Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Mircea Geoana a román-magyar kapcsolatokról

A román-magyar stratégiai partnerség koncepciójáról, a kedvezménytörvény módosításáról és a jelképes gesztusok fontosságáról nyilatkozott csütörtökön Mircea Geoana román külügyminiszter magyar újságíróknak.

A stratégia-partnerség kialakítását Adrian Nastase javasolta, amikor júliusban Kolozsváron találkozott Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel. A stratégiai partnerséget rögzítô dokumentumot a tervek szerint a román miniszterelnök ôszre várható budapesti látogatása során írják alá.

Mircea Geoana szerint a kétoldalú kapcsolatok új szakaszba jutottak: ha Romániát meghívják a NATO-ba, illetve Magyarország és Románia egyaránt az EU tagja lesz, akkor mindkét ország új geopolitikai és stratégiai helyzetbe kerül, és a kétoldalú kapcsolatok új minôségérôl beszélhetünk majd.

A román kezdeményezés ennek az új helyzetnek a rögzítését javasolja.

A további alapelemek közül Geoana azt emelte ki, hogy a kapcsolatok súlypontját, amely eddig - talán indokoltan - fôként a romániai magyar, illetve a magyarországi román kisebbségre helyezôdött, pragmatikusabb területre tegyék át.

Ilyen pragmatikus területként határozta meg a stratégiai infrastruktúra fejlesztését - autópályák, vasutak, gáz- és olajvezetékek építését -, valamint azt, hogy a gazdasági kapcsolatokban ne csak a külkereskedelmi forgalom bôvülésére összpontosítsanak, hanem a kölcsönös tôkebefektetésre, az Európai Unió társfinanszírozásával megvalósítható közös projektekre, beruházásokra is.

A közös határok légiesítése

A román külügyminiszter szerint mind a román, mind a magyar közvéleményben tudatosítani kell: mindkét ország a közös értékeket vallja, kapcsolataik ezeken az értékeken alapulva új történelmi szakaszba léptek.

- Azt szeretnénk, ha a magyar közvélemény is nagyobb megértéssel viszonyulna a románokhoz és Romániához. Ezért beszéltünk a magyar külügyminiszterrel most folytatott megbeszéléseken is nagyon sokat a Magyarország részérôl elvárható jelképes gesztusokról. Ennek legkézenfekvôbb példája a Gozsdu- alapítvánnyal és az annak javaival kapcsolatos kérdések rendezése lenne - mondta.

Geoana szerint a stratégiai partnerség azt is tartalmazza, hogy a két ország együttmûködése harmadik félre is kiterjedjen. Véleménye szerint erre a Balkán térségében, Közép- Európában, a Fekete-tenger térségében, illetve Oroszország viszonylatában nyílik jó lehetôség.

A román külügyminiszter úgy vélte, hogy nagyon gyorsan el kell jutni a közös határok "légiesítéséhez", mert Európa határai mindenképpen Románia keleti részére tolódnak. Jelenleg a határátkelôk számának növelése, a közös ellenôrzés bevezetése szerepel napirenden, de a távlatokban a határátkelôk felszámolására kell felkészülni.

- Új szakaszba lépünk, sokkal jobb viszony alakul ki, és meggyôzôdésem, hogy a stratégiai partnerség aláírása hivatalos elismerése lesz új politikai, gazdasági és stratégiai kapcsolataiknak - mondta. Geoana úgy vélekedett, hogy döntô mozzanat lehet mind a kétoldalú kapcsolatok számára, mind regionális téren, ha a két ország ezt a dokumentumot néhány héttel a prágai NATO-, illetve a koppenhágai EU-csúcs elôtt írja alá.

- Meggyôzôdésem, hogy e lépést nagyra értékelik majd a legfontosabb európai döntéshozatali központokban is - tette hozzá.

A román külügyminiszter külön kitért arra, hogy Magyarország NATO-tagsága elnyerése után is maradéktalan támogatást nyújtott és nyújt Romániának ahhoz, hogy Bukarest is meghívást kapjon az észak-atlanti szövetségbe.

- Reméljük, hogy a magyar Országgyûlés az elsôk között lesz, amely ratifikálni fogja a reményeink szerint hét új meghívott ország csatlakozását a NATO-hoz - mondta.

A bizalmi hányados

A kedvezménytörvény ügyében Geoana elmondta: ha bizonyos késéssel is, de szeptember 13-14-én Gyulán a szakértôk asztalhoz ülnek, hogy elsô alkalommal megvitassák a magyar fél módosítási javaslatait.

- Ez nyilvánvaló elôrelépés. Emellett Kovács külügyminiszter úrral megállapodtunk abban, hogy a többi érintett féllel - beleértve az európai szervezeteket is - közösen határozzuk meg a törvény módosításához vezetô menetrendet - közölte.

Geoana annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a törvényt az ôsz folyamán módosítani fogják annak a négy elvnek az alapján, amit Kovács László Bukarestben is ismertetett. Véleménye szerint ezek az elvek teljesen ésszerûek.

Úgy vélekedett, hogy a törvény módosításáról folytatott intenzív tárgyalások szempontjából komoly jelentôsége lesz a szlovákiai választások eredményének is.

- Mindenesetre a román álláspont világos. A velencei bizottság ajánlása is egyértelmû és Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségügyi fôbiztosa is tett több javaslatot. Tehát könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy olyan megoldást találjunk, amely megôrzi a törvény eredeti céljait kulturális és anyanyelvi téren, de megszünteti azokat az elemeket, amelyek Bukarestben, de Európa más részein is nehézséget okoztak - mondta.

A magyar külügyminiszternek azzal a megállapításával kapcsolatban, hogy a megfelelô bizalom egyaránt segíthet a csíkszeredai magyar fôkonzulátus ügyének és a nagy román állami vállalatok, bankok privatizációjában való magyar részvételnek, Geoana leszögezte: a szükséges bizalom megteremtése nagy mértékben múlik azon is, hogy miként alakult a magyar kisebbség és a román többség kapcsolata Romániában.

Úgy vélte: a "bizalmi hányados" jelentôsen növekedett annak köszönhetôen, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség már a második törvényhozási ciklusban a kormánytöbbséget támogatja. Korábban a kormánykoalíció tagja volt, most pedig a kormánypárttal kötött parlamenti együttmûködési megállapodást.

- Természetesen fontos, hogy a két országnak most sokkal jobb a viszonya, de az elmúlt évek során a bizalom megteremtésében elért legtöbb eredmény annak köszönhetô, hogy a többség és kisebbség között sokkal nyíltabb, világosabb, partneribb kapcsolat van Romániában - szögezte le. Geoana szerint a folytatáshoz egyszerre kell reálisnak és ambiciózusnak lenni. A történelem folyamán felgyülemlett kölcsönös elôítéletek, rossz beidegzôdések tompulnak ugyan, de nem tûntek el teljesen. A román fél ezért is tulajdonít nagy fontosságot a jelképes gesztusoknak, illetve annak, hogy sikerüljön megoldani a magyarországi románság parlamenti képviseletét.

- A Magyarországgal tartott kétoldalú kapcsolatainkat egységes egésznek tekintjük. Készek vagyunk továbblépni, de nyilvánvalóan mérlegelnünk kell itthon és a magyar féllel közösen is, hogy milyen legyen a ritmus, sorrend és a megfelelô pillanat. Csak ismételni tudom: úgy hiszem, eljött az ideje, hogy a magyar fél részérôl is néhány szimbolikus gesztust tapasztaljunk. A magunk részérôl azt ígérhetem, hogy készek vagyunk higgadtan és megfontoltan továbblépni a magyar fél által felvetett kérdésekben - fejezte be nyilatkozatát a román külügyminiszter.

Hivatalok perpatvara

Hatáskörének való átlépésével vádolja meg Domby Károlyt, a Maros megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezérigazgatóját Dorin Suciu, a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségének fôfelügyelôje. Nem mindennapi, ha két, profiljában közel álló intézmény perpat-varkodik.

Suciu szerint az történt, hogy a megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetôsége átiratot küldött a Hátrányos Helyzetûek kolozsvári Felügyelôségéhez, amelyben kéri, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket 14, Kolozs megyei születésû és a marosvécsi fogyatékosok rehabilitációs központjában kezelt
fogyatékos fiatal visszassza-állításához a szóban forgó megyébe. Az átirathoz mellékelt táblázatból kiderült, hogy a 14 "fiatal", akikre a gyermekjogvédô igazgatóság vezetôje hivatkozik, tulajdonképpen 18 évét betöltött személy, tehát jogilag felnôttnek számítanak.

- Az ô ügyükkel foglalkozni semmi esetre sem a Domby igazgató úr hatásköre - nyilatkozta Dorin Suciu, hozzátéve: a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóságnak inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy a törvény elôírásai szerint év végéig megoldást találjon annak a 150 fogyatékos gyereknek az áthelyezésésre, akik jelenleg még a marosvécsi rehabilitációs központban vannak. Egyébként is semmilyen törvény nem mondja, ki, hogy a születésük szerinti megyékbe kell visszahelyezni a fogyatékos személyeket - jelentette ki a fôfelügyelô. A fôfelügyelô jelenteni fogja a történteket a Maros megyei tanácsnak, amelynek fennhatósága alá tartozik a gyermekjogvédelmi igazgatóság.

Megkeresésünkre Domby Károly elutasította a vádakat.

- Semmiféle beavatkozásról, hatáskör- átlépésrôl nincs szó, ugyanis májustól a megyei tanács és a megyei tanács elnöke számtalan átiratot kapott azoktól a megyéktôl, ahol Maros megyei gyerekek vannak elhelyezve különféle központokban, s kérték, hogy ezeket a gyerekeket rövid idôn belül hozzuk vissza Maros megyébe és gondoskodjunk elhelyezésükrôl. Közöttük számos olyan gyerek van, akinek helye a marosvécsi központban lenne, tehát mi is küldtünk ehhez hasonló átiratokat. Ilyen például a Kolozs megyének címzett, amit a megye vezetôsége is aláírt. A nem Maros megyében született gyerekek és fiatalok hazavitele is szükséges, ugyanis a marosvécsi otthont a Maros megyei tanács költségvetésébôl mûködtetik. Az a szempont, hogy 18 éven felüli fiatalokra vonatkozik az átirat, valóban nem az én hatáskörömbe tartozik, viszont akkoriban arról volt szó, hogy minden megye meg kell oldja mind a hátrányos helyzetû gyerekek, mind a felnôttek problémáját. A megye határain belül és ennek szellemében és a megyei tanács vezetôségének utasítására írtuk ezeket az átiratokat. Dorin Suciu és a felügyelôség foglalkozzon saját problémáival. Az az eset bezzeg nem még derült ki, amikor Arges megyébôl hazaküldtek minden kérdezés nélkül 3 olyan gyereket, akiknek a helyük Marosvácsen lett volna. A vécsi központ igazgatója, Pokorny úr szabadságon lévén a fôkönyvelônô azt mondta, hogy ha elvégeztetjük a gyerekeken a HIV-vizsgálatot, és az negatívnak bizonyul, beveszi a gyerekeket. Miután elkészült a vizsgálat és odaszállítottuk a gyerekeket, a legnagyobb melegben visszaküldték. Kérdem én: ez milyen gyermekvédelem? Nem akarták ôket felvenni. A törvény valóban nem írja elô, hogy a születésük szerinti megyékbe kell vinni a beutalt személyeket, de minden megyeében ez a törekvés. Sok helyen nincs elég pénz arra, hogy e gyerekeket ellássák és minden megye megpróbálja a saját közigazgatási területén levô hátrányos helyzetû gyerekek gondjait megoldani. Ugyanakkor minden megye köteles megteremteni a feltételeket a gyerekek elhelyezésére. A helyzet az, hogy a Hátrányos Helyzetû személyek felügyelôségével soha nem lehetett együttmûködni. A megyei gyermekjogvédelmi bizottság 25 határozatot hozott olyan gyerekek esetében, akik jelenleg vagy otthon, vagy elhelyezési központokban vannak és évek óta nem veszik fel ôket a rehabilitációs központba.

Tegnap a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ megyei vezetése a megyei protokollum alkalmazásáról tárgyalt. A megbeszélés után, Ovidiu Natea, az SZDP megbízott megyei elnöke, és Borbély László, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke közös sajtótájékoztatón számolt be a tárgyalásokról.

Mindenekelôtt abban egyeztek meg, hogy az elkövetkezendô idôszakban gyakrabban, legalább havi rendszerességgel találkoznak.

A két politikus beszámolt arról, hogy a helyhatósági törvénynek azt az elôírását, amelynek értelmében, azokban a helységekben, ahol a kisebbségek elérik a 20%-os arányt, ki kell tenni a kétnyelvû helységnévtáblákat, a polgármesterek mindenhol alkalmazzák, kivéve Dicsôszent-mártont és Marosludast. Határozatot hoztak, hogy szeptember 20-ig ezekben a helységekben is rendezik a kérdést.

Másik probléma a decentralizált intézmények vezetôinek nemzetiségi aránya volt. A protokollum értelmében, a kisebbségeknek arányos rész jár ki a szóban forgó intézmények vezetésében. Illetve, ha egy tisztség felszabadul, a két szervezet konzultál, és a törvényes elôírásoknak megfelelôen versenyvizsgával töltik be a helyet.

Elhatározták, hogy bizottságot hoznak létre a 70- es számú, a megyei és városi kórházaknak a helyhatóságok alárendeltségébe való átutalásáról szóló kormányrendelet alkalmazására. Nehezen alkalmazható, ezért a parlamenti képviselôk módosító javaslatokat készítenek. Példának azt a kitételt hozták fel, miszerint a helyi tanácsok finanszírozhatják a kórházakat. A feltételes mód helyett felszólító mód használatát javasolják. További bizottságot hoznak létre a megyei és a marosvásárhelyi városi kórház tevékenységének áttekintésére, olyan szempontból, hogy a két kórház, nemcsak a megyében lakó betegeket lát el, noha a költségeket kizárólag a megyei egészségügyi biztosítópénztár állja. Kérni fogják, hogy a más megyébôl érkezô betegek kórházi kezelésének költségét, az illetô megyei pénztár térítse meg.

Szóba került az orvosi egyetemen a magyar diákok számának a növelése, a Petru Maior Mûszaki Egyetemen magyar karok létrehozása. Ugyancsk "közös frontot" alakítottak ki a 2003-as költségvetés kapcsán, olyan tekintetben, hogy a decentralizációnak legyen meg a pénzügyi háttere is. Ebben az ügyben
az RMDSZ képviselôi már tárgyaltak a szaktárcával, hétfôn pedig ismét találkoznak a pénzügymi-niszterrel.

Ezek mellett tárgyaltak a rendôrségi törvény azon elôírásáról, hogy ahol 20%-nál magasabb a kisebbségek aránya, ott a kisebbség nyelvén beszélô rendôröket kell alkalmazni. Erre keresnek megoldást.

A kormánypárt a székháza ügyében kérte az RMDSZ támogatását, mert a városi tanácsnak kell döntenie a kiutalást illetôen.

A román sajtó inszinuáló kérdéseire reagálva, Ovidiu Natea kijelentette: "semmi gyanúsa nem történt", kizárólag a protokollumról esett szó. Természetesnek tartották, hogy teljes egészében egyik fél sem lehet elégedett az alkalmazással, de mindkét politikus hangsúlyozta, hogy normális az együttmûködés és a párbeszég a két alakulat között. Azt sem igazán értették egyesek, hogy a protokollumban szereplô marosvásárhelyi kétnyelvû televízió közszolgálati tévéállomás lesz, nem magánadó, és hogy Dorin Florea az RTV-nek, illetve Marosvásárhely lakóinak, tehát nem az RMDSZ-nek és nem az SZDP-nek kell megmagyarázza, miért nem méltatta válaszra a televíziónak a helyiségre vonatkozó kérelmét.

Aktuális

A továbbra is fennálló tetemes adósságok ellenére azt igazán nem mondhattuk, hogy a kormány nem foglalkozik az egészségügyi egységek, különösképpen a kórházak ügyével. Legalábbis elméletben, s az ígéretek szintjén is. Miután megszületett a kormányhatározat, amely megfogalmazza a célt, miszerint a járóbeteg-ellátás hozzáférhetôsége és az otthoni gondozás elônyben részesítése felé kell eltolni a hangsúlyt, megtudhattuk, hogy felszereltségük valamint az egészségügyi szolgáltatás minôsége szerint július 31-ig osztályozzák a kórházakat, átszervezik a fektetô egységekkel rendelkezô egészségügyi központokat. Idôközben napvilágot látott az a törvény is, amely a kórházi orvosok hozzáférhetôsége érdekében a járóbeteg-rendelô intézeteket a kórházak közvetlen fennhatósága alá "tereli" vissza a korábbi privatizálási kísérletet követôen. Aztán az egészségügyi miniszter nyilatkozataiból kiderült, hogy mivel Romániában túl bôkezûek voltak és a legdrágább kivizsgáláshoz és beavatkozáshoz is ingyen juthat a páciens, aminek finanszírozására képtelen az egészségügyi társadalombiztosítás, bevezetik a várakozási listát, illetve a magán biztosítási rendszert, hogy akinek a költséges kivizsgálás, beavatkozás érdekében nincs türelme várni, az fizessen. Azt is megtudhattuk, hogy készül a kórházak privatizálása, s országos szinten sok ezer kórházi ágyat fognak a munkaügyi minisztérium hatáskörébe átutalni, ahol majd a szociális eseteket ellátják.

Miközben a sok terv gyakorlatba ültetését vártuk, megjelent a legújabb kormányhatározat is, amely kimondja, hogy október elsejétôl a helyhatóságok kezelésébe kerülnek át a kórházak és a járóbeteg-rendelôk. A határozat értelmében a Közegészségügyi Igazgatóságok irányító, összehangoló szerepe továbbra is fennmarad, a szaktárca pedig
"nagylelkû" együttmûködést ígér a kórházi egységek átszervezésében, megszüntetésében és újak létrehozásában is. Október elsejétôl viszont már a megyei tanácselnökök, illetve a polgármesterek kell véleményezzék és elfogadják az egészségügyi egységek költségvetési tervezetét, személyzeti keretét, a fenntartási és beruházási költségeit, és kell jóváhagyják a közegészségügyi egységek átszervezésére kidolgozott tervezetet.

Ha a központosítás lebontásának fogjuk fel az intézkedést, és arra gondolunk, hogy a helyhatóságok magánvagyonába kerülnek a kórházak, ami azt jelenti, hogy nagyobb gonddal, körültekintôbben fogja adminisztrálni azokat, akkor örülnünk kellene az intézkedésnek, hisz a tanügyi intézmények esetében is kiderül, hogy a helyhatóság jobb gazda, mint a szakminisztérium. Az érintettek szerint, ha a finanszírozás szempontjából szükséges pénzeket központi alapokból rendszeresen fedezik - a kormányhatározat sajnos csak az alapellátás biztosítását ígéri -, akkor mûködôképes lehet a decentralizáció. Ha azonban a felhalmozódott milliárdos adósságok rendezésére, ha az egyetemi kórházként mûködô és betegeit az egész országból fogadó megyei kórház sajátos helyzetére, ha a marosvásárhelyi elöregedett kórházépületek állagára, egyes vidéki kórházotthonok idült problémáira gondolunk, a kételyeket nem lehet kizárni: az átalakítás korántsem lesz zökkenômentes.

Brit lapjelentés szerint az amerikai és a brit légierô mintegy száz harci gépe bombázott csütörtökön Irak nyugati részén egy fontos légvédelmi létesítményt: ez volt a szövetségesek légierejének legnagyobb szabású iraki bevetése az elmúlt négy évben.

A Daily Telegraph brit napilap pénteki beszámolójában úgy vélekedett, hogy a csütörtöki légicsapás bevezetô lehet különleges erôk iraki mûveleteihez, még mielôtt az Egyesült Államok támadást indítana a - Washington által tömegpusztító fegyverek kifejlesztésével vádolt - közel-keleti ország ellen. A légicsapások célja a brit újság szerint az iraki légvédelem megsemmisítése lenne; ez ugyanis lehetôvé tenné, hogy a különleges erôk helikopterei iraki területre behatolva bemérjék és elpusztítsák az iraki Scud rakéták kilövôállásait, mielôtt néhány hónap múlva esetleg megindítják a támadást.

A csütörtöki bombázásról az amerikai hadsereg annyit közölt, hogy amerikai és brit harci gépek légvédelmi létesítményeket bombáztak egy Bagdadtól 390 kilométerre délnyugatra lévô iraki katonai repülôtéren. A hadsereg közleménye "ellenséges iraki cselekményekre adott válaszként" tüntette fel a bevetést.

Az iraki hatóságok pénteken hallgatásba burkolóztak a bombázással kapcsolatban: semmilyen hivatalos reagálást nem tettek közzé, s a kormány által ellenôrzött sajtószervek az iraki hadsereg elôzô napi közleményének megismétlésére szorítkoztak.

Egy iraki katonai szóvivô csütörtökön azt állította, hogy az amerikai és a brit légierô Bagdadtól délnyugatra fekvô polgári célpontokat támadott; a légicsapás nem követelt áldozatokat, a szövetségesek gépei pedig visszatértek kuvaiti támaszpontjukra, miután az iraki légvédelem tûz alá vette ôket. A szóvivô közölte azt is, hogy a nyugati szövetségesek légiereje egy másik bevetés során észak-iraki tartományokat, falvakat bombázott, majd a harci gépek "elmenekültek" az iraki légvédelem tüze elôl. Az 1991-es öbölháború után az Egyesült Államok és Nagy-Britannia Irak északi és déli részén repüléstilalmi övezeteket alakított ki az északon élô kurd, illetve a déli területeken megtelepedett síita lakosság védelmére. Az övezetekben szinte mindennaposak az incidensek. Bagdad nem ismeri el az ENSZ-felhatalmazás nélkül kijelölt zónákat, és azt állítja, hogy a szövetségesek csaknem 1500 irakit öltek meg e területeken 1991 óta - utal rá az AFP.

Afganisztán

(MTI) Az Európai Parlament az ENSZ égisze alatt tartandó vizsgálatot sürgetett azokkal az állításokkal kapcsolatban, amelyek szerint a múlt év végén Afganisztánban az Északi Szövetség fegyveresei tömegével gyilkoltak meg tálib hadifoglyokat.

A képviselôtestület strasbourgi plenáris ülésén csütörtökön elfogadott határozat leszögezi, hogy ha az állítások igaznak bizonyulnak, a felelôsöket háborús bûncselekmények elkövetésének vádjával bíróság elé kell állítani.

A közelmúltban a Newsweek címû amerikai hírmagazin részletes beszámolót közölt arról, hogy tavaly novemberben az amerikaiak afganisztáni szövetségesei százával zsúfoltak tálib hadifoglyokat lepecsételt konténerekbe, hogy elszállítsák ôket, de az utazásokat nagyon kevesen élték túl. A lap által idézett források és szemtanúk szerint az észak- afganisztáni Dast-i-Leili közelében egy tömegsírt is felfedeztek, benne csaknem ezer holttesttel.

A hetilap ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a birtokába került értesülések egyike sem utal arra, hogy az amerikai erôknek tudomásuk lett volna a gyilkosságokról vagy módjukban állt volna megakadályozni azokat.

Mindenesetre már a Newsweek beszámolójának megjelenése elôtt napvilágra kerültek az állítólagos tömeges atrocitásokról szóló értesülések, s ezek alapján Francis Wurtz, az Egyesült Európai Baloldal parlamenti csoportjának vezetôje már júniusban vizsgálat megindítását követelte.

Az üzbég Abdul Rasid Dosztum és más tálibellenes afganisztáni hadurak ismételten cáfolták, hogy fegyvereseik szándékosan gyilkoltak volna meg tálib hadifoglyokat, és az áldozatok számáról megjelent adatokat is vitatták.

(MTI-Panoráma) Alig esett szó a szerdán befejezôdött johannesburgi Föld-csúcson az emberiség túlnépesedésérôl, amely pedig a tíz évvel ezelôtt Rióban tartott értekezlet egyik vezetô témája volt. Az, hogy a túlnépesedés kérdése nem került külön napirendi pontként a küldöttek elé, bizonyos változást jelezhet a világ kormányainak szemléletében, a szegénység problematikájának kezelésében - vélik a találkozót követôen megjelent elemzések.

Néhány szakértô szerint ugyan csupán arról van szó, hogy a Föld lakóinak gyors szaporodása egyszerûen azért nem került nyílt vitára Johannesburgban, mert a küldöttek egy része ódzkodott a fogamzásgátlás és az abortusz problémájának felvetésétôl. Nem akarta terhelni az amúgy is vitákkal terhes nemzetközi eseményt az erkölcsi és vallási értékek, kulturális hagyományok, illetve az emberi jogok szembeállításával. Más értékelések azonban felvetik, hogy talán egyfajta szemléletváltozásról van szó, arról, hogy az államok vezetôi rájöttek: a több ember nem jelent automatikusan nagyobb szegénységet.

Kétségtelen, hogy a kérdésrôl erôteljesen megoszlik a világ legtekintélyesebb szakértôinek a véleménye, és - a probléma természetét figyelembe véve - az elkövetkezô években e véleménykülönbségek nemigen fognak mérséklôdni.

Talán kezd szélesebb körben elfogadottá válni az a nézet, hogy a nagy népszaporulat nem oka, hanem következménye a szegénységnek - mondta a Reuters hírmagyarázójának Csi Jak Ling, az úgynevezett Harmadik Világ Hálózat nevû akciócsoport egyik aktivistája. Ma a világ leggazdagabb ötöde használja fel a Föld energiaforrásainak négyötödét - hangsúlyozta. Csi Jak Ling szerint a johannesburgi csúcson résztvevôk tudatosan döntöttek úgy, hogy a szegénység felszámolása a központi kérdés, az államok közötti kereskedelmi forgalom elômozdítása, a vízminôség javítása és az egészségügy javítása révén. Ha ezek a célok megvalósulnak, az életminôség általános javulása automatikusan hozhatja majd a népességnövekedés problematikájának hatékonyabb kezelését.

A Föld lakóinak száma jelenleg hatmilliárd, és az emberiség létszáma évente 77 millióval nô, elsôsorban a harmadik világ országaiban tapasztalható gyors növekedési ütem miatt. Amennyiben a helyzet nem változik, a
Föld lakói 2050-re kilencmilliárdan lesznek.

Vannak olyan szakértôk, akik továbbra is kitartanak amellett, hogy a nyomor és a népességnövekedés problémaköre csakis párhuzamosan kezelhetô. Kunio Waki az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) egyik vezetô tisztségviselôje szerint elképzelhetetlen a nyomorszint alatt élô százmilliók életkörülményeinek javítása és a természeti erôforrások hatékony védelme a népszaporulattal kapcsolatos gondok megoldása nélkül.

William Ryan, az UNFPA szóvivôje elismerte, hogy a johannesburgi fórumon a kelleténél talán kevesebb szó esett a népességnövekedés ütemének visszafogásával kapcsolatos kérdésekrôl. Ezt azonban némiképp ellensúlyozzák az emberi jogokkal, köztük a nôk emberi jogaival kapcsolatban végül is elfogadott dokumentumok - vélekedett. A néhol késhegyre menô viták nyomán elfogadott dokumentum végül is állást foglal amellett, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog az alapvetô emberi jogok elidegeníthetetlen része. Ez - ha nem is közvetlenül és problémamentesen - de lehetôvé teszi a legszegényebb országokban élô nôk számára is a nagyobb beleszólást életvezetésükbe, egészségügyi gondjaik megoldásába - mondta Ryan.

Tizenhat polgármestert szankcionáltak a megyében

Sokszor írtunk már a 18-as (földtörvény), illetve az erdôtörvény alkalmazásának stádiumáról. A Szociáldemokrata Párt hatalomra kerülése óta célul tûzte ki a földtulajdon rendezését. Az idei esztendôt egyenesen a "birtoklevelek évének" nevezte. Ez azt jelenti, hogy december végéig, kötelezô módon, minden megyének 90 százalékban rendeznie kell a tulajdonbizonylatok kiosztását. Errôl majd minden alkalommal jelentést kérnek a szokásos heti videokonferenciákon.

Nyárádremetén az idején 8 birtoklevelet osztottak ki

Maros megye nem jeleskedik az élenjárók között. A prefektus reméli, hogy legalább 80 százalékban teljesítik az idei tervet. Jelenleg mintegy 58%-nál tartanak. Arról is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy a legtöbb gond a Nyárád, illetve a Küküllô mentén van. A legkevesebb birtoklevelet azokban a községekben osztották ki, ahol magyar polgármesterek vannak. A helyzet javítása érdekébe, a "bibis" községekbe szakembereket küldtek ki, és a kommunikációt megkönnyítendô, a megyei földosztó bizottságba beválasztották Náznán Jenôt, a mezôgazdasági igazgatóság aligazgatóját. A jelek szerint azonban ez sem volt elég. A magyar polgármesterek, akik a helyi földosztó bizottságok elnökei, nem igyekeznek földhöz juttatni azokat, akik szavazata az illetô helység élére juttatta ôket. A megyében a két utolsó hellyel Nyárádremete és Erdôszentgyörgy "büszkélkedhet". Az idén Nyárád-remetén mindössze nyolc darab tulajdonbizonylatot adtak ki. valamivel többet Erdôszentgyörgyön, de így is hátulról a második helyen kullognak a többi községhez képest.

Nem játszunk tovább!

Jelentette be tegnap Ovidiu Natea prefektus a videokonferenciát követôen. Hangsúlyozta, hogy az erôfeszítéseket nemcsak a "statisztikákért" teszik, hanem, hogy Romániában végre lezáruljon a földtulajdon kérdése. Ezért programokat készítettek községekre és hónapokra lebontva, minden hónap végén kiértékelik a jegyzôkönyveket, és kiszabják a megfelelô büntetéseket. "Nem játszunk tovább, tette hozzá. Eddig felkészítôket szerveztünk, a helyszínen tárgyaltunk a polgármesterekkel, szakembereket bocsátottunk a rendelkezésükre. A probléma nem a tulajdonképpeni birtokba helyezéssel van, hanem az irodai munkával. Vannak mérnökök, akik nyolc hónap alatt egy-nyolc tulajdonbizonylatot állítottak ki". Ezért, mondta, a havi kiértékelôk után majd "egyesek eltûnnek", másoknak a zsebe bánja.

A Népújság kérdésére, hogy igaz-e a hír, miszerint az idén Nyárádremetén egyetlen birtoklevelet adtak ki a községben, ironikusan igazította ki az információt. "Dehogyis, nyolcat adtak ki, nem egyet". A lemaradások miatt 16 polgármestert szankcionáltak. Ebbôl 14 írásos megrovást, figyelmeztetést kapott, kettônek pedig a fizetését - a nyárádremetei és az erdôszent-györgyi - két hónapra, 1o százalékkal visszaminôsítették.

A tegnapi videokonferencián Adrian Nastase miniszterelnök negatív példaként említette meg - más megyék mellett - Maros megyét is. Azt rótta fel, hogy még nincsenek napirenden a megye 13 zónájára elosztandó, az I-IV. osztályos gyerekeknek biztosítandó napi pohár tejet és kiflit forgalmazó cégek kiválasztásával. Ugyancsak ebben a témában kért jelentést Octav Cozmânca közigazgatási miniszter is.

Egy lejjel nyert a Sanlacta

A "jelentéstevô" Ovidiu Natea prefektus kissé irritáltan igazította ki a miniszterelnöki kommentárt kiváltó téves információt. A hiba "csak" az volt a központhoz érkezett információban, hogy, a lictálásokkal foglalkozó központ szerint az ICIL tejipari vállalat nyerte meg a tejtermékek forgalmazását a megyében, kivéve Szszrégent és környékét, és egy galac megyei cég, a BOPAN a sütôipari termékek forgalmazását, a megye egész területén. A másik tévedés, hogy Maros megyében nem 13, hanem hat zóna van: Marosvásárhely, Dicsôszentmárton, Segesvár, Szováta, Radnót, Ludas. Érdekesség, hogy Szászrégenbe és környékére a tejtermékek biztosítását a Sanlacta nyerte egy (1) lej különbséggel, az ICIL-lel szemben.

Kivizsgálták a fogyasztók bejelentéseit

77 panasz és bejelentés érkezett augusztus hónapban a megyei fogyasztóvédô hivatalhoz. Nagyrészük a termékek forgalmazására és a szolgáltatásokra vonatkozott.

Az indokolt panaszok közül megemlítjük a következôket: a péktermékeket forgalmazó megyeszékhelyi Selters Kft. nem tartotta be az egészségügyi elôírásokat, a marosvásárhelyi Goktas Alimpex Kft. elégett, félig átsült péksüteményeket készített és forgalmazott, s a termelôegység falai füstösek, az ablakok mentén pókhálókat találtak. Lejárt szavatosságú, vagy szavatossági idô fel nem tüntetése nélkül forgalmazott margarint árultak a megyeszékhelyi Alm Grup Kft. üzletében. Étolajat találtak a Dolchia Prod Com által forgalmazott, s a brassói Orizont International által gyártott kozmetikai hajolajként kínált üvegben. A Lukacs családi vállalkozás által eladásra kínált kerékpárokon nem volt feltüntetve az azonosító szériaszám. Az utazók kifogásolták a Tudor Trans társaság szolgáltatásait. A társasághoz tartozó max-taxik a Centrofarm buszmegállóban, kora reggeli órákban nem álltak meg, s nem tartják be az elôre meghatározott órarendet sem.

A kivizsgálások nyomán az ellenôrök a bejelentések közel felét jogosnak minôsítették. A törvényes elôírások megsértésért 52 millió lejnyi büntetést róttak ki, elkoboztak 24 millió lej értékû terméket és a hiányosságok kiküszöböléséig felfüggesztették hat kereskedelmi egység mûködési engedélyét.

A megyei fogyasztóvédô hivatalnál továbbra is fogadják a vásárlók észrevételeit, panaszait, cím: Jeddi utca 7. szám alatt, telefonszám: 254- 625, 255-153.

A személyi gondozók tevékenységérôl

Orbán Dezsô közgazdász, a polgármesteri hivatal szociális közszolgáltató osztályának vezetôje féléves jelentést készített a fogyatékos személyeket gondozó alkalmazottak tevékenységérôl, a gondozók és gondozottak igényeirôl. A beszámolót a legutóbbi városi tanácsülésen tette közzé.

A tájékoztató anyagból megtudhatjuk, hogy a polgármesteri hivatalnál az év elsô felében 367 személyi gondozót tartottak nyilván. A fogyatékosok mellé alkalmazott személyek fizetését és a helyi közszállítási vállalat jármûvein biztosított utazási kedvezményét a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal biztosítja. Az év elsô felében fizetésekre közel öt és fél milliárd lejt, míg az utazási kedvezményekre közel kétmilliárdot biztosítottak. A bérek folyósítására szükséges összeget a megyei tanács utalta át. A járandóságok biztosítása érdekében a szakiroda átiratban igényelte a Megyei Tanácstól és a Hátrányos Helyzetû Személyek Igazgatóságától, hogy a költségvetés kiegészítésekor utalják át a szükséges alapot. A jelentés készítésekor az átiratokra még nem érkezett válasz.

A hivatal szakfelügyelôi 125 esetben ellenôrizték a szociális gondozókat. A hiányosságok közül megemlíthetô: 20 esetben a gondozó nem volt az iroda nyilvántartásában szereplô lakhelyen, három esetben a munkavállaló nem gondozta megfelelôen a rábízott személyt, négy esetben a gondozó és gondozott elköltözött Marosvásárhelyrôl, azonban ezt nem jelentették be a szakosztálynál.

A jelentés részletesen taglalja a gondozottak és gondozók igényeit, elvárásait. A személyi gondozók ebédjegyeket, fizetésemelést, ingyenes kezelôjegyeket, díjmentes maxi- taxi bérletet kérnek, ugyanakkor azt szeretnék, hogy a fel nem használt szabadságnapokért fizessenek.

A sérült személyeknek tolókocsikra, egyszer használatos pelenkákra, gyógyszerekre lenne szükségük. Igénylik, hogy biztosítsanak megfelelô közlekedési feltételeket a tolókocsik számára például a hivatalos intézmények bejáratainál, üzleteknél, piacoknál készítsenek feljárókat. Adókedvezményre, ingyenes gyógytornára és nappali központokra lenne szükségük. Ugyanakkor kérték, hogy a lehetôségek függvényében indítsanak óvodás csoportokat a fogyatékos gyerekeknek, speciális osztályokat a látás- és hallássérülteknek.

Az igények teljesítésének lehetôségeit a következôkben fogják napirendre tûzni.

A idei 76-os törvény 85. cikkelye értelmében azok a munkáltatók, akik családfenntartó személyeket alkalmaznak meghatározatlan idôre, 12 országos minimálbérnek megfelelô összegû támogatásban részesülnek. A munkaadónak vállalnia kell, hogy két évig nem bontja fel az érintett személy munkaszerzôdését (kivételt jelent, ha az alkalmazott igényli a szerzôdéses viszony megszakítását). A törvény értelmében családfenntartónak számít az a személy, aki eltartja családja kiskorú, illetve felnôtt tagjait, akiknek nincs jövedelmük, vagy keresetük kisebb a szavatolt minimáljövedelemnél. A felnôtt tagok alatt értendô a családfenntartó személy férje is. A megyei munkaerô-elosztó ügynökség nyilvántartása szerint eddig 24 személyt alkalmaztak a fent említett törvény értelmében. Azok a munkáltatók, akik szeretnének bôvebb felvilágosítást kapni a szóban forgó rendelkezésrôl, s az általa biztosított kedvezményekrôl, keressék fel az ügynökség székházát (Iuliu Maniu utca 2. szám) vagy tárcsázzák a 163.760-as telefonszámot.

A Látó 8-9., augusztus-szeptemberi száma közli az Erdélyi Magyar Drámapályázat a Millennium jegyében (ERDRAMIL) díjazott munkáit, Hatházi András: A dilis Resner, Kiss Csaba: Hazatérés, Láng Zsolt: Játék a kriptában, Kincses Elemér: Csatorna címû színmûveit, valamint Balási András tanulmányát (Don Juan imája). A pályázatról Ungvári Zrínyi Ildikó közöl értékelést (Ki legyen az erdélyi magyar drámaíró? - ERDRAMIL-csoportkép indiánnal). Ebbôl idézünk: "Úgy tûnik, a pályázat nemcsak szövegek találkozása, olyan szövegeké, amelyek az erdélyi magyar kultúrához tartozóként definiálják önmagukat, és amelyek a mában keresik arcukat, a mai színpad lehetôségei szerint. Ugyanakkor színpadterek, életterek találkozása is, sajátos szerkezetû magyar-dán-svéd-indián valóságérzékkel; ezekben a terekben egymáshoz képest kitörölhetetlenül idegen világok sarjadnak s megmutatkozásra vágynak. Esemény a találkozás, utcaszínház, ahol a maga értéke szerint lép most minden arra érdemes mû a publikum elé." A Talált vers-ben a tíz éve elhunyt Székely János néhány versét olvashatjuk.

A pillanat

Van egy bölcsen derûs emberünk. Szinte nincs nap, hogy ne tenné tiszteletét - virággal, primôrrel. Ahol él, az a folyó túlsó partja, onnan bejönni nem gyerekjáték, de nem is különösebb kunszt. A mûvészet ebben a járkálásban: az állhatatosság, a következetes kitartás. Ha a "nem adom fel" szobrát kellene megmintázni és szobrász is volnék, akkor ezt az alacsony, cipeléskor kínosan félredûtött fejû férfit venném mintának. Itt, a Szász Károly felvételén éppen pózol, ezt kértük tôle. Mutassa a szebbik felét annak, ami az élete. Tegnap reggel bejött, letette kosarait, és megszusszanva azt mondta: - Hát megvettem az újságot, és nem voltam benne!

Gyuri bácsi szokott úgy köszönni még, hogy "Sarut mana és kezét csókolom!" Béla bácsi is ezt teszi, kevésbé harsogón, inkább kedvesebben. És gyorsan elmondja, mi minden leledzik kosarában. Fôleg hölgyeket bûvöl aranyfogú mosolyával. A hölgyek jó és hálás közönség, a virágot szeretik, nem úgy, mint a férfiak.

Napszentületkor kardjukba dôltek a kardvirágok, írta valaha egy barátunk. A hamvas ôszirózsák Áprily Lajos Ajánlás címû versét juttatják eszembe: "S most add a lelked: karcsú váza, / mely ôrzi még a nyár borát - / s a hervadás vörös varázsa / most ráborítja bíborát."

Jegyzet

Útitársam segesvári, fiatal, gondos apa. Hosszúra nyúlt utazásunk során majd' mindenrôl szó esett Hamarosan kiderül, hogy családja van, kedves és szép felesége - képekkel bizonyítja - és gyönyörû apróság. Örömmel és büszkeséggel beszél a gyerekrôl, aki természetesen a legszebb és a legokosabb kerek e világon. A szülôk mindent megtesznek azért, hogy a lehetô legtöbbet adhassák szemük fényének, a csöppségnek, legyen meg neki az is, ami nekik talán hiányzott.

Német óvodába adták és délutánra német ajkú dadát fogadtak. Anyanyelvét, a románt és a világnyelvnek minôsülô németet így jóformán egyszerre tanulja. Már folyékonyan és tisztán beszéli mindkét nyelvet, biztonsággal tudva, kihez milyen nyelven kell szólni. A késôbbiekben könnyebben érvényesül majd, gondolják. Terveik szerint német iskolába is kerül, s nem titok: az sem idegen tôlük, hogy majdan felnôtt fiukat Németországba kövessék...

Egy este mégis eltörik a mécses. A gyerek sír, ömlenek a könnyei és csak hajtogatja: énté, énté. Keres, kutat, sír és mondogatja, énté. Keresnék a szülôk is az éntét, de nem tudják, mi is kellene valójában. Kétség nem fér hozzá, hogy a valamit sürgôsen meg kell keresni. Némi tépelôdés után úgy döntenek, a keresett ki tudja minek az "énté" a német megnevezése. A házban persze nincsen német szótár, adnának cukrot, gyümölcsöt, a máskor tiltott kisautó is övé lehetne most, de a gyerek nem tágít. Énté, hüppögi. Végül a dadust kell mozgósítani, jönne el és bírná jobb belátásra a csöppséget, hiszen az egész este sírással telik el, ha nem kerül elô a bûvös énté. A dadus szerencsére a szomszédban lakik, és nevetve mondja, hogy az Ente kacsát jelent és egyúttal azt, hogy elô kell szedni a sárga játékrucát, azzal szeretne játszani a gyerek.

Sajnos a szülôk nem beszélnek németül és az apa tanulságként csak annyit von le magának, hogy jobb lett volna neki is német óvodába járnia. Eszébe sem jut, hogy a legfontosabb mégiscsak az volna, hogy a gyerek elôször a saját anyanyelvén tudjon legalább a szüleivel kommunikálni és ezután következhetnek az idegen nyelvek.

Nyilván nem az én gondom a gyerek késôbbi sorsát megoldani, de úgy gondolom, hogy anyanyelvét sohasem fogja tisztességesen megtanulni, ha német iskolába íratják. Ez sem az én bajom. Nem járnak jobban a román óvodába és iskolába kerülô magyar gyerekek sem, de errôl már annyiszor és annyian írtak, hogy lerágott csont.

Szeptember van, kezdôdik az iskola. Sok gyerek sorsáról dönt ilyentájt a szülô. A fentiek fényében én csak javasolni tudnék dolgokat, de fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye. A döntés aszülôk kezében van...

Felhôkarcolók (23.)

Szemelvény a budapesti Építészfórum 2001. október 12-i számában megjelent Leomlott a World Trade Center címû képes tudósításból:

"Terrortámadás-sorozat érte az Egyesült Államokat. A New York-i Világkereskedelmi Központ mindkét tornya leomlott, miután két repülôgép csapódott az épületbe. Az elsô repülôgép helyi idô szerint kedd reggel kilenc órakor (kelet-európai idô szerint délután háromkor) a déli épületbe ütközött, majd 18 perccel késôbb egy második repülôgép csapódott az északi toronyba. A Manhattan déli részén található 110 emeletes irodaház, amely meghatározó pontja volt New York látképének, röviddel késôbb összeomlott. Az akció a legsúlyosabb terrorcselekmény az Egyesült Államok történetében. Az áldozatok száma ismeretlen. A támadással egyidejûleg repülôgép zuhant a Pentagon washingtoni épületére, mely részben összeomlott. Egy negyedik repülôgép is lezuhant Pittsburgh közelében".

Idézet az Index New York-i tudósítója, Hargitai József 2001. szeptember 17-i helyszíni beszámolójából:

"Hozzám nôttek, adták az irányt, az erôt, néha árnyékot is. Az öböl felôl, a komp alsó fedélzetérôl, amikor a víz az ember arcába csap Brooklyn felôl szikrázó, kôkemény, jeges téli éjszakákon. Repülôrôl hazafelé, hogy most már majdnem otthon. A kilátóban igazán a világ tetején. Ebédszünetben a 45 perces futásnál, félidô, kanyar. A két torony között lefeküdve, a két párhuzamos. A nyugati oldalon a füves pálya, heverészés, bikinis lányok és foci. Néha egy sör, néha egy biciklis út, néha csak ostoba, merengôs bámulás a folyó menti padokról. Nyüzsgés, görkorcsolyás, klottgatyás rohanó amerikai ifjúság, a kisportolt, erôteljes gazdasági elit. És ahogy az élô torony megroppant, mint százezer vérzô sípcsont, és megnyílt és összeomlott, és ott az utcán… a füst elsô hulláma elborított, ahogy az aktatáskás emberek - fehér ing, nyakkendô, az ablakokból lebuktak. De most inkább nézegetem a régi képeket ’97-bôl, a kis virágokat, az üvegpalotákat, a kísértô brooklyni árnyékot, és a nagy sörözést és focit a tornyok alatt. Mert éljen inkább így bennünk az élmény, ez a felejthetetlen csodák csodája."

2001. október 12. A Jerusalem Post írása szerint Aaron Swirsky, a World Trade Center egyik építésze hihetetlennek nevezte az ikertornyok összeomlását. Az épületek tervezésénél gondoltak az esetleges balesetekre, azonban… nincs sebezhetetlen ház. A történtek után sokan megfogalmazták a kérdéseket: miért omlott le kártyavárként New York legmagasabb - 415 méteres - két toronyépülete, holott "csak" a felsô szintjeit roncsolták szét a repülôgépek? Lehet-e ütésállóbb és tûzállóbb felhôkarcolókat építeni? És egyáltalán, szükség van-e ilyenekre?

("Delirium tremens: a delírium egyik formája - bomlott elmeállapot -, remegéssel és rémítô téveszmékkel jár.")

L. Ron Hubbard - Dianetika

Van egy érdekes, furcsa ember a negyedünkben, akivel, úgy érzem, nagyon el tudnék beszélgetni sok mindenrôl, de sehogy nem jön össze a dolog. Már kétszer találkoztunk úgy délután 5-6-kor, amikor igazán senki sem szokott megakadályozni egy kis csevegést, de mire belevittem volna ôt egy ilyen dumapartiba, mindig közbejött valaki. Ugyanaz. Egy 50 körüli, kis termetû, égô fekete szemû nô. És ilyenkor az én emberem kereket oldott, menekült. Ettôl a nôtôl menekült.

Egy márciusi napon megint összefutottunk, és mit ad az Isten? A túlsó járdán csak úgy kinôtt a földbôl az a bizonyos apró termetû nô, és olyan hirtelen ott termett, hogy idôm se volt figyelmeztetni a partneremet.

- Jó napot, doktor úr! - köszöntötte a nô magas, éles hangon a férfit. - Ugye most sem akar meglátni?

- Mit akar tôlem, asszonyom? Mondtam már többször is, hogy téved, összetéveszt valakivel. Összetéveszt valakivel ez a nô - magyarázta zavartan az emberem.

- Nem tévesztem én össze senkivel, doktor úr. Annyira hülye nem vagyok, még az agymosásai után sem.

Megdöbbentem. Hát azért tûnik ez az ember olyan ismerôsnek, mert ô egy doktor úr.

A nô most hozzám fordult.

- Ismeri a doktor urat, nemde? Mindenki ismeri. Ô dr. G., a híres pszichiáter. Olyan híres, hogy teljesen hülyét csinált belôlem, s aztán lemondott rólam. Már meg sem akar ismerni.

- Megôrjít ez a nô - dünnyögte fejcsóválva az ismerôsöm. - Egyenesen dr. G-nek tart engem, azt mondja, hogy én kezeltem, és további kezelésre akar jelentkezni.

- Doktor úr, én jól tudom, hogy ma, kedden, délután 5-tôl 9-ig rendel. Ötre a rendelôben leszek, de nehogy megtegye, hogy nem fogad, mint ahogy eddig tette. Tévedett, rendben, kimosta az agyam, rendben, de ezzel még nincs vége, nem igaz?

Újdonsült ismerôsöm tanácstalanul rám nézett és vállat vont.

- És ez így megy már néhány hónapja. Ez az ôrült nô a sírba tesz. Fogalmam sincs, mit tehetnék.

- Nem kereste fel dr. G.-t?

- Dehogynem. Elsô dolgom volt, miután ez a nô elôször belém kötött. És most figyeljen ide! Dr. G. egy éve halott. Abban a hónapban halt meg, amelyikben ez a nô elôször nevezett engem dr. G-nek. 2002 februárjában.

Június 15-én az egyik kis parkban feltûnést keltett egy aszott kis nô. Már második napja ült a tûzô napon, közben érthetetlen szavakat motyogott magában. Kérdezgették, faggatták, megpróbálták valahova árnyékba vinni, de erre kétségbeesett sikítozásba kezdett, hogy ô nem megy sehova, mert dr. G. azt mondta neki, hogy itt várjon rá.

("A részleges vagy teljes eszméletvesztés állapotában lévô betegen segítô személy - fôképp, ha közben beszél is a beteghez - a beteg szövetségese lesz, akitôl a beteg örökre függôvé válik. Ha a szövetséges valamiképpen eltûnik - meghal, elfordul stb. -, a beteg egy ahhoz hasonló személyt, egy »álszövetségest« keres, azzal azonosítja és ugyanazt a magatartást várja el tôle, mint a szövetségestôl." (L. Ron Hubbard - Dianetika)

A vár dombján elônyös helyen mutatja magát a Vártemplom, négy fiatornyos tornyával. Az elôtte lévô két tér, a Bernády György és a Petôfi tér - a város magja - impozáns, szép emeletes épületeivel hangulatos és szép városképet nyújt a turistáknak s a város polgárainak.

A Várdomb lábánál az 1803-ban épült Teleki-ház barokk homlokzatával elbûvölô képet nyújt a szemlélônek. A fôhomlokzatával szemben levô utcasarkon a XVIII-XIX. századforduló óta a Haller-ház díszeleg, barokk-empire homlokzatával. Ez utóbbi térre nézô homlokzatához kapcsolódik a vele egykorú Borne-missza-ház, hasonló díszes homlokzatával. A Petôfi tér déli házsorán található Nagy Szabó Ferencnek, városunk krónikásának 1623-ban épült egyemeletes háza (ma plébánia épülete). Homlokzata és a Rózsák tere felôli sarkán levô zárt erkélye barokk építészeti kialakításával vonja magára a figyelmet. Itt jegyzem meg, hogy ennek az épületnek a hosszabbításaként épített rész harmonikus képet nyújt. A szemben levô oldalon álló épületsort a XVIII. század végérôl származó Görög-ház kezdi meg kétemeletes klasszicizáló homlokzatával. Folytatólagosan a házasságkötô termet magába foglaló Kárnász-ház klasszicizáló egyemeletes homlokzatával, a vele egy magasságú és kialakítású Nagy Samu- házzal, valamint a sort lezáró saroképülettel, az egykorú Európa Szálló és kávéház (Csernát-ház) áll. Ez az épület a XIX. század végén jött létre két eklektikus barokk-reneszánsz homlokzattal, a tér legdíszesebb épületeként. Homlokzatait balusztrádsor, emberfejes, domború zárókövek, az ablakkereteket kariatidák díszítik.

Az épület sarkán kiemelkedô sokszögû torony belvederrel (kilátóval) volt ellátva. A Petôfi tér felôli homlokzatot egy csonka gúla formájú díszes torony zárta le. A ház összképe Európa nyugati fôvárosainak ízlésére utalt, rendkívül igényes kivitelezésben.

Sajnos, ennek az épületnek a homlokzatait a kommunista hatalom dísztelenítette, leszedték díszes tornyait, a balusztrádsort, a kariatidákat, leverték az ablakok párkányait úgy, hogy bûnjegyet nem hagyva, a tetôzetét egysíkúvá változtatták, a homlokzati részeket simára vakolták. Ez a csúffá tett, egykor szép épület semmitmondóan áll szép környezetében. Az épület újraszínezése bántóan hat a régi homlokzatok között.

1980-ban az államosított házak igazgatósága a házasságkötô terem kialakításával egy idôben a Csernát-ház homlokzatainak és termeinek helyreállítását is tervbe vette és a Tervezôintézettôl a kiviteli terveket megrendelte, azokat jelen sorok írója el is készítette, de a kivitelezés pénzhiány miatt elmaradt. Az utóbbi években belsô átalakításokat végeztek azon és végeznek jelenleg is. Tanácsos lett volna az emeleten berendezett vendéglô és a most folyamatban levô bankhelyiség átalakításakor a bérlôket kötelezni a belsô átalakítással egy idôben az eredeti homlokzatok helyreállítására. Sajnos, annyira nem figyeli a városi építészeti osztály a munkálatokat, hogy a homlokzat földszintjén az ajtónyílásokat kiszedve újjal - biztosan azt is fémszerkezettel - cserélik fel, ezáltal is tovább rontva az épület eredeti képét.

Még nem késô, itt az alkalom a homlokzatok visszaállítására.

Népi gyógyászat, természetgyógyászat

Az erekre rendkívül jó hatású népi gyógyszer a fokhagymaolaj. Az egyik legjobb értágító, véralvadást gátló, baktériumölô szer. Megelôzi az agyi érgörcsöket, a szívgörcsöket és a nehézlégzést (légszomjat), illetve azok kiújulását. A következôképpen készítsük el: válasszunk ki egy közepes méretû fokhagymát, azt takarítsuk meg, és nyomjuk át fokhagymaprésen. Az így nyert zúzalékot egy csavaros fedôvel zárható két és fél, három dl-es üvegbe tesszük, s hozzáöntünk egy-másfél deciliternyi hidegen sajtolt napraforgóolajat. Jól összekeverjük, lezárjuk, majd az így nyert folyadékot hûtôszekrénybe tesszük. Fogyasztáskor - naponta három alkalommal - egy kiskanálnyit kiveszünk az üvegbôl, ugyanannyi citromlevet nyomunk rá, majd összekeverve elfogyasztjuk. Egy kúra ideje 1-3 hónap, majd egy hónapnyi szünet után újra és újra megismételhetô. Más, érfalakat erôsítô, rugalmasságukat visszaadó, koleszterinszint-csökkentô, vértisztító módszer a fokhagymatinktúrás kúra (1998 ôszén közöltük a tisztítókúrákban). Megtisztítja az érrendszert a különféle lerakódásoktól, csökkenti a vérnyomást, kedvezô hatással van az agyi érgörcsöknél. Az emésztôszervek mûködését is pozitívan befolyásolja, javítja a látást. Jótékony hatását rövid idô alatt érzékeljük. Ezeknek a nép által alkalmazott módszereknek betegségmegelôzô és gyógyító hatását ma tudományosan is igazolták.

A receptek generációról generációra öröklôdtek, például a következô is:

"Dédnagymama receptje az értisztítás egyik legegyszerûbb, mégis célravezetô módszere. Ez abból áll, hogy minden reggel éhgyomorra igyunk meg kettô-három dl annyira forró vizet, amilyen forrót még le tudunk nyelni. Ez nemcsak az érrendszert tisztítja, hanem a szervezetben lévô mindenféle egyéb lerakódást is fokozatosan eltávolítja." (Dr. Török) A forró vizes ivókúrát az indiai hagyományos (áyurvédikus) gyógyászatban is megtaláljuk. Ahogy öregszünk, a belsô elválasztású mirigyeink bevezetô nyílásai, szájadékai a lerakódások révén beszûkülnek. Az egész szervezet szenved emiatt. Ezeknek a szájadékoknak, valamint az erek megtisztításának egy kiváló tisztítószere a kapros méz (1998 ôszén közöltük a tisztítókúrákban). A szívbetegségeket megelôzi és értisztító hatása van még az almának, tormának, csipkebogyónak, nyers káposztának, lóherének stb.

A leírt gyógymódoknak nincsen mellékhatásuk. A kutatók, tudósok jelentôs része támogatja a népi megfigyeléseket, módszereket.

Forrásanyag: Hollósy Helga szerk. Bevált népi gyógyszerek és a tudomány (In.
Természetgyógyászat 1997., III. szám, 16- 17.); Dr. Török Szilveszter: Az agyérbetegségek megelôzésének természetes módszerei. In. Elixír Magazin, 133. szám, 2000. III. 8-9.

"A rossz írás száraz-aszott, a kedély mozgékonysága nélkül - idézi a szerkesztô Kosztolányi Dezsôt. - Humortalannak lenni annyi, mint emberietlennek lenni. Hiszen maga az ember is rendkívül furcsa lény s maga az élet is kicsiny és nagy egyszerre, vagyis humoros."

A kecses kis kötet bizonyára sikerkönyv lesz - remélhetôleg nemcsak Magyarországon. Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusával indít, aztán Andrád Sámuel, Tiboldi István, Tóth Béla, Kisbán Miklós írásai következnek (a Volt idôk humorában), aztán jön a Székely atyafiak (Vöô Gabriella, Imreh Lajos és Duka János gyûjtéseibôl mazsolázva), majd a Rakoncátlan írónépség terjedelmesebb fejezete nyújt ízelítôt közelebbi korok humorából (a szerzôk: Molter Károly, Szász István, Panek Zoltán, Fodor Sándor, Huszár Sándor, Bálint Tibor, Csiki László, Marosi Péter, Szôcs István és Nagy Pál), végül a Kulisszák körül zárja a gyûjteményt (Gyalui Farkas, Márton János - Páll Árpád, Horváth Béla és Bogdán László szövegei) -, amely bennünket a bukaresti Kriterion Kiadó egykori Téka sorozatára emlékeztet, ám szerencsére annak példányainál zömökebb. (Derûben derékig - Erdélyi anekdoták. A borítót Bánffy (Kisbán) Miklós grafikáinak felhasználásával Ágoston Katalin tervezte. Válogatta és szerkesztette Nagy Pál. Kiadta az Új Palatinus Könyvesház Kft., 2002-ben. Felelôs szerkesztô Reményi József Tamás.)

Bálint Tibor írásait a kötetbôl válogattuk.

b.d.

Fodor Sándor népszerûsége

A Ludas fölött emelkedô fogadóban már alig találtunk asztalt, amikor Fodor Sándorral a Napsugár képviseletében útra keltünk. Turistaidény volt, kocsi kocsi mellett sorakozott a csárda környékén, s a helyiség megtelt füsttel, zajjal. Néha már arra is ügyelnünk kellett, nehogy valamelyik atyafi reánk öntse a sörét a kezében billegô korsóból. Savanyú ábrázattal meredtünk egymásra, mint akik már semmit sem remélnek, amikor a pincér, szétszórva maga elôtt az embereket, hirtelen megjelent az asztalunknál:

- A legnagyobb készséggel állok rendelkezésükre! - szólt meghajolva. - Parancsoljanak!

S mindjárt hozta is a fatányérost, a salátát, a palack bort, amelyet ott elôttünk törölt le a portól:

- Ezt a palack Küküllô mentit már régóta tartogatom az én legeslegkedvesebb vendégeimnek! - mosolygott.

Sándor engem figyelt, én ôt. Egyikünk sem értett semmit. Csupán akkor világosodott meg az elménk, amikor a pincér, a kissé sápadt, félszeg ember utánunk loholt az asztalon hagyott borravalóval:

- Ne hozzon zavarba, tisztelendô úr! - nézett könyörgôn Fodor Sándorra. - Inkább én pótolom ki ezt a kis perselybe valót!…

És egy tízest nyújtva az egyházi méltóság felé, ajkával már-már rábukott annak a kezére.

A névtelen bárd

Kányádi Sándor román költôtársakkal tartott irodalmi estet falun. Immár edzett volt a kiszállások viszontagságai és a dicséretek iránt, mégis zavarban volt, amikor a más ajkú igazgató többször is mesternek szólította, majd így mutatta be a község képviselôinek:

"Íme, minden idôk legnagyobb magyar költôje, akinek messze zengô líráján nemzedékek nevelkedtek, és bizonyára nevelkednek ezután is! Jelenléte irodalomtörténeti pillanat, és egy életre szóló élmény mindannyiunk számára, elvtársaim!"

A szerénységérôl közismert Kányádi tétova félmosollyal védekezett, hogy Petôfi sem alábbvaló ônála, de az igazgató ezt az alázatot csak a nagyság újabb jelének látta, és folytatta a fölmagasztalást.

Az elragadtatás persze érthetô is lett volna, ha az egekbe emelt költô, föllépése elôtt pár pillanattal, meg nem hallja az igazgató riadtan tanácstalan hangját a kulisszák mögül:

- Hogy is hívják, barátaim azt az ôszülô illetôt, akit magukkal hoztak?… Kit jelentsek be?…

A bôkezû Bajor

Bajor Andort nemcsak azért szeretjük, mert szerény és alázatos, s mert dicsekvés nélkül egy szuszra olvassa fel nekünk megjelent köteteinek valamennyi írását, hanem nagylelkûségéért is. Errôl akkor tett leginkább bizonyságot, amikor Farkas Árpáddal hármasban elôször léptük át Nyugat kapuját, s amikor két kézzel szórni kezdte a… norvég tejport!

Meghívó házigazdánk és gyámolítónk, Szépfalusi István, szerény keresetû, nagycsaládos ember lévén, kevés zsebpénzt tudott adni nekünk Bécsben. Épp emiatt Farkas Árpi meg én idejében föltarisznyáltuk magunkat gyulai kolbásszal, sajttal, édességgel. Bajor azonban, mint mámoros ûrutas, csupán kis tasak tejport hozott át Hegyeshalomnál, de azt mindvégig a kezében lóbálta. A tasak egyik csücskét valószínûleg lerághatta az egér, mert amerre jártunk, nyomunkban fehér csík maradt…

Bajor nagyon szerette a gyulait, már reggelire felfalt egy-egy szálat belôle, s miközben mohón villogott a szeme és mozgott az állkapcsa, egy még nagyobb boldogság ígéreteként beszélt a tejpor távlati lehetôségeirôl:

- Ha szereztek kakaót, csodálatos kávét készítek nektek, mert hoztam magammal norvég tejport!…

Ausztria hosszában, le Innsbruckig, elfogyott a kolbász, a sajt, az édesség. A tejpor azonban még két hét múlva is finoman szitált a nyomunkban. S bizonyára Bajor Bandi nagylelkûségének köszönhetjük, hogy utcai öltözékben, iránytû nélkül sem tévedtünk el az Alpokban…

Bálint Tibor

A napokban a Lyra nyomdában jártam. Két vaskos, tetszetôs könyvújdonság címlapján is ott láttam Pál-Antal Sándor nevét. Az eltelt években többször is kerülhettem volna hasonló helyzetbe, a marosvásárhelyi levéltár fômunkatársa ugyanis egyik legszorgalmasabb kutatónk, egyik legtermékenyebb könyvszerzônk. Ezért sem lepôdhetett meg senki, amikor elterjedt a hír, hogy az augusztusi nemzeti ünnep alkalmából Görgey Gábor kulturális minisztertôl átvehette a Pauler Gyula- díjat. A kitüntetésrôl magáról mifelénk kevesebbet tudnak.

- Levéltárosoknak adják, a névadó egyik legfontosabb fegyverténye a Magyar Országos Levéltár megszervezése. A XIX. század egyik legjelesebb magyar történésze volt, az Akadémia tagja, a magas tudományos testület díját is elnyerte a Szent István koráról írt mûvével. Érthetô, hogy örömmel fogadtam a kitüntetést, nagy megtiszteltetés számomra a díj. Az indoklás szerint - a levéltárban végzett szaktevékenységemmel, a levéltáro-sok képzésében kifejtett munkámmal, a forráskiadványok megjelentetésével és az utóbbi idôszakban napvilágot látott köteteimmel érdemeltem ki az elismerést.

- Amit a most megjelent újabb könyvek még megérdemeltebbé tesznek. A Székely önkormányzat-történet átfogó, jelentôs kiadvány, hatalmas munka eredményének tûnik.

- Akár életmûnek is tekinthetném, hiszen több évtizedes munka nyomán született. Persze nem folyamatosan dolgoztam rajta, mert ez úgy van, hogy valami mindig elôjön, az kezdi foglalkoztatni az embert, s a másik terület olyankor háttérbe szorul. De mindegyre elôvettem, s ha lassan is, de haladtam a témával, s íme, végre könyvvé érett. Inkább szakkiadványnak tekinthetô, elsôsorban a levéltárosok forgathatják haszonnal. Jog- és intézménytörténet is némiképp. A székelyek önkormányzati jogairól, a székekrôl, a székelyföldi települések önkormányzatainak alakulásáról gyûjtöttem egybe a tudnivalókat a XII. századtól a XIX.-ig, 1849-ig.

- Székely vonatkozású a másik, frissen kiadott kötet is, annak Pál-Antal Sándor társszerzôje.

- Igen, felkérésre csatlakoztam Kádár Zsomborhoz, akit erdészmérnökként régóta foglalkoztat a faipar és az erdészet, könyve is jelent meg a témában. A mostani, A székelyföldi erdészet és faipar történeti kronológiája ugyancsak hiánypótló kötet, fontosnak véltem hozzáadni a magam szakhozzájárulását.

- És közben megint félretettél valami mást, mondjuk,a készülô doktori disszertációdat.

- Pontosan. Az is hosszabb ideje húzódik, mert mint mondtam, hol ez, hol az a dolog szól közbe, az idô pedig kevés. Leggyakrabban egy-egy újabb kötet miatt halasztottam a disszertációmat, mert ha feltûnik egy pályázat, ami kutatásra, könyvírásra serkent, azt nem lehet kihagyni. Így ugrott be a marosszéki intézmények pecsétjeirôl is a most készülô kötetem, vagy említhetném halogató tényezôként a búzásbesenyôi falutörténetet is, de elôbb- utóbb csak sort kerítek a doktori dolgozatomra is. Elképzelésem, kidolgozandó témám folyamatosan van, idô, energia már kevesebb, a díj viszont biztat és kötelez a továbbiakra.

N.M.K.

Bölöni Domokosnak

micsoda maradhat egy faluból,

vajon?

egy tört fazék forró cserépdarabja,

ha rajta feledte táncos hullámzású

ecsetvonását egy árdélyi mesterember

keze?

vagy a görcsben meghasadt kopjafák

alatt besüppedt temetôk,

ahol a föld névtelenül nyugszik,

akár a nyelv alatti némaság?

kevesen vagyunk

a fonó kigyulladt

mit ôriz a férfiak komor táncfigurája

ki tudja

mit ír magában dühöngve a porban

a forduló, néma csizmasarok

egyre pördülve, rugózva, dobbantva,

járva

Mesze ot hul nap szentul le

Fazakas Attila

Évek óta fotómûvészt is hívnak a Nagy Pál nevével fémjelzett alkotótáborba, évek óta a marosvásárhelyi Bálint Zsigmond az, aki felvállalja a táborélet fényképes dokumentálását. Emellett besegít a szervezésbe, kiállításrendezésbe is, ha szükséges. És vérbeli fotósként járja a községet, barangolja be Makfalvát és környékét, vadássza a rendkívülit vagy éppen a tipikust, megörökít hétköznapi foglalatosságot és ünnepi mozzanatot, lencsevégre kap idôst és fiatalt, ismerôsként gazdagítja fotótékáját növénnyel, állattal, ilyen-olyan jelenséggel. Nem tudom, hány felvétele lehet e Küküllô menti kisrégióról, de feltételezem, hogy számuk több százra rúghat. Az idei augusztusi táborozáson is fáradhatatlanul fotózott. Bemutatjuk néhány hangulatos fényképét.

A fiatalok általában szeretik egymást. Sántha Attila írja, hogy "Szonda Szabolcs e kötetében már megtalálta egyéni, senki másra nem jellemzô hangját. A költôi hang egységessé vált, szolidabb lett, klasszicizálódott. Éveken át érlelt, tökéletesre csiszolt versei az abszurd líra kiemelkedô alkotásai, melyek a persziflázsok szintjén is ’jóízlésrôl’ tanúskodnak (elég csak, ha a több helyen is kimutatható Urmuz-hatásra gondolunk, no meg a többszörösen megszûrt kortárs áthallásokra). Szonda érdekfeszítô, olvasmányos költészetével sok kellemes percet szerezhet az olvasónak."

Nekünk. A költô 1974-ben született Sepsiszentgyörgyön, jelenleg egyetemi tanársegéd a bukaresti hungarológia karon. Sepsiszentgyörgyrôl szerkeszti a Romániai Magyar Szó hét végi mûvelôdési-mûvészeti mellékletét, ami a tudomány állása mellett nem nagy kunszt. Elôzô kötete: Kiegyezés a tükörrel (Budapest, 1998), fordításkötetei: Simona Popescu: Xilofon (versek, Budapest, 1998), Vlad Arghir: Képek egy Leonard Cohen-koncertrôl (esszé, Budapest, 1999).

Szonda Szabolcs nem ismeretlen a Múzsa olvasói elôtt. Korábban már adtunk közre verseibôl. Az itt következôket friss kötetébôl válogattuk. (Vagyontárgyalás. Erdélyi Híradó Kiadó - Fiatal Írók Szövetsége, 2002. Válogatta és szerkesztette: Gáll Attila, borítóterv: Szentes Zágon.)

Bölöni Domokos

Egymáshoz csiszolódunk, mint a tárgyak,

ha vonzódásuk nem érhetô tetten,

mint az összeillô, ismeretlen vágyak:

egész a részbe, rész egészbe vetetten.

Csak dalol a részeg ész:

ha kimerülten látlak,

s ha kinn rád vadásznak

ismerôs, éhes szájak,

mit nekem rész-egész!

Csillogsz, lesnek aranyásók,

de mutasd, add, mi végre

enyém belôled, s ne kérdezd, mivégre

vágyom tükrözni fáradt ragyogásod.

Ülök a lejtô teraszon.

Hintaszék, mögötte szoba,

elôttem vaskorlát. Hason,

óvatosan kúszom oda.

Ellôttem a napfelkeltét,

most résnyi szemmel, sutyiban

hallgatom: a kavicsok lelkét

miféle zápor puhítja?

Csikóhalként jön a délelôtt

és lenyûgözi a kérkedôt.

Egyszerû vers. Minden kulcs nyitja.

Ôsszel mindig megbolydul a város,

zúgnak a terek, utcák, a bárok.

Sûrû a hely kutyától, macskától,

s az összes ôrült kijön vackából.

Talpuk sincs, olykor csak libegve

érnek földet, arcokba lihegnek -

ajzott szemük lidércnyomásától

eleven e télreforgó sátor.

Kifestôkönyv

(Lovak zéró jelben. Vetró Andrásnak)

A levegôben ôszi hallucinogének szállnak, mint darvak a rôtorosz táj paplanán. Nézem az embert, akit most elôször. Vannak lelki ráhangolódások, a mire is. A metafora kijátszására. A mûvész, a szobrász, a festô, a rajzoló, még a költô is: hisz a kommunikációban, írta, míg élt, Boér Géza, posztumusz kötetét (gondozta, az elôszót írta Borcsa János) ideadja a mûvész, a lovak szerelmese. Visszaugrott érte söreink mellôl a kórterembe, le is leplezték derekasan. Ha képesek voltunk megtanulni, hogy a hit is valóság, a remény is földobott kô, akkor rájöhetünk, hogy a forradalom nélküliség még nem tudta semmítô sorompóit mindenhol fölállítani, és immár nem kiutat keresni, hanem utat. Akarta Boér.

Én elmentem a vásárba fél pénzzel. Én elmentem a szöveget fél kézzel. Tyúkom mondja, levágtak, gépem mondja: tütütü. Kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy fél gépem.

Szívritmusszabályzót kap. Mikor ezt írom, éppen akkor. Mikor ezt nem írom, csak élem, a nagy kórházat bûvöljük egy párhuzamos bárból. A párhuzamos bár és a kórterem mindig a végtelenben találkozik. Van kontaktus.

Rôzsedalok foszlányai a lengô ökörnyál hullámain. Élet, élet, édes élet, életem.

Selyem a víz, nézd ívelô kôhidait!

Én citátó, te citátó, incitátó. Szájat tátó.

Az osztályt tûvé tették, elvégre mindenféle elemzéssel tartoznak a mûtétnek. Az alany odadörzsöli szakállát szakállamhoz, továbbra sem tartjuk tisztességesnek a halált.

Voltak titkok, leplezések. Hálátlanságok, szívhangok is.

Lenyirbálják az arc szôrzetét, szabaddá teszik testét, lelkét. Szabaddá a szabadításhoz. Fogazatát harmonizálják szívével. Megmatatják cifferblattját itt és ott.

A város mégsem képzeletbeli, a város van, de csak itt bennem, majdani vagy hajdani magamban, gennyes magányban, szürke szerencsétlenségem zúgó tekervényeiben, úgy, ahogy én szeretném. Csak az általam képzelt utcákon mehetek végig.

Nem akarom ezt a verset. Nem-akarásnak közlés a vége: "vidámulj / mátkásodj // vágyott gyászkeret // vaksûrû / posztóra // liliom haldogál - "

Barátok gyûrûje, lányderû, felszabadult csikónyerítés. Kossuth szobra Kézdi- vásárhelyen.

Tovább, tovább.

Damján B. Sándor

Mi Istenünk, Jóistenünk,

nem csukhatjuk le a szemünk!

Vajon Tiéd nyitva, Atyánk?

Ha mi alszunk, vigyázhatsz ránk?

Cinikus, új migrációban eliramlik sorsa elôl az érték

és öntörvényû hordalék zúdul helyébe,

s ha imént lefutottak is a nagyvizek,

el-elároklik forrásunk, mocskot himbál

folyónk fodra, eliszapul a pisztráng-fény patak,

tûágyukon, égre feszítve fuldokolnak a fenyvesek,

fiának hordott fészkébôl a rigó kibillen hirtelen

és a kakukk tele torokkal zsíros gúnyt zabál,

köröskörül röhögve épül zagyva Bábel,

decibelek és luxok sûrûjében elhal az újszülött-sikoly,

egyre több ál-cintányér csattog, s mert harsogtatnak

fényesített harsonák, a nagy lármában észre sem vesszük,

hogy már rég nem is mi kiáltunk, talpunk alatt sem

földünk dübörög, atyád fiának egészen más dukál

már a szerezhetô koncból, s oda az öröklött örök...

Maradék nyájunk még itt hánykolódik

bárányfelhôként elvegyülve ordas villámok között.

Eltiporhatnak, úgysem zúzott testem tépik,

s lassan, - ha Te így akarod - elporlok magam is

ebben a cinikus, vad, új migrációban.

Én Istenem, én Jóistenem,

hiába lett vak mindkét szemem,

úgysem velük látom a képet,

s nem fülem hallja a zenédet!

2002. VIII. 29.

Killár Katalin

Barátságtalan téli éjszakán egy koszos nemzetközi gyorsvonat módfelett nedves fülkéjében kissé nehéz a régi szép nyarakról és a zöldellô szôlôdombokról társalogni, még akkor is, ha szép színes és napsütéses fényképeket raknak az ember elé, Bozóky Sándor azonban szelíd buzgósággal szedegette elô feneketlennek tetszô aktatáskájából a baranyai fényképeket, amelyeken éppen akkor érett a szôlô, gazdag szüret ígérkezett, és amint elmondta, tényleg gazdagon szüreteltek azon az ôszön, fiatal lányok szedték a szôlôfürtöket, és esténként gyönyörûen énekeltek. Aztán persze oda is elért a háború, Bozóky Sándor elmenekült a Drávaszögbôl, mert vérdíjat tûztek ki a fejére, talán azért, mert jámbor könyvtárosként nem a legmegfelelôbb könyveket osztogatta az olvasóknak, vagy csak a nagy kôháza és hûvös borospincéje miatt, elég az hozzá, hogy sürgôsen távoznia kellett, azóta elôadásokat tart a könyvtárosok összejövetelein unalmas szakmai tudnivalókról, és ebbôl kifoly&oacu