|
LIV. évfolyam 224. (15187.) sz. |
2002. szeptember 26., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Minden túlzás nélkül mondva, érdekesen (hogy ne mondjam: gyanúsan és felelôtlenül) zajlik a marosvásárhelyi egészségügy élete. Ezt a keddi események igen jól példázták. A sajtóklub Napjai elsô alkalommal megszervezett rendezvényei keretében ekkor adott teret a mellrák elleni harc problémáinak.
Mint ismeretes, szeptember közepén elsô ízben szervezett ilyen jellegû országos kampányt közintézmény és magáncég közösen. Ezzel párhuzamosan a sajtóban nyilatkozott a marosvásárhelyi onkológia egyik fôorvosa, elmondva, hogy a másfél évvel ezelôtt 70 milliárd lejért megvásárolt korszerû, a rákos betegek kezeléséhez szükséges készülékek még mindig becsomagolva állnak. A betegek pedig (már akik tehetik) járják az ország különbözô városait, hogy megkapják a kezelést. A sugárkezeléshez szükséges készülék felszerelése, mint kiderült, 560 millió lejbe kerülne, ezt azonban másfél éve képtelenek voltak elôteremteni az illetékesek. Számomra többek között érthetetlen, hogy ennyi idô alatt miért burkolták ilyen mély csendbe az ügyet, rákos betegek százait fosztva meg az életben maradáshoz szükséges kezeléstôl, a közegészségügyi igazgatóság pedig hogyan tudott szemet hunyni afölött, hogy egy 70 milliárd (!) lejes berendezés kihasználatlanul hever, sôt, rövid idôn belül használhatatlanná válik, ha a garanciaidôbôl kifut.
Summa summárum, az ügy kipattant, ami nem kis elégedetlenséget és felháborodást szült. És kik azok, akik a leginkább haragusznak? A közegészségügyiek. Olyannyira, hogy az onkológus fôorvosra nyomást gyakorolnak a további információk elhallgatása végett.
A helyzet ismeretében a sajtó képviselôi pénzgyûjtési akció szervezésére vállalkoztak, ám mint kedden kiderült, fölöslegesen. Különös és tekervényes módon (és éppen aznap, méghozzá a megyei kórház saját bevételi forrásaiból) elôkerült az a bizonyos 600 millió lej, úgyhogy decemberre (!) már itt kezelik a betegeket.
A sajtó indítványáról pedig annyit, hogy nagylelkû és nemes gesztus, gyakrabban is elkelne, de... És itt a bökkenô. A sajtóklub egyik képviselôje felbuzdulásában méltatta a marosvásárhelyi közösség összefogásra való hajlandóságát. Nem ez az elsô akció, mondta, a vásárhelyiek már bizonyítottak, amikor több mint 600 millió lejt gyûjtöttek össze a SMURD mentôautó megvásárlására. Ez pedig egy újabb sikeres gyûjtés lehetne.
Az illetô érzésem szerint valamiféle fejôstehénnek nézi a vásárhelyi közösséget, amely rögtön zsebébe nyúl, ha az állam bácsi nem teljesíti kötelességét. Ma egyik klinika, holnap a másik, azután az iskolák és még ki tudja...
Félreértés ne essék, nem a betegek támogatása ellen vagyunk. Segíteni kell, a szolidaritás ma sokkal inkább elkel, mint máskor. De nem a kötelességét elmulasztó állam hibáinak jóvátételére. Mert akkor miért fizetünk adót, egészségügyi biztosítást, társadalombiztosítást a feneketlen állami büdzsébe? És nem is keveset! Joggal várjuk el, hogy egészségünkért tegyenek valamit. A közösség akkor segít, ha minden kötél szakad...
Tárgyal és egyeztet a megyei RMDSZ
"A magyar tanerôk számaránya a megyében mûködô tanintézmények vezetôségében" téma kapcsán találkozott tegnap Brassai Zsombor, a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöke és Stefan Somesan, megyei fôtanfelügyelô. A megbeszélés eredményérôl s a megyei RMDSZ fontosabb tevékenységeirôl kérdeztük az ügyvezetô elnököt.
- Ha ilyen témával fordult a tanfelügyelôhöz, feltehetôen van legalább igazítanivaló.
- A tegnapi találkozót megelôzôen a megyei RMDSZ ügyvezetô elnöksége a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség vezetôségével, Donáth Árpád helyettes fôtanfelügyelôvel közösen mérte fel a megyei helyzetet. A számadatok függvényében elmondhatom, hogy a megyei tanintézmények vezetôségében a magyarok méltányosan vannak képviselve. A marosvásárhelyi általános iskolák, középiskolák esetében azonban szükség van az arányok javítására, hiszen a megyeszékhelyen az elvártnál kisebb a magyar igazgatók, aligazgatók száma. A fôtanfelügyelôvel folytatott tegnapi megbeszélésen ismertettem az RMDSZ jogos igényét arra vonatkozóan, hogy azokban a tanintézményekben, ahol a magyar gyerekek száma indokolttá teszi, magyar tanerôk is részt vegyenek a vezetésben. A fôtanfelügyelôvel áttekintettük az iskolaigazgatók jegyzékét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy aligazgatói állásokat kell meghirdetni ott, ahol ez szükséges és indokolt. A létrehozandó aligazgatói állásokra szakképzett magyar pedagógusok is pályázhatnak. Itt megemlítem, hogy azt tapasztaltuk, sok esetben az aligazgatónak nincs jól körülhatárolt feladatköre, nem tud részt venni a döntésekben. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az aligazgatók munkaköri leírásában tételekre lebontva szerepeljen, hogy teljes mértékben ô a felelôs a magyar tagozatokért. A felelôsségnek a döntések szintjére is ki kell terjednie. Azt kell elérni, hogy a magyar aligazgatók nélkül ne lehessen dönteni a magyar tagozatokat érintô kérdésekben. Jogos elvárás.
- Nem az iskolaigazgatók ügyéhez, de az oktatáshoz tartozik a Népújságban nemrég ismertetett görgényszentimrei eset is. Itt kezdeményezték a magyar óvodás csoport beindítását, de mivel a szülôk egy része visszavonta kérését, meghiúsult a terv. Mit tehet a továbbiakban az RMDSZ a hasonló helyzetek elkerülése érdekében?
- A görgényszentimrei református lelkésszel elhatároztuk, hogy közösen fogunk fellépni a magyar nyelvû oktatás beindítása érdekében. Fontos, hogy a hasonló településeken találkozókat szervezzünk, identitáserôsítô stratégiát dolgozzunk ki s alkalmazzunk. A görgényszentimreiekkel meg kell értetni, hogy kell és fontos magyar tannyelvû óvodás csoportot indítani. Az óvodás csoport beindítása után, amennyiben van megfelelô számú gyerek, magyar tannyelvû I- IV. osztályt is kezdeményezni lehet. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a magyarság visszakapott nagyon sok erdôterületet. Szükség van magyar erdészek képzésére, a magán vagy közösségi erdôterületek ésszerû hasznosítása végett. A görgény-szentimrei erdészeti szakközépiskolában be lehet indítani a magyar nyelvû szakképzést. Mi kiemelt figyelmet szentelünk a görgény-szentimrei ügynek. A hasonló helyzetben levô települések képviselôinek is készek vagyunk segíteni, velük együttmûködni.
- Az oktatáshoz fûzôdô gondok megoldása mellett a megyei RMDSZ a magyar nyelvû helységnévtáblák ügyével is foglalkozott. Hol tartunk?
- Megyénkben három olyan város van - Segesvár, Dicsôszentmárton, Marosludas -, ahol a magyar lakosság aránya eléri, megközelíti a 20 százalékot, s a város vezetôi mégsem állították fel a két-három nyelvû helységnévtáblákat. A Marosludasi Polgármesteri Hivatal a Hivatalos Közlönyben megjelent jegyzék alapján a Marosludashoz tartozó peremtelepülések bejáratához függesztette ki a kétnyelvû helységnévtáblákat nem a város bejáratához. Az RMDSZ kezdeményezte, hogy módosítsák a Hivatalos Közlönyben megjelent településneveket, töröljék azon a Dicsôszent- mártonhoz, Segesvárhoz, Maros-ludashoz tartozó települések nevét, amelyek már nem önálló helységek, hanem a városokhoz tartoznak. A nevek törlésével egyértelmûen alkalmazható lesz a törvény, s a város vezetôi kötelezô módon ki kell tegyék a kétnyelvû táblákat. Tudomásom szerint a segesvári helyi tanács már határozatban erôsítette meg a háromnyelvû táblák felállítását. Belátható idôn belül, a Hivatalos Közlönyben való módosítás megjelenése után, Marosludason és Dicsôszent-mártonban is megoldódik a kérdés - mondta Brassai Zsombor.
A megyei Mezôgazdasági, Ipari és Kereskedelmi Kamara idén is megszervezte az elmúlt év legjobbnak minôsülô cégeinek értékelését, ami alkalmat nyújtott arra, hogy a cégek összemérjék saját teljesítményüket azokkal, akik hasonló tevékenységi területen mûködnek. A díjazásra tegnap a déli órákban a Nemzeti Színházban került sor. Ez sok tekintetben hasonlított az elmúlt évek rendezvényeihez, azonban ki kell emelnünk néhány jelentôs különbséget is.
Változott a korábban több ízben, még lapunk hasábjain is elmarasztalt pontozási rendszer, és noha még mindig nem tökéletes, jobb, mint a tavalyi. Nem kerültek versenybe ugyanis azok a cégek, amelyek nagy adósságokat halmoztak fel az állammal szemben, és kizárták azokat is, amelyeknek bruttó profitja a forgalom 1%-ánál kevesebb, sôt azokat is, amelyeknek 100%-nál nagyobb. A cégek IX. alkalommal megrendezett díjazásán, 26 ágazaton belül 5 kategóriában (mikro-, kis- és közepes vállalatok valamint nagy és óriáscégek) osztottak ki elismerô oklevelet.
A tegnapi eseményen, amelyen a házigazdákon, a kereskedelmi kamara vezetôsége mellett, jelen volt Burkhardt Árpád alprefektus és Csegzi Sándor alpolgármester, Gheorghe Nan mondott üdvözlô beszédet, ám az elôbb említettek is szóltak az egybegyûltekhez. Az elismerô szavakat követôen 230 érdemoklevelet osztottak ki, díjazva a legjobbak közül a legjobbakat. Az egyes szakterületeken belül kiosztott diplomák mellett ez alkalommal is elismerésben részesültek a legjobb közvetlen exportôrök, és 13 cégnek ismét kiosztották a legkiválóbbaknak járó elismerést, mivel a szóban forgó cégek három egymást követô évben valamely szakterület élenjárói közé tartoztak. A megyei szinten jó eredményeket felmutató cégek egyébként részt vesznek az országos megmérettetésben, és a legjobbakat majd november végén díjazzák.
Az idei rendezvény meglepetése volt az SC Aliat által felkínált díj, amelyet a Mobex, az Azomures és a Hora Rt. nyert el. Az elismerést azzal érdemelték ki, hogy öt egymást követô évben elsô helyezettek voltak valamely kategóriában, és ezért az Aliat a szóban forgó cégek egy-egy alkalmazottjának tesztelésre rendelkezésére bocsát egy napra egy Mercedes Benz C-osztályú személygépkocsit. A jármûhasználat költségét (üzemanyag, biztosítás) az Aliat fedezi. A nyertesek által megválasztott napon a kijelölt képviselô egész nap járhat a személygépkocsival kísérô nélkül.
A kereskedelmi kamara vezetôsége egyébként kihasználta az alkalmat és ünnepélyes keretek közt a 100. számát megért Impuls economic helyét átvevô Panoramic economic címû újságot is bemutatták. A szóban forgó idôszakos lap, melyet a kamara ad ki, elsô oldalán tudatja, hogy a névcsere egyben tartalmi változást is takar, hiszen a cél az, hogy még jobban megfeleljen az üzletemberek elvárásainak, és szélesebb témaköröket öleljen fel.
A román állam által a Romtelecom privatizációjának befejezésére kiválasztott Schroder Salomon Smith Barney tanácsadó cég szerdán bemutatta jelentését a Távközlési Minisztériumban, közölte Dan Nica szakminiszter.
"Felkértük a tanácsadót, tisztázza a jelentésben bemutatott néhány vonatkozást, a dokumentumot pedig legtöbb két héten belül eszerint módosítják. Kiegészítése után a jelentést bemutatom az egyik kormányülésen, amikor megállapítjuk, hogyan folytatjuk a Romtelecom privatizációját", mondta Dan Nica.
A távközlési miniszter hozzátette: a jelentés kitér minden lehetséges privatizációs lehetôségre, azok elônyeivel és hátrányaival együtt. "Számolhatunk további részvénykibocsátással, vagy az alaptôke növelésével is", mondta Nica.
A tárcavezetô leszögezte: azt szeretné, ha a Romtelecom lenne az egyik elsô távközlési cég, amelynek részvényeit jegyzik a bukaresti értéktôzsdén.
1998-ban az OTE társaság 675 millió dollárért megvásárolta a Romtelecom 35 százalékát, a részvények további 16 százalékára pedig haszonbérleti szerzôdést kötött. A legnagyobb romániai távközlési társaság privatizációjának tanácsadója a Goldman Sachs társaság volt, amely a szerzôdés értelmében a tranzakció értékének 0,9 százalékával megegyezô összegû sikerdíjat kapott.
Történelmi premier színhelye volt kedden a 44 országot tömörítô Európa Tanács(ET) strasbourgi székháza. A páneurópai szervezet közgyûlésének képviselôi és a 15 tagállamból álló Európai Unió törvényhozó szerve, az Európai Parlament (EP) honatyái elsô ízben tartottak együttes ülést.
A 612 tagú ET-testület és a 626 fôs EP precedens nélküli tanácskozása délután kezdôdött és a késô esti órákig tartott.
A jelenlévôk "Európa - a szabadság, biztonság és igazságosság kontinensének fejlesztése" témáját vitatták meg. Az ülésen a politikai frakciók mellett szót kaptak az uniós tagállamok, a csatlakozásra váró tagjelöltek és az EU-n kívül lévô országok küldöttei is.
Eörsi Mátyás, az ülés egyik magyar résztvevôje az esemény jelentôségét méltatva rámutatott: bár az Európai Unió kétségtelenül nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az Európa Tanács, a páneurópai szervezetben összegyûlt tapasztalat messze fölülmúlja azt, amit az EP mondhat magáénak.
- Az Európa perifériáján lévô régiók, a Balkán, a Kaukázus, a volt Szovjetunió tagállamainak képviselôi jelen vannak az ET-ben ennél fogva a szervezet nagyobb hatással lehet az ottani demokratikus fejlôdésre - hangozatta Eörsi.
Németh Zsolt kiemelte, hogy az ET döntô szerepet játszik az unióhoz csatlakozni kívánó országok felkészítésében. Nyilatkozatában jelezte, várakozása szerint a széles körû eszmecsere hozzá fog járulni azon ellentmondások tisztázásához, amelyek abból adódnak, hogy a két szervezet eltérô módon szabályozza az emberjogi kérdéseket.
- Az Európai Unió emberjogi normái hosszú távon nagy valószínûséggel az Európa Tanács mechanizmusára fognak épülni, ennek elôfeltétele, hogy az unió csatlakozzék az Emberjogi Egyezményhez.
Hangsúlyozta, hogy mivel a 800 milliós Európa fele belátható idôn belül nem válik az unió tagjává, a közös európai külpolitikai kérdések megvitatása szempontjából az Európa Tanács a jövôben is megkerülhetetlen fórum marad.
"Karcsúbb" lesz az új szlovák kormány
Tizenhat tagja lesz majd az új szlovák kormánynak, amely a jelenlegi miniszterelnök, Mikulás Dzurinda szerint a 28 napon belül létrehozandó új parlament felállásáig mindenképpen megalakul.
A kormányalakításhoz elegendô 78 mandátumot felmutatni képes négy párt közül hat tárca jut a Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak (SDKÚ), négy a Magyar Koalíció Pártjának, három a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalomnak (KDH) és ugyanennyi az Új Polgárok Szövetségének (ANO) is. Ez néggyel kevesebb, mint az eddigi kormány tagjainak száma, ahol három miniszterelnök-helyettes volt. Ezen túlmenôen az új szlovák kormányak nem lesz privatizációs minisztériuma, amelyet it megszüntetnek, mert a továbbiakban nem lesz rá szükség.
A miniszterelnöknek egyetlen helyettese lesz és tizenöt minisztere, akik közül egynek, várhatóan a miniszterelnök-helyettesi teendôket ellátó személynek tárca nélküli besorolása lesz, és úgy körvonalazódik, hogy ô felügyeli majd az integrációs kérdéseket, az emberi jogok területét, a kisebbségi ügyeket, a roma- problémakört és az egyházakkal kapcsolatos teendôket, valamint a drogellenes küzdelem területét - derült ki a kormány összetételével kapcsolatos kedd esti tárgyalások után.
Személyi kérdésekrôl sem Dzurinda, sem a partnerpártok vezetôi nem voltak hajlandók nyilatkozni.
Az MTI úgy tudja, hogy Bugár Bélának, az MKP elnökének, a most leköszönt parlament alelnökének jó esélye van arra, hogy az új törvényhozás elnöke, kisebb valószínûség szerint ismét alelnöke legyen.
Csáky Pál, az eddigi Duzurinda-kormány négy miniszterelnök-helyettesenének egyike az új kormány tárcanélküli posztjának állítólagos várományosa. Az MKP az új kormányban ismét megkaphatja az építésügyi-és vidékfejlesztési minisztériumot, amelyet a továbbiakban is az eddigi miniszter Harna István vezethet, és hasonlóképpen az MKP delegálta Miklós László viszi majd tovább a környezetvédelmi tárcát is. Az MKP negyedik tárcájáról nincs értesülés, de úgy tudni, hogy a magyar pártnak a mezôgazdasági tárca vezetésének megszerzéséért kell majd kifejtenie a legnagyobb erôfeszítéseket.
Markó az oktatási támogatásról
A kedvezménytörvényt omlasztaná meg, ha a törvényhez kapcsolódó oktatási támogatásra nem jutna pénz - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.
- Fontos a kedvezménytörvény szimbolikus jelentôsége, de csak pragmatikusan tudom nézni a törvényt és ezért számomra az oktatási támogatás a legfontosabb, mivel ez a legjelentôsebb, a legszélesebb réteghez eljutó segítség Magyarország részérôl. A közösség mindennapjainak szól, nem az elitnek - fogalmazott.
Markó Béla szerint ennek a pályázati úton elnyerhetô nevelési-oktatási támogatásnak nem szabad megtorpannia, sôt a kedvezményt bôvíteni kellene azzal, hogy az egy gyermekes szülôk is igénybe vehessék.
Jelenleg évi 20 ezer forintos támogatásra a két- vagy több gyermekes szülôk pályázhatnak a magyar nyelven tanuló kiskorú gyermekeik után.
- Természetesen több, de nem nagyságrendileg nagyobb összegre lenne szükség - vélte az RMDSZ elnöke.
A jelenlegi statisztikai adatok alapján mintegy 3,5 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a Romániában magyar nyelven tanuló összes gyermek után évi 20 ezer forint nevelési-oktatási támogatást fizessenek.
- Véleményem szerint a törvényalkotónak nem az volt a szándéka, hogy a többgyermekes családot jutalmazza. Ez is fontos természetesen, de ez nem volt a szándék, hanem az, hogy azokat a családokat segítsék, amelyek gyermekeiket magyar iskolába adják. Az egy gyermekeseket is segíteni kell és ezzel pontosan a törvény eredeti logikájához térnénk vissza - mondta Markó.
Romániában eddig 19 ezer pályázatot nyújtottak be erre a nevelési-oktatási támogatásra. Ezeknek a pályázatoknak a kifizetésére 800 millió forintra lenne szükség.
Az elôzô magyar kormány eredetileg 1,2 milliárd forintot biztosított az Illyés Közalapítványnak az oktatási támogatásra. Április végén a kormány felhatalmazta a közalapítvány kuratóriumát, hogy 600 millió forintot ebbôl az összegbôl más, a kedvezménytörvényhez kapcsolódó célokra csoportosítson át.
Az RMDSZ tudomása szerint májustól augusztus elsejéig az 1,2 milliárd forint 360 millió forintra apadt. Romániában eddig 55 pályázatra fizették ki a támogatást, és további 252 pályázatot fogadtak el.
Markó Béla elmondta, hogy az oktatási támogatásra szánt keretösszeg átcsoportosításáról az elôzô magyar kormány nem kérte ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség véleményét.
Kínos pénzhamisítási botrány terjeng Brüsszelben: egy 70 éves nyugdíjas hamis 50 euróst kapott egy fali bankjegykiadó automatából - ahonnan pedig legkevésbé várta.
A 70 éves asszony gyanútlanul fizetett a közeli presszóban az ötvenessel, s megdöbbenve hallotta pár perc múlva az üzletvezetôtôl, hogy a bankjegy hamis. Mint kiderült, elég durva, primitív hamisítványról volt szó, amit bizonyára személyi számítógéppel és színes nyomtatóval állítottak elô. A bankó nem reagált az ibolyántúli lámpa fényére, nem volt benne fémszál, a mérete is kisebb volt valamivel a szabályos 50 eurós nagyságánál.
A brüsszeli presszó vezetôje szerint nem ez az elsô eset, hogy vendégei a közeli Fortis Bank bankjegykiadójából hoznak neki hamis bankót. A brüsszeli kisnyugdíjasnak el kellett viselnie, hogy a nyomozók végigkutassák lakását, nem találnak-e esetleg hamisító berendezést nála. A bankfiók vezetôje azután megvigasztalta egy igazi 50-es bankjeggyel, de a rejtély ezzel még nem oldódott meg.
A Fortis Banknál, amely a legnagyobb lakossági pénzintézet Belgiumban, vizsgálatot indítottak a többszöri bejelentések nyomán. Egyelôre fogalmuk sincs, hogyan csúszhat be hamisítvány a kiadó automatákba, hiszen a bankjegyeket tartalmazó fémkazettákat a nemzeti bankból szállítják és a kazettát csak a fiókvezetô és a helyettese teheti be az automata kiadóba. A nemzeti bankban ugyanilyen tanácstalanul állnak az eset elôtt. A fôpénztáros a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a kazettákat új vagy a forgalomból visszakerült, gondosan ellenôrzött bankjegyekkel töltik fel. A szakember szerint az ô ellenôrzô eljárásuk 100 százalékosan kiküszöböli a hamis bankjegyeket.
Most már csak a Fortis Bank vizsgálata és a rendôrségi nyomozás deríthet fényt arra, hogyan kerülnek a fali automatába hamis bankjegyek.
Elhunyt a gázrobbanás két áldozata
Ma helyezik örök nyugalomra a marosvásárhelyi gázrobbanás két áldozatát, a 75 éves Kiss Gábort és nejét, a 78 éves Kiss Máriát. Az idôs házaspár Hadsereg téri lakásán hétfôn reggel következett be a tragédia. Elsôként a közvetlen szomszéd, ifj. Tóth Géza sietett a segítségükre, aki kivitte ôket az udvarra. Rá három percre érkezett a SMURD rohammentô-szolgálat, amely I. és II. fokú égési sebekkel szállította kórházba az áldozatokat, akik a baleset bekövetkezte után eszméletüknél voltak. Dr. Bratu Simona SMURD-orvos szerint helyzetük már elsô pillanattól válságos volt. A két beteget a rohammentô-szolgálattól a municípiumi kórház plasztikai sebészetére szállították, ott kezelték ôket, azonban a nagy felületû, nyolcvan százalék testfelületet is elérô égési sebek végzetesnek bizonyultak.
Dr. Hecser László, a Törvényszéki Orvostani Intézet fôorvosa lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a két sebesültet kellôképpen ápolták, azonban az égési sokkos állapot bekövetkezett.
A Distrigaz marosvásárhelyi földgázelosztó részlegének vezetôje, Radu Petre mérnök tegnap megerôsítette, hogy a robbanást követôen a helyszínen sem a kinti, sem a benti gázhálózaton nem volt gázszivárgás. A robbanásért a gázvállalatot nem terheli felelôsség - jelentette ki. Most már sohasem derül ki pontosan, hogy milyen hibát követtek el. Feltételezhetôen a gáztûzhelyt kezelték hibásan, nyitva felejtették a gázcsapot és késôbb gyújtották meg a gyufát. Szilágyi László, a Kiss házaspárral kapcsolatot tartó rokon víz-gáz szerelô, vasárnap járt a házban, és semmi rendellenességet nem észlelt, a lakásban nem volt gázszag, ami gázszivárgásra utalt volna.
A megyei múzeum középkorral foglalkozó osztálya a megyei tanács támogatásával ásatásokat végzett a Nyárádremete községhez tartozó, Vármezôrôl is megközelíthetô Vityal váránál. Soós Zoltán régész számolt be lapunknak a nemrég befejezett munkálatok eredményeirôl:
- Az erdô mélyében, föld alatt húzódó falakat kellett körbeásnunk. Mivel a vár területén nem találtunk középkori leletanyagot, azt jelenti, hogy itt egy székely menedékvár volt, amit csak szükség esetén használtak. A várfal és a keleti torony, amelynek mintegy 1,5 méter magas falát megtakarítottuk, egy bronzkori telepen létesült. Ezt a tényt bizonyítják a bronzkori kerámiadarabok, amelyeket ezúttal is a felszínre hozhattunk. A várat mintegy 100 évig használhatták. Valamikor a XIII. században, a tatárjárás után épülhetett és a XIV. században - viszonylagos békeidôszakban - elvesztette jelentôségét és elhagyták. Köveit a XVII-XVIII. században elhordták és a környékbeli települések épületeinek alapanyagaként hasznosították. Több helyen csak a várfal alapjait találtuk meg - mondta lapunknak az archeológus.
A helyi önkormányzat a feltárt részt konzerváltatja és turisztikai szempontok szerint értékesíti. Soós Zoltántól megtudtuk még, hogy legközelebb a jövô héten a marosvásárhelyi vegyi kombinát mellett az oda tervezett Metro áruház helyszínét vizsgálják meg majd a régészek.
Fontos kérdése mindennapi fogalmazásunknak az idézés. Szabályzataink szerint a szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézôjelpár fogja közre. Az idézôjelet kézírásban és nyomtatásban az idézet kezdetén alul, az idézet végén felül tesszük ki: "Jót s jól! Ebben áll a nagy titok" - figyelmezteti Kazinczy költôtársait. Ha az idézôjelbe tett mondaton belül még egy idézôjelre van szükségünk, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petôfi írta apjáról: "Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Elôítéletét az / Évek nem szünteték". Idézés alkalmával az idézô mondat megelôzheti, követheti vagy megszakíthatja az idézetet.
Az idézetet bevezetô mondat után kettôspontot teszünk. Az elsô idézôjel után az idézet elsô szavát általában nagybetûvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztô idézôjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: "Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." "Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: Mi dolgunk a világon?" Petôfi így kezdi híres versét: "Ne fogjon senki könnyelmûen a húrok pengetésihez!". A megszakított idézô mondat kisbetûvel folytatódik. Madách szavait: "Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!" ma is gyakran idézzük.
Kisbetûvel kezdjük az idézetet, ha úgy emeltük ki, hogy az eredeti szövegben is kisbetû van: A közeledô ôszt ekképp jeleníti meg Babits: "már hullnak a cifra virágok / szirmai, rongyban mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél."
Ha az idézô mondat követi az idézetet, gondolatjellel kapcsoljuk és kisbetûvel kezdjük. Ilyenkor az idézet végén a kérdôjelet és felkiáltójelet kitesszük, a pontot azonban nem: "Ismerni a jót könnyebb, mint követni" - írta unokaöccsének Kölcsey.
Az idézetbe iktatott idézô mondat közbevetésnek számít, tehát gondolatjelek közé tesszük és kisbetûvel kezdjük. A második idézôjel a szövegzáró írásjel után következik: "A tudományos felfogás szerint - írja Kosztolányi - nincs semmiféle rangkülönbség a nyelvek között."
Szépirodalmi mûvekben az író mintegy idézi a szereplôk szavait, ennek ellenére nem idézôjeleket, hanem gondolatjeleket szokás használni. Az írásjelek és a kezdôbetûk tekintetében egyébként az idézéskor szokásos írásmódot alkalmazzuk. Határozatlanul mondta: - Nem tudom. Reménykedve kérdezte: - Ugye hiszel nekem? Türelmetlenül szólt rá: - Add már ide!
Marosvásárhely fejlesztési stratégiája
A tanulmány olyan hosszú távú elképzelést konkretizál, amely figyelembe véve a város gazdasági-társadalmi fejlesztésének tendenciáit elôtérbe helyez olyan objektumokat, amelyek megvalósításával mindenekelôtt a közösségi érdekek nyernek. A szakmai szempontokat érvényesítô, adatokra támaszkodó stratégia akár több polgármesteri mandátum idôszakára szól. Ennek alapján kell majd kidolgozni azokat a kivitelezési terveket, amelyek az optimális gazdasági eredményekhez vezetnek. Ezek külön- külön a gazdasági élet fellendítésére, a közszolgáltatások feljavítására, a környezetvédelemre, a szociális gondozásra vonatkozó programok kell legyenek. A stratégia kidolgozásánál figyelembe vették, hogy Marosvásárhely olyan ipari-kulturális közigazgatási központ, amely 5 peremközsége életét is befolyásolja. A 2002. március 18-i népszámlálás adatai szerint 149.577 lakosa van. A városbeliek mintegy 79 százaléka tömbházakban, a többiek házakban laknak. E hosszú távú terv elsôsorban a városnak az országhoz, illetve Erdélyhez viszonyított központi fekvését, fejlôdô dinamizmusú gazdaságát, kulturális és etnikai sokféleségét szeretné elôtérbe helyezni. Mindenekelôtt fejleszteni kell a városi infrastruktúrát, az ökoszisztémát. Támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat, valamint a peremközségek és a város közötti állandó kapcsolatokat. Továbbá jobban érvényesíteni kell a város kulturális- történelmi örökségét a különbözô etnikumok identitásának érvényesítésével, együttmûködéssel. Elôtérbe kell helyezni a város egyetemi központ jellegét. A stratégia jelentôs figyelmet fordít a turizmus fellendítésére. A szakemberek kijelöltek néhány sürgôsebb tervet is: a szállítási infrastruktúra és az utcai vezetékhálózat feljavítása, ipari park létesítése, a fôtér átrendezése, az aluljáró körüli övezet befejezése, a vár és a víkendtelep rehabilitálása.
A tanácsosok asztalára helyezendô stratégia szerint a várban szálláshelyeket, protokolltermeket, illetve közélelmezési egységeket képeznének ki. A volt katonai pékségben oktatási tevékenységre, képzômûvészeti tárlatokra alkalmas helyiségek lennének. A földszinten hangulatos közélelmezési egységek tevékenységére adnának engedélyt. A bástyákban történelmi kiállításoknak, színházi elôadásoknak, más zenei, illetve képzômûvészeti megnyilvánulásoknak, könyvtárnak adnának helyet. A fôteret elsôsorban a forgalom tehermentesítéséért kell átrendezni. Ide emeletes parkoló építését tervezik, illetve az egyik változat szerint megnövelik majd a járdát, ahova teraszhelyiségeket, zöldövezetet, szökôkutakat képzeltek el a tervezôk. A központi forgalom tehermentesítésének részeként a városgazdák minél elôbb szeretnék megépíteni a sokat vitatott terelôutcát a Tudor és a November 7 negyed között. Erre is több változat van, amelyet elemeznek a szakemberek. Sürgôsen rendezni kell az aluljáró környékét. A felmérések kimutatták, hogy itt óránként 3600 gépkocsi halad át, nem beszélve a több ezer gyalogosról. Ismeretes az a két változat, miszerint ide szállodát, illetve üzletkomplexumot építenének. E két változat egyikének a kivitelezését sürgetné meg a polgármesteri hivatal. A városfejlesztési stratégiával kapcsolatosan Csegzi Sándor alpolgármester a Népújságnak elmondta, azért szeretnék bemutatni a tanácsosoknak az elképzeléseket, mert a múlt héten ismertették e munkát az RTI szakembereivel, akik megígérték, hogy szakasszisztenciával, folyamatos konzultációval támogatják a kivitelezési terveket.
- Eladhatóvá kell tennünk a várost. Olyan valós tényekre alapuló gazdasági elképzelést kell kidolgoznunk, amiben fantáziát, üzleti lehetôséget látnak az esetleges vállalkozók. Csak így tudjuk rehabilitálni a várat, a víkendet. Az is világos, hogy csakis külföldi befektetô hozzájárulásával fejezhetjük be az aluljárót is. Bukaresti utam alkalmával felvettem a kapcsolatot Kanada romániai nagykövetségének kereskedelmi tanácsosával, számos bank és befektetô cég képviselôivel, illetve vállalkozóval, akik komolyan érdeklôdtek a beruházási lehetôségekrôl. Többen közülük megígérték, hogy eljönnek a helyszínen is tájékozódni mindezekrôl. Ha nincsenek konkrét, kivitelezhetô elképzeléseink, amit az üzletembereknek felajánlunk, hiába várjuk karba tett kézzel, hogy magától beáramoljon a tôke. Csak így tudjuk kiegészíteni a szegényes költségvetést - mondta a Népújságnak az alpolgármester.
A stratégia olyan elképzelés, amelyet ki lehet és kell egészíteni, javítani, reméljük, a tanácsosainknak is lesz építô jellegû hozzájárulása a város polgárainak érdekében.
Generációk követik egymást, s még mindig nincs jel valahány ismert hant felett. Lassan, nehezen civilizálódunk a megkövesedett felfogás miatt, hogy csak egy nemzet fiait illeti meg a vitézi, hôsi cím. Pedig tudva tudjuk: a tûzparancs megtagadása is halált jelentett a fronton, és számosan idegen mundérba kényszerítve, saját népük ellen harcba küldve fejezték be földi életüket. Megtanultuk- tapasztaltuk, hogy a katonasírok száma a háború befejezése után 50-60 évvel is gyarapodhat. Mintha a világrengetô szörnyûségnek sohasem lenne vége.
Még nehezebben tudunk a fegyvertelen polgári lakosság véráldozata fölött napirendre térni. Hogy is van azzal a mondással, hogy megbocsátunk, de nem felejtünk? Itt van például, az Erdôvidéken, a szovjet-román felszabadító offenzíva után bekövetkezett tragédia vissza-visszatérô komor motívuma. Benkô Levente könyvének elôszavából idézünk: "A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszent-domokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh."
A könyv 197. oldalán azt olvashatjuk, hogy a gyászos vérengzés után Szárazajtán sokáig néma maradt a harang. Németh Béniám mondja el: - A legyilkoltak emlékére minden szeptember huszonhatodikán meg lehetett húzni a harangot. Pontban délelôtt tízkor, bármilyen napra esett. S hát egy alkalommal nem húzzák meg. Ez a Ceausescu-idôben volt. Kérdem a harangozót, hogy hát miért nem? Azt felelte, hogy a falufelelôstôl s a baconi milíciától hozzunk papirost, mert akkor ô bármelyik pillanatban megkondítja... Mert általuk le van tiltva... Vajon milyen magasról jött a tiltás? - teszi fel a kérdést a szerzô.
198. oldal: "1990. szeptember 26-a, szerda, délelôtt tíz óra. Újra megszólal a harang ezen a napon Szárazajtán. A református templom zsúfolva, Bartalis Szélyes Pál, a gyülekezet lelkésze hirdeti Isten igéjét az elhunytak emlékére...
1994 szeptembere. Emlékmûnek való kôért indulunk a szomszéd megyébe, az Olton túlra, Alsórákosra. Vegyes lakosságú község. Magyarok jóval többen, románok jóval kevesebben. És cigányok is valamennyien. Mint Szárazajtán. André bácsihoz irányítanak. Andrei Iosif. André József. Román ember, miként az egész családja. Azt mondja, hogy a faluban mindenki magyarul beszél, hát ôk is. De a hitét, a hitvallását nem hagyja. S még azt is hozzáteszi: Bízzák csak rám, hozom a társakat, Jánosékat, s megcsináljuk. Huszonegy esztendôvel ezelôtt a véczeri csatában elesettek emlékére faragtak, állítottak emlékoszlopot a köpeci keresztútnál. Ugyanôk 1848-49 emlékére. Az obeliszket egy hét múlva parancsszóra le kellett dönteni. André József, azaz Andrei Iosif szavának áll. Amikor már áll az emlékmû Szárazajtán, autóval zötykölôdünk hazafelé, fel a Bacon hegyén."
A fényképen (Ajtay László felvétele) a sötétszürke rákosi sziklakövek egyikére erôsített fémtábla látható. Szövege szerint 1944. szeptember 26. áldozatai: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László.
Béke poraikra.
Nemzetközi szemináriumot rendeznek szombaton Tatán arról, hogy milyen szerepet töltenek be a testvérvárosi kapcsolatok a közép-kelet-európai önkormányzatok uniós csatlakozási felkészülésében.
Osgyáni Zsuzsanna az önkormányzat külkapcsolatokért felelôs referense az MTI-nek elmondta: a csatlakozásra való felkészülésrôl és annak majdani következményeirôl a Belügyminisztérium, a külügyi tárca, a Határon Túli Magyarok Hivatala, az Európai Parlament egy német képviselôje, egy holland köztisztviselô és a Francia Nemzetgyûlés s egyben az Európai Tanács Parlamenti Közgyûlésének egy francia képviselôje tájékoztatja a tanácskozás résztvevôit. A résztvevôk pedig a tatai, a szlovákiai Szôgyén és az erdélyi Szováta település önkormányzatainak vezetôi, munkatársai lesznek.
A referens tájékoztatása szerint testvérvárosuk a hollandiai Alkmaar, a németországi Gerlingennel, Franciaországban Dammarie-les-Lys, Olaszországban pedig Arenzano.
Az önkormányzati szakember azt is elmondta, hogy a tatai testvérvárosi család legfiatalabb tagja 1997 óta a szlovákiai Szôgyén, s ez a kör a szemináriumot követô napon az erdélyi Szováta várossal bôvül ki, amelyek önkormányzata ugyancsak megkezdte a felkészülést az EU-csatlakozásra, s ezért van tanulni valójuk.
Tata városa egyike azon kevés hazai településnek, amelyet az úgynevezett Becsület Zászlóval tüntetett ki 2000-ben a strasbourgi székhelyû Európa Tanács szakbizottsága azért, mert önkormányzata sokat tett az egységes Európa eszméjének a megismertetéséért.
A Kemény Zsigmond Társaság kedd esti évadnyitó összejövetelén Grün László tanár emlékezett auschwitzi, dachaui lágerekben töltött fogságára, a zsidóság szörnyû meghurcolására. Ma, amikor a világban nyilvánosan és szándékosan félremagyarázzák, megkérdôjelezik, a náci rémtettek lényegét támadják, a deportálást szenvedett túlélô szavai súlyosak és megfellebbezhetetlenek.
A téma hangulatához illô zenemûvet játszott csellón ifj. Kozma Péter, zongorán Eugen Albert; valamikor a zsidó hálaadási ünnepeken szokásos liturgikus zenemû, Max Bruch szerzeménye az elhurcoltak odalett ünnepeinek foszlott hangulatát hozta vissza a régmúlt gyermekkorból. A megfogyatkozott vásárhelyi zsidó hitközségnek ma már kántora sincs, csak emlékek vannak...
Grün László Csíky Boldizsár kérdéseire válaszolva elmondta: a Dachau felszabadulásának 50. évfordulóján rendezett bajorországi megemlékezésen a bajor televízió munkatársa megkérdezte tôle: meg lehet-e bocsátani? Az idô begyógyította-e a sebeket? A válasz: meg lehet bocsátani, ám felejteni nem szabad. A zsidóság tragédiája örök mementó.
Grün László a mindösszes koncentrációs táborok történetében is az SS rémtetteinek egyik legfiatalabb túlélôje volt, mindössze 14 éves, amikor útnak indították a csendôrök Szászrégen utcáin. Érvénytelen lett az értesítô tábla az orvosi rendelô ajtaján: kutyákat és zsidókat nem fogadunk. A menet elindult 1944 áprilisa végén, mentek Dedrád felé, egy huzatos téglagyár szárítójában volt az elsô szállás, a gettó... A város lakossága bezárkózott, mindössze a függönyök lebbentek el valamelyest. Grünné talpát ütötték, árulná el, hova rejtette a család ékszereit. Az asszony három nap alatt megôszült, s mert öregasszonynak nézte, a végzet menetoszlopába intette a kápó. A deportáltak 1994. június 4-én érkeztek Auschwitzba.
Hatalmas kapu, felirat: A munka felszabadít. Találkozás Mengelével. Rémségek.
Dachau, Hitler a lágerek környékén írta meg a Mein Kampfot.
A 72.045-ös számú rab 1945. április 30-án szabadult. Az amerikaiak megmosdatták valamennyi rabot, a szabadság mellé adtak új felöltôt: vadonatúj SS-egyenruhát. Amíg lett más, abban kellett járni itthon iskolába, két évharmadot.
A szülôi ház odalett, jött az aranyláz, az államosítás. Grün érje be az emlékeivel, meg aztán kártérítik, ha igaz.
Egy-egy festményt hozott magával Porzsolt Borbála és Zolcsák Sándor festômûvész. Képet zsidó temetôrôl. A jelképesség festményét. A mûvésznô valahol Észak-Moldvában talált rá a temetôre. A sírkert a falu felé nézett, amely már nem volt.
Az ôszülô nyárkeresôk délutánján Horváth Loránd és Kozma László verseivel ismerkedett a közönség. A Kós Károly Alapítvány elnöke, Keresztes Pál köszöntötte a népes hallgatóságot, két végzôs tanítójelölt, Törzsök Gyopár és Szombatfalvi Katalin konferált, verset is olvasott. Fodor Imre alpolgármester szívélyes üdvözletében volt egy olyan mondat is, amely szerint nem kellene überelni a KZST rendezvényeit - azonos idôpontban zajlott a két találkozó -, versengéstôl azonban, mint tapasztaltam, nem kell tartani; ez a közönség nem az a közönség.
Horváth Zoltán (1930) református lelkész, mûfordító, költô, legutóbb Fintaházán szolgált, utána Torontóba vezérelte sorsa, tagja a Kanadai Magyar Írók Szövetségének, különben tôsgyökeres marosvásárhelyi, több verskötet szerzôje, lefordította óhéberbôl a Zsoltárok Könyvét is (1963), összeállította a kanadai magyar költôk antológiáját, Marosvásárhelyi zsoltárok c. kötetéért Zilahon díjat kapott, Jónástól Jézusig c. kötetének címe is mutatja költészetének vallásos elkötelezettségét, a nemzetféltés, a megmaradás, magyarság és erdélyiség ("magyarnak maradni s kereszténynek") - ezek a fô gondolatkörök, amelyek fiatalabb barátjával, Kozma László (1949) budapesti katolikus költôvel rokonítják, aki az irodalomtörténet doktora, szenvedélyes Erdély- járó, egyik kötete éppen a dévai gyermekmentôrôl, Böjte Csaba atyáról szól, másik könyvének címe: Isten boltja. (A címadó verset egy olvasni még nem tudó kislány, a kis Orsolya mondta el hibátlanul.) Színmûvészek - Kilyén Ilka, Kozsik Ildikó, Kozsik József - tolmácsolták a két költô verseit, Zolnai Ildikó a szerzôvel felváltva mondta és énekelte Kozma László megzenésített Mária-imáit, az estet is ô zárta egy szép népdallal. Fellépett a nagytiszteletû asszony, Horváth Hajnalka, sôt itthon élô húgát is megszólaltatta. És olvastak és deklamáltak - többször is, valami áttekinthetetlen "forgatókönyv" szerint - maguk a költôk, az ünnepeltek. A közönség lelkesen tapsolt. Fülemben megmaradt egy-két sor: "Úgy értem célhoz, hogy maradtam, / ahogy patak zúg szakadatlan." (Kozma László). "Új menekülthullám járja: / Erdély jön ki Kanadába." (Horváth Loránd). Tetszett Horváth Loránd Hét lej címû szövege, valamint az a verse, a címét nem értettem - egyáltalán: sok mindent csak elmotyogtak, elhadartak a beszélôk, hangerôsítés nem volt -, talán a legjobb, melyet Kozsik József ("bár nem volt megbeszélve") kitûnô érzékkel "szúrt ki" a kötetbôl, és nem hagyta "veszendôbe menni", hatásosan elôadta.
"Lélek-átutalásként" (H.L.) a költôk friss mûveiket dedikálták az olvasóknak.
Bár a sikerhez kétség nem fér, vegyes érzelmekkel jöttem el a Deus Providebit Házból. Megkeseredett erdélyi költôk képe kísértett, kitûnô alkotóké, akik évekig várnak, míg pár száz példányban napvilágot láthatnak költeményeik, a "nemzetközi könyvvásáron" röpke félórát kapnak a bemutatásra, és a rokonokon, egy-két baráton kívül alig jön el valaki a színház "protokolltermébe", a dedikálás kb. annyit tart, mint ennek a tudósításnak az elolvasása, és kész. Hornyák József (elfeledett?) író, szerkesztô hetvenes évekbeli kiábrándult- kiábrándító mondatát nem feledhetem. Ezt olvastam egy levelében: "Ha nem adminisztrálod magad, az úristen sem adminisztrál." Tempora mutantur? Lám, mára fordítva is igaz a mondás: ha jól adminisztrálod magad, az Úristen még jobban adminisztrál!
Ami pedig a Kós Károly Alapítványt illeti: terveirôl, munkarendjérôl szót sem hallottam. (Annyit, hogy "meglepetés".) De ha kisebb teret enged a bájolgó amatörizmusnak, ha hozzáértôkre bízza a költôi estek rendezését, talán nívósabb rendezvényei is lesznek.
Tévé mutatja, újság idézi, hogy aszongya: "Ha majd a magyarnak nem lesz hazája, még mindig lesz neki Kossuth Lajosa". Na, ezt azért a Kétszáz Esztendôs Magyar Polgár magáról semmiképpen sem állította, bármennyire is tisztában volt történelmi szerepével, emberi nagyságával. Kossuthról a kortársak sem állították, hogy szerény férfiú lett volna: de vala küzdô, lelkesítô, álmodó, nagylelkû, vitázó, harcos, meg nem alkuvó, gerinces politikus, liberális, szabadkômûves, gyöngéd, hódítóan szép férfi - in floribus.
Szóval a fenti idézet felelôs (?!!) magyar közéleti szereplô, erdélyi magyar szájából hangzott el a (központi) Kossuth ünnepségek alkalmából 2002 szeptemberében. Azt sejtjük, hogy afféle szónoki fogásnak, metaforának szánt fordulat, bon mot, bronzbevonatú szlogen volt. De inkább köpet, mint köpés. Patrubány Miklós odabenn az anyaországi hivatalban - nem kapott kormánytámogatást, hát azt érezhette, hogy hazátlan, de nem székház nélküli csiga - a Magyarok Világszövetsé- gének bársonysezlonyán kényelmetlenül ül. Hogy miért érez tragikusan, metaforákban, az magánügye, míg ki nem lép a közönség elé beszélni. Ettôl kezdve közéleti szereplô, akinek nincs joga, csalni, csúsztatni, hamis és valótlan félelmeket kelteni.
Miért ne lenne hazája a magyarnak a közeljövôben vagy a távolabbi idôkben?
Ki fenyegeti a magyar népet hazátlansággal? Tudtommal, az erdélyi magyarnak is van hazája: Erdély, akkor is, ha… (vérmérséklet és pártállás szerint kiegészíthetô a mondat második fele.) Ez a haza Erdély - amely mindaddig a mi hazánk is - amíg itt lakunk és emitt dolgoz(ha)tunk, alkot(ha)tunk, teremtôi vagyunk/lehetünk saját és itthon maradó gyermekeink jövôjének (is).
Miféle üzenetet, jövôképet közvetít a Magyarok Világszövetsége, P. M. nekünk, nektek, nekik?
Avagy ezalatt az Európai Unióhoz való csatlakozás veszélyét kell értenünk, a világtôke hazafaló rémét kell várnunk, ahol már csak a Kossuth bankó, a Kossuth nóta, a Kossuth klub és a Kossuth Lajos (Calarasilor) utca enyhítheti virtuálisan bánatunkat a veszteség fölött? Szóval hazátlannak lenni nem is olyan messzi távlat, életforma? Tessék mondani, van még idônk összepakolni? Hány napi hideg Kossuth-kiflit vihetünk magunkkal?
És mit ajánl P. M., mit vegyünk be, sztrichnint vagy arzént, tartogassunk-e magunknál esetleg ciánfiolát? Melyik a legsebesebb a nemzethalálhoz?
Szerencsére Kossuth nem ezt üzente haza a hontalanságból. Mindvégig hitt abban, hogy Magyarország újra szabad lesz és virágozni fog. Mi ma ezt látjuk, mi ebben hiszünk. Ezért maradunk bizakodók és Kossuth igazát az élet igazságának hisszük.
Még akkor is, ha pátoszosan hangzik.
Korszerû, az új évezred kihívásainak eleget tevô orvosi szakkönyv jelent meg az idén a nagy nevû Springer Tudományos Kiadó és a Vitalitás.hu Kft. együttes gondozásában. A közös kiadói háttér azt a gyakorlatot valósítja meg, miszerint a papír alapú (offline) kiadás, a megszokott könyv formátum mellett az ismeretanyag elektronikus (online) formában is megjelenjen. Hiszen a számítógép mára nélkülözhetetlen használati tárgyává vált a szakembernek, így az orvosnak is, és a benne tárolt adatok fontos segédeszközöknek tekinthetôk. Ráadásul a korlátozott könyvterjedelem miatt a kiegészítô információk egy része (irodalmi hivatkozások, képek, táblázatok) csupán az eredeti - online - változatban található meg.
Dicséretesnek mondható a magyarországi egészségügyi rendszer modernizálásának elôsegítését felvállaló Vitalitás Alapítvány azon kezdeményezése, hogy a vitalitas.hu honlapon kommunikációs hátteret biztosítson. Az alapítvány kuratóriumának alelnöke, dr. Kornya László vállalta el a Betegségenciklopédia szerkesztésének feladatát, míg az igen alapos munkát szerkesztôk, szakterületi szerkesztôk, szerzôk, lektorok hosszú sora végezte el. Közöttük a magyarországi elméleti és gyakorlati orvostudomány kiválóságai, akik a színvonalas tartalomról, a hiteles orvosi információkról gondoskodtak.
A kétkötetes, több mint kétezer-ötszáz oldalas enciklopédia könnyen áttekinthetô és felhasználható a gyakorló orvos számára. Mindazokat a legfontosabb ismereteket tartalmazza, amelyek nélkülözhetetlenek a kórisme felállításának és a kezelés elôírásának folyamatában. A könyv érdeme a lényegretörés, a jól áttekinthetô felépítés, a diagnosztika és a terápia kimerítô tárgyalása, a gyakorlati jelleg kiemelése, a friss információk idôszerûsége. Az egyes betegségeknél nemcsak aktuális ajánlott irodalom, hanem a témához kapcsolódó folyóiratok listája, valamint hasznos címek és linkek, betegszervezetekre és szakrendelésekre vonatkozó adatok állnak az elmélyültebb tanulmányozásra, több részlet megismerésére vágyó olvasó rendelkezésére.
A szerkesztôk összesen tizenkilenc fejezetben foglalják össze az egyre bôvülô, alakuló gyógyító orvostudomány lényegét, az egyes betegségcsoportokat. Már ez a felosztás is hûen tükrözi a medicina rohamos fejlôdését, a legújabb kihívásokat. Az alábbi szakterületeket különböztetik meg: anyagcsere- és táplálkozási betegségek, bôrgyógyászat, csecsemô- és gyermekgyógyászat, endokrinológia, fül-orr- gégegyógyászat, gasztroenterológia, hematológia és hemosztazeológia, infektológia, kardiológia-angiológia, nefrológia, neurológia, ortopédia, pszichiátria, pulmonológia, reumatológia- immunológia, szemészet, szülészet- nôgyógyászat, traumatológia, urológia.
Manapság, amikor orvosi szakkönyvek bô választéka jelenik meg különbözô nyelveken, amikor hatalmas információözön leselkedik a képernyô elôtt böngészô szakemberre, igen dicséretes vállalkozás egy ilyen alapos, kitûnôen felépített enciklopédia megjelentetése. Amely az ismeretek bôvítésén túl logikus gondolkodásra sarkall, és felhívja a figyelmet az orvosi szaknyelv anyanyelven történô helyes kifejezésére is. A könyvben fellelhetô tudásanyagot szervesen kiegészítik az információs társadalom által nyújtott új lehetôségek, a honlapok bonyolult világából kiszûrt ismeretek.
Ez a könyv elsôsorban a gyakorló orvosoknak ajánlott, a nap mint nap betegeikkel foglalkozó háziorvosok munkáját segíti. De éppúgy hasznos a tudásra szomjazó orvostanhallgatóknak, az egyes szakterületek elsajátítására vállalkozó rezidenseknek, valamint a társszakmák minél teljesebb megismerésére törekvô szakorvosoknak is. Emellett hasznára válik a megelôzéssel vagy éppenséggel kutatással foglalkozó szakembereknek, akárcsak az orvostudomány iránt magas szinten érdeklôdô "laikusoknak" is.
A Betegségenciklopédia hasznos útmutató mind az otthoni körülmények között gyógyító, mind a felszerelt rendelôben, kórházban dolgozó orvosok számára. Munkájukhoz nélkülözhetetlen alapkönyv lehet, amelyre érdemes áldozni.
Az úgy volt, mesélte Tata, hogy egy bizonyos Karinthy nevû úriember éppen utazásra indult a koponyája körül. Ez még a múlt század elején lehetett, az útvonalra és az utazási irodára nem emlékszem, csak arra, hogy a Karinthy nevû Frigyes többször is megkettôzte önmagát, egyszer például ugyanazon idôben volt fiatal és középkorú, de amikor ez az utazás történt, akkor ô már több ezer éves volt, miközben éppen megszületett; aki nem tud követni, maradjon veszteg, nézett a népségre Tata.
És az idô akkoriban éppen nagyon rossz volt, pedig még nem hívták El Nino-nak, valaki, a nevét nem akarom publikálni, úgy megkavarta, hogy a Karinthy Fricike tulajdonképpen a frissen pattintott kôkorszakba született bele, láttátok a Kôkorszaki szaki címû rajzfilm-sorozatot? Na, éppen olyan viszonyok közé, ezt most nem részletezem. És mert a kô faliújságra frappáns cikkentyûket rittyentett a vésôjével, korán promoválták, mint Petôfit a néphadseregben. Mire észbe kapott volna, hát már közlik a Paleo Nugát címû folyóiratban. A fôszerkesztôje Big Lótusz Hugó volt. És ez a Frigyes nevû író csinált egy nagyon szép könyvet, szürke márványból, az volt a címe: Így pattinttok tük.
De mellesleg megjegyzem, azt is megmutatta, hogy ô maga hogyan pattint. Méghozzá Profán Litvánia címû versében, a következôképpen: "Babits, irgalmazz! / Babits, irgalmazz!/ Frici fogalmaz... // Zsiga, kegyelmezz! / Zsiga, kegyelmezz! / (hejde mert) / Hugó fegyelmez..."
Milyen az idôszivárgás? Fricike félrecsapott a baltával, a vésô helyett keze fejét találta el, és a következô pillanatban már a svéd akadémia doktorai vizsgálták az agyát, sôt meg is operálták. (Akkoriban nem vették el olyan sûrûn a villanyt.) A vers azonban áttörte az évezredek andezittömbjeit, de nem tudott visszamenni a század elejére, nem is jelent meg Karinthy Frigyes Összes mûveiben, nincs nyoma a kritikusi kiadásban sem, mondta Tata, ha nem tudtok követni, maradjatok veszteg. De a század vége felé egy békeharcos újság szerkesztôségében derekasan kicsírázott. A szerkesztôségi faliújságra valaki ezt biggyesztette: " Uram, irgalmazz, / Uram, irgalmazz, / Csau fogalmaz. // Fôszerk figyelmezz, / Fôszerk figyelmezz, / Ha elszúrjátok, / Ez nem kegyelmez!"
Plusz még valaki odaírta a szöveg alá: A BAROM!
Mert ugyanis akkoriban az újságok egyebet sem közöltek a Kárpátok Géniuszának beszédeinél. (No, néhány halálhírt, elvétve.) De a beszédet nem szabadott elszúrni; ha nyomdahiba csúszott be, vagyis hibe csúszott ba: kegyetlenül megtorolták.
A házi besúgó érkezett elsônek reggelenként, szerencsére idejében felfedezte a borzalmas versikét, amelyért fej- és jószágvesztés jár. Ügyesen letépte, táskájába rejtette, és hallgatott vele. 1989 után egyik kollega eldicsekedett a dologgal, mert szerette volna, hogy az elsô szabad és demokratikus választáskor ô lesz a fôszerkesztô. De nem volt meg a bizonyíték. A házi besúgó ekkor kihívta a folyosóra, elôkapta a megsárgult lapot, és üzletet ajánlott.
Tata itt hirtelen elhallgatott. - Na és? Mi lett az eredmény? - kérdezték többen, akik erre az éjszakára valahogy mégis megúszták a kényszerzubbonyt.
- Mit na és? - kapta fel a vizet Tata. - Má' nehogy onnan fakadna a rendes litánia!... Ezt most még úgy sem részletezem! Megmondtam, hogy aki nem tud követni, az maradjon veszteg.
Az ápoló úr eloltotta a villanyt.
Olvasóink kérdését továbbítva, ottjártunkkor Doru Ciubant, a marosvásárhelyi vámhivatal ideiglenesen kinevezett vezetôjét arról kérdeztük, hogy magánszemélyeknek személygépkocsik behozatalakor milyen papírokat kell felmutatniuk és mennyi vámot kell fizetniük. Mint megtudtuk, jelentôs változás e téren nincs: a vámhivatalnál elsôsorban arra az okiratra kíváncsiak, amely igazolja, hogy a vámolásnál jelentkezô személy jogos tulajdonosa a jármûnek. A szóban forgó iratot eredetiben és hitelesített fordításban is kérik. Hasonlóképpen szükséges a jármû törzskönyvének eredeti példánya és hitelesített fordítása. Ugyanakkor a vámoláshoz be kell szerezni a gépjármû-nyilvántartó hivatal (RAR) által kiadott dokumentumot, amelybôl kiderül, hogy a szóban forgó kocsi milyen évjáratú és melyek a mûszaki jellemzôi. Ezek után megállapítják a személyautó vámértékét - ami nem feltétlenül azonos a valós értékével - és ennek alapján történik a vámilleték kiszámítása.
A személygépkocsikra általában 30% vámilletéket számítanak, ehhez adódik még a motor lökettérfogatának függvényében változó 1-12% közötti luxusadó, valamint a 19%-os HÉA (TVA). A vámilleték kifizetése alól mentesülnek azok a jármûvek, amelyeket az Európai Unió államaiban, a CEFTA- országokban vagy a Szabad Vámkereskedelmi Egyezményt aláíró országokban gyártottak.
A személyautók hivatalosan csak akkor hozhatók be az országba, hogyha EUR1-es forgalmi engedéllyel rendelkeznek.
Korondi Kinga
A mozgáskorlátozottak közlekedését segítô Solaris típusú autóbuszokat adtak át az európai autómentes napon vasárnap Nyíregyházán. A jármûveket Ignácz László, a Szabolcs Volán Közlekedési Rt. vezérigazgatója és Csabai Lászlóné, a város polgármestere ünnepélyes keretek között adta át jelképesen Nyíregyháza lakóinak. Ignácz László az MTI-nek elmondta, hogy a cég saját finanszírozásban 350 millió forintot költött nyolc Solaris busz vásárlására. Az alacsony padlózatú tömegközlekedési jármûre a mozgáskorlátozottak akadálytalanul juthatnak fel kerekes kocsijukkal. A 104 személy befogadásra alkalmas autóbuszon megfelelô hely áll a kerekes kocsik rendelkezésére, és rögzíteni is lehet azokat. A vezérigazgató közölte: az Euro 3-as, a környezetvédelmi követelményeknek mindenben megfelelô motorral felszerelt buszok Nyíregyháza mintegy harminc buszvonalán közlekednek majd. A helyi Volán Rt. tárgyalásokat kezdeményez arról, hogy a korszerû buszok Nyíregyháza gépjármûforgalom elôl lezárt, belvárosi utcáiba is behajthassanak majd, hogy a mozgássérültek közlekedése a település minden részében biztosítva legyen. A részvénytársaság, amely a szabolcsi megyeszékhelyen évente 40 millió utast szállít buszjáratain, a 350 millió forintos vételár 30 százalékát nyereségébôl fizette, 70 százalékára pedig pénzintézeti hitelt vett fel.
Belgium és az Európai Unió fôvárosa, Brüsszel vasárnap tíz óra hosszat álmos vidéki kisváros képét mutatta a nemzetközi autómentes nap jegyében.
Reggel 9 órától este 19 óráig szinte megállt az élet az egymilliós metropolisban a "Városban az autóm nélkül" mottóval rendezett nemzetközi környezetvédelmi napon. A brüsszeli elöljárók idén minden eddiginél messzebb menve a nagy autópályás körgyûrûn belül a fôváros egész, 160 négyzetkilométeres területén, mind a 19 kerületben leállították a magángépkocsik forgalmát erre a vasárnapra. Mintegy tízezer gépkocsi kapott különleges mentességet erre a napra, rajtuk kívül csak a villamosok, autóbuszok, a metró három járata és taxik közlekedtek. A brüsszeli tartomány vezetôi nagy kerékpáros eseményt szerveztek, amelynek résztvevôi az idônként szemerkélô esôben a laekeni királyi kastélytól bekerekeztek a város szívében lévô másik királyi palotáig. A biciklizôk között ott haladt Fülöp herceg, trónörökös és felesége, Matild hercegnô, Guy Verhofstadt miniszterelnök, Isabelle Durant közlekedési miniszter és Margot Wallström, az Európai Unió környezetvédelmi biztosa. Wallström asszony elragadtatva nyugtázta, hogy az EU intézményeinek székhelye ilyen méretekben valósította meg az autómentes napot. Hozzátette, hogy az EU felmérései szerint az emberek 80 százaléka jó kezdeményezésnek tartja az évi autómentes vasárnapot, amit többször is meg lehetne tartani.
Annyi bizonyos, hogy a brüsszeliek egy része maga is kerékpárra ült vagy gyalogosan sétálgatott a gépjármûforgalom nélkül szinte kihalt sugárutakon és körutakon. A többség viszont egyszerûen otthon maradt. A belvárosban a fôtér közelében lévô vigalmi negyedben annál zordabbak voltak a vendéglôk és kávéházak tulajdonosai. Közülük sokan ki sem nyitottak erre a vasárnapra, mert bizonyosra vették, hogy közönségük, amely messszirôl jön a belvárosba, a saját gépkocsija nélkül ki sem mozdul otthonról. Brüsszel mellett Belgiumban még mintegy 30 kisebb-nagyobb városban tiltották meg kijelölt belterületeken a magángépkocsik használatát ezen a vasárnapon. A tízmilliós Belgium lakosságának mintegy harmada nem ülhetett a jármûvébe, hogy kiránduljon vagy rokonait, barátait látogathassa. Az autómentes napok ellenére a belgák nemigen szoknak át a tömegközlekedésre vagy a kerékpárra. Brüsszelben tavaly közel 600 ezer személygépkocsi volt bejegyezve, százezerrel több, mint tíz évvel korábban. Naponta 186 ezer gépkocsival érkeznek az európai fôvárosba az ingázók, amihez még hozzá lehet adni a más okból alkalmi jelleggel Brüsszelbe beutazókat.
A heidelbergi egyetemen Florian Schüler 800 olyan halálos kimenetelû balesetet elemzett ki, amelyek bekövetkezésekor légzsákok aktiválódtak. A vizsgált esetek közül csupán egy olyan frontális ütközés fordult elô, amelynek során a légzsák nem tudta megakadályozni a jármûvezetô végzetes sérülését.
A légzsák nem a biztonsági öv helyettesítôje, hanem azzal együtt hatásos kiegészítô védelmi felszerelés. Olyan eszköz, amely frontális ütközéskor automatikusan mûködésbe lép annak érdekében, hogy az öv 40-50 km/óráig terjedô életvédô hatását ennél nagyobb sebességekre is kiterjessze - írja Petrók János a Magyar Autóklub lapjában, az Autóséletben. Ezzel újból megcáfolja azt a téves hiedelmet, hogy városban (vagy faluhelyen, általában lakott területen) felesleges a biztonsági övvel bíbelôdni, arra legfönnebb a szabad országúton, nagy haladási sebességnél lehet szükség.
A General Motors 1989-tôl végzett amerikai felmérései szerint pusztán a légzsákok 13-18 százalékkal, az övek önmagukban 39-42 százalékkal, míg együttes használatuk 43-46 százalékkal csökkentette a halálos sérülések számát az utasvédelmi eszközök nélküli balesetekhez képest. A számértékek közül a kisebbek a vezetô melletti utasra, a nagyobbak a vezetôre vonatkoznak.
A vázolt elônyei ellenére a légzsák sem csodaszer. Kimondottan az ütközések következményeitôl véd úgy, hogy eközben a csípô-, medence- és térdtájéki sérülések megakadályozására nem alkalmas. A különösen nagy energiaszintû ütközések idôs sérültjei esetén a belsô sérülések kockázata - ha jóval kisebb mértékben is - légzsákkal védett utasoknál is fennáll. Éppen ezért a szemmel látható sérülés nélküli balesetet szenvedett, légzsákkal megvédett utasokat is kórházi baleseti ellátásban kell részesíteni.
Schüler és heidelbergi kutatócsoportja kielégítô védôhatást állapított meg a kisebb, úgynevezett eurolégzsákok esetében is. De az elemzések során számszerûen is igazolódtak a nagyobb, úgynevezett full-size méretû, a kormányra szerelt 60- 70 és az elsô utasülés elé beépített 130-160 literes légzsákok elônyei. Így az elônyök az idôben korábban kifejtett, nagyobb visszatartó és a nagyobb ütközést felfogó hatás (amit igazolnak a nyakcsigolya-törések csökkenô esetszámai), illetôleg a fej tehetetlen elôrecsapódásának kisebb sérüléssel (és esetszámmal) járó következményei. A vizsgált esetek teljes mértékben megerôsítették az elôzetes feltételezést: a nagyobb légzsákok akkor is hatásosabbak, ha az utasok nem az ülés közepén és azokon nem egyenes, elôreforduló testhelyzetben találtatnak. Remélhetôleg a légzsákok fejlôdése és egységárainak csökkenése mihamarabb véget vet a kicsinyeskedô költségvitáknak, és az ipar világszerte a hatékonyabb légzsákokat gyártja majd.
Íme még egy dolog, amire oda kell figyelni autóvásárláskor: van-e légzsák a kocsiban vagy sem, ha pedig van, akkor hol, hány darabot rejtettek el belôlük a burkolat mögött és felfúvódva mekkora a térfogatuk.
Abból kiindulva, hogy az európai integrációhoz közelebb álló nyugati szomszédunktól is lehet egyet s mást tanulni, bemutatjuk, miként fogalmazták meg odaát a mûszaki vizsgálat lényegét. A közúti közlekedési törvény és végrehajtására kiadott rendeletek alapján a forgalomba helyezés elôtti és a periodikus mûszaki vizsgálat fôbb elemeit, illetve a fontosabb hibaokokat 15 pontban jelölték meg.
1. A jármû azonosítása. Okmányoktól eltérô adatok. Alváz és/vagy motorszám nem gyári, eredeti. Másolt, hamisított forgalmi engedély és/vagy határidôjelzô címke. Környezetédelmi igazolólap (ezt zöldkártyaként is emlegetik, nem kell összetéveszteni a külföldre érvényes gépjármû-felelôsségbiztosítással sz. m.) hiánya vagy nem érvényes igazolólap.
2. Motor, erôátviteli szerkezet. A megengedettnél nagyobb zaj. Olajfolyás. Nem megfelelô rögzítés. Nem megfelelô üzemanyag- ellátó berendezés, illetve elemek.
3. Világító és jelzôberendezések. Nem felel meg az elôírásoknak (darabszám, elhelyezés, szín, mûködés, fényerô, bekötés). Repedt, törött lámpatestek. Tompított és távolsági fényszóró mûködése, beállítása nem megfelelô.
4. Alsó vizsgálat - alváz. Erôs korrózió. Törés, repedés, eltorzulás. Laza kötések. Biztosítások hiánya. Szakszerûtlen javítás.
5. Egyéb berendezések. Nem megfelelô elektromos készülékek, visszajelzôk, mûszerfal és kezelôszervek.
6. Keréktárcsák, gumiabroncsok. Típustól eltérô, nem minôsített keréktárcsák. Nem azonos méretû, terhelhetôségû, szövetszerkezetû és nem minôsített gumiabroncsok. Kopott, sérült, nem megfelelô profilmélység. Sérült, eredeti formáját elvesztett keréktárcsa.
7. Lengéscsillapítók. Nem megfelelô hatásosság, rögzítettség, erôs olajfolyás.
8. Futómû. Túlzott kopások, Törés, repedés, alakváltozás, rögzítetlenség.
9. Rögzítôfék (kiskocsiknál kézifék). Nem reteszel, túlzott mûködtetô erô. Nem megfelelô hatásosság.
10. Üzemi fék. Fékolajfolyás. Elöregedett fékcsövek. Nem megfelelô hatásosság.
11. Környezetvédelmi mérések. Kipufogó-berendezés, (kifúj, elhasznált, tömítetlen). Katalizátor-jóváhagyási jel hiánya. Otto-rendszerû motornál (benzines) a megengedettnél magasabb CO tf%, CH ppm. Dízelmotornál a megengedettnél magasabb füstölés - K1, K2 érték.
12. Vontatás. Nem jóváhagyott, nem megfelelôen rögzített, sérült, kopott, hiányos vonóberendezés, hibás elektromos bekötés, visszajelzô hiánya.
13. Felsô vizsgálat - karosszéria. Nem biztonsági üvegek. Erôs korrózió. Balesetveszélyes díszítések. Ülések rögzítése, állíthatósága nem megfelelô. Biztonsági öv jóváhagyásijel- hiánya, szakadt, megnyúlt. Üvegek tiltott fóliázása. Ajtók zárhatósága, lógása. Nem megfelelô visszapillantó tükrök kívül/belül. Hibás szélvédômosó, -törlô, páramentesítô. Hiányzó napellenzô.
14. Tartozékok. Elakadást jelzô háromszög, tartalék égôkészlet, szerszám égôcseréhez, elsôsegélynyújtó felszerelés.
15. Kormánymû és elemei. Törés, repedés, kopás, deformáció. Fellazult, nem biztosított kötôelemek. Túlzott holtjáték. Nem megfelelô átmérôjû kormánykerék.
A magyar közlekedési felügyelet szerint a hatósági díjköteles mûszaki vizsgálatok a forgalomba helyezés elôtti, majd az idôszakos vizsgák sorozatából állnak. Céljuk, hogy érdekmentes vizsgáló által ellenôrzött, megfelelô technikai állapotú jármûvek vegyenek részt a közúti forgalomban. A mindenkori megfelelô mûszaki állapotról - tehát két vizsga között is - a tulajdonos, az üzemben tartó felel. A közúti forgalomban pedig csak érvényes forgalmi engedéllyel, lassú jármû esetében érvényes igazolólappal, továbbá gépkocsiknál a vizsgálóállomás által kiadott érvényes környezetvédelmi igazolólappal szabad részt venni.
Az utóbbi idôben nagyon aktuális a magyar iskolás gyerekek fogyatkozása, ezen belül az elvándorlás okainak tanulmányozása. Ezzel a témával kapcsolatos a mi történetünk is, amit a közvélemény és vezetôink figyelmébe ajánlok.
Elôször is egy emlékemet idézném fel. A 90-es évek elején részt vettem egy ünnepségen a nyárádszentmártoni ôsi unitárius templomban, amit Kilyén Ilka és Ferenczi István mûvészek fellépése is felejthetetlenné tett. Az esemény díszvendége Tôkés László püspök úr volt. Ott elhangzott szavaira azóta is gyakran gondolok vissza: felhívta a figyelmet arra, hogy az anyanyelv, az anyanyelvû oktatás sohasem képezheti alku tárgyát. Azért volt aktuális ez a téma, mert akkoriban folyt a vita a parlamentben a tanügyi törvényrôl, amikor is nem vették figyelembe a több mint félmillió aláírással támogatott RMDSZ-változatot.
Azóta voltunk kormányban is négy évig, jelenleg is félig-meddig, de ez az 500.000 aláírás és egy közel kétmilliós népcsoport jogos igénye feledésbe merült. Morzsákat ugyan ejtegettek számunkra a jog asztaláról, de úgy tûnik, végérvényessé vált az az áldatlan helyzet, miszerint az V-VIII.-os magyar gyerekek a románt nem idegen nyelvként tanulják, hanem a román anyanyelvû diákokkal azonos program szerint. (Mintha ôk tökéletesen ismernék a román nyelvet!)
Próbáljunk csak szóba állni románul egy V.-es vagy akár VII.-es gyerekkel, valahol egy Nyárád menti vagy székelyföldi faluban. Egy épkézláb mondatot sem tudna elmondani románul.
Majd a VIII. osztályban ezek a tanulók a földrajzot és történelmet is románul kell tanulják. Hogy ez a magyar gyerekeknek semmiképp sem jó, az egyértelmû, hisz ettôl románul sem tanulnak meg, de a földrajzot, történelmet sem fogják tudni. De hát akkor kinek jó ez? Vagy az nem is számít, csak az a fontos, hogy ne úgy legyen, ahogy mi szeretnénk?
Ez mindig is felháborított, de gyarló emberként igazán csak akkor döbbentem rá, hogy ez mit is jelent egy család életében, amikor mi is érintetté váltunk. Ugyanis a VII. osztályt végzett fiam azzal állt elô, hogy nem meri vállalni a VIII. osztályban rá váró megpróbáltatásokat, ami valójában az egész jövôjét befolyásolja. Hiszen attól függ bejutása egy jó iskolába, hogy miként tudja bemagolni egy számára alig ismert nyelven a földrajzot, történelmet, irodalmat. Végül sikerült meggyôznie, hogy próbáljam bejuttatni egy magyarországi iskolába, ahol anyanyelvén tanulhatja kedvenc tantárgyait. Nem mertem vállalni a felelôsséget, hogy megtagadjam kérését, tudva azt, hogy a román irodalom bemagolásában sem nagyon jeleskedett. Úgy véltem, elég gyengék lennének az esélyei, ha mellé jön még a földrajz és történelem is.
Nehéz döntés volt. Ilyképpen szertefoszlott régen dédelgetett álmom, hogy fiam is bolyais diák legyen, mint apja, nagyapja, dédapja.
Igaz, hogy a sárospataki ôsi gimnázium kiváló menedék lesz a menekülô diáknak, de fájdalmas, hogy el kellett hagyja szülôföldjét, mint ahogyan a sárospataki diákok is 330 éve - menekülve szülôföldjükrôl - a marosvásárhelyi alma materben leltek menedékre.
Tanulsága ennek a számunkra oly fájdalmas történetnek talán nincs is - legalábbis a hozzánk hasonló kisemberek számára nincs. Hisz nem lehet követendô példa, hogy idegenbe (anyaországba) küldjük gyerekeinket iskolába. (Mindenki meg se tehetné.) De ha vannak olyan gyerekek, akik a fenti okok miatt nem jutnak be egy jó iskolába vagy akik ezt elkerülendô elhagyják szülôföldjüket, akkor ezt nem szabad elhallgatni.
Hivatásos politikusaink elgondolkozhatnának azon, kitôl is kaptak felhatalmazást arra, hogy politikai alkudozásaik során lemondjanak gyerekeink veleszületett jogáról, hogy anyanyelvükön tanulhassanak.
Fekete János, Nyárádremete
Névadó ünnepségre került sor a Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen is ez év szeptember 15-én. Meglepett, hogy az iskola Petôfi Sándor nevét vette fel. Tévedés ne essék, nem a nagy költô nevének felvétele ellen van kifogásom, hiszen minden faluban lehetne emléke, sírja. De ott, ahol olyan pedagógusok tevékenykedtek 1946-tól halálukig, mint Szász György és felesége, valamint lányuk, Kovács Zoltánné Szász Ildikó, ott az iskolát például Szász Györgyrôl is el lehetett volna nevezni. Gyurka bácsi mindaddig volt az iskola igazgatója, amíg tanító is betölthette ezt az állást.
A telep nem volt mindig "úri hely" egy pedagógus számára. Nem volt könnyû taposni a mezôségi sarat, gyalogolni Ludasig sárban, fagyban, gyûlésbe vagy a mindennapi kenyérért, továbbá lámpafénynél készülni az osztatlan osztályokban tanulók oktatására, nevelésére. A Szász család nevéhez fûzôdik a kultúrház felépítése is. Az építôanyag beszerzésétôl a "szabatéri" elôadások bevételéig minden az ô feladatuk volt. Ez a kultúrház lett három telep - Andrássy-, Eczken- és Albis - ifjúságának kultúrközpontja. Az itt szervezett bálokban mutatták be a lányos anyák férjhezadó lányaikat mindhárom teleprôl. Események voltak ezek. Hetekig készültek rá. Rend és fegyelem uralkodott ott és a fiatalok tudtak viselkedni.
Hogy honnan tudom mindezeket? Édesanyám még mostohább körülmények között, a még távolabbi Eczken-telepen élte le az életét. Tudom, mit jelent vállalni a népnevelést ott, ahol akkor kevés ember vállalta. S ha tette is, ahogy lehetett, elmenekült onnan.
De a Szász házaspár vállalta élete végéig, minden nehézséggel együtt. Ott nyugszanak mindketten, ahol leélték életüket. Csodálkozom, hogy senki sem kérdezte meg a tele