|
LIV. évfolyam 216. (15179.) sz. |
2002. szeptember 17., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Hétfôn, a tanévnyitás napján magyar állami segítséggel új, önálló magyar középiskola kezdte meg mûködését Máramarosszigeten. Az 1960-ban megszûnt márama- rosszigeti magyar középiskola helyett most megnyílt tanintéz-ményben, a Löwey Klára nevét viselô új, önálló magyar líceumban 278 helybeli és környékbeli I-XII. osztályos tanuló kezdte meg a tanévet.
Az iskolaavatáson részt vett és beszédet mondott Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szövetségi elnöke és Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke is.
Markó Béla az eseményrôl az MTI-nek adott nyilatkozatában kijelentette: nagyon örülne, ha minden évben meg tudnának nyitni valahol Erdélyben egy újabb magyar középiskolát. Ez az utóbbi két évben sikerült, hiszen tavaly ilyenkor Aradon kezdte meg mûködését a Csiky Gergely Líceum, most pedig Máramarosszigeten indul új magyar középiskola. Ez nagyon sok munkába került, az RMDSZ helyi szervezetei és parlamenti képviselôi nagyon sokat tettek ennek érdekében. Ez az iskolaindítás egyik fontos témája volt az RMDSZ és a Romániában kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) közti együttmûködésnek és tárgyalásoknak is.
Az RMDSZ szövetségi elnöke rámutatott: elég hosszú folyamat volt az engedélyeztetés, majd az épület megszerzése. Ezt a városi önkormányzat vásárolta meg a megyei erdészeti hivataltól. Az épületszerzéshez megfelelô jó viszonyt kellett kialakítani a városi önkormányzaton belül.
Az iskola létrehozásához a magyar kormány jelentôsebb gyorssegélyt nyújtott a Határon Túli Magyarok Hivatalán keresztül. De további támogatást várunk, mert az új iskolát mûködtetni már lehet ugyan, de még nincs felszerelve - mondta Markó Béla.
Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke beszédében nagy örömmel üdvözölte az iskolanyitás- és avatás ünnepét. A kisebbségi sors szülte "lehet, nem lehet", illetôleg "lehet, mert kell" fordulatokra emlékeztetve a közös cselekvés, a közös ünneplés szükségességét hangsúlyozta.
- Az, hogy itt, ebben a térségben, ahol 42 évvel ezelôtt megszûnt a város magyar középiskolája, most új, önálló magyar tanintézet kezdte meg mûködését, olyan elôre mutató esemény, amelytôl minden magyarnak emelkedhet a lelke, függetlenül attól, hogy hol él. Ez a mostani ünnep egy nagy összefogásnak az eredménye. Az emberek a határon belül és a határon túl össze tudtak fogni az iskola létrehívása érdekében.
A magunk lehetôségei szerint mi is hozzájárultunk anyagilag ennek az iskolának a létrehozásához, de ez tulajdonképpen elsôsorban az emberi akarásnak és összefogásnak nagyon szép példája. A magunk részérôl a jövôben is segíteni szeretnénk. Hiszen egy dolog valamit beindítani, még ha nem is túl könnyû létrehozni, de megtartani talán még nehezebb. Ezért ahhoz, hogy ennek a térségnek az egyetlen magyar középiskolája nyugodtan és biztonságosan fejlôdhessen, további anyagi és szakmai segítségre van szükség. Valamennyiünk segítôkészségét élesztheti és táplálhatja annak tudata, hogy íme, lehet, mert érdemes. Olyasmiért is például, hogy az idén Máramarosszigeten több mint kétszer annyi elsôosztályos magyar gyermek tanul anyanyelvén, mint tavaly.
22 milliárd lej javításokra, közel négymilliárd lej az önálló hôközpontokra, 3,7 milliárd lej a mérôórák felszerelésére - Marosvásárhely polgármesteri hivatala ilyen szûk esztendôben is komoly erôfeszítéseket tett a megyeközpont tanintézményeinek karbantartására - hangzottak el a már ismert adatok Dorin Florea szokásos hétfôi sajtótájékoztatóján.
A jövôben azonban a polgármester szándékai szerint csökkenteni fogják az iskolákra szánt pénzt, amit az igazgatókkal tervezett megbeszélésen fog bejelenteni a polgármester. Ugyanakkor továbbra sem mondott le arról, hogy megoldást találjon a két szakminisztérium, az oktatásügyi és a közigazgatási minisztérium között, arra vonatkozóan, hogy ne az iskolaigazgatók, hanem egy erre a célra kinevezett menedzser-adminisztrátor feladata legyen a tanintézmények épületeinek a fenntartása, aki a polgármesteri hivatal, a város "politikáját" követi, az igazgatók pedig az oktatási kérdésekkel foglalkozzanak. A provokáció hasonló a kórházépületekkel kapcsolatosan is - jelentette ki Dorin Florea, aki nagy "butaságnak" tartja az iskolatej- és kifliprogramot, és véleménye szerint ettôl nem lesz egészségesebb a társadalom, és állandó gondok lesznek a tejjel, ami megsavanyodik, megbüdösödik, elromlik, és ebbôl kiindulva a savanyútej sokkal jobb megoldás lett volna. Ebben a formában az egész program egy nagy teher, és a hivatalnak nincs pénze hûtôládákat, hûtôszekrényeket vásárolni minden iskolának.
Nemsokára véget ér a marosvásárhelyiek rémálma az utakkal kapcsolatosan - jelentette ki Dorin Florea. Hogy jobban haladjanak a munkálatokkal, áttértek az éjszakai mûszakra, ami azért fontos, mivel Vásárhelyen nincsenek terelôutak. Említette a Cutezantei utcában tett sikertelen próbálkozást, ahol apró kaviccsal szórták le az utat, de jött a lehûlés, és a kavics ott maradt. A szóban forgó útszakasz kellemetlen perceket szerez az arra járó autósoknak.
A tegnapi sajtótájékoztatón sem hiányoztak a gúnyos megjegyzések a környezetvédôk címére, s a polgármester kijelentette: igenis ki fognak vágni az erdôbôl, sôt ezentúl állandóan vágni fogják a fákat, mert egyre nehezebb közlekedni a klinikák környékén. Majd emlékeztette az újságírókat, hogy hányan voltak ellene, amikor a prostituáltakat és a kolduló cigányokat összeszedte, sôt fel is jelentették. Aztán a kóbor kutyákkal is ugyanaz történt. Amikor hat évre szóló, hosszabb távú tervekben gondolkodik, akkor ez nagyon zavar egyeseket - vélekedett, majd kijelentette, hogy ebben az esetben sem mond le a tervérôl.
Dorin Florea elégedetlenségét fejezte ki a mai rendkívüli tanácsüléssel kapcsolatosan, amelynek az a célja, hogy a SERACOM (volt Holding) cégtôl átvegyék az uszodát. A polgármester azt szerette volna, ha a fedett uszodával együtt az egész komplexum a város tulajdonába kerül, ahol a fitneszszalontól kezdve, tekepálya, kozmetikai szalon és minden egyéb lett volna. Mi azonban a félmegoldások hívei vagyunk - jelentette ki, majd hozzátette, hogy már megvannak az elképzelései, hogyan lehet gazdaságossá tenni a létesítményt. A városvezetés támogatni fogja az úszók felkészítését, de megtalálja a módját annak, hogy a tehetséges sportolók, akik a város pénzén edzenek, ne menjenek el más klubokhoz, amikor már eredményesen versenyeznek. - Én nem képezek többet importárut - összegezte az uszodával kapcsolatos mondanivalóját.
- jelentette be a hétfôi sajtótájékoztatón Toganel Cornelia onkológus fô-orvos, a klinika röntgen-részlegének vezetôje, ahol 2001 májusában a síkképet alkotó tomográf mellett nagyon értékes, a rákos betegek korszerû sugárkezelésére szükséges készülékeket kaptak. Ennek ellenére a marosvásárhelyi betegeket továbbra is csak kemoterápiával tudják kezelni, és a kezelés folytatására többhetes várakozás után Bukarestbe, Szebenbe vagy Kolozsvárra kell menniük, ahol a sugárkezelés idején a kórházi ellátásukat nem tudják biztosítani. A klinikán 300 beteg várja, hogy beindítsák az új lineáris gyorsító készüléket, aminek felszerelése az anyagiak miatt késik. A helyzet azért szomorú, mert a szavatossági idô nemsokára lejár, és nem biztos, hogy a 70 milliárd lej értékû rendkívül érzékeny gép, miután másfél évig becsomagolva állt, mûködni fog.
A helyiségeket elôkészítették, de a készülék üzembe helyezése érdekében meg kell oldani az önálló víztisztító és ventilációs rendszert valamint egyéb elektromossági szerelési problémákat, amihez a kórháznak 600 millió lejre lenne szüksége. A doktornô kérése az, hogy azok a cégek vagy magánszemélyek, akik/amelyek támogatni tudnák az onkológiai klinikát, jelezzék szándékukat a 210-947-es telefonszámon, ahol az e célból nyitott folyószámlaszámot is közlik.
Minden autós, aki a fôutaktól kissé távolodni kényszerül, tudja, hogy idônként nagy bátorságra van szükségük a mellékutakra tévedôknek. A különbség különösen azóta szembetûnô, amióta a megyét átszelô E60-ast már elég nagy szakaszon korszerûsítették, s ha az autós a táv egy részét a fôúton teszi meg, s csak azután kényszerül letérni valamelyik eldugottabb településre igyekeztében, gyakorlatilag egy egész évszázadnyit tér vissza az idôben.
Persze, a megyei utak karbantartásáért felelôsök joggal hivatkozhatnak arra, hogy a korábban évtizedekig hanyagolt, több száz kilométert kitevô utakat rövid idô alatt rendbe tenni nem csupán fizikai lehetetlenség, hanem a szûkösen rendelkezésre álló pénzalapok miatt sem megoldható. Az is valóság, hogy az elmúlt esztendôben nagyon jelentôs alapokat - a megyei költségvetés százalékarányát tekintve - fordítottak az utakra, s nem írható feltétlenül a megye vezetésének rovására, hogy ez csupán a minimális munkálatokra elég.
Két dologra azonban igenis illene odafigyelnie az utakért felelôs hatóságnak, amelyek nem elsôsorban az anyagi források függvényei. Az elsôrôl, a rendelkezésre álló alapok sokkal hatékonyabb felhasználásáról, a minôségi munkálatok elônyben részesítésérôl és a kivitelezôk iránti igényességrôl már szóltunk ezeken a hasábokon. Van azonban egy másik aspektus is, amire feltétlenül ügyelni kellene, de amely gyakorlatilag kívül esik a hatóságok figyelmén.
Az utak állagának megóvásáról van szó. A rongálódás okai természetesen sok esetben nem kiküszöbölhetôk, de vannak olyan okok is, amelyek a törvények betartásának megkövetelésével elkerülhetôk. Van ugyanis egy elôírás, amely tiltja, hogy egy sáros mezei útról az aszfaltra térô haszonjármû ezt sáros kerekekkel tegye, de az itteni jó szokás szerint ezt senki nem tartja be. Külföldön megfordultak láthattak már a feltérô elôtt álló traktorokat (ott, ahol egyáltalán ráhajthatnak az utakra a mezôgazdasági gépek), a kerekeit tisztogató vezetôjével. Ez nálunk nem csupán nem szokás, hanem talán egyenesen még ki is nevetnék a "túlbuzgó" traktoristát. A sárréteggel bevont szakasz aztán idô elôtt megrongálódik.
A még mindig uralkodó mentalitás szerint (amellyel Európában semmi keresnivalónk) mindez olyan "cse-kélység", amellyel nem érdemes foglalkozni. Ami azonban egyáltalán nem csekélység, az a Jobbágyfalva határában található több száz méteres szakasz állapota, melyet a Nyárád duzzasztógátját építô jármûvek letakarítatlan kerekeikkel gyakorlatilag sártengerré változtattak. A felelôsöket, úgy tûnik, egyáltalán nem zavarja, hogy esôs idôben kiskocsival szinte lehetetlenné válik az átkelés, ha pedig megszárad a sár, a szakaszt földúttá degradálja a rárakódott réteg, amely egy újabb esôben ismét járhatatlanná teszi az utat. Ki felel azért, ha valaki a sár foglyává válik, ki fizeti meg az autókban keletkezô esetleges károkat, illetve kinek a zsebét terheli majd az út kemény milliárdokba kerülô újbóli járhatóvá tétele? Egyáltalán van-e felelôse a kialakult, civilizált országban hihetetlen állapotoknak?
Erdély legelsô Kossuth szobrát állították vissza eredeti helyére vasárnap a romániai Bihardiószegen, a Kossuth emlékév alkalmából tartott erdélyi központi ünnepségen.
Az ünnepi rendezvényen jelen voltak a román és magyar kormány képviselôi, az RMDSZ országos és helyi vezetô, egyházi méltóságok több magyarországi és szlovákiai település polgármesterei.
A Nagyvárad közelében fekvô falu református templomában istentisztelettel kezdôdött az ünnepség, amelyen Hegedûs Lóránt a Dunamelléki Református egyházkerület püspöke hirdetett igét.
- Az erdélyi magyarság legfontosabb cselekedete az elmúlt évtizedben a helyreállítás és visszavétel volt - hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Ennek a közösségnek helyre kellett állítania magyarságát, anyanyelvét, vissza kellett szereznie településeinek magyar nevét. Ismét birtokba kellett és kell vennie anyagi javait, helyre kellett és kell állítania otthonát szellemi és anyagi valóságában.
- Vissza kellett szereznünk történelmünket is. De ebben a térségben, ahol egymás mellett élnek a nemzetek azt is meg kell tanulni, hogy egymás mellett élhessenek a különbözô nemzetek történelmei is. A sokat emlegetett közös történelemszemlélet elérésének azonban alapfeltétele az, ha elfogadjuk és tiszteljük egymás történelmét. Vissza kell vennünk múltunkat, hogy erre alapozva építhessük fel a közös jövôt - mondta.
Markó hangsúlyozta, hogy nem szabad szembeállítani Széchenyi István reformpártiságát, Kossuth Lajos forradalmiságát és Deák Ferenc politikai bölcsességét. Eszméiket ma együtt kell néznünk és értékelnünk.
- A magyar történelem e három vezérpolitikusának egymáshoz való viszonyulása modellként szolgálhatna a jelenkori politikusok számára - emelte ki beszédében Szabó Vilmos a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára.
Szabó azt hangsúlyozta, hogy Kossuth, Széchenyi és Deák tudta hogy csak egy nemzet van, mindhárman ezt a nemzetet akarták szolgálni. Azonos eszméket vallottak, de a gyakorlati megvalósítás módjáról másként vélekedtek ezért politikai ellenfelek voltak.
- De mindvégig tisztelték egymást, egymás becsületébe soha nem gázoltak, érvekkel érveket szegeztek szembe - fogalmazott.
A román kormány üdvözletét Ioan Opris a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium államtitkára adta át, hangsúlyozva, hogy a két nép méltán tiszteleghet közösen Kossuth Lajos emléke elôtt.
A bihardiószegi Kossuth szobrot 1896-ban a millennium alkalmából emelték. Gerenday Béla alkotásának avatásán részt vett Kossuth Ferenc is. A szobrot az elsô világháborút követôen a református templomba menekítették, majd 1941 és 1946 között ismét visszakerült helyére. Ezután egészen 1990-ig a helybéliek rejtegették.
Az eredeti helyére most harmadszor visszakerült szobrot a magyar történelmi egyházak fôpapjai és a román ortodox egyház helyi plébánosa közösen áldotta meg.
Adrian Nastase kormányfô hétfôn Salzburgban találkozott Brian Hendersonnal, a Merryll Lynch beruházási bank alelnökével, a Daimler-Chrysler vezetôivel, valamint a németországi ipari szövetség képviselôivel, akiknek bemutatta a román kormány által az üzleti környezet javítása érdekében az utóbbi hónapok során hozott intézkedéseket.
A miniszterelnök rámutatott, a bukaresti vezetés lépéseket tett a politikai és gazdasági stabilitás, valamint a jobb üzleti környezet megteremtése érdekében.
Nastase elmondta: a találkozón megpróbálta "agresszívebb" formában bemutatni a külföldi üzletembereknek mindazokat az elônyöket, amelyeket élvezhetnek abban az esetben, ha egymillió dollárnál nagyobb összeget fektetnek be Romániában, a közvetlen beruházások ösztönzésérôl szóló törvény alapján.
"Nem ismertettem konkrét projekteket, mivel egyelôre azon fáradozunk, hogy módot találjunk az infrastrukturális tervezetek nagyobb mértékû finanszírozására, anélkül, hogy fölös terheket rónánk a költségvetésre" - fogalmazott Nastase.
(MTI-Panoráma) Megkezdôdött az új tanév Ausztria elsô és eddig egyetlen boszorkányiskolájában, a karintiai Klagenfurtban, s aki a hét tananyag-csomagot sikeresen elsajátítja, az boszorkánymesternek nevezheti magát.
Nem tréfáról van szó: a tantárgyak között olyan fontos tudományok szerepelnek, mint a mágia, a boszorkányság, amulettek barkácsolása, rítusok végzése, varázsitalok fôzése, gyógyítás, olvasás a csillagokból, kártyavetés, no meg a mindehhez szükséges alapismeretek, kezdve a botanikától az asztrológián, történelmen, néprajzon, természetgyógyászaton, mitológián, jóslástanon át egészen a rúnák és meditációs formák, sôt egyenesen az orvostudomány tanulmányozásáig.
A Harry Potterizmusal némi rokonságot mutató iskola igen komoly tanfolyamait lehet a helyszínen vagy levelezô tagozaton végezni, s akik az utóbbi megoldást választják, azoknak jegyzeteket, gyakorló anyagot és interneten át folytatható konzultációkat nyújtanak.
A helyszíni oktatás szemináriumonként 250 euróba kerül, a távoktatás valamivel olcsóbb, csomagonkánt 145 euróért hozzáférhetô, de az utóbbi esetben külün 70 eurót kell fizetni a vizsgalapért.
A hét tantárgycsomagot valójában egy félév alatt el lehet sajátítani, de az idôtartam maguktól a boszorkánytanoncoktól függ, konkrétan attól, boszorkányos gyorsasággal tesz-e szert valaki a megfelelô elméleti és fôleg gyakolrati ismeretekre, vagy csigalassan. A megtisztelô boszorkánymesteri cím elnyerésének elôfeltétele a hét csomag mindegyike utáni sikeres vizsga, no meg a szakdolgozat.
Maga az iskola egyébként - az internetes honlapján állítottsak szerint - nem hisz a babonaságokban, hanem éppen azt tekinti feladatának, hogy a boszorkánysághoz és varázslatokhoz fûzôdô misztikus hiedelmeket a valós tudományok - a fizika, kémia, biológia és pszichológia tényeibúl magyarázza.Az intézmény szolgáltatásait a Culstar elnevezésû egyesület kínálja, amely céljának tekinti, hogy új életre keltsen ôsi, elfelkejtett - s ezen belül fôleg kelta - tudásanyagot, ezt a modern tudományokkal összefüggésbe hozza, s ebbôl leszûrje a mágia és az élet átfogó tanát.
Arról nem szúlnak a hírek, hogy hány boszorkány-növendék tanul a néhány éve mûködô iskolában, és hogy nem túl nagy-e a túljelentkezés.
A legrégebbi marosvásárhelyi polgári ház, a Kossuth Lajos és a Szentgyörgy (Forradalom) utca sarkán álló épület PSD-székházzá való átjátszási kísérlete kapcsán Kelemen Atilla, az RMDSZ-frakció vezetôje és jelenlegi Maros megyei elnöke nyilatkozatát szombaton, 2002. szeptember 14-én közölte a Népújság.
A nyilatkozó szerint: "az RMDSZ támogatja a PSD-t abban, hogy mint minden más pártnak, neki is legyen székháza". Jelzem, a PSD-nek, mint minden más pártnak, most is van székháza, de jobbat szeretne. Ezután következik egy másik téves állítás: "Úgy tudom, hogy az Ádám család kárpótlásba is beleegyezne." Az Ádám család évek óta számtalan alkalommal közölte velem azt, és kizárólag arra adott ügyvédi meghatalmazást, hogy természetben kérjem vissza a holokauszt áldozatául esett szülôk (ill. nagyszülôk) jogtalanul államosított ingatlanát. Ezt az álláspontot megerôsítették a 2002. március 25-i és a 2002. szeptember 15-i faxlevelükben is.
A frakcióvezetô által is megszavazott 2001. évi 10-es kárrendezési törvény egyébként fôszabályként rögzíti azt, hogy a természetben visszaadható ingatlanok esetében az igénylô nem választhatja a pénzbeli kárpótlást, hanem az ingatlant kell visszakapnia. Esetünkben a természetbeni visszaszolgáltatás könnyen megoldható, mivel a Báthori Zsigmond fejedelem által adományozott Köpeczy-ház eddigi bérlôje, a Városi Kórházigaz- gatóság - a Népújság szombati közlése szerint - megszûnt létezni.
Végül pedig ügyvédi, szakmai hitelem megkérdôjelezése következett, imigyen: "Meglehet, hogy Kincses Elôdnek ilyenek az információi, de nem ez az elsô eset, hogy nem jók az információi."
Arra kérem a tisztelt olvasót, döntse el, hogy kinek jók az információi.
Az mackót Mogila Gheorghe ratosnyai polgármester neveli háztáji gazdaságában. Idén május elején találták a gyerekek a Marosban, egy kövön. Akkora volt, mint egy kutyakölyök. Elhozták a polgármesterhez, aki gondozásba vette. Lassan azonban kinövi a ketrecét és jó étvágyú lévén, igen sokat eszik. A polgármester elmondta, hogy felhívta telefon a marosvásárhelyi állatkertet és felajánlotta, átadja nekik az állatot, innen azonban azt a választ kapta, hogy amennyiben továbbra is biztosítja számára az élelmet, elfogadják. Sajnos, az állatkertben gondozottaknak is szûkösen kerül ki az ennivaló. Ha a polgármester szabadon engedné vendégét, ez - mivel megszokta az emberek közelségét - visszajárna a településre s veszélyeztetné az ottlakókat. Sajnos az erdôben képtelen megélni, hiszen korán elárvult, nem tanította senki az élelemszerzésre, sem az erdô törvényeire. S bár a törvény szerint a vadászegyesület, illetve az erdészeti hivatal kell gondozza az övezetébe tartozó állatállományt, eddig ezek sem érdeklôdtek a medvebocs iránt. Nem marad más hátra, mint hogy - más nyugati települések példáját követve - kisebb beruházással saját vadasparkot, állatkertet alakítsanak ki idegenforgalmi látványosságnak.
Vasárnap délután Szászcsávásra riasztották a dicsôszentmártoni tûzoltókat, ahol a Fô út 9. szám alatt meggyúlt Erdôs János szénacsûrje és istállója. A tüzet Erdôs Norbert, a tulajdonos fia okozta, aki az istállóban tûzzel játszott. 54 négyzetméter tetôzet és egy tonna széna égett el.
A szeptember 19-én kezdôdô új zenei évadban gazdag és változatos programot ígér az Állami Filharmónia. Az intézmény az idén is megszervezi a Japán Kultúra Napjai címû hangversenysorozatát, amely immár a hagyományon túl a Románia és Japán közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének századik évfordulójára emlékeztet. Tudvalevô, hogy 1999-ben a japán kormány 500 ezer dollár értékben adományozott hangszert a vásárhelyi filharmóniának, amit az intézmény szeptember 19. és 26. között - jelentôs japán vendégmûvészek fellépésével - zajló eseményen ismételten megköszön. A csütörtök esti hangversenyt Shinya Ozaki karmester vezényli, mûsoron Csíky Boldizsár Elôjáték, fuga, utójáték, ezt követôen Masao Endo japán zeneszerzô hegedûversenyének lesz ôsbemutatója Vásárhelyen, László Sándor hegedûmûvész, koncertmester elôadásában. Szeptember 24-én Yukiko Hironaka zongoramûvésznô estjén C. Frank-, L. Janácek-, C. Ives- és K. Puts- zongoramûvek hangzanak el, majd a szeptember 26-i, azaz a Napok záróhangversenyét két vendégkarmester, Akiko Otomo és Satoshi Ueda vezényli, zongorán játszik Yuko Nara. Mûsoron Beethoven, Chopin és R. Schumann-mûvek. Minthogy az elmúlt években a filharmónia megemlékezett Ionescu-Galati karmester, Ruha István hegedûmûvész, a vásárhelyi származású kolozsvári zeneszerzô, Terényi Ede születésének évfordulójáról, az ünnepi hangversenysorozat tovább folytatódik, ugyanis az október 4-i koncerten, születésének 65. évfordulóján Csíky Boldizsár zeneszerzôt köszöntik. A kiváló életmûvet köszöntô kivételes hangversenyen természetes, hogy a filharmónia egy Csíky Boldizsár által írt mûvet, A hegy címû szimfonikus képet tûzte mûsorra. A hangversenyt a zeneszerzô kívánságára az ugyancsak 65 éves Ionescu-Galati dirigálja, ifj. Csíky Boldizsár Rahmanyinov II. Zongoraversenyét tolmácsolja, de Liszt-mû is elhangzik az évfordulós ünnepségen. A filharmónia ez alkalomra külön mûsorfüzettel készül, a hangversenyen jeles személyiségek köszöntik a 65 éves zeneszerzôt.
Ami pedig a továbbiakat illeti, október közepén, 10. és 17-e között sok jeles meghívottal szervezik meg a XII. Constantin Silvestri Nemzetközi Zenei Fesztivált, melynek keretén belül 8 estre várják a közönséget. Az elsô hangversenyt a kolozsvári Simon Emil dirigálja, a másodikat a Teleki Téka fennállásának 200. évfordulójára szánják a szimfonikus és a kamarazenekar fellépésével, vezényel Szalman Lóránt, lesz továbbá Schubert hegedû- és zongoraest, hallhatunk híres Mendelssohn-, Mozart-, Debussy-dalokat és áriákat, eseményszámba megy a budapesti Rádiókórus és a bukaresti Rádiózenekar fellépése, nem hiányozhat az orgonaest, de eljön a fesztiválra egy svájci fúvósegyüttes is. A filharmónia kórusa október elején Szatmárnémetibe megy, a szatmári filharmonikusokkal közösen Haydn Évszakok címû mûvét adják elô, a zenekar pedig németországi turnéra indul.
Ilyenkor ôsszel mintha erôsebb lenne bennem a vágyakozás, vissza a nagyanyám szoknyáját rángató koromba, még a félliteres zománcos csészébe nagyapám fejte habos tej melegét is a tenyerem közt érzem, s a közhelynek tartott "az élet elszáll, mint egy sóhajtás" szorongatja a torkom. Az az unalmas kora ôszi délután is eszembe jut, amikor hirtelen jött ötlettel az augusztusi, nagyoktól ellesett-irigyelt zászlós menetelést utánozva pálcavégre rongyot kötöttem, majd fel-le emelgetve köröztem díszlépésben az udvaron, jelszavakat harsogva, jobb híján a láncon mellettem futkosó kutyát utasítgatva, s amint jóval késôbb kiderült, földjeirôl erôszakkal lemondatott nagyapámnak ugyancsak vörös, de bikavadítónak tûnt a jelképes lobogó, olyannyira, hogy csak az ezerráncú rokolyába bugyolált, halk szavú, jóságos nagyanyám tudta féken tartani a csontom összetörésétôl, hogy "hagyd el, lelkem, kicsi még, butácska, nem tudja, mit csinál s mit beszél". Engem pedig csibéjét óvó kotlós módjára, jó asszonyi taktikázással szólított, menjek csak, meg akarja mutatni az éregetô szôlôszemek mosolyát. Persze hogy rögtön feladtam a parádézást, és futottam megnézni a csodát. Késôbb értettem meg, hogy annyira szerettem s annyira hittem neki, hogy e hittel valóban láttam a bágyadt napsugaraiban fürdéstôl vidám szôlôszemek mosolyát.
Szôlôt szemelünk a tôkérô rég nagyanyává lett anyámmal és gyermekeimmel a nagyapámék után visszakapott kert sarkában, a gyermekek tervezgetnek, magyaráznak, érvelnek, anyám elégtétellel legelteti rajtuk a szemét, majd felém súgja: ezek tudják, mit beszélnek. Megáll a kezem, belém nyilall az emlék, s a szôlôszemekrôl áldott jó nagyanyám mosolyog vissza, s most is megtalálja a megnyugtató választ, amint huncutul vág a szemével: más idôk, aranyom, más a koruk is, ne vedd zokon, mert akkor tényleg muszáj volt a szôlôszemeknek mosolyogni.
Édes teher így ôriznem a nagyanyám mosolyát.
Tegnap délben ünnepélyes keretek között birtokba vehették a kisiskolások a Marosvásárhelyi 4-es számú általános iskola új épületét, amelyet az udvaron húztak fel világbanki támogatással.
Az épület bejárata elôtti ünnepi beszédek sorát dr. Dorin Florea polgármester nyitotta meg, aki elmondta, véleménycserék, viták után végre eljöhetett ez a pillanat is. Elismerem az iskolát mint hagyományos oktatási intézményt, csak a régi falakat ellenzem - fejezte ki a város elsô embere. Majd kifejtette, hogy a hivatal támogatja az iskolák önállósulását, egyéniesedését. Ovidiu Natea prefektus a kormányprogramot említette, amelynek alapján számos iskolát javítottak fel, építettek újra. A fôtanfelügyelô, Stefan Somesan ezt az információt egészítette ki azzal, hogy az idén mintegy 1 millió dollár értékben sikerült beruházni oktatási intézményekbe, hat településen hét épületet javítottak fel így. Ioan Nicolaescu PSD-szenátor, az oktatási bizottság tagja tolmácsolta Ion Iliescu államelnök és Adrian Nastase kormányfô üzenetét, hangsúlyozva az oktatási folyamat megújulásának szükségességét. Frunda György szenátor Marosvásárhely egyik szimbólumának nevezte a 4-es számú általános iskolát. Régi alapokra új iskola épült, ezt a hagyományt kell folytatni az oktatásban is. Marosvásárhely mindig a tolerancia városa volt, ma is ezt a szellemet kell ápolni az új oktatási intézményekben, mert csak egymás kultúrájának megbecsülésével integrálódhatunk a közös európai házba.
A szalag átvágása után a hivatalosságok meglátogatták a korszerûen berendezett épületet, a kisiskolások csak délután vehették birtokukba a 7 osztálytermet.
A 4-es iskola új épületének a felhúzására 120.600 dollár kormánygaranciával vállalt hosszú lejáratú kölcsönt adott a Világbank. Ezenkívül a polgármesteri hivatal 1,5 milliárd lejt fizetett a különbözô szerelésekért, vezetékek bekötéséért. Vidéken a világbanki hitelbôl Bándon újítottak fel két régi iskolaépületet, Marosszentannán a régi iskolát renoválták és manzárdosították, e beruházás banki hitele 107.332 dollár volt. Mezôszakálon és Mezôkeménytelkén két-két új épületet húztak fel, ahol iskola és óvoda is helyet kapott, Erdôlibánfalván és Iszticsón szintén javítást végeztek. A megyei tanács az említett munkálatokat még 1,4 millárd lejjel támogatta és minden településen a helyi tanács is tetemes összegeket utalt ki a fûtéshálózat kiépítésére, illetve a különbözô belsô szerelési munkálatokra, anyagokra.
S mint a 4-es iskolában a kormánypárt képviselôi megerôsítették, a tervek szerint e programot a jövôben is folytatják.
Hosszas huzavona után eldôlt a volt Manpel-, most 13-as számú óvoda sorsa: a polgármesteri hivatal megvásárolja az épületet. Az ajtókról lekerültek a lakatok, s két héttel ezelôtt megkezdôdött az óvoda rendbetétele. A hivatal által kiküldött munkások az udvart takarították ki, az óvoda személyzete pedig belülrôl szedte rendbe az épületet. A gyerekeket így tiszta és otthonos termek várták a tegnapi évnyitón.
Az ünnepélyes megnyitón Dorin Florea polgármester belátta, hogy jó döntés volt az épület megvásárlása, s elismerte, hogy veszteség lett volna a város számára, ha idéntôl nem mûködne óvoda és napközi ebben a körzetben.
A megyei tanfelügyelôség részérôl Ciubuca Cornelia fôtanfelügyelô-helyettes, Kovács Júlia és Avram Iftimia szaktanfelügyelôk köszöntötték az egybegyûlteket, s mindenkinek sok sikert kívántak az új tanévben. Az óvoda igazgatónôje, Hojda Luciana köszönetet mondott mindazoknak - tanerôknek, szülôknek -, akik az óvodáért harcoltak. Így a közel kétszáz gyermek, aki az intézményhez tartozik, újra otthonra talált az épület falai között. A ti-zenkét csoportban (4 óvodai csoport, 5 napközis csoport és 3 a különbözô klinikákon, ahol a beteg gyerekekkel foglalkoznak) 18 szakképzett óvónô tevékenykedik.
- Ebben az óvodában a tanerôk minôségi munkát végeznek, szeretettel, odaadással irányítják kicsinyeinket, tényleg kár lett volna beszüntetni mûködését - mondta Kovács Júlia szaktanfelügyelô. Arról is beszámolt, hogy Florea polgármester segítséget ígért az óvoda saját hôközponttal való felszereléséhez. Különben ez olyan cél, amit nemcsak ennél az óvodánál szeretnének megvalósítani, hanem minden olyan egységnél, ahol a fûtést valamelyik lakótelepi hôközpont szolgáltatja.
Hojda Luciana igazgatónô arról tájékoztatott, hogy a közeljövôben az óvoda-napközit "keresztelni" szeretnék, és valószínûleg a Szivárvány nevet fogja viselni.
Magukra húzták a takarót és szótlanul hallgatták a kintrôl beszûrôdô neszeket. Az ôszi szél az ágak között sétált, búcsút zizegtek a lehulló levelek, nagyot koppant a zuhanó gesztenye, aztán elpityeredett a borult ég. A tücskök is elcsomagolták hangszereiket.
Gondolataikban az oly hamar lejárt nyár napjait elevenítették fel, rangsorolták a legszebb eseményeket. Van mit mesélni a rég nem látott barátoknak. A füzeteket már megvásárolták, az íróasztalban is rend honol, az írószerek készen állnak a "csatára". Sötétben kell ébredni, meg kell hallani az óra csengetését. Szeptember lefújta a véget nem érô alvásokat, indulni kell az iskola felé, nagyot szippantani a reggel friss illatából, talán dideregni is egy picit, izgulni a felelés miatt. De jó találkozni a többiekkel, nagyokat kacagni, titkokat suttogni, élcelôdni-viccelôdni, együtt örülni a kedvenc tanárnak- tanítónak.
A konyhából anya sóhaja hallatszott, ô is az eliramodott vakációt fájlalta, a tanévkezdéssel járó gondokról beszélgetett apával.
Rég volt az a nap is, amikor elôször mentek iskolába, félve, kíváncsian, a tanító nénihez tapadt lélekkel-tekintettel. Hogy mennyire lenne jó újrakezdeni, sokáig tépelôdtek rajta, döntés nem született. "Itt van az ôsz, itt van újra" - kezdték alig hallhatóan mondani a kisdiák korukban tanult felejthetetlen szakaszokat. Lám- lám, mire jó az iskola...
Marosvásárhelyen megnyílt az elsô magán Magyar-Amerikai Óvoda és Iskola, a Transilvania utcában. Az ízléses, hangulatos épületet az Omega Alapítvány építtette, amely immár 5 éve tevékenykedik a városban.
Az elmúlt 4 évben az alapítvány óvodát mûködtetett a városközpontban, ám a növekvô igények miatt szükségét látták egy saját óvodának és iskolának otthont adó épület létrehozásának. Mint a tegnapi nyitóünnepségen dr. Leonard Azamfirei, az alapítvány ügyvezetô igazgatója elmondta, a civil társadalomnak, nemkormányzati szervezeteknek nemcsak vitázni, szemináriumokat szervezni kell, hanem cselekedni is. Az állam semmivel nem járult hozzá az iskola finanszírozáshoz, sôt különös módon a különféle adók kifizetésénél (ezek több tízmilló lejt tesznek ki) még mindig nem tesznek különbséget iskola és vendéglô között - jelentette ki Leonard Azamfirei, hozzátéve, hogy kihívásnak tekintik a tanintézmény létrehozását, ami pedig az oktatást illeti, a legmagasabb színvonalat fogják biztosítani.
Az ünnepségen felszólaló Dorin Florea polgármester örvendetesnek tartotta a nemzetközi körforgású oktatási nyelvû magánintézmény létrejöttét, és biztosította a jelenlevôket, hogy a polgármesteri hivatal, amennyire a törvényes keretek engedik, engedményeket tesz az adófizetést illetôen. Fodor Imre alpolgármester szintén a civil társadalom szerepét hangsúlyozta, és azt, hogy példamutató módon az intézmény egyrészt román-amerikai, másrészt magyar-amerikai óvoda és iskola. A további felszólalók között voltak a tanfelügyelôség, az adventista egyház képviselôi, és felolvasták az Egyesült Államok bukaresti nagyköve-tének üzenetét is.
Az épületben 15 tanterem van, ám idén csak hét teremben kezdôdik el az oktatás. Az óvodában három román és két magyar csoportot alakítottak, az iskolában mindkét nyelven idult elsô osztály. Leonard Azamfirei szerint nem volt szükség nagy népszerûsítésre a helyek betöltéséhez, az óvodában már másfél hónappal ezelôtt beteltek. Két vagy három üres hely maradt még az elsô osztályokban. Nem volt válogatás, a beiratkozási sorrend szerint vették fel a gyerekeket. Az oktatási program követi a szakminisztérium által kidolgozott tantervet, a két Amerikából érkezett tanár pedig intenzív amerikai angol nyelvtanfolyamokat tart, az Egyesült Államokból kapott tankönyvek alapján. Bár az adventista egyház támogatásával jött létre a magánóvoda-iskola, az adventista egyházközséghez való tartozás nem feltétele az iskolába való beiratkozásnak. A havi díjszabás 20 illetve 40 dollár, attól függôen, hogy délelôtt vagy napközis rendszerben tanulnak a gyerekek, ami csak az intézmény fenntartási költségeit és a személyzet bérét fedezi.
Bethlen Anikó grófnô figyelmébe (is) tisztelettel
Jelen korunkban a mûvészet, a közmûvelôdés általában igen erôsen függ minden rendû és szintû támogatásoktól, melyeket a legkülönbözôbb módon lehet elnyerni: valódi értékteremtô, távlatokban gondolkozó, a közszolgálatiságot felelôsen felvállaló szándékú tervektôl az "ugye, milyen kedves szegénykém" címkéjû, elérzékenyültségre utazó kéregetésen át az öntelt, agresszíven harsogó, handabandázó dilettantizmusig bármivel lehet (és szokás) manapság pénzügyi, anyagi, erkölcsi, politikai és egyéb jellegû támogatásokért folyamodni.
Mindezt a nemrégiben a marosvásárhelyi várban lezajlott, úgymond "vásárhelyi nyelven" rendezett, sekszpírkedésnek álcázott (szub)kulturális megnyilvánulás kapcsán érdemes végiggondolni.
A kinyilvánított szándékok közül kettôvel nem is lehet, nem is kell vitatkozni. Valóban szükség van a vár kulturális jellegû hasznosítása terén különleges, vonzó rendezvényekre, s valóban fontos a városban élô etnikumok közötti közeledés, a kölcsönös megértés. Ezen a téren spontán módon pozitív visszajelzést jelentett maga az érdeklôdés is. Az is értékelhetô tény, hogy a táborban részt vevô fiatalok tartalmasabban töltötték vakációjuk egy részét, mintha a játéktermekben és dizsikben lézengték volna el idejüket. Ez volt esetünkben a "trójai faló", avagy a csali (ki mit ért jobban).
Mert a rendezvény "mélyebb" eszmei hátterére mindez nem utalt a kezdetekkor. Ugyanis a kétnyelvû elôadás teljesen átgondolatlan, koncepciójában szakszerûtlen, egyenesen dilettáns vonalvezetésében, filozófiai, esztétikai, szociológiai, vallástörténeti, folklorisztikai, antropológiai, viselkedéstani és képzômûvészeti következetlenségeiben csak egy motívum tapintható ki világosan: a követendô út (itt és most) az asszimiláció, a fiatalok számára a vegyes házasság a közeledés fô lehetôsége (volt ilyen kicsengésû balemlékezetû kísérlet 1992-ben, egy budapesti vendégrendezô lázálmában a Stúdióban is), s bár a vegyes vagy kevert nyelv a kultúra elsorvadását eredményezi, mégis ez a "vásárhelyi" nyelv tekinthetô autentikus realitásnak. Mindez a magabiztosság, az agresszív menedzsment, a mûvészinek gondolt megoldások kritikátlanul dilettáns kitárulkozása révén valamilyen modern mûvésziség álruhájában kíván hódítani (támogatót és közönséget egyaránt).
És ez itt a veszély. Az ingerekre apelláló, az átgondoltságot és logikát, a mûvészi igazságot nélkülözô, az azt helyettesítô vulgáris populizmus korát éljük, s az ilyen rendezvények olajat jelentenek e veszélyesen terjedô, valódi kultúrát perzselô tûzre. Nemesnek álcázott törekvések káros hatásáról a történelem tömegesen szolgál példával (elég említeni a "panem et circenses" jelszóval égetett keresztényektôl a hitleri tömegrendezvények vagy a "meg- éneklés" grandiózus ôrületéig terjedô végtelen sort). A támogatók és támogatottak viszonyát kell ilyenkor megvizsgálni, hogy "kilógjon a lóláb". Ezért nem szabad a puszta jószándékra hagyatkozva parttalanul támogatni bármit is alaposabb és szakmailag körültekintô tájékozódás nélkül.
Fejlettebb országokban (már nálunk is van erre példa) a támogatásokat kompetens szakmai grémiumok vélelmezései alapján biztosítják. Így elkerülhetô, hogy például rendezônek nézzenek egy elsô éves hallgatót vagy elefántnak lássák a bolhát. Az egyik fô támogató, a polgármesteri hivatal esetében ez nem is nehezményezhetô, hiszen az illetô szerv intencióit már eddig is világossá tette: nem hajlandó pl. a hivatásos színház (melynek épülete lassan használhatatlan lesz), képzômûvészet (melynek mûvelôi nemsokára mûtermek nélkül maradhatnak) támogatására, hanem az ingerekre ható, a fôtéri, várbeli és egyéb tereken tomboló hangoskodás, a kilowattokkal és decibelekkel gerjesztett akusztikai szennyezôdéssel mit sem törôdve (mellesleg Londonban a Wembley Stadion nem a Trafalgar téren, hanem a külvárosban volt), az olcsó népszerûségre való populista törekvések (mindenáron!) jegyében képzeli el a kultúra támogatását. Ellenkezô esetben nyilván kikérte volna felelôs intézmények illetékes szakembereinek a véleményét, mielôtt egy hangzatos, nagy igényûnek látszó programot szakszerûen biztonságos háttér nélkül is támogat. (Hogy ki miben hiszi szakembernek magát, arra a legszomorúbb példával éppen az elmúlt rendszer fôépítész-fôvegyész- fôtörténész-fôizéje szolgált - úgy látszik, nem eléggé - elrettentô példával.
Itt értünk el a cím alatti ajánláshoz. Az erdélyi arisztokrácia jeles képviselôi (elég, ha Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert idôben közelebbi példáira hivatkozunk) mindig is a megmaradás, a sajátosság méltóságának védelmezôiként mutattak utat és példát. A támogató minôsít, ezt tudni kell. Ha egy történelmi jelentôségû, patinás erdélyi név szerepel egy rendezvény bármilyen szintû (erkölcsi, anyagi) támogatói között, hozzájárul annak legitimitásához, szalonképességéhez, hiteléhez. Ezért nem elég a jólelkû szándék, ezért kell a szakmai tanács, akár kedves gyerekek ártatlannak tûnô nyári táborozásáról, akár identitászavarral küszködô, mellet verô, sírva-ordítva magyarkodó szavalóbajnokokról, akár a megbékélés jelszava mögé búvó asszimilációról van szó. A közösség mindig (oda)figyel a történelmi nevekre, ezért nem egészen magánügyrôl van itt szó.
(Kérem, kedves grófnô, ne kételkedjék intelmeim jóhiszemûségében, meggyôzôdésem, hogy ugyanazt képviseljük, méltóságteli megmaradásunk közös cél, csupán az alaposabb tájékozódás szükségére figyelmeztetném szeretettel és tisztelettel.)
Végül a szubkulturált "vásárhelyi" nyelv és kultúra veszélyeirôl. Ebben apellálok minden felelôsen gondolkozó román és magyar pedagógus, mûvész és tágabb értelemben minden jóérzésû polgár megértésére. A román és magyar etnikum közeledésében az egymás értékeinek, történelmének, mûvészetének, kultúrájának valódi, alapos megismerésére van szükség, a felszínes nyelvkeveredéssel mindkét népesség kultúrája sorvad, sekélyesedik. Nekem fáj, amikor román fiataloktól hallom: "servus mai, ce faci bazmeg", a magyartól: "olyan fáza volt, hogy zsálé" stb. Mert nem jambusokban, költôi kifejezések szintjén kevert a nyelv, s azon a szinten nem is keverhetô. Jobb lenne Eminescu, Nichita Stanescu, Arany János vagy Szilágyi Domokos szintjén ismerni egymás nyelvét-kultúráját. Ebben rejlik az igazi közeledés, nem a vegyes házasságokban, melyekben (nemrégen közölt statisztikai adatok szerint) a kisebbségi anya nyelvét a gyerekek húsz százaléka sem beszéli. Ebben rejlik a lényeg, s ez a megfontolandó tét.
Ui.: Tisztelet mindazon mûvészeknek, akik a (látszólag) kecsegtetô anyagi ajánlatok dacára sem vállalták a közremûködést. A többiek? Megpróbálták tenni a dolgukat: tehetségük vagy sablonjaik szerint túlélni a produkciót, melyben a fô humorforrás az egymás nyelvének törten, rosszul való beszélése volt. A két fôszereplô egyébként bájos, tehetséges fiatal. Egyszer el is játszhatnák jobb sorsra érdemes elôadásokban a címszerepeket - anyanyelvükön.
"Most szülôfalud a mellére tûz / virágcsokornak. / Reményt idôzít a virágkelyhekbe, / újabb évszázadokra. / Akaratunkat egybefogja / a magyar szó."
1999-ben Kibéd 500 éves fennállásáról emlékeztünk, 2000-ben Kibéd nagy fiáról, a tudós Mátyus Istvánról, születésének 275. évfordulójára öltöztünk ünneplôbe - írja dr. Mátyus András az akkori tudományos emlékülésen elhangzott értekezéseket, emlékezô beszédeket magába foglaló kötet elôszavában. Idén, Mátyus István halálának 200. évfordulóján a Kibédi Általános Iskola felvette dr. Mátyus István nevét. Szombaton egész napos program keretében tartották meg a második tudományos emlékülést, ennek anyagát máris kézhez vehették az érdeklôdôk. Címe: Kibédi Mátyus István halálának 200. évfordulójára. (A könyv fô támogatója az Illyés Alapítvány, a megjelenést támogatta Kiss Zoltán mérnök- igazgató Nagyváradról.) Ugyanabban a - Kis- Küküllô völgye címû - sorozatban jelentette meg dr. Mátyus András a Betekintés Kibédi Mátyus István Diaeteticáiba címû gyûjteményt. A XVIII. századi Marosszék nyelvének ízét, dallamosságát, gazdagságát, hajlékonyságát, szavainak (az idegen, idézett orvosok, tudósok, poéták, történetírók, gondolkodók, szónokok, híres uralkodók) neveit sok helyen eredetiben megôrizve kapja az olvasó, de a magyar nyelv felfedezésének felemelô érzését csak könyveinek többszöri elolvasásával érheti el, mondja a szerkesztô.
Szombaton este fellépett a testvértelepülés, Zalalövô Salla népdalcsoportja, Bujka nevû néptánccsoportja, valamint a kibédi hagyományôrzô csoportok. Muzsikált Mátyus Vilmos és zenekara. Vasárnap az istentiszteleten Falka Zoltán református lelkész hirdette az igét. Hálaáldozatunknak jó illatát érezze meg az Isten - imádkozott, és a szellemi kútásót, a templom- és népépítô Mátyus Istvánt méltatta prédikációjában. A nagykendi Rüsz Károly, aki nemrég két versmondó-vetélkedôrôl is elsô díjjal tért haza, a templomban Bartalis János és Kányádi Sándor egy-egy versét mondta el, késôbb pedig, az iskola és a mûvelôdési ház elôtt Kányádi Sándor, Mécs László, illetve Székely János verseit szavalta ihletetten. A templomban fellépett a zalalövôi kórus Pintér Andrea karnagy és a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet férfikara Kovács László vezényletével.
A vasárnapi ünnepség az iskola udvarán folytatódott, ahol a népes közönséget, szülôket, diákokat, vendégeket Barabási Zsuzsánna hittantanár, igazgató üdvözölte. Dr. Mátyus István méltó utódaivá kívánunk válni, hallottuk többek között. Köszöntôbeszédet mon-dott Zsigmond Vencel, Makfalva község polgármestere, Makkai Gergely parlamenti, RMDSZ körzeti képviselô, Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója. - Ez a név - dr. Mátyus István neve - kötelez, mondta Márton Zoltán. - Élni, túlélni, gyarapodni kell és lehet, és mivel népünk jövôje, mint azt Széchenyi megfogalmazta: a kimûvelt fôk számától függ, Kibédnek, mint egyébként egész magyarságunknak, számos eddigi jelese mellett, mind több tanult emberre lesz szüksége. Ehhez kívántak a felszólalók jókedvet, munkabírást és sikereket.
A kibédi iskola történetét Nagy Mihály történelemtanár ismertette, aki hosszú éveken át igazgatta ezt az intézményt. A Mátyusok mellé felsorakoznak a Péterfyek, a Seprôdik, nemcsak az ott születettek, hanem az ott munkálkodók, mint Ôsz János népmesegyûjtô, vagy a ma is ott élô Ráduly János, akinek életmûve máris húsz kötetre rúg. És az orvosok, a mérnökök, Mátyusok, Bereczkiek, Szilveszterek öregbítik a falu hírnevét.
Fejes Réka tanfelügyelô a megyei tanfelügyelôség képviseletében nyújtotta át a névadási határozatot. Ismét gyönyörködhettünk a székely-udvarhelyi férfidalárda veretes zengzeteiben. Kibéden tegnaptól 183 tanuló hajol a könyv fölé, közülük 42 óvodás. Tizenhat pedagógus mûködik, közülük tízen rendelkeznek szakvégzettséggel. A tizenkét elsô osztályos és a tanulók - Barabás Attila irányította - vers- és táncmûsora nagy népszerûségnek örvendett.
Székely József udvarhelyi szobrász plakettjét és az iskola új tábláját Dósa Sándor önkormányzati képviselô és Barabás Attila tanár leplezte le. Üdvözlô szavakat mondott és megkoszorúzta az iskola falát Kozma János, Zalalövô polgármestere. Kányádi sorai a szívünkbe markoltak: "ha-lálunkig halljuk a csengôt, / nyel-vünk magányos / márvány- tengerpartján / milliom rodostóban / Zágont".
A mûvelôdési otthon elôtt álló mellszobor készítôje Péterfy László, Budapesten élô szobrászmûvész. Családja kibédi gyökerû, édesapja a szerzôje a környék református gyülekezeteirôl szóló könyvsorozatnak. Péterfy Lászlót, Székely Józsefet és a kôfaragó Tamás Istvánt, a szobor talapzatának készítôjét, pályájukat Szilveszter László községi tanácsos mutatta be a nagyközönségnek. Az alkotók személyes jelenléte növelte a rendezvény színvonalát. Dr. Mátyus István szobrát Orbán Sándor községi tanácsos és Mátyus Zoltán alpolgármester leplezte le. A plakettet és a szobrot megáldotta Falka Zoltán lelkész. Az Illyés Alapítvány támogatása nélkül sem az emlékezés, sem az emlékállítás nem jöhetett volna létre. Koszorúztak az udvarhelyi Mátyusok, a zsibói Mátyusok, leszármazottak, vendégek és magánszemélyek, az Illyés Közalapítvány képviselôje.
E tudósítás befejezéseként a Rüsz Károly szavalta Kányádi Sándor-vers utolsó sorait írom ide, mementóként is: "ünnep elôtt, / ünnep után, / addig vagyunk-leszünk, / amíg a lépcsôk bennünk is / vásnak, vénülnek, / s újulnak a falak, amíg / halljuk a csengôt, / s benne a tengert, / és minden rodostóban / Zágont." (Öreg iskola ünnepére, 1981)
A mikefalvi polgármesteri hivatalnak idén kilencmilliárd lejbôl kell gazdálkodnia. Ha leszámítjuk ebbôl a tanügyre költött hétmilliárd lejt, igencsak szûkösnek bizonyul a helyi költségvetés. Az iskolákat és óvodákat az alkalmazott karbantartókkal újíttatták fel, megspórolva így a munkadíjat. A sáncok, zöldövezetek tisztítását a szavatolt minimáljövedelemben részesülôkkel oldották meg, az útkövezést szintén önerôbôl végezték.
A gondokról és tervekrôl Réti György polgármesterrel beszélgettünk.
- Közel 300 millió lejt költöttünk a tanintézmények rendbetételéhez szükséges anyagokra. Megjavítottunk néhány községi utat, folyamatosan biztosítottuk a közvilágítást, a hozzánk tartozó intézmények megfelelô mûködését. Jelenleg napirenden vagyunk a számlák kifizetésével. Szükség lesz a költségvetés kiegészítésére. Elôzetes számításaink szerint közel 60 millió lejt igényelnek a tanintézmények (fûtés, világítás), 20 millió kell még a közvilágításra, s közel 100 millió a mintegy 30 kilométernyi községi út karbantartására, csúszásgátlóval való ellátására. A teendôket a kiigazítás függvényében tudjuk elvégezni. Itt kell említenem, hogy többször igényeltünk pénzalapot az abosfalvi Apor-kastély felújítására, rendbetételére - mindhiába. A hiányosságok mellett említem, hogy néhány nap múlva pályázatot nyújtunk be a SAPARD program keretében, pénzalapot igényelve a Mikefalva és Szászcsávás közötti híd átépítésére. A jelenlegi hidat árvízkor nem lehet használni. A tervek szerint egy 20 méteres vasbeton hidat készítenénk, ami lehetôvé tenné Szászcsávás megközelítését.
- A prefektúra ellenôrzô bizottsága Mikefalvát is felkereste. Milyen hiányosságokat észlelt?
- A kivizsgálások nyomán tudatták velünk, hogy kisebb-nagyobb szeméttároló helyekre bukkantak a község területén, ugyanakkor a Kis- Küküllôn átvezetô désfalvi hídnál háztartásiszemét-kupacokat találtak. 15 napos határidôt jelöltek ki e problémák megoldására. Tudni kell, hogy tanácsi határozat alapján szeptember elsejétôl átszerveztük a szemételszállítást, tárolást. Meghatároztuk a szeméttároló helyeket, s a lakosság tudomására hoztuk, hogy személyenként minden hónapban tízezer lej befizetésére kötelesek. A lefizetett díj fejében megoldjuk a szemét elszállítását és tárolását. A pénzgyûjtés elkezdôdött, a napokban kiássák a gödröket és lekövezzük a tárolók felé vezetô utat.
- Megyeszinten gondok vannak az érvényben levô földtörvények alkalmazásával. Mi a helyzet Mikefalva községben?
- A 18-as számú földtörvény alapján minden visszaigényelt földterületet kimértünk, a birtoklevelek 89 százalékát kiosztottuk. Szakemberhiány miatt a vártnál lassabban halad a kimérés, a birtoklevelek kiállítása. Az 1-es törvény alapján kiosztottuk az erdôterületeket az egyházaknak, s az igényelt földterületek mintegy 37 százalékát. Az 1-es törvény alapján nem tudjuk biztosítani a visszakért földterületeket, közel 120 hektárnyi szántóterülettel kevesebb van a visszaigényeltnél. A hiány onnan adódik, hogy a 18-as törvény alapján azok a személyek, akik legkevesebb három évet mezôgazdasági munkásként dolgoztak, 50-50 ár területben részesültek. Sok igénylô elfogadta a kárpótlási javaslatot, a többiek számára keressük a megoldást. Községszinten öt épület-visszaigénylési kérést iktattunk. Ezek egy részét megoldottuk, a désfalvi orvosi rendelô esetében kárpótlás biztosítását ajánlottuk, már csak az egyházi épületek sorsát kell megoldanunk. A szászcsávási egyház visszaigényelte a volt felekezeti iskolát és tanítói lakot, az abosfalvi egy egyházi épületet. Reméljük, hamarosan ezeket is rendezni tudjuk.
- Mûködik-e a községben nagyobb földterületet megmunkáló társulás?
- Csak kis parcellákon dolgoznak az emberek. A munkaerô kiöregedett, kevés fiatal költözik haza földet mûvelni. A termôföldek 30 százaléka parlagon van. Idén márciusban megalakítottuk az állattenyésztô gazdák egyesületét. Reménykedtünk, hogy megkapjuk az állam által a tej litere után beígért 1400 lejes támogatást. Sajnos mindmáig az ígérettel maradtunk.
- A most beindított iskolai tej és kifli-program milyen nehézségek elé állítja a hivatalt?
- A szekeret már megkaptuk, de lovunk nincs. A községben két központot jelöltek ki. Mikefalvára és Abosfalvára fogják letenni közel 200 gyerek kis csomagját. Utasítottak, hogy építsünk, vagy kerítsünk, vagy szerezzünk megfelelô tárolási helyet, tiszta termet, hûtôszekrényeket. Hogy honnan lesz erre pénzünk, azt senki nem kérdezte. A felmerülô kérdésekkel együtt megpróbáljuk betartani az utasításokat, s kiosztani a tízórait.
A községközponttól Szászcsávás felé haladva, az út mentén fehérre meszelt épületet, mezôgazdasági gépekkel teli udvart láthat az utazó. Itt valamikor 100-120 hektáron termesztettek zöldséget, gabonát - mondják a helyiek, mintegy nosztalgiázva.
A zöldségfarm történetérôl, jelenlegi helyzetérôl Pálosi Istvánnal beszélgettünk.
- 1976 óta dolgozom a farmon. 1990-ig több mint száz hektár földet mûveltünk. A 90-es változások után a földeket felaprózták. Mi a marosvásárhelyi zöldségfeldolgozó vállalathoz kerültünk, s 25 hektáron folytattuk a zöldség- és gabonatermesztést. A földeket a csávásiaktól és désfalviaktól béreljük. Három évvel ezelôtt a vállalat azt mondta, hogy többet nincs szüksége ránk, a farmra. Akkor mi, a volt alkalmazottak elhatároztuk, hogy továbbra is béreljük és megdolgozzuk a földeket. A bért terményben fizetjük, legtöbbször gabonában, átlagosan egy hektárért 500-600 kilogramm gabonát adunk. Idén, mint az elôzô években is, 8 hektáron termeltünk zöldséget;ezt a területet öntözzük is. A fennmaradó földeken cukorrépát, búzát, árpát, kukoricát termesztettünk. Idén jó termés volt.
A sok esô csak a krumplinak ártott, abból csak fele annyi lett, mint az elôzô években. A zöldség nagy részét a megyeszékhelyi, dicsô-szentmártoni és segesvári kórházak vásárolják fel. Idén a zöldségnek jó ára volt, az évet nyereséggel zárjuk - mondja Pálosi István, aki a farm bôvítése kapcsán csak annyit jegyzett meg: ez a földterület elegendô. Nagyobb szántó nagyobb befektetést igényel, erre nincs mód.
Mikefalva községben hét iskola és három óvoda mûködik. Az elmúlt években a helyi polgármesteri hivatal sorra felújíttatta a tanintézményeket, így idén, mint Szakács György központi iskolaigazgató mondja, nem vallanának szégyent egy országos megmérettetésen sem.
A tanintézmények többségében szakképzett pedagógusok tanítják a gyerekeket, az évek során 20 helyettesítô tanár képesítette magát. A tanügyi káderek 95 százaléka ingázik, a helyi polgármesteri hivatal napirenden van a bérletek értékének megtérítésével.
- A szép dolgok után el kell mondanom, hogy 1965-tôl dolgozom a községben, immár 22 éve iskolaigazgatóként tevékenykedem, s tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy évrôl évre nehezebb biztosítani a megfelelô oktatást - mondja Szakács György, a községi tanintézmények tevékenységét összehangoló igazgató. - Egyre nehezebben tudjuk megoldani a fogyasztások törlesztését. Képtelenek vagyunk segédeszközöket vásárolni, a könyvtár állományát csak az anyaországból kapott könyvekkel tudjuk bôvíteni. Iskolakezdésre a tankönyvek 30-35 százalékát kapjuk meg, a többi folyamatosan érkezik az év végéig. Az állam biztosít bizonyos kedvezményeket, de mindig jókora terhet is ró ránk. Példaként említem az ingyen tanszercsomagot. Elhozták a községközpontig, onnan nekünk kell elszállítanunk. A hogyan kérdésre mindig azt a választ kapjuk: valahogy majd boldogultok. Ezenkívül ijesztôen csökken a gyereklétszám is. Idén például Désfalván csak egyetlenegy magyar elsô osztályos gyerek van, s szintén egy gyerek kezdi az ötödik osztályt is. Ugyanakkor jelentôsen megnôtt a roma gyerekek száma. Désfalván, Szászcsáváson és Haranglábon az iskolaköteles gyerekek fele roma nemzetiségû. Nagy részüket a gyermekpénzért küldik iskolába. A felsoroltak jelentôsen megnehezítik az oktatást, de tényleg, valahogy csak boldogulunk - mondja az igazgató.
A Szentmártoni orvos házaspár 1966-tól dolgozik Mikefalva községben. A désfalvi orvosi rendelôben rendelnek és az épülethez csatolt szolgálati lakásban laknak. Szentmártoni Klára gyermekorvos pár éve már nyugdíjas, de szükség esetén bármikor helyettesíti családorvos férjét.
- Mikefalvi, szászcsávási, abosfalvi, haranglábi és désfalvi lakók egészségügyi ellátását biztosítjuk - tájékoztat terepen levô férje helyett Szentmártoni Klára. - A rendelôt az évek során sikerült megfelelôen felszerelnünk, van hordozható EKG, vérnyomásmérô, vércukorszintmérô, szem- és fülvizsgáló készülék, számítógép. A holland és német támogatók gumikesztyût, fecskendôt, gyógyszert biztosítanak. A lakosok egészségi állapota kapcsán elmondhatom, hogy sok a reumás, a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedô, a magas vérnyomású, s egyre gyakoribb az asztmás gyerek. A kemény víz miatt egyre több személynek van epe- vagy veseköve. Azt is el kell mondani, hogy sok az alkoholfüggô. Tapasztalatunk szerint a jelenlegi egészségügyi rendszernek sok a hiányossága. Példaként említem, hogy férjem egy hónapban 8 millió lejre írhat fel gyógyszert. A nagyszámú beteget figyelembe véve, ezt az értékû gyógyszert három nap alatt kiírja. Aki nem dolgozik az egészségügyben, aki nem dolgozott vidéki családorvosként, az nem tudja megérteni, felmérni a helyzetünket.
A szabályzat elôírja, hogy csak akkor lehet sürgôsségi esetben a házhoz kiszállni, ha a páciens ágyhoz kötött, nem mozdítható. Mi harminc éve itt dolgozunk. Ha valaki rosszul lesz, s nincs mivel elhozzák az orvosi rendelôhöz, akkor én nem mondhatom neki, hogy a szabályzat értelmében az ô állapota nem igényel sürgôsségi ellátást. De ezt az irodából irányító hivatalnokok nem tudják, s nem is akarják megérteni. Nagy gondunk van a községben élô cigányokkal. Példaként említem, hogy Haranglábon közel kétszáz cigány lakik pár putriban. Nincs egészségbiztosításuk, a legtöbb gyerek egyetlen oltást sem kapott. Egészségtelen körülmények között élnek, nem tisztálkodnak, bármikor fertôzô gócponttá alakulhatnak. Mi megvizsgáljuk ôket, s ha sikerül elkapni a gyerekeket, oltást is adunk nekik, de a kórházakba nem veszik be, betegségeiket nem kezelik. Akinek nincs biztosítása, az egy esetleges betegség, baleset esetén kilátástalan helyzetbe kerül - vélekedett az orvosnô.
A kormány legújabb szociális programja értelmében az I-IV. osztályos tanulók tejet és kiflit, illetve kekszet és olvasztott sajtot kapnak tízóraira. Mi a véleményük a támogatásról?- kérdeztük Mikefalva község lakóit.
- A legtöbb tanintézményben az I-IV. osztályosok mellett tanulnak az óvodások és az V-VIII. osztályosok is. A kisgyerekek nehezen fogják megérteni, hogy ôk miért nem kapnak kekszet, ha a másik osztályban tanuló diák kap. Vannak olyan gyerekek, akik nem szeretik a tejet, a tejterméket. Az elképzelés jó, de a kivitelezéssel gondok vannak, lesznek. Alternatív megoldásokat kellett volna találjanak, elôzetes felméréseket kellett volna készíteni, amelyekbôl kitûnjön: mit igényelnek a gyermekek, hogyan lehet ésszerûen megoldani a szállítást, raktározást, kézbesítést.
- A gyerekek nagy többsége szereti a tejet és kiflit, a kekszet és sajtot. A program nagy segítséget jelent nekünk, szülôknek, hiszen részben meg-oldja a tízórai-gondot. Én rendszeresen csomagolok a gyermekeimnek tízórait, s ezután is fogok, mert lehet, hogy a keksz és sajt nem lesz elég nekik. Sajnos sok szülô van, aki nem tud tízórait biztosítani a gyerekének, számukra még nagyobb segítséget jelent a támogatás. Jó lenne, ha bevonnák a programba a felsôbb osztályos diákokat is.
- Sokat segít a program. A keksz és a sajt jó választás volt, hiszen a legtöbb gyerek szereti, s sokan otthon is tejet és kenyeret reggeliznek. Mi tízóraira ízes kenyeret és almát szoktunk csomagolni, vagy pénzt adunk, hogy kiflit vásároljanak. A kormány által biztosított tízórai megoldja ezt a gondunkat. Szerintem az iskolatej-programmal egy lépést tett a kormány elôre, mondhatjuk Európa fele.
- Nagyon jó dolog, hogy adnak kekszet és sajtot. Nincs lehetôségünk a gyerekeknek tízórait csomagolni, sokszor még reggelit sem tudunk adni nekik. Inkább délben szoktunk enni. Ezért jó, ha legalább a gyerekek kapnak valami ennivalót az iskolában.
- Azoknak a gyerekeknek, akiknek nincs lehetôsége tízórait hozni, nagy segítséget jelent ez a program. Azonban arra is gondolni kellett volna, hogy sok gyerek nem szereti a tejet, tejterméket. Lehet, hogy ezek majd hazaviszik a sajtot, vagy odaadják osztálytársaiknak. A gyerekek a változatos étrendet szeretik. Ha mindennap ugyanazt fogják kapni, akkor pár nap múlva, egy hét múlva megunják a kekszet és sajtot.
Maradandó olvasmányélményeim közé tartozik az az írás, amelyet a Múzsa hasábjain júliusban olvastam. XI.-es diáklány, Dán Orsolya írta a Kemény Zsigmond Társaság pályázatára, a Bolyai-év jegyében. Neve mellett az is szerepel, hogy az Unirea líceum diákja. Az annyiszor és annyi formában feldolgozott Bolyai-életpálya nagyon rövid megjelenítése egy önéletrajzban, ahogy egy tizenéves vásárhelyi diáklány elképzeli, ahogy tetten éri az életet megjárt nagy tudóst olykor tragikus kimenetelû életmozzanatainak számbavételénél.
Elsô olvasásra megejtôen szép, másodszorra meggyôzô, világos okfejtés, önmagával és a környezô világgal szembenézés. Az írás stílusa ehhez a kései önvallomáshoz igazodik, kissé régies, de nem erôszakolt szóhasználattal, mondatalkotással, tömörséggel.
A nagy tudós életét többé- kevésbé mindannyian ismerjük, hála a Bolyai- kutatóknak, az egyre szaporodó emléknapoknak, nem utolsósorban a vásárhelyi Bolyai-kultusznak, a mind újabb meg újabb feltárásoknak. Nagy szerepe van ebben a Bolyai líceumnak, azaz a líceum Öregdiákok Baráti Körének, a Teleki-Bolyai könyvtárnak és az odaadó, nem lankadó kutatómunkában nagy teljesítményt elért tanároknak, dr. Kiss Elemérnek, dr. Weszely Tibornak. Úgy gondolom, ez valamiképpen mind-mind benne rejlik ebben az írásban, valahogy eljött az ideje annak, hogy egy jól fogalmazó, bizonyára a magyar nyelvet és irodalmat, de a matematikát is kedvelô vásárhelyi fiatal így összegezzen. A minôséget fedezem fel benne, és ezért tisztelettel megkérdezem, hogy ki volt tanítód, ki a tanárod az Unirea líceumban, Dán Orsolya?
Messze megyek-e vajon, ha azt mondom, hogy szívesen feladnám elemzésre minden magyarórán, a tanév kezdetén, ezt az írást. Hadd elmélkedjenek más tizenéves társak azon, hogy miképpen építette fel Dán Orsolya ezt az írást, hogyan jut el az egyszerû, szûkszavú bevezetôtôl a zaklatottságot is kifejezô gondolatokig. Mennyire valósághû az írás, szerzôje jól ismeri-e Bolyai János életmûvét és pályáját, a sorsdöntô fordulatokat, az apa és fiú viszonyát, a hadmérnöki akadémia fojtó légkörét.
Kivált-e valamilyen hatást Dán Orsolya kortársaiban ez az írás?
Nyilvánvalóan tükrözôdik benne egy tizenéves életszemlélete, fogalomköre, sôt empátiája is. Milyen elveket tart egy mai fiatal méltónak a nagy tudós emberségének, ragyogó elméjének bemutatásához?
Domináns kettôsségrôl beszél, amely meghatározza az embert és a tudóst. Honnan, milyen örökrészrôl származik a szenvedélyes ember és a szenvtelen tudós kettôssége?
Nagy szerepet tulajdonít a neveltetésnek, mégpedig így: "Nevelte-tésemnél fogva irtózom minden hazugságtól. (...) Önérzetem és büszkeségem soha nem hagyott nyugodni". A mathezis és az Üdvtan. A felfedezések öröme és megváltó gondolatok odakiáltása az emberiségnek. A mindenkori lángelmék vívódása. Ezt is jól látja és szövi bele az önéletrajzi számvetésbe Dán Orsolya. "Mindenkinek megbocsátottam már, csak magamnak nem" - mondja Bolyai János. Istenfélônek is mutatkozik és eljátszik a másság fogalmának kifejtésével.
Egy másik élményem fiataljainkkal és iskoláinkkal kapcsolatban az a gyönyörû nyomdai kivitelezésben nyomtatott meghívó, amelyet egy közeli községben lakó, a Babes-Bolyai Egyetemre járó fizika szakos diák kapott a Bolyai-díj átadására rendezett budapesti, akadémiai ünnepségre. Ez a diák ott ülhetett a kimûvelt elmék, nagyságok körében, megtapasztalva, hogy milyen elismerés övezi korunkban a tudóst. Nagyszerû pillanatai lehettek ezek fiatal életének. Ô is a Bolyai diákja volt, és egyike lesz tán a közösségünk sorsát elôrevivôknek.
Nálunk még a múlt század elején is mesternek hívták a tanítót. Édesanyám falujában gyermekkoromban is így hívták. Az iskolamester oktatta a gyermekeket, vezette a falu énekkarát, mûvelôdési életét, ott ült a templom orgonája mellett. Elöl járt, példát mutatott, mester és fáklyavivô volt. A tanévkezdések vagy -zárások idején gondolatban mindig felsorakoztatom a vásárhelyi tanárok színe-javát, akiket láttam, ismertem, akikrôl - ha rajtam múlna - kémia-, biológia-szertárakat, magyar nyelv és irodalom szaktantermeket neveznék el. Márványba vésetném a Rakssányi testvérek, a Farczády Jolán, a Fikk László és sok vidéki tanító nevét.
Módszereikrôl, példamutatásukról tanítványaik - maguk is tanárok - kellene írjanak, hiszen az ô nyomdokaikon váltak nevelôkké.
Rózsa Mária
Ezzel a cikkel szeretnék válaszolni a Népújság augusztus 30-i számában megjelent Kevesebben beszélnek magyarul Ausztriában cikkre.
Népszámlálások, statisztikák és egyéb felmérések általában nem a valós helyzetet tükrözik, ezért óvatosaknak kell lennünk, mielôtt elhamarkodott következtetéseket vonnánk le, például, hogy milyen szomorú is ez a dolog, a magyar nyelv kihalóban van. Szerencsére ez egyáltalán nincs így, sôt elmondható, hogy nagyon nagy az érdeklôdés nyelvünk iránt.
Természetesen itt most Ausztria egyik tartományáról, Burgenlandról beszélek, ahol egy egész különleges helyzet adódik a több száz km-es közös határ miatt.
Itt az utóbbi fél évben sokan kezdtek el magyarul tanulni. Tanítványaim között volt mindkét, a fent említett cikkben nyilatkozó úr is.
Fordítói munkám és tolmácstevékenységem mellett tartottam már nyelvórákat, külföldieket oktattam németre, sôt, az egyik továbbképzô intézetben még egy kisebb, románt tanuló csoport is van. Amikor ez év elején megkerestek a kormány iskolájától, hogy tanítanék-e magyart, szívesen elvállaltam. Akkor még nem tudtam, hogy annyi jelentkezô van, hogy nem egy, hanem három csoportot kellett indítani.
Aztán egyik megbízás jött a másik után, június végéig több mint száz ember kezdett el nálam ismerkedni a magyar nyelvvel. És én csak egyike vagyok az oktatóknak, további három magyartanárról tudok szûkebb környezetemben. Gondolom, náluk is nagy volt az érdeklôdés.
A magyar tanfolyamok általában 12-15 hétig tartanak, délutáni vagy esti duplaórák formájában, mivel felnôttképzésrôl van szó.
A magyar a legnehezebb nyelvek egyike, ennek megfelelôen tanítani sem egyszerû. Mivel eddig nem volt túlzott érdeklôdés, eléggé hiánycikk egy jó magyar oktatókönyv - pontosabban fogalmazva tankönyvbôl, hagyományos módszerekkel nem tanácsos oktatni, mert akkor egybôl megcsappanna a csoportok létszáma.
A szokásos heti órák mellett intenzív tanfolyamot is tartottam, szombaton és vasárnap, két alkalommal. Ezeket az órákat magyarországi kastélyokban tartottam, a csoporttal együtt ott is éjszakáztunk, így teljesen magyar környezetben zajlott a magyartanulás.
A nyári szünet után most újra elkezdôdnek az órák. Úgy néz ki, hogy az érdeklôdés továbbra is megvan, ismét sok a jelentkezô.
Még akkor is, ha egyesek már nem vallják magukénak a magyar nyelvet, jönnek újak, akik szeretnék megtanulni, használni és ez örvendetes tény.
Valahol egyszer azt olvastam, hogy egy ezermérföldes utazás is az elsô lépéssel kezdôdik.
Szolokmai születésû vagyok, 2001 augusztusában vonultam nyugdíjba címzetes fôtörzsôrmesteri rangban, a gyergyószárhegyi rendôrôrs parancsnoka voltam.
A belügyminisztérium kötelékében összesen 31 évet szolgáltam székely ember létemre. Minden továbbképzésen részt vettem, jó beosztást kaptam. Annak ellenére, hogy a román nyelvet fiatalkoromban nem beszéltem tökéletesen, a román kollégák soha nem vetettek meg. A nyolcvanas években a marosvásárhelyi rendôrségen szolgáltam, akkor felkértek, hogy maradjak ott, s altisztként dolgozzak a városban. Mégis, inkább a kisebb településeket választottam, rendôrként dolgoztam Székely- udvarhelyen, 4 évet az etédi rendôrôrs parancsnoka voltam, innen pedig Szárhegyre kerültem.
A pályám ismertetésével a magyar fiatalokat arra szeretném bátorítani, hogy jelentkezzenek rendôrnek, mert nem megvetendô pálya. Nyugdíjas életemet szülôfalumban, Szolok-mában töltöm. A nyugdíjammal elégedett vagyok, és egészségem is van. Tehát érdemes rendôr lenni, mert ha valaki magyar létére odaadással dolgozik, megbecsült ember lesz.
A szeptember 4-i Népújságban megjelent, a népszámlálással kapcsolatos statisztikai adatok kapcsán a következôket szeretném megjegyezni: a statisztikai adatok között a szlovák nemzetiséget feltüntették, viszont a csehet nem. Pedig azt is fel kellett volna tüntetni, mivel itt csehek is élnek. Például én és édesanyám is cseh nemzetiségûek vagyunk. Ezek szerint mi nem szerepelünk az idei népszámlálás statisztikai adataiban.
Kolcsár Renate, Marosvásárhely
A Népújság szeptember 10-i lapszámában megjelent Az igazságszolgáltatást megfélemlítik címû cikken elgondolkodva, úgy néz ki, sokunknak már idestova semmi jogunk nem marad. Talán idôs fejjel mi is vehetjük a vándorbotot, s kitántoroghatunk a többiek után szülôföldünkrôl a szemünk világába, belenyugodva, hogy ez a cél. Velünk. Lévén, hogy a hazai joggyakorlat nem akarja, vagy képtelen biztosítani számunkra legalább elemi polgári jogainkat, melyek sajnos csak papíron léteznek, s nem mások vékony porhintésnél, amit Európa felé mutogatnak. Az európai intézményeket könnyen félre lehet vezetni, mivel ezek - úgy tû