Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Feljavítják a Rovinari negyedbeli romák lakta tömbházakat

Huszonkét roma családot, mintegy 85 személyt szándékozik kitelepíteni a marosvásárhelyi Rovinari u. 24-26. szám alóli - teljesen lerobbant állapotban levô - tömbházlakásokból a polgármesteri hivatal, akiket utólag, a tömbházak felújítása után visszaköltöztetnek.

Azt, hogy egészen pontosan hány roma család lakik a fent említett címen, nem lehet tudni, de egy biztos: akik nem rendelkeznek Marosvásárhelyre szóló személyazonossági igazolvánnyal, vehetik cókmókjukat, és mehetnek, amerre látnak!- jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester egy legutóbbi, ingatlanvásárlásra vonatkozó tanácsi határozat kapcsán. Mint elmondta, csupán 22 roma család esetében létezik bérleti szerzôdés a polgármesteri hivatallal, vagy valamilyen, a lakásokban való tartózkodást törvényesítô irat. A Népújság kérdésére Marius Pascan hozzátette: a családokat a szóban forgó határozat alapján a Raktár utca 22. szám alatti, egy olasz cégtôl 770 millió lejért megvásárolt és felújításra kerülô ingatlanba fogják átköltöztetni. "Két, összesen 960 négyzetméter felületû épületbôl, és az ezekhez tartozó mintegy 3700 négyzetméternyi telekbôl áll az ingatlan, ahol lakásokat fogunk kialakítani. A valós értéke a vásárlási árnál jóval többre tehetô, kb. 2-3 milliárd lejre. A felújításához szükséges összeget még nem ismerjük, jelenleg van folyamatban a felértékelés, majd a versenytárgyalás következik. A munkálatokhoz mindenképpen 1-2 hónap szükséges."

Mialatt tehát a roma családok a Raktár utcai ingatlanban fognak lakni, a polgármesteri hivatal az Állami Lakásügynökségnek átadja a Rovinari-beli tömbházat, szociális lakások létrehozására. A felújítási költségeknek így csak egyharmadát állják majd a helyi költségvetésbôl. A feljavítást, közmûvesítést követôen visszaköltöztetik a 22 családot, újabb bérleti szerzôdéseket kötnek majd velük, meghatározott idôtartamra. Ha nem fognak tudni fizetni, végleg utcára kerülnek.

Florea kitért a családorvosok haszonbérleti szerzôdéseinek 2 évre szóló meghosszabbítására vonatkozó tanácsi határozatára, kijelentve, hogy a családorvosk ne aggódjanak, a bérleti díjak alacsonyak lesznek. Két év utáni igazságtételnek nevezte a Bodoni utcai telkek és házak ügyének megoldását.

Az egyházak tegyék rendbe az épületeiket!

A polgármester felszólította az egyházakat: tegyék rendbe épületeik, templomaik homlokzatát, ne hanyagolják el azokat. Utóvégre sok esetben visszakapták az épületeket és a bérleti díjakból bevételeik is vannak. A katolikus plébániát említve firtatta az építkezési cég kilétét, mondván: "aggódik" amiatt, hogy az épület falai máris elkezdtek nyirkosodni. Igen rossz állapotban van a Mûvészet Líceum és más, a Forradalom utcában levô ingatlan. Egyetlen intézményvezetô sem tûrheti, hogy az épület kapuja ragadjon a mocsoktól! - jelentette ki.

A tulajdonosi társulások a hibásak!

A polgármesteri hivatal tavaszi nagytakarítási programja nem zajlik a legolajozottabban, ennek oka, hogy a tulajdonosi társulások nem teszik dolgukat! - jelentette ki Kágán Ildikó, a polgármesteri hivatal közgazdálkodási osztályának vezetôje, visszautasítva azokat a sajtóban megjelent vádakat, melyek szerint a polgármesteri hivatal képtelen összehangolni a nagytakarítást. Az idén a Tudor lakónegyedben kezdték el a takarítást, a hulladék pedig azután került ki az utcákra, miután a szemeteskocsik továbbhaladtak. "Minden eszközzel informáltuk a tulajdonosi társulásokat: sajtóban meghirdetett ütemtervrôl, felszólításokat ragasztottunk ki és telefonáltunk is a társulások vezetôinek. Ennél többet nem tehettünk" - mondta az osztályvezetô. A polgármester szerint az utcákra kikerült lom- és szeméthalmokat egyelôre nem hordják el, esetleg utólag, ha a takarítási programot a tervek szerint végrehajtották az egész városban. Kérdésünkre, hogy milyen intézkedéseket hoznak, hogy a város más negyedeibein ne forduljanak elô hasonló esetek, a polgármester kijelentette: bírságolnak.

Aktuális

Óriási szégyent vallott Románia szombat délután a labdarúgó Európa-bajnokság selejtezôiben. No nem azért, mert a csapat 5-2 arányú vereséget szenvedett hazai pályán Dániától, noha az se kutya. A vereség benne van a sport lényegében, s azt kudarcnak vagy egyenesen katasztrófának értékelni csupán kinek-kinek szurkolói vérmérsékletétôl függ. Nem, a szégyen nem a vereségbôl adódik, hanem egy olyan ténybôl, amelybôl a labdarúgáson lényegesen túlmutató következtetéseket is le lehet vonni.

Amikor novemberben Norvégia gyôzött Bukarestben, a vereséget a legtöbben a katasztrofális állapotú, mély talajú pályával magyarázták. Igazuk volt, vagy nem, a mi szempontunkból teljesen lényegtelen, inkább az tûnt a legfontosabbnak, hogy Románia tudjon egy kifogástalan állapotú pályát a nemzetközi találkozókra biztosítani. Nos, mivel a foci politikai ügy is, a kormány mindjárt képbe lépett, s a szokásos bombasztikus, populista hangvételû ígérgetésekkel megfogadta: kerül, amibe kerül, március 29-ére biliárdasztalra emlékeztetô gyepen fogadhatja a román válogatott Dániát.

A lényeg itt az elôbbi kijelentés elsô felére esik, a "kerül"-re. A pénzforrások mozgósításával ugyanis ezúttal nem volt baj, tíz- és százmilliárdokat fordítottak közpénzbôl a Lia Manoliu stadion gyepére - pontosabban annak tönkretételére. A sivatagos talajra vagy tengerparti strandra emlékeztetô pálya ugyanis nyilvánvalóan sokkal rosszabb állapotban volt a mérkôzésen, mint ha akkor lett volna, ha egyetlen fityinget sem költenek rá.

A normális ilyenkor az lenne, ha a megbízó, azaz a kormány felelôsségre vonná a kivitelezôt, s kártérítést kérne a pancsermunkáért. Ne reménykedjenek, ez nem fog megtörténni. A kivitelezô cég ugyanis a munkálatot versenytárgyalás nélkül odaítélô kormányfôtitkár rokonának tulajdona.

Talán még hálásnak is kellene lennünk az ügy miatt, hisz egyetlen más esetben sem lehetett volna ennyire eklatánsan bemutatni a román politikai elit lényegét. Ha ugyanis belegondolunk, hogy milyen úton- módon jutnak sógorok-komák - minden döntéshozói szinten - közpénzbôl zsírosan finanszírozott megbízatásokhoz, mindjárt kiderül, hogy miért nem haladnak a reformok, miért mondanak sorra csôdöt az ilyen-olyan csûrcsavarással privatizált cégek, miért kátyúsodnak el az alig egy éve rendbe tett utak, hová tûnik az egészségbiztosítottak pénze, miért kerülnek általában a költségvetési intézmények lehetetlen helyzetbe, s amúgy általában Románia mitôl lett Európa sereghajtója.

Az eredmény a romániai országutak állapotát tükrözi - találta mondani a mérkôzés után Sorin Satmari, a labdarúgó-szövetség szóvivôje. Ha elfogadjuk, amit sugallni akart, ti. hogy a vereség a pálya rossz minôségének következménye, akkor kétségtelenül igaza van.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) vezetésének hétfôi döntése értelmében a brassói és vajdahunyadi nagyvállalatok elbocsátott dolgozói azonos számú havi bérrel egyenértékû végkielégítést kapnak "helytôl, névtôl, vagy agresszivitástól függetlenül" - közölte Octav Cozmânca közigazgatási miniszter - jelenti a Mediafax.

Cozmânca elmondta, a Munkaügyi Minisztériumban folytatódnak a tárgyalások a szaktárca, a Pénzügyminisztérium, a Privatizációs Hatóság, illetve a brassói Roman, Tractorul, Rulmentul, a vajdahunyadi Siderurgica, a câmpulungi Aro és a craiovai Electroputere vállalatok szakszervezeteinek képviselôi között. A közigazgatási miniszter hozzátette, a felek szerdáig megállapodást írnak alá.

"Megítélésünk szerint megvannak a válság rendezésének feltételei, az elbocsátott dolgozók esetében különbségtétel nélkül ugyanazokat az intézkedéseket alkalmazzuk", szögezte le Cozmânca.

A miniszter közölte, a protokollum aláírása után, csütörtökön és pénteken elkezdôdik az elsô két kárpótló bér kifizetése, ezt követôen havonta folyósítják az összegeket. Octav Cozmânca szerint a kárpótló bérek számát még nem állapították meg.

Egyelôre várni kell az észak-erdélyi autópályával, mivel még nincs pénz a beruházás megvalósításához - közölte hétfôi számában a Szabadság címû kolozsvári napilap Miron Mitrea közlekedési minisztert idézve.

Miron Mitrea a hét végén Kolozsváron járt, ahol sajtóértekezletén bejelentette: az Európai Bizottság nem hagyta jóvá a Nagyvárad- Kolozsvár-Marosvásárhely-Segesvár-Brassó nyomvonalon elképzelt autópálya finanszírozását.

- A 2,7 milliárd euróra tervezett projekt költségeit képtelenek vagyunk saját magunk fedezni. Egyelôre nem tudni, hogy milyen megoldást találunk. Egy biztos: az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint az Európai Befektetési Bank nem fog pénzt adni - fogalmazott.

Az észak-erdélyi autópálya terve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére a romániai közlekedési infrastruktúra távlati fejlesztésérôl szóló törvényben nemzeti prioritás rangjára emelkedett, s a román illetékesek korábban bejelentették, hogy az idén elkészül a beruházás megvalósíthatósági terve. Az Erdélyt átszelô autópálya azt követôen lépett elôre a romániai beruházási tervekben, hogy Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök megállapodott: a két ország közösen kér támogatást az Európai Uniótól a 4. európai közlekedési folyosó részét képezô Budapest-Bukarest autópálya mihamarabbi megépítéséhez. A 4. európai közlekedési folyosó Erdély szélén - az Arad-Temesvár-Déva-Nagyszeben-Brassó útvonalon - köti majd össze a román-magyar határt Bukaresttel, s halad innen tovább a Fekete-tengeri Konstancáig. Kolozsváron Miron Mitrea közölte, hogy a leghamarabb az Arad- Konstanca autópálya épül meg, az idén a Bukarest-Brassó szakaszhoz kezdenek hozzá.

Románia külkereskedelmi mérleghiánya februárban - a januárihoz képest kiséé növekedve - 125,7 millió dollárt ért el, mivel az import az exportnál gyorsabb ütemben növekedett.

A nemzeti statisztikai hivatal hétfôi közleménye szerint januárban a felülvizsgált hiány 114,6 millió dollár volt a korábban közölt 105,7 millió dollár helyett. A módosításra a hivatal szerint a vámszervektôl érkezett újabb adatok miatt került sor.

Februárban az export 4,8 százalékkal, 1,32 milliárd dollárra nôtt, míg az import 5,3 százalékkal 1,45 milliárd dollárra emelkedett.

A kéthavi külkereskedelmi hiány 240,3 millió dollár, mintegy negyedével kevesebb, mint a tavalyi év azonos idôszakának 321,8 milliója. A két hónap alatt az export 38,7 százalékkal, az import 29,3 százalékkal nôtt, éves összevetésben. A január-februári importban a gépipari, ruházati termékek és ásványkincsek domináltak, együttesen 54,1 százalékot képviselve a kivitel értékébôl.

Románia legnagyobb külkereskedelmi partnere az idôszakban is az Európai Unió maradt, a két hónap exportjának 69,2, importjának 56 százalékával. Az EU országai közöl Románia legtöbbet Olaszországgal és Németországgal kereskedett.

Tavaly egész évben a román külkereskedelmi hiány 2,61 milliárd dollárra csökkent a 2001-es 2,96 milliárdról, úgy, hogy az export 1989 óta a legmagasabb szintet érte el.

(MTI-Panoráma-EU) Az Európai Unió jövôjének alapelveirôl tanácskozó testület, a "konvent" elnöke, Valéry Giscard d’Estaing azt javasolja, hogy a készülô európai alkotmány szövegébe foglaljanak egy olyan szakaszt, amely lényegében európai függetlenségi nyilatkozatnak tekinthetô.

Néhány tagállam magatartása - magyarázza Giscard d’Estaing, egykori francia köztársasági elnök a javaslatot - felveti az EU-n belüli összetartás kérdését. Fokozatosan el kellene jutni az EU-n belüli szolidaritás egy olyan szintjére, ahol vitás helyzetekben az unió - a közösség egészének - szempontja nyíltan vállalt és hirdetett elsôbbséget élvez. Jelenleg még sok tagállam a nemzeti szempontoknak igyekszik elsôbbséget biztosítani.

- Nekünk Európát európaivá kell tennünk. Az Európai Uniónak meg kell határoznia önmagát, mint önálló politikai egységet a XXI. században. Ez az EU nem függhet a tagállamok pillanatonként változó politikai irányvonalától, sem az egyes tagállamoknak az Amerikai Egyesült Államok részérôl élvezett támogatásától. A legtöbb európai vezetô ugyanakkor egyetért abban, hogy az EU megerôsödésének nem az Egyesült Államokkal való rivalizálás élezôdésének irányába kell haladnia, hanem olyan irányba, hogy az EU az USA számára erôsebb, jelentôsebb szövetséges legyen - mondta.

Az iraki háború nem okozott lényeges változásokat a konvent munkájában, amelynek lényege a hatáskörök pontosabb megfogalmazása és a rendszer mûködésének egyszerûbbé, átláthatóbbá tétele - fejtette ki a politikus egy interjúban.

Az iraki válság nyilvánvalóvá tette, hogy nem vettük figyelembe az EU alapszerzôdését, hogy nincs európai közös külpolitika. Tanulmányozzuk a konvent munkacsoportjaiban az eddigi és ezutáni történéseket; igyekszünk megérteni, miért nem tartottuk be az alapvetô megállapodásokat, és kielemezni, mely pontokon lehet e szerzôdések alkalmazásának hatékonyságát fokozni. Ennek a munkának egy késôbbi fázisában pedig fel fogunk vázolni egy olyan, hosszú távon fokozatosan megvalósítandó programot, amely a közös külpolitika mûködésének hátterét megteremti - mondta.

Addig is, amíg e hosszú távú program megvalósul, a konvent változásokat javasol a külpolitikai kérdések kezelésében. Ezek szerint az EU külügyminiszteri feladatokat ellátó tagja széles jogkört kap, és javaslatait csak a tagok jelentôs hányadának együttes fellépése vetheti el, egy-két tagállam ellenkezése ehhez nem lesz elegendô. A külügyminiszter jogállásának kérdésében Giscard d’Estaing szerint az állam- és kormányfôk külön e célból összehívandó csúcsértekezletének kellene dönteni.

Az iraki válság egyik tanulsága: az európai közvéleménynek nagyobb súlya lehet a konvent további munkájában, mint azt korábban gondoltuk - állapította meg az AFP francia hírügynökségnek adott interjúban az egykori francia köztársasági elnök. - Meglepett minket az európai közvélemény. Senki nem gondolta volna, hogy az egyes tagállamok kormányainak ennyire eltérô álláspontja mögött a széles tömegek közvéleménye ennyire hasonló, gyakorlatilag egyöntetû lesz.

Giscard d’Estaing elmondta: ô máris felméréseket kezdeményezett annak megállapítására, hogy ez az európai közvélekedés mennyire felszíni, érzelmi jelenség, illetve mennyire mélyen gyökerezik az európai
lakosság jelentôs rétegeinek alapállásában.

Miközben hétfôn amerikai B-1, B-2 és B-52 típusú bombázók, valamint manôverezô robotrepülôgépek mindeddig példátlan együttes támadást hajtottak végre bagdadi középületek, így a tájékoztatási minisztérium ellen, Nadzsi Szabri iraki külügyminiszter mielôbbi távozást ajánlott a koalíciós erôknek, ha nem akarnak "egy nagy sivatagi temetôbe kerülni".

Bagdadi sajtóértekezletén az iraki diplomácia vezetôje gyarmatosítóknak nevezte a koalíciós erôket, amelyek "fel akarják darabolni Irakot". Mint mondta, az amerikai-brit erôk, amelyek az oszd meg és uralkodj elv alapján állnak, "Irak szétbontásán, nem pedig az egységes Irak megôrzésén munkálkodnak".

Hozzátette: az iraki nép "holoka-usztot készít elô az amerikaiak és a britek számára. Egyetlen hatalmas temetôvé változtatjuk ezt a sivatagot az amerikai és a brit erôk számára. ... Nem fognak ép bôrrel távozni hazánk földjérôl. ... Minden nap csak mélyebbre süllyednek a vereség mocsarába, veszteségeik napról napra súlyosabbá válnak."

Közlése szerint "immár több mint ötezer arab önkéntes érkezett Irakba, hogy segítsen megvédeni az arabok és a muzulmánok becsületét". Ugyanakkor a Bagdadot nem támogató arab kormányzatokat azzal vádolta, hogy "tôrt döfnek Irak hátába". Rámutatott arra, milyen mély ellentmondás feszül e kormányok magatartása és azon országok közvéleménye között, ahol - mint fogalmazott - Irakért tüntetnek. Hangoztatta továbbá, hogy Irak az összes eddigi háborúban támogatta az érintett arab országokat "a cionisták" elleni háborúikban. Egyúttal Izraelt az Irak elleni amerikai agresszió mögött álló "fô felbújtónak" nevezte, és azt mondta, hogy Ugyanez az Izrael az
"agresszió fô haszonélvezôje is".

Nadzsi Szabri szerint az amerikai-brit invázió résztvevôire minden fronton vereség vár, és az agresszió résztvevôinek csak egyetlen esélyük van a megmenekülésre: az, "ha minél hamarabb kivonulnak az országból".

Maratoni ütközet Bászra alatt

Csaknem 20 órás ütközet után a brit királyi tengerészgyalogság hétfôre gyakorlatilag bekerítette a dél-iraki Bászrát, elfoglalva a stratégiai nagyváros legnagyobb déli elôvárosát, ahol különösen heves volt az ellenállás. A brit közvéleményben a háború kitörése óta elôször csökkent a fegyveres beavatkozás támogatottsága.

Bászrát a brit védelmi miniszter a hadmûveletek kezdetén "katonai szempontból nem túl jelentôsnek" minôsítette, késôbb azonban kiderült, hogy a második legnagyobb városban jelentôs kormányhû iraki milícia állomásozik, amely megakadályoz minden kísérletet a segélyek bejuttatására, és lövi a menekülni próbáló lakosságot.

A brit tengerészgyalogosok hétfôi londoni közlés szerint reggelre elfoglalták a várostól másfél kilométerre lévô Abu el-Kaszib iraki erôsséget, és több száz iraki katonát ejtettek foglyul.

Bászrától északra 17 iraki T-55-ös harckocsit, hét páncélozott csapatszállítót és több tüzérségi állást semmisített meg a brit légierô.

Ez volt az Irakba vezényelt brit haderô eddigi legnagyobb ütközete a háború kezdete óta.

A hétfôi The Daily Telegraph értesülése szerint a brit tengerészgyalogosok parancsba kapták, hogy a Bászránál foglyul ejtett iraki katonák Kalasnyikov géppisztolyait az általános elôírástól eltérôen ne semmisítsék meg, hanem tárolják, és juttassák el a városban lévô, lázadásra kész kormányellenes erôknek.

Valamikori tanügyi ténykedésem idején a propagandáért felelôs párttitkár nem átallotta a tantestületieknek a központi sajtóorgánum, a Scânteia elôfizetésére szóló nyugtáit havi rendszerességgel ellenôrizni, mert hát a vezérideológiával, a hasznos utasításokkal, útmutatásokkal, javaslatokkal stb. muszáj volt napirenden lenni a jövô generációit oktatóknak. Ezért olvastam rossz ízû meglepetésként a megyei tanfelügyelôség iskolaigazgatók, valamint az ún. "nevelôi és iskolán kívüli programok és projektek tanácsosainak" figyelmébe ajánlott, 2003. március 26-i 1427-es átiratát. Ebben arról értesítenek, hogy a Maros megyei oktatási intézményekben folyó tevékenységnek a tanügyi káderekkel, diákokkal és a nagyközönséggel való hatékony megismertetése céljából partneri együttmûködést kötöttek a megye két román nyelvû napilapjával, miszerint azok kétheti rendszerességgel mellékleteket, külön oldalakat szentelnek a megyei oktatásnak - közös szerkesztésben. Ezek, úgymond, hozzáférhetôsége céljából kérik, a legrövidebb idôn belül, iskolai szinten fizessenek elô kötelezô módon a Cuvântul liber, illetve a 24 ore Muresene napilapokra. Olyanfajta szócsônek szánták az összeállításokat, amely révén meg lehet osztani a tapasztalatokat, az érdekeltek tudomására hozni a hasznos információkat. A cél érdekében felelôsöket, kapcsolattartókat neveztek ki és neveztetnek ki az iskolákban, akiket indulásból felkérnek, hogy folyó év május elsejéig közöljék a megvalósított elôfizetések számát. A közleményhez szamárvezetôt is adnak: Az iskola, a tanügyi káderek, a diákok újságrendeléseinek száma, a nyugtaszám feltüntetése, s hogy ellenôrizve voltak-e a nyugtaszámok.

Utasítás, kötelezônek ható kérés, ellenôrzés (átejtés elkerülendô!), de hát miért ne, eddig mondjuk, hogy rendben is volnának a dolgok, a régi, visszaköszönô mellékíz dacára. Csakhogy mégis van egy-két bökkenô. Olyan mellékletet, oldalas összeállítást kellene szerkeszteni, hogy kapva kapkodjanak utána, tartalmas és nélkülözhetetlen legyen a megyei oktatás szereplôi számára, nem pedig utasításokat szabni, kényszergetett sajtóterjesztés érdekében. Másodsorban: a magyar tannyelvû iskolákra, tagozatokra (nem elenyészô számról van szó!) is gondolni kellett volna, de ezúttal is megfeledkeztek róluk, s úgy tûnik, nincs is, aki ilyenszerû figyelmeztetést tegyen buzgó illetékeseknek. Minek is!

Az sem mellékes, hogy az iskolai elôfizetésekre például közpénzt fordítanak. Azt pedig már nem is kommentáljuk, hogy a "hivatalból" történô elôfizetés mellett, "ajánlják" ugyanezt a tanulóknak és tanerôknek is. Ami azt is jelenti, hogy havi két lapszám miatt több hónapos elôfizetésre buzdítanak.

Mindent egybevetve, az ilyenszerû eljárás, vagyis szakkiadványok közpénzbôl való megrendelése több mint indokolt lehet. Ehelyett napilapmellékletet kötelezôvé tenni, legalábbis furcsa. A szóban forgó lapok nyilván kapva kaptak az ingyen-sajtóterjesztés lehetôségén. A tanfelügyelôség részérôl szerencsésebb lett volna azonban egyszerûen felhívni az iskolák és a tanügyi káderek figyelmét, hogy hol és mikor keressék a fejtágítónak szánt mellékleteket. Avagy a közpénzbôl való sajtóterjesztéssel törlesztik a két privát lapban megjelenô mellékletek költségeit? Így sem stimmel.

Fodor Imre:

A március 14-i, Tôkés László által szervezett kolozsvári fórumon többek között jelen volt Kiss Kálmán, a Magyar Szabad Demokrata Párt elnöke, amely párt minden választáson az RMDSZ ellenében állít jelölteket és az RMDSZ ellen kampányol. 2000-ben sikerrel, mert - egyes vélemények szerint - miatta veszítette el a marosvásárhelyi magyarság a polgármester-választást. Az RMDSZ vezetôi, például Markó Béla szövetségi elnök, vagy Borbély László képviselô szemére vetette Fodor Imrének, hogy ezzel az emberrel lépett úgymond közös platformra. Ezekre kívánt reagálni Fodor Imre alpolgármester:

- Megdöbbenve hallgattam Frunda György, Borbély László nyilatkozatait. Markó Béla a marosvásárhelyi önkormányzati konferencián válaszolt egy kérdésemre, és a feleletben többek között arról beszélt, hogy meggondolandó, illetve csodálkozott azon, hogy a kolozsvári fórumon részt vett Kiss Kálmán. Azt kérdezte, vajon mennyire hitelesek ezek az emberek, hogyha Kiss Kálmánnal ugyanazon a fórumon együtt ültek. Ezzel kapcsolatosan, felelôsségem teljes tudatában nyilatkozom: Soha az életben semmiféle kapcsolatom nem volt a Kiss Kálmán-féle párttal, sem annak tagjaival. Kiss Kálmán próbált ugyan velem kapcsolatot keresni különbözô alkalmakkor, én ezt kereken elutasítottam.

A Farkas utcai templomban, amikor ô szót kért, nem is figyeltem volna föl, ha nem mondták volna a neve mellett, hogy Marosvásárhelyrôl van, azt hittem, névegybeesés. Amikor beszélni kezdett, akkor a körülöttem lévôk azt kérdezték, ki ez az ember? Utánaér-deklôdtem, senki ôt oda nem hívta, senki semmiféle kapcsolatban közülünk vele nincs. A leglényegesebb, el nem tudtam volna képzelni az SZKT bármelyik tagjáról, akár jobboldali, akár baloldali, akár keresztény, akár ateista, hogy bármilyen kapcsolatban lenne vele. Akkor kérdem én, hogy lehet feltételezni rólunk, hogy mi kapcsolatban lennénk Kiss Kálmánnal?

- Kik azok a mi?

- Akik ott voltunk a fórumon.

- De a hírek szerint Kiss Kálmán tagja az ott megalakult kezdeményezô bizottságnak, valamilyen minôségben tehát ott volt.

- Semmiféle kezdeményezô bizottságban senki a nevét föl nem vetette, elmondta, amit elmondott, és azóta nem hallottunk róla.

- Milyen alapon, milyen minôségben szólalt fel Kiss Kálmán, hiszen ön, Fodor Imre, úgymond, idôszûke miatt nem kapott szót? Ez is, enyhén szólva, furcsa.

- Felhívás volt, sokan feliratkoztak. A kolozsvári Szent Mihály templomba bárki bemehetett, ugyanígy a Farkas utcaiba is. Tehát ôt nem hívta senki, egyszerûen bement oda és mondta, amit mondott. Nem tudom, mit, mert nem érdekelt, a saját beszédemen gondolkodtam. Végül is nem kaptam szót.

Úgy gondolom, K.K. egyszerûen odament valami céllal. A célja, mint mindig, a diverzió. Én, aki mindig mindenkivel együtt tudtam mûködni, ezzel a párttal, ezzel a társasággal nem tárgyalok.

2003. április 5-re, szombat délelôtt 10 órára, Marosvásárhelyre, az Ifjúsági Házba hívta össze Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa és a Szövetségi Egyeztetô Tanács együttes ülését.A javasolt napirend: A szövetségi elnök politikai tájékoztatója; a 2003. évi költségvetés elfogadása. Szintén április 5-én 13 órától külön ülésezik a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, amely a szövetségi választási bizottság megválasztásáról dönt, majd kérdések és interpellációk hangzanak el.

Az egyeztetô kerekasztal ugyanazon a napon reggel 9 órakor ül össze.

Azután, hogy a háború befejezôdik rendezni kell Irak sorsát, immár a diktátor nélkül, de huszonhárom millió lakosának részvételével, úgy, hogy nyugalmat, ne pedig újabb feszültségforrást jelentsen ez a változás.

Ami a rendezést illeti, az USA-nak - mert az nem kétséges, hogy a kártyákat ô fogja osztani - két lehetôsége van, mindkettôre van történelmi példa a közelmúltból. Az elsô az ún. nyugatnémet minta, amikor a második világháború után a megszálló szövetséges hatalmak csak arra vigyáztak, hogy a régi rendszer ne térjen vissza, és egyelôre ne legyen önálló német haderô. A többit a németekre bízták! 1950-ben jelentôs részt kaptak a Marshall-segélybôl, 1955-ben az ország elnyerte szuverenitását. Hogy hol áll ma Németország gazdaságilag, a jólét milyen szintû, azt nem kell senkinek sem magyarázni, gondolom.

A másik a szovjet modell, mely során a kelet-európai országokat elôbb felszabadították, egyúttal megszállták, majd a kommunista rendszert kényszerítették rájuk, mint egyetlen üdvözítô utat. Ezzel megszakították azt a szerves fejlôdést, amelyet egy többé- kevésbé polgári és demokratikus társadalom újjáéledése jelentett 1945-ben. Az eredmény ismert: az operáció sikerült, a beteg meghalt. Maradt a gazdasági, erkölcsi és politikai csôdtömeg.

Úgy gondolom, Irak esetében is az elôbbi változat a járható út. Rákényszerítheti ugyan az Egyesült Államok saját akaratát egy legyôzött országra, de tudni kell, hogy az a társadalom egy más világ, ahol nem biztos, hogy mûködni fog az, amit mi nyugati típusú demokráciának nevezünk, és amely demokrácia a nyugati világban valóban jól mûködik. A Közel-Kelet népeinél nem csak a vallás más, hanem az értékrendek, az erkölcsi mércék és a hagyományok is nagyon eltérnek. Ebbe úgy beleavatkozni, hogy az ottani gazdasági és társadalmi életet a saját képére és hasonlatosságára formálja a békecsináló, az több mint hiba. Az elsô következménye a belsô elégedetlenség lenne, a másik beláthatatlan feszültségek a térségben, harmadsorban felkorbácsolná a már amúgy is létezô Amerika-ellenességet. Ide tartozik az a fejlemény, amely a háború hetedik napján történt, ti. a síita közösség egyik csoportjának képviselôi kijelentették, hogy ôk Szaddám ellen vannak, de nem hajlandók együtt harcolni az amerikaiakkal.

A rendezés megnyugtató volta attól függ, hogy az amerikaiak mennyire tudnak mértéktartóak lenni. A felszabadítókat mindenhol szeretik. Feltéve, ha nem akarnak túl sokáig maradni, és nem szándékoznak otthonosan berendezkedni.

Ez év március 28-án Kolozsváron megtartotta alakuló ülését az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma. Az alkuratórium személyi összetétele: Markó Béla elnök, Béres András, Frunda György, Kelemen Hunor, Kovács Péter, Kötô József, Takács Csaba. Az ülésen meghatározták az alkuratórium és a szaktestületek támogatási és mûködési alapelveit, valamint a szaktestületek támogatási keretösszegeit. Az alkuratóriumi határozatok értelmében az alkuratórium a továbbiakban sem dönt a pályázati kérelmekrôl. Ezeket teljes mértékben az e célból létrejött, összesen 106 tagot számláló, a gazdasági, a tudományos, a mûvelôdési élet személyiségeibôl, egyetemi és középiskolai tanárokból, lelkészekbôl, ifjúsági szakértôkbôl, önkormányzati képviselôkbôl álló nyolc szaktestület bírálja el. A pályázási folyamat felgyorsítása érdekében a szaktestületi alakuló ülésekre a következô tíz napban kerül sor.

Mûvelôdési szaktestület (44,5 M HUF keretösszeg; tagjai: András Mihály, Barta József, Dáné Tibor Kálmán, Dávid Lajos, Ferencz Angéla, Jakobovits Miklós, Jánó Mihály, Kereskényi Sándor, Matekovics Mária, Parászka Miklós, Péter Pál, Pozsony Ferenc, Szép Gyula); oktatási szaktestület (43 M HUF keretösszeg; tagjai: Asztalos Ferenc, Barna Gergô, Borbély László, Burus Siklódi Botond, Hegyeli Attila, Kovács Levente, Nagy F. István, Péntek János, Szász Zoltán, Tunyogi Katalin, Vass Levente, Veres Valér, Wanek Ferenc); egyházi szaktestület (30 M HUF keretösszeg; tagjai: Borzási István, Brassai Zsombor, Daróczi Miklós, Dénes István, Darvas-Kozma József, Geréd Péter, Melega Péter, Gyerô Dávid, Kató Levente, Makkai Gergely, Kovács Erzsébet, Puskás Bálint, Somogyi Imre); önkormányzati szaktestület (8 M HUF keretösszeg; tagjai: Borboly Csaba, Demeter János, Kaba Gábor, Kerekes Gábor, Kovács Csaba, Ludescher István, Marton István, Molnos Lajos, Seres Dénes, Szabó István, Tamás Sándor, Virág György, Zsombori Vilmos); szociális szaktestület (10 M HUF keretösszeg; tagjai: Bajcsi Ildikó, Balázs Piroska, Bognár Erzsébet, Böndi Gyöngyike, Bucur Ildikó, Fábián András, Farkas András, Kónya-Hamar Zsuzsanna, Korodi Hajnalka, Magyari Tünde, Széman Rozália, Szász János, Szekeres Erzsébet); tudományos-gazdasági szaktestület (33 M HUF keretösszeg; tagjai: Antal István, Bodó Géza, Csibi Vencel, Erdei Doloczki István, Kerekes Jenô, Köllô Gábor, Máthé András, Nagy Zoltán, Pete István, Sebôk Péter, Sipos Gábor, Szabó Ödön, Varga Gábor); ifjúsági szaktestület (16,5 M HUF keretösszeg; tagjai: Borbély Károly, Czvikker Katalin, Debreceni Sándor, Dimén Hunor, Enyedi Lajos, Kovács Máté, Krézsek Vilmos, Nagy Zoltán, Orosz Csaba, Porcsalmi Bálint, Rácz Árpád, Sebestyén Árpád, Tischler Ferenc); sajtó szaktestület (24 M HUF keretösszeg; tagjai: Ambrus Attila, Baranyai Attila, Bartha Csaba, Csép Sándor, Fekete Vince, Gálfalvi Zsolt, Hecser Zoltán, Kántor Lajos, Karácsonyi Zsigmond, László Ferenc, Makkai János, Márton Árpád, Sipos Géza, Szabó Attila, Vincze Loránd).

A pályázati kiírásra, a kuratóriumi döntést követôen április végén kerül sor.

Vélemény

Tüntet a brassói nagyüzemi munkásság. Tüntet és tiltakozik a masszív elbocsátások ellen. A szakszervezeti harc radikálisabb formát öltött, az üzemek udvaráról az utcára lépett. A hullám begyûrûzött Vajdahunyadra is, s mert a helyzet már régóta általános, nem kizárt, más ipari városok is belépnek spontánul a tiltakozási akcióba. Egyelôre nincs jel arra, hogy egy országosan összehangolt szakszervezeti fellépésrôl beszélhetnénk.

Mindenképpen riasztó az elbocsátandó munkásság számának nagyságrendje. Ha a Cenk alatti nagyvállala-tok vagy a vajdahunyadi kohászati mamutcégek csakugyan betartják a vállalásaikat, vagyis utcára tesznek sok ezer embert, számolni kell azzal, hogy az elbocsátásoknak súlyos következményei lesznek. Bár ha jól gondolom, a kormány úgy számol: az általános szociális nyomor közepette nem oszt és nem szoroz a brassói skandallum. Egyelôre az a cél, hogy a relatív társadalmi nyugalmat veszélyeztetô feszültséget valamiképpen semlegesítse. Hogy a pillanatnyi lobbanékony helyzet fölött megtalálja a megnyugtató egyensúlyt. A kormány, más szóval, szeretne idôt nyerni, ami fogytán van, az eddigi halogatások és rossz megoldások miatt.

Ha lenne megfelelô, nyugati ipargazdaságok mellett, ill. szintjén mûködô szociális háttér, a következmény nem lenne súlyos, a zavar ezen a síkon könnyen kezelhetô lenne, mélyebb társadalmi megrázkódtatások nélkül. Itt azonban nem segít semmiféle úgynevezett racionalitás, semmiféle piacgazdasági követelményekre való hivatkozás. Ez ugyanis a munkásságnak pusztán üres beszéd, holott a kormány szükségintézkedése valójában nagyon is indokolt. A munkásság többségben kifejezetten hiteles, konkrét cselekvési és megújulási programra vár, aminek a megvalósíthatósága és a vezetés ezzel kapcsolatos saját kockázatvállalása a nem szakemberek számára is belátható és közérthetô.

Egyelôre ott tartunk, hogy az embereket mélyen lesújtják a drasztikus intézkedések, a végkielégítés, ami lehet meglehetôsen tisztességes apanázs, a megnyugtató perspektívához nem elég. A kérdés az, hogy meggyôzhetôk-e még a munkáltatói intézkedések szükségességérôl, ha azt a hanyatlás és az általános szétesés hihetô, sôt megtapasztalt alternatívájaként élik meg. Egyébként sem a brassói, sem más szakszervezeti megmozdulás nem fogadja el a piacgazdaság olyan fajta felfogását, amely kizárná annak szociális komponensét. Átfogó szociális óvintézkedés egyelôre azonban nem körvonalazódik, marad a nyomasztó tehetetlenség.

A brassói és vajdahunyadi nagyvállalatokat is utolérte a sorsuk. Mellesleg várható volt. És várható olyan csôdvállalatok további bezárása, amelyek idôközben a nemzetgazdaság rákfenéi lettek, és csak arra voltak jók, hogy a nemzetgazdaság számlájára altatták a szakszervezeteket. A kormánynak éppen ezért lépnie kellett, még akkor is, ha a népszerûtlen intézkedéssel potenciális választóit veszítheti el. Súlyosbító körülmény, hogy olyan nagyipari városban, mint Brassó, vagy az acélmûvek fellegvára, vajdahunyad, a szakmai átképzés nem alternatíva, mert masszív munkaerôrôl van szó, amelynek nincs és elôreláthatólag nem is lesz piaca, mert a román iparban hagyományosan gyenge az alkalmazkodóképesség. Ennek ellenkezôjére nincs meggyôzô példa.

Azt a bejelentést, hogy felgyorsítják az új munkahelyek teremtését, mindössze általános, konkrétumokat nélkülözô kormányígéretként receptálja a munkásság. Ami pedig a beígért idegenforgalom fejlesztését illeti, az is gyenge perspektíva, mert igen szûk réteget érinthet, ha majd, távlatilag kedvezôre fordulna a pillanatnyi konjuktúra. Megjegyezzük: a "bányászkorszakban" sem jött be.

A brassói tiltakozók az elbocsátásokat kimondó kormányrendelet visszavonását, a román ipari termelés fejlesztését, az import csökkentését követelik. Megfigyelhetô, ezeket a jelszavakat jó adag populizmus hatja át, s aligha lehet velük valamit is kezdeni. A romlás megállíthatatlan, hiszen ki vásárol ma rossz minô-
ségû termékeket, vagy ki hajlandó gazdaságtalanul termelô céget cakkompakk, fölösleges munkaerôvel megvásárolni.

A Roman Brasov tavaly 8 ezer emberrel 600 teherautót gyártott. Ahhoz, hogy a cég nyereségesen mûködjön, 4 ezer embernek 3 ezer jármûvet kellene évente gyártania, nem beszélve a leromlott géppark felújításáról. A Tractorul Brasov napi vesztesége mintegy 70 ezer dollárra (!) tehetô, az üzem a nyolcvanas évek technológiájával dolgozik. Ilyen feloldhatatlan és ellentmondásos körülmények között pozitív változás aligha várható.

A brassói tüntetôk a rendszerváltás elôtti, 1987-es munkáslázadás hangulatát élik meg, tegyük hozzá: tévesen. A jelenség a sikertelenség, a rendszerváltás utáni negatív élmények helyettesítésének, vagyis a keletkezett vákuum betöltésének ösztönszerû kísérlete. Erre utalnak a skandált jelszavak, erre utal az, hogy a tüntetés megpróbált kilépni a szakszervezeti keretekbôl. Nyilván a zavarosban való halászás ígéretével a szakszervezeti mozgalmat szívesen politikai köntösbe öltöztetnék egyesek.

Az pedig köztudott: a társadalmi elégedetlenség általában a szélsôséges pártok malmára hajtja a vizet, akik populizmust populizmussal megspékelve nem is késlekednek politikai hasznot húzni a nekik kedvezô eseményekbôl. Romániában volt már ilyen. Nem jó.

Színészbál 2003

Szombaton, március 29-én nagyszabású ünnepi rendezvénnyel: Színészbállal ünnepelte meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Színházi világnapot. A rangos, szórakoztató mûsort reggelig tartó báli program követte, mely alkalommal sor került a Hunyadi László Baráti Köre társaság tombolasorsolására és aukciójára is.

A rendezvény nem valósulhatott volna meg színházunk barátainak nagylelkû támogatása nélkül.

Ezúton is szeretnôk megköszönni az Aquaserv, Béres Attila, Big Imprest, Borbély László, Coca- Cola, Colorantul, Comimpexal, Elite Cofe, European Drinks, Farel Impex, Grand Lion vendéglô, Ikebana virágüzlet, Izorep, Jidvei, Mopan kenyérgyár, PC-House, Petry-Prima COM, Pety vendéglô, Ponderosa, Mondo Trade, Selgros, Sziferon (Szentgyörgyi István), Therézia, Triopan pékség és Verestóy Attila segítségét, akik a bált támogatták, valamint Hunyadi László, Kedei Zoltán, Kilyén Ilka, Kulcsár Erzsébet, László Zsuzsa&Szabó Zoltán, Mentor Kiadó, Oriflame, Puskás Sándor, Simon Endre, Szélyes Andrea, Szentgyörgyi István és Vilhelem József tombola- ajándékait.

A mûvészi mûsor nagy sikerére való tekintettel a társulat közkívánatra megismétli a vidám zenés összeállítást. Tehát: 2003. április 6-án, vasárnap délután 5 órakor Színészbáli varieté a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán.

Tisztelt Fôszerkesztô Úr!

A március 27-i Népújságban Mózes Edith tollából napvilágot látott cikk az intézetünkre és fôleg az orvosi tevékenységre nézve nem éppen hízelgô. Ez annak köszönhetô, hogy Serban Mihailescu miniszter sajtóértekezletén elhangzott beszéde ott szakadt meg a kedves újságírónô tolmácsolásában, ahonnan a miniszter az intézetünkben zajló tevékenységet méltatja, idézek: "Nem gyógyszerekkel kell kábítani a gyerekeket, mert akkor éppen olyan tehetetlen felnôttek lesznek, hanem foglalkozni kell velük, úgy, ahogy Vécsen is teszik. Látszik, hogy az itt dolgozó személyzet szívén viseli a betegek sorsát, ezért nem is áll szándékunkban máshova áttelepíteni ôket" - fejezte ki bizalmát Mihailescu.

Sokéves orvosi mûködésünk, tapasztalatunk feljogosít arra, hogy szakmai tevékenységünk hatékonyságát, foglalkoztatásaink eredményességét és jó szándékunkat ne vonják kétségbe arra illetéktelen személyek. Éveken keresztül, a változás után bel- és külföldön mint mintaintézetrôl beszéltek és most röpke hat hónap alatt (különbözô érdekek következtében?) az ellenkezôjét állítják.

A marosvécsi orvosi közösség: dr. Roatis Daniela szakorvos, dr. Havas Péter fôorvos, dr. Barabás Dénes fôorvos

Március 8-án Nyárádszeredában tartották a Határok nélkül címû nemzetközi konferenciát, amelyen magyarországi mezôgazdasági, kertészeti cégek, vállalkozások képviselôin kívül számos hazai cég is bemutatkozott. Az elôadásokat neves anyaországi és romániai szakemberek tartották. A kultúrotthon nagyterme majd’ zsúfolásig telt a zömében Nyárád mentérôl érkezett érdeklôdôkkel. Mindez bizonyította, hogy a kistérségben élô gazdálkodók, kertészek érdeklôdnek az elméleti újdonságok, a kiállított vetômagvak, ültetôanyagok, gépek, felszerelések iránt. A kertészkedés a Nyárád mentén ôshonos foglalatosság. Az idôk folyamán a terméshozamok különbözôképpen alakultak, elérték a csúcsot, máskor nagyon alacsonyak voltak. Merre tart most a Nyárád mentén a kertészkedés? Kérdéseinkre magyarországi és hazai szakemberek, termelôk, termékforgalmazók válaszoltak.

- A Nyárádszeredán szervezett konferenciát szívem szerint szakmai mûhelymunkának nevezném - mondja dr. Györffy Sándor mérnök, a Duna Televízió mezôgazdasági rovatának vezetôje. Ilyenkor összevetjük azokat a tudásanyagokat, azokat a helyzeteket, amelyek vannak, és megpróbáljuk megfogalmazni a következô lépéseket. A Nyárád mente helyzetét a kertészkedés szempontjából így fogalmaznám meg: adva van a jó termôföld, adva van az éghajlat. Jó, hogy az idôjárás alakulását nem tudjuk befolyásolni, de a jó gazda igazodni tud az éghajlathoz. Igazodni lehet a jól kiválasztott fajtával és jól megmûvelt talajjal. Sok barátom van a Nyárád mentén, elsô kézbôl tudom tehát, hogy az emberek szorgalmasak, szeretnek kertészkedni. Úgy látom, hogy itt is ugyanaz a gond, mint Magyarországon: a piac hiánya. Mi következik ebbôl? Piacot kell keresni és versenyképes terméket elôállítani. A nyárád menti gazdálkodók, bár keveset, de kezdenek befektetni a fejlesztésbe, ami elengedhetetlen. A termelésben az eredmény nem azonnal jelentkezik. Évekre van szükség. Tapasztalatból mondhatom, hogy az elsô eredmények a gazdákat további lépésekre kényszerítik majd. Például arra, hogy a zöldséget feldolgozott formában értékesítsék, ami már nagyobb értéket képvisel, de lehet, hogy mások saját maguk fogják megtermelni a vetômagot, vagy mások nemesíteni fognak. Van tehát jövôje a Nyárád menti kertészkedésnek.

Meghonosítani a zárt rendszerû termelést

- Jelenleg nagyon sokan pénzhiánnyal küszködnek - kezdi mérlegelését dr. Jakab Sámuel, a Szent István Egyetem nyárádszeredai konzultációs központjának vezetôje. - Ez a kertészeti termelésben is érezhetô. Másfelôl úgy érzem, hogy a kertészeknek módosítaniuk kellene a régi termelési rendszert, az árutermelés irányába elmozdulva. A kertészet a mezôgazdaságnak az az ágazata, amely viszonylag kis befektetéssel gyorsan pénzhez juttatja a termelôt. A konzultációs központnak éppen ez az egyik célja, hogy olyan kertészeket képezzen, akik nagyobb területeken termeljenek, versenyképesen tudjanak kertészkedni. Továbbá meg kell honosítani a Nyárád mentén a zárt rendszerû termelést.

- Gyakorlatilag ez mit jelent?

- Fóliasátrak, üvegházak létesítését. Egyelôre nagyon drága, de érdemes a fólia alatti termesztésre áttérni, mert ott lehet biztonságosan, jövedelmezôen termelni. A Nyárád, ha nem is évente, de két- háromévente elárasztja az árterületeket. Márpedig a kertészkedés zömében az árterületeken zajlik. Ez is egy indok az áttérésre.

- A gát felépítése biztonságosabbá teheti a szabadföldi termesztést...

- ... nem vagyok meggyôzôdve, hogy teljesen kizárja az árvízveszélyt. A fólia alatti termesztés biztonságosabb, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen felhagyjuk a szabadföldi termesztést.

- Miként lehet elérni rövid idôn belül, hogy a kertészek krónikus pénzhiánya megszûnjön?

- A jövô kertészei meg kell tanuljanak pályázatokat készíteni. Enélkül nem lehet rövid idô alatt látványosan beruházni. Ahhoz, hogy valaki pályázatot készíthessen, két alapvetô ismeretre van szüksége: meg kell tanulni egy idegen nyelvet, és meg kell tanulni a számítógépen dolgozni. A korszerû gazdálkodásnak négy feltétele van: szakismeret, idegen nyelv ismerete, számítógép használata és pályázati ismeretek.

A jövôrôl még elmondanám, hogy a Felsô- Nyárád mentén kiváló környezeti adottságok vannak a gyógynövénytermesztésre, amivel eddig nem nagyon foglalkoztak ezen a vidéken. Ez irányba is lépni kellene, hiszen a gyógynövényekre van kereslet, nem csak a hazai, hanem a külföldi piacokon is.

Új fajták, hibridek termesztésbe vételére van szükség

György Sándor marosvásárhelyi vállalkozó, a Szent István Egyetem nyárádszeredai konzultációs központjának tanára szerint a Nyárád menti kertészet az utóbbi években jó úton indult el.

- A jövôre tekintve el kell mondanunk, hogy a gazdálkodóknak, kertészkedôknek folyamatosan kell tanulniuk, és arra kell törekedniük, hogy egyre nagyobb területeken dolgozzanak, hiszen a jövedelmezôséget ezáltal fokozhatják, megteremtve az anyagi lehetôséget a termelés felfuttatására. Ehhez a nyárádszeredai konzultációs központ is hozzájárul a mostanig végzett 156 okleveles kertészmérnök révén. Az elkövetkezô idôszakban a kertészeknek figyelniük kell a legjobb fajták, a hibridek bevezetésére, alkalmazniuk kell a korszerû öntözési technológiákat, és akkor sokkal nagyobb mennyiségû és jobb minôségi árut termelhetnek majd.

- A Nyárád mentén termesztett zöldségnek van kereslete a piacon?

- Nem kereslete van, egyenesen uralja a piacot. Köztudott, hogy a környékbeliek portékájukkal eljárnak a megyén kívül is, a hegyvidéki településekre jó áruval.

Érdemes primôr zöldséggel is ellátni a piacot

Troznai Ferenc agrármérnök - Kakasd:

- A karácsonfalvi térségben 15 éven át dolgoztam mérnökként. A kertészet a térségbeli mezôgazdaság alapvetô ága, tudniillik Marosvásárhely közelében van, a város lakossága zöldségigényének 30%- át biztosítja. Az Alsó-Nyárád mentének az agrofondja nagyon jó, mikroklímája nagyszerû, mindez lehetôséget ad arra a gazdáknak, hogy primôr zöldséggel is ellássák a piacot. Az 1990-es változások után a zöldségtermesztés is kissé megtorpant. Az elmúlt évek viszont bebizonyították, hogy a murokországbelieknek sikerült alkalmazkodniuk az új gazdasági helyzethez. A zömében magángazdálkodók számára a zöldség megélhetést biztosít. Felhívnám a kertészkedôk figyelmét a zöldségtermesztés megfelelô struktúrájának kialakítására. Gondolok elsôsorban az új fajtákra, amelyek alkalmasak a termesztésre a Nyárád menti talajokban.

Áldozni kell: csak így lesz pénz az elköltött pénzbôl

- Az országban mi képviseljük a magyarországi Blondy cég által forgalmazott vetômagok teljes skáláját, nem csak Erdélyben, hanem a déli vidékeken is - mondja Kluzsán Attila, a marosvásárhelyi Blondy Románia Kft. ügyvezetô igazgatója. - A célunk: alacsony áron jó minôségû vetômagot juttatni a vásárlókhoz. Ismerem a Nyárád mentét. Az itteni kertészkedés, mint annyi más ágazat, kissé visszaesett, ám ez nem azt jelenti, hogy nem fejlôdhet. Azt ajánlanám, hogy a következô években fejlesszék a termesztési technológiákat, szerintem áldozni kell, jó magot vásárolni, gépesíteni, és pénz lesz az elköltött pénzbôl.

A gyenge láncszemek: gépesítés, piac

Takács Béni nyárádszentlászlói mezôgazdasági vállalkozó szerint a nyárádszeredai kertészeti kiállítás és konferencia nagyon jó alkalom arra, hogy megismerjük az újabb növényfajtákat, virágokat, termesztési technológiákat, és nyilván a kertészkedésben használatos gépeket. Ez közvetlen módon járul hozzá a termelés fejlesztéséhez. Magyarán: fel kell frissíteni a növénykultúrákat, el kell kezdeni a gépesítést, fel kell kutatni a piacot, ezek egyelôre gyenge láncszemek, amelyeket a jövôben meg kell erôsítenünk.

Átszervezni teljes mértékben az értékesítést

Szakács Géza közgazdász, a Szent István egyetem nyárádszeredai konzultációs központjának tanára:

- Meggyôzôdésem, hogy az egész Nyárád menti kertészeti termelés elsôsorban a piac szempontjából alapos átszervezésre szorul. Úgy látom, hogy nem szorgalomból, termelni akarásból, vagy éppenséggel munkaerôbôl van hiány, hanem a piaci ismeretekbôl. Gondolok mindenekelôtt a piaci értékesítésre. Megjelentek nagy felvásárló központok és kiskereskedelmi üzletláncok, amelyek már csak minôségi termékeket vásárolnak fel. Egyenként nem lehet bejutni egy-egy nagy üzlethálózat polcaira, ezt meg kell szervezni. Termelô- és értékesítô szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek mennyiségi, gazdag választékú és megfelelô minôségû termékeket tudnak kínálni. A kertészek csak az említett érdekvédelmi képviseletek keretében törhetnek be a hazai és külföldi piacokra. A cél elérése érdekében beruházások, a termékminôség fejlesztése mellett a marketingismeretek bôvítésére, információk beszerzésére van szükség.

Csak elit minôségû vetômaggal érdemes kezdeni

Pajorin Ferenc, a brassói Franflor Kft. képviselôje, a szegedi Dobay kertészet termékeinek romániai forgalmazója:

- Több alkalommal jártam a Nyárád mentén, az idén a nyárádszeredai kertészeti kiállítás elôtt már osztottam dugványokat, magokat. Brassói szemmel nézve úgy látom, hogy a kertészkedés ebben a zónában fejlôdik. Nagyon szép házakat láttam errefelé, az udvarokon sok helyen traktorokat. Ahol ilyen háztáji gazdaságok vannak, ott van pénz, ott van jövô.

- Önök csak extra minôségû árut forgalmaznak, eléggé magas árakon. A nyárádszeredai kiállításon volt kereslet a felkínált termékekre?

- Ezek a magok nem drágák. Tudniillik, ha egy nagyon jó minôségû vetômagot veszek, az hamar gyökeresedik, újra tudok dugványt vágni, és sokkal olcsóbban vásároltam, mintha megvettem volna egy akármilyen dugványt. A termékeinket különben vásárolták itt, Nyárád-szeredában. Itt a Nyárád mentén lassan kezdik megérteni, hogy mindig elit minôségû anyaggal érdemes elindulni.

Mint az elôbbiekbôl kitetszik, a Nyárád menti kertészet pillanatnyi nehézségei leküzdhetôk, többek között piacszervezéssel, folyamatos továbbtanulással. A pozitív irányú folyamat elindult. A kertészeti konzultációs központban 156-an szereztek oklevelet. Jó jel, hogy a frissen képzett szakemberek 80%-a az ország különbözô vidékein a mezôgazdaságban dolgozik, a termelésbôl él. A Nyárád mentén is egyre több a kertészeti szakember, akik amellett, hogy perspektívát látnak ebben a termelési ágazatban, szakképzettségük is megvan ahhoz, hogy e vidéket felzárkóztassák a korszerû követelményekhez.

Szombaton délelôtt 11 órától a Kultúrpalota nagytermében rendezték meg a felekezeti és zeneiskolák, elméleti líceumok énekkarainak körzeti versenyét. A Közoktatási Minisztérium, a Maros Megyei Tanfelügyelôség, valamint a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum közremûködésével zajlott vetélkedôn öt megyébôl - Brassó, Dâmbovita, Hargita, Kovászna, Maros - tíz énekkar (vegyes, egynemû, kamara-) lépett pódiumra a capella (kíséret nélküli) hangversenyen, valamint hangszeres vagy zenekari kísérettel. Az egyházi kórusok sorában említjük - fellépésük rendjében - a Marosvásárhelyi Református Kollégium énekkarát Csíki Ágnes vezényletével, a târgovistei Teológiai Szeminárium Macarie Ieromonahul kamara-férfikarát Gh. Draghici lelkész, valamint a brassói Dumitru Staniloae Ortodox Teológiai Szeminárium a capella kórusát Marius Modiga vezényletével. A szintén brassói, ám ezúttal zenelíceum Transilvania kara - Gh. Popa -, a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Mûvészeti Líceum kamarkórusa - Benczédi Hunor- , a Mariana Luca dirigálta târgovistei Zenelíceum a capella kara, a sepsiszentgyörgyi Mûvészeti Líceum Eufónia a capella kara - Sipos Zoltán -, valamint a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum Harmónia vegyes kara Kovács András vezényletével a zeneiskolák kategóriájában hangversenyezett. Ami az elméleti líceumokat illeti, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum Mikes Diákkara - Szôts Dániel -, végül a csíkszeredai Nagy István kamarakórus - Köllô Ferenc - teljesítményének tapsolhattunk. Örömmel tapasztaltuk, hogy évek teltén egyre színesebbé, sokszínûbbé válik az iskolai kórusok teljesítménye is. Hisz különbözô egyházi és világi karok ajkán zengett megannyi szép zsoltár, népdalfeldolgozás, operakórus, mise, néger spirituálé, Szörényi-Bródy- szerzemény, oratórium. Nem csak mert adott a szükséges "hanganyag", a karvezetôk szakmai hozzáértése, hanem mert - s talán ez utóbbi legalább ennyire fontos - igény is mutatkozik rá. A klasszikus, a kortárs, a hazai és az egyetemes kórusirodalom darabjai épp annyira vonzzák a hallgatóságot, akár a hagyományápolás nevében felhangzó dalok. A kísérô zenekarok tagjaival együtt csaknem 500 énekes nyújtotta szellemiség, szakmai tudás, egyéniség, stílusbeliség dolgában a lehetô legjobbat. Nézzük hát az eredményeket. A zsûri II. díjjal jutalmazta városunk református kollégiumának, továbbá az udvarhelyi Dr. Palló Imre líceum, a târgovistei zenelíceum, a sepsiszentgyörgyi Eufónia, a brassói Dumitru Staniloae, valamint a csíkszeredai Nagy István kórus teljesítményét. Az I. díj birtokosai, a târgovistei Macarie Ieromonahul, a brassói zenelíceum Transilvania kamarakórusa, a sepsiszentgyörgyi Mikes Diákkórus valamint a Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum Harmónia vegyes kara ill. zenekara.

Marton Erzsébet nyugalmazott gyógyszerészasszisztens. Marosvásárhelyen él és a helybeli Caritas segélygyógyszertárban tevékenykedik. Tagja a Maros Megyei Nôi Fórumnak. Az amúgy nem virágos nyugdíjas éveiben szép és tartalmas idôtöltést keresve magának ismerkedett meg a préselt virágok mûvészetével, s fedezett fel eddig nem sejtett alkotó-, ábrázoló képességeket magában. Képanyagáról a nemrég rendezett kiállításán Suba Piroska képzômûvész többek között ezeket mondotta: "Matyó - mármint Erzsébet - szakmai tudással, türelemmel, a virágok iránt érzett mély lelki vonzalommal nyújt számunkra látványélményt. Egyéni elképzelés, kifinomult ízlés jellemzi..."

A természetszeretet családi örökség. Nagyapám gyümölcskertész volt, nagyszüleim virágkertészek. A virágszeretet tehát velem született! Vonzalmam e foglalatosság iránt másrészt azzal is magyarázható, hogy a nôi fórumon, az interkulturális táborba 1996-ban második alkalommal városunkba érkezett angol hölgyek két hét leforgása alatt különbözô kézmûves mesterségekre tanítottak minket. Többek között a préselt virág mûvészetére is. Engem ez utóbbi érdekelt inkább.

Annyi szépségre leltem benne, hogy mind nagyobb és nagyobb szeretettel, örömmel végzem. Bár nagyon idô- és munkaigényes, leköt, lefoglal. Tavasztól tavaszig szünet nélkül dolgozom. A hó még el sem olvadt, máris gyûjtöm az elsô hóvirágokat. Szortírozom, préselem ôket egész nyáron. Túrázok. Járom a hegyeket, völgyeket. Szedegetem a növénykéket, virágokat. Csak egészségem, lábam legyen hozzá.

Sajnos, külön helyiséggel nem rendelkezem a préselt virágok tárolására. A speciális préseket régi könyvek pótolják. Lapjaik között a lehetô legigényesebb módon préselek. Természetes körülmények között, szobahômérsékleten, száraz helyen.

- Ezek szerint pénzigényes is.

- Van bizony úgy, hogy be kell fûtenem nyáron is a konyhába, ha hûvösebb, esôs az idô. Különben megpenészednének.

- Egyetlen évszak marad, melyet az alkotásnak szánhat-szentelhet.

Mikor eljön a tél és beszorulunk a lakásba, érkezik számomra az év legélvezetesebb idôszaka. Amikor, úgymond, csokorba kötöm ezeket a kis virágokat.

- Ötletben nem szenved hiányt.

- Sokszor valósággal tobzódnak bennem az ötletek. Annyira mûködik a fantáziám, hogy szinte magam sem értem, mi történik velem ilyenkor. Rendszerint az alapanyag sugallja a témát. Máskor egyik ötlet adódik a másikból. Különösebb mûvészi hajlam...? Nem is tudom... Veszem a kis csipeszt, fogpiszkálót, finoman megfogom velük ôket, majd anyagra helyezem a szirmokat, leveleket. El-elhelyezek melléjük valamit úgy, ahogy szemem- lelkem diktálja. Még kézügyességre sincs szükség. Ami valóban csodálatos, az az illat, melyben dolgozom. Valósággal belengi a helyiséget.

- Hogyan készül egy-egy ilyen kép?

- Megszületik az ötlet, az elképzelés. Elhelyezem a virágokat, leveleket, aztán félreteszem, s közben másikba kezdek. Olykor két napig is dolgozom egyiken- másikon. Aztán újból elôveszem az elôbbit. Nézegetem, tanulmányozom. Elôfordul, hogy fel is fedezem a változtatnivalót. Elveszek, hozzáteszek. Ha szükséges, újrarendezem kompozíció szempontjából a felületet, majd kis ragasztóval az anyagra rögzítem. Mindaddig, míg elsôsorban nekem tetszik. Van úgy, hogy valósággal játszadozom a virágokkal, növényekkel. Kis figurákat álmodom belôlük. Csak úgy, kedvtelésbôl a vászonra. Általában textíliára, bár elôfordul, hogy kartonra kerülnek. A textíliákat jobban kedvelem. Melegebbek. Közvetlenebbek. Gazdagabb a választék is. Szeretem a változatosságot. A képek, a betöltendô felület nagysága a témától függ.

- A patikalabor egykori gyógyszerészasszisztense e többedik tárlatán szín- és formaterápiával is írt nyújthat...

- Nagyon örülök, ha munkáim tetszenek. Ha olykor eljön hozzám egy-egy kedves ismerôsöm, az arcáról próbálom leolvasni a hatást. Hiszen minden szem mást és mást lát, fedez fel egy-egy képen. Az amerikai Joan Newton hivatásos képzômûvész, aki a nôi fórum alkalmával itt járt és bevezetett minket a különbözô kézmûves mesterségekbe, figyelemre méltónak nevezte ôket..!

- Munka közben zenét hallgat...

- Nagyon jólesik, ha egy-egy Mozart-, Schubert-mû hangzik át pianóban a konyhába. Az alkotás számomra szép imádság ...

Telenézô

"Ki a háborút szereti, rossz ember nem lehet" - meglepôen módosulnak közmondásaink. A háborút távolról szeretni jobb, még akkor is, ha már tudjuk: Románia kimarad a majdani nagy újjáépítésbôl (nem jut az üzletbôl a nagyobb testvérek miatt). Az amcsik el- elhagyogatnak ezt-azt a sivatagban, fegyvert, lôszert, helikoptert, karbantartó bakákat, mi az. Nem ôk, a harcosok meg az áldozatok a bunyó hôsei, hanem a másodpercenként találkozgató, nyilatkozgató politikusok, a sajtótájékoztatókon titokzatoskodó parancsnokok, na és persze a tudósítók meg hírmagyarázók. Nem az Oscar-díjasok, nem a tudósok, a mûvészek, hanem a haditudósítók a tévék elsô számú csillagai, a felkapott képsztárok. Fôleg a BBC dicsekedhet kiváló tudósítókkal, tárgyilagos, a szakmai és erkölcsi kódexet messzemenôen betartó újságírókkal. (Ez nem saját tapasztalat, egy mérvadó kritikustól olvastam.) A román tévék (a módosabbak) is küldtek saját embereket a hadszíntérre vagy annak közelébe. Egyikôjük Ammanból, a másik Kuvaitból tudósít, de rengeteg a gond, elôször is a huncut arabok minden értékesebb információt vagy elzárnak, vagy másoknak adnak el, jó pénzért. Egyébként is magasak a szállodaárak, telefonhoz vagy egyáltalán nem jutni, vagy nagyon borsos áron. Ezért aztán (szegény tévés vízzel fôz) innen-onnan összekapott híranyagot kapunk, ám oly hévvel, olyan fontos, sôt kétségbeesett képpel adják elô, mintha az volna az utolsó percük, és aztán bumm. Az itthoniak pedig egymást licitálják túl a hülye kérdésekben. Egyik tévé híradós bemondó hölgye égô szemekkel, szinte lihegve, hisztériás kéjjel közli a bombázások helyét, idejét, a képen fénylobbanás, aztán fölnyomakvó füst, egy picit gomba formájú, de tudjuk, hogy ez még nem a big-big bomba, azt talán csak a végsô hajrában dobják le majd... A kép értelmezhetetlen számunkra. A tévések számára is. Hullnak a bombák meg az emberek. Ennyivel maradunk. Vannak egyébként már újságíró-áldozatai is a háborúnak, olyanok, akik valóban az elsô vonalakból tudósítottak, de egy brit tévés például egy ammani szálloda tetejérôl esett le és úgy halt szörnyet. A Pro TV tudósítója az operatôrrel együtt átment egy kicsit Kuvaitból Irakba, nagyon sok amerikai és brit katonát talált ott, mesélte, az egész területet át- meg átszövik, mert egyik pillanatról a másikra összeütközésekre lehet számítani. Riport kész, a fiúk haza a szállásra, Kuvaitba. Munka után édes a riadó? Frászt. Nem is volt riadó. Éjféltájban hatalmasat robbant valami, és sötétbe borult a város. A fiúk magára kapják cuccaikat, föl a gázálarcot, rohanás oda, ahonnan a robbanás hangja érkezett. Nahát, egyetlen bomba, az a kínai izé, amely alacsonyan repül, mint esô elôtt a házimacskák. Csak egy üzletházra esett, azt viszont rendesen megdolgozta. És a kaland véget is ért.

Utálunk, édes! Most, hogy megtorpantak az amerikaiak meg a britek, és állóháború képét ölti a táj, kezd unalmassá válni a dolog. Innen, Ajrópiából. Az önrobbantó hazafi esete sem eredeti, palesztin testvéreiknél hétköznapi eset. Hogy Szaddám mester harmincezer dolláros jutalomban részesíti és kitünteti post mortem? Na és. Amerikában több jár az elesettek családjának és emlékének.

Úgyhogy az iraki Nagy Ellenfelek háborújától a bukaresti Nagy Testvér bulijáig igen lerövidül az út. Ország- világ bámulta, amint a fából faragott Nadirát kigolyózza a telefonos és sms-es közönség, a magyar szavakat is gyakran használó Izu pedig: maradt. Amit vasárnap este láthattunk, az teljesen megfelel egy bizonyos közönségréteg "igényeinek". A nagy toposzok mindenfelé ugyanazok. Holokauszt, Korea, Vietnam, öbölháború, drogháború, csillagok háborúja, kábszermaffia, bigbröder. A sláger pedig az, hogy Iulia, Alida és Izabela együtt lubickolt a fiúkkal, de Iulia és Iza befürdött, mert a nagy testvér hirtelen elzárta a forró csapot, habtes-tükre száradt a szappan. Oszt' mégis kivágták magukat, mint János vitéz a sárkányból, vizet melegítettek a konyhán, és úgy. Miután pedig kiszavazták a Márványarcú Famadonnát, ugyanazok a kistestvérkék búcsúpuszit nyomtak orcájára, ajkára, meghatottan boldogságot kívántak neki, a Siratókisasszony prünnyögött, a fizetett közönség (mennyi jobb sorsra érdemes fiatal, te jó ég!) pedig a Kigolyózott nevét skandálta. A Bentmaradtak aztán kedvesen koccintottak az egészségére. Pfuj.

Románok! Valami bûzlik Dániában. De Iordanescu generális és csapata nem fogott idejében szagot. Mindenki harsogott a meccs elôtt. Így nyerünk, úgy nyerünk. De csak a jegyüzérek nyertek. Mekkorát dobott Jenei Imre: "Hajtsunk át a dánokon, mint a szovjet tank Románián!" - nyilatkozta. Hiszen igaz, 1989-ben az általa vezetett román válogatott 3-1 arányban nyert a dánok ellen Bukarestben, de mint tudjuk, nem lehet kétszer ugyanarra a pázsitra lépni, fôleg, ha a pázsit nem akart kinôni határidôre, a pálya kemény, mint a beton, a csukák meg ólomlábakon csillognak. Mindenesetre a sport-konyhamûvészet újabb fogással gazdagodott: Bukaresti becsinált (dán módra).

- Az ember még nem is tudja, mit akar, csak épp azon veszi észre magát, hogy nyáreste van, s ô - zsebében két madártojással - igyekszik valahová, ki tudná megmondani ilyenkor, hogy hová? Nem tudja még, hogy tulajdonképpen mire is lesz jó ez a nagy készülôdés, ám lehet, hogy reggelre virradóra ô maga is énekes madárként ébred - valami furcsa csoda folytán, ami égi madárrá változtatja mindazokat, akik még emberi dalt énekelnek e földön.

S hogy milyen nehéz megóvni egy énekes madarat, azt mutatja meg e kétrészes darab.

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház április 3-án és 4-én Marosvásárhelyen vendégszerepel A csoda címû elôadásával. Az elôadás Tamási Áron Énekes madár címû székely népi játéka alapján készült, rendezôje Bocsárdi László. Dramaturg: Sebestyén Rita Júlia és Czegô Csongor, díszlet- és jelmeztervezô Bartha József. Zeneszerzô és koreográfus Könczei Árpád. Fôbb szerepekben: Nagy Alfréd, Sz. Benô Kinga, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nemes Levente, D. Albu Annamária, Péter Hilda.

Az elôadás 2002 szeptemberében a Magyar Stúdiószínházi Mûhelyek 14. Fesztiváljának Nagydíját nyerte el, valamint részt vett Bukarestben a Nemzetiségi Színházak Fesztiválján, és több magyarországi és romániai turnén is. Az elôadás marosvásárhelyi turnéját a Communitas Alapítvány támogatja.

Az elôadások helyszíne a Színmûvészeti Egyetem Stúdió színházának terme, kezdési idôpont este 7 óra.

Aki jelenleg közvetlenül nem érdekelt ezen a területen, talán unalmasnak is tûnhet, hogy újra meg újra visszatérünk a kórházak átszervezésére, amit minisztériumi küldöttség jelenlétében véglegesítettek az elmúlt héten megyei viszonylatban is. Pedig olyan téma ez, amely saját magunk vagy hozzátartozóink révén a legvárat- lanabb pillanatban válhat bármilyikünk számára nagyon fontossá.

Az átszervezés szentesítése alkalmával tartott sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy megyénkben több mint 900 kórházi ágyhelyet "szüntettek meg", illetve helyi vélemény szerint "alakítottak át".

Érzelmek nélkül tekintve a történtekre, el kell ismernünk, hogy a romániai egészségügyi rendszer nyakában óriási koloncot jelentenek a kórházak, amelyek a biztosítási járulékokból befolyó pénzösszegek 70 százalékát emésztették fel. Azt sem vitathatja senki, hogy a kórházépületek egy része régen alig alkalmas erre a tevékenységre, az általuk kínált feltételek semmiféle normarendszerbe nem illeszthetôk bele. Az már más kérdés, hogy miképpen juthattak ilyen állapotba, kinek a róvására írandó, hogy éveken át nem tettek semmit a korszerûsítésük érdekében, s hagyták oda fajulni a helyzetet, hogy a bezárás legyen a legolcsóbb (?) megoldás.

Bizonyos szakmai szempontok sem képezhetik vita tárgyát. Ott, ahol nem tudják a megfelelô szakembergárdát biztosítani, mert a fiataloknak már régen nem vonzó a vidéki orvos (államilag gyengén fizetett) státusa, ott egészen biztos, hogy nem lehet szó korszerû, színvonalas gyógyításról.

Az átalakítás kapcsán megtudhattuk, hogy romániai viszonylatban a nyugati világot is meglepô gyorsasággal vezették be, az úgynevezett DRG-t, azaz a kórházaknak a betegségek, illetve betegségcsoportok szerinti finanszírozását, a kórházi ágyhelyekre számított napi költségek helyett. Ez is eredményes lehet, csak romániai viszonlylatban fest kicsit másképpen a helyzet.

Tulajdonképpen fájdalmas az átszervezés, de el kell ismernünk, hogy olyan intézkedést jelent, amit más közép-kelet-európai országban is kénytelenek voltak véghez vinni. A színvonalas, eredményes egészségügyi ellátást tulajdonképpen kevesebb ágyhellyel is meg lehet valósítani, ami mellesleg olcsóbb is, mint a kórházak fenntartása. Csakhogy a legnagyobb gond az, hogy mielôtt valamit megszüntetünk, meg kellene teremteni a feltételeit annak, hogy valami mással pótolni lehessen. Sajnos, ez egyáltalán nem történt meg.

Hol vannak ugyanis a korszerû családorvosi rendelôk, ahol az alapvetô laboratóriumi vizsgálatokat is helyben elvégzik, elkészítik az EKG-t és lehetôség van az echográf-vizsgálatra is, ha éppen szükséges? Hol van a korszerû szakellátás, ahol pontos elôzetes programálás alapján gyorsan kiszolgálják a beteget, aki nem kényszerül arra, hogy kora hajnaltól számért tülekedjen, majd, ha nincsen ismerôse és pénze, számmal a kezében hosszú órákat várakozzon a járóbeteg-rendelôk megviselt, kopott, lehangoló folyosóin?

És hol van a településeket átfogó otthongondozói hálózat, amely átvállal a család terhébôl, és olyan gondozási feltételeket teremt a súlyos beteg számára, ami fölöslegessé teszi, hogy kórházba utalják, és közben nem csorbul emberi méltósága sem? Ha pedig a család ilyen áron sem vállalja, hol vannak azok a szociális intézmények, amelyek a gyógyíthatatlan betegeket befogadják? Mert az a tény, hogy a megye egyes elmegyógyászati ágyhelyeinek egy része a társadalomvédelmi minisztérium fennhatósága alá kerül, közel sem oldja meg ezt a problémát. A jól mûködô házigondozói szolgálatokat pedig az azokat létrehozó alapítványokon, egyházakon kívül ki támogatja, hogy kiterjeszthessék tevékenységüket?

Romániai specialitás, amely azonban más szegény országokra is jellemzô, hogy a járóbeteg formában is gyógyítható megbetegedésekkel sokan azért kerültek kórházba, különösen a gyerekek, mert a családorvos, illetve a szakorvos tudta, hogy otthon a családnak, a munkanélküli szülôknek, az aprópénznek is megalázó tsz-nyugdíjból tengôdô vidéki és a kisnyugdíjas városi idôs embereknek nincs mibôl megvásárolniuk a létfontosságú gyógyszereket. Nos, ha ettôl a lehetôségtôl is megfosztják azokat, akik a semmibôl tengôdnek, vajon ki vállalja majd a felelôsséget értük? Ilyen szempontból a kórházi ágyhelyek csökkentése elôtt akár kölcsönbôl is, de mindenképpen meg kellett volna teremteni a feltételeit annak, hogy a lakosság az elemi fontosságú gyógyszerekhez a törvény által elôírt módon, folyamatosan és zökkenômentesen hozzájusson.

És ha hallgatunk is róla, nem titok, hogy a sürgôsségi és nagyon súlyos eseteket kivéve ma elsôsorban az kerül kórházba Romániában, aki hálapénzzel honorálja azt. Ha kevesebb lesz az ágyhely, akkor ezentúl valószínû az részesül majd elônyben, aki többet tud áldozni erre a célra.

Mielôtt tehát hozzáfogtak volna az átszervezéshez, az orvosoknak is biztosítani kellett volna a társadalmi fontosságuknak megfelelô, az elôrehaladásukhoz, a korszerûség követelményeihez való felzárkózáshoz szükséges bért, és ugyanakkor szigorúbb fellépést helyezni kilátásba az egészségügyi korrupció ellen. E feltételeket felsorolva, azt is mondhatják egyesek, hogy délibábokat kergetünk, amikor az átszervezés feltételeinek megteremtését számba vesszük.

És egyáltalán hogy lehet itt elôkészületekrôl beszélni, amikor egyes kórházak bezárását annyira nem gondolták át, hogy senki semmilyen fórumon nem tudta megmondani, hogy mi lesz, ki fogja téríteni a vidéki településeken bezárt kórházak sokmilliós adósságát, ami a beszállító, az államnak hitelezô cégek tönkretételét jelentheti.

Ami pedig a lakosság egészségét illeti, állítólag minden a mi érdekünkben történik, pontosan azért, hogy nekünk jobb legyen. Vajon miért nem vesszük észre?

Járhatatlan az út Bözöd felé

Több ízben is szóvá tettük, hogy az Erdôszentgyörgy községhez tartozó Bözödre jármûvel szinte lehetetlen kijutni. A megye határán fekvô, mintegy 720 lelket számláló falu az olvadás megkezdôdése nyomán majdnem teljesen elszigetelôdött.

A helyzet a múlt hét végére már annyira súlyosbodott, hogy nem csak az autóbusz és a tejeskocsi nem tudott kijutni, hanem szükség esetén már a mentôk vagy a tûzoltók sem.

Amint Mester Benjámin alpolgármestertôl megtudtuk, az út használhatatlanná válásának alapvetô, bár nem egyetlen oka, hogy a gázkitermelô vállalat egyik telephelyérôl, a solymosi határból Lóc fele költözött, és ezen az úton szállították igen súlyos talajfúró gépeiket. Hasonlóképpen az út megrongálódásához hozzájárultak a fakitermelô vállalatok szállítóeszközei is, meg az is, hogy ennek a szakasznak a javítására már évek óta nemigen költöttek. A gázvállalat a maga részérôl rendszeresen évente kiváltja minden teherszállító jármûvére, a megye összes útszakaszára, egész évre az erre vonatkozó engedélyt, kifizeti az elôírt illetéket, és más kötelezettség nem terheli. A fakitermelôk közül többnyire csak azok váltanak ki engedélyt, akiket az útügy ellenôrei már tetten érnek. Mindazonáltal az itt szállítást végzôktôl befolyt pénzt eddig más szakaszok javítására költötték el.

A falu lakói hónapokkal ezelôtt aláírásokat gyûjtöttek - a kérvényt 636-an írták alá -, de ez nem vezetett eredményre. Végül most, amikor az út már életveszélyessé vált, a polgármesteri hivatal bevonásával közmunkát szerveztek, és a legrosszabb szakaszokat saját erejükbôl igyekeztek megjavítani. A legnagyobb, méteres gödröket bontásból származó törmelékkel töltötték fel, úgyhogy a hét eleje óta legalább a nagy kocsik ki tudnak menni, és kijár a tejesautó is. Személygépkocsival azonban még most sem tanácsos elindulni az Erdôszentgyörgyöt Bözöddel összekötô úton. Nem közlekedik továbbra sem a busz, nehezen jutnak ki az iskolába a tanárok, nem jár ki családorvos és rendôr sem. Félbemaradt a talajfúró eszközök szállítása is, és a fakitermelô kocsik sem tudnak m&aacut