményében a kôolajipari társaság.
"A Petrom, a legfontosabb romániai üzemanyag- gyártóként, az Air BP-vel történô együttmûködés nyomán a NATO legfôbb üzemanyag-szállítója lesz a térségben", áll a közleményben. A két társaság a JP8, minôségi normáknak megfelelô repülôgép-üzemanyagot gyárt majd a petrobrazi-i finomítóban.
Ennek a témakörnek a jegyében zajlanak az Egészségügyi Világszervezet idei rendezvényei a világnapok legrégebbikén. A cél, mint minden évben, figyelmeztetni a politikusokat valamint a gazdasági és társadalami élet döntéshozóit arra, hogy az egészség az emberiség legfontosabb értéke. Az idén az EVSZ valószínû nem véletlenül irányítja a mai felnôttek figyelmét a társadalom legsebezhetôbb rétege a gyermekek felé, akik az emberiség, mindnyájunk jövôjét kell biztosítsák.
Az elszennyezôdô környezet - a víz, a levegô, a talaj - a gyermekek egészségére jelenti a legnagyobb veszélyt, hasonlóképpen az úgynevezett "mesterséges környezet" - a lakás, az élelem, a ruházat, az emberi kapcsolatokban mutatkozó hiányosságok, továbbá a biológiai tényezôk vagyis a baktériumok, paraziták, vírusok, amelyek súlyos, akár végzetes megbetegedéseket okozhatnak. Mindezeket felerôsíti az elszegényedés, aminek megakadályozása az állampolitika részét képezi - olvasható többek között a megyei közegészségügyi igazgatóság egészségügyi nevelô osztályának közleményében, amelyet dr. Liana David ír alá, s amely szerint megyei szinten a kormányzati szerveken kívül egy sor alapítvány, s elsôsorban a helyhatóság tevékenykedik a környezetszennyezôdéssel, a romák helyzetének javításával kapcsolatos legégetôbb kérdések megoldása érdekében.
A szép szavak, a nagy elhatározások, az untig ismételt közhelyek ellenére az embernek valahogy az az érzése, hogy a sok bába között, mégis elvesz a "gyermek". A sokat hangoztatott egészségügyi nevelés néha falra hányt borsónak tûnik. A nagy takarékosságban, merthogy a tisztaságra soha nincs elég pénz, porosak, piszkosak településeink, a közhigiénia a törvénybe foglalt hangzatos elôírások ellenére nagyon nehezen nyer teret, s így nem csoda, hogy a lakosság jelentôs részét érintô parazitás fertôzések már a néhány hónapos csecsemôknél is jelentkeznek. A szegénység maga után vonja többek között az egészségtelen és elégtelen táplálkozást is, aminek következtetében gyakoribbá válnak a megbetegedések. A törvény biztosította ingyenes gyógyszer pedig sok romániai gyerek számára, 2003-ban, amikor a legfiatalabb nemzedékekre terelôdik a világ figyelme, elérhetetlenné vált. Így megyünk… Európába!?
Népes diákközönség jelenlétében tegnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében kezdetét vette az orvostan- és gyógyszerészhallgatók X. Tudományos Diákköri Konferenciája.
A jubileumi rendezvény rangját az idén is neves magyar kutatók, egyetemi tanárok elôadása emeli, akik közül többen visszajáró vendégei a diákok tudományos fórumának. Míg a tíz évvel ezelôtt megtartott elsô rendezvényen nyolc dolgozat hangzott el, az elkövetkezô két nap során a nyolc szekcióban a 216 részvevô diák 190 dolgozatot mutat be.
A szervezô diákok nevében Kedves Melinda, ötödéves orvostanhallgató köszöntötte a megjelenteket és mondott köszönetet tanáraiknak, támogatóiknak illetve a vendégeknek. Az egyetem vezetôsége nevében dr, Nagy Örs rektorhelyettes értékelte az eltelt tíz év alatt történt fejlôdést, a vendégek részérôl a hatodik alkalommal visszatérô dr. Hamar János professzor köszöntötte az ünnepi rendezvényt és fogalmazta meg, hogy a nagy érdeklôdés, és nagyszámú diákközönség látványa tölti el különös örömmel minden évben, s a természettel való együvé tartozásra vonatkozó Molter Károly-idézetet javasolt a konferencia mottójául.
A felkért elôadók közül a nyitóünnepség alkalmából dr. Csermely Péter egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Vegytani Intézetének kutatója tartott színes, érdekes elôadást a stresszfehérjéknek a földi élet kialakulásában, megtartásában és jövôjében kifejtett szerepérôl, és annak a lehetôségérôl szólt, hogy miképpen lehetne a külföldön élô magyar kutatókat hazatérésre bírni, továbbá, hogy a középiskolás diákokat hogyan lehetne bevonni a kutatómunkába.
Az azonosított agykérgi idegsejthálózatokban történô infromáció-feldolgozás terén elért kutatási eredményekrôl számolt be dr. Tamás Gábor professzor, a szegedi egyetem kutatója, majd dr. Süveges Ildikó professzor tartott elôadást a modern szürkehályog- sebészetrôl, végül pedig dr. Haller József professzor beszélt a normális és abnormális agresszióokokról és mechanizmusokról.
A konferencia holnap újabb vendégelôadásokkal kezdôdik, majd a szekcióülésekkel folytatódik, úgyszintén vasárnap is. Délután 3 órától újabb vendégelôadók következnek, majd az esti órákban a díjkiosztással egybekötött záróünnepélyt tarták.
A szenátus csütörtökön valamelyest enyhített az új idegenrendészeti törvény külföldi beruházókkal szembeni szigorán: a szenátus döntése értelmében a külföldi beruházóknak egyes esetekben 70 ezer, más esetekben 50 ezer euróval kell rendelkezniük ahhoz, hogy tartós vízumot kaphassanak Romániában.
A kormány tavaly az év végén sürgôsségi rendelettel módosította az idegenrendészeti törvényt. Egyebek között feltételeként szabta azt, hogy a külföldi beruházónak legkevesebb 100 ezer euróval kell rendelkeznie ahhoz, hogy tartós vízumot kaphasson Romániában. A kormányrendeletrôl tartott vitában a szenátus ezt az elôírást úgy módosította, hogy a tartós vízum megszerzéséhez legkevesebb 70 ezer eurót kell bizonyítania annak a külföldi beruházónak, aki részvényese egy romániai vállalkozásnak és 50 ezer eurót annak, aki tagja egy Romániában bejegyzett korlátolt felelôsségû társaságnak.
A rendelet csak akkor válik törvénnyé, ha a képviselôház is megvitatja, s a törvényhozás két háza azonos szöveget fogad el.
A külföldi beruházókkal szembeni idegenrendészeti szigort számos érintett ország szóvá tette. Az Európai Unió 15 tagállama, valamint további három európai és három tengerentúli ország mentes az elôírás alól.
Magyarország felvetésére Adrian Nastase január végén azt az ígéretet tette Medgyessy Péter magyar miniszterelnöknek, hogy a román kormány felülvizsgálja a vitatott elôírást. Egy hónap késôbb Szili Katalin hivatalos romániai látogatása során a román kormányfô arról tájékoztatta a magyar Országgyûlés elnökét, hogy 50 ezer euróra csökkentik az összeget.
Látogatása során tett nyilatkozataiban a magyar Országgyûlés elnöke többször hangsúlyozta: Magyarország azt szeretné, ha a magyarországi befektetôk a mentességet élvezô országok állampolgáraival egyenlô elbánásban részesülnének.
Újabb román vegyvédelmi alakulat indult pénteken a Perzsa-öböl térségébe a szövetséges erôk felkérésére - közölte a román közszolgálati rádió. Az eseményrôl szóló jelentésben a katonák pontos számáról és útjuk célállomásáról hivatalosan nem közöltek adatokat.
Román hírforrások értesülései szerint a tíz fôbôl álló különleges katonai alakulat péntek hajnalban indult Temesvárról az öbölbe egy AN-124-es repülôgéppel. A BBC román nyelvû adása szerint a világ legnagyobb szállítógépének számító Antonovot a brit hadsereg bérli egy orosz magán- légitársaságtól. A gép a katonákon kívül nyolc gépjármûvet és román katonai mûszaki felszerelést is szállított fedélzetén.
A péntekin kívül további hasonló szállítmányokat és újabb katonákat indítanak a temesvári légibázisról, ahonnan mintegy 30 vagonnyi felszerelést terveznek az Öböl térségébe juttatni - közölte a Mediafax hírügynökség. A besztercei 81. számú gépesített dandár nukleáris, bakteriológiai és vegyi fegyver elleni védelemre szakosodott zászlóaljának 15 fôs csoportja már három héttel ezelôtt elutazott Temesvárról; az volt a feladatuk, hogy elôkészítsék a terepet az alakulat többi része számára. A szóban forgó 15 román katona jelenleg egy dohai amerikai támaszponton tartózkodik.
Az illetékesek többször is leszögezték, hogy Románia katonákkal nem vesz részt a térségbeli konfliktusban, a szövetségeseknek felajánlott különleges alakulat kizárólag a csapatok és a polgári lakosság védelmét szolgáló humanitárius feladatokat hajt végre.
Mint a besztercei gépesített dandár illetékes tisztje elmondta, az összesen 70 fôbôl álló vegyvédelmi alakulat kiküldésére azért kerül sor, mert a térségben fennáll tömegpusztító fegyverek bevetésének a kockázata. Egyébként a román hadsereg történetében most fordul elô elsô ízben, hogy egy ilyen teljes létszámú és minden szükséges felszereléssel ellátott alakulatot légihídon több ezer kilométeres távolságra küldünk - mondta Virgil Petri alezredes.
Szaddám Huszein iraki elnök pénteken arra hívta fel a népet, hogy "változtassa pokollá az országot a betolakodók számára", és azt hangoztatta, hogy Irak "Bagdad kapuinál" vereséget mér a nyugati koalíció erôire.
Üzenetében, amelyet közép-európai idô szerint nem sokkal dél elôtt Muhammad Szaid asz-Szahaf tájékoztatási miniszter olvasott fel, azt hangoztatta: "El vagyunk szánva arra, hogy isten segítségével legyôzzük és megsemmisítjük ôket fôvárosunk falainál. Arra is el vagyunk szánva, hogy az egész iszlám világban szétzúzzuk és legyôzzük nyomorult hadaikat." Felhívta az irakiakat: "Harcoljatok ellenük, testvérek, mérjetek csapásokat rájuk éjjel-nappal, tegyétek az a muzulmánok földjét pusztító tûzvésszé a betolakodók számára!"
Az elnöki üzenet szerint a bagdadi csata határozza majd meg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellen vívott háború kimenetelét, mert - mint hangsúlyozta - az egész történelemben mindig a fôvárosokért vívott csaták voltak a döntôek valamennyi háborúban.
(MTI) Az amerikai csapatok pénteken hírügynökségi jelentések szerint elfoglalták Bagdad repülôterét. A Reuters úgy véli, ez eddig a legnagyobb fegyvertény a Szaddám Huszein elmozdítására indított háborúban. A hírügynökség katonai szakértôket kérdezett meg arról, hogy mi lesz a következô lépés.
Szergej Szumbajev az orosz hadsereg lapjának, a Krasznaja Zvezdának a kommentátora:
Csak két zászlóaljnyi amerikai erô van a repülôtérnél, 1500 ember. Világos, hogy nem fognak behatolni Bagdadba, mert túl kevés az erejük egy ilyen támadáshoz, egy ötmilliós város elfoglalásához.
Az angol-amerikai erôk meg fogják próbálni lezárni Bagdadot minden oldalról, amikor elég emberük lesz hozzá. A bagdadi csata körülbelül egy hónapig tarthat, hacsak közben nem születik titkos megállapodás a megadásról.
A repülôtér hadászati jelentôségû az amerikaiak számára, mert légi úton hadianyagot szállíthatnak oda. De a reptér egy sivatagban van, és az iraki orvlövészek megtámadhatják az érkezô repülôgépeket.
És hogy hol van a Köztársasági Gárda? Lehet, hogy Bagdadban, vagy mögötte, de az is lehet, hogy éppen ellentámadásra készülnek a repülôtérnél.
Phillip Mitchell katonai elemzô a londoni Stratégiai Tanulmányok Intézetétôl:
Az ellenállás hiánya a repülôtérnél példátlan, és a parancsnoki és ellenôrzési rendszer teljes kiesésére utalhat.
Feltûnôen hiányzik az iraki jelenlét. Talán nagyon tartanak attól, hogy ha mutatkoznak, a tüzérség és a lövészek megtizedelik ôket. Lehetséges, hogy a Köztársasági Gárda beolvadt Bagdadba.
Ez volt mindig is Szaddám taktikája a háborúban - becsalogatni az ellenfelet, és gerilla típusú városi hadviselésbe kényszeríteni, ami révén a legnagyobb veszteséget okozhatják neki.
A koalíció azonban nagyon is tisztában van ezzel a taktikával, amely emiatt talán önmegsemmisítô hatással fog járni.
Francois Gere, francia védelmi elemzô:
Most senki sem tudja, hogy milyen állapotban van az iraki hadsereg. Én azt mondanám, hogy nagyon rossz állapotban van, tekintettel arra, hogy ezt a hadsereget két héten át folyamatosan bombázták.
Ez volt az eddigi leghatalmasabb elôkészítô csapás, amit egy területet vagy vonalat védô hadseregre mértek. E masszív bombázás hatásának már érzôdnie kell. Ez azt jelenti, hogy az amerikai erôk, amikor be akarják keríteni a várost, nagyon gyenge ellenállásra fognak találni a repülôtér övezetében.
Ami viszont nagyon meglepô, az az, hogy a repülôteret nem rombolták le, hiszen az iraki légierônek egyáltalán nincs hasznára, az amerikai és brit erôk azonban valószínûleg használni fogják.
Ugyanez a helyzet a hidakkal. Senki sem érti, hogy az iraki rendszer miért nem rombolta le az ellenfél számára hasznos infrastruktúrát.
Talán egyfajta megalománia rejtôzik e mögött, az, hogy elhiszik a saját propagandájukat, amely szerint szándékosan magukra vonzzák az ellenséget, hogy azután megsemmisítsék. Erre nincs semmi esély. Az amerikaiak és a britek elemezték a helyzetet a repülôtérnél, és biztosíthatom önöket: megtettek minden óvintézkedést a csapdák elkerülésére.
Ami a fôvárost illeti, nem fognak három hétig ücsörögni Bagdad alatt, arra várva, hogy az irakiak kitûzzék a fehér zászlót.
Április elsején lépett életbe a 2002. évi 1103-as számú kormányhatározat, amely szabályozza a nem élelmiszeripari termékek forgalmazását, korlátozva a napipiacokon eladásra kínált termékek skáláját. A Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal a közeljövôben ellenôrizni fogja az elôírások betartását. Marosvásárhelyen csupán a Hadsereg téri, a Cuza Voda utcai és a volt November 7 negyedi piacokon tudnak a törvényes elôírásoknak megfelelô forgalmazási körülményeket biztosítani.
Az 1103-as kormányhatározat értelmében az új, használt, vagy feljavított, nem élelmiszeripari termékeket nem lehet nyílt helyeken, tehergépkocsikból, piaci pultokon forgalmazni. Ezek árusítására külön, erre a célra berendezett bódékat kell felállítani. Az elôcsomagolt élelmiszeripari termékeket és kozmetikai cikkeket szintén zárt helyiségekben, a megfelelô higiéniai szabályok betartása mellett lehet eladásra kínálni. A tartós használati, háztartási cikkeket forgalmazó üzletekben megfelelô körülményeket kell biztosítani a termékek kipróbálásához. A határozat értelmében április elsejétôl a napipiacokon csak zárt helyiségekben lehet kozmetikai és háztartási cikkeket, ruhanemût forgalmazni. A megfelelô körülményeket a kereskedôknek, vállalkozóknak kell biztosítaniuk.
A Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetôsége 2002 novemberében, a kormányhatározat közzétételekor megbeszélést tartott a városi piacok adminisztrátoraival, s tájékoztatta ôket a kormányrendelet követelményeirôl.
A fogyasztóvédô felügyelôk a közeljövôben, mint minden új határozat életbe lépésekor, ellenôrizni fogják az elôírások betartását a megyeszékhelyi és más napipiacokon.
- Marosvásárhelyen a Hadsereg téri és a volt November 7 negyedbeli napipiacon megfelelô - 2,5 méter x 2,5 méter felületû - fedett bódékat biztosítottunk a nem élelmiszeripari termékeket forgalmazó vállalkozóknak - tájékoztatott Muntean Valer, a megyeszékhelyi Piacigazgatóság gazdasági igazgatója. - A Cuza Voda utcai piacon nagyobb kioszkokat bérelhettek ki azok a kereskedôk, akik háztartási, kozmetikai cikkeket, ruhanemût adnak el. Más piacokon jelenleg folynak a munkálatok. Az idei beruházási terv szerint június elsô két hetében a kövesdombi piacon adunk át négy bódét, s szeptemberben a Tudor negyedbeli Gyémánt piacon 10, a Dacia piacon hat fedett helyiséget adunk bérbe a kereskedôknek. Fontos hangsúlyozni, hogy a kormányhatározat értelmében a zárt kereskedelmi helyiségeket a vállalkozóknak kell biztosítaniuk. Mi azonban segíteni szeretnénk a cégeknek és alkalmazottaknak, mert nekünk is érdekünk, hogy az általunk ügykezelt piacokon helyiséget béreljenek, változatos termékskálát biztosítsanak. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sok eladó a piacon árulva biztosítja saját és családja megélhetését - mondta az igazgató.
Az április elsejétôl életbe lépett kormányrendelet célja civilizált körülmények közé "szorítani" a kereskedelmet, különösen a napipiacokon történô áruforgalmazást. Betartásától, alkalmazásának felülvizsgálatától függ, hogy változik-e valami a megyeszékhelyi napipiacokon, vagy továbbra is a savanyú káposzta, a tojás, zöldség mellett árulják a sampont, fehérnemût, klóros fehérítôt.
A legutóbbi sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy Marosvásárhely polgármestere hadat üzen ezúttal a ... macskáknak. A kutyákat már összeszedték, vagy inkább eltüntették, mert mit sem tudni róluk, most a macskákon a sor. Elszaporodtak a szemtelenek, meglehet, nincs aki már hajkurássza ôket, hiszen a közhiedelem szerint ez a kutyák kedvenc foglalatossága. Így aztán attól sem riadnak vissza, hogy az utcákon párosodjanak. Ez pedig joggal szúrja a polgármester szemét. "Nekifogunk a kasztráltatásuknak, nyakörvet szereltetünk rájuk" - mondta, vagyis a cirmosokat a kutyák sorsára kell juttatni. Ha ez igaz, akkor tovább lehet fûzni a gondolatot: ki kell számítani, hány macska van a városban, hány ember szükséges összefogdosásukhoz (ezek a vadóc állatok nem hagyják ám magukat olyan könnyen elkapni, mint a kutyák!), hány állatorvos a kasztráltatáshoz, menhelyet kell létrehozni, etetni, gyógyszerezni, nyilvántartani stb. Ez pedig pénzbe kerül, nem kevésbe. Amirôl nem esett szó.
Nem hiszem, hogy egyelôre erre a célra jutna pénze a városnak. Aztán meg ha már macskák sem lennének, akuttá válna a patkányprobléma... Úgyhogy beszéljünk komolyabb dolgokról.
Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár arról döntött, hogy közel 2000 milliárd lejjel egészítik ki az ingyenes és ártámogatott gyógyszerkeretet, közölte Cristian Celea, a pénztár vezérigazgatója.
Mivel az elôre megszabott keret a második és harmadik negyedévre elégtelennek bizonyult, arra kényszerültek, hogy ezt az összeget, amelyet tulajdonképpen az idei költségvetés utolsó negyedévére szántak, elôre felhasználják.
Az Országos Egészségbiztosító Pénztár közölte, hogy a gyógyszerészekkel 2003-ra kötött keretszerzôdéshez a negyedik negyedévre vonatkozó kiegészítést csatolnak.
Az országos pénztár havi 650 milliárd lejes átlag-gyógyszerfogyasztással számol. A megyei pénztárak a gyógyszerészek által elszámolásra benyújtott recepteket csak 90 napon belül számolják el.
Dr. Csiki Zsuzsanna, a megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy egyelôre nem tudni mennyi pénz jut Maros megyének a 2000 milliárd lejbôl.
A szerdai kormányülésen megszavazták, hogy ezután nem a gyógyszertári ár szerint támogatják a kibocsátott gyógyszereket, hanem visszavezetik a pár évvel ezelôtti hatóanyagra vonatkozó - úgynevezett referenciaár szerinti - támogatást. Ennek célja a drága gyógyszerek receptre való felírásának kiküszöbölése.
A pénztár vezérigazgatója azt is közölte, hogy a támogatott gyógyszerekre új lista lép érvénybe.
Mivel március közepétôl a megye gyógyszertáraiban nem bocsátanak ki ingyenes és ártámogatott gyógyszert, nagy volt a kereslet a nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztára keretében dr. Balogh Gyula általános fôorvos által vezetett rendelôben kiadott ingyenes gyógyszer iránt - közöltük a március 28-i lapszámunkban. A német segélybôl vásárolt 76-féle gyógyszert az önsegélyzô pénztár tagjainak biztosítják, a készleten szívgyógyszer, vérnyomáscsökkentô, fájdalomcsillapító, reumás megbetegedésekre javallott gyógyszerek, és antibiotikum van - írtuk egy héttel ezelôtt.
Bartha Juliánna és Angyal Irénke, két nyugdíjas olvasónk, akik az Önsegélyzô Pénztár tagjai, tegnap jelezték, hogy kora reggel megjelentek a Bolyai utcai önsegélyzô pénztár rendelôjénél, hogy az újságban közzétett cikk alapján ôk is ingyengyógyszerhez jussanak. Elôbbinek magas a vérnyomása, szív- és cukorbeteg, a gerincoszlopával is gondok vannak, utóbbi pedig súlyos szívbeteg. Ártámogatás nélkül a havi gyógyszeradagja 2,4 millió lej lenne. A két hölgy odaérkezésekor már tömeg volt, 45., illetve 46.-nak érkeztek, de csak 20 sorszámot adtak ki, így szóba sem jöhetett, hogy sorra kerüljenek és ingyengyógyszert kapjanak. Elmondásuk szerint az orvosságra váró, hajnali 4 órától álló, kétségbeejtô helyzetben levô nyugdíjasok tolakodtak, veszekedtek, mert mindenki a bejutásért harcolt.
A kifüggesztett listán nyolcféle ingyengyógyszer szerepelt, mindenikbôl kis mennyiséggel rendelkeztek. Aspacardinból például 1, Enalaprilbôl 4 doboz volt csak.
Amikor dr. Balogh Gyulát megkérdezték, hogy mire számíthatnak, hiszen az újságban is közölték az ingyenes gyógyszer biztosítását, az orvos gorombán válaszolt és becsapta az ajtót.
A kialakult helyzettel kapcsolatban dr. Balogh Gyulát telefonon kerestük meg, aki nem volt hajlandó válaszolni kérdéseinkre.
Székely Pál, az Önsegélyzô Pénztár alelnöke viszont elmondta, hogy az ôsz folyamán a Németországból kapott segélybôl 300 millió lejre vásároltak gyógyszert. Tegnap, mivel már fogytán volt az orvosság, a nyugdíjasok rácsôdültek az orvosra, szinte megverték, s természetes, hogy ettôl kiborult.
Tény, hogy tegnapra a készlet kimerült, újabb segély érkezéséig a nyugdíjasok nem számíthatnak ingyengyógyszerre.
A valós demokráciában a sajtó (nagy)hatalom. Olyannyira, hogy akár egy kisebb botrány kipattintása esetén is, az erkölcsi csorbát szenvedett közéleti személyiség a tisztségével való visszaélés, vagy szakmai hozzá nem értés, vagy eljárásbeli vétség, esetleg mulasztás miatt úgy érzi becsületesnek, ha veszi a kalapját s kívülrôl visszaköszön.
A mi nagy garral minduntalan demokratikusnak titulált társadalmi berendezkedésünkben (nem attól minôsül valami, ha fennhangon minôsítjük, hanem attól, hogy olyanná tesszük, amivel kiérdemli a minôsítést!) a visszáján állnak a dolgok.
Évek óta figyelem (és nem csupán én,
hanem az OLVASÓ is, aki választópolgár,
adófizetô polgár, állampolgár s
ilyetén különbözô jogokkal bírna, s
beleszólna az ôt érintô kérdésekbe, s
aki nem azt
várja, hogy mások szabják meg, döntsék
el, hogy mi a jó neki s a feje fölött intézzék a
sorsát), hogyan reagálnak megyei
tisztségviselôink, vezetô hivatalnokaink a sajtóbeli
leleplezésekre, bírálatokra, rosszallásokra.
Bár ezeket figyelmeztetô jelzésként kellene kezelni,
felhasználni a folyamatok, eljárások,
intézkedések menet közbeni
jobbítására, változtatására,
nevezettek általában tudomásul sem veszik, s teszik
tovább a dolgukat a kutya ugat, a karaván halad alapon. Ha
azonban vajmi csekély százaléknyi
igazságtalanság van az elmarasztalásban, sietnek ezt
meglovagolva elégtételt kérni a nyilvánosság
elôtt - a replika jogán. Ha szemernyi sincs, tehát az
újságírónak, vélekedônek teljes
mértékben igaza van, a válasz leggyakrabban a
néma csönd. Struccmódra, homokba a fejet, amit "nem
érzékelnek", az nyilvánvalóan nem is
létezik. A múlt példája, vagy sajátos
körülményeink következtében ne tudnák, hogy
senki nem született mindentudónak, senki nem
tévedhetetlen? Hogy a funkció, bármely magasan legyen, nem
tesz csalhatatlanná? Igenis, az elhallgatás gyáva
lapítás s tévedés azt hinni, hogy a pillanatnyi
hullámverés úgyis elül, s ha elsimult, akkor
feledésbe is merül. Aki legény volt kilépni a
porondra, állja a sarat, s merje belátni azt is, hogy a
hiba, mulasztás beismerése nem szégyen s méltatlan
sem. Inkább hasznos, még erkölcsi tôkét
is hoz a tévedônek, mert a köznép emberibbnek tartja
és ôszintének. Aki pedig önmagát
korrigálni képtelen vagy nem engedi a
méltósága, jobb, ha veszi a kalapját s
kívülrôl visszaköszön, lehetôleg
eléggé idejében.
Vékony Gábor írja, hogy "rovásírást… többfélét ismerünk. Hiszen Európában a germán rúna- írást is fára rótták eredetileg, mint azt szögletes betûi tanúsítják… Ez az írás valószínûleg az idôszámításunk kezdete körül alakult ki az északi etruszk ábécé alapján" (Késô-népvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely 1987.) Az írás szülôhazája a felsô-Rajna és a felsô-Duna területe lehetett, i. e. 200 körülrôl már van emlékünk.
Kéki Béla szerint "A rúna- ábécé 24 betûbôl állt, kialakult egy 16 betûs északi, normann ábécének nevezett változata is". Ez a változat "futhark betûsor" néven ismeretes, s "… csak a svédek tartottak ki mellette körülbelül a 13. század végéig" (Az írás története. Bp. 1975.)
Általánosan elfogadott vélemény, hogy a rúna-jeleket fôleg a gótok járta területeken használták mindaddig, amíg Wulfila a 4. században nem alkotta meg a külön gót írást. Vékony Gábor utal arra, hogy "Romániában kiásott temetôikbôl egyre-másra kerülnek elô edényen, orsógombon a bekarcolt feliratok."
Nos, magunk a Romániai Magyar Szó mellékletében, a Szabad Szombat 43. számában (1995. okt. 28-29.) cikket írtunk A berekeresztúri templom rovásjeles köve címmel. Cikkünkben, nyilván, rajzot is közöltünk. A betûket "beszámoztuk", az emlék 15 jelbôl áll. Csak egyes betûk hangértékét próbáltuk meghatározni, de több "talányos" eredetû jelre is felhívtuk a figyelmet. Olvasatot nem adtunk.
Jobbról balra haladva a felirat negyedik jele mindenképpen ligatúra, tehát több jegyet tartalmazó összevonás. Mellékelt ábránk elsô sorában ezt az "összerótt" jelegyüttest mutatjuk be. Feloldásával nem próbálkoztunk, csak épp arra hivatkoztunk, hogy a felsô részén levô keresztvonal egy része bizonytalan futású, ezt szaggatott vonallal jelöltük. Most úgy látjuk, hogy a felsô H-szerû jel talán rovásírásunk R betûjével lenne azonos, az aljához kapcsolt M-szerû jel pedig a V betûre emlékeztet. Ennek a jobb szára messze lefut, "… amelynek jobb oldalához egy félkörív tapad." Nos, ez a félköríves vonal valójában a rúna-írás egyik betûjével azonos. A futhark betûsorában hiába keressük. Ott látható viszont a Kéki Béla közölte rúna-kövön, amelyre a dániai Vajle közelében találtak rá. Az emlékkövet "Harald király állíttatta szülei emlékezetére 983-ban".
Ábránk második sorában néhány betûbôl álló hangcsoportot mutatunk be, amely ebbôl a feliratból való. A betûcsoport legelsô jele szakasztott mása a berekeresztúri betûnek. A rúna-kövön, nyilván, többször is elôfordul. Berekeresztúri felbukkanása több mint figyelemre méltó, írástörténészeink talán majd többet mondanak róla.
Különben Romániai Magyar Szó-beli írásunkban eléggé bizonytalankodtunk a berekeresztúri kôfelirat korának meghatározásakor. Felirat-lajstromainkban viszont 14. századi keletkezésûnek minôsítettük, de nem kizárt korábbi volta sem.
Fákat csökkenô holdnál jó metszeni, lehetôleg újhold körül. Amennyiben egy fa nagy vihar után károsodott, vagy egyéb okból "soron kívül" metszeni kell, tanácsos ezzel a következô újholdig várni. Ilyenkor ugyanis minden erô a föld alá koncentrálódik és a metszés így árt a legkevésbé a fának. Ugyanez érvényes a szobanövények metszésére is. Gyümölcsfákat ezenkívül tanácsos "gyümölcs-napokon" metszeni, ezek olyan napok, amikor a hold a Kos, az Oroszlán, vagy a Nyilas jegyekben van.
Legalkalmasabb napok a Szûz-napok. Ha szobanövényeinket, vagy akár fákat, bokrokat szeretnénk átültetni, Szûz-napokon nem sínyli meg azt a növény, zavartalanul fejlôdik tovább.
Gyógynövényeket legjobb egy száraz, csökkenô holdú napon gyûjteni. A legalkalmasabb napszak a késô délelôtt, amikor a harmat már felszáradt, de a növényeket még nem érte erôs napsütés. Különbség van aközött, hogy a növény virágát, vagy levelét szeretnénk hasznosítani. A begyûjtött gyógynövényeket meleg, száraz és sötét helyen kell tartani, majd a következô telihold után sötét üvegekbe tenni. A gyógynövények gyûjtésének még egy szabálya, hogy amilyen testrészhez rendelt csillagjegyben áll a hold, olyan napon kell leszedni az illetô gyógynövényt. A zsályát például jó Bika-napon leszedni, ugyanis a zsálya torokfertôzések kezelésére is kiválóan alkalmas, a "nyakas Bika" pedig a nyak, torok szervekért felel.
Pázsitunk akkor nô a legszebben, ha a fûmagot egy "vizes" napon, növekvô Holdnál vetjük el. Legkedvezôbb idôpont április vagy május. Ahhoz, hogy a fû erôsen és gyorsan nôjön, októberig ugyancsak "vizes" napokon, növekvô holdnál ajánlatos nyírni. Ha azt szeretnénk, hogy a fû dús legyen, de ne nôjjön túl gyorsan, akkor a vetést és nyírást Oroszlán napon kell végezni, növekvô hold idején.
Amennyiben lehetséges, a gyümölcsöt "gyümölcs-napokon" kell leszedni, ezek a Kos és a Nyilas, majd egy olyan napon befôzni, amikor a hold "felvevô" tendenciát mutat, vagyis a Nyilas és az Ikrek között valamelyik jegyen halad át. Így megmarad az íz és a vitaminok. Oroszlán, szintén gyümölcs-minôségû napon csak olyan gyümölcsöt jó leszedni, amelyet azonnali fogyasztásra szánnak.
Levéltetû, csiga irtására, komposztolásra is vannak megfelelô holdnapok.
Legalkalmasabb idôpont a telehold után következô két "leadó" hét. Ennek keretében még hatásosabbak a Rák- és a Nyilas-napok.
Kezünk nyomán érték lesz majd ami volt,
S elmond mindent, amit nem tud a holt,
Jelen munkánk a jövônek lesz haszna
Fényre kerül mi sötétben maradna.
(Kertész Béla: Numizmatikai hitvallás)
A gyûjtés személyes jellegû elfoglaltság, minden gyûjtô maga határozza meg gyûjteménye tárgykörét. De örök érvényû szempont a gyûjtô anyagi lehetôsége és szakértelme is.
Egy gyûjtemény kiindulópontja lehet családi örökség, szerencsés vétel, mely buzdító hatást kelthet a gyûjtemény fejlesztésére.
Családi örökség esetén a gyûjtôben már az öröklés elôtt belenevelôdik a gyûjtési láz, a szép tárgyak szeretete s azok rendezése, a gyûjtemény további gyarapítása.
A gyûjtôszenvedély rendszerint általános gyûjtéssel kezdôdik, de tanácsos mielôbb szakosítani a gyûjteményt tárgy és érték szerint.
A gyûjtemény szaporítható régiségkereskedésben vásárolt tárgyakkal, de kedvezôbb gyûjtôtárstól csere útján megszerezni a gyûjtemény újabb darabját értékelés-megegyezés formájában. Régi tárgyak értékét jobb esetben árjegyzékek vagy árverési katalógusok közlik, azok hiányában a vásárt megegyezés révén kötik meg. A gyûjtemény szaporításánál a tárgyak épsége döntô jellegû, de ha ritka egyedi tárgy kerül kézbe és az sérült, csak akkor tanácsos a vásárt megejteni, ha a hiba kijavítható.
Mi képezi egy gyûjtemény támakörét, és mi annak szellemi haszna?
A bélyeggyûjés megismerteti a világot, témás bélyegsorokkal az alkotómûvészeteket, történelmi személyeket, állatokat stb.
A régi képeslapgyûjtés ismerteti városok nevezetes épületeit, várait, vidékek természeti szépségeit, megismertet a különbözô nyomtatási eljárások termékeivel (kônyomtatás, rézmetszetszerû stb. nyomtatás).
Az iparmûvészeti használati és dísztárgyak megismertetik a stíluskorszakok változását, igényességét.
A régi bútorok az egymást követô stílusok (divatok) megismerésére adnak lehetôséget, de a korhûség (kivitelezés, anyag) döntô jellegû.
A régi ruhák, divatcikkek egy letûnt korszak divatjának megismerésére adnak lehetôséget.
A háztartási és ipari gépek nagy változatossága a technika fejlôdését és formatervezését mutatja be.
A rgi könyvek irodalmi értékük mellett megismertetnek a könyvnyomtatás és a könyvkötészet múltjával, mûvészetével, a miniatûr könyvek ritkaságként jöhetnek számításba.
A régi mûves órák a kézmûvesipar szerkesztési leleményének sok száz éves történetét, fejlôdését, a szerkesztôk egyre fejlôdô szakmai tudását és a kor stílustörténetét mutatják be.
A régipénz-gyûjtés fogalma a forgalomból kivont papír- és fémpénzek gyûjtését jelenti, a fémpénzek több ezer éves darabok felismerését kérik, mely történelmi tanulmányokkal van összefüggésben.
Az emlékérem az azokon szereplô személyek és események megörökítését szolgálja, az azokon levô féldombormû mûvészi és történelmi értékkel bír.
A festmény, szobor, kisplasztika egyedi darabjainak gyûjtése csak tehetôsebbek számára lehetséges szenvedély, gyûjthetünk választott alkotómûvésztôl munkákat, vagy egy bizonyos stílusirányzat alkotásaiból.
A régi hangszerek gyûjtése fôleg azok részére értékes, akik azokat használni is tudják. A régi zenemûvek elôadása régi hangszerekkel ma már természetes és élvezetes.
A gyûjtemény rendezése és tanulmányozása kelemes és pihentetô foglalkozást jelent.
"Az analitikus elme az elmének az a része, amely érzékeli és tárolja a tapasztalati anyagot, megfogalmazza és megoldja a problémákat. A reaktív elme az elmének az a része, amely elrendezi és tárolja a testi fájdalmat és a fájdalmas emóciót." (L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)
A 2002-es évet a marosvásárhelyiek példátlan szorgalommal búcsúztatták. Sokan már december 20-ától, országos rendelkezés alapján szabadságra jöttek és december 27-28- án, a szent ünnep után ott tolongtak sápadtan ájuldozva a mentôszolgálat rendelôiben, sôt még a folyosók meg a várótermek is betegekkel voltak tele. A diagnózis csaknem mindenkinél: túlkapás mindenbôl: ételbôl, italból, és most restelkedve fogadkoztak a mentôszolgálat személyzetének, hogy ezután biztos, hogy vigyáznak magukra, csak éppen most az egyszer...
És még hátravolt az év utolsó napja, a félelmetes szilveszter.
December 31-én délután négykor az egyik közeli lépcsôház lakói iszonyú, tompa puffanást hallottak az udvarból. Elszörnyedve láthatták, hogy lent, a garázsok között egy élettelen test fekszik. G. L. a nyolcadik emeletrôl kivetette magát és összezúzott testtel hevert a lucskos betonon.
G. L. olyan keveset járt ki az utóbbi két évben, hogy a közvetlen szomszédain kívül kevesen ismerték. Így nagyon kevesen tudhatták, hogy G. L. 55 éves volt, öntödében dolgozta le az életét, kétszer vált el, és súlyos tüdôbeteg volt. Betegsége kezdeti stádiumában nem szívesen fordult orvoshoz, sokkal inkább az öngyilkosságot emlegette. Egészsége teljes leromlásakor élettársa rávette, hogy keresse meg budapesi rokonait, és az ô segítségükkel ott, Budapesten valamelyik csodakórházban hátha lábra állítják. Ott sem tudták lábra állítani. December 31-én hazahozták a magyarországi rokonok. Menthetetlen volt. Öt percre hagyták felügyelet nélkül, amíg a kocsit elhelyezték egyik garázsban. Egészen a közelükben zuhant le szegény életunt, sokat szenvedett G. L.
"Mi lehet az ôrült dührohamok oka? Miért érez az ember irracionális félelmet? Miért van, hogy az öngyilkosok szétzúzzák a testüket?
A reaktív elme az aberráció egyetlen oka. Az engrambank kiürülése után az összes nemkívánatos szimptóma eltûnik, és az ember saját optimális szintjén kezd el tevékenykedni."
(L. R. Hubbard: Dianetika - A szellemi egészség modern tudománya)
Pénteken Marosvásárhelyen zárult a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó ötnapos jubileumi rendezvénysorozata. Hétfôn, kedden a megyeszékhelyen ünnepelt a tízéves könyvmûhely és szerkesztôi, munkatársai, barátai népes köre. Irodalmi estek, író-olvasó találkozók, kiállítások, kötetlen beszélgetések tükrözték a kiadó sikeres, színes, megpróbáltatásoktól sem mentes évtizedét. Félszáznál több szerzôt tudtak felvonultatni az évfordulón, többet közülük Hargita megye más városaiba - Gyergyószentmiklósra, Székelyudvarhelyre - is kivittek, az ottani könyvbarátok örömére. 225 könyvrôl beszélhettek az érdeklôdôkkel, ezeket mutatja be a Kozma Mária szerkesztette elegáns ünnepi kiadvány is, a Pallas-Akadémia legújabb termése. Vagy már ennél is van frissebb? A 2003-as esztendô terve gazdag, kemény munkával teljesíthetô, az ünnepeken is ritkán lehet pihenni. Ezekrôl a tevékeny hétköznapokról és azok eredményeirôl szól a jubileumi kötetben olvasható összefoglaló, amelybôl mellékletünkben részleteket közlünk.
Ha a Pallas-Akadémia Könyvkiadó által eddig kiadott könyvek listáját nézzük, akkor a fenti cím a kiadó alakulásakor megfogalmazott célkitûzést is jelzi: magunkról - magunknak. Magunkról, mert rólunk, erdélyi magyarokról szólnak a mûvek, és magunknak, mert olvasóink nagy hányada is szûkebb régiónkból kerül ki. Ez - céljaink szerint - nem zártságot, hanem a sajátosság tiszteletét jelenti. A kiadónknál közlô szerzôk többnyire az erdélyi közélet olyan személyiségei, akik az irodalom, a mûvelôdési élet és erdélyi tudományosság különbözô területein munkálkodnak - teljesítettek/teljesítenek. Mûveik hangsúlyozzák és kiemelik azokat a jellegzetességeket, amelyek a térség szûkebb kultúrájához tartoznak. Kérdésként tevôdik fel, hogy ez vajon nem valamilyen zsákutca is egyben?… Milyen területeken vagyunk nyitottak a másság felé, az "idegen" befogadására és közvetítésére?… A kiadót jelzô embléma - Pallas istennô védjegyével - vajon a tudás áramlását jelenti határok nélkül?… E kérdések megválaszolása nemcsak kiadónk, hanem a mindenkori olvasó tiszte is.
Kétszázhuszonöt könyv kiadói elôkészítése és megjelentetése után - úgy tûnik - egyre nehezebb a kiadóról és a kinyomtatott könyvekrôl beszélni, hiszen minden szerzô és minden könyv külön téma lehetne, mint ahogyan az egyes mûvek példányszáma, vagy "piaci" utóélete is. A példányszámot általában az 500-as szám jellemzi, de utánnyomásokkal nem ritka az 1500-2000-es példányszám sem. A kiadó legnagyobb példányszámot - 5000 - elért könyve Daczó Árpád: Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban. Minden kézirat és könyv külön téma, természetesen nemcsak a kiadói munkára vonatkozik, hanem arra a sajátos háttérországra is, ami minden szerzô és minden könyv egyéni arca, egyedisége. Van azonban valami - egy közös nevezô -, ami ezeket a mûveket mégis hasonlóvá teszi egymáshoz: ez az értékteremtés.
Kiadott könyveinknél tagadhatatlan a mûfaji, tartalmi változatosság. Nincsenek mûfaji megkötöttségeink. Mivel hiszünk a területi kiadók létjogosultságában, hiszünk abban is, hogy elsôrendû feladataink közé tartozik felvállalni a közelben élô vagy élt szerzôk munkáinak kiadását. Így aztán, bár vannak kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, bukaresti, németországi, svédországi magyar szerzôink is, azért a csíkiak, gyergyóiak egyelôre többségben vannak. Ez nem a lokálpatriotizmussal függ össze, egyszerûen csak az indulással: ôk voltak kéznél.
A kiadó 1993-ban alakult és az elsô évben megjelentetett mûvek mûfaja már jelezte azt az irányt, amelyet a késôbbiekben is feladatának tartott és követett. Így a Pallas-Akadémia 1993-ban Kozma Mária Sárkányfogvetés címû regényével, Sütô András Az élet és halál kapuiban címû esszégyûjteményével és Antal Imre a csíkszeredai római katolikus fôgimnázium történetének monográfiájával jelentkezett. A kiadó - sokszor megfogalmazott - törekvése a múlt feltérképezése, a jelen aktuális problémáinak értelmezése, a szépirodalom terén pedig az élô honi szerzôk publikálása.
A mûfaji változatosságot szeretnénk jelezni a
következô - nem teljes - felsorolással.
Történelem: Antal Imre, Bodor György, Bözödi
György, Egyed Ákos, Magyari András, Harald Roth;
helytörténet: Coroi Artúr, Fülöp
Sándor, Kovács András, Vámszer Géza, Vigh
Károly, Vita Zsigmond;
mûvelôdéstörténet:
Benkô Samu, Veress Dániel, Szabó Zoltán, Vita
Zsigmond; irodalomtörténet: Dávid Gyula, Marosi
Ildikó, Pomogáts Béla;
vallástörténet: Daczó Árpád;
néprajz és folklór: Balázs Lajos,
Demény István Pál, Rab János, Zsigmond
Gyôzô; publicisztika: Baracs Dénes, Csiki
László, Dézsi Zoltán, Fodor Sándor,
Székedi Ferenc; interjú: Balogh László,
Hajdú Farkas-Zoltán, Török Miklós;
önéletírás: Domokos Géza, Gáll
Mátyás, Kiss István, Nagy András, Szabó
Gyula; szépirodalom: Balási András, Bogdán
László, Egyed Péter, Farkas Árpád, Gál
Éva Emese, Gáspár B. Árpád, Hajdú
Farkas-Zoltán, Kányádi Sándor, Kelemen Hunor,
Kovács András Ferenc, Kozma Mária, Kristó Tibor,
Létay Lajos, Lipcsei Márta, Markó Béla,
Sütô András, Tompa Gábor, Varga Gábor,
Zsidó Ferenc; gyermekkönyvek: Bálint Tibor, Farkas
Árpád, Fodor Sándor, Kovács András Ferenc,
Kozma Mária, Markó Béla, Páll Lajos;
technikatörténet: Márton László;
menedzsment: Domokos Ernô; turizmus: Antal Imre,
Horváth Alpár, Jancsik Péter, Kisgyörgy Zoltán,
Palczer János, Pásztohy Zoltán, Pomjánek
Béla, Xántus Juliánna, Xántus László,
Vargyas Antal, Zsigmond Enikô.
A Bibliotheca Transsylvanica (nevét Veress Dánielnek köszönhetjük) a kiadó alapsorozata, amelyben az erdélyi történelem, eszme- és irodalomtörténet hagyományôrzô és hagyományteremtô mûvei kapnak helyet, huszonöt kötetet foglal magában.
A gyermekirodalom kínálata is egyre bôvül. A Mesevonat sorozat kisgyermekek számára készül. Gyönyörû illusztrációinak számottevô részét Csillag István készítette. A Nagyapó mesefája sorozatot kezdetben a bukaresti Ion Creanga Kiadóval közösen gondoztuk, eredeti mesék mellett sok fordítással jelentkezik, amelyek más népek gazdag mesekincsébe nyújtanak bepillantást. Említésre méltó Bán Péter több válogatása, illetve fordítása a finnugor népek meséibôl. A sorozat egyik legérdekesebb darabja a kétkötetes Kelet tündérvilága címû arab meseregény Orbán Balázs, a Székelyföld írója fordításában - ez tulajdonképpen egy könyvritkaság szöveggondozott kiadása.
A kiadó Mûterem sorozata hiánypótlónak számít. Itt kortárs hazai képzômûvészek mutatkozhatnak be. Eddig Botár László, Gaál András, Kusztos Endre, Márton Árpád, Páll Lajos, Hunyadi László, Antal Imre, Simon Endre mûveivel ismerkedhetett meg a közönség, Banner Zoltán, Szatmári László, Nagy Miklós Kund, Székedi Ferenc mûelemzéseivel. Ezeknek az albumoknak a bemutatására mindig az illetô képzômûvész munkáiból rendezett kiállítással együtt kerül sor, így az érdeklôdôk megcsodálhatják az albumban közölt reprodukciók eredeti darabjait.
A Nobile Officium sorozat szerkesztôje a Heidelbergben élô Hajdú Farkas-Zoltán. Ebben a sorozatban jelentek meg Harald Roth, Csiki László, Hajdú Farkas-Zoltán, Gáll Mátyás, Bodor György mûvei, melyek eltérô mûfajban - történetírás, esszé, visszaemlékezés, interjú - vállalkoznak arra, hogy többnemzetiségû régiónkról - Erdélyrôl - külföldön kialakult illuzórikus képpel és mítosszal leszámoljanak. A sorozatban olyan szerzôk mûveit jelentetjük meg, akiknek sorsában az emigráció jutott osztályrészül, de valamilyen módon - életükkel vagy munkásságukkal - Erdélyhez kapcsolódnak.
Közhasznú ismeretek tára a Dióhéjban sorozat. Ezek a kis formátumú, olcsó könyvek orvosi tanácsoktól szakácskönyvekig változatos tematikájukkal ismeretterjesztô jellegûek. Az indító kötet szerzôje, dr. Veress Albert pszichiáter a kamaszok problémáival foglalkozik, dr. Munzlinger Ildikó és dr. Munzlinger Attila családorvosokként próbálnak segíteni mindennapi életünk egészségügyi kérdéseiben. A sorozat más témájú kötetei: Világkonyha (összeállította Kozma Mária és Balog Magdolna), Fûszerízelítô (összeállította Kozma Mária és Bagoly Irén).
A régió behatóbb földrajzi (sôt tájnyelvi: határ-, dûlônevek helyi változatai stb.) megismerését célozza az Erdély hegyei turisztikai zsebkönyvsorozat. Erdély hegyvonulatait, turisztikai nevezetességeit és látványosságait veszi sorra, eddig 20 kötetben, amelyek közül több immár új sorozatot képvisel, amennyiben ugyanannak a tájnak újabb leírása, turistaösvények, jelzett utak újabb feltérképezése, az elôbbi kötetek bôvítése szerepel bennük. A Barangolás a Székelyföldön (kötetei: Hargita, Kovászna és Maros megye) címû útikönyvsorozat a Székelyföld településeit, történelmi és természeti nevezetességeit mutatja be. Hasonló jellegû a Vargyas Antal Székelyföld címû egykötetes útikönyve is.
Kiadványainkkal megpróbálunk az olvasói igényekhez igazodni, ugyanakkor mindvégig szem elôtt tartjuk az értékteremtést, e régió sajátosságait, ezért kap hangsúlyt minden olyan munka, amely helytörténeti vonatkozású. Emiatt válhatott sikerkönyvvé az olvasók körében Daczó Árpád könyve, illetve Duka János székely anekdotagyûjteménye. Ugyancsak sikerkönyvként tartjuk számon Magyari András Gyergyóalfaluról írt falumonográfiáját (könyvkiállításon is díjat kapott), Dávid Gyula erdélyi irodalomtörténetét vagy Domokos Géza memoárköteteit - ez utóbbi kettôt a Román Írószövetség díjazta. Szép könyveink közül említsük meg itt Farkas Árpád Erdélyi asszonyok címû díszkiadású könyvét, amely egy - név nélküli - sorozat elsô kötetének is felfogható. Díszkiadásban jelentettük meg olyan szerzôk mûveit, mint Kányádi Sándor, Markó Béla. Kányádi Szürke szonettek címû kötetének elkészítettük egy merített papírra nyomott, száz számozott példányú változatát is könyvgyûjtôk számára. Könyveink szép kivitelezése igényes mûszaki szerkesztôknek, tipográfiai tervezôknek (Tôzsér László, Hajdú Áron), valamint olyan neves illusztrátoroknak is köszönhetô, mint Ádám Gyula, Botár László, Csillag István, Deák Ferenc, Fésûs Barna, Gaál András, Haller József, Hervay Katalin, Kusztos Enikô, Siklódy Ferenc, Újvárossy László.
A kézirat-elôkészítés, irodalmi vagy tördelôszerkesztés a könyvkiadásnak olyan szeletei, amelyeknek kivitelezôi gyakran névtelenek, láthatatlanok maradnak, vagy nevük a kolofonban jelenik meg, a könyv mûszaki adatai szomszédságában: Kozma Mária, Mihálykó Éva (1998-2001), Megyaszai Kinga (2001-2002), Parászka Boróka, Balog Magdolna, Bagoly Irén, Incze Piroska, Both László, Para István.
1995-tôl valamennyi könyvünk a csíkszeredai Alutus nyomdában készült el Hajdú Áron igazgató és Császár Csilla mûszaki vezetô - sokszor szabadidejüket is feláldozó - önzetlen és értô bábáskodása alatt.
Tôzsér József, a Pallas-Akadémia igazgatója, aki csaknem negyven éve foglalkozik könyvkereskedéssel, mindig is hangsúlyozza a személyiség fontosságát, semmivel sem helyettesíthetô voltát író és olvasó között. Nincs is annál nagyobb sikerélmény egy író számára, mint az a kézfogás, mosoly, beszélgetés, ami egy ilyen találkozón megvalósul, a dedikálni hozott, esetleg agyonolvasott régi, vagy a helyben megvásárolt könyv látványa az olvasó kezében, amint éppen belelapoz, önfeledten beleolvas.
A Pallas-Akadémia Könyvkiadó és Könyvkereskedés szervezésében az elmúlt tíz év alatt mintegy négyszáz író- olvasó találkozóra, könyvbemutatóra és könyvkiállításra került sor elsôsorban a Székelyföldön - Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyóremete, Gyergyócsomafalva, Zágon stb. -, de több találkozó is volt Bukarestben, Nagyszalontán, Kolozsváron; Magyarországon Budapesten, Gyôrött, Szekszárdon, Pécsen; Németországban Frankfurtban, Mannheimban stb. A kiadó, ha szerzôivel és szerkesztôivel nem is mindig, de könyveivel rendszeresen részt vesz a Budapesten, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Frankfurtban évente megrendezett nemzetközi könyvvásárokon. Ezeken több könyvével is díjakat nyert: 1997-ben a kolozsvári könyvkiállításon Egyed Ákos (Korszerûsödô és hagyományôrzô Erdély) az Év könyve díjat kapta. 1998-ban Sütô András (Hargitai vadászkalandok, Csillag István illusztrációival) ugyancsak Kolozsváron A kiállítás legszebb könyve díját kapta. Marosvásárhelyen 1997-ben Magyari András (Gyergyóalfalu a történelem sodrában), 2000-ben pedig Domokos Géza (Igevár) könyvei A legszebb kiállított hazai könyv díját nyerték el a közönség szavazata alapján. Bukarestben 2001-ben a Romániai Írók Szövetsége Domokos Gézának és Dávid Gyulának ítélt írószövetségi díjat a Pallas- Akadémiánál megjelent könyveikért.
Az író, a könyv sikere minden esetben a kiadóé is, még akkor is, amikor róla nem esik szó. Ha pedig munkájáról kérdik tulajdonképpen egy mondatban válaszolhat: a Pallas-Akadémia Könyvkiadónak van immár tízéves múltja, kétszázhuszonöt könyvcíme és legalább két évre szóló könyvterve. Nem is kell mást tennie, csak sorolnia a címeket, és hinnie abban, hogy a könyvek maguk is megszólalnak, beszélnek helyette.
Parászka Boróka
Nem programszerûen összeállt csoport, nem azonos törekvések jegyében összeforrott együttes, csupán egy öttagú baráti kör jelentkezett kiállításra a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A belépô mégis harmóniát észlel, jótékonyan körbelengi a színek és formák ritmikus muzsikája. Pedig nincs egy mindent összehangoló, láthatatlan karmester, nem érvényesül valamilyen központi rendezôi elv sem, viszont az öt fiatal képzômûvész lelkesedése, igyekezete nyilvánvaló, tehetségük, látásmódjuk, hangulataik szerencsésen kiegészítik egymást, összecsengve is hatnak a közönségre.
Fazakas Barna, Jakucs János, Kovács Imre, Magyar Árpád Levente és Maticska Zsolt Magyarországon kötelezte el végleg magát a mûvészettel, a szarvasi kísérlet, az ott kezdeményezett mûvészképzés haszonélvezôi. Az alkotói pálya elején járnak, saját ösvényük, útjuk kitaposásán fáradoznak, a jelek, vagyis a tárlat tanúsága szerint biztató eredménnyel.
Hárman erdélyi származásúak, Fazakas Temesvárhoz, Kovács Csíkszeredához, Magyar Szászrégenhez kötôdik. Jakucs mezôtúri, Maticska tarpai. Fazakas Barna inkább a grafika elkötelezettje, a többiek kitartóan festenek. Keresik, kutatják, melyik az alkatuknak, szemléletüknek legmegfelelôbb irányulás. A kiállítás ezt a többféleséget is felmutatja.
Talán Jakucs él leginkább a színek bûvöletében, érzéseit, lelkiállapotait vörös, zöld, szürke, szivárványos tónusú kompozíciók vetítik a nézôk elé. Érdekes érzékelni, miként telepszik rá nyomasztóan a nagyváros forgataga. Magyar Árpád Levente a sötétebb kolorit hívének tûnik, a formabontás is gyakran megkísérti. Kovács Imre jókedvében fest, oldott, felszabadult, élénk hangvételû képei, aktjai sejtetik, élmény, öröm számára a munka. Maticska Zsoltot festôként is többnyire a formák izgatják, tájai, csendéletei visszafogott színvilágúak. Fazakas Barna a világ groteszk jelenségeire figyel, álomszerû grafikái egy gazdagon kamatoztatható sorozat lehetôségét sugallják.
Kovács Imre a Szolnok közeli Kôteleken rajztanár, egy népszerû alkotótábor mûködik ott, gyakran lát vendégül erdélyi mûvészeket. A makfalvi mûvészteleppel van jó cserekapcsolatuk. Innen származtatható a mostani kiállítás. Érdemes felfigyelni erre a sûrûsödô vendégjárásra. Csak nyerhetnek belôle a vásárhelyi tárlatkedvelôk.
N. M. K.
Nagy sikerû turnéról tért haza a marosvásárhelyi filharmónia vegyes kara. Március 13- 26-a között egy vokálszimfonikus mû hatásos, élményteljes elôadásával valamint a cappella-hangversennyel mutatkozott be Nyugat- Európában. Körútjuk kapcsán sem szakmai, sem emberi szempontból nem mindennapi élményeik, tapasztalataik felôl a mûvészeti igazgatót, Vasile Cazant ezúttal mint karmestert kérdeztük.
- Fellépésünkkel valóban nagy elismerést szereztünk, mivel ízelítôül kis hazai muzsikát is vittünk. Az újdonság erejével hatott. Másrészt, vegyes karunk - kérem, senki ne tekintse ezt részemrôl szerénytelenségnek - szakmai szempontból profi módon teljesített. Sôt, állítani merem, mûvészi tolmácsolás dolgában a Haydn-oratórium valóságos csúcsot jelentett. Az érdem ebben mindenképpen a marosvásárhelyieké, mert tudni kell, hogy egy belga, azaz egy enghieni mûkedvelô együttessel énekeltünk együtt. Tagjai nagy része idôsebb, ezért is jelentett nagyon sokat a mi vegyes karunk hangi anyaga. Színt, frissességet, dinamikát kölcsönzött. Ám el kell azt is ismernünk, nem kis erôpróba mûkedvelô kórus számára 32 részes mûvet elénekelni. Négy zenekari hangversenyünk volt Belgiumban, pontosabban Enghienben, ahol a hagyományos Nemzetközi Zenei Fesztiválon Michel van den Boche vezényletével és az ottani filharmónia zenekarával-énekkarával Haydn- áriákra, recitatívókra, zenekari és kórustételekre épített Teremtés címû oratóriumát szólaltattuk meg; szintén ez a csodálatos énekkari-zenekari mû szerepelt mûsorunkon a brüsszeli hangverse-nyünkön is. Brüsszelben egyébként a Royal, vagyis a Királyi Zeneakadémia gyönyörû nagytermében léptünk fel, majd egy hatalmas templomban, ahol este a misén cappella-mûveket adtunk elô, aztán egy kis francia városban, Givet-ban az ottani kórussal és zenekarral szerepeltünk. Enghienben, a cappella-koncert elsô felében ottani flamand szerzôk - di Lassus, Obrecht és mások - muzsikája hangzott fel.
Szünet után kortárs szerzôk mûveivel - Kodály, Bárdos, Dima, Csíky Boldizsár, Jarda, Cazan és mások - és nem utolsósorban színes népdalfeldolgozásokkal ismerkedett meg a hallgatóság. A vegyes kart ekkor magam dirigáltam. Mindenütt hatalmas taps, vastaps fogadta szereplésünket. Négy vokálszimfonikus és két cappella-hangversenyt tartottunk, különös érdeklôdést, elismerést szerezve a népdalfeldolgozásokkal. Visszavárnak bennünket mindenütt. Igaz, mi is foglalkozunk már egy októberben esedékes viszontszereplés lehetôségével
Járay Fekete Katalin
A színmûvészeti iskolák és egyetemek produkcióinak megítélésekor nem szokás és nem is illik a repertoárszínházaknál alkalmazott szigorú mércét felállítani, még akkor sem, ha teljesítményük egyébként kielégítô, hiszen mûvészi szempontok mellett pedagógiaiakat is számításba kell venni. A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió színházában bemutatásra került Csehov Sirály címû színmûvének kiválasztásában is szerepe volt a pedagógiai szempontoknak. Maga a rendezô, Andreea Vulpe így vallott egy interjúban: Sokat haboztam, hogy mit válasszak, s végül Csehov mellett döntöttem, mert pedagógiai szempontból is jobban megfelel. Az egyetemi évek alatt a színésznövendéknek mindent meg kell tanulnia, és fennáll az a veszély, hogy éppen az alapot veszíti el, az élet igazságát. Csehov kötelez erre az igazságra, és - úgy gondolom - mielôtt kilépsz az élet forgatagába, jó visszaemlékezni az egyetem elsô éveire. Ez roppant nehéz, látom egyik-másik diákon, mekkora erôfeszítésébe kerül visszatérni az igazsághoz. Csehov mûvei ugyanakkor minden színész számára jelentôs szerepet kínálnak; senkit sem akartam mellôzni. Ezért is mentem bele a kettôs szereposztásokba. Így a jelenlegi végzôs diákok után érdeklôdô színházigazgatók és rendezôk mindegyik diákot jelentôs szerepben láthatják.
Andreea Vulpe 1989-ben végzett a bukaresti egyetem rendezôi szakán, Valeriu Moisescu osztályában, 1990-tôl pedig a Bukaresti Nemzeti Színház alkalmazottja volt egészen 1998-ig. Itt rendezte a Philoktétész, a Rettenetes szülôk címû elôadásokat, de idôközben más színházaknál is dolgozott, így Piatra Neamton, ahol a Szentivánéji álom címû darabot vitte színre, illetve Ploiesti-en a Leonce és Lénát, hogy csak a fontosabb állomásokat említsük. Rendezôtanárként is dolgozott, majd áttért a színészoktatásra, ugyanis - vallomása szerint - "a színésszel való munka a szenvedélyem."
Csehov saját drámáit "komédiáknak" nevezte, s ez sok félreértésre adott okot; valóban e drámák mélyében van egy technika, mely a mindenkori komédia patronja: a figura mást gondol és mást mond, ezáltal megfosztódik az egyértelmûségtôl, minden helyzet minimum kétértelmûvé válik. Csehov drámáiban már nemcsak arról van szó, hogy amit gondolnak s mondanak, nem esik egybe, hanem egy más történet zajlik a mélyben és egy másik a felszínen. Minden Csehov-elôadásnak egyik kulcskérdése, hogy fel tudja-e mutatni e konflikusteremtô kétszínûséget, mely - e rendhagyó szerkezetû mûvek mindegyikében - a felfüggesztési pillanatok indukálta várakozás-feszültséggel teremti meg a drámaiságot. A realizmus ad egy olyan eszközrendszert, mellyel ez megmutatható és "fogható" is, mert a mindennapokhoz tartozó, a miénk: gesztusokkal és mimikával éreztetjük, hogy mi lappang a mondatok mögött. Ez egy kis térben tökéletesen mûködik, de talán még ott is kevés a tévén edzett nézônek. Andreea Vulpe beállítása a kis teret is szûkíti: a nézôket felviszi a színpadra, a játéktér köré ülteti, jócskán szûkítve azt, a nézôtér pedig átalakul a darabban szereplô tóvá, sejtelmes, sötéten kavargó semmivé. Ez a térszûkítés komoly kockázattal jár: a színésznek lélegzetközelben kell játszania; ha a színész, akár egy pillanatig is nem létezô érzések halotti maszkját nyújtja a valóság helyett (Sztanyiszlavszkij), leleplezôdik. Már maga a beállítás is azt sugallja, hogy a rendezô a végletekig bízik színészeiben.
A marosvásárhelyi Stúdió színház Sirály elôadásának elôterébe a szerelem kerül; a dráma szerkezetét is sokféle, egymáshoz némiképp kapcsolódó szerelmek sora alkotja. Ez a "némiképp kapcsolódás" az elôadásban játékos módon jön létre, olyan, mint egy szerelmi körhinta (Almási Miklós). A szerelmi szálak, a szerelem problematikájának felerôsítése - egyben e problematika oldása a pontosan kidolgozott, mindig a szövegbôl merített játékossággal - a magyarázata talán, hogy a diákok átérezték és megértették feladatukat: az elôadás mondhatni parázslik a szenvedélytôl és a szenvedélyes játéktól. A kritikus abban a szerencsés helyzetben találja magát a színészi alakítások vizsgálata során, hogy egyszerûen nem tud kiemelni egy alakítást… ennek egyik záloga a pontos összjáték: az egymásra figyelés, a jelenetek és a mozgás kidolgozottsága; ebben az elôadásban kész színészeket látunk. Maga az értelmezés is segíti a színészi játékot, nem egyetlen erôs jelentést próbál felerôsíteni, hanem több konvenciót használ, s ennek eredményeképpen egyfajta szerencsés egymásmellettiség jön létre. A kilátástalannak tûnô jövô és a mûvészet - szövegbe kódolt - problémája hitelesen jelenik meg, mert ebben az elôadásban a felvetett kérdések sokszínûségére és minôségére tevôdik a hangsúly, nem pedig elôre gyártott véleményekre, a szövegre és színészre egyaránt ráerôszakolt jelentésekre. Ez teszi lehetôvé, hogy a színészek nem csupán játszanak, nem csupán a begyakorolt különféle eszközökkel brillíroznak, hanem feltárják önmagukat: megnyílnak. Az elôadás talán egyetlen törése éppen ez a szenvedélyes (de nem pátoszos) színészi játék; néhol hiányzik az önreflexió, Csehov drámavilágára jellemzô ironikus távolságtartás. Paradoxon, de mind a dilettantizmust, mind a technikát meg kell haladnunk - írja Grotowski, s így folytatja: a dilettantizmus azt jelenti, hogy hiányzik a fegyelem. A Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem IV. éves hallgatóinak játéka példaértékû lehet ebbôl a szempontból jó néhány rutinosnak mondott, de valójában fegyelmezetlen professzionális társulat számára.
Csehov diagnózisokat állít, a gyógyítást nem vállalja. A Stúdió színház legújabb elôadása is ezt teszi, jelezve: a gyógyulás tôlünk (is) függ - tehát lehetséges.
Balási András
Interjút? Háát, ha nagyon rám dumál. Én ugyanis rettentôen elôvigyázatos vagyok. Halló. Kerülöm az olyan helyzeteket, amelyekben távolról leselkedô fotósok illetlen felvételeket készíthetnek rólam. Soha nem mutatkoztam nyilvánosság elôtt pl. nadrág nélkül. Bár nincs tudomásom róla, hogy paparazzók próbáltak volna lencsevégre kapni, miközben a medencében lubickolok, elôvigyázatosságom odáig terjedt, hogy még a vízben sem vetettem le farmernadrágomat.
Halló? Na, és eljött a várva várt pillanat, az egyik hétvégét Alba Parietti tévébemondónô fényûzô milánói villájában tölthettem. A leselkedô fotósok olyan "beállásban" találtak bennünket, amint a villakert medencéjének mélykék vizében ölelkezünk, hogy a sztárok intimitására nyálukat csorgató legmerészebb fotósok is visszahôköltek, és elrakták drága mûszereiket. Állítólag olyan zavarba jöttek a látottaktól, hogy úgy döntöttek: a medencében történteket, a fürdôzés lefolyását nem dokumentálják, hagynak valamit a képzeletnek is.
Tessék? Ja, tovább. Kapóra jött az olaszországi forgatás, mert, mint nyilatkoztam, bukok a mediterrán nôkre, s amióta elváltam a feleségemtôl, kislányom édesanyjától, Diana Lane színésznôtôl, semmi sem gátol abban, hogy kapcsolatot teremtsek imádatom tárgyaival. S mivel Alba Parietti éppen utamba akadt, nem szalasztottam el a lehetôséget. Igaz, kezdetben nagyon vigyáztam arra, nehogy hírbe hozzanak, illetve lefotózzanak bennünket együtt. Amikor elsô alkalommal adtunk egymásnak randevút a Santini nevû elôkelô milánói vendéglôben, a vacsora után külön-külön távoztunk, elôbb a hölgy, aztán jómagam hagytam el az éttermet. Beültünk Alba kocsijába, de én úgy bújtam meg a hátsó ülésen, hogy senki se láthasson.
Jól hall? Kapcsolatunkat ekkor is szerettük volna titokban tartani, de az, hogy Alba hirtelen szakított élettársával, Stefano Bonaga filozófussal, akivel öt évig élt együtt, már mindenki szemében gyanús volt. Bonaga akkor még nem tudta, ki ütötte ki a nyeregbôl. Ez csak akkor derült ki, amikor Alba és én egy hétre Capriba utaztunk.
Ja. Persze nekem nem Alba az elsô szerelmem. Elôbb a legbotrányosabb itáliai sztár, a kebelméreteirôl híres Francesca Dellera szívét hódítottam el. Halló.
És persze nem véletlen, hogy énrám úgy hajtanak a nôk. Ünnepelt sztár vagyok. Harminckilenc évesen is olyan izgatóan szexis vagyok, mint egy menô fotómodell. Intelligens vagyok. A legelôkelôbb svájci iskolákat látogattam. Négy nyelven beszélek. Halló. Nem vagyok szûkében a pénznek, és az Államok sok befolyásos személyiségével vagyok tegezô viszonyban. Szabadidômben festek és verseket írok. Halló.
Nem csoda, hogy sokak szemében én vagyok az álmok hercege. Halló!... Hülye buzi, letette.
Bölöni Domokos
Mándy-Mészöly-Kertész címmel rendez konferenciát a Magyartanárok Egyesülete szombaton Budapesten.
Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke az MTI-nek elmondta: azért választották e három XX. századi kortárs írót, mert munkásságuk tanításáról gondolkodnia kell az irodalommal foglalkozó pedagógusoknak is.
Balassa Péter a Meddig sûríthetô a történelem a fikcióban? kérdést felvetô értekezésében a lehetséges válaszokat Mészöly Miklós Lóregény címû munkája kapcsán tekinti át.
Szollát Dávid, a Hagyományteremtés és történelemkép Mészöly Miklós "pannon prózájában" címet adta elôadásának.
Az érdeklôdôk hallhatják a Mándy mozija - a mozi Mándyja címû Gelencsér Gábor-, illetve a Csutak és a szövegirodalom címû Vári György-elôadást.
Kaposi Dávid: Narratívátlanul (Kertész Imre: Sorstalanság), Margócsy István pedig Kertész Imre helye a magyar irodalomban címmel fejti ki gondolatait.
Ki volt Tiboldi István? Iskolamester, költô, a székely népköltészet gyûjtôje. 1793-ban született Székelyszálláson, Székelykeresztúron az Algimnáziumban, majd Kolozsvárt az unitárius kollégiumban tanult. Szentgericén volt oskolamester negyedszázadon át, 1819-1844 között. Tanított Szentmiklóson és a két Kedében. Pedagógiai munkásságában a verses ismeretátadás módszerét követte, játékosan gördülô verssorokba sûrítve a tudnivalókat. Erkölcsös életre nevelt, a gazdálkodás, a szôlôtermesztés fejlesztésére, földrajzi, történelmi, mûszaki ismeretek elsajátítására ösztönözte tanítványait, a szülôföld hûs&