Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegű apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A magyarországi támogatásoknak a romániai magyar közösség önállóságát kell szolgálniuk - jelentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke az MTI-nek. A szövetségi elnök azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy az RMDSZ az erdélyi magyar közösségnek juttatott támogatások ügyének átfogó megvitatására készül.

Egy ilyen vitának akkor van értelme, ha a hatékonyságról és a hasznosságról szól, ha megfogalmazzuk azokat az elveket és megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek biztosítják, hogy a támogatások megítélésében és elosztásában azoknak legyen döntô szavuk, akik e közösség életét ismerik - mondta.

Markó szerint legalább ilyen fontos, hogy a támogatásokat rendeljék a távlati stratégiai célok szolgálatába. Szavai szerint "ne arra költsünk pénzt, amiben nincs jövô, hanem arra, ami a jövô biztosítéka".

A romániai magyar közösség egyrészt a román költségvetésbôl részesül állami támogatásban. Ez jelenleg évi mintegy 200 millió forintnak felel meg. Ennél sokkal jelentôsebb, nagyságrendileg magasabb a Magyarországról érkezô támogatás.

Becslések szerint a magyarországi közalapítványoktól, állami intézményektôl Romániába érkezô összegek nagysága meghaladja az évi 3 milliárd forintot. A magyar állami költségvetésbôl évi 2 milliárd forintot fordítanak a Sapientia erdélyi magyar tudományegyetemre. Ugyancsak becslések szerint legkevesebb évi 2 milliárd forintra lenne majd szükség ahhoz, hogy a kedvezménytörvény jelenlegi feltételei alapján a pályázati úton kérhetô nevelési-oktatási támogatást kifizessék.

Nemcsak az okozta a lappangó és ki-kipattanó konfliktusokat, hogy az elmúlt négy évben a támogatás egy részét klientúra építésére használták fel, az akkori magyar kormánypárthoz közelebb álló csoportosulásokat támogatták az RMDSZ-en belül és így, közvetve próbálták fölborítani a határon túli magyar szervezeteken belül kialakult erôviszonyokat. Ez a problémának csak az egyik része - mondta Markó.

Az RMDSZ elnöke szerint a fô gondot a támogatások szerepérôl vallott koncepciók eltérése jelentette. A kilencvenes évek elsô felében úgy tűnt, sikerült kialakítani egy olyan rendszert, amelyben jogilag a magyarországi intézmények felelôsek az összeg felhasználásáért, de a tényleges döntéseket Erdélyben hozták meg.

Hálót kell adni, nem halat. De aztán a régi metaforát egyre kevesebbet emlegették és végül az az érzésem támadt, hogy nemcsak hálót nem akarnak a kezünkbe adni, de még a halászlét is Budapesten akarják fűszerezni - fogalmazott.

Markó emlékeztetett arra, hogy az elmúlt négy évben többszörösére nôtt a Magyarországról kapott támogatás, ugyanakkor változatlan maradt az a 221 millió forint, amelynek elosztásáról az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumán keresztül ténylegesen Erdélyben döntenek. Az RMDSZ számításai szerint a romániai magyarságot képviselô szervezetnek az Erdélybe, Romániába érkezô összes támogatás mindössze 7 százalékára van rálátása.

Az RMDSZ elnöke szerint az elôzô magyar kormány nem a határon túli magyar közösségek önállóságát próbálta támogatni, hanem igyekezett a határon túli magyar értelmiség különbözô rétegeit minél szorosabb szálakkal a magyarországi intézményekhez kötni.

Ez is egy koncepció, de a gyámság akkor sem kívánatos, ha azt nem a
"rossz Bukarest", hanem a "jó Budapest" gyakorolja - szögezte le.

Az új magyar kormány képviselôi - köztük Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter - arról biztosították az erdélyi magyarság vezetôit, hogy a támogatások összege nem fog csökkenni, egyetlen hatékony támogatási formát sem szüntetnek meg, de az elosztás átláthatóbb, demokratikusabb lesz, a döntéseket nem Budapesten akarják a határon túli magyarok helyett meghozni.

Alapvetô változásokról még nincs tudomásom, de ez nem is megy ilyen hamar. Minden bizonnyal a jövô évi magyarországi költségvetést lehet majd úgy alakítani, hogy ez az elv érvényesülhessen - mondta az RMDSZ elnöke.

Meg kell tenni a szükséges lépéseket a tövénytelen vagyonokat felhalmozó személyek ellen, ezt azonban nem "boszorkányüldözéssel", hanem a korrupciót kiváltó okok "megtámadásával" kell elérni, jelentette ki Adrian Nastase kormányfô pénteken a Román Rádiótársaság (SRR) nemzetközi szemináriumán.

A miniszterelnök rámutatott: ennek érdekében szükség van mindazoknak az adásvételi folyamatoknak az átláthatóvá tételére, amelyekben az állam is érintett. Hangsúlyozta, hogy az elektronikus beszerzési rendszer bevezetése eredményeképpen csökkent a gyógyszerek és más termékek ára.

"A korrupció elleni harc nem azt jelenti, hogy Brassóban letartóztatjuk X-et, hanem a rendszer megváltoztatását", fogalmazott a kormányfô. (MEDIAFAX)

Románia az elsô tíz olyan fejlôdô ország között van, amelyek egy Brazíliában vagy Törökországban esetleg bekövetkezô pénzügyi sokk esetén védtelenek lennének, derül ki a Fitch Ratings tanulmányából.

A listán 26 fejlôdô piacgazdaság szerepel, Argentína, Brazília és Törökország kivételével, amelyek hosszabb ideje pénzügyi válsággal küszködnek. A névsor elsô helyeit latin-amerikai országok foglalják el: Kolumbia, Uruguay, Venezuela, Panama, Mexikó és El Salvador. Az elsô tíz ország között szerepel Libanon, Tunézia, Ukrajna és Románia is.

A pénzügyi sokk hatásainak legkevésbé kitett országok az ázsiai államok.

A fejlôdô gazdaságok sebezhetôségének megállapításakor a Fith szakemberei a deviza- és nemzetivaluta-tartalékokat vették alapul. (MEDIAFAX)

Aktuális

Bár Daniela Bartos szakminiszter szerint a szív- és érrendszeri betegségek nemzetbiztonsági kérdéssé váltak, az európai országokkal ellentétben, ahol hatalmas összegeket fordítanak a megelôzésre, Románia mindössze nyolcezer dollárt szán erre a célra. Ebbôl indították útra az Ügyelj a szívedre! elnevezésű országos kampányt, amelyben a felvilágosító és egészségügyi nevelési tevékenységek mellett kilátásba helyezték a lakosság egészségi állapotának felmérését is.

Az egészségügyi szaktárca vezetôje szerint premiernek számító kampányról van szó, s ezúttal megint csak el kell csodálkoznunk a miniszter asszony valódi vagy tudatos "tájékozatlanságán". Ahogy nem értesült (?) a Marosvásárhelyen működô központi ügyeletrôl, és máshol avatta fel az "elsôt", úgy vagyunk a szív- és érrendszeri betegségek megelôzésének kérdésével is. Megyeközpontunkban ugyanis már húsz éve folyik ez a tevékenység, csak ott fenn nem akarnak tudni róla. Pedig a város lakói közül ki ne emlékezne, hogy a Procardia Alapítvány jóvoltából és az alapítványt támogató civil szervezetek bevonásával milyen sikeres Szív Napok zajlottak Marosvásárhelyen több éven át. A rendezvényt a helyszínek és a különbözô szolgáltatások biztosításával a polgármesteri hivatal is támogatta, sôt a megelôzés érdekében szervezett sport- és egyéb tevékenységek élén az akkori polgármester állt. Furcsa módon az új szakmabeli orvos városatya tisztségbe kerülésével az említett támogatás elmaradt, és így elmaradtak a színes, érdekes, színvonalas, szórakoztató Szív napi rendezvények is.

A plenáris ülés elé terjesztett jelentés elégedetten nyugtázta, hogy Irak feltétel nélkül elfogadta a világszervezet ellenôreinek visszatérését, de egyúttal követeli, hogy a bagdadi hatóságok tegyenek eleget a tömegpusztító fegyverek gyártásának betiltását elôíró ENSZ-határozatoknak.

A közgyűlés helytelenítette, hogy az Egyesült Államok készségét fejezte ki egy Irak elleni fegyveres akció megindítására BT- jóváhagyás hiányában is. Ez a magatartás az ET-fórum álláspontja szerint ellentétes a nemzetközi jog alapelveivel. Mint megfogalmazódott, a BT-felhatalmazás hiányában az Egyesült Államok bármely egyoldalú akciója, még más államok támogatása esetén is destabilizálja a békét, és megingathatja az ENSZ tekintélyét. A vita nyomán elfogadott határozat felhívja az ET valamennyi tagállamát, beleértve a megfigyelôi, illetve különleges státusú vendégeket is, hogy tegyenek meg mindent egy új háború kirobbanása ellen, s a probléma megoldását az ENSZ elveinek és mechanizmusának keretén belül próbálják megtalálni.

A megszavazott dokumentum az ENSZ BT tagállamainak azt ajánlja, csak abban az esetben folyamodjanak katonai beavatkozáshoz, amennyiben minden más megoldási lehetôség kimerült, és ha a világszervezet megfigyelô csoportjának jelentése az ENSZ-határozatok nyilvánvaló megsértését jelzi. A közgyűlési határozat felszólítja a bagdadi hatóságokat, tartsák be ígéreteiket, maradéktalanul működjenek együtt az ENSZ felügyelôivel és szakembereivel, hogy azok az 1284-es BT-dokumentumnak megfelelôen elvégezhessék munkájukat. Egyben követeli, hogy Bagdad ítélje el nyilvánosan a terrorizmust, és tartózkodjék minden olyan akciótól, amely olyan gyanút kelthet, hogy köze van a terrorcselekményekhez.

A vitában felszólalt Eörsi Mátyás, aki egyetértett azzal, hogy a katonai beavatkozást az ellenôrök munkájának elvégzéséig fel kell függeszteni. Javaslata szerint azonban szükséges, hogy a BT már most felhatalmazást adjon Washingtonnak és szövetségeseinek, hogy haladéktalanul indítsák meg a támadást, ha az ellenôrök munkáját korlátoznák, vagy kiutasítanák ôket.

Az ET-közgyűlés néppárti frakciója állásfoglalásában nagyon fontosnak minôsítette azt, hogy az Irak elleni fellépés ne idézzen elô ellentétet a muzulmán és a keresztény világ között. Ennek jegyében csütörtök délután Strasbourgban a néppárt kezdeményezésére konferenciát tartottak a muszlim-keresztény párbeszéd elômozdításáért.

Folytatódik az amerikai hadsereg berendezkedése Dzsibuti nemzetközi repülôtere közelében egy nagy homokos területen, amelynek nagy részét már lebetonozták.

Az Ádeni-öbölben, a Vörös-tenger bejáratánál lévô támaszponton jelenleg egy 800 fôs amerikai kontingens tartózkodik. A tábort szigorúan ôrzik, külön ôrjáratok cirkálnak a kényesebb objektumok körül. A műszaki munkálatokhoz az amerikai hadsereg néhány, a helyszínen működô, épület és útépítésre szakosodott céget kért fel. A bázison megtiltották a belépést az újságíróknak, akik napok óta hasztalan próbálnak információkat szerezni az amerikai elit alakulatok esetleges titkos küldetésérôl, amelyet - az AFP tudósítása szerint - Dzsibutiból indítanának az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat Jemenben rejtôzô tagjai ellen.

A tábor parancsnoka csupán annyit üzent a sajtónak, hogy "Washington utasításaira várnak" - jelentette az AFP. A titkolózásra jellemzô, hogy az amerikai újságíróknak sem árulnak el semmit a készülôdés konkrét céljaiból.

(MTI) Belgium francia ajkú közösségének vezetôi diadalittasan fogadták, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése Strasbourgban elfogadta azt a jelentést, amely a flamand területen élô francia ajkú belgákat nemzeti kisebbségnek ismerte el, akiknek nyelvi jogait érvényesíteni kell a flamand tartomány területén.

Annál magasabbra csapott az öröm, hogy kétéves küzdelmük eredményeként a szavazás éppen a belgiumi francia ajkú közösség ünnepének elôestéjén történt meg. A flamand politikai vezetôk viszont felhördülve fogadták a strasbourgi szavazás kimenetelét. A keresztényszocialista Luc Van den Brande volt flamand tartományi miniszterelnök kijelentette, hogy a flamand parlament sohasem fogja magáévá tenni ezt a határozatot. A mérsékelt flamand nacionalisták NVA pártjában "kolosszális melléfogásnak" bélyegezték a strasbourgi testület döntését. Szerintük "felfoghatatlan, hogy a gazdag, elkényeztetett, nyegle franciák, akik betelepülnek Flandriába és makacsul nem hajlandók beilleszkedni, ezentúl szegény kis elnyomott kisebbségnek számítanak, akik méltók egész Európa szánalmára".

A francia ajkú pártok között fôleg a demokratikus humanistára átkeresztelt kereszténydemokraták lubickoltak a sikerben. Joe:lle Milquet, az ellenzéki párt vezére felszólította Louis Michel külügyminisztert, hogy a kormány mielôbb terjessze a szövetségi parlament elé megerôsítés végett a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Keretegyezményét, ami mindeddig a flamand pártok ellenállása miatt maradt el. A strasbourgi gyôzelem mámorában az elnök asszony azt a forradalminak minôsített ötletet is felvetette, hogy a francia ajkú pártok hozzanak létre frankofon frontot, a "francia ajkú pártok szent szövetségét" a gazdaságilag elmaradottabb déli országrész fejlesztésére, közös követelések elômozdítására.

Belga politikai megfigyelôk arra számítanak, hogy mivel az Európa Tanács parlamenti közgyűlési határozatának nincs kötelezô ereje a tagállamokra nézve, a Flandriában élô francia ajkúak most elismert kisebbségi jogai körül még ádáz jogi és törvényhozási csaták fognak dúlni Belgium különbözô szintű kormányzatai között. Az alig 170 éve fennálló független Belgium két fele - Flandria és Vallónia - között az utóbbi évtizedekben egyre erôsödnek a széttartó folyamatok és gyengül az összetartozás érzése, amit aligha egyenlíthetnek ki az ilyen jó szándékú külsô beavatkozások, mint az ET közgyűlésének határozata. Norbert de Batselier, a flamand tartományi parlament elnöke Flandria ünnepe alkalmából legutóbb már felvetette, hogy az év végéig ki kellene dolgozni egy flamand alkotmányt, amely közjogilag ugyan a szövetségi alkotmány alatt helyezkedne el, de a lényeg az lenne, hogy több szociális jogot adna a flamandoknak, mint amit a francia ajkúak élveznek. Márpedig a két tartomány a legtöbb dolgot ma már külön hatáskörben intézi. A brüsszeli egyetem egyik flamand politológusa pár napja a legnagyobb francia nyelvű lapban, a Le Soirban úgy nyilatkozott, hogy Belgium két fele úgy 30-40 év óta egyre kevésbé él együtt. Ahogy ô kifejezte magát, Belgium lassan elpárolog, csak az tartja vissza a szakadást, hogy a két fél nem tud megegyezni Brüsszel hovatartozásában.

A korrupció elburjánzását mutató számos jelzés hatására a pénzügyminiszter végre megragadta a bika szarvát. Mint ahogy egy önmagára adó vezetô államhivatalnokhoz illik, összeállított egy listát azokról a magasabb vagy alacsonyabb polcon pöffeszkedô alárendeltjeirôl, akiknek az esetében súlyos hiányosságokat fedezett fel vagy vélt felfedezni, s akiket a rendcsinálás szent nevében - érdemeik elismerése mellett - jól fizetett mellékvágányra óhajt terelni. Az illetôknek - elegánsan, mint aki hatalma tudatában kegyet gyakorolhat - megadta a lehetôséget, hogy a lemondás megalázást megkerülô útját választhassák, ugyanakkor a renitenskedôknek a kirúgás sokkal prózaibb lépésének foganatosítását helyezte kilátásba. Mindezt persze a média nyilvánosságával, hadd lássa az idônként választópolgárrá nemesülô tévénézô, újságolvasó: a párt... izé, a kormány a helyén van, s tudatában van vezetô szerepe felelôsségének.

A lemondásra adott határidô közeledtével azonban kiderült egy s más. Mint például az, hogy az illetôknek fogalmuk sincs arról, hogy mit is várnak el tôlük, azon egyszerű oknál fogva, hogy senki sem közölte velük, hogy le kellene mondaniuk. De arra is fény derült, hogy a feketelistán található személyek némelyike nem is a pénzügyminisztérium alkalmazottja. Mindez nyilván annak a minisztériumban uralkodó rendnek a jegyében, ami az intézkedéshez - a törvényes lehetôségen túl - az erkölcsi alapot szolgáltatta.

Az Erdélyi Magyar Közművelôdési Egyesület Maros megyei szervezete, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a történelmi egyházak tagjaiból nemrég alakult héttagú emlékbizottság kutatást és megemlékezést indítványoz az 1943. január 12-én kezdôdött doni offenzívában elhunyt honvédek emlékére.

Az 1942 júliusában kezdôdô, a magyar hadtörténelem legnagyobb katasztrófájáról viszonylag szűkön szól a történelem, Magyarországon is csak a rendszerváltás után, alig 12 éve emlegetik, kevés történeti anyag áll rendelkezésünkre. Fiatal történészek, Berekméri Róbert és László Márton máris nagy munkába kezdtek, a Don-kanyarban maradt mintegy 300 ezer katona névsorából megjelölték azokat, akiket Maros megyébôl vitt el végzetük. Nyilvánvaló, felkutatták és meséltették azokat, akik a 27. Székely Hadosztály vagy más egység katonájaként túlélték az orosz áttörést. Az összegyűjtött anyagból a fiatal szakemberek könyvet szándékoznak kiadni, a további kutatást azonban nem hagyják abba. Tekintettel arra, hogy megsemmisítô csapást szenvedett a 2. magyar hadsereg, hadinapló nem maradt fenn, a teljes levéltári anyag is elveszett, a történészek kérik azokat a Don-kanyart megjárt férfiakat, illetve özvegyeiket, ha akad mondandójuk, netán naplót, emlékiratot ôriznek, a szomorú történelmi esemény minél tisztább felderítése érdekében szíveskedjenek a marosvásárhelyi unitárius egyházközség irodájában - Bolyai utca 13. szám, telefon 161-454 - jelezni, ha módjukban áll a történészeket munkájukban segíteni. Elvégre kötelességünk rájuk is gondolni, hiszen nem jószántukból mentek halálba, hazájuktól távol, mintegy 2500 kilométerre - jegyezte meg dr. Ábrám Zoltán, a Maros megyei EMKE elnöke. Egyebek mellett elmondta, az emlékbizottság szervezi a megemlékezést, a rendezvény védnöke lesz dr. Szabó Péter, a budapesti Hadtörténeti Múzeum munkatársa, dr. Bús János alezredes, a történeti irattár vezetôje, akik elôadást tartanak Marosvásárhelyen. Az emlékbizottság kiállítást is tervez a Hadtörténeti Múzeum anyagából.

Hétfôn este 7 órától a Kultúrpalota nagytermében a Tiberius vonósnégyes - Molnár Tibor (hegedű), Kozma Péter (cselló), Leitmann Zsolt (hegedű), Molnár József (brácsa) - és egy japán vendégművész lép közönség elé. A vonósnégyes legutóbb idén júniusban a Katolikus Napokon szerepelt. Mozart Disszonancia-kvartettjét adta elô. Mai fellépésük a zenei évad elsô itthoni szereplését jelenti. Ugyanabban a hónapban koncerteztek Franciaországban is, majd ösztöndíjjal, harmadik alkalommal vettek részt a világhírű Amadeus vonósnégyes mesterkurzusán, Londonban. Ezekben a napokban, szeptember 26-án Árkoson, 27-én Székelyudvarhelyen, 28-án Segesváron hangversenyeztek. A hétfô esti koncertjük műsorán Beethoven B-dúr triója, Mozart g-moll kvartettje, valamint Schumann Sz-dúr kvintettje szerepel.

Az est vendége Tomoko Kato, japán zongoraművész. Hároméves kora óta zongorázik. Tanulmányait szülôvárosában, Chibában kezdte, majd a zenei kollégiumban - Japánban így nevezik a zenei fôiskolát - fejezte be Tokióban. Mesterkurzusokon vett részt külföldön, Olaszországban például. Hajdo Sek, Eduard Auer valamint George Sebök voltak mesterei. Tokió különbözô iskoláiban tanít. Vannak magánnövendékei is. Két- három havonta három-négy alkalommal koncertezik. Sokat játszik Japánban, bár szerepelt már Kanadában, Ausztriában, Romániában is. Igen kedveli a kamaramuzsikát. Ezért az utóbbi idôben gyakran koncertezett vonósokkal.

- Amint zongorához ülök, a felém áradó figyelembôl, a termet betöltô csendbôl érzem, szinte ösztönösen, milyen a közönség, a terem, a hangulat. Valahányszor újrahallgatom a játékom, többet és többet várok magamtól. Számomra a hallgatóság véleménye fontos - mondotta vallomásszerűen a zongoraművész.

Marosvásárhelyen új helyen, a szakszervezetek házának nagytermében szervezte meg a helyi munkaerô- elosztó ügynökség idei állásbörzéjét. Noha a választott hely, amely ez alkalommal valóban megfelelt a célnak, csak szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek, mégis nagyban hozzájárult a rendezvény jó körülmények között való lebonyolításához. Tegnap már 9 órakor ott tolongtak a munkahelykeresô pályakezdôk a terem ajtaja elôtt, ahol 39 gazdasági egység 115 munkahellyel várta ôket. Marosvásárhelyen az állásbörzén 257 végzôs fiatal vett részt. A megyeszékhelyivel párhuzamosan a megye más városaiban is rendeztek hasonló állásbörzét. Összesítve, a megyében 83 munkáltató jelent meg a börzén és 390 munkahelyet kínáltak fel.

A munkaerô-elosztó ügynökség Maros megyei munkapontjaihoz a tegnapi nap folyamán 436 tanulmányait nemrégiben befejezett fiatal fordult. Ráadásul a végzôsök közé más munkanélküliek is bevegyültek szerencsét próbálni.

A szervezôk úgy gondolják, sikeres volt a tegnapi akció, hiszen már ott helyben 28 munkaszerzôdést meg is kötöttek, és ezért valószínűnek tartják, hogy jövôre újra megrendezik majd ôsz elején a végzôsök állásbörzéjét.

A végzôsöket alkalmazó cégek a munkanélküliekre vonatkozó új törvény alapján minden frissen végzett fiatal után 12 hónapig a minimálbérrel egyenlô értékű fizetéstámogatásra jogosultak, s ha a szóban forgó végzôs fogyatékos, akkor 18 hónapig a minimálbér másfélszeresére, amennyiben 3 évig foglalkoztatják a szóban forgó személyt.

A sörgyártó cégek érdektelensége ellenére is megszervezik az idei ôszi marosvásárhelyi sörfesztivált - hangzott el a polgármesteri hivatalban tartott tegnapi sajtótájékoztatón.

A hivatal a brassói MEDIART cégben talált patnerre, amely a kedvezôtlen idôjárás ellenére is vállalta a szervezést.

Az esemény helyszíne a Somostetô lesz, a vendéglô mellett állították fel a színpadot, a sört pedig sátrakban kínálják majd - tájékoztatott Alex Stefan a brassói cég nevében. Bár jobb lett volna a várban, állítják a szervezôk, de egyes tanácsosok tiltakozása miatt mégis a Somostetôt választották, ahol 1000 négyzetméteren lesznek sátrak, amelyek alatt a neves sörforgalmazó cégek kínálják termékeiket.

A pénteken délután három órakor kezdôdô sörfesztivál vetélkedôvel indul, amely szombaton és vasárnap két órától folytatódik, s a nyertesek a támogatók által felajánlott díjakat vehetik át. Délután öt órától román népzenét hallgathatnak a sörivók mindhárom nap, pénteken a Muresul, szombaton és vasárnap a hévízi Rapsodia együttes elôadásában. 19.30 órától kezdôdnek a könnyűzene-koncertek, pénteken a JEEP, a magyar RELAX, az AKCENT és a BOSQUITO együttesek lépnek fel, szombaton az DEFENDS, a KRYP-TON és a brassói EXPERIMENTAL együttesek szerepelnek, majd az IRIS zárja a programot. Vasárnap a med-gyesi Hai noroc etnofolklórt játszó együttes lép fel, a CANDY, a SIS-TEM, és az AFTER MIDNIGHT zenélnek, majd tűzijátékkal zárul a 18.000 dollár költségű fesztivál.

A rendezvény idején magánkocsikat nem engednek fel a Somostetôre, lesz viszont kellô számú maxi-taxi a Papiu, illetve a Trébely és Verii utcák sarkánál, amelyeket igénybe vehetnek a fesztiválra igyekvôk.

Jegyzet

Ha valaki tudja, szóljon...

Ahogy közeledik a tél, egyre több pánikhangulatról tanúskodó panaszlevél érkezik. A tömbházlakók attól tartanak, olyan magas lesz a közköltség, hogy nem fogják tudni kifizetni. Éppen ezért próbálnak szabadulni attól, ami többletkiadást jelent.

Moldovan Eugeniának a Budai negyedi Nárcisz utca 14. szám alatti tömbházban háromszobás összkomfortos lakása van, amelyben 1978 óta senki sem lakik, de a közköltséget rendszeresen fizetik. A 30-as tulajdonosi társulástól, ahová tartoznak, kérvényezték, engedélyezzék, hogy a lakás váljon le a távfűtési rendszerrôl. Kérésének nem tettek eleget.

- A távfűtésrôl való leválást elsô lépésben nem az Energomur hagyja jóvá. Ebben a kérdésben a tulajdonosi társulásnak kell döntenie. Ezért a hozzánk forduló lakókat egy nyomtatvánnyal visszairányítjuk a társuláshoz, amelyen a társulásnak fel kell tüntetnie, hogy a lakók beleegyeztek-e a leválásba, és hogy az Energomur és a társulás közötti szerzôdésben foglaltakhoz képest mi változik, hogyan módosul a fűtött felület. Ha a lakók beleegyezése megvan, mi zöld utat adunk a leváláshoz. A tulajdonképpen munkálatot nem az Energomur végzi el, ilyen szolgáltatásunk nincs. Eddig Marosvásárhelyen 585 - szociálisnak mondott - esetben váltak le a rendszerrôl.

Adorján Sándor, a tulajdonosi társulás adminisztrátora szerint mindaddig, amíg a lakók bele nem egyeznek a leválásba, és alá nem írják az ívet, ez nem lehetséges. Jelen esetben pontosan a közvetlen szomszédok nem voltak hajlandók erre, mondván, hogy számukra elônytelen a fűtetlen lakás miatti hôveszteség.

Mátéfi Mihály a Kárpátok sétányon levô 33-as tömbházban kialakult nézeteltérésrôl számolt be lapunknak.

Eddig a lépcsôházfelelôs tiszteletbeli díja egyenlô volt a saját fogyasztásának értékével, azaz egy személyt nem számítottak be a közköltségbe. Az utóbbi két hónapban 15.000 lejes pluszkiadás jelent meg családonként a lépcsôházfelelôs fizetéséhez való hozzájárulás gyanánt, függetlenül a családtagok számától. A húsz családtól 300.000 lejt gyűjtenek össze havonta. Egyes lakókban felmerült a kérdés: mit dolgozik a lépcsôházfelelôs ezért az összegért, ami kétszerese a tulajdonosi társulás ügyvezetôje (adminisztrátor) fizetésének?

A lakók többsége kisnyugdíjas, a 15.000 lej, ami másfél kenyér ára, megterhelést jelent számukra. Panaszosunk hasonlatként említette, hogy a Marosvásárhelyi Nyugdíjasok Önsegélyzô Egyesületéhez havi 8000 lejes tagsági díjat fizetnek, amiért, ha szükséges, kölcsönt ad a pénztár, halálesetkor pedig temetkezési segélyt kap a család. Viszont a "lépcsôházadónak" nevezett hozzájárulásért semmit sem kapnak cserébe.

Kôműves Rita, a szóban forgó 14-es tulajdonosi társulás adminisztrátora a panasszal kapcsolatban elmondta, hogy Mihály István lépcsôházfelelôst a döntési joggal rendelkezô közgyűlés választotta meg. És ugyancsak a közgyűlés határozta el, hogy az általa végzett munkát családonként 15.000 lejjel honorálják. Amiért meg is dolgozik. Lévén, hogy jelenleg a vízfogyasztást nem személyekre számítják, hanem a vízóra által mért mennyiséget veszik alapul, nagyon kicsi lett volna az az összeg, minek fizetése alól mentesült volna a lépcsôházfelelôs.

Addig, amíg a közgyűlés újabb határozatot nem hoz, a jelenlegi döntés érvényben marad.

Nyilvános felvétel keretében emlékeztek Madaras Gáborra hétfôn a Marosvásárhelyi Rádió 3-as stúdiójában. - Hagyományt kívánunk teremteni - mondotta a vendégeket köszöntve Borbély Melinda, a rádió aligazgatója, a magyar szerkesztôség vezetôje. Kacsó Ildikó műsorvezetô üdvözölte Madaras Zsuzsannát, az énekes özvegyét, a család tagjait, Muszka Sándort, a Székely Népi Együttes alapító tagját, karmesterét és prímását, Széllyes Sándor szólistát, műsorvezetôt, Madaras Gábor barátait, dalos társait és művészetének folytatóit, Balogh Dénes, Bordi Aranka, Cseh Judit, Kós Éva és Zsombori Róbert énekeseket, Marosvásárhely fiatal és rendkívül tehetséges prímását, Jakab Attilát és zenekarát: Rácz Béla cimbalmost, ifjú Koszorús Kálmán brácsást, Gondos Tibor nagybôgôst.

- Madaras Gáborra emlékezünk, arra az emberre, akinek egyszerű jelenléte azt az önzetlen tenniakarást sugallta, amivel szebbé, nemesebbé szerette volna varázsolni testvérei, az egyszerű magyar emberek lelki világát - mondta Kacsó Ildikó. - Műsorán olyan nóták, népdalok szerepeltek, amelyek hozzánk szóltak, bánatunkat, örömünket fejezték ki. Nem lehet a több mint 200 népdal- és nótafelvételbôl egyet se kihagyni. Ez a Madaras Gábor hagyatéka. Reméljük, hogy a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség is megadja Madaras Gábornak az Ôt megilletô helyet kitüntetettjei sorában.

Felidézték hangszalagról Csifó János 1978. szeptember 21-én készült hangfelvételét, amelyen a friss nyugdíjas énekes, a nótaszerzô, dalműíró Madaras Gábor indulásáról, pályájáról, terveirôl, álmairól beszél, majd énekel is. Gyönyörű orgánuma, veretes magyar beszéde, egyedülálló hangja ma is gyönyörűséget kelt a hallgatóban. Népszerűsége a kívánságműsorok sikerjegyzékén sem csökken. Megszólalt hangfelvételrôl, gyermekkori emlékeit idézte a művész bátyja, Szilveszter György, 88 éves ny. református lelkész. Kacsó Ildikó és Sármási Bocskai János kérdéseire válaszolva a vendégek legszebb emlékeiket osztották meg a hallgatósággal és a hallgatókkal. Nótáiból, dalaiból válogatott csokorra valót Kós Éva és Zsombori Róbert. Bevezetô muzsikával szolgált és kísért Jakab Attila és zenekara.

Madaras Gábor 1918. augusztus 22-én született a Kolozsvár melletti Nagyiklódon. Halálának dátuma: 1980. szeptember 20. Ha élne, nyolcvannégy éves volna. A műsort szeptember 29-én, vasárnap 13 és 14 óra között hallgathatjuk a Marosvásárhelyi Rádió ismert hullámhosszain.

Felhôkarcolók (25.)

E. G. Happel Relationes curiosae című, 1683-ban megjelent műve közölte elsôként a mellékelt illusztrációt az Óvilág hét csodájával vetekedô magas épületrôl. Nanking 1368 és 1644 között a Ming császárok birodalmának székhelye volt, s ezek valamelyikének köszönhette ezt a létesítményt. A középkor végérôl származó leírások szerint egy tatár kán építtette rabszolgákkal. A tatárok csak azért nem pusztították el, mikor Kínából kiverték ôket.

Tizenkét lépcsô magas alapépítményen nyugodott a kilencemeletes, nyolcszögű torony. Belsejében száznyolcvannégy lépcsôn lehetett feljutni a legfelsô szintre. Mindegyik emeleten mellvédes folyosó futott körül. Tetején csak kívülrôl megközelíthetô, állítólag színaranyból készült fenyôtoboz-szerű dísz volt elhelyezve. Külsejét zöld, piros és sárga porcelánlapokból rakták ki. Mindegyik emeletet tetôszerű kiugróval zárták le, amelynek csúcsán erôsebb szélnél bronzból készült harangocskák csilingeltek. A híres 84 méter magas torony az 1853 és 1864 között lezajlott taiping-lázadás zavaraiban dôlt le és pusztult el. Ami a taiping-felkelést illeti, az nem volt más, mint a Hung Sziu- Cüan által alapított kínai keresztény szekta lázadása, amely 1850-ben Kuangsziból indult ki. 1853-ban Nankingot is elfoglalta és sikerrel harcolt a mandzsu dinasztia ellen. Kommunisztikus (a kommunizmus elvein alapuló, a kommunizmusra emlékeztetô) színezetű társadalmi reformjai révén a kínai nép széles rétegeiben támaszra talált. Végleges leveretése csak 1865-ben sikerült, angol és francia segítséggel. A taiping- felkelés kb. 20 millió emberéletbe került. Az 1500-as években, amikor földrészünkön pestisjárvány dühöngött, az oszmán birodalom terjeszkedett és Dél-Indiában a Vidzsanagar impérium játszott meghatározó szerepet, a kínai Ming dinasztia birodalma érdemelte ki a világ legerôsebb állama címet. Így nem a véletlen műve, hogy azokban az idôkben a földkerekség tíz legnagyobb városa közül öt kínai területen alakult ki. Az itt látható rajznak megfelelôen Isztambulnak és Szucsounak 100.000-200.000 lakosa volt, Párizsnak, Tabriznak, Nankingnak, Hangcsounak és Kuangcsounak (ma Kanton) kb. kétszer ennyi, Kairóban és Vidzsanagarban mintegy 400.000-600.000 lélekkel számoltak, de valamennyiükön túltett Peking, ahol ennél is több ember zsúfolódott össze. (Forrás: Years of Urban Growt, New York, 1974)

Az elsô világháborút követô események - a gyakran változó magyar kormányok nemzetiségpolitikájában is - számos változást eredményeztek. A monarchia szétesése utáni Károlyi- kormány meg akarta adni a nemzetiségeknek az általuk régóta követelt területi autonómiát. Törvényeket hoztak a ruszinok, a németek, majd a szlovákok autonómiájáról. A Tanácsköztársaság idején is készültek az önrendelkezés lehetôségét kimondó jogszabályok. Mindezek azonban megkéstek, mert a délszlávok, a szlovákok és a románok már elszakadtak.

Magyarország ideiglenes határait pedig egyre szűkebbre szabták a gyôztes hatalmak. A Tanácsköztársaság végnapjai és a trianoni békeszerzôdés megkötése közötti átmeneti idôben a magyar kormányok a nemzeti kisebbségekre kedvezô rendelkezéseket hoztak, abban a reményben, hogy azok kedvezôen befolyásolják a béketárgyalásokat. Nemzetiségi minisztériumot állítottak fel, külön rendelettel széles körű nyelvhasználatot garantáltak számukra.

A trianoni békeszerzôdés alapján Magyarország lakossága a több mint 18 millióról kevesebb mint 8 millióra zsugorodott. Ennek következtében a nemzeti kérdés súlya is töredékére csökkent, hiszen csupán egyetlen nagyobb létszámú nemzetiség maradt a határokon belül, a szétszórtan élô 550 ezer német.

Amikor 1921-ben törvénybe iktatták a trianoni békeszerzôdést, benne kisebbségvédelmi pontokat is szentesítettek. A következô években azonban megszüntették a nemzetiségi minisztériumot, 1923-ban hatályon kívül helyezték a széles körű nyelvhasználatot szavatoló utasításokat, majd elfogadták a Bethlen-féle nemzetiségi rendeletet. Ez visszalépést jelentett ugyan, a korabeli mércével mérve mégis kedvezônek volt ítélhetô. Mert míg a trianoni békeszerzôdés csak az igazságszolgáltatásban írt elô könnyítést a nyelvhasználatban a nem magyar anyanyelvű állampolgároknak, az utóbbi a közigazgatásban és a kulturális életben is lehetôvé tette az anyanyelv használatát. A végrehajtási utasítás 3 iskolatípust jelölt meg: a kisebbségi tanítási nyelvű, a vegyes (kisebbségi és magyar), valamint az olyan magyar nyelvű iskolát, amelyikben a kisebbségi nyelv kötelezô tantárgy. Az idôsebbek talán még emlékeznek Jánosi Zoltán tanár úrra, aki 1940-1944 között román nyelvet tanított városunk több magyar iskolájában is.

A nemzetiségi lakosság aránya a második világháborút megelôzô idôben, majd a háború elején megnôtt. A Horthy-rendszer nemzetiségi politikáját a területi visszacsatolások, másfelôl a hazai németek politikai aktivizálódása befolyásolták. Így lett pl. Szászrégen polgármestere Schmidt Imre akkoriban. Az 1941. V. törvénycikk a nemzetiségi érzület büntetôjogi védelmérôl szólva kimondta, hogy annak, aki bármelyik országlakost nemzetiségi érzületében megsért, fogházbüntetéssel kell számolnia. A valóban méltányos nemzetiségi politikára törekvô Teleki Pál vezetésével kidolgozott, a kárpátaljai területi autonómiáról szóló törvénytervezet azonban sohasem került elfogadásra. A háború ilyen tekintetben sem múlt el következmények nélkül.

Az 1945-48-as évek kisebbségi intézkedéseire sötét árnyékot vetett a németek kitelepítése. Ugyancsak a sötét oldalhoz tartozik a magyar-csehszlovák lakosságcserérôl szóló jogszabály. A háború utáni elsô két évbôl csak a nemzetiségi állami iskolák létesítése emelhetô ki. Az egykori német nyelvű iskolákban a nemzetiségi oktatás meg sem indult. 1945 után több tucat - addig jobbára egyházi kezelésben lévô - délszláv, szlovák és román iskolát államosítottak, igaz, megmaradt ezek nemzetiségi jellege.

A Kádár-korszakban pártvonalon és állami szinten is foglalkoztak a nemzeti kisebbségek ügyével. A rendelkezések célja az volt - és ezt ott komolyan gondolták -, hogy a kisebbségiek teljesen illeszkedjenek bele a magyar társadalomba, legyenek békés állampolgárok - hogy eközben ôrizzék meg azonosságtudatukat, sajátos kultúrájukat. Nem volt tehát asszimilációs politika! Sajnos ezt nem mondhatjuk el a romániai "sztálini nemzetiségi politikáról". A késôbbiekben szerepe volt annak a meggondolásnak is, hogy a kedvezô nemzetiségi politika - a kölcsönösség alapján - a határokon túl élô magyaroknak is javára válhat. Nem felel meg a valóságnak az a most terjesztett nézet, miszerint Kádár idején teljesen lemondtak a határokon túl élô magyarok iránti mindennemű gondoskodásról. Hatott viszont az a sztálini dogma, miszerint minden kommunista ország saját maga kell "megoldja" a nemzetiségi kérdést. Így aztán nagyon durva "megoldások" születtek.

A jogi szabályozás ez idáig utolsó fontos állomása a rendszerváltás után többévi munkával kidolgozott 1993-as LXXVII. törvény. A nemzeti és etnikai kisebbségek ebben foglalt jogaival tizenhárom népcsoport élhet: a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán. E jogalkotás az alkotmánnyal, a nemzetközi emberi és kisebbségi normákkal összhangban álló, sôt, a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának kimondásával azokon túlmutató törvény.

Nemzetközi megítélés szerint is csupán egy olyan fontos kérdés van, amely nem állja ki teljességgel a nemzetközi összehasonlítás próbáját: a cigány népcsoport életminôsége.

Egy másik hiányossága a magyar nemzetiségi politikának, és amelyet fôleg Románia fogalmaz meg: a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete. Habár vannak nem magyar nemzetiségű parlamenti képviselôk az Országházban, ezeket valamelyik parlamenti politikai párt juttatta be a saját listáján és nem az illetô nemzetiség.

A 2001-es utolsó népszámlálási adatok a nemzetiségek számának növekedését mutatják, kivéve a román kisebbséget. Hová tűnt el mintegy 2000 román nemzetiségű magyar állampolgár? Asszimilálódtak, kivándoroltak Romániába?

A népszámlálás a nemzeti kisebbségeknek 4 kérdést fogalmazott meg. A kérdések és az ezekre adott válaszok kitűnnek a mellékelt táblázatból. A helyzetet kissé bonyolítja és pontosságát némileg csökkenti, hogy a népszámláláskor 10.198.315 embert számláló népességbôl a nemzetiséggel kapcsolatos kérdésre csak 9.627.778-an adtak választ. Több mint félmillió volt az ezekre a kérdésekre törvény biztosította joguknál fogva válaszolni nem kívánók száma.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Fazekasvarsánd, Bánság: "A szívre kukoricahajból iszok teát." A kukoricahajtea csökkenti a vérnyomást, vízhajtó, ezáltal tehermentesíti a szívet.

Más vízhajtó a csipkebogyó fôzete. Elkészítési módja a következô: 1-2 kiskanál csipkebogyómagot egy csésze vízzel 20-30 percig lassú tűzön fôzünk, dupla gézben leszűrjük, és az elpárolgott vizet felfôtt vízzel pótoljuk. Napjában 3-4 csészével fogyasszunk belôle.

Csomakôrös, Háromszék: "Ha a szíve fájt, akkor gyöngyajak füvet fôztek." A gyöngyajak régi, népi szívszerként ismert gyógynövény. Nyugtat is, jó a nyugtalansági állapotokban, neurotikus betegeknek, "szív- idegességben", alvás-zavarokban. Napi adagja fél liter, két kávéskanálnyi kell egy csésze vízhez. A gyöngyajak gyógyhatását megvizsgálták. Kísérleti körülmények között vérnyomáscsökkentô, ezért a magas vérnyomásos betegek is használhatják.

Más, idôskorúaknál használt népi szíverôsítô szer a galagonya teája, amely vérnyomáscsökkentô, javítja a szívkoszorú erének átáramlását, fokozza a szívizom munkabírását, és nyugtat. A gyöngyajakkal is lehet társítani.

A lóhereteát különleges esetekben ajánlatos használni. Ha az erek elmeszesedése olyan nagy mértékű, hogy "sistergéshez hasonló zajt okoz a fejben", akkor forduljunk a lóhere levelének és szárának a leforrázásához. E két rész feles-feles keverékébôl fél liter vízzel két-három evôkanálnyit leforrázunk, félórányit állni hagyjuk, majd le kell szűrni, s napközben kortyolgatni.

Más vérhígító, ereket, visszereket, nyirokrendszert, hormonmirigyeket regeneráló, tisztító módszereket a tisztítókúrák fejezetben, 1998 ôszén közöltünk.

Klézse, Moldva: "Füvekbôl fürdôt fôztek." Szappannal síkossá tették a kezüket, s megmasszírozták az egész testet. Ez a vérkeringést javító módszer a beteget ellazítja, megnyugtatja, visszaállítja jó közérzetét.

Kibéd, Marosszék: "Ezt mán legtöbben tudták, értették. Mind az öregektôl tanultuk mik es. Így kezeltük egymást, osztán jobban lettünk."

Más forrásanyag: Dr. Oláh Andor: A természetgyógyászat kiskátéja, Budapest, 1992, Dr. Török Szilveszter: Az agyérbetegségek megelôzésének természetes módszerei In. Elixír magazin, 133. szám, 2000. III. 8-9, Rácz Gábor-Rácz Kotilla Erzsébet-Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Bukarest, 1984.

Mielôtt Petelei István családjával foglalkoznánk, tegyünk egy "idôutazást", forgassuk vissza az idô kerekét, s állítsuk meg az 1852-es évben, képzeletben keressük fel az író szülôházát, amely az akkori Marosvásárhely peremén lehetett, az egykori Szentgyörgy tér 5. sz. alatt (ma Köztársaság tér 6. sz.). A város összlakossága 1850-ben csupán 8719 lélek volt, s a statisztikai adatok az örmény nemzetiségű személyeket nem is tüntetik fel. Feltételezhetô, hogy a magyar lakosság számát gyarapítják, jóllehet már abban az idôben több örmény kereskedô illetve iparos család lakott a városban. A Petelei család - akkori nevén (örményül?) Peteláczhi - valószínű, a Vásárhelytôl kb. 25 km-re levô Petele faluból jött Vásárhelyre. Már az 1770-es évekbôl vannak adatok a család vásárhelyi letelepedésérôl, az elsô erre vonatkozó bejegyzés Petelei Márton fogadós- kereskedôrôl tesz említést.

A család eredeti örmény neve nem ismert, a Peteláczhi ill. Petelei név az említett Petele falura utal. De feltehetô a kérdés, hogyan kerültek az ôsök éppen Petelére? Hiszen errôl a községrôl nem igen emlékeznek meg az örmények letelepedésérôl szóló krónikák. Mégis vannak adatok, melyek szerint az 1671-72- ben Erdélybe jövô családok közül egynéhány Erdély középsô területein telepedett le, ezek közül ismert Ebesfalva (a késôbbi Erzsébetváros), Gerla (a késôbbi Szamosújvár), Beszterce stb. De ezek mellett említést tesznek Petelérôl és Görgényszentimrérôl is. Másrészt, az 1677-es pestisjárvány elôl sok család Marosszék néhány községébe menekül, fôleg a Szászrégen környéki falvakba, többek között Petelére is.

I. Lipót császár kiváltságlevele 1696- ból biztosítja a Gerla községben illetve a Görgényszentimrén lakó örményeknek a földek bérbevételének a jogát, azt a jogot, hogy Erdély egész területén szabadon kereskedhessenek, illetve mesterségeiket szabadon folytathassák.

Görgényszentimre Apafi Mihály egyik vadászbirtoka volt, s a Görgény völgye éppen Petele község és Szászrégen között éri el a Maros völgyét. Hogy eredetileg mikor és hova telepedtek le a Petelei ôsök, nem tudjuk, de ezekbôl az adatokból is kitűnik, hogy már Apafi Mihály fejedelemsége alatt a Maros völgyébe jöhettek, sôt Petele községben lakhattak.

Az említett Petelei Márton kereskedônek feltehetôen több gyermeke lehetett, egyik fia, Petelei István, aki 1819-ben született (m. h. 1900-ban), Istvánffi Máriát (született 1824-ben, m.h. 1875-ben) vette feleségül, de 13 gyermekük közül csupán hat érte meg a felnôttkort. A keresztelôk és
temetések váltották egymást a családban. A felnôtt lányok férjhez mentek, elhagyták a családi házat, a fiúk új, szebb házat építettek már nem a város szélén levô Szentgyörgy téren, hanem a város szebb fekvésű területein. Mindnyájan kereskedôk voltak, jó módban éltek, biztosítva családjaiknak a polgári kényelmet, de bizonyos kulturális, szellemi igényességgel nevelték gyermekeiket. A gyermekek nevelésében, fôleg a zene iránti szeretetük kialakításában az anyának, Istvánffi Máriának volt szerepe, aki nemcsak szépen énekelt, de gitározott is.

A család legidôsebb lánya, Anna (Nina) született 1845-ben, férjezett Sombory. Három lánya közül Irma, férjezett Gál Jánosné, kinek fia, ifjabb Gál János festôművész, a Bisztray Gyula könyvének* egyik adatszolgáltatója. Másik lánya, Ilonka (Bolonka), az író legkedvesebb unokahúga (Sterba Ödönhöz megy feleségül), egy idôben az író "titkárnôjeként" sok szervezési, adminisztratív gondtól mentesíti ôt, könyvtárát rendezi.

Az író bátyja, Márton (Marci) (született 1847-ben, m. h. 1915-ben). A város fôterén volt fegyver- és bôrnagykereskedése, szép nagy háza gyümölcsöskerttel a kaszárnyák melletti utcában. Márton a marosvásárhelyi Kereskedôk Társulatának alelnöke, egyházi tanácsos, a város ismert személyisége. Felesége Pattantyus- Ábrahám Róza, Szamosújvárott született, s ebbôl a házasságból két lány érte meg a felnôttkort és alapított családot: Erzsébet (született 1878-ban, m. h. 1968-ban) férjezett Végh Béláné és Róza (született 1879-ben, m. h. 1968-ban) férjezett Kádár. Erzsébet Marosvásárhelyen, Róza Szombathelyen halt meg. Erzsébetnek két gyermeke volt: dr. Végh József, aki Budapesten élt, ô Bisztray Gyula könyvének másik adatszolgáltatója (m. h. 1980-ban) és Erzsébet, aki Marosvásárhelyen 1978-ban halt meg.

A következô gyermek István (szül. 1852. szept. 13- án, meghalt 1910. jan. 5-én), s bár a Korbuly Irmával között házasságából gyermek nem született, nevét megôrizte az utókornak irodalmi tevékenysége, megjelent novelláskötetei, a Kolozsvárt megjelent két irodalmi lapnál kifejtett szerkesztôi munkássága, az az áldásos tevékenysége, amit az 1896-1897-es években mint a Kemény Zsigmond Társaság elnöke végzett, újraszervezve és fellendítve a társaság irodalmi tevékenységét.

Az író jómódú ember volt, feltehetôen nem csak írói tevékenysége biztosította azt a lehetôséget, hogy házakat építtessen. Kolozsvárt, a Majális utcában volt háza nagy kerttel, Marosvásárhelyen a volt Fogház utcában (ma Retezatului u. 9. sz.), Remeteszegen nagy háza több holdas kerttel körülvéve és Szovátán egy nyaralója, ahova sok szeretettel invitálta unokahúgait (Petelei István testvéreinek összesen 18 gyermeke volt), s ahova saját maga faragta a székely kaput, székeket, ládákat stb. A Fogház utcai házat felesége egyik testvére örökli és sokáig dr. Czakó József és családja lakott benne.

A nagybeteg író saját maga tervezte meg síremlékét, amelyen a következô felirat látható: "Itt alussza örök álmát Petelei István, sz. 1852. szept. 13-án - 1910. jan. 5-én. Lelje fel ott túl mindazt a szépet és jót, amirôl itt, életében álmodott".

Az író halála után 18 évvel, 1928-ban a Kemény Zsigmond Társaság emléktáblát helyeztetett el szülôházára a következô szöveggel: "1852. szept. 13-án e falak között született Petelei István erdélyi magyar író. Meghalt 1910. január 5-én". Alatta kisebb tábla: "Emlékezetül az Erdélyi Helikon 1928. IV. 18". A tulajdonképpeni szülôház hátul az udvaron van, azt az egyemeletes épületet, amelyen ez a tábla ma látható, 1929-ben kezdték építeni. A táblát az 1980-as években levették, de sikerült megmenteni, majd 1990-ben Keresztes Gyula műépítész mérnök helyeztette vissza a ház homlokzatára.

István után született Mária (Mimi), férjezett Patrubány Antalné, akinek 4 gyermeke gyarapította az erdélyi örmény értelmiség sorait.

1857-ben született az író öccse, János (Jenô vagy Öcsi) (m. h. 1910-ben), feleségül vette Guggenberger Irmát (a "német ángyó", ahogy Petelei István levelezésében szólította), hat gyermekük közül István (a harmadik a sorban), Juliska, Jenô érte meg a felnôttkort, alapítottak családot. János nagy házát a város legszebb negyedében, a Trébely-kertek alján építette, nem messze a kaszárnyák épületeitôl és annak kertjétôl. Üzlete a fôtéren, közel a plébániatemplomhoz volt, s ennek az üzletnek az emlékét, a Petelei János felirattal ôrzi a városháza (jelenleg prefektúra) egyik üvegablaka is. A városháza üvegablakai 1908-ban készültek, két évvel János halála elôtt. A "cifra palota" - ahogy a város cívisei nevezték a városháza tornyos épületét - üvegablakai élethűen szemléltetik az akkori Vásárhely fôterét, azokkal az üzletekkel, amelyek akkoriban ott léteztek.

Petelei Juliska (János második gyermeke) elsô házasságából született Agyagási Júlia (Icu), Turcsányi Gyulához ment férjhez, öt gyermeke Budapesten illetve Lausanne-ban él, unokákkal illetve dédunokákkal szaporítva a családot.

Petelei János harmadik gyermekének, Jenônek két lánya, Margit és Edit családjaikkal Magyarországon élnek.

Az író legkisebb húga Katalin (Tinka), férjezett Törpényi Jánosné, szép háza volt Szovátán, valahol a nagy sókoncentráciojú Géra környékén. Az akkori család fiataljai vagy az író nyaralójában, vagy Tinka néninél töltötték a nyarat Szovátán.

A felsorolt, de távolról sem teljes adatokat egy személyes visszaemlékezéssel zárnám, amit Petelei Márton Erzsébet lánya írt 1947-ben fiának, dr. Végh Józsefnek, amit Bisztray Gyula is idéz. "Kora nem értette meg, még famíliája is - amely imádta az írót - lemosolyogta néha… Petelei nem volt felkapott, divatos író." Az író annak idején Erzsébetet (nagyanyámat) választotta ki a Petelei csemeték szénakazlából, aki "Pisti bácsi bűvkörében" élt. "Lelkem olyan volt - írta - mint a puha, formálható agyag a szobrász kezében, rajongtam érte, Gyermeke nem volt, de szerette a gyermekeket, így kerültem mesteri kezeibe. Tôle tanultam meg a betű imádatát, az olvasás művészetét és plántáltam ezt én is kicsi famíliám szívébe… Szerette, ha felolvastam neki naponként. Értékes, gyönyörű könyvtárát rendben tartottam és katalógusba szedtem. A muzsika szépségét is Pisti bácsi véste szívembe… Chopin volt a kedvence… Szépen rajzolt és gyönyörködött, ha tűfestéssel - élô virág után - kihímeztem rajzait terítôkre. Még fôzni is Pisti bácsi tanított meg… Fafaragásai, asztalosmunkái gyönyörűek voltak. Híres székely kapuját maga díszítette. Szép kicsi székeket faragott, zsúrasztalomat, gyermekszekrényemet ô készítette. Türelmes, jóságos, megértô, megbocsájtó, szeretô volt. Valami krisztusi nagyszerűség élet lelkében. Látom szépséges fejét, okos, szomorú szemeit, hallom halk, dallamos hangját mesélni valami apróságról. Érzem simogató, áldott kezeit sima hajamon, látom kezét egy maszatos gyermek arcán, vagy egy bundás kuvasz füle tövét vakargatva. Hallom, amint idegen kutyákhoz beszélt és az állat értelmesen hallgatja, érti, amit mond. Szovátán sétálgatva, gyermek- és kutyakaraván kíséri… Jó volt a múltba kicsit bepillantani és Neked - a figyelmes hallgatónak - igaz mesét mesélni. Mi, öregek, úgyis csak a múltban élünk…"

*Bisztrai Gyula: Petelei István családja. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1949

Dr. Bodó Ágnes

Hatvan éve született Szôcs Kálmán

Ahogy föléd hajoltam tegnap este is,

csókolni szép álomra hunyt szemed,

úgy hajlok már föléd ezentúl mindig,

bárhol legyél, és bárhol is legyek.

S vélem találkozol, amerre elhaladsz,

én leszek a járda is, amelyen lépsz,

s a fa is én leszek, amely sután

utánad néz, és ágai

remegnek még sokáig azután.

S kihűlô, kéklô esteken

én leszek a szép karaj kenyér, amely

kettétörik kezedben engedelmesen.

Bármerre menj, kísérlek én,

folyóba nézz, szemembe nézel,

nyúljál virág után, hajamba túrsz,

s hogyha ízes illatokkal párolog az étel,

amint mohón eszi egy szöszke kisgyerek,

én csókolom meg észrevétlen

halvány erek hálózta szép kezed.

Mert ahogy föléd hajoltam tegnap este is,

úgy hajlok már föléd ezentúl mindig,

s megáldom álmaid, hogy két szemed

nyisd föl majd boldogan egy messzi csók után.

Bárhol legyél, és bárhol is legyek.

Sosem megölni, megfogni akartam,

Sohasem engedte a nyájas háziasszony.

Mondta, hogy megharap, vagy hogy nem szereti

A rossz kisgyereket. Csak hogy elriasszon.

Azóta fôztünk paprikásan, jó pirosan

Nagy tál halászlét, sok, sok szálkát.

Aztán kiröhögtük azokat, akik még néha

Egy-egy halért magukat mindig vízbeártják.

S egy medence, csempés, háromfényű, drága,

Mint hűs tányér, ringatta a helyi halakat.

Zenekar játszott távolabb, sírt egy részeg,

Minden volt, mi szép a szemnek, halász nem akadt.

Ki érti meg, miért is tettem, lenyúltam érte,

Nem tudtam, a számlán kívül még egy alku van.

Már szóltam is, mindent kifizetek, de a pincér

Kelnerül mosolygott: sajnos megdöglött, uram.

A mindennapi hazugságtól fölpállik a szánk,

Szemünk rebeg, kezünk remeg, vállunk riadva ráng,

Költô, segíts e vad fajon, küldd el okos szavad,

Mondd meg, hogy rab, ki azt üvölti, hogy boldog és szabad.

Költô, értesd meg vélük, nincs elég arany s urán,

Hogy úr lehessen űrhajót-teremtô ész-urán,

Ki elfelejti önmagát. - Költô, ha lelked él,

Küldj milliárd palackot elveszendô lelkekért.

Minden csoda három napig tart? Lehet. Talán az a kilenc ifjú képzôművész is erre gondolt, aki a hét elején ennyi ideig tartotta nyitva kiállítását a marosvásárhelyi Kultúrpalota galériáiban, és tárlatának a kettôzötten jelzett lehetôség, az angol Possibly Maybe (Lehetséges talán?) címet adta. Ezt is, mást is feltételezhetünk, de csodáról valószínűleg nem beszélhetünk, mert eléggé rendhagyó volt ugyan a fiatalok jelentkezése, de volt még ilyen mifelénk, sôt ennél furcsább is, edzett a meglepetésekre a közönség. A helybeli művészeti középiskola képzôművészeti fôiskolákon tanuló végzettjei közös tárlatának viszont örülhetünk, hiszen ismét bizonyították, hogy ötletteljesek, tehetségesek, fogékonyak az újra. És a jelek szerint a munka egyelôre fontosabb számukra, mint a szereplés. Persze, elôbb-utóbb arra is rájönnek, hogy az se elhanyagolható.

Fekete leplekkel lesötétítették a termeket, a fény és árnyék, a félhomály, a sejtelmesség fôszereplôvé lépett elô, a kiállított tárgyak, installációk, műalkotások jól kiszámított tartozékává vált. Itt-ott hangokkal, zörejekkel is kiegészült, kiben-kiben tapasztalatai, beállítottsága, fantáziája, elôképzettsége szerint más-más hangulatot keltve, különbözô képzettársításokat indítva el. Az együttes bemutatkozás, a nemzedéki üzenet, a szemléleti azonosságok jelentôségét is hangsúlyozhatnánk, de azt is el kell mondanunk, hogy észlelhetô az egyéniség is, Laura Borotea, Vlad Bosoanca, Cristian Buliarca, Valentin Chincisan, Szabó András, Leopoldina Dancu, Cristina Grigoras, Dorel Naste és Wilhelem József Hunor egymástól jól elhatárolható törekvéseket is felmutat a grafikától a videoinstallációig, a fotótól a fémplasztikáig, a Duchamp- utánérzéstôl az Elvis-image-ig terjedô széles palettán. A technikailag erôsen korlátozott sajtófotó hasztalan próbálná visszaadni a látottakat, a buzgón ügyködô D. J. zenei produkcióját s a sötétség keltette titokzatosságot is nélkülöznünk kell, de Vajda György fotós kollégánk azért szembeszegült a lehetetlennel, felvételeivel megkísérlünk valamit reprodukálni a kérészéletű rendezvényrôl.

N. M. K.

Halkabban élj

mint kövek közt a virágok

egy padon ülve

vagy hanyatt fekve

szíved fölött összefont karral

a hűvös belsôszobában

a századvég dilettáns olcsó zűrzavara

semmittevésnek tűnik

ha ügyesen megjátszod magad

összetévesztik az elmélyült

(netán elegáns) életformával

mely megtermi a maga gyümölcseit

a regényes nyugtalanság kora

régen lejárt

nem egyedül téged ér a szégyen

hogy arcod volt s van

a nemlétezô redôny helyett felhúzod

szemöldököd és látod amint

a globális egyeduralom fölénye

kering a provincia feje fölött

Lászlóffy Csaba

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó 200. kötete A másik táj. Kozma Mária novelláinak, elbeszéléseinek válogatott csokra. Az eltelt években elsôsorban regényei növelték a szerzô népszerűségét, de sokan ismerik, kedvelik rövidprózáját is. A mostani huszonhárom írás az 1990-tôl napjainkig lezajlott zaklatott idôszakban született, és két nagy ciklusban vall az írónôt foglalkoztató kérdésekrôl. A Történetek kislánnyal novellafüzér gyermekkora kisvárosának emlékeit, hangulatát eleveníti fel, A másik táj, legyen külsô vagy belsô, múltbeli vagy mai, álomszerű vagy való, a regényeiben, fôként a történelmiekben taglalt témaköröket érinti a műfaj adta sajátos megközelítésben. Errôl így vall Kozma Mária a könyv hátlapjára kiemelt sorokban: "Mindig a másik táj az otthonom, és sohasem az, ahol éppen vagyok. Nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy ez nem valami ideiglenes állapot, ez már így lesz mindig... megoldhatatlanul. Néha eszembe jut, hogy a kettô kevesebb, mint az egy. Ott mindig rólatok mesélek - körbemutatott - és errôl a másik tájról."

Mai mellékletünkben a kötet legrövidebb darabját tesszük közzé a Történetek kislánnyal című ciklusból.

Az ókorból ránk maradt bölcs mondás szerint nem a falak, a férfiak védik meg a várost. Nem tudom, hol voltak ezek a férfiak, amikor omlottak a falak: felrobbantották a régi városházát, lebontottak utcákat, az elemi iskolám tágas udvarát megcsonkították, hogy helyébe tömbházat építsenek; a férfiak pedig nem a falakat védték, hanem a széket - a saját hivatali széküket. Mégis: ahol lakom, a Virág utcában, a bejáratnál szomorúfűz emlékeztet gyermekkorom pionírházára, köszönet annak, vagy azoknak a névtelen
"környezetvédôknek", akik a tömbház építésekor vigyázták törzsét, ágait, hogy túlélhesse a bontást, az építést… A szomorúfűz talán nem veszélyeztette annyira a múlt szervezett-rendezett kitörlését, a nemzeti gyökerek irtását, mint a valamikori férfiakra emlékeztetô falak. Ami megmaradt: a sétálóutca, a régi banképület, amelynek költöztetését az egész város végigizgulta, annak idején még egy cikkecskét is írtam a gyimesi asszonyról, aki azért utazott Szeredába, hogy ezt megnézze. Pedig nem volt látványos, olyan lassan haladt görgôin, hogy szemmel alig volt érzékelhetô, talán egy vagy két métert naponta.

Gyermekkorom városa ma is fontos a számomra. Nem valami különleges, rendkívüli érzés ez, mindenki, vagy majdnem mindenki így van vele. Ezért voltunk annyian a várostörténeti kiállításon, s ezért sajnálkoztunk utólag annyian, hogy nem adtunk anyagot hozzá. Persze, látatlanban nem vettük olyan komolyan a felhívást, nem hittük, hogy minden tárgy fontos lehet, csak amikor már láttuk, saját szemünkkel meggyôzôdtünk róla, amikor összeállt a kép. Az az ismerôs kép, ami mindannyiunk lelkében ott él: a kispolgári, a félig városi, félig falusi szoba berendezése. S hirtelen rádöbbenek - pedig tudtam addig is -, milyen kedves és fontos a nagyanyánk gyapjú hárászkendôje, hiszen nem akármilyen "egyéni emlék" az, bármikor kiállítási tárgy válhatik belôle. Akkor persze ki gondolta volna! Belebugyoláltak bennünket, gyerekeket, hogy védjenek a hidegtôl, a régi házak magas szobáiban a nyáron is nyirkos falaktól… Tárgyak… Látom anyám szemének szomorúságát, amikor eltörött a porceláncsésze, békeidôben törött el, pedig épen tudott maradni a háború alatti menekülésben Csíkszeredától Budapestig a tehervagonokban, aztán Pesten egy kosárban le az óvóhely pincéjébe, fel onnan, valahányszor megszólalt a sziréna, aztán haza Budapestrôl több más porcelán- és üvegtársával egy faládában; vissza Csíkszeredába, miközben valamilyen olasz állomásokon is tévelygett, amint a nagy faládára írt állomásnevek igazolták: "Nem akármilyen csésze volt, túlélte a háborút, s akkor békeidôben egyszer csak elpusztul! Ki érti ezt?" A faláda, amely fásládaként s két párnával a tetején délutáni gyermekálmom puhaságának még évekig szolgált… Ki tudja, mi lett a sorsa? A hárászkendô megvan még, s a szoba is a park melletti házban - most pizzát árulnak ott, s ha bemegyek és leülök az asztalhoz, nosztalgiázhatok, hogy valamikor ott állt a kisasztal, ahol elsô osztályos házi feladataimat megírhattam, sietve, hogy minél hamarabb kiszaladhassak a parkba játszani. Ott találkoztam pajtásaimmal, akik a park körüli házakban laktak - legszebb ház ezek közül is a "tűzoltótorony" volt, rajta a piros szívbôl kihajtó három nefelejccsel. De jöttek a parkba játszani a Piac utcából is, meg a törvényszék melletti tisztviselôteleprôl is. Hogyne jöttek volna! Sehol olyan nagyszerű és veszélyes búvóhelyek nem voltak, mint a régi kultúrház helyén lévô mocsaras-nádas tócsa körül, s ha az udvarokat körülvevô kerítések kijáró léckapuit ismerte valaki, akkor elbújhatott a mai "új mozi" helyén lévô tornácos ház lépcsôi alatt; a házban csak a beavatottak számára ismert, titokzatos munka folyt: ott volt a helyi rádióadó.

Vasárnap aztán játszóterünk, a park átalakult: kiöltözött férfiak, nôk sétálgattak, beszélgettek, a
"pavilonban" pedig fúvószenekar játszott. A pavilon mögött patak folydogált. Tavasszal fehér rizsvirág meg sárga békavirág nôtt a partján. Lehet, hogy nem is így hívják ôket, de nekem valaki egyszer ezt mondta s én így jegyeztem meg. Egy biztos: hogyha eszembe jut a vasárnapi park, mindig szól benne
a fúvószenekar, és mindig tavasz van rizsvirággal és sárga békavirággal a Szereda patakának partján. Én pedig - a fehér térdzoknis, piros kardigános, copfos kislány - ott bámészkodom, és fogalmam sincs arról, hogy egyszer majd mindez emlék lesz.

Kozma Mária

Kossuth Lajos sírboltjánál

Ne haragudj Apánk -

csonka utódokra - hisz

láthattad - látható a

gorcsô alatti puhulás

puhítás mert ott a

"szép új világban" nem

tudhattad a párizsi

árulást csak szagáról

sejthetted - míg itt:

kôbe vésett sírod alatt

láthatjuk - látjátok

feleim mik vogymuk?

isa / szeg / és az ostrom

után fél lábbal bent -

fél lábbal ott: honnan

vétettünk s beérkeztünk

a nagy álom-cellába

honnan csak lefelé vagy

fölfelé: a kifelé - és

ama űrbéli akolban hallja

akinek van kopoltyúja

hallja az égzengésen túli

megváltó hangorgiát...

Pethô László

Nehezen tudod kivonni magad a hatása alól. Valld be: mikor azt a helyet választottad kezdô pedagógusként, elsôsorban ômiatta tetted. Volt a verseiben valami nagyon vonzó, amit csak Petôfinél éreztél valaha, hogy ti. te is tudnál úgy írni - csak éppen nem tudsz. Hogy voltaképpen festô, ez volna a tanult szakmája, arról kevesebbet tudtál, láttad repróit lapban, folyóiratban, de azt, hogy nem fejezhette be az akadémiát, mert elhurcolták, akkor még nem tudtad, késôbb sem beszélt errôl, csak mosolygott sokat sejtetôen, kusza bajsza belógott az idôbe, haja csapzottan hullt alá, egyik szemöldöke felugrott, mintha öngyilkosságra készülne. Most mérgeszöld a víz, aranytól sebzettebb, hitetlenül bujkálnak a rigók, s megpróbálsz hosszú ôszökre gondolni - olvastad a kéziratot, az éjszaka ott ólálkodott a kapunál az akác alatt. Ó, már régen nem te jársz a patakok mellett, magad törvényén lettél szökevény, király, lázadó betyár, - indítsd hát ólomkatonáid, az emlékeket, az éjszaka megverten takarodott el, vitatkoztatok is, az elsô eset, amikor valaki véleményed kéri, büszke vagy, és nem állod meg, hogy "poétikai, stilisztikai ismereteidet ne kamatoztasd", találsz, hm, nem jó rímeket, sántító kádenciát, bort isztok, hétdecis palackból való rizlinget, és el is szemtelenedsz, egy-két verset kidobásra ítélsz (javasolsz), mekkora a meglepetésed, mikor szinte szó nélkül elfogadja vélekedésedet, és azok a versek nem is jelennek meg a kötetben, …menj… de visszajöjj az esti lobogásra, mikor kigyúl a parti bokrok tornya, s a szederinda harmatosban jár, itt légy! És mennyire költôietlennek tartottad az utolsó sort, amelytôl késôbb sznob látogatók, törleszkedô újságírók annyira el voltak ragadtatva: Tüzelô kéne, míg tart a jó idô!… Akkor már volt fogalmad róla, mit jelent a tüzelô beszerzése, sosem voltál képes a nyári hónapok alatt elintézni, holott mi kellett volna hozzá, inni egyet az erdésszel, aztán szólni egy- két havernak, fogadni traktorost és motorfűrészest (druzsbást), venni liter pálinkákat, szalonnát, esetleg szalámit, hagymát, kenyeret, kitraktorozni a hegyre, a havasi mezôbe, az erdész kibélyegzi a fát, a motorfűrészes ledruzsbázza, kiszabja méterre, a haverok felhasogatják, hazafuvarozzátok, idehaza (hol? hiszen nincs lakásod, albérletben kujtorogsz családostól, a tizenhét év alatt öt vagy hat helyen is szállásozol) összerakjátok, hadd száradjon. Aztán szeptember végén, október elején felaprítja a házról házra burrogó favágó traktor, és fásszínbe kerül a bükkfa tüzelô. Te? Ittál mindenkivel, de sosem voltál képes favágó kaláka szervezésére. Éjnek évadján kopogtak ajtódon, tanár úr, meghoztuk. Fatolvajok jöttek, húsz lépésre a rendôrség (milícia), rá se hederítettek, fojtott hangon közölték, ennyi fa van a szekéren, az ennyibe kerül, fizettél, adtál pohár pálinkákat, mire összecsaptad a tenyered, már elillant a szekér a hegyi emberrel. Reggel a szomszédok aztán csodájára jártak: hogy engedted magad így átverni? Hogy ott hat méter fa volna? Hát a szekéren lehet, hogy annyinak látszott, de huncutok ám a hegyiek, a közepére revest és görbét dugnak, mintha levegôvel fújnád fel a gumiból készült sellôfarkú hableányt, szerelem céljából. Röhögtek a szomszédok, a falu egyetlen tömbházának boldog lakói. A művész aztán meglátogatott, hozta a színes borítójú kötetet, leült a szobában, és zsebtükröt kért. Ceruzát vett elô, kinyitotta a könyvet a belsô címoldalnál, majd furcsa fintorokat vágva, mintha borotválkoznék, fürkészte arcát a zsebtükörben, te pedig nem tudtad mire vélni a dolgot, azt hitted, kissé kapatos talán, hogy ilyen figurákat csinál, tán mindjárt verbunkozni kezd, ám a ceruza sebesen dolgozott, és ahogy a tükör mutatta, kissé ferde keretben megjelent a költô arca, felvont bal szemöldökével, de az most már nem úgy mutatott, mintha le akarná vetni magát, hanem valami megfogalmazhatatlan mementót hirdetett, annak az emlékezetét, amelyet azóta szonettekben örökít meg: a megélt borzalmat, test és lélek kín-próbáját a Csatornánál, a látogatást a halál elôszobájában, a visszatért ember kegyelmi állapotát, a keserűen bölcs tanulsággal, hogy békesség nélkül nem nô a fű se ki rajtunk, meg persze hogy szépen kellene élni.

Szikrázó telek havasi tája, hely a gondolatnak, a kapuk ôsz óta tárva, szabad a határ, mert csak felfelé mehetsz, az Istenhez, ha magához emel, ki itt marad, szikkad, szigorodik: legelôk bábakalácsa.

De a műterem falán van egy kép, amelyrôl annak idején nem mertek semmit se publikálni. Mikor a fazakas annyi gyermeke a sok iskola után sem megy semmire, csapja az agyagát s a korongközép kicsit elhúzódik azonnal onnét, csapja másodszorra, az agyag táncol, kék orrú krampusz kacag a tálból, nem szól senki ellen, most mindent megért, bicegô lábával csillagpor-útra lép.

Az agyagot ott palának mondják. Volt idô, hogy taposni kellett, nem voltak ezek a mai ôrlôk, keverôk. A képen lenge ruhás fiatal lány tapossa a palát. Jobb kezével a köntös szegélyét fogja, bal keze hátul, a tomporán, kétség nem fér hozzá, dúdol magában, vagy a rádió szól, a fazekasok a legtájékozottabb emberek, munka közben mindig rádióznak, az anya éppen belépne a képbe egy kész nagyvázával, balról az üres korongot látjuk, várja a képlékenyre táncolt palát. A Mester ezt a címet adta munkájának: Agyagtaposó. Mert ahhoz, hogy palatánc, lábjegyzet kellene. Más nyelvekre fordítani meg végképp reménytelen. 1976-ban festette, vászon, tempera, 86 x 62 cm.

Ezt a képet mindig megbámultad, valahányszor nála jártál. Jó volt ott, mert a nagyobbik testvér oltalmát érezted, és azért is jó volt, mert néha olyanokat mondott, hogy napokig gondolkoztál rajta, aztán vagy felfogtad, vagy nem.

Egy kicsit bele is habarodtál abba a képbe. Nem tudod, kirôl mintázta, nem is fontos ma már. Ma is, ahogy nézegeted a szép albumot, amelyet sajátos humorával neked és "parancsolódnak", bénejednek dedikált, történetek jutnak eszedbe. Merengôzöl.

Várhatsz te is szép havazást, ráérôset, napig tartót, rád csukná a menny az ajtót.

Damján B. Sándor

Kuszálik Péter körlevélben keresett meg minket: olvasótáborát. Figyelmünkbe ajánlotta legújabb, megjelent füzetecskéjét, melynek terjedelme elbeszélésnyi. Ez ugyan nem baj: a klasszikus elbeszélésnek megfelelôen van benne bevezetés, bonyodalom, tetôzés és megoldás. Csakhogy épp műfajilag egyenetlen ez az új Mörfi-mű. Inkább laza történetfüzér, és nem az általa eddig művelt, csattanóra végzôdô rövid írás. Vajon miért nem várta be az írás társait: egy dokumentum-kötetnyi, fanyar-fűszeres stílusú Vásárhely-rajzolatot?

De lássuk a művet, melynek címe: Mörfi a Tejúton. Alcím: Egy sízôfrén kalandjai.

Ragyogó dokumentum-leírás egy letűnt kor sízô életformájáról. Egy generációról, amely egyszeri és megismételhetetlen módon alkotta meg saját arcát, teremtette meg életét, annak minden ízével, szagával. Kuszálik Péter 1949-ben született, Kolozsváron járt egyetemre, majd egy marosvásárhelyi fantomgyárban kapott fantommunkahelyet. A fantomfizetésrôl ne beszéljünk… E gúzsba kötô, abszurd életbôl jelentettek menekülést, KI- rándulást a sízések.

A könyv elsô része a megszokott Mörfi- stílusú beszámoló egy letűnt kor sízômozgalmáról, az érintettek sízô-megszállottságáról. Magyarázat arra, hogyan válik szenvedéllyé a menekülés a groteszk munkanapokból. Mindez 20 oldalon.

Aztán elérkezünk a romániai rendszerváltáshoz, s itt, a könyvecske közepén belép a könyvbe a mecénás - legyen neki könyvbe vésett köszönet! -, valamint egy ceremóniamester. Ekkor Mörfi, átugorván a régmúltból a befejezett jelenbe, pozíciót vált. Lantkíséretô fanyar krónikája átvált álmélkodó helyszíni tudósításává egy riporternek, aki hadarva sorjázza a rá zúduló eseményeket. A saját, jól bevált, ám primitív sífelszerelését is lecseréli egy alig használt, nyugati szupertechnikával készült szerkóra, s a nyugati világ megszokott biztonsága, valósága valószerűtlenné fátyolosítja az elmúlt évtizedek erdélyi sízôtúráinak megszokhatatlan megszokottságát, biztos bizonytalanságát.

Mörfi, azaz Kuszálik Péter meghívást kap Olaszországnak Franciaországgal határos vidékére: sízni. A régi, jól bevált Mörfi-életmód megedzette, úgyhogy ezt a megpróbáltatást is ugyanolyan jól átvészeli, mint korábban a diktatúra Romániájának bármely csalafintaságát. Hôsünk itt egyes szám elsô személyben lép be a könyvbe - a korábbi királyi többes helyett -, s az elbeszélô szálat felszabdalják e-mailek, telefonbeszélgetések, majd egy utazás, sízôtáborozás, mely happy-endes síversennyel végzôdik, s amelyen természetesen hôsünk sem vall szégyent. Itt egy táblázat következik a benevezett versenyzôk helyezésével.

Mörfi a "Fiúk" kategóriában … - nem árulom el, hányadik lett. Olvassák el!

Számomra mégis elszomorító, elgondolkoztató olvasmány ez a roppant szellemességgel, dokumentarista nagyszerűséggel induló s mindennapi futkározásba, ügyintézésbe lappadó sztori. Az olasz-francia határvidéken sízôvendégeskedô hôs - a regénybe most közvetlenül belépô Mörfi - egy eddig nem is álmodott világba lép be, s ezzel kilép szerepébôl. Kilép az eddig megfellebbezhetetlen humorral, olykor csípôs iróniával mesélô nyíltszemű, nyíltszívű narrátor szerepébôl.

Kuszálik Péternek eddig négy szerepjátszó Mörfi-kötete jelent meg - ez az ötödik igényével lép fel. Biztatnám, hogy folytassa. Hogy ez a kötet is megkapja kellô érlelés után azt a zamatot, melyet korábbi Mörfi-könyveiben kóstoltat. Hogy korábbi Mörfijéhez híven tudósítson továbbra is arról a groteszk valóságról, melyet kisebbségi magyar viszonyokra adaptált az amerikai folklór Murphy nevű figurájának erdélyi- magyarosításával.

Mert mindegy, hogy Grangesises-ben, esetleg Sestriere-ben avagy a Bucsin- tetôn, netalántán Szalárdon sízik: Mörfi EU-n kívül s belül mindenkor kisebbségi, azaz erdélyi magyar marad. Mörfi és nem Murphy.

Biztatnám, hogy folytassa.

Kuszálik Péter eddig megjelent Mörfi-kötetei: Mörfi. Följegyzések a 20. század végérôl. Mentor Kiadó,

Marosvásárhely, 1996; Mörfi újabb szövegei. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 1998; Mörfi a köbön. Pro-Print Kiadó,

Csíkszereda, 1999; Viseltes dolgaink. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2000; Mörfi a Tejúton. Egy sízôfrén kalandjai.

Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002.

Balázs Ildikó

nem kiárusítható a múlt, mely se nem dicsô

se nem bevérzett földhant

de a kasza füvön végigszaladó suhintása a

harmatos virradatban

bizony egyszeri történet

nincs enélkül a korsó, amiben vizet hordhattak

délben az asszonyok

sem a fazék amibe az étel került

ha volt

kell a táj minden tárgynak

Sunt lacrimae rerum

olajfestékkel nem festhetô át egy

egész élet

mehet a fazék Stockholmba

Fazakas Attila

"Megôrizni a világ teljes kultúráját, védelmezni a paradicsomi szépségű tájegységek érzékeny egyensúlyát - ezt a nagyszabású feladatot vállalta magára az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete. 1972-ben fogadták el azt a nemzetközi egyezményt, amelynek mára már közel 200 aláírója van. Fô célja, hogy bemutassa a világnak az összes emlékhelyet és természeti együttest, amely olyan értékes, hogy megvédése az egész emberiség közös felelôssége.
Versailles barokk pompája, Velence halálos bája, a jordániai Petra bizarr sziklavára - és még további majdnem 600 kulturális és természeti emlék nyerte el a világörökség címet. Sorozatunk szóban és képben mutatja be ezeket a műemlékeket, abban a sorrendben, ahogy a világörökség részévé nyilvánították ôket. Az emlékhelyek leglényegesebb ismertetôjegyeit, különleges vonásait, de történetét is, ezzel együtt pedig az ott élô vagy azokat megalkotó emberek történetét szó és kép együtt
jeleníti meg.

Abu-Szimbel és Perszepolisz romjai, Krakkó óvárosa és a londoni Tower, a Redwood Nemzeti Park és Willandra tóvidéke - egyedülálló természeti kincsek és letűnt kultúrák tanúi, melyek pusztulása pótolhatatlan veszteséget jelentene számunkra. Megôrzésük nem csupán az egyes országok felelôssége, hanem az egész emberiség feladata.

Zágrábi magyar évforduló

A magyar kormány felelôsséget vállal a határon túli magyar közösségekért gazdasági, szociális, oktatási és kulturális értelemben egyaránt - mondta csütörtökön Zágrábban Kocsi László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára a megalakulásának 70. évfordulóját ünneplô Ady Endre Magyar Kultúrkör díszülésén. Kocsi László - aki Görgey Gábor miniszter, az évfordulói ünnepségsorozat egyik védnökének képviseletében vett részt a díszülésen - kiemelte, hogy a magyar kormány nem kívánja csökkenteni a határon túli magyar közösségek támogatására szánt pénzkeretet, sôt, lehetôségek szerint annak növelésére törekszik. Antun Vujic horvát művelôdési miniszter, az évforduló másik védnöke üdvözlô beszédében hangsúlyozta, hogy az Ady Endre Magyar Kultúrkör a horvát és a magyar kultúrát összekötô eszményi híd, amely példaértékű a két ország kulturális együttműködésében. A zágrábi díszülésen jelen volt Bálint- Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Nenad Prelog horvát külügyminiszter- helyettes, a magyar-horvát kisebbségvédelmi vegyes bizottság két társelnöke is. A nemzeti kulturális örökség minisztere az évforduló alkalmából Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozta Szekeres Péternek, a zágrábi Ady Endre Magyar Kultúrkör elnökének.

Sikerült azonosítani, hogy mi okozza az AIDS-szel szembeni természetes ellenállóképességet - jelentették be csütörtökön New Yorkban. A New York-i Rockefeller Egyetem AIDS-kutató Központjában (ADARC) hosszú évek óta vizsgálták, hogy az AIDS-szel fertôzött emberek néhány százaléka miért nem betegszik meg, noha sokan közülük évtizedek óta hordozzák a halálos vírust. A tudósok a 15 éves fáradozás eredményeként azonosították azt az anyagot, amely ezt a természetes immunitást lehetôvé teszi: egy vegyületet, amely három, alpha-defensinnek nevezett proteinbôl áll. Az amerikai és kínai kutatókból álló tudós csoportnak sikerült elszigetelniük az említett proteineket, amelyeket alpha-1, alpha-2 és alpha-3 defensinnek neveztek el. Az immunrendszer úgynevezett CD8 T-sejtjei termelik ezeket a proteineket, amelyek meggátolják a vírus elszaporodását. A hatásosabb gyógyszerek lehetôségével kecsegtetô jó hírt Aaron Diamond, a New York-i Rockefeller Egyetem AIDS Kutató Központ (ADARC) igazgatója jelentette be. Hangsúlyozta azonban, hogy szó sincs végleges gyógymódról, hanem csak egy újabb fegyverrel bôvülhet az AIDS elleni küzdelem arzenálja. A tudósok egyenlôre még nem teljesen biztosak abban, hogy ezek a proteinek pontosan hogyan blokkolják a vírust, a kutatások errôl tovább folytatódnak. Linqi Zhang professzor, a tudóscsoport vezetôje a Science tudományos folyóirat pénteken megjelenô legfrissebb számában részletes cikkben számol be a kutatások eredményeirôl.

Törvénytelen fegyverviselésért és a közbiztonság veszélyeztetéséért feltételesen nyolc havi börtönbüntetésre ítélte csütörtökön egy belgrádi bíróság Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfô lányát, Marija Milosevicet. Az ítéletrôl csütörtökön késô este adott hírt a belgrádi állami RTS televízió. Marijának abban az esetben kell nyolc hónapra bevonulnia a börtönbe, ha az elkövetkezô két évben büntetendô cselekményt követ el. Az ítélet szerint Marija 2001. április 1-én követte el a terhére rótt bűncselekményt, amikor sikkasztás és hivatali beosztással való visszaélés miatt két napig tartó huzavona után ôrizetbe vették édesapját. Slobodan Milosevic feleségével, lányával, testôreivel és néhány közeli munkatársaival a belgrádi dedinjei elnöki rezidencián barikádozta el magát, és a hatósági felszólítás ellenére nem kívánta feladni magát. A két napig tartó dráma, és két sikertelen rendôri ostrom után Milosevic végül beadta derekát, és amikor elindult az érte jött hatóságiakkal, eldördült Marija által leadott öt lövés.

Tina Turner autóút

Autóutat nevez el szülôvárosa a híres amerikai posztárról, a 62 éves Tina Turnerrôl. Nutbush közelében (Tennessee állam) szombattól fogva "Tina Turner Highway" lesz a neve a 19-es számú útvonalnak. Az énekesnô 1973-ban zenei emléket állított szülôvárosának a világszerte nagy sikert aratott Nutbush City Limits című dallal. Tina Turner 17 éves korában költözött el a Memphis közelében lévô kisvárosból. Az énekesnô rajongói évek óta nagy számban keresik fel Nutbusht, hogy megtekintsék szülôi házát és az iskolát, amelyben tanult - jelentette a DPA.

Európai Nyelvek Napja

A Párizsi Magyar Intézetben (PMI) tartották meg csütörtökön este az Európai Nyelvek Napja alkalmából szervezett franciaországi programok központi rendezvényét. A fôváros szívében fekvô magyar kulturális intézmény elôadótermében "Élethosszig tartó nyelvtanulás" címmel kerekasztal-beszélgetés zajlott le az Európa Tanács, a francia oktatási minisztérium, a Pompidou Központ könyvtára, a nyelvtanulási központok hálózata és a párizsi Európai Nyelvek Fóruma képviselôinek részvételével. A PMI könyvtárában magyar nyelvkönyvekbôl, bilingvis kiadványokból és a magyar kultúráról szóló francia nyelvű könyvekbôl rendeztek kiállítást. A párizsi portugál, egyiptomi, anatóliai, görög, orosz, román és jugoszláv kulturális intézetben, illetve a Nyelvek Házában is elôadásokkal, nyílt nappal várták a közönséget. Az Európai Nyelvek Napjának megünneplését évekkel ezelôtt az Európa Tanács kezdeményezte.

Emlékezés Wass Albertre

"Minden csillag Zágon felé mutat..." címmel Wass Albert íróra emlékeznek szombaton Budapesten, a Kossuth Klubban. A rendezvény a Lakiteleki Népfôiskola Csengey Dénes Vándoregyetem magyar irodalommal foglalkozó sorozatának nyitó programja. Az erdélyi és magyar egyetemes literatúra négy éve elhunyt személyiségének munkássága elôtt tisztelgô eseményen Lezsák Sándor író, magyar országgyűlési képviselô mond elôszót. A szervezôk tájékoztatása szerint az elôadók között lesz Medvigy Endre és Bertha Zoltán irodalomtörténész, valamint Adamikné Jászó Anna nyelvész professzor. Az érdeklôdôk láthatják a Vándor vagyok, hazátalan című, 1990-ben Wass Albert floridai otthonában készített portréfilmet. A szemelvények sorában részletek hangzanak el például a Tizenhárom almafa, az Elvásik a veres csillag, az Adjátok vissza a hegyeimet!, valamint az Ember az országút szélén című művébôl.

Ipó László-emlékkiállítás és művészi műsor

A Megyei Kultúrigazgatóság, a Megyei Képzôművészek Szövetségének fiókja, valamint az Ipó László Közművelôdési Egyesület-Alapítvány művészi műsorral egybekötött emlékkiállítást szervez a nagyközönség számára a művész emlékére, a 2001-2002. "Ipó László- év" alkalmából (1911-1991). A megnyitó 2002. október 1-jén 18 órakor lesz a megyeszékhelyi Kultúrpalota kiállítási csarnokában, a művészi műsor 20 órától a nagyteremben, helyi és kolozsvári művészek közreműködésével - tájékoztatott ifj. Ipó László, a kuratórium elnöke.

Vérnyomást is mérnek

Szeptember 29-e, a szív világnapja alkalmából a Közegészségügyi Igazgatóság egészségügyi nevelési osztálya tájékoztatási és nevelési kampányt szervez. E célból szeptember 30-án, hétfôn sátrat állítanak fel a Rózsák terén, ahol a szív-érrendszeri betegségek megelôzésének lehetôségeirôl tájékozódhatnak az érdeklôdôk, akik számára ingyenesen ismertetô füzeteket osztanak ki, és kérésre vérnyomást is mérnek.

Módosul a vízleolvasás módszere

A költségek csökkentése érdekében az Aquaserv közszolgáltató az elkövetkezôkben a nagyfogyasztók fogyasztását havonta ellenôrzi, ám a kis- és közepes fogyasztók (kisebb vállalkozások és egyéni fogyasztók) esetében a mérôórákat csak negyedévenként olvassák le. A számlázás - továbbra is változatlanul - havonként történik. A szakemberek arra számítanak, hogy ezáltal a személyzetet 10%-kal csökkenthetik és a költségek 12,5%-kal lesznek kisebbek. Az új módszer bevezetésére azután kerül sor, miután a város lakosságát megfelelôképpen informálták errôl, áll a héten elfogadott tanácsi határozatban.

Ellenôrizték a pékségeket

Szeptember elsô két hetében a Mezôgazdasági Felügyelôség és a Fogyasztóvédô Hivatal szakemberei ellenôrizték a megye pékségeit. A kivizsgálások során kiderüt, hogy a megyeszékhelyi Bakers Kft., a szászrégeni Sütô Edit családi vállalkozása és a gernyeszegi Taliz Lact Kft. gyártási engedély nélkül készítettek pékipari termékeket. Kakaódarabokat találtak a Mopan által készített kenyérben. A nagyszabású ellenôrzések nyomán 20 kg kenyeret, 160 kg rossz minôségű lisztet vontak ki forgalomból, négy kereskedelmi egységet ideiglenesen bezártak és 49 millió lej büntetést róttak ki.

Új évadra készül a Soli Deo Gloria vegyes kar

2003-ban fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepli a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar. Tekintettel arra, hogy az elkövetkezô egy évre nagy terveik vannak, a Deus Providebit nagytermében kedden, október 1-jén 20 órától kezdôdô évnyitójukon ezek megbeszélésére is sor kerül. A közösség öt fiatal jelentkezését várja a megüresedett helyekre.

Díszgyűlésen a nyugdíjasok

Október 1-jén a nyugdíjasok nemzetközi napja alkalmából a Megyei Nyugdíjasok Szervezete díszgyűlést rendez délelôtt 10 órától a polgármesteri hivatal víkendtelepi vendégházában. Azoknak, akik gyalog nem tudnának odamenni, autóbuszt biztosítanak, amely fél tízkor indul a székház elôl (Bolyai utca 36. szám). A Nyugdíjasok Szervezete egyúttal tagjainak és minden nyugdíjasnak egészséget és örömteljes hosszú életet kíván.

Borfesztivál Dicsôszentmártonban

A hét végén a Poliglot Kft. a Dicsôszentmártoni Polgármesteri Hivatallal közreműködve borfesztivált szervez a Küküllô-parti város fôterén. Meghívottak a zsidvei, rékási, Dealu Mare-i és bo- gácsi bortermelôk. A fôtéren zajló fesztiválon természetesen könnyű- és népzenei elôadásokra is sor kerül és a szervezôk által rendelkezésre bocsátott standokon helybeli vendéglátóipari egységek is képviseltetik magukat. A vasárnap este záruló rendezvény keretében szórakoztató park is működni fog.

Telefonszám-változás

Megváltozott a Gyulakutai Polgármesteri Hivatal telefonszáma. Ezentúl az 580-112-es szám hívását követôen kerülhetünk kapcsolatba az említett intézménnyel.

Útjavítási remények

Reménykedhetnek az abodiak, hogy elôbb-utóbb mégiscsak elkészül a falut Makfalvával összekötô út. A Kis-Küküllô Térségi Társulás öt más útszakasszal együtt pályázott a megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez szükséges összegeket, ám csak ezt hagyták jóvá. A megítélt összegbôl elkészül a terv, utána azonban még továbbra is kérdéses, hogy lesz-e elég pénz az út tényleges megépítéséhez.

Bôvül az óvoda eszköztára

Az Illyés Közalapítvány támogatásával és a Romániai Magyar Pedagógus-szövetség közreműködésével a kibédi Seprôdi János Művelôdési Egyesület egy színes televíziót és egy videolejátszót adományoz a kibédi óvodának, ahova jelenleg 36 kisgyerek jár. Örvendetes hír továbbá, hogy a békéscsabai könyvtár aligazgatója, Litauszki Magdolna saját adományként több értékes, magyar népmeséket tartalmazó videokazettával lepte meg a kibédi gyerekeket.

Növekszik a külföldi cégek száma

Mezôbándra SZABÓ LÔRINCZNEK és IZABELLÁNAK, a szeretô szülôknek gratulálunk az 50. házassági évforduló alkalmából, jó egészséget és minden elképzelhetô jót kívánunk. Lányaik, vejeik, valamint az unokák. (46219)

DANGULY CSONGORNAK 22. születésnapján sok boldogságot, örömöt és szerencsés utat kívánunk, mert nagyon várjuk haza. Anyu és apu. (46316)

ELADÓ robot gyalugép. Tel. 129-604. (46041)

A BIROTECH KFT. elad homologált pénztárgépeket a legolcsóbban a megyében, elektronikus mérlegeket, PC számítógépeket, pénzszámoló gépeket, fénymásoló gépeket. Szervizt biztosítunk. Tel. 169-304, 164-072, 444-862. (5812105)

ELADÓ földterület a Vácmányon. Tel. 169-879, 257-425. (46165)

A SZENTGERICEI társulás elad minôsített ôszi búza, ôszi árpa, triticale vetômagokat nagy mennyiségben. Bôvebb felvilágosítás a társulás irodájában 8-12 óra között vagy a backamadarasi 333-333, belsô 8-as telefonon. (46234)

ELADÓ fali konyhaszekrény asztallal, Albalux mosógép, kanapé, Dacia hűtô, Panasonic mobiltelefon kártyával és 2 db töltôvel, Alcatel töltô külön. Tel. 123-597, mobil 0744-450-247. (46256)

ELADÓ jól működô, hazai gyártmányú automata mosógép, réz fürdôkazán teljes csapfelszereléssel és égéstérrel, antik festett ruhásszekrény. Tel. 160-452, 17-22 óra között (46284)

ELADÓ üveggyár területtel együtt 3.200 m2 Marosvásárhelyen. Érdeklôdni a 00-49-71-642-103-as telefonszámon, Polczer család. (46286)

ELADÓ sürgôsen 7,5 tonnás, bejegyzett billenôutánfutó és 16 tonnás, 2 tengelyes karosszériás utánfutó ponyvával, új állapotban. Tel. 421-687, 0745-606-295. (46287)

OLCSÓN eladók német rollerek. 400.000 lej/db. Tel. 212- 369. (45555)

OLCSÓN eladók új Mountain Bike biciklik, gázkonvektorok garanciával. Tel. 0265/212-369. (41227)

ELADÓ raktárban levô, német importból származó, jó teherbírású hengerelt parketta - 40 féle modell -, valamint tölgyfa, bükkfa, akácfa parketta szuper extra minôségben. Tel. 169-628, 0744- 640-875, 0723-241-033. (44660)

VESZEK tartani való juhot nagyobb mennyiségben. Tel. 145-353. (46026)

ELADÓ sörárpa Radnóton, 2.500 lej/kg. Tel. 470-384. (46113)

ELADÓ borszôlô. Tel. 122-677. (46307)

ELADÓ sürgôsen ifjúsági szobabútor. Tel. 256-180. (46296)

ELADÓ kertes ház Pókában. Tel. 145-221, 435-880. (46292)

VÁSÁROLOK 3 szobás, I. osztályú, I-II. emeleti tömbházlakást a Köves-dombon vagy a Tudor I-ben. Tel. 133-494, 0745-315-328, 8-20 óra között. (46114)

ELADÓ 3 szobás tömbházlakás a Pandúrok útján. Tel. 136-711, 0744-396-658. (46217)

ELADÓ sürgôsen 3 szobás tömbházlakás mérôórákkal ellátva a Kövesdombon. Azonnal beköltözhetô. Tel. 123-597, mobil 0744-450-247. (46256)

SÜRGÔSEN eladó rendbe tett 2 szobás tömbházlakás kábeltévével, vízórával, telefonnal a Hunedoara utca 34/3. szám alatt. Ára: 215 millió lej, alkudható. Tel. 135-310. (46238)

ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, földszinti lakás a Tudor negyedben, a Brasovului utcában 310 millió lejért. Privatizálásra is alkalmas. Tel. 165-250. (46246)

KIADÓ szoba, konyha, kamra. Tel. 139-859. (46257)

ELADÓ Magyardellôn 3 szoba, konyha, elôszoba, kamra, fürdôszoba, melléképületek, 11 ár kert. Tel. 166-318. (45694)

ELADÓ 2 szoba-konyhás ház és melléképületek Radnóton, a Dózsa György utca 102. sz. alatt. Tel. 458-257. (46022)

ELADÓ alkudható áron 2 szobás, I. emeleti, I. osztályú tömbházlakás a Hunedoara utca 16. szám alatt. Tel. 0722-893-098. (46177)

GYULAKUTÁN eladó családi lakás. Érdeklôdni a 98A telefonszámon, 20 óra után. (46240)

ELADÓ privatizálásra alkalmas magánház és hálószobabútor. Tel. 0721-374-872. (46262)

ELADÓ 2 szobás tömbházlakás + manzárdszoba fürdôszobával, alkudható áron, azonnal elfoglalható, az 1918. December 1. úton. Tel. 126-287 vagy 162-331. (46084)

ELADÓ garzon a November 7 negyedben. Tel. 0722-690-158. (46214)

VESZEK 2 szobás, I. osztályú, külön bejáratú lakást az orvosi egyetem környékén. Tel. 0722-690-158. (46214)

ELADÓ sürgôsen 3 szobás lakás a Pandúrok sétányon, a 108/12. sz. alatt. Tel. 255-089. (5812185)

KIADÓ szoba 2 tanulónak magánlakásban, a fôtér közelében. Tel. 130-777. (46311)

MAGYARORSZÁGI úr keres 25-37 év közötti, szép, csinos, független hölgyet külföldi utazásokra. Tel. 0265/250-874, 250-875, 00-36-30-54-16-669. (5812100)

ELVESZTETTEM Borzás Ferenc névre szóló aktáimat. Tel. 0740-323-665. (46285)

MINDENFÉLE kôműves-, lakatos-, kubikosmunkát vállalok Marosvásárhely - Szováta helységekben. Tel. 0744-265-656. (46271)

MATEMATIKÁT tanítok V-XII.-ig. Tel. 167-128. (46254)

KIADÓ üzlethelyiség a központ közelében. Tel. 0740-054-750. (46291)

SZEMÉLYEKET szállítunk a schengeni országokba, hetente, Mercedes Sprinterrel. Tel. 0722-827-650, 0261/743-737. (fu.)

BULDOEXKAVÁTORRAL munkát vállalok. Tel. 0740-988-897. (44890)

UTASOKAT szállítok Marosvásárhelyrôl és Szovátáról Bukarestbe, a piacra. Tel. 254-850. (45977)

ELADÓK 50-25 literes üvegkorsók. Tel. 217-035. (5812187)

Lelkünk mélyén rejtôzô enyhítetlen nagy fájdalommal emlékezünk szeptember 29-én, amikor egy éve autóbaleset áldozata lett egyetlen gyermekünk, IZSÁK ILDIKÓ. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Emlékét örök szeretettel ôrzik bánatos szülei, kislánya, Ildikó és nagymamája. (46259)

Szomorú szívvel emlékezünk a szentháromsági FAZAKAS AMÁLIÁRA szül. Péterfi halálának 3. évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Bánatos szerettei. (46020)

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk szeptember 29-én életünk legszomorúbb napjára KISS ALBERT halálának második évfordulóján. Jóságát, szeretetét örökre szívünkben ôrizzük. Bánatos felesége, Nusi, gyerekei és unokái. (46252)

Szomorú az út, melyen hozzád járunk, de még szomorúbb, hogy csak néma sírodra találunk. Szeptember 28-án fájó szívvel emlékezünk az iszlói id. CSOBA LÁSZLÓRA halálának 9. évfordulóján. Nyugodj békében. Bánatos családod. (46215)

Fájó szívvel emlékezünk szeptember 29- én a demeterfalvi SIKLÓDI ZSIGMONDRA halálának 5. évfordulóján. Emlékét ôrzik mindazok, akik ôt nagyon szerették. (45277)

Megállunk némán sírod mellett, könnyes szemmel áldjuk emlékedet. Fájó szívvel emlékezünk életünk legszomorúbb napjára, szeptember 28-ra. Egy éve ragadta el a kegyetlen halál az élni akaró, drága jó férjet, édesapát, apóst és nagytatát, a makfalvi születésű BERNÁD MIKLÓST. Emlékét ôrzi egy életen át felesége, leánya, fia, veje és a két unokája. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (46233)

A marosvásárhelyi Al. Papiu Ilarian Középiskola magyar tagozatán 1962-ben végzett XI. B osztály diákjai 40 éves érettségi találkozójukon kegyelettel emlékeznek elhunyt tanáraikra és évfolyamtársaikra: DÉZSI GYULÁRA, KOCSIS JÚLIÁRA, TÖRÖK LAJOSRA és SOROKSÁN JÁNOSRA. Sírjaitok mellett megállva, kegyelettel gondolunk rátok, emlékezvén megismerkedésünkre, együttlétünkre. Pihenjetek békében. (46315)

Megrendült szívvel búcsúzunk a Drumuri si Poduri Mures Rt. volt igazgatójától, GABUDEAN CONSTANTINTÓL. A Maros Megyei Tanács veze-tôsége és munkaközössége. (-)

Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér és jó barát, SIKLÓDI BÉLA nyárádszeredai lakos, életének 64. évében, türelemmel viselt szenvedés után 2002. szeptember 27-én elhunyt. Temetése 29-én, vasárnap 14 órakor lesz a családi háztól. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család és testvérei. (46314)

Egész életén át szerényen élt, szívesen dolgozott. Most bánatot ránk hagyva minket itt hagyott. Örök álom zárja le drága két szemét, megpihenni térô dolgos két kezét. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KOCSIS KLÁRA (Barabás) szül. Ördög életének 79. évében, rövid, de türelemmel viselt szenvedés után szeptember 26-án csendesen elhunyt. Temetése szeptember 29-én 13 órakor lesz a magyarói református temetôben. Drága emlékét örök hálával ôrizzük lelkünkben. Magyarói, marosvásárhelyi és magyarországi szerettei. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. (46333)

Megrendült szívvel, fájó lélekkel tudatjuk, hogy a drága, felejthetetlen édesanya, anyós, JÁKOB ILONA 58. évében öröklétre szenderült. Szeptember 29-én du. 2 órakor helyezzük örök nyugalomra Ákosfalván, a családi háztól, református szertartás szerint. Drága édesanyám, emléked mindig élni fog szívünkben. Búcsúzik összetört szívű lánya, Erzsike, veje, Öcsi. (46337)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, meny és nagymama, JÁKOB ILONA 58 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése szeptember 29-én du. 2 órakor lesz Ákosfalván, a családi háztól, református szertartás szerint. Búcsúzik fia, menye és két unokája. (46337)

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a jó feleség, JÁKOB ILONA 58 éves korában hirtelen elhunyt. Temetésére szeptember 29-én du. 2 órakor kerül sor Ákosfalván, a családi háztól, református szertartás szerint. Nyugodjék békében. Búcsúzik tôle férje, Péter. (46337)

Könnyes szemmel és fájó szívvel búcsúzom drága, szeretett testvéremtôl, az ákosfalvi JÁKOB PÉTERNÉ szül. Újfalvi Ilonától aki 2002. szeptember 27-én reggel, 58 éves korában eltávozott közülünk. Áldott emléked szívünkben hordozva búcsúzik testvéred, Béni és sógornôd, Gizi. (46341)

Fájó szívvel búcsúzunk szeretett nagynéninktôl, az ákosfalvi JÁKOB ILONÁTÓL. Nyugodj csendesen, drága Ilonka nénje. Melinda, Kati és családjaik. (46341)

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy id. CZIRA LÁSZLÓ nyugalmazott református lelkipásztor, életének 90. évében 2002. szeptember 26-án örök nyugalomra tért mennyei Atyjához. Drága halottunk földi maradványait a lôrincfalvi temetôben 2002. szeptember 28-án du. 2 órakor helyezzük örök nyugalomra. A gyászoló család. "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." (II. Tim 4:7) (46335)

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy KÁTAY ERZSÉBET folyó hó. 26- án, életének 46. évében hirtelen eltávozott szerettei körébôl. Temetése szeptember 30-án du. 3 órakor lesz a református temetôben. Nyugodjon békében. A gyászoló család. (46339)

Ôszinte részvétünket fejezzük ki Darvas Lajos munkatársunknak és családjának szeretett ÉDESANYJA elhunyta miatt érzett fájdalmában. A Cubi Metal Kt. munkaközössége. (46317)

Ôszinte részvétemet fejezem ki Zsókának és családjának e nehéz pillanatokban. Fônöknôje, Irénke néni. (-)

Mélyen együtt érzünk Zsókával és családjával ÉDESANYJA elvesztése miatt érzett fájdalmában. Enikô és Karcsi. (-)

Ôszinte részvétünket fejezzük ki Zsókának és családjának ÉDESANYJA elvesztése miatt érzett fájdalmában. Kolléganôi a fodrászüzletbôl. (-)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk, DARVAS LAJOSNÉ (Ema) temetésén részt vettek, segítô kezet nyújtottak, fájdalmunkban osztoztak és sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család. (46239)

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik a jobbágyfalvi MOLDOVÁN KÁROLY temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek és fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család. (46295)