Hirdessen a NÉPÚJSÁGBAN!

Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@fx.ro

Apróhirdetések

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény vagy a postai nyugta számát. Címünk: impress@fx.ro

A hirdetések egységes tarifája 90 Ft/szó, mely magába foglalja a romániai áfát is.

Díjmentesen

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Adrian Nastase miniszterelnök szeptember 3-án este megbeszélést folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Áttekintették a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ által kötött megállapodás teljesítésének helyzetét, a két szervezet együttmûködésének kérdéseit és az ezévi legfontosabb teendôket.

Ismételten megegyeztek abban, hogy a kormány figyelembe veszi az RMDSZ szakembereinek javaslatait a 2003-as költségvetésre vonatkozóan. Közös prioritásként jelölték meg a tulajdontörvények minél gyorsabb és minél teljesebb alkalmazását. Az alkotmánymódosítás kérdésében megfelelônek tartják az alkotmánymódosító bizottság által kialakított megoldást, kiegészítik a megtárgyalandó javaslatokat tartalmazó függelékeket, és erre a listára az RMDSZ javaslatai is felkerülnek. Ezeknek a kérdéseknek az érdemi vitáját majd a bizottságban kell lefolytatni.

Füstbe menô tervek

A szórványban élô görgényszentimrei magyarok évek óta nélkülözik az anyanyelvû oktatást. A tanintézményekben csak román nyelven folyik a tanítás, a magyar óvodások, kisdiákok a helyi lelkész házaspár által szervezett hétvégi magyarórákon tanulnak írni, olvasni, énekelni anyanyelvükön.

Görgényszentimrén az év elején 17 óvodaköteles magyar nyelvû kisgyereket tartottak számon. Elegendôt a hiányzó, magyar nyelvû óvodás csoport beindításához. Dénes Csaba helyi református lelkész kezdeményezésére az érintett szülôk kérvényt nyújtottak be a megyei tanfelügyelôségre, igényelve az anyanyelvû oktatás biztosítását. A kezdeményezés eredményesnek látszott, s idôközben, pályázatok útján, pénzalap is gyûlt megvalósításához. Az óvoda vezetôje azonban ellenkampányt
kezdeményezett, s ennek eredményeképpen a szülôk nagy része visszavonta kérvényét.

A történtekrôl Dénes Csaba református lelkésszel beszélgettünk.

- Görgényszentimrén 1997-ben és 1999-ben kezdeményeztük a magyar tannyelvû I-IV. osztályos oktatás beindítását. A szükséges gyereklétszám megvolt, mégsem sikerült. A kudarcok ellenére idén márciusban - a szülôk aláírásaival nyomatékosítva - kérvényt nyújtottunk be a megyei tanfelügyelôségre, igényelve, hogy a 2002-2003-as tanévtôl a helyi óvodában magyar nyelvû csoport is induljon. A kérvényt 20 szülô írta alá, háromnak a gyereke még nem óvodaköteles. Akkor Donáth Árpád fôtanfelügyelô- helyettes azzal biztatott minket, hogy amennyiben a szülôk fenntartják igényeiket, beindul a csoport. Az Illyés Közalapítványhoz pályázatot nyújtottunk, pénzalapot igényelve a magyar óvoda létrehozására. Két lehetséges helyszínt jelöltünk meg, a jelenlegi óvoda épületében levô termek egyikét és a református egyház tulajdonában levô kántori lakást. A pályázatot kedvezôen bírálták el, 300.000 forintot kaptunk a létesítésre, 50.000 forintot a gyerekek étkeztetésére, s ugyanannyit a fogyasztások törlesztésére. A Szeretet Fénye Közhasznú Alapítványtól újabb 100.000 forintot kaptunk élelmiszerre.

Sajnálatos módon Mihut Eugenia, az óvoda igazgatónôje a tanfelügyelôségrôl tudomást szerzett a kezdeményezésünkrôl, s ellenhadjáratot indított. Felkereste az érintett szülôket, s megpróbálta meggyôzni ôket, hogy vonják vissza kérésüket. Azzal érvelt, hogy a magyar csoportos gyerekek számára a pap nincs honnan biztosítsa az ellátást, s hogy a magyar csoportba járó gyerekek nehezen fognak alkalmazkodni a román elsô osztályban. Sajnálatos módon a szülôk egy részét meggyôzte. A 20 szülôbôl 11 írta alá, hogy nem igényli a magyar csoport beindítását. Idôközben két érintett család elköltözött a községközpontból. A szülôk második nyilatkozatára hivatkozva a megyei tanfelügyelôségtôl megkaptuk a hivatalos választ, mi szerint a szülôk nem igényelték, nincs megfelelô gyereklétszám, s ezért nem fog magyar csoport beindulni. Azt is meg kell említenünk, hogy a fôtanfelügyelô augusztus közepén kiszállt a helyszínre, s tárgyalt a helyi iskola- és óvodaigazgatóval. Majd megszületett a döntés, amit írásban közöltek velünk. Kifogásoljuk, hogy minket nem hívtak meg a tárgyalásra. Tényként kell közöljük, hogy ôsztôl nem indul magyar óvodás csoport. A kezdeményezést támogató alapítványoktól igényeltük a pénz rendeltetésének megváltoztatását. Azt szeretnénk, ha jóváhagynák, hogy az egyház keretében folytatott magyar oktatásra fordíthassuk a pályázaton nyert pénzt. Szükségünk lenne egy megfelelô tanterem kialakítására - tájékoztatott a lelkész.

- A helyi román nyelvû óvodának hátrányt jelentett volna a magyar csoport beindítása. Más szóval, mit nyert az igazgatónô azzal, hogy megakadályozta a magyar csoport létesítését? - kérdeztük a lelkészt.

- Tudni kell, hogy az igazgatónô idén ôsztôl szeretné bevezetni a napközi otthon felépítésû óvodát. Azt szeretné, ha a gyerekek délután is ott maradnának az óvodában, ott ebédelnének, majd folytatnák a tevékenységet. Ehhez azonban pénzalapra lesz szüksége, mert a szülôk nem biztos, hogy visszatérítik a pluszkiadásokat. Minket felkeresett, s támogatásunkat igényelte. Mi azt mondtuk, hogy amennyiben lesz magyar nyelvû csoport, a támogatásból kapott pénzt megosztjuk. Tudomásunk szerint amennyiben beindult volna a magyar nyelvû csoport ,egy román óvónô elveszítette volna állását. Megtörténhet, hogy az intézmény vezetôje ezért ellenezte a magyar csoport beindítását. Felmerül az a kérdés is, hogy a szülôk miért másították meg kérésüket. Legtöbben azért, mert sajnos, nem tulajdonítanak különösebb fontosságot a magyar nyelv oktatásának. Szerintük az a fontos, hogy gyerekeik elvégezzék a helyi erdészeti szakközépiskolát, s elhelyezkedjenek. S ehhez nincs szükségük magyar oktatásra.

- Kezdeményezik-e az elkövetkezôkben a magyar oktatás beindítását?

- Tovább folytatjuk a magyar nyelv oktatását az egyház keretében. A hétvégi magyarórákra közel harminc, 6-14 év közötti gyerek, fiatal jár. Ugyanakkor jövôre szeretnénk egy egyházi magánóvodát beindítani. Reméljük, sikerül - mondta Dénes Csaba református lelkipásztor.

Mihut Eugeniával, az óvoda igazgatónôjével nem tudtunk beszélni. Többször kerestük a tanintézményben, s otthonában is. Kíváncsiak voltunk a magyar csoport beindításával kapcsolatos ellenérveire.

Kovács Júlia szaktanfelügyelô elmondta: ismeri a görgényszentimrei helyzetet. A törvény értelmében a magyar csoport beindításának egyetlen feltétele, hogy legyen meg a megfelelô gyereklétszám, s a szülôk igényeljék az anyanyelvi oktatás beindítását, s kérésük mellett álljanak ki. Fontos hangsúlyozni, hogy a szülôknek vállalniuk kell jogos igényüket, mert volt már eset, hogy bár aláírták a kérvényt, késôbb visszavonták azt, vagy nem íratták be a létrehozott magyar csoportba gyerekeiket. Én csak a szülôk kérésével felvértezve kérhetem, támogathatom a magyar csoport beindítását.

Idônként a politikusok, különbözô intézmények vezetôi kihúzzák a tarsolyukból, vagy felfedezik a szórványban élô magyarokat. Programterveket készítenek, úgymond megmentésükre. Ígérik és fogadják, hogy támogatják az anyanyelvi oktatást. A hangzatos ígéretek azonban gyakran zsákutcába futnak a helyi érdektelenség vagy a szándékokról való könnyû lemondás miatt.

Egyik költséges, beígért programterv sem segítette elô a görgényszentimrei magyar óvodás csoport beindítását. A lelkész meggyôzô munkája mellé szükség lett volna a magyar oktatásért felelôs személyek, a megyei választott képviselôk közbenjárására, akár kampányára, érveire is.

Egy hét múlva egy tucat magyar gyerek fog anyanyelve helyett románul gyerekverseket, mondókákat és népmeséket tanulni, lassan (vagy gyorsan?) felejtve anyanyelvét.

Aktuális

A rendôrség mûködését szabályozó és a rendôrök jogállására vonatkozó, nemrég megjelent két tövény különleges fontossággal bír. Mondják: történelmi fordulópontról van szó. Ennek próbál külön súlyt adni jelenlétével Ioan Rus belügyminiszter és Florin Sandu rendôr-fôkvesztor (ez az új neve), akik a napokban több városban eskütételi ceremónián vesznek részt és a "az általános zavar" miatt részletesen ismertetik a jogszabályokat.

A cél a rendôrság úgynevezett demilitarizálása. Elsô lépésként speciális helyzetû köztisztviselôvé vedlenek, erre esküt is tesznek. Új rangsorolást kapnak, elsô rangsoroláskor pedig kötelezô a hûségesküt. Ennyi a konkrétum, és a dolgok állásából ítélve, jó ideig csak ez lesz a változás a "történelmi fordulópont" nyomán. A következô lépést az új egyenruhák jelentik majd. Elôször a határrendészetet látják el, majd a közúti rendôröket. A többieknek még várniuk kell, hiszen nem kis anyagi erôfeszítésébe kerül az állami költségvetésnek (adófizetôknek) felöltöztetni a rend ôreit. "Csak" 2000 milliárd lejre becsülik a költségeket.

A csomagolás tehát változik, ám a tartalmat nézve maradnak a krónikus gondok. A meglévô mentalitás mellett legkrónikusabb természetesen továbbra is a pénzhiány. A törvény leginkább a rendôrök kötelességeit szabályozza, amelyek gyarapodnak, a felelôsség pedig - köztisztviselôk lévén - nagyobb lesz, mint eddig. Igaz, hogy a cselekvési lehetôségek is bôvülnek, fôként a korrupció, gazdasági bûnözés, szervezett bûnözés leküzdése terén. A határon átlépô kriminalitás leküzdése érdekében külföldön is dolgozhat a rendôr, akár beépített ügynökként, például a szervezett bûnbandák esetében, vagy beindulhat a tanúvédelmi program, oltalmazzák az informátorokat, szükség esetén védelmet nyújtanak a magisztrátusoknak és családjuknak, stb.

De ne menjünk olyan messzire, maradjunk az egyszerû városi bûnözés szintjén: kisstílû tolvajokkal, gépkocsitolva- jokkal, rablókkal, rendbontókkal, néha gyilkosokkal, adócsalókkal van dolguk többnyire a rendôröknek. Ha ebben lesz igazi fordulat, ez, már jó.

Ha már bôven részletezi a törvény a rendôrök megszaporodott kötelezettségeit, a rendôrök joggal várták el, hogy bérezés, nyugdíjazás szempontjából is elônyökhöz jussanak.

Hat hónapig viszont változatlan a bérezés, gyakorlatilag minden változatlan.

A pesszimista hangvételtôl eltekintve viszont, el kell ismernünk: valóban történelmi a pillanat. Európai szellemben, a demilitarizálás szándékával született meg a jogszabály, másrészt a nyelvhasználat terén kétségtelenül nagy elôrelépést jelent a magyarság szempontjából.

A belügyminiszter nem gyôzte hangsúlyozni: emberközelibb rendôrséget akar, a közösség érdekei szerinti cselekvést. Ezt kell a jövôben megértenie minden egyes rendôrnek. Véleményét osztjuk.

Tegnapelôtt egyszerre négy miniszter is ellátogatott váro-sunkba. Délelôtt Ioan Rus
belügyminiszter a rendôrséget
"civilizálta", estefelé egy úgynevezett "operatív csapat" futott be, ezúttal a kormánypárt megyei szervezetéhez. Hildegard Puwak integrációs miniszter, Ioan Mircea Pascu nemzetvédelmi miniszter és Ilie Sârbu mezôgazdasági miniszter, illetve a Szociáldemokrata Párt megyei vezetése tartott sajtótájékoztatót a látogatás tapasztalatairól.

A felvezetôben Hildegard Puwak elmondta, hogy a központi végrehajtó büró határozata értelmében alakultak az operatív csoportok, azért, hogy a helyszínen nézzék meg a területi szervezeteket.

Nem büntetni jöttünk

A Népújság mindjárt azt kérdezte: mit tapasztaltak a megyei szervezetnél, milyen véleményt formáltak úgyszólván "testközelben", illetve, hogy ez a látogatás máris a választási kampány része-e?

Hildegard Puwak integrációs miniszter sietett kifejteni, hogy nem ellenôrizni vagy büntetni jöttek, hanem... és "természetesen", szó sincs választási kampányról. A látogatás pártfeladat, mindegyik csoportnak öt megyét osztottak ki, így jutottak el kedden Besztercére és Marosvásárhelyre. Az, hogy a belügyminiszter is épp aznap volt itt, véletlen egybeesés. Amúgy, tette hozzá, a Maros megyei SZDP háza táján rendben mennek a dolgok mind politikai szempontból, mind a civil társadalommal való kapcsolattartás terén.

Másik kérdésünk a hadügyminiszterhez szólt, Románia valós NATO-integrációs esélyeirôl. Ioan Mircea Pascu "nagy esélyt lát a NATO-csatlakozásra" a prágai csúcson, bár vannak "szakértôk" - tette hozzá -, akik az ellenkezôjérôl akarják a közvéleményt meggyôzni.

Ugyancsak a Népújságot érdekelte a jövô évi költségvetés, illetve az, hogy ebben az ügyben sikerült-e a megyei vezetésnek esetleg valamit kilobbiznia?

Az integrációs miniszter válaszában elmondta, hogy most készül a költségvetés-tervezet, s következnek a pénzügyminisztériummal való tárgyalások. Igyekeznek kielégíteni az igényeket, de ezekhez meg kell keresni a forrásokat.

Játszhatunk utcára vonulósdit, felvételi úgysem lesz!

A román nyelvû sajtó rendkívüli érdeklôdést mutatott az állítólagos
"Bolyai-válság" iránt. Azt kérdezték, találtak-e megoldást a krízisre, mert a tanévkezdésre a román diákok újabb akciókat teveznek. A miniszterek kissé értetlenül fogadták a kérdést, mert szerintük "nincs és nem is volt válság vagy konfliktus" az úgynevezett Bolyai-ügy kapcsán.

Ovidiu Natea prefektus, az SZDP megyei elnöke, aki, mint mondta,
"már legalább ötször elmagyarázta, de még egyszer megteszi", újból elismételte, amit mindenki tud. Nevezetesen, hogy a Bolyai líceum eredeti státusának visszaállítása fokozatosan történik. Az elsô lépésben idén nem szerveztek felvételit a román tagozat IX. osztályába. Azonban mind a tanárok, mind a tanulók helyzetét megoldották. Vagyis, a jelenlegi román osztályok ott fejezhetik be a líceumot, s ezzel "tiszteletben tartották a tanulók jogait". "Év elején vagyuk, játszhatunk utcára vonulósdit, felvételi úgysem lesz", tett pontot Natea az igazán nem a "témához" tartozó kérdés végére. Végül, arra a kérdésre, hogy egyetért-e az RMDSZ-szel az alkotmány 1. cikkelyének módosításával kapcsolatban, Ioan Mircea Pascu kategorikus NEM-mel válaszolt.

A magyar OTP partnereket keres a Román Kereskedelmi Bank (BCR) tervezett privatizációjában való részvételhez - írta keddi számában a Ziarul Financiar gazdasági napilap. Az újság már júliusban olyan értesülést közölt, hogy az OTP feltehetôen egy nagy német bankkal kíván konzorciumot alkotni a legnagyobb román kereskedelmi bank többségének megvásárlásához.

Az értesülést akkor az OTP illetékesei nem akarták kommentálni, újabban azonban Spéder Zoltán, az OTP vezérigazgató-helyettese a Reuters hírügynökségben is megjelent nyilatkozatában megerôsítette, hogy a magyar banknak érdekében áll a BCR átvételére tett ajánlat költségeit és kockázatát más intézményekkel megosztani - írta a Ziarul Financiar.

A lap Spéder szavaiból azt emelte ki, hogy a tervezett konzorciumban az OTP a vezetô szerepét óhajtja. A vezérigazgató-helyettes szerint pontosan rögzíteni kell azt is, hogy minden partner számára nyitva áll a visszalépés lehetôsége.

Spéder szerint a BCR tervezett átvétele része annak a stratégiának, amellyel az OTP elejét akarja venni, nehogy ôt kebelezze be egy nagy nyugati pénzügyi csoport. Emellett az OTP jól tudja hasznosítani azt a tapasztalatát, hogy sikeresen alakult át állami bankból hatékony, nemzetközileg elismert pénzintézetté.

A Ziarul Financiar úgy vélte, hogy egy más bankkal kötött szövetség erôsítené az OTP pozícióit a BCR magánosítása iránt érdeklôdô vetélytársakkal - holland ING és a német HypoVereisbank csoporttal, valamint az állami részesedésû francia Eulia bankkal - szemben.

Az elképzelések szerint a román állam a BCR részvényeinek 51,88 százalékát ajánlja megvételre. A Ziua címû lap kedden olyan szakértôi véleményt idézett, amely szerint az üzlet nagysága eléri az 1 milliárd dollárt.

A BCR privatizációja mellett a román kormány a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) tavaly októberben aláírt megállapodásában kötelezte el magát. Akkor a magánosítás végsô határidejének 2002 végét jelölték meg. Ezt a dátumot a közelmúltban a jövô év márciusának végére módosították.

A határidô módosításával kapcsolatban a Ziua az ABN AMRO Romania bank új elnökének véleményét idézte, aki sajtóértekezletén szkeptikusan nyilatkozott arról, hogy mennyire komoly a román kormány szándéka. Mihai Tanasescu román pénzügyminiszter azonnal válaszolt: meglepônek nevezte a kételyeket és leszögezte, hogy a román kormány tartja magát a valutaalappal egyeztetett határidôkhöz.

Daniel Daianu volt pénzügyminiszter az Adevarul címû lap keddi számában megjelent írásában azt hangsúlyozta, hogy az ABN AMRO Romania elnökének véleményét befolyásolhatja ugyan az, hogy nem szeretné, ha legnagyobb riválisa, az ING a legnagyobb szereplôvé lépne elô a román piacon, de abban igaza van: a BCR magánosítása jelentôsebb lépés a román bankrendszer számára annál, semhogy szabad lenne csak a külsô megítélés és a határidôk tiszteletének alapján döntést hozni.

Kedvezménytörvény

Erik Jürgens, a kedvezménytörvényt elemzô jelentés szerzôje esélyt lát arra, hogy a magyar fél az Európa Tanács jövô januári parlamenti közgyûléséig a felvetett elvárásoknak megfelelôen módosítja a vitatott jogszabályt, s ezért a kérdés most nem kerül a szeptemberi közgyûlés plénuma elé - tudta meg az MTI strasbourgi forrásból.

Az Európa Tanács székhelyérôl kapott tájékoztatás szerint a közgyûlés jogi bizottságának hétfôi ülésén az a megállapodás körvonalazódott, hogy Jürgens holland jelentéstevô decemberig készíti el összegezô beszámolóját a kedvezménytörvényrôl. Mint a vita során Jürgens kifejtette, ez idô szerint elképzelhetônek tartja, hogy a következô hónapokban törvénymódosítás eredményeképpen nyugvópontra jut a magyar-román és magyar-szlovák vita, s ebben az esetben a probléma megszûntének tényét rögzítheti jelentésében.

Ha nem sikerül a kedvezménytörvényt a román és szlovák igényekkel és a velencei bizottság állásfoglalásában tett észrevételekkel összhangban módosítani, a januári közgyûlés teljes ülése elé terjesztik az ET-tagállamok közötti nézeteltérés kérdését.

A jogi bizottság hétfôi ülésén a Jürgens-jelentést kezdeményezô román és szlovák ET-küldöttség képviselôi eredetileg azt akarták elérni, hogy a hónap végén esedékes ET-közgyûlés napirendjére tûzzék a témát.

Tabajdi Csaba, az ET parlamenti közgyûlésén részt vevô magyar országgyûlési küldöttség vezetôje írásban és szóban egyaránt arról tájékoztatta a jelentéstevôt és a jogi bizottságot, hogy az új magyar kormány kész változtatni törvényen, úgy hogy lehetôség szerint beépítse a végrehajtási rendeleteket, a velencei bizottság megállapításait, a magyar-román memorandumban foglaltakat és azokat a megegyezéseket, amelyek a magyar-szlovák tárgyalások eredményeként idôközben megszületnek. A határon túl élô magyaroknak kedvezményeket kínáló törvényt, amelynek több pontját kifogásolják román és szlovák részrôl, az elôzô törvényhozás szavazta meg tavaly nyáron.

A jogszabály visszavonásának kérdése, amely az elsô Jürgens-jelentésben még szerepelt, ezúttal nem merült fel - mondták el az MTI érdeklôdésére Strasbourgban.

Tabajdi Csaba az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában jelezte: Kényes és nehéz feladat lesz a nemzetközi kritikák elhárítása és a törvény körültekintô módosítása. Nehezen védhetjük meg jogos nemzeti érdekeinket, ha 2-3 hónapon belül nem módosítjuk a kedvezménytörvényt.

A szlovák fél nem éri be annyival, hogy a magyar kedvezménytörvényen csupán holmi kozmetikai változtatásokat eszközöljenek: Pozsony a jogszabály "módszeres átalakítását" várja el Budapesttôl - nyilatkozta hétfôn Jaroslav Chlebo.

A szlovák külügyi államtitkár - a magyar- szlovák kisebbségi vegyes bizottság szlovák társelnöke, a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos tárgyalások szlovák küldöttségvezetôje - annak kapcsán nyilatkozott a TA SR-nek, hogy a hírügynökség párizsi jelentése szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének jogi bizottsága hétfôn arra az álláspontra helyezkedett, miszerint: ha Budapest nem módosítja a törvényt, akkor a testületben komoly bírálatokkal kell majd szembenéznie.

Peter Kresák szlovák ET-képviselô tájékoztatására hivatkozva a TA SR azt jelentette: az ET-bizottság ülésén sikerült elérni, hogy a kedvezménytörvényt bíráló holland képviselô, Erik Jürgens jelentését az ET parlamenti közgyûlése is megvitassa. Erre 2003 januárjában kerülne sor. Pozsony ezt saját törekvéseinek sikereként könyveli el.

Budapestnek addig a jogszabály jelentôs mértékû - parlamenti és nem kormány szintû - módosítására kínálkozik lehetôsége, ellenben ha ezt nem teszi meg, akkor éles bírálatokkal kell szembenéznie - vélekedett Kresák, akinek megítélése szerint nem elég csupán a törvény végrehajtási utasításait megváltoztatni.

Ezzel kapcsolatosan Chlebo külügyi államtitkár megerôsítette az MTI értesülését, miszerint a felek szerdán Pozsonyban kétoldalú jogszakértôi szintû egyeztetést tartanak. Chlebo szerint a szlovák fél a saját jogi kifogásait érintô kérdésekben egyértelmû álláspontot vár el a magyar küldöttségtôl, s mire a kérdésben ismét összeül a magyar-szlovák vegyes bizottság, "az a maga módján már egy olyan politikai folyamat betetôzésének jelképe kell legyen, amely jelzi, hogy a kedvezménytörvény módosításának ügyében egyezségre jutottunk" - fogalmazott Chlebo.

Amerikai felmérés

Az európai polgárok többsége támogatna egy Irak elleni támadást, feltéve, hogy az Egyesült Államok ehhez megszerzi az ENSZ felhatalmazását és szövetségeseinek támogatását - derül ki egy Washingtonban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásból. Az AFP hírügynökség által szerdán ismertetett felmérés szerint az európaik 60 százaléka támogatna ilyen feltételek mellett egy katonai beavatkozást. A közvélemény-kutatás készítôi, az amerikai German Marshall Alapítvány és a Külkapcsolatok Tanácsa nevû, chicagói székhelyû szervezet rámutattak, hogy az Atlanti -óceán két oldalán a közvélemény nagyon hasonlóan ítéli meg az Irak körüli helyzetet: Európában és az Egyesült Államokban egyaránt jelentôs nemzetközi fenyegetésnek tartják, hogy Irak - állítólag - tömegpusztító fegyvereket fejleszt ki. Az Egyesült Államokban a megkérdezettek 65 százaléka osztotta az európaik azon véleményét, hogy egy Irak elleni katonai beavatkozáshoz szükség van az ENSZ és Washington szövetségeseinek támogatására. Az európai közvéleményt Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában és Lengyelországban - ezer-ezer fô megkérdezésével készült felméréssel - szondázta a két amerikai szervezet.

A fizetési határidôk megsértése miatt nem repül októberben a világûrbe Lance Bass, az amerikai ’N Sync popegyüttes énekese - jelentette be kedden az orosz ûrhajózási hivatal (Roszaviakozmosz).

A nemzetközi ûrállomásra (ISSI) tartó ûrhajón így Bass-szal megegyezô súlyú teher lesz a bázisra tartó hivatásos orosz és belga asztronauta mellett. Szergej Gorbunovnak, a Roszaviakozmosz sajtófônökének közlése szerint az orosz ûrhivatalt komoly veszteség éri a szerzôdésszegés miatt, mivel Bass kiválasztása miatt más jelentkezôket vissza kellett utasítaniuk, és a kilövésig rendelkezésre álló 2 hónap kevés egy új ûrturista felkészítésére. Bár a popsztár átesett az ûrhajós-kiképzésen a Moszkva melletti Csillagvárosban, a popsztár ûrutazása az utóbbi idôben már többször kérdésessé vált, mivel szponzorai nem utalták át annak költségeit a Roszaviakozmosznak. Bass-nak elôdeihez hasonlóan 20 millió dollárt kellett volna fizetnie a nem mindennapi élményért. Utazását David Krieff amerikai producer szervezte, a tervek szerint a pénzt 4 szponzor adta volna össze, a cégek logói jól láthatóak lettek volna a Bass felkészülését és utazását megörökítô filmen. A hollywoodi producer nagyszabású elképzelései szerint az ,N Sync énekesét több világhíresség követte volna a világûrbe, orosz közremûködéssel. Krieff korábban az orosz bürokráciát okolta a feszültségekért, amit a Roszaviakozmosz sértôdötten utasított vissza: közlésük szerint annyira rugalmasak voltak, hogy Bass felkészülését is megkezdhette az elsô részlet átutalása elôtt.

Gorbunov nem kívánta minôsíteni az énekes személyét, szavai szerint Bass annyiban hibás, hogy megbízhatatlan partnerekkel állt össze. A sajtófônök arra viszont felhívta a figyelmet, hogy minden bizonnyal a sztárnak is lenne pénze az utazásra, becslések szerint ugyanis az ,N Sync 300-400 millió dollárt keresett eddig.

A világsztárok közül Bass mellett eddig Steven Tayler, az amerikai Aerosmith rockcsapat énekese és - egy nyári moszkvai ékszerbemutató alkalmával - Cindy Craword topmodell jelezte ûrutazási szándékát, de konkrét érdeklôdéssel még nem keresték meg a Roszaviakozmoszt.

Orosz politikai körök is támogatásukról biztosították az orosz Na-Na popegyüttes ûrutazását. A világ elsô ûrturistája Dennis Tito amerikai milliárdos volt tavaly, akit idén tavasszal Mark Shuttleworth dél-afrikai informatikus-vállalkozó követett. Korábbi tervek szerint harmadik alkalommal egy lengyel tudós- vállalkozó indult volna kozmikus kalandra, majd az elsô orosz ûrturista repülésére került volna sor. Az amatôr asztronauták által fizetett 20 millió dollár a Roszaviakozmosz éves állami támogatásának mintegy 15 százalékát teszi ki, így a hivatal érthetô módon rendszeressé szándékozik tenni az ûrturisták ISS-re juttatását.

A mezôkölpényiek immár negyedik alkalommal fogadták a székelykeresztúri Zeyk Domokos Gyermekotthon lakóit. Augusztus 11-24. között 14 árva és elhagyott gyerek élvezte a mezôkölpényeik vendéglátó szeretetét - tájékoztatott Rácz Gyula helyi lelkipásztor. - A kéthetes együttlét alatt igyekeztünk színes, tartalmas programot szervezni vendégeinknek. Minden nap, a helyiek bevonásával evangelizációt tartottunk magyar és román nyelven, majd képességfejlesztô játékokat szerveztünk, fejtörô feladatokat oldottunk meg. A vendéglátó családok bevonták a gyerekeket a háztartási, ház körüli munkák elvégzésébe. Igy megismerhették az egyéni gazdaságok körüli teendôket, az örömöket, s nehézségeket. Búcsúzáskor magukkal vitték a tábor ideje alatt készített játékokat, babákat, fényképeket, s a református egyháztól ajándékba kapott könyveket. Mielôtt visszatértek Székelykeresztúrra, megkérdeztük tôlük: mit kaptak a Kölpényben töltött hetek alatt? Vitán Gáspár feleletét idézném: Szeretetet, szülôket, családot kaptam, s egy kis falut, Mezô-
kölpényt, melyet szívembe zártam, s magammal viszek. Mi örvendünk, hogy megfoghattuk az árvák kezét, s befogadhattuk ôket otthonainkban - összegzett Rácz Gyula lelkipásztor.

Sorrendben a 32. marosvásárhelyi kutyakiállítás apropóján tartott tegnap sajtótájékoztatót Lokodi Csaba Zsolt mérnök, a Maros Megyei Kutyaegyesület alelnöke, az Országos Terrier- és Tacskóklub elnöke.

A kétnapos rendezvény szeptember 7-én, szombaton 10 órakor nemzetközi, CACIB (szépség)versennyel kezdôdik, tíz csoportban, a fajta- és csoportmegmérettetések után dr. Kelemen Atilla, a Maros Megyei Kutyaegyesület elnöke, az országos egyesület tiszteletbeli elnöke és az országos bírói testület elnöke kiválasztja a csoportgyôztesek közül a kiállítás legszebb ebét, a best- in-show-t.

Szombat délután három versenyt is tartanak, a terrier- és tacskóklub, az északi kutyafajták és szánhúzók kiállítását, valamint a spánielek tenyészszemléjét és munkavizsgáját. Vasárnap ugyancsak de. 10 órától CAC-kiállítás lesz.

A rendezvényre a nemzetközi kutyaegyesület által elismert mintegy 150 fajtából 470 kutyával neveztek be, ami a két nap alatt körülbelül ezer elbírálást jelent. Az öt romániai mellett Spanyolországból, Svájcból és Magyarországról érkeznek nemzetközi versenybírók, a részt vevô kutyák mintegy 60 százaléka külföldi.

A hétvégén sorra kerülô kutyaexpo érdekessége, hogy a nemzetközi egyesülethez homologálásra beterjesztett román fajtákból a ciobanesc mioritic, kárpáti és bukovinaiból igen jelentôs számban neveztek be.

A rendezvényt a marosvásárhelyi rádió, a Happy Dog, az Animal World szaküzletek és a Leo étterem támogatja.

A Balavásári Gépkör 1997-ben alakult 22 alapítótaggal, 2001-ben a tagok száma 120-ra gyarapodott. Erdôszentgyörgytôl Héderfájáig a magángazdák mellett a tagság sorában van három mezôgazdasági társulás és öt kft. Miklós Gyula agrármérnök, a gépkör vezetôje elmondta, hogy a számítógépet a szükséges programokkal 1999-ben helyezték üzembe. Jelenleg a tagok adatait és tagdíjakat tartják nyilván, de folyamatban van egy átfogó adatbázis, pontosabban egy információs központ létrehozása, ahol majd megtudható többek között, hogy kinek mennyi gabonája van eladó. Ki, mit vásárolna. Milyen gépeket, eszközöket igényelnek. A gépköri tagok közül kinek szabad a traktora például, hogy azt átirányíthassák ahhoz a gazdához, akinek arra éppen szüksége van. A számítógép össze van kapcsolva az országban létrehozott gépköri központokkal, így az információk gyorsan cserélôdhetnek. A gépkör vezetôje szerint az információs központ 2003-ban mûkôdôképes lesz.

Közvetlen beszélgetésre hívta meg tegnap Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a megyeközpontban mûködô írott és elektronikus sajtó (egy kivétellel) vezetôit. A lapok, rádió- és tévéstúdiók vezetôi elsô kézbôl kaphattak ez alkalomból ízelítôt Dorin Florea városfejlesztési elképzeléseirôl, de bôven hallhattak a szándékait keresztezô nehézségekrôl. Jó érzékkel, mûépítészek makettsorozatot ábrázoló filmkockákkal tálalta a nagyívû, valóban igényes és szükséges modernizációs elgondolásait, amit a sajtó számára is felkarolásra érdemesnek mondott. A jövô évi költségvetés elôkészítése jó alkalomnak kínálkozik a részletekben való szakszerû elmélyülésre.

Jegyzet

Akarva-akaratlanul, mindig érdeklôdéssel figyelem rádió- vagy tévébemondóink szövegmondását. Megannyi kérdés érdekel, különösen a nyelvhelyességi vonatkozásúak. Az utóbbi idôben fôleg a beszédirammal kapcsolatban akadtak észrevételeim. Meglepett például, hogy az idôjárásjelzôk bemondói viszonylag kevés figyelmet fordítanak a szöveg értelmes, tagolt, kifejezô közvetítésére, pedig azt elismerjük, hogy a mindenkit érdeklô szöveg helyes értelmezésérôl van szó. Sokszor meglep minden egyéb mellett a szövegmondás sebessége, a tempó, beszédiram, vagyis az a mód, ahogy beszédünk részei gyorsaságban követik egymást.

A beszéd irama - mint ismeretes - népfajonként változik. Nem nehéz megfigyelni, hogy az olaszok, spanyolok, franciák, románok, görögök általában sokkal gyorsabban beszélnek, mint a németek, magyarok, finnek, törökök. De a beszéd egyazon nyelvet beszélôk ajkán sem pereg egyforma gyorsasággal. Vannak gyors, szapora és lassú, vontatott beszédû emberek. Ilyenkor az egyéni adottságok is meghatározzák a beszéd iramát. Így a lassú beszédû emberek precenként 120-200 szótagnyi szöveget mondanak, a gyors beszédûek elérik a 300-400 szótagos percenkénti sebességet is.

Függ ezenkívül a beszéd tárgyától, jellegétôl, felolvasáskor pedig az írásmû stílusától és mûfajától. Vannak lassan és gyorsan elôadható szövegek. Verseket általában lassabban mondunk, mint prózát. Bôbeszédûen, sablonosan fogalmazott szövegek gyorsabb olvasást kívánnak, mint a tömör stílusúak.

A beszédsebesség módosulásainak szerepük van a megértés folyamatában. Elsôsorban a mondanivaló súlya és a nyelvi elemek jellege érvényesül itt. A jelentést hordozó szavakat általában lassabban ejtjük ki, mint a viszonyításra szolgáló egyéb szókat (kötôszó, névmás, névelô, határozószó). Részgondolat elkülönítésekor, gondolat lezárásakor vagy beszédszünet elôtt az utolsó szó kiejtése lelassul. Rövid szavakat valamivel lassabban, sok szótagúakat viszont kissé gyorsabban ejtünk ki. A beszédsebesség módosulásai összefüggenek a hangsúly, a hangmagasság és a beszédszünetek alkalmazásával. Beszédünk élénkítésének, a figyelem ébrentartásának hasznos módja a beszédsebesség változtatása: gyorsítása és lassítása.

Abból indultam ki, hogy például a Duna TV idôjárásjelzôinek bemondói sokszor vétenek a nyelvhelyesség ellen. Nem mindenikre vonatkozik ez az észrevétel, de egyik jó megjelenésû bemondónôre annál inkább. Olyan sebesságre vált szövegmondásakor, mint a rohanó záporesô, aztán befejezéskor úgy eltûnik a nézôtérrôl, mintha elûzték volna.

A kedvezménytörvény az új magyar nemzetpolitikai stratégia gerincét képviselte volna, de elôkészítése során a gerinc elvékonyult. A határon túli magyarok nagy lelkesedéssel fogadták a törvényt, örültek, hogy végre elismerték a magyar nemzethez tartozásukat, bár többet vártak volna. Aztán jött az új kormány, amely bejelentette, hogy a rémhírekkel ellentétben nem változtat a státustörvényen, legfeljebb az európai normákhoz igazítja. Új foltok kerülnek tehát a régi öltönyre, az öltöny szabása azonban nem változik. Így bizonyítja a jelenlegi kormány, hogy van annyira nemzeti, mint az elôzô.

Egyelôre nehéz felmérni a nagy vitát kavart törvény foganatját, de a kitûzött célok tükrében már elemezhetô. Ezek egyikérôl sokat mond az, amirôl hallgatunk: a határon túli magyaroknak csak a töredéke kért magyar igazolványt, tehát a státustörvény e tekintetben nem öleli fel a közösség jelentôs többségét. A másik cél a szülôföldön való boldogulás, a megmaradás lenne. A törvény e területen sem kínál új alternatívát. A legújabb népszámlálási adatok azt tanúsítják, hogy a kisebbségek problémája nem a nemzeti érzés hiánya, hanem a demográfiai mutatók romlása. A romániai és a szlovákiai számadatok a népességcsökkenés gyorsulásáról tanúskodnak, és elôrejelzések szerint ez várható Jugoszláviában is. Hogyan történhetett meg ez akkor, amikor a rendszerváltó országok magyar kisebbségei a nemzeti identitással való érzelmi azonosulást immár szabadabban gyakorolhatják, mint az egypártrendszerben? Az európai kisebbségi jogok normarendszere mind jobban érvényesül, a kisebbségi pártok közvetve vagy közvetlenül részt vállaltak a hatalomban. Hogyan történhet meg, hogy éppen ezek után gyorsul a fogyatkozás?

E tények tükrében megkockáztatható, hogy a kedvezménytörvény néhány évtizedet késett, hiszen a pártállami rendszerek modelljeiben gondolkodva támogatja a kisebbséget, megfeledkezve arról, hogy a rendszerváltó országokban a magyar kisebbségek világképének, értékrendjének modernizációját kellett volna elôtérbe helyeznie. Szólamszerûen a határokon átívelô nemzetegyesítésrôl gondoskodik, most, amikor a határokon átívelô nemzeti modernizációról kell szólnia. A jugoszláviai példa éppen ezt támasztja alá. A Tito-rendszer ugyanis a térség többi országához képest viszonylag türelmes volt a nemzeti kisebbségekkel szemben, Jugoszláviában mégis nagyobb arányú volt a beolvadás, mint a sokkal diktatórikusabb Romániában vagy Csehszlovákiában. Hogy miért, arra választ ad a jugoszláv asszimilációs görbe is, amely akkor szaladt fel, amikor az ország a hatvanas években belépett a modernizációs folyamatba. Ezzel szemben nem volt ellenállóképes a magyar kisebbség. A romániai és a szlovákiai totalitárius rendszerek befagyasztották a társadalmat, vele együtt a kisebbségi közösségeket is, amelyek gyötrelmes körülmények között védekezni tudtak a hagyományos módszerekkel, a "totalitárius hûtôszekrény" kiolvadásakor viszont nem tudtak alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ehhez kapcsolódik a másik fontos jelenség, az anyaországba település is, végsô fokon ugyanis az áttelepülés és a beolvadás egyazon folyamat két egymást erôsítô pólusa.

A mai magyarországi politikai elit azonban továbbra is a múltban gondolkodó hagyományápolásban látja a nemzeti identitás megôrzését. A helyzet abszurditását bizonyítja, hogy a folklorizmusba, a szûken értelmezett identitáspolitikába, a hagyományba menekülô kisebbséget immár elôszeretettel támogatja a többségi nacionalizmus is: Milosevics például a magyar népi táncosokat is felvonultatta a NATO-bombák alá. Egyébként a folklór a tekintélyelvû koreográfia része volt, a kisebbség gazdasági, szellemi versenyhelyzetét azonban ellehetetlenítette. Fennáll tehát a veszély, hogy a kisebbségek lemaradnak saját államuk modernizációs versenyében, s Magyarország EU- csatlakozása folytán elmélyül a szakadék az anyaországi és a határon túli magyarok között. Ez a szakadék nemcsak gyakorlati (utazás, munkavállalás) lesz, hanem civilizációs is.

A határon túli magyarság sorsa túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy csak a politikusokra bízzuk. Nyilvánvalóan a 21. század elején a legkiválóbb magyar szakemberek, a megfelelô intézmények, szakmai egyesületek, a helyi értelmiség bevonásával gyökeresen újra kell értelmezni a magyar-magyar viszonyt. A kedvezménytörvény régi válaszokat kínál az új kérdésekre. A kisebbségek az egypártrendszer hûtôszekrényébôl beléptek - amint ezt a népszámlálási adatok bizonyítják - a demokratikus rendszerváltás vákuumába. Ebbôl kellene kiutat találni, de nincs sem új politikai erô, sem új , modern nemzeti gondolat, amely mindezt kezdeményezné. A hatalom is, az ellenzék is a szônyeg alá sepri a válságot, legfeljebb a " Nagy Nemzeti Diskurzus" részeként idônként bevonják a napi politikai csatározásokba. A régi öltönyre új foltok kerülnek, aztán azokra még újabbak - és minden marad a régiben.

(A szerzô újvidéki író)

Mostanában naponta egy vagy akár több kormánypárti vezetô is Marosvásárhely felé veszi útját. Négy miniszter után, tegnap Victor Pontea, az SZDP ifjúsági szevezetének megbízott elnöke, a miniszterelnök ellenôrzô testületének vezetôje járt városunkban. Látogatásának célja a szociáldemokrata ifjak novemberi kongresszusának elôkészítése volt. Emellett, persze, a prefektussal is folytatott megbeszéléseket. A találkozókat követôen sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. Ezek a korrupciótól a prefektus ellenôrzô testülete fônökének viselt dolgain át a kétnyelvû helységnévtáblákig sok mindent átfogtak.

A Népújság az iránt érdeklôdött, hogy van-e átfogó, nemcsak a szociáldemokratákra vonatkozó, hanem az ország fiataljait segítô programjuk? Milyen esélyeket képesek teremteni azért, hogy a frissen végzett ifjak ne váljanak automatikusan munkanélküliekké, vagy ne legyenek kénytelenek külföldön munkát vállalni? Mert akármilyen jó stratégia, ha papíron marad, semmit sem ér.

V. P.: Amíg az SZDP kormányon van, természetesen az ország összes fiataljai sorsa iránt felelôsséget érez. Azonban ez bonyolult és nehéz kérdés, nem egyszerû megoldásokat találni. Hosszú folyamat, valóban nem maradhat üres szólam.

Viszont helyi szinten kell reális megoldásokat keresni. A külföldi továbbtanulás vagy munkavállalás is jó dolog, ugyanis az ott szerzett tapasztalatokat, tudást késôbb itthon gyümölcsöztethetik a fiatalok.

Népújság: Az önök vagy a megyei ellenôrzô testületek egyre-másra ellenôriznek, aztán a sajtóban beszámolnak, mekkora büntetéseket szabtak ki. Mindezt számszerûen. Azonban igazi korrupciós esetekre nem derül fény. Vagyis, csak Maros megyét tekintve, korrupció van, korrupt egyének nincsenek. Mintha az ügyészség és a rendôrség védelme alatt állnának az illetôk. Ilyen körülmények között mi értelme van az egésznek?

V.P: Szükség van a kontrollra, mindaddig, amíg szabálytalanságok is vannak. Azonban, például Maros megye vagy mások esetében Bukarest nem sokat tud tenni. A helyi kompetens szerveknek kell komolyan venni a feladataikat, az intézmények szintjén javítani a tevékenységet.

Egyébként a többi kérdésre is kitérô választ kaptunk. A kétnyelvû feliratokról azt mondta, hogy Bukarestbôl egy-egy utcanévtábla vagy egy iskola ügye kevéssé érdekes probléma, ennél sokkal nagyobb gondjaik vannak. Ezeket is helyi szinten kell megoldani. A miniszterelnök ellenôrzô testületének vezetôje nem azért jött ide, hogy polgármestereket büntessen. Arra a kérdésre, hogy hány korrupt személy van a megyében, azt válaszolta, hogy vannak ugyan, de kevesebben, mint máshol, fôleg privatizálási ügyletekben. Konkrétumot nem mondott, annyit tett hozzá, hogy ha a prefektus a segítségét kéri, minden támogatást megad neki.

Európai viszonylatban Svájcban a legmagasabb az egy fôre esô jövedelem, derül ki a GfK piackutató csoport tanulmányából, mely szerint Románia 986 eurós egy fôre esô éves jövedelemmel a 38-as lista harmincadik helyét foglalja el.

A rangsorolásban Románia alatt helyezkedik el Bulgária, Oroszország, Fehéroroszország, Bosznia-Hercegovina, Jugoszlávia, Albánia, Ukrajna és Moldova Köztársaság. Az utolsó három országban 563, 379, illetve 223 euró az egy fpre esôp éves jövedelem.

A román állampolgárok éves jövedelme csupán egyharmada a Magyarországon regisztrált 3.213 eurónak, vagy a Csehországban és Lengyelországban élôk 3.020, illetve 3.019 eurós éves jövedelmének.

25.603 euró értékû éves átlagjövedelemmel a svájciak megelôzik Luxemburg lakóit (25.000 euró) és a norvégokat, akik évente mintegy 19.000 eurót keresnek.

Nagy-Britannia a GfK listájának hatodik helyét foglalja el 16.451 eurós egy fôre esô éves átlagjövedelemmel, ezzel hosszú ideje elôször megelôzte Németországot.

A GfK elemzése szerint Kelet-Európa leggazdagabb térségei továbbra is jelentôs lemaradást mutatnak a nyugati gazdag országokhoz viszonyítva, amelyek kétszer nagyobb vásárlóerôvel rendelkeznek.

Marosvásárhelyen 67 tanügyi egységet - iskolát és óvodát - tart karban a helyi tanács. Ezeknek több mint a fele már készen áll a tanévkezdésre, a többiben még javában folyik a munka, mondhatni úgy is, hogy a hegy alatti abrakolás. Az idén a tanács 20 milliárd lejt különített el a tanintézmények épületének javítására - tájékoztatott Cocis Doina, a közterület-kezelô osztály vezetôje. A tatarozási munkálatok nagyjából azonos mennyisége szerint az intézményeket hét csoportba sorolták, és a versenytárgyalás alapján hét pályázó cégnek ítélték oda a munkát, ami azt jelenti, hogy valamennyi pályázó kapott kisebb és nagyobb mértékû feladatokat egyaránt.

Amint Csegzi Sándor alpolgármestertôl megtudjuk, és ezt megerôsíti az osztályvezetô is, a javítások menetét egész nyáron ellenôrizték a hivatal szakosztályának felügyelôi, akik - mivel mindössze hárman vannak - folyamatosan arra kérték az iskolák vezetôségét, hogy minden kifogást, rendellenességet jelezzenek.

Most, a célegyenesben az osztályvezetô szerint elégedettek a kivitelezéssel, néhány kivételtôl eltekintve, ahol a cégek biztosították a hivatalt, hogy kijavítják a hibákat.

Az alpolgármesterrel, az osztályvezetôvel és Barabás László felügyelôvel kedden délelôtt néhány iskolában néztünk szét, ahol még javában dolgoztak az építômunkások.

Nehéz volt, de megérte

A belvárosi 4-es Számú Általános Iskolában szépen körvonalazódik a világbanki támogatással készült könnyûszerkezetû új épület, amelyben az utolsó simításokat végzik. Széles elôtér, hét osztályterem, nagy ablakok, központi fûtés - a hajdani salétromos falú, nehezen fûthetô osztályok helyett valóban korszerû körülményeket ígérnek az ott tanuló diákoknak. Amint az Izorep cég szakértôje tájékoztat, a májusban elkezdett munkálatokat szeptember 15-re biztosan befejezik. Most a linóleumot ragasztják, és a bejáratnál végzik az utolsó "simításokat". A munkások azt teszik szóvá, hogy a kivágott két óriás fa tönkjét nekik kellett kiásniuk, hogy rendezni tudják az épület környékét is.

Bejárjuk a tanácsi alapokból felújított régi termeket, amelyekre nem is lehet ráismerni, s ahol a régi, rosszul mûködô csempekályhák helyett a fûtést biztosító hôsugárzók, konvektorok felszerelése van még hátra. Tenni kellene valamit az udvar rendezése, kanalizálása érdekében is - állapítja meg az alpolgármester, s az öröm mellett ez maradt az iskola vezetôségének a gondja is. Sok a sarok, sok a csatorna, s az udvaron az esôvíz elvezetése problémát jelent. Ha ez megoldódna, mindenképpen elégedettek lennének, hisz hét osztálytermet nyernek, ami lehetôvé teszi, hogy az I-IV. és a VIII. osztályok délelôtt járjanak iskolába, délután pedig marad üresen tanterem a megsegítô órák megtartására.

Burca Magdalena igazgatónô még tart attól, hogy esetleg mégsem fejezôdik be az iskolakezdésre az építkezés, holott a múlt év utolsó hónapjaiban kimondhatatlan nehézséget jelentett gyerekeknek, pedagógusoknak, szülôknek egyaránt, hogy más épületben és délután tanultak a gyermekek, akik nagyon ragaszkodnak iskolájukhoz. Sebestyén Mária aligazgató szerint az iskola vezetôsége részérôl is állandó készültséget, sok munkát, veszôdséget jelentett az építkezés, ezért is remélik nagyon, hogy a kezdésre elkészülhetnek. A másik udvaron saját erôbôl, illetve a szülôk támogatásával vakoltatták újra a falakat, és aszfaltoztak az udvaron, ott már a tantermek rendben is állnak a kezdésre.

A víz- és egyéb vezetékek cseréje képezi a további gondot, hisz állandó a csôrepedés, és az új épület környékén az esôvíz elvezetését kellene megoldani. Az épületbe egyébként szintén világbanki támogatással a jövô héten várják a félkörbe állítható bútorokat. Az álmok között szerepel egy nagy sportterem, amire azonban a Világbank sajnos nem adott, ad támogatást.

Nézeteltérések a Mûvészeti Líceumban

A marosvásárhelyi Mûvészeti Líceumból az a hír hallatszott, hogy elégedetlenek a javítások minôségével és mennyiségével, az ott dolgozók hozzáállásával. Frâncean Florina igazgatónô szerint 550 millió lej óriási összeg ahhoz képest, amit és ahogyan megvalósítanak abból: a konyha és hat osztályterem, az orvosi rendelô, a mellékhelyiségek meszelése, padlócsere, két bentlakási fürdôszoba csempézése, a tetôzet egy részének javítása, ajtó-, ablakfestés stb. Elégedetlenek voltak a tetôzetjavítással és az ajtókkal is, amelyeket csak egyszer festettek le, holott a szerzôdés szerint háromszor kellett volna. Nézeteltérés adódott a sportterem esetében úgyszintén, ahol a parkett megrongálódott részének kijavítását kérték, és festeni önerôbôl akartak, ennek ellenére ottjártunkkor az iskolában dolgozó munkacsoport éppen a falakat készítette elô a festésre. A konyhában már megrepedezett a friss festés, és idôközben felrobbant a meleg vizet elôállító kazán is, rozsdás lével permetezve be a helyiséget, amelyet mindenképpen újra kell festeni.

- Soha ekkora segítséget nem kaptunk - mondotta az igazgatónô, de ennyi pénzbôl, ha ránk bízzák, hogy gazdálkodjunk, kis családi vállalkozások révén sokkal többet valósíthattunk volna meg. Minden igazgató kolléga
emiatt panszkodik - tette hozzá, majd kiegészítette, hogy aktuális lenne az iskola homlokzatának
javítása is. Ahhoz, hogy a három épületbôl álló intézményt a
kívánt mértékben és minôségben pontra tegyék, kétmilliárd lej sem lenne elég, mert salétromosok, vizesek a falak, rossz állapotban van a vakolat.

Kerítés készült Besében

A besei iskolában és óvodában elkészült a kerítés, amivel körbevették az épületet, ami a vezetôség régi vágya volt. Elmaradt a szomszéd gazdasági udvarának jobb elszigetelése, szerencse, hogy nem nyílnak arra az ablakok, mert a büdösség elviselhetetlen lenne, annyira közel van egymáshoz a két telek. Bár a fallal való találkozásánál a járda is leereszkedett, az alpolgármester szerint nem a biztos, erôs alapokon fekvô épület mozdult meg, csak a járda. A további gondok csak a közmûvesítéssel oldhatók meg.

Betonjárda épül

Az Egyesülés negyedbeli 8-as Számú Iskola vezetôségének régi álma valósul meg az idén. Az esôzések idején az udvaron megállt a víz, és a diákok rengeteg mocskot hordtak be az iskolába. Az idén sikerült elérni, hogy egy széles sávot, ahol a diákok járnak, lebetonozzanak, és annak folytatásaként egy nagyobb felületet, ami sporttevékenységre is alkalmas lesz. Popa Iuliana igazgatónô nem gyôzte hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak a tanácsnak, miután a kivetelezôvel sikerült tisztázni a munkálat során felmerült nézeteltérést. Az iskola önerôbôl újítja fel az orvosi rendelôt és a tornaterem padlózatát is, amelynek minôségével elsô perctôl elégedetlenek voltak.

A látogatás végén elbeszélgettünk az alpolgármesterrel arról, hogy a közpénzek elköltésének a közbeszerzési, azaz a versenytárgyalásos pályázat a módja, ezért nem járhatnak el úgy, ahogy azt az iskolaigazgatók szeretnék.

- Arra is gondoltunk, hogy a hivatal létrehoz egy saját csoportot, amely azonban képtelen lenne ilyen mennyiségû munka elvégzésére. Tájékozódtam a testvérvárosokban is, ahol hasonlóképpen járnak el. Szerettünk volna kevesebb csoporttal dolgoztatni, de rengeteg volt a munka, és nem készült volna el az iskolakezdésre. Az értékcsoportok azonosak voltak, a különbözô munkákért - mint például a tetôjavítás, csempezés stb. - minden cégnek egységárat fizet a hivatal. S mivel szóba jött a fizikai személyek esete, az a véleményünk, hogy 400-400 milliós munkát nem tudtak volna lefedni.

Az elkészített hosszú távú terv alapján haladunk a tetôszerkezetektôl, az épületeken át, az udvarok korszerûsítéséig, és az anyagi lehetôségeink függvényében arra törekszünk, hogy minden kérésnek eleget tegyünk - hangsúlyozta Csegzi Sándor, aki többször is kiemelte: az igazgatók dolga, hogy jelezzék, ha valamivel elégedetlenek, és a szakosztály dolgozói minden reklamációt igyekszenek megoldani.

Remélhetôleg a jövô hétre végül is mindenütt befejezôdik a javítás, hogy a tanintézményeket megfelelôképpen elô lehessen készíteni az iskolakezdés napjára.

A "derûs számûzött" könyve

A sors úgy hozta, hogy életének jó részét számûzöttként másutt töltötte el. Bizonyára sokan emlékeznek hangjára, humánus tartására, derûjére. Miként Mikes, úgy maga is igazában mindvégig szülôföldjén élt. És amikor nagyon magányos, képzelt nagynénik helyett a zágoni Deákkal társalog levelében. Újabb korok számûzöttjeként igazi fejedelme a nép, közelebbrôl Erdély székely népe. Nem tudható, miként jut hozzá emlékezéseinek, irodalmi értékû írásainak e gyûjteményéhez az a
"célréteg", amelynek szánta; hiszen kitetszik hangjából, hogy nemcsak a múló jelennek beszélt és írt, hanem azoknak is, akik nevét ma már nem ismerhetik. A háromszáz oldalas kötethez özvegye révén jutott hozzá szerkesztôségünk. Ízelítôül adjuk közre ezt a kis összeállítást.

Koréh Ferenc a székelyföldi Sepsimagyaróson született, a Székely Mikó Kollégium diákja volt, majd a budapesti Andrássy út 60. és a Markó utcai börtönök után Ausztriába menekült. Igazi munkája a század derekán kezôdött, New Yorkban, ahol az éppen induló Szabad Európa Rádió magyar adásainak munkatársa lett. Késôbb saját adást is indított, New York-i Magyar Amerika Hangja címmel, így ápolva sok tízezer idegenbe szakadt magyarban az összetartozás érzését és élô kapcsolatukat az anyanyelvvel, amelynek mestere volt. Emellett együtt dolgozott az emigráns magyar szervezetekkel, aktív szerepet vállalva a Cserkész Szövetség, az Amerikai Erdélyi Szövetség, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány és a helyi magyar egyházak munkájában. (Koréh Ferencné Radnótfáy Katica) * Akkor értettem meg igazán ôt, amikor még a hetvenes években ellátogattam arra a tájra, ahonnét származik, és élhettem néhány napig rokonaival egy kis faluban, Egerpatakon, ahol csupa sár volt minden, ugyanis egyetlen aszfaltozott utca sem létezett, és nagynénjének döngölt föld-padlós kicsiny házikójában még nem volt villany. Mégis az emberekbôl sugárzott a bölcsesség, kilátástalanságukból a derûlátás és tréfa, elszigeteltségükbôl egy szinte valószínûtlenül tág rálátás a világ dolgaira. Akkor ismertem meg Feri bácsit igazán...amikor ô ott sem volt. (Thassy Jenô) * Ha beléptem érintetlenül hagyott kedves kicsi dolgozószobájába, mindig elámultam a rengeteg kézirat láttán. Bele-belepillantottam, csak úgy találomra: egyik szebb történet követte a másikat... - Mi lesz ezzel? - kérdeztem Katicát. - A halálos ágyán megígértem neki, kiadom. Csakhogy lesz-e, aki kiválogatja ezeket? - mutatott körbe. Akkor határoztam el, segítem megmenteni a sárguló papirosokon heverô-kallódó gyönyörû elbeszéléseket, riportokat, karcolatokat, gondolatokat. Nem hagyhattam, hogy itt porosodjanak. Nekiültem s vagy tíz napon át szakadatlanul olvastam reggeltôl estig Koréh Ferenc életmûvét: csakugyan, mintha ott jártam volna a Kárhágó tekervényes útjain, derék öreg, sokat látott bölcs, huncut bácsok és csobánok meséibe beleremegve... És összeállt legalább három kötetre való szebbnél szebb, emberibbnél emberibb hangvételû írás. (M. Szabó Imre) * Koréh Ferenc beszél New Yorkból. Veszprém, 2001, Kiadja Koréh Ferencné megbízásából a Viza Kft., Veszprém. Felelôs kiadó Koréh Ferencné, szerkesztette: M. Szabó Imre.

Kedves Barátaim!

Koréh Ferenc nem New Yorkból beszél. Legjobban azt szeretné, ha most Sepsiszentgyörgyrôl szólna hozzátok és egymásnak tennénk fel ezernyi kérdést.

Harkó Gyöngyvér beszélt rá, hogy küldjek egy kis üzenetet, bizonyosan örömmel fogadnák. Elhittem neki.

Egyszer, azt hiszem, a ’60-as évek felé volt - Úristen, milyen régen! -, Illyés Kinga és társai végre ellátogattak New Yorkba. A Magyar Házban örvendeztünk a sok szépnek és jónak, amit nekünk elôadtak. Végre egy kis vendéglôbe vittük ôket némi harapnivalóra és beszélgetésre, mert bizony régóta nem volt módunk, hogy szót váltsunk erdélyi testvérekkel. Kinga mellé kerültem s némi izgalommal megkérdeztem: ismeri-e a nevemet? Hogyne ismerném - felelte ámulva -, hiszen majdnem mindenki ismeri. S aztán hozzátette:

- Rajtad nôttem fel.

S aztán elmondta bôvebben is. Ahogy zsugorodnak, kivesznek a magyar iskolák, abban a mértékben nô a Szabad Európa Rádió jelentôsége és nem csak politikai vonatkozásban.

- Téged külön is szeretünk - mondta Kinga -, mert a magunkénak tekintünk. Mint ahogy az is vagy.

Akkor értettem meg, minden szavamra vigyáznom kell. Még jobban, mint eddig. Addig az amerikai rádió vezetôségének felelôs voltam azzal, amit mondok. Kinga szavai nyomán éreztem meg elôször: felelôs vagyok azért is, ahogyan mondom.

Most egy kis titkot mondok el. Elsôsorban nektek beszéltem mindig. Mert ti jobban rászorultatok az innét, Amerikából hangzó szóra, mint a többi, szintén szenvedô magyar testvérek, bárhol is éltek.

Ismétlésekkel együtt valami negyvenezerszer hangzottak el azok a néhány perces rádióelôadások, melyek így kezdôdtek: "Koréh Ferenc beszél New Yorkból."

Engem szigorú szabályok köteleztek, nehogy többet mondjak nektek, mint amennyi az akkori körülmények közt lehetô volt. Így aztán nem a szó értelmében, hanem annak simogató kiejtésében volt a biztatás. Néha kétségeim támadtak: vajon lesz-e erôm elvégezni ezt a feladatot, amit én szántam magamnak, tehát magyar szót küldeni nektek - elsôsorban azoknak, akik nagyon szétszórtan éltek - a maga tisztaságában, szépségében, a legparányibb idegen hangsúly nélkül? És akkor különös fogadalmat tettem magamnak: nem tanulok meg angolul, az olvasást kivéve. A lehetôség szerint elkerültem a vitákat, melyekben illett volna nekem is megszólalni, ritkán jártam gyûlésekbe, mert az angol szóáradat menthetetlenül magával és magához sodort volna. Az amerikai néptengerben akadnak kisebb-nagyobb magyar szigetek is, de a szorosabb érintkezés ezekkel nem segít. Inkább ártalmasnak mondanám: egyforma buzgalommal törik a magyart és az angolt.

Menekültem tôlük, hacsak lehetett.

Mostanra életem legnagyobb részét Amerikában töltöttem. Kezdettôl fogva éreztem, ha a magyar szót idegenesen ejtik, tehát angol lejtéssel. Ezt a legtöbben nem is veszik észre. Olyan észrevétlenül száll rájuk, mint öreg templomok mennyezetérôl a por. Ritkán, vagy sohase kefélheti le magáról az ember. Együtt jön velünk a sírba. Védekeztem ellene, mert éreztem, ha idegenes hangsúllyal szólok, nem érez engem senki Erdély szülöttének.

Ebben az idôben - és valójában mindig - sokat olvastam magyarul -, Mikszáthkoz, Móricz Zsigmondhoz és sok erdélyi íróhoz nyúltam, régi és új erdélyi költôkhöz -, nem sorolom fel ôket, mert a sorrend is sértô, fájdalmas lehet. Erdei lesen népdalokat dúdolgatok. Nem is jön felém az az állat, amelyik az otthoni ôzhöz hasonlít.

Még sok minden mondanivalóm volna. Csak futtában említem: életem történetét írom, háromszáz gépelt oldalon már túljutottam. Hogy van-e kívánságom? Van.

Elárulhatom. Így szól: ha én még egyszer konzul vagy apparitor lehetnék a Mikóban…

Sokszor ölelek mindenkit.

Englewood, 1991. május 22.

Csütörtöki kimenô

az ókori történetírás atyja (szül. kb. 484 környékén és meghalt 425-ben, na persze, hogy a megváltás ismerete nélkül) egykor a perzsákról is írt néhány szép fejezetet kilenckötetes munkájában, melynek középpontjában a görögség küzdelmei állanak Dareiosz ellen. Hôsiesség, nagylelkûség, cselszövés, férfiak nemes küzdelme és alpári mocsok. Minden, ami a jó történet kelléke lehet egy olyan idôben (megváltás ide - megváltás oda), amikor az ifjúvá serdülô emberiség még hitt a nagy ideálokban és annak okáért mindnek külön istenséget teremtett, hogy bálványozhassa negatív és pozitív hôseit. (A negatív bálványok már a tagadás tagadása elôtt is léteztek.)

Nocsak, most látom, csupa olyan dolgokról fecsegek, amelyek a mai célirányos világban elsüllyedésre ítéltettek: mert pl. ki tanult (ó)görögül az iskolában? Bizony-bizony, ma már csak a hetven felettiek mondhatják el magukról. Igaz, a hetven év alattiak úgy a múlt század 80-as éveinek végéig viszont kötelezô szemináriumokon a tagadás tagadását boncolgatták csömörig a Hegelt sem olvasott okító vezetésével. De még mielôtt a mûvelôdés sorvadásának mennyiségét korosztályonként szétmérnénk patikamérlegen, inkább minden kedves döntéshozó testületem rendelkezésére bocsátom a talált kincset, mely Hérodotosztól maradt reánk:

"Ittas állapotban a legkomolyabb ügyekrôl szoktak tanácskozni (ti. a perzsák), s amit tanácskozás közben elfogadtak, azt másnap józan állapotban terjeszti elô a házigazda, akinél épp tanácskoztak. Ha azután józan állapotukban is tetszik, elfogadják, de ha nem, akkor elvetik. Amit viszont józanon beszélnek meg, ittas állapotban újra megvitatják. Ha az úton találkoznak egymással, bárki megláthatja, vajon egyenrangúak-e, mert megszólítás helyett ajkon csókolják egymást. (Pfuj! szerk. megj.) Ha az egyik valamivel kisebb rangú, képen csókolóznak, de ha sokkal alárendeltebb, akkor ez leborulva tiszteli meg a másikat. Önmaguk után a legközelebb lakó szomszédot tisztelik elsôsorban; azután a másodikat, azután így sorban. Legkevesebb tisztelettel a legtávolabb lakók iránt viseltetnek. Azt hiszik ugyanis, hogy maguk minden tekintetben a legkiválóbb emberek, a többiek pedig az említett fokozat szerint részesülnek az erényben, s a tôlük legtávolabb lakók a leghitványabbak."

Sapienti sat - ha a mai jobb- és baloldal szerepjátszására tekintünk.

Most látom csak, van még némi terem, ezért idemásolok egy részletet az ökológusok örömére:

A perzsák "folyóba nem vizelnek, sem bele nem köpnek, sem kezet nem mosnak benne, s ezt másnak sem nézik el, mert a folyókat nagyon tisztelik."

Aki nem hiszi, járjon utána.

Tárca

A hajnali presszókávé illata nagyjából meg tudja határozni aznapi lelkiállapotomat. Magam csak fél hat és hat között kávézom, tejjel iszom a (szó szerint is egyre -bb) nedût, ha kedvem van. Nem mindig kívánom. Vannak rosszboros terepútjaim, azok után meghalni sem szeretek. Vannak protokoll-másnapok, hányinger-komplexussal dúsítva. És vannak semmiféle napok, mikor nem kell a levegô sem. Sírkô lennék egy szaharai homokfelhôn. Vannak semmiféle napok, mikor úgy ébredek, hogy egész éjszaka egy novella járatta bolondját velem: addig íratta- írattatta képtelen és hiteltelen történetét, mígnem kénytelen voltam felrázni magamat, feledni csapot-papot, mortadellát, citadellát és novellát. A gonosz novella egész nap kísért, lezárja érdeklôdésem: hiába a Poklos-patak melletti friss hírek, az esztelen bunyókról és halálokról szóló újságok, semmit se gerjeszt lelkemben Jenôke, aki éppen szatyrait veszítve vesztegel az Eddie bárban, pompás gombás kabaréját feledve - bánkódva pénze fogyásán, hiába a hetilap, amelyben azt írja a Sárospatakra települt tícsôr, hogy elvándrorolt egy város, Marosvásárhely, hiába a másik tanár cikke, hogy a magyar nôk termékenységi arányszáma elmarad az összlakosságé mögött - engem hirtelen szembevág egy sor gyermekkorom verseskönyvébôl, Majtényi Erik írta, az a címe, hogy Mi a jó és mi a rossz?, a könyvet százszor végigolvastam, sorait éveken át kívülrôl tudtam, a címbéli kérdésre nem kaptam választ azóta sem. A sor, mely hirtelen eszembe jutott, a lépcsôházi vagy már folyosói, lift elôtti szagról ugrott memóriámba, ugyanis égett a lift kapcsológombjára illesztett ragasztószalag. Nagyot fújtam rá, kihalt, és visszajött Majtényi Erik. A tevérôl mondja: "Fanyar ízû bokrot rág." Sosem rágtam bokrot, nemhogy fanyar ízût, akkoriban, elsôsként, foglalkoztatott, milyen lehet a fanyar. Csöndes nyelvi szórványunkban a lámpára is azt monduk, "nagy a langja", a tiszteletes úr ezt már nem javította ki. A képes verseskönyvet édesanyám, a tanító néni, a karácsonyi angyal hozhatta. Sokáig rongyoltam, most, hogy annyi a jó könyv és olyan drágák és olyan nehezen jutnak el a gyermekekhez, beugrik az emlék: kisbárányunkat lovagolva képzelgek, milyen lehet a teve. Majd a Gyertyános erdô szélén megkóstolok egy bokrot. Keserû volt. Sokáig hittem, hogy a fanyar azt jelenti: keserû.

Lezser sétán mutatom testemnek súlyát fenekemnek (még felakasztatlanul), nem kocogok hajnalban, kis lébensraumom lehetôvé teszi, hogy már öt órától annyit sétafikáljak a fürdôszoba, a konyha és a hálószoba meg a szemétleöntô között, amennyi csak az alattam lakók számára elbírható. Zenés a promenádom, muzsikára borotválkozom, néha bekapcsolom a tévét is, hátha valaki normálisan ismerteti a friss lapokat. (Nem.)

Mindjárt nem vagyok itthon. Ismét hajdani "üres szobánk" képe ötlik fel, amely szüleim korai válása miatt árván maradva a "kastélyból" kitelepített könyvtárnak ad otthont, kávé helyett zsenge diákkoromban odalopózva a történelem illatát szívom be... Lecsaltam a polcról a pompásan bekötött, aranybetûs albumot, benne selyempapír védi a színes képeket, megcsodáltam Rákóczi búcsúját Zrínyi Ilonától, jött egy század vasas, vitte a vár urát, képzeletem valószínûtlenül kitágult, szinte fájt, hogy túllátok a Gyertyános erdején, a Gyéres tölgyein, a Bükk csúcsán.

Van reggel, amikor csak úgy sajgok itt magamnak. Mikor a novellám gonoszkodik, magam is azzá válok. Csoportképeken szemlélem mai nagyjainkat. Az "iksz- iksz-egyedik" század eleje alakítóinak kórusát. Politikusok? Történelem- alakítók? Kossuthjaink, Deák Ferenceink? Melyik köztük a Görgey?

Erdély Bethlen Gáborai?

Ahogy kezüket összekulcsolva töküket védik, inkább azt sugallják: ide ne rúgjatok!

Az Akváriumban tôkeerôs kurvahang harsog: - Cazzo duro! (Ejtsd: Káccó dúró!) Magyaráz a pultoslányoknak; ami összefügg, az összefügg, ami nem, az nem. - Én neked mondok vajegyszer hazugság?!

Ke kózá. Megsértôdöm, elhúzok onnan. Hát már olaszul sem tudjuk szép magyar szólásainkat? Azt például, hogy: Vino puro, cazzo duro?

Baccia novella kukkra a rossz napomat!

A Romániában is kereskedelmi érdekeket képviselo budapesti ír nagykövetség kereskedelmi osztálya a marosvásárhelyi Transylvanian Business Foundation Egyesülettel közösen szervezett nagyszabású kereskedelmi missziósorozatot, amely ezen a héten kezdôdött. Szeptember 2. és 5. között a bútorgyártó cégek csoportja tartózkodik Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Bukarestben, az elektrotechnikai érdekeltségu cégek szeptember 9. és 12. között látogatnak Temesvárra és a fovárosba, és ugyanebben az idoszakban itt lesznek más iparágak képviselôi is. A missziót október 12. és 16. között egy Marosvásárhelyre és Kolozsvárra érkezo csoport zárja, akik az ír textilipart képviselik.

A szervezôk célja megismertetni az ír vállalkozókkal a román üzleti környezetet és közvetlen kapcsolatot teremteni a helyi vállalkozókkal. A misszión félszáz ír vállalat képviselteti magát és a szervezôk abban reménykednek, hogy ezáltal jelentôsen fellendül az ír-román gazdasági együttmûködés.

A kilenc, fafeldolgozásban érdekelt üzletemberbôl és kísérôikbôl álló delegáció kedd este tartott sajtótájékoztatóján, az elsô visszajelzésekbôl úgy tûnt, hogy nem lesz sikertelen a vállalkozás. Maguk az üzletemberek és az ôket kísérô személyek is elégedetten beszéltek az itteni üzleti lehetôségekrôl. Természetesen mindannyian tudják, hogy ezek csak amolyan bevezetô jellegû látogatások, amelyek során éppen csak ízelítôt kapnak a helyi vállalkozások életébôl.

Többször is hangsúlyozott, élményük, hogy a fa-, de különösen a bútoriparban milyen magasan képzett, jó szakembereink vannak.

Amint Michel Moran, az A&M Moran cég tulajdonosa elmondta, itt teljesen más a munkamorál, mint odahaza:

Leginkább az lepett meg, hogy sehol sem mondták, hogy ezt nem tudjuk megcsinálni. Akármilyen munkát elvállalnak és mivel igen jó szakemberek, meg is tudják csinálni, amit elvállalnak. Azt kell mondanom, hogy a legjellemzôbb, ami bennem megfogalmazódott, hogy alkalmazkodók.

Michel Moran egyben azt is hangsúlyozta, hogy korai volna még beruházásra gondolni. Elôször kereskedelmi kapcsolatokat szeretnének kialakítani, mivel elsô lépésként meg kell ismerkedniük a partnereikkel. Megbízhatóság tekintetében a helyi partnerük, a TBF Egyesület kedvezô véleményezése a mérvadó. Távlatilag azonban igencsak érdekeltek egy mélyebb kapcsolat kiépítésében, hiszen jelenleg a forgalmuk évi 7 millió euró, ám ennek felét külföldön valósítják meg. Dolgoztak már Kínával és afrikai országokkal is, de Románia sokkal közelebbi ezeknél.

- Pillanatnyilag azt kell mondanom, hogy az árak elfogadhatóak, és ha a minôséget is tekintetbe vesszük, akkor jók a termékek árai. Itt azonban meg kell említenem, kritika gyanánt, hogy meglepetésünkre éppen ez az a terület, ahol agyárak a legkevésbé felkészültek. Volt olyan hely például, ahol nem volt egy elôre elkészített árajánlat, nem tudtak prospektusokat mutatni, marketingjük mindenképpen javításra szorul.

Declon Cahill, a delegációt kísérô, korábban faiparban dolgozó szakértô a Népújságnak elmondta:

Nehéz eltekintenünk attól amit a látogatások során és amit közben láttunk. 20-25 éves elmaradást tapasztaltunk például az országutakon, ahol számunkra élmény volt lovasszekeret látni.Míg Írországban rengeteg pénzt áldoztak a nagyfokú képzésre és a magas színvonalú technológiák bevezetésére, aminek az lett, a következménye, hogy egyre kevesebb a kétkezi munkás, addig itt bôven vannak tehetséges és képzett szakmunkások. Itt azokra a munkásokra gondolok, akik nem a gépeket vezérlik, hanem a finom és gondot igénylô kézimunkára szakosodtak. Azt hiszem, éppen ebben rejlik a mindkét fél számára elônyös üzleti lehetôség. Az Entreprise Ireland, az ír kormány által létesített intézmény keretében, amelynek a világ több mint 30 országában, többek közt Budapesten is van kirendeltsége, Ruth Sexton, a fafeldolgozó iparral foglalkozó szakember is a csoporttal érkezett. Véleménye szerint nem véletlen, hogy éppen Romániát választották majdani partnerként, hiszen gondosan megvizsgálták az európai országok fafeldolgozó iparát és Lengyelország mellett csak Románia jöhetett komolyan számításba:

Ilyen tekintetben például Magyarországon nincs mit keresnünk. Számomra nyilvánvaló, hogy az itteni cégek legnagyobb vonzereje az emberanyag lehet. Ugyanakkor kellemes meglepetés volt, hogy mennyire nyitottak az esetleges együttmûködésre. Ilyen szempontból a mostani misszió igen szerencsés, ugyanis nálunk úgy van, hogy amint az állam hivatalosan is felvállalja, hogy valamely országgal szorosabb együttmûködést kíván kialakítani, akkor az üzletemberek igen nagy bizalommal fordulnak az illetô ország fele. Úgy mondhatnánk, hogy csak egy ernyôre van szükségük, amely védi ôket, aztán bátran nyitnak korábban számukra idegen ország felé is.

Mint elmondták, a fogadtatás kifejezetten jó volt: az emberek nagyon kedvesek voltak, meglepôen jók a nyelvi ismereteik és ami egy ír számára a legfontosabb: sütött a nap. Ez utóbbiban otthon ritkán van részünk.

Vélemény

Az utóbbi idôben a figyelem középpontjába került a Somostetôn gomba módra kinövô, a tájba nem illô építkezések ügye, valamint a város forgalmát elterelô út építésének terve, ami 12 hektár erdô kiirtását vonná maga után.

A marosvásárhelyiek közkedvelt kirándulóhelye mindig a Somostetô volt, mely a város keleti részén, csodálatosan szép természeti környezetben, 450 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Innen indulnak ki a gyalogtúrára alkalmas, jelzett turistautak, ösvények a Nagyerdôn keresztül a Cinegetetô, a Németkalap és a Jeddi-torok irányába, ahol ma is ôzek, vaddisznók, nyulak és rókák tanyáznak, de innen közelíthetô meg a Nagyszôlôs is. A 60-as években épített víztorony kilátójáról a város panorámájában gyönyörködhetünk, de tiszta idôben 60-70 km-re is elláthatunk a Felsô-Maros mente, a Kelemen- és a Görgényi-havasok vagy az Erdélyi Szigethegység irányába is. (Kár, hogy egészségügyi okok miatt a víztorony kilátóját bezárták.)