Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Fizikusok fóruma Marosvásárhelyen

Szeptember 26. és 28. között Marosvásárhelyen szervezik meg a XII. Országos Fizikai Tanácskozást, amelynek házigazdái, szervezôi a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, a Román Fizikai Társaság és a Petru Maior Egyetem. A rendezvénnyel kapcsolatosan tartott tegnap sajtótájékoztatót a Petru Maior Egyetemen Petru Bolos rektor, Csegzi Sándor alpolgármester és dr. Alexandru Calboreanu egyetemi tanár, a Román Fizikai Társaság elnöke.

E rangos tudományos rendezvényt évente más- más városban szervezik. Az idén megyeszékhelyünk a Bolyai-emlékév keretében látja vendégül e jelentôs fórumot, amelyen több mint 200 elôadó, tudományos kutató, egyetemi tanár jelenlétére számítanak. A tanácskozáson elsôsorban a legújabb kutatások eredményeit vetik össze majd a szakemberek.

- E rendezvénnyel is Bolyainak szeretnénk emléket állítani, s ezáltal is bizonyítani, hogy elméletei, kutatása túlnô egyes szaktudományok határain - mondta Csegzi Sándor alpolgármester, aki nem csak szervezôje, hanem fizikatanárként egyik elôadója is a rendezvénynek.

- A tanácskozás tudományos, akadémiai jellege mellett szeretnénk népszerûsíteni szakterületünket. Most aktuális téma lesz a kutatás helyzete, hiszen a parlament asztalán elôkészület alatt áll a kutatási törvény, amelyhez sajnos a törvényhozók nem kérték ki a szakemberek véleményét, így ezt is megvitatjuk majd egy kerekasztal-beszélgetés keretében - tudtuk meg dr. Alexandru Calboreanutól, aki még elmondta, tudomása szerint Románia a jelenlegi hatalom választási kampányában ígértekkel ellentétben az össznemzeti terméknek (GDP) mindössze csak a 0,3 százalékát fordítja kutatásokra, míg a nyugati országok a 2-2 százaléknál tartanak. Emiatt szinte lehetetlen kimagasló eredményeket elérni. A kutatók nagy része külföldi egyetemekkel közösen dolgoznak, s ha onnan jobb ajánlatokat kapnak az érvényesüléshez, akkor nem is jönnek többet haza. A Népújság arra volt kíváncsi, hogyan tudja megakadályozni az Országos Fizikai Társaság a "szürkeállomány" kivándorlását?

Calboreanu professzor válaszként elmondta, a tanácskozáson szeretnének megfogalmazni olyan konkrét üzenetet, ha kell akár törvénymódosító javaslatot, amivel a szerinte gyengére sikeredett kutatási törvényt kiegészítenék, annak érdekében, hogy kutatóinknak ne kelljen máshova vándorolni.

- Nincs is szükség kutatási törvényre, hiszen a gondolat-áramlás elé nem lehet akadályokat gördíteni, arról van szó, hogy több pénzt kell szánni a költségvetésbôl a kutatásra, s ezt a leosztást kell valamiképpen szabályozni - hangsúlyozta a professzor.

A tanácskozás szeptember 26-án, csütörtökön 9 órától kezdôdik a Mihai Eminescu Ifjúsági házban. A munkálatokon 12 részlegen (asztrofizika, atomfizika, nukleáris fizika, mûszaki fizika, molekuláris fizika, optika, kvantumelektronika, plazmafizika, biofizika, energetika, matematika, számítástechnikai fizika, fizika és tanügy, környezetvédelmi fizika) mintegy 240 tudományos elôadást tartanak a szakemberek. A tanácskozás keretében átadják majd a 35 év alatti fiatal társszerzôknek járó Ion Agârbiceanu- díjat és a Román Fizikai Társaság különdíját az utóbbi három év legsikeresebb tudományos dolgozata szerzôjének.

A fizikai tanácskozásra elsôsorban szaktanárok és diákok jelenlétére számítanak a szervezôk.

A Gazdasági Fejlesztési és Együttmûködési Szervezet (OCDE) a kormány felkérésére felmérést készített Románia gazdasági helyzetérôl. A politikusok minden bizonnyal nem bíztak a belföldi gazdasági szakértôk pártatlanságában, illetve nem lelkesedtek túlságosan a sajtóban tömegével megjelenô kritikus hangvételû cikkek olvastán, mert független szervezettôl akarták hallani az evidenciát: Románia azért ragadt le már tizenkét esztendeje a véget nem érô tranzíció szintjén, mert a reformintézkedéseket rendszertelenül és következetlenül, a bátrabb intézkedésektôl vissza- visszatáncolva alkalmazzák.

Márpedig végre olyasvalaki is fejére olvasta a kormánynak a következetlenséget, akinek politikai érdeke aligha fûzôdhet a bírálathoz. Val Koromzaynak, a szervezet szakértôjének mondatában - "Ha nincs összhang a reformintézkedések között, még a már megszerzett gazdasági stabilitás sem tartható fenn hosszú ideig" - olyan igazság rejtôzik, amit nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni.

Az igazi gond azonban nem az, hogy a kormánynak szándékában áll-e vagy nem figyelembe venni a jelentés tartalmát, hiszen józan ésszel nem is tehet egyebet. A veszély inkább abban rejlik, hogy mennyire képes valóban megteremteni ama bizonyos óhajtott összhangot, hisz a rendszertelenséget korábban sem a szándékosság eredményezte, hanem a határozatlan vezetés miatt alsóbb szinten folyamatosan jelentkezô szerteágazó érdekek érvényesítésére való törekvés.

A legjobb példa a következetlenségre az energiaárak kérdése. A nemzetközi pénzintézetekkel megkötött egyezményeknek megfelelôen 2003-ig az energia árát a nemzetközi szinthez igazítják, csupán az a bökkenô, hogy az állami beavatkozás a gazdaság menetébe még mindig rendkívül magas mértékû. A veszteséges állami vállalatok ugyanis sem ilyen, sem olyan áron nem fizetik ki az energiaszámláikat, s az így felgyülemlett veszteség a performáns magánszektorra és a lakosságra üt vissza. Márpedig egyes veszteséges cégek bezárása éppen a helyi kormánypárti vezetés ellenállásán bukik meg.

Ha pedig nem szûnnek meg ezek a pénznyelô "fekete lyukak" - bármilyen fájdalmas szociális árat is kell fizetni érte -, akkor hiába a pozitív gazdasági mutatók, hiába tûnik az osztrák bankszakembereknek úgy (Marianne Kager, az Austria Creditanstalt vezetô közgazdásza nyilatkozott ilyen értelemben), hogy Kelet- Európa, Romániát is beleértve, jelenleg a világ legdinamikusabban fejlôdô régiója, a gazdaság irányításában jelentkezô következetlenség ismét évekkel vetheti vissza Romániát.

2007-ben Románia az egységes Európa része lesz - így szól nem csupán a belföldi, de az európai politikusok optimista jóslata is. A gazdasági elemzôk errôl a témáról viszont sokkal óvatosabban szoktak nyilatkozni. Pontosan azért, mert az országot olyan politikusok vezetik, akik nem minden esetben gazdasági megfontolásból döntenek.

Tegnap reggel 7.23 órakor a marosvásárhelyi Hadsereg tér 13. szám alatti magánházban gázrobbanás történt. A robbanást követô tûzben súlyos égési sebeket szenvedtek a lakók, a 75 éves Kiss G. és neje, a 78 éves Kiss M., akiket a rohammentôsök szállítottak a SMURD-hoz, ahol elsôsegélyben, intenzív ellátásban részesítették ôket. Mindkettôjük testén a bôr felülete 80 százalékban égett el - nyilatkozta lapunknak dr. Bratu Simona, a SMURD rohammentô-szolgálat ügyeletes orvosa. Az I. és II. fokú égési sebeket szenvedett idôs személyek kórházba szállításukkor eszméletüknél voltak, viszont állapotuk válságos. A két beteget a municípiumi kórház plasztikai sebészetén kezelik.

Radu Petre, a marosvásárhelyi földgázszolgáltató vállalat elosztó részlegének vezetôje tájékoztatott, hogy a robbanást követôen a helyszínen sem a kinti, sem a benti hálózaton nem volt gázszivárgás. A robbanást feltehetôen a konyhai gáztûzhely rossz kezelése okozta

Elmúlóban a nyár, az ún. uborkaszezon. Sok jele van ennek a természetben és társadalomban: megkezdôdött a tanítás az iskolákban, pótvizsgáznak, majd kezdenek az egyetemisták, remélhetôleg a színházi évad is beindul rövidesen. Külön öröm volt pl. látni-olvasni a Népújság hétvégi mûsormellékletét, melybôl kiderül, hogy igencsak megpezsdülôben van városunkban, környékünkön a mûvelôdési élet is. Seregnyi rendezvényen találkozhatunk meghívott mûvészekkel, együttesekkel, tudósokkal és másokkal. Igen fontos jelenség ez, olyan ablaknyitás a világra, melyrôl a 80-as években csak álmodozni lehetett. Egyetemeink, egyházaink, közmûvelôdési egyesületeink, színházaink, folyóirataink és a civil szervezetek, különbözô alapítványok sôt magánszemélyek is jelentôs részt vállalnak e meghívások létrehozásában, szervezésében és lebonyolításában. Protokolláris jellegû, tudományos ismeretterjesztô, irodalmi és mûvészi profilú találkozók sora zajlik-tervezôdik: Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök várható egyetemi évnyitói jelenléte, a Látónál vendégeskedô bécsi elôadók, egri színészek, fizikusok és történészek, megannyi kül- és belföldi résztvevô tágítja a kínálatot, felsorolni sem lehet mindeniket. Az Ifjúsági Ház, a Kultúrpalota, a katolikus és református egyház létesítményei, színházak és szerkesztôségek - megannyi nyitott kapu várja az érdeklôdôket. Jó ez így, hiszen olyan idôket élünk, amikor az anyagi javakért való hajsza, a fogyasztás ördöge és a megélhetés réme egyaránt háttérbe szorítja a szellemi életet, melynek megóvásáért és gazdagításáért sokkal nagyobb most a közéleti felelôsség, s az egyéni érdeklôdés és részvételi szándék is remélhetôleg nôni- terebélyesedni fog. Ezért néha nem elég csak egy újsághírnyi jeladás, egy alig látható kis röpce. A különbözô rendezvények mediatizálása a szellemi élet önfenntartási mechanizmusaiba beépülve, másrészt a civil szféra láthatatlan csatornáin keresztül népszerûsítve kell, hogy mûködjék. Ne legyen rendezvény érdeklôdôk nélkül, ne szürküljön formálissá a meghívások szokása, kipipálható programponttá lefokozva valóban fontos mûvelôdési és közéleti lehetôségeket. A nyár nyilván nem bôvelkedik annyira az ilyen eseményekben, ezért annál sajnálatosabb, ha a jó szándékú kezdeményezések visszájára fordulnak, mint az történt a várbeli nyári színházi tábor esetében is. A szervezôket nemes szándékkal támogatni kész Bethlen Anikó személyes erôfeszítéseinek jóvoltából ide látogató Szabó István, a magyar Országos Színházi Múzeum és Intézet (OSZMI) aligazgatója, a színháztudomány és szociológia jeles mûvelôje (mellesleg lenyûgözô elôadói, talkshow-i képességekkel megáldott szakember), akinek a szervezôk koncepciótlansága miatt a rádió stúdiótermében alig tíz hallgató jutott, a nagydobra vert színházi tábor fiataljaival (akik miatt tulajdonképpen idejött) nem is találkozott, a programigazgató-rendezô mosolygósan elpihegett köszöntô fél mondat után elrobogott, a legkínosabb helyzetbe hozva a meghívott elôadót, az ôt meghívó, magánemberként vendégül látó Bethlen Anikót, s az ügyben teljesen tanácstalan rádiósokat, akik kellô tájékoztatás hiányában azt sem tudhatták, minek adtak helyet (végül a meghívott intelligenciája és nagyvonalúsága mentette meg a helyzetet, s aki ott volt, jól érezhette magát). Nyilvánvaló, hogy a rendezvény egy pontját kellett gyorsan, a táborzárás elôtt letudni, holott a meghívott szakember egy kultúrpalotabeli kistermi, Stúdió-színháznyi közönséget érdemelt és okított volna olyasmikben, mikrôl keveset hall a nagyérdemû, de annál inkább szakértônek tudja magát, hiszen a színházhoz (akár a futballhoz) mindenki ért. Jó lett volna szélesebb körben is szembesülni a korszerû színházszervezés és színházcsinálás seregnyi gondjával és a korszerû megoldási kísérletekkel. Reméljük, a jövôben nem találkozunk hasonló pongyolasággal, mondhatni tapintatlansággal, s a segítô jó szándékok megtalálják az igazán hatékony utakat a támogatások érvényesüléséhez. A beindult közmûvelôdési évad gazdag kínálata reményt ébreszt, hogy az ablakok egy színes tárt világra, s nem sötét hátsó udvarokra - netán vakablakként kopár falakra - nyílnak majd.

Kezdôdik a színházi évad

Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? c. darabjával Svédországban vendégszerepel a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Szeptember 25-i hazatértük után erôteljes munkába kezd a társulat, közel az évadkezdés: október 12- én a színház nagytermében mutatják be Molnár Ferenc A testôr címû vígjátékát, Lohinszky Loránd érdemes mûvész rendezésében. A Liviu Rebreanu társulat szeptember 22-én, vasárnap este tartott bemutatót, Grigore Gonta állította színpadra Ion Luca Caragiale Farsang címû komédiáját.

Mint lapunkban is közzétettük, a színház magyar tagozata 2002-2003-as évadjának mûsortervében hat bemutató elôadás szerepel: Görgey Gábor Örömállam vígjátéka, rendezi Cristian Ioan színidirektor, Friedrich Dürrenmatt V. Frank (egy magánbank története) színmûve, rendezi Kincses Elemér, Pierre Carlet de Chamblain Marivaux Két nô közt színjátékát Alexandre Colpacci vendégrendezô állítja színpadra, Sütô András Egy lócsiszár virágvasárnapja c. drámáját Béres Günther Attila rendezi, míg Alan Alexander Milne Micimackó színmûvének rendezôje Kovács Levente. A kisteremben Csáky Csilla viszi színre Eugene Ionesco A kötelesség oltárán címû komédiáját.

Mivel sürget az idô, közeledik az elsô bemutató, fontos a bérletek felújítása, hiszen a színház csak azután tud új bérleteket kötni. Nos a bérletfelújítási határidô szeptember 30. Pakot Fülöp közönségszervezô elmondta, hogy a színház megérti az idôsebb korosztályt, akár a legközelebbi nyugdíj folyósításáig is vár a bérletek árának törlesztésével, annyi a kérés mindössze, jelezzék, ha fel óhajtják újítani múlt évi bérletüket. Nem titok, hogy a Tompa Miklós Társulat elôadásaira a tavaly mintegy háromezren váltottak bérletet, érthetô, hogy a színház szeretné megtartani közönségét, noha a tendencia sajnos azt mutatja, hogy a bérletváltók száma évrôl évre csökken. Színháziak véleménye szerint idôszerû, hogy a tagozat vezetôsége átgondolja, felülbírálja mûsorpolitikáját. Megengedhetetlen az, hogy a közönség otthagyja az elôadásokat. Sajnos, az a Hollandiában élô magyar orvos sem jelentkezett, aki három évig 500 márka értékben vásárolt nyugdíjasoknak bérletet. Vajon mi az oka?

A közönségszervezô szomorúan állapítja meg (csak tudja, hiszen hosszú évtizedek óta végzi munkáját), hogy a tehetôsebb réteget a színház sorsa hidegen hagyja, nem ôk azok, akik bérletet vásárolnak, akik rendszeresen színházba járnak, hanem zömében a nyugdíjasok, és egy szûkebb, viszonylag stabil értelmiségi réteg. Jellemzô - hallottuk -, hogy a vásárhelyi román vállalkozók bôkezûbbek, szívesebben támogatják a román tagozat elôadásait. Lassan az az érzésünk, hogy nincs is Vásárhelyen magyar vállalkozói réteg.

Mindezek ellenére a társulatnak játszania kell, úgy állította össze idei mûsortervét, hogy a kisiskolásokra is gondolt, tudvalevô ugyanis, hogy van egy bábszínházból kinôtt, színházra még nem érett kisiskolás réteg, tehát rájuk is gondol a színház. Lásd Alexander Milne színmûvét, a Micimackót. Pakot elmondása szerint a színháznak jó kapcsolata van a Bolyai és az Unirea líceummal, várják a diákokat bérletük felújítására. Tekintettel az OGYE, a Petru Maior és a Sapientia Egyetem diákságára, ha lesz érdeklôdés, a színház - kolozsvári példára - az egyetemistáknak egyetemi bérletet biztosít, az elôadásokat a diákok kívánsága szerint az egyetemi programhoz igazítja.

- A néptánc is szerves része kultúránknak, nem hagyhatjuk elsorvadni - mondja Márton Levente, aki nem is oly régen a Sóvirág nevû néptánccsoportnak volt szervezôje, ügyvivôje. Ma a szovátai polgármesteri hivatal égisze alatt mûködô Kultúr- és Sportközpont, a múzeum szervezôje.

- Szovátán több mint három éve nincs néptáncoktatás. Az iskolások, a fiatalok igényelnék; de nincs táncoktatónk. Ez a hiány meglátszik az évzáró ünnepek mûsorán, a szüreti bálokon, a különbözô összejövetelek, lakodalmak alkalmával; sehogy sem vagy rosszul táncolják sóvidéki táncainkat. Erdély más néprajzi tájegységein tánctáborok, táncházak mûködnek, Kalotaszegen, Marosszéken, a Mezôségen. Egyik tánctalálkozó a másikat éri, ekként ápolják-éltetik a néptánchagyományt. A Sóvidéknek igen gazdag a tánckultúrája. Kár volna veszni hagyni. Felsôsófalván rendeztek ugyan tánctábort, azon viszont erdélyiek, közelebbrôl sóvidékiek alig öt százalékban vettek részt. A magas részvételi díj riasztotta vissza ôket, és a szervezés sutasága is ludas a dologban. Szovátán a város önkormányzata, a polgármesteri hivatal vette kezébe az ügyet, azt szeretnénk elérni, hogy fizetett táncoktató alkalmazásával hozzuk be a lemaradást; és hogy a felcseperedô nemzedékek ne maradjanak ki a képzésbôl. A Sóvirág pedig tovább virágozzék!

A szokásos programmal indít a Bay Zoltán könyvtár

Szeptember 15-étôl a marosvásárhelyi Bay Zoltán amerikai könyvtár (Retyezát u. 3. szám) ismét rendes program szerint mûködik és beindulnak az angol nyelvtanfolyamok is. A könyvtár tevékenységérôl Kádár Erzsébet, adminisztrátorral beszélgettünk.

- Mikor indult a könyvtár tevékenysége és mit találhat meg itt az olvasó?

- 1995-ben alapította Gyôrffy Ilona, aki Washingtonban él és a Kulturális Alapítvány Erdélyért valamint a Bay Zoltán Alapítvány elnöke. Abból a meggondolásból indult ki, hogy Marosvásárhelyen léteznie kell egy amerikai könyvtárnak, ahol az érdeklôdôk angol nyelvû szépirodalomhoz és szakirodalomhoz juthatnak hozzá. A könyvtárban jelenleg mintegy 3000 kötet található. Számos szakterületet ölel fel a könyvállomány: az egészségügy, szociológia, történelem, fizika, matematika, informatika, vallás szakterületeket többek közt. Ezenkívül rangos amerikai folyóira-tokhoz is hozzájuthatnak a könyvtár látogatói, rendszeresen megkapjuk például a National Geographic és a Scientific American legfrissebb kiadványait, de elküldik a Byte, a PC Magazine, a Time lapokat is.

- Milyen az olvasási kedv?

- Az elmúlt évek során a vártnál kevesebben keresték fel a könyvtárat, érdeklôdést leginkább a középiskolások és az egyetemisták részérôl tapasztaltam. Idôsebb olvasóink is vannak, nyugdíjasok, akik rendszeresen kölcsönöznek ki könyveket. Az olvasótáborból hiányzik a középosztály.

- A könyvkölcsönzésen kívül még milyen más tevékenységnek ad otthont a könyvtár?

- Elsôsorban az angol nyelvtanfolyamokat említeném, A könyvtár igen megfelelô erre a célra, külön helyiségben zajlik a nyelvoktatás. Ezenkívül kulturális rendezvényeket: elôadásokat, koncerteket, könyvbemutatókat és tudományos jellegû elôadásokat szervezünk. Mindezek ellenére a könyvtár nyújtotta lehetôségekkel nem élnek elegen, szeretném, ha olvasótáborunk kibôvülne.

- Mibôl tartja fenn magát a könyvtár?

- Fôként a beiratkozási díjakból, az angolórák jövedelmébôl és adományokból fedezzük a könyvtár fenntartásával kapcsolatos kiadásokat. Apropó, angolórák: szeptember 26-tól újraindítjuk a középhaladóknak és érettségi elôtt álló diákoknak a felkészítô tanfolyamokat, elfogadható áron. Hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön tartjuk az angolórákat, a tanfolyamokra még lehet jelentkezni.

- Kalotaszeg a mai magyar néptánc- és népzenekutatás számára olyan egységes egészet alkot, amely a régi közép-erdélyi tánckultúra magas fokra való fejlesztésével, valamint az új tánc- és zenestílus viszonylag korai, szerves beolvasztásával, a régi és új stílus feltûnô és arányos ötvözésével válik ki környezetébôl - vallja Könczei Csongor. Kalotaszeg táncai sokszínûek. Bár a bemutató felvállaltan errôl a tájegységrôl szól, ez az egység nem egyértelmû, vélekedett egy rádiónyilatkozatban Könczei Árpád. Amit általában a tájegységrôl ismerünk, az fôként a nádasmenti falvak zenéje, tánca, kiemelten néhány falunak, néhány nagy táncos egyéniségnek a tánca és a köréje alkotott koreográfiák. Kalotaszeg ennél árnyaltabb: és épp errôl szól az alkotás, méghozzá annak kapcsán, hogy a világ változik, a hagyományos tánc kiszorul, helyét a divatos diszkók és egyebek foglalják el.

A mûsor prológusból, a múlt felidézésébôl, a jelen bemutatásából és zárómozzanataként egy "jövôkép" elôrevetítésébôl áll. A jelen- és jövôkép ebben a feldolgozásban erôsebb, mint ami volt az eredetiben - Könczei Csongor ugyanolyan címû alkotásában, a kolozsvári Zurboló együttessel, amely ennek a munkának a csírája -, a szimbólumokat fölerôsítve vált ki drámai hatást a nézôbôl.

A Zurboló táncát többször is láttam a tévében, legutóbb éppen a bukaresti tévé magyar adásában. Ahhoz képest a pénteki bemutatón látott mûalkotás valóban más volt, más és új. Jól szerkesztett, tiszta eszmeiségû, zeneileg is ragyogóan megkomponált táncköltemény, amelybôl nem hiányoznak a parodisztikus elemek, a karikírozás, a felnagyítás, a túljátszás sem, hiszen arról van szó, hogy Erdélyt voltaképpen kulturális és néprajzi sokfélesége tette valamiképp egységessé, ezt a paradoxiát pedig az itt élô népek táncaival, dalaival, muzsikájával - a kölcsönhatást is felmutatva - könnyebb s fôleg érzékletesebb a koreográfia nyelvén elmondani. A Kalotaszeg itt, úgy éreztem, kicsiben: Erdély. Ezért tûnik néhol lírainak, már-már nosztalgiázónak az elsô rész, a virtuóz legényesek, a veretes táncok, Kásler Magdi éneke, és ezért vált ki derût a diszkós jelenet, a lakodalmi "givecs"... De miközben az elôttem ülô nézô elragadtatva veri össze tenyerét, elkomorodom. Belémdöbben, Istenem, ezek voltunk, s mivé lettünk. A "diszkóvilág" azt jelenti, hogy szétmegy minden itt, ami erdélyi volt, a román nem lesz román, a szász már rég nem szász, a magyar nem lesz magyar, a cigány sem lesz igazi cigány. Mind betonkeverôben vagyunk.

Abból pedig nincs menekvés. A táncszínházban van egy alak, aki mintha végigálmodná az elôadást, mintha ô reflektálna a valóságra; a végén leejti a fejét, vissza(?)alszik. Talán mert nem kell neki a identitását veszített világ. Jobb oldalt mementóként az igazi kalotaszegi pár, kettôs játék folyik, meg-megszakad a mulatság, s mintha csak az emlékezet mélyrétegeibôl bukkanna fel, forog a fényben nagyanyánk, nagyapánk - vagy dédanyánk és dédapánk.

Hatásos dramaturgia, a telt ház rádöbben: mit látott. Képernyômre két másik kép tolakszik, az egyik a beteg Ady Endrét mutatja, kalapjában bokréta, valahonnan hang érkezik, azt mondja, "Pompás magyarok a Kalota partján"; aztán a magyar kultúra másik nagy tragikus portréja, József Attila beesett arca: az ember végül homokos, vizes síkra ér. A végtelen kétségbeesés.

A Könczeiek, Árpád és Csongor tudnak valamit, ami a harmadik évezredre érvényesen nemcsak nekünk szól. És ezt a tánc és a zene eszközeivel nagyon markánsan ki is tudják fejezni. A Maros Mûvészegyüttes pompás székelyei pedig - virtuóz produkciójukkal - ragyogóan tolmácsolják az üzenetet. Amely persze nem recept a megmaradásra. Csak a megint és megint érvényes intés: "Ôrzôk, vigyázzatok a strázsán!"

(Kalotaszeg. A Maros Mûvészegyüttes bemutató elôadása. Tánckarvezetô: Domokos Zsuzsanna és Füzesi Albert, zenekarvezetô Moldován-Horváth István, jelmeztervezô Fülöp Hajnalka, mûvészeti munkatársak Ambrus Diána és Babinecz Sándor, zenei összeállítás és koreográfia: Könczei Árpád és Könczei Csongor.)

Stációk az álomkeresôn

Nem sok esélyem van arra, hogy bármely pinduri törvény névadójaként beírjam magam a matematika történetébe. Anno dacumál, ígéretesen alakuló kockafejemet nagy szeleburdin kerekre esztergáltattam, búcsút intettem az utánam epekedô differenciáloknak és integráloknak, és beálltam zsoldosnak Filosz hadseregébe, obsitosztásig. Kapcsolatom a matézissel szégyenletesen beszûkült és érzem, hogy egykori kedves professzoromat, Kis Elemér tanár urat még azzal sem tudnám mosolyra fakasztani, ha meggyónnám neki, hogy fénykoromban, az év végi általánosok kiszámításában és a bukási százalékok kiókumlálásában örökös bajnokként ünnepeltek mindenkori munkatársaim. A középszerig magamat feltornászó értelmiségiként azért szemmel kísértem a tudományág hihetetlen fejlôdését, figyeltem a nóvumokra, így hát a manapság változatos életszeletekben sûrûn idézett nagy számok törvénye sem kerülte el figyelmemet. Tudomásul vettem, létezik, hat, passzív ismereteim kasztenében jól megfér. Enni nem kér s egyébként is, jól bevett szokásom szerint, én mindig egyetértettem az aranyigazságokat propagáló trubadúrral, ki szerint: "ha lecsúszott a hat ökör, hát ez a légy mit ártson?" Ez ügyben sem kivételezhettem.

Ami aggaszt, az az, hogy a kis számokra, lám, nem gondol senki. Pedig illene ôket is kordába fogni. Az tuti, hogy az elsô szerelem, az elsô csók, az elsô házastárs, az elsô féldeci, az elsô bagó, az elsô katzenjammer, az elsô öv alatti balhorog, az elsô infarktus nem elhanyagolható momentumok az ember életében. Ezen, a természetes számsor alfájának jegyében fogant eseményeknek a szintézise csak megérne egy axiómát, egy legalizáló jellegû akármit, egy népszavazást. Talán a hisztériába pelenkázva csucsujgatott egyes számú alkotmánycikkely többre taksálható a fentebb említett foghíjas sorozatnál, hogy annyi bôsz vitát, elszánt egymásnak feszülést indukál? Kötve hiszem. Járjuk csak körbe a szöveget: "szuverének és függetlenek vagyunk" ez lélekmelegítôen így igaz, szó nem illetheti a ház elejét. "Egységesek és oszthatatlanok vagyunk", gilt, aki ezt másképp látja, érzi, az hallucinál, de annak a megállapításnak, hogy vegytiszta nemzetállam lennénk, annak azért ellentmondanak némely statisztikák. No meg, a minap a segesvári Sigma téren végigbokázó népzene- és néptánc-együttesek (vaj’ 19-en), esetleg a mostanság a Dîmbovita-parti metropolisba végszavazó csepûrágók. Ennek dacára, a politikai boszorkánykonyhákban fondorlatok gôzében körmölt választási listák elsô emberei (úgy tûnik, fatális ez a szám!) semmiképp sem tudnak közös nevezôre jutni e fölött az artikulus fölött. A kettesek, a hármasok, a négyesek stb. (mindenki annyiból hevít és fôz, amennyije van alapon) mellveregetô asszisztenciája mellett. Nyújtózkodnak, érdekvédnek serényen mindannyian, a választópolgá-rokban számlált biztos befutás legvégsô határáig. Félidô teltével hajtani kell, senki sem szeretne kimaradni az új szezonra profilálódó keretbôl. Névfeliratos mez nélkül fabatkát sem ér az élet mifelénk.

A világmegváltásban, az "Ein Mann, ein Volk, ein Vaterland" elv hazai újraélesztésében a kis számok csábosan vonzanak. A nemzetépítési stratégiákban nem kevésbé. Ôszelôn, iskolai becsengetésekkor némi, de már bejáratott rezignációval konstatáljuk, hogy ciklusindító elsô osztályaink száma - fara deosebire de etnie, szövegezik a verdiktumot a nagyokosok - évrôl évre csökken. Az egy fizetésbôl abrakolt egykék egyértelmûen légiesítik a rendszert. Emiatt fiatal pályatársaimra az évtizedekig áhított egyváltásos munkaprogram megvalósíthatóságának lehetôsége, de egyben - rossz esetben - az elsô somerpénz átutalásának rettegett pillanata is leselkedik. A szentháromság kohézióját a gombaként szaporodó, sejtelmes próféciáktól terhes neoprotestáns szekták elharapózása kezdte ki, Ludas Matyi hármas igazságtételében egyre kevesebben bíznak mostanság. A kis számok értékvesztése mentén napról napra realizáljuk, hogy bizony magunkra maradtunk, csak egyedek vagyunk mindnyájan a 23 millióból. Saját kárunkra.

Önkényes törvényalkotóként kíváncsian várom, ki veti rám az elsô követ.

Felvételit hirdet a 2002/2003-as tanévre - egyéves nappali és kétéves levelezô tagozaton - a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium. Szerkezeti újdonságot jelent, hogy a tanmenet gerincét jelentô általános újságírás szak mellé kiegészítésként igényelhetôek a következô specializálása: egyházi újságírás, tördelôszerkesztés, olvasószerkesztés, fotóriporteri képzés, illetve nóvumként a sajtószóvivô- kommunikációs munkatárs képzés. Külön tantárgyként jelenik meg valamennyi esetben a rádiós-tévés, illetve az internetes újságírás. Nappali tagozaton angol nyelvi képzés is lesz, külön kezdôknek és haladóknak. Az elméleti és gyakorlati részbôl álló tanmenetet egyhetes szakmai kirándulás, valamint egy hónapos szakmai gyakorlat egészíti ki rangos hazai és magyarországi szerkesztôségekben.

A korábbi évekhez képest alacsonyabb tandíj fizetendô: nappali tagozaton 300 USD-nek megfelelô lej, míg a levelezô tagozaton évi 150 USD. (A tandíj részletekben is törleszthetô!) A legjobban teljesítô hallgatók tanulmányi ösztöndíjat kapnak. A felvételi vizsga idôpontja október 5., szombat 11 óra.

Érdeklôdni és jelentkezni hétfôtôl munkanapokon 9-13 óra között a Sajtókollégium titkárságán (Kanonok sor 13.), telefonon a 0259/41-99-24 számon, 9-20 óra között a 0721/22-03-62 számon is, valamint e-mail levélben: mailto:aesk@rdsor.ro

A Sajtókollégium szakmai felügyeletét a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (Marosvásárhely), valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (Budapest) látja el.

Határon túli magyarok oktatási támogatása

A határon túli magyar fiatalok anyanyelven történô tanulását segítô pályázati támogatás jelentôs részét az Illyés Közalapítvány kuratóriuma más célokra fordította - közölte szombaton Marosvásárhelyen Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke.

Az SZKT ülésén egy kérdésre válaszolva Takács elmondta: eredetileg 1,2 milliárd forintot különítettek el az Illyés Közalapítványnál az idén erre a célra, de mára ebbôl az összegbôl csak 360 millió forint maradt.

A kedvezménytörvény alapján a két- vagy többgyermekes határon túli magyar szülôk évi 20 ezer forint oktatási támogatásra pályázhatnak az Illyés Közalapítványnál minden olyan kiskorú gyermekük után, aki magyar nyelven tanul.

Romániában szeptember 12-ig összesen 19 ezer pályázatot adtak be, kedvezô elbírálásuk esetén a támogatások kifizetéséhez legkevesebb 800 millió forintra lenne szükség.

Erdélyben idén júliusban - kísérleti jelleggel - 55 kedvezôen elbírált pályázatra fizették ki a támogatást. Ezt követôen mostanáig további 252 pályázatot fogadtak el. Az egész Kárpát-medencében 432 pályázat részesült kedvezô elbírálásban.

Takács közölte, hogy az elmúlt napokban azzal a kérdéssel fordultak a magyar illetékesekhez: adjanak tájékoztatást arról, hogy tudják-e más forrásokból pótolni a hiányzó összeget.

- Jelentôsen kevesebb a pénz, ezért minden bizonnyal valakik viselik a felelôsséget is. Az 1,2 milliárd forint májustól augusztus elejéig apadt le 360 millió forintra. Tudomásunk van arról, hogy 600 millió forintot biztosan nem az oktatás támogatására használtak fel - mondta.

Takács Csaba hangsúlyozta, hogy a pályázati úton kapható 20 ezer forintos oktatási támogatás, illetve a 3 ezer forint értéket megközelítô tanszersegély ma a legjelentôsebb iskolakezdési támogatás Romániában.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az SZKT ülésén elmondott politikai tájékoztatójában megfogalmazta az igényt, hogy a 20 ezer forintos oktatási támogatást az egygyermekes szülôkre is ki kellene terjeszteni.

Az elôzô magyar kormány április végén határozatot hozott arról, hogy a határon túli magyar gyermekek oktatási támogatására szánt 1,2 milliárd forintból az Illyés Közalapítvány kuratóriuma 600 millió forintot más, a kedvezménytörvényben megfogalmazott célokra csoportosíthat át.

Tegnapi lapszámunkban írtuk, a Székelyföld Munkacsoport a Székelyföld fejlesztése iránt érdeklôdôk szélesebb bevonásával október elsô hetében megrendezi a III. Székelyföld Konferenciát. Kívánatos tehát mindent számba venni, ami a régió fejlôdését szolgálja. Nyilvánvaló, sokféle személyiséggel és tevékenységgel találkozunk. Visszamenôleg szinte könyvtárnyi anyagot eredményezne az 1902-ben megszervezett I. Székely Kongresszus óta eltelt 100 esztendô krónikája. Csakugyan, bár egy lexikonra futhatná erônkbôl...

A Székelyföld felemelkedésében fontos szerepet vállaló, jó hírnévnek örvendô, vagy éppen feledésbe merülô egykori alkotó elmék bemutatása fôleg azt a célt kell szolgálja, hogy ágazatonként felsorolja a legjellegzetesebb számon tartott alkotókat és azok eredményeit, valamint azokat, akikrôl, bár maradandót, értékeset alkottak, alig tudunk. A nagyobb érdeklôdést kiváltó magyar szépirodalmi alkotókat például jobban nyilvántartják, mint a mûszaki és az ipari fejlôdés úttörôit, akik közül - fôleg 1920 után - sokan feledésbe merültek itthon és Magyarországon. Pedig többen közülük vagy a mûszaki tudományokban alkottak maradandót, vagy olyan ipari ágazatokat alapoztak meg, melyek a térségi fejlôdésben már az elsô Székely Kongresszus idején fontosak voltak, és természetesen fontosak ma is. Az intézményeknek, a civil társadalmi egyesületeknek elvitathatatlan az érdemük, amit a térség fejlôdésének érdekében megvalósítottak, és ami biztató, az intézményeknek nagyrészt van szakmai folytonosságuk. De visszatérve a számon tartott és elfelejtett tudósokra, bizony olyan nevekkel találkozunk, olyan lángelmékrôl, hajdani mûszaki értelmiségi nevekrôl hallottunk Fodor Imrétôl, akiket a háládatlan utókor is ritkán említ: Kájoni János jó mûszaki érzékkel bíró orgonaépítô; Bodor Péter órás-, asztalos-, kertész- és lakatosmesterséget tanult; László József bányamérnöki képesítést szerzett Selmecbányán, az ô nevéhez fûzôdik a balánbányai rézércbányászat korszerûsítése. Krassó-Szörény megyében mûködik ma is az az üveghuta, amelyet az ô vezetése alatt építettek anno; Berde Áron, a magyar éghajlatkutatás megalapozója; Bardocz Lajos, 1874-ben Budapesten megjelent A mechanika alapvonalai címû munkájával nyert pályázatot a Magyar Tudományos Akadémián, elsôk között ismerte fel a tudományos kutatások eredményeként született felfedezések gyakorlati alkalmazásának hasznát, szükségességét. Említsük meg továbbá a hajdani marosvásárhelyieket, köztük Fekete Józsefet, aki megalapította a marosvásárhelyi ipari szakiskolát és a technológiai iparmúzeumot; Szabó Pétert, aki Párizsban és Bécsben tanult, jelentôs a két Bolyaival kapcsolatos itthoni és külföldi levéltári feltáró munkássága, foglalkozott a Bolyai-féle abszolút geometria és a determinánsok elméletének egyes kérdéseivel; a gógánváraljai Gaál Sándort, aki kidolgozta a ciklotron mûködési elvét, társfeltalálója az - a Wankel motorhoz hasonló - univerzális forgódugattyús készüléknek; a Segesvár mellôli Pipérôl elszármazott Gyulai Zoltánt, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, akinek fô kutatási területe a szilárdtestfizika, ezen belül a kristályfizika volt, melynek kutatásában iskolát teremtett.

Az elsô Székely Kongresszus százesztendôs évfordulójára sok olyan tanulmány készül, mely összehasonlítja a hajdani és a mai kérdéseket, a megoldások módjait és esélyeit. Bár a kongresszus gyakorlati eredményei nem érték el a meghirdetett szintet, szakmailag példaadóan készítették elô. Az elôadók ismert és elismert szakemberek voltak, akik mai értelemben is a térségi fejlesztést szorgalmazták és részben még ma is követendô ajánlásokat tettek.

Fodor Imre mérnök a Regionális iparpolitika az elsô Székely Kongresszus idején és ma címû tanulmányában írja: "... Ma az is biztató, hogy egy olyan történelmi korszakban élünk, amelyben a regionális, a térségi fejlôdés a kulcsa mindenféle felzárkózásnak, beleértve a kisebbségi létünk sokszor megoldhatatlannak tûnô kérdéseit is. Ezzel szemben nem biztató, hogy minden szakmai erénye ellenére száz évvel ezelôtt sem volt eredményekben átütô sikere a kongresszusnak, ma pedig kevesebb az esélyünk. A globalizáció, a monopolisztikus piacgazdaság kiélesedett versenyhelyzetet eredményez, mely a kérdések jelenlegi megoldását nehezebbé teszi.

Fontos szem elôtt tartani, napjainkban a haladás el sem képzelhetô térségi fejlesztés nélkül. Az Európai Unió általában sikeresnek bizonyult gazdaságpolitikája az alapító államokban történelmi gyökerekkel is bíró regionális fejlesztésen alapszik. Ennek lényege a szubszidiaritás elvének tartományokban, esetleg szövetségi régiókban történô gyakorlati alkalmazása, mely lehetôvé teszi, hogy a fejlesztésre vonatkozó döntések nagy része ezen a központi kormányzás alatti szinten történjék. Bár Közép- Európának erôs regionális hagyományai vannak, az elsô világháború után igyekeztek ezeket felszámolni, hogy ezzel is hangsúlyozzák az államok egységes, nemzeti jellegét. Amikor ezek az országok európai uniós tagjelöltek lettek, kénytelenek voltak gazdasági régiókat kialakítani, mégpedig úgy, hogy azoknál sokféle szempontot kellett figyelembe venni. Hargita, Kovászna és Maros megye ugyanabban a központi régióban van, a másik három régióbeli megye is erdélyi, és a régiók nem nyúlnak át a történelmi tartományok határain. Ennek ellenére a központi régió nem rendelkezik azokkal az összetartó, részben már összehangolt erôkkel, melyek a Székelyföldre jellemzôek."

A tanulmány összegzéseként: az elsô Székely Kongresszus minden tevékenységi ágazatban kijelölte azokat a teendôket, melyek mai értelemben is a térségi fejlôdést szolgálták és amelyek földrajzilag is eléggé kihangsúlyozottan fedték a térséget. A kongresszus ajánlásai az iparpolitikában részben ma is idôszerûek, és azok szakmai alátámasztása, rendszeressége ma is követendô. Sajnos a teendôk és ajánlások gyakorlatba ültetése, hatékonysága szerény volt, s mint mondtuk, nem érte el a meghirdetett szintet. Napjainkban az Európai Unió által szorgalmazott gazdasági régiók létrehozása formailag elôrelépést jelent, azok tartalommal feltöltése azonban késik. Hargita, Kovászna és Maros megye ma is nagyobb mértékben rendelkezik olyan közös gazdasági adottságokkal és összetartó, részben már összehangolt erôkkel, mint a központi gazdasági régió egésze. A nagyon idôszerû térségi fejlesztés egyik feltétele a régiós iparpolitika általános elveinek tiszteletben tartása mellett olyan ajánlások alkalmazása, melyek térségünkbeli ágazatokra jellemzôk.

A helyi közigazgatás mostoha helyzetérôl, az illegális garázsok tulajdonosainak közömbösségérôl, a városházi kötvények "nagy-szerûségérôl" számolt be tegnap sajtótájékoztatóján Dorin Florea polgármester.

A központi, bukaresti vezetôség akadályozza munkájában a helyi közigazgatás képviselôit. A helyi közigazgatási autonómia addig nem mûködhet, amíg a törvényeket többféleképpen lehet értelmezni - vélekedett a város vezetôje, mellôzve felháborodása okainak kifejtését - A nehézségek ellenére jó irányban haladunk. November 10-én eladásra bocsátjuk a városházi kötvényeket. Biztosítom a város lakóit, hogy a kötvények biztos befektetést jelentenek számukra, s a befektetett pénz után mi a kereskedelmi bankoknál jobb, évi 28 százalékos kamatot számolunk. Megoldásokat keresek a fûtési gondok megoldására, szeretnék alternatív lehetôségeket ajánlani a lakosságnak - mondta a polgármester.

A meglevô garázsok tulajdonosainak mintegy 12 százaléka még mindig nem fizette ki a közterület használatának díját. Az érintett garázsok egy részét engedély nélkül építették fel, s tulajdonosaik, számos felszólítás ellenére sem jelentkeztek a polgármesteri hivatalnál ügyük tisztázása érdekében. A végsô határidô december 31. Azok az érintettek, akik nem törlesztik kötelezettségeiket, garázs nélkül maradnak. A hivatal szakemberei januárban azonosítják a törvénytelenül elhelyezett, illetve a közterületet bér nélkül elfoglaló garázsokat, s elárverezik azokat. Várjuk az érintett garázstulajdonosokat a polgármesteri hivatalba. A közterületre illegálisan elhelyezett garázsokhoz hasonló eset a nagykórház mellett mûködô Anna Panzióhoz fûzödô történet is. Az érintett létesítmény tulajdonosát is felkértük, hogy jelenjen meg a városházán, s fejtse ki álláspontját a panzió parkolója által elfoglalt közterület kapcsán. Sajnálatos módon ezt még nem tette meg - sorolta Dorin Florea, hozzátéve, hogy az elmúlt heti teljesítményeirôl egy következô alkalommal számol be.

A megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal (MMSZH) és a Tordai Vetômagtermesztô és Kísérleti Állomás szervezésében a múlt héten tartották meg Radnóton és Holtmaroson a Torda (Turda) vetômagvak napját, amely gyakorlatilag szakmai tapasztalatcsere volt. A szaktanácsadó hivatal munkatársai voltak jelen, továbbá gabonatermesztôk az állami és magánszektorból, Maros és a szomszédos megyékbôl.

A Tordán termesztett vetômagvak jól vizsgáztak Victoria Zavilla, az MMSZH mérnöke a résztvevôket Radnót határában a Ludas felé vezetô út melletti kukoricaparcellához invitálta, köszöntô beszéde után a Tordai Vetômagtermesztô és Kísérleti Állomás igazgatója, Has Ioan szólt a jelenlevôkhöz.

- A Tordán termesztett hibrid gabonavetômagok már ismertek a Maros megyei termesztôk körében. Az ôszi búzavetômag-fajtákat a földmûvesek Erdély tíz megyéjében ismerik. A gabonatermesztôknek el kell mondanom, hogy az Ariesan, a Transilvania, az Apullum fajtákon kívül sikerült a legújabb Turda 2000 elnevezésû fajtát létrehozni, amellyel magas terméshozam valósítható meg. A téli idôszakban ellenálló a hideggel szemben, s ellenáll a betegségeknek is. A tordai kísérleti állomás vezetôsége az idei ôszön Maros megyei termesztôk segítségével két különbözô övezetben szeretne bemutató parcellát bevetni Turda 2000 vetômaggal kísérleti célból. Radnóton a bemutató parcella dr. Dorin Burciu agrármérnöknek köszönhetô, aki 9 Tordai, és 7 Pioneer hibrid kukoricát termesztett. A Tordai hibridek jól vizsgáztak a Radnót határában lévô talajokon. A hibridek új genetikai háttérrel rendelkeznek, ennek köszönhetôen - a becslések szerint - a kukoricacsövek átlagos száma hektáronként elérte az 57.000-t. A radnóti parcellán a legnagyobb hektáronkénti kukoricacsô-számot a T.SU 210 hibrid biztosította (63.000), ez 8064 kilogrammos szemes hozamot jelent. A betegségekkel (levél- és szárrozsda, lisztharmat) szemben ellenálló.

A bemutatón jelen volt dr. Grecu Constantin kukoricakutató, akitôl megtudtuk, Romániában a jelenleg hivatalosan bejegyzett 287 hibrid közül csupán 77 hazai. Elmondta, hogy Maros megyében az elmúlt két évben 77.900 hektáron termett kukorica, de sajnos nagyon kevesen használtak minôsített vetômagot. Emiatt 2500 hektáron csupán silókukoricát takaríthattak be. De az F2, F3 vetômagok használata a szemes kukorica esetében 20-25-30%-os szemveszteséget is okozhat. Erre fel kell figyelniük a gabonatermesztôknek, annál is inkább, mert a Tordai hibrid vetôma-gok kilogrammonként ártámogatottak. A vetômag ára 4381 lej. A kísérleti parcellák Radnóton és határában bizonyítottak - megfelelnek a talaj- és agrometeorológiai viszonyoknak. De nem csak.

A Tordai kukoricanapok rendezvénye Holtmaros határában ért véget, ahol Csatlós János, Magyaró község alpolgármestere próbálkozott Tordai hibridek termesztésével bemutató parcellákon, harmadik éve - sikerrel. Bebizonyosodott, a jó minôségû vetômagvak használata biztosítja a bôséges termést parcelláinkon is. Ezt a helyi gazdák kezdik tudomásul venni - mondotta. A tapasztalatcserére Holtmaroson is szükség volt, mert a gazdák ismerete bôvült a minôségi vetômagvakról, a termesztési technológiákról. A gabonatermesztôknek szükségük van az ilyenszerû tapasztalatcserékre. Most már egyértelmû: a gazdatársadalom csak tudásának bôvítésével gyarapíthatja munkája utáni jövedelmét.

A legtöbb szarvasmarhatartónak egyetlen jövedelme a "tejpénz", illetve az államtól kapott tejpótlék, ami dombvidéken literenkénti 1400, hegyvidéken 1800 lejt jelent. Az elmúlt években az okozott gondot, hogy a felvásárló, feldolgozó cégek nagy késéssel fizettek, jelenleg pedig a tejpótlék törlesztésével maradnak el hónapokra visszamenôleg. A Nyárádmagyarósi Szarvasmarha-tenyésztôk Egyesületének tagjai öt hónapja nem kapták kézhez a tejpótlékot.

Náznán Jenô, a megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság helyettes vezérigazgatója a napokban vette át az állattenyésztési részleg vezetését. Tôle kérdeztük, miért késik az állami szubvenció kifizetése Nyárádmagyarós községben? A termelô-felvásárló- feldolgozó-polgármesteri hivatal- mezôgazdasági igazgatóság-minisztérium láncon belül hol akadt el az ügyintézés?

- Megyei szinten a tejpótlék igénylésére leszögeztük a következôket: a Szarvasmarhatartók Egyesületének feladata, hogy tárgyaljon a tejfeldolgozó vállalattal, hogy minden hónap 6-8-ig összeállítsák a leadott tejmennyiségrôl szóló bizonylatokat és a típuskérvényeket úgy, hogy a termelônek a kitöltött ívre csak a kézjegyét kell adnia. A feldolgozók meg is ígérték, hogy számítógéppel elkészítik az aktákat. Ám nem mindenki tartja be ígéretét. Jelen esetben a Hochland. Hasonlóképpen a Napolact is késik. Ennek következtében a szarvasmarhatartók egyesülete sem tudja idôben az igazgatósághoz eljuttatni az iratokat, ahol a határidô minden hónap 10-e. Az igazgatóságon 12-éig kell összesíteni a kéréseket, mert a minisztérium e dátumig várja. Ha ezt a határidôt túllépjük, akkor az egész megye "elesik" a tejpótléktól, ami 10-15 milliárd lejt jelent havonta.

Az ügyintézéssel kapcsolatban nagyon sok más zavar is elôállt. Elsôsorban nehezen ment a szarvasmarhatartók egyesületének jogi személlyé való bejegyzése, továbbá a pénz felvételére felhatalmazott személy nevesítése, a banki gyûjtôszámla- és alszámlák nyitása, a bankkártyák igénylése, kiosztása.

Július 12-tôl minden magántermelô, függetlenül attól, hogy tagja-e az egyesületnek vagy sem, jogosult a tejpótlékra. A jobb ügyintézés érdekében azonban arra kértük a gazdákat, iratkozzanak be az egyesületbe, hogy a pénzt egy gyûjtôszámlára utalhassuk át, s ne minden termelônek külön-külön, mivel ez óriási munkát feltételez.

Az igazgatóságon belül létrejött a Mezôgazdasági Felügyelôség, vezetôje Emilia Trasculescu mérnök, éppen azzal a céllal, hogy bármilyen természetû rendellenességet náluk jelezzenek. Tény, ha mindenki tenné a dolgát, gördülékenyebben menne az egész - mondta a vezérigazgató-helyettes.

A Nyárádmagyarósi Szarvasmarhatartó Egyesülethez magyarósi, nyárádszentimrei, nyárádselyei, kendôi, márkodi és májai termelôk tartoznak. Az egyesület több mint 200 gazdát tömörít, elnöke Iszlai Árpád. Lapunknak azt nyilatkozta, hogy márciusig nem volt gond a tejpótlékkal. Addig a posta vitte ki a pénzt a termelôknek. Viszont áprilistôl a tejpótlék folyósítása csak a banki átutalással lehetséges. Az egyesületnek meg nem volt bankszámlája. Hosszú idôbe telt, amíg meggyôzték a gazdákat arról, hogy bankszámlát nyissanak és a pénzt bankkártyával vegyék fel. Miután mindenki beleegyezett a kifizetés e módjába, a Fejlesztési Bank (BRD) nyárádszeredai fiókjában a napokban nyitottak gyûjtôszámlaszámot, s ezen belül minden termelô számára több mint 200 alszámlát. A termelôk bankkártyát kaptak.

Az egyesület elnöke azt is megjegyezte, hogy a folyósításnak ez a módja nem elônyös a termelôknek, ezért is volt a huzavona, mert idôs emberekrôl lévén szó nehezen közlekednek, nehezen boldogulnak az automatákkal, kártyákkal. Viszont a bank alkalmazottai megígérték, hogy minden segítséget megadnak számukra. Továbbá felhatalmazással is fel lehet venni a pénzt.

Eddig a tejpótlék körüli ügyintézés kálváriája. Most, amikor április, május, június, júliusra visszamenôleg benyújtották a tejpótlék-igénylést, s minden irat, bankkártya rendben, az igazgatóság közölte, azért nem kapják meg a pénzt, mert nincs mibôl fizetni. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz, választ nem tudtak adni.

Támogatói, munkatársai és meghívottai körében szeptember 19-én fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a marosvásárhelyi Alpha Transilvana Alapítvány. A megyei tanács dísztermében tartott szimpózium keretében dr. Alexandru Lupsa elnök mondott köszönetet mindazoknak, akik az alapítvány ügyéért harcoltak, fizikai és szellemi erôfeszítést tettek. "Mi azt szeretnénk, hogy a társadalom segítségére legyünk, hogy egyensúlyt teremtsünk benne, és tudjuk azt, hogy ha maradandót akarunk alkotni, áldozatot kell hoznunk érte. De bízunk abban, hogy együtt mindent megtehetünk."

Az 1992-ben dr. Alexandru Lupsa idegsebész fôorvos által alapított Alpha Transilvana nemkormányzati, humanitárius és jótékonykodási szervezet, a fogyatékos személyek gondozását, a társadalomba való beilleszkedésének elôsegítését vállalta fel. A bürokratikus és egyéb természetû nehézségek ellenére az alapítványnak sikerült megvalósítania a célját, s az idén felavatták a Tudor negyedben található Kitartás Központot. Az Alpha Transilvanát holland alapítványok, keresztyén szervezetek segítették kezdettôl fogva pénzzel, tárgyi javakkal (ruhanemû, játékok), valamint önkéntes munkával.

Derk Bogema, a Stichting Blijvende Hulp voor Roemenie képviselôje néhány eseményrôl számolt be, amely a holland-román kapcsolatok eredményeként konkrét megvalósításokról tanúskodik. 1993-ban kezdték építeni azt az épületet, amely ötven marosvásárhelyi, súlyos testi és szellemi fogyatékos gyerek nappali központjául szolgál. "Azóta több hollandiai alapítvány vált az Alpha Transilvana partnerévé; pénz- és tárgygyûjtési akciókat szerveztek, számos önkéntes segített a rengeteg dolog elvégzésében. Én is úgy érzem, hogy még nem fejeztem be itt a munkámat" - értékelt Derk Bogema.

Az Alpha Transilvana tízéves tevékenységérôl Andreea Moraru, az alapítvány igazgatója beszélt. Anyagi segélynyújtási programokat indítottak; számos egészségügyi, tanügyi és kulturális- nevelési, illetve szociális gondozói intézmény, egyesület, alapítvány, valamint rászoruló család és fogyatékos személy részesült az alapítvány adományaiból, ami megközelítôleg 2,5 millió dollárt tesz ki. Más programokat is beindítottak a Megyei Gyermekjogvédelmi Hatóság, a holland SOWECO NV társaság, valamint az IMPACT nevû, fogyatékos gyerekek rehabilitációjával és integrálódásával foglalkozó intézet segítségével. Idén júniusban beindult a "Kitartás" nappali központ, amelyben a súlyos testi és szellemi, vagy halmozottan sérült gyerekekkel foglalkoznak hat csoportban. Tizenkét pszicho-pedagógus, két pszichológus, logopédusok, szociális gondozók és más egészségügyi káderek dolgoznak azért, hogy az ide járó gyerekek életét szebbé, elfogadhatóbbá tegyék. Egy másik, kibontakozóban levô fontos program a SAMSA, amelynek célja az idôs személyek otthoni gondozásának megoldása. Ezt a programot a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal is támogatta.

Ioan Toganel, a megyei tanács jegyzôje, aki a gyermekvédelemért felelôs, a Gyermekjogvédelmi Hatóság azon igyekezetérôl számolt be, hogy 2007-ig fel szeretne számolni minden régi típusú elhelyezési központot, s helyettük új, családi jellegû házakat biztosítani a rászorulóknak. "Céljainak megvalósítása érdekében a megyei tanács azt reméli, hogy a nemkormányzati szervezetek szorosan együttmûködnek vele, s így sikerül megelôzni azt, hogy a gyerekeket elhagyják, vagy elhelyezési központokba utalják be" - összegzett Toganel.

Az ünnepély folytatásaként tegnap délután a holland alapítványok képviselôinek jelenlétében megtörtént a "Kitartás" központ hivatalos felavatása, valamint dr. Alexandru Lupsa érdemokleveleket adott át az Alpha Transilvana Alapítvány partnereinek és munkatársainak.

Az elhíresült tiszai ciánszennyezés után a kormány a Vízügyi és Környezetvédelmi Minisztérium szakembereivel közösen több tanácskozáson próbált megoldást találni a vízszennyezési gondokra, arra, hogy hogyan lehet megelôzni a hasonló katasztrófákat, illetve milyen hosszú távú terveket kell megfogalmazni, kivitelezni ahhoz, hogy csökkentsék az emberi tevékenység káros hatását a folyóvizekre. Csütörtökön Bukarestben, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának keretében a szaktárca, a Román Vizek Önálló Ügyvitelû Társaság szemináriumot tartott a véletlenszerû vízszennyezés okozta károk felmérésérôl, ezek gazdasági hatásáról. A megbeszéléseken részt vettek többek között a megyei vízügyi igazgatóság képviselôi is.

Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja a minisztériummal közösen kidolgozott és 2001 novemberében beindított egy hosszú távú programot, amivel korszerûsítik a veszélyes vegyi anyagok okozta szennyezés-elhárítási, beavatkozási rendszert az ország északnyugati felében. E projekt részeként szervezték meg azt a szemináriumot, amelyben a káros hatások felmérésének módszereit elemzik a szakemberek. Abból a szomorú ténybôl kiindulva, hogy a Barkón, a Szereten, illetve a Tisza, a Körösök, a Szamos, a Szeret és a Ialomita vízgyûjtô medencéjében történt szennyezések több milliárd lejes károkat okoztak - szükségessé vált egy ilyen értesítô, gyors beavatkozási rendszer kidolgozása, tökéletesítése. Amikor a Szereten történt károkat elôször felmérték, megállapították, hogy az értéke közel 11 milliárd lej, Egy szakemberek által végzett alaposabb tanulmány azonban sokkal többre, mintegy 23 milliárd lejre értékelte fel azt a gazdasági veszteséget, amely a folyó szennyezése nyomán keletkezett. Itt elsôsorban a turizmusban történt visszaesés, az ökológiai rekonstrukció költségei igen nagy kiadást jelentettek. Az ENSZ Fejlesztési Ügynöksége romániai szakemberekkel közösen egy pontos, részletes módszert dolgozott ki a kár-felmérésekre. Ezt azonban számos olyan gyakorlati intézkedéssel is ki kell egészíteni, mint a romániai törvénykezés módosítása, az EU-normákhoz való igazítása, a veszélyes vegyi és szennyezô anyagokat, illetve a szennyezés elhárítási teendôit tartalmazó ismeretterjesztô katalógus kiadása. Nagyon fontos a lakosság tájékoztatása. Ennek érdekében a vízügyi igazgatóság kiadott egy szórólapot a véletlenszerû szennyezések okairól, hatásáról, az elhárítási teendôkrôl. Ugyanakkor az igazgatóság létesített egy ingyenes zöld telefonszámot a (0800) 800-023-at, melyen bármilyen esetet lehet jelezni. Mûködik egy internetes honlap, illetve több újságban jelennek meg rendszeres ismeretterjesztô cikkek.

Az ENSZ Fejlesztési Ügynökségének programja ezen a hét végén zárul. A szakemberek remélik, hogy ezentúl sikerül majd megelôzni, illetve határozottabb, gyorsabb közbelépéssel jelentôsen csökkenteni a káros hatást.

Sajnos, a gyakorlat azt is igazolja, hogy bár beindították a Tiszta Románia programot, még mindig nincs egységes koncepció az állandó szennyezési gócok felszámolására. A folyóvizek partját, medrét továbbra is hulladéktárolónak használják, sok településen a csatornarendszer hiánya miatt a szennyvíz a patakokba, folyókba jut, s még mindig vannak olyan gazdasági egységek, ahonnan rendszeresen nem megfelelôen tisztított víz kerül vissza a természetbe. Ezeknek a problémáknak a megoldására is kellene keríteni valami hatékony módszert...

A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban szeptember 20-22. között Csendes Napok rendezvényre került sor, amelyen nemcsak a kollégium 170 diákja, hanem más iskolák tanulói is részt vettek. A kollégium kilencedik osztályába az idén 58 tanuló jutott be, akik ez alkalommal barátságot köthettek a nagyobb társaikkal, "refis" szokásokkal ismerkedhettek meg, beszélgetésre és új vallásos énekek megtanulására is adódott lehetôség. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében dr. Pálhegyi Ferenc magyarországi pszichológus elôadássorozatot tartott a Szex, szerelem, párválasztás valamint a Korunk lelki hiánybetegségei témakörrel. Meghívott volt Márk Attila is, aki gitáron játszva bemutatott megzenésített istenes és más verseket.

Enyedi Csaba, a kollégium lelkész-tanára a Népújságnak a következôket mondta el:

- Minden kollégiumnak szoktak lenni csendes napjai, vagy tanévkezdô vagy félévkezdô alkalomnak lehet nevezni, hogy mielôtt a diákok elkezdenek tanulni, csendesedjenek el és Istenre figyeljenek. Az idén sikerült meghívni Pálhegyi Ferenc magyarországi pszichológust, akit a Maros Egyházmegye Nôszövetségével együtt hívtunk meg, ott is tartott elôadást. Örömmel vállalta, hogy ezúttal is tart elôadást, a téma kiválasztását rábíztuk.

Vetítettünk egy videofilmet is, Az ész kificamodása címmel, az abortuszról, amit ugyancsak ô hozott. Azért ajánlotta, hogy a lányok és fiúk lássák meg, hogy valójában mivel jár a nemkívánt terhesség megszakítása. Nagyon megdöbbentô, sokkoló hatása volt a nyers, cenzúra nélküli jeleneteknek, hogyan hajtanak végre egy abortuszt. Elkeserítô nagy számban végzik szerteszét a világon. Talán nálunk is hatvanezer lej egy emberi élet, gyilkosságnak is nevezhetô. Sajnos, nem merik kimondani hivatalosan sem az orvosok, sem a pedagógusok, hogy ne tegyék. Ismerek Magyarországon egy olyan nôgyó- gyászt, aki papírra vetette, hogy ô nem fog soha abortuszt végezni. Tolnai Lajos hittel vállalta ezt.

A Csendes Napokra 300 énekesfüzet készült és mind elfogyott, sôt több is kellett volna.

Szombaton a fiatalok szüleikkel együtt jöttek el arra az elôadásra, amin azokra a lelki hiánybetegségekre fektetett hangsúlyt Pálhegyi Ferenc, amelyek ott vannak a családjainkban, csak nem merjük beismerni. A rohanásban annyira el vagyunk foglalva önmagunkkal, hogy sajnos a szülôk sem egymásra, sem a gyerekekre nem tudnak elegendô idôt fordítani.

Ha valaki szívvel-lélekkel figyelt, szívébe zárta a hallottakat, akkor tanulságos volt, én magam is sokat tanultam, pedig jól ismertem a témát. Vasárnap ünnepi tanévnyitó volt a Gecse utcai kistemplomban, az új tanulók eskütételére került sor, igét Gál József lelkipásztor hirdetett.

Kerekasztal-beszélgetések, színházi elôadás, koncert és kiállítás szerepel a Sajtóklub Napjai rendezvénysorozat programjában. Az elsô alkalommal szervezett klubnapokat tegnap sajtótájékoztatóval és a Sajtó és a helyhatóságok kapcsolata címû megbeszéléssel nyitották meg. Ma 11 órától a Sajtóklub Bolyai utcai székhelyén a Marosvásárhelyi Onkológiai Kórház támogatására szervezett kampányt ismertetik a résztvevôkkel. A szervezôk célkitûzése: 500 millió lejt gyûjteni a kórház számára. A tervek szerint a helyi sajtótermékekben felhívást tesznek közzé, ismertetve a kórház helyzetét, a pénz rendeltetését, adakozásra szólítva fel a megyeszékhely és a megye lakóit. Szintén mától újra útra indítják a Sajtóklub The Office News címû kiadványát. Szerdán 16 órától a klubban az irodalmi folyóiratok létjogosultságáról értekeznek a meghívottak. 18 órától Ion Alexandru Bratescu Voinesti egyik darabját lehet megtekinteni. A helyi sajtó gondjai téma kapcsán fejtik ki véleményüket a sajtó képviselôi csütörtökön 16 órától (az értekezletet a helyi Antena 1 adó közvetíti). Ír zenét hallgathatnak az érdeklôdôk csütörtökön 18 órától, szintén a klubnapok keretében. A képzômûvészet sem marad ki a programból, pénteken 16.30 órakor Radu Florea festménykiállítását nyitják meg. A tárlatnyitó után az érdeklôdôk az Academia Catavencu szerkesztôivel találkozhatnak, beszélgethetnek. Szombaton Tuborg-est lesz, míg vasárnap 19 órától Ada Milea-koncerttel zárulnak a Sajtóklub Napjai.

Dorin Florea polgármester a klubnapok megnyitóján a polgármesteri hivatal részérôl 10 millió lejes támogatást ígért a Sajtóklubot mûködtetô, közérdekû rendezvényeket szervezô ICS Alapítványnak.

Idén mintegy 4600-ra becsülik a szak-, középiskolás és felsôfokú tanulmányaikat elvégzô fiatalok számát. Természetesen akadnak olyanok, akik tovább folytatják a tanulást, ám sokan munkalehetôség után kutatnak. A hétvégére tervezett állásbörze éppen ennek a rétegnek a segítségére siet. Amint a területi Munkerô- elosztó Ügynökség igazgatónôjétôl, Farcas Reghinától megtudtuk: eddig 26 cég jelezte részvételét és 236 munkahelyet kínálnak, ami messze elmarad a tavaly ilyenkor 78 munkáltató által felajánlott 1019 helytôl. Az igazgatónô elmondta: utolsó percig várják a jelentkezôket és minden bizonnyal a jelenleg közölt számnál jóval több munkahelyet hirdetnek majd meg a börzén.

A végzôsöket alkalmazó cégek a munkanélküliekre vonatkozó új törvény alapján a munkáltatóik minden frissen végzett fiatalért 12 hónapig a minimálbérrel egyenlô értékû fizetéstámogatásra jogosultak, s ha a szóban forgó végzôs fogyatékos, akkor 18 hónapig a minimálbér másfélszeresére, amennyiben 3 évig foglalkoztatják az illetô személyt.

Az állásbörzét pénteken 9 és 14 óra között szervezik meg a hivatal összes kirendeltségénél, és a megszokottól eltérôen Marosvásárhelyen erre a szakszervezetek házában, a II. emelet 38-as szobájában kerül sor.

Ha valaki imádja a kutyáját, az jó. Ha valaki úgy imádja, hogy ápolja, gondozza, oktatja, versenyekre viszi, még jobb. Ha valaki még születésnapi bulit is szervez neki, az… Hogy is mondjam? Érdekes. Az esemény is, a gazdi felfogása is. Persze, még ezzel sem árt senkinek, sôt a vitamindús kutyaeledelekhez szoktatott négylábúja szempontjából még jó is, elvégre nem mindennap ehet tortát. Amit, közel tizedmagával, ország-világ szeme láttára nagy élvezettel el is fogyaszt. Azt hiszem, éppen itt a bökkenô. Hogy az a szülinapi buli talán nem is annyira a kutyákért vagy gazdáik társaságáért, hanem inkább a tévénézôk, rádióhallgatók, újságolvasók kedvéért rendeztetett meg. Az utóbbi idôben Marosvásárhelyen már fordult elô, hogy a túlbuzgó állatbarát kihívta a sajtót kutyájának temetésére. De ott legalább a halotti tor elmaradt, vagy legalábbis nem a kamerák elôtt került rá sor. Most viszont kutya- szülinapozásra volt összekürtölve a sajtó a Somostetôre. Lehet, hogy maradi vagyok, ám valahogy úgy gondolom, a jóérzés hevesen tiltakozik az efféle "családi események" dobra verése ellen. Fôként egy olyan országban, ahol a fômûsoridôben sugárzott esti híradóban kutyaszülinapot látó több millió tévénézô között akad olyan is, aki önhibáján kívül még a saját évfordulójára sem engedheti meg a legszûkebb családi összejövetelt, de talán még a tortát sem. Az Országos Audiovizuális Tanácsnak, még mielôtt sugárzási engedélyeket kezdett volna visszavonni, néhány évvel ezelôtt volt egy olyan döntése (jó vagy rossz, mindenki döntse el maga), miszerint megtiltja az állateledelek reklámozását. A bizottságnak akkor sem a Chappyval vagy a Whiskasszal volt baja, hanem éppen a nézôk jelentôs hányadának a felháborodásával, amit nem hagyhatott figyelmen kívül. Azokét, akiknek asztalára nemhogy a drága kutya-, macskaeledelbôl, de még az agyonszójázott, olcsóbbik fajta párizsiból sem jut.

Körülbelül ez volna a baj az elsô életévet töltô kis Ördöggel is. Persze, neki kutya baja sincs. A bibit máshol kell keresnünk.

Markó Béla

Tisztelt Szövetségi Képviselôtanács!

Amióta az RMDSZ szövetségi elnökeként Önökkel együtt azon dolgozom, hogy az általunk képviselt közösség sorsa jobbra forduljon, számtalanszor tapasztaltam egy drámai ellentmondást aközött, amit teszünk, és amit mondunk. Már- már arra kell gondolnom, hogy legtöbbször nem is a kétfajta stratégia, nem a kooperatív vagy konfrontatív elképzelések különbözôsége állít szembe minket, hanem az, hogy egyesek hisznek abban, amire vállalkoztak, mások pedig nem. Sokszor éreztem úgy az elmúlt években, hogy minálunk nem igazán férfias dolog reménykedni. Aki derûlátó, aki bizakodó, aki azt mondja, hogy elôbb-utóbb nekünk áll a zászló, az tulajdonképpen gyáván megfutamodik a sötét jövendô elôl. Lágy, puha ember az ilyen, mert nem mer a ránk váró végzettel szembenézni, nem meri mellét kitárni a közelgô nemzethalálnak. Aki bízik, aki cselekszik, aki tégláról téglára rakja az épületet, az sokak szemében kevesebb tiszteletet érdemel, mint azok, akik azt mondják: végünk van, minden hiába, úgysem lesz itt semmi. Pedig azt gondolhatnánk, hogy aki például az RMDSZ-ben, mint mondtam, sorsunk jóra fordítását ígérte, és ezért tekinti ôt vezetôjének ez a közösség, az az ember mindenki másnál inkább hisz abban, hogy lehetséges a jobbulás. Hiszen ugyan bizony miért vállalkozott egyébként arra, hogy vezetônk legyen. Talán csak nem azért, hogy hangosabban jósolhassa pusztulásunkat, és messzehangzóbban hirdethesse, hogy nem lesz ebbôl semmi, mi gyengék vagyunk, a románok erôsek, és az idô ellenünk dolgozik?

Beismerem, tisztelt kollégák, hogy én nem tartozom azok közé, akik a siránkozást és kéztördelést tartják a közéleti vezetô legfôbb erényének. Vannak elegen jeremiások körülöttünk, de én ôket ôszintén szólva nem szeretem. Én ugyanis azt hittem mindig, hogy az optimista ember a bátor, és a pesszimista a gyáva. Aki ugyanis bízik saját közössége jövôjében, az vállalja a küzdelmet és a munkát, tehát a cselekvést azért, hogy ez a jövô valóban bekövetkezzék. Pesszimistának lenni sokkal könnyebb: nem kell semmit csinálni, csak napestig siránkozni és szidni azokat, akik olyan ostobák, hogy hisznek abban, amit tesznek.

Ezért gondolom azt, hogy az RMDSZ-en belüli táborok kérdését is legalább idônként le lehet egyszerûsíteni egy érzelmi szembenállásra: hívôk és hitetlenek, reménykedôk és reménytelenek, optimisták és pesszimisták ellentétére.

Elöljáróban mai politikai vitánkhoz elsôsorban ezt szerettem volna elmondani nektek, kedves kollégák, ebben szeretnélek megerôsíteni titeket: horribile dictu, nem is olyan nagy szégyen hinni abban, amit tesztek.

Persze, értsük jól meg egymást: arról, hogy félig üres vagy félig tele a palack, természetesen vitatkozhatunk. Arról is, hogy nem félig, hanem esetleg csak egyharmadáig, kétötödéig és így tovább. Ez természetes, ez szükséges, ez úgymond kívánatos vita.

De aki azt állítja, hogy az eltelt esztendôkben, az elmúlt hónapokban vagy akár a legutóbbi hetekben semmi nem változott, és hogy a palack teljesen üres, az éppen akkorát hazudik közösségének, mint aki azt mondja, hogy csordul ki már, úgy tele van ez a butélia.

Az RMDSZ-nek nincsen még hivatalosan bejelentett semmipárti platformja, de ha lenne, azt üzenném nekik: a semmibôl csak semmi lesz, barátaim, a kevésbôl viszont lehet még sok, és a kis lépésbôl is lehet még nagy lépés.

Egyébként nem is biztos, hogy amit tettünk, az olyan kevés.

Van egy bôvített egyszerû mondatom, szeretném megosztani a jelenlévôkkel. Így hangzik: Kossuth Lajos szobrának újraavatásán vettünk részt a minap Bihardiószegen. Nos, Bihardiószeg, aki esetleg nem tudná, a határ innensô oldalán van. A szoboravatáson ott voltak a román hivatalosságok is, beszédet mondott a román mûvelôdési minisztérium államtitkára, és Kossuth Lajos szobrát megszentelte a helyi görögkeleti pap. Döntse el ki-ki a maga cipô- és lábmérete szerint, hogy kis lépés-e, nagy lépés-e Romániában eljutni addig a hivatalos szemléletváltásig, hogy felavatjuk, sôt, együtt avatjuk fel Kossuth Lajos szobrát.

Szinte hallom is már a jeremiáskodókat és a tamáskodókat: nem kell azért éppen ennyire lelkendezni! Szó sincs lelkendezésrôl, egyszerûen arról van szó, kedves kollégák, hogy míg egyesek megpróbálják bebizonyítani, hogy hiába dolgoztunk, mondjuk, Biharban, vagy bármely más megyénkben, addig én szeretném elmondani nektek, hogy nagy- nagy értelme van annak, amit tesztek.

Van egy másik bôvített egyszerû mondatom is: szintén a minap új magyar középiskolát nyitottunk meg Máramarosszigeten. Hozzátehetném: Marosvásárhelyen is úgy indul a Bolyai Farkas középiskola, ahogyan abban néhány hónappal ezelôtt megegyeztünk.

A harmadik bôvített egyszerû mondat pedig így hangzik: Csángóföldön két csoportban is hivatalosan megkezdôdött a magyar nyelv oktatása. Májusban Bákó megyei tárgyalásainkon ebben egyeztünk, ezt ígértük Klézsén és Pusztinán.

Tisztelt Szövetségi Képviselôtanács!

Nem arra vállalkoztam most, hogy a kormánypárttal kötött megállapodás részletes elemzését elvégezzem, ilyen elemzést készített az Ügyvezetô Elnökség, és tudtommal ezt mindenki megkapta. Csupáncsak jelezni akartam, hogy a múlt visszaszerzésében és a jövô megteremtésében is léptünk elôre az elmúlt idôszakban. Ez még akkor is így van, ha ugyanilyen bôvített egyszerû mondatokat kudarcainkról is fogalmazhattam volna. Ha azt mondom, hogy a palack félig tele van, akkor azt is mondtam egyúttal, hogy a palack félig üres. Sôt, még azt is mondtam, hogy úgy kellene egymással vitázni, hogy a teliségi vagy ürességi vitában magát a palackot azért nem kellene összetörni.

Van amirôl vitázni, van amirôl együttgondolkodni, van amirôl közösen fogalmazni meg a konklúziókat.

A népszámlálás ideiglenes adatait ismerjük mindannyian. Áltathatjuk magunkat azzal, hogy az adatok nem pontosak, és meglehet, így is van, de alapjában véve mindannyian tudjuk, hogy fogyásunk valós. Mi több, nagyságrendileg is ott lehet a fogyás valahol a 10-11 százalék körül. Akkor pedig meg kell keresnünk az okokat, és fôleg meg kell határoznunk a teendôinket. Az okokat ismerjük: rossz születési arányszám, asszimiláció, kivándorlás. A teendôkrôl viszont nagyon részletesen, nagyon pontosan kell beszélnünk minden lehetséges alkalommal, mert nem az eljövendô évtizedekben, hanem a következô években kell nekünk a megoldásokat megtalálni és érvényesíteni.

Éppen ezért a jövô évi RMDSZ-kongresszusra készülve elsôsorban azt a kérdést kell feltennünk: mit kínál a mi programunk a fiatal nemzedéknek? Milyen közérzeti változást és milyen szellemi-gazdasági-szociális intézményrendszert kínálunk nekik, hogy itt keressenek boldogulást a szülôföldjükön, és ne másutt. Az ugyanis számomra nem vitás, hogy a fiatal nemzedéknek az elkövetkezô idôszakban nagy feladata lesz itt nálunk: fel kell készülni az európai uniós csatlakozásra, a szó szoros értelmében be kell vinni az erdélyi magyarságot az Európai Unióba, de úgy, hogy ott helytálljon, felemelkedjék és gyarapodjék, ne pedig szétmorzsolódjék. Képessé kell tenni az itteni magyar értelmiséget, tudóst, oktatót, mûvészt, vállalkozót, hogy haszonélvezôje legyen a csatlakozásnak, és ne kárvallottja. Van erre esély, hiszen egy kisebbségi sorsba szorított közösség nagyot lélegezhet, szabadabban mozoghat egy egységes Európában, de ehhez itt van szükségünk a fiataljainkra, nem Magyarországon vagy máshol. Itt kell nekik minden tudást, minden tehetséget, minden teremtô és önérvényesítô szándékot a saját közösségük javára kamatoztatni. Még akkor is, ha ez pillanatnyilag nehezebbnek látszik, mint egyszerûen odébb menni egy országgal. Nehezebb ugyan, de hosszú távon még egyénileg is sokkal nagyobb elégtételt kínál.

Nekünk nem szólamokkal, hanem ennek a történelmileg is megismételhetetlen esélynek a felmutatásával kell itthon tartanunk a fiatal nemzedéket.

Mi kell ehhez?

Kellenek a közérzeti feltételek. Pusztulást jósolva, a magyarság itteni életlehetôségeit tagadva hiába marasztaljuk a fiatalokat.

Kellenek a gazdasági feltételek is. Jelentôs föld- és erdôvagyont juttattunk vissza máris a volt tulajdonosoknak. Székelyföldön már munkálkodik a visszaszerzett több száz ezer hektár hasznosításán számos szakember, köztük tervezni és dolgozni is képes fiatal közbirtokos gazdák. Hátravan az egyházi ingatlanok törvényének mielôbbi alkalmazása. Föld, erdô, ház! Ez lehetne a következô hónapok legfontosabb jelszava. És ez is lesz! A biztos tulajdonviszonyok, a gazdasági stabilitás és gyarapodás, az eltervezhetô jövô elôfeltételei. Kihívás nekünk, kihívás a fiataloknak is. Kihívá