Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

...hosszú az út. Valószínûleg nem gondoltak erre az illetékesek, amikor kidolgozták és "bedobták" a tej-kifliprogramot. Elôször az elemistáknak szánták, de kedden a szenátusi szakbizottság úgy határozott, hogy az V-VIII. osztályos tanulók is megkapják a 7000 lejes élemiszercsomagot.

Nem kétséges, az ötlet maga jó és dicséretre méltó, más, fejlettebb országokban már régóta alkalmazzák. Mint egy megyei köztisztviselô nemrég elmondta, a program célja azon túl, hogy a szegényebb sorsú gyerekeknek biztosítson legalább ennyi táplálékot naponta, egészségügyi megfontolások alapján is született. Nagyon sok iskolás szenved kalciumhiányban például, ezért választották egyik terméknek éppen a tejet. Ezenkívül, a megyei fôtanfelügyelô szerint a tej-kifli programnak iskolába csábító hatása is lesz, ami eléggé szomorú, ha arra gondolunk, hogy sok faluban egy kis élelem reményében fognak a gyerekek eljárni az iskolába.

Az ötlet megszületésétôl és kihirdetésétôl a megvalósításig viszont göröngyös az út. Hogy erre behatóan gondoltak-e az illetékesek, kétségesnek tûnik. A kezdeti felbuzdulást ugyanis általános lelombozódás követte. Kiderült, hogy a vidéki tanintézményekben nincs meg a szükséges "infrastruktúra" a program lebonyolításához és egy sor más probléma is bonyolítja az akciót.

Elôször az élelmiszercsomagokat biztosító cégek kiválasztására szervezett versenytárgyalás eredményei kavartak vihart. Bár a licit elektronikus volt, vagyis az Interneten kersztül zajlott a korrupció kiküszöbölése végett, néhány esetben kiderült: befolyásos PSD-s, vagy más pártbeli politikusoktól nem idegen cégek nyertek. Ha minden törvényesen történt, semmi gond, a jövôben valószínûleg kitudódik valóban így van-e. Az is kiderült például egy helyszíni szemle után, hogy a nyertes cég, amelynek százmilliókra kell tejet vagy kiflit szállítania a falvakba, mindössze egy szobában "lakik", semmilyen berendezéssel, szállítóeszközzel nem rendelkezik. Egyszóval elektronikus versenytárgyalás ide vagy oda, nagyobb átláthatóság, odafigyelés szükséges a nyertes cégek elbírálásához.

Visszatérve az "infra-struktúrához", máris gondot jelent fôként a nagyobb településektôl távol esô falvakban a pék- és tejtermékek eljuttatása, raktározása, elosztása. Mindennek higiénikus feltételek között kell történnie. Erre figyelmeztet a közegészségügyi hatóság, amely megfelelôen elôkészített (kifestett, dróthálós szellôzônyílásokkal, polcokkal ellátott) raktárhelyiségeket, hûtôszekrényeket, az elosztást végzô személyzet részére védôöltözéket követel a fertôzések, járványok megelôzése érdekében. Mindez sokba kerül, az meg nem egyértelmû, hogy a költségeket kinek kell állnia.

Négy nappal az iskolakezdés elôtt tehát kifli- és tejügyben, az ígérgetések ellenére és a késlekedések miatt még minden bizonytalan. Csak egyvalami biztos: nem fog olajozottan zajlani az akció.

Brüsszel továbbra is elégedetlen

Az Európai Unió sajnálatosnak tartja, hogy Románia a Nemzetközi Büntetôbíróság ügyében kétoldalú különmegállapodást kötött az Egyesült Államokkal - idézte a szerdai román sajtó Günther Verheugent, az EU bôvítési biztosát.

Verheugen az Európai Parlament külügyi bizottságában azt is közölte, hogy ez a tény szerepelni fog az EU Romániáról készített idei ország-jelentésben.

Románia augusztus elején kötött kétoldalú megállapodást az Egyesült Államokkal arról, hogy a román hatóságok nem fognak amerikai katonákat kiadni a Nemzetközi Büntetôbíróságnak. A román lépést elégedetlenül fogadták Brüsszelben, mivel az Európai Unió még nem alakította ki végleges álláspontját abban a vitában, amelyet a bíróságról folytat az Egyesült Államokkal. A bôvítési biztos véleménye szerint Bukarestet az a megfontolás vezette, hogy ezzel biztosítja magának a kedvezô döntést az északatlanti szövetség bôvítésérôl határozni hivatott novemberi NATO-csúcson, miközben az EU- csatlakozás ügye Románia számára hosszabb távon jelentkezik.

Verheugen közölte, hogy az EU decemberi csúcstalálkozóján a közösség új csatlakozási menetrendre tesz majd javaslatot Bulgáriának és Romániának.

Románia nemzeti érdekeinek érvényesítésével magyarázta a kétoldalú megállapodás aláírását Adrian Nastase miniszterelnök egy kedd esti interjújában.

Nastase úgy vélte, hogy a vita - az európai önazonosság meghatározásának részeként - az Európai Unió és az Egyesült Államok, nem pedig az EU és Románia között folyik.

Emlékeztetett arra, hogy a NATO bôvítésének elsô körérôl hozott döntés idején - 1997-ben - a szövetség európai tagállamai saját nemzeti érdekeiktôl vezérelve nem szálltak vitába Washingtonnal Románia érdekében. A román kormány most szintén saját nemzeti érdekeit helyezte elôtérbe, ráadásul úgy, hogy nem tudta: a bíróság ügye ilyen forró kérdéssé válik.

Nastase leszögezte, hogy az euroatlanti integráció kérdését Románia nem úgy tekinti, hogy vagy a NATO-ba, vagy EU-ba sikerül felvételt nyernie. Mindkettô fontos számára. Annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy szeptember végére az EU kompromisszumra tud majd jutni az Egyesült Államokkal, s ez az általános megoldás megszünteti a román-amerikai különmegállapodás problémáját is.

A miniszterelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a parlamentnek még ratifikálnia kell a megállapodást ahhoz, hogy az életbe lépjen. - A ratifikálást nem kell elsietni, hogy ezzel újabb negatív jelzést küldjünk az Európai Uniónak. A parlamenti jóváhagyás kérése elôtt megvárjuk, hogy milyen eredménnyel zárulnak az EU és az Egyesült Államok konzultációi - jelentette ki.

Formalitások nélkül

A magyar és a román törvényhozás együttmûködésének új alapokra helyezésérôl készül megállapodás a közeljövôben; errôl állapodott meg Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke és Valer Dorneanu, a román képviselôház vezetôje szerdán Budapesten.

A két parlamenti elnök megbeszélését követô sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a megállapodás parlamenti dimenzióval egészíti ki Magyarország és Románia stratégiai partnerségét.

Szili Katalin elmondta, hogy reményeik szerint a megállapodás tervezete novemberig elkészül, és a dokumentumot még abban a hónapban alá is írják.

Kifejtette, hogy az új megállapodás értelmében a házelnökök találkozói rendszeressé válnak, valamint a magyar és a román parlament külügyi, honvédelmi és emberi jogi bizottságai között folyamatos lesz az együtt- mûködés.

Valer Dorneanu hangsúlyozta, hogy a formalitások elhagyásával konkrét tartalommal kívánják megtölteni a találkozókat.

Szili Katalin hozzáfûzte: figyelemmel arra, hogy mindkét ország alkotmánymódosításra készül a közeljövôben, e kérdésben is intenzív tapasztalatcserét kívánnak folytatni.

A magyar házelnök üdvözölte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is aktívan részt vesz a román alkotmány módosításának elôkészítésében.

Biztosította partnerét arról, hogy Magyarország megosztja az Európai Unióval folyó tárgyalásain szerzett tapasztalatait Romániával, és támogatja Románia meghívását a NATO-ba.

A parlamenti elnökök szorgalmazták a két ország regionális együtt-mûködésének szorosabbá tételét is, különös tekintettel a közelmúltban történt áradásokra.

Valer Dorneanu úgy fogalmazott, hogy mostani magyarországi látogatása a barátság, a bizalom és a jószomszédság jegyét viseli magán.

Bizakodását fejezte ki, hogy a parlamentek kölcsönös bizalommal, megbecsüléssel, ôszintén és a jövôbe tekintve fognak együttmûködni.

Megjegyezte, hogy megbeszélésein nem érintették a múltban feszültséget okozó kérdéseket, hanem inkább a jövôre koncentráltak.

Meggyôzôdését fejezte ki, hogy az európai integráció Magyarország és Románia számos közös problémáját megoldja. Újságírói kérdésre vála-szolva, a román házelnök leszögezte: Románia elégedett a jelenlegi magyar kormány azon elhatározásával, hogy módosítani kívánja a kedvezmény-törvényt. Kifejtette: a jogszabályt úgy kell megváltoztatni, hogy az a magyar kisebbség szülôföldön való megmaradását, ottani boldogulását segítse elô, és megfeleljen a nemzetközi normáknak, azokon belül is a velencei bizottság ajánlásainak. Hangsúlyozta: a román fél igényli, hogy a módosítás elôtt a magyar kormány konzultáljon az érintett országokkal.

Hozzátette, hogy Románia nem szab határidôt a törvény módosítására, mert - mint mondta - ez barátok között nem volna helyes.

RMDSZ sajtóértekezlet Bukarestben

Az RMDSZ szerdai sajtóértekezletén Verestóy Attila, a Szövetség szenátusi frakciójának elnöke tájékoztatta az újságírókat az RMDSZ politikusainak részvételérôl az Egyesült Államokat sújtó terrortámadás egyéves évfordulója alkalmából szervezett megemlékezô rendezvényeken. Az RMDSZ Hargita megyei szenátora ennek kapcsán kifejtette, hogy a tragikus eseményeket követôen a román politikai osztály is jelentôs lépéseket tett a terrorizmus visszaszorítása és megelôzése érdekében.

Verestóy Attila szenátor továbbá megerôsítette, hogy a Szövetség számára az elsô számú prioritást a 2003-as költségvetési törvény elôkészítése jelenti. Az RMDSZ pénzügyi szakemberei már a múlt hónapban tárgyalásokat folytattak a pénzügyminisztérium illetékeseivel, és elôterjesztették a jövô évi költségvetésre vonatkozó javaslataikat. A Szövetség javaslatainak kiértékelésére holnap a pénzügyminisztérium szakembereivel folytatott megbeszélésen kerül sor, amelyen az RMDSZ részérôl jelen lesz Verestóy Attila, a Szövetség szenátusi frakciójának elnöke, Puskás Bálint a Szenátus titkára, Borbély László ügyvezetô alelnök, a Képviselôház titkára és Winkler Gyula képviselô.

Varga Attila képviselô, az alkotmánymódosítási bizottság tagja közölte a sajtó képviselôivel, hogy az alkotmánymódosítási javaslatokhoz csatolt sokat vitatott harmadik függelék nem csak az RMDSZ javaslatcsomagját tartalmazza. Eddig az alkotmánymódosítás elôkészítésén dolgozó politikai alakulatok részérôl összesen 91 módosítási javaslatot került be ebbe a mellékletbe - mondta a Szövetség jogásza. Varga Attila képviselô továbbá bejelentette: a bizottság tegnapi ülésén megvitatott és elfogadott egy, az alkotmánynak a nemzetközi egyezményekhez való igazítására vonatkozó cikkelyt. Ez összhangban van Románia csatlakozási és jogharmonizációs törekvéseivel - tette hozzá.

A tagság kötelezettségeket is jelent

Románia csatlakozni fog az Észak-Atlanti Szövetség lépéseihez, beleértve egy esetleges Irak elleni támadást is, jelentette ki Adrian Nastase kormányfô.

A miniszterelnök emlékeztetett, hogy egy évvel korában Románia úgy döntött, a NATO "de facto" tagjaként viselkedik és vállalja a katonai szövetség teljes jogú tagságával járó kötelezettségeket.

"Nem tehetünk mást, mint hogy a szövetség tagjai mellé állunk, akik Irak ügyében is közös álláspontot alakítanak majd ki. Nem lehetséges, hogy a NATO védôpajzsa ránk is kiterjedjen, ugyanakkor elhatárolódjunk, amikor bizonyos felelôsségeket kell vállalnunk", mondta Nastase.

A kormányfô reméli, hogy Irakban nem lesz szükség katonai beavatkozásra. Rámutatott: fontos, hogy Irak megértse, el kell oszlatni a biológiai vagy nukleáris fegyverekkel kapcsolatos gyanakvásokat.

A NATO-tagállamoknak nincs közös álláspontjuk az iraki katonai beavatkozás tekintetében. Németország és Franciaország inkább egy ilyen akció ellen foglal állást, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok hagyományos szövetségese pedig tétovázik az amerikai javaslat elôtt.

MEDIAFAX

Nyáron dobták piacra a japánok a pánikszobát, amelyben teljes a biztonság a betörôkkel szemben.

Az ötletadó a hollywoodi sikerfilm, a Pánikszoba. Az ötlet lényege: olyan "bombabiztos" helyiség kialakítása a házon belül, ahová lehetetlen bejutni, vagyis amely teljes biztonságot nyújt esetleges támadókkal szemben.

A japán pánikszoba tatami padlójával és virágos elrendezésével a megtévesztésig hasonlít egy teázó helyiségre. Alapterülete mindössze 3,1 négyzetméter, két tolózáras ajtaja két centiméter vastag acélból készül, vagyis feltörhetetlen, és a reteszek miatt kívülrôl lehetetlen bejutni. Szajto Tokucsi, a gyártás vezetôje úgy vélekedik, hogy bár Japánt a világ egyik legbiztonságosabb országaként tartják számon, a japánok igenis félnek attól, hogy a betörôk nemcsak értékeiket, hanem életüket is elvehetik. A japán sajtó az elmúlt hetekben több olyan esetrôl is tudósított, amelyben a rablók egész családokat irtottak ki.

Júliusban megkezdték a pánik-szobával felszerelt lakások értékesítését, és kilenc már gazdára is talált, darabja mintegy 254 ezer dolláros összegért. Az igénylôk száma igen nagy, mivel ezt az összeget egy közepesen jómódú család is ki tudja fizetni. Sokan csak magát a pánikszobát szeretnék "beszereltetni", így nem kellene az egész lakást megvenniük.

2001-ben 161 833 betörést regisztráltak a szigetországban, ez 42 százalékkal több, mint az 1996- os év hasonló adata. Az elfogott betörôk száma viszont csak 28,3 százelékkal nôtt.

"Minél kegyetlenebbek a bûnözôk, annál több ember igényel pánikszobát, mivel nemcsak védelmet nyújt, hanem önálló áramforrással is rendelkezik, lehet benne élelmet, vizet tárolni, és megfigyelhetô belôle a ház többi része is" - teszi hozzá Szajto.

Nem tartozik hatáskörünkbe - jelentik ki ismételten az Aquaserv vagy Energomur illetékesei, amikor csôrepedés, dugulás stb. miatt a tömbházon belüli vagy az épület alagsorában levô csôrendszeren kell nagyobb javítást végezni. A sürgôs problémát ugyan orvosolja a szolgálatos "rohamcsapat", de az jobbára abból áll, hogy elzárják a csapokat. Aztán arra hivatkozva, hogy a vízhálózat tömbházon belül a lakók tulajdona, a tulajdonosi társulásokra hárítják az ilyen jellegû munkálatok lebonyolítását. Amelyek végeztessék azokkal a magáncégekkel, amelyekkel éppen akarják. A fôként vízóraszerelésre, s kevésbé a nagyobb szakértelmet és beruházást igénylô vízszerelési tevékenységre szakosodott cégek szintén húzódoznak a tömbház csôrendszerét érintô, komolyabb és gyakran kényelmetlenebb munkálatoktól. Ôk tudják, miért. Így aztán az egész ügy ebek harmincadján!

Bár a lakosság nagy részét érintô problémáról van szó, amit nyugodtan lehet alap- illetve közszolgáltatás kategóriába sorolni, a volt közüzemek, egyrészt a törvényre hivatkozva, elhárítják ennek felelôsségét, másrészt - kapásból - nem tartják kifizetôdônek egy ilyen közszolgáltatás bevezetését. A szolgáltatók, úgy tûnik, saját kényelmükre rendezkedtek be. Ki tartja hát szem elôtt a lakosság érdekeit? Ha figyelembe vesszük, hogy Marosvásárhelyen 40.000 család lakik tömbházlakásban, akár szociális problémának is tekinthetô az ügy. E munkálatok elvégzését komoly, felelôsségteljes szolgáltatóra lehet csak bízni. S ha már a szolgáltatók kényük-kedvükre értelmezik felelôsségüket, a helyi tanácsnak lenne kötelessége választóira gondolni. Alábbi ankétunk célja az illetékesek figyelmét felhívni és megfontolásra ajánlani a "témát".

Jobban bíznánk
egy közszolgálati vállalatban

Budai István, a 30-as tulajdonosi társulás elnöke szerint az egyetlen optimális megoldás az lenne, ha a helyi tanács vagy polgármesteri hivatal keretében létrejönne egy, a tömbházakkal kapcsolatos összes nagyobb javítást elvégzô közszolgáltatás.

- A negyedben levô tömbházak több mint 30 évesek és a vezetékhálózat nagyon rossz állapotban van. Ez fôleg most tûnt ki, amikor a hôenergia-mérô órákat fel kell szerelni. Megállapítottuk: az alagsorokban levô állapotok nem engedik meg, hogy beszereljék ezeket az órákat. Mi a negyedben létrehoztunk egy javítási pénzalapot, ebbôl végezzük a munkálatokat, már mintegy 300 millió lejt költöttünk festésre, tetôjavításra, vezetékcserére stb. Gyakran van gond a vízhálózattal is, de mivel én ezen a területen dolgoztam, sok vízszerelésre szakosodott céget ismerek. Háromtól árajánlatot kértem, a legkedvezményesebb ajánlatot nyújtó cég nyerte meg a versenytárgyalást, és velük készíttettem el az alagsor csôvezetékeinek javítását. A városban sajnos nem létezik egy olyan cég, amely a nagy munkálatokat gyorsan, szakszerûen elvégezné. Ezt akár a tulajdonosi társulások közösen hozhatnák létre, vagy a polgármesteri hivatallal együttmûködve. Egy ilyen közszolgálat feltétlenül szükséges lenne. A városban gyakran megállítanak, megkérdezik, hogy nem tudok-e véletlenül üres vízszerelôi állásról. Mivel a városban nagyon sok Ancona típusú építkezési cég leszûkítette tevékenységét, számos szerelô munkanélkülivé vált, köztük sokan kiváló szakemberek. A helyi tanács könnyen kihozhatna egy határozatot egy vízszerelési közszolgálat létrehozására, ami mindenkinek csak elônyére válna. Magáncégekkel, vagy feketén dolgoztatni kockázatos. Elôször is törvénytelen, másodsorban nem nyújtanak garanciát. Nekünk is volt egy esetünk, egy tetôjavítás. A lakók egyeztek meg egy brassói céggel, amely el is végezte a munkát, 5 év garanciát adtak. Két év után már szivárgott a víz, de a cég eltûnt, hiába érdeklôdtünk a kereskedelmi kamaránál és bárkinél, nem tudtunk a nyomára bukkanni. A Budai, de a Kornisa, November 7, Kárpátok sétány, Tudor negyedekben, amilyen régiek a tömbházak, akármelyik percben fennáll a csôtörés lehetôsége. Maholnap arra kell gondolnunk, hogy a teljes csôrendszert fel kell újítani. A megoldás az volna, ha a helyi tanács létrehozna egy közszolgálatot és akkor az nagyobb biztosítékot jelentene a tulajdonosi társulásoknak, hiszen a szerzôdést akkor a polgármesteri hivatallal kötnék, nem pedig egy magáncéggel, amely akármikor beszüntetheti tevékenységét, aztán pereskedhetünk évekig. A tanács így még munkahelyeket is teremtene - jelentette ki Budai.

Több közszolgáltató kellene

Sütô Ioan, a 32-es tulajdonosi társulás elnöke nemrég saját bôrén tapasztalta: a magáncégek nem szívesen vállalják a javítási munkálatokat a tömbházon belül, fôként, ha komplex, kényes és kellemetlen körülmények között végzendô munkáról van szó. Mint például az alagsorban levô szennyvízcsatorna kicserélésérôl. Mindenki húzódozik, kifogásokat keres, maximum az történik, hogy felajánlják: feketén elvégzik, ám ebben az esetben a tulajdonosi társulás nem tud számlát adni, a lakók elôtt elszámolni. Egyszóval törvénytelenül dolgoztatna. - 36 év után ezeknek a tömbházaknak már régen lejárt a szavatossági idejük. Mivel nincs pénzalapunk, csak sürgôsségi munkálatokat végeztetünk. Teljes felújítást is kellene végezni a hô-, meleg-, hideg- és szennyvíz- hálózaton. Meg kell keresni egy céget, licitet szervezni. Az Aquaservhez hiába fordulunk, nem végez ilyen jellegû munkálatokat, ami minden logikának ellentmond. Ôk más munkálatokra profilálódtak. Valamikor másként volt, hiszen a lakások a Lakásgazdálkodási Vállalathoz tartoztak. A Locativnak, amely a polgármesteri hivatalhoz tartozott, megfelelô csapata volt az ilyen munkákra. Jelenleg olyan drágán dolgoznak, hogy nem szívesen fordulunk hozzájuk. A hálózatokat elosztották: a tömbház fala a határvonal. Ami kívül van, a közmûtársaságoké, a tömbházon belül a lakástulajdonosoké. Én úgy látom, ezt a dolgot rendezni kell. Több változat lehet, a jó megoldás kialakításához le kellene ülni és komolyan foglalkozni a kérdéssel. Ez nemcsak egy-egy lakótömb problémája, hanem a városé, és senki nem mondhatja, hogy nem tartozik rá vagy hogy bízzuk a piacra. Ami nincs. A helyi tanácsnak feltétlenül törôdnie kellene ezzel a kérdéssel. A megoldás: a polgármesteri hivatal az Energomurral, Aquaservvel és más nagyobb céggel szervezze meg ezt a szolgáltatást. Ha csak az Aquaserv lenne egyedül, visszatérnénk a 89 elôtti központosított rendszerhez. Az igazsághoz tartozik, hogy a régi, közüzemek típusú vállalatok vezetôségébôl sokan elmentek, céget alapítottak. Ez is állhat amögött, hogy a közüzemek elutasítják a munkálatokat, arra kényszerítve a tulajdonosi társulásokat, hogy az ún. élôsködô cégekhez forduljanak. Ezek azonkban húzódoznak a kényelmetlenebb munkáktól - vélekedik Sütô Ioan.

Nem futamodunk meg
a felelôsség elôl

Melinte Monica, az Aquaserv Rt. termelési igazgatója úgy véli, a piac törvényeinek kell érvényesülniük ezen a téren, s közben megmagyarázza a "helyzetet".

- Ha megnézzük a marosvásárhelyi tömbházakat, mindenikük nagyon régen épült, többségük 30 évnél régebb. Egy épület száz évet is kibír, ám nem ugyanez a helyzet a belsô szerelésekkel, amelyeknek élettartama kb. 25-30 év. A városban levô tömbházakban a belsô szereléseket gyakorlatilag mind ki kellene cserélni.

- Ha ez így van, miért nem végez ilyen munkálatokat az Aquaserv?

- Több szempontot kell figyelembe venni. Elsôsorban a 30 év alatt az épületek karbantartását vagy a lakók oldották meg egyénileg, ám a közös vezetékkel nem törôdött senki, csak akkor, ha baleset történt, pl. csôtörés. Ekkor kibontották a falat, a meghibásodott csôdarabot kicserélték. Addig, amíg ezek a tömbházak ilyen állapotba jutottak, nem létezett kereslet erre a szolgáltatásra. Nem lévén kereslet, nem volt kínálat sem. Ez az egyik oka annak, hogy nem találunk olyan cégeket, amelyek a belsô szerelések, a fôvezetékek cseréjével foglalkoznának. Másrészt, az Aquaserv szerelôinek így is rengeteg a munkájuk a sürgôsségi esetek elhárításával, hiszen vannak napok, hogy 15-20 helyre kell kimenniük. Az Aquaserv feladata viszont elsôsorban az, hogy biztosítsa a vizet és szennyvízelvezetést a város részére, ami 500 kilométeres vízvezeték karbantartását jelenti. Mellesleg a szóban forgó munkálatok nem egyszerûek: 4-5, esetleg 11 lakásba kell bemenni, attól függôen, hogy hány emeletes a tömbház és feltörni a falat. A munkálatok költségesek, a lakók szociális helyzete ismert: egyeseknek van lehetôségük fizetni, a legtöbb lakónak nincs. A cégek is tudják, hogy nem kérhetnek sokat. Nem akarják vállalni azért sem, mert bonyolult a munkálat, és elôfordul, hogy megfelelôen szakképzett emberük sincs. Ebbôl kifolyólag nem hajlandók garanciát sem adni, mert tudják, hogy képtelenek minôséget biztosítani. Ha a kereslet megnô, egyes cégek csak rájönnek, hogy üzleti lehetôség rejlik ebben a tevékenységben is.

- Az Aquaserv miért nem lát benne üzleti lehetôséget?

Ahhoz, hogy mi egy ilyen tevékenységet beindítsunk, kifizetôdônek kellene lennie, tehát ilyen szempontból mi is a magáncégek logikáját követjük. Egyetértek azzal, hogy szükség lenne egy olyan csapatra, amely a nagy javításokat is elvégzi, de nem biztos, hogy közszolgálati vállalat formájában kell ezt létrehozni. Ezen a területen is a piac törvényeinek kell mûködniük: az árnak és a minôségnek kell döntônek lenni. Egyetlen közszolgálat esetén fennáll a monopolhelyzet kialakulása. Nem arról van szó, hogy megfutamodunk a felelôsség elôl, a vízszolgáltató felelôssége törvény által jól meghatározott, és nem terjed ki a lakók által megvásárolt és így magántulajdonban levô belsô szerelések javítására. Egy ilyen szolgálat létrehozása jelentôs anyagi erôfeszítést igényelne, beruházás és humán erôforrás szempontjából egyaránt. Az fog történni, ami a vízórák esetében is történt: abban a pillanatban, amikor a kereslet elég nagy lesz, megkerülnek a cégek, amelyek a nagy munkálatokat is elvégzik - mondta az igazgatónô.

A piac törvényei kell
érvényesüljenek

Törzsök Sándor városi tanácsos: - Induljunk el a törvény oldaláról: a tulajdonjogi határ a mérômûszer illetve a legelsô akna a csatornahálózat esetében. A többi, vagyis a tömbházon belül: magánterület. Az Aquaserv és Energomur arra nincs berendezkedve és gazdaságilag nem is éri meg, hogy ilyen célra egy karbantartó-szerelô csapatot alakítson. Visszafordítva a problémát: ha a helyi tanács létrehoz egy ilyen közszolgáltatást, monopolizálja ezt a tevékenységet, ami nem lenne egészséges dolog, illojális konkurenciával is vádolhatnának. Túl kell lépni azon, hogy megint az állam bácsi diszponáljon. Ezt a problémát a piac kell megoldja. Egyre több tömbház kerül nehéz helyzetbe, úgyhogy a jövôben ez valószínûleg egy kifizetôdô munkálat lesz. Ha e vádak lehetôségétôl eltekintünk, elméletileg nem kizárt egy ilyen közszolgálat létesítése. Arra gondolok, hogy a Lakásgazdálkodási Vállalat keretében is fel lehetne futtatni egy ilyen tevékenységet. Van egy szerelôcsoportjuk. Amíg állami tulajdonban voltak a lakások, ôk foglalkoztak a problémával, a maradék állami lakásokat is ôk tartják karban. Annál is inkább be lehetne iktatni tevékenységükbe, hogy a perspektíváik beszûkültek. Az ötlet gazdasági elemzést igényel. Az igazság viszont az, hogy 12 év óta nem merült fel ez a kérdés a helyi tanácsban.

Nos, gond van, magyarázat is bôven. Akinek gondja van, tudja a megoldást. Aki magyarázatokkal szolgált, fentebb "bebizonyította", hogy mit miért nem lehet. Ilyen "készség" láttán valakinek a sarkára kell állnia. Mert a lakosság nem "állam bácsikra" vár meg "piacról" szóló okoskodásokra, hanem arra, hogy a magánterületén adódó közgondokra illô választ adjanak azok, akik illetékességükért élnek magánadóinkból, fogyasztói befizetéseinkbôl. Megkerülhetetlen. Akkor is, ha kerülgetik.

Ülésezett a Társadalmi Párbeszéd Bizottság

Négy napirendi pont szerepelt a Társadalmi Párbeszéd Bizottság napirendjén, ám komolyabb vitára vagy problémafelvetésre nem került sor. A megyei tanács kis tanácstermében zajló találkozón ismertették a bizottság új mûködési szabályzatát, amelyet azért változtattak meg, hogy hatékonyabb legyen és ennek megfelelôen az elkövetkezôkben nem csak a prefektúra hatáskörébe tartozik elôkészíteni és összehívni a tagokat, hanem ezt az elôjogát megosztja a megyei tanáccsal és felváltva lesznek házigazgái az üléseknek. A bizottság továbbra is havonta legalább egyszer gyûl össze. Ilyenkor képviselteti magát a helyi közigazgatás, a szakszervezetek és a patronátusok, és az ülés megtartható, amennyiben a mindhárom réteg legalább egy személy révén képviselteti magát. Döntöttek arról is, hogy azokat az intézményeket kizárják soraik közül, amelyek három egymás utáni alkalommal nem képviseltetik magukat. A bizottság célja, hogy a társadalmi partnereket, közigazgatási szervezeteket, patronátusokat és szakszervezeteket érintô kérdésekben megteremtsék a megfelelô információáramlás lehetôségét, ezek egymással konzultáljanak törvényhozási kezdeményezéseikre vonatkozóan stb. A bizottság döntései konzultatív jellegûek, éppen ezért, mint egyik résztvevô megfogalmazta, hiába merülnek fel komolyabb problémák, a megoldásokat nem lehet itt megtalálni.

Amikor a napi problémák megbeszélésére került a sor, elôtérbe kerültek a tanügyi kérdések, és megtudhattuk, hogy a pénteki tej és kifli program szimulálása helyett megyénkben fôpróbaként valóban kiviszik az élelmiszereket, amit hétfôn osztanak majd ki az iskolásoknak. Ugyanennél a témakörnél maradva Somesan Stefan fôtanfelügyelô arról számolt be, hogy a tanszercsomagok kiosztásával jól állnak és péntekig befejezik a 2900 elsôst, 10.000 II-IV. osztályos és 11.500 V-VIII. osztályos tanulót érintô programot. Ugyancsak pénteken a tanfelügyelôség átveszi az ígért öt iskolabusz közül az elsô hármat és jövô hét elején mennek Szebenbe a fennmaradó kettôért. Ami a tanügyi személyzet kötelezô orvosi vizsgálatát illeti, megtudhattuk, hogy a családorvosok ingyen kell azt elvégezzék.

Az elôre megállapított napirendi pontokon kívül szó került még a szakszervezetek víkendtelepi sportpályái után fizetendô 28 millió lejes telekadóról, melyet ôk méltánytalannak tartanak, és amely problémát a polgármesteri hivatal szakembereivel kell majd tisztázzanak. Hasonlóképpen csak problémafelvetés szintjén maradt a szakszervezetek egészségügyi rendellenességekkel kapcsolatos illetve a színház ügyének rendezését kérô felvetései. A bizottság nem tárgyalta, de nem is tárgyalhatta érdemben a patronátusok kérését sem, amely a kis- és közepes vállalkozók számára adandó kedvezményekre vonatkozott. Kérték ugyanakkor a szakszervezetek, hogy a polgármesteri hivatal törlessze adósságait az Energomur felé, és hogy a speciális útalapból fizessék ki az útügy által már átadott munkálatok ellenértékét, de természetesen a problémák megoldása nem a társadalmi párbeszéd tagjain múlik.

A szakszervezetek kérésére a prefektúra felkérte a versenyhivatalt, hogy ellenôrizze egyes termékek kiskereskedelmi árát. Amint Zaharie Deleanu írásos beszámolójából kiderült, a termelôk saját üzleteikben a húsfélék forgalmazásakor 1-15%-os árrést, a tejtermékek esetében 5%-os, a malomipari termékeknél pedig 10%-ig terjedô árrést alkalmaznak. A vegyes élelmiszerüzletek általában 7-25%-os árréssel dolgoznak. Minthogy a forgalmazók által alkalmazott árak törvényesek, a Társadalmi Párbeszéd Bizottság nem tárgyalhatta érdemben ezt a kérdést sem. A jelenlevôket egyébként arra kérte a prefektus, hogy a következô ülésekre idejében készítsék elô vitairataikat, hogy konkrét adatok ismeretében, érdemben tudják a problémákat megoldani.

Ovidiu Natea egyébként a társadalmi szerzôdés re vonatkozóan újságírói kérdésre válaszolva elmondta, általánosságban véve megvalósultak a benne foglaltak, igaz, az egyedi esetekben még számos megoldásra váró feladat van.

- magyarázta kedd este az egybegyûlt meghívottaknak és a sajtó képviselôinek a vásárhelyi Ana panzió udvarán Mirela Balanica kisasszony, a Ford autók romániai fôimportôreként ismert bukaresti Romcar Kft. marketing koordinátora. S hogy bennünket is magával ragadjon a típusnév hangulata, egy jeladásra lerántották a leplet a mesterséges ködpárából kibontakozó ezüstfényû "kisóriásról", majd pezsgô ritmusú latin-amerikai dallamra csodálatos táncot produkált két ifjú pár. Miközben bájos miniszoknyás lányok pezsgôt hordoztak tálcán körbe, megindult a vetítés is egy, a kertben kifeszített vászonra. A fôvárosi média szaktekintélyei agyba-fôbe dicsérték a százszázalékosan germán terméket. Hogy 40 fokos emelkedôn is fölkapaszkodik, hogy 160-170-el lehet gond nélkül seperni vele; hogy különleges kanyarstabilitása, hogy ebben a géposztályban nincs még egy ilyen tágas kocsi, hogy roppant kevés üzemanyaggal beéri a motorváltozatok mindegyike, hogy meglepô a dízel-erôforrás gyorsító képessége, és így tovább, és így tovább.

Aztán, hogy a film is véget ért, a családias jellegû kis szálló halljába hívtak a vendéglátók, ahol úgynevezett svédasztalt terítettek. Volt ott töltött tojás, rántott hal, zöldségsaláta, sonka rolád és sok más különlegesség, finomság. De csak annyi, és olyan kis adagokban, amennyit illik fogyasztani. A törvény szigorát tisztelô autósokra való tekintettel az ásványvíz is elôkerült a raktárból. Így ki-ki teljesen tiszta fejjel vagy a borkóstoló kellemes hatása alatt ismerkedhetett, társaloghatott a Ford Gáláról, az elsô marosvásárhelyi autó show-ról, az új típusokról, a gépkocsipiac helyzetérôl, bármirôl.

Miközben odakint a fiatalok diszkózenére illegtek- billegtek, a színes reflektorok fénye mellett borostyán- sárga lámpáikat villogtató Mondeo, Focus és Fiesta kocsik gyûrûjében, mi odabent csendesen elbeszélgettünk a Maros megyei (övezeti) Ford importôr, az Autohaus Westcar fôigazgatójával, Angelo D. Mitacheval. Érdekelt, hogy mikor lesz nálunk is vevôszolgálati mûhelyük, milyen az üzleti forgalom, hogyan mûködik az országban egyedülállónak minôsített autóeladási-vásárlási rendszerük, és sok más részletkérdés. Abban állapodtunk meg, hogy valahány, a közönség elé kívánkozó problémára visszatérünk. Úgy lesz, úgy legyen!

Anyanyelvünk

Ha nem olvasnám Arany János feljajdulását a jön-megy kérdésben, azt hinném, ez a zagyvaság is új keletû. Arany a Koszorúban pesti divatként bélyegzi meg ezt az igazán jött-ment szólást - a jött-öt, ha a ment helyére téved. (Fordítva ritkábban tévesztik el.) És itt álljunk meg egy szóra.

Vannak sokan, akik az ilyen nyelvi csapások ellen csak addig védekeznek, amíg országossá nem válnak, s akkor diadallal kiáltják ki, hogy a kárhoztatott hiba immár nem is hiba, hiszen országszerte dívik. Még jó, ha csak dívik, így van még rá remény, hogy kimegy a divatból, bár attól tartok, hogy már a divatból is csak kijönni tud szegény - kimenni nem.

Akit hívnak, az nincs ott; oda kell mennie, hogy ott legyen. Ha a mentôket hívom, jöjjenek, ebbôl megtudják, hogy a helyszínen vagyok, máskülönben nem azt kiáltanám a telefonba, hogy jöjjenek, hanem hogy menjenek. De akkor nem hívom, hanem küldöm ôket. Hívásra is, küldésre is csak azt felelhetik: megyünk! Én erre lehajlok a beteghez és megnyugtatom: jönnek már.

Figyeljük meg, hogyan telefonoznak nálunk az emberek: "Holnap eljövök hozzád és hozok neked valamit." Ez németül van, magyar szavakkal. Egy távirat szövegébôl való: Sajnos, ezen a nyáron nem jöhetek Marosvásárhelyre.

"Amikor én kijöttem Amerikába, nem tudtam angolul - beszéli egy Amerikából hazatért magyar idehaza. Reméljük, hogy amióta kikerült, megtanult angolul, ha már magyarul elfelejtett! Egy délisark-vidéki expedícióról szóló újsághírben jelent meg, hogy az utazók kutyákat hoztak magukkal. Meglepô hír, hiszen a hatodik világrészen nincsenek négylábúak. A kutyákat az utazók nem hozták, hanem vitték.

A jön és megy között kb. az a különbség, mint az itt és ott, ide és oda, hozni és vinni, hívni és küldeni között. Ami közeledik hozzám, az jön, ami távolodik, az megy. Pontosabban: ami felém tart, arra én azt mondom, hogy jön, ami távozik, az megy.

Eljössz-e este színházba? - kérdeztem ismerôsömtôl. - Jó. Elmegyek. Mind a ketten megyünk színházba, hiszen távolodunk a beszélgetés helyétôl. És mégis azt kérdezem társamtól, eljön-e. Ebbôl tudja meg, hogy én ott leszek a színházban; márpedig, ha ott vagyok, akkor ô közeledik felém, hozzám viszonyítva tehát jön a színházba.

Arany János írja, hogy már nem is merne így fohászkodni: "Tiszta magyarság, jöjjön el a Te országod", mert hátha nem is jön ide majd, hanem elmegy Patagóniába.

Szórványtalálkozó

"Magyarfráta kolozsmegyei község, Tr. óta Romániához tartozik", írja az Új Magyar Lexikon. 1930-ban 2723 lakosa volt. Ma községközpont, a hozzá tartozó településekkel, Szoporral, Berkenyessel, a tanyákkal kb. ötezer lakost számlál, ebbôl ezerkétszáz körüli a frátaiaké, közülük mintegy száztíz a magyar református lélek, papjuk Balla György fiatal lelkész. Erdély egyik legrégebbi településén az elmúlt vasárnap tartottak szórványtalálkozót a reformátusok. Mezôségi magyarok, idôsebbek és fiatalok seregeltek a Mócstól 12 km-re (Aranyosgyéres felé) esô faluba, a már említett falvak mellett a Mócshoz tartozó Tótháza, aztán Mezôméhes, Cegôtelke, Báld, Szentmáté, Szentmóric, Újôs, Nagysármás és Mezôpanit és más kisebb részek reformátusai, fiataljai.

A Fráta elnevezés: magyar névadáson alapuló személynév, hallottuk Palkó Attila tanár úrtól. A Frátai család a XVII. század végéig maradt fenn. Magyarfráta mágnások és nemesek nem éppen utolsó rangos öröksége, írta róla Benkô József. A birtokviszonyokra utalva a helytörténész megjegyezte: a régmúltban földtulajdonnal csak a nemes rendelkezhetett, a jobbágy csupán használati joggal bírt. A jelenben éppen fordított a helyzet. 1413-ban alakult Oláhfráta település, ez késôbb elpusztult, innen a megkülönböztetô név, amelyet máig alkalmazunk. A falu temploma 1842-ben épülhetett, cintermében "apáink arcán" járunk. A szószék (felirata szerint) 1848-ból való. Új úrasztala 1998-ban készült. A falu és a vidék pusztulása a kun betöréstôl, a tatárjárástól napjainkig: Erdély történelmének kis "szintézise". Ha ma még beszélnek itt magyarul, az valóságos csoda. - Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk - hallottuk nt. Nagy Albert tordai esperes igehirdetésében. A találkozót a magyarfrátai gyökerû Ferenczi Melinda, mezôméhesi tiszteletes asszony vezette. A vendégeket a helyi lelkész, Balla György köszöntötte. A helybeli fiatalok bizonyságtételét követôen az Alsó- Tóvidék magyar híveinek üdvözletét tolmácsolta Ferenczi György Csaba mezôméhesi lelkész. Mezôméhes egykor Magyar-fráta fíliája is volt, mert a hegyen át hamar megközelíthetô, a rossz útviszonyok ellenére máig jó a kapcsolat a két település magyarjai között. A
"határon" nyaranta hagyományos találkozókat tartottak, ezeket a diktatúra bukása után felújították, és immár harmadik alkalommal szervezik együtt az ifjúsági találkozót. Ferenczi Csaba szerint Ma-gyarfráta még méltó ôsi nevéhez, felújított temploma, hûséges gyülekezete a megtartó erô. Itt az is fontos, hogy a nyelvi sorvadás ellen dalaink újratanulásával, költôink verseivel küzdjünk, ezért hangzott el Petôfi Itt van az ôsz, itt van újra címû verse egy helybéli kislány szájából, ezért énekeltek népdalt is az egyházi énekek mellett a méhesi asszonyok, a népviseletbe öltözött báldi lányok, ezért hangzott el Reményik Sándor Ahogy lehet címû verse a mezôpaniti lány elôadásában, ezért szavalta Wass Albert Üzenet haza címû költeményét (az EMKE Maros megyei szervezetének képviseletében is) Ábrám Noémi, és mezôbándi születése okán ezért énekelt bándi népdalt utána, ezért hallhattunk olyan éneket is, amely úgy kezdôdik, hogy Felszántatom a cegôi temetôt, ezért zengtek a paniti csoport (hét lány) szólamai. És a nagysármási fúvósok szolgálata mind kint, a templom alatti egykori temetô gyepén, mind bent, a templomban. Ige és szolgálat, ima és áhítat, nyelv és ének fonódott össze derûs vasárnapi harmóniába. Három Szent László-legendát olvasott fel Fegyveresi István elôadómûvész.

Vetési László országos szórványgondozó szavaival megerôsítette mindazt, amit igében és dalban kifejezett a nagyszámú vendég és a helybeliek: otthont kell teremtenünk a világban - és ez az otthon Istennel kezdôdik és végzôdik. Öldöklések és felégetett idôk fölött a Teremtô atya segít újra és újra otthont építeni. A Mezôség népe egy dolgot megtanult: hogy Istenbe vetett hittel mindig újra lehet és kell kezdeni az életet. Jó nekünk itt lenni? Jó lehet, ha felismerjük lehetôségeinket, ha megállítjuk a sorvadást. Ha az édesanya megtanítja anyanyelvén imádkozni és énekelni gyermekét. Fogadjuk meg, mondta Vetési László, hogy minden hónapban egyszer együtt énekelünk a családdal. Amit a nagyszülô tud, adja át az unokáknak. Sose volt olyan fontos nagyszülônek lenni, mint éppen most. Nagy romlásunk elrettentô példája lehet az összeomló szász templom Móricnál. Nézzétek meg, milyen az, ha egy nép lemond önmagáról.

Az egybesereglett mezôségi fiatalok elénekelték a "Feri bácsi himnuszát", Kodály Zoltán zenéjével felhangzott Ady Endre Felszállott a páva címû verse, a Másképpen lesz holnap hite, és Kövesdi Kiss Ferenc, e találkozások és e szétmorzsolt gyülekezetek lelke, mindenki kedvelt Feri bácsija, nem mulasztotta el az öt ujj élet- metaforájának fölelevenítését: öt az ujjam, magam mellett bátyám, öcsém, húgom, néném. Ha öt az ujjam, könnyen be tudom fûzni a cérnát.

A kun betöréshez kapcsolódik Szent László kútjának a története is. Hiszen a honfoglaló magyarság itt tartotta elsô pihenôjét. Ez az alapja annak, hogy késôbb az egész gyülekezet elsétált a mintegy másfél kilométernyire fekvô kúthoz, annak keserû vizét megkóstolni. Az ezeréves Fráta Keserû-forrása két jellegzetesen mezôségi tanya "gödrében" van, kampós rúd végére akasztott vederrel merítik belôle a vizet. Körül libaferedô, pipefos. A helyiek nagyon meglepôdtek. Lehet, hogy szentelt vize okán idôvel egy másik felekezet, bevett vallás zarándokhelyévé válik ez a most kiábrándítóan prózai hely. De körül kövek, kövecsek, kavicsok, jelek mégis utalnak a múltra. Látható egy domb, ahol egykor talán templom állt. Környéke gazos. A gaz és a por egyébként hozzá tartozik a tájhoz. A földek megmûvelve, hatalmas kukoricatáblák, dús takarmányparcellák, lucernások, gyümölcsöseikbôl az amerikai szôrös hernyót nem sikerült kiirtani, csak a diótermés ígérkezik igazán bôségesnek, szôlôt csak piros direkttermôt, izabellát, efféléket láttam. Aztán a láncra kötött kövér disznók, a lusta kutyák. A mód nyilvánvaló; de ami nem magánterület, azzal nem törôdnek, a futballpályán libatoll-kiállítás közepette focizik két helyi csapat, ha kocsi halad el, percekig szívod a port, esôzéskor elgondolható, mi lesz itt, a gazdaságok egy része szétfolyva, megismerszik a fa hiánya, a górék, napraforgókasok, drótozott kerítések, foghíjas palánkok látványa a "rendtartó" székely falu portáihoz szokott szemnek több mint kiábrándító. De itt is emelkednek házak, méghozzá milyenek!, ízlésekrôl jót vagy semmit, és vannak mérsékelt újgazdag porták is. De a vonalon végig tisztességes kocsipihenô (amilyen pl. egy töltôállomás a hozzá tartozó szolgáltatásokkal) nincs. Ami van, nem európai. Frátán azonban láttam prosperáló belsô portát is, a Bartalus Ödönékét, pályázati segéllyel indultak, mára a sok mezôgazdasági gép mellett korszerû kalapácsmalom, napraforgóprés is mûködik a templommal átellenben, a fôúthoz közel fekvô gazdasági udvarban. Nem csoda hát, ha az egyházkerület, a helyi és vendégegyházak, az EMKE mellett (Maros megyei elnöke, dr. Ábrám Zoltán a Hargita megyei Szentegyházáról sietett ide) éppen Bartalus Ödön volt a találkozó fô szponzora.

Hazafelé kivilágítatlan településeken haladunk végig, kivételt egy-két Maros megyei község képez. Sármáson lemázolva a falunévtáblák magyar része. Ez a Mezôség nem annyira a táj, s már nem is az elpusztult magyar ajkú népesség holt tengere.

Porban-sárban vergôdô agyaké. Tanulni kellene. Úszni.

Egyelôre nem lesz sem rendes, sem másféle feltámadás. A remény, a bizakodás viszont: kéznél, sôt - hitnél van. Pár ember még próbálja menteni a menthetôt.

Vagy a menthetetlent.

Tárca

Nem igaz, hogy a disznyókutyák nem szeretnek dolgozni. A disznyókutya is ember, mint a többi. Csak a Vánélia fia nem akart semmit se, miután a tévében violátornak mondták a szakmáját. Attól kezdve mind azon járt az esze, és mikor hat és fél év után kijött, hát nem leteperte szegény Kürla Máriskót, és akkor már mesterséget is váltott, mert kriminálnak nyilvánították. A mezôségi világban senki se áll szóba az ilyenekkel, a Vánélia fiával már végképp senki, mert azt mondja a séfdeposzt, a fôtörzs, aki egy kicsit magyar, hogy felakasztotta magát. Pederassz volt, tudjátok.

Az emberek nem tudták. Itt nagyon nehéz tudni valamit. És akkor sem biztos. A disznyókutya egyszer-egyszer haza is jött, rossz volt ránézni, mindene csupa sár és lószar és pipefos, a kosztümjén amerikai szôrös hernyók rácsujoztak, fényes cipôje, mintha cápok, bakkecskék szteppeltek volna benne. Inge korom, picusnyakkendôjén két politikus giliszta eresztôzik. De a szatyrok, a táskák és a tasakok! Jaj, oly dús fényben tündökölt a tanya, mintha oda mutálták volna az EMKE-kávéházat. A disznyókutya sáros mezôn gázolt, összekoszolta magát, nem tudhatta, van más út. Mostanában sok a másik. A szatyrokban csemege, túrórudi, csabai, Pick-szalámi, préselt sonka, szeletelt kenyér, Dr. Oetker Picant-fix, Horváth Rozi szalicilje, nátrium-benzoát, ami szem-szájnak ingere(h).

Kit raboltál ki?, nyüszkölte Szentrózsi, ránéztek. A disznyókutya annyit dünnyögött, mielôtt csóréra vetkôzött volna, mosakodjék, hogy a határ elôtt bement egy áruházba, mindenfélét összevásárolt, úgy né, találomra. Kicsipicsi elszólta magát. - Mi dolga lesz a Jedzô úrnak, míg eztet mind elolvassa!

A disznyókutya lefröcskölte dús szôrzetérôl a vizet, aztán ráborította a lavórt Szentrózsira. - Miféle jedzô? - üvöltötte. És az utolsó csutori csöppig kiitta a Zwack Unicumot, azok meg bámultak a szájába, fekete por jött ki onnan, mintha a World Trade Centert harapta volna ketté.

Persze cseresznye, vilmoskörte, barackpálinka, Szentrózsi bevallotta: a jedzô, ez az új, a privát, ez kürüpöli Kicsipicsit, és hát Kicsipicsi még az, ami a neve, és hát ô, Szentrózsi, nagy belsô fohászok mellett feláldozta a csepszét, így megmaradhattak a tanyán, pedig hajhaj, hogy el van az adva már, bekerítették a Lucul Pétya erôgépei, lesz benzintöltô, parkoló, bár és vendéglô, motel és kurvaszöktetô: diszkó is. Lucul Pétyának is vásott a foga, de mikor Szentrózsi megmondta, hogy a jedzôvel hogy s miként, ejtette Kicsipicsit. Szentrózsinak ötszázezer lejt hagyott a surgyéján, mikor felhúzta a farmerjét.

A disznyókutya megszárítkozott, hol az ásó, kérdezte Szentrózsit. Hol a kétsoros tengerészkosztümöm, kérdezte Kicsipicsit. Mit akarsz, kérdezte Szentrózsi. Jaj, aztat elvitte a Jedzô úr, rebegte Kicsipicsi. Na, a kurvanyátokat, higgadt le a disznyókutya. Hadd lám, mi van itt. Volt a szekrényekben mindenféle bálás segélygúnya. Bámulták, ahogy divatpróbázik. Megállapodott egy csíkos kurtagatyánál, egy trógertrikónál, aminek azt mondják, póló, derékszíjat is talált, de nem öltözött, nézték duzzadó férfiasságát. Aztán mondta Szentrózsinak, mars a Keserûkúthoz, ásd el, amiben jöttem. A nájlonpungákat is?, idétlenkedett a boldogtalan. A disznyókutya lezserül szájon nyalta. Mindent. Szentrózsi visszalesett. A disznyókutya utánavágta a Tátitól maradt gumicsizmát. Itt ne lássalak, te pinapunga!

Mikor nagy késôre visszacaplatott a felázott ösvényen, Kicsipicsi az ágy mellett szipogott, bimbós csecsét hegyesre borzolta a hegyvölgyi szél, a disznyókutya felriadt, felült az ágyban, meglátta Szentrózsit, és a kése után nyúlt. Na, Rózsinak se kellett több.

Kicsipicsi odabújt a disznyó-kutyához, mellecskéit, ezeket a fedélzeti kiságyúkat fenyegetôen szegezte a szôrös kriminálnak.

Még, még, követelte elfúló hangon, kiszáradt ajakkal.

Szentrózsi utánaosont a latornak, valahol a megálló körül érte utol. Ugyi nem kaptad meg, nyúlkált a szoknyájába. Ugyi nem. Pedig dollár, pedig euró. Pedig márka!

A disznyókutya gyújtót pattintott, nézte a pénzt. A márka, az már nem jó, adta vissza. A többit, egye fene.

Szentrózsi felhajtotta szoknyáját, elfordult, megbújt. Ha most ellöki magától, hát meg is hal. Csak a disznyókutyával tud úgy élvezni, hogy közben énekel. A nóta közepén burrogott a busz a tetôn. Vigyázz Kicsipicsire, morogta az, és elvitte a nemzetközi járat. Hásze’ hogyne ügyelnék, integetett Szentrózsi.

Ide ásta el, mutatta aztán a Jedzô úrnak, az meg hívta, akiket kellett. A ruhák voltak legalul, rajtuk Kicsipicsi. Két kis melle még mindig égnek meredt. Az urak nézték és szörnyülködtek, a kamerás, miközben filmezett, eltakarta a szemét. A kriminál, mondták románul, a kurva disznyó kriminál. Igen, igen, a kirminál, az ô volt, a disznyókutya, mondta Szentrózsi.

A disznyókutyát úgy dobták vissza Magyarból, mint tanyán reggel a szartamacskát. Minden jel rá vallott. Megerôszakolta, megölte, elásta. (Szentrózsit is meg-, de az most mellékes.) Ruhát cserélt, elvitte a szegény asszony minden megtakarított pénzét, a márkát kivéve, mer’ az már nem jár. Szembesítéskor disznyókutya ki volt kupálva szépen, borotváltan, kosztümösen, patyolat ingben, meggyszín csokornyakkendôben, ingerlô Jávor-bajusza elsô nézésre megbizsergette Szentrózsi öblét. Ilyen úriember nem lehetett képes olyan macsélra, sugallta (nem túlzás, a) személyisége. Szentrózsi felsóhajtott. Na jó, én voltam, ismerte be.

Azt kérte még, legyen egy utolsó négyszemközti találkozása a disznyókutyával. Jó a hatóság. Jó a bíróság. Biztos, hogy nem lát senki?, kérdezte, megbújt, fel-, azaz legyûrte magáról, ami volt. De a disznyókutya nem fordult Szentrózsinak. Há’ mi van má’, lelkem, méltatlankodott Szentrózsi, és kivillant mind a négy foghíja. Hát már nem kellünk a mûvész úrnak, baszásra sem?

Pedig ez lett volna az utolsó kívánságom.

Lotyó, deklarálta a disznyókutya. Lotyó. Ez most fontos, figyusz. Odafigyelt ám Szentrózsi. Ha egy szót fingasz, megberetválnak a haverok, figyusz? Dugás pedig csak ha majd.

Két markáns markába fogta az asszony zanza fejét, pirosnyuszi-szemébe meredve ezt suttogta: - Lélész pupiská, lelkem!

Ballal lézersuhintott arcába, és minden, ami még elöl maradt volt, bingó kijött. Mintha csak a nyerô automatából. Mi történt, futott oda a kékpáncél lédi. Ja, semmi, mutatta Szentrózsi.

Megváltoztatom a vallomásomat.

Lemondtak a nulladik osztályról

Tegnap is sokan voltak a megyei tanfelügyelôség környékén, mivel folytatódott a szakképzett helyettesítôk kinevezése a fennmaradó katedrákra. Kérdésünkre Somesan Stefan fôtanfelügyelô elmondta, hogy a megyében levô 7.893 tanári állásból 5.837-et foglalnak el címzetes pedagógusok.

A fennmaradó 2.025 állás betöltésére Ecaterina Andronescu miniszter utasításai szerint nem alkalmazhatnak olyan, jobbára frissen végzett pedagógusokat, akik a versenyvizsgán nem érték el az ötös átlagot. Az a 203, aki ötösön felül teljesített, állást kaphat, továbbá az a 288 szakképzett pedagógus is, akik nem álltak vizsgára.

- A cél az, hogy a rendszerbe ne kerüljenek be újabb tanerôk, mivel az elkövetkezô években drasztikusan csökken az iskolai népesség. A fennmaradó órák 15-20 százalékát úgy oldjuk meg, hogy pluszóraként felajánljuk a tanintézményekben mûködô szakképzett tanerôknek, ami jelentôs megtakarítást jelent. Ezenkívül elônyben részesítjük a nyugdíjasokat, állást kaphatnak azok, akik most végzik tanulmányaikat, és már tanítottak ott, ahol szeretnének továbbra is állást kapni. 1200 pedagógusi képesítéssel nem rendelkezô, de zömében egyetemet végzett személyt teszteltünk, a fennmaradó katedrákat ôk választhatják el a csütörtöki nap folyamán. A további cél az, hogy érettségivel többet ne kerüljön katedrára senki.

- Lesz-e nulladik osztály?

- Úgy tûnik, hogy az ötletrôl lemondtak. Különben is Maros megye része annak a kísérleti programnak, amelynek az a célja, hogy a nagycsoportos óvodásoknak a 92 százaléka látogassa az óvodát, s az elôkészítô év során a szakemberek megfigyeljék, milyen mértékben tudnak eleget tenni a tantervi követelményeknek.

Jövôre azonban egészen biztos, hogy hatéves korban fogják megkezdeni az iskolát az elsô osztályosok, és mire elvégzik a nyolcadik osztályt, számukra már kötelezô lesz a IX., esetleg a X. osztály is.

Egyébként már készül az új oktatásügyi törvény, amelyben ez mind szerepelni fog.

- Tudom, hogy nyugati mintára hivatkoznak, amikor az iskolakezdés idejét hatéves korban jelölik meg, csak éppen az a különbség, hogy ezekben az országokban minden iskola napközis rendszerben mûködik, tehát a gyerekek ebédet kapnak, és délután foglalkoznak velük, nálunk viszont a hatéves gyereket útra tesszük, és kulccsal a nyakukban várhatják, amíg a szülô hazatér.

- Éppen ebbôl a meggondolásból, azoknak a szülôknek a kérésére mondtak le a nulladik évrôl, akiknek a gyereke napközi otthonba jár.

- Úgy hallatszik, hogy a tanfelügyelôségen dolgozóknak ezentúl nincsen joguk arra, hogy saját véleményüket megfogalmazzák. Igaz-e ez a hír?

- A miniszter asszony valóban adott egy ilyen utasítást, amit feldolgoztunk, a rendszeren belül mindenki kifejtheti a véleményét, de aki nem ért egyet a minisztérium iskolapolitikájával, annak nincs mit keresnie a tanfelügyelôségeken.

- Indul-e magyar óvodai csoport Görgényszentimrén?

- Elôször is azt kell tisztáznunk, hogy a beiskolázási tervet decemberben készítjük el, a helyi református lelkész pedig márciusban adta be a szülôk kérését, amit Moldovan úrnak továbbítottam. Egyébként a kérelmezés nem a lelkész dolga, a tanintézmény, az önkormányzat feladata lenne. Amikor augusztusban Régenben jártam, elmentem Görgénybe is, ahol kiderült, hogy a húszas listán szerepelnek olyan gyerekek, akik egy-két évesek, és egyesek esetében a nagyszülôk írták alá a kérést. Késôbb kiderült, hogy egyes szülôk visszavonták azt, s így csak hatan maradtak, a törvény szerint pedig csak tíz gyerekkel indulhat óvodai csoport.

- Ezen nem kell csodálkoznunk, ha megfélemlítették ôket, és az igazgatónô személyesen folytatott ellenkampányt - jegyeztük meg, amirôl a fôtanfelügyelô nem nyilatkozott.

Azt viszont elmondta, hogy gyakorlatilag véleménye szerint Gör-gényszentimrén nem lehet megalakítani a magyar óvodai csoportot.

Kovács Levente, a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának vezetôje elmondta lapunknak: noha a hivatalos tanév október 1- jén kezdôdik, az intézményben máris folynak a tanévnyitó elôkészületek. Az új egyetemi évben új feladatok várnak az intézet vezetôségére, ugyanis bôvült a beindított szakok száma, a magyar tagozaton rendezôosztály indul hét hallgatóval, a román tagozaton bábmûvészeti osztályba vettek fel diákokat. Tervek szerint bábmûvészeti osztályba jövôben a magyar tagozaton is hirdetnek felvételit. A nyáron tizenkét magyar színész hagyta el az egyetem padjait, ugyanannyi hallgatóval kezd az egyetem Szentgyörgyi István tagozata színészosztályának elsô évfolyama.

A színészosztály tandíjas helyére egy magyarországi diák jelentkezett. Megjegyezzük, hogy az elképesztô havi 765 dollár tandíj a külföldi érdeklôdôket joggal riasztja el. Magyarországi diákok marosvásárhelyi képzésének egyik megoldási távlata lenne, ha a magyar oktatási minisztérium 2-3 tandíjas helyre hirdetne támogatási pályázatot. Amire - mondjuk el - van esély, mert az egyetem vezetôségének eme felvetésére - külföldi hallgatók jelenléte fontos és elônyös lenne a marosvásárhelyi egyetem számára - a jelenlegi magyar oktatási tárca is pozitívan viszonyult.

Az idei Stúdió-repertoár elôkészítése is folyamatban van, a Chicago címû musicalt viszik színre elsôként, Kovács Levente rendezésében. A tagozatvezetô elmondása szerint a végzôs évfolyam kiváló zenei képességgel rendelkezik, másrészt a zenés mûfajhoz a közönség is vonzódik. A következô darabot a bukaresti egyetem doktorandusa, Andreea Vulpe rendezi, ôt követi Szabó Máté, a budapesti Szín- és Filmmûvészeti Egyetem végzôs rendezôje.

A továbbiakban az új tanév technikai feltételeit készítik elô, folyamatban van az intézet bôvítése. Tekintettel arra, hogy az egyetem diákjai lassan kiszorulnak az OGYE bentlakásaiból, az egyetem vezetôsége egy minibentlakás építését tervezi, így szándékoznak javítani a hallgatók szociális helyzetén.

A tanügyminisztérium az intézet fejlesztésére az idén jelentôsebb pénzalapokat biztosít, amivel a Pálffy-ház architekturális költségeinek jó részét fedezi. Az intézet megpályázza a ház berendezésére szükséges összegeket, de nem mellékes a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának a Teleki Alapítványon keresztül biztosított 2 millió forintos támogatása sem. Remények szerint jövô ôsszel a Pálffy-házzal bôvülten nyitják meg az egyetemi tanévet. A házat az olvasóterem, a könyvtár, a video-terem és a számítógépes részlegek áthelyezésével a Színmûvészeti Egyetem szellemi központjának, "elektro-nikus agyának", informatikus dokumentációs központjának képzelik el.

A tudományos kutatás terén is fontos, hogy az intézmény továbblépjen. Az egyetem vezetôségének céljában áll egy tudományos kutatóközpont létrehozása, a Symbolum címû folyóirat további kiadása, tudományos ülésszakok szervezése, tekintettel arra, hogy az egyetemek megítélésében igen fontos szerepet játszik a tudományos kutatás, ami alapfinanszírozási következményekkel jár.

Igen jelentôs lépésként értékelhetô az a tény, hogy a tájékoztatási minisztérium nemzeti kisebbségekért felelô ügyosztálya - melynek igazgatója a közismert színikritikus, Zsehránszky István - "Klasszikusok a nemzetiségi színházak színpadán" paradigmával megrendezte Bukarestben azt a színházi fesztivált, amelyen 12 nemzetiségi társulat 21 elôadással vett részt. A fesztivált a vásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának elôadása nyitotta a Zûrzavaros éjszaka címû Caragiale-darabbal, ezt követôen pedig a Rapsodia Romanában rendezett matiné- klub keretében a Rómeó(k) és Júliá(k) címû elôadással kezdték a programot. A közönség a vásárhelyiek két elôadását kedvezôen fogadta, a szervezôk majd nyilván levonják a tanulságokat. A fesztivál kiemelkedô szerepe volt, hogy a bukaresti szakma elé sikerült vinni a nemzetiségi színházakat; Zsehránszky koncepciójával ez nagyon fontos tényezô. A továbbiakban meg fog alakulni a nemzetiségi színházak közös társasága, olyan pályázati, illetve koordinálási hatáskörrel, amelyre már régóta szükség van, és ezáltal az elfelejtett, egykoron nagy hírû sepsiszentgyörgyi színházi kollokviumoknak is lesz egyfajta folytatása.

Augusztus 26-27-én Kovács Levente részt vett a budapesti Balassi Bálint Intézet új hungarológiai központ tudományos ülésszakán, amely a februárban megalakult intézet igazi elsô nagy nemzetközi bemutatkozása, a hungarológiai intézetek munkájának széles körû áttekintése volt, ahol a tanszékvezetô meglepetéssel és örömmel tapasztalta, hogy a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyarságtudomány iránt igen élénk nemzetközi érdeklôdés van. A magyar nyelvet és kultúrát nagyon sok helyen tanulmányozzák. Érdekességként említette, hogy például a kairói egyetemen közel hatszáz arab diák tanul magyarul, hogy Olaszország kilenc egyetemén van magyar nyelvoktatás és magyarságkutatás. Ezek a hungarológiai központok - tanszékek, lektorátusok, kulturális központok keretében mûködô collegium hungaricumok - tartoznak ehhez a hálózathoz, amelybe a vásárhelyi Színmûvészeti Egyetem úgy került be, hogy az intézetben van egy hungarológiai központ által létesített lektorátus. Tehát a Színmûvészeti Egyetem a Balassi Bálint Intézet hálózatában találtatik, ami igen fontos dolog, a tény ugyanakkor jelentôséget nyer abból a szempontból is, hogy a vásárhelyi egyetem által biztosítható lehetôségek között fennállhat az is, hogy román anyanyelvû diákok tanulmányozhassák a magyar nyelvet, a magyar kultúrát a Balassi Bálint Intézet segítségével, ahol ösztöndíjasként pályázhatók rövid vagy hosszabb távú oktatási programok.

Városból falura ingázó gyerek

Wellmann Richárd igazgatóval beszélgetve megtudtuk, hogy bár a többi vidéki iskolához hasonlóan Koronkán is állandóan csökken az iskoláskorú gyerekek száma, mégis bizakodásra ad okot, hogy legalább a város közelsége miatt egyre jobban képzett személyzet tanít itt. Idén már a véglegesítôvel rendelkezô tanárok helyét is átveszik az "egyes fokozatúak" és néhány év próbálkozás, hányódás, illetve más iskolában történt helyettesítés után sokan belátták, jobb ingázniuk Koronkára.

A tanárok indokai többé-kevésbé érthetôk, hiszen a koronkai tanintézményhez 60 óvodás és 120 általános iskolás gyerek tartozik, akik a megyei átlagnál jobb állapotban levô két iskolaépületben tanulnak. Az egykori, ma már százéves református népiskolának otthont adó épületet és annak tetôzetét 1989 után javították, az 1920-ban épült nagy iskolaépületet pedig 1960-ban bôvítették. Ezekre ráférne némi javítás ugyan, de számos hasonló intézménynél jobb az állapotuk. Az idén javításra kapott 40 millió mindenesetre csak a legszükségesebbekre volt elegendô. A fôjavításhoz szükséges 300-400 millióra pedig még várni kell.

Koronkán van nyolc magyar tannyelvû és egy román tannyelvû osztály, de ezek diáklétszáma nem éri el a lehetséges maximumot, így könnyebb órát tartani. A román összevont I-IV. osztályba jóformán csak roma gyerekek járnak, akik iskolaköteles koruk elérésekor sem magyarul, sem románul nem tudnak jól, de mivel kisgyerek koruk óta járják az országot, románul valamennyire gagyognak. Az iskolában eltöltött 4 év után azonban már nem lehet ôket megkülönböztetni a többi gyerektôl és egy részük átiratkozik magyar osztályba. Sajnos a fennmaradó részük ezen a ponton kimarad az iskolából.

A címben említett esetre visszatérve a tavalyi nyolcadik osztályba került egy marosvásárhelyi gyerek. Valószínûleg ez az egyetlen ilyen eset megyénkben. Neve nem fontos, a jelenségre érdemes odafigyelni. Története úgy kezdôdött, hogy a városi iskolába nem sikerült beilleszkednie, és a szülôk, "problémás" gyerekük jövôjéért aggódva, olyan iskolát kerestek neki, ahol állandóan szem elôtt van és nem tud az árnyékban meghúzódni. Hosszas keresgélés után döntöttek a város közelében levô koronkai iskola mellett, mondván, mégiscsak más, ha 120 gyerek közt helytelenkedik, nem beszélve arról, hogy osztályában mindössze tucatnyian voltak. Már az elsô évharmad után kiderült, hogy azelôtt egy egész év alatt nem felelt annyit, mint itt egy hét alatt, mivel tudását korábban csak írásban mérték fel. Egy év után sikeres kisérettségije alapján idén a Bolyai Farkas líceum tanulója lehet, mindenki nagy megelégedésére.

Wellmann Richárd szerint a fenti esetnek éppen az ellenkezôje a divat, annak ellenére, hogy ez nem tesz jót a gyerekeknek, mivel egyfelôl sok idôt veszítenek az ingázással, másfelôl az új környezetbe nem tudnak megfelelôképpen beilleszkedni, ami tanulmányi elômenetelükön is meglátszik.

Kissé hazabeszélve, az igazgató még elmondta, az iskola bútorzatát holland segítséggel kicserélték, idéntôl korfball-oktatás indul tanintézményükben és az iskola eddig is sikeresen versenyzô Gyöngyvirág néptáncegyüttese, amelyet Barabás Gyöngyi és Levente tanítanak, tovább bôvül és lesz népdaléneklô kar is.

Csütörtöki kimenô

Kicsi a valószínûsége, hogy ebben a szótári alakban bukkanj rá, olvasó, a vaskos szakmûvekben. Ámbátor az élet még vaskosabb meglepetéseket és jelentéseket tartogat. Csak fel kell fedezni.

Történt a közelmúltban: egy nemzetiségi fesztivál volt nem messze innen, a Drakula menti virtuális szórakoztatóipari park tövében. Felvonultak az 1990 után megsokasodott (számbelileg fogyatkozó) etnikumok dallal, tánccal, vigassággal. Nem voltam jelen, de elképzelem, a tiszta búza közé óhatatlanul ocsú is keveredett. Mégis öröm, ha efféle seregszemle rendszeresen megtörténik hazánk kerítési között.

Nem is itt fogott el a kétség, hanem ott, amikor egy országos napilapban elolvastam a nap körkérdését: Örül-e a nemzetiségi fesztiválnak? / Miért tartja nagyszerûnek? Aki akart, felelt rá szigorúan önkéntes alapon. Vagyis dehogy: azok válaszoltak, akiket a kezdô kiszúrt. És mit tesz isten, egy sem volt a 4 megkérdezett közül román nemzetiségû. Félreértés ne kísérts: nem kívánom vissza az irányított pártállami sajtót, amikor egy hazai magyar lapban kötelezôen szerepelnie kellett a vele testvéri barátságban élô, különben egymást gyanakvással közömbösítô Péternek és Petrunak, Méternek és Metrunak. (Sajnos a frigider nem képez szabályos frigidru-t.) Bár ebben az esetben sokkal eszélyesebb lett volna, ha nem macedónokat faggatunk, hiszen ôk örülnek, mint emberôsünk elôdje a farkának. Halljuk inkább a többség szavát.

Nüná, mindenkitôl udvarias és valószínûleg ôszinte válaszokat nyerünk: a fesztivál szép, jó, sajátos, érdekes, nagyszerû, kell, elragadó stb. És vele együtt a nemzetiségi zene és tánc. Kár, hogy a szövegeket nem értik, de egy népdal mirôl is szóljon, ha nem a szerelemrôl, bánatról, édesanyám sok szép szaváról és a rózsám csizmájáról (topánkájáról, bocskoráról, evezôjérôl stb.).

Így szeretik a nemzetiségeket. A színpadon színes rokolyában, korreografálva, kiglancolva, innepi álparasztnak, tejjel-mézzel, rózsaszín glazúrral, forrón tálalva dobogón. Amikor még/már szemlélhetô, mint kirakati tárgy, mint vásárfia-leánya. Kiveszôben, hogy majd sajnálkozni lehessen felette, egykor milyen gazdag is volt közös házunk tája. Sokan hatódnak meg a nemzetféltôk közül.

Mondok rá példát: a minap egy Bukarestben született fiatalemberrel találkoztam, akinek 17. századi erdélyi tallérjai voltak. Ezek veretét akarta meghatározni, mit is ábrázolnak az érmék stb. A szokásos numizmata automatizmusok. Irodalomért fáradt be könyvesházunkba, de csak bôséges magyar és német bibliográfia várta. Elkámpicsorodott. Hát neki ezért meg kéne tanulnia egy-két másik nyelvet? Kedvenc hobbijáért!? Akkor inkább lemond az éremgyûjtésrôl.

Nem tudtam meggyôzni.

Csak távozása után néztem meg a beiratkozási lapját. Az idén a Bolyai Farkas líceumba járt.

Szombati lapunkban Hivatalok perpatvara címmel megjelent cikkünkre kívánt reagálni a marosvécsi kórházotthon vezetôsége: Pokornyi László igazgató és Creciun Laura fôkönyvelônô. A szóban forgó cikkben Dorin Suciu, a Maros Megyei Hátrányos Helyzetû Személyek Felügyelôségének fôfelügyelôje hatáskörének átlépésével vádolta meg Domby Károlyt, a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság igazgatóját. Domby Ká-roly, akinek hatásköre a gyermekjogvédelemre terjed ki, átiratot küldött a kolozsvári hátrányos helyzetûek felügyelôségéhez, kérve 14, Marosvécsen kezelt felnôtt mihamarabbi visszaszállítását Kolozs megyébe. Az ügy kapcsán megkérdezett Domby Károly említést tett arról az esetrôl, amikor három, Arges megyei gyereket szerettek volna a vécsi központban sürgôsen elhelyezni, ám ezt Creciun Laura fôkönyvelônô elutasította.

A Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetôjének nyilatkozataival kapcsolatban a marosvécsi kórházotthon fôkönyvelônôje elmondta: nem rosszindulatból küldte el a gyerekeket, mindössze nézetkülönbségrôl volt szó. "Domby úr túlerôltette a dolgot, amikor ide küldte a gyerekeket, tudván, hogy intézményünkbe nem lehet ôket beutalni. Ennek két oka is van: egyrészt az igazgató szabadsága ideje alatt nem utalunk be gyerekeket, másrészt az Országos Gyermekvédelmi és Örökbefogadási Hatóság (mellesleg Domby úr felettesei) rendeletben tiltotta meg a gyerekek beutalását a Hátrányos Helyzetû Személyek Felügyelôsége keretében mûködô intézményekbe, mint amilyen a marosvécsi is. Nehéz minôsítenem Domby úr magatartását, aki bepanaszolt Virág Györgynél. A megyei tanács elnöke viszont megértést tanúsított, miután megmagyaráztam a helyzetet. Úgy vélem, civilizáltan viselkedtem, betartottam az intézmény belsô szabályait. Nem volt szép Domby úrtól, ahogyan eljárt, hiszen tudta, hogy mindössze 10 napról van szó, míg Pokornyi igazgató visszatér szabadságáról. Meglepetésszerûen a kapu elé szállította a gyerekeket, kényszerhelyzetet teremtve. A gyerekek néhány napig még nyugodtan ellettek volna abban a marosvásárhelyi elhelyezési központban, ahol ideiglenesen tartózkodtak. Domby úr magatartását csak rosszindulatúnak tudom minôsíteni."

A történtekhez Pokornyi László igazgató annyit tett hozzá, senki részérôl nem tûri, hogy a munkatársait rágalmazzák, fenyegessék. "Azzal, hogy Domby Károly a fôkönyvelônôt bepanaszolta a megyei tanács elnökénél, fényt vet arra az egyéni módjára, ahogyan értelmezi az együttmûködést. Azt állította, hogy Dorin Suciuval nem lehet együttmûködni. Erre csak annyit mondhatok, hogy Suciu közel 7 éve fôinspektor és példásan együtt lehet vele dolgozni. Domby úrnak az idei 519-es törvény ismeretében tudnia kell, hogy mi a Hátrányos Helyzetû Személyek Államtitkárságához tartozunk, neki az intézményünkhöz semmi köze, annál kevésbé a felnôtt betegeinkhez, akiket Maros vagy akár más megyébôl utaltak be. Ezen az alapon a mikházi intézetet is figyelmébe ajánlom, ahol 21 megyébôl vannak beutaltak, szintén felnôttek. Egyébként elismerte, hogy a felnôttekhez nincs köze, de az ügybe belekeverte a megyei tanácsot, amelynek vezetésével nagyon jól együttmûködünk, nincs szükségünk arra, hogy a hátunk mögött ilyesmik történjenek".

A képviselôház keddi ülésén elfogadták Kerekes Károly parlamenti képviselô arra vonatkozó törvénymódosítási javaslatát, hogy a meghívólevéllel rokonokhoz vagy barátokhoz külföldre utazó állampolgárok az országhatárnál ne kelljen felmutassák a napi 50, illetve 100 eurónak megfelelô összeget. Egyes sajtótermékekben megjelent hírekkel ellentétben azonban ez még nem jelenti azt, hogy a határnál nem kérik az eddig igényelt pénzt, hiszen a törvénymódosítás még hosszú procedúra elôtt áll.

A törvénymódosítással kapcsolatban lapunk Kerekes Károly parlamenti képviselôt, a módosítás kezdeményezôjét kérdezte.

- A nyári parlamenti szünet elôtt nyújtottam be javaslatomat a 2001. évi 144-es számú sürgôsségi kormányrendelet - amelyet a 2002. évi 177-es számú törvény hagyott jóvá - módosítására. Ennek a módosító javaslatnak az a célja, hogy azok, akik meghívólevéllel rokoni, illetve baráti látogatásra utaznak külföldre, a határnál ne kelljen felmutassák a napi 50, illetve 100 eurónak, azaz minimum 250, vagy 500 eurónak megfelelô pénzösszeget, ha a schengeni övezet országaiba látogatnak.

Az érvényben lévô törvénynek a belügyminisztérium által kiadott alkalmazására vonatkozó normáiban már eleve szerepeltek bizonyos kategóriák, amelyek mentesültek a pénz felmutatása alól, például a munkavállalók, a temetésre utazók, tanulmányokra, konferenciákra vagy beteg rokon látogatására utazók. Mivel az alkalmazási norma alacsonyabb jogszabály, és a törvényben ezek a kategóriák nem szerepeltek, kértem, hogy ezeket a kategóriákat is iktassuk a törvény szövegébe. A képviselôház után a szenátus gyorsított eljárással fogja tárgyalni a törvénymódosítást, amit a köztársasági elnöknek kell jóváhagynia. A törvénymódosítás a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után lép érvénybe. Becslésem szerint ez körülbelül 30 napba kerül.

A mellékelt nyolc kép csepp a tengerben. Személyeskedés nélkül hívják fel a figyelmet egy jelenségre. Nevezetesen arra, hogy a szállításügyi minisztériumnak a gépjármûvek mûszaki állapotára vonatkozó utasításait sokan nem veszik komolyan. Pedig közzétettük a 2000. augusztus elsejei 565-ös rendeletet, mely szerint (6. szakasz): "A közúti jármû tulajdonosa köteles két mûszaki vizsga között is fönntartani annak megfelelô technikai állapotát, hogy beilleszkedjen a törvényes közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi követelményekbe."

Arról van szó tehát, hogy nem csak a RAR védnöksége alatt mûködô egységeknél tett egy-két órás látogatás idejére szükséges puccparádéba vágni az autót, a traktort vagy a motorkerékpárt. Jó lenne, ha végre mindenki megértené: erkölcstelen, mi több, veszélyes játék ilyen alkalomra kölcsönkérni innen-onnan kereket, lámpát, tükröt, ablaktörlôt, biztonsági övet,