|
LIV. évfolyam 220. (15183.) sz. |
2002. szeptember 21., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Egyik vidéki egészségügyi intézményben járva, a gyermekgyógyász szakorvossal folytatott beszélgetés során derült ki, hogy a gyerekosztályon a sürgôsségi eseteken túl négy-öt elhagyott roma gyereket gondoznak, olyanokat, akiket egy beutalást, betegséget követôen "ottfelejtett" a család. Bár tudják, hogy számukra nem a kórházi légkör a legkedvezôbb, arról is többször meggyôzôdtek, hogy a vér szerinti szülôk hallani sem akarnak róluk. A kórházban viszont jut számukra egy tál leves, és néhány jó szó is, ha éppen van ideje a szolgálatos asszisztensnek.
Az eljárás hivatalos rendje, hogy minden gyermeket, akit szándékosan a kórházban felejtettek, az irataik, születési bizonyítványuk rendezése nyomán vissza kell küldeni a családba. De szabad-e ehhez a megoldáshoz folyamodni, ha a gyermeket semmi áron nem akarják visszafogadni a szülôk? Kórházakban tartani ôket hosszú idôn át ugyancsak nem lehet (ágyhely, tartási költség) stb.
A jelenséget a romániai gyerekklinkák jó részénél tapasztalhatjuk. Mi lehetne hát a legjobb megoldás sorsuk rendezésére? Van, ahol fizetett pótszülôknél helyezték el az elhagyott gyermekek zömét.
Újabban pedig egyre gyakrabban hallunk arról, hogy az elhagyott vagy árva, illetve a fogyatékos gyermekek gondozását végzô nagy intézetek helyét kisebb, családi jellegû egységek veszik át. Örvendetes tény, hogy (megyeközpontunkban) alapítványi óvodák, nappali központok vállalják a fogyatékos gyermekek gondozását a nap bizonyos óráiban.
Abból kiindulva, hogy nincs az az idegen, akk olyan kegyetlenül tud bánni egy gyermekkel, különösen, ha az fogyatékos, mint azok a szülôk, akik eldobták, és semmi áron sem akarják visszafogadni, reménykedjünk abban, hogy egyelôre a gyerekklinikákon kilátásba helyezett hazaküldésekre csak nagyon megfontolt alapos felmérés alapján kerül sor, hogy a "családjában" kiéheztetett, agyonvert, halálra kínzott gyermek elhunytáról - mint ahogy azt a közelmúltban tettük - többet ne kelljen tudósítanunk. Közben kialakulhat az a rendszer, amely valóban megnyugtató megoldást jelenthet, s ezek a világra hozott, de nem kívánt gyerekek nem válnak a társadalom számkivetettjévé, hanem igazi esélyt kapnak az emberhez méltó életre.
(MTI) - Szabadkán szombaton megalakul a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), a vajdasági magyarság személyi elvû autonómiáját megtestesítô kisebbségi önkormányzat.
A jugoszláv parlament február 25-én fogadta el a kisebbségügyi kerettörvényt. A jogszabály fontos elemét képezi az a rendelkezés, amely lehetôvé teszi az ország területén élô minden nemzeti közösség számára a nemzeti tanács létrehozását.
A törvény kimondja, hogy a nemzeti tanács - adott esetben a Magyar Nemzeti Tanács - kisebbségi intézményeket alapíthat, illetve "dönthet vagy részt vehet a döntéshozatalban" a nyelvhasználatát, az oktatását, a tájékoztatását és kultúráját érintô területeken.
A nemzeti tanácsot elektori közgyûlés választja meg. Alanyi jogon elektor lehet a kisebbséghez tartozó megválasztott önkormányzati, tartományi, köztársasági vagy szövetségi képviselô. Érvényes közgyûlési határozattal egy-egy elektort állíthat minden kisebbségi civil szervezet, elektor lehet továbbá a kisebbséghez tartozó olyan személy, aki összegyûjtött legalább száz támogató aláírást a nemzeti közösségben.
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kezdeményezésére a szövetségi minisztérium szeptember 21-re tûzte ki az elektori közgyûlés megtartását. A színhely a szabadkai sportcsarnok lesz.
Az MTI értesülései szerint több mint 600 elektor részvétele várható a közgyûlésen, és mintegy 35 ezer vajdasági magyar - vagyis a délvidéki magyarság teljes lélekszámának közel 15 százaléka - adott támogató aláírást elektornak, ami - szakértôk szerint - az MNT jelentôs támogatottságáról tanúskodik a délvidéki magyarság körében.
A közgyûlés résztvevôi listás szavazás alapján választják meg a 35 tagú nemzeti tanácsot. Az elektorok legalább egynegyede jogosult arra, hogy közös listát állítson, amely természetszerûen ugyancsak legfeljebb 35 fôs lehet.
Az elektori közgyûlés lebonyolítása után az MNT-nek az lesz a legfôbb feladata, hogy a szövetségi, köztársasági és tartományi hatóságokkal tárgyalva meghatározza a tanács hatáskörét. A kisebbségügyi kerettörvény ezt nem pontosítja, mivel a kulturális, mûvelôdési és oktatási területek szabályozása eleve köztársasági, illetve tartományi hatáskörben van.
A kisebbségügyi törvény kidolgozásában tevékeny részt vállalt a VMSZ, azon belül is kulcsszerepe volt benne Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszternek és Várady Tibor nemzetközi jogásznak. A vajdasági magyarság körében meghatározó támogatottsággal bíró VMSZ a háromszintû autonómiakoncepciójának egyik pillérét, a személyi elvû autonómiát látja megvalósulni az MNT-ben. A tartományi autonómiát részben a vajdasági autonóm hatáskörök egy részének visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomag valósította meg, amely ugyancsak az év elején lépett hatályba. A harmadik célkitûzés, a területi autonómia megvalósítása még várat magára.
A vajdasági magyar pártok között nincs egyetértés abban, hogy az MNT valóban szavatolja-e a magyarság perszonális autonómiáját.
Három kisebb párt - az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Varga Tibor vezette Kereszténydemokrata Európa-Mozgalom (KEM) - szerint az MNT "álautonómiát" nyújt, és valójában arra szolgál, hogy a szerb politikai elit ellenôrizze a magyarságot. A nyilatkozatokból ítélve e három párt nem vesz részt szombaton az MNT megalakításában, mint ahogyan nem vett részt az MNT elôdjének tekinthetô, döntési jogkör nélkül mûködô Ideiglenes Vajdasági Magyar Tanács (IMNT) munkájában (az MNT megalakulása után az IMNT feloszlatja magát).
A VMDP, a VMDK és a KEM azt kifogásolja, hogy az nemzeti tanács megválasztása nem közvetlenül választói névjegyzék alapján történik, hanem elektorok által. A VMSZ viszont leszögezi: nem mondott le véglegesen arról, hogy választói névjegyzékkel történjék a tanács megválasztása, de a jelenlegi belpolitikai helyzet, illetve az EBESZ és az Európa Tanács határozott ellenkezése miatt ez az elképzelés egyelôre megvalósíthatatlan.
Az MTI által megkérdezett kisebbségügyi szakértôk szerint elektoros választás esetén is teljesül a perszonális autonómia fô követelménye, hogy a nemzeti közösség minden képviselôjének biztosítva legyen a lehetôség a kisebbségi önkormányzat megválasztásához. A megválasztott képviselôkön és a kulturális és mûvelôdési szervezetek delegáltjain kívül bárki lehet ugyanis elektor, aki összegyûjt száz támogató aláírást.
A vajdasági magyar pártok közül a VMSZ-en kívül várhatóan csak a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom elnevezésû, ugyancsak kisebbnek mondható párt állít elektort a szombati közgyûlésen.
A VMSZ szerint a közte és a VMDP, a VMDK, illetve a KEM közötti ellentétek mögött az áll, hogy a VMSZ- nek nagyobb támogatottsága van a vajdasági magyarság körében, mint e három pártnak együttvéve. Az ellentét legmélyebb oka abban rejlik - mondják a VMSZ- nél -, hogy a kisebb pártok belátták, nem tudnának döntô befolyással lenni a nemzeti tanácsban, ezért inkább távolmaradásukkal már elôre megkérdôjelezik az önkormányzat eredményességét.
A VMSZ-nek összesen közel kétszáz megválasztott - szövetségi, köztársasági, tartományi és önkormányzati - képviselôje van, míg a többi párt összesen közel 35 képviselôt tart számon. Kasza József pártjának 17 tartományi, hat köztársasági és két szövetségi képviselôje van, ezenfelül három delegált tagja a tartományi végrehajtó hatalomban, illetve Kasza József köztársasági miniszterelnök-helyettes. A pártnak hét vajdasági városban, illetve községben - Adán, Csókán, Kanizsán, Kishegyesen, Szabadkán, Topolyán és Zentán - van polgármestere.
A VMDP egy tartományi képviselôvel dicsekedhet, a VMDK- nak a pártelnök személyében egy köztársasági képviselôje van, aki viszont a szerb kormányfô vezette Demokrata Párt listáján került be a törvényhozásba.
Adrian Nastase miniszterelnök magyarázatot kért Daniela Bartos egészségügyi minisztertôl a közegészségügyi rendszerben tapasztalható "elfo-gadhatatlan helyzetre" vonatkozóan és leszögezte, hogy a kormány kész "nagyon szigorú intézkedéseket" hozni ezzel kapcsolatban. "A kormány minden tagjának és a helyi önkormányzatoknak felelôsséget kell érezniük az egészségügyben létezô problémák megoldása iránt", fogalmazott Nastase a prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten. A kormányfô jelezte, bizonyos esetekben megszakították az AIDS-es gyerekek kezelését, mivel az illetékesek szabadságra mentek. Néhány megyében csökkentették a kórházi ágyak számát, viszont több orvost és asszisztenst alkalmaztak. A szabálysértôk más munkahely után nézhetnek majd, szögezte le Nastase. "Az egészségügyben tapasztalt problémák a fegyelem hiányával és a kidolgozott elôírások alkalmazásának elmulasztásával kapcsolatosak", hangsúlyozta a kormányfô.
Az országos energiaügyi hatóság által benyújtott tájékoztatásban foglaltakat figyelembe véve, a kormány október 1-jétôl átlagban 0,6%-kal csökkentette a villamos energia árát - olvasható a legutóbbi kormányülésrôl kiadott közleményben. Az árcsökkenés magyarázata, hogy a Nemzetközi Valutaalappal kötött megegyezés szerint az energia árát évnegyedenként a dollár árfolyamához kell igazítani. A jelenlegi árat július 1-jétôl 33.500 lejes dollárárfolyamon állapították meg, a valós árfolyam azonban folyamatosan a becsült érték alatt maradt. Az október 1-jétôl december végéig érvényes energiaár már 33.300 lejes árfolyamot vesz figyelembe.
Az átlag árcsökkentésnél lényegesebben kevesebbet kell majd fizetniük azoknak, akik kevés áramot használnak. A szociális tarifa a 60 kWh-nál kevesebb energiamennyiségre 1071 lej/kWh-ás árat állapít meg, ami 15%-kal olcsóbb a korábbinál. Romániában a fogyasztók jelentôs hányada (43,77%-a) választotta a szociális díjszabást. A szociális energiafogyasztás ennél alacsonyabb, a teljes háztartási fogyasztás 20,52%-a. A legnagyobb a szociális fogyasztás hányada Moldvában és Olténiában, ahol megközelíti a 30%-ot. Erdélyben ez a mutató 20-23%- körül mozog, míg a Bukarestet is magába foglaló Dél-Munténiában 10% alatt van.
A polgármesterek személyes érdekeket követnek?
A tegnapi videokonferencián újra a szégyenlistára került Maros megye a birtoklevelek kiosztása, illetve a föld- és erdôtörvény alkalmazása tekintetében. Adrian Nastase miniszterelnök jegyzéke értelmében jóval az országos átlag alatt van. A kormányfô szerint országos szinten több mint 300 ezer tulajdonbizonylat vár arra, hogy végre átadják a jogos tulajdonosnak. Azonban, mint mondta, egyes polgármesterek, személyes érdekeket követve, nem adják ki ezen dokumentumokat. "Komolyabb hozzáállást" követelt a prefektusoktól, a megyei földosztó bizottságok elnökeitôl is.
Maros megye országos szinten hátulról a harmadik, Hargita és Kovászna megye után, tudtuk meg a videokonferenciát követô sajtótájékoztatón Burkhardt Árpád alprefektustól. Míg országos szinten 76%-ban adtak ki birtoklevelet, a megye alig ért el 58,9 százalékot. Megyeszinten csupán 33 község érte el az országos átlagot, 32 helység számára még a megyei átlag is túl magasnak bizonyult. Az alispán megerôsítette, hogy fôleg a magyarlakta vidékeken vannak gondok. Legkevesebb tulajdonbizonylatot Makfalván adtak ki, de mint mondta, itt az is közrejátszott, hogy idôközben meghalt a polgármester, és az újat nemrég választották meg.
Mint a múlt héten tájékoztattuk olvasóinkat, éppen a birtoklevelek kiosztásában észlelt lemaradások miatt, két hónapra, 10-10 százalékkal visszaminôsítették a nyárádremetei, illetve az erdôszentgyörgyi polgármestert. Tizenhat község polgármesterét figyelmeztették, és felszólították, tegyenek eleget választóikkal szembeni kötelességüknek. A Népújság kérdésére, miszerint észleltek-e javulást a büntetések nyomán az érintett polgármesterek tevékenységében, Burkhardt Árpád nem tudott pontos választ adni, mert, mint mondta, a héten a tanévkezdés, illetve az iskolatej- és kifliprogram volt elsôrendû feladatuk. Azonban, jelentette ki, a jövô héten folytatják a vidéki kiszállásokat, ellenôrzéseket, büntetéseket is. Akik figyelmeztetést kaptak a múlt héten és mégsem igyekeztek, azokat 10 százalékos visszaminôsítéssel büntetik, a tíz százalékból húsz lesz, és így tovább, mondta az alprefektus.
Döntött a Pszeudoszféra-pályázat zsûrije
A Bolyai János-emlékév keretében a PSZEUDOSZFÉRA-emlékmû elkészítésére meghirdetett pályázatra beérkezett munkák zsûrizésérôl már szóltunk.
A szeptember 2-án elsô ízben összeült nyolctagú zsûri - Csegzi Sándor alpolgármester, Muresan Gheorghe, Simon Endre, Sánta Csaba, Kolozsi Tibor szobrászok, dr. Kiss Elemér, dr.Weszely Tibor Bolyai- kutatók, Nagy Miklós Kund publicista - akkor úgy döntött, hogy a meghirdetett díjkeretet a három kiválasztott legjobb munka szerzôje között egyformán osztja el. A díjazásra szeptember 17-én került sor.
Így Szilágyi László szobrász ECCE jeligéjû és Horváth Sándor matematikus HIPERBOLIC SPACE jeligéjû munkái kapták a díjakat, a harmadik kiválasztott, az 1967 jeligéjû munka szerzôje nem jelentkezett (mivel a szerzô ismeretlen, kérjük, a cikk alapján jelentkezzen).
A módosított makettek tanulmányozása után végül, sok latolgatás nyomán a zsûri úgy döntött, hogy Horváth Sándor matematikus HIPERBOLIC SPACE címû munkája ötvözi legátfogóbban mindazokat a szempontokat, amelyekre a kezdeményezôk gondoltak, vagyis hogy az emlékmû formailag tartalmazza a pszeudoszférát mint matematikai alakzatot, merész vonalaival a Bolyai-elmélet forradalmiságára jellemzô mûalkotás legyen, architekturálisan illeszkedjen a tér harmóniájába, mind tartalmi, mind formai vonatkozásban századokon átívelô aktualitásával a jövô generációjához is szóljon.
A kivitelezésre javasolt munka végleges formába öntése még a szerzô és munkatársai feladata, figyelembe véve a zsûri javaslatait, amik a talapzatra, méretarányokra, színekre, a végleges életnagyságú makett elôzetes térbe illeszkedésére vonatkoznak. Ennek érdekében a pályázat bírálóbizottsága a kivitelezés alatt bekapcsolódik is a munkába mint szakmai véleményezô.
Abban a reményben, hogy 2002. december 15-én, Bolyai János születésének 200. évfordulóján, az ünnepélyes momentum alkalmával rendhagyó emlékmûvel gazdagíthatjuk városunkat, megköszönjük a zsûri tagjainak és az alkotóknak eddigi közremûködésüket további javaslatokat, észrevételeket szívesen fogadunk. A szervezôk nevében
Marcel Proust híres regénye juthatott mindazok eszébe, akik csütörtök délután elmentek a 75 éves marosvásárhelyi fotómûvész, Mihu Constantin tárlatnyitójára a Várgalériába. Ott is a múló idô volt a fôszereplô, ez egyben a kiállítás rendezô elve is: az ünnepelt hat évtizedes pályáját felvillantó 75 fekete- fehér felvétel kisgyermekkortól az aggastyánlétig követi nyomon az embertársak élethelyzeteit. Sajátos várostörténetnek is beillik mindaz, amit felmutat a képanyag, a fotós jó emberismerôként és fotóriporteri képességekkel mindig azt látta, láttatta meg, ami Marosvásárhelyre és lakosaira jellemzô. Egyéniségek, akik már nincsenek, jelenségek, amelyek már eltûntek, megannyi nosztalgiázásra késztetô mozzanat tûnik fel a falakon, az idô könyörtelen múlása okozta szomorúságot azonban humorba oldja a kiállító, számos fotóján derülhetünk, a rendezvény külön erénye ez.
A város népszerû alakja Mihu Constantin, évtizedek óta ott van minden fontos eseményen. Képei közül több is bejárta a világot, díjakat is szereztek számára. Az igazi kitüntetés mégis az, hogy nagyon ritkán volt annyira zsúfolt az egymásba nyíló két terem, mint ezen a csütörtökön, és érezhette, hogy megbecsülik, szeretik, egyetértenek két tárlatnyitó méltatója, Mircea Mihai és Nagy Miklós Kund értékelô gondolataival. A fotóklub továbbra is baráti, ösztönzô közösséget jelent számára, fiatalos lendülete is remélhetôleg sokáig megmarad, bizonyára még számos kitûnô felvétellel örvendezteti meg közönségét.
Az Oktatásügyi Minisztérium által biztosított ingyenes tanszercsomagokat a Comat Rt. raktárából pénteken szállították ki a megye iskolaközpontjaiba: Segesvárra, Dicsôszent-mártonba, Szászrégenbe, Szovátára és Marosludasra. Marosvásárhelyen három központba (a 8-as, 15-ös és 20-as Általános Iskolába) juttatták el a tanszereket (összesen 23800 csomagot), a többi iskola innen fogja a rá esô részt elszállítani. Háromféle csomagot állítottak össze. Az elsô osztályosok pakkja iskolástáskát és típusfüzeteket, valamint borítókat, tolltartót, ceruzákat és golyóstollakat tartalmaz; a II-IV. osztályosok csomagja 11 vonalas füzetet, 9 matematikafüzetet, 2 rajzfüzetet, egy szószedetet, egy olvasmányos könyvet, Románia földrajzi atlaszát, borítókat, golyóstollakat, ceruzákat, egy vonalzót és egy tolltartót tartalmaz, az V-VIII. osztályosokéban pedig egy olvasmányos könyv, történelmi atlasz, 7 kis vonalas füzet, 7 kis számtanfüzet, 2 egyetemista típusú vonalas füzet, földrajz-, biológia- és zenefüzetek, rajztömb, mértani felszerelés, borítók, golyóstollak, ceruzák találhatók. A tanszercsomagok értéke 200.000 lej körül van; nem tartalmaznak magyar vagy más kisebbségi nyelven írt olvasmányos könyveket. Mindezeket azok a gyerekek fogják kapni, akiknek családjában az egy személyre esô jövedelem nem haladja meg a minimálbér felét, vagyis a 875.000 lejt.
Mindjárt az elején tisztáznunk kell, hogy nem sírom vissza az elmúlt idôket. Amikor a pionírok és a kommunista ifjak önként és dalolva, belsô késztetésre egy emberként úgy döntöttek minden ôszön, hogy kis, dolgos kezükkel a mezôgazdasági kampányból kiveszik a részüket, ezáltal hathatósan támogatva hazánk fellendülését, sokoldalú fejlôdését, hozzájárulva természetesen a szocialista országok közötti barátság megerôsödéséhez és nyilvánvalóan a tartós világbéke megteremtéséhez.
Szóval szeptember végén, október elején, ahelyett, hogy Petôfivel a domb tetôn üldögéltünk volna és onnan nézelôdtünk volna szerteszét, mentünk a mezôkre, gyümölcsösökbe és "dolgoztunk".
Nekünk szerencsénk volt, jobbára almát szedtünk meg szilvát, a cukorrépa másokra maradt. Kezdetben, sok évvel a mi évfolyamunk elôtt, a diákok úgy gondolták, a szerény javadalmazásból kigyûjtenek egy kirándulásravalót és keményen dolgoztak, többszörösen túlteljesítve a tervet. Fejenként több mint 800 lej illette volna ôket, amikor osztályfônökük úgy döntött, hogy az ôszi munkákból befolyó összegek - természetesen önkéntes alapon - az osztálypénztárt fogják feltölteni. Az esetbôl mindenki okult. Mi már elsô nap eldöntöttük, csak annyit dolgozunk, hogy abból a szállást és az ellátást ki tudjuk fizetni. A napi 24 lejért két "boxpalettet" kellett négy embernek megtölteni. A munkát tulajdonképpen 2-3 óra alatt el lehetett volna végezni, de hát mi egyáltalán nem siettünk. A fák ágain ücsörögve, a meleg ôszi napsütésben órákig el lehet hallgatni "a fák lehulló levelének lágy neszét". Délben hosszú szünetet tartottunk és kora délután elvbôl nem dolgoztunk. ötre úgyis mindig megtelt mindkét nagy láda. Naphosszat ettük a szebbnél szebb gyümölcsöket. Esténként, ha semmilyen kirívó helytelenkedésre nem derült fény, zene is volt, táncolhattunk. Idônként számításokat végeztünk, hogy milyen mélyen alulfizetettek vagyunk, ezen kellôképp fel is háborodtunk, de semmit sem tehettünk, és ha ôszinte akarok lenni, el kell mondanom, hogy lényegében jól éreztük magunkat.
Nem szeretném, ha még egyszer "önkéntes" szocializmusépítôvé kellene válnom, de azokat a gyümölcsevéseket még ma is hiányolom. Belátom, két hét alatt nem lehetett említésre méltó pénzösszeget keresni, s az sem kétséges hogy az állam sem járt jól velünk. Az egész mindenkinek ráfizetés volt. Jó, hogy nem kell már ilyen ôszi kampányok részesei legyünk, de a friss, zamatos, illatos almák és más gyümölcsök szedésérôl azért szívesen tárgyalnék...
2002. szeptember 18-án Gyulafehérváron az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei a római katolikus érseki palotába tájékozódó megbeszélésre hívták meg a Rosia Montana Gold Corporation részvénytársaság legfelsôbb vezetôségét a verespataki aranykitermelési tervvel és az egyházak ingatlanaival kapcsolatos kérdések tisztázására. A tárgyalás szervezésében és szakmai elôkészítésében részt vett az RMDSZ vezetôsége és parlamenti képviselôcsoportja is. Antal István képviselô, az Ipari Bizottság elnöke hivatalos tájékoztatásokat és szakvéleményeket juttatott el az egyházakhoz.
Az egyházak képviselôi elsôként azt nehezményezték, hogy Verespatakon úgy kezdték el a kutató feltárást, a kártalanítást, a hívek elköltöztetését és Verespatak felszámolását, hogy az egyházak hivatalos vezetôivel nem vették fel a kapcsolatot, holott felelôsséget éreznek Veres-patakért mint soknemzetiségû történelmi településért, az elköltöztetett és kitelepítés elôtt álló híveikért, és az egyházakat érintô ingatlanokért, a régió teljes biztonságáért és a környezetvédelemért.
Az egyházak püspökei mind a kormány illetékes minisztériumaitól és a parlamenttôl, mind pedig az aranykitermelést elkezdô cégtôl elvárják azt, hogy amennyiben elkezdôdik a verespataki aranykitermelés, az a teljes törvényesség, a jogi, gazdasági átláthatóság, a teljes környezetvédelmi biztonság és maximális felelôsség keretei között kezdôdjék el.
Az egyházak határozott elvárása az volt, hogy a Gold Corporation társaság képviselôi két héten belül írásban mutassák be az egyházak ingatlanait és a mûemlék zónát érintô kialakítási és védelmi ütemtervüket, és hivatalosan, írásban nyilatkozzanak arról: mi a szándékuk a történelmi központtal és az egyházak ingatlanaival.
Az egyházak és a Gold Corporation Részvénytársaság elhatározták, hogy közös munkabizottságot hoznak létre a folyamatos egyeztetésre, együttmûködésre, az esetleges kártalanításra és a további cselekvési tervek kidolgozására.
A gyulafehérvári tanácskozáson jelen volt Winkler Gyula Hunyad megyei képviselô, valamint Vekov Ká-roly, az egyházak által Verespatak kérdésében megbízott Kolozs megyei képviselô is.
Nem a Mecsek hegység legmagasabb pontján, a Pécsvárad melletti muzikális nevû Zengôn (682 m), nem is a dél-magyarországi nagyváros közeli Tubes (612 m) vagy a Jakab-hegy csúcsán (602 m), hanem a tengerszint fölötti 534 méteren levô Misina tetôn építették fel a tévétornyot. A körkilátó terasz (75 m) és a körkilátó eszpresszó 1973. április 4-én nyílt meg a nagyközönség számára. Micsoda "véletlen", hogy pontosan az ún. felszabadulás ünnepnapjára, valójában a több évtizedes szovjet katonai megszállás kezdetének szomorú emlékére idôzítették ezt az eseményt.
Akárhogyan is történt, a pécsieknek és az oda látogatóknak e dátumtól lehetôségük nyílt arra, hogy tágítsák látókörüket. Nem csupán a szó szoros értelmében azzal, hogy az erdôs dombok fölé emelkedve madártávlatból gyönyörködhettek a tájban, városukban és (fôként távcsôvel) a szomszédos településekben: Hird, Romonya, Bogárd, Nagykozár, Kozármisleny, Magyarsarlós, Pécsudvard, Málom, Kökény, Keszü, Aranyosgadány, Pellérd. Tiszta idôben innen akár a Dráván túli szomszédos országba, Szerbiába is át lehet látni.
A 18.500 tonna vasbetonból épített 191 méteres torony tehát a jövô esztendô tavaszán lesz 30 éves. Újdonságnak nem újdonság, mégis érdemes a Pécs felejthetetlenül szép ódon belvárosának megtekintése után a Hunyadi és a Károlyi Mihály úton kígyóvonalban haladva kihajtani a Misina tetôre. Mellesleg arrafelé van a vidámpark is, az erdei kisvasúttal.
Mi, erdélyi magyarok hosszú évtizedek óta kisebbségi sorsban élünk. Mi volt a helyzet akkor, amikor nem mi voltunk kisebbségben, hogyan bántunk mi az akkori kisebbségekkel? Mi volt a helyzet a történelmi Magyarországon, milyen volt az a szörnyû nemzeti elnyomás, amelyrôl minden román történelem tankönyv szól és mi a helyzet most? A közelmúltban jelent meg A magyar állam és a nemzetiségek - 1848-1993 címû kötet, ennek alapján áttekinthetjük múltunknak ezt a szakaszát.
Nemzetiségek már a honfoglalás elôtt és után is együtt éltek a magyarokkal. A térség etnikumainak nemzetté, nemzetiséggé fejlôdése a XVIII. sz. végén, a XIX. sz. elsô felében zajlott le. Elôször a közös szülôföld, vallás, nyelv alapján iskolák, lapok, mûvelôdési egyesületek alakultak, majd megfogalmazták gazdasági, társadalmi, politikai céljaikat. A magyar politikusok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt szembesültek a nemzetiségek öntudatra ébredésével.
A nemzetiségek nemzeti céljai iránt nem tanúsítottak megértést, holott maguk is nemzeti elnyomás alatt éltek. Ennek oka, hogy a magyar politikai vezetô réteg a XIX sz. elején a nemzetállam, az egységes magyar politikai nemzet álláspontjára helyezkedett, ami szerint a magyar az államnyelv, a közigazgatás nyelve, amit mindenkinek el kell sajátítania. Ennek a felfogásnak pozitív tartalma volt a Habsburgokkal szemben, de negatív a nemzetiségek viszonylatában.
A szabadságharc utolsó heteire - véres tapasztalatok hatására - végül is felismerték. Megbékélési tárgyalások kezdôdtek a szerbekkel és románokkal, majd elfogadták Szegeden a polgári magyar állam elsô nemzetiségi határozatát, amely biztosította a törvényhatóságokban, községi szinten, a bíróságokon, az elemi iskolákban, az egyházakban a szabad nyelvhasználatot. A világosi fegyverletétel elôtt pár héttel ennek persze csak elvi jelentôsége volt.
A szabadságharc leverése után a nemzetiségek ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül. Nemzetiségeket érintô jogszabályok a kiegyezés elôtt nem születtek.
Az elsô fontos jogdokumentum a nemzetiségek viszonylatában az 1868. évi XLIV. törvény, amely bevezeti az osztatlan, egységes magyar nemzet fogalmát, és kimondja, hogy ennek a nemzetnek, nemzetiségre való tekintet nélkül, egyenjogú tagja minden állampolgár és az államnyelv a magyar. Ezt a nemzetiségek nem szavazták meg és kivonultak a parlamentbôl.
A törvény pontosan kijelölte a magyar nyelv kötelezô használatának színtereit - a hivatalos érintkezésben, törvényhatósági szinten, a községekben és az igazságszolgáltatásban. Az egyházakban és az iskolákban széles körû anyanyelv-használati jogokat biztosított a nemzetiségeknek. Továbbra is rendelkeztek iskolaállítási joggal az egyházak és a községek, városok. Területi autonómiát nem adott a törvény, tiltotta a megyék, községek területének nemzetiségek szerinti átszabását, azt azonban kimondta, hogy a hivatalok betöltésénél a személyes képesség a döntô, nemzetiségi hovatartozás egyetlen hivatal vagy méltóság betöltésének sem lehet akadálya.
Az 1868-as magyar-horvát kiegyezés autonómiát szavatolt a Magyarországgal államközösséget alkotó Horvátországnak, volt külön kormánya, országgyûlése, hivatalos nyelve lett a horvát.
Az 1868-ban megszületett Eötvös-féle népiskolai törvény a toleráns nemzetiségi politika szellemét tükrözte. Fenntartotta az anyanyelvi oktatást, az iskolalétesítés és fenntartás jogát a hitfelekezetek, a községek, az állam és a magánszemélyek számára. A nemzetiségi elemi népiskolákban nem írta elô a magyar nyelv tanítását, a kisszámú felsôbb népiskolákban kötelezô lett a magyar nyelv oktatása is. A tanítóképzôkben az anyanyelven kívül a magyart és a németet is oktatni kellett. A késôbbiekben (1879) kötelezôvé tették a magyar nyelv oktatását a nem magyar tannyelvû elemi népiskolákban, ami nagy felháborodást okozott. Elôírta, hogy 4 év türelmi idô után csak a magyar nyelvet tanítani is tudó tanítókat alkalmazhassanak. Mivel a törvény végrehajthatatlan maradt, a következô 25 évben számos végrehajtási rendeletet adtak ki. Ilyen volt pl. a sokat bírált - ma is minden román tankönyvben az erôszakos magyarosítás elrettentô példájaként szolgáló - "Lex Apponyi" 1907-ben. Habár ez a törvény jelentôsen felemelte a tanítók fizetését, feltételül szabta a magyar sikeres oktatását és a magyar szellemiség terjesztését a nemzetiségi iskolákban, bizonyos tantárgyaknak a minisztérium által kidolgozott tantervek alapján való oktatását az általa engedélyezett tankönyvekbôl. Ez a rendelkezés itt Erdélyben tiltakozó hullámot váltott ki. Mintha kísértene a múlt.
A rendelkezés a lakosság jelentôs hányadát érintette. 1902-ben az ország több mint 17000 népiskolája közül 10500 volt magyar, 3274 magyar és egyéb, 3343 tisztán nemzetiségû tannyelvû, ez tükrözte az etnikai arányokat. Lásd a táblázatot.
Németország az európai kontinens legnagyobb gazdasági hatalma és stratégiai kulcsországa, így a szeptember 22-én sorra kerülô parlamenti választásokra az egész világ figyel. Annál is inkább, mivel a hagyományosan szociáldemokrata (SPD) - konzervatív (CDU/CSU) párharcot hozó választás aztán kihatással lehet a többi európai országban sorra kerülô pártküzdelmekre is. A két nagy mellett a liberálisok (FDP) már jó ideje csak harmadik, sôt negyedik erôként (az 1998-as választásokon megelôzték ôket a budapesti születésû jelenlegi külügyminiszter, Joschka Fischer vezette zöldek) vannak jelen a Bundestagban. A közvélemény-kutatások szerint egyelôre harmadik befutónak számító FDP kész a koalícióra mind az SPD-vel, mind a CDU/CSU-val. Guido Westerwelle pártelnök hét pontban foglalta össze koalíciós feltételeit, azaz csak akkor lép kormányszövetségre valamelyik erôvel, ha az elfogadja ezt a témakatalógust. A csak ötödik "erônek" számító keleti exkommunista PDS 4 százalékkal nem kerülne be a Bundestagba, hacsak nem szerez három közvetlen mandátumot. Így lehetséges, hogy a két kis párt valósítja meg leginkább elképzeléseit a következô kormányban, de lássuk elôbb, ki adja majd a kancellárt.
Németország sajátos politikai hagyománnyal rendelkezik, a második világháború óta minden választáson a hatalmon lévô kormányt erôsítették meg a szavazók. A politikai felállás mindig a ciklusok közepén változott, amikor az éppen aktuális kormánykoalíció szétesett (emlékezzünk Kohl 1998-os megbuktatására, de az elmúlt négy esztendôben Schröder kormányát is többször veszélyeztették belsô feszültségek). A mostani kampány elején viszont úgy tûnt, hogy békés váltásra kerül sor, hiszen a konzervatív oldalon együtt induló Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajorországi Keresztényszociális Unió (CSU) már 7-8%-kal vezetett a jelenlegi kancellár, Gerhard Schröder vezette Szociáldemokrata Párt (SPD) elôtt.
A mostani választások legérdekesebb fejleménye, hogy a kereszténydemokraták kancellárjelöltjét a kisebbik párt, a CSU adja, Edmund Stoiber bajor tartományi miniszterelnök személyében (eddig mindig a CDU adta a közös kancellárjelöltet). Stoiber ráadásul nemcsak bajor, hanem katolikus is, amit az ország északi és keleti felében nehezen tudtak elfogadni a választók.
Minden eddiginél szenvedélyesebb, személyeskedésig menô vita alakult ki a két kancellárjelölt között. A német parlamenti demokrácia érdekessége, hogy a választások elôtti utolsó plenáris ülésen az ellenzéknek adatik meg az a lehetôség, hogy meghúzza a négyéves kormányzati ciklus mérlegét. A múlt hét végén sorra került bundestagbeli értékelésben a kereszténydemokraták három pillérre építették kritikájukat, mint azt az egész kampány során tették: a külpolitikára (az Irak elleni megelôzô hadmûveletekre, amellyel kapcsolatban túlzott Amerika- ellenességgel vádolták a kormányt), a gazdaságpolitikára (Németország gazdaságának növekedése ma már sereghajtó az EU-ban) és a foglalkoztatáspolitikára (a lélektani határnak tartott négymillió fölé került a munkanélküliek száma). Stoiber rendkívül durván támadt a hivatalban lévô kancellárra, Izrael cserbenhagyásával vádolva a "piros-zöld" koalíciót, azzal, hogy álláspontjával azt az Irakot támogatja, amely a zsidó állam megsemmisítésére törekszik. Schröder viszont övön aluli replikát alkalmazott: "Ön szeretne kancellár lenni, de nincsenek meg hozzá a képességei" - mondta.
A választók a kampány során a hivatalban lévô kancellár javára írták, hogy - Helmut Schmidt egykori kancellártól tanulva (1962-ben Hamburg belügyi szenátoraként gyors és hatásos fellépéssel kezelte a Hanzavárost ért tragikus kimenetelû árvizet) - briliáns módon kezelte a nyári árvizet: a kampányfinis kezdetén volt képes arra, hogy elhalassza a jövô év elejére tervezett személyi jövedelemadó-csökkentést és megemelje a vállalati adókat, hogy így a kormány rendelkezésére álló eurómilliárdokból enyhítse az árvízkárokat. Ezzel a húzással Schröder komoly elônyre tett szert ellenfelével szemben, akit viszont a választók a gazdaság nagy kérdéseinek a megoldásában értékelnek jobbnak (Bajorországban jelenleg a legkisebb a munkanélküliség és a világot sújtó recesszió miatt is csak kevésbé szenved a gazdaság).
A jelenlegi közvélemény-kutatások hibaszázalékon belüli különbséget mutatnak a két esélyes párt között, ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a magyarországi hagyományokkal ellentétben az elmúlt választások tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek az elôrejelzések sokkal inkább a vesztésre álló pártokon segítenek. A vesztesnek látszó párt a választáson mindig jobban szerepelt, még ha ez nem is fordította meg az eredményt.
A mostani német választási kampány során bebizonyosodott, hogy egyre kisebbek a pártok közötti ideológiai és programbeli különbségek, így a vezetôk dönthetik el a választásokat. Míg Schrödert többen szeretnék kancellárnak, mint Stoibert, addig a szociáldemokraták az elmúlt ciklusban komoly esést szenvedtek a lakosság támogatása körében a korrupciós és belsô botrányok miatt, így jelenleg a CDU/CSU szövetség esélyesebb, mint az SPD. A választások eredménye arra is választ adhat, hogy a kancellárjelöltek személye fontosabb vagy a párt iránti rokonszenv. Korábban mindig a pártok programja, célkitûzései és munkájuk eredményessége volt a sorsdöntô, újabban azonban Európa-szerte a pártok vezetô személyiségeinek megítélése kerül elôtérbe.
Az utolsó közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a keresztény pártok és a liberálisok, valamint a szociáldemokraták és a zöldek (jelenlegi kormánypártok) egyaránt 46,5 százalékot lennének képesek ketten együtt összegyûjteni. Lehet, hogy elsô alkalommal kerül sor totális patthelyzetre? Az egyenlôséget bizonyítja az is, hogy a két kancellárjelölt a televíziós viták során szinte teljesen egyforma öltönyben, ingben és nyakkendôben jelent meg.
A CODECS távoktatási intézmény csütörtökön a Mezôgazdasági, Ipari- és Kereskedelmi Kamara elôadótermében bemutató képzést tartott. A nagy-britanniai The Open University egyetlen romániai partnere, a CODECS 1993-ban alakult és azóta országos szinten több mint 24.000-en végezték el az általuk ajánlott képzések valamelyik modulját, a Maros, Hargita és Beszterce-Naszód megyét egybefogó területi képviselet eddigi diákjainak száma pedig meghaladja a 700-at. A CODECS az egyetlen intézmény, amely nemzetközileg is elismert MBA (Master of Business Administration) diplomát ad hallgatóinak, ugyanakkor a helyi, piaci viszonyokhoz igazodva menedzsereknek más felsôfokú képzési lehetôségeket is biztosít. Mindazok számára, akik nem tehetik meg, hogy hosszabb ideig oktatáson vegyenek részt, még akkor sem, ha ez nem feltételezi a munkahely feladását, rövid távú képzéseket szerveznek. Az egyes cégekben felmerülô problémák kezelésére például az alkalmazottak egy része közösen vehet részt rövidebb vagy hosszabb képzésen, amelyek idôtartama az igényektôl függôen néhány naptól néhány hétig terjedhet.
Tegnap a CODECS helyi vállalkozókat és intézményvezetôket hívott meg, hogy a területi kirendeltség vezetôje, Emil Sandulescu a Változás menedzsmentje címmel bemutató képzést tartson nekik, sajnos a meghívásra a vártnál kevesebben válaszoltak. Amint Gabriela Strnadtól, a marosvásárhelyi kirendeltség menedzserétôl megtudtuk, az általuk kínált képzési ajánlatokra általában a külföldi tôkével mûködô cégek fogékonyabbak, ám mára már a hazai vállalkozók egy része belátta, hogy a személyzet képzése befektetés, ugyanakkor a fenyegetô külföldi konkurencia miatt kénytelenek lépést tartani a többiekkel. "Természetesen a képzések hatása nem mérhetô fel azonnal, de akik hozzánk fordultak, mind elégedettek voltak és nem bánták meg. Az elkövetkezôkben arra kell figyelmet fordítanunk, hogy más, eddig tartózkodóan viselkedô cégek is felismerjék: ez a fejlesztés egyik gazdaságos módja és legalább addig eljussunk, hogy meghallgassák ajánlatunkat" - mondta Gabriela Strnad.
Erdélyi magyar írót idézünk meg. A 150 évvel ezelôtt született Petelei Istvánt. A XIX. század végén megújhodó irodalmunk egyik rangos mûvelôjét, lapszerkesztôjét, hírlapíróját. Egy olyan személyiséget, akit Ady Endre Jókaival és Mikszáthtal emlegetett együtt.
Petelei vidéken élt és alkotott, gyermekkorának, ifjúságának élményei szülôvárosában, az akkor alig 13.000 lakosú Marosvásárhelyen és a nevelésére nagy gondot fordító családi környezetben ivódnak be érzékeny lelkébe. Tízesztendei kolozsvári újságíróskodás után ide tér majd vissza.
Életében legfeljebb erdélyi barangolásai, íróbarátaival folytatott levelezései jelentettek változatosságot. S persze írói élményforrást is. Pedig - a családi hagyomány szerint - budapesti egyetemi tanulmányai után tudós tanára, Rómer Flóris állást ajánlott fel számára az akkor oly sok írót vonzó fôvárosban. Tekintélyes lapok, kritikusok (köztük Gyulai Pál) írnak elismerôen elsô írásairól, közben a Kemény Zsigmond Társaság és a Petôfi Társaság is tagjai közé választja.
Az érvényesülés útjai nyitva állottak tehát elôtte.
De ô nem tudott megválni "hegyes hazájától". Miként egyik késôbbi úti beszámolójában megvallotta: "Én oda való vagyok, a hegyek közül való. Szívvel- lélekkel hozzánôve erdôinkhez, völgyeinkhez..." Jóllehet érezte, tapasztalta, mit jelent a vidéki újság, a vidéki könyv, a vidéki talentum: a "semmi és a minden között" lebegni. De azt is tudta, hogy a nagyváros akkor sem jelentett feltétlenül és mindig modernséget az irodalomban sem, hogy egyik-másik nagyvárosi író nemigen látott túl a törzsasztalon.
Nevelése, életfelfogása, kultúrája, ízlése megóvta a szemhatárszûkítô provincializmustól. Tôle kölcsönzött kifejezéssel élve: a "furcsaságok" helyett a "magasabb nézôpontok" vonzáskörében élt és írt. A székely népballadák világát és az erdélyi múltból ihletôdô Kemény Zsigmond önvizsgálatra késztetô örökségét ötvözni tudta a megújhodást kínáló európai szellemi törekvésekkel.
Novelláiban szûkebb környezetének, "utcájának" alakjaira ismerünk, pub- licisztikájában "helyi ügyeket" (ô mondta így) tesz szóvá, hogy örök emberi érzelmek részesévé avassa olvasóját. "Az a baja a mi idônknek, hogy nincs egy nagy gondolata, amelyik áthassa. Nincsen nagy célja, amelyik felé törjön minden erejével, minden szeretetével, minden gáton keresztül" - szakad fel belôle a panasz 1886-ban a székelységért perlekedô cikkeinek egyikében. Úgy vélte, "vágy, reménység, csalódás, küzdelem, bûn és jóság nincsenek külön vidékenként elrendezve."
Ugyanebben az idôben Mikszáth Kálmán szûkebb hazájának tájait, falusi embereit, Tömörkény István a Tisza környékének tanyavilágát, Bródy Sándor a nagyváros tabunak számító témáit fedezi fel irodalmunk számára. Petelei István a hajdani erdélyi kisvárost, az általa jól ismert erdélyi tájakat: a Maros mentét, a Mezôséget, Szováta és Gyergyó erdôrengetegeit, Kalotaszeget és vidékét.
Csipkefátyol finomságú novellái a kisváros polgárosodó világáról, egy állóvízszerû életforma tört hitû, az élet perifériájára szorult kisembereirôl, soha nem teljesült ábrándokról, hirtelen ellobbanó lelkekrôl, rögeszmék megszállottjairól, szertefoszló szerelmekrôl hoznak hírt.
Nem akárhogyan: különleges lélektani igénnyel, mûgonddal, a mûfajt megújító módon. Új csapásokon indult el mint szépíró, kezdeményezô, iskolateremtô volt szerkesztôként. A hírlapírást hivatásnak, a leírt szót az igazmondás és szépség szent frigyének tekintette. És ezt várta el szerkesztôtársaitól is.
Félezernyi publicisztikai írása egykori kolozsvári napilapokban (a Keletben, a Kolozsvári Közlönyben és az általa alapított Kolozsvárban) van eltemetve. Igen jelentôs részük szignóval, álnéven. Vezércikkei, tárcái, úti beszámolói, színházi és zenei tárgyú közleményei, karcolatai, szenvedélyes hangvételû vitacikkei, mûvész- és tudósportréi Petelei Istvánnak eddig nemigen ismert emberi-írói egyéniségérôl árulkodnak. A fájdalmakra fogékony, szelíd, halk szavú szépíró publicisztikájában kíméletlenül szókimondó, ironikus tudott lenni a társadalmi és egyéni fonákságok láttán. Hadd idézzem néhány sorát. A kolozsvári Kelet hasábjain, a Mire tanít minket a makfalvi asszony? címû, vitriolos hangvételû cikkében ilyenképpen mutatkozik be: "Ha részeg az urad, dicsérd józan voltáért. Ha veszekedhetnékje van: dicsérd jámborságáért. Ha mérges: magasztald szelídségéért és békességes életed leend e földön".
Mint újságíró és szerkesztô, Erdély felemelkedésének lehetôségeit kereste, a mûveltség itteni kereteinek megteremtését szorgalmazta, "Erdély bajai"-ra (egyik cikkének címe) kísérelt meg gyógyírt keresni. A polgárosodás lehetôségei, az erdélyi falvak sorsa, a mûvelôdés, tudomány és az oktatás sürgetô szükségletei, a népi kultúra, irodalom, színjátszás, zenemûvészet - ezek Petelei mûvészi szintû közírásának vissza-visszatérô témái. Hírlapírói ars poeticáját így fogalmazta meg: "Egy szabályunk van: igazat kell írni!"
Csak bánhatjuk, hogy ezekrôl még a szakmabeliek sem igen tudnak.
Több száz cikke, levele mintegy bizonysága annak a szívós küzdelemnek, amelyet hosszú éveken át folytatott hagyományaink ébren tartásáért, mûemlékeinkért (azért, hogy Kolozsváron szobra legyen Mátyás királynak s a szülôházát emléktábla jelölje), továbbá az erdélyi mûvelôdés, irodalom mûhelyeinek megteremtéséért (az Erdélyi Irodalmi Társaság megszervezéséért, a Kemény Zsigmond Társaság felújításáért). Erdély népeinek - Petelei szavait kölcsönözve - "közös jólétéért". Azért, hogy Erdély szellemi értékeit "világképessé tegyük".
Egyik alkalommal írta: "Minél több helyt gyúlnak ki a tüzek az oltáron, annál nagyobb lesz a világosság".
Fiatal tehetségek egész sorának egyengette útját (köztük a Thury Zoltánét, Malonyay Dezsôét), elsôk között figyelt fel Krúdy Gyula kivételes tehetségére (akit "fiának" nevezett). Szovátai nyaralóját erdélyi íróknak és újságíróknak ajánlotta fel.
De nemcsak közírásának feltárásával vagyunk adósai. Egy önemésztô élet és egy változó világ mindennapjaiban eligazodni segítô "intim" mûfajának: írói levelezésének számbavételével is.
Napjainkban, az egyetemes kultúrában helyüket keresô nemzeti kultúrák újabb fordulóján Petelei István örökségét csak így, a maga teljességében avathatjuk szellemi életünk eleven részévé.
Ez az emléktábla is csak így lehet számunkra több puszta emlékeztetônél, csak így válhat élôvé, ösztönzôvé.
Magyarországon 1984 óta minden évben szeptember 21- én ünneplik a Magyar Dráma Napját, annak tiszteletére, hogy 1883-ban ezen a napon mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája címû drámáját.
1883. szeptember 21-én Madách Imre darabjának ôsbemutatója a pesti Nemzeti Színházban az egész magyar színházi világot megmozgató esemény volt. Az 1859-1860-ban írott mûvet Paulay Ede igazgató, az intézmény fôrendezôje vitte színre. A drámát irodalmi körökben már ismerték, értékelték, a nagyközönség azonban csak az elôadáson ismerkedett meg vele. A látványos sikerhez hozzájárult a színház technikai felkészültsége: az elsô ízben alkalmazott villanyfény, a jól mûködô süllyesztô és a megnövelt színpad. A valódi sikert azonban a szereplôk aratták: Nagy Imre mint Ádám, Jászai Mari mint Éva és Lucifer szerepében egy ifjú kezdô, Gyenes László.
Az ember tragédiájának színházi elôadása egyike lett a magyar színháztörténet legidôtállóbb sikereinek, a darabot 1883-1889 között valamennyi nagyobb vidéki városban színre vitték. A Tragédia elôadásával Paulay Ede a magyar színpadot egy igazi klasszikus remekmûvel ajándékozta meg, melyet a gondolatok mélysége és a változatos színpadkép egyaránt sikerre ítélt. Az ôsbemutató óta a Nemzeti Színház 2000. április 7-én 1500. alkalommal játszotta a Tragédiát, és 2002. március 15-én a pesti Duna-parton épült új Nemzeti Színház ezzel a darabbal nyitotta meg kapuit. Madách halhatatlan drámai költeménye a világirodalom becses része, mára mintegy 40 nyelven 113 fordításban olvasható a világon, és számtalanszor aratott sikert külföldi színpa-dokon is.
1984-ben a Magyar Írók Szövetsége vetette fel, hogy erre a kivételes dátumra emlékezve szeptember 21. a magyar dráma rendszeres ünnepe legyen. A kezdeményezést az a cél is vezérelte, hogy felhívja a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, azok jobb megismertetésére, s ösztönzést adjon az íróknak újabb mûvek létrehozására.
Ezen a napon évekig drámaíró versenyt rendeztek a
budapesti József Attila Színházban. A
"tollpárbajnak" nevezett
"viadalon" három drámaíró mérte
össze erejét egyazon témában, amelyet az aznapi
újságokban megjelent hírek közül sorsoltak ki. Az
elôírások szerint az egyfelvonásos
minidrámáknak öt szereplôje lehetett. A József
Attila Színház mûvészei és a három
rendezô még aznap délután megkezdték a darabok
próbáját, amelyeket este már meg is tekinthetett a
közönség. Zsûri döntött a legjobb dráma,
a legjobb rendezés, a legjobb nôi és férfi
alakítás díjairól. A nézôk szavazatai
alapján közönségdíjat is átadtak. A
versenyzôk között szerepelt már egyebek között
Kertész Ákos, Siposhegyi Péter, Verebes István,
Horváth Péter, Eörsi István.
A színház 2001-ben nem hirdette meg a tollpárbajt, idén azonban ismét a hagyományos drámaírói versengés helyszíne lesz a József Attila Színház. A húsz-huszonöt oldal terjedelmû, négy-hatszereplôs egyfelvonásosokat ezúttal is már aznap este elôadják a társulat mûvészei. A "rögtönzések" alapjául egy, a helyszínen kisorsolt aznapi Népszava-cikk szolgál majd.
A Magyar Dráma Napja alkalmából évente átadják a Színházi Dramaturgok Céhe díját, valamint a Szép Ernô jutalmat, amelyet egy-egy színházi évad legjobb magyar drámaírói teljesítményének elismerésére a Mûvelôdési Minisztérium alapított 1984-ben Pogányné Szép Berta - Szép Ernô húga - végrendelete alapján.
2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Szép Ernô-díját Háy Jánosnak A Gézagyerek címû drámáért, Kárpáti Péternek eddigi drámaírói munkásságáért, Visky Andrásnak drámaírói és színházi mûhelyteremtô tevékenységéért ítélték oda. A Színházi Dramaturgok Céhe - a Fôvárosi Önkormányzat kulturális bizottságának támogatásával - az évad legjobb magyar drámájáért járó elismerését Spiró Györgynek adta, az Elsötétítés címû mûért.
Szeptember 21-én tartják a Bajor Gizi Színészmúzeum felújított épületének és új, állandó kiállításának megnyitó ünnepségét.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet XII. kerületi, Stromfeld Aurél út 16. szám alatti megszépült intézményét Ács Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára avatja fel.
A Magyar Dráma Napján a Magyar Televízió m2-es csatornája Spiró György Az imposztor címû darabjának 1984-ben készült színházi felvételét vetíti, a fôszerepben Major Tamással.
Két szóba tömörítve így jellemzi Simon Endre mûvészetét a marosvásárhelyi festôrôl készült kismonográfia. A kiadvány a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó népszerû Mûterem sorozatának legfrissebb darabja, hétfôn mutatták be az ottani közönségnek. A kötetben közölt dolgozat szerzôje Nagy Miklós Kund. A reprodukált festmények eredetijébôl kiállítást rendeztek a Kriterion Alapítvány galériájában. A képek a mûvész fontosabb alkotói periódusait, törekvéseit villantják fel, átfogva a közel fél évszázados pályaívet. Szimbólumokkal telített olajkompozíciót, vegyes technikájú formabontó alkotást, pasztell színekben harmonizáló tájképet, könnyed akvarellt egyaránt láthatunk a tárlaton s bôven tartalmaz a monográfia is. Fekete-fehérben közzéteszünk néhányat közülük mai mellékletünkben is.
Ahányszor elmész, annyiszor rabolsz,
kifosztasz, viszed vagyonom javát;
és mert süketté szomorít a gond,
Killár Katalin
feltámadása.
Fülöp Kálmán
Arról álmodozott, hogy a város fölötti dombon építi fel tágas, fénnyel teli mûtermét, ahonnan belátni a völgybe, gyönyörködhetsz a kékezüstben pompázó folyóban, amelynek két oldalán lüktet a város, fölötte azonban vitorlázó lebeg, szárnyaival idônként megtapogatja a levegôt, hogy ott van-e még, aztán kecsesen aláfekszik a sunyin feltörô áramlatnak, hogy egy nagyszerû ívvel ismét fölénybe kerülve megálljon, mint a megváltó gondolat.
Gyönyörködhetsz a tájban, az életben, de fôleg az emberben. Igen, a mûtermébe ellátogatnak a kíváncsi csitrik, huncutkodó bakfisok, épp csak nagykorúvá lett cérnaderekú lányok, elsô házasságukon túli huszon- és harmincévesek, érett gyümölcsök, a hervadás szelétôl épp csak megérintett negyvenesek, akik aggódva vizsgálják még harmatos idomaikat reggelenként a tükör elôtt, és így sóhajtanak: - Istenem, csak lenne valaki, aki most, kicsattanó vágyam delén, amíg még szép és kívánatos vagyok, megörökítene!...
Kevés nô megy fotószalonba ilyesmiért.
A mûtermének két bejárata lesz, lesz egy kis elôszoba, ahol a soron következô "modell" megvárja, míg a másik - az ellenkezô oldali, finoman álcázott ajtón át - diszkréten távozik. Mint valami francia regényben.
Sokféle nô fordult meg nálam, meséli majd fiatal kollégáinak. Látjátok azt a kályhát? Hát ezt? Na és azt a másikat? Na barátaim, olyan a nô is: tizennyolc évesen dobkályha, megrakod, begyújtod, fellobban, kiadja tüzét, és kész. Huszonöt évesen érckályha, jól fût, de állandóan táplálni kell. Negyvenévesen aztán már csempekályha: csak egyszer gyújtasz be, de alaposan, és aztán egész éjjel tartósan melegít...
A modell elmozdult, a kréta kissé megcsúszott. Hát ez így direkt jó, mondta halkan, egész jó portré lesz belôle...
A szája ezáltal szenzuálisabb lesz, mint amilyen a valóságban.
A lány pislogott egyet. - Hát ez kész is - mondta a festô, és hátralépett. - Aztán ha mégis meggondolná magát, és...
- Nem gondolom meg - nevetett a lány, kivillant nem éppen szabályos szemfoga. Attól olyan muris a szája, gondolta a festô. - Hát akkor, köszönöm. Még majd dolgozom egy kicsit rajta, körülbelül egy hét múlva kész lesz. Üdvözlöm a kedves mamát.
A tágas, világos mûteremben sárga és kék pillangók röpködnek, szerelemcsütörtök.
És akkor csak megszólalt a csengô, és ismét ott állt a lány.
- Hát itt vagyok, tessék! - suttogta, és valósággal letépte magáról a ruhát.
- Na és te erre mit tettél? - kérdik felajzva a fiatal kollégák.
- Megfestettem - mondja a Mester. - Hát azért jött, hogy megfessem, nemde? És a végén azt mondom neki, na látja, kisasszony, hogy nem esett semmiféle bántódása?!...
A vitorlázó hangtalanul siklik alá, a folyó észrevétlenül visszafelé folyik. Befúrod fejed a két parázsló mell közé, és szerelmet lélegzel.
Kék és sárga és fehér pillangók raja emel magasba.
Damján B. Sándor
Kibédi Mátyus István emlékének
féltésével a test egészségének.
és cselekedetbéli történeteknek
anyatejes, "megigazított" életet
Reményt idôzít a virágkelyhekbe,
Ráduly János
A történelem meddô provincia...
A városházán régi koszok új nevébe futsz.
Drága Puskinunkat bakagatyában viszi a
Marhavagon, szavak Szibériájába, posztumusz.
odvas óvóhelyre mentett borosüvegek sora.
A szemközti kioszkba behúzó angyalkák
borsóba bukórepülnek, véres betonasztalokra.
Hogy vagy - kész csoda. Miként szentjeink zsebe.
Mert nincsen azoknak csak fércelt nadrágluka.
Vagy te - szülôk fájdalma, untig kapart sebe,
s a kivénült kínoknak vagy szétrabolt tejcsarnoka.
Mircea Dinescu
Kiss B. Tünde, Nagyenyed. - Erdôszentgyörgyrôl címzett levelében két vers bujkál irkalapra róva, egyiknek a keltezése 1999: "Gyászolom a múltat, melyen javítani / nem lehet. / A jelenemet, mert nem tudom, / mit tegyek? / S lehajtott fejjel tekintek elôre, / A meglepetést tartogató jövôre." (Elveszett boldogság) * Az Újra itthon címû szöveg a rigmányi falutalálkozó emlékére íródott. Az "újra itthon" érzése nem bizonyult jó ihletônek, bár az otthoniaknak bizonyára meghitten hangzik az alábbi pár sor: "Varázslók lettünk s boszorkányok, / Úgy fürkésztük át a világot. / Következô állomásunk csakis Nyáros lehetett, / Ott volt aztán gyermekricsaj, csetepaté rengeteg. / De mára minden odalett. / Még a vén vackorfa is / A nannyó háza mellett, / S ez a kis hely, / Amely akkor / Annyi csodát rejtett, / Mára nagyon féltett, / Csodálatos emlék lett." * A "csetepaté rengeteg" külön tetszik, de ne vigye túlzásba. Maradjunk ennyiben.
B.D.
bérenc zsoldosai
B. Simon György
A második világháború idején, a magyarországi gettósítás kezdetekor, 1944 ôszén játszódik Szilágyi Andor A Rózsa énekei címû filmje, amelynek forgatása szerdán kezdôdött Budapesten, egy Zugligeti úti villaépületben - tájékoztatta a produkció gyártója az MTI-t.
Szabó Eszter, a Grant Film munkatársa elmondta: a készülô alkotás egy budapesti család sorsát idézi fel.
Szilágyi Andor forgatókönyvíró- rendezô egy ismerôsétôl - a ma 73 éves Korányi Tamás rádiós szerkesztôtôl - hallott az 1944-es eseményekrôl, amelyek meghatározták családja életét.
A Rózsa énekeinek legtöbb jelenetét a zugligeti villában forgatják.
A villa vendége, Halász Géza szerint addig egyetlen zsidónak sincs oka félelemre, amíg a házban minden este felcsendül a szintén zsidó származású Rózsa Imre világhírû operaénekes dala.
Géza - akit egy olasz színész, Franco Castellano alakít - minden este hétkor meglátogatja az énekest, és együtt vacsorázik vele. A házban élôk közül egyetlen ember kivételével senkit sem gondolkodtat el komolyan, hogy a különc énekes miért nem keresi soha senki társaságát.
Tomi azonban, Halászék kamasz fia - akit Zum Dávid személyesít meg - kitartó és elszánt nyomozással megfejti Rózsa különös rejtélyét, miközben a vészterhes napok alatt igazi felnôtt férfivá érik.
A produkció gyártója úgy tervezi, hogy a mindössze 30 forgatási napot felölelô filmezés után késô ôsszel, kora télen már az utómunkákkal is végeznek, s az alkotást már a jövô évi Magyar Filmszemlén bemutathatják a közönségnek.
A Rózsa énekeinek rendezôjét alkotótársként segíti Surányi András rendezô, Ragályi Elemér operatôr, Vajdai Vilmos zeneszerzô, Lázár Tibor díszlet-, és Federits Zsófia ruhatervezô.
A filmben szerepet kap Bánsági Ildikó, Patocskai Kati, Váradi Petra, Dzsoko Roszics, Maia Morgenstern, Tímár Éva, Börcsök Enikô, Gera Zoltán, Margitai Ági, Kállai Ferenc, Soós Edit, Molnár Piroska, Gubás Gabi, Blaskó Péter, Jánosi István, Kováts Adél, Andorai Péter, Balkay Géza, Kaszás Gergô, Ujlaki Dénes és Weszely Ernô.
A Ködszurkálás címû, Latinovits Zoltán-írásokat csokorba gyûjtô összeállítással vette kezdetét hétfôn a Kávéházi estek negyedik évadjának ôszi sorozata a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A nyitórendezvényen Simon Aladár elôadómûvész lépett fel.
Az október 21-i rendezvényen Nyakó Júlia Gyöngy címû mûsorát hallgathatják meg az érdeklôdôk.
Az est vendégközremûködôje lesz Szécsi Magda író, festô- és grafikusmûvész is.
Zsoltárok a címe Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos zenés programjának. A mûvészek november 18-ra invitálják a Lapidárium Kávézóba a közönséget.
Pilinszky János-verseket tolmácsol Maday Gábor színmûvész Stigma címû, december 16-i estjén.
A német kulturális életet hétfôn csak egy dolog foglalkoztatta: Münchenben megnyílt a modern mûvészetek egyik leggazdagabb gyûjteménye, a Pinakothek der Moderne, amely több eddig különálló gyûjteményt von össze egy helyre: a klasszikus modern és mai festôk alkotásain kívül a formatervezés, az építészet úttörô munkái is megtekinthetôk, utóbbiak kicsinyített modelljei, nem is beszélve a több tízezer darabból álló grafikai gyûjteményrôl.
A múzeumot a német államfô, Johannes Rau jelenlétében megnyitó bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber nagy napnak nevezte 2002. szeptember 16-át, az új müncheni múzeumcsodát pedig rögtön a párizsi Pompidou Központtal, a londoni Tate Modernnel és a New York-i Modern Mûvészetek Múzeumával említette egy sorban.
A modern mûvészetek vadonatúj müncheni szentélye hat évig épült, 121 millió euróba került, a költségek tíz százalékát magánadományokból gyûjtötték össze. München az új létesítménnyel a többi német nagyvárost, elsôsorban Berlint, is "megfricskázta": a Melyik város Németország kulturális fôvárosa? elnevezésû nem hivatalos versenyben München elônyre tett szert.
A Pinakothek der Moderne két másik világhírû gyûjtemény, a Régi képtár (Alte Pinakothek) és az Új képtár (Neue Pinakothek) tôszomszédságában terül el. Ha valakinek jó sok ideje van, Dürer önarcképétôl elindulva Bruce Naumann Világbékéjéig több évszázad mûvészetérôl kap bôséges keresztmetszetet.
A múzeum 12 ezer négyzetméteren állít ki elsôrangú mûveket. A kritikusok az elragadtatottság hangján emlegetik Stefan Braunfels müncheni építészt, az épület tervezôjét: Braunfels ,,a fény katedrálisát" tervezte meg, az épületet fedô kupolán, az oldalsó üvegfalakon át beáramló fény az építészet és a mûtárgyak különleges szimbiózisát hozza létre.
Két magyar játékfilm szerepel az Európai Filmakadémia ez évi elismerésére jelölt 37 alkotás között.
Dettre Gábor Felhô a Gangesz felett és Kamondi Zoltán Kísértések címû filmjét szemlézi majd a zsûri.
Az Európai Film 2002. december 7-i, Rómában tartandó díjkiosztó gáláján számos más elismerés mellett átadják a legjobb rövidfilmnek járó díjat is.
E kategóriában ugyancsak van magyar induló: Péterffy Zsófia Kalózok szeretôje címû animációs alkotása szerepel a lehetséges díjazottak között.
Péterffy Zsófia filmje a közelmúltban befejezôdött 59. Velencei Filmfesztiválon nyert kategóriájában.
A filmunió közleményében kitér arra is, hogy az Európai Filmakadémia igazgatótanácsa 300 ajánlott alkotás közül választotta ki a rangos díjakért induló 37 filmet.
A jelölt filmekre az akadémia 1400 tagja adta le voksát, a végsô megmérettetésen részt vevô filmek listáját november elején hozza nyilvánosságra az akadémia - teszik hozzá.
A magyar játékfilmesek olyan neves alkotókkal indulnak a versenyben, mint például Francois Ozon, Mike Leigh, Pedro Almodovar, Tom Tykwer, Jean-Pierre és Luc Dardenne, Marco Bellochio, Alekszander Sokurov, Goran Markovics, Ken Loach, Roman Polanski.
A korábban elindított hagyományt folytatva, idén is megrendezésre kerülnek a Marosvásárhelyi Sörnapok. Mivel a helyi tanács nem hagyta jóvá, hogy a város költségvetésébôl erre is pénzt fordítsanak, ezért a polgármesteri hivatal a brassói Mediart céget bízta meg a szervezéssel és a maga részérôl csak a hely és az engedélyek biztosításával támogatja a rendezvényt. A szeptember 27. és 29. között sorra kerülô fesztiválon fellép majd az Iris, a Directia 5, a Boschito és más együttesek.
Vasárnap délben 12 órakor Marosvásárhelyen újabb kiállítás nyílik az unitárius templom Bolyai téri tanácstermében. Helybéli alkotó, Péterfi József lép festményeivel az érdeklôdôk elé. Megnyitóbeszédet Zolcsák Sándor festômûvész mond. A tárlat naponta 9-13 óra között tekinthetô meg.
Erôsödô testvértelepülési kapcsolatok
Héttagú küldöttség indult tegnap Balavásárról a magyarországi testvértelepülésre, Fótra. A látogatás egyfajta viszonzása a magyarországiak tavaszi borfesztivál alkalmával tett látogatásának. A balavásáriak a hét végén részt vesznek majd a Fóti Szüret elnevezésû kétnapos faluünnepségen.
Elkészült a Balavásár községhez tartozó egrestôi, fületelki és szénaverôsi út modernizálására az elôtanulmány. A tervezett kövezést és aszfaltozást megelôzô tanulmány 195 millió lejbe került. Ugyanakkor folyamatban van az engedélyeztetés, hogy a szükséges iratok megszerzése után Sapard- pályázatot lehessen benyújtani az út elkészítéséhez szükséges pénzre.
Kilencedik alkalommal Demokrácia Kollégiuma
Újra, immár kilencedik alkalommal indít tanfolyamot a Demokrácia Kollégiuma, ahova 16 és 19 év közötti, középiskolás és egyetemi tanulmányokra készülô, illetve egyetemista, politikai, jogi, diplomáciai vagy adminisztrációs pálya iránt érdeklôdô fiatalok jelentkezését várják. Az egyéves képzés ideje alatt a résztvevôk megismerik a jogállam mechanizmusait, lehetôségük adódik közvetlen kapcsolatot teremteni parlamenti, önkormányzati és bírói testületek tagjaival, ismerkednek a demokratikus joggyakorlattal, a polgár és jogállam, a polgár és nemzeti közösség, valamint a polgár és a nemzetközi közösség viszonylatában, ugyanakkor diák- és ifjúsági szervezetek vezetéséhez szükséges jártasságot sajátíthatnak el. Beiratkozni a Pro Európa Liga székhelyén, a Rózsák tere 5. szám III. emeletén, a 250-182, 250- 183-as telefonszámokon vagy a gyongyi@proeuropa.ro címen lehet 14 és 16 óra között szeptember 27-ig. Bôvebb felvilágosítással Kovács Gyöngyvér szolgálhat.
Az Aquaserv Közszolgáltató értesíti fogyasztóit, hogy a vízhálózaton végzett munkálatok miatt szeptember 24-én 8 és 16 óra között nem lesz ivóvíz a Dózsa György utca 129-157. számai és 68-110. számai között, a Bega és a Tordai utcában, a Cukorgyári úton, a Fogaras, a Nagyenyed, a Szováta és a Zsilava utcákban. Szeptember 25- én, szerdán pedig 9 és 18 óra között a vízhálózat meghibásodása miatt szünetel a vízszolgáltatás a marosvásárhelyi Szabadi úton (a Jegenye utca és Mezôszabad falu között), a Benefalvi és az Ibolya utcákban. Az aquaserv szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy a vízhálózat üzembe helyezése után, a lerakódások miatt, a szolgáltatott víz színe eltérô lehet a megszokottól és szennyezôdések jelenhetnek meg benne, ám mindezek ellenére a szolgáltatott víz megfelel háztartási célokra.
Az Electrica értesíti fogyasztóit, hogy karbantartási munkálatok miatt szeptember 24-én 8 és 15 óra között szünetel az áramszolgáltatás Csittszentivánon, Panitban, bergenyében, Harcón, Székelykövesden, Mezômadarason és Szénáságyon. Ugyanaznap javítási munkálatok miatt nem lesz villanyáram 8 és 16 óra között a marosvásárhelyi Enescu utcában. Szeptember 15-én 8-tól 16-ig óráig a Gyôzelem tér 3. és 36. számai között, valamint a Rózsák tere 31. szám alatt szünetel az áramszolgáltatás.
2002. szeptember 17-én reggel négy fiatal kihasználta, hogy egy Magurei utcai lakásban csak egy 13 éves kiskorú van otthon, aki beengedte ôket, mivel megfenyegették. Mintegy 3 millió lej értékben raboltak javakat. A vizsgálatok során kiderült, hogy az elkövetôk a 15 éves Tóth Zsolt Csaba, a 16 éves Horváth Tibor, a 16 éves Derzsi Béla és a 15 éves Bajkó István voltak. A javakat visszaszolgáltatták a jogos tulajdonosnak, a négy fiatal ellen pedig elôzetes letartóztatásban folyik a kivizsgálás.
2002. szeptember 19-én a megyei kórházba utalták be a dicsôszentmártoni 2 és fél éves Radulescu Danielát súlyos fej- és nyaktájéki sérülésekkel, ám már nem lehetett segíteni rajta. A vizsgálatok során kiderült, hogy a gyerek fejét édesanyja, Tuli Camelia ütötte az ágy széléhez. Az élettársi közösségben élô 21 éves nônek még 3 kiskorú gyereke van. A nyomozás folytatódik az orvosi vizsgálatokat követôen dôl el az elkövetô további sorsa.
Koldulásért felfüggesztik az útlevelet
A kormány legutóbbi ülésén sürgôsségi kormányhatározattal módosította az útlevelekre vonatkozó szabályozást. Ennek értelmében a koldulást azok közé a cselekmények közé sorolják, amelyek miatt román állampolgároknak megtagadhatják az útlevél kibocsátását, illetve idôlegesen visszavonhatják azt. Az útlevél idôleges, eddig hat hónaptól 3 évig terjedô visszavonását egy évtôl öt évig terjedô idôre emelték. Az indoklás szerint a büntetô eljárás egyik célja a román állampolgároknak az Európai Unió országaiba való illegális kivándorlásának megakadályozása. A belügyminisztérium adatai szerint a schengeni vízumkényszer 2002. január elsejétôl történô feloldása óta, szeptember elsejéig 5 millió román állampolgár utazott törvényesen külföldre (legtöbben Európába).
Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) tagjai a testület csütörtöki ülésén egyhangúlag az OTV mûsorszórási engedélyének megvonásával kapcsolatos