|
LV. évfolyam 78. (15345.) sz. |
2003. április 3., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) tiltakozik a polgári munkaszerzôdések eltörlése ellen és kérni fogja a kormányt, vizsgálja felül ezt a döntést, amely az új Munkatörvénykönyvben szerepel, nyilatkozta szerdán a Mediafaxnak Paul Pacuraru liberális alelnök.
- Kérni fogjuk a munkaügyi minisztériumot, hogy a munkatörvénykönyvet módosító jogszabályban helyezze újra érvénybe a polgári szerzôdéseket. Ha ez nem történik meg, a liberális honatyák törvénytervezetet készítenek errôl - mondta Pacuraru.
A liberálisok szerint a polgári szerzôdésekrôl való lemondás "az új munkatörvénykönyv egyik legnagyobb gondot okozó elôírása, mivel igen sok területen, különösen a szolgáltatásokban, ez a fajta munkaszerzôdés nélkülözhetetlen".
A polgári szerzôdésekre "szükség van", mivel a részmunkaidôs szerzôdések nem képesek teljes mértékben megfelelni a romániai társadalmi-gazdaségi élet követelményeinek, nyilatkozta a Mediafaxnak Gheorghe Barbu, a Demokrata Párt (DP) alelnöke.
- Ha szükség van arra, hogy a polgári szerzôdéseket illetékekkel vagy egyéb adókkal terheljék, akkor megoldást kell találni ez ügyben, de nem kellene teljes mértékben betiltani - fogalmazott Barbu.
Az RMDSZ tárgyalni fog a munkaügyi minisztériummal arról, hogy a polgári szerzôdések bizonyos feltételek között újra érvényesek legyenek, nyilatkozta a Mediafaxnak Borbély László, a szövetség ügyvezetô alelnöke.
Borbély elmondta, a munkatörvénykönyv kidolgozása elôtt az RMDSZ több ízben is tárgyalt a kormány képviselôivel, akik figyelembe vették a szövetség bizonyos megjegyzéseit. - Akkor figyelmeztettük a tárgyalópartnereket, hogy a Munkatörvénykönyv alkalmazását követôen várhatóan módosítási javaslatokat fogalmazunk meg. Azt hiszem, a polgári szerzôdések kérdése az egyik olyan elôírás, amelyet módosítani kellene - mondta Borbély.
A Román Humanista Párt (RHP) szerint a polgári
szerzôdések megszüntetése kedvezôtlenül
érintené a középosztályt,
különösen azokat, akiknek tevékenysége nem
feltételez kötelezô módon meghatáro-
zott idôre szóló munkaszerzôdést,
a szabadúszókat, a kisiparosokat, a médiában
dolgozókat, de mun-káltatói minôségükben
a vállalkozókat is.
A március elsején életbe lépett új munkatörvénykönyv megszünteti a polgári vagy civil szerzôdéseket, az egyetlen alkalmazási forma a munkaszerzôdés marad. A két dokumentum között az a különbség, hogy a munkaszerzôdések esetében a munkáltatónak magas adókat kell fizetnie az államkasszába.
A szabad közlekedésre vonatkozó fejezetet 2002 márciusában nyitotta meg Románia az Európai Unióval. Bár a jelöltországoknak jogukban áll 2, 5 vagy 7 (2+3+2 éves átmeneti idôszakot kérni olyan meggondolásból, hogy a munkapiac károsan hatna az új tagországok munkaerô- áramlására, Románia nem igényelt ilyenszerû átmeneti idôszakot.
A munkaerômozgás és szociális biztonság terén kétoldalú egyezményekkel jelenítik meg a csatlakozási felkészülést. Románia már több ilyent megkötött, és az összes EU- tagországgal tárgyalásokat folytat ebben a témakörben.
A miniszterelnök felkérte a munkaügyi minisztériumot, az egészségügyi tárcát, illetve a pénzügyminisztériumot, hogy záros határidôn belül készítsen egy tervet az alkalmazottak biztonsági rendszerének egyszerûsítésérôl és hatékonnyá tételérôl. Bizonyos mesterségek esetében a munkaerô szabad áramlása a szakképesítéshez és a diplomák elismeréséhez van kötve, ezeket általános vagy szektoriális irányelvekkel szabályozzák. Pl. orvosok, fogászok, gyógyszerészek, egészségügyi asszisztensek, szülésznôk, állatorvosok, építészek esetében. Az ezen szakmák iránt érdeklôdök képzésében, az egyetem elsô évén már a 2003-2004-es tanévben új tantervet (curricula) vezetnek be, amely tiszteletben tartja az Európai Unió szektoriális elôírásait.
A szabad tôkeáramlás fejezetet 2001 júniusában nyitották meg. Románia két tranziciós idôszakot kért az EU-csatlakozás után. Eszerint az uniós állampolgárok 7 év után vásárolhatnak a kültelki, 5 év után beltelki területeket. A 2003-ra elôírt intézkedések között elsô helyen a banktörvény és a bányatörvény módosítása, egy figyelmeztetési rendszer kidolgozása a tôkekezelés liberalizási körülményei között, a pénzmosás elleni harcra vonatkozó intézkedések szerepelnek.
Ezekrôl a fejezetekrôl az Európai Integrációs Bizottság március 25-i ülésén határoztak, amelyen az Európai Bizottság nemrégi brüsszeli ülésének konklúzióit is elemezték. Románia reméli, hogy a fenti két fejezetet még az idén lezárja.
A temesvári és marosvásárhelyi forradalmat megelevenítô fényképekbôl, újságcikkekbôl álló kiállításnak ad otthont közel két héten keresztül a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnoka. A szervezôk a Pro Európa Liga és az 1989. December 16-22. Temesvári Forradalom Emlékezete Egyesület.
- Ideje, hogy felelevenítsük a 13 évvel ezelôtti temesvári eseményeket. Történelmünk fontos eseményeinek feledésbe merülése a történelem ismétlôdését idézheti elô - mutatott rá a tegnapi megnyitón elhangzott beszédében Szokoly Elek, a Pro Európa Liga társelnöke. Hozzátette: a forradalom résztvevôi áldozatukkal lehetôséget teremtettek arra, hogy Romániában is meghonosodjon a demokrácia és a jólét.
Dr. Traian Orban, az 1989. December 16-22. Temesvári Forradalom Emlékezete Egyesület elnöke az általa vezetett egyesület közel 13 éves tevékenységérôl számolt be, kiemelve, jelenlegi céljuk egy digitális adatbázis létrehozása, s ennek érdekében már elkezdôdött a romániai forradalomra vonatkozó adatok gyûjtése. "Ki-állításunkkal elsôsorban az ifjúsághoz szólunk, akik 1989-ben még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy tudatosodjon bennük az események fontossága. Hiszen december 16-17-én a letartóztatott 900 személy közül 130-an kiskorúak voltak" - mondta a felszólaló. Ezt követôen került sor a Mi nem halunk meg címû film bemutatására, amelyet az 1989. decemberi forradalomról készítettek 2002-ben.
A vándorkiállítást decemberben Temesváron mutatták be, s bejárták már Nagyváradot és Kolozsvárt. Marosvásárhelyen április 13-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk, innen Nagyszebenbe, Bukarestbe, a többi mártírvárosba, majd Csehországba, Lengyelországba, Jugoszláviába és Magyarországra utaznak az értékes anyaggal.
Tizenegy megyei település szándékozik községgé, öt község pedig várossá válni. Közülük van, amelyik már 4-5 éve kitartóan küzd azért, hogy kiválva a jelenlegi közigazgatási keretbôl, önállósuljon. Míg egyesek a nosztalgiával ápolt valamikori státusukat szeretnék visszanyerni, másokat most ért utol a függetlenedés vágya.
Önszervezôdési törekvéseik, ambíciójuk kétségkívül dicséretre méltó, és támogatásra érdemes. A községi, városi rangra való emelkedésnek azonban feltételei is vannak, amelyekrôl, vagy az ezek teljesítésével járó nehézségekrôl kevés szó esik. A "bátor" települések egy egész sor, a 2001. évi 351-es számú, a nemzeti területrendezési tervre vonatkozó törvényben szereplô elôírásnak kell megfeleljenek. A községek létesítéséhez szükséges feltételek többek közt: legkevesebb 1500 lakos, a község költségvetési egyensúlyát biztosító gazdasági potenciál , a községközpont és a községet alkotó többi falu közötti közúti vagy vasúti összeköttetések, lennie kell polgármesteri hivatali székháznak, óvodának, elemi és gimnáziumi iskolának, orvosi rendelônek, gyógyszertárnak, posta- és telefonszolgálatnak, rendôr- vagy csendôrszékhelynek, könyvtárral rendelkezô kultúrotthonnak, vegyesüzletnek, berendezett sportpályának, parókiának, temetônek, vasúti állomásnak vagy megállóhelynek, állatorvosi rendelônek, tûzoltó- szolgálati székhelynek, hulladéktárolónak, utcai kutakkal történô vízellátásnak.
A várossá válás még nagyobb kihívást jelent. A törvény minimális mutatókat tartalmazó fejezetében a lakosok számát 5000-ben, a mezôgazdaságitól eltérô tevékenységben foglalkoztattak arányát 75 százalékban szabja meg, emellett a vízellátási berendezésekkel rendelkezô lakások aránya 70 százalék, a fürdôszobával és WC-helyiséggel ellátott lakások aránya 55 százalék, az ezer lakosra esô kórházi ágyak száma 7, az ugyancsak ezer lakosra esô orvosok száma 1,8, lennie kell a községben líceumi vagy egyéb középfokú oktatási formának, elôadótermeknek, közkönyvtárnak, sportteremnek, 50 szállodai helynek, az utcák összhosszúságának 50 százaléka korszerûsített és csatornázott kell legyen, 60 százaléka vízelosztó hálózattal rendelkezzen, a szennyvíztisztítás mechanikai lépcsôs tisztítóállomással történjen, egy lakosra 60 négyzetméternyi zöldövezet kell jusson, és természetesen hulladéklerakat is kell mûködjön. A felsorolt feltételeket pedig a "különválás" után megmaradó régi községnek is teljesítenie kell.
Nem nehéz belátni, hogy az egyes települések igyekezete, bármennyire is dicséretre méltó, egyelôre kétségekkel teli szándék. Sokat kell tenniük azért, hogy az ambíciót kézzel fogható, a rangot igazoló körülményekkel támasszák alá.
(MTI) Colin Powell amerikai külügyminiszter ma a NATO brüsszeli székhelyén tanácskozik a két legfontosabb nyugati szervezet, az EU- és a NATO-országok külügyminisztereivel Irak háború utáni sorsáról, az ország ideiglenes kormányzásának és újjáépítésének kérdéseirôl.
Powell elôbb munkaebéden találkozik az Európai Unió országainak külügyminisztereivel, majd az észak-atlanti tanács szintén külügyminiszteri szintû ülésén vesz részt, és valamikor a nap folyamán megbeszélést tart Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel is, aki azért megy Brüsszelbe, hogy találkozzék az európai villámlátogatást tevô amerikai kollegájával. Biztonsági megfontolásokból Powell nem utazik be a belga fôváros európai negyedébe, ahol az EU intézményei vannak, hanem mindkét szervezet külügyminisztereivel Brüsszel északkeleti peremén, a repülôtérhez közeli NATO-központban tartják a tanácskozást.
Miközben a fronton újra mozgásba lendültek a háborús koalíció döntôen angol-amerikai csapatai, és a jelek arra mutatnak, hogy a következô napokban, talán éppen csütörtökön indítják meg Bagdad ostromát, a háború utáni rendezés kérdései teljesen tisztázatlanok. Brüsszelben épp ezért nagy várakozással tekintenek a megbeszélések elé, hiszen ezekben a kérdésekben egyik szervezetben sem alakult még ki álláspont, sôt tulajdonképpen a viták sem kezdôdtek el. Az egyik fô kérdésnek az ENSZ leendô szerepe látszik, mert a háborút mindvégig ellenzô Franciaország nem akar olyan határozatot, amely akár utólag is a hadmûvelet igazolása lehetne. Szintén kemény viták várhatók Irak ideiglenes polgári és katonai felügyelete és kormányzása, valamint a tömegpusztító fegyverek további ellenôrzése körül. Az amerikaiak a biztonsági kérdésekben és az újjáépítésben várhatólag maguknak akarják fenntartani a döntô szerepet, míg a humanitárius segélyezésben inkább be akarják vonni szövetségeseiket is.
Amerikai tengerészgyalogosok szerdán Irak középsô részén elfoglaltak egy kulcsfontosságú hidat a Tigris folyón és ellenôrzésük alá vonták a Kútot Bagdaddal összekötô fôútvonalat. "Ez volt az utolsó nagy híd, amelyre szükségünk volt" - mondta egy magas rangú amerikai tiszt a Reuters brit hírügynökségnek, nagy elôrelépésnek nevezve a szerdai sikeres akciót a Bagdadtól 170 kilométernyire északnyugatra elterülô városnál. "A páncélos csata még folytatódik" - tette hozzá, "jelentéktelennek" minôsítve a Köztársasági Gárda Kút városa körül állomásozó Bagdad hadosztályát. Elmondása szerint az amerikai erôk "említésre méltó veszteséget" nem szenvedtek az összecsapásban. "Egy meglévô hídon keltünk át" - jelezte. A névtelenül nyilatkozó tiszt közölte, hogy a tengerészgyalogosok ellenôrzik a Kútból Bagdadba vezetô fôútvonalat a Tigris északi partján. Nyilatkozatából pontosan nem derült ki, hogy melyik hídon keltek át az amerikai erôk, de nyilvánvalóan nem a Kút városában lévôn. A várostól 45 kilométernyire nyugatra található egy nagyobb híd, Numáníja település közelében.
(MTI) Mi, az árulók címû írásával a spanyol El País szerdai számának lapjain felelt Adam Michnik lengyel újságíró a Die Tageszeitung német lap azon vádjára, hogy ô, Václav Havel és Konrád György - az Egyesült Államok és az Irak elleni háború támogatásával - árulókká váltak volna.
Michnik kijelentette, hogy nem beszélt a háború témájában sem Havellel, sem Konráddal, de minden valószínûség szerint egyetértenek. Hangsúlyozta, hogy: - Katonai szempontból az a kérdés, hogy a háború megnyerhetô-e. Nem vagyok katona, és nem értek a katonai ügyekhez, de úgy vélem, hogy csak olyan háborút szabad megkezdeni, amelyet meg is lehet nyerni. Erkölcsi szempontból az a kérdés, hogy a háború igazságos-e, és az én válaszom az, hogy igen, ahogy a Hitler elleni háború volt Lengyelországban, vagy ahogy a Sztálin elleni volt Finnországban. Politikai szempontból az a kérdés, hogy a háborúnak van-e értelme, és a válaszom világos: a háború politikailag igazolt, mivel az a célja, hogy megdöntse egy diktátor hatalmát, aki támogatja a nemzetközi terrorizmust, és aki tömegpusztító fegyverek birtoklására tör - így Michnik.
- Havel, Konrád és én olyan népek tagjai vagyunk, akik sokat szenvedtek a totalitárius rezsimek miatt. Ezen kívül kitûnô a memóriánk, úgyhogy képesek vagyunk hasznos következtetések levonására 2001. szeptember 11. rettenetes leckéjébôl. (...) A terrorakció annak a bejelentésével volt egyenlô, hogy a világnak újfent szembe kell nézzen a totalitarizmus kihívásával. Az erôszak, a fanatizmus és a hazugság frontális támadást intézett a demokratikus értékek ellen. (...) Ma Szaddám Huszein részt vesz ebben a keresztes háborúban, ahogy a múltban Hitler és Sztálin. Azt állítja, hogy a tisztátlan Nyugat elleni harcban minden megengedett - folytatta a lengyel újságíró, majd feltette a kérdést: "Miben áll tehát az árulásom? Továbbra sem vagyok hajlandó egyenlôségjelet tenni egy konzervatív, antipatikus, de demokratikus rendszer és egy diktatúra közé. (...) George Bush amerikai elnök nem éppen álmaim hôse, de támogatom ôt abban a harcban, amelyet Oszama bin Laden, és az általa irányított szervezet, az al-Kaida és Szaddám Huszein ellen folytat".
- Aggaszt, hogy Bush politikája likvidálhatja a nemzetközi politika humanitárius oldalát, de úgy vélem, hogy ezeknek az elveknek a szempontjából veszélyesebb a tolerancia a totalitárius diktatúrákkal és az olyan bûncselekmények gyáva elfedésével kapcsolatban, mint amilyenek Irak, Észak-Korea, Líbia és Kuba. (...) Nem értek egyet a mai pacifistákkal, mert nem fogadhatom el, hogy a pacifizmus utat nyisson azoknak, akik a szeptember 11-i terrorcselekményeket kitervelték és végrehajtották, valamint szövetségeseiknek. (...) Ma a legnagyobb veszély és a legnagyobb fenyegetés az iszlám integristák terrorizmusa, amellyel háborút kezdtek a demokratikus világ ellen. Mi pedig ezt a világot kívánjuk védelmezni - fejtette ki Adam Michnik.
Folyó év elsô negyedében ugyancsak megsokasodtak az RMDSZ-en belüli és kívüli állásfoglalások, lecsatlakozások, nyilatkozatok, szóváltások, hogy ne nevezzem pengeváltásnak.
Ezen sokszor heves pró és kontra vélemény- nyilvánítások során olyan alpári kifejezésekkel találkozunk, melyeket az ember normális körülmények között nem használ, mert nem illik méltóságához.
A politikában, mint általában sok minden (pl. a kompromisszum), ez is lehetséges. Mivel ez a "szép szokás" világviszonylatban dívik, meg kell barátkoznunk vele, és bosszankodás helyett azt nézzük, hogy ki használja ezt a beszédmodort.
A baj inkább azzal van, hogy politikusnak tartja magát az is, akinek annyi tudása és gyakorlata van politikai téren, mint mondjuk a futballpályai lelátón lévô drukkernek, aki bekiabál a pályán levô profi játékosnak.
Az ilyen politikusoknak ajánlom, olvassák el József Attila 1938-ban megjelent kötetének elsô bevezetô sorait:
Hogy József Attila kikre és mikre értette mondanivalóját, azt döntse el mindenki maga.
Tudjuk, hogy a politika a társadalom vezetésére, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló közösségi vagy egyéni tevékenység. Politikus a politikával foglalkozó közéleti személy, aki a viszonyokhoz ügyesen alkalmazkodik.
Az RMDSZ-nek mint érdekvédelmi szervezetnek ilyen, a viszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó politikusokra van vagy lenne szüksége. Példaképük akár Deák Ferenc is lehet, akit nem véletlenül neveztek a haza bölcsének.
A kiegyezés utáni, addig soha nem tapasztalt gazdasági, kulturális fejlôdés, fellendülés, anyagi jólét, vagyonosodás, monumentális építkezések, de még politikai téren elért eredmények is (egyszóval: prosperitás) mind a reális politizálásnak, a kiegyezésnek, megegyezésnek az eredményei.
Azok az egységbontó törekvések, fáradozások, különutas szervezkedések, melyek március hónap folyamán végbementek romániai magyar kisebbségünk életében, olyan helyrehozhatatlan károsodást okozhatnak, melyeket soha többé jóvátenni, kijavítani nem tudunk.
A hatalmon levôk iránti nem is utálat, hanem gyûlölet odáig jutott volna, hogy a különutasok már összefognak azokkal is, akiket eddig árulóknak tartottunk? (Pl. a marosvásárhelyi polgármester- választáskor).
Vagy az ellenség iránti megbocsátás jele lenne, melyet a márciusi fórum szervezôi akartak bemutatni, bizonyítani?
Azt a konok, makacs magatartást, küzdelmet, melyet az RMDSZ vezetôi ellen folytatnak, csak azok tudják megtenni, akik uralomra, a hatalom megszerzésére törekednek, törtetnek. Ugyanis a mai idôkben az embereket nem uralja, hatja át az a hazaszeretet, nemzetszeretet, nemzeti érzület, mely volt két-három évszázaddal ezelôtt a magyarban.
Nem állítom azt sem, hogy az RMDSZ régi és mai vezetôi, ilyen-olyan tisztségviselôi azt az utat, magatartást találták, találják meg, amelyet elvárt vagy elvárna tôlük a tagság.
A bársonyszék-követelôk folytatják a maguk politikáját, érvelnek a saját érdeküknek megfelelôen. Ha a bársonyszékben ülôk az alattvalókat nem világosítják fel végzett munkájukról tényekkel "háztartásukról", nem forgolódnak eleget minden idôben a nép körében a székelyföldön, ha okot szolgáltatnak a magyarban hamar eluralkodó irigységre, akkor a megszervezett ellentáborral találják szembe magukat.
Máskülönben, mint elôbb is említettem, a politika a hatalom megtartására irányuló tevékenység is.
Egy dolog kétségtelen: minden bomlás, szakadás, szétválás oda vezet, hogy végül egyetlen képviselônk lesz a parlamentben. Kik fognak ennek legjobban örvendeni? Ezt minden magyar tudja. Nos, akkor ki fogja vállalni a felelôsséget, ki fog a másikra mutogatni? Vagy egyszerûen félreáll és hallgat? Gondolom, lesznek majd felelôsségre vonások.
Az egyházak és vezetôik ne feledjék, hogy kötelességük a nyáj összetartása, megôrzése. A lelkészeknek az a hivatásuk, rendeltetésük, hogy ha csak egy lélek is kiválik, elmarad, elcselleng a nyájtól, azt visszavezessék. Ez a fôméltósá-gokra is vonatkozik.
Vagy a márciusi fórum elôkészületeibôl, döntéseibôl azt kellene kiolvasnia a naiv polgárnak, hogy jövô évben választások lesznek a Királyhágómelléki Egyházkerületben, és a fôtiszteletû püspök úr, emlékezve az 1998. évi választásokra, nem kívánja jelöltetni magát, és politikai vonalon akarja szolgálni népét? Egyben megmutatván, hogy ha nem volt jó "tiszteletbeli elnöknek", jó lesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve az Erdélyi Magyar Önkormányzat elnökének.
Befejezésként megint csak József Attila Születésnapomra c. versének sorai jutnak eszembe:
hogy költônk nem nyelvtant tanul
De a kezdeményezô testület tagjai se feledjék el, illetve vegyék figyelembe: hogy alakulhassanak, létezhessenek, ahhoz még inkább szükség van a romániai magyarság egységére, egészére. Ezt a magyarországi drukkereknek is tudniuk kell.
Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt elnöke a személyes érintettség jogán kérte, válaszoljon a keddi Népújságban megjelent Fodor Imre-nyilatkozatra.
Elmondta, hogy ellentétben az alpolgármester állításával, írásos meghívót kapott a kolozsvári fórumra. Az RMSZDP elnökének címzett, névre szóló meghívót - mutatta - Tôkés László írta alá.
A felszólalásában azt mondta: * több mint tíz éve rákényszerültek a külön útra; * bebizonyosodott, hogy ha mások is idôben ilyen irányba léptek volna, ma más lenne a helyzet; * ha már akkor kiléptek volna az RMDSZ-bôl (azok, akik ma kirekesztettnek érzik magukat, sz.m.), és megkezdték volna az egység újraépítését, akkor régen megoldódtak volna a problémák; * a különút sok buktatóval jár; * az újraépítkezés idôigényes, alapos munkát igényel, hogy elérhessük azt, amit 13 évvel ezelôtt elkezdtünk rontani; * "ha mi hatékonyan akarunk lépni az RMDSZ ellen, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nekünk is feltétlenül szükségünk van biztosítani a hivatalos kereteket a politikai tevékenységhez". Az új mozgalom azért alakult, hogy legyen végre - a kirekesztô jellegû RMDSZ-en kívül - egy közös, befogadó szervezet. Ha Fodor Imre ezt nem értette, akkor nem érti a márciusi fórum lényegét, mondta el a replika jogán Kiss Kálmán.
Elôzmények: 13 év kitartó mûködés.
Körülmények (jelenleg): a legnagyobbjaink hatalmi harca, a szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus, a március 15-i megemlékezés, Kovács László magyar külügyminiszterrel együtt, az öbölháború.
Kérdés: mit csinál az RMDSZ? Mit ad nekem az RMDSZ?
Felelet: Az RMDSZ egy piros-fehér-zöldbe öltözött jóságos szellem, aki egy varázspálcával hadonászik az erdélyi magyarok orra elôtt, és minden óhajukat rögtön teljesíti.
- Na mit szólsz, milyen képet vágott Kovács László, amikor a Postaréten a koszorúzási ünnepen kifütyölték? Egész közel hozta a tévé. Végignéztem az egészet, végig bizony. Hát mit gondolnak ezek, hogy mindent meg lehet velünk csinálni? Te is láttad, mi, nézted a tévét?
- Nem nézted?! Te nagy RMDSZ-es! Ezek vagytok ti, ilyen az egész RMDSZ. Hát mi volt fontosabb, mint a tévében végignézni a koszorúzást? Hol voltál 15- én?
2003. március 21., a 13-as RMDSZ-körzet cserealji székháza. Telt ház.
Elnöki beszámoló, elvégzi Sikó József. A gazdasági bizottság vezetôje, Benedek Dénes elszámol. Az ellenôrzô bizottság, élén Gombócz Jánossal rögtön utánaszámol. Beszámolás, elszámolás, leszámolás.
Megszólalnak a tagdíjbegyûjtôk is. Ôk azok, akik a tagokhoz becsengetnek, és akiknek felteszik a kérdést: mit csinál az RMDSZ, mit ad nekem az RMDSZ? Mert a magyar tudni akarja, hogy az ô havi 2000 lejével mit csinál az RMDSZ. Tenyérnyi ajtónyílás és két perc áll a tagdíjbegyûjtô rendelkezésére ennek a lényeges kérdésnek politikai érvekkel való megválaszolására.
Ellenfél kell a magyarnak. Csak úgy tud igazán magyar lenni. Kezdetben volt a Vatra, aztán a PUNR, Vadim, Funar, Ladariu stb. Elfogytak. És mi lesz ezután? Mit csinál az RMDSZ ezután? Nincs harc, nem kell RMDSZ.
- Hogyan lesz az erdélyi magyarból román egyik napról a másikra?
(A magyar igazolványok ügyében természetesen továbbra is a türelmes és kitûnôen felkészült Városi Melindához kell fordulni.)
A szociális bizottságot León Ferenc vezeti. Ô
szerez elsônek tudomást a nagy-nagy bajban lévô
tagokról. Segélyeket, juttatásokat
"csikar" ki nekik a pénzügyiektôl.
És az utánpótlás. A cserkészek. Gáll Ábel és Szilágyi László neveli ezt a csoportot, amely majd a 13-as RMDSZ-körzet munkáját továbbviszi.
Szólnunk kell közvetlen utódainkról, a MADISZ-os ifjakról, a lelkes lányokról: Pózna Borbáláról, Bükkösi Orsolyáról, Neu-Ury Tündérôl, Szabó Andreáról és társaikról. Közülük néhány egyetemista nemrég járta meg Franciaországot, ahol 70.000 mindenféle nemzetiségû fiatal ismerkedett meg egymással és a jövô közös Európájával. Bükkösi Orsolya számolt be errôl a csodálatos eseményrôl.
Nagy Géza politikai alelnök részt vett a szatmárnémeti kongresszuson.
- Az egység az, ami a legjobban hiányzik - kesergett. - Most van a legnagyobb szükség az egységre az erdélyi magyarok között.
A 13-as RMDSZ-körzetnek van a legnagyobb súlya városunkban - ismerik el a megyénél, de azért valahogy most sem ért rá senki megjelenni ezen a közgyûlésen.
A 13-as körzet politikailag érett, már-már autonóm szervezet. Olyan meghívottak tiszteltek meg jelenlétükkel minket, mint Morent Ilona, a nyugdíjosztály igazgatónôje, a társadalombiztosítási törvények szakértôje, meg Gyôrfy Mária a munkaügytôl.
Sántha Tibor jogász mellett, aki a 12-es és 13-as körzetet látja el jogi tanácsokkal, mostantól a 13-as körzet saját jogászát tisztelheti Takács Auróra személyében.
Ez a jelen. A jövô meg: nyelvtanfolyamok, internetszolgálat, hétvégi klubtevékenység, állásbörze, politikai nevelés. Dióhéjban.
- Tessék eljönni és megkérdezni tôle.
Budapest megrendezné az Olimpiai Játékokat 2012-ben. Jólesik leírni és pengetni az érzelmi húrokat, de azért maradjunk a feltételes módnál, mert biztos döntésrôl még senki nem beszél. Sem a város vezetése, sem a Magyar Olimpiai Bizottság, sem a kormány. Az idô persze sürget, jelentkezni kellene július tizenötödikéig. Ennyi a konkrétum. Valamit hamarosan mondani kell. Csak az a nagy kérdés, hogy mit.
Tegyük a kezünket a szívünkre, ki az a magyar, határon innen és túl, aki ne szeretné, hogy mi is megrendezhessük végre azokat a fránya játékokat? Budapest néhány hétre a világ fôvárosa lenne, miközben élhetnénk a soha vissza nem térô alkalommal, hogy megmutassuk, mire is telik tôlünk, hogy elhitessük értékeinket, elfogadtassuk magunkat olyanokkal is, akik még a térképrôl sem ismerik, hol él és ki is a magyar. Patagóniától Grönlandig mindenki rólunk beszélne és arról a csodáról, ami ilyenkor történni szokott. Hát erre ne legyen büszke az ember? Magyarország kicsi ország, de sportnagyhatalom. Amit tagadni bajosan lehet. Az ötkarikás játékok örökranglistáján elôkelô helyünk van.
Jó barátom Marosvásárhelyen, Jánosi Béla tanár úr, aki sportsikereink nagy tudója, remélem, elnézi nekem, hogy nem azzal példálózom, kik, mikor és hányan lehettek gyôztesek magyarként a modern olimpiákon.Túlontúl hosszú lenne a névsor. Ezért most emlegetni csak annyit érdemes és kell feltétlenül, hogy minden ország, amely elôttünk jár az éremszerzésben, volt már házigazdája az olimpiai játékoknak. Elképzelhetô, nem véletlenül alakulhatott így. S ezért akár következtetni is lehetne. A magyar sport mindenképpen megérdemelné és méltó lenne hírnevéhez ez a nagyszabású rendezvény. Lelkesedni lehet, miért ne. Még akkor is, ha az ötlet, a gondolat a politika szüleménye. Egy a lényeg. Elôször a tavalyi választások elôtt jelentkezett az olimpia mámora. Éppen jókor. Az illúzió szavazatokat garantált a pártoknak. Baloldalon, jobboldalon, mindenütt. És azok a nemzet érdekéhez méltóan vették a lapokat. Mert a népszerûség megszerzésében nem nagyon dekázgathattak. Így aztán olimpia-ügyben nem volt két Magyarország. (Mint ahogyan ma még mindig van, sajnos, csak az ember sehogy sem érti, minek kettô, amikor egynek is kicsi.) Igaz, akkoriban egyszer kimondta valaki, aki hitegeti önmagát, annak az öt kerekébôl egy-kettô hiányzik. Gúnyolódó volt a vélemény, de hamar feledésbe merült. Bizony kár. Mert túl a sértegetô szándékon, érvelni lehetett volna tovább, esetleg a kételyek talaján. Rendben, ugorjunk fejest a vízbe, ha úgy tetszik, rendezzünk akármit; de hogyan és mibôl?
Nos, ez ma már nem titok.Tudjuk, amit tudni kell, a lényeget. Hogy mi mennyibe kerül(ne). Egy, a témában jártas független külföldi cég, felkérésre, elkészítette a játékok megvalósíthatóságáról szóló tanulmányát. Jó tudni, nem kevés pénzért: félmilliárd forint volt az ára. De ne sopánkodjunk, hogy még sehol semmi, csak a zsebünk ürül. Az ajánlás alapos és megszívlelendô. Tele van érvekkel. Mellette és ellene. Egyébként nem függetleníthetjük magunkat attól, hogy minden hiányzik. Ma Magyarországon egyetlen sportlétesítmény sem alkalmas arra, amit olimpiai játékoknak nevezünk. Újra kellene építeni a hajdani Népstadiont, amely Puskás Ferenc nevét viseli; mellette még négy futballstadion kellene és tizenegy fedett sportcsarnok; olimpiai falut kellene építeni tizenhatezer sportolónak és egy másikat ugyanennyi újságírónak; új épületekre, szállodákra, utakra volna szükség és három új Duna-hídra, valamint egy negyedik metróvonalra, legalább huszonöt kilométer hosszúságban. Mindent összeadva a játékokra és a járulékos infrastrukturális beruházásokra, az állami költségvetésbôl 800 milliárd forint elkülönítésére volna szükség. Csak úgy pluszként. Jóllehet az EU is besegítene 200 milliárd forintnyi euróval, a többi elôteremtése csak adóemeléssel lenne lehetséges, és nem utolsósorban fontos kiadások drasztikus lefaragásával, aminek az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a nyugdíjasok társadalma látná a kárát…
Természetesen, ahol ennyi pénzt elköltenek, ott a haszon sem maradhat el. Kezdve attól, hogy a beruházások más régióknak is kedveznének, szinte elképzelhetetlenül sokat nyerne vele a nemzetgazdaság és hosszú távon meglenne életszínvonal- javító hatása is.
És mégis. A számok riasztanak, mintsem segítenének. Hiszen ma még senki nem eltökélt. Sem így, sem úgy. Mintha csak a tétovázás lenne az úr. Annak ellenére, hogy olimpiai játékok rendezésére mindig a város jelentkezik, és az egyetértô nyilatkozatot az ország olimpiai bizottsága adja, és annak ellenére, hogy pénzügyi garanciát csak a nemzet kormánya szolgáltatja, ide-oda gurulnak az olimpiai karikák. De meglehet, hogy nem jól látom, inkább elgurulnak. Messze tôlünk. Budapest vállalná, jelentkezne, csak pénze nincs, de ha adnak… Az olimpiai bizottság elôlegezi a bizalmat, többet nemigen tehet. Marad minden a politikára, amely belekezdett a csábító álmodozásba. Vissza a feladónak, vagy mégsem? Nem elhanyagolható tényezô, hogy most más kormány van hivatalban, mint akkor. Aki ígért, annak immár nem sok a felelôssége. Aki viszont egyetértett, akkori igenjét már nem latolgathatja. De esetleg felülvizsgálhatja. Ha úgy érzi, hogy muszáj. Nyilvánvaló, a költségek nagysága miatt. Nem kishitûen, hanem a helyzet ismeretében. Nem az illúziók és az ambiciózus remények rombolásával. Mert ha a nemzetet az csábítja, ami elôre viheti, büszkévé teheti, annak úgysem lehet ellenállni. Még akkor sem, ha a lehetôségre netán évekig kell várni.
Pénzjutalmak és rendezvénysorozat a román csendôrség napján
- 153 évvel ezelôtt, 1850. április 3-án Grigore Alexandru Ghica, Moldva uralkodója aláírta a Pandúralakulatok átszervezésérôl szóló törvénycsomagot, amely tulajdonképpen a csendôrség létrehozásának alapköve - mutatott rá köszöntôbeszédében Dorobantu Constantin hadosztálytábornok, a Területi Csendôrparancsnokság parancsnoka a csendôrség napja alkalmából szervezett sajtótájékoztatón. A XIX. század második felében a csendôrség a hadsereggel közösen elsô alkalommal vett részt az orosz-román- török háborúban, jelen volt az 1877-78-as szabadságharcban is, majd létrehozták a vidéki alakulatokat is. 1949-1989 között a csendôrség biztonsági és ôrzô csapatok név alatt fejtette ki tevékenységét, majd 1990-ben visszatértek a régi megnevezéshez. 1998-ban a parlament elfogadta a csendôrség törvényét.
A tábornok a Területi Csendôrparancsnokság átszervezésérôl is szólt. Megtudtuk, a közeljövôben hegyi csendôrôrségek alakulnak francia mintára, amelyek elsôsegélynyújtásban részesítik a rászorulókat. Ezek a csendôrök hegymászók és jó sízôk kell legyenek. Ilyen jellegû csendôrôrsök létesülnek a Hargita megyei Borszéken és Tusnádon, valamint a Beszterce-Naszód megyei Oláhszentgyörgyön. A képzést a franciák biztosítják, valamint támogatásukkal nyitják meg a gyakorló iskolát is. Gyergyószentmiklóson felkészítô és továbbképzô központot létesítenek.
A katonaság átszervezése következtében a Területi Csendôrparancsnokságon mindössze 50 állás marad, a többi a Megyei Csendôrparancsnokság, a rohamosztag, valamint a hargitai és besztercei osztagok alárendeltségébe kerül. A központi parancsnokság feladata mindössze ezek tevékenységének összehangolása lesz, míg az eddig a Területi Csendôrparancsnokság alárendeltségébe tartozó gyergyószentmiklósi osztag különálló parancsnoksággá alakul, az Országos Parancsnokság alárendeltségében.
A tábornok elmondása szerint legkésôbb júniusig valamennyi sorkatona és alkalmazott szakaszvezetô új egyenruhában és NATO-típusú bakancsban díszeleghet.
A román csendôrség napja alkalmából 440 csendôrt - közülük 100 tiszt és 109 tiszthelyettes - pénzjutalmakban részesítettek. Három tisztet és hat tiszthelyettest léptetnek elô a következô rangba.
A Területi Csendôrparancsnokság a csendôrnap tiszteletére rendezvénysorozatot szervezett. Március 20-a és április elseje között négy sportágban folytak a vetélkedôk, melyeknek nyerteseit a Csendôrség Serlegével jutalmazták. Elsején a sajtó képviselôi tartották a maros-szentgyögyi lôtéren a céllövészeti versenyt Másodikán a csatófalvi Hôsök emlékmûvénél a kegyelet koszorúit helyezték el, valamint megkoszorúzzák Ion Bunoaica hadosztály-tábornok szobrát. Április harmadikán a parancsnokság udvarán építendô templom helyét szentelik fel, majd a Területi Csendôrparancsnokság elôtti bejáratnál levô Gr. Alexandru Ghica szobra elôtt katonai ceremóniával tisztelegnek.
A nyugdíjasok életszínvonalának drámai csökkenése miatt a Romániai Nyugdíjasok Szövetségének Maros megyei fiókja, amely az Idôs Személyek Megyei Tanácsának támogatottságát élvezi, tiltakozik amiatt, ahogyan a felelôs szervek a nyugdíjasok helyzetét kezelik és nem keresnek megoldást a nehézségek áthidalására.
A Nyugdíjasok Szövetsége felteszi a kérdést az ország vezetôinek, a parlamenti képviselôknek, szenátoroknak: szerintük, hogyan tud megélni egy 300.000- 1.600.000 lejes nyugdíjjal rendelkezô nyugdíjas, amikor a villanyáram, a földgáz, az élelem és a gyógyszerek ára megháromszorozódott?
A szövetség felháborodással tiltakozik amiatt, ahogyan a 2003. januári nyugdíj-kiigazítást végrehajtották, amelynek következtében a nyugdíjak a legjobb esetben is csak 100.000 lejjel nôttek. A március elsejei 3,5 százalékos indexálás pedig sok esetben 2000 lejes emelést jelentett.
A nyugdíjasok tiltakoznak az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátásának felfüggesztése miatt, lévén, hogy a nyugdíjasoknak joguk van a gyógyszerekhez, hiszen valamennyiükért a nyugdíj 7 százalékának megfelelô összeget átutalták az egészségbiztosítási pénztárnak. Továbbá kérik a gyógyszerkérdés mielôbbi megoldását, hiszen nyugdíjasok milliói szenvednek az intézkedés miatt, sokuk élete forog kockán.
A nyugdíjasok kérik, hogy sürgôsen emeljék a nyugdíjakat, amelyek az átlagbér 60-65 százalékával legyenek egyenlôek, dolgozzanak ki stratégiát a jövedelemre, az orvosi és szociális ellátásukra nézve, nyújtsanak adókedvezményeket és a nyugdíj- kiigazításokat az infláció függvényében hajtsák végre.
Ha mindezek a jogos intézkedések nem történnek meg, akkor annak a generációnak, amely ifjúságát feláldozva dolgozott az ország felépítéséért, kevés esélye marad a túlélésre - közölte Kovács Irma, a nyugdíjasok szövetségének elnöke.
Fontos az együvé tartozás, mondta Pálfy G. István budapesti közíró Horváth Arany A csillagok nem álmodnak címû könyvének kedd esti vásárhelyi bemutatóján. Pálfy úgy véli, válságban van a magyar újságírás, a szakma ma a mûveletlenség talaján áll. A publicista elsôsorban a nemzetközi trendeket teszi felelôssé, a nemzeti gondolkodást mételyezô internacionális befolyást.
Pálfy szerint téves az a felfogás, hogy a sajtó a hatalmi ágak közé tartozik, amibôl aztán nagyon sok kár származik. Javaslata van: aki a jobboldalt meg akarja menteni, az beszéljen a szeretet hangján.
Megállapítása szerint a káros hatás Erdélybe is begyûrûzött, következésképp az erdélyi magyar irodalomban és publicisztikában is mutatkoznak a válság jelei. Ami pedig a nemzeti érzést, a nép-nemzeti közgondolkodást és újságírást illeti, Pálfy G. István úgy véli, nincs veszve az ügy, vannak olyan kivételek, mint Horváth Arany kolozsvári írónô.
Horváth Arany, Pálfy megfogalmazása szerint, az irodalom és az újságírás határvidékén él. Ehhez példákat lehet venni a múltból is: Móricz, amikor riportot írt, nem szépirodalmat mûvelt, az Erdély címû trilógiájáról pedig ki állítaná, hogy nem irodalom. Amíg nagy elôdeinkre emlékezni tudunk, addig rettenetes nagy baj nem történhet velünk, annak ellenére sem, hogy a nemzeti gondolkodást ma Magyarországon sokan nem kedvelik, annak ellenére sem, hogy a magyar társadalom széles körû félrevezetése folyik. Ami pedig a Horváth Arany könyveit illeti, Pálfy azt mondta: benne van Erdély fájdalma, öröme. Sütô András úgy látja: Horváth Arany otthonos az erdélyi sors dolgában.
Az írónô édesapjától, a magyar- ózdi Horváth Istvántól tanulta, Erdélyben az írás: szolgálat. Az irodalom is szolgálat, az újságírás néha szolgaságig menô... Erdélyben kiveszett egy szakmai hagyomány, eltûnt a terepjáró újságíró, véli Horváth Arany. Szólt lapjáról, az Amerikai Erdélyi Szövetség Transsylvania címû erdélyi tájékoztatójáról.
A beszélgetés során Pálfy G. István elismerte: Magyarországon a modern zsurnalisztika minden követelményét egyértelmûen a Népszabadság követi, példányszáma is ezt igazolja. Ami pedig a jobboldali újságírást illeti, Pálfy szomorúan állapítja meg: a mai jobboldali sajtónak nincsenek követhetô hagyományai.
Kedden este új ügyfélfogadó irodát avatott a Transilvania Bank az egykori Extra élelmiszerüzlet helyén berendezett fôtéri helyiségben.
Az 1918. December 1. úti ingatlanban marad a bank marosvásárhelyi kirendeltségének központja, ahol az eddigi tevékenység zavartalanul folytatódik, az új iroda révén - amely a bank hálózatában sorrendben a 49. - azonban a bank még közelebb szeretne jutni ügyfeleihez.
Az ünnepélyes irodaavatón jelen volt a Transilvania Bank vezérigazgatója, Robert C. Bekkers, míg a házigazda szerepét Eugen Craciun, a marosvásárhelyi kirendeltség vezetôje töltötte be, aki a szalag jelképes elvágása után köszöntötte a jelenlévôket, hivatalosságokat, a bank ügyfeleit és alkalmazottjait, újságírókat. A bankot bemutató rövid film bejátszása után Robert C. Bekkers ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy a Transilvania Bank, miután regionális pénzintézetbôl országos pénzintézetté vált, most ismét Erdélyre összpontosít, ahol sûríteni kívánja a hálózatát. Ennek egyik lépése volt a mostani irodaavatás, a közeljövôben Szászrégenben szeretnének képviseletet nyitni, illetve tervbe vették egy újabb marosvásárhelyi képviselet létesítését a város egyik forgalmas negyedében.
A prefektus és a megyei tanács alelnökének
hiányában, a hivatalosságok képviseletében
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere szólalt
fel, aki nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ismét ostorozza az
"ostobaságot", amely késlelteti
városfejlesztô ötleteinek
megvalósítását, egyértelmûen
célozva arra, hogy az az "ostoba", aki nem ért egyet
elképzeléseivel.
Az ünnepség fénypontjaként a Transilvania Bank színes televízióval díjazta a Visa International bankkártya promóciós versenyének nyertesét.
A Transilvania Bank egyik legnagyobb részvényese a 15%-ot birtokló Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, 2002. december 31-én 47 millió dollár saját tôkével és 255 millió dollár értékû összaktívummal rendelkezett. A bruttó profit 2002-re elérte az 540 milliárd lejt.
Romániában 2006 elejéig teljesen megszüntetik a sertések pestis elleni védôoltását - közölték a mezôgazdasági minisztérium illetékesei szerdán az MTI-vel.
Liviu Harbuz helyettes államtitkár elmondta: mivel az Európai Unióban tilos a sertéseket pestis ellen oltani, Romániának is csatlakoznia kell ehhez a gyakorlathoz, annak ellenére, hogy jelenleg a betegség komoly gondokat okoz az ország több területén.
A minisztérium adatai szerint az év eleje óta 42 fertôzött gócot találtak az országban. A betegség fôként abban a 12 erdélyi megyében terjed, ahol már korábban megtiltották a védôoltásokat, de találtak beteg állatokat az ország olyan megyéiben is - Giurgiuban és Brailában -, ahol még olthatják a sertéseket.
A betegség terjedésének megakadályozása egyedül a beteg állatok kényszervágásával lehetséges: az év eleje óta összesen 1151 sertést pusztítottak el.
Tavaly a levágott állatok után 18 milliárd lej kártérítést fizettek a gazdáknak. A helyettes államtitkár szerint 2005-ig remélhetôleg sikerül felszámolni a sertéspestist Romániában. Ehhez elsô lépésként megteremtik az állatforgalmazás ellenôrzésének megfelelô rendszerét. Mint mondta, a betegség jelenlegi terjedését az állattartás nem megfelelô higiéniai körülményei, valamint egyes állatorvosok gondatlansága okozza.
Liviu Harbuz szerint a román mezôgazdasági illetékesek azzal számolnak, hogy a sertéspestis végleges felszámolásáig félmillió, legrosszabb esetben másfélmillió állatot támadhat meg a kór Romániában.
Hírforrások emlékeztetett arra, hogy a sertések pestis elleni oltását Lengyelországban és Magyarországon már megszüntetik. Ez az a két ország, ahonnét Románia jelenleg a legnagyobb mennyiségben importál sertéshúst, illetve élô állatot. Az Adevarul címû lap ugyanakkor hozzátette, hogy az ország észak-nyugati részén Magyarországról érkezô gazdák vásárolnak a sertéspestis elleni védôoltáshoz szükséges szérumot.
Kevéssel azután, hogy tegnap az idejekorán mozgósított sajtó képviselôi kivonultak a Kogalniceanu és a Mihai Viteazul utca találkozásához, robogóján a polgármester is megérkezett egy kis tavaszi "ôsbemutatóra", díszcserje-ültetésre, segédkezet nyújtva a városi kertészet alkalmazottainak. A Mihai Viteazul utca Unirea gimnázium melletti szakaszán a polgármestert vadonatúj ásó és lapát várta, amiket nyomban meg is ragadott (mint képünk tanúsítja), és ásott néhány gödröt, majd elültetett egy tuját. E munkálat után következett a sajtó által joggal és érdeklôdéssel várt nyilatkozat:
- Meg akarom mutatni, hogyan kell megtisztítani a várost, hiszen nem a földönkívüliek szemetelnek, hanem mi, polgárok. Nem úgy kell gondozni a településünket, ahogy ezt a környezetvédôk teszik, hogy állandóan "gargari-zálnak", s írják a tudományos lapjaikat!
Ezután Dorin Florea és kísérete átvonult az egyetemi bentlakások körüli zöldövezetekhez, ahol szintén elôkészítettek számára néhány gereblyét. Itt a polgármester a közgazdálkodási osztály vezetôjével szemügyre vette a "helyzetet", utasított, elmarasztalt és elrobogott.
A tegnapi látványosság alkalmával még megtudtuk, hogy a tavaszi nagytakarítás keretében eddig kézi erôvel mintegy 100.000 négyzetmétert, gépekkel 45.000 négyzetmétert tisztítottak meg. A kertészet 1500 díszcserjét és fát telepít a város parkjaiba, az utak mentére.
A tegnap délután a Deus Providebit Tanulmányi Házban, a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület vendégeként bemutatták Miholcsa Gyula Ember és környezet - Fizika a természetben címû kötetét, amely az Appendix kiadó gondozásában jelent meg. A nagyszámú érdeklôdô elôtt a kiadóról Dáné Károly matematikatanár, az Appendix egyesület elnöke beszélt. Csegzi Sándor fizikatanárként az alcímben jelzett összefüggésrôl, a gyakorlati oktatás szükségességérôl, valamint a Miholcsa által leírt természetjárás újszerû megközelítésérôl tartott rövid elôadást. Kerekes Péter Pál fotómûvész, az Erdélyi Kárpát Egyesület tagja diavetítéses természetjárásra hívta meg a jelenlevôket. Lapunk munkatársa, Vajda György az Örökmozgó Természetjáró Egyesület projektmenedzsere ismertette a könyv tartalmát.
Ember és környezet - ebben a bonyolult kapcsolatrendszerben nyújt eligazítást Miholcsa Gyula kötete, amely egyaránt szól kezdô és tapasztalt kirándulókhoz, hegy- és sziklamászókhoz, barlangászokhoz, sízôkhöz, csónakázókhoz, búvárokhoz és vitorlázókhoz, egyszóval olyan természetjárókhoz, akik "homo univerzálisként" erôsíteni szeretnék az ôskötôdést. Aki még nem ízlelte a természetjárás szépségét, az nyugodtan forgathatja a könyvet, mert a szerzô gondos tanácsai pontos útbaigazítást nyújtanak, s ezáltal kedvet kaphat és útra kelhet. Emellett a rendszeresen kirándulók is találnak olvasni-, tanulmányoznivalót, hiszen többek között megtudhatjuk azt is, hogyan tájékozódjunk éjszaka, miként kell kiszámolni a haladási sebességet, hogy építsünk szükség esetén iglut, milyen élelmiszereket szerezhetünk be a természetbôl, mi a teendô, ha bajba jutottunk, s mire van szükség, hogy bajba ne jussunk. Az idôjárás kémleléséhez is érdekes támpontokkal, adatokkal szolgál. A tapasztalt alpinisták akár ki is számíthatják, hogy balesetkor milyen sebességgel zuhanhatnak a mélybe, milyen típusú kötélre van szükség a biztonságos sziklamászáshoz. Miholcsa Gyula barlangtúrára is elkalauzol, s ha sorait követve túléltük mindazt a veszélyt, amelyre felhívja a figyelmünket, máris mehetünk sízni. De itt sem siklunk le csak magáért a szórakozás kedvéért. Aki kíváncsi, arra a kérdésre is választ kaphat, hogy ideális körülmények között egy 30 fokos lejtôn hány km/h sebességet érhetünk el? S ha majd szerencsésen kimenekültünk egy "fatális lavina" alól, máris vizeken folytathatjuk a kalandozást. Az evezôs sportokat kedvelôk érdekes természeti jelenségekrôl olvashatnak, de bármely folyó térképén is eligazítást nyernek. S ha a vízbefúlást is megúsztuk, jöhet a búvárruha, s betekinthetünk a víz alatti világba, sárkányrepülôn szárnyra kelhetünk és hôlégballonban Ikaroszként az ionoszféráig juthatunk el. Miholcsa Gyula zárszóként a következôkre szólít fel: "Minden élettérben alapvetô természetjáró szabályunk legyen, hogy ne zavarjuk meg a természet csendjét és rendjét, és amihez nem szükséges, ne nyúljunk hozzá. Ha betartjuk mindezt, akkor sikerül megóvni a természetet, és esélyünk van arra, hogy igazából megismerjük olyannak, amilyen évezredekig volt, szépségeivel és furcsaságaival együtt…"
A könyv még egy érdekessége, hogy a szerzô fizikatanárként magyarázza a természet jelenségeit.
A Maros Megyei Gyógyszerészkollégium a gyógyszertárakhoz forduló betegek tájékoztatására közleményt adott ki az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekkel kapcsolatosan.
A Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a második, harmadik és negyedik negyedévre megközelítôleg 23 milliárd lejes keretet szabott meg az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekre, olyan körülmények között, amikor január folyamán 25 milliárd lejre váltottak ki ártámogatott gyógyszereket.
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a 2003. március 11-i keltezésû 5357. számú átiratában közölte a Gyógyszerészkollégiummal, hogy a 2002. évi 500-as számú pénzügyi törvény értelmében nem fogadhatnak el elszámolás végett olyan iratokat - a gyógyszerek ellenértékérôl szóló számlákat -, amelyek a szerzôdésben leszögezett összegek fölötti tételeket tartalmaznak.
Ilyen körülmények között az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek kibocsátása lehetetlenné vált, a hátralevô három negyedév költségvetése az idei szerzôdés megkötésétôl számított 2-3 napon belül kimerül.
Ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem biztosít pótalapot (a kormány által jóváhagyott költségvetés- kiigazítás), akkor ebben az évben nem bocsátanak ki több ingyenes és ártámogatott gyógyszert - szól a Maros Megyei Gyógyszerészkollégium rendkívüli közgyûlésének közleménye.
Bár az Országos Gyógyszerészkollégium az ártámogatott gyógyszerekre megszabott keret növelését kérve aláírásgyûjtést kezdeményezett, a Maros megyei gyógyszerészek eddig még nem csatlakoztak a tiltakozási akcióhoz, részt vesznek viszont a fôvárosban szervezett tiltakozó akcióban.
Szívinfarktus következtében hunyt el a tegnap az 50 éves K. Károly, miközben a Tudor lakónegyed - vegyi kombinát útvonalon közlekedô 43-as autóbuszt kormányozta. Truta Ioan, a Helyi Közszállítási Rt. és a Siletina Kft. társulás osztályvezetôje lapunknak nyilatkozva elmondta, a szerencsétlenségre nem találnak magyarázatot, hiszen a nemrég elvégzett kötelezô idôszakos orvosi vizsgálatok semmiféle bántalmakra vagy krónikus betegségre nem utaltak.
K. Károly a tegnap a délutáni váltásban dolgozott, s körülbelül egy fél órája volt úton. 14 óra körül érkezett az autóbusszal a konzervgyári buszmegállóba, a jármû lassított, de nem állt meg. Mivel voltak leszállni szándékozó utasok, a jegyárusok elôre mentek a sofôrfülkéhez, figyelmeztetni a jármûvezetôt. Itt a férfit a kormánykerékre borulva találták. Azonnal levették lábát a gázpedálról, s megállították a buszt. Személyi sérülés nem történt. A buszmegálló közelében egy BMW személygépkocsi parkolt, ezt megütötte a sofôr nélkül maradt busz, ám szerencsére a kiskocsiban senki sem tartózkodott.
Ha egy nyelvünket tanuló idegennek be akarjuk mutatni a magyar igeidôk - jelen, múlt, jövô - használatát, a jövô idôhöz érve egy kicsit elbizonytalanodunk. Valahogy úgy érezzük, hogy az írni fogok nem egészen ugyanolyan használatú, mint a francia j’écrirai, a német ich werde schreiben. Nyelvünkben ugyanis nem olyan jellegzetes a jövô idônek ez a formája, jobban mondva: nálunk a jövô kifejezésének több módja van.
A leggyakoribb az egyszerû jelen idô, jövô helyett. Ezt néha megerôsítjük a majd szócskával, olykor pedig a fog segédigével. Más nyelvek is használják ugyan a jelen idôt a jövô helyett, de nálunk ez jóval sûrûbben fordul elô. Többnyire megelégszünk ennyivel: elmegyek hozzád; olykor hozzáfûzzük: elmegyek majd hozzád; elég ritkán mondjuk így: el fogok menni hozzád.
Valahogy úgy látom, írásban még ritkábban találkozunk az utóbbi alakkal, mint az élôbeszédben. Ennek azonban már nem egészen természetes oka van. Csak nemrégiben is ezt vallotta nekem egy újságíró: én soha le nem írom, mert magyartanárom magyartalannak, germanizmusnak bélyegezte meg a fog-os jövôt. Valóban, nemegyszer tapasztaltam, hogy íróink, stilisztáink félnek tôle, mellôzik, kerülik. Pedig a tilalom, az idegenkedés teljesen oktalan, nyelvészeink már úgyszólván egy évszázada küzdenek e babona ellen, s bizonygatják, hogy kifogástalan magyar szerkezet ez is.
Az igaz, hogy a népnyelvben nem gyakori. Minek is kellene például külön kifejezett jövô idô ehhez: "El-megyek én, meglássátok, soha hírem se halljátok." Mindenki érzi benne - kimondatlanul is - a jövôt. Más finom módja is van a jövô érzékeltetésének; "Megérem még azt az idôt, / Sírva mégy el házam elôtt." Itt a még erôsíti meg a jelennek ezt a jövôt vállaló szerepét. De azért a népköltészetben sem ismeretlen s ritka az összetett jövô idô. Példa rá az ismert népdalnak ez a szakasza: "Jaj, istenem, hol fogok én meghalni, / Hol fog az én piros vérem kifolyni?"
Az irodalmi nyelv pedig nem is lehet meg nélküle. Nagyon finom árnyalatok kifejezését teszi lehetôvé az összetett igealak. Petôfi például igen gyakran él vele. Micsoda fenséges sorok - jórészt éppen a kifejezett jövô idônek köszönhetôen - ezek: "ipar-kodjunk. / A század viselôs, / Születni fognak nagyszerû napok, / Élet- halálnak vészes napjai."
És milyen dacos bizonyosság hangzik ki József Attilának ebbôl a jövô idôjébôl: "Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon tanítani." Nagyszerû lehetôséget ad ez a többféle forma a váltogatásra is. József Attila finom érzékkel használja ezt a megoldást: "Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz - azt, amire büszke vagy ma."
Hangzatos és szokatlan az ember fülének ma ez a címben kijelentett híradás. Nem is tudom, volt-e már hasonló helyzet Erdélyben akár a múltban, akár manapság, hogy ilyen lelkes odaállással válaszoljanak vallásos és kevésbé vallásos képzômûvészek egy egyházi felhívásra.
Történt, hogy 2003. március elsô napjaiban a vártemplomi egyházközség levelet intézett 60 Maros megyei magyar képzômûvészhez egy (koncert)orgona felépítésének támogatását kérve. Csalódásokkal és kiábrándultságokkal tarkított korunkban minden reményt meghazudtoló volt a jelentkezés. Marossárpataktól Szovátáig, de fôleg Marosvásárhelyrôl harmincnál több mûvész hozta el felajánlott alkotását a Vártemplomba. Álommal vetekedô valóság mindez; kultúra és egyház, festészet és zene találkozik ebben a példaadó eseményben. Neveket azért nem említünk most, mert még mindig érkeznek adományok.
Adományozó mûvészek, jövendôbeli orgonakoncert hallgatói, a képek vásárlói számára hadd álljon itt a szóban forgó orgona rövid története.
1. 1899-ben építette Ernst Klaßmeyer Németországban a haustenbecki református templom számára. A földmûves családból származó ifjú elôször kômûvesként kereste kenyerét, majd kitanulta az orgonaépítés mesterségét és 1872-ben (32 évesen) szülôi birtokán orgonaépítô vállalkozásba kezdett. 1897-ben, munkásságának 25 éves jubileumán már 80 orgona építésérôl számol be. Csak abban az évben 10 orgonát rendelnek tôle, többek között Buenos Airesbôl is kapott megrendelést. Haustenbeck sokáig kacérkodott azzal a - nem bizonyított - ténnyel, hogy az övék lenne a 100. Klaßmeyer-orgona.
Ez az orgona 40 évig állt és szólt elsô "szolgálati helyén", Haustenbeckben, ahol 1939-ben, halottak vasárnapján sírtak fel utoljára a sípok. Mivel a templom a katonai gyakorlótér kiszélesítéséhez útban volt, lebontották.
2. 1939. február 9-én a heidenoldendorfi egyházközség vezetôsége elhatározta, hogy megvásárolják a lebontott orgonát. Egy Armin- Hellweg nevû asszony balesetben meghalt két fia emlékére felajánlotta a 800 birodalmi márka kifizetését. Egyik fia autóbalesetben hunyt el, másiknak életét puskagolyó oltotta ki. A két fiú fényképe sokáig ott volt a heidenoldendorfi templom karzatára átépített orgonán. Mivel ennek a templomnak a karzata túl alacsony volt, ezért a karzat fölötti tetôt meg kellett emelni, hogy az orgona elférjen ott. Az átépítést Friedrich Klaßmeyer, az orgonaépítô fia végezte. Ez volt az orgona második szolgálati helye.
3. 1957/58-ban lebontásra ítélték a heidenoldendorfi templomot is, mivel a gyülekezet kinôtte és közvetlen közelében egy nagy templomot építettek. Az új templomba való áthelyezéskor 9 regiszterbôl 12 regiszterre nagyobbították az eredeti orgonát, felújították és az orgonaházat brazíliai fenyôbôl teljesen újonnan készítették el. Ez volt az orgona harmadik szolgálati helye, ahol 2002 nyári vasárnapján szólalt meg utoljára.
4. 1999-ben, az orgona 100. évében a gyülekezet úgy döntött, hogy egy új, még nagyobb, modern orgonát rendel Drezdából, és a réginek a sípjait egy múzeumban helyezik el, hogy emlékeztessen az egykor létezett haustenbecki templomra. A lebontás elôtt Miroslav Danys lengyel származású (Lengyelországból fiatalon Németországba menekült) Erdély-barát heidenoldendorfi lelkész felajánlotta egy erdélyi gyülekezetnek az orgonát. Így került ez a százéves orgona a marosvásárhelyi Vártemplomba, ahol hét hónapja várja negyedik "megszületését".
Erre az orgonára adományoztak önzetlenül és példamutatóan Maros megye magyar képzômûvészei. A felajánlott képzômûvészeti alkotások 2003. április 3-5. között megtekinthetôk a Vártemplomban. Ünnepélyes tárlatnyitót mond április 5- én (szombaton) 18 órakor Nagy Miklós Kund a Népújságtól, fellép a Tiberius vonósnégyes, és az aukciót, az árverést a Vártemplom gótikus termében levezeti Kozsik József színmûvész.
A Rákóczi-emlékév alkalmat ad arra, hogy az 1703- 1711 között lezajlott, II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc városunkhoz fûzôdô eseményeit felidézzük.
A kuruckort nemzeti történelmünk kiemelkedô eseményeként tartottuk és tartjuk számon.
1686. szeptember 2-án Buda, majd ezt követôen az egész ország nagy része felszabadult a félhold uralma alól. Sajnos, a török megszállást kíméletlen császári elnyomás váltotta fel. Zsoldosok garázdálkodtak és kegyetlenkedtek országszerte. Ezért elôször a Tokaj-hegyaljai jobbágyok tiltakoztak az idegen elnyomás ellen, de az új hatalom leverte ôket. A parázs azonban tovább izzott…
1703 májusában II. Rákóczi Ferenc zászlót bontott, s a népmozgalom élére állt, s harcba hívta az ország népét a császári önkény ellen. Rövidesen Felsô- és Kelet-Magyarország, majd Erdély nagyobb része, nemzetiségre való tekintet nélkül a kurucok mellé állt a hazáért és a szabadságért való küzdelemben.
1704-ben II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé kiáltják ki Gyulafehérváron, majd ezt követôen, 1705-ben a szécsényi országgyûlésen Magyarország vezérlô fejedelmévé választják.
1707. április 5-én Marosvásárhelyen került sor II. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelmi székébe való beiktatására.
A fejedelem népes kíséretével, a házi hadserege élén március 25-én Radnótról - Mezôbándon és Marosszentkirályon át - érkezett városunkba. A Maros-híd melletti téren (a jelenlegi Mezôgazdasági Iskolaközpont helyén) volt az ünnepélyes fogadtatás. A rendek lóháton várták Rákóczit, majd a köszöntôbeszéd elhangzása után ôk is a sereghez csatlakoztak, s a szálláshelyére, a Nagy Szabó Ferenc-féle házba (a jelenlegi Keresztelô Szent János plébánia épületébe) kísérték a fejedelmet.
A beiktatási ünnepség április 5-én a Dinnyeföldön (ma a Cuza Voda utca és a vasút közti területen) zajlott le. Ide állították fel az emelvényt a fejedelmi sátorral, amit zöld posztóval, perzsaszônyegekkel vontak be és karmazsin színû bársonnyal, aranypaszománnyal ékesítettek. Ide helyezték el a fejedelmi széket és az oltárt a feszülettel, az eskütétel céljából.
A díszsátor körül sorakoztak fel a rendek, a külképviseletek vezetôi, a történelmi egyházak képviselôi, a katonai kíséret tagjai és a város lakói.
A helyszínre II. Rákóczi Ferenc díszruhában, katonai díszkísérettel érkezett, ahol gróf Pekry Lôrinc üdvözlôbeszédére röviden válaszolt, kinyilvánítva a népe iránti hûségét. II. Rákóczi Ferenc az eskü szövegét az udvari fôpapjának, gróf Zichy Pálnak a felolvasása nyomán mondotta el, majd éljenzések és ágyúdörgések közepette elfoglalta a trónját.
Az ünnepség a jelenlegi plébániatemplom helyén lévô fatemplomban folytatódott, ahol a fejedelem hálaadó misén vett részt.
Délután a Nagy Szabó Ferenc-féle ház emeleti sarokszobájában fogadás történt a rendek számára, míg a Nagypiacon Oetlyk Ozoróczy György fôudvarmester látta vendégül a marosvásárhelyieket.
Április 8-án, a várbeli református templomban II. Rákóczi Ferenc részt vett az országgyûlésen, ahol országos jellegû kérdések megtárgyalására került sor.
E jeles évforduló alkalmából a vasárnapi istentiszteleteken egy néma perccel adózzunk II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem emlékének!
A táborszernagy sírja, a nyugállományba küldött Gyula von H. végsô nyughelye ismeretlen volt. Nem emlékezett rá senki, hová is temették 1853- ban.
Rémes idôk jártak akkoriban a 19. század derekán, minden olyan sárga és fekete volt Magyarországon, de a szomszédos országban is, amely igazából nem is volt szomszédos, hanem határtalanul elnyomó, megszálló, zsarnoki és kiszipolyozó. Ahogyan az egy frissen jogtalanságába visszahelyezett nagyhatalomhoz illett. A császárság élén fiatalember állott, mögötte zsarnoki anyukája, Zsófika, Magyarországon gyász volt, nem értek rá a népek, (akarom mondani, a porig alázott alattvalók) egy táborszernagy halála fölött bánkódni. Veszítettek ugyanis többet nem csak Mohácsnál vagy más jelentôs utócsatákban, de Világosnál, meg Aradon is. Ki kártyapartit, ki reményt, életet és tábornokokat. Másokat, mint a táborszernagy. Egykor többen közülük kartársai voltak, még a nagy rendhagyás elôtt.
Szegény tszn néhány évvel elhunyta elôtt halálra ítéltetett jó néhány száz embert (a honvéd is ember, bár ezt Von Gyula nem vallotta magánemberként sem); Bresciában hiénának nevezték a szenvedélyes olaszok ugyanezért a módfelett ûzött hóhérkodásért. Vérbe fojtott néhány szabadságharcot, mozgalmat, de aztán utolérte a sorsa, egy londoni sörgyárban a prolik leköpdösték, megdobálták, kiûzték, amikor munkalátogatáson vett részt.
De hát ô is csak a történelemnek kitett férfiú volt, viselte sorsa keresztjét, ráadásul ajajdearanyos táborszörnagyom balkézrôl alkotott, törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot, igaz, kapott kárpótlásul egy icipici báróságot.
Elfutott 150 esztendô halála óta, elhatározta tehát 13 család, hogy rendbe hozza táborszarnagy sírját. Elvégre kegyelet, kegyesség is van a világon. Gyászkegyek és kiskegyed. Bajban voltak: hol nyugszik végül is a tszn? Nevét a feledés rozsdája ugyan be nem futotta, de végsô pihenôt a feledés borítá sûrû gizzel és gazzal, dudvával.
Fogadtak egy történészt, egy sírkutatót, egy fôállású mazochistát és útnak eresztették ôket. Hosszú tipródás, bozóti kujtorgás és csipkebogyó-tépdesés után rábukkantak a sírra. A kövön még olvasható volt a név: Julius von Haynau (1786-1853) és alatta jelmondat: Holtan szerette a magyart.
A 13 család rendbe szedte a sírt, friss virágokat ültetett, megerôsítette a feliratot víz- és hamisságálló festékkel, sétautat taposott az emlékmûig, felszórta murvával, naponta kijár megbocsátó irgalmassággal.
Talán nem érdektelen e családok nevét is megemlíteni: Leiningen-Westerburg, Lázár, Schweidel, Nagysándor, Kiss E., Poeltenberg, Aulich, Kneziæ, Török, Láhner, Damjanich, Vécsey, Dessewffy. Késôbb csatlakozott a társasághoz a Kazinczy, Ormay és Lenkey família is.
Most éppen azon gondolkodnak, hogy megkeresik a hadbíró Heydte ezredes sírját, majd felkoszorúzva járulnak Jellaciæ zágrábi szobrához.
És a sor folytatható. Pl. Nagy Imre családja a kegyelet ibolyáit helyezi el Kádár János sírján a munkásmozgalmi parcellában.
Kerepesi temetô, a fôbejárattól és mindentôl jobbra bal.
A kagylóba ugyan azt mondta, hogy kéret, de tudom én jól, minek mi a jelentése. Ha kéret, akkor hívat. Ha hívat, mese nincs, menni kell. Mert amiért üldözési mániám van, attól még lehet, sôt majdnem biztos, hogy a fônök figyeltet, sôt figyel. Ritkán hívat a fônök, és még sosem dicsért meg, ezért átfut az optimista féltekémen, hogy talán meghívtak az "Everest, román föld" elnevezésû hegymászó- expedícióra, és a miniszterelnök küldött egy iránytût meg egy légnyomásmérôt ajándékba. De az is lehet, hogy beválasztottak a Rákóczi- emlékcsapatba, kapok huszáregyenruhát, nyeregben tesszük meg az utat Rodostóig és retúr. Vagy tán J. K. Rowling asszony múltkori összeszólalkozásunkat követôen kikottyantotta nagy titkunkat, hogy én vagyok az ô titkos szeretôje. A világhírû írónô, a négy Harry Potter regény világhírû szerzôje, kinek vagyona csekély 220 millió fontot tesz ki, máris megtöltötte a nemzetközi sajtót a hírrel: gyerektartási keresetet indít ellenem. És most kézbesítik az idézést. Hiszen a kis Dávid Gordonnak én vagyok az igazi apukája. A hölgynek is jól jönne a kicsi pénzem, ugyanis potom heti 70 fontos munkanélküli-segélybôl tengeti az életét - na, hol? Edinburgh városában, Skóciában...
Nincs kizárva, tûnôdtem tovább, hogy az én vérembôl akarják kivonni az atípusos tüdôgyulladás ellenszerét. Esetleg pizzahordó motoros küldöncnek hívnak bigbröderékhez. És ha ez sem, hát akkor bizonyára felvettek a Maros-parti Dancsisszimó Karavánhoz, tevehajcsárnak...Vagy csak egész egyszerûen nyertem egy elsô osztályú fürdôszobai felszerelést, mivelhogy tiszta véletlenül én vásároltam meg az ezredik budipapírt a sarki áruházban...
Ilyen vérmes reményekkel kopogtam a fônök ajtaján. Kopogtam másodszor is, akkor sem mondta senki, hogy tessék. Óvatosan benyitottam. A fônök éppen számítógépe elôtt ücsörgött, elmélyülten internetezett. Tisztességtudóan köhintettem, végre meglátott. - Ja - mondta szórakozottan. - Jött egy ímél. Egy villanyleveled.
És átnyújtotta a papírt, a kinyomtatott szöveggel. Egy olvasó írta a Csendes-óceán partjáról. A jó Isten furcsa, de bizonyára nem oktalan rendelése szerint ott ugyanis - a világhálóról - korábban olvassák a friss újságot, mint idehaza, ahol megjelenik. "Tisztelt Uram! - állt a levélben. - Mond valamit magának ez a szám: 1946, 08, 11, 56, 42? Nos? Mit szól hozzá. Megfogadtam a tanácsát, amit egyik cikkében ajánlott: születési adataimhoz csatoltam az életkoromat, ahhoz meg hogy hányas cipôt hordok (az otthoni számozás szerint), és ezek kombinációját megjátszottam a lottón, több héten át. Tisztelt Uram, tegnap szinte a guta ütött meg a boldogságtól, mert megütöttem a fônyereményt! Kérem, közölje pontos lakcímét, esetleg egy számlaszámot, mert szeretném leróni önnek a hálámat. Tisztelettel, Thomas Baratosi, San Diego, California."
Szélütötten tántorogtam ki a fônök
irodájából. Valamikor boldogult gyermekkoromban olvastam
egy Szentes Jónás nevû
szerencsétlen emberrôl, aki rögeszmésen ragaszkodott az
alábbi számsorhoz: 15, 25, 35, 45, 55... Folyamatosan
ezeket játszotta meg, de sosem nyert. Eladósodott, a falubeli
gyermekek így csúfolták:
" Szentes Jónás uram háza, /
Besétál a lutriába. / Maga is megy nemsokára /
Bolondoknak a házába." Nem emlékszem a
történet végére, a csattanója bizonyára
az lenne, hogy miután Szentes Jónásnak már egy vasa
se maradt, a falu huncut bírója
csúfságból még egyszer megtette a 15, 25, 35, 45,
55-öt, és mint a mesében, elvitte a
fônyereményt. Szentes Jónás pedig
valóban a bolondok házába jutott.
A fônöknek úgy dél tájban jutottam ismét eszébe, átszólt telefonon: - Na, mit válaszolsz a szerencsés olvasónak?
- Mindjárt meglesz - válaszoltam. Lassan pötyögtetni kezdtem: "Kedves Barátosi úr! Köszönettel fogadom hálájának megnyilvánulását. További fônyereményeket kívánok önnek. Gárdonyi Géza, Középkori vár, Eger."
A statisztikai adatok szerint márciusban, áprilisban és májusban keletkezik a legtöbb tûz. A megelôzésrôl, valamint a károk elhárításáról tartottak munkamegbeszélést csütörtökön a Horea tûzoltócsoport székhelyén.
- Az Országos Meteorológiai és Hidrológiai Intézet elôjelzései szerint áprilisban 28, míg májusban 30 fokos hômérsékletekre számíthatunk, ezért idôben kell óvintézkedéseket hozni az esetleges szerencsétlenségek kiküszöbölésére - mutatott rá felszólalásában Man Mircea ezredes. Elmondta, a tavaly tavasszal 33 tûzeset történt, amelyeket a felügyelet nélkül hagyott nyílt tüzek okoztak. Ezenfelül hét esetben a parazsat és a szikrát vitte tovább a szél, míg 12 esetben gyerekek játszottak a tûzzel, s ez okozott tüzet. Szükségesek az óvintézkedések, hiszen megyénk településein is elkezdôdött a tavaszi nagytakarítás, s az ennek eredményeképpen összegyûlt faágakat, lombokat és egyéb hulladékot meggyújtják. A felügyelet nélkül hagyott tüzet a szél továbbviszi, de ugyanolyan veszélyforrás az elhajított égô cigaretta vagy gyufa, az el nem oltott parázs és hamu is. A tûzesetek gyakoriságát növeli a lakosság, a polgármesteri hivatalok felelôs személyeinek, valamint a civil tûzoltó-alakulatok nemtörôdömsége.
A helyi tanácsok feladata határozottan fellépni a tûzmegelôzés terén, felügyelni, milyen mértékben tartják be a nyílt tûzre vonatkozó szabályokat, tájékoztatni a lakosságot, tûz esetén pedig értesíteni a helyi civil tûzoltó-alakulatokat, valamint a szomszédos településeket az esetleges veszélyrôl, s ha szükséges a katonai tûzoltóságot is a közbeavatkozás érdekében.
A gazdasági egységeknek, valamint a lakosságnak saját gazdaságaikban, illetve a mezôgazdasági területeken, az erdôkben a következô tûzmegelôzési normákat kell tisztelet