|
LIV. évfolyam 211. (15174.) sz. |
2002. szeptember 11., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro
A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Kegyeletes ünnepségeken emlékeznek meg ma az Egyesült Államok elleni terrortámadások áldozatairól.
George Bush elnök részt vesz mind a három fô megemlékezésen: Washingtonban a Pentagon épülete elôtt, New Yorkban a Világkereskedelmi Központ épülete helyén tátongó gödörnél, valamint azon a pennsylvaniai mezôn, ahol a negyedik eltérített repülôgép lezuhant, mielôtt elérhette volna célját, mert néhány bátor utas szembeszállt a terroristákkal. Az évfordulós megemlékezések zavartalanságáról rendkívüli biztonsági intézkedésekkel gondoskodnak. Pár napja ismét a légierô vadászgépei ôrjáratoznak New York és Washington fölött, a parti ôrség ôrhajói a Potomac vizérôl figyelik a fôvárost.
A hét végén az egyházak emlékeztek meg a tragédiáról. Sok ember gyújt vagy gyújtott már gyertyát az áldozatok emlékére, valósat vagy virtuálisat az interneten. A New York-i ünnepségen, az ikertorony helyén, a "ground zerónál" New York vezetôinek tervei szerint felolvassák valamennyi áldozat nevét, de a lista nem lesz teljes, mert csaknem egy év elteltével sem tudták még megállapítani a terrortámadás végsô mérlegét, noha az már bizonyos, hogy a halálos áldozatok száma 2800 körül lehet.
Szeptember 11. soha többé nem lesz szeptember 11. Leírva, kimondva soha többé nem az ôsz egyik derûs-borús, nem különösebben jellegzetes napját jelenti, irracionálisra növelt, az elképzelhetetlen és mégis megvalósult terrort, a tornyok omlását, a halált, a valósággá vált rémtörténetet és az iszonyat ezerszer ismételt tévéváltozatát.
Valamit, aminek képe pontosan elôttünk van, feledni nem lehet, és ugyanakkor valamit, amirôl még ma sem tudjuk pontosan, mi volt, milyen következményei támadtak, s fôleg, mi ért véget, mi kezdôdött vele. A mi volt viszonylagosságára maga az áldozatlista a példa: a halottaknak az elsô órákban még tízezres nagyságrendûre becsült serege mára örvendetesen 3 ezer alá csökkent, bár idônként még manapság is elôkerül egy-egy amnéziába esett eltûnt - de mondhatjuk-e ettôl azt, hogy akár egy fikarcnyival is kevésbé borzalmas, ami bekövetkezett?
Az anyagi kárt még nehezebb pontosan értékelni, hiszen attól függ, hogy mit tekintünk annak. Például: az üzleti világ krémjéhez tartozó áldozatok szürkeállománya mit hozott volna mára, a jövôre Amerikának? Mit számoljunk, az összeomlott épületek néhány tíz milliárd dolláros értékét, a Manhattan újjáteremtésének vagy száz milliárdját, a légi forgalom, a nemzetközi turizmus, a világgazdaság visszaesésének makroökonómiai becsléseit (itt már bejátszik a vita, mi tekinthetô a merényletek következményének, mi történt volna meg amúgy is), és kalkuláljuk-e be az afganisztáni háború költségeit is, hiszen az is következmény volt? És levonjuk-e netán a gazdasági kár teljes összegébôl azok hasznát, akik a drámán esetleg megtollasodtak: mondjuk azokét, akik Oszama bin Laden maszkjait árusították, vagy a hadiszállítókét, netán a fellendült vasutakét?
De ennél is fontosabb tudni, mi ért véget és mi kezdôdött. Közhely ugyan, ám többszörösen is igaz: a világ sohasem lesz többé olyan, mint szeptember 11. elôtt. De miben lesz más, és hova vezet az, ami egy éve kezdôdött?
Néhány felismerés a terrormerényletek pillanatától nyilvánvaló volt. Nincs többé "biztonságos menedék", sebezhetetlen pont a Földön, még a világ legerôsebb szuperhatalmának legnagyobb városa is támadható. Mi több, akkor is, úgy is sebezhetô, ha a támadónak voltaképpen nincs fegyvere - legalábbis más fegyvere, mint eltökéltsége és halálmegvetése (pontosabban életmegvetése). Ezzel szeptember 11-én tömeggyilkos eszközzé változtathatta a menetrendszerû repülôgépeket - legközelebb másképpen csaphat le.
Eddig minden védelmi stratégia fontos eleme volt, hogy a támadó is élni akar, szüksége van menekülési útvonalra. Az, hogy Mohammed Atta és öngyilkos tömeggyilkos társai nem így gondolták (ahogy a palesztin öngyilkos merénylôk és a világon sokfelé megtalálható követôik sem így tartják), átalakítja a "játék" szabályait, még nehezebbé teszi a különben erôsebb védekezését a gyengeségét gyilkos tetté változtató terroristával szemben.
Az is nyilvánvaló szeptember 11. óta, hogy bár a kilencvenes évek kezdetére a Szovjetunió és szövetségi rendszere összeomlásával megszabadultunk a hidegháborús politikai-katonai konfrontációtól, amely a kölcsönös félelemre, az atomarzenálok egyensúlyára alapozta a nagyobb kataklizma elkerülését, a világ nem igazán vált veszélytelenebb hellyé.
Egyrészt azért, mert a korábbi évtizedekben felgyûlt katonai és politikai robbanóanyagnak csak töredékét sikerült hatástalanítani - fizikailag megsemmisíteni, a politikai viszonyrendszerekbôl kiküszöbölni, a döntéshozók gondolkodásából kitörölni. Másrészt azért, mert a félelem egyensúlyának fenyegetéseit az egyensúlyhiány újfajta kihívásai váltották fel.
Egyetlen szuperhatalom maradt a porondon, az Egyesült Államok: nem szállhat vele szembe katonai erô, gazdasági ereje minden eddiginél nagyobb, súlya a világban meghatározó - vagy legalább ezt érezhetik saját vezetôi. De azok is, akik ellenfelüknek tekintik politikai, gazdasági vagy ideológiai okokból. Márpedig a szélsôséges vallási fanatizmusok reneszánszának korában az ideológiai gyûlölet, a szegénység fölötti elkeseredéssel és a gyengeség érzésével kombinálva könnyen válik a terrorizmus halálos koktéljává. A terror az erôsnek ama képességét vonja kétségbe látványosan, hogy megóvja azok biztonságát, akikét kötelessége lenne, tehát saját békés polgáraiét. A feltornyosuló amerikai világhatalom mágnesként vonzotta magára az iszlám szélsôséges csoportjaiból kinôtt al-Kaida borzasztó és egyben jelképes csapását (az ikertornyok az amerikai üzleti sikernek mintegy megtestesítôi voltak).
Minderre egy olyan pillanatban került sor, amikor az új amerikai kormányzat már amúgy is felülvizsgálni készült a korábbi biztonsági koncepciót, hogy helyébe a "kalandor államok" és terroristák ellen is pajzsot próbáljon teremteni a rakétaelhárítás megteremtésével. Kész volt erre korábbi biztonsági pillérek lerombolása árán is. (Ilyen pillér volt a rakétavédelem kiépítését a Moszkva és Washington számára egyaránt minimálisra korlátozó, a kölcsönös megsemmisítés lehetôségét bármely fél váratlan támadása esetén is mintegy garantáló - és azt éppen ezzel kizáró - ABM- szerzôdés)
Szeptember 11. kitervelôi következésképpen a gyakorlatban éppenséggel erôsítették azt, amire csapást kívántak mérni: az Egyesült Államokat, mint az egyedüli szuperhatalmat. Mi lehetett jogosabb erkölcsileg, politikailag, katonailag, mint Washington ezt követô fellépése a felháborító bûntett szervezôi, támogatói, a terroristák és azok ellen, akik menedéket, támaszpontot nyújtottak számukra? Nem akadhatott állam, szervezet, amely - érdemben vagy csak szavakban - ne sorakozott volna fel a Washington vezette antiterrorista koalíció és afganisztáni hadjárata mögött. A terrorcsapás után semmi nem tûnhet indokoltabbnak, mint az amerikai rakétapajzs kiépítésének elindítása: ha szeptember 11. megtörténhetett, noha ilyesmi elképzelhetetlen volt, mindent meg kell tenni azoknak a veszélyeknek elhárítására, amelyeket viszont el lehet képzelni.
Az afganisztáni hadjárat ködös kimenetele viszont a szuperhatalom számára jelezte, hogy a terrorizmus olyan új kihívás, amelyre a puszta katonai-technológiai fölény nem biztosíthat elegendô választ. Bár az al-Kaidát afganisztáni menedékébôl kifüstölték, számos tagja életét vesztette, s tálib protektorait az addigi afgán ellenzéket támogatva elûzték, a Karzai afgán kormányfô elleni legutóbbi merényletkísérlet is bizonyítja: nem sikerült felszámolni magát a terrorszervezetet. Maga Oszama bin Laden, az ördögi ellenfél nyomtalanul eltûnt.
Lehet, hogy meghalt, de ha netán él, alighanem egyfajta diadalának könyveli el valahol egy barlang mélyén, hogy távoli, hatalmas ellenfelét egy éve aggodalomban tudja tartani, hogy a hatalmas Amerikát számos, érinthetetlennek tekintett vívmányáról lemondásra kényszeríthette. A korábban oly laza amerikai repülôtereket szeptember 11. biztonságiak serege által felügyelt, nyugtalanító helyekké változtatta, amelyeket a legszívesebben elkerülnek az emberek. A függetlenségére büszke, szókimondó amerikai média békeidôben eddig elképzelhetetlen korlátokat fogadott el önként vagy fogcsikorgatva. Az amerikai liberálisok, akik a biztosítékok és az egyensúlyok rendszerére, így a sajtó mindenek felett álló szabadságára esküsznek, aggódva figyelik ezt a fejlôdést, amely szerintük a demokrácia megfelelô mûködését veszélyeztetheti a világ leghatalmasabb államában.
De mindenek felett: a Fehér Ház lakója által "gonosznak" minôsített államok, Irak, Észak-Korea, Irán elleni katonai fellépésre irányuló nyomás azóta is erôsödik. Ebben sok megfigyelô szerint a reális veszélyek kiküszöbölésének érthetô törekvés mellett azoknak az amerikai - gazdasági, katonai, politikai - köröknek a nyomása is szerepet kap, amelyek a helyzetet új pozíciók megszerzésére kívánják felhasználni a világ különbözô pontjain,. Szeptember 11. évfordulója úgy köszönt a világra, hogy a Bush-kormányzat Szaddám Huszein eltávolítására háborút készít elô, megakadályozandó, hogy Bagdad ura tömegpusztító fegyverekre tegyen szert.
Ennek az elôkészületnek máris áldozatául esett nem csupán az al Kaidát befogadó afganisztáni tálib rezsim ellen még arab kormányzatokat is felvonultató széles koalíció, de az Egyesült Államok és számos európai szövetségese közötti összhang is, hogy Moszkva vagy Peking aggodalmairól ne is beszéljünk. Az ENSZ sem támogatja az eddigi nemzetközi gyakorlatot fenekestül felforgató "megelôzô támadás" gondolatát. Alig néhány hónappal azután, hogy Washington a terrorizmus elleni afganisztáni visszacsapást az egész világ szolidaritásától övezve vezette, Irakkal szemben már csak Tony Blairt, a hûséges brit szövetségest találja az oldalán.
Washington pillanatnyi viszonylagos elszigeteltsége azonban nem jelenti azt, hogy az Irak elleni háború elmarad: Bush az amerikai hatalmi túlsúlyra támaszkodva túlteheti magát az ellenvetéseken. Másfelôl nehéz elképzelni, mi történne, ha Szaddám Huszeinnek, aki már évek óta elkergette az ENSZ megfigyelôit, végül tényleg sikerülne - miközben a világ tétlenül figyel - tömegpusztító fegyvereket gyártania.
Washingtont és szövetségeseit nem a cél osztja meg - hiszen senki nem akarja, hogy egy Szaddám Huszein vezette Irak, vagy más felelôtlen rezsim ilyen fegyverzetre tegyen szert szomszédai és a világ ellenében -, hanem az, hogy mit tartanak nagyobb veszélynek, vagy másként megfogalmazva az, hogy melyik opció lenne a kisebbik rossz.
Az Irak elleni háború a közel-keleti térségben, de a nemzetközi élet egészében is kiszámíthatatlan folyamatokat szabadíthatna el, figyelmeztet számos fôváros - és esetleges megindítása egy vagy két kormány megelôzô csapásaként a távolabbi jövôre nézve is kockázatos precedenst teremtene (más vezetôk számára is elôráncigálható esetleges ürügyet ma még el sem képzelhetô helyzetekben). Az érem másik oldala: a múltból számos példa ismert abban a tekintetben, hogy mi történt akkor, amikor a világ ölbe tett kézzel asszisztált valamely, mai szemmel terroristának tekinthetô hatalom megállítható felemelkedéséhez.
Ilyenek a szeptember 11. utáni új világ dilemmái. A veszélyek világosabban láthatók, de kiküszöbölésük eszközeirôl mindmáig nem jött létre széles nemzetközi egyetértés - a cselekvés módjáról még kevésbé.
Baracs Dénes
Egy éve, 2001. szeptember 11-én érte az Egyesült Államokat történetének legsúlyosabb terrortámadása. A merényleteket követô órák, napok krónikája:
- Helyi idô szerint 8 óra 46 perckor (közép- európai idô szerint 14 óra 46 perckor) egy eltérített utasszállító repülôgép csapódik New Yorkban a Világkereskedelmi Központ (WTC) egyik ikertornyába, tizennyolc perccel késôbb egy újabb repülôgépet vezetnek a másik toronynak - ez utóbbi becsapódást a CNN hírtelevízió élôben közvetíti. Fél tízkor a Floridában tartózkodó George W. Bush elnök kijelenti: terrorcselekmény történt. Az elnök általános nyomozást rendel el és visszaindul Washingtonba. A fôvárosban kiürítik a Fehér Házat és megkezdik a Pentagon evakuálását.
- 9 óra 43-kor egy harmadik utasszállító gép a Pentagon épületébe csapódik az egyik épületszárny elsô emeleti szintjén. Az épület kigyullad, a dolgozókat azonnal evakuálják. Az eddigi adatok szerint a Világkereskedelmi Központ elleni támadásban 2823, a Pentagon elleni támadásban 190 ember vesztette életét.
- 10 órakor törlik az összes kereskedelmi légijáratot az országban. Szinte ezzel egy idôben, fél órán belül összeomlik a WTC mindkét tornya, megsemmisül a tornyokat kiszolgáló öt épület is. (Késôbb kiderült, hogy az egyikben a CIA második legfontosabb, a terrorista szervezetekre szakosodott adatbázisa mûködött.) 10 óra 34 perckor Pennsylvania államban 44 fôvel a fedélzetén lezuhan egy újabb eltérített repülôgép, amelyen az utasok felvették a harcot a terroristákkal.
- 13 óra 4 perckor Bush egy louisianai légitámaszponton közli, hogy az Egyesült Államok fegyveres erôit fokozott harckészültségbe helyezték. Az elnök kijelenti: a felelôsöket fel fogják kutatni és meg fogják büntetni. Bush ezután Nebraskába, az amerikai légierô stratégiai parancsnokságára megy, ahol ülést tart a Nemzetbiztonsági Tanács. Bush 20 óra 30 perckor tévébeszédet mond.
- Szeptember 11-én nem nyitnak ki az amerikai értékpapír-piacok, New York és Washington gyakorlatilag megbénul, Washingtonban rendkívüli állapotot hirdetnek ki. Az összes szövetségi kormányszerv székházát kiürítik, minden közhivatalban munkaszünetet rendelnek el és lezárják a metrót. Az amerikai szövetségi légügyi hatóság elsô ízben rendel el teljes, országos repülési tilalmat, amely 13-áig marad érvényben. A világ országainak vezetôi, még a szélsôséges iszlám terrorszervezetek is elítélik az akciót. Az amerikai atlanti flotta repülôgép-hordozóit New Yorkhoz és Washingtonhoz rendelik, hogy légvédelmi fedezetet nyújtsanak az ország politikai és gazdasági fôvárosának.
- A Washingtonba visszatért Bush elnök kijelenti: nem fognak különbséget tenni a merénylet elkövetôi és a nekik menedéket nyújtók között.
- Az ENSZ Közgyûlése határozatban ítéli el a terrortámadásokat.
- Titkosszolgálati források kiszivárogtatják: a merényletek mögött az Afganisztánban rejtôzködô szaúdi származású Oszama bin Laden terrorista vezért és az általa irányított al-Kaida szervezetet gyanítják. Bush elnök a merényletet "több mint terrorcselekménynek, háborús cselekménynek" minôsíti, s meghirdeti a jó és gonosz közti engesztelhetetlen harcot. Az elnök este ellátogat a Pentagon épületéhez.
Ma egy esztendeje láthattuk a civilizált világot ért támadás rémfilmbe illô, megrázó képsorait. A borzalom, rémület, pánik napjától a világ más lett, mint volt korábban. Összeomlott a verhetetlen világhatalom legendája, a sebezhetetlen Amerika mítosza. A sokkból azóta sem épült fel, s amolyan "szempontként" épült be minden cselekvésébe. Talán a világéba is.
Attól a naptól semmi sem ugyanolyan, mint volt, s tévedésnek bizonyult azt hinni, hogy a terrorizmus elleni közös nemzetközi fellépés elég lesz válaszként. Mert sem a világ legerôsebb nagyhatalma, sem a többi hatalom összefogása nem volt képes nemhogy megoldani, nemhogy megszüntetni a terrorizmus táptalaját, de választ sem tudtak adni a felmerülô kérdésekre. A kérdôjelek ma is sorjáznak. Összefogott a világ, megbüntették úgymond azt az országot, amely állítólag a terrortámadás feltételezett eszmei szerzôjének, Oszama bin Ladennek menedéket adott. Csakhogy semmit el nem értek. Annyit mindössze, hogy a bombázások alatt elpusztult vagy földönfutóvá vált néhány millió, amúgy is szerencsétlen, ártatlan afganisztáni civil. Most pedig egy Irak elleni hadmûvelet van készülôben. Vajon így kell-e küzdeni a terrorizmus ellen?
A terroristákat - ha sikerül - el lehet fogni, bázisaikat meg lehet semmisíteni, pénzforrásaikat korlátozni lehet, de mindez, mondhatni, tüneti kezelés. S mindaddig az is marad, amíg a világot emésztô ellentmondások csak súlyosbodnak, a gazdasági, szociális feszültségek a tömegelégedetlenség hullámait termelik újra és újra.
A borzalom óráiban nemegyszer hangzott el, hogy attól a naptól újra kell gondolni a világot. Ez mindmáig várat magára.
Változott-e azóta a világ? Sajnos, hátrányára. Úgy tûnik, semmit sem tanult. Mert tavaly ilyenkor egy mindaddig ismeretlen hatalom, a gátlástalan agresszió támadt a világra. A világ pedig úgy reagált, ahogyan az ismerôs veszedelmekkel szemben a történelem megszoktatta. Ettôl van hiányérzetünk, s nem attól, hogy Bin Ladennek híre-hamva sincs. Továbbra is az erô, a hatalom érdekei szabják meg az események irányát, s az igazságtalanságoktól felfakadó segélykiáltásokat ma sem hallják meg azok, akiknek erejében, hatalmában állna tenni ellenük. A terrort el kell ítélni, torkon kell ragadni, s leteperni. De mindez nem elég. Újjáéledni sem szabad hagyni. Ehhez azonban jóval több kell, mint amit egy esztendô alatt tapasztalhattunk.
Románia és Szlovákia reméli, hgy az új budapesti kormány figyelembe veszi a Magyarországgal szomszédos országok által a státustörvény kapcsán megfogalmazott ajánlásokat, jelentette ki Ion Iliescu, illetve Rudolf Schuster szlovák államfô kedden, sajtótájékoztatón. Schuster hangsúlyozta: nem kell "összesküvést" szôni Magyarország ellen, azonban Szlovákia és Románia is meg szeretnék védeni területüket és polgáraikat és el szertnék kerülni a diszkriminációt.
Iliescu elnök elmondta, a státustörvény kapcsán tett román és a szolvák ellenvetéseket nem lehet alkalmazási elôírásokkal orvosolni. "A magyar parlamentnek figyelembe kell vennie a szomszédos országok észrevételeit", szögezte le a román államfô.
Ion Iliescu hozzátette, úgy tûnik, hogy az új budapesti kormány pozitív megoldást keres a sátustörvénny ügyében.
Augusztus végén 8,5 százalékos volt a munkanélküliség, 0,5 százalékkal alacsonyabb, mint az elôzô hónapban, tájékoztat az Országos Mukaerô-foglalkoztatási Ügynökség. Augusztus végén 815.505 személy szerepelt a nyilvántartásokban, 51.893-al kevesebb, mint júliusban, ebbôl 363.542 nô. Júliushoz viszonyítva az ország 38 megyéjében csökkent a munkanélküliek száma, enyhe növekedést Bákó, Kovászna és Iasi megyében regisztráltak.
A legalacsonyabb munkanélküli rátát Bihar megyében és Bukarestben (3,5 százalék) mérték. Szintén alacsony rátát regisztráltak Szatmár (3,6 százalék), Arad (5,5 százalék) és Temes (5,8 százalék) megyében. A legmagasabb a munkanélküliség aránya Neamt (13,6 százalék), Ialomita (12,7 százalék), Prahova (12,5 százalék), Hunyad (12,2 százalék) megyében.
A munkanélküliségi mutató csökkenését eredményezô fontosabb tényezôk az augusztusi gazdasági növekedés, valamint a munkanélküliségi biztosításról és a munkaerô foglalkoztatásának ösztönzésérôl szóló 76/2002-es törvény elôírásainak gyakorlatba ültetése, áll az Országos Mukaerô-foglalkoztatási Ügynökség közleményében.
Tegnap sajtótájékoztatón jelentette be Ovidiu Natea, a kormánypárt, és Marian Cornaciu, a Román Humanista Párt (PUR) megyei elnöke a két párt közötti politikai együttmûködésrôl szóló megyei egyezmény aláírását.
A partnerek ebben egyrészt kötelezik magukat, hogy havi rendszerességgel találkoznak, és nem engedik meg olyan személyek felvételét a két párt soraiba, akiket korábban ezekbôl a formációkból kizártak, másfelôl pedig közösen fognak fellépni "a nemzet méltóságát sértô akciók ellen". Konzultálni fognak a decentralizált intézmények vezetôinek kinevezésekor vagy visszahívásakor, illetve az SZDP egyetért azzal, hogy az összes, a tanügyben, egészségügyben, mezôgazdaságban, közigazgatásban, kultúra és sport vagy a nemzetbiztonság területén megjelenô problémák megoldására létrehozandó megyei bizottságban jelen legyenek a PUR képviselôi is.
Az egyezmény kitér a gazdasági-szociális együttmûködésre is. Ezek között kiemelt helyet foglal el az összes, a patronátusok és szakszervezetek között megkötött kollektív munkaszerzôdés monitorizálása; * az egészségügy reformja és a megyei biztosító pénztár mûködése; * a nevelés-oktatás megfelelô körülményeinek a biztosítása; * a megye állami intézményei által szevezett licitek törvényességének a felügyelete. A kis- és középvállalatok támogatására a két párt egy tanácsadó központot hoz létre a prefektúra keretében, de odafigyel a társadalom peremére szorult egyének gazdasági-szociális integrálására is. A PUR pedig támogatni fogja az SZDP-t a korrupció elleni küzdelemben. Ennek fejében a kormánypárt közbenjár Segesvár, Régen, Ludas, Radnót polgármestereinél, hogy a PUR megfelelô székházhoz jusson.
Kérdésre válaszolva Ovidiu Natea kijelentette, hogy a tegnap aláírt egyezménynek semmi köze az RMDSZ-szel kötött protokollumhoz, és hogy a következô helyhatósági választásokig akár szövetségre is léphetnek, mert az összes olyan politikai formációval tárgyalni szándékoznak, amelyekkel az érdekeik közösek lehetnek. Mint mondta, a politikában minden lehetséges.
Marian Cornaciu szerint a PUR odafigyel az erdélyi megyékre, fôleg Hargitára, Kovásznára, Marosra és Brassóra, s ezekben "különleges politikát" szándékoznak folytatni. Hogy mire gondolt pontosan, nem tudtuk meg.
Markó Béla kedden, szeptember 10-én Sinaián a román közszolgálati rádió nyári tanfolyamának vendége volt. Az RMDSZ szövetségi elnöke elôadásában úgy értékelte, hogy a tavaly szeptember 11-i események egyik leglényegesebb tanulsága az, hogy - a katonai összefogás mellett - szükségszerû megteremteni a különbözô kultúrák, vallások és nemzetek együttélését. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ politikai tevékenysége erre az elvre alapoz, és a szövetség ezzel lényegesen hozzájárult az elmúlt évek során a romániai közfelfogás megváltoztatásához. A Szociáldemokrata Párttal kötött megegyezés kapcsán kifejtette, hogy véleménye szerint a jövôben a különbözô alakulatok közötti politikai megegyezéseket az interetnikus egyezményeknek kell felváltaniuk, amelyek biztosítják a kisebbségek jelenlétét a döntéshozási folyamatokban, és jogukat ahhoz, hogy az ôket érintô kérdésekben ezek a közösségek maguk dönthessenek. Az RMDSZ idei legfôbb prioritásaként jelölte meg Románia NATO csatlakozását, a jövô évi költségvetés megfelelô elôkészítését beleértve a szövetség véleményének figyelembe vételét és a tulajdonok visszaszolgáltatásáról szóló törvények alkalmazásának felgyorsítását. Ugyanakkor nyomatékosította, hogy az RMDSZ alkotmánymódosítási javaslatai között szerepel a nemzetállam fogalmának kiiktatása és a nemzeti közösségek államalkotó tényezôként való elismerése. Egy a román-magyar kapcsolatokra vonatkozó kérdésre válaszolva a közeljövô egyik legfontosabb teendôjének jelölte meg a gazdasági kapcsolatok fellendítését, a kölcsönös beruházások ösztönzését.
Hangulatos eszmecsere színhelye volt tegnap a Népújság szerkesztôsége. Rendhagyó sajtótájékoztatóra érkezett hozzánk a Szociáldemokrata Párt megyei vezetése: Ovidiu Natea elnök, Lucian Savu, Ion Pop és Ioan Vasu alelnökök, Emil Groza fôtitkár és Cristian Georgescu szóvivô találkozott lapunk vezetô munkatársával.
A "protokollum" szabályainak megfelelô bevezetô szavakat követôen, közel kétórás élénk, érdekes beszélgetés alakult ki, amelynek során egész sor problémát sikerült átbeszélni, csupa olyasmit, amit a szokványos sajtótájékoztatókon nehéz sort keríteni. Például azt, hogy miért nem derül igazán fény a megye korrupciós eseteire. Makkai János fôszerkesztô szerint van nálunk is korrupció, korruptok nélkül, és úgy tûnik sokszor, mintha az ügyészség és a rendôrség szinte óvná ôket a közvéleménytôl. Ovidiu Natea egyetértett azzal, hogy ilyen-olyan kifogással, még a prefektúra kérésére sem adnak ki információkat. Mint mondta, az igazságszolgáltatás probléma, túlságosan mereven fogják fel a hatalmi erôk szétválasztásának elvét, s sokan kihasználják a törvények biztosította kiskapukat is. Világos, egyértelmû törvényekre lenne szükség, tette hozzá. Lucian Savu, a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság igazgatója a mi eredeti jogállamunk illusztrálására konkrét esetre is hivatkozott.
A dialógus során felmerült a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház problémája. Az optimális megoldást elôsegítendô, a prefektúra a megyei tanáccsal közösen készített kormányhatározat-tervezetet, amelyet elküldött a kormányhoz.
Egy minapikormánydöntés kapcsán, miszerint a megyei és városi kórházakat is a helyhatóságok alárendeltségébe helyezi, szóba került a decentralizáció, illetve az, hogy a kormány a helyhatóságok hatáskörébe utal bizonyos feladatokat, a pénzügyi háttér azonban nem biztosított.
Kiemelt helyet kapott a beszélgetés során a mezôgazdaság helyzete, a birtoklevelek, illetve a tulajdonba helyezés vajúdó problémája, a marosvásárhelyi sportélet, különös tekintettel az ASA futballcsapat siralmas állapotára.
Politikáról is szó esett. Emil Groza ismertette a szervezet felépítését, a tagok számát, a helyhatóságokban való jelenlétüket. A politikusok egyöntetû véleménye az volt, hogy a Népújság kiegyensúlyozott, objektív, a szakmai deontológiát tiszteletben tartó napilap. Erre a fôszerkesztô válasza az volt, hogy a korrekt újságírás híveiként helyes válaszokat keresünk valós problémákra. Ebbôl eredôen nem preferenciákban gondolkodunk, hanem a hitelesség iránytûjével próbálunk eligazodni és eligazítani a mindennapok szövevényes eseményeiben.
(MTI) Tôkés László szerint egyfajta politikai célzatosság áll a Magyar Reformátusok Világszövetsége Nagyváradon tartott európai nagygyûlésének sajtóbeli támadása mögött - a szervezet vezetôje, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke errôl sajtótájékoztatón beszélt hétfôn Budapesten.
A református püspök szembeötlônek nevezte, hogy a magyarországi sajtóban éppen "más elszámoltatásokkal egy idôben" cikkeztek arról: a magyar kormány 242,5 millió forint támogatást nyújtott az augusztus 23-án véget ért nagygyûlés megrendezéséhez.
Tôkés László megfogalmazása szerint szemenszedett hazugság, hogy a múlttal való szembenézéssel és a kisebbségi kérdéssel is foglalkozó európai találkozó kudarccal végzôdött, vagy botrányba fulladt volna.
Úgy értékelte, hogy a nagygyûlés jó, eredményes, tartalmas, méltóságteljes és sikeres volt.
A püspök hangsúlyozta: a magyar kormány támogatásának kedvezményezettje nem Tôkés László, hanem a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az erdélyi magyarság és a partiumi 300 ezres reformátusság volt. Az alkuratórium tagjaként megjegyezte azt is, hogy a támogatásnak semmi köze nem volt az Illyés Közalapítványhoz, amely szavai szerint 1998. óta nagyobb összeget ítélt meg a határon túli magyarság számára, mint az azt megelôzô 9 évben összesen. Tôkés László véleménye szerint a valótlanságok közlésével elsôsorban Orbán Viktort és kormányát, másodsorban ôt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét támadják, "aki nem illeszkedik be a Markó-féle, sokszor már- már cinkos kisebbségi politikába".
- Sajnos arrafelé tartunk, hogy egy gyenge legitimitással bíró RMDSZ-klikk minden pénz feletti rendelkezést meg akar szerezni - fogalmazott.
Tôkés László tájékoztatása szerint az egyházkerületnek semmilyen esélye nem lett volna arra, hogy anyagi támogatást szerezzen a nagygyûléshez, ha Bukarestben kopogtat.
Mint monda, e gyakorlat célja az anyagi ellehetetlenítés és ezáltal a politikai marginalizálás.
A püspök reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi magyar kormány felismeri ezt és határt szab "az anyagiakkal manipuláló politikai kiszorítósdinak".
A sajtótájékoztatón Tôkés László bemutatta az 1661-ben nyomtatott Váradi Biblia, az 1590-es Károli Gáspár-féle fordítás javított és lapjegyzetekkel ellátott változatának új kiadását.
Pápai Szabó György, a Duna-melléki Református Egyházkerület szóvivôje újságírók elôtt arról beszélt: a Magyarországi Református Egyház általános tisztújításának kezdete, szeptember 1-je óta olyan cikkek is megjelentek a sajtóban, amelyek alkalmasak arra, hogy beavatkozzanak az egyház autonómiájába és részben sértik az egyház szabad választáshoz való jogát.
- Ha valamely jelölt megválasztása érdekében, az egyházi élet tisztaságával össze nem férhetô módon a választás eredményére befolyást akartak gyakorolni vagy a választókat szavazati joguk gyakorlásában akadályozták, fenyegették, megvesztegették, illetve arra kísérletet tettek, a választást vagy annak bizonyos részét érvénytelennek lehet nyilvánítani és a vétkeseket a választási eljárásból ki lehet zárni - foglalta össze a választási törvény vonatkozó részét Gulyás Géza egyházkerületi jogtanácsos.
Leghamarabb 2003 tavaszán indulhat be a Marosvásárhely- Malmö közötti charter típusú légi járat - jelentette ki kérdésünkre egy tegnap Marosvásárhelyen megtartott sajtóértekezleten George Leonida, a turisztikai minisztérium igazgatója.
Mint már írtunk róla, múlt hét végén Maros megyébe érkezett egy svédországi küldöttség, amely a megyei tanács, prefektúra és a repülôtér vezetôségével folytat megbeszéléseket a turizmus területén való együttmûködési lehetôségekrôl. Egyik fô téma a megyeszékhely és a svédországi Malmö közötti légi járat beindítása, amivel kapcsolatosan George Leonida elmondta: sem a hatóságok, sem a Tarom légitársaság nem támaszt akadályokat, sôt, az ilyen jellegû tervek megvalósításához mind közigazgatási, mind politikai támogatást nyújtanak. A Malmö Aviationt képviselô Roland Seften úgy vélekedett, hogy a turizmus területén való együttmûködéshez "ahogy a romániai piac kinéz", nagyon hatékony marketing tevékenységre van szükség, ezért nem indulhat be a légi járat hamarabb mint 2003 májusa. A Malmö Aviation megfelelô kapacitással rendelkezik egy ilyen légi járat lebonyolításához, amely a szándékok szerint heti egy alkalommal közlekedne. Az együttmûködéshez természetesen megfelelônek kell lennie az árajánlatnak is. Az együttmûködés Maros megye és a svéd partnerek között nem szûkül le a légi járatra, hanem teljes turisztikai programcsomagot próbálnak eladni egymásnak. Maros megye esetében, mint a marosvásárhelyi repülôtér igazgatója, Stefan Runcan kifejtette, a következô programcsomagok lehetnek vonzóak a svéd turisták számára: szovátai gyógykezelés szórakoztató programokkal kiegészítve, Báznán való kezelési lehetôség és erdélyi körút. A számítások szerint mintegy ezer euróba kerülne a programcsomag, de az összeg még nem végleges - mondta a repülôtér igazgatója. A turisztikai program lebonyolítása a nemrég Maros megyei szinten létrehozott Astur cégen keresztül történne. Mivel a cég alapító tagjai közt fontos megyei és helyi közintézmények, valamint magáncégek vannak, ez garanciát jelent a svéd fél számára az együttmûködés komolyságát illetôen. A Marosvásárhely- Malmö között közlekedô gép a Malmö Aviation tulajdona és 112 férôhelyes. A svéd küldöttség tagjaként a székelyudvarhelyrôl elszármazott Soós Zoltán, a svédországi Transylvanien Resor szállítási társaság képviselôje elmondta: "Régi terv a Marosvásárhely-Malmö járat beindítása, 5 éve van folyamatban. A svéd piac számára fôként Szováta régi érdeklôdési központ, amely a 70-es években a svéd és finn közönség számára nagyon vonzó körzet volt. Eddig, sajnos, nem voltak meg a lehetôségek, most az, hogy egy új szállodahálózat átvette a szovátai szállodák irányítását, garanciát jelent számunkra a szolgáltatások minôségét illetôen. A romániai turistákat illetôen annyit mondhatok, hogy a svédországi turisztikai lehetôségek nagyon változatosak, arról van szó inkább, hogy mennyire erôs a román piac. Remélem, hogy ez a projekt elindul, bár kockázatos, de készek vagyunk hogy a kockázatokat megosszuk." Az eddig sikeresnek mondható tárgyalásokat a következô hetekben folytatják, a turisztikai programcsomagotjövô év elején "dobják piacra" Svédországban.
Három szerzôdés véglegesítésérôl számolt be a városháza hétfôi sajtótájékoztatóján Fodor Imre alpolgármester, aki elmondta, hogy az éjjeli menedékhely épületét 3,6 milliárd lejért megvásárolja a város, a szövetkezetek helyi szövetségétôl pedig visszaveszik azokat a helyiségeket, ahol különbözô szolgáltató mûhelyek mûködnek, s ezeket értékesíteni fogják. Kérdésünkre, hogy mi lesz a lakosság számára szükséges szolgáltatásokkal, egyelôre nem tudott választ adni.
A továbbiakban bejelentette, hogy felújítják a Hunyadi utcában levô tömbházat, és megoldódik az uszoda ügye is, ami hosszú idôn át halasztódott, holott már két tanácsi hatázatot is hoztak arra vonatkozóan, hogy a Holding Rt. egyes ingatlanjait, amelyeket egy idôben privatizálni akartak, átvegye a város. Végül arra a kormányhatározatra hivatkozva kérték az uszodát, ami elôírja, hogy a városgazdálkodási, szociális szempontból jelentôs létesítmények a helyhatóságok tulajdonába mehetnek át, és többszöri egyeztetés, tárgyalás után a Holding közgyûlése eldöntötte, hogy az uszodáról és a hozzá tartozó hôközpontról lemondanak. Ezt követôen ki kellett várni a két havi óvási idôszakot, majd a tôkeátcsoportosítás érdekében az iratcsomó a Kereskedelmi Kamarához került, ahol bejegyzésre vár.
A tulajdonjog átruházása érdekében kormányhatározat szükséges, és a tanács elôbbi két határozatát is módosítani kell, hogy csak a megnevezett két létesítményre vonatkozzon. Már addig is szeretnék, ha a város átvenné az uszoda gondnokságát, mûködtetését, amíg mindez megtörténik, aminek érdekében valószínû, hogy rendkívüli tanácsülést hívnak össze. Ha a tervezet kedvezô elbírálást nyer, akkor a szeptemberi tanácsülésen, mire a kormányhatározat is megszületik, a költségvetés-kiigazításba már belefoglalhatják az uszoda mûködtetésével kapcsolatos költségeket - fûtés, víz, meleg víz, személyzet, saját mérôórák felszerelése és a kisebb javítások. A nagyobb felújítási munkálatokra a tervek szerint a jövô évtôl lehet számítani, de addig is a sportolók számára szeretnék biztosítani az edzési feltételeket - mondotta Fodor Imre.
A közegészségügyi igazgató szerint
Országszerte heves felháborodást váltott ki a Közpénzügyi Minisztérium azon határozata, hogy a kórházaknak mindenekelôtt a szolgáltató cégeknek járó összegeket kell törleszteniük, ami a megkérdezett kórházigazgatók szerint a betegek gyógyszerellátását veszélyezteti. Az érintettek válasza értelmében megyénkben minden rendben van. Kérdésünkre Butilca Florin, a Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje azt nyilatkozta, hogy megyei szinten nem kell tartani a minisztériumi határozat lehetséges következményeitôl, mert itt helyben egyezség született a pénzügyi vezetô szervekkel. A megyei kórház gazdasági igazgatója szerint ez a rendelet már régi keletû, csak most fújták fel, és a mindössze egy-két hónappal vannak lemaradva a számlák törlesztésében.
Amint az Aquaservtôl megtudtuk, a megyei kórház havonta átlagosan 19.389 köbméter vizet fogyaszt ( ebben benne van a meleg víz elôállításához szükséges hideg víz is), és a késedelmi kamatokkal 2,3 milliárd lejjel tartozik a szolgáltatónak, a Városi Kórházigazgatóság adóssága, több mint 550 millió, amihez hozzáadódik az állami alapokból finanszírozott egységek 200 millió lejt meghaladó adóssága és még nem is szóltunk az egyéb szolgáltatásokról.
Savu Lucian, a Megyei Közpénzügyi Igazgatóság vezetôje úgy nyilatkozott, hogy tulajdonképpen egy júniusi rendeletrôl van szó, amit helyileg valóban úgy alkalmaztak, hogy a kórházak tevékenységét ne akadályozzák.
Butilca Florin igazgató szerint a kórházaknak a helyhatóságok tulajdonába való átadása nem jelent olyan problémát, ahogy attól a polgármesterek tartanak, a törvényben ugyanis az áll, hogy a megyei tanács és a városi tanácsok biztosíthatják az épületek karbantartására szükséges pénzt. A kormányrendelet vonatkozó cikkelyének feltételes módját hangsúlyozták a Népújság kérdésére a kománypárt helyi képselôi is, akik szerint ha nincs amibôl, az önkormányzatoknak nem kell pénzt fordítaniuk a tulajdonukba átkerülô kórházépületek fenntartására, esetleges korszerûsítésére. A kérdésre, hogy ki fogja e költségekre biztosítani a pénzt, sajnos, nem kaptunk pontos választ.
Megyénkben nem szüntetnek meg egyetlen kórházat sem, tudtuk meg a közegészségügyi igazgatótól, a 244 kórházi hely felszámolását ugyanis úgy érték el, hogy mindenütt csökkentették néhánnyal az ágyak számát.
Kérdésünkre Butilca Florin azt is elmondta, hogy a Városi Kórház-igazgatóság nem azért készül elköltözni a Forradalom utcai székhelyérôl, mert arra szemet vetett volna reprezentatív székhelynek a kormányzópárt, hanem azért, mert bérleti díjat kell fizetnie, és különben is a tulajdonosok visszaigénylik az épületet. Az igazgatóságot a saját tulajdonukban levô épületekbe, helyiségekbe akarják költöztetni, egy kövesdombi napközi otthon épületébe vagy a megyei kórházba.
Még szerencse, hogy jó szomszédok is vannak! Mert ha nem lennének, több mint egy hónapja már csak száraz ételt ennénk. Biztos, hogy mindenki csodálkozik kijelentésemen, de így igaz.
Központi fûtést vezettünk a lakásunkba, minden beszerelhetô rendben van, csak épp a gázórát kellene még felszerelni. Csak éppen ezt, de itt kezdôdik a baj. A mérnök úr "sajátszájúlag" mondja, hogy milyen iratokat kell beszerezni, mikor leadjuk az összest, mégis hiányzik valami. Akik a kazánt árulják, nem jó papírt adnak nekünk, mert véletlenül tévedtek. (Ez lett volna az elsô kazán, amit eladtak?)
A netovább akkor állt be, amikor az iratok vizsgálása közben kiderült, hogy a telekkönyvi kivonaton a régi házszám szerepel, a többi papíron pedig az új van rajta. (Vajon a telekkönyvi hivatalnál ezt nem kellett volna automatikusan újraírni, amikor a számozás megváltozott? Így az lett az eredmény, hogy még egy héttel elhúzódott az ügy, mivel ott nyolc napig csücsült a papír. Most pedig legalább két hétig kell várni, míg a dosszié megérlelôdik a gázasoknál is, s egy kis por is száll az aktákra, netalán a penész sem kerüli el ôket, s akkor tudok majd a saját konyhámban fôzni, nem kell mindennap a szomszédékhoz mennem levest melegíteni, teát fôzni.
Hát,... demokrácia ide vagy oda, a bürokrácia megmaradt!
73 éves lenne, ha élne néhai Erdôs Irma, marosvásárhelyi érdemes mûvész. A mûvésznôre emlékezni teremtett alkalmat Szovátán a Teleki Oktatási Központ, ahol a közelmúltban rendeztek emlékestet. Ebbôl az alkalomból, az 1994. március 13-án, a Bernády Közmûvelôdési Egyesületnek köszönhetôen megtartott pódiummûsoráról készült videofelvételt forgatta le a néhai mûvésznô férje, Erdôs-Bartha István környezetvédô mérnök, néhány szóban jellemezve Ôt maga is. - ...Nagyon komolyan vette és hitt az elôadómûvészetben. A versek válogatásában a közönségnek szánt üzenet, az idôszerûség és az, hogy tetsszen, jelentett számára fô szempontot. Példázni, mit jelent erdélyinek lenni... Saját vérén- lényén szûrve át, mondott verset Erdôs Irma... Aztán szalagról sorjázott líránk megannyi gyöngyszeme: Illyés Gyula: Eretnek ima, Ady: A Duna vallomása, Áprily: Az irisórai szarvas, Koszorú, Márai Sándor: Halotti beszéd, Reményik: Köt a rög, néhány Szabó Lôrinc-költemény és sok más. Elôadójuk nyelv- és nemzethûségét, Erdély-szeretetét bizonyítandó. A videofelvételt a mérnök utóbb az oktatási központnak ajándékozta. A rövid beszélgetéssel záruló emlékestet követôen Erdôs-Bartha István egy, feleségéhez írt, több mint tízéves levelet nyújtott át.
…Kincsem! Újra és újra hallgatom azokat a csodás verseket, elbeszéléseket, melyeket svédországi karriered kezdetén rögzítettünk. Tehetségeddel, tudásoddal gyarapítottad mindjük mûvészi értékét. Most, hogy pillanatnyi szalmaözvegységemben hallgattam a hangszalagot, egybeeséseket fedeztem fel életem és Áprily Lajos Az irisórai szarvas címû versének üzenete között.
Ennek a versnek a sorai is az idegenben élôk sorsára emlékeztetnek. Az idegenbe szakadás ezernyi kínját, baját, megaláztatását juttatják eszembe. A honvágy kínzó jelentkezését. A félszájjal, fukarul, kelletlen kimondott dicséretet. Kénytelen elismerést. "Ötletlopást", lenézést, nekünk kimért másodrendû - rangúságot.
Drága Párom! Engedd, haladjak szinte sorról sorra a versben, általam megélt pillanatokat, saját élettörténéseimet kapcsolva egyik-másik sorához.
A kezdô szakaszbeli fákra "alárivalló"
mély felhô-torok, bár a természet
elcsendesülését jelzi, számomra mégis az
elbukott forradalmat jelképezi. Az elülni készülô
politikai lázadást. Eladdig - 1956-ig - ami-kor én is, mint
kis szarvas "gáncsot vetô boróka-rengetegben"
éltem elnyomó és börtönbe
kényszerítô hazámban, ahol a szabadság szele
talált rám. Sôt, ezt megelôzôen a
háromévi szovjet fogság is megakadályozott
egyéni sorsom alakításában,elszakított
csaknem végleg igazi
hazám bérceitôl. A gornyikhoz -
erdôkerülô, erdôôr - nem nyakában, de
behúzott nyakkal, hat-vanadmagammal vitt nem egy csobán, hanem
hamis papírokkal ellátott, ponyvás teherautó. A
gornyik, akihez szarvasként jutottam, nem volt számomra
más, mint az ausztriai Andau község, melybe,
többórás autóút és sárban
taposás, kutyás járôröktôl való
rettegés végén érkeztem. Andauban alku
valóban könnyen köttetett. Mivel az olasztól az
amerikaiig, minden rendû-rangú vásárolta az oda
érkezô... ifjú és öreg szarvasokat. Árunk
sem volt nagyobb a fenyôvizénél, marék
dohányénál. Sôt! Amerika külön
kikötötte, a szarvasborjak csak kitûnô
egészségnek örvendô egyedek lehetnek. Elég volt
egy folt a tüdôn hajdani meghûlés nyomán, hogy az
egyedért az osztrákok már ne kaphassák meg a
kijáró marék dohányt. Ezeket az állatokat
Ausztriának kellett megtartania mindaddig, míg egy
"olcsóbb" állam, humánusabb, mint a svéd
pl., nem jött, mely "egy kalap alatt", az
egészségesekkel vitte a ... foltosokat is. Bár foltom nem
volt, engem is a svéd zimentáli fogadott fiává.
Bô tejû, szép tehén volt, s tejébôl
bôven juttatott nekem is, másnak is. Még testvéreimre
sem panaszkodhatom, mivel a zimentáli közömbös, de irigy
is! Segítô, mégis fösvény.
Valóban mohón csüngtem tôgyén. Rengeteg
lehetôséget nyújtott. Külföldre küldött.
Kutatásra adott pénzt. Legvadabb ötleteim
bátorította a
"zimentáli", de nem a borjak... Ilyen zsíros tejet
szülôhazámtól soha nem kaphattam volna. Ott mindig baj
volt. Mindig szegénység. És sok a... bozót. Mely meg
is fojtott volna, mielôtt kinô a szarvam.
Az sem igaz, hogy "feledtem" volna, hogy "testvértelen" vagyok. Mindig próbáltam volt testvéreimre emlékezni, s az ittenieket - a svédországiakat - nagy buzgalommal igazi testvéreimmé tenni. A karámot is mindig a magaménak szerettem volna tudni - hinni. Akarom ma is. De ki tudja? Lehet, hogy tévedek. E karám sosem lehet enyém.
Így, 1958-ban, alig két évvel egy "testvéri" civakodás nyomán, más karámba akartam átugrani. Ausztráliába. De mire a dániai ausztrál papírok megérkeztek, lázongásom elült, s maradtam a zimentáli palánkos otthonában. Lehet, kár lett volna elmenni olasz vagy finn honba például, mivel sem itt, sem ott - a versengés miatt - többre nem vihettem volna. Az említett országokban nem csak a pofája nagyobb mindenkinek, mint nálunk. A szarva is!
Származásomra büszke voltam. Ezért nem nôttem
borjúnak a borjak között. Maradtam nyakas magyarnak. Bár
úgy érzem, igaz svédnek is. Palánkos otthonom el nem
árultam volna semmiért. Érdekeiért harcoltam
és teszem most is, mint sok igaz borja e hazának. S ha akadtak
néha
"csudálkozó kiránduló-szemek", nem
dôltem be. Sok kék közöny ült bennük! Emiatt is
érzem olykor úgy, hegyre hordom a földet. Mint egy modern
Sziszifusz. Még tapsukban is érezni: Jó vagy! Ügyes
vagy! De ne feledd, mi nélküled éppígy boldogultunk
volna. Neked kellettünk mi. Fordítva igény rá nem
mutatkozott. Arra, mennyire nem engedik magukat általam, kvázi,
képviselni, kifelé agancsaimmal dicsekedni, akkor jöttem
rá, amikor az OECD nemzetközi bizottságába
választottak, mint egyetlen zimentálit egyébként, a
tengeri herkentyûk terén végzett
"vízalatti" munkáimért. Ne félj,
világ! Volt ott futkosás, pénzmegvonás,
intrikálás azért, hogy
"nemzetközi" zimentáli posztomról lemondjak.
Hiába hajtogattam, a magamén kívül öt helyet
szereztem még a zimentáliak számára. Nem! Ez nekik
nem volt elég. Azt várták, vonuljak a karámba akkor
is, ha a külföldiek ragaszkodnának is hozzám!, s
hagyjam, képviseljék magukat. Akkor is, ha rosszul. Ha
drágán. Jobban tettem volna, ha a dulakodás
borjúmódszerét megtanulva, tûrve, fogcsikorgatva
vártam volna kellô pillanatra, s diplomatikusan
"fúrtam" volna meg ellenfeleimet. Ezt a módszert,
sajnos?, nem örököltem. Nem is sajátítottam el.
Némi diplomácia azért ragadt rám. De csak annyi, amennyi egy igaztalan, embert megalázó határkezelésnél el is szállt. Mint szélben száraz levél. Pálinkát szagolt ugyanis a vámos egy délvidékinél. Emiatt annak minden kis bugyrát a földre borították, megtalálni a... semmit. Emiatt gurultam annyira dühbe, hogy majd egymás torkának estünk a vámossal. Aztán megnyugodtunk és vissza a... karámba.
Lásd, a "futó erecskérôl" meg a "zúzmószakállú ôsmagányról" csaknem megfeledkeztem. Pedig, ha te nem lettél volna... De valahol, a sármási tavaknál, ahol kibuggyant belôled a gyönyörû líra, dobbantottad belém a bukdácsoló patak csörgedezését, s a hegyek mennybe emelô, léleknevelô erejét, hogy végleg betetôzzük szerelmünket. Melybôl ma is élünk. Melynek köszönhetôen ma is nyugodtan nézhetünk egymás szemébe.
A "csábító titkú forrást" feledtem ugyan, ám az önvédelem annyira hamis tükröt kényszerített - mindegy, vélt vagy valós önvédelemrôl volt szó - rám, melyben magam mindig megrövidítve, kisemmizetten láttam. Akkor is, ha ez nem így volt igaz. Ebben a tükörben pompásabb szarvakkal láttam magam, mit valaha is aggathattak volna rám. E mûszarvak miatt aztán gyakran akadtam fenn csipcsup ágakon, vesztegeltem, kapálóztam, tépelôdtem alkotás helyett.
A napverte langyos vályút, melyet a zimentáli hivatalosan kínált, el soha nem fogadtam. Inkább szomjaztam, vagy máshová - Dániába, Magyarországra, amikor lehetett, utaztam, vagy ki a mezôre - jártam inni, hogy virágillattal, madárdallal ápolgassam mindeközben megfáradt lelkem.
Igazi, nagy ivókedvem akkor támadt, amikor húszévi ittlét után Malmôben megtekinthettem a magyar táncegyüttes szereplését. Szintén ilyen én-okkal, ám sokkal nagyobb élménnyel bírtam, amikor a magyar líra nektárjából csepegtettél sokunk szívébe-lelkébe Landskronában, Stockholmban, Malmôben...
A dömping-kultúra nem volt kenyered. S mivel itteni klasszikusokra nem leltem - ha ugyan vannak - , maradtam dacos magyarnak, varrottasok és magyar könyvek, képek között. Úgy, mint 1975-ben landskronai fészkemben "megtaláltál".
Most, hogy az én nyárutóm is elérkezett, s szarvasborjú-múltam áttekintem, szarvasszemmel mindent másként látok, értékelek. A "köd- ruhás magasból" a "bôgés" csak a bitang pusztulása után vált annyira hallhatóvá, hogy beleremeghetett a lelkem. S azóta érzem, mostohánál éltem három és fél évtizedig. S hogy néhány embertôl eltekintve, csupa idegennel vagyok tele. Most, hogy szarvasként innen eliramodom - még egy év - , úgy érzem, itt is vár rám hivatás betöltendô. De leginkább odahaza. Különösen Erdélyben!
Várom, hogy a tôkési gideonság mikor gyôzi le végleg a midianitákat, várom, mikor bocsát meg nekünk, erdélyieknek az Úristen végérvényesen, s mikor alakítja csipkerózsika- állapotba kényszerített tündérkertünket szabad, önálló állammá. S ha még erônkbôl erre futja, vigyünk haza mindent, amit csak tudunk.
Hogy hangzik-e fel majd "orgo-nához" fogható "ködbe hörgés", azon múlik, meddig Uram, meddig kell még megfeszítve, imádkozva várnunk.
Kincsem! Ezeket a gondolatokat ajánlom figyelmedbe szerelmes szívvel és nagy-nagy hálával mindazért, amivel Erdélyre s magamra ébresztettél. Köszönöm, hogy vagy, s hogy nekem!
Írtam Svedalában, 1991. november 10-én, vasárnap
Pista
Áprily Lajos
Virradt. A fákra egyre csendesebben
rivallt alá a mély felhô-torok.
Gáncsot vetô boróka-rengetegben
akadtak rá a csorda-pásztorok.
A gornyik-hoz levitte nemsokára
tarkóra vetve egy szilaj csobán,
s megvolt az alku egy-kettôre: ára
egy korty fenyôvíz s egy marék dohány.
tôgyén mohón csüngött az istenadta,
és elfeledte, hogy testvértelen.
amely bukfenceket kacagva hányt,
s mely hûs homályba fogta gyenge testét,
És elfeledte a forrás kis odvát,
s ha eltikkadva meg-megszomjazott, hát
napverte, langyos vályúból ivott.
Kristály-tükörben nem láthatta mását,
mikor a szarva büszkén ütközött,
meg nem sejthette büszke származását,
és borjúnak nôtt fel borjak között.
És lett pompás agancsú háziállat,
vadász-szívekbe dobbantó remek,
s csudálva nézte, rajta mit csudálnak
De nyárutón, mikor a kék havasról
omlott a köd s leszállt az ôsz vele,
beláthatatlan, ködruhás magasból
szarvasbôgés búgott a völgybe le.
S akkor: párát zihált remegve szája,
idegen lett testvére, mostohája -
s a ködbe hördült, mint az orgona.
Szombaton 10 órakor a kibédi mûvelôdési házban kezdôdik az emlékülés, amelyet Kibédi Mátyus István (1725-1802), Marosszék elsô orvostudósa elhunytának 200. évfordulóján szerveznek. A falu, az orvostörténelem kegyelettel adózik emlékének, életének és munkásságának. Erdélyi és anyaországi meghívottak, tudósok, kutatók értekeznek Kibéd nagy fiának munkásságáról. Az ülést dr. Mátyus András nyitja meg, majd Falka Zoltán helybéli református lelkész következik: Dr. Mátyus István, a kötelesség és az áldozatkészség eszményképe címû dolgozatával. Péterfy László ny. lelkész a humanista Mátyus Istvánról beszél. Borbély Emma mérnök Mátyus István tartalmas életútját vázolja föl. A nyelvmûvelô Mátyus Istvánt Komoróczy György idézi. Ráduly János emlékezésének címe: Köszönjük neked, Mátyus István! Gerendás Lajos történész Mátyusföld címû tanulmányát olvassa fel. Varga Gyula és Varga István dolgozatának címe: Mátyus. A zsibói Mátyusok nyomába két Mátyus Éva eredt. Az értelmiségi Mátyus- dinasztiáról dr. Mátyus András és id. Mátyus Gyula beszél. Dr. Szlatky Mária Mátyus István Ó- és Új-Diaeteticájának enciklopédikus és kultúrtörténeti vonatkozásait ismerteti. Dr. Légrády Péter értekezésének címe: Mátyus István, a magyar táplálkozás-tudomány alfája, óriása. Mátyus István haladó járványtani gondolatait a Diaeteticában dr. Mátyus Márta és dr. Mátyus András eleveníti fel. Péter Mihály professzor Mátyus István harcáról beszél "a fekete halál" ellen. Rácz Lajos Ernô professzor a korszak erdélyi munkaegészségtani kérdéseit választotta témául, dr. Arros Levente pedig a Diaetetica szülészeti, nôgyógyászati kuriózumait hozza felszínre. Lesz szó a borvízelemzô Mátyus Istvánról, tallóznak Mátyus István vényjeiben, azaz receptjeiben (dr. Mátyus András és dr. Mátyus Gyula id., illetve dr. Mátyus András és Mátyus Réka), Mátyus István bor-enciklopédiájáról, az égett- borról, a gorolykáról (dr. Mátyus András és dr. Mátyus Gyula id.), "fogas" gondolatokról (id. és ifj. dr. Mátyus Gyula), a bôr természeti hibáinak elhárításáról Mátyus István mûveiben (dr. Mátyus Márta, Mátyus Réka), idézik Mátyus Istvánt a pusztító sáskaveszedelemrôl, és megrajzolják történészi, historikusi arcélét is (dr. Mátyus András és dr. Mátyus Gyula id.).
Vasárnap 11 órától ünnepi istentiszteleten emlékeznek dr. Mátyus Istvánra, majd a kibédi általános iskola felveszi a nagy tudós nevét. A névadó ünnepség keretében emlékplakettet helyeznek el az iskolában, Székely József udvarhelyi szobrász alkotását. Felavatják Kibédi Mátyus István szobrát; Péterfy László budapesti szobrászmûvész munkáját az udvarhelyi Lázár Imre öntötte bronzba. Az ünnepséget kulturális mûsor zárja a mûvelôdési házban.
(Megjegyzés. Kibédi Mátyus István síremlékének megkoszorúzásával kapcsolatban többen jelezték: vagy a koszorú tûnt el a sírról, vagy nem a megfelelô helyen koszorúztak. E sorok szerzôje szemtanúként állítja: megkoszorúzták mind a Mátyus István (felvételünkön), mind az unokaöcs, Mátyus Máté síremlékét; és a Kôszegi Margit színmûvésznôét is. Ha a - dróttal odaerôsített - koszorúk egyike eltûnt, az a temetôgondnokság felelôssége - és szégyene is.)
Az idei 641-es számú kormányhatározat értelmében október elsejétôl csak pecséttel hitelesített friss tojások kerülhetnek forgalomba. A szabályozás szerint a termelôk kötelesek a tojáson feltüntetni az évet, hónapot és napot, amelyiken a tojást tojta a tyúk. Ellenkezô esetben a termelôk és forgalmazók 2-20 millió lejes büntetéssel sújthatók. A kormányhatározat kitér a tojás szállítási, tárolási feltételeire is, elôírva, hogy a terméket 14 Celsius fok alatt lehet és szabad forgalmazni, eladásra kínálni. Azokat a személyeket, akik megszegik a felsorolt feltételeket, 5-30 millió lejes bírsággal sújthatják.
A két hét múlva életbe lépô rendelkezés kapcsán számos kérdés merül fel. Mi történik az ôstermelôkkel, akik a piacokon kínálják a tojásokat? Milyen felszerelés szükséges a tojások lepecsételéséhez, s a felhasznált alapanyag károsítja-e a termék minôségét? Ki fogja ellenôrizni a termelôket? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ, az érintettekkel és a szakhatóságok vezetôivel beszélgetve.
A Tudor negyedbeli Gyémánt piacon Nyárád menti és megyeszékhelyi termelôk kínálják a friss tojást. Az árak 2300-2500 lej körül váltakoznak, a tojás mérete és a vásárolt mennyiség függvényében. Az eladók, akik évek óta a piacon értékesítik a tojásokat, semmit nem tudnak a hamarosan életbe lépô rendelkezésekrôl. Mint elmondták, a piac adminisztrátora sem értesítette ôket, hogy október 1-je után csak a jegyzéssel ellátott tojásokat árulhatnak.
A Cuza Voda utcai napipiacon a marosvásárhelyi idôs bácsi kikacagott, amikor tájékoztattam, hogy két hét múlva csak lepecsételt tojásokkal jöhet a piacra.
- Meg kell beszélnem a 25 tyúkkal, hogy ezután az aznapi dátummal ellátott tojásokat tojjanak - mondta viccesen, majd komolyan folytatta. - Én évek óta itt árulom a tojást. Mindig friss terméket hozok. Ha nem lehet pecsét nélkül kitenni az asztalra, akkor ezután az asztal alól fogom kínálni ôket. Volt ez még így - mondja legyintve.
A 2002-es évi 614-es számú kormányhatározat elôírásai érvényesek mind a nagytermelôkre, mind az ôstermelôkre. Valószínû, hogy a kistermelôk kénytelenek lesznek eladni a tojásokat a nagytermelôknek - nyilatkozta Emilia Leah, a Megyei Fogyasztóvédô Hivatal vezetôje. - Október elsejétôl az üzletekben, lerakatokban, piacokon csak megjegyzett tojást lehet eladásra kínálni. A pecsételés mellett a forgalmazóknak figyelniük kell a szállítás és tárolás során biztosított hômérsékletre. A kormányhatározt szerint a tojásokat nem lehet 14 Celsius fok alatt forgalmazni, s nem lehet hús és hústermékek, tej- és tejtermékek, zöldségek mellett eladásra kínálni. A rendelkezés célja a betegségek megelôzése. A következô napokban felvesszük a kapcsolatot a Közegészségügyi Felügyelôség és az Állategészségügyi Felügyelôség vezetôivel, hiszen közösen ellenôrzihetjük a termelôket és az üzleteket. Ellenôrizni fogjuk mind a termelôket, mind a forgalmazókat - tájékoztatott az igazgató.
Lazar Sorin, a Megyei Közegészségügyi Felügyelôség fôfelügyelôje érdeklôdésünkre elmondta: - A kormányrendeletet ismerem, azonban alkalmazásával kapcsolatban még nem kaptunk utasítást. Tudomásom szerint a megyében csak Görgény-oroszfaluban volt tojástermeléssel foglalkozó farm, azonban annak mûködési gondjai voltak, s lehet, hogy felfüggesztette tevékenységét. Nem tudom, hogy a kistermelôk hogyan fogják végrehajtani a dátumozást. Lehetséges, hogy a községi állategészségügyi rendelôkben dolgozó orvosok fogják megállapítani a termék frissességét, s ôk is kiállíthatnak majd egy bizonylatot, ami a pecsétet helyettesíti. Ez azonban csak egy feltételezés, a konkrét eljárásról semmit nem tudok. A dátumozásra felhasználható színezôkkel kapcsolatban elmondhatom, hogy csak az élelmiszeriparban eddig is alkalmazott színezôkkel lehet bélyegezni. Ezeket használják már a hústermékek jelzésénél és az élelmiszeripari termékek színezésénél is - tájékoztatott a fôfelügyelô.
A Baromfitenyésztôk Országos Szövetségének képviselôje nemrég azt nyilatkozta, hogy a kormányhatározat betartása, a tojások lepecsételése a termék árának emelkedését fogja maga után vonni. Tájékoztatása szerint a jelzést végzô berendezést csak külföldön gyártják, beszerzéséhez a termelônek közel 400.000 euróra van szüksége. Számos kis- és közepes termelônek nincs lehetôsége ekkora befektetésre, ezért elôreláthatólag fel-függeszti majd tevékenységét. Kisebb lesz a kínálat, duplájára emelkedhetnek az árak - vélekedett az országos szövetség képviselôje.
A két hét múlva életbe lépô kormányhatározat a tojások minôségének megôrzését, a romlott tojások fogyasztásából eredô betegségek elkerülését célozza. A cél nemes, de a jelek szerint senki sem gondolta végig az alkalmazással járó komplikációkat. Így elmondhatjuk, hogy az intézkedés sorsa bizonytalan, ha nem is annyira, mint a kutya vacsorája, de annyira igen, mint a piaci tojások frissessége.
A gyulakutai hôerômûvet 1954-ben adták át, és akkor a lehetô legfejlettebb technológia alapján készült. A berendezések élettartama normális üzemmódban azonban maximum 35 év, úgyhogy már akkor is kellene cserélni ôket, ha nem volnának mûszakilag messze túlhaladottak. Idôközben történtek modernizálások, de a teljes berendezés még így is alig éri el a ’70-es évek által megkövetelt mûszaki színvonalat. Réadésul ezeket a gépeket sokszor maximális kapacitáson mûködtették és ezáltal is rövidült az élettartamuk. Így osztanunk kell a hôerômû igazgatójának, Ratiu Alexandrunak a véleményét, hogy amit a gyár udvarán látunk, jelenleg a múlté és nem érdemes vele foglalkozni:
- A kormány fennhangon hangoztatja, hogy az energiaszektort privatizálni kell. Fontos kérdés azonban, hogy ez a lépés valóban szükséges-e vagy sem. Mindenki úgy tudja, hogy az állam rossz gazda. Én azonban úgy gondolom, hogy az energiaszektor - igen fontos ágazat lévén -, privatizálásával várni kellett volna, míg a többi ágazatokban nagyjából lejárt a magánosítás. Elôször a többi problémát kellett volna megoldani. Ha nyugat fele nézünk, valóban vannak országok, ahol az energiaipar magánkézben van, de arra is akad példa, hogy állami érdekeltségû maradt.
A privatizációhoz mindenképpen tôkeinfúzióra van szükség. Ha a gyulakutai erômûvet vesszük példának, akkor is el kell ismernünk, hogy itt csak a telek, a víz- és gáz szolgáltatásra való rácsatlakozási lehetôség, az infrastruktúra (út stb.) adható el. A berendezések már nem érnek jóformán semmit. Persze, itt vannak a hûtôtornyok és az épületek, ezek mind pénzt érnek, de nem annyit, hogy akárkinek megérje megvásárolni azokat. Amennyiben létrejön a magánosítás, nem a régi berendezéseket kell majd tákolgatni, hanem teljesen újat kell hozni. Ez olyan mint a jármûveknél: a 20 liter benzint fogyasztó szállítóeszközt nincs miért tákolni, hiszen sok pénzzel talán el lehet jutni oda, hogy csak 19-et fogyasszon, de jobban megéri venni egy újat, ami eleve 4 litert fogyaszt. Visszatérve a gyulakutai erômûre, itt is elölrôl kellene kezdeni mindent.
- Ahhoz, hogy vásárló kerüljön, elôször eladó kell legyen. Persze, a vásárlók körét eleve meghatározza az a tény, hogy csak a gyulakutai erômûnél szükséges beruházások 50-75 millió dollár körüli értékûek. Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy akár ingyen is érdemes volna odaadni egy olyan tôkeerôs befektetônek, aki pontra tudná tenni a hôerômûvet.
- Kinek érné meg megvásárolni egy ilyen hôerômûvet?
- Ismétlem, az itt levô berendezések nem érnek semmit. De az energiatermelés lehet kifejezetten nyereséges is. A privatizáció jellegébôl adódóan, aki elôször lép, az bizonyosan elônyben van és esélyes a nyereségre. Természetesen itt figyelembe kell vennünk, hogy a termelt energiát lesz-e kinek eladni. Hiszen a korábbi 7 százalékról a lakossági fogyasztás 20%-ra növekedett, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy ennyivel csökkent az ipari fogyasztók aránya. Mi több, a megmaradt réteg is bizonytalan. Nem lehet ezekre alapozva tervezni. Ezért is mondtam korábban, hogy egyszer az ipar többi részét kellett volna pontra tenni, és csak azután kellett volna az energiaiparhoz nyúlni.
- Azt gondolom, hogy jó lenne végre látni, hogy a gyulakutai hôerômû újra mûködôképes. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha kerül egy megfelelô befektetô, mert az állam nem képes megújítani a teljes hálózatot. Annyi pénze nincs. Mindenesetre csak az a remény éltet, hogy elôbb-utóbb piacra dobják ezt az üzemet is, és kerül egy befektetô, aki mégis talpra állítja a hôerômûvet. Egyébként 10 év múlva már semmi nem marad az egészbôl.
Ratiu Alexandru összegzésként elmondta, véleménye szerint azért is szükséges volna minél hamarabb kialakítani az egészséges energiaszektort, mert ha nem, akkor elôbb-utóbb oda jutunk, hogy Romániának importálnia kell majd az villanyáramot, ami szerinte nem volna kívánatos.
Júliusban az utóbbi 12 évhez viszonyított havi rekordszintet ért el a kivitel és a behozatal: az exportok értéke 1,33 milliárd dollár volt, az importok értéke elérte az 1,76 milliárd dollárt. Ennek eredményeképpen a kereskedelmi mérleg deficitje 430 millió dollár volt, ami 1641,2 millió dollárral több, mint az elôzô év azonos idôszakában, tájékoztat az Országos Statisztikai Intézet. A kivitel közel 10 százalékkal nôtt júniushoz képest, 31 százalékkal 2001 júliusához viszonyítva és 41 százalékkal a tavalyi éves átlag viszonylatában. "Az exportok rekordértéke azt bizonyítja, hogy a romániai gazdaság képes alkalmazkodni a világpiaci feltételekhez. Ez a fejlôdés azt is bizonyítja, hogy az ország képes évente legalább 15 milliárd dollár értékû exportot lebonyolítani", nyilatkozta a MEDIAFAX-nak Mihai Ionescu, a Romániai Exportôrök és Importôrök Országos Egyesületének fôtitkára.
Elmarasztal, de nem intézkedik a kormányfôi ellenôr
A kolozsvári helyi közigazgatásban tapasztalt helyzet "túl van a törvényesség határán", jelentette ki Victor Ponta, a miniszterelnöki hivatal ellenôrzô testületének vezetôje kedden, Kolozsváron. Ponta közölte, a megyei hatóságokkal való találkozón egy sor dokumentumot kapott a kolozsvári közigazgatási válságról, amelyeket elemezni fog. Ponta abszurdnak minôsítette a kolozsvári közigzgatásbeli konfliktust, szerinte Funar "úgy vezeti a Polgármesteri Hivatalt, mintha saját birtoka lenne". Az ellenôrzô testület ennek ellenére egyelôre nem fogja közvetlenül ellenôrizni a kolozsvári Polgármesteri Hivatal tevékenységét, csupán elemzi a helyzetet, majd a dokumentumok áttanulmányozása után döntésre is sor kerülhet.
Intôt ír az igazságügyi miniszter?
Rodica Stanoiu igazságügyi miniszter kedden sajtótájékoztatón azt tanácsolta az újságíróknak, hogy "ne essenek az informátorok csapdájába", mivel ez nem szolgál javukra. "Ha észreveszem, hogy az újságíró nem dokumentálódott és nem viselkedik hivatásának megfelelôen, telefonálni fogok a kiadvány igazgatójának és tájékoztatom a helyzetrôl", szögezte le a miniszter asszony. Az igazságügyi tárca vezetôje elmondta, számára megmagyarázhatatlan az újságírók érdeklôdése bizonyos témák iránt, mivel szerinte egyéb érdekes témák is vannak, például a törvényszéki korrupciós ügyek, amelyek "a fiókban lapultak".
A Romániai Söripari Munkáltatók Szervezetének (PIBR) adatai szerint a romániai sörgyártók 7,28 millió hektoliter sört forgalmaztak az idei év elsô hét hónapjában, mintegy 1,5 százalékkal többet, mint a tavalyi év azonos idôszakában. "Az elsô hét hónapban enyhe növekedést regisztráltunk, ez fôleg annak tulajdonítható, hogy az idei július jobb volt, mint a tavalyi. Ellenben augusztusban alacsonyabb volt a sörfogyasztás, mint a tavalyi év azonos idôszakában, elsôsorban a csúcsidény kedvezôtlen idôjárása miatt, ami a nyárikertek forgalmának csökkenését eredményezte", jelentette ki kedden, sajtótájékoztatón Vifor Versescu, a PIBR vezérigazgatója. Versescu közölte, hogy Romániában mintegy 50 liter az egy fôre esô éves átlagos sörfogyasztás, míg ez az érték Ausztriában és Magyarországon 80 liter, Csehországban és Németországban pedig 160-170 liter.
Romániai kiadók a Moszkvai Nemzetközi Könyvvásáron
Románia is részt vesz a szeptember 4-9 között zajló Moszkvai Nemzetközi Könyvvásáron, ahol 28 kiadó mutatja az utóbbi két évben megjelent összesen 290 kötetét, tájékoztat a Mûvelôdésügyi és Kultuszminisztérium. A Moszkvában bemutatásra kerülô kötetek között szerepelnek sorozatok is a klasszikus és kortárs orosz irodalomból a Paralela 45, Polirom, a Fundatia Est-Vest, a Fundatia Internationala Orient-Occident, valamint a Kriterion kiadásában.
Magyar Professzorok III. Világtalálkozója
Várhatóan mintegy 180 professzor vesz részt a világ 14 országából a Magyar Professzorok III. Világtalálkozóján, amely pénteken kezdôdik Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen - hangzott el a rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatón kedden, Budapesten. A háromnapos világtalálkozót - amelyet elôször tartanak a határon túl - az 1998-ban alakult Magyar Professzorok Világtanácsa rendezi a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testületének közremûködésével. Kecskés Mihály, a világtanács elnöke elmondta, hogy a tanácskozáson egyebek mellett az anyanyelvrôl, a tudományos továbbképzésrôl, a nemzetközi kapcsolatokról, valamint a Partiumi Keresztény Egyetemen zajló oktatásról lesz szó. A világtanács elnöke utalt arra, hogy adataik szerint Magyarországon több mint kétezer, a világ többi részén pedig további mintegy ezer magyar professzort tartanak számon.
Romániai magyar irodalmi folyóiratok fôszerkesztôi, erdélyi magyar kulturális és tudományos társaságok vezetôi nyilatkozatban támogatták, hogy az Illyés Közalapítvány elnöki tisztét Pomogáts Béla lássa el. - Az Illyés Közalapítvány hatékony, folyamatos mûködése az erdélyi, romániai magyarság, a magyar kultúra határokon átnyúló egészének meghatározója. Az erdélyi civil társadalom képviselôi Pomogáts Béla elnöki tevékenységében ennek az érdemi, jó mûködésnek a szavatolását látnánk - olvasható egyebek között az MTI bukaresti irodájához hétfôn eljuttatott dokumentumban. A támogató nyilatkozatot Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Fodor Sándor író, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Gálfalvi György irodalomkritikus, a Látó fôszerkesztô- helyettese, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, a Hét fôszerkesztôje, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk fôszerkesztôje, Köllô Gábor mûszaki kutató, az Erdélyi Mûszaki Társaság alelnöke, Kötô József színháztörténész, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület elnöke, Péntek János nyelvész, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke, Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Társaság elnöke és Szilágyi István író, a Helikon fôszerkesztôje írta alá.
Névadó ünnepség Andrássy-telepen
Szeptember 15-én a Marosludashoz tartozó Andrássy- telepen a helyi általános iskola névadó ünnepségére kerül sor, melynek alkalmával felveszi nemzeti költônk, Petôfi Sándor nevét. Az ünnepély délelôtt 10 órakor istentisztelettel kezdôdik a telepi református templomban, ahol Szekeres Adél történelemtanár ismerteti a telep történetét, majd Máthé András igazgató mond beszédet. Az ünnepségre meghívták a helyi önkormányzat és a tanfelügyelôség képviselôjét, valamint három magyar és három román népi együttest - tájékoztatott Katona Sándor lelkész.
A Maros Megyei Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségéhez két héttel késôbben utalták át a hátrányos helyzetû személyeknek augusztusra járó pénzösszegeket, a gyerekeknek 623 millió, illetve a felnôtteknek 3,08 milliárd lejt. Mint Munteanu Valentina, az intézmény fôkönyvelôje tájékoztatott, az 1716 gyerek és a 3604 felnôtt is több mint kéthetes késéssel jut majd hozzá járandóságához.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház jegypénztárában szeptember 30-ig újíthatók meg, illetve válthatók bemutató-, felnôtt vagy diákbérletek az új színházi évadra. A pénztár hétköznap 10-13 és 17-19 óra között tart nyitva. A szeptember 30-ig fel nem újított bérletek tulajdonosai elvesztik az elôzô bérletben szereplô helyeiket. A színházkedvelô közönség számára a bérlet átlagosan 30 százalékkal olcsóbb, mint a szabadárusításban váltott jegy, biztosított ugyanaz az ülôhely és olcsóbb a nem bérletes elôadásokra szóló belépô.
Újabb Calepinus-nyelvtanfolyamok
A Calepinus Idegennyelvû Népfôiskola a 2002-2003-as tanévben az angol és német tanfolyam mellett francia, olasz, holland és japán tanfolyamot is indít, továbbá felkészít a Cambridge és ZdaF nyelvvizsgákra. Érdeklôdni és beiratkozni a Bernády tér 3. szám alatti irodában lehet. Telefon: 216-514.
Ma este 6 órától a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Maros megyei szervezete megbeszélést tart az RMDSZ Maros megyei szervezete székházában (Braila utca 9 szám). Témájuk a szeptember 20-22. közötti csíkszeredai vándorgyûléssel kapcsolatos.
Szeptember 13-án, pénteken délelôtt 11 órakor a Mozgássérültek Egyesületéné